Kuncz Ödön tanulmány 1

Kuncz Ödön: A Rochdale-i elvek és a szövetkezet jogi fogalmának körülírása

Kiadás éve: 1935.

A Rochdale-i elvek kútforrásai:

Ide tartoznak:
-a Rochdale-i szövetkezet alapszabályai,
-az alapszabály értelmezései,
-és az elvi határozatok, amelyek a jegyzőkönyvben szerepeltek.
Az 1844-ben alakult első szövetkezet törvényi szabályozását akkoriban az 1834-es Friendly
Societies Act adta, amely minden olyan egyesületet szabályozott, amely nem törvényellenes
célra alakult. Azaz a kontinensen a szövetkezeteket inkább gazdasági társaságnak, míg
Angliában egyesületnek tekintették a 20. század elején. Az első szövetkezeti törvény az 1852-
es angol volt. Addig az „egyesület” vagyonának tulajdonosai kellett legyenek, ők pedig három
megbízott voltak, és nem az egyesület.
I. Kapcsolódás a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége által alakított Bizottság
munkájához: ez a bizottság, amelyet a fenti szervezet hívott életre a különböző
országokba kérdőíveket küldött szét, az 1844-es elvek időszerűségét, és megújítását
kutatva. Ebben a munkában nagy szerep jutott Charles Gide korábbi (1907-es)
fejtegetéseinek, Henry May 1932-es munkásságának, és a Rochadale-i szövetkezetet
alapító Charles Howarth eredeti elképzeléseinek! Az utóbbi által összeállított
alapszabálynak csak néhány érdekes pontja van, a többi „kisszerű” anyag Kuncz
Ödön szerint.
II. A Rochdale-i szövetkezet alapszabályainak néhány pontja: Tag kiválása esetén
(vagy ha ellene csődeljárást nyitottak meg, végrehajtást vezettek) a szövetkezet nem
fizette ki vagyonilletőségét, hanem elárverezte, és a kapott összeget adta oda. A tag
NEM léphetett ki a szövetkezetből! A tisztviselők semmiféle árut nem vásárolhattak
a szövetkezet számára hitelbe, és hitelre nem is adhattak semmit! Negyedévente a
keletkező „felesleg” meghatározott hányadát a befizetett üzletrészekre szétosztották,
más részét a tagok bevásárlásai arányában szétosztották köztük, és harmadik részét
kulturális célokra fordították. A ONE PERSON ONE VOTE elve alapján nemcsak
demokratikus működés volt a jellemző, hanem az is, hogy férfi-női egyenlőség volt!
III. Elvrendszerek: többen is kidolgoztak elvrendszereket, mielőtt a bizonyos hét alapelv
megszövegezésre került volna. Ezek közül kiemelkedik Charles Gide (1908), és
Henry May (1932).
Charles Gide Henry May Londoni alapelvek
készpénzre eladás önkéntesség, nyitott tagság nyitott tagság
piaci áron eladás demokratikus vezetés demokratikus igazgatás
vásárlás arányában készpénzre eladás visszatérítés a vásárlás
visszatérítés arányában
közérdekű célra fordítása vásárlási visszatérítés korlátozott tőkekamat
bizonyos hányadnak
korlátolt tőkekamat politikai, vallási semlegesség
politikai, és vallási készpénzre eladás
semlegesség
szövetkezeti nevelés szövetkezeti továbbképzés
nemtagoknak árusítás tilalma
önkéntesség
piacon árusítás
1. A rochdale-i 7 alapelv kritikai elemzése:
I. Nyitott tagság elve: Amíg az 1844 előtt alapított fogyasztási szövetkezetek
inkább beszerző csoportok voltak, a rochdale-iek boltot nyitottak és ezzel lehetővé
tették a vásárlást mindenki számára. Henry May a nyitott tagságon márt értett, az
 Kuncz Ödön tanulmány 2

elv szabad felvételt jelentett biztosít minden belépni akarónak, nem írván elő más
előfeltételt , mint a személyes jelenlétet. A Bizottság hivatkozik arra, hogy a
rochadale-i alapszabály szerint, új tag felvételéhez elég volt két tag ajánlása, és a
vezetőség többségének beleegyezése. Henry May szerint ez a szabadságon alapuló
szövetkezés elve, kombinálva az önsegély elvével. Grünwald pedig kijelentette,
hogy a szövetkezet rögtön kapitalista vállalkozássá alakul, mihelyt kapuit bezárja. A
német, és osztrák szabályozás a le nem zárt tagság elvét ismeri.
II. Demokratikus igazgatás elve: ez a szövetkezeti demokrácia alapja, illetve a férfi-
nő egyenlőség legkorábbi kifejeződése. Ez kiegészül azzal, hogy a vásárló egyben
tulajdonos. A vezetőséget a közgyűlés választja. Minden tagnak egy szavazata van,
egyenlőség esetén az elnök szavazata dönt, mindenben egyszerű többséggel
határoznak (kivéve a feloszlásról). Minden tagnak egyenlő joga volt, joga volt
minden ügyben nyilatkozni, minden tag szabadon mehetett a szövetkezet bármely
részébe, minden tag mester volt, tulajdonos és egyben vásárló.
Kuncz kritikája: ezek nem jelentik a szövetkezet különlegességét, mert ugyanezek a
demokratikus vonások megtalálhatók az egyesületeknél és az rt-k-nél is.
III. Visszatérítés a vásárlás arányában:ez az a tengely, mely körül az egész
szövetkezeti mozgalom forog. Sokak szerint ez az, az elv, amely megakadályozza,
hogy a szövetkezet kapitalista vállalattá alakuljon. A tiszta „feleslegből” levonták
negyedévente az igazgatás költségeit, kamatokat, áruraktár értékcsökkenését, az
osztalékot, a nevelésre félretett százalékot, és a tartalékalap dotációját. A maradékot
szétosztották a tagok közt, esetleg áruban. Ezzel ugyanakkor növelte a
takarékosságot, és a képződő „felesleg” egy részét fel is lehetett használni, vagyis
visszaforgatni. A jelentés aggályosnak tartotta,ha a szövetkezetek a túl magas
visszatérítést erőltették, mert a szövetkezetek fő hivatása mégis az, hogy a
kisembereket olcsó áruval lássa el, és hogy piaci árszabályozó legyen.
A vásárlás visszatérítés gondolatának jelentőségét Schlesser foglalta össze:
-üzleti jelentősége: emeli a forgalmat, takarékosságra késztet.
-ideális jelentősége: megfelel az igazságnak, számol a kölcsönösség alapvető
elvével, a vásárlóerőt a tőkeerő felé emeli, előmozdítja a takarékossági gondolatot.
IV. Korlátozott tőkekamat elve: a rochdale-i szövetkezet alapszabálya 3-5%ban
állapította meg az évi kamatot, May és a bizottsági jelentés ebből azt olvasta ki,
hogy a szövetkezeteknél a tőke másodrendű, csak korlátozott kamatot érdemel.
Kuncz nézetei szerint: Itt nem a korlátozott tőkekamat problémájáról,hanem a
fizethető osztalék korlátozásáról van szó. Kamatot ugyanis a szövetkezet ugyanúgy
nem biztosíthat a betétek(üzletrészek) után, mint az rt.
A korlátozott tőkekamat ezek szerint, -mint az osztalék korlátozása-csak a tagokkal
szemben érvényesül,akik viszont megtalálják számításukat a vásárlási
visszatérítésben. Ha azonban a szövetkezet idegen tőkére szorul, akkor a tőkekamat
korlátozása már nem áll módjában.
V. Politikai, vallási semlegesség elve: már 1832-ben sarkalatos alapelv volt! 1934-
ben a sztálinizmus, és a nácizmus hatására ezt a Szövetkezetek Nemzetközi
Szövetsége kifejezetten hangsúlyozta, és kiterjesztette a faji, vagy nemzetiségi
hovatartozásra is. A Bizottság három irányban érdeklődött az elv tekintetében:
-érvényesül e a teljes semlegesség tagfelvételnél, a különböző szervek választásánál
és a szövetkezet működésében.
- csatlakozott-e a szövetkezet valamely politikai párthoz
- teljesen függetlenül minden politikai párttól igyekszik-e a nemzeti szövetkezeti
mozgalom a maga érdekeit a törvényhozás előtt képviselni. Az etikai bázistól való
függőséget viszont nemhogy nem tiltották, hanem éppen elvárták!
VI. Készpénzre eladás: a rochdale-i alapszabály előírta, de a hitel kiküszöbölése
nem sikerült a fogyasztási szövetkezeteknél, mivel ezek többsége nagyban vásárolt,
 Kuncz Ödön tanulmány 3

ehhez sok pénz kellett, ugyanakkor a tagok többsége kisember volt. A Bizottsági
jelentés is érezte a megvalósítás nehézségeit, ezért megelégedett,hogy rámutasson
egészséges és hasznos voltára.
VII. Szövetkezeti továbbképzés előmozdítása: régebben a szövetkezetek a tagok
számára könyvtárat, lakásokat építettek, tartottak fenn, és a „felesleg” 2-5%-t
fordították nevelési célra. A szövetkezet nemcsak üzlet, hanem a tagok nevelője,a
kisemberek kultúrájának emelője is.
A három fel nem vett elv:
Nemtagoknak árusítás tilalma: ez a 20. század eleji magyar, szövetkezeti jogi
szakirodalomban nagyon vitatott kérdés volt. Sokan vallották, hogy a szövetkezet
csak tagjai életkörülményeinek javítását szolgálja, ezért, amely megsérti ezt az elvet,
az nem szövetkezet. Az 1844-es, és jó néhány azt követő szövetkezet a Friendly
Societies Act hatálya alatt állott, ezért ezek nem árultak a nemtagoknak. Míg azok,
amelyek az 1852-es törvény alapján születtek, már igen! Henry May szerint az 1844-
es szövetkezet erősen épült a szolidaritásra, és a legtöbb angol, és más nemzeti
jogszabály vagy tiltotta, vagy legfeljebb tudomásul vette a nemtagoknak árusítás
lehetőségét. Hozzátette, hogy a szövetkezet igazi célja a nyereség kikapcsolása.
Voltak akik ezen elv képtelenségét azzal indokolták, hogy nem árt, ha a szövetkezet
megfelelő pénzalapot gyűjt össze, ez azonban kapitalista nyereség-motívumot visz
bele a szövetkezetekbe. Megoldásként kitalálták, hogy legyen egyszerű a tagok
belépése a szövetkezetbe, és ezzel kiküszöbölik ezt az alapelvet. A korabeli (1930-as
évekbeli) magyar kereskedelmi törvény a szövetkezeteket akkori kifejezéssel
kereskedelmi társaságoknak minősítette, amelynek ügyletkötési szabadsága volt.
Kuncz kritikája: a Bizottság nem veszi figyelembe, hogy igen sok fogyasztási
szövetkezet (például köztisztviselőké) nem tágíthatja tetszés szerint tagjainak körét.
De nem vesz tudomást arról sem, hogy a nemtagoknak árusítás nem részesít
semmiféle előnyben idegen személyeket, hiszen az árusítás piaci áron történik és
vásárlási visszatérítésben csak a tagok részesülnek.
Önkéntes szövetkezés alapelve: a rochadale-i úttörők idejében természetes volt,de
olyan államokban ahol diktatúra uralkodik nem érvényesülhet és nem igazi az olyan
szövetkezet sem, ahol az állam kényszerít a tagokat a belépésre. A Bizottság azon
az állásponton van, hogy elég utalni az elv elismerésének szükségességére.
Piaci áron árusítás elve: May és a Bizottsági jelentés is tagadta, hogy ez rochdale-i
alapelv. Szerinte legfőbb motívum az egyszerűsége és kényelmessége volt.
Kuncz véleménye: a fogyasztási szövetkezeteknek az a hivatása, a fogyasztok
érdekében is, hogy a magánkereskedelmet kényszerítsék a szövetkezet
árszínvonalának követésére. Tehát betöltsék az árszabályozó funkciót, átvegyék a
piac uralmát.
3. A szövetkezetek gazdasági lényege:
A szövetkezetek jellegét gazdasági lényege határozza meg, amely mindenekelőtt az
rt.-től megkülönbözteti. Gazdasági lényege:
-a nyitott tagság elv,
-a tőke előre meghatározott mértékének tilalmát,
-a kölcsönös önsegély.
F A szövetkezetek történelmi formái: a 19. században eredetileg arra szolgáltak, hogy a
termelés, és a gazdaság individuális jellegét megőrizzék, a nagy vállalatok,
kisebbeket fenyegető nyomását elhárítsák. Ez volt az individuális liberalizmus.
Angliában az önsegítés, Németországban az üzlet, Franciaországban az állam, és
nálunk a társadalmi kötelességtudat, amire támaszkodtak. Beszélhetünk szocialista
politizáló, polgári, és a Gide-féle szolidaritáson alapuló szövetkezetről. Mind a
három a kölcsönösség alapján kívánja javítani a működési körébe vont néprétegek
 Kuncz Ödön tanulmány 4

helyzetét. A szövetkezetiség fokozza a társadalmi versenyt, ugyanakkor a

szövetkezés egy, a társadalmi életben benne rejlő sajátosság.
F Miben áll a szövetkezeti kooperáció: minden tag nemcsak üzletrésszel, hanem a
munkájával is hozzájárul a társaság céljainak valóra váltásához. Tehát a társaság
tagja viseli a kockázatot a haszonra irányuló meghatározott jogosultsággal, és ezzel
együtt munkása, ügyfele ugyanannak a szövetkezetnek. A szövetkezet számára a tag
személye nem közömbös, már csak a fentiek miatt sem, és azért sem, mert
meghatározott szövetkezetek meghatározott társadalmi csoportokat tömörítenek.
4. A Rochdale-i elvek és a szövetkezetjog: már a korabeli bizottság hangsúlyozta, hogy
a hét alapelv nem vonatkoztatható minden szövetkezetre, hanem csakis a kisebb,
fogyasztási szövetkezetekre. De igazából csak az első négyet tartották lényegesnek.
Ugyanakkor a bizottság figyelmen kívül hagyta az 1844-es alapszabályzat első pontját,
miszerint a jól szervezett kapitalista vállalatokkal való szembeállásról van szó a
szövetkezeteknél (fontos tehát a tagok társadalmi, és gazdasági helyzetének javítása –
szociálpolitikai cél; valamint fontos az erős erkölcsi alap). Igenis, az
alapszabályzatban alaposan kitűntek a kapitalista elvek, erények (magántulajdon
tisztelete, egyéni szabadság…).
F Vásárlás visszatérítés elvről: a tanulmány szerzője ezt az elvet tartja a
legfontosabbnak az összes közül. Szerinte ez kifejezi a demokrácia gazdasági
értelmét, azaz mindenki egyenlő, de csak a hozzájárulása függvényében. Kifejezi
azt, hogy a tag kettős szerepet (közreműködés – mint szolgáltató, és mint vásárló;
valamint betétszolgáltatás) tölt be, valamint az összes többi elv ebből vezethető le.
Kifejezésre juttatja ez az elv az önálló jogi személyiséget, azt, hogy a szövetkezet
egy gazdasági vállalat, a nyilvánosságot, az ellenőrzést, és a felelősséget.
F A korabeli hazai szabályozás: alapját a Kereskedelmi Törvény képezte, amely „bő
köpenyt szabott a szövetkezetekre”. Ez képezte az általános, garanciális szabályozás
alapját. Ebből táplálkoztak a különös jogszabályok, és az egyes szövetkezetek
alapszabályzatai. Ugyanakkor egyedül gazdasági célra volt lehetséges szövetkezetet
alapítani. Jelentős elvek voltak még: kölcsönösség, a szövetkezet mozgási
szabadsága, szövetkezeti kooperáció.