David Sulik: Anasztáziáról

Újra megszólalt az „Orosz Nép Lelke”. Most Anasztázia, a szibériai remete, szépséges nő,
emberi szellem ajkaival szólalt meg és szól az oroszok szívéhez és Oroszország által az egész
világ szívéhez. Megszólalt, hogy segítsen a világnak, a legnagyobb veszélyek közepette és
átvigye a világot a “Sötét Erők” alkotta szakadék fölött. A végtelen gondviselés újra hallatott
magáról. Most az Anasztáziáról szóló elbeszélésen át.
Ki is voltaképpen Anasztázia?
Valós lény vagy csupán egy szimbolikus kép? Próféta? Szent, aki gondolata erejével bármilyen
betegséget pár perc alatt képes kigyógyítani, beleértve az AIDS-et is, vagy csupán valami
csodabogár-remete, aki egyedül él a mélységes erdő közepén és különös színházasdit játszik az
arra vetődő látogatókkal? Puszta kitaláció, gyönyörű tündérmese, gyógyír az oroszok elfáradt és
sajgó szívére, vagy valós tény, maga a valóság, mely megváltoztatja az emberek gondolkodását
és cselekvését?

Ő - saját szavaival élve - nő, aki az „eredeti ősforrások embereihez” tartozik. Az olyan
emberekhez, akik az ősi tudás és bölcsesség hordozói, akik állítólag már évezredek óta
nemzedékről nemzedékre eredeti tisztaságban adják át az emberiség ősi ismereteit, tudását. Ez az
ősi Igazságot ismerő és azt tudatosan elfogadó emberek alkotta lánc mind a mai napig nem
szakadt meg, mert az ilyen emberek mindvégig vállalták a külső civilizációtól való teljes
elszigeteltséget. Szibéria mélységes erdei egészen napjainkig menedékül szolgáltak azok
számára, akik védelmezték ezt az eredeti, ősi bölcsességet. Ez egy végtelen, ősi, kozmikus
bölcsesség.
Még régebbi idők tudásában gyökerezik, mint a történelmileg legismertebb civilizációké. A
számunkra legrégibb ismert filozófiai-vallási tanok – ilyenek a védák vagy az egyiptomi
misztériumok – ennek az ősi bölcsességnek csupán a visszfényei.
És Anasztázia úgy döntött, hogy az eredeti ősforrások embereinek nevében éppen ezt az eredeti
bölcseletet fedi fel Oroszország előtt, és éppen korunkban, mely oly fontos, sőt sorsdöntő az
emberiség fejlődésére.
Az egész világ számára ugyanis rendkívül fontos, hogy Oroszország mihamarább felébredjen és
tudatosítsa önmagát saját nemzeti lelke vágyainak a tükrében. Hiszen csupán egy szellemileg
felocsúdott, felébredt Oroszország képes tudatosan és felelőségteljesen átvenni történelmi
feladatát és rálépni az új típusú emberi társadalom kialakításához vezető görönygyös útra.

Hogyan is kezdődött az egész történet?

Az Anasztáziáról szóló eddig megjelent 8 könyvnek - a legutolsó 8A kötetet is beleértve - főhőse
és ugyanakkor szerzője Vlagyimir Merge, novoszibirszki orosz vállalkozó, egy pragmatikus,
ügyes, bizonyos mértékig kalandor jellemű, erős akaratú és egészséges „paraszti észjárású”
ember, aki 1994-ben egy üzleti expedíciót indított a szibériai Ob folyón.
Mint újdonsült hajótulajdonos és kapitány még korábban különös késztetést érzett a hajózás iránt
és talán így szerette volna valóra váltani gyermekkora vágyait is. Ám lehet, hogy tudatalatt
ellenálhatatlanul és leküzdhetetlenül valami már akkor az életét gyökeresen megváltoztató
találkozás felé hajtotta Anasztáziával.

Az expedíció üzleti csődjét követően Megre nem adta fel, megmagyarázhatatlan vágytól hajtva
folytatta útját a sűrű erdőségeken át hömpölygő Ob folyón anélkül, hogy világosan tudta volna,
egyáltalán mit keres. S itt valahol hirtelen megtörtént a sorsdöntő találkozás Anasztáziával. Ez a
találkozás teljesen feje tetejére állította Megre gondolati világát és értékrendszerét, ami
következésképpen gyökeresen megváltoztatta teljes további életét.
Anasztázia már várta. Hiszen ő maga, érzése, szándékai tisztaságával kialakította, megalkotta a
feltételeket ahhoz, hogy találkozhasson valakivel, aki a számára külvilágból érkezik, valakivel,
aki képes lenne megérteni vágyait, és aki segítene neki azokat kint a külvilágban meg is
válósítani.

És Anasztázia éppen Megre-ben találta meg a legmegfelelőbb embert, aki nem nagykaliberű
intellektuel, sem nem filozófus, tudós vagy ráadásul még nem is valamilyen szellemi tudomány
követője, hanem egyszerű, köznapi ember, aki abban hisz, amit lát és kézzel meg tud tapintani, s
aki keményen megküszködik mindenért, amit birtokol.
Anasztázia következetesen, lépésről lépésre haladva, szeretettejles módon képes volt kettejük
közé – két lélekben annyira eltérő emberi szellem közé - hidat verni: a megértés hídját.

Anasztázia, aki hihetetlenül szép és azt is mondhatni róla, hogy szépsége szinte földön túli, a
sűrű erdő mélyén lakik 80 éves nagypapájával és 120 éves dédpapájával. Nincs semmilyen
tulajdona, nem birtokol semmit úgy, ahogy azt mi értjük, de tulajdonában van ugyanakkor az
egész világegyetem, mely bármikor bármilyen kérését teljesíti.
Ez csupán olyan embereknek adatott meg, akik tökéletes érzésbeli, gondolatbeli, szándékbeli és
cselekvésbeli tisztasággal rendelkeznek, a tökéletessé kifejlődött emberi szellemeknek, akik
korlátlanul tudnak meríteni az Univerzum határtalan adottságaiból.

Anasztázia teljesíti ezeket a feltételeket, ami más, a tökéletesség állapotát még csak meg sem
közelítő embereket arra készteti, hogy úgy tekintsenek rá, mint egy szentre vagy prófétára. Silin,
a filozófia professzora, Anasztázia hatását másokra Buddha hatásához hasonlítja. Így beszél róla:
"A jövendő katasztrófájából való kiútat az ősi kultúrák összeolvadásában láthatjuk.
Ennek az egybeolvadt, szintetikus kultúrának női jellege van. Az ilyen típusú kultúra a
legtökéletesebben és legláthatóbban a buddhizmusban nyilvánul meg, de egyúttal
Anasztáziánkban is.

Éppen ezért fel lehet állítani a következő egyenletet: Anasztázia=Tára=Buddha=Maitréja.

Anasztázia tökéletes ember, Isten valós képmása." Az ilyen kijelentések hallatán Anasztázia csak
mosolyog, és azt állítja, hogy ő csak egy egyszerű nő, aki maradéktalanul kihasználja szellemi-
érzésbeli (nem intellektuális-észbeli) képességeit.
Szerinte, minden ember képes számunkra rendkívülieknek tűnő dolgokra. Hogy ezt el tudjuk
érni, elég megnyitni érzésvilágunkat, érzésbeli felfogásukat. Semmi egyéb nem kell hozzá.

Anasztáziának nincs semmire sem szüksége és nem is akar semmit, a természet mindent megad
neki. Fa alatt hajtja álomra a fejét, erdei tavacskából iszik, az élteti, amit a természet kínál neki.
A vadon állatai, a farkasok, medvék, mókusok szinte versenyeznek kegyeiért, hogy a lehető
legjobban szolgálják, nem bántják, hanem védelmezik, oltalmazzák.

Mindemellett azonban nem úgy kell őt elképzelnünk, mint egy rongyokba öltözött, piszkos,
torzonbor remetét, akinek tekintetében őrültség tükröződik, éppen ellenkezőleg Anasztázia
tökéletesen ápolt és tisztán, szinte táncot lejtve jár-kel az erdőn át és minden lépése, tekintete,
minden pillantása földöntúli ragyogással van tele, ami az egész őt körülvevő természetet
fölvillanyozza. Teljes, szinte paradicsomi harmóniában él együtt a természettel, a
világegyetemmel és saját magával is.

Kis tisztásáról, ahol lakik, ki sem kell mozdulnia, tudata mégis teljes egészében átfogja az egész
világot, annak bármelyik lényét, az egész emberi szellemet, annak minden gondolatát, érzését,
tettét, tökéletesen látja a múltat és a jövőt, a világ bármelyik nyelvén képes kommunikálni, tudja
utánozni minden egyes emberi vagy állati hangot. Pár perc alatt képes bármilyen tudományos,
műszaki vagy matematikai feladatot megoldani, amelyhez még példákkal is tud szolgálni.

Jóllehet belelát minden teremtménybe, bármelyik emberi szellembe, folyamatba és időbe,

mégsem lehet prófétának nevezni. Anasztázia a tudat felsőbb régióiban dolgozik. Ő a dolgokat és
eseményeket nem jövendöli, hanem azokat maga alakítja, hozza létre. Úgy képes alakítani,
formálni a jövő realitását, ahogyan éppen kedve támad, de mindig teljes összhangban a
magasabb erőkkel és a Teremtés szellemi törvényeivel.

Ez valódi elfoglaltsága és egyben játéka is, ami határtalan örömmel tölti el. Tudatosan modellálja
a valóságot és a kauzális-okozati világban létrehozza a feltételeket Oroszország számára, hogy az
meg tudja valósítani elmozdulását, fordulását a Fény felé. Közben pedig az emberekből kiinduló
Fénnyel teli fonalakat fonja össze és minden igyekezetét latba vetve próbálja azokat erősíteni,
hatványozni.

Itt érdekes rámutatni álláspontjára a ma annyira közkedvelt és gyakran hangoztatott

katasztrofikus jövendölésekhez és a 20. és 21. századfordulót körüllengő borús látomásokhoz.
Anasztázia így beszél róluk:
"Még ha a legsötétebb és legsebezehetőbb időszakban élünk is, egyáltalán nem szabad ezeket a
jövendöléseket figyelembe venni. Nem valódi képei a tényleges, majdani valós jövőnek, hanem
csak az asztrális világnak, annak legalsóbb részének, ahová azokat csupán mint a jövő lehetséges
verzióját kódolta az emberi agy és nem a szellemi felemelkedést óhajtó emberi szellem.

Az olyan próféták, mint Nosztradamus és Cayce a világ fejlődésének legrosszabb változatát

jövendölték és láttatták. Azzal, hogy az ilyen képeket elfogadjuk, magunkba engedjük és sok
figyelmet szentelünk nekik, csupán ségédkezünk azok beteljesüléséhez, megvalósulásához”.

Anasztázia midezeket a jövendöléseket egy nagyon hatásos képben az egész Világegyetem

Fényes Erőinek nevében semmissé nyilványítja és párbajra hívja a „Sötét Erőket”. Ezzel
felvállalja azt, hogy átviszi-vezeti a világot a „Sötét Erők” időszakán.

Anasztáziának úgy, mint nagypapájának és dédpapájának, abszolút gyógyítói képességei vannak,

melyeket sikeresen bemutatott Vlagyimir Megrén és más, egy közeli településen élő embereken
is. Fénysugarával képes rövid időn belül bármilyen betegséget kigyógyítani, tekintet nélkül a
helyre, ahol a beteg tartózkodik.

E képességének - annak szellemi vonzatai mellett - még testi, fizikális mechanizmusát,

működését is elmagyarázza, mégpedig oly módon, hogy az orosz tudósok egész sorát arra
készteti, hogy komoly kutatást indítsanak el a mélyebb összefüggések szintjén és keressék az
ezoterikus és fizikális törvények szintézisét.

Anasztázia képességeinek egy része ezért később A. Akimov, akadémikus, torziós tereinek az
elmélete alapján magyarázatot és bizonyítást is nyer. Az Orosz Természetgyógyászok
Szövetségének az elnöke, Mironov, miután megismerkedett Anasztázia képességeivel, szerényen
megállapítja, hogy az oroszországi természetgyógyászok képességei együttvéve még távolról
sem tudnak felérni Anasztázia képességeivel.

A természetgyógyászattal való összefüggésben fontos rámutatni egy hatásos szimbólumra és

ugyanakkor központi motívumra, mely áthatja az egész művet. Ez a szibériai cédrus, mely az
eredeti források emberei számára a legfontosabb növény a világon.
A cédrus védelme és a fából nyert hatóanyagok technológiájának továbbadása és azok használata
az eredeti források emberei számára rendkívül komoly feladat. Szerintük a kozmikus
energiáknak a földkerekségen a legtökéletesebb összpontosítója, gyűjtője és tárháza a Szibériai
Cédrus.
A cédrus fája és termése, toboza, magja és a belőle nyert olaj, ha a szükséges technológia be van
tartva, a világ leghatásosabb természetes gyógyíre.

Nem véletlenül említi annyiszor a cédrusfát a Biblia sem, amikor a Salamon király által építtetett
szentélyról beszél. Salamon tudta, miért rakatta ki a szentély fő csarnokát cédrusfával. A
leghatásosabb azonban a Zengő Cédrus. A Zengő Cédrus olyan fa, amely amikor korban eléri az
500 évet, zengeni kezd és szakadatlanul zeng három éven át, majd ezt követően meghal.

Az ilyen zengő fa ilyenkorra olyan hatalmas mennyiségű kozmikus energiát halmozott fel, hogy
az gyógyhatását tekintve abszolút. A szibériai cédrus hatásáról való tudás eddig csupán a
szibériai emberek és néhány nyugati arisztokrata-ezotérikus csoportosulás titokként kezelt ügye
volt, ahol a legféltetteb és legjobban őrzött titkokhoz tartozott.

A cédrusolaj értéke vetekedett az arany árával és a londoni árutőzsdén még napjainkban is

nagyon magas az ára. Anasztázia feltárja Megre előtt a cédrusolaj készítésének féltve őrzött titkát
és annak forgalmazásának módját is, hogy az a lehető legszélesebb körben használatra leljen, ám
anélkül, hogy hamisítani lehessen.

Ez nem csupán a cédrusból nyert kivonat használatát illeti, hanem az új cédrusfák kiültetését is.
Sok orosz városban kezdenek szinte szent szertartásossággal új cédrusfa csemetéket ültetni, ami
mintha azt szimbolizálná, hogy az ember és a Földanya között régen élő, ám régen elveszett és
elfeledett kapcsolat megkerült és életre kelt.

Merge azt a feladatot kapja, hogy könyvet írjon Anasztáziáról és így ismertesse meg
Oroszországot Anasztázia gondolati és érzésbeli világával, Anasztázia szellemi képeivel. Nehéz
lelki tusakodás és kétkedések után mégis csak hozzáfog feladata tejlesítéséhez és rendkívül
nehéz körülmények között megírja a könyvsorozat első, nyitó kötetét.

A könyveket tartalmilag lehetne párbeszédek sorozatának is tekinteni Merge és Anasztázia

között az élet értelméről, a világegyetem működéséről, a gyermekek neveléséről, a nö és a férfi
közötti a Világegyetm Törvényei szerinti kapcsolat létesítéséről és ápolásáról, miként az
Oroszországban éppen zajló a művelődés terén és a társadalomban fellelhető aktuáli
változásokról.

Merge magáról semmit sem titkol el, leírja minden emberi vágyait, hibáit, benső tusakodásait és
drámáit, melyek olykor nevetségesnek, olykor tragikusan hatnak.
Az egész folyamatot egyfajta typikus orosz „feeling” járja át, mely képes az egyszerű
közemberek akasztófahumorát mély filozófiai elmélkedésekkel, a szellemi magassságokba törő
szárnyalást a saját szenvedélyeibe való mélyrepüléssel ötvözni.
A könyvek nyitott őszintesége az olvasót úgy hahotázó nevetésbe tudja juttatni, mint könnyekre
fakasztani.

Közben Merge tejlesen csődbe jut, ám ennek ellenére elindul Moszkvába, hogy a létfenntartási
minimum alatti anyagi lehetőségei közepette, elképesztően nehéz körülményeket is vállalva
megírja első könyvét. Egy hajléktalan, volt KGB tiszt, valahol egy piszkos, sötét pincében,
amikor meghallgatja Megré történetét, átadja neki teljes vagyonát – egy arany keresztet.
Ez menti meg Megre életét. E keresztnek köszönhetően nem hal éhen. A KGB tiszt, még mielőtt
valaki kegyetlenül hátulról egy téglával agyon nem veri, egy a felkelő nap sugaraiban fürdőző
cédrusgallyacskát rajzol a falra, egy szimbólumot, mely később logójává válik mindennek, ami
Anasztáziával összefügg.

Ilyen jelenetek gyakran fel-felbukkanak a könyvekben és az olyan ember számára, aki nem
ismeri Oroszország különös, szürrealisztikus, költöi és egyben kegyetlen légkörét, annak ez
valószínűleg túlzásnak tűnne.

De az ami Amerikában kizárt, vagy Nyugat-Európában nem történhetne meg, az csak

Oroszországban valósulhat meg. Mint egy varázspálca ütésére hirtelen vadidegen emberek
kezdenek Merge-nek segíteni, lelkes támogatókra talál, akiket megszólított a történet. A könyvet
Megre segítségükkel írja meg és egy nyomda adja ki saját költségeire.

A könyvnek nincs semmilyen reklámja és utcán árusítják önkéntes könyvárusok. Rövid időn
belül rendkívüli sikerre tesz szert és az újra nyomtatott példányszámok mára már elérik a
százezreket. Az első könyvet követi a többi: és mindamai napig 8 könyv jelent meg.

Anasztázia szerint 9-nek kell lennie. A 8.-nak azonban, mely az Új Civilizáció címet viseli, 3
kötete lesz. A második kötetnek Megre „A Szeretet Szertartásai” címet adta. Ezzel teljesül
Anasztázia első óhaja – az, hogy Oroszország mentális szintjein a Tudás és a Fény honoljon
egyeduralkodó szerepben és ez a tény tárja fel az utat a további változás és szellemi fejlődés felé.

A könyvről fokozatosan komoly társadalmi szerepet vállaló és betöltő tudosók nyilatkoznak,

gyógyítók, művészek, teológusok, ezoterikusok és egyszerű emberek is. Anasztáziáról cikkek
garmada jelenik meg, verseket írnak hozzá, képeit festik, filmeket forgatnak róla. Gondolatai
eljutnak a lakosság minden rétegéhez.

Párhuzamosan a köny kiadásával együtt és a könyv terjesztésével együtt Oroszországban spontán

keletkeznek az Anasztázia klubbok, ahol az emberek találkoznak, hogy Anasztáziáról és
üzenetéről beszélgessenek, elemezgessék azt és arról tanakodjanak, hogyan tudnák különböző
gondolatait, elképzeléseit és ösztönzéseit a gyakorlati életben megvalósítani.

Az elfásult és szellemi restségbe esett városi embereket, a pragmatikus menedzsereket,

szkeptikus tiszteket, a bomlásnak indult kolhozok közömbösen vegetáló langyos szívű tagjait
szinte felvillanyozza ez a látszólag mesének tűnő történet és mintha mély álomból ébresztené fel
őket, hirtelen az emberi tevékenység különböző területein nem várt heves cselekvés, lázas munka
indul be.

Miután Megre teljesítette első feladatát, hozzálát a másodiknak a teljesítéséhez. Létrehozza

az Orosz Vállalkozók Egyesületét, mely arra hivatott, hogy utat mutasson. Megmutassa hogyan
kellene vállalkozni új erkölcsi alapokon nyugvó módon és a szociális gondokat szem előtt tartva,
mindamelett arra törekedvén, hogy a gazdasági és társadalmi élet új minőséget nyerjen.

Ennek az egyesületnek az a feladata, hogy egyfajta koordinációs központtá és kölcsönös

egymásnak segítséget nyújtó emberek társulásává váljon, akik megértették és magukévá
fogadták Anasztázia gondolatait. Az irány ki van tűzve! Hiszen csak így lehet leigázni a jelenleg
hatalmon lévő Mammont, és ez mutatja, hogyan lehet a természetes emberi nyereségvágyat és
önzést a teljes társadalom szolgálatába állítani oly módon, hogy a pénz az embereket szolgálja és
ne fordítva: ne az ember váljon a pénz rab-szolgá-jává.
Téves felfogás az, hogy a pénzt figyelmen kívül kell hagyni, hogy az embernek, mint a Sátán
csábításainak az eszközét, ell kell azt vetnie. Csak a gyenge emberek esnek rabjául, a
szellemiekben gazdag emberek fel tudják azt használni a világ hasznára, annak előremozdítására.
És különösképpen jelenleg fontos, hogy azok gondolkodjanak másképpen, akiknek pénzük van.

Még ha idealista felhangja is van a történetnek, Anasztázia szerint lehet az ember tisztességes és
erkölcsös vállalkozó is, aki igazi és valós értékeket hoz létre, úgy hogy anyagilag a vállalkozó is
gyarapodjon, de ugyanakkor az egész társadalom is, anélkül, hogy abból bárkinek vagy bárminek
kára származnék (mint az manapság történik, amikor a fejlett társadalmak gazdagsága a
harmadik világ kárára lett mások gazdagságává).

Tehát Anasztázia nem azt hirdeti, hogy az ember vonuljon a magányba és utasítsa vissza az élet
jelenlegi módját. Ő a mai valóság mély tudásából, ismeréséből táplálkozik és indul ki, és
megmutatja a lehetőségét annak, hogyan kell megváltoztatni a társadalmat annak minden szintjén
és területén. Mindenki saját maga a maga módján alakíthatja ki a „Szeretet” saját egyénre szabott
terét.

Víziói megkezdőttek valóra válni a valóságban is és egy pár év leforgása alatt megalakultak az
olyan termelő-kereskedelmi szövetkzetek, melyek a szolidaritás és a szeretet alapjain
nyugszanak. Ezek az egységek megtartva és megőrizve saját nemzeti-művelődési jellegüket
egyesítik magukban az erkölcsös vállalkozás elveit, az együttérzést, szolidaritást a
gyengébbekkel, az együttműködést tűzték zászlajukra konkurencia helyett, a környezetbarát
hozzáállást a világhoz vagy az értelmes, hasznos termékek gyártását és szolgáltatások nyújtását.

Az új üzleti-termelő társaságok láncokat alkotnak, új szellemi alapokon nyugvó agrár-

természetvédelmi települések jönnek létre, az úgynevezett Ekoszelkák. Ehhez szorosan
kapcsolódik a "Rodovaja zemlja" (családi föld) projekt is, mely arról szól, hogy Oroszország
minden polgárának jogában áll legalább 1 hektár magánbirtokra, amelyen családjával együtt,
környezetbarát-szellemi módon éljen saját elképzelése szerint és mindemellett összhangban a
Földanya és a Világegyetem ritmusaival.

Ez a projekt előterjesztésre került a Parlamentben és a „Fényes Erők” hatására az Orosz

Parlament jóváhagyta az alkotmány megváltoztatását és így immár az alkotmány rögzíti a jogot a
föld magánbirtoklására.

A legfontosabb és leghasznosabb azonban az az „inspiráció”, mely azon a két területen jelenik

meg, amelyek Anasztázia szívügye. Ez a kiskertészet és a gyermeknevelés. A kiskertészet itt
tágabb értelemben értendő, mint csupán a növényekkel való kapcsolat.

Inkább a bio-földművelés egy bizonyos fajtájáról beszélhetünk, mert a lényeg az a módszer,

amely lehetővé teszi, hogy vegyszermentesen és a növényekkel létesített kommunikáció
segítségével minőségi terméshozamokat lehessen elérni. Egy kis területen egy egész család
számára teljes élelmiszerönellátást-autonómiát lehet biztosítani és olyan termékeket kitermelni,
melyeknek nem csupán külsőleg bizonyítható tápértékei vannak, hanem hatalmas gyógyítóerő-
tárházakként működnek.

A benső önvizsgálódás, a bensőnkön végzett szellemi munka és a növényekkel való szeretetteljes

kommunikáció összessége lehetőséget teremt arra, hogy sok mindent megtanuljunk az egész
világegyetem működéséről. A növényekhez kialakított pozitív álláspont többszörösen megtérül.
A növényi világ magyarázata alapján Anasztázia eljut egészen a gyermeknevelésig.

A harmadik könyvben az ember nevelésének vízióját tárja elénk, az egész eddigi művelődési
rendszer teljes átfogalmazását, átépítését az egyoldalú észbeli nevelésről az olyan rendszerű
nevelésre, mely képes felébreszteni az emberben szunnyadó erőket és kifejleszteni az érzéseiben
komplex, itellektuálisan, művészi téren és személyiségében a tökéletes ember képét megközelítő
rendkívüli képességekkel rendelkező embert.

E vízió értelmében kezdenek Oroszországban új-típusú iskolák létrejönni, ahol a gyermekeket

egy új megközelítésében, új hozzáállásban kezdik tanítani. Mintaértékűvé és ugyanakkor a
legsikeresebbnek és legnépszerűbbnek Oroszországban Styetyinyin akadémikus iskolája.

Ez az iskola hivatalosan ingyenes oktatást biztosít, tehát állami iskola, s messze vahol
Oroszország félreeső zugában, a kozákoktól kapott védelem alatt áll. Bentlakást nyújt, de egyben
szentély és építőművészeti alkotás is. A gyermekek Styetyinyin kifinomult és szívvel érző
vezetése alatt hihetetlen módon kapnak oktatást a művészet és misztika segédletével.

Apró gyermekek és cseperedők 15 éves korig már több nyelven beszélnek, nem egy hangszeren
játszanak, gyönyörűen énekelnek, táncolnak, összetett tudományos feladatokat oldanak meg,
csodálatos képeket festenek, agyagoznak, szobrokat alkotnak, mozaikokkal díszítik a falakat,
nyövényekről gondoskodnak és termelnek, házi állatokat tartanak, kenyeret sütnek és saját
kereskedelmi cégeket hoznak létre. Igyekezetük csúcspontja egy művészetileg tökéletes épület –
egy szentély – felépítése.

Ezt a gyerekek tervezték és ők is építik majd fel. Mindegyik gyermeknek rendhagyóan magas
IQ-ja van, roppant fyzikai ügyessége, művészeti rátermettsége és szépérzéke, de ugyanakkor
fejlett mélyen átérző együttérzéssel és emberséggel, empátiával viseltetnek minden iránt, ami él.
Ez részben a waldorf- és a montesszori-féle gyermekközpontú iskolára emlékeztet, de sokkal
magasabb szinten. Erről az iskoláról dokumentum filmeket készítenek, cikkek jelennek meg a
médiában.

Anasztáziának a társadalmi élet minden területén megnyilvánuló inspiráló hatása szolgált

alapként ahhoz, hogy a tudósok egy csoportja megalakította azt a "Moszkvai Kutatóközpontot",
mely olyan jelenségekkel foglalkozik, melyek Anasztáziához kapcsolódnak.

A központ azért jött létre, hogy kutassa Anasztázia vízióit és ötleteit és azok gyakorlati
felhesználását a társadalmi élet több területén; ilyen a mezőgazdaság, környezetvédelem, az
orvostudomány és más tudományok, az oktatás vagy a művészetek.
Ez gyönyörű példája annak, hogy az orosz tudósok nem mellőzik az új szellemi tényeket, hanem
foglalkoznak az ismeretszerzés minden alternatív módjával is. Oroszország azzal, hogy az
emberi képesség minőségére öszpontosít és azt veszi alapul, a jövőben különös előnyre tehet
szert a világ más országaival szemben.

Anasztázia nagy mértékben hozzájárult a nemzeti tudat felébresztéséhez is azzal, hogy

elmagyarázta Oroszország ősi kultikus helyeinek értélmét és lényegét. Ilyen hely például a
kaukázusi Gelendzsik, ahol az ott található dolmenek kultikus funkciója újjáéledt. Nagyon
érdekesen mutatja be Raszputyin, Oroszország markáns történelmi személyiségének a szerepét
is.

E jelenséghez hozzáfűzi, hogy az eredeti ősforrások emberei személyes jelenlétükkel csak

kivételes, kulcsfontosságú pillanotkban lépnek a történelem színterére. Ez a pillanat Oroszország
történelmében az Első Világháború idején érkezett el, amikor a „Fényes Erők” Raszputyint
küldték el a cárhoz.
Raszputyin Szibériából származott, jóllehet ő maga nem volt az eredeti ősforrások emberei
közül, de mindenesetre az ő sugallatukra indult útnak, hogy óva intse a cárt attól, hogy belépjen
az I. Világháborúba, amelynek eredménye a bolsevizmus hatalomrajutása lett volna, ami
Oroszország számára következéseiben egyenlő lett volna a legnagyobb tragédiával.

Azzal, hogy Raszputyin figyelmeztetéseit nem vették komolyan, sőt megygilkolták, Oroszország
sorsa megpecsételődött.

Később személyét démonizálták, de a valóságban ellentmondásos jelleme ellenére egyszerű,

elemi erőket magában hordozó ember volt, szerzetes és egyben a világra fittyet hányó bohém, aki
tényleges gyógyító és látnoki képességekkel rendelkezett és aki testét-lelkét bevetve igyekezett
figyelmeztetni a cárt a közelgő, a bolsevizmus képében megjelenő nemzeti katasztrófára.
A könyvben részletek vannak Raszputyin nem régen felfedezett verséből a „Zarándoklás
Palesztínába”. Ezek a versek rendkívül érzékeny és fogékony emberről tanúskodnak.

Egy átfogóbb kép megrajzolása érdekében összehasonlítottam Anasztázia gondolatait más

szellemi irányzatokkal és filozófiákkal is. Például az antropozofia szemszögéből nézve
hasonlatosságot fedezek fel az ember nevelésében található impulzusok és gondolatok terén,
valamint a bio-mezőgazdaságban úgyszintén.

Anasztázia eszméi a gazdaság területén is közelítenek az antropozofikus világképhez, a

szociális szervezet hármasságának az elméletéhez. Ám talán azért, mert Oroszországban az
antropozofia gyakorlati megvalósítása túl akadémikusnak tűnik, az idő új szelleme megtalálta a
neki megfelelő utat arra, hogy úgy nyilvánuljon meg, hogy megérintse az Oroszok szivét és
hasson rájuk.

A jelentős tekintélyű orosz antropozófus, Prokofjev, azt mondja, hogy ahhoz, hogy az
antropozófia ideáljainak, mely a gyakorlatban, az élet minden terén igyekszik alkalmazni a
szellemi és tudományos kutatás eredményeit, Oroszországban sikerük legyen, az
antropozófiának olyan saját kifejezésmódot kell találnia, mely az ideálokat eleven valósággá
változtatja.

Én az antropozófiát elő és nyitott rendszernek érzem, mely más szellemi ingereket, ösztönzéseket
is képes magába foglalni, ha valódiak, igazak és indokoltak.

Ezért nyugodtan lehet az Anasztázia által elindított mozgalmat új, népi orosz-módra működő
antropozófiának tekinteni, mely híven tükrözi az Orosz Nemzeti Lelket. Ha Abd-ru-shin „Grál
Üzenetét” veszem összehasonlítási alapul, akkor jelentős összhangot fedezek fel például a tiszta
gondolatok hatásmechanizmusának a működésében, az ember saját sorsának az alakításában, a
tiszta szándék erejében, az érzésben, mint a emberi szellem megnyilvánulásának valós
eszközében.

De a tárgyilagoság talán legfontosabb kritériuma, amelyel Anasztázia Üzenete hitelességének és

hatásának a fokát lemérhetjük, az a mi saját érzésünk és a tőle elfogadott inspirációk alapján a
gyakorlatban megvalósított dolgok eredményei. A fát a terméséről lehet megismerni és e fának a
termése valóban jó. Erről mindenki saját maga megbizonyosodhat.
A Moszkvai Kutatóintézet tudósai, akik az Anasztáziával kapcsolatos jelenségeket kutatják, igy
fejezték ki magukat:

"A legnagyobb szellemi tanítók, akik vallási tanokat, filozófiai rendszerekt és tudományos
kutatásokat hagyományoztak az emberiségre, hatásukban nem érik el Anasztáziának az emberi
szellemre gyakorolt hatásának a gyorsaságát. Az ő tanításaik a köznapi életben megjelenésük
után csak néhány száz esetleg ezer év múltán lettek látható módon jelen.

Anasztáziának erre elég volt egy pár hónap s elérte ezt beszédek, előadások vagy szellemi
traktátusok írása nélkül, csupán azzal, hogy az emberek érzéseit célozta meg, érzéseikre hatott és
az érzéseiket lobbantotta lángra alkotásra serkentve mindazokat az embereket, akik szivét
gondolatai megérintenek. És ez az alkotó lelkesedés azonnal kézzel fogható valósággá változik."

Ki tehát Anasztázia?
Valós lény vagy valamiféle szimbólikus kép? Őszintén mondom, nem tudom. Tálán mindkettő,
de ami fontos, az a „Fényes Jövő” viziója, melyet az emberiség elé tár. Jobban mondva nem tárja
az emberiség elé, hanem azonnal alkotja is olyannyira érezhetően, hogy a történéseken kívül
maradni az olyan ember számára, aki beleolvasott könyveibe, lehetetlen.

A jövő számára egy új szellemi hangot üt meg és segít az anyagi világban megvalósítani az
emberiség legfényesebb álmait. Szándékainak tisztaságával teljesíti feladatát, melyet vállalt -
átviszi az egész világot a „Sötét Erők” idöszakán. Ki-ki maga döntse el, hogyan áll Anasztázia
üzenetéhez.

„Ne keressetek engem”- mondja Anasztázia, „akinek szive tiszta, az lát engem!”