A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása

P. Cifranic — S. Chlebík

A gyümölcsfák
metszése
és korona-
alakítása
P R ÍR O DA
PAVOL CIFRANIC - STEFAN CHLEBÍK

A gyümölcsfák
metszése
és
koronaalakítása
Második átdolgozott
és kiegészített kiadás

PRÍRO DA, VYDAVATEL'STVO KNÍH A CASOPISOV, BRATISLAVA, 1973

PAVOL CIFRANIC - STEFAN CHLEBÍK

A gyümölcsfák
metszése
és
koronaalakítása
Második átdolgozott
és kiegészített kiadás

P R ÍRODA, VYDAVATEL'STVO KNÍH A CASOPISOV, BRATISLAVA, 1973

Az eredeti mű címe:
Rez a tvarovanie ovocnych drevín

Fordította:
Bartalos M enyhért m érnök
dr. Cséfalvay Gábor

<0 Príroda, 1973

T ranslation © M. Bartalos, G. Cséfalvay,! 1973
E LŐ S Z Ó A M ÁSODIK KIADÁSHOZ

Az utóbbi év tiz ed ek b en a m ezőgazdaság többi ág á h oz

h ason lóan a gyü m ölcsterm esztésben is nagy változá­
so k történ tek. N em csak C sehszlovákiában , hanem v a la ­
m ennyi fe jle tt gyü m ölcsterm elő országban a gyüm ölcs-
term esztők arra tö rek sz en ek , hogy egységn yi terü le­
ten m inél ham arabb, m inél olcsób ban m inél nagyobb
m ennyiségű, jó m inőségű gyüm ölcsöt term eljen ek m eg.
Ezért olyan új term esztési m ód okat k e r e s n e k és p ró ­
báln ak ki, a m ely ek seg ítség év el az em lített célt e l
lehet. érni.
Á ltalában m egállapíthatju k, hogy a ritka k ö tésb en
telep ített, erős növésű a la n y o k ra oltott hagyom ányos
m agas és k ö z e p e s törzsű fá k a t felv á ltjá k a típu sala­
nyokon á lló alacson yabb fa a la k o k . Az ig y ek ez et n em ­
cs a k a fa k o r o n a lejjeb b h ely ez ésére, s ezzel az á p o lá si
és szü retelési k ö lts é g e k c s ö k k e n té s é r e irányul, hanem
arra is, hogy a gyü m ölcsterm elők m inél jobban k ih a sz ­
n á ljá k az egységn yi terü letet. Ezt a célt sűrűbb k ö té s ­
sel, vagyis az egységn yi terü letre es ő fá k szám án ak
n ö v elésév el tö r e k e d n e k elérni.
Az alacson y abb fa a la k o k term esztése azonban körü l­
m én y essé teszi a talajm ű velő g ép esítési esz k ö z ö k a l­
kalm azását. Ez és további eg y éb o k o k arra k ész tetik
a term esztőket, hogy a göm b alakú k o ro n a fo rm á k
h ely ett az egysíkú k o ro n a fo rm á k n ev elését, vagyis
a gyü m ölcssövén yek létesítését v ez essék be. E zek
a v áltozások új k o ro n a a la k ítá si m ód okat igén yeln ek.
Mind a legújabb hazai, m ind k ü lföld i tudom ányos
ism eretek és g y akorlati tap asztalatok azt bizonyítják,

5
hogy a múltban sablonszerűén alk a lm a z ott m etszési és
k o ro n a a la k ítá si m ód ok nem v oltak m inden esetb en
a leg h e ly e se b b e k és in d okoltak. Egyes olyan in téz k e­
d é s ek e t, a m e ly e k e t a m últban m egváltoztathatatlan ok-
n ak tartottak, a mai g y akorlatban jelen tősen m ód o ­
sítottak. N ém ely esetb en a m ai n éz etek és tap aszta­
lato k e lle n k e z n ek a ré g ie k k el.
A m últban érv én y esített sem atizm ussal ellen tétb en
a m etszés és k o ro n a a la k ítá s m ai elv ei a n ö v ek ed és és
term őre fordu lás, s általában a gyü m ölcsfa é le té n e k
term észetes törvén yszerűségein alapu ln ák.
T ekin tettel az ism erteitek re, nem könnyű fela d a t
a g y ü m ölcsfák m etsz ésén ek és k o ro n a a la k ítá sá n a k
k érd éseit a legú jabb ism eretek és tap asztalatok szem ­
pon tjából tárgyalni. M egkíséreltü k ezt könyvünk első
kiad ásáb an , am ely n ek m egírásához bizonyos k é t e ly e k ­
k e l fogtu n k hozzá. Nem sejthettü k, hogy e z ek e t az új
d o lg o k a t hogyan fo g a d já k az o lv a só k és a g y akorlati
k e rté s z k e d ő k . Az első k ia d á s gyors sz étsz ed ése arról
tan ú skodik, hogy mind a k isterm elő k , m ind a nagy­
üzemi gyü m ölcsészeti d o lg o z ó k m eg a k a rn á k ism er­
k ed n i a problem atikáv al, k i a k a r já k próbálni és a g y a­
korlatban érvén yesíten i az új m ód szereket.
A könyv első k ia d á sáb a n elő fo rd u ltá k bizonyos h iá ­
n yosságok, ezért a m ásod ik k iad ásban igyekeztü n k
e z e k e t kikü szöböln i. Űj fe je z e t e k k e l vagy a fe je z e t e k
k ieg ész ítésév el bővítettük a kön yvet, s az eg y es f e j e ­
z e te k e t olyan sorren dbe tettük, hogy a problem atika
á tfog ób b legyen . Leírtuk egyrészt a hazai, m ásrészt
a jelen tőseb b k ü lfö ld i gyü m ölcsterm elési m ódokat.
Ezzel azonban nem akaru n k term esztőin k k ö réb en
zavart k elten i, hanem e lle n k e z ő le g , e lő a karju k s e g í­
teni azt, hogy sz éleseb b szem szögből íté lh es s é k m eg
a gyüm ölcsterm ő n öv én y ek m etsz ésén ek és a la k ítá ­
sá n a k k érd éseit. A nálunk alig vagy egyáltalán nem
ism ert g yü m ölcsterm elési m ód ok leírásával azt is
szeretn én k bizonyítani, hogy az általán os fe je z e t e k ­
ben ism ertetett elm életi a la p e lv ek nem csupán h iáb a ­
való fe lte v é s e k , hanem hogy g y akorlati jelen tőség g el
is bírnak, s hogy a hazai viszonyok közt és kü lföld ön
is érvén yesü ln ek.

6
 B efejez ésü l talán c s a k annyit k e ll m ég elm ondani,
hogy a legú jabb ism eretek és tap asztalatok szem ­
pon tjából igyekeztü n k á ttekin tést nyújtani a gyüm ölcs­
fá k m etsz ésén ek és k o ro n a a la k ítá sá n a k elveiről. Tu­
datában vagyunk annak, hogy ez teljes m értékben nem
sikerült. Mint m inden em beri a lk o tá sn a k , en n ek
a kön y v n ek is vannak érd em ei és fog y a téko ssá g ai.
O lvasóink hasznos, jó szán dékú észrev ételeiért csa k
h á lá sa k leszünk.
M unkánk legszebb jutalm a az lesz, ha az olvasó
olyan sz eretettel fo g a d ja könyvünket, am ilyen nel
írtuk.
A szerzők

7
A METSZÉS ÉS A KORONAALAKÍTÁS
JELENTŐSÉGE

A metszés az igen hatásos agrotechnikai beavat­

kozások közé tartozik. Lényeges hatást gyakorol
a fiatal fa termőre fordulására, a korona vázának
szilárdságára, a gyümölcstermő növény élettartamára,
a termés rednszerességére, a talajművelés gépesíté­
sének lehetőségére, a gyümölcsös gondozásának
munkaigényességére, főként a kártevők és a beteg­
ségek elleni küzdelemmel és a gyümölcsszürettel kap­
csolatos munkaszükséglet csökkentésére.
A gyümölcsfák metszésének célja az, hogy céltuda­
tosan szabályozzunk bizonyos folyamatokat, tehát
a fa növekedését és termőképességét, mégpedig a fa
egyes részei kölcsönös viszonyának művi megváltoz­
tatása útján. A metszéssel kapcsolatban hangsúlyoz­
nunk kell, hogy teljes hatást csak akkor érünk el, ha
a metszéssel egyidejűleg gondoskodunk a helyes ta la j­
művelésről, öntözésről, trágyázásról, valamint a nö­
vényvédelemről. A metszés során ezenkívül tekintettel
kell lenni a fák biológiai sajátosságaira, növekedésük
és fejlődésük törvényszerűségeire, valamint azokra
a konkrét viszonyokra, amelyek bözt a fák tenyész­
nek. Minthogy a növény szakadatlanul fejlődik, ehhez
kell igazodnia a metszésnek is, vagyis a fákat rend­
szeresen, évenként metsszük, nem ötletszerűen.
Igaz ugyan, hogy a fiatal fák, amelyeket a kiültetés
utáni első években nem metszenek, nagyobbra, vasta­
gabbra nőnek, és korábban fordulnak termőre, még­
sem volna helyes az első — amúgy is gyenge — ter­
mésért kockára tenni a fa későbbi fejlődését. Ne csak
az első termés időpontját tartsuk szem előtt, legyünk
tekintettel a további évek termésére is.
Az alakfák többségének olyan szilárd koronavázat
kell kialakítanunk a növekedés első szakaszában,,
amely azután képes a későbbi nagy termések terhét
hordozni. Ha ezt nem tesszük meg az ültetést követő
első években, a rosszul formált fa hibáit a későbbi
évek során már a leggondosabb metszésekkel sem lehet
helyrehozni. Ha ilyen esetben a kívánt alakot el
akarjuk érni, sokszor erős metszéseket kell alkal­
mazni, ami sohasem marad következmények nélkül.
Ezért a fák alakítására néha már a faiskolában, de
főként az első években megfelelő gondot fordítsunk..
A gyümölcsfanevelés során rendszerint a korai ter­
mőre fordulás és az egyenletes bő termés elérése az
a fő cél, amelynek a metszést és a koronaalakítást
alárendeljük. Ha nagyobb területeken telepítünk
gyümölcsfákat, a koronaalakításnak ezenkívül az ápo­
lási munkák gépesítéséhez is alkalmazkodnia kell.
A metszés és a koroiiaalakítás során az egyik alap­
vető követelmény az, hogy a termőképletek a korona
valamennyi részén egyenletesen helyezkedjenek el,,
hogy elegendő fényhez juthassanak, ami biztosítja
a termőrészek hosszú életkorát, valamint a gyümölcs
normális fejlődését és kiszíneződését.
A koronanevelésben a termőhely éghajlati viszonyait
is figyelembe kell venni. Például ott, ahol télen sok
a hó, nem felel meg a katlan alakú és az egyéb tere­
bélyes korona, mert a hó súlyától könnyen letörik.
Nyugat-Szibériában, hogy megvédjék a fákat az erős
fagyoktól és az állatoktól, alacsony, talaj menti ko­
ronaalakot, ún. sztlanyecet nevelnek. Még jó néhány
hasonló példát lehetne említeni.
Végül megjegyezzük, hogy a gyümölcsfa metszésé­
nek és alakításának módját elsősorban a gyümölcster­
melés belterjességének foka határozza meg. Másképp
alakítjuk a fákat, ha belterjes sávos telepítésben ne­
veljük, másképp, ha gyümölcssövényként telepítjük
őket. Még egy tényező van, amely nem kis mértékben
hat a metszés és alakítás módjára, s ez a fajták és
a felhasznált alanyok tulajdonságainak összessége.

9
A C S E H S Z L O V Á K IA I ÉS A K Ü L F Ö L D I
G Y Ü M Ö L C S T E R M E S Z T É S ÁTTEKIN TÉSE

Amíg Csehszlovákiában mind a nagyüzemekben

( árugyümölcsösökben j, mind a háztáji gyümölcsö­
sökben inkább a természetes koronájú törzses fa­
alakok nevelése az általános, addig a más európai és
a tengeren túli országokban új irányzatok érvénye­
sülnek. Nemcsak új gyümölcsfajtákat vezetnek be,
hanem új termesztési módszereket is, azzal a céllal,
hogy belterjesebbé tegyék a gyümölcstermesztést.
Általában azt mondhatjuk, hogy a fejlődés az alacso­
nyabb faalakok és a sűrűbb kötés felé halad.
Magyarországon főként a termőíves (termőkaros]
orsófák nevelésére tértek át. Erről a faalakról tudjuk,
hogy igen nagy termőképességű, de ugyanakkor
nagyon munkaigényes. Ez azt jelenti, hogy ezt a fa­
alakot csak ott lehet alkalmazni, ahol elegendő
munkaerő van.
Magas és közepes törzsű fákat már Lengyelország­
ban sem nevelnek, bár ott a típusalanyok úgyszólván
ismeretlenek. A lengyel gyümölcsösökben az alacsony
törzsű fák a legelterjedtebbek: az alma-, körte-, szilva-,
ringló-, cseresznye-, meggy-, kajszi- és őszibarack-tele­
pítésekben az alacsony törzsű fa az univerzális faalak.
A Német Demokratikus Köztársaságban leginkább
a termőkaros bokorfák terjedtek el, s ezenkívül gyü­
mölcssövényeket is kezdenek telepíteni. Gyümölcs­
sövényekké öregebb gyümölcsösöket is átalakítanak.
A gyümölcssövényt erősen propagálják a Német Szö­
vetségi Köztársaságban is.
Nyugat-Európa belterjes gyümölcsöseiben nagyon

10
elterjedtek a különféle alakúra nevelt, gyenge nö­
vésű fák. Az ilyen fákból nagyszámú egyedet lehet
egységnyi területen elhelyezni, s ez korai és nagy ter­
mést biztosít. Franciaország, Belgium, Hollandia, Olasz­
ország és más országok árutermelő gyümölcsöseiben
is nagyon elterjedtek a gyümölcssövények, amelyek
ápolása aránylag egyszerű. A sövényes telepítést
Svájcban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában
és más államokban is kezdik alkalmazni. A Szovjet­
unióban a törzses faalakok mellett megkezdték a bel­
terjes gyümölcsösök telepítését, mégpedig gyümölcs­
sövények formájában is.
Általában megállapíthatjuk, hogy a fejlett gyümölcs-
termesztő országokban a fejlődés a sövényformák felé
halad. Mivel az eddigi gyümölcssövényekhez több­
nyire szilárd váz szükséges, s ez költséges, ezért ezt
a termesztési módot a jövőben a váz nélküli módsze­
rek fogják felváltani.
Csehszlovákiában ezen a téren szép eredményeket
értek el főként Tëchobuzicében, Praha-Ruzynében,
Choustníkové Hradistében és másutt is. A legsűrűbb
telepítéssel (legnagyobb számú egyed 1 ha-on) Holo-
vousyban végeztek kísérleteket, és főként a gyenge
növésű alanyokon nevelt sávosan telepített fákkal
nagyon figyelemreméltó eredményeket értek el. Ezek­
nek a telepítéseknek legjobban bevált formáit már
a nagyüzemi termesztésbe is bevezetik.
Bár a legbelterjesebb telepítési formákkal jó tapasz­
talataink vannak, mégsem terjednek olyan mértékben,
amennyire megérdemelnék, sem a nagyüzemi, sem
a háztáji gyümölcsösökben.
A gyümölcssövénnyel lehet legjobban kihasználni
a termőterületet, ezért a jövőben legalább a háztáji
gyümölcsösökben megfelelő figyelmet kell rá fordí­
tanunk. A házikertek területének, talajának jelenlegi
kihasználásával egyáltalán nem lehetünk megelégedve,
sem a gyümölcsfajok, sem pedig a faalakok szempont­
jából. A házikertekben sokszor olyan gyümölcsfajokat
termesztünk, amelyek sem oda, sem a belterjes ültet­
vényekbe nem valók. Ilyen például a diófa, eperfa stb.
A többi gyümölcsfajt pedig többnyire olyan faalakok-

11
ban termesztjük, amilyenekkel nem lehet a talajt meg­
felelően kihasználni. Csehszlovákiában a házikertek
nagy területet foglalnak el, s a gyümölcsfák túlnyomó
részét éppen a házikertekben találjuk. Ez a körülmény
arra indít, hogy a háztáji gyümölcsösök intenzív hasz­
nosításával komolyan foglalkozzunk.

12
A GYÜMÖLCSFA RÉSZEI

A gyümölcsfa olyan élő szervezet, amely a talajból

felvett vízben oldott szervetlen [anorganikus) anyag­
ból és a levegő széndioxidjából szerves (organikus)
anyagokat — cukrot, keményítőt, nyersrostot stb. —
állít elő. Ezekből építi fel nemcsak a saját testét, ha­
nem gyümölcsét is, ami nagyon értékes élelmiszer.
A gyümölcs a természet legszebb és legízletesebb
ajándéka. Alakban, színben, ízben és illatban nagy
változatossággal tűnik ki. Legtöbbnyire frissen vagy
élelmiszeripari készítményként kerül fogyasztásra,
jelentős cukor-, sav-, ásványianyag- és vitamintartal­
mánál fogva nélkülözhetetlen összetevője az ember
mindennapi táplálékának.
A gyümölcsfa fejlődése és terméshozama nemcsak
magától a fától, hanem azoktól a természeti feltételek­
től is függ, melyek közt a gyümölcsfa él, vagyis
a fénytől, a hőmérséklettől, a levegőtől, a csapadéktól,
a talajtól, a fa egészségi állapotától stb.
Az ember a természeti tényezőknek csak némelyikét
tudja befolyásolni tevékenységével, ezért azokat
a gyümölcsfajokat és -fajtákat termeszti, amelyek
számára az adott környezeti feltételeknek a legjob­
ban megfelelnek. Nálunk a talaj- és éghajlati viszonyok
szerint valósult meg a gyümölcstermesztés rajoníro-
zása, mely alapját képezi gyümölcstermesztésünk terv­
szerű fejlesztésének.
A gyümölcsésznek ismernie kell a gyümölcsfa szer­
veit, azok belső felépítését és életműködését, hogy
a lehetőségekhez mérten időben optimális mértékben

13
biztosíthassa a fa számára mindazt, amire a jó fe j­
lődéshez és növekedéshez, valamint ahhoz, hogy hő
termést hozzon, szüksége van.
A gyümölcsfának tá p lá lé k fe lv e v ő szerve (gyökér),
n öv eked ési, azaz vegetatív szervei (törzs, korona, le­
vél- és hajtásrügyek, levelek), valamint szap orító­
szervei (virágrügyek, virág, termés, mag) vannak.

A G Y Ö K ÉR

A gyökérzet nagysága és alakja hasonló a fa koro­

nájához. A gyökér a talajba rögzíti a fát. Vizet és
vízben oldódó ásványi anyagokat vesz fel a talajból
(1. és 2. ábra).
A gyökér fontos szerve a fának, befolyásolja a fa
fejlődését és termőképességét, sőt élettartamát is meg­
határozza. A legnagyobb gondot kell rá fordítani.
A gyökerek úgy nőnek, hogy először a függőleges
fő g y ö k ér, vagyis k a ró g y ö k ér fejlődik ki. Ha az altalaj
vízáteresztő és nem nedves, akkor egyes fafajok
(körte-, dió-, szelídgesztenye-, cseresznyefa) karó-
gyökere néhány méter mélyre is lehatol. A karógyökér
erősen a földbe rögzíti a fát, táplálja vízzel és táp­
anyagokkal, mert a talaj a karógyökér mélységében
még száraz időjáráskor is nyirkos. A mély karó-
gyökerű fáknak hatalmas, magas koronájuk van és
kedvező termőhelyen magas életkort érnek el. Szára­
zabb talajokban is jól díszlelnek. A vegetatívan sza­
porított fáknak nincs főgyökerük.
Az o ld a lg y ö k e r e k vagy g y ö k érá g a k többé-kevésbé
vízszintesen nőnek, legtöbbnyire 10—40 cm mélység­
ben. Elősegítik a fa földbe rögzítését és biztosítják
stabilitását. Legfejlettebb oldalgyökerei az alma-,
szilva- és kajszifának vannak. Gyakran jelentősen
túlérnek a korona kerületén (csurgóján). Mélyszántás-

1. A gyümölcsfa szervei: A-l — fő- (karó-) gyökér, 2 — oldalgyö­

kerek, 3 — m ellékgyökerek; B — gyökérnyak; C — törzs (ten ­
gely); D-l — sudár vagy fő vázág, 2 — vázág, I. — első ágcsoport
(em elet), II. — m ásodik ágcsoport (em elet)

14
D

15
.2. A gyökér hossz- és keresztm etszete: A-l — gyökérsüveg,
'2 — tenyészőkúp, 3 bőrszövet, 4 — gyökérszőrök, 5 — héj-
kéreg, 6 — a gyökér belső szerkezete, 7 — első faedény, 8 — első
szállítónyaláb, 9 — tápoldatok útja a sejteken keresztül, 10 —
a tápoldatok útja a sejtközötti járatokon át; B-l — gyökérszőrök,
2 — bőrszövet, 3 — elsődleges kéreg, 4 — elparásodott sejtek
[Caspary-féle csíkoltság), 5 — osztódó szövet, 6 — központi
henger, 7 — faszövet edénynyalábokkal, 8 — háncsszövet szál­
lítónyalábokkal, 9 —■ a vízben oldott ásványi sók szállításának
útja diffúzió folytán a sejtekbe és edénynyalábokba, majd transz-
spiráció útján a föld fölötti szervekbe, 10 — a talajoldat áram lása
a sejtközötti járatokon keresztül

kor nem szabad megsérülniük, azért a kisebb gyümöl­

csösökben ásóvillával porhanyítjuk a talajt.
A m ellé k g y ö k e r e k a főgyökéren és az oldalgyöke-
íreken rövid, sűrű hálózatot képeznek. A legújabb kuta­
tások megállapították, hogy sok mellékgyökér van
a törzs környékén, legtöbb azonban a korona kerülete
táján. Ezért a talajt az egész korona alatt kell művelni
és trágyázni.
A g y ö k érsz ő rö k a legkisebb gyökerek és a gyökár­
rendszer legaktívabb részei. Nagy a felületük, és jól
tapadnak a talajszemcsékhez. Bár csak néhány napig
élnek, lehetőve teszik a vízben oldott szervetlen táp­
anyagok (talajoldat) felvételét. A tápanyagok diffúzió

16
folytán az egyik sejtből a másikba, s onnan az edény­
nyalábokba, majd transzspiráció útján a fa föld fölötti
szerveibe kerülnek. A talajoldat a sejtközötti járato­
kon keresztül is áramlik.
A gyökérszőrök fény és klorofill nélkül is tudnak
széndioxidot asszimilálni és így szénhidrátokat ké­
szíteni.
A nitrogén gyökerek által felvett ásványi sói köz­
vetlenül a gyökérben szerves vegyületeket alkotnak,
melyek közül jelentőséggel bírnak a fehérjeképzéshez
szükséges aminosavak. A gyökerek egész sor egyéb
szerves anyagot tudnak szintetizálni, ezért nagy je ­
lentőségük van a növény anyagcseréjében. A gyökér,
ugyanúgy mint az egész növény, lélegzik és kivá­
lasztja a növényből az anyagcsere bomlástermékeit.
A gyökeret kívülről a fa kérgéhez hasonló bőrszöoet
borítja, melynek azonban más a funkciója és ezáltal
anatómiai felépítése is. Vékonyfalú, ezért nem védi
a gyökeret a fagytól és a kiszáradástól. Átültetéskor
azok a fák erednek meg jól, amelyek „földből földbe“
kerülnek. Ha a kiszedett fákat gondozás nélkül sokáig
a levegőn vagy a fagyon hagyjuk, kiszáradnak (meg­
fagynak), és kiültetés után nem erednek meg. A hiá­
nyos eredésnek ez a leggyakoribb oka. Nagyon érzé­
kenyek erre az őszibarack- és diófák.
A gyökerekben kevesebb a szilárdítőszövet, ezért
sokkal rugalmasabbak, mint a fa föld fölötti fás
részei, valamint az asszimiláták raktározására alkal­
mas raktározószövet.
A gyökerek növekedése tavasszal 4—5 C° talajhő­
mérsékletnél (12 C° léghőmérséklet) kezdődik, és
30 C°-nál szűnik meg. A gyökerek növekedésének fő
időszaka áprilistól júniusig tart, tehát egybeesik
a korona növekedésének időszakával. Nyári pihenő
után a gyökerek növekedése még szeptembertől novem­
berig folytatódik. Ezért jó a facsemetéket kora ősszel
átültetni, mert így még a tél beálltáig legalább részben
meggyökeresedhetnek.
A gyökerek növekedése nemcsak az alany fajától,
hanem a gyümölcsfa fajtájától, korától és egészségi
állapotától is függ. Alapvető hatást gyakorol a gyöke­

17
rek növekedésére természetesen a talaj neme, szerke­
zete, kémhatása, tápanyagtartalma és vízellátása,
továbbá a gyümölcsös köztesnövénye és számos egyéb
természeti tényező.
A gyümölcsfák gyökérzetéről már a telepítés előtt
gondoskodunk. Új gyümölcsöst nem létesítünk a meg­
szüntetett, öreg gyümölcsös helyén. A kiöregedett
gyümölcsösök talaja tápanyagszegény és gyökérvála­
dékokkal mérgezett. A káros anyagokat csak más
mezőgazdasági növények vonhatják el a talajból,
melyeket több éven keresztül sikeresen termeszthetünk
az ilyen talajon.
A gyümölcsfák termesztésére legalkalmasabbak a
szűzföldek, amelyeken régen nem termesztettek sem­
milyen fát. Telepítés előtt fontos intézkedés a talaj
vegyelemzése. A gyökerek legjobban a rigolekével
80 cm mélyen átforgatott talajban fejlődnek. A kisebb
kertekben kézi erővel rigolozunk. A rigolozással egy­
idejűleg szükséges adagolásban készletbe trágyázunk.
A vegetatív úton szaporított törp ea la n y o k g y ö k é r ­
zete más alakú, mint a generatív úton — magról
szaporított alanyoké. Hiányzik a karógyökerük, és az
oldalgyökereik jóval rövidebbek és vékonyabbak. Sok
finom mellékgyökerük van. Ezért a fa gyengébben van
a talajba rögzítve. Hogy a szelek kárt ne tegyenek
benne, karóra vagy támberendezésre van szüksége.
Újabban ún. önhordó gyümölcssövényeket létesítenek,
melyekben a fák az ágak összekötözése folytán kölcsö­
nösen támasztékot nyújtanak egymásnak.
A törpealanyú fák belterjes talajművelést, trágyá­
zást és szárazság idején öntözést kívánnak. így rend­
szeres és gazdag gyümölcstermést hoznak.
A trágyák közül a gyökerek fejlődésére legjobb
hatással az istállótrágya, a fekália és a komposzt
van. A műtrágyák közül a gyökérzet fejlődésére nin­
csenek hatással a foszfortrágyák, de a nitrogén és
a kálitrágyák nagyon kedvezően hatnak.
A mélyen gyökerező köztesnövények károsak a gyü­
mölcsfák gyökérzetére, mert sok vizet és tápanyagot
vonnak el a talajból (lucerna, gabonafélék], A kapás­
növények alkalmas köztesnövények, amennyiben

18
a trágyaadagok oly nagyok, hogy elégségesek mind
a kapásnövények, mind a gyümölcsfák számára.
A g y ö k érn y a k a talajszintnél határt alkot a gyökér­
zet és a törzs között. Gyökérnyaka csak a magról
(generatívan) nevelt fának van, a vegetatívan szapo­
rított alanyoknak tehát nincs gyökérnyakuk. Az ültetés
mélységét a gyökérnyakhoz kell szabni. Az összes
gyümölcsfát úgy ültetjük, hogy a gyökérnyak a talaj
leülepedése után a talajszintnél legyen, csak a dió­
fát és a szelídgesztenyét ültetjük valamivel mélyebbre.
A vegetatív módon szaporított alanyokat és a facse­
metéket mélyebbre ültetjük, mert a tengelyből új
gyökereket fejlesztenek. A gyökérzet és a korona kö­
zötti egyensúly megbomlása esetén a gyökérnyak alvó­
rügyeiből sok tősarj tör elő. A gyökérnyak az oltás
és szemzés legalkamasabb helye.

A TÖRZS

A törzs (3. ábra) a fa vastag, ág nélküli része.

Magassága szerint megkülönböztetünk magas törzsű
[180—220 cm], közepes törzsű (120—170 cm), ala­
csony törzsű (90—120 cm) fákat és törpefákat
(60—90 cm) típusalanyokon.
A fatörzs felületét fagy, szárazság, víz, baktériumok
és erőművi sérülések ellen a kéreg védi. Az öreg fák
kérgének külső rétege a h éjk éreg . A héjkérget páro­
sodott falú elhalt sejtek és elhalt háncssejtek alkotják.
A téli fagyok elmúltával a leváló elparásodott kéreg­
részeket le kell kaparni, és el kell égetni, mert kárte­
vők petéi rejtőzhetnek benne.
A zöld k é r e g alatt van a háncsszövet. Ennek legfőbb
szövetelemei a h án csed én y n y aláb ok — szállítón y a­
láb o k, amelyek a levelek termelte asszimilátákat
a gyümölcsbe, a rügyekbe, az ágakba, a törzsbe és
a gyökerekbe szállítják.
A háncs és a farész között osztódó szövet (kambium)
van. A törzs a kambiummal növekszik. A kambium
a kéreg felé (kifelé) háncsszövetet, a fás rész felé
(befelé) még nagyobb számú sejtekből álló faszövetet

19
3. A gyüm ölcsterm ő növények törzsének kereszt- és hosszm et­
szete: A -l — héjkéreg, 2 — zöld kéreg, 3 — háncsszövet (szál­
lítónyalábok), 4 — osztódó szövet (kam bium ], 5 — bélsugár,
6 — paraszem ölcsök (lenticellák), 7 — szljács, 8 — geszt,
9 — évgyűrű; B-l — szállítónyalábok a háncsrészben, 2 — kam ­
bium, 3 — faedények (trach eák ), 4 — élettelen vízszállítöelem ek
(tracheidák), 5 — farost (parenchym a), 6 — bélsugár

hoz létre. A tavasszal keletkezett vékonyabb falú,

tágabb sejtek, és a nyáron fejlődő vastagabb falú,
tömöttebb sejtek alkotják a törzs keresztmetszetén
látható évgyűrűket. A tavaszi nedvkeringés megindu­
lásakor legaktívabb a kambium, ezért ekkor nagyon
könnyen elválik a kéreg a farésztől. Az oltásnál és
a szemzésnél nagy jelentősége van a kambiumnak.
Az oltóág és a szem ugyanis csak akkor nő össze az
alannyal, ha a kambiumrétegek kölcsönösen össze­
érnek. A kambium nagyon érzékeny a sérülésekre,
ezért nem szabad a szerszámokat fához ütögetve
tisztítani.
A farészt (fatestet] háromféle szövet alkotja: faedé­
nyek, farost, faparenchima.
A fa e d é n y e k (tr a c h e á k ] és az é lettelen vízszállít ó ­

20
e le m e k ( tra c h eid â k ) a fatestben egyesével vagy cso­
portosan elhelyezkedő csövek. Gyűrűsen, csavarvona-
lasan vagy gödrösen vastagodott falú elfásodott
sejtekből állnak. A szállítószövetek összekötő cső­
rendszert alkotnak a levelek és a gyökérzet között.
Tavasztól kezdve az egész tenyészidő alatt ezekben
áramlik felfelé a vízben oldott ásványi tápanyag és
az asszimiláták. Az öregebb fák fatestében eltömőd-
nek, és illó olajak, gyanták és csersavak rakódnak le
bennük. A fatest elhalt részét — a gesztet képezik.
A sugárirányban megnyúlt parenchimasejtek alkotják
a b élsu g arakat, amelyek a kéreg felületén p arasze-
m ölcsö k b en (lenticellák] végződnek. A paraszemölcsök
összeköttetést teremtenek a fa szövetei között, és le­
hetővé teszik a gázcserét a szövetek és a légkör közt.
A faro stn ak vastag elfásodott sejtfalai vannak. Ezek
képezik a szilárdítószövetek alapját.
A fap a ren ch im a hosszúkás sejtsorai raktabozószö-
veteket képeznek. Bennük halmozódnak fel a levelek­
ben képződött asszimiláták (keményítő, zsírok).

A KORONA

A fa szétágazó törzse (tengelye) alkotja a k o ro n á t.

Minden gyümölcsfa a fajára jellemző természetes, sa­
játos formájú koronát (habitust) alakít ki. Ahhoz,
hogy a fa jó minőségű gyümölcsöt teremjen, elegendő
napfényre van szüksége. Ezért a fa koronáját szak­
szerű alakító metszéssel félig természetes vagy mes­
terséges formájúvá neveljük. A helyesen nevelt gyü­
mölcsfák csekély száma bizonyítéka annak, hogy még
mindig kevés olyan gyümölcskertészünk van, akik
a koronaalakítást jól végzik. Egyesek egyáltalán nem.
metszik a fák koronáját, mások viszont teljesen cél­
szerűtlenül és olyan radikálisan metszik a fákat, hogy
kárt tesznek az egészségi állapotukban, és több évre
megfosztják magukat a terméshozamtól.
A korona kialakításánál a gyümölcsésznek fajok és
fajták szerint ismernie és respektálnia kell a korona
növekedésének törvényszerűségeit. Igyekeznie kell

21
célirányos metszéssel és megfelelő tápanyagellátással
a fa fejlődését meggyorsítani, a fát jó egészségi
állapotban tartani, hogy minél hosszabb időn át bőven
teremjen.
A korona alakját a gyümölcsfa faja, fajtája és
alanya határozza meg. A koronaalakra nem kis ha­
tással van a tápanyagellátás, a megvilágítottság,
a megfelelő térállás és az időjárási tényezők is. A leg-

4. Almafaág: a — vessző (egyéves), b — gally (kétéves], c — ág

(hároméves; mind elsőrendűek), 1 — vezérvessző, 2 —■ befelé
álló konkurrens vessző, 3 — külső konkurrens vessző (m indkettő
m ásodrendű), 4 — befelé álló vessző, 5 — kifelé álló ferde
term őgally, 6 — harm adrendű ág, 7 — term őgally

elterjedtebb koronaalakok a gúla (körtefa), a göm b

(meggy) és a ka tlan vagy k e h e ly (mesterségesen
nevelt őszibarack).
A sudár alkotja a fa tengelyét. A sudáron hegyes­
szögben főként a körte- és szilvafán nemkívánatos
kon ku rren s (v etély -j v esszők nőnek. Ezeket időben
ággyűrűre metsszük vissza. A sudár alsó részén 3—4
vázágat nevelünk, amelyek az első ágcsoportot ké­

22
pezik. Fölötte körülbelül egy méterre újabb 3—4 oldal­
ágból alakítjuk ki a második ágcsoportot.
A vázágak nagyobb szögben hajlanak el a sudártól,
amivel a termőképesség és a növekedés közötti egyen­
súlyt biztosítjuk. A nagyobb hajlásszögű vázágak szi­
lárdabb ágcsatlakozással tűnnek ki.
Az elágazás szerint megkülönböztetünk elágazás
nélkü li elsőren dű vâzâgat. Ezekből nőnek a m áso d ­
rendű vázág ak (o ld a lá g a k ), s ezekből további elága­
zással a harm adrendű á g a k (4. ábra).
Kor szerint legfiatalabbak az ez évi lev eles hajtások,
amelyek levélhónaljában sz em ek fejlődnek. A lomb­
hullás után a hajtásból vessző, a szemből rügy lesz.
A nyár folyamán a rügyek hajtás- (v eg etatív ) vagy
virágrü gyekké differenciálódhatnak. A következő év­
ben a hajtásrügyekből hajtás, a levélrügyekből levél,
a virágrügyekből pedig virág fejlődik. A kétéves haj­
tást gally n ak, a hároméveset ág n ak nevezzük.
Helyzetük alapján megkülönböztetünk vezér- (te r ­
m inális) vesszőket és old alv esszőket. Az oldalvesz-
szőket tovább felosztjuk a metszésnél a gyakorlati
szükségnek megfelelően külső oldalvesszőkre, amelyek
a koronából kifelé nőnek, befelé álló vesszőkre, ame­
lyek befelé nőnek, és ferde oldalvesszőkre, amelyek
a koronában ferde irányban nőnek.
Az ágakon és gallyakon sima vagy elágazó vesszők,
gallyak fejlődnek számos virágrüggyel — ezeket ter ­
m őv esszőkn ek, illetve term ő g a lly a k n a k nevezzük.
Ezeken a termőrészeken a leveleken kívül virág, majd
a megtermékenyülés után gyümölcs fejlődik.

A HAJTÁSOK ÉS VESSZŐK
A hajtás (5. ábra) a fa idei leveles része. Csúcsi
elhelyeződésű (terminális) vagy oldalsó (laterális)
hajtásrügyből fejlődik. A hajtáson a levelek csavar­
vonalban helyezkednek el. Megközelítőleg minden
hatodik rügy kerül ugyanabba a helyzetbe, ezért nem
árnyékolják egymást. A levelek hónaljában szemek
fejlődnek.

23
 Elhelyezkedés szerint megkülönböztetünk v ezér-
hajtást, amely az .ág folytatása (a hosszanti növeke­
dést biztosítja], és old a lh ajtáso k a t. A virágrügy nélküli,
rövidebb oldalhajtások legtöbbnyire vízszintes irány­
ban nőnek, ezért a leveleikben képződött asszimiláták
az ágak vastagodását segítik elő. Ennek nagy jelen ­
tősége van a faiskolában a törzses faalakok kineve-
lésében. A törzserősítő oldalhajtásokat csak a törzs
kellő megvastagodása után metsszük le. Ha a törzs
feltisztítását elhagyjuk, az oldalhajtások maguktól
leszáradnak.
A nyári h ajtás (m ásodren dű h a jtá s] a gyors feljő-
désű fák —- pl. a kajszifa, őszibarack- és meggyfa,
ritkábban az almagyümölcsűek — ez évi hajtásain nő..
A vessző a beérett hajtás, amelyről a levelek lehul­
lottak. A /ő vezérvessző (sudárvessző ] mellett gyakran
fejlődik ún. kon kurrens, más szóval m ellékv essző. Két
sudárvesszőnek nincs a koronában helye, ezért a gyen­
gébb vesszőt ággyűrűre metsszük vissza.
A vesszőn csak hajtás- és levélrügyek vannak.
A csonthéjasok (őszibarack] vesszőin a hajtásrügye­
ken kívül virágrügyek is fejlődnek.
A víz hajtás (lombtalanul: fattyúvessző ] függőleges
irányban felfelé törő hajtás. Vízhajtások rendszerint
akkor fejlődnek, ha a fa vesszőit nagyon rövidre-
metsszük vissza, ha az ágak megsérülnek (törés, fagy),
vagy pedig bőséges nitrogéntrágyázás esetén. Az idő­
sebb fákon a vízhajtások azt jelzik, hogy a szállító
edénynyalábok már bezárulnak, és az ágak már nem
növekednek, de a gyökerek még egészségesek, és táp­
anyagokat juttatnak a növekedéshez. Ebben az álla­
potban a koronának mesterséges ifjításra van szük­
sége, mely során lemetsszük a. letermett ágakat,
s meghagyjuk a fattyűvesszőket. Rövid időn belül kia-

5. Hajtások és vesszők: A-l — vezérhajtás, 2 — oldalhajtás,

3 — gyenge oldalhajtás, 4 — m ásodrendű hajtás; B-l — vezér­
vessző, 2 — konkurrens vessző; C'-l — felfelé nőtt erős vessző,
2, 3 — term őbogok, term őnyársak, 4 — ággyűrű; D — tövises
term őnyárs

25,-
lakul az új korona, amely majd jó minőségű gyümöl­
csöt terem.
A tövises term őnyárs csúcsriigy helyett hegyes tö­
visben végződik. Az ilyen termőnyársak leginkább
a csonthéjasokon és a vadon növő almástermésűeken
képződnek. A tövises termőnyársat nem vágjuk vissza,
mert idővel termővessző fejlődik belőle. Vannak gyü­
mölcsfák (duránci szilva, vadkörte stb.), amelyeken
a termőnyársak elszáradnak.
A term ő rész ek rövid, törékeny, egyszerű vagy elága­
zó vesszők, gallyak, ágak. A hajtásnövekedésük mini­
mális. Rajtuk nagyon sok feltűnően fejlett, tompa
virágrügy és fejletlen hegyes hajtásrügy van.
A termőrészeket sohasem metsszük, ellenkezőleg,
a korona kinevelése, a gyümölcs szüretelése és a fa
ápolása során meghagyjuk őket, mert rajtuk képződnek
a virágok és terem a gyümölcs. A vastagabb ágakon
idővel elszáradnak.
Az ággyűrű megvastagodott gyűrű alakú kéregrész
azon a helyen, ahol a hajtás kinő az ágból. Az ág-
gyűrű faparenchimája növekedést serkentő anyagokat
tartalmaz, amelyek az ág lehasadásakor készenlétben
vannak. Elősegítik a sebek behegedését, ezért ágra-
metszéskor ügyelünk arra, hogy a metszlap közvet­
lenül az ággyűrű fölött legyen.
A hajtások, vesszők alsó része körülbelül 0,5 cm-ig
az ún. alap. A levélrózsa lehullása után az alapon re j­
tett hajtásrügyek maradnak. Alapra metszéskor ezek­
ből a fejletlen rügyekből rövid termőrészek fejlődnek.
Főleg a fattyúhajtásokat metsszük alapra, ha a felko­
paszodott ágakon termőrészeket akarunk kialakítani.

A SZEMEK ÉS R Ü G YEK

A szem a tenyészidőben a levelek hónaljában fe j­

lődik a hajtások csúcsán és oldalán. A kiválasztott
törzsfák beérett szemeit júliusban—augusztusban köz­
vetett szaporításra — alvőszemzésre használják.
A levelek lehullása után a kifejlett szemet rügynek
nevezzük (6. ábra). A hajtáson elfoglalt helyet tekintve

26
vannak csúcs- (term in ális) rü gyek és oldal- ( la te r á lis )
rügyek. A rügyek a levélpárnán ülnek, ahol a növeke­
déshez szükséges asszimiláták halmozódnak fel. A rügy
alatt a levélpárnán találjuk a levélripacsot a levelekbe
vezető nyalábok helyeivel.
Káros hatások ellen a rügyeket több rétegű pikkely
védi. A rügy belsejében a leendő szervek kezdeményei
vannak, amelyek a következő évben kifejlődnek.
A hajtásrü gyekből (lev élrü g y ek b ől) a következő
évben új levelek vagy intenzív tápanyagellátás esetén
hajtások képződnek. Minden gyümölcsfajnak más-más
formájú hajtásrügye van. A hajtásrügyek rendszerint
kisebbek, vékonyabbak és nyúltabbak.
A virágrügyek (term őrü g y ek) szembeötlően nagyok,
duzzadtak, tompák és rendszerint molyhosak. A.fedő­
pikkelyeik szélén található finom, sűrű molyhok védik
a virágkezdeményeket. A virágrügyben gyümölcsfaj és
-fajta szerint különböző számú fejletlen virág van.
A kajszi, őszibarack, mandula és a birs virágrügyében
rendszerint csak 1, a szilva és egyéb szilvafélék virág­
rügyében 2, a cseresznye és a meggy virágrügyében
1—5, az almáéban 3—8, a körtéében 3—11 virág van.
Az almagyümölcsűek virágrügyében a virágokon kívül
néhány levél is van.
Az almagyümölcsűek rügydifferenciálódása június,
végén és júliusban, a csonthéjasoké júliusban és
augusztusban történik. Mindkét esetben elegendő táp­
anyagra és napfényre van szüksége a fának. Az utóbbi
időben az a nézet tartja fönn magát, hogy az auxinok,
amelyek a csúcsrügyben termelődnek, és felülről le­
felé vándorolnak, serkentőleg hatnak a virágrügy-
képződésre.
Az almagyümölcsűek vesszőin csak kivételesen kép­
ződnek virágrügyek, azok rendszerint a gallyakon és
a több éves ágakon alakulnak ki. A csonthéjasok fái
rendszerint a vesszőkön, az őszibarack és a szőlő csak
a vesszőkön fejleszt virágrügyeket, ezért ezek a fás
növények évente rendszeres ifjító metszést igényelnek.
Az őszibarack- és kajszifán a virág- és hajtásrügyek
csoportokban egymás mellett helyezkednek el (vegyes
rügyek).

27
28
 A m ellékrügyek, a normálisan fejlett rügyek tövé­
ben elhelyezkedő fejletlen rügyek. Csak akkor hajta­
nak ki, ha a főrügy megsérül.
Az alvórü gyek vagy rejtett rü gyek a vesszők alapi
táján fejlődött apró rügyek. Csak akkor hajtanak ki,
ha a vessző megsérül, vagy ha a vesszőt alapra
metsszük. A visszametszett rövid vesszők alsó rügyei­
ből rövid, vastag termőrészek fejlődnek.
A járu lék os (adventív) rügyek szétszórtan helyez­
kednek el a gyökereken, gyökérnyakon, törzsön és az
ágakon, mélyen a héjban. Akkor hajtanak ki, ha talaj­
műveléskor megsérülnek a gyökerek, ha erősen ifjít-
juk a fát, vagy ha átoltjuk, és akkor, ha a korona
elvénül. A dugványokkal való vegetatív szaporításkor
is érvényesülnek. Űn. fattyúhajtások, vagyis igen erős
növekedésű, hosszú ízközű függőleges vízhajtások tör­
nek belőlük elő, gyengébben fejlett hajtásrügyekkel.
A száraz, napsütéses nyarakon rövid vesszők fejlőd­
nek, sok virágrüggyel, a hajtásrügyek közötti szár­
tagok rövidek. Az ezt követő évben, kedvező időjárás
és jó tápanyagellátás esetén bőséges gyümölcstermés
szokott lenni. Ez év tavaszán erősebb ritkító metszést
vagy gyümölcsritkítást végzünk, hogy nagyobb termé­
sek fejlődjenek. Azokban az években, amikor kevesebb
virágrügy képződik, nem metsszük erősebben a fákat,
nehogy túlságos ifjítással eltolódjék a fa további ter­
mőre fordulása.
A hűvös és esős nyarú években sok hosszú hajtás
és kevesebb virágrügy képződik, ezért a következő
évben gyenge termést várhatunk. A szakaszos termés
fajtatulajdonság. Ezt intenzív trágyázással igyekszünk
mérsékelni. Az új gyümölcsös telepítésekor és a gyü­
mölcsfák átoltásakor inkább bőtermő fajtákat válasz­
tunk, amelyek minden évben teremnek.

6. Szemek és rügyek: A-l — levél, 2 — szem; B-l — levélpárna,

2 — rügy; C-l — levélripacs; D, E — hajtás- (vegetatív) rügyek;
F — virágrügy; G-l — hajtásrügy, 2 — m ellékrügyek; H -l —
csúcs- (term inális) rügy, 2 — oldal- (laterális) rügy, 3 — alvó
rügyek az alapon, 4 — szártag (internódium ); 1-1 — járulékos
rügy, 2 — járulékos rügyből fejlődött gyökérsar], 3 — járulékos
rügyek a gyökérnyakon és a törzsön

29
 Az almagyiimölcsűek virágrügyképződéséí különféle
módszerekkel befolyásolhatjuk, pl. rügy alatti bemet­
széssel (36. ábra] és gyűrűzéssel (gyűrüzés két kés­
pengével vagy bádoggyűrűvel). A gyakorlati termesz­
tésben legnagyobb jelentősége a megfelelő foszfor- és
kálitrágyázásnak, valamint az ágak vízszintes hely­
zetbe való lekötésének van.

A TERM ŐGALLYAK, TERM Ő ÁGAK

A termőgallyak (termőágak — 7. ábra) legtöbbnyire

alapvetően eltérő felépítésű rövid fás képletek.
A két- és több éves farészeken találhatók. A legtöbb
termőgally a ferde, vízszintes és a lecsüngő ágakon
van. Termőrészek az ágak egész kerületén fejlődnek,
és arra merőlegesen helyezkednek el. Leveleik levél­
rózsákban nőnek, és a tápanyagok a szállítószövetek
hiánya miatt a raktározószövetekben halmozódnak
fel. Az itt elraktározott tápanyagok részt vesznek
a virágrügyek és a termés képzésében. Ebből világos,
hogy a termőgallyak, termőágak a gyümölcsfa legfon­
tosabb képletei, s így a gyümölcskertésznek állandóan
nagy gondot kell fordítania rájuk.
A hosszú term ővessző az almatermésűeken 15—40 „
cm hosszú. Oldalrügyei hajtásrügyek, csúcsrügye min­
dig virágrügy, ezért hosszirányú növekedése befeje­
ződött. Ez a vesszőalakulás némely fajtára jellemző.
A rövid term ővessző az előzőhöz teljesen hasonló,
de csak 10—15 cm hosszú.

7. Termővesszők: A-l — az alm ásterm ésűek hosszú term ővesz-

szője, 2 — hajtásrügyek, 3 — virágrügy, 4 — sima term őnyárs,
5 — term őnyárs, 6 — gyűrűs term őnyárs, 7 — termőbog,
8 — ripacs, 9 — virágrügy, 10 — rövid term ővessző; B — cse­
resznye, 1 — virágrügy a vessző tövénél, 2 — rövid bokrétás
term őnyárs, 3 — hosszú gyűrűs term őnyárs; C — kajszibarack,
1 — hajtásrügy, 2 — virágrügy, 3 — vegyes rügyek, 4 — rövid
term őgally; D — őszibarack, 1 — hajtásrügy, 2 — virágrügy,
3 — hárm asrügy (virágrügyek között hajtásrügy, 4 — a lesza­
k ított gyümölcs nyoma; E -l — ribiszke csoportos virágrügyek­
kel; F -l — köszméte rövid gyűrűs term őnyársai virágrügyekkel

30
yJL Л Д Ѵ *JLn txjtl' u. CiL rc-fv -it
 A term őnyárs legföljebb 10 cm hosszú termővessző.
Jellemző rá, hogy egy virágríigyben végződik, és kerü­
letén az előző évi levelek után maradt számos levél-
Tipacs van.
A gyűrűs term őnyárs a termődárdából évente rövid
hajtásokkal fejlődik tovább, és ezáltal szabálytalanul
elágazódik. A rügypikkelyek lehullása után a kerüle­
tén a pikkelyripacsok jellegzetes gyűrűt alkotnak,
amiről a nevét kapta. Nagy virágrügyben végződik.
A legfontosabb termőrész.
A term ő k a lá cs vagy term őbog az almatermésűek
aránylag sima héjú, jellegzetes megvastagodott kép­
ződménye. A termőkalácsban sok asszimilált tartalék-
tápanyag van, ezért nagyon értékes termőrész.
A termőkalácson a terméskocsányok után maradt
ripacsokon kívül virág- és hajtásrügyek is vannak,
amelyekből termőrüggyel végződő termőnyársak fe j­
lődnek.
A c s o n t h é j a s o k n a k lényegesen egyszerűb­
bek a termőrészei. Amíg az almatermésűek hajtásain
elvétve képződnek virágrügyek, addig ez a csonthéja­
sokon általános jelenség.
A cseresznyefa vesszőinek tövénél nagy
virágrügyek vannak. Legtöbb termőrügy van a gyűrűs
termőnyársakon, s így b ok rétá s term őn yársak alakul­
nak ki. Hasonló termőrészek vannak a meggyfán,
szilvafán, ringlófán, kajszifán és az őszibarackfán is.
Minden évben tovább nőnek, és új virágrügycsoport
fejlődik rajtuk.
A k à j s z i f a hajtásain a hajtásrügyeken kívül
termőrügyek is vannak. A közös levélpárnán a középső
hegyes hajtásrügyön kívül mindkét oldalon nagyobb
tompa virágrügy is lehet. Virágrügyek még a nyári
hajtásokon is képződhetnek. A nyári hajtás virágrügyei
később nyílnak, ezért elkerülhetik a tavaszi fagyokat.
A nyári hajtásokon a virágrügyek képződését nyári
zöldmetszéssel segíthetjük elő. Az öregebb ágakon
rövid termőrészek vannak, legtöbbjük tövises termő­
nyársakból alakult.
Az ő s z i b a r a c k f á n és a m a n d u l á n csak
az éves vesszőkön van virágrügy, ezért az őszibarac­

.32
kot évente metszéssel kell ifjítani. A levélpárnán
hajtásrügy vagy virágrügy alakul ki, vagy pedig két
virágrügy, középen egy hajtásrüggyel. A magános
virágrügy nem elégséges, mert a gyümölcs táplálásá­
hoz levélre is szükség van.
A r i b i s z k e virágrügyei csoportosan helyezked­
nek el az egy-, két- és több éves farészen, rövid
bokrétás nyársakon.
A k ö s z m é t e virágrügyei egyesével helyezkednek
el a vesszőkön és a gallyakon, kivételesen az idősebb
termőrészeken.
A m á l n a és s z e d e r virágrügyei a vesszőkön
vannak. A hajtások végén és a levelek hónaljában
3—5 virágú fürtök találhatók.

A LEGELEK ÉS AZ ASSZIMILÁCIÓ

A lev él (8. ábra) részei a lev éllem ez, a nyél és

a lev éla la p . A levél levélalappal illeszkedik a hajtás­
hoz. Az almafa és némely más gyümölcstermő fás
növény levélalapjának függelékei a m ellé k le v e le k
vagy p á lh á k . Az edénynyalábok a farészből a levél­
nyélen keresztül a főérbe és az oldalerekbe vezetnek.
Az erek és oldalerek a levéllemezen finom hálózatot
alkotnak. A levél színe sötétzöld, fonáka világoszöld,
sok gyümölcsfajé molyhos.
A levél legfontosabb része a levéllemez. A levél­
lemez keresztmetszetén felül és alul egysejtrétegíl
bőrszövet (ep id erm isz) látható, védő ku tiku laréteggel.
Az epidermiszen, főként a fonáki részen sok gázcsere-
nyílás (lev eg ő n y líá s) van. Számuk 1 mm2-en 200—300,
ami nagyjából a levélfelület 1 %-át teszi ki. A gáz­
cserenyílások két vese alakú zárósejtből állnak, ame­
lyek közrezárják a légrést. A gázcserenyílások segít­
ségével folyik a levél és a légkör közt a víz és
a széndioxid (C2 O) cseréje.
A levéllemez színe felől az epidermisz alatt hasáb
alakú sejtek — oszlopos paren chym a van. Ezek a sej­
tek sok zöld sz ín testecsk ét — k lorop lasztiszt tartal­
maznak, amelyek a levelek zöld színét okozzák.

33
A fonák felől a sejtek nagy sejtközötti járatokkal
a szivacsos paren chym át alkotják. A sejtközötti jára­
tok többszörösen nagyítják a levél belső felületét.
A levéllemez sejtjei között helyezkednek el az
edén y n y aláb ok, amelyeket le v é le r e k n e k nevezünk.
A levélerek körül szilárdítószövet van, amely a vázat
helyettesíti, és kifeszíti a levéllemezt.
A levél nagysága, alakja, tagozódása, a levélszél
alakulása jellemző az egyes gyümölcsfajokra és -faj­
tákra, ezért a fák ism ertetőjelei közé tartozik. A leve­
lek legfontosabb szerepe az, hogy a szervetlen
[anorganikus) anyagokból szerves (organikus) anya­
got állítanak elő, és a növényből elpárologtatják
a fölösleges vizet.
A fotoszin tetiku s asszim iláció (9. ábra) az élő ter­
mészet legjelentősebb alapfolyamata, mert nélküle
nem élhetne sem állat, sem ember a Földön.
A fotoszintézis (a széndioxid fotoszintetikus asszi­
milációja) kémiai folyamat, mely során a növények
a klorofill segítségével rögzített nagfényenergia hatá-

8. A levél és belső szerkezete: A-l — levéllemez, 2 — levélnyél,

3 — levélalap, 4 — főér, 5 — oldalér; B-l — epidermisz,
2 — gázcserenyílások, 3 — oszlopos parenchym a, 4 — szivacsos
parenchym a, 5 — edénynyalábok

34
9. Az ásványi anyagok és az asszim iláták áram lása a gyümölcs­
fában

sara a széndioxidból és vízből szerves anyagokat

— cukrokat készítenek.
A fotoszin tézis az élelmen kívül ipari nyersanyago­
kat, mint pl. fát, kaucsukot, rostot és számos egyéb
terméket szolgáltat az embernek. A fő energiaforrá­
sunk — a szén és kőolaj is az ősnövények asszimilá­
ciós terméke. Az ember 94 %-ban van ráutalva
a növények asszimilációs folyamata útján megkötött
energiára.
A széndioxid kis mennyiségben (0,03 % ) jelen van
a levegőben. Az égés [erjedés] és az állatok és növé­
nyek légzése során keletkező mérgező gáz. A növények
gázcserenyílásokon keresztül veszik fel.

35
 A vizet a fa gyökereivel a benne oldott ásványi
tápanyagokkal együtt a talajból veszi fel, részben
pedig a levelek felületén keresztül az eső- és harmat-
cseppekből. Nálunk a harmat 10—20, sőt több száza­
lékát képezi a csapadéknak.
A napfény és a hó adja az asszimilációhoz szüksé­
ges energiát. A fák koronáját megfelelően ritkítani
kell, hogy a levelek minél több napfényhez jussanak
az asszimilációhoz. A virágrügyképződés függ az
elégséges napfénytől. Valamennyi gyümölcstermő
növény igényes a fényre. Legtöbb napfényt az őszi­
barack, kajszi, szőlő és a cseresznye szükségei.
A részleges beárnyékolást a meggy, ribiszke és
a fekete áfonya tűri. A napfény mennyisége a tábla
lejtésétől, a fák térállásától, a korona alakjától és
a fasorok tájolásától is függ. Legmegfelelőbb, ha
a gyümölcsösökben a fasorok északtól dél felé irá­
nyulnak.
A gyümölcstermő növények hőigényének sorrendje
a következő: legigényesebb a mandula, utána követ­
kezik az őszibarack, szelídgesztenye, kajszibarack,
körte, dió, cseresznye, szilva, ringló, alma, bogyós-
gyümölcsűek és a meggy.
A klorofill molekulájának közepén magnéziumatom
található. A klorofill képződéséhez egyéb tényezőkön
kívül kis mennyiségű szerves kötésű vas szükséges.
A növények levele vas hiányában halványsárga színű,
klorózisban szenved. A klorózist vasgáliccal gyógyít­
juk. A leveleket Уг %-os vasgálicoldattal permetezzük,
vagy 10 %-os vasgálicoldatot a talajba juttatunk, de
jobb a chelat-kötésű vasvegyületek alkalmazása.
A klorofillszemcsék a kloroplasztiszokban helyezked­
nek el a levelek sejtjeiben.
Az asszimiláció során szőlőcukor képződik, ez a nap
folyamán keményítővé alakul, éselraktározódik
a levelekben. Éjszaka a keményítő visszaalakul
cukorrá, s a háncsrész szállítóedényein át mint tarta­
lékanyag eljut az egész növénybe és a termésekbe.
A raktározószövetekben a cukor keményítővé alakul.
A raktározószövetekben sem marad meg a keményítő
tartósan. A talajból felvett ásványi anyagokkal együtt

36
alkotja a cellulóz, fehérjék, zsírok, a csersav és
egyéb vegyületek nyersanyagát.
Tavasszal az asszimiláták az ellenkező irányban,
a rügyekbe és a felhasználás egyéb helyeire áramla­
nak. A szerves anyagok képzéséhez a szervetlen
anyagok közül nitrogén, foszfor, kálium, magnézium,
vas, kén stb. szükséges. A mész semlegesíti a kelet­
kezett savakat.
A lég zés (d isszim iláció) az asszimilációval ellentétes
folyamat. Míg az asszimilációhoz napfényenergia szük­
séges, a disszimilációnál ellenkezőleg, energia szaba­
dul fel, s azt a növények a bennük lejátszódó élet-
folyamatokhoz használják fel. Az asszimiláció és
a disszimiláció közötti kapcsolatok igen bonyolultak,
e két folyamat kölcsönösen kiegészíti egymást.
A növény az összes szerveivel állandóan, egész élete
folyamán lélegzik.
A vízelpárologtatás (tran szsp iráció) a növény egész
felületén, főleg azonban a levélfelületen történik.
A víz a gyökereken keresztül ozmózisos nyomással,
részben pedig eső és harmat idején a leveleken
keresztül jut a növénybe. A víz szállítja az ásványi
és a gyökerekben képződött egyéb anyagokat a növény
valamennyi részébe. A víz két százaléka tápanyagul
szolgál, a többit a növény elpárologtatja.
A gyümölcsfák vízszükséglete évszakonként, de
főleg a kultúrától függően változó. Egy tizenhat méter
magas öreg körtefa pl. 273 liter vizet párologtat el
naponta. A vízre legigényesebb az almafa. A vízigé­
nyesség sorrendjében utána következnek a bogyós-
gyümölcsűek, szamóca, mogyoró, dió, körte, cseresz­
nye, őszibarack, kajszibarack, meggy és a szőlő.
Az adatok szerint a gyümölcstermő növények évi
csapadékigényének alsó határa 500 mm. A hiányzó
csapadékot öntözéssel kell pótolni. Nálunk a legtöbb
csapadék ősszel és télen van. Az értékes téli csapa­
dékot megóvjuk, ha ősszel mélyszántást végzünk, és
a tenyészidőben időnként porhanyítjuk a talaj felüle­
tét, hogy megbontsuk a talaj hajszálcsövességét és
egyidejűleg irstuk a gyomnövényeket.
A gyümölcsfa víz hiányában apró gyümölcsöt terem.

37
Beérés előtt ledobja azt a fölös gyümölcsöt, amelyet
víz hiányában nem tud táplálni. A legtöbb vizet a ter­
mések növekedése és beérése idején igényli.
Az elmondottakból tudhatjuk, hogy a levelek meny­
nyire fontos szervei a fának, ezért óvni kell őket.
Az erős metszés mindig káros a fára. A legnagyobb
kárt a nyári időszakban okozza. Ezért a tenyészidőben
inkább nem metszünk, vagy a metszést a legszüksé­
gesebb mértékre korlátozzuk.

38
AZ ALANYOK ÉS FELOSZTÁSUK

Mivel a gyümölcsfák koronaalakításánál és metszé­

sénél figyelembe kell vennünk, hogy milyen alanyon
nő a fa, szükségesnek tartjuk legalább röviden meg­
emlékezni az alanyokról.
A gyümölcsfák alanyait generatívan , tehát m agról,
vagy vegetatívon, vagyis sa rja k ró l, tőosztással, dugvá­
n yozással és bujtással szaporítjuk.

Az csimctfes alanyai
Az almafákhoz a törzskönyvezett vadalmák és
némely nemesített fajta magoncát alkalmazzuk, mint
amilyen pl. az Antonovka, a Morva alma, a Danzigi
bordás, az Aszírakáni piros stb. Ezeken az alanyokon
főleg a magas törzsű és részben az alacsony törzsű
almafákat neveljük.
A belterjes gyümölcsösökben mind nálunk, mind
külföldön egyre nagyobb mértékben használják a vege­
tatíven szaporított alanyokat, amelyeket gyakran
közös néven típusalanyoknak neveznek.
A legelterjedtebbek az EM típusalanyok, amelyek
nevüket az angliai East Malling-i (ejtsd: iszt mólingi]
kutatóintézettől kapták, ahol kiszelektálták őket.
A legújabb irodalomban már csak M betűvel (nem
EM] és a megfelelő római számmal (I—XVI.) vannak
jelölve. Az M alanyokat két csoportra osztjuk, még­
pedig doucin és paradicsomi alma típusokra.
A doucin típusú alanyoknak gazdag gyökérzetük
van, gyökerük nem törékeny. Ellenállók a szárazság-

39
10. Vegetativ úton szaporított típusalanyok az ariyatelepen

gal és a faggyal szemben. A paradicsomi alma sekélyen

gyökerezik, gyökere törékeny, fája sárgás színű.
A szárazsággal és a faggyal szemben kevésbé ellen­
álló, igényes a talajra.
Az M alanyokat növésük szerint felosztjuk gyenge
növésű (M IX j, közepesen növő (M II, IV és VII], erős
növésű (M I és XI) és nagyon erős növésű (M XVI,
XII, XIII és Northern Spy) alanyokra.
A ráoltott fajták fagyállóságát nagymértékben befo­
lyásolja az alany. Ennek alapján állították fel az
alanyok sorrendjét, amelynek elején azok vannak,
amelyek a legfagytűrőbbek, végén pedig azok, ame­
lyek fagyállósága a leggyengébb. A sorrend a követ­
kező: M IV, V, II, III, I, IX, XII, XIII, XVI.
A típusalanyokból nálunk az M I, II, IV, IX, XI típust
használják, kisebb mértékben továbbiakat is. Mind
a házikertekben, mind a nagyobb belterjes gyümölcsö­
sökben a legelterjedtebb típusalany az M II és M IV.
Az M IX alany csak a házikertekben és a legintenzí-

40
11. Vegetatív úton szaporított egyéves alanyok: A — M. A. birs­
alany; B — M IV alm aalany

vebb nagyüzemi termesztésben érvényesül. Nam alkal­

mas a nagyon bőtermo fajták alá, beleértve a Spur
típusú fajtákat [pl. James Grieve, Golden Delicious,
Starkimson, Goldspur, Delicious stb.) is, mert a bő
termés következtében hamar kimerül. A további

41
nálunk használatos alanyok, mégpedig az M I és az
M XI mindenekelőtt a nagyüzemi viszonyok közé valók.
A házikertekben sikerrel alkalmazhatjuk a legbőveb­
ben termő Spur típusú fajtákhoz, amelyek erősebb
növésű alanyt kívánnak.
A vegetatívan szaporított alanyok további csoportját
a Mailing—Merton alanyok képezik, amelyeket MM
rövidítéssel és arab számmal jelölnek.
Az MM alanyokat az East Malling-i Kutatóintézetnek
és John Ines Mertone-i Kertészeti Intézetnek dolgozói
állították elő.
A nemesítési munkának az volt a célja, hogy a vér-
tetűnek ellenálló új alanyokat állítsanak elő. E célból
az East—Mailing (MJ típusokat a Northern Spy fa j­
tával és további olyan fajtákkal keresztezték, amelyek
ellenállók a vértetűvel szemben.
A 3500 keresztezésből 16 új típust választottak ki,
amelyek közül 15 ellenáll a vértetűnek. MM 101-től
MM 115-ig terjedő számokkal jelölik őket. A sorrend­
ben utolsó, vagyis tizenhatodik típus nem bizonyult
eléggé ellenállónak a vértetűvel szemben, ezért az
M típusokhoz sorolták, XXV jelöléssel.
Az MM típusalanyok közül legjelentősebbek az
MM 104, MM 106, MM 109 és MM 111 alanyok. Viszo­
nyaink között egyelőre kísérleteznek velük, ezért
a külföldi tapasztalatokra kell támaszkodnunk.
Az MM 106 típus a növekedési erélyt illetőleg az
M VII típusú alanyra emlékeztet, de jobb faiskolai
tulajdonságokkal bír. Ezenkívül a gyümölcsösökben
nem fejleszt gyökérsarjakat, és a fiatal fák rajta
bővebben teremnek, mint az M VII típusalanyon
állók.
Az MM 104 típusalany erősebb, hozzávetőleg olyan
növésű, mint az M IV alany. Jól rögzíti a fát a talajba.
Ritkán fejleszt gyökérsarjakat, és tekintettel arra,
hogy nagy koronát fejleszt, a legbővebben terem.
Az MM 111 alanyon nevelt fáknak körülbelül olyan
nagy koronájuk van, mint az M II alanyon állóknak,
de jobb termőképességgel tűnnek ki. Az MM 109 alany
valamivel erősebb növésű.
Ami az MM alanyok további tulajdonságait illeti,

42
röviden a következők mondhatók el. Jól szaporíthatok.
Az MM І04, MM 106 és az MM 111 fagyállósága
hasonló, mint az M III alanyé. A további típusalanyok
(MM 109, MM 102, MM 112, MM 114) gyengébb, körül­
belül olyan fagyállósággal tűnnek ki, mint az M IX
alany.
Befejezésül talán még csak annyit tartunk szüksé­
gesnek megjegyezni, hogy gyümölcskertészeink ritkán
jutnak az említett alanyokhoz, de nincs komolyabb
oka annak, hogy mindenáron igyekezzenk őket besze­
rezni.
A további új alanyok közül szükséges még megem­
líteni az A 2 alanyt, amelyet Svédországban szelek­
táltak ki. Nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező
perszpektív fagyálló alany. Közepesen nő, jól meg­
gyökeresedik, és sok sarjat fejleszt.

A körtefa alanyai

A körtefát az almafához hasonlóan a vadon termő

fák, kisebb mértékben a kultúrfajták (Hardy vajkörte,
Solani stb.) magoncain termesztik.
A vegetatívan szaporított alanyok közül a körtefához
nálunk az M A jelű birset használják. Közepes növésű
és gyenge fagyállóságú alany, ezért többnyire a házi­
kertekben, és kevésbé a nagyüzemi gyümölcsösökben
alkalmazzák. A birsalany nem fér össze (rossz affini­
tás) minden körtefajtáva.1. Egyes fajták egyáltalán
nem, mások rosszul nőnek össze vele, számos fajta
esetében a nemes összeforr ugyan az alannyal, de
kitör vagy csökött növésű lesz.
Nem fér össze pl. a birssel a Clapp kedveltje, a Vil­
mos körte, a Bosc kobakja, Clairgeau, a Nemes Krasz-
szán, Charneu-i, Vienne diadala, a Söláni, á Mas
elnök, a Kongresszus emléke, Tongoli stb.
Ha azokat a fajtákat akarjuk birsalanyon termesz­
teni, amelyekkel rossz az affinitása, akkor közbeoltást
alkalmazunk. A közbeoltásnál először olyan fajtát
oltunk az alanyra, amellyel jól összefér (Hardy vaj­
körte, Papkörte, Kieffer körte stb.), s azután erre
oltjuk a kívánt fajtát.

43
 A birset csak törpefákhoz és más alacsony faala­
kokhoz használjuk. A gyenge növésű és bőtermő
körtefajtáknál az alacsonyabb faalakhoz is használha­
tunk vadalanyt.

A szilváid alanyai

A szilvafa, egyéb szilvafélék és a ringló alanyául

a Myrobalán magonca és a szilva, szilvafélék, ringló
stb. vadon termő és kultúrfajtáink különböző típus­
alanyai szolgálnak. A vegetatívan szaporított alanyok
közül megfelel a Besztercei szilva, M Damas C,
Marunke szilva, Saint julien, Saint Julien de Toulouse
és a Nagy zöld ringló, amelyek gyökérsarjakról
szaporíthatok.

A kajszibarackfa alanyai

A kajszibarack legjobban bevált alanya a kajszi-

magonc. Használnak szilvaalanyokat is, mégpedig
a Saint Julien, a Myrobalán szilva, a Fehér és Sárga
szilva stb. magoncát. A vegetatívan szaporított alanyok
közül mindazokat használják, amelyeket a szilva
esetében felsoroltunk, de főként a Marunke szilvát.
Az utóbbi időben figyelmet keltett a kozlienka alany,
amelyen a kajszifa a Bratislavai Füvészkertben a leg­
kevésbé szenved gutaütésben.

Az őszibarackfa alanyai

Az őszibarackot legtöbbnyire saját magoncán vagy

a keserűmandula magoncán termesztjük. Alkalmaz­
ható a Myrobalán szilva vagy a szilva alanya is.
A vegetatívan szaporított alanyok közül a Brompton,
a Croosjes sárga és kék, Pershore, Marunké szilva,
Hüttner (II, III és ÍVJ, Brünker stb. jön számításba.
A felsorolt alanyokon kívül az őszibarack, mandula,
szilva és kajszi kisebb faalakjaihoz a kökényt is hasz­
nálhatjuk alanynak.

44
A cseresznye- és meggyfa aianyai

A cseresznyét és meggyet madárcseresznyén és

mahaleb {sajmeggy) alanyon nevelik. A madár cse­
resznye (vadcseresznye) alany nagyobb faalakokhoz,
a sajmeggy a gyengébb talajokra, kisebb faalakokhoz
alkalmas.

A többi gyümëlcsfoj alanyai

A dió alanyának leggyakrabban a Juglans regiá-1,

továbbá a J. cin erea és J. nigra alanyt használják.
A ribiszke- és köszmétefácskák alanyául az arany­
ribiszke felel meg.

A TÍPUSALANYOK G Y O R S SZAPORÍTÁSÁNAK
NÉHÁNY M Ó DSZERE

Az utóbbi években a kistermesztők hiányát érzik

a típusalanyon nevelt facsemetéknek, nem is beszélve
arról, mily nehézségek árán sikerül alanyt beszerez­
niük ahhoz, hogy kertjükben maguk állítsák elő
a facsemetéket.
A típusalanyok előállítása a kistermesztő részére
nehéz feladat. Rendszerint nincs kiindulási anyaga,
vagyis gyökereztetett alanya, mert ez nehezen meg­
szerezhető. A kistermesztő részére a típusalanyok
alkalmas szaporítási formája a dugványozás, szemzés
és oltás. A következőkben ismertetjük ezeknek az
eljárásoknak néhány módszerét.

Szaporítás fásdugványokkal

Ősszel a faiskolában levághatjuk a beszemzett

alanyok valamennyi vesszejét, ugyanúgy az anyatele­
pen levő alanyokét is. A faiskolában ezt a munkát
rendszerint csak télen és tavasszal végzik, és a levá­
gott vesszőket nem használják fel. Ha ezt az anyagot
ősszel megszerezzük, 15—18 cm hosszú dugványokat
készítünk belőle, és ezeket télre nyirkos homokba

45
12. Fásdugványok gyökereztetése: A — rügy fölött és alatt
helyesen lem etszett közönséges dugvány, az ültetési mélység
kijelölésével; B — helytelenül lem etszett dugvány; C, D, E, F,
G — nehezebben begyökeresedő fás növények szakított dugványai

tesszük. Tavasszal a dugványokat kiültetjük a szabad

földbe; kiültethetjük már ősszel is, egyenesen
a faiskolába. Ősszel akkor ültethetjük ki a dugványo­
kat, ha a talaj nem nagyon kötött. A dugványokat
egészen a felső rügyig ültetjük el, s a rügyet 10—15 cm
vastag tőzeg- vagy komposztréteggel takarjuk. Tavasz-
szal, mikor a talaj felmelegszik, a kupacokat széjjel­
húzzuk, hogy a felső rügy kihajthasson. A dugványok
aránylag nehezen erednek meg. A gyors meggyökere-
zéshez serkentő anyagokat is használhatunk. Serkentő
anyagokkal a legjobb eredményeket a jól gyökeresedő
típusoknál érhetjük el.
A legeredményesebb módszerek közé tartozik a dug­
ványozásnak az a módja, amikor a dugványokat ősszel
a lombhullás után készítik el. A dugványokat a lemet-
szés után azonnal serkentő anyaggal kezelik. A kezelés
után a dugványokat nyirkos közegben (fűrészpor,

48
tőzeg stb.) aránylag magas hőmérsékleten (18—21
C°-on) tartjuk 4—6 hétig, hogy kallusz, esetleg gyöke­
rek képződjenek rajtuk. Azután a dugványokat hűvö­
sebb környezetbe helyezzük (1,7—4,5 C°), s ott tartjuk,
míg tavasszal szabad földbe ki nem ültetjük őket.
A fásdugványok nagyon jó begyökereztetési módjá­
nak tartják az angliai East Mallingban R. G a r n e r
által kidolgozott módszert.
Alapja ennek a módszernek, hogy a télen szedett
dugványokat tőzeg és homok keverékébe rakják le
olyan helyiségben, amelyben a dugványok alulról
melegíthetők. Lerakás előtt a dugványokat megfelelő
serkentőanyaggal (0,8 % béta-indolvajsav) kezelik.
A dugványokat 4—6 héttel az elültetésük előtt kez­
dik melegíteni. A hőmérsékletet egészen 24 C°-ra
növelik. A dugványok idő előtti kihajtását azzal aka­
dályozzák meg, hogy a helyiség levegőjét hűtőberen­
dezéssel hűtik. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy
serkentsék a kalluszképződést, mert kívánatos, hogy
előbb képződjék kallusz, mint ahogy a hajtásrügyek
a dugvány csúcsán kihajtanak.
Mihelyt a hőviszonyok megengedik, a dugványokat
szabad földbe ültetik. A dugványok megeredési száza­
lékát nagymértékben csökkenthetik az ültetés utáni
száraz, erős szelek. A száraz szelek annyira kiszárít­
hatják a dugványokat, hogy jelentős százalékuk
elpusztul. Ilyen időjárás esetén szükséges a dugványok
öntözése.
Általában elmondható, hogy számos fejlett gyü­
mölcstermesztéssel rendelkező országban sok időt és
anyagi eszközt fordítanak arra, hogy megtalálják
a fás- és zölddugványok begyökereztetésének legmeg­
felelőbb módját.

Szoporítás zölddugványokkal

Sok külföldi faiskolai szakember azon a nézeten

van, hogy az alanyokat a jövőben főleg dugványokkal
fogják szaporítani. Előnye ennek a módszernek, hogy
a dugványok az anyatövekről vagy olyan alanyokról
szedhetők, amelyeket a folyó évben a faiskolában

47
beszemeznek. Hátránynak az hozható fel, hogy az
anyatelep létesítése sok időt és költséget igényel,
ezért az alanyok szaporítása főleg dugványokkal meg­
lehetősen kevéssé perszpektív szaporítási módszer.
A zölddugványok begyökereztetésére általában
a következő eljárást ajánlják:
A zölddugványokat június elejétől szedjük a fiatal
fákról vagy anyatövekről. Csak a kb. 12—15 cm hosszú
terminális hajtásokat szedjük. Azonnal lemetszés után
PVC zsákokba tesszük, és nagy melegben megfelelő
takaróval (zsákanyag stb.) védjük őket a nap ellen.
Legalkalmasabb reggel vagy borús időjáráskor
szedni a dugványokat. A lemetszett dugványokat keze­
lésig kb. 2 C° hőmérsékletű helyiségben tartjuk. Ha
a dugványokat nagyobb távolságra szállítjuk (az út
2—3 napig tart), műjeget alkalmazunk.
A dugványokat 12—15 cm hosszúra metsszük, és
hosszuk feléig eltávolítjuk róluk a leveleket. Ezután
a dugványokat kb. 7 mm-nyire hormonoldatba (a zöld­
dugványokat 0,1 %-os béta-indolvajsavba, a félfásdug-
ványokat 0,3 %-os béta-indolvajsavba] állítjuk (13.
ábra). Kezelés után a dugványokat az elkészített
ágyakba ültetjük.
Az ágyakat 2/3 rész homok és 1/з rész tőzeg keve­
rékéből készítjük 20—25 cm vastag rétegben. A keve­
rékréteg alá kavicsot teszünk, hogy elvezesse a fölös­
leges vizet. A zölddugványokat sorba, 3—4 cm
távolságra rakjuk egymás mellé. A sortávolság 5 cm.
A zölddugványok lombjának nem szabad összeérnie.
Állandó párásítás alatt zölddugványozunk. A sorokat
5 X 5 cm méretű ültetőhasábbal jelöljük ki. A zöld­
dugványokat 3—4 cm mélyre duggatjuk.
Az elduggatott dugványok fölé megfelelő (cső-, fa -)
vázat állítunk, és bevonjuk PVC fóliával, hogy a dug­
ványágyat légmentesen lezárjuk. A párásítást az
alagútban párásító berendezéssel biztosítjuk. A zöld­
dugványok párásítása egyike a legfontosabb intézke­
déseknek, mert alapvető mértékben befolyásolja
a dugványok eredési százalékát. A párásító berendezés
részei: víztartály (esetleg medence), amelyben a víz
fölmelegszik, vízszivattyú, óraszerkezet és esetleg

48
13. Alanyok szaporítása zölddugvánnyal: A — zöldhajtás;
B — a zölddugványok beállítása serkentőanyagok oldatába;
C — a csőszerkezetű dugványágy légm entes beborítása PVC
fóliával

speciális nedvességmérő-relé. A vizet a vízszivattyú

nyomás alatt juttatja a porlasztókkal ellátott perme­
tezőcsőbe.
Az első négy hétben 5 percenként 12 másodpercet
párásítunk. Mihelyt emelkedik a külső levegő hőmér­
séklete, s főleg növekedik a fényintenzitás, 2,5 per­
cenkénti 12 másodpercre sűrítjük a párásítást. Állan­
dóan ellenőrizzük a párásító működését. Elég ugyanis,
ha a berendezés rövid időre kikapcsol, és a dugvá­
nyok kiszáradnak.
Öt-hat hét múlva edzeni kezdjük a zölddugványokat.
A PVC fóliát oldalt kétméterenként 25 cm hosszan
bevágjuk. Egy héttel később minden méteren bevágást-
eszközlünk. A további, vagyis az első bemetszéstől
számított harmadik héten levesszük a fólia felső

49
részét. Edzéskor ritkítjuk a párásítást, vagyis 10 per­
ces időközökben párásítunk 12 másodpercig. A párá­
sítót reggel kb. 9 órakor kapcsoljuk be, és délután
17 óra tájt kapcsoljuk ki.
A dugványágy kitakarása után (vagyis a dugványo­
zás utáni 8—10. héten] a dugványokat meg kell
öntözni tápoldattal. Később a fóliát a vázról teljesen
levesszük, hogy a meggyökeresedett dugványok jól
beérjenek. Legjobban a szakított, vagyis azok a dug­
ványok gyökeresednek meg, amelyeket talppal szakí­
tottunk le eredési helyükről. A már jelentős m érték­
ben megfásodott dugványok is jól meggyökeresednek.
Minél erősebb a dugvány, annál jobban gyökeresedik
meg. Valamennyi elv betartása esetén a dugványok
80 %-a meggyökeresedik.
A párásító berendezés be- és kikapcsolására igen
alkalmas az elektronikus levél, amely műanyag lapba
szerelt elektródákból áll. Az elektronikus levelet
a szaporítóágyba a dugványok közé helyezzük úgy,
hogy annyi víz hulljék rá, mint a dugványok leveleire.
Ha a levél felületén vízbevonat képződik, a párásító
berendezés kikapcsol, ha a pára a levélről elpárol­
gott, a permetezés újra megindul, annyi időre,
amennyi szükséges ahhoz, hogy a levelek felületén
vízbevonat képződjék.
A meggyökeresedett zölddugványokat a szaporító­
ágyban is átteleltethetjük, vagy kiszedjük, és télre
alkalmas helyre (pince, hűtőház stb.) tesszük őket.
A legjobb módszer az, ha a szaporítóágyra szecskázott
szalmát fújatunk (7—12 cm rétegben). A kísérletekkel
beigazolódott, hogy ilyen esetben a dugványok 97 %-a
egészségesen áttelelt.

Szaporítás szemzéssel és oltással

Az a kistermelő, aki típusalanyokat akar szaporí­

tani, a szemzés idején könnyen juthat típusalany-
szemzőhajtáshoz. Ha van a kertünkben valamilyen
vadalany vagy bármilyen alm afajta magonca, ezekbe
szemezhetjük a típusalanyt (14. ábra). A második
évben kineveljük az egyéves típusalany-oltványt.

50
14. A típusalanyok szaporítása szemzéssel és oltással: A — a ma-
goncra szem zett vagy oltott típusalanyt kora tavasszal egyhar­
madnyival visszavágjuk; B — m árcius végén az alanyt lehajlítjuk
a kiásott barázdába, és kam pókkal rögzítjük; tak aratlan u l
hagyjuk addig, amíg a rügyek meg nem duzzadnak rajta, aztán
sekély földréteggel befödjük; C — a hajtások kibújnak
a tenyészidő a latt kétszer feltöltött földrétegen keresztül, és
begyökeresednek; a begyökeresedett alanyokat ősszel leválasztjuk
az anyanövényről; D-l — M típussal beszem ezett facsemete.
A szemből előtörő h ajtást m ájusban-jűniusban lehajlítjuk, kam ­
póval rögzítjük (2), és gyökereztetjük. Az első esetben minden
rügyből alanyt nyerünk, a m ásodik esetben csak annyi alanyunk
lesz, ahány szem m egeredt

A következő év tavaszán ezt az oltványt egyharmadá-

val visszametsszük, és vízszintes helyzetbe hajlítjuk.
A lehajlítást a szemzés helye alatt végezzük, hogy
a szemzésnél a gally le ne törjön. A lehajlított gallyat
néhány helyen a földhöz erősítjük. A lehajlítás követ­
keztében a vesszőből több hajtás tör elő. Mihelyt
a hajtások elérik a 20—25 cm-t, 3—4 cm vastag föld­

51
réteggel takarjuk őket. Ügyeljünk arra, hogy a föld
elég nyirkos és porhanyós legyen. A tenyészidőben
a töltögetést néhányszor megismételjük, hogy a h aj­
tások legalább 12—15 cm magasan legyenek beta­
karva. A begyökerezést takarással (mulcsozással) és
öntözéssel serkenthetjük. A kupacokat ősszel vagy
csak tavasszal széthúzzuk, és az egyes begyökerese­
dett vesszőket leválasztjuk. így két év alatt akár
tizenöt alanyt is nevelhetünk egy szemből.
Egy szemből az év folyamán következőképpen nyer­
hetünk gyökeres alanyt: Vadalanyra vagy bármilyen
almamagoncra típusalanyt szemzünk. A következő év
tenyészideje alatt, körülbelül június első felében
lehajlítjuk a típusalany hajtását az előkészített
gödörbe, és úgy takarjuk be, hogy a hegye a talaj
szintje fölött maradjon. A hajtást a megfásodás előtt
hajlítjuk le, különben letörik. A bujtvány a tenyészidő
végéig gyökeret ereszt.
Típusalanyokat a faiskolában úgy is szaporíthatunk,
hogy a vadalanyra nemes fajtát és a nemes szem alá
még típusalanyt is szemzünk. A következő évben
a tenyészidő folyamán a felső szemből a szokott
módon neveljük a nemes csemetét, míg a típusalany
alsó hajtását az előbb leírt módon bujtjuk. A begyö-
keresedés után a típusalanyt leválasztjuk, és a vad­
alanyon tovább neveljük a nemes facsemetét.
A szemzés helyett oltást is alkalmazhatunk.

A TöíRPEFÁfC NEVELÉSE

A facsemete metszésével és koronaalakításával

nagyon szorosan összefügg a fa növekedésintenzitása.
A gyümölcstermesztésben az utóbbi időben egyre
inkább tért hódít a törpefák termesztése.
A törpefák termesztésének általánosan ismert módja
a gyenge növésű alanyok alkalmazása. A gyenge
növésű alanyon nevelt gyümölcsfa lassan növekedik,
gyorsabban fordul termőre, és jelentősen kisebb
koronát fejleszt.
A gyenge növésű alanyok alkalmazásán kívül külföl­

52
dön további módszerek is ismeretesek, amelyekkel
törpefák nevelhetők ki. Ezek közül a módszerek közül
némelyek jobban, mások kevésbé ismertek, ezért
röviden leírjuk őket.

Közbeoltás típusalannyal

Az utóbbi években a fejlett gyümölcstermesztéssel

rendelkező országokban gyakran beszélnek facseme­
tékről, amelyeknél nem gyenge növésű alany alkal­
mazásával, hanem ún. közbeoltással (15. ábra] értek
el törpe növést.
Előnyük az ilyen gyümölcsfáknak, hogy erős növésű
és igénytelenebb gyökérzetük van, miközben tulajdon-

15. Közbeoltás típusalannyal: A — korona alatti közbeoltással

kinevelt fa; Px — angolnyelves párosításra előkészített alany;
Vx — a közbeoltásra használt M IX, VII típusalany oltóvessző;
V2 — alm afa nem es oltóvesszője; P2 — valamennyi komponens
összeillesztése egy m űvelettel. Az összeillesztés helyeit igelit
szalaggal kötjük össze, a nyílt m etszlapokat oltóviasszal kenjük
be; V3 — rövidebb hid birsből a körtefán

53
ságaikban megközelítik a törpefákat. A termesztésnek
ezt a módját sok esetben a mi viszonyaink között is
alkalmazhatjuk. A kiskerttelepeket legtöbb esetben
kevésbé alkalmas termőhelyeken [száraz lejtők)
létesítik. A belterjes gyümölcsösöket is gyakran olyan
helyen telepítik, amely kevésbé alkalmas a gyenge és
közepesen növő alanyok számára.
A közbeoltásra csak gyenge növésű típusalanyokat
ajánlatos használni, tehát paradicsomi almát (M IX
vagy M VIII), és nem doucint. Külföldön a közbeoltás
két módszere ismeretes, mégpedig a „Geneva“ és
a „Clark“ módszer.

Geneva módszer

Az ezzel a módszerrel nevelt facsemeték a követ­

kező három egyedből állnak:
1. szokványos magonc vagy vegetatívan szaporított
erős növésű alany, fejlett gyökérzettel,
2. gyenge növésű típusalany ráoltott része [híd),
amely az első tenyészidőszakban leveles marad,
3. nemes fajta (felső rész, korona).
Amennyiben van elegendő gyenge növésű M IX vagy
M VII típusalanyról szedett oltóvesszőnk, a későbbi
téli időszakban a 15—17 cm hosszúságú oltóvesszőket
ráoltjuk a magról vagy a jól begyökeresedett, erős
növésű, vegetatívan szaporított alanyokra (kézben
oltás). Tavasszal az így beoltott alanyokat elültetjük
a faiskolában. A nyár második felében rászemezzük
a kívánt nemes fajtát. A közbeoltott rész legalább
12 cm hosszú legyen. A kiültetésre alkalmas facseme­
ték felnevelésére két év szükséges. Ezt a módszert
a Genevai (USA) intézet dolgozta ki, amelyről a nevét
is kapta.
Ugyanerre az eredményre jutottak a Szovjetunióban,
mégpedig a Moldavai Gyümölcsészeti, Szőlészeti és
Borászati Kutatóintézetben. Az intézetben szerzett
adatok szerint a típusalannyal közbeoltott csemeték
3—4 évvel előbb fordulnak termőre, mint a vadalanyo­
kon nevelt fák.
Ha nincs elegendő oltóvesszőnk, a tavasszal elülte­

54
tett alanyokat nyáron szemezzük be típusalannyal.
A következő évben a szemből hajtás tör elő, amelyet
a nemes fajtával szemzünk be. A szeftizést legalább
12 cm magasan végezzük. Tekintettel arra, hogy az
előző évben is szemeztünk, a második szemet a t
ellenkező oldalon helyezzük el.
Hátránya ennek a módszernek, hogy a facsemete
felneveléséhez három évre van szükség. Ezt a hát­
rányt részben ellensúlyozza az, hogy kevés oltóvesz-
szővel nagyszámú közbeoltott facsemetét lehet elő­
állítani.
Kaliforniában a közbeoltásra az M VII típusalanyt
használják, mégpedig azért, mert az öntözött talajokon
előnyösebbek a magról szaporított, mint a vegetatív
úton nyert típusalanyok. A közbeoltott M VII törzs­
képző rész pedig lényegesen fékezi a korona növe­
kedését.

Clark módszer

A faiskolák ezt a módszert az USA nyugati részén

alkalmazzák. Az előző Geneva módszertől abban
különbözik, hogy az előállított csemete négy egyedből
áll. Komponensei a következők: a magonc gyökér­
darabja, mely gyökérzetté fejlődik, ráoltott télálló
törzsképző (rendszerint Virginia Grab) fajta, közbe­
oltott törpe fajta (Clark Dwarf — morfológiailag
hasonló, mint az M VIII, és valószínűleg azonos is
vele), ráoltott nemes rész.
A Geneva módszer esetében a törpe fajta a talaj
szintjénél, az alany és a nemes fajta között helyez­
kedik el. A Clark módszernél a közbeoltott törpe
fajtát 50—60 cm magasan a törzsbe oltjuk. A közbe­
oltott rész (Clark Dwarf) levéltelen marad.
A Clark módszerrel a törzsképző fajtát az alma-
magonc gyökérdarabjába oltjuk, és ültetéskor az oltás
helyét a talajszint alá helyezzük. A begyökeresedéshez
több mint egy év kell. Jó gyökeresedést érünk el, ha
a törzsképző részt kevéssel a gyökér fölött huzallal
átfűzzük.
Egyéves faiskolai nevelés után 50—60 cm magasan

55
16. Közbeoltás Clark m ódszerrel: A-l — a magonc gyökere;
2 — télálló alany (Virginia Crab) átfűzve az oltás helye fölött
(3); B-3 — közbeoltás törpe fajtával (Clark Dwarf) és nemes
fajtával (4)

56
ráoltjuk a törzsre a Clark Dwarf oltóvesszőjét, és abba
oltjuk a nemest.
A New York állam ültetvényeiben ezzel a módszer­
rel különböző eredményeket értek el. Voltak fák,
amelyek csak nagyon gyengén vagy egyáltalán nem
növekedtek, mások viszont normális növekedésűek
voltak. Az ellenőrzéskor megállapították, hogy egyes
csemeték törzsképző része nem gyökeresedett be, és
az egész gyökérzet a magonc gyökérdarabjából fejlő­
dött ki.
Az előzőekben ismertettük a közbeoltás eljárását,
előnyeit és hátrányait azzal, hogy tájékoztassuk gyü­
mölcskertészeinket arról, miképpen oldják meg ezeket
az érdekes problémákat külföldön. Egyes dolgokat
fenntartás nélkül alkalmazhatnánk a mi viszonyaink
között is, másokat viszont előbb ki kell próbálni.
Hisszük, hogy gyümölcskertészeink között akadnak
sokan, akik segítenek ezeknek az új módszereknek
a kipróbálásában.
Ismertettük a törpefák kinevelésének módját közbe­
oltás segítségével. Hogy ezt a témakört kimerítsük,
szükséges még két olyan módszerről megemlékez­
nünk, amelyek nálunk nem ismertek, de tekintettel az
egyszerűségükre, könnyen megvalósíthatók, és ezért
el is fogadhatók.

 kéreggyűrű megfordítása
S а X megállapította, hogy a fiatal facsemete növe­
kedése korlátozható az egyéves csemete kéreggyűrű­
jének megfordításával.
Ezt a műveletet júniusban végezzük úgy, hogy az
egyéves facsemete törzsén kb. 5 cm széles kéreggyűrűt
metszünk ki, 180 fokos szögben megfordítjuk, és
visszahelyezzük az eredeti helyére. Ezzel a beavatko­
zással nagymértékben korlátozódik a fa növekedése.
Két év alatt a kéreggyűrű függőleges résén normális
szövet fejlődik ki, úgyhogy a harmadik évben a fa
már normálisan növekszik.
Tudjuk, hogy a növekedésintenzitás szorosan össze­
függ a termőképességgel, úgyhogy ezzel a beavatko-

57
17. Kéreggyűrű átfordítása: A — a kéreggyűrű kimetszése
kapoccsal összekapcsolt két késpengével; B — az átfordított
gyűrű visszahelyezése a fára; C — kötözőanyag rátekerése sűrű
m enetben a kéreggyűrűre

zással jelentős mértékben befolyásolhatjuk a fa ter­

mőre fordulását

A ï M IX előny kéreggyGrűjének átültetése

Sokkal nagyobb eredményt érhetünk el azzal a mód­

szerrel, ha bizonyos fajta kéreggyűrűjét gyenge növésű
M IX alany kéreggyűrűjével helyettesítjük. Ha az M IX
kéreggyűrűjét olyan hajtásról vesszük, amely valami­
vel vastagabb, mint a facsemete törzse, a kéreggyűrű
két végét egymásra illesztjük. így a törzs körül folya­
matos kéreggyűrű alakul ki. Ha a gyűrű végei nem
érnek össze, a nemes fajta kéreghidat fejleszt, és
a kéreggyűrű-áttiltetés nem jár tartós hatással. Azo­
kon a facsemetéken, amelyeken az M IX összefüggő
kéreggyűrűt alkot, nemcsak törpe növés, hanem
a virágrügyek gyorsabb kialakulása is észlelhető.
A kéreggyűrűt pontosan és gyorsan kell kimetszeni.

58
18. M IX alany kéreggyűrűjének átültetése: A — a csemete tör-
zséről kim etszett kéreggyűrű; B — az M IX alany kéreggyűrűje;
C— a m agoncra ráhelyezett kéreggyűrű; D - - az átü lte tett kéreg-
gyűrű bekötözése az új alanyon

19. Kapocs a kések összekapcsolására: A, B — kezdetlegesen

m eghajlított egy mm vastag sárgaréz lemez; C, D — kész kapocs;
E — a két késpenge összekapcsolása. / . kapcsot M. Rybár
készítette

59
A kéreggyűrű-átültetést az egyéves csemetéken június­
ban végezzük. Az átültetett kéreggyűrűt bekötözzük
úgy, hogy a kötözést 3 cm-rel a gyűrű alatt kezdjük.
A kéreggyűrű három hét alatt forr össze a törzzsel.
Három hét múlva a kötözőanyagot eltávolítjuk.
A törpe növés két év elteltével észlelhető a fákon,
és tartós jellegű.

60
A G Y Ü M Ö L C S F A M ETSZÉSÉN EK
ÉS K O R O N A A LA K ÍTÁ SÁ N A K ALAPELVEI

A METSZÉS HATÁSA A G YÜ M Ö LCSFÁ R A

A metszés hatása a hajtásnövekedésre

A múltban a gyümölcskertészek körében az a nézet

volt elterjedve, hogy a metszés meggyorsítja a növény
növekedését, és növeli tömegének gyarapodását,
vagyis az össznövekedést. Ez a nézet abból a felületes
megfigyelésből eredt, hogy az erősen visszametszett
fák évi hajtásai sokkal hosszabbak voltak, mint a nem
metszett fáké. A további évek során végzett megfigye­
lések azt bizonyítják, hogy ez a nézet helytelen volt.
Megállapítást nyert, hogy a gyümöcsfa életének kez­
deti szakaszában, vagyis a növekedési időszakban
a legtöbb gyümölcsfajnál és -fajtánál minden metszés
csökkenti az 'össznövekedést annak ellenére, hogy
növekszik az egyes hajtások hossza. Erős metszés
esetén ugyanis nemcsak a levágott ágak mennyiségé­
vel [a nyesedékkel] csökken a fa felülete, hanem
gyengébb az új szövetek fejlődése is.
A metszés hatása a hajtásnövekedésre nagymérték­
ben függ a fa életkorától. Míg a fiatal fák metszésével
leveleket távolítunk el a fáról, amivel csökkentjük
a fa asszimilációs felületét és hajtásnövekedését, az
idősebb fák esetében más a helyzet. Az idős fákról,
amelyek gyakran tápanyag-, főleg nitrogénhiányban
szenvednek, metszéssel a korona belsejében elhelyez­
kedő, beárnyékolt ágakat távolítjuk el, amivel nem
csökkentjük, hanem ellenkezőleg, serkentjük a hajtá­
sok növekedésintenzitását és a levélfelület asszimilá­
ciós tevékenységét.

61
A metszés helyi hatása

A metszésnek a növekedésre gyakorolt hatásával

kapcsolatban szükséges még megemlíteni a metszés,
űn. helyi (lokális) hatását. Ha a fa koronájából olyan
ágat távolítunk el, amely fontos szerepet töltött be,
a fa igyekszik ezt a hiányzó részt mielőbb pótolni.
Ezért a metszési seb közelében erős növésű új hajtá­
sokat fejleszt, amelyekkel helyettesíti az eltávolított
ágat, és segíti behegeszteni a sebet. A helyi hajtás­
növekedés serkentése elmarad akkor, ha a koronából
olyan részt távolítunk el, amelynek nem volt jelentő­
sebb szerepe (beteg ág, beárnyékolt ág a korona bel­
sejében stb.). Ezzel magyarázható a nagyszámú vízhaj­
tás megjelenése is azokon a fiatal fákon, amelyeket
erősen metszettünk.

20. A metszés helyi hatása

62
A korona metszésének hatása a gyökerek fejlődésére

A gyümölcsfa gyökérzete és föld fölötti részei

között bizonyos összefüggés van. Az e téren végzett
speciális kísérletek eredményei bizonyítják, hogy
e kölcsönös összefüggés folytán a korona metszése
hatással van a gyökerek fejlődésére. Ezt az össze­
függést az ültetést követő első években, de a későbbi
évek folyamán is megállapították.
Erős metszést általában a csemeték elültetése utáni
első években, vagyis az alakító metszés időszakában
alkalmazunk. A fiatal fa koronájának erős visszamet-
szése megbontja a fa gyökérzete és föld fölötti része
közötti egyensúlyt. A visszavágott részek erőteljesebb
növekedését okozza, vagyis az elvesztett részek pót­
lására serkenti a fát, de egyidejűleg gátolja az ellen­
tétes szerv, a gyökérzet fejlődését. Visszahatásként
a korona kisebb össznövekedésében nyilvánul meg.
Az elmondottakból kitűnik, hogy a fiatal gyümölcs­
fák koronájának rendszeres erős metszését a fák sok
éven át megsínylik.
Most pedig figyeljük meg, milyen hatással van
a korona metszése a gyökerek fejlődésére a későbbi
években.
Általában azt mondhatjuk, hogy a fa életének
későbbi időszakában, ha intenzíven növekednek a föld
fölötti részek, intenzív a gyökerek növekedése is, és
megfordítva. A fa termő időszakában megszűnik
a vázágak hosszirányú növekedése, az ágak a korona
belsejében felkopaszodnak, csökken a levelek és
a gyümölcs nagysága. Egyidejűleg lelassul a gyökerek
növekedése is. A mérsékelt metszés, amely ebben az
időszakban, vagyis a növekedés megszűnésének idő­
szakában serkenti a föld fölötti részek növekedését,
a gyökerek növekedésére is kedvező hatással van.
Ilyen megállapításra jutott E. P. M a s k o v á 28 éves
kísérleti almafák kiásása után, amelyeken huszonhat
éven keresztül kurtították a hajtásokat. A kísérleti fák
kiásás idején életképesek voltak, jó volt a hajtásnöve­
kedésük, gazdag levélzettel rendelkeztek, a levelek
több klorofillt tartalmaztak, csekély vízdeficittel. Ezen­

63
kívül több szénhidrátot halmoztak fel. Az ellenőrzött
fákkal szemben több aktív gyökerük volt, amelyek
intenzívebben növekedtek, és érzékenyebbek voltak
az agrotechnikai beavatkozásokra.

A metszés hatása a termőképességre

Minden gyakorlati gyümölcskertésznek, aki legalább

kicsit is figyeli a gyümölcsfákat, meg kell állapítania,
hogy nagymértékű függőség áll fenn a gyümölcsfa
növekedése és termőképessége között. Minél intenzí­
vebben nő bizonyos fajta, annál hosszabb hajtásokat
fejleszt, és annál később és kevésbé virágzik. A met­
szés csökkenti a fiatal fa asszimilációs felületét, inten­
zívebb növekedésre serkenti a fát, és ezzel késlelteti
a termőre fordulását. Ezzel szemben az öreg fákon
megfigyelhetjük, hogy minél rövidebb hajtásokat fe j­
lesztenek, annál több virágot hoznak.
A múltban, főleg a nyugateurópai államokban az
alakfák termesztésénél az ún. termőre metszést
(Lorette-féle, Gaucher-féle stb. m e t ­
s z é s ) alkalmazták. Ezt a metszési módszert ma már
ezekben az országokban sem alkalmazzák, és a ter­
mőre fordulás meggyorsítását más módszerekkel
helyettesítik, amelyekről később szólunk.
A gyümölcstermesztésben nagyon gyakori és nem-
kívánatos jelenség az ún. szakaszos termés, amelynek
megszüntetésére minden gyümölcstermesztő törekszik.
A szakaszos termésnek az az oka, hogy a termőévben
a mértéken felüli nagy terméskötés annyira kimeríti
a fát, hogy nem hoz új hajtásokat, sem virágrügyeket,
amelyek termést hoznának a következő évben.
A következő évben, a terméskiesés évében a fa sok
asszimilátát és ásványi anyagot halmoz fel, új hajtá­
sokat és virágrügyeket fejleszt, amelyek a rákövetkező
évben biztosítják a bő termést.
A célirányos tápanyagellátáson kívül helyes met­
széssel korlátozhatjuk és sok esetben meg is szüntet­
hetjük a szakaszos termést. A metszésnek ebben az
esetben termésszabályozó szerepe van. Azoknak az
éveknek a tavaszán, amikor bő termést várunk, és

64
gyenge a fa hajtásnövekedése, erősebb metszést vég­
zünk. Az ilyen műveletnél a termőzóna gyengébb
ágait metsszük vissza. Ezzel sok virágrügyet távolítunk
el, és bizonyos mértékben szabályozzuk a termést.
Abban az esetben, ha alacsony terméshozamot várunk,
inkább kevesebb vastagabb ágat távolítunk el, hogy
a kívánatos növekedésintenzitás egyidejű biztosítása
mellett minél több virágrügyet hagyjunk meg.

A metszés hatása s fa egészségi állapotára

Ahhoz, hogy a gyümölcsfa egészséges legyen, és
egészséges gyümölcsöt teremjen, napfényes és szellős
koronára van szüksége. A túl sűrű koronában olyan
mikroklíma alakul ki, amely elősegíti a betegségek és
a kártevők fejlődését. A napfényes és szellős koroná­
ban kevésbé kedvezők a feltételek a betegségek és
a kártevők fejlődése számára, mert az ilyen korona
az éjszakai harmat és az eső után hamar megszikkad.
Az említetteken kívül a betegségek és a kártevők
ellen használt vegyi készítmények oldata is nehezeb­
ben jut a sűrű korona belsejébe. A szakszerűen nevelt
korona esetében alapvetően kedvezőbb a helyzet.
A permetezőanyagok könnyebben jutnak a ritkább
korona belsejébe, ami jelentősen fokozza hatékony­
ságukat.
A gyümölcsfák metszésénél mindenekelőtt a beteg
és sérült ágakat, valamint a kórokozó csírákkal és
a kártevők tojásaival (gubó stb, ) fertőzött gallyakat
távolítjuk el, amivel jelentős mértékben korlátozzuk
az elterjedésük elsődleges forrását. Vannak betegsé­
gek, amelyek esetében a metszés leghatásosabb módja
a védőintézkedéseknek. Konkrétan a lisztharmat ese­
tében a beteg vesszők levágásával a téli időszakban
és a beteg hajtások lemetszésével a tenyészidő elején
hatásosabban korlátozzuk a betegség elterjedését,
mint a vegyi készítmények egész sorának alkalmazá­
sával. Hasonlóképpen a többi betegség (monília stb.)
és a kártevők ellen is a metszés képezi a leghatáso­
sabb beavatkozást.
Már az előbbiekben megállapítottuk, hogy a gyü­

65
mölcsfa aprólékos metszésével tulajdonképpen korlá­
tozzuk a mértéken felüli virágrügyképződést, amivel
elejét vesszük a fa túlságos kimerülésének, és javítjuk
a fa erőnlétét, ami végeredményben a gyümölcsfa
betegségekkel és kártevőkkel szembeni fokozott
ellenállóképességében nyilvánul meg.
A metszésnek sok esetben negatív hatása is van
a gyümölcsfára. Minden sebhely a fertőzés bemeneti
kapuja. Ha metszés után csonkok, nagy és ápolatlan
sebek maradnak a fán, azok mindig a fa életkorának
rovására vannak. Úgyszintén a nagyon mély vagy
a nem megfelelő időben végzett metszés is jelentős
mértékben lerövidítheti a gyümölcsfa életkorát.

A metszés hatása a gyümöScs minőségére

A gyümölcsfa előrehaladottabb életkorban mértéken,

felüli mennyiségű virágrügyet fejleszt. Jó virágzási
viszonyok esetén még a júniusi természetes gyümölcs­
hullás után is annyi gyümölcs marad a fán, hogy azt
a fa nem képes rendesen táplálni. Az ilyen gyümölcs
nem éri el a kívánt minőséget.
A tél utóján végzett aprólékos metszéskor az ágak
levágásával és ifjításával a virágrügyek nagy száza­
lékát távolítjuk el a fáról. Ez után a művelet után egy
gyümölcsre több levél, nagyobb asszimilációs felület
jut. A termések jobban el vannak látva tápanyagok­
kal, ami mindenekelőtt a nagyságukban mutatkozik
meg.
A célirányos metszés lehetővé teszi a termések jobb
fényellátását, ami a gyümölcs intenzívebb kiszínező­
dését eredményezi. A gyümölcs kiszíneződésének
intenzitása természetesen nemcsak a fény mennyisé­
gétől, vagyis a megvilágítás tartamától, hanem a fény-
intenzitástól is függ.
A gyümölcs nagyobb cukortartalma elősegíti
a korábbi beérést. A gyümölcs cukortartalmát nyári
metszéssel növelhetjük, amely során a hajtások eltá­
volításával és visszavágásával nemcsak azok számát
és növekedését, hanem a felépítésükhöz szükséges
asszimiláták fogyasztását is korlátozzuk. így aztán

66
az asszimiláták cukrok alakjában a gyümölcsben hal­
mozódnak fel.

 GYÜMÖLCSFÁK ÉLETKORI SZAKASZAI

A gyümölcsfák életkori szakaszainak kérdése első

pillantásra nagyon is elméletinek tűnik, pedig igen
nagy a gyakorlati fontossága. Minden agrotechnikai
beavatkozáskor, de főként a metszéskor abból kell
kiindulnunk, hogy az adott esetben milyen életkori
szakaszban, stádiumban van a fa.
P. G. S i 11 professzor, az ismert szovjet gyümöl­
csész, a gyümölcstermő növények sokévi tanulmányo­
zása alapján a gyümölcsfa életében kilenc szakaszt
különböztetett meg. Ez a felosztás lehetővé teszi, hogy
a termesztők a fejlődéskor! szakaszoknak megfelelő
metszést és agrotechnikát alkalmazzák. Az életkori
szakaszok a következők:
1. A fa vegetatív részei n ö v e k ed é s é n e k id őszaka
(a m ag csírázásától a term őre fo r d u lá s ig j. Erre az
időszakra jellemző a törzs, a vázágak, másodrendű
vázágak és a gyökérzet erőteljes növekedése. Ennek
a szakasznak a tartama a fajtától és az alany növe­
kedési képességétől függ. Egyes alma- és körtefajták
esetében a negyedik-ötödik évben végződik, erős
növekedésű alanyon nevelt későn termő fajtáknál
a nyolc-tizedik évben, az őszibaracknál a második és
harmadik évben stb.
Ebben az időszakban arra törekszünk, hogy az úgy­
nevezett alakító metszéssel megfelelő vázágakat,
másodrendű vázágakat neveljünk ki, és elősegítjük,
hogy a fa mélyebben begyökerezzék a talaj alsóbb
rétegeibe [ültetés előtt a talajt mélyen forgatjuk).
2. N öv eked ési és term ő id őszak f a ren dszeres ter­
m és k e z d e té ig ], A fa fokozatosan, erőteljesen növek­
szik, vázágai és másodrendű vázágai száma gyarapo­
dik. A termőképesség fokozódik.
Az erőteljes növekedésű fák koronájának alakítását
folytatjuk. Ügyelünk a vesszők, gallyak, ágak meg­
felelő elosztására és arányára. A fát és a talajt úgy

67
21. A gyümölcsfa életkori szakaszai

68
ápoljuk, hogy a fának állandóan a legkedvezőbb fel­
tételek álljanak rendelkezésére a növekedéshez és
terméshez.
3. Term ő és n ö v ek ed ési id őszak (a ren dszeres ter­
m és k e z d e té tő l a teljes term ő k ép esség ig ). A gyü­
mölcsfa növekedése fokozatosan lassul. A vázágak
vezérhajtásai rövidebbek lesznek. Az oldalágak növe­
kedése megszűnik, az oldalágak fokozatosan leszárad­
nak.
Metszéskor a korona gyenge, beárnyékolt és beteg
ágainak eltávolítására törekszünk. Nagy gonddal
ápoljuk a fát, és műveljük a talajt ( porhanyítás*
öntözés, tápanyagellátás, növényvédelmi intézkedések
stb.].
4. T erm ő időszak. A gyümölcsfa legnagyobb termé­
seit hozza. A vázágak hosszirányú növekedése meg­
szűnik, és rövid, levélrózsás hajtások fejlődnek rajtuk.
Ettől az időszaktól kezdjük a fák ifjító metszését.
Erősen visszavágjuk a vázágakat, és eltávolítjuk
a fölösleges oldalágakat. Gondoskodunk a talaj
műveléséről.
5. Term ő és elh alást (elsz á ra d á si) időszak. Ez tulaj­
donképpen a termőkor meghosszabbítása. A vázágak
hosszirányban már nem nőnek, az oldalágak elhalnak,
A termés mennyisége még nagy, de minősége gyen­
gébb. Az agrotechnikára ugyanaz érvényes, mint az
előző időszakban.
6. Elhalást, term ő és n ö v ek ed ési időszak. A fa élet­
ereje gyengül, termőképessége csökken. Az ágak szá­
radásával egyidejűleg a törzsön és a vázágakon űj
hajtások jelennek meg, amelyeket vízhajtásoknak
nevezünk.
Ebben az időszakban a metszéssel ifjítjuk az elszá­
radó ágakat, és az új ágak gyors kinevelésére felhasz­
náljuk a vízhajtásokat is.
7. E lhalást, n ö v ek ed ési és term ő időszak. Lényegé­
ben folytatása az előzőnek, de az elsőrendű vázágak
már nagyobb mértékben száradnak el, és új erős h a j­
tások nőnek.
Ebben az időszakban is ifjítással igyekszünk meg­
újítani a fa termőképességét.

69
 8. E lhalást és n ö v ek ed ési időszak. Elhalnak a váz­
ágak, és gyökérsarjaik kezdenek nőni.
A fák ebben a fejlődési időszakban már nem
termőképesek, ezért eltávolítjuk őket a gyümölcsösből.
9. N öv eked ési időszak. Elhal az egész korona és
a törzs. A törzs mellett tősarjak nőnek.
A felsorolt életkori szakaszokat össze lehet vonni
három jellegzetes időszakra. Ezek: a növekedés idő­
szaka (1—3], termőkor (4—6), az elvénülés időszaka
(7 -9 ].
Abból, amit ebben a fejezetben leírtunk, látjuk,
hogy a gyümölcsfák metszésénél mindig szem előtt
kell tartanunk, melyik életkori szakaszban van a fa.
Ha a gyümölcsfákat ebből a szemszögből, az életkori
szakaszok szemszögéből nézzük, meg kell állapíta­
nunk, hogy nem helyes a fákat sablón szerint, a fejlő­
dés és növekedés törvényszerűségeinek alaposabb
ismerete nélkül metszeni.

AZ ÉVI N Ö VEKED ÉS SZA KASZO SSÁG A , RITMUSA

Ősszel lehullanak a levelek, és megkezdődik a fák

nyugalmi id őszaka. Ezt az időszakot tovább tagolhat­
juk m élynyugalm i és kén yszernyu galm i szakaszra
(22 ábra).
A fák mélynyugalmi állapotát nem lehet megszün­
tetni. Nem hajtanak ki még akkor sem, ha optimális
növekedési feltételeket (elegendő fény, hő, nedvesség
stb.) teremtünk részükre. Ennek az állapotnak nagy
jelentősége van a fa életében, mert megvédi az idő
előtti hajtástól az ősz végi és kora tavaszi felmelege­
dések idején és ezzel az elfagyástól.
Egyes gyümölcsfajok a mélynyugalmi állapotot már
tél elejére befejezik, és beáll az ún. kényszernyugalmi
állapot. Jellegzetes példája ennek a kajszifa. Ebben
az időszakban csak azért nem hajt ki, mert a környe­
zet nem biztosítja a növekedés feltételeit. Amint ezek
a feltételek kialakulnak, azonnal megkezdődik a fa
éb red ése (a nedvkeringés megindulása, rügyfakadás
stb.). Nálunk átmeneti felmelegedés tél utóján (január

70
 ül o
végén, februárban) szo­ |s *
CL. ^
Oi 3
ül ■<
kott előfordulni. A kajszi- a fa e lő k é s z íté s e w
0) ft ül
g

fák és más fajok is, a- a z á to ltá sh o z

O-
o-.
*" 3

melyek ebben az időszak­ é s ifjitá sh o z r;

c
ban már az ún. kényszer­ c s a p ra m e tsz é s % <

K én y sz e rn yu g a lm i
= o. §•
nyugalmi állapotban van­

id ő sza k
1 i
nak, erre a felmelegedés­
rü gy fö lö tti b e m e tsz é s
re érzékenyen reagálnak, a z ő s z ib a ra c k fa m e tsz é se
és ha a hőmérséklet is­ =

mét mélyen a fagypont o_

alá süllyed, súlyosabb 3-

И
kárt szenvednek. < o-

A tenyészidő kezdetén

1
a h a j'tá so k k ik ö tö z é s e S

n ö veked ési szakasz

a fák az ún. első n ö v e k e ­ b izto sító c sa p h o z $•

d ési szakaszban ( ;p erió­ < G a u c h e r- fé le m e tsz é s

d u sban ) vannak, s ennek 1 . h a jtá s v is s z a c s íp é s

tartama a fajtól, fajtától, rü g y a la tti b e m e tsz é s

az alanytól, az elegendő
2 . v is s z a c s ip é s
nedvességtől és az agro­ <

L o re t te - fé le m e tsz é s
technikától függ. A gyen­

II. nö veked ési szakasz

ge növekedésű hajtások az o rs ó fá k á g a in a k le h a jlíta s a
Ю-
első növekedési időszaka <
a c s a p o k le m e t s z é s e £

rövid, a nyári csúcsrügy L o re t te - fé le m e ts z é s

—
o Й
2Г
o:
kialakulásával végződik. a c s o n th é ja s o k é s g {j. m
Egyes fajoknál az első < a d ió fá k m e tsz é se 3 w jjf

növekedési szakasz vége P e k ru n - fé le m e tsz é s Z,

felé a növekedés csak S: ° :
O:
III. nö vekedési sz a k a s z

meglassul, úgyhogy az el­ CT

<
— O
zr
<t
o co

ső szakasz összefolyik a X
ff < _
O
co
-<
f
o>-
£
(rt

7Z cti ai o- “
másodikkal. Rövid nyugal­ <’ üi it m

mi időszak után, amely­ 1

I
o;
1
3
s
c:
!
nek tartama a fentebb is­ X C:

mertetett körülményektől
függ, rendszerint a m áso­
d ik n ö v ek ed ési szakasz d u g vá n yo k s z e d é s e
M élynyugalm i id ő sza k

iv a rta la n w „
következik. A második nö­ X
sz a p o rítá sh o z “ EJ-
7- Ш
vekedési időszak rendsze- ^ CT-
o ltó v e ssz ő k w- ™
.. M- CT
X é s d u g vá n yo k sz e d e s e jj-
22. A gyüm ölcsfák növekedési
szakaszainak és m etszési idejé­ S
nek áttekintése

71
rint június végén kezdődik, és eltarthat egészen őszig.
Rendszerint azonban nyár végén befejeződik.
A második növekedési szakasz befejeztével néha
h arm adik n ö v ek ed ési szakasz is kezdődik. Harmadik
növekedési szakasz akkor áll be, ha száraz nyár után
kiadós esők következnek (vagy bőséges öntözés), és
a talajban elég sok könnyen felvehető nitrogén van.
Az őszi növekedés nem kívánatos, mert a hajtások
nem érnek be, és télen könnyen elfagynak. Azért
a nyári nitrogéntrágyázással legyünk óvatosak. A har­
madik növekedési szakaszban ősszel egyes fák virág­
zani is kezdenek.
A gyümölcsfák évi növekedésének szakaszosságát
figyelembe kell venni a metszésnél is, főleg a nyári
metszésnél.
Ha bármelyik gyümölcsfaj hajtásának metszését az
első növekedési szakasz befejezése előtt végezzük,,
ez a beavatkozás újabb erőteljes növekedést idéz elő.
Kedvező körülmények között ugyanezt elérhetjük, ha
a hajtásokat nyár végén, de még a második növeke­
dési szakasz befejezése előtt metsszük vissza.
Ezeket a körülményeket főleg az őszibarack nyári
metszésénél kell figyelembe venni, mely fa esetében
ajánlatos a hajtások nyárvégi bekurtítása. Igen fontos
a metszés ideje, amelyet nem naptár, hanem a növe­
kedési szakasz szerint kell megállapítani. Ugyanez
vonatkozik az őszibarackfa termőrészeinek metszé­
sére is, amelyeket a téli metszés keretében némelykor
már nyár utóján visszametszünk.
Az elmondottak nemcsak az őszibarackfára vonat­
koznak. Tudjuk, hogy valamennyi csonthéjas legjob­
ban tűri a metszést a második növekedési szakasz
végén (augusztus végén, szeptember elején). A diófa
nagyobb vázágait is ebben az időszakban távolítjuk el.
Hasonlóképpen az almatermésűeken is a P e k r u n-
féle zöld me t s z é s t a második növekedési
szakasz végén hajtjuk végre, mert korábbi metszés
esetén a szemek a lombhullás előtt kihajtanának, s ez
nem kívánatos.
A fenti rövid áttekintésből látjuk, hogy az esztendő
folyamán a gyümölcsfa növekedésének bizonyos sza­

72
kaszai vannak, amelyeket metszéskor az egyik esetben
szigorúan, a másikban kevésbé szigorúan tekintetbe
kell vennünk.

A NÖVEKEDÉS ÉS TERMŐKÉPESSÉG
TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI

A gyümölcsfa növekedése és termőképessége bizo­

nyos természetes törvényszerűségeknek van aláren­
delve. A mai gyümölcskertész igyekszik ezeket a tör­
vényszerűségeket megérteni, hogy teljes mértékben
hasznosíthassa őket.

A csúcsdominancia törvényszerűségei
Minden növekedési energia a fa csúcsában összpon­
tosul, ezért minél alacsonyabban helyezkednek el
a korona egyes részei, annál gyengébben nőnek.
Ha megfigyeljük a függőleges [90 fokos szögben
álló) hosszú hajtás növekedését, megállapítjuk, hogy
minél közelebb helyezkedik el a rügy a csúcshoz,
annál erőteljesebb és felfelé törekvőbb hajtást fe j­
leszt, annál későbben kezd teremni, és gyengébb
termőképességű. Ugyanez vonatkozik a korona ágaira
is. Minél közelebb helyezkedik el az ág a csúcshoz,
annál jobban növekszik. A növekedés szempontjából
legkedvezőbb helyzete a sudárnak van. Jellegzetes
példa erre a körtefa sudara.
A metszéskor figyelembe vesszük minden hajtás és
ág elhelyezkedését és helyzetét. Egészen másképp
metsszük a fa csúcsán elhelyezkedő hajtásokat és
ágakat, mint azokat, amelyek éles szöget zárnak be
a sudárral vagy alacsonyabban helyezkednek el,
kevésbé felfelé törekvők és gyengébben nőnek.
E csúcsdominancia következtében a merőlegesen
növő hosszú vessző alsó része oldalhajtások nélkül
marad, rügyei gyengén fejlettek, nem hajtanak ki.
A meghajlított hosszú vessző felső [felfelé néző)
oldalán levő rügyekből felfelé törekvő és erősebb
növésű hajtások nőnek, mint az alsó oldalán elhelyez­

73
kedő (föld felé néző) rügyekből. Minél közelebb
vannak ennek a vesszőnek a rügyei a csúcshoz, annál
erősebb növésű hajtások fejlődnek belőlük.
Hogy megakadályozzuk a meghajlított hosszú vesz-
szők felső oldalán fejlődő hajtások erőteljes felfelé
törekvését, a vessző felső oldalának legmagasabb
részén a rügyeket eltávolítjuk, vagy pedig nyáron
a hajtásokat minél előbb levágjuk, esetleg megfelelő
kiegészítő eljárással megállítjuk növekedésüket, és
elősegítjük, hogy termést hozzanak.
Ha ív alakban lehajlítjuk a vesszőt, a vessző leg­
kiemelkedőbb részén törvényszerűen erős hajtások
nőnek.
Ha el akarjuk kerülni, hogy a fiatal fán erős víz­
hajtások fejlődjenek, a vesszőt úgy hajlítjuk meg
a kívánt helyzetbe, hogy ne alkosson ívet.
Az idősebb fákon kívánatosak az ív legmagasabb
pontján előtörő vízhajtások, mert ezek a vízhajíá-
sok az ágak vagy a termőrészek ifjítására szolgál­
hatnak.

Ä RÜGYEK ELHELYEZKEDÉSE
ÉS Ä HAJTÁSNÖVEKEDÉS

Abból, amit a hajtásnövekedés törvényszerűségeiről

elmondtunk, láthatjuk, hogy a rügyfakadásra és a h aj­
tásnövekedésre nagymértékben hat a rügy elhelyez­
kedése.
Általánosságban az az elv érvényes, hogy minél
fejlettebb a hajtásrügy, és minél előnyösebb az elhe­
lyezkedése, annál erősebb hajtás fejlődik belőle
a következő tenyészidőben.
Rendszerint legfejlettebb a csúcs- (terminális)
rügy, amelynek egyidejűleg legkedvezőbb az elhelyez­
kedése is, ezért a legerősebb hajtás fejlődik belőle.
A csúcs alatti rügyek kevésbé fejlettek, és a csúcs­
rügyhöz viszonyítva elhelyezkedésük is kedvezőtle­
nebb. A legalsó rügyek, amelyek a hajtás alapjánál
helyezkednek el, rendszerint nagyon gyengén fejlet­
tek, és az elhelyezkedésük is kedvezőtlen, ezért

74
nagyon lassan Indulnak növekedésnek, vagy ki sem
hajtanak.

AZ Á G AK HELYZETE ÉS A HAJTÁSNÖVEKEDÉS

Az ábrán, amely mutatja, hogy milyen hatást gya­

korol az ág helyzete a hajtásnövekedésre, láthatjuk,
hogy a függőleges [90°] helyzetben főleg a csúcs-
dominancia törvényszerűségei érvényesülnek [23.
ábra].
A függőleges ágak felső részén növő hajtások haj­
lamosak az erőteljes növekedésre, míg az alapjuknál

23. Az ágak helyzete és

a hajtásnövekedés
levő rügyekből csak gyenge hajtások nőnek, vagy
ezek a rügyek egyáltalán nem hajtanak ki. Továbbá
megállapíthatjuk, hogy a függőleges irányban növő
ágakon az egy magasságban elhelyezkedő hajtások
egyformán erősen növekednek, mert egyenlőek a növe­
kedési feltételeik.
A vízszintes ágak felső oldalán levő vesszők hosz-
szabbak és vastagabbak, mint a többi. Az oldalirányba
növő vesszők sokkal gyengébbek, az alsó rügyekből
pedig rendszerint nem fejlődik hajtás.
A füzérfa vízszintes irányban lehajlított karján
legintenzívebben azok a hajtások növekednek, ame­
lyek legközelebb vannak a hajláskönyökhöz. A haj­
tások növekedése annál gyengébb, minél közelebb
helyezkednek el a csúcshoz.
A rézsútos irányba növő vázágakon közepes haj­
tásnövekedést figyelhetünk meg az előbb leírt két
szélsőséges ágfekvéshez viszonyítva. Minél jobban
megközelíti az ág fekvése a vízszintes irányt, annál
gyengébb a hajtások növekedése az ág alsó oldalán
a felső oldal hajtásainak növekedéséhez viszonyítva.
Minél inkább megközelíti az ág állása a függőlegest,,
annál erőteljesebben növekednek a felső hajtások.
Mihelyt a hajtás hegye alacsonyabbra kerül, mint az
alapja (az ág m eghajlítása ív alakban), a legmaga­
sabb ponton előtörő hajtások növekednek a legerőtel­
jesebben.
Ha megfigyeljük a hajtások hosszirányú növeke­
dését, megállapítjuk, hogy függőleges helyzetben
legnagyobb a hajtások évi növekedése. Minél jobban
megközelíti az ág fekvése a vízszintes irányt, annál
kisebb a hajtások hosszirányú növekedése, s ha az ág
csúcsa mélyen az alapja alá kerül, a hajtások hossz­
irányú növekedése nullával egyenlő.

76
Ä NÖVEKEDÉS ES A TERMŐRE FORDULÁS

Az előző fejezetekben elemeztük a növekedés tör­

vényszerűségeit, az ágak helyzetének hatását a haj­
tásnövekedésre, és szándékosan mellőztük a termőre
fordulás kérdését. A termesztő végső célja azonban
a gyors termőre fordulás elérése, amely törvénysze­
rűen kölcsönösen összefügg a növekedéssel. Ezért
a következőkben a növekedés és a termőre fordulás
kölcsönös összefüggésével foglalkozunk.
Ha figyelmesebben szemügyre vesszük a 24. ábrát,
amelyen ezeket a törvényszerűségeket szemléltetjük,
akkor meg kell állapítanunk, hogy a hosszanti növe­
kedés kedvező feltételei nem kedvezők a termőre
fordulás számára. Minél jobban megközelíti az ág
fekvése a vízszintes helyzetet, annál rosszabbak
a növekedés feltételei, ám az ág meghajlításával
javulnak a termőre fordulás feltételei.
Az ág ív alakú meghajlítása, amely a hosszirányú
növekedés számára a legkevésbé kedvező, leghatáso­
sabb intézkedése a gyors termőre fordulásnak.
Az ismertetíekből láthatjuk, hogy a vessző vagy az
egész ág meghajlításával és lehajlításával metszés
nélkül szabályozni tudjuk nemcsak a növekedést,
hanem a termőre fordulást is.

V IR Á G R U G Y-D IFFER EN CiA LÓ D A S

A vegetáció kezdetén a hajtásrügyből hajtás nő,

amelynek a levélhónaljában hajtásrügyek (szemek)

77
24. Összefüggés a hajtások helyzete, növekedése és a term őre
fordulás között

fejlődnek. A hajtásrügyek [ha erre megfelelők a fel­

tételek) differenciálódnak, termőrüggyé alakulnak.
Egyszóval, minden rügy alapjában véve hajtásrügy, és
csak bizonyos körülmények között fejlődhet virág­
rüggyé.
Hogy megfelelő feltételeket alakíthassunk ki
a virágrügyek differenciálódásához, s ezt a folyamatot
befolyásolhassuk, tudnunk kell, melyek azok a felté­
telek, amelyeknél a rügydifferenciálódás végbemegy.
Általában elmondhatjuk, hogy az elméleti kérdések
ezen a téren még nincsenek eléggé tisztázva, ezért
nem bocsátkozunk részletekbe, hanem csak rövid
magyarázatra szorítkozunk.
Tudjuk, hogy a gyümölcsfa a gyökerek és a levelek

78
 c) rü g y e k

25. Az alraafa fejlődési szakaszai

79
segítségével jut tápanyagokhoz. A gyökereivel veszi
fel a vizet és az ásványi anyagokat, a levelekkel pedig
asszimilátákat termel. A mi magyarázatunkhoz elég
lesz, ha a táplálkozás első módját gyökértáplálkozás-
nak, a másikat levéltáplálkozásnak nevezzük.
A virágrügy-differenciálódás megfelelő feltételeinek
azt az állapotot jelöljük, amikor a levél- és gyökértáp­
lálkozás a fa koronájában és annak részeiben (ágak,
vesszők] egyensúlyban van, vagy ha túlsúlyban van
a levéltáplálkozás.
A merőleges helyzetű ágak esetében túlsúlyban van
a gyökértáplálkozás. A levelekben termelt asszimilá­
tákat a fa új szervek felépítésére használja fel. Ha az
asszimiláták nem használódnak fel a tenyészcsúcsok-
ban, akkor az ilyen helyzetű ágakból könnyen lefelé
vándorolnak.
A vessző (ág) helyzetének megváltoztatásával a me­
rőlegestől a vízszintesen át egészen az ívig megváltozik
a gyökér- és levéltáplálkozás kölcsönös aránya, még­
pedig a levéltáplálkozás javára.
Bár a mi rövid magyarázatunk nem tisztázza telje­
sen ennek a témakörnek az elméleti kérdéseit, egy
mégis biztos, hogy ugyanis a vesszők meghajlításával
vagy lehajlításával befolyásolhatjuk a virágrügyek
differenciálódását. Hogy ezt az ismeretet a gyakorlat­
ban sikeresen kihasználhassuk, tudnunk kell, mikor
történik a virágrügyek differenciálódása.
Mindenekelőtt megkülönböztetünk anatómiai és
fiziológiai rügydifferenciálódást. A rügyek anatómiai
differenciálódását úgy állapíthatjuk meg, hogy
a rügyet kettévágjuk, és mikroszkőpi vizsgálatnak
vetjük alá. A rügyben már megállapíthatók az anató­
miai változások. A rügydifferenciálódást, a hajtás­
rügyek átváltozását virágrügyekké azonban csak
a fiziológiai differenciálódás időszakában befolyásol­
hatjuk, amely 5—7 héttel az anatómiai differenciáló­
dás előtt megy végbe. Ebben az időszakban, a fizioló­
giai differenciálódás időszakában bonyolult élettani
folyamatok mennek végbe a fában, melyek kedvező
feltételeket alakítanak ki a beálló változásokhoz.
Általában elmondható, hogy az alma-, körte-,

80
cseresznye-, meggy-, szilva- és az őszibarackfa yirág-
rügyeinek differenciálódása csaknem egyidőben tör­
ténik, mégpedig június végétől augusztus elejéig.
Az egyes fajok között, ugyanúgy mint a fajon belül
az egyes fajták között jelentős eltérések mutatkoznak
a rügydifferenciálódás kezdetében. Hasonlóképpen egy
fa valamennyi rügyének differenciálódása sem zajlik
le egyszerre. Az öregebb rövid termőrészeken
a rügydifferenciálódás előbb kezdődik, mint azokon
a hajtásokon, amelyek a tenyészidő kezdetétől a rügy­
differenciálódás időszakáig fejlődtek ki. A rügydiffe­
renciálódást, főleg annak kezdetét több tényező
befolyásolja, mint pl. a folyó év éghajlati feltételei,
a talajviszonyok, a nedvességviszonyok, az agrotech­
nika és a tápanyagellátás színvonala, az alany, a fa
kora stb.

Ä HAJTÁSOK LEHAJUTASÁNAK IDEJE

Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy ha biztosí­

tani akarjuk a virágrügyek differenciálódását a folyó
évben, a hajtásokat és vesszőket (esetleg az egész
ágakat) legkésőbb július közepéig le kell hajlítanunk.
Ha ezt az időpontot betartjuk, biztosak lehetünk
abban, hogy a korona lehajlított részein a folyó
évben virágrügyek képződnek.
A hajtáslehajlítás későbbi időpontjáról (július
második fele, illetve augusztus) általában azt mond­
hatjuk, hogy minél később juttatunk sort erre
a beavatkozásra, annál kisebb a valószínűsége annak,
hogy a művelettel befolyásoljuk a virágrügyek diffe­
renciálódását.
Ha nem naptárszerűen, hanem az élettani szempon­
tok figyelembevételével akarjuk a hajtások lehajlítá-
sának időpontját meghatározni, azt az időt válasszuk,
amikor a hajtások fásodni kezdenek. Ebben a stádium­
ban a hajtások könnyen lehajlíthatók, és a lombhul­
lásig megfásodnak abban a helyzetben, amelybe
lekötöztük őket.
A hajtások tavaszi lekötözésével kapcsolatban meg
kell jegyeznünk, hogy a lekötözés legalkalmasabb
ideje a nedvkeringés megindulásakor, vagyis rügy­
duzzadás után van. Koraibb lekötözés esetén a vesz-
s z o K " e s a z ágak gyakran letörnek. A törésre nagyon
hajlamosak a törékeny fájú fajták (Red Delicious,
Starking stb.].
A tavasszal lekötözött vesszőkön a virágrügyek
differenciálódása egyidejűleg zajlik le azoknak a haj­
tásoknak a differenciálódásával, amelyek a folyó
évben törtek elő, és amelyeket a nyári időszakban
hajlítottunk le. Ez persze nem jelenti azt, hogy
a tavaszi lekötözésnek nincs jelentősége. A tavaszi
lekötözéssel metszés nélkül is hatásosan befolyásol­
hatjuk a növekedést és a virágrügyek differenciáló­
dását.

A HAJTÁSOK LEHAJLÍT ASÂNAK TECHNIKÁJA

A vesszők és az ágak lehajlításának technikája

főleg tavasszal bír jelentőséggel, amikor a fa meg-
fásodott részeit hajlítgatjuk le. Hogy a minimumra
csökkentsük a törést, elsősorban igyekszünk betartani
a lehajlítás közölt időpontját.
Óvatosan járunk el főleg akkor, ha a vesszőt az
alaptól úgy akarjuk lehajlítani, hogy ne képezzen
ívet. Minél kisebb fokú a vessző szögállása, annál
figyelmesebben végezzük munkánkat.
Sohase akarjuk a vesszőt (esetleg az egész ágat]
egyszerre a kívánt helyzetbe lehajlítani. Először
a vesszőt jobb kezünkkel néhányszor meghajlítjuk
(mindig nagyobb szögben), miközben bal kezünk
hüvelykujját erősen az alapjához, az elágazás helyé­
hez szorítjuk, hogy megakadályozzuk a lehasadást.

26. Az ágak lehajlítása és lekötözése: A — az ág lekötése víz­

szintes helyzetbe sodronyszálhoz (a vezérhajtást (2) hagyjuk
mindig felfelé nőni); B — helytelen lehajlítás m érsékelt ívbe,
drótkam pó segítségével; C — még helytelenebb leh ajlítás erős
ívbe, zsineg segítségével; D — lehajlítás csüngő helyzetbe (olasz
palm etta); E — különféle alakú ághajlító kampók, am elyeket
a gyüm ölcskertészek készítenek és használnak

83
Amikor a vesszőt fokozatosan a kívánt helyzetbe
hoztuk, lekötözzük.
A nyári időszakban a hajtások lehajlítása nem okoz
problémát, mert a hajtások még nem fásodtak meg.

A LEKÖTÖZÉS MÓDJAI

A gyakorlati gyümölcstermesztésben a hajtások

lekötözésére nagyon sok módszert alkalmaznak.
A lekötözés módja több körülménytől (a megfelelő
anyag ára és beszerezhetősége, termesztési módszer
stb.) függ.
Belterjes gyümölcstermesztés esetén mind a nagy­
üzemi gyümölcsösökben, mind a házikertekben a gyü­
mölcssövényeket oszlopokból [esetleg karóból] és
sodronyból épített váz mellett nevelik. A vesszőket
megfelelő kötözőanyaggal vagy ruhacsipesszel rögzítik
a sodronyszálakhoz.
A sodronyváz építése nagyon költséges, ezért nálunk
és külföldön is olyan termesztési módot keresnek,
amelyhez nem kell támrendszer. A mi ilyen módsze­
reink közül meg kell említeni főleg a B r a b e c -
féle saját támaszú gyümölcssövényt
és a Bocek-féle ruzynéi palmettát
( s z á r n y a s t ] , a külföldiek közül a L e p a g e -
sövényt, a Bouché — Thomas-sövényt,
a H e c h i n g e r - f é l e sövényt, a werderi
g y ü m ö l c s s ö v é n y t , az o l a s z p a l m e t t á t
stb.
A terebélyes koronaformák ( orsógúla, kombinált
korona stb.] esetében legelterjedtebb a karóhoz
kötözés. A karókat a lekötözés első évében a fa körül
verjük le. Úgy helyezzük szét őket, hogy a vázágak
a korona kerületén minél egyenletesebben legyenek
elosztva. A homokos talajokon nagyobb karók kel­
lenek.
A lekötözést végezhetjük úgy is, hogy a fa törzsétől
60—70 cm-re leverünk négy erős karót, amelyekre
sodronyszálat erősítünk. Megfelelő kötözőanyaggal
ehhez kötözzük a vesszőket.
A lekötözés további módja az, hogy két kellő vas-

84
27. A hajtások lehajlltásának javított módszere: A — hajtás
növekedése a sor irányában; B — lehajlításkor lehasadt hajtás;
C — szabadon növő hajtások; D — hajtások lehajlítása a sorok
irányába egyidejű elhajlítással

tagságú pálcát a korona alatt kereszt alakban a fa

törzséhez erősítünk. A vesszőket kívánt helyzetben
a pálcákhoz kötözzük.
A vesszőket és az ágakat gyakran az alakfa saját
törzséhez vagy a szomszédos fa törzséhez kötik le.
A kisebb gyümölcsösökben, pl. a házikertekben
nehezék (kő, tégla, vasdarab stb.] segítségével kötözik
le a vesszőket a kívánt helyzetbe, mely nehezékek
helyettesítik a karót.
Olaszországban a Baldasarri-palmetta
termesztésekor minden fiatal fa számára pálcavázat
készítenek, ezt a kívánt szögben a törzs mellett
a földbe szúrják, és hozzákötözik a vázágakat. Egy
további módszer esetében a nagyobb közökkel levert

85
Amikor a vesszőt fokozatosan a kívánt helyzetbe
hoztuk, lekötözzük.
A nyári időszakban a hajtások lehajlítása nem okoz
problémát, mert a hajtások még nem fásodtak meg.

A LEKÖTÖZÉS MÓDJAI

A gyakorlati gyümölcstermesztésben a hajtások

lekötözésére nagyon sok módszert alkalmaznak.
A lekötözés módja több körülménytől (a megfelelő
anyag ára és beszerezhetősége, termesztési módszer
stb.) függ.
Belterjes gyümölcstermesztés esetén mind a nagy­
üzemi gyümölcsösökben, mind a házikertekben a gyü­
mölcssövényeket oszlopokból [esetleg karóból) és
sodronyból épített váz m ellett nevelik. A vesszőket
megfelelő kötözőanyaggal vagy ruhacsipesszel rögzítik
a sodronyszálakhoz.
A sodronyváz építése nagyon költséges, ezért nálunk
és külföldön is olyan termesztési módot keresnek,
amelyhez nem kell támrendszer. A mi ilyen módsze­
reink közül meg kell említeni főleg a B r a b e c -
féle saját támaszű gyümölcssövényt
és a Bocek-féle ruzynei palmettát
[ s z á r n y a s t ) , a külföldiek közül a L e p a g e -
sövényt, a Bouché — Thomas-sövényt,
a Hechinger-féle sövényt, a werderi
gyümölcssövényt, az o l a s z p a l m e t t á t
stb.
A terebélyes koronaformák (orsógúla, kombinált
korona stb.) esetében legelterjedtebb a karóhoz
kötözés. A karókat a lekötözés első évében a fa körül
verjük le. Ügy helyezzük szét őket, hogy a vázágak
a korona kerületén minél egyenletesebben legyenek
elosztva. A homokos talajokon nagyobb karók kel­
lenek.
A lekötözést végezhetjük úgy is, hogy a fa törzsétől
60—70 cm-re leverünk négy erős karót, amelyekre
sodronyszálat erősítünk. Megfelelő kötözőanyaggal
ehhez kötözzük a vesszőket.
A lekötözés további módja az, hogy két kellő vas-

84
27. A hajtások lehajlításának javított módszere: A — hajtás
növekedése a sor irányában; B — lehajlításkor lehasadt hajtás;
C — szabadon növő hajtások; D — hajtások lehajlítása a sorok
irányába egyidejű elhajlítással

tagságú pálcát a korona alatt kereszt alakban a fa

törzséhez erősítünk. A vesszőket kívánt helyzetben
a pálcákhoz kötözzük.
A vesszőket és az ágakat gyakran az alakfa saját
törzséhez vagy a szomszédos fa törzséhez kötik le.
A kisebb gyümölcsösökben, pl. a házikertekben
nehezék (kő, tégla, vasdarab stb.) segítségével kötözik
le a vesszőket a kívánt helyzetbe, mely nehezékek
helyettesítik a karót.
Olaszországban a Baldasarri-palmetta
termesztésekor minden fiatal fa számára pálcavázat
készítenek, ezt a kívánt szögben a törzs mellett
a földbe szúrják, és hozzákötözik a vázágakat. Egy
további módszer esetében a nagyobb közökkel levert

85
karókon a kívánt magasságban sodronyszálat feszíte­
nek ki, és megfelelő helyzetben ehhez kötözik a pal-
metta alsó vázágait. A további években a sodrony-
huzalt mindig feljebb helyezik, míg csak ki nem
nevelik a palmetta vázát.
A svájci gyümölcskertészek a háromkarú palmettá-
nál szintén minden fiatal fa számára lécből külön
koronaalakító keretet vagy sodronyvázat készítenek.
Sok termesztési módszernél a magasabban elhe­
lyezkedő hajtásokat és vesszőket az alacsonyabban
fekvő vázágakhoz kötik le, amelyek már a megfelelő
helyzetben megfásodtak.
A jövendő vázág jobb ágcsatlakozását elősegíti, ha
rézsútos irányú lehajlításkor a vesszőt egyidejűleg az
eredeti növekedési irányból is elhajlítjuk. Ezt a mód­
szert főleg az olasz palmetta kinevelésénéi alkalmaz­
zák. A jövendő vázágakat először szabadon engedik
nőni, és csak később, a lehajlítás alkalmával hajlítják
el a sorok, vagyis a gépi eszközök mozgásának
irányába.
A hajtásképletek lekötözéséhez különféle kötöző­
anyagot (zsineg, műanyag hulladék, igelit szalag stb.)
használhatunk. Nagyon jó kötözőanyag a papírzsineg,
amely aránylag rövid időn belül szétesik, úgyhogy
nem vágódik be a hajtásba. Amikor a hajtások a lekö­
tözött helyzetben megfásodtak, a papírzsineg már le
is hullott róluk.
Kötözéskor sohasem készítünk szoros csomót, a kö­
tözőanyagot csak lazán kötjük el, nehogy bevágódjék
a megvastagodott hajtásba.
A tenyészidő folyamán néhányszor ellenőrizzük
a kötözést, és azt szükség szerint felújítjuk.
Némely esetben, ha a kötözéshez erősebb kötöző­
anyagot (sisal, kenderzsineg stb.) használtunk,
a hajtásképletek megfásodása után szükségesnek
mutatkozik a kötözőanyag eltávolítása. Egyébként
a kötözőanyagot csak a tavaszi metszés alkalmával
távolítjuk el.
A felsorolt kötözőanyagokon kívül a lehajlított
hajtások és vesszők lekötésére különféle drőtkampó-
kat és a már említett ruhacsipeszt használjuk.

86
 A hajtásképletek lekötözése rézsútos vagy vízszintes
helyzetbe nemcsak bizonyos anyagi költségeket,
hanem több emberi munkát is jelent. Ezért a gyü­
mölcsfák alakításánál gyakran találkozunk olyan
metszési módokkal, amelyekkel a termesztők törek­
szenek ezt a problémát megoldani.
Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni az ún.
K u d l a k o v - f é l e m e t s z é s i m ó d s z e r t , amely­
nek lényege az, hogy a vázágak vezérvesszőit felső
rügyre, vagyis függőlegesen a korona belsejébe irá­
nyuló rügyre metsszük vissza. A szomszédos rügynek,
amelyből konkurrens vessző fejlődik, a koronából
kifelé kell irányulnia. A tenyészidő folyamán a leg­
magasabb rügyből erőteljes függőleges hajtás fejlődik,
a további konkurrens hajtás a koronából kifelé nő,
de vízszintesebb helyzetben. A következő évben
a tavaszi metszés alkalmával levágjuk a legmagasabb
függőlegesen növő hajtást ( egy darabka kétéves
fával), és vezérhajtásnak a volt konkurrens hajtást
hagyjuk meg, amelynek előnyösebb a helyzete. Ennek
a metszési módszernek az a célja, hogy lekötözés
nélkül vízszintesebb növésű vázágakat neveljünk. Ezt
a metszési módot eredményesen alkalmazhatjuk az
orsógúla, a szabadon növő korona és némely további
koronaformák esetében.

A CSÚCSRÜGYEK MEGHAGYÁSA

A gyümölcsfák metszését és koronaalakítását jelen­

tős mértékben megkönnyíti az ún. alaktani párhuza­
mosság ismerete, amelyen a fáknak azt a tulajdonságát
értjük, hogy a hasonló alakban nevelt hasonló korú
fák megközelítőleg egyformán nőnek, egyformán
képeznek ágcsoportokat, hajtás- és termőképleteket.
Ha világviszonylatban figyelemmel kísérjük a gyü­
mölcsfák metszésének és koronaalakításának fejlődé­
sét, akkor meg kell állapítanunk, hogy a hajtáskép­
letek helyzetére vonatkozó ismeretek kihasználásán
■ kívül vannak további alapelvek, amelyeken a fejlett
gyümölcstermelő országokban a jelenlegi termesztési

87
módszerek alapulnak. Az egyik ilyen alapelv a csúcs-
rügyek meghagyása. A csúcsrügyek meghagyásának
vagy eltávolításának következményeiről részleteseb­
ben a visszametszést és ritkító metszést tárgyaló
fejezetben szólunk.
Ebben a fejezetben csak a hajtásképletek lehajlítá-
sával kapcsolatban foglalkozunk a visszametszéssel
és a csúcsrügyek meghagyásával.
Mind a hosszú, mind a rövid hajtásokat vagy vesz-
szőket lehajlíthatjuk. Ha vízszintes helyzetbe hajlítjuk
le a vesszőt, visszavágjuk, de visszametszetlenül is
hagyhatjuk. Itt szükségesnek tartjuk megmagyarázni,
hogy következésképpen mi a különbség a két eljárás
között.
Ha olyan vesszőt hajlítunk vízszintes helyzetbe,
amelynek hossza jóval meghaladja az egy métert,
a rügyek 90 %-a kihajt. Ha ezt a vesszőt lehajlításkor
visszametsszük, a fejlődő rügyek aránya ugyan válto­
zatlan marad, de a visszametszés, vagyis a csúcsrügy
eltávolítása következtében a visszametszés helye alatt
3—4 új hajtás tör elő. Növésük egyenes arányban áll
a visszametszés mértékével. Ezek közül a hajtások
közül később 2—3 hajtást el kell távolítani, mégpedig
vagy a tenyészidő folyamán mint hajtásokat, vagy
a tavaszi metszésnél mint vesszőket.
Ezért számos termesztési mód esetében nem ajánlják
az oldalvesszők visszametszését még akkor sem., ha
hosszuk meghaladja az egy métert.
Jellegzetes példája a visszametszésnek az ágak
lehajlításakor a régebbi német módszerek szerint
termesztett orsógúla (Spindelbusch) oldalelágazásai­
nak kinevelése. Az orsógűla jelenleg Magyarországon
a legelterjedtebb faalak. Az oldalelágazásokat a csúcs-
rügyek meghagyásával hajlítják le. Hasonló az eljárás
egész sor további módszer esetében.

A VISSZAMETSZÉS ÉS A RITKÍTÓ METSZÉS

Gyakorlati okokból fontos a metszést visszamet-

szésre (kurtításra) és ritkításra felosztani (28. ábra).

88
Első tekintetre úgy látszik, hogy ezek között a met­
szési módok között nincs lényeges különbség. Néha
nehéz is köztük éles határt vonni. Részletesebb elem­
zéskor, s ha gondosan megfigyeljük a fák növekedé­
sére gyakorolt hatást, könnyen megállapíthatjuk, hogy
a két metszési mód között alapvető különbség van,
még azonos mértékű metszés esetén is.
A ritkító metszés során az ágakat vagy a vesszőket
tőben, azaz az alapra vágjuk le, visszametszéskor
pedig csak egy részüket, míg másik részüket, amely
új hajtásokat hozhat, meghagyjuk. A gyakorlati
különbséget a visszametszés és a ritkítás között egy
példán mutathatjuk be: ugyanazt a fát az első esetben
ritkítjuk, a másik esetben visszametsszük. Az első
esetben eltávolítunk a fiatal fáról vagy az ágáról
bizonyos mennyiségű (mondjuk 50 % -nyij 1 éves
vesszőt, mégpedig tőből. A többi vesszőt érintetlenül
hagyjuk. A második esetben ugyanolyan mértékű
metszésnél meghagyjuk valamennyi vesszőt, de mind­
egyiknek eltávolítjuk a felső felét. Ebben az esetben
is ugyanannyi fás részt és rügyet ( 50 % ) veszít a fa,
de elveszíti valamennyi csúcsrügyét és csúcs alatti
rügyeit is.
Ismeretes, hogy a tenyészidő kezdetén a csúcs­
rügyek és a hozzájuk legközelebb eső rügyek kezde­
nek először fejlődni. Az oldalrügyek (hónaljrügyek],
amelyek alacsonyabban vannak, csak ritkán hajtanak
ki. A rügyeknek az a része, amely a hajtásalap köze­
lében van, rendszerint fejletlen, és rendes körülmé­
nyek között (ha a csúcsrügyet nem metsszük le] alva
marad, nem hajt ki. Ha tehát az első eset szerint
járunk el, azaz ritkítunk, kihajt valamennyi csúcsrügy,
és néhány a csúcshoz közel álló rügy. A másik eset­
ben, vagyis a visszametszéskor a hajtások megmaradt
részén csaknem valamennyi rügy kihajt, és a tenyész­
idő végére a vesszők jelentősen hosszabbak lesznek.
Az azonos mennyiségű fás rész és rügy eltávolításá­
val járó eltérő hatást ma az auxin jelenlétével magya­
rázzák. Az auxin szerepét az egész világon sok
tudományos kutató tanulmányozta és tanulmányozza.
Legtöbb auxin a fejlődő szervek csúcsán termelődik.

89
A növényben az auxin csak felülről lefelé vándorolhat.
Ellenkező irányban nem áramlik. Bár az auxinoknak
serkentő hatásuk van a növekedésre, bizonyos kon­
centráció elérése után ellenkezőleg, vagyis fékezően
hatnak.
A visszametszéskor azáltal, hogy eltávolítottuk
a hajtás csúcsát, hirtelen csökken az auxin koncent­
rációja, megszűnik fékező hatása az oldalrügyekre, és
azok kihajtanak. Ha a vágási felületen át, a hajtás
csúcsának eltávolítása után elegendő mennyiségű
auxint juttatunk a hajtásba, az oldalrügyek nem haj­
tanak ki.
A rendszeresen metszett fáknak sokkal kisebb,
tömöttebb a koronájuk, mint a metszetlen fáké.
A rosszul végzett visszametszés egyes fajtáknál sok­
szor mértéken felüli sűrűsödéshez vezet (Jonathán,
Zuccalmaglio renet, Sárga szépvirágú, Felső vidéki
málna alma stb.]. És megfordítva: az olyan fajták,
amelyek kevés oldalhajtást képeznek [Téli arany par-
men, Sikulai piros stb.), kurtítás nélkül kopasz ágúak
maradnak.
Amikor a fák vénülni kezdenek, a többéves ágakat
egyre gyakrabban és erősebben metsszük, mert ez
a metszés a megfelelő tápanyagellátással és gondo­
zással együtt serkenti a növekedést, s ez ebben az
időszakban nagyon kívánatos. Az erős növekedés
viszont ellenállóbbá teszi a fát az időjárási károkkal,
valamint a kártevőkkel és betegségekkel szemben,
s jó hatással van a termőképességre is.
A hajtások és a levelek rendes fejlődése, a termő-
részek kialakulása, a virágrügyek képződése, ugyan­
úgy a gyümölcs fejlődése csak jól megvilágított
koronában lehetséges. A nagyon sűrű korona belsejé­
ben elhalnak a fejlődő hajtások, és ezzel a termő-

28. A visszam etszés és ritkító metszés: Ax — visszam etszett

korona; A2 — sok fattyúvesszővel besű rített korona, kevés ter-
(mőrésszel; B2 — ritk íto tt korona a vesszők kurtítása nélkül;
B2 — ritka korona vezér- és konkurrens vesszőkkel, valam int sok
term őrésszel

91
felület áttolódik a korona külső kerületére. A korona
belseje a ritkító metszés után több napfényhez jut,
ezáltal növekszik a fa termése, és javul a gyümölcs
minősége. Koronaritkításra főként azoknál a fajtáknál
van szükség, amelyek erősen elágazódnak, és ritkítás
nélkül nagyon sűrű koronát fejlesztenek.
Mind a ritkító metszéskor, mind a visszametszéskor
a fáról a fa egyes részeit távolítjuk el. A legerősebb
a növekedés a metszett részeken. Ezt a tényt rend­
szerint a metszés helyi hatásával magyarázzák.
Magyarázható azzal is, hogy a metszési sebek helyén,
főként a visszametszéskor, a növekedés mértéke
összefügg a fának azzal a törekvésével, hogy minél
előbb pótolja a hiányzó részeket. Azokon a helyeken,
ahonnan olyan részeket metszünk le, amelyek nem
teljesítették funkciójukat, vagy amelyeknek csak
kisebb jelentőségük volt, rendszerint nem figyelhetünk
meg erőteljes növekedést. Például a sűrű korona
ritkító metszésekor a gyengébb, beárnyékolt, beteg
stb. részeket távolítjuk el, és láthatjuk, hogy a növe­
kedés nem lesz olyan erőteljes, mint a visszametszés­
kor.
Általában azt mondhatjuk, hogy a legintenzívebb
termesztési módoknál, amelyeknek az a céljuk, hogy
mindenáron, esetleg a fa szilárd vázának rovására is,
minél előbb és minél nagyobb gyümölcstermést érje­
nek el, inkább a hajtások ritkítását alkalmazzák.,
Ennél a módszernél már rendszerint a nyár elején
eltávolítjuk a fölösleges hajtásokat. A visszametszést
ezeknél csak később alkalmazzák, amikor már a fa
ifjító metszést kíván.

A TERMŐRE FORDULÁS MEGGYORSÍTÁSÁNAK

TOVÁBBI MÓDJAI

A hajtások, vesszők vagy ágak termőhelyzetbe való

lehajlításán és a csúcsrügyek meghagyásán kívül
a fejlett gyümölcstermelő országokban a termőre
fordulás meggyorsítására még további módszereket
alkalmaznak. Ezek közül a közbeoltáson kívül meg

92
k ell em líteni a gyűrűzést és a növekedést szabályozó
anyagok alkalm azását.

A gyűrűzés

Ezt a módszert [29. ábra) nálunk ritkán alkal­

mazzák a gyakorlatban. Annál inkább használják

29. Gyűrűzés és szorítós gyűrűzés: A — egyszerű gyűrű; B —

nem összeérő gyűrű, híddal; C — a gyűrű bekenése oltóviasszal;
D — elváltozások a fában a gyűrű alatt; E — gyűrűzés két kés­
pengével; F — bádogszorítós gyűrűzés; G — bádoggyürű (ter­
mőöv)

93
felület áttolódik a korona külső kerületére. A korona
belseje a ritkító metszés után több napfényhez jut,
ezáltal növekszik a fa termése, és javul a gyümölcs
minősége. Koronaritkításra főként azoknál a fajtáknál
van szükség, amelyek erősen elágazódnak, és ritkítás
nélkül nagyon sűrű koronát fejlesztenek.
Mind a ritkító metszéskor, mind a visszametszéskor
a fáról a fa egyes részeit távolítjuk el. A legerősebb
a növekedés a metszett részeken. Ezt a tényt rend­
szerint a metszés helyi hatásával magyarázzák.
Magyarázható azzal is, hogy a metszési sebek helyén,
főként a visszametszéskor, a növekedés mértéke
összefügg a fának azzal a törekvésével, hogy minél
előbb pótolja a hiányzó részeket. Azokon a helyeken,
ahonnan olyan részeket metszünk le, amelyek nem
teljesítették funkciójukat, vagy amelyeknek csak
kisebb jelentőségük volt, rendszerint nem figyelhetünk
meg erőteljes növekedést. Például a sűrű korona
ritkító metszésekor a gyengébb, beárnyékolt, beteg
stb. részeket távolítjuk el, és láthatjuk, hogy a növe­
kedés nem lesz olyan erőteljes, mint a visszametszés­
kor.
Általában azt mondhatjuk, hogy a legintenzívebb
termesztési módoknál, amelyeknek az a céljuk, hogy
mindenáron, esetleg a fa szilárd vázának rovására is,
minél előbb és minél nagyobb gyümölcstermést érje­
nek el, inkább a hajtások ritkítását alkalmazzák*
Ennél a módszernél már rendszerint a nyár elején
eltávolítjuk a fölösleges hajtásokat. A visszametszést
ezeknél csak később alkalmazzák, amikor már a fa
ifjító metszést kíván.

A TERM ŐRE FO R D U LÁ S M EG G YO RSÍTÁSÁ N AK

TOVÁBBI MÓDJAI

A hajtások, vesszők vagy ágak termőhelyzetbe való

lehajlításán és a csúcsrügyek meghagyásán kívül
a fejlett gyümölcstermelő országokban a termőre
fordulás meggyorsítására még további módszereket
alkalmaznak. Ezek közül a közbeoltáson kívül meg

92
kell említeni a gyűrűzést és a növekedést szabályozó
anyagok alkalmazását.

A gyűrűzés
Ezt a módszert (29. ábra) nálunk ritkán alkal­
mazzák a gyakorlatban. Annál inkább használják

■ ~ТУПГ1~Г~Г“ Г -Г У —І™ Г - Г У - Г ~ Г Ѵ - Т ^ Г 1 - ^ - у П '~ Г Ѵ ^ Г Т * Г Т Т Т Т Т Г Ч тГ

29. Gyűrűzés és szorítós gyűrűzés: A — egyszerű gyűrű; B —

nem összeérő gyűrű, híddal; G — a gyűrű bekenése oltóviasszal;
D — elváltozások a fában a gyűrű alatt; E — gyűrűzés két kés­
pengével; F — bádogszorítós gyűrűzés; G — bádoggyűrű (ter-
mőöv)

93
külföldön, mégpedig a belterjes nagyüzemi gyümölcsö­
sökben is.
A gyürüzés lényege, hogy a fa kérgét gyűrű alakban
bevágjuk, és a kérget lefejtjük. A gyűrű szélessége
megközelítőleg 5 mm. A gyűrű lefejtésénél ajánlatos
egy kis részt meghagyni (híd). A gyűrűt bekenjük
oltóviasszal.
Gyűrűzhetjük a fa törzsét vagy ágait. Helyesebbnek
tartják az ágak gyűrűzését, amelynél évente az ágak­
nak csak egy részét (egyharmadát, esetleg felét),
gyűrűzzük, a következő években a többi ágat.
Csak az almagyümölcsűeket gyűrűzzük. A csonthé-
jasöK'Táj'ar'nem ajánlatos gyűrűzni? *A csonthéjasok
általában korábban teremnek. Gyűrűzésük a fák méz-
gásodását váltaná ki.
A gyűrűzéssel ugyanazt a célt követjük, mint az
ágak lehajlításával, vagyis az asszimiláták visszatar­
tását a gyűrűzött ágban, és a megfelelő feltételek
kialakítását a virágrügyek differenciálódásához.
Ugyanezt a hatást az ágak szorítás gyürüzésével is
elérhetjük. Ennél a módszernél nem fejtjük le a fa
kérgét gyűrű alakban, hanem az ágat szorosan átköt­
jük dróttal. Az ág vastagodásával a drót bevág a fa
kérgébe, és ugyanazt a hatást váltja ki, mint a kéreg­
gyűrű lefejtése.
A művelet végrehajtásának idejét a cél határozza
meg. Mivel a rügyek differenciálódása július közepén
kezdődik, a műveletet korábban végezzük el, mint
ahogy a rügydifferenciálódás megkezdődik, tehát
május végén vagy július első felében.

Ä hajtások megcsawarása

Ha korlátozni akarjuk egyes fölösleges hajtások

növekedését anélkül, hogy csökkentenénk az asszimi­
lációs felületet, hajtáscsavarást alkalmazunk (30.
ábra). Mindig a zöld, még meg nem fásodott hajtáso­
kat csavarjuk meg.
A hajtások megcsavarásánál úgy járunk el, hogy
a hajtást az alapnál mindkét kezünk u jjai közé fogjuk.
A hajtást először kb. 90°-kal jobbra, aztán kb.

94
30. A konkurrens hajtás m egcsavarása

180°-kal balra csavarjuk meg. A megcsavart hajtás

lekonyul, de asszimilációs tevékenysége tovább foly­
tatódik.
Ez a módszer nagyon alkalmas főleg a vázágak és
a sudár konkurrens hajtásainak kezelésére. Az alma-
termésűeknél és a csonthéjasoknál is alkalmazhatjuk.

Ä növekedést siabélyoiő anyagok

Az utóbbi időben az egész világon nagy figyelmet

fordítanak a kutatók olyan anyagok felderítésére,
amelyeket általánosságban közös néven növekedést
szabályozó anyagoknak nevezünk.
1 Ezeket az anyagokat a dugványok gyökeresedésének
serkentésére, a gyümölcstermés korlátozására és

95
a növények növekedésének és terméshozásának sza­
bályozására használjuk.
A speciális kísérletek során megállapítást nyert,
hogy az e csoportba tartozó anyagok némelyike
a gyümölcsfák metszésével és koronaalakításával
kapcsolatos emberi munka helyettesítésére is felhasz­
nálható. Például a permetezés trijódbenzoesavval
(TIBA) 30—50 ppm töménységben 2—3 héttel elvirág­
zás után az oldalágak nagyobb szögű elhajlását ered­
ményezte (Bukovec). Az Alar 85 (2,2 — gyantasav-
dimetilhidrazid) az internódiumok megrövidítésével
korlátozza a hajtásnövekedést anélkül, hogy hatást
gyakorolna a fejlődésre, növeli a fák ellenállóképes­
ségét, és befolyásolja a termések fejlődését is stb.
(Uni Royal.) Az internódiumok megrövidülését a CCC
(chlórcholin-chlorid) és a maleinhidrazid is előidézi,
valamint további kémiai anyagok.
A gyümölcstermés korlátozására leggyakrabban
a következő kémiai anyagokat alkalmazzák:
NAA (naftilecetsav)
Amid (naftilecetsav amidja)
Sewin ( alfa-naftil-N-metilkarbamát )
Carbaryl (1 naftil-N-metilkarbamát)
giberellinsav stb.
Ezek a szerek kémiai szempontból rendszerint
nagymértékben összetett hatóanyagok.
Az USA-ban a zsírsavak származékaiból emulziókat
állítottak elő, amelyek elpusztítják a növények
tenyészcsűcsát anélkül, hogy kárt tennének a levelek­
ben, hajtásban és a mellékrügyekben. Az emulzióval
megpermetezett növények oldalhajtásokat fejleszte­
nek, mint azok, amelyeket kézzel visszacsípünk. Néha
a szokványosnál több oldalhajtás tör elő, nagyobb
szögállásban. A szereket gyapotmagból, szójaolajból,
kókuszdióból stb. állítják elő.
Általában elmondhatjuk, hogy némely külföldi
országban a növekedést szabályozó anyagok alkalma­
zásának problémáját már eléggé tisztázták. A kísér­
letek az utóbbi években nálunk is folyamatban vannak.
Az első kísérleteket M. V á v r a végezte a Mezőgaz­
dasági Főiskola lednicei kertészeti tagozatán. A kísér­

96
letek során vizsgálta, hogy milyen hatást gyakorolnak
a gátló anyagok a kajszibarack-, őszibarack- és alma­
fák növekedésére és termőre fordulására.
A fákat virágzás előtt, április első napjaiban kezd­
ték permetezni maleinhidrazid oldatával (1 liter víz,
2 g szer) vagy CCC-oldattal (1 liter víz, 2 ml szer).
A permetezést egyhetes időközökben hétszer-kilenc-
szer megismételték, kivéve a virágzás idejét. Mindkét
szer gátló anyagként hatott. A maleinhidraziddal
kezelt fák hajtásainak hossza az első növekedési sza­
kasz végén 20 %-át tette ki a kezeletlen fák hajtás­
hosszának. A levelek száma és az internódiumok
hossza a felére csökkent. A CCC-vel kezelt fákon
a hajtások hossza 90 %-át érte el a kontrollfák h aj­
táshosszának. Megállapítást nyert továbbá, hogy
a maleinhidrazid elősegíti a virágrügyek képződését
és differenciálódását.
Az ismerteitekből láthajtuk, hogy a jövőben a gyü­
mölcstermő növények metszésében és koronaalakítá­
sában nagy szerepe lesz a kémiának, konkrétan
azoknak a kémiai anyagoknak, amelyek befolyásolni
tudják a gyümölcstermő növények növekedését és
termőre fordulását.

A METSZÉS MÉRTÉKE

Az előző fejezetekben már említést tettünk arról,

hogy a metszés a szó szorosabb értelmében olyan
beavatkozás a fa életébe, melynél a szervek (hajtás,
vessző, ág vagy gyökér) egy részét eltávolítjuk,
a többi részt meg meghagyjuk. Ezt a beavatkozást
különböző mértékben végezhetjük. Eltávolíthatjuk
például a metszett szerv kisebb részét, nagyobb részét
pedig a fán hagyhatjuk. Ebben az esetben mérsékelt
metszésről beszélünk. Ha azonban a szerv nagyobb
részét (pl. a vessző háromnegyedét) távolítjuk el, és
kisebb részét meghagyjuk, erős metszésről van szó.
A metszés mértékével kapcsolatban és tekintettel
ahra, amit az előző fejezetekben ismertettünk, általá­
nosságban megállapíthatjuk, hogy a gyümölcsfa nem

97
31. A m etszés m értéke: A — m érsékelt metszés; B — középerős
metszés; C — erős m etszés

metszhető az egész élete folyamán azonos mértékben.

A mérsékelt, vagyis az elkerülhetetlenül szükséges
mértékű metszést a fiatal fákon tehát az ültetés utáni
első években alkalmazzuk. Az erősebb metszést az
idősebb fáknál érvényesítjük, miközben a metszés
mértéke fokozódik a fa korával, ezért nem szabható
meg sablonszerűén. A metszés helyes mértékének
legmegbízhatóbb mutatója az évi hajtásnövekedés,
amely hosszának átlag 30—50 cm körül kell mozognia.
Ha a gyümölcsfa erős növésű hajtásokat fejleszt,
kisebb mértékben metszünk, és megfordítva, ha
a fának elégtelen a hajtásnövekedése, erősebb met­
széshez folyamodunk (31. ábra).

A METSZÉS IDEJE

Ősszel és télen azokon a vidékeken lehet a gyü­

98
mölcsfákat metszeni, ahol az erős fagyok nem tesznek
kárt a fa szöveteiben és a friss vágási felületben.
Csehszlovákiában a kora tavaszi metszést ajánlják,
mégpedig márciusban és áprilisban, amikor már nem
fenyegetnek erősebb fagyok. Ez elsősorban a me-
legigényesebb gyümölcsfajokra vonatkozik. Enyhébb
teleken már február végén megkezdhetjük a met­
szést. * ]
A nagy kiterjedésű árugyümölcsösökben ilyen rövid
idő alatt nem lehet elvégezni a fák metszését. Ezért
egész télen át kell metszeni. Az erős fagyok káros
hatásának elkerülése érdekében egyes külföldi szer­
zők ( K o r n y i l o v , Szovjetunió) azt ajánlják, hogy
a vesszőkön és a gyengébb ágakon hagyjunk csapokat,
s ezek fokozatosan leszáradnak és lehullanak. Ebben
az esetben csak kis metszési felület keletkezik, amely
gyorsan beheged.
A meghagyott csapok 1—2 évig rontják ugyan a fa
formáját, de nincsenek káros hatással növekedésére
és termésére. Ellenkezőleg, ez a különleges előkészí­
tés az ágak eltávolítására lehetővé teszi a fának
szállító edénynyalábjai fokozatos átállítását és a sebek
jó hegedését. A téli metszéskor meghagyott csapokat
nem kell egész éven át a fán hagyni, hanem a nyári
időszakban eltávolíthatjuk őket még a metszés évében,
leginkább a tenyészidő kezdetén.
A csehszlovákiai viszonyok között rendszerint mér­
sékeltek a telek, ezért metszéskor nem szükséges
csapokat hagyni.
Az a kérdés is felmerül, lehet-e a fákat a tenyészidő
alatt metszeni. Általánosságban megállapíthatjuk,
hogy a nyári metszés, a téli metszéssel összehason­
lítva, rosszabb eredményeket ad. Ezt igazolták a spe­
ciális kísérletek eredményei is. Sok esetben azonban
nem kerülhetjük el a tenyészidő alatti metszést.
Időnként ugyanis szükséges a beteg vagy sérült ágak
eltávolítása, s el kell távolítani azokat az ágakat is,
amelyek a vázágak és a másodrendű vázágak kiala­

*) M agyarországon az ajánlott időpontnál korábban metszik

a iá k at a korábbi tavaszodás miatt.

99
kítását zavarják. A nyári időszakban ággyürűre,
törzserősitő csapra stb. metszünk. A nyári metszés
rosszabb eredményei általában csak az almástermé-
sűeken mutatkoznak, nem a csonthéjasokon.
A csonthéjasok jobban tűrik a tenyészidő alatti
metszést, de metszhetők a téli időszakban is. A nyári
metszés kedvező hatását bizonyította be a kajszifákon
P. G. S i 11 és mások is. Nyári metszés nélkül nem is
tudjuk ma már az őszibarack és némely más gyümölcs
termesztését elképzelni.
Annak ellenére, hogy egyes gyümölcsfajoknál jó
eredményeket érhetünk el a nyári metszéssel, általá­
nosságban megállapíthatjuk, hogy a nyári metszésnek
csak kiegészítő jellege van. Nem alkalmazhatjuk olyan
mértékben, mint a téli metszést, és még kevésbé tud­
juk a nyári metszéssel a télit helyettesíteni. Másképp
kell megítélnünk a hajtások nyári visszacsípését
(pincírozásj.
A nyár elején, vagyis az intenzív növekedés idősza­
kában visszacsípett hajtás növekedése megakad.
Ebben az időben megfigyelhetjük (hasonlóan, mint
a metszésnél] a tápanyagok átcsoportosulását és
a növekedés folyamatának meggyorsulását azokon
a részeken, amelyeken visszacsípést nem alkalmaz­
tunk. Más szóval: erőteljesebben nőnek azok a szom­
szédos hajtások, amelyeket nem csíptünk vissza. Néha
a növekedés megakasztására elegendő az egyszeri
visszacsípés. A legtöbb esetben azonban 2—3 hét
elteltével a visszacsípett hajtás a legfelső szeméből
tovább folytatja növekedését, és akkor másodszor is
vissza kell csípnünk. Az erősen fejlődő hajtásokat
rendszerint harmadszor is vissza kell csípni.
A hajtás növekedésébe való beavatkozásnak sokszor
az a következménye, hogy virágrügyek képződnek.
A törpefákon ezek a virágrügyek már az első vissza­
csípés után is jelentős mértékben kialakulhatnak.
Ha a visszacsípés után nem alakulnak is ki virág-
rügyek, ez a visszacsípés jelentékenyen meggyöngíti
a hajtást, és elősegíti a hajtás alsó rügyeinek fejlődé­
sét, amelyek rendes körülmények között gyengén
fejlődnek.

100
 A következő téli metszéskor a rendszeresen „pincí-
rozott“ fákról sokkal kevesebb vesszőt távolítunk el,
mint azokról, amelyeket nem csíptünk vissza. A nyári
visszacsípés lehetővé teszi a fa egyes részei növeke­
désének irányítását.
Tekintettel a felsorolt körülményekre, a metszésnek
ez a módja fiatal korban általában ajánlható, nemcsak
a törpefák, hanem a többi fa koronájának kialakításá­
hoz is, mivel a növekedési folyamatok és a termőre
fordulás irányításának aktív módszeréről van szó.

AZ A GAK H AJLÁSSZÖ G E

Az ágak hajlásszögének a sudár és a vázágak szögét

nevezzük (32. ábra], A hajlásszög nagysága hatással
van a gyümölcsfa életére.
Ha a hajlásszög kisebb 35°-nál, gyenge az ágcsatla­
kozás, mert az elágazás helyén a kéreg összeszorul.
Ezeken a helyeken a szövetek nehezen érnek be, és
télen fagykárt szenvednek. Az elágazások hegyes
szögállása esetén gyengíti az ágak összenövésének

32. Az ágak hajlásszöge: A — helyes hajlásszög, szilárd ágcsat­

lakozás; B — elégtelen hajlásszög, könnyen lehasadó ág
helyét a víz, jég, korhadás, a különféle organizmusok
és a rákos megbetegedés is.
Azokat az ágakat, amelyek a sudáron hegyesszögben
nőnek, időben, még vesszőállapotban eltávolítjuk,
nehogy később a gyümölcs terhe alatt letörjenek, és
a fa hajtásképleteinek nagy részét elveszítse.
Hegyesszögben állók rendszerint azok a mellék-
vezérvesszők, amelyek a visszavágott sudáron közvet­
lenül a legfelső vessző alatt helyezkednek el. Ezeket
a vesszőket az első évben elvből eltávolítjuk, és nem
nevelünk belőlük vázágakat.
Az olyan fajtáknál, amelyek természetes tulajdon­
sága a merőleges hajtások, tehát az éles hajlásszögű
vázágak kialakítása (pl. Téli arany parmen, Starking
stb.), az alakító metszés időszakában kitámasztó paj­
zsokat alkalmazhatunk (lásd a 33. ábrát). A kitá­
masztó pajzsokat készíthetjük műanyagból (polisztirén
stb.), vastagabb gumiból, estleg más alkalmas anyag­
ból. Először a pajzs közepébe kör alakú nyílást
vágunk, valamivel nagyobb átmérőjűt, mint annak
a vesszőnek vastagsága, amelyre rá akarjuk helyezni.
A pajzsot azok fölé a rügyek fölé helyezzük, amelyek
hajtásaiból a jövendő vázágakat akarjuk kinevelni.
A rügyből fejlődő hajtásnak meg kell kerülnie a paj­
zsot. Ezzel a beavatkozással könnyen elérhetjük
a helyes hajlásszöget. Ez a módszer, tekintettel
a munka igényességére, főleg a háztáji kertekben
alkalmazható. A hajtások helyes hajlásszögbe irányí­
tásához használhatunk ruhacsipeszeket is.
A facsemeték koronájának említett hibáit a Pruho-
nicei Kísérleti Faiskolában és a Milevskói Állami
Gazdaság faiskoláiban bevált nevelési módszerrel már
a faiskolában helyrehozhatjuk. Ennek a módszernek
az a lényege, hogy a középen növő mellék-vezérhajtá-
sokat lecsípik. Ezeket a hajtásokat először májusban
kurtítják, amikor elérik a 10 cm hosszúságot, másod­
szor akkor, amikor a további növekedés során elérik
a 20 cm-t. Minthogy ily módon serkentjük a sudár-
hajtás fejlődését, ezt szintén visszacsípjük, mégpedig
akkor, ha elérte a feltételezett hosszúság egyharma-
dát. A sudár késve folytatja növekedését, rendszerint

102
33. H ajtásirányltók: A — a hajtás növekedésének irányítása
ruhaszárító csipesz segítségével; B — átellenes hajtások Irányí­
tá sá ra szolgáló kétrészes hajtásirányító, amely ruhaszárító
csipesz rugójával vagy régi kerékpártöm lőből vágott gum igyűrű­
vel összeillesztett két hosszabb lécből áll; C — irányítópajzs
kemény gumiból

egy hajtással, s ezt nem kell lekötözni. Ha több hajtás

jelennék meg, elég őket a tenyészidő alatt egyszer
visszaesípni.
Az ilyen módszerrel nevelt facsemeték hajtásainak
rendszerint nagyobb a hajlásszögük, mint a közönsé­
ges módszerrel, visszacsípés nélkül nevelt facseme­
téké.

103
104
AZ ÉLŐKÖTÖZÉS

Az öregebb fáknak azok a vázágai, amelyeket éles

hajlásszögben neveltek ki, az elágazás helyén gyakran
lehasadnak, és a fa nagy kárt szenved. Egyes fajták
nagyobb mértékben, mások kevésbé hajlamosak erre.
Ami a gyümölcsfajokat illeti, leggyakrabban a kajszi­
barackfa vázágai hasadnak le.
Az almástermésűeknél elkerülhetjük ezt a kárt
a lengyel gyümölcsészek által kidolgozott módszerrel,
amelyet találóan „élőkötözésnek“ neveztek el.
A módszer abból áll, hogy a helytelen hajlásszögű
vázágon előtörő buja növésű vesszőt (fattyúvesszőt)
közel az ágcsatlakozáshoz a sudárba oltjuk (lásd
a 34. ábrát). Ha ezen a helyen nem nő buja vessző,
egy másik módot alkalmazhatunk, amelynél a hosszú­
vesszőt alsó részével az oldalsó vázágba, a felsővel
a sudárba oltjuk.
Összeforradás és megvastagodás után ez a híd nagy­
mértékben hozzájárul az ág megszilárdulásához, és
ezzel a gyümölcsfa életének meghosszabbításához.
Egyes tengerentúli országokban ezt a problémát
úgy oldják meg, hogy a nagyüzemi gyümölcsösökben
az öreg fák vázágait szilárd műanyag zsinegekkel
biztosítják a lehasadás ellen.

A METSZÉS SORÁN EJTETT SEBEK KEZELÉSE

Minden seb a gyümölcsfán a fertőzés bemeneti

kapuja. Minél hosszabb ideig gyógyul a seb, annál
nagyobb a fertőződés veszélye.

34. Élőkötözés: A-l — a fiatal vessző ráoltása a szomszédos

ágról, 2 — ágak áthidalása erősebb vesszővel, 3 — az ágak
összekötözése az élőkötözés m egerősödéséig; B-l, 2 — kéregbe­
metszések az áthidaláshoz nedvkeringés idején, 3 — megvágott
vessző az áthidaláshoz (a m etszlapnak rendkívül hosszúnak kell
lennie); C-l — két átellenes vessző élőkötözése, 2, 3 — össze­
illesztésre m egvágott két vessző, 4 — az élőkötözés biztosítása
szél ellen

105
 A metszést szakszerűen kell végezni. Az ágakat
ággyűrűre és lehetőleg rügyközeiben metsszük.
Az ággyűrűre metszett ágak sima felületű sebei köny-
nyebben gyógyulnak. A csonkok és a roncsolt sebszé­
lek lassítják a sebgyógyulást, és növelik az elszáradás
és a fertőződés veszélyét. Fontos főleg az őszibarack-
és kajszibarackfák helyes metszése, amelyek vontatott
sebgyógyulás esetén rákban és mézgásodásban szen­
vedhetnek.
A vázágakon ejtett nagyobb s e b e k a fer tő z é s e k
fellép é s é n kívül c s ö k k e n tik a sz állítósz ö v etek m ű kö­
dését, és n öv elik a fa g y k á ro so d á s fo k á t. Speciális
kísérletekkel (Brunner) bebizonyították, hogy
a vázágakon ejtett nagy sebek az almafán 32 %-kal,
a barackfán 46 % -kal csökkentik a szállítószövetek
szívóerejét.
A gyakorlati gyümölcskertész számára ebből az
a tanulság ered, hogy az alakító metszés időszakában
célszerű csak a legszükségesebb vázágakat meg­
hagyni, hogy ne kelljen őket a későbbi években eltá­
volítani, és így nagy sebeket ejteni a fán.
Az az elv, hogy ne ejtsünk nagy sebeket a vázága­
kon és főleg a sudáron, valamennyi gyümölcsfajra
érvényes. Fokozott mértékben vonatkozik ez a csont­
héjasokra, főleg a kajszibarack- és őszibarackfákra.
A sebgyógyulás idejének lerövidítéséhez a helyes
metszésen kívül a gondos sebkezelés is hozzájárul,
amiről a képzett gyümölcsésznek nem szabad meg­
feledkeznie.
A sebkezelés szokványosán ismert módjain (a metsz-
lap elsimítása éles késsel, bekenése oltóviasszal stb.)
kívül a sebgyógyulást, vagyis a kalluszképződést
elősegíthetjük 1 % béta-indolecetsav és 0,3 % béta-
indolvajsav alkalmazásával, mégpedig lanolinpasztába
keverve. Az említett kémiai anyagokat serkentőanya­
gokként is alkalmazzuk a gyümölcstermő növények
fásdugványainak gyökereztetésekor.

106
A METSZÉS ÉS A GYÜM ÖLCSFÁK VÍRUSBETEGSÉGEI

Az utóbbi években mind nálunk, mind külföldön

a gyümölcskertészek körében sokat emlegetik a vírus­
betegségeket, amelyeket a gyümölcstermelésben is
nagyon veszélyeseknek tartanak.
A virózisok leggyakrabban a vegetatív úton történő
szaporítással terjednek (típusalanyok, a nemes fajták
gyökereztetett növényrészei, oltóvesszők, szemek stb.).
Ezenkívül nagy szerepük van a vírusbetegségek
terjesztésében a rovaroknak (levéltetvek, kabócák,
poloskák, pajzstetvek, tripszek) is. Ismeretes, hogy
egyéb állati szervezetek (atkák, fonálférgek) is
vírusterjesztők, sőt a virózisok a talaj útján is terjed­
nek. Némely fásnövény esetében bebizonyosodott
a virózis mag útján történő átvitele.
A gyakorlati gyümölcskertészt az érdekli, hogy
lehetséges-e virózis átvitele metszés útján. Ezzel kap­
csolatban meg kell jegyezni, hogy a szakemberek
véleménye erre vonatkozólag nem egységes. Általában
az az állítás tartja fenn magát, hogy ez kevéssé való­
színű. Eddig egy esetben sem sikerült a virózis
metszés útján történő átvitelét biztonságosan kimu­
tatni.
A vírusbetegségek elleni preventív intézkedésként
ajánlatos a mechanikai eszközök (fűrész, metszőolló,
oltó- és szemzőkés stb.) fertőtlenítése 1 %-os forma­
lin- vagy hipermangánoldattal, mégpedig minden
egyes fán és bokron végzett beavatkozás után.
A gyümölcsfák metszésének, főleg az ifjító metszés­
nek nagy a jelentősége a virózisok azonosításában.
Ha legalább részben meg akarjuk állapítani a rejtett
megbetegedéseket, a fákat erősen ifjítanunk kell.
A rejtett vírusbetegségekkel (almafa proliferációja,
almamozaik, körtemozaik, csíkosmozaik, szilvahimlő,
cseresznye gyűrűsfoltossága és valószínűleg egyéb
virőzisokkal ) megtámadott, ifjított fák fiatal hajtásain
már tavasszal és nyáron a virózis levéltünetei észlel­
hetők. Az ifjítás csak tájékoztató intézkedés, általa,
bár nem minden körülmény közt, sok rejtett betegség
megállapítható.

107
 A gyakorlati gyümölcskertész számára ebből az
a tanulság ered, hogy az erősen m egifjított fákat tüze­
tesebben meg kell vizsgálni, nem találhatók-e rajtuk
a virózisok kórtünetei (elváltozások, gyűrűk, foltok
stb. a leveleken). Gyanús tünetek előfordulása ese­
tén a fát határozottan szakemberrel kell megvizs­
gáltatni.
A megtámadott fákat rendszerint eltávolítjuk a gyü­
mölcsösből. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni,
hogy a beteg fákat gyökerestől távolítjuk el. Nem elég
csupán a fa föld fölötti részét eltávolítani, mert ilyen
esetben a fa új hajtásokat hoz, amelyek szintén bete­
gek, és továbbra is a fertőzés forrását képezik.
Az ismertettekből láthatjuk, hogy a kistermesztők
nagymértékben terjeszthetik a vírusbetegségeket, mert
gyakran a szomszédoktól, ismerősöktől stb. és nem
a faiskolából szerzik be az élő növényanyagot (cse­
mete, oltóvessző, szemzőhajtás, alany stb.), ahol
növénykórtani ellenőrzést végeznek.
Az élő növényanyag cseréjét a kistermesztők szok­
ványos, magától értetődő és ártatlan ténykedésnek
tartják, és nem látnak benne semmi veszélyt. Nem
fordítanak elég gondot a betegségeket terjesztő kár­
tevők irtására sem. Ezzel szemben azonban gyakran
beszélnek a betegség terjedésének lehetőségéről met­
szés útján, amit ez ideig nem sikerült bizonyítani. Más
szóval téves helyen keresik a vírusbetegségek kelet­
kezésének okát.

A VÍZHAJTÁSOK ÉS A ZO K ÁPOLÁSA

A gyümölcsfák vázágain fejlődő igen erős növésű

hajtásokat vízhajtásoknak nevezzük. A múltban gyak^
ran tévesen magyarázták keletkezésüket, s a gyümöl-
csészek álláspontja erre vonatkozólag nem volt mindig
a leghelyesebb. Ezért szükséges kis figyelmet fordítani
rájuk.
Általánosságban azt állították, hogy a vízhajtások
csak az idősebb fákon jelennek meg, és hogy fejlesz­
tésükkel a fa figyelmeztet az ifjítás szükségességére.

108
A gyakorlatban azonban az erősen növő fiatal fákon
is láthatunk vízhajtásokat.
Ha a vízhajtások fiatal fákon jelennek meg, ez azt
jelenti, hogy az előző években erősen metszettük a fát.
A vízhajtások fejlesztését elkerülhetjük a metszés
korlátozásával. Azokat a vízhajtásokat, amelyek besű­
rítik a fiatal fa koronáját, megfelelő időben eltávo­
lítjuk. A Ré-módszer szerint az őszibarackfa vízhajtásai
a leívelt letermett ágak pótlására szolgálnak.
Ha a gyümölcsfa előrehaladottabb életszakaszba
kerül, az ágak végén levő hajtások növekedése mini­
mális, de a vázágakon gyakran erős növésű hajtások
fejlődnek. Ebben az időszakban az erős növésű hajtá­
sok fejlődése azt jelenti, hogy a fának szüksége van
ifjításra, és másképp járunk el, mint az előbb leírt
esetben. A fát ifjítjuk, miközben gyors megújítására
a vízhajtásokat használjuk fel. A körülményektől
függően járunk el. A vízhajtásokat részben alapra
metsszük, részben bekurtítjuk, és hagyhatunk a fán
vízhajtásokat eredeti hosszukban is, hogy a későbbi
években természetes termőíveket alkossanak.

A G YÖ KÉRM ETSZÉS

A gyökerek metszése olyan művelet, amellyel a gyü­

mölcstermesztésben sokkal ritkábban találkozunk,
mint a korona metszésével.
A gyökereket rendszerint a facsemeték és a bokrok
átültetésekor metsszük. A művelet abból áll, hogy
eltávolítjuk a sérült és esetleg bekurtítjuk a túl hosszú
gyökereket. Ehhez kést vagy éles ollót használunk.
A gyökereket úgy metsszük, hogy a metszlap a lehető
legkisebb legyen; ezt elérjük, ha a kést vagy az ollót
merőlegesen helyezzük a gyökérre.
Beavatkozásunk során ne vágjuk vissza fölöslegesen
a gyökereket. A vékony gyökereket és a gyökérszőröket
hagyjuk meg, mert minél több gyökere van ültetéskor
a csemetének, annál előbb ered meg, nem is beszélve
a jobb növekedéséről az ültetés utáni első évben.
A további években már csak a fák alatti talajműve­

109
léskor vágjuk át a gyökereket. A mélyszántással sok
gyökeret sértünk meg, aminek káros hatása van a fa
további fejlődésére. Ezért a gyümölcsösökben sekélyen
(10—12 cm) szántunk.
A szántás helyett ez idő szerint tárcsás boronával
vagy rotavátorral történő talajművelést vezetnek be
a gyümölcsösökbe, mely művelet során nem sérülnek
meg a gyümölcsfák erősebb gyökerei.
Némelykor a gyümölcsösben speciális mélyszántást
végzünk azért, hogy átvágjuk az öregebb fák gyöke­
reit. A gyökérifjításnak erről a módszeréről a kajszi-
barackról szóló fejezetben szólunk bővebben.
A gyökerek metszésével kapcsolatban megemlít­
hetjük még a fiatal magoncok gyökereinek átvágását.
Ezt a műveletet a kikelés utáni első napokban a ma-
gonc 3—5 leveles állapotában végezzük azért, hogy
a karógyökér átvágásával serkentsük a gyökérzet
fejlődését.

ÖSSZEFÜGGÉS Ä TÖRZS MAGASSÁGA,

A FA NÖVEKEDÉSE ÉS TERMŐKÉPESSÉGE KÖZÖTT

A fa sorsa nagymértékben függ a törzsétől. A fa

törzsének mindennemű mechanikai károsodása és
betegsége csökkenti a fa életkorát és termését. A törzs
egészségi állapota eléggé függ a magasságtól. Minél
alacsonyabb a törzs, annál kevésbé sínyli meg az idő­
járás viszontagságait, tehát a fagyokat, a napsugarak
perzselését stb. Az egyforma alanyra oltott, alacsony
törzsű facsemeték jobban rögzítődnek a talajba, mint
a magas törzsűek. Koronájuk jobban ellenáll a szél­
nek, ami különösen a törpefáknál fontos. Az alacso­
nyabb törzsű facsemeték ritkábban sérülnek meg
a talajműveléskor, és könnyebben kezelhetők; a gyü­
mölcs termesztése is a legolcsóbb.
Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a gyümölcs­
fák alakításában a fejlődés az alacsonyabb törzsű fák,
sőt a bokorfák felé halad. A felsorolt okokon kívül
továbbiak is vannak, amelyek az alacsonyabb törzs
mellett szólnak. Ha szabadon hagyjuk a fát nőni,

110
akkor azt tapasztalhatjuk, hogy minél lassabban nő
a fa, annál alacsonyabb törzset fejleszt. Már ebből is
megítélhetjük, hogy a gyenge növekedésű fák, a tör­
pefák biológiájának — ma a fejlett gyümölcstermelő
országok úgyszólván mind törpefákra rendezkednek
be — legjobban megfelel az alacsony törzsű vagy
a bokorforma.
Az alacsony törzsű fában rövidebb a tápanyag útja
a gyökerekből a levelekbe, és megfordítva. Ez lehetővé
teszi, hogy a növény gazdaságosabban használja ki az
energiáját. Az alacsony törzsű fák alakításuk idején
kevesebb metszést igényelned, ami törvényszerűen
korábbi termőre fordulást eredményez.
A gépesítés miatt azonban még a lassú fejlődésű
törpefák törzse sem lehet alacsonyabb 40 cm-nél,
a féltörpefáké pedig 60 cm-nél. Kivételt képeznek
egyes modern törzs nélküli gyümölcssövények.

A METSZÉS FELOSZTÁSA

A szakirodalomban a metszést felosztjuk célja,

hossza, ideje, az egyes szerzők stb. szerint.
A metszés célja szerint megkülönböztetünk alakító,
ritkító (fenntartó] és ifjító metszést.

Az alakító metszés
Az ültetéstől a tervezett koronaalak vázának kine­
veléséig eltelt időt általában az alakító metszés idő­
szakának nevezzük. Az alakító metszés időszaka
a fajtól és a fajtától függően 4—5, esetleg több évig
tart. A gyenge növésű típusalanyokon termesztett
gyümölcsfák alakító metszésének időszaka egybeesik
a termőre fordulás kezdetével. Az erős növésű alanyon
nevelt gyümölcsfák csak néhány évvel az alakító
metszés befejezése után fordulnak termőre. Az alakító
metszésnek az a célja, hogy a gyümölcsfán megfelelő
formájú és szilárdságú koronát neveljünk ki.
Amikor a facsemetéket a faiskolából kiássák,
gyökereik nagy részét lemetszik. Ha a kiültetéskor

111
35. Az alm afa koronája szakszerű alakító m etszés nélkül; egy
helyből kinőtt nagyszámú vázág, kevés term őgally a vázágak
egész hosszában

a gyökerekkel arányban nem vágjuk vissza a koronát,

a fa igen lassan vagy egyáltalán nem nő. Egyes ese­
tekben berakódik ugyan virágrügyekkel, de kiültetés
után megakad a fejlődésben. Annak ellenére, hogy
a külföldi termesztési módszerek némelyikénél nem
ajánlják ültetéskor a facsemeték visszametszését,

112
általában elmondható, hogy ültetés után szükséges
a fák visszametszése.
Megállapítható továbbá az is, hogy a kiültetett
facsemeték erősebb visszametszésével kisebb hibát
követünk el, mint akkor, ha a csemetéket egyáltalán
nem metsszük vissza.
Ez az elv csak az ültetés utáni metszésre vonatkozik,
amelyet rendszerint tavasszal végzünk, mégpedig
akkor is, ha a csemetéket ősszel ültettük ki. A kiül­
tetés utáni második és további években már figye­
lembe kell vennünk a fajta tulajdonságait, főként
az előző metszés utáni hajtások számát és vastagságát,
valamint további körülményeket.
A múltban némelykor nagyon is gyakran és indoko­
latlanul hangsúlyozták azt az elvet, hogy a gyümölcs­
fákat az alakító metszés időszakában szigorú elvek
szerint kell metszeni, hogy a vázágak megfelelően
megszilárduljanak, és a fákon elegendő oldalhajtás
fejlődjék stb. A jelen időben a fejlett gyümölcsészek
más szemszögből nézik ezt a kérdést.
Bebizonyosodott, hogy a túl erős metszés ebben az
időszakban nagyon káros hatással van a fára, és
minden esetben elodázza a termőre fordulást.
Az első pillantásra úgy tűnik, hogy az erősebb
metszéssel az alakító metszés időszakában elősegítjük
a fiatal fa fejlődését, a valóság azonban más. A be­
avatkozással növeljük ugyan a hajtások hossznöveke­
dését, de csökkentjük a fa össznövekedését.
Az alakító metszés időszakában erős metszéssel több
évre is gátoljuk a fiatal fa fejlődését. Az erős metszés
ilyen hosszan tartó hatása abból ered, hogy a korona
erős visszametszésével a gyökerek fejlődését is fékez­
zük. A gyengébb gyökérzet kevesebb tápanyagot
juttat a koronába, ami, bár növekedik az egyes hajtá­
sok hossza, a kisebb korona fejlesztésében nyilvánul
meg.
Ilyen eljárás esetén a fa hajtásai rendszerint nagyon
meredeken nőnek, a korona pedig olyan sűrű, hogy
újabb metszésre készteti a termesztőt. Az ágak kívánt
helyzetének elérése végett az ágakat ki kell támasz­
tani, le kell kötözni stb. A fák néhány évig is inten-

113
114
zíven növekednek, s télen könnyen elfagynak. Sok
vízhajtást fejlesztenek, amelyek fölöslegesen sűrítik
a koronát.
Az erős metszéssel elodázzuk a termőre fordulást,
pedig a korai termőre fordulás elérése valamennyi
gyümölcstermelő legfőbb célja.
Hogy tekintettel az előbb ismertettekre ne merülje­
nek fel kétségek afelől, mikor kell metszeni és mikor
nem, röviden összefoglalva a következőket hang­
súlyozzuk:
Ültetés után szükséges a facsemeték visszametszése,
miközben jobb, ha erősebben metszünk, mint ha egy­
általán nem metszenénk. A további években fölösle­
gesen nem metszünk, a metszést a legszükségesebb
mértékre korlátozzuk, vagyis a koronában csak azt
kurtítjuk, ami feltétlen szükséges, és csak azt távo­
lítjuk el, ami sűríti a koronát.
Az alakító metszést az egyes fajokra, illetve fajtákra
vonatkozóan a további fejezetekben részletezzük.
Az egy síkban növő és egyéb koronaformák speciális
alakító metszést kívánnak. Ezt részletesen az egyes
termesztési módszerek leírása során ismertetjük.

A ritkító metszés

Általános szabály, hogy azokat a fákat, amelyeknek

a koronáját már kialakítottuk, rendszeresen kell
metszenünk. Az ún. alakító metszés befejezése után
ún. ritkító metszést alkalmazunk. Míg az alakító
metszés során fő célunk a megfelelő formájú és
szilárd korona elérése, addig a ritkító metszéssel
igyekszünk a növekedés és a termés közötti egyen­
súlyt szabályozni, hogy a fa bőven teremjen, jó kon­
dícióban maradjon.

36. Az alakító metszés jelentősége: A — átültetéskor a ía elvesz­

te tte gyökerei 2 / 3 részét, ezért ennek arányában kell a koronát is
visszam etszeni; B — a m etszés nélkül hagyott fa szabálytalan
alakú, a korábban term ő ágak letörnek a gyümölcs súlya alatt;
C — a rendszeresen m etszett korona világos, jő form ájú és elég
term őrész van rajta. A gyümölcs súlya a latt nem törik le

115
37. Természetes term őívek a 30 éves alm afa ágán: A vázág (1)
term őívén m ásodrendű ágak nőnek (2], és azokon a harm ad ­
rendű ágakból (3) a gyümölcs súlya a la tt ism ét további term őívek
alakulnak ki. A vízhajtások (8) képződése annak a jele, hogy
a korona ifjítást kíván. A m érsékelt Ú jításkor a korona leg­
öregebb lehajló részeit (4) m etsszük le, az erősebb Ú jításkor
a további lehajló ágakat (5, 8, 7) is levágjuk. A vízhajtásokat (8]
és a fiatal ágakat (3] Ú jításkor m eghagyjuk

Az alakító metszés befejezését kővető első években

a fa nagy mennyiségű, erősen növő hajtást fejleszt
a korona belsejében, ezek nagymértékben sűrítik
a koronát. Ebben az időszakban a metszéssel főként
ezeket a fölösleges hajtásokat távolítjuk el.
A további években a termés növekedésével arányo­
san csökken az új hajtások növekedésének intenzitása.
Ebben az időszakban a koronát részleges ifjítás for­
májában rikítjuk. Ennek az ifjító metszésnek arányban
kell lennie a fa életképességével. A fa életképességé­
nek mértékét a vesszők hossza, a gyümölcs nagysága
és minősége, a termőrészek elhalásának mértéke,,
a levelek színe, a fa ellenállása a betegségekkel és
kártevőkkel szemben határozza meg.
Előrehaladottabb életkorban a fa túlságosan nagy
termést hoz, s ennek következtében a kimerülés

116
38. Az ág növekedését gyengítő és erősítő metszés: A — növe­
kedést gyengítő metszés; a felfelé növő ágat levágjuk (1),
a külső oldalágat meghagyjuk (2). Ezt az eljárást az alakító
m etszéskor és a fiatal fák koronájának szétnyitásakor alkal­
mazzuk; B — növekedést erősítő metszés; a felfelé növő ágat
meghagyjuk (1), a lehajló részt levágjuk (2). Az öreg fák ifjltó
m etszésekor alkalm azzuk

117
 39. A fiatal fák erős m et­
szésének következménye
az ágak éles hajlásszöge
és a vízhajtások képző­
dése (felvétel — Teskey
B. J. E. és kollektívája)

veszélye fenyegeti. A ritkító metszésnek az a célja,

hogy csak annyi termőrészt hagyjunk a fán, amennyit
megerőltetés nélkül elbír. Előrehaladottabb életkorban
egyes gyümölcsfákon úgynevezett természetes termő­
ívek alakulnak ki (37. ábra], A meghajlott termőív
legmagasabb pontján hajtás fejlődik, s az a letermés
után ismét lehajlik, és ez a folyamat bizonyos válto­
zatokban tovább ismétlődik. Olyan ez, mintha az
eredeti ívre fokozatosan újabb íveket helyeznénk.
Az új termőívek beárnyékolják az eredetieket, és
a korona elsűrűsödik. A ritkító metszés során ilyen
esetben kimetsszük az alsó íveket, és ezzel a koronát
egyidejűleg ritkítjuk és ifjítjuk.
A kevésbé rugalmas ágú fajták ágait a legközelebbi
elágazásnál metsszük vissza. A koronaritkító metszés­
kor lehetőleg inkább néhány kisebb ágat, mint egy

118
vastagot vágjunk le; a vastagabb ág levágása után
ugyanis nagyobb seb marad, és az nehezen gyógyul.
Ezt az alapelvet természetesen nem vehetjük figye­
lembe akkor, ha a korona szabálytalan, és sok vázága
van. Ha egy gyengébb ág növekedését akarjuk elősegí­
teni, akkor egyik vastagabb függőleges vesszőnél
metsszük vissza. Ellenkezőleg, ha az ágat gyengíteni
akarjuk, akkor vízszintesen növő vesszőnél vágjuk le.

Az ifjító metszés

Abban az időszakban, amikor a fa már egyáltalán

nem vagy csak nagyon gyengén növekszik, mértéken
felüli termést hoz, gyümölcse silány, betegségektől,
kártevőktől stb. szenved, és nem tudunk rajta ritkító
metszéssel és részleges ifjítással segíteni, akkor erő­
sebb ifjításhoz kell folyamodnunk. Ebben az esetben
az 5 éves és még öregebb fás részekig ifjítunk. Amikor
az 5 éves fáig ifjítunk, levágjuk a fáról azokat az
ágakat, amelyek az utolsó négy évben nőttek.
Az ifjító metszéssel kapcsolatban meg kell jegyezni,
hogy a nagyon öreg fák ifjításától nem várhatunk
eredményt. Általánosságban az egyes fajok ifjításának
korhatárát a következőképpen határozták meg: alma
30—40 év, körte 40—50 év, cseresznye 25—30 év,
meggy 20—25 év, szilva 15—20 év. A feltüntetett kor­
határokat természetesen nem szabad mereven értel­
meznünk, mert a fa életkori szakaszát nem határoz­
hatjuk meg kizárólag a kiültetéstől számított évei
számával. Némely esetben, alkalmatlan termőhelyen
a fiatalabb fák ifjító metszése is eredménytelen,
másutt jó termőhelyi viszonyok közt sokkal öregebb
fákat is jó eredménnyel lehet megifjítani.
Az ifjító metszést már a fák termőkorában meg­
kezdjük. A termő és elszáradási időszakban, valamint
a további életkori szakaszokban az ifjító metszésre
a fának feltétlen szüksége van.
Az ifjító metszéskor különféle erősségű metszéseket
-alkalmazhatunk. A gyengébb ifjító metszésnél a termő-
képesség lényegesen nem változik, de a metszés
hatása is rövidebb tartamú. A metszés erősségének

119
40. Az alm afa ifjító metszése: A — öreg alm afa koronája ifjltás
előtt; B — ugyanaz a fa ifjítás után

120
fokozásával csökken a metszési felület és az ifjítás
költsége. Az ifjítás hosszabb ideig hat, de a termő-
képesség később áll helyre.
A korona felső részén levő ágaknak előnyösebb
a helyzetük, ezért erősebben visszametszhetjük őket.
A korona alsó részén viszont rendszerint gyengébben
nőnek az ágak, ezeket mérsékeltebben metsszük
vissza. A korona felső részében meghagyott szívó-
gallyak vízszintesebb állásúak, az alsó ágakon függő­
legesebb irányúak legyenek. Szívógallynak nevezzük
azokat a gallyakat, amelyek a levágott ágrész, a seb
közelében vannak. Feladatuk, hogy az ág további
növekedését biztosítsák, és a sebhez tápanyagokat
„szívjanak“, hogy az minél előbb behegedjen.
Az elvénült fák alsó ágai „kopaszak“, ezért az
a veszély fenyeget, hogy erősebb ifjításkor a megma­
radt rész nem hoz elég hajtást, és kellő asszimilációs
felület hiányában megfullad. Az olyan gyümölcsfajo­
kat, amelyeknek nincs elég rejtett rügyük [pl. a szil­
váié), ajánlatos először mérsékelten ifjítani, és csak
a vízhajtások megjelenése után erősen a fattyúvesz-
szőkig. Ezekből a fattyúvesszőkből a további években
új koronát nevelünk. Az erős ifjítás következtében
beálló fulladás legkevésbé a körtefákat fenyegeti.
Az ifjításkor mindig gondolnunk kell szívógallyak
meghagyására, hogy legyen elégséges asszimilációs
felület. Ugyanezért nem távolítjuk el egyszerre az
újonnan kinőtt fölösleges hajtásokat sem. A megifjí-
tott öreg fákon az első évben ajánlatos meghagyni
valamennyi hajtást. Nem végzünk nyári ritkító met­
szést sem. A második év tavaszán csak részlegesen
ritkítunk, a legszükségesebb mértékben. A következő
években fokozatosan eltávolítjuk a fölösleges ágakat,
amíg el nem érjük a szellős koronaformát, valamint
a termés és növekedés közötti élettani egyensúlyt.
Az újonnan kialakított vázágak metszésekor hason­
lóképp járunk el, mint a fiatal fák alakító metszésénél.
A hajtásokat azonban csak egy kissé vágjuk vissza,
különösen a korona felső részén, ahol a leghosszabbra
nőnek. A korona alsó részében levő gyenge hajtásokat
és valamennyi ferdén meg vízszintesen növő hajtást

121
lehetőleg nem kurtítjuk meg, mert visszametszésükkel
növekedésüket serkentenénk a termés rovására.
Az előrehaladottabb életkorú fák vázágainak kopasz
alsó felén ún. vízhajtások fejlődnek, ezeket nem kell
eltávolítani. Ezeknek a vízhajtásoknak a segítségével
kiegészíthetjük vagy pótolhatjuk valamelyik ágat, és
kitölthetjük a hézagokat. A korona ifjításához az
ilyen vízhajtásokból nevelt ágak nagyon értékesek.
Ifjításkor az ágakat valamelyik vastagabb egészsé­
gesen növő oldalágnál vágjuk vissza. A gyenge oldalág
nem tudja elég tápanyaggal segíteni a seb beforradá-
sát. A seb lassan vagy egyáltalán nem gyógyul be.
Sokszor elhal a sebhez közel eső fás rész is. Ha a seb
közelében nincs megfelelő szívógally, akkor a vágási
felületre oltóvesszőket helyezhetünk.
Az erősebb ifjításkor mindig olyan szögben vágjuk
a koronát, amely megfelel az adott gyümölcsfajnak.
A későbbi években az ifjított fák rendszerint jól növe­
kednek, és az is bebizonyosodott, hogy a kemény
teleket jobban bírják, mint a nem ifjított fák. A vegyi
vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a m egifjított fák
megfelelő tápanyagellátásnál a megnövekedett asszi­
miláció következtében már az ifjítást követő első évek­
ben több tartalékanyagot tartalmaznak, mint a nem
ifjított fák. Az ifjító metszés radikális beavatkozás
a fa életébe, ezért a m egifjított fákat nagyobb gonddal
ápoljuk, főként pedig nagyobb adagokkal trágyázzuk.
A trágyákat legjobb az ifjítás előtti évben adagolni,
mégpedig mindenekelőtt tápoldatok formájában.
Alkalmas a húgylé is.

A METSZÉS SZERSZÁMAI ÉS SEGÉDESZKÖZEI

A gyümölcstermő növények metszése fárasztó fizi­

kai munka, ezért erre a célra a legjobb szerszámokat
választjuk. A metszőszerszámoknak tökéletesen éle­
seknek kell lenniük. Amikor nem használjuk, akkor
száraz helyen, többnyire beolajozva elrakjuk őket.
Csehszlovákiában a hulíni Pilana üzem táskában
elhelyezhető ötletes szerszámkészletet (41. ábra)

122
41. A m etszéshez szükséges szerszámok: 1 — fafogantyús kard-
fűrész, 2 — köpüs keretes fűrész, 3 — kerti ritkítófűrész, 4 —
kézifűrész, fordítható fűrészlappal, 5 — oltókés, 6 — szemzókős,
7 — kacor, 8 — kétélű metszőollő

gyárt a gyümölcskertészek és kertészkedők részére.

A szerszámokat a szétnyitható táska egész felületén
helyezik el, és kapcsokkal rögzítik. A bőrtáska két
zárral csukódik.
A k éz i k erti fűrész a leghasználatosabb kerti szer­
szám. A fűrész kerete acélból van, a nyele kemény­
fából, a fűrészlap feszítőcsavarral állítható. A fűrész­
lap fogazata háromszögfogazat.
A kerti fűrészt kényelmesen kézben tarthatjuk.

123
Ätoltashoz, koronaritkító metszéshez használjuk.
A kerti fűrésznek az a hátránya, hogy nehezen hozzá­
férhető helyeken nem tudjuk vele az ágat ággyűrűre
vágni.
A kardfü rész (ró k a fa rk fü rész — 1) fogantyúja fából
van; fűrészlapja 30 cm hosszú és 5 cm széles, keret
nélküli, merev. Háromszögfogazata a fogantyú felé
irányul. Ezek a fűrészek hosszú nyélre (póznára)
szerelhető formában is készülnek (köpüs fűrész).
Koronaritkításra és a száraz ágak levágására hasz­
náljuk.
A köpü s k erti fű rész (2) acélkeretében 30 cm
hosszú fűrészlap van. A fogantyú helyén köpü van,
amelybe hosszú nyél, pózna szerelhető, s így a maga­
sabb ágakat létra nélkül lehet levágni.
Ha ennek a fűrésznek forgatható fűrészlapja és
a köpü helyett egyszerű fafogantyúja volna, akkor
a gyümölcsfák metszéséhez alkalmas legpraktikusabb
fűrészek közé tartoznék. Munka közben kényelmesen
tartható lenne, és a forgatható fűrészlappal szűk
ágtorokban is ággyűrűre vághatjuk az ágat.
A k erti ritkítófű rész (3) kerete hengeres acélból
készült. A fűrészlap 16,5 cm hosszú, a kerethez sas­
szegek rögzítik. A fűrész fogantyúja keményfáből van.
A fűrész kis méretű, könnyű, kényelmesen kezel­
hető. Oltáshoz és a törpefák alakításához szívesen
használják.
Kézi fű rész forg a th ató fű részlappal (4). Szalagacél­
ból készült merev kerete van, ív alakú rászegecselt
fogantyúval. A fűrészlapot feszítőkar segítségével
meglazíthatjuk, és a kívánt helyzetbe állítjuk.
Ez a fűrész erős, minden ágat levághatunk vele
ággyűrűre. Hátránya, hogy nehéz, kényelmetlen tar­
tani, ezért a kéz hamar elfárad.
Az o ltó k é s (5) pengéjének a legjobb szerszámacél­
ból kell készülnie, hogy munka közben könnyen el ne
tompuljon. A kés nyele fából vagy műanyagból van.
Az oltókést oltásra, oltóvesszők vágására, vékonyabb
hajtások levágására, a fűrész után maradt vágási
felületek lesimítására, kéregmetszésre és a sérült
kéreg kezelésére használjuk.

124
 A sz em z ő kés (6) alakja és nagysága hasonló az
oltókéshez. A penge fokán ún. tűrő van a héj felnyi­
tására.
Szemzésre, oltásra és ugyanazokra a munkákra
használjuk, mint az oltókést.
A k a c o r (7] nyele és a pengéje sarló alakú. Nagyon
hasznos szerszám. A törzserősítő hajtások, biztosító­
csapok levágásánál, a vágási felületek simára faragá­
sára, a gyökerek ültetés előtti visszametszésére, és sok
egyéb munkához használjuk.
A k étélű k erti ollót (m etszőollót — 8) oltóvesszők
szedésére, vesszők, gallyak visszametszésére, bokrok
ritkítására használják.
A hernyó zó oil ót hosszú póznára szerelhetjük, és
a hernyófészkek vágására használjuk. Hernyózóollóval
a magas fákról, a földön állva szedhetünk oltóvesszőt
és vághatjuk le a fölösleges hajtásokat.
A fe n ő k ő nagyon fontos segédeszköz az oltó-, szem­
zőkések, a kacor és az ollók fenéséhez. Erre a célra
csak finom szemcséjű természetes fenőkövek alkalma­
sak, amelyeket a fenéskor vízzel megnedvesítünk.
Legjobb a sárga „belga“ fenőkő.
A fen őszíjat igényesebb gyümölcstermesztők hasz­
nálják a kés élének fenés utáni finomítására.
Az oltóviaszt készen vásároljuk 1/8, 1/4, 1/2, 1 kg-os
dobozokban, vagy pedig az előírt receptek szerint
magunk készítjük. Oltóviaszt csak egy évre vásárol­
junk, mert vegyi változásoknak, bomlásnak van
kitéve. Az oltóviasz-t az oltási sebek kezelésére, a csa­
pok és az ágak vágási felületeinek a bekenésére,
erőművi sérülések és fagysebek kezelésére használjuk.
Csehszlovákiában igen bevált a Pomrin jelű fa s e b -
kátrán y a fás részeken ejtett sebek fertőtlenítésére és
"konzerválására. 60 % szintetikus aszfaltot és savmen­
tes szerves oldószereket tartalmaz. Védi a fák sebeit
a rothadást okozó csírák fertőzésétől. A sebekre
ecsettel kenjük rá. A kisebb sebekre és a nagyobb
sebek kerületére oltóviaszt, a nagyobb fagyási sebekre
( fagyfoltokra j fasebkátrányt használunk.
Létrát oltáskor, koronaritkításkor és gyümölcssze­
déskor használunk a magasabb törzsű fáknál. Az egy­

125
tagú létrán kívül többnyire különböző hosszúságú
kettős létrákat alkalmaznak. A kettős létrák stabilak,
könnyen hordozhatók.

A METSZÉS TECHNIKÁJA

A kezdő gyümölcskertészek eleinte nem sok figyel­

met fordítanak a metszés technikájára. Ennek elha­
nyagolása arra vezet, hogy a fán nem nőnek a kívánt
hajtások, vagy pedig nehezen gyógyuló sebek kelet­
keznek. A kezeletlen sebek a fa idő előtti pusztulását
okozhatják. A metszési technika a helyes metszés
ábécéje, s ezt minden gyümölcskertésznek tökéletesen
el kell sajátítania.

A rügy feletti metszés

A vesszőket rendszerint a rügy felett metsszük
vissza. A 42. ábra Ai része mutatja a helyes rügy feletti
metszést. A metszési felület rövid, ellipszis alakú és
a rügytől lefelé lejt. Közvetlenül a rügy felett van,
úgyhogy a rügy kihajt, és a vágási felület könnyen
beforr (A2 ). Legjobb éles késsel és kacorral metszeni.
Az olló erre a célra nem olyan jó.
A Bi ábrarészen láthatjuk a helytelenül végzett rügy
feletti metszést. A vágási felület magasan van, és
merőleges a vessző tengelyére. A rügy kihajt, de
felette száraz csap (B 2 ) marad. Ezt a következő met­
széskor feltétlenül le kell vágni az élő farészig, hogy
a seb beforrjon.
A Ci ábrarész szintén helytelen metszést ábrázol.
A nagy, ellipszis alakú vágási felület [metszéslap)
a rüggyel szemben van. A nedv nagy része a vágási
felületen keresztül elpárolog, és a rügynek nem jut
elegendő mennyiség. A rügy gyengén fejlődik, vagy
sokszor ki sem hajt. Helyette az alatta levő, kevésbé
előnyös helyzetű rügy hajt ki (C2 ). A képződött száraz
csapot a legrövidebb időn belül le kell metszeni
a képen jelzett irányban.
A Di ábrarészen látható metszési felület iránya

126
 чi >I
"1
ft
i
1

A, B, c, E, F,
D-

42. A rügy feletti metszés: Ax, A2 — helyes metszés; Bj, B2 — hibás metszés (a m etszési felület m erő­
leges, és m agasan a rügy felett van); C1; C2 — hibás m etszés (a vágási felület hosszú, és a rüggyel
szemben van); Dx, D2 — helytelen irányú m etszéslap; Ex, E2 — szabálytalan lejtésű vágási felület;
Fj, F2 — a ribiszke és olyan fás növények szabályos metszése, am elyeknek vastag bélrészük van. A rügy
127

felett 1—1,5 cm-es csapot kell hagyni

128
helytelenül a rügy oldalán van. A képződött rövid
csapot [D2 ) utólag le kell vágni. Ugyanúgy helytelen
az Ei és E 2 ábrarészen látható metszési felületek
lejtése.
Némely gyümölcstermő növény fájának (ribiszke,
dió stb.j vastag bélszövete van, ezért rendesen
kb. 1 cm-rel a rügy felett metsszük (Fi, Fz), hogy
a rügy ne száradjon el.
A rügy feletti metszéslapot rendszerint nem kenjük
be oltóviasszal. Oltóviasszal csak az oltóvesszőt ken­
jük be és a metszéslapot az őszibarackfán meg
a kajszifán.

Az ágak óggyűrare metszés®

Öreg fákon az ágak levágásának legkülönbözőbb

változatait láthatjuk, amelyek a tanulatlan kertészek
munkáját tanúsítják. Sajnos, a mai gyümölcskertészek
sem mindig tartják be a helyes metszés szabályait.
Vagy pl. mit szóljunk a „villanyszerelőkről“, akik
a villanyvezeték szerelésekor megnyomorítják a fákat?
Figyelembe kell vennünk, hogy a külföldiek az út
menti fák metszéséről és ápolásáról is következtetnek
a kertészet színvonalára.
A gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott metszé­
seket a 43. és a 44. ábrán mutatjuk be.
A 43. ábra Ai részén a kezdők szokásos hibáját
látjuk. Az ág levágása után ún. „akasztó“ képződött,
s ez rontja a fa tetszetősségét, és megakadályozza
a seb behegedését (A2 ). A mesterségesen létrehozott
csonkban megszűnik a nedvkeringés, ezért elhal és
odvasodik (51. ábra — A). Ez az odú ugyan nagyon
alkalmas a madaraknak fészekrakásra és a szúboga-
rak elszaporodására, de a fa idő előtti pusztulását
okozza.
A 43. ábra Bi részén helytelen, felülről lefelé

43. Az ágak levágásának helytelen módjai: Ab A2 — helytelen

m etszés (a m eghagyott csonk elkorhad, és a seb odvasodik);
Bb B2, Cj, C2, Dj, D2 — helytelen Irányú m etszési felületek
(a vágási felület nem forr be teljesen)

129
130
irányuló metszést látunk, mert a fűrészlapot nem
lehetett a megfelelő helyzetbe fordítani. A vágási felü­
let alsó része idővel beforr, felső része elszárad (B 2 ).
A 43. ábra Cl jelzésű részlete mutatja a legkisebb
kör alakú metszési felületet, közvetlen az ágalapnál.
A vágási felület alsó része elszárad ( C2 ). A metszés,
helyes irányát szaggatott vonal jelzi.
A 43. ábra Di-es részlete az ág tengelyére ferde met­
szési felületet ábrázol. A vágási felületnek csak az
egyik oldala forr be, a másik elszárad (D2 ).
A 44. ábra Ei-gyel jelölt részletén a vágási felület
közvetlenül a törzs mellett van. Ez a levágási mód sem
a leghelyesebb. Az ággal együtt levágták az ággyűrűt
is, és fölöslegesen nagy, hosszú, ellipszis alakú seb­
hely (E 2 ) keletkezett.
A 44. ábra Fi részén ugyan szabályos irányú vágási
felületet látni, de a fűrészelést helytelenül az ág felső
oldaláról kezdték el, azért az ág saját súlyától leha­
sadt, és a vágás okozta seb fölöslegesen nagy lett [F 2 ] .
A 44. ábra Gi-es részletén látható, hogy az ágat
kettős vágással vágták le, az elsővel [1] alulról, a má­
sodikkal [2 j felülről. A vágások nem ellentétes irá­
nyúak, és a leváló ág sokszor egy darabot mélyen
kicsíp a törzsből. A seb hegedőse nem kielégítő ( G2 ).
Végül a 44. ábra Hí részletén helyesen, három met­
széssel az ággyűrűnél végzett vágást látunk. A vágási
felület alakja rövid ellipszis alakú. A seb az egész
kerületén egyenletesen heged (H2, №).

Az ággyűrűre vágás módja

Az ág kerületén, ahol kinő a törzsből vagy az első­

rendű ágból, gyűrűs megvastagodást találunk, s ezt
ággyűrűnek nevezzük (45. ábra — A j. Ebben talál-

44. Az ágak levágásának további módjai: Ex, E2 — fölöslegesen

nagy sebhely; Fx, F2 — a helytelenül fentről lefelé irányuló
m etszés következtében lehasadt ág sebhelye; Gx, G2 — kettős
vágással levágott ág helye, a vágások nem ellentétes irányúak;
Hj, H2 — szabályos irányú m etszéslap az ággyűrűnél, a seb
gyorsan beforr (H3)

131
132
46. A vágási felület behegedése hajtások és oltóvesszők segítsé­
gével: A — a vágási felület körül növő hajtásokat kissé vissza­
m etsszük és m eghagyjuk a seb beforradásának elősegítésére;
B — ha nincsenek beforradást elősegítő hajtások, a nagy vágási
felü let b eforradását elősegítik a héj alá oltott oltóvesszők, am e­
lyeket gumi alátétes vasszöggel (2) rögzítünk

koznak a két ág szállítószövetei, s ott raktározódnak

el a seb behegedáséhez, a kalluszképzéshez szükséges
anyagok. Az ág lemetszésekor a szerszámot az ággyűrű
felső szélén vezetjük. Ez azért fontos, mert az ággyű­
rűben a növekedést serkentő anyagokon kívül szállító
edénynyalábok is vannak, amelyek a gyors beforradás-

45. Az ág ággyűrűre vágása: A — az ággyűrű helyeződése;

B-l — nagyobb ág levágása alulról az ággyűrű fölött, 2 — felső
vágás az ág teherm entesítésére, 3 — vágás közvetlenül az
ággyűrű fölött, 4 — a sebhegesztő anyagok áram lási iránya;
C — a vágási felület lesim ítása kacorral a fűrészelés után;
D — bekenés oltóviasszal; E — nagyobb seb, kerületén oltóviasz-
szal, belül fasebkátránnyal vagy kencefestékkel bekenve;
Ci, C2, C4, C5 — helytelenül eligazított vágási felület; C3 — helye­
sen eligazított vágási felület

133
hoz további asszimilátákat szállítanak a levelekből
(B —4). Az ágnak a gyűrű fölötti része már kívül esik
a szállítórendszeren, ezért elhal.
A gyengébb ágat késsel vagy fűrésszel vágjuk le,
az ággyűrű felső szélénél, mégpedig mindig alulról
felfelé, úgy, hogy az ágat felfelé emeljük, hogy
a vágáskor a súrlódás csökkenjen. A kést a nyele felé
húzzuk, hogy a levágáskor ne vágjuk be a törzs kér­
gét. A vágáskor mindenesetre ügyeljünk a magunk
biztonságára is, hogy meg ne sérüljünk.
A vastag, nehezebb ágat először alulról, kb. 20 cm-
rel az ággyürű fölött vágjuk le ( 1 ], utána valamivel
följebb felülről (2). Az ág lehullása után a csonkot
véglegesen levágjuk az ággyűrűnél, alulról felfelé.
Alul a vágási felület egy kicsit magasabban van, felül
egészen a törzsnél. Egyenes és szabályos irányú
vágási felületet csak jól kifeszített fűrészlappal
tudunk elérni.
A fűrész után maradt érdes felület sok vizet szívna
fel, és a kambiumgyűrű nem képezne egyenletes
heget. Ezért a sebet késsel vagy kacorral (C) elsimít­
juk. A letisztítás után a vágási felületnek simának
kell lennie [Cl, C2 , Сз). A közepén domború, lefaragott
szélű vágási felület hibás (C4, Cs).
A vágási felületet vastagabb oltóviasz réteggel (D)
védjük az esőtől, az egyéb időjárási hatásoktól, vala­
mint a baktériumok káros hatásától. A vágási felület
kerületét, ahol a kambiumgyűrű van, bekenhetjük
oltóviasszal és a seb belsejét fasebkátránnyal (E)
vagy esetleg kencefestékkel. A fasebkátrány és a ken-
cefesték kárt tesz a kambiumban, ezért azt csak oltó­
viasszal kenjük be. A bevonatot szükség szerint
felújítjuk, amíg a sebet a kallusz (sebszövet) be nem
növi.
Az oltóviasz helyett használhatunk más sebápoló
készítményt is. Ezek közé tartozik pl. a Santar. Alkal­
mas nagyobb sebek kezelésére is. Higanyos fertőtle­
nítőt tartalmaz, és serkenti a seb beforradását. A sima
vágási felületre könnyen rákenhető, gyorsan megszá­
rad, és összefüggő védőréteget alkot.
A kezeletlen vágási felület nedves időben teleszívja

134
magát vízzel, és térfogata növekszik. Száraz időben
kiszárad, összehúzódik és repedezik. Ezzel megnyílik
az út a víz, baktériumok és a gombák behatolására,
s ezek fokozatosan elpusztítják a fát. A jól kezelt
sebet a kallusz idővel benövi, és elzárja a fertőzés
útját.
Ha a vágási felület kerületén hajtások vannak
(46. ábra — A), vagy pedig az ág levágása után
a járulékos rügyekből hajtások nőnek, meghagyjuk,
és mérsékelten visszavágjuk őket. A hajtások fenn­
tartják a seb körüli nedvkeringést, és asszimilátáikkal
meggyorsítják a seb beforradását.
A nagy vágási felület beforradását elősegítik a ke­
rületükre oltott vesszők (B). Az oltást a nedvkeringés
megindulása után héj alá végezzük, az oltóvesszőket
vékony vasszögekkel erősítjük meg. (A vörösréz és
a sárgaréz szögek mérgezők a növényre.) A szögeket
óvatosan fémrúd (1) segítségével verjük be, nehogy
a kambium megsérüljön.
Valamennyi szerszámot, amellyel vírusbetegségre
gyanús fát metszettünk, azonnal fertőtlenítjük 2 %-os
formaldehid oldattal (form aiinnal).
A kísérletek azt igazolták, hogy legjobban az inten­
zív nedvkeringés előtt, februárban, márciusban ejtett
vágási sebek gyógyulnak. Az ág levágásával ebben az
időszakban vész el a legkevesebb tartalékanyag, ami
a fa törzsében és a gyökereiben van elraktározva.
Minél később metszünk a tenyészidő alatt, annál
nehezebben gyógyulnak a sebek. Az augusztusban
ejtett sebeken őszig vékony kalluszgyűrű képződik.
A szeptember—októberben ejtett sebeken nem képző­
dik kallusz. Legrosszabbul a novemberi sebek gyó­
gyulnak, kiszáradnak, télen megfagynak és megna­
gyobbodnak. Ezek a sebek a következő évben nehezen
regenerálódnak. Novemberben tehát mindig csak
száraz ágakat vágjunk le.

A kéregbemetszések

A rügy fe le tti bem etszést (47. ábra — A, B) kevésbé

használják ki a gyümölcskertészek, mint a hajtások

135
47. Erősítő bem etszések a rügyek és a gyenge vesszők felett és
alatt: A, B, C — félhold alakú bem etszés 0,5 cm -rel a hajtásrügy
felett, hajtásnövesztésre kényszeríti a rügyet; D — erősítő
bem etszés a rügy felett, egyidejű hosszanti kéregbem etszéssel
a rügy a latt erősítés és növelés céljából; E — bem etszés a m ellék­
rügyek ébresztésére; F — bem etszés a rövid vessző m egerősíté­
sére; G — bem etszés a hosszabb vessző erősítésére; H, I — kéreg­
bem etszés a hajtásrügy alatt, hogy a rügy virágrüggyé alakuljon;
J — a kialakult virágrügy

visszacsípését. A levélrügy feletti bemetszést február

végén vagy március elején az intenzív nedvkeringés
megindulása előtt végezzük el. A bemetszéssel a táp­
anyag áramlását megakasztjuk, és a bemetszés alatt
elhelyezkedő levélrügy hajtást fejleszt ( C ]. A rügy
feletti bemetszéssel hiányzó kar, vagy pedig ág neve­
lésére alkalmas hajtást nyerünk.
A bemetszés egyenes (Gj, legtöbbnyire félhold alakú
(A, D, E j, esetleg szabálytalan kereszt [ Fj , illetve tető
formájú. A bemetszést a kéregbe és egy kicsit
a farészbe ( B ) mélyesztjük, 2—3 mm mélyen. A bemet­
széshez oltókést és kacort használunk. A több éves
fába (D, E, E, G) esetleg kardfűrésszel is belevág­
hatunk.
Bemetszést a gyengén fejlett virágrügyek felett is
végzünk (D, E ), valamint a rövid gyűrűs termőnyársak
(F) vagy a gyenge vesszők (G) felett, hogy nőjenek
és erősödjenek. Az öregebb fában a kemény kéreg
akadályozza a kambium fatermelését. Hosszanti irány­
ban bemetsszük a fa kérgét a rügy alatt (D), alvó rügy
alatt (E) vagy a vesszőkön (F, G), amelyeknek vasta­
godniuk kell.
A rügy alatti bem etszést (H, I) júniusban végezzük,
mégpedig az alatt a rügy alatt, amelyet virágrüggyé
akarunk átalakítani (J). A bemetszéssel megakadá­
lyozzuk a háncsszövetben az asszimiláták áramlását
a levelekből lefelé. Azért elégséges, ha egyenesen,
félhold vagy V alakban csak a fás részig metszünk
be, még a virágrügyek differenciálódása előtt. Bemet­
széseket csak az almástermésűeken alkalmazunk.

Hosszanti kéregbemetszés (köpülyözés)

Az öreg fák kérgén szabálytalan repedések jelennek

meg (48. ábra — A-lj , s ezekben új kéreg fejlődik.
Ez legtöbbnyire a befüvesített gyümölcsösökben, ned­
ves évjáratokban és túlzott nitrogéntrágyázás hatására
fordul elő. Más esetekben a nem művelt talajon elég
nagy koronájuk, de feltűnően gyenge törzsük van
a fáknak.
Mindkét esetben kedvezőtlen években elégtelen táp­
anyagellátás esetén a kéreg nagyon megvastagodik,
és páncélként szorítja a kambiumgyűrűt. A kambium
nem képes háncs- és fasejteket termelni, ezért a fa
nem vastagodik. Csak az esős években és elegendő
tápanyagellátás esetén fejlődnek annyira az új szöve­
tek, hogy a kéreg hosszában megrepedezik.
A kéreg lazítását és a fa vastagodását hosszanti
bemetszéssel segítjük elő. A törzs és a vastagabb ágak
(2 j kérgét a faszövetig bemetsszük a fa északi olda­
lán, lehetőleg május elején. A sebet nem kell oltó-

137
48. A kéreg hosszanti bem etszése (köpülyözés): A-l, B-l —
a kéreg term észetes repedései, 2 — m esterséges bem etszés
a kambiumig, 3 — a hosszanti bem etszésen az év folyam án kifej­
lődött fiatal kéreg

viasszal bekenni. Rövid idő múlva a kambiumrétegnél

új héjréteg (3] fejlődik. Törzserősítő bemetszést leg-
többnyire az almafákon alkalmazunk. Egyes gyümölcs­
kertészek sokszor alkalmazzák a kajszifákon is, abban
a reményben, hogy a szállítószövetek felújítása elejét
veszi a kajszifa gutaütésének. Némely termesztő ezzel
a beavatkozással törekszik a mézgásodásban szenvedő
őszibarackfákat kigyógyítani.
A köpülyözéssel elősegítjük a gyengébb ágak és az
alakfákon a karok vastagodását.

138
A SEBEK ÁPOLÁSA A FATÖRZSÖN

Az erőművi sérülések okozta sebek ápolása

A gyümölcsösök talajának gépi művelése során a fák

törzse és vastagabb ágai sokszor megsérülnek. Az
elhanyagolt seb káros következményekkel járhat, ezért
kezelni kell (49. ábra).
Ha a lezúzott kéreg alatt nem fejtődik le a kam­
bium, akkor még fejlődik új kéreg. A frissen lezúzott
kéreg, ha azonnal lekötik, a kambiumnál összeforr
utókövetkezmények nélkül, de csak akkor, ha a felső
széle összeér az épen maradt kéreggel.
Ha a lezúzott kéreg és a kambium elszáradt, akkor
a keletkezett sebre azonos fajú más kérget kell átül­
tetni (transzplantálni). Ezt a műveletet csak a nedv­
keringés időszakában lehet végrehajtani.
Kartonpapírból a sebnél egy kicsit nagyobb mintái
vágunk ki, és a minta szerint a fás részig belevágunk
az egészséges kéregbe. A kérget egyelőre az eredeti
helyén hagyjuk. Utána a mintát ráhelyezzük egy
ugyanolyan fajú vad fa törzsére, és a kerületén bevá­
gást ejtünk. Ezután a kéregdarabot óvatosan lefejtjük,
és átvisszük a sérült törzsre. A seb széléről először
eltávolítjuk a lemetszett kéregdarabot. A frissen
lehántott kambiumra ráhelyezzük az idegen kérget,
nem változtatva a transzplantált kéreg polaritásán,
mégpedig úgy, hogy a kéregrészek vízszintes oldalai
szorosan összeérjenek. A háncsszövet szállítónyaláb­
jaiban az asszimiláták lefelé áramlanak, és táplálják
a transzplantált kérget. Az egész sebfelületet a törzsön
be kell borítani.
A transzplantált kérget sűrű menetben tekert erős
zsineggel szorosan hozzákötözzük a törzshöz, hogy
a kéreg jól hozzásimuljon a törzs sebhelyéhez. A seb
szélét bekenjük oltóviasszal. A kötést sárral beken­
jük, és rongydarabbal betekerjük. Igelitkötést újabban
nem alkalmazunk, mert az igelit akadályozza a kéreg
lélegzését.

139
140
A nyúS rágta iák ápolása

Először alaposan megvizsgáljuk a sebet, hogy sér­

tetlen-e a háncsrész. A háncsréteg alatt kambium van,
és abból új kéreg fejlődik. A felületi kéregrágás és
a háncsrész kisebb sérülése nem okoz különösebb
kárt a fában. A fiatal kéreg képződését elősegíti
a rágott rész bekenése sárral, amelybe tehénürüléket
keverünk (legjobb, ha az ürülék fiatal vemhes tehe­
nektől származik], A bekent sebet zsákdarabbal kötjük
át, és azt időnként megnedvesítjük. A kambium a ned­
ves sárban a tehénürülékben levő serkentőanyagok
hatására új kérget fejleszt, és a seb begyógyul.
Az egy oldalon rágott kisebb sebek gyógyíthatók
kéregátültetéssel vagy más leírt módszerrel. Rendsze­
rint az egész sebet bekenjük oltóviasszal, és ezzel
a seb kezelése be is fejeződött. A kezeletlen seb a fa
pusztulását idézheti elő. Esős időben a fás szövetek
vízzel szívódnak tele, ezzel növekszik a térfogatuk.
Az esős időt száraz időjárás váltja fel, a szövetek
kiszáradnak, elhalnak, és mélyen berepedeznek. Ez
a folyamat sokszor megismétlődik. A baktériumok
megbontják a fás részt, és a fa a sebnél eltörik. A fa
korhadása kalluszképződés után is folytatódik.
Rosszabb a helyzet, ha a fa törzse a fás részig
egészen körül van rágva. A vastagabb fák nyárig élet­
ben maradnak, mert a víz és a tápanyagok szállító-
edényei a szijácsban vezetnek felfelé. Csak amikor az
ápolatlan törzs elszárad, pusztul el hirtelen a fa.
A fát kétféle módszerrel próbálhatjuk megmenteni,
mégpedig átoltással vagy áthidaló oltással.

49. A törzsön levő sebek kezelése: A-l — a frissen lezúzott kérget

visszahelyezzük és odakötjük; a száraz kéreg felületét a m inta (2)
szerint m egnagyítjuk, és ugyanezzel a m intával, azonos fajú vad
fáról, ugyanakkora kéregdarabot vágunk ki, lefejtjük, és átvisz-
szük a sebre; B-l — vászonalátét a tran szp lan tált kérgen,
2 — átkötés sűrű m enetben te k e rt zsineggel, 3 — bekenése oltó­
viasszal vagy sárral; C-l — a seb gyógyítása áthidaló oltással,
2 — áth id alás saját vízhajtással, 3 — ablaktálással (össze-
növesztéssel); D-l — fagyfolt kezelése oltóviasszal a seb k erü­
letén, belül fasebkátránnyal vagy kencefesjékkel (2)

141
50. A sérü lt törzs kezelése: Px-1 — a sérü lt törzs levágása;
P2-l — a törzs újbóli levágása és a vágási felület elsim ítása
oltásra, 2 — V alakú kéregbem etszés az alanyba; Vlf V2 — meg­
m etszett oltóvesszők; P3-l, 2 — az alanyra ráo lto tt oltóvesszök;
a m agasabb oltóvessző karóhoz kötve (3)

1. Á toltás (50. ábra]. Ezt a módszert a vastagabb

törzsű fákon alkalmazzuk, mert az 1—3 éves vékony
törzsű fák vízhajtásokat fejlesztenek, úgyhogy az
egyik legvastagabból könnyen kinevelhető a törzs és
a korona. Legelőnyösebb a 3—8 éves fák átoltása.
A rágás megállapítása után a törzset a rágási felület
alsó szélénél azonnal levágjuk, és erős növésű fajtától
oltóvesszőket szedünk.
Az átoltást csak március végén—április elején
végezzük el, amikor megindul a nedvkeringés. Az
újonnan levágott törzs kerületére annyi oltóvesszőt
oltunk rá, ahány cm a törzs átmérője. Az egyik oltó­
vessző az előnyös széloldalon rendkívül hosszú,
néhány dm-es is lehet, hogy új törzset alakítson ki,
és minél több tápanyagot vonjon el a gyökerekből.

142
A ráoltott oltóvesszőt levert karóhoz kötözzük, amely
több évig támaszul szolgál. Javított héj alá oltással
vagy T i t t e l m ó d s z e r r e l oltunk. A nyílt vágási
felületeket gondosan bekenjük oltóviasszal.
Az első évben meghagyjuk az összes oltóvesszőt és
vízhajtást, mert a fának asszimilációs felületre van
szüksége. A további években a legerősebb oltóvessző­
ből kineveljük az új törzset és a koronát, a többi
oltóvesszőt visszametsszük, és a fő vágási felület
beforradása után egészen levágjuk őket.
2. Á thidalás. Ezt a módszert nagyobb fáknál alkal­
mazzuk, melyeknek a törzsátmérője az oltás helyén
meghaladja az 5 cm-t. E fák esetében az átoltás
kevésbé megfelelő.
A nedvkeringés megindulása kezdetén megfelelően
hosszú és vastag oltóvesszőkkel áthidaljuk a sebet.
Az oltóvesszők mindkét végét párosításra lemetsszük,
és a bemetszett kéreg alá helyezzük. Az oltóvesszőket
rafiával vagy zsineggel lekötjük, esetleg mindkét
végüket vékony vasszöggel a törzshöz szögeljük. Elő­
nyösebb a sebet alkalmas vízhajtással vagy a törzs
mellé ültetett alannyal áthidalni.
Az áthidalás után az összes vágási felületet (az
egész sebet) a törzsön alaposan bekenjük oltóviasszal.
A megeredt oltóvesszők és hajtások idővel megvasta­
godnak, a seb fölött hidat alkotnak, és befedik az
egész sebet.

A fagyfoltok gyógyítása

Kora tavasszal a közvetlen és a hó által visszavert

napsugarak felmelegítik a törzs déli oldalát és a vas­
tag ágak kérgét. A felmelegedett szövetekben meg­
indul a nedvkeringés. Ha a következő éjjel fagy áll be,
a szövetek a vízvezetékcsövekhez hasonlóan meg­
repednek. A kéreg és a kambium a törzs jelentős
részén elhal. A tenyészidő alatt a sérült helyek színe
fahéjbarna, később a kéreg felhólyagzik, és az egész­
séges résztől elválik. A kéreg lehull, és látható
a kiszáradt fás rész felülete. A nagy sebek nehezen
gyógyíthatók, és számos esetben a fa idő előtti pusz­

143
tulását okozzák. Ezeket a sebeket fagyfoltoknak
nevezzük.
Legjobb a sebek keletkezését megelőzni. A törzset
ősszel szalmával, papírral, ruberoiddal vagy más
szigetelőanyaggal borítjuk. Télre és télutóján a fák
törzsét mésszel bekenjük, hogy a fehér szín vissza­
verje a napsugarakat.
Ha már fagyfolt keletkezett, azonnal ápoljuk. Az
elhalt kérget lefejtjük, a széleket és az egész felületet
bekenjük oltóviasszal. Ha nagyon takarékoskodunk,
akkor a széleket oltóviasszal, a folt közepét olcsóbb
fasebkátránnyal kenjük be, és az ápolást szükség
szerint a következő években megismételjük. A faseb-
kátrány konzerválja a fát, és lassítja a korhadást.
így a fa teljes termőképességben még sok évig elél.
A fagyfoltot ferdén ráoltott oltóvesszőkkel is áthi­
dalhatjuk.

A sebek betömés®
Az odvasodó (51. ábra — A) értékes öreg fákat
a seb betömésével menthetjük meg egy időre. A sebet

51. A seb betöm ése a gyüm ölcsfán: A — odvasodó seb; B-l — az

egészséges fás részig kifaragjuk a sebet, fasebkátránnyal kon­
zerváljuk, és betöm jük, 2 — fú rt szonda a víz kifolyására és a seb
kiszáradására

144
először meghajlított vályúszerű vésővel kitisztítjuk
a kemény fás részig (B — 1). A víz kifolyására szon­
dát fúrunk [2). A sebet belülről fasebkátránnyal
bekenjük. Kiszáradása után a sebet cementtel és
homokkal (B) vagy gipsszel betömjük. Megfelelő
módon rögzíteni kell a fát, hogy a betömés helyén el
ne törjön. Legjobb megelőzni a nagy sebek keletkezé­
sét, mégpedig a nagy ágak levágása vagy lehasadása
utáni azonnali kezeléssel.

145
Ä LEGJELENTŐSEBB METSZÉS! MÓDOK
ÁTTEKINTÉSE

Az alakfák és némely kevésbé szigorúan alakított

fák nevelésekor igyekszünk a vázágakon rövid termő­
részeket kialakítani. Ezt egyrészt a hajtások nyári
metszésével, másrészt a vesszők téli metszésével érhet­
jük el. Nyári metszéssel elsősorban az almástermé-
sűeket kezeljük, a csonthéjasok közül csak az őszi­
barackot, kajszit, esetleg a meggyet. A csonthéjas
gyümölcsök többi faját alakfaként nem neveljük,
ezért ezeken különleges metszési módokat nem alkal­
mazunk.
A gyümölcsfák metszésében sok módszer ismeretes,
de mi csak azokkal foglalkozunk, amelyeket jelenleg
a gyümölcsfák nevelésében leggyakrabban alkalmaz­
nak. A metszési módszereket két fő csoportra osztjuk:
az almástermésűek metszésére és a csonthéjasok
metszésére. Ezeknek a módszereknek az elsajátításától
és alkalmazásától függ a fák korai termőre fordulása
és termőképessége.

AZ ALMÁSTERMÉSŰEK METSZÉSÉNEK MÓDJAI

Az almástermésűeknél elsősorban meg kell említeni

a hosszú nyári metszést, a rövid nyári metszést,
a vegyes metszést, a P e k r u n - f é l e m e t s z é s t
és néhány újabb metszési módszert.

146
A G a u c h e r (ejtsd : gósé)-féle metszés (hosszú metszés)

Amikor a kar oldalán növő hajtások elérik a 15 cm

hosszúságot, visszavágjuk őket a negyedik rendesen
kifejlődött levél mögött (52. ábra — A). A levélrózsa
leveleit nem számítjuk külön. A négy levélnyi hosszú­
ság kb. 10 cm. Egy idő múlva a visszavágott hajtásból
egy-két, esetleg három nyári (másodrendű) hajtás
nő ki. Ezeket a hajtásokat nem hagyjuk szabadon
nőni, hanem másodszor is visszacsípjük.
Ha csak a legfelső rügyből nőtt ki egy hajtás, rövid
idő múlva visszacsípjük a második levél fölött (B).
Ha két hajtás nő ki, a felsőt késsel levágjuk közvetlen
az alsó fölött, az alsó hajtást pedig visszacsípjük
a 2—4. levél fölött (C). Három hajtás kinövése esetén
a felső kettőt eltávolítjuk, és a harmadikat, amikor
hossza meghaladja a 10 cm-t, a 3—4. levél fölött
visszacsípjük. A hajtáson sosem szabad elágazást
hagyni.
A túl buján növő hajtásokat az első visszacsípéskor
erősebben kurtítjuk, mégpedig a második levél fölött,
a második visszacsípéskor a negyedik levél fölött.
Ha a kurtítás után mindkét rügy kihajt, a felső hajtást
eltávolítjuk az alsó fölött, s az alsót visszavágjuk.
A rövid hajtásokat, amelyek nem érik el a 10 cm-t,
nem csípjük vissza, hanem szabadon hagyjuk őket
nőni.
A tenyészidőben az említett visszacsípésen kívül
a sűrűn növő hajtásokat ritkítjuk, kikötözzük, és
a gyors termőre fordulást további beavatkozásokkal
is elősegítjük.
A nyári visszacsípés a rövid termőrészek kinevelé­
sére nem elegendő, ezért téli metszéssel kell kiegészí­
teni. A téli metszést február—márciusban végezzük,
következetesen minden évben.

A vesszők téli metszése

A téli metszéskor egyrészt a nyáron visszacsípett

vesszőket, másrészt valamennyi 10 cm-nél hosszabb
vesszőt kurtítjuk. A nyári ismételt visszacsípés (lásd

147
148
 a Gaucher-féle módszernél) után fejlődött vesszőket
tavasszal az első visszacsípés fölött, vagyis négy
rügyre metsszük vissza (52. ábra — D).
Általános érvényű szabály a hosszú vagy nyáron
helytelenül visszacsípett hajtások visszavágására, hogy
az erősen fejlődő hajtásokat hosszabbra, a gyengéb­
ben fejlődőket rövidebbre vágjuk vissza (azaz keve­
sebb rügyet hagyunk rajtuk). Ha az erősen növő
hajtást hosszabbra hagyjuk, a növekedési erély meg­
oszlik a nagyobb számú rügy között, és így ezekből
gyengébb hajtások képződnek. Ellenkező esetben, ha
a vesszőt kevesebb rügyre vágjuk vissza, kevés, de
nagyon buja hajtás képződik, s ez nem kívánatos.
Ha a gyenge hajtást sok rügyre vágnánk vissza, csak
a felső rügyek hajtanának ki.
Az oldalhajtásokon a kialakult virágrügyeken kívül
rövidebb vagy hosszabb termőképletek is találhatók,
amelyeknek a végén félig kialakult átmeneti rügy van.
Ezek a rügyek csak a következő év kora tavaszán
fejezik be differenciálódásukat, vagyis alakulnak
virágrüggyé. A metszéskor nagyon fontos megkülön­
böztetni a kétféle rügycsoportot. Teljes biztonsággal
azonban csak a kora tavaszi metszéskor felismer­
hetők.
A további téli metszéskor tavasszal az átmeneti rügy
fölött meghagyunk egy-két hajtásrügyet (E — 1, 2).
Ez azért szükséges, hogy a fa növekedési erélyét
kihasználjuk új hajtások nevelésére. Ha az átmeneti
rügy fölött nem hagyunk hajtásrügyeket, akkor az
erős nyomás következtében a rügy átalakul hajtás­
rüggyé, s ez nem kívánatos.
Ha a termőgallyon olyan virágrügy van, amely
tápanyaghiány miatt nem tudja fejlődését befejezni,
igyekeznünk kell tápanyagokat juttatni hozzá. Ezt
a gally ifjításával vagy a rügy fölötti merőleges, eset-

52. G aucher-féle hosszú metszés: A — első visszacsípés a 4 . levél

fölött; B — második visszacsípés; C — elágazott hajtás második
visszacsípése; D — téli javító metszés; E — további téli metszés;
F — felső hajtások m egtörése; G — alsó hajtások m egtörése

149
leg a rügy alatti hosszanti bemetszéssel érhetjük el.
Az alsó hosszanti bemetszést a rügy alsó részénél
kezdjük, és egészen az öregebb farészig húzzuk,
amelyből a gally kifejlődött. Azok a tápanyagok,
amelyeket a fa a seb behegesztéséhez szállít, virág­
rügyek képződésére is felhasználhatók.
A téli metszéshez hozzátartozik a vesszők megtörése
is, amely lehet felső (F j vagy alsó (G). Ha a nyári
időben helyesen visszacsípett hajtásról van szó, s attól
tartunk, hogy a visszametszés után a három alsó
rügyből túlságosan erős hajtások fejlődnek, akkor
a hajtást a harmadik kifejlett rügy fölött megtörjük.
A megtörés következtében a tápanyagok egy része
a megtört felső részbe irányul, a többi pedig az alsó
rügyekből fejlődő termőrészekbe.
Az alsó megtörést akkor alkalmazzuk, ha egy erős
hajtást gyengébbel akarunk pótolni. A megtörés után
az ággyűrűn található alvórügyek valamelyikéből
gyengébb hajtás fejlődik.

A Lorette-féle metszés (rövid metszés)

Ezzel a metszési móddal a hajtásalap közvetlen

közelében levő gyengén fejlett rügyeket már a tenyész­
idő alatt rövid hajtások képzésére kényszerítjük. Ennél
a metszési módnál eleinte valamennyi hajtást szaba­
don hagyjuk nőni. Mihelyt elérik alul a ceruzavastag­
ságot, az alap fölött kb. 1 cm-es csonkra vágjuk őket
vissza. A csonkon rendszerint gyengén fejlett levél­
koszorú marad, s a levelek hónaljában gyengén fejlett
szemek vannak.
Ilyen beavatkozás után a csonkon található rügyek
fejlődésnek indulnak, és a tenyészidő végéig kialakul­
nak a termődárdák, vagy legalább a rügyek annyira
kifejlődnek, hogy a termődárdák a következő évben
kialakulhatnak. Csak ritkán fordul elő, hogy a felső
szemekből fás hajtások fejlődnek. Ezeket a hajtásokat,
amikor megvastagodnak, ismét levélkoszorúra kell
visszavágni. Azoknak a fáknak, amelyeket Lorette-féle
metszéssel akarunk kezelni, egészségeseknek kell len­
niük, és jól el kell őket látnunk tápanyagokkal.

150
53. Lorette-féle rövid m etszés: A-l — első visszavágás vagy
m egtörés (2); B — csonkra metszés; C — csonkon képződött
virágrügyek; D — hajtás visszacsípése

A metszéshez hazai viszonyok között rendszerint

június végén kezdünk hozzá. A metszés előtt a hajtá­
sokat elő kell készíteni. Az előkészítés abban áll, hogy
kb. 10—12 nappal a metszés előtt a hajtás alapja fölött
2—3 cm-rel a hajtásokat megtörjük, vagy csavarással
megszakítjuk bennük a tápanyagok áramlását, és
ezzel megakadályozzuk a növekedést. Ezeket az elő­
készítő munkálatokat az 53. ábra szemlélteti.
Nem minden hajtás fejlődik egyformán; némelyik
hajtás gyenge, ezért nem metszhetjük. Ezeknek
a metszését július vagy augusztus végén végezzük el.
A második időpontban visszametszhetjük az első met­
szésnél elmaradt gyengébb és az első visszametszés
után kinőtt hajtásokat. Az augusztusi metszéskor,

151
tekintet nélkül a hajtás vastagságára, valamennyi haj­
tást visszametsszük. Az erősebb hajtásokat csonkra
metsszük, a gyengébbeket a második vagy harmadik
levél fölött. A hajtásoknak 10 cm-nél hosszabbaknak
kell lenniük. A rövidebbeket nem kurtítjuk, mert rend­
szerint termőgallyak fejlődnek belőlük.
Ezzel a metszési módszerrel nagy levélfelületet
távolítunk el, ami az asszimiláták termelési helye, az
asszimiláták pedig a virágrügyképződésnek az alap­
anyagai. Ezért ezt a metszési módot csak a szükséges
mértékben használjuk, így pl. a függőlegesen növő
buja hajtások esetében.
A Lorette-féle metszéssel kezelt fáknak sok fényre
van szükségük. Ha kevés a fény, s főként, ha a cson­
kon kevés a levél, a rügyek nem hajtanak ki. Ebben
az esetben a. hajtásalaphoz legközelebb levő fejlett
szemek egyikénél végezzük a metszést.
A helyesen alkalmazott Lorette-féle metszés után
nem szükséges a téli metszés, elegendő a korona
ritkítása, esetleg ifjítása.
A rövid nyári metszés nem alkalmazható a hosszú
vesszőkön termő fajtáknál (pl. Jonathán, Sárga szép­
virágú, Felsővidéki málna alma; a körtefajták közül
a Bosc kobakja, Angouléme-i hercegnő stb.], hanem
csak a rövid vesszőn termő nagyon termékeny fajták­
nál. Az alm afajták közül ezek a következők: James
Grieve, Szudétai renet, Ontario, Wagener, Éva stb.
Rövid metszés a következő körtefajtákon alkalmaz­
ható: Diel vajkörte, Vilmos körte, Avranches-i jó Lujza,
Clapp kedveltje, Konferencia, Párizsi körte stb.
A házikertekben kombinálhatjuk a Gaucher-féle
metszést a Lorette-féle metszéssel. Ebben az esetben
k o m b i n á l t vagy v e g y e s m e t s z é s r ő l beszé­
lünk.

Vegyes metszés
A Lorette-féle metszés a csehszlovákiai éghajlati
viszonyok között némely fajtán nem egészen vált be,,
ezért a törpefákon vegyes metszést alkalmazunk,
amely tulajdonképpen a Lorette-féle és a Gaucher-féle

152
metszés kombinációja. A Lorette-féle metszést olyan
hajtásoknál, amelyek alapjánál nincs levélkoszorú,
nem használhatjuk, ott kénytelenek vagyunk a Gau-
cher-féle metszést alkalmazni. Ezt a két metszési
módot úgy is kombinálhatjuk, hogy az erősen fejlődő
hajtásokat csonkra metsszük, a gyengén fejlődőket
pedig a harmadik vagy negyedik levél fölött.
Azt a megoldást is választhatjuk, hogy az erősen
növő hajtást, mihelyt eléri a 6 cm-t, visszavágjuk az
alsó szemre, és az ebből a szemből kinövő hajtást
alapra metsszük.
Ha a buján fejlődő fajtát erősebben akarjuk
„fékezni“, akkor Lorette-féle metszéssel visszavágjuk
a kar vezérhajtását. A növekedési erély ilyen beavat­
kozás után az alsó részeken érvényesül. Ebben az
esetben a kar növelésére azt a hajtást használjuk,
amely később alakul ki a csonkon.

A Рекшп-féle metszés

Csehszlovákiában az alakfák nevelésében V a n ë k

J. és J a b l o n s k y A. az ún. j a v í t o t t P e k r u n -
f é l e m e t s z é s t propagálták.
Ennél a metszésnél az ágak vezérhajtásait a már
leírt, szokott módon kezeljük. Az oldalhajtásokon
elvégezzük a hajtások nyári visszacsípését és a termő­
részek téli metszését is. Ezenkívül a leírt módszerektől
eltérően, ősszel zöldmetszést is végzünk.
A hajtásokat elfásodás előtt a harmadik-ötödik levél
fölött kurtítjuk, amikor hosszuk eléri a 15—20 cm-t.
A hajtásokat május közepétől augusztus közepéig
csípjük vissza; esős és meleg nyarakon később is.
Ha a második növekedés hajtásai elérik a 15 cm-t,
a harmadik levél fölött visszacsípjük őket. A harmadik
növekedés hajtásait a második levél fölött csípjük
vissza.
Ősszel az elágazott hajtásokat visszavágjuk a leg­
alsó hajtásig, s ezt 1—3 szemre (levélre) vágjuk
vissza, amint az 54. ábrán látható. A következő évek­
ben a hajtásokat hasonló módon ápoljuk. Ennél a met­
szésnél arra törekszünk, hogy az alsó rügyek is kihajt-

153
sanak. Ha észrevesszük, hogy az alsó rügyek vagy
termőképletek nem indulnak fejlődésnek, a hajtásokat
először rövidre, 1—2 szemre csípjük vissza. A nyári
visszacsípéssel és az őszi zöldmetszéssel, valamint
ennek téli javításával rövid, kevésbé elágazó termő­
képleteket igyekszünk kinevelni.
A tenyészidőben végzett metszéseket (nyári vissza-
csípés és őszi zöldmetszés) általában termőre met­
szésnek nevezzük. Ezzel szemben a téli metszés
alakító, vagyis ifjító metszés, akár az egyéves vessző­
kön, akár az idősebb farészen végezzük.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a fiatal
fákat leginkább a tenyészidő alatt fogjuk metszeni,
illetve hajlítani. Ezzel szemben az öregebb fákon,
amelyeket nem kell termésre kényszeríteni, mert igen
sok termőrügyet fejlesztenek, nagyobb mértékben
alkalmazzuk a téli metszést, hogy ezzel szabályozzuk
a termést, s egyúttal elegendő vesszőt neveljünk.

Néhány egyéb metszési mód

A gyümölcsfák metszésének fent leírt módjai eléggé

munkaigényesek, ezért gyakran még a kertészkedő sem
használhatja őket, s még kevésbé alkalmazhatók a bel­
terjes nagyüzemi gyümölcsösökben.
Ezért a legújabb term esztési m ód szerek szerint
a gyü m ölcsfák term ő k ép esség ét és n ö v ek ed ését inkább
az á g a k és vesszők irányításával, mint m etszésével
szabályozzák. Ha mégis metszést alkalmaznak, akkor
az főleg ritkító metszés. Az ifjító metszést csak a fel­
tétlenül szükséges mértékben használják. A korai és
bő termést gyenge növésű alany és bőtermő fajta
választásával érhetjük el úgy, hogy a fa ágait olyan
helyzetűvé neveljük, amely legjobban megfelel az

54. Pekrun-fále metszés: A — virágrüggyel végződő h ajtást (1)

sohasem m etszünk; B — hajtás visszacsípése az ötödik levél
fölött; C — további visszacsípés a harm adik levél fölött; D —
harm adrendű hajtás visszacsípése a második levél fölött;
E — ősszel visszam etszés zölden a legalsó hajtásra, s ennek
visszacsípése a harm adik levél fölött

155
adott fajta növekedési és termőképességének. Ilyenek
pl. a S c h m i t z — H ü b s c h - , a B o u c h é — T h o ­
m a s - , a D e l b a r d - , a H e c h i n g e r - f é l e mó d .
A régebbi metszési módok közül meg kell említeni
főleg az o e s c h b e r g i metszést, amellyel
a következő fejezetben ismerkedünk meg közelebbről.

A legújabb, fiziológiailag indokolt metszési mód

Mivel a leírt klasszikus metszési módoknak vannak
bizonyos fogyatékosságaik is, a termesztők újabbakkal
kísérleteztek, amelyek inkább megfelelnek a gyümölcs­
fák élettani követelményeinek. A gyakorlatban a kö­
vetkező mód vált be a legjobban.
A hajtásokat a virágrügyek differenciálódása előtt
(kb. július elején) a 6—8. levél fölött visszacsípik
(55. ábra — A). Ha a meghagyott hajtásrészen több
másodrendű hajtás nő, a nyár végén javító metszést
végzünk a legalsó nyári másodrendű hajtás fölött (B).
Kora tavasszal a vesszőket nem rendes rügyre, hanem
az első visszacsípés után kifejlődött hajtásalapnál
vágjuk vissza csonkra (G). Ezzel elérjük, hogy
a tenyészidő elején először a rendes rügyek (1) haj­
tanak ki, csak azután folytatódik a vessző növekedése
a végálló rügyből (2). A rövid hajtások könnyen ter­
mővé alakulnak (D). Az így nyert termőrész hosszabb,
és hosszabb életű is, mint a Lorette-féle metszéssel
nevelt termőrész.
A fiatal fák nevelése során ezt a metszési módot
szükség szerint Lorette-féle vagy Gaucher-féle mód­
szerrel és az ágak vízszintes felé vagy vízszintesre
hajlításával egészíthetjük ki. Hajlítás helyett a függő­
leges füzérnél leírt metszési módot is használhatjuk,
amelynek segítségével az ágak vízszintes helyzetét
hajlítás nélkül is elérhetjük.

A CSONTHÉJASOK METSZÉSE

A csonthéjas gyümölcsfajok a több éves oldalágakon,

gallyakon és a hosszabb egyéves vesszőkön teremnek.

158
 55. A legújabb, élettanilag indokolt m etszési mód: A — 6—8 szemre végzett metszés június végén, B
157

— javító metszés, C — tavaszi metszés csonkra, D — tavaszi m etszés a következő évben

Ugyanakkor az almástermésűek virágrügyei a több
éves termőágakon vagy termőgallyakon képződnek,
és csak kismértékben a hosszabb egyéves vesszőkön.
A virágrügyképződésnek ez az alapvető különbsége
eltérő metszési módot kíván. Az aprólékos metszést
csak az őszibarackfán alkalmazzuk, mert a csonthéja­
sok közül legjobban tűri az alakítást. A csonthéjasokat
alakfának ma már nem nevelik. * ) Épületfalak men­
tén, szabad szárnyas alakjában ma már csak az őszi­
barackfát, kajszifát és a meggyfajták közül a Kései
Moreliót nevelik.
Az őszibarackfán a téli metszést a virágzás előtt
végezzük el. A tenyészidő alatt hosszú, rövid és vegyes
( G r i n n - f é l e m e t s z é s t ] alkalmazunk.
A hosszú metszés (56. ábra] a hajtások kurtításában
áll, amikor ezek elérték a 30 cm hosszúságot (А].

56. Az őszibarack hosszú m etszése a tenyészidő alatt: A — a h aj­

tások első visszacsípése; B — további visszacsípés a második
levél fölött; C — utolsó visszacsípés az első levél fölött;
D — tavaszi m etszés a következő évben

*] Megjegyezzük, hogy M agyarországon egyes csonthéjas gyü­

m ölcsöket is nevelnek e korszerű, ún. term őkaros orsó form ában.

158
A hajtásokat 20—25 cm-re csípjük vissza. Szükség
esetén a visszacsípést másodszor (a második levél
fölött —B) és harmadszor (az első levél fölött — C)
is megismételhetjük. Ha a hajtások elég sűrűn nőnek,
az elágazásokat vissza lehet vágni a legalsó hajtásra.
A felső szem megindulását az utolsó levél behasításá-
val gátolhatjuk meg.
A buja, fölösleges hajtásokat, esetleg gallyakat is
augusztusban vágjuk le ággyűrűre, mivel a csonthéja­
sokon a sebek ekkor forrnak be legjobban. A sebeket
be kell kennünk oltóviasszal. A csehszlovákiai éghaj­
lati viszonyok között a hosszú metszés vált be leg­
jobban.
A negyedik levél fölött végzett, néhányszor ismételt
rövid metszést (57. ábra — A) a melegebb éghajlatú
országokban (Olaszország, Franciaország) alkalmaz-

57. Az őszibarack rövid és vegyes m etszése a tenyészidő alatt:

A — rövid m etszés négy szemre; B —■ vegyes m etszés 10 és
4 szemre

159
58. Sitt-féle metszés. A virágrügyek az öregebb term őrészeken
ham arább kifakadtak és elfagytak, míg a később fakadókat az
éves vesszőkön nem érte fagykár, és term ést adtak

zák. Csehszlovákia melegebb termőtájam az úgyneve­

zett vegyes [ G r i n n - f é l e ] metszést használják,,
amely a hosszú és a nyári rövid metszés kombinációja
(B). Ha az egyéves vesszőből a téli metszés után két
hajtás nő ki, a felsőt kb. a tizedik levél fölött, az alsót
pedig a negyedik levél fölött vágjuk vissza. A téli és
a nyári metszési módokkal az őszibarack termeszté­
sével foglalkozó fejezetben ismerkedünk meg.
A kajszifa a téli metszésen kívül jól bírja a nyári
hajtáskurtítást is, amivel a virágrügyek differenciáló­
dását késleltethetjük ( S i t t - f é l e m e t s z é s ) . Ezzel
a kurtító metszéssel a fiatal fák váz- és oldalágain
hosszabb termőrészeket tudunk nevelni (58. ábra).

180
AZ A LA K FÁ K N EV ELÉSE

Már az előzőekben is említettük, hogy a szigorúan

mértani alakban nevelt gyümölcsfák ideje lejárt. Azért
sok kertészkedő akad még ma is, aki mindenáron
alakfákat akar a kertjében nevelni. Hogy megkönnyít­
sük a munkájukat, megpróbáljuk legalább röviden
összefoglalni az alakfák koronaalakításának az alap­
elveit.
A mértani alakú fák díszei a kertnek, de nem nőnek
maguktól a kívánt alakban. Meghatározott formájúvá
nevelni kell őket, ez pedig aránylag igényes munka,
a termelőtől nemcsak elméleti tudást, hanem sok
gyakorlati tapasztalatot is kíván. Aki a fentiekkel még
nem rendelkezik, egyelőre inkább ne kezdjen az alak­
fák neveléséhez, hanem várjon, amíg a szükséges
tapasztalatokat megszerzi, mert ellenkező esetben csak
csalódás érné. Ezenkívül az alakfák termesztése első­
sorban a kívánt koronaalaknak megfelelő alany és
fajta helyes megválasztásától függ. Döntő fontosságú
tényezők továbbá a helyes metszés, tápanyagellátás,
talajművelés, valamint a fák védelme a kártevők és
betegségek ellen.
Az alakfákat két fő csoportra oszthatjuk: eg y síkban
nevelt fá k r a és több síkb an nevelt fá k ra . Az egy síkban
nevelt fa lehet egykarú (függőleges, ferde és vízszin­
tes füzér), vagy több karú (U-alakú szárnyas —
60. ábra, Verrier-szárnyas, Gaucher-szárnyas, ferde
karú szárnyas stb.). A sík formák lantszerűen vagy
más különböző formákat követve is alakíthatók a ter­
mesztő elképzelése szerint. A több síkban nevelt

161
(elterülő) koronaalakok közül legismertebbek a gúla,
a kehely, a henger, a csavaros füzér stb. Az alakfák­
nak közös tulajdonságuk, hogy pontos terv szerint
neveljük őket. Meghatározott számú karuk van, s eze­
ket tervszerűen hajlítjuk. A karokon rendszeres met­
széssel rövid termőrészeket alakítunk ki.
Az alakfáknál alapvető követelmény, hogy tetszető-
sek és szimmetrikusak legyenek, s ezt váz nélkül nem
lehet elérni. Gyenge ideiglenes vázak készítése nem
tanácsos, mert ezek idő előtt felmondják a szolgálatot,
és így több évi, szorgalmas munkánk kárba vész.
Ajánlatos mindjárt kezdetben, leginkább még a fák
kiültetése előtt, a tervezett faalakoknak megfelelő,
betonba ágyazott vasoszlopokból, sodronyból és falé­
cekből szilárd vázat készíteni. Ennek a váznak
a leendő fa alakját kell követnie.
A kész vázhoz kiültetjük a facsemetéket, amelyeket
megbízható faiskolából vásároltunk, vagy magunk
neveltünk. A kezdők inkább gyengébb növésű fajták­
kal, gyenge növésű alanyokon, egyszerűbb formákkal
próbálkozzanak. A facsemeték kiültetése után hozzá­
látunk a metszéshez, amely két alapvető csoportba
osztható: a vezérvesszők metszésére és a termőrészek
metszésére.

A VEZÉRVESSZÖ K METSZÉSE ÉS HÄJÜTÄSA

Valamennyi alakfán minden évben elsősorban azokat

a vesszőket kell visszametszeni, amelyek a karok foly­
tatásai. A vessző meghagyott része olyan hosszú
legyen, hogy valamennyi megmaradt rügy kihajtson,
és megalapozza a jövendő termőrészeket. Csapra is
metszhetünk, a csapot ebben az esetben a nyár végén,
július végén—augusztus elején távolítjuk el.
A több karú alakfák karjai között kölcsönös egyen­
súly legyen, ezt az ellentétes karok helyes metszésével
érhetjük el. Az erősebben növő kart mélyebben,
a gyengébben növőt pedig kevésbé metsszük vissza.
Metszés után valamennyi kar felső rügyének egy
síkban kell lennie. A vízszintesen növő karókat

162
59. Az alakfák nevelésénél alkalm azott különféle módszerek:
A — hajtás kikötözése a csaphoz; — B a csap eltávolítása a h aj­
tás megerősödése és m egfásodása után; C — egyenlőtlen karok
kikötözése; a gyengébb k art m etszés nélkül kisebb szögállásban
nőni hagyjuk (1), az erősebb k art külső rügyre m etsszük és
nagyobb szögállásba hajlítjuk (2); D — vastagabb m egfásodott
h ajtás bevagdalása hajlítás előtt; E — a virágrügyek levágásával
az alsó harm adban elősegítjük a hajtásnövekedést

kevésbé vagy egyáltalán nem metsszük vissza. A víz­

szintesen növő karokat nem szükséges visszavágni
azokon a fajtákon, amelyek ebben a helyzetben jól
hajtanak. A vízszintes karok egyensúlyát metszés
nélkül ügy érhetjük el, hogy az erősebben növő kar
vezérhajtását a föld felé hajlítjuk, a gyengébben növő
kar hajtását pedig felfelé. -, -
A több karú alakfák nevelésekor célszerűbb a szélső
karokat hosszabbra hagyni, mert ellenkező esetben

163
60. U-alakú szárnyas: A — egyéves oltvány metszése; B — karok
fokozatos szétnyitása; C — karok hajlítása derékszögbe; D, E
— term őhajtások kikötözése vízszintes helyzetbe
a középső karok a szélsők rovására nőnének. A lekur­
tított karokon az alsó rügyek kihajtását a rügy felett
félhold alakú vagy V alakú bevágással segíthetjük elő.
Az alakfák nevelése során sokszor szükséges a meg-
fásodott hajtások lehajlítása, néha 90c-os szögben is.
A hajtások hajlítása legkönnyebb közvetlenül a fáso-
dás előtti stádiumban. Ha megfásodott hajtást akarunk
hajlítani, a könyök belső oldalát először bevagdaljuk,
nehogy a hajlításkor eltörjön. A megfásodott hajtáso­
kat nem hajlíthatjuk egyszerre, hanem fokozatosan.
Ha a hajlításkor a hajtás megtörik, kikötjük a kívánt
irányba, és a törés helyét bekenjük viasszal. Ha idő­
sebb fán, amelyet már nem lehet hajlítani, oldalkart
akarunk nevelni, és a szükséges helyen nincs alkalmas
rügy, ott beoltjuk, és a ráoltott vesszőből neveljük
a kart.

AZ OLDALSÓ TERMŐRÉSZEK KINEVELÉSE

A termőhajtások kinevelésénél azokat a metszési

módokat alkalmazzuk, amelyeket az előző fejezetek­
ben leírtunk. Az almástermésűeknél a Lorette-,
Gaucher-, Pekrun-féle, esetleg más alkalmas metszési
mód jön számításba. A csonthéjasoknál azokat a met­
szési módokat választjuk, amelyeket az egyes csont­
héjas gyümölcsfajok metszéséről szóló fejezetben
ismertetünk.

AZ IDŐSEBB TERMŐRÉSZEK KEZELÉSE

A nyári és a téli metszés leírt módszereivel kine­

veljük a fiatal fákon a termőrészeket. A karok felső
legfiatalabb részein minden alakfa-formánál szükséges
az oldalhajtások rendszeres visszacsípése a faalak
kialakulása után is, mert különben az alsó termőrészek
elhalnak. Éppen ezért kívánatos a vezérvesszőt annál
mélyebben visszavágni, minél öregebb a fa. Ha az alsó
részeken gyengébben növekednek az oldalhajtások,
akkor a karokat erősebben visszametsszük. Ezenkívül

165
a termőhajtásokat is rendszeresen fiatalítjuk, és
a karokhoz legközelebb eső vesszőkből igyekszünk új
termőrészeket kinevelni. A termőrészeket nem hagyjuk
túlságosan elágazni.
Az almástermésűek termőgallyaim rendszerint két
virág- és egy hajtásrügyet hagyunk meg. Szükség
esetén a rügyek fölött a kérget bevágjuk. A felkopa­
szodott részeken oltással pótolhatjuk a hiányzó- hajtá­
sokat. Sohasem metszünk közvetlenül a virágrügy
fölött, hanem meghagyunk fölötte 1—2 hajtásrügyet,
hogy szívják a gyökerek által felhozott tápanyagokat.
Azokat a termőgallyakat, amelyeken az elvirágzás
után nem képződött gyümölcs, azonnal levágjuk.
A tenyészidőben megvizsgáljuk a gyümölcsöket, s ame­
lyek összeérnek, azokat eltávolítjuk. Egyúttal eltávo­
lítjuk azokat a leveleket is, amelyek a gyümölcsöket
árnyékolják, nyirkosán tartják, és ezzel az almamoly
számára kedvező feltételeket teremtenek. A termő­
részek kezelésére nem írható elő pontos sablonszerű
módszer, mert amennyi termőgally van a fán, annyi­
féle metszési mód lesz. Ezenkívül a könyv terjedelme
nem engedi meg, hogy tovább foglalkozzunk ezzel
a kérdéssel.

A TERÜLET KIHASZNÁLÁSA
A GYÜMÖLCSTERMESZTÉSBEN

A csonthéjasok esetében azokhoz az elvekhez igazo­

dunk, amelyeket az illető gyümölcsfajt tárgyaló feje­
zetben leírtunk.
A belterjes gyümölcsösökben fontos szerepe van
a termőterület helyes kihasználásának. A hazai és
külföldi gyümölcstermesztésben eddig túlnyomórészt
a terebélyes, rendszerint gömb alakú koronaformák
voltak elterjedve, ezek viszont nem nagyon gazdasá­
gosak. Ennél a termesztési módnál a sorok és a fák
között rendszerint túl nagy a távolság. Az utóbbi idő­
ben sűrűbb térállásban ültetik a fákat, de ugyanakkor
nem veszik figyelembe az egyéb tényezőket, amelyek
a terület kihasználását nagymértéken befolyásolják.

186
 A belterjes gyümölcsösöket különböző sűrűségű
kötésben telepítik. Az ültetvény sűrűségét a terület-
egységre jutó gyümölcsfák számával fejezik ki. Lehet
azonban a sűrűséget a fák koronája által befedett
terület százalékában is kifejezni. A belterjes gyümöl­
csösökben a fák sűrűségét úgy kell meghatározni,
hogy a talajt a lehető leggazdaságosabban hasznosít­
hassuk. Ugyanakkor figyelembe kell venni a sorközök
szélességét, tekintettel a gépi talajművelésre, a ked­
vező fényviszonyok megteremtésére és a termesztett
fák élettani igényeire. Általában a nagy termések
eléréséhez és a gépek kihasználásához legkedvezőbb­
nek az 50 és 70 % közti sűrűséget tekintik.
A gyümölcsös területét első pillantásra feloszthat­
nánk ún. produktív részre, amelyet a fák koronája
takar, és nem produktív részre, amelyet a sorközök

61. Produktív term őfelület a gyümölcsfák koronájában: A-l — jó

minőségű gyümölcsöt biztosító produktív term őfelület a te re ­
bélyes koronában, 2 — rosszabb minőségű és kevésbé kiszínező-
dött gyümölcsöt nyújtó term őfelület; B — lapos korona, az egész
korona jó minőségű gyümölcsöt term ő produktív term őfelületet
képez

167
(kezelési sávok] képeznek. Ez a felosztás azonban
nem lenne helyes, mert a sorközök éppolyan fontosak,
mint a szoros értelemben vett termőhely, s ezek helyes
művelésével lényegesen befolyásolhatjuk a termést.
A terület jobb kihasználásának egyik lehetősége
a sorközök szűkítése. Napjainkban ezt a lehetőséget
használják ki a legnagyobb mértékben. Ne felejtsük
el, hogy a sorközök szűkítésével rosszabbodik a korona
alsó részének megvilágítása, és a fák koronája maga­
sabbra nő. A fényviszonyok romlását azzal sem küszö­
bölhetjük ki, hogy a fákat észak-déli irányú sorokban
ültetjük. A fényviszonyok romlásának következtében
a korona alsó termőrészei felkopaszodnak, és a fák
erőteljesebben nőnek felfelé. Ezenkívül a korona alsó
részén képződő gyümölcsök apróbbak és kevésbé kiszí-
neződöttek, ami szintén jellemzője a korona alsó része
elöregedésének.
Minél sűrűbb az ültetvény, annál több figyelmet kell
fordítanunk arra a tényezőre, amelyről sokszor meg­
feledkeznek, s ez a korona alakja. Ha abból indulunk
ki, hogy azonos köbtartalom esetén a kocka felülete
nagyobb, mint a gömbé, a gyümölcssövény felületének
is nagyobbnak kell lennie, mint a gömb alakú fákénak.
Ez a felület tulajdonképpen a termőfelület. Ennek
aránya a területegységből adhatja meg a terület
kihasználásának fokát.
A gyümölcssövény kúp (gúla) alakú koronáiban a jól
megvilágított produktív termőfelület a kúp alapjánál
kezdődik. A gömb alakú korona alsó felének nagy
része és a korona északi fele a rossz megvilágítás
következtében csak részben számítható a produktív
felületbe.
Mindezen kívül az első pillantásra megállapíthatjuk,
hogy a gömb alakú korona belső terének jelentős szá­
zaléka nem produktív. Ez a nem produktív tér annál
nagyobb, minél szélesebb a korona átmérője. Minél
öregebb a fa, annál kedvezőtlenebb az arány a termé­
ketlen belső zóna és a külső termőfelület között.
A leírtakból kitűnik, hogy a gazdaságos koronák
kialakításával lényegesen növelhetjük a termőfelületet
és egyúttal az egységnyi terület hasznosítását is.

168
S Á V O S T E LE P ÍT ÉS M Ó D O K
ÉS G Y Ü M Ö L C S S Ö V É N Y E K

A fejlett gyümölcstermesztéssel rendelkező orszá­

gokban a terület jobb kihasználására való törekvés
nemcsak a sűrűbb térállásban történő telepítésre,
hanem arra is vezeti a gyümölcskertészeket, hogy új
koronaformákat érvényesítsenek. Ezeket lényegében
két csoportra, sávos telepítésekre és gyümölcssövé­
nyekre oszthatjuk fel. A sávos telepítések és a gyü­
mölcssövények közötti különbség főleg a szélességük­
ben nyilvánul meg.
A sávos telepítés tulajdonképpen a terebélyes
koronaformájú fák sűrűbb térállásban való telepítése.
A korona vagy szokványosán nevelt, vagy mérsékelten
megnyúlt. A gyümölcsfák széles, folyamatos sávokat
képeznek.
Ezzel szemben a gyümölcssövényt olyan koronafor­
mák alkotják, amelyeknél a sorközökbe irányított ágak
hossza nem haladja meg az egy métert (a gyümölcs­
sövény teljes szélessége 2 m j.
A gyümölcssövények típusai az egyes országokban
jelentős eltéréseket mutatnak. Általában azt mondhat­
juk, hogy visszatükrözik az illető ország munkaerő-
hiányát vagy -bőségét a mezőgazdaságban. Azokban
az országokban, amelyek elegendő munkaerővel ren­
delkeznek (Olaszország, Bulgária, Magyarország),
összetettebb, jobb elrendezésű, de ennek folytán mun­
kaigényesebb koronaformákat nevelnek. Ezzel szem­
ben ott, ahol munkaerőhiány van (NSZK, Belgium stb.),
inkább olyan koronaformákat választanak, amelyek
kevesebb munkaerőt igényelnek. Ezek a koronaformák

169
62. Sávosan telep ített törpefák: A — ültetvény; B — a gyümöl­
csös alaprajza; C — magas törzsű facsem ete visszametszése
törpefának

170
63. H ungária gyümölcssövény: A — ültetvény; B — a gyümölcsös
alaprajza; C — hajtáskötözés

171
jobban kifejezésre juttatják az egyes fajták jellegze­
tességét. Olyan fajtákat választanak, amelyek az adott
termesztésmódnak legjobban megfelelnek, és amelyek
megtermelése a legkisebb költségekkel jár.
A gyümölcssövények többségét támrendszer m ellett
nevelik. A támrendszer leggyakrabban oszlopokra vagy
karókra kifeszített sodronyszálakból áll. Néhol boto­
kat, léceket stb. használnak. A támrendszer nagymér­
tékben megkönnyíti a korona kinevelését, de felépítése
jelentős költségekkel jár. A szilárd váz magas létesítési
költsége egyik legfőbb oka annak, hogy a gyümölcs­
sövények sem nálunk, sem más államokban nem
terjedtek el szélesebb körben.
Tekintettel az említett körülményekre a gyümölcs­
kertészek olyan új termesztési módokat keresnek,
amelyek lehetővé teszik a támrendszer nélküli gyü­
mölcssövények létesítését. A külföldi termesztési
módok közül ide tartozik a Lepage-sövény, a Bouché—
Thomas-sövény, a werderi gyümölcssövény, a Hechin-
ger-féle sövény stb. A csehszlovákiai gyümölcssövé­
nyek közül említést érdemel a ruzynëi palmetta és
a téchobuzicei sövény.
A támrendszer nélküli gyümölcssövényeket általában
a közepesen és erősen növő alanyokon neveljük.
Erősebb növésű alanyok alkalmazása esetén a gyü­
mölcssövény termőre fordulása némelykor bizonyos
idővel (1—2 évvel] késhet, de élete meghosszabbodik.
A következő fejezetekben ismertetjük azoknak
a gyümölcssövényeknek az alapelveit, amelyeket
Csehszlovákiában és az egyes fejlett gyümölcstermesz­
tésű országokban alkalmaznak. Foglalkozunk a tám­
rendszer m ellett nevelt gyümölcssövényekkel, a tám­
rendszer nélküli gyümölcssövényekkel és további
koronaformákkal. Ennek során röviden ismertetjük
a kinevelésükkel és ápolásukkal kapcsolatos eljárást,
hogy minden kertészkedő és a nagyüzemi gyümölcsös
szakdolgozói megválaszthassák azt a termesztési mó­
dot, esetleg azoknak a termesztési módoknak kombi­
nációját, amely az adott viszonyok között legjobban
megfelel. *)

172
A G Y Ü M Ö L C S S Ö Y É N Y ELŐN YEI

Míg a terebélyes koronaformák esetében a termés

jelentős hányada a korona belsejében kevésbé kiszíne-
ződött, a gyümölcssövényeknél a gyümölcsnek mind
a kiszíneződése, mind az íze jelentősen javul. Ezenkívül
a gyümölcs egyenletes nagyságú.
A gyümölcssövény létesítési költségei megoszlanak
több évre. Az első évben rendszerint az egy- vagy két­
éves oltványokat ültetjük el, de támrendszert nem
építünk. A második évben a legtöbb termesztési mód
esetében a gyümölcsfákat még szabadon engedjük
nőni. Csak a harmadik évben állítjuk fel a tartóoszlo­
pokat és feszítjük ki a sodronyszálakat. A harmadik
évben rendszerint elég a két legalsó sodronyszálat
kifeszíteni, a további sodronyszálakat a negyedik vagy
az ötödik, esetleg a hatodik évben feszítjük ki, amikor
a tartóoszlopokat segédkarókkal egészítjük ki.
Olaszországban a palmetta nevelésénél úgy járnak
el, hogy a sodronyszálakat (amikor az alsó vázágak
már a kívánt szögben állnak) fokozatosan feljebb rak­
ják, hogy a feljebb elhelyezkedő ágakat kötözhessék
hozzájuk.
A gyümölcssövények lehetővé teszik a talajművelés
teljes gépesítését, miközben felhasználhatók a szántó­
földi növénytermesztésben szokványosán alkalmazott
gépesítési eszközök, úgyhogy elesnek a különleges
talajművelő gépek beruházási költségei. A metszés,
a szüretelés és a kártevők elleni küzdelem is olcsóbbá
válik. Trágyázásra felhasználhatók a trágyaszórók.
A főágak metszése és kötözése a gyümölcssövények
esetében pontos rendszer szerint történik, ami lehető­
séget nyújt a szakképzettséggel nem rendelkező mun­
kások gyors betanítására.
A gyümölcssövényeknél a közepesen és erősen növő
alanyokon is elérhető a fák korai termőre fordulása.
A gyümölcssövények jobb védelmet nyújtanak a fák-
< ---------------
*J A m agyarországi olvasók közül azoknak, akiket e téma
különösen érdekel, ajánljuk Fejes — Horn — Bruckner: A gyü­
mölcssövény c. művet.

173
nak, az ágakat nem töri le a szél, és viharos időben
lényegesen kisebb mértékű a gyümölcshullás.
A gyümölcssövények nagyon alkalmasak a háziker­
tekbe, mivel kis területről is korai és nagy termés­
hozamot nyújtanak. Az első években a sorközökben
zöldséget lehet termeszteni.

A SOROK IRÁNYA
Ha tanulmányozzuk a gyümölcssövények és a sávos,
vagyis egy irányba sűrített telepítések fényviszonyait,
arra a következtetésre jutunk, hogy a legjobb fény­
viszonyokat akkor érjük el, ha a sorok észak-déli
irányúak. Az ilyen irányú sorokba ültetett gyümölcsfák
optimális asszimilációs feltételek m ellett igen jól
kihasználják a reggeli és délutáni napsugárzást. A déli
órákban, amikor legnagyobb a hőmérséklet, a fák
a sorokban kölcsönös beárnyékolással védelmet nyúj­
tanak egymásnak a túl erős napsugárzás ellen, amely
kedvezőtlenül hat az asszimilációs folyamatra, nem is
beszélve az egyéb károsodásokról.
A szélnek különösen kitett helyeken néha ettől
a tájolástól eltekintünk, és a sorokat az uralkodó
szelek irányába tájoljuk.
A fényviszonyokra való tekintettel bizonyos össze­
függés áll fenn a gyümölcssövény magassága és a sor­
közök szélessége között. Általában azt mondhatjuk,
hogy a mi viszonyaink közt a gyümölcssövény 3 m-es
magassága esetén a sorközöknek 4 m-eseknek kell
lenniük, 2 m-es magasság esetén a sorközök keske­
nyebbek is lehetnek, miközben a legkisebb sortávolság
3 m. Az erősen növő alanyokon, mely esetben a gyü­
mölcssövény az 5 m magasságot is eléri, a sorközöknek
egészen 6 m-eseknek kell lenniük.
A gyümölcssövény szélessége lent 1,2—1,5 m, a felső
részben 0,6—0,8 m. Ellenkező esetben, ha a gyümölcs­
sövény felső része nem szűkül le, alsó részében beár-
nyékolás következtében az ágak hamar felkopa­
szodnak.

174
AZ ALMA- IS KÖRTEFÁK METSZÉSE

Csehszlovákiában a házikertekben az almát és a kör­

tét leginkább magoncon és magasabb törzsű fának
termesztik. Ennek a faiskolák is okai, mert nem tudják
a kiStermesztőket megfelelően ellátni törpefákkal.
A törpefák iránti kereslet az utóbbi években egyre
inkább nő. Ez azt bizonyítja, hogy a közepes és magas
törzsű fák termesztésének hátrányait (későn fordul­
nak termőre, nagy helyet foglalnak el, nehéz az ápo­
lásuk stb. j gyümölcstermesztőink már felismerték.
A típusalanyókon termesztett fákat törpefáknak
nevezzük. Előnyük elsősorban a korai és bő termés.
A rendszerint magoncokon nevelt erős növésű fáktól
a törpefák még más jellegzetes tulajdonságokban is
különböznek. Ilyen tulajdonság elsősorban a gyengébb
növekedés. Fiatal korban ezek a különbségek nem
annyira feltűnők. Később azonban, mikor a törpefák
termőre fordulásakor a vírágrügyek és a fejlődő gyü­
mölcs sok tápanyagot használ el, kevesebb vegetatív
rész fejlődik rajtuk, mint az erős növésű fákon ugyan­
ebben az időben. A gyenge növekedésű alanyra oltott
fák kevésbé ágaznak el. Ezenkívül a törpefákon a tar­
tóág és a belőle kinövő vessző nagyobb szöget zár be.
Ezek a tulajdonságok erősen befolyásolják a törpefák
habitusát.
Az M IX alanyra oltott fák kisebb méretűek, koro­
nájuk szétterülőbb és ritkább, mint az ugyanolyan
fajta, de féltörpe alanyra oltott fáké.
Áltálában érvényes szabály, hogy a gyenge növésű
alanyokon nevelt, gyengén növő és korán termő fajták

175
koronaalakítását a teljes termőre fordulás kezdetéig
be kell fejezni. A teljes termőkorban a koronaalakítás
nehéz, és a ráfordított munka nem elég eredményes.
Ezért a törpefák termesztésekor fontos, hogy olyan
koronaalakot válasszunk, amely gyorsan kialakítható.
Ezenkívül fontos, hogy jó agrotechnikával gondoskod­
junk a fák növekedéséről, mert gyenge növekedés
esetén nem lehet szilárd koronaszerkezetet kialakí­
tani. Egyes törpefák hajlamosak a túlságosan nagy­
arányú gyümölcskötésre. Az ilyen fákon korán kell
elkezdeni az erős fiatalító metszést, ami elősegíti
a termés minőségének a javulását anélkül, hogy csök­
kentené a mennyiséget, és bizonyos mértékig meg­
szünteti a termés szakaszosságát.
A törpe alma- és körtefákon a szemzés helyén
kisebb-nagyobb dudorodás keletkezik. Ha erősen növő
fajtát gyenge növésű alannyal kombinálnak, vagy
megfordítva, ez a dudorodás néha elég nagy. Nem
állíthatjuk azonban, hogy ez a fának ártana, káros
hatással lenne a termőképességére vagy gyümölcse
minőségére. Általában az a nézet, hogy a szemzés
helyének — akár duzzadt, akár nem — nem szabad
a földbe kerülnie az ültetéskor. Ha a szemzés [oltás)
helye földbe kerül, a nemes fán az oltási hely fölött
gyökerek képződnek, és a típusalany gyökérzete foko­
zatosan elhal. Minden csehszlovák sza km unka azt
hangoztatja, hogy a szemzés (oltás) helyének a föld
fölött kell lennie. Ezzel szemben egyes újabb termesz­
tési formáknál (Bouché — Thomas-, Hechinger-féle
módszer stb.) a szemzés (oltás) helyét szándékosan
a földbe helyezik. Ennek az a célja, hogy később a tel­
jes termőkor elérése után, amikor az M IX alanyon
nevelt nagy termőképességű fajták növekedése majd­
nem teljesen megszűnik, a nemes rész begyökeresed­
jék, mentesüljön az alanytól. Azok a fák, amelyek
nemes része meggyökeresedett, továbbra is elég erő­
teljesen nőnek, és gazdagon teremnek. A fiatal fa első
fejlődési szakaszában fontos szerepe van a lassan növő
alanynak, mert elősegíti a gyors termőre fordulást.
Általában elmondhatjuk, hogy az oltás (szemzés)
helye szorosan összefügg a fa növekedésével és termő­

176
képességével. A modern termesztési módszerek ezt
a tapasztalatot úgy használják ki, hogy az ültetéskor
az oltás helyét vagy a talaj felszíne fölé vagy a talajba
helyezik. Megállapítható, hogy minél magasabban van
a talajszint fölött az oltás helye, annál gyengébben
nőnek a fák, és megfordítva, minél közelebb van
a földhöz, vagy mélyebben van a földben az oltás
helye, annál erőteljesebben növekednek a fák.
Az alma és körte termesztésével kapcsolatban befe­
jezésül megállapíthatjuk, hogy a kistermelő részére
legelőnyösebbek a törpefák. Ne feledjük azonban,
hogy ezek egyúttal igényesebbek is a talajra, éghajlati
viszonyokra és az egész agrotechnikára.
Ma még sok kertészkedő úgy véli, hogy a törpefa
nem más, mint a régi, klasszikus módszerek szerint
nevelt alakfák. Sokan tévesen azt gondolják, hogy
a korai termőre fordulást, szép gyümölcsöt és a kis
faalakot csakis állandó metszéssel lehet elérni. Ma
már ezekkel a szigorú termesztési módszerekkel nem­
csak nálunk, hanem az egész világon felhagynak.
Ennek nemcsak az az oka, hogy a mai gyors élettempó
miatt a kertészkedőknek nincs ideje a fák „szép“ for­
máját kialakítani, hanem más fontos körülmény is.
Az utolsó évtized tudományos ismeretei és gyakorlati
tapasztalatai világosan a természetesebb termesztési
módszerek előnyeit bizonyítják.
Ezért a szigorúan alakított alakfák nevelésére nem
fordítunk sok időt. Annál többet fogunk foglalkozni
a következő fejezetekben a természetesebb faalakok
nevelésének hazai és külföldi módszereivel.

LEGELTERJEDTEBB KORON AFORM ÁIN K

AZ Á G C S O P O R T O S { l ö m SZINTES) KO RO N A

A metszés módja ültetéskor

Átültetéskor a fák elveszítik gyökérzetük úgyszólván

kétharmadát. Ezenkívül megmaradt gyökereik is nagy­

177
mértékben sérültek. Ezért a kiültetéskor a sérült
gyökérzetet éles késsel le kell vágni. Mivel a meg­
maradt gyökérzetnek nincs elég ereje a regeneráló­
dáshoz és a föld fölötti rész táplálásához, a gyökér
metszésével egyidőben a fa koronáját is vissza kell
vágni. Az alma-, körtefákat és a többi gyümölcsfát
mindig tavasszal metsszük még akkor is, ha ősszel
ültettük őket.
A faiskolából legtöbbször olyan csemetéket kapunk,
amelyek koronája már részben ki van alakítva. A kiül­
tetést követő metszéskor meghagyunk egy középső és
3—5 koronavesszőt, ezek lesznek majd a korona
vázágai (64. ábra — A). A többi vesszőt tőből vágjuk
vissza. A legjobb helyzetű vesszőket hagyjuk meg, és
ügyelünk, hogy a sudár körül egyenletesen helyezked-

64. A korona m etszése az ültetés utáni első évben: A — a teljes

számú vesszőből álló korona metszése; B — hiányos — kétvesz-
szős — korona metszése

178
jenek el. A korona szilárdsága érdekében előnyösebb,
ha a vázágak nem közvetlen szomszédos rügyekből,
hanem bizonyos távolságban nőnek.
A kiválasztott oldalvesszőket hosszuk egyharmadára,
esetleg felére vágjuk vissza, ami átlagban 6—8 rügy­
nek felel meg. Először a legmagasabb vesszőt metsz-
szük, utána a többit úgy, hogy az oldalvesszők legfelső
rügyei a visszavágás után egy magasságban legyenek.
Rendszerint külső rügyekre metszünk (1), csak kivé­
telesen (vízszintes állású vesszőn) a belső rügyre.
A belső rügyre visszavágott sudár (2) 10—20 cm-rel
legyen hosszabb az oldalvesszőknél.
Ha a koronát az ún. kettős vesszőből (B) kell kiala­
kítani, akkor az egyiket az alapnál eltávolítjuk, vagy
egészen rövidre (2 rügyre) visszavágjuk. A másik
vesszőt ez esetben kb. hat rügyre vágjuk vissza.
A következő tenyészidőben kifejlődő hajtásokból meg­
alapozzuk az új koronát.
Az első évben a fiatal fán minél több hajtást hagyunk
meg, hogy a lehető legnagyobb asszimilációs felületet
biztosítsuk. Csak a konkurrens vagy a korona belsejébe
növő hajtásokat távolítjuk el, illetve vágjuk vissza.
A sudarat szükség esetén kikötjük.

A korona metszése a második évben

A második metszés előtt (65. ábra — A) már tud­

nunk kell, milyen alakúra akarjuk a koronát nevelni,
A csehszlovákiai viszonyok között a sudaras korona­
formáknál ajánlatos a két ágcsoportos korona kialakí­
tása. Az első ágcsoportot négy vázág alkotja, amelyek
az alaptól 80—90 cm távolságban kettéágaznak. A váz­
ágaknak 45°-os szöget kell alkotniuk a sudárral.
Az alsó ágcsoport fölött 120—150 cm magasan kez­
dődik a második ágcsoport, a gyenge növésű fákon
már 80—100 cm magasan. Ez három ágból áll, amelyek
felülnézetből lehetőleg az alsó ágcsoport ágai között
helyezkedjenek el, és kb. 65°-os szögben nőjenek ki
a sudárból.
A telepítés utáni második évben a kora tavaszi met­
széskor a koronából először eltávolítjuk valamennyi

179
180
fölösleges elágazást (1). Ezek elsősorban a konkurrens
vesszők és a korona belseje felé növő vesszők stb.
Ennél a metszésnél meghagyjuk a rövid, a vízszintesen
és a lefelé növő vesszőket (2). A vezérvesszők vissza-
metszésekor tekintetbe vesszük a fa növekedési erélyét
és a fajta képességét az oldalhajtások fejlesztésére.
Általában a vezérvesszőket felényire [3), kifelé álló
rügyre vágjuk vissza. Az erős növésű és sok hajtást
hozó fajtákon gyengébb metszést is végezhetünk.
A gyenge növekedésű fajtákat erősebben metsszük.
Tekintetbe vesszük az előző évi metszés után kihajtott
rügyek számát is. A sudarat (4) 10—20 cm-rel az oldal­
vesszők metszési szintje fölött vágjuk vissza. A sudár
utolsó rügyének mindig a tavalyi metszési felület fölött
kell lennie. A sudár és a vázágak oldalvesszőit átlag­
ban öt rügyre vágjuk vissza. Az ág csúcsához közelebb
fekvő vesszőket rövidebbre, az ágalaphoz közel levő­
ket hosszabbra metsszük.
Ebben az időszakban a metszés fő célja, hogy az első
ágcsoport ágainak erőteljes fejlődését biztosítsa.
A tenyészidő elején (május—június) ajánlatos a kon­
kurrens hajtásokat eltávolítani és a többi buján növő
hajtást a hatodik-nyolcadik levél fölött visszacsípni.
A függőlegesen növő hajtásokat alapra (csonkra)
metszhetjük (Lorette-féle metszés). A vázágak helyes
állását kitámasztással (B — 1) vagy felkötözéssel
érjük el. A buján növő fák vázágait az alaptól 80—90
cm-rel a tenyészidőben is elágaztathatjuk.

A korona metszése a harmadik évben

Ha a vázágakat nem ágaztattuk ketté az előző évben,

akkor elvégezhetjük ezt a tavaszi metszéskor a har-

65. A korona metszése a m ásodik évben: A — a korona metszése;

B-l — a korona form álása drót rögzítővel, 2 — a rögzítő form ája,
3 — a rögzítő gyűrűje gumicsővel vagy alátéttel (4) behúzva
a h ajtássérülés m eggátlására, 5 — az ág rögzítése balata szalag
segítségével, 6, 7 — hulladékanyagból készített balata szalagok.
Jó szolgálatot tesz a zsineg Is vagy az ágak rögzítése keresztben
elhelyezett pálcához (8)

181
madik évben (66. ábra) úgy, hogy a vezérvesszőt és
a konkurrens mellékvezérvesszőt egyforma hosszúra
vágjuk vissza. Ha az első ágcsoport vázágai elég vas­
tagok, kialakíthatjuk a második ágcsoportot. Ha az
előbbiek nem elég vastagok, a második ágcsoport
kialakítását elhalasztjuk a következő évre. A második
ágcsoportot kialakíthatjuk a tenyészidő alatt is a sudá-
ron növő buja hajtások visszacsípésével. A második
ágcsoport kialakításával nem kell sietni. Ha idő előtt
alakítjuk ki, az első ágcsoport ágai nem érik el a szük­
séges vastagságot.
A második ágcsoportot három ágból alakítjuk ki
(1, 2, 3), ezek között nagyobb távolságot hagyunk.
A kialakítására kiválasztott vesszőket kissé megkurtít­
juk. Valamennyi vázág oldalhajtásait visszametsszük.
A vázágak felső részén növő oldalhajtásokat erősebben
visszavágjuk. Minél jobban közeledünk a vázágak
alapjához, annál hosszabb oldalhajtásokat hagyunk.
Legmegfelelőbb, ha a vázág minden 30—40 cm-ére jut
egy-egy nagyobb termőág. Ilyen másodrendű vázága­
kat a vázágak közötti tér felé és a külső oldal felé is
nevelünk. A korona aljában a rövid, a vízszintesen és
a lefelé növő vesszőket nem szükséges visszavágni.
A sudáron az első és második ágcsoport között növő
hajtásokat szükség szerint visszavágjuk és ritkítjuk.
A tenyészidő alatt a fölösleges hajtásokat eltávolít­
juk, az erősen növőket visszavágjuk. Néhány függő­
legesebben növő hajtást alapra metszhetünk, és így
rövid termőhajtássá alakíthatunk át.

A korona metszése a negyedik évben

A negyedik évben a korona alapja már rendszerint

kialakult. A kora tavaszi metszéskor visszavágjuk
valamennyi koronavesszőt. Az alsó ágcsoport vesszőit
kevésbé vágjuk vissza, esetleg egyáltalán nem metsz-
szük, s ennek következtében ív alakban meghajlanak,
és termőre fordulnak. A konkurrens vesszőket eltávo­
lítjuk. A többi vesszőt úgy kezeljük, mint az előző
évben. A további években a vezérvesszőket már nem
metsszük.

182
 _я

тя л,
66. A korona metszése a harm adik évben. A korona alap ját négy,
term őrészekkel berakúdott vázág képezi. A belső ágakat idejében
ággyűrűre m etszették. A második ágcsoport kellő távolságban
van kialakítva, s rendszerint három vázágból áll

183
67. Oeschbergi metszés. A korona alapját képező vázágak
nagyobb szögállásúak, a külső m ásodrendű vázágak lehajlők.
Az első és a m ásodik ágcsoport között nagy a távolság
 Ebben az évben az alakító metszés a legtöbb gyü­
m ölcsfajnál befejeződik. A következő évben, esetleg
két évben, csak kivételes esetben alkalmazzuk az ala­
kító metszést, mégpedig csak az erősen fejlődő fajtá­
kon. Az alakító metszés befejezése után a fiatal
gyümölcsfákon már csak ritkító metszést végzünk.
Az ismertetett koronaforma az alma-, körte-, szilva-
és cseresznyefák esetében előnyös. Az említett
koronaforma nevelése során figyelembe kell venni az
egyes fajok és fajták tulajdonságait. A körtefákon az
ágcsoportos korona kialakításához nagyobb mértékben
van szükség irányítólécre, illetve a meredek vesszők
kitámasztására, tekintettel a körte gúlaszerű növeke­
désére (65. ábra — B, 1]. A sudár növekedését vissza­
vágással fékezzük, hogy felső ágcsoportok ne alakul­
janak ki idő előtt, és ne fejlődjenek az alsó ágak rová­
sára. Azokat a fajtákat, amelyek hosszú hajtásokat
növesztenek, de gyengébb az oldalhajtásképzésük,
erősebben metsszük, hogy a vázágak jól megerősödje­
nek, és rövidebb termőhajtásokkal rakódjanak be.
Azokat a sajátosságokat, amelyeket a korona metszése
és alakítása során figyelembe kell venni, az egyes
fajok tárgyalásakor említjük meg.

O E S C H B E R G ! METSZÉS

Svájcban valamennyi gyümölcsfaj termesztésében

sikerrel alkalmazzák a koronaalakítás úgynevezett
oeschbergi módszerét (67. ábra], amelyet H. S p r e n g
oeschbergi lakos dolgozott ki. Annak ellenére, hogy
a közép-európai, általában szárazabb éghajlati viszo­
nyoknak inkább megfelel az erősebben árnyékolt
korona, megismerkedünk ezzel a módszerrel is, mert
sok olyan elemet tartalmaz, amit sikerrel használ­
hatunk.
Ennek a koronának az alapját, úgy mint az ágcso­
portos koronáét, négy, lehetőleg szabályosan a sudár
körül elhelyezett ág alkotja (1, 2, 3, 4). A vázágakat
úgy nevelik, hogy 45°-os szöget zárjanak be a sudárral.
Hogy az ágak megmaradjanak ebben a szögben, rög-

185
zítik és lekötözik őket. A vázágak nem ágaznak el.
Másodrendű vázágakat csak a vázágak külső oldalré­
szén hagynak meg (5). A korona belseje felé növő haj­
tásokat (6) alapra vágják vissza. Hogy minél kevesebb
legyen ezekből a hajtásokból, a vesszők felső részén
található szemeket eltávolítják. A vázágon 60 cm
távolságra legyenek egymástól a másodrendű vázágak.
Fiatal korban a fő- és mellékágakat visszavágással
kényszerítik sűrű hajtások képzésére. Az oldalhajtá­
sokat nem vágják vissza, ellenben a konkurrens hajtá­
sokat a fő- és mellékágakon idejében el kell távolítani.
A vázágak alsó részén meghagyják a hosszú termő­
részeket. A másodrendű vázágakat és a hosszabb vesz-
szőket rögzítőkkel és lekötözéssel vízszintes helyzetbe
vagy annál is alacsonyabbra irányítják. A sudár [7]
növekedését akadályozzák, hogy az alsó ágcsoport
megerősödjék, és elérje a szükséges hosszúságot. Csak
ezután, 150—300 cm magasságban alakítják ki a má­
sodik ágcsoportot 3—4 ágból (8), amelyek nevelése az
első ágcsoportéhoz hasonló. A sudár két ágcsoport
közötti részén termőrészek helyezkednek el. Az így
nevelt koronákat állandóan kell metszeni. Mihelyt
a metszést abbahgyják, függőleges hajtások kezdenek
nőni, ezek gyorsan fejlődnek a vízszintes hajtások
rovására, és a korona rövidesen sűrű lesz.

ORSÓGŰLA
A házikertekben az alma és a körte termesztésére
legalkalmasabb faalakok egyike az orsógúla (68.
ábra). Ennek a faalaknak jellegzetessége a gúla alakú
korona, amelyet a sudár körül minden irányban sza­
bályosan elhelyezkedő vízszintesen növő termőágak
alkotnak. A korona ritka, ágcsoportok nélkül, eset-

68. Orsűgűla: A — egyéves oltvány metszése; B — metszés

a második évben; C — az alsó hajtások vízszintesre kötözése;
D — m etszés a harm adik évben; E — kinevelt fa

187
leg ágcsoportokban szabályosan elhelyezett ágakkal.
A vázágak rövid termőrészekkel rakódnak be.
Ennek a formának a kialakítására legalkalmasabb
az egyéves oltvány (A). Ezt előnyben részesítjük
a már kialakított koronájú facsemetével szemben.
A kiültetés után kiválasztjuk az egyéves oltványon
kb. 40 cm magasságban az első szemet, hogy ebből
kineveljük az első ágat. A kijelölt rügy fölött kivá­
lasztunk még 3—4 rügyet a többi ág kialakítására.
A páratlan rügyeket ajánlatos eltávolítani, hogy az
oldalágak között majd nagyobb távolság legyen. Azo­
kon a fajtákon, amelyeken sűrűn helyezkednek el
a rügyek, a meghagyott rügyek között mindig kettőt
távolítunk el. Az utolsó felső rügy felett ajánlatos
rövidebb csapot hagyni, amelyről eltávolítottuk
a x’ügyeket, és a sudárhajtást hozzá kikötni.
Az első évben valamennyi hajtást szabadon hagyjuk
nőni, csak a sudráhajtást kötjük ki a meghagyott
csaphoz. A következő évben tavasszal az oldalvessző­
ket erősen visszavágjuk (B ), hogy a meghagyott
részen valamennyi rügy kihajtson. A sudárvesszőt
kevésbé vágjuk vissza, hogy legalább 10 cm-rel legyen
magasabb az oldalsó vesszőknél. A tenyészidőben,
mihelyt az oldalágak vezérhajtásai elérik kb. a 45 cm-t,
vízszintesre hajlítjuk őket ( C ), mégpedig zsineg ( leg­
inkább papírzsineg) (1) vagy kampók segítségével (2).
A hajlítást július közepén, a hajtások elfásodása előtt
végezzük. A kampók hátránya, hogy bevágódnak
a fába, ezért idejében el kell őket távolítani. A hajlí-
tásra használt papírzsineget nem kell eltávolítani,
mivel idővel elszakad és leesik. A nyári metszés
a fölösleges, főként a függőlegesen növő és a kon-
kurrens hajtások eltávolításából áll.
A következő esztendőben a kora tavaszi metszés­
kor (D) a sudárvesszőt kb. 5 rügyre vágjuk vissza.
Az oldalágak vezérvesszőit annyira vágjuk vissza, hogy
a megmaradt rügyekből a lehető legtöbb hajtás fej­
lődjék ki. A visszavágást felső vagy alsó rügyre
végezzük.
Ha az alsó rügyre metszettünk vissza, akkor július
közepén a növekvő hajtást vízszintes helyzetbe kötjük

188
le. A következő év tavaszán ismét úgy vágjuk vissza,
hogy minden meghagyott rügy rövid oldalhajtásokat
fejlesszen.
A második esetben, amikor felső rügyre metszettünk,
ebből erőteljes hajtás nő ki, a mellette levő alsó rügy­
ből gyengébben növő konkurrens hajtás. Hogy az
oldalágakon lehajlítás nélkül vízszintesebb állást
érjünk el, a merőlegesen növő vezérhajtást vagy már
májusban, vagy augusztusban eltávolítjuk egy darab
vesszővel együtt. A meghagyott alacsonyabban álló
hajtást, amelyre visszametszettünk, a következő év
tavaszán ismét olyan rövidre metsszük, hogy megma­
radt részén minden rügye kihajtson.
A visszametszett sudáron nem engedünk mind az öt
rügyből hajtást nőni, hanem kiválasztunk 2—3 erősen
fejlődő hajtást. Ezek a kiválasztott hajtások alkotják
a további ágak alapját. Vízszintes helyzetbe ezeket már
a tenyészidő folyamán lehajlítjuk, mégpedig a fásodás
előtt. Ha nem hajlítottuk le őket az elfásodás előtt,
akkor ezt csak a következő évben tesszük. Ebben az
esetben a kora tavaszi metszéskor a vesszőket erősen
visszavágjuk (2—4 rügyre], így erősebb hajtásokat
nyerünk, és egyúttal serkentjük az alsó ágak növeke­
dését. A lehajlításkor az alsó vázágak közti szabad
teret igyekszünk kitölteni.
A következő évben hasonlóképpen járunk el (E ).
Az oldalsó ágakat nem ágaztatjuk széjjel, úgyhogy
ezek tulajdonképpen vízszintes füzért alkotnak. Az
ágakat nem szabad sűrűn egymás fölött meghagyni,
hogy a korona szellős legyen, és elég fényhez jusson.
A korona alakításakor nem szabad a sudarat erős
visszametszéssel elnyomni, mert erre a fa sok erős
hajtás képzésével reagál. Nyári metszéssel eltávolítjuk
a függőleges hajtásokat, eltávolítjuk vagy bekurtítjuk
a konkurrens hajtásokat és a többi alkalmatlanul növő
hajtást.
Ilyen alakban csak olyan fajtákat termesztünk,
amelyek a rövid termőrészekben teremnek. A bőveb­
ben termő fajtákon csak ferde helyzetbe hajlítjuk az
ágakat, míg a kevésbé termékeny fajtákon csaknem
vízszintes helyzetbe hajlítjuk őket.

189
 Hogy megőrizzük a korona gúla alakját, elő kell
segítenünk az alsó ágak növekedését. Ez azt jelenti,
hogy ezeket mérsékeltebben metsszük, mint a felső
ágakat. Egy évben nem hagyunk 2—3-nál több új váz­
ágat. Az ötödik-hatodik évben a növekedés rendszerint
megszűnik, és ekkor a hajtásokat már nem kell víz­
szintes helyzetbe lehajlítani. Az orsógúlát a további
években úgy kezeljük, mint a természetes koronájú
törpefát. Főként a felfelé növekedést korlátozzuk.
Az orsófák már a kiültetést követő első években szép
termést adnak. Hibájuk az, hogy hamar elvénülnek,
ég a későbbi időben rendszeresen ifjítani kell őket.
Az idő előtti elvénülést jobb agrotechnikával, gondos
növényvédelemmel kerülhetjük el.
Azokban az országokban, ahol ezeket a faalakokat,
nagyban termesztik, 150—200 q/ha jó minőségű átlag­
termést érnek el. Egyes esetekben 300 q/ha és még
nagyobb termést is. F r i e d r i c h szerint 3 ha termő­
karos gyümölcsösre elegendő egy dolgozó.
Csehszlovákiában, az intenzív gyümölcsösökben ez
a faalak nem vált be, mert az alacsony törzs és a víz­
szintes, illetve a gyümölcs súlyától lecsüngő ágak aka­
dályozzák a talajművelő gépek alkalmazását. Kister­
melők részére azonban az orsófát mindenesetre
ajánlhatjuk.
Az erősen növő fajták részére ezeknél a formáknál
az M IX alanyt ajánlják. A gyengébb növésű fajták
számára az M II és IV alanyt, a körte alá a birsalanyt.
Ajánlják a 4 x 1,5—2 m, esetleg 3 x 2—3 m-es kötést.
Ez a fajtától, az alanytól és a talaj minőségétől függ.
A fákat rövidebb karóhoz kötjük.
Az orsőgúla nevelésének itt vázolt elveit általában
régebbi nevelésmódnak lehet tekinteni, amelyet főleg
Németországban alkalmaztak. Manapság már az orsó­
gúla nevelésénél is más eljárást használnak. Erről
a magyar nevelésmódokról szóló részben emlékezünk
meg.

190
A F Ü G G Ő L E G E S FÜZÉR

A múltban, amikor a fanevelésben a klasszikus met­

szésmódokat szigorúan alkalmazták, a függőleges
füzér olyan magas, függőleges állású tengelyt képe­
zett, melyen gondos metszéssel rövid termőrészeket
alakítottak ki. A szigorú metszésmódtól való eltávo­
lodás a mai füzérnek az alakján is meglátszik. Ez
a füzér sok mindenben hasonlít a termőkaros orsóhoz,
csupán oldalhajtásai hosszabbak, és szabadabban
nőnek.
Az ültetést követő alakító metszés hasonló, mint
a szabadon nevelt faalak esetében [sudarát hosz-
szabbra, koronavesszőit rövidebbre és egy síkban
metsszük], A tenyészidő folyamán a fát szabadon
engedjük nőni, és nem metsszük, csupán szükség
esetén csípjük vissza a konkurrens hajtásokat, hogy
ne nőjenek a vezérhajtások rovására.
A következő év tavaszán mind a négy vázágat víz­
szintes síkba hajlítjuk le, és a vezérvesszőket hosszuk­
nak megfelelően valamely felső állású rügy fölött
yisszametsszük.. A fövezlér^Ssszon^ vag^ds a sudáron az
első ágcsoport legfelső ágától számítva felmérünk
kb. 40 cm-t, s a sudár többi részét lemetsszük.
A következő nyár folyamán a fa már elég buján nő,
s ezért valamennyi hosszú hajtását, főleg a konkurrens
hajtásokat mielőtt megfásodnak, vízszintes síkba haj­
lítjuk le. Az első ágcsoportban augusztus derekán
elvégezzük a nyári metszést, melynek során a függő­
legesen növő hajtásokat egy darabka egyéves fás­
résszel együtt az alatta növő hajtásnál lemetsszük.
Az alsó rügyből növő hajtás gyengébb és megfelelőbb,
mivel vízszintesebb állású.
A következő év tavaszán ismét metsszük a fát.
A második ágcsoport (szint) oldalsó vesszőit újra felső
rügyre metsszük ugyanúgy, ahogy azt az előző évben
az első ágcsoport vesszőivel tettük. A fővezérvesszőt
megint 40 cm hosszúságúra metsszük. Ha a fa túl buján
nő, s így a fővezérvessző is túl hosszú, metszhetjük
két ágemeletnyi magasságúra (80 cm-re) is. Hogy
a következő két tervezett ágcsoport közül az elsőnél

191
biztosítsuk a rügyek kihajtását, a kérdéses rügyek
fölött bemetszést eszközlünk. Az első ágesoport vezér­
vesszőit szükség szerint szintén egy kissé vissza­
metsszük.
Az egyes ágcsoportok között 20 cm-es távolságot
ajánlanak. Az egyes ágcsoportok ágait nem kell szom­
szédos rügyekből nevelnünk. Célszerűbb, ha az ágcso­
port egyes ágai között kisebb közöket hagyunk.
Ez esetben az egyes ágcsoportok közti távolságok nem
lesznek olyan szembeötlőek, s az ágcsoportok többé-
kevésbé összefolynak. A sudáron az ágcsoportok közt
előtörő hajtásokat rövid termőrészként hagyjuk meg.
A további ágcsoportok nevelésében hasonlóan járunk
el. Az ágakon függőlegesen növő hajtásokat tőből
eltávolítjuk, vagy pedig Lorette-féle metszéssel igyek­
szünk őket termőrészekké alakítani. Ezt a metszést
azonban csak ritkán alkalmazzuk.
A vesszők vízszintes síkba való lehajlításához jól
beválnak a horgonyzott drótból készült kampók (h aj­
lítok), mert a munkát meggyorsítják.
A későbbi évek során, amikor a fa már nem növek­
szik eléggé, időnként ifjítani kell. Az if jító metszésnél,
melyet kb. 3 évenként végzünk, mind a sudarat, mind
a felső ágakat erősen megmetsszük. Egyidejűleg ifjít-
juk az alsóbb ágakon található hosszabb termőrésze­
ket is.
Ennek a feladatnak a neveléséhez karóra van szük­
ségünk. A karónak a fával egyforma magasnak kell
lennie. A fákat egymástól 80—120 cm távolságra
ültetjük. Ilyen formában a gyengébb növésű alanyokra
ÍM IX, IV, II] oltott almát és a birsre oltott körtét
neveljük.
Az almafák közül ezt az alakot a Sárga áttetsző,
a lames Grieve, az Oldenburg!, a Wealthy, a Nonnetit,
a Hammerstein, a Jonathán, az Ananász renet, a Zuc-
calmaglio-renet, a Cox narancs renet, a Wagener
alma, az Ontario stb. fajták neveléséhez ajánlják.
A körtefajták közül megfelel az Avranches-i jó Lujza,
a Bosc kobak, a Konferencia, a Vilmos körte, a Diel
vaj'körte, a Hardy vájkörte, a Clapp kedveltje, a Vienne
diadala, a Párizsi, a Madame Verté stb. fajtának.

192
 Ez a faalak csak kistermelők részére alkalmas.
Minden teret gazdaságosan lehet vele kihasználni.

A VÍZSZINTES FÜZÉR

Ma már a vízszintes füzérnek [69. ábra] is egészen

más jellege van, mint valamikor, amikor szigorú elvek
szerint metszett alakfát jelentett. Vízszintes füzérnek
csak almafát nevelhetünk. A körtefa számára nem felel
meg, mivel ez jobban törekszik felfelé nőni. A füzér­
fákat rendszerint utak mellett neveljük. Az úttól
azonban legalább 60—80 cm távolságba kell ültetni,
hogy oldalhajtásait mindkét oldalra szélesen ki lehes­
sen kötözni.
Az egyéves oltványt az ültetés után kb. 50 cm
magasságban vízszintes helyzetbe hajlítjuk. A fákat
mindig tavasszal hajlítjuk le, még akkor is, ha ősszel
ültettük őket. A lehajlított egyéves oltványt vázhoz
kötjük. Az ültetést követő első évben ideiglenesen
léc- vagy pálcaváz is megfelel. A lehajlítás helyén,
a fölött a rügy fölött, melyből a füzér másik karját

69. Vízszintes kétkarú füzér

193
szándékozunk kinevelni, bemetszést eszközlünk, hogy
a rügy kihajtson. Ha a vessző a lehajlrtaskor megtört,
a törési helyet viasszal bekenjük; a vessző megtörése
ugyanazt a szolgálatot teszi, mint a bemetszés.
A tenyészidő folyamán a rügyből hajtás fejlődik, ez
lesz a füzér másik karjának alapja.
A következő évben már az oldalhajtásokat is ki kell
kötözni, s ehhez már szilárd vázra van szükség. Ennek
elkészítésére legalkalmasabb az L szelvényű vas.
Ebből keresztirányú karnak 65 cm hosszúságot vágunk
le, és rajta egymástól 30 cm-es távolságokra három
lyukat fúrunk. A kart aztán „T“ alakban összehegeszt-
jük egy kb. 80 cm hosszú vassal. Ilyen „T“ alakú vázat
annyit készítünk, amennyi elég ahhoz, hogy a tervezett
sávon három méterenként egyet-egyet a földbe beto­
nozzunk. A két szélső „T“ darabot támasszal látjuk el.
A kifúrt lyukakba sodronyt húzunk, ezekhez fogjuk az
ágakat kötözni, s ezzel a váz készen is van.
A középső sodronyszálra a fővezérvesszőt, a két
szélső sodronyszálra pedig az oldalvesszőket kötözzük.
A karok vezérhajtásait nem kurtítjuk vissza, hogy az;
oldalhajtások ne nőjenek túlságosan buján. A felfelé
törekvő oldalhajtásokat a középső sodronytól 30 cm-re
levő oldalsó sodronyhoz kötözzük. Kora tavasszal
a hosszú oldalsó vesszőket visszametsszük, a túl
sűrűeket pedig kiritkítjuk. A későbbi évek során,
amikor a karok növése már megállóit, ajánlatos
a sudár folytatásaként növő hajtásokat a tenyészidő
kezdete és augusztus eleje közötti időszakban függő­
leges helyzetbe állítani. Ez az intézkedés javítja a nö­
vekedésüket.
Az ilyen alakúra nevelt fák erős oldalhajtásokat
fejlesztenek, és gazdagon teremnek. Az alanyokra és
a fajtákra ugyanaz vonatkozik, amit a függőleges
füzérről mondottunk. Házikertbe a vízszintes füzér
kevésbé alkalmas faalak, mert a területet nem lehet
vele olyan jól kihasználni. Ezért kevésbé is terjedt el.

194
RUZYNËi PALMETTA (SZÁRNYAS)

A közelmúltban Csehszlovákiában 0. B o c e k az
almagyümölcsűek új módszerű termesztését népszerű­
sítette, Szintén abból az elvből indult ki, hogy keve­
sebbet kell metszeni, inkább az ágakat hajlítással,
illetve lekötözéssel neveljük. Véleménye szerint ez
a faalak alkalmasabb a körte-, mint az almafák szá­
mára. Körtefákból könnyebb a gyümölcssövény kine­
velése, a gyümölcssövény keskenyebb és jobban
átvilágított. A következőkben röviden leírjuk az általa
kialakított faalak, a ruzynëi palmetta [70. ábra] neve­
lésének elveit.
Az egyéves oltványokat a kiültetés után 45—50 cm-re
visszametsszük (A). A tenyészidő folyamán csak
három hajtást engedünk nőni, egy középsőt [sudárat]
és két lehetőleg szemben álló oldalhajtást. Az ilyen
háromvesszős csemetéket ősszel vagy tavasszal egy­
mástól 3 méter távolságban levő sorokba ültetjük.
A soron belül a tőtávolság az alany és a fajta növeke­
dési hajlamai szerint 1,5—3 m. Alanynak M I típus­
alanyt vagy vadalanyt használunk. A sorokat vagy
észak—délnek, vagy pedig az uralkodó széliránynak
megfelelően tájoljuk. A kiültetett fák vesszőit nem
metsszük vissza, és az első évben szabadon engedjük
őket nőni. A második vagy harmadik évben kezdjük
őket kikötözni.
A gyengén növő ágakat 30°-os szögben [B —1], az
erősebben növőket vízszintesen [2], a legerősebb
növésűeket ívben kötözzük ki. A lekötözést az elvi­
rágzás után kezdjük, hogy a virágzó lehajlítoít ágak
a kései talaj menti fagyoktól el ne fagyjanak. Az ív
legmagasabb pontjáról előtörő legjobban fejlődő haj­
tást nőni hagyjuk [C — 1). Ezt a következő év tava­
szán ismét leíveljük, de ellenkező irányban.. Ha
a vessző nem érte el a szükséges hosszúságot [legalább
70—80 cm-t], még egy évig szabadon engedjük nőni,
illetve megfelelő metszéssel serkentjük növekedését,
s csak a következő év tavaszán kötözzük ki. A követ­
kező években hasonlóan járunk el [Е ]. Az egyes alap­
ágak [ívek] közötti távolságnak kb. 40—50 cm-nek

195
70. Ruzynëi palm etta: A — a korona m etszése három vesszőre;
B — az ágak lehajlítása; C, D, E — nevelés a további években

kell lennie. A teljes sövénymagasság nem haladja meg

a 180—200 cm-t. A ruzynëi palmetta metszése mérsé­
kelt nyári metszésből és kora tavaszi ritkításból áll.
A nyári metszés során eltávolítjuk azokat a fölösle­

196
ges buján növő hajtásokat, melyek rendszerint az ív
legmagasabb részén törtek elő. Néha rövid Lorette-
féle metszést is alkalmazunk. A nyári metszést körül­
belül július dereka és július vége között végezzük.
A téli metszésre (kora tavaszi metszésre) február
végén, március elején kerítünk sort. Ilyenkor vagy
egész ágakat, vagy ágrészeket, esetleg a koronát túl­
ságosan sűrűvé tevő vesszőket távolítjuk el. A meg­
maradt vesszőket visszametsszük, vagy szabadon
engedjük nőni — ez jellegüktől függ. Ha valamelyik
gyengén nő, visszametsszük, hogy erősebb növeke­
désre ösztönözzük. Az erős növésű vesszőket kora
tavasszal nem szabad túlságosan visszametszeni, mert
ezzel még serkentjük növekedésüket. A palmetta téli
metszésekor általában ahhoz az elvhez igazodunk,
hogy minél erősebben nő a palmetta, annál kevésbé
metsszük. Ez az elv a fa intenzív növekedésének szar
kaszára érvényes. A későbbi időszakban, amikor a fa
gyengébben növekszik, nagyobb mértékben alkalmaz­
zuk az ifjító metszést, s ez annál erősebb, minél gyen­
gébb a fa növése.
Az alm afajták közül ruzynëi palmettának alkalmas,
a Sárga áttetsző, a James Grieve, a Wealthy, az Oldeni
burgi, a Hammerstein, a Téli arany parmen, a Golden
Delicious, a Wagener, az Ontario, a Parker pepin,
a Boskoopi, a Jonathán, a Cox narancs renet stb.,
a körtefajták közül alkalmas a Júliusi esperes, a Vil­
mos körte, az Avranches-i jó Lujza, a Hardy vajkörte,
a Konferencia, a Décan Robert, a Clairgeau, a Diel
vajkörte, Lucas körte, a Lectiére körte, a Párizsi körte,
a Drouard vajkörte, a Madame Verté stb. A körte
alanyának rendszerint vadkörte magoncot, ritkábban
birset használnak. Az almaalanyok közül nagyobbrészt
az erősebb növésű M I, II és IV típusalanyt használják,
a gyenge növésű M IX alany csak az erős növésű fajták
(Wealthy, Téli arany parmen, Boskoopi, Ontario stb.)
alá alkalmas. A ruzynëi palmettából álló telepítéshez
rendszerint nincs szükség támrendszerre.
A ruzynëi palmetta a korszerű alakfák közé tartozik.
Említést tesz róla a külföldi irodalom is. Csak a kis­
termesztők számára alkalmas. Nagyüzemben nem felel

197
meg, mert aránylag sok munkát kíván. Alkalmazásá­
nak sikere egyebek közt főleg a megfelelő fajták
megválasztásától, a fajta és az alany helyes kombiná­
lásától, valamint a sorokon belül a tőtáv meghatáro­
zásától függ. Természetesen a sikert nagymértékben
befolyásolja az agrotechnika is. Ennek magas színvo­
nalon kell állania. Összegezésül erről az alakfáról
elmondhatjuk, hogy bár szép eredményeket lehet vele
elérni, nem tartozik a legalkalmasabb módszerek közé,
amit az is bizonyít, hogy a gyümölcstermesztői gyakor­
latban csak kismértékben alkalmazzák. Hátránya,
hogy az ív alsó részén az ág egy része fokozatosan
elhal, ami a későbbi évek során abban nyilvánul meg,
hogy a palmetta alsó része felkopaszodik.

ТЁСНОВІШ СЕІ SÖVÉNY

Az utóbbi években gyümölcstermesztőink figyelmét

felkeltette az aímafák új nevelési módja, amelyet
a téchobuzicei Gyümölcsnemesítő Állomáson sikeresen
alkalmaznak. Ezen az állomáson az elmúlt évek során
a Lepage- és a ruzynëi palmetták nevelése során bizo­
nyos fogyatékosságok mutatkoztak meg, amelyek főleg
az ágak ívtetőn túli részének elhalásában és a fák
megdőlésében nyilvánultak meg. E fogyatékosságok
kiküszöbölésére — szem előtt tartva mind a növekedés
és termőre fordulás törvényszerűségeit, mind a leg­
alapvetőbb termesztési követelményeket — a követke­
zőkben leírt sövényformát dolgozták ki (71. ábra).
A faalak alapját három vázkar képezi, amelyek
a sorok irányába vannak lehajlítva. Ezeken a vázkaro­
kon neveljük ki a hosszabb termőrészeket. A sövény
magasságának nem szabad meghaladnia a 2,5 m-t,
szélességének a 2 m-t. A sorok távolsága 4 m, a tőtá­
volság a talajtól, az alanytól és a fajtától függően
2—2,5 m legyen. Alanynak az M I, II és IV ajánlható,
rosszabb viszonyok között az M XI. A téchobuzicei
sövénybe azok a fajták alkalmasak, amelyek rövid
termőrészeket alakítanak ki, és gazdagon teremnek.
Nem alkalmasak a vékony és hosszú hajtásokat nevelő

198
fajták, amelyek az ifjító metszésre igen erős növeke­
déssel reagálnak (például a Laxton’s superb, a Cox
narancs renet stb.). A bevált fajták a James Grieve,
az Oldenburgi, a Téli arany parmen, a Breuhahn, az
Ontario, a Golden Delicious stb.
A lakító m etszés. A facsemetéket észak—déli irányú
sorokba ültetjük. Legjobb egyéves oltványokat ültetni,
ültethetünk azonban kétéves csemetéket is.
Az elültetés után az egyéves oltványt kora tavasszal
Ѵз—Vs-nyivel visszametsszük. Ennek során a csapon
az utolsó rügyet a metszési helynél hagyjuk meg. Ha
a csemetének oldalhajtásai is vannak, azokat 1—3
rügyre metsszük vissza. Augusztusban 40—50 cm
magasságig a törzsről minden hajtást eltávolítunk.
Az első évben a fát szabadon engedjük nőni.
A második év tavaszán a fővezérvesszőt kb. felé-
nyire metsszük vissza. A konkurráló vesszőket ággyű­
rűre metsszük. A vízszintesen vagy majdnem vízszin­
tesen növő vesszőket nem metsszük vissza. Azokat
a vesszőket, amelyek kezdetben vízszintesen nőttek,
de később függőlegesen felfelé törnek, arra a lefelé
álló rügyre metsszük vissza, amely annál a helynél
helyezkedik el, ahol a vessző függőleges irányba kezd
nőni. Az erősen növő vesszőket mélyen, 1—2 rügyre
metsszük vissza.
A második évben a fák függőleges füzérre emlékez­
tető alakúak. Ekkor metszéssel igyekszünk hajtásokat
kinevelni. Szükség szerint némelyik vesszőt le is haj­
líthatjuk.
Az ültetést követő harmadik évben a tavaszi metszés
során mélyen visszavágjuk vagy alapra metsszük
a konkurráló és a túlságosan erősen növő vesszőket.
A hajtásrendszer többi részét a szükségnek megfele­
lően vízszintesen álló gyengébb vesszőig metsszük
vissza.
Nyáron, a június 15-től július 15-ig terjedő időszak­
ban visszametsszük a főágak hajtásait, és a fákat
a sorok irányában lehajlítjuk. Ha a fákat sík területen
termesztjük, déli irányban hajlítjuk le őket, ha lejtős
területen ültetett fákról van szó, a fákat a lejtő
hajlásával szemben hajlítjuk le. A lehajlítás során

199
200
ügyelünk arra, hogy a fákat ne ívbe, hanem csupán:
mérsékelten hajlítsuk meg. A fát az előző fa gyökér­
nyakához kötjük le. E beavatkozás után a függőleges
füzérből kineveltük a jövendő sövény egykarú alapját.
A harmadik évben a legtöbb fajtánál hozzájárul
a növekedés mérsékléséhez az első termés. Ezért
metszéskor meghagyjuk az oldalvesszők csúcsán levő
virágrügyeket. Bár a korona ebben az időszakban túl
sűrűnek tűnik, nem szabad ritkítani, mert az idő előtti
ritkítás az egész korona nemkívánatos buja növeke­
dését okozná.
A negyedik év kora tavaszán az első vázkar vezér­
vesszőjét alsó rügyre vágjuk vissza. Ezzel elérjük, hogy,
a visszavágott vesszőn kifakadnak a rügyek, és
a vessző ferde irányban folytatja növekedését. A kon­
kurrens vesszőt és a többi függőleges növésű vesszőt
alapra metsszük. A földtől 60—70 cm magasságban
egy merőlegesen növő hajtást meghagyunk a további
ív (em elet) kineveléséhez.
Az ötödik év tavaszán a második emelet kinevelé­
séhez meghagyott vesszőt hasonlóan metsszük vissza,
mint az első emelet vesszőjét az első évben. Különben
a téli metszés hasonló az előző évihez. A kívánt faalak
fenntartásához rendszerint elegendő az ágak lehajlása
a termés súlya alatt vagy az oldalvesszők alsó rügyre
történő visszametszése. Az erősebb növésű fajták
oldalvesszőit némelykor mélyebben kell visszamet­
szeni, hogy elejét vegyük a gyümölcsfái túlságos elszé-
lesedésének.
A második szintet alkotó vázkar az esetek többségé­
ben csak az ültetést követő hatodik évben hajlítható
le. A harmadik vázkart a hetedik-nyolcadik évben
kezdjük kinevelni, lehajlítására az ültetést követő
kilencedik évben kerítünk sort. A magasabb szintet
mindig csak az előző szint kinevelése után kezdjük

71. Téchobuzicei sövény: A — az ültetést követő metszés;.

B — tavaszi m etszés a második évben; C — m etszés a harm adik
évben; D — a fák lehajlítása nyáron; E — metszés a negyedik
év tavaszán; F — tavaszi m etszés az ötödik évben; G — kinevelt:
fa a további években

20L
72. Tëchobuzicei gyümölcssövény (P. Cifranic felvétele]

kialakítani. A magasabb szint idő előtti kialakításának

kedvezőtlen következményei a későbbi években abban
nyilvánulnak meg, hogy az alsó ág visszamarad a fe j­
lődésben, a felső meg annak rovására mértéken felül
fejlődik. Mindegyik vázkarnak lehajlításkor kb. 170 cm
hosszúnak kell lennie. A vázkart 45°-os szögben haj­
lítjuk le, de úgy, hogy ne képezzen ívet. Az egyes
szintek között a távolság kb. 80 cm legyen.
Ritkító m etszés. A további években a metszés egy­
szerű. A merőlegesen és túl erősen növő vesszők
eltávolításából, és szükség esetén az oldalvesszők
visszametszéséből és ritkításából áll. A vezérágakat
csak a későbbi időszakban metsszük vissza, ha a vezér­
hajtások évi növekedése 10 cm alá csökken. A növe­
kedés és a termőképesség arányát ifjító metszésekkel
szabályozzuk. E nevelésmődnál nincs szükség külön­
leges metszésekre, mert ezt a lehajlítás helyettesíti.
Ö sszefoglaló é r té k e lé s . E nevelésmód nagy előnye
mindenekelőtt az, hogy nincs szükség sodronyvázra,

202
mely lényegesen emeli a beruházási költségeket.
A vezérágakat rögtön az oldalhajtások kinevelése után
termő helyzetbe kényszerítjük, s ez korai és bő termést
biztosít. A későbbi években az ifjítás egyszerű. Az ágak
lehajlítása során nem képződnek olyan nagyobb
méretű ívek, amelyek miatt később az ág ívtetőn túli
része elhalna és a korona alsó része felkopaszodna.
Ha a modern gyümölcssövényekkel szemben támasz­
tott követelmények szempontjából nézzük ezt a fane­
velési módot, értékelésünk pozitív lesz. Ez a termesz­
tési mód nem csupán a házikertekbe, hanem a nagyobb
intenzív gyümölcsösökbe is alkalmas.

SÖRÖ SÁVOS TELEPÍTÉSEK

A nagyüzemi gyümölcstermesztés iránt Csehszlová­

kiában azért csekélyebb az érdeklődés, mert a gyü­
mölcsös a fák kései termőre fordulása miatt jövedelmet
is későn hoz. Az intenzív telepítésekhez korai és bősé­
ges termést csak az egységnyi területre eső termő-
egyedek számának növelésével érhetünk el. Ebben az
irányban halad kutatómunkájával a holovousyi Gyü­
mölcstermesztési Kutatóintézet dolgozója, S v ä t o -
p l u k B r a b e c is, aki a különféle térállású ültetés
hatását vizsgálja. Az M IX-es alanyon álló almafák
esetében bevált típus a 300—350 X 60 cm-es kötésben
való ültetés (5000—5500 db/ha) vagy a 300—350 X Ю0
cm-es kötés (3000—3500 db/ha), vagyis az F. M a r e -
c e k által ajánlott ültetvényhez hasonló típus.
Az M. A. birsalanyon álló körtefák esetében
a 300 X 1 5 0 cm kötés (2178 db/ha) vált be; a sorok
legmegfelelőbb iránya az észak-déli. A fák 200—250
cm magasra nőnek, ami lehetővé teszi, hogy minden
munkát a földön állva végezzünk el.
Az alm afajták közül az Ontario, az Oldenburgi,,
a Téli arany parmen, a Breuhahn, a Golden Delicious,
a James Grieve stb. vált be a legjobban, a körtefajták­
ból a Konferencia, a Lucas körte, a Madame Verté,
a Drouard vajkörte, a Párizsi körte, a Papkörte stb.
A fákat orsó alakúra nevelik, nevelésükben téli

203
 73. Fiatal fák sűrű
sávos telepítésben (P.
Cifranic felvétele]

metszést alkalmaznak, melynek során a vezérvessző­

ket és a többi erős növésű vesszőt hosszuk kb. 30—40
%-ával visszametszik. Május második felében vagy
június elején a nyári metszés keretében a konkurrens
hajtásokat fejletlen szemekre metszik vissza, s eltávo­
lítják a korona belseje felé törő valamennyi fölösleges
hajtást. A későbbi években, amikor a vesszők már nem
érik el a 30 cm-es hosszúságot, a fákat ifjítják. A fák
nagyobb szilárdságát biztosítja, ha az alany főgyöke­
rének mélységét az eddigi 12—15 cm-ről 22—25 cm-re
módosítják. E módszernél előnyös, ha az alanyt a vég­
leges termőhelyen az említett mélységre ültetik el,
s ott helyben oltják. Ez a termőre fordulást két évvel
előbbre hozza.
Ha a csemetéket faiskolában nevelik, a szokásosnál
10—12 cm-rel magasabban kell őket oltani, s az emlí­
tett hosszal mélyebbre kell ültetni.
A leírt telepítési módokhoz elsőrendű termőhelyi
viszonyok szükségesek. Elsősorban házikertek szá­

204
mára alkalmasak, nagyüzemi telepítéshez csak a leg­
intenzívebb módszerek alkalmazása esetén.
Hasonló fanevelési módot ajánl a ruzynëi F. M a r e-
c e k is. Ruzynëben csupán a téli metszést végzik
erősebben [nyáron egyáltalán nem metszik a fákat],
és szép eredményeket érnek el. Alanynak az M IX-et
használják, a fajták közül pedig főleg az Oldenburgot,
a Wagenert, az Ontariót stb., 300 x 70 cm-es kötésben.
A fákat a ruzynëi palmettáktól néhány méternyi távol­
ságra ugyanabban az üzemegységben nevelik, s így
nagyon meggyőzően bizonyítják, hogy a fajta, az alany
és a térállás helyes megválasztásával lényegében
ugyanazt az eredményt lehet elérni, mint a ruzynëi
palmettákon az ágak lehajlításával.
Az észak-csehországi Choustníkovo Hradistëben az
állami gazdaságban sávos ültetéssel nagy kiterjedésű
gyümölcsösöket telepítettek. Ez a telepítési mód több
tucatnyi hektáron bevált, ezért Észak-Csehországban
tovább bővítik.

SZABADON NÖVŐ SZÁRNYAS

A szabadon növő szárnyas (74. ábra] nevelését vagy

egyéves oltvány, vagy olyan kétéves csemete alakítá­
sával kezdjük, amelynek a koronáját a faiskolában
már kialakították.
A kialakított koronájú facsemetéket úgy ültetjük,
hogy két jól fejlett szemközti állású vessző a sor
irányába nézzen. Az ültetést követő metszés során
a középső vesszőn és az említett két szemközti állású
vesszőn kívül semmilyen hajtást nem hagyunk meg.
Minden további hajtást alapra metszünk. A megha­
gyott középső vesszőt kétharmadával visszametsszük,
miközben csapot hagyunk, melyhez később a legfelső
rügyből előtörő hajtást kötjük ki. A megmaradt két
oldalsó vesszőt, a jövendő vázágakat kevésbé (kb.
ötödrésznyivel] metsszük vissza.
Az ültetést követő évben a vesszőket még nem h aj­
lítjuk le, hanem szabadon engedjük nőni. A tenyészidő
folyamán eltávolítjuk azokat az erősen növő hajtáso-

205
74. Szabadon növő szárnyas

kát (jövendő konkurrens vesszőket), amelyek közvet­

lenül a legfelső hajtás alatt nőttek ki.
Az ültetést követő második évben a tavaszi metszés
során először a konkurráló vesszőket távolítjuk el,
amennyiben nem távolítottuk el őket hajtásként az
előző tenyészidőben. Továbbá eltávolítjuk valamennyi
erősen és főleg merőlegesen növő hajtást, amelyek
esetleg gátolnák a vázágak növekedését. A vázágakat
olyan helyzetbe kötözzük segédkarókhoz, amely az
illető fajtának legjobban megfelel. Az erősen növő
fajták ágait nagyobb mértékben, a gyengén növőkét
(James Grieve, Wealthy) kevésbé hajlítjuk le. Hogy

206
serkentsük az ágak növekedését a nyári időszakban,
eltávolítjuk a törzs közelében elhelyezkedő erős haj­
tásokat, és visszacsípjük a középső ág vezérhajtását.
A tőtávolság helyes megválasztása esetén az ágak
a harmadik év tavaszán olyan hosszúak, hogy elérik
a szomszédos fák ágait. Ekkorra az ágak már olyan
helyzetben maradnak, amelybe kikötöztük őket, ezért
eltávolítjuk a karókat és a kötéseket is. A két szom­
szédos fa ágainak csúcsát összekötjük. Az ágak ferde,
illetve vízszintes helyzetbe csak a termés súlya alatt
hajlanak le. A fővezérvesszőt rendszerint már nem
kell visszametszem. A harmadik évben a metszés az
erős növésű merőleges hajtások eltávolításából áll.
Az eltávolítás helyett a hajtások le is hajlíthatok.
A negyedik évben a fák rendszerint már eléggé
fejlettek ahhoz, hogy kialakítsuk a második szintet.
A második szintet az első szinttől 60—80 cm magas­
ságban létesítjük. Azoknál a fajtáknál, amelyek hajla­
mosak a felfelé törő növekedésre [Arany parmen,
Starking, Oldenburgi] ezt a szintet azáltal alakítjuk
ki, hogy a középső ágat az említett magasságban
visszametsszük. Azoknál a fajtáknál, amelyek terebé­
lyesen nőnek (Boskoopi, Cox narancs renet, Jonathán,
Wealthy stb.), a második szintet célszerű azzal kiala­
kítani, hogy a középső ágat a sor irányába az egyik
vagy a másik oldalra lehajlítjuk. A szabadon növő,
szárnyas a negyedik évben már rendszerint termést
hoz. Az alakító metszése a negyedik évben feje­
ződik be. A gyümölcsfái magassága ne haladja meg
a 2—2,5 m-t.
A termőre fordulás első éveiben a fák elég erősen
nőnek, és erős hajtásokat hoznak. Ezeket nem metsz-
szük vissza, hanem tőből eltávolítjuk. Csupán mérsé­
kelt ritkító metszést alkalmazunk, melynek során
a merőlegesen növő (40 cm-nél hosszabb) hajtásokat
távolítjuk el. Az ifjító metszéshez csak a későbbi évek­
ben folyamodunk, amikor csökkent a növekedésinten­
zitás és a gyümölcs rosszabb minőségű. Az olyan
években, amikor mértéken felüli a virágrügyberakó-
dás, a termőképességet részleges ifjító metszéssel
szabályozzuk, miáltal jelentős mértékben elejét vesz-

207
75. Szabadon növő palm etta (P. Oifranlc felvétele)

szűk a szakaszos termésnek. Általában ahhoz az elvhez

tartjuk magunkat, hogy minél rövidebbek a csúcshaj­
tások, annál erősebb metszést alkalmazunk. E beavat­
kozásunk során igyekszünk javítani a fényviszonyokat
a korona belsejében. Az erős növésű fölösleges hajtá­
sokat már a nyár folyamán eltávolíthatjuk.
Néhány évi bő termés után a gyümölcs kiváló minő­
ségének és a kívánt növekedésintenzitás elérésének
céljából erősebben, egészen a három-négyéves fáig
metszünk. Ezt az erősebb ifjítást úgy is elvégezhetjük,
hogy eltávolítjuk az egész felső szintet.
A szabadon növő szárnyas előnye egyebeken kívül
főleg az, hogy nem kell hozzá sodronyokat építeni.
Kinevelése egyszerű, úgyhogy minimális munkaráfor­
dítással nagy mennyiségű, jó minőségű gyümölcs ter­
melhető meg. A szárnyas telepítése vagy szükség
szerinti átoltása is egyszerű, ami nagy előnyére válik
a többi koronaformával szemben. Ajánlható mind
a nagyüzemi gyümölcsösökbe, mind a házikertekbe.

:208
AZ ALMÁSTERMÉSOEK GYÜMÖLCSFA-NEVELÉSI
MÓDJAI KÜLFÖLDÖN

SZOVJET GYÜMÖLCSFA-NEVELÉSI M ÓDOK

A Szovjetunióban a gyümölcsfákat lényegében

ugyanolyan koronaformákban nevelik, mint nálunk.
A múltban az erős növésű alanyokon nevelt terebélyes
koronaformák voltak túlsúlyban. Ma már a Szovjet­
unióban is nagyobb figyelmet fordítanak a gyümölcs­
sövények és a típusalanyokon álló fák kinevelésére.
Különlegességnek az ún. sztlanyec számít.

Sztlcmyec

Abban a törekvésben, hogy a Szovjetunióban a gyü­

mölcstermesztést a szigorú telű területekre is kiter­
jesszék, a gyümölcstermesztők olyan koronaformák
kialakítására kényszerülnek, amelyeknek a hótakaró
védelmet nyújt az erős fagyok ellen. Ilyen korona­
forma az úgynevezett sztlanyec, amelynek ágai a föl­
dön terülnek el. Télen a vastag hóréteg az egész
koronát befedi, és megvédi az elfagyás elől. Csehszlo­
vákia feltételei közt e koronaforma nem bír jelentő­
séggel.

MAGYAR GYÜMÖLCSFA-NEVELÉSI MÓDOK

Az utóbbi években a magyar gyümölcstermesztés

figyelemre méltó haladást ért el. Az új telepítésekben
nagyobb sorközöket alkalmaznak, viszont a sorokban
a fákat kisebb tőtávolságra (a termesztett faj, a fajta
növekedési erélye és az alany szerint 6 x 4 m — 13 x 7
m-es kötésben) ültetik. A nagyobb sor közöket azért
alkalmazzák, hogy fokozottabb mértékben érvényesít­
hessék a zöldtrágyázást mint a talaj húmuszellátásá-
nak fő módját.

209
Termőboros orsó

Az új telepítésű magyar gyümölcsösökben főleg

a termőkaros orsót alkalmazzák. Ennek az orsófának
a kinevelése némileg eltér attól a német módszertől,
amellyel Csehszlovákiában találkozunk. A termőkaros
orsó ágemeletek nélküli függőleges központi tengely­
ből áll, amelyen a termőkarok körkörösen helyezked­
nek el. A koronavesszőket (oldalvesszőket] nem met­
szik, hanem vízszintes irányban lekötözik. Csak
a fővezérvesszőt metszik vissza, mégpedig azért, hogy
elegendő számú, kellő vastagságú új hajtást nyerjenek.
Az így nevelt orsófának nincsenek vázágai, mindegyik
kar terméssel rakódik be. A termőkaros orsó kevésbé
tetszetős koronaforma.
A vázolt nevelésmód nem igényel különleges elmé­
leti ismereteket. Az első évben a koronavesszőket,
földbe vert pálcikákhoz kötözik le, vízszintes irány­
ban. A további évek során az újabb éves vesszőket
hasonlóképpen vízszintesre kötözik. Az így nevelt fák
a második évben már teremnek, és a negyedik évben
18—45 q/ha termést adnak.

Kombinált korona

Az utóbbi években Magyarországon a termőkaros

orsón kívül sok közepes törzsű fát ültettek, melyeknél
az alakító metszés módosításával koraibb termőre for­
dulást törekszenek elérni. Kidolgozták az ún. kombi­
nált koronát (76. ábra), melynek kinevelésénél az
ágcsoportos korona nevelésének elveit azokkal az
elemekkel kombinálták, amelyek beváltak az orsőfa
nevelésében (vesszők lekötözése). A kombinált korona
kialakításánál a következőképpen járnak el:
A kiültetett csemetén, amelynek rendszerint 6—7
koronavesszője van, kiválasztanak 3—4 megfelelően
elhelyezkedő erős oldalvesszőt, amelyekből a későbbi
évek folyamán kinevelik a vázágakat. Ezeken kívül
kiválasztanak még egy jól fejlett vesszőt, amelyből
a sudarat nevelik ki. A kiválasztott vesszőket az ismert
módon (az oldalvesszőket külső rügyre, a sudárvesz-

210
76. Kombinált korona: A — m etszés és az oldalvesszők lekötö-
zése az első évben; B — metszés és kötözés a m ásodik év
tavaszán

szőt kevésbé erősen stb.) egyharmad-felényire vissza­

vágják.
A többi két-három megmaradt oldalvesszőt nem
metszik vissza, hanem hánccsal, zsineggel stb. vízszin­
tes helyzetbe hajlítva lekötözik. Ezek a vesszők gyor­
san termőnyársakká alakulnak, és a visszametszett,
le nem kötözött vesszők már az első évben vázágakká
formálódnak.
A második évben ismét csak az oldalvezérágak
3—4 vesszőjét és a fővezérvesszőt metszik vissza.
Ezek a vesszők ekkorra kb. 60—80 cm hosszúságot,
érnek el, úgyhogy vastagságuktól függően 30—40 %-
kai vágják őket vissza. Egyidejűleg eltávolítják a koro­
nát sűrítő, a túl hosszú fölösleges vesszőket és a kon-
kurrens vesszőket. A koronából kifelé irányuló
hosszabb és rövidebb vesszőket meghagyják. A váz­
ágak alsó harmadán növő vesszőket akkor sem vágják
vissza, ha hosszabbak. Ezek rendszerint vízszintes
vagy megközelítően vízszintes irányba nőnek, úgyhogy

211
nem kell őket visszametszeni vagy lekötözni. Azokat
az új hajtásokat, amelyek a sudárral 25—45°-os szöget
zárnak be, vízszintesre kötözik. Az így kinevelt fáknak
40—50 % -kal nagyobb a termőfelületük, mint azoknak,
amelyeken a vesszőket nem kötözték le, hanem csak
visszametszették.
A harmadik évtől kezdődően a vázágak vezérvesz-
szőit még erősebben visszavágják, hogy fenntartsák
növekedési erélyűket. Az új hajtások kb. 20—30 % -át
eltávolítják.
A második vázágcsoportot hasonlóképpen alakítják
ki. Lekötnek 2—3 oldalvesszőt, a többit visszavágják.
Az ism ertetett nevelésmódot nemcsak az almástermé-
sűeknél, hanem a csonthéjasoknál is alkalmazzák.

Hungária-sövérsy

Az utóbbi években Magyarországon a gyümölcsösök

telepítésénél alkalmazni kezdtek egy újabb gyümölcs­
falat, amelyet Hungária-sövénynek neveztek el. Ezt
a sövénytípust dr. G y ú r ó F e r e n c , a budapesti
Kertészeti Egyetem szigetcsépi gyümölcsösében alakí­
totta ki.
A Hungária-sövény lényegében termőkaros orsó,
amelyet három szál 60—120 és 180 cm magasságban
kifeszített dróthuzalból álló támrendszer mellett
nevelnek. A fákat 2—3 m távolságra és 3—4 m sor­
távolságra ültetik. A gyümölcssövény magassága
2,5—3 m. A palmetta nevelése igen egyszerű.
Az elültetett oltvány sudarát visszametszik. Az oldal­
vesszőket a rügyfakadás megindulása után a támrend­
szer huzaljához vízszintesre kötözik.
A metszés és a kötözés a további években hasonló.
A fővezérvesszőt a növekedési erélyéhez mérten
évente visszametszik. Az oldalvesszőket július közepéig
vízszintesre huzalhoz kötözik. így járnak el, amíg
a gyümölcssövény a kívánt magasságot el nem éri.
A fák a 6—7. évben term őrészifjítást igényelnek.
Az ilyen típusú gyümölcssövény jól beválik azoknál
az alma- és körtefajtáknál, amelyek hajlamosak a tere­
bélyes korona nevelésére. Az alm afajták közül meg­

212
felel a Jonathán, a Delicious, a Starking stb., a körte­
fajták közül a Diel vajkörte, a Vilmos körte stb.
Az ism ertetett gyümölcssövény igen jó eredményeket
ígér mind a házikertekben, mind a nagyüzemi telepí­
tésekben.

NÉMET G YÜ M Ö LCSFA -N EV ELÉS! M Ó D O K

A német gyümölcstermelés fejlődését az utóbbi évek­

ben, sőt mondhatni az utóbbi évtizedekben tömören
a „vom Spindelbusch zur Hecke“ (az orsófák helyett
gyümölcssövények] jelszó jellemzi. A német termesz­
tők ezt a jelszót nemcsak az új telepítésekben váltják
valóra, hanem az öregebb orsófa-ültetvényeket is
sövényekké alakítják át. A sövényrendszerű gyümölcs­
fanevelést Németországban J. S c h l o s s e r már
25 évvel ezelőtt megkezdte. Ma az NSZK-ban
a gyümölcssövények fő népszerűsítője S c h m i t z -
H ü b s c h . Nagyon figyelemreméltó és eléggé eredeti
módszerrel kezdett sövényeket létesíteni H e c h i n -
g e r. Gyümölcssövényeket az NDK-ban is telepítenek.
Ott főleg H. J. K o c h „werderi gyümölcssövény“
néven ismert módszere érdemel figyelmet.

A Schmitz-Hübsch-féle módszer
E művelési módnál a fákat sövénynek nevelik: az
egyes sorok közötti távolság 3,5—4 m, s a sorokban
a fák tőtávolsága a fajta növekedési erélye és az alany
szerint 2,5—3 m (77. ábra]. Alanyként M IX, M II,
M IV, M I és M XI típusalanyt használnak. Mint sok
más módszernek, ennek is az a lényege, hogy a váz­
ágakat ferdén vezetik, a vesszőket kikötözik, és a haj­
tások csúcsrészét kímélik.
A fák nevelésére ez a rendszer nem ad pontos
utasítást. A fákat többé-kevésbé a szabadon növő pal-
metták módjára nevelik. Tudjuk, hogy minden fajta,
és minden alany bizonyos növekedési eréllyel bír. Sőt
az egy fajtához tartozó, ugyanolyan alanyon álló fák
is egyedenként különbözőek, egyedi ápolást igényel-

213
214
nek. A növekedés ezenkívül a környezeti feltételektől
(talajtól, ápolástól, talajnedvességtől, a levegő pára-
tartalmától, a talaj tápanyagaitól stb.) függ. A gyü­
mölcsfáknak az ilyen sövény formájában való nevelése
a felsorolt feltételek között is bizonyos alapvető sza­
bályokhoz igazodik. A fákat az első években különleges
alakító metszésben kell részesíteni, hogy fékezzük
túlságosan erőteljes növekedésüket, és korai termőre
fordulást érjünk el.
Az ültetés után a fákat tavasszal metsszük (A).
A sudarat kb. kétharmadnyival (1), a két megfelelő
állású koronavesszőt pedig a sudár végálló rügyétől
lefelé hajló kb. 120°-os szögben külső rügyre metsszük
vissza. Az előzőkben tárgyalt metszésmódokhoz viszo­
nyítva a különbség ennél a módszernél az, hogy
a korona kialakításához nem szükséges valamennyi
többi vessző metszetlenül marad, még ha meredeken
felfelé állnak, és a megmetszett vesszőkön túlérnek
is (4—5).
Az ültetést követő első évben a visszametszett vesz-
szők vastag csúcshajtásokat és elegendő oldalhajtást
adnak (B ). A metszetlen vesszők a gyengén növő
alanyon álló vagy nagyon bőtermő fajták esetében
már termőnyársakat és virágrügyeket hoznak (B — 4).
Az M VII és az M IV, de különösen az M XI alanyon
álló fák az első évben metszetlenül nőnek, s a met­
szetlenül maradt vesszőkön leginkább termőnyársakat
hoznak.
A második évben a termőrészek megvastagodnak,
s a csúcsrügyekből eredő vesszők egyenesen tovább
nőnek (C). Növekedésük intenzitása a metszéstől, a fa
ápolásától, a trágyaadagoktól stb. függ. A második év
folyamán a vesszők a fajta és az alany természete
szerint különböző mértékben megvastagodnak. A má­
sodik évben augusztus folyamán leverjük az első karó­
kat, s ezekre egy-két feszítőhuzalt erősítünk. Ezekre

77. Schmitz-Hübsch-féle módszer: A — az ültetést követő m et­

szés; B — m etszés a m ásodik évben; C — a korona metszése
a harm adik évben; D — metszés a negyedik évben

215
a huzalokra a vízszinteshez viszonyítva 30°-os szögben
kikötjük a vázágakat (D — 2, 3]. A téli ápolás során
csak a sudárvesszőt metsszük vissza, mégpedig úgy,
hogy a metszés után kb. 10 cm-rel alacsonyabban
legyen, mint az oldalágak csúcsai. Valamennyi másod­
rendű vezért és buján felfelé növő vesszőt tőből eltá­
volítjuk. A többi meghagyott vesszőt nem metsszük
vissza. A téli kezelésnek ez a módja a szabadon álló
vezérvesszők további növekedése és a korai virágkép­
ződés és terméskötés szempontjából döntő jelentőségű.
Az ágak kikötözésére leginkább a sisal zsineg felel
meg, mely rendszerint egy évet kibír. Miután az ágak
a kívánt irányt felvették és megvastagodtak, kikötés
nélkül is tartanak. A sisal zsineg jobban megfelel
a célnak, mint a helyenként használatos ruhaszárító
csipeszek.
Az ágak 30°-os állásánál a harmadik évben is jelen­
tős mennyiségű túl erős hajtás tör elő. Ilyen esetekben
célszerű a legvastagabb hajtásokat már augusztus
elején a sor irányában ugyancsak 30°-os szögben
kikötni. Ezzel visszatartjuk bennük az asszimilációs
termékeket, s ezért meggyorsul a virágrügyek képző­
dése.
A negyedik év tavaszán, amikor a fán a vesszők,
gallyak már vastagok, ritkítjuk őket, s a nagyon
vastag gallyakat kikötjük. Ezek a gallyak a következő
tenyészidőben tovább növekednek. A hajtáson és
virágrügyeken kívül bizonyos mennyiségű rövid vagy
hosszabb oldalhajtást is fejlesztenek.
A következő ( ötödik-nyolcadik ] években a fát a fent
leírt elvek szerint kezeljük. A kifeszített huzalok
a vesszőknek 30°-os szögben való laza kikötésével
lehetővé teszik, hogy a növekedés lelassuljon, és a fa
termőre forduljon. A vázágakból előtörő hajtások ilyen
módon kezelve két éven belül termőrészekké alakul­
nak át, és biztosítják a sövény korai és rendszeres
termését. Ezzel az egyszerű módszerrel olyan ered­
mény érhető el, melyet nem lehet elérni egyetlen
szigorú koronaalakító metszéssel sem.
Később, amikor a fákon a növekedés rovására menő
túlzott termőkészség jelentkezik, ifjító metszéshez kell

216
folyamodni. Ezt ezeken a fákon az általánosan érvé­
nyes elvek szerint végezzük, úgyhogy még a kevésbé
tapasztalt kertész számára sem okozhat nehézséget.
E gyümölcssövény előnye az, hogy lehetővé teszi
a talajművelés, a permetezés teljes gépesítését, vala­
mint a szüretelés és még néhány további munka
részleges gépesítését is. Ilyen gyümölcssövény formá­
jában leggyakrabban a Cox narancs renetet, a James
Grieve, a Laxton, az Ingrid Marie fajtát, a Jonathánt,
a Boskoopi pirosat stb. termesztik.
E gyümölcssövénynek megvan a jövője mind a házi­
kertekben, mind a nagyüzemi termelésben. Alkalma­
zásánál teljes mértékben figyelembe vannak véve
a növekedés és a termőképesség törvényszerűségei,
szerves összefüggésben a legújabb hazai és külföldi
gyümölcsfa-nevelési tapasztalatokkal.
Mivel a németek a csehszlovákiai termesztési felté­
telekhez hasonló feltételekkel rendelkeznek, érdemes,
mind erre a művelési módra, mind a továbbiakra
nagyobb figyelmet fordítani.

Ä Schlösser-íéSe gyiimöicssSvény

A Köln melletti Busbelben J. S c h l ö s s e r nagyom

figyelemreméltó módszerrel kezdett gyümölcsfákat
nevelni. Módszere abban állott, hogy a törpefákat
legyező alakú palmetta alakjában nevelte [78. ábra).
A facsem etéket 150 cm magas sodrony váz mellé:
ültetik. Az egyéves vesszőket vízszintes síkba kötözik
ki. A sorok az uralkodó szél irányában állanak. A sor­
távolság 2,5—3 m, a sorokon belül az egyes fák
távolsága a fajta növekedési erélyétől és a használt
alanytól függően 1,5—3 m. Az ilyen sövény 1 m2-re
eső átlagos termése 2—3 kg. Az így termesztett gyü­
mölcs kiváló, rendszerint válogatott és az első osztályú
minőségnek megfelelő. Mind a talajművelés, mind
a gyümölcs szüretelése kényelmesen megoldható.
A Schlösser-féle sövény csak házikertekbe alkalmas.
Nagyon jól ki lehet vele a falak és épületek melletti
területet használni, és ugyanúgy, mint a borvidéken
a szőlő, alkalmas lugas (pergola) kialakításához is.

217
78. Schlösser-féle szárnyas (vízszintes karú szárnyas]

Schlösser ezt a sövényt csak az almástermésűe'K

részére ajánlja.

Ä werden gyümölcssövény

Az utóbbi években az NDK-ban a Werder közelében

alkalmazott gyümölcssövény vonta magára a termesz­
tők figyelmét. Ott a Neufahrlandban székelő „Neuer
Obstbau“ nevű kertész-szövetkezetben a werderi ker­
tészeti iskola tanára, H. J. K o c h által kidolgozott
módszer szerint nevelik a gyümölcssövényeket.
A werderi gyümölcssövény (79. ábra) alapját körte­
fák képezik, melyeket úgy nevelnek, hogy vázágaikat
csak a sorok irányában vezetik, a sorközök terébe csak
a hosszabb termőrészek érnek. A fákat 60 cm magas­
ságú törzsre nevelik. A legalsó oldalirányú vázágakat
úgy nevelik, hogy a sudárral 60°-os szöget zárjanak be.
Ezeket a vázágakat ismételten visszametszik, hogy
minél több oldalhajtást fejlesszenek. Amikor az alsó
ágak már eléggé vastagok, fölöttük a sudáron további

218
oldalirányú vázágat nevelnek, s ezeket ugyanúgy
kezelik.
Az egyes szintek (ágcsoportok) ágait úgy nevelik,
hogy azok kölcsönösen ne gátolják egymást (a 2 + 1
és az 1 + 2 elv szerint). Ez azt jelenti, hogy ha az első
ágcsoportban a fának a jobb oldalon két vázága van,
a bal oldalon csak egy vázága legyen. A legfelső szint­
nél ez az elv annyiban módosul, hogy a jobb oldalon
csak egy ág van, a bal oldalon kettő. Az ágak ilyen
elvek szerinti irányításánál soha sem nőhet az egyik

79. W erderi sövény: Aj — koronaalakító m etszés az első évben;

A2 — a korona felülnézete; B2 — m etszés a második évben;
B2 — felülnézet; С2 — m etszés a harm adik évben; C2 — felül­
nézet

219
 ág a másikba. Az ilyen ágelrendezés könnyebben
megérthető a mellékelt 79. ábrából.
Az ágak nevelésében azt az ismert elvet követik,
hogy a magasabban álló ágat csak a lejjebb álló ág
kellő megvastagodása után nevelik ki. 2,5 m magas­
ságban a sudarat a legközelebbi oldalágnál levágják.
Az oldalágakon képződő oldalhajtásokat (vesszőket]
metszéssel és kikötözéssel kezeljük. Az ágak kikötö­
zése növekedésük jellegének és a fajtának megfelelően
történik ferde, illetve vízszintes helyzetbe. A metszés
során elsősorban a sűrű és a függőlegesen növő hajtá­
sokat és vesszőket távolítjuk el. A későbbi években,
amikor a fa túlságosan berakódott termőrügyekkel
a hajtásn'övekedés rovására, elkerülhetetlen, hogy
ifjító metszést alkalmazzunk. Az ifjító metszésnek
összhangban kell állnia a fa életkori szakaszával.
E gyümölcssövény neveléséhez M II, M IV, M XI és
részben M IX típusalanyokat használnak. Koch szerint
e sövényhez a következő fajták alkalmasak: a James
Grieve, az Albrecht, az Oldenburgi, a Carola, a Breu-
hahn, a Jonathán, a Clivia stb., a körtefajták közül
a Trevou-i, a Clapp kedveltje, a Vilmos körte, a Kon­
ferencia, a Lucas körte stb. Jobb termőhelyi viszonyok
között használható a Cox narancs renet, a Sárga
szépvirágú, a Golden Delicious, az Ontario, a Zuccal-
maglio-renet, a körtefajták közül a Párizsi körte stb.
Nem alkalmasak azok a fajták, melyek nagyon karcsú
vagy nagyon terebélyes koronát nevelnek, sem pedig
a korán öregedő fajták (a Sárga áttetsző, a Téli arany
parmen, a Berlepsch, a Boskoopi stb.), a körték közül
a Bosc kobak, a Hardy vajkörte, a Charneu-i stb.
Az egyéves csemeték kiültetését követő ötödik
évben az említett szövetkezet M XI alanyra oltott
Oldenburgi fajtából hektáronként 185,6 q-t, M IV ala­
nyon álló Cox renetből 232 q-t ért el. 3,5 X 2,5 m-es
kötésben 1143 facsemete jut 1 ha-ra, ami 2,5 m magas
sövény esetén 10 850 m2 termőfelületnek felel meg.

220
A H ech in g es'-fé le sövény

Érdekes módszert szabadalmaztatott a gyümölcs­

sövények nevelésére J. H e c h i n g e r NSZK-beli ter­
mesztő. Arra törekszik, hogy a sövény szilárdságát
támrendszer nélkül oldja m e g . Egyes alkalmazott
elemei azonosak a francia B o u c h é - T h o m a s köz­
ismert gyümölcssövényével.
Hecbinger-sövénynek két törzsre nevelt (kettős
szemzéssel tőben elágaztatott) egyéves oltványokat
telepítenek. Ültetéskor az oltás helye 10—15 cm mé­
lyen kerül a földbe (80. ábra — A). A délnémet éghaj­
lati viszonyok közt a gyengén növő fajtákhoz M XI,
az erősen növő fajtákhoz M II és M IV alanyokat hasz­
nálnak. Mivel a fákat az ültetés után nem metszik
vissza, már az első évben virággal rakódnak be.

221
 E sövény nevelésénél a túl buján növő oldalhajtá­
sokat visszakurtítják, vagy már zsenge korukban
eltávolítják, s ezzel a hosszirányú növekedést serken­
tik. Amikor a vesszők már eléggé hosszúak, ami rend­
szerint az ültetést követő második évben következik
be, a két szomszédos fa csúcsvesszőit egymás felé
fordítják és összefonják, úgyhogy ívet képezzenek (1).
Még ha nem használnak is hozzá segédanyagot, két év
alatt 250 kg teherbírású szilárd íveket, boltozatokat
nyernek. A vesszőket akkor fonhatjuk össze, amikor
a vesszők olyan hosszúak, hogy 75—100 cm-rel túl­
nyúlnak egymáson.
Az íveken két függőlegesen növő hajtást hagynak
(2, 3), s ezeket miután a szükséges hosszúságot
elérték, szintén összefonják, vagyis az alsó íveken
továbbiakat létesítenek. így járunk el mindaddig, míg
a sövény nem érte el a 2,5 m-es magasságot. A fölös­
leges vastagabb vesszőket vagy eltávolítjuk, vagy
oldalt összefonjuk. Az ágak lehajlításával a gyökérzet
útján folyó tápanyagfelvétel és az asszimiláták áram­
lása között kedvező arány jön létre, ezért a hájtás-
rügyek rövid időn belül termőrügyekké alakulnak át.
A főágak említett összefonásán kívül a sövény kiala­
kítása során az oldalágakat is összefonják. Az oldalsó
vesszőket csak azután fonhatjuk össze, amikor hosszú­
ságuk meghaladta az 1 m-t. Az oldalsó vesszőt a meg­
felelő hosszúságú szomszédos vesszővel úgy fonják
össze, hogy ívet alkossanak. A függőlegesen növő
vesszőket ezek alatt lehet átdugni.
A fa csak azután fordul termőre, miután az oldal­
íveken a termőrészek kialakultak. E célból az oldaJ-
íveket szétvágják, és az oldalhajtások középső részeit
eltávolítják. Ily módon a Hechinger-sövényen fenn­
tartható a növekedés és a termőképesség megfelelő
egyensúlya. A további munkák lényege abban áll, hogy
a letermett öreg farészeket újakkal helyettesítjük, az;
íveket annyira kiritkítjuk, hogy a levélzet és a termő­
nyársak elegendő fényhez jussanak. A kiritkítást
részben télen végzik. Ezt a metszést véglegesen akkor
végezzük el, amikor a gyümölcs már dió nagyságú.
A későbbi időszak folyamán az ifjító metszést annál

222
erősebben végezzük, minél jobban berakódtak az ágak
gyümölccsel, vagyis minél többet teremnek a fák, ami
persze a növekedés rovására megy.
A vesszők összekötözésének idejét nem lehet ponto­
san előírni. A vesszőket még a tenyészidőszak folya­
mán összefonjuk, mihelyt hosszúságuk megfelelő.
A túl hosszú hajtásokat nehéz összefonni. Az erősen
növő fajtákon az oldalhajtások összefonását július
végéig kell elvégezni, hogy korai termőre fordulásuk
biztosítva legyen.
Ennél a módszernél is nagyon fontos a fajta, az
alany és a megfelelő ültetési távolság helyes meg­
választása.
Befejezésül e módszerről meg kell említeni, hogy
olyan újdonság, amellyel még nincsen sok tapasztalat;
viszont jó és nagyon időszerű gondolatokat valósít
meg. Az ötletes kertész bizonyára megtalálja a mód­
ját, hogy a felsoroltakból minek veheti hasznát házi­
kertjében. Csehszlovákiában a Hechinger-sövényt nem
próbálták ki.

FRANCIA G YÜ M Ö LCSFA -N EV ELÉSI M Ó D O K

A múltban a francia gyümölcsfa-nevelési módot sok

kézi munkát igénylő, szigorú értelemben vett alakfák
jellemezték. Ezek nevelésében nagymértékben alkal­
mazták a klasszikus metszésmódokat. A francia fane­
velési módokkal nálunk az olvasóközönség F. D o h -
n á l e k és A. J a b l o n s k y írásaiból ismerkedett
meg. Itt a szigorúan vett alakfákkal nem foglalkozunk,
mert metszésük módját az előzőkben már ismertettük.
E helyen néhány olyan új francia fanevelési módot
írunk le, melyek az említett klasszikus módokhoz
viszonyítva teljes fordulatot jelentenek. Ilyenek
P. L e p a g e módszere, valamint B o u c h é - T h o -
m a s é s D. D e l b a r d újabb módszerei.

223
A Lepage-sövény

Franciaországban az ismert gyümölcsész, L e p a g e

már harminc évvel ezelőtt a francia viszonyokhoz
képest nagyon is forradalmi módon kezdett gyümölcs­
fákat nevelni. Módszerének nagy előnye, hogy szilárd
támrendszerre nincs hozzá szükség. A fákat úgy kötik
össze egymással, hogy az egyik a másik támaszául
szolgál (81. ábra],
E faalakhoz az erős növésű fajtákat M IX, a gyengén
növő fajtákat M II alanyon, a körtét pedig birsalanyon
nevelik. A gyenge növésű és nagyon bőtermő fajták
alá vadalanyt is használnak, mind az alma, mind
a körte esetében, de a fákat tágabb térállásban kell
ültetni.
A gyümölcssövény létesítéséhez egyéves oltványokat
(suhángokat) ültetnek, mégpedig ferdén, 45°-os szög­
ben. A sorok észak-déli irányúak. A sortávolság 2,5 m,
az egyes fák távolsága a sorokban 1—1,5 m. A csap-

81. Egykarú Lepage-sövény

224
82. Kettős Lepage-sövény: A — az ültetést követő metszés;
B — metszés a második évben; C — m indkét kar lehajlítása
a harm adik évben; D — állapot a negyedik évben; E — kine­
velt fa

lemetszés helye a föld felé néz, nehogy a későbbi

lehajlítás során a nemes rész az oltás helyénél letörjön
az alanyról.
A kiültetett egyéves oltványokat nem metszik.
Amikor a fa legalább 1 m magas, a sudarat ívben
m eghajlítják, és a szomszédos fához kötik. Az ív leg­
magasabb pontja körül számos erős hajtás nő ki, de

225
ezek közül csak egyet hagynak zavartalanul fejlődni,
a többit vagy idejében eltávolítják, vagy még zsenge
korban vízszintes helyzetbe hajlítják le. Mihelyt
a meghagyott hajtás eléri az 1,5 m hosszúságot, az
ellentétes irányban leívelik a szomszédos fához. így
járunk el néhány éven keresztül, míg ki nem alakul
az 1,6—1,8 m magas, 40—60 cm széles sövény. Az így
alakított fák az ültetést követő második évben termőre
fordulnak. 20—25 évig élnek. Átlagos hektáronkénti
termésük 150—200 q.
A gyenge növésű alanyon álló fák a ferde ültetés
következtében saját súlyuk alatt lehajlanak, néha
egészen megdőlnek. Emiatt jobb az ún. kettős Lepage-
sövény.
A k ettő s L epage-sövén y (82. ábra] nevelése során
úgy járnak el, hogy az egyéves oltványokat 40—60
cm-re visszavágják. Az előtörő hajtásokból csak a két
legmagasabban levő egymással szemben álló hajtást
hagyják meg, és ezeket az átültetésig V alakban
nevelik.
A sövény létesítésekor a fákat egymástól 2 m távol­
ságra ültetik ki. Mikor a vesszők már elérték a 130 cm
hosszúságot, mindegyiket más irányban hajlítják le.
Nem a szomszédos fa törzséhez, hanem a két fa közé
leszúrt cövekhez erősítik őket. Az ív tetőpontján növő
vesszőket a következő években az egyszerű füzérnél
leírt elvek szerint hajlítjuk le. Ha erős növésű típus­
alanyon vagy vadalanyon nevelik a fákat ilyen módon,
a sorok közt 3 m térköznek kell lennie; a tőtávolság
— mint már mondottuk — 2 m.
A Lepage-módszer szerinti gyümölcsfa-nevelést
a hazai kertészkedők is elsajátították, mivel aránylag
egyszerű és olcsó. Hibái ugyanazok, mint a már leírt
ruzynëi palmettáé. L e p a g e a sövényét csak az
almástermésűek részére ajánlotta.

A Delbard-sövény

Franciaország legbelterjesebb gyümölcsöseiben az

utóbbi években széles körben alkalmazzák G. D e 1 -
b a r d módszerét (83. ábra), melynek célja a gyü-

226
83. A Delbard-féle sövény alakja vázlatosan [az alany és a : fajta
növekedési erélyétől függően): A — gyenge növés; B — közepes
növés; C — erős növés; D — igen erős növés; E — legerőtelje­
sebb növés
mölcsfák koronaalakításának és metszésének olyan
fokú egyszerűsítése, hogy e munkákat a nem szak­
képzett dolgozók is elvégezhessék. Ez a gyümölcsfa­
nevelési módszer a nevelési elvek szempontjából
átmenetet képez a szigorú elvek szerint alakított
koronájú sövény és a szabadon növő palmetta közt.
D e 1 b a r d a korai termőre fordulás és a rendsze­
res bő termés biztosítékát az ültetés előtti gondos
talajelőkészítésben látja. Ezért a rigolozás során nagy
műtrágyaadagokat dolgoznak 1 m mélyen a talajba.
A csemeték nevelésére jobbára gyengén növő típus­
alanyokat — M IX-et, Il-t, IV-et, VlI-et és Xl-et,
a körte alá birsalanyt vagy magoncot használnak.
A fákat öt oszlopra feszített vastagabb sodronyhuzal­
ból álló vázon nevelik. Az oszlopok közül a szélsők
rendszerint vasbetonból vannak, a többi fából. A sod­
ronyokhoz könnyű bambuszpálcák vannak erősítve,
ezekhez kötözik ki a hajtásokat megfelelő helyzetben.
A sorok közötti távolság 3,5—4 m. A sodronyváz
mellé 1,5—5 m-es távolságra ültetik az egyéves oltvá­
nyokat. A tőtávolság a fajta növekedési erélyétől függ.
A csemetéknek csak 30—40 cm magas törzsük van.
Ebben a magasságban a törzset V betű alakban szét-
ágaztatják, s az ágakat 21—49°-os szög alatt vezetik
(a vízszinteshez viszonyítva]. A fő ágak növekedésé­
nek intenzitását az állásszög változtatásával szabá­
lyozzák. Az erős növésű fajták esetében az ágakat
a vízszinteshez viszonyítva 21°-os szögben nevelik.
A fajta és az alany növekedési erélye dönti el, milyen
magasra kerüljön az oltás helye a föld fölött. így pél­
dául az M IX alanyon álló Red James Grieve típusú
lassan növő fajtákon az oltás helye a talajszintnél
legyen, s ugyanezeken a fajtákon, ha az erősebben
növő M XI alanyon állnak, a talajszinttől 5 cm magas­
ságban. A Boskoopi piros típusú erősen növő fajtákat
M XI alany esetén úgy kell ültetni, hogy az oltás helye
10 cm-rel a talajszint fölött legyen. A későbbi évek
folyamán a két fő vázágon metszés segítségével
további két, az alapágakkal párhuzamos irányú váz­
ágat nevelünk (lásd a táblázatot].

228
 1. t á b l á z a t
A k a r o k leg fon tosab b jellem zői k ü lö n féle tőtáv olsá­
g o k esetén ( D e l b a r d - p a l m e t t a )
A fák távolsága a sorban — m
A 4 kar jellemzői
1,5 2 ,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0
A két alapágnak
a talaj feletti első
49 41 35 30 26 23 21 19
dróttal bezárt szöge
_ O

A párhuzam os váz­
ágak közti távolság 56 65 71 75 77 78,5 80 84
— cm

E mód szerint a metszés nagyon kevésből áll. A fák

fiatalabb korában főleg a hajtások ritkításából, esetleg
az erősen növő vesszők kurtításából áll.
A vázágak egymást kölcsönösen keresztezik. Ami­
korra valamennyi vázág kölcsönösen keresztezi egy­
mást, akkorra a vezérvesszők intenzív növekedése
már meg is áll. A fő ágak hossza ennél a nevelés­
módnál 2,5 m szokott lenni, az erősen növő fajták
esetében 3,5 m is.
E nevelésmódnál a legfontosabb munka a fő ág felső
oldalán nőtt erős hajtások eltávolítása, melyek a váz
kineveléséhez fölöslegesek. Egyébként a Delbard-
sövény oldalirányában szabadon növekszik. Mikor az
ágak növekedése megakad, fiatal farészt erős met­
széssel és bőséges trágyázással biztosítunk. D e 1 -
b a r d a saját gyümölcsöseiben zöldtrágyázást alkal­
maz; ezenkívül í ha-ra kb. 15 q műtrágyát is ad.
D e l b a r d azt vallja, hogy a hajtáscsúcsok olyan
anyagokat termelnek, amelyek elősegítik mind a fa jó
növekedését, mind a termékenységét. Ezért a hajtások
visszametszését korlátozza.
A leírt palmettát keresztezett ágrendszerű palmet-
tának nevezik. Az utóbbi években Franciaországban
10 000 ha gyümölcsöst telepítettek ezzel a módszerrel.
Jelenleg túlnyomórészt (60 %-ban) Golden Delicioust,
kisebb mértékben pedig Téli arany parment, Jonathánt,

229
Red Delicioust stb. telepítenek így. A körtefajták közül
főleg a Beurré Précose Moretinit, kisebb mértékben
a Vilmos körtét, a Bosc kobakot”stb. ültetik Delbard
módszerrel. A fajtákat növekedési erélyűk szerint
5 csoportba sorolják. D e l b a r d valamennyi fajta-
csoport számára megszabja a térállást és az oltáshely
magasságát.
E módszernél valamennyi fontos munkát, tehát pl.
a talajművelést és permetezést gépesíteni lehet. 5 ha-ra
elegendő egy ember (természetesen csak nagyüzemi
művelésnél!]. D e l b a r d állítása szerint 5 ha-ra egy
ember nem elég, de 100 ha-ra 20 ember tökéletesen.
A hazai viszonyok között ezt a módszert csak a házi-
kertekben lehet ajánlani.

 Bouché-Thomos sövény
E gyümölcsfa-nevelési módszernek alapja az, hogy
az ágak olyan állását kell kialakítani, amely biztosítja,
hogy a vesszőkön levő hajtásrügyekből eredő hajtások
a lehető legjobban fejlődjenek. B o u c h é - T h o -
m a s (ejtsd: búsé torna]is abból az ismert megfigye­
lésből indult ki, hogy függőleges állásnál csak a csúcs­
rügyek hajtanak ki, vízszintes állásnál viszont csak
az ágtövek közelében képződnek erős hajtások. Ezért
döntött a 30°-os szögben való nevelés mellett (a víz­
szintes síkhoz viszonyítva; 84. ábra — A). Ez esetben
ugyanis a vessző teljes hosszán, tehát tövétől a csú­
csáig olyan nem túlságosan erős hajtások erednek,
melyek később termőrészekké alakulnak át.
B o u c h é - T h o m a s szerint az egyéves oltványo­
kat ferdén a vízszintessel bezárt 30°-os szögben kell
elültetni. Az ültetési távolság a fajtától, a használt
alanytól, a talajtól és az agrotechnikától függ. A fákat
leginkább 1,5—3 m tőtávolságra ültetik, a sorköz pedig
3—4 m. Két-két szomszédos kiültetett oltvány dőlési

84. Bouché-Thomas-féle sövény: A — egyéves oltványok ültetése;

B — fejlődés a második évben; C — a m ásik főág lehajlltása;
D — állapot a negyedik évben; E — kinevelt fa

230
 и

231
iránya ellentétes, sudarukat később összekötik. Ennek
az alakfának a nevelése során valamennyi fő- és má­
sodrendű vázág 30°-os szöget alkot, ami előmozdítja
rajtuk a termőrészek képződését. A vesszőket sem
a koronanevelés során, sem a későbbiek folyamán nem
metszik vissza. A metszés csupán a fölösleges vesszők
és ágak eltávolításából áll.
A hajtások növekedésének intenzitását ennél a neve­
lési módnál az ág helyzetével szabályozzák. Erős,
növekedésnél az ágakat lejjebb hajlítják, gyengébb
növekedésnél meredekebb állásúvá teszik.
Az almafához B o u c h é - T h o m a s M II alanyt,
a körtefához birsalanyt ajánl. Ezenkívül fontos sze­
rinte az oltványokat mélyebbre ültetni, hogy az oltási
hely a földbe kerüljön (könnyű talajokba 10 cm-re,
nehezebb talajokba 4 cm -re], A ráoltott nemes rész­
nek később elég erős saját gyökereket kell nevelnie,
ami a további időszak során a fa erősebb növekedését
biztosítja.
A koronanevelésben fontos, hogy a vezérhajtásokon
a csúcsrügy alatti rügyeket eltávolítsuk (A—1], ezzel
ugyanis megakadályozzuk a mellékvezérek előtörését.
Egyébként a csúcsból előtörő hajtásokat függőleges
irányban kell engedni nőni (B —1]. A másik főágat
a körte esetében a 80—100 cm-es, az alma esetében
a 120—150 cm-es hosszúság elérése után ellenkező
irányban termő helyzetbe (30°-raj hajlítják le (C—1).
A hajlítást nem szabad egyszerre végezni, mert gyak­
ran töréshez vezet. A főágakból nőtt többi másodrendű
vázágat ugyancsak kölcsönösen párhuzamos helyzetbe
hajlítjuk (D j. Az ágak ennél a módszernél is keresz­
tezik egymást úgy, hogy kisebb-nagyobb rombuszokat
alkotnak (E j. Az így nevelt fák 20—25 éves kort érnek
meg, és átlagos termésük ha-onként 150—300 q között
mozog. Körtéből az ültetést követő hetedik évben egé­
szen 600 q termést értek el ha-onként.
Noha e módszer nagyon egyszerűnek látszik, a fák
elég sok metszést igényelnek. Mindenesetre olyan
jelentős módszerről van szó, melyet legalábbis részben
a hazai gyümölcskertész is alkalmazhat.

232
A marchand-fêlé sëwény

A Marchand-féle gyümölcsfái (85. ábra) nagyon

hasonlít a Bouché-Thomas sövényhez. Nem csupán az
európai, de a tengerentúli országokban is ismert, igen
könnyen kialakítható.
A sorok rendszerint észak-déli irányúak, a fák észak
felé dőlnek.
Az oltványokat ferdén, a vízszintessel bezárt 45°-os
szögben kell elültetni. A másodrendű vázágak,
a jövendő hosszú termőrészek az anyaágból 90°-os
szög alatt nőnek ki. A vízszintessel 45u-os szöget zár­
nak be.
E koronaalak számára legmegfelelőbb alany az M IX.
A többi alany közül az M Il-es és az M IV-es jön szá­
mításba, ezeket azonban e koronaalak számára néha
túl erőteljes növésűeknek tartják.
A kötés az alany és a ráoltott fajta hosszától függ.
3—3,5 m-es sortávolság és 1,8—2,5 m-es tőtávolság

85. M archand-féle sövény virágzásban

233
 között mozog. A támrendszer három vagy négy egy­
mástól kb. 35 cm távolságra kifeszített dróthuzalból
áll.
Egyéves oltványokat ültetünk, s ezeket az elültetés
után csak nagyon kevéssé metsszük vissza. A ferde
helyzet következtében az első évben csaknem vala­
mennyi rügy kifakad. Az első tenyészidőben a haj­
tásokat szabadon engedjük nőni. A következő év
tavaszán a támváz legalsó huzaljához kötözzük őket.
Az ültetést követő második év tavaszán a vezér­
vesszőket egyharmadnyival visszametsszük. Ha az
anyaág vezérvesszőin a rügyek kifakadnak, de leg­
később, amikor a hajtások 4—5 cm hosszúak, a csűcs-
rügy és a felső oldalon található rügyek kivételével
az összes rügyet eltávolítjuk. Azokat a vesszőket,
amelyek az év folyamán az anyaágon nőttek és
20—30 cm távolságra vannak egymástól, ellenkező
irányban az anyaághoz viszonyítva 90°-os szögben
kötözzük ki. Ezeken a vesszőkön kívül meghagyunk
2—3 olyan vesszőt, amelyek az ellenkező oldalon az
anyaág alapjánál nőttek ki. Ezeknek az alsó szabad
teret kell kitölteniük. A többi vesszőt arányosan visz-
szametsszük, hogy termőrészekké alakuljanak.
Azokat a hajtásokat, amelyek az anyaág vezérvesz-
szőjén a meghagyott rügyekből nőttek, s 20—30 cm
távolságra helyezkednek el egymástól, az ősz elején
a sorok irányában kikötözzük ugyanúgy, mint ahogy
az éves vesszőket kötöztük ki. Az oldalsó vázának
vezérvesszőit és az anyaágat ugyancsak kikötözzük.
Az anyaág vezérvesszőjét meghajlított helyzetben
kötözzük ki.
A következő évek folyamán az anyaágat és az
oldalsó vázágakat hasonló módon kezeljük.
Az anyaág és az oldalsó vázágak vezérvesszőit h aj­
lított helyzetben neveljük, kiritkítjuk és lehajlítjuk
a többi hajtást és vesszőt. Ha elmulasztottuk eltávolí­
tani azokat a rügyeket vagy fölösleges hajtásokat,
amelyek a meghajlított anyaág felső oldalán helyez­
kednek el, ezt elvégezhetjük Lorette-féle metszéssel,
mihelyt a hajtások elérték a 20—25 cm hosszúságot.
Ez azt jelenti, hogy azokat a hajtásokat, amelyeket

234
nem hajlítunk le, az alapi résznél elhelyezkedő levél­
koszorú fölött bekurtítjuk.
A termést a lehajlított ágakon képződő termőrészek
biztosítják. Egyes gallyak mérsékelt visszametszésével
a téli metszés során, valamint a fölösleges vesszők,
gallyak eltávolításával életben tartható a sövény.
A visszametszés mértékének arányban kell állnia
a gyümölcsfa életkori szakaszával. Ha a sövény túl­
ságosan szétnő a sorközökbe, a sorközökbe irányuló
hajtásokat a nyár folyamán visszacsípjük.
E koronaforma számára nagyon megfelelő fajta az
M IX-en álló Golden Delicious. A rekordtermések,
amelyeket ezzel a módszerrel a tizedik évben elértek,
almából ha-onként 1000 q, körtéből 1300 _ q körül
mozogtak. A fák már a máső®R"evben termőre for­
dulnak; az alma terméshozama a második évben
ha-onként 50 q, a harmadik évben 100—200 q.
E nevelési módszer nagy előnye, hogy nem igényel
aprólékos metszést, és hogy a növekedés és a termő-
képesség közötti egyensúly könnyen fenntartható.
Azok közé a kis számú módszerek közé tartozik,
amelyek nemcsak az európai, hanem az amerikai
földrészen is érvényesülésre találnak.

OLASZ GYÜMÖLCSFA-NEVELÉSI MÓDOK

Olasz palmetta fBaldassari palmetto)

Olaszországban Ferrara, Bologna és Verona vidékén
az alma- és őszibarack-gyümölcsösök többségében az
űn. olasz palmetta van túlsúlyban [86. ábra). Mivel
ez a termesztési módszer ott nagyon szép gyümölcs-
termést eredményezett, más országok figyelmét is
magára vonta. Az utóbbi években jelentősen terjed
Bulgáriában, Romániában, Jugoszláviában, Francia-
országban és részben Magyarországon is. Kísérletileg
Csehszlovákiában is kezdik alkalmazni.
A fákat e nevelési mód szerint olyan szabálytalan
palmetta (szárnyas) módjára nevelik, mely 3—4,
kivételesen 4—6 ágcsoportból áll. Minden ágcsoport

235
86. Olasz palm etta a koronaalakítás kezdeti szakaszában (Zdenék
Vachún mérnök felvétele)

(emelet) két vázágból áll. Ezeknek nem kell feltétlen

szemben állóknak lenniük, vagyis nem kell szomszé­
dos rügyekből eredniük. 45—55°-os szögben nevelik
őket. Ilyen palmettának egyaránt nevelhető magonc-
alanyra és típusalanyra oltott fa. A palmettát egyéves
oltványból (A) vagy a faiskolából beszerzett kinevelt
koronájű csemetéből (B) is nevelhetjük. Előnyösebb
egyéves oltványokat ültetni, mert jobban megerednek.

Az ültetést követő metszés

Ha egyéves oltványt ültetünk, 60 cm magasságban

visszametsszük, úgyhogy a korona kb. 50 cm magas­
ságban alakul ki. Júliusban, amikor a hajtások már
kb. 60 cm hosszúságot értek el, kiválasztjuk a két
lehetőleg szemben álló, legjobban fejlett hajtást,
melyek a sor irányában nőnek. E két oldalhajtáson
kívül sudárnak kiválasztunk egy függőlegesen növő
hajtást is. A többi hajtást lehajlítjuk, hogy előmoz­
dítsuk a vázágak fejlődését, amelyek sokszor már az
első évben 1 méteres hosszúságot is elérnek. Néha az

236
87. Olasz palm atta — kinevelt fa

ilyen vázágakon már az első évben másodrendű oldal­

hajtások is jelentkeznek [főleg az őszibarackfán).
Az oldalsó vázágakon előtört erős növésű hajtásokat
minél előbb lehajlítjuk, de a fölöslegeseket a kihajtás
után azonnal el is távolítjuk.
Ha a palmettát kialakított koronájú fából kezdjük
el nevelni, a csemetéket úgy ültetjük, hogy két jól
fejlett szemközti állású vessző a sor irányába nézzen,
A kiválasztott vesszőket kora tavasszal egy külső
állású rügy fölött hosszúságuknak megfelelően har-
madrésznyivel, felényivel visszametsszük. A vesszők-

23 7
nek a visszametszés után nem szabad 40 cm-nél
hosszabbnak lenniük. A sudarat az oldalvesszőkkel
azonos síkban metsszük vissza, vagy ha túl erős
növésű, kissé még rövidebbre is. Ha viszont gyenge,
metszetlenül is maradhat. A sudáron jelentkező kon­
kurrens hajtásokat eltávolítjuk, a többit 3—4 szemre
visszametsszük.
A következő év folyamán a vázágakon különböző
vastagságú hajtások törnek elő. Ha ezek elérik
a 60 cm-t, növekedésük fékezése és termőrészeik
fejlődésének serkentése céljából lehajlítjuk őket.
Júliusban a vezérhajtásokat megválogatjuk. A kon­
kurrens hajtásokat eltávolítjuk, a többit lehajlítjuk.
Egyes fajták (pl. Jonathán) gyenge vázágakat nevel­
nek, s ezek lehajlanak. Az ilyen ágakat a megfelelő
helyzetben támaszhoz kötözzük ki.

Metszés az ültetést követő második évben

Az ültetést követő második évben a palmettának

már két jól fejlett oldalága és rövid termőrészekkel
borított fővezérvesszője legyen. Az erős növésű oldalsó
vázágakat a sor irányában 45°-os szögbe igazítjuk,
mégpedig vagy a kora tavaszi metszéskor, vagy pedig
július—augusztus folyamán. Az oldalsó vázágak vezér­
hajtásait csak abban az esetben metsszük, ha az előző
évben másodlagosan elágaztak. Ilyenkor fejlett külső
rügyre vágjuk őket vissza. Vissza lehet metszeni őket
akkor is, ha levéltetvek torzították el. A sudarat har-
madnyival-felényivel metsszük vissza. Ha az oldalsó
vázágak nincsenek egyenletesen kifejlődve, az erőseb­
ben fejlett ágat nagyobb szögbe (laposabbra] állítjuk
(60—80°-ra), a gyengébben növő ágat pedig, ha haj­
lásszöge nagyobb, mint 45°, meredekebben támaszhoz
kötjük ki.
A második év júliusában mind az oldalsó vázágakon,
mind pedig a sudáron levő vesszőket lehajlítjuk, hogy
szabályozzuk rajtuk a termőrügyek képződését. Csak
azokat nem hajlítjuk le, melyekből a következő évben
újabb ágcsoportot akarunk kinevelni. Azokat a hajtá­
sokat, amelyek a felső és alsó oldalon nőnek, a növési

238
iránnyal ellenkező irányba meredek ívben lefelé haj­
lítjuk. Azokat a hajtásokat, amelyek az oldalhajtásokat
fogják képezni, mérsékelten a sorközökbe hajlítjuk le.

Metszés az ültetést követő harmadik évben

A harmadik évben a téli metszéskor az oldalsó váz­
ágak vezérvesszőit nem metsszük vissza. Ha a második
év folyamán még nem volt szükséges, akkor a har­
madik évben már elkerülhetetlen, hogy a vázágakat
lécek vagy karókra kifeszített drótok segítségével
irányítsuk. Az oldalsó vázágak kikötözésekor a gyen­
gébb ágakat nem kötözzük ki, hogy növekedésüket ne
fékezzük. Szabadon engedjük őket nőni. A támaszok­
hoz csak a vastagabb ágakat kötözzük. A gyengébb
ágakat csak később kötözzük ki. A támváz az ültetés
után kb. 10 évig szükséges, azután már fölösleges.
A sudarat harmadával-felényivel metsszük vissza.
A vázágakon előtörő vesszőket szükség szerint kirit­
kítjuk. Az oldalsó vázágak hegyén és a sudáron virág­
rügyeket nem hagyunk, mert ezzel gyengítenénk
növekedésüket.
A harmadik évben nemcsak az őszibarack, hanem
az alma- és a körtefa első ágcsoportján is van már
termés. Bő termés esetén nem szabad megfeledkezni
a termés ritkításáról, nehogy a fa eltörpüljön. Fontos
ez főleg a gyenge növésű alanyon álló fáknál.
Ha a második évben nem létesítettünk második
ágcsoportot, a harmadik évi metszés során alakítjuk ki
oly módon, hogy a sudár vezérvesszőjét abban a ma­
gasságban vágjuk vissza, ahol a második ágcsoportot
tervezzük. A második ágcsoportot a harmadik évben
szabadon engedjük nőni. Nyáron a vastag ágakat
lehajlítjuk. A magoncra oltott fák esetében ezek az
ágak egész felületükön hajtásokat hoznak, s ezekből
a fölöslegeseket minél előbb el kell távolítani, első­
sorban a második ágcsoport alsó részén növő hajtá­
sokat.
A palmetta nevelése során is érvényesül az egyes
ágcsoportok alárendeltségének elve, ezért arra törek­
szünk, hogy a vázágak minél előbb elérjék a szükséges

239
hosszúságot. Ez elsősorban az első ágcsoport ágaira
érvényes. A felső ágcsoport ágainak mindig rövideb-
beknek kell lenniük, mint az alatta levőknek. A koro­
nában ezt az egyensúyt nagyon szigorúan be kell
tartani, mert ellenkező esetben az egyensúly megbon­
tásával súlyos hibákat követhetünk el.
Egyes fákon már az első ágcsoport ágai is találkoz­
nak. Ilyen esetben, mihelyt keresztezik egymást,
visszametszés nélkül összekötözzük őket.
A vázágak erősítése céljából ajánlatos az oldalsó
vázág és a sudár „élőkötözése“. Ennek során úgy
járunk el, hogy az ág optimális hosszúságának kéthar­
madában meghagyunk egy hosszú vesszőt, amelyet
szorosan összekötünk a sudárból kinövő további
vesszővel. Ezek a vesszők később összenőnek, és
támasztékot nyújtanak a terméssel berakódott ágnak.
Mindig a vázág felső (nem pedig az alsó] felében
kötözzük össze a vesszőket.
A törzsön és a sudáron a következő metszést végez­
zük: Az első ágcsoport alatt minden ágat eltávolítunk
a törzsről. Ugyancsak tőből eltávolítjuk a sudárról
az ágcsoportok közt található lehajló ágakat. Csupán
néhány gyenge oldalsó ágat hagyunk meg, hogy azok
árnyékolással védjék a sudarat az erős napsütés ellen.
Vannak gyümölcstermesztők, akik ezeknek az ágaknak
egy részét meghagyják termés céljára, ez azonban
lassítja a vázágak megvastagodását.

Metszés az ültetést követő negyedik évben

A negyedik évben a téli metszés során az első

ágcsoport vázágain nőtt erősebb vesszőket kiritkítjuk
és lahajlítjuk. A vázágak vezérvesszőit nem vágjuk
vissza. A vázágakat a megfelelő síkba kötözzük ki.
A második ágcsoport vázágait a kellő szögbe vagy
lécek (pálcák] segítségével kötözzük ki, vagy néhány
helyen az alsó ágcsoport ágaihoz kötjük, ami még
előnyösebb is. A sudarat olyan hosszúra metsszük,
hogy a belőle előtörő hajtásokból ki lehessen alakítani
a következő ágcsoportot. A többi ágcsoport kialakítá­
sának menete ugyanez.

240
 Az egyes ágcsoportok közötti távolság gyümölcs­
fajonként különböző. A vadalanyon álló almafákon
az ágcsoportok közötti távolság 100—120 cm, a törpe­
alanyra oltott almafán 70 cm, a vadalanyra oltott
körtefán 90 cm, a birsalanyon álló körtefán 50—60 cm,
az őszibarackfán, szilvafán és kajszifán 120 cm, a vad­
alanyra oltott cseresznyefán 150 cm és a sajmeggyre
oltott cseresznyefán 130 cm.
Az erős növésű alma- és körtefajtákon a sudáron
az egyes ágcsoportok között meghagyhatjuk a hajtá­
sokat. A gyenge növésű alanyok esetében e hajtások
nem kívánatosak, mert a fa egész növekedésének
kárára vannak.
A negyedik évben az első ágcsoport vázágainak
egész hosszán hajtások képződnek. Termés céljára
csak a legszükségesebb mennyiséget hagyjuk meg
belőlük. A vázágak csúcsrészén fejlődött termőrésze­
ket nem használjuk fel. Ebben az évben az első és
a második ágcsoport termőrészei hoznak termést.
Az ötödik évben már a harmadik ágcsoport ágai is
termőre fordulnak, a hatodik évben pedig a negyedik
ágcsoportéi is. A palmetta kialakítása általában az
ötödik-hatodik évben fejeződik be. A kialakítás befe­
jeztével a fa termőkorba lép.
Az olasz palmetta módjára való fanevelés elvei
fiziológiai és gyakorlati szempontokból indulnak ki.
Az egyik fő elv, hogy az egyéves vesszőket semmilyen
gyümölcsfajon nem kell visszametszeni. További elv,
hogy a fa termőszervei, tehát a rövidebb hajtásrend­
szer javára a vázágakat a minimumra csökkentjük.
A vázágak megfelelő szögben való állása egyensúlyt
biztosít a fa növekedése és termőképessége között.
A fa növekedésének egész tartama alatt a lehető leg­
kevesebbet metszünk, és a metszést lehajlítással
pótoljuk. A vázágakat a lehető leggyorsabban kell
kialakítani, vagyis a palmetta alapját a lehető legrövi­
debb időn belül meg kell teremteni. Mindenesetre
mellőzni kell a hajtások és az egyéves vesszők vissza-
metszését, mivel ez a beavatkozás a termőképesség
rovására a farész növekedését serkenti. A fölösleges
hajtásokat a tavasz vége felé és a nyár elején 2—3 sza­

241
kaszban eltávolítjuk, még mielőtt megfásodnának.
A fákat a palmetta kialakítása után is metszeni kell.
Ez a metszés az oldalsó hajtásrendszer ritkításából és
visszakurtításából áll. A 3—4 rügyre való rövid klasz-
szikus metszést teljesen mellőzni kell, ezt hosszú
metszés és lehajlítás helyettesíti. Ezzel a metszéssel
szabályozzuk a virág- és terméskötést. Ez főleg azokon
a törpealanyon álló fákon fontos, amelyek már fiatal
korukban mértéken felül berakódnak virággal és ter­
méssel, s ezért idő előtt kimerülnek.
E termesztési módnál mind közgazdasági, mind
biológiai szempontból nagy fontosságot kell tulajdoní­
tani a hajtások fásodása kezdetén végzett nyári met­
szésnek (zöldválogatásnak). A július—augusztusban
végzett nyári metszés egyrészt megkönnyíti a téli
metszést, másrészt lehetővé teszi, hogy a fa a követ­
kező évben jobban kihasználja növekedésre és termés-
képzésre a növekedésserkentő anyagokat.
Olaszországban magoncalanyon álló almafákat
nevelnek palmettának. Ott az almafát törpealanyra
nem oltják. A körtefát részben birsalanyon nevelik,
szükség esetén közbeoltással.
A hazai viszonyok között a termékeny fajták alá
alanyként vadalanyt használhatunk, a többi erőseb­
ben növő fajta alá pedig íípusalanyokat (M I, M XI,
esetleg M II és M IV).
Az olasz palmetta nevelésében fontos a sor- és
tőtávolság helyes megválasztása. Ez a fajták növeke­
dési erélye, az alany és a talajerő szerint változik.
Olaszországban a vadalanyra oltott erősen növő fa j­
tákhoz (Red Delicious típus) 5—6 méteres sortávol­
ságot, a sorokon belül pedig 5,5—7 m-es tőtávolságot
ajánlanak. A közepes növésű fajtákhoz (Golden Deli­
cious, Rome Beauty stb.) 4—5 m-es sortávot és
4,5—5,5 m-es tőtávot, a gyengén növekvő és bőtermő
fajtákhoz 4—5 m x 1,5—2 m-t javasolnak.
A Red Delicious típusú, törpealanyon álló almafák
sortávolsága 4—4,5, tőtávolsága 2—2,5 m, a Golden
Delicious típusúaké 3,5—4 m x 2—2,5 m.
A vadalanyon nevelt körtefák esetében a térállás
4—4,5 x 4 — 5 m, esetleg 3,5—4 x 3,5—4 m. A birs­

242
alanyra oltott erős növekedésű körtefajtákhoz a sor­
köz 3,5 m és a sorokon belüli tőtávolság 2—2,5 m.
A közepesen növő körtefajták térállása birsalany
esetében 3,5 m x 1—2 m.
Ha a sortávolság 4 m, a sövényt 3,75 m magasságig,
nevelik, s így hektáronként 6860 m2 olyan termékeny,
jól megvilágított „termőfelület“ keletkezik, amelyen
rekordterméseket lehet elérni. Mivel e fák erős növésű
alanyokra vannak oltva, a talajban szilárdan állnak.
Ezért elmaradnak a támrendszer létesítésével járó
költségek.
Befejezésül az olasz palmettáről még csak annyit
kell megjegyeznünk, hogy a csehszlovákiai viszonyok
között nincs kipróbálva. Ha azonban figyelembe
vesszük, hogy több gyümölcstermesztő országban
mennyire terjed, feltételezhetjük, hogy a jövőben
meghonosodik. Hátránya az, hogy eléggé igényes
a koronaalakító munkákra. Az Olaszországban elért
sikereket mindig az ottani éghajlati viszonyok, főként
az intenzív megvilágítás figyelembevételével kell
nézni. Arra, hogy az erős növésű alany ellenére már
a 3—4. évben gazdagon borítják virágok az ilyen fák:
ágait, a lehajlításon kívül a délvidéki napsugárzás is
erősen hatással van. Az olasz palmetta egyik legna­
gyobb előnye, hogy koronájában kevés az improduktív
tér, tehát a területegységet a fákkal jól ki lehet hasz­
nálni. Ezenkívül a talajművelés és a faápolás gépe­
síthető.

SVÁJCI G YÜ M Ö LCSFA -N EV ELÉSI M Ó D O K

A már leírt oeschbergi gyümölcsfa-nevelési mód­

szeren kívül az utóbbi években Svájcban is gyümölcs­
sövényeket nevelnek.
A többi nevelési módhoz hasonlóan a fakoronákat
a svájci sávos telepítésekben is a sorok irányában
fejlesztik erősebben. Ezért a vastag vázágakat csak
a sorok irányában, míg a sorközök tere felé csupán
a termőrészeket nevelik. A sáv szélessége rendszerint
nem haladja meg a 3 m-t.

243
 A sortávolságot úgy választják meg, hogy a fák
teljes kifejlődése után is legalább 2 m széles marad­
jon, s így a munkák (permetezés, mulcsozás) gépesí­
tése lehetővé váljék. A sövény magasságát is úgy kell
megszabni, hogy automatikus permetezőt lehessen
használni, és a gyümölcsöt könnyen lehessen leszüre­
telni. A sortáv és a sövénymagasság megszabásához
figyelembe kell venni, hogy az ágak alsó részei meg­
felelő mennyiségű fényt kapjanak.
E termesztésmódoknál magától értetődő az a törek­
vés, hogy a területet a lehető legjobban kihasználják,
korai termőre fordulást érjenek el, tartósabb hajtás­
rendszert neveljenek ki, és kitűnő gyümölcsminőséget
biztosítsanak. S mindezt a fiziológiailag helyes koro­
naalakítás mellett. Fontos az is, hogy a későbbi idő­
szakban az ifjító metszés segítségével a termőrészeket
állandóan és gyorsan meg lehessen újítani.
Svájc német lakta területein az utóbbi időben leg­
többet két rendszerről vitatkoznak, és ezeket is alkal­
mazzák leginkább. Ez a sövényszerűen telepíteti;
termőkaros orsó és a háromkarú palmetta.

A sörényszerűeu telepített termőkaros orsófa

A termőkaros orsófák sövényszerű telepítéséhez
(88. ábra] legalább 60 cm törzsmagasságú kétéves
oltványokat (A) használnak. Legmegfelelőbb alanynak
az M Il-t tartják, az erősen növő M VII alanyt csak
az igen jó talajokra ajánlják. A sortáv 5 m, a fák
tőtávolsága a soron belül 4 m.
A fákat úgy ültetik, hogy az egymással szemben álló
vastag vesszők a sor irányába nézzenek (1, 2]. A sudár-
nak is erősnek kell lennie. Az ültetés utáni metszés
során a többi vesszőt mind ággyűrűre vágják vissza.
A metszés után a sudárnak jóval hosszabbnak kell
lennie, mint az oldalvesszőknek. A koronaalakítás
megkönnyítésére egymástól kb. 20 m-re álló és kb.
2,5 m magas karókra egyszerű sodronyvázat készítünk.
Az alsó drótot ezekre a karókra az alsó ágak szintje
alatt (60 cm-nél nem magasabban) húzzuk. Később
a sodronyvázat 1,20—1,90 m magasságig építjük

244
88. Gyümölcssövény termőkaros orsőfákból

tovább. Mikor az alsó ágak a kívánt irányt már fel­

vették, az alsó drótot el lehet távolítani, és a szükséges
magasságban újra ki lehet a karókra feszíteni.
Azon a két vastagabb ágon kívül, amelyet 60 cm
magasságban meghagytunk, a sudáron mindkét irány­
ban egymástól tetszés szerinti távolságra term őrésze­
ket és vastagabb vázágakat is nevelünk. Az ágakat és
a termőrészeket is úgy kell alakítani, hogy a sudárral
lehetőleg minél nagyobb szöget zárjanak be (C j.
A sorközök felé álló hajtásokat minél előbb termőre
kell kényszeríteni. A sövény teljes szélessége 3 m,
magassága pedig 3,5—4 m. Az egyes fák gúla alakúak,
s ezt az alakjukat meg is tartják.
Minden metszésnél a magasabban álló erősebb vesz-
szőket erősebben metsszük, mint a gyengébbeket (D).
A termőkaros orsó nevelését az első években a nyár
folyamán eszközölt beavatkozással lényegesen meg

245
lehet könnyíteni. Május második felében minden
olyan hajtást, melyre sem oldalágak, sem termőrészek
nevelése céljából nincs szükségünk, visszametszünk
vagy eltávolítunk. Ez a sudáron levő felső oldalhaj­
tásokon, valamint az oldalágakon függőlegesen növő
és máskülönben alkalmatlan hajtásokra egyként
vonatkozik. A sudár többi erős növésű és kedvező
állású hajtását, melyekre szüksége van, a nyár folya­
mán még megfásodásuk előtt vízszintes síkba kikö­
tözik. E beavatkozások következtében a téli metszés
céltudatosabb, és gyorsabban is megy. A nyári beavat­
kozásokat azonan csak az első években eszközöljük.
Milyen hosszúra kell metszeni a fővezérvesszőt, az
alsó oldalágakat és a termőrészeket, az mindig az
egyes fajták hajtásképződésétől függ, de emellett
figyelembe kell venni a gúla alak megtartását is.
Amikor a gúla a sorköz irányában már elérte a szük­
séges szélességet, a vezérvesszők növekedését korlá­
tozni kell, mégpedig vagy az egyéves vessző alapjánál
levő gyengén fejlett rügy fölötti visszametszéssel, vagy
azzal, hogy a vezérvesszőket valamely gyengén fejlett
oldalhajtás fölött vágjuk vissza. Az oldalágaknak a sor
Irányában való növekedését addig serkentjük, míg
a fák össze nem érnek. Mikor a sudár a szükséges
magasságot (3,5—4 m] már elérte, többet nem metsz-
szük. Az erősebben növő fák sudarát valamelyik
vízszintesen álló oldalvesszőhöz hajlítjuk. A következő
években a metszés során ügyeljünk, hogy az egyes
ágakon megfelelő mennyiségű termőrész képződjék
(E j. Ugyanakkor serkentjük a vízszintes, hosszirányú
növekedést.
A termőkor első éveinek elteltével a termőrészeket
ki kell ritkítani és ifjítani kell, ügyelve, hogy ne kerül­
jön sor az alsó termőrészek felkopaszodására. Azok­
nak a fáknak, amelyek a részükre fenntartott teret
már kitöltötték, a metszés csupán az ifjításra és ritkí­
tásra szorítkozik. Ha ezekkel a beavatkozásokkal nem
sikerül elérni, hogy az alsó részeken új termőrészek
képződjenek, a felső részt kell ifjítani, s ekkor a suda­
rat kb. 1—2 m-rel visszavágják. Erre a beavatkozásra
a korona alsó részein új termőrészek alakulnak ki.,

246
A három karú szárnyas

Ez a koronaalak egy középső és két egyenértékű

oldalsó vázágból áll. Erősen növő alanyon (M XI,
M XIII) sodronyváz nélkül, a közepes növésű [M II
és M VII) alanyon kezdetben sodrony váz mellett
nevelik (89. ábra — A), amely meggyorsítja a korona-
alakítást. A háromkarú palmetta felépítésének alapelve
valamennyi alany esetében azonos. A legfontosabb
az oldalsó ágak helyzete (90. ábra — A); itt megkü­
lönböztetünk vízszintes szakaszt (1), ferde szakaszt
(2) és függőleges szakaszt (3). A középső ágon (4)
csak termőrészeket nevelünk, míg az oldalsó ágakon
(5) a termőrészeken kívül a sorok irányában termő­
ágakat is. A sorköz tere felé csupán hosszabb termő­
részeket nevelünk. Mindhárom alapágnak egyenlete­
sen kell fejlődnie.
A z erős növésű alanyokon a törzsmagasság 80 cm
(A, B), a térállás 5X 5 m (az erősebben növő fajtáké
6 x 6 m). A közepes növésű alanyok esetében (C, D, E)
a 60 cm-es törzsmagasság és az 5 x 4,5—5 m-es tér-
állás a megfelelő. Az erősebben növő alanyokra oltott
háromkarú palmettákból álló gyümölcssövényeket
a nagyobb árugyümölcsösök számára általában elő­
nyösebbnek tartják, noha ezeknél a termőre fordulás­
sal csak később számolhatunk. Ez esetben nem kell
sodronyvázat építeni. Ezenkívül a területegységre
számítva kevesebb oltványra van szükség, tehát
a beruházási költség kisebb.
A z ültetés után a vesszőket mérsékelten vágjuk
vissza valamelyik jól fejlett rügy fölött, mégpedig
a ferde ágszakasz kezdetén (C — 1, 2). A középső
vesszőt rövidre metsszük, gyengén fejlett rügy fölött
(C - 3).
A háromkarú palmettának erősen növő alanyon el
kell érnie az 5 m-es magasságot. A koronaalakító
metszés célja, hogy a szükséges koronanagyságot
minél rövidebb idő alatt elérjük. Az első években ezért
lehetőleg nagy mennyiségű hajtással kell dolgozni.
Az egyéves vesszőket először a harmadik-negyedik
rügy fölött metsszük vissza. A következő évben a ked-

247
vező állású vesszőket teljesen meg lehet hagyni, hogy
termőrészekké alakuljanak.
Az oldalsó vázágak második metszésének hosszú­
ságát az határozza meg, hol akarjuk kinevelni az első
termőágat (D — 1, 2). Az erős növésű alanyok és
a nagyobb távolságok további termőágak nevelését
teszik lehetővé. Ilyeneket mindkét oldalsó vázágon
nevelünk, kissé ferdén, a sorközök irányában. A kö­
zépső ágon csupán vastagabb termőrészeket hagyunk
(D — 3). Az oldalsó vázágon nevelt első oldalirányú
termőágat balra, a másodikat jobbra vezetjük. Az ilyen
elrendezésnek az az előnye, hogy a termőágak sem
egymásnak, sem pedig a szomszédos fa termőágainak
nem jelentenek akadályt. Az első termőág nagyjából
vízszintes irányban azon a helyen van kb. 50 cm-es
távolságban kivezetve, ahol az oldalsó vázág felfelé
fordul. A második termőág kb. 150 cm távolságban van.
Az egyes vázágak úgy vannak körös-körül termő­
részekkel berakódva, mint az orsófán. A növekedésben
a középső ághoz viszonyítva mindkét oldalágnak
bizonyos előnnyel kell rendelkeznie.
A későbbi években a metszés a termőrészek ifjítá-
sából áll; a fákon mind termőrészeknek, mind pedig
fiatal nem termő részeknek is kell lenniök. Arra is
figyelni kell, hogy a sövény ne legyen túlságosan
széles. A jó megvilágítottság érdekében ajánlatos
a hajtásokat minél kevésbé elágaztatni, és az egyéves
vesszők csúcsrügyeit meghagyni.
Az erősen növő alanyra oltott háromkarú palmetták
esetében a jobb megvilágítottság érdekében kívánatos,
hogy a sorban az egyes fák között kisebb térközök
maradjanak. A közepesen növő alanyokon álló huzal­
váz mellett nevelt palmetták zárt termőfalat alkotnak.
A sodronyvázon nevelt, közepes növekedésű alanyra

89. Sodronyváz gyengén és közepesen növő fákból nevelt sövény­

hez: A — sarokoszlop kifeszítve; B, C — a sarokoszlop rögzíté­
séhez szolgáló feszítők (1), m elyeket csőfúró (2) segítségével
fúrnak bele a földbe; D —- lécből készült koronaalakító k ere t
sodronyváz nélküli fanevelésre

249.
90. H árom karú szárnyas: A — a korona alakja vázlatosan;
B — koronaalakítás k eret segítségével; C, D, E — a szárnyas
kialakításának m enete

oltott palmettának az az előnye, hogy a talajt kez­

dettől fogva tökéletesen kihasználja.
Az ültetést követő első metszés a sodronyvázon
nevelt háromkarú palmetta esetében hasonló az erő­
sen növő alanyon álló palmettáéhoz. Az oldalvesszőket
hosszabbra, a középsőt rövidebbre metszik. A fölös­
leges vesszőket vagy teljesen eltávolítják, vagy 3—4
rügyre metszik. A koronaalakító metszést ugyanilyen
elvek szerint végzik, mint az erősen növő alanyok
esetében. A munka azért könnyebb, mert a gyengébben
növő alany és sűrű térállás az oldalsó vázágakon is
csak rövid termőrészeket és csupán egy termőágat
tesz lehetővé. Hogy a sövény alsó részei már kezdet­
ben minél előbb záródjanak, a termőágat mindjárt
a második szakasz kezdetén a sor irányába kivezetik.

.250
Mindhárom vázágat úgy nevelik, hogy erős termő­
részek fejlődjenek rajtuk, ugyanúgy, mint a termő­
karos orsófákon. Mivel a sövény felső részein nincse­
nek termőágak, a termőrészek ifjítása könnyebb.

ANGOL GYÜMÖLCSFA-NEVELÉS! MÓDOK

Seabrook-sövény
Angliában a gyümölcssövényeket Seabrook [ejtsd:
szíbruk] néven ismerik. Ez a módszer szilárd vázon
ferdén nevelt füzérfalat jelent. A sorokat egymástól
2—2,5 m távolságra helyezik el, míg a fák távolsága
a soron belül 60—80 cm. Egyéves oltványokat ültetnek
ferdén. A vezérvesszőket nem metszik vissza, hanem
az egyes ágcsoportokban szabadon engedik őket nőni.
A fák karcsűak, szélességben nem nevelik őket.
Hogy a gyümölcs elegendő fényt és levegőt kapjon,
a fákat minden júniusban metszik. Angliában a mun­
kaerő nagyon drága. Ennélfogva a fanevelésben az
emberi munkával takarékoskodnak.
Mint gyümölcstermesztőinket érdeklő sajátosságot
meg kell említeni, hogy Angliában ugyanúgy, mint
a többi gyümölcsfa talaját, a gyümölcssövényes tele­
pítést is befüvesítik. A füvet a sorok között évente
6—8-szor kaszálják, míg magában a sorban kaszálat-
lan marad. A gyepet háromévenként leszántják, hogy
a pockok elszaporodását meggátolják. A gyümölcsfa-
sövények esetében azonban nem azért füvesítenek,
hogy a munkával takarékoskodjanak. Az East Malling-i
[ejtsd: iszt mólin] Állami Kutatóintézetben m egálla­
pították, hogy a befüvesített talajban a fák jobban
nőnek, mint a füvesítetlen talajban. A fák egyenlete­
sebben teremnek, és elíarthatóbb gyümölcsöt hoznak.
Ez a módszer azonban sem Csehszlovákiában, sem
Magyarországon nem ajánlható.

251
Pillar-féle módszer

Nagyon figyelemre méltó termesztési mód, főleg

ami a metszést illeti, a Pillar-féle módszer (91. ábra],
melyet Angliában G o r d o n A. M a c l e a n dolgozott
ki. Ez a nevelésmód tulajdonképpen a függőleges
füzérek módosított változata, melynél nincs szükség
támrendszerre.
A fákat olyan alanyon nevelik, melyek a talajban
jól begyökereznek (M II, MM 104 és MM 109), miköz­
ben a sorközi távolság 4 m és a fák tőtávolsága
a sorban 120—180 cm.
E nevelési módszer nagy előnye az egységes és igen
egyszerű metszésmód, mellyel állandóan biztosítják
a termőrészek felújítását. A terméshozást és a termő-
részek felújítását űn. „termőegységekkel“ érik el*
Mindegyik fán, melynek tengelye nem haladja meg
a 3 m-t, 30—35 termőegység van.
Az egyes termőegységek három oldalhajtásból áll­
nak, mégpedig egyéves vesszőből, kétéves gallyból,
melyen rövid termőrészek és virágrügyek vannak,
valamint hároméves ágból, mely a termést hozza.
A hároméves ágat, amely termést hozott, rövidcsapos
(1—1,5 cm) metszéssel ifjítják.
Ha figyelembe vesszük egyes más nevelésmódok
hiányosságait, melyeknél aránylag nehezen nevelhe­
tők ki fiatal farészek, a Pillar-féle módszernek nagy
előnyt kell tulajdonítani.
A nevelés az egyéves csemete metszésével kezdődik.
Ennek során az összes oldalvesszőt eltávolítják, és
a sudarat 90 cm magasra visszametszik (A). A második
évben a tavaszi metszés során a sudarat oly módon
metszik vissza, hogy a fővezérvesszőt felényire kurtít­
ják (B — 1). A legfelső oldal vesszőt rövid csapra
metszik (2), a többi oldalvesszőt érintetlenül hagy-

91. Pillar-féle módszer: A — m etszés az első évben; B — kora

tavaszi m etszés a m ásodik évben; C — m etszés a harm adik
évben; D — metszés a negyedik évben; E — a term őegység met­
szése: 1 — éves vessző, 2 — gally, 3 — három éves leterm ett ág
(a metszés helyének m egjelölésével)

252
253
ják (3), eseíleg közülük némelyet ugyancsak rövid
csapra vágják. Az érintetlenül hagyott (nem metszett]
oldalvesszők képezik a jövendő termőegységek alapját.
A harmadik év tavaszán a fővezérvesszőt felényire
metszik vissza (C — 1). A legfelső oldalvesszőt csapra
metszik (2], a többi egyéves vesszőt nem metszik,
csupán kiritkítják, s ennek során a fölösleges oldal­
vesszőket rövid csapra metszik. A gallyakról eltávolít­
ják az előző évben nőtt részt [3]. A negyedik évben
hasonlóan járnak el. A fővezérvesszőt visszametszik
(D — 1), a legfelső oldalsó ágat csapra metszik (2].
A gallyakról eltávolítják azt a részt, amellyel azok
megnőttek (3]. A hároméves ágat, mely az előző évben
termést hozott, rövid csapra metszik (4).
A fák metszése, mihelyt elérték a kb. 3 m magassá­
got, a következő alapelvek szerint történik:
1. Az összes hároméves ágat, tekintet nélkül arra,
hogy teremtek-e, vagy sem, rövid csapra (1—1,5 cm)
metszik.
2. A kétéves gallyakat visszakurtítják azzal a rész­
szel, mely az előző évben nőtt, miközben a virágrügye­
ket és a rövid termőképleteket érintetlenül hagyják.
3. Az éves vesszőket kiritkítják. A fán 30—35 helye­
sen elhelyezkedő vesszőt hagynak meg. Azokat
a vesszőket hagyják meg, melyek vízszintesen nőnek,
és nem túlságosan hosszúak.
Ezt a nevelési módot az olyan mérsékelt éghaj­
latú területekre ajánlják, ahol hosszú a tenyészidő
(Anglia), ahol nincsenek szigorú telek, forró nyarak,
szárazságok és korai fagyok. Ezenkívül természetes
követelmény, hogy olyan termesztési feltételek és
alanyok álljanak rendekezésre, melyek lehetővé teszik
a megfelelő hosszúságú oldalhajtások fejlesztését.
Megfelelő fajta főként a Jonathán és a Cox narancs
renet. E nevelésmód előnye, hogy a fák igen alkalma­
sak a mechanikai szüretelésre és lehetővé teszik
a többi munka teljes mértékű gépesítését is.
Csehszlovákia viszonyai közt ezt a nevelési módszert
még nem próbálták ki, de alapelvei nagyon érdekesek.

254
BELGA SÖVÉNY

Haag-sövény

Ezzel a módszerrel, melyet R e n é N i k o l a i veze­

tett be, a gyümölcsfákat sodronyváz mellett nevelik
[92. ábra). Gyenge vagy közepes növekedésű alanyo­
kat [M IX, M II, a körte alá birset) használnak hozzá.
A fákat aránylag sűrűn ültetik. A sortávolságok meg­
közelítőleg 2—2,5 m, a tőtávolság kb. 2 m. A módszer
alapja nem a szigorú alakítás. Abból az elvből indul ki,
hogy valamennyi ceruzavastagságú vesszőt többé
kevésbé vízszintes síkban dróthoz kötözik ki.
Az első drót a föld fölött 60 cm magasságban van
kifeszítve, a többi pedig e fölött egymástól 50—50

92. Haag-sövény: A — az egyéves oltvány metszése; B — korona-

vesszős fa metszése az ültetés után; C, D — a karok sodrony­
vázhoz kötözése

255
cm-ге. Az ágakat ezekre a sodronyokra erősítjük min­
den erőltetés nélkül, csupán ruhaszárító csipeszek
segítségével úgy, hogy állásuk ne legyen egészen víz­
szintes, hanem ettől kissé ferdén felfelé irányuló [ B ],
hogy a nedvkeringés egészen el ne akadjon.
A sudarat kb. 50 cm-re metszik vissza, vagyis
a következő huzal magasságában. Az oldalsó vázágak
vezérhajtásait kora tavasszal ugyancsak visszametszik,
és aztán kikötözik a megfelelő helyzetbe. A nyári met­
szés során július elején a felfelé irányuló és az egymás
mellett sűrűn előtört hajtásokat teljesen eltávolítják.
A többi olyan hajtást, melyen megvan a virágrügyek
képződésének lehetősége, egyáltalán nem metszik.
Az elmondottakkal kapcsolatban meg kell jegyezni,
hogy a belga nevelésmódnál figyelmet érdemel a fák
gyenge növekedése és korai termőre fordulása. Ez
abból adódik, hogy Belgiumban a gyümölcsfasövénye­
ket általában olyan talajokon létesítik, amelyeken
hosszú éveken keresztül faiskola vagy törzsgyümölcs
volt s ezért a talaj alaposan kimerült. Emellett
a rendszeres nyári metszés is a növekedés gyengülé­
séhez vezet. Ennél a gyümölcsfanevelési módnál
a siker feltétele a szilárd és lehetőleg tartós támrend-
szer létesítése, valamint a rendszeres nyári és téli
metszés. A téli metszések során az öregebb letermett
ágakat fokozatosan egészen eltávolítják, és új hajtá­
sokkal pótolják. Évente érvényesítve ezt az elvet,
arányos Ifjítást, kiegyensúlyozott növekedést és ter­
mőképességet érnek el. A Haag-sövény csak a házi­
kertekbe való.
Ily módon leggyakrabban a Cox narancs renet,
a Golden Delicious stb. fajtát termesztik.

Ä HOLLAND G Y Ü M Ö LC S S Ö V ÉN Y EK

A növekvő munkaerőhiány miatt az utóbbi időben

Hollandiában is áttértek a sávos ültetésre, hogy
a gépesítést alkalmazhassák.
Főként orsófákat vagy síkban nevelt koronájú fákat
telepítenek egymástól 3,5—4 m távolságra levő sorok-

256
ban. A fák távolsága a sorokban a fajta és az alany
növekedési erélyétől függően legföljebb 2 m. Sűrűb­
ben (2,5—3 m sor- és 1—1,5 m tőtávolságra) csak
olyan kisebb gyümölcsösökben telepítik a fákat,
melyeket a gazda maga művel.
Megállapíthatjuk, hogy a holland gyümölcstermesz­
tés jelenleg a szüntelen változások és újdonságok
jegyében áll. Az újabb telepítésekben megfigyelhető,
hogy a fejlődés az olyan gyümölcssövények felé halad,
amelyeknél a termesztői beavatkozásokat a hosszú
metszéssel egybekötött egyszerűbb nevelési módszerek
keresésére vezeti. A holland metszésmódra jellemzők
az igen szélesre nevelt ágrészek, amelyeket a korona
belsejében is gondosan ápolnak, és szilárd vázhoz
kötöznek.
A hollandoknak e módszerek mellett nagyok az ülte­
tési anyag költségeik, mert a fákat 90 °/o-ig M IX
alanyon nevelik, s a többi használatos alanyra (M II,
IV, VII) alig 10 % esik. A kötés rendszerint 4 X 2 ,
csupán a fatörzsek menti sávokat művelik meg, még­
pedig 1—1,5 m-es szélességben talajmaróval, a sorköz.
többi részén 2,5—3 m-es szélességben gyepet hagynak.

AMERIKAI GYÜMÖLCSFA-NEVELÉS! M ÓDOK

Az amerikai koronatípust, ha nem a legalkalmasabb

is a mi viszonyaink között, érdemes megemlíteni, mert
egyes elemeit esetleg alkalmazhatjuk.
Az amerikai termesztési módszerekre jellemző a ter­
mesztés egyszerűsítésére irányuló igyekezet és a ter­
mészetes koronaformát megközelítő gyümölcskoronák
kialakítása. Ezzel a törekvéssel más országokban
(Anglia, NSZK, Svájc, Belgium, Szovjetunió) is talál­
kozunk, ahol ezt az egyszerűsített termesztési módot
az adott éghajlati és agrotechnikai viszonyok szerint
alkalmazzák. Ezzel kapcsolatban két koronatípussal
kell megismerkednünk, mégpedig az amerikai koro­
nával és a javított amerikai koronával.

257
Az amerikai korona

Az egyéves oltványt az ültetés után visszavágjuk

azon a helyen, ahol a koronát kívánjuk kialakítani.
Az első év tavaszán levágjuk valamennyi alkalmatlan
vesszőt, és csak a legalkalmasabb helyen növő három
vesszőt hagyjuk meg. A vesszők között legyen lehető­
leg a távolság minél nagyobb, hogy a korona szilárdabb
legyen. Június elején valamennyi hajtást három kivá­
lasztott kivételével kb. a harmadik levél fölött vissza­
vágjuk. A koronát három, egymással 120°-os szöget
bezáró fő vázág alkotja majd. A következő év tava­
szán a vázágak kinevelésére meghagyott vesszőket
kb. 30—50 cm-re kurtítjuk vissza. Az elmúlt évben
megkurtított, a vázágak erősítésére meghagyott oldal­
vesszőket ennél a kora tavaszi metszésnél eltávolítjuk.
Nyáron a kiválasztott vesszőkből különböző vas­
tagságú hajtások nőnek. Ezek közül kiválasztjuk
a szükséges hajtásokat [figyelembe véve a korona
megvilágítottságát és szellőzését), s ezek növekedését
a konkurrens hajtások visszacsípésével támogatjuk.
Ezek a kiválasztott hajtások alkotják majd a korona
másodrendű vázágait. A másodrendű vázágak mind
szabadon nőnek. Csak azokat vágjuk ki, amelyek egy­
mást akadályozzák a növekedésben.
Visszametszést nem alkalmazunk, hogy minél hosz-
szabb és rugalmasabb ágakat nyerjünk, ezek lénye­
gében az amerikai koronanevelés alapjai.
A hosszú és rugalmas ágak korán meghajlanak, ez
elősegíti a korai virágrügyképződést és a fa korai,
termőre fordulását. Az ív legmagasabb részéből új,
erős hajtások képződnek, ezek útján újabb ívek
alakulnak ki, s ez hosszú időre biztosítja a gyümölcsfa
termőképességét.
Az amerikai termesztési módszerre jellemző, hogy
a fáknak nincs sudaruk, sem olyan ágaik, amelyeket
később le kellene vágni. A fáknak három rövid,
kb. 50 cm hosszú vázáguk van, amelyek a korona
szilárdságát biztosítják. Ezen a koronatípuson leg­
figyelemreméltóbb a másodrendű vázágak aránylag
nagy száma; ezek rugalmasak, és természetes ívben

258
hajlanak. Tavasszal gazdagon virágoznak, és előnye,
hogy sok gyümölcsfajtánál alkalmazható, és a gyü­
mölcsfákat könnyebb ifjítani. Esztétikai szempontból
ezek a koronaalakok rendetlennek, elhanyagoltnak
tűnnek. A pontosabban alakított koronaformákkal
szemben ez a koronanevelés kevesebb kézi munkát
igényel.

A javított amerikai korona

A leírt amerikai koronanevelési mód alkalmas az
őszibarack, egyes alma- és szilvafajták koronájának
alakítására. Sok alma- és körtefajta ágai nagyon is
felfelé nőnek, ezért nem lehet rajtuk elég rugalmas
ágakat kinevelni. Az amerikai termesztők figyelembe
vették ennek a koronatípusnak és a sudaras koronának
a hibáit, és kialakítottak egy ún. átmeneti típust.
Ennek a koronának a nevelése egyszerű. Legfonto­
sabb a 100—120 cm-es sudár kialakítása, amelyen
4—6 ágnak kell elhelyezkednie. Ezeket a vázágakat
a kezdeti időszakban alakítják ki, és később bemet­
széssel segítik elő rugalmasságukat. Minden vázágon
két másodrendű vázágat nevelnek. A legfelső vázág
fölött eltávolítják a sudarat. A korona tetejének nyitva
kell lennie, hogy a felső ágak ne kerüljenek túlságosan
előnybe az alsókkal szemben. Ez akkor történhet
meg, ha az oldalágak függőlegesen helyezkednek el.
Az oldalágak és a sudár között kb. 90°-os szög legyen.
Ezt a koronatípust kis módosításokkal más államokban
is használják. A Szovjetunióban ezt a koronatípust
némi változtatásokkal a kajszifa neveléséhez ajánlják
[60—80 cm-es törzs, 6—8 főág, közöttük 20—30 cm-es
távolság). A szomszédos Ausztriában és más országok­
ban is ajánlják ezt a koronatípust a kajszifa alakítá­
sára. Más gyümölcsfajok nevelésére is ajánlatos
használni.
Az amerikai koronatípusok későbbi kezelésének
lényege az idősebb ágak eltávolítása. Ennél az ifjítás-
nál az eltávolított ágak pótlására hosszú vesszőket
(fattyúvesszőket) hagynak, s ezeket nem vágják
vissza. Ezek a hajtások a saját súlyuk alatt, de leg­

259
inkább a terméstől ív alakban meghajlanak. Ez a met­
szési mód egyszerű és a természetes ifjításhoz hasonló.

A juharfáiévá!

Az utóbbi években az amerikai földrész gyümölcs-

termesztői között nagy érdeklődést keltett az a koro­
naforma, melyet a „The Britisch Columbia Qrchardist“
folyóiratban W. L i n k ismertetett. A korona váza
nagyon hasonlít a juharfa levélerezetére,, melyről ez
a koronaforma a nevét kapta. Mivel a gyümölcsfa
növekedésének és termőképességének törvényszerű­
ségein alapuló igen figyelemreméltó módszerről van
sző, megkíséreljük, hogy a következőkben legalább
röviden ismertessük.
A fa törzse 45—60 cm magasságú, koronája 3—3,5 m
magas és 3—4,5 m széles. Középső ágból és négy
oldalsó vázágból áll, melyeken a termőágak csaknem
vízszintesen helyezkednek el.
Tavasszal a kiültetett suhángon 67—75 cm magas­
ságban kiválasztanak egy jól fejlett rügyet, melyből
kifejlődik a jövendő középső ág. A rügyet azon az
oldalon választják ki, ahol az alanyon a csaplevágás
sebhelye található. A kiválasztott rügy fölött 4—6
rügy eltávolításával csapot hagynak, ehhez kötik ki
a jövendő középső hajtást, hogy felfelé nőjjön. Ősszel
az akkorra már száraz csapot gondosan eltávolítják.
Közvetlenül a középső ágnak meghagyott rügy alatt
eltávolítanak egy-két rügyet úgy, hogy éles késsel
a rüggyel együtt egy darabka kérget is kivágnak.
Meghagyásuk esetén ezekből a rügyekből rendszerint
erős hajtások törnek elő, melyek a középső ággal éles
szöget zárnak be, és a növekedésben vetélkednek vele.
Ha ezeket a rügyeket eltávolítjuk, az alacsonyabban
elhelyezkedő rügyekből a középső ággal kb. 45°-os
szöget bezáró hajtások, jövendő vázágak fejlődnek.

93. Juharfalevél: A — az ü ltetést követő metszés; B — nyári

kötözés; C — téli metszés; D — m etszés a következő években;
E — kinevelt fa

260
281
 Az első vázágpárt a gépi eszközök mozgásirányának
megfelelően a földtől kb. 45—60 cm magasságban
kiválasztott jól fejlett rügyekből nevelik ki. A jövendő
vázágak szükséges 45°-os szögállását az első tenyész-
időben, a hajtások megfásodása előtt könnyű pálcák,
karók, zsineg stb. segítségével érik el. Az összes többi
hajtást (a két kiválasztotton kívül] csaknem vízszintes
helyzetbe kötözik, lehetőleg a traktor fő mozgásirá­
nyának megfelelően. A földhöz tűi közel levő vagy
tűi sűrű, esetleg gyenge hajtásokat teljesen eltá­
volítják.
A jövendő oldalsó vázágak és a középső ág első téli
metszését úgy végzik, hogy az oldalsó vesszők mind­
egyikén, hozzávetőleg a vessző közepén, kiválasztanak
egy jól fejlett rügyet. A rügynek a gépi eszközök
mozgásirányának megfelelően a koronából kifelé keli
irányulnia. A rügyet nem a vessző felső oldalán
választják ki, mert a belőle előtört hajtás túlságosan
felállóan a korona belseje felé nőne, és konkurrálna
a középső ággal.
A két kiválasztott rügynek azonos magasságban, az
ún. „első metszési szintben“ kell lennie. Ezt a met­
szési szintet a két jövendő vázág fölött nem a legerő­
sebb, hanem a leggyengébb vessző határozza meg.
Ez azt jelenti, hogy a legerősebb vesszőt erősebben
metszik, mint a gyengébbet, amely ez esetben lejjebb
helyezkedik el. Az ágak növekedésének folytatására
kiválasztott felső rügyek vízszintes síkja biztosítja az
ágak kiegyenlített növekedését. Rendszeres alakító
metszéssel egyensúlyt tartanak fenn a korona egyes
részei között. A jövendő vázágat képező mindkét
vesszőt közvetlenül a kiválasztott rügyek fölött met­
szik vissza.
A középső ágon is kiválasztanak egy jól fejlett
rügyet, mely a következő évben biztosítja a növeke­
dését. Ennek a rügynek nem szabad 20—25 cm-nél

94. A juharfalevélre em lékeztető alakú korona vázlata W. Link

nyomán: A — a sorok elölnézete és felülnézete; B — a sorközök
elölnézete és felülnézete

262
magasabban elhelyezkednie az első m etszési szinttől.
Hogy a középső ágnak egyenes és merőlegesen felfelé
törő folytatása legyen, a kiválasztott rügynek azon az
oldalon k ell elhelyezkednie, am elyen a csaplevágás
sebhelye van. Ugyanabból az okból és hasonló módon,
mint az előző évben, a kiválasztott rügy fölött csapot
hagynak.
A vázolt elvek szerint 5 — 8 éven át folytatott téli
metszésnek az a célja, hogy a vázágak az elágazás
helyén megerősödjenek és megmerevedjenek. Ilyen
eljárás esetén a vázágakon és a középső ágon is évente
2—4 oldalsó ág fejlődik. Ezeket nem metszik vissza,
hanem megközelítőleg vízszintesre lekötözik. E beavat­
kozással elérik, hogy a következő évben rövid termő­
részek és virágrügyek képződnek rajtuk. Ily módon
a fiatal fa már az ültetést követő harmadik évben
termést hoz.
A négy alapágat alkotó másik ágpárt a második,
vagy még inkább a harmadik évben lehet kialakítani.
Ezeket a középső ágból kinövő ágakat 25—30 cm-re
az első ágpár fölött kell kinevelni, ugyancsak szem­
közti állásban, de úgy, hogy az első ágpárral derék­
szöget zárjanak be, vagyis hogy a sorközök felé
irányuljanak. Ami a továbbiakat illeti, a kezelésük
ugyanolyan, mint az alsó ágpáré.
Különösen gondos kezelést és növekedésfékezést
kíván a középső ág. Nem szabad megengedni, hogy
erős növekedése folytán megzavarja a vázágak
kiegyensúlyozott növekedését. Az évente végzett téli
metszéskor hosszát úgy kell szabályozni, hogy csak
20—25 cm-rel nyúljon a négy vázág szintje fölé.
Csupán a vázolt elvek szigorú érvényesítésével
érhető el, hogy a vázágak az elágazás helyén legalább
fele olyan vastaggá fejlődjenek, mint amilyen átmé­
rőjű a törzs, ami a szilárd és merev koronaváz kiala­
kításának nélkülözhetetlen előfeltétele.
Szükségesnek tartjuk még egyszer hangsúlyozni,
hogy megfelelő nagyságú korona és kiegyensúlyozott
ágrendszer csakis a középső ág és a négy vázág helyes
arányának szigorú betartásával érhető el. A középső
ágból és a vázágakból kinövő ágakat és vesszőket nem

264
kell visszametszeni, hanem megközelítőleg vízszintesre
kötözni. Csak azokat az; oldalsó ágakat kell tőből eltá­
volítani, amelyek túlságosan be vannak árnyékolva
vagy gyengék.
A későbbi években a termőrészeket ifjítják. Az öt
évnél öregebb ágakat időszakosan visszakurtítják,
hogy az oldalsó termőágakon az elágazás helyétől új
hosszú vesszők fejlődjenek.
Az elmondottakból látható, hogy ez a koronatípus
megegyezik azzal a kombinált koronával, amelyet
a magyar nevelésmódokkal kapcsolatban ismertettünk.
Mindkét esetben csak a vázágak és a középső ág
vezérvesszőjét metszik vissza. A többi vesszőt vagy
visszakurtítás nélkül vízszintesen síkba kötözik ki,
vagy tőből eltávolítják.

KQRÖNANYITÄS METSZÉS NÉLKÜL

Már az előző fejezetben említettük, hogy minél

erősebben nőnek a hajtások, annál függőlegesebb
helyzetűek. Ha a fiatal fákon az ültetést követő első
években, vagyis az intenzív növekedés időszakában
erős metszést alkalmazunk, ez az ágak függőlegesebb
növekedésében, tehát a sűrűbb korona kialakulásában
nyilvánul meg. A termesztő rendszerint metszéssel,
kitámasztással, kötözéssel stb. törekszik nyitott koro­
nát kinevelni. A fa a további években általában csak
az ilyen „meterséges“ koronanyitás után fordul ter­
mőre. Ez az eljárás szokványos Csehszlovákiában és.
egész Európában mind az erős növésű alanyokon, mind
a gyengébb növésüeken álló terebélyes koronaformák
[természetes korona, megközelítően természetes koro­
na, több szintes korona stb.) esetében.
Az amerikai földrészen az almástermésűeknél
a koronanyitás természetes módját alkalmazzák.
Összehasonlítva az előbbiekben vázoltakkal, egészen
ellentétes eljárásról van szó. Mivel sokkal kevesebb­
munkát igényel, megvan a jövője, főleg a nagyüzemi
termelésben. Érdekességénél fogva a csehszlovákiai
viszonyok közt is érvényesítésre találhat, ezért

265.
 95. Természetes korona­
nyitás: A Melba fajtájú
nyolcéves fa m ár 25 kg
term ést adott, s a koro­
nája a gyümölcs súlya
alatt kinyílt (felvétel —■
B. J. E. Teskey és kol­
lektívája)

wm F
K;
a következőkben megkíséreljük legalább röviden
Ismertetni.
Ha az almacsemetéket típusalanyokon a faiskolában
két évig nevelik, az M IX-en álló egyéves suhángot
50—55 cm-nyire, az erősebb növésű alanyon [M VII
és M IIj állót 85—75 cm-nyire az oltás helye fölött
visszavágják. Az egyéves suhángok állandó termő­
helyre való ültetése esetén ajánlatos csak azokat
a suhángokat visszametszeni, amelyek magassága
meghaladja a 90 cm-t. Ez a beavatkozás elősegíti
a nagyobb szögállású ágak és esetleg a szilárdabb
vázú korona kialakítását.
Amennyiben kétéves csemetéket ültetünk, a középső
vesszőn kívül meghagyunk két-három jól elhelyezkedő
oldalsó vesszőt, miközben előnyben részesítjük azokat
a vesszőket, amelyek nagyobb szöget zárnak be
a középső vesszővel. A többi vesszőt eltávolítjuk.
A meghagyott vesszőket visszametsszük.

266
96. Zárt korona: Ugyan­
csak Melba fajtájú nyolc­
éves fa, melyen az első
években gyümölcsritkí-
tást végeztek. A korona
zárt m aradt, a vázágak
éles szögállásúak (fel­
vétel — B. J. E. Teskey
és kollektívája)

A további 4—5 évben a fákat nem metsszük. Kímél­

jük a terminális vesszőket. Tőből csak azokat a vessző­
ket távolítjuk el, amelyek a koronát fölöslegesen
sűrítik. Fontos, hogy a fát néhányszor teremni hagy­
juk. A korai termőre fordulás elérhető, ha metszés
helyett inkább ritkítunk, tehát kíméljük a terminális
vesszőket. Az aránylag még vékony, hosszú ágak az
első termés súlya alatt meghajlanak, és természetes
módon kinyílik -a korona sűrű teteje. Csak ezután
a nyitás után, és midőn a fa már két-három évig ter­
mést hozott, ajánlatos erősebben metszeni. Az ágakat
a két-hároméves fáig metsszük, amelyeken rendszerint
már sok rövid termőrész van. E metszés célja az, hogy
jó teherbíró ágú koronát alakítsunk ki. Összevetve
tehát, először .a metszés korlátozásával elősegítjük
a fák termőre fordulását, a fákat 2 —3 évig teremni
hagyjuk, s csak ezután szilárdítjuk metszéssel a ko­
ronát.

267
97. Visszametszés nélkül nevelt alm afa (a legszükségesebb
számú alapággal és rövid term őrészekkel)

98. Ugyanaz a fa ágerősítő visszametszés után

268
 Az erősebben növő alanyon álló fákat később
{a 8—10. évben] metsszük.

Ä KOROMA MAGASSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE

Az erős növésű alanyon álló fák túlságosan magas

koronát képesek fejleszteni, amely, tekintettel a nagy
ápolási és szüretelési költségekre, gazdasági szem­
pontból nem tartható megfelelőnek a nagyüzemi felté­
telek számára. Ezért egyes országokban különleges
kísérletek keretében vizsgálták, hogy milyen különb­
ségek vannak a magas koronák és a csökkentett
magasságú koronák között. A Szovjetunióban e kér­
déssel több szerző foglalkozott, akik azonos következ­
tetéshez jutottak.
Z. A. M e 1 1 i c k i j azt állítja, hogy a korona 4,5 rn-t
meghaladó zónájában a termésnek kb. 1 0 — 1 2 %-a
található, ezért a korona magasságának csökkentése
mellett foglal állási. Ha a korona túl magas [7 — 8 m),
aján lja 2 —3 évre az említett magasságra csökkenteni
a koronát, és az egyes ifjításokat 3—4 éves időközben
végezni. A kísérletek eredményei azt bizonyítják, hogy
a korona lejjebb helyezése nem csökkenti a termés­
hozamokat. Ellenkezőleg, a gyümölcs nagyobb és
kiszíneződöttebb volt. A fákat virágzás idején is met­
szették, s az ebben az időszakban végzett metszés
nem volt káros hatással a fák növekedésére és termő-
képességére. Az így metszett fák a tenyészidő kezde­
téig semmiben sem maradtak le az időben metszett
fákkal szemben.
N. P. D o n s k i c h állítása szerint 300 kg almához
a fán 2500—3000 virágrügy szükséges, a termőkép­
letek számának 3—4-szerte nagyobbnak kell lennie.
A 25 éves fán a termőgallyak száma 20—35 ezer
szokott lenni. Szerinte a korona lejjebb helyezése után
még 1 0 — 1 2 ezer termőgallynak kell a fán maradnia.
Ennek a szerzőnek a kísérletei is azt bizonyítják, hogy
a korona magasságának csökkentése nem vezet ter­
méscsökkenéshez, sőt egyes esetekben még emelkedik
a terméshozam. Például a Téli arany parmen fajtájú

269
97. Visszametszés nélkül nevelt alm afa [a legszükségesebb
számú alapággal és rövid term őrészekkel)

268
 Az erősebben növő alanyon álló fákat később
{a 8—10. évben] metsszük.

A KOROM A MAGASSÁGÁNAK CSÖ KKEN TÉSE

Az erős növésű alanyon álló fák túlságosan magas

koronát képesek fejleszteni, amely, tekintettel a nagy
ápolási és szüretelési költségekre, gazdasági szem­
pontból nem tartható megfelelőnek a nagyüzemi felté­
telek számára. Ezért egyes országokban különleges
kísérletek keretében vizsgálták, hogy milyen különb­
ségek vannak a magas koronák és a csökkentett
magasságú koronák között. A Szovjetunióban e kér­
déssel több szerző foglalkozott, ,akik azonos következ­
tetéshez jutottak.
Z. A. M e 1 1 i c k i j azt állítja, hogy a korona 4,5 m-t
meghaladó zónájában a termésnek kb. 1 0 — 1 2 %-a
található, ezért a korona magasságának csökkentése
mellett foglal állást. Ha a korona túl magas [7 — 8 m],
■ajánlja 2 —3 évre az említett magasságra csökkenteni
a koronát, és az egyes ifjításokat 3—4 éves időközben
végezni. A kísérletek eredményei azt bizonyítják, hogy
a korona lejjebb helyezése nem csökkenti a termés­
hozamokat. Ellenkezőleg, a gyümölcs nagyobb és
kiszíneződöttebb volt. A fákat virágzás idején is met­
szették, s az ebben az időszakban végzett metszés
nem volt káros hatással a fák növekedésére és termő-
képességére. Az így metszett fák a tenyészidő kezde­
téig semmiben sem maradtak le az időben metszett
fákkal szemben.
N. P. D o n s k i c h állítása szerint 300 kg almához
a fán 2500—3000 .virágrügy szükséges, a termőkép­
letek számának 3—4-szerte nagyobbnak kell lennie.
A 25 éves fán a termőgallyak száma 20—35 ezer
szokott lenni. Szerinte a korona lejjebb helyezése után
még 1 0 — 1 2 ezer termőgallynak kell a fán maradnia.
Ennek a szerzőnek a kísérletei is azt bizonyítják, hogy
a korona magasságának csökkentése nem vezet ter­
méscsökkenéshez, sőt egyes esetekben még emelkedik
a terméshozam. Például a Téli arany parmen fajtájú

269
fák esetében, amelyeket 1937-ben ültettek és 1954—
1959-ben ifjítottak, miáltal a korona magasságát
6,5 m-ről 4 m-re csökkentették, hektáronként 123 q-ról
152 q-ra növekedett a terméshozam. Ezenkívül
25—44 %-kal emelkedett a termelés jövedelmezősége,
25—35 %-kal csökkent a védőszerek szükséglete és
30 %-kal a munkaráfordítás. Míg a kontrollfákról egy
dolgozó 3 q, a lejjebb helyezett koronájú fákról 5,5 q
gyümölcsöt szüretelt le naponta. A korona magassá­
gának csökkentése fokozza a fiziológiai folyamatok
aktivitását, ami a növekedésintenzitás emelkedéséhez
és az aktív növekedés időszakának meghosszabbítá­
sához vezet.
A szerző a sudarat a földtől mért 2—3 m magasság­
ban, az oldalsó ágakat pedig kifelé irányuló ágakra
javasolja visszametszeni. A körtefa egyharmadnyival-
felényivel metszhető vissza.

A SPUR TÍPUSO K METSZÉSÉNEK

ÉS KORONAALAKÍTÁSÁNAK ELVEI

Az utóbbi években mind a külföldi, mind a hazai

gyümölcstermesztési gyakorlatban bevezették a Spur
típusú fajták termesztését. Ezek az eltérő növekedési,
jelleget mutató fák más metszési módot és korona-
alakítást, és egyáltalán más művelést igényelnek.
Főleg azt kell hangsúlyozni, hogy gyengén növő típus­
alanyokra nem alkalmasak.
A Spur típusú fajták nevelésében a legnagyobb
tapasztalatokkal az amerikai földrész gyümölcster­
mesztői rendelkeznek. Kiindulási elveiket a követke­
zőkben kíséreljük összefoglalni.
A Spur típusú fajták nevelésében mindenekelőtt azt
az elvet hangsúlyozzák, hogy a fáknak a termőre for­
dulásig el kell érniük a kívánt nagyságot és alakot.
Ezért a fiatal fákat helyesen kell elültetni, jól kell
trágyázni és ellátni tápanyagokkal, talajukat művelni
vagy takarni kell, hogy biztosítva legyen az erőteljes
növekedésük. A koronaalakítás sikere elsősorban a fa
növekedési erélyétől függ.

270
 Az első három évben a fának minél erősebben kell
nőnie, s a termesztőnek ezt minden eszközzel (kiadós
tápanyagellátás, öntözés, magas színvonalú agrotech­
nika) elő kell segítenie. Az ültetést követő első évek­
ben a termesztő nem engedheti meg, hogy a tenyészidő
első felében megszűnjék a hajtásnövekedés, mert
ebben az esetben a fa sok virágrüggyel rakódhatna
be, ami a fának ebben a korában nem kívánatos.
A fákat az első három-négy évben erős növekedésben
kell tartani, hogy szilárd vázágaik fejlődjenek.
Az állandó termőhelyre rendszerint egyéves oltvá­
nyokat ültetnek. Ültetés után az oltványokat 75—90 cm
magasságban visszametszik. E beavatkozás után
a csúcsrügyekből rendszerint három-négy hajtás tör
elő, melyek általában kis hajlásszögűek. Ha ezek
a hajtások elérik a 15—20 cm hosszúságot, közülük
legalább kettőt eltávolítanak. Egyes termesztők a főve­
zérhajtáson kívül az összes hajtást eltávolítják.
Az első tenyészidő végén, ha erre lehetőség van,
ki kell választani négy megfelelő szögállású vesszőt,
jövendő vázágat. A többi vesszőt nem kell eltávolítani,
csak vissza kell metszeni, ami elősegíti a vázágak
kívánt szögállásának elérését. A visszametszett ágakat
csak a termőre fordulás kezdetén távolítják el, vagy
meghagyják őket, hogy berakódjanak rövid termő­
részekkel. Az összes vezérvessző évenkénti visszamet-
szése, mely beavatkozást a standard fákon szokás
alkalmazni, a Spur típusú fajtáknál nem vált be.
Körültekintő koronaalakítást főleg a Red Delicious-
ból származó mutációk igényelnek. E Spur típusok
esetében a helytelen metszés fölöslegesen sok vízhaj­
tás fejlesztését okozhatja.
A sudár megerősödése céljából csak a fővezérvesz-
szőt metszik vissza, de úgy, hogy visszametszés után
is túlnyúljon az oldalsó vázágak vezérhajtásain. Ha
nem olyan koronatípust nevelnek, melynél a sudarat
meghagyják, akkor a sudarat az utolsó (negyedik vagy
ötödik) vázág fölött levágják. Az alsó vázágak kívánt
szögállását fából vagy acélból készült rögzítőkkel
biztosítják.
A fa vázát az első négy-öt évben kell kialakítani.

271
Ez idő után a fáknak már elegendő termőrészük és
viráguk van ahhoz, hogy jó termést hozzanak, melynek
súlya alatt a fák koronája természetes módon kinyílik.
Az amerikai földrészen a Spur típusú fajták eseté­
ben legrentábilisabbnak -a 7 x 7 m kötést tartják.
Az amerikai termesztők azonban ezeket a fákat sűrűbb
(kb. 7 X 4 m ], s jó termesztési feltételek közt sokkal
tágabb [kb. 1 1 X 7 m j kötésben is termesztik.
Ha tágabb kötésben ültetik a fákat, a sudarat meg­
hagyják, s a vázágakat ágcsoportokban nevelik rajta.
A. felső szintnek mindig rövidebbnek kell lennie, mint
az alatta levőnek. A sudarat ez esetben esetleg karó­
ként is fel lehet használni, melyhez kikötözik a váz­
ágakat, hogy le ne törjenek a termés súlya alatt.
Helyes koronaváz kinevelése esetén a Spur típusú
fajták fáin sokkal egyszerűbben végezhető el a ritkító
metszés, mint a standard fákon. Az egész fán állan­
dóan képződnek termőrészek, s így a szakképzettség­
gel nem rendelkező dolgozó sem okozhat az esetleges
erősebb metszéssel kárt a fában. További előny az is,
hogy a Spur típusú fajták fája szilárd, s ezért a váz­
ágak támaszték nélkül is megbírják a nagyobb termés
súlyát.
Befejezésül meg kell még említeni, hogy az amerikai
termesztők a kívánt koronaváz kinevelése után szük­
ség esetén a Spur típusú fajtáknál is alkalmaznak
a termőre fordulás meggyorsítására gyűrűzést vagy
vegyi anyagokkal való permetezést.
A helyesen nevelt Spur típusú fajták fái alacsonyabb
termelési költségek mellett kiváló minőségű gyümöl­
csöt teremnek, ami alátámasztja azt a véleményt, hogy
minden idők leghatékonyabb fái.

A SOVËNYRENDSZERO MŰVELÉS
KÖZÖS JELLEMZŐ VONÁSAI

Az előző fejezetekben a Csehszlovákiában ismert

koronaalakokon kívül leírtunk néhány olyan gyü-
mölcssövény-típust is, amelyeket külföldön alkalmaz­
nak. Akadnak talán, akik úgy vélik, hogy ez fölösleges

272
 volt, mivel ezzel kertészeinket csak megzavarjuk, és
nem fogják tudni, mit is válasszanak. Ez az ellenvetés
azonban nem jogos, mivel gyümölcstermesztőink,
a kertészkedők éppúgy, mint a nagyüzemi gyümölcsö­
sök dolgozói áttekintést akarnak szerezni mind a bel-,
mind a külföldi legújabb módszerekről. A gyümölcs­
termesztési módszerek nem dogmák, hanem az adott
termőtáj vagy ország termesztési és gazdasági felté­
telei szerint változnak. Fejlődésükre különféle körül­
mények vannak kihatással, tehát a termőhelyi viszo­
nyok, a fajta, az alany, a gépesítési lehetőségek,
a munkaerő-ellátottság, a beruházási eszközök, az
ültető- és a segédanyag stb.
Ha a sövényrendszerű művelésben alkalmazott
gyümölcsfanevelési módszereket részletesebben szem­
ügyre vesszük, azt látjuk, hogy sok lényeges vonásuk
közös. Ilyen elsősorban a régi klasszikus metszés­
módoktól való eltérés (Gaucher-féle metszés, Lorette-
féle metszés, Pekrun-féle metszés stb.). A metszéseket
az ágaknak ún. termőhelyzetbe (kb. 30°-os állásba)
való lehajlításával helyettesítik. A metszés a mini­
mumra korlátozódik, és főként a ritkításban áll, mely­
nek során a legerősebben és a sűrűn egymás mellett
növő vesszőket távolítják el. Fontos alapelv, hogy
a hajtások csúcsát kímélni kell. A vázágak vezér­
vesszőit jobbára csak azoknál a nevelésmódoknál
kurtítjuk vissza, ahol nem alkalmazunk támrendszert,
ezért metszéssel kell kialakítani a fa koronájának
szilárd vázát. Rendszerint az oldalsó termőrészeket
sem kurtítjuk vissza, csupán az erős növésű vesszőket
távolítjuk el, vagy a tenyészidő folyamán, még a virág­
rügyek differenciálódása előtt ferde vagy vízszintes
helyzetbe kötözzük le őket, esetleg pedig leíveljük.
Az említetteken kívül a gyümölcssövények további
jellemző vonása, hogy a mielőbbi termőre fordulás és
a minél bővebb termés érdekében gyengébben növő
típusalanyokat és nagy termőképességű fajtákat hasz­
nálnak hozzájuk.
A gyümölcssövények sortávolsága rendszerint 3,5—
4 m, a fáknak a soron belüli távolsága pedig a fajta
növekedési erélyétől, az alanytól, a termőhelytől, az

273
agrotechnikától stb. függően 0,7—3 m. A fákat rend­
szerint vagy tartósan, vagy átmenetileg sodronyváz
mellett nevelik, mely megkönnyíti az ágak és vesszők
megfelelő helyzetbe kötözését.
Ám némely gyümölcstermesztési mód esetében a fák
támrendszer nélküli nevelésére törekszenek, mert
a támrendszer kiépítése jelentős mértékben növeli
a beruházási költségeket.
A legfejlettebb gyümölcstermesztéssel rendelkező
országok gyümölcssövényeinek áttekintéséből láthat­
juk, hogy a gyümölcstermesztésben a nagyfokú bel­
terjesség és a jövedelmezőség szorosan összefügg
a sövényrendszerrel. Mind a hazai, mind a külföldi
gyümölcstermesztők több nevelésmódot ismernek
a gyümölcssövények létesítésére, és állandóan újakat
keresnek, mert egyikről sem lehet azt mondani, hogy
egyetemes, és bármilyen viszonyok között alkalmaz­
ható. A sövényrendszerű művelést minden országban
az adott feltételekhez igazítják, s a termelők olyan
rendszert igyekeznek kidolgozni, amely a lehető leg­
kisebb beruházási és üzemeltetési költséget igényli.
A belterjes gyümölcsösökben a sövényrendszert
nemcsak az almagyümölcsűek, hanem a többi gyü­
m ölcsfaj termesztésére is kezdik alkalmazni. Még
olyan gyümölcsfajokat is termesztenek sövényben,
mint az őszibarack, melynél hazánkban mindmáig
a katlan alakú koronát tekintik az általában egyedül
célravezetőnek.
Csehszlovákiában a sövényrendszert a nagyüzemi
telepítésekben nem vezetik be, és nem is népszerűsítik,
viszont a jövőben a fő munkák [a talajművelés, a per­
metezés, a szüretelés stb.j gépesítése a gyümölcs­
sövények irányába fogja terelni a fejlődést a nagy­
üzemi gyümölcsösök telepítésében is. Sok gyümölcs­
kertészünk ismeri már a gyümölcssövények előnyeit,
és ezért házikertjében már alkalmazza is.

274
AZ ALMASTERMÉSŰEK KORONAFORMAI
HÁZIKERTEK RÉSZÉRE

Az almástermésűek termesztési módjáról szóló előző

fejezetben vázoltuk az általánosan alkalmazott hazai
és a jelentősebb külföldi koronaformák kinevelését.
A kezdő kistermesztők az ismertetett termesztési
módokat első pillantásra bizonyosan bonyolultaknak
találják, s nem fogják tudni, melyik koronaforma
mellett döntsenek. Ezért helyénvaló lesz e fejezet:
befejezéséül számukra legalább tömören néhány taná­
csot adni.
Az a gyümölcstermesztő, aki a gyümölcsfanevelés­
ben semmilyen gyakorlati tapasztalattal nem rendel­
kezik, legjobban teszi, ha valamelyik legegyszerűbb
koronaformával indul.
A legáltalánosabban alkalmazott koronaforma a sza­
badon növő ágcsoportos korona, mely mind a ma-
goncra, mind a típusalanyra oltott fák részére ajánl­
ható.
A házikertek további, igen megfelelő koronaformája
az orsógúla, melynek nevelése nagyon egyszerű
(a sudárvessző visszavágása és az oldalágak vezér­
hajtásainak vízszintesre hajlítása).
A gyümölcsfasövények koronaformái közül a leg­
egyszerűbbek közé a szabadon növő szárnyas és
esetleg a téchobuzicei sövény tartozik, melyeket
a kezdő gyümölcstermesztő is könnyen kinevel.
Ezekkel a legegyszerűbb koronaformákkal a tapasz­
talatlanabb termesztő is szép eredményeket érhet el,
sokszor jobbakat, mint más termesztő, aki vala­
melyik komplikált modern külföldi termesztési módot
választja.

275
A MELEGKEDVELŐ GYÜMÖLCSFAJOK
METSZÉSE ÉS KORONAALAKÍTÁSA

A KAJSZIFA METSZÉSE ÉS KORONAALAKÍTÁSA *}

A csehszlovákiai gyümölcstermesztők körében mind­

máig az a nézet uralkodik, hogy a kajszibarackfát nem
szabad metszeni, vagy ha igen, akkor a lehető leg­
kisebb mértékben. Valamikor ezt az elvet igen sűrűn
hangoztatták, és szoros összefüggésbe hozták a méz-
gásodással és a kajszifák hirtelen pusztulásával
(gutaütés, apoplexia).
Az utóbbi években a haladóbb gyümölcstermesztők
ezzel a nézettel nem értenek egyet. Erre saját tapasz­
talataik bátorítják fel őket. Ha megnézzük, hogy
hogyan ítélik meg e kérdést külföldön, látjuk, hogy
Bulgáriában, Romániában és más országokban is,
mihelyt a kajszifa növekedése megállt, hozzálátnak
az ifjítő metszéshez. Franciaországban is metszik
a kajszifát. Nagyon szépen kidolgozták a kajszifa met­
szésének kérdését a Szovjetunióban is.
Noha nem zárhatjuk ki, hogy a fákon a helytelen
metszés következtében mézgásodás léphet fel, a méz-
gásodást mégsem lehet csupán a metszés rovására
írni. Mind a külföldi, mind a csehszlovákiai gyümöl-
csészeti kutatómunkának ma már elegendő bizonyí­
téka van arra, hogy a kajszifa mézgásodásának és
hirtelen pusztulásának (gutaütésének) oka főként arra
* ) Megjegyezzük, hogy noha ebben a fejezetben a szerzők igen
jól összefoglalták mindazt, am it a kajszibarack neveléséről
a csehszlovákiai term észeti viszonyok között tudni kell, az elmon­
d o ttak M agyarországon, tekintve a klim atikus és term esztéstech­
nikai különbségeket, csak részben érvényesek.

276
vezethető vissza, hogy ez a faj nem alkalmazkodott:
eléggé a csehszlovákiai éghajlati viszonyokhoz. Ezt
a kérdést nem fogjuk részletesebben kifejteni, mivel
könyvünknek nem ez a célja.

A KAJSZSFA BIOLÓGIÁJÁNAK SAJÁTOSSÁGAI

A kajszifa más gyümölcsfajokkal összehasonlítva

több figyelemre méltó sajátosságot mutat. Ezek közül
csupán azokat vesszük szemügyre, melyek összefüg­
genek a metszéssel és a koronaalakítással.
A kajszifára elsősorban a gyors egyedfejlődés­
jellemző. Ezzel függ össze a fák nagyon erős növeke­
dése, főként az ültetést követő első években, továbbá
a korai termőre fordulás, a termőrészek rövid élet­
tartama [4 — 6 év), a vázágak korai felkopaszodása,
valamint az új hajtások tömeges előtörése a korábban
felkopaszodott ágakon.
A kajszifa az almafától és más gyümölcsfajoktól
eltérően a tenyészidő folyamán nőtt hajtásokon
a levélhónaljban levő szemekből a nyár végéig további
hajtásokat hoz, ezeket nyári vagy másodrendű hajtá­
soknak hívják. Különösen kedvező viszonyok (hosszú
tenyészidő és meleg nyár] esetén a kajszifa harmad­
rendű hajtásokat is fejleszthet. Az említett gyors
egyedfejlődéssel függ össze a szemek rendkívül gyors
formálódása is.
A kajszifa további jellegzetessége, hogy a vesszőkön
képződött rügyek többnyire mind kihajtanak. Külön­
böző hosszúságú és vastagságú hajtások erednek
belőle, ezek élettartama rövid, korán elhalnak, és az
ágak felkopaszodnak. A felkopaszodott vázágakon
a kajszifa a korrelációs egyensúly megbomlása esetén
könnyen és aránylag nagy tömegben hoz létre vízhaj­
tásokat. Ezért a korona az ifjítás után könnyen és
rövid idő alatt megújul.
A kajszifának ezeket a biológiai sajátosságait a hazai
gyakorlat sokszor figyelmen kívül hagyja, az agro­
technikai intézkedések ezektől függetlenül történnek,
s ez helytelen.

277
KORONATÍPUSOK

A kajszitermesztésben Csehszlovákiában a természe­

tes szabadon növő koronaalak használatos. Háziker­
tekben találkozhatunk szabadon álló palmettával is,
amely a házikerti termesztésben igen előnyös. Külföl­
dön azonban a kajszitermesztéshez más koronatípu­
sokat is használnak. J. L ö s c h i n g a természetes
koronán kívül további típusokat ajánl: a megközelí­
tően természetes koronát, a katlankoronát, a javított
katlankoronát és a javított amerikai koronát. Magyar-
országon az újonnan létesített telepítésekben a kajszi­
fát termőkaros orsófának is alakítják.
T erm észetes koron a. Ez a korona akkor alakul ki,
ha a fát metszési beavatkozások nélkül hagyjuk
[99. ábra — A). így ütközik ki leginkább a fajtajelleg,
vagyis ez a korona a kérdéses fajtára a legjellemzőbb.
A fát csak a kiültetés után metsszük. Az így nevelt fák
korán fordulnak termőre, de a nagy termések követ­
keztében idő előtt kimerülnek, növekedésük lelassul,
gyenge és rendezetlen oldalhajtásokat nevelnek.
Apróbb és gyengébb minőségű termést hoznak. Termé­
szetes koronaalak a magról kelt és az apró kajszi ter­
mesztéséhez ajánlható, mert ez esetben a gyümölcs
nagysága nem fontos. A természetes koronaalak
előnye, hogy a fa magas kort ér meg, és ellenálló az
éghajlati hatásokkal szemben. Az ilyen korona keve­
sebb munkát igényel.
M egközelítően term észetes k o ro n a (Bj. E korona
nevelése során metszéssel bizonyos elvek szerint
fővezérágat, sudarat igyekszünk kinevelni, s ebből
oldalsó vázágakat is nevelünk. Ezek az ágak lehetőleg
szabályosan helyezkedjenek el a koronában. A term é­
szetes koronától eltérően ezek az ágak egy helyről
induljanak ki. Az egyes oldalsó vázágak között a sudá-
ron kb. 15 cm távolságnak kell lennie. A vázágakról

99. A kajszifák koronatípusai: A — term észetes korona; B —

m egközelítően term észetes alak íto tt vázú korona; C — k atlan ­
korona; D — javított katlankorona; E — javított am erikai
korona; F — szabadon növő szárnyas

278
a fölösleges oldalvesszőket eltávolítjuk, azokat azon­
ban, amelyek szükségesek az oldalsó termőrészek
felneveléséhez, csupán hosszúságuk szerint kurtítjuk.
E koronanevelési módnál a metszés feladata a szilárd
ágak kialakítása, a rendszeres termőképesség bizto­
sítása, s az ágak felkopaszodásának megakadályozása.
A koronaváznak szilárdnak kell lennie, a termőágak­
nak rövidebbeknek, hogy ellenálljon a szélnek, és
megbírja a termés súlyát. A hajtásokat addig kurtítjuk
vissza, míg meg nem haladták az 50 cm-t. A természe­
tes koronához viszonyítva az ilyen korona kinevelése
több munkával jár, de a munkatöbblet megtérül a szép,
gazdag termés útján.
A koronát 4—6 vesszőből kezdjük nevelni, a közép­
sőt sudárnak, a többit vezérvesszőnek metsszük. Elő­
ször megfelelő magasságban valamelyik közepesen
erős vesszőt vágjuk vissza, utána a többit úgy metsz-
szük, hogy legfelső rügyeik hozzá viszonyítva vízszin­
tes síkban helyezkedjenek el. Ha olyan fát ültetünk,
melyen két vagy három koronavessző van, ezeket,
rövidre vágjuk vissza, hogy több erős vesszőt nevel­
jünk. Ilyen esetben a koronaváz kialakításához szük­
séges vesszőket csak -a következő évben választjuk ki.
A sudárvesszőnek a metszés után mindig 10—20 cm-rel
magasabbra kell érnie, mint az a vízszintes sík, amely­
ben az oldalvesszőket metszettük meg. Az oldalágak
csak az ágalaptól 70—80 cm-rel ágaznak szét. A sudár
elágazását is csak 70—80 cm magasságban engedjük
meg. A javított amerikai koronaformán 3—5 év eltelté­
vel a sudarat teljesen eltávolítjuk [E j.
A k a tlan ko ro n a (k e h e ly alakú, k o ro n a ) Dél-Francia-
országból származik. A kb. 1 m magas törzsről 4—5
olyan ág ered (C), melyek először 0,5 m távolságban
ágaznak el, majd az első elágazódástól újabb 0,5 m
távolságban másodszor. A korona közepe üres, mivel
a fővezérvesszőt az ültetéskor azonnal eltávolítják.
E korona hátránya, hogy a törzsön az egyes oldalsó
vázágak között nincs távolság.
A iavított k a tlan ko ro n a a katlankoronától abban
különbözik, hogy a vázágak a törzsből nem egymással
szomszédos rügyekből, hanem egymástól 15—20 cm

280
 távolságra levő rügyekből nőttek ki (D). Nevelése
három, bizonyos távolságban elágaztatott ágból törté­
nik. így a korona hat vázágból áll, melyeken aztán
kinevelik a termőágakat.
Szabadon növő szárnyas (p álm etta). A kajszinak
falak melletti termesztésére ez a faalak nagyon alkal­
mas. A szabadon növő szárnyas esetében (F j nem
hagyunk sud arat, hanem valamennyi hajtást még
a tenyészidő folyamán idejében jobbra és balra ferde,
illetve vízszintes helyzetbe vezetjük. Az egyes vezér­
vesszőket a kora tavaszi metszés során egy kissé
visszakurtítjuk, hogy rajtuk oldalhajtások keletkezze­
nek. A túlságosan sűrűn növő oldalhajtásokat aztán
május—június folyamán kiritkítjuk. A megmaradó haj­
tásokat úgy kötözzük a vázhoz, hogy a teret egyenle­
tesen kitöltsék. Mintegy 10 cm-es közöket hagyunk
közöttük. Az erős növésű hajtásokat tőből eltávolítjuk.
Szükség esetén vissza is csíphetjük őket, hogy rövi-
debb, eléggé sűrű és egyenletesen elhelyezkedő hajtá­
sokat kapjunk. Az egymással vetélkedő hajtásokat nem
távolítjuk el, hanem a palmetta szétágaztatására hasz­
náljuk fel. A termés leszüretelése után a letermett és
fölöslegessé vált termőgallyakat eltávolítjuk, s helyet­
tük új hajtásokat kötözünk ki. A későbbi időszakban
szükség esetén ifjító metszést alkalmazunk. Az erősen
növő h-ajtásokat vagy ágakat sohase engedjük függő­
leges irányba nőni.
O rsója. A kajszifát orsófának az utóbbi években
Magyarországon kezdik nevelni, s ott ma már nagy
kiterjedésű telepítések vannak alacsony, kb. 50 cm-es
törzsű kajszifákból. Ezek azonban mind fiatal telepí­
tések. A fákat nem metszik, ágaikat vízszintes hely­
zetbe hajlítják. A fölösleges merőlegesen felfelé törő
hajtásokat június elején kitördelik. A kitördelés
előnyét abban látják, hogy így nem képződnek új
hajtások, és a törzs utáni sebek jól hegednek. Véle­
ményük szerint így megelőzik a mézgásodást. A sudá-
ron -az egyes oldalágak közötti távolságnak 50 cm-nek
kell lennie.
H.a figyelembe vesszük, hogy a kajszibarack anélkül
is korán terem, hogy ágait vízszintesre kikötnék,

281
továbbá a lekötözés munkaigényességét és egyáltalán
a kajszifa biológiáját, ennek a faalaknak az előnyös­
ségét joggal kétségbe vonhatjuk.
A javított am erika i k o ro n a (E j egyike a kajszi­
baracktermesztéshez alkalmas koronaalakoknak. Rész­
letes leírását az amerikai módszereket tárgyaló
fejezetben közöltük.

A KAJSZIBARAC&FA METSZÉSE

Alakító metszés az ültetést követő első évben

Az ültetés után úgy, mint a többi gyümölcsfát,

a kajszifát is metsszük. E metszés során betartjuk
a metszés valamennyi általános érvényű elvét, pl.
■a rügy feletti metszés technikáját, a külső szemre
metszést stb. Ezeket az elveket már ismerjük, s ezért
csupán azokat a sajátosságokat vesszük szemügyre,
melyekről e gyümölcsfaj termesztésekor nem szabad
megfeledkeznünk.
A már említett erős növekedés miatt sokszor már
a faiskolából olyan kajszifát kapunk, amelyen nagyon
hosszúak az egyéves vesszők, és ezeket metszeni kell.
Mindig tavasszal metszünk, még akkor is, ha a fát az
ősz folyamán ültettük. Az ültetés után metsszünk
mindig erősebben. Ha a vesszők túl hosszúak, levág­
hatjuk kétharmadukat, sőt háromnegyed részüket
(100. ábra — A). Ha magas törzsű fákat kaptunk, és
alacsonyabb törzsűeket akarunk nevelni, az egész
koronát eltávolítjuk a törzs egy részével együtt.
A sebet viasszal kenjük be. A törzs alvó rügyeiből
— s ezekből a kajszifán sok van — új hajtások törnek
elő (B —2, 3). Ezekből a tenyészidő alatt könnyen
nevelhetünk új koronát.

100. A kajszifa metszése: A — a term észetesnek m egfelelően

m ódosított korona m etszése; B — a korona eltávolítása a törzs
egy részével; C — a korona m etszése a m ásodik évben; D, E,
F — a kajszifa nyári m etszése (Sitt szerint); G-l — virágrügyek
az egyéves vesszőkön; H — kajszioltás visszacsonkolt szilvat'a-
ágakba és egyéb alanyokba

282
 A kajszifa részben az egyéves vesszők tavaszi visz-
sz-akurtítása, részben pedig a gyors begyökerezés
miatt már az első évben hosszú elsőrendű hajtásokat
fejleszt. Nem célszerű engedni, hogy ezek a hajtások
az egész vegetációs idő alatt szabadon növekedjenek,
mert ez esetben a vázképzésre hivatott hajtások túl
hosszúak és nem ágaznak szét. A fán célszerű már az
első növekedési szakasz során nyári kurtítást végezni
(DJ. Május végén, június elején valamennyi erős
növésű hajtást megkurtítjuk, mégpedig mind a vezér-,
mind az oldalhajtásokat. E kurtítás után a tenyészidő
végéig az egy hosszú hajtás helyett gyengébb hajtások
törnek elő. A tenyészidőben nem célszerű a koronán
metszés formájában további beavatkozást eszközölni,
hogy a fának minél nagyobb asszimilációs felülete
legyen. Ha a vezérhajtások a visszametszés után túl
buján nőnek, a nyár derekán újból vissza lehet őket
metszeni. A további években, ha a fa nagyon erősen
nő, a tenyészidő folyamán háromszor is visszametsz­
hetjük.
A fiatal fák koronaalakításában már ismert okok
miatt fontos, hogy a vázágak lehetőleg a törzs egy
helyéről eredjenek, vagyis, hogy ne szomszédos
rügyekből fejlődjenek ki. A szomszédos vázágak közt.
mindig bizonyos távolság legyen a sudáron.

Metszés 02 ültetést követő második évben

A második év tavaszán a kajszi metszésének célja
az, hogy ritkítsuk a koronát, és megkurtítsuk a hosz-
szabb vesszőket. A koronából eltávolítjuk a túlságosan
sűrűn növő, az esetleg sérült és beteg vesszőket.
A nyári kurtítás után a vezérhajtáson általában 3—4
másodrendű hajtás tört már elő (E, F ), s ezek közül
egy (1) rendszerint a korona belseje felé irányul.
A tavaszi metszéskor ezt a befelé növő vesszőt tőből
eltávolítjuk. A vezérvesszőt hosszával arányban kur­
títjuk. A nyári kurtítás miatt ez a vezérvessző nem nő
nagyon erősen, s általában elegendő egy kissé ku rtí­
tani. A többi ún. konkurrens, a vezérvessző közelében
levő vesszőt ugyancsak kurtítjuk. Figyelembe vesszük

284
ezek alárendelt szerepét, ezért erősebben kurtítjuk
őket.

Metszés 0 további években

A metszés a további években is hasonló. Tavasszal
a vezérvesszőket és az oldalvesszőket visszametsszük.
Nyáron valamennyi hajtást kurtítjuk, amelyek a met­
szés időpontjáig, tehát május végéig, illetve június
elejéig legalább 25—30 cm hosszúra nőttek. Hosszuk
harmadával-felével kurtítjuk őket. Szükség szerint
további oldalágakat alakítunk ki, s ezeket a korona­
alaknak megfelelő hosszúságban szétágaztatjuk.
Tekintettel arra, hogy a kajszifán a tavaszi metszés
után gyakrabban lép fel mézgásodás, mint a nyári
metszés után, előnyben kell részesíteni a nyári metszé­
seket (hajtások visszacsípése, ritkítása stb .j. A met­
szés során ejtett sebek kezelése című részben ismer­
tetett okok miatt nam célszerű sok vázágat nevelni.
A fölösleges vázágak későbbi időszakban történő
eltávolításakor a törzsön nagy sebek keletkeznek,
melyek csökkentik a fa életkorát. A kajsziba esetében
ezt a körülményt külön hangsúlyozni kell.

Ritkító metszés
A ritkító metszést a termő fákon a negyedik évtől
kezdve alkalmazzuk. A metszés ebben a korban
a beteg ágak és gallyak, az egymást keresztező ágak
és gallyak, valamint a koronát túlságosan sűrűvé tevő
ágak és gallyak eltávolításából áll. Ezenkívül míg a fa
eléggé hosszú hajtásokat hoz, a hajtásokat nyáron
visszakurtíthatjuk.

Ifjító metszés

A kajszifa a már említett gyors egyedfejlődés követ­

keztében aránylag gyorsan öregszik. Ennek jele
a vázágak felkopaszodása, ami a rövid termőrészek
elhalása miatt áll elő. Ezenkívül a hajtásnövekedés
elakad, vagy nagyon csekély mértékű. Ha a fán ezek

285
a tünetek mutatkoznak, ifjító metszéshez folyamodunk.
Gazdaságosság szempontjából az ifjító metszést
olyan években célszerű végezni, amikor gyenge
a virágrügyfejlődés, vagy amikor a kései tavaszi
fagyok miatt rossz termés ígérkezik (nyári ifjítás).
Az ifjító metszés során az ágakról eltávolítjuk azokat
a fás részeket, melyek az utolsó 3—4 évben nőttek.
Valamelyik olyan erősebb oldalág fölött metszünk,
amely biztosítja a növekedés folytatását és a seb
gyors behegedését. Az ifjító metszéskor megőrizzük
a korona természetes alakját (120—140°-os szög).
Ha nem feltétlenül szükséges, a fán nem ejtünk túl
nagy sebeket. Ezért a vastag vázágakat csak abban
az esetben távolítjuk el, ha betegek, sérültek, vagy
erős mézgásodásban szenvednek. Az ilyen esetben is
igyekszünk minél következetesebben alkalmazni azt
az elvet, hogy inkább több gyengébb ágat távolítunk
el, mint egy vastagot.
Az ifjító metszésnél nem szabad megfeledkeznünk
a sebek kezeléséről, az egészen kis sebektől eltekintve.
A sebet először éles késsel lefaragjuk, aztán oltó­
viasszal vagy olajfestékkel bekenjük. E célra olyan
festékeket használhatunk, amelyekben az oldószer
növényi olaj. Az ásványi olajok ugyanis a sebet égetik,
s ezért a seb rosszul heged. Ami e metszés időpontját
illeti, végezhetjük vagy kora tavasszal, vagy a tenyész-
időben.
A csehszlovákiai termesztői gyakorlatban elfogadott
nézet, hogy a csonthéjasokat augusztus végén vagy
szeptember elején kell metszeni. Általában azt mond­
hatjuk, hogy az ifjító metszést többnyire kora tavasszal
végzik. Az ifjítást ebben az időszakban nem szabad túl
korán végezni, amikor még erős fagyok vannak.
Az ifjító metszéshez akkor foghatunk hozzá, amikor
a fagyok — 10 C° körül vannak. A tavaszi ifjító met­
szés hátránya, hogy a vázágakon túl sok alvó rügy
kezd hajtani, ezekből igen sok sűrűn növő hajtás tör
elő, s ritkításuk sok munkával jár.
Amint már mondtuk, a szovjet kutatók a kajszifák
júniusi ifjításával érték el a legjobb eredményeket.
Az ebben az időszakban végzett ifjító metszés előnye,

286
hogy ilyenkor az ifjított vázágakon nem törnek elő'
tömegesen új hajtások. Ebben az esetben a fa növe­
kedési erélye a már meglevő hajtások növekedésének
fokozódásában érvényesül. Ugyanez érvényes a nyár
végén eszközölt metszésekre is.
A kajszifák metszéséről befejezésül még néhány
megállapítást közlünk.
Mivel — mint már említettük — Csehszlovákiában
sok az olyan kajszibarack-termelő, aki azt a nézetet
vallja, hogy a kajszifát nem kell metszeni, ismertet­
tünk néhány új külföldi véleményt és tapasztalatot is.
Ezek szerint a kajszifát metszeni kell, hiszen ez a fa
bírja a metszést. Senkit sem beszélünk azonban rá
arra, hogy az új elveket azonnal nagyban alkalmazza.
A metszést nem szabad a többi, vele összefüggésben
álló és vele kölcsönhatásban levő tényezőtől elszi­
getelten megítélni. Néhány összefüggésre azzal kap­
csolatban, hogy a hajtások nyári metszése és
a termőrtigyek ezzel kapcsolatos differenciálódása
a hőmérséklettől függ, és hűvösebb feltételek között
sikertelen lehet, már rámutattunk. A metszés eredmé­
nyessége a többi agrotechnikai intézkedés (a talaj-
művelés, trágyázás, öntözés, növényvédelem stb.]
színvonalától is függ.
A kajszibarack-termesztésben éppúgy nem volna
helyes sem a kitaposott ösvényhez való görcsös
ragaszkodás, mint az, ha az új eljárásokat az adott
viszonyok között kellőképpen ki sem próbálva kezde­
nénk alkalmazni. A kertészkedők között sokan van­
nak, akik szívesen próbálkoznak új dolgokkal, és
hisszük, hogy ezen a területen teljes mértékben
érvényesíteni fogják kezdeményező készségüket, szak­
tudásukat és gyakorlati tapasztalataikat. Azok, akik
a kajszifa metszése ellen foglalnak állást, azt állítják,
hogy a kajszi metszésekkel való mélyebb beavatkozá­
sok nélkül is terem — ezt pedig nehéz volna kétségbe
vonni. Azt viszont már a bevezetőben is megmondot­
tuk, hogy a hajtások nyári visszakurtítása célszerű,
mivel késlelteti a termőrügyek fejlődését, s ezzel
növeli fagyállóságukat.
Visszakurtítást csak akkor végezhetünk, ha a fa

287
elegendő hajtást ad, ezt pedig később ifjító metszési
nélkül nem érhetjük el. Viszont nem zárjuk ki annak
lehetőségét sem, hogy az agrotechnika javításával is
elérhetünk hajtásnövekedést, persze csak bizonyos
mértékig.
A nagyüzemi termelésben az ifjító metszés mellett
még egy további körülmény is szól. A gazdasági hatás,
főleg pedig a korai és nagy gazdasági eredmény az
egységnyi területre jutó egyedszámtól függ. Minél
több egyedet termesztünk az egységnyi területen, ez
a hatás annál nagyobb, főleg a termőre fordulás kez­
detén. A kajszibarack termesztésének eddigi, ifjítást
nem alkalmazó módszere nagyüzemi keretek közt
nem engedi meg a sűrű kötést, mert a metszetlen koro­
nák terebélyesek. Az ismertetett nyári és téli metszés,
valamint az ifjító metszés esetén a kajszi koronája
kisebb, úgyhogy sűrűbb térállásban való telepítése is
lehetővé válik. Eddigi tapasztalataink ezt bizonyítják.

A KAJSZS OLTÁSA SZILVAFA KORONÁJÁBA

A kajszifa gyakori hirtelen pusztulása sok kertész-

kedőt, sőt a szocialista szektor sok szakdolgozóját is
elriasztja a kajszitermesztéstől. A gyakorlati tapasz­
talatok azt bizonyítják, hogy minél kevesebb a kajszi­
fának a saját farésze, annál tovább bírja. Ez elsősorban
a törzsre érvényes, ugyanis a hirtelen pusztulás oka
leginkább a törzs. Nagyon hatásosan megelőzhetjük
a pusztulást, ha a kajszibarackot szilvafa koronájába
oltjuk. Ezt a kajszitermesztési módot munkaigényes­
sége miatt nagyüzemben nem alkalmazhatjuk, a házi­
kertekben viszont néhány szilvafának a kajszi oltó­
vesszőivel való beoltása nem annyira gond, mint
inkább kedvtelés.
Ha átoltást akarunk végezni, idejében le kell vág­
nunk a kajszi-oltóvesszőket. Úgy helyezzük el őket,
hogy idő előtt ki ne hajtsanak. Az átoltással várhatunk
egészen a kihajtásig (rügyfakadásigj. Ebben az idő­
szakban a leggyakorlatlanabb kertész is el tudja
végezni a szükséges igen egyszerű műveletet, a héj

288
alá oltást. A héj alá oltott vesszők jól megerednek,
és erősen növő hajtásokat adnak. Ezeket a hajtásokat
nyáron célszerű visszakurtítani, hogy elágazzanak és
ne törjenek. Alkalmazhatunk azonban egyéb átoltási
módszereket is. Az átoltott fák az átoltást követő
második évben már szépen teremnek. Rendszerint
fiatal, 10 éven aluli fákat szoktunk átoltani az ültetést
követő második-harmadik évtől kezdve.
A kajszifa szilvafaágakba való oltásának az az
előnye, hogy ha valamelyik kajsziág elhal, további
ágak ettől még nem pusztulnak el. A fa rendszerint
csak az átoltás helyéig, tehát a szilvafáig hal el,
a szilvafa egészséges marad. A kajszifa pusztulásának
leggyakoribb oka a törzsön keletkezett seb, s ezt az
eshetőségét a szilva használatával kizárjuk.

Ä gyökerek ifjítása

Gyakorlatunkban a gyökérifjítás ismeretlen. Érde­

kesség kedvéért ismertetünk néhány figyelemre méltó
külföldi eljárást.
A fa korával összhangban a vázágak és a gyökerek
is megnyúlnak. A megfigyelések eredményei igazolták,
hogy a föld fölötti része és a gyökérzet között a szer­
vek elhalása szempontjából is kölcsönös összefüggés
áll fenn. Hasonlóan, ahogy a vázágakon elhalnak az
oldalsó termőrészek, a gyökereken levő oldalsó haj­
szálgyökerek elhalására is sor kerül. Ennek következ­
tében a szívószervek többsége a főgyökerek végén
található, tehát a korona kerületének megfelelő vonal­
ban, néha jóval a korona kerületén túl. A gyökerek
hosszirányú növekedését sokszor bizonyos talajtulaj­
donságok (tápanyagszegény talaj, podzolos talaj stb.)
is serkenthetik.
Ennek következtében meghosszabbodik az az út,
melyen a tápanyagok szállítódnak a talajból a növe­
kedés helyéhez és vissza, jól tudjuk, hogy minél
hosszabb ez az út, annál több energiát kell a fának
a tápanyagszállításra fordítania. Ennek törvénysze­
rűen meg kell mutatkoznia a növekedés intenzitásában
is. A' nedvszállító utak állandó hosszabbodása a fa

289
101. A kajszifa gyökereinek növekedése ifjítás után: A — rosszul
vágott gyökér; B — éles késsel helyesen lefaragott gyökér;
C — a régebbi gyökérrész kam bium gyűrűjéből előtört gazdag
gyökérbojt

290
növekedési erélyének arányos lassulásában tükröződik
vissza. A szállító utak rövidülése a fa gazdaságosabb
energiagazdálkodását jelenti, ez pedig nem csupán
a korona, hanem a gyökerek ifjítását is indokolja.
P. G. S i t t , aki ezzel a kérdéssel behatóan foglalko­
zott, a kajszifák esetében a következő eljárást ajánlja.
A fasorok ültetése előtt a talajt sávosan rigolózni
és egyidejűleg trágyázni kell. A sorközöknek csupán
harmadrészét rigolozzuk, és trágyázzuk meg kiadósán,
10 m-es sortáv esetén ez 3,33 m, 12 m-es sortávnál 4 m.
Ennek a rigolozott sávnak a közepére ültetjük a fákat,
kissé sűrűbben, mint a szokványos esetekben.
Amikor a fák már 10—15 évesek, a sorköz további
harmadát rigolozzuk, mégpedig úgy, hogy azt a sávot,
melyet az ültetéskor rigoloztunk, kétoldalt 1,66 m-rei
(vagy 2 m -relj szélesítjük. Az olyan rigolozást, mellyel
a gyökérzetet ifjítják, vagy kora ősszel, vagy kora
tavasszal a lombosodás előtt végzik. A fák a megsértett
gyökérrészekből nagy mennyiségű hajszálgyökeret
hajtanak (101. ábraj, s ezek jól hasznosítják a rigo-
lozás során a talajba juttatott tápanyagot.
További 10—15 év múlva, tehát amikor a fák már
20—30 évősek, rigolozzuk a sorközök utolsó harmadát
is. A rigolozott sávba esetleg fiatal fákat ültethetünk
a gyümölcsös felújítására.

A kajszi metszésének külföldi tapasztalatai

Csehszlovákiában és a többi európai országban is
gyakran előfordul, hogy a kajszitermés igen gyenge.
Ez vagy a kora tavaszi felmelegedést követő erős
fagyok következménye, mert olyankor a rügyek
elfagynak, vagy pedig a fák virágzásának idején
fellépő tavaszi fagyoké. A károkat csak úgy lehetne
megelőzni, ha megakadályoznánk, hogy a virágrügyek
a kora tavaszi felmelegedéskor megduzzadjanak, és
a virágzást késleltetnénk. Ez ugyan elég nehéz feladat,
de egyes kísérletek eredményeiből joggal következtet­
hetünk arra, hogy ez a probléma sem megoldhatatlan.
A feladat megoldásával a Szovjetunióban P. G. S i t t
kezdett foglalkozni. S i t t professzor saját kísérletei

291
alapján metszési eljárást dolgozott ki, mely megfelelő
agrokomplexus keretében alkalmazva nagymértékben
befolyásolhatja a probléma pozitív megoldását. Abból
a megállapításból indul ki, hogy a második növekedési
szakaszból származó vesszők virágrügyei később virá­
goznak ki, mint az első növekedési szakaszból eredő
vesszők rügyei.
A szamarkandi kísérleti állomáson a kajszi metszé­
sével 4 éven át folytatott kísérletek során a virágzás
átlagban 5—6 napos késését figyelték meg, s ugyan­
akkor a gyümölcs minősége javult, és nagysága nőtt.
Más tájakon (Krim, Grúzia, Örményország) is végeztek
hasonló kísérleteket ugyanilyen eredménnyel. A goriji
kísérleti állomáson e kísérletek során a kontroll fák­
hoz viszonyítva 12—15 napos virágzáskésést figyeltek
meg. Emellett a kísérleti fák sokkal fagytűrőbbnek
mutatkoztak, s így olyan esztendőkben is teremtek,
amikor a kontroll fák úgyszólván nem hoztak termést.
Nagyon érdekes eredményeket értek el 1947-ben és
1948-ban az ejszki szovhozban, ahol összehasonlították
a nem metszett kontroll fák termését az egyes met­
szésmódokkal kezelt fákéval. Az összehasonlítás ered­
ményeit a következő táblázatban foglaljuk össze.
2. t á b l á z a t

Az elért hektárterm és q
Változat
1947-ben 1948-ban
Nem m etszett kontroll fák ö 5
R itkított fák 9 —

Az első- és m ásodrendű
hajtások visszacsípése 52 —

Virágzás előtt végzett

ifjítás 3—5 éves ágakig 50 20
Júniusban végrehajtott
Ifjítás 3—5 éves ágakig 120 86

A táblázatból látható, hogy az ifjítás júniusban volt

a leghatékonyabb. A kajszifa számunkra ilyen szokat­
lan időszakban való ifjítása a folyó évi termés rová­
sára megy, viszont nagyüzemi termelés esetén, ha az
ifjítást nem végezzük valamennyi fán egyszerre, ez

292
nem okozza a gyümölcsös tervezett össztermésének
csökkenését.
Emellett a metszett fákon nem észleltek semmiféle
betegséget, úgyhogy ez a metszés egyúttal a kajszifa
gombabetegségeinek, elsősorban a levéllikasztó beteg­
ségnek a megelőzési és gyógyítási módjai közé is
sorolható. P. G. S i 11 a kajszifa metszésének problé­
máját aprólékosabban is feldolgozta, s most több
metszésváltozatot próbálnak ki nagyobb arányú kísér­
letek során.

 külföldi tapasztalatok alkalmazásénak

csehszlovákiai eredményei
A kajszifa Sitt-féle metszésének néhány változatát
a piesfanyi Növénytermesztési Kutatóintézet borovcei
telepén is kipróbálták. Főként a három-, ötéves ágakig
végzett kora tavaszi ifjításról és a hajtások nyári
vissz ametszéséről volt szó.
A kora tavaszi ifjításnál igazolást nyert az a nézet,
hogy jó sebápolás mellett a kajszifa az ifjítást jól tűri.
A későbbe^, júniusban végzett ifjítással eddig nagyobb
tapasztalataink nincsenek. A kisebb terjedelemben
végzett kísérletek azt mutatják, hogy a kajszifa tűri
az ebben az időszakban végzett metszést is. Szélesebb
körben hajtottak végre kísérleteket a zöldhajtások
május közepe és június eleje közti visszakurtításával
(T. M a l i k ] , A hajtások nyári visszakurtításának
előnyei abban állanak, hogy a vegetáció végéig az egy
erős hajtás helyett két-három gyengébbet kapunk,,
s ezek a nyár második felében (júliusban—augusztus­
ban) nőnek, amikor leginkább differenciálódnak
a kajszifa termőrügyei. Ezért az egyéves vesszőkön
több virágrügy jelenik meg a későbbi fejlődési sza­
kaszban, ami késlelteti a virágzást, és hatással van
a fagytűrésre. Ezenkívül a telepítést követő első évben,
erősen növekvő fiatal fákon a vázágak vezérhajtásai­
nak évenként kétszeri, kora tavaszi és május végi —
június eleji visszakurtításával jobb elágazódást érünk
el, s elejét vesszük annak, hogy túl ritka korona
alakuljon ki.

293
 A hajtások nyári visszakurtításának hátránya, hogy
munkaigényes, és nagyüzemben az idősebb fákon
nehezen végezhető el. Ezenkívül a kajszitermesztésre
kevésbé alkalmas területeken hűvösebb évjáratban
nem képződnek a kajszifán virágrügyek. A virág­
rügyek differenciálódásához ugyanis szükség van
bizonyos hőmérsékletre. Ha a hőmérséklet ebben az
időszakban elégtelen, a virágrügyek differenciálódá­
sára nem kerül sor.
A nyári visszakurtítás további hátránya, hogy a visz-
szakurtított hajtások csúcsán 3—5 új hajtás tör elő,
viszont az alattuk található többi rügy sem abban az
évben, sem a következő években nem fakad ki.
Az a korona, melynek nevelésénél ezeket az elveket
érvényesítették, sokkal kompaktabb és kisebb méretű.
Befejezésül szükségesnek tartjuk elmondani, hogy
a csehszlovákiai termesztési viszonyok között a hajtá­
sok nyári visszakurtítását az említett hátrányok elle­
nére is ajánlani lehet, mégpedig mind a fiatal, mind
az idősebb fák koronaalakításakor.

AZ Ö SZIBARACKFA METSZÉSE

Az őszibarackfa a kajszifához hasonlóan ugyancsak

gyors egyedfejlődéssel tűnik ki, s ez a növekedésén is
meglátszik. Az őszibarackfát nem metszhetjük sem az
almagyümölcsűek, sem pedig némely más csonthéjas
számára megfelelő módon. Az őszibarackfa metszése
részben hasonlít a szőlő metszéséhez.
Az őszibarackfa legjellemzőbb vonása, hogy nagyon
gyorsan megy át az egyes életkori szakaszokon, más
szóval korán fordul termőre, és gyorsan öregedik.
Az egyes életkori szakaszok nem határolódnak el
egymástól olyan élesen, mint más gyümölcsfajoknál,
hanem ellenkezőleg, e szakaszok csaknem összefoly­
nak. Míg a hajtások a korona felső részeiben még
erőteljesen nőnek, az alsóbb részeken a vesszők
termést hoznak, addig a kétéves gallyak és az ennél
idősebb ágak nagy része már elhalásnak indul.
Az elhalás a korona alsó részén a legintenzívebb.

294
Ennek következtében a vázágak alsó részei aránylag
rövid idő alatt felkopaszodnak. A tenyészidő alatti
gyors fejlődést biztosítja a sok nyári (másod-, harmad-
és negyedrendű) hajtás megjelenése is.
Az őszibarack metszése és koronaalakítása során
még egy körülményt figyelembe kell vennünk, még­
pedig azt, hogy az őszibarack nemcsak melegkedvelő,
de egyúttal fényigényes növény is. Ezt főleg az a tény
bizonyítja, hogy a korona belsejében, valamint az alsó
részén levő kevés levélzetű gallyak, ágak elhalnak.
A nagyszámú új hajtás intenzív növekedése, az idő­
sebb ágak vastagodása és a bő termés a fa idő előtti
kimerüléséhez és gyors elöregedéséhez vezet. Más­
részt az őszibarackfának nagy a regeneráló képessége,
és ennek köszönhetjük, hogy a koronában az egyes
ágrészeket metszéssel könnyen megújíthatjuk.
Ha az őszibaraokfát helyesen akarjuk metszeni,
ismernünk kell a hajtások, vesszők egyes fajait.
Az őszibaraokfa az egyéves vesszőkön terem. A leg­
szebb termést a kb. ceruzavastagságú vesszők hozzák,
melyeken aljuktól a csúcsukig leginkább hármas cso­
portokba formálódva helyezkednek el a rügyek.
Ezekhez viszonyítva már kisebb értéket képviselnek
azok a vesszők, melyeken kettős vagy egyes, esetleg
elszórtan hármas rügyek vannak. A vékony vesszőkön
főleg hajtásrügyek vannak, és csak elvétve találhatók
rajtuk termőrügyek. Az ilyen vesszők nem értékesek.
Azok a termővesszők sem tartoznak a legértékesebbek
közé, melyeken csak termőrügyek vannak, s csupán
a csúcsukon van hajtásrügy. Mivel kevés rajtuk a levél,
a termés gyengébben fejlődik rajtuk. Ha ezeket a vesz-
szőket visszakurtítjuk, a virágzás után a termés lehull
róluk, mert nincs fölöttük hajtás, mely táplálásukat
biztosítaná. A bokrétás nyársak csupán egy-két gyü­
mölcsöt képesek táplálni, és csúcsukból rendszerint
folytatják növekedésüket. A metszés során kíméljük
őket, s nem kurtítjuk vissza. A másodrendű vesszők
a termőképesség szempontjából értéktelenek, mert
kis termést és gyenge hajtásokat hoznak, úgyhogy
a következő évben nem biztosítanak termést.

295
A KATLANKORONA NEVELÉSE

Az ültetés utáni metszés

Az őszibarackfát az ültetés után mindig tavasszal
metsszük, még .akkor is, ha ősszel ültettük. A korona
alakítását általában egyéves oltványokon kezdjük.
Legelőnyösebb egyéves oltványokat ültetni, mert a:i
idősebb fák nehezen erednek meg.
Ha egyéves oltványt ültetünk, amelyen nincsenek
oldalhajtások (102. ábra — C), akkor 40—60 cm-es
magasságban 4—6 jól fejlett szemet keresünk rajta,
s ezek fölött elvágjuk. Az egyéves oltványoknak azon­
ban csaknem az egész hosszán rendszerint nagyszámú
másodrendű vessző van. Ez esetben a szükséges
magasság lemérése után kiválasztunk 4—6 vesszőt
a jövendő korona alapjául (D). Ha az oldalvesszők
elég vastagok, számuk kevesebb (3— 1) is lehet.
Az oldalvesszők lehetőleg szabályosan helyezkedjenek
el, és nem szükséges az sem, hogy szomszédos rügyek­
ből eredjenek. A jövendő korona szilárdsága szem­
pontjából előnyösebb, ha az oldalágak nem egy helyről
erednek, hanem köztük bizonyos magasságkülönbség
van.
A korona alapjául kiválasztott oldalvesszőket egé­
szen rövidre, kb. 2—4 rügyre metsszük, de az alsó
vesszők hosszabbak is lehetnek. A felső vesszőt egy
rügyre metszhetjük. Előfordul, hogy a fán azon
a helyen, .ahonnét .a koronát akarjuk nevelni, inkább
csak rügyek vannak, s csak elvétve találhatók oldal­
vesszők és megfordítva. Az ilyen esetben figyelembe
vesszük a rügyeket és a vesszőket is. A vesszőket
ilyenkor egészen rövidre, a legalsó rügyre, esetleg

102. A katlankorona nevelése: A — a faiskolai oltvány vissza-

csipése június közepén; B — a hajtások visszacsípése június
végén a 12—15. levél fölött; C — az egyéves oltvány megmet-
szése koronaalakításhoz; D — koronaalakító metszés a követ­
kező évben; E — minden sebet viasszal keli bekenni, m ert az
őszibarackfa igen érzékeny a sérülésre

296
o ltó v ia s z
alapra metsszük. Akkor is ilyen rövidre metszünk, ha
az oldalvesszők gyengén fejlettek.
A vesszőket mindig a koronától kifelé álló rügy
fölött vágjuk vissza, de nem közvetlenül a rügy fölött,
hanem rövid csapot [E j hagyunk, ellenkező esetben
ugyanis a rügy néha elszárad.
Jobb a korona első alakító metszését még a tenyész-
idő alatt a faiskolában elvégezni (A, B). Ha olyan fát
ültetünk, melynek már a faiskolában kialakított koro­
nája van, a korona metszését a már leírt elvek szerint
végezzük.
A törzsön ejtett valamennyi nagyobb sebet mindig
bekenjük oltóviasszal.

Ápolás az ültetés utáni első év folyamán

Jő termőhelyi viszonyok közt a megeredt fák rend­
szerint már az első évben aránylag erős növésű haj­
tásokat fejlesztenek. Ha ezeket a hajtásokat szabadon
engedjük nőni, hosszúra nőnek, s míg felső felükön
másodrendű hajtások erednek, alsó részeik lomb
nélkül maradnak. A következő évi metszéskor rend­
szerint aztán a felső részt a másodrendű vesszőkkel
együtt el kell távolítani. Az ilyen viszonylag erős
visszametszéssel a fát arra kényszerítjük, hogy erő­
sebben nőjön, ami viszont árt a termőképességnek.
Hogy az elmondottakat elkerüljük, már az első
tenyészidőben nyári metszést [visszacsípéstj alkalma­
zunk, amivel a koronanevelésben bizonyos előnyt
szerezhetünk. A nyári metszést júniusban végezzük,
amikor a hajtások hossza elérte a 30 cm-t. Vissza­
csípjük a jövő vezérhajtásokat, valamint az oldal­
hajtásokat is.
A fővázágaknak szánt hajtásokat megközelítőleg
a tíz-tizenötödik levél fölött (kb. 25 cm -rej kurtítjuk
vissza, ügyelve rá, hogy egy síkban helyezkedjenek el.
Mindig külső szemre kurtítjuk őket vissza. Az oldal­
hajtásokat erősebben kurtítjuk, mégpedig kb. a 6. levél
fölött.
Ezzel a metszéssel elérjük a vázágakon a rendszeres
hajtásnövekedést, elejét vesszük a konkurrens hajtá­

.298
sok előtörésének, és a kialakított oldalhajtások köze­
lebb helyezkednek el a vázágon. Ezért a júniusi
metszés az őszibarackfa nevelésében nagyon fontos.
Egyes termesztők ezt a visszacsípést július vége felé
még egyszer megismétlik, mégpedig a vezérhajtásokat
a tizedik, tizenkettedik levél fölött, a másodrendű
oldalhajtásokat a negyedik, hatodik levél fölött csípjük
vissza. Esetleg egy harmadik visszacsípést is alkal­
mazhatunk, ennek azonban már nagyobb jelentősége
nincs. A visszacsípések száma attól függ, mennyire
erős a fa növekedése.
A nyári metszéskor az ültetést követő első évben
a hajtásokat nem ritkítjuk ki, semmit sem metszünk
ággyűrűre. A fán minél nagyobb asszimilációs felületet
hagyunk.-

Metszés az ültetési követő második évben

A második év tavaszán a fán már termőrügyekkel

berakódott vesszőt is találunk, ezt azonban a metszés­
nél még nem használjuk fel. Ebben a korban a termés
■a fát kimeríti, és a vázágak meg az oldalágak szilárd­
ságának rovására van. Ebben az időszakban figyel­
münket a szilárd vázágú terebélyes, levegős belsejű
korona kialakítására összpontosítjuk; viszonyaink közt
általában ezt a koronaformát ajánlják. Azzal a koro­
nával, melyen az előző évben nem végeztünk nyári
visszacsípést, sokkal több a munka. A nyáron metszett
fákon tulajdonképpen csak javítjuk a nyári metszést.
A vesszők közül kiválasztjuk a legkedvezőbb állá-
súakat. Ezek lesznek a vázágak folytatásai (103. ábra
— A). Körülbelül harmadnyival-felényivel kurtítjuk
őket vissza (1]. Abból a célból, hogy minél szétterü-
lőbb vázágakat nyerjünk, némely esetben szükséges,
hogy valamelyik alacsonyabb állású konkurrens
vesszőt (2) válasszuk ki folytatásnak, s arra metszünk.
A vázág folytatásául kiválasztott konkurrens vesszőt
ebben az esetben a többi vázággal azonos síkban
vágjuk vissza. Ha valamely ág gyengébben fejlődik,
nem vágjuk olyan mélyen vissza, és a többi ág met­
szésének mélységét ennek a leggyöngébb ágnak

299
 ЛІІвіЙр;' ^
103. Az őszibarackfa metszése a további években: A — metszés
a második évben; B — metszés az ültetést követő harm adik
évben

300
a metszési mélységéhez igazítjuk, vagyis rövidebbre
vágjuk őket.
Az oldalvesszőket rövidebbre, két rügyre vágjuk (3],
a legalsókat három-négy rügyre is (4), az alsó fejlet­
len rügyeket nem számítjuk. A korona belseje felé
törő vesszőket tőből eltávolítjuk (5), vagy két rügyre
vágjuk vissza (6). A korona belseje felé növő vessző­
ket csak abban .az esetben nem távolítjuk el tőből, ha
az oldalhajtások tűi ritkák. Viszont figyelembe kell
venni, hogy a meredeken a korona belseje felé növő
vesszőknek a növekedéshez kedvező helyzetük van,
s ezért belőlük többnyire erős hajtások képződnek.
Ha .a hajtásrendszer túl sűrű, kb. 10 cm-re ritkítjuk.
A vezérvesszőket mindig külső rügyre metsszük.
Szükség esetén a vesszőt metszhetjük a koronából
kifelé növő másodrendű vesszőre is, melynek általá­
ban nagyobb hajlásszöge van, s így állása a szétterülő
korona kineveléséhez kedvező. A többi vezérvesszővel
azonos síkba metsszük. A vezérvesszők metszési mély­
ségének meghatározásában növekedésük erélyéhez,
valamint az előző évi metszés után kihajtott rügyek
számához igazodunk. Ha a múlt évi metszés után sok
hajtás képződött, és a vesszők vastagok, kevesebbet
vágunk és megfordítva. A metszés során arra törek­
szünk, hogy az ágakat egyenletesen borítsák rövidebb
hajtások.
A tenyészidő folyamán .a nyári metszést a második
évben is hasonló elvek szerint végezzük el, mint az
előző évben. A vázágak vezérhajtásait kb. a 12—15.
levél fölött csípjük vissza, a többi hajtást kb. a 8. levél
fölött. A túlságosan sűrűn növő hajtásokat a szükség­
nek megfelelően kiritkítjuk, a fölöslegeseket tőből eltá­
volítjuk. Azokon a fákon, melyeken a vázágak eléggé
hosszúak, már ennél a nyári metszésnél szétágaztat-
hatjuk a vázágakat a törzstől kb. 60 cm távolságra.
A hajtások vlsszakurtítását a tenyészidő folyamán
szükség szerint meg lehet ismételni.
A harmadik évben már bizonyos kisebb termésre
számíthatunk, ezért azokat a hajtásokat, amelyeken
termést akarunk elérni, erre előkészítjük. Ez az elő­
készítés abban áll, hogy augusztusban a hajtásokat

301
visszakurtítjuk, hogy alsó részeiken serkentsük a ter­
mőrügyek képződését.

Metszés az ültetést követő harmadik évben

A harmadik évben a tavaszi metszés során továbbra

is a helyes koronaalakulás és a szilárd koronaszerke­
zet követelményét tartjuk szem előtt [103. ábra — B).
Arra törekszünk, hogy a korona minél szétterülőbb
legyen, az ágak minél szilárdabbak, és rövidebb ter­
mőrészek borítsák őket.
Azokon a fákon, melyeken a hajtásokat az előző
évben nem csípték vissza, minden egyes vázágon
átlagosan 2—4 erős vessző nőtt. Ezek közül kiválasz­
tunk egyet, ha pedig elágaztatni akarunk, akkor a két
legmegfelelőbb hajtást (1). A többi vesszőt tőből
eltávolítjuk. Növekedési vesszőnek meghagyhatunk
alacsonyabban elhelyezkedő vesszőt is, melynek ked­
vezőbb vízszintes állása van. A meghagyott vesszőket
kb. 30 cm-re kurtítjuk vissza.
A visszametszéskor ismét a fa növekedésének erő­
teljességéhez és az előző évi metszés után képződött
rügyek számához, valamint az alsó hajtások növeke­
désének intenzitásához igazodunk. Ha az alsó hajtások
eléggé fejlettek, a vezérvesszőket hosszabbra metsz­
hetjük, ha viszont a hajtások gyengébbek, mélyebbre
kurtítjuk a vezéreket, hogy a növekedést serkentsük.
A vezérvesszők visszametszésekor most is metszhetünk
valamelyik kifelé álló másodrendű oldalhajtásból fe j­
lődött vesszőre. Egyébként továbbra is érvényes az
az elv, hogy a vázágak vezérvesszőit azonos síkban
kell metszeni, mégpedig mindig valamelyik külső
rügyre.
A többi oldalvesszőt rövidre metsszük, 2—3 rügyre
(2). Csupán azt a néhány gallyat metszhetjük termőre,
melyek a nyári metszés után elágaztak. Ennek során
a termőrügycsoportokkal berakódott felső vesszőket
3—6 termőrügyre metsszük (3) (mindig a rügycso­
portot értjük). Az alattuk elhelyezkedő vesszőt két jól
fejlett hajtásrügyre vágjuk (4). Nem metsszük hosz-
szabbra, tehát nem metsszük termőre azokat a vessző-

302
104. A bal oldali vázág
éles szöget zár be a
törzzsel; az elágazás he­
lyén a növényi szövetet
betegségek tám adják
meg, a szövet elhal (fel­
vétel — B. J. E. Teskey
és kollektívája)

két, melyek mellett utánpótlás nincs, és így letermésük

után nem távolíthatók el.
Már a második, de főképp a harmadik és a további
években a metszés során gondolni kell a másodrendű
vázágak nevelésére is, melyek méreteiket tekintve
a v-astagabb termőrészek és a fő vázágak közt helyez­
kednek el. Ezekkel az ágakkal gyarapítjuk a termő­
felületet, és hosszabb életkort biztosítunk a termő­
részek számára. A fő vázágak közötti szabad helyek
betöltésére neveljük őket. Hogy az ágak alsó részeinek
felkopaszodását megelőzzük, ezeken a részeken is
hagyunk ilyen kifelé tartó másodrendű vázágakat (5].
A fa a harmadik és a további években is még elég
erősen növekszik. így túlságosan hosszú vesszők
fejlődnek, melyek alsó részein rendszerint csaknem

303
teljesen hiányoznak a termőrügyek, felső részükön
viszont sok másodrendű hajtást hoznak. Az ilyen
vesszők metszése még a tapasztalt kertész számára is
bonyolult feladat.
Noha a nyári visszacsípés eléggé sok munkát ad,
és nagyüzemi termesztésben sokszor nehezen valósít­
ható meg, elvégzése legalább ezeken a vezérhajásokon
és a konkurrens hajtásokon mégis mindenképpen
kívánatos. Ezzel elejét vesszük annak, hogy túl hosszú
vezérhajtások keletkezzenek. Egy vastag vessző helyett
több olyan gyengébb vesszőt kapunk, melyeken
a tavaszi metszés során nem kell olyan mély ifjító
metszést eszközölni.
Ezeknek az erős növésű hajtásoknak a kurtítását
akkor kezdjük meg, amikor 2—4 nyári (másodrendű j
hajtás jelent meg rajtuk, melyekre az elsőrendű h aj­
tást visszakurtítjuk.
A fő vázágak elágaztatása után a harmadik évben
6—8 alapvázágat nyerünk. Ez általában elég. Csuoán
a túl erősen növő fákon kívánatos a további szétágaz-
tatás, mégpedig újra kb. 50 cm távolság után. A szét-
ágaztatást vagy a tavaszi, vagy a nyári metszéskor
hajthatjuk végre.

A termő fők metszése

Az ültetést követő három év alatt jó növekedés
esetén a korona vázát már kinevelhettük. Ha ennyi
idő alatt nem sikerült a koronát kinevelni, a nevelést
még a negyedik évben is folytatjuk az előző évi met­
szésnél alkalmazott elvek szerint. A helyesen nevelt
koronának 6—8 (esetleg több, akár 12] vázága van,
amelyeken a következő években rendszeres metszés­
sel rövid termővesszőket igyekszünk nevelni.
A vázágakon fejlődött vezérvesszőket a tavaszi
metszés során évente vissza kell kurtítani felényivel,
kétharmadnyival (105. ábra — A j. Ha e visszakurtítás
túlságosan mély, a fa túl sok vastag hajtást ad, ezek
pedig meddők, s csupán túlságosan sűrűvé teszik
a koronát. Ha viszont a vezérvesszőket nem kurtítjuk,
vagy csak kicsit metsszük vissza, alsó részeik felko-

.304
105. A term ő őszibarackfa metszése: A — tavaszi metszés;
B — a leterm ett részek metszése; C — nyári metszés

paszodnak, és csak a csúcsukon teremnek. Ha az előző

év tavaszán megmetszett vezérvessző több buja hajtást
ad, arra következtethetünk, hogy a metszés túlságosan
rövid volt. Ha az előző évben gyengén kurtítottunk,
nem jött létre megfelelő számú és vastagságú vessző.
A növekedés intenzitására már egyetlen év alatt is
több tényező (trágyaszer, trágyaadag, talajnedvesség
stb.) van hatással. Ezért nehéz pontosan megállapítani,
hányadik rügyre, illetve milyen vesszőhosszra vágjuk.
 A termő fák metszésekor a koronanevelés befejeztével
ahhoz az elvhez igazodunk, hogy a koronát fölöslege­
sen nem szélesítjük tovább, de nem metszünk túl
rövidre sem, nehogy a fát fölöslegesen fás növekedésre
kényszerítsük. A vezérvesszőket ebben az időszakban
évről évre rövidebbre metsszük, ezzel az alsó hajtások
életképességét igyekszünk fenntartani.
A termő őszibarackfák metszésekor nem szorítko­
zunk csupán a vezérvesszők metszésére. Évente kell
metszeni az oldalvesszőket is. A tavaszi metszés során
a túl vastag oldalvesszőket vagy egészen rövidre
vágjuk, vagy tőből eltávolítjuk (A — 1]. Eltávolítjuk
a túlságosan gyenge és a sűrűn nőtt vesszőket is [2).
A többi vesszőt kétrügyes [3) — hatrügyes csapra
metsszük (4). Azokat a vesszőket, melyek pótlás?;
nincs biztosítva, két rügyre vágjuk (5). Az elágazó
vesszőket úgy metsszük, hogy a magasabban állón,
4—6 rügyet hagyunk (6) — ha hosszabb vesszőn
termő fajtáról van szó, akkor 6—10 rügyet —, az
alacsonyabb állású vesszőt viszont rövidre, a második
rügy fölött vágjuk el ( 7 j. Ennél a metszésnél lényeges,
hogy a termőrügyek fölött (vagy között) minden
esetben maradjon hajtásrügy is, mely a jövendő ter­
més táplálását biztosítja. A rövid (ugar-) csapokon
fontos, hogy legalább két olyan jól fejlett hajtásrügy
legyen, melyekből a vegetáció folyamán elég erős
hajtások törnek elő. A következő évben a letermett
vesszőket eltávolítjuk (B —1), és a két vesszővé lett
hajtást az előző évihez hasonló módon metsszük meg:
a magasabban álló vesszőt hosszabbra (termővessző
— 2), az alacsonyabban állót rövidebbre (ugar-
vessző — 3). Ha túl rövid csapra metszünk, úgyhogy
a csapon nem maradt megfelelően fejlett rügy, gyak-»
ran előfordul, hogy a rügy nem hajt ki, és a csap
elszárad.

Az őszibarack metszése virágzás után

A tavaszi metszéskor a vesszők egy részét hosz-

szabbra, termőre metszettük. E vesszők közül sok, bár
volt rajtuk virág, termést vagy egyáltalán nem, vagy

306
csak az alsó részén köt. Ez főként olyan években
fordul elő, ha a virágzás időszakában a méhek szá­
mára kedvezőtlen volt az időjárás (pl. szél, hideg,
eső stb.).
Ezért az elvirágzás után, amikor a megterméke-
nyítetlen virágok már lehullottak, a termőrészeket
átvizsgáljuk. Az átvizsgáláskor a termőre metszett, de
termést nem kötött vesszőket 2—3 hajtásrügyre kur­
títjuk vissza (C), azokat a vesszőket, melyek csupán
alsó rügyeikből kötöttek termést, a termés fölött növő
első zöldhajtásra metsszük. E metszésnek az a célja,
hogy ne távolodjunk el az ágalaptól, hogy a fa növe­
kedési energiáját ne adja azokba a hajtásokba, ame­
lyeket a további metszések során úgyis eltávolítunk.
Ekkor végezzük el a zöldválogatást, azaz a hajtások'
ritkítását is. Nagyon gyakran két-három hajtás is nő
egymás mellett. Ezek közül kiválasztjuk azt, amelyik
a legalkalmasabb, a többit pedig eltávolítjuk. így
valamennyi ágat átvizsgáljuk, és a sűrűn egymás
mellett növő hajtásokat eltávolítjuk.
Abban az időben, amikor a hajtások 3—4 cm hosz-
szúságot érnek el, Romániában ajánlatosnak tartják
a hasonló módon végzett hajtásválogatást (fattyazást),
mint a termő szőlőben. Ilyenkor eltávolítjuk azokat
a hajtásokat és gallyakat, melyeken termés nincs..
Az ágalapból növő 1—2 hajtást ugarnak hagyunk.

A termő fák Júniuss metszés©

A tenyészidő kezdetétől júniusig a fő ágakon nagy
mennyiségű hajtás fejlődik. Ekkor valamennyi túl
sűrűn növő hajtást kiritkítjuk. Megválogatjuk az egy­
éves vesszőkön és az ennél idősebb gallyakon és
ágakon levő hajtásokat. Ha ez a zöldválogatás az
augusztusi metszésig nem történik meg, egyes hajtá­
sok a sűrűség és a fényhiány miatt túl gyengék lesz­
nek. Az ilyen vesszők aztán rendszerint gyengén
rakódnak be termőrügyekkel. Ha az elvirágzás után
nem végeztünk metszést, ezt ebben az időszakban is
elvégezhetjük az elvirágzás utáni metszésről szóló
fejezetben tárgyalt elvek szerint

307
106. Az őszibarackfa nyári metszése

Egyébként a júniusi metszés során a korona bel­

seje felé tartó hajtásokat vagy visszakurtítjuk (2—4
levélre), vagy teljesen eltávolítjuk. Ha e hajtásokat
nem engedjük szabadon nőni, kedvező helyzetük miatt
nagyon erősen nőnek, s a korona belsejét m értéktele­
nül elsűrítik. A gyengébben növő hajtásokat a korona
belsejében meghagyjuk.
Befejezésül a júniusi metszésről meg kell jegyezni,
hogy a nagyüzemi gyümölcsösökben a júniusi metszést
általában nem alkalmazzák. Nagyobb mértékben érvé­
nyesítik a házikerti termesztésben. Jelentősége abban
áll, hogy ha időben eltávolítjuk a fölösleges hajtáso­
kat, a fa az építőanyagokat más, perspektív hajtások
fejlesztésére használja fel.
Ezt a metszést általában csak a fiatal, erős növésű
fákon kell alkalmazni, mégpedig főleg az Elberta,

308
Haven stb. típusú sárgahúsu fajták esetében, amelyek
sok nyári hajtást fejlesztenek. Ha ebben az időben
nem tudunk alaposabb nyári metszést végezni, célszerű
legalább a vezérhajtásokat az első nyári hajtásokig
visszakurtítani. Ez a beavatkozás mind a házikerti,
mind pedig a nagyüzemi őszibarack-termesztésben
igen fontos. Elejét vesszük ezzel, hogy a korona
túlságosan megnyúljon, és hogy a koronának ebben
a részében hosszú vezérhajtások fejlődjenek nyári
hajtásokkal.
Ha a fák tavaszi metszésekor hosszú metszést alkal­
maztunk, s ennek folytán túl nagy volt a termésbera-
kódás, célszerű ebben az időben term ésritkítást
végezni. Kicsiben kézi erővel hajtjuk ezt végre. Alkal­
mas eszköz a botra erősített gumitömlő, mellyel
ráütögetünk az ágakra. A fejlett gyümölcsteranelésű
országok nagyüzemi gyümölcsöseiben motoros rázó­
gépekkel ritkítják a termést.

Ä termő fők augusztusi metszése

Az előző fejezetekben megtárgyaltuk a tavaszi
metszést, az elvirágzás utáni metszést és a júniusi
metszést. Ebben a fejezetben azokat az elveket közöl­
jük, amelyeket az őszibarack augusztusi metszéséhez
kell ismerni. Abból, amit az őszibarack metszéséről
már eddig mondottunk, tudhatjuk, hogy az őszibarac­
kot nemcsak kora tavasszal kell metszeni, hanem
metszhetjük az egész tenyészidő folyamán is. A leg­
fontosabb azonban a tavaszi és az augusztusban vég­
zett nyári metszés, ezek nélkül a hazai viszonyok közt
az őszibaracktermesztés kétes eredményű. Kijelent­
hetjük, hogy az intenzív őszibarack-termesztés a fák
tavaszi és augusztusi metszése nélkül nem lehetséges.
A termő őszibarackfákat nem szabad túlságosan
korán metszeni, amikor a fák még erőteljesen nőnek,
mert kihajtanak azok a szemek, melyeknek a jövő
évben kell termést hozniuk. Nem szabad azonban
a metszést túl későn sem végezni. Ha későn metszünk,
a metszés nem teljesíti azt a hivatását, hogy meg­
indítsa a hajtások alsó részein a termőrügyek diffe­

309
renciálódását. Ezért legjobb az őszibarackfát augusz­
tus második felében, szeptember elején megmetszeni.
A metszés időpontját naptárszerűen meghatározni
nem lehet. Az augusztusi metszést akkor kezdjük,
amikor a növekedés intenzitása már gyengül, de
a növekedés még nem fejeződött be. Szárazabb ter­
mőhelyeken ez már augusztus elején bekövetkezik,
nedvesebb években és az öntözött telepítésekben
augusztus végén, sőt később.
A nyári metszés ebben az időben a hajtások kurtí­
tásából és ritkításából áll. A korábban érő fajtákon
ezzel egyidejűleg már a le ter melt vesszőket is eltávo­
líthatjuk, és a vázágak fiatalítását is elvégezhetjük.
A termőrügyek túlnyomó része a második növeke­
dési szakaszban (augusztusban) fejlődik ki, ezért
a legfejlettebbek a termőrügyek a hajtások felső
részén. Ezt a részt azonban a tavaszi metszés során
eltávolítjuk. Ha a termőrügyek differenciálódásának
időszakában a hajtások felső részét eltávolítjuk,
a termőrügyek a tenyészidő végéig differenciálódnak
a hajtások alsó részein is. Ha a hajtásokat későn,
a növekedés befejezése után kurtítják, akkor az a ter­
mőrügyeknek már csak a minőségét befolyásolhatja,
nem a számát.
Az augusztusi metszés során valamennyi hosszabb
hajtást egyharmadával visszakurtítjuk. Ha az erősen
növő és másodrendű hajtásokkal rendelkező hajtáso­
kat júniusban nem csíptük vissza, akkor ezt most kell
elvégezni. A hajtások felső részét az elágazással együtt
eltávolítjuk. Ha a visszametszett hajtáson másodrendű
hajtásokat hagyunk, ezeket kb. 10 cm-re ritkítjuk ki,
és a negyedik levél fölött visszacsípjük őket. A felső
másodlagos hajtást kevésbé kurtítjuk, vagy egyáltalán
nem is kurtítjuk, hogy a fa a vegetációs idő elhúzó­
dása esetén folytathassa növekedését anélkül, hogy
a visszacsípett hajtásokon a rügyek kihajtanának.
Azokat a gyengén növekedő hajtásokat, melyek
csúcsán termőrügycsoport van, nem kurtítjuk. Nem
kurtítjuk azokat a hajtásokat sem, melyek alsó részén
nincsenek levelek.
Az augusztusban végzett nyári metszést egyes ter­

310
mesztők ugyanolyan terjedelemben végzik, mint
a tavaszit. Ez azonban nagy kockázattal jár, mert
a kemény tél sok termőrügyet tönkretehet, s ezeket
tavasszal már nem lehet pótolni. Ilyen metszést tehát
a csehszlovákiai viszonyok között csak egészen kivé­
teles esetekben lehet alkalmazni.
Az őszibarack nyári metszésével kapcsolatban meg
kell még jegyeznünk, hogy ,az őszibarackfák erősen
növő hajtásait a házi-kertekben, és h-a elegendő a mun­
kaerő, akkor a nagyüzemi termesztésben is, a júniusi
és az augusztusi metszés közti időszakban is vissza­
csíphetjük. Egyes termesztők a nyári metszést (vissza-
csípés, hajtásritkítás) az egész tenyészidő alatt
sikeresen alkalmazzák. Viszont minden beavatkozás­
nak megfontoltnak és indokoltnak kell lennie.
Amikor a hajtások 15—20 cm hosszúságot értek el,
valamennyi termést tápláló hajtást 2—3 levélre lehet
visszakurtítani, kivéve a pótlásra szánt hajtásokat.

Az ősiibarackfa ifjítása
Idősebb korukban a metszett fák is alsó részeiken
felkopaszodnak, és a termőfelület a korona legfelső
része felé tolódik el. [A nem metszett fákon a vázágak
alsó része az ültetés után már rövid idővel — 4—5
évvel vagy még előbb is — felkopaszodik.) Egyes
fákon a felkopaszodás előbb, másokon később kez­
dődik. A legtöbbön a 8—10 éves kor körül. Hogy
csökkentsük a további felkop-aszodást és a korona
felfelé való eltolódását, ifjító metszést alkalmazunk.
Az ifjító metszést valamennyi csonthéjas közül az őszi­
barack tűri legjobban, ami jó regenerálőképességének
köszönhető.
Az ifjító metszés kétféle, mérsékelt és erős ifjító
metszés lehet. A mérsékelt ifjításkor a koronának
csupán a felső részét távolítjuk el a három-ötéves fáig.
Az erős fiatalítás esetén a vázágakat úgy távolítjuk el,
hogy csupán kb. 30 om-es csonkokat hagyunk. Az alvó-
rügyekből, melyekből a legtöbb az ág-alapnál van,
kihajtásuk után sok erős hajtás tör elő. Ezeket a haj­
tásokat a tenyészidő alatt néhányszor vissza kell

311
csípnünk, hogy rövidebb és elegedő oldalhajtással
rendelkező ágak-at nyerjünk.
Mikor -a hajtások kb. 25 om-es hosszúságot értek el,
kiválasztunk közülük annyit, amennyire szükség van,
és azokat kb. felényire kurtítjuk. Minden csonkon
2—4 hajtást hagyunk. Mihelyt a másodrendű hajtások
ismét elérték az említett hosszúságot, visszacsípjük
őket kb. a 12. levél fölött. A hajtásoknak ezt a vissza-
csípését még egyszer, szükség esetén még kétszer is
megismételjük. A fölösleges hajtásokat rövidebbre
kurtítjuk. A koronából nem egyszerre távolítjuk el
őket, hanem folyamatosan a tenyészidő alatt. Egy
részüket meghagyhatjuk a tavaszi metszésig, esetleg
a következő tenyészidő tartamára. A fölösleges hajtá­
sokat azért nem távolítjuk el egyszerre, hogy a fának
minél nagyobb asszimilációs felületet hagyjunk meg,
mert attól az ifjítással megfosztottuk. Egyébként
a koronanevelésben hasonlóan járunk el, mint az ülte­
tés utáni első években.
Az erős ifjításhoz sokszor nem csupán az előbb
említett okok miatt kell folyamodnunk, hanem a fák
elfagyása következtében is. Az elfagyott fák ifjító
metszésével nem kell sietni. Az elfagyott fát legjobb
a vegetáció kezdetén ifjítani, amikor már láthatjuk,
mely ágak életképesek. Egészen az egészséges részekig
menően ifjítunk. Az egyes száraz ágakat, amelyek csak
későbben tűnnek fel, a vegetáció folyamán távolít­
juk el. Ezzel nem kell augusztusig várni. A sebeket
mindig lefaragjuk, és oltóviasszal kezeljük.
Az öregebb, egészséges fákat át lehet oltani. Az átol-
táskor a fákat előbb ifjítani kell, s az új fajtát aztán
a fiatal hajtásokba oltjuk. Az átoltásnak a többi
gyümölcsfajnál alkalmazott szokásos módját az őszi­
barackfán nem alkalmazhatjuk.

AZ ŐSZIBARACKRA NEVELÉSE TERMÉSZETES

SZÁRNYASNAK

A természetes szárnyast hasonlóképpen kezeljük,

mint a többi csonthéjas esetében. Nem nevelünk

312
sudarat, hanem valamennyi vezérvesszőt ferde, sőt
majdnem vízszintes síkba kikötözzük. A tavaszi met­
szés során a vezérvesszőket visszametsszük, hogy
biztosítsuk az oldalhajtások fejlődését. A szabadon
növő oldalsó hajtásokat, miután elérték a 30 cm-es
hosszúságot, a negyedik levél fölött visszakurtítjuk.
Ha az első visszacsípés után több hajtás fejlődik,
azokból a legalsót hagyjuk meg, és a második-har­
madik levél fölött visszacsípjük. A gyümölcs fölötti
tápláló hajtást szintén a harmadik-negyedik levélre
kurtítjuk vissza. A téli metszéskor a letermett nyársa
kát eltávolítjuk, és a vezér- és oldalvesszőket vissza­
kurtítjuk. Az oldalvesszőket úgy metsszük, mint
a terebélyes koronatípus esetében, a termővesszőket
3—5 termőrügyre, az ugarvesszőket két jól fejlett
hajtásrügyre. Az idősebb letermett ágakat vagy tőből
eltávolítjuk, vagy ifjítjuk őket. A rövid hajtásokat nem
metsszük, kíméljük, és a vázhoz kötözzük ki őket.
Őszibarackot falak mentén egy síkban nevelt alakfán
kedvezőtlenebb viszonyok közt is lehet termeszteni.

AZ ŐSZIBARACSÍFA METSZÉSÉT
ÉS KORONAALAKÍTÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ
NÉHÁNY TÉNYEZŐ

Az előző fejezetekben ismertettük az őszibarack

termesztésének és a barackfák metszésének elveit.
A részletekre nézve a metszéssel mindig az adott
viszonyokhoz és feltételekhez kell igazodnunk. Első­
sorban a termesztett fajta sajátos tulajdonságait kell
figyelembe venni. A tapasztalt kertész tudja, hogy
egyes fajtákon (Triumph, Sneed, Greensboro, Arp
Beauty, Alexander, Amsden, Mayflower stb .j, a vessző
teljes hosszúságában jól fejlett hármas rügyek vannak,,
ami lehetővé teszi, hogy rajtuk rövid metszést alkal­
mazzunk. Más fajtákon a termőrügyek, főként a vesz-
szők derekán és ettől a csúcs felé terjedő részen
helyezkednek el, ezért ezeket a vesszőket közepesen
hosszúra kell vágni. További fajtákon (pl. South
Haven, Champion stb.j hosszú metszést kell alkal-

313
mázni, mert a termést rendszerint a vessző csúcsának
közelében hozzák.
A metszéskor ezenkívül figyelembe kell venni a fa
életkori szakaszát is, mivel a hajtások növekedési
erélye ezzel szorosan összefügg. Nem lehet figyelmen
kívül hagyni olyan továhbi körülményeket sem, mint
amilyenek az éghajlati viszonyok, a termőhely, az
agrotechnika színvonala, a nedvességviszonyok stb.
Megállapíthatjuk, hogy minden tapasztalt kertész­
nek megvan bizonyos értelemben a maga metszés­
módja, sőt néha a koronaalakítási módszere is. Ez
rendszerint egy vagy több metszési módnak és az adott
viszonyok között valamely fajtával szerzett tapaszta­
latoknak a kombinációja.
F. H l a d í k az őszibarackfa metszésével végzett
kísérletek alapján megállapítja, hogy a hazai viszo­
nyok között a termő őszibaraokfáknak elég egy tavaszi
közepes metszés és egy augusztusi nyári metszés.
Egyes nitrai termesztőknek jó tapasztalataik vannak
a tenyészidő alatt a tavaszi metszés terjedelmében
végzett metszésekkel. A Roudn'ice nad Labem~i
A. K o n a s a vázágakat a felkopaszodás megelőzése
céljából az ültetést követő harmadik, negyedik évben
ferde, sőt vízszintes síkba hajlítja le. A jahodnéi
N a g y I s t v á n n a k az I. H. Hale és a kései Elberta
fajta rövidre metszésével vannak sokéves kedvező
tapasztalatai. A hozzá közel fekvő solaryi Növény­
nemesítő Állomáson viszont a Nagy István-féle met­
széssel nem értek el jó eredményeket, noha a termesz­
tési viszonyok azonosak. Igaz ugyan, hogy a fák más
korúak és más fajtájúak. A Trnava melletti Hrnciarov-
cében az ismert őszibaraok-termelőnek, j, K r i v o-
s u d s k ÿ n a k sokéves kedvező tapasztalatai vannak
a ritka ágú széles gúla alakú koronával, s ezt előnyö­
sebbnek tartja a hagyományos katlankoronánál. Az
utóbbi időben a bratislavai G. C e j k a a katlan-
korona mellett új, több szintes koronaalakot kezdett
népszerűsíteni. Ugyanennek a szakembernek jó tapasz­
talatai vannak a hajtások ismételt nyári visszacsípé-
sével is.
Ha az egyes termelők tapasztalatait és eredményeit

314
elemeznénk, megint ahhoz a megállapításhoz jutnánk,
hogy az őszibaracíkfa metszésére sem lehet sablont
előírni. Míg az egyik esetben .a metszéssel -a fajta
sajátosságaihoz kell alkalmazkodni, addig a másikban
az éghajlati viszonyokat és a talajviszonyokat vagy
az agrotechnika színvonalát kell figyelembe venni.
Befejezésül hangsúlyozzuk, hogy az őszibarackfának
is az a leghelyesebb, legjobb metszési és koronaalakí­
tás! módja, mely a gyümölcsfaj biológiájának leg­
inkább megfelel. Tudjuk, a metszés a gyökérzet és
a korona közötti kölcsönös arányt bizonyos mértékben
mindig megbontja. Ezért a metszésnek mindig indo­
koltnak kell lennie, mert a túlzott metszés néha több
kárral jár, mint haszonnal.

A IOUDNICES MÓDSZEREK

Az utóbbi években a Roudnicei Állami Gazdaság

dolgozói vonták magukra a figyelmet. Az ismert szak­
embernek, A. Ko h a s n a k vezetésével szép ered­
ményeket értek el, pedig ott az őszibarack-termesz­
tésre kevésbé alkalmasak a viszonyok. A roudnicei
gyiimölcsészek termesztési módszere még nem meg­
állapodott; az ágak vízszintes síkba való lehajlításán
alapszik.
Mint már említettük, ha az őszibarackfát katlan-
koronára neveljük, egyrészt aránylag korán felkopa­
szodnak a vázágak alsó részei, másrészt a felső
részükön nagyon erős hajtások nőnek. Hogy a váz­
ágaknak ezt a felkopaszodását megelőzzék, az ötödik
évben kezdték őket vízszintes helyzetbe lehajlítani.
Az ágakat az elvirágzás és a talaj megmunkálása után,
tehát a nedvkeringés megindulása időszakában hajlít­
ják le, ezért az ágak a behajlításkor nem törnek.
Az ágak vízszintes síkba hajlításával a vezérágak
hajtásainak hosszirányú növekedése lassul. Ezenkívül
serkenti a hajtásnövekedést a korona belsejében,
a vázágak alsó részein. A behajlítást oly módon végzik,
hogy az egyes ágak csúcsát ívszerűen karóhoz kötik
ki. A behajlítás során szükség esetén kezelik az oldal­

315
hajtásokat is [a sűrűeket kiritkítják, az erős növé­
sűeket visszakurtítják).
A vázágak ilyen lehajlítgatásával a korona közepe
jól m-eg van világítva, s ez jótékonyan hat mind .az új
hajtások növekedésére, mind pedig a gyümölcs fejlő­
désére. Az ív legfelső részén törvényszerűen igen erős
hajtások kezdenek nőni, ezekre már a tenyészidőben
kellő figyelmet fordítunk. E hajtások némelyikét nyári
viisszakurtítással rövid termővesszővé kell alakítani,,
másokat engedni kell, hogy szabadon nőjenek, és hogy
tartóágakká alakuljanak. A fa növekedési erélye ez
esetben a merőlegesen növő hajtásokban érvényesül,
míg a csúcshajtások növekedésének intenzitása gyen­
gül. Ezért kétévi termés után a vázágakat valamely
fiatalabb függőlegesebben növő ágra ifjítjuk, s ezt
később ugyanúgy lehajlítjuik, mint az eredeti ágat.
A vázágak lehajlításából és ifjításából álló beavatko­
zások váltakoznak és ismétlődnek. Ezáltal alacsonyabb
és jobban megvilágított, egyenletesen megosztó lom-
bozatú koronát nyerünk. Ezeknek' az intézkedéseknek
nyári és tavaszi metszésekkel való kombinálásával
szebb teraiőrészeket nevelhetünk, jó termést érhe­
tünk el.
A koronatípusokkal folytatott, a következőkben leírt
magyarországi kísérletek eredményei igazolják, hogy
.a roudnicei őszibaraok-termelők helyes úton járnak.
Bár a roudnicei és a magyar zárt felületű koronatípus
egymástól függetlenül fejlődött ki, lényegükben mégis
nagyon hasonlóak, és az elért eredmények is meg­
egyeznek. Ezenkívül Roudnicében az utóbbi években
fiatalabb ágakat is kezdtek vízszintesre lekötözni.
A kétéves gallyak és a hároméves ágak vízszintesre
kötözésével konkrét tapasztalatok nincsenek. Az első
pillantásra úgy tűnik, hogy a fiatal fák ágainak ebbe
a helyzetbe való lekötözése fölösleges, mivel az őszi­
barack ilyen lehajlítás nélkül is aránylag korán ter­
mőre fordul. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy
a nálunk alkalmazott batlankorona esetén az első
években csupán farészt nevelünk (főként, ha a talaj-
viszonyok jók), be kell látni, hogy az ilyen kikötözés­
ben is van valami. A fiatal fák ágainak vízszintesebbre

316
hajlításával a vázágak vezérhajtásai nem nőnek
nagyon erősen, mert a növekedési erő több oldalhajtás
közt oszlik meg.
Az őszibarackfa ágainak lehajlításáról befejezésül
meg kell jegyeznünk, hogy más szemszögből kell ezt
néznünk, mint az almástermésűek ágainak lehajlítását.
Az almástermésűek esetében az ágak lehajlításával
a termőrügyek differenciálódását igyekszünk serken­
teni. Az őszibaraokfa vesszőin a termőrügyek vízszim
tes helyzetbe való hajlítás nélkül is kialakulnak.
Az őszibarack ágainak vízszintes helyzetbe hajlítása
ezért inkább arra szolgál, hogy a korona egyes részei­
ben a hajtások növekedési erélyét szabályozza.
A roudnicei termesztési módszerrel kapcsolatban
említést kell tennünk még egy intézkedésről. Mivel
azon a vidéken a barackot a téli fagyok veszélyeztetik,
a fákat a fagyok megérkezte előtt föl szokták tölteni.
Betakarják a törzset, az alacsonyabb fajták vázágainak
egy részét is, hogy a korona elfagyása esetén a beta­
kart részekből új koronát nevelhessenek.

FÜZÉREK ÉS TÖBB SZINTES KORONAFORMÁK

Ezeket a faalakokat az utóbbi időben G. C e j k a

kezdte népszerűsíteni, aki a Bratislavai Füvészkertben
kísérletezik velük.
A füzér nevelésekor 25—30 cm magasságtól a sudá-
ron oldalhajtásokat nevelünk. Az egyes ágaknak
a sudáron szabályos szórt állásban kell elhelyezked­
niük, és ne legyenek 15 cm-nél sűrűbben. Nevelésük
folyamán a tenyészidő alatt júniusi metszést alkalma­
zunk. Alsó hajtásaikat a 15—20. levél, a felsőket
a 8. levél fölött csípjük vissza. Az első évben a tavaszi
metszéskor valamennyi vesszőt erősen megimetsszük.
Az alsó vesszőket kb. 8 rügyre metsszük. Minél köze­
lebb van a vessző a csúcshoz, annál kevesebb rügyet
hagynak rajta. A legfelső vesszőket kétrügyes csa­
pokra metsszük. A tavaszi metszéskor csak olyan
vesszőket hagyunk meg termővesszőknek, melyek
pótlása biztosítva van, úgyhogy a letermés után eltá-

317
volíthatók. Az első évben azért kell rövidre metszeni,
hogy rövidebb elágazó hajtásokat kapjunk.
A további tenyészidő folyamán a visszametszett csa­
pokból új hajtások törnek elő. Az erős növésű hajtá­
sokat már május végén, június elején kb. az 5. levél
fölött visszacsípjük, hogy a másodrendű hajtások
idejében kialakuljanak. A többi gyenge növésű hajtás
kurtítását ugyanúgy augusztusra halászijuk, mint
a többi koronaforma esetében. Az előző évben rövidre
metszett ágakon, valamint a május közepe és június
eleje között kurtított vastagabb ágakon hosszabb ter­
mőcsapokat hagyhatunk.
A függőleges füzéren kívül G. C e j k a olyan
további koronaformát is propagál, melynek három
ágemeleten kb. 9 oldalága van. Az első szint a sudáron
kb. 40 cm magasságban körben 3—4 egyenletesen
elhelyezkedő vesszőn alapszik. A második szintet az
első fölött 75—100 cm magasságban, s a harmadikat
a második fölött megközelítőleg ugyanilyen magas­
ságban létesítjük. Ezeket a faalakokat 3 x 2 m térállás­
ban ajánlatos ültetni.
E koronaformákról befejezésül megjegyezzük, hogy
az őszibarackfa számára eléggé szokatlan formák.
A legjobb őket magról az állandó helyen nevelni.
Mivel keskeny, magasra nyúló formákról van szó*
a korona alsó részében nehéz fenntartani az oldal­
hajtások életképességét. Ezzel szemben a korona felső
részében hajtásrendszere nagyon buján nő, és gondo­
zása sok munkát ad. E koronaformákkal csak tapasz­
talt kertész érhet el jó eredményt. A fákat keskeny
gúlaformájúra kell nevelni. Ez azt jelenti, hogy minél
közelebb vagyunk a csúcshoz, annál erősebben met­
szünk. A korona kialakítása után az oldalhajtások
kezelésében mindkét formánál az előző fejezetekben
ismertetett elvek szerint alkalmazzuk a nyári és a téli
metszést.
G. C e j k a füzérfának és a több szintes koronájú
fának alkalmas fajtaként .a Kancellár, Fairhaven, Star-
king Delicious, South Haven, Redhaven, Golden Jubilee,
Burbank July Elberta, Stark Early, az Elberta és a Bur­
bank July Gold fajtát jelöli meg.

318
AZ ŐSZJBARACKFA METSZÉSÉVEL KAPCSOLATOS
NÉHÁNY KÜLFÖLDI KÜLÖNLEGESSÉG
ÉS TAPASZTALAT

Az őszibarackfa metszése munkaigényes agrotech­

nikai művelet, melyet nagyon nehéz gépesíteni. Ezért
külföldön (az USA-ban) próbálkoznak az őszibarack
metszés nélküli termesztésével, kihasználva a barack­
fának azt a tulajdonságát, hogy fiatal korában metszés
nélkül is jó termést hoz, és szép gyümölcsöt terem.
Később, amikor a gyümölcs minősége -annyira leromlik,
hogy miár nem megfelelő, és a fák metszés nélkül
tovább nem maradhatnak, egyszerűen likvidálják őket.
A csehszlovákiai viszonyok között -az ilyen módszerű
termesztéssel nincsenek tapasztalatok.
Az őszibarack-termesztésben a legfontosabb és leg­
többet vitatott kérdések közé tartozik a koronaforma.
Ami a megvilágított-ságot illeti, az őszibarack számára
a legkedvezőbb a szellős belsejű (katl-an, tányér alakú
s-tb.j korona. Termesztői szempontból azonban ez
-a koronaforma nem felel meg teljesen. Más koronafor-
mák-kal összehasonlítva -a katlankorona termőfelülete
kisebb. Hátránya továbbá az is, hogy vázága-i -a törzs
egy helyéről nőnek. Ezért nemcsak nálunk, hanem
külföldön is új alkalmas koronatípusokat keresnek.
Egy kilencéves különleges korona-forma-kísérlet
eredményeit ismertette magyarországi látogatásunk
alkalmával Ferdinánd D e z s ő , a keszthelyi
főiskola tanára. A kísérlet során összehasonlították
a katlankoronát, a tányérkoronát, -a csónakkoronát,
a gúlaikoro-nát és a zárt felületű, egy síkban metszett
koronát. Az eredmények az utóbbi koronatípus elő­
nyeit tanúsítják. H-a -a katlankorona termőképességét
1-gyel jelöljük, a tányérkoronáé 1,2, a csőnakkoronáé
0,9, a gúlakoronáé 1,9 és az egy síkban metszett zárt
felületű koronáé 2,4. Az utóbbi típussal 64 fa esetében
átlagosan 80—90 kg termést érnek el 1 fára számítva.
Ezeknek az -eredményeknek alapján felhagynak
a hagyományos katlankorona nevelésével. A tányér­
koronát cs-ak házikerti termesztésre ajánlják. Nagy­
üzemi célokra a széles gúlakoronát és az egy síkb-an

319'
metszett zárt felületű koronát tekintik a jövőre meg­
felelő típusnak, melynek előnye, hogy termőfelülete
a legnagyobb.
További érdekes kísérleteit folytattak a metszésidőre
vonatkozólag. Augusztustól május végéig metszettek.
A legkedvezőbbnek a virágzás előtt 10—15 nappal
végzett metszés mutatkozott. Eredményeik ebben
egyeznek az olasz termesztők tapasztalataival. F e r -
d i n á n d D. nem híve a zöldmetszésnek, kivéve az
augusztusi metszést [10-e körül). Szerinte augusztus­
ban a koronát ritkítani kell. Ezenkívül a zöldmetszést
csak arra az esetre ajánlja, ha az erős növésű hajtá­
sokon másodrendű hajtások jelennek meg. Ebben az
esetben a másodrendű hajtásokat mindjárt a két leg­
alsóra metszi vissza. Tavasszal a vesszőket harmadára,
felére metszi vissza. A rövid metszést nem ajánlja.
A fentiekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy
figyelemre méltó és nagyon érdekes eredményekről
van szó. A tapasztalatok átvételekor azonban szem
előtt kell tartani a talaj- és éghajlati viszonyok eltérő
voltát. Az adott esetben röviden úgy jellemezhetjük
a különbséget, hogy az a talaj, ahol e módszereket
alkalmazták, lényegesen gyengébb, nagyobbára homo­
kos talaj, és több meleget kap. A talaj kisebb táp­
anyagtartalma miatt a fák gyengébben nőnek, ezért
más metszésmódokat is lehet alkalmazni.
A ritka ágú, széles gúlakorona alkalmassága ter­
mesztőink előtt nem ismeretlen, mert sokan már
hosszú évek óta sikerrel alkalmazzák. A többi korona­
típussal a csehszlovákiai viszonyok között nincsenek
tapasztalatok. Érdemes lenne azonban kipróbálni őket,
főleg a zárt felületű, egy síkban metszett koronát.
Csehszlovákiában eddig mindig azt hangoztatták,
és még most is hangoztatják, hogy az őszibarack koro­
náját katlan alakúra kell nevelni, mert ez az egyedül
bevált és leghelyesebb koronaforma. Az utóbbi évek­
ben főleg külföldön új formákat keresnek az őszi­
barackfa részére is. A legújabb termesztési módszerek
alkalmazásakor a termesztők az őszibarack esetében
is a gyümölcssövény-rendszer felé fordulnak.
Olaszországban, Bulgáriában és más országokban is

:320
 kezdik az őszibarackfát olasz palmetta módjára
nevelni. Az olaszok az őszibarackfa ily módon való
nevelésekor az erősebben növő fajtákhoz 5—6 m-es
sortávot és a sorban álló fák között 6 és 7,5 m-es
távolságot ajánlanak, a közepesen növő fajtákhoz
4,5—5 m sortávot és 5—6 m tőtávolságot. A bolgárok
az olasz palmettának nevelt őszibarack esetében szin­
tén 4—5 m sortávolságot és 4—6 m-es fák közti távol­
ságot ajánlanak.
F e j e s S á n d o r írja, hogy Magyarországon egye­
beken kívül kísérleteket folytattak a koronaalak és
a térállás változtatásával is. Az őszibarackfákat egy­
mástól 4 m távolságban levő sorokba, s a sorokon
belül 2,5 m-es távolságra ültették. A fákat nem
nevelték katlankoronára, hanem orsófiának, és a máso­
dik évtől már minden vesszőt termőre hagynak. Az ily
módon nevelt fák a kiültetést követő harmadik (sőt
már a második) évben teremnek. Ez a nevelési mód
többféle alanyon bevált. Új, gyors és gazdaságos mód­
szer az .őszibarack termesztésére. A koronatípus ez
esetben egyszerű. Feltételezik, hogy a fák 1,5—2 m
magasságúra nőnék, és 15 évig élnek. 15 év elteltével
az ültetvényt felszámolják. Hasonló módszert vezetnek
be Magyarországon a kajszibarackfák termesztésé­
ben is.
Magyarországon H o r n E. és B r u n n e r T. már
1959-ben megkezdték az őszibarackfák Bouché-Tho-
mas-módszerű nevelését. Már a harmadik évben
figyelmet érdemlő eredményeket értek el, főleg
a Győztes fajtával, mely nagyon szép gyümölcsöt
adott. Horn és Brunner az egyéves suhángokat 30°-os
szögben ültetik, egyet-egyet egymással szemben, egy­
mástól 3—3,5 m távolságra vagy egy irányba döntve
1,5—2 m távolságra. Az erősebb növésű fajtákat
ritkábban ültetik, a lassabban növőket sűrűbben,
5—10 cm-rel mélyebbre, mint a szokványos ültetés­
móddal. Ezenkívül az ültetéskor ügyelnek arra, hogy
a csap metszésfelülete lefelé nézzen; ellenkező esetben
ugyanis az oltás helyén könnyen törik a fa. Amikor
a két fa sudarának vezérhajtásai keresztezik egymást,
össze lehet őket kötni, és így a fák kölcsönösen

321
támaszul szolgálnak egymásnak. Az oldalhajtásokat
a tenyészidő folyamán 25—30 cm-re ritkítják ki.
Ilyen módszerrel azok a fák is nevelhetők, melyeket
már a faiskolában kineveltek. Ügy járunk el, hogy
mikor az oltvány hajtása 25—30 cm hosszúra nőtt,
visszacsípjük. A visszacsípés után további újabb h aj­
tások nőnek, s ezek közül két kedvező állásút a szük­
séges hosszúság elérte után a vízszintes síkhoz képest
30°-os szögben kikötünk. Ezzel a módszerrel a korona-
vázat egy évvel korábban kineveljük, tehát a fa előbb
is fordul termőre.
A ferdén ültetett fáikon a gyökérnyak közelében
vastag hajtás tör elő. Ezt, miután a szükséges hosszú­
ságot (60—100 om-t) elérte, az első vázág irányával
szemben 30°-os szögben kötjük ki. A szomszéd fa h aj­
tásával való kereszteződés után e hajtásokat ugyan­
csak össze lehet kötni. A ferdén növő alapágon előtörő
további hajtásokat szintén 30°-os szögben kötözzük ki.
A gyengébben növő fajták esetében a hajtásokat
90—100 cm hosszúság elérése után, az erős növésű
fajták hajtásait pedig akkor kötözzük ki, amikor
elérték a 60—80 cm-es hosszúságot.
Mint az elmondottakból látjuk, az őszibarackfa
Bouohé-Thomas-rendszerű alakításához ugyanazokat
az elveket alkalmazzuk, mint az almagyümölcsűeknél.
Hasonlóan van ez a metszésnél is. A metszés során
a vezérhajtások csúcsát kíméljük, ezeket nem kurtít­
juk vissza, csupán az oldalhajtásokat metsszük.
Ennek a módszernek az az előnye, hogy az őszi-
harackfa korán kezd teremni. Ezenkívül sövénykultúra
esetén a talajt könnyebb megművelni.
Említést érdemel a Jeszenszky-féle katlankorona is.
J e s z e n s z k y Á r p á d a katlankorona nevelésében
azt javasolja, hogy az első években több vázágat hagy­
junk. A második évben már 6—7, a következőben pedig
már 10—12 vázágat javasol. Azzal, hogy az ültetés
utáni első években nagyobb számú vázágat hagyunk,
nagyobb termőfelületre teszünk szert, a fa növekedési
erélye nem merül ki a fásrészek létrehozásában,
hanem a korai termőre fordulásban hasznosul.
A későbbi években, amikor a vázágak megsűrűsöd-

322
nek, és a termőképesség csökken, a vázágakat kirit­
kítjuk. Ha a fa buja hajtásokat és másodlagos hajtá­
sokat ad, több vázágat kell hagyni, és nem szabad
olyan rövidre metszeni. Jeszenszky azt javasolja, hogy
a korona belsejében hosszabb termővesszőt hagyjunk,
mert különben a termőfelület kicsi. A katlankorona
belsejének nem kell üresnek lennie. Az ilyen módon
nevelt katlankorona a tenyészidő folyamán zárt, hogy
a nap ne égesse az ágakat, hanem megvilágítsa a leve­
leket. A metszés részletei egyébként azonosak az álta­
lánoséval. A vázágakat úgy metszik, hogy az egyéves
vesszők 30—40 cm-t érjenek el.
Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy
a közeljövőben Csehszlovákiában is meg kell kezdeni
az őszibarack valamilyen új, hatékonyabb, jobb ered­
ményt biztosító módszerrel való termesztését.

AZ ŐSZIBARACKFÁK METSZÉSÉNEK KORSZERŰ

MÓDJAI

Az őszibarackfák ún. klasszikus metszésmódjának

hátránya, hogy sok szakmunkaerőt igényel. Ezért
a modern metszésmódok az őszibarackfa esetében is
a klasszikus metszésmódok egyszerűsítésére töreksze­
nek. Az őszibarackfa új nevelési módjai közül legalább
hármat meg kell említenünk: az amerikai metszést,
a váz ágak váltómetszését és az ágak lehajlítását.

Az amerikai metszés

A termőrészek amerikai módon való metszésekor

[107. ábra] az egyéves vesszők csaknem egészben
megmaradnak, esetleg csak a csúcsúikat kurtítjuk meg.
A nagyobb számú gyümölcs egyre növekvő súlya alatt
ezek a hosszabb ágak természetes módon ívbe hajla­
nak (1). A meghajlás növekedésre serkenti a hajtás­
rügyeket a lehajlott ágak alapjánál. E rügyeikből
hajtások erednek (2). A tenyészidő folyamán nem
alkalmaznak sem hajtásválogatást, sem visszacsípést,
sem zöldmetszést.

323
107. Az őszibarackfa amerikai metszése

Ha a fák jól nőnek, a tenyészidő végéig a hajtások­

ból termőrügyekkel normálisan berakódott vesszők
fejlődnek. A következő évben a tavaszi metszés során
a letermett gallyat a legfelső vesszővel együtt eltávo­
lítjuk [3]. Az első vesszőn lemetsszük a csúcs­
rügyet [4].
Ha a fák bujábban nőnek, hogy a fa növekedési
erélyét a termésre használjuk ki, a tavaszi metszés
során a termőgally tövén mind a két vesszőt és a leter­
mett nyársat is meghagyjuk. Azt a kétéves gallyat,
amely az előző évben termést adott, és egyidejűleg
termőképleteket is nevelt, a metszés során nem hagy-

324
juk meg teljes egészében, hanem a második vagy
a harmadik termővessző fölött elmetsszük. A pót­
veszőkön csupán a csúcsot kurtítjuk meg egy kissé.
A harmadik évben a két pótvesszőből és néhány
letermett gallyból álló ágat rendszerint meg kell ifjí -
tani. Az ágat a vázághoz legközelebb eső pótvesszőre
vágjuk vissza. A meghagyott vessző csúcsát mérsékel­
ten visszametsszüik. Az ily módon nevelt fákon nagy
terméseket lehet elérni. Ezt a metszést azonban
a gyümölcs ritkításával kell kiegészíteni. Az amerikai
metszés megfelel valamennyi olyan fajtához, amelyen
a termőrügyek a vesszők felső részén képződnek. Nem
alkalmazhatjuk azonban a gyengén növő fajtákon vagy
a rosszabb talajviszonyok között, mert ez esetben a fák
idő előtti kimerüléséhez és öregedéséhez vezet.
E metszésmód az erősebb növésű fajtáknál, a jól
gondozott gyümölcsösökben ad jó eredményeket.

A vézágcsíc váltómetszése

E metszésmódnál [108. ábra) a termőrészeket min­

den második vázágon ifjítják. Ezért a koronának páros
számú vázágai legyenek [4 vagy 6), melyek termő-

108. Az őszibarackfa váltóm etszése

325
vesszőkkel jól be vannak nőve és egyenletes elhelyez-
kedésűek.
A páratlan vázágakon (1, 3, 5) valamennyi letermett
gallyat és vesszőt a vázághoz minél közelebb eső
részen metsszük 1—2 hajtásrügyes [esetleg 3—5
rügyes] csapra. A páros ágakat (2, 4, 6) egyáltalán
nem metszik, legföljebb, ha a hajtásrendszer túl sűrű,
akkor kiritkítjuk. Ennél az eljárásnál a vázágak fele
(2, 4, 6) gazdagon terem, míg a másik felén (1, 3, 5)
csak zöldhajtások lesznek, melyek a következő évben
biztosítanak termést.
E metszés előnye az egyszerűség, a kisebb munka­
erőszükséglet és a kevesebb faseb.

Az ágak íves lehajlítása

Ez a fanevelési mód (109. ábra), melyet Ré-mód-

szernek is hívnak, a vázágak évenkénti ifjításábam áll.

109. Az ágak Íves lehajlítása (Ré-módszer): A — az ágak leh aj­

lítása a hajtások m egjelölésével; B — a lecsüngő ágak m etszése

326
Ezért a harmadik vagy negyedik év tavaszán mind­
három vázágat ívben lehajlítják úgy, hogy csúcsuk
minél lejjebb legyen (1). A vázágak leívelése után
felső oldalukról minden hajtást eltávolítanak (2, 3].
A megmaradt hajtásokat nem metszik.
Júniusban a vázágak alapjánál növő hajtásokból
kiválasztják a korona közepéhez minél közelebb eső
6—8 legerősebbet. E hajtások erős növésűek legyenek,
mert azokat a vázágakat kell pótolniuk, melyek leter-
mettek. E pótágakon sem metszést, sem visszacsípést
nem végzünk.
A termés leszüretelése után a lehajlított ágakat
lemetsszük azok fölött a hajtások fölött, melyek
pótolni fogják őket. A következő év tavaszán ezeket
az új ágakat hajlítják ugyanolyan módon ívbe,
E metszésmódnál a koronát évente megújítják, úgy­
hogy a termőrészek metszése nélkül is gazdag termést
hoz. A fák alacsonyak (150—160 cm], tehát könnyen
kezelhetők, és a gyümölcs szüretelése is könnyű.
E termesztési mód hátránya, hogy az ágak kiikötözésé-
hez karókra van szükség, s ez nehezíti a talaj műve­
lését.

O lasz palmettánalc nevelt őszibarack

Külföldön több gyümölcstermesztő országban az

őszibarackfákat is kezdték palmettának nevelni, mely
koronaforma Csehszlovákiában olasz palmettaként
ismeretes. E koronaforma előnyei főleg abban állanak,
hogy lényegesen könnyebbé válik a talajművelés, és
jó minőségű, gazdag termés érhető el. A fákat aján­
latos 4—5 m sortávolságra és 4,5—5,5 m tőtávolságra
ültetni.
E koronaforma kinevelésekor általában a következő
eljárást javasolják:
Az elültetett csemetét a tavaszi metszés során
kb. 50 cm magasságban visszametsszük. Az oldalvesz-
szőket eltávolítjuk, kivéve 6—7 vesszőt a megmetszett
sudár felső részében. Ezeket a vesszőket 2 rügyre
metsszük vissza.
Amennyiben az említett magasságban, visszametszett

327
 csemetének nincsenek oldalvesszői, -a legfelső rügyek­
ből eredő hajtások közül kiválasztunk 5—6 legjobban
fejlett hajtást, a többit, mihelyt nőni kezdenek, eltá­
volítjuk. Július elején a meghagyott hajtásokból kivá­
lasztunk ‘három, lehetőleg egyforma erős hajtást.
A legfelsőből sudár, a másik kettőből (jobb és bal
oldaliból j oldalsó vázág lesz.
A tenyészidő folyamán a koronát szabadon engedjük
nőni. A három kiválasztott hajtásról nem távolítjuk el
a nyári hajtásokat, és azokat vissza sem kurtítjuk.
Igyekszünk a fának minél nagyobb levélfelületet biz­
tosítani. A többi hajtás közül néhány buján növőt ferde
vagy vízszintes helyzetbe kötözhetünk.
Ha a faiskolából megfelelő vastagságú oldalvesz-
szőkkel rendelkező csemetéket kapunk, a vesszőket
felhasználhatjuk a palmetta első ágcsoportjának kiala­
kítására. A csemetéket úgy ültetjük, hogy két jól fe j­
lett szemközti állású vessző a sorok irányába nézzen.
Ezt a két szemközti állású vesszőt csak nagyon kevéssé
kurtítjuk. A középső vesszőt harmiadrésznyivel-íelé-
nyivel metsszük vissza, a többit vágy tőből eltávolít­
juk, vagy rövid csapra metsszük. A tenyészidő folya­
mán, úgy mint az előző esetben, biztosítjuk a három
kiválasztott jövendő vázág intenzív növekedését,
a többi hajtást a tenyészidő elején kitördeljük,
lehajlítjuk vagy esetleg kurtítjuk, tellát fékezzük
a növekedésben.
Hogy a vázágak egyenletesen növekedjenek, ideig­
lenesen lehajlítjuk őket. A buján növő ágat vízszinte­
sebbre hajlítjuk, a gyengén növőt merőlegesebben
szabadon engedjük nőni. Ha az első ágcsoport jövendő
vázágai, a főhajtások buján nőnek, csak júliusban vagy
augusztusban köthetjük ki őket támaszhoz, mégpedig
35—45°-os szögben. Különben a második évben
(tavasszal vagy nyáron] kötözzük ki őket.
A második évben a téli metszéskor az oldalsó
vázágakat karók segítségével a sorok irányában
a vízszinteshez viszonyítva 35—45°-os szögbe igazít­
juk. A középső ágat merőlegesen karóhoz kötözzük. Az
oldalsó vázágak vezérhajtásait nem kurtítjuk. A fő­
vezérhajtást abban a magasságban metsszük vissza,

328
 ahol a második ágcsoportoí szándékozzuk kiala­
kítani, vagyis kb. 80—100 cm-nyire [egyes szer­
zők szerint 130—150 cm-nyire) .az első ágcsoporttól.
A többi vesszőt lehajlítjuk, vagy hu túl sűrűek, íkirit-
kítjuk őket. A nyári hajtásokat a vázágakon 2—6
rügyre kurtíthatjuk. Ha a fák gyengén nőnek, a má­
sodik ágcsoport kialakítását egy évvel későbbre
halászijuk, és a sudarat ebben az esetben erősen
visszametsszük.
A második évben a tenyészidő folyamán [július
elején) kiválasztunk két legerősebb hajtást a második
ágcsoport jövendő vázágainak. Egyidejűleg kiritkítjuk
a sudár és az első ágosoport vázágamak hajtásait.
A bujább növésű hajtásokat mérsékelten lehajlítjuk
vagy vízszintes helyzetbe irányítjuk. Az alsó részben
az oldalsó vázágak vezérhajtásait 35—45°-os szögben
erős, hosszú lécekhez kötözzük. A fővezérhajtást
függőleges helyzetben kötözzük ki.
A harmadik évben a tavaszi metszés során azokat:
a vesszőket, melyeiket a második ágcsoport vázágai­
ként hagytunk meg, ha jól kifejlődtek, ferde síkba
irányítjuk oly módon, hogy az alsó ágcsoport vázágai-
hoz kötözzük ki őket. Ha gyengék maradtak, akkor
szabadon engedjük nőni, és csak a nyár derekán
kötözzük ki őket. A buján növő fákon esetleg harmadik
ágcsoportot is kialakíthatunk. Ennek kb. 120 cm-re-
kell a második ágcsoport fölött elhelyezkednie. A má­
sodik [és esetleg a harmadik) ágcsoport vázágainak
vezérvesszőit neim kurtítjuk vissza. A fővezérvesszőt
a tavaszi metszés során körülbelül egyharmadával
vágjuk vissza.
Az őszibarackfák a hairmiadik évben általában m ár
termést hoznak, ( főleg az első ágcsoporton. Az alsó>
ágcsoport vázágainak csúcsán növő hajtásokat kirit­
kítjuk. A buján növő megfásodott hajtásokat és a rövid
bokrétás nyársakat 'rendszerint eltávolítjuk. Termőre'
az olyan egyéves vesszőket hagyjuk meg, melyeken
kifejlett virágrügyek vannak. Ezeknek a vesszőknek,
melyeket visszametszetlenül hagyunk, kb. 15 cm távol­
ságra kell lenniük egymástól. Azokat az erősebb
vesszőket is 'meghagyjuk, amelyeket a tenyészidő

329-
 folyamán lehajlítottunk, -de a csúcsukon előtört nyári
hajtásokat kiritkítjuk.
A vezérvesszők csúcsán -nőtt hajtásokat eltávolítjuk
vagy 2 rügyre metsszük vissza. Nem kívánatos, hogy
a második ágcsoport vázágai termést hozzanak, mivel
ezek még nem elég erősek. A felső részükben nem
hagyjuk meg az oldalsó termőrészeket, és a sudárról
is eltávolítjuk azokat az erős vesszőket, amelyeket
nem használunk fel vázágak kinevelésére. A harmadik
ágcsoportnak meghagyott vesszőket, hogy intenzíveb­
ben növekedjenek, nem hajlítjuk le.
Az első ágcsoport vázágain 60—70 cm távolságban
két jól fejlett, a vízszintessel 30—35°-os szöget bezáró
másodrendű vázágat hagyunk meg.
A harmadik ágcsoport kialakítását a harmadik év
tenyészidejében és a negyedik évben fejezzük be.
Fontos, hogy az egy ágcsoporthoz tartozó ágak azonos
erősségűek, és egyidejűleg a felsőbb ágcsoport ágai
az alsóbb ágcsoport ágaihoz viszonyítva gyengébbek
legyenek. Hogy a második és a harmadik ágcsoport
vázágai a sorok irányába nőjjenek, és hogy ferde sík­
ban álljanak, a felsőbb ágcsoport vázágait az alsó
ágcsoport vázágaihoz kötjük.
A negyedik (és esetleg a további] ágcsoport kiala­
kításánál a következő évek folyamán hasonló módon
járunk el. A vázágak vezérvesszőin nem hagyunk
termést, hogy le ne hajoljanak, s ezáltal ne csökkenjen
■a növekedésintenzitásuk. A sudarat ebben az időszak­
ban is visszametsszük, hogy elősegítsük .a vázágiak jó
növekedését. Termőrészeket nem hagyunk rajta.
A termő időszakban -a fákon hosszú metszést alkal­
mazunk. Évente kiritkítjuk az elöregedett oldalágakat,
lehajlítjuk a bujábban növő vesszőket, eltávolítjuk
-a gyenge bokrétás nyársakat. A vesszőket nem kur­
títjuk. A negyedik ágcsoport fölött a sudarat rend­
szerint vagy lehajlítjuk, vagy évente vissza,metsszük.
Az oldalsó vázágak vezérvesszőit a gyengén növő. fák
esetében felfelé irányítjuk, hogy növekedésük erősöd­
jék. A termés súlya alatt meghajlott gallyakat mindig
az ágcsoportok közötti térbe és a sorközökbe irá­
nyítjuk.

330
 Az ismertetett hosszú metszés esetén elkerülhetet­
lenül szükséges a termés ritkítása.
Az olasz palimetta helyes és gyors kialakításához
nem elég csupán a téli metszés. A koronaalakítás súly­
pontja inkább a tenyészidőre tolódik át, mely folyamán
szemmel kísérjük és szabályozzuk a fa növekedését.
Külföldön az olasz palmettának jövőt tulajdonítanak
mind a nagyüzemi termelésben, mind a házikerti ter­
mesztésben. A korona gyors-an kialakítható, a fák
korán termőre fordulnak, és rendszeresen jó minőségű
gyümölcsöt adnak.

Az őszibarackfa metszése és koronaalakítása

a nagyüzemi termelésben

Míg a kisebb telepítések és a házikertek keretében

az őszibarack termesztésekor a múltban megeléged­
tünk a katlankoronával és a klasszikus metszési
móddal, a nagyüzemi termelés feltételei között
a körülményeik ma már arra kényszerítenek bennün­
ket, hogy új koronaalakok és új metszésmódok után
kutassunk.
A [katlankorona és az alacsony törzs jelentős mér­
tékben akadályozza a talaj gépi művelését. A klasz-
szikus metszésmódot, melyet a katlan,koronával
kapcsolatban Ismertettünk, nálunk a múltban, sőt
gyakran még napjainkban is az egyetlen helyes és
feltételeinknek legmegfelelőbb módnak tartják.
Az előző fejezetekben elmondtuk, hogy rosszabb
termőhelyi viszonyok között, ahol a fák gyengébben
nőnek, ezzel a metszési móddal a fiatalabb fák eseté­
ben Is jó eredmények érhetők el. A mi feltételeink
között azonban az őszibaractofákat gyakran tápanya­
gokkal gazdagon ellátott talajokon termesztjük. Az
ilyen feltételek között a fák erősebb metszés nélkül is
erőteljesen nőnek, és a klasszikus erős metszéssel
még erősebb növekedésre késztetjük őket, ami termé­
szetesen a termőképességük rovására megy.
Tekintettel az elmondottakra célszerű lesz, ha a mi
termelőink is áttérnek az indokolatlan erős metszés­
módról az őszibarackfa szabadabb metszésére és

331
110. Az őszibarackfa m etszése Kanadában — a fa metszés előtt
(felvétel — B. J. E. Teskey és kollektívája)

111. Az őszibarackfa m etszése Kanadában — ugyanaz a fa

metszés után (felvétel — B. J. E. Teskey és kollektívája)

332
koronaalakítására. Általában elmondható, hogy az
őszibarack nálunk eddig alkalmazott ún. klasszikus
metszésmódja már azokban az országokban is háttérbe
szorul, melyek ennek a metszésmódnak bölcsőjéül
jelölhetők meg.
Ha az erős növésű fiatal fáknál elejét akarjuk venni
a termőképesség rovására történő mértéktelen fás
növekedésnek, fokozott figyelmet kell fordítanunk
mindenekelőtt a nyári metszésekre, mégpedig az
augusztusi és szükség esetén a júniusi metszésre is.
Azokat a fákat, melyeken az előző évben alapos
metszést végeztünk a tenyészidő folyamán, tavasszal
sokkal kevésbé kell metszeni. Az ilyen fákon tulaj­
donképpen csak a nyári metszést kell kijavítani. Egyes
esetekben a tavaszi metszés már nem is nagyon kívá­
natos. A tavaszi metszés mellőzése, illetve az előző
tenyészidő folyamán végzett augusztusi hosszú met­
szés folytán esetleges túlzott mérvű terméssel való
berakodást a virágzás idején vegyszeres, a tenyészidő
későbbi szakaszában pedig mechanikai beavatkozással
mérsékelhetjük.
Ha figyelemmel kísérjük az őszibarack termesztési
módjának fejlődését külföldön, látjuk, hogy az emlí­
tett kérdést úgy oldották meg, hogy a termelők átálltak
a nyűjtottabb koronaformák kialakítására és az egy­
szerűbb metszésmódok alkalmazására. Olaszországban,
Bulgáriában és Romániában nagy figyelmet fordítanak
a palmettára, melyet nálunk olasz palmetta néven
ismerünk. Kinevelésekor új elemeket alkalmaznak,
a hosszú metszést és a lehajlítást. A további, nálunk
kevésbé ismert metszésmódokat a modern metszés­
módokról szóló fejezetben ismertettük. Az amerikai
földrészen (Kanada, USA] az őszibarackfákat anélkül
nevelik, hogy a mi klasszikus európai metszésmódun­
kat alkalmaznák.
Az őszibarackot megközelítőleg ugyanúgy metszik,
mint nálunk az almástermésűeket. Ritkító és mérsékelt
ifjító metszést alkalmaznak, mely során a termő őszi­
barackfák ágainak 10—20 °/o-át eltávolítják. Az az elv
szolgál alapelvül, hogy a vezérhajtásoknak 30—40
cm-eseknek kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy a buján

333
növő fiatal fákat kevésbé, az elégtelen évi .hajtásnö­
vekedést mutató idősebb fákat pedig erősebben
metszik.
Befejezésül szükségesnek tartjuk még hangsúlyozni:
az őszibarackfák, és egyáltalán a fák metszésének fő
célja, hogy minden évben megfelelő hajtásnövekedést
biztosítsunk. Ez a klasszikus metszésmód alkalmazá­
sával és egyéb intézkedésekkel (például a Ré-mód-
szernél az ágak lehajlításával), valamint az előbb
ismertetett metszésváltozattal érhető el. A termesztőtől
függ, hogy milyen mértékben tudja az előző fejezetben
leírt elemeket elsajátítani és az adott körülményeknek
megfelelően alkalmazni.
Az őszibarack termesztéséről szóló fejezetben több
koronaforma kialakítását és metszésmódot ismertet­
tünk, aimi főleg .a kezdő termesztőkben azt a benyo­
mást keltheti, hogy az őszibarackfák termesztése,
vagyis metszése és koronaalakítása túlságosan bonyo­
lult munka. Am nem így van. Néhány év alatt a kezdő
termesztő is oly gyakorlati tapasztalatokra tehet szert,
hogy könnyen megérti az első pillantásra túlságosan
bonyolultnak tűnő termesztési módokat. Ezután
nagyobb biztonsággal és öntudattal bocsátkozhat
összetettebb koronaformák kialakításába .is.

334
A C S E R E S Z N Y E -, A M E G G Y -, A SZILVA-
ÉS A R IN G L Ó F Á K M ETSZÉSE
ÉS K O R O N A A LA K ÍTÁ SA

A CSERESZNYEFA METSZÉSE ÉS KORONAALAKÍTÁSA

A cseresznyét Csehszlovákiában nagyrészt útmenti,,

vizparti stb. magas törzsű ás közepes törzsű fasorok­
ban, nyílt gyümölcsösökben termesztik. Nem tartozik
azok közé a gyümölcsfajok közé, melyekre manapság
az intenzív gyümölcsösök létesítésekor figyelmet for­
dítunk. A házikertekben való termesztésében legmeg­
felelőbb faalak az alacsonyabb (60 és 100 cm] törzsű
szabadon növő fa.
Az ültetést követő első évben a cseresznyét erősen
visszametszik, erősebben, mint az almagyümölcsüeket,
később elég a mérsékelt metszés, vagyis a vesszőket
legföljebb felényire metsszük vissza. A faiskolából
sokszor két koronavesszős facsem etét kapunk. Ilyen­
kor az ültetés után az egyik vesszőt 1—2 rügyre,
a másikat, a felsőt hosszától függően 6—10 rügyre
vágjuk vissza. Úgy is eljárhatunk, hogy az alsó vesszőt
tőből eltávolítjuk, a felsőt hosszának megfelelően
visszametsszük, s belőle neveljük ki az új koronát.
A cseresznyét az ültetés után két-három éven át része­
sítjük alakító metszésben. A későbbi évek folyamán
metszés nélkül is kialakul a ritka, szellős és fény jár­
ható korona. A koronaalakítást úgy kezdjük, hogy egy
sudárvesszőt és három, legföljebb négy oldalvesszőt
hagyunk a vázágaik kialakítására.
A koronanevelés során elegendő az első ágemelet
(szint] kialakítása; néha az első ágcsoport fölött
70—80 cm magasságban metszéssel egy második
szintet is létrehozunk. A többi ágcsoportot a cseresz­
nyefa maga is kialakítja. A cseresznye számára a szórt

335.
 állású korona .a legmegfelelőbb. A fiatal koronából
tanácsos nyáron valamennyi olyan hajtást eltávolítani,
melyek függőlegesen nőnek, és a koronát elsűrűsítik.
Hogy a cseresznyefa korán termőre forduljon, a fia­
tal fák metszését korlátozzuk. Magyarországon P o r-
p á c z y A. a konkurrens és az alkalmatlan növésű
hajtások fejlődésének fékezésére .a megosavarást
aján lja a tőből való eltávolításuk helyett. A fásodás
szakasza előtt a hajtást a tövétől számított 3—4 cm
magasságban kézzel, az ujjak közé fogva, néhányszor
előbb egyik, majd másik irányban 90°-ra elcsavarják.
E beavatkozás nyomán a fák előbb fordulnak termőre.
Ezt a módszert más gyümölcsfákon is lehet alkal­
mazni, ha szükséges.
A cseresznye koronanevelése során kezdettől meg­
akadályozunk minden villa alakú szétágazást. A m á­
sodik, esetleg a harmadik év elteltével a cseresznyefán
csupán ritkító metszéseket végzünk. Ezek során
a koronából a beteg, a sérült és a koronát sűrüsítő
ágakat távolítjuk el. Ehhez a metszéshez a legmeg­
felelőbb idő augusztus vége, szeptember eleje.
A cseresznye nem tűri az erős metszést, erről főleg
az elhanyagolt fák koronájának ritkításakor nem sza­
bad megfeledkeznünk. Az elhanyagolt fák koronáját
nem ritkítjuk egyszerre, hanem több éven keresztül
fokozatosan. A cseresznyefa metszésekor sohasem
hagyunk csapot, mert a legkisebb csap is mézgásodást
és az ágak elhalását okozza.
A cseresznyefákat ritkábban ifjítjuk, mint az alma-
gyümölcsűeket vagy az őszibarackfát, kajszifát stb.
Ha már az ifjítás mellett döntöttünk, rendszerint
valamelyik kedvező állású három-négyéves ágnál
végezzük. Ugyanez érvényes az átoltásra is. Átoltáskor
a 2—3 cm vastag ágakba oltunk.

•A MEGGYFA METSZÉSE ÉS KOROMAALASCÍTÁSA

A meggy a cseresznyéhez áll a legközelebb, bár

különbözik tőle növekedésének jellegével, elsősorban
gyengébb és csüngőbb növésével. Ezek az eltérő sajá-

336
112. A meggy metszése: A — alakító metszés; B — az elöregedett
ágak ifjítása

tosságok eltérő nevelésmódot, főként eltérő metszést

kívánnak (112. ábra]. Bár a meggy az a gyümölcsfaj,
amely a jövőben a legfontosabbak közé fog tartozni,
Csehszlovákiában egyelőre nem fordítanak rá olyan
figyelmet, -amilyet megérdemelne.
A meggynek leginkább az alacsonyabb faalakok
felelnek meg. Nagyüzemi termesztésre az alacsony
törzsű fát ajánlják, házikertbe viszont legelőnyösebb
a madárcseresznyére vagy sajmeggyre oltott törpefa.
Szabadon növő, ágcsoportos koronát nevelnek. Az
ültetés után a meggyfa koronavesszőit erősebben kell
metszeni. Később a koronanevelés során a sudárvessző
növekedését támogatni ikell. Az alakító metszést
négy-öt éven át folytatjuk, hogy olyan szilárd korona­
vázat nyerjünk, amely megbírja a nagyobb termés

337
súlyát is. Az alakító metszések befejeztével, tehát
a korona kinevelésével a meggyfa metszése sem ér
véget. A fákat a későbbi időszakban is metszeni kell.
A meggyfa metszéséről a szakemberek nem véle­
kedtek és nem is vélekednek egyformán. Egyesek
a termőrészek alapos metszése m ellett vannak, mások
azt a nézetet vallják, hogy a meggyfát metszeni nem
kell. Mivel a meggyfa metszéséről nincsenek kísérleti
területeken pontosan ellenőrzött saját tapasztalataink,
külföldi eredményekhez kell folyamodnunk. Külföldön
a meggyfa metszésének kérdését, főleg a kései Morello
metszését több szerző is vizsgálta, s nézeteik lényegé­
ben megegyeznek.
A metszéssel különleges összehasonlító kísérleteket
a prussendorfi kísérleti telep dolgozói végeztek a kései
Morello fajtán. A hétévi kísérletek eredményei azt
igazolják, hogy a termő fásrész olyan metszése, mely­
nek során a vesszőket évente harmadnyi hosszúságuk­
kal kurtítják, terméscsökkenést okoz. A moníliás
fertőzés mértéke ennél a metszésmódnál sem volt
kisebb, mint más kevésbé költséges metszéseknél.
Az összehasonlító kísérletek során a legjobb ered­
ményeket a sokkal egyszerűbb ritkító (fenntartó]
metszésekkel érték el. E metszésmódnál minden
évben eltávolították a száraz és fölösleges vesszőiket,
gallyakat és ágakat. A vezérvesszőket csak akkor
kurtították, ha veszélyeztették a korona egyensúlyát,
különben a korona megközelítően természetes korona
volt.
Általában tehát azt mondhatjuk, hogy az alakító
metszés befejeztével a meggyfán a termőrészek apró­
lékos metszése szükségtelen. A legtöbb figyelmet
a talajra kell fordítani. A metszést elegendő a korona
belseje felé növő ágak és a fölösleges vesszők eltávo­
lítására korlátozni. Ezenkívül valamely oldalvessző
fölött vagy tőből eltávolítjuk a letermett gallyakat
(ostorokat) is (112. ábra — B). Ezzel fenntartjuk
a koronának azt a képességét is, hogy fiatal termő-
részeket hozzon létre.
Mihelyt a hajtások növekedési erélye csökken, a fát
mérsékelten ifjítjuk. Az ifjítást ötévenként ajánlatos

338
végezni. Nagyüzemi gyümölcsösökben nem ifjítjuk az
egész állományt egyszerre, hanem részletekben, hogy
az ifjítás évében is legyen termés. A több éven keresz­
tül részletekben végzett ifjítás a munkaigény szem­
pontjából is fontos. Az ifjítás új hajtások intenzív
növekedését eredményezi, s ezekre a következő évek­
ben fokozott figyelmet kell fordítani. A sűrűn növő
vesszőket megritkítjuk. Nem célszerű azonban még
a túl hosszú vesszőket sem kurtítani. Hogy idő előtti
felkopaszodásukat megelőzzük, célszerű őket vala­
mely, az ágalaphoz közel fekvő ágra vagy gallyra
metszeni.
Ami a metszés idejét illeti, a meggyfa a tenyészidő
alatt a metszést jól tűri. Vonatkozik ez a ritkító és
az ifjító metszésekre is. A tenyészidőben a meggyfát
a gyümölcs leszüretelése után kb. augusztusban
metsszük. Télen a metszést röviddel a rügyfakadás
előtt végezzük, mert a csonthéjasokon ejtett nagyobb
metszési sebekben az erős fagyok nagyobb károkat
okozhatnak, mint az almagyümölcsűeken.
Befejezésül a meggyfa metszéséről megállapíthatjuk,
hogy a termőrészeken aprólékos metszést csak a házi-
kerti termesztésben végzünk és csupán abban az eset­
ben, ha még a mennyiség csökkenése árán is nagyobb
méretű gyümölcsöt akarunk nyerni. Egyébként
a meggyfánál megelégszünk a ritkító és az időnként
végzett ifjító metszéssel.
A meggyre ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint
a cseresznyefa koronanevelésére.

GYÜMÖLCSSÖVÉNY MEGGYFÁBÓL

A gyümölcssövény módjára történő meggyfanevelés

nem újdonság. Egyes fejlett gyümölcstermesztéssel
rendelkező országokban ez a termesztési mód jobban
el van terjedve, mint Csehszlovákiában, ahol a meggy­
fasövényt kis mértékben és csupán a házikertekben
alkalmazzák. Bár a gyümölcssövényeken szebb és jobb
minőségű gyümölcs termelhető meg, ne.m feltételez­
hető, hogy Csehszlovákiában a jövőben a meggyfa-

339
113. Gyümölcssövénynek nevelt meggyfa

sövényt szélesebb körben fogják alkalmazni. A kineve­

léséhez szükséges aprólékos metszés növeli a termelési
költségeket, és a jobb minőségű gyümölcsöt a piac
nemcsak Csehszlovákiában, hanem más országokban
sem értékeli megfelelően.
Gyiümölcssövénynek elsősorban a kései Morello alkal­
mas, amelyet a gyümölcsösökben rendszerint a Körösi
meggyel és az Ostheimi meggyel kombinálnak. A kései
Morello igen jól tűri a metszést.
A csemetéket 5 x 3 m-es kötésben (5 m-es sortávol­
ságra és 3 m-es tőtávolságra] ültetjük, rendszerint
sajmeggyen. A szabadon növő palmetta alapját „V“
alakba nevelt ágak képezik sudárral. A vázágakon
a nyári és a téli metszés segítségével hosszabb termő­

340
részeket nevelünk, miközben nem visszametszést,.
hanem ritkító metszést alkalmazunk [lásd a 112.
ábrát). Ezzel az öregebb termőrészeket a kívánt hosz-
szűságra kurtítjuk. A túlságosan megmetszett fák
kevesebb termést hoznak, ezért a metszést a legszük­
ségesebb mértékre korlátozzuk.
Csehszlovákiában a meggysövények a jövőben is jól
érvényesülhetnek a házikertekben, mert betölthető^
velük a kerítések és a falak melletti területek, vala­
mint az egyéb olyan elégtelenül megvilágított helyek,
ahol fényigényesebb gyümölcsfajok nem termeszt­
hetők.

A SZILÏAFÊLÉSC ÉS A RINGLÓ METSZÉSE

ÉS KORONAALAKÍTÁSA

A szilvaféléket, a ringlót és a mirabella szilvát csak

szabadon növő terebélyes koronájú fákon termesztjük,,
gyümölcssövény formájában való termesztésük célsze­
rűtlen. Legmegfelelőbb alakjuk az alacsony törzsű fa..
Házikertekben még alacsonyabb faalakot is választ­
hatunk. Alanyként az M Damas C, a Marunké, a St..
julien szilva, a duránci imagonca, a Wangenheim-
szilva magonca, a Zöldringló magonca és a Myrobalán
magonca használatos. Kisebb fiaalakokhoz használhat­
juk a Besztercei szilva és egyéb helyi szilvafajták
sarjait is.
A szilvafák és a ringlófák rendszerint már az ülte­
tést követő első évben sűrű koronát nevelnek, s ezeket
metszéssel kell módosítani. Alakító metszésben az
ültetés után 4—5 éven át részesítjük a fát. A szilvafán
is szabadon növő ágcsoportos koronát nevelünk, mely
a sudárvesszőből és 4—6 oldalsó koronavesszőből
fejlődik. A vezérvesszőket és az oldalvesszőket hosz-
szuknak megfelelően visszametsszük. Egyúttal eltávo­
lítjuk a villás elágazásokat. A sudár oldalvesszőít
megkurtítjuk, nehogy idő előtt új ágemeletek kelet­
kezzenek.
Az új ágemeletet az első fölött 60—80 cm magasság­
ban létesítjük. A szilvafélék és a ringló esetében nevel­

341
hetünk megközelítően természetes koronát is, s az
szilárdabb. A vázágakat és másodrendű vázágakat
sohase neveljük a mellék-vezérvesszőkből, mert
nagyobb termés esetén az ilyen ágak könnyen letörnek.
Az alkalmatlanul növő hajtásokat ajánlatos a koroná­
ból már július vagy augusztus folyamán eltávolítani.
A szilvafán igyekszünk már a koronaalakító metszé­
sek időszakában ritka állású koronát kialakítani, mert
a szilvafa a későbbi időszakban az erősebb ifjító
metszést nem nagyon bírja. A helyesen nevelt koro­
nának kb. nyolc vázága van.
A korona szükséges megvilágítottságát, megfelelő
növekedését és termőképességét az évenkénti ritkító
metszésekkel biztosítjuk, melynek során elsősorban
a villás elágazásokat és a fattyúhajtásokat távolítjuk
el. A ritkító metszést szükség esetén mérsékelt ifjító
metszéssel is összeköthetjük. A nagyobb sebeket
viasszal kezeljük.
A korona metszésével és alakításával kapcsolatban
figyelembe kell venni, hogy nem valamennyi fa jta
növekedési sajátságai egyezők. Egyes fajtáknak tere­
bélyes, sőt lecsüngő koronájuk van (pl. a Wangen-
heim szilva), más fajták felfelé törnek (Zimmer stb.]..
Ezekre a fajtatulajdonságokra tekintettel kell lenni,
mert nem lehet valamennyi fajtából teljesen azonos
.alakú koronát nevelni.

342
EGYÉB GYÜMÖLCSFAJOK METSZÉSE
ÉS ALAKÍTÁSA

A D IÓ FA

Nálunk a diófát jobbára fasorokba ültetik utak

mentén, táblák határán, lejtőkön, melyeket más gyü­
mölcsfajok belterjes termesztésére nem lehet hasz­
nálni, továbbá a házikertekbe. Házikerti termesztése
nem előnyös, miért lassan nő, és nagyon elterebélye­
sedik. Egyébként külterjes termesztésre a dió felel
meg legjobban, mivel nem nagyon igényes. Leszürete-
lése is egyszerű, s elég szép hasznot nyújt.
Csehszlovákiában eddig túlsúlyban van .a magról
való szaporítás módszere. Oltással eddig nagyobb mér­
tékben nem szaporítottak. Külföldön (Magyarországon,
a Szovjetunióban stb.j szép eredményeket értek el
a dió vegetatív szaporításával felkupacolással. E célra
a fákat bokor alakban nevelik.
Ha nagyobb dióst telepítenek, többnyire már koro­
nás fákat vagy erős két-, hároméves suhángokat
ültetnek. A suháng ültetésének .az az előnye, hogy
könnyebben ered meg, persze ha fiatal, nem pedig
elvénült suihángról van szó. Az ültetés utáni első
években azonban nagyobb figyelmet kell rájuk fordí­
tani. A diót az ültetés után rendszerint nem metszik.
Ha azonban az ültetést követő első években gyengén
növekszik, ajánlatos az ágait mélyen ifjítani. Az ifjítás
során a vezérvesszőiket két rügyre metsszük vissza,
a fölösleges vesszőket pedig tőből eltávolítjuk. Ha az
így ifjított fák nem adnak legalább 60 cm-es hajtáso­
kat, a vesszők erős visszametszését megismételjük.
Ezt a metszést rügyfakadás után végezzük, mert a dió
nyugalmi időben a metszést nem bírja. Az ifjítás után

343
erősen növő hajtásokat augusztus végén visszakurtít­
juk, hogy a fás rész jobban beérjen. A következő évben
általában elegendő a vesszőket egyharmadukkai
visszavágni, hogy szétágazzanak. A koronaváz létre­
hozása után a fát szabadon hagyjuk nőni, mivel a diófa
szabad növekedés esetén is ritka koronát nevel. A met­
szésben csupán a beteg, a sérült és a fölösleges ágak
eltávolítására szorítkozunk. E beavatkozásokat augusz­
tus végén és szeptember elején végezzük. A termő
fákon ezt a metszést röviddel a termés leszüretelése
után végezhetjük.
Az idősebb fákon túl erős metszést nem eszközlünk.
Csupán az elfagyott fákat metsszük erősebben. Ekkor
sem metszünk egyszerre. A száraz ágakat mindig
augusztusban távolítjuk el.
Házikertekben a diófát nagyon gyakran neveljük
magról is. Ilyen esetben már az első évtől kezdve for­
málódik a törzs. Az első évben augusztusban vagy
a következő év tavaszán minden olyan oldalhajtást
eltávolítunk, amelyek a törzs alapjánál fejlődnek.
A második évben a törzsről az oldalsó rügyeket és
az oldalhajtásokat is eltávolítjuk. A rügyeket a törzs
egész hosszán eltávolítjuk, kivéve a csúcs alatti rügye­
ket, melyek pótolhatják a sérült csúcsrügyet. A törzsön
előtörő hajtásokat rendszerint augusztusban távolítjuk
el. Eltávolíthatók azonban a tenyészidő folyamán is.
A vágást éles késsel végezzük, s az alapig vágunk.
Egyes faiskolákban a hajtásokat a 4., 5. levél fölött
visszacsípik. A rügyeket augusztusban vagy kora
tavasszal a rügyfakadás előtt távolítják el.
Az említett munkákat a harmadik évben megismétlik.
Ebben vagy a következő évben már megkezdjük
a korona alakítását. A dió visszametszés nélkül is
kialakítja koronáját, mihelyt abbahagyják az oldalhaj­
tások eltávolítását. A további években a koronát a már
leírt módon ápoljuk. A diót sohasem metsszük a nyu­
galmi időben, hanem vagy fakadás után, vagy augusz­
tus végén—szeptember elején. Ha a törzsön új hajtások
jelennek meg, folytatjuk eltávolításukat.
A dió szaporítására csak a legjobb típusok magját
és vesszőit válogassuk. A diótípust és fajtát elsősorban

344
a dióbélnek a héjhoz viszonyított aránya és a fa tulaj ­
donságai szerint értékeljük (fagyállóság, termőképes­
ség stb .j.
Külföldön diófajtáikat különböztetnek meg, Cseh­
szlovákiában csak típusokról beszélünk.

A M O GYO RÓ

A mogyoró kultúrfajtáit Csehszlovákiában csak:

házikertekben termesztik. Nagyobb telepítésekben
a hazai viszonyok közt ez a faj nem érvényesül.
A mogyoró vegetatív úton is és generatív úton is
szaporítható. A vegetatív szaporítási módok közé
tartozik a bujtás, dugványozás és a tőosztás. A mogyo­
rót ezenkívül dugványokkal, oltással és szemzéssel is
lehet szaporítani, igaz ugyan, hogy nem olyan sikerrel,,
mint a többi gyümölcsfajt.
A mogyorót jobbára olyan szabadon növő bokor
formájában nevelik, melynek kb. 1 0 vázága van.
Az ágak helyezkedjenek el egyenletesen s egymástól
minél távolabb. Ültetéskor a bokrot erősen vissza­
metsszük ( 6 — 8 cm hosszú csapokra), hogy már az
első évben elegendő számú erős hajtást nyerjünk.
A gyenge bokrokat az ültetés után kevésbé metsszük
vissza (5 — 6 rügyre), s csupán a második évben
metsszük meg az említett csapokra.
Az erős metszés után a következő két évben szaba­
don hagyjuk nőni a mogyorót. A harmadik évben,
a vesszők közül kiválasztjuk a megfelelő számú leg­
jobban fejlett vesszőt, a többi ágat pedig tőből eltávo­
lítjuk. A metszés a későbbi évek folyamán a vázágak
alapján növő új vesszők, valamint a kereszteződő,
ellenlábas ágak és elszáradt ágak eltávolításából áll.
A vesszőket kurtítani nem kell. Nem célszerű a bokor
erős ritkítása sem, mivel ez a termőképesség rovására
megy. A tősarjak a bokrot nagyon kimerítik, ezért
a vegetáció folyamán 3—4-szer el kell őket távolítani..
Később, kb. a huszadik éven felül, a mogyorőbokro-
kat ifjítani kell. Az ifjítást fokozatosan végezhetjük
úgy, hogy hat év leforgása alatt évente egy-két ágat

34S
új vesszővel pótolunk. A bokrokat egyszerre is lehet
ifjítani. Az egyszerre történő ifjítás azzal a hátránnyal
jár, hogy a bokor termőképessége 3—4 évre meg­
szűnik. Az ilyen ifjítás után viszont a bokor könnyeb­
ben alakítható. Nagyobb telepítésben az ifjítást úgy
végezzük, hogy évente a bokroknak csak 10—15 %-át
vetjük alá iíjító metszésnek. Az ifjítás során az öreg
ágakat úgy távolítjuk el, hogy kb. 5—7 cm hosszúságú
csapokat hagyunk. Az ifjításra tavasszal, a mogyoró
virágzása és kilombosodása közti időszakban kerítünk
sort.
A legjelentősebb mogyorófajták a Vebb, a Haliéi
óriás, a Lombardiai fehér, a Bolvilleri csoda és
a Cosford.

A MANDULA ')

A mandula Csehszlovákiában a kevésbé ismert és

csupán külterjesen termesztett gyümölcsfajok közé
tartozik. Nagyban csupán a Brno m elletti Hustopecá-
ben termesztik, ott az ültetvény területe meghaladja
a 100 ha-t. Egyébként mandulát csupán néhány
kertészkedő termeszt. Melegebb éghajlatú tájakon
a mandulafák ápolás nélkül nőnek a lejtőkön, szőlő-
telepítésekben, utak mentén stb. Egyes országokban
fia Szovjetunióban, Franciaországban, Spanyolország­
ban, Kaliforniában stb.) a mandulát ültetvényszerűén
termesztik.
A legáltalánosabb mandulafatípus a szabadon növő
koronájú közepes vagy alacsony törzsű fa. Háziker-
tekben a mandulát szabályosabb szárnyas formájúra is
lehet nevelni, de ennek nincs nagy jelentősége. Álta­
lában azt mondhatjuk, hogy a mandula nem kíván
különleges metszést, termőképessége azonban jelentős
mértékben függ a koronanevelés helyességétől. Kül-

*} A m andulánál is elm ondhatjuk, am it a kajszibarackról

szőlő fejezetben em lítettünk; az itt elm ondottak M agyarországon,
te k in tv e a klim atikus és term esztéstechnikái különbségeket, csak
részben érvényesek.

346
földön -az intenzív mandul-atermesztésben a -megköze­
lítően természetes koronát javasolják, melyből a leg­
felső oldalág kinevelése után a sud-arat eltávolítják.
A gúla alakúra növő fajtáikon katlankoronát nevelnek.
Az első koronatípus esetében az első vázágat a föld­
től 60 és 80 om magasságban neveljük. A többi ágat
a sudár körül spirálszerű elhelyezésben kell nevelni,
3—5 darabot úgy, hogy a köztük levő távolság
20—30 cm legyen. Ha ősszel ültették is a fát, a m et­
szést mindig tavasszal kell végezni. A vázág nevelésére
kiválasztott vesszőket negyednyivel, felényivel kurtít­
juk vissza. A többi vesszőt rövidebbre metsszük.
A törzs és a vázágak erősödése céljából helyes a váz­
ágak neveléséhez nem szükséges hajtásokat a vege­
táció folyamán néhányszor visszacsípni. A jól fejlett
fák esetében ezeket a hajtásokat (vesszőket) a tavaszi
metszésnél tőből távolíthatjuk el. Ha a vázágak vezér-
hajtásai nagyon erősen -nőnek, a tenyészidő -alatt
vissza lehet őket csípni, s ezzel már -az első évben
oldalhajtásokhoz jutunk. Ellenkező esetben a vezér­
vesszőket csak a tavaszi metszés során metsszük
vissza. A gyengén fejlődő fákat -az első évben nem
metsszük. A következő évben a metszés során -a váz-
ágakat elegendő számú másodrendű oldalággal egé­
szítjük ki.
A későbbi években -a mandulafa metszése a koronát
elsűrűsítő erős növésű hajtások, a beteg, száraz és
kereszteződő ágak eltávolításában áll. Mindig -tőből
metsszünk. Az öregebb fák vázágain sok a fattyúhajtás,
ezeket legjobb mindjárt -a tenyészidő kezdetén rend­
szeresen eltávolítani. Csupán -azokat -hagyjuk meg,
melyek szükségesek a korona ifjításához. A megha­
gyott hajtásokat megfelelően vissza kell vágni,
mégpedig vagy -a tenyészidőben, v-agy -a tavaszi met­
széskor.
A későbbi években, a 10—15. évtől kezdődően
ajánlatos 2 —3 évenként a két-hároméves -fás részekig
mérsékelten ifjítani, hogy az ágak alsó részeinek
felkopaszodását megelőzzük. A termő mandulafák
-koronáját ősszel vagy k-ora tavasszal ritkítjuk, amikor
már nem fenyegetnek erős f-agyok.

347
 A mandulát vagy magról szaporítjuk, vagy vala­
melyik kiválasztott típust, esetleg fajtát keserű vagy
édes mandulába oltunk. A fajták közül a Sultánt és
a Hlohovit termesztik. Hustopecében azokat a kemény--
magvú mandulatípusokat szelektálják, melyekben
a bél a termés összsúlyának nagy hányadát teszi.

A GESZTENYE

A gesztenye azok közé a gyümölcsfajok közé tar­

tozik, melyekre Csehszlovákiában nagyobb figyelmet
kellene fordítanunk. Keresett és jól értékesíthető
gyümölcs. A melegebb éghajlatú tájainkon termeszté­
sével sok megműveletlen területet lehetne hasznosí­
tani. A gesztenyét jobbára magról szaporítják, lehet
azonban oltani is. Faiskoláink gesztenyecsemeték elő­
állításával nem foglalkoznak. A kertészkedő azonban
magról könnyen nevelhet magának gesztenyecsemetét.
A mag elvetésében és a magcsemete nevelésében
hasonlóan járunk el, mint a dió esetében. A fa koro­
náját állandó helyére való elültetéskor nem metsszük,
s lehetőleg gyökereit is kíméljük. A fiatal fák alakító
metszésre nem szorulnak, mert a gesztenyefa metszés
nélkül is jól kialakítja koronáját. A gesztenyefák
metszése csupán a korona ritkításából áll, azt augusz­
tusban vagy szeptemberben, illetőleg tavasszal, a rügy-
fakadás előtt végezzük. A gesztenyefák a metszést
jobban bírják, mint a dió. A metszés során egyébként
betartjuk a metszési technika általánosan érvényes
elveit.

A BIRS

Ezt a gyümölcsfajt Csehszlovákiában eddig csak

házikertekben termesztik. A birs a tartósító iparnak is
értékes nyersanyaga, s ezért megérdemelné, hogy
nagyobb területeken elterjesszek. Leggyakrabban
bokorformára nevelik, alkalmas azonban törpefának
vagy alacsony törzsű fának is. Törzses alakjait körtére

348
oltják. A birsfák és -bokrok különleges metszést nem
igényelnek. Az ültetés utáni első években hasonlóan
metszik őket, mint a többi almagyümölcsűt. A későbbi
években a metszés csupán .a ritkításra szorítkozik.
Ennek során eltávolítják a beteg, száraz és a koronát
elsűrűsítő ágakat. A birsnek a természetes korona felel
meg -a legjobban. A későbbi években a birsfákat és
a birsbokrokat ifjítjuk. Az ifjítást a birs nagyon jól
bírja.

A NASPOLYA

Csehszlovákiában kevéssé ismert gyümölcsfaj, rend­

szerint csak háziíkertekben termesztik. Bokor alakúra
vagy törzses fának nevelik. Törzses alakját vadkörtére
vagy galagonyára oltják. Az ültetést követő első évek­
ben a szokásos módon metszik, a későbbi években
csak koronáját ritkítják. Az idősebb naspolyabokrokat
és -fákat ifjítjuk.

AZ EPERFA *)

Az eperfát Csehszlovákiában csak kismértékben

ültetik, rendszerint házikertekbe, néhol útmenti fasor­
nak stb. Rendszerint csak friss fogyasztásra használják.
E célra a legmegfelelőbb a nagy gyümölcsű fekete
eper, az űn. Trnavai [Nagyszombati] eper. Ez azonban
kevésbé fagytűrő, s ezért hűvösebb vidéken nem talál­
kozunk vele. Azokban az országokban, ahol a selyem­
hernyótenyésztés nagyobb mértékben van elterjedve,
a fehér eperfát (Morus albá-t) leveléért is termesztik,
mert ez a selyemhernyók „takarmányalapja“.
Az eperfát magról, oltással, szemzéssel és vesszők
vagy ágak legyökereztetésével szaporítják. Oltani és
szemezni olyankor kell, amikor a fa héja jól elválik

*) Az eperfa elnevezés sok félreértésre ad alkalm at. Meg­

jegyezzük, hogy a szövegben em lített „fekete eper” a Morus nigra
termése.

349
a fától. Az oltóvesszőknek nem szabad kihajtaniuk,
ezért hűvös helyen tartjuk őket.
A Trnavai eperfán, amely viszonylag nehezen szapo­
rodik, gyakran alkalmazzák az ágaknak edényekben
való gyökereztetését is. Az ágakat csak begyökerezé-
sük után vágjuk le az anyaiéról. A szaporításra alkal­
masak további módok is, mint pl. a bujtás stb.
Az eperfa szaporításával faiskoláink nem foglalkoznak.
A kertésznek az eperfát magoncból kell felnevelnie*
az -alábbi eljárással.
A vegetatív úton nyert vagy magról nevelt egyéves
fát az ültetés után rövidre, 8 cm-es csapra metsszük.
Mikor hajtásainak hossza eléri -a 15 cm-t, kiválasztjuk
a legfejlettebb, egyenes növésű hajtást, a többit pedig
tőből eltávolítjuk. A kiválasztott hajtást biztosítócsap­
hoz vagy pálcához kötjük ki; ebből -a hajtásból
neveljük ki a fa törzsét.
Erős növekedés esetén a hajtáson oldalhajtások
fakadnak. A nyár közepén az alsó részen a hajtásokat
levágjuk, ia felső részen visszacsípjük.
Az eperfának 150 cm körüli törzsm-ag-asságot a já n ­
lanak. Ha a sudár ezt a magasságot -az első évben
túlnövi, a következő évi tavaszi metszés során
a szükséges magasságban elmetsszük, és megkezdjük
-a korona kialakítását. A vlssz-ametszés után -a legfelső
rügyekből erős hajtások törnek -elő, s ezek közül május
végén kiválasztjuk -a 3—4 legjobban fejlettet, melyek
a sudár körül egyenletesen helyezkednek el. A -többi,
hajtást tőből eltávolítjuk. Ha újra kinőttek, június
folyamán újr-a eltávolítjuk őket.
H-a -a sudár az első év folyamán nem ér el kellő
magasságot, cs-ak -a következő évi tenyészidőben ala­
kítjuk ki -a koronát. Ha a sudár eléri -a szükséges
magasságot, vissz-acsípjük, s a másodrendű hajtásokból
már -a tenyészidő folyamán megkezdjük -a korona ala­
kítását. A kiválasztott hajtásokat szabadon hagyjuk
nőni, a többit kb. 20 om-r-e visszametsszük. -Augusztus
elején valamennyi fölösleges oldalhajtást tőből eltá­
volítjuk. Miután a fákat állandó helyükre ültettük,
a kiválasztott vesszőket harmadnyival, fel-ényivel
visszametsszük. Az eperf-a koronája 6 vázágból álló

350
szabadon növő korona legyen. A vázágakat a három
koronavessző elágaztatásával neveljük ki. A korona­
ápolás a következő években a fölösleges vesszők és
ágak eltávolításából áll, melyek a koronát sűrűvé'
tennék. Az ültetést követő évben eltávolítjuk a tör­
zsön megjelent hajtásokat is. Az eperfáról általában
elmondhatjuk, hogy a metszést jól bírja. Emellett jó-
regeneráló képessége is van.
A BOGYÓSGYÜM ÖLCSŰ BOKROK ÉS FÄ1C
METSZÉSE ÉS ALAKÍTÁSA

A RIBISZKE
A ribiszkét Csehszlovákiában nagymértékben ter­
mesztik, nemcsak házikertekben, hanem a szocialista
szektor vállalatainak nagyobb ültetvényein is. Ter­
mesztése során az egyik legfontosabb munka a bokrok
metszése és alakítása. Nagyüzemben szabadon növő
bokornak nevelik. Házikertekben a ribiszkét egyes
termesztőink dróthuzal mellett is termesztik. Külföl­
dön nagyobb területeken is termesztik a ribiszkét
dróthuzalos rendszerrel.
Ahogy a többi gyümölcsfaj metszéséről, úgy a ribisz­
kééről is több eltérő nézet uralkodik. A következőkben
a fekete-, a piros- és a fehérribiszke termesztésével
kapcsolatban leírjuk azt a módot, amely leginkább
figyelembe veszi a ribiszke metszésére vonatkozó
hazai és külföldi ismereteket.

Ä BOKOR ALAKÚ RIBISZKE

A ribiszkét kissé mélyebbre kell ültetni (114. ábra

114. A ribiszke alakító és ifjító metszése: A — az ültetés után

valam ennyi hajtást 2—3 rügyre metsszük, a csonkokra földet
kupacolunk, nehogy a sebek korhadni kezdjenek; B — metszés
a második évben; C — metszés a harm adik évben; D — az oldal­
vesszők visszam etszése; E —■az öreg ágak k iritk ítá sa és ifjítása.
Az öreg leterm ett ágakat [1) a talajszintnél metsszük vissza,
az egyéves vesszőket (2) 1/5—1/4 résznyivel ku rtítju k . Előzőleg
természetesen az éves sarjakat ritkításszerüen válogatjuk

.352
— A), hogy a megmetszés után a felső rügyek a talaj-
szinten legyenek. A gyökérnyak ez esetben kb. 5 cm-
rel a talajfelszín alatt van. A mélyebb ültetés azzal
az előnnyel jár, hogy a későbbi évek során a bokor
jobban regenerálódik. Ültetés után 1—3 rügyre met­
szünk. A meghagyott rügyekből a tenyészidő folyamán
hajtások törnek elő, ezek közül a következő évben
kiválasztjuk a legfejlettebbeket, a megfelelő számú
vázág kinevelésére.
A múltban nagyobb számú vázágat ajánlottak, az
utóbbi évek tapasztalatai viszont azt bizonyítják, hogy
a ribiszkének elég 8—10 jól fejlett ág, mely a bokor
koronáját alkotja. A bokor koronájához szükséges
ágakat kialakíthatjuk egyszerre az ültetés utáni első
vagy második évben, vagy pedig több év alatt foko­
zatosan.

Alakító metszés

Az ültetést követő első évben a. ribiszkén bizonyos

számú hajtás tör elő. Ezek rendszerint nem elég erő­
sek, és nem is elegendők a korona létrehozásához.
Ezért a második év elején a tavaszi metszés keretében
valamennyi hajtást újra 2—3 rügyre metsszük (B ).
A meghagyott rügyekből a tenyészidő folyamán
szép hajtások nőnek, ezek közül a harmadik év elején
a tavaszi metszéskor kiválasztjuk a szükséges számút
[С]. A kiválasztott vesszőket hosszuk negyednyi-
ötödnyi részévei visszametsszük (10—15 cm -relj.
A bokorról a fölösleges vesszőket a talajszintnél eltá­
volítjuk. A Ribes vulgare változatból származó piros-
ribiszke-fajták erősebb visszametszést, a Ribes pet-
raeum változatból eredők gyengébb visszavágást
igényelnek. A feketeribiszkék közül erősebben metsz-
szük vissza a Karlstejni hosszúfürtűt és a Viktóriát,
viszont gyengébben a Hollandi feketét és a Silver-
gietert.
A negyedik évben a tavaszi metszés során a kivá­
lasztott számún felül nőtt valamennyi vesszőt tőből
eltávolítjuk. A 15 cm-nél hosszabb oldalvesszőket
kissé visszametsszük, hogy rajtuk rövidebb zöldhaj-

354
íások fejlődjenek. A túl hosszú vezérvesszőket is
visszametsszük.
A bokor koronájának kialakítása során úgy is eljár­
hatunk, hogy az első évben csupán három hajtást
választunk ki és metszünk vissza hosszúságuknak
megfelelő mértékben. A többi gyengébb hajtást tőből
eltávolítjuk. A második évben további három hajtást
választunk ki, a harmadik, esetleg a következő évben
pedig a szükséges számra egészítjük ki őket. Vissza-
metszésükre egyébként az vonatkozik, amit m ár
mondottunk.
A fölösleges hajtásokat, melyek a bokrot sűrűsítik,
célszerű akkor eltávolítani, amikor elérték a kb. 12 cm
hosszt, vagyis mindjárt a tenyészidő kezdetén.

Ritkít© metszés

Az alakító (nevelő] metszés befejeztével a ribiszkét

ritkító metszéssel kezeljük, mégpedig a fajtától és az
agrotechnika színvonalától függően az ültetést követő
kb. nyolcadik évig. Egyes egészségesen növő és sok
oldalhajtást fejlesztő fajtákon az oldalhajtások élet­
tartama hosszabb (akár 15 év). A ritkító metszés vala­
mennyi olyan tősarj eltávolításából áll, melyek szapo­
rítanák a vázágak számát, és fölöslegesen elsűrűsíte-
nék a koronát. Ezenkívül a bokorról eltávolítunk
minden beteg és sérült ágat, s helyettük újakat neve­
lünk. A koronába befelé növő hajtásokat eltávolítjuk
vagy visszakurtítjuk. Az ifjítással arra törekszünk,
hogy a ribiszke növekedése és termőképessége helyes
arányban legyen, hogy a bokor magas kort érjen el,
és szép gyümölcsöt, nagy termést hozzon. Mihelyt
a ribiszke ágai már csak gyengén nőnek, és az oldal­
ágak kezdenek elhalni, erőteljes ifjító metszéshez
folyamodunk.

Ifjító metsiés

A feketeribiszke általában erősebb növésű, mint

a piros. A feketeribiszke ágainak átlagos kora 5—6 év,
a pirosé 8—9, sőt ennél is több. Az ifjító metszés idejét

355
nem lehet sablonszerűén az ültetéstől számított évek
számával meghatározni. Itt az az irányadó, hogy
milyen életkori szakaszban van a növény, ezt pedig
csak a jellemző tünetek alapján lehet megállapítani.
A már említett gyenge növekedésen és az oldalhaj­
tások elhalásán kívül ilyen tünet a nagyszámú tősarj
előtörése, valamint a bogyók kisebbedése és cukor-
tartalmuk csökkenése. Amikor a bokron ezek a tüne­
tek észlelhetők, hozzálátunk az ifjításhoz.
Az ífjító metszést rendszerint az ültetést követő
ötödik évben kezdjük meg. Egyes fajtáknál (pl. a Karl-
stejni hosszúfürtűnél] az ifjítást általában korábban
kell megkezdeni.
A bokrokat vagy egyszerre, vagy szakaszosan ifjít-
juk. Ha az egész bokrot egyszerre ifjítjuk, az ifjítás
évében gyakorlatilag elesünk az egész terméstől. Ilyen
erélyes beavatkozás esetén a bokrokat nagyon gon­
dosan kell ápolnunk, és nagyobb trágyaadagokkal kell
trágyáznunk.
Általában elmondhatjuk, hogy célszerűbb a bokro­
kat szakaszosan ifjítani három éven keresztül.

” 1 /
c w
---------------}
4 / )
1 /
8 / Ç /
Ы 10
70 ■V.

115. Bokormetsző kacor-hosszabbítónyél: A — kacor; B —

a penge hornyába illeszkedő acél-nyélhosszabbító két csavarral
m egerősítve; C — a hosszabbítónyél fogantyúja. A hosszabbító­
n yé lle l ellátott kaco rral kényelmesebben lehet a ribiszke- és
köszmétebokrokat és egyéb gyümölcstermő növényeket ifjíta n i

356
E módszernél a bokorról az öreg letermett ágak
kb. egyharmadát távolítjuk el (E — 1). Helyükbe
pótlásul ugyanannyit választunk ki a tősarjak közül.
A kiválasztott tősarjakat visszametsszük [2], s úgy
kezeljük, mint a többi vesszőt az ültetés utáni első
években. A többi számfeletti, szükségtelen tősarjat
tőből eltávolítjuk. A második évben az öreg ágak
második harmadát, a harmadikban pedig a még meg­
maradt ágakat távolítjuk el. Az új ágak alakító met­
szésében ugyanúgy járunk el, mint az ültetés utáni
első években. Az ilyen szakaszosan végrehajtott ifjí-
táskor a bokrok termőképessége csak elenyészően
csökken.
E módszer mellett ismeretes a tenyészidő alatti
zöldválogatással összekötött mód is, valamint az
a metszés, melynek során a bokor vázágain levő
vesszőket visszametszik, a tősarjakat pedig kb. egy­
harmadnyival visszakurtítják. A zöldválogatás a feke­
teribiszkénél bevált, de csak a feltétlenül szükséges
mértékben szabad végezni. Az erős zöldválogatás és
a hajtások egyharmadnyival való visszakurtítása
a termést csökkenti.
Általánosságban érvényes, hogy a hazai viszonyok
közt leginkább kipróbált és ezért legjobban ajánlható
a szabadon növő bokor, melyen a termőkorban ritkító,,
később pedig ifjító metszést alkalmaznak. Külföldön
ismeretes néhány más mód is, főként a bormíni és
a rajnai metszés. Mindkét módszer alkalmazható'
a házikerti termesztésben, ezért leírjuk fő elveiket.

A tönses faaíokú ribiszke metszése

A házikertekben elég gyakran termesztenek faalakű
ribiszkét, mégpedig vagy saját törzsön, vagy arany­
ribiszkén.
Az ültetés utáni tavaszi metszéskor a vesszőket két
rügyre metsszük vissza. A második évben kiválasztunk
kb. hat jól fejlett és helyesen elhelyezkedő vesszőt,,
s ezeket harmadrésznyivel, felényivel visszakurtítjuk.
A többi vesszőt eltávolítjuk. A további években ügye­
lünk arra, hogy a korona el ne sűrűsödjön, és az

357
öregebb ágakon kívül fiatal éves vesszők is legyenek
rajta.

.A bormíni metszés

Ezt a ribiszkeművelési módot főleg a németek pro­

pagálják. Az ültetés utáni metszéskor a bokor vala­
mennyi vesszőjét 2—3 rügyre metsszük vissza, ezekből
nő ki a korona kialakításához szükséges számú hajtás.
A második évben a tavaszi metszés során kiválasztjuk
az 5—10 legszebb vesszőt, a többit eltávolítjuk. A kivá­
lasztott vesszőket olyan hosszúságúra metsszük, hogy
valamennyi meghagyott rügy kihajtson.
A harmadik évben a tavaszi metszéskor a vezér­
vesszőt újra olyan hosszúságúra metsszük vissza, hogy
valamennyi rügy kihajtson (kb. 25 cm ]. Valamennyi
oldalvesszőt egy rügyre metsszük vissza. A további
években ezt az eljárást ismételjük. A vezérvesszőt
a szükséges hosszúságúra, az oldalvesszőket pedig
egy rügyre vágjuk. E módszer nem alkalmas a gyenge
oldalhajtásokat adó fajták nevelésére. Ezzel a mód­
szerrel nevelhetjük a Hollandi piros, a Dévényi nagy­
gyümölcsű, a Karlstejni piros, a Hollandi fekete,
a Houghton castle, az Erstling, a Viktória, a Versail­
les-! fehér stb. fajtát. E módszernél a bokrokat 2 X 2
m-es kötésben ültetjük.
A feketeribiszkét a 4—5. évben, a pirosribiszkét
a 6 —8 . évben kezdjük ifjítani. Ennek során az öreg
ágakat a talajszint fölött vágjuk ki, s helyettük új
fiatal ágakat nevelünk.

A rajnai metszés

Ennél a metszési módnál a ribiszkét sodronyváz

m ellett termesztik. A bokrokat 80 cm-es tőtávra sorba
ültetik. A sorok közötti távolság 2 m. A bokornak
három vázága van, s ezeken rövid termőrészeket
nevelnek.
Az ültetés után 2—3 rügyre metszünk (116. ábra
— A). A második évben a tavaszi metszéskor kivá­
lasztjuk a három legjobban fejlett vesszőt; s olyan

358
116. A ribiszke rajn ai metszése: A, B, C, D — a sodronyváz
m elletti nevelés menete; E , F, G — a váz szélső oszlopainak
rögzítése

hosszúra metsszük őket vissza, hogy minden rügyből

hajtás fakadjon ki (B). A harmadik évben a tavaszi
metszéskor valamennyi oldalvesszőt két rügyre metsz-
szük (C), a vezérvesszőt pedig olyan hosszúra, hogy
valamennyi rügy kihajtson. A földből előtörő vala­
mennyi tősarjat szorosan a talajszint fölött kivágjuk.
A további években ugyanilyen elvek szerint járunk
el (D).
A sodronyváz öt sodronyból áll. Az első a földtől.
40 cm magasságban van kifeszítve, a többi négy
mindig 40—40 cm-es távolságban fölötte, Az utolsó
sodrony fölött az ágakat egy kissé szét lehet ágaztatni.
A későbbi időszakban a koronákat négyévenként eltá­
volítjuk, s ezáltal a bokrokat bizonyos mértékben

359
ifjítjuk. Mivel e módszerrel a termés háromszorosra is
emelhető, ez a mód figyelemre méltó.

GVÜfvföLCSSöVÉMYEK ÉS SÁVOS TELEPÍTÉSEK

RIBISZKÉBŐL

A hazai gyakorlatban eddig a ribiszkét leggyakrab­

ban négyzetes vagy téglalap kötésben ültették, s fel­
tehető, hogy a jövőben is ezt az ültetésmódot érvé­
nyesítik. Nálunk (néhány kistermelő gyümölcsösét
kivéve] mind ez ideig nem ismeretesek olyan telepí­
tések, amelyekben a ribiszkét gyümölcssövény mód­
jára nevelnék.
Az utóbbi években a ribiszkénél is kezdik alkalmazni
az ún. sávos telepítést, melynél a sortávolság 3 m.
A bokrok tőtávolsága a sorban a fekete termésű fa j­
táknál általában 2 m, a gyengébb növésű fajtáknál
(pl. a Silvergieternél] és a gyengébb talajokon tele-
pítetteknél 1,5 m is. A piros termésű ribiszkefajtáknál
a bokrok tőtávolsága ugyancsak 1,5 m. Egyébként
a bokornevelés elvei azonosak a hagyományos módú
termesztés elveivel. A sorközök gyomtalanítását az
utóbbi években megkönnyítik a gyomirtók, melyeket
ma már a ribiszkénél is alkalmaznak.
Egyes fejlett gyümölcstermelő országokban (főleg
a Rajna-vidéken az NSZK-ban) a ribiszkét és a kösz­
métét gyümölcssövényként is termesztik. A sodronyváz
melletti nevelés esetén, szemben a hagyományos módú
termesztéssel, 25 % -kal nagyobb terméshozamok érhe­
tők el.
A ribiszke gyümölcssövény módjára történő ter­
mesztése nálunk még csak kezdeti stádiumban van,
és kérdéses, hogy egyáltalán elterjed-e. A legfőbb
körülmény, mely a ribiszke gyümölcssövény módjára
történő termesztése ellen szól (éppúgy, mint a többi
gyümölcsfaj esetében], a sodronyváz nagy létesítési
és karbantartási költsége. Viszont a szüretelés gyor­
sabb, a szedők teljesítménye nagyobb, nem is beszélve
a gyümölcs jobb minőségéről és a jobb piaci értékesít­
hetőségéről. A gyümölcssövény módjára történő ter-

360
mesztésre főleg a pirosribiszke alkalmas, a fekete
kevésbé.
A sodronyváz melletti nevelésre főleg a felállóbb
növésű fajták alkalmasak. A szokványos fajták közül
ilyen a Hollandi piros és a Vierländer (Vierlandi).
A többi fajta közül, noha ezek kevésbé szilárdak, sod­
ronyváz mellé alkalmas a Fay-féle termékeny, a Héros
és a Karlstejni piros. A növés szempontjából a Hollandi
pirosat az újabb fajták közül a kései Heinemann vörös
(Heinemanns rote Spätlese] és a Rondom közelíti meg.
A Red Lake és a Jonkher van Tets nem olyan felálló
növésű fajta, de a termesztők ennek ellenére azon
a véleményen vannak, hogy ez a két fajta sodronyváz
mellett is jól érvényesül.
A sodronyváz melletti nevelés esetén a piros- és
a fehérribiszkénél szokványos a 2 m-es sortávolság
és 1,5 m-es tőtávolság. A feketeribiszkénél túlsúlyban
van a 2,5 x 1,25 m-es, esetleg a 3 x 1,25 m-es kötés,
mégpedig a termőhelyi viszonyoktól és az alkalmazott
gépesítési eszközöktől függően. A sodronyváz mellett
nevelt gyümölcssövények elérik a 160 cm magas­
ságot.
A sávosan telepített bokrok metszésénél és korona-
alakításánál lényegében ugyanazokat az elveket érvé­
nyesítjük, mint a hagyományos telepítés esetén.
A különbség csupán az, hogy a sorközök irányába
növő ágak eltávolításával hosszúkás koronát igyek­
szünk kialakítani. A ribiszke sodronyváz melletti
nevelése során az ún. rajnai metszési módot és korona-
alakítást alkalmazzuk.

A R1BISZKEBOKROK METSZÉSÉNEK 5DEJE

A ribiszkebokrokat általában tavasszal (februárban,,

márciusban] metsszük. Metszhetjük azonban a bok­
rokat a tenyészidő alatt is, mégpedig szüretelés után .
(augusztusban, szeptemberben).
A fölösleges hajtásokat mindjárt növekedésük kez­
detén eltávolítjuk, hogy ne sűrűsítsék el a koronát,
és ne vonják el a tápanyagokat.

361..
 Az ifjító metszésnél keletkezett nagyobb sebeket
bekenjük oltóviasszal.

A KÖSZMÉTE

A köszmétét Csehszlovákiában túlnyomórészt házi­

kertekben, kisebb mértékben pedig nagyüzemi telepí­
tésekben termesztik. A köszméte legelterjedtebb alakja
a bokor. Házikerti köszmétetermesztésre a törzses
faalak is alkalmas.

A BOKOR ALAKÚ KÖSZMÉTE

Az ültetéskor a köszmétét is célszerű erősen met­

szeni. A vesszőket 1—2 rügyre metsszük (117. ábraj.
A második év tavaszán azok közül a vesszők közül,
melyek az első tenyészidőben nőttek, 6—9-et válasz­
tunk ki, a többit eltávolítjuk. A kiválasztott vesszőket
hosszuk 1/4—1/3-ával vágjuk vissza (B j.
Ezek a kiválasztott vesszők képezik a bokor váz­
ágainak alapját. Ha a vesszőkön oldalhajtások vannak,
nem távolítjuk el őket, csupán 1—2 rügyre vissza­
metsszük, hogy rajtuk a következő évben termést
kapjunk.
A második évben a bokor neveléséhez nem szüksé­
ges új hajtásokat a tenyészidő alatt (augusztus elején)
eltávolítjuk. A harmadik év tavaszán a vázágak vezér-
vesszőit kb. nyolc rügyre, az oldalvesszőket 2—3
rügyre visszametsszük ( C ].
A további években hasonlóan járunk el. A tenyészidő
folyamán eltávolítjuk a koronát elsűrűsítő hajtásokat.
Tavasszal mind a vezérvesszőket, mind az oldalvessző­
ket visszametsszük. így járunk el kb. a tizedik évig,
s akkor a bokrot ifjítani kezdjük. Egyes bokrok ifjítá-
sát előbb kell megkezdeni, másokét viszont néhány
évvel később. Ez az agrotechnika színvonalától és
a termőhelytől függ.
117. A köszméte metszése: A, B, C — a bokrok m etszésének
módja; D, E, F — a törzses fácska koronájának metszése

TÖRZSES FAALAKOK

A bokor formában való köszmétenevelés hátránya,

hogy az ágak termőre fordulás után a földig lehajla-
nak, s a gyümölcs besároződik. Ezt a hibát úgy küszö­
böljük ki, hogy a köszmétét törzses fának neveljük.
A törzses faalak állhat a saját gyökerén, vagy arany­
ribiszkére oltják.
Ha saját gyökerén álló törzses faalakot akarunk
nevelni, a bokrot az elültetés után egészen rövidre
metsszük [117. ábra — D, E, F és 118. ábra). Az elő­
törő hajtásokból kiválasztjuk a legszebbet, és karóhoz

363
118. A köszm étefácskák term esztése és metszése: A, B, G —
sajátgyökerű fácska; D, E — aranyribiszkére oltott fácska.
A — az ültetést követő metszés; B — a legszebb hajtás karóhoz
kötözése és a többi tőből való eltávolítása; C — metszés az ü lte­
tést követő harm adik évben; D — az ü ltetést követő m etszés;
E — metszés a további években

kötjük. A következő év tavaszán 25—30 cm magas­

ságban visszavágjuk, vagyis megkezdjük a korona
kialakítását. A többi vesszőt tőből eltávolítjuk. Ez
a törzsmagasság elég ahhoz, hogy az ágak a termés
súlya alatt ne hajoljanak le egészen a földig. A későbbi
évek folyamán a törzs annyira megvastagszik, hogy
a fa karó nélkül is megáll. A saját törzsű köszméte­
fának az az előnye, hogy bármikor ifjítható oly mó­
don, hogy a koronát a törzzsel együtt eltávolítjuk,
s a fiatal tősarjból új törzset és koronát nevelünk.
Házikertekben nagyon kedvelt köszmétealak a m a­
gasabb törzsű fa. Az ilyen köszmétefát aranyribiszkére
oltva, karó mellett nevelik. Hátránya, hogy koronája
nem ifjítható. Az viszont előnyös, hogy a törzsre nevelt

364
fák alatt a talajt kerti szamóca, zöldségfélék és virá­
gok termesztésével hasznosíthatjuk.
A faalakú köszméte metszése ugyanolyan, mint
a bokor alakú köszmétéé. A különbség csupán az
alapágak kisebb számában (8—10] van.
A köszmétenevelésre az a mód is alkalmas, melynél
egy tőről három törzset nevelünk külön-külön koro­
nával. Ennek az az előnye, hogy a három fát összeköt­
hetjük, úgyhogy nem kell nekik karó; kölcsönösen
támasztják egymást. Ezenkívül bármikor könnyen
ifjíthatók.

Ä SÁVOSAN TELEPÍTETT ÉS A G Y Ü M O LC S S Ö V ÉN Y
MÓDJÁRA NEVELT KÖSZM ÉTE
A köszmétebokrok a ribiszkétől eltérően csüngő
növésűek, ezért alkalmasabbak gyümölcssövénynek,
mint sávos telepítésre. A csehszlovákiai gyakorlatban
azonban csak hagyományos telepítésmóddal, és utóbbi
időben sávos telepítésekkel találkozhatunk. A kösz-
méte-gyümölcssövények csupán egyes fejlett gyü­
mölcstermesztéssel rendelkező országokban [NSZK]
szokványosak.

A sávos telepítések
Sávosan bokrokat vagy fácskákat telepítünk. Ha
bokrokat ültetünk, a sor mindkét oldalán 25—30 cm
magasságban egy szál huzalt vezetünk. A köszméte­
bokor egyes ágait e között a két huzal között neveljük,
úgyhogy az ágak csak a huzalok fölött terülhetnek el
szélességbe. Ezzel elérjük, hogy az ágak nem érnek
a földig, a gyümölcs nem sározódik be, s könnyebb
a talajművelés.
Ha a sávos telepítést törzses faalakú köszmétéből
létesítjük, aranyribiszkére ( Ribes aureum ) oltott vagy
saját gyökéren álló fácskákat használunk. A saját
gyökéren álló köszmétefácskáknak az aranyribiszkére
oltottakkal szemben megvan az az előnyük, hogy
alapvetően kisebb mértékben gyéríti őket a szürke­

365
penész (Botrytis c in e r e a ), amely az aranyribiszkére
oltott fácskákban jelentős veszteségeket okoz. Arany­
ribiszke használata esetén a törzsmagasság általában
100—120 (esetleg 50—60) cm, a saját gyökerén álló
fácskák esetében 25 cm.
Az aranyribiszkére oltott köszmétefácskákat 150 cm
tőtávra ültetjük. A sorok közt 3 m távolságot hagyunk,
hogy a talajműveléshez nagyobb traktorokot használ­
hassunk. A jobb fényjárhatóság érdekében a maga­
sabb (100—120 cm) törzsű fácskákat néha alacso­
nyabb (50—60 cm) törzsű fácskákkal kombináljuk.
Az ilyen kombináció esetén a fácskákat 1 m-es
tőtávolságra ültetjük. A fácskákat vagy karókhoz,
vagy a korona magasságában kifeszített huzalhoz
kötjük ki. A 25 cm törzsmagasságú saját gyökerén
álló fácskák esetében ez a sodronyváz nem szükséges.
A bokrok sávos telepítésére alkalmas fajták a Fehér
győztes, a Lady Delamare, a Triumphant és a Resis-
tenta, a törzses faalakok sávos telepítésére a Králicek,
pirosa, a Velvaryi és az Aranyfüge. Az újabb fajták
közül jelentősek a Captivator, a Dans Mistake és
a Rote Preisbeere.

Gyümölcssövények

Ehhez a telepítésmódhoz feltétlenül szükség van.

sodronyvázra, amely 4—5 egymás fölött kifeszített'
huzalból áll. A gyümölcssövény teljes magassága
150 cm. A leggyakoribb koronaforma a háromkarú
szárnyas. Bár ritkábban, de használatos a függőleges
füzér is. Ez a termesztési mód munkaigényes, de
a hagyományos módokkal összehasonlítva sokkal jobb
minőségű gyümölcs megtermelését teszi lehetővé.
Mivel a hajtások, a termés és a levelek sok fényt
kapnak, a gyümölcs jól fejlett és kiszíneződött, ezért
a piacon jól értékesíthető. Ezenkívül a növények
kevésbé szenvednek a betegségektől. Ez a termesztési
mód főleg a házikertekben alkalmas. Csehszlovákiában
a nagyüzemi termesztésben még nem honosodott meg,
és kérdéses, hogy szokványossá válik-e. A háziker­
tekben a z 1 X 1 ,5 m-es kötést alkalmazzák.

366
A bokrok metszése

A sá v o san te lep ített b o k ro k a t a la p já b a n véve úgy

m e tssz ü k , m in t a h a g y o m á n y o s m ó d o n ü lte tte k e t.
A k ü l ö n b s é g c s u p á n a b b a n áll, h o g y a s o r k ö z ö k b e
növő v e ssz ő k e t az ü lte té s t k ö v ető első é v e k b e n a z o n ­
n a l e ltá v o lítju k . M e g h a g y u n k 5 — 7 o ly a n jól f e jle tt
v essző t, a m e ly e k a s o r o k ir á n y á b a v a g y f ü g g ő le g e s e n
n ő n e k , s k é ső b b az o ld a lsó h u z a lo k r a v e z e tjü k őket.

A szárnyas metszés®

A s z á r n y a s n e v e l é s é n é l ú g y j á r u n k el, h o g y a z ü l t e ­
té s u tá n a b o k ro n csak a h á ro m k a rú sz á rn y a s ala p já u l
szo lg áló v e ssző k e t h a g y ju k m eg, v agyis h á r o m (le g ­
f e lje b b n é g y ) v essző t. E z e k e t a v e s s z ő k e t ta v a s s z a l
v issz a m e tssz ü k . A to v á b b i é v e k b e n m e tsz é ss e l a l a ­
k ítju k ki e z ek e n a v á z á g a k o n az o ld a lh a jtá so k a t.
A k a r o k a t m i n d e n é v b e n 8 — 12 r ü g g y e l m e g h o s s z a b ­
b ítju k , az o ld a lv e ssz ő k e t 2 — 4 rü g y re m e tssz ü k .
A r e n d s z e r e s m e ts z é s h o z z á já r u l a g y ü m ö lc s jobb
m in ő s é g é n e k e lé ré sé h e z és a k a ro k k ív á n t n ö v e k e d é ­
séhez.

A saját gyökerén álló fa

E b b en az e se tb e n m á r az ü lte té sk o r k iv á lasztju k
a le g e r ő s e b b v essző t, a tö b b it e ltá v o lítju k . A m e g h a ­
g y o t t v e s s z ő b ő l t ö r z s e t n e v e l ü n k , m e l y e n 2 5 — 30 c m
m a g a s s á g b a n k ia la k ítju k a k o ro n át. A k o ro n á t úgy
k ezeljü k , m in t az a ra n y rib is z k é re o lto tt f á c s k á k
k o ro n á já t.

A MÁLNA

A m á ln a é rté k e s g y ü m ö lc sfaj, a h á z ta rtá s o k b a n

je le n t ő s m e n n y i s é g b e n d o lg o z z á k fel. E g y ü m ö lc s o ly a n
n y e r s a n y a g is, m e l y e i a t a r t ó s í t ó i p a r n a g y o n k e r e s ,
n e m is b e s z é l v e a k i v i t e l i l e h e t ő s é g e k r ő l . í g y a m á l n a
n e m c s a k a h á z ik e r te k b e n , de a n a g y ü z e m e k b e n is n a g y

367
119. A m álna metszése: A, B, C — két szál sodrony melletti
művelés; E — két szál sodrony közötti nevelés

figyelmet érdemel. A málnatermesztés egyik legjelen­

tősebb agrotechnikai intézkedése a metszés.
A málnabokrok minden évben nagy mennyiségű
tősarjat fejlesztenek, melyek a bokrot mértéken felül
elsűrűsítik, ami a termőképesség csökkenéséhez vezet.
A málnát évente kétszer metsszük. A tenyészidő folya­
mán a gyümölcs leszüretelése után a letermett vessző­
ket és a gyenge hajtásokat eltávolítjuk. Tavasszal
a vesszőket visszametsszük.

368
 A metszésmódot a termesztett fajta jellege és a mű­
velési mód határozza meg. A málnát sem lehet sablon­
szerűén metszeni. Másképp kell metszeni az egyszer-
termő sarjadó fajtákat, másképp a sarjakat nem
nevelő, ismét másképp a kétszer-, illetve folytontermő
fajtákat. Ezenkívül más metszésmódot alkalmazunk
a sodrony melletti művelésnél [119. ábra — A), mást
a sodronyok közti [E] és mást a szabadon való műve­
lésnél.
A málnasarjakat a sorokban 60—100 cm tőtávolságra
ültetjük, az ajánlott sortávolság 1,20—2,5 m. Az ü lte­
téskor kb. 40 cm-re metsszük vissza (A). Augusztusban
az öreg fásrészeket és a három legvastagabb kivéte­
lével valamennyi sarjat eltávolítjuk. A második év
tavaszán a meghagyott vesszőket hosszúságuknak
s növekedésük jellegének megfelelően visszametsz-
szük (B) .
Ha a Preussen típushoz tartozó fajtákat termesztjük,
1 m-en legföljebb 16 vesszőt hagyunk. A sorokat
szélesebbre, kb. 60 cm-esre hagyjuk. A kiválasztott
vesszőket tavasszal negyedrésznyivel visszametsszük.
Sodrony melletti művelésnél 1 m hosszon kb. 8 vesszőt
hagyunk, s ezekről csupán a fagyott részeket metsszük
le. Az egyes vesszőket úgy kötözzük ki, hogy közöttük
25—30 cm távolság legyen. Ha e fajtákat két sodrony­
szál közt termesztjük, a vesszőknél szintén csak
a fagyott és elszáradt részeket metsszük le (Ej .
A Lloyd George típusú, szabadon nevelt fajtákon
tavasszal a vesszőket kb. harmadnyival metsszük
vissza. Ha e fajtákat sodrony mellett termesztjük,
hatnál több vesszőt nem hagyunk, sodronyok közötti
művelésnél legföljebb nyolcat.
Ha Cumberland típusú nem sarjadó fajtákat ter­
mesztünk, melyek 4 m-t is elérő hosszú sarjakat adnak,
ezeket 2 X l —2 m-es kötésben ültetjük, és sodrony
melletti mővelést alkalmazunk. A sodronyváznak
kb. 2 m magasnak kell lennie, az első sodronyszál
50 cm-rel van a talaj fölött, a többi pedig efölött
további 30—40 cm-rel. Az ehhez a típushoz tartozó
fajták szabad művelése nem ajánlatos. Tavasszal
1 m-en legföljebb 6 vesszőt hagyunk, s ezeket

369
 2—3 m-esre metsszük vissza, az oldalvesszőket pedig
4—6 rügyre.
A tenyészidő kezdetén a földből minden évben új
sarjak törnek elő. Amikor ezek kb. 30 cm hosszúságot
érnek el, kiritkítjuk őket, és csupán annyit hagyunk,
amennyi a letermett vesszők, gallyak pótlásához szük­
séges.
Hogy a bokrok ne legyenek túl sűrűek, s hogy
a letermett fás részeken ne telepedjenek meg beteg­
ségek és kártevők, ajánlatos a letermett kétéves
gallyakat a gyümölcs leszüretelése után azonnal eltá­
volítani. Rendszeresen eltávolítjuk a gyenge és beteg
hajtásokat, vesszőket is.
A málnatermesztéshez többféle sodronyváztípust
ismerünk. A legegyszerűbb sodronyvázat úgy építik,
hogy két-két sor között minden 8 m-en egy 140 cm
magas szőlőkarót vernek a földbe. A sor két végére
vastagabb karó kerül, ezeket kitámasztják. Rajtuk
kb. 80 cm magasságban vastagabb horganyozott drótot
feszítenek ki. Erre a drótra a vesszőket mindkét
oldalról kikötözzük. Az új hajtások szabadon nőnek.
E módszer hátránya, hogy a talaj gépi művelése így
minden második sorban lehetetlen. Ezért ezt a mód­
szert csak házikertekben alkalmazhatjuk, ahol a talajt
kézzel művelik.
Üzemi telepítésekben leginkább az a mód vált be,
melynél a málnasáv mindkét oldalán 120 cm magas­
ságban egy szál sodrony van kifeszítve (Ej . Ezek
a sodronyok meggátolják, hogy a málna a sorközbe
boruljon, és ezzel akadályozza a talaj gépi művelését.
Ezenkívül elmaradnak a vesszők kikötözgetésével
kapcsolatos munkák is.
Magyarországon szép eredményeket értek el karós
műveléssel. E módszernél a növényeket 100—120 x
100 cm-es kötésben ültetik, s mindegyik mellé
160 cm-es karót vernek. Ilyen módon termesztették
a legszebb gyümölcsöt. Hátránya, hogy jelentős számú
munkaerőt igényel.
A málnatermesztésben a legtöbb gondot a gyümölcs
szüretelése okozza, ez jár a legnagyobb munkatorló­
dással. Az első pillantásra a málnaszüretelés olyan

370
m u n k á n a k tű n ik , a m it n e m le h e t g ép e síten i. A k ü lfö ld i
e r e d m é n y e k v isz o n t a z t b iz o n y ítjá k , h o g y ezt a k é r ­
d é st a k o m b á jn o s sz ü re te lé sse l m eg o ld ják .
A m á ln a k o m b á jn o s sz ü re telése azo n az elven
a la p sz ik , h o g y a m á ln a b o k o r v a la m e n n y i v essző jé t
ív b e h a j tv a a m á ln a s á v k é t o ld a lá n k ife s z íte tt s o d r o ­
n y o k v a la m e ly ik é h e z k ö tik . A s z ü re te lé s k o r a k o m b á jn
v é g ig h a la d a sávok közö tt (a k ez e lő u ta k o n ), s u g y a n ­
a k k o r a k ife sz íte tt s o d ro n y o n fo g a s k e ré k g ö rd ü l.
E f o g a s k e ré k se g ítsé g é v e l a k o m b á jn a so d ro n y t,
am ely re a te rm é sse l b e ra k ó d o tt vesszők v a n n a k k ik ö ­
tö z v e , e r ő s e n r á z z a . A le r á z ó d o t t g y ü m ö lc s s z á llító -
s z a la g r a h u ll, s az a g y ű jtő ta r tá ly b a to v á b b ítja .
A s z ü re te lé s g y o r s ítá s a le h e tő v é te szi e n n e k a z a n n y i r a
k e r e s e tt g y ü m ö lc sfa jn a k n a g y o b b a rá n y ú és ö ssz p o n ­
to síto tt te rm e sz té sé t.
A m á ln a f a jtá k k ö zü l C s e h sz lo v á k iá b a n fő leg a P re u s-
s e n és a L lo y d G e o rg e f a j t á t t e r m e s z tik . A to v á b b ia k
k ö zü l s z á m ítá s b a jö n a H o rn e t, a M a rlb o ro , a S u p e r ­
la tiv , a V in o g r a d n a ja , a G o ld e n Q u e n é s az A ltáji
v in o g ra d . Az ú ja b b f a jt á k k ö zü l jö v ő je v a n a M ailin g
P ro m ise-n ek , a R om y n ak és a R ubinnak. A n e m sa rja d ó
f a jtá k k özül a já n ljá k a C u m b erlan d , a S ch affer,
a T exas és a L o g an fa jtá t. Az e m líte tte k e n k ív ü l C s e h ­
s z l o v á k i á b a n p r ó b á l k o z n a k t ö b b k ü l f ö l d i f a j t á v a l is,,
de e z e k e t m é g n e m b o c s á to ttá k k ö zterm eszté sre.

A SZEDER

A sz e d re t C seh szlo v ák iáb an h á z ik e rte k b e n ritk á b b a n

te rm e sz tik . Is m e rü n k m e re v e n fe lfe lé növő, félig fel
álló é s k ú s z ó f a j t á k a t . E z e n k í v ü l a f e l s o r o l t f a j t a
c s o p o rto k a t g y e n g e n ö v é s ű és e r ő s e n növ ő f a j t á k r a
o szth atju k .
A g y e n g e n ö v ésű felá lló [fe lfelé növő) fa jtá k a t
[ a W i l s o n , a L a w t o n s t b . j 0 ,6 — 1 m t ő - é s 1 ,6 — 2 m
s o r tá v o l s á g r a ü lte tik . Az e r ő s n ö v é s ű , m e r e v e n felfelé'
n ö v ő f a j t á k a t ( a T a y l o r t s t b . ) 2 x 2,5 — 3 x 2,5 m - e s
k ö té sb e n ü lte tik . A g y e n g é n növő kúszó fa jtá k a t
[ a L u c r e t i a t í p u s ú a k a t ) 2 X 2 v a g y 2,5 x 2 m - e s k ö t é s ­

371
ben ültetik. Az erősen növő kúszó fajtákat (Theodor,
Reimers stb.) 3 X 2 m-es vagy 3,5 x 2 m-es térállásban
ültetik.
Az egyes fajták növekedésének jellegét nemcsak az
ültetésnél, hanem a metszésnél is figyelembe kell
venni. Ezenkívül a metszés során tekintetbe kell venni
a művelési módot is. A merev szárú fajtákat (a Wii-
sont, a Taylort stb.) az ültetéskor rövid csapra
(1—2 rügyre j metsszük. A rügyekből vastag hajtások
erednek, ezeket, mikor elérték a 80—100 cm-t, meg­
kurtítjuk. A visszametszés célja az oldalhajtások növe­
kedésének serkentése, mert az oldalhajtások képezik
a következő évi termés alapját. Szeptemberben az öreg
farészeket eltávolítjuk.
A második év tavaszán a vesszők beteg, száraz és
fagyott csúcsát eltávolítjuk, esetleg azokat a vesszőket
harmadrésznyivel visszametsszük, amelyeket nyáron

120. A szeder nevelése sodronyváz m ellett

372
 mint hajtást nem csíptek vissza. Augusztusban és
szeptember folyamán a nyári metszés keretében eltá­
volítjuk a gyenge és fölösleges hajtásokat, melyek
a bokrot sűrűvé teszik. A meghagyott hajtások csúcsát
visszacsípjük. A nyári metszéskor a sor 1 m hosszú­
ságára és 60 cm szélességére 6—8 hajtást hagyunk.
Ha a bokrokat két szál sodrony között neveljük, a sod­
ronyoknak 70—100 cm magasságban kell lenniük.
A továbbiakban úgy járunk el, ahogy már leírtuk.
A kúszó fajták esetében a metszésen kívül a kikötö­
zés is fontos, hogy függőlegesen felfelé nőjenek.
A kikötözéshez szalagokat használunk nyolcas alak­
ban, hogy a vesszők ne érintkezzenek közvetlenül
a dróttal, mert a tél folyamán a dróttól megfagyhat­
nának. Az előző csoportba tartozó fajtától eltérően
ezeken a fajtákon a csúcsokat nem csípjük vissza.
A tenyészidő folyamán csupán az oldalhajtásokat
kurtítjuk 1—2 szemre.
A termőkor idején a termés lesztiretelése után
azonnal eltávolítják a letermett farészeket és a gyen­
gébb hajtásokat, melyek a bokrot sűrűvé teszik.
A bokron 5—7 hajtást hagyunk. Tavasszal ezeket
a vesszőket harmadnyival-felényivel visszametszik.
Ha a nyár folyamán az oldalhajtásokat nem kurtítot­
tuk vissza egy szemre, tavasszal tesszük ezt meg.
A nyár folyamán az oldalhajtásokat egy szemre
akkor metsszük vissza, amikor már 30—40 cm-es
hosszúságot értek el. Ha a rügy kihajtott, a hajtást
újra visszacsípjük. Ha még egyszer kihajt, már csak
tavasszal metsszük vissza. A nyári metszés során,
amikor a gyenge és fölösleges hajtásokat távolítjuk el,
egyidejűleg eltávolíthatjuk a vesszők csúcsrészét is,
ha korábban fejezték be a tenyészidőt.
A szeder nyári metszésével kapcsolatban meg kell
jegyezni, hogy egyes szerzők nem ajánlják az oldal­
hajtásoknak a tenyészidőben való kurtítását. Egyes
termesztők szerint bevált az olyan oldalvesszők
tavaszi hosszúra metszése (5—6 rügyre), melyeket
az előző nyáron nem csíptek vissza.
Házikertekben a merev szárú szederfajtákat 2—3
m-es karók mellett is lehet termeszteni. A kúszó fa j­

373
tákkal nagyon jól ki lehet használni a kerítéseket,
lugasokat stb. Ebben az esetben e fajták dugványait
4—5 m-es távolságokban ültetjük.
A szederfajták közül Csehszlovákiában legismer­
tebbek a Wilson, a Theodor Reimers, a Taylor, a Lucré-
tia, a Lawton stb.

A C S IP K E B O G Y Ó

Mint egyik leggazdagabb C-vitamin-forrás, az utóbbi

években a csipkebogyó, a vadrózsa termése, vonta
magára a figyelmet. Csipkebogyó termesztésére az
elmúlt években Szlovákiában is létesítettek csipke­
bogyó-ültetvényeket. A csipkerózsát 3 X 3 m-es kötés­
ben, lejtőkön 3 X 2 m-es kötésben ültetik. A bokrok
metszése egyszerű. A bokrokat az ültetés után 4—5
rügyre metszik vissza. A későbbi években a minél jobb
bogyóminőség érdekében 6—8 vázágat hagyunk. A ter­
mőkorban a bokrok fenntartó és ifjító metszést igé­
nyelnek. A nem metszett bokrok nagyon besűrűsödnek,
és csupán a korona szélein hoznak termést. A bokro­
kat legjobb évente metszeni.

*) Csipkebogyó term esztésével M agyarországon nem foglalkoz­

nak. A valóban értékes vltam inforrást erdőkből gyűjtik be.

374
A M ETSZÉS M U N K A IG É N Y E S S É G E
ÉS G É P E S ÍT É S E

A METSZÉS M U N KA IG ÉN YESSÉG E

A gyümölcsfák metszése olyan agrotechnikai intéz­

kedés, mely jelentős mennyiségű emberi munkát
igényel. Az egy hektár gyümölcsös metszési munkái­
hoz szükséges munkaórák száma nagyon különböző.
Függ a gyümölcsfák korától, a faalaktól, a gyümölcs­
fajtól, a metszésmódtól {aprólékos metszés, ifjító met­
szés stb .j, azoktól a gépesítési eszközöktől, melyekkel
a metszést végzik, a dolgozók jártasságától és még
sok más körülménytől.
Az 1 ha almaültetvény téli metszésére eső átlagos
munkaóra-szükséglet 9—16 %-át teszi ki az ültetvény-
összes évi munkaóra-'szükségletének (lásd a 4. táblá­
zatot).
D e H a a s szerint az almaültetvényekben a téli
metszés, a növényvédelem, a talajművelés és a trágyá­
zás a művelés belterjességétől és a fák térállásától
függően évente hektáronként 600—2000 munkaórát
igényel. Egy munkaerő 1,5—3 ha-on, fejlett gépesítés
és alacsonyabb faalakok esetében 6 ha-on, hidraulikus
metszőolló és kistraktorra szerelt emelvény alkalma­
zása, valamint folyamatos gépesítés esetén 10 ha-on
végzi el a szakmunkákat, feltéve, hogy a szüretelési
csúcsmunkák és idénymunkák végrehajtását összpon­
tosított munkareők biztosítják. Az alma leszüretelésé-
hez és osztályozásához nagyjából számítva ugyan­
annyi munkaóra kell, mint az összes többi munka
elvégzéséhez együttvéve.
A többi gyümölcstermő növény (körte, szilva, cse­
resznye) megmetszéséhez egy-kétharmadnyival keve­

375
sebb munkaóra kell, mint az alma metszésének
elvégzéséhez.
A munkaigényesség szempontjából nagy különbsé­
gek vannak az egyes fajták között is. Pl. a Wagener
a Jonathánnal szemben alig egyharmadnyi költségeket
igényel.
A nálunk termesztett gyümölcsfajok közül a m et­
szés, és ennek folytán az emberi munka szükséglete
szempontjából legigényesebb az őszibarack. Főleg az
aprólékos és emellett erős metszés igen sok, néhány-
szorosan több munkaórát igényel, mint a többi gyü­
mölcsfaj metszése. Egyes esetekben a metszés munka­
szükséglete eléri, sőt meg is haladja a szüretelési
munkák szükségletét.
3. t á b l á z a t
1 ha ő szib ara ck m etsz ésén ek k ö ltség ei
4 X 4 m kötésben 625 fa — H 1 a d í k nyomán

Metszési mód és a fa kora Költségek

Kcs

A korona m etszése az ü ltetést követő évben 65,00

A korona m etszése az ültetést követő

második évben
a) téli m etszés 134.40
b] a korona nyári kezelése 134.40

A korona m etszése az ültetést követő

harm adik évben
a] téli m etszés 262.50
bj a korona nyári m etszése 262.50

A korona m etszése term ő időszakban

a) téli m etszés 672,—
b] nyári metszés 431,—

A nagyüzemi feltételek közt az üzemvezetőnek min­

den esetben tudnia kell eldönteni, hogy a rendelke­
zésére álló munkaerők milyen időben tudják a met­
szést elvégezni. Ha kevés munkaerője van, nem adhat
utasítást aprólékos metszés végzésére, mert ezzel
jelentősen növekedne a munkaszükséglet.

376
 4. t á b l á z a t
A m etszés átlagos m u n kaóra-szü kséglete külön böző
szerzők nyom án
. Az össz-
szükség-
A m unka neme Öra let szá­
zaléka
100 alm afa (kb. 1 ha) téli m etszésének
elvégzéséhez szükséges m unkaórák átlagos 62 9,25
száma a részben gyüm ölcstem elésre sza­
kosított üzem ekben (Kemmer nyomán)
1 ha (kb. 200) alacsony törzsű alm afa téli
m etszésének elvégzéséhez szükséges m un­ 16,06
169
kaórák száma; 21 szakosított üzem átlaga
(Heiber nyomán)
1 ha alm afa téli m etszésének elvégzéséhez
szükséges m unkaórák átlagos száma sűrű 326 11,73
telepítésű törpefák, orsófák és sűrű sávos
telepítés esetén (Bünemann nyomán)

a m e ts z é s g é p e s íté s e

M iv el a g y ü m ö lc s f á k m e ts z é s e je le n t ő s s z á m ú m u n ­
k a ó r á t ig é n y el, ezt a m u n k á t a te rm e lő k v a la m e n n y i
f e j l e t t g y ü m ö l c s t e r m e s z t é s s e l r e n d e l k e z ő o r s z á g b a n ,,
ig y e k e z n e k g ép e síten i. A le g je le n tő se b b g ép e sítési
eszk ö z ö k k ö zé az em elv én y ek , a p n e u m a tik u s m e tsz ő ­
o lló k , a m o t o r h a j t á s ú k é z i f ű ré s z e k , a t á r c s á s és
k a s z á s típ u s ú fa te te je z ő k ta rto z n a k .
A sz ü re telés g ép e sítésé re szo lg áló em elv é n y ek
a m e t s z é s h e z is t e l j e s m é r t é k b e n k i h a s z n á l h a t ó k .
F e l s z e r e l h e t ő k a s z o k v á n y o s t r a k t o r p ó t k o c s i k r a . Az
ö s s z e te tte b b k o n s tr u k c ió jú ily e n á llv á n y o k eg y ik e
a h id r a u lik u s em elv én y .
A m e ts z é s t végző d o lg o zó fizik ai e r e jé n e k ig é n y b e ­
v ételé t je len tő sen csö k k en ti és te lje sítm é n y é t a la p ­
v e tő e n n ö v eli a p n e u m a tik u s m etsző o lló , m e ly e t,
k o m p re s s z o r m ű k ö d te t. K ü lfö ld ö n a n a g y ü z e m i g y ü ­
m ö lcsö sö k b en szo k v án y o sán a lk alm az zák a p n e u m a ­
t i k u s o l l ó k a t . A z u t ó b b i é v e k b e n C s e h s z l o v á k i á b a n is
s z e r k e s z te tte k ily e n típ u s ú m etsző o lló t.

377
 121. A teljesítm ényt
a gyümölcsfák m et­
szésekor növeli az
emelvény és a pneu­
m atikus metszőolló
használata (felvétel
— B. J. E. Teskey és
kollektívája]

A v as ta g a b b á g a k le v á g á s á ra a n ag y o b b g y ü m ö lcsö ­
sö k b en m o to rh a jtá s ú kézi lá n c fű ré sz t h aszn á ln ak .
Több fejlett g y ü m ö lc ste rm e sz té s ű o rsz á g b a n k ís é r­
le tek e t fo ly ta tn ak a m e ts z ő g é p e k alk alm az ásá v al..
A g y ü m ö lcssö v én y ek so rk ö zb e b enyúló e lá g a z á sa in a k
és c s ú c s h a jtá s a in a k le v á g á s á r a tá r c s á s vagy k a sz á s
típ u sú fa te te je z ő k e t h a s z n á ln a k . A tá rc s á s fatetejező
e s e té b e n a tá r c s á k a g y ü m ö lc ssö v é n y m a g a ssá g á ig
stab il fű ré sz so rt k ép ezn ek , a k a s z á s típ u sú te tejez ő n
a kasza, am ely az a r a tó g é p v á g ó g e re n d á já h o z h a so n ló
e lv e n m ű k ö d ik , a fa k o r o n a m a g a s s á g á t ő l stb . f ü g g ő e n
állíth a tó . A m e tsz ő g é p e k n é m e ly p ro to típ u s á t m á r
C s e h s z lo v á k iá b a n is m e g s z e r k e s z t e tt é k , d e a l k a l m a z á ­
su k m é g k ísé rle ti stá d iu m b a n van.
H a s o n ló k é p p e n so k m u n k á t ig é n y e l a le v ág o tt á g a k
e l s z á l l í t á s a , n e m is b e s z é l v e a r r ó l , m i l y n a g y m e n n y i ­
sé g ű tá p a n y a g , a m e ly e t a n y e s e d é k ta rta lm a z , k á rb a -
vész. K ü lfö ld ö n tra k to ro s nyesedékzúzó gépeket
h a s z n á ln a k ; a n y e s e d é k tr á g y a k é n t a g y ü m ö lc sö sb e n
m arad.

.378
FELH A SZN Á LT IR O D A LO M

B a l d a s s a r i , T.: F errara, cuUa della nuove palm ette. Fructi-

coltura, 1963, 10. sz., 709—721. old.
B 1 a t n y , C. — P a u l e c h o v á , K.: O chrana ovocnÿch stromü,
ke?ü a révy vinné proti virózám, Praha, SZN, 1964
B o c e k , 0.: Intenzlvní ovocinárstvi (ruzynská palm eta), Praha,
SZN, 1958
B o r d e i a n u , T. és munkaközössége: Pom icultura speciala, Bu-
curesti, M. A. in Editura agro-silvlca, 1961
B r a b . e c , S. — L u k e s , L.: Prvé skúsenostl s pestovanlm ovocia
V zahustenych pásovych, vysadbách jadrovín. „Ovocinárstvo
a zeleninárstvo”, 1963, 4. sz., 85—86. old.
B u d a g o v s z k l j, V. J.: Prom islennaja kultúra karlikovih gye-
revjev, Moszkva, Izdatyelsztvo szelszkohozjajsztvennoj litera-
turi, zsurnalov i plakatov, 1963
C i f r a n i c , P. a kol.: Ovocinárstvo, Bratislava, SVPL, 1956
C o u t a n c e a u , M.: Agriculture Fruitière, Paris, Libraine J. — B.
Baillière et fils, 1953
C e j k a, G.: Broskyne, Bratislava, SVPL, 1964
C e r n í k, V. — H 1 a d I k, F. — V e c e r a, L.: Rez ovocnÿch
druhü a odrûd, Praha, SZN, 1964
C e r v e n k a , K. a kol.: Ovocnictvi, Praha, SZN, 1964
D e 1 b a r d, G.: Ovocné sady vcera a dnes (előadás), Praha, 1964
D e 1 b a r d, G.: Les beaux fruits de France, Paris, Ed. G. Delbard,
1947
D o h n á 1 e k, F.: Ovocnÿ strom a jeho pëstëni, Praha, Zemëdël-
ské knlhkupectvi A. Neubert, 1939
D o n s k i c h, N. P.: Szizsenie krony gyereva. „Szadovodsztvo”,
1963, 3. sz., 14—15. old.
F e j e s , S.: A korszerű nagyüzemi gyümölcsös, Budapest, Mező-
gazdasági Kiadó, 1962
F e r d i n a n d , D.: Najnovsie skúsenosti s pestovaním broskÿn
(személyes közlés), Keszthely, 1964
F r i e d r i c h , G.: Der Obstbau, Radebeul, Neumann Verlag, 1958
G r o b e , B.: Beerenobst im Garten, Berlin, VEB D eutscher Land­
w irtschaftsverlag, 1964

379
G г o h, W.: Anbau der Sauerkirsche, Berlin, VEB D eutscher Land­
w irtschaftsverlag, 1960
G r o h, W .: Anbau der Pflaume, Berlin, VEB Deutscher Land­
w irtschaftsverlag, 1960
H a 1 1 e o V á , J.: Vÿsledky agrotechnickÿch pokusov s cervenÿmi
a öiernymi ríbezl'ami. „Ovocinárstvo a zeleninârstvo”, 1964,
4. sz., 94—96. old.
H a r t m a n n , H. T. — K e s t e r, D. E.: Plant propagation and
practices (orosz fordítás), Moszkva, Szelhozizdat, 1963
H i l k e n b ä u m e r , F.: Schnitt der Obstgehölze, Zweckmässige
Arbeitsweise im Obstbau, Radebeul-Berlin, Neumann Verlag,
1951
H 1 a d i k, F. — M a l i k , T.: Pestování a zuzitkování m erunëk
a broskví, Praha, SZN, 1963
H r i C o V s k f , I. a k o 1.: Pestovanle a zúíitkovanie drobného
ovocia, Bratislava, SVPL, 1967
C h a m p a g n a t, P.: The Pruning of fru it Trees (orosz fordítás),
Moszkva, Szelhozgiz, 1957
C h 1 e b í k, S.: Uöíme sa pestovat' ovocné stromy, Bratislava, SPN,
1963
J a b 1 o n s k Ÿ, A.: Zákrsky kerová a tvarované, Bratislava, Slo-
venská ovocinárska spol.
J a s í k, K.: Pestování a zuzitkování riblzu, Praha, SZN, 1959
J a s í k, K. — N i t k a, J.: Pëstujeme drobné ovoce, Praha, SZN,
1957
J i r á s e k, F.: Mandlonë a jej'lch pestování v CSR, Brno, KNV,
1950
K a v i n a, K. a k o 1.: Z áhradnícky a ovocinársko-vinafsky slov-
ník naucnÿ, Praha, CAZ, 1934 és 1942
K ertészet és Szőlészet, 1962, 1963. évf.
K o h o u t, K.: Z akládání a udrzování ovocnÿch sadű, Praha,
CSAV, 1959
K o c h , H. J.: Sortenverw endung bei heckenform iger Kronen-
gestaltung ln K ernobstanlagen. Sonderdruck aus „Deutsche
G ärtner-Post”, 15, 64
K o c h , H. J.: F ragen der Standraum nutzung, der Bestandsdichte,
der B elichtungsverhältnisse und der A rbeitsgassenbreite bei
heckenform iger K ronengestaltung. Sonderdruck aus „Obstbau”,
1964, 4. sz.
K o l l e k t í v a : K ultúra orehoplodnih, Moszkva, Szelhozgiz, 1957
K o l l e k t í v a : Rádce zahradkárű I., Praha, SZN, 1955
K o l l e k t í v a : Spindelbuschhecke und D reiasthecke, Schwei­
zerische Z eitschrift für Obst und Weinbau, 1962, 20. sz.,
483—498. old.
K o b e l , F.: Lehrbuch des Obstbaus auf physiologischer Grund­
lage (orosz fordítás), Moszkva, Szelhozgiz, 1957
K o n a s, A.: Roudnické skúsenosti s pestovaním broskÿn (szem é­
lyes közlés), Roudnice, 1964
L i n k , W.: Maple Leaf Tree Shading. A suppelem entary Issue
of the B. C. Orchardist. R eprinted from the March, April, June
1966

380
L ö s c h i n g, J. — P a s s e c k e r , F.: Die Marille [Aprikose) und
ihre Kultur, Wien, Ö sterreichischer A grarverlag, 1954
L o u i s , A.: Agriculture Fruitière, Bordeaux, Im prim erie Régio­
nale, 1953
L u z a, J.: Skola mladého ovocinâïe, Praha, SZN, 1959
M a l i k , T. — C i f r a n ic, P.: Ovocnÿ Sortiment Slovenska, Bra­
tislava, SVPL, 1959
M a l i k , T. — C i f r a n i c, P.: Pokrokové metódy v ovocinárstve.
Povereníctvo pödohospodárstva, Bratislava, 1960
M a r k u s , F.: Ovocné zákrsky tvarované, Praha, F. Machácek,
1947
M a s k o v á, E. P.: Reakcia horne] jabloni na obrezku krony.
„Szadovodsztvo”, 1963, 12. sz., 36—38. old.
M e t l i c k i j , Z. A.: A grotechnika plodovih kultur, Moszkva,
Szelhozgin, 1956
M e t l i c k i j , Z. A.: Kak sznizsaty kronu plodovih gyerevjev.
„Szadovodsztvo”, 1963, 5. sz., 53—54. old.
N ë m e c, B. a k o l . : Jak zije ovocnÿ ström, Praha, CSAV, 1958
P a n o v , V. — G a n e v, Ch.: Da podobrim form iraneto i rezitbata
na ovoscite drveta. „Ovoscarstvo”, 1960, 12. sz., 13—24. old.
P a n o v, V.: Form irane koronite na palm etite ovoscni rastenija.
„O voscarstvo”, 1962, 3. sz., 4—12. old.
P e i k e r, J. — K y n c l , A.: Ovocinárstvo, Bratislava, SVPL, 1962
P e n i a z e k , S. A.: Sadownictvo, W arszawa, Panstvove Wydav-
nîctvo Rolnicze i Lesne, 1961
P i e n i a z k o w i e , J. S.: Owoce krain dalekich, Warszawa,
PWRIL, 1964
P e t r o v , A.: Form irane na praskovi drveta po tipa na nepravilna
palm eta a nakloneni kloni. „Ovoscarstvo”, MSP Sofia, 1964,
3. sz., 16—19. old.
P o r p a c z y , A.: Najnovsie skúsenosti v ovocinárstve [személyes
közlés), Fertőd, 1964
R e i c h e l , M. — M e i e r , G.: Objasnëni nëkterÿch základních
otázek rezu visní. „Ovocinárství a zeleninárství”, 1962, 3. sz.,
69—71. old.
S c h e w e l , W. E. — C o o p e r : The A. B. C. od Fruit Growing,
The English Universities Press Ltd., London, 1957
S c h m i t z — H ü b s c h , H. — F ü r s t , L.: Intensiv-Obstbau in
Heckenform, Stuttgart, Verlag Eugen Ulmer, 1962
S o u c e k, V. a k o l.: Organizace trzního ovocinárství, Praha,
SZN, 1962
S p á s o v , C. — G a n e v , Ch.: Form irane i rezitba na niskosteb-
lenite ovoscni drveta v prom yslenite i dvornite gradini, Sofia,
Zemizdat, 1963
S i t t , P. G.: Abrikosz, Moszkva, Szelhozgiz, 1950
T e s k e y , B. J. E. és munkaközössége: Pruning and training fruit
Trees, Ontario D epartm ent of Agriculture. Parlam ent Buildings,
Toronto Publication 392
T r u s z e v i c s, G. V.: Podvoji plodovih porod. „Kolosz”, Moszkva,
1964

381
T u k e y, H. B.: Dwarfed F ruit Trees, New Work, The Macmillan
Company, 1964
V a n ë k, J.: Osetfování a rez ovocnÿch zàkrskovÿch stromû,
Chrudim, N akladatelství záhradnické literatury, 1948
V á V r a, M. a k o 1.: Kniha o ovocném stromu, Praha, SZN, 1961
V á V r a, M. a k o 1.: Ovocinárstvo, Bratislava, SVPL, 1961
V i v r a , M.: Základy vÿnosového ovocnictvi, Praha, SZN, 1958
V á v r a, M.: Komora merunëk, broskvi a hroznû, Brno, Krajské
nakladatelství, 1963
V e c e r, A.: Vÿnosné ovoçnictvi, Milotice, 1930
V e c e r a , L. a k o l : Ovocné stëny a jejich pestování, Praha,
SZN, 1967
Ovocinárstvi a zeleninárství, folyóirat, 1962., 1963., 1964. évi.

382
TARTALOMJEGYZÉK

Előszó a m ásodik k ia d á s h o z ............................................................. 5

A metszés és a koronaalakítás jelentősége Cifranic) . . . 8

A csehszlovákiai és a külföldi gyümölcstermesztés áttekintése 10

A gyümölcsfa részei (S. Chlebík) . . . . . . . . . . . 13

A g y ö k é r ........................................................................................... 14
A t ö r z s ................................................................................. • - 19
A k o r o n a ........................................................................................... 21
A hajtások és v e s s z ő k ................................................................. 23
A szemek és r ü g y e k .......................................................................... 26
A term őgallyak, t e r m ő á g a k ....................................................... 30
A levelek és az a s s z im ilá c ió ....................................................... 33

Az alanyok és felosztásuk fP, CííranicJ . ................................... 39

Az alm afa a l a n y a i ........................................................................... 39'
A körtefa a l a n y a i ........................................................................... 43
A szilvafa a l a n y a i ......................................................... 44
A kajszibarackfa a l a n y a i ............................................................ -44
Az őszibarackfa a l a n y a i ....................................................... . 44
A cseresznye- és meggyfa a l a n y a i ................................... . 45
A többi gyümölcsfaj a l a n y a i ....................................................... 45
A típusalanyok gyors szaporításának néhány módszere . . 45
Szaporítás fásdugványokkal .............................. 45
Szaporítás z ö ld d u g v á n y o k k a l....................................................... 47'
Szaporítás szemzéssel és oltással . . . . . . . . . 00
A törpefák n e v e l é s e .................................................. 52:
Közbeoltás típ u s a la n n y a l.................................................................. 53
Geneva módszer ................................... 54
Clark m ó d s z e r ................................................................................. 55
A kéreggyűrü m e g f o r d í t á s a ....................................................... 57
Az M IX alany kéreggyűrűjenek átültetése . . . . . . 58-

A gyümölcsfa metszésének és teroneolakításának alapelvei

(P. CifranícJ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61.
A metszés hatása a g y ü m ö lc s fá ra .................................................. 61
A m etszés hatása a h a jtá s n ö v e k e d é s re ............................... 61
A m etszés helyi h a t á s a ............................................................. 62
A korona m etszésének h atása a gyökerek fejlődésére . . 63
A metszés h atása a te rm ő k é p e s sé g re .................................... 64
A m etszés hatása a fa egészségi á lla p o tá r a .......................... 65
A metszés hatása a gyümölcs m in ő s é g é re .......................... 66
A gyümölcsfák életkori s z a k a s z a i.................................................. 67
Az évi növekedés szakaszoesága, r i t m u s a ................................... 70
A növekedés és term őképesség törvényszerűségei . . . . 73
A csúcsdom inancia t ö r v é n y s z e r ű s é g e i ................................... 73
A rügyek elhelyezkedése és a h a jtá s n ö v e k e d é s......................... 74
Az ágak helyzete és a h a jtá s n ö v e k e d é s........................................ 75

A növekedés és a termőié fordulás {P. C i f r a n i c ) ......................... 77

V irágrügy-differenciálódás .......................................................... 77
A hajtások lehajlításának i d e j e ................................................ 81
A hajtások lehajlításának te c h n ik á ja ...................................... 83
A lekötözés m ó d j a i ............................................................................ 84
A csúcsrügyek m e g h a g y á s a ....................................................... 87
■A visszam etszés és a ritkító m e ts z é s ......................................... 88
A term őre fordulás m eggyorsításának további módjai . . 92
A g y ű r ű z é s ........................................................................................... 93
A hajtások m e g c s a v a r á s a ............................................................. 94
A növekedést szabályozó a n y a g o k .............................................. 95
A metszés m é r té k e .................................. 97
A metszés i d e j e ............................................................................... 98
Az ágak h a jlá s s z ö g e ........................................................................... 101
Az é l ő k ö t ö z é s ..............................................................
A metszés során ejtett sebek k e z e l é s e ................................ 105
A metszés és a gyümölcsfák v íru sb e te g sé g e i........................... 107
A vízhajtások és azok á p o l á s a ..........................................................108
A g y ö k é r m e t s z é s ................................................................................ 109
Összefüggés a törzs m agassága, a fa növekedése és termő-
képessége k ö z ö t t ................................................................... 110
A metszés f e lo s z tá s a ........................................................................... 111
Az alakító m e ts z é s ........................................................................... 111
A ritkító m e t s z é s ........................................................................... 115
Az ifjító m e t s z é s ........................................................................... 119
A m etszés szerszám ai és segédeszközei (S.Chlebík] . . . 122
A m etszés t e c h n i k á j a ......................................................................... 126
A rügy feletti m e t s z é s ....................................................................126
Az ágak ággyűrűre m e ts z é s e ....................................................... 129
Az ággyűrűre vágás m ó d ja ........................................................ 131
A k é r e g b e m e ts z é s e k ...................................................................... 135
Hosszanti kéregbem etszés ( k ö p ü ly ö z é s ) .................................. 137
A sebek ápolása a f a tö r z s ö n ............................................................ 139
Az erőművi sérülések okozta sebek á p o l á s a .................... 139
A nyúl rágta fák á p o l á s a ........................................................ 141
A fagyfoltok g y ó g y ítá s a ....................................................................143
 A sebek b e t ö m é s e ....................................................................................................................................1 4 4

A legjelentősebb metszési módok áttekintése (P. Cifranic) . . 146

Az alm ásterm ésűek m etszésének m ó d j a i ..................................... 146
A G aucher-féle metszés (hosszú m e ts z é s ) ................................ 147
A vesszők téli m e ts z é s e ............................................................. 147
A Lorette-féle metszés (rövid m e ts z é s ) ............................... 150
Vegyes m e t s z é s ............................................................................. 152
A Pekrun-féle m e t s z é s ....................................................................153
N éhány egyéb metszési m ó d ......................................................... .155
A legújabb, fiziológiailag indokolt m etszési m ó d ......................156
A csonthéjasok m e t s z é s e ....................................................................156

Az alakták nevelése (P. Cifranic) .......................... 161

A vezérvesszők metszése és h a j l í t á s a .................................... 162
Az oldalsó term őrészek kinevelése ................................................165
Az idősebb term őrészek k e z e l é s e .................................................... 165
A te rü le t kihasználása a gyüm ölcsterm esztésben . . . . 186

Sávos telepítésmódok és gyümölcssövények (P. Cifranic) . . 169

A gyümölcssövény e l ő n y e i ...............................................................173
A sorok i r á n y a ............................................................................. 174

Az alm a- és körtefák metszése {P. C ifran ic)..................................... 175

Legelterjedtebb k o r o n a f o r m á i n k .....................................................177
Az ágcsoportos (több szintes) k o r o n a ..................................... 177
A m etszés módja ü l t e t é s k o r ..........................................................177
A korona m etszése a m ásodik é v b e n ................................. 179
A korona m etszése a harm adik é v b e n ................................181
A korona metszése a negyedik é v b e n ................................ 182
O eschbergi m e t s z é s ........................................................................ 185
O rsógúla .................................................... 187
A függőleges f ü z é r ....................................................................... 191
A vízszintes f ü z é r ...................................................................................193
Ruzynéi palm etta [ s z á r n y a s ] ...............................................................195
Téchobuzicel s ö v é n y .............................................................................. 198
Sürü sávos t e le p í té s e k .................................................................. 203
Szabadon növő s z á r n y a s ....................................................................205
Az alm ásterm ésűek gyümölcsfa-nevelési módjai külföldön . 209
Szovjet gyümölcsfa-nevelési m ó d o k ............................................... 209
Sztlanyec ....................................................................................... 209
Magyar gyümölcsfa-nevelési m ó d o k ......................................... 209
Term őkaros o r s ó ............................................................................. 210
Kombinált k o r o n a ........................................................................ 210
H ungária-sövény .............................................................................. 212
lém et gyümölcsfa-nevelési m ó d o k ................................................213
A Schmitz-Hübsch-féle m ó d s z e r .....................................................213
A Schlösser-féle g y ü m ö lc s s ö v é n y ............................................... 217
A w erderi gyüm ö lcssö v én y ........................................................ 218
A Hechinger-féle s ö v é n y ....................................................................221
F ran cia gyüm ölcsfa-nevelési m ó d o k ............................................... 223
 A L e p a g e - s ö v é n y .......................................................v . . . 224
A D e lb a r d - s ö v é n y ........................................................................ 226
A B o u c h é -T h o m a s-sö v é n y ........................................................ 230
A M archand-féle s ö v é n y ............................................................. 233
Olasz gyüm ölcsfa-nevelési módok ................................ 235
Olasz palm etta (Baldassari p a l m e t ta ) .......................................... 235
Az ü ltetést követő m e ts z é s ........................................................ 236
Metszés az ü ltetést követő második é v b e n ................................. 238
Metszés az ültetést követő harm adik évben . . . . . . 236
Metszés az ültetést követő negyedik é v b e n ............. Й40
Svájci gyüm ölcsfa-nevelési m ó d o k .............................................. 243
A sövényszerüen telepített term őkaros o r s ó f a ...........................244
A három karú s z á r n y a s ............................................................. 247
Angol gyüm ölcsfa-nevelési m ó d o k ................................... 251
Seabrook-sövény ........................................................................ 251
Pillar-féle m ó d s z e r .............................................................................. 252
Belga s ö v é n y ....................................................................................... 255
Haag-sövény . 255
A holland g y ü m ö lc s s ö v é n y e k ................................................... 256
Amerikai gyüm ölcsfa-nevelési m ó d o k .................................... 257
Az am erikai korona .................................... 258
A javított am erikai k o r o n a ........................................................ 259
A j u h a r f a l e v é l ............................................................................. 260
K oronanyitás m etszés n é l k ü l ........................................................ 265
A korona m agasságának c s ö k k e n té s e ......................................... 269
A Spur típusok m etszésének és koronaalakításának elvei . 270
A sövényrendszerű művelés közös jellemző vonásai . . . 272
Az alm ásterm ésűek koronaform ái házikertek részére . . . 275

A melegkedvelő gyümölcsfajok metszése és koronaalakítása

fP, Cifranic) ......................................... 276
A kajszifa m etszése és k o ro n a a la k ítá s a .................................... 276
A kajszifa biológiájának s a já to s s á g a i......................................... 277
K oronatípusok .................................................................................. 278
A kajszibarackfa m e ts z é s e ............................................................. 282
Alakító metszés az ültetést követő első é v b e n ..................... 282
Metszés az ültetést követő második é v b e n ............................ 284
Metszés a további é v e k b e n ................................................... 285
Ritkító m e t s z é s ............................................................................. 285
Ifjító m e t s z é s ................................... 285
A kajszi oltása szilvafa k o r o n á já b a ......................................... 288
A gyökerek i f j í t á s a .................................................................. 289
A kajszi m etszésének külföldi t a p a s z t a l a t a i ..................... 291
A külföldi tapasztalatok alkalm azásának csehszlovákiai
eredményei ............................................................................. 293
Az őszibarackfa m e ts z é s e ......................... 294
A katlankorona n e v e l é s e ............................................................. 296
Az ültetés utáni m e t s z é s ........................................................ 296
Ápolás az ültetés utáni első év f o l y a m á n ................................ 298
Metszés az ültetést követő második é v b e n .......................... 299
Metszés az ültetést követő harm adik évben . . . . . 302
 A term ő fák m e t s z é s e ............................................................. 304
Az őszibarack metszése virágzás u t á n ..................................... 306
A term ő fák júniusi m e ts z é s e ................................................... 307
A term ő fák augusztusi m e ts z é s e ................................................309
Az őszibarackfa i f j í t á s a ............................................................. 311
Az őszibarackfa nevelése term észetes szárnyasnak . . . 312
Az őszibarackfa m etszését és koronaalakítását befolyásoló
néhány tényező ............................................................................ 313
A roudnicei m ó d s z e r e k .................................................................. 315
Füzérek és több szintes k o ro n a fo rm á k .......................................... 317
Az őszibarackfa metszésével kapcsolatos néhány külföldi
különlegesség és t a p a s z t a l a t ..........................................................319
Az őszibarackfák m etszésének korszerű m ó d ja i........................... 323
Az am erikai m e t s z é s .................................................................. 323
A vázágak v á l tó m e ts z é s e ........................................................ 325
Az ágak íves le h a jl ítá s a ............................................................. 326
Olasz palm ettának nevelt ő s z ib a r a c k .......................................... 327
Az őszibarackfa metszése és koronaalakítása a nagy­
üzemi te r m e lé s b e n .................................................................. 331

A cseresznye-, 0 meggy-, a szilva- és a ringíófák metszése

és koronaalakítása (P, C i f r a n i c ) ..........................................................335
A cseresznyefa m etszése és k o r o n a a la k ítá s a ................................335
A meggyfa metszése és k o r o n a a l a k í t á s a ..................................... 336
Gyümölcssövény meggyfából .......................................... 339
A szilvafélék és a ringló m etszése és koronaalakítása . . 341

Egyéb gyümölcsfajok metszése és alakítása (P. Cifranic) . . 343

A d i ó f a ................................................................................................. (343
A m o g y o r ó ..................................................................................... 345
A m a n d u la ..................................................................................... 346
A g e s z t e n y e ...................................................................................... 343
A birs ................................................................................................. 348
A n a s p o ly a ........................................................................................... 349
Az e p e r f a .............................................................................................349

A bogyósgyümölcsű bokrok és fák metszése és alakítása

(P. Cifranic) ................................................................................. 352
A r i b i s z k e .................................................................................................. 352
A bokor alakú r ib is z k e ........................................................................ 352
Alakító m e t s z é s ...................................................................................354
Ritkító m e t s z é s ...................................................................................355
Ifjító m e ts z é s ................................................................................. 355
A törzses faalakú ribiszke m e ts z é s e .................................... 357
A borm íni m e ts z é s ........................................................................ 358
A rajnai m e t s z é s ..............................................................................358
Gyümölcssövények és sávos telepítések ribiszkéből . . . 360
A ribiszkebokrok m etszésének i d e j e ............................................... 361
A k ö s z m é t e ...................................................................................... 362
A bokor alakú k ö s z m é t e ............................................................. 362
Törzses f a a l a k o k ............................................................................ 363
A sávosan telep ített és a gyümölcssövény m ódjára nevelt
köszméte . .................................... .............................................
A sávos t e l e p í t é s e k ..................................................................
Gyümölcssövények ..................................................................
A bokrok m e ts z é s e ........................................................................
A szárnyas m e t s z é s e ..................................................................
A saját gyökerén álló f a .............................................................
A m á l n a ............................................................................................
A szeder ............................................................................................
A c s i p k e b o g y ó ................................................... ..............................

A metszés munkaigényessége és gépesítése ...............................

A m etszés m u n k a ig é n y e s s é g e ...................................................
A m etszés gépesítése . . . " ............................................................

Felhasznált i r o d a l o m .................................................... ............................

R E D A K C IA : M A D A R S KÉ P U B L IK A C IE

PAVOL CIFRANIC - STEFAN CHLEBÍK

R e z a tvarovanie
ovocnych drevín

Obálku navrhol József Fekete

Druhé prepracované a doplnené vydanie — Strán 382
Rok vydania 1973
Vydala PRÍRODA, vydavatei'stvo knih a casopisov, n. p.,
Bratislava
Zodpovedná redaktorka Olga Styndlovâ
Vytlacili Vÿchodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice
AH 20,94 (t. 15,92, o. 5,02) — VH 21,56 — Náklad 2000 —
Tem. skupina 301-04-44 — Cislo publikâcle 3177
Císlo povolenia SŰKK 1438/I/OR/1972
64 — 003 — 73
04 — 44
Cena Kcs 26,— [505-21-8.6]

MAGYAR KIADVÁNYOK

PAVOL CIFRANiC - STEFAN CHLEBÍK

A gyüm ölcsfák metszése

és koronaalakítása

A kötést Fekete József tervezte

Második átdolgozott és kiegészített kiadás — Oldalszám 382
Megjelent 1973-ban
Kiadta a PRÍRODA, vydavatelsvo kníh a casopisov, n. p.,
Bratislava
Felelős szerkesztő Styndl Olga
Nyomta a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice
SZÍ 20,94 (sz. 15,92, á. 5,02) — Kí 21,56 — Példányszám 2000 —
Tém acsoport 301-04-44 — A kiadvány száma 3177
Az SUKK engedélyszáma 1438/I/OR/1972

64 — 003 — 73
04 — 44
Ára 26,— Kcs (505-21-8.6)
 04 — 44
64 — 003 — 73
Á ra: 26,— Kcs

4
A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása