Eltévedt madarak

Rabindranath Tagore

ELTÉVEDT MADARAK

ÁTKELÉS

fordította

Bartos Zoltán

BUDAÖRS, 2020

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-999-8 EPUB

ISBN 978-963-559-000-1 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2020

A mű eredeti címe:

Stray Birds

első kiadás: 1916

Az elektronikus kiadás az 1922. évi

magyar kiadás alapján készült

a borító Nicholas Roerich (1874 – 1947)

festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

ELTÉVEDT MADARAK

1.

Kósza nyári madarak,

jöjjetek ablakomhoz dalolni

és szálljatok tova.

S ti őszi sárgult levelek;

tinektek nincsen dalotok,

röpködjetek, hulljatok le sóhajtva.

2.

Ó, ti világ apró, kóbor dalosai,

hagyjátok szavaimban lábatok nyomát.

3.

Leveti a világ végtelenségének álarcát azok előtt,

akik szeretik. Kicsi lesz, mint egy dal,

mint az örökkévalóság egyetlen csókja.

4.

A Föld könnye az,

ami virágzó mosolyát megőrzi.

5.

Merengő arca kisért álmaimban,

mint éjszaka az eső.

6.

Ha könnyezel, mert eltűnt a nap,

eltűnnek a csillagok is.

7.

A homok utadon, hullámzó víz, dalodat kéri

s hogy ringasd el őt. Válladra veszed-e béna terhét?

8.

A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped,

de ez fejét rázza, kacag és elmenekül.

9.

Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk.

Fölébredtünk, hogy lássuk,

mennyire drágák vagyunk egymásnak.

10.

A bánat csöndesen nyugszik szívemben,

mint az est a néma lombokon.

11.

Ne plántáld szerelmedet szakadék fölé

csak azért, mert magas.

12.

Hallgasd csak szívem a világ suttogását,

ahogyan szerelmét susogja neked.

13.

Mélységes a Teremtés titka, mint az éj sötétsége.

S a Tudomány káprázatai olyanok, mint a reggeli köd.

14.

- Milyen nyelven beszélsz, ó, tenger?

- Az örökös kérdés nyelvén.

- És minő nyelven felelsz, ó, Ég?

- Az örök hallgatás szavával.

15.

Láthatatlan kéz, mint a kósza szellő,

játssza szívemen a gyűrűző vízfodor zsongó dalát.

16.

Ezek az apró gondolatok levelek zörgése;

örömsuttogásuk a lelkemben van.

17.

Ablakomnál ülök ma reggel, hol a világ,

mint az elvonuló vándor megpihen egy pillanatra,

bólint felém, majd tovább indul.

18.

Hogy mi vagy, azt nem látod.

Amit látsz, az csak az árnyékod.

19.

A legjobbat nem választhatom.

A legjobb engem választ.

20.

Hőre vágyaim kiujjonganak dalodból,

Mesterem! De csak hadd hallgassalak.

21.

Azok vetnek maguk elé árnyékot,

kik a hátukon hordják lámpásukat.

22.

Folytonosan meglep,

hogy vagyok; ez az élet.

23.

Isten a virágokért vár