Kincsek és helyek a SanBao Iskolával 1.

rész

Előljáróban szeretnék elnézést kérni két lelkes korrektoromtól,

hogy nem volt lehetőségük az utolsó és kiküldésre szánt verziót
átnézni. Az előzőeket átnézték, viszont azóta írtam még hozzá
pár sort..

A Tai Chi Chuan és Chi Kung táborok helyszínei

avagy

Kincsek és helyek a SanBao Iskolával

1. rész

„Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így

megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.
Minél messzebbre elkalandozik az ember, annál kevésbé találhatja meg Taot.
Épp ezért a bölcs, megnyugodva sorsába, eljut a Taonak megismerésére, és
önakaratoskodás nélkül válik látóvá.”

Lao-ce: Tao Te King 47.

(Lao-ce, 1996)

1
 A Tai Chi Chuan és a Chi Kung táborok
helyszínei
Miért utazunk rendszeresen olyan messzire táborozni?

Kérdezik tőlem rendszeresen, nem csak a tanítványaim. Mielőtt válaszolnék, általában

folytatódik a kérdéseik sora:

Miért nem megyünk egyszerűen csak valahová a közelbe, a környékre vagy egyszerűen csak
máshová? Miért nem megyünk máshová?

Én azt tanultam, minden kérdés jó. Nem mindet lehet megválaszolni, és azt is megtanultam,
hogy néha egy-egy feltett kérdésre a csönd a legjobb válasz. Sokszor tud jönni onnan a válasz.
Mikor kérdésünk van, kicsit csöndben maraduk, befelé figyelünk, és lazítunk.

Lao-ce szerint ki sem kellene mozdulnunk a lakóhelyünkről, mert ott minden megtalálható,
ami a megismeréshez szükséges. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne utazhatnánk el bárhová.

„Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így megláthatjuk a

magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.”

Lao-ce: Tao Te King 47. (Lao-ce, 1996)

Én szeretek beszélgetni, kommunikálni mindenkivel, már aki szóba áll velem. Így szeretem
szóban is megválaszolni a kérdéseket, ha lehetőségem van rá. Ezt most írásban teszem, mert
írni is szeretek.

Több Mestertől hallottam, buddhistáktól és taoistáktól egyaránt, hogy egy bizonyos

távolságról rátekintve saját dolgainkra, problémáinkra, könnyebben találunk azokra megoldást.
Minél messzebbre megyünk, annál jobb a rálátásunk. Viszont egy bizonyos távolságnál
messzebbről pedig, már nem csak rátekintünk azokra, hanem azzal a kérdéssel találjuk szembe
magunkat, hogy szeretném-e azt a dolgot vagy sem. A rátekintés, viszonylag rövid távolságon
belül is működhet. Ahhoz viszont, hogy szeretném-e vagy sem, minimum 500-1000 km-nyi,
vagy a fölötti távolságot javasolnak a mesterek. Ezt Magyarország határain belül elég nehéz
megtenni, mivel nincsenek ekkora távolságok, viszont egy „kis trükkel” ezt is el lehet érni.
Leginkább a külföldre utazó tanítványaimnak szoktam javasolni, figyeljék meg, milyen
változás történik bennük, miközben távolodnak lakóhelyüktől. Akinek megoldhatatlan
problémája van, neki szoktam javasolni, hogy utazzon el külföldre, ha teheti.

Először is azért utazunk el saját lakóhelyünkön kívülre, hogy onnan könnyebben rá tudjunk
tekinteni a saját dolgainkra, ha épp bele vagyunk ragadva valamibe, akkor könnyebben ki

2
tudjunk szabadulni abból. Relatív messzire pedig azért távolodunk el, hogy könnyebben menjen
a rátekintés és a kiszabadulás.

A „Kis Trükk”

A „kis trükk” pedig általában egy kirándulás vagy egy hosszabb vezetett közös program,
mikor táborban vagyunk. Erőltetett menet valamely hegycsúcs felé, akkor is, ha várható, hogy
visszafelé bőrig fogunk ázni.

Tanáraim, és néhány tanártársam is, általában a hosszabb idejű gyakorlást alkalmazzák,

kirándulással vagy városnézéssel kiegészítve. Például egy idegen városban elküldenek a város
másik végébe megnézni valamit, ami jó lesz. De valahogy mindig akkor, amikor szűkös az
„időkeret”, és onnan még vissza is kellett jönni a programra…

Chang mester szerette egy napon belül „lezavarni” ezeket a helyzeteket, így majd minden
napra jutott egy „kis kaland”. Mikor nála voltunk, mindig sokat autóztunk, részt vettünk egy
elvonulás egy napján, majd autózás haza, vagy volt valami kirándulás vagy találkozó valakivel.
Néha a sofőrünk sem tudta vagy találta a pontos címet, így a legkülönbözőbb kalandokba
keveredtünk, és olyan helyekre kellett jutottunk, ahová egyébként eszünkbe sem jutott elmenni.
Ez a „tipikus” eltévedtünk, de hová kerültünk szituáció, ami bárkivel előfordulhat. Ezt eleinte
nem mindig élveztük, mert időre kellett megérkeznünk, és szerettünk is volna, de ez nem
mindig sikerült. Eleinte az az érzésünk volt, hogy lemaradunk valamiről, de aztán ez elmúlt, és
a „majd becsatlakozunk” került a helyére. Viszont Chang mester mindig mosolygott mikor
meglátott bennünket, és mindig megkérdezte, hogy merre jártunk, és mit láttunk. Tényleg, mint
egy igazi Szülő.

Heng Chang / Thay Hang Truong mesterrel az ITC oktatóképzés diplomaosztóján 2011.07.30

Dan edzés előtt vagy után küldött el mindig városnézésre, általában London valamely másik
végébe, mint ahol lakott. Ezeket a túrákat sem bántam sosem, csak az időhiány volt az, ami
néha zavart. Meg az, amikor 8-12 órányi városi séta és gyaloglás után volt még egy 3 órás
edzés. Közben sokszor tévedtem el, és fedeztem fel így olyan részeket a városból, ahová
magamtól sosem mentem volna el. Utoljára Stonehengéhez tévedtünk el Zolival, Dan tanácsára.
Kevés időnk volt rá, egy nap, annak ellenére, hogy korán indultunk. Áztunk, fáztunk, de egész
nap jót mókáztunk, és Angliában vonatozni is nagyon jó!

András, nem várost vagy országot nézni vitt el minket. Eleinte kilátókhoz, majd kisebb
kirándulásokra mentünk el, a tábor valamely napján. Általában a pénteki napon. Vagy
megfuttatott minket két gyakorlás között, tesztelve ezzel a gyakorlásunkat, és annak
hatékonyságát. Így, kénytelenek voltunk gyakorolni, kicsit muszájból is, különben nem bírtuk
volna a terhelést.

Ezenkívül mindannyian különböző szituációkba hoztak bennünket, ami eleinte nem mindig
volt kellemes, de mikor ráérez az ember az ízére, és a lazításra, hogy minden helyzetben lesz
valahogy, és megoldjuk, nem volt több gondunk. Ez azóta is működik.

3
 Ez természetesen hatással van az emberi kapcsolatokra, barátságokra is. Mindig
megmutatja, mennyi tolerancia, elfogadás, érdek, és tartalék van még benne. Ezek a szituációk
általában elmélyítik a barátságokat. Ami nem igazi barátság, az vagy az lesz, vagy nem, és ez
nem mindig könnyű.

Minden módszer fejleszti a rugalmasságot és a változáshoz való alkalmazkodó-

képességünket, melyben nem kell stresszelni, mert fölösleges, és nincs is értelme. Máskor nem
is lehet, mert vagy idő, vagy a hely nem teszi azt lehetővé. Ezt a módszer a Tai Chi-ban először
a Ching (Qing) Könnyűség képességénél figyelhető meg, ahol azt mondjuk, vagy ellazulsz,
vagy eltörsz. A végeredmény a lazítás lesz, a kérdés az, mennyi idő alatt, és mennyire fog fájni.
Az első esetben, amikor csak ellazulsz, semennyire. A rugalmasság és a változáshoz való
alkalmazkodóképesség fejlesztése jobb kapcsolatot ad a Tao-val (Dao). Ezt nemcsak mondjuk,
csináljuk is. Végzünk hozzá fizikai gyakorlatokat is, mert anélkül nem működik. Nagyban
fejleszti az érzékenységünket saját magunk és mások iránt is. Eléggé jól lehet érezni mi történik
bennünk és egy másik emberben is. Ez fejleszti a problémamegoldó és az érzékenységhez
kapcsolódóan a betegségmegelőző képességünket is.

Mikor kimegyek tanáraimhoz, mindig megkérdezik: „Mit szeretnék csinálni? Mit szeretnék
tanulni? Eleinte mindig azt válaszoltam, hogy „Tanulni és gyakorolni jöttem.” Aztán mindig
volt egy listám is, amit felsoroltam, hogy mit szeretnék tanulni. Aztán sokszor mondták, hogy
„ok rendben, lesz edzés, gyakorlás, tanulás, viszont most menj el várost nézni. Vagy konkrétan
elküldtek egy helyre, vagy mondták, hogy beszélgessek valakivel, esetleg oldjak meg
helyzeteket, problémákat. Sokszor mondták azt is, hogy „A Tai Chi, maga az élet.” Minden
szituációban benne kell lenni, mert nem csak a gyakorlást, a gyakorlatokat kell fejlesztenünk,
mert ez csak tulajdonképpen a Jing szintje, a Test. Szükségünk van arra is, hogy rendezzük és
fejlesszük a szociális kapcsolatainkat, a kommunikációnkat, felismerjük az érzéseinket,
szabályozzuk a légzésünket, ami a Chi szintje, amit gyakorlás közben a légzésünkkel tudunk
kontrollálni. Szükségünk van élményekre is, ami a Shen, a tudatosság szintje. Mikor
belefeledkezel az utazásba, a jövés menésbe, a városnézésbe, ez hasonlatos a gyakorlásban
elérendő belefeledkezéshez, amikor kikapcsolsz, megnyugszol és megjelenik a feloldódás
érzése. Ez tulajdonképpen a Jing – Chi – Shen átalakítása a Tai Chi Chuan-ban.

Vége az első résznek.....

Már itt is el tudod olvasni a weboldalon:

http://www.sanbao.hu/tartalom/kincsek-es-helyek-sanbao-iskolaval-1-resz