Professional Documents
Culture Documents
Egyáltalán nem végez testmozgást a felnőtt magyar lakosság csaknem 8%-a (az idős nők
20,5%-a és az idős férfiak 18,7%-a).
•
A fizikai inaktivitás esélye növekszik az életkorral; férfiak körében a nagyobb településen él
ők, nők körében pedig a jobb anyagi körülmények között élők szintén kisebb eséllyel
végeznek megfelelő gyakoriságú testmozgást.
•
Túlsúlyos vagy elhízott a nők csaknem fele, a férfiaknak pedig több mint fele.
•
A kívánatosnál magasabb testtömeg esélye magasabb az idősebbek, az alacsony iskolai
végzettségűek, a jobb anyagi körülmények között élők, a felsővezetők és a gazdaságilag
aktívak körében.
Testmozgás
Az OLEF2003-at megelőző hazai vizsgálatok kizárólag a sporttevékenységre
kérdeztek rá, ami az OLEF eredményeivel való összehasonlítást nagymértékben
akadályozza.
Az 1984-es mikrocenzus [11] adataiból megállapítható, hogy a lakosság 84%-a
szabadidejében rendszeres testedzést egyáltalán nem végzett.
Az 1994-es Egészségmagatartás vizsgálat szerint [12] a rendszeres
testmozgást végzők, azaz a hetente több alkalommal valamilyen
sporttevékenységet folytatók aránya a férfiak körében 21,4%, a nők körében
pedig 13,4% volt.
Az 1997-es Szívbarát program keretében végzett felmérés [16] adatai azt
mutatják, hogy a férfiak 22%-a és a nők 17%-a sportolt hetente többszöri
rendszerességgel.
A KSH Időmérleg vizsgálata szerint [18] a férfiak közel 15%-a sportol, és ők
átlagosan másfél órát töltenek ezzel naponta. A nőknek 10%-a átlagosan napi
egy óra tizenöt percet fordít testedzésre.
Az OLEF2000 szerint a nők több mint 40%-a, a férfiak harmada soha nem, vagy
ritkábban mint hetente végzett testmozgást. Rendszeresen (hetente többször)
tette ugyanezt a nők fele és a férfiak mintegy kétharmada. Mivel a 2000-es
felmérésben más kérdések szerepeltek a testmozgásra vonatkozóan, mint 2003-
ban, ezért az eredmények közvetlenül nem hasonlíthatók össze.
A felnőtt magyar lakosság fizikai aktivitásának illetve inaktivitásának
megítéléséhez szintén a még publikálatlan Világ Egészségfelmérés adatai
nyújthatnának megfelelő bázist. Ennek hiányában vizsgáljuk meg egy az
Európai Unió 15 tagországára kiterjedő felmérés [35] eredményeit. Az
említett felmérés az „ülő életmódra” kétféle definíciót használt. Az első
definíció alapján fizikailag inaktívnak számítottak mindazok a személyek,
akik szabadidejük kevesebb mint 10 %-át fordították a legalább 4
metabolikus ekvivalenst6 igénylő testmozgásra, míg a második definíció
szerint azok a személyek, akik szabadidejükben egyáltalán nem végeztek
testmozgást és emellett a szabadidejükben ülve töltött órák számát tekintve
a medián fölött helyezkedtek el. A kétféle meghatározásnak megfelelő
gyakoriságokat a 29. táblázat mutatja be. Látható, hogy óriásiak az
eltérések a két definícióhoz tartozó értékek között (a svéd nőknél például
csaknem tízszeres a különbség).