Professional Documents
Culture Documents
beszámolója
Ószövetségi bölcsesség,
modern természettudomány
és élő ü zen et
Prof. Dr. Werner Gitt előszavából:
Léteznek a Bibliának olyan részei, m e
lyek csak bizonyos értelmezésben ismer
tek számunkra. Sokan így lehetnek Jób
könyvével is. Hányszor hallottuk már be
szélgetésekben a következő kérdéseket:
Miért engedi meg Isten a szenvedést? Jób
könyvének célja és fő témája a szenvedés
titkának a megközelítése. Henry M. Morris
rám u tat Jó b k ö n yvén ek egy m ásik fő
céljára, mely meglepő a számunkra, mégis
érthető.
R észletesen foglalkozik a term észet-
tudományos és történelmi tényekkel, m e
lyek itt különösen nagy számban fordulnak
elő. Ennek során olyan problémával kerül
szem be, m ely egyéb ként a Biblia más
helyein is, de itt különösen gyakran felme
rül: A természettudományos kijelentések
szinte végig költői nyelven vannak leírva.
Le kell fordítani őket a mai szaknyelvre, hogy
feltárhassuk olykor rejtett értelmüket.
Henry Morris
Jób
cso d á la to s
b eszám olója
Ószövetségi bölcsesség,
modern természettudomány
és élő üzenet
EVANGÉLIUM I KIADÓ
A mű eredeti címe:
The remarkable Record of Job
© by Henry M. Morris
Magyar kiadás
© Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1998
Harold L. Willmington
6
Werner Gitt
1995. szeptember
8
Ajánlott irodalom
A legrégibb könyv
Jób és Úc földje
Ki volt Jób?
A könyv célja
Négy fejezetet átfogó beszédében még csak meg sem említi a témát,
ami különös volna, ha a meg nem érdemelt szenvedés lenne az oka,
hogy Isten Jób könyvét a Szentíráshoz fűzte.
De ha ez a szándéka, akkor mi? Hogy megértsük és megtanuljuk
méltányolni a célt, közelebbről meg kell vizsgálnunk azokat a figye
lemre méltó tudományos és történelmi tényeket, melyeket ez a könyv
közvetít számunkra, mindenekelőtt Isten beszédét az utolsó fejezetek
ben.
20
Jób könyvének korát tekintve nem csoda, hogy sok utalás található
benne a föld kezdeteinek nagy eseményeire. Éppen ezek az utalások
'bizonyítékul szolgálhatnak a könyv korára nézve. Nem a történelem
leírásának céljából, hanem csak futólagosán, mintegy mellékesen van
nak megemlítve, azzal a feltételezéssel, hogy a könyv írásának idején
általánosan ismertek és történetileg bizonyítottak voltak. Nem volt arra
szükség, hogy hangsúlyozzák a valódiságukat. Ez egyrészt az esemé
nyek történetisége, másrészt a könyv kora mellett szól. A pogány pan-
teizmus egyre terjedő rendszere az alapját képező feltevésekkel hosszú,
ciklikus korszakokról és evolúciós változásokról, mely hamarosan meg
fertőzte a Bábel után szétszóródott törzseket, Jóbot és barátait még nem
érte el. Ebben a fejezetben ezért utalásokat ragadunk ki az előtörténet
re vonatkozóan, hogy megfelelő hátteret rajzoljunk Jób üzenete szá
mára.
A teremtés
A bűnbeesés és az ítélet
Az özönvíz
Az özönvíz vége
A világméretű szétszóratás
Tehát Jób nem mond mást, mint hogy az észak felé mutató földten
gely a földfelszínen túl mérhetetlen távolságokra terjed ki az északi
sarkcsillag irányában. E csillagnak fontos szerepe van a tájékozódásban
mind a Föld geográfiája, mind a csillagos ég megfelelő csillagai szem
pontjából. Az ״üres tér" (kietlenség) semmiképp sem teljesen üres, mi
vel csillagközi porrészecskék, valamint számos különböző részecske- és
sugárzásfajta található benne. Mégis ״kietlen és puszta", amilyen a
Föld volt az ősidőkben, mielőtt Isten Szelleme lebegett fölötte és alakot
kölcsönzött neki azáltal, hogy aktivizálta a nehézségi erőt és Isten saját
világossága által energiával látta el.
A Föld nem Atlasz vállán nyugodott és nem is valamilyen kozmikus
elefánt hátán. Isten ״erősítette meg a semmiség fölött". A Föld a világűr
alaktalan ürességében létezik, minden támaszték nélkül. Egy titokzatos
erő tartja keringési pályáján, melyet nehézségi erőnek nevezünk, de
ugyanúgy nevezhetnénk Isten akaratának is.
Jób nemcsak arra utal, hogy a Föld fel van ״függesztve" a világűr
ben, hanem arra is, hogy saját, észak felé mutató tengelye körül forog.
״Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a he
lyét, hogy szélénél fogva megragadja a Földet, és lerázza róla a bűnö
söket? Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld,
mintha, fel volna öltöztetve" (Jób 38,12-14). Noha ez képes beszéd,
mégis valóságos fizikai folyamatot ír le. Istent úgy ábrázolja, mint aki
a földtengely két végét tartja, és forgatja azt, mintha egy agyaghenger
lenne, melybe pecsétet ütnek. A pecsét azonban, mely felé a földet
forgatják, nem anyagi minta. Ez a ״hajnal", nyilván a Nap, mely a he
lyére kerül. A reggel üdvözölt fénye elűzi a Föld alaktalanságát, mely
be még a sötétség idején burkolózott és felfedi a Föld szerkezetének és
növényvilágának a szépségeit. A sötétség a földlakók gonoszságát is
elfedi, de ott állnak tetteik, mint egy ruha, mely ki van téve a nappal
világosságának.
Azokat a folyamatokat, melyek meghatározzák a földfelszín to
pográfiáját, a geomorfológia vizsgálja. Ezek közül az egyik legfon
tosabb a víz funkciója az erózióban. A Jób '14,18-19 versek csodála
tosan leírják ezt a folyamatot: ״Még a hegy is szétomlik, ha ledől, és
a kőszikla is elmozdul helyéről. A köveket is lekoptatja a víz, a föld
porát is elsodorja az ár. így pusztítod el a halandó reménységét."
34
Talán nem csak a növények tartoznak azok közé a ״dolgok" közé, me
lyek „a föld porából" nőnek ki, hanem a sokféle ásvány is, melyek
először kikristályosodnak, majd különböző közetfélékkel olvadnak
össze. Ezek a szétmállás miatt felhasadnak és a víz kimossa őket.
Idővel még a hegyek is széttörnek és szikláikat elmossa a víz. „A
legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja. A
sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme"
(Jób 28,9-10).
Az özönvíz utáni öntözőrendszer „minden drágaságot" napvilágra
hozott, a csodálatos és értékes femeket és ásványokat, melyeket oly
nagy becsben tartottak az emberek. A Jób 28 megemlít néhányat: „Ofir
aranya, drága ónix vagy zafír" (16. vers), „ezüst" és „kristály" (15-18
vers), és „a Kúsból való topáz" (19. vers). Még a tengerből származó
koraitokat és gyöngyöket is megemlíti (18. vers). De mindezen „drága
dolgokról" elmondja, hogy kevesebbet érnek, mint a bölcsesség és
értelem (a valódi tudás, mondhatnánk), mely csak Isten félelméből
származhat.
Uc földje feltehetően nem a tenger partján feküdt, úgyhogy Jób va
lószínűleg sohasem látott tengert. Ennek ellenére könyve számos uta
lást tartalmaz a földfelszín e fontos ismertetőjegyére. Az egyik legfi
gyelemreméltóbb Isten kérdése: „Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejár
tad-e a mélység alját" (Jób 38,16)? Noha az ősi időkben sok ember
tapasztalt hajós volt, feltehetően nem volt lehetőségük felkutatni a ten
ger fenekét, ahogyan azt manapság tesszük. A tengerfenék sok édesvi
zű forrása,, valamint a tenger mélyén levő csatornák és utak az ocea
nográfia meglepő felfedezései. Mégis, Isten már négyezer évvel ezelőtt
beszélt róluk Jóbhoz intézett üzenetében.
Az özönvíz vize, a „boltozat feletti vizek" és a „nagy mélységek vi
zei" az özönvíz előtti földkéreg alatt most az óceánokban gyűltek
össze. Miután „a hegyeken is állt a víz" (Zsolt 104,6), a roppant föld
mozgások létrehozták a magas hegyvonulatokat és nagy tengeri me
dencéket nyitottak, melyekbe lefolyhatott az áradás vize (Zsolt 104,8).
Isten megígérte, hogy nem sújtja többé a Földet özönvízzel. Ezt az
ígéretet Jób könyve háromszor említi (26,10; 28,11; 38,8-11). Nyilván
való ennek az ígéretnek a jelentősége, ha meggondoljuk, milyen érzé-.
kény a szárazföld - víz arány a földön. A tengerszintnek csak kicsit
35
kell emelkednie, és a földfelszín nagy része máris víz alá kerül. Isten
azonban szavát adta nekünk, és Ő megtartja ígéretét. Rendkívül fontos
a Jób 26,10: ״Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik
a sötétséggel." A szabott szó (héberül khug) azt jelenti, hogy gömb ala
kúvá tette. Ez a szó a Példabeszédek 8,27 és az Ézsaiás 40,22 versekben
is előfordul ugyanebben a jelentésben. A Föld alakjára vonatkozik,
mindenekelőtt a tenger felszínére, mivel ez a Föld geometriai alakjának
meghatározó egysége.
Az ég csillagai
A csillagászat nem azt állítja, hogy a világmindenség végtelen, csak azt, hogy
határtalan, mint egy gömb felszíne (Dr. W erner Gitt megjegyzése).
36
A természeti törvények
A kor konfliktusa
csillagjósláson alapuló
aki szerint minden tárgynak megvan a maga szelleme; ezt a tárgyat (szelle
met) tiszteli és imádja
47
A nagy kísérlet
egy váratlan forgószél öli meg. Jób néhány percen belül értesül a tra
gikus hírekről (Jób 143-19).
Vajon hány keresztyén állná ki manapság a sorscsapások ilyen so
rozatát anélkül, hogy elveszítené Isten iránti szeretetét és benne való
hitét? Sokan már ennél sokkal kisebb szenvedés miatt megtorpantak.
Jób azonban ״a földre esve leborult" (Jób 1,20). Ha Isten volt az, aki
megáldotta, akkor arra is joga volt, hogy visszavonja áldását. Nem ér
demeltük meg a jóságát, akkor miért panaszkodunk, ha megvonja
tőlünk?
Ez volt Jób reakciója. „Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az
ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett
el megbotránkoztató dolgot Isten ellen" (Jób 1,21-22).
Ebből a beszámolóból megtudunk még egy fontos tényt. A Sátán
nak, mint „a levegő birodalma fejedelmének" és „e világ fejedelmének"
(Ef 2,2; Jn 12,31) számottevő ellenőrzési lehetősége van a földi fizikai
!folyamatok fölött. Az a nagy bölcsesség, mellyel az ördög és angyalai
bírnak, képessé teszi őket arra, hogy szemmel látható csodákat vigye
nek végbe az adott folyamatot meghatározó fizikai tényezők manipu
lálása által. Az angyalok nem képesek teremtési csodákra; teremtésre
csak isten képes. A Sátán azonban felelős lehet azokért a villámokért,
melyek megölték Jób juhait és pásztorait, és azért a forgószélért, mely
nek Jób gyermekei áldozatul estek. A Sátánnak és démoni szolgáinak
ugyanakkor hatalmában áll olyan erős hatást kelteni az istentelen em
berekben, hogy azok (tudatosan vagy tudatlanul) azt teszik, amit kíván
tőlük. Talán ezen a módon vette rá a káldeusokat, hogy vigyék el a
megmaradt nyájat és gyilkolják meg Jób szolgáit és szolgálólányait.
Nem minden ilyen jelenség a Sátán műve. A világban zajló termé
szeti folyamatok gyakran keltenek viharokat, és a szent angyalok és
maga Isten minden ilyen folyamatot éppen úgy ellenőrizni tud, mint
a bukott angyalok. Itt azonban azt látjuk, hogy ezek a jelenségek néha
sátáni eredetűek lehetnek, ha Isten ezt engedi. Ugyanez érvényes saját
megfontolásainkra és döntéshozási folyamatainkra. Ezért kell imádkoz
va mérlegelnünk az összes lehetőséget, amikor életünkben nehézségek
előtt állunk.
Jóbnak fogalma sem volt róla, hogy a Sátán állt az őt sújtó szenve
dések mögött. Amennyire meg tudjuk ítélni, Jób egyáltalán nem ismer
50
5. Rossz vigasztalók
Elifáz megoldása
Démoni megtévesztés
Nincs utalás Isten ígéretére sem, hogy eljön a Megváltó, aki a Sátánt
összes művével együtt megsemmisíti (lMóz 3,15). Azt sem említi, hogy
Isten időközben bevezette a helyettesítő állatáldozatot, ami módot ad
azoknak az embereknek, akik bűnbánóan és hittel fordulnak Istenhez,
hogy engesztelést szerezzenek bűneikért.
A szellem üzenete tele volt cinizmussal és kétkedéssel. Alnok módon
Elifázra bízta, hogy levonja saját következtetéseit.
Mivel az üzenetben, melyről azt hiszi, Istentől ered, nincs szó Isten
kegyelméről vagy a megváltásra tett kegyelmes ígéretéről, az egyetlen
következtetés, amire Elifáz juthat, az, hogy egy ilyen szentséges Isten
nek az ok és okozat elve alapján a gonoszt meg kell büntetnie, a jót
pedig meg kell áldania. Egyszer minden ember meghal, ezért vélemé
nye szerint az ideiglenes földi áldás az egyetlen jele annak, hogy az
ember összhangban él Isten szentségével. Fordítva, a nélkülözésnek és
a szenvedésnek azt kell jelentenie, hogy az illető elvesztette Isten
kegyét.
Az isteni mindenhatóság és az emberi tehetetlenség jelentésének e
démoni elferdítése nagyban befolyásolta a három barát gondolkodását,
és ezért azt a tanácsot is, melyet Jóbnak adtak. Mindnyájan hittek még
a teremtés Istenében, még nem befolyásolta őket a humanista panteiz-
rnus, mint oly sok embert a szomszédos népek közül. Ismerték Isten
parancsait és talán értették valamennyire az ősidőkben tett ígéretét is,
de mindezt elferdítette ez az Elifáznak tett látszólagos kinyilatkoztatás
az emberi reménytelenségről.
Mivel a barátok maguk is gazdagok voltak és tiszteletnek örvendtek,
elképzelhetetlen volt számukra, hogy Jób szenvedése nem függ össze
a bűneivel. Ez azt jelentené, hogy őket is érheti bármikor hasonló ka
tasztrófa. Ha az erkölcsi őszinteség és az Istenben való hit nem elegen
dő, hogy biztosítsa számukra Isten áldását, akkor őket is sújthatják
olyan csapások, mint amilyeneket Jóbnak ki kellett állnia.
Ezért szemére hányták Jóbnak valamilyen feltételezett bűnét és arra
buzdították, hogy vallja be azt, ha ismét egészséges akar lenni és vissza
akarja nyerni gazdagságát. Mivel Jób ragaszkodott ahhoz, hogy ártat
lan és hogy nem tudja, miért bánt így vele Isten, egyre dühödtebben
ragaszkodtak érveikhez és vádjaikhoz. Ha Jób valóban ártatlan, mi lesz
a saját biztonságukkal?
57
bán, hogy sohasem állította, hogy bűntelen. Éppen olyan jól tudta,
mint a barátai, hogy minden ember bűnösnek születik. így beszélt:
״Van-e tiszta ember tisztátalanság nélkül?" (Jób 14,4). ״Micsoda az em
ber, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?" (Jób 7,17).
״Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?" (Jób 9,2).
Amellett, hogy elismerte saját bűnös természetét és azt a szakadékot,
amelyet ez minden ember és Isten közé ás, Jób kész volt rá, hogy be
ismerje és elhagyja az általa elkövetett bűnöket, ha a barátai megneve
zik azokat. Mivel maga semmilyen bűnről sem tudott, mivel tudatosan
úgy próbált élni, ahogy Isten elvárta tőle, hazugság, tehát bűn lett
volna mást mondani!
״Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenha
tóra, aki megkeserítette lelkemet, hogy amíg csak lélegzem, és Isten
lehelete van bennem, nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem
hamisságot. Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak
meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. Igazamhoz ra
gaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem"
(Jób 27,2-6).
Nem szabad elfelejtenünk, hogy maga Isten mondta Jóbról, hogy
tökéletes és őszinte ember.
Azt is emlékezetünkbe kell idézni, hogy Jób rendszeresen mutatott
be áldozatokat engesztelésül azokért a bűnökért, melyeket ő vagy a
családja akaratlanul elkövethettek. Tudta, hogy saját igaz volta nem
elég ahhoz, hogy megálljon a szent Isten előtt. A bűnökért való en~
geszteléshez egy helyettesítő állatáldozatra volt szükség, melynek vé
rét az oltárra öntötte. Ez így volt Ádám óta. Jób tudta ezt, és engedel
meskedett ennek a parancsnak. Ezen az alapon imádkozhatott:
״Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél
a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? Miért nem bocsátód meg vétke
met, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire
keresel, már nem leszek" (Jób 7,20-21).
A menny azonban nem válaszolt, és Jób nem értette, miért nem hall
gatja meg Isten az imáját. Nem tudhatta, hogy ez is ama mennyei kí
sérlethez tartozott, melyben próbára teszik őt és a hitét, de nyilván
érezte, hogy valamilyen számára rejtélyes okból ez történik. ״Csak ő
tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok"
60
Elihú, a szuperkegyes
Jób három barátja összes érvével sem képes meggyőzni Jóbot bűnös
ségéről (amit el szeretnének érni) vagy megingatni a hitét (ami a Sátán
terve volt). Végül csendben ülve maradnak Jób mellett, aki továbbra is
meg van győződve róla, hogy nem követett el bűnt, és kitart Istenben
való hite mellett. Összezavarodott és magányos volt, nem értette, miért
bánt vele Isten olyan keményen, de semmi esetre sem ingott meg Is
tenbe vetett tökéletes bizalma, ami a Sátán szándéka volt. Még utolsó,
szívhez szóló beszédében is úgy beszél Istenről, mint az ״Istenről oda
kint" és mint a ״Mindenhatóról" (Jób 31,28.35). Mindenki más, aki ilyen
szenvedésen ment volna keresztül, már régen feladta volna a hitét. Jób
azonban bízott Istenben.
Ám a Sátánnak volt még egy aduja. Ott volt még számára Elihú.
Noha ő nyilván nem ismerte sem Jóbot, sem a többieket, nagyon érde
kelte a dolog és látszólag puszta kíváncsiságból jött el. Tanult fiatal
ember volt és érdeklődött a teológiai és filozófiai kérdések iránt,
ugyanakkor büszke volt szellemi ismereteire és kereste az alkalmat,
hogy megmutassa tudását ezeknek az idősebb és ismertebb tudós fér
fiúknak.
Elihú eddig csendben'hallgatott, most azonban nagy lelkesedéssel
ragadja meg a szót. Hat fejezetet átfogó monológja a leghosszabb az
egész könyvben, és ennek nagy része saját tanácsaiból és ajánlataiból
áll. Például:
״Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért
azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. ... Mert
63
A teremtés tanúja
A Jób, barátai és Elihú közötti vita témája a meg nem érdemelt szen
vedés nagy problémája volt. Erre a problémára, mellyel minden nem
zedék foglalkozott filozófiai és teológiai szempontból, eddig még nem
találtak megoldást. Ez valószínűleg a legnehezebb az összes emberi
probléma közül mind szellemi titokzatossága, mind a vele kapcsolatos
kínok miatt. Ez a kérdés feltehetően a leggyakoribb oka annak, hogy
az emberek feladják a szeretet és hatalom Istenébe vetett hitüket.
A probléma nagyon világosan szembetűnt Jób próbatétele és a közte
és barátai között folyó intenzív párbeszéd során. Elifáz, Bildád és Cófár
a szenvedés okát egy rejtett bűnben és képmutatásban látják. Noha ez
a magyarázat találó lehet bizonyos esetekben, nem mindig helyes, és
egész bizonyosan nem az Jób esetében. Mind Jób, mind Isten határo
zottan visszautasította ezt a szemrehányást (Jób 42,7).
Elihú a szemrehányásokat egy kissé más felhanggal ismételte meg.
Az volt a véleménye, hogy Jób szenvedését Isten a fegyelmezés eszkö
zeként használja fel arra, hogy világossá tegyen előtte valamit. Elihú
például arra buzdította Jóbot, hogy a következőképpen reagáljon:
״Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!? Te
taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem
teszem többé" (Jób 34,31-32).
Jób ismételten hasonlót mondott, de Elihú figyelmen kívül hagyta.
Jób nem tudta, hogyan vehette semmibe Isten akaratát, de vágyott rá,
hogy megtudja, ha valóban úgy volt. Tény, hogy szenvedésének nem
az volt a célja, hogy Isten megmutassa neki, mi nincs rendben az éle
tében, hanem hogy megmutassa a Sátánnak, mit munkálhat egy ember
életében Isten kegyelme, ha az Ő szolgálatába áll.
Mivel Isten Elihúnak nem teszi ugyanazokat a szemrehányásokat,
mint Jób három barátjának, néhány értelmezőnek az a véleménye,
hogy Elihú üzenete elvben helyes. Mint azt az előző fejezetben meg
tárgyaltuk, Elihú üzenete pimasz hangú és félrevezető volt. Elihú sze
rint állítólag Istentől származott. Az a tény, hogy Isten egy szóval sem
hivatkozott rá, nem jelenti azt, hogy helyes volt, hanem csak azt, hogy
íigyelemre sem méltatta. Nem cáfolta meg kifejezetten, de meg sem
erősítette.
71
hitből fognak élni" (Zsid 10,38), mert ők „hisznek, hogy életet nyerje
nek" (Zsid 10,39). Ez az élő, szabadító hit elsősorban a következőkép
pen határozható meg: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten
szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható" (Zsid 11,3).
Vegyük figyelembe, hogy ez a meghatározás kizárja az evolúciónak,
mint „Isten teremtési módszerének" - ahogyan azt sokan gondolják -
a lehetőségét. Ez esetben ugyanis a „látható" a már létező anyagból
jönne létre. Az igazi teremtés azonban ״ex nihilo teremtés", vagy „te
remtés a semmiből" Isten Igéje által, mely a János 1,1-3.14 szerint maga
az Úr Jézus Krisztus.
A valódi teremtés tehát egyáltalán nem mellékes, hanem alapvető
jelentőségű az igazi keresztyénség szempontjából. Ez Krisztus evangé
liumának az alapja. Azonkívül, ha a maga valójában akarjuk megismer
ni az Úr Jézus Krisztust (nem mint egy „másik Jézust", 2Kor 11,4 - vagy
mint egy „hamis Krisztust", Mk 13,22), akkor Teremtőként is el kell
ismernünk, nem csak Szabadítóként. Végül a Krisztusban való szaba
dító hit elsősorban a minden dolog Krisztus általi ex nihilo teremtésé
nek igazságára irányul. Ezért volt helyénvaló, hogy Isten Jóbhoz in
tézett válaszában kiemelte a közvetlen teremtés fontosságát.
A teremtés a Biblia szerint egyben az evangélizáció és a misszió alap
ja. János evangéliuma egyenesen azért íródott, hogy az embereket
Krisztushoz vezesse. János a következőképpen magyarázza szándékát:
„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az
Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében" (20,31). János evan
géliumának nagy jelei a természetfölötti teremtés hatalmas csodái (pl.
a víz borrá változása), melyeket csak maga a Teremtő tudott véghez
vinni. Ami különösen fontos: János evangéliumát a teremtés kiemelé
sével és az !Mózes 1 fejezetből vett szavakkal kezdi: „Kezdetben volt
az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett,
és nélküle semmi sem lett, ami létrejött" (Jn 1,1-3). Ha János, akinek
Istentől ihletett szándéka volt, hogy embereket nyerjen meg Krisztus
nak, könyvét a teremtéssel vezeti be, akkor másoknak is ezt kell ten
niük, akiknek ugyanez a célja. Ha az emberek azt mondják, hogy nem
kell foglalkoznunk a teremtéssel (ahogy gyakran ez a helyzet), hanem
csak azzal, hogy embereket nyerjünk meg Krisztusnak, akkor nem vi
lágos előttük, hogy ez ellentmondás. Foglalkoznunk kell a teremtéssel,
75
mában. Emberek és népek közötti igazi közösség csak általa érhető el,
aki minden dolog teremtője és aki mindent hordoz ״hatalmas szavával"
(Zsid 1,3) és aki megfizette az árát, hogy ״mindent megbékéltessen ön
magával" (Kol 1,20). Azok, akik elfogadják Őt, mint Szabadítójukat, új
teremtményekké válnak Krisztusban, és attól fogva érte élnek, a meg
békélést szolgálva. Ezért a teremtésről szóló tanítás az alap, melyre a
Krisztusban való igazi közösségeket fel kell építeni.
Az akkori világ
A jelenlegi világ
Emberek és állatok
elvegye, amit adott, és akár jót, akár rosszat bocsásson népére (Jób 1,21;
2,10). E szellemi kínok között azonban láthatólag elfelejtette, hogy a
korábbi áldás csupán Isten kegyelméből adatott, és hogy az átok már
mindenhol hatott.
Isten szerette Jóbot, és tudta, hogy Jóbnak a szenvedésen keresztül
tanúsított hűsége igazolni fogja ezt a szeretetet, mégsem engedhette
meg, hogy ebből a magatartásból gyakorlat legyen. Miután megenged
te a fiatal Elihúnak, hogy megtartsa lángoló beszédét (melyet később
״értelem nélküli szavaknak" nevezett), jóbnak azt mondta, hogy mi
előtt arra merészkedne, hogy Őt, az Istent kifaggassa, válaszoljon Is
tennek hozzá intézett kérdéseire.
״Jób pedig felelt, és ezt mondta az Úrnak: Bizony könnyelmű vol
tam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszél
tem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem" (Jób
40,3-5).
Ha Jóbhoz hasonlóan szembesülünk Isten teremtett világának fen
ségével, bonyolultságával és gondolati gazdagságával, valamint azzal
a csodálatos céllal, mely mindezek mögött van, akkor ehhez mérve
saját problémáinkat jelentéktelennek, panaszainkat és kérdéseinket pe
dig szóra sem érdemesnek fogjuk találni. Nem kell tudnunk, hogy Is
ién miért cselekszik így vagy úgy. Amit tesz, az mindig a legjobb! A
megfelelő válasz a jóságába és Igéjébe vetett szilárd hit. Ahogy Jób
mondta az elején: ״Hiszen meg is ölhet engem! Nem is reménykedem"
(Jób 13,15). Ő, aki a határtalan világmindenséget teremtette, minden
ható. Ő, aki a teremtés bonyolult összefüggéseit megalkotta, nem lehet
kevesebb, mint mindentudó. Ő a tökéletes szeretet Istene, aki oly ke
gyelmesen gondoskodik teremtményeiről. Semmilyen kérdés, melyet
cselekvésmódjára vagy büntetéseire vonatkozóan feltehetnénk neki,
nem érvényteleníthetné ezeket az igazságokat, a választ pedig enged
jük át neki, hogy akkor válaszoljon, amikor neki tetszik.
Isten ügyelt arra, hogy Jób megértse, amit mondott: ״Semmivé aka
rod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te le
hess igaz" (Jób 40,8)? Jób akaratlanul isteni tulajdonságokat tulajdoní
tott magának, amikor arra merészkedett, hogy Isten cselekvésének er-
kölcsiségét a saját teremtésével értékelje. Mi magunk is könnyen
beleesünk a Sátánnak ugyanebbe a csapdájába, ha nem rendeljük ma
94
A behemót
A leviátán
A kígyó sorsa
Beismerés és szabadulás
Végre ״az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott ba
rátaiért( ״Jób 42,10). Ez az Isten útja, melyet az Úr Jézus olyan világosan
tanított. „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is
megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embe
reknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt 6,14-15).
Kétszer annyi
Jób és Krisztus
* * *
114
Címszójegyzék
angyalok
- a föld alapításánál jelenlevők 85
- rendeltetésük 44
- teremtettek 41, 44
- az ember megszabadításában érdekeltek 77-78
- lázadók 44-45
atmoszférikus erők 30-32
Ábrahám 9-10, 47
Ádám 21-22
áldozat 10, 47, 106-107
állatok
- teremtésük 21, 89-99
- Isten gondoskodása 89-91
- lecke róluk 20-22, 89-90
állatöv 36, 45
átok 21-22, 53, 92
Cófár 17,53
csillagok
- és az angyalok 85
- teremtésük 20
csillagkonstellációk 36-37
Edám 11-12
Elifáz
- mint Jób legjobb barátja 17, 53-54
- vádjai Jób ellen 53, 55-57
- démoni befolyás rá 53-57
- Isten megfeddi 106-107
Elihú
- igény isteni ihletésre 63-67
- Isten megfeddi 71, 105-107
- fiatalos gőgje 63-64, 67
- beszéde 17, 62-68
- a tények elferdítése 63-64, 70-71
ember - teremtése és bűnbeesése 21-22
emberi fajok 27-28
erózió 33-34
evangelizáció 74-76
cvolúciótan - lásd: teremtés, panteizmus
fény 38-39, 87
föld
- forgása 87
- teremtése 84-85
- átok rajta 21-22
- alakja 33
- mérete 87
hó és jég 25-26
Izrael 9
Isten fiai 41
Isten kérdései a teremtésről 81, 84-87
leviátán
- mint a Sátán képmása 97
- a dinoszauruszok kihalása 101-102
- tengeri dinoszauruszok 97-99
- sárkányok 97
nehézségi erő 33
népek 26-28, 46
népek lajstroma 26-27
népek szétszóratása 26-27
Nimród 26,45-46
Noé, lásd még: özönvíz 10, 81-82
özönvíz
- okai 22-23, 86
- geológiai következményei 23-24
- utáni jégkorszak 23-24
- a vizek visszahúzódása és eloszlása 24-26
panteizmus
- kialakulása a bábeli szétszóratás után 29, 45-46, 78-79
- hiánya Jób könyvében 29, 46
- uralma a történelem során 76
Pál 75-77
sárkányok 97-98
Sátán
- babiloni összeesküvés 26, 45-46
- teremtése 41-42
- bukása a mennyből 41-43
- sorsa az idők végén 101-102
- hatalma a természeti jelenségekben 49-51
- Jób megpróbálása 43, 48-51
- a dinoszauruszok és sárkányok mint a Sátán jelképei
99-100
- kísértései 43-51, 112-113
uralmi megbízatás
- a tudományos kutatás jelentősége 82
- első parancs, továbbra is érvényes 81-82
- a teremtési megbízás elhanyagolása 82-83
- a keresztyének feladják 88
Úc földje 11,27
világosság 38-39, 87
víz körforgása 30-32, 86-87
Az EVANGÉLIUMI KIADÓ
1996־ban megjelent könyvei
G la s h o u w e r, W .: így k e le tk e z e tt a B ib lia
J o s u ra n , R.: A s p iritiz m u s fe rtő jé b e n (2. k ia d á s ) 1
G ra te n a u , C h .: R u d o lf S te in e rtő l J é z u s K ris z tu s ig /
S c h m id t- E lle r , B.: H a n n e lo re , m i le s z b e lő le d ?
M ü lle r, H.: J é z u s K ris z tu s v é re
W a rn s , J.: R ö vid v á z la to k b ib lia i ig e h ird e té s h e z
W h ite , P.: D z s u n g e ld o k to r a z o ro s z lá n o k c s a p á s á n
R e ic h e rt G y.: Ki le h e t K ris z tu s ta n ítv á n y a ?
N e e , W .: A s z ta l a p u s z tá b a n
S c h ru p p , E.: Izrá e l az u to ls ó id ő b e n
H u n t, D.: A k e re s z ty é n s é g fé lre v e z e té s e
L a H a y e , T im : : K iv e z e tő út a d e p re s s z ió b ó l
S in n in g , W .: Iste n i re n d a z é le tü n k b e n
P re s s le r, A .: H a lá lra íté lv e - é le tre v á la s z tv a
B e c k , G .: E g y g y ü m ö lc s te rm ő é le t
D ö n g e s , E.: ״A m in e k h a m a ro s a n m e g kell tö rté n n ie ”
N e e, W .: T iz e n k é t te le k o s á r
V id a S.: B ib lia i m o rz s á k
G itt, W .: A te re m té s b ib lia i ta n ú s á g té te le
K ie n e , P. F.: V ig y á z z ! O k k u ltiz m u s !
H a n s e n , J .- G ie b le r , H.: H o vá m e n je k b ű n e im m e l?
G o s s w e ile r, A .: K ic s o d a J é z u s K ris z tu s ?
R e im e r, J.: F e g y v e rte le n ü l, d e Iste n o lta lm a a la tt
G re b e , D.: ״A z ő s z á m a 6 6 6 ”
L a n g h a m m e r, J.: K ris z tu s b a n g y ő z e lm e s é le t
S p u rg e o n , C. H.: A z Ú r g o n d o t v is e l
M ü lle r G y .: B íz z á l a z Ú rb a n !
S e ib e l, A .: A G y ü le k e z e t é s z re v é tle n m e g té v e s z té s e
(2. b ő v íte tt k ia d á s )
B ell, E .- H u n te r , J. H.: H a jó tö rö tte k
M a c D o n a ld , W .: Iste n v á la s z a a z e m b e r k é rd é s e ire
(2. k ia d á s )