Hitbenhat… XII.

Arany Viktor
 2

A regény cselekménye és annak szereplõi az író fantáziájának

szülöttei. Bármely hasonlóság létezõ, vagy létezett
személyekkel, élethelyzetekkel kizárólag a véletlen mûve.

 Arany Viktor 1996 - 2008

TARTALOM

Talán egy új barát

N a gyerekek! Hát kis kitérõként, mielõtt belekezdenék az írásba, sosem gondoltam volna,
hogy idáig jutok. Mármint a XII. kötetig, nem a gaztetteimre célzok. Az elsõ kötetet egy
hét alatt kiadtam magamból, az olyan volt, mint egy tüsszentés, plutty és már kész is
volt, szinte észre sem vettem, és már meg is írtam. A második is meglett, folytatásokban készült,
és a végefelé már éreztem, trilógia lesz belõle, ami végül is meglett. Böbe elvesztésével egy
szomorú véget kapott, mondhatni egy kerek egész, mert a végén még átrágom, feldolgozom a
tragédiát.
Nem tudtam megállni, hogy ne írjam tovább, és onnan egyfajta áradás következett be.
Volt, aki az olvasók közül sokallotta is a szerelmeim taglalását, de az élet forgatókönyvébe nem
lehet beleszólni. A H6 VII. végén is búcsúztam, azt hittem, nem lesz folytatás, mégis tovább
kellett írnom, a hetes is misztikus szám, aztán csak úgy kiszaladt a kezem alól a nyolcadik és
kilencedik kötet. Na, a tizedikben Ildi, akirõl azt írtam életem utolsó és legnagyobb szerelme, de
 3

sajnos a tizedik kötet a 72-ik oldalnál megbicsaklott, és öt év szünet után tudtam csak az írást
folytatni, ráadásul nem is túl kellemes események hatására.
A tizedikbõl túlszaladtam a tizenegyedikbe. Nem tehetek róla, ha jön, akkor írnom kell,
nincs kegyelem, ha meg nem, akkor hiába is erõlködöm, legfeljebb egy fél sort tudok kipréselni
magamból. Elérkeztünk a tizenkettedikhez. Nem szokásom fogadalmat tenni, nem is teszek, de
megkérlek titeket, ha ez után még folytatnám, dobjatok össze pénzt, és béreljetek fel egy nem túl
drága, de kíméletes bérgyilkost.
Ne nyiszatolja a torkom, hanem egyetlen precíz lövéssel tegyen el láb alól. Ígérem, nem
fogok védekezni, mert ez már így is törvénytelen. Ennyit összeírni egy könyv álcája alatt már
merénylet az olvasók ellen. A három is szép szám lett volna, na jó a tíz is kerek szám, hát legyen
tizenkettõ, ennyi hónapunk van egy évben, Jézusnak is ennyi tanítványa volt, de most már legyen
vége, és ha Arany Viktor nem tud féket vetni magának, akkor gondoskodjatok róla ti, hogy
állítsa végre le magát.
Ki hallott még ilyet, hogy 12 kötetes regény? Ráadásul beavató naplóregény, még új
mûfaj megalkotásának dicsõségét is vindikálom magamnak, pofátlan, felfuvalkodott, tolakodó
alak vagyok, aki beszemtelenkedtem a tudatotokba, és nem hagylak békén titeket, pedig annyi
minden mással foglalkozhatnátok a Hitbenhat olvasásán kívül.
Lehet kirándulni, virágot szedni, valódi irodalmat olvasni, vagy akár a plafon repedéseit
nézegetni, még az is hasznosabb, mint itt tölteni az idõt velem. Még azzal sem védekezhetek,
hogy formailag különálló könyvek külön címekkel, csak alcím a Hitbenhat, mert egymásra
épülnek, önmagában egy könyv elolvashatatlan, óhatatlanul kívánja maga mellé a többit, és aki
nekikezd egyszer, ritka, hogy abba tudja hagyni, míg van olvasnivaló, mert bizony nagy úr a
kíváncsiság.
Ahogy a youtube.com-on is 10 percben van maximalizálva egy film hossza, úgy kéne a
neten lévõ regényekét is kordában tartani, hogy ne legyen belõlük kóros túlburjánzás. Bár, nem
tudom, csak remélem, sejtem, lekopogom babonából, van egy olyan elõérzetem, hogy ezzel már
vége lesz. És akkor a bérgyilkosra sem kell költeni, és a lelketeket sem nyomja egy ilyen tett
súlya, ha netán még jó és rossz bûvkörében vagytok.
Az én lelkemet sem nyomta, amikor megátkoztam Jolit, néztek is az imakörösök, mint a
moziban, ugyanis a régi társaságból, meg újabb résztvevõkbõl álló imakör meghívott, és errõl is
beszámoltam nekik. - Jaj, Viktor ilyet nem szabad, az átok visszaszáll arra, aki mondja, te tudod
a legjobban, mondogatták sztereotípiáikat, és nem értették, miért nem az egyoldalú szeretettel
reagáltam, amit korábban velük együtt idealizáltam.
Nem ismerik ezt az érzést, ami bennem van, hû vagyok önmagamhoz, nemigen teszek
erõszakot magamon, és emiatt nincs bûntudatom. Más ez, mint amikor az ember csak szõnyeg
alá söpri, elméletekkel megideologizálja, átmenetileg megnyugtatja magát, mert az mindig
visszaüt.
Nagyon jól tudom, és még élénken él bennem, hogy mennyire szenvedtem, amikor saját
belsõ törvényeim ellen vétettem. Kisgyerekként a másik fiútól nemtelenül elorzott alpakka
nyaklánc, és a névtelen feljelentés kollegám magasabb prémiuma miatt. Hiába az érvek, a
kollegám valóban nem érdemelt volna több prémiumot, talán a nyakláncnál is volt valamilyen
mentség, de a baj az, hogy önmagunk, lelkünk megerõszakolására, a Szentlélek elleni bûnre
nincs semmilyen mentség, arra nincs bocsánat, azért bizony meg kell szenvednünk.
Na mindegy, térjünk vissza Jolánhoz, pontosabban a Joli utáni idõszakhoz. Biztos, ami
biztos, lecseréltem telefonjaimat. Nem csak a készüléket, hanem a számot is, a T-Comtól és a T-
onlinetól átpártoltam a Pantelhez és vettem egy olyan készüléket, amelyik kijelzi, hogy melyik
számról hívtak.
 4

Mobil ügyben maradtam a Pannonnál, de a régi Siemens mobilomat Sanyinak adtam, és

vettem egy aranyszínû eltolhatós Samsungot. Így megnehezítettem Jolinak a kapcsolatfelvételt, a
számaimat titkosítottam, és nem csak neki, mert Ernõ barátunknak - Isten nyugosztalja - valóban
lettek utódai, idõt, pénzt nem kímélve hívtak hol a vonalason, hol a mobilon, és nemigen szóltak
bele.
Egyikükkel leveleztem is egy darabig, aztán õ is békülni akart, meg bocsánatot kérni, de
nem írtam le mindezt az elõzõ kötetben, elég volt annyi a paranoiából, ami ott papírra került,
mindenesetre jónak láttam a telefoncsere formájában egy bizonyos védelmi rendszert bevezetni.
Arról nem is beszélve, hogy az ilyesmi kiváló alkalom az ismeretségi kör megszûrésére
is, hiszen akinek nem adom meg az új számomat, vagy email címemet, az bottal ütheti Arany
Viktor nyomát. Írhat persze a honlapomon lévõ gogglemailes címre is, de azt vagy megnézem,
vagy nem, a pantelesnél meg rögtön reagálok, amint befut egy üzenet.
Érdekes jelenségre lettem figyelmes, életemben elõször úgy éreztem, végre egyedül is
boldog vagyok, nincs bennem a nyomasztó ûr, és a pár, a társ utáni állandó sóvárgás.
Általánosságban véve már régen függetlenedtem, ha jött látogatóm, jó volt, ha nem jött senki, az
is jó volt, nekem nem társaság kellett, hanem a párom, a másik felem, de úgy látszik, már elértem
azt a fokozatot, hogy önmagamban élem az Egységet és így nincs is szükségem rá, hogy társam
legyen.
Sokat töprengtem, két lehetõség is adott. Hozzám rendelhet, vezethet Isten egy nagyszerû,
szeretõ társat, aki támaszom, és erõsít a küldetésemben, és ennek ellentettje is ugyanúgy
lehetséges. Odáig kell jutnom, hogy ne függjek a társtól, mer a párkapcsolat, a családi élet
elvonná a küldetéstõl az energiáimat.
Utóbbi látszik beigazolódni, és a küldetés is több, mint biztos, álmom is ezt mutatta.
Katona voltam egy harcoló egységben. Nagyon nagy csatákban voltunk, golyózápor, bombázás,
ezért páran összebeszéltünk, hogy megszökünk egy repülõvel. A repülõ már indulásra készen
állt, pörögtek a propellerei, már lassan gördült a felszálláshoz, odaszaladtam a géphez, de kinyílt
az ajtó, és azt mondták, neked már nem jutott hely.
A barátom, aki mellettem állt, azt mondta, gyere, próbáljuk meg gyalog, de egybõl
rávágtam, egy pillanat alatt lelõnek, mint dezertõröket. Most már csak egy választásunk van,
mondtam beletörõdve, megkeresni az egységünket, és további parancsot kérni. Bizony a
katonaszökevénynek nincs becsülete, fõleg ha el is kapják. Akinek az a sorsa, hogy katona
legyen, harcolja végig a csatáját becsülettel. Évek óta vágyódom el innen a Földrõl, mennék már
haza a szellemvilágba, ülnék már föl a repülõre, de sosem sikerül, itt az ideje, hogy ne
viselkedjek anyámasszony katonájaként, ne ágyban, párnák közt haljak meg, hanem a harc
mezején, ahogy Petõfi is tette.
Döbbenetes egyébként, ha belegondoltok, 2006 vége van, több mint 14 éve tart a
betegségem, ezen belül 12 éve a definiált istenkeresésem, és szinte alig haladtam valamit elõre.
Ennyire toplák lennék? Vagy egész egyszerûen ez a dolgok rendje, az ember nem tud gyorsabban
fejlõdni egy bizonyos ritmusnál, ahogy a gyümölcs sem érik meg, ha 24 óráig nagy forróság és
tömény esõ éri, szüksége van az idõre is?
Sokan felteszik a kérdést, Isten vajon miért engedi, hogy ennyit szenvedjünk, életek
megszámlálhatatlan során keresztül újra, meg újra testbe zárva, vérrel, könnyel és verítékkel
munkálkodjunk „üdvösségünkön”? Pedig olyan egyszerû a válasz, ha menne egyszerûbben,
biztos úgy intézné, valószínûleg ilyen a dolgok természete, és ezen még mindenható Istenünk
sem képes változtatni. Sebaj, mi attól még szeretjük õt!
Volt egy tanulságos, és némileg vicces álmom is, gondolom Jolival kapcsolatos. Egy
vadkacsa a lábánál fogva a mennyezetre volt kötözve, megsajnáltam, hogy mennyire fájhat neki,
 5

nekiláttam óvatosan kioldozni, tátva volt a szám a nagy igyekezettõl, és közben belefosott a
számba... Nem volt kellemes álom, amikor felébredtem, még éreztem az ízét a számban.
A másoknak való segítségnyújtás közben kellemetlen meglepetések is érhetnek
bennünket, érdemes közben magunkra is odafigyelni. Segítünk máson, s a másik "tojik" ránk. Ne
várj hálát, s nem fogsz csalódni, Jézus 9 leprást gyógyított meg, s csak egy ment vissza
megköszönni. Gyerekek azt kívánom, ilyen szájízzel ne ébredjetek, mint én!
A hétköznapok monoton rendjét csak az bontotta meg, hogy a házunk benevezett a
panelprogramba, és kicserélték a nyílászárókat, valamint hõszigeteléssel látták el a házat. Jó
magyar szokás szerint ment az egész, a bekerülési összeg közel egymillió forint volt a lakásra, de
ennek egyharmadát az állam, egyharmadát a helyi önkormányzat állja, a maradékot havi 5000
forintos részletekben 5-6 évig törleszthetem.
A lakó érzi, hogy nem õ fizet, illetve aránytalanul keveset, azt is részletre, a köz szerepét
a megrendelés felett diszponáló önkormányzati hivatalnok látja el, alvállalkozókra hárulna a
konkrét munka, akihez a pénz befolyik, az csurrant, csöpögtet, kiderült, hogy a munkások az
ország másik végébõl jöttek, fizetést hónapok óta nem kaptak, és a munkájukat is ennek
megfelelõen végzik.
Bizony kényelmetlenül is érezné magát az ember, ha nem így lenne. Nagy zajjal, és
kosszal kibányászták a régi, Tessauer rendszerû ablakokat, kívülrõl állványzatot építettek, a
többség kint dolgozott, de egy munkás a lakásba jött, onnan végezte a dolgát. Én bizony pénzt
nem ajánlgatok nekik, miért is ajánlgatnék, bõséges ár van a felújításra kalkulálva, nem tehetek
róla, hogy a pénz nem odafolyik, ahova kéne, de mégiscsak jó kapcsolatot kell kiépíteni azokkal,
akik a lakásomon dolgoznak, hogy legalább durva hibák ne legyenek.
Jó kis ausztrál chardonnay borom volt kéznél, kibontottam egy üveggel, és a benti
dolgozó el is fogadta kínálásomat. Szó szót követett, már ott tartottunk, hogy Mérlegben
született, felajánlottam egy párkapcsolati elemzést, és õ két hölgyre is kérte. Vajh mi lehetett a
válásuk oka, morfondíroztam, mire rávágta, hogy sokáig volt távol. Tán csak nem tengerész volt,
mint én, kérdeztem, de azt mondta, rosszaságot tett.
Nem hagyott nyugodni a dolog, miféle rosszaságról lehet szó, mire halkan azt mondta,
emberölés. Hát uram, akkor én most egy gyilkossal kvaterkázom? Tettem fel a költõi kérdést, és
egybõl barátok lettünk. Amíg az építkezés tartott, már a szomszéd háznál jártak, ha arra sétáltam,
mindig leköszönt nekem az állványról. Jól esett. Szimpatikus, jókedélyû ember volt, letöltötte a
büntetését, ráadásul hirtelen felindulásból történt a dolog, tiszta lappal áll elõttem. Bármikor
rábíztam volna a lakáskulcsomat is, az emberismeretem nem szokott cserbenhagyni.
Ha az emberismeretem nem is, de a határozottságom, lelkierõm bizony cserbenhagyott.
Volt egy lány a nyugati határszélrõl, Karola, aki már több mint 2 éve csimpaszkodott piócaként
belém. Normál esetben felfedez valaki, lelkendezik, ha hamar válaszolok neki, ami az esetek
99,9%-a akkor belendül, egy darabig napi több emailt is ír, aztán szép lassan telítõdik velem, és
hogy úgy mondjam lecseng a dolog.
Nem is tudok sok tanácsot adni, alap dolgokat mondok, csak az emberek ezt legtöbbször
nem tudják, vagy nem akarják meghallani. Esetleg meghallani meghallják, de a gyakorlatba
történõ átültetésnél elvéreznek. Már bemásoltam magamnak egy szövegfájlba, és onnan
copyztam ki neki a válaszomat, mert minden problémája ugyanarra volt visszavezethetõ. A világ,
és önmagunk megváltoztatásához az elfogadáson keresztül vezet az út.
Mindenkinek baja van, kinek a világgal, kinek önmagával, kinek mindkettõvel, ezzel még
nincs is semmi gond. A gond azzal van, hogy sokan a túlerõben lévõ külvilággal harcolnak,
pedig a küzdelem teljességgel esélytelen, és direkt módon próbálnak akár a külvilágra, akár
önmagukra hatni. Lehet hatni a külvilágra is, önmagunkra is, de nem direkt módon, hanem
elfogadással, nemhatással.
 6

A megvilágosodott Eckhart Tolle dvd-in majd minden elõadásán visszatér ez a téma, de

ne menjünk messzire, Jézus pontosan ezt tanította: Ki meg akarja nyerni életét, elveszíti azt, ki
elveszíti, megnyeri azt. Ha arcul ütnek, tartsd a másik arcod, pofonnal nem hatsz a külvilágra.
Nemhatással igen, ki tudja ûberelni azt, hogy tanítását 2000 évvel halála után a világon a legtöbb
példányszámban terjesztik és ezáltal ma is emberek milliárdjaira hat?
Karola írással próbálkozott, Szepes Máriára emlékeztetõ stílusban és szóhasználattal írt,
de nem volt veleje, gerince, tartalma az írásainak, széthullottak, csak erõlködve tudtam
megküldött novelláit, fordításait végigolvasni. Különbözõ kapcsolatokba keveredett, a végén már
azt is tõlem kérdezte meg, hogy jobbra, vagy balra fésülje a feneke lyukán a szõrszálat.
Ki akart lépni a vidéki keretekbõl, és egy nagy lendülettel a fõvárosba költözött. Még
örültem is neki eleinte, hogy húszas évei végén végre saját lábára áll, de egyre zavarosabb
tudósításokat küldött új munkahelyérõl. Azt mondta, hogy operátor egy erotikus chat csatornánál,
az angol nyelvtudását is használja, bár elõször mûfordítónak vették fel.
Na, ilyet se hallottam még, mi az, hogy erotikus chat, valamiféle párkeresõ lehet?
Szexparterkeresõ? De hát ilyen van millió, minek oda operátor? Talán, hogy ne írjanak
ízléstelenségeket, az obszcén szavak használatát tiltja a modus moderandi, és Karola moderátor,
csak épp nem a megfelelõ kifejezést használja rá? De hogy kerül az angol nyelvtudás a képbe,
mit kell ott neki fordítgatnia?
Ráadásul a kezdeti hónapok után Karola elkezdett félni, alvilágról, maffiamódszerekrõl
beszélt, állandóan azt kérdezgette, érzek-e valamit vele kapcsolatban, hogy meg fogják ölni, vagy
megtámadják, és hogy mit tegyen, mert pénzügyi vitái vannak a munkaadójával, jó keresetet
ígértek neki, de nem kapja meg a fizetést, szóval az õ életében is visszaköszönt mai magyar
valóság.
Ki akart lépni a munkahelyrõl, mert azt mondta, van egy erõs személy, aki majd megvédi,
és azzal folytatja majd a munkát. Nem tetszett nekem ez a miliõ, Karola, mondtam, van millió
utazási iroda, ügyvédi irodák, kereskedelmi cégek, érettségid van, jól tudsz angolul, sok pénzzel
kecsegtetnek, a vége átverés, miért nem keresel magadnak normális, tisztességes munkahelyet?
Karola persze nem hallgatott rám, tovább folytatta sorskicselezési üzelmeit, összeállt
azzal, akitõl azt remélte, hogy megvédi, és abban reménykedett, hogy jól fizetõ lesz a munkája,
de még sem lesz veszélyes, biztos és sok lesz a fizetése, könnyû és mégis szórakoztató.
Nem hibáztatom érte, a mai lelki pestis az egész társadalom szerkezetét áthatja. Ha van
sátán, akkor az a mai korszellem, mely azt sugallja, azt sulykolja, hogy aki ügyes, akinek van
szociális intelligenciája, annak semmiért nem kell megfizetni az árat.
Türelmes napozás nélkül lehet az ember barna, egészséges táplálkozás helyett
vitamintabletták szedésével rendben tarthatja az ember testi folyamatait. Elõnyös külsõ és
kifogástalan beszédkészség hiányában is lehet riporter. Tehetség nélkül lehet sztár, a média
kontraszelekciója elképesztõ méreteket öltött.
Munka és szorgalom nélkül lehet gazdag, még viccet is farag a népnyelv, hogy aki
dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Hûség és odaadás nélkül korrekt társat találhat, aki
ugyanezeket természetesen számára megadja. Tudás, végzettség nélkül beosztásba kerülhet,
pénzért veszik a hamis bizonyítványokat, de bizonyos szint felett már az sem kell, aki jól elvtárs,
érettségivel államtitkár, vagy miniszter is lehet.
Sorolhatnám még napestig, a hazugság, a porhintés az, hogy nem kell megfizetni az árat.
Belevehetném még az újpünkösdista gyülekezeteket is, akik azt harsogják, Jézus megfizette
helyetted az árat. Pedig ha belegondolunk az egész világ értelmetlen, érthetetlen, elfogadhatatlan
lenne, az isteni szeretet káosszá vadulna, ha ez a hazugság igaz lenne. Természetesen nem az,
csak egy káprázat, elõbb, vagy utóbb mindenki megfizeti mindennek az árát.
 7

Még az egyszeri pizzafutár is azt írta a szállítódobozára, hogy olcsón, gyorsan, jót
szállítunk, ebbõl a háromból Ön kettõt választhat! Viccnek szánta, pedig ez a valóság, nincs
olyan, hogy valamelyik ujját meg ne kelljen harapni az embernek, de hiába is papolok, a pudding
próbája az evés, majd mindenki megtanulja a saját kárán.
Karola új munkahelyén sem volt tétlen, amennyire kikövetkeztettem a reakcióiból, sokat
mesélhetett rólam, így aztán elkezdett születési idõpontokat küldözgetni, hogy elemezzek ki
horoszkópokat, fényképeket, hogy kirõl, mi ugrik be, mik a megérzéseim, ki kivel illik össze és
kivel nem.
A fülemben csengett ugyanis, hogy többször bevallotta, hogy utólag mindig
beigazolódtak a megérzéseim, tanácsaim, csak hát a kisasszony nem a tanácsomat fogadta meg,
nem bízott bennem igazán, hanem a saját szándéka után ment, így aztán lett belõle mindig, ami
lett. Miért is izgatnám magam rajta? Nekem annyi a felelõsségem mindenkivel szemben, hogy
elmondom, ami belõlem kikívánkozik, az már mindenkinek a maga része, saját felelõssége, hogy
mit valósít meg ebbõl.
Jézus küldetése Izrael elveszett bárányaihoz szólt, hogy õt nem fogadták be, az már nem
Jézus hatáskörébe tartozott, õ megtette, amit tõle Isten várt, és ha mindenki így gondolkodna, sok
fejtörést, és lelki terhet spórolhatna meg magának. Persze ehhez tudni kéne, mi az, amit Isten vár
tõlem, hol válik el a saját akaratom Isten akaratától, és ez bizony nem könnyû dolog.
Na, de térjünk vissza Karolához, elküldött egy fotót, hát gyerekek, majdnem padlót
fogtam. Olyan gyönyörû nõ volt, hogy csak néztem, néztem, és néztem. Fekete kosztümben ült
egy ágyon, a vállán egy szõlõfürt, ajka mosolyra húzódott, alakja nõiesen párnás, tekintete
elbûvölõ. Azt mondtam magamban, hú édes Istenem, ha én egyszer egy ilyen… hú de gyönyörû
ez a csaj, eszméletlen, a külsõ megjelenése szempontjából teljesen az ideálomat testesíti meg.
Olyan, amilyen még nem volt. Hasonlít Kingára a Zodiák net-rõl, de érettebb, asszonyosabb,
igazi NÕ. Az egész képnek volt egyfajta reneszánsz bája, és teljesen a hatása alá kerültem.
Na jó, álmodozás kilõve, különben is egy férfi fotót is küldött Karola, hogy vele össze
fognak-e jönni. Rossz érzésem volt, az kép ugrott be, hogy a srác megüti ezt a bizonyos szép
hölgyet, de nem adtam direkt választ, annyit mondtam, hogy ezt inkább a hölgynek kell éreznie,
nem nekem, és ha már ez a kérdés egyáltalán felmerül, akkor nem lehet túl biztos benne, miért
tõlem vár megerõsítést?
Karola ismerõseit kielemezgettem, gondoltam azzal is telik az idõ, miért ne, míg nem
egyik nap gongatott az outlook expressem és egy levél érkezett Talán egy új barát tárggyal.
Feladója Lucyll volt, akirõl Karola már sokat mesélt nekem. Az emberrõl az árulja el a legtöbbet,
amit elhallgat, nem az, amit elmond, amikor végigolvastam a levél tárgyát, egybõl beugrott, egy
biztos, nem barátom akar lenni.
Túl átlátszó volt a fogalmazás, az erõltetett könnyedség, a feltételes mód. A levél azonban
közvetlen stílusban szólított meg, éreztem az õszinteséget, amivel feltárta elõttem múltját és
jelenét. No nem az egészet egy csapásra, több levélen keresztül, mivel természetesen válaszoltam
Lucyllnek.
Nehéz gyermekkor, sok lelki sérülés, küzdelmes fiatalkor, és kalandos fiatal felnõttkor
története tárult fel elõttem. Lucyll Szombathelyen született, édesapja durva agresszív alkoholista
volt, édesanyját várandósan is rugdosta, 7 éves korában tudtak megszabadulni tõle.
Édesanyja nevelte nõvérével együtt, de Lucyll szerint elég felületesen, többet mászkált
férfiak után, mint amennyit a gyerekeivel törõdött, Lucy pedig már az általános iskolába is
olykor részegen ment be, és csak aludt az órán. Kódorgott, csavargott, galerizett, és idõsebb
prostituáltak adták át neki azt az élettapasztalatot, amit egy szülõ dolga lenne megadni.
Úgy fogalmazott, a Jóisten nagyon vigyázott rá, mert bár sok zûrös helyzetet megélt,
sokszor ébredt úgy, hogy azt sem tudta, hol van, sohasem bántották, nem érte szexuális inzultus.
 8

A bandatagok szinte fiúszámba vették, maguk közé tartozóként bántak vele, nem úgy, mint a
hetente váltott, vagy egyszerûen alkalmi, egyszer használatos partnereikkel.
Nyugat Európában csavargott jó ideig, a fiúkkal koldultak, csavarogtak, olcsó szállásokon
aludtak, beettek, beittak, vagy ha éppen kopp jött a hopp után, akkor fagyoskodtak, és éheztek.
Mindennek ára van, a szabadságnak is, annak a bizonytalanság, és olykor a nélkülözés, a
kényelemnek meg a kötöttség, önmagunk bizonyos mértékû feladása az ára.
Bármelyiket választhatjuk, mindkettõ legitim, csak a kettõt keverni nem lehet, sokan
szeretnék, és törekednek rá, de szabadon is, és mégis kényelemben, kötöttség nélkül, mégis a
kötöttséghez kapcsoló elõnyökkel nem lehet egy fedél alatt lenni.
Szûz napja kibújt belõle, elszegõdött amatõr betegápolónak Ausztriába, és egy ideig
abból élt, bár ahogy megírta, az osztrákokat nem szerette meg, fukaroknak, érzéketleneknek
érezte õket. Tante Maria, Mária mama volt az egyetlen egy Leoben melletti faluban, aki
lányaként, sõt, vérszerinti lányánál is jobban szerette, kényeztette.
Mária mama halála után Bécsbe ment egy bárba gogo táncosnak, de ott már nagyon
eldurvult a világ, az asztaloknál ujjaznak, írta, de nem mertem visszakérdezni, hogy mi az. A
szocializmus összeomlásával nõk seregei indultak meg Ausztria felé, és a bolgár, szerb, ukrán, és
orosz lányok bármire hajlandók a pénzért, és így az egész erotikus szakma amortizálódott.
Amit valaki tíz évvel korábban megtagadhatott, mert megtenni nem kényszerült, azt a
kíméletlen verseny és konkurencia miatt egyre inkább meg kell tenni, és ráadásul egyre kevesebb
pénzért. De hát ezek a piac törvényei, a kereslet és a kínálat alakítja az árakat, ezért nem
neheztelhetünk senkire és semmire.
Õt sem kötötte senki Bécsbe, mert átigazolt Olaszországba, ahol táncolt, és nem is tudom
mi a pontos megnevezése, talán escort, ha jól emlékszem, tehát kibérelték egy bizonyos idõre, és
a társaságában mutatkoztak férfiak, hogy mások elõtt felvágjanak vele.
Hozzányúlni nem volt szabad, ezt a bár tulajdonosa tisztázta elõzetesen a kliensekkel,
akiknek presztízst jelentett egy dekoratív, magas, szõke, kékszemû hölggyel mutatkozni. Lucy
lekicsinylõen nyilatkozott az olasz nõkrõl, kicsik, sötétek, csúnyák, korán öregednek, a szõke nõ
egyfajta angyal képzetét kelti az emberekben, ezért nagy a keletje a hozzá hasonló fiatal
hölgyeknek.
Én is reagáltam soraira, megírtam egyet s mást magamról, ahol az övéhez kapcsolódott,
de inkább õt engedtem szóhoz jutni, mert szinte áradt belõle a mondanivaló. A harmadik-
negyedik levele után egy határozott megérzés öltött testet bennem, hogy belém fog szeretni.
Az embernek külön kell választania a vágyait és a megérzéseit, a kettõ olykor
egybevághat, hajlamosak vagyunk a kettõt összetéveszteni, de jelen esetben nem vágyról, hanem
egyfajta elõérzetrõl volt szó. Egy ilyen bomba nõ, 28 éves, szõke, kék szemû, telt alakú, minden
ujjára tíz férfit találna, és pont belém szeressen? Milyen irreális, ugye?
Ez volt benne a nyugtató. Az elõérzet jelen van, vágy nincs bennem, jól érzem magam
egyedül is, még bennem van, ahogy Rékával megégettem magam, ha belém szeret, hát belém
szeret, majd meglátjuk, mi lesz belõle, egy cseppet sem izgatom magam.
Ott tartottunk, hogy Olaszország, de onnan is hazajött, a fõváros fényei vonzották,
könyvelõ cégtulajdonos nõvérével együtt lakást béreltek, és itthon folytatta életét. Karolával a
szexchat révén ismerkedett meg. Immár kiderült, hogy mirõl van szó, vannak erre szakosodott
weboldalak, ahol egy-egy hölgy fényképére kattintva erotikus csevegést lehet vele folytatni, a
hölgy hogy úgy mondjam kelleti magát a webkamera elõtt, a férfi pedig percenként
meghatározott összeget fizet ezért.
Végülis ennek is van létjogosultsága, és el kell fogadnom Lucy érveit, hogy a testéhez
nem érnek, s mennyivel lenne jobb, ha titkárnõ lenne, és már végigment volna rajta fél Európa.
Idõnként sokkoltak a kifejezései, de igyekeztem megszokni. Karola úgy volt mûfordító abban a
 9

stúdióban ahol megismerkedtek, hogy az ügyfelek 99%-a külföldi, angol, amerikai, ausztrál, ott a
pénz, a sok dollár, szlovák, vagy cseh nyelvtudással nem lehet ilyen helyen alkalmazást találni.
Egyfajta duettet alkottak, Lucy tette magát a kamera elõtt, Karola pedig írta hozzá a
sikamlós szövegeket. Egy hete levelezhettünk, amikor Lucy váratlan huszárvágással lepett meg.
Éreztem, hogy hatással vagyok rá, dicsérte a nyitottságom, õszinteségem, és azt mondta, a 76
éves Lali bácsin kívül én vagyok az elsõ férfi, akinek lelke van. De nem ez volt a meglepetés,
hanem az, hogy ha úgy érezném, hogy már nincs sok hátra az életembõl, és megkérném, akkor
gondolkodás nélkül lejönne Kecskemétre és eltöltene velem egy éjszakát.
Na? Mit szóltok ehhez? Fiúk, már dörzsölitek a tenyeretek? Lányok, mit tippeltek? Oly
kézenfekvõ pedig, udvariasan válaszoltam, hiszen nincs nagyobb pofon egy nõ számára, mintsem
hogy felkínálkozik, és visszautasítják. Errõl jut eszembe, egy tévémûsorban egy fiatal „sztár”,
kamaszkorán épp hogy túllépõ fiatal, vánnyatag, teknõmellû énekes srác dicsekedett azzal, hogy
neki sok lány felkínálkozta magát.
Valami embertelen szánalmas volt ez a mûsor, a kis takony, már bocsánat a kifejezésért,
dicsekszik, miközben fogalmazni sem tud, a lányokban nincs egy csepp tartás sem, de itt valami
egészen másról volt szó. Lucy valamiféle emberbaráti gesztust írt itt körül, belevette, hogy ha
már kevés idõm lenne hátra, benne volt az is, hogy azért mert lelkem van, ezért nem úgy
fogalmaztam, hogy köszönöm, szánalomból nem kérek, hanem az ajánlat szépségét emeltem ki.
Gyönyörû szeretetteljes megnyilvánulás, melyet hálásan köszönök, de nem élhetek vele,
mert a belsõ törvényeim szerint csak kölcsönös szerelem esetén, ha a két lélek egy, annak anyagi
analógiájaként egyesülhet a két test, mégpedig akkor, ha abban az adott pillanatban mindkét fél
úgy érzi, hogy a másikkal óhajtja leélni az életét. Ezért köszönöm, de az elveimbõl engedni nem
tudok.
Sikerült úgy fogalmaznom, hogy ez nem okozott törést kettõnk között. Hogy õszinte
legyek, mert nektek azért elmondom, mi volt a lelkemben, nem vagyok szerelmes, talán a csíra
csírája sincs még meg, vagy talán az igen, de egy ilyen klassz nõ, nem? És ilyen lehetõség? De
én mindig szerettem kockáztatni, a dupla vagy semmi gondolata volt bennem.
Mert egy éjszaka, csak egy éjszaka. Ha nem túl jó, akkor mi a fenének? Ha nagyon jó?
Akkor még kevésbé érdemes, mert utána csak még jobban fáj az ember szíve, nem harapok én rá
egy egyéjszakás ajánlatra, inkább fontolóra veszem egy komoly kapcsolat lehetõségét. Ki tudja,
mit rejt a jövõ, az elõérzetem szerint belém fog szeretni, én is beleszerethetek, és milyen
boldogok lehetnénk együtt.
Az igen, holtomiglan-holtodiglan együtt élni valakivel, az téma nekem, de egyéjszakás
együttlét nem, még ha a világ legcsodálatosabb nõje, akkor sem. Ha a világ legjobb nõje, azért
nem, ha nem a legjobb, azért nem. Kész, punktum. Elég távol áll tõlem ez a világ, de semmi
sincs örökre vasalva, Lucynak sem kell mindenáron ebbõl élnie.
Az anyagiak nagyon izgatták, saját lakást akart szerezni ezért hajtott egyidejûleg több
fronton is. Kamerázott a neten Karolával, hétvégén táncolt az Oktogonon egy bárban, és kitalálta,
hogy egy olasz készít neki egy weboldalt, feleznek a bevételen, és havi 350.000-et kap majd a
semmire.
Na, épp úgy megy ez, hogy a semmire osztogatják Olaszországban a pénzt,
jótékonyságukról, karitatív mozgalmukról ismertek a digó férfiak. Lucy el is küldte a srác
fényképét, olyan volt, mint a legtöbb olasz, látszott rajta, hogy nagydumás, nagy hantás, lucullusi
vérû, munkát nagy ívben kerülõ, ami mediterrán vérmérséklet, semmi pejoratív nincs benne.
Hogy tudná Lucy ellenõrizni, hogy mennyi a bevétel, a srác majd szépen elõször
tesztelgeti, aztán kihasználja, józan ész szerint ennél többre nem számíthat. Honlapot én is tudok
készíteni, de elõbb csak annyit kéne Lucynak megpendítenem, hogy nincs õ feltétlenül Giuliora
utalva. Megírtam ezt és kiegészítettem azzal, hogy lehetne saját weblapja is, mire Lucy
 10

ingerülten, és haragosan vágott vissza, hogy ne dumáljak, hanem akkor adjak 2-3 milliót, mert
annyiba kerül egy weblap készítése.
Na, egek, micsoda indulatok! Lucy említette, hogy nõvérének van számítógépes ismerõse,
vakok közt félszemû a király, így aztán nõvére piacismerete volt számára szent, pedig ez a pénz
iszonyúan sok, profi weblapkészítõk számlával az ötödéért összeállítják, számla nélkül, nem túl
menõ programozó a tizedéért összedobja, én pedig ingyen is elkészíteném neki.
Mert azért értékelem a múltkori gesztusát és ajánlatát, már sok honlapot készítettem
ingyen, vagy szívességért cserébe. Egy levelezõpartnerem gyógynövényekkel és
gyógytermékekkel foglalkozott, egy komplett webáruházat állítottam fel egy hónap alatt, õ pedig
kb. 100.000 Ft értékben küldött nekem a portékákból, meg a házilekvárjaiból, gyógyfüveibõl, és
ami a legfontosabb, fûszernövényeibõl.
Heves Gézának és feleségének, Katának is készítettem honlapot. Gézához betértem egy
fogtömésre, és meglepetten láttam, hogy Kata valami természetgyógyászati biorezonancia
masinával rendel az elõtérben. Rendszeres vendég lettem, és ha már õk ingyen kezelnek
mindenféle drága kezelésekkel, a minimum, hogy én is felajánlom nekik, amit én ingyen meg
tudok tenni.
Kata késõbb a Puszta hotelbe között, mert nem fért el együtt a két praxis, és Jom Belar
néven saját rendelõt nyitott. Géza honlapját egy nap alatt felvázoltam, de õ annyira el volt
merülve a sok fogban, hogy képtelenség volt a szöveges részt, meg a fényképeket megkapni tõle,
Katánál azonban könnyebb dolgom volt, a nyitó prospektusából vettem a szöveget, a készülékek
fotóit összevadásztam a netrõl, és máris kész volt a honlap.
Még Editnek is összedobtam Vikivel egy honlapot, Viki a Photoshoppal animációkat és
más effekteket készített, én a honlap vázát, és a német fordítást vállaltam. Végülis miért ne, Edit
is írja nekem a recepteket rendületlenül, Viki kiváltja és hozza, és így a Hotemin
gyulladáscsökkentõ-fájdalomcsillapító segítségével elfogadható a fizikai állapotom.
Hogy felcsattant Lucy? De miért? Végig olyan türelmes voltam vele, ha õ mindenáron az
olasszal akarja, hát akkor utazzon ki hozzá, mert azt tervezte, nem vagyok én a gardedámja, de
kötelességem volt figyelmeztetni, hogy nem a legelõnyösebb ez az együttmûködés. Fõként ha õ
az olasz srác munkáját 2-3 millióra, vagy annál is többre taksálja.
De hát tegye, engem nem érdekel, és egy ilyen ingerült, agresszív levélre én nem is
válaszolok. Egyrészt nincs 2-3 millióm, másrészt nem is annyi egy honlap, nem fogok még én
magyarázkodni. Ha Lucy vette volna a lapot, udvariasan visszakérdez, hogy miként lehetne saját
honlapja, és akkor megmondtam volna, hogy hozza, vagy küldje a fotókat és egy hét alatt
elkészítem.
A sajátomat is újra felállítottam, még ki is bõvítettem, már becsukott szemmel is tudok
honlapot készíteni, miért ne tenném meg neki? Na de így? Hát toll a fülébe a kisasszonynak.
Még ha okot adtam volna rá, akkor sem vezet nálam célra az ilyen csípõs, támadó
megnyilvánulás, így meg aztán végképp nem, ezért azt mondtam magamban, egy ismerõssel
kevesebb, ha nem kér hamar bocsánatot. Talán mégsem egy új barát, hogy egy kicsit poénkodjak
a fejezet címével.
Az élet nem állt meg, és jó két hét után már majdnem leírtam magamban Lucyt, de
támadt egy ötletem, gondoltam egy próbát megér. Karolával továbbra is levelezésben álltam, és
amikor egy témában tanácsot kért, és mintegy tanulságként be tudtam iktatni, akkor megírtam
válaszomban, hogy akinek nincs elvárása, azt nem érheti csalódás, lám, Lucyval milyen kedvesen
foglalkoztam, mégis a saját belsõ feszültségét vetítette ki rám, és keményen odavágott, pedig
nem adtam neki okot rá, így sajnálattal, de be is fejezõdött vele a kapcsolatom.
Nem kellett több, mint egy fél nap, és Lucy boldogan jelentkezett, és kibékültünk. Azt
volt az elve, hogy õ aztán nem megy egy férfi után sem, õ nem jelentkezik, ha a fene, fenét eszik,
 11

akkor sem. Hogy õ sértett meg, õ vágott oda, õ írt egy rövid tõrdöfésnyit az én hosszú levelemre,
az nem számított, az volt a fõszabály, hogy õ nem, de ezzel a kis trükkel sikerült mindent rendbe
hoznom, mert ezt õ maga elõtt úgy magyarázta, hogy én jelentkeztem, én érdeklõdtem utána, és
így nem szegte meg önmaga számára felállított szabályát.
Közben megjárta Olaszországot is, Giulio nem bántotta, külön szobát foglalt neki a
szállodában, megmutatta neki Velencét és Firenzét, és magával hozta a készítendõ honlap
szerzõdéstervezetét is. Ettõl nem voltam túlzottan elragadtatva, de a figyelmemet Lucy
kedvessége, öröme kötötte le, ami kapcsolatunk helyreállása után feltûnõ volt.
Mit hoz a sors, egyik éjjel azt álmodta, hogy Indiában éltünk már együtt, méghozzá mint
férj és feleség, maharadzsa voltam, gyémántokkal kényeztettem, nagyon szerettük egymást, de
nem volt köztünk testi kapcsolat. Nagyon jó érzés, semmi mással össze nem hasonlítható az ilyen
élmény, amikor két ember felfedezi korábbi kötõdését, és ebbõl a jelenre is következtetéseket
vonhat le.
Edit férjem volt német nyelvterületen, Gergõvel több közös élet, Vikivel testvérek és
unokatestvérek voltunk, Eszter, kis duálpárom Délamerikában volt édesanyám, Ildirõl nem derült
ki semmi, de esküdni mernék, hogy õ is karmikus társ, Réka Görögország, Joli Bulgária, és
Lucy, pontosabban Fruzsina India.
Ugyanis postafiókot váltott, és nem a munkájához kapcsolódó, hogy is fejezzem ki
magam, mûvésznevét használta, hanem civil nevét Adorján Fruzsinát. Jól esett ez a váltás, a
Lucy névnek nem volt túl kellemes a csengése, az állhat a fényképe alatt a honlapon, ahol
dolgozik, de kettõnk kapcsolatában õ nem Lucy, hanem Fruzsina.
Fruzsinak szólítottam ezentúl, de kissé fura módon rámripakodott, nem szerette ezt a
megszólítást, Fruzsikát kellett írnom, hát gondoltam, ha így akarja, legyen meg neki. Engem
inkább zavarna az ilyen kisgyerekes becézés, de ennek is meglett a magyarázata, mert õ tudat
alatt állandóan visszavágyott felhõtlen kisgyermekkorába, amikor szeretõ nagypapája
kényeztette.
Mindent eltûrt, mindent elviselt neki, és lehetõségeihez képest boldog gyermekkort
varázsolt számára. Kerestem a neten egy Teddy mackós képet, elküldtem azzal a szöveggel, hogy
A plüssmaci szereti Fruzsikát. Nagyon különleges ez a lány, kilóg a sorból, de van szíve, és egyre
közelebb áll hozzám. Õszintén elmondta, rengeteget hazudott már életében, de nekem képtelen,
valami különöset érez belõlem, és kapcsolatunkat egyfajta plátói szerelemnek tekinti.
Na itt megint nyekkentem egy nagyot, hát mi az, hogy plátói, ezt a köznyelv a be nem
teljesedõ, testség nélküli lelki kapcsolatokra használja, de ha mi Indiában anélkül éltünk, most
épp azt kéne bepótolnunk, Fruzsi eszméletlen vonzó kisugárzása helyre tehetné bennem azt, hogy
az anyag helyett a szellem, a lélek felé billenek, szerelemtúlsúlyos vagyok.
Pont a szexualitás szorult háttérbe nálam, nekünk nem plátói, hanem hús-vér kapcsolatot
kell élnünk, ha összekötjük életünket. 180 fokos fordulatként pár nappal késõbb már azt írta,
mocskos gondolataim támadnak magával kapcsolatban, nézegettem a fényképeit a honlapján,
látszik a szemén, hogy odaadó szeretõ.
Azt majdnem el is felejtettem, hogy Indiában magázódtunk, átváltott a magázódásra, én
Hercegnõmnek, õ pedig Hercegemnek szólított a levelezésben. Van a magázódásnak egy
varázsa, jobban is esik úgy az udvarlás, valamiféle elõkelõséget, finomságot kölcsönöz, de a
mocskos gondolat kifejezés eléggé kilóg a sorból. Meg is írtam, hogy én abban nem találok
semmi mocskosat, fõként, hogy érzelmi szálak is kezdenek szövõdni köztünk.
Fruzsi nem volt nyílt vágány, nem volt egyértelmû, Skorpió ascendense folytán a tûz és
víz szélsõségeit élte meg. Önzõ volt és anyagias, de egy vasárnap reggel, miután a munkából
hazatért, azt írta Msn-en, hogy ami bugyipénzt kapott, egy öreg néninek adta az aluljáróban, mert
úgy érezte, neki jobban szüksége van rá.
 12

Ölni tudott volna húsz fillérért, ha úgy érezte, hogy megkárosítják, igazán nem könnyû,
éjszakai munkával megkereste a pénzt, és utána mégis odaadja másnak. A bugyipénz, jaj, már
ahogy leírom, attól is gombóc van a torkomban, nyomasztó nekem ez a téma. Szóval a bugyipénz
elnevezése onnan származik, hogy a táncosnõk valamiféle kis pódiumon táncolnak egy rúd körül,
ha jól tudom, csak a felsõrészt leveszik tánc közben, és a pódium körül álló férfiak pedig pénzt
dugdosnak a, na hogy is mondjam, minek nevezik, hát a fellépõruha alsórészébe, bugyi a
fehérnemû neve amit ruha alatt viselnek.
Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Szellemi nagyságot éreztem Fruzsi
gesztusából, de valami mérhetetlen ellenszenves volt a gondolat számomra, hogy egy pódiumon
táncol, a férfiak fogdossák, nyúlkálnak felé, hiszen valahogy a bugyiba kell kerülni annak a
bugyipénznek, a férfiak épp azért adják, hogy azon a környéken matathassanak. Amit Fruzsi
Bécssel kapcsolatban ujjazásként említett, az egész egyszerûen annyi, hogy a lányok váltják
egymást a rúdnál, senki sem tud órák hosszat tûsarkú cipõben táncikálni, és aki nincs fent, annak
konzumálni kell, azaz a vendégeket italfogyasztásra ösztökélni.
Az italok iszonyú drágák, ezen van a haszon, az Oktogonon is százezer feletti borokról és
háromszötvenezres nagy pezsgõrõl esett szó. Tehát a lányoknak oda kell menni az asztalokhoz, rá
kell beszélni a férfiakat a rendelésre, és Bécsben a férfiak eközben ujjaznak, azaz az alsórészt
félrehúzva, tolva bedugják az ujjukat… na szóval oda.
Egyszerûen páff voltam, amikor leesett a tantusz, hogy errõl van szó. Nem értettem, hogy
történhet ilyen meg, mit érezhet az a nõ, akinek ezt kell eltûrnie nyilvános helyen, hogy egy
félrészeg férfit további rendelésre ösztönözzön, és ki az a férfi, akinek ez a cikk, aki erre szorul,
vagy ez okoz neki örömet.
Hát mi ez? Ez a szórakozás? Hát nem tud az ember magának egy normális partnert
találni? Akivel szeretik egymást, megveszik azt az üveg pezsgõt, és otthon együtt szórakoztatják
egymást? Nem az ellen van kifogásom, hogy arra a helyre egy férfi ujja kerül, hanem az egész
körülmény ellen, hogy hol, és mikor és kinek az ujja és kinek a hümhüm…
Megettem már a kenyerem javát, de ezen nem tudok túllépni, tudtam, hogy létezik ilyen,
láttam már hasonló jeleneteket filmen, de mindig távol állt tõlem az ilyesmi. Nem véletlenül
lógtam ki a sorból a hajón is matróz koromban, ki is közösítettek a srácok, mert érezték rajtam,
hogy nem ugatok együtt a farkasokkal, nem közülük való vagyok.
Fruzsi ráadásul még rátett egy lapáttal is olykor, mert péntek este, amikor munkába
készült, a számítógép elõtt készítette ki magát, s míg a festéken, sminket kente magára, nekem
írni kellett, és az Msn-en szórakoztatni õt. Amikor kész lett, óvatosan bepötyögte, hogy úgy
nézek ki, mint egy kurva.
Egy ilyen búcsúmondat után nem csoda, hogy egész éjszaka nem aludtam, álmatlanul
forgolódtam, hogy mi történik Fruzsinával. Nyugtató volt, hogy õszinte, mindent elmondott,
néha túl sokat is, tudtam, hogy talpraesett, vigyáz magára, de akkor is…
Másnap az Msn-en azzal kezdte a beszámolóját, hogy képzeld, az egyik marha elõvette a
faszát, és elkezdte húzogatni, amikor elmentem vele privátra. Mintha villám csapott volna meg,
nagyon kellemetlenül éreztem magam. Fruzsi lazán elmagyarázta, hogy a privát azt jelenti, hogy
a bárból egy lefüggönyözött kis helységbe, szeparéba megy a vendéggel, és ott csak neki lejt egy
táncot, és gondolom vetkõzik is.
Ezért a vendég 10.000 Ft-ot fizet, két számot, két zeneszámot kell végigtáncolni, és már
van gyakorlata, hogy közben fogja a férfi kezét, mintha táncolna vele, mert amíg fogja a kezét,
addig nem tud nyúlkálni. Azonkívül van egy kis gomb is, ami a biztonsági õrt riasztja, ha
atrocitás éri.
 13

A férfi ittas volt, valahol õt is megértem, mert az egész szórakozóhely a szexuális inger
felkeltésére irányul, ezért az a természetes, ha az az inger felébred, és az elfogyasztott ital
hatására bizony a gátlások is hanyatt homlok menekülnek az emberbõl.
- Két olasz is el akart vinni, irigykedtek rám a lányok, folytatta Fruzsi, amitõl már szinte
fizikai fájdalmat éreztem. Ez az egész szöges ellentétben állt olykor gyermeki lelkületével, az
indiai maharadzsa kényeztetett feleségével, mindennel, ami a szememben érték volt. Hol a
legkeményebb éjszakai életrõl beszélt, hol átváltott szelypítõsz, pösze kiszlánba, ész akkol nekem
isz íd kellett betélni, ész dödölögtünk edmásznak.
Fruzsi azt írta, az életét is odaadná értem, ha Isten azt kérné tõle, és annak árán
meggyógyulhatnék. Nagyon szép, önfeláldozó gondolat, de visszakérdeztem: - Meghalni kész
vagy értem. És élni esetleg?
Mert hát látványos az ilyen felajánlás, de akinek teher az ittlét, hisz a halál utáni életben,
attól ez nem igazán áldozat. Ha én most nagy betûkkel kiírnám a honlapomra, hogy felajánlom
az életem Istennek, és a Tûzoltó utcai kórházban beteg gyermekek gyógyulhatnak meg érte,
akkor bizony sürgõsen a fejemre kéne olvasnotok, hohó Arany Viktor, te képmutató, évek óta a
halált vágyod és most a szükségbõl erényt akarsz kovácsolni?
Jézustól sem az volt az áldozat, hogy itt hagyta a Földet, hogy feláldozta életét, az volt az
áldozat, hogy egyáltalán lejött ide, és azért, hogy minket tanítson, végigélt egy életet, melyben
nagyon komoly szenvedésben volt része. Jézus megfizette helyetted az árat, jaj édes Istenem, és
van még, aki ezt képes elhinni. Van bûn, Istennek ellenállhatatlan kényszere, hogy azért valakit
büntessen, de legkedvesebb fia az õ kedvéért idejön, és ezzel kifizeti a mi bûneinkért az árat,
micsoda agyrém ez, nem tudok túllépni rajta.
Visszatérve az éjszakai életre, tehát a táncosnõk között rang, dicsõség, és az elismerés
fokmérõje, ha valaki elviszi õket, ezért irigyelték Fruzsit, és erre csak rátehetett egy lapáttal,
hogy õ az ajánlatot még csak el sem fogadta, sõt, mint megnyugtatott, õ az egyetlen a bárban,
akinek az alsórészt nem kell levenni, mert a felsõrész levételével olyan értékes látványt nyújt.
Remélem sikerült diplomatikusan fogalmaznom.
10.000 Ft fizetés jár egy éjszakára, és minden pluszból a felét le kell adni, tehát a
bugyipénzbõl is, a privátból is, aki elmegy a vendéggel a szállodába, abból is. Jár még részesedés
az italfogyasztás után, de meg van variálva, ha valaki annyi italforgalmat generál, hogy a
részesedése eléri, vagy meghaladja a 10.000 Ft-ot, akkor már nem jár a tízezres alapfizetés, csak
a jutalék, meg a pluszpénzek fele.
Fruzsi persze nem most jött a falvédõrõl, ami plusz pénzt kap privátnál, az eldugja a
csizmájába, és az neki marad, feltéve, ha nem esik reggel útjába az aluljáróban egy öreg néni.
Hát nem egy egyszerû eset, gondoltam, ilyen bonyolult nõ még sosem volt az életemben, de a
nehézségek mindig kihívást jelentettek nekem.
Hétközben Fruzsi az internetes munkáját végezte, már küldött egy fotót is nekem, ahol
erõsen ki volt rúzsozva, a körmei vörösek voltak, és csókra csücsörítette a száját, de melltartó az
volt rajta, ezért megköszöntem a fotót, de nem repestem az örömtõl. Sokkal jobban esett, amikor
reggel bekapcsoltam a számítógépet, és az emailje várt: - Hol van mál? Alszik? Löllön, válom!
Helcednõje
Ezeken akkorát tudtam nevetni, az életben rá nem vett volna senki, hogy én ilyen
kisgyerekes affektált beszédet utánozzak, most mégis megteszem, mert érzem a lelkének ezt a
kisgyermeki vonulatát, ész ez nadon vonzó benne. Látlátot, mál abba szem tudom hadni, akkol
isz id beszélek, amikol nem vele vadok, ha én nekikezdek valaminek, abba szem tudom hadni.
Nem tudom, vagy legalábbis nagyon nehezen tudom megfogalmazni, mit érzek iránta.
Még abban sem vagyok biztos, hogy szerelem, vagy ha az, akkor más, mint minden eddigi, mert
nagyobb rész benne az összetartozás, Egység, szeretet érzése, mint a vágyé, vágy szinte alig van
 14

benne. Ildinél és életem szenvedélyes szerelmeiben túltengett a vágy, most a megértés, a

tolerancia, a nyugalom, volt erõsebb bennem, de ezek is csak szavak, melyek töredékesen adják
vissza a valóságot.
Nem magas lánggal hevesen, de rövid ideig égõ puhafa tüzéhez hasonlított, hanem a
keményfa lassan begyulladó, tartósan meleget adó égéséhez. Verset is csak egy rövidkét írtam
neki.
Hódolat

Hódolatom drága hölgyem

Rózsákkal teli a völgyem

Választ nem is kaptam rá, pedig még egy képet is betettem a mailbe, amin egy völgy volt
látható, ki tudja, tán nem is tetszett neki. Annyiból szerencsés voltam, hogy nem rohamoztam
huszárosan, nem lángoltam az égig, mert nem riasztottam Fruzsit el magamtól. Amíg csak
maileket írogatott maileztünk, amikor a chatet javasolta, rámentem vele az Msn-re, aztán egy idõ
után megadta a mobilszámát, de megköszöntem, és azt mondtam, majd ha úgy érzi, akkor
telefonon beszélünk.
Eljött ez a pillanat is, amelyik nagy meglepetést okozott, mert elég mély hangja volt.
Nem annyira férfias, mint mondjuk Amanda Learé, akirõl az fáma járta, hogy férfibõl operálták
át nõvé, de nõ létére szokatlan mély, és kemény volt a hangja, ami illett ahhoz, hogy az élet
megpróbáltatásai megkeményítették, de nem illett ahhoz a képhez, amit a nekem küldött elsõ fotó
alapján kialakítottam magamban.
Ráadásul vétettem egy szarvashibát is, amikor a téma szóba került, hamar elõvettem a
horoszkópját, Fruzsi.hor fájlt, és azt írtam neki, hogy a legnõiesebb jegy, azaz Rák, és hogy a
fényképe alapján csodálatos nõnek tartom. Kiderült, hogy a Fruzsi.hor egy másik lányé, aki
tényleg Rák, az övét még Karola adta meg, amikor még nem is leveleztünk, és Karolabarnõ.hor
néven mentettem el.
Hát igen. Szûz nap, anyagiasság, kritikus hajlam, tartózkodó természet, Skorpió
ascendens, szélsõségek, és van nekünk egy Uránuszunk az elsõ házban, ami a kilógás a sorból,
különleges megnyilvánulás az élet minden területén. A struktúrák bontása, lázadó hajlam is
uránuszi, bizony mindez illik rá.
Azzal együtt, hogy szokatlan volt a hangja, volt a rezgésében valami nagyon vonzó, és az
egész kisugárzása bizsergést keltett bennem. Elmesélte, hogy megsajnált egy öreg bácsit, és
hazakísérte, mert alig bírt járni, a térde ki volt fordulva, bezzeg a felesége nem vásárol be neki,
mert egy kényes úrinõ, háborgott Fruzsi.
Tipikus Szûz, ítélkezik, mint a gép, és benne van a gondoskodás a gyengékrõl és
öregekrõl. Egyik nap egy játszótérrõl hívott fel mérgesen, egy prostituált barátnõjének a
kisgyerekére vigyázott, hogy az anyuka ki tudja pihenni az éjszakai mûszakot, de a kisgyerek a
csigákat, gilisztákat taposgatta agyon, pedig Fruzsi elmondta: - Nem szabad bántani a cigáckákat,
meg a gilisztákat szem, melt én vadok az anukájuk, ez a gonosz kölök med adon tapossza õket,
nem isz fodok többé vidázni lá.
Hát újabb arca a lánynak, õ a cigáckák anukája, és én meg tavaly nyár elején a Sanyiék
által begyûjtött csigákat élve dobtam a forró vízbe, jó lesz itt vigyázni, akkor úgy gondoltam,
alacsonyrendû állatok, az érzékelésük is tompa, egy másodperc alatt végük, ahogy elõjönnek a
házból, minden szakácskönyv így írja, de ha ezt én elmondanám most, akkor bizony kikapnék
Fruzsitól.
Egy biztos, Fruzsi nem egy unalmas lány, vele aztán zajlik az élet. Türelem rózsát terem,
mondja a népnyelv, és ez így igaz, mert egy Msn-en történt vidám kis évõdés kapcsán, mintegy
 15

fenyegetve bejelentette Fruzsi, hogy szombaton meglátogat. Na, gondoltam, hát csak rászánta
magát, el is jött az ideje, hogy találkozzunk.
Igazi, nagyvilági nõ, gondoltam, ahogy kilépett a Mercedes taxiból, legalábbis a mozgása
az volt, mégis éreztem, hogy az erõltetett lazaság mögött belsõ bizonytalanság lapul. Az ötödik
emeletig sugárzott, hogy jobban zavarban van, mint én, pedig õ fiatal, csinos, egészséges, nekem
hajlott a hátam, az embereknek még csak a szemébe sem tudok nézni, roggyantak a térdeim,
görbe a karom, és fél szememre alig látok. Mégis én vagyok nyugodt és magabiztos.
Nyitott ajtóval, a konyhaajtóban az ajtófélfának támaszkodva vártam, hogy szemügyre
tudjam valamelyest venni, és kézcsókom után két puszit kaptam üdvözlésnek. Fehér blúz,
vajszínû nadrág, tûsarkú cipõ, elég nagy méret, ahogy elnéztem, és egy kicsit meglepõdtem,
mintha nem is ugyanaz a lány jött volna el hozzám, akit a képen láttam.
A képen könnyedebb, légiesebb volt, most inkább nehézkesebbnek, nagy darabnak tûnt.
Nem volt magasabb Rékánál, de súlyban jóval felülmúlta. Egy pillanatig tartott csak ez az
állókép, amikor mozgott, életteli, és lendületes volt, a mosolya lefegyverzõ, járása gyors,
tekintete fürge, térképezõ.
Kínaival vártam, ne ismételjem már a pisztránggal magam, és Fruzsi elkápráztatott azzal,
hogy úgy evett pálcikával, mintha ezer éve lenne a kezében, pedig elõször fogta meg. Hamar
hozzászoktam a látványához, lényével egy szempillantás alatt elbûvölt. Azon kaptam magam,
hogy csak távolról hallom vidám csacsogását, csicsergését és kezdek teljesen a hatása alá kerülni.
Az idõ úgy szaladt, mintha lökhajtásos repülõgépen ült volna.
Már erõsen délutánba hajlott, amikor felvette, hogy megmutatja nekem munkaruháját.
Elõzetesen már többször kilátásba helyezte Msn-en, de nem gondoltam, hogy komolyan megteszi
nekem. Egy kicsit vegyes érzelmekkel vártam a bemutatót. Ráadásul nem is értettem, hová
rejthette, hiszen a retiküljén kívül semmit sem hozott magával.
Sejtelmes mosollyal elszaladt a fürdõszobába, majd rövid idõ után visszatért. Ilyesmit
még tényleg sosem láttam, talán valami hasonlót, de azt is csak akkor, ha nagyon sokáig
kutakodom az emlékezetemben. Könnyû volt a munkaruhát elrejteni, mert egy necc kezeslábas
volt az egész, egyfajta kb. egy centi hálóbõségû harisnyanadrág, ami deréktõl folyamatosan
folytatódott felfelé és egy kezeslábas szerûséget adott ki.
Azt nem is merem elmondani, hogy egy bizonyos helyen, lent a lába között egy lyuk volt
kiképezve, ami bizonyos asszociációknak engedett teret. Megkérdeztem, hogy az saját átalakítás-
e, de azt mondta, gyári, így vette, ahogy van, három darabja van, egy piros és egy fekete otthon,
jó pszichológiai érzékkel a legszolidabbat a fehéret hozta magával.
Így is nagyon kacér volt, mert a háló nem takar, csak egy kicsit összezavarja a szemet, ez
benne az izgató, emlékszem, kamaszkorom elején volt divat az ilyen harisnya és
ellenállhatatlanul vonzották a lányok lábai ebben a tekintetem. A háló alatt Fruzsin bugyi és
melltartó, hát köszönöm szépen fiúk - lányok jól vagyok, akkorákat nyelek, mint egy ló, azért
most már jócskán zavarban vagyok, szerencse is, hogy Fruzsi ezt a bemutatót látogatása végére
idõzítette.
5 óra el is múlt, nagyon hamar eltelt a közösen töltött idõ, szóba került, hogy nézzek egy
hazafelé tartó vonatot neki az Elvirán, de Fruzsi váratlanul megkérdezte: - Vagy maradjak,
legyen inkább gyereknap? Nem értettem, vagy nem hallottam jól, mintha fel sem fogtam volna,
mirõl van szó, ezért ismét megkérdezte: - Legyen inkább gyereknap?
- Hát persze, válaszoltam boldogan és megkönnyebbülten, nem vagyok én semmi jónak
elrontója, hát nem, gyerekek? Majd bolond lennék hazaküldeni, ha itt marad. Az a butaságot már
eljátszottam Ildivel, hogy úgy kellett rábeszélni az együttalvásra. Éreztem, hogy zöldet mutat a
lámpa, hamar kikapcsoltam a számítógépet, és megcsókoltam Fruzsinát.
 16

Finom volt a csókja. Óvatos, hamvas, enyhén fûszeres, de finom. Megrészegültem, majd
kibújtam a bõrömbõl, hogy ilyen kellemes fordulatot vettek a dolgok, újra megcsókoltam,
ezúttal hosszabban, szenvedélyesebben, de csak szerettem volna, mert durván ellökött magától.
- Nem így kell csókolózni, pirított rám, és kifejtette, csak épp összeérhetnek ajkaink, és
nyelveink, egymás térfelére tilos a behatolás. Na, jól nézek ki, ilyet sem hallottam még! Többféle
csókolózási stílus van, az igaz. Van, aki álmos, van, aki letapogatja az összes tömést a másik
fogsorában, van, aki gyúr, van, aki küzd, van aki az ínyét is végigmasszírozza az embernek,
ahány ember, annyiféle, de ilyen korlátozást még nem hallottam.
És mi ez a váratlan ellökés, hol az kislányos, kedves Fruzsina akit megszeretni kezdek,
még én gondoltam, hogy zavarban van? Nem is hagytam a dolgot annyiban, elmondtam, hogy
még senki sem talált kivetnivalót a csókjaimban, sõt ellenkezõleg. Közben ezernyi gondolat
cikázott a fejemben, de eszembe jutott, hogy ez a tartózkodó Szûz természete része lehet, meg
Joli sajátsága is, aki belsõ kényszert érzett, hogy ellökje magától azt, aki túl közel került hozzá.
Lehet valami ilyen vetülete is a dolognak, végül is ha így akar, csókolózzunk így, meg
tudom szokni, azért finom a csókja, jó vele együtt lenni, bele nem halok, hogy csak így
csókolózhatok vele. Ezért folytattam is a csókok sorozatát, és nem tudtam ellenállni a
kísértésnek, ráhelyeztem a kezem.
Mármint nem a vállára, valamivel lejjebb, ugyanis panaszkodott, hogy vágja a vállát a
melltartó pántja, karjára csúsztatta, a melltartó meg egyre lejjebb csúszott, hát azért én sem
vagyok fából, ha egyszer ott van, és az egész körülmény azt sugallja, hogy szabad, hát miért ne?
Fruzsi az elsõ házas Uránuszával megint egy szokatlan reakcióval lepett meg, mert
többször is ugyanúgy reagált erre, nevetgélt, kuncogott. Elõször visszagondoltam, hátha
mondtam valami vicceset talán, de nem így volt, egyszerûen rátettem a kezem a kebleire, nem
tudok másképp fogalmazni, nem mondhatom azt, hogy megfogtam, mert akkorák voltak, hogy
errõl szó sem lehetett, csak rátettem a kezem, és erre õ nevetni kezdett.
Jó ideig tartott, míg rájöttem, nincs semmi humoros, egyszerûen zavarban van és
zavarában nevet. Talán az ellökés is csak ennek tudható be, nyugtattam magam, és kezdtem
félszemmel a hálószoba felé kacsintgatni. Ha már lúd, legyen kövér, úgy látszik ma rám
mosolyog a szerencse, a Jóisten tényleg úgy gondolta, hogy elegem van a nélkülözésbõl, Réka
eldobott, türelemmel vártam, és lám, most jobbat kapok.
Amikor indiai életünkrõl beszélt, magamban kislányosnak, majdnem fiúsnak,
aszexuálisnak láttam magam elõtt, szóba is hoztam ezt még a széken ülve, mire hanyagul
odavágta, minden egyszerre történik, csak más dimenzióban. Gyerekek bele tudtok ebbe
gondolni? Már a témától is lúdbõrös lesz az ember, annyira bele vagyunk nõve az idõ korlátjába,
ésszel még valahogy felfogjuk, hogy kell, hogy legyen idõtlenség, de még csak elképzelni sem
tudjuk.
Aztán egy váratlan fordulattal elmagyarázta, hogy az elején használt emailcímében a
lucy38G@gamil.com -ban a 38 G a melltartómérete, és a G a létezõ legnagyobb méretet jelenti,
de még ez is szûk neki. Vajon miért vannak oda a férfiak a nagy mellekért, kíváncsiskodott.
Bizony ez a nagy mell téma egyfajta városi legenda, afféle nimbusz kapcsolódik hozzá,
mint a nagy hímvesszõhöz. A férfiasság fokmérõje, ha valaki még nem tudná a here a
nemiszervek közül, nem a hímvesszõ, és semmiképp sem a hatalmas.
Férfiak mondják ezt egymás között, és sokan sóvárognak nagy hímvesszõre, pedig az
inkább csapás, mint áldás. Még koporsóforrasztó koromban volt egy kollegám, a másik
mûszakban dolgozott, de egyszer cserélt, és úgy adódott, hogy együtt fürödtünk, na amikor az
övét véletlenül megpillantottam, hát én is megijedtem.
Nyugalmi állapotban majdnem a térdéig lógott, közel csuklóvastagságú volt. A koporsós
párom, akivel együtt dolgoztam, õ mesélte el késõbb, hogy szegény srác mennyit szenved vele,
 17

az elsõ felesége elmenekült tõle, a második pedig csak úgy engedi magához, hogy két
frottírtörülközõt kell neki rácsomózni ütközõnek, hogy a nagy lelkesedésben nehogy kárt tegyen
az asszonyban.
Tehát a hölgyek a nagyméretû férfiaktól inkább menekülnek, nem igaz, még ha
nimfomániások is, hogy ilyenre vágynak, és a szuperkeblek, tejcsárdák, görögdinnyék,
óriáscsöcsök, dudák - ahogy a férfiak egymás között nevezik - is csak egy fanatikus réteg
ideáljai. Arról nem is beszélve, hogy tévhit a nagy mell - sok tej összefüggés, többnyire épp
fordítva van. Sok férfi kifejezetten viszolyog tõlük, mások a képzelt elvárásnak megfelelni
akarván mondogatják, hogy igen, mekkora mellek, pedig egy õszinte helyzetben elmondják,
hogy a tenyérbe valót, vagy annál egy fokkal nagyobbat szeretik, a valamivel kisebb, önsúlyától
meg nem ereszkedett, hegyes, szemtelenül kétfelé álló cickó sokkal erotikusabb lehet.
A szélsõség az mindig szélsõség, akármilyen irányba megyünk. De azért térjünk vissza a
nagy keblekhez. Van olyan természet, aki mindenben a nagyot szereti. Nagy ház, nagy kocsi,
nagymellû feleség, pár, szeretõ, élettárs. Van benne valami nagyszerû, gazdagság, bõség,
termékenység, életerõ, õserõ benne.
A milói Vénusz szép, nõies, de idealisztikus, túl harmonikus, a willensdorfi, a
gömbölyded, a hatalmas duzzadó, folyamként áradó, szinte hömpölygõ keblekkel, az anyag, a
nõi analógia, az õsnõ, a Gaia, Hamvas Béla egy egész esszét szentelt neki. Egész életemben
vágytam rá, arra sóvárogtam, hogy a méretével küszködjek egyszer, már azt hittem, úgy halok
meg, s lám, mégis megadatott nekem.
Ahogy beesteledett, elvonultunk a hálószoba felé, és másnap délutánig, ha csak kézi
vezérléssel is, de négyszer jutottunk a csúcsra. Fruzsi érezhetõ szomorúsággal, kényszeredetten
indult haza, elmondta, régóta nem volt ilyen nyugodt, mint most nálam, és a nagypapájával
érezte ilyen jól magát, mellette érezte magát ennyire biztonságban.
Meghökkentem kissé ettõl a különleges bóktól, elég nekem azzal megbirkózni, hogy Viki
fiamnál csak két évvel idõsebb, nyugodtan lehetnék az édesapja, de legalább ne a nagypapához
hasonlítson. Megnyugtatott, nem a kor miatt, tõle kapta életében a legtöbb szeretet. Otthonról
rögtön írt, hogy félúton majdnem leszállt a vonatról, és visszajött hozzám, és nagyon hiányzom
neki.
Az elkövetkezõ hétben naponta többször vallottunk szerelmet egymásnak. Vettem egy
maciperselyt neki, lefényképeztem az új Samsung telóval, és elküldtem a képet, verseket írtam,
mindketten fülig szerelmesek lettünk. Nem egy hétköznapi lány az biztos, a munkája, a barátnõi,
de a szerelem minden akadályon keresztüllép. Anyagias, sokszor közönségesen beszél, de mélyen
spirituális is tud lenni, és lehet, hogy hamarabb éri el nálam a megvilágosodást, ahogy Buddha is
sejtette a Középsõ út tanításában. Erre fel írtam a következõ verset.

Ezerszirmú

Ezerszirmú lótuszvirág
Mocsár közepén.
Nem hittem volna,
Ily kincset lelek én.

Hamvas Béla egy esszéjében zseniálisan látja meg, hogy amíg küzdünk egy külsõ
hatalommal, addig nem gyõzhetjük le, ez a gondolat érett meg most Fruzsival kapcsolatban is
bennem, bekötötte a fejem, szerelmes vagyok, függök tõle, meghalnék érte, de mégis ebben van
az erõ és a hatalom.
 18

Ó te drága NÕ

Ó te drága NÕ,
Bûbáj, csáberõ.
Küzdelem, vagy
Béke a nyerõ?

Hatalmad nagy,
De elveszem,
Mert szívem
Kezedbe teszem.

Egyik délután rám jött a hoppáré, elkapott egy hangulat, elkezdtem Bonnie Tyler, a
rekedtes hangú, szenvedélyes énekesnõ érzelmes számait hallgatni, és zenehallgatás közben
minden számra rögtön egy verset írtam, és angol címet adtam neki.

Race to the fire

Száguldok a tûzbe,
Démonoktól ûzve.
Mindenem, kedvesem,
Elemészt a szerelem.

Hová megyünk,
Fel az égbe?
Vagy a teljes
Megsemmisülésbe?

Call me

Hívj engem, szólíts kérlek,

Ne hagyd, csendben elégjek.
Hívj, hívj most kérlek,
Nem jön vissza az érzet.

Így nem búcsúzhatsz tõlem

Ne hagyj ily sovány bõrben.
Hívj hát végre, mondd mit érzel,
Ne szenvedjek nappal, s éjjel.

Born to be a winner

Nyertesnek születtem,
Nem ingatsz hitemben.
 19

Nem vagyok másra vevõ,

Én vagyok a nyerõ.

Nem adom fel,

Mindig kitartok,
Messze bár, de
Látszanak a partok.

Ne számíts pénzre,
Se észre, tehetségre.
Minden tapasztalat
Mi zajlik az Ég alatt.

Foolish Lillaby

Én vagyok a bolond
Ismeretlen a gond.
Mi szívemen a számon,
Mégsem kérnek számon.

Sok okos mind kinevet,

Nem látják a tükrömet.
Zeném furcsán szól,
De megértik valahol.

Messze van az otthonom,

Hol, már nem is tudom.
Itt felejtett lent az Élet,
Haza tán sose térek.

Take a chance

Ragadd meg az esélyt,

Ne játszd a kevélyt.
Halld magányos hangom,
Érezd ölelõ karom.

Ne aludd végig az életet,

Ne várj hosszú éveket.
Ragadd meg az esélyt,
Mert szívem roppan szét.

Nyújtom dobogó szívem,

 20

Ne légy hideg jégverem.

Örökre leszek boldogod,
Ha az esélyt megragadod.

Gyertya vagy a szélben,

Ne kelljen már kérnem
Légy biztos végre, de
Ne mondd hogy vége.

Send me an angel

Sétálok a folyó mellett

Megcsap az ördögi lehelet.
Ajtóm szorosra zárom,
De feléd most kitárom.

Rád gondolok kedvesem,

Küldj egy angyalt nekem.
Taníts meg repülni kérlek,
Hadd legyek társa az égnek.

Angyalt küldj, mint te vagy

Kinek szívét nem õrzi fagy.
Küldj édeset és szépet,
Ki nem rombol képet.

Közben patakzottak könnyeim, éreztem, hogy valami nagy metamorfózison, tisztuláson

megyek keresztül, és boldogan vetettem bele magam, történjen bármi, utánam a vízözön.

Jaj Istenem!

A hogy kezdett Fruzsi a látogatás után akklimatizálódni, stílust váltott, és ismét keményebb
formáját hozta. Egy msn chatbeszélgetés közepén váratlanul rámripakodott, hogy mit
képzelek én, õ nem fog szopni, micsoda gondolat, hogy az elsõ randin szopni, és
kislányos toporzékolással a végére írta: Kaka vagy! Kukoricás, fostos kaka vagy!
És ez még hagyján, a szavakon túl az msn-ben lehet kis gif kiterjesztésû képeket
animációkat használni, és orális szexet gyakorló nõi fejet szúrt be többször is a beszélgetésbe
illusztráció gyanánt. Jaj Istenem, kiáltottam fel magamban, hát olyan szépen, békésen
beszélgettünk, és hirtelen akkora vihar tör ki belõle, hogy az ember csak kapkodja a fejét.
Nem is álmodtam, hogy ebbõl ekkora probléma lesz. Ugyanis nem mondtam teljesen
igazat a kézi vezérléssel, már a második felvonásnál, tehát elsõ este nagy költõnket idéztem,
nyelvében él a nemzet, alámerültem, kényeztettem õnagyságát, amit õ örömmel nyugtázott, de
viszonzásnak nem volt se híre, se hamva.
A harmadik felvonás elején ezért finoman megpendítettem, hogy kaphatnék-e puszit rá,
vagy esetleg, ha már itt vannak az erre alkalmas, pompás keblek, volna-e lehetõség közétenni, és
 21

úgy, de Fruzsi csak mereven nézett maga elé és monoton egyhangúsággal húzogatta kezével
tovább.
Nagyon rosszul esett, szinte fizikailag fájt ez az érzéketlenség, egyrészt már a kezétõl egy
kicsit ki is dörzsölõdött, másrészt én megtettem, hát meddig tartana neki is megtenni, és láttam
rajta, morcos, makacs, és csak azért sem teszi meg. Jaj, mennyi zûr van egy kapcsolatban, Ildi
egy szó nélkül megtette, életében elõször, de érezte az ilyesmi nem lehet egyirányú utca, ami
neki jól esik, az jól esik nekem is. Rékának sem jelentett problémát, Joli könyörgött érte, a
házasságomban is magától értetõdõ volt, Fruzsina meg szõnyegbombázást rendez büntetésbõl,
hogy egyáltalán szóba mertem hozni.
Hogy õ azt képzelte, csak lefekszünk, és simogatjuk egymást. Hát azt tettük, nem? Jaj
Istenem! Nem erõszakoltam meg, õ maga vetette fel, hogy legyen gyereknap, én örültem, hogy a
csókig eljutottunk az elsõ randin, mert Réka érdekes módon az elsõn még abba sem ment bele.
Ki tud kiigazodni a nõkön, mondjátok fiúk?
Persze ne is várjon ilyet az ember, a logika, értelem férfi analógia, az érzelem,
szeszélyesség, változékonyság, kiszámíthatatlanság pedig nõi analógia, felesleges próbálkozás az
egyik nemnek a másik megértésével kísérletezni. Az történt, hogy Fruzsinát elragadták az
érzelmei, az elsõ randihoz képest valóban sok volt, hogy rögtön ágyba bújtunk, az átlag férfi az
ilyen nõt hamar leírja, de én nem tartozom az átlaghoz, nem szorítom korlátok közé magam, és
ha valakinek a szíve azt diktálja, akkor miért ne szeresse két ember testben is egymást.
A hangsúly azon van, hogy a lelki egység meglegyen, szerelembõl, az ember megérzi, ha
a másikból az hiányzik, akkor nem is történt volna semmi sem köztünk, vagy itt sem alhatott
volna. Fruzsi megijedt saját magától, a hirtelen tempótól, ami neki, mint Szûznek extra gyors
volt, és ezért nemes egyszerûséggel rajtam verte el a port. Na jól nézünk ki!
De ez még nem volt minden. Eldicsekedett, hogy 7 millióért lesz egy 20 milliót érõ
lakása. A lakás központi szerepet játszott a gondolataiban, állandóan azt hajtogatta, hogy saját
lakás, saját lakás, õ nem függ a férfiaktól, nem akar függeni senkitõl, nem lesz senki megunt
barátnõje, és hasonlók. Nem lehet a szexszel sem függõvé tenni, mert minden reggel maszturbál,
és egyébként is a szerelem az nem a legfontosabb, ha nincs pénz, akkor nem ér a szerelem
semmit sem, az anyagiakat kell megteremteni, és ezért õ mindenre hajlandó.
Megkérdeztem, hogy érti ezt, mire azt mondta, egy öreg nénié a lakás az Operánál,
másnap megy tárgyalni, de mivel nincs 7 milliója, ezért kölcsönre van szüksége, fognak is
szervezni neki egy lehetséges kölcsönzõt, és ha banki kamatnál nem drágábban ad neki az illetõ,
akkor egy éjszakára a testét is birtokba veheti.
Jaj Istenem, kiáltottam fel rövid idõ alatt sokadszor, hát ez az egész most mi lett hirtelen?
Éreztem rajta, hogy felméri a lakást, milyen lenne itt lakni, amikor itt járt, hozzám
ideköltözhetne, mi ez a páni félelem a függéstõl, a kiszolgáltatottságtól? Bincs az életben olyan,
hogy a függést ki lehetne küszöbölni.
Miért nem banktól kér pénzt, és mi az, hogy ezért egy éjszakára? Jaj, édes drága jó
Istenem, mibe keveredtem megint? Áldottam Karolát, hogy beszélt rólam Fruzsinak, és most
annyira de annyira el vagyok keseredve, hogy el sem tudom mondani nektek. Másnap a találkozó
után higgadtan számolt be az eseményekrõl, ne izgassam magam, õ el fogja mondani, amikor
megtörténik, nem fog hazudni nekem soha, egyébként is egy vén kéjenc volt, aki pénzt nem akart
adni, csak õt szerette volna, utazgassanak együtt, meg hasonlókkal tömte a fejét, így a lakás terve
kútba esett.
És hogy ne keseredjek el, megígérte, hogy rövidesen lejön egy hétre hozzám. Így is lett,
míg az elsõ randinál elhárította, hogy elémenjek, most érte mehettem, és boldogan nyitottam ki
elõtte az ajtót. Nem szólt a taxiban semmit, de gondolatátvitellel csendben átöleltük egymást. A
 22

lakásban otthonosan mozgott, amikor elmentem mellette, játékosan a fenekemre csapott,

vacsorára csak gyümölcsöt kért, tévéztünk, boldog voltam.
Egy meglepetéssel is készültem, mivel már az elsõ látogatása elõtt, de utána is többször
megkérdezte, hogy elveszem-e feleségül. Természetesen igen, volt az azonnali válaszom, annak
idején Editnél a harmadik napon tudtam, és a hetedik napon meg is mondtam neki, két hónap
együtt járás után összeházasodtunk, most meg aztán fõleg nem tétovázom, mindig tudtam
gyorsan dönteni.
Másnap ezért útnak indultunk a belvárosba gyûrût venni, amivel nem okoztam
meglepetést, mert Fruzsi megérezte szándékomat. Érdekes, amilyen anyagi szemléletû, és
gondolkodású, annyira spirituális is tud lenni, a szobában ültem és sírtam a helyzetünkön, és
abban a percben megcsörrent a telefon, hogy érzi, sírok, mi a baj velem. Most is tudta, hogy mi
lesz a program, hiába akartam meglepetést szerezni neki.
Az Orex boltot most sikerült megtalálni, de annyira udvariatlan, és rossz kisugárzású volt
az idõs eladónõ, hogy kifordultunk és egy kis maszek boltban vettünk végül gyûrût. Volt
stílusom, nem ugyanabba mentünk, ahol már Rékával is jártam, így is furán néztek, és ahogy
végigsétáltunk a fõutcán Fruzsi meg is kérdezte tõlem, mit néznek rajtunk az emberek?
Hát mentségükre legyen mondva, nem vagyunk egy szokványos pár, még ha apának és
lányának néznek akkor sem, de kézen fogva végképp értelmezhetetlen egy átlagember számára a
kettõsünk. Túl olcsónak éreztem a 42.600 Ft-ot a két gyûrûért, ezért úgy gondoltam, csapjunk a
lovak közé, hazafelé megállítottam a Lidl-nél a taxit, és 3900-ért vettem egy üveg francia
pezsgõt.
Mit ad Isten, Fruzsit anyukája hívta, pedig évek óta nem tett ilyet, fõleg napközben,
gratulált az eljegyzéshez, mi pedig ügettünk haza ünnepelni. Felhúztam a gyûrût, õ is az enyém,
és mindketten boldogok voltunk, Fruzsi azt mondta, egész életében olyan férfire vágyott, mint
én, aki érzékeny, intelligens, finom lelkû, és elsõre elveszi, nem akarja elõtte próbálgatni. Bizony
nem vagyunk egyformák, Heves Géza barátom a lekvárok és befõttek kóstolgatásával bölcs
hasonlatot mondott, de van abban valami nagyszerû, hogy az ember el tudja dobni az agyát, és a
szerelem szent õrületében csak a szívére hallgat.
Megint grimbusz történt. Pisztrángot sütöttem, és amikor citromkarikával a szájában
feltálaltam, Fruzsinak könnyek szöktek a szemébe, mert a hal egészben, nyitott szájjal,
szemekkel szinte elviselhetetlen látvány volt neki. Filét süthetek, azt megeszi, de egészben nem,
a hûtõmben lévõ vadhúsért is leszidott, hogy miattam ölték meg az õzikét.
Jaj Istenem, hát hogy fogunk mi együtt élni? Úgy néz ki gyökeresen módosítani kell a
táplálkozási szokásaimat. Voltak dolgai, amelyek kissé elgondolkoztattak, aztán persze gyorsan
helyrebillentette a mérleget, mert másnap, amíg a teáját melegítettem, bement a vécébe, és nem
csukta be maga mögött az ajtót, hanem kikiabált, láttál már lányt pisilni?
Hát mondjuk Böbét, aranyos kis lányomat, Isten nyugosztalja, de úgy különben nem, és
borzasztó vidám dolognak tartottam, hogy ilyen felszabadult, és az orrom elõtt csurizik, mert
természetesen még a lábát is széttette, hogy lássam, ahogy a pisi kicsurog, ha már lúd, legyen
kövér, ugye?
Akkorát nevettem, hogy majd rám dõlt a ház, de erre még délután ráduplázott. Fruzsi
laza, felszabadult, õ aztán biztos nem csinál gondot a szellentésbõl, ezért hála Istennek én sem
görcsöltem, õ nagyszobában volt, én meg a konyhában, kaja nincs elõl, az ablak tárva nyitva, hát
miért ne eresszek el egy békegalambot.
Kintrõl behallatszik az utcazaj, biztos meg sem hallja, nem is volt túl hangos, mégis
összerezzentem, amikor a szobából kikiabált: - Beszartál Arany Viktor? Háháháháhá, jaj Istenem,
mondtam Fruzsi megõrjítesz ezekkel a beszólásokkal, nagyon eredeti és fûszeres vagy. Azt
mondta, õt azért küldte a Jóisten, hogy engem megõrjítsen, és ettõl meggyógyuljak.
 23

No engem azért nem olyan könnyû megõrjíteni, sok minden keresztülmentem már, és
egészen lazán vettem azt a kélészét, hod medint dödölögjünk, kiszbaba vadok, engem etetni kell,
és szakállkát tettem a nyakába, a pelenkázást még késõbbre halasztottam, mert azt is proponálta,
és kiskanálból etettem meg tejbepapival.
Volt valami ellenállhatatlan báj a kislányosságában, és ilyenkor mintha egészen más lett
volna, hozzámbújt, simult, puszilt, gyöngéd volt, ami nagyon jól esett. Lementünk a tóra,
sétáltunk, napoztunk egy padon, elsétáltunk egy másik kis park felé egy másik nap, és elkezdte a
Hitbenhatot is olvasni.
Kacéran feküdt az ágyban, csak egy póló volt rajta, fenekét csábosan domborítgatta
felém, nem tudtam ellenállni, elkezdtem puszilgatni, lehelet finoman harapdálni, nyalogatni, és
azt mondtam, ilyen dolga sincs akárkinek, olvasod a könyvet, miközben az írója a feneked
nyalja.
Erre még volt képe visszavágni, hogy te csak a külsejét nyalod, nyalj be csontig, na erre a
válaszra megint nem számítottam. Nem vagyok vaskalapos, közvetlen fürdés után a szex hevében
Ildinek is megtettem, nekem is jó volt, neki is, de Fruzsin most azt éreztem, hogy csak valami
kivagyiság van benne, és képtelen lettem volna rá, pont azért mert provokált, és csak a hecc
kedvéért.
Szó esett a könyv kapcsán róla is, hogy bekerüljön-e, azt mondta, bármit megírhatok,
csak azt nem, hogy hogyan lihegett orgazmus közben, pedig azzal lenne a történet teljes, de
végül is nem szenvedünk csorbát, nem a részleteken való csámcsogás a lényeg, hanem a pontos
személyiségábrázolás az események, hangulatok, érzések hû visszaadása.
Harmadik nap munkakedvvel ébredt, már elõtte is tett észrevételeket, hogy ráférne a
lakásra egy nagytakarítás, és mi lehet kedvesebb tevékenység egy Szûz napú lány számára,
minthogy gumikesztyût húz a kezére, Domestos a vödörbe, forró víz, és adj neki! - Hozzád csak
szopni jártak a kurvák, egy sem takarított? Csattant fel mérgesen, és már lassan századszorra
mondtam, jaj Istenem!
Miért kell kurváknak nevezni õket, persze Ildi is ilyen volt, lányain és édesanyján kívül
minden nõre a Maca, pejoratív kifejezést használta. Az is zavaró volt, de Fruzsihoz képest csak
tehetséges kezdõ volt mások leszólásában. Ha már Ildinél tartunk, a kéthetes mosolyszünet idején
eszembe jutott, hogy 3 éve jött össze a kollegájával, ezért megírtam neki õszintén, hogy fúrja az
oldalamat a kíváncsiság, hogy még együtt vannak-e.
Volt egy megérzésem annak idején, hogy nem tart örökké a nagy tudományossággal
szerelem nélkül felépített kapcsolat, de ki tudja, hátha csak az irigység beszélt belõlem, és az
egóm sugallta, ezért kérem, csak errõl adjon hírt. Mit ad Isten, nem válaszolt, pedig ezzel kvázi
elismerte, hogy már nincsenek együtt. Ahogy egy évvel azelõtt leszólt, hogy õ már rég törölte a
szükségtelen információkat, és rég túl van rajtam, ha még mindig olyan boldogan együtt
lennének, nem hagyná ki a lehetõséget, hogy megint az orrom alá dörgölje.
De nem tette, már nincsenek együtt, és nagy lazán azt írta, hogy tõle azt írok a
könyvembe, amit akarok, mert az én könyvem, õt aztán a legkisebb mértékben sem érdekli,
szerintem meg kíváncsi lett, és talán az is bántja, így lehetséges, hogy most nem válaszol.
Az sem lehet véletlen, hogy pár nappal ezután, a hétvégén sok hívás jött rejtett szám
megjelöléssel, a szolgáltatót ugyanis módosítottam, de a Pantel a számot valamiért nem tudta
megváltoztatni. Már vagy tizedszerre csöngött a telcsi, elmondtam a Talpra magyart, a többi
verset, melyeket ilyen alkalmakkor szoktam, és gondoltam változtatok, azt mondtam, szia, hát mi
van te kis huncut, ne félj tõlem, beszélj nyugodtan…
Mindezt olyan lágy, kisgyerekhez gügyögõ hangon, amivel sikerült a telefonálót jól
felidegesítenem, mert idõs, mûveletlen, ivós, rekedt, primitív hangon beleszólt: - Anyád, te buzi!
Mintha egy éjjeliõr, vagy hétvégi portás meg lett volna bízva azzal, hogy szórakoztasson,
 24

legalábbis ez volt az érzésem. Hát ez van. Ha Fruzsi nincs, Ildivel kibékültem volna, de mint a
mellékelt ábra mutatja, õ velem nem, hát lelke rajta.
Fruzsi ellenben dolgozik, mint a gép, félrehúz mindent, gáztûzhely mögött, hûtõszekrény
mögött, alatt, mezítláb beáll a zuhanykabinba és úgy spricceli a vízkõoldót, nem törõdik azzal,
hogy vegyszer kerül a lábára. Nem törõdik vele? Hohó! Direkt élvezi! Gyerekek ilyet még nem
pipáltatok, ez is egy Szûz tulajdonság, amikor hazajöttünk az utcáról Domestosos vízben öblítette
le a lábát, hogy az fertõtlenítse, mert az utca tele van baktériumokkal.
Juj! Hát juj bizony! Ugye? Mármint juj Domestos, nem juj baktérium, törõdik azzal a
csuda, az szükséges része az életnek, ellenállóvá kell lenni, nem mindent csírátlanítani! Fruzsi a
legnõiesebb életfolyamatától is idegenkedett, becsücsült a fürdõszobába intimbetét cserélni, és
azon dohogott, hû de büdös vérszag van, hû de büdös ez a betét!
Á, mondom, nem hiszem én azt, jó, persze, ha a hüvelyt és a genitálékat több napig nem
mossák, akkor a váladék erjedni kezd és valóban erõs szaga van, de Fruzsi felvilágosított, hogy
nincs semmi akadálya annak, hogy menstruáció alatt egy nõ mosakodjon. Így aztán ott
lyukadtunk ki, hogy bementem a vécébe, orrom alá dugta a véres használt betétjét,
beszippantottam belõle, és azt mondtam neki, képzelõdsz, ez egyáltalán nem büdös.
És valóban nem éreztem annak, egyrészt, mert Fruzsit szeretem, és akit szeretek azt
mindenestül szeretem életfolyamataival együtt, nekem ezt jelenti a szeretet, másrészt a vérzést az
élet részének tekintem, ha van is a kifolyó vérnek szaga, nem éreztem sem büdösnek, sem
kellemetlennek.
Azon is csak csodálkoztam, hogy amikor Fruzsi a menstruációja alatt görcsölt, a hasára
tettem a kezem, és egy jó félóra alatt elmulasztottam a fájdalmait. Nem is ez volt új, hanem az,
hogy Fruzsi szépen lejjebb tolta a kezem, és addig tolta lejjebb, míg le nem esett a tantusz
hogy…
Hát megint valami rendkívüli, Réka az elején kihangsúlyozta, hogy olyankor szó sem
lehet róla, ne is érveljek, hogy engem nem zavar, de hát nyitott kapukat döngetett, nekem ilyesmi
eszembe nem jutott soha életemben, azt a pár napot az ember türelemmel ki tudja várni, de Fruzsi
nem csinál gondot belõle, és utána maga törli le a vért az ujjamról egy papírzsebkendõvel.
Azt még nem is említettem, hogy Fruzsi is borotvált, csak egy háromszög alakú bajuszka
van a dombján, és amikor elmondtam, hogy ez engem miért zavar, és ez a gyermeki éretlenség
szimbóluma, akkor undorral mondta, hogy már tudja, miért kérik a chaten a perverz disznók.
Azelõtt senki sem borotválta, fiatalon a Balaton parton izgi volt, ha egy nõ bikinijébõl
kikandikált egy szõrpamacs, sõt a villamoson a nõk hónalját is nézegettem, mert egy kollegám
szerint, akinek ott buja, annak lent is buja, és így fantáziálgattam a 6-os villamoson a
Nagykörúton utazgatván.
- Puncika, puncika, puncika ismételgette, egy nagy kurva õ, folytatta. Jaj Istenem
No.117, majd elmagyarázta, hogy ha a puncika nedvezni kezd, akkor nem tudja egész nap
abbahagyni. Négykézlábra állt az ágyon bepucsított, és „fotózott” ahogy gyerekkorunkban
mondtuk, amikor valaki nagy totálban mutatta a hátsó felét. Hát tényleg, jaj Istenem, tényleg
megõrjít ez a nõ, gondoltam magamban.
Imádott kioktatni, dohogott, hogy Edittel miért nem beszéltünk a menstruációról, hogy
más a peteérés, és más a menstruáció, hogy egy nõ rögtön nedvesedik, ha egy férfi fõzni tud,
mindez újdonság volt számomra. Tudom, hogy jól fõzök, szerintem sok férfi fõz, bár tévedhetek,
Ildi értékelte, szerette a fõztöm, de hogy a nõk, így általánosságban és hogy nedvesednek ettõl,
hát ilyet még nem hallottam.
Domestossal és Cillit banggel az egész lakást ki lehet takarítani, a vackokat, amiket
használok, kidobhatom mind, Arielt kell használni és port, a folyadék nem jobb, öblítõnek
Coccollínót, de csak a kéket, õ már kipróbálta, csak annak van jó illata. Nem jó a szõnyegpadló,
 25

metlachit kéne lerakni a nappaliba, mert akkor elég felmosni, nem kell porszívózni, és kevesebb
áram fogy. Minek az a tucat fogkefe a polcon, legyen csak három, de az márkás, miért gyûjtöm a
Tescos zacskókat, mint az öregek, a vendégeskedést nem szereti, ne járjanak át ide mindenféle
emberek, szóval szabályok és elõírások, elvárások sokasága zúdult rám. Egyetlen dolgot nem
kritizált meg, sõt, még meg is kérdezte, hol szerzem be, a nedves bébi popsi törlõkendõt, amit
kiegészítõként használok a vécépapírhoz a komfortérzetem növelésére.
Kikérdezett a kapcsolataimról a házasságomról, és saját kapcsolatairól is meglepõ
õszinteséggel beszélt. Volt egy 8 éves kapcsolata, egy vele egykorú sráccal, de véget ért, mert a
srác ki akart ugrani az ablakon, nem értette meg, hogy õ külföldre vágyik, féltékeny volt, és
egyéb problémák.
Amikor nagymamája súlyosan beteg lett, nem volt pénzük, hogy otthonba tegyék, és ezért
egy idõs, magyar származású német állampolgár fizetett szeretõje lett. Vannak ilyen hirdetések,
hogy gáláns férfi fiatal lány társaságát keresi Budapesti tartózkodásai alkalmával, vagy tandíjjal
támogatná, valahogy így szoktak fogalmazni. Havi 150 ezret kapott, németes precizitással még
azt is írásba foglalta az illetõ, hogy ezért hányszor kell vele együtt lennie.
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, nagy tabu ez nekem, pénzért, szerelem nélkül szex, de végülis
magától mondta el, el is hallgathatta volna, a nagymamáért tette, tehát egyfajta karitatív
cselekedet, és ezért még fel is tudtam nézni rá. Volt egy másik idõsebb férfi, õ a pesti lakásmaffia
egyik illusztris alakja, nagyon fájt a szakítás, mert ott már érzelmek is voltak, fogalmazott.
Hát most már így értem, hogy Fruzsi szemében szinte poligám vagyok, mert ha így
vesszük, neki még nálam is kevesebb partnerrel volt kapcsolata. Már majdnem elcsodálkoztam
ezen, majdnem jogosnak tartottam szemrehányásait, amikor beszámolóját így fejezte be: - Hát
ennyi volt… Meg néhány kóbor faszkiverés…
Jaj Istenem Nr.132. muszáj ezt így? Kérdeztem. Ó, hát az csak olyan volt, hogy
elkezdtem, aztán a felénél otthagytam, hogy folytasd tovább egyedül, magyarázkodott nevetve,
de ettõl csak még rosszabbul éreztem magam. Miért kell ilyen részletességgel múltbeli szexuális
dolgokról beszélni?
Azt is vegyes érzelmekkel hallgattam, hogy a németes magyart kasztráltnak nevezte
heredaganat operációja miatt, fizikailag fájt a megfogalmazás, hogy bedobtam mindig valami
piát, mielõtt felpróbált az öreg…Itt már direkt kéjelgett abban, hogy fájdalmat okozzon, mert
aztán hozzátette, nem is volt az néha olyan rossz…
Eleredtek könnyeim. - Miért csinálod ezt? Miért bántasz? Mondd! - Nem tudom,
válaszolta, de ráéreztem, el akar tolni magától, mert fél a kapcsolatunktól. Még nem volt soha
ennyire szerelmes, eddig sikerült elkerülnie a kiszolgáltatottságot, a függést, és most egész lénye
kapálózik érzelmei ellen.
Lök, taszít, bánt, rúg, pedig bevallotta, hogy amikor hazaért, verset nem tudott írni, de az
fogalmazódott meg benne, bárhová nézek, mindenütt te vagy. Ugye milyen szép? Betöltöm egész
lelkét, és mégis küzd ellenem. Bevallotta, attól fél, hogy megunom egyszer, és akkor pokoli
fájdalmas lesz szakítani. Azt sem kívánja senkinek, amit Kertész Kázmérral átélt, a lakásmaffiás
férfivel, fél évig majd belepusztult, de ha mi szakítanánk, azt képtelen lenne elviselni.
Na most légy okos, Domokos! Nem tudok mit tenni, saját édes anyukája is elmondta neki,
hogy ez így csacsiság, ne féljen, ha lesz 5 szép évünk, akkor azzal is gazdagabb lesz, de õ félt a
szenvedéstõl, a stressztõl, a traumától, és ezzel még nagyobb szenvedésbe taszította magát, és
persze engem is, mert én már kezdtem tényleg azt érezni, hogy ebbe így beleõrülök.
Ki nem veszi fel keresztjét, nem jön Atyám országába, nagyon kétesélyes ez a viselkedés,
mert aki felveszi, az rögtön erõt is kap hozzá, ha nem küzd ellene, könnyebbnek is érzi, és
közben a tudat, hogy halad az Isten országa felé. Aki arra menetel, aki mindent félretesz Isten
országáért, az ráadásul még százannyit kap itt a Földön is annál, mint amirõl lemond.
 26

Aki pedig küzd, hadakozik, az a terhét is növeli, a szenvedése elviselhetetlen lesz, és még
csak nem is vigasztalhatja magát azzal, hogy elõrehalad. Hiába ígérgetnék neki bármit, hiába
tudja, hogy hûséges típus vagyok, ha nem bántanak, akkor holtomiglan holtodiglan, nem
nézegetek félre, nem vagyok könnyen elcsábítható.
Azt mondtam, idefigyelj Fruzsika, nem akarsz senki megunt, elküldött nõje lenni, tessék
rád iratom a lakásom, én biztos vagyok magamban, és benned is bízom. Hm? - Nem, az a
gyerekeidé! - Dehogy az övék, majd lesz nekik saját, ez az én lakásom, és én rendelkezem vele.
Nem tudtam meggyõzni, jobbnak láttam hallgatni és a Sorsra bízni a dolgot.
Még ki sem telt egy hét, telefont kapott, majd a beszélgetés végén hozzám bújt, és
kedves, hízelgõ hangon azt mondta: - Apa, meghívtak egy legénybúcsúba fellépni, elengedsz?
Mit mondhat az ember egy ilyen ügyes megfogalmazásra, jó, csak vigyázz magadra, mondtam,
de közben az járt a fejemben, legénybúcsú, részeg férfiak, beérik-e a sztriptízzel? Keringett egy
film a neten egy leánybúcsúról, ahol a chippendale fiú fütykösérõl szopogatták le a nevetgélõ
asszonyok a tejszínhapsprayt, bízom Fruzsiban, meg jobb így õszintén, de nagyon nagy próba ez
nekem.
Nem is csoda, hogy a legénybúcsú után verset írtam:

Álmatlan éjszaka

Álmatlan éjszaka,
Bevillanó képek,
Próba és kísértés,
Vagy csalfa érzékek?

Mi ad gyógyírt e tünetre?
Lelkem mi hozza helyre?
Sem elfojtás, sem álom,
Nyugalmam belül találom.

Ami ellen harcolsz

Egyre csak támad,
Elfogadás a gyõztes,
S az õszinte alázat.

Elfogadás a gyõztes, beleájultam a szenvedtetõ helyzetbe, és egybõl jobban is bírtam,

szerelmünk új erõre kapott.

Rainbow love

Megleltelek végre
Szivárvány szerelmem,
Keresni és várni
Volt elég türelmem.

Földtõl hajlasz
Fel a magas égig
 27

Gyönyörû a színed
Elejétõl végig.

Összekötsz íveddel
Eget és Földet,
Egybefogod a
Kopárt és a zöldet.

Látványod tükrözik
Igaz, s hamis arcán,
Tisztulás után
Születik szivárvány.

Legyen örök
Szent szövetségünk,
Ketten együtt
Semmitõl se félünk.

Born to love me

Arra születtél, hogy

Engem szeress
Nem kell már
Senki mást keress.

Együtt megyünk,
Kéz a kézben
Télen nyáron
Napsütésben.

Takarító Hercegnõmnek

Bár lennék padló,

mit talpa érint,
Brummogó porszívó,
melyet kezébe fog,

Vizes rongy is lennék, mely

üvegen csúszva nyafog.
Ablakának lenni vágyom,
észrevétlen, mégis lásson.

Csókolom dolgos kezét,

csodálom õszinteségét.
Lénye megérinti lelkem,
tudom, kincset leltem.
 28

Kérdések Istenhez

Kísértés démonok,
Félelmek, rémálmok.
Könyörgés, könnyek,
S egy picit könnyebb.

Miért e próbák,
Mire edzed fiad?
Ki lesz majd,
Ki végül megmarad?

Gergõ jól vette az akadályt, örült a hírnek, õ Rékánál is egybõl azt kérdezte, hogy akkor
most lesz-e kistestvére, Viki azonban ellenségesen állt a dolgokhoz, amikor a lakás Fruzsira
íratását elmeséltem, mosollyal a szája sarkában azt mondta, az eszünket is használni kell apa,
azért van.
Másodszorra akasztunk bajuszt ugyanazon, most óvatosabban fogalmazott, de kilógott a
lóláb, és fõleg az éreztem falsnak, hogy spirituális témában kioktat engem. Persze, hát tudom
nagyon jól, hogy szív és ész, de az ember épp azért születik tökéletlenül a Földre, hogy
gyarlóságát, keresztjét elfogadja, és ezáltal fejlõdjön, ha az ember tökéletes lenne, nem kéne a
Földre jönnie.
A szerelem egyébként is õrület, szent õrület, és arról szól, hogy az ember eldobja az
agyát, büszkének kellene lennie rám, hogy erre 54 évesen is képes vagyok, nem pedig enyhe
gúnnyal korrigálnia. Mindez nem volt még elég, Fruzsi felhívott és elújságolta, hogy délelõtt
elment a gyereket megnézni. - Milyen gyereket? Kérdeztem, gyerekrõl eddig még nem volt szó,
mi fog még kiderülni?
Nem olyan gyerek, egy bernáthegyi kutya az illetõ, nyugtatott meg, az exé, Kertész
Kázméré, õt ment meglátogatni. Már az ex szótól is összerezzentem, nem kedvelem ezt a
kifejezést, tõle fõleg nem, de az nem megy a fejembe, miért kell a volt kapcsolattal találkozgatni,
és fõleg miért egy kutya miatt?
Értem én, meg lehet szeretni egy kutyát, azt mondja nem kéne már neki az ex, csak a
kutyát szereti, de semmiképp sem volt ínyemre a dolog, pedig pár nappal késõbb még komolyabb
tockost kaptam. Elmondta õszintén, mégis nagyon fájt.
Itt volt a kasztrált, ahogy õ nevezte, és találkoztak. Érdekes egyébként, hogy azon az
éjszakán olyan rossz érzésem volt, egész éjszaka forgolódtam, képtelen voltam lehunyni a
szemem. Ráadásul nem csak találkoztak, hanem ott aludt a lakásán. Erre már elborult az agyam,
mert képtelen voltam erre értelmes magyarázatot találni.
Pénzt akart kérni tõle, felajánlotta, hogy szombathelyi lakásukra jelzálogot jegyeztethet
be, csak kölcsön kéri, van a vén szarnak a bõre alatt is, de õ csak magára gondolt, a veséje is
rákos lett, minek ül a pénzén, úgyis megy a levesbe. Elbeszélgettek elment az idõ, és az öreg volt
olyan bunkó, hogy még egy taxit sem hívott neki, ezért õ megalázta azzal, hogy ottmaradt.
Na ez aztán káosz a felsõfokon. Fruzsinak van mobilja, semeddig sem tart taxit hívni,
vagy lemegy az utcára, és leint egy taxit, ez nem magyarázat, és hol alázta meg ezzel az öreget,
miért megalázó neki, és miért kéne megalázni? Nekem ez az egész cakkumpakk érthetetlen az
elejétõl a végéig. - És hol aludtál, a fotelben? Kérdeztem tovább, hogy valami támpontot nyerjek.
Nem, az ágyban aludtam mellette, kotozott, de nem hagytam. Mi a fene az, hogy
kotozott, millió ismeretlen hülye szó, az agyam majd felrobban, ez az egész már a végsõ
 29

elviselhetetlenségbe hajlik, ezt én nem tudom és nem akarom elviselni! Mielõtt kimondtam volna
a végsõ szentenciát, Fruzsi megijedt, átérezte a helyzet komolyságát, és sírós hangon
ismételgette, hogy nem történt semmi, nem történt semmi.
Azt mondtam rendben, hiszek neked, magad mondtad el, de azt is magad mondtad, hogy
semmi értelme nem volt a találkozásnak, ne találkozz vele többet, és szeretném, ha nem is
emlegetnéd, ne legyen õ téma köztünk. Közel álltam hozzá, hogy mindent felborítsak, sok nehéz
helyzetben voltam, toleráns vagyok, de mindennek van határa.
Fruzsi mintegy kiengesztelésül bejelentette, hogy lejön, és folytatja a takarítást, egyszer
kell megcsinálnia, nem akar szemétdombon élni. Hú gyerekek, hát ebbõl mégiscsak lesz valami?
Ha õ már itt ki akar takarítani, akkor ezek szerint bizonyos tervei is vannak. Mintha
mikroárammal érintkeztem volna, olyan volt az érintése, selymes volt a csókja, hamvas,
bársonyos a bõre, nyugodtan, mélyen aludtunk, éreztük, hogy együtt egyek vagyunk.
Gergõt meghívtuk ismerkedõ látogatásra barátnõjével együtt. Finom indonéz vacsit
készítettem, elbeszélgettünk, örültem, hogy legalább Gergõvel sikerül összebarátkoztatnom a kis
vadócomat. Vikivel szemben Fruzsi már látatlanban is ellenérzéssel viseltetett, Vikit Edithez
illesztette, anyja fiának vélte, Editre is nagyon fújt, de Gergõt apja fiának tartotta és vele
kimondottan kedves volt.
Nekem is feltûnt, hogy Gergõt barátnõje átöleli, eszembe is jutott, hogy a testbeszéd a
fiataloknál gyakoribb birtoklásvágyat mutatja, de látogatásuk után Fruzsi egészen kikelt magából,
mert úgy érezte, neki szólt a gesztus, és így háborgott: - Mit szorongatja elõttem ez a szuka a
Gergõkét, én azt a faszt szopkodom, amelyik csinálta!
Jaj Istenem Nr.237. hát én ezt nem bírom, már az egész feltételezés is abszurd, hogy
Gergõ barátnõje Fruzsitól féltené Gergõt, ha már félti, félthetné az összes kecskeméti lánytól,
mert Gergõ szép, izmos, értelmes, nagyon jó természetû fiú, de szerintem itt mindössze szimpla
birtoklásvágyról volt szó, fiatalok többet ölelkeznek.
És mi az, hogy szopkodom? Õ volt itt amazonként a tüzes nyilaival az orális szex elleni
küzdelem élharcosa, igaz, múltkor lopva odahajolt és ismerkedésként puszit adott rá, meg is
ijedtem, zavarba is jöttem, egyszer meg mintha egy pillanatra tán meg is nyalta volna, vagy
nedves puszit adott rá, mire észbekaptam, már vége is volt, elszaladt és nevetett, de hogy
szopkodom, és ez az egész hogy áll megint össze? Nem értek belõle semmit!
Este behívott a zuhanykabinba, hogy avassuk fel, és szappanozzuk le egymást, ennek
örültem, és belementem a játékba, bizony kellemes volt. Este az ágyban már azt tervezgette,
hogy a lakásban mit hogyan rendezzünk el, szóba került, hogy anyukája sok mindenben ügyes és
majd eljön kitapétázni.
Na, ebbõl már költözés lesz, mégiscsak összeáll a kép, örvendeztem magamban, de majd
lefordultam az ágyról, amikor a folytatást meghallottam: - De te nem velünk alszol az ágyon,
hanem a matracon a nappaliban, mert éjszaka véletlenszerûen anyut basznád meg.
Jaj Istenem… már megint mi ez anyóca, mondtam neki, mert ha õ apának szólít, hát én
anyának, anyucinak, anyócának, nehogy már az apjának érezzem magam. De mi ez, hogy
véletlenszerûen? Persze az ilyet arra mondják, amikor valaki szándékosan, de véletlent mímelve
tesz valamit, de hogy fordulhat meg ilyen a fejében?
Hol Gergõ barátnõjérõl tételezi fel, hogy rá féltékeny, hol õ féltékeny a saját édesanyjára?
Magyarázatként még azt is hozzátette, anyun nincs egy deka pluszsúly sem, és neki is ekkora
melle van. És? Jónapot kívánok, engem meg Arany Viktornak hívnak. Anyun nincs pluszsúly,
honnan veszi, hogy az a szememben elõny? Ugyanakkora melle van. Hát Fruzsi tán azt hiszi, a
mellei miatt kell nekem? Hát ez elég szomorú.
El tudja képzelni, hogy hármasban vagyunk az ágyban, és véletlenszerûen az anyukája
felé próbálnék közeledni? Édes jó Istenem! Bár, ha õszinte akarok lenni, így, ahogy felvette, egy
 30

kis hárem, érdekes gondolat, van benne valami pikáns, de ez még viccnek is rossz! Bevállalnám
még az anyukáját is, hogy egy lakásban éljünk, ha õ megadná nekem a tiszteletet, mert Fruzsit
szeretem, de bigámia, köszönöm nem. Mindenesetre elég sajátságos az anyukájához való
viszonya. Egy alkalommal fel akarta hívni, gondolom nem volt otthon, nem vette fel, és így
dohogott: - Hol basszák már megint azt a kurvát?
Érdekes, költözni már költözne, de amikor azt mondtam, menjünk bejelentkezni az
anyakönyvvezetõhöz, bizalmatlanul kérdezte, hogy mi a szándékom ezzel. Mi a szándékom, mi a
szándékom, hát õ kérdezte huszonháromszor, hogy elveszem-e, gondolkodás nélkül rávágtam,
most meg még sem akarja? Jó, nem erõltetem, nekem nem a papír, meg a szertartás a lényeg,
bõven elég, ha egy este, vagy hajnalban lemegyünk a tóra, és ott Isten elõtt azt mondjuk
egymásnak, feleségül veszlek, szeretõ férjed leszek, feleségül megyek hozzád, szeretõ feleséged
leszek.
Amikor jókedve volt, madarat lehetett volna fogatni vele, meg velem is, olyan vidám és
könnyed volt minden. Manócskának nevezett, simogatott, belecsípett a fenekembe, viccelõdött,
kacarászott. Kicsit hajlott a két térdem, tipegõs a járásom, erre felkiáltott: - Jaj, hogy teszi a lábát,
tisztára olyan, mint egy maci, megõrülök!
Odalépett hozzám, megfogott és azt mondta: - Mi ez? Mekkora csöcseid vannak neked,
mi? Megszorította szeretetcsomagomat és így kommentálta: - Imádom azt a jó kis húsos, csüngõs
balracsapós faszodat! - Neked mindig ilyen balracsapós volt a faszod apa?
Háháháhááááát kicsit zavarban vagyok a kérdéstõl, az igazság az, hogy valóban van benne
egy enyhe balra tartó ív, azért nem L alakú, nem olyan mint a balra kanyarodást jelzõ kresz tábla,
hanem íves, na, már láttam másnak is ilyet, még az életben nem okozott ez problémát, csak
izgalmi állapotban látható, akkor meg mindenki az actionnel van elfoglalva, nem azzal, hogy
szemlélgeti a részleteket.
Ráadásul ettõl kezdve akárhányszor meséltem neki valamit az életembõl, a legváratlanabb
részeknél közbevágta: - Faszod csüngött? - Faszod állt? Jaj Istenem, mondtam, hát ez nem igaz,
ilyen nincs, ha én ezt leírom, senki nem fogja elhinni, hogy ilyen létezik. Ennél jobb bizonyíték
nincs arra, hogy a könyv szereplõi kitalált személyek, és minden hasonlóság létezõ személyekkel
a véletlen mûve.
Innen már nem lebegtethetem a kérdést, hiszen eddig sokan abban a hitben voltak, hogy
valódi, megtörtént eseményeket, saját életemet írom le, de megadom magam, felteszem a kezem,
lebuktam, a saját írói fantáziám buktat le. Olyan szereplõt találtam ki, aki ha nem lenne, ki kéne
találni, de épp emiatt a vak is látja, hogy kitalált figura.
Na jó gyerekek, ezt ne áruljátok el senkinek, maradjon köztünk, toll a fülébe az egész
világnak, higgyen mindenki amit akar, mi meg tudjuk az igazságot. De azért jók a poénok, ugye?
Remélem nevettek rajta. Vagy egyedül vagyok, s ti hallgattatok rám, és a 11-ik végefelé hátat
fordítottatok nekem? Ha igen, jól tettétek. Persze jó fej vagyok, dicsérlek benneteket, pedig aki
megérdemli, az nem olvassa, annak nem juthat tudomására, aki meg olvassa a könyvet, hát
bizony vessen magára.
Vessen, de ne követ, végül is szép gesztus, ha nem hagytok cserben, hanem társaságot
nyújtotok egyre elhatalmasodó tébolyomban. Fruzsi imádta az ügyvezetõ igazgató dolgot, ez volt
a kedvenc témája, mindig visszament az idõben és el akart csábítani, de lehûtöttem a
lelkesedését, csodálatos, vonzó nõ, de ügyvezetõként eleve fel sem vettem olyan titkárnõt, aki
csinosan, szexin volt öltözve, nehogy kísértésbe essek, akibõl kinéztem, hogy felkavarhatná a
lelkivilágom, az szegény elutasítást kapott, a csunyuska, de viszonylag dolgosnak kinézõ, az
felvételt nyert.
Ezt is a Szûz természethez kapcsolom, mint ítélkezést, hogy Fruzsi mindenkire iszonyúan
haragudott, aki valaha bántott az életben. Szüleimre gondolkodás nélkül rávágta, hogy haljanak
 31

meg, kilátásba helyezte, hogy Editet még egyszer megtépi, olyan volt mint egy szigorú
könyörtelen bíró, és egy védelmezõ anyafarkas keveréke, az õ szemében csetlõ-botló élhetetlen
voltam, minden második mondata azzal fejezõdött be, hogy szatyorban élsz.
Jó ideig tartott, míg rájöttem, az élhetetlent, ügyetlent szimbolizáló hajléktalanra utal ez a
kifejezés, akinek egy reklámszatyra van, abban minden vagyona, és a szatyorból él. Aki megy a
levesbe, az meg fog halni, a kotozás az intim helyeken való tapogatást, annak kísérletét jelenti, a
moziztatás, Fruzsi szerint Edit engem végig moziztatott, azt jelenti, hogy valakit félrevezetni,
irányítani, befolyás alatt tartani, számára a valóság helyett egy képet, filmet, mozit vetíteni.
Ebbõl értelemszerûen adódik, hogy akit moziztatni lehet, az esetlen, naiv, és ügyetlen. De
épp ez vonzotta bennem, azt mondta, azt szeretem benned, hogy olyan naiv kis hülye vagy. Hát
mit mondjak erre? Én pont fordítva látom, én az õ rengeteg energiát felemésztõ küzdelmét,
hazudozásait látom értelmetlennek. Elmesélte, hogy egész életében hazudott a férfiaknak,
elszedte a pénzüket, és lám, akármilyen ügyesnek hitte magát, nekem nem tud hazudni.
Amikor átállítódott benne egy kapcsoló, akkor elõjött a gyermeki énje, és ellenállhatatlan
volt. Vettem neki egy elemes pandamackót, amelyik még sírt is, ha a szájához tettük a mûanyag
bambuszbotot, hát egész este azzal játszott. És ezzel még nincs vége, a neten rendeltem 21.000-
ért egy másfél méter magas pocakos óriásmacit, még az ágyban voltunk, amikor csöngetett a
postás, hát nem mutatta, de láttam rajta, hogy azon elérzékenyült.
Aztán megint váltott, morcosan rám parancsolt: - Sültkrumplit! De ne olyan szar legyen,
mint múltkor! Már nem is mondom, hogy jaj Istenem, nem volt tökéletes, nem gép sütötte,
hanem én. Volt közte pár sötétebb darab, hát pont úgy csinált, mint Böbe annak idején, az
égetteket átpakolta az én tányéromba, és cserébe, hogy meglegyen az egyensúly, a szépeket meg
ellopkodta tõlem. Még azt is megtette Fruzsi, hogy úgy hívott, ahogy Böbe annak idején, Komp
gyere ide, de ez annyira Böbéhez kötõdött, hogy örültem, amikor abbahagyta.
Volt egy nagyon szép spirituális élményünk is, délután volt, koraeste, a hálószobában
feküdtünk, és megjelent Böbe. Én belsõ látással láttam, Fruzsi úgy érzékelte, hogy tele lett
rózsaszín fénnyel a szoba, egy darabig velünk volt, elmondta, hogy õk szóltak Karolának, hogy
meséljen rólam Fruzsinak, és egy jó óra együttlét után Böbe ismét kettesben hagyott minket.
Nagyon örültem ennek, éreztem valami felsõbb akaratot, sorsszerûséget kapcsolatunkban,
de nem gondoltam volna, hogy õ is benne van. Ha már itt a spiritualitásnál tartunk, írtam már,
hogy alkonyatkor, ha szép lassan sötétedik, akkor megjelennek elõzõ életbeli arcaim. Egy
alkalommal épp sötétedéskor beszélgettünk Fruzsival, nem is jutott eszembe ez a lehetõség, de õ
elkezdett tudósítani.
Jött a szürke felhõ, eltûnt a fejem, akkor az egyik fele fehér lett, és utána kezdett volna
jönni az elsõ fej, és jött is, de Fruzsi úgy megrémült, hogy felkiáltott: - Ha nem hagyod abba, úgy
pofán váglak! Már kezdek edzõdni, most sem mondtam, hogy jaj Istenem, inkább nevettem egy
jót a megközelítésén.
Azon már nem, hogy éjszaka, amikor kimentem volna pisilni, õ is felébredt, és rémülten
nézett rám, már megint itt az a szörnyfej! Mit csináljak, én nem tudatosan produkálom ezeket a
jelenségeket, ezek halott maszkok, ezekkel nem kéne törõdni, persze könnyen beszélek, mert
nem én látom. De Fruzsit nem kell félteni. Másnap, amikor tusoltam, köhögtem, vagy torkom
köszörültem, és fürdés után azt mondta, a hangokból ítélve az volt az érzése, hogy valami
szörnnyé változom, és már készült ki a konyhába a késért.
Hát, mit mondjak erre? Még a végén leszúr egyszer valamilyen látomás miatt? Néha
teljesen furcsa fények vannak a szemében. Egzaltáltság, õrület, vagy valami hasonló. Egyik
reggel felébredtünk, még beszélgettünk egy kicsit az ágyban, és minden átmenet nélkül azt
mondta, tegnap leszoptam tizenhárom építõmunkást, és a szám szélén kicserepesedett a geci.
 32

Mindezt korán reggel, éhgyomorra, bármiféle indulat, veszekedés nélkül. Annyira fájt,
hiába volt valótlan és abszurd, mintha tõrt döftek volna szívembe, és közben belsõ látással a
szarvas patás ördögöt láttam a feje fölött. Elsírtam magam, éreztem, hogy itt megint az a különös
szándékos bántás jött elõ, és megkérdeztem, miért csinálja ezt, de csak egy halk nem tudom, volt
a válasz.
A Sebastian Kneipp (1821-1897) allgaui pap által kifejlesztett fürdõkúra a hideg és meleg
víz váltakozása által elõidézett enyhe ingerek elvén alapul. A váltakozás serkenti az anyagcserét
és élénkíti a vérkeringést. Rájöttem, hogy most én is egy ilyenen megyek keresztül, de azt is
éreztem, ez annyira megdolgoztatja a lelkem, annyira felkavarja mélységeimet, olyan dolgokat
hoz ki belõlem, amiket képtelen leszek megírni, és így nem tehetem élményeimet közkinccsé.
De érdekes, a nehéz helyezetek sokszor nyugalmat hoznak ki belõlem. Fruzsi azt mondta,
ne legyen olyan szar a sültkrumpli, mint múltkor, így aztán nem szóltam semmit, nem kértem ki
magamnak. Ha megütik a jobb arcod, tartsd oda a balt is, tüzet csak vízzel, erõszakot csak
erõszakmentességgel, durvaságot csak finomsággal lehet kioltani. Nekiálltam krumplit hámozni,
addig - addig ügyeskedtem, míg csak nem sikerült két szívet kifaragnom, és elsõként azokat
sütöttem ki, és vittem be Fruzsinak, aki közben tévét nézett.
Kezébe adtam a tányért, rápillantott, a szájába vette, és nyámmogás közben azt mondta: -
Hogy nyalizik a kis geci! Hát gyerekek van már valaki, akinek a bicska nyílik a zsebében? Mert
nem volt olyan ismerõsöm, aki ne akart volna Fruzsiról lebeszélni, pedig tényleg csak morzsákat
meséltem el, nem mindent teljes keresztmetszetben.
De a hatás - ellenhatás elve itt is érvényesül, minél jobban igyekeztek eltanácsolni tõle,
minél jobban igyekezett õ maga is ellökni magától, annál jobban vonzódtam hozzá. Alsó
szomszédom úgy fogalmazott, ha egyetlen lelket is megment az ember, már nem élt hiába, és õ
úgy látta, ez az, amiért mi összekerültünk. Türelmemet, toleranciámat Jézuséhoz hasonlította. De
a zavaró Fruzsiban pontosan az, hogy hol angyali, hol ördögi, hol végtelenül világias, hol
spirituális, nem lehet õt mélyre süllyedt felkarolnivaló kis elesett bûnösnek tekinteni.
Hol végtelenül önzõ, hol önzetlen, állandó változás, káprázat, az utolsó fátyol, Maja
fátyla. Valaki úgy érvelt, minél közelebb van valaki a Teljességhez, a párja, a kiegészítõje
értelemszerûen a Teljességtõl a lehetõ legtávolabb kell legyen. Nem mondhatom ezt Fruzsira,
mert bár vannak ilyen megnyilvánulásai, nem vegytiszta, olykor magamnál is emelkedettebbnek
érzem.
Mesélt az életérõl, hogy mennyit lopott a fiúkkal, meg orgazdaként õ értékesítette a
zsákmányt, én meg sopánkodtam, hogy jaj anyóca, csak nehogy bajod essen egyszer valami
akció közben, kábítószerezett is alkalmanként, és õ sejtelmes mosollyal azt mondta, tudom, te
még a lakásodat is eladnád, hogy ügyvédet fogadj, és a börtönbõl kihozz engem.
Replikáztam már jó párszor neki, hogy magadból indulsz ki, most alig tudtam visszafogni
a könnyeimet, mert ráéreztem, õ magából, a saját maga irántam érzett szeretetébõl indul ki.
Nagyon szeretem, odavagyok érte, de vajon tényleg megtenném ezt? Eladnám a lakást, utcára
kerülnék így betegen csak azért, hogy ügyvéddel próbálkozzak? Én nem bízom száz százalékig
magamban, lehet, hogy megtenném, nem zárom ki, de nem vagyok benne olyan biztos, õ mégis
ezt hiszi rólam!
Ki ment meg akkor kit? Én mentem meg Fruzsi lelkét, vagy õ ment meg engem? A
buddhizmusban ismert tétel az úgynevezett fordított bódhiszattva, aki épp fájdalmak,
kellemetlenségek okozásával segíti embertársát a fejlõdésében. Hogy mondta Fruzsi? Azért
küldött a Jóisten, hogy megõrjítselek, és te ettõl meggyógyulj.
Buddhától kezdve a szentekig és a megvilágosodott Eckhart Tolleval bezárólag mind
nagy testi-lelki szenvedésen, nyomáson mentek keresztül megvilágosodás elõtt, és a legvégsõ
 33

idõszakban ez még hatványozódott is. De engem most nem a megvilágosodás érdekel, én egy
szerelmes férfi vagyok, és vele akarom összekötni az életem.
Miért ne lehetne a küldetésemben segítõ feleség, hiszen Michel Wild, a mostanában Vad
Katalin néven szereplõ korábbi pornószínésznõ is kiszállt a ringbõl, le a kalappal elõtte, mert azt
írta, hogy a szerelem többet nyújtott neki. Fruzsi szereti az öregeket, a gondozás, segítés közel
állhat hozzá, ha annyira pénzhez akar jutni, majd megnyerem az ötöst a lottón, és építünk egy
aggok otthonát a mi fejünk szerint, ahol nem azt várják, mikor halnak meg már az öregek, Fruzsi
szerint a legtöbb helyen ugyanis ez megy.
Megint gyönyörû versek törtek fel belõlem:

Te vagy az élet

A hal víz nélkül

A virág napfény nélkül
A madár levegõ nélkül
A fa föld nélkül nem él

Testemnek te vagy
A tápláló kenyér.
Te vagy az élet,
Téged látlak szépnek.

Nem akarok élni nélküled,

Boldogabb a pokol veled
Mint mennyország,
Hamis angyalokkal.

Szeretlek, ha ördög is
Vagy patával, s farokkal.
Téged akarlak, téged várlak,
Légy örök tele a nyárnak.

Õrült párja józanságnak,

Hangzavara hallgatásnak,
Rejtett jó, vad álarc mögött,
Kivel Isten egybekötött.

Jobb veled

Jobb veled pokolban

Mint nélküled mennyben,
Egyet akar szívem, hogy
Benned megpihenjen.

Nincs az az erõ, mely

Elszakíthat tõled,
Isten a tanúm,
 34

Rész vagyok belõled.

Egymásnak teremtett,
Most egymásnak adott,
Fogadjuk el tõle
A leosztott lapot.

Fogd a kezem kérlek

És ne hagyj el soha
Legyen a sors,
Bármily mostoha.

Mindent birok veled

De nélküled semmit,
Fél lábon állva
Gyenge az Istenhit.

Kínok kínját álljuk,

Félünk egymás nélkül
Olvadjunk hát össze
S egy legyünk végül.

Költözés

H a lehet, most még fájdalmasabb volt elválni, lelkünk sírt, jajongott, de Fruzsinak menni
kellett, felnõttek vagyunk, csók, ölelés, a szó úgyis kevés, búcsút vettünk. Nyomott volt
a hangulatom, de ébren tartott a remény, mert amíg élünk, remélünk, és addig élünk,
míg remélünk.
A szenvedés egyik gyöngyszeme lett ez a versem:

Felet ver

Felet ver a szívem nélküled,

Testem csak fél lángon él,
Árnyék lett már a fény,
Épp hogy éltet a remény.

Fél ember fél kedvvel,

Sõt inkább kedvtelen,
Még csak nem is mérges,
Vagy bosszús, hirtelen.

Lelkem fáradt, bávatag,

 35

Ajkam néma, hallgatag.

Hangok nem feszítik szét,
A viszontlátás adja a zenét.

Lényed megtöri a csendet,

Melletted senki nem pihenhet.
Serényen dolgozik majd a lét,
Forgatja a sors kerekét.

Csak kínlódom a szavakkal, amikor megpróbálom visszaadni az állapotom, valami mély,

hatalmas erõ, ami Fruzsihoz köt, érzem, hogy összetartozunk, és nincs az az erõ, amit szét tudna
minket választani. Furcsát mondok, biztos szokatlan lesz a számból hallani, úgy érzem, még az
Istennek is nekimennék, még õt is megátkoznám, ha elszakítana tõle. Úgy érzem a halálnál, a
nemlétnél, az összes elképzelhetõ szenvedésnél és fájdalomnál rosszabb lenne Fruzsit elveszíteni.
Mintha valamilyen megváltozott tudatállapot vett volna erõt rajtam, amitõl nem tudok
szabadulni, egyetlen egyet tehetek, hogy kibírom, és végigcsinálom, mert itt az ész nem segít.
Apróság, de olyanoknak is tudtam örülni, hogy elcsicseregte, látott egy leértékelt topot a
Váci utcában, 15.000 helyett hétért meg lehet venni, és megkérdezte, adok-e pénzt rá. Hát persze,
ez már az összetartozás jele, amikor egy nõ, mintegy a férjétõl pénzt kér ruhára.
Oroszlán vagyok, naná, hogy szeretem az asszonyt kényeztetni, de 7.000 Ft, snassz lenne
kicentizni, még úgy tûnik spórolós vagyok, ezért egy lendülettel rögtön 20.000-et fizettem be a
bankszámlájára. Igaz, mire elment, már nem volt az aranyszínû topból, így nem is volt mit
megköszönnie, a pénzt felélte, de ez sem zavart, enyém vagy tiéd, mit számít egy házasságban?
A véletlenek az embernek olykor kezére játszanak, így esett, hogy Fruzsi összeveszett
nõvérével, Olgával. Olga új lakásba költözött, és Fruzsi bejelentette, hogy nem megy vele,
hanem hozzám költözik. Kerestem ismerõs, rendes fuvarozót, de Fruzsi nagyon bizalmatlan volt.
Van-e biztosítása, megöli õket, ha a legkisebb karcolás lesz a bútorán, hány ülés van a
vezetõfülkében, mert õ ott akar lenni a holmijai közelében. Mennyit kérnek, milyen új a
teherautó, van-e benne elég pokróc, amivel kitámasztják a bútorait, milliónyi kérdés, ami fel sem
merült bennem, mert a fuvarozó kisfiát ingyen korrepetáltam nyelvtanból, tudtam, hogy legjobb
tudása szerint fog dolgozni, részemrõl a kérdés ezzel el volt intézve.
Transzban voltam, tervezgettem, gondolatban belementem a padlólapba is, legfeljebb
majd papucsban leszek mindig, ki lehet azt bírni, bár elég fura egy nappaliban, de ha õ úgy érzi
jól magát, a lakberendezés az asszonyok témája. Editnek is szabad kezet adtam, minden úgy volt
a lakásban, ahogy õ akarta.
Hétfõn reggel fél hétre beszéltük meg a fuvarozóval, hogy ott áll Fruzsiék háza elõtt,
még a mobilszámát is megadtam, chatben átbeszéltük a részleteket, és vasárnap este nyolckor
chatelni hívott, majd közölte, hogy nem jön mégsem. Nagy pofon volt, dühös voltam, de
higgadtan megkérdeztem, jól meggondolta-e.
Volt egy homályos elõérzetem, hogy meg fogja ezt bánni, pár nappal azelõtt volt egy film
a tv-ben, ott pont hasonló szituációról beszélt egy lány. Amikor a fiú akarta, akkor kérette magát,
nem ment, aztán amikor õ szeretett volna, akkor már késõ volt, elment a hajó, hollárihohó. Most
még õ van nyeregben, én futok utána, de fordulhat a kocka, és ismerem õt, sokkal nehezebben
viseli a kiképzést, mint én.
Isten ments, nem zsarolni akarom ezzel, nem is mondtam el neki, mert biztos annak
venné, és ingerült lenne tõle, csak megkérdeztem, biztos-e magában, és jól meggondolta-e. Mivel
kitartott szándéka mellett, kénytelen voltam szomorú szívvel lemondani a megrendelést. Szabó úr
 36

megértõ volt, õ is ismeri a nõi lelket, de a végén még én kaptam ki Fruzsitól, nem lett volna
szabad elmondanom, hogy meggondolta magát.
Istenem, egyszer ne én lennék hibás valamiért. Majdnem az csúszott ki a számon, hogy
szörnyû ez a nõ, néha tényleg nagyon fárasztó, de mégis azt érzem, nekem õ kell, és senki más.
Fruzsi elköltözött Olgával, végig nekem panaszkodott, hogy Olga nem segített semmit, õ húzta-
vonta barátnõjével, Gerdával a cuccokat, begyulladtak az izületei, tyúkszemes lett a lába,
meghúzódott a dereka, de hát õ akarta így, errõl aztán tényleg nem tehettem.
Amint berendezkedett, ismét chatelni kezdtünk, és már õ is bekapcsolta az Msn-en a
webkamerát. Nem voltam elragadtatva attól, hogy munkaruhában bohóckodott Gerdával, és nem
értettem, mire való a show. Gyúrogatta a melleit, különbözõ pozíciókat vett fel, terpesztgetett,
ahogy az internetes vendégeknek kelleti magát, csakhogy én a võlegénye vagyok, nem az
internetes közönség, mit akar ezzel?
Talán így akar kedveskedni nekem, hogy én ingyen láthatom meztelenül, míg másnak
fizetni kell érte? De hát én erre nem tartok igényt, próbáltam jó arcot vágni a produkcióhoz, de
amikor a dildót a szájába vette, és elkezdte szopogatni, akkor émelygés fogott el, fulladtam,
gombóc volt a torkomban, és olyan udvariasan, amennyire csak lehetett, de kikapcsoltam a
kamerát, mert egyszerûen nem bírtam tovább.
Elég lelki teher nekem abban a tudatban lenni, hogy ezt csinálja, miért kell még végig is
néznem? A dildó a szakzsargonban a vibrátor, a mûanyag rúd, van neki egy szolidabb, fehér,
hegyes végû rúdszerû, hogy úgy mondjam neutrális, és van egy élethû, vastag erekkel, a férfi
nemiszerv összes jellegzetességével, az a naturális.
Fruzsinak nagyon jó az empátiája, mindig érzi mi zajlik a lelkemben. Most is tisztában
volt minden rezdülésemmel, és haragos, kemény szavakkal szidott le. - Látod, megmondtam, te
képtelen vagy ezt elviselni, túlságosan szeretsz engem, hogy ezt kibírd, ha pedig nem dolgozunk
együtt, akkor nem is fogunk sohasem együtt élni. Vedd tudomásul, hogy mások kielégülésének
az eszköze vagyok, elvéreztél a vizsgán!
- Igen? Kérdeztem vissza. Na jó, akkor most én mondok valamit neked! Én annyira
szeretlek, hogy igenis végig fogom csinálni, és ki fogom bírni, érted? Csak épp nem rögtön a
mélyvízbe kellett volna dobni. Múltkor még azt mondtad, a puncika csak az enyém lesz, azt nem
mutogatod a neten, azt is mondtad, hogy nem kell minden vendégnek szót fogadni, el tudod te
õket szórakoztatni dildó nélkül is, egy kicsit tapintatos vagy velem, és megszeretgetsz elõtte,
vagy a munka szünetében, és elsõ osztályú operátorod leszek.
Fruzsinát megszállta a szentlélek, mert fenyegetések közepette, de megígérte, hogy lejön.
A fenyegetés abból állt, hogy ha a legkisebbet észreveszi rajtam, vagy hisztizek, akkor azonnal
csomagol, és itt hagy, még akkor is, ha elfojtom magamban, mert õ észreveszi, hogy
érzékenykedem, neki nincs lelki terrorra szüksége.
Bocsánat, hogy vagyok, még én vagyok a lelki terrorista? Hány férfi fogadta volna el,
hogy a menyasszony a volt fizetõs szeretõjével egy ágyban alszik, meg ez az egész munka, a bár,
a legénybúcsúk, hát álljon már meg a menet Fruzsinak senki és semmi sem jó?
Nem vagyok én leértékelt bóvli, hogy kínálgassam magam, értékes, különleges férfi
vagyok, azért valami megbecsülésfélét én is el tudnék viselni. Fruzsi váratlan õszinteséggel
bevallotta, hogy azért nem jött, mert önmagában nem bízik. Tudja, hogy nehéz a természete, nem
bír semmiféle kötöttséget, semmi sem jó neki, és valójában engem félt, attól tart, hogy egy vagy
két év után váratlanul meggondolja magát, elhagy, és akkor boldogtalan leszek, és ezt el akarja
kerülni.
Õrület, õ engem félt, én õt féltem, és közben boldogtalanok vagyunk, pedig együtt is
élhetnénk, mint Marci Hevesen. Az olasszal továbbra is tartja a kapcsolatot, de legalább bennem
megbízik, mert elküldte a szerzõdéstervezetet, hogy véleményezzem. Gerda kifotózta a szülei
 37

villájában, ez is egy új szóhasználat, nem lefényképezte, hanem kifotózta, és Lali bácsi kigyûjt
neki pár havonta százezer forintot a nyugdíjából, mert fogadott lányának tekinti. A vonaton
bekóstolta egy férfi, azaz próbált ismerkedni vele. Engem húzni szokott, (ugratni, cukkolni,
félrevezetni) mert már az elején levette, (megérezte, kitalálta) hogy milyen naiv kis hülye
vagyok.
Élettapasztalatot is tanultam tõle, a fiatal férfiaktól távol tartotta magát, mert önzõek. A
franciák a legperverzebbek a szexben, anállal1 indítanak, meg fistinggel2, utánuk jönnek az
angolok, durvák, a legrendesebbek a németek, az olaszok önzõk, csak magukra gondolnak,
gyorsan elmennek, és kicsi a szerszámuk. Legjobban Hong Kongban keresnek a prostituáltak, de
Dániában és Finnországban is össze lehet havi egy milliót szedni.
Gerda persze nem jó szögben tartotta a gépet, ezért Fruzsi engem kért meg, hogy
fordítsam el derékszögben a képeket, és javítsam ki Photoshoppal a hibákat. Na, jól nézünk ki, az
elforgatást könnyedén megoldom az Acdsee nevû programmal, de a Photoshop az nagyágyú,
majd egy perc, mire betöltõdik, millió gomb, kattintási lehetõség, olyan, mint egy Boeing 737-est
vezetni, fel kell kötnöm a gatyóreszt, hogy azt is használni tudjam.
Nekiálltam a munkának, lefordítottam magyarra az olasz angol nyelvû szerzõdését, ami
egy vicc volt. A kiszolgáltatott, csak kipontozott nevû „modell” és a Lazione Business Company
között, amiben a Company mindenre jogosult volt, a modellnek csak kötelességei voltak, és elõre
lemondott arról, hogy bármikor is bíróságon érvényesítsen bármilyen követelést.
Aki valaha hallott valamit is a jogról, én pedig két félévet hallgattam a Külkereskedelmi
Fõiskolán, annak égnek állt a haja ettõl az arcátlanul egyoldalú szerzõdéstõl. Na gondoltam
olaszkám, majd írok én neked szerzõdést, és írtam egy olyan tervezetet, ami tele volt Fruzsi
részére garanciákkal, jogilag jól körülbástyáztam, hogy még ki se lehessen bújni belõle, és
dörzsöltem a kezem, mert Fruzsi nagy garral elküldte az olasznak, a csíra gecinek, ahogy õ
nevezte, azzal, hogy az ügyvédje dolgozta ki a szerzõdést.
Legszebb öröm a káröröm, az olasz jól felbosszantotta magát, de a bögyömben volt, mert
Fruzsi elmesélte, hogy kézen fogva sétált vele, és hogy szívet rajzolt neki a homokba a
tengerparton, mert ugye a férfiakat meg kell vezetni, és ki kell használni, ahogy csak lehet. Õ
pedig azért kapta ezt a testet a Jóistentõl, hogy használja, és hogy ne nyomorogjon, éhezett, fázott
már eleget, egy kis kényelemre és szórakozásra is van joga.
Ettõl megint égnek állt a hajam. Megértem, hogy Fruzsi jobb életre, örömködésre,
világlátásra vágyik, bár megadhatnám neki, de hogy mellettem férfiakat lehúzzon, ezt nem
tudom ledugni a torkomon. Jó, épp a mosolyszünetünk alatt volt, elmesélte, hogy minden nap
sírva várta, hogy jelentkezzek már, de a kézen fogva sétálás még a sztriptízbáros munkánál is
jobban zavart, mert ott egyértelmû a szolgáltatás, kézen fogva pedig érzelembõl andalog az
ember.
A sztriptízbárt anyagi természetû viták miatt nem kis örömömre otthagyta, de helyette
most a neten akar rágyúrni, és ebben a segítségére kell lennem. Éreztem, csak úgy kerülhetek
közel a lelkéhez, ha teljesen elfogadom, és támogatom ezt a munkáját, ezért teljes odaadással
vetettem magam bele.
Nem volt könnyû, vért izzadtam, de megtanultam a Photoshoppal bánni. A clone stamp
funkcióval eltüntettem Fruzsi arcáról a mitesszereket, a lelógó hajszálakat, a pattanásokat, aztán
lejjebb a nyakáról, karjáról és a dekoltázsáról az anyajegyeket, majd a didiknek estem neki. Bocs,
de ha mindig azt írom keblei, az olyan erõltetett emelkedettség, a mell már volt párszor, a
közönséges szavakat még szoknom kell, Fruzsi pedig úgy fogalmaz, az a lényeg a melóban, hogy
lobogjanak a csöcseim.
1
Azaz popószexszel.
2
Öklözés angolul, azaz az ököl intim helyekre való bedugása
 38

Jaj Istenem Nr.411. Szóval itt nehéz dolgom volt, mert a hõmérséklet függvényében
változtatta a színét, Fruzsinak vékony, fehér a bõre, és nagyok a mellei, ezért eresek is, a kék
ereket el kellett tüntetni, nem is volt egységes a színük, olyan márványos volt, azt is ki kellett
valahogy egyenlíteni, a mellbimbója környékén volt pár sötétvörös folt, és az udvara nem volt
elég karakteres.
Az elsõ képen másfél napot dolgoztam, de végül megtanultam a Photoshopot. Várt rám
még 32 kép, és ahogy egyre több képpel készültem el, annál gyorsabban ment a munka. Be
kellett szerezni egy 15.000 Ft-os tv kártyát is, ugyanis a Fruzsi által megadott oldalon, az
http://hotcams.hotjoy.de/ -n ez volt az elõírás, és kiadta nekem, hogy mindent alaposan
tanulmányozzak végig.
Hatalmas pakkal érkezett, egy 120 literes bõrönddel és egy hátizsákkal, mindkettõ
degeszre tömve. Kamera, állvány, és persze kellékek minden mennyiségben, melltartók, topok,
bugyik, neccruhák, csizma, tûsarkú cipõk, smink, és a játékok, toys, ahogy a neten mondják, a
két dildó. Kendõk, sálak, fátylak, tûzvörös szaténköpeny, fekete és piros harisnyák, kenceficék,
törlõkendõk, babaolaj, vízspriccelõ, minden, ami kell.
Összeraktuk a rendszert, alsó szomszédom segédkezett, mert a hotcamsék szoftverével,
meg a tv kártyával nehéz volt a kamera paramétereit összehozni, de végül minden sikerült, be
tudtunk jelentkezni az oldalra, látszódott a kép a bal felsõ kis elõnézõ ablakban, már csak
dolgozni kellett.
Miután már kettesben voltunk, lámpalázasan forgolódtam a széken de Fruzsi nyugtatott,
elmondta, mire ügyeljek, ha gongat a gép, akkor vendég jön be, figyeljem, milyen színû az
ablakának a kerete, és mondjam meg neki, mert abból lehet tudni, hogy mennyit fizet az illetõ.
Aki teljes áron jön be, az 1,99 Eurót fizet, aki prepaid-es, tehát elõre fizet, az 1,20-ért jön,
aki más oldalról az ottani webmester ajánlásával érkezik, annak megint más a tarifája, mert a
webmesternek jutalékot kell adni. Aki VIP-es, tehát sokat jár az oldalra, annak 0,98 Euró egy
perc, és akkor még most csak arról beszélünk, amit a kuncsaft kint Németországban befizet, a
honlap nemes egyszerûséggel 65%-ot megtart magának, 35%-ot fizet ki, és még a csekk küldés,
és az átutalás költségeit is a lányokkal fizetteti meg.
Bár ez így nem teljes, elõször is van férfi szekció is, ahová nõk járnak, van meleg, guy, és
leszbikus részleg, van couplé részleg, ahol párok csinálják másoknak a kamera elõtt, minden, ami
elképzelhetõ és amibõl pénzt lehet csinálni, mert igény van rá.
Gongatott a program, Fruzsi gépiesen a mellei felé nyúlt, rám szólt, hogy engedjem már
be, de hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány, nagy nehezen sikerült beengednem, és
viszonylag zökkenõmentesen ment a dolog, ráadásul Fruzsi még régrõl a stúdiós munkájából
ismerte is a férfit.
Amikor a menet végén egy nagy sóhajjal hátradõltem, tréfás gúnnyal kérdezte: - Mi van
Arany Viktor? Árulod a feleséged a neten? Majd bíztatóan hozzátette: - Meglátod, milyen jól
megélünk majd az én picsámból!
Gyerekek! Mondjátok már helyettem is, hogy jaj Istenem? Vagy legalább összerándultok,
mint én? Komolyan mondom, nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek. Örülök annak, hogy lassan
mégis velem képzeli el az életét Fruzsika, feleségemnek nevezi magát, múltkor ki is jelentette,
hogy minket már egyesített az Isten, ezért nem kell szertartás, de ilyen jövõképpel, hogy én
árulom õt, meg hogy megélünk a testébõl, bizony nem tudok megbarátkozni.
Ez mindent magában hordoz, amit eddig elutasítottam. De miért is csodálkozom
mindezen? Ahogy közeledik az ember a Teljesség felé, egyre töményebben tárul elé a maradék,
az általa elutasított, árnyékban tartott, meg nem élt princípiumok tömege, és most semmi más
nem történik, csak az, hogy ezzel konfrontálódom.
 39

Amit belülrõl nem élünk meg, az kívülrõl jön szembe velünk, hogy kerülõ úton
helyreálljon a teljesség. Nem csak kellemetlen dolgok hiányoztak a teljességbõl, voltak igen
kellemesek is. Fruzsi reggel tejcit adott, megszoptatta a deleket, ahogy mondta, hát korán reggel
igen finom volt ez az ébredés. Hatalmas melleit arcomhoz nyomta, beszívtam finom tejes illatát,
arcomon éreztem bársonyosságát, a napsütésben láttam az apró kis pihéket, kerestem a számmal
a hatalmas felületen a mellbimbót, és boldogan szopogattam, mint egy kisgyerek.
Simogattam, nyomkodtam, néztem ahogy hullámzik, ahogy a válla alatt kezdõdik, és
olyan hatalmas, hogy véget sem akar érni. Egész más volt így kezdeni a reggelt, Fruzsi meg is
jegyezte, látod milyen nyugodt vagy, hogy a faszodon kifolyt az idegesség? Mert a cumizás
közben más is történt, de nem akartam a részletekre kitérni, a lényeg, hogy nyugodt voltam,
szívesebben ültem mellé a géphez, éreztem, hogy szeret, vigyázott rám, amikor valami kényes
rész következett, elõre szólt.
Például egy alkalommal azt mondta, most ne sértõdj meg, mivel a kuncsaft elkérte a
telefonszámát, chatelés közben felhívta a mobilján, és Fruzsi orgazmusszerû nyögéseket
produkált neki. Nem sértõdtem meg, jó, hogy elõre szólt, de azért nem repestem az örömtõl,
fõleg, hogy éjszaka két fordulás közben arra ébredtem, hogy álmában is ugyanúgy nyögdécsel,
akkor dolgozta fel a nappali melót.
Nagy keménysége, határozottsága mellett tele volt félelmekkel. Egyik éjszaka izzadtan
csimpaszkodott belém, hogy védjem meg, mert meg akarják ölni. Elmesélte, hogy kedvenc
szórakozása a thriller nézése, de a legkeményebbeket szereti, olyat is nézett, amiben a terhes nõ
hasát felvágják és kiveszik belõle a gyereket, van olyan film, amiben szinte kijön a gyilkos a
képernyõn, és azóta késsel a kezében nézi az ilyen filmeket, hogy rögtön tudjon szúrni.
Bizony éreztem, Fruzsinak tán még nagyobb szüksége van rám, mint nekem õrá. Nem
bízott az ég világon senkiben, mindenkirõl azt gondolta, hogy ki akarja használni, vagy ártani
akar neki, egyedül bennem bízott, no meg Lali bácsiban, aki a pesterzsébeti aggok otthonában
csücsült, és várta látogatásait.
Megadta a jelszavát, amivel beléphetett az oldalra, dohogott, hogy Karola a Sidney jelszót
használta, hiszen azt bárki kitalálhatja, beléphet és elveheti a pénzét, ezért módosította a jelszót
és szarosfasz lett, hogy ne legyen könnyû kitalálni. Na, van itt minden, mint a búcsúban,
gondoltam, és amikor a Paypal elektronikus banknál nyitott számlát, akkor meg azt mondtam,
legyen egyenlõség, és itt meg lucskospina legyen a jelszó.
Nem azért, hogy közönséges legyek, hanem legyen már egyenlõség, ne csak a férfinemre
mondjunk gusztustalanságot, jusson másnak is. Néha csak csóválom a fejem, nem tudom elhinni,
hogy Arany Viktor, aki ügyvezetõ volt német cégeknél, titkárnõ vitte be a kávét neki, aztán
imakör, spiritualitás, és most itt ülök Fruzsi mellett, õ gyúrja, meg a szájába veszi a melleit, én
meg írogatom a kuncsaftoknak, hogy fick meine Titten Schatz, fuck my tits darling, baszd meg a
mellem kedvesem. Már elnézést, ezt nem lehet másképp fordítani.
Elõkeveredtek érdekes fickók is, egyik este bejött egy fiatal srác cocophon nicknévvel, tíz
percig volt benn, aztán azt mondta, elfogyott a creditje, meg vécézni is kell neki, de visszajön
utána. Fruzsi jó empátiával ráérzett, hogy mi a fétise a srácnak, és kiadta az utasítást, a szarásról
kell beszélni vele.
Eleinte Fruzsi mondta magyarul, hogy mit írjak, én meg fordítottam neki, de egy idõ után
már szabadságot adott, és magam is írhattam, csak tudósítani kellett a párbeszédrõl. Szépen
megkérdeztük tõle, hogy meg szokta-e nézni, amit kakil, le szokta-e fotózni, és Fruzsinak igaza
lett, a srác kicsit elfogódottan, de bevallotta, hogy fotógyûjteménye van és érzõdött, neki a
legnagyobb izgalmat és közös kakilás jelenti egy lánnyal, ezért eköré a téma köré rendeztük
mondanivalónkat.
 40

Fruzsi lustán gyúrogatta, emelgette melleit, sokat nem kellett dolgoznia, mert a széklet
témája a srácot teljesen lekötötte. Különbözõ helyeket, helyzeteket és alkalmakat találtunk ki, azt
hazudtuk, hogy Fruzsi Münchenben él és német. A srác ettõl teljesen begõzölt, még aznap este
Kölnbõl útnak akart indulni egy közös kakilásra, és azt mondta, álmai nõjét lelte meg Fruzsiban,
végre valaki, akinek ugyanaz a hobbija, mert ezt az illúziót keltettük benne.
Ezt a kreatív részét már inkább élveztem, járt az agyam, azt írtam neki, hogy milyen
lenne együtt szarni a villamoson, ha másutt nem a remízben, aztán milyen lenne konyakkal
leönteni, azt meggyújtani és úgy flambírozni a kakit, sok õrültség jutott eszembe, így aztán
fogódzkodjatok meg, 16-szor (!!!) töltötte fel a 10 perces kreditet a gyerek, és majdnem három
órát töltött bent nálunk.
Fruzsi okos volt, a rendszer lehetõvé tette, hogy egy idõben többen is bejöjjenek, de az
ilyen fokozottan veszélyes üzemmód. Egyrészt az egyiknek az kell írnom, hogy hello grüßt Dich,
tehát szia, mert épp most jött be, õt elvileg felöltözve kéne várni, hogy azzal is menjen az idõ,
míg Fruzsi lassan levetkõzik. A másik, aki már öt perce bent van, épp doggy-t, kutyapózt kér, és
Fruzsi négykézláb bepucsít neki, arról nem is beszélve, hogy elõfordult olyan is, hogy annak
írtam a köszöntést, aki már negyed órája bent volt, és aki bejött, annak meg, hogy ja Schatz fick
mich hart, igen kincsem, bassz meg keményen.
Amikor ez a kakis srác volt, a pluszvendégekkel nem törõdtünk, inkább hagytuk õket
elveszni a nagyobb zsákmány érdekében, jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb jeligével.
Amikor a srác kifeküdt, és majdnem egyheti fizetését költötte a szórakozásra, akkor
elbúcsúztunk, és mielõtt elrohantam volna pisilni, csoda történt, Fruzsi megdicsért, hogy ügyes
vagyok.
Ez pedig ritkább, ennek okán pedig értékesebb volt, mint akár egy pápai áldás. Egész
szépen mentek a dolgok, volt olyan este, hogy 80 Eurót kerestünk, ami 20.000 Ft-nak felel meg,
nettóban az bizony egész szép kereset, és mégis kényelmesen otthon, nem a bár, ahol a
cigarettafüstben kell táncolnia, feltöri a lábát a csizma, férfiak tapogatják, és egyéb dolgok.
Reggel felkeltem, elmentem szépen a Lidl üzletbe, vagy Katához a biorezonancia
kezelésre, hazajöttem, ebédeltünk, nekiálltunk dolgozni egy kicsit, vagy beszélgettünk, este
megint dolgoztunk, kezdtünk egyfajta ritmust kialakítani. Egy alkalommal épp hazajöttem, tolom
be a kis rollatoromat a zöldségekkel, meg a gyümölcsökkel az elõszobába, Fruzsi már felkelt,
odaült a géphez, nem bírta megállni, hogy ne dolgozzon, épp gyúrta a melleit, és mintegy
köszönésként odakiáltotta: - Már ketten megbasztak!
Könny futott a szemembe ismét, nem igaz, hogy ezt csak így lehet és így kellett
megfogalmazni, elég volt ellenérzésemet legyûrnöm, végig csinálni a kakis fiúval is azt az egész
hóbelebancot, arra gondolni, hogy vajon mit csinálnak a férfiak a vonal másik végén, de ennyire
durván, így megfogalmazni, és ráadásul nevetve, ebben megint bántás volt.
Éreztem, hogy ez akkora árok, hogy még nekifutással sem tudom átugrani. Délután nem
ment nagyon az üzlet, kiléptünk az oldalról, és Fruzsi nyugodt, kényelmes, könyörtelen
durvasággal azt kérdezte: - Telivered a picsám gecivel?
Teljesen el voltam keseredve, egyszerûen nem tudtam kezelni a helyzetet. Fájt, iszonyúan
fájt, nem értettem sem az okát, sem a célját, így aztán ellenszerem sem volt rá, idõnként
váratlanul lecsapott rám, és ezzel iszonyúan sokkolt. Valami eszméletlen töményen közönséges
ez a mondat, telivered, már ez is, aztán a picsám, még csak nem is pinám, hanem picsám, és
gecivel, ami az egyik legközönségesebb szó. Nõ szájából duplán durván hangzik, de széttártam a
kezem, tehetetlen vagyok, megadtam magam.
Másnap megint szóba hozta, de egy fokkal finomabban, mert ezt a kérdezte: - Apa, mikó
baszó meg? Hát gyerekek, most inkább nevettem, mint sírtam, lehet, hogy jobban kialudtam
 41

magam, meg a mikó, és a baszó is nevetségesebb volt, arról nem is beszélve, hogy az elején ott
díszeleg az apa, mint megszólítás.
Háháháháhá jaaaaaaaaaaj, édes jó Istenem, ha én ezt a klubban elmesélem? De hát
gyerekek, ilyet nem lehet elmesélni, görcsöt kap az ember nyelve, mielõtt kimondaná, hát
hülyének néz mindenki így is, ha csak morzsákat, töredékeket mesélek, mi lenne, ha én ezt
közkinccsé tenném, ezt képtelenség megírni, a Hitbenhat olvasói ettõl aztán végleg
kifeküdnének, bedobnák a törülközõt, és akkor kárba veszne minden addigi munkám, amit az
istenhit érdekében évek alatt kifejtettem.
Magyarázatként annyi, hogy Fruzsi tett egy nagyon szép gesztust, megértette a borotvált
nemiszerv jelentését, és elkezdte nekem növeszteni a szõrzetét. Amikor Pesten volt, a chaten azt
írta, hogy a puncika nagyon várja már a fütyikét, már hajas, és akkor jobban be tud menni a
fütyike. Ennek volt a durva pandantja a kérdése, hogy telivered a … nem ismétlem, elég volt
egyszer is.
Hideg-meleg váltófürdõ? Puncikafütyike, aztán telivered? Fruzsi vágyott az élményre, de
az is megvolt benne, hogy ezzel tud teljesen a hatalma alá vonni. Karola ódákat zengett rólam
neki, hogy milyen csodálatos, rendkívüli ember vagyok, ajánlgatta neki a könyvem, de õ lazán
elhárította, és azt mondta, nem érdekel engem a könyv, nekem az író kell, és megszerzem
magamnak.
Úgy érezte, ha ez is bekövetkezik, akkor fogok teljes mértékben függeni tõle, mert úgy
fogalmazott, kezelhetõ vagyok, de sokat pofázok. Ezt arra értette, hogy meg mertem kérdezni,
miért bánt, vagy ha leszólt, akkor meg mertem védeni magam. Azt hitte, hogy szexuális
függõséget alakíthat ki bennem, és egyfajta zombi leszek a kezében, de megmondtam neki,
ahhoz korábban kell felkelni.
Nem úgy mûködik a világ, hogy valaki egyoldalúan a hatalma alá hajthat bárkit, minél
jobban odaadja magát nekem, annál többet tud kapni belõlem. Nincs olyan, hogy õ teljesen
független, de én totálisan függök. Amikor ezt elmondtam neki, mérgesen vágott vissza: - Mi
vagy te? Guru? Gurunak képzeled magad? Mégis kinyaltad a picsám!
Hát ez olyan komoly érv volt, hogy erre nem is tudtam mit válaszolni. Ez
megdönthetetlen. Ha valaki logikusan, elemzõen, értelmesen beszél, az guru és egy guruhoz nem
illik a szexualitás? Vagy legalábbis guruhoz méltatlan egy hölgyet a nyelvével kényeztetni?
Fruzsinak különös elképzelései voltak. Amikor a puncika kímélésérõl mesélt, elmondta, Karola
elbeszélése alapján arra számított, hogy én afféle szent ember vagyok, egész nap imádkozom és
meditálok, és félévente, ha igényem lesz testi együttlétre. Ebben tévedett. Kibírom szex nélkül,
de ha van párom, és van lelki összhang, akkor normál igényem van rá.
Délután épp szünetet tartottunk, egy csíkos top volt rajta, amitõl még nagyobb látszottak a
mellei, és a piros szatén köntös, amikor váratlanul felfeküdt az íróasztalra, huncutul elkezdett
kuncogni, széttette a lábait, és azt mondta, tessék, most basszál meg!
Jaj, hát mindennek van helye és ideje, az ágyban, elõjáték, csókolózás, tapizás, kölcsönös
szerelmi vallomás után a kéj hevében ez még tovább spannolhatja az embert, ha a fülébe
suttogják, de úgy, hogy épp félbehagytuk a melót, felpattan az íróasztalra, lábat szét, és basszál
meg, hát bocsánat, férfi vagyok, de nekem ez így nem megy.
Megpróbáltam, a magasság sem stimmelt, lábujjhegyre kellett ágaskodnom, de így sem
voltam hüvelyével egy magasságban. Õ csak nevetgélt és tartotta, próbáltam a kezemmel
odanyomni, dörgölgettem, de bedugni nem tudtam, nagyon nem is volt merev, mert nem
kerültem izgalmi állapotba. Az igazat megvallva lelkem mélyén nem is akartam, sõt, azt is el kell
mondanom, amióta ezek a durvaságok elõjöttek, be van gyulladva a mûszerem. A test a lélek
tükre, és hiába szeretem Fruzsit, a lelkem tiltakozik ilyen körülmények között a testi egyesülés
ellen.
 42

Maga a munkája is egy horror, de ha azt félretesszük, idõben elhatároljuk, szükséges

rossznak tartjuk, és a fennmaradó idõben normális emberként, normális szexualitással
viselkedünk, akkor semmi akadálya. Ildivel csodálatos, harmonikus együttléteink voltak, sosem
volt ilyen gondom, de ezek az erõltetett durvaságok egyszerûen leblokkolják ingeremet, noha
Fruzsi telt, asszonyos alkata révén szexuálisan sokkal vonzóbb lenne, lehetne, mint bármelyik
korábbi partnerem volt.
Ráadásul Fruzsi azt mondta, õ nem akar korcsot, mármint hogy nem akar gyereket szülni,
ilyen országban nem, ha lesz egy zürichi lakásom, akkor majd igen, az õ gyereke nem fog itt
nyomorogni, és ha a tunkolással teherbe ejtettem, mert már hallott ilyet, akkor gondja lesz rá,
hogy elvetesse!
- Engem ölj meg inkább, ne a gyerekünket, válaszoltam erre, mert ez is nagyon fájdalmas
téma nekem, az abortusznál szörnyûbb dolgot keveset tudok elképzelni. Nem értettem
viselkedését, sosem voltam tisztában vele, hogy voltaképp mit akar és mit nem. Ültem a széken,
az arcomba lógatta a melleit, de amikor meg akartam fogni, akkor elhúzta õket.
Beszaladt a hálószobába, behívott, ott ült tátott szájjal az ágy szélén, és azt mondta, most
úgy leszoplak, hogy elájulsz, aztán amikor elõvettem a fütyikét, csak nevetgélt és elszaladt, nem
hagyta, hogy odadugjam, kész õrület volt az egész, kezdtem teljesen összekavarodni, mint a
Karnevál c. regény közepén kezd az ember, amikor lassan úgy érzi, hogy teljesen elvesztette a
fonalat.
Karola kezére is panaszkodott, hogy amikor együtt dolgoztak, Karola beesett hozzá, a
buszon ki tudja, hányan fogták meg a fogódzkodót, és kézmosás nélkül leült gépelni, a kezével
hozzáért a billentyûzethez, utána meg ha õ is odaül, a mellét érteti hozzá. Ettõl félt, de abba nem
gondolt bele, hogy naponta hány férfi aurájával találkozik az aurája, miközben a férfiak a vonal
másik végén önkielégítést végeznek.
Nem értettem, miért kell valakit a hatalmam alá vonni, mi az öröm abban? Miért kell
minden nehézség, akadály elõl elmenekülni? Az szabad, aki a szabadság, a korlátlanság iránti
vágytól is szabad. Miért kell minden ellen százszorosan bebiztosítani magunkat, amikor a
biztonság belülrõl fakad?
Nem tudtam neki észérvekkel elmagyarázni, csak megint guruzott volna, inkább írtam
neki egy szép verset:

Derûsen

Derûsen hullatom vérem,

Arcom könnyben mosolyog
Láncomat kezemen érzem,
Mégis szabad vagyok.

Gyengeségben hatalom,
A rabság felszabadít
Cipeld barátom kereszted,
Ha ellököd, agyonlapít.

Ami ellen harcolsz

Arra száll az erõ,
Titok, de elmondom,
Ki vesztes, az a nyerõ.
 43

Mondj igent mindenre,

Ha nemet szólsz, arra is,
Magad leszel a rózsa,
S nem szúr a tövis.

Gúnyoljon ki, szóljon le, egzecíroztasson, fenyegessen, láncomat kezemen érzem, mégis
szabad vagyok. Nem azt a belülrõl jövõ, sóvárgó vágyat érzem, mint Ildinél, vagy Rékánál,
hanem egyfajta mágikus varázslatot, valami külsõ erõt, ami hozzáköt, vele összezár, karmikus
hatalmakat, amelyek ellen, ha akarnék, se tudnék tenni.
Egy valamire rájöttem, ami ha nem is ok a szememben, de mozgatórugó. Fruzsi
mindenkit leszólt, korábbi kapcsolataim csótánykurvák, lehetséges vetélytársai nyomoroncok
voltak a szemében. Ha a Jóreggelt márkájú gyõri kekszet ajánlottam, kinevetett, hogy te csak azt
tudod ajánlani, amit én már rég meguntam, a Hitbenhatra azt mondta, moslék, a verseim pedig
rímtelenek, olvashatatlanok. Mindezeknek egy a gyökere, az érez állandó kényszert, hogy a
környezetét lenyomja, leszólja, aki mindent és mindenkit magasabbnak lát.
Fruzsi stílusának, kifelé mutatott fellengzõsségének, domináns felsõbbségének belsõ
kisebbségi érzése, önértékelésének hiánya az oka. Hatalmat csak a gyenge akar, akiben ott az erõ,
az nem akarja gyakorolni, fitogtatni, neki elég, hogy van. Akinek nincs valódi ereje, az
erõsködik, hatalmaskodik. Aki választékosnak és finomnak érzi magát a lelke mélyén, az nem
hangoztatja úton útfélen, hogy én nem vagyok paraszt, vagy hogy nem vagyok filléres kurva,
ahogy Fruzsi tette.
Katánál voltam kezelésen, ültem a kezelõszékben, rajtam az elektródák, megkérdezi,
boldog vagy Viktor? - Nem Katikám, válaszoltam. - Kell neked ez a kapcsolat? Kérdezett tovább
ügyesen. - Igen! Mondtam erre. Láncomat kezemen érzem, mégis szabad vagyok! Ezt csak az
tudja megérteni, aki átélte, másnak hiába mondja el az ember.
Kata is csak csóválta a fejét, nem mondott semmit, volt annyira bölcs, hogy tudta, minél
inkább le akar beszélni valakirõl, annál inkább kötõdöm hozzá. Persze a kimondatlan szavak is
ott lebegnek a levegõben, a gondolatoknak is súlya van, Hamvas Bélát már idéztem, ha egy
szerzetes egy sziklabarlangba zárva a világ tetején kigondol valamit, még ha sohasem írja le, és
nem mondja el senkinek, a gondolat útra kél, és életét éli, hat a mindenségre az idõk végezetéig.
A Vikivel való találkozás sem volt túl fényes, Fruzsi megígérte hogy visszafogja magát,
formálisan még puszit is váltottak, de Fruzsi arra panaszkodott, hogy Viki szúrós szemmel
méregette, Viki meg arra, hogy minõsíthetetlenül beszél az apjával.
Valami olyasmit mondott Fruzsi, hogy megöllek, vagy leváglak, én az ilyeneket már meg
sem hallottam, eleresztettem a fülem mellett, Vikitazonban nagyon zavarta, és igazságtalannak
tartotta, hogy Fruzsinak kétszer annyit elnézek, mint neki, akinek sokkal kevesebbet is szóvá
tettem. Kettõs mérce, igaza van, nem is vitatkozom, de õ még nem tapasztalta meg a szerelem
teljes õrületét. Õ még nem érezte, hogy ölni tudna, hogy mindennek és mindenkinek, még az
Istennek is nekimenne a másikért.
Emésztõ, pusztító vágy, sátáni, és egyben magasztos kín, démoni, ugyanakkor szent
gyötrelem, amin át kell esni, mert úgy érzem, ez a végsõ beavatás. Külön kísértés az érzés, amit
még magam elõtt is el akarok hallgatni, hogy Fruzsi nem az igazi, nem a végsõ, nem a párom,
hanem csak a felvezetés, õ csak az utolsó elõtti.
Ez a gondolat fájdalmas sikolyként hatolt tudatomba, és ahogy lenyomtam tudatalattimba,
gyötrõen, monoton egyhangúságban zakatolt tovább és emésztette a lelkem. Mondj igen
mindenre, ha nemet szólsz, arra is, szól a versem, és ezt a paradoxont meg is kellett élnem, nemet
mondtam, méghozzá nem is kicsit.
 44

Fruzsi bejelentette, hogy Pestre kell mennie egy lakást megnézni, hátha sikerül önálló
lakáshoz jutnia, és találkozni fog az exszel. Már a hajam hullik ettõl a szótól, a nyavalyás Kertész
Kázmér, hiába mondta Fruzsi, hogy akkora fütyije van, mint a kisujja, hogy ne legyek rá
féltékeny, engem ez nem vigasztal.
Volt, ami volt, a múlt halott, és semmi szükség exhumálni, nem látom értelmét, hogy a
múltbeli kapcsolatokat fenntartsuk, ápoljuk, még érdekbõl sem. Húgomék lépték meg azt, hogy
férje meghívta pár napra Kishüdére a volt barátnõjét, mondván, hogy már rég túl van rajta, erre
persze a húgom is meghívta utána az õ utolsó barátját, aminek az lett a vége, hogy mindketten
megundorodtak, rosszul érezték magukat a magukra erõletett álemelkedettségtõl. Mert õk aztán
olyan frankó spirituális csodagyerekek, annyira a szeretet, meg a szeretet, meg az elfogadás,
annyira elfogadták egymást, hogy majd a gyomruk fordult ki tõle.
Bocs Noci nénje, kiteregetem a szennyeseteket, de a tanulság az tanulság! Na, ott
tartottunk, hogy Fruzsi utazik Pestre lakást nézni, Kázmérral találkozik. Milyen romantikus,
férfias név, hadd gúnyolódjak, rosszmájúskodjak egy kicsit, meghalnék, ha így hívnának. Korán
keltünk, már a taxit vártuk, amikor Fruzsina nemes egyszerûséggel levette a jeggyûrût az ujjáról
és betette a vitrinbe.
Magyarázatként azt fûzte hozzá, hogy Kázmér nem tud rólam, és nem segítene neki, mert
még reménykedik, és vissza akarja szerezni. Annyira megdöbbentem, hogy szólni sem tudtam.
Amikor Fruzsi már lent volt, és becsapta a taxi ajtaját, akkor jutott eszembe lépcsõházi zseniként,
hogy le kellett volna húzni az ujjamról az enyémet is, és a kettõt együtt egy széles mozdulattal
kidobni az ablakon!
Hát micsoda piszkos munka ez? Van kalapja, nincs kalapja? Hol felhúzom, hol lehúzom?
Én még mosogatáshoz sem húztam le, jó, Fruzsi azt mondta, õ vigyáz rá, hogy meg ne
karcolódjon, hát rendben, a munkához sem használta, ott ültem mellette, ez elfogadható.
De elmegy a volt kapcsolatához, és anyagi érdekbõl lehúzza? Mellette szól, hogy tudtom
nélkül is megtehette volna, nyíltan, az orrom elõtt tette, de ez a gesztus az egész jegyességünk,
kapcsolatunk arculütése, semmibevétele, megalázása! Életemet adnám érted, de a jeggyûrût az
nem tartom a kezemen? Lehúzom Kázmérka miatt? A franc üsse ki a fogát, pedig szegény árkon
kívüli hegymester, nem is tud rólam, úgy került ide, mint Pilátus a krédóba, értelmetlen
haragudnom rá.
Ha segíteni akar a Kázmér, segítsen neki a múltra való tekintettel, én is segítenék még
most is Ildinek, ha bajban lenne, de letagadni engem, megtagadni engem egy esetleges segítség
lehetõségéért? Hogy valami zavaros ügyletben zugügyvéd asszisztálása mellett féltörvényesen,
árverésre, kilakoltatásra váró személytõl, szorult helyzetét kihasználva harmad áron lakást
szerezzenek?
Kázmér így harácsolta össze 34 budapesti lakásból álló vagyonát. Az éttermét
édesanyjától örökölte, de az ilyesmi sosem tiszta dolog, ebül szerzett jószág ebül vész el, aminek
nem fizetjük meg így az árát, azt behajtja rajtunk másképp a Sors. Már külön voltak Fruzsival,
amikor Kázmér felhívta a kórházból, hogy látogassa meg. Se kutyája, se macskája, csak a halom
pénz, és valamilyen zûrös elszámolás kapcsán a maffia vastörvényei alapján úgy elkalapálták,
hogy mozdulni sem bírt, akkor bezzeg jól jött neki Fruzsi vígasztalása.
Fruzsinát egy idõsebb nõvel megcsalta, buta magyarázatot adott, hogy a vagyonáért
hajtott a nõre, és ha Fruzsinak is lenne legalább húsz milliója, akkor elvenné feleségül. Fruzsi
mondta, hogy nagyon féltette tõle a vagyonát, de ezen nem is csodálkozom, ha két anyagias
ember összekerül, akkor ez a szituáció.
Bezzeg az enyémet vihetné, én nem törõdöm a pénzzel, zokszó nélkül ráíratnám a
lakásomat, és ezt meg képtelen elfogadni. A pszichológia már felfedezte azt a törvényszerûséget,
hogy a teljes kiszolgáltatottság paradox módon védelmet nyújt.
 45

Konrad Lorenz a Salamon király gyûrûje c. könyvben írja, hogy a farkasoknál, kutyáknál
megfigyelhetõ az élet - halál harc. Harapják marják egymást, olykor halálos sebet is okoznak
egymásnak, de van egy mozdulat, amikor a vesztésre álló fél védtelenül, mintegy átharapásra
kínálja torkát a másiknak, amitõl az szinte megbénul, képtelen élni a lehetõséggel, hogy egy
önként odatartott, nem védekezõ torkot átharapjon, és ilyenkor vége is a csatának.
Jézus tanítása, ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is, erõszakot csak
erõszakmentességgel lehet kioltani. S mégis, hiába tudjuk 2000 éve, hiába bizonyítja be még
maga az állatpszichológia is, robbantgatunk, válaszbombázunk, falakat emelünk, terroristázunk,
biometrikus ellenõrzéssel vizslatunk mindenkit, és csodálkozunk, hogy a harc nem ér véget, a
békénk egyre messzebb kerül.
Ki meg akarja szerezni, elveszíti azt, ki elveszíti, megnyeri azt, ugye? De azért az egyház
sulykolja az emberekbe, hogy ellene mondok az ördögnek, küzdjetek csak, mit számít Jézus
tanítása, mi majd vak vezetõként gödörbe viszünk titeket is!
Visszatérve Fruzsinára a legszomorúbb az, hogy nem engem alázott meg legjobban azzal,
hogy nem vállalt fel Kázmér elõtt, nem is a jegyességünket. Ha õ engem nem vállal fel, önmagát
nem vállalja fel, saját magát köpi arcon, és ezt még csak fel sem fogja. Ez tölt el mérhetetlen
bánattal és keserûséggel, miközben lehúzom a gyûrûmet, odateszem Fruzsi gyûrûje mellé, s azt
mondom, nem tudom, mi lesz ebbõl ezek után.

Final countdown

F inal countdown, végsõ visszaszámlálás, akár egy amerikai kalandfilmben. Na de mihez

számolunk vissza, mit várunk, mi fog bekövetkezni? Majd meglátjuk, ahogy a vak ember
is mondta. Pontosan még én sem tudom, de valami közeleg, valami még nem következett
be, mégis eltántoríthatatlanul, végzetszerûen vár ránk. Meg fogjuk élni. És ez nem baj. Sõt, jó.
Anyóca kiadta nekem a munkát megint, Gerda 40 fotót készített, kifotózta megint, én meg
kiphotoshopozhattam a képeket, megvolt az elfoglaltságom. Barátai hazaérkeztek Hollandiából,
ezért leutazott hozzájuk Szombathelyre. Nem akármilyen csapat volt ez, velük élt meg egy
darabig betörésekbõl, ahol a fiúk betörtek, õ falazott, ügyelt, és eladta a lopott holmikat, velük
vándorolt - koldult Nyugat Európában, ami ruhát kinézett magának, a fiúk lopták ki a boltból, és
mint bandatagért, bármit megtettek volna.
Nagyon fújt Ferire, a stúdió tulajdonosára, aki egy állástalan fizika tanár volt
Nagykanizsán, felkeveredett Pestre, és valahogy belekeveredett a szakmába. Úgy mûködött a
stúdió, hogy Feri ügyesen beszervezett olyan embereket, akik valamilyen jellembeli gyengeségük
miatt kézben tarthatók voltak, de neki jól dolgoztak, és így hatalmas pénzeket keresett.
Bérelt egy 3 szobás lakást Rákospalotán a Mézeskalács téren, a 3 szobában 3 lány 3
mûszakban dolgozott éjjel-nappal, tehát összesen 9 lány, és persze melléjük a megfelelõ
operátorok. Operátornak jó nyelvtudású és kommunikációs képességû embereket talált, egy jó
operátor aranyat ér, mert neki kell egyidejûleg minél több kuncsafttal chaten kapcsolatot tartani.
A lány egy kamera elõtt mozog, az operátor azonban a kamera képét több monitoron és
számítógépen keresztül akár egyidejûleg 10 weboldalhoz, vagy 3-4 weboldalon 10 férfihez is el
tudja vezetni, a mûvészet persze az, ha el tudja hitetni minden férfivel, hogy csak vele
foglalkozik, más nincs vonalban, és így a férfi bent marad, a pénz meg szépen ketyeg a kasszába.
A férfiak változó összegeket fizetnek, oldalanként is eltérõ. Van oldal, ahol maga a lány
állíthatja be, hogy õt mennyiért nézhetik, a piac törvényei mûködnek. A weboldal lenyúl belõle
 46

50-75%-ot, a maradékot levonások, és költségek után utalja át a stúdiónak, de ha jól pörög a

munka, akkor sok kicsi sokra megy. Egy perc alatt a férfi 1 Eurójából csak 35 cent fut be, de ha
egyszerre tíz férfit tartanak bent, akkor ez már 3,50 Euró, majdnem ezer forint percenként, és
napi 24 órában ez már iszonyú összegekre rúg.
Az operátorokat még úgy ahogy megfizeti, mert õk jobban belelátnak a dolgok
mûködésébe. A lányok, akik a testüket adják, síkosítóval indítják a napot, dugdossák a dildót hol
ebbe a lyukba, hol abba, hol a szájukba veszik, olaj show-t rendeznek, bekenik magukat
babaolajjal, terpesztgetnek, vízzel locsolják magukat, és a legkülönbözõbb kunsztokat csinálják,
fisting is szóbakerül, ököl, kézfej testnyílásba dugása, csak havi 2-300.000 Ft-ot kapnak zsebbe.
Feri minden lányt úgy fogad az elején, hogy nem csak a fõnököd leszek, hanem a barátod
is, oszd meg velem gondjaidat, aztán amit a lányok elmondanak neki, azzal tartja sakkban õket,
hogy ne menjenek el tõle, és ne önállósítsák magukat. Van olyan lány, akinek a partnere, vagy
férje nem tud a munkáról, vagy a gyereke, és akinek van érzéke hozzá, mindenkit tud zsarolni,
aki erre alkalmas.
4 milliót minimum kell hoznia egy stúdiónak tisztán, ha egy lány, vagy egy operátor nem
válik be, percek alatt repül, a legócskább monitorok és számítógépek vannak üzemben, hogy a
költség a lehetõ legalacsonyabb szinten maradjon, sok stúdió gázfûtéses lakást bérel, hogy azon
is spóroljanak.
Aztán Feri kezdte bevezetni, hogy elõbb kétheti, majd egy havi bért visszatartott a
lányoktól, ezzel is magához kötötte õket, de Fruzsiba beletört a bicskája, õ mindig visszabeszélt
neki, nem hagyta magát, követelte a pénzét, és végül úgy jött el, hogy magával hozott pár
számítógépet, és csak akkor adta vissza Ferinek, amikor kifizette a 400.000-et, amivel tartozott
neki.
Nem csoda, hogy ekkora pénznél elõjönnek az alvilági módszerek, de Fruzsi sem hagyta
magát, megfenyegette Ferit, hogy kitálal róla megfelelõ helyeken, a lépcsõházban elterjeszti az
öreg mámiknak, hogy mi megy a lakásban, Feri nagykanizsai anyukáját is értesíti, hogyan
tanárkodik fia a fõvárosban. Természetesen õ nem hagyott támadási felületet, mert õ soha
senkinek nem mondta meg a valódi nevét, senki nem tudta, hogy hol lakik, titkos volt a
telefonszáma, tehát tökéletesen konspirált. Féltek tõlem, tudták, hogy elmebeteg vagyok,
magyarázta Fruzsi az erõviszonyokat.
Végsõ érvként pedig, itt jöttek képbe a bandás haverjai, csak egy szavába kerül, és
Ferinek levágják egy ujját, nem szívbajosak a fiúk, mindig kérdezgetik tõle, hogy tud-e valakit,
akit meg lehetne zsarolni, fenyegetni, vagy kirabolni. Fruzsi már azon gondolkodott, milyen lesz,
ha összehoz engem is a fiúkkal, elszívnék-e velük közösen egy spanglit.
Valami jó ütõs anyagot hoznak Hollandiából, és napokig tart a hatása. Egy alkalommal
felhívtam, de egészen idegen volt a hangja, a Mártírok terén sétált Szombathelyen, mint utólag
kiderült, épp be volt lõve. Nem voltam ettõl elragadtatva, de felnõtt már, ha egyszer ez kell neki,
akkor ez kell.
A drognak is a menekülés a lényege, a legtöbb drogos valami igen kellemes, gondtalan
állapotot tapasztal meg benne, és ahogy az egész világ a nehézségek, problémák, terhek, a
kereszthordozás elõl menekül, úgy a lelki terheket is az anyaggal próbálja a drogos távol tartani
magától. A feneség az, hogy ha a jobb lábammal lépek, elõbb-utóbb lépni kell a ballal is,
különben orra bukom.
Ha tartósan a jót, a kellemeset, a gondtalanságot, a szárnyalást élem, akkor ez
kikényszeríti az ellenkezõ pólust, a fájdalmast, a gyötrelmest, a földbedöngöltséget. Ebbõl alakul
ki az ördögi kör, hisz pont ezt akarja elkerülni a drogos, ezért azt hiszi, hogy csak az a baj, hogy
hozzászokott a hatáshoz, és egy még ütõsebbet választ, de falra hányja a borsót, szélmalomharcot
vív, amiben csak vesztes lehet.
 47

Ha iszonyú akaraterõvel ki is tud szállni, mint Csernus Imre, aki nagy szellem, mester,
amit el akart spórolni, azt be kell pótolnia, a korábbi kizárólagos élvezetekért pokoli kínokkal
kell megfizetnie az árat, mert nincs apelláta, ez a dolgok természete, kegyelem legfeljebb
haladékban van, nem fizeti meg helyettünk az árat senki sem, Jézus sem, Isten sem, a szentek
sem, a bódhiszattvák sem.
Segítenek, mindenki segít mindenkinek, mindenki Istent és embertársait szolgálja, akár
tud róla, akár nem, de nincs sem protekció, sem részrehajlás, ez az isteni szeretet. A Nap lesüt a
kislányra és a gyilkosra egyaránt, a rózsa illatozik az örömlánynak, és az apácáknak is, csak mi
hisszük, hogy ügyeskedhetünk, kicselezhetjük a Sorsot, sütögethetjük a pecsenyénket, aztán
szépen felébredünk, hogy bilibe lóg a kezünk.
Szeretem ezt a mondást, gyerekkoromban édesapám gyakran használta, akkoriban még
bádog bilit volt szokás az ágy alatt tartani, mert fõként vidéken, ahonnan õ származott, nem volt
kellemes a pottyantós retyerátot éjjel télvíz idején egy pössentésért felkeresni. Volt hozzá egy kis
fedõ, hogy ne bûzölögjön, éjjel abba pisiltek az emberek, és az ágy alatt tartották.
Szombathelyre stoppal ment Fruzsi, hogy ne kerüljön pénzbe. Egész módszertant
fejlesztett ki a megtakarításra, a budapesti villamos és metrójegyeket használat után kimosta, így
eltûnt az utazást jelzõ pecsét és újra tudta használni. Nemzetközi vonatjegynél még nagyobbat
tudott szakítani.
Vett egy jegyet Budapest és a legközelebbi külföldi uticél, Sturovo között, kifizette,
valamilyen ecettel, vagy szappannal eltávolította az eredeti írást, kivasalta, újraírta, csak éppen a
Sturovo helyébe Basel, vagy Milano került. Sok történet kering a stoppolásról, de ebben is ügyes
volt, ha netán nagyon célozgatott a férfi, akkor azt mondta neki, siessenek, mert a
bõrgyógyászatra, vagy a nemi gondozóba kell idõpontra odaérni, vagy hogy álljanak meg a
benzinkútnál tampont venni, mert vérzik, ilyen trükkökkel hûtötte le a férfiak lelkesedését.
Hazafelé azonban busszal ment, és mivel felhívott, éreztem a hangján, hogy megint be
van lõve. Délelõtt még egy búcsúspanglit elszívott a srácokkal, én meg féltettem, nehogy valaki
észrevegye rajta és bajba kerüljön az én kiscsibém. Olyannak láttam lelki szemeimmel, mintha
egy kis pelyhes sárgatollú kiscsibe lenne.
Hazaért Budapestre, és másnap már meg is lepett. Beszélgettünk, élményeit részletezte,
aztán minden átmenet nélkül odavágta, hogy elegem van belõled, soha többé nem akarlak látni,
és letette a kagylót. Széttártam a kezem. Mit tehetek? Nála már semmin sem lepõdöm meg, ha
nem akar, hát nem akar. Nekiálltam a konyhában krumplit pucolni, és egy negyed óra múlva
ismét csöngött a telefon, visszahívott.
- Mi van anyóca? Kérdeztem nyugodtan. Mi a helyzet akkor?
- Miért nem hívtál vissza? Ilyenkor neked könyörögni kell, válaszolta. Ja, hát akkor
eltévesztette a házszámot, én nem fogok neki könyörögni. Nem tettem ellene semmit, még ha
durván megsértettem volna, akkor igen, Ildinek is sírva könyörögtem a veszprémi házuk aljában,
tudok én könyörögni, de azért, mert õ sportból könyörögni akar látni, vagy hallani, nem fogok.
Ha nem akar többé látni, hát nem akar, ezen nem tudok könyörgéssel változtatni.
Eljött a hétvége, vasárnap dél körül álmos hangon, fáradtan hívott fel, és mérgesen
dünnyögte, hogy eltöltött egy egész éjszakát a semmire, fáj a lába, alig él.
- Hát mi történt, mivel fárasztottad le magad? Kérdeztem.
- Strichelni voltunk Klárival, magyarázta. Elõször azt hittem, nem jól hallok, de tényleg
errõl volt szó.
- Na de miért van erre szükség, vagy hogyan? Hápogtam a telefonban. Klári már
kiöregedett a szakmából, 42 éves, kicsit viseltes a külseje, Fruzsi pedig azt mondja megsajnálta,
és gondolta, elmegy vele csalinak, õ szép, fiatal, és jobban le tudja szólítani a külföldieket.
 48

Hát megint sikerült sokkolnia, az ilyesmi törvénytelen, vagy legalábbis a képmutató

hatóságok megteremtik a feltételeit, hogy börtönbe tudják zárni a lányokat, mehetek anyócához
beszélõre, vagy mi vár még rám?
Mint kiderült, egy borzasztó értelmetlen stratégiát állított fel. Le is szólítottak egy
külföldit, fel is mentek vele a szobára, a belga 7.000 Ft-ot adott a portásnak, hogy felengedje
õket. Fruzsi azt mondta, õ legfeljebb ledob neki egy sztrippet, de az õ mellét nem fogja
szívogatni, majd baszik vele Klári, õ meg addig a fürdõszobába bemegy.
Hát ez zseniális! Mert az ember úgy van kitalálva, hogy elhúznak az orra elõtt egy friss,
illatos, ropogós croissantot, és utána beéri a tegnapi nyámmogós zsömlével, ugye? Mi az, hogy
szívogatni a melleimet, ez még tagadómódban, még gondolatnak is szörnyû! És persze mi lett a
nóta vége, a belga részeg volt, kiabált velük, a kialkudott 40.000 Ft-ért mindkettõjükkel akarta
kényeztetni magát, természetesen elsõként és fõleg Fruzsival, így aztán nem lett se pénz, se
posztó, csak tyúkszem a lábujján, meg vérhólyag a talpán, mert egész éjszaka stricheltek, pénz
pedig az ablakban.
Azt ugyanis hozzá kell tenni, Fruzsi megsajnálta Klárit, de azért úgy beszélte meg vele,
hogy a pénzen feleznek. Hahahaha, jaj, ez a lány, nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek, de egy
biztos, az Istennek nagy a hatalma, és sok erõt ad nekem, hogy mindezt elviseljem. Volt egy
érdekes álmom is, Fruzsi egy vállalati bulin szedett fel, õ kezdeményezte az ismerkedést, és egy
idõ múlva kiderült, hogy õ a vállalati igazgató lánya.
Álmaimban a munkahelyi fõnök mindig Istent jelképezi, így aztán ezt az álmot úgy
fordítottam le magamnak, hogy Isten küldte õt hozzám, mellém, hogy segítsük egymást, és így
feltámadt bennem a remény, hogy egyszer csak megkattan valami Fruzsiban és abbahagyja ezt a
sok hülyeséget.
A netes munka állt, a kamera itt maradt nálam, ezért pár nap múlva már jött is hozzám a
kis galambom. Mondanom sem kell, repesett a szívem az örömtõl. 6-8 féle márkás ásványvízzel
vártam, mert a Spar saját márkája szar volt neki, betankoltam Túró Rudikból, Kinder Pinguibõl,
Kinder Paradisoból, gyümölcsökbõl, activia joghurtból, Viki csak nézett, hogy milyen teríts-
meríts van a hûtõben.
Befejezte a takarítást, látogatásai alkalmával mindig szentelt legalább egy teljes napot a
sikamikának, és pedikûrt is kaptam, nem is akármilyet. Sós - ecetes forró vízbe kellett dugni a
lábam, utána vágta le a megpuhult körmöket és az elhalt bõrhámsejteket olyan erõvel kaparta le a
lábujjaimról, hogy több helyen vérzett.
- Na apóca, rendben vagy, mondta elégedetten, és valóban, ilyen akkurátusan még sosem
volt levágva a lábujjaimról a köröm. Elmesélte, hogy Szombathelyen, az egyik bulin a fiúk
barátnõi provokálták, hogy mutassa meg a melleit, egyébként zokszó nélkül megtette volna, de
úgy gondolta, hogy most én vagyok, és ezért nem tette meg.
Hát mégis számítok neki? Nem tudok kiigazodni ezen a lányon. Anyukája leszidta, hogy
miért nem költözött hozzám, érdekes, vele látatlanban is megkedveltük egymást, érzem, hogy õ
valóban Fruzsi javát akarja, de hát önfejû a lánya és nem hallgat rá. Fruzsi kipakolt három
használt törülközõt azzal, hogy anyu lopta neked a panzióból, ahol dolgozik.
Anyu mindent ki tud lopni, ami a táskájába belefér, folytatta, s így kaptam egy Vileda
törlõfejet és egy Domestos súrolót is. Húsra sosem költenek, azt anyu ügyesen kihozza a
Tescóból, vannak specialista ismeõsi, akik a Rossmannból lopják ki, amit kér és féláron
megveheti tõlük, egész iparág van erre, nem is gondoltam volna, hogy ez így mûködik.
Elmondott pár történetet szombathelyi életébõl, hogy egy házbeli asszonnyal haragba
keveredtek, és õ egy befõttesüvegbe székletet és vizeletet tett, és az illetõ ajtójára kente.
Dolgozott egy pizzériában és amikor az ellenszenves vállalkozó kért pizzát, taknyot rakott a
 49

gomba alá neki, mesélte, hogyan kell pultosként lopni, hogy ne bukjon le azt ember, milliónyi kis
apró színese volt.
Ilyenkor elkapta a bûntudat, szomorúan nézett rám és azt mondta, olyan undorító romlott
vagyok. - Ugyan anyóca, ami megtörtént, megtörtént, ne emészd magad rajta, vigasztaltam
ilyenkor. Végülis ezek a lopások piti ügyek, a nagy halak ülnek a hatalom, és a gazdaság elõkelõ
székeiben, minden törvényes volt, érvelnek, ha bármi szóba kerül velük kapcsolatban sajtópert
emlegetnek, de a lelkük feketébb a pokolnál, világít a szájukban a negró, mert képmutatók, még
csak bûnösnek sem tartják magukat, mint Fruzsi.
Õ a maga módján, ha úgy adódott, segítõkész volt, hazakísérte az öreg bácsit, odaadta
bugyipénzét az öreg néninek, Klári gyerekére vigyázott, és még Karolát is pátyolgatta, tanította
az életre. Karola írói ambíciói mellett könnyû pénzre vágyott, és Fruzsit kérte meg, hogy
szerezzen neki támogatót. Feladták a hirdetést, el is kísérte a megbeszélésre, de ennek is csak az
lett a vége, hogy az illetõnek Fruzsira kerekedett volna étvágya, nem pedig a savanyúságot
sugárzó Karolára.
Fruzsi egy másik prostituált barátnõje Bécsben dolgozott egy hivatalos kuplerájban,
Karolának tetszett volna, hogy havi 750.000 Ft-ot keressen, de Fruzsi józanul lehûtötte
lelkesedését: - Karola, ott ám büdös faszt kell szopni, egész nap nyaggatják a tested azért a
pénzért, sokkal többet kereshetsz az operátorkodással, ha odateszed magad.
Ilyen szempontból konkurrense is lettem szegény Karolának, mert õ arra építette az életét,
hogy Fruzsi mellett dolgozik, vele együtt kilépett a stúdióból, õ hozott össze minket, de ha Fruzsi
hozzám költözik, akkor velem fog dolgozni, és õ kereshet magának más munkát.
El is kezdtünk Fruzsival dolgozni, és bõvítettük a kört, beregisztráltunk a
http://www.camcontacts.com/ oldalra. Itt fõként amerikaiak, angolok, ausztrálok voltak, több
látogató, szélesebb merítés, de nagy volt a konkurrencia is, a Girls home alone kategóriában,
ahová mi is beneveztünk, összesen 10.468 név szerepelt velünk együtt.
Fruzsi ingerült volt, ha nem vitték, állandóan cserélni akarta a címlapfotót, a nagy
csöcsökkel visznek, érvelt, amikor én a mosolygós fényképét javasoltam. Valami nem stimmelt a
honlap szoftverével, Fruzsi ütögette a billentyût, a kép nem akart feltöltõdni, õ pedig monoton
hangon ismételgette: - Szájbabaszott kurva anyád, szájbabaszott kurva anyád!
Odaültem mellé, hogy megmutassam, mert rossz helyen nyomkodott, de rámripakodott,
hülye, vagy mint a seggem nagyszünetben!
Ilyenkor õrületes feszültség áradt belõle, rossz volt a kisugárzása, és nem is értettem,
miért olyan feszült és ideges. Megy ez az üzlet, türelem, rózsát terem, minden tevékenységet meg
kell alapozni, fel kell futtatni, de õ azt magyarázta, hogy õ a legjobb a szakmában, a stúdióban
Gusztival, az operátorával egy vagyont kerestek Ferinek, és õ eldöntötte, 30 éves korára meglesz
a saját lakása, és a születésnapján a lakása közepére fog szarni.
Hát, ha ez a cél, ez a cél, szél ellen nem lehet, mert csak visszapereg, gondoltam,
próbáljuk meg, amit lehet, én segítek. Végre valahára sikerült felállnunk, a ratingje is jó lett, az
oldal értékeli a lányokat a bemutatkozásuk, a feltett fotóik, és referenciafilmjük alapján, így aztán
a kamerával referenciafilmet is forgattunk.
Leszaladtam a kisközértbe jégkrémért, azt szopogatta erotikusan, volt egy vetkõzõs film,
volt egy dildós, és egy mellgyúrós-szopogatós. El is kezdtek jönni a férfiak, a legkülönbözõbb
fazonok, közben megnyitottuk a német oldalt is, hogyha ott jön valaki, abból is merítsünk, és itt
már komolyan koncentrálnom kellett.
Két nyelven kellett dolgozni, ráadásul volt, hogy többen is voltak bent, és ezt nehéz volt
megszoknom. Arról nem beszélve, hogy Fruzsi a földön a felfújható ágyon volt, mert a székben
mellettem elzsibbadt a feneke. Nekem mindent le kellett fordítanom neki magyarra, õ erre
megmondta, mit válaszoljak, azt magamban visszafordítani, de közben már jött is a válasz. Az
 50

amerikai beírta, let’s see that pussy, lássuk azt a puncit, a német beírta, hogy ziehe roten
Badeanzug an, húzz fel egy piros fürdõruhát, kapkodtunk, döcögött, de kezdtünk belejönni.
A mûvészet itt benntartani a férfiakat, csevegni velük, húzni az izgalmat, ügyesen
elterelni a figyelmüket a lényegrõl, különben öt perc alatt kiverik, és kilépnek, magyarázta
Fruzsi. A baj az volt, hogy itt már cam to cam ment a dolog, tehát a férfiak is küldhettek képet,
meg hangot is, és borzasztó volt látnom, hogy Fruzsi dörgölgeti a melleit, a vonal túlsó végén
meg valaki rángatja a husángot, és amikor beindul a szökõkút, Fruzsi a nyelvével nyalogató
mozdulatokat tesz a kamera felé, mintha… na szóval tudjátok, mire gondolok.
Volt egy idõsebb fazon, valami fizikai munkás lehetett, olyan retkes volt a keze, hogy
szántóföldet lehetett volna lekaparni róla, fekete, gyászkeretes körmökkel, valami fura hangon
nyögött is, szinte éreztem a büdös izzadságszagot is, hát azt hittem belepusztulok, majd
kihánytam a belem. Nem könnyû kenyérkereset ez, hiába mondja nekem Fruzsi, hogy lazán kell
venni, meg nevetni kell rajta. ezt egyszerûen nem lehet.
Akasztottunk két pénzes ügyvédet is, ezekkel másfél órát is el tudtunk tölteni
egyfolytában, Fruzsi mindenféle történetet talált ki, és a webfordítás.hu oldal segítségével
fordítgattam ezeket angolra. El akart küldeni lefeküdni, de képtelen lettem volna aludni, úgy még
rosszabb lett volna, így aztán este 7-tõl reggel 4-ig, hajnalhasadtáig nyomtam vele az ipart.
Ilyen zûrös idõbeosztás és hajsza mellett a szexualitás is háttérbe szorul. Fõleg olyan
élmény után, mint amin átmentem. Egy alkalommal anyóca becsalt az ágyba, nekiláttuk egymást
kóstolgatni, és a legintimebb pillanatban, hupp, kiugrott az ágyból, valami olyasmit mormogott,
hogy kihányom a belem, kiszaladt a fürdõszobába és mosni kezdte magát.
Nem tudtam, mi lehet a baja, utánaszaladtam, és azt mondta, fúj, olyan sûrû a gecid a
mint technokol rapid, ragadós. Én nem tudom, eddig sohasem figyeltem a fizikai tulajdonságait,
van egy bizonyos halmazállapota és olyan, ezzel nem lehet mit csinálni. Szerinte múltkor sokkal
hígabb volt, akkor még jólesõ érzéssel nyugtáztam is magamban, hogy testápolóként a mellére
keni és bedörzsöli, nyugalmat, jóérzést ad az embernek, ha nem undorodnak tõle.
De most épp az ellenkezõjére váltott, és ez aztán végleg bénítóan hatott rám, én nem
fogom tudni a spermiumom sûrûségét a kedve szerint szabályozni, mi ez az undorkodás? Aztán
rájöttem magamban, hogy mi van az egész mélyén, Fruzsi ugyanis elmesélte, hogy õ mindig
féltette a puncikát, hogy szép legyen õ, imádta megszemélyesíteni és egyes szám harmadik
személyben beszélni róla.
A fiatal fiújának sem engedte, hogy gyakran hozzáérjen, utána meg olyanokat keresett,
akik nem sok kárt tesznek benne, a kasztrált, akitõl az elsõ alkalom elõtt még AIDS mentességi
igazolást is kért, Kázmér, akinek kicsi volt a fütyije, érdekes a párhuzam Szilárddal, és el tudom
képzelni, hogy minden alkalommal ragaszkodott az óvszerhasználathoz.
Azok a bizonyos kóbor faszkiverések csak félig történtek meg, maga mondta, hogy
otthagyta a srácot, hogy folytassa egyedül, és talán csak az én társaságomban találkozott elõször
ilyesmivel. Az orális szexet is elpöttyentette, hogy még soha életében, az õ szemében még én
voltam a léha. Jó, hát elsõre talán furcsa lehet neki, de azért ezt jelentõsen túlreagálta, és valami
iszonyú tapintatlan volt.
Amikor õ bepucsított nekem az ágyon, és láttam az enyhén habosodó szürkésfehér váladékot
lecsorogni a szeméremajkain, nekem sem volt habos torta, de nem hergeltem bele magam az
undorba, elfogadtam ahogy van. Ráadásul fogta magát és leborotválta a szõrzetet, úgy látszik
feladta a kísérletezést, hogy normál együttlétünk legyen. Fanyar humorral kommentáltam az
eseményt:

A zord lépés után

 51

A gyönyörök kertje immár kopáran áll,

Rendet vágott benne a borotvás halál.
Dús erdõk hûs lombja helyett,
Rám vöröslõ rõtség mered.

Egyik reggel felébredtünk és azzal fogadott, éjjel felébredtem, és maszturbáltam. Megint

könnybelábadt a szemem, miért csinálja ezt velem? Mi értelme ennek, megint a függetlenségét
akarja hangoztatni, micsoda dolog ez, hogy ott fekszem mellette, és õ maszturbál, hát miért nem
ébreszt fel, ha éjszaka ellenállhatatlan vágya van egy kis bizsergetésre?
Megint elõjött belõle a bántási kényszer, délután már bevallotta, hogy nem is volt igaz az
egész, csak húzta a fejem. Két hónapja még azt szerette bennem, hogy olyan naiv kis hülye
vagyok, most meg ezzel szórakozik, ezen élvezkedik, hogy engem könnyen palira vehet?
Másnap egy szál bugyiban és melltartóban vitte ki a szemeteszsákot, ezzel is csak
provokált, elõször meztelenül akarta, aztán úgy döntött elég ennyi is nekem. Nincsenek
véletlenek, a jehovás szomszédok kislánya épp kinyitotta az ajtót és meglátta, majd
imádkozhatnak utána egész délután.
Beállt a zuhanykabinba amikor én is ott voltam, hûsölésként akart zuhanyozni, de
tüntetõen elõttem belipisilt terpeszállásban a zuhanytálcába. Láttam a szemén, hogy figyeli,
meddig mehet el. Utána a vécét hagyta kakacsíkosan. Letöröltem utána a kefével, de amikor
délután elkezdett kiabálni, hogy vécében férfihúgy szag van, rászóltam, hogy ne beszéljen
nekem, õ meg a vécét hagyta úgy.
Jót nevetett, megint naivnak tartott, õ mindig hypót is önt maga után, nem feledkezett el
semmirõl, hanem csak kíváncsi volt, hogy szólok-e érte. Mi ez? Egy játék? Mi ennek az értelme?
Mit akar elérni? A munka szünetében kikapcsoltuk egy kicsit a gépet, felvágtam két almát
gerizdekre, és behoztam uzsonnázni, erre az egyiket bedugta a hümhüm, a frissen borotvált
helyre, majd a számba dugta, hogy egyem meg.
Még mindig türelmes voltam, miért undorodjak ettõl, a katonaságnál csupa ilyet
fantáziáltunk, hogy onnan fagylaltot enni, vagy konyakot szürcsölni, a nagy nõinségben szinte
vaginafétisiszták voltunk, hát odadugta az almát, nemrég tusolt, miért ne? De az már kezdett
zavarni, hogy ebben tendenciát éreztem, szándékosságot, csak még mindig nem jöttem rá a
miértjére.
Lefeküdt a földre, pontosabban a felfújható matracágyra, háton feküdt, mint a felborult
bogár, szétterpesztett, még külön a kezével szét is húzott mindent, ami széthúzható, és azt
mondta: - Apa, púzok! És egy nagyot trombitált. Ezt még humorosnak is találtam, de azt már
nem, hogy a dildót is a számba akarta dugni, azt mondta, szopjam le.
Kezdtem már rájönni, Fruzsi úgy érezte, ezekkel a dolgokkal megaláz, fitogtatja a
hatalmát, hogy õ ezt képes megtenni velem, és élvezkedik, hogy hatalma van felettem. Nem
értette meg, pedig világosan elmondtam, hogy én adom a hatalmat neki önmagam felett, és azt
bármikor visszavehetem tõle.
Gõgösen kacagott, azt mondta, elértem, amit akartam, Arany Viktor teljesen a hatásom
alá került. Igen? Na nehogy már! Hát a dildót csak közelíteni tudta, mondtam neki, hogy térjen
már észhez, igyon egy pohár langyos vizet, hát belõlem nem fog bohócot csinálni. Türelmes
vagyok, szeretem, elnézek neki sok mindent, de mindennek van határa.
És meg ez sem volt neki elég. Gergõrõl meséltem, hogy megleckéztettem, amikor
beleszólt a vezetésbe, erre Fruzsi fogta magát és pofonvágott. Hát ez meg most mi? Miféle módi
ez? Elõször csak kicsit, olyan paskolás szerûen, de mivel a meglepetéstõl nem reagáltam, már
nagyobbat is ütött. Próbáltam védekezni, de az izületeim rozsdásak, nem vagyok olyan friss, mint
õ, és a két kezem között benyúlva megint pofonvágott.
 52

Na erre már felemeltem a hangom, és azt mondtam neki, ne merj még egyszer arcul ütni!
Még ezután is próbálkozott, de látta, hogy elszakad a cérna, felálltam, sikoltozva menekült
elõttem a lakásban, mert érezte, hogy túl messzire ment. Persze mindig el tudott szaladni elõlem,
nemrég még a lakásban is rollatorral közlekedtem, így azt mondtam, oké anyóca, gyere,
béküljünk ki.
Megadóan leültem a székre, lassan közeledett, de látta, hogy nyugodt vagyok. Adott két
puszit, én is adtam neki kettõt, aztán amikor megfordult, hogy elmenjen, teljes erõmbõl, jobb
kézzel egy jó nagyot rácsaptam a meztelen fenekére. - Tessék anyóca, még egyszer ne merj arcon
ütni!
Ezt be is tartotta, ellenben akkorát harapott belém, hogy a fél ház felébredhetett, mert
felüvöltöttem a fájdalomtól. Miféle vadóc ez? Milyen alpári, olcsó szenvedély ez, hogy engem
alázgat? El sem jut az agyáig, hogy magát alázza azzal, hogy itt kiskirálynõt akar játszani
fölöttem? Mi rejtõzik a lelke mélyén, hogy ezekre a kétes örömökre szüksége van?
Jó buli lesz elmondani valahol, hogy képzeljétek egy író kiette a pinámból az almát, meg
pofon is vágtam? Hahahhahaha? Belehugyoztam a zuhanykabinjába aztán szólni sem mert, én
vagyok a Jani? Ez valami hátborzongató, ebbõl nekem végképp elegem van!
Kihajoltam az ablakon, egy kis friss levegõt akartam szívni, de Fruzsi odajött és idegesen
elrángatott. - Ne menj ablakhoz, gyere el onnan! Na ez megint nem megy a fejembe. Annyira
meggyötör, hogy azt hiszi, kiugrok az ablakon, mégis megteszi? De miért? Ez a nagy szerelem,
életem férfia vagy, a gyöngéd, érzékeny, intelligens megértõ, bárhová nézek, mindenütt te vagy?
Azzal búcsúzott, hogy szopd ki a gecit a picsámból, amit tegnap belevertek. Szótlanul
mentem lefeküdni, és azon az éjjel külön aludtunk. Reggel hamarabb ébredtem, kortyolgattam a
kávémat a nappaliban, és amikor felébredt, azt mondtam, Fruzsi van öt perced bocsánatkérésre,
vagy befejeztem veled.
Négykézlábra állt, és hároméves gyerek gügyögésével, egy értelmileg visszamaradott
gyerek bamba tekintetével elkezdett mászni felém, és azt mondogatta: - Gügügügügügü,
gügügügügügügü…
Jaj Istenem! Mit csináljak vele? Ez a rengeteg hülyeség, kakát kent a szomszéd ajtajára,
végighányta részegen a 8-as buszt, a strichelés, dildót akart dugni számba, Feri is félt tõle…Hogy
is fogalmazott? Mert tudták, hogy elmebeteg vagyok. Olykor tényleg a téboly sárga fényét látni a
szemében. Múltkor is megpróbált rábeszélni, hogy ezentúl nézzük meg egymás kakiját, de
sikerült elhárítanom az ajánlatot.
Egy alkalommal beledöfte a mutatóujját a fenekembe, és lelkendezett, hogy szaros seggû,
szaros seggû, most még jobban tudlak szeretni. Az extrém szerelmi vallomás után egy váratlan
fordulattal negédesen kínálgatta az ujját, hogy nyaljam le. Meséltem Lujánról, hogy jól áll
anyagilag, erre rávágta, öljük meg. A kisugárzása is hasonlít néha Belfegoréhoz, aki nem volt
közveszélyes, de minõsített skizofrén.
Valami bekattanása kell, hogy legyen neki, mert még õ értetlenkedett, hogy mi
kivetnivaló van abban a gondolatban, hogy bemenjen a templomba és ott örömet szerezzen
Jézusnak. Kértem, hogy Jézust hagyja békén, sokkolhat bármivel, tizenhárom építõmunkással, de
õt tartsa tiszteletben, nagyon ízetlen tréfa ez, ha meg komoly, akkor még inkább az.
Rádöbbentem, hogy én valóban egy elmebeteg lányba szerettem bele. És akkor most
hagyjam el õt? Nem a bajban van a leginkább szüksége segítségre? Nem ilyenkor kell még
megkettõzöttebben szeretnem? Végülis nem közveszélyes, rám hallgat, bennem bízik, ha
vigyázok rá, nem érheti baj az életben. És ki dönti el, hogy mi a normális, és mi az, hogy
betegség?
A munkahelyi igazgató lánya volt, õt Isten küldte, most végre szerelem, és küldetés
egybeesik, biztos változik majd, mert az elfogadó türelemnek nem lehet ellenállni. A világ és
 53

önmagunk megváltoztatásához az elfogadáson keresztül vezet az út. És végül, de nem

utolsósorban, csináljon bármit, szeretem.
Gyakran kérdezte, hogy miért szeretem, de azt mondtam, ha ezért, vagy azért szeretnélek,
akkor ha változol, elmúlhatna a szeretetem. Nem tudom semmihez sem kötni, nem tudom, miért
szeretlek, egyszerûen szeretlek és kész. És ez örökre így is marad.
- Anyóca, szerencséd van, ezt betudom bocsánatkérésnek, mondtam, és tovább folytattuk
zûrös életünket. Kata a rendelõben az IBR rezonanciakészüléket háromszor indította újra, mert
azt hitte, elromlott, olyan vad rezgések jöttek belõlem.
A méregtelenítõ készülék, amely egy lábvízbe helyezett elektróda révén mûködik, szintén
rekordot produkált, sûrû fekete iszapszerû lett a lábvizem, ami átlag embereknek a legvadabb
esetben is sötét barnás szokott lenni, de legtöbbször csak teaszínû.
Néhány napig még dolgoztunk, Fruzsi rám parancsolt, hogy írjak egy Würzburgi
klinikának, ahol ayurvédás rendelés van, amint fel tudja venni a pénzt a Paypalos számlájáról,
akkor befizet, mert megdolgoztam érte.
Nem azért dolgoztam, nem a pénzért gépeltem, és szenvedtem végig az éjszakákat, hanem
szeretetbõl. Nem fogadtam el, azt mondtam, majd ha lesz lakása, akkor. Õ mondta, hogy én
könnyen beszélek, mert nekem mindenem megvan, akkor legyen elõbb neki is meg mindene.
Karoláért is aggódott, hogy mi lesz vele, agyonverik egyszer a saját lábával azt a nyomoroncot,
dohogott, csak egy üres bõröndöt és egy fogkefét meg egy pólót hagyott itt, és visszautazott a
cuccokkal Pestre, hogy Karolával dolgozzanak tovább.
A szerelem valóban halhatatlan. Pontosabban idõtlen, amit összetévesztünk a
halhatatlansággal, a végtelenséggel, ami egy hamis, nem létezõ fogalom. Lényeg a lényeg, a láng
tovább él a szívemben, és ennek lírámban is hangot adtam.
Mondhatja nekem Fruzsi hogy moslék a Hitbenhat, meg félig sem olvassa el a verseimet,
és kitörli õket, elszólta magát, hogy anyukája mennyire meghatódott a Felet ver a szívem
nélküled. c versen, gondolom õt sem hagyta érintetlenül, ha eldicsekedett anyukájának vele, és
Melinda barátnõje is megkönnyezte a honlapomat, így aztán mondjon, amit akar, amíg versek
születnek bennem, leírom, és elküldöm õket.
Lehetsz

Lehetsz Japánban gésa

Vagy Kínában tûznyelõ,
Marseillesben koldus,
Vidéki kábítószerélvezõ.

Beléd szeretek mindig

Minden arcban te vagy,
Mióta ismerlek
Nem hideg a fagy.

Te vagyok én
És én vagy te
Millió csillag olvad
Veled egybe.

Nem számít fájdalom

Lelkem érted ég,
 54

Nem kérdés,
Szívem Tiéd.

Égjünk együtt kedves

A tûz megszabadít,
Olvadj velem egybe,
A lét szétszakít.

Egyben kettéválva égni

Nevetve boldogan sírni
Üvöltve hallgatni
Ez a dolgom veled,

Nincs te, és
Nem vagyok én,
Mert kettõnket
Egybeír a Fény.

Ki vagy valójában?

Síva ezer arca,

Az ellentétek harca?
Oldhatatlan rejtély,
Vagy isteni szentély?

Mit rejt e forma,

Melybe költöztél?
Miért vonz feléd
Idõ és a tér?

Megismerni azt
Mi a formán túl van
Felébredni élve,
S nem élni holtan.

Kettõnket egybeír a Fény, nem vagyok nagy versrajongó, fura is, hogy a sajátomról írjak,
de ez a rész nagyon tetszik, nagyon kihozza, hogy nálam a párkapcsolat és az Istennel való
kapcsolat mennyire rokon, és összetartozó. Istennel való kapcsolatomat egyfajta szerelemnek
élem meg, és a párkapcsolatban pedig az Egységet, Isten országát tapasztalom meg.
Fruzsit az Isten is nekem teremtette, egymás mellé rendelt minket. Engem azért, hogy
oldjam anyagiasságát, segítsek neki félelmeitõl, anyagi kötõdéseitõl szabadulni, õt meg azért,
hogy segítsen árnyoldalaimat is elfogadni, mert nyilvánvaló, és a napnál is világosabb, hogy
személyiségemet ismerve más út nem kínálkozott, mint a szerelem erejének felhasználásával
kikényszeríteni belõlem azt, hogy szembesüljek az eddig meg nem élt princípiumokkal.
Nem azért szerettem bele Fruzsiba, mert vetkõzik, káromkodik, bánt és pofoz, hanem az
Isten rám bocsátott egy nagyon erõs érzelmet, melynek oka és célja a mi kettõnk együttléte.
Mindenben benne van Isten keze, ilyen szempontból megalapozott volt, hogy az auschwitzi
 55

koncentrációs táborban a zsidókból alakított házi bíróság elítélte Istent. Hajlamosak vagyunk a
tényt figyelmen kívül hagyni, de Jézus szavának minden betûje igaz, veréb nem eshet le a fáról
Atyám tudta nélkül.
Annyiszor leírtam már, elég lenne néhány kulcsmondatot valóban élni Jézus tanításából,
annyi embernek vihetné elõre az életét, helyette rágják a Bibliát, halásznak, turkálnak benne,
Izsaiás ezt mondta, de Pál ezt tanította, érvelnek, és sok bába közt elvész a gyerek.
Anyóca kicsit lazított a kapcsolatunkon. Azelõtt nem bírt ki napot, hogy ne hallja a
hangom, minden nap hívott este 6-kor, mert attól kezdve volt ingyenes a tarifájuk, de újabban
kihagyott egy-két napot. Régebben beszélgetett velem errõl - arról, most olyankor hív, amikor
dolgozik, a vállával a füléhez szorítja a kagylót, közben veri a billentyûzetet, ide figyel, oda
figyel, és ha valaki bejön, akkor bocs, le kell tennem, én meg lehetek állandóan készenlétben,
mert nem tudhatom, mikor lesz megint három perce, hogy két mondatot váltson velem.
Végighallgattam új kuncsaftjairól szóló tudósításait, némelyik õt magát is elborzasztotta.
Egy 50 körüli angol nõ például csak azt kérte tõle, hogy nézze végig, amint egy 15 éves
kamasszal szeretkezik, aki állítólag a fia volt. Egy másik angol arról csevegett vele, hogy szereti
kínozni és megölni a macskákat, Fruzsi nagyon megszenvedett ezekkel, maga is beismerte.
Egy afroamerikai srác õt alázgatta, fekete, vagy sötét rúzst kellett szereznie, és a testére
írni, hogy black cock’s sluth, azaz fekete fasz kurvája vagyok. Azért ezek a srácok sem mennek a
szomszédba egy kis ötletért, hogy a kisebbségi érzést mivel dolgozzák fel. Black cock’s sluth, a
srácnak nem a szex volt a lényeg, hanem hogy black cock, tehát az õ feketesége kapott hangsúlyt,
véletlenül sem néger lányra íratta, akik szintén ott vannak a camcontact-on, hanem szõke,
kékszemû lányra. Fruzsi elintézte azzal, hogy inkább rúzzsal firkál magára, mintsem a dildót
dugdossa a fenekébe, mint a többi lány a camcontact-on.
Ha már ennyire elfoglalt, én is kerestem magamnak egy kis kikapcsolódást. Talabér Feri,
volt szegedi utazóm, aki hazatért egyéves ausztráliai tanulmányútjáról, meghívott, hogy néhány
napot a társaságában töltsek. Évek óta alig mozdultam ki otthonról, Viki vitt el még nyárelején az
Attila dombra, együtt töltõdtünk az energiáktól, de ezt kivéve nem léptem át a város határát.
Bejelentettem Fruzsinak a meghívást és érdekesen reagált, azt mondta, menjünk el együtt
csajozni Ferivel. Miért anyóca, kérdeztem, mire azt válaszolta, hogy azért, mert már régen
verekedett. Hát megvernél? Kérdeztem vissza, mire azt mondta nem, a csajt verném meg, téged
megkéselnélek.
Ó, hát akármilyen formában is adja tudtomra, de még érdeklem ezek szerint, dolgozik
benne a féltékenység, és a birtoklásvágy. Pedig tudja, hogy felesleges fenyegetnie, nem csalnám
meg semmi pénzért, nincs az a nõ, aki el tudna csábítani, ha szerelmes vagyok, vagy szerelem
csendesültén, de jól mûködõ kapcsolatban élek, ahogy Ildivel voltam a szakítás elõtt.
Kíváncsi volt, én mit tennék hasonló esetben, valami nagyon furát feltételezett, azt
gondolta, ráparancsolnék, na most aztán szopni! Jaj, de mennyire nem ismersz engem Adorján
Fruzsina! Juj de messze jársz a valóságtól! Most aztán szopni? Épp ez a megoldás, ha az Egység
kettétörik, és borzalmas repedés keletkezik rajta, ugye?
Nem hogy most aztán, hanem soha többé. De emberek vagyunk, ha egy kapcsolat tartós,
a másik fél egy csomó pluszt, pozitívumot halmozott fel, ha a félrelépés egyetlenegyszer történik,
ha õ maga vallja be õszintén, nem én jövök rá, ha annyira bánja, lelkében annyira mélyen
megrendült, hogy patakzanak a könnyei, és még nekem kell vigasztalnom, akkor persze, hogy
van bocsánat.
Nem is fogalmazok jól, bocsánat mindenképp van, ha megcsalt, bármennyire is fáj, abban
én is benne vagyok, ha megtette, megérte neki, vállalta a kockázatot, sejthette, hogy mivel jár,
pofozkodni nem pofozkodom, bosszút sem állok, megbocsátok, de ez nem egyenlõ azzal, hogy
folytatom is a kapcsolatot.
 56

Tehát ha látom, hogy valóban nagyon nyomasztja, szívbõl bántja, vádolja magát, ebbõl
adódóan nem fogja a jövõben megismételni, akkor lenne pár hónap türelmi idõ, ez alatt képtelen
lennék komolyabban hozzányúlni, épp hogy csak üdvözlési puszi, de ennek lejártával mehetne
minden a régiben. De most aztán szopni? Na neeeeeeeeem, ez tõlem nagyon távol álló gondolat.
Ugyanolyan távoli, ahogy Fruzsi lazán felvázolta a jövõt. Legújabb terve az, hogy elveteti
magát egy pénzes öreg amerikai milliomossal, és majd onnan pénzel engem, és azt mondja neki,
én vagyok az apja, és idõnként hazajön meglátogatni. Megint azt hittem, lefordulok a székrõl,
könnyek között mondtam neki, anyóca, nekem nem a pénzed kell, nekem TE kellesz!
Ugye tudod, hogy én ugyanezt nem mondhatom el veled kapcsolatban, kedveskedett
tüstént a válasszal, és csak azzal tudtam mentegetni, amivel õ is szokta magát, hogy õszintén
elmondja érzéseit, nem hazudik. Nem hazudik, persze, a pofon is õszinte, édesanyám is ezzel
érvelt édesapám durva beavatkozásai mellett, hogy õ õszinte. Pedig tapintat is van a világon,
nem lehet mindig az õszinteség álcája mögé bújni.
Tapintatlanság volt, mégsem tudtam magamban tartani, hogy Fruzsi két puszival
köszöntött meg, úgy éreztem, ha mást nem, egy üveg bort azért adhatott volna ajándékba. A Szûz
közvetlenül az Oroszlán után következik, így aztán én is készültem a szülinapjára, a neten egy
gyönyörû Swarowsky nyakláncot rendeltem neki kristályokból álló kis macival, mert tudtam, ez
a motívum a kedvence.
25.000 Ft, így mulat egy magyar úr, nem vihetem a sírba, de legalább biztos lehetek
benne, hogy örülni fog neki. Két héttel születésnapja elõtt felhívtam, és óvatosan érdeklõdtem,
hogy fog-e a közeljövõben Kecskeméten járni. Miért érdekel? Baszás szempontjából? Kérdezett
vissza és köpni - nyelni nem tudtam, csak hebegtem, hogy nem, hanem a szülinapja miatt.
Választ nem adott, eljött az a hét, amelyiken a szülinapja van, telefonon beszélgettünk,
megint érdeklõdtem, és felháborodottan, paprikásan szúrt le, hogy mit képzelek, megmondta
már, hogy megy ki Bázelbe Duchanhoz. Mindez nem volt igaz, lehet, hogy akarta mondani, de
nem mondta, mert érezte, hogy ez a gesztus eléggé visszás.
Feltûnt még utolsó ittartózkodásakor, hogy idõnként testével takarja a monitort, nem
dolgozik, nem a weblapon keresztül kelleti magát, hanem valakivel privát chatel az Msn-en. Egy
mûködõ párkapcsolatban nincsenek titkai a feleknek egymás elõtt, nem esett jól a dolog. Említett
valami olyasmit, hogy a honlapról igyekszik az Msn-re átterelni ügyfeleit, hogy ne 35% százalék
jusson neki a pénzbõl, hanem az egész.
Éreztem, hogy valami suskus van a dologban, de én aztán nem fogok kutakodni, meg
kémkedni utána, ha nem akarja elmondani, akkor majd megtudom, amikor meg kell tudnom.
Duchanról tudtam, mint kuncsaftjáról, csak arról nem, hogy kiutazik hozzá lehúzni egy kis
pénzre.
Fruzsina egyre ingerültebb lett, azzal érvelt, hogy 3 napig jól akarja érezni magát, az õ
szülinapjáról van szó, direkt meg is mondta Duchannek, miért jönne õ ebbe a porfészekbe,
vegyem tudomásul, erre pedig annyi mondtam, ha miattam nem éri meg lejönni, akkor jó
szórakozást kívánok, és letettem a kagylót.
Hát nem, gyerekek? Mi lesz itt? Vagy ahogy Henri utánozta a Csöngetett Mylordban
Lord Meldrumot, hová vezetne ez? Hát most mit mondjak? Dadogok, makogok, nem találok
szavakat! Amerikai milliomoshoz, aztán majd onnan pénzellek? Meg haza kell utaznom az
apámhoz? A kinti tata meg a vejem lesz? Mije vagyok én Fruzsinának? Mire kellek én neki? A
gyûrût már rég nem viseljük, velem retusáltatja a képeit, ha valamin idegeli magát, engem hív, én
nyugtatom, de a szülinapot együtt ünnepelni, azt várni már arcátlan merészség tõlem?
Tudod mit anyóca? Menj, utazz el, érezd jól magad, gondoltam, és másnap, mikor már
úton volt Bázel felé, egy emailt küldtem neki.
 57

Szia anyóca!

Minden rosszban van valami jó. Jó ideje tart a kapcsolatunk mélyrepülése, de ez most
véget ért, mélyebbre már nem repülhet.
Kezdõdött azzal, hogy utolsó pillanatban visszamondtad az ideköltözést, aztán
visszaléptél, hogy a nyáron összeházasodjunk, aztán levetted a gyûrût, elõször csak alkalmilag,
aztán már vissza sem vetted, kijelentetted, hogy csak pár évig fogsz együttélni velem, ezt már az
követte, hogy nem velem akarsz együttélni, hanem egy amerikai milliomost akarsz kifogni
férjnek. Utolsó itt tartózkodásod alatt külön szobába költöztél tõlem, hozzád sem szabadott érni,
és az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a szülinapodat egy camcontact-os ügyfeleddel töltöd.
Ezek voltak a fõ állomások, további részletekbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy én ezt sajnos
nem bírom, és így nem folytatom tovább.
Ez már nem párkapcsolat közöttünk, hanem csak annak paródiája.
Az is jó a rosszban, hogy nincs bennem harag, megértem, hogy valami miatt képtelen
vagy megbecsülni, értékelni engem és valami miatt kényszer ébred benned, hogy fájdalmat
okozz. Nem hibáztatlak, ha nem vagy képes, nem vagy képes, magamat sem hibáztatom, hogy én
sem vagyok képes így folytatni. Sajnálom, hogy így alakult, mert én holtomiglan-holtodiglan
terveztem veled, de nem megy, kimerültem. Természetesen, ha ne adj Isten, bajba kerülsz az
életben, és segíteni tudok, számíthatsz rám.
Ha érzel magadban akaratot és erõt, hogy nagyot változz, hogy megbecsülj, komolyan
vegyél, több szeretetet és kevesebb bántást adj, elvileg nem zárkózom el attól, hogy legyen egy
próbaidõ, de ez már egy új kapcsolat lenne új alapokon, nem a régi folytatása, mert azt én
ezennel letettem.

Punktum! Megírtam neki, nem igaz? Hagytam egy apró kibúvót, menekülési útvonalat,
de ezt én nem folytatom tovább, öreg vagyok én bohócnak! Nem hiszitek el, annyira könnyûnek
és felszabadultnak éreztem magam, mint egy madár. Írtam egy verset is, de nem küldtem el neki,
nem akartam végleg lezárni, hagytam neki egy kibúvót, a remény hal meg utoljára, legyen esélye
arra, hogy gyökeresen megváltozik, és újra kezdjük.

Szakítás után

Félelmes gyönyör,
Új ismeretlen,
Belerendültem,
De végre szabad lettem.

Már új, Fruzsi nélküli életemet tervezgettem, tudtam, hogy Fruzsi még kint van, gondolni
gondoltam rá, persze, amikor megcsörrent a telefon, és láttam, hogy õ hív, vagy legalábbis az õ
vonaláról jön a hívás. Még át is futott rajtam, hogy Olga miért is hívhatna fel, de amikor
beleszóltam a telefonba, Fruzsi hangját hallottam. Sejthetitek, mennyire meg voltam lepve.
Nem számítottam rá, hogy telefonon jelentkezik, szóban sokkal nehezebb bocsánatot
kérni, neki ehhez túl sok volt a büszkesége, pontosabban túl kevés volt az ereje, mert ahhoz,
hogy az ember a hibáját beismerje, ahhoz erõ kell. Bántani, sérteni, alázni, másikba rúgni
könnyû, de ha ahhoz van az embernek ereje, akkor legyen ahhoz is, hogy elismerje a hibáját, és
bocsánatot kérjen.
Teszünk, amit teszünk, de emelt fõvel vállaljuk a következményeit. Amikor Csernus Imre
egy drogossal ordibált, nem érdekel, hogy mit csinálsz, engem az érdekel, hogy tudod-e mit
 58

teszel, és miért teszed, akkor az indulatos hanggal együtt teljesen igazat adtam neki. A
tudatosság. Ha tudom, hogy mit teszek, nem csak élek a vakvilágba tudatom homályában, akkor
azt is tudom, hogy amit teszek, miért teszem, akkor pedig nyilvánvaló elõttem, hogy minden
tettemnek következménye van, és a következményt nem kerülhetem el.
Nem tehetek úgy, ahogy Fruzsi cselekedett, mert jócskán meglepetést okozva nem
bocsánatkérésért, nem kettõnk miatt hívott fel, hanem azért, hogy kipanaszolja magát. Mintha
meg sem kapta volna, és el sem olvasta volna a levelemet.
Nehéz és fáradságos volt a kiutazása, 13 óra hosszát tartott, le sem hunyta a szemét, végig
félt a tolvajoktól, akik felszállnak egy-egy állomáson, közvetlenül a következõ megálló elõtt
pedig ellopják az alvó utasok kofferjét, és szélnek erednek. Holtfáradtan érkezett ki Bázelbe, de
Duchan rendes volt, kiment elé a pályaudvarra.
Hát komolyan mondom, nagy kõ esett le a szívemrõl, igazán megnyugodtam, mondom
ezt most egy nagy adag iróniával. Duchan azonban nagyon furcsán viselkedett, alig szólt hozzá,
és ezért egy nap után hazajött. Azt hitte, talán nem tetszik neki életben, de Duchan megnyugtatta,
hogy õ mindig ilyen, harapófogóval kell belõle a szót kihúzni.
De jó, ugye? Azért ez mégis megkönnyebbülés, nem arról van szó, hogy nem tetszik
Duchannek. Hát komolyan mondom, ez a lány festi magát, ennyire arcátlanul viselkedni
képtelenség. Vagy tudatosan csinálja, és akkor nagyon ügyes, vagy õ helybõl olyan, vagy
olyanabb, mint más nekifutásból.
Elutazik egy idegenhez ünnepelni, és nekem panaszkodja ki magát, akit itthagyott a
szoaréban. Képzeld, nem bíztam a geciben, itallal kínált, de nem mertem belekortyolni, mert
féltem, hogy valamit kevert bele, és úgy ébredek, hogy ki vagyok kötözve az ágyra, ez meg ott
ugrál rajtam. Jaaaaaaaaaaa? Tehát még csak nem is szállodában aludt, mint az olasz esetében,
hanem a lakásán aludt? Olyan ember lakásán, akirõl azt feltételezi, hogy leitatja és
megerõszakolja? Eeeeeeeeez szuper!
Na és képzeld, folytatta, nem hiszed el, milyen aljas vagyok, éjjel felébredtem, kimentem
a fürdõszobába, és ott volt a fülbevalója, meg a Rolexe a piperepolcon, és el akartam lopni,
gondoltam, szépen összecsomagolok, és lelépek vele, de aztán végül nem mertem.
Hát lopás az lopás, miért ítélkezzek rajta? Nem is azzal van a baj, hogy lopott, a baj azzal
van, hogy olyat tett, amit õ maga sem tartott helyesnek, saját követelményrendszerét sértette
meg, belsõ törvényei ellen vétett. Emlékeztek még a második kötetbõl József Attila versére:
Tiszta szívvel betörök, s ha kell embert is ölök.
Akinek tiszta a szíve, bármit tehet, de csak tiszta szívvel. Megint más, hogy tiszta szívvel
a legritkábban öl az ember, betörni még hagyján, három hete nem eszek, sem sokat, sem keveset.
De Fruzsinál nem kenyérre kellett, amint leszállt a vonatról, odadugta Duchan orra alá a jegyét,
és kifizettette vele, ahogy elõzetesen megállapodtak. Plusz kért még tõle 200 Eurót, amit még
kevesellt is, fukarnak titulálta a svájcit, aki végülis semmit sem kapott a pénzéért.
Fruzsi számlát akart nyittatni vele, mert bankban dolgozott, õ akart ügyeskedni, hogy a
magyar adóhatóságok szeme elõl elrejtse a pénzt. Így aztán a fukar Duchantól búcsút vett, nem
várta meg a hétfõt, hogy ha már kiutazott, akkor legyen svájci bankszámlája, hanem vasárnap
délután átutazott Genfbe, hogy a méregdrága belvárosban sétáljon.
Egy idõs férfit megvezetett, azt hazudta, hogy a barátja most rúgta ki, és nincs egy fillérje
sem, és meghívatta magát ebédre. Hát tõlem az ilyen dolgok távol állnak. Nem is a hazugság
maga, nem erkölcsi szempontból, hanem egész egyszerûen nem vagyok rászorulva, hogy
hazudjak, mert felvállalom magam, és a tetteim következményeit.
Zsebemben az ajándékba kapott 200 Euróval nem lennék képes meghívatni magam, fõleg
nem hazugság árán, de ha neki sikerült, és jól érezte magát közben, akkor váljék egészségére.
Hazafelé szintén ébren és feszülten utazott, én haragudtam rá, amikor elment, de most az egész
 59

úgy néz ki, hogy mégiscsak hozzám jön, ha bajban van, szüksége van rám, és ez a viselkedése
újra feltámasztotta a szerelmet bennem.
Simulékonyabb volt, csicsergett, apa szeretlek, mondta, és éjszaka vele is álmodtam.

Álmomban

Álmomban kérdezted,
Szeretlek-e még.
Válaszom igen, és
Tanúm rá az Ég.

Telefonban is azt kérdezte, szeretem-e még, és való igaz, a szeretetem, szerelmem egy
percre sem hunyt ki, csak a viselkedésével csapta ki õnagysága a biztosítékot nálam. De amikor
kedves hozzám, cicásan bújik, akkor a szívem mindig meglágyul. Egyébként is talán halálra
unnám magam egy olyan nõ mellett, aki teljesen alárendelné magát nekem, és mindenben a
kedvem keresné, mint Jamza Andi tette. Nekem Fruzsi kell, érte lángolok!

Nem az kell

Nem az kell nekem,

Kivel életem élhetem.
Az sem, ki napjaim
Boldoggá teszi.

Maradjon magának
Ki gondjaim elveszi.
Vagy testem
Gyönyörbe viszi.

Az kell nekem, aki

Nélkül nem élet az élet.
Aki nélkül csak
Lángolok, égek.

Aki nélkül
Szomjan halok,
Nem létezem,
Nem is vagyok.

Ki az, mi
Hiányzik belõlem,
Megadja, mit a Sors
Megvont eddig tõlem.

Kit mellém
Rendelt az Ég,
Kivel majd együtt
Ér a vég.
 60

Az vagy nekem

Az vagy nekem,
Mint i-nek a pont,
Mint hajnal, mely
Éjszakára ront.

Váratlan vihar,
Mely felkavar,
Rest nyugodni
Nem hagy hamar.

Üdítõ káosza
Bágyadt rendnek,
Éber párja
Alvó csendnek.

Blaszfémikus szentség
Melynek nem kell mentség
Ítélkezõ sértés,
Mely mégis megértés.

Szellememnek tér,
Benned véget ér.
Korlátod üzen,
Véges a végtelen.

Fénylõ hõ, mely

Izzítja szívem,
Hûvös víz, melyben
Lelkem pihen.

Mi volt elõbb,
A tyúk, vagy a tojás?
Egy a lényeg,
Csak Te és senki más!

Ha más nem, ezek a versek mind bizonyságok Fruzsina mellett, mert noha én írtam
mindet, õ hozta ki belõlem, ha volna egy kis esze, nem cikizné ki, hanem büszke lenne rá.
Mondtam is neki, anyóca, neked van egy semmit érõ, vakegér kedvesed, akit csak cikizni lehet,
nekem meg van egy csodálatos párom, akihez nincs hasonló, ki jár jobban akkor?
Mert cikizni aztán nagyon tudott, ha megszólaltam a telefonban, az volt a baj, rögtön a
szavamba vágott, ha hallgattam, akkor meg azt tette szóvá. Végül már ott tartottunk, hogy mi a
fenének nyikorgatom azt a széket magam alatt, és azt mondta elviselhetetlen vagyok.
 61

Kérdeztem, hogy konkrétan mi az elviselhetetlen bennem, de azt mondta, az egész

lényem az. Na gyerekek! Hát akkor helyben vagyunk. Legalább kimondta. Jó nagy kört írtunk le
a kezdetektõl! Csak legalább tudnám, mit rontottam el? Vagy ez így volt törvényszerû? Mi lehet
mit tenni, megpróbáltam újrakezdeni vele, a jelentkezését úgy vettem, hogy új alapon folytatjuk,
ahogy a levélben is írtam, de ebbõl már nem lesz énekes halott.
Nem is búcsúlevelet írtam, végülis nem én szakítok, hanem egész egyszerûen tudomásul
veszem a helyzetet és kész. Azt mondják a történelem csak ismétli önmagát, Fruzsinál biztos,
mert a levél után két nappal felhívott, mintha mi sem történt volna. Amikor rákérdeztem, csak
annyit mondott, ó, elmebeteg hülye kurva vagyok, nem is emlékszem már, hogy mit mondtam.
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj édes jó Istenem! Hogy hálálkodtam gondolatban Karolának, most
meg… Azért a memóriája elég szelektív, ha valami még csak félreértés formájában is bántó
számára, az megmarad benne, azt fel tudja hánytorgatni, de hogy õ az egész lényem taszítónak
tartotta 3 napja, arra nem emlékszik. Mit tehetek? Egyébként is jön hozzám baszás
szempontjából.
Bocs, ez már csak a fanyar humorom, kiadta a parancsot, hogy keressek az Elvirán du 14
óra körül egy vonatot neki, és elõre megmondta, hogy nem alszik itt nálam, hajtani kell az
üzletet. Egybõl tudtam, hogy az itt hagyott kisebbik kofferért jön, nem a két szép szememért, de
legalább látom, ha ritkán is.
Láttam rajta, hogy zavarban van, nem nézett a szemembe, felszínes dolgokról csacsogott,
hogy ne tudjak szóhoz jutni. Türelemmel kivártam, aztán felemelkedtem, azt mondtam, én is
szeretnék mondani neked valamit. Összerezzent, valami keménnyel számolt, azt hitte hogy
szakítunk, de elõtte még beolvasok neki, ehelyett elõvettem a díszdobozt, és ha nem is
szülinapjára, de névnapjára, elõzetesként átadtam.
Elmosolyodott, zavarba hozta a kedves gesztus, ezért rögtön igyekezett valami
kivetnivalót találni benne. Valamilyen különleges nemesfémötvözetbõl készült a lánc, a cédulán
az állt, hogy izzadságtól elszínezõdhet, õ ezt már reklamációként fordította le, hogy fekete lesz a
nyaka tõle. Nem volt erõm vitatkozni vele, annyira méltatlan volt az egész, ráadásul már pakolta
is kofferjét, meg a cuccait, mindössze egyetlen kopott, hálóingnek használt pólót, és egy fogkefét
hagyott itt, ami jelképes volt.
Annyit hagy itt, amit nem sajnál elveszteni, a tárgyakkal fenntartja még a kapcsolat
látszatát, de éreztem, többé nem fog lejönni a porfészekbe. Mintha nem pontosan az általa
idealizált füstös, poros, büdös, túlnépesedett, ideges Budapest lenne a porfészek. Az élet
csapásait állni kell, nem szabad megfutamodni. Derûsen hullatom vérem, arcom könnyben
mosolyog, átölelem Orsikát, búcsúpuszit adok neki, láncaim kezemen érzem, mégis szabad
vagyok…
Sírt, jajgatott a lelkem, de fõnixmadárként újra szárnyrakeltem. Csetlek botlok, igaza van
Fruzsinak, el is esem sokszor, van, amikor egy darabig csak ott fekszem, de mindig felkelek, és
megyek tovább, ez a Hitbenhat tanulsága és üzenete. Ráadásul azt álmodtam, hogy Fruzsival egy
hajón utaztunk együtt, az egy hajóban ülni kifejezés pedig összetartozást, egymásrautaltságot
jelent.

Ebéd az étteremben

D e rég voltam étteremben, jut eszembe a fejezet címérõl, lassan tíz éve, hogy csak a
magam fõztjét eszem, kérdés, hogy egyáltalán lecsúszna-e torkomon egy idegen szakács
fõztje. Fruzsinál nem kell ettõl félnem, Ildi néha próbálkozott, jól is esett az az indonéz
valami de rajta kívül jó ideje se kép, se hang.
 62

Na jó, Noci nénje csalán-medvehagyma hashajtó fõzeléke Kishüdén, de már az is olyan

rég volt, hogy talán igaz sem volt. Érdekes, minél vadabban alakulnak a dolgok, annál
optimistább vagyok, és a történtek ellenére rózsásan látom a jövõnket. Már 2 milliót kigyûjtött,
hogy az õ kifejezésével éljek, az én lakásom is megér egy nyolcast, kicsit rágyúrunk, és pár
hónap múlva vehetünk Pesten egy közös lakást, a Duna house oldalán http://www.dh.hu már 11,5
milláért 72 m2-es panelt látni Káposztásmegyeren.
Meglenne anyóca vágya, Budapesten lennénk, lenne elég helység ahhoz, hogy külön
tudjunk vonulni, ha õ úgy akarja, tõlem akár az anyukája is odaköltözhet, úgyis csak vicc volt,
amit célozgatott vele. Ha egyszer Fruzsit szeretem, rajta keresztül azokat is szeretem, akiket õ
szeret, meg lehet férni egy ekkora lakásban szépen. Úgyis panaszkodott, hogy anyukája beteges,
szúr a szíve, nem bírja a munkát a panzióban, velünk ellehetne, én látatlanban is szeretem.
Fruzsi azt írta az ajánlatomra, hogy SZERETLEKKKKKKK! Ennek nagyon
megörültem, de amint felhívott, kezdtek megint más szelek fújdogálni. Megint elégedetlen volt a
pénzzel, tele volt feszültséggel, mert nem sikerült a pénzlevétel a Paypal dombornyomású
kártyájával, valamiért letiltotta az automata, és attól félt, hogy elvész az egész pénz, vagy az
adóhatóság a nyomába jut.
Napszemüvegben és nagy kalapban vette fel a pénzt, nehogy lefilmezzék a gép mögül, de
most se pénz, se posztó, a Paypal Miamiben levõ ügyfélszolgálata nem válaszol, vagy
mellébeszél emailban, ha meg telefonál, akkor csak gépi hang van, vagy melléteszik a kagylót.
Hát sajnos mindennek meg kell fizetni az árát, az internetes bank arra jó, hogy az itthoni
adóhatóságot elkerülje az ember, de ha valami gond van, nem lehet úgy besétálni, mint a
monopolbivaly OTP-be, Miami messze van, az óceán túloldalán, és erõs a gyanúm, hogy õk ezt
tudatosan ki is használják.
50$ befizetésével, és az arcunk mellé tartott útlevél lefényképezésével már számlát
nyithat bárki, dombornyomású kártyát is küldenek, számlavezetési díj sincs, ellenben a napi
kártyalimit 200 $, a pénzfelvételi költség 20 $, és anyóca legnagyobb bosszúságára csak
forintban lehet felvenni, márpedig õ euróban akarja a bõröndjében tartani a pénzt, mert nem bízik
a bankokban.
Átutalásnál 600$ az alkalmankénti átutalási limit, csak 35$ az átutalásonkénti
bankköltség, de akkor meg egy magyar bank költségei kerülnek elõ, arról nem is beszélve, hogy
egy idõ múlva a pénzmosás elleni harc címén az adóhivatalnak és/vagy a rendõrségnek jelentik a
gyanús pénzmozgásokat.
Ez még mindig nem elég, amint elérte a számlakövetelése az 5.000 $-t, biztonsági
ellenõrzés címén részlegesen blokkolták a számlát. Beléphetett, de nem végezhetett semmilyen
tranzakciót, és újra el kellett küldeni az összes igazolást, fényképet az útlevelérõl az arca mellé
tartva, hogy az adatok is látsszanak, és az útlevélfényképpel való egyezõség is nyilvánvaló
legyen. Megint telefonok, emailek, idegeskedés, hetek teltek el, mire egyáltalán az elsõ
pénzfelvétel megtörténhetett, mindennek az a nyilvánvaló célja, hogy addig is ingyen használják
a pénzt, mert bármennyire is úgy tûnik, a Paypal sem jótékonysági intézmény.
A közös élet megint háttérbe szorult, nem mintha valaha is elõtérben lett volna. Fruzsi
azzal rukkolt elõ, hogy Londonba megy modellnek, mert Vouche, a Londonban élõ francia
származású rajongója, aki külön értékelte és díjazta a vastag kék ereket a keblein, amiket én
naivan eltüntettem a fotókról, azt mondta, õ majd elintézi neki.
Érvet is adott mellé, hogy a nagymellû nõk mind kövérek, Fruzsi pedig nem az, havi 10-
12.000 Eurót kereshetne kint. Persze, ahogy azt Móricka elképzeli, leadja itt a nagy dumát,
tudom én hogy mit akar, mondhatja bárki, hogy magamból indulok ki. Fruzsi elõször is, ha nem
is kifejezetten kövér, de van hasa, vannak hurkái, hiába írta a camcontact-os adatlapjára, hogy
63,5 kg, amikor valójában 85-öt nyom, és nem 22, hanem 29 éves.
 63

Az idõ mindenki felett elszáll, nagymellû lány is sok van, és nem igaz, hogy mindegyik
kövér, van amelyik csinos is, fiatal is, és nem én vagyok naiv, hanem õ, ha azt hiszi, hogy
Vouche szexuális ellenszolgáltatás nélkül szerelembõl fogja õt támogatni.
Ha benne van a modelles szakmában, akkor azért nem, ha nincs benne, akkor még csak
segíteni sem tudja. Nagyon irreálisnak tûnik nekem ez, hogy Fruzsi a semmire, ahogy mondja,
havi 12.000 Eurót, azaz 3 millát megkeressen. De hallanátok csak ilyenkor a hangját, hogy fel
tud az ilyentõl villanyozódni, mennyire belehergeli magát!
Arany Viktor te itt már csak egy jelentéktelen mellékszereplõ vagy, Fruzsi élete
puzzlejátékának egy még használt, de majdnem felesleges, eldobásra ítélt darabja. Értelmetlen
lenne a legkisebb mértékben is lebeszélni, csak még jobban akarná, és azt mondaná, a saját
érdekemet hajszolom, pedig õt féltem, akinek a szemében én élek szatyorból, és én vagyok a naiv
kis hülye.
Kijelentette, hogy a cél érdekében mindent bedob, beiratkozik egy aerobic szerû
intézetbe, és óránként 6.000 forintért személyi edzõje lesz, aki kizárólag vele foglalkozik. A
pénzt külön megszerzi rá, majd azt mondja John papának, hogy fázik, nincs pénze a
fûtésszámlára, és az majd átutalja, amibõl tornászgat. A pisist könnyû megvezetni. Volt ugyanis
egy idõsebb fazon Amerikából, aki azt kérte tõle, hogy pisiljen a kamera elõtt egy tálba.
Fruzsi találékony volt, a Cappy feketeribizli lé maradékát felhígította és belecsorgatta a
tálba, de az öreg gyanakodott ezért azt mondta, éppen vérzik. Az öreg a vonal túloldalán még
meg is itta a vizeletét, végig is néztük, és teljesen odavolt Fruzsiért, így bármit kérhetett tõle,
megadta neki. Meglesz tehát a testedzés, két hónap alatt tökéletes alakot varázsol magának,
megmûtteti az orrát is, félmilliót áldoz rá Kaposváron a legjobb plasztikai sebésznél, hogy még
jobban el tudja varázsolni a férfiakat.
Ezekben az ügyekben nagyon szkeptikus vagyok, bár magamból indulok ki. Nekem nem
minden a karcsú alkat, sõt. Fruzsi kifejezetten tetszik a pluszsúlyával, belõle gazella sosem lesz,
bármennyit fogyózik is. Az orra valóban egy kissé sasorr, de nekem soha nem tûnt fel, az õ része,
így születetett, egy embert épp a tökéletlenségei tesznek vonzóvá a szememben, attól emberi
valaki.
A túl szép nõk, még ha úgy születettek, sem vonzottak, szegény Claudia Schiffer, vagy az
a másik német lány, Heidi Klum, a szememben még Kiszel Tündénél is kevésbé vonzó, mert õ
erõltetett botrányai, meg önjelölt díváskodása ellenére olyan, amilyen, nincs agyonszabdalva,
toldozva foldozva. Egyszerûen félek a plasztikázott nõktõl, mintha valamilyen múmiák,
szörnyek, vagy démonok lennének, amerikai tudósításokban, filmekben rengeteg ilyet látni,
inkább a Harlem az éjszaka közepén, mintsem Washingtonban egy pazar villában velük egy
estélyen.
Na de minek is mondjam, hol számít az már, hogy nekem tetszik-e anyóca, vagy nem. Õ
eldöntötte, és ez így lesz, mert õ mindig és mindenben keresztülviszi az akaratát. Arra már nem
is kavarodtam fel, tökéletesen illett a sorba, zseniális, egy némettel összeáll, és madám lesz.
Hogy ez most a Londoni modellkedés mellett, vagy ahelyett, az még nem világos, de a
német megkérdezte õt, hogy mi a véleménye egy közös bár nyitásáról, és hogy vállalná-e a
táncosnõk, jól olvassátok táncosnõk, nem prostituáltak beszervezését, és közvetítését.
Münchenben ennyi meg ennyi lenne egy lakás, ott laknának a lányok, majd õ kordában tartja
õket, 14-en lesznek egy lakásban, nyilvánvaló, hogy nem csak táncolni fognak, azt a kutyám sem
venné be, felfordulna tõle, õ pedig csak 2.000 Eurót kér, de azt nettóban, és jelentse be
Németországban alkalmazottnak, és neki fizessen egyedül egy külön lakást.
Hát ez csodálatos, fáradt, közömbös, enervált vagyok, valahogy már nem érdekel semmi
Fruzsival kapcsolatban, kifacsaródtam teljesen. De õ nem hagyja ezt annyiban, nincs nyugvás, ott
ül a számítógép elõtt, mégis kiadja nekem, hogy én tervezzem meg az útvonalat Budapestrõl
 64

Kaposvárra, és mondjam meg kapásból, hogy Pécsre menjen vonattal, és onnan vissza, az nem
túl nagy kerülõ-e, és hogyan és merre.
Hirtelen az sem tudtam fejbõl, hogy Pécshez képest hogyan helyezkedik el Kaposvár.
Ismerem az országot, de Kaposváron tán nem is voltam még, vagy csak egyszer éjszaka
átutazóban. Mindez nem mentség, anyóca rázendített, hogy egy halom szerencsétlenség vagyok,
milyen ember az, aki még azt sem tudja, hol van Kaposvár.
Nem úgy van, védekeztem, engem ne cikizzen, egy csomó világváros térképe van a
fejemben, tengerészként a fél világot bejártam, Magyarországot is ismerem, még ha ebben a
kérdésben nem is vagyok tökéletes.
- Szarok a szádba! Jutott el nagyon távolról a tudatomig. Még csak nem is a számra, bele,
oda, Fruzsina szarik a számba. Ez csak egy volt a szokásos szélsõségei, és durvaságai közül, nem
volt erõsebb egyetlen korábbinál sem, de szimbolikus volt, éreztem abban a pillanatban. Élénk a
képzelõerõm, meg is jelent elõttem, és nyilvánvalóvá vált, hogy ide jutottunk, ez a helyzet, itt a
vég, innen már tényleg nincs tovább.
Szinte megkönnyebbültem. Már Böbe halálánál bebizonyosodott, hogy a biztos rossz is
jobb a bizonytalanságnál, itt most szerelmünk haláláról van szó. Eddig még áltattam magam,
pedig ez minden volt részérõl, csak nem szerelem, az utolsó 4 hónapban már csak a lábtörlõje
voltam, és még a lábát is csak kényszeredetten törölte belém.
Nem baj, benne voltam, végigcsináltam, semmit nem bántam meg, nagy tanulság, és
valahol még igaz is lehet, õt valóban az Isten küldte, valóban azért, hogy megõrjítsen, valóban
azért, hogy meggyógyuljak, mert egy biztos, még egyszer ennyire vakon, és bolondmód
szerelmes többé nem leszek.
Viki nem tévedett, valóban szélsõséges voltam, azonban a legfõbb mindig, hogy hûek
legyünk önmagunkhoz. Ha belülrõl az jön, hogy dobjam el az agyam, és viseljek el mindent
kvázi a szerelem oltárán, akkor azt kell tennem, mert ha mesterkélten magamra kényszerítem,
hogy használjam az eszem, ahogy Viki proponálta, akkor arcul köpöm magam, hûtlen vagyok
önmagamhoz.
Minden az egyensúly felé halad, azért szenvedtetõek a szélsõségek, ez a néhány hónap
elvégezte a munkáját, az egész párkapcsolat és szerelem már nem élet-halál kérdése nekem,
veszített jelentõségébõl, beállt a normális szintre, engem még egyszer így palira venni senki sem
fog!
Felvállaltam a guru szerepét, írtam neki egy utolsó levelet, elmagyaráztam, hogy ha õ
nem éli meg a megszorítás, a korlátozás Szaturnuszi princípiumát önmagával szemben, az élet
kívülrõl szembesíti vele, lásd a Paypal korlátozásai, és most az én szakításom is. Fel kell vállalnia
tettei utóhatásait, mert minél inkább menekül azok kellemetlen következményei elõl, a
nehézségek annál inkább el fogják borítani, és maguk alá temetni.
Hogy is állt Eliphas Levi soraiban?

Jaj az embernek,
aki nem tud és nem akar szenvedni, felõrlik a fájdalmak.
Aki nem akar menni,
azt könyörtelenül magával viszi a természet.
Az élet közepén olyanok leszünk, mint
a tengerbe dobottak,
vagy úszunk, vagy meghalunk.

Pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs. Vikivel beszélgettünk, amikor
csörgött a telefon, anyóca szokás szerint próbálkozott, elõbb a vonalason, majd a mobilon.
 65

Vikinek kifutott a könny a szemén a meghatottságtól, ugyanis megálmodta elõre ezt a szituációt,
és azért jött el, hogy jelenlétével is segítsen, hogy legyen erõm a telefont nem felvenni.
Nem is vettem fel, és sose lehet tudni, talán egyedül elgyengültem volna, és csak
meghosszabbítottam volna ezt a szánalmas agóniát. Megírtam Fruzsinak, hogy ne haragudjon az
udvariatlanságért, de nem veszem fel a telefont, tele a világ nálam jobb férfiakkal, menjen, és
keressen magának, ha nem kellek neki.
Most már csak a maradék holmi összepakolása volt hátra. Itt hagyta ugyanis a fogkeféjét,
a pólót, övé az óriásmaci, neki vettem, itt van a kis nyüszítõ panda is, és én már karácsonyra is
készültem, vettem neki egy elektronikus fogfehérítõt, szépüljön, ha szépülni akar, vettem egy
méregdrága szupergolyót, amivel mosószer nélkül lehet mosni, és a klórt is semlegesíti,
Fruzsinak érzékeny a bõre, biztos örülni fog neki. Neki adtam az unokaöcsémtõl kapott vadi új
Nokiát, hogy legyen neki egy tartalék, az is õt illeti, és mindezt postán kell eljuttatnom hozzá,
mert nem akarom, hogy kettészakadjon a szívem egy személyes találkozás alkalmával.
Belehalok, de itt már nincs tovább, Szálasinak több esélye volt a népbírságon, mint
kettõnk kapcsolatának. Befejezem, pedig szeretem, szeretem, szeretem, még most is szeretem…
Ha nem küldöm el a cuccokat, itt fognak minden percben emlékeztetni, rosszabb lesz, mint egy
kínzókamrában, ezért azonnal nekiláttam csomagolni.
Az óriásmaci volt a leghúzósabb, egy csomó óriás zsákot vettem, azokat nagy nyögve
ráfeszengettem, széles ragasztószalaggal körbetekergettem, mint egy múmiát, és taxival elvittem
a vasúti postára. Külön zacskóban ment a pandamaci meg a póló és a fogkefe, végül a már
korábban elõkészített és bedobozolt karácsonyi ajándékok kerültek sorra.
Nem volt könnyû a szakítás, az is mutatta, hogy Fruzsi anyukája valamilyen okból nem
vette át a csomagokat és egy hét múlva visszaérkeztek. Ere kénytelen voltam írni Fruzsinak, aki
egy kicsit leszúrt, miért nem szóltam, megoldotta volna õ, de megírtam, semmi gond, feladom
még egyszer. Erre egy kicsit megsajnált, azt írta, miért verem költségekbe magam, de megírtam,
anyóca nekem nem a pénz a veszteség, hanem a szerelmed elvesztése az.
Közben megjárta Kaposvárt is, a nózika kék-zöld, írta, egyelõre nem küld fényképet
senkinek, így aztán további kellemes szépülést kívántam neki, és elbúcsúztunk mindörökre.
Sokan próbáltak lebeszélni róla, de mindig éreztem, hogy végig kell futnom a távot, nem
szállhatok ki félúton, és jól tettem.
Sok mindent köszönhetek neki, például azt is, hogy ha csak fele ilyen lesz a következõ, az
már nekem Amerika, az ember mindig viszonyít, ha hideg vízbõl tesszük langyosba a lábunkat,
szinte forrónak, vagy legalábbis melegnek tûnik. Fruzsi melletti szenvedésem jövendõ
boldogságom alapja és záloga.
Mielõtt úgy tûnne, hogy Fruzsinából fekete bárányt csinálok, nagyon sok értékes és jó
tulajdonsága van, épp ezek segítettek elviselni a kellemetlenebbeket. A humora, a gesztusai, a
nevetése, a fintorai, az eredetisége, apa púzok…Nem véletlen, hogy beleszerettem, õt valóban
Isten küldte, de amint az ábra mutatja, nem életre szóló páromul.
Erre álomban is kaptam utalást. Egy hal volt a kezemben, és vittem valahová. Egy
darabig még ficergett, élõnek nézett ki, aztán mintha meghalt volna. Reménytelen volt a helyzet,
valaki szólt, hogy ha vízbe rakom, még életre kelhet. Nem sok esélyt láttam rá, de gondoltam,
megpróbálom. Apró kis tócsák voltak csak arrafelé, beletettem az egyikbe, a hal mohón
szürcsölte a vizet, mintha ki lett volna száradva. Egyik tócsából a másikba raktam, szürcsölgetett,
aztán egy nagyobb vízhez, kis tószerûséghez értem, oda beleraktam, és úgy nézett ki, hogy
életben maradt. Ekkor felébredtem.
Na, tudja valaki a megfejtést? Megtanultatok már álmot fejteni? A kulcsmondat: Él, mint
hal a vízben. Minden lény a maga természetes közegében tud csak tartósan élni, a madár a
levegõben, a giliszta a föld alatt, a hal a vízben. Én pedig ki akartam venni Fruzsit az õ
 66

természetes közegébõl. Neki az internetes meló, a férfiak lehúzása, õ a hazugság királynõje,

szórakozás, hogy leissza magát és verekszik, vagy éppen odahány a busz közepébe. A
stresszoldás a kábszer, zenehallgatás az olasz sláger ordibálása ezerszer ismételve, õ a csigák
kagylók, rákok, és bogarak anyukája, de az emberek haljanak meg mind.
A párkapcsolat pedig az, hogy egyedül él, és nem függ senkitõl, legfeljebb alkalmi
találkozások, neki ez a közege. Én pedig, habár elfogadással, (ami sokkal erõsebben hat) de ki
akartam emelni ebbõl. A kezemben volt, kézbe vettem, azt terveztem, hogy majd megváltozik,
aggok otthonában végez szeretetszolgálatot, vagy mellettem lesz a próféta felesége, velem
meditál, abbahagyja a káromkodást, pedig neki mindez számára idegen közeg, õ ebben meghalna,
neki kell az õ közege, mert õ abban tud élni. Nagy tanulság ez nekem!
A legnagyobb tanulság, hogy én már a nyár elején megéreztem, hogy akkor tudok igazán
a szívébe kerülni, ha teljesen (!!!) elfogadom az õ munkáját, és életstílusát, közegét, ehelyett én
magamra erõltettem egy fajta elfogadást. Fogcsikorgatva tûrtem, de ezt õ is megérezte, és nem
kellett neki. Ez az oka az egész viselkedésének, és az egyre elutasítóbb magatartásának.
Sajnos szellemi dolgokban nem lehet csalni, mindig a szívünk legbensõ szándéka számít,
ha az megváltoztatás, hiába mutatunk kifelé elfogadást kényszerbõl, csak rosszabb, mert még
magunkat is becsapjuk.
Nem arról van szó, hogy õ rossz, és én vagyok jó, vagy fordítva, hanem neki az a
közege, a víz, nekem meg a part a levegõ, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy én megyek a part
mellett, esetleg idõnként bemegyek a vízbe hozzá. Ahogy én sem bírom a víz alatt, õ meg
szárazon nem, legfeljebb egymás közelében, egymásról tudva, egymást távolságból látva
élhetünk, de nem együtt.
Volt egy gonosz szándékom, hogy úgy szakítok vele, hogy barátként tartjuk a
kapcsolatot, de a szándékom csak az volt, hogy fájdalmat okozzak neki, mert akármennyire eltolt
magától, biztos zavarta volna, ha álszent módon barát szerepét játszva, de bosszúból írogatom
mintegy véletlenül, hogy milyen boldog vagyok, ezért ezt elvetettem.
Még egy bosszú gondolata fordult meg fejemben. Fruzsi mindig nyaggatott a pénzzel, ha
már annyira jóban vagyok az Istennel, kérjem meg a lottószámokat, mi lenne, ha megnyerném a
pénzt, és csak hogy bosszantsam, elkezdenék udvarolni az anyukájának, és elcsábítanám.
Elvinném a Seychelle szigetekre, ahová Fruzsi mindig vágyott. Viki ezt hozzám méltatlan
megoldásnak tartotta, de Fruzsi szélsõségeket hozott ki belõlem, volt hogy a legszívesebben
megöltem volna, ez ahhoz képest csak piskóta, hogy anyukáját elcsábítom.
Végül egy utolsó verzió maradt lábon, ha nyerek, Karolának adok 3 milliót, hogy
kimenjen szerelme után Ausztráliába, és a lelkére kötöm, el ne árulja Fruzsinak, hogy milliárdos
lettem, mert akkor holtbiztos elmondja. Ugye milyen agyafúrt és gonosz vagyok? Ebben még
Viki sem talált kivetnivalót, Fruzsi anyukája csak elborult agyamban szerepelt, a gyakorlatban
biztos képtelen lennék rá, arról nem is beszélve, hogy a gyengék privilégiuma a bosszú.
Viki dohogott, hogy túl jó szívem, minek költöm még mindig a pénzem Fruzsira,
kétszeres postaköltség, de azt mondtam, fiam, én nem adom meg neki azt a könnyebbséget, hogy
haragudhasson rám, bunkónak gondolhasson, és ezzel könnyítsen a lelkiismeretén. Meg van
nekem egy stílusom, nagyvonalú vagyok, egy úr a pokolban is úr, attól, hogy õ hogy viselkedett
velem, még én lehetek vele gáláns, nem fogok változni az utolsó pár pillanatban.
Gergõ a gyakorlati oldaláról közelítette meg, az óriásmaci jó lesz másnak is, de erre
képtelen lennék. Sem azt a gyûrût másik eljegyzéshez használni, sem a Fruzsinak vett ajándékot
másnak adni. Még ha a szokásjog méltatlanság címén lehetõvé is teszi az ajándék visszavételét,
nem az én formám. Kit érdekel a pénz, amit ráköltöttem, a szerelmét veszítettem el, az együtt
megélt Egységet, olyan ez, mint amikor az ember kipottyan a mennyországból.
 67

Másnap mégis, amikor lementem a Lidl üzletbe, olyan jó volt a pénztárnál állva a nõket
nézegetni, hogy csuda. Leültem a Rollator kis platójára és mondogattam magamban, ez is milyen
jó nõ, õt is elfogadnám, hm, milyen lehet ez a csaj, mert akárhogy is, de most jól esett ez a
szabadság.
Jó, hogy nincs párom, jó, hogy nincs jeggyûrû az ujjamon, jut eszembe, azokat is
elküldtem Fruzsinak, esetleg az anyukája csináltasson belõle fülbevalót, engem ne emlékeztessen
erre az idõszakra semmi. Jó, hogy nem kell haptákban várnom, mikor telefonál anyóca, nem
ugrabugrálok a kívánságait és megrendeléseit teljesítgetni, szóval egész egyszerûen szép az élet,
mert szabad vagyok.
A karácsonyt, legalábbis a szentestét a fiúkkal töltöttem, kaptam tõlük egy kenyérsütõ
gépet, és rögtön ki is próbáltuk. Bárki vesz vagy kap, ne vacakoljon semmivel, vegye az A1-es
programot, és maga alakítsa ki a receptúrát ízlése szerint. 6 óra felé elmentek, egyedül voltam,
elmélyedtem gondolataimban. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy nyílik az ajtó, és
anyóca nagy nevetve belép, pedig tudtam ennek semmi esélye sincs.
A karácsony nagy üzlet, akkor nagyot lehet tarolni, azt már a nyáron is hangoztatta, meg
egyébként is, éreztem valami szomorúságot az utolsó leveleiben, valami enyhe kapaszkodást, de
arra nem volt ereje, hogy ez pálfordulást idézzen elõ benne. Biztos fájt neki is, hogy így alakult,
de érezte, hogy képtelen másra, a hal sajnos megfullad szárazon, bármilyen szeretettel is viszi a
kezében az ember.
25-én éjjel megint Fruzsival álmodtam. Kázmérnak volt egy étterme, erre ugye
emlékszünk. Fruzsi meghívott abba az étterembe, de az étteremben álomba merültem, mihelyst
asztalhoz ültünk, és csak az étkezés végén ébredtem fel, amikor már Orsi fizetett volna. Rossz
volt a szám íze, az volt bennem, ahogy felébredtem az álmon belül, hogy remélem, nem ettem
ezen az ócska helyen.
Hatalmas, irreális összegrõl szól a számla és Fruzsinak nem volt elég pénze hozzá, vagy
egyáltalán nem volt pénze. Fura volt, hogy õ fizessen, még át is futott rajtam, hogy a férfinek
illik fizetni, de õ hívott meg, és a pincér is határozottan elétette a számlát. Ott állt a nagy összeg
98.4000 Ft és mivel Fruzsi nem tudott fizetni, a pincér azt mondta, semmi gond, akkor majd
ledolgozza. Ez rosszul esett nekem, mert eszembe jutott, miféle munkával (sztriptíz) fogja majd
ledolgozni.
Kijöttünk az étterembõl, és kérdeztem Fruzsit, hogy ez annak a f… hümhüm Kertész
Kázmérnak az étterme? Mitõl olyan drága ez a lepra hely? Nyolcadik kerület, málladozó
vakolat, rikító vastag olajfestékkel bemázolva, miért járnak ide ilyen drágán enni az emberek? És
akkor bevillant, hogy az étteremben három oldalra nyílt kilátás, és rájöttem, hogy a gazemberek,
éjszakai bûnözök törzshelye ez, mert az étteremben mindhárom odavezetõ utca látható belülrõl,
és ha az egyik irányból jönnek a rendõrök, a bûnözõk a másik irányban el tudnak menekülni.
Hát ennyi volt az álom. Tipp? Gondolat? Pedig egyszerû, amikor felébredtem, én sem
értettem, aztán tusolás közben minden megvilágosodott. Mielõtt Kertész Kázmért a nagy
igyekezetben kriminalizálnánk, nem õ a lényeg, az álom mindig jelképekkel dolgozik.
Sokatmondó az álom az ebédlõasztalnál. Erre egybõl rájöttem, hogy a közös étkezés a
Fruzsival való kapcsolatom szimbóluma. Az étkezés anyagi táplálék magunkhoz vétele, az
álomban a szellemi táplálékot jelenti. Meg az is, hogy az asztalnál elaludtam, álomban,
megváltozott tudatállapotban voltam, ez szimbolizálja azt az agyeldobós szerelmet, amit anyóca
iránt éreztem.
Õ hívott meg, az életben is õ pécézett ki magának, õ akarta, neki állt érdekében a
kapcsolat. Amikor álmomban az álmon belül felébredtem, az a kiábrándulást, kijózanodást
mutatja, és a rossz szájíz azt a félelmemet, hogy a vele töltött idõ után én is úgy fogok
káromkodni, mint õ. Valami kis hatása volt neki, van az ilyesmiben egyfajta mágnesesség, volt,
 68

hogy én is mondtam ezt-azt, például, amikor a dildót a számba akarta dugni, azt úgy
kommentáltam, hogy öreganyád valagát.
Tudtam én káromkodni, gimnazistaként, meg fizikai munkásként bõven voltam ilyen
környezetben, ragadt azért rám valami. És akkor jön a pincér és a számla. Õ hívott meg, neki kell
fizetni, eddig logikus. De mit, és milyen formában, és miért ilyen sokat? Ha belegondoltok,
98.400 Ft tízszerese egy kétszemélyes ebédnek, fõleg egy lerobbant helyen.
A maffiózó elemek, akik az étterembe járnak, a motivációjuk az, hogy onnan minden
belátható, és el lehet menekülni a rendõrök elõl. Ez is kulcsmondat, lényeges rész, itt az az
üzenet, hogy a tetteik következménye elõl menekülnek. Fruzsi tehát a kapcsolatunkban
meghívott abba az életformába, ahol az ember némi odafigyeléssel, az ablakon mindhárom
odavezetõ utat szemmel tartva elkerülheti a rendõröket, a tettei következményeit, de ezért nagy
árat kell fizetni!
Jaj annak, ki nem tud és nem akar szenvedni, felõrlik a fájdalmak… Ugye? Minél inkább
küzdünk valami ellen, annál nagyobb erõvel hat ránk, mert épp a küzdelmünk ad erõt neki. Ne
szálljatok szembe a gonosszal, mondta Jézus. Ki meg akarja nyerni, elveszíti azt, ki elveszíti,
megnyeri azt. Ki nem veszi fel keresztjét, nem vállalja fel, hogy létébõl adódóan, sõt, elkülönült
létének ára, törvényszerû velejárója a szenvedés, az bizony keserves, tízszeres árat fog fizetni,
mint anyóca az étteremben.
Szomorú a szívem, ha belegondolok, még szerencse, hogy nem valami egyszeri nagy kín
vár rá, hanem kapott idõt, hogy ledolgozza, de mégis fáj az elmulasztott lehetõség, hiszen ezt az
álmot egészen másképp is be lehetett volna fejezni. Jajong a lelkem, hogy nem segíthettem neki,
ha õ csak egyszer, egy órára érezné azt, ami nekem az élethez való hozzáállásom ad, akkor nem
cserélne többé senkivel, régi énjével sem.
Hogy is írta Hamvas Béla? Senkit sem lehet korábban megváltani, mint ahogy megérett
rá. Nem erõltethetjük még a sült galambot sem a másik ember szájába. A pokolba vezetõ út jó
szándékkal van kikövezve. Kinyújthatjuk kezünket a másik felé, de ha nem fogadják el, nem
haragudhatunk.
Jézus küldetése is Izrael elveszett bárányaihoz szólt, el is küldte elõször a hozzáforduló
kánaáni asszonyt, mégsem fogadták be övéi, és ha így lett, akkor ennek így kellett lennie. Le
kellett jönnie, és kereszthalált kellett halnia, bármilyen fájdalmas, maga mondja feltámadása után
tanítványainak. Lk.24.25. Akkor õ így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra,
hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezen kellett keresztülmennie a
Messiásnak, hogy bemenjen Atyja dicsõségébe?
Megfizette helyettünk az árat, skandálják, hát ott áll, csak olvasni kell tudni, hogy menjen
Atyja örökébe, dicsõségébe, persze, hogy szeretetbõl adta életét barátaiért, így fogalmazott az
utolsó vacsorán, tehát a mindennel és mindenkivel való Egység indíttatásából, és ugyanoda
csatolódik is ez vissza, hisz bemegy Atyja dicsõségébe.
Az Egységbõl a két-ségbe, a polaritásba kilépve is az Egységet képviselve járja meg a
maga útját, amit mint követõinek, nekünk is egyenként meg kell tenni. Támogatást feltétlenül
várhatunk, ehhez nem fér kétség, ez maga az Egység lényege, helyettesítõ áldozatot nem, hiszen
ha ez igaz lenne, már rég angyalkák lennénk, és a felhõk szélén ülve a mennybõl lógatnánk le
gömbölyded kis lábikáinkat.
Elég csak körülnézni, bepillantani a hírekbe, hogy 300 Ft-ért agyonverik az öreg nénit, és
máris szembesülnünk kell a kérdéssel, hogy miként is mûködik ez a helyettes áldozat és a
megváltás? Hû de elkezdtem megint a fellegekben járni, a filozófia, vallás útvesztõiben
bolyongani, kell az ellenpontozás a sok káromkodás után. Fruzsinak valami hüvelyproblémája
volt, ez az utolsó, amit még idézek, szerintem nevetséges.
 69

Becsücsült a vécébe, szokása szerint nem csukta be az ajtót, és nagy romantikusan

kikiabált: - Hej de büdös lé folyik a picsámból! Hehehhe, jaj, nem bírom nevetés nélkül, oldani
kell már ezt a sok komolyságot, amibe az álom elemezgetése, és a lét alapkérdéseinek feszegetése
vitt.
Ilyenkor be szoktam kapcsolni a magnót, pontosabban a számítógépen a winampot, és
hallgatom a 3+2 számait és dúdolgatom velük, kicsiny falum ott születtem én, nincs ott gyertya,
nincs ott lámpafény, házunk elõtt vén eperfa áll, engem anyám mindig hazavár…
Vagy megnézem a CSI helyszínelõket, vagy egy Bud Spencer filmet lazításnak, tegyétek
ti is ezt, by, jóéjszakát!

No return point

A Niagara folyón a vízesés felé haladva, már jóval elõtte ki vannak helyezve hatalmas
jelzõtáblák. Arra figyelmeztetnek, hogy közeledünk a hatalmas zuhatag felé, és ha nem
áll szándékunkban véget vetni életünknek, ha nem tudunk villámgyorsan szárnyat
növeszteni magunknak, akkor jó lesz igyekezni a part felé és kiszállni, vagy megfordulni, és
folyásiránnyal szemben, felfelé haladni.
A legutolsó táblán ez a felirat áll: NO RETURN POINT, szószerinti fordításban NEM
VISSZATÉRÉS PONT. A return megfordulást is, meg visszatérést is jelent, rokon értelmû
szavak, a lényeg egy és ugyanaz. Aki ezen a táblán túlhalad, felhagyhat minden igyekezettel,
felesleges bármivel is kísérleteznie, a folyó sodrása, a lezúduló víztömeg szívóhatása olyan erõs,
hogy bár a vízesés még odébb van, innen nincs már visszatérés, megfordulni nem lehet, vagy
legalábbis semmi értelme.
Ez a felismerés kezd összeállni bennem is, a visszaszámlálás a végéhez közeledik, a
zuhatag egyre inkább szív magába, kapálózni nem érdemes, az ember egyet tehet, hogy
türelemmel megvárja, míg az elkerülhetetlen bekövetkezik.
A szilvesztert egy hölgyolvasómmal töltöttem, õ Németországban tüsszögött, köhögött és
törölte az orrát, én a gép elõtt nyalogattam a sebeimet, és levelezgettem vele. Rendes volt,
vígasztalt, hogy Fruzsival találkoznom kellett, szükséges állomás volt az életemben, sõt, bölcsen
azt is hozzátette, ne aggódjak érte, még ha ez most nem is látszik, biztos nem múlt el
nyomtalanul benne a velem töltött idõszak.
Az új év még pár utórengést hozott. Feltámadt bennem a méltatlanság és a felháborodás
érzése, hogy mi mindent viseltem el Fruzsitól, és ez egy kicsit dühbe csapott át. Ne nevessetek
ki, megátkoztam Fruzsit is, bár ha úgy vesszük, ez nem is volt az. Azt kívántam, ne tudja többé
elszedni a férfiak pénzét. Ha belegondolunk, ezzel legalább nem növeli az amúgy is magas
éttermi számláját, ezért ez az átok inkább áldás neki.
Végül megnyugodtam, el tudtam engedni, ha tudja, és akarja, hát vegye, ha õ boldog lesz
a pénzzel, hát legyen. De azért sokszor eszembe jutott. Az Msn-en katicabogár volt az
emblémája, és amikor az ablak vályújában, vagy a párkányon megpillantottam egy kóbor katicát,
egybõl tudtam, hogy anyóca most épp rám gondol, és én is szeretethullámokat küldtem neki.
Hogy ez belõle jön, vagy belõlem, nem tudom, egyszerûen képtelen vagyok haragudni rá.
Rásóznék egy jó nagyot tiszta erõbõl a fenekére, azt elismerem, de utána rögtön
összepuszilgatnám, és ugyanúgy szeretném, mint eddig. Már Rékára sem haragszom, ki tudja, mi
zajlott le az õ lelkében, miért, és hogyan dolgozta fel a helyzetet, és kezdett érlelõdni bennem,
hogy talán mégiscsak megírom az elmúlt két év történetét.
 70

Felhívtam Karolát is, valamiért úgy éreztem, beszélnünk kell, hátha megtudok valamit
Fruzsiról. Karola zavarban volt, szabadkozott, de azt mondtam neki, ne vádold magad, nem
bántam meg semmit. Olyan volt, mint egy amerikai hullámvasút, amelyiken fejjel lefelé is
megpörgetik az embert. Magam ültem fel rá, kellett az életembe ez az élmény, de egyszer.
Megvolt, végigjártam a menetet, de soha többé. Nem bántam meg, de elég volt.
Karola rögtön ellentámadásba lendült, ahogy megérezte, hogy nem vádolom, addigi
ítélkezését, lelkiismeret furdalását rám kellett vetíteni, és már engem vádolt, hogy milyen
szívtelen vagyok, hogy csak amiatt az ártatlan netes munka miatt képes voltam Fruzsit elhagyni.
Sebaj, én ilyen szívtelen vagyok, és elhagytam Fruzsit, higgyen Karola, amit akar.
Különös jelenség, de egyik napról a másikra képtelen voltam húst enni, csak barna rizst,
zöldségeket, teljes kiõrlésû búzából vagy lisztbõl készült kenyeret ettem, még a bor sem csúszott
le a torkomon, vacsorára reszelt répát, reszelt almát, reszelt friss gyömbért, mézet, citromlevet és
diót kevertem össze, Noci nénje Kishüdén besárgulna az irigységtõl, hogy milyen bio vagyok.
Csak épp nem valamiféle egészségügyi megfontolás kapcsán teszem ezt, hanem azért,
mert most nem kívánom a húst, a cukrot, a bort, hanem a nyers és bio dolgokat. A szervezet
mindig jelez, csak nem figyelünk rá, nem tablettákat kell szedni, nem diétákat kell tartani, nem
kell semmiféle tudomány, csak egy kicsit oda kell figyelni, mit mond a belsõ hangunk, mit jelez
a testünk.
Még valami. Az idõ nem hogy áll, nem is halad, hanem valami eszeveszett sebességgel
száguld. Reggel van, felkelek, és mire észbe kapok, alig telt el öt perc, és máris este van, és
fekhetek le. Elvileg, a nagykönyv szerint ez a boldogság tudatállapotának a tünete, kísérõje, de
most nem boldognak érzem magam.
A boldogság átmeneti, mulandó, a szenvedés hiányából él, és törvényszerûen átcsap egy
idõ után önmaga ellentétébe, amit most élek az inkább boldogságfeletti, nem poláris érzés és
állapot. Talán a fennköltség kifejezés illik rá, de ez is csak tapogatózás, mert magasztos, de
mégis profán, száguldó, de mégis mozdulatlan, feszült és mégis mélyen nyugodt. Az ellentétek
egyesültek/egyesülnek bennem.
Nincs többé vita a Figyelõ és az egó között, egyik sincs, a kettõ egybeolvadt. Totális
létszámcsökkentés, nem úgy mint a közszférában, ahol leépítenek három hivatalnokot és
felvesznek a helyükbe négyet.
Iszonyú erõs nyomásokat érzek a koronacsakrámon, a szívcsakrámon, a kettes csakrámon,
és a homlokcsakrámon, egyre erõsebb energiák járnak át.
Nyugodtabb lett az alvásom, este tízkor megyek a hálószobába, mint egy kisangyal, pár
perc és csicsikálok. Ahogy a népnyelv mondja, tyúkokkal fekszem, és verebekkel kelek. Reggel
7-kor kibújok az ágyból, pedig már ki tudja hány éve, hogy csak 12 körül tudtam kirobbantani
magam, volt hogy du. 2-kor tudtam csak felkelni, az már nagyon nyomasztó volt.
Az álmaim is mélyebbek, jobban megélem õket, és tartalmasabbak. Egyik reggel sírva
ébredtem, annyira meghatódtam az álmomon. Megint a repülõtéren voltam. Próbáltam
becsekkolni, de nem ment. Mindenkinek volt görgõ a koffere alján, volt aki ráült és nagy
kényelmesen vigyorogva úgy gurult, csak nekem nem.
Próbáltam szerezni, ha más nem egy gördeszka szerûséget, hogy a csomagom arra
rátegyem, és úgy becsekkolhassak, de csak egy törött, háromkerekû bénaságost tudtam szerválni.
Ennek is nagyon örültem, mert végre átléphettem az áhított küszöböt. A tranzitváróban még
sokat vándoroltam lépcsõn fel, lépcsõn le, hosszú folyosókon, míg a beszállást megelõzõ utolsó
helységbe értem.
Meglepetten tapasztaltam, hogy itt néhányan még dolgoznak. Igaz könnyû munkát,
akvarelleket festettek a falra, mûvészi munka, nem is munka, hanem alkotás, de úgy éreztem,
 71

nekem itt már nincs kedvem ezzel foglalkozni, itt már az ember az utazása van hangolódva, nem
tudja lekötni semmi más.
Azért sírtam, amikor felébredtem, mert hosszú évek óta álmodom a repülõtérrel, ahonnan
hazautaznék, itt hagynám az anyagi világot, eddig mindig visszaküldtek valamilyen indokkal, és
most végre becsekkolhattam, nemsokára hazamehetek. De ez még mindig nem a könnyeim oka,
hanem az, hogy évek óta vártam, elvágyódtam innen, és most meg, amikor mehetnék, úgy
maradnék mégis.
Gyerekek, itt akarok maradni, én tíz körömmel kapaszkodom a földbe, sétálni akarok,
kirándulni, szivárványt nézni, hóesést bámulni, rántott húst enni, nõt ölelni, csókolózni,
kézenfogva andalogni, kisgyereket csitígatni, élni, élni, élni, itt a földön, anyagi testben élni…
Hát nem a sors fintora ez? Egy másik álmomban a laktanyában voltam, jött a
szolgálatvezetõ õrmester, behozta nekem a körletbe a reggelit, kivételes bánásmód, velem
reggelizett és közben azt mondta, Arany Viktor, az a hír járja, hogy magával rövidesen valami
örömteli esemény történik…
Ugye? Ez is egybevág. Böbével kétszer is álmodtam. Egyik alkalommal végig
puszilgatott és kuncogott, nevetett. Bár Edit is láthatta volna! A másik álomban busszal hoztam
haza iskolából, vagy óvodából. Jött a kalauz, kérte a jegyeket, de nálam csak egy halom
elhasznált, korábbi jegy volt. Mondtam, hogy mindig szoktam venni, itt vannak a régiek, most
valamiért elfeledkeztem, így kis dorgálással és büntetéssel, meg leszállítással megúsztam a
dolgot.
Messze voltunk otthontól, ezért szereztem, vagy béreltem egy biciklit. Böbét a hátamra
vettem, átölelte a nyakam, úgy kapaszkodott belém, a hasamhoz meg odakötöztem a rollatort,
úgy szálltam a biciklire, hogy nekiinduljak. Aki nézte, sopánkodott, hogy nem fogom ekkora
teherrel bírni, de megnyugtattam, hogy menni fog, és bírtam is a strapát.
Mielõtt hazaértünk, mondtam Böbe, menjünk be még most egy trafikba buszjegyet venni,
nehogy holnap, amikor viszlek, megint bajba kerüljünk. Ebbõl egybõl tudtam ébredéskor, hogy a
következõ életemben megint együtt leszek Böbével. Õ a hátamon, hasamon a rollator, hát két
betegség azért valóban nagy teher.
A saját betegsége is az az embernek, a gyereké még akkora, de legalább ne mind a kettõ
legyen, ugye? De hiába izgultak értem, kibírtam, s mint az ábra mutatja, még meg is erõsödtem
benne. A buszon utazás a csoportos (szellemi) elõrehaladás eszköze, a vallásnak felel meg, le is
szállítottak róla, és most one man showként, magányos farkasként, lonely strangerként járom az
Istenhez vezetõ utamat tovább. Jó volt ez az álom is.
Vikivel is álmodtam, a szobámat segített kitakarítani, ez is egyértelmû. Gergõt
meglátogattam az új lakásában, Edit anyukája szeretetotthonban, az õ lakásába költöztette a
rendelõt, a rendelõbe költözött Gergõ, és bankhitelbõl kifizette a lakás felét Vikinek, aki szintén
fészekrakáshoz készülõdik.
Gergõ csuda jól berendezte a lakását, bámulatosan merész, esõerdõt idézõ színekkel,
afrikai és keleti berendezéssel, büszke vagyok rá, és ha még élek, és lesz pénzem, õ lesz a
lakberendezõm, az én lakásom az övéhez képest egy szürke sufni. Nem is ezt akartam kihozni,
hanem megnézte a tenyeremben a jeleket.
A bal tenyeremben egy sátor van, ez a költözés, helyváltozatás, távolabbról vándorló élet
szinonímája. Már jó fél éve érzem, hogy a lakás egyszerûen szinte kidob, kilõ magából, és már
nem leszek benne sokáig. A jobb tenyeremben egy felfelé mutató nyíl,, mintegy jelzõtábla. Ezt
értelmezhetjük úgy is, hogy megyek felfelé, azaz a Földrõl el, de úgy is, hogy Istenhez
közeledem.
A két jelbõl még azt is ki lehet kombinálni, hogy a sátor a vándorlás, vándorprófétaság, a
felfelé mutató irányjelzõ tábla, hogy a küldetésem az embereknek az utat mutatni, lehet ezen
 72

fantáziálni, majd kiderül. A lényeg, hogy a final countdown, a végsõ visszaszámlálás

megkezdõdött és a no return pointon is áthaladtunk. Innen már egyet tehetünk, Isten kezébe
helyezzük sorsunkat, és utánunk az özönvíz.
Azt hittem, sose leszek képes Réka történetét megírni, fájdalmas volt felidézni a múltat,
de 3 nap alatt megírtam. Másképp írok, mint régen. Azelõtt váratlanul, vulkánkitöréséként jött a
mondanivaló belõlem, most éjjel felébredéskor, reggel, tusolás közben kezdenek morzsák,
szavak, félmondatok az agyamba türemkedni, 12 és 1 óra között megebédelek, ebéd után ledõlök
egy jó félórára emészteni, utána fincsi kávé a kotyogóból, egy apró szelet mézben pirított görög
szezámmag szelet, és nyugodtan, kényelmesen, ráérõsen írok pár órát.
Nincs bennem félelem, hogy kimarad valami, ha kimarad másnap eszembe jut, és
bepótolom. Ha megírok egy adagot, feltöltöm a honlapra, másnap újra átolvasom, és kijavítom a
hibákat, elütéseket, beleírom, ami még eszembe jut, és szépen megyek tovább. Joli sem volt
könnyû falat, féltem az egésztõl, hogy sikerül-e a hangulatot, a megszállottságot, az obszcenitást
úgy áthozni, ahogy a valóságban volt, de meg vagyok az eredménnyel elégedve.
A legnehezebb feladatot anyóca jelentette. Viki korholt is, hogy egy-egy kapcsolat végén
mindent megsemmisítek, Fruzsival való levelezésemet, az összes fotóját, a kedvencei listáját a
böngészõbõl kitöröltem, és emlékezetbõl kellett dolgoznom. Fruzsi nagyon bonyolult
személyiségét, és ennek átélését is formába tudtam önteni, egy-egy rész visszaolvasása után jót
nevettem, vagy épp sírtam, ha olyan kérdésrõl volt szó.
Bámulatos, hogy minden szó, minden kifejezés, gesztus eszembe jutott, nem ment
feledésbe semmi, még a tüneteim is újra elõjöttek. A zabszem reakció, a fenékösszeszorulás, az
állandó félelem, féltés jeleként, kipirosodott könyökhajlat, az önérdekérvényesítés elnyomása
miatt, véres széklet, az agressziót, ami az élet része, salakanyagként, feleslegesként kezeltem, és
egy más apróságok, ne is menjünk bele a részletekbe, nem lényeges.
Egy alkönyvtárban megtaláltam a Fruzsi, sõt még az Ildi féle dbx fájlokat is, be is
másoltam az outlook express könyvtárba, de az outlook express nem akarta látni. Felinstalláltam
az outlookot, az sem látta, pedig az összes többi dbx-et tudta importálni, végül a Foxmailt tettem
fel, és ott elõjöttek Fruzsi és Ildi levelei is.
Ildi leveleibe beleolvastam, de fájdalmas volt, sebeket szakított fel, Fruzsi leveleibe is
beleolvastam és egyet be is tettem a könyvbe. Ez az egész 12-ik kötet, de már a 11-ik vége is, a
72-ik oldaltól egészen más, mint a többi. Ahogy számomra is iszonyú beavatás volt az utóbbi két
év, fõleg a Fruzsival töltött tíz hónap, úgy attól tartok, hogy belõletek is szélsõséges reakciókat
fog ez a kötet kihozni.
Tömény, sûrû, felkavaró az egész, amilyen Fruzsi lénye is, hol minden tagom fájt, hol
émelyegtem, hol sírtam, hol nevettem, iszonyúan megdolgoztatott az utolsó kötet megírása, bele
is fáradtam, biztos sok energiát adtam is bele. Lehet, hogy nem tökéletes, de ahogy Lajos bá, az
öreg koporsós mondta, amikor már eleget szépítgette, forrasztgatta, csiszolgatta a munkadarabot,
kész, vakuljon meg, aki hibát talál benne!
Megírtam a könyvet, az útmutatót útkeresésemrõl, megcselekedtem amit megkövetelt a
haza, immár kész vagyok, és mehetek haza. Már napi 200 látogatóm, és 1300 oldalletöltésem van
átlagban Nyugodt lélekkel halok meg, ha az vár rám, azt hozza a countdown vége, mert amit
leírtam, nem fog elveszni, sok író lett posztumusz sikeres, miért lennék én a kivétel? Ha meg
nem, az sem baj, önmagamnak kiváló terápia volt a 12 kötetnyi történet megírása, és ezen
keresztül történõ megélése.
Hú, gyerekek, még belegondolni is rossz, hogy ezt mind valóban megélje egy ember.
Kemény dolog! Szerencsére azonban van képzeletünk, aminek szárnyán szállhatunk, és
gondolatban is megélhetünk egy érdekes, változatos, tartalmas életet.
 73

Érdekes, noha én nem foghatom a Skorpió princípiumra, szélsõséget hozok ki az

emberekbõl. Ildi nem akar többé hallani sem rólam, küldtem neki a szülinapjára egy jókívánságot
egy harmatos fehér rózsával, ennél szolidabb dolgot elképzelni sem tudtam, de bezárkózott
magába, nem válaszol.
Az alsó szomszédasszonyom õrjöngve rohant fel szombat délután, hogy megõrül a
bicegésemtõl, nem tud aludni, én szándékosan döngetem a járásommal a padlót, hogy õt
tönkretegyem, és hogy lesugárzik hozzájuk a gonoszságom, és a házban a leggonoszabb ember
vagyok, még a 60 év körüli Pityu bánál is rosszabb, aki idõnként, amikor beiszik ás besokall
nagy hangerõvel tombol.
Ugyanez a Pityi bá, aki nehéz sorsú, sok belsõ feszültséggel küzdõ ember, megállított az
utcán és azt kérte, a rollatorommal gázoljam el, nem akar élni, nincs értelme az életnek. Pár
szóval megvigasztaltam, mire váratlanul kezet csókolt, és összeölelgetett, puszilgatott, majd
tovább folytatta útját.
A szembe szomszéd egy édesanya három felnõtt gyermekével. Nagy szekrényhátú,
kopaszra nyírt biztonsági õr az egyik fia, ha meglátja, hogy araszolok a szemétledobó felé,
kikapja a kezembõl a szemetet félúton, hagyjam csak, ne fáradjak, majd õ kidobja. Az egyik
házbeli hölgynek még elõre oda is telefonáltam, hogy nem alkalmatlan-e az idõpont, mert
kóstolót vinnék, erre bugyiban-topban nyitott ajtót, azt se tudtam, hova nézzek félre.
Joli felhívott és ironikusan megköszönte, hogy tönkretettem a házasságát, roppant
találékonysággal a feregvagyte@freemail címrõl is írt, egy másik épp házassága helyreállítását
tulajdonította nekem. Egyiket sem vettem magamra. Mintha nem mindenki maga lenne a saját
szerencséjének a pogácsa. Valaki felrótta, hogy lifteztetem az olvasót, hol filozófiai
eszmefuttatás, hol a durva szavak, melyeket Fruzsi szájába adtam, kíváncsi, hogy valóban
elhangzottak-e ezek a szavak, vagy pedig fantáziám szülöttei.
Minél nyugodtabb vagyok, annál jobban csaponganak körülöttem a szenvedélyek. Pedig
érthetõ, akinek valami nincs, az indulatba jön attól, hogy a másiknak mindez megvan, így hathat
a belsõ béke idegesítõen a külvilágra. Az antiszemitizmus gyökerei is itt találhatók, a zsidók jég
hátán is megélõ életrevalóságát, szociális intelligenciáját irigylik, noha a marsallbot mindenkinek
a kezében van, bárki utánozhatja õket.
Ez a helyzet a kínaiakkal is, amilyen közismert nálunk az antiszemitizmus, olyan elterjedt
Távol Keleten a kínaiak gyûlölete, emlékszem még tengerész koromból, hogy Burmában és
Malaysiában milyen ellenszenvvel beszéltek a kínai kisebbségrõl, akiknek az összes bûne az volt,
hogy szorgalmasan dolgoztak, nem élték fel, amit kerestek, hanem befektették, apáról fiúra szállt
a kis cég, és rátermettek voltak a kereskedelemben.
Valamelyik Csendes óceáni, vagy Karib tengeri szigetországban az ott letelepedett
indiaiakat szabályszerûen elûzték, mondván, dologtalan haszonlesõk, csak kufárkodnak,
üzletelnek, nem végeznek termelõmunkát. Az ország kereskedelme, majdnem egész gazdasága
összeomlott az akció következtében, és érdekes mód akkor állt helyre, amikor megszüntették az
indiaiakat sújtó numerus clausust.
Sok országban adminisztratív intézkedéssel harcolnak a gyûlölet, egészen pontosan a
gyûlöletkeltés ellen, tilos faji, vagy népcsoport, valláshoz tartozás miatt valakik ellen
gyûlöletkeltésre alkalmas megnyilatkozást tenni. No, ez a törvény kapóra jött nekem, úgyis sokat
bosszankodtam azon, hogy Jézus új borát a régi tömlõbe öntötték, és a kereszténységet megosztó
Bibliát létrehozták, és rossz fordítással még Jézus szavait is elferdítették.
Pali bácsival is, Isten nyugosztalja, ezen akasztottunk bajszot a lelkigyakorlaton. Csak
közbevetve, találkoztam vele is álmomban, kicsit összement, sovány volt, picike volt, de
mosolygott, és jó kedéllyel voltunk el egymással, gondolatátvitellel beszélgettünk.
 74

Egy fórumtárs nagyon nyüzsgött az Index vali-fili fórumán, gyûlöletkeltõnek ítélte az

egyik zsoltárt: Zsolt 137.9 Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza õket a sziklán! Hát,
meg kéne nézni a szövegkörnyezetet, ami igaz, az igaz, a küzdõs, harcolós részektõl kezdve már
elég felszínesen olvastam csak a Bibliát, sõt, abba is hagytam, és az evangéliumokra
összepontosítottam.
De ott áll Lukács evangéliumában, Lk.14.25. Nagy sokaság ment vele, és õ feléjük
fordulva így szólt: ,,Ha valaki hozzám jön, de nem gyûlöli meg apját, anyját, feleségét,
gyermekeit, testvéreit, sõt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ez a napnál is
világosabb, és egyértelmûbb gyûlöletkeltés, már letisztáztuk, hogy Jézus soha nem mondta ezt,
gyûlöli helyett kevésbé szereti a helyes fordítás.
Gondoltam futok még egy kört, írtam egy levelet Erdõ Péter bíborosnak ez ügyben, de
még válaszra sem méltatott, ezért nyitottam egy topikot a fórumon Tiltsák be a Bibliát! címmel,
amelyben támogatókat kerestem, hogy bírósági per keretében tiltassuk be a gyûlöletkeltésre nem
hogy alkalmas , hanem egy az egyben gyûlöletre felszólító szöveget.
Egy felszínes irkász még gúnyos cikket is jelentetett meg rólam, olyan felhanggal, hogy
kereszténygyûlölõ vagyok, noha az igazság annyi, hogy irritál a hanyagság, a komolytalanság,
hányavetiség. Senki nem olvassa gondolkodva a Bibliát, még a papság, a nagy menõ írástudók, a
Vatikáni fõmuftik figyelmét is elkerüli egy olyan részlet, ami szinte kiszúrja az ember szemét!
Persze mit várhatunk akkor, ha Jézus expressis verbis felszólítja tanítványait, hogy ne
szólíttassák magukat atyának, erre az egész katolikus papság így hívatja magát, pedig hivatalból
bokán kéne rúgniuk mindenkit, aki atyának hívja õket. Álmosak, lusták, alszik mindenki, minden
úgy jó, ahogy van, ha az áll a Bibliában, akkor az úgy jó, senki nem meri megkérdõjelezni,
hanem megadóan fejet hajt a papírbálvány elõtt.
Na ezért felkaroltam az ügyet, noha jó néhányan hülyének néztek, és szinte mindenki
félreértette a szándékom. A vallás ellen küzdõ srác az indexen azt hitte, hogy én is vallásgyûlölõ
vagyok, és utálom a kereszténységet, volt aki úgy ítélte, hogy csak a feltûnést keresem, bennem
pedig ösztönösen az munkálkodott, hogy itt valamit tenni kell, a botrány is reklám a Bibliának,
legalább a figyelem egy kicsit Jézus szavai felé fordul.
Pert nem tudtam indítani, sajnos a törvényt úgy fogadták el, hogy jól körülhatárolható
személyek csoportja ellen nem szabd gyûlöletet kelteni, a rokonság, mint olyan túl általános
ebben a szövegben, önmagunk gyûlöletérõl nem is beszélve. Így aztán feladtam a tervem, hogy
az ügyes sztárügyvéddel, Strasszer Tibivel perre viszem az ügyet, õ optimista, küzdõ ember,
annak idején ha jól emlékszem 1 Ft miatt perelte be az OTP-t, és nyert, azzal lett híres.
Marad tehát az elferdített szöveg, de csak egyelõre, nem adom én olyan könnyen fel a
dolgot, majd kihúzok még valamit a tarsolyomból, fõleg ha a Jóisten megsegít, és úgy akarja.
Ins’Allah, ahogy a muszlim mondja. Nem könnyû belsõ hangunkra, indíttatásainkra hallgatni.
Csodálatos, hogy az ember mekkora belsõ nyugalmat kap, nincs lelkiismeret furdalása, de épp
ezáltal, hogy kilóg a sorból, környezetével lépten-nyomon összeütközésbe kerül.
Valaki felvetette, miért ér véget a barátság és a szerelem. Így válaszoltam. A szerelem
vágy, lelki egyesülésre irányuló vágy, ezért törvényszerûen halála a beteljesedés. Legfeljebb
beteljesületlen szerelem maradhat örök. A kapcsolat, lett légyen házasság, barátság, bármilyen
emberi kapcsolat csak akkor maradhat fenn, ha egyensúly van benne, mert a világ állandóan
egyensúlyra törekszik, és minden egyensúlytalanság törvényszerûen felszámolja önmagát. Ezért
értelmetlen egyoldalú elõnyökre, a másik kihasználására törekednünk kapcsolatainkban, mert
ezzel pont azt tesszük lehetetlenné, amit szeretnénk, és kapcsolatunk zátonyra fut.
Egy hívõbõl lett istengyûlölõ srácot nem hagyott nyugodni, hogy Istennel való felhõtlen
kapcsolatomat taglaltam. Neki is nyugodtan válaszoltam. Azt hiszem már egyszer mondtam
neked, köztünk egyetlenegy alapvetõ különbség van. Te a világból magyarázod Istent, én
 75

Istenbõl magyarázom a világot. Te ítélkezõ szemmel nézed a világot, ezért ítélkezel Isten felett
is. Én abból indulok ki, hogy Isten végtelenül bölcs, mindenben a javamat akarja, ezért bármi is
történjék velem, arról tud, ezért az szükséges számomra a fejlõdésemhez. Ha meg lehetne oldani
kevesebb szenvedéssel és gyorsabban, akkor Isten úgy intézné a dolgokat, én õbelõle, az õ
jóságából indulok ki. Ezért barátom nem árulunk egy gyékényen, és így törvényszerû, hogy nem
tudsz megérteni. Semmi értelme vitatkozni vele, mert nem ugyanazon az alapon állunk.
Írt egy olvasó, hogy jól megalázott engem Fruzsi, és csak a pénzem kellett neki. Örülök,
hogy ennyi léleklátó és médium van errefelé. Az ember szubjektum, így létébõl törvényszerûen
képtelen objektív látásmódra. Valószínû, hogy Fruzsi ezt így érezte, vagy így akarta, de ezt sem
állíthatjuk biztosan. Én meg egészen másként éltem meg a vele való kapcsolatot, és a legkevésbé
kell sajnálni a vele töltött idõszakért. Büszke vagyok rá, hogy végigcsináltam, és ilyen sokáig
bírtam.
Amit én Fruzsira költöttem, az neki nem volt tétel, Duchan rimánkodott neki, miután
hazautazott, hogy el akarja venni feleségül, egy svájci bank egyik igazgatóhelyettese volt havi
9.000 svájci frank fizetéssel, ha valamiben biztos lehetek, hát az az, hogy Fruzsinak nem a
pénzem kellett, hisz elmondtam neki, hogy 300.000 Ft megtakarított pénzem van és semmi több.
Való igaz, próbált rábeszélni a lottónyereményre, de nem azon hiúsult meg a kapcsolatunk.
De elgondolkodtató a levélíró reakciója, magából indul ki, õ biztos a pénze miatt van
együtt a párjával, és tele van kisebbségi érzéssel, mert szívesen megalázná, ha lehetõsége lenne
rá. Ha tudná az ember, hogy egy-egy levéllel mennyit elárul magáról, megfontoltabban írna. De
sebaj, több is veszett Mohácsnál.
Kata a kezelésen megkérdezte, vajon Fruzsi olvassa-e a könyvet. Szerintem nem, de nem
is foglalkoztat ez a kérdés. Ha a velem töltött 10 hónap nem volt eget rengetõ hatással rá, akkor
mi hatással lenne, ha ezt ugyanazt kivonatosan leírva olvasná? Juli olvasói véleménye is ebbe az
irányba mutat:

Aki dudás akar lenni,

pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni.

(különös varázsú, megejtõen édes mérgû népi strófa)

Te, Arany Viktor, pokolra mentél. Érdekes módon mentél pokolra, kicsit belül voltál, kicsit kívül.
Kicsit belül voltál részese, kicsit kívül, hogy egyszerre lásd mind a kettõt.

Most Fruzsival nem tudok foglalkozni, most csak veled tudok. De lehet, hogy Fruzsival késõbb
sem fogok foglalkozni, nem ismerem õt, ha valamit mondanék is rá, az csak filozofálgatás lenne,
elmélet. Amit írok, az csak neked szól:

Te magad is tudod, írod, semmi sem történik hiábavalón, vagy véletlenül. Biztos van-volt ok arra
is, miért kellett lemenned az iszapig, és nem véletlen az sem, hogy (még) nem kellett
megmártóznod, nem kellett fetrengened benne, elég volt csak kortyolgatnod. Ez egy vizsga volt
neked, Avi, hogy levizsgáztál-e, azt majd a jövõ mutatja meg. Ha megbuktál, megeshet, hogy a
következõ életedben te leszel a „Fruzsi”.

Az a jókedved, boldogságod, nyugalmad, viszont a sikeres vizsgát sejteti. De ez még úgy is a jövõ
 76

titka.

„Jajong a lelkem, hogy nem segíthettem neki” írod a könyved végén. Ne az legyen neked a
fontos, hogy Fruzsin segítettél, vagy nem segítettél - az legyen a fontos, hogy magadon mennyit
segítettél:

Az természetes, hogy mi, emberek, akarva-akaratlanul mindig segítünk egymáson. Azzal, hogy
valaki kezébe nyomunk egy falat kenyeret, épp úgy segítünk, mint azzal, ha kitett lábbal
felbuktatjuk. A segítség maga az ismételt tapasztalat, az ismételt megélés. Mert a tudás atyja az
ismétlés. Te is ebben voltál partner Fruzsinak, egy tapasztalat, egy megélés lehetõségében. Hogy
ez az elsõ volt neki, vagy az utolsó, nem is lényeges. Idõnk van.

Tehát, véleményem szerint, amit te megtehettél, megtetted, lehetõséget adtál Fruzsinak a

tapasztalatszerzésre, a megélésre. És ettõl még többet is tettél, nem tartottad meg magadnak az
átéléseidet önzõ módon, hanem megosztottad az emberekkel, a potenciális olvasókkal. Te etted
ugyan a kenyeret, és te ittad a bort, mégis olyan hûen tártad elénk, hogy mi is éreztük az ízét.
Olyan közel mentél a Fruzsi tüzéhez, hogy magad is kicsit megégtél, és olyan közel vittél
bennünket, hogy kicsit mi is érzékeltük a hõt. Ki veszi ennek hasznát, ki nem, az majd az egyéni
lelkeken fog meglátszani a jövõben.

Nem tud minden ember olyan nyílt lenni az emberi „gyarlóságaiban” mint te, le a kalappal
elõtted! Gyarlóságaiban, amiket csak az elõítéleteink tesznek gyarlókká. A könyved olvasása után
hány ember fogja majd mondani, én ilyet soha nem tennék, mint Avi, vagy Fruzsi? Mondják ezt
azért, mert nem tudják, nekünk, embereknek, nagyon nincs önismeretünk. Amit mi magunkból
ismerünk, az, sokszor csak egy külsõ máz, az csak az a viselkedés, amit ránk erõltettek, és amit
magunkra erõltetünk, és nekünk sokszor csak az a fontos, hogy ez a máz jól fedjen, csak arra
vigyázunk, hogy fel ne törjön bennünk az igazi énünk, mert abból netán baj lenne.

Ha Fruzsiról valamit el lehet mondani, akkor éppen azt, hogy õ nem kendõzi magát, levetkõzte
minden mázát, kendõzetlenül, pucéron áll elõttünk. Lement az iszap legaljára, innen már csak
majd felfelé vezethet az út, egyszer, valamikor.

Az olvasók nevében is megköszönöm Avi, hogy megírtad ezt a könyvet, és hogy így írtad meg,
kendõzetlenül. Biztos, hogy lesznek, akik hasznát veszik.

Juli

A fórumon a megváltásról volt szó, Jézus ún. helyettesítõ áldozata volt a téma. Érdekes módon
még az Ószövetségben is találtak rá cáfolatot. Zsolt 49,8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem
adhat érte váltságdíjat Istennek. Betettem egy Istennek írt versem, beírtak rá, hogy milyen szép,
erre egy srác elkezdett provokálni. 30 évig volt hívõ, és most lett istengyûlölõ. Így válaszoltam:

Azt hiszem már egyszer mondtam neked, köztünk egyetlenegy alapvetõ különbség van.
Te a világból magyarázod Istent, én Istenbõl magyarázom a világot. Te ítélkezõ szemmel nézed a
világot, ezért ítélkezel Isten felett is. Én abból indulok ki, hogy Isten végtelenül jó, mindenben a
javamat akarja, ezért bármi is történjék velem, arról tud, ezért az szükséges számomra a
fejlõdésemhez. Ha meg lehetne oldani kevesebb szenvedéssel és gyorsabban, akkor Isten úgy
 77

intézné a dolgokat, én õbelõle, az õ jóságából indulok ki. Ezért nem árulunk egy gyékényen, és
így törvényszerû, hogy nem tudsz megérteni.
Valaki feltette a kérdést, miért ér véget egy barátság, vagy egy szerelem.

A szerelem vágy, lelki egyesülésre irányuló vágy, ezért törvényszerûen halála a

beteljesedés. Legfeljebb beteljesületlen szerelem maradhat örök. A kapcsolat, lett légyen
házasság, barátság, bármilyen emberi kapcsolat csak akkor maradhat fenn, ha egyensúly van
benne, mert a világ állandóan egyensúlyra törekszik, és minden egyensúlytalanság
törvényszerûen felszámolja önmagát. Ezért értelmetlen egyoldalú elõnyökre, a másik
kihasználására törekednünk kapcsolatainkban, mert ezzel pont azt tesszük lehetetlenné, amit
szeretnénk, és kapcsolatunk zátonyra fut.
Újabb kérdés érkezett, van-e értelme Istenben hinni, egy Istenben hinni, az Istenben
hinni?
A válasz egyszerû, azért hiszek, mert nekem ez így jó, jól érzem magam tõle. Amikor 3
éves porbafingó kisgyerek voltam, apám lenyújtotta a kisujját, én felnéztem rá,
belekapaszkodtam az ujjába, és az õ erejét, és tudását éreztem egy kicsit a magaménak is azáltal,
hogy belekapaszkodtam.
Felnõttként sem érzi magát mindenki Terminátornak, aki megnyekken, annak kell a
kapaszkodó, hogy ez átsegítse a nehézségeken. Nem jó dolgomban kezdtem el 41 évesen újra
Istenben hinni. Kaptam egy gyógyíthatatlan betegséget, a kislányom is kapott, az
orvostudomány, az általunk ismert látható világ tehetetlen volt, így a természetfelettihez
fordultam.
Nem tudom, miért zavar mást az én hitem. Csak leírom valahol, hogy szeretem Istent,
egybõl hárman esnek nekem, hogy hazudok, és becsapom önmagamat, figyelmen kívül hagyom a
racionalitást. Mert õk csak tényeket fogadnak el, olyasmit nem, ami csak az agyukban játszódik
le. Gondolják õk.
Képtelenek a hit paradox üzemmódjára, mert hinni annyit jelent, hogy biztosnak,
készpénznek vesszük azt, amirõl nincs kétséget kizáró bizonyítékunk, a hit bizonyság nélküli
bizonyosság. Így a hitben a biztos és bizonytalan, a racionális és irracionális él együtt egyfajta
érdekes házasságban. Pont ezért nehéz hinni, mert a hitnek elmaradhatatlan velejárója a kétség.
De ezen nem kell szomorkodni, ez ugyanúgy elkerülhetetlen, mint a hölgyeknek a menstruáció,
együtt kell élni vele.
Az önhazugság ott kezdõdik, amikor a lelkem mélyén érzem, hogy nem hiszek el valamit,
mégis bemesélem magamnak, hogy igen. Pl. házastársi hûség, sokan érzik, hogy csalják õket, de
inkább azt hazudják maguknak, hogy azt hiszik, hûséges a párjuk.
Megpróbálták bemesélni nekem, hogy félek a halált követõ megszûnéstõl, nemléttõl, és
ezért találom ki, hogy van túlvilág. Csak hát én már 5-6 évesen megpróbáltam elképzelni a
nemlétet, és már akkor sem sikerült, ha racionálisan belegondolunk, értelmetlen is. A
gondolkodás a létezés része, így gondolkodás útján nem juthatunk el a nemlétezéshez, hanem
csak nemgondolkodás útján. De nemgondolkodni ugyanúgy lehetetlen, és értelmetlen, mint
nemlétezni.
Megfordítottam a labdát és visszapasszoltam, õk félnek a túlvilágtól, Istentõl, ezért
találták ki, hogy nincs Isten, és nincs túlvilág. Minden kolbásznak két vége van, hiába keresik az
igazságot, nincs, és nem is lehet. Mindig van egy másik igazság, mindig van egy magasabb
igazság, egészen Istenig, aki az egyedüli Igazság.
Nézzük meg az impresszionisták festményeit! Hazugság? Mondhatná valaki, igen. Én azt
mondom szubjektív látásmód. Az van a képen, amit ábrázol? Igen is, meg nem is. Nem pixelre
egyezõen, ahogy egy fényképezõgép lencséje ábrázolná, de a Montpellier-i kikötõ az a
 78

Montpellier-i kikötõ. És még a fényképezõgép is hazudik. Mert lehet rajta állítgatni ilyen
blendét, olyan blendét, megvilágítást, expozíciót. Mi akkor a valóság, az igazság?
Erre már nem tudott mit mondani, témát váltott és újra kötekedett:
Ja és te is öröktõl fogva létezel, mint Isten? Ha nem, akkor teremtett? akkor mégis volt
amikor nem voltál. Ha teremtett, akkor a teremtés pillanatában tudnod kellett róla. Milyen volt
az elsõ pillanat?

Hálás voltam a kérdésekért, legalább részletesen kifejthettem a nézeteimet.

Nagyon jó kérdést feszegetsz, nem véletlenül Bölcs Bagoly a nickneved. A polaritás, az
ellentétek világában élünk, minden fogalmunknak van ellentéte, van kezdet és van vég is. Eddig
világos ugye? Mert te a kezdet körül kapizsgálsz. Kérdezed, hogy mi volt a kezdet elõtt. Meg mi
van a vég után.
Namost. Magából a polaritás lényegébõl, a poláris világ létébõl következik, hogy ha
mindennek van ellentéte, még hozzá kivétel nélkül, akkor magának a poláris világnak is kell
hogy létezzen egy ellentéte, amely világról nem sokat mondhatunk, hiszen beleesünk abba a
csapdába, hogy literben akarjuk mérni a kalapácsot.
De azt gondolhatjuk, hogy ha a poláris világban mindennek van ellentéte és az ellentétek
küzdenek egymással, akkor a nempoláris világban, az Egységben nincsenek ellentétek.
Ha nincsenek ellentétek, akkor nincs sem kezdet, sem vég! Így kell Isten országának
örökkévalóságát érteni, az nem egy végtelen hosszú idõkontinuum, hanem i-dõt-len-ség. Kezdet
és vég csak a poláris gondolkodás sajátja.
A poláris gondolkodásban a kezdet elõtt és a vég után egyszerûen értelmezhetetlen
fogalmak. Isten nem mindig volt és mindig lesz, hanem az idõtlenség, az Egység, az ellentétek
nélküliség dimenziója. Ezért beszél róla Jézus azzal a hasonlattal, hogy felhozza Napját jóra -
rosszra egyaránt és esõjével enyhet ad igaznak és hamisnak. Nem tesz különbséget az ellentétek
között, nem hasítja ketté a világot, hanem egyesíti az ellentéteket.
Felvetették az Armageddon témáját. Jelenések könyve, félelem, rettegés, vér, ilyen
lovasok, olyan lovasok. Mindenki találgatott jobbra, balra, vitatkoztak, huzakodtak, én egészen
más oldalról közelítettem meg a kérdést.
Számomra egyetlen dolog kérdés. Mit kell ma, nekem másképp cselekednem az
életemben? Úton vagyok Isten országa felé, vagy legalábbis keresem Isten országát, van-e
akadály, ami gátol a haladásomban? Akárhogy is nézem, az Armageddonnal nem találok
kapcsolódást, így aztán keresek, és haladok tovább.
Mi értelme az ilyen csepûrágásoknak? Új idõk vannak, New Age, ez igaz, mindenki érez
valami változást a levegõben, ébredezik a világ, ébredezik a tudat félhomályából, melyben az
ember elkülönült lénynek látja magát, amelyben csapong, hánykolódik az ellentétek között, kezd
ráébredni a világ, hogy minden és mindenki Egy.
Olyan ez, mint egy hálóterem, ahol húszan fekszenek, és két-három ember elkezd
ébredezni. Dörzsölgetik a szemüket, látják, hogy besüt a nap, nagyokat ásítva, csontjaikat
ropogtatva, zajongva elkezdenek ébredezni. Õk már fent vannak, nekik az a normális, hogy igen
reggel, mit durmolnak azok az álomszuszékok a szoba másik végében?
Zajonganak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a többieket ébredésre késztessék, de
közismert a helyezet, aki mélyen alszik, és ébresztgetik, borzasztó ideges, haragos tud lenni, a
lehetõ legtermészetesebb, hogy az ébredõ, és aludni vágyó rész konfrontálódik egymással. A
világ polarizálódik, és valóban lesz egy végsõ harc, ha úgy tetszik Armageddon, de ha egyszer
ezen túl kell esni, hogy megrostálódjunk, akkor ez elkerülhetetlen, izgulni ezen felesleges.
Isten a hajam szálát is számon tartja, veréb nem eshet le a fáról a tudta nélkül, akkor miért
idegeljem magam azon, hogy még az én életemben lesz-e Armegeddon vagy nem, esetleg a
 79

fiaimnak kell vele megküzdeniük, vagy bárkinek is. A szétszéledt nyájat egybetereli Isten, addig
nem nyugszik, míg az utolsó is meg nem kerül, miért akkor a félelem, hol van az emberekbõl a
hit?
Szóba került, hogy az a szervezet, mely arra támaszkodik, hogy emberek tartsák el, nem
Istentõl van.
Amint a hit intézményesül, több a füstje, mint a lángja...
Jézus tanító volt, Mester, tanítványait szerte küldte a világba, hogy a kovász erjesztõ
hatásával erjesszék az ember tudatát, és terjesszék az Istenhez, Isten országához vezetõ utat.
Sajnos a tartalom helyett a forma, a keret került elõtérbe, és a tanítványok formailag laza, de
szellemileg erõsen összetartozó közössége, Jézus egyháza helyett, egyre zártabb, alá-
fölérendeltségi viszonyokkal, külsõségekkel, anyagias, földies szemlélettel átszõtt öncélú
képzõdmények alakultak ki, és léteznek a mai napig is.
Minden intézmény, hivatal, bürokrácia sajátja, hogy nem a meghirdetett céljáért, hanem
önmaga burjánzó létének fenntartásáért küzd. Ezzel együtt a papoknak, lelkészeknek is élni kell
valamibõl, amíg nem kapnak a közértben áldásért kenyeret meg sajtot, ezért amit az emberek
önszántukból adnak az egyházaknak, gyülekezeteknek az a szememben legitim. A Hit
Gyülekezetében tizedet szednek, sokan támadják, de szerintem meg nem kötelezõ oda járni,
akinek nem tetszik, alapítson olyan gyülekezetet, ahol nincs tized és csábítsa oda a hívõket.
A lényeg, hogy önszántukból, és közvetlenül az emberek adják az érintettnek a pénzt.
Állami, közpénzekbõl ide-oda, ilyen-olyan címeken pénzeket utalgatni lehet, hogy törvényes, de
nem követhetõ az egyén, és az egyénekbõl álló köz akarata. Sajnos a mai közállapotokat jellemzi,
hogy egyre többször hangzik el nyilvánvaló esetekben a védekezés, hogy az illetõ tette jogszerû,
törvényes, így már a törvényes kifejezés a gazemberség szinonimájává vált.
Meg lehet venni többszázmilliós állami vagyontárgyat értéke alatt és részletfizetésre, amit
aztán véletlenül az állam pont annyiért bérel vissza, amennyi a törlesztõ részlet. Ugye milyen
ügyes? Hát véletlenül így alakult. Véletlenül nem pályázott senki más. Törvényes. Hát persze, az,
csak épp az emberek ösztönös igazságérzete lázadozik ellene, mindenki érzi, hogy itt hümhüm
van a palacsintában, méghozzá vastagon.
A nemzeti jövedelem 60%-a megy keresztül az újraelosztáson, redisztribúción, ami azt
jelenti, hogy a megtermelt értékek nagyobbik részét elveszik a hatékonyabb termelõktõl, és az
alacsonyabb hatékonyságúaknak juttatják, így gyengítik az országot a fullasztó béklyóval.
Közgazdasági nonszensz, világviszonylatban is egyedülállóan magas érték. Lehet ennek
hangzatos nevet adni, szolidaritás, vállalkozásfejlesztési program, mikrogazdasági élénkítés,
jövõkutatás, a lényeg, a hatékonyak gyengítése, a rossz hatékonyságúak táplálása.
Érdekes módon jobboldal, baloldal, megy a fröcsögés egymásra, de ezt a kérdést egyik
sem érinti, mert ebben testesedik meg a hatalom. Senki nem akarja csökkenteni az állam
szerepét. Ennél nyilvánvalóbb bizonyíték nincs és nem is lehet a politikusok emésztõ
hatalomvágyára. Mindenki a közérdek köntösébe bújtatja, ilyen program kell, nem ilyen
program, olyan program, ezt támogatjuk, azok a hosszútávú célok, de a mammont nem kell
irányítgatni, az tudja hízlalni magát magától, a mammon hatékonyságán csak rontani lehet!
Természetesen magamat sem hagyom ki, engem már rég ki kellett volna tenni egy halom
rõzsével a hóba, ahogy Jack London novellájában az öreg indiánnal történt. Felesleges
kenyérpusztító vagyok, csak emésztem a nyugdíjat, költöm a közpénzt és szívom a levegõt
produktivitás, hatékonyság nélkül. Be is fejezem, nem közgazdasági elemzés céljából született a
Hitbenhat, de ami történik, az fosztogatásból osztogatás.
Említettem korábban az antiszemitizmust, az ember azt hinné, aki szenved mássága
elitélése miatt, az toleránsabb a mássággal, de úgy tûnik nem így van. Az izraeli knesszetben egy
képviselõ szóvá tette, hogy Izraelben már 1997 óta (!!!) nem bûncselekmény a homoszexualitás,
 80

és a további katasztrófák elkerülésének útja az lenne, ha a parlament kevesebb szodómiát bátorító

törvényt hozna.
Nem menetelek a meleg büszkeség napján, nem is rokonszenvezem a másság
fitogtatásával. De ami itt megy, már vicc, hogy a földrengést a nyakukba varrják. Mindenesetre
Norvégiában is kell legyenek melegek, mert ugyanazon a napon érkezett a hír, ott is földrengés
volt.
A képmutatás zavar minden ilyen ügyben. Amikor a Danika ügy néven elhíresült téma
napvilágra került, egybõl elkezdõdött az agymosás. Hátborzongató háttérzenével közölték, hogy
a gonosz szülõk gyerekkereskedelemre vetemedtek. Mindenki a szülõket kárhoztatta, pedig a
kereskedelem két felet feltételez, egy vevõt és egy eladót, ha bûn a gyerekkereskedelem, akkor a
vevõ is bûnös.
Mert a vevõ meg akarta venni, csalás, és okirat hamisításba fogtak, hogy azt mondják a
szüléskor õ a gyermek édesapja. Csak épp nem tudott megegyezni az összegben az édesanyával.
Erre az édesanya lett a bûnbak, az ugyanannyira bûnös vevõ pedig az áldozat. Elkezdõdött a
küzdelem, a vevõt elõadómûvésznek titulálták, pedig a transzvesztita hát hogy is mondjam, fura
dolgai csak nagy jóindulattal nevezhetõk annak, az édesanyát pedig igyekeztek elmeszelni, és
anyaságra alkalmatlannak feltüntetni azon a címen, hogy pornófilmben szerepelt. Bagoly
mondja verébnek, hogy nagyfejû.
Beszóltam az Armageddont firtató topikban, bizony az ilyen beírásoknak az az
eredménye, hogy elmagányosodtam a fórumon, hiába vannak ott millióan, ahol már csak
meglátnak, mindenki továbblép, mert velem nem lehet vitatkozni. Lemegyek az alapokig,
minden szubjektív, csak olyan dolgokkal foglalkozom, amik a napi életem befolyásolják, marad
az Isten országának keresése, de itt sincs üdvözítõ recept, elfogadom bárki módszerét, mert
minden út Rómába vezet.
De valaminek kell lenni az Armageddonban, szerintem már közeleg, ha nincs itt, mert az
ilyen levelek azt tanúsítják:

Magyarország Õrangyalának üzenete

2008. jaunuár 23.

Drága Szeretett Lények!

Az élõ Isten szeretetével és áldásával köszöntelek Téged. Hádrániel, Magyarország
Õrangyala vagyok. Tudom, sokatokban megszületett a kérdés, hol voltál, miért nem segítettél
minket.
Erre válaszolni fogok, de most örömhírrel köszöntelek Téged. A Föld Szívcsakrája
aktívabb, mint valaha. Öngyógyító folyamatai aktivizálódtak, gyógyítja saját magát. A belsõ Nap
újra aktív az áldásos és önfeláldozó munkátok által.
Mint ahogy tudjátok, testetek neuralgikus csomópontjai a csakrák. A Földnek is vannak
neuralgikus csomópontjai, ahol több ley-vonal találkozik. Ezek a szeretett Gaia-tok, a Föld
Anyátok csakrái.
Magyarország, a Kárpát medence, a Szív csakra és ennek epicentruma a Pilis, és most
újra aktív. Mint ahogy azt médiális közlésekbõl tudjátok, hogy a médiumok lehozták Yehuna
Gaia, jelentése megújuló Föld, azaz új Föld. Tiszta ötödik dimenziós szeretet energiából valósult
meg. S most a jó hír: E holografikus szeretet mátrix mostanra majdnem teljesen eggyé vált a
Földdel, ezért hála és végtelen szeretetünk Nektek Magyaroknak, mert Ti vagytok a Föld
Lelkének õrizõi, gyógyítói, tanítói. Minden változás a szívbõl indul. Szeretet, szeretet szálljon
Rátok. Nagy tanítótok, ki az élõ Istent hordozta magában, Jézus Krisztus, kinek magyar gyökerei
pártus vonalon tagadhatatlanok, azt tanította Nektek, Isten országa láthatatlan módon jön el és
 81

senki sem, õ sem, más sem tudja ennek az idejét. Ezért legyetek készen mindenkor, ugyanis e új
Föld eljövetele nem rajtunk Angyalokon, hanem Rajtatok Embereken múlt. Csak Ti nyithattátok
meg ennek a megvalósulásának kapuit szellemi és lelki felemelkedésetek által.
Mivel a Föld lelkének õrizõi, gyógyítói vagytok, inkarnáció által Föld Anyátok fájdalmát,
melyet emberek okoztak, és ezért embereknek kell feloldani, ez a karma törvénye, önként
vállaltátok. Önkéntes áldozatotok nagyon nagy erõvel bír, s ez által drága szellemi Lények, nem
csak a Föld lelkét gyógyítottátok meg, de saját karmátokat is feloldtátok.
Feloldottátok a Mu és Atlantiszi valamint a tibeti karmátokat, melyet csak hosszú
inkarnáció által tudtatok volna feloldani.
A tibeti karma a következõ:
A tibeti papság fogadalmat tett õseiteknek, hogy megõrzi, és kellõ idõben megossza a
világgal, a magyar néppel, Veletek a tudást, õseitek tudását. A jelenkor Dalai Lámája
elérkezettnek látta az idõt, reformokat akart. Sajnos voltak lámák, akik nem támogatták ezt.
Ennek következtében karmát vontak magukra, s azokra, kik a múltban fogadalmat tettek.
Mivel a tudatlanság rabságában tartották a Földet, rájuk is rabság vár. Kína megszállta
Tibetet, így a Dalai Láma s követõi a falakon túlra vihette a tudást és megoszthatta a Világgal, a
Szélrózsa minden irányában. Kik itt vagytok tibeti mesterek, inkarnációitok által ezt segítettétek,
és most válaszolok a kérdésre. Hádrániel, a szeretet angyala vagyok. A szeretet sugarán szólok
most hozzátok. Feladatom nem az egyén, hanem Magyarország és a magyarság segítése védelme.
Inspiráltalak Titeket, gyógyítókat, tanítókat, hagyományõrzõket egyaránt.
Mindig is itt voltam Veletek, azonban kollektív összekapcsolódás most jött létre és most
van itt az ideje, hogy mediális úton szóljak hozzátok.
Nagy esemény készülõdik, áldás, nagy erõ száll Magyarországra, a Kárpát medencére.
Én Hádrániel, Magyarország patrónusával, az Ég Királynõjével és az angyalaival a
hetedik sugár elohimjának erejét, áldását árasztom Rátok a tavaszi napéj egyenlõség napján
napkeltétõl napnyugtáig, hogy legyen idõtök lehorgonyozni. Ez nagy energia átömlesztés lesz a
Földnek rezgésszintje, rezgése megemelkedik. Fénytestetek megtisztul, egy magasabb
fényfrekvencián fog rezegni. Nagyon erõs lesz. Készülj rá, tarts tisztítókúrát testben, lélekben.
A rezgéskorrekciót angyali lények segítik. Az emberek is boldogabbak lesznek. Fogadd
magadba, s add e áldást, erõt át másoknak is ingyen. Így növekedtek és így indul útjára e pici
országból a változás. Végtelen szeretettel, Isten áldásával búcsúzom.

Hádrániel

Ajjjajajajajaj drága szeretett lények, végtelen szeretettel… Ajjajajajajaj de van itt minden!
A Föld szívcsakrája, tibeti vonatkozás, Hádrániel, rezgéskorrekció, Ég Királynõje, Jézus magyar
származású, holografikus szeretet mátrix, egy komplett ezo-gagyi vegyes felvágott. Mestermû!
Mindenki ráharap, mert ott a szeretet, valami rémlik, mint a szellem feneke, a karmáról is, igen,
tibeti karma, mi ledolgoztuk, mintha szürkeállománya nem is lenne az embernek, pedig csak
józan paraszti ésszel kell belegondolni, hogy hol van a bug3 a cirádás levélben.
Már a karmát is félreértik, összevegyítik a reinkarnációt a büntetõ istenképpel, de mi az,
hogy a mai lámák egy része nem támogatja a reformokat és ezzel karmát von azokra, akik
korábban fogadalmat tettek? Nincs karma! Pláne nem apáról fiúra, vagy esetünkben fordítva,
fiúról apára szállva. Ez olyan egyszerû és kézenfekvõ, csak épp senki nem meri kimondani, és
kétségbe vonni azt, amit a tömeg szajkózik.
3
Angolul bogár, számítógépes nyelvezetben hiba
 82

Nincs úgy karma, hogy fejbe vágok valakit, és amiatt nekem is felírnak egy fejbevágást,
majd cukrot adok Józsikának, megsimogatom Emesét, és azzal törlöm a fejbevágós karmámat.
Tapasztalatok gyûjtése a földi élet, mindent (!!!) meg kell tapasztalnunk, hogy a Mindenség
kitöltse lelkünket-szellemünket. Minden, ami történik velünk karma, így nincs külön karma.
Az történik velünk, amit még a Teljességbõl nem éltünk meg. Vannak vonulatok persze,
így a szerelmei csalódásaim, párkapcsolati kudarcaim mind karmikusak, még nem éltem át annyit
belõlük, hogy a párhoz, társhoz való túlzott ragaszkodásom, szélsõséges agyeldobó
szerelmességem egészséges szintre álljon be.
Fel lehet fedezni egy karmikus vonulatot Réka felbukkanásában, aki elõhozta a
féltékenységet belõlem, próbára tette a toleranciám a tetoválásával, majd Fruzsi, azzal, hogy a
szexiparban dolgozott, és nem csomagolt semmit, mindenrõl a maga meztelen põreségében
beszélt. Ezek mind meg nem élt princípiumaim voltak, ezért kellett kívülrõl találkoznom velük,
hogy így kerülõ úton helyreálljon a Teljesség.
Ha valamit megpróbálunk elsumákolni, kitrükközni, elspórolni, ahogy Fruzsi a
megszorításokat, nehézségeket, akkor az továbbra is megoldatlan tétel a számunkra, és ha sokat
igyekszünk a szõnyeg alá dugni, akkor a szõnyeg felpuffad, és már nem tudunk meglenni a
szobában. Ez a karma! Személyes tapasztalatszerzés, ennek az ég világon semmi köze nincs
ahhoz, hogy a mai lámák nem támogatják a reformokat, és amiatt, - nagy titokzatos ködös
kijelentés - karmát vonnak azokra, akik korábban fogadalmat tettek.
Édes jó Istenem, és egy ilyen levél, akárcsak egy vírus, kering, és aki küldi, még
csodálkozik, hogy kommentárral küldöm vissza, ahelyett, hogy meghatottan válaszolnám, hogy
köszönöm a megható és értékes irományt, és könnycseppekkel a szememben azonnal minden
ismerõsömnek továbbítanám.
Itt már nem segít semmi gyerekek, csak egy jó fõzés, kikapcsolódunk, elfelejtjük a vallást
és filozófiát, hiszen a lét alapkérdése a fõzés, a szerelem, és a bor, mint az Istentisztelet
legmagasztosabb formái. Az utóbbi idõben szokásommá is vált, hogy ebéd elõtt áldozok, egy
szelet kenyeret teszek egy tányérra, egy fél pohár borral elfogyasztom, és közben arra gondolok,
hogy minden és mindenki egy Istenben.
Na, akkor lássuk a kaját, ha már ti is megéheztetek, ahogyan én. Kuszkusz lesz avi
módra, már régóta fenem a fogam rá. Van egy 2 literes jénai tálam, az autentikus cserépedényt
ezzel helyettesítem, a berber tábortüzet a panellakásomban található gázsütõvel.
A jénaiba teszek 15 dkg apró kockára vágott sertés karajt, vagy sovány combot, ha már
nincs itthon kecske, vagy bárány, ami a full autentikus lenne.
Mellé szórok 20 25 dkg mélyhûtött zöldségkeveréket, répa, kukorica, zöldbab, zöldborsó,
esetleg gomba, olajbogyó, ízlés szerint. Zellerszár is mehet bele, ha van otthon, vagy brokkoli,
kis kelbimbó, legyünk kreatívak.
Ezt követi a bulgur néven bioboltokban és keleti üzletekben kapható tönkölybúzatöret,
ami helyettesíthetõ búzadarával, ad absurdum még tarhonyával is, de megteszi a hántolt árpa,
azaz a gersli is.
Fûszerezés: Na itt jönnek már érdekes dolgok. Egy kiskanál õrölt koriander, fél
mokkáskanál szurokfû, fél mokkáskanál zsálya, leheletnyi rozmaring, egy kiskanál
görögszénalevél, egy púpos kiskanál római kömény, a fõiz, a ház úrnõje ebben az ételben, pici
só, ki ne felejtsük, õrölt édeskömény egy fél mokkáskanállal, õrölt ánizs fél mokkáskanállal, és
szerecsendió is annyi. A legvégére hagytam, mert erre lelkileg fel kell készülni, levendula is
dukál bele egy pici, nem kell félni tõle, finom lesz.
Ha valaki szereti a kaprot, tegyen bele azt is, és hagyjon ki egy két hozzávalót. Vagy
mehet bele bazsalikom, és oregánó, majoranna is, nem szabad beleragadni egy sémába, ugyanazt
 83

a kaját kétszer nem készítem én sem ugyanúgy, a receptem csak hozzávetõleges útmutatás, a
szabadság a tiétek! Ha csípõsre vesszük, mehet bele bors, vagy egy kis chili, ízlés szerint.
Ezután némileg összekeverem a hozzávalókat, felöntöm egy jó ujjnyi vízzel, és a
kislángon begyújtott sütõbe a jénait fedõvel lefedve beteszem, és elmegyek sétálni, vagy a Spar
üzletbe, ahogy én is tettem.
Egy jó óra kell neki, amikor elpárolgott a folyadék, kivesszük, én még keverek hozzá egy
kis frissen aprított lila hagymát és a tetejére egy kis fenyõmagot szórok majd, így lesz
panellakásban készült beiruti kuszkusz avi nosztalgia módra.
Lehet csirkemellet is használni hozzá, a Spar üzletben most akciós 1190/kg a filé, és a
felirat alapján A minõség, ellenõrzött tartás, minden, ami kell, de halból sem elképzelhetetlen a
kuszkusz. Ha nincs olyan, majd mi kitaláljuk, nem igaz? Nagyon finom lett, sûrû, sötét arab
módra fõzött tea illik hozzá jól megcukrozva emésztés és szieszta után. Egyetek finomat,
élvezzétek az életet!
Elmentem a nagypostára, hazafelé együtt jöttem a liftben az ötödikig egy házbeli
asszonnyal. Pörölt a lifttel, hogy nem láthatók jól a gombok, mire rávágtam, hogy nobody is
perfect, senki semmi és semmi sem tökéletes, még mi emberek sem. Erre úgy búcsúzott tõlem,
amikor kiszálltam a liftbõl, hogy hála Istennek. Egész feldobódtam ezeken a szavakon, én csak
olyankor szoktam ezt mondani, amikor olyasmi történik velem, amit kellemesnek, jónak,
szerencsésnek tartok, de ez az asszony továbbment, tökéletlenek vagyunk, de ezért is hála
Istennek!
Ezzel a gondolattal léptem be a lakásom ajtaján, de amint kipakoltam a vásárolt holmit, és
leültem az íróasztalomhoz, a szobám atmoszférája eszembe juttatta Buddha Közpsõ út
tanításának egy részét.
A Megvilágosodás kizárólag azért létezik, mert létezik a káprázat és a tudatlanság; amint
ezek megszûnnek, velük együtt megszûnik a Megvilágosodás. Mindennek ellentéte éppúgy igaz,
a káprázat és a tudatlanság csak azért létezik, mert létezik a Megvilágosodás; amint a
Megvilágosodás nem létezik többé, éppen úgy véget ér a káprázat és a tudatlanság.
Ezért ne gondoljunk úgy a Megvilágosodásra, mint valamiféle "dologra", ami után
vágyakozunk, nehogy ez a gondolkodás akadállyá váljon. Amikor az elme, amely eddig
sötétségben volt, megvilágosodik, megszûnik és megszûnésével szertefoszlik az a dolog, amit
Megvilágosodásnak hívunk.
Amíg vágyakozunk a Megvilágosodásra, és minden módon igyekszünk megragadására,
addig a káprázatok még nem távoztak el mellõlünk; így tehát, ha követjük a Megvilágosodáshoz
vezetõ utat, nem szabad igyekeznünk a Megvilágosodás felé, és ha elértük a Megvilágosodást,
nem szabad arra törekednünk, hogy idõzzünk benne.
Ha elérjük az ebben az értelemben vett Megvilágosodást, ez azt jelenti, hogy minden, úgy
ahogyan van, maga a Megvilágosodás; ily módon addig kell követnünk az utat a Megvilágosodás
felé, amíg a világi vágyak és a Megvilágosodás eggyé nem válnak gondolatainkban.
Ha elértük a Megvilágosodást, nem szabad arra törekednünk, hogy idõzzünk benne. Vagy
felesleges ez a megállapítás, mert aki elérte, az nem akar idõzni benne, vagy még nem értem el.
Egy biztos, most olyasmit érzek, hogy minden az, méghozzá úgy, ahogyan van. Ha pedig minden
az, akkor nincs is megvilágosodás, ahogy karma sincs, ha minden karma. Na, hát akkor
mégiscsak megvilágosodtam, hiszen nincs megvilágosodás, és a nem létezõ megvilágosodásban
nem is törekszem idõzni.
Figyelitek, mekkora trükk ez? Eszméletlen! Tényleg csak akkor lehet eljutni, ha az ember
nem törekszik rá, pár éve rájöttem erre és akkor valamelyik kötetben úgy fogalmaztam, hogy
majd lendületbõl fogok begurulni a célba, és lám, el is feledkeztem róla, elmerültem hónaljig az
 84

életben, Réka kisfiával tütülgettem, Fruzsival operátorkodtam, és mire észbe kaptam, már meg is
történt, észrevétlenül.
Ti se várjatok ám csodát, angyali karok énekét, hullócsillagokat, meg bódhiszattvák
megjelenését. De még vízen járást sem. Pár éve azt is próbálgattam, jót nevetem is magamon
utána, hogy egyáltalán képes voltam azt hinni, hogy sikerülhet. Aztán álmomban sikerült, most
meg valahogy nem tûnik lényegesnek. Minden és mindenki lényeges, ami megint csak azzal
egyenlõ, hogy semmi, és senki sem az, én meg aztán végleg a legkevésbé.
A repülõtéri becsekkolás - tranzitvárós álmom után egy végrendeletet is írtam a
fiaimnak, hogy semmi cicó, szép csendben hamvasztassanak el, és rendeljék meg a
http://www.nsc.hu/ oldalon a légi temetést, a gazdagréti katolikus pap a Duna felett kiszórja a
hamvaimat, õk repülõzhetnek egyet, nem kell nekem sem sír, sem urna, még csak az hiányzik,
hogy valakik odajárjanak búsulgatni.
Ott leszek mindenkinek a szívében, aki emlékszik rám, és vidáman, mosolyogva, nem
szomorúan, de emlékezni sem kell, nem Arany Viktor a lényeg, hanem menni, menni Isten
országa felé, mást nem is tud az ember. Kitartani, ha elesünk újra felkelni, és menni, menni
tovább. Ez az egyetlen tanulsága és beavatása a könyvnek, ha van egyáltalán olyan bátor, lelkes
és kitartó valaki, hogy itt van most is velem az utolsó métereken.
Pedig szóltam, mondtam a XI. kötetben, hogy zûrös lesz, jobb nem folytatni, de a tiltott
gyümölcs az édesebb, ugye? Csak azért is, folytattad? Kíváncsi voltál mi? Kíváncsi Fáncsi!
Tudtam, hogy ez lesz a vége, mégis beleírtam a figyelmeztetést. Nem baj, így jó minden,
ahogyan van, látod észre sem vetted, és te is megvilágosodtál.
De ha most elkezded vizslatni magad, akkor szertefoszlik egybõl, mert ha létezik
számodra megvilágosodás, akkor maradnak a világi vágyak, és a tudat homálya, mint ellenpólus.
Ha ellenben csak mosolyogtál, és azt mondtad, na ez a lökött avi már megint cifrázza, inkább
iszom egy pohár kéknyelût, akkor valóban megvilágosodtál. Beugrató volt az elõbb, hogy
ráharapsz-e. Ha ráharaptál, és egyáltalán felmerült benned, hogy megvilágosodtál velem együtt,
akkor még odébb van számodra.
De ne keseredj el, hisz az elõbb vezettem le, hogy nincs is, érzékelhetetlen, és ha nincs,
nem is vesztesz vele semmit, ha soha sem érsz célba, mert a cél maga az út. Amikor erre rájössz,
akkor hagyhatod abba az utazást. Ugyanis ha utazó vagy, máris elérted a célod, és ezzel
feleslegessé vált maga az utazás. Hû, de bele lehet keveredni ezekbe a paradoxonokba, mint
kiscica a cérnagombolyagba, bizony!
De ez a célom, összezavarni titeket, hogy a káprázatot eredményezõ megrögzüléseitek
oldódjanak, ezt teszi Hamvas Béla is a Karnevál c. regényében, csak õ nem fedi fel, nekem is úgy
adták tudtomra. Én azonban Fruzsitól megtanultam, hogy lehet csomagolás nélkül is, így aztán
nem kertelek, nyíltan ködösítek, kolbászolok, kutymutyolok, keverek-kavarok, míg azt sem
tudod, fiú, vagy-e vagy lány.
Múltkor már annyira nem jutott eszembe semmi, amit írhatnék, hogy kínomban
kitaláltam egy szervezetet, a Nõk Áldozatainak Szövetségét. Még honlapot http://nasz1.extra.hu/
is készítettem Feinhold Kázmér néven, hogy ne tengjen túl Arany Viktortól a net. Egyrészt ne
csak a Nane folyjon a vízcsapból is, hogy a családon belüli erõszak a férfiakból áll, õk a
mumosok, meg egy kicsit ütköztetni akartam a véleményeket, hogy ne legyen olyan egyoldalú a
közvélemény. Provokáltam, egy vallásos közösség levelezõlistájára küldtem el, ahol nõk is
voltak, reméltem, hogy sikerül reakcióra bírni õket.
A fórum még nem indult be, de sikerült 2 nap alatt 50-60 látogatást elérni, ami kezdetnek
nem rossz. A Hitbenhatos honlapom is belendült, napi 300 látogató 2000 feletti kattintással, de
már nem dõlök be többé, nem tulajdonítom a könyvemnek, hanem inkább a közelgõ nõnapnak, s
a nõnapi versek terén lévõ szinte monopolhelyzetemnek.
 85

Ami érdekes, és egészen spontán fejlõdött ki bennem, az állatokkal való együttérzés.

Elfogadom, hogy létfenntartásunk miatt meg kell ölnünk állatokat, ezt meg lehet tenni
méltósággal, humánusan. Tartani is úgy érné meg õket, mert a húsuk is akkor finomabb, a
tömegtermeléssel a mennyiség nõ, de az árbevétel nem.
Nagyon zavar, és értelmetlennek találom az állatkerteket. Gyermekkoromban volt
Budapesten egy, aki zsiráfot akart látni, felutazott Pestre, megvolt a program. De ma már éjjel-
nappal megy a tévében a National Geographic és a többi adó, teljesen szükségtelen és értelmetlen
állatokat tartani, ráadásul presztízs lett az állatkert, Nyíregyháza, Veszprém, Debrecen, Miskolc,
ki tudja hány van már az országban.
Büszkén nyilatkoznak a vidéki állatkertben, hogy milyen ritka pingvinfajtát fognak
mostantól tartani, és hogy csak friss heringet, abból a 10-12 cm méretût fogyasztja. Hát megáll az
eszem, miért létszükséglet ez? Rengeteg pénz elmegy magukra az állatokra, már a vidéki
állatkertnek is külön szóvivõje van, ingyenélõk siserehada. Minden 300 lakosú falunak külön
polgármester és jegyzõ, minden városnak állatkert, amit állandóan fejleszteni kell, de ami a
legfontosabb, az állatok raboskodnak, szemmel láthatóan szenvednek.
Legalább a legméltóságteljesebb állatokat ne tartanák, elefántot a bölcsesség és erõ
megtestesítõjét, oroszlánt, mint a királyi, uralkodói princípiumot, közvetlen rokonunkat, a
majmot, a medvét, meg azokat az állatokat, amelyek csak szenvednek a mi kontinentális
idõjárásunktól. Viziló betonvályúban, zsiráfok télen egy magas épületben beszorítva, a fenséges
madarak drótkerítés mögött, egyszerûen szörnyû!
Hozzá még a képmutatás, hogy fajokat mentünk, ilyen-olyan program, de nem hagyják
békén szerencsétlen állatokat a vadonban sem, kábító injekciót lõnek bele, hogy megmérjék hány
kiló a tigris, mert a tudomány mindig mér, kiló és centi, súlyos koloncokat, jeladó nyakörveket
raknak rájuk, ami egy oroszlánon vagy gepárdon megalázó, és brutális, és teljesen szükségtelen.
Miért nem lehet szegény állatokat békén hagyni a vadonban, az állatkerteket szépen
bezárni, vagy minimumra csökkenteni, és a felszabaduló pénzbõl a kidobott, elkergetett,
szenvedõ kutyákat és macskákat rendezettebb körülmények között megtartani?
Annak idején egy gimnáziumi osztálytársam nem tudta elnézni, ami a sas szemébõl felé
áradt, éjszaka bemászott a Nyugati pályaudvar felõl és fogóval kifeszítette a ketrec dróthálóját,
hogy legalább a nagyragadozók szabaduljanak ki a fogságból.
A legbetegebb, legperverzebb módi a Discovery chanelen bemutatott sporthorgászat.
Elegáns yachtokkal kimennek a tengerre, profi felszereléssel felcsaliznak, kifárasztják, kifogják a
halat, majd képmutató módon megsimogatják, hogy lám, õk milyen jók, szeretik az állatokat, és
visszaeresztik a vízbe. Utána meg kezdõdik elölrõl, csalizás, kapás fárasztás, képzelje csak valaki
magát a hal helyébe, állkapcsában, vagy torkában a horoggal. Nem jókedvében ficánkol, amikor
kihúzzák a vízbõl.
Mert fogja ki, hálóval vagy horoggal, akassza le a horogról, vágja kupán, hogy ne
szenvedjen tovább a hal, és egye meg vacsorára egy szavam sincs ellene. De hobbiból,
szórakozásból kínozni, gyötörni a halakat, és ráadásul a simogatással még hamisan a jóakaró
szerepében tetszelegni undorító.
A bálnavadászatot sem tiltanám, így is kijátsszák a japánok kutatás címén. Korlátlan
mennyiségben engedélyezném a bálnavadászatot csónakból, kézzel dobott szigonnyal,
evezõsökkel, ahogy Ned Land a Verne regény szigonyosa is tette. Vashajóról szigonyágyúval
mészárolni, és motoros csörlõvel kényelmesen felhúzni nem engedném, aki ilyet tesz, egy
kötéllel húzzák át a hajó alatt, ahogy régen a lázadó matrózokkal tették. Egybõl beállna a
bálnahús ára és fogyasztása normális szintre, nem lehetne úton útfélen olcsón megvenni.
Igen, hát végsõ soron az empátia hiánya okozza mindezt, mert a legtöbben nem tudják,
mit cselekednek, eszükbe sem jut, hogy az állat mit érez, min megy keresztül. Az a lüke
 86

sporthorgász is meg volt gyõzõdve, hogy õ milyen rendes, mert megsimogatja a halat,
amelyiknek átszakította az állkapcsát a horoggal, és stresszelte fél órán keresztül, míg kihúzta.
Nincs rossz és nincs gonoszság, csak tudatlanság van. De az aztán van rendesen...
Fruzsira sem haragszom, olyan, mint egy valószínûtlennek tûnõ fura álom, és ahogy az
ébredés után az álomképek elillannak, úgy az õ emléke is halványul. Utólag visszanézve
számomra is érthetetlen, hogy voltam képes azt a hosszú menetelést végigvinni, a mai eszemmel
már nem tenném meg ugyanezt, de épp ez bizonyítja, hogy szükségem volt a tapasztalatra.
Olyan, mintha meg sem történt volna a tavalyi év, igazolja a régi slágert, csak a szépre
emlékezem….
Múlhatatlan érdeme van, mert mostanra kihozott belõlem egy princípiumot, amit eddig
nem tudtam megélni, a közömbösséget. Az összes volt szerelmemhez tapad, még ha nyomokban
is valamilyen emlék. Akár pozitív, akár negatív, de valamilyen érzelemmel gondolok rájuk, tehát
kisebb nagyobb mértékben még jelentenek valamit nekem.
Fruzsiról csak az üresség jut az eszembe, se vágy se harag, se lenézés, se megbecsülés,
csak a semmi. Annyiszor kavart fel, és olyan mélyen, hogy elpufogtattam összes patronomat vele
kapcsolatban, immunis lettem rá, érzéketlen, merev, és közömbös. Föld elem, ez az, ami hiányzik
belõlem, és most éledezik bennem, talán ha ezt megélem belül, nem lesz szükségem rá kívül a
testemben.
Gergõ meglátogatott, és csodálkozva nézte a tízéves korából származó jeleket, és csak
csóválta a fejét, hogy volt képes annak idején ezeket lerajzolni. Megmutattam neki azt a régi
jelét, amelyik egy magaslaton lévõ adótoronyhoz hasonlít, két kereszt a csuszka rajta, ahogy
felfelé halad az élete folyamán, és felhívtam a figyelmét a tornyon lévõ két jelentõs jelre,
amelyikbõl az egyiket sacc per kábé nemsokára el fogja érni.
Most betölti az életét a sziklamászás, mint hobby, a barátnõje, a saját lakás újdonsága, a
munka, a tervei, tengerentúlra készül, de ember tervez, Isten végez. A bal tenyeremben a
végtelen fektetett nyolcasa a jel, a jobban pedig a homokóra, ha úgy tetszik Egység és polaritás,
vagy Buddha szóhasználatával Megvilágosodás és világi vágyak, mely most válik eggyé bennem.
Néhány hét alatt lezajlott az áthaladás. Elég volt rágondolnom, képekben láttam belsõ
látással, hogy már egész közel vagyok a vízeséshez, már billenek lefelé. Egy jó hétig tartott amíg
kalimpáló tagokkal zuhantam a mélybe, és most lent vagyok és hullik a fejemre az „áldás”. A
szó mindkét értelmében így van, a képben ott vagyok a vízesés alján, zuhog a fejemre a víz, az
életben iszonyú erõvel jönnek az energiák a koronacsakrámra 24 órásan, és még ezen belül is
vannak idõszakok, amikor üvölteni tudnék a nyomástól, annyira erõs.
Az index fórumán megint rákezdtek a moderátorok, az egyik srác hozzászólásait
kitörölték, amit nekem írt, ezért újra beüzemeltem a Hitbenhat saját fórumát,
http://forum.sg.hu/forum.php3?azonosito=hitbenhat hátha sikerül életet lehelni bele és
függetlenedem az Index moderátoraitól. Az Internetto-n a topiknyitó maga moderálhatott, nem
volt központi moderáció, ezt a módit valami miatt nem hozták át az Index onnan átjött alapítói.
Örömet is szerzett egy nõnemû hozzászóló, azt írta, hogy olyan érzés számára a
topikomba jönni a fórumon, mint a fáradt madárnak egy hajóra leszállni a tengeren. Nõk napján
4.637 látogatóm volt 20.377, elõtte nap 3178 látogató 16.673 letöltéssel, talán nem csak a
verseket nézték meg, és nõ egy kicsit az oldalam forgalma.
Valamivel több olvasói levelet is kapok. Az a hölgyolvasóm, akivel szilveszterkor
leveleztünk, azt írta, a barátnõjével idézgetnek egymásnak a Hitbenhatból, szerinte hiánypótló
mû, és rengeteg tabut ledöntöttem vele. Hát tabudöntögetés volt rendesen, s õ még nem is olvasta
a XI. kötet végét és a XII.-t.
A neten találtam a hírek között egy hallucinogén gyógynövényt, szándékosan nem
nevezem meg, ami még legális, na gondoltam, utánanézek, hátha kipróbálom. Rákerestem, és
 87

találtam élménybeszámolókat, így aztán ez is kimarad, mert felesleges, én ugyanezt kábítószer

nélkül is megélem, miért költeném a pénzt rá, ráadásul azt írják, fertelmes íze van. Már régebben
is hívogatott egy fórumos srác kábszerpartira, de amit elmondott, azt én mind megéltem már
anyag nélkül, sõt még olyanabbakat is. 17 évesen egy amerikai hippi pártól kaptunk pár adag
LSD-t egy barátommal. Természetesen senki nem merte kipróbálni, én voltam a kísérleti nyúl,
emlékszem a hatására, hát jó sok pénzt spórolok meg, az biztos, és az LSD, vagy ez a másik
hallucinogén gyógynövény kezicsókolomot köszönhet annak az állapotnak, amiben vagyok.
Nem boldogság, eufória, ami átvált egy idõ után az ellentétébe, a letargiába, hanem
boldogságfeletti, nem poláris állapot. Csak az én módszerem másmilyen, nem instant, hogy puff
bedobjuk, és máris jön a hatás, éveket kellett végigszenvedni érte, váratlanul jöttek az élmények,
ellenben nincs függõség, nincs kínlódó, szenvedésekkel teli leszokás, hanem állandó repülés,
szárnyalás a jelenlegi végeredmény.

Lábam a Földön, fejem az égben, szívem középen.

Hídként hajlok szellem és anyag között.
Vándor, kelj át rajtam bátran,
Ne félj a szakadék fölött.

Kitekintés - belátás

S zokás szerint még be sem fejeztem az elõzõ fejezetet, már meg volt ez a fejezetcím, és csak
utólag derült ki, miért ez a címet adtam neki. Szójátéknak is jó lenne, de annál több. Nem
csak a ki és a be ellentétpárjáról van szó, hiszen van kilátás és betekintés is. Beszédes a
magyar nyelv, de ennél a kifejezésnél a német még jobban rámutat a lényegre.
Tekinteni einen Blick werfen (pillantást vetni) mondja a német, ebben benne van az
aktivitás, a kiáradás, a férfi princípium, belátni pedig Einsicht nehmen, azaz belátást venni, tehát
befogadó, passzív, nõi princípium. Egy fejezetcímbõl ellentétek egész sorozatát le lehet vezetni,
és most ez az aktuális téma, hiszen az ellentétek egyesülnek bennem. Olyannyira, hogy még az
Egység és a polaritás, az ellentétek világa is egyesül most.
Olyan leszek, mint egy igazi sarki vegyeskereskedés, ahol a liszttõl kezdve a lámpaolajon
át a gumicsizmáig minden megkapható. Persze a világ az igazi kincsesláda, a csodabolt, benne
van minden, csak meg kell látni. Nem véletlen, hogy egy alkalommal egy nagy raktáráruházként
álmodtam meg. Minden a látáson múlik, ezt Jézus is megmondta. Mt.6.22. ,,A test lámpása a
szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész
tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévõ világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!''
Mondhatjuk azt is, hogy az egész élet egy elnyújtott szemüvegpucolás, vagy szürkehályog
koptatás. Nagy áldás, ha az ember meg tud látni dolgokat, melyek más elõtt rejtve maradnak.
Lent voltam sétálni. A játszótéren egy 21 hónapos kislánytól kaptam egy ütött kopott
egyforintost. Nagy szó, mert a gyerekek ragaszkodni szoktak a tulajdonukhoz.
Vissza akartam adni neki, de nem kérte, így aztán megáldottam, hogy szálljon vissza rá
ezerszeresen a jószívûsége. A kis pénzdarabról eszembe jutott egy kamaszkori álmom. Még a
Szentkirályi utcában laktam a nyóckerben, jöttem felfelé a lépcsõházban, és elõször csak egy-két
2 forintost találtam a lépcsõn, majd ahogy jöttem felfelé egyre többet. Nagyon örültem a
felfedezésnek, mohón gyûjtöttem, és a végén annyi volt, hogy már el sem bírtam, már le sem
hajoltam érte, mert csak lecsorgott a többi, amit összeszedtem.
 88

Vagy 40 éve, hogy ezt álmodtam, és most ugrott be a jelentése. Ahogy az ember a
szellemiekben felfelé halad, úgy egyre több kincs hullik az ölébe, szinte nem is tud az ember mit
kezdeni vele. És hogy legyen benne még egy csavar, magával az álommal sem tudtam fiatalon
mit kezdeni, valami pénznyereményt vártam, és feljebb kellett jutnom azokon a lépcsõkön, hogy
visszamenõleg megértsem az álom üzenetét.
Hû, ha ezt mindenki megálmodná, megértené, ébren is érezné azt az örömöt és lendületet,
amit a sok pénz felszedése okozott, akkor bizony mindenki a lépcsõmászással törõdne, menne
felfelé az emeleteken, nem a földszint elsõ lépcsõjére tett lábbal lamentálna kényelmesen.
Mk.10.29. Jézus így szólt: ,,Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy
testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne
kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és
szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendõ világban pedig örök életet.
Ez mûködik, Jézus tanítása nem mesebeszéd, napi életemben tapasztalom meg az
igazságát, mégis kevesen mernek teljes szívvel beleájulni Isten országának a keresésébe. Szinte
érthetetlen, hogy miért, mert aki ezt elhiszi, annak ész nélkül bele kéne vágni, tehát a baj az
emberek hitével lehet. Hitbenhat, hitben hat…
Most a bálvány a család, a ház, a szántóföld, üldöztetés nélkül, mert az jujjuj, a nyugalom
és zavartalan kényelmes élet is bálvány, és közben meg reménykednek az örök életben, pedig
félszívvel nem lehet csinálni semmit, annál az ateista is elõbbre van. Közbevágott Pató Pál úr, ej
ráérünk arra még?
Pedig itt össze kéne kapnia magát most mindenkinek, nem lehet üldögélni a babérokon.
Akinek nem lesz olaj a lámpásában, amikor jön a võlegény, az bajban lesz! Mt.25.1-13. Az
okos és a balga szûzek története nem rémisztgetés, stresszelés, hanem figyelmeztetés a
pocsolyában való kényelmes dagonyázás befejezésére!
Megértek én mindenkit, én is dagonyáztam, míg a betegség fel nem ébresztett, de szükség
van arra, hogy mindenki ilyen hathatós eszközökkel ébredjen? Nem okosabb dolog és jobb is
magunktól kelni? Még a népnyelv is azt mondja, más kárán tanul az okos.
Van Jézusunk, van Örömhírünk, Evangéliumunk, vannak papjaink, boldog, megelégedett
keresztényekkel kéne telelenni a világnak, valami nagyon nincs rendben, ha körülnézek. Nagyon
kevés a jókedélyû ember, mindenki kívülrõl hajszolja a mennyországot, hogy a belsõ poklát
enyhítse, ahelyett hogy megteremtené magában, és annak hatására kívül is azzá lenne a világ,
hisz amint fent úgy lent, amint kint, úgy bent Hermész Triszmegisztosz igazsága is örök.
Akiben belül nincs rend, az hiába rendezkedik kívül, aki tisztátalan(nak érzi magát) hiába
takarít éjjel-nappal, aki belül boldogtalan, hiába hajszolja kívül az élvezeteket. Én most olyan jól
érzem magam, hogy nemigen rendít meg semmi. A fórumon beírta egy hölgy, hogy hiányzik
neki az elõzõ napi napsütéses derû.
Válaszoltam, hogy én meg észre sem vettem. Ha bennem belül süt a Nap, akkor kint lehet
borús, és esõs az idõ, nekem akkor is jó idõm van. Ennek kapcsán vettem észre, hogy fél éve egy
gramm nem sok, annyi nõ sincs körülöttem, mégis szinte abban a kellemes állapotban vagyok,
mintha párkapcsolatban lennék.
Mintha lenne valaki mellettem, aki megsimogat, aki fogadja a szeretetemet, fogja a
kezem tévé nézés közben, aki velem szuszog éjszaka. Sokszor beszélek is hozzá, és hallom a
hangját. Ezért nem is hajszolom, sóvárgom a párkapcsolatot, mert egyedül is meg tudom élni,
ráadásul biztos vagyok benne, hogy rövid idõn belül lesz, mert ha belül meg van, a külsõ is
igazodik hozzá. Akkor meg minek kapkodni?
Ez nem azonos azzal az önszuggesztióval, amit már valamelyik korábbi kötetben
elvetettem, hogy Frankenstein bébiként álomnõt rakok össze és azt a képzelgést erõltetem.
Nekem nem kellett semmi konkrét dolgot tennem ahhoz, csak felfedeztem magamban,
 89

észrevettem, hogy milyen jól érzem magam. Szellemi dolgokban nem lehet csalni, minden csak
akkor mûködik, ha az belülrõl jön.
Ma reggel érdekes és jelentõs álmom volt. Onnan tudom, hogy jelentõs, hogy közvetlenül
felébredés elõtt álmodtam, hogy könnyen megjegyezhetõ legyen. Öreg Johnny odafigyel ám a
részletekre is! Na, szóval az álom arról szólt, hogy a munkahelyen voltam, mint az utóbbi
idõben sokszor. Egy fõnök beszédet tartott, hogy dolgozni, dolgozni, és aztán elment. Ott volt
két láda, gondoltam elbírom, felemeltem a két nagy ládát és elkezdtem cipelni. Ha egyszer
dolgozni kell, akkor dolgozni kell.
Arra jött a nagyfõnök. Még örültem is magamban, hogy nálam a két láda, mert
megspórolok egy leszúrást, mégis azt kaptam. Indulatosan mondta, hogy ott volt két alacsonyabb
beosztású személy mellettem, láttam, hogy õk csak beszélgetnek, nekem õket kellett volna
irányítanom, velük kellett volna fejenként egy ládát elcipeltetnem, nem magamnak cipelni kettõt,
nekem az irányítás a dolgom.
Na? Jó kis álom, ugye? Világéletemben, már csoportvezetõként is, aztán
osztályvezetõként, ker.igazgatóként, majd cégvezetõként "jó" fõnök voltam, nem sanyargattam,
nem zsigereltem ki a beosztottaimat, sõt hamarabb megcsináltam magam valamit, mintsem
kiadjam másnak, és vele végeztessem el. Mindig elsõnek mentem be a munkahelyre és utolsónak
mentem haza, mert a fõnöki példamutatásban hittem. Lám, mégsem a "jó" fõnök a jó mindig...
Az álommal tökéletesen egybevág a testi tünetem, hogy második napja véres a székletem.
A vér az élet, a széklet a szükségtelen salakanyag, az élethez tartozót, nélkülözhetetlent tartok
salakanyagnak és ezzel életerõt veszítek. Pont ez a tünet jelentkezett Fruzsi mellett is, amikor
inkább magamra vállaltam a kapcsolat terheit, melyeket õ nem akart hordozni.
Most az alsó szomszédasszony õrjöngésére megint ilyen reakciót adtam, magam
igyekeztem beteg lábaimmal még óvatosabban járkálni, én akartam dupla terhet cipelni, holott
nyilvánvalóan õ lihegte túl a dolgot, õ fókuszált túlzottan felfelé, még az álombeli alá és
fölérendeltség is meg van, ha itt fizikailag is.
Gyakran hangoztattam, hogy embernek csak az állatok és növények felett adott hatalmat
az Isten, és idegennek éreztem egymástól a hatalom gyakorlását. Se mások felett nem akartam
uralkodni, sem magam felett nem tûrtem uralmat. Ez rendjén is lenne, az Egységben minden és
mindenki Egy, de megint ott vagyunk, hogy az egységben önmaga ellentéte a polaritás is benne
foglaltatik, a polaritásban elkerülhetetlen az alá fölérendeltség, ha Egységben vagyok, nem
utasíthatom el a polaritást sem.
Vagy ha azt teszem, fájdalmas és kellemetlen tünetek figyelmeztetnek rá. Micsoda
szerencse, hogy erre a szellemi útra léptem, Edit mellett most menetelhetnék a kórházba
„valagvizitre” ahogy egy volt kollegám mondta. Labor, vérvétel, vizelet, utána a hátsómban
turkálnának, proctológia a szakkifejezése, állítólag szörnyû, el is tudom képzelni.
Utána tabletták kilószám, vagy kemoterápia, ha netán vastagbéldaganatnak nézik, esetleg
szabdalkoznak, hiába szabadkozom, (szójáték, remélem figyeltek) és akkor kés alá kerülök,
kivágnak fél métert a beleimbõl, mint volt apósomnak tették, hát mindez nem hiányzik nekem,
köszönöm szépen, nem kérek belõle.
Pedig nem könnyebb utat választok, mert önmagammal, árnyékvilágommal kell
szembesülnöm, és sokak szemében a bélmûtét is kívánatosabb annál. Csak úgy sajog a
kipufogóm gyerekek, ahogy errõl a témáról írok! De nem baj, már vérzett Fruzsinál is, majd
szépen elmúlik, mert rájöttem az üzenetére. Jézus élete és tanítása megmutatta, hogy a kettõ
mennyire egy, hiszen Úr is volt, szolga is volt, nála sem lehetett a kettõt különválasztani.
Neki adatott minden hatalom Égen és Földön, le tudta szidni tanítványait, de a lábukat is
meg tudta mosni. Nem azzal lesz az ember Jézus követõje, hogy csak a lábmosás területén
 90

buzgólkodik. Nem két keresztet kell cipelni, másokat is kell irányítani, pont a keresztcipelésre is,
az is felér egy jó kis kereszttel, de még mennyire!
Jó dolog, hogy az ember erõs, és két másik terhét is el tudja cipelni, elsõ látásra szép
dolog, de ha belegondolunk ezzel elvesszük a másik fejlõdési lehetõségét, hisz teher alatt nõ a
pálma. Aki nem cipel, nem kerül terhelés alá, az soha nem erõsödik meg! Már majdnem a
keresztény ideált, a helyettesítõ áldozatot készülök bemutatni, pedig rájöttem már, hogy
mindenkinek meg kell fizetni mindenért az árat!
Fruzsival való éttermi álmom, és a mostani ilyen értelemben egybevág, a tünetek
figyelmeztetõek, nincs más hátra, csak elõre, állj a sarkadra Arany Viktor! Ez mondta már 1994-
ben is a bensõ hangod! Csak aki magát is szereti, azt tudja más is.
Elmentem a Lidl-be, vettem pár doboz garnélarákot, mert akcióban 30%-kal olcsóbb,
gondoltam még a fiaimnak is jut belõle. Hazafelé egy kutyás hölgy megállított, hogy látja rajtam,
milyen akaraterõm, és hitem van, ahogy tolom nap mint a nap a rollatort és manõverezek,
amennyire csak tudok. Jól esett egy kis visszajelzés.
A boltban is megszólítanak, hogy segíthetnek-e valamit, elõre akarnak engedni, vad
idegen spontán megsimogatja a hátam. Maguktól megállnak az autók, ha látják, hogy át akarok
kelni az úttesten. Egy ideje szinte tendencia ez, ahogy Jézustól is átvette egy darabig cirenei
Simon a keresztjét, úgy én is kapok segítségeket, könnyebbségeket, egy kis gyöngédséget,
szeretet, ami nagyon jól esik. Sokszor egy apróság is úgy fel tud vidítani, a fórumon a
topikomban az egyik lány úgy szólít, avika.
Na tehát, közben haza is érkeztem. Amint benyitottam a lakásba, megcsapott a
rózsafaillat, amit tegnap párologtattam. Amíg otthon voltam, már hozzászoktam, és nem éreztem,
de ahogy elmentem és visszajöttem, újból érzékelhetõvé vált. Hû, de finom illat, mondtam
magamban, és ekkor beugrott, hogy nagyon sokat gondolkoztam már a Teremtés könyvén, hogy
volt, mint volt, miért úgy volt, ahogy volt.
Sokan arra fektetnek hangsúlyt, hogy szabad akaratunk volt, szót kellett volna fogadni
Istennek, nem kellett volna enni arról a fránya fáról, de pont a népnyelv ad egy másik aspektust.
A bölcs népnyelv azt mondja ugyanis, hogy a tiltott gyümölcs édesebb!
Ha ez ma köztudott, mennyire tudhatta Isten is, amikor felhívta a figyelmünket, arra,
hogy melyik fáról ne együnk. Szemantikai értekezés tárgya lehetne, hogy tiltás volt, vagy
felszólítás, de a lényegen nem változtat, ha csak eltanácsolnak minket valamitõl, az is hasonló
hatást vált ki, mint a tiltás. Tehát, tudom, ez zárkányos, ingoványos talaj, és spekuláció, de azt
mondom, lehetett abban egy provokáció is, és a mai élményem adja meg az indítékát, hiszen a
lakásba visszatérvén jobban éreztem magam ugyanott, mint amikor elhagytam.
A tékozló fiú is jobban örül, amikor hazatér, és boldogabb, mint amikor elment. Földi
életünknek, szenvedéseinknek, kínlódásainknak értelme van, és pont ezek miatt tudjuk majd még
jobban értékelni azt a helyet, az Atyai házat, ahonnan egykor eljöttünk. Kahlil Gibrant idézem
ismét, minél mélyebb árkot hasít lelketekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek
képesek.
Ezért ne keseredjünk el a gondokon, bajokon, problémákon, mert teher alatt nõ a pálma,
és a holnapi Nagypéntekre gondolva ez azt hiszen különösen aktuális. Úton vagyunk hazafelé,
menni kell mindig tovább, kicsit meg lehet állni, ha már nagyon fáj a láb, de végleg nem.
Lebegjen elõttünk hogy, oka van, célja van az anyagvilágba, a polaritásba tett vándorutunknak,
és amennyire kellemetlen az út porát szívni, olyan gyönyörteli lesz majd a rózsaillat élménye,
amikor igazi otthonunkba lépünk.
 91

Elmúlt egy év

E lmúlt egy év, hova tûnt a szép tavasz, hajnali szél, ez elsõ rügyezõ ág, a találkozás? Egy
év elmúlt, hova tûnt az édes nyár, szép szerelem, a forró éjszakák, ígéretek? Elmúlt egy
év, hova tûnt a fáradt õsz, sokszínû táj, a hulló csillagok, a búcsúzás? Nagyon szerettem
Koncz Zsuzsa dalait, e számát pedig különösen.
Pár nap híján egy év telt el azóta, hogy Fruzsinával pontot tettünk a dolgok végére. Nem
is tudom, hogyan számoljak be az elmúlt idõszakról. Lehetne egy külön kötetet is keríteni belõle,
meg pár mondatban is el lehet intézni. Ami nagyon örömteli, hogy javult az életminõségem, több
életterületen javulás következett be nálam. Már az is elõfordul, hogy 7 óra elõtt felébredek, volt
már 5.42 is, mondjuk az kicsit korán volt, és már arra kell gondolnom, mivel töltöm ki a
rendelkezésemre álló idõt.
Sok problémát, szenvedést okoztak életemen az éjszakai felkelések, a legrosszabb
idõszakomban éjszakánként 8-10 alkalommal kellett felkelni folyó ügyek intézése céljából. Ez a
szám egy éve 5-6 körülire csökkent, kb. 3 hónapja 4-nél állapodott meg, egy hónapja hurráztam,
hogy csak kétszer kelet fel éjjelente, és most ott tartok, hogy már 5 vagy 6 napja csak
egyetlenegyszer. A trend nyilvánvaló, és mutatója annak, hogy rendbe jönnek a dolgaim.
Kiégett a fürdõszobában egy izzó, hátradõltem az ajtófélfánál, hogy fel tudjak nézni, hát
mit látnak szemeim, anyóca otthagyta egy bizsu karkötõjét, amit a munkához viselt. Átfutott a
fejemen, hogy két sor kíséretében elküldöm neki, de az is bevillant, hogy mennyire hangsúlyozta,
senki sem tudja túltenni magát rajta, és ha elküldöm, ebben is önmaga igazolását látná. Fogtam
és szépen kidobtam a szemétledobóba, elég volt nekem, hogy a többi cuccát duplán kellett
anyukájához elküldenem. Már egy éve, hogy nincs, de még mindig tudok örülni neki.
Vidáman ébredek, nincs már bennem az a régebbi ólmosság, mélyen alszom, de amikor
felébredek, mindig valami vidám dolog jut eszembe, és nevetgélek rajta. Bolond beszél magába,
mondja a népnyelv, de egyáltalán nem zavartatom magam ezen. Nem tudom pontosan az idejét,
talán már tíz éve is van, hogy utoljára nyújtózkodtam reggel ébredéskor. Apróság, nem
egetrengetõ, de a sok apró jel mind egyfelé mutat.
Rengeteg tartalmas álmom volt megint. Egy nagy lakásban voltam egy csomó idõsebb
személy társaságában, akik folyamatosan meghaltak egymás után. Az életben maradottak közül
valaki azzal foglalatoskodott, hogy úgy állítsa be õket, mintha élnének. vagy fotelbe ültette õket,
vagy ha álltak kitámasztotta õket, ruhájukat cérnával kifeszítette a látvány végett. Elegem volt
már a halottakkal való együttlétbõl, hívtam a temetkezési vállalkozót, hogy vigye már el õket.
Az ember élete során számtalan szerepet játszik, alszemélyiségeket alakít ki. Gyermek,
iskolás, barát, udvarló, rokon, beosztott, fõnök, közszereplõ, szülõ, stb. Ahogy az ember a
szellemi fejlõdés során mindinkább megtalálja valódi énjét, a szerepeket megtestesítõ
alszemélyiségek "meghalnak", az ember nem szerepeket játszik, hanem önmagát adja minden
helyzetben. Kívülrõl nézve még élhet a látszat, néhány szerep ideig-óráig életben maradhat, de
hosszú távon halálra vannak ítélve, mert minden újjászületés ára egy azt megelõzõ megszûnés,
halál.
Volt két álmom, ami a párkapcsolatokkal függött össze. Az egyikben egy személyautót
vezettem, jó gyorsan haladtunk, a gond az volt, hogy egy utasnak már nem jutott hely, így
potyautasként az ölembe ült. Egy darabig igyekeztem elviselni, és mögüle vezetni, de a feje hol
jobbra, hol balra bicsaklott. A felsõ teste ide-oda imbolygott, mert aludt és emiatt hosszú
pillanatokig nem láttam az utat, ami gyors haladásnál veszélyes volt. Idõnként le is sodródtam az
útról, és csak heves kormánymozdulatokkal tudtam az autót visszahozni az útra, végül amikor le
 92

is tértünk az útról egy mellékútra, akkor lefékeztem, és azt mondtam, kifelé, így nem megyünk
tovább.
Érdekes volt ennek az üzenete, mint férfinek, nagyon jól esett kényeztetni, ölben vinni az
általa szeretett hölgyeket, mégis úgy néz ki, hogy ez a szellemi úton haladástól vonja el a
figyelmet. Még külön tetszelegtem is abban, hogy a párkapcsolaton belül szellemi táplálékot is
adok a szeretett hölgynek, de fõleg a következõ álom vetületében ez vakvágánynak tûnik.
Volt egy kis babakocsink a párommal, azt toltuk fel egy magaslatra, hol mindketten, hol
felváltva, hol egymást, hol az ölembe ült, és lábbal toltuk fel magunkat együtt, míg végre nagy
nehezen felértünk. Ott megtankoltunk rengeteg finom élelmiszerbõl, szatyrokba raktuk, annyi
volt, hogy alig bírtuk, ráakasztottuk a babakocsira mindenhová, meg magunkra, és ölbe is
vettünk belõle, beleültünk a babakocsiba, gurultunk lefelé, és vittük a táplálékot sebesen lefelé
azoknak, akik szûkölködtek ennivalóban.
Kézenfekvõ a magyarázat, a párkapcsolatom több lesz párkapcsolatnál, szellemi társ lesz,
akivel együtt töltjük be küldetésünket. Hédi lehetett volna ilyen, õ nagyon egy húron pendült
velem, de hát ki tudja miért kellett úgy alakulni a dolgoknak, ahogy alakultak. Egy másik
álmomban egy hatalmas kondér finom levest fõztem. Szerveztem egy csomó embert, hogy jobb
lehetõség híján egy-egy bögrében vigyék le apránként a rengeteg levest a lentebbi szintekre.
Ugyanis egy ház legfelsõ szintjén voltam. Sokan azonban ott álldogáltak a kondér mellett és
rögtön kiitták, amit töltöttem nekik, ahelyett, hogy másoknak vitték volna. A leves a szellemi
táplálékot jelképezi, ami nem jut el oda, ahová szeretném. Nem jó érzés, kár, hogy nem adják
tovább, de túl teszem magam rajta.
Volt egy egészen hosszú kalandos álmom. Volt egy hatalmas gyönyörû, csillogó, villogó
szálloda, ami a nagyapánké volt. Nagypapának nagyon sok unokája volt, és meghívott minket,
unokáit a szállodájába. Minden üveg, márvány, gránit, krómozott acél, és bársony. Az volt a
program, hogy meg vagyunk hívva, de összekötve a kellemest a hasznossal ki is takarítjuk
nagypapa szállodáját.
Hatalmas szálloda volt, de rengeteg unoka, így egész nap dolgoztunk és kész lett.
Nagypapa mindig megmutatta, mit kell, hogyan kell csinálni, utána elment, és mi folytattuk.
Másnap reggel, amikor felébredtem, lementem a többiekhez, páran bizonytalanul ácsorogtak és
nézték a nagypapát, aki egy spaklival kaparászva lyukat mélyített a márványba és a finom port,
ami a csiszoláskor keletkezett, a nyelvével nyalta fel. Így mutatta meg az aznapi munkát és
elment, hogy mi akkor kezdjünk dolgozni.
Nekiálltam én is ímmel-ámmal, de lázongani kezdett a lelkem, mert nem hogy reggelit
sem kaptunk, még vizet sem, és étlen szomjan kell sziszifuszi munkával a követ csiszolni, meg a
port is felnyalni, hogy még szomjasabbak legyünk, visszásnak tartottam a nagypapa
szállodájának glancolását, és éreztem, sejtettem, hogy nagypapa a lenyalt hajával, krémszínû
öltönyében már jól bereggelizett, és csak megmutatta nekünk, hogy mit csináljunk, aztán elvonult
valahova, de nem dolgozott velünk, csak ki akarja használni a jóhiszemûségünket.
Elhatároztam, hogy fellázadok, szóltam a mellettem lévõknek is, és amikor nagypapa
nyájas, mézesmázos, kétszínû mosollyal visszajött, hogy ellenõrizze, elkezdtük-e már a munkát,
akkor összeszedtem az erõmet, és felkiáltottam. - Nem dolgozunk, nem vagy te a nagypapánk,
csak ki akarsz használni minket!
Hatásos volt a szónoklatom, az ott lévõk mögém álltak, szinte egyfajta Spartacus lettem.
Elkezdtünk vonulni, de más csoportok már nem csatlakoztak hozzánk, igyekeztek
elbizonytalanítani minket, õk nem merték felvállalni a nyílt lázadás kockázatát, gondolták,
nagypapával nem jó szembeszállni. Esetleg ha gyõzünk, mint lázadók, akkor hozzánk állnak, de
egyelõre maradnak a biztosban, nem szegülnek ellen nagypapának. Nagyon ellenszenves volt ez
a viselkedés, haragudtam rájuk.
 93

Nagypapa ravasz volt és gonosz, mosolygott rám a többiek elõtt, de meg akart ölni.
Egyetlen adu volt a kezemben, egy gipszlenyomat, amin valamilyen írás, vagy kézlenyomat volt,
ami valamit bizonyított, amire nagypapának szüksége volt, és azt is vissza akarta szerezni tõlem,
ezért üldözött, én meg menekültem elõle. Beléptem a liftbe, és épp azon gondolkodtam, hogy
felfelé meneküljek, vagy az alagsorba, amikor felébredtem...
Rögtön tudtam ébredés után, hogy mit jelent az álom. A szálloda átmeneti szállás,
számunkra a testünk, a Föld, az anyagi világ, melyet az anyagias szellemiség, a Mammon igazgat
és birtokol. A felébredt ember felfedi a Mammon titkait, nem szolgálja tovább, de ezáltal
ellenségévé válik, és a Mammon üldözi.
Egy álmomban börtönbe vonultam, de nem voltam rosszkedvû, sem stresszes, mert nem
kényszer hatására, hanem önszántamból mentem. Láttam, hogy nehezen bírják a bentiek a
börtönéletet, gondoltam erõt öntök beléjük azzal, hogy én jobban viselem a bentlétet, meg
nagymamám is ott volt, rajta is akartam segíteni. Tudtak belõlem meríteni, mert nagy volt a
lelkierõm, derûs voltam, átláttam a börtönélet törvényeit, buktatóit, és végig azzal a tudattal
voltam bent, hogy ez csak átmeneti, és innen egyszer kiszabadulok. Kellemes volt ez az álom,
most már tudom, hogy nagymamám is szerepet játszott a leszületésemben.
Ildivel is álmodtam, mindketten villamosvezetõk voltunk. Amikor leszálltam a
villamosról pihenõre, õ következett volna, de nem ment vezetni, nem volt kedve. Sajnáltam,
hogy lemarad róla. Hát bizony, tényleg kár, de késõ bánat, eb gondolat. Ildi nem csak lelki,
hanem szellemi társam is volt, de másokat magával vinni, vezetni csak lehetõség maradt számára.
Ma épp a piacról tértem hazafelé, finom kis lila pereszke gombával, amikor próba
szerencse jelleggel benyúltam a levelesládába. Egy géppel címzett feladó nélküli borítékot
találtam benne, majdnem kidobtam, hogy reklámküldemény, de láttam a kézzel ragasztott
bélyeget is, hát gondoltam, egye fene, átfutom, hogy mit akarnak tõlem. Ez állt benne:

Szia,
Nem szoktunk levelezni, de a boltban jártamban megláttam a könyvedet az egyet fizet
kettõt kap akció keretében. És errõl eszembe jutottál. Otthon megkerestem a neten, és
beleolvastam az utolsó két részbe.
Van benne néhány tárgyi tévedés. Például az, hogy Ildi a titokzatos megbízó, de ha nem
õ, akkor én, vagy ha nem én, akkor Szilárd. Nevetséges!
Ildi tõled tudott arról, hogy a könyved újra a neten van, én Ilditõl, Szilárd pedig szerintem
senkitõl sem tudja, hogy egy könyv mellékszereplõje, mert Ildi másnak biztos nem mondta el.
Ildi férje Géza, (aki nem azonos Józsival, a kollégájával, aki már nem a kollégája) pedig azt sem
tudja, hogy „létezik” Arany Viktor.
Ildi 2006-ban elkötelezte magát (mint ahogy a mellékelt fotókon látható).
Ildi meggyõzõdése, hogy nem volt semmilyen zaklatód. A rágalmazó mailt csak azért
írtad neki, hogy felhívd a figyelmét arra, folytattad a könyvedet, amiben jól lealáztad. Tudasd
vele, fent van a neten, bárki elolvashatja. Keresse meg õ is, és olvassa el. De ezt nem akartad így
nyíltan megírni, ezért kitaláltál egy „zaklatásos” kerettörténetet. Amihez hasonlót eddig csak
gyenge kalandfilmekben látott. Ugyanolyan pitiáner alak vagy, mint Szilárd. Eszében sincs
elolvasni, nem fog marhaságokon bosszankodni. Szóval valahol a saját környezetedben kellett
volna keresned az állítólagos megbízót.
Mindenesetre érdekes, hogy Ildi egy szóval sem említette, hogy azóta is kapott tõled
maileket. Úgy látszik, valami miatt nem tartotta fontosnak, de az is lehet, hogy meg sem kapta.
Mint ahogy nem tartotta fontosnak megtartani az ajándékaidat sem. Tudtommal eladta
törtaranyként.
 94

Szia: Mirjam

Na jó kis levél. Mirjamnak még a bögyében vagyok, nem tette túl magát rajtam. Mirjam
több mint 5 évvel a megjelenés után még a boltban látja a Hitbenhatot, egyet fizet kettõt kap
akció, amilyen könyvpiacon sosincs, és nem is volt, mert minek valakinek egy könyvbõl kettõ?
Informatív jelleggel elküldi Ildi esküvõi fotóit, hogy csillapítsa háborgó lelkemet vele. Ilyenkor
még az én durva lelkem is elérzékenyül, hogy mégis van emberi segítõkészség és szeretet ebben
a rideg, elidegenedett világban.
Ildi jó házasságot kötött, elsõ házas Marsához, és ebbõl adódó tüzes, férfias
temperamentumához jó kiegészítõ az idõsebb, alárendelt testtartásban lévõ férfi, aki láthatóan
iskolázott ember. Ildin valami földöntúli eufórikus boldogság látszik, gyönyörû az arca, szinte
kamaszos a frizurája, hermelinprémet és bíborszínû palástot utánzó gyönyörû estélyi ruhában
pompázik a fotón, királynõi méltóságot sugároz, csak épp király nincs mellette. A jellegtelen,
szürke férj azonban még jobban kiemeli Ildi ragyogását.
Arctalan, de Ildinek nem kell féltékenykednie, hogy valaki lecsapja a kezérõl. Sótlan, de
Ildi egyéniségét mindig csodálni fogja, viccein nevetni fog, Ildi nem fogja buta libának érezni
magát mellette. Láboshoz, fakanálhoz nem nyúlt még, de Ildi minden fõztje királyi étek lesz
számára. Verset nem fog írni neki, de kárpótolja majd virággal. Veszekedés nem lesz köztük,
mert mindent rá fog hagyni Ildire. Idilli állapot. Valamit valamiért, nyugalom és unalom, vagy
eseménydússág, és izgalom. Kényelem és stagnálás, vagy strapa és gyorsabb fejlõdés.
Ki tudja, mi rejlik egy ember lelke mélyén párválasztáskor? Vajon én milyen tudatalatti
hatások mentén kerestem a párjaimat? Meg kell állapítsam, mellettem nem volt ilyen gondtalan
és elegáns. Igaz, akkor küzdelmes idõket éltünk, elsõ levele írásakor romokban hevert, elõször fel
kellett építeni lelkileg. Aztán végig kellett vinni a válását, a támadásokat, a kiborulást
Veszprémben, az álláskeresést Kecskeméten, a bizonytalanságokat, izgalmakat.
Bakancsban és farmerben járt dolgozni, és nem volt lehetõségünk apránként összeszokni,
hanem fejest ugrottunk az együttélésbe, majd az elsõ komolyabb súrlódásnál elvéreztünk.
Beigazolódott a sejtésem, hogy kollégájával nem maradnak meg egymás mellett, az túl kevés
összetartó erõ, hogy a régi párját akarja az ember móresre tanítani.
Ildi bölcsen tette, hogy beolvasztatta a tõlem kapott ajándékot, a múlt nem létezik, nincs
többé, le kell zárni, és ajánlatos a múlttal kapcsolatos tárgyaktól is megszabadulni, én is
kidobtam minden tõle származó tárgyat. Mirjamot meg csókoltatom, 7 éve már, hogy Ildit átvitt
értelemben elhódítottam tõle, lépjen már tovább, ne eméssze magát rajtam. Ildi pedig legyen
boldog, ha meg van élete férfia. Sõt, nem is boldog, boldogságfeletti, érezze úgy magát, mint én,
ne függjön mástól a boldogsága, hisz akkor lesz igazán szabad.
Magunk közt legyen mondva, amint befejeztem az írást, felhívtam Anitát, hogy
elmeséljem neki. Kérte, hogy mutassam majd meg Ildi esküvõi képeit, de addigra már a
szemétledobóban landolt, ahol Fruzsi karkötõje. Így is amint bejeztük a beszélgetést, patakzani
kezdtek könnyeim, és elsirattam régmúlt szerelmünket végleg és utoljára. Ildi nagyszerû nõ,
nagyon szerettem, és nagyon sajnálom, hogy így alakultak közöttünk a dolgok.
Feltettem az illatpárologtatót tömjén illattal, elképzeltem, hogy a tömjén magával viszi a
mennybe egykori szerelmünk energiáit, hogy ott feloldódjon az Egység nagy tengerében.
Szívcsakrám környékén kellemes nyomást és melegséget éreztem, beállt az egyensúly vágy és
elengedés, sértõdöttség és szeretet, bánat és öröm között.
Érett vagyok egy teljes értékû új kapcsolatra. Magamért és a jövendõbelimért, nem azért,
hogy volt szerelmeimnek küldözgessem a fotókat róla, és azzal igazoljam magam elõttük.
Amikor elválásunk után beléptem három napra a társkeresõbe, rám mozdult egy veszprémi nõ,
 95

gondolkoztam is rajta, hogy Ildit mennyire bosszantaná, ha összefutnánk az Intersparban, de

elvetettem a dolgot, mert olcsó, méltatlan gesztusnak tûnt.
És még mindig nincs vége gyerekek, még mindig jön egy meglepetés. Kisírtam magam,
leírtam gyorsan ezt a részt, és ahogy megfordultam, tekintetem az asztalra vetõdött, és
megláttam, hogy a borítékot elfelejtettem kidobni. Megnéztem a feladóbélyegzõt, hát majd
megszakadtam a nevetéstõl, Iramszeg volt, a Veszprém melletti kis falu, ahol Ildi
munkahelyének egy kirendeltsége van, és ahová visszaköltözésekor került. Mirjam bent dolgozik
Veszprémben köztisztviselõ, enyhén szólva nem életszerû, hogy kibuszozzon Iramszegre egy
levelet bedobni, és azt ne merje kézzel megcímezni, az õ kézírását még sohasem láttam, annál
szembeötlõbbek lennének Ildi betûi.
Már elsõ pillantásra feltûnt a gépi címzés, az babrál egy csomót, hogy begépeljen egy
címet, kinyomtassa, majd levagdicsálja az A4-ees oldalról, és felragassza a pici borítékra, aki
nem akarja, hogy felismerhetõ legyen a kézírása. Ehhez nem kell Sherlock Holmesnak lenni,
hogy észrevegyem. Nagyon átlátszó manipuláció ez.
Ildinek nem erõssége a konspiráció, ez az egész, ahogy Mirjam nevében megírta, hogy õ
a könyvet nem olvasta, és senki más nem olvasta, Szilárd sem, meg a tõlem kapott ékszerek, az
esküvõi fotók, nagyon átlátszó, akár a kisgyerek, aki kijön a spejzból, és édesanyjának azt
mondja, én ám nem ettem a lekvárból. Ezek szerint a Miriam név alatt küldött korábbi levelek is
tõle származnak, melyek taglalták, hogy Ildi milyen boldog és én nem érdemeltem meg õt.
Gondolhattam volna már akkor is.
Rájöttem a turpisságra, de képtelen vagyok haragudni Ildire, inkább sajnálom, mert ezzel
az akcióval hiteltelenné tette azt az állítását, hogy õ már rég lezárta a múltat, hiszen még mindig
rajtam kotlik. Fütyülök rá, hogy ki zaklatott, és hogy ki bízta meg a feladattal. Most az a lényeg,
hogy a piacon vett erdei gomba kint párolódik és nemsokára megmelegítem a tegnapelõttrõl
félretett finom birkagulyást. Elõvigyázatlanul a munkahelye melletti postán adta fel a levelet, és
nem kérte meg egy kolleganõjét, vagy barátnõjét, hogy címezze meg az õ kézírásával. Az ördög
a részletekben rejlik, der Teufel steckt in den Details. Bárki is írt, Dale Carnegie bölcsessége
vonatkozik rá, minden kritika egy burkolt bók, döglött kutyába nem rúg senki. Amíg így vagy
úgy rúgni akarnak belém, addig fontos vagyok nekik.
Néhány nappal késõbb belehelyezkedtem Ildi lelkébe, átéreztem az érzelmeit, és
meghatódtam, sírásra késztetett az emberi nyomorúság, mert szörnyû dolog, hogy 5 éve
szakítottunk, már a második kapcsolatát tapossa, férjes asszony, és mégis velem foglalkozik,
ahelyett, hogy boldog lenne. Mennyi ilyen van? Mérhetetlen sok a szenvedés a Földön, mikor
lesz már vége? Azt kéne megértenie, hogy õ nem velem, hanem saját démonaival harcol.
Én is megharcoltam, megszenvedtem, de rájöttem, hogy nem Ildi bántott, hanem õ az
általam meg nem élt princípiumok hordozója volt. Ildi nem élte meg teljes mélységében a
szenvedést, pótlékként hamar elfogadta a kollegája udvarlását, rádumálta magát, hogy szerelem
nélkül még boldogabb lehet, és sajnos most ez ütött vissza neki. Semmit nem lehet elspórolni, a
világ így van kitalálva, másként nem lenne igazságos.
Ha igaz, hogy új férje nem tud rólam, az sem szerencsés, nekem beszámolt az elõdeimrõl,
és meg is könnyebbült tõle. Ha a férje elõtt titkai vannak, azok csak azt eredményezik, hogy azok
elõbb-utóbb kiderülnek, és csak megmérgezik a vele való kapcsolatát is. Minél inkább el akar
valamit titkolni az ember, az annál inkább felszínre kerül. Amikor Edit elõl bujkálva
imaköröztem, akkor megtapasztaltam ennek az igazságát.
Álmodtam is vele, legalábbis utólag úgy gondolom, mert csak egy arctalan alak volt,
akivel egy ringben harcoltam. Nem volt ez életre-halálra menõ küzdelem, csak tessék-lássék
tartottam elõre a kezem, hogy védekezzek, de azt is csak lagymatagon. Szólt a gong, szünet
következett, és a harcostársam nekiállt enni, hogy minél több erõt gyûjtsön a végsõ harcra. Én
 96

nem ettem, sõt azt is láttam, hogy az a hús, meg kolbász, amit magába tömköd, romlott, és nem
hogy erõsebb lesz tõle, hanem teljesen legyengül.
A romlott táplálék a harag, meg a kötõdés, hogy nem tud elengedni. Én már kétszer
voltam teljes szívembõl szerelmes, elengedtem Ildit, és nem haragszom rá. Még ha õ is volt Réka
elvesztése mögött, csak jót tett vele, mert akit így el lehet fordítani tõlem, az csak menjen, csak
nyertem vele, hogy nem éltünk hosszabb ideig együtt.
Kár, a villamosvezetõs álomból is az derült ki, hogy szellemi vezetõ válhatott volna
belõle, Ildinek van érzéke a spiritualitáshoz, csak át kéne lépni végre az árnyékait. Fel kéne
hagynia a kivetítéssel, hogy a külvilág a rossz, õ a jó, pitiáner férfiak, akik nem érdemelték meg
õt, áldozatszerep, és fel kéne ismernie, hogy minden gondjának eredõje és megoldása is
önmagában van.
Ahogy boldog is csak akkor lesz igazán, ha azt belül, magában megtalálja. Jöhet arra még
bónuszként a külvilágból valami, de amíg belül nincs, és kívülrõl próbálja megszerezni, addig
ugyanúgy elveszíti, ahogy én is elvesztettem minden kapcsolatomban. Ki meg akarja szerezni,
elveszíti azt, ki elveszíti, megnyeri azt. Mt.16.25. nagy igazság.
Azt kéne megértenie, hogy senki nem alázhat meg senkit, mindenki csak önmagát
alázhatja meg. Ha bárki mond nekem, vagy ír rólam valamit, ami igaz, az együttrezeg az
igazságérzetemmel, és azzal, hogy elfogadom magamban, összhangban vagyok önmagammal.
Lett légyen az bármi, azt mondom, igazad van.
Ha valaki olyat mond, vagy ír, ami nem igaz? Akkor arra még csak nem is reagálok, mert
lepattan rólam, mint a falra hányt borsó. Edit hiába mondta, hogy Böbe halálát vágyom, mert
Isten talpnyalója vagyok, és tini lányoknak leimádkozom a bugyiját, Ezüst Viktória hiába írta,
hogy perverz, elmegyógyintézetbe való hamis próféta, és Ildi is hiába írt rólam dolgokat a
levelében, ami nem ingem, nem veszem magamra.
Fájni mindig az fáj az embernek, az sérti, arra reagál, az ellen harcol, amit õ maga is
igaznak tart, de elítéli, nem fogadja el magában. Sosem a „sértés” fáj, hanem az önszeretet
hiánya, az önmagunk feletti ítélkezés, mert annak a húrjai pendülnek meg bennünk.
Pornószereplõk szokták hangsúlyozni, hogy õk nagyon monogámok, meg nagyon
szégyenlõsök, Monique Couvet felháborodottan nyilatkozta a televízióban, hogy tisztességtelen
ajánlatot kapott, és természetesen mûvésznõnek kellett nevezni. Politikusok indítanak
rendszeresen becsületsértési pereket rágalmazásért. A heves reakció, a tiltakozás, a felháborodás
mindig azt mutatja, talált, süllyedt, ül.
Akkor lett volna profi ez az akció, ha úgynevezett ablakos borítékban küldi, mert azt nem
szokás, nem is lehet kézzel címezni, tehát nem tûnik fel a gépi címzés. És elég lett volna csak a
képek fénymásolatát betenni, úgyis az volt a lényeg. Akkor járathattam volna az agyam, hogy ki
küldte, miért küldte, fõleg ha nem Iramszegen adják fel, hanem bent Veszprémben, vagy
Budapesten, hogy egy kicsit összezavarjanak vele. Így tulajdonképp Ildi mindent elmondott
azzal, amit tagadott és cáfolt. A Bika princípium szívós és kitartó, de kényelmes, lusta, lassú, és a
gondolkodása is az, nem alkalmas rafinált bosszúra. Szilárdot is a kitartásával, szívós, több évig
tartó pereskedéssel fektette anyagilag két vállra.
Egyedül az idõzítést nem értem, miért pont most? Emberemlékezet óta nem írtam a
Hitbenhatba, egyedül az Orrbanhat egyik posztjában említettem meg Ildit, talán csak nem
olvassa? Ugyanis a hat könyvek sora újabbal gyarapodott, a Hasbanhat mellett Orrbanhat is
születik az illatokról. Két éve, hogy teljesen abbahagytam a dohányzást, kivételt csak a két
eljegyzés képezett, és észrevettem, hogy a szaglásom egyre jobban finomul, éjszaka három
méterrõl megéreztem, ha a hypós üveg kupakja nem volt jól visszacsavarva, a liftben az emberek
által otthagyott szagminták, az utca illatai, akárcsak a kutyák, úgy szimatoltam, és fedeztem fel
orrommal az élményeket.
 97

A felsõ szomszédasszony lehozott egy szatyor sütnivaló krumplit, három nappal késõbb
másfél méterrõl éreztem rajta, hogy dohányfüstös helységben volt. Kiszagolok az ablakon, de
néha még az sem kell, csak legyen nyitva, és máris mondom, hogy a szomszédasszony 4 tojásos
házitésztát fõz, alattam köménymagos sertéssült készül, kicsit odakapott, a harmadikon túrós
rétest sütnek, és valahol a házban késõn ébredtek, mert Omnia kávé és szalonnás rántotta is
keveredik a nagy elegybe.
Aztán láttam egy tévéreklámot a Davidoff Adventre parfümrõl, nagyon menõ volt,
eldöntöttem veszek a fiaimnak név és szülinapra, magamat is megajándékoztam, és innen már
csak egy lépés volt, hogy fiatalkori vonzalmam az illatszerek vonatkozásában újjászülessen és
kibontakozzon. Elkezdtem a neten rendelgetni, és amikor megérkezett egy-egy érdekesebb illat,
impresszióimat a szállító cégnek megírtam. Az egyik cég válaszolt, elámultak a
megközelítésemen, mert nem az illat összetevõit analizáltam, ahogy szokás, hanem az embert,
hogy mit hoz ki belõlem, milyen érzéseket vált ki.
Így aztán oda jutottam, hogy már 65 illatot elemeztem, értékeltem, és még messze nincs
vége. A neten egyetlenegy magyar nyelvû illatkönyv van az Orrbanhaton kívül, a 100 híres illat,
de csak megrendelni lehet 5.800 forintért.