Kedves mindenki.

Az első dolgozat témája:

1. Nyomdai jelek
2. Betűk 10-es csoportosítása
3. Autótípia AM-FM rácsig
4. Akcidens nyomtatványok meghívóig
5. Színtan, színkontrasztok nélkül

Az alkalmi - idegen nevén akcidens - nyomtatványok azok a kiadványok, nyomatok, amelyek

megjelenése valamiért változó, vagy alkalmi. Ez lehet pl. egy céges névjegy, vagy levél, egy alkalomra
szóló hirdetés, vagy egy bizonyos témakört lefedő prospektus.

Az alkalmi nyomtatványok tervezése általában egy grafikai tervvel kezdődik. Ez lehet szabadkézi
grafika, vagy műszaki eszközökkel megrajzolt illusztráció, de lehet már eleve számítógépen
kiszerkesztett minta is. Általában ilyenkor helyettesítőket használunk, pl. „vak” képet, helykitöltő
szöveget, stb. A grafikai terv minden esetben a további munkafolyamatokat próbálja leegyszerűsíteni
és gyorsabbá tenni. Amíg régebben jellemző volt a rajzolt/kézzel szerkesztett grafika, addig
mostanában szinte minden terv számítógépen készül.

Napjainkban egy ügyfél meggyőzése vagy megszerzése nem könnyű feladat. Ezen kívül mindenki
virtuális típus, tehát sokkal könnyebben tud értékelni pl. egy emblémát környezetbe helyeve (pl.
weblap fejléce, vagy egy telefon kijelzője), mint egy üres fehér dokumentumban. Éppen ezért
ilyenkor a csomagolás sokszor talán fontosabb is mint a termék.

Ezért a látványterveinket majd később mindig ilyen környezetben, úgynevezett MOCKUPon fogjuk
elkészíteni.

Az akcidens nyomtatványok alapvető összefoglaló csoportja az arculat, azon belül a kisarculat.

Az arculat tartalmazza műszaki pontossággal meghatározva azokat a grafikai elemeket és

kiadványokat, amelyből az arculat tulajdonosának papír- és elektronikus megjelenése el kell, hogy
készüljön. Az arculati kézikönyv az, ami ezt szabályokba foglalja. Az akk elkészítése ezért szükséges és
elegendő.

A kisarculat elemei, az alapvető akcidenciák.

1. logó (a logó nem iadványszerkesztési feladat, de egy arculathoz természetesen elengedhetetlen,

ezért nagyon fontos, szinte elengedhetetlen, hogy megtanuljunk logót tervezni. Mivel a logók
(emblémák) döntő többsége egyszerű szerkesztéseket illetve tipográfiát tartalmaz, kis gyakorlással
könnyedén mesterré tudunk ebben válni.
2. Névjegykártya: üzleti vagy személyes névjegykártyák, különböző stílusban és méretben

3. Levélpapír/elektronikus levélpapír: üzleti/hivatalos levelezésre használatos, arculat szerinti

nyomtatvány

4. Boríték

5. Általános célú hirdetés

Logók

1. grafikus logók:

- kézi rajzolású grafikus emblémák

- szerkesztett, mértani alakzatokat tartalmazó emblémák

- tipográfiai embléma

Hirdetés

Hirdetések csoportosítása

1. Apróhirdetések (pl. „Kokárda olcsón eladó”),

jellemzője: csak szöveges és csak szövegen belüli kiemelést tartalmaz

2. Információs hirdetés: jellemző ugyanaz mint a apróhirdetésnek, csak sokkal több szöveget
tartalmaz.

3. Szöveges hirdetések: csak tipográfiai hatáskeltőkkel készített hirdetés

4. Képes, reklámcélú hirdetés, ami tartalmaz grafikai elemeket, emblémát és képeket is.

Az autópia

Az autotípia (rácsfelbontás - rácsrabontás) olyan reprodukciós technikai eljárás, amelynél az

elkészített árnyalatos kép különböző nagyságú, egymástól szabályos távolságban elhelyezett
pontokból áll össze. Az autotípia árnyalatai optikaiak, hiszen az apró pontokból felépülő kép csak az
emberi szemben áll össze árnyalattá, a valóságban csak fedett vagy fedetlen területek léteznek a
hordozón.

Az autotípia színei megegyeznek az alkalmazni kívánt nyomtatási eljárás színeivel. Egyszínű

nyomtatás esetén fekete Ofszetnyomtatási technológia esetén CMYK Az autotípiai rács legfontosabb
jellemzője a rácsállandó, ez azt fejezi ki, hogy egy centiméteren/hüvelyken hány rácsvonal halad át.

A hagyományosan használt „hatvanas” rács: 60lpc (line-per-centimeter) a magyar nyomdaipar

legáltalánosabb nyomdai rácsa. Az angolszász mértékrendszerben 150 lpi-nek (line-per-inch) felel
meg. A kép felbontásának szisztémája hasonló a számítógépes képfeldolgozás során használt
pixelgrafikus képek felépítésével, ott is képpontokban gondolkodunk. Az összefüggés a nyomtatásra
való előkészítésnél a következő: a képfeldolgozás során a majdani nyomdai rácsfelbontás kétszeres
értékével kell dolgoznunk, hogy a nyomaton megfelelő minőséget érjük el, ne legyen „pixeles”.

Ha a szoftverekben az előre beállított lehetőségek közül a „print” opciót választjuk, akkor a

létrehozott dokumentum felbontásának az alapértéke is 300 dpi lesz, ami pont kétszerese az
általánosan használt 150 lpi-nek.

A nyomtatási technikától függően ez a felbontás, illetve a hozzá tartozó rácsérték változhat, pl.:
szitanyomtatás esetén elég 60 dpi felbontás, mert a technológia a 30 lpi-s rácsot tekinti alapértéknek

Magas minőségű ofszetnyomtatás képes 200 lpi-s rácsot is kezelni, tehát a képek 400 dpi-vel kell,
hogy készüljenek.

A színes képanyag nyomáskor a szubtraktív alapszínekből, plusz a feketéből áll össze. Képernyőnk ezt
a színrendszert is csak közelíteni tudja, hiszen alapvetően sRGB színrendszerben működik. Ha
beletekintünk a Channels panel ablakaiba, információt kaphatunk arról, hogy mit fognak a
nyomólemezek tartalmazni.

Minden egyes szín külön autotípiai rácsot tartalmaz, szükséges a elforgatásuk. Amennyiben ezt nem
tennénk, interfencia jönne létre, zavaró alakzatokat látnánk a nyomaton is, miként azt észlelhetjük az
ablak előtt fedésben álló függönyök esetében is, ez a hiba a moaré jelensége.

A rácselforgatás mértéke szabványos, de ettől eltérő is lehet különleges esetekben.

A hagyományos, meghatározott rácspont-alakzattal és rácsfrekvenciával rendelkező nyomdai rácsot

AM-rácsnak (amplitúció-modulált rács) nevezzük. Ebben a rácsban a rácspontok nagysága változó, és
alakja mindig egyforma. Ez lehet kör, ellipszis, vagy egyéb, speciális esetben pl. gyémánt is.

A kör és az ellipszis különböző fajtái a legelterjedtebbek. A szabályos, pontos matematikai mintázat

viszont bizonyos esetekben (pl. nagyméretű homogén színes felületek, vagy színátmenetek esetén)
zavart kelthet, interferálhat, zajt okozhat. Ekkor a nyomaton minták jelennek meg: moiré, fazetta,
csíkok, stb.

Betűtípusok:
Legfontosabb szabályok:

 olvashatóság
 szövegértés
 helyesírás
 esztétika (elrendezés)
Ezek együttesen jelentik a hibátlan tipográfiát.
A betűtípus azonos grafikai elven megtervezett ábécé.
A betűtípusok tízes csoportosítása:

1. Velencei és reneszánsz antikvák

2. Barokk antikvák
3. Klasszicista antikva
4. Talpatlan és egyéb antikvák
5. Talpatlan lineáris antikva (groteszk)
6. Betűtalpas lineáris antikva (egyptienne, ejtsd /e.ʒip.sjɛn/)
 7. Írott betűk
8. Dísz- és reklámbetűk
9. Fraktur típusok
10. Idegen betűtípusok
Az egyes típusokon belül a betűknek nevük van (Times, Dutch, Swiss, Courier, Garamond,
Bodoni stb.), a betűalak és a vonalvastagság további alcsoportokat alkot.
A betűtípusok kor szerinti csoportosítása:
Könyvekben, újságokban, plakátokon naponta találkozhatunk az írás apró elemeivel: a betűkkel.
A történelmi korokban a betű alakját, így az írás képét is alapvetően az íróeszköz határozta meg.
Régebbi íráselőzmények: egyiptomi, mezopotámiai, sínai ősformák (krétai), föníciai (ebből alakult
ki a héber és arab íráskép), görög (ebből alakult ki a cirill, etruszk és rúna írásformák). A római
írásból alakultak ki az európai írásformák, sőt a nyomtatás során alkalmazott betűtípusok is.

 római kapitális 1. sz. (kapitális kvadráta, rusztika, unciális és félunciális, 2-5. sz.)
 római kurzív
 minuszkula 8-13. sz. (karolingi, gótikus)
 gótikus textúr 12. sz.
 humanista antikva 14. sz.
 humanista kurzív
 reneszánsz 15-16. sz.
 barokk 17-18. sz.
 klasszicista 18-19. sz.
 eklektikus 19. sz.
 szecessziós 20. sz.
 konstruktivista 1920-as évek
 groteszk talpatlan (Groteszk betűk rajzolata: optikailag minden vonaluk azonos vastagságú.
Tehát, talpas betű is lehet groteszk.)
 talpas lineáris
 art deco
 díszbetűk 1970-es évektől (ide sorolhatók a graffiti- és plakátbetűk is)
A ma is használt íráskép a karolingi minuszkulával vette kezdetét. Nagy Károly 781-ben
ismerkedett meg Alkuin szerzetessel. Az angol szerzetes iskolát rendezett be Tours-ban. Itt
hallgatta maga az uralkodó és egész családja Alkuin előadásait. Nemcsak hivatalnokokat, hanem
könyvmásolókat is nevelt, és ezzel döntő szerepe volt az új betűforma, a karolingi minuscula
megteremtésében. Már az uncialéban találunk nyomokat a kisbetű felé, a féluncialé további
lépést jelentett, Alkuin pedig végérvényesen kialakította a latin írás kisbetűjét, amelyet nálunk és
a latin betűkkel író országokban ma is használnak.[1]

Betűstílusok
Betűformák, -alakok
A következő betűformák elterjedtek:

 kisbetű (kurrens, minuszkula): A betűszemek a nagybetű magasságát nem érik el;

alacsonyabbak.
 nagybetű (verzál, álló, majuszkula): A betűszemek függőlegesen állnak.
 régi stílusú (Old Style) : A betűszemek – különösen számjegyek – függőlegesen ugrálnak.
 dőlt: A betűszemek jobbra dőlnek.
 döntött (Slanted): A betűk megdöntöttek.
 kurzív v. dőlt (Cursive v. Italic): A betűk kézírást utánozván jobbra dőlnek.
 függőlegesre felállított (Upright): A dőlt kurzív betűszemek írott alakja megmarad, de
visszaállították függőlegesre.
 visszafelé dőlt (Backslant v. Lefty): A slanted ellentéte; a betűk balra dőlnek.
 kiskapitális: A kisbetűk nagybetűkkel írottak, de kisbetű magasságig érnek. Vastagságuk a
kisbetűk vastagsága.

Reneszánsz antikva

A reneszánsz antikva egyike a betűtípusok tízes csoportosításának.

Eredete
Az antik római példákhoz nyúl vissza. A római kapitális (majuszkula) és a Karoling minuszkulából
alakul ki a humanista könyvírás. A klasszikus szövegek, Karoling közvetítéssel való másolása a
„littera antiqua”, a gót írás a „littera moderna”. A humanista íróiskolákban alapvető elvárás az
olvashatóság. Jellemző írástípus a humanista kurzív minuszkula. Harmonikus arányú írástükör a
pergamen vagy papírlaphoz képest. Világosan tagolt szavak és szellős sortávolság a jellemző. A
XV–XVI. században készített betűtípus.

Jellemzői
A betűk képe arra emlékeztet, mintha tollal vagy ecsettel rajzolták volna, utánozza a kézírás
ritmusát, dinamikáját, ezért kiválóan alkalmas hosszabb olvasásra szánt szöveghez. A
reneszánsz antikvát két csoportra oszthatjuk, velencei reneszánsz antikvára és francia
reneszánsz antikvára, ám a gyakorlatban nem tesznek e kettő közt különbséget. Az angolszász
területeken "humanista" néven terjedt el. Az "e" betű harántvonala ferde (velencei változat), ill.
vízszintes (francia változat).

 Változatos vonalvezetés, apró részletek kifinomult tervezése.

 A segéd- és alapvonalak vastagsága közti csekély különbség.
 Talpakkal rendelkezik.
 A betűtalpak, záró vonalkák gömbölyítettek, a gömbölyítés jól látható.
 A kerek formák ferde tengelyállásúak.
Barokk antikva

A barokk antikva egyike a betűtípusok tízes csoportosításának.

Eredete
Az első tipikus barokk antikva a „romain du roi”, amit XIV. Lajos francia király megbízására
dolgozott ki Louis Simoneau (1695). Jellemzője a betűképek matematikai megközelítése, emiatt
merev, négyzetes formák alakultak ki, amik rontották az olvashatóságot. A „romain du roi”
túlszerkesztett, „darabos” betűképeit Simon Pierre Fournier, más néven Fournier le Jeune (1712-
1768) munkássága révén sikerült feloldani. A francia mester a betűk szélességi arányait variálta.
Ő dolgozta ki az úgynevezett hetes osztást, amit ma is használunk. A nevéhez fűződik a
tipográfia mértékrendszerének, a pont-rendszernek a kidolgozása is. Ez későbbi
követőjéről Didot-rendszernek hívjuk.

Jellemzői
 A segéd- és alapvonalak vastagságának különbsége erőteljesebb.
 A betűtalpak, záró vonalkák kevésbé gömbölyítettek.
 A kerek formáknál a tengely kevésbé ferde, vagy függőleges.

Klasszicista antikva

A klasszicista antikva egyike a betűtípusok tízes csoportosításának.

Eredete
A 17. század végén a rézmetszés technológiája lehetővé tette, sőt egyenesen arra csábította a
betűmetszőket, hogy az addigi kézírásból örökölt alapokat elvetve, teljesen e technika határozza
meg a betűformák kialakítását. Az íróeszközök jellegzetességeit felváltotta a karctű
hajszálvékony vonala. Gutenberg még a kézírás hatását akarta felidézni, a klasszicista antikva
azonban már a metszetet tartotta követendő példának.

Jellemzői
A növekvő iparosodás, a hirdetések, az újságok elterjedése hatással volt a stílusjegyeinek
kialakulására. Alkalmas hangsúlyos, figyelemfelkeltő szöveg szedésére, viszont hosszabb
szövegnél alkalmazva nehezebben olvasható.

 A segéd- és alapvonalak vastagsága erősen kontrasztos, jelentős köztük a különbség.

 A betűtalpak derékszögűek, vagy csekély kerekítésűek.
 A kerek formáknál látható vastagítás tengelye mindig függőleges.

Talpatlan lineáris antikva

A talpatlan lineáris antikva egyike a betűtípusok tízes csoportosításának.

Jellemzői
Korunk jellemző, divatos betűtípusa. Az Egyptienne-től a talpak hiánya különbözteti meg (sans
serif). Groteszk típusnak is nevezik. Modern stílusú kiadványoknál, vagy a képernyőre szánt
szöveg megjelenítésénél előnyös az alkalmazása.

 Általában optikailag azonos vonalvastagság, de az újabb típusoknál a jobb olvashatóság

érdekében ez lehet változó is.
 Szabályos felépítésű betűk.
 A betűtalpak hiányoznak.