Kontha Sándor

BOKROS BIRMAN DEZSŐ ÍRÁSAIRÓL

ÉS MŰVÉSZETÉRŐL
- BEVEZETÉS EGY KÉSZÜLŐ KIADVÄNYHOZ -

Bokros Birman Dezső két rövidebb ö n é l e t r a j z a m á r m e g j e l e n t nyomtatásban: először

1 9 2 8 - b a n a z Amicus k i a d á s á b a n , Karinthy Frigyes rövid e l ő s z a v á v a l , továbbá Rabi-
novszky Máriusz, Forgó Pál és Genthon István m ű e l e m z é s é v e l , t a n u l m á n y á v a l , m á -
sodszor 1949-ben a Hungáriánál, M i h á l y f i Ernő b e v e z e t é s é v e l . Mindkét kötetet a
m ű v é s z addigi munkásságáról s z á m o t a d ó képanyag e g é s z i t e t t e ki. E két ö n é l e t r a j z i
v á l t o z a t sem t a r t a l m á b a n , sem t e r j e d e l m é b e n nem különbözik lényegesen e g y m á s -
t ó l , bár e z utóbbit, m i n t M i h á l y f i Ernő is m e g j e g y z i , h a r m i n c évvel korábbról -
a n y j a születési d á t u m á t ó l - indította, s husz esztendővel v i t t e tovább. A most nap-
világot látó önéletírásában m é g anyai nagyapjáról is m e g e m l é k e z i k ( a n y j a , apja
születési a d a t a i t viszont k i h a g y j a , vagy k i f e l e j t i ) , e z a z o n b a n ö n m a g á b a n - mint
korábban sem - m é g n e m n ö v e l n é a t e r j e d e l m e t . A lényeges gyarapodást a sok u j
e p i z ó d , életének az e m l é k e z e t m é l y é r ő l felbukkanó, s m i n d részletesebben e l m e -
sélt m o z z a n a t a i , a visszaidézett párbeszédek a d j á k . Az e l b e s z é l é s nem folyamatos,
n e m követi szigorúan a z e s e m é n y e k sorrendjét, előre- és visszanyulások, k ö z b e v e -
tett megjegyzések tarkítják.
Az 1955 n o v e m b e r é b e n k e z d e t t , s körülbelül egy e s z t e n d ő v e l később b e f e j e z e t t
kézirat sok fórumot m e g j á r t : e z éppen a közölni kivánt l e v e l e k b ő l , d o k u m e n t u m o k -
ból derül ki. A S z é p i r o d a l m i Könyvkiadó lektorátusának l e v e l e például s a j n á l a t t a l
á l l a p í t j a m e g , hogy „bizony a toll n e m i g e n e n g e d e l m e s k e d i k a szerző i n t e n c i ó i n a k ,
s egy e m l é k e k b e n , é l m é n y e k b e n g a z d a g , haladó gondolkodású, a z osztályharc t a l a -
j á n álló művész é l e t ú t j á n a k a képe helyett rapszodikusan e g y m á s r a következő e m -
lékforgácsokat kapunk csak a k é z i r a t b a n , - s e z e k b e n a z e m l é k t ö r e d é k e k b e n is szá-
mos t é n y b e l i tévedéssel, vagy t o l l h i b á v a l t a l á l k o z u n k . . . - a m e l y ilyenformán
s e m m i k é p p e n sem lehet a l k a l m a s arra, hogy akár Bokros-Birman elvtárs é l e t ú t j á t ,
akár az e l m ú l t évtizedek m ű v é s z e t i és t ö r t é n e l m i e s e m é n y e i t m é l t ó k é p p e n repre-
zentálhassa".
Az i d é z e t t m e g á l l a p í t á s o k b a n sok igazság van. Bokros írásának m e g j e l e n t e t é s é t
n e m is i r o d a l m i értékei i n d o k o l j á k , bár t a l á n n e m lenne t e l j e s e n r e m é n y t e l e n v á l -
lalkozás az s e m , ha i l y e n erények h e l y e n k é n t i felcsillanását próbálnánk bizonyítani.
Ez a visszaemlékezés egy h e t v e n f e l é közeledő, sok poklot m e g j á r t , szerencsétlen
sorsú e m b e r életének s z u b j e k t í v d o k u m e n t u m a , olyan e m b e r é , aki - nem m e l l e s l e g -
s z á z a d u n k m a g y a r m ű v é s z e t é n e k kimagasló képviselője v o l t . „Tekints m a g a d b a -
válaszolta Bokros egyik elcsüggedő, öreg festő b a r á t j á n a k , - nézd m e g jobban el-
m ú l t é l e t e d e t : az e m l é k k é p e k nagy t á r h á z á t fogod m e g t a l á l n i o t t . Válassz ki egyet
közülük m a g a d n a k és éned f e l fog vidûlni. " Nyilván erre szolgált e z a z e m l é k e z é s
ö n m a g a s z á m á r a is: n e m é l t e m h i á b a , voltam valaki, t e t t e m v a l a m i t . S é n j e f e l -
vidult: életét folytatni t u d t a , tudott alkotó kedvet csiholni m a g á b ó l , tudott re-
ménykedni.

143
 Feltétlenül igaza volt a Magyar Szocialista Munkáspárt KB illetékes munkatársá-
nak is, mikor elolvasása után ugy nyilatkozott a kéziratról, hogy it egy tapasztalt
lektor segítségével a benne levő érdekes és értékes anyagot tömöríteni lehetne és
e z után kiadásra elő lehetne készíteni, (s e véleményét közölte a Képzőművészeti
A l a p Kiadó igazgatójával és főszerkesztőjével is). Talán meg lehetett volna tenni
ezt a mtlvész életében, vele egyetértésben. Nélküle átgyúrni, tömöríteni a szöve-
g e t , megváltoztatni mondatokat, vagy akár szavakat, bizonyára j e l e n t e n e valami
csekély nyereséget, a veszteség azonban több lenne. Ez az irás így az övé, néholi
szószaporitásával, ficamaival együtt.
Karinthy Frigyes irta emiitett előszavában Bokros Önéletrajzának a m a rövid vál-
tozatáról, hogy olyan, mintha szobrai közül volna egy, „lefektetve, lepréselve a
papir síkjára". A z a z „különleges, megdöbbentő és lenyűgöző", mert szobrait ilyen-
nek festette le az iró. Ez a magfigyelés most is találó, ugyaugy áll az önéletrajz e
későbbi, bővebb változatára, mint a szobrász torzított arányú, meggyötört testű,
nagy kifejező erővel megformált késői figuráira.
Bokros beszámolt itt életéről, - mint ő maga mondja: - „arról a küzdelmes
harcról, ami egyet jelent az u j utakon járó magyar művész sorsával". Valóban, bár-
mennyire különös is ez az életút, igen sok vonatkozásban rendkívül tipikus. Tipikus
a „szegénység, a nyomor", amiből származott és amivel egész életében küszködött.
„Tipikus" a háború, sőt a két háború, amit átélt, tipikus az emigráció, a fehérterror,
a fajüldözés, a megaláztatás, tipikus mindaz, amiben önéletrajzának tanúsága szerint
része volt, s aminek többé-kevésbé részese volt valamennyi kortársa, de amelyeket
igazi mélységében talán valóban csak a legnagyobbak éltek és szenvedtek át, s tudtak
tükrözni müveikben is. Bokros mindent átélt, átszenvedett s kibírt, s szobrászata é r z é -
keny szeizmográfként jelzi a rengéseket, megrázkódtatásokat, ami végbement az e m -
berekben, a társadalomban. Életmüve ezért annyira eleven, lüktető, soha meg nem
csontosodó. Művészeti programja - mint mondja - nincs: mindenkor a társadalmi-
történelmi események által formált önmagát, érzéseit, indulatait, gondolatait fe-
j e z i ki müveiben. Bármelyik figuráját idézzük is e m l é k e z e t ü n k b e , igazat kell neki
adnunk, mikor azt m o n d j a , hogy szobrait a kor szülte, csak itt és csak akkor jöhet-
tek létre, amikor létrejöttek.
írása t ü r e l e m m e l , szinte vallásos megadással viselt sors dokumentuma. Bokros
nem lázadó alkat, nem forradalmár. Egyik levelében ezt irja: „Minden alkotásom
szöges ellentétben áll a konvencionális felfogással, forradalmi művész mégsem va-
gyok, és reformer sem, csak azt hiszem, hogy jó szobrász - individuális". Nemcsak
e z , hanem Írásának, leveleinek sok más megállapítása m u t a t j a , hogy Bokros vilá-
gosan látta helyét a XX. század m a g y a r és egyetemes művészetében, hogy reálisan
értékelte saját művészetét, s írásainak egészéből határozottan bontakozik ki ars
poeticaja.
Az Önéletrajzában felvázolt életút tipikusnak mondható a szobrász felkészülése,
a szakmai tudás megszerzése tekintetében is. A századelő u j törekvésű szobrászai
igyekeztek távoltartani magukat az elavult, megcsontosodott elvek alapján tanító
akadémiáktól, az akadémikus mesterektől, s hivatásukra való felkészülésüket kü-
lönböző műhelyekben, például ötvös-, vagy diszitőszobrász inasként kezdték, eset-
leg szakiskolában folytatták. S bármennyire nem független ez a gyakorlat szárma-
zásuktól, körülményeik kényszerétől, tökéletesen megfelelt az uj művészet elvei-
nek, annak az általános törekvésnek, mely a kézművesi szellem újjáélesztését, a
144
1. Bokros Birman Dezső: Női torzó, 1922. terrakotta
(Foto Petrás)

145 10
képzőművészet és iparművészet ilyen értelmű egységének megteremtését, az a n y a g -
szerűség tiszteletben tartását c é l o z t a . Bokros azt vallotta, hogy a szobrászat 99%-
ban mesterség, s csak 1% a z , a m i művészetté teszi. Igen nagy tudatossággal töre-
kedett tehát - másokhoz hasonlóan - a mesterség minél tökéletesebb - az a k a d é -
m i a i képzésnél is alaposabb - elsajátitására. Önéletrajzában nagy teret szentel a
ruskicai márványbányában töltött időszak leírásának. Ismerni akarta a helyszíni f e j -
tést, a faragás fortélyait, ugy akart dolgozni, mint hajdanán Michelangelo t e t t e ,
aki egyébként több más szobrászunk eszményképe is volt indulásuk idején.
Bokros nem törekszik saját monográfiája megírására. Emlékezése távolról sem
csupán szobrai születésének leírására redukálódik, szívesen elidőz sok más, ilyen
vonatkozásban talán jelentéktelennek tünő m o z z a n a t n á l , epizódnál, müveiről, egyes
figuráiról mégis sok mindent megtudunk. Bőven olvashatunk például portrémegren-
deléseiről, kezdve a legelsőtől, amelyet még inasévei alatt, 1905-ben kapott, foly-
tatva a Nágel Marcell zsák- és ponyvakereskedő anyjáról készített munkával, a p á -
rizsi, gazdag rokonról készített f e j j e l , amelynek egy havi ingyen ebédelést köszön-
hetett. Minden adalék (eltekintve az évszámoktól, amelyekben Bokros e m l é k e z e t e
a legkevésbé bizonyul megbízhatónak) fontos ezen a téren, hiszen a két világhábo-
rú közötti időszak - különböző kedvező és kedvezőtlen körülmények folytán - a
magyar portrémüvészet igazi virágzásának kora volt. (A gazdasági válság, a nagy
megbízások hiánya e tekintetben kedvezően hatott. ) Bokrost sokat foglalkoztatta
a szemüveges portré problémája, s erről írásában is részletesen beszél. Megemlíti,
hogy egy találkozásuk a l k a l m á v a l József Attila is érdeklődött eziránt.
A harmincas években néhány művészeti vonatkozású ismeretterjesztő cikk j e -
lent meg Bokrostól a Népszava hasábjain. Ezek jól megszerkesztett, logikusan f e l -
épített írások voltak, s jól tükrözték a művész igazodását, hagyomány s z e m l é l e t é t .
Önéletírásában is találunk olyan helyeket, amelyekből kiderül, mit szeretett, mit
tisztelt, mit tekintett példaképnek. Michelangelo Dávidja, Mózese például később
is lebomlásra készteti. Rajongott a Ttlskehuzó f i u - é r t , a hellenisztikus szobrászat e
remekéért, amelynek gipsz m á s o l a t á t , még inaskorában volt a l k a l m a megismerni
és megszeretni. Nem kevésbé csodálta Thotmesnek, az ókori egyiptom szobrászá-
nak IV. Amenhotep fáraóról készített portréját. Ugy ragaszkodik ezekhez a szobrok-
hoz, ugy ápolja magában e m l é k ü k e t , mint felejthetetlen jóbarátokét, mint élő sze-
mélyekét. Kapcsolata velük erősen érzelmi, nem m a g y a r á z z a , nem kutatja törté-
netüket, nem e l e m z i tudálékosan, egyszerűen szereti őket. S igy van valahogy sa-
ját szobraival is. Beszélget velük, egész kis novellákat kerekít köréjük. Don Quijote
elmeséli neki harctéri élményeit, a „muszkával" való megismerkedését, s e z a tör-
ténet - tartalmában, hangulatában - igencsak hasonló ahhoz, amit a művész saját
harctéri tapasztalatairól, a háború értelmetlenségéről, kegyetlenségéről elmondott.
A Rokkant katonát azzal b i z t a t j a , hogy akinek megmaradt mindkét karja, mindkét
lába, kap m a j d földet - amennyire szüksége lesz - , házat, kertet is hozzá, csak
birja m a j d a munkát.
Ha a korábbi két rövid önéletrajzzal összevetjük e későbbi változatot, egyik
észrevételünk az lehet, hogy itt szinte túlcsordulnak az érzelmek. Az idős ember
nem titkolta kibuggyanó könnyeit, megindultságát. (Néhol valóban soknak, ponto-
sabban íróilag nem eléggé csiszoltnak érezzük az ilyen részleteket.) Azért is figye-
lemre méltó e z , mert a szobrászra viszont - bármennyire fűtött, bármennyire erős

146
 2. Bokros Birman Dezső; Don Quijote, 1929. (részlet) bronz
(Foto Petrás)

147 in»
indulati töltésüek is müvei - nem j e l l e m z ő a szentimentalizmus. Szobraiban soha
nem adagolja tul az érzelmeket, soha nem ad hamis hangot.
írását olvasva n é m i fény derül arra, kikkel érintkezett, kikkel tartott baráti
vagy kollegiális kapcsolatot. De a z irás ilyen vonatkozásban sem - távolról sem -
teljes. Nem is törekszik arra, hogy jegyzéket nyújtson át. Teljesen kimarad - csak
utal rá - például a szocialista művészcsoport t a g j a i v a l való érintkezése (az 1949-es
változatban legalább a 42-es, a Vasas-székházban rendezett kiállításról nem feled-
kezik meg), pedig szerepe fontos: a csoport szobrászai igen sokat köszönhetnek neki,
s nem keveset tanult tőle a csoport munkájával kapcsolatot tartó Mészáros László
s e m . Ha éppen csak morzsányit is, de mond viszont valamit Nemes Lampérth József-
ről, Paizs Goebel Jenőről, idézi Thomas Mann szavait, melyeket a Belvedere-ben
rendezett kiállítását meglátogatva mondott, m e g e m l í t i , hogy m e g m i n t á z t a Massaryk
elnököt, hosszan beszél arról, hogyan adta el Ady maszkjának egy példányát a ro-
m á n kultuszminiszternek, Oktavian Goganak, szerepel írásában Kassák Lajos, Füst
Milán, s a már e m i i t e t t József Attila is.
E „hiányos" önéletrajz kétségtelenül hasznosan egészül ki a művész által és a
művészhez irott levelekkel, v a l a m i n t különböző más dokumentumokkal. Életének
mindennapjaiba azonban csak 1944-től nyerhetünk bepillantást e dokumentumok ré-
vén. A rendelkezésünkre álló anyag maga szabta meg ezt az időhatárt, de jobbat
keresve sem találhattunk volna, hiszen az önéletrajz, ha töredékesen, rapszodiku-
san is, főleg az addig eltelt három évtizedről ad képet.
„A művészekről azt hallom, hogy teljesen t é t l e n e k , de hiányoznak a serkentő
vásárlások is. Reméljük, hogy m i n d e z megváltozik, s újra nyugodt napok következ-
nek" - olvashatjuk többek között az 1944. márciusi keltezésű, Bokroshoz irott l e v é l -
ben. Csupán ez az egy mondat is j e l z i , hogy e dokumentumok nem csupán Bokros
életének megismerése tekintetében jelentősek. Az ilyen mondatok felidézik a kort,
megelevenitik a m i l i e u - t , s feltehetően nem csupán azok s z á m á r a , akik maguk is
részesei voltak történelmünk e nehéz, de már bizakodással áthatott napjainak, m a j d
mindannak, ami ezután következett.
A felszabadulást követő öt év Bokros életének igen termékeny, sikerekben gazdag
szakasza volt. Kiállitásokon, pályázatokon való részvételre kérik fel, müteremláto-
gatást szerveznek hozzá, Kassák reprodukciókat kér egy készülő könyvhöz, különbö-
ző elismerések érik, fogadásokra hivják, életjáradékot kap, hivatalos utazása ügyé-
vel foglalkoznak - mondják a 4 6 - 4 7 - e s év dokumentumai. „Az Élet nem enged pi-
henést, és megsokszorozott munkát követel az e m b e r t ő l . . . Nálunk egy rombadöntött
ország ujra-felépitése a munkatöbblet, a plusz" - irja a művész Amerikában élő
testvérének, aki - mint a válaszból kiderül - hivja őt is, ő azonban - éppen a
fentebb jelzett sok teendőre hivatkozva - itthon marad.
A genfi és párizsi kiállítás sikere 1948 télutóján, valamint az 1949-ben kapott
Kossuth-dij valóban jelentős életút és termékeny életszakasz megszolgált, megér-
demelt eredménye volt. A kiállítások körülményeiről - nem feledkezve meg az
Önéletrajz vonatkozó részleteiről sem - bő tájékozódást nyerünk a levelekből. Bok-
ros összegyűjtötte és megőrizte a különböző kritikákat is, nem mindig tökéletes for-
dításban ugyan, de ezek így is hasznosak, érdekesek, s olykor éppen a feljegyzés
töredékes, hibás volta miatt - j e l l e m z ő e k . Érdemes megfigyelni ennek a f e l f e l é
ivelő néhány évnek a művésszel kapcsolatos hivatalos levelezését; mintha csupa jó-
baráttól jönne, mintha csupa jóbaráthoz szólna. Nem telik el néhány év, s ez a

148
3. Bokros Birman Dezső: Ruth és Noémi, 1944. gipsz
(Foto Petrás)

149
forma észrevehetően megváltozik. Az Önéletrajz szavaival mondva, „elkezdődik
az egyhelyben topogás időszaka", Bokros kiesik a kegyekből, s e m m i sem sikerül
neki, valahogy „minden összejön". A művész elindítja a beadványok áradatát. So-
rolja a művészeti életben bírálható jelenségeket és egyéni s é r e l m e i t , mert „ennek
is létjogosultsága van a népi demokráciánk társadalmi épitésében, mert az egyén
mellőzése, támadása jelenti a konkrét harcot" - állapítja meg egyik felszólalásá-
nak szövegében. S a felszólítások, lakonikus hivatalos közlések most minden udva-
riasság ellenére is kimértek, ridegek, elutasítók, s olykor mégis mosolyra késztetők, ,
mivel a szög valahogy mindig kibújik a zsákból.
Uj műterem, ragyogó, modern, aztán jön a beázás: „A szennyvízcsatornán ke-
resztül betörő víz az egész alapot e l á r a s z t o t t a . . . Az azóta eltelt idő folyamán meg
lett állapítva, hogy a m ű t e r e m - p a d l ó alatt lappangó nedvesség folytán, a padló idő-
vel el fog korhadni". A hivatalok egymást felelőssé tevő, bikkfanyelven irt klasszi-
kus levélváltása. Végnélküli albérlői cirkuszok, ügyvéd, bíróság, vitriolos levelezés
főbérlő-albérlő között, dehát „albérlőt nem lehet kitenni". Különböző adósságok,
ilyen-olyan hátralékok, felszólítások, végzések, közben egy-egy panaszlevél kü-
lönböző magas helyekre. Szinte m á r tragikomikus kísérlet a hullámvölgyből való
kijutásra; „Bokros Birman Dezső Kossuth-dijas szobrász v a g y o k . . . Dohányos ember
lévén naponta szükségem van g y u f á r a . A gyufa formája gondolkodásra késztetett,
e z z e l kapcsolatban benyújtottam egy módosítási javaslatot" - irja a Szabad Nép-
hez intézett panaszlevelében, 1952 februárjában. Néhány szó a válaszból: „Kedves
Elvtáre! Gyufával kapcsolatos ú j í t á s a valóban nem megvalósítható". S a levél végé-
ről; „Szeretnénk, ha elsősorban s a j á t magáról, munkájáról i m a . "
Az utolsó néhány évből való dokumentumok zömében újra kedvezőbb tényekről
tudósítanak, Bokros csillaga e m e l k e d ő b e n , élete azonban már hanyatlóban volt.
Barátai jól ismerték bogarait, betegségét. Szinte látnoki az a néhány szó, amelyet
Balázs Anna írónő - a szobrász egyik jóbarátja - Román György festőművészhez, -
Bokrosra utalva - Párizsból irt; „De én azt hiszem, ő itt öt perc alatt autóbaleset
áldozata lenne, ha engem kérdeznének, én nem engedném ki egyedül". A V á c i - u t i
villamoson azonban senki nem ügyelt az idős emberre, a megrokkant testű szobrász-
ra, s a kerekek, alig néhány évvel a fenti prófécia után, halálra gázolták.
Bokros Birman Dezső művészetét - jelentősége bármennyire nyilvánvaló is a
szakmabeli előtt - , kevesen ismerik igazán. Müvei nem állnak köztéren, sokszo-
rosított formában sem terjesztették egyiket sem, viszonylag kevés kiállítást rendez-
tek müveiből, a z a z pusztán a név keveseknek jelenti azt, a m i valójában volt; s z á -
zadunk magyar szobrászatának egyik kimagasló a l a k j á t .
Az Önéletrajzból kiderül, hogy a Munkácsy pályázatra készített müve nem az
első próbálkozás volt, de az első olyan szobor, amely saját m e g í t é l é s e szerint is
feljogosította őt, hogy szobrásznak nevezze m a g á t . A vázlat (amely sajnálatos m ó -
don nem maradt ránk, sőt egyelőre fényképről sem ismerjük) feltűnést keltett a
pályamunkák műcsarnoki kiállításán, de csak a legjobb szemű kritikusok látták meg,
hogy „mennyi tüz és forrongás, mennyi művészi áhítat és sejtés" volt benne. Az a
kritikus, aki ezeket irta, h o z z á t e t t e ; „Azokhoz a víziókhoz, amik Bokrosban élnek,
a m i életünk még nem t e r e m t e t t e meg a kézzelfogható h á t t e r e t " . Ha meggondol-
juk, hogy ezek a szavak az első világhátr.ru kitörésének esztendejében, 1914 m á r -
ciusában hangzottak el a Nyugat hasábjain, nyilvánvalóvá válik, hogy a „háttér"
nem váratott soká magára.

150
4. Bpkros Birman Dezső; Nő teknősbékával, 1947. bronz
(Foto Petrás)

A ruskicai kísérletről fényképek maradtak, s ezekben az Írásokból is kiolvasható

rajongás tükröződik a nagy példakép, Michelangelo iránt, hasonlóan az 1916-os
márvány Alvó lányhoz, amely hangulatával, erotikájával, külső és belső d i n a m i z -
musával viszont igen egyéni hangot üt m e g . 1917-es bronz Fekvő női aktja is inkább
csak a cimben foglalt t é m á j á t tekintve kapcsolódik közvetlenebbül a m ű f a j korabeli
terméséhez, a különös iz ebben is érződik. (Nevezetessé különben az a művész ál-
tal is kiemelt tény teszi, hogy a Tanácsköztársaság idején megvásárolták a Szép-
művészeti Muzeum részére.) Az 1919-ben készitett Ülő fiu az Önéletrajzban e m i i -
tett „háromdimenziós élmények" vissztükröződése, s egyben a klasszikus szobrászat
lényegi ismeretének t a n u j a is.
1919 végén, a Tanácsköztársaság bukása után Bokros Berlinbe ment. Önéletrajzá-
nak második változatában nem beszél annyit erről az időszakról, mint a most közre-
adottban, viszont művészetére vonatkozólag lényegesebbet közöl, rövidségében t a -

151
Ián kifejezőbb, amit ott ir: „Ott á l l t a m a lázas város közepén, A nagy zsibongás
útvesztőjében, a rohanás tengerében tanácstalanul, magamrahagyottan. Nagy kétsé-
g e i m támadtak önmagamról. így születtek Jób-illusztációim. - A plasztika nem
érdekelt. "
Az önálló kötetként m e g j e l e n t e t e t t , lendületes és indulatos litográfia sorozat —
mint Rabinovszky Máriusz m e g á l l a p í t o t t a - a művész ex press zionisztikus h a j l a n d ó -
ságát m u t a t t a , s j e l e z t e azt is, hogy a művészben élő víziókhoz i m m á r valóban nem
hiányzott a konkrét t ö r t é n e l m i - t á r s a d a l m i háttér. Az első világháború átélt szörnyű-
ségei, lövészárok tapasztalatai, a Tanácsköztársaság idején felcsillant remények
gyors szertefoszlása feletti kétségbeesés sűrűsödött itt kifejező formába. Ezek az ese-
mények és e z a munka vízválasztó volt; ettől kezdve más irányt vett Bokros m ű v é -
szete: „Innen datálódik balrafordulásom. Innen kezdve vagyok kevésbé érthető a
konzervatívoknak" - írja ő m a g a .
Ha gondolatban végigtekintünk a kor uralkodó irányzatának, az eklektikus a k a -
démizmusnak végtelenül unalmas, semmitmondó, ugyanakkor e l é g g é bőséges ter-
mésén, Bokros művészetének újszerűsége akkor világlik ki igazán. Az 1921-es Gug-
goló nő, a Női torzó, a Híd, a Négykézláb álló, az Akrobata nem azokhoz hasonló
rutinmunka. Az egyiptomi szobrászat alapos tanulmányozásának, s z e l l e m e m e g é r -
tésének ténye persze tükröződik bennük, főleg a három kis groteszk figura felfogá-
sában, de itt nem utánzásról, sokkal inkább útkeresésről van sző, s e kereső m ü v e k -
ben is félreismerhetetlenül megnyilazkozik egy mindenki mástól különböző, eredeti
hangú művész egyénisége.
Bokros kritikusai gyakran rámutattak a művész vonzódására a különös, furcsa j e -
lenségek, figurák iránt. Lehel Ferenc pedig egyenesen kellemetlennek m o n d j a a
Bokros-müvekben tükröződő világot, pesszimizmusát túlságosan betegesnek érzi.
Mindez azonban felszíni jelenség, amely mögött a könnyen meginduló ember mély
érzékenysége húzódik m e g . Anya és lánya (1922) cimü kompozíciója, vagy az Ölel-
kezők (1923) sem nélkülözik a groteszk e l e m e k e t , de az együvétartozásnak, az egy-
más iránti vonzódásnak mégis lirai szépségű m e g f o g a l m a z á s a i .
Portréiban is megfigyelhetők az előbb emiitett tulajdonságok, a groteszk m o z z a -
natok néha szinte karikatúrába h a j l ó aláhúzása, s a lirai átélés, az állhatatos tisztelet
kifejezésére való képesség. A húszéves Ady (1924) maszkszerüen megformált f e j e
tipikus példa ez utóbbira, az Újvári Péter (1926) az előbbire, de portrészobrai z ö m e
inkább e két tulajdonság ötvöződését, együttes jelentkezését m u t a t j a . E nembeli a l -
kotásai mindenesetre a m ű f a j korabeli termésének legjavához tartoznak. Csak keve-
sen - s részben éppen az ő nyomán - tudták ilyen kifejező erővel megformálni a z
adott figurát, lett légyen áz a m e g b í z ó , az A d y - f e j h e z hasonló „lelki portré", vagy
a művész m a g a . Kalapos Önarcképe (1927) korszakalkotó remekmű, tiszta formái-
val, szilárd szerkezetével s u m m á j a addigi életmüvének, tökéletes kifejezése e m -
beri-müvés'zi öntudatának, magabiztosságának, erejének, hitének.
Bokros életmüve szerves része, alakító e l e m e müvészetünk fejlődésének, de a
szobrász csak életének igen rövid szakaszában jutott méltó elismeréshez, éppen a
felszabadulás után, egyébként mindig kivül rekedt a hivatalosan is elismert nagysá-
gok körén. Pedig a kritika támogatásában nem volt hiány. Genthon István igen nagy-
ra értékelte például a szlovenszkói magyar földmüvespárt megbízására készített
A c h i m - e m l é k m ü kivitelre nem került tervét. , Magyarabbat, megrázóbbat keresni
kell" irta róla a z z a l a nem titkolt szándékkal, hogy a hasonlóan kimagaslónak itélt
152
5. Bokros Birman Dezső: Önarckép, 1955. gipsz
(Foto Petrás)

153
Ady-tervet legalább megvalósuláshoz segitse. Hiába. Bokros kiviil állása ilyen é r t e -
lemben nem oldódott fel.
Persze voltaképpen egész é l e t ú t j á r a v a l a m i f é l e kivül állás j e l l e m z ő . Az a néhány
sor, amelyet Don Quijote szobrának „modelljéről" ir, önmagát j e l l e m z i : „Léptei
mintha sehová sem léptek volna, de mégis viszik előre a t e s t é t " . Majd másutt a
szoborról: „Felrakom, felpofozom az anyagot, f e j é r e kalapot teszek és megy réve-
tegen előre, m i n t h a sehová sem nézne, - a bolond. " A többszöri kísérlet, melyről
ir, s a többféle változat, a m e l y e k e t ismerünk, azt m u t a t j a , hogy éppen a réveteg-
ségnek, a tényleges veszélyek n e m ismeréséből fakadó magabiztosságnak ezt a kife-
jezését kereste, amely a végleges változat varázsát a d j a , s a m i , életének sok m o z -
zanatából ítélve a művészre m a g á r a jellemző elsősorban. Igazi nyelvén, a z a z a
szobraiban m e g f o g a l m a z o t t , k i f e j e z e t t ö n é l e t r a j z - ö n j e l l e m z é s feltétlenül sikerül-
tebb, éppen ezért hitelesebb, hatásosabb, közérdekübb tartalmat hordozó, mint az
irói kísérlet.
Ez a don quijotei figura később többször visszatér. 1937-ben, a pécsi bányász-
sztrájk keltette megrendülés hatása alatt mintázott Napbanéző bányásza tulajdon-
képpen ugyanaz. Ugyanaz a tartás, mozdulat, csak éppen végtelenül meggyötört,
megkínzott a test, a bőr szinte csontjára égett. Szörnyűségeket átélt és még n a -
gyobb szörnyűségek előérzetétől szorongó ember kétségbeesett panasza ez a m ü .
Az 1944-es Rokkant katona u j a b b variáció a t é m á r a : ugyanaz a réveteg, tétova,
szélmalmokkal viaskodó, de egyre súlyosabb sebekből vérző figura. A művész m a g a .
1964-ben, újrafelfedezése, elismerése idején ismét m e g j e l e n i k ez az alak, aki
végülis mindent átélt, átvészelt, de minden m e g é l t borzalom nyomát magán viseli.
S közben sok nagyszerű szobor születik. Remekebbnél remekebb portrék; Scheiber
Hugó festőművészé például ( 1 9 3 3 ) , m e l y a formák fölényes tudásu, a jellemzés foko-
zását célzó összefogásával, szellemességével emelkedik az é l e t m ű legjava termése
közé. 1934-ben készült a M m e sans gene, az egész korabeli, finomkodó, szenvelgő
aktszobrászat és aktfestészet robbanóerejű kritikája és egészséges ellenpontja. A
Kubikus már a háborús évek t e r m é s e (1941). Mint a Napbanéző bányász, e z sem egy
munkástipus m e g j e l e n í t é s e , h a n e m valami iszonyú teherrel viaskodó, e m b e r f e l e t t i
erőfeszítésre kényszerülő e m b e r küzdelmének kifejezése. A Jób-rajzok expresszív
dinamizmusa lángolt fel újra a Napbanézőben, a Kubikusban és az Aszfaltozó (1943)
szinte állati sorba taszított, e m b e r i méltóságát veszített figurájában. E három szo-
bor, s negyedikként a Rokkant katona, tökéletes kifejezése a „vigasztalan időknek".
A József Attilát felidéző kis portré (1942) és a Független Magyarországért (1942)
plakett bizakodóbb hangulat, s főleg biztatóbb tények - a baloldali erők m e g m o z -
dulása, szervezkedése - hatására készült. Bokros, aki élete során számos esetben
adta tanújelét baloldali érzületének, szociális beállítottságának (pozsonyi tartóz-
kodása idején kapcsolatba került a Sarlósok m o z g a l m á v a l , i d e h a z a a szocialista
képzőművészek táborához kapcsolódott) munkásságában is félreérthetetlenül k i f e j e -
zésre juttatta e z t . Az 1946-ban mintázott Dózsa-szobor terve meggyőző bizonyítéka
a különcként ismert művész társadalmi elkötelezettségének. A tüzes trónon ülő,
megkötözött parasztvezér megtörhetetlenségét kifejező tartásában az általa képviselt
eszmék lebirhatatlanságába, f e l t é t l e n győzelmébe vetett hit nyilvánul m e g .
A második Önéletrajz bevezetőjében e m e l i ki Mihályfi Ernő azokat a tényeket,
melyek a szobrász szlovákiai és erdélyi kapcsolataira mutatnak, jelentősnek ítélve
ezeket a „Dunavölgyi népek kórusa" (1946) c i m ü szobrának - egy tervezett Bartók
154
6. Bokros Birman Dezső; Vetkőző nő, 1957. bronz
(Foto Petrás)

155
e m l é k m ű részének - megalkotása szempontjából. Szinte mondanunk sem kell,
hogy a kisméretű, de nagyszabású terv - az Áchim András és az Ady szobor sorsát
követve - nem került kivitelre, pedig a szomszéd népek együttműködése gondolatá-
nak e m ű f a j b a n való erőteljes megfogalmazásával azóta is egyedül áll. A sziluettek
tudatos alakitása, a figurák külön állása és egymáshoz kapcsolódása igen kifejező,
hasonlóan a részleteket elhanyagoló, mégis élénk felületet produkáló mintázáshoz,
mely teret enged a néző f a n t á z i á j á n a k is, ugyanakkor félreismerhetetlenül jelzi a
n e m z e t i hovatartozást.
A felpezsdült s z e l l e m i légkörrel, a bizakodó hangulattal, a kifogástalan alkotói
közérzettel magyarázható a felszabadulást követő esztendők e m i i t e t t forradalmi töl-
tésű t e r m é s e , a fantáziadús, izes és e r e d e t i szobrok sora, köztük a Nő teknősbékával
(1947), az Ulysses (1949), a nagyszerű portrék, mint a Gáspár Endre (1947), vagy a
Búkor Béla (1948) f e j . A teknősbékával játszó terebélyes női aktban kifejezésre jutó
vérbő erotika, az érzékletes szobrászi fogalmazás j e l l e m z ő j e az Ulyssesnek is, de
itt éles szatírába csap át az előbb m é g játékos hang. A Gáspár-portrén fölényes jel-
l e m á b r á z o l ó erővel ragadja és m u t a t j a m e g mindazt, amit a szikár arc, elvékonyo-
dó orr, keserű száj takar, s a sok e l ő z m é n y után végtelen természetességgel mintázza
meg és használja ugyancsak jellemet formáló mozzanatként a s z e m ü v e g e t . (A Biró
Henrik-fejen még kidomborodó ponttal j e l e z t e a tekintetet, itt csupán két gyorsan
odavetett vonallal.) A Búkor Béla-fej a magyar portrémüvészet kiemelkedő darabja.
Ez a „törvénytelen születésü" fiu, aki a művész mellett titkárként, segédként, t a -
nítványként tevékenykedett, (a levelek között tőle is találunk néhányat) e műben
kétségtelenül művészettörténeti alakká v á l t . A szobor belső élete olyan gazdag,
hogy minden részlete élettel telítődik, s az egyébként szabálytalan vonások átszel-
l e m ü l n e k , szinte széppé válnak.
E néhány szoborral jelezhető magasra ívelés után kezdődött el Bokros számára az
„egyhelyben topogás", a kétségbeesett erőfeszítések időszaka, amelyről az Önélet-
rajz és a közölt dokumentumok beszélnek. Az európai rangú szobrász egyensúlyát
veszti. Addigi önmagát szinte feladva mindent elkövet, hogy müvei t é m á j á v a l ,
megoldási módjával alkalmazkodjon a z aktuális művészetpolitika megnyilvánulá-
saiból kiolvasni vélt követelményekhez. Egyre-másra mintázott élmunkás portréi
azonban nem tartoznak legjobb alkotásai közé. Korábban azt irta, hogy számára
minden f e j egyformán érdekes, hogy őt minden fej egyformán érdekli. Nem m o n -
dott valótlant. Valaminek azonban mindig kapcsolnia kellett m o d e l l j é h e z . Koráb-
ban uralkodott az ábrázoltat szinte kiveséző, magabiztos hang, a t é m á t t a r t a l m i -
formai e l e m e i r e bontó és mindent nagyvonalúan összefoglaló, érzékeltető tudás. Kö-
zeledése az ábrázolthoz később sokkal inkább érzelmi. Már nem ironikus. Mindent
m e g é r t , megbocsát. Élmunkás portréi, bármennyire őszinte törekvésből fakadnak is,
a fenti viszonyulásokhoz képest közömbösséget, emberi kivül állást tükröznek. Be-
csülte ezeket az embereket, de valójában idegenek maradtak s z á m á r a . A korábbi
fölényes hang már a m ú l t é - s ennek érvényesítése egyébként is ellenkezett volna
a t é m á v a l , a művész szándékával - , viszont azonosulni sem tudott velük igazán.
S valahogy ez volt a helyzet egyéb szobraival is: a Diszkoszvető nővel, vagy a mun-
kapaddal együtt megmintázott sztahanovistaKirály Erzsivel.
Magáratalálása az ötvenes évek közepére esik. Befelénéző, e m l é k e i n tűnődő
Önportréja (1955) újra a legmagasabb szinten m u t a t j a képességeit. Megnyugvás,
egyensúly a viharok után. Mellé más remekmüvek sorakoznak; a Mednyánszky

156
7. Bokros Birman Dezső: Bartók Béla, 1960. gipsz
(Foto Petrás)
(1955) - e z a f e l ö l t ö z t e t e t t Don Quijote - , a Halászfiú (1955), a Vetkőző nő (1957)
- ebből s z i n t e egy sorozatot m i n t á z o t t - , m a j d v a l a m i v e l később ismét egy „ l e l k i
portré", a Bartókot idéző kis f e j (1960), s m é g később a m á r e m i i t e t t Álló f é r f i
(1964). Igen f i g y e l e m r e m é l t ó a Szputnyiknézők (1962) hármas csoportja, m e l y
mintha a N a p b a n é z ő késői v a r i á c i ó j a l e n n e . Bár torzuló arányai n e m csupán a k i -
f e j e z é s érdekében a l k a l m a z o t t tudatos m o m e n t u m k é n t értékelendők, m i v e l n y i l v á n -
valóan a z idős és beteg szobrász aránytévesztéséből is fakadnak - hasonlóan a Kö-
tényes lány cimii müvén - , k i f e j e z ő e r e j e n e m t a g a d h a t ó .
Bokros m ű v é s z i munkásságának e rövid á t t e k i n t é s e is é r z é k e l t e t i talán azt a j e -
lentőséget, m e l y e t o e u v r e - j e századunk m a g y a r szobrászatában képvisel. „Nem
dolgoztam e l é g sokat, de e l e g e t ahhoz, hogy kitöltsem az é l e t e m e t " - m o n d t a egy
n y i l a t k o z a t á b a n a szobrász. Szerény n y i l a t k o z a t volt. Az é l e t m ű „főhősének" a t t i -
t ű d j é h e z hasonló révetegséggel végigjárt pálya g a z d a g termést h o z o t t . Hatása f ő l e g
a harmincas é v e k b e n szinre l é p ő u j g e n e r á c i ó munkásságában m é r h e t ő . Müvei m e g -
értéséhez, é l e t é n e k , körülményeinek, korának - közelmultunknak - jobb m e g é r t é -
séhez igen n a g y m é r t é k b e n járulnak h o z z á a közölni kivánt írások, a z Ö n é l e t r a j z és
a l e v e l e z é s é b ő l adott válogatás. Ezért r e m é l j ü k , hogy m e g j e l e n t e t é s ü k r e m i e l ő b b
sor kerül m a j d .

Résumé
A PROPOS DES ÉCRITS ET DE L'ART DE DEZSŐ BOKROS BIRMAN

Dezső Bokros Birman ( 1 8 8 9 - 1 9 6 5 ) fut une p e r s o n n a l i t é de m a r q u e et singulière de la

sculpture hongroise du v i n g t i è m e s i e c l e . Nous passons ci-dessus Г avant-propos à un
volume e n préparation, qui réunira l ' a u t o b i o g r a p h i e et la correspondance de l ' a r -
tiste. Dans la première p a r t i e de c e texte, l ' a u t e u r présente les variantes antérieures
d e l ' a u t o b i o g r a p h i e , ainsi que les considérations qui ont guidé l e choix des lettres et
d'autres documents, il m o t i v e les efforts pour illustrer, d'un bout à l'autre, la vie,
la c a r r i è r e et les activités de l ' a r t i s t e à l ' a i d e de documents. La seconde p a r t i e du
t e x t e c o m p o r t e une brève appréciation de l ' a r t d e Bokros Birman.
C e l u i - c i a pris son départ e s s e n t i e l l e m e n t l ' a n n é e de l ' e x p l o s i o n de la Grande
Guerre et c e f a i t , à lui seul, conditionnera ses longues décennies d ' a c t i v i t é . Les
sculptures de Bokros Birman nous parlent toujours du c a r a c t è r e t r a g i q u e de l ' e x i s -
t e n c e h u m a i n e . C e t t e m a n i è r e de voir h u m a n i s t e imprègne m ê m e les oeuvres de
conception satirique, ou grotesques. Bien q u e , au cours de sa carrière, l ' a r t i s t e eût
été en rapport a v e c le m o u v e m e n t ouvrier et eût de nombreuses fois t é m o i g n é de ses
idées politiques progressistes, c e furent avant tout ses oeuvres qui fournirent la preuve
de son e n g a g e m e n t . Parmi les composants de son art, un rôle essentiel revient aux
enseignements tirés de l ' étude de la sculpture égyptienne, c e gui n ' e n l è v e rien à
la haute valeur des oeuvres de Bokros Birman, qui sont presques toutes, à c o m p t e r
parmi les m e i l l e u r e s réalisations de 1' expressionnisme hongrois.

158