A borítót tervezte

Hodosi Mária

Készült a Singer és Wolfner kiadása alapján

Progresszió Kft. 1992
A kiadásért felel Patainé Tamás Mária igazgató
Szerkesztő Zalai Edvin
Műszaki szerkesztő Susán Pál
ISBN 963 792 04 55 .
Szedte az Omigráf Kft.
Nyomtatta és kötötte a Dabasi Nyomda
Felelős vezető Bálint Csaba igazgató
Munkaszám: 92-0671
 Tartalom
I. A Crawford család
II. A bolondos leány
III. Az ajánlólevél
IV. Könnyek
V. Crawford segít magán
VI. A Paragon utasai
VII. Szerencse a szerencsétlenségben
VIII. Crawford legény a talpán
IX. Mrs. és Mr. Rami
X. A Hut vendégszeretete
XI. Az ijedelem
XII. Szegény Jacks
XIII. Csitari
XIV. A menekült
XV. Olcsó árak
XVI. A palotában
XVII. Erdei lovaglások
XVIII. Házassági ajánlat
XIX. A lidércnyomás
XX. Épp jókor
XXI. Crawford mint Ananias
XXII. Azt mondta: nem!
XXIII. A Bhandara-palotában
XXIV. Különös környezet
XXV. Elbocsátva
XXVI. A bambuszpálca
XXVII. Helen nagymamája
XXVIII. Versengés az elsőbbségért
XXIX. Mrs. Hyde pezsgőt rendel
XXX. Crawford beleegyezik
XXXI. Három árnyék
 I.
A Crawford család

Egy forró augusztusi estén a sárga omnibusz három utast hozott a

vasútállomásról Sandgate városába.
Az egyik utas ötvenesnek látszó férfi, akinek élénk, kifejezésteljes
szürke szeme, rövidre nyírt sötét haja és simára borotvált arca volt.
Mellette a felesége ült; sápadt, finom, törékeny és igen betegnek látszó
asszony, és a leánya, körülbelül húszéves fiatal hölgy. A három utas
megjelenése eléggé disztingvált, bár ruhájuk régi, elnyűtt és poggyászuk is
meglehetősen szegényes s arra vall, hogy tulajdonosai szűkös viszonyok
közt élhetnek. Két japán fonott kosár az omnibusz tetején, egy könnyű
útitáska és egy kis bádogdoboz – valamennyi meglehetősen ócska és
kopott.
– Nézd, mama! Itt a tenger! – kiáltotta a férj. – No, látod, nemhiába
vágytál utána.
Az asszony az ablak felé fordította beesett, halvány arcát, nézte a
tengert, de csöndes maradt.
– Ha megérkeztünk, mama – folytatta a férfi – és kipihened magad,
kiülhetsz a partra, hogy szívd ezt az erős, sós levegőt. Majd meglátod,
milyen jót tesz neked.
Aki csak egy-egy pillantást is vetett e halvány arcra, bizonyosra vette,
hogy ezen az asszonyon már semmiféle levegő sem segít, s hogy a
halvány, sovány arcban mélyen benn ülő nagy szem már nem sokáig
bámulja e földi látványosságokat.
Minden testi gyöngesége dacára Mrs. Elisabeth Crawford erős lelkű és
bátor szellemű teremtés volt. Nem is fizikai ereje, ami már alig volt,
hanem lelki erőfeszítése tette képessé arra, hogy elhagyja ágyát és ide
vonszolja magát Sandgate-be, hogy meglássa a tengert, mely után a
gyógyulást keresők szenvedélyességével áhítozott. Sem a férje, sem a
leánya nem tudta, hogy Elisabeth Crawford milyen komoly és súlyos
beteg, mert ez a nő sohasem panaszkodott, és szelleme a betegség
legrosszabb óráiban is megtartotta frissességét.
Az omnibusz beért a High Streetre, amelynek házsora egyenesen a
tengerre nézett. Az egyik ház előtt az omnibusz megállt. Mr. Crawford
összekapart annyi pénzt, amiből két hétre egy lakást bérelhetett. Mr.
Crawford hivatalnok volt egy londoni biztosítótársaságnál, s ez a két hét
rendes évi szabadságideje volt.
A lakás tetszetős volt és kielégítőnek bizonyult. A nappali szoba takaros
balkonja éppen a tengerre nyílt. Az utasok megvacsoráztak, s Mrs.
Crawford lepihent. A fiatal leány hozzálátott a kopott bőrönd és a két kosár
tartalmának kicsomagolásához – aztán egyszerre eszébe jutott, hogy még
be kell valamit vásárolnia a High Streeten. Apja, örülve, hogy valami
elfogadható okot talált a jövés-menésre, felajánlkozott, hogy elkíséri őt.
Amint az utcán jártak, Crawford fölpillantott a magas Shorncliffie és
megszólalt:
– Huszonhat évvel ezelőtt itt vártam, hogy hajóra szálljak és elmenjek
Indiába. Egy kicsit körülnézek. Gyere velem, Helen. Fölmegyünk a
zenepavilonhoz. A sikló csak egy pennybe kerül.
– Nem, édesapám – szabadkozott a leány. – Még sok dolgom van, és
anya nem érzi jól magát. Te menj, ha akarsz, de ne maradj ki sokáig – se
szavak után hirtelen el is tűnt egy zöldségesboltban.
Crawford huszonöt éves ifjú, vidám, erőteljes lépteivel indult a
sandgate-i sikló felé, s amint az indulásra várt, mindjárt szóba is
ereszkedett a vezetővel. Crawford közlékeny, vidám ember volt,
egykettőre megismerkedett mindenkivel, aki útjába akadt.
– Jó a szezon, mi? – kérdezte a vezetőt.
– Bizony, uram, a város tele van idegenekkel. A zenekar is játszik,
ahogy csak bírja.
Mikor Crawford megérkezett a Martello-torony állomásra, kiszállt a
siklóból, s föl-alá járkált, megilletődve az este csodálatos szépségétől.
Aztán leült egy fapadra, s szemügyre vette az előtte feltáruló szép vidéket.
Szemközt, a távoli partokon ott fénylett Boulogne vörös csillaga, a Gris-
Nez-fok világítótornyának tüze, amott, az a fény Dungenessből jön. a
Winking-Tommy őrtüze. A tengeren, mely sima és fénylő volt, mint a
tükör, óriási luxushajók szelték a csatorna vizét. Crawford a reménytelen
irigység egy nemével nézett e gyönyörűen kivilágított úszó kastélyok után.
Szelíd, csöndes éj ereszkedett alá. A telihold ezüstjében fürdött a világ.
Crawford a pad támlájának vetette hátát, meggyújtotta kis matrózpipáját s
felsóhajtott:
– Ah! Ez aztán az élet! Bárcsak örökre otthagyhatnám Londont. Nap és
tenger: ez kell nekem.
Visszagondolt a régi időkre, amikor mint fiatal altiszt egypár szép napot
töltött el Shorncliffen, mielőtt Indiába ment volna, hogy ott állomásozó
ezredéhez csatlakozzék. Indiában négy gyönyörű évet töltött, élete
legszebb négy évét, habár ugyancsak keményen kellett dolgoznia és
gyakran küzdött pénzzavarral. E négy év elmúltával atyja megbukott,
csődbe ment és meg is halt, és ezekben az időkben lett nyilvánvaló John
Crawford sajátságos jelleme. Mindent megpróbált, és semmi sem sikerült
neki. Semmiféle állásban nem bírt megmaradni hosszabb ideig, előbb-
utóbb kikopott minden pozícióból, amit jóakarói és barátai szereztek neki.
Végre megpróbálkozott a kivándorlással. A vérmérsékletében rejlő
lelkesedéssel fogott itt is a munkához, s egy rettenetes telet töltött el egy
behavazott ranchon. Torontóban megismerkedett mostani feleségével.
Miss Elisabeth Vane-nel, s házasságuk első idejében boldogan és
nyugodtan éltek, mert Mrs. Crawfordnak csinos kis magánvagyona volt.
De John Crawford kezében hovatovább ez a pénz is elillant, s kénytelenek
voltak visszatérni Angliába, hogy tovább játsszák a szegény rokon
kellemetlen szerepét. Így csúsztak lejjebb és egyre lejjebb a társadalmi
ranglétrán, noha egész mélyre mégsem csúszhattak le, mert az asszonynak
volt még évi száz font járadéka, Crawford is megkereste hivatalában a
maga heti két fontját, nem voltak tehát egészen elesettek. De, sajnos,
kezükben valahogy elolvadt, semmivé vált a pénz. A befolyásos rokonok
meghaltak, vagy elnéztek fejük felett, és Crawford bevallotta, hogy
elhibázta életét, mikor tíz éven át távol élt Angliától.
A londoni levegő nem tett jót Elisabethnek. A melegebb éghajlat
kedvezőbb lett volna a beteg asszony tüdejének, de Elisabeth, noha gyönge
volt testben, erős volt akaratban, s nem egyezett bele, hogy John Crawford
otthagyja kicsiny, de biztos állását és ötvenéves korára fogjon valami
másba. Az asszony akarata korlátozta John Crawford csapongó képzeletét,
aztán meg a száz font járadék fölött is az asszony rendelkezett. Nem
lehetett új kalandokba fogni! Pedig mennyire gyűlölte John Crawford
Londont, szürke, homályos egét, véget nem érő lármáját és örökös
tülekedését! Csak ne kellene visszamenni Londonba soha!
De hiszen még előtte van a szabadsága, két teljes hét, és John Crawford
el is határozta, hogy e két hétnek minden percét kihasználja, kiélvezi.
Egy magas, idősebb úriember közeledett és helyet foglalt a pad túlsó
végén, elővette pipáját és dohányzacskóját, aztán gyufát keresett, de hiába.
Milyen nagyszerű alkalom az ismerkedésre!
– Megengedi? – kérdezte Crawford és átadta neki gyufásdobozát, melyet
az idegen köszönettel elfogadott. – Gyönyörű az éjszaka. Sir.
– Nagyon szép – bólintott az idegen úr. – Micsoda holdfény! Azt hinné
az ember, Indiában vagyunk!
– Ah! Hát járt Indiában? – tört ki Crawfordból a szó.
– Most jöttem haza. Letelt a szolgálati időm.
– Én is jártam Indiában – szólt Crawford, aki boldog volt, hogy
beszélgethet. – Négy évig szolgáltam ott.
– Én negyvenig.
– Negyvenig! – visszhangozta Crawford. – Negyven évig Indiában!
– Bizony! Csak azért jöttem haza, hogy csontjaimat a mi vén Angliánk
földjében pihentessem.
– Én szívesebben tenném ezt Indiában. Bár a jó ég még egyszer
visszasegítene oda.
– Ah! – mormolta az idegen, mialatt bíráló pillantással mérte végig
szomszédját. Valószínűleg azt gondolta, hogy nem sok esélye lehet ott egy
ilyen korú embernek, habár Crawford egy cseppet sem látszott öregesnek,
mozdulatai erőteljesek voltak és kellemesen csengett a hangja. – Katona
volt, ugye? – kérdezte azután.
– Igen. A huszonötösöknél szolgáltam, de már régen kiléptem a
hadseregből.
– Én két hete léptem ki – mondta az idegen s most azt sem tudom, mit
csináljak a szabad időmmel. Furcsa, ha az ember azt tehet, amit akar és
akkor, amikor akarja.
– Jól ismeri Indiát?
– Meglehetősen. Szolgáltam Pandzsábban és az északnyugati
tartományokban.
– Ezt a vidéket nem ismerem. De mióta hazajöttem, hallottam, hogy
lakott arrafelé egy rokonom, egy nagybátyám, akit ismertek egész
Bengáliában, mert ő aztán rátalált a szerencséjére. Maga is gazdag volt, de
a bégum, akit elvett, még gazdagabb. Mikor felesége, a bégum, meghalt, a
nagybátyámra hagyta mesés értékű kincseit, aranyát, drágaköveit. Mikor
nagybátyám is meghalt, ez a nagy kincs nyomtalanul elveszett. Soha nem
tudta meg senki, hová lett, mi lett belőle, kinek a kezébe került. Ha ezt a
történetet” akkor hallom, amikor még Indiában, Madraszban voltam, úgy
mentem volna északra, mint akii puskából lőnek ki, de, sajnos, csak
Angliában tudtam meg, hogy egy bégum örököse lehetnék, de akkor atyám
már tönkrement, s egy nagy pénzügyi szélhámosság következtében az
utolsó garasunkat is elvesztettük.
– Hogy hívták a nagybátyját?
– Akárcsak jómagamat: John Crawford volt a neve.
– Mi a fene?! – kiáltotta a másik, és ültében kiegyenesedett és szemmel
láthatólag megnövekedett az érdeklődése. – Emlékszem rá. Mikor Indiába
kerültem, közismert alak volt. Magas, nagyon öreg ember, hófehér hosszú
szakállal, aki teljesen a bennszülöttek módja szerint élt. Rendkívül gazdag
lehetett, s úgy szívta a vízipipát, s úgy beszélte a hindu nyelvet, mint
akármelyik bennszülött. Angolokkal nemigen érintkezett. Azt hiszem,
indigót termelt, s kiterjedt földbirtokai voltak. Segített elfojtani a nagy
lázadást és távoli lakhelyén nagy tisztelettel vették körül. Azt beszélték,
fiatal korában rendkívül szép volt. Egy idősebb bégum beleszeretett és
nőül ment hozzá. Azt mondják, a bégum teljesen Crawford hatalmában
volt, Crawford azt tette vele, amit akart, a bégum meg ugyanezt tehette
másokkal. A bégum gazdagságáról legendákat meséltek.
– Az isten áldja meg, mondjon el mindent a nagybátyámról! – kiáltott
John Crawford, felállt és szembenézett szomszédjával.
– Azt hiszem, nemigen tudok róla többet mondani. Az öreg Crawford
meghalt, ha nem tévedek, harminckilenc esztendővel ezelőtt, de hogy hol,
azt nem tudom. A kincseiről akkoriban sokat beszéltek. Az a hír is járta,
hogy az öreget kirabolták és megmérgezték, mások azt állították, hogy a
kincseket elásta. Ennyi mindaz, amit még mondhatok.
– Nagyon érdekes történet ez – szólt Crawford –, különösen érdekes az
én szememben, minthogy az örököse vagyok ennek az öreg különcnek.
Nagy vagyonának még az ezredrésze is boldoggá tehetne, mivel szegény
ember vagyok.
– Nos, kívánom, bár hozzá tudnám juttatni ehhez az örökséghez.
– Bár megtehetné! – kiáltott Crawford. – Tegyük fel, uram, hogy ön az
én helyemben van, egy szegény ember helyén, akinek csekély jövedelme,
beteg felesége és férjhez adandó lánya van, mit terme ön? Nem tenné-e
pénzzé mindenét, hogy áthajózzon Indiába és megmozgasson fűt-fát, hogy
megtalálja a bégum kincseit? Biztosan így tenne! Mindent vagy semmit!
– Ha családos ember volnék, nem vállalnám a túl nagy kockázatot. Nem,
semmi esetre sem. De ha ön, mint én, agglegény volna, jó erőben, aki nem
fél a rossz klímától, ragálytól és viszontagságoktól, nos, akkor azt
ajánlanám, próbálja meg.
– Igaza van – válaszolt Crawford. – Ez az egész nem más, mint játék,
nem kártyajáték, de mégiscsak játék és a kockáztatás, vállalkozás már a
véremben van, s ami egyszer a vérünkben van, annak előbb-utóbb ki kell
ütköznie. Úgy vélem, nagybátyám valahol Lucknow körül élhetett. Talán
tud még ott róla egy-két régi telepes.
– Igen. De nem hiszem, hogy bárki is azok közül nyomra vezetné. Az
esély, hogy megtalálja a bégum kincseit, nagyon kicsi: ezer az egyhez. Ha
mégis elhatározza, hogy felkutatja örökségét, egyben-másban segítségére
lehetek. Volt egy öreg mohamedán szolgám, akit csekély nyugdíjjal
Indiában hagytam; az megtenne mindent annak, aki ajánlólevelet visz
tőlem.
– Milyen jó ön, uram! Meglehet, hogy nemsokára szükségem lesz erre
az ajánlólevélre. Igaz ugyan, hogy e kincsek oly elérhetetlenek, mintha a
holdban lennének – és föltekintett a pompázatos teliholdra
s meglehet, a vagyon is elkallódott, megsemmisült azóta. De mégis, nem
lehet tudni soha…
– Nem akarok önben hiú reményeket kelteni – mondta az idegen, de
mégis különös, hogy Indiából való hazautazásomkor is hallottam
emlegetni a hajón a bégum kincseit. Egy ékszerész, vagyis jobban mondva
drágakő-kereskedő beszélt a jól ismert indiai drágakövekről egy
katonatiszttel, aki hosszú ideig volt Indiában. Ott lent mindenki tudja, kinél
vannak a híres Bolapore-gyöngyök vagy a Morar-smaragdok – az
ékszereknek Indiában éppúgy megvan a maguk neve, mint a
koronagyémántoknak Európában s hallottam, mikor a drágakő-kereskedő
sopánkodva mondta: „Különös, hogy azok a bámulatos kövek, melyek a
radnahi bégum hagyatékából valók, sohasem kerültek eladásra, nem,
egyetlenegy sem. Pedig a bégum kincsei közt voltak hüvelykujj nagyságú
rubinok és galambtojásnyi gyöngyök. Ó, ó! Aki megtalálja Crawford
elrejtett kincsét, anélkül, hogy otthagyná a fogát, az dúsgazdag ember
lesz.”
Crawford szeme csillogott az izgatottságtól.
– Amit most hallottam, az több, mint amit valaha is tudtam nagybátyám
vagyonáról. Most már mindennek dacára is kimegyek Indiába és
megkeresem a bégum kincsét.
– Helyes. Ha csakugyan útnak indul, írjon egypár sort nekem. A címem:
Fenton tábornok, Kelet-indiai Klub; majd elküldöm önnek az ígért
ajánlólevelet. De ne feledje el: az esély nagyon-nagyon kicsi. Egy
ezredrész a valószínűsége annak, hogy sikere lesz. A számok ön ellen
szólnak. De íme, a zenekar a „God save the King”-et játssza – szólt és
fölkelt a helyéről. – Mennem kell – egy barátságos intéssel köszönt és
távozott.
 II.
A bolondos leány

Crawford még sokáig ült a padon, és könnyen lelkesülő elméje vígan

építette a légvárakat. E foglalkozásában úgy elmerült, hogy még a pipája is
kialudt. Képzelgő és fantaszta volt John, a legvérmesebb emberek egyike,
aki csak tapodta valaha a földet. Mindig a legjobbat remélte, még akkor is,
ha a legnyomorultabb, legreménytelenebb helyzetben élt, mindig fiatal volt
és reménykedő, s ezen nem változtatott örökös csalódása sem. Mint iskolás
fiú azt hitte, jól tudja a leckéit és jól játssza a krikettet, azt hitte, ő lesz
vezére a többieknek, s mikor rákerült a sor, hogy bizonyságot is tegyen
képességeiről, mindig szánalmas volt az eredmény. Nagy nehézségek es
sok bukás után jutott a hadseregbe és úgy látszott, ez a pálya épp neki való.
Hisz a szolgálat volt reményeinek és ambíciójának csúcsa. „Nagyszerű”
napokat töltött a katonaságnál, s akkoriban mindent „nagyszerűnek” talált:
az ezredét, állomáshelyét, hivatását. Huszonkét éves volt. Vérmes
temperamentuma csakhamar a játékra csábította. Azt hitte, csak nyerhet,
meg volt győződve, hogy ért a lovakhoz és pompásan tud kártyázni. Mikor
szomorúan meggyőződött arról, hogy mások jobban értenek a lovakhoz és
még pompásabban tudnak kártyázni, akkor abban bizakodott, hogy
„szerencséje megfordul”. Optimizmusából következik, hogy négyévi
szolgálata alatt fülig merült az adósságokba. Mikor ügyei már teljesen
összegabalyodtak, hírét vette atyja bukásának és halálának, s John
Crawford teljesen „kész” volt. Hiába kapott a felajánlott segítség után,
sosem tudott már felemelkedni. Született játékos volt, nyugtalan szellem –
valamelyik ősének szelleme hajtotta, űzte szerencsétlen próbálkozásokra.
A szerencse még egyszer rámosolygott, mikor Elisabeth Vane, a kanadai
vagyonos árvaleány, megszerette John Crawford csinos arcát, sima,
behízelgő modorát, és hozzáment feleségül. Elisabeth ma, huszonegy évi
házasság után már csak szegény, haldokló beteg de e jó és rossz huszonegy
év alatt az asszony józan esze, erős akarata sok hányattatáson segítette át
John Crawfordot. A férj ugyan mindent elkövetett, hogy gyermekes
lobbanékonyságával és vállalkozói hajlamával elpazarolja felesége
hozományát. A tőzsde könyörtelenül elnyelte Elisabeth csaknem egész
vagyonát, de az utolsó százfontnyi járadéknál az asszony azt mondta:
Megállj! – és semmi kérésre, könyörgésre nem engedte kockáztatni
vagyonának e szerény maradékát. Ez a százfontnyi évi jövedelem állt
közte és – ami még többet jelentett számára – leánya meg a végső
pusztulás között. Ez volt a mentőöv, amibe elszálló életének minden
erejével belekapaszkodott.
Fél tizenkettő volt, mire John Crawford hazaért. A háziasszony roppant
meg volt sértve, hogy lakója miatt, aki pedig egész rendes embernek
látszott, ilyen sokáig fenn kellett maradnia, de John Crawford szokott sima
és rábeszélő modorával csakhamar elhallgattatta ezt a mérges
asszonyságot. Helen már lefeküdt, de a nagybeteg asszony még nem aludt,
s most két teljes órán át hallgathatta, amint elragadtatott és lelkesült férje
leírta előtte a bégum kincsét.
– Én vagyok az öreg Crawford örököse – mondta büszke önteltséggel,
fel és alá járva a hálószobában. – Potts, az ügyvéd, ki tudja mutatni a
rokonságot. Minden papír megvan, ami a bizonyításhoz szükséges.
Tudtam, hogy valami végzet űzött ma, hogy arra sétáljak. Képzeld, Fenton
tábornok a hajón is hallotta emlegetni a Crawford-féle kincseket. Egypár
napja van csak Angliában, és az első emberek egyike, akibe belebotlik,
nem más, mint Crawford örököse. Tudom, Elisabeth, hogy nem vagy
babonás, de én mégis nagyon bátorítónak találom e különös véletleneket.
– Ó, igen? – szólt halkan az asszony. – Hogyan?
– Nos, megérkezem, elmegyek kicsit levegőzni, s az első ember, akivel
szóba állok, az mindent tud a nagybátyámról, mindent vagy legalábbis
többet, mint amennyit én valaha is tudtam róla. Ez már csak jelent valamit.
– Semmit, semmit – mormolta az asszony. – Véletlen az egész, véletlen
összeesés, semmi más.
– Lehet. Nekem mégis jel. Ha okos volnál, Elisabeth… legalább egyszer
életedben… Most segíthetnél nekem.
– Hogyan?
 – Ha eladnád a kétezer fontnyi értékpapírodat. Én otthagynám az irodát,
eladnánk, ami limlomunk van. Felégetnénk a hidat magunk mögött és
áthajóznánk Indiába. Valamelyik teherhajó elvinne Bombayig olcsón, talán
nyolcvan fontért, hármunkat, ennyi az egész.
„Ennyi bizony, ha rád volna bízva” – suttogta a beteg magában.
– A meleg éghajlat milyen jót tenne neked – tervelt tovább az
elragadtatott férj –, és azt hiszem, Helen is nagyszerűen érezné magát.
– S miből élnénk? Vagy már erre is van terved?
– Én elutaznék Lucknow-ba. Lucknow volna kutatásaim központja. Az
öreg bennszülött szolga segítene nekem. Találnék barátokat, tudod, hogy
mindig találok barátokat.
– Igen, tudom, a barátok mindenre rávesznek és kifosztanak.
– Ne önts nyakon hideg vízzel, Elisabeth. Hallgass rám, fiam, és
meglátod, hogy micsoda gyémántokat visel majd az én feleségem és
meglesz az autód is, ez olyan igaz, ahogy John Crawford a nevem.
– Szegény, drága, öreg Johnom. Sejtelmed sincs róla, hogy milyen
képtelenségeket beszélsz összevissza. Csak nem hiszed, hogy egy
bennszülött feltárja és megőrzi a kincseket neked? Utóvégre is, miért
tenné?
A pénz és a kincs indiai eredetű és Indiát illeti meg. A kutatás maga egy
vagyont emésztene fel. Nem, nem, John. Te tudod, hogy én mindig a józan
észt képviseltem a családban, s ehhez a vad tervhez sohasem adom a
beleegyezésemet.
– Ne mondd ezt, asszony! Tedd azt, amit minden tervnél ajánlani
szoktam: aludj rá egyet.
A következő nap, reggeli után, Mrs. Crawford levánszorgott a
tengerpartra és leült egy székre. Kellemes, vidám reggel volt. Helen, a
leánya követte a beteget egy könyvvel a kezében, s leült az anyja mellé.
– Hol van apád, Helen, mit csinál?
– Elment újságokat venni, azelőtt pedig a hajók menetrendjében
lapozgatott.
– Helen – szólalt meg az anyja hosszú hallgatás után –, azt hiszem, még
sohasem hallottál édesapád nagybátyjáról, John Crawfordról, aki Indiában
nagy vagyont szerzett és elvette feleségül a radnahi bégumot, akitől
roppant vagyont, pénzt és kincset örökölt. Apádnak időről időre eszébe jut
ez a kincs, amit valószínűleg elrejtettek, s ilyenkor mindent elpazarolna,
csakhogy útnak indulhasson Indiába. Ha erről a kincsről van szó, John
éppen nem beszámítható. Ha a vagyon meg is volna valahol, apád volna az
utolsó ember, aki azt megtalálná. Olyan gyámoltalan, olyan tékozló, olyan
nagylelkű. Ha meg is találná, egész biztos, hogy kifosztanák. De nincs
semmi kilátása a sikerre. Nem beszél a bennszülöttek nyelvén, nincs
pénze, nincs befolyása, nincsenek összeköttetései, ahogy meg is mondtam
neki az éjszaka.
– Azt hiszem, anyám, neked jót tenne India. Ott meggyógyulnál, ha
ugyan bírnád az utazást.
– Már csak egy út áll előttem, édesem, s arra az útra el kell indulnom,
azt hiszem, nemsokára.
– Ó, anyám, ne, ne mondj ilyent – szólt Helen, hízelkedően simogatva
anyja kezét. – Miért mondod ezt, hiszen tudod, hogy jobban vagy. Bárcsak
sokáig maradhatnánk itt, hogy egészen meggyógyulj.
Mrs. Crawford csendesen ingatta fejét.
– Ha én már nem leszek, próbáld a helyes úton tartani apádat. Ismered
őt, tudod, hogy vannak jó tulajdonságai: hűséges, becsületes, érzelmes
természet. De olyan hirtelen, hevülékeny, és könnyen elragadtatja magát.
Könnyen rávehető meggondolatlan dolgokra. Légy a támasza, a jó
szelleme, Helen. Tartsd otthon, tedd kényelmessé, derűssé az életét.
Könnyebb lesz gazdálkodnod azzal a kevés pénzzel, mert már csak
ketten lesztek, gyermekem.
– Ó! Anyám! – ellenkezett Helen szenvedélyesen nem szabad ilyet még
gondolnod sem.
– Szembe kell nézni a legrosszabbal is, drágám. Légy erős és önálló,
annak kell lenned kettő helyett is.
– Azt tudom, hogy apa túlságosan reménykedő, akármilyen rossz is a
sora, mindig vár valami jót: valami fizetésemelést, vagy ha mást nem,
legalább szép időt. Mindig tervez, örül és reménykedik. Pedig annak, aki
valaha nagyvilági életet élt, borzasztó lehet az a taposómalom, amiben
most van. Órák hosszat a hivatalában, aztán hazarohan bekapni a kis
ebédet, majd megint csak a hivatal. Elhiheted, mama, hogy ha valaki
egykor lóversenyzett, pólót játszott, vidám társaságba járt, akkor ez a régi
élet csábító lehet rá nézve és szívesen vágyik vissza Indiába, ahol könnyű
és szabad élete volt.
– Igen, drágám, de ha ma Indiában élne, ott is dolgoznia kellene. Ő talán
ugyan azt sem bánná, ha fölvennék valami menhelyre, amit a „szegény
fehérek” számára építettek! Vagy ha Indiában kapna valami hivatalt, akkor
csöbörből vödörbe jutna. Kedvesem, arra kérlek, tartsd vissza apádat az
indiai kalandos vállalkozástól.
– De mama, azt hiszem, inkább te…
– Drágám, énrám már nem szabad számítanod.
– Anyám, anyám – szólt a leány fojtott hangon.
Helen fölpillantott, s a szikrázó napfényben meglátta anyja kísértetiesen
elnyúlt arcát, látta rajta a szenvedések nyomait és a közelgő halál sötét
árnyát. Arcát anyja ölébe rejtette és görcsös sírásra fakadt.
Egy kisfiú haladt el mellettük parányi ásóval és kapával a kezében, s
odakiáltott a dajkájának:
– Dadus, nézd csak ezt a bolondos leányt, lehajtja a fejét és milyen
furcsán nevet!
 III.
Az ajánlólevél

Mikor Helen az édesanyjával visszatért a szállásra a villásreggelihez,

Mrs. Cobb, a háziasszony átadta nekik az úr üzenetét. Az úr Folkestone-ba
ment, csak késő este fog visszatérni.
Mrs. Crawford lassan haladt fölfelé a lépcsőn, s Mrs. Cobb, Helenhez
intézve szavait, begyesen mondta:
– Remélem, az úr nem marad ki olyan sokáig, mint tegnap. – Aztán más
hangnemben részvéttel suttogta: – Hanem, szavamra, a kedves mamája
nagyon rossz színben van, szegény.
– Igen – felelte Helen még fáradt az utazástól, de ha kipiheni magát,
remélem, jobban lesz.
Ebben a percben valami furcsa zaj hallatszott, valami hörgés, aztán egy
test zuhanásának hangja. Ijedten néztek fel. A szegény beteg asszony fölért
az emeletre, ott összeesett és elájult.
Ezalatt John Crawford gondtalanul sétált a hosszú sandgate-i dombon
Folkestone népes része felé, s álmélkodva nézte a villákat, templomokat, a
fürdőző gazdagokat, amint sétálnak, motoroznak vagy tolatják magukat
fürdőkocsiban. Folkestone elegáns és látogatott hely, és van benne valami
idegenszerű. A városháza (Guildhall) táján a járdát egészen eltorlaszolják a
divatosan öltözött hölgyek, akik fecsegnek, köszöngetnek és kicserélik a
frissen hallott híreket. A divatáruüzletek kirakatai is temérdek bámulót
vonzanak. E kirakatok természetesen elbűvölték Crawfordot is, aki mégis
legtovább egy csemegeüzlet gyümölcsgúlái előtt állt. Micsoda szőlő!
Micsoda barack! Milyen jólesnék ez a szegény Elisabethnek. De nem
lehet. A gyümölcs nagyon drága: hat shilling és hat penny fontja!
A gyümölcsösbolt után a dohányárus kirakata állította meg. Ide már
mégis bement, és vett egy csomag cigarettát kedvenc dohányából. Eztán
megnézte személyét egy kirakat tükrében és valósággal elszégyellte magát.
A ruhája az még megjárja, kitűnően szabott kék szerzsszövete egész jól
fest rajta és nem látszik, hogy kéz alatt vásárolta olcsó pénzért. Hanem a
kalapja! Szent isten, mit is gondolt, mikor ilyen kalappal a fején
Folkestone-ba merészkedett? A fényes napsütésben sajnálatosan túlzottnak
mutatkoztak a kalap sérülései, melyeket a londoni köd eddig jótékonyan
eltakart. Akárhogy is lesz: kell neki egy új kalap. Egy férfidivatüzlet előtt
megállt, s pillanatnyi habozás után belépett. Ötpercnyi próba után
pompásan illő új szalmakalap díszítette fejét. A kalap ára csekélység,
összevissza kilenc shilling. De most a nyakkendőjét látta rongyosnak,
lehetetlennek. Azt is vett, szép, nyugodt színű nyakkendőt, olcsót, csak fél
shillinget fizetett érte, s tökéletes megelégedéssel hagyta el a boltot. A
divatüzlettől csak pár lépésnyire volt a vendéglő, itt megreggelizett.
Zöldborsót, sajtot evett és egy pohár sört ivott rá. Cigarettára gyújtott és
továbbsétált. Betért egy nyilvános könyvtárba, ott megírt egypár levelet,
átfutott egy-két napilapot, majd buzgón belemélyedt a Bombay felé haladó
hajók menetrendjének és viteldíjszabásának tanulmányozásába. Mire
végzett, már három óra volt. Hazafelé vette az útját, mert eszébe jutott, jó
volna tudni, mit csinál a felesége. Az úton érezte, az új kalap és a divatos
nyakkendő illően dekorálja személyét és elrejti szegény londoni
hivatalnoki minőségét a gondtalan és fényűző folkestone-i közönség előtt.
Nem, ő nem szegény irodai körmölő rabszolga, hanem nyugalmazott
katonatiszt, aki fölkeresi egykori barátait és kedvenc helyeit. Íme! Már
meg is látta a tábornokot, amint két másik idősebb és szintén katonás
külsejű úrral beszélgetett. Megállt és türelmesen várta, míg a tábornok
észreveszi.
– Ó! Jó napot! Szerencse, hogy találkozunk, mert holnap egy kis
üdülésre Svájcba megyek.
– Tényleg? – szólt csalódottan Crawford, mert magában már örült, hogy
milyen társaságra tehet szert a tábornok révén.
– Nos, még mindig a bégum kincse motoszkál a fejében?
– Igen – felelte Crawford –, elhatároztam, hogy elutazom és
megkeresem az örökségemet.
A vén indiai tiszt hallgatott, fáradt szeme tűnődve nézte a tengert. Végre
megszólalt.
 – Félek, hogy huszonnégy év múltán már rá sem ismer a régi Indiára.
Minden megdrágult, s a motorok, a villamosság, a nevelés, a turisták
felébresztették álmából ezt az ősi tartományt.
– Erre el vagyok készülve – szólt könnyedén Crawford, s egy kis pauza
után hozzátette: – Volna-e kegyes megadni az ígért címet?
– Igen. persze – és kivette levéltárcáját, s egy kis papírszeletre fölírta:
„Kadir Bux, Lal Khot, Lucknow. Járj kezére ennek az úrnak, ha lehet.
Én küldöm.” Aláírta és borítékba tette.
– Remélem – szólt hogy jó hasznát veszi. Az öregember megteszi, ami
tőle telik, rábízhatja akár az életét is. De elveszett kincset keresni Indiában
annyi, mint gombostűt a szénaboglyában.
– Ezer köszönet. Mindenesetre kipróbálom a szerencsémet.
– Kétségbeesett vállalkozás egy ezredrész valószínűséggel. A számok ön
ellen szólnak. Jól gondolja meg, mielőtt útnak indul.
– Ó, már át is néztem a Pot Hook-járat bombayi tarifáit – szólt
Crawford.
– Átnézte? No, úgy is jó. Mindenesetre sok szerencsét kívánok. Isten
önnel – és továbblépett, hogy barátaihoz csatlakozzon.
– Miféle ember ez a barátod? – kérdezte egy veterán katona.
– Tegnap láttam először. Valamikor tiszt volt, s olyanfajta nyugtalan
fickónak látszik, akinek tele van a feje indiai rejtett kincsekről szóló
mesékkel, s most, úgy látszik, nekiadta magát a kincskeresésnek.
– Nos, ez ugyancsak vad vállalkozás! – kiáltott egy öreges ezredes és
utánanézett Crawford magas, vékony, mozgékony alakjának, míg az el
nem tűnt a sétálók nagy tömegében.
– Úgy van, de hát próba szerencse!
S ezzel le is tárgyalták John Crawfordot és a bégum kincsét.
A vidám környezet, az élénk ruhák, a ragyogó napfény, a sok szép arc, a
muzsika úgy hatott John Crawfordra, akár a tüzes bor, amint hazafelé
sietett a tábornok ajánló soraival. Mintha máris a zsebében érezné a
Crawford-féle milliókat. Igen, ha gazdag lesz, Folkestone-ban is vesz
magának egy szép házat. Aztán vesz egy motorcsónakot meg egypár minél
nagyobb teljesítményű autót, hogy mindenfelé utazhasson. Mindez
azonban még a jövő zenéje. Visszatérve a szomorú és szegényes jelenre,
John Crawford elhatározta, hogy mielőbb rábeszéli a feleségét, áldozza fel
vagyona egy részét az indiai utazásra. Indiában első dolga lenne felkeresni
Kadir Buxot és beszélni az öreg Crawford bennszülött barátaival. Nem kell
őt félteni! Nyitva tartja ő a fülét, szemét!
„Voltam én már Indiában – tűnődött magában. – Az élelmiszerek olcsók.
Hallottam, mikor az asszonyok beszélték, hogy a tojás egy penny, a fogoly
hat penny. Még ha duplák is az árak azóta, egész jól megélhetünk. Majd
valami kicsiny bungalót bérelünk és takarékoskodunk. Elisabeth majd örül
a napnak, virágnak, melegnek. Az ajánlólevélre majd ő is beadja a derekát,
ez a kulcsa az egész dolognak, majd rábeszélem én Elisabethet, amilyen
igaz, hogy John a nevem.”
Ezzel a szilárd elhatározással lépett be Crawford a lakásba, ahol Mrs.
Cobb aggódva várta már.
– No végre, itt van! – kiáltott. – Már órák óta keressük mindenütt. Épp
most küldtem cl a fiamat maga után Folkestone-ba.
– Miért, mi történt? – kérdezte és gondolatai hirtelen elröppentek a
tervezgetés virágos mezejéről.
– Mi történt, mi történt! – szólt az asszony, végignézve Mr. John
Crawfordon. – A felesége haldoklik! Ez történt, uram.
– Micsoda?!
– Haldoklott már akkor, mikor először lépte át e ház küszöbét. A doktor
azt mondja, elérkezett utolsó éjszakája.
 IV.
Könnyek

Elisabeth Crawford nem cáfolt rá a doktor jóslatára. A beteg nem nyerte

többé vissza eszméletét és meghalt, alighogy a bájos augusztusi reggel
beköszöntött az ablakán. John Crawford mintegy megbénulva állott holt
felesége ágya mellett. Erre a csapásra igazán nem volt felkészülve.
Nagyon-nagyon szerette Elisabethet, e minden asszonyok
legönzetlenebbikét. Nem, ennél a csapásnál igazán nem volt kibúvó. Itt
nem lehetett tervezgetni, reménykedni, nem lehetett rózsás illúziókkal
betakarni a komor tény rideg jelentőségét. Elisabeth eltávozott, örökre
eltávozott John Crawford életéből. Mivel az ég érző és hűséges szívet adott
neki, Crawford nagyon megszenvedte ezt a veszteséget. Már ilyen volt a
jelleme, szélsőségekre hajlott: vagy nagyon örült, vagy túlságosan búsult.
Ebben a pillanatban egész odavolt, megtört, mintha derékban roppant
volna ketté és nem törődött vele, akármi is történik ezután.
Helen maga is egészen elmerült a bánatba, de rá maradt a szomorú
szertartás minden gondja. Anyja holmija között egy lezárt borítékban
tízfontnyi összeget talált. A borítékra e szavak voltak írva: „Temetésem
költségeire. Minden pompa nélkül temessetek el.” Kívánságát teljesítették.
Csak egy kocsi kísérte ki a koporsót a temetőbe, ahonnan az apa és leánya
szomorúan tértek vissza az elhagyottnak, üresnek látszó lakásba.
Elhatározták, hogy a szabadság hátralevő’ napjaira Sandgate-ben
maradnak.
A kicsiny tragédia nagyon csekély feltűnést keltett. A második emeleti
hölgyet, aki ideérkezésének második napján meghalt, hamar elfeledték.
Mrs. Cobb valósággal anyai szeretettel kényeztette Helent, és látva
Crawford őszinte és heves fájdalmát, az ő iránti haragja is hamar
megenyhült. Mikor véletlenül a lépcsőházban találkoztak, s Mrs. Cobb
gyöngéd szavakkal vigasztalta a búsuló özvegyet, Crawford így felelt:
 – Sohasem gondoltam arra, hogy valaha elveszíthetem őt. Tudtam, hogy
nem erős, de hát ettől még élhetett volna akármeddig. Az én feleségem
nagyon ügyes, nagyon önálló asszony volt. Micsoda háziasszony! Milyen
jól főzött! Olyan józan, olyan okos! Fölért egy tucat olyannal, mint én
vagyok.
– Kétségkívül – hagyta rá nyugodtan Mrs. Cobb. – A szegény asszony
agyondolgozta magát. Kivolt, akár a meghajszolt ló. A doktor azt mondja,
a szíve rettenetes állapotban volt, s ilyen lehetett már évek óta.
– Soha, soha egy szóval nem panaszkodott.
– Elhiszem, de azért leolvashatta volna az arcáról is, hogy beteg. A halál
jegye már régóta ült az arcán, bizony.
– Azt hiszi? Meglehet, hogy igaza van. De látja, egy idegen jobban
észreveszi azt, mint én, aki nap nap után együtt voltam vele. Számomra ő
mindig szép és fiatal maradt. Én mindig csak azt a fehér arcú, bájos
kanadai fiatal lányt láttam benne, amilyen akkor volt, mikor beleszerettem.
Számomra szép maradt az utolsó pillanatig. Szent volt ő és áldott Isten
előtt, és én nem is tudom, mit csinálok, hová leszek nélküle.
A felindulás úgy erőt vett Crawfordon, hogy elő kellett szednie a
zsebkendőjét.
– Mr. Crawford, szedje össze magát. Hiszen itt van még a leánya. Ha
volt valaha derék leány, úgy ő az. Úgy látszik, nagyon szerette az anyját és
most majd megszakad utána a szíve.
– Igaz, igaz, nem szabad mindig a saját fájdalmamra gondolnom. Fel
kell őt vidítanom. Megyek érte, elviszem sétálni szegénykét – s azzal
gyorsan zsebébe süllyesztette zsebkendőjét és könnyedén törtetett fel a
lépcsőn.
Tíz perc múlva Mrs. Cobb figyelő szeme meglátta a parton sétáló párt, a
magas, sudár növésű leányt olcsó, fekete gyászruhában, s az élénk,
izgékony mozgású férfit csinos, kék szerzsöltönyében, melyen csak egy
fekete nyakkendő jelezte a gyászt (többre nemigen tellett).
„Ahol vannak, ni – mondta magában. – Miss Crawford szívből gyászolja
az anyját és siratja is haláláig, de az ember, no, nem adok neki egy
esztendőt… és újra megházasodik.”
 V.
Crawford segít magán

Apa és leánya nemsokára elfoglalták szűk és szomorú kis lakásukat a

Strand egyik mellékutcájában, és megpróbáltak beletörődni új helyzetükbe.
Mrs. Crawford szerény ruhatárát pénzzé tették és félrerakták a szem elől
írómappáját, kézimunkakosarát. Csak régi karosszéke állt még mindig az
ablak mellett, mintha még egyre várná az eltávozottat. John Crawford még
mindig bánkódott felesége után, lelke nem ismerte az érzelmi árnyalatokat
és bánata most is oly sötét volt, mint vesztesége első perceiben. Kereste a
részvétet, s azt akarta, hogy ne csak leánya vegyen részt bánatában, hanem
irodai kollégái is, sőt részvétet keresett a levélhordó és újságos gyerek
szemében is. Indiai tervéről tökéletesen megfeledkezett. Azt sem tudta,
hová dugta Fenton tábornok ajánlólevelét és névjegyét. Még mindig
Elisabethet siratta és érezte az asszony hiányát minden lépésénél.
Helennek sok szabad ideje volt. Nem volt már itt a kedves beteg, akit
eddig ápolt és kényeztetett. A háztartás nem sok dolgot adott. Apja keveset
evett és beérte a legegyszerűbb ételekkel is. John Crawford csak a ruháira
volt kényes, melyeket nemrég még a felesége gondozott, mert Elisabeth
titokban büszke volt fiatalos külsejű csinos férjére. Mikor Helen elkészült
háztartási munkáival, még mindig volt elég ideje, s ezt az időt rendesen
Mrs. North társaságában töltötte. Mr. North lelkész volt, s a North
házaspár valósággal vigasza és öröme az egész kerületnek. Mr. North
magas, szakállas, hatvanéves férfi volt, hatalmas hangja, ékesszólása
könnyen hatolt hallgatói lelkébe, fáradhatatlan ember és szociális
érzékenységű volt. Felesége főrangú származású és sokkal fiatalabb a
férjénél, csinos, szép asszony volt. Örökösen bölcsődék, menhelyek,
iskolák alapításán fáradozott. Ez a kedves, gyermektelen hölgy vette
Helent anyai gondjaiba. Csakhogy, sajnos, e nagyon is elfoglalt hölgy nem
mindig ért rá, hogy fiatal lányokkal töltse a napját. Azért már pár évvel
azelőtt beajánlotta Helent egy idősebb házaspárhoz. Az idős házaspárnál
Helen napi két órát töltött felolvasással, s ezért hetenként egy fontot
kapott. Ez a heti egy font igen sok kényelmet jelentett Crawford
háztartásában. Vehettek felöltőt John Crawfordnak, több szenet és egy
varrógépet.
Sir Hercules és Lady Trevor, akinél Helen a felolvasási tisztet betöltötte,
hosszú évekig éltek magas pozícióban Indiában, s most fényűző lakásuk
volt a Hay Hillen. Sir Hercules nyolcvankét éves volt, s még emlékezett a
nagy indiai lázadásra, de nemigen kereste ezt a tragikus beszédtémát. Sir
Hercules jól ismerte az indiai államokat, s a főnemesi családok történetét, s
ha véletlenül erről beszélt, érdemes volt meghallgatni. Dolgozószobája
különös, de kényelmes helyiség volt. Körös-körül alacsony, jól megtömött
könyvszekrények álltak. Volt itt íróasztal, karosszék, indiai térképek és
vázlatok a falon és ritka indus fegyverek a kandalló fölött. Egy
visszavonult tisztviselő menedéke volt ez a szoba, ahol, hetenként ötször
Helen hangosan felolvasott a Timesból, elintézte az öregúr telefonjait és
levelezését.
Lady Trevor barátságos nappalija a dolgozószoba mellett volt, telve
indiai emlékekkel, tollak, legyezők, bronzfigurák, hímzések egész
tömegével.
– Emlékeim közt élek – jelentett ki. – E tárgyak mindegyike kellemes
történetet beszél el nekem. Ezt az ezüstvázát Lucknow-ban nyertem
tollaslabda- (badminton-) játékon. Ezt a hímzést Kasmírban vettem, a
vízipipát egy hegyvidéki kulitól kaptam, és itt van mindenféle emlék más
országokból is, mert sokat utaztunk, mielőtt végleg kikötöttünk. Ez az
agyagedény Sevillából való, s ez a kis réztálca a Pireneusokból.
– Hogy szeretném én is látni a nagyvilágot – sóhajtott Helen, de ő már
akkor mondta ki ezt az óhaját, mikor még semmit sem hallott atyja őrült
terveiről.
Az idős lady körül Helennek nem volt más dolga, mint felolvasni, az
elrontott hímzést felfejteni és válaszolni jelentéktelen levelekre.
Ha Helen fölolvasott, Sir Hercules néha megakasztotta a felolvasást
visszaemlékezéseivel, és egy este, amint Helen kettesben ült otthon
apjával, egy szerencsétlen pillanatban elismételte Sir Hercules szavait.
Annyi volt ez, mint szikrát vetni a száraz puskaporba; életre keltette vele
az elfelejtett indiai álmot.
Az utolsó négy hónapban Crawford csak az ő Lizzie-je emlékének élt,
ifjúságukra gondolt, küzdelmeikre, rövid sikereikre és véget nem érő
hányattatásukra. A múltban és a múltnak élt, különösen ha nem volt dolga,
vagy nem volt kivel beszélnie, vagy nem volt könyv, amit éppen
olvashatott volna, vagy nem ment Helennel moziba vagy hangversenyre,
mert … szórakozni csak kell, hogy vigasztalódjék az ember!
Helen szavai bűvös erővel hatottak rá. Mintha a szobát hirtelen fény
világította volna meg, egy másodperc alatt eltűntek a tétlenség, bánat és
levertség árnyai; a Kelet csodás víziója tűnt fel előtte, vonzóbb színekben
és elbájolóbb képekben, mint valaha.
– Úgy hát Sir Hercules olyan jól ismeri az Egyesült Tartományokat.
Töviről hegyire, azt mondod, mi? De hisz ez nagyszerű! Kérdezd meg,
hallott-e valaha a radnahi bégumról és John Crawfordról? Sir Hercules
segítségünkre lehetne, Helen! Az idea, alighogy megfogant, nőttön nőtt
Crawford elméjében. – Szavamra – kiáltotta –, megyek és beszélek vele –
és nagy léptekkel föl és alá járt a kis szobában.
– Ne, ne, apa, ne! Kérlek, ne tedd ezt – ellenkezett Helen. – Sir Hercules
nem fogad idegeneket. Ők már öregek, s nagyon csöndesen élnek, csöndes
kikötőben, mint ők mondják, az indiai tolongás után. Pedig nagyon-nagyon
szerették Indiát.
– Azt elhiszem, hogy szerették! Különösen a polgári kormányzat
húsosfazekát! A rúpiák ezrei és a nagy tekintély! Elhiszem! Jól van, Nellie,
ha megtiltod, hát nem megyek hozzájuk, de akkor te tudakozz meg náluk
mindent.
– De mi az a minden? – kérdezte Helen.
– Hiszen tudod: kérdezd ki őket, mit tudnak a bégumról. Azt hiszem,
hetven éve, hogy a bégum meghalt. Aztán tudd meg, hol lakott John
nagybátyám, ez a legfontosabb, a legfontosabb – ismételte lelkesülten.
– Jól van, apus, de minek is törődsz te ezekkel a dolgokkal?
– Mert ez mind nagyon fontos, gyermekem.
– Remélem, nem gondolsz arra, hogy elmenj Indiába?
– Miért ne mennék? A koromhoz képest még fiatal vagyok, erős,
egészséges és tevékeny. S ami téged illet: India az ígéret földje a csinos
leányok számára.
– Ha a házassági ígéretre gondolsz, kijelentem, hogy nem akarok férjhez
menni.
– Húszéves korában minden leány így beszél.
– De hisz nem is vagyok csinos.
– No, azt nem merném mondani. Nem vagy ugyan olyan szép, mint
szegény anyád volt! Ah! Micsoda szeme volt! Micsoda arcbőre és micsoda
szempillája! De azért neked is vannak előnyeid. Szép a hajad, szép a
fogad, s kifogástalan a termeted. Ez családi örökség, Helen.
Jó pár nap múlt el, míg Helen alkalmat talált arra, hogy megkérdezze Sir
Herculest, mit tud John Crawford viselt dolgairól.
– No, megfogtad végre? – kiáltott türelmetlenül az apa.
– Igen, Sir Hercules ma adomázó kedvében volt, és én megpróbálkoztam
egypár kérdéssel.
– Halljuk – sürgette John Crawford Helent.
– Sir Hercules nagyon meglepődött, mikor mondtam, hogy rokona vagy
az indiai John Crawfordnak, akire Sir Trevor jól emlékezett. Azt mondja,
indigóültetvényes és földbirtokos létére bennszülött módjára élt, kegyetlen
és kapzsi ember volt.
– Szép jellem, mondhatom.
– De föltűnően szép ember volt, bámulatos lovas és félelmetes kalandor,
aki csak a maga hasznát nézte, bár egyszer vitézül harcolt a Skinner
lovasezred oldalán.
– No, és mit tud még róla?
– Öreg korára John Crawford fösvény és zsarnok lett, és mindig attól
félt, hogy meggyilkolják.
– De hol lakott, mert ez a fő dolog!
– Sir Hercules azt hiszi, valahol Kosanabad tájékán – de ez nem biztos
egy régi fallal körülzárt faluban, ahol állig fölfegyverkezett szolgáival
őriztette magát. A hatóságok elnézték neki ezt a túlkapást, mert tudták,
hogy az egész már nem tarthat soká és John Crawford halálával az angol
birtokos (thákur) hatalma, vagyona semmivé válik.
– Jó, jó, de az arany és a drágakő nem válik semmivé.
 – Sir Hercules hallott a bégum kincséről. Ez ékszerek megvoltak, ez
tény, de a világ számára eltűntek örökre.
– Ezt ő mondja – mormogott John Crawford. – De Sir Hercules már öreg
ember, s a véleményére nem sokat adok. De mégis adott egy kis
útbaigazítást. Ezen a nyomon elindulhatunk.
– De kérlek, apa, igazán…
– Mit igazán, Helen? Én elmegyek Indiába, s te is eljössz velem. –
Fölkelt, hogy járkáljon egy kicsit a szobában, s minden lépésnél szinte nőtt
elhatározásának ereje. A terv főtt és bugyborékolt forrongó agyában. –
Majd az értékpapírokból eladunk vagy kétszáz fontnyit – szólt hangosan –,
kezdetnek elég lesz ennyi is.
– Nem, apa, ahhoz nem nyúlhatok, megígértem anyámnak.
– Úgy? Megígérted? A holt kéz tehát megakadályoz ebben is. Jól van.
Jól van. Azért mégis megszerzem azt a pénzt minden áron, ha törik, ha
szakad.
– Ó, kedves apám, verd ki a fejedből Indiát ezzel az egész tervvel együtt.
Hiszen itt is boldogok vagyunk.
– Boldogok? Mit tudod te, mi is a boldogság, szegény gyermekem!
Hiszen mindig csak a szegénységet láttad magad körül. Igaz, a nevelésed,
hála anyád fáradozásainak, jó volt. De boldogság? Hogy lehet
boldogságról beszélni e szűk, komor szobákban, hiszen nem ismersz egy
lelket sem és nem jársz máshová, mint a vasárnapi iskoládba, Northék-hoz
és az öreg Trevor házaspárhoz. Egyetlen élvezeted egy kis kocsizás az
omnibusz tetején, vagy egypár órai időtöltés a moziban. Boldogság?
Istenem! – elgondolkozva dobta a tűzbe cigarettáját, s úgy maradt
elmerülve, belebámulva a tűz játékába. Félóra múltán megszólalt:
– A rokonaimnál hiába próbálkozom. Azok már akkor sem segítettek,
amikor Kanadába mentem. Mikor pedig visszajöttem Angliába, úgy
kezeltek, mintha én volnék a fekete bárány, melyet minden nyáj kitaszít, és
csak azért vetettek meg, mert nem voltak sikereim. Theo, a nővérem, nem
mondom, segített rajtam valamelyest, de ő meg olyan gőgös és büszke volt
szegény anyáddal szemben, annyira éreztette vele, hogy ő Lady Maltby,
hogy efölötti bosszúságomban sosem fizettem meg neki az adósságomat.
Erre ő is megharagudott. Hála istennek, hogy jó messze lakik
Northumberlandben, legalább nem keresztezzük egymás útját. Töröm hát a
fejemet, ugyan honnan is szerezhetnék pénzt.
Ha a bútorokat jó áron adom el, kaphatok értük hatvan fontot, de hatvan
fonttal nem jutunk messzire, hisz ha az utazásra fizetendő összeget
levonjuk, alig marad valami.
Hogy másfelé terelje apja gondolatait, Helen megszólalt:
– Mrs. North és a húga ma nálunk teáztak, papa.
– Remélem, a vajas kenyéren kívül mást is adtál nekik, Helen?
– Igen, egy kis süteményünk is volt. Hanem a legnagyobb hatást mégis a
mi régi, Arma királynő’ korabeli ezüstünk tette rájuk. Ki sem mondhatom,
mennyire csodálták, különösen Mrs. North, aki egész odavolt miatta.
– Szavamra, az ezüstről egész megfeledkeztem. Ugye, az nem valami
közönséges készlet?
– Nem bizony. A Vane család vitte azt magával Angliából Virginiába.
Egypár darab elveszett belőle, mikor Kanadába költöztek, de a teáskanna a
tejeskancsó, a cukorszelence s a gyertyatartók még megvannak, s eddig
még mindenki gyönyörködött bennük.
– Nem nagyon gyönyörködhetnek bennük, hiszen egy évben egyszer
szedjük elő az ezüstöt – és John Crawford ismét visszaesett mélázásába.
Eszébe jutott, hogy az ajánlólevelet és a tábornok névjegyét elszórta
valahová, s meg is feledkezett róla, míg Helen eszébe nem juttatta újra
kalandos terveit. De hová is tehette őket? Arra emlékszik, hogy eldugta
valahová, mikor az Elisabeth utáni szomorkodása minden egyebet
elnyomott a szívében. Emlékezett Kadir Bux címére, de ajánlás nélkül nem
fordulhat az öreg bennszülötthöz. Már minden zeget-zugot feltúrt,
kikutatott, de hiába. Talán csak nem dobta a papírkosárba? Később, mikor
Kelen már lefeküdt, ő még mindig ott állt a kandalló pislákoló tüze előtt,
és szeme egyszerre a kandalló fölötti tükörre tévedt. Annak sarkába
szokták tűzködni rendszerint a meghívókat, névjegyeket, amiből hozzájuk
ugyan kevés került. De mégis, a tükör sarkában csakugyan van valami.
Valaki jó mélyen bedugta ezt a szelet papírt, nehogy kiessék és
elkallódjon. Egy zsebkés segítségével türelmesen kivette. Csakugyan az
ajánlólevél volt és Fenton generális névjegye.
Körülbelül egy hét múlva Crawford valamivel korábban ért haza a
szokottnál. Becsukta maga mögött a nappali szoba ajtaját, s egy pillanatra
nekitámaszkodott, eztán győzelmes és vidám hangon szólt:
– Nagy újságot mondok, kisleány. A jövő hónapban megyünk Indiába.
Helen letette munkáját, s aggódó szemmel nézte apját. Mégis, úgy
látszott, Crawford komolyan beszél.
– Látod, kedvesem – mondta az apa nem akartál segíteni rajtam,
segítettem hát magamon. Az útiköltséget már le is fizettem. Igen, igen,
csak ámulj és bámulj! A Vane család ezüstje, melyet…
Helen a haja gyökeréig elpirult.
– A mama ezüstje!
– Mi van abban? Éppúgy tettem a te javadért, mint a magam érdekében.
és utóvégre is te figyelmeztettél rá, Helen. Két nappal ezelőtt magamhoz
vettem az ezüstöt. Van egy kollégám a hivatalban, az nagyon ért az ilyen
régiségekhez. Azzal megbecsültettem, s együtt kerestünk valakit, aki gyűjti
a régi ezüstöt. Mit gondolsz, mit kaptam érte? A teáskannáért, a
tejeskancsóért, a cukor- és a gyertyatartóért – Anna királynő idejéből való
mind! – Összesen kétszáz fontot. Itt a pénz, ami megmaradt, miután a
hajójegyek árát lefizettem, harmincöt font egy jegy. No, mit szólsz hozzá,
kicsikém?
– Apám, hogy tehettél ilyet, anélkül hogy szóltál volna nekem?
– Először is, Helen, azért, mert én vagyok az apád. Másodszor, mert te
csak ellenezted volna minden tervemet. Ha csak bejárok a hivatalba, onnan
meg haza, ezen az úton sohase találom meg a szerencsémet. A mi
szerencsénk, az enyém meg a tiéd, kint vár bennünket, elrejtve valami
titkos helyen India forró, vörös földjében.
– Tudod, hogy anya mennyire ellenezte ezt az utat.
– Tudom, tudom. De az én szegény drágám már nagyon beteg volt és
elvesztette életerejét és vállalkozókedvét. Mondhatom neked, mikor fiatal
volt, nem így beszélt, volt ereje szembeszállni a rokonaival, az egész
világgal. – Ezután szétnézett a szobában és számolgatni kezdett. – Ez a jó,
erős bútorzat, melyet még édesanyád választott, ez is hoz valamennyit,
mondjuk hatvan fontot. Neked föl kell szerelned magad. Kellenek könnyű,
nyári ruhák, egypár estélyi ruha, egy kosztüm és egy indiai trópusi kalap
(topee). Mindezt megveheted készen, a te alakodra illik, amit a boltban
árulnak. Adok neked harminc fontot, tudom, te azt ügyesen beosztod.
Majd Mrs. North segít a bevásárlásnál. Ne fáradj a teával, en most újra
elmegyek. – S mintha szemrehányásoktól tartana, kinyitotta az ajtót és
kisietett a szobából.
Helen egy óra hosszat ült gondolkozva. Azon tűnődött, vajon hogy
formálódik a jövőben a sorsuk. Hiába akarta fékezni apját szilaj terveiben,
érezte, hogy erőtlen kezeiből kirángatta a gyeplőt, és most megy, amerre
végzete kergeti.
– Úgy, hát Indiába megy, gyermekem? Nagyon-nagyon nélkülözöm
majd önt – szólt Lady Trevor, mikor Helen közölte vele a nagy újságot. –
Irigylem önt. Bár én is átélhetném újra Indiában eltöltött éveimet.
– Apja tehát a Crawford-féle kincseket hajszolja? – kérdezte Sir
Hercules. – Mondja meg neki, hogy ne szóljon erről senkinek. Indiában
mindeki csupa fül.
– Igen, megmondom neki, köszönöm szépen.
– Az egész dolog úgy tűnik fel nekem – folytatta Sir Hercules –, mint
egy operettbeli vállalkozás. A kirándulásnak csak egy vége lehet: a
felsülés. De ön fiatal hölgy, vidáman és mulatva töltheti el az idejét.
– Ó, igen – tódította a felesége. – Micsoda bálok, kirándulások,
teniszversenyek!
– Azt hiszem, mi mindehhez igen szegények leszünk.
– Hogy áll ruha dolgában? – kérdezte Lady Trevor, aki szerette a szép
ruhákat, s valamikor híres volt eleganciájáról. – Miket vásárol? Milyen
ruhákat és milyen kalapokat?
– Nem valami sokat költhetek ruhára. Elsősorban megfelelő bőröndöket
kell vennem.
– No, ez egy csöppet sem érdekes. Ami a bőröndöket illeti, azt hiszem,
adhatok önnek egypár hajóbőröndöt. Úgy vélem, nekem már nem lehet
rájuk szükségem.
– Nagyon köszönöm, ez nagy segítség rám nézve, mert annál többet
szánhatok ruhára és kalapra.
– Mik a tervei?
– Fehér vászonruhákat veszek és valami ünneplőruha-félét: egy topeera
is szükségem lesz. Aztán cipőre, kesztyűre és veszek egy estélyi ruhát,
valószínűleg feketét. Apa összesen harminc fontot adott.
– Harminc fontot! Igazán nevetséges! – kiáltott Lady Trevor. –Annyit
egyetlen ruháért is adtam, aztán gondolja meg, hogy ott, különösen
északon, néha hideg is van, fagy és hó! Okvetlenül kell meleg ruha is.
Majd én adok önnek egy boát és egy prémkabátot. Nekem már úgysem
kell és sajnos, nincsenek leányaim.
– Ön túlságosan jó. Milady – szólt Helen és könnyek gyűltek a szemébe
igen, ön túl jó – ismételte elcsukló hangon.
– No, ne sírjon. Hát nem örül, hogy megláthatja a napfény hazáját?
– Nem, mert anyám mindig ellenezte azt az utazást. Sohasem tudok ettől
a gondolattól megszabadulni, különben én is örülnék, hogy
megismerhetem India csodálatos földjét.
– Az ön édesanyja nagyon okos asszony lehetett – jegyezte meg Sir
Hercules. – A vándorlás és kincskeresés olyanoknak való, akik vakmerőek
és semmitől sem riadnak vissza. Az ön atyja nem fogja ott megtalálni a
helyét. Nincs ott állása, nincs ésszerű oka az ott-tartózkodásra, se hús. se
hal helyzetben lesz. Még csak turistának sem adhatja ki magát. Van ott egy
öcsém a kormányzóságnál, majd írok neki egypár sort, hogy legyen kihez
fordulnia, ha megszorul. Miss Helen. Itt a címe! – s már föl is vett egy
tollat, hogy leírja a címet: „Harrison Arbuthnot, Esq., J. C. S. The
Moorings, Szimla.”
– Nagyon köszönöm a jóságát, Sir Hercules, de azt hiszem, nem fogom
Mr. Arbuthnotot zavarni. Ha apának a terve nem sikerül, majd valami
munka után nézek.
– Az nem akad olyan könnyen Indiában, különösen egy leánynak nem,
még ha ön orvostudományt tanult volna vagy nyelveket… Sajnálom, hogy
le kell forráznom a reményeit.
– Miss Crawford majd boldogul odakünn is – szólt Lady Trevor, aki
nagyon szerette Helent és nem aggódott a jövője miatt. Mikor Helen
eltávozott, a küszöbnél a fülébe súgta: Elküldöm a bőröndöket a lakására,
de addig is, míg elutazik, látogasson meg, ahányszor csak teheti. Nem is
tudom, mit csinálunk ön nélkül?
Az öreg Lady még többet tett, mint amennyit ígért, mert mikor a
hajóbőröndök megérkeztek, nemcsak a boa és prémkabát volt benne,
hanem egy szép kosztüm és egy gyönyörű fehér estélyi ruha is, meg egy
kis levélke Lady Trevor apró, reszkető betűivel.

„Kérem, fogadja ezeket az ajándékokat (melyek már mind voltak

Indiában) és ezt a két ruhát is, melyekről azt hiszem, hogy megfelelnek
önnek. Nagy örömmel gondolok arra, hogy e holmikat egy kedves fiatal
barátnőm viseli majd abban a felejthetetlen országban, melyet én már csak
álmaimban kereshetek fel.
Ágnes Trevor”
 VI.
A Paragon utasai

Egy vidám júniusi reggelen Crawford és leánya elutaztak Londonból,

hogy elfoglalják helyüket a Pot Hook-járat Bombayba induló gőzösén, a
Paragon nevű hajón, mely jelenleg a birkenheadi dokkban állt és vasárut,
gépeket rakodott, míg csak a fedélzetig nem süllyedt a vízbe. Noha neve
Paragon, vagyis eszménykép volt, ezt a hajót mégsem lehetett a nagy
luxussal felszerelt vízi járművek közé számítani. A dokkról nézve olyan
kicsinek, keskenynek és viharvertnek látszott és oldalai bizony
kívánkoztak már friss olajfesték után. A Paragon kereskedelmi hajó volt,
nem fén3mzésre épült, az már bizonyos, és Crawford egy kicsit meglepve
fölkiáltott: koldusnak nincs mit válogatnia!
Crawfordék voltak az utolsó érkezők. Épp a teát szolgálták fel a
szalonban, mely kicsi volt és sötét. A szalonból nyíltak a kabinok is. A
kapitány, egy kicsi, barna, villogó szemű ember elnökölt a tolongó utasok
között. A társaságban volt egy sem nem fiatal, sem nem öreg hölgy, aki
szemmel láthatólag nem volt utas, nem is vegyült a beszélgetők közé, s
Helen legnagyobb meglepetésére, tea után titokzatosan félrehúzta őt, s azt
suttogta:
– Bocsásson meg, kérem, de egy nagy szívességet kérek öntől. Látja azt
a fiatal hölgyet fekete gyászruhában? A neve Mrs. Charles Taylor. Ő az
özvegye az egyeden, drága fivéremnek, s most az özvegy hazamegy
szülőföldjére, Indiába. Az özvegy nagyon izgékony és ideges, ilyen a
természete, különösen a bátyám halála óta, de reméljük, hogy az utazás
lecsillapítja idegeit. Lorna teljesen egyedül van, s önnek olyan jóságos,
kedves az arca: tegye meg az irgalmasság szent nevében, hogy fogadja
barátságába ezt a gyermeket! Lorna néha olyan, mintha nem lenne józan.
Öngyilkossággal fenyegetődzik. De nem kell félni, nem teszi meg, az
ilyenek sohasem teszik meg. Amilyen szenvedélyes, impulzív természet,
megszereti önt az első pillanatban. Így történt szegény bátyámmal is! Az
isten irgalmára kérem, vegye oltalmába ezt a fiatal özvegyet!
E beszéd alatt Helen egyetlen szóhoz sem juthatott, de mindenesetre
kötelességének tartotta, hogy megtegye, amire kérték, és megfogadta, hogy
jó lesz ehhez a szegény, egyedülálló, nyomorült fiatalasszonyhoz. Az
özvegy szeme” oly bánatos, szép kis szája oly panaszkodó volt, hogy még
Helennél keményebb szívet is meghatott volna.
– Nem elmebajról van szó – szólt tovább az idős hölgy –, épp csak a
hirtelen bánat sújtotta ily keményen ezt a túlfűtött természetet.
– Mindent megteszek, amit tudok – fogadta Helen.
– Köszönöm, ön nagy követ vett le a szívemről. Mikor a teánál szemben
ült velem, arra gondoltam: ez az egyetlen az utasok közül, akire Lornát
rábízhatom. No, de csöngetnek az indulásra, és én nem akarok Bombayba
menni, tehát isten önnel.
Megrázta Helen kezét, fölment a lépcsőn és eltűnt.
A hajónak hét felnőtt- és két gyermek utasa volt. A gyermekek fél-áron
utaztak anyjukkal, Mrs. Hainesszel, halvány, elnyűtt, kopott kis
teremtéssel, aki egy alantas tiszt felesége volt, s megunva anyósa
veszekedését, elhatározta, hogy mindenáron férjéhez csatlakozik. Aztán itt
volt a fiatal özvegy, Mrs. Taylor, bájos, melankolikus, körülbelül
húszéves, leányos alak, mély gyászban: James Hawkins, indiai polgári
tisztviselő, magas sovány, önzőnek látszó körülbelül ötvenéves férfi; Bird
kapitány, régi indiai, öreg kora dacára olyan vékony és fürge, mint egy fiú,
takaros és gondozott tetőtől talpig. Őt látva önkéntelenül kérdezi az ember,
vajon mit keres ez az elegáns férfi a szegényemberek eme hajóján. Bird
kapitány szemüveget visel, s az üveg mögött élénken villog okos kék
szeme. Mr. Harvey Strong fiatal mérnök szigorú, sötét arccal, nem
takarékossági szempontból választotta ezt az olcsó, de rozoga és
kényelmetlen hajót az átkelésre. Valami munkán dolgozott és úgy hitte,
hogy ezen a régi bárkán nyugodtan folytathatja munkáját. Itt nem lesz bál,
társaság, udvarlás, zene, ami a luxushajón utazók idejét segíti agyonütni.
Mint Harvey Strong, Mr. James Hawkins sem azért választotta ezt a hajót,
mintha a drágábbat nem tudná megfizetni. Mr. James Hawkins egyike volt
ama gazdagoknak, akik rosszabbul élnek, mint a legszegényebb emberek,
akiknek egyetlen örömük, ha bankszámlájuk egyenlege minél kedvezőbb.
De bármennyi volt is a pénze, James Hawkins egyre siránkozott. Nincs
pénze, nem telik semmire, sem feleségre, sem lóra, sem autóra, sem
jótékonykodásra. James Hawkins Indiában a legkisebb bungalót bérelte s a
lehető legrosszabbul élt. Egy szó mint száz: James Hawkins
gyógyíthatatlan fösvénységben szenvedett. Emellett kitűnő hivatalnok volt,
az indiai régiségek és a perzsa költészet terén szaktekintély.
Az, hogy e két utas nem kényszerűségből választotta a Paragont,
gyönge vigasz volt a többi utasnak: Mrs. Taylomak, Mrs. Hainesnek, Bird
kapitánynak és Crawfordéknak, akik mind „szorult helyzetben” voltak.
Az ebédnél a Paragon még a folyón volt, de lefekvés idején már
elhagyták a világítóhajót, s kiértek a nyílt tengerre. Az éj csöndes volt, s az
ég teleszórva szikrázó csillagokkal. Helen kabinja épp a fiatal Mrs. Tayloré
mellett volt. Mr. Harvey Strong nem volt ilyen szerencsés, szegény feje
Mrs. Haines gyermekeinek tőszomszédságába került. A gyermekek
visítoztak és Mr. Harvey végre elvesztette türelmét, s oly hevesen kopogott
a válaszfalon, hogy a kis Cissy Haines hirtelen visszavágyott anyósa
vendégszeretetlen födele alá.
Az idő remek volt. A tenger sima mint a tükör, s lassanként mindenki
elhelyezkedett.
A Haines apróságok találták fel magukat legelőbb. Az idősebbik kezdett
felhagyni azzal a rossz szokásával, hogy a hajó apró felszerelési tárgyait a
korláton keresztül a vízbe dobálja. Mikor ezt a kapitány legjobb
látcsövével cselekedte, a szegény kapitány arckifejezése leírhatatlan volt.
A Paragonon nem volt sem hajóorvos, sem stewardess, volt viszont egy
elszánt és éhes patkánysereg, mely éjnek idején mindig betört a szalonba,
hogy megkeresse az ételhulladékot. Helennek ez állatok egyikével
kellemetlen kalandja volt. Mikor a szalonlépcsőn fölfelé tartott,
megkapaszkodott a lépcsőkorlátba, és egyszerre valami mozgó elevenséget
érzett a keze alatt. Egy patkány volt, s nem lehet tudni, Helen ijedt-e meg
jobban e nemkívánatos találkozástól, vagy a patkány.
Mire Marseille-be értek, már megalakultak a baráti csoportok. John
Crawford és Bird kapitány nagyon összebarátkozott, szinte
elválaszthatatlanok voltak. Crawford, ez a fáradhatatlan beszélő előadta
ennek az idegennek egész tervét. Az új barát mély figyelemmel hallgatta
Crawford minden szavát és bátorította, tanácsokkal látta el a tapasztalatlan
utast.
– Régi indiai vagyok – szólt Bird kapitány. – Én magam is hallottam sok
elrejtett kincsről, olyanokról, melyek megszégyenítik Aladdin kincseit. Én
magam is Indiában születtem, ismerem a bennszülötteket és beszélek a
nyelvükön. Ismerem a telugu, maráthi, urdu nyelvet, s konyítok
valamelyest a tamilhoz, úgy hogy ha elfogad tolmácsnak, sok dologban
segítségére lehetek.
_ Kedves barátom, ön nagyon is jó – áradozott Crawford. – De tudja
meg, hogy én szegény ember vagyok, szegény, mint a templom egere.
Nem vehetem igénybe az idejét, mikor másutt kereshetne ezalatt.
– Azt hiszem, az önénél nem kell izgatóbb, kellemesebb foglalkozás. Én
független vagyok. Valamikor polgári szolgálatban álltam, de most csak
egy teatársaság ügynöke vagyok és nincsenek rokonaim. Az egész
családom elfér a tulajdon kalapom alatt. Ha segítségre, támaszra van
szüksége, kapjon az alkalmon: itt van Freddy Bird, aki legény a talpán.
Nem csodálnám, ha Kadir Bux megfejtené az egész talányt.
A másik baráti pár Hawkins és Strong volt. Rendszerint fel s alá jártak a
fedélzeten, s adókról, gyárakról, éhínségről beszélgettek, aztán a
pénzkölcsönökről és az erdészetről. Az idősebbik úr hangos, harcias szava
mindenüvé elhallatszott. Az asztalnál is Mr. Hawkins vezette a társalgást,
még az örökké fecsegő John Crawfordot is lepisszegte a hallgatóság, ha
Hawkins valamiről mesélt. Nyers, fölényes hangján oktatta Hawkins a
hallgatóit. Úgy látszott, mindent tud, különösen ami Indiára vonatkozik.
– Azt hiszem, ön mondhatna nekünk egyet-mást India rejtett kincseiről –
szólalt meg egyszer hirtelen John Crawford.
Ezt kérdezni James Hawkinstól annyi volt, mint a harci paripa fülébe
fújni a trombitát. Hawkins hátravetette fejét, szeme csillogott.
– Elrejtett kincsek! Rengeteg kincs van Indiában a föld alatt, fiam. Rajta
járunk, taposunk nap nap után. Kétezer éves divat Indiában a kincsek
elrejtése. A föld az ő takarékpénztáruk, rejtett hegyi barlang mélye a
bankjuk. Mikor az angol seregek kezdték megszállni Indiát, a
bennszülöttek elásták kincseiket, elfutottak az erdőkbe és rendszerint nem
is tértek többé vissza. Sok kincsnek az emléke megvan, de maga a kincs
rég elveszett. A Kelet gazdagsága mérhetetlen. Micsoda gyémántok
vannak ott elrejtve, melyek sohasem kerülnek többé napvilágra, kövek,
melyek Kohinoort is megszégyenítenék, gyöngyfüzérek, milliárdos értékű
arany és ezüst, s mindezek elrejtve a föld alatt, régi, omladozó várakban. A
bennszülöttek értik a dolgukat. Nem csodálnám, ha valaki felfedezné, hogy
Delhi romjai közt több arany van felhalmozva, mint az Angol Bank
pincéiben. Olyan kincsek vesztek így el, melyek messze felülmúlnak
minden nyugati képzeletet. Némely drágaság előkerül néha esküvőkön,
ünnepségeken, némelyik örökre ott marad a föld mélyén és sem az egyik,
sem a másik fajta nem használ senkinek, nem hajt kamatot. tisztára holt
tőke.
– Bizonyára hallott valamit az én nagybátyám vagyonáról is? – szólt
Crawford.
– Persze hogy hallottam. Crawford egy ideig az én kerületemben lakott.
Az volt, amit ott thákumak neveznek, nagyban kereskedett indigóval és
egy bégumot vett feleségül.
– És mi történt a vagyonával?
– Crawford igen magas kort ért el, de mindig attól félt, hogy
meggyilkolják, s minden vagyonát, kincsét megbízható szolgák
segítségével rejtett helyre vitte, s mikor már mindene biztonságban volt,
szolgáit lelőtte, mert azt tartotta, hogy a holtak nem beszélnek.
– Ah! Borzasztó! Micsoda szörnyeteg – kiáltotta Helen.
– Igen, de ez éppen nem látszott meg rajta. Azt beszélik róla, hogy
csinos fickó volt, és szép arccal – és itt Crawfordra szegezte tekintetét –
sokra viszi az ember. A vén bégum beleszeretett, az előbbi kegyencet
kidobták vagy megmérgezték, mert: egyik ember szerencsétlensége a
másik ember boldogsága –, s ezzel az axiómával hátratolta a székét és
felkelt az asztaltól.
Mrs. Taylor és Helen volt a harmadik pár a hajón. Helennek eddig nem
voltak lánypajtásai. Anyja volt első és egyetlen meghittje, barátnője, s
most örült, hogy beszélhet valakivel, aki egyidős vele. Bizony, csak ők
ketten képviselték a fiatalságot a hajón, mert Mrs. Haines ifjúságát
megtörte a szegénység és családi zsarnokoskodás.
 A szép Lorna Taylor jelleméhez foghatót még nem ismert Helen.
Érzékeny, fellobbanó, hirtelen változó és érzelmes kedélyű volt a fiatal
özvegy. Már a második nap Helen nyakába borult és kérte, hogy szeresse
őt egy kissé és szólítsa a keresztnevén.
– Olyan szerencsétlen vagyok – mondta szenvedélyesen.
Ez bizony igaz volt. Gyakran ült az asztalhoz vörösre sírt szemmel, s
Helen gyakran hallotta, amint éjjelenként kabinjában sóhajtozott: Ó, drága
egyetlenem! Szegény kicsi fiam, szegény kicsi fiam! Sok, sok éjjelen
keresztül hallotta Helen a szüntelen gyász e monoton kiáltásait. Helen
eleinte nem akart betolakodni ilyen mély gyász keservei közé, de aztán
eszébe jutott, mit ígért az idegen hölgynek és nemsokára felajánlotta
segítségét, s gyakran órák hosszat ült a fiatal özvegy mellett és simogatta
annak parányi forró kezét, hallgatta türelmes szívvel panaszait, míg csak a
fiatalasszony el nem aludt. Aztán felolvasott neki, történeteket beszélt el,
hogy elterelje Lorna gondolatait attól a sírtól, melyet a messze Ealingben
hagyott, s ezt a gyöngéd gondoskodást folytatta a fedélzeten is, ahol Helen
órák hosszat sétált, beszélt, törődött a sors sújtotta fiatalasszonnyal.
Lorna Taylor szép, csinos teremtés volt, szőke hajjal és elbűvölő
szemmel; kicsiny, apró csontú hajlékony keze volt, ilyen volt különben
egész alakja is. A forró égövi lángoló temperamentum élt benne. Egyik
percben vidám és fürge volt, a másikban mérhetetlenül mély fájdalomba
merült. Néha olyan ideges rohama volt, mely már-már az őrültséggel volt
határos. Mikor a rohama elmúlt, mély levertségében még a közös asztalt
sem kereste fel. Helen vitt neki egy-egy csésze forró levest vagy valami
könnyebb ételt és kérte, rábeszélte, hogy egyék.
De Helen mégsem értette, hogy lehet az, hogy valaki ilyen rohamok után
magához térve elfelejtse a gyászt és vidáman kacérkodjék a
hajóstisztekkel, vagy csábító pillantásokat vessen Harvey Strongra. Milyen
különös teremtés, mintha két különböző lélek lakna benne: hűséges és
vigasztalhatatlan, és mégis vidám, változékony és könnyelmű.
Mrs. Taylor észrevette barátnője csodálkozását.
– Én pillangónak születtem – szólt –, mindig csak a fényt, a napot
szerettem, s ez a tulajdonságom kitör még az én halott szívemből is. Itt
fönn tréfálok és nevetek, aztán lemegyek a kabinomba és sírok, amiért
ilyen gonosz és szívtelen vagyok. De akármennyit nevessek és
kacérkodjam is, soha többé nem lehetek boldog. Ne nézzen rám ilyen
komolyan és megbotránkozottan.
És Helen nyakába borult s csaknem megfojtotta csókjaival.
Nemegyszer beszélt Mrs. Taylor arról is, hogy megöli magát. Ilyenkor
meglepően nyugodt volt.
– Hallgasson ide, drágám. Ha nem félnék a cápáktól, a vízbe ölném
magamat. Megtenném, igen, Charlie elment, nincs többé. Miért maradjak
én itt tovább? A vízbefúlás könnyű halál.
– Igen, de a Vörös-tenger és az Indiai-óceán tele van emberevő
cápákkal!
– Juj! – és hirtelen összerezzent – Ezek rettenetes állatok, félek tőlük.
Tíz nap múlt el. Az utazás lecsillapította Mrs. Taylort, aki már arra is
képes volt, hogy nyugodtan üljön a Paragon fedélzetén és segítsen
Helennek a varrásban. Helen a közelgő forróságra számítva könnyű
ruhákat varrt az ifjú Haines csemeték számára, akiknek anyja – a tengeren
legalább – tökéletesen tehetetlennek bizonyult. A két kisgyermek teljesen
az utasok és hajószemélyzet jóságára volt bízva.
A két fiatal hölgy a fedélzeten ült és varrt a kifeszített vászonfödél alatt,
s közben a nyelvük sem pihent, különösen Lornáé nem, aki szüntelenül
beszélt. Helen elmondta barátnőjének anyja halálát, szűkös
körülményeiket, s azt, hogy mily rokontalanul állnak a földön. Apja
reményeiről is beszélt, s ezzel éppen nem követett el indiszkréciót, mert
John Crawford örökségéről beszélt már az egész hajó, a fedélzettől egész a
gépházig és a mosogatókonyháig. Helen tanácsot kért Lornától, mit
tegyenek, ha megérkeznek az előttük ismeretlen országba, s hogy
boldoguljanak kevés pénzzel olyan sokáig, amíg csak lehet.
– Nagymami majd mindent megmond, amit tenni kell – volt a nem várt
válasz mert el kell jönnöd hozzám.
– Ó, hisz nem hagyhatom el apámat.
– Nem, de ő elhagyhat téged. Hallottam, amint azzal a borzasztó kis
Birddel valami expedícióról beszélt, ahová egyedül kell mennie. Igen, az
én tervem már készen van, Helen: te velem jössz Csitariba, bizony, Helen!
Ne is rázd a fejed, drágám. Nagymami majd megszeret téged, s ha apád
magához hív, még mindig mehetsz.
– Nagyon jó vagy hozzám. De még nem tudok felelni, nem ismerem
apám terveit.
– Először nem mertem így beszélni, nagyon is előkelőnek láttalak,
mintha csak valami tiszt felesége volnál, édesem. De most már nem is
tudom, mit csinálnék a vasúton nélküled? Ott biztosan utolér megint a
roham.
– Nem, édesem, mire Bombayba érünk, egészen jól leszel.
– Nem, nem, soha többé! Sokat beszéltem már veled, de még nem
szóltam neked az otthonomról és a nagymamáról. Akarod, hogy beszéljek
róla?
 VII.
Szerencse a szerencsétlenségben

– Akarod tudni, mi minden történt velem életem húsz esztendeje alatt? –

kérdezte Lorna, és Helen térdére tette kicsiny gyermekkezét.
– Igen, mondj el mindent, azt hiszem, történeted nagyon érdekes lehet.
– Érdekes? – ismételte Lorna –, nem hiszem, hogy ezzel a szóval lehetne
jellemezni életem történetét, de legjobb, ha magad ítélsz róla. Árva vagyok
és családommal Indiában éltem, mert India az én hazám. Mikor apám
meghalt, nagymama vett magához és ő nevelt fel. Nagymamának hotelje
volt a hegyek között. Nagymama és Lily néném vezette az üzletet,
melynek jó neve volt és, azt hiszem, jó csomó rúpiát jövedelmezett. Jó
iskolába járattak, még franciául is tanultam és tudok annyit, hogy „oui,
merci, s’il vou plait”. Tudok zongorázni és táncolni, de nem vagyok okos,
nem. Mindig gyűlöltem a tanulást. Mikor már úgy találták, hogy befejezték
nevelésemet, otthon fogtak, és segítettem nagymamámnak a számlák és
levelek írásában. Annyi ember járt nálunk ki s be a házban – ez oly
mulatságos volt! –, s köztük volt Charlie Taylor is, akinek közelünkben a
kormányzóságnál volt hivatala. Charlie olyan szép volt, vidám és kedves.
Minden nap találkoztunk véletlenségből, vagy talán nem is véletlenségből,
mert én segítettem Lily nénémnek az asztalok és virágok elrendezésében.
Így aztán alaposan megismertük egymást. Charlie volt az egyetlen
fiatalember, aki tetszett nekem, nagyon megszerettem őt, s reméltem, hogy
ő is szeret engem. És egyszerre csak, előzetes bejelentés nélkül, Charlie
elutazott. Mikor láttam a postakocsit lefelé haladni a dombról, azt hittem,
meghalok. Ez az elutazás nem úgy hatott rám, mint meglepetés, hanem
mint megrendülés. Ó, istenem, hogy sírtam. Nem tehettem róla. Eddig az
életem olyan fényes, vidám, boldog volt, s most egyszerre mintha a nap
tűnt volna el az égről. Megpróbáltam visszafojtani bánatomat.
Lesoványodtam, vékony, halvány, csúnya és csipkelődő lettem. Egy nap,
mikor a verandán állok, egyszerre csak megpillantom őt! Annyira
megbénultam a meglepetéstől, hogy nem tudtam sem mozdulni, sem
szólni. De halvány, szenvedő arcom mindent elmondott Char-lie-nak.
Charlie visszajött elmondani, hogy sohasem felejtett el engemet, s
megkérdezte, akarok-e a felesége lenni. Mivel rangban sokkal fölöttünk
állott és olyan kedves, drága fiú volt, rokonaim nagyon megörültek e
házasságnak. Charlie hosszabb szabadságot kapott, s így hamarosan
megesküdhettünk, s a mézeshetek után elutaztunk Angliába. Charlie szülei
Ealingben laktak, s a mi számunkra is kivettek ott egy kis, bútorozott
házat. Ó, micsoda borzasztó sötét odú volt ez a ház az út mentén északnak
forduló homlokzatával! A család merev, beteges apából, rokkant anyából
és két igen csúnya nővértestvérből állott. A két testvér sokkal idősebb volt,
mint Charlie, s mégis csak úgy hívták őket: a lányok. Taylorék hamar
észrevetették velem, hogy nincsenek megelégedve sem velem, sem Charlie
házasságával. Nagyon kíváncsiak, szigorúak és szertartásosak voltak. Azt
akarták, hogy ne használjak rizsport, kölnivizet, ne cigarettázzam és
mindig csak a hibákat keresték bennem. Hogy rövid legyek: szerencsétlen
voltam, valahányszor hozzánk jöttek, vagy mi mentünk át az öregekhez.
Akármit tettem, az mind helytelen volt, s azt mondták, extravaganciám
tönkre fogja tenni szegény Charlie-t. Pedig igazán nem költöttem sokat!
Az igaz, hogy néha a férjem bevitt Londonba színházba vagy egy-egy
vacsorára, de utóvégre is ez mind Charlie pénzéből ment! Egyszer-másszor
Charlie meglepett egy csinos blúzzal vagy új kalappal, s a lányok ilyenkor
az irigységtől majd megbolondultak. Megvallom, szerettem őket
mérgelődni látni. Ami a háztartásunkat illeti, igazán nagyon takarékos
voltam. Megszámoltam a krumpliszemeket, megmértem a szenet, a
zöldséget, a tejet, de tiszta asztalkendőt és abroszt vettem elő mindennap,
ahogy megszoktam Indiában, és elhasználtam egy csomó vajat, tejszínt és
két vagy három tucat tojást hetenként, mert Charlie úgy szerette az én
süteményeimet, omlettjeimet és felfújtjaimat. Ezt mind rettenetes hibául
rótták fel nekem. Nemegyszer figyelmeztettek a testvérek, hogy én csak
egy fillér nélküli szegény árvaleány voltam, egy kis senki, és Charlie
válogathatott volna akár egy tucatnyi szép és gazdag leány között, akik
mind jó családból valók voltak és nem tették volna tönkre szegény Charlie-
t. Ezután nemsokára megszületett a kisleánykám…
– Ó! – kiáltott fel Helen, akit ez a közlés meglepett.
– De szegényke csak egy hétig élt.
Helen részvéttel szorította meg barátnője kezét.
– Úgy sajnállak, milyen borzasztó lehetett ez neked.
Lorna Taylor nem felelt, de ajka megvonaglott és távolba meredő
szürkéskék szeme elmerengve nézte a tengert. Gyorsan és nehezen
lélegzett, s látszott, hogy erős és mély felindulást nyomott el magában.
Aztán folytatta történetét.
– Egypár héttel később Charlie egy esős napon meghűlt. Az állomásról
jött haza és esernyőjét átadta egyik testvérének. Az eső szakadt, mintha
dézsából öntötték volna, s Charlie bőrig ázva került haza. A meghűlés
tüdőgyulladásba ment át, mindkét oldali tüdőgyulladásba, és Charlie-t
semmi, semmi sem tudta megmenteni.
Zokogott. Arcára tapasztott keskeny ujjain átfolytak bőségesen ömlő
könnyei.
Harvey Strong arra haladtában meglepetve és hitetlenkedve nézett rá.
Helen vigasztalta a fiatal nőt, mire az végre megnyugodott.
– Bárcsak meghalhattam volna vele – jajongott Lorna. – De oly erős
vagyok, akár egy ló. Sose volt életemben semmi bajom, kivéve a tengeri
betegséget. Egyedül álltam Angliában, Charlie rokonai gyűlöltek, s azt
akarták, hogy minél előbb elkerüljek a szemük elől. Ők vették meg a
hajójegyet, a legolcsóbbat, amit kapni lehet, de fizetni én magam fizettem
mindent. Van valami csekély nyugdíjam, és Charlie mindent rám hagyott,
amije csak volt. Íme az egész életem. Ugye, nem az, amit érdekesnek
szoktak mondani? Kívánom, hogy bár minél előbb vége volna az egésznek.
– Ne mondj ilyet. Hiszen még csak húszéves vagy!
– Bár volnék hetven! Tudom, hogy még fiatal vagyok, s a természetem
is vidám és változékony, de boldog sohasem lehetek többé.
– Majd lesznek még neked is jó napjaid, hidd el nekem!
– Nem – szólt fejét rázva –, Charlie-t örökké nélkülözni fogom. Az
életem jobbik fele odavan. Tudom, hogy hálátlan vagyok, hiszen ott a
nagymamám és a néném, akik szeretnek, kényeztetnek. Nagymama eladta
a szállóját és a szülőföldjén, Csitariban vett földbirtokot. Ah! Mennyire
örülök, hogy nemsokára megláthatom őket és érezhetem a vízipipa füstjét
a bazárban! Drága, vén Indiám, szülőföldem, mennyire szeretlek!
Angliában milyen más volt minden, olyan hideg, olyan merev, olyan
pontos, bah! És micsoda klíma – s erre összerázkódott.
Néha megtárgyalták természetesen az utasokat is. Például Mrs. Hainest,
aki olyan gyenge, tehetetlen és szegény volt. Aztán beszéltek Harvey
Strongról, aki mindig félrehúzódott, olvasott, írt, vagy füstölt a
vászonernyő alatt és ritkán nyitotta szóra a száját, kivéve, ha a kapitánnyal
vagy Mr. Hawkinsszal beszélt, akivel órák hosszat rótták együtt a
fedélzetet. Milyen különös, excentrikus fiatalember!
– „Jó reggelt” ez az egyetlen mondat, amit hozzám intézett –
panaszkodott Mrs. Taylor. – A múltkor meg is kérdeztem, miért nem
beszél, s erre azt felelte: „Ha nincs mondanivalónk, legokosabb, ha
hallgatunk.” Ugye, ez udvariatlanság volt?
– Az bizonyos, hogy sajátságos ember – szólt Helen. – De Mr. Hawkins
mégis azt mondja, hogy nagyon okos, tele van ragyogó eszmékkel, s hogy
még sokra fogja vinni.
– Azt elhiszem, hogy okos. De mire jó az a nagy okosság? Hiszen Mr.
Hawkins is nagyon okos, de az okos emberek rendszerint kellemetlenek.
Ahogy Mr. Hawkins beszél, mintha csak egy felolvasást hallanék!
– Mr. Hawkins különös természetű lehet. Micsoda étvágya van! Úgy
illett volna, hogy ha kettő helyett eszik, kettő helyett is fizessen. Ha
tizenegy órakor a gyermekeknek csirkelevest tálalnak, mindig lejön s ő is
kér egy csészével.
– Tudom. Mr. Hawkins egy vén fösvény. Maga foltozza a harisnyáit.
Láttam, amint a múltkor egy nagy tűvel küszködött. Azt mondta, segítsek
neki, de én kijelentettem, hogy elég szégyen, amiért lyukas harisnyákkal
indult útnak, s hagytam, hadd kínlódjék tovább. Soha nem dob a
szegények perselyébe egy fillért sem. Marseille-ban két frankot kért tőlem
kölcsön, amit sohase látok többé.
– Miért nem kéred meg?
– Ah, nem akarom. Hawkins éppúgy emlékszik erre, mint én.
Egyszerűen nem akarja megfizetni.
Mr. Hawkinsnak nemigen tetszett az a nagy barátság, ami rövid idő alatt
kifejlődött a két fiatal nő között. Egy este, mikor Helen mellette könyökölt
a korláton, s nézte a tenger foszforeszkáló vizét, megkérdezte tőle:
– Ugyan miért barátkozik olyan nagyon azzal a félvér leánnyal? Ha látná
a rokonait, tudom visszariadna tőle.
– Ha látnám is a rokonait, az nem tenne különbséget köztünk. Akárhogy
van is, Mrs. Taylor sokkal szebb, mint én.
– Most még igen – hagyta rá a műértő hideg bíráló hangján Mr.
Hawkins. – De adjon neki tíz esztendőt, s akkor olyan vastag lesz mint a
tollas párna, s fekete, mint az ön cipője. Ugyan, nézze meg egyszer a
körmének a holdjait, az mindjárt elárulja származását – tette hozzá
diadalmasan.
– Csodálom, hogy előítélettel viseltetik a kevert vérűekkel szemben. Ezt
nem tudom megérteni.
– Kedves, fiatal hölgyem, hogyan is tudná ön ezt megérteni? Maga nem
töltött a Keleten huszonnégy évet, mint én, aki ismerem ezt a fajtát töviről
hegyire. Lusta, gerinctelen, haszontalan, tékozló fajta ez, mely egyesíti
mindkét faj rossz tulajdonságait.
– Milyen pompás időnk van, nemde? – jegyezte meg Helen, aki szívesen
terelte át másra a beszélgetést. – Nagyszerű utunk van!
– Igen, ez az utazásunk szebbik oldala, még egy apró hullám sincs sehol.
De várja meg, míg Adenba érkezünk és szembe kapjuk a monszunt.
Remélem, ez a vén teknő kibír egy kis táncolást!
– Mi az a monszun?
– A monszunt, kedves, fiatal hölgyem, előbb ismerni kell, aztán lehet
csak megérteni. Ez a neve annak a szélnek és esőnek, mely Indiát életben
tartja. Júniusban kezdődik és elárasztja kiszáradt földjeinket. Képzelje el,
hat hónapon keresztül nem esik az eső, nincs egy csöpp nedvesség a
levegőben, s mi lihegve ülünk és várjuk, hogy megjelenjenek a monszun
közeledtét hirdető nehéz, barnásvörös fellegek. A monszun rettentő
mennydörgéssel és felhőszakadással kezdődik. A monszun nélkül minden
növény elhalna nálunk, s India nem lenne egyéb, mint puszta sivatag.
Az út a Vörös-tengeren át nyugodt volt és kellemes. Adennál, a jóslat
szerint, a Paragon belekerült a monszunba, s ez ugyancsak megtáncoltatta
a szegény hajót. A kapitány, aki nagy ínyenc volt, nagyszerű reggelit
készített, s reggeli közepén egyszerre nagy zajjal dőlt össze a tányérok
piramisa, a kések, villák, kanalak tömege a földre esett. Borzasztó napok
kezdetét jelentette ez. A túlterhelt Paragon derekasan küzdött a szél és a
hullámok ellen. Nem lehetett sétálni, járkálni a hajón. Az utasok
vánszorogtak, mint a beteg legyek, s egyre csak a barométer állását
figyelték. A szélvész másnapján Helent baleset érte. Föl akart kapaszkodni
a szalon lépcsőjén – a patkányincidens dacára is – kénytelen volt a korlátba
kapaszkodni. A lépcső tetején Harvey Strong állt, aki a hajó váratlan
megingása folytán leesett a lépcsőn. Harvey legurult s magával rántotta
Helent is. Harvey, mint mondani szokták, puhára esett, de Helen
kificamította a bokáját. Mikor Harvey Strong felkapta a szenvedő Helent s
a szalon pamlagára fektette, Helen krétafehér volt, noha megpróbált
uralkodni fájdalmán.
– Jaj, a lábam. De nem baj, ne búsuljon, nem fáj nagyon.
– Ki sem mondhatom, mennyire bánt, hogy ilyen fájdalmat okoztam –
szólt Harvey Strong, amint gondosan lefektette Helent. – Szaladok Mrs.
Taylorért, ő majd megnézi, tulajdonképp mi történt.
Mrs. Taylor tüstént megjelent és rögtön kijelentette, hogy Helen sérülése
meglehetősen súlyos. Kificamodott a bokája és számtalan zúzódás látható
a jobb karján. Stronghoz fordult:
– Mily szerencse önre nézve, hogy Helen a lépcsőn állott, ha Helen
nincs ott, ön a nyakát szegi. Remélem, a kapitány tart a hajón kötöző-és
vérzéscsillapító szereket.
– Rögtön megnézem – ajánlkozott Strong és elsietett.
Strong pár pillanat múlva visszajött s nemcsak a kért kötszereket hozta,
hanem saját kabinjából párnát, takarót, szőnyeget is, hogy Helennek minél
nagyobb kényelme legyen, s frissítő levendulavizet, amivel a beteg
homlokát hűsíthetik. Senki sem ismert volna rá a gondos és figyelmes
fiatalemberben az előző napok morózus, visszahúzódó utasára.
Tulajdonképpen ő ápolta Helent, mert Lornának mind a két kezet tele volt
dologgal. Mrs. Haines és két gyermeke is súlyos beteg lett a hánykódó
hajón. John Crawford sem mert közelíteni leányához. Crawford ugyan nem
szenvedett tengeribetegségben, de mégis rossz órái voltak.
– Nem merek a lépcsőn lemenni, mert még én is leesem és mi haszna
volna annak, ha mindketten mankón jelennénk meg Bombay kikötőjében.
Helent nemsokára kabinjába vitték, és Strong továbbra is oly gyöngéden
viselkedett, hogy Lorna és Helen megváltoztatták róla alkotott
véleményüket. Megegyeztek abban, hogy – közelebbi ismeretség után –
Strong nagyon kedves fiatalembernek bizonyult. Noha már nem sok idejük
volt a megérkezésig, Helen és Harvey e pár nap minden percét alaposan
kihasználta. Harvey könyveket, lapokat hordott Helennek és
megmagyarázta eddigi elvonultságának okát. Kisült, hogy egy vizsgára
készült, s itt a hajón magolta be a vizsga anyagát. Azért is választotta ezt a
lassú teherhajót, hogy elkerülje a társaságot és elkészülhessen munkájával.
Azt hiszi, hogy nemsokára kész lesz, s jó állásra tehet szert. Később
elmondta azt is, hogy Indiában rokonai vannak, ő is ott született és meleg
szeretetet érez a vén India iránt.
– Félek, Miss Crawford, hogy ön majd nem lát rózsás színben semmit
mikor először lép a szárazföldre. Mindent nagyon különösnek talál. Ami
pedig atyja kincskereső tervét illeti, annak sikerében nem nagyon hiszek.
Az a kincs vagy el van temetve és még a nyoma is elveszett, vagy pedig jól
el van rejtve valamelyik bennszülött herceg kincstárában (tosa-khana).
Hisz ha az ilyen kincs hozzáférhető helyen van, az öreg Hawkins már rég
kikaparta volna. Hawkins megérzi az arany szagát. Az öregnek a pénz az
istene.
– Jól tudom, hogy alig van kilátásunk a sikerre. De apám olyan vérmes
reményekkel indult útnak. Úgy tervezi, hogy Lucknow-ba megy, s ott
kezdi meg a kutatást, dédnagybátyja régi telepesei között.
– Majd talál ilyeneket tucatszámra, akik mind azt mondják, hogy az öreg
Crawford szolgái voltak, különösen ha egypár rúpiát szétosztogat köztük.
De mit fog csinálni ön? Ebben az állapotban nem tarthat vele.
– Mrs. Taylor olyan jó volt és meghívott, hogy menjek hozzájuk
Csitariba.
– Csitariba? – Strong elgondolkozott. – Igen, ez a legjobb, amit tehet.
Azt hiszem, ezt a félvér családot kissé lármásnak, de vendégszeretőnek és
jólelkűnek találja. És ha az atyja csalatkozik reményeiben, mi lesz akkor?
– Igazán nem tudom. Apa mindig csak a mára gondol, a holnapra soha.
Bámulatosan jóhiszemű.
 – És az a fickó, az a Bird, úgy hiszem, még jobban biztatja. Mintha csak
olajat öntene a tűzre. Ki nem állhatom azt az embert. Szeretnék őszintén és
nyíltan beszélni az édesapjával, de Bird kapitány úgy belekapaszkodott,
mint a kullancs. Ismerem a Bird-féle embereket. Mindent lehet tőlük várni,
csak jót nem.
– De apával nem tehet semmi rosszat, ugye nem?
– Azt nem lehet tudni. Az ön édesapja nagyon is gavallérnak és
adakozónak látszik.
– S amellett olyan hiszékeny, együgyű, akár egy gyermek.
– Őszintén szólva. Miss Crawford, az ilyen embereknek Indiában nem
sok kilátásuk lehet.
– Azt hiszem, nem, sem Indiában, sem egyebütt – válaszolta Helen
felsóhajtva.
Végül a sok hányattatáson keresztülment, viharvert Paragon révbe futott
Bombay csodálatos kikötőjében. Bordái fehérlettek a sótól és elvesztette
két mentőcsónakját, s utasai olyan színben voltak, mintha súlyos
betegségen estek volna át. Az utasok feltűnően rövid idő alatt
szétszóródtak. Mr. Crawford Bird kapitány kíséretében Luckown-ba
utazott. Mrs. Haines, aki szerencsésen találkozott férjével. Delhibe ment.
James Hawkins kénytelen volt, legnagyobb fájdalmára, első osztályon
tenni meg az utat állomáshelyéig. Legjobb szeretett volna negyedik
osztályon utazni, de hát istenem, az állás kötelez. Mrs. Taylorról és
Helenről Harvey Strong gondoskodott, aki ellátta őket frissítőkkel,
gyümölccsel, újságokkal és egyéb apró kényelmi cikkekkel. Megfogadtatta
Helennel, hogy ír neki és értesíti, hogy telt el az utazás. Mikor a vonat
megindult a Viktória állomásról, a barátnők sokáig láthatták, amint Strong
búcsú-üdvözletet intett kalapjával. S ekkor Lorna ravaszul társnőjére nézett
és megszólalt:
– Szerencse a szerencsétlenségben, kedves Helenem. A balesetben volt
valami rossz és valami jó. Kificamítottad a lábadat és szert tettél egy jó
barátra. Mert jó barátod Strong, azt hiszem.
 VIII.
Crawford legény a talpán

Valami különös, furcsa, szinte bűntudatos érzés fogta el Crawfordot,

mikor Helentől elválva beült a Lucknow felé tartó vonat egy
másodosztályú kocsijába. Maga mögött hagyta Helent, jó tanácsaival és
figyelmeztetéseivel együtt. Hiszékenysége, gyorsan járó nyelve, melyet
nem fékezett a gondolat, gyakran sodorta kellemetlen helyzetbe John
Crawfordot, de eddig mindig ott állt mellette őrzőangyala, a felesége, aki
kiszabadította minden bajból. Annyi bukás és balszerencse után a felesége
hűségesen kitartott mellette, még akkor is, mikor már csaknem
koldusszegényekké tette őket John Crawford könnyelmű vállalkozó
hajlama. De még ezután is volt. Crawfordnak hivatala, melyet szintén a
felesége közbenjárásának köszönhetett. John Crawfordnak szép írása volt,
a hivatalban szerették emiatt, azután olyan modora és fellépése volt, mint
akármelyik gentlemannek. Beszélni pedig úgy tudott, mint kevesen. Bár
tudta, hogy a végső nyomortól kíméli meg, John Crawford mégis gyűlölte
hivatalát. De így mégis megvolt a kicsi, de barátságos otthona, pipája,
újságjai és kollégái társasága. S bár ezek közt úgy viselkedett, mint egy
inkognitóban levő fejedelem, mindig megvolt az az érzése, hogy nem
szabad, hogy vezetik, szerető, de erős kézzel irányítják lépéseit. Miután a
felesége keze örökre elernyedt, a lánya finom ujjai közé került a gyeplő.
Helen figyelmeztette mindig, hogy fizesse ki számláit, meleg ruhát
kényszerített rá, eszébe juttatta, ha nem intézett el egy levelet, a hivatalba
küldte és nem engedte, hogy sokat dohányozzék. Ha meghívta barátait egy
kis szerény vacsorára és elragadtatásában könnyelmű ígéreteket akart
tenni, mindjárt magán érezte Helen szemének intő pillantását, melyet
bizonyára az anyjától lesett el. Egyszóval: John Crawford mindeddig
szigorú, de gyengéd gyámság alatt állott. S most ennek egyszerre vége van.
Ezután minden másképp lesz. John Crawford megmutatja, hogy legény a
talpán.
Milyen szerencse, hogy Bird is Lucknow-ba tart, aki ott régi barátait
akarja fölkeresni és csak e látogatás után akar foglalkozásához látni.
Könnyű foglalkozás lehet az, amit akkor szakítanak félbe, mikor éppen
jólesik. Bird mindig élénken érdeklődött Crawford expedíciója iránt, s
ajánlkozott kísérőnek, tolmácsnak egyaránt. Utoljára még társként is
belépett volna a vállalkozásba, de John Crawford elhatározta, hogy nem
engedi Hirdet a nyakára nőni.
Az északi India nagyon különbözött a déli Indiától, melyet Crawford ifjú
korában ismert. Ott mindenki, még a napszámos- és kuliasszonyok is
beszéltek angolul. India északi része ismeretlen tartomány volt Crawford
előtt. Crawford Madraszban és Szekunderábádban szolgált és most
északon úgy érezte magát, mint egy gyámoltalan gyermek.
Lucknow az esőben úgy felüdül, mint egy megöntözött virág. Az utak
sárosak voltak, s a levegő tele volt a nedves évszak szokásos meleg
párolgásával. Amint megérkeztek. Bird vette át a vezető szerepet, mint aki
jól ismeri a bennszülöttek nyelvét. Hordárt fogadott és megrendelt egy
tikká gharrit, egy kétkerekű kocsit, mely a szállóba vitte őket. A Majestic
olcsó szálló volt, a bazár közvetlen közelében, s olcsóságon kívül nem
mutatkozott más vonzereje. Alacsony, oszlopos épületében sötét, alacsony
szobák voltak, s a szobákban a mosás gőze érzett. Az ágynemű silány és
hiányos, az asztal terítése is sok kívánnivalót hagyott hátra. Az étel
azonban pompás és bőséges volt.
Reggeli után Crawford ledőlt a nádból font heverőszékre, s ezalatt Bird a
szálló gazdájával, a Goából származott Lopez úrral a lóversenyekről és
fogadásokról beszélgetett. Mikor hűvösödött. Bird magával vitte
Crawfordot, hogy meglátogassa barátait, a Rann házaspárt.
– Rannék nem messze laknak innen, s bár nem tartoznak a hangadó
elemek közé, mégis igen elfogadható és kedves emberek.
Másnap reggel Bird és Crawford lement a bazárba, melynek keskeny
utcái, apró boltjai túl voltak zsúfolva mindenféle keleti árucikkel. Búzától
és réz főzőedényektől kezdve volt itt minden: arany-, ezüsthímzések,
selymek. Crawford, noha még csak délelőtt tíz óra volt, majd eldőlt a nagy
melegtől. Nagy keresés után végre megtalálták Lal Khotot, de a keresett
öreg szolga, Kadir Bux nem volt otthon. Fia, egy intelligens, fiatal
mohamedán, közölte az urakkal, hogy apja rokoni látogatáson van
Moradabadban, és csak egypár hét múlva jön vissza. Bird sokáig
beszélgetett az ifjú bennszülöttel, s ebből Crawforddal csak annyit közölt,
hogy az öreg Kadir Bux a tábornok minden barátjának szívvel-lélekkel
rendelkezésére áll. Fenton tábornok neve varázsszóként hatott Kadir Bux
egész családjára. A fiatalember átvette Crawford címét, s megígérte, hogy
atyja tüstént felkeresi őlordságát, mihelyst megérkezik.
– Nos, mitévők legyünk? – kérdezte Crawford, amint hazafelé törtettek a
kereskedők, európai katonák, kuliasszonyok, kutyák, pónik tömegén
keresztül, s nehezen szívták be a fűszerek szagától, kókuszolajtól, s a
hukák (pipák) füstjétől terhes levegőt.
– Üljön odahaza – felelte Bird. – Mit is tehetne mást ebben az
izzasztókamrában. Nem talál jobb helyet a Majesticnél, sem olcsóbbat:
négy rúpia egy napra! Mialatt várakozik, bevásárolhat, tanulhatja a
bennszülöttek nyelvét és – mintha nagy kegyet gyakorolna vele –
bemutathatom Rannéknak.
Ezen az estén Bird elvitte a csomagját a Rann-bungalóba, ahol ezután
lakott, s Crawford egyedül ebédelt. A nagy legyező, a punka, elromlott, s a
levegő még fülledtebb volt, mint bármikor. A lámpák milliónyi apró fehér
repülő rovart vonzottak oda, s Crawford, aki ma – csodálatosképpen – nem
akart beszélgetni a szálló egyszerű utasaival, megesküdött, hogy India nem
fehér emberek számára való hely.
Másnap persze, miután jól megreggelizett, elszívott egy pár cigarettát,
megváltoztatta a véleményét. Bird kapitány jelent meg Mr. Rann
társaságában. Mr. Rann, noha látszott rajta az óangliai nevelés, kopott
ruházatú, kissé zilált külsejű férfi volt. Nagy gombakalapot és formátlan
teniszcipőket viselt. Vörös bajusza, apró szeme és nagy szája volt, álla
olyan, mint egy farkasé.
– Örülök, hogy megismerkedhetem önnel – mondta és feléje nyújtotta
óriás kezét. – Barátom, Bird kapitány már említette önt. A város ma
nagyon üres, a vaskalaposak mind nyaralni mentek, de a feleségem és én
szeretjük a nyugalmat és aztán mi nem is vagyunk divatemberek. A
feleségem megkért, hívjam meg önt ma öt órára egy csésze teára.
 Crawford örömmel fogadta ezt a meghívást, mely megtöri a végtelenül
hosszú indiai nappal egyformaságát. Pár perc múlva Mr. Rann távozott, és
Bird kapitány így jellemezte barátait:
– Rann különös ember, de jó fiú. Régi családból származik. Kalkuttában
volt hivatalnok, de szédelgők teljesen tönkretették. Aztán súlyos beteg lett,
s az orvos tanácsára áthajózott Ausztráliába. Visszajövet a hajón
megismerkedett mostani feleségével, aki özvegy volt és gazdag; hajdan
énekesnő lehetett. Rann feleségül vette és itt telepedtek le. Furcsa, de az
asszony szereti Rannt. Van egy kis teaültetvényük, melyet Rann vezet, de
az év legnagyobb részét Lucknow-ban töltik. Rann elsőrangúan biliárdozik
és kártyán is nyert már egypár rúpiát. Mindenük megvan, ami szükséges.
Az asszony nagyszerűen vezeti a házat és jól énekel. Én, természetesen, a
vendégük vagyok, s ha a bungalójuk nagyobb volna, önt is befogadnák. De
hát egy darabig ez a szálló is megteszi, s ha a társaság itt nem is
különösebben jó, az étel legalább bőséges és kifogástalan.
 IX.
Mrs. és Mr. Rami

Pontosan négy órakor Crawford fölvette szép új ruháját, divatos

nyakkendőt kötött, s elindult Bird társaságában a Rann-bungaló felé. A
Rann-bungaló régi, elhanyagolt, omladozó épület volt, kissé beljebb az
utcától, mintha el akarna rejtőzni a járókelők szeme elől. A kapuját
csaknem egészen eltakarta valami kúszónövény függönye. A kert kopár,
elhanyagolt volt, s az egész ház így külsőre nem ígért sokat. Micsoda
ellentét volt ehhez képest a bungaló belseje! Az előcsarnokban hófehér
ruhájú kis portugál inas állt, aranypánttal a vállán, elvette a látogatók
kalapját és bevezette őket a szalonba, ahol Mrs. Rann, bizalmas barátainak
Ruby, fogadta az urakat. Mrs. Rann sötét jellegű szépség volt. Kora
bizonytalan, alakja érett, de szeme fiatalos, delejes hatású és beszédes. A
szoba meglepően elegáns volt. Világos kretonnal bevont pamlag és
karosszékek invitálták a látogatót. Mindenféle selyempárnák és rózsaszín
ernyővel bevont lámpák emelték az úgyis kedvező hatást, s remek háttérül
szolgáltak Ruby Rann halvány, tiszta metszésű vonalainak. Valami keleties
illat érzett a levegőben. Világos volt, hogy Mrs. Rann, noha elhagyta a
színpadot, még mindig ért a színpadi hatások előidézéséhez. John
Crawford, akit félrevezetett a ház elhanyagolt külseje, most szinte
megbénulva állt e pompa és elegancia közepette. Mrs. Rann ruhája
kápráztató volt, krémszínű selyem délutáni ruhát viselt és egy sor
gyöngyöt. Párnás kezén briliánsok tüze ragyogott, mikor barátságosan
nyújtotta az idegen felé.
– Mily boldog vagyok, hogy egy új arcot láthatok. Ez ritkaság mifelénk,
Mr. Crawford. Ah, itt a tea – szólt, mikor a goabeli kis inas behozta a
csinos teáskészletet. – Jöjjön, üljön le ide mellém a pamlagra, s beszéljen
Angliáról. Mi újság Londonban, hiszen onnan jön, ugye?
– Igen, de nem jártam a társaságba. Mi nagyon visszavonultan éltünk,
távol a világi zajtól.
– De színházba bizonyára eljártak?
– Gyakran, de csak az olcsóbb helyekre.
S ekkor Mrs. Rann számos kérdéssel vezette tovább a társalgást, mialatt
alaposan szemügyre vette új vendégét.
Crawford, noha csodálta a hölgyet és hízelgett neki a kitűnő bánásmód,
mellyel fogadták, meg volt győződve lelke mélyén, igen, érezte még a
csontja velejében is, hogy ez a nő nem úriasszony, s rangban jóval a kopott
Mr. Rann alatt áll.
Crawford jól sejtette.
Mrs. Rann okos és tevékeny asszony, akinek sok, társaságban igen
hasznos képessége volt. Így például dús, szép, noha kissé megviselt, alt
hangja, mely a könnyekig meg tudta hatni hallgatóit. Jól tudott elbeszélni,
s ügyesen tudott egy-egy tréfát, anekdotát közbeszőni. Ő volt a ház
tulajdonképpeni feje. Ő fedezte Rann visszavonulásait, ha a férj túlságos
sok whiskyt ivott, ő utasította Rannt, hogy tartsa magát egyenesen és
viselkedjék méltóságteljesen, ha kissé keresztbe is állt a férj szeme az
italtól. Jó háziasszony is volt. Délelőttönként, mikor vászonpongyolában
takarított, az olajjal fűtött tűzhelyet tisztította a hátsó verandán, senki sem
ismert volna rá benne a délutáni elegáns hölgyre.
Mrs. Rann kijelentette, hogy őt megejtette a mesés India varázsa, tetszik
neki a kényelmes keleti élet, de mialatt így beszélt, bizony erősen kellett
dolgoznia. Asszonyokkal nemigen barátkozott, de ahelyett itt voltak a
„fiúk”. Alantas tisztek, tisztviselők, hivatalnokok. Ezekkel csónakázott,
teniszezett, kocsikázott és ezek jól megrakott asztala köré gyűltek,
ahányszor csak jólesett nekik.
Teára tényleg megjelent egypár fiatalember, s jött egy asszony is.
– Unokanővérem, Mrs. Mortimer.
E hölgyről nincs sok feljegyezni való, hacsak nem tekintjük annak
szemérmetlenül átlátszó blúzát és hangos, kihívó nevetését. A társaság
intim lehetett, s hangos vígságuk zavarba hozta John Crawfordot, s amikor
hatot ütött az óra, felkelt, megköszönte a vendéglátást és ajánlotta magát.
A háziasszony nagyon melegen invitálta másnapra és Mr. Rann elkísérte a
szállóba.
 – Szeret lóversenyezni? – kérdezte tőle.
– Nem nagyon. Egyszer Indiában mindenemet elvesztettem rajta.
– Biliárdozik?
– Valamikor játszottam, de már évek óta nem volt dákó a kezemben.
– És a kártya?
– Igen! Megvallom, szeretek kártyázni.
– Bridzs?
– Azt hiszem, nagyon rosszul játszom.
– Póker?
– Póker, az más, de már azt is elfeledtem. Tudja, én nagyon szegény
ember vagyok, mióta tönkrementem, hivatalba járok, s ott az ember
elfelejti az effajta szórakozást.
– Igaz, igaz – felelt kísérője –, de most nem jár hivatalba és rengeteg
ideje van. Jöjjön hozzánk holnap ebéd után, s akkor majd kipróbáljuk, mit
felejtett el és mit nem e nemes játékból.
 X.
A Hut vendégszeretete

A Hutban feltálalt ebéd kitűnőnek bizonyult. Mrs. Rann gyöngyöktől

fénylő fekete ruhában elnökölt az asztalfőn, s a piros ernyőjű lámpák
kellemes szórt fénnyel vonták be okos, átszellemült arcvonásait.
Crawfordon és Bird kapitányon kívül részt vett az ebéden egy fiatalos
külsejű, magas hangú, erősen dekoltált asszony, akit családiasan csak
Joynak neveztek és mint Mrs. Boydot mutatták be az uraknak. Mrs. Rann
jobbján egy szögletes, vörös képű ember ült, Mr. Parrott, a
cementművektől. Ez a vendég nyilván fontos személyiség lehetett, mert
akármit mondott, mindig mély tisztelettel hallgatták, s a háziasszony egyre
bizalmas suttogásba mélyedt vele.
Volt még két vendég. Két halvány, elnyűtt arcú ifjú, Tombs, aki tiszt
volt egy Kánpurban állomásozó ezrednél, a másik mérnök a vasutaknál,
két fiú, aki azt hitte magáról, hogy nagyvilági életet él, s majdnem mindig
itt ült Mrs. Rann asztalánál, hallgatta megvesztegető énekét és bridzset
játszott, ötrúpiás alapon.
Világos volt, hogy ebben az intim társaságban Crawford volt az egyetlen
jövevény. A többiek a lehető legbizalmasabb lábon álltak egymással, s
vidáman szólták meg a világot, mialatt a pompás levest, teknősbékát,
gyönge bárányt, sajtos felfújtat, fagylaltot és egyéb csemegét
fogyasztottak. Ezután kávét és likőröket kaptak. Életében először ült
Crawford úgy, mintha megnémult volna. Hiába szeretett volna beszélni,
ebben a bábeli nyelvzavarban nem talált meghallgatást. Alig nyögött ki
egypár mondatot, a társaság nem törődött tovább kalandos terveivel.
Megszokták az idegen arcokat Rannék asztalánál, s tudták, hogy az effajta
jövevények ma még itt vannak, holnapra eltűnnek. Bird sokat beszélt és
előadta Mr. Parrottnak, hogy a Peninsular & Orient egy nagy gőzösén
utazott Bombayig, közben kacsintott Crawfordra, aki elképedve bámult e
szemérmetlen hazugság hallatára. Mrs. Boyd, úgy látszik, nem szerette a
szigorú formákat, kenyérgalacsinokkal dobálta a fiúkat, felkönyökölt az
asztalra és beszélt szakadatlanul. A házigazda teljesen elmerült az ebéd és
a whisky élvezetében. A felesége folyton Parrott-tal sustorgott, de néha-
néha udvariasan Crawford felé fordult s őhozzá is szólt egypár szót, mint
mondani szokták, a rend kedvéért. Amint Crawford a hallgató szokatlan
szerepében ült az asztalnál, bámulhatott azon a merészségen, mellyel ez a
társaság lecsepülte és nevetségessé tette az indiai előkelőségeket. E
szapora nyelvű emberek az egész társaság szennyesét jól kiteregették.
Mrs. Boyd és Bird szerint egész Lucknow-ban nincs egy becsületes
ember, sem egy tisztességes asszony. Mindenkinek megvan a maga ára.
Mrs. Boyd, miután ismételten teletöltötték poharát, felhagyott az általános
szólamokkal s áttért a részletekre, elsorolt egy csomó botrányt, történetet,
névvel, hellyel és időponttal fűszerezve, s nem volt zavarban a
legkényesebb részleteknél sem. Mindenesetre jól ismerte hallgatóságát,
mert mindenki fülét hegyezve hallgatta a történeteit. Mikor a nevetés egy
nagyon is fűszerezett anekdota után elhangzott, Mrs. Rann fölkelt az
asztaltól, s Crawford mellett elhaladva könnyedén a kabátjára tette kezét:
– Ne maradjanak soká a bornál és szivarnál az urak, jöjjenek át a
szobámba, énekelni fogok. Látom a szeméből, hogy szereti a zenét.
Valóban, túl gyorsan hagyták ott az ebédlőasztalt, úgy látszott, mintha
sietve készülnének valamire. John Crawford egész felvidult ettől, melyhez
hasonlót már nagyon régen evett. A jó érzés még inkább erőt vett rajta,
mikor kávéját a háziasszony mellett a pamlagon ülve fogyaszthatta el. A
szép, magnetikus szemek olyan erővel néztek rá, hogy kénytelen volt
beszélni és föltárni legbensőbb gondolatát. Bizalmasan megvallotta, hogy
miért jött Indiába.
– Igen – bólintott az asszony –, a kis kanárimadár már mindent
elmondott nekünk.
John Crawford megbántva kiegyenesedett.
– Ó, nem kell megijednie. Titkát nem áruljuk el senkinek. Mi
hallgatunk, mint a sír. Látja, hogy nem érintkezünk a nagyvilággal.
Házunk tele van ilyen titkokkal, mint az öné, s az önét is megőrizzük, mint
a többiét. És aztán – Crawford kezére tette lágy kezét talán segítségére is
lehetünk.
Mrs. Rann-nak megtetszett ez a csinos, középkorú úriember, akinek oly
nyílt, őszinte szeme, jó modora és ifjú lélekhez illő hite van.
– Az ön története úgy hangzik, mint egy tündérmese, de mégis lehet
benne valami. India földje különben is tele van elásott kincsekkel.
– Tudom, és vannak is reményeim. Nagybátyám negyven évvel ezelőtt
halt meg, s ez még nem olyan borzasztóan nagy idő.
– Azt hiszem – szólt Mrs. Rann a bégum családjának még életben van
egypár tagja. Ezek Monapúrban élnek, jó messze innen, s valószínűleg
tudnának beszélni Crawford vagyonáról, vagyis az aranyról és az
ékszerekről.
– De úgy hallottam, ezek pereskedtek Crawforddal, s biztosan nem
engednék be egyetlen ivadékát sem a palota belsejébe.
– Ezek biztosan meg akarták mérgezni Crawfordot. Indiában a
mérgezésben való jártasság a tudomány és művészet fokára emelkedett.
Önt megmérgezhetik egy ebédnél, és senki sem tudna róla semmit, kivéve
a szakácsot, no meg az ellenségét. Hiszen elég, ha tányérját a datura
levelével megdörgölik, s a méreg nem hagy semmi nyomot maga után. De
beszéljünk vidámabb dolgokról. Mondjon valamit a leányáról. Hol
helyezte el őt?
– Egy barátnőjéhez ment Csitariba, míg én valamilyen eredményre
jutok. Kadir Buxban nagy bizodalmam van.
– A leánya is így érdeklődik a kincskeresés iránt?
John Crawford habozott egy pillanatig, aztán így felelt:
– Nemigen. De ez azért van, mert tervemet az édesanyja még a halálos
ágyán is ellenezte. A feleségem mindig gyakorlatias volt, és sötéten látó.
Én pedig képzelgő vagyok s tele ragyogó reményekkel. A szenvedély,
hogy felkeressem e vagyont, mely valójában az én vagyonom, mindig
benn égett lázként a véremben. Néha forró a vérmérsékletem, néha rendes,
de azért a láz mindig bennem van.
– És a vérmérséklete most, azt hiszem, ugyancsak forró?
– Igen. Valami taszigál előre, tüskén-bokron, akadályon keresztül, csak
előre. És minden akadály dacára is van hitem.
– Ezt értem, ezt ki lehet olvasni a szeméből. Jöjjön, hadd énekeljek
magának valamit. – A zongorához lépett, és egy perccel később a szobát
betöltötte szép alt hangjának dús zengése.
Crawford el volt bűvölve. Ez az édes, érzelmes hang eszébe juttatta
Elisabethet. Ennek a szép Mrs. Rann-nak köszönhette, hogy e pillanatban
Elisabethet közvetlenül maga mellett érezhette. A zongorára hajolt, s
egyre-másra könyörgött még egy és még egy dalért. Végre Mrs. Rann
kijelentette, hogy már egész berekedt. Ezalatt a szoba egészen kiürült, s a
társaság áthúzódott abba a szobába, ahol a kártyaasztalok voltak felállítva.
– Nézzük meg, mit csinálnak a többiek – indítványozta a háziasszony és
elhúzta a választófalul szolgáló csilingelő gyöngyfüggönyt.
Parrott, Mrs. Boyd, a kánpuri tiszt és Rann bridzset játszottak komoly
üzletszerűséggel. Bird és a Tommynak nevezett ifjú nézték a játékot.
Crawford észrevette, hogy Joy most csöndes és nagy buzgalommal játszik,
örökös mosolya eltűnt ajkáról, a mialatt számolta az ütéseket, arckifejezése
hideg, elszánt és kegyetlen volt. Partnere, Rann, végre viharos nevetésben
tört ki:
– Nagy szlem! No, Parrott, ma, úgy látszik, nincs szerencséje. Hol van a
kabalája, a kis bronzbálvány?
– Otthon felejtettem – válaszolt nyugodtan Parrott.
Crawford azt is észrevette, hogy a kánpuri tiszt még halványabb a
szokottnál, s nagy izzadságcsöppek folynak végig sovány arcán. A játszma
véget ért. Parrott és társa meglehetős sokat vesztett, és Parrott nem akarta
elfogadni a fölajánlott revansot. Bird és Tommy nem akart leülni, s így a
társaság a whisky és a cigaretta felszolgálása után szétoszlott. A
búcsúzásnál Crawford úgy érezte, hogy Mrs. Rann jelentőségteljesen
megszorítja a kezét:
– Jöjjön, amikor csak jólesik, nagyon örülünk, ha meglátogat.
Crawford, az egyszerű, naiv lélek, visszament Majestic-beli kopár
szobácskájába, és szokatlanul izgatott állapotban tért nyugovóra. Micsoda
este volt ez! Milyen különös, szokatlan társaság. Az a kívül roskadozó,
ócska bungaló az elhanyagolt kertben, mintha lakatlan, nem, elátkozott
volna. Életnek semmi nyoma, sem egy csirke, sem egy szolga, az egész
ház elszigetelve egy zsákutca mélyén. És belül micsoda változás! Itt aztán
van ízlés, fényűzés, és nincs hiány sem pénzben, sem látogatóban.
Valahogy mégis, az egész ház érthetetlen, de hát Mrs.
Rann maga is bevallotta, hogy életmódjuk furcsa, szokatlan, nem
mindennapias.
– Nem vagyunk olyanok, mint a közönséges indiai népek. Mi nem
akarunk róluk és ők sem akarnak rólunk tudni. Mi jól érezzük magunkat a
Hutban (kalyiba), s ha változás után vágynánk, akkor felmegyünk a hegyek
közé, ahol kis ültetvényünk van.
A Rann-féle háztartás egészen más volt, mint amit Crawford Szekun-
derábádban vagy Bangalorban fiatal korában látott. De hát azóta változtak
az idők, és Mrs. Rann olyan gyönyörű szép asszony. A hangja pedig
egyenesen elbűvölő, meg aztán olyan nyílt, őszinte, barátságos és
vendégszerető. Érezte ugyan Crawford azt is, hogy Elisabeth, az ő puritán
Elisabethje, nem tudott volna Mrs. Rann-nal jóban lenni. Elisabeth nem
szerette a whiskyt ivó és cigarettázó nőket, és nem hallgatta volna végig
Mrs. Boyd történeteit. Nem bizony, hanem felkelt volna az asztaltól és
elment volna. De hát, gondolta John Crawford, miért ne mulassak, miért
kerüljem el, ha valami vidám és mulatságos akad az életem útjába?
Zsaroljunk ki minél többet az életből, ez volt Mrs. Rann életelve, s amint
letette John Crawford öreg, bohó fejét a lószőrrel tömöt kemény párnára,
egész lelke tele volt az imént hallott bölcselkedésekkel és – az ő énekével.
A finom kis ebéd csak előfutára volt a többinek. A következő napokat
Crawford csaknem egészen a Hutban töltötte, hallgatva Mrs. Rann suttogó
szavát vagy énekét, vagy kártyázva a többiekkel. Első ízben, Rann
unszolására, leült pókért játszani.
Amint kezébe vette a kártyákat, eszébe jutott, amit a pókerről az
államokban és Kanadában megtanult és éppen nem volt az az ügyetlen
balek, amilyet Rann vélt benne fogni. E gentleman legnagyobb
meglepetésére és visszatetszésére Crawford mint nyerő kelt fel az asztaltól.
Kilencven rúpiát nyert, de az a győzelem csak pirmszi győzelemnek
bizonyult. Miután belekóstolt a játékba, s a nyereség csábította, egyre
jobban belemerült, s most már biztos volt a bukása. A pókért nemigen
szerették játszani, bridzset ajánlottak. Egyik este nyert, a másik este
nagyon sokat vesztett, s gyönge vigasztalás volt számára, hogy Parrott is
egy hajóban evezett vele. Meg aztán Parrott nem volt olyan szegény
ember, mint John Crawford. Joy Boyd is vesztett, holott máskor, ha Rann
volt a partnere, rendszerint nyert. A bridzsnél is jobb szerették a chemin de
fert. Sokszor tíz játékos is ült az asztalnál, s néha két-három asztalnál folyt
a játék. Különös, de Mrs. Rann sohasem vett a kezébe kártyát. Azt hitte,
eleget tesz kötelességének, ha enni- és innivalót, dohányt ad a
vendégeknek, s néha-néha énekel nekik. Annyit mégis megtett, hogy
körüljárta az asztalokat, megnézte, kinek milyen lapja van, és vigasztaló
szavakat suttogott a vésztők fülébe. Ha valaki tudta volna az igazat! Az
igazság nem volt más, minthogy a hölgy és férje előre megállapított jeleket
váltottak egymással, ami nagyon hasznosnak bizonyult rájuk nézve. A
kellemesen eltöltött hét végén Crawford megdöbbenve vette észre, hogy a
száz font, amit Lucknow-ba magával hozott, nagyon csekély összegre
zsugorodott össze. Elvesztett hatvan fontot. De, mint minden igazi játékos,
abban reménykedett, hogy megfordul a szerencséje. Mrs. Rann és Bird
egyre biztatták, s ő hitt nekik és tovább játszott.
E héten Helentől is kapott levelet. Helen megírta, hogy Mrs. Taylor
nagymamája, Mrs. MacNab, milyen szíves szeretettel fogadta, s hogy
Csitari milyen kellemes hely. Nincs sok európai, de van tenisz, sok szép
kert, virág és egy csinos klubház. Mrs. MacNab tehenészetet tart fönn, s
aprójószágot tenyészt. Reméli, írta tovább Helen, hogy jó híreket kap az
édesapjától.
Crawford válaszolt és megírta, hogy Lucknow-ban marad Kadir Bux
megérkeztéig, azt is megírta, hogy egy kedves családdal barátkozott össze,
de a kártyajátékról mélyen hallgatott. Azt sem írta meg, hányszor viszi el
Mrs. Rann sétakocsikázni, egyszer egy bérelt Napi-er-kocsiban, mellyel a
vidéket járják, máskor egy elegáns Viktóriában, melyet hosszú farkú, tüzes
arabs paripák húznak, s nem írta meg Mrs. Rann élettörténetét sem, melyet
ez a jeles hölgy oly bizalmasan előadott s amelyből egy szó sem volt igaz.
Mrs. Rann, saját előadása szerint, valóságos őrangyala volt az üldözött és
pénzzel bánni nem tudó Mrs. Rann-nak. Mrs. Boyd egy sokat bántalmazott
és meg nem értett hölgy volt – ugyancsak a Rann-féle kommentár szerint
–, aki hátat fordított rokonainak és Szimlának és most bridzzsel vigasztalja
magát. Amellett nagyszerű teniszjátékos is, itt barátkozik össze a fiúkkal,
akiket aztán elcipel a Hutba egy kis ebédre és barátságos bridzsre.
 – Ismeri azt a sápadt fiatalembert, aki Jacksnek hívnak? Hiszi-e, hogy e
fiú számolja a perceket, hogy mikor jöhet már a Hutba kártyázni? Milyen
bolondok, istenem!
– Bird? Ó, ami Birdet illeti, ő régi jó barátunk! De már itt is vagyunk –
szólt, mikor a kocsi bemennydörgött a Majestic-szálló kapuján. – Itt
leteszem önt, mert még egy kis bevásárolnivalóm van a bazárban. Este el
ne felejtsen eljönni. Pá! Isten vele. És elhajtatott, nem írva le teljesen a Hut
arcképcsarnokát.
 XI.
Az ijedelem

Alighogy megérkezett Crawford, egy hotelszolga különös tisztelettel

jelentette:
– Kadir Bux, Fenton tábornok-száhib szolgája, várja méltóságod
parancsait.
– Vezesd be – szólt Crawford.
A khidmatgar nemsokára visszajött egy méltóságteljes, szakállas
mohamedán kíséretében, aki valószínűleg meg volt lepve, hogy Fenton
tábornok barátját ilyen szerény szálláson találja. Crawford szerencséjére
Kadir Bux tudott valamicskét angolul. Először is a tábornok-száhib
egészsége után kérdezősködött, s aztán Crawford, aki mindenáron
bizalmas lábon akart állni vele, így szólt:
– Én nagyon szegény ember vagyok, Kadir Bux, nem tarthatok sem
fényes szállást, sem fogatokat, de ha segítségemre lesz, megalapítom a
szerencséjét, fogadom.
Erre a nagylelkű ajánlatra Kadir Bux csak egy mély szálemmal
válaszolt.
– Nagybátyám nevére öregemberek még most is emlékeznek.
– Úgy van, uram.
– Nagyon sok szolgája volt. Nem vezethetnél egyikhez oda?
– Igaz, nagy ideje, hogy John Crawford meghalt. Egy emberöltő telt el
azóta. De Lucknow-ba jönnek és mennek az emberek a világ minden
részéből. Majd tudakozódom a bazárban az öregemberek között. Egy
óránk sincs veszítenivaló. És most, uram, isten veled.
– Ez aztán nagyszerű ember – lihegett Bird, aki Kadir Buxot még a
verandán találta.
Honnan tudott erről a látogatásról, az rejtély! Sietve jött és kapkodva
lélegzett, s ugyancsak szeretett volna mindent tudni a beszélgetésről. Ha
valaki, ő segítségére lehet. A generális kedvéért megtesz mindent, amit
csak tud. Majd meglátja!
Ezen az estén Crawford a hotelban maradt, idegei túlfeszültek, nem bírta
volna el a Hut-beli élvezeteket. Egyedül akart lenni és tanácskozni John
Crawforddal. Úgy érezte, hogy komoly események előestéjét éli át, s
ugyancsak össze kell szednie minden erejét. Ebéd után kiült a verandára,
nézte a csillagokat, s hallgatta a levelibékák brekegését s egy tamtam távoli
zaját.
A szomszéd székbe hangos reccsenéssel ült le valaki. Egy újonnan
érkezett utas volt, akit Crawford az ebédnél látott először, s aki, becslése
szerint, kereskedelmi utazó lehetett. Crawford rendszerint kerülte e
szállóban az ismerkedést a vendégekkel, akik többnyire kereskedők voltak,
angol-indiaiak a csontjuk velejéig, de ezen az éjszakán nem tudott
ellenállni s szóba állt az ismeretlennel. Egypár mondat után, melyet az
időről, s a rovarokról váltottak, az ismeretlen ezt kérdezte;
– Milyen szakmában dolgozik?
– Semmi különösben – felelt Crawford. – Várok valakire üzleti ügyben.
– Ó! Üzleti ügyben! Én gyapotban utazom egy nagy párizsi cég számára,
s minden harmadik hónapban itt vagyok. Már habitué (törzsvendég)
vagyok ebben az ócska házban, ahol az ágyak ugyan borzasztóak, de
legalább az étel ehető.
– Igaz – felelt Crawford.
– Azt hiszem, ön meglehetősen unatkozhatik itt naphosszat. De
Lucknow csak a holt szezonban ilyen, mikor mindenki a hegyek között
van.
– Én is azt hiszem.
– Nem akarna kártyázni? Egy parti écartét?
– Nem, ma este nem, köszönöm.
– Remélem, nem hallott még azokról a kártyabarlangokról, melyek itt
olyan nagyon virágzanak?
– Hogyan? Kártyabarlangok? Még nem hallottam. Igazán vannak
ilyenek?
– De mennyire! A kártyabarlangok tulajdonosai két-három hónapra
jönnek ide a holt szezonban, és úgy látszik, hogy a rendőrség behunyja a
szemét.
Ekkor valaki elhívta az ismeretlent, az bocsánatot kért Crawfordtól és
elsietett.
– Kártyabarlangok? Csak nem a Hut is? – elmélkedett Crawford. – Az
igaz, hogy itt nagy tétekbe megy a játék, de olyan barátságos formák közt
történik az egész! Aztán meg egy privát házban csak nem fordulhat elő
ilyesmi? Parrott eltűnt ugyan az utóbbi napok alatt, de a helyét elfoglalta
Mund, az útépítési vállalkozó, akinek jó dagadt erszénye lehet. Akánpuri
tiszt is bevallotta, hogy teljesen kikészült, s már nem jár Rannékhoz, de
Jacks még hűségesen kitart, s mellette még két hivatalnok a cukorgyárból.
Hiszen ezek közül az egyik nyert! Nem, nem, ott minden a legnagyobb
rendben folyik, s a kereskedelmi utazó a bennszülöttek játékbarlangjaira
gondolhatott.
Másnap reggel egy gharri érkezett a kapuszín alá, s Kadir Bux
méltóságteljes alakja szállt le róla.
– Híreket hoztam méltóságodnak.
– Mit hallott? – kiáltott Crawford talpra ugorva.
– Azt hallottam, hogy John Crawford egyik öreg szolgája még életben
van. Már nagyon öreg. Élete csak egy hajszálon függ. Sahdzsahán-purtól
nem messze egy faluban lakik, Lucknow-tól egyórányira. A vonat egy
órakor indul.
– Igen, igen, mindjárt kész vagyok és mehetünk.
– Jól van. Most küldök egy sürgönyt, hogy a családot értesítsem
méltóságod odajöveteléről és egy gharrit rendeljek a sahdzsahánpuri
állomásra.
– Köszönöm, Kadir Bux. Majd viszek magammal egy urat, hogy a
tolmácsom legyen.
– Nagyon helyes, uram.
– Tud még valamit az öreg szolgáról?
– Nem, uram, nemigen. Évekig volt az ön nagybátyja szolgálatában, s
mikor az úr meghalt, földet és pénzt hagyott neki. Az öreg már
százesztendős lehet.
– Ez minden, amit tud?
– Igen, uram. John Crawford nemigen járt ezen a tájon.
 – Semmit sem hallott arról, mi történt a kincseivel?
– Sokat beszéltek, száhib, de negyven év alatt sokat is felejtenek.
Hallottam azt is, hogy a kincseket visszaadták a bégum családjának,
hallottam, hogy John Crawford egy kútba dobta kincseit, hallottam, hogy
elásták a föld alá, mindenesetre valahol megvan a kincs, s remélem,
méltóságod rátalál.
S Kadir Bux egy mély meghajlással távozott.
Crawford rögtön írt egy cédulát Bird kapitánynak, s a két ember együtt
hagyta el Lucknow-t, miután Bird elvállalta a tolmács szerepét.
A sahdzsahánpuri állomáson már várta őket a kétkerekű gharri, melyet
két fehér póni húzott, s a kocsis. Bird parancsai szerint elhajtott velük a
sáros, vörös latyakkal fedett országúton.
Nemsokára megtalálták a falut s a keresett házat, melyben együtt éltek
az emberek háziállataikkal. A gharrit asszonyok, gyermekek egész csapata
bámulta meg. A jövetelükről tudtak, mert egy fehér szakállas, hímzett
szürke ruhás és zöld turbános férfi szertartásosan közeledett feléjük s élénk
beszélgetésbe bocsátkozott Bird kapitánnyal. Aztán felvezette őket a
meredek, recsegő lépcsőkön az ugyancsak recsegő verandán keresztül egy
alacsony, csaknem kopár és csupasz helyiségbe. Két nád nyugvószék volt
itt, egyéb semmi. Kifejezésteljes szünet után Bird Crawfordhoz fordult és
látható erőfeszítéssel így szólt:
– Nagyon sajnálom, tudom, hogy ön kétségbe lesz esve. Ez a fickó
közölte velem, hogy az öregember… halott.
 XII.
Szegény Jacks

Crawfordból szinte elszállt a lélek, elerőtlenedve beleesett az egyik

nádszékbe, s ostoba kifejezéssel meredt maga elé.
– Egy évvel ezelőtt halt meg – folytatta Bird –, láthatja, hogy a hír lassan
kullog ebben az országban. Ez az ember az unokája, örökölte minden
vagyonát, s az öreg az utóbbi években vak volt és egészen elhülyült.
Itt a bennszülött a dallamos urdu nyelven közbeszólt, s ezt Bird így
tolmácsolta:
– Szaid Húszéin kéri, hogy közöljem önnel, milyen büszke John
Crawford öccsének látogatására. Nagyatyja évekig szolgálta a szigorú és
zsarnok urat, aki bőkezű is tudott lenni. Bizonyság rá a föld, melyet rájuk
hagyott. Akar ön is kérdezni valamit?
– Ó, igen. Kérdezze meg, hol lakott a nagybátyám.
– Azt mondja, hol itt, hol ott, de a közép-tartományokban volt a földje,
otthona. Birtoka most a kormány tulajdonában van.
– És mi történt az arannyal?
A válasz ez volt:
– Az emberek sokat fecsegnek, aminek sokszor semmi alapja sincs.
Semmi sem igaz, amit a Crawford-kincsekről beszélnek. Ha a bégumnak
ékszerei voltak, akkor azok halálával a családra szálltak vissza.
– De a pénz, a sok lak (százezer rúpia), amit John Crawford maga
gyűjtött össze? Hol van mindez?
– El vannak ásva valami régi épületben. De erről az én nagyapám
sohasem beszélt. Néma volt, mint a sír.
– Sohasem beszélt az ő öreg száhibjáról?
– De igen, sokszor. Mellette volt élete végéig. Az öreg száhib az utolsó
hónapokban megbénult. Nem tudott sem írni, sem beszélni, pedig szeretett
volna mondani valamit. Erőlködött, de hiába.
 – Akar még valamit kérdezni a fickótól? Nem ér az semmit. Mintha falra
borsót hányna. A bégum kincse – dajkamese.
– Kérdezze meg, tudnak-e nekünk tanácsot adni?
– Mit ér a tanács, száhib? Csak annyit mondhatok, a közép-
tartományokban keresse. Ott volt a háza, ott éltek az emberei. Egyébként
nálam van a botja, melyre öreg korában támaszkodott. Jó erős, de nem
értékes, neked adom, száhib.
A préshez lépett, mely a nádszékeken kívül a szoba egyetlen bútorzata
volt, tele régi rongyokkal és főzőedényekkel. Egy ónfejű bambusznád
botot és egy bádogdobozt szedett elő.
– Tessék, ebben a bádogdobozban papírok vannak, talán érnek valamit,
de nem hinném, mégis téged illet ez, száhib. Ez minden, amit adhatok
neked.
Crawford kinyitotta a dobozt. Porosodó, régi, sárga papírra írt okmányok
voltak benne, hindi nyelven. Nagy köszöngetések után távoztak, s a gharri
visszavitte őket az állomásra.
– Kár, hogy az öreg meghalt minden írás nélkül – szólt Bird. – A játék
elveszett, amit a pénzéért és a fáradságáért kapott, ez a bambuszbot, nem
ér nyolc annát!
– Hát a papírok?
– Majd a vonatban átnézem azokat is, nem hiszem, hogy sokra mennénk
velük.
A papírok tényleg nem voltak értékesek, régi számadások voltak, s Bird
mérgében a dobozt kidobta az ablakon, s azt akarta tenni a papírokkal is,
de Crawford nem engedte. Még mindig remélte, hátha Bird kapitány
tévedett: Crawford ugyancsak kétségbeesett arcot vágott.
– És most mi lesz? – kérdezte Bird.
– Nem tudom. Azt hiszem, lemegyek Helenhez Csitariba. Több szem
többet lát.
– Úgy van – hagyta rá Bird. – Én is elmegyek innen. A Hut már nem az
a vidám hely, ami volt. Vissza kell térnem Kalkuttába. Remélem, látjuk ma
este?
– Nem tudom.
– Ne búsoljon. Egy kis – vidámság jó! fog esni!
 – Akkor is ma megyek utoljára. Rannék nagyon kedvesek, de én nagyon
szerencsétlen voltam. Többet vesztettem a kelleténél.
– Lehet, hogy ma mindent visszanyer, akár a fiatal Randall.
Ezen az estén Crawfordot részvéttel fogadták, ami őt csaknem
könnyekig meghatotta. A fogadás méltó lett volna ahhoz, aki egy nagy
örökségre bukkan, és nem olyanhoz, aki egyet éppen most vesztett el. A
vendégek közt volt Joy kissé rongyos ruhában és lázasan vidám
hangulatban, ott volt Jacks, Mr. Mund, akinek olyan duzzadt erszénye volt,
két fiatal mérnök Burkiból és egypár idegen.
John Crawfordnak nem kedvezett a szerencse; akár merészen játszott,
akár óvatosan vágott bele, vesztett. Még az utolsó tíz fontját is elvesztette,
amivel a szállóbeli számláját akarta kifizetni. Jacks arca fehér volt, mint a
márvány, azzal a különbséggel, hogy a márványszobor arca nem harmatoz
nehéz verejtékcsöppet. Ellenfelei bámulatos vakmerőséggel duplázták meg
tétjeiket és nyerték el halálos biztonsággal a szegény Jacks pénzét. Ez a
páratlan szerencse nem lett volna megfejthetetlen rejtély Crawford és
partnere előtt, ha tudják, hogy Mrs. Rann titkos intéseivel mintegy
megtelegrafálja kártyáikat ellenfelüknek, Mr. Rann-nek. Különösen
súlyosan érintette Crawfordot, hogy a játék magasabb tétre ment, mint
máskor, és valami megmagyarázhatatlan szorongás, feszültség volt a
levegőben. Mrs. Boyd és Mund egy külön asztalnál écartét játszottak, és
Mrs. Boyd magas, rikoltozó nevetése és diadalittas kiáltásai sértő
ellentétben voltak Mund halálos némaságával és Jacks krétafehér, sápadt
arcával. Egy kicsit – Crawford szerint – több volt a megengedettnél, ami itt
történt. Amint átlátta a helyzetet, nála szokatlan élességgel vette észre
Rann vörösen ragyogó arcát, Mrs. Rann éles, mindenre figyelő, finom
szemét, s végül belelátott a játékbarlangba magába. Volt valami aljas,
utálatos, igen, és gonosz ebben a levegőben. Egy kis késlekedés után
összeszedte, ami még gyönge, ernyedt akaratából megmaradt, elbúcsúzott
a háziasszonytól és hazaballagott a hűvös csillagos égbolt alatt, s fejének
ütőereiben mintha versenyt doboltak volna a bazárbeli tamtamok.
A Majestic szálló verandáján ott ült, nyugodtan füstölve, a kereskedelmi
utazó, s mivel még meglehetősen korán volt, Crawford letelepedett mellé.
Beszélgetni akart akármiről és akárkivel. Minden jobb volt, mint lefeküdni
az ágyba, forgolódni álmatlanul és tépelődni azon, mit tegyen, hová
menjen kifosztva koldus módjára, fillér nélkül.
– A színházban volt? – kérdezte a kereskedelmi utazó.
– Nem, ebédeltem és kártyáztam.
– Nem nyert, azt látom. Már akkor észrevettem, mikor erre tartott.
– Igaza van. Sajnos, nagyon sokat vesztettem. Nem volt szerencsém,
rettentő rosszul járt a lap.
– Mondja csak, nem került véletlenül a Hut-beli kártyabarlangba?
Crawford bólintott.
– Szent isten! – kiáltott a szomszédja és meglepetésében
fölegyenesedett. – Hiszen épp ez a hely az, amelyről a múltkor beszéltem.
Egy házaspár vezeti, Rann meg a felesége. Persze, minthogy idegen, senki
sem figyelmeztette önt.
– Sőt, egy olyan ember vezetett oda, akivel a hajón ismerkedtem össze.
– Az nem lehetett más, mint Bird, a felhajtójuk, ritka jómadár. Ezt a triót
az itteniek már jól ismerik. A holt szezonban jönnek ide és hálójukba
csalják a tapasztalatlan fiatalembereket, akik az estéikkel nem tudnának
különben mit kezdeni. Néha nemcsak fiatal fiúkat csábítanak oda, hanem
komolyabb hal is akad a hálójukba. Tavaly Slocumot, a kumáuni
nagybirtokost kopasztották meg az utolsó tolláig és Jonest, a szuvali
Jonesok közül valót úgy megvágták, hogy kénytelen volt adósságai miatt
még a kocsiját is eladni. Bizony, Mrs. Rann csábító szemei és érzelgős
hangja sok áldozatot vonzott oda. Aztán finom kis ebédeket adnak kávéval,
likőrökkel, de ez, mondhatom, kifizetődik. S a Rann házaspár mellett ott
van még Mrs. Boyd, az elvált asszony, akinek nagyon homályos a múltja.
Ő a maga számlájára dolgozik, s független a Rann-féle triótól. Egy csomó
fiút szed mindig össze, s ezeket odahurcolja a Hutba, hogy ott herdálják el
a pénzüket.
– Az isten áldja meg, ne mondjon ilyeneket – kiáltott Crawford. –Mintha
hályog esne le a szememről! Igaz, hogy nem voltam már huszonöt éve
Indiában, s én ostoba fejjel azt képzeltem, hogy a viszonyok és a modor
változott meg ennyi idő alatt, és hálás voltam, amiért Rann-ék olyan
vendégszerető módon fogadtak.
– Vendégszeretet! – kiáltott a másik. – Valahányszor ön ott evett, az
ebéd legalább száz rúpiájába került. Ah! A háló ügyesen volt szőve. Mrs.
Boyd úriasszony volt, és Mr. Rann egykor gentleman, ma bármik legyenek
is. De hogy Mrs. Rann egykor mi volt és honnan jött, azt ne is kérdezze,
erre nem felelek.
– És azt hiszi, hogy Bird kapitány tényleg a szövetségesük?
– De mennyire! Bird tiszt volt, de kidobták a hadseregből, és számos
próbálkozása dacára a klubból is kigolyózták hamiskártyázás miatt, s
Rannékon élősködik.
Az eddig oly beszédes John Crawford mélyen hallgatott. Így hát a kis
Bird már a hajón kiszemelte áldozatul, s ő hagyta magát a tolvajok
barlangjába vezetni szelíden, mint ahogy a birka a vágóhídra megy.
Nyolcvan fontot hagyott ott tíz nap alatt. Micsoda ostoba is ő. Hogy vallja
be mindezt Helennek? Hogy írja meg neki, hogy elvesztett mindent, amije
csak volt? Aztán meg itt volt a csalódás is, ami nagybátyja öreg
szolgájának halálával érte. Úgy érezte magát, mint egy gyermek, aki
eltévedt a sötétben, aki nem tud mihez kezdeni. E szomorú gondolatai alatt
az utazó tovább csevegett.
– Félek, hogy ezek a bitangok tönkretették önt.
– Ha úgy érti, hogy teljesen, az utolsó krajcárig kifosztottak, akkor
eltalálta. Holnap elhagyom ezt a helyet.
– Tehát már elvégezte a dolgát?
– Nem. Ez a dolog is csak egy illúzió volt, képzelődés, s emiatt vagyok
most olyan levert.
A kereskedelmi utazó megfordult és rábámult társára a lámpa éles
világánál, s látta a vékony, magas, csinos, úri megjelenésű férfit, aki
teljesen elhagyatottan, állás, pénz és barátok nélkül áll egy ismeretlen
tartományban. John Crawford e pillanatban nagybetegnek látszott.
– Ön igen rossz színben van. Ha rám hallgat, most mindjárt bevesz öt
szem kinint és lefekszik az ágyba. Ez a hely az esős évszakban
veszedelmes ragályfészek szokott lenni.
– Kinint? Kininem nincs – szólt bánatosan Crawford.
– Van nekem – szólt szíves szomszédja. – Mindjárt hozok belőle. Vegye
be és aztán feküdjék le gyorsan.
A következő napon Crawford ágyban maradt. Másnap, mikor felkelt,
találkozott a barátságos kereskedelmi utazóval.
– A Hutra rájárt a rúd – örvendezett az utazó. – A rendőrség rajtuk ütött.
– Tiltott szerencsejátékért? – kérdezte Crawford és hirtelen eszébe jutott,
milyen szerencséje volt, hogy ettől a szégyentől megmenekült.
– Játékért? Nem, nem. Ezúttal nem a játékról volt szó, ámbár az eset
kétségtelenül a játék volt. Egy fiatalember, aki hivatalnok volt, az éjjel
agyonlőtte ott magát.
– Hogyan?! – kiáltott Crawford és egyszerre maga előtt látta a szegény
Jacks krétafehér arcát. Jacks még ott maradt játszani, mikor ő elmenekült.
Milyen kár azért a csinos fiúért?! Milyen vég! Mit szól majd a családja?
– O, istenem, ez borzasztó – nyögte reszkető hangon. – A partnerem
volt, még otthagytam, mikor kifosztva eljöttem onnan.
– Nos, sohasem lesz többet senkinek sem a partnere. Egyik pajtásom,
egy rendőrtiszt, mindent elbeszélt nekem. Úgy mondta, hogy mikor a
fiatalember elvesztett ötszáz rúpiát, ivott egy korty whiskyt, megkérte Mrs.
Rannt, hogy énekelje el neki azt a dalt, hogy: „Végy búcsút tőlem.” Mikor
a dal utolsó szava is elhangzott, a fiatalember így szólt: „Isten önnel Mrs.
Rann” és a szoba közepére állt. A következő pillanatban holtan bukott
Mrs. Rann lába elé. Revolverrel keresztüllőtte a koponyáját. Mrs. Boyd az
egészet látta, s azóta egyik ájulásból a másikba esik.
– Nem is vagyok túlságosan meglepve – mormogott Crawford.
– Kisült, hogy a fiatalember hivatalos pénzt kártyázott el. Megvizsgálták
a könyveket s konstatálták a hiányt. A szegény fiút már el is temették,
pedig tegnap még láttam, s úgy tetszett, mintha nem három órája, hanem
egy fél század lenne még előtte az életéből.
– Mi történt Rannékkal? A börtönben vannak?
– A két Rannt és Bird kapitányt őrizet alatt tartják a bungalóban. Mrs.
Boyd megmenekült, mivel nem volt bent a kártyázók szövetségében,
dacára annak, hogy bizonyos fokig mint felhajtó működött. Örülhet, hogy
idejében megszabadult a kompániától!
– Bizony, engem is ott csíphettek volna – szólt Crawford vacogva.
A hideg rázta, de nemcsak a láz törte meg, hanem ez a tragikus eset
is. Egyszerre sötét színben látta a jövőjét, s bánni kezdte könnyelmű,
vétkes magaviseletét, furdalta a lelkiismeret. Crawford visszavonult
szobájába, lefeküdt, és napokig ott maradt lázas szemét a fehér falra
meresztgetve, és azt óhajtotta, hogy bár minél előbb elkerüljön erről a
helyről. A felcser, akit hívattak hozzá, megtiltotta, hogy fölkeljen, így hát
Crawford tintát és papirost kért, és reszkető kézzel a következő levelet írta
Helennek:

„Kedves Helenem!
Rossz híreket kell tudatnom veled. A reményeim, melyeket Kadir Bux
személyéhez fűztem, szertefoszlottak. Az az öreg szolga, aki mondhatott
volna valamit a nagybátyámról, már egy esztendeje meghalt. Én magam
ágyban fekvő beteg vagyok, de még ennél is rosszabb, hogy kifosztottak
minden pénzemből, amit hazulról hoztam. Alig van annyim, amiből
szállodai számlámat s a Csitariba való útiköltségemet fedezhetem. Kérd
meg kedves barátnődet, Mrs. MacNabot, hogy fogadjon be egypár napra,
amíg összeszedem magam s valami új dologba kezdhetek…”

Ezt a levelet az irgalmas szamaritánus szerepét játszó felcser

leragasztotta, megcímezte és postára tette.
Két nap múlva válaszként egy sürgöny érkezett:

„Nagyon szívesen látjuk. Jöjjön minél előbb. MacNab.”

 XIII.
Csitari

Mrs. MacNab, mint ismerősei körében hívták, Anne, ötvenhárom éves

volt, s özvegye egy skót vállalkozónak, akinek halálakor Mrs. MacNab két
kisleánnyal és meglehetős vagyonnal maradt hátra. A nagyobbik leánya
tízéves volt, a kisebbik még csak karon ülő baba. Mrs. MacNab, aki szilárd
jellemű asszony volt, a világért sem akart szeretett Sandyje
összekuporgatott vagyonkájából élni, hogy ölbe tett kézzel nézze a világ
folyását. Nem, ennél sokkal több energia és munkaszeretet lakott benne
skót ősei örökségeként. A hegyek közé költözött, ahol gyermekei
egészséges éghajlat alatt nőttek fel s egy kis európai nevelésben is lehetett
részük. Mrs. MacNab szerény penziófélét rendezett be, s mivel
nagyszerűen főzött s kitűnően vezette üzletét, sikere is volt, s ahelyett,
hogy felélte volna, még gyarapította is örökölt vagyonát. A kis hegyi hotel
virágzott. Igaz, hogy messze esett a forgalmas helyektől és kezdetben igen
szerényen indult, de az altisztek feleségei elég jónak találták a maguk és
gyermekeik számára. Noha a közelében nem voltak sem boltok, sem
klubházak, a kis hotel mégis divatba jött páratlan konyhája, tiszta
asztalneműje és hibátlan porcelánja révén. Különlegessége volt az a
bánásmód, melyben Mrs. MacNab valamennyi vendégét részesítette.
Megmondta, hol vásároljanak és mit ne vásároljanak, hová menjenek és kit
kerüljenek, és segítségükre volt életük apróbb bajaiban. Bámulatos, amint
Mrs. MacNab hol itt, hol amott tűnt fel, mintegy mindenütt jelenvalóvá
téve személyét, s a hangja hallatszott reggeltől estig, amint a kondást, a
gulyást, a favágókat és a kuliasszonyokat dirigálta.
A jobbkeze és bizalmasa egy vörös szakállú mohamedán volt, a szakács,
akivel minden dolgát megbeszélte. A MacNab szálló híre hamar elterjedt,
és az özvegy kénytelen volt egy nagyobb házba költözni. Mrs. MacNab itt
sem vesztette el a fejét és noha számos házassági ajánlatot kapott, nem
ment még egyszer férjhez. Azt beszélték, hogy az özvegy szeret
parancsolgatni és nem hajlandó hatalmát megosztani senkivel. Ilyen volt a
MacNab hotel híre! A szobákat hetekkel előbb kellett lefoglalni, s
megtörtént, hogy régi barátok vesztek össze valamely szoba fölötti
elsőbbségen. Közben a kis család felnőtt. A két leány, noha az anglikán
egyház tagja volt, egy zárdában nevelkedett, ahol megtanulta a jó modort,
tanult egy kis varrást és más dolgokat. Tizenhét éves korában Jessie,
házasság révén, „a vasúthoz került”. De tizennyolc hónap múlva ő is a
férje is meghalt kolerában, egy kis leánykát, Lornát hagyva maguk után.
Így lett Grannie MacNabnek megint két gyermekre gondja. A nagynéni,
Lily MacNab, még csak nyolcéves volt ekkor, s a két gyermek
játszópajtásként nőtt fel együtt. Lily MacNab hasonlított elhalt testvérére.
Vékony, szép metszésű arca, dús haja és pompás szeme volt. Tizennyolc
éves korában neki is volt egy kérője, de a halál – úgy látszik – irigyelte a
MacNab lányok szerencséjét és elragadta Lily vőlegényét. Lily nem
keresett másik vőlegényt. Már huszonnyolc éves volt, még mindig bájos,
kecses és vonzó és még mindig leány. Hűségből maradt az? Nem lehet
tudni. Lehet, hogy egyik-másik fiatalember, aki flörtölt a szép leánnyal,
nagyon is feketének találta a bájos Lilyt, az alantasabb foglalkozású férfiak
pedig Lilynek nem kellettek, s így Lily – mondhatjuk – ég és föld közt
lebegett, s még mindig nem volt férjnél, noha, nagy keleti szeme tele volt
parázsló tűzzel, s hajlékony, karcsú termete maga volt a tökéletes és
elragadó báj.
Mikor Lorna, tizennyolc éves korában, meghódított egy olyan
fiatalembert, akinek nagyapja tábornok volt, a jólelkű Lily nem irigykedett.
Együtt örült húgával az előkelő házasságnak. Ez a nagy és előkelő parti
megadta a végső döfést Mrs. MacNab eddigi szüntelen ambíciójának. Már
szép summa pénzt gyűjtött össze és ötvennégy éves volt. Ideje, hogy
visszavonuljon hazájába és zavartalanul élvezze hátralévő napjait.
Híveinek nagy szomorúságára otthagyta az üzletet, eladta a MacNab
szállót mindenestül, bútort és állatot beleértve, kivéve kedvenc angol
tehenét, és elköltözött háztartásával és leányával, továbbá a kedvenc angol
tehénkéjével szülőföldjére, Csitariba. Itt született, s eddig is itt töltötte
minden évben a szabadságát. Atyja yorkshire-i s anyja egy szeretetreméltó
euroázsiai nő volt, akinek rokonsága is itt lakott, s akinek ereiben, mint
mondták, egy rádzsának a vére folyt.
Csitariban Mrs. MacNab ötszáz acre földet és egy kényelmes régi
bungalót vásárolt, mely egykor egy gazdag ültetvényes tulajdona volt. A
bungaló tíkfából épült részeit dús faragás cifrázta. A szobák tágasak
voltak, s a nagy kert telve narancsfákkal, mangócserjével és guaóval. Egy
csomó szilárdan épült tanyai ház is hozzátartozott a gazdasághoz.
Miután a szükséges változtatásokat elvégezték, Mrs. MacNab otthagyta
addigi ideiglenes lakását a postabungalóban, s leányával együtt új
otthonába költözött. Bútorokat vettek, teheneket, aprójószágot, tejelő
bivalyokat és – ó, gyönyörűség! – egy pár remek ökröt is szántáshoz. Mrs.
MacNab elemében érezte magát, de Lily nem volt ilyen elégedett. Neki
hiányzott a zenekar, a sürgés-forgás, a vendégek jövése-menése, a boltban
való bevásárlás izgalma, és ezt nem pótolhatta a gazdaság népessége: a
tyúkok, az ökrök, tehenek, amelyek iránt semmi érdeklődést nem érzett.
Nem volt senki, akivel bizalmas lehetett volna, egy vagy két család lakott
itt, s ezek unalmas, maguknak való életet éltek. Hiányoztak a széptevők, a
bolti segédek, a távírászok, a vasúti alkalmazottak, kiknek seregéből
rekrutálódtak Miss Lily bámulói. A klubház ebben az esős időszakban üres
és elhagyatott volt, és nem akadt még csak egy teniszpartner sem.
Egyszóval, Lily veszekedős és elégedetlen hangulatban volt, mikor
Bombayből megjött Lorna sürgönye, melyben a maga és barátnője
érkezését jelentette be.
Helen nagyon fáradt volt és egész megmerevedett a tongában való
kényelmetlen és szokatlan utazástól, mikor a veranda előtt leszállott erről a
furcsa alkotmányról. Mrs. MacNab és Lily tárt karokkal siettek Lorna elé,
s elhalmozták csókjaikkal és könnyeikkel a szegény fiatal özvegyet.
Ezalatt Helen szerényen félreállt és volt ideje, hogy vendéglátóit
szemügyre vegye. Mrs. MacNab magas, jól megtermett asszony volt, okos
arckifejezéssel és hűséges, csillogó barna szempárral. Sűrű, hullámos
vörös hajának színét megszelídítette valamelyest az őszülés. Csinos fekete-
fehér gyapotruhát, nagy kötényt, a jó háziasszony eme lobogóját és egy pár
kényelmes, szemmel láthatólag bazári eredetű cipőt viselt. Keze, lába
feltűnően kicsi volt és az egész asszony annak látszott, ami tényleg volt:
okos, jóságos és becsületes asszonynak. Lily csöppet sem hasonlított
anyjához. Arme MacNab ereiben angol rokonainak, a kemény fejű,
szorgalmas skótoknak a vére folyt, Lily nagyanyjának, a kecses eurázsiai
félvérnek lusta gráciáját és szépségét örökölte. Lily magas volt, karcsú,
selymes haja súlyos tömegben vette körül fejét, nedvesen fénylő szeme és
hízelgő mosolya volt. Apró, hajlékony és szinte csonttalan kezével
mindegyre gesztikulált beszéd közben. Divatos fehér gyolcsruhát viselt.
Mikor ő és anyja kimerítették örömük és bánatuk kifejezésének egész
tárházát, Helen felé fordultak és őt is üdvözölték. Mrs. MacNab egy-egy
könnyű, száraz csókot nyomott Helen jobb és bal orcájára és jellegzetes
eurázsiai dialektusban mondta neki:
– Hozta isten, kedvesem! Jaj, bizony fáradtnak látszik. No, majd vacsora
után kipiheni magát.
Lily egypár szíves szót mormolt, s odanyújtotta neki kicsiny, puha kezét
egy elbűvölő mosoly kíséretében, s ezzel a bemutatkozás, melynek Helen
az aggódás és kíváncsiság vegyes érzelmeivel nézett elébe, véget ért.
A vén bungaló kellemesen hűvös volt és legnagyobbrészt indiai ízlés
szerint volt bebútorozva. Helen szobája épp Lornáé mellé esett. Vacsora
után Helen hálás köszönettel visszavonult, de Lorna még sokáig
fennmaradt, hogy könnyek közt, zokogva elbeszélje a két részvevő
hallgatónak szomorú történetét.
– Nagyon, nagyon szomorú a szegény Charlie esete – szólt a nagyanya
–, és különös, hogy ilyen kedves fiúnak kiállhatatlan rokonai voltak, de
majd jobban leszel, kedves gyermekem. Itt jó otthonod lesz. Sohasem
engedlek többé Angliába! És nemsokára fölvidulsz és kivirulsz itt, mint
ahogy fölemeli fejét a zivataros esőtől földre vert virág is.
De erre a jóslatra Lorna hevesen rázta a fejét, hogy nehéz hajfonatai
mind az arcába hullottak.
A nagynéni más szempontból nézte a helyzetet.
„Most, hogy Lorna egy gentleman özvegye, Hyde-ék biztosan
meglátogatják. De az is biztos, hogy nem hívnak meg minket.”
Hogy Lorna gondolatait másfelé terelje, Mrs. MacNab Helenről kezdett
kérdezősködni. Mikor Lorna erről is beszámolt, Lily felkiáltott:
– Micsoda? Indiába jött kincskeresőnek? No de ilyet? Micsoda bolond
egy ember! Ugye, Lorna, tisztára bolond?
– Nem, igazán nem bolond. Sőt azt mondhatnám, hogy igen okos. Sokat
és jól beszél és, noha már nem egészen fiatal, nagyon jó külsejű.
Valamikor katonatiszt volt, most teljesen elszegényedett. S ha a jövőjéről,
kilátásairól beszél, olyan, mint egy fiú: izgatott, reménykedő és boldog.
– Reménykedő? – ismételte a nagyanya. – Akkor csakugyan bolond
lehet. Csak egy bolond kereshet olyan vagyont, ami már negyven éve
elveszett. Ó, igen, tudom! Crawfordnak harminc faluja volt, de ez mind
visszaszállt a koronára. Ami a bégumot illeti, rokonságban állt a Bhandara
famíliával. Már öregasszony volt, mikor az angol férfiba beleszeretett.
Élete vége felé Crawford Közép-Indiában élt visszavonultan, bennszülött
módjára, mint egy gazdag thákur. Hallottam, hogy maga járta be
elefántháton a falvait, s úgy szedte be a bérleti összegeket. Aztán meghalt,
s nemsokára elfeledték.
Szűk és egyhangú élete után mintegy újjászületve érezte magát Helen e
sajátságos környezetben. A bennszülöttek életmódjától kezdve egész Mrs.
MacNab indiai ízlésű ételéig minden újdonság volt előtte. A kert szokatlan
fáival és soha nem látott veteményeivel oly vonzó volt, hogy órákat el
tudott benne tölteni, s nem kívánt ezenkívül semmi más szórakozást. Nem
erőszakolta társaságát Lomára sem, jobbnak látta, hogy megérkezése után
az első időkben rokonai vigasztalják a fiatal özvegyet. Megkérte a
háziakat, hogy ne tekintsék őt idegennek, s nem bontsák meg miatta a régi,
megszokott rendet. A MacNab család mindjárt szaván is fogta Helent, s
engedték, hogy a fiatal angol leány kedve és belátása szerint töltse az
idejét. Különösen tetszett Helennek a furcsa, két kő között álló régi
emelőkút, mely olyan volt, mint a bibliai kút, melynél Ráchel Jákob tevéit
megitatta. Az istállóudvar csodái közé tartozott a kék szemű, rózsás bőrű
bivalytehén és a szép sárgásfehér színű két ökör. Mialatt Helen az új világ
csodáival ismerkedett, Lorna rendszerint a szobájában maradt, egyre
mélyebben fájlalva veszteségét, s úgy látszott, a családi részvétel csak
növeli bánatát. Lily megmutatta Helennek a bazárt, mely különösen
hetivásár napján volt érdekes. Mintha ünnepet ült volna, úgy tolongott a
város és környéke népes tarka ruháiban a bazár keskeny utcáiban a szűk
boltocskák előtt. Bábeli nyelvzavar hallatszott; férfiak zöld vagy sárga
turbánja, nők vörös, fehér vagy rózsaszínű, aranyzsinórzatban végződő
szárija tarkította a szüntelenül változó képet. Keleti fűszerek illata, vízipipa
füstje, az állatok lehelete és a koriander meg olaj szaga terjengett a
levegőben. Csitari különösen híres volt tizenöt-húsz rőfnyi hosszúságú
tarka selyemsáljairól, melyekbe a bennszülött nők nagy keccsel burkolták
be magukat. Lily is felpróbált egypárat e lenge fátylakból, s ilyenkor
látszott, hogy hajlékony termetére mennyire illik az ősök eme viselete.
A bazár mögött a kórház és középületek álltak, távolabb, a bazár
zsibongásától méltóságteljesen visszahúzódva, kúszónövénnyel borítva, s
teniszpályáktól körülvéve kétemeletnyi magasságban a kormányzósági
palota emelkedett.
– Most alig van a városban valaki, aki számít – magyarázta Lily. –De
máskor sincs sok ember, aki érne valamit. Mr. Bennett, a
kormányzóhelyettes, aki most a hegyekben van, özvegy, unalmas és gőgös
ember, nemigen lehet tudni, mi lakik benne. Nem barátságos. Sohasem hív
meg bennünket, hogy nézzük meg kertjét vagy használjuk teniszpályáját.
Bolondja a virágainak. Az elődje megengedte, hogy bárki szabadon
sétáljon a kertben, bárki: vagyis olyan rangúak is, mint mi vagyunk. Az
előbbi kormányzó mindig odavolt vadászni. Aztán itt van Mr. Hyde, aki
erdőtiszt, házasember, nagy családja van és igen szegény. Ezekkel nem
barátkozunk, de azt is mondhatnám, hogy ők nem barátkoznak velünk.
– Én azt hittem, hogy itt mindenki összetart.
– Nem, igazán nem! – kiáltotta Lily. – Még ilyen isten háta mögötti
helyen sem, mint Csitari. Látja, mi nem tartozunk a nemességhez. Apám
angol volt, de anyám eurázsiai. Azt mondják, igen szép volt. Rokonságban
állt a Bhandara családdal, melynek Korbában van a székhelye. Bhandaráék
erre való tekintettel tőlünk veszik a vajat, tojást és a mangót, s ami a fő,
fizetnek is érte.
– Látta őket valaha? – kérdezte Helen.
– Nem, anyám volt egyszer-kétszer a palotában, én soha. Nem is
akarnám látni azt a csomó öregebb és fiatalabb asszonyt, aki azt a palotát
lakja. No és most megmutattam az egész Csitarit. Mondja, mit gondol
róla?
– Azt gondolom, hogy boldog lehet az, akinek itt van az otthona.
 – Hogyan? Csak nem mondja ezt komolyan? Hiszen itt olyan unalmas
az élet. Nincs tánc, nincsenek fiatalemberek, sem piknikek, sem
kirándulások, nem, még csak egy doktor vagy egy lelkész sincs! Néha egy
tisztelendőatya jön ide kerékpáron, s akkor hétköznapon van istentisztelet.
De ez a tisztelendő is inkább vadászni szeret. Télen, mikor a klubház
nyitva van, valamivel mulatságosabb az élet, de akkor is alig van
társaságunk, kivéve Manfredót, a gyógyszerészt és a feleségét, Pereiráékat,
akik a távírdánál varrnak, és a fiatal gépészmérnököket meg vasúti
alkalmazottakat, akik a postabungalóban laknak. Itt él még a Stock
házaspár, misszionáriusok, nagyon jó, ájtatos emberek, de unalmasak. Én
mindig izgalmasabb élethez voltam szokva, szeretek táncolni, beszélgetni,
szeretem a szép ruhákat, örülök az udvarlásnak. Az anyám boldogan él itt.
Boldog, ha egy trópusi kalapjával a fején és erős cipőjében egy botra
támaszkodva gyönyörködhet a földjeiben, s már egészen elfeledte, hogy
valaha másképpen élt. Micsoda asszony is az én anyám! Hogy értett a
hotel vezetéséhez! írtak, sürgönyöztek, jöttek és könyörögtek az emberek,
csakhogy nálunk szobát kaphassanak. A legközelebbi forró évszakban
megkérem, vigyen föl bennünket a hegyekbe, hogy lássuk, más hotel is
olyan jól megy-e.
– Vajon hol leszünk mi a legközelebbi forró évszakban? – tűnődött
Helen.
– Azt könnyen megmondhatom. Anglia valamelyik szép helyén élnek a
nagy örökség kamataiból.
– Nem, nem hiszem. Úgy érzem, hogy sohasem találjuk meg azt a nagy
vagyont. Negyven évet elkéstünk a kereséssel.
– Hiszen ismeri a közmondást: Jobb későn, mint soha. Remélem, hogy
szerencséjük lesz. Ó, bár én is változtathatnék életemen! Itt olyan unalmas
– és fölemelte kicsiny kezét unalmas, unalmas, unalmas! Da anya előtt ezt
nem szabad mondanom, mert akkor letorkol azzal, hogy hiszen van enni-
és innivalód, szép ruhád, költőpénzed és van jó otthonod, jó egészséged,
mit akarsz még egyebet? Ó, mennyire szeretném, ha beállna valami
változás! Ha történnék valami! Akármi! Egy szöktetés, valami skandalum,
vagy akár tűzvész is!
Hogy leánya ne tegyen túl rajta, Mrs. MacNab is megmutogatta
Helennek az ő külön birodalmát. Korku munkások ballagtak az ősi indiai
eke, vagyis bakar mögött, melyet a két fehér ökör húzott csendesen. Mrs.
MacNab a primitív ekevasra mutatott.
– Hogy nevetnének ezen a szerszámon Angliában. De Indiában ez is jó,
ezt a talajt nem kell kényszeríteni. Ebbe a táblába búzát vetünk. A föld
kitűnő itt, olyan, akár a Tapti völgyében. Ha kedvező időjárásunk lesz,
aratás előtt kötésen felül állhatunk a búzaszárak között.
– S mikor kezdik a vetést?
– A jövő hónap elején, ha az eső szűnik, egy kedvező napon.
– Úgy érti, hogy arra alkalmas napon?
– Nem, édesem. Szerencsés napot értettem. Egy bazárbeli öregasszony
szokta kiolvasni jelekből, hogy mikor kezdjük el a vetést. Egy dolog
bizonyos, s ezt el is árulhatom: sose vessen szerdán és csütörtökön, s
tizenhárom nap alatt be kell fejezni a vetési munkákat. Ah! Látom, hogy
bámulva néz rám azzal a szép kék szemmel. Igen, nem restellem bevallani,
babonás vagyok.
– Ó, tehát hisz a jelekben, a jóslatokban és a bűbájosságban?
– Bizony, nagyon is hiszek.
– Talán az az öregasszony azt is meg tudná mondani, hogy apám
megtalálja-e vagyonát?
– Egészen jó gondolat. Majd elküldök az öregasszonyért.
Végigpillantott földjein, s erős, mély lélegzetet vett.
– Szeretném, ha Lorna is kijönne ide s szívná ezt a friss, erős levegőt.
De ő behúzódik a szobájába és egyre sír. Lornával mindig így voltunk.
Vagy nagyon is vidám, vagy túlságosan szomorú.
– Különös, de még jobban szomorkodik, mint a hajón, ott legalább néha
megnyugodott, s egypárszor csaknem vidámnak látszott.
– Itthon meg egyre csak búsul, s mindig csak azt a szegény fiút
szólítgatja.
– Igen, és nagy kár az is, hogy meghalt a kisbaba. Ha az életben marad,
legalább lett volna Lornának valami vigasza.
– Nem – szólt Mrs. MacNab szokatlan keménységgel –, jobb, hogy a
gyerek halott.
– Ó, Mrs. MacNab, hogy mondhat ilyet?
 – Hogyan, hát nem tud semmit sem róla?
– Nem, Lorna sem beszélt semmit a kicsikéről.
– A kisbaba nagyon is sötét bőrű volt! Istenem, milyen kár! És Taylorék
hogy odavoltak! Rettenetes lármát csaptak, s még a temetésre sem mentek
el!
– Elég szégyen, hogy ilyet tettek! – kiáltott Helen, és egyszerre eszébe
jutott Lorna zárkózottsága és különös arckifejezése, mikor ő a gyermek
halálán szánakozott. A fekete kisbaba bizonyára nem volt kívánatos
beszédtárgy előtte.
Pár percig hallgattak. Mrs. MacNab kezével emyőzte szemét, s úgy
nézte messze terjedő birtokát.
– Jobb szeret itt lakni, mint a hegyek között?
– O, igen, édesem. Hisz ez itt az én szülőföldem. Fönt a Himalájában
nélkülöztem a széles búzatáblákat, a nagy erdőket, a széles, sima utakat, a
kocsik zörgését, igen, még az erdők páráját is. Sziklák és fenyvesek? Nem,
ez nem nekem való.
S e megjegyzés után megfordult, hogy hazamenjen. Egypár lépés után
megállt.
– Itt jön Lily levéllel a kezében, bizonyára az ön címére érkezett.
 XIV.
A menekült

Helen elolvasta apja keserves levelét s közölte a tartalmát Lilyvel, aki

viszont anyjának mondta el John Crawford útjának sikertelenségét. A
jólelkű Mrs. MacNab rögtön sürgönyözött Lucknow-ba s felajánlotta
menedékül vendégszerető házát.
Crawford, noha megtörten, lesoványodva és halványan tántorgott a
MacNab-ház verandájának lépcsőin fel egészen a ház asszonyának magas
színéig, mégis kedvező benyomást tett a háziakra. Hiába! Crawford
gentleman volt tetőtől talpig. Különösen Lilyre volt nagy hatással, aki úgy
fogadta, mint rég nem látott kedves barátot szokás.
– Kedvesem – szólt Mrs. MacNab Helenhez –, még sohasem láttam
Lilyt ilyen érdeklődőnek. Nem is tudom ezt mással magyarázni, mint hogy
édesapja nagyon hasonlít Lily vőlegényéhez, a vámtiszthez, aki
váltólázban halt el.
– Apám most meglehetős rossz színben van, de valóságos
macskatermészete van, szereti, ha kényeztetik és hízelegnek neki. Azt
hiszem, a csalódás és a sikertelenség nagyon megtörte, de ő olyan
rugalmas, oly reménykedő, azt hiszem, hamar összeszedi magát. Mindig
így szokott lenni nála.
– Milyen szerencsés természet! Bár az én Lomámról is elmondhatnám
ezt!
Két-három napig Helen csak az étkezésnél látta apját. Crawford szobája
a duftában, vagyis irodában volt, egy kis külön épületben, a bungaló
közvetlen közelében. A nappalokat azonban a kertben töltötte Lily
társaságában, egy ámyas fa alatt, vagy a verandán dohányzott és játszotta a
rokkantat, panaszkodott, hogy láza van és halk, kimerült hangon beszélt.
Nyilvánvaló volt, hogy Crawford kerüli a leányát, és el akarja odázni a
pillanatot, melyben őszinte vallomást kell tennie és büszke,
reménykedéssel teli fejét meg kell aláznia. Végre ütött az óra, mikor John
Crawford nem sáncolhatta el magát tovább a betegsége okozta gyöngeség
mögé, s egyedül, védtelenül fogadta Helen támadását.
– Eddig nem akartalak zavarni, kedves apám – kezdte Helen. – Tudom,
hogy a betegség és az utazás kimerített, de most már szeretnék valamivel
többet is tudni kutatásaid és a vén szolga, Szaid Húszéin felől.
– Ó, kedvesem, azt hamar elbeszélhetem.
És gyorsan, lerázva magáról e kellemetlen feladatot, így végezte
beszámolóját:
– Mindaz, amit fáradságomért és pénzemért kaptam, ez a sétapálca és
semmi egyéb!
– Nem sok! – kiáltott Kelen. – S most mik a terveid, papa? Mit csinálsz
ezek után?
– Szavamra, nem tudom – és kényelmesen hátradőlt s keresztbe rakta
lábát. – Se égen, se földön nincs több pénzem, mint három rúpia.
– Hát az a száz font, amit Lucknow-ba magaddal vittél, papa!?
– Ja igen, persze – dadogott Crawford. – De hát ki kellett fizetnem
kétheti számláimat, aztán a vasúti jegy – és itt elakadt.
– Igen, de a hotelszámlád…
– Látom, hogy mindent el kell mondanom. Száz szónak is egy a vége: a
többit elvesztettem kártyán.
– Kártyán? – ismételte Helen és arca megvonaglott.
– Igen, Bird, az a gazember elcipelt egy bűnbarlangba, játszottam,
vesztettem, s nem tudtam a játékot abbahagyni, soha nem is tudtam, én
már ilyen vagyok. Anyád tudta, hogy a kártya az én átkom. Helen, drága
gyermekem, végtelenül szomorú vagyok, de igazán nem tehetek róla.
Helen megzavarodva és szótlanul ült helyén. Mindig tudta, hogy atyja
alkalmatlan komoly ügyekre, de hogy ennyire felelőtlen, erről halvány
sejtelme sem volt.
– Mit tehetünk most? – kérdezte végre.
– Van pénzed? – kérdezte apja.
– Csak egypár rúpiám. Nem mond, hogy csak éppen annyi pénzt adtál,
ami a vasúti jegyre kellett?
Ismét sokat jelentő csönd állott be. Apa és leánya aggódva szemlélték
egymást. Végre Crawford az abszolút nyugalom hangján megszólalt:
– De hisz itt van még a te százfontnyi járadékod, annak segítségével egy
darabig a víz fölött tarthatjuk magunkat.
– De a legközelebbi részlet csak a jövő hónapban lesz esedékes. És száz
font egy évre Indiában nem elég. Mrs. MacNab említette, hogy most
sokkal drágább az élet itt, mint volt az ő férjhezmenetele idejében. De hát
ez mindegy. Egy azonban bizonyos, hogy nem szabad továbbra is e
kedves, vendégszerető család nyakán élősködnünk.
– Persze – felelt John Crawford fanyarul. – Bár ezeknek itt annyi a
pénzük és aprójószáguk, tehenük, hogy ez a kis költség nekik meg sem
kottyan.
– De apa, még akkor sem okozhatunk nekik költséget, hiszen teljesen
idegen emberek, nem, nincs jogunk tőlük bármit is elfogadni.
– Miss MacNab – istenemre, szép leány! – épp az imént mondta, reméli,
hogy hónapokig maradunk.
– Ó, ez aztán igazi indiai gondolat! Száz évvel ezelőtt még életük felét
szakadatlan vendégeskedéssel töltötték az emberek. De most már másképp
van: itt is divatba jött a hétvégi vendégeskedés. A vendégek szombaton
jönnek és hétfőn távoznak. MacNabék, úgy látszik, még tartják a régi
indiai szokásokat, de én legalább nem akarok visszaélni a
vendégszeretetükkel. Te tudod, hogy különben is eladnak minden
fölösleges terméket. Mrs. MacNab elsőrendű üzletasszony. Az aprójószág,
a tojás, a dinnyék, a mangó, mind-mind a vasútállomásra kerül elszállítás
végett, s azt hiszem, egypár nap múlva mi is követhetjük a házi
termékeket.
– Ebben az esetben kölcsön kell kémem a vasúti jegyek árát Mrs.
MacNabtől. De én az hiszem, hogy sértve éreznék magukat, ha hamarjában
hátat fordítanánk nekik. Ez nem a sebbel-lobbal való utazás hazája. Egypár
napig várni kell, hogy összeszedjük magunkat és körülnézzünk egy kicsit.
– Sose kellett volna Indiába jönnünk.
– Nem, de ha már itt vagyunk, úgy kell vennünk mindent, ahogy éppen
van.
– Hirdetést teszek közzé az újságban s valami munkát vállalok.
– Megspórolhatod ezt a költséget. Ebben az országban senkinek sem kell
felolvasónő.
– Ez igaz, de elmegyek nevelőnőnek, gyermek mellé, vállalok bármit,
elmegyek bárhová, csak élősködő nem leszek más nyakán.
– Te megteheted. Én viszont beteg voltam. A láz összetört. De ha jobban
leszek, én is nézek majd valami után. Felügyelő vagy számadó leszek.
Megpróbálom, mindenesetre.
– Mit akar megpróbálni? – kérdezte Lily, bájos mozdulattal közeledve
egy tálcával a kezében.
– Pénzt keresni. Miss MacNab – felelt Crawford. – Tönkrementem, nagy
tervem megbukott.
– Ó, bolondság! Ön nem tud még munka után járni. Hiszen beteg. Mama
sohasem engedné meg, hogy elhagyjon bennünket. Hoztam egy kis fölvert
tojást tejjel és egy csöpp kis brandyvel, olyan jó! Igya meg. Azt akarom,
hogy jól táplálkozzék. Én tudom – és sóhajtott hogy a láz mit jelent.
– Bizony, én is tudom – s kinyújtotta kezét a pohár után. – Miss
MacNab, ön elkényeztet engem.
– Nem, nem – ellenkezett az. – Mi csak örülhetünk, hogy itt van ön…
és… (pillanatnyi szünet után) Helen. Nagyon kellemes változatosság ez
nekünk. Mindig hozzá voltunk szokva a vendégekhez.
– Fizetővendégekhez – javította ki Helen.
– Ó, csacsi leányzó! Mit tud maga a fizetővendégekről? Látom, hogy
maga nyugtalan, nem leli helyét, mint olyan sokan. De azt nem engedem
meg, hogy apját elvigye tőlünk.
És parancsoló mozdulattal tette kezét John Crawford karjára. John
Crawford pedig, akit olyan könnyű volt a legapróbb hízelgéssel
befolyásolni, hálás mosollyal nézett Lilyre.
– Helen – szólt egy pillanat múlva Lily anyám meg akarja magának
mutatni az újszülött kis fehér borjút. A tehénistállónál várja, menjen oda.
S Helen nem tehetett egyebet, fölkelt és bizalmas kettesben hagyta apját
és apjának bámulóját.
Amint Mrs. MacNab mellett állt, a kis fehér borjút nézegetve, egyszerre
csak úgy érezte, hogy ez a jó, anyai szívű asszony tanácsot adhatna neki.
– Tudok zongorázni, énekelni, tudok franciául, jó felolvasó vagyok,
tudok számlákat írni és varrni. Mit gondol, Mrs. MacNab, kaphatnék-e
valami állást?
Mrs. MacNab elgondolkodott.
– Ha akar, gondolhat erre is később, gyermekem, de most nem. Nem
engedem, édesem. Ön jó társaság az én megtört szívű kis Lornámnak,
édesatyja pedig Lilynek, aki eddig oly rosszul érezte itt magát, mert hozzá
volt szokva a víg élethez, s az űri vendégekhez. Szeret beszélgetni Mr.
Crawforddal, és örül, ha gondoskodhatik róla, ez a régi jó időkre
emlékezteti. Ez vidám hangulatban és frissen tartja őt. Azt hiszem,
édesapja hasonlít ahhoz a szegény, drága fiúhoz, akit vőlegénykorában
ragadott el a láz Lily mellől. Ami tehát az álláskeresést illeti, Helen, csak
annyit mondhatok: nem és nem, még egyszer nem.
 XV.
Olcsó árak

Egy-két napi pihenés után John Crawford teljesen taplra állt.

Visszanyerte jókedvét és étvágyát. A leányával való beszélgetés nagy
követ vett le a szívéről, visszatért önérzete és vidámsága. Könnyű és
kényelmes életet élt Lily védnöksége alatt, valósággal lubickolt, mint hal a
vízben. Ez volt az ő eleme, ez az ügyesen csoportosított semmittevés.
Elkísérte Lilyt a bazárba, cipelte a csomagjait és úri megjelenésével, jó
modorával elbűvölte Lily ismerőseit. Lily valósággal parádézott vele Mrs.
Pereira, a távírda vezetőjének felesége és Mrs. Manfredo, a gyógyszerész
házastársa előtt. Crawford különösen ügyesnek bizonyult a ház és kert
körül. Megjavította az elromlott zárakat, gyümölcsöt szedett, s
meggyógyította a beteg pulykát. Egyszóval teljesen otthon érezte magát, s
meg is feledkezett kincskergető álmairól.
Helen időközben megkapta negyedévi járadékát és kihallgatást kért Mrs.
MacNabtől a kis irodahelyiségben. Amint Helen fizetésről kezdett
beszélni, Mrs. MacNab azonnal fölvette üzleti arckifejezését és modorát. A
nagy, csupasz asztal előtt ült, mely tejszámlákkal volt tele s a régi
üzletasszonyi arckifejezéssel hallgatta Helen mondandóját. Egy kis
gondolkozás után válaszolt:
– Ön a szegény Lorna barátnője, és mégis túlságosan büszke ahhoz,
hogy a vendégünk legyen. Pedig tudom, hogy ön nélkül az én Lornám nem
bírta volna ki az utazást. Tudom, hányszor ült mellette éjszakákon át, hogy
ápolta, hogy vitt ételt neki, hogy öntött lelket belé, hogy kényeztette a
fedélzeten. Mindent tudok. Mi vagyunk az ön adósai, és mégis fizetni akar.
Nem, nem.
– Atyám és én boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk – szólt Helen.
– De mégis, ha maradni akarunk, fizetnünk kell. Amit Lornáért tettem,
az kötelességem volt, az nem számít, ne beszéljünk róla.
 – Na jól van – szólt fejének türelmetlen bólintásával Mrs. MacNab.
– Akkor fizessen heti tizenöt rúpiát kettőjükért. Jó lesz így?
– Mrs. MacNab, ez nagyon olcsó – volt a válasz.
– Istenem! Ezt is most hallom először, de legyen nyugodt, ez elég. A
bazár itt olcsó, és én a pénzemért tudok vásárolni. És nem akarok
nyerészkedni Lorna barátain. Nos – és kinyújtotta erős, ügyes kezét –,
megegyeztünk? Tehát ön minden hétfő reggel elhozza nekem ide a tizenöt
rúpiát egészen üzleti módra. Helyes?
Helen nyugodt, könnyű és hálás szívvel beleegyezett. Mily szerencse,
hogy e kedves otthonba vetődtek, ahol meg lehetnek kímélve az élet
viharaitól.
Mikor Crawford az egyezséget megtudta, így szólt:
– Okos leány vagy. Most legalább adhatsz egy kis zsebpénzt nekem is
dohányra. Be kell küldenem Bombayba cigarettáért Lily számára. Ő olyan
jó és figyelmes hozzám, kell hogy viszonozzam valamivel a szívességét.
Egy férfi nem lehet egy nőnek a lekötelezettje.
Két esős, unalmas nap, mely a háziak egész életét a verandára szorította,
jelezte, hogy a monszun ideje még mindig nem múlt el. Az eső csapkodta a
nagy banánleveleket, s egész zuhatagokat és vízeséseket alkotva ömlött a
földre. Étkezések után Helen felolvasott valamit, Lily varrt, Crawford
cigarettázott és Mrs. MacNab két beteg csirkét dajkált ölében. A második
esős nap délutánjának unalmát egy ökrös fogat érkezése szakította meg; a
kocsiból egy kicsi, élénk szemű, sötét bőrű asszony bújt elő. Mrs. Pereira
volt, Csitari elismert hírharangja.
– Eljöttem megnézni, éltek-e még. – kezdte lihegve.
– Engedje meg, asszonyom – szólt Crawford és udvariasan elvette tőle
vizes ernyőjét.
– Ah, ne fáradjon, uram, köszönöm, ne fáradjon – ellenkezett. –Hyde-ék
visszajöttek – fordult Mrs. MacNabhez –, és Mrs. Hyde idevárja egyik
rokonát, Mr. Bennett is holnap érkezik.
– Legalább lesz itt egy kis élet – szólt Lily. – És Mrs. Hyde rokona
remélhetőleg férfi?
– Férfi, persze, én is úgy értettem.
– Bár csak jó teniszjátékos lenne legalább. Hogy tetszik az új blúzom? –
és fölmutatta könnyű, rózsaszín selyemblúzát.
– Ah, istenem! Hódító! Ugye, Mr. Crawford?
Mr. Crawford még nem nyithatta feleletre a száját, mikor Mrs. MacNab
megszólalt:
– Mondd, Mimi, az a dzsadui öregasszony visszajött már a bazárba?
– Igen, már két nappal ezelőtt láttam.
– Hivassuk ide rögtön – sürgette Lily. – A kocsisod érte mehetne az
ökrös kocsival és elhozhatná. Üzend meg neki, hogy jó borravalót adunk
meg ópiumpirulákat.
– Ópiumot? – kiáltott föl Helen. – Hát itt élnek vele?
– De mennyire! Sőt, gandzsagyökérrel, hasissal is.
Mrs. MacNab túlzásnak mondta ezt, s ő meg Lily ezen vitatkoztak, míg
az ökrös kocsi vissza nem érkezett. A hátsó ülésből egy kis ráncos asszony
mászott le, s feltűnően okos, villogó és tiszta pillantásával szemügyre vette
az egész társaságot. Udvariasan levetette cipőjét, mielőtt belépett volna, és
mély szálemmel köszöntötte a háziakat.
– Buddie – szólt Lily –, elhívattunk hogy jövendőt mondj a fiatal
hölgynek és a száhibnak itt.
A jövendőmondó ráncos, töpörödött kezébe vette Helen kezét.
Hosszasan szemlélte a tenyér vonalait s aztán megszólalt. Szavait Mrs.
MacNab tolmácsolta.
– Sok bánata volt és lesz még ezután is, de később az istenek
mosolyognak. Férjhez meg, talán már jövőre egy nagy, magas férfihoz, s
ebben az országban él sok-sok ideig. Ha majd a haja fehér lesz,
meggazdagszik, többet nem tudok.
– Nem sokat adok az olyan gazdagságra – szólt Lily amelyik csak a
fehér hajjal érkezik. No, Mr. Crawford, most halljuk az ön végzetét.
Odavezette a kis öreg anyókát, ahol Crawford ült, s Crawford lustán
nyújtotta tenyerét a jósnő elé. Lily volt a tolmács.
– Ah, igen! – szólt az öreg nő. – Ön egyszer életében volt már
szerencsés is.
– No, ez talált. Jól céloztál, öreganyám – nevetett Crawford.
– Sokat kaptál, keveset adtál, mégsem vagy fösvény, nem, a kezed
mindig nyitva volt.
 – És üres – tódította meg Crawford. – Kérdezze meg. Miss Lily,
látja-e a tenyeremben a gazdagság vonalát, megtalálom-e valaha a
kincseket?
– Nem, nem látja – felelt Lily, miután egypár kérdést intézett az
öregasszonyhoz. – De Buddie azt mondja, hogy jómódot és szerencsét lát,
s azt, hogy ön nem tud bármi a pénzzel, ma van, holnap nincs.
– Nem rossz! De ezt magam is megmondhattam volna.
– Majd adok neki egypár ópiumszemet, akkor közlékenyebb lesz –
biztatta Lily.
Miután a jósnő megkapta és elfogyasztotta kedvenc izgatószerét, még
ennyit mondott:
– Látom, a száhib elégedetlen. Azért még elmondom neki, amit tudok. A
száhib valamit keres, nem éppen most, de majd eljön az ideje, mikor újra
nekifog a kutatásnak, de sohasem találja meg az áhított kincseket. Mégis
gazdag lesz és szerencsés. A nagy kincset nem ő, hanem két ember együtt
találja meg, de ugyanakkor az életüket nagy veszély fenyegeti.
– Nos, végül is azt mondja, gazdag leszek. Ez kellemes változatosság
lesz, ugye, Helen?
– Buddie, most jósolj nekem – kérte az öregasszonyt Lily.
De hogy mit mondott Buddie, az titok maradt Crawfordék előtt. Csak
annyit láttak, hogy Lily arca ragyogó és vidám lett Buddie szavai hallatán.
Végül Mrs. MacNab is jósoltatott magának, és Buddie-től megtudta,
hogy mely napon vessenek s hogy a gabonatermés jó, a gyapottermés
közepes lesz, s végre, hogy Mrs. MacNab el fog valamit veszíteni.
Az angol tehenet? Nem. Valami rokont? Nem. Végül kisült, hogy semmi
egyebet, csupán egy fogát.
A jövendőmondásnak vége volt. Az öregasszony nem szándékozott
többet elárulni a jövendő titkaiból. Miután megkapta a pénzét, fölhúzta
cipőjét s a szokásos szálemmel elbúcsúzott; az ökrös kocsi visszavitte
bazárbeli odújába.
A vihar elmúlt. Az esőzés után Csitari úgy ragyogott, mintha üveg alól
került volna ki; a fehér nehéz felhőgomoly, melybe eddig burkolózott,
egyszerre eltűnt vállairól. Crawford és Lily sétálni mentek a klubház felé,
mikor egy közeledő sétáló láttára Lily felkiáltott:
 – Nini, a kormányzóhelyettes! – és Crawford egy idősebb, magas embert
vett észre, simára borotvált rózsaszín arccal, széles ajakkal és fehér
szempillákkal, mintha ez a férfi albínó lett volna. Mikor találkoztak, Lily a
legbájosabb mosolyával szólította meg:
– Örülök, hogy végre visszatért közénk, nagyon hiányzott már, Mr.
Bennett – s amint Bennett kérdőleg nézett rá, Lily így folytatta: – Ez itt
Mr. Crawford, barátunk, aki Lornával egy hajón jött Indiába.
A két férfi üdvözölte egymást, s egy pillanatnyi hallgatás után Crawford
megszólalt:
– Ugyan, nem járt ön valamikor a cheltoni kollégiumba? Volt egy
Bennett nevű iskolatársam.
– Csakugyan – felelt Bennett –, s ön nem lehet más, mint az a Crawford,
aki csapatunkban az ötödik volt.
– Jól emlékszik – örvendezett Crawford. – Azóta sok víz folyt le a híd
alatt. Valamikor a hadseregben szolgáltam, de mostanában sok sze-
rencsétienségen mentem keresztül.
Bennett hitetlenkedve nézett rá. E kijelentés ellenére a régi „szép
Crawford” még mindig jó megjelenésű, csinos ember volt.
– Micsoda szél hajtotta ide? – kérdezte barátságosan.
– Hogy őszinte legyek, a monszun. A monszun hajtott engem és a
lányomat Mrs. Taylorral együtt Bombay kikötőjébe, s most itt élünk náluk
egy darabig.
– Ma este el kell jönnie hozzám estebédre – erősködött Mr. Bennett. –
Majd elbeszélgetünk a régi szép időkről. Nyolckor ebédelek. Eljön, kedves
barátom, ugye?
E találkozás után Lily valósággal úszott a gyönyörűségben. Mr.
Crawford és Mr. Bennett iskolatársak, és Mr. Crawford már meghívást is
kapott a palotába! Ennek révén ők is az előkelőséghez fognak számítani.
Az elzárt kert megnyitja előttük kapuit!
Mr. Bennett hazatérve, kitűnő reggelije fölött eltűnődött, hogy mi
járatban lehet Indiában a szép Crawford, akit sem katonai, sem polgári
szolgálat nem hozhatott ide.
Mr. Bennett eddig óvatosan kerülte a MacNab-házat, ahol a szép Lily
nagyon is nyíltan értette meg vele, hogy szívesen lenne a kormányzó
helyettesének felesége. Lily sohasem hagyta őt békén. Újságot, könyvet
kölcsönzött tőle, kényszerítette, hogy beálljon teniszezni. És Bennett
elismerte, hogy Lily szépsége valódi és veszedelmes szépség, mintha csak
Andalúziában született volna. Szépség, akinek nehéz ellenállni. Épp ezért,
amennnyire lehetett, kerülte őt, s kitért a csábítás elől, mely-nek szemtől
szembe nem tudott volna ellenállni. Nem, a maga számára nem kért a
kevert eurázsiai vérből. Épp azért ment nemrég is a hegyek közé, hogy
elkerülje a szép sötét keleties szem csaknem ellenállhatatlan varázserejét.
 XVI.
A palotában

Crawford régi iskolatársánál nagyszerű estebédet kapott, melynél a

hallgató és figyelő szerepét a házigazda töltötte be. Csaknem az egész ebéd
alatt Crawford volt a szóvivő. Elmondta sikertelen élete történetét a saját
beállítása szerint, melyből kitűnt, hogy sohasem ő, mindig a sors volt a
hibás. Beszélt a felesége haláláról, a leánya szorgosságáról és
gondosságáról, és említette nagy vagyonkergető tervét is, mely a jelen
percben teljesen üres álomnak látszik már. Bennett, aki okos ember volt,
jól tudott olvasni e mesterkélten torzított történet sorai között. Látta a
gondtalan, könnyelmű férfit, akit mindig mások önfeláldozása ment ki a
bajból. S most is, micsoda vad tervvel jött át Indiába! Kincset keresni
negyven év után! S magával cipeli még szerencsétlen leányát is. Hát az
vajon milyen leány lehet? Egy ilyen dolgos, ügyes leány, amilyennek a
leírás után elképzelte, mit csinálhat Csitari lusta, álmos, keleti világában?
Mikor Crawford elbúcsúzott, a házigazda megkérte, hozza el másnap a
leányát is magával teára, hogy megmutathassa Miss Crawfordnak a palota
kertjét.
– Tudom – szólt –, hogy nekem kellene előbb látogatást tennem, de a
MacNab-bungaló mindig visszariaszt, úgy tele van asszonyokkal.
– Nincsenek is olyan sokan. A fiatal özvegy sohasem mutatkozik, úgy
látszik, melankóliába esett, csak az öreg hölgy van ott, Helen és Miss Lily.
– Miss Lily – szólt Bennett – maga is kész háziasszony.
– Az – felelt Crawford –, és nagyon szép is. Csodálom, hogy még nem
ment férjhez.
Bennett nem felelt. Neki megvolt erről a maga véleménye, de csak
ennyit mondott:
– Leánya egyhangúnak találhatja MacNabék életét. A háztartás ott
nagyon is indiai lehet.
 – Nem éppen. Jól megvagyunk velük. Helen szereti az öreg hölgyet, és
el van ragadtatva attól, amit eddig Indiában látott, pedig mindent összetéve
sem valami sok még.
– S mit csinál a leánya egész nap?
– Ó, hát Lorna mellett ül, hogy vigasztalja szegényt, vagy kertészkedik
egy kicsit és segít Mrs. MacNabnek a gazdasága körül.
– Nem valami mulatságos program.
– Helennek az mindegy. Sohasem volt jobbhoz szokva. Sohasem volt
pénzünk ruhára, táncra, szórakozásra.
– Akkor az ő esetében a tudatlanság valóságos áldás.
– Bizony, nagy áldás – hagyta helyben Crawford meggyőződéssel.
– Úgy látszik, könnyen ki lehet elégíteni az ifjú hölgyet. Nos, holnap
négy órára várom önöket. A szavmi majd világít az úton hazafelé.
Vigyázni kell, mert eső után sok a kígyó. Jó éjszakát!
Lily egész odavolt, mikor a kormányzó helyettes újabb meghívásáról
hallott.
– Nemigen adakozó a meghívásokkal – jelentette ki. – Aztán
Crawfordhoz fordult. – Mondja, nem mondott rólam Bennett valamit?
– Amennyire emlékszem, nem.
– Helennek nagyon szépnek kell lennie – dirigálta a vendégségbe
menőket Lily. – Vegye fel a fehér szerzsruháját és panamakalapját.
– Felveszem, de csak azért, mert ön úgy kívánja – mosolygott Helen. –
Mr. Bennettnek nagyon mindegy lehet, mit viselek a fejemen.
Bennett bámulva nézte a Crawford kíséretében jövő magas, karcsú,
fiatal leányt.
– Ez aztán igen – mormogott magában. A fiatal leány közelről nézve
szépnek is bizonyult, s Bennett nagyon jól, otthonosan és biztosan érezte
magát társaságában. Ez a fiatal leány nem nyugtalanította zajos jövés-
menésével, nem háborgatta apró cédulák küldözgetésével és nem tette
nyomasztóvá a levegőt nehéz parfümjével, mint valaki más. Miss
Crawfordnak határozott, nyugodt és biztos modora volt, ruhái is
nyugodtak, Ízlésesek, s a panamakalap alatt őszinte nyíltsággal ragyogott
két sötétkék szeme, egy európai, több: egy angol nő nyugodt, tiszta, kék
szeme. Helennek nagyon tetszett a palota, melynek berendezése teljesen az
angol otthonokra emlékeztetett kényelmes karosszékeivel és jól megtöltött
könyvespolcaival. Csak a fekete Bombay-bútor s a réztálcák vallottak arra,
hogy mégis a Keleten vagyunk. Bennett kérésére Helen töltötte ki a teát a
tricsinopoli nehéz ezüstkannából. Mikor Helen meglátta a zongorát,
vágyakozó pillantással nézte e régóta nélkülözött jószágot.
– Játszik? – kérdezte Bennett. – Játsszék az én kedvemért. Én magam,
noha szeretem a zenét, nem tudok játszani, nem leszek szigorú kritikus.
Kelen örömmel ült a zongorához s eljátszotta Mendelssohn Tavaszi
dalát, egy-két Chopin-keringőt és Schumann egy művét. Aztán, apja
kérésére, engedelmesen eljátszott egy keringőt A víg özvegyből.
– Ennyi elég lesz mára – szólt aztán mosolyogva.
– De ugye máskor is eljön zongorázni? Valósággal jót tesz a szegény
zongorának, mert különben nincs, aki végigfuttassa rajta ujjait. Mrs.
MacNab házában úgysincs zongora.
– Igen, köszönöm, eljövök délelőttönként, mikor ön nincs idehaza.
– De remélem, néha eljön akkor is, ha itthon leszek. S most hadd
mutassam meg a kertemet.
– Én nem megyek – szólt Crawford. – Itt maradok és elolvasom a
Timest.
– Büszke vagyok a kertemre – szólt Bennett. – Mikor idejöttem, az
egész kert olyan volt, mint egy letaposott szérű. Az elődöm mindenki
számára nyitva tartotta a kapukat, de én rögtön véget vetettem ennek.
A kert gyönyörű volt. Rengeteg rózsa nyílt mindenfelé, dúsan, nevetve,
üdén, mintegy bizonyítani akarván, hogy a Kelet a rózsa igazi otthona. A
gyep üdén, a smaragd nedves zöld színében díszlett. Az Angliában is
otthonos növények sora dús, túlnyomóan indiai növényzettel váltakozott a
színek valóságos tobzódásában. Vörös, sárga virágok lángoltak
mindenfelé, a kertben a Kelet túlzó pompája tüzelt. Helen szinte zavartan
állt e ragyogás között. Ilyet még álmában sem látott soha. Miféle kertet
látott ő életében? Miféle szerény virágokat ápolt az ablakdeszkák parányi
függőkertjeiben? Apró cserépvirágokat, melyeket anyjával együtt a Covent
Gardenban vásároltak. Ha a növény fejlődött, örültek, ha cserépbe szorított
élete ellankadt, mennyire búsultak virágaik fölött! A kormányzósági kert
maga volt az édenkert – vadállatok nélkül és talán a paradicsomi kígyó
nélkül. Emitt a gyepen egy pompás pávakakas terjeszti szét ragyogó
legyezőjét. Papagájok színes csapata repül a fák között. Sziklák között,
árvalányhajjal a két partján egy patak csörögteti habjait. A gazdasági
kertben narancs, banán, mangó, guajava és barack túlömlő bőségben virult.
Egy gyümölccsel dúsan megterhelt fa aljához kikötött kis macska
keservesen nyivákolt.
– Ó, szegényke – sajnálkozott Helen. – Miért van itt? Milyen sovány,
nyomorult kis cica.
– A verebek elijesztésére kötöttem ide, de a maga kedvéért elbocsátom.
– Eloldozta a macska kötelékeit, s a szegény állat villámgyorsan eltűnt a
bokrok sűrűjében. Úgy látszik, nemigen szerette a gazdáját!
Mr. Bennett kedvteléssel szemlélte Helen lépteit. Bájos, természetes,
okos fiatal nőnek találta, aki szépen zongorázik és nagyon-nagyon csinos.
Mikor Helen, atyja kíséretében távozott, a kormányzó helyettes szilárd
meggyőződéssel biztatta magát.
„Igen, ez az a fajta nő, aki nekem megfelel.” – Visszatért a verandára, s
egy kényelmes karosszékben több mint egy óra hosszat kellemesen és
zavartalanul elmélkedett.
 XVII.
Erdei lovaglások

Lorna nap nap után mélyebb komorságba süllyedt. Nem evett,

naphosszat öltözetlenül hevert, s nem bírták rávenni, hogy kimenjen a friss
levegőre. Nem törődött a gazdasággal, mi több, a nénje szép toalettjeivel
sem. Úgy látszott, a depresszió teljesen úrrá lett fölötte. Mrs. Mac-Nab
hasztalan tanácskozott Mrs. Pereirával és később Mr. Manfrédéval is, aki
erősítőkkel és orvosi tanácsokkal látta el Lornát. Sem az erősítők, sem a
tanácsok nem használtak. Nem, még a szokásos füvekből főzött tea s a
ráolvasás sem használt. Végül Manfredo azt ajánlotta a minden eszközből
kifogyott Mrs. MacNabnek, hogy haladéktalanul küldje el Lornát
szórakozni. Nem használ neki semmi más, mint a változás.
– Változás? – ismételte Mrs. MacNab hisz csak egy hónapja, hogy
megjött Angliából, hová küldhetném őt, drága uram?
– Küldje olyan helyre, ahol zajos társaságra talál, ahol se vége, se hossza
a mulatságoknak, beszélgetéseknek, vidámságnak, ahol őt is magával
ragadja a mulatság árja, ahol összeszedi magát, felöltözik, zenét hall és
lovasjátékokban vehet részt. Ki kell őt ragadni mai állapotából, különben
megzavarodik és bedughatja Poggle Khanába.
Mrs. MacNab, megrémülve a kilátástól, hogy unokája a lelkibetegek
közé kerülhet, összepakolta Lorna holmiját, s a fiatal özvegy
sikoltozásaival és hisztérikus kitöréseivel mit sem törődve, Nagpurba vitte
Costáékhoz, unokatestvérei házába, akik vidám életet éltek, s megkérte
őket, szórakoztassák Lornát s ne hagyják egy percre sem egyedül.
Így MacNabéknál csak négyen maradtak. Mrs. MacNabet nap nap után
jobban elfoglalta gazdasága. Lily naphosszat varrt, öltözködött, haját
rendezte, körmeit ápolta és különösen vonzóvá igyekezett tenni személyét,
s mindezt Mr. Crawford kedvéért. Számlája, mely különös fésűkről,
illatszerekről és selyemharisnyákról szólt, horribilis összegeket tüntetett
fel. Nemegyszer mondta Helennek:
– Ó, édesem, milyen szép ember is az ön édesatyja. A legszebb ember,
akit valaha láttam, pedig láttam ám százat és ezret is.
– De Lily, hisz ez bolondság!
– Nem, úgy van, ahogy mondom. Mondja, drágám, gondolja, hogy
engem… kedvel?
– Igen, biztos vagyok benne, hogy kedveli.
– És mondott már rólam valami szépet és kedveset? Mondja, igen?
– Nem tudom, mit gondol ön szép és kedves dolognak, Lily. Apa
sohasem bírálgat senkit. De tudom, hogy magát kedveli. – És Lily egyelőre
megelégedett ennyivel.
Miss MacNab csaknem teljesen lefoglalta magának Mr. Crawfordot.
Együtt jártak sétálni, együtt mentek teniszezni, együtt vásároltak be a
bazárban. Ebben az időben Crawford nagy vállalkozásba is fogott.
Vásárolt a bazárban egy jegyzetfüzetet s elhatározta, hogy megörökíti
Csitari történetét. Mrs. MacNab ellátta megfelelő mennyiségű anyaggal,
elbeszélve e hely népi legendáját, Mr. Bennett pedig adatokat bocsátott
rendelkezésére, s közben nagyokat nevetett a markába azon, hogy ez az
ember, aki három hónapja sincs itt s nem érti a nép nyelvét, meg akarja írni
a város történetét. No, de nem baj, hiszen tehetne rosszabbat is. Az
ismeretség Bennett és a Crawford család között egyre bizalmasabb lett.
Ahol a társaság ilyen kevés emberből áll, ott össze kell jönniük naponta
kétszer is. Teniszeztek a palota udvarán a Hyde pár, Lily és Pereiráék
társaságában. A kormányzó helyettes végre megnyitotta kertje kapuit,
különben Helen és az atyja a klubházba szorultak volna. Egy-egy délután
két társaság játszott felváltva, hol Pereiráékkal, hol a Hyde párral
játszottak. Mrs. Hyde élénk, kedves, tevékeny asszony volt, aki oly jól
osztotta be férje szerény jövedelmét, amint csak lehetett. Két gyermekük
itthon volt, három Angliában nevelkedett, a neveltetés költségei súlyosan
terhelték háztartásukat. A kis Mrs. Hyde akármilyen mulatságnak
megörült, mely megtörte egyhangú, folytonos gonddal megtűzdelt
napjainak egyformaságát. Ő és Helen jó barátnők lettek, s Helen gyakran
átment Hyde-ék szerény bungalójába, hogy segítsen a gyermekek
leckéinél, vagy varrjon egyet-mást a varrógépen az elfoglalt asszony
helyett. Mr. Bennett buzgó teniszjátékos volt, s állandó partneréül Miss
Crawfordot választotta. Helen és atyja gyakran ebédeltek a palotában,
ahová most már a boldog és büszke Lilyt is meghívták. Ebéd után
rendszerint zenéltek s később kártyáztak. Vajon mi volt az oka e Csitariban
példátlan vendégszeretetnek? A felelet rövid és kézenfekvő: Miss
Crawford!
A kormányzóhelyettes néha felajánlotta autóját és megkocsikáztatta
Helent Mrs. Hyde társaságában. Crawfordot vadászatra invitálta, ahol
ügyes vadászokkal és hajtókkal kísértette. E kíséret következtében a
büszke John Crawford rengeteg nyulat, foglyot, fajdkakast, őzet tett le Lily
MacNab apró lábai elé. Tenisz, vadászat és egy kis úgynevezett irodalmi
foglalkozás közepette zavartalanul folytak Crawford napjai. Meg volt
elégedve. Nem is kívánt mást vagy többet.
Helennek Mr. Bennett egy kis fekete törpelovat kölcsönzött, hogy
tanuljon meg lovagolni. Helen nyugodt, biztos idegzetével könnyen ment a
dolog. Most már kísérő nélkül lehetett vele együtt Bennett. Együtt
lovagoltak ki a környékre, s Mr. Bennett elsőrangú vezetőnek bizonyult.
Ismert minden fűt-fát-bokrot, minden legendát, történetet és népszokást.
Helen szerette Mr.nnettet, mint ahogy egy kedves, tekintélyes nagybácsit
szeretünk. De míg Bennett beszélt, soha nem nézett a beszélő arcába,
hanem komolyan függesztette szemét pónilova fekete sörényére.
Nemhiába voh a szép John Crawford lánya, megszokta a szépet és szerette
is. Épp ezért nemigen kedvelte Mr. Bennett rózsaszín malacábrázatát. Mr.
Bennett álla nagyon is kicsiny, orra széles, szemnyílása keskeny volt, s
fehér szempillái alól jóízű humorral pislogtak elő apró szemei. De hát nem
ezzel fogják meg a fiatal lányokat. Helen távol volt attól, hogy udvarlót
sejtsen ebben az apjával egyidős lovagban. Udvarló? Ugyan! Hiszen az
édesapja iskolatársa volt. Ő ebből származtatta a közöttük fennálló
viszonyt, és fogalma sem volt arról, hogy a társaság, a bazár, egész Csitari
szilárd meggyőződése szerint Mr. Bennett feleségül veszi az angol misst.
Mindenki tudta már ezt, csak a „miss” maga nem. Épp e tudatlanság miatt
voltak az erdei lovaglások vonzóak Helen előtt. Fölkeresték a kipusztult
gond királyok palotáját, aztán régi sírokat, köveket, melyek egykor oltárok
voltak, melyekhez ezren és ezren zarándokoltak, míg ma csak a pásztorok
és nyájaik ismerik hollétüket.
Mr. Bennett beszélt neki a Mahadeo istennek szentelt formátlan
gránitkőről, melyet vörös csíkok ékesítenek, s mely előtt embereket
áldoztak fel valaha. E régi szokás, titokban, állatáldozatok formájában ma
is megvan némelyütt.
– Milyen borzasztó – szólt reszkedve Helen. – Azt hiszem, az ön
kertjében is láttam egy ilyen követ.
– Igen, és nem is merném onnan eltávolítani, mert bennszülött
cselédségem elhagyna babonás félelmében. Meg vagyok győződve, ha
nem vagyok otthon, még most is imádják a bennszülöttek a szent követ.
Erről különben hamarosan Helen is meggyőződhetett. Mr. Bennett
elutazott és távozása előtt felhatalmazta Helent, hogy látogasson el a
kertjébe, amikor csak jólesik. Helen szerette ezt a kertet, gyakran órákig
bolyongott a fák és virágok között. Egy ilyen útján megdöbbenve állt meg.
A komor fekete gránit, a Mahadeo istennek szentelt oltár véres volt, s
körülötte egy madár kitépett fehér tollai.
Már egy hónapja is elmúlt, hogy Lorna Nagpurba ment, és valószínűnek
látszott, hogy Manfredo gyógyszerész tanácsa bevált. Lorna első levele így
hangzott:

„Drága, édes, kedves Helen! Mennyire hiányzol nekem és Grannie és

Lily is! Olyan szerencsétlen vagyok. Miért is élek! Bár már meghalnék! A
rokonaim rém kedvesek, jót akarnak nekem, de sohasem hagynak egyedül.
Ez borzasztó! Ma elcipelnek a parkba, ahol zene szól, és fiatalemberek
lesznek náluk vacsorán – ah, úgy félek ettől. Írjál nekem, drága, édes,
egyetlen Helenem. Írjál minden nap.
A te tört szívű
Lornád”

A második levél egy héttel későbbről kelt.

„Mindent összevéve, Nagpur kellemes hely, legalábbis én szeretem. Alig

van egypercnyi időm az írásra. Mindig megyünk valahová vagy csinálunk
valamit. Az unokatestvéreimnek nem tetszik, hogy feketében járok. Azt
mondják, már hat hónapja, hogy szegény Charlie meghalt és hogy – amint
ők mondják – enyhítenem kell a gyászt. Kérlek, küldjétek el a fehér
ruhámat meg az arany karkötőmet a csomagpostával, hogy ne
szekírozzanak már tovább. Hallom, hogy nagyon jóban vagytok a
kormányzó helyettessel! A lakodalmi kalácsból én is akarok kapni! Nem,
drágám, csak tréfálok, hiszen ő már öregember. Szeretném, ha volna
Csitariban egypár csinos fiatalember.
Szerető Lornád
Ui. Kérlek, tegyétek a rózsaszínű tollboámat is a postacsomagba.”
 XVIII.
Házassági ajánlat

Crawford napról napra jobban érezte magát Csitariban. Nem törődött a

holnappal. Úgy élt, mint aki örökre letelepedett és mintha évtizedek óta
nem is lett volna más otthona. Ez a gondtalan egzisztencia teljesen a kedve
szerint való volt, és esze ágába se jutott, hogy ezen változtatni illenék.
– Meddig akarsz még itt élni, apám? – kérdezte hirtelenül és váratlanul
Helen, amint egyedül ültek egymás mellett egy tamarindusfa árnyékában.
– Hogy érted ezt? – szólt Crawford türelmetlen, várakozó mozdulattal
letéve könyvét, melyet olvasott.
– Úgy, ahogy mondtam. Ez a tétlen élet lassanként a vérünkké válik. Te
is, én is mindketten csak a napot lopjuk itt.
– Ha lustaság is, mindenesetre kellemes lustaság az életünk, jobb,
mintha órákig egy londoni sötét irodában kellene rontanom a szememet,
nagyobbrészt mesterséges világításnál, de mindig rossz levegőben. Szép
kis élet, mondhatom! Hazatörekedni egy zsúfolt omnibuszon egy kis
faggyús juhcombért és szappanízű, állott krumpliért. Nem, nem, leányom!
Csak hagyd meg nekem Csitarit – s mélyet lélegzett a friss levegőből és
formás kezével intett a sötét erdőkkel koszorúzott távoli dombok és
termékeny síkságok vidám vetése felé. – Mi itt nagyon jól megvagyunk.
Hová is mehetnénk? Csöbörből vödörbe jutnánk, ennyi az egész.
– Csitarit nem lehet csöbörnek mondani – tiltakozott Helen.
– Nem bizony, igazad van, inkább mondhatjuk a bőség szarujának.
Micsoda tejszín, vaj, friss tojások és micsoda curry az, ami itt az asztalra
kerül! Máris mennyivel jobb húsban vagyok. Mrs. MacNab nagyon jól
ellát bennünket. Vagy talán ő mutatta valamivel hogy szeretné, ha
elköltöznénk?
– Ó, nem. Mrs. MacNab nem tett és nem tesz ilyet még akkor sem, ha itt
akarnánk maradni halálunkig a födele alatt – se kijelentés után Helen
felkelt és eltávozott, elválhatatlan társa, egy kis sárga pincsikutya
kíséretében.
Magában be kellett vallania, hogy atyja különös ember. Annyi
lelkesedés, fáradság, vakmerő felkészülődés és elhatározás után most
elégedettnek látszik egyheti tizenöt rúpiás penzió szerény födele alatt. Erre
volt jó a nagy nekibuzdulás? – Másfelől pedig Helen belátta, hogy ez a
megnyugvás és elfelejtkezés jobb, mintha apja újra utánavetné magát a
bégum kincsének. Itt legalább nem érhetik szégyenletes felsülések és
balsikerek.
Helen mit sem tudott arról a reményteljes titokról, melyet Jonh
Crawford hűségesen megosztott jó barátnőjével, Lilyvel. Nem tudta, hogy
ezek ketten örömmel várják azt a percet, amikor Mr. Bennett feleségül kéri
őt, Helent, s bár Helen semmit sem sejtett környezetének
összeesküvéséből, nap nap után szűkebbre szorult körülötte a hurok.
Crawford és Lily minduntalan egyedül hagyták őt Bennett-tel, és nagy
tisztelettel beszéltek a kormányzó helyettes magas állásáról, kilátásairól,
eszéről, igazságérzetéről és független gondolkodásmódjáról.
– Mrs. Benett milyen asszony volt – kérdezte egy alkalommal Helen. –
Látták őt valaha?
– Nem, édesem – felelt Mrs. MacNab. – Már jó pár éve meghalt
Angliában, de valaki, aki Szangorban találkozott vele, mesélte, hogy
magas, csúnya és gazdag asszony volt és nagyon rövidlátó, de hát ez a
tulajdonsága éppenséggel csak hasznára volt, mert Mr. Bennett… – és itt
nevetni kezdett, de Crawford és Lily rögtön a szavába vágtak és
versenyezve kezdték Mr. Bennett külsejét dicsérgetni.
– Egyáltalán nem csúnya – jelentette ki Lily.
– Az iskolában senki sem tartotta rútnak – tódította Crawford.
– Ó – szólt Mrs. MacNab azt elhiszem, hogy Mr. Bennett jó ember, okos
ember, de azt kereken kimondom, hogy Mr. Bennett – ami az arcát illeti –
nagyon-nagyon csúnya ember – s ezzel eltávozott, s az utolsó szó
győzelme az övé maradt.
Ezekben a hetekben Mr. Bennett óvatosan került mindent, ami
elriaszthatta volna bájos barátnőjét, de számtalanszor megbeszélte már
jövendő lépését Helen atyjával, aki nem szűnt meg biztatni és bátorítani őt.
 – Csak lassan, Bennett, lassan, ez a fő. Hadd szokja meg Helen
apránként ezt a gondolatot. Helennek nemigen volt módja férfiakkal
társalogni. Az anyja szoknyája mellett nőtt fel, s az ilyen lányokkal nem
könnyű boldogulni.
Crawford már előre élvezte azt a helyzetet, mikor majd a kormányzó
helyettes apósa lesz. Természetesen a palotában tölti majd ideje
legnagyobb részét. Méltóságérzete annyira megnőtt, hogy jövendő magas
pozíciójára való tekintettel fogadott maga mellé egy inast, akinek havi
húsz rúpiát fizetett s aki makulátlan hófehér ruhában állt mögötte az
étkezéseknél vörös-arany turbánjában ragyogva. Ahmed Khan ügyes, jó
erőben levő mohamedán volt s legutóbbi helyéről tízesztendős szolgálati
bizonyítványt tudott felmutatni. Rövid, fekete, drótsörteszerű pofa-szakálla
keretezte különös megelégedettség színében tündöklő arcát. A
megelégedettségre volt is oka, hiszen olyan ügyesen végezte a dolgát. Mrs.
MacNab olcsó britanniafémből való tálcái a valódi ezüstfehér színében
ragyogtak, mióta ő tisztogatta őket. Mosott, varrt, kefélt, takarított és –
hallgatózott. Az örökké fecsegő bazárban már hallott Crawford
kincskeresési tervéről, és most keletiesen túlzó mendemondákkal tűzdelte
Crawford gyúlékony fantáziáját. Mrs. MacNab, aki nagyszerűen értette a
háztartást és ismerte az embereket, gyanakodva nézte Ahmed Khan sürgés-
forgását.
– Nem szeretem az angolul beszélő bennszülött szolgákat itt északon.
Már volt nálunk egy khidmatgar egy hölgy kíséretében, aki kifosztotta
úrnőjét s még a mi keféinket is ellopta. Nekem nem kellene angolul
beszélő szolga. De önnek, Mr. Crawford, meglehet, hogy jobban megfelel.
Ahmed legalább mindig ott van, ahol lenni kell, és így minden rendben
van.
Mindenki tudta, hogy a kormányzó helyettes nemsokára nyilatkozik.
Végre Helen is megtudta, mi van a levegőben. Mikor Mrs. MacNabet
egyszer elkísérte a gazdaságban tett körútjára, Mrs. MacNab hirtelen
Helenhez fordult:
– Misszi, egy pár szóm volna magához – szólt körülnézve. – Itt senki
sem háborgathat. – Egy szántó férfi vagy százyardnyira ballagott tőlük a
fehér ökrök nyomában. – Azt beszélik, hogy a kormányzó helyettes
feleségül veszi Miss Crawfordot.
– Engem? – kiáltott a leány. – Milyen nevetséges gondolat! Csitari
nagyon meg lehet szorulva pletyka dolgában, hogy ilyenekkel foglalkozik.
Hiszen olyan idős, hogy apám lehetne. Ha ezt Mr. Bennett megtudná, jót
nevetne rajta.
– Nem, nem, gyermekem. Nem nevetne, mert ő is komolyan gondol
erre. Lovat kölcsönzött, ugye? Kocsikázni viszi, mindig meghívja, könyvet
és virágot küldöz. Ezt nem teszi hiába. Nagy parti volna, az már igaz.
– Ó, Mrs. MacNab, kérem – kezdte Helen.
– Csak még egy percig hagyjon beszélni – folytatta Mrs. MacNab Helen
vállára téve erőteljes kezét – s készen vagyok a mondanivalómmal.
Tudom, hogy Mr. Bennett öreg és hogy ön még fiatal. Az élet még ön előtt
áll, s kívánom, hogy vidáman és boldogan töltse el. Mr. Bennett nagy úr,
de ha engem kérdez, hogy hozzá menjen-e, én csak annyit mondok: nem,
nem és még egyszer nem!
– Ezt mondom én is – nevetett Helen.
– Az édesapja másképp gondolkozik, ezt fél szemmel is észreveheti az
ember. Neki mindenesetre megfelelne ez a házasság.
– O, nem, nem. Nem akarhatja, hogy régi iskolatársához menjek
feleségül. Ő is nevetne, ha hallana erről a tervről. Az egész csak bazárbeli
fecsegés, s ön is tudja, hogy az milyen keveset ér.
Mrs. MacNab annyira rázta a fejét, hogy széles trópusi kalapja
félrecsúszott.
– Majd meglátja, gyermekem, majd meglátja. Jobb szeretném a görényt
látni a házinyulak óljában, mint magát Mr. Bennett feleségeként.
Ha Mrs. MacNab azt mondta Helen férjhezmenetelére, hogy nem,
leánya, Lily azt mondta, hogy igen, igen. Helen köré kulcsolva karjait,
szokott hízelgő módján súgta neki:
– Tudja, ugye, hogy Mr. Bermett szerelmes magába, drágám, édesem? Ő
olyan kedves, aranyos ember! Nemsokára kormányzó lesz, s maga tarthat
bíborvörös ruhás inasokat és a szárnysegéd ül szemben a kocsiján, és
azonkívül Bennett gazdag, ó, édesem, maga szerencsés leány.
Helen nevetett Lily lelkes gratulációján és udvariasan kisiklott az
ölelésből. Vette napernyőjét és átsétált az erdésztiszték bungalójába, ahol
segített egy ruhácskát elkészíteni a varrógépen, Lily pedig Crawfordhoz
szaladt, aki szokott helyén ült a tamarindusfa alatt. Itt a két szövetséges
összedugta a fejét és tanácskozott. E tanácskozás eredményeként Crawford
este magához intette a leányát.
– Beszélni akarok veled, édesem. Remélem, tudod, hogy állanak a
dolgok?
– Miféle dolgok? – kérdezte Helen élesen.
– Nos, azok a dolgok – felelt Crawford s a kormányzósági palota felé
mutatott. – Tudod, hogy csak a kisujjaddal kell inteni s holnapra a
kormányzó helyettes mem száhibja lehetsz.
– Azt hiszem, papa, tévedsz. A kívánság a gondolat atyja. De akármint
van is, biztosítalak, hogy eszem ágában sincs a kisujjamat is
megmozdítani. Szívesebben levágnám az egész kezemet.
– Ne beszélj bolondokat, leányom. Gondold meg, hogy nem taszíthatsz
el magadtól ilyen szerencsét. Rokonaink, akik segítségedre lehetnének,
nincsenek. A családom és anyád családja egyformán megtagadott minket.
Magunkban állunk a világban, s együtt boldogulunk vagy bukunk. Nincs
pénzünk, nincs kilátásunk. Most neked, egy kétgarasos hivatalnok
leányának nagyszerű pozíció kínálkozik s te azt vissza akarod utasítani,
holott ha elfogadnád, otthont adhatnál nekem is. Bennett és én nagyon jól
összeférünk, egyforma politikai nézeten vagyunk, ugyanazt a fajta
cigarettát, whiskyt szeretjük s egész csomó közös ideánk van. Mindig
éreztem, hogy Indiában szerencse vár ránk, s a szerencse, íme,
megérkezett.
– Apám! – kiáltott Helen – igazán nem tudom, milyen gondolat fészkelt
a fejedbe meg Lily fejébe. Mr. Bennett kedves, öreg bácsi, akivel jó
pajtások vagyunk, ez az egész. De hiszen nem az én barátom, hanem a
tiéd, veled járt iskolába. De ez az ötlet, bocsáss meg, hajmeresztő!
– És azt hiszed, pusztán ezért adott kölcsön egy pónit, ezért ad ebédeket,
ezért enged vadászni, ezért lát el új könyvekkel, ezért tarolja le a
gyümölcsfáit? Bah! Senki sem olyan vak, hogy ne lássa, miért történik
mindez.
– Akárhogy van is, én nem akarom látni – szólt Helen szokatlan eréllyel.
– És ha tovább folyik ez a súgás-búgás, soha többé nem teszem a palotába
a lábamat.
És szikrázó szemmel, kipirult arccal állt szemben apjával.
– No, azért nem kell kiabálni – szólt Crawford szintén igen veszekedő
hangulatban.
– Én egy hangos szót sem szólok, papa, ha nem folytatjuk tovább ezt a
tárgyalást. Talán megmondhatnád ezt Lilynek is – és ezzel továbbsétált.
A következő este Helen, aki semmi okot sem talált, bárhogy keresett is,
a lemondásra, kilovagolt Mr. Bennett-tel, s mikor hazafelé indultak, Mr.
Bennett maga is nyilatkozott Helen előtt. Megerősödve az erdei lovaglás
intimitásától, Mr. Bennett Helen felé fordította rózsaszín arcát.
– Miss Crawford, szeretnék valamit mondani, amit, félek, meglepőnek
talál.
„Már jön, már itt is van, amitől féltem” – gondolta Helen.
– Talán nem vette észre, bár mások régen tudják, hogy mennyire
érdeklődöm ön iránt. Ezek a hónapok, melyeket társaságában töltöttem, a
legboldogabbak voltak életemben. Ön nemcsak fiatal, bájos és
alkalmazkodó, hanem a legelragadóbb társ is, aki az ilyen egyedülálló
legénynek, mint én vagyok, megaranyozhatja életét. Arra kérem önt,
legyen a feleségem. Nem titkolom a hibáimat. Ön nyíltságában többször
beszélt arról, hogy senkit sem szeret, így tehát nekem is lehet egy kis
esélyem. Tudom, hogy önhöz képest öreg vagyok, tisztában vagyok azzal,
hogy arcom csúnya. Sokszor, ha a kertben egymás mellett sétáltunk, úgy
tűnt föl nekem, mintha ön volna a Szépség és én a Szörnyeteg. De másfelől
velem kellemes lenne az élete, jó családból származom, gazdag vagyok és
ünnepélyesen megígérem, tehet velem és az életemmel, amit akar.
Visszavonulhatok a polgári szolgálatból, s mehetek Angliába is, ha úgy
akarja, utazhatunk Itáliába, Spanyolországba,
Egyiptomba, ahová akar. En szeretném önt anélkül, hogy szerelmem
viszonzását kívánnám öntől. Megelégednék barátságával és társaságával.
Elhallgatott s egy pár percig csak a lovak patkóinak dobogása hallatszott
a száraz erdei úton.
Némi habozás után Helen megszólalt:
– Ó, Mr. Bennett! Nem tudom, mit válaszoljak. Ön nagyon jó, és én
kedvelem önt és apám…
 És hangja megtörött.
– Atyja szívesen adná áldását ránk. Őszintén szólva, ön meglehetősen
kényes helyzetben van, hozzákötve egy tévelygő apához, akit semmi sem
köt egy helyhez, aki, bár kedves, öreg fiú, mégis hasonlatos egy gördülő
kőhöz, vagy még inkább a szélkakashoz, mely arra forog, amerre fúj a szél.
Ha hozzám jön, neki is lesz biztos otthona. Látja, mindent elkövetek, hogy
kérelmemet támogassam, bár félek, hogy nem sok reményem lehet.
E célzásra Helen semmit sem felelt.
– Nézze, Miss Crawford, nem akarom sürgetni. Hagyjuk a dolgot
függőben, s adjon egy hónap múlva választ nekem. Azalatt éljünk úgy,
mintha semmi sem történt volna köztünk – és ha a válasza nemleges lesz,
azt is el kell viselnem, mint más szerencsétlenséget. Beleegyezik?
Helen beleegyezése jeléül meghajtotta a fejét. Bennett okos ember volt
és ügyesen beszélt. Amit Crawfordról mondott, az váratlan erővel hatott
Helenre. Igen, idegenek voltak egy ismeretlen országban, valósággal
kilátások nélkül, nem volt szilárd talaj a lábuk alatt. Anyja utolsó
leheletével apja gondozását kötötte szívére. Anyja jól ismerte a
lobbanékony, téveteg, nyugtalan Jonh Crawfordot, aki amellett még,
sajnos, megbízhatatlan és felelőtlen is.
Ha biztos otthona volna, atyja is révbe jutna. Most sohasem tudhatja,
apja mire ragadtatja magát, Helen nem tud uralkodni fölötte. Csak ma
reggel kapott egy számlát Crawford szabójától, melyet kifizetésre
Helenhez küldetett. A számla háromszáz rúpiáról szólt. Mikor apjának
megmutatta a számlát, Crawford vállat vont és nyugodtan szólt:
– Rablók! Valóságos rablók. De, gyermekem, nem járhatok ruha nélkül,
mert akkor bevirmének a rendőrségre.
S e kijelentéssel hátravetette magát karosszékében egy cigarettával és
egy kétnapos Pioneer példányával a kezében.
 XIX.
A lidércnyomás

Helen, hazatérve, egy szóval sem tett célzást Mr. Bennett ajánlatáról.
Nem látszott rajta semmi izgalom, nyugodtan beszélgetett a többiekkel, de
mikor lefeküdt, szabadon átadhatta magát a töprengésnek. Sűrűn és
egymást legyőzve rajzottak fejében az érvek és ellenérvek. Tegye vagy se?
Végre elhatározta, hogy feltárja lelki tusáját Mrs. Hyde előtt, aki
szerelemből ment férjhez s emiatt szakított is a rokonaival.
Az erdésztiszt bungalója ragyogóan tiszta, de hiányosan és szegényesen
bebútorozott otthon volt. Itt-ott látszott valami, más időkben megszokott
jólét nyoma. Helen észrevett egy ezüst állóórát, egy gyönyörű
toalettkészletet, teknősbékahátú keféket és egypár szépen kötött könyvet.
De már a gyermekek ruháit Mrs. Hyde maga varrta, nemkülönben a férje
ingeit, és olcsó kretontakarók födték a csupasz nappali szoba szegényes
bútorait, ahol a szoba egyetlen ékessége az imént említett ezüst állóóra
volt. Mrs. Hyde nem tartott sem fogatot, sem pónit, még egy ökrös kocsit
sem; ha szüksége volt kocsira, a bazárban bérelt egyet, s oly szegény volt,
mint a templom egere, de gazdag volt férje és gyermekei iránt érzett
szeretetében.
A verandán ült és egy vásott asztalterítőt foltozott, amikor Helen
belépett és mellé telepedett.
– A gyermekek alszanak – szólt Lucy Hyde –, s ezért nem szabad
hangosan nevetnünk.
– Nemigen vagyok nevetős kedvemben – felelte Helen, letéve széles
kalapját.
– Nem? Látom, hogy történt valami – és Lucy Helenre nézett. – Micsoda
nehéz teher nyomja a szívét?
– Meglehetősen nehéz teher: történetesen Mr. Bennett.
– Ah! – kiáltott Mrs. Hyde és letette munkáját –, tehát nyilatkozott?
 – Igen, tegnap este, mikor hazafelé lovagoltunk. De egy hónapi
gondolkodási időt adott.
– Hogy szétnézhessen előbb, mielőtt az ugrást megteszi?
– Azt hiszem, igen.
– Nos, és mit lát, drágám? Bepillantott már a mélységbe?
– Egy csúnya öregembert látok, aki jóindulatú, kedves és kellemes
társalgó, s aki megvallotta, hogy szívből szeret és megengedi, hogy egész
életemen át azt tegyem, amit akarok. Gyönyörű otthont kínál…
– És gyönyörű kertet, Helen! Hiszen maga is tudja, hogy beleszeretett a
kertbe!
– Lehet, hogy igazán beleszerettem. S aztán ezzel a házassággal apám is
el lenne látva. Mióta apának nincs más dolga, minthogy szivarozzon és
balgaságokat írjon, egészen gyermeteggé és felelőtlenné vált, és nekem
csak száz fontom van egy évben, s azzal nem sokra mehetünk ketten. Mr.
Bennett nagy befolyással van apára, ez is számít és … és én kedvelem Mr.
Bennettet.
– Igen, így én is szeretem őt. Drága gyermekem, nincs jogom
beleavatkozni a szívügyeibe, nem is akarok tanácsot adni. Ahelyett
elmondom az én esetemet. Már csaknem el voltam jegyezve egy gazdag
emberrel, úgynevezett jó partival, mikor Robbie megjelent a láthatáron.
Testvére a legjobb barátnőm volt, találkoztunk és íme: itt vagyok. Igaz,
hogy borzasztóan szegények vagyunk, de azért sohasem bántam meg, hogy
Lucy Hyde lettem. A pénz nem minden. Mikor megtudták eljegyzésemet, a
rokonaim mérgükben levették rólam a kezüket. Hogyne! Hiszen Robbie-
nak semmije sem volt a fizetésén kívül. Még most sem bocsátottak meg.
Három fiamról, aki Angliában tanul, nem vesznek tudomást, pedig az is
jólesnék, ha legalább a szünidőben vennék magukhoz őket, az iskolázás
oly sok pénzbe kerül. Hébe-hóba az anyám küld egy-egy tízfontos bankót,
de az hamar elmegy a bazárbeli számlákra. De most már jobb kilátásaink
vannak. Robbie két hónapon belül előlép, s akkor megfelelő jövedelmünk
lesz, s egyik unokatestvérem fizeti legkisebb fiunk. Tommy nevelési
költségeit. Nem szép ez tőle? Nőtlen ember, és most jut eszembe, ismeri
önt. Együtt jöttek át Indiába. A neve Harvey Strong.
– Emlékszem, és Harvey Strong közeli rokona?
 – írtam magáról az egyik levelemben, s akkor válaszában említette, hogy
a hajón összeismerkedtek.
– Nem mesélte, hogy a hajólépcsőn véletlenül rám esett, s én majdnem
kitörtem a nyakamat?
– Nem. De nemsokára eljön hozzánk, s akkor leszámolhatnak
egymással. Majd egy sátorba szállásoljuk el Harveyt és jóltartjuk curryvel
meg fácánsülttel.
Helen elmélázva hallgatott. Kis idő múlva megszólalt:
– Tehát azt gondolja, hogy Mr. Bennettnek nemet kell mondanom?
– Én azt gondolom, hogy huszonnyolc év nagyon is nagy korkülönbség,
ez a fő ellenvetésem. Azt elismerem, hogy Mr. Bennett igen népszerű a
kerületben, a szolgái is mind régóta vannak nála, szeretik.
– Az állatai bizony nem szeretik – szólt Helen, akinek elméjében egy fél
óra óta egyszerre jobban felgyülemlettek az elutasításra ösztökélő érvek. –
Láttam, mikor kínozott egy macskát, s úgy tetszett, hogy nagy élvezete
telik benne.
– Mindenesetre nagyobb, mint a szegény macskának.
– Egy reggel autóztunk, s Mr. Bennett elgázolt egy kecskét, s még csak
egy arcizma sem rándult.
– Nos, ha nem jólelkű az állatokkal szemben, annál jobb az emberekhez.
Véletlenül tudom, hogy egy bazárbeli szegény vak embert ő tart el. Ez
tehát ellensúlyozza az elgázolt kecskét.
– Ha csak a kecskéről volna szó! – mormogott Helen. – Mrs. Hyde,
kérem, ne adja tovább senkinek, amit mondtam, nem akarom, hogy bárki is
tudjon Mr. Bennett ajánlatáról.
– Bízhat bennen, drágám. Hallgatás a jelszó! Ha beszélni akar erről a
dologról, csak jöjjön el hozzám, jobb, mintha magában emésztené magát.
Egypár napig minden úgy folyt, mint rendesen, s Helen kerülte a palota
parkját, de nem kerülhette el a délutáni teát és a teniszt, Mr. Bennett
modorán azonban senki sem vehetett észre semmiféle változást. Úgy
fordult, hogy el kellett mennie vidéki körútra körülbelül két hétre, és ez idő
alatt Helen szabadon járkálhatott a parkban. E kertben tényleg volt valami
csábító varázs. Magában már előre megtervezte, mit változtatna, mit
hagyna helyén a kertben, igen szerette e parkot, mint ahogy Mrs. Hyde-nek
is megvallotta. E kertbe belépve, mintegy más életet élt egy újonnan
fölfedezett tartományban, a napfény, a madarak, a virágok és a békesség
eme paradicsomában. Szerette a régi, barátságos bungalót is hűvös,
otthonias szobáival, s úgy érezte, hogy ezekben boldog és elégedett
lehetne. De, kérdezte önmagától, lehetséges-e az, hogy egy leány az ő
korában hozzámenjen egy nem szeretett öregemberhez pusztán a ház és a
kert kedvéért? Órák hosszat tartó séta és tűnődés után Helen arra az
elhatározásra jutott, hogy semmi sem csábíthatja arra, hogy elfogadja a
kormányzó helyettes házassági ajánlatát. Mr. Bennett esze és gondolkozása
tetszett neki, de a külsejétől visszariadt. Az a gondolat, hogy közvetlen
intimitásban kellene vele élnie, megborzasztotta, s egész valója, minden
idegszála tiltakozott ez erőszaktétel ellen.
Rettegett attól a perctől, mikor majd ki kell mondania ezt a szót: nem.
Már előre látta a változást, amit e szó életük folyásában okoz majd. Apja
haragudni fog és Lilly is, a lovaglásoknak és teniszpartiknak vége lesz, s
neki két kézzel kell küzdenie, hogy környezetével szemben megvédje
elhatározását.
Egy éjjel különös álma volt, melyet rákövetkező nap elbeszélt
meghittjének, Mrs. Hyde-nek.
– Olyan volt, mint a lidércnyomás – mesélte Helen. – Azt hiszem, még
elalvásom előtt is a csalogányok dalára gondoltam, mivel egész délután ezt
hallgattam a parkban, s a liliomok, rózsák és óriás nárciszok képe volt a
szemem előtt. Álmomban is ezeket láttam, az volt az érzésem, hogy valami
rémületes rejtőzik a bokrok mögött és valami gonoszság készül ellenem.
Egyszerre csak a nagy, veressel tarkázott gránittömb állt előttem, majd
gyorsan gurult felém, és futottam, a kő utánam, mindenütt a nyomomban.
Futottam ki és be, föl és le és köröskörül a kertben, hiába, a kő már
csaknem eltiport, a kert is megváltozott: pusztasággá változott, s úgy tűnt
fel, mintha egy sivatagban futottam volna, és egyszerre csak a kő utolért.
Éreztem, amint érinti a vállamat, s ijedt sikoltással felébredtem. De ami
felébresztett, az csak Lily érintése volt, aki meg akarta mondani, hogy a
fürdőm elkészült.
– Errefelé azt mondják, hogy a reggeli álom beteljesül – jegyezte meg
Mrs. Hyde. – Ez az álom talán csak figyelmeztetés akart lenni.
 A MacNab-ház népe – képletesen szólva – e napokban visszafojtott
lélegzettel és némán figyelte a történendőket. Crawford és Lily meg voltak
győződve, hogy Bennett nyilatkozott, s most kerülték a legcsekélyebb
célzást is, mely Helent elriaszthatná, s így, mint mondani szokták, minden
egy hajszálon függött.
Különös, de Helen furcsa álma és elutasító elhatározása után is tovább
sétált a palota kertjében. Itt tudott legjobban elmélyedni és gondolkozni.
Igyekezett élvezni a kert szépségeit ameddig lehet, mert az a kis szócska:
nem, úgyis kizárja ebből a paradicsomból örökre.
Amint föl s alá járkált a gyepen, egy csodaszép estén, mikor a rózsák
illatától és a bokrok leheletétől volt nehéz a levegő, lépteket és hangokat
hallott. Fölpillantott és ott állt előtte, sötét alakjának rajzával élesen elválva
a holdfényes égtől Harvey Strong Mrs. Hyde kíséretében.
 XX.
Épp jókor

Harvey Strong meglepetve állt Helen előtt. Csak a hajófedélzeten, úton

látta eddig fáradalmaktól megviselve, mikor az anyja utáni gyász, a házi
gondok nyoma, a kicsinyes élet minden terhének emléke árnyékolta be
arcát. De most, teljes szabadságban, bőségben és nyugalomban élve, a
szabad levegőn való tartózkodás, a csodás park háttere azzá lette Helent,
aminek a Teremtő eredetileg szánta: bájos leánnyá, akinek vonzó az
egyénisége s letagadhatatlanul szép a külseje. Harvey Strong már a hajón
is különös vonzódást érzett Helen iránt, aki ott vigasztaló, gyöngéd
szerepében igazi, ideálja szerint való nőnek mutatkozott, de ez a mostani
találkozás végzetes varázserővel hatott rá. Érezte, hogy szereti Helent és
csak őt szereti.
Barátságos üdvözlés után Mrs. Hyde-hez csatlakozott a Stock házaspár,
s így együtt sétáltak tovább a park smaragdzöld gyepszőnyegén.
– Miss Crawford, miért nem válaszolt legutolsó levelemre? – kérdezte
Strong.
– Ó, hiszen annyi leírnivalóm lett volna – és kezével a távoli hegyekre
mutatott –, másrészt oly kevés a mondanivalóm, hogy jobbnak láttam
középutat választani és nem írtam semmit sem.
– India megfelel a várakozásainak?
– Jobban, mint képzeltem. Mióta itt vagyok, megértem a Kelet varázsát
és bűvöletét.
– Így van ezzel a legtöbb ember. Mégis, mit talált legszebbnek?
– Mindent. Az embereket, az éghajlatot, a vidéket. Ismeri az erdőket?
– Nagyon is. Hónapokon keresztül éltem bennük, a munkám kötött oda.
Szóval, szívesen van itt?
– Nagyon.
A párocska addig maradt a kertben, míg Mrs. Hyde nem figyelmeztette
őket az idő múlására.
A park kapujában Crawforddal találkoztak, aki megörült Harveynak,
ahogy minden új arcnak megörült, s mindjárt meghívta Mrs. MacNab-hez
ebédre. Harvey, Helen csodálkozására, rögtön elfogadta ezt az oly kevéssé
szabályos meghívást.
Mrs. MacNab és Lily nagyszerű ebédet csináltattak Mr. Crawford
vendégének és Mrs. Hyde unokatestvérének tiszteletére. Az ebédnél
Crawford mulattatta a társaságot, Harvey Strongnak csak a második
szólam jutott, mert Crawfordot nem érdekelte soha az, amit más beszélt.
Lily figyelmesen szemlélte a jövevényt, ki kellemes, férfias jelenség volt,
de távolról sem olyan szép, mint az ő választottja.
– A mi nagy államférfiúnk most nincs itthon – szavalta Crawford. –
Kisült, hogy ó’ és én iskolatársak voltunk. A világ mégiscsak kicsi.
Bennett most vidéki körúton van, s bizony, nagyon nehezen nélkülözzük.
– Bennett? – kérdezte Strong. – Bob Bennett? Találkoztam vele
Dzsabalpurban. Ma este láttam a kertjét! Hát az csodaszép.
– Igen, szabadon sétálhatunk, teniszezhetünk benne, csak gyermekek és
kutyák vannak kitiltva a kertből. És meg is hívom önt holnapra egy
mérkőzésre.
Strong elfogadta a kihívást. A fiatalember az egész társaságra nagyon jó
benyomást tett.
„Megváltozott – gondolta Helen is. – Már nem mogorva és zárkózott,
mint a hajón volt.”
Crawford csitari szokás szerint hazakísérte vendégét, egészen a Hyde-
féle bungalóba.
– Nem láttam Mrs. Taylort az asztalnál – szólt az úton Strong de nem
akartam felőle kérdezősködni. Ebben az országban minden gyorsan
változik, s ő is egy kicsit furcsának, változékonynak tűnt fel nekem.
– Ó, már jól van – válaszolt könnyedén Crawford. – Már
megvigasztalódott és nagyszerűen tölti az idejét Nagpurban. Táncol, vigad,
mulat.
– Az ön leánya itt meglehetősen egyhangú életet folytat.
– A legkevésbé sem. Sohasem volt társasághoz szokva s szereti Csitarit,
s ha a kormányzó helyettes itthon van, lovagolnak, sétálnak, teniszeznek
együtt, s Bennett ellátja leányomat olvasnivalóval. S amellett Helen
barátkozik az ön rokonaival is.
Mikor két nap múlva Mr. Bennett visszatért, nem volt kellemesen
meglepve, hogy a teniszpályán Helen partnereként egy feltűnően ügyes
fiatalembert talált. Mindazonáltal elrejtette érzelmeit és az Indiában
szokásos barátsággal üdvözölte s felajánlotta neki háza vendégszeretetét,
melyet azonban Strong, Mrs. Hyde elsőbbségi jogaira hivatkozva,
köszönettel elutasított.
– Nos, akkor legalább jöjjön hozzám ebédre.
Mrs. Hyde-hoz fordult:
– Szeretnék rokona tiszteletére ebédet adni, és meghívom rá az állomás
egész intelligenciáját.
– Akkor tizenketten leszünk – szólt Lily –, ha a postabungalóbeli két
fiatalembert is beleszámítjuk, mert Stockék sohasem fogadnak el
meghívást. Milyen jó lenne, Mr. Bennett, ha a vendégek jelmezben
jelennének meg.
Ezt az indítványt örömmel fogadták. Nem gyakran történt, hogy a
szegény, a világ végén lévő Csitariban ilyen nagyoknak való játék és
szórakozás akadt volna.
A legközelebbi napokban titkos tanácskozások folytak és rejtett
surranásokkal járták a bazár boltjait, melyeknek tarka, olcsó selymei közül
nem volt nehéz a jelmeznek való anyagot kiválogatni. A válogatás
rendszerint párosával történt; egy férfi, egy nő indult a titokzatos
vásárlásra, s mindegyik pár gondosan titkolta jelmeztervét és ötletét a
többiek előtt.
De ez még nem volt minden. Úgy látszott, Harvey Strong
megérkezésével megkezdődött Csitariban a szezon. Mrs. Hyde nagyszerű
pikniket rendezett az erdőben, ezt követte Mrs. NacNab tiffinje, amelyen
napnyugtáig együtt maradtak a vendégek. Helen és Harvey minden reggel
kisétáltak az apró kis pincsikutya kíséretében, mivel ebben a háztartási
teendők számára lefoglalt időben Mrs. Hyde nem ért rá velük sétálni.
Reggel Crawford sohasem kelt korán. Lily pedig egész nap a jelmezén
dolgozott.
E napokban Helen már jól tudta, mi a különbség Harvey Strong és
Robert Bennett között. Harvey is okos, élénk, mulattató volt, de amellett
vonzó is, s az a gondolat, hogy vele kell eltöltenie életét, éppenséggel nem
töltötte volna el Helent borzalommal.
Az erdészék bungalójában is nagyban készülődtek a jelmezes estély-re.
Itt készült a Hyde pár, hétéves kisleányuk, Helen és Strong jelmeze is.
Helen mit sem tudott apja vagy MacNabék jelmezéről; ami azt illeti, ő
csinos angol szobaleány-jelmezt választott.
A bazárbeli éles szemek megfigyelték, hogy mialatt Miss Crawford a
bolti selymek közt válogat, kísérője, a magas angol száhib, hirtelen
megvett egy nehéz, vert aranygyűrűt, mely a legkisebb férfiujjra is szűk
lett volna. Ugyan, mit akarhat vele?
Mr. Bennett nagyon el volt foglalva hivatalos ügyekkel, ezért Mrs.
Hyde-et kérte meg, hogy háznagya segítségével rendezze el az ebéd ügyeit.
Néha mégis szakított magának annyi időt, hogy kilovagolhasson He-
lennel. Strong látta őket együtt: a magas, még elég délceg férfit s a karcsú,
fiatal leányt.
– Úgy – szólt Strong kuzinjának –, az öreg Bennett végül udvarlónak
csapott fel?
– Mindig is az volt. Eleinte féltünk, hogy Lily MacNab hálózza be, s
csakugyan, Lily úgy a sarkában volt, hogy Bennett formálisan megszökött
előle a hegyek közé.
– Ó, bölcs férfiú! De Lily MacNab azóta más áldozatot szemelt ki
magának.
– Ha Crawfordra gondolsz: igen.
– De hisz ez borzasztó volna.
– Nem tudom, miért? Lily gyönyörű szép és milyen szeme van!
– Az igaz, a szeme csodás.
– Aztán jószívű, ragaszkodó.
– De kevert vér folyik az ereiben!
– Kevert vér, de jó vér, ugyanaz, mint a Bhandara család ereiben és a
szép sötét bőrű Lily gazdag. Anyja most is vett egy darab földet, melyhez
négy falu tartozik.
– De mit szól majd Miss Crawford ehhez a házassághoz? Kedvére lesz-
e, hogy Miss MacNab mostohaleánya és Mrs. MacNab mostohaunokája
legyen?
– Miss Crawfordnak nem lenne ellenvetése, hiszen szereti az öreg Mrs.
MacNabet, s az apja is legjobb helyen lenne egy ügyes asszony keze alatt.
Helen előbb-utóbb férjhez megy, s akkor mit kezdene könnyelmű apjával?
– A nagy vagyont nem találták meg?
– Nem, egy fillért sem. John Crawford még azt a pénzt is elvesztette,
amit magával hozott. Helen sohasem mondta, de én kitaláltam, hogy John
Crawford valami kártyabarlangban elkártyázta mindenét. Most Helen kis
járadékából élnek, s a szó szoros értelmében ide varrnak láncolva
szegénységük miatt a MacNabék hajlékához.
– Lucy – szólt hirtelen Strong te a kuzinom vagy, neked megvallhatom,
mit gondolok. Én le akarok végleg telepedni.
– Ennek örülök. Akkor meg kell házasodnod, nem jó addig várni, míg
megszürkül a hajad. Van már választottad?
– Igen.
– S ki a hölgy?
– Miss Crawford, ahogy azt egy hozzád hasonlóan okos hölgy régen
kitalálhatta. Szeretem őt, napról napra jobban szeretem.
– Ennek nagyon örülök – mondta a jó kis Mrs. Hyde.
Egy este Harvey türelmetlen kérdéssel fordult rokonához:
– Mondd, Lucy, van-e valami Miss Crawford és Bennett között?
– Miért kérdezed?
– Mert Bennett olyan szemmel nézi Helent, mintha a tulajdona volna.
Helen nagyon szép, elhiszem, hogy Bennett szívesen elvenné feleségül.
– Azt meghiszem – felelte Lucy.
– És mik Miss Crawford nézetei?
– Akkor sem mondanám meg, ha tudnám. De bármint van is, Bob
Bennett nagy úr, egyike a föld hatalmasainak.
– De a föld e hatalmasa öreg, akár az apja, és a leány nem több, mint
huszonegy!
– De talán szeretne egy öregember kedvence lenni.
– Egy olyan csúnya öregemberé? Nem, nem lehet, nem félek Mr.
Bennett-től, Lucy.
– Akkor, azt hiszem, nagyon is bízol Harvey Strongban. Talán van
reményed az előléptetésre?
– Talán van. Nagyszerű állást kínálnak a hegyek között, olyant, ami
legjobban megfelel nekem. Vízerőműveket kellene építenem.
– A hegyek között? Ó, az a legszebb hely lenne háztartásotok
megalapozására – szólt Mrs. Hyde, mikor belépett a kicsiny házba.
 XXI.
Crawford mint Ananias

Végre eljött a nagy jelmezes estély napja is.

Mr. Bennett mint Cromwell a nagy Lord Protektor kosztümjében kissé
nevetségesen festve, fogadta tarka ruhás vendégeit.
– Ah! Mary Ann! – kiáltotta, mikor meglátta Helent csinos fekete
ruhájában, kacér főkötőjében és csipkeköténykéjében ön Londonra
emlékeztet engem.
De a mosolygás legott elhalt az ajkán, mikor Helen háta mögött meglátta
a daliás lovagot Strong személyében, aki fekete bársonyruhájában, fehér
csipkéivel és Mrs. Hyde legszebb selyemharisnyájával minden érdeklődő
szem sugarainak középpontja volt.
Mrs. Hyde elragadó vörösbóbitás leány, Mr. Hyde romantikus Robin
Hood volt s leánykájuk bájos rózsaszín tündérke.
Mrs. MacNab Anna királynőnek öltözött, a szépséges Lily nagy sikert
aratott mint indus hercegnő. Crawford volt a partnere, férje az aranyba és
bíborba öltöztetett keleti tüneménynek. Volt szakács, csendőr és egyéb
jelmez is.
Helen Mr. Bennett jobbján ült az asztalnál, szegény lovagjától jó távol.
A társalgás vidám és élénk volt, s ebéd után egy kis zene következett. A
zenénél is nagyobb meglepetés volt a tűzijáték, s az egész társaság nyakát
meresztve az eget nézte. Mialatt mindenkit lefoglalt a lángkerekekben és
tűzrózsákban való gyönyörködés, a lovag a szobaleányhoz közeledett.
– Miss Crawford, kérem, jöjjön egy percre velem.
Amint elhagyták a sötétkék égre bámuló társaságot, Harvey megszólalt:
– Egész este egy szót sem beszélhettem önnel. A ruhája elragadó.
– Akárcsak a magáé – nevetett Helen. – De lám, itt a varrás az ujján
egészen fölfeslett.
– Ah, hagyjuk a varrást, kedves szobacicus! Mondja, megengedné, hogy
egy kis borravalóval ajándékozzam meg?
– Nagyon kedves – válaszolt Helen, ráállva a tréfás hangra de én csak
angol pénzt fogadhatok el!
– Nem angol pénz, hanem egy kis indiai gyűrű, melyet olyan
vágyakozva nézett múltkor a bazár egyik kirakatában. Íme, itt van. Fogadja
el tőlem, ha másért nem, a Paragonon tett utazásunk emlékére.
– Nem. nem akarom, hogy arra a kirándulásra emlékeztessen bármi is –
felelt vidáman Helen. – Hoztam én emléket a Paragonról, még most is
meglátszik rajtam a zúzódás helye, ezt az emléket, azt hiszem, síromig kell
viselnem… Nem, nem fogadhatom el az ajándékot, Mr. Strong, ön nagyon
jó…
– Sokkal jobb volna ön, ha elfogadná tőlem ezt a kis gyűrűt, és
hallgasson rám – szólt körülnézve –, nem ez az egyetlen dolog, amit fel
akarok ajánlani önnek. Arra akarom kérni, legyen…
– O, itt van a kis szökevény – kiáltotta Lily éles hangja az oleander-
cserjék mögül.
Strong hirtelen eltávolodott Helen mellől, és Helen köténye zsebébe
rejtette az aranygyűrűt.
– Helen, Mr. Bennett már tűvé tette magáért az egész kertet. Kéreti,
hogy jöjjön és énekelje el az Auld Lang Syne-t (régi szép idők). A legtöbb
vendég már eltávozott. Látja – fordult Stronghoz –, mi itt csak ilyen szolid
mulatságokat rendezünk. Jöjjön, Helen, Mr. Bennett már türelmetlen – és
megragadta Helen, kezét szinte acélos szorítással, a zongorához vezette a
fiatal leányt és gondja volt rá, hogy Helen és Harvey az est egész hátralévő
részében nem mondhattak egymásnak egyebet a mit sem jelentő „jó
éjszakát”-on kívül.
Mégis két indus nemzeti viseletbe öltözött alak módját ejtette annak,
hogy a távozás sürgés-forgásában rövid, gyors tanácskozást tartson suttogó
szavakkal.
– Rajtacsíptem őket – mondta Lily. – Szorosan egymás mellett álltak és
átadott Helennek valamit. Épp a kellő pillanatban érkeztem, útját álltam a
házassági ajánlatnak.
– Ezt nagyon jól tette – válaszolt Crawford –, ami ezután következik, azt
csak bízza rám.
 A vendégek mind egy csoportban távoztak. A csoportból legelőször
Mrs. Hyde vált ki, amint félig alvó rózsaszínű kis tündérkéjét felkapva
gyors léptekkel sietett haza. Aztán a bennszülött hercegnek öltözött férfi
csatlakozott a bársonyruhás lovaghoz.
– Szép este, ugye? – jegyezte meg Crawford. – Az öreg Bennett
ugyancsak ért az effélék rendezéséhez.
– Igen – szólt Strong, aki éppen nem volt beszélgető kedvében. –Szép
ebéd volt, ha nem is ült háziasszony az asztalfőnél.
– De azt csak észrevette, hogy az én kisleányom a díszhelyen ült?
– Miért ne ült volna? – kérdezte Strong.
– Nos, mert azt hiszem, hogy ez a megkülönböztetés az eljövendő idők
előjele.
– Miféle időké?
– Azoké, mikor majd mint Mrs. Helen Bennett állandóan mellette ül.
– Ah, hát így áll a dolog? – és Strong egy pillanatra megállt.
– Bizony, drága barátom, ez már annyi, mintha megtörtént volna.
Strong hallgatva ment tovább,
– Mivel ön olyan régi jó ismerősünk, önnek elmondhatom – folytatta
Crawford. – Az eljegyzést még nem hoztuk nyilvánosságra, de ez már nyílt
titok az egész városban. Bennettt már egy hónappal ezelőtt beszélt velem,
és én megadtam beleegyezésemet.
– Ó, természetes – hagyta rá Strong gúnyos hangon. – Van egy kis
korkülönbség, ugyebár?
– I-gen, meglehetős – felelte Crawford, mintha ez olyan téma volna,
mely fölött még lehetne vitatkozni. – De három-négyezer rúpia havonta,
magánvagyon, nyugdíj, magas állás sem megvetendő.
– És valószínűleg Miss Crawford sem veti meg! Mindenesetre hálás
vagyok, amiért mindezt közölte velem és sok szerencsét kívánok Miss
Helennek. Mikorra tervezik az esküvőt?
– Egy-két hónapon belül. No, de önök itthon vannak – szólt Crawford,
megállva az erdészbungaló előtt. – Jó éjt – mondta kedélyesen – és szép
álmokat. – S ezzel mintegy megforgatta a kést, melyet imént Harvey
szívébe döfött.
A jelmezes estély és tűzijáték éjszakája után Csitari későn ébredt, hogy
összeszedje magát. A teniszpályák csak a késő délutáni órákban teltek
meg, de Mrs. Hyde és Mr. Strong nem volt a játékosok között.
– Mit szól. Miss Crawford, a fiatal Stronghoz? Elillant a legény, pedig
azt hittem, hogy hétfőig köztünk marad – jegyezte meg epésen Mr.
Bennett.
– Úgy érti, hogy elutazott? – kérdezte Helen elhalványodva.
– Igen, igen. Kitört, mint a meghajszolt róka a vadászaton. Nem mintha
volna valami rókaszerű Mr. Strongban. Egy névjegyet hagyott lakásomon
a szokásos p. p. c.-vel (búcsúzásul) és egypár sort, melyben megkér,
mentsem ki a társaság előtt, amiért nem búcsúzhatik el mindenkitől, de
váratlan események miatt hirtelen el kellett utaznia.
Ha a kormányzó helyettes nem lett volna rövidlátó, észre kellett volna
vennie Helen színe változását, s azt, hogy a fiatal leány játék közben
elvesztette szokásos biztonságát. Helen csöndes és szórakozott volt egész
este. Mrs. MacNab azt hitte, hogy Helen rosszul érzi magát, Lily és
Crawford pedig azon tűnődtek, hogyan fogja viselni udvarlója távozását.
Nem maradtak sokáig kétségben efelől. A következő nap délutánján Helen
átment Mrs. Hyde-hoz, hogy segítsen neki a varrásnál és a gyermekek
leckéinél, s azért is, hogy megtudja, mi az oka Harvey Strong gyors
elutazásának. A szokásos üdvözlés után Mrs. Hyde hirtelen megszólalt:
– Azt tudja, ugye, hogy Harvey elutazott?
– Igen, Mr. Bennett szólt róla és átadta búcsúüdvözletét.
– S Mr. Bennett semmi egyebet nem mondott?
– Nem. Mit mondhatott volna még?
– Ó, istenem, Helen, azt hiszem, meg kellett volna bíznia bennem.
Elmondhatta volna nekem is.
– De mit? – kérdezte Helen türelmetlenül,
– Az estély után édesapja Harveynak elmondta, hogy ön és Mr. Bennett
jegyesek és hogy az esküvő is meglesz rövidesen.
– Nahát! – kiáltott Helen, ültében felegyenesedett, és a felindulás pírja
lepte el az arcát. – Hogy merészelt apa ilyet mondani?
– Némely ember mindent merészel, ha a saját kényelme úgy kívánja –
jegyezte meg Mrs. Hyde, aki titokban megvetette Crawfordot
könnyelműsége és henye önzése miatt. – Mondhatom, ez a közlés több
volt, mint amennyit Harvey elviselhetett. Azon nyomban elküldött egy
kocsiért. Akármint kérleltem, csak azt felelte, hogy dolga van és el kell
mennie, nem maradhat egy percig sem tovább.
– Nincs itt valami félreértés? – kérdezte Helen hosszabb szünet után.
– Apa szokott néha tréfás modorban beszélni.
– Akárhol van is félreértés, nincs félreértés Harvey elutazása körül, vagy
nem lehet kétség annak oka felől, mert azt csak tudja, hogy önt akarta
elvenni feleségül.
Helen nem felelt, de sápadt arca ismét elpirult.
– Mit tegyünk most? – tűnődött Mrs. Hyde.
– Majd beszélek apámmal. Neki nem volt joga azt mondani az ön
rokonának vagy bárki másnak is a világon, hogy Mr. Bennett jegyese
vagyok. Azt ön is tudja, hogy még nem adtam Mr. Bennettnek semmiféle
választ.
– És most?
– Már hetekkel ezelőtt elhatároztam. A feleletem az, hogy nem, és Mr.
Bennett ezt a választ rögtön meg is fogja kapni.
– Mondja, Helen, ha Harvey nem jött volna, akkor is ezt a választ adta
volna Mr. Bennettnek? Mondja meg, de őszintén.
– Szavamra mondom, akkor is visszautasítottam volna Bennettet. Minél
jobban ismerem, annál inkább látom, hogy nem élhetnék vele boldogan.
Ízlésünk merőben ellenkező, és csúnya kimondani, de úgy van, Mr.
Bennett engem a hideg, főtt halra emlékeztet.
– így tehát ez a dolog el van intézve.
– Még nem teljesen – válaszolt Helen gyors és szenvedélyes zokogással
–, még le kell számolnom az apámmal.
– Az öregúrnak van mitől tartania!
– Van bizony, és Lilynek is!
– Nem hiszem, hogy a MacNab-bungaló kellemes otthona lesz önnek
ezek után, kedves Helen. Jöjjön inkább hozzám, én elhelyezhetem a
sátorban. Lily és az édesapja majd megtalálják a módját, hogy minden
percét megkeserítsék, ami pedig Mr. Bennett ezutáni magaviseletét illeti,
szintén nem irigylem az ön helyzetét. Röviden szólva, ön lehetetlenné teszi
magát az egész társaság előtt.
 – Mindenki ellenem van, kivéve ön és Mrs. MacNab, aki egy nap
kereken kimondta, hogy nem egyezik bele soha a Mr. Bennett-tel való
eljegyzésembe.
– Képzelem, ahogy vastag hangján mondta: nem, nem, nem.
– így mondta, és én most megismétlem szavait apám és Lily előtt.
 XXII.
Azt mondta: nem!

A dufta vagy az irodaépület közvetlenül a MacNab-bungaló

tőszomszédságában volt. Itt rendeztek be John Crawford számára két
szobát, ahol John Crawford kényelmes fonott és párnázott pamlagokon
lustálkodhatott szabad idejében. Helen csaknem sohasem nyitott be e
szobákba, melyek ellenszenvesek voltak neki a szorgalmasan szítt
tricsinopoli dohány szaga és valami, bennszülöttekre emlékeztető illat
miatt. Annál többet járt ide a szép Lily mindenféle ürüggyel, és utóbb
minden ürügy nélkül is.
Ezen a napon Helen gyors léptekkel, melyeknek szárnyakat kölcsönzött
a harag, egyenesen a dufta felé tartott. Rövid kopogtatás után hevesen
föltárta az ajtót s belépett a szobába, ahol John Crawford egy pamlagon
heverészve szívta cigarettáját, míg a földön, egy szőnyegen Lily ült,
keletiesen maga alá szedve lábait, s ő is cigarettázott. A párocska szemmel
láthatólag bizalmas és hangos beszédben volt, mikor Helen belépett. Helen
széket keresett magának, mert érezte, hogy a harag és elkeseredés miatt
egész testében reszket és nem bírna állva maradni.
– Hallo! – kiáltott Crawford, cigarettájával intve –, mi járatban vagy itt?
– Abban, apám, hogy megkérdezzem, miért mondtad azt, hogy Mr.
Bennett jegyese vagyok?
– Nos, miért ne mondtam volna – felelt Crawford, s megpróbált
kiegyenesedni kényelmes fektéből.
– Egyszerűen azért, mert nem igaz és nem is lesz igaz soha.
– Eh, butaság, átkozott butaság! Nem is tudod, mit beszélsz! – kiáltott
Crawford izgatottan.
– Nagyon is tudom, mit beszélek, és meg akarom mondani
mindkettőtöknek – és itt Lilyt is belefoglalta pillantásába –, hogy sohasem
leszek Mr. Bennett felesége.
 – Hát mit akarsz termi? – kérdezte Crawford.
Erre a kérdésre nem kapott választ.
– Nem vághatod így Bennett arcába az ajánlatát, ha meg akarsz maradni
ebben a kis városban. Nem taszíthatod el magadtól ezt a szerencsét,
amilyen egy életben csak egy kínálkozik, és én kijelentem, hogy feleségül
mégy Mr. Bennetthez!
– Apám! Ugyan, hogy beszélhetsz ilyeneket, mikor tudod, hogy nincs
módodban engem kényszeríteni?
– Nem én, a körülmények kényszerítenek.
– De engem nem kötnek ide körülmények. Fiatal és erős vagyok,
megkereshetem másutt is a kenyeremet.
– Bah! Úgy beszélsz, mint egy érzelmes iskolás leány. Azt hittem, több
eszed van.
Helen erre sem felelt, s atyja gúnyosan folytatta:
– Bizonyosan az a fickó, az a Strong csavarta el a fejedet. Egy jöttment
csaló, egy kis mérnök, aki csak azért jött ide, hogy elrontsa a játékodat,
aztán szépen megszökött.
– Mr. Strongnak semmi köze az én elhatározásomhoz.
– Úgy? Nincsen? Akkor miért lett olyan, mint akit fejbe vágtak, mikor
azt mondtam, hogy Bennett jegyese vagy? És miért utazott el másnap
reggel? Minek nevezed ezt az eljárást?
Lily éles, könnyű kacagást hallatott.
– Hiába beszélsz így velem, apa - folytatta Helen szenvedélyesen és
reszkető ajakkal Mr. Strong ebben az elhatározásban nem játszott szerepet.
Már régen elhatároztam, hogy mit teszek, s döntésemet rögtön meg is írom
Mr. Bennettnek.
– Nem, nem, nem! - kiáltott Crawford izgalomtól emelt hangon, s
fölugrott helyéről. - Ne tégy semmit elsietve, ne tegyél ilyen bolondot.
Kedves leányom, gondold meg, milyen gazdagságot ajánlanak neked s
milyen szegények vagyunk most! Száz fontból kell élnünk egy egész éven
át!
– Nagyon jól élünk belőle, hála Mrs. MacNab vendégszeretetének. Mr.
Bennett majd nemsokára elfelejti ezt a szeszélyét.
– Nem, ebben a korban nem. Tudom, mit beszélek. Akárhogy van is,
várj még egy hétig. Hadd csillapulj le, és az isten áldjon meg, gondolj rám.
Bennett és én jóbarátok vagyunk, ő olyan kellemessé teszi életünket, és
hogyan mehetnék én ebédelni, szivarozni olyan emberhez, akinek a
leányom kiadta az útját? Mi a véleménye önnek, Lily?
Lily, aki feszült figyelemmel hallgatott, most fölkelt a pamlag mellől és
Helen elé térdelt kellemmel teli indus szokás szerint.
– Ó, drága, édes, kedves Helen, hogy szereti Mr. Bennett! Gondolja
meg, mi mindent adhat önnek és édesapjának! Ne legyen önző! Én tudom,
hogy szeret másokat boldoggá tenni. És most boldoggá tehetné Mr.
Bennettet és édesapját is… Meg a barátait is. Engem is, ó, nagyon,
nagyon! Milyen sokat jelentene az, ha ön lenne a rezidenciában a mem
száliib. ígérje meg, kedvesem, hogy nőül megy Mr. Bennetthez — és
összekulcsolta kezét buzgó kérelmében.
– Nem, Lily, ne tegyen ilyet! Kérem, keljen fel. Semmi sem
változtathatja meg elhatározásomat, vissza akarom, vissza kell utasítanom.
Lily egy párduc hajlékonyságával ugrott talpra. Megragadta Helen vállát
és eltorzult arccal sziszegte:
– Ezt nem teheti! Nem szabad tennie. - Megrázta Helent. - Ha megtenné,
megérdemelné, hogy megöljék!
Helen eltolta őt magától és így szólt:
– Akárhogy van is, ez nem az ön ügye, Lily.
– De, az én ügyem és mindenki ügye! - kiáltott Lily, mindkét kezével
hadonászva. - Gondolja meg! A gyönyörű ház és kert, a nagy fizetés, az
autó, húsz szolga, egy nagy csomó pénz és ó, ó, micsoda méltóság! -
Megragadta Helen karját. - Csak nem fogja visszautasítani? Nem, nem
engedem. Magába kapaszkodom mint a kullancs, míg csak azt nem
mondja: igen, s ha majd egyszer maga lesz a búrra mem Csitariban,
elmondhatja, hogy Lily mégiscsak okos leány volt s a legjobb barátom is
egyúttal!
Még egyszer át akarta karolni Helent, de ez nem várt ügyességgel
lefejtette magáról karját és kitért az ölelése elől, az ajtóhoz sietett és
elmenekült.
Mikor szobájába ért, magára zárta az ajtót s elhatározta, hogy tüstént
megírja lemondó válaszát, de a toll úgy reszketett kezében, hogy írása
valósággal olvashatatlan volt. Végre legyőzte izgatottságát és megírta a
következő levelet:

„Kedves Mr. Bennett!

Sajnálom, de azt hiszem, nem hagyhatom Önt tovább bizonytalanságban
afelől, hogy elfogadom-e ajánlatát vagy sem. Megfontoltam a kérdés
minden oldalát, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nem lehetek a
felesége. De ha megengedi, továbbra is jó barátja marad
Helen Crawford”

Igen, ez így jó lesz. A végzetes választ borítékba tette, megcímezte és

magával vitte a verandára, ahol Ahmed Khan álldogált. Magához intette a
turbános szolgát és megkérte, hogy adja át a száhibnak a levelet.
Tíz perc múlva Ahmed Khan visszatért.
– Átadtam a levelet a száhib tulajdon kezébe. A száhib elolvasta és azt
mondta: szálem.
E pillanatban lépett oda egészen kikelve magából a szép Lily és bevonta
Helent magával a nappali szobába.
– Talán még nem írt neki, ugye. nem? – kérdezte levegő után kapkodva.
– Ugye, még nem?
– Már megtettem – válaszolta a visszanyert nyugalom fölényével Helen.
– És mit írtál? – kérdezte atyja az ajtónyílásból.
– Amit már mondtam nektek – felelt Helen szilárdan. – Megköszöntem
szíves ajánlatát és azt is megírtam, hogy nem lehetek a felesége.
– Azt mondta: nem! – kiáltott Lily, levetette magát egy karosszékbe és
hisztérikus kacagásba tört ki.
Mrs. Hyde bölcsen látta, hogy Helen ágya nem rózsákból volt vetve e
visszautasítás után. Helyzete egyszerűen tűrhetetlen lett. A fátyol lehullt:
apja mogorva lett s alig szólt hozzá, hacsak nem gúnyolódott vele. Lily
nemcsak barátságtalan volt, hanem egyenesen sértő módon viselkedett, és
Helen, aki ezentúl teniszezni sem járt el, az öreg Anne kis szobájában vagy
Mrs. Hyde oldalán keresett menedéket.
– Ó, majdcsak elmúlik a rosszkedvük – vigasztalta a jó kis Lucy Hyde.
 – Valószínűleg, de addig is nagyon kellemetlen a helyzetem. Apám nem
beszél velem, és Lily lehetetlen módon viselkedik. Ha látná, milyen
szemeket vet rám! Étkezésnél, ha egy tálat vagy csészét nyújtok felé, szó
nélkül kikapja a kezemből. Nem, nem tudom ezt sokáig elviselni, úgy
látszik, mindenki neheztel rám. Pereiráék és Manfredóék már a
tekintetükkel is vádolnak és Mr. Bennett, noha tökéletes udvariassággal
viseltetik velem szemben, olyan hideg, akár egy jéghegy. Azt hiszem, el
kell innen mennem.
Ezt a kijelentést tette Helen Mrs. MacNab előtt, aki mindig jó barátja és
védelmezője volt.
– Anne – mondta neki egy este –, már nem bírom tovább. Nem valami jó
elszakadni mindenkitől. Tudja, hogy apám és Lily valósággal
kiközösítettek, s ma, mikor Mrs. Hyde-tól hazajöttem, Manfredóék
megláttak az utcán és elfordították a fejüket. A palota kertjébe sem
léphetek: a kertészek úgy néznek rám, mintha elloptam volna valamit.
Drága Anne, segítsen rajtam, hogy elmehessek innen, mindegy akárhová.
– Drága misszim, én nem akarom, hogy elmenjen.
– O, hiszen visszajövök valamikor, de ha tovább is itt maradok, úgy
járok, mint szegény Lorna.
– Ah! Lorna! – kiáltott a nagyanya. – Itt van egy levele, ami épp most
érkezett a délutáni postával. És mit gondol, mi történt? Lorna találkozott
egy fiatalemberrel, aki nagyon megtetszett neki, s Lorna azon az úton van,
hogy nemsokára megint férjhez megy.
– Nem, ezt nem mondhatja komolyan!
– De mennyire komolyan mondom. Ha nem hiszi, olvassa el a levelét.
Íme:

„A Castro lányoknak csinos bátyjuk van, aki a villamos műveknél

hivatalnok. Van egy nagyszerű biciklije oldalkocsival, s gyakran visz
magával kirándulásokra. És én ilyenkor, ó, olyan boldog vagyok. Ez a
fiatalember emlékeztet egy kicsit Charlie-ra, de ő nem törődik azzal, hogy
a kiejtésem nem tiszta, és a ruháimat sem találja feltűnőnek. Bertie-nek jó
fizetése van, és azt hiszem, nagyon boldogok leszünk! Bertie egy kicsit sötét
bőrű, de ez ellen nem sok kifogásunk lehet nekünk. Add át csókjaimat
Lilynek és a kedves, drága Helennek és közöld velük a nagy újságot.”

– Köszönöm – szólt Helen visszaadva a levelet. – Az igazat megvallva,

csodálkozom ezen. Lorna úgy el volt merülve mély bánatában, de
remélem, eztán boldog lesz.
– Na igen, minden jóra fordul – felelt a nagyanya. – A Lorna-féle
lányoknál a bánat nagyon mély, ameddig tart, aztán – látja – hirtelen
elmúlik, és semmi nyomot nem hagy maga után. A zivatar elmúlt, kisüt a
nap.
– Szerencsés természet az ilyen! Bárcsak az én bánatom is elmúlna
nyom nélkül.
– Reméljük, hogy így lesz, édesem. És most, mit tehetek önért?
– Segítsen nekem valami munkát keresni, kérem. Ön sok hölgyet ismer
még szállodatulajdonos korából. Azok közt tán akad olyan, akinek
szüksége van nevelőnőre, kisgyermekek mellé szeretnék menni leginkább.
– Nem, nem, nem – ellenkezett Mrs. MacNab. – Nagyon sok munka,
nagyon sok törődés, nagyon sok bajlódás, nem engedem. Ha már el kell
mennie egy időre, menjen a Bhandara-palotába, ott jó fizetése és
kényelmes élete lesz. Nos, mit szól ehhez?
– Azt hiszem, nagyon jó lenne. Úgyis szeretnék megismerni igazi indus
hölgyeket.
– Ebben ott éppen elég része lesz. Majd írok egyik barátnőmnek, aki
ismeri a ráni testvérét. Azok szívesen fölvesznek a zenánába (női
lakosztály) egy olyan hölgyet, aki énekel, zongorázik, ért a kártyához,
játékokhoz, történeteket mesél nekik és hímez egy kicsit. Az élet ott
kellemes, s ha a ráni megszereti önt, jó dolga lesz. A rádzsa, a férje, már
nem él, a jelenlegi rádzsa hatéves, és helyette kormányzótanács uralkodik.
Ott meglenne a külön szobája, saját szolgálója és talán, de ezt nem
ígérhetem, még automobilt is kapna használatra. Ez csak megfelelne, nem?
– Ó, nagyon is megfelelne! Nagyon is ígéretes, amit mond, túlságosan is
szép ahhoz, hogy meg is valósuljon. Szeretnék máris ott lenni, és hálás
leszek, ha ír az érdekemben, de kérem, ne említse tervünket sem apa, sem
Lily előtt.
Mrs. MacNab fölemelte erős karját, megfogta és megcsókolta Helen
arcát és így szólt:
– Jól van, gyermekem. Úgy lesz, amint kívánja, apjának és Lilynek
megvan a maguk titka, nekünk is megvan a magunké.
 XXIII.
A Bhandara-palotában

Mrs. MacNab műveleteinek kedvező eredménye volt. Személyesen állt

jót fiatal barátnője képességeiért és mellékelte ajánlatához Lady Trevor
egy levelét, melyet nemrégiben kapott Helen az öreg hölgytől Londonból.
A Trevor névnek még mindig nagy tekintélye és varázsa volt Indiában, és
az a közlés, hogy Lady Trevor nagyon nélkülözi Helen társaságát, mély
benyomást tett a bhandarai ráni őfenségére. Titkárával íratott, hogy
elfogadja Miss Crawford ajánlkozását, s megíratta azt is, hogy havi ennyi
és ennyi rúpiáért Miss Crawford köteles énekelni, olvasni és kártyázni az
udvarhoz tartozó hölgyekkel. Miss Crawford külön lakosztályt és kíséretet
kap, s alkalomadtán autó áll a rendelkezésére.
Mikor már mindent elrendezett, Mrs. MacNab közölte az újságot
leányával, Helen pedig apját értesítette. Miután túlestek a meglepetés
okozta ámulaton, Lily is, Crawford is egykedvűen belenyugodtak Helen
elutazásába. Az újság híre a városban is hamar elterjedt. Helen búcsúképp
a klubházba is ellátogatott, és egy formális látogatáson a kormányzó
helyettestől is merev, szertartásos búcsút vett és egypár órát töltött el
barátnőjénél, Mrs. Hyde-nál.
– írjon gyakran – mondta neki a kis Lucy s ha nem tetszik az élet a
palotában, jusson eszébe, hogy az én sátramban mindig szívesen látom.
Elutazása előtt Helen elkérte Mr. Strong címét is, hogy miért, azt nem
mondta meg. Becsomagolta az aranygyűrűt, írt hozzá egy kis levélkét és
mindkettőt ajánlva elküldte Strong címére. Harvey Strong értesült ama
társadalmi eseményről, mely csaknem kiforgatta sarkaiból egész Csitarit:
egy leány, aki szegény, mint a templom egere, s aki úgyszólván a
felhőkből pottyant alá, egy kis senki, visszautasította a kormányzó
helyettes házassági ajánlatát. Ez a leány bolond, ez volt Csitari véleménye.
E hír után Harvey nemsokára visszakapta gyűrűjét és Helen levelét,
melyre válaszul hosszú levelet írt, de ebben egy szóval sem említette a
gyűrűt, és egy csomó új könyvet küldött Helennek. Csak az utóiratban
jegyzett meg ennyit: Talán egy napon elfogadja tőlem szerény kis
aranykarikámat?
John Crawford, aki minden változásnak örült, szívesen elkísérte volna
leányát Bhandarába, de nem lehetett, Helent asszonynak kellett kísérnie.
Mrs. MacNab, miután Pereiráék gondjába ajánlotta csirkéit és teheneit,
vállalkozott a fáradságos utazásra és ökrös kocsin, vasúton, autón elkísérte
Helent. A Bhandara-palota fallal körülvett erősség volt, melybe csak a
masszív, szögekkel kivert kapun keresztül lehetett bejutni. A tágas udvarra
sűrűn rácsozott ablakok hosszú sorai néztek. Egy belső ajtónál keskeny
kőlépcsőhöz értek, mely a női lakosztályba, a zenánába vezette tovább
Helent udvarokon, folyosókon, lépcsőkön keresztül. Mindenütt bennszülött
nők egész serege bámulta meg a fiatal angol leányt. Végre elérkeztek
céljukhoz, a belső termekhez, és az öregasszony egy könnyed mozdulattal
a szobába tolta Helent. Ebben a szobában ült a ráni maga, lapos, földre
fektetett párnákon. Szép, magas, jókedvű asszonynak látszott, hosszúkás
keleties szemmel, melyben hamvadó tűz égett. Fehér szárit viselt, ami
özvegyi mivoltánál fogva megillette. E percben épp bridzsel játszott három
másik nővel. Letette kártyáit, fölpillantott és így szólt angolul:
– Várjon, mindjárt végzünk, addig nézze, hogy kártyázunk.
Az utasításhoz híven Helen visszalépett és a csendes szemlélődő
szerepéhez illően mindent megfigyelt. Mind a négy hölgy érdeklődve,
szinte lázasan játszott, mintha vagyonuk forogna kockán. Az ősi hindi
nyelv szavai között furcsa volt a kártya angol műszavait hallani. A
játékosok közül kettő csinos, sötét bőrű, fiatal nő volt szénnel aláfeketített
szemmel és erősen rizsporozott arccal. Pompás, sohasem látott formájú,
dús ékszereket viseltek, ruhájukat gyönyörű hímzés borította. A kis öreg
hölgy, a ráni partnere szintén fehér özvegyi ruhát hordott, s feltűnően kicsi
volt, keze valóságos gyermekkéz. De modora és lágy, de biztos hangja arra
engedett következtetni, hogy jelentős szerepet játszik és a palotában nagy
tekintélye van. A ráni is nagy tűzzel játszott, gyorsan, biztosan, habozás
nélkül hívta ki kártyáit. Keze igen szép volt, profiljának tökéletes vonalát
csupán kettős tokája rontotta meg. A fogadószoba nagy helyiség volt, de
semmi részletében nem mutatott keleties pompát. A padlót fehér kalikó
borította, s itt-ott egypár perzsa selyemszőnyeg volt elhelyezve, alacsony
díványok futottak a falnál körös-körül. Óriási tükrök néztek egymással
szembe, a mennyezetről csodálatos metszett üvegű csillár lógott alá. mely
valószínűleg Franciaországból származott. Az egyik sarokban egy
gramofon és egy ősi, vina nevű húros hangszer (citeraféle) állott, a többi
sarokban kávésasztalkák voltak elhelyezve, az egyiken arany vízipipa
pihent. A négy hölgy mindegyike párnákon ült, s lábait keleti módra maga
alá szedte. A kártyákat alacsony kártyaasztalra tették, ezen az asztalon
néhány ezüst hamutartó, édesség és egy jó csomó pénz is volt. Mialatt
Helen mindezt szemügyre vette, a játszma véget ért. A bégum és a kis
öregasszony nyertek. A bégum átható szemmel nézett Helenre, amint
megszólalt:
– Hogy van, miss? Ön is játszik bridzset? Természetesen.
– Igen, de nem nagyon jól, fenség.
– Ó, majd megtanítjuk. S azonkívül énekel, olvas és zongorázik. Így
van?
– Igen, fenség.
– Nem férjes, ugye? Hajadon, amint mondani szokták.
– Igen, fenség.
A ráni egypár pillanatig szótlanul nézte Helent. Aztán cigarettára
gyújtott és szólt:
– Az arca tetszik nekem, igen, és a kalapja is. Azt hiszem, hogy
megfelel. Az öreg MacNab jótállt önért, és azt hiszem, majd
megbarátkozunk.
– Remélem én is, fenség – felelte Helen halkan, szinte remeve a ráni
szúrós, parancsoló tekintete alatt.
– Egyedül fog étkezni, s mindig legyen készenlétben, ha hívom. Ha tud
új kártyajátékot vagy ismer valami új hímzésmintát, a hölgyek örömmel
fogják eltanulni.
Helen válaszul mélyen meghajolt.
– E hölgy a nagynéném – szólt a ráni, kezének egy mozdulatával a kis
öregasszonyra mutatva. – A másik két hölgy unokanővérem: Szitara és
Zuffora hercegnők.
 Ezek, nevüket hallva, rámosolyogtak Helenre, fehér fogukat villogtatva.
– Látja, én jól beszélek angolul, apám nagy híve volt annak, amit a nők
nevelésének neveznek, és másra is taníttatott engem, mint táncra,
füstölésre és édességek majszolására. Tudok franciául is. Énekelni és
zongorázni is. Sok mindent szeretek, ami angol: a regényeiket és a
ruháikat, de ami az életüket és táncaikat illeti, azokat nem. Most, amint
látom, fáradt. Majd a barátnőm megmutatja a lakosztályát – és kezének
egy intésével elbocsátotta Helent.
E percben az egyik függöny mögül egy sötét szemű asszony lépett elő
olyan fekete szemmel, melynek, úgy látszott, szinte semmi fehérje nem
volt. Kivezette őt a folyosóra, ahol Mrs. MacNabot látta egy csomó
bennszülött asszony közepette, akik átvették őt a sötét szemű hölgytől, és
megmutatták neki szobáját. Ott már várta a tea Helent, aki a hosszú út után
ugyancsak éhes is volt. De az indiai módon készült tea és a mellé
felszolgált édesség nem európai gyomor számára készült. Anne-re nézett,
aki követte őt.
– Majd rendbe jön minden, misszi. Beszélek Mailóval, régi
barátnőmmel, hogy gondoskodjék európai ételekről és teáról. Elfelejtettem
szólni, s ezek nincsenek szokva angol hölgyekhez. Volt ugyan már egy
felolvasónője a ráninak, de az nagyon gyorsan távozott. Azt beszélik, még
verést is kapott.
Helen elpirult. Ha ez valaha megtörténnék vele, nem maradna tovább a
világ minden kincséért sem. Követné elődje példáját, s ő is sietve távozna.
– Önnek nem kell ettől félnie, ön nyugodt, nem heves s mindig megőrzi
majd tekintélyét. Azt hiszem, itt nyugodt és boldog élete lesz. Nos, én most
elmegyek. Egy rokonom lakik itt a palota közelében. Nem látjuk már
egymást, míg csak vissza nem jön Csitariba, de ön írhat nekem, majd én is
írok, habár, mint tudja, nem szeretek írni. Majd ha küldök valami
csomagot a palotába, mindig teszek hozzá egyet-mást az ön számára is.
Megcsókolta Helent.
– Sose feledkezzék meg arról, hogy a ránit fenségnek szólítsa és a mély
szálemot se hagyja el. Ne veszekedjen azzal a magas, sötét asszonnyal, aki
a ráni jobbkeze. Ne tegyen semmi megjegyzést arra, amit lát vagy hall. A
palota rettentő hely a hírhordónak és bajkeverőnek. Lásson mindent, ne
szóljon semmit – ez az utolsó szavam. Isten vele.
 XXIV.
Különös környezet

Helen egypár hét alatt megszokta környezetét, a súgás-búgást, az

ismeretlen fűszerek, növények, illatosítok és vízipipa szagát, a halk léptek
csosszanását és a lábperecek örökös csilingelését. Megszokta a szokatlan
ételeket is. A palota száz asszonylakóját ha nem is ismerte mind név
szerint, de ismerte csaknem valamennyit látásból A két fiatal
hercegasszony közül az egyik nagyon megkedvelte Helent, és sokszor látta
el tört angol nyelvén hasznos felvilágosításokkal.
– A Szona ráni, amint látja, szép és okos. Nagynénje, Bibi ráni igen jó
asszony, de sokat szenvedett. Fia ópiumszívó, és tékozlásában még az
angol kormányzó sem tudja megakadályozni. Anyját elűzte, és Bibi ráni itt
talált menedéket. Aztán itt van a nagy, magas, fekete szemű asszony,
Ajesa, a ráni sógornője, őt nem szabad megsértenie, nem szereti az
angolokat. Férje, Turab Ali, a kis rádzsa gyámja és Ajesa lát és hall a
Szona ráni helyett is.
– És ez a sok asszony, aki itt jár-kel?
Mert az udvarban fiatal leányok teniszt vagy tollaslabdát játszottak az
aják oltalma alatt, öregasszonyok üldögéltek sörbetet, szörpöt, kávét
iddogálva és látható gyönyörűséggel tárgyalva a palota belső ügyeit.
– Ezek mind rokonok – magyarázta Szitara –, nénék, húgok és
szolgálóik. Az a gyönyörű teremtés, aki ott teniszezik, a ráni
nagybátyjának, egy nagyon öreg embernek a felesége. Itt él ő, a nagyanyja,
a testvérei, mind, mind.
– De itt jön a ráni – szólt Szitara gyorsan fölkelve a helyéről. – Azt
hiszem, teniszezni akar velem.
A ráni, noha kövér volt, jól és ügyesen játszott. Körülötte összegyűltek
az asszonyok s hangos Sabas! Sabas! kiáltásokkal helyeselték a játékát. A
partit, természetesen a ráni és partnere, a szép Szitara nyerte meg. A ráni
fia, egy viaszos arcú, gyönge alkatú ötéves fiúcska, komoly figyelemmel
nézte anyját. Nővérkéi idősebbek voltak a kis rádzsánál, és a kis rádzsa
volt az egész udvarnak és anyjának kényeztetett kedvence.
A játék végén, mikor a ráni kifogyott egy kicsit a lélegzetből, kisfiát egy
jázminbokortól árnyalt márványpadhoz vezette, ott leült, és ölébe vonta a
kis rádzsát. Narancsot adott fiának, melyet saját kezűleg hámozott meg, s
mikor meglátta a mélyen bókoló Helent, barátságosan szólt hozzá:
– Leülhet ide mellém. Ez az én kisfiam. Nos, mit szól hozzá?
– Nagyon szép gyermek – felelt Helen.
– Férjem, a rádzsa is nagyon szép ember volt, s igen boldog e gyermek
születésekor, hogy végre van egyenes örököse. Természetesen
őfenségének volt több felesége és gyermeke is, de ez itt – más!
Helen nem mert szólni, kérdően nézett rá. A ráni elértette a néma
kérdést.
– Igen, ők is itt laknak a palotában, amely elég nagy, amint látja. Minden
családnak külön lakosztálya van, s jó barátságban élünk egymással. Látja
azt a fiatal szép asszonyt? Az a férjem egyik neje volt. Ó, milyen okos
teremtés! Kasmíri származású és tud jövendőt mondani. A férjem nagyon
szerette őt, és én is így vagyok vele. Férjemnek négy felesége volt, akik
közt én voltam rangban az első. De itt az imádság ideje! Estére majd
begyakorlom önnel az új dalt.
A ráni szívesen hallatta magas szopránját. Az estéknek mindig egyforma
programjuk volt: zene, kávé, kártya, a két hercegnő, az öreg Bibi ráni, a
fekete szemű Ajesa és alkalomadtán egy-két fölékszerezett fiatalasszony
társaságában.
Reggelenként Helen tanította a hölgyeket hímezni, új pasziánszt
mutatott az öreg Bibi ráninak, kísérte zongorán a ráni énekét, s a nap forró
részét szobájában töltötte és varrt, mialatt az egész palota aludt. A zenána
területére csaknem sosem tette be férfi a lábát, kivéve a magas, szakállas
urat, a kis rádzsa gyámját. Ha Turab Ali, a gyám vagy Sun-sum Vidzsi, a
nagyvezér a palota fiatal szépének öreg férje, belépett a fogadószobába, az
asszonyok legtöbbje lefátyolozta arcát vagy a fal felé fordult. Az
asszonyokra a két méltóság alig vetett ügyet és látogatásuk mindig rövidre
volt szabva. Egyszer-kétszer a rádzsa gyámja megszólította hindi nyelven
Helent, aki, hála Aime és Lily tanításának és a palotában fölszedett
nyelvismeretének, elég ügyesen válaszolt. Turab Alinak fürkésző és
parancsoló fekete szeme volt, és Helen érezte, hogy e két szem titkolt
ellenszenvvel nézte őt, melyet sima és udvarias kérdései sem tudnak
tökéletesen leplezni.
Helen három hete volt már Bhandarában, mikor parancsot kapott, hogy
kísérje el a ránit egy autókirándulásra. Egy pompás, aranyozott limuzin,
két túlzott pompával öltöztetett szolgával várta őket a belső udvarban, s a
mélyen lefátyolozott ránit nagy ünnepélyességgel vezették a kocsihoz és
segítették be a kocsi párnái közé, s Helen is beült a ráni mellé. Mikor már
jó távol voltak a palotától, a ráni, aki hátradobta sűrű fátylát, megkérte
Helent, eressze le a kocsi ablakát. Helen kinyújtotta kezét, s így láthatóvá
vált arany karperece.
– Milyen szép karperec! – kiáltott a ráni. – Sajnos, én már semmiféle
ékszert sem viselhetek. Pedig micsoda ékszereink vannak a tosa-khanában
(kincstár). Most csak a kis rádzsa és testvérei viselhetik ünnepélyes
alkalmakkor.
– Remélem, hogy egyszer meglátom e csodás ékszereket.
– Volt egy rokonom, egy öreg bégum, akinek ékszerei szépségben és
értékben messze fölülmúlták a mieinket. Gyöngyei voltak, akár egy-egy
galambtojás, smaragdjai akár a tenyerem, olyan kövei, aminőket haida-
rábádi nizám udvarán kívül sehol a világon nem találni. Arany, ezüst,
elefántok, lakrúpiák, veretlen arany és ezüst rengeteg! És ez a sok kincs
mind elveszett. A bégum férjhez ment egy angolhoz, akit Crawfordnak
hívtak. Nini, az ön neve is Crawford. Nem rokonok véletlenül?
– De igen, ez a John Crawford, aki a bégumot elvette, atyámnak
dédnagybátyja.
– Ó, ez érdekes.
– John Crawford a bégum vagyonától eltekintve is igen gazdag ember
volt és az ő vagyona is elveszett.
– Akárcsak a bégum ékszerei.
– De nem egészen – igazította helyre Helen mert megtudtuk, hogy
vagyonának nagy része földben feküdt. Apám az örököse, és ha csak a
felét is megtalálhatjuk, meg leszünk elégedve, hiszen nagyon szegények
vagyunk!
– Nem furcsa, hogy az ön üknagybátyja volt a férje a rádzsa déd-
nagynénjének? Egy kicsit úgy hangzik ez, mintha rokonok volnánk.
Nevetett.
– Atyja is Indiában van?
– Igen, fenség, Csitariban.
– És mivel foglalkozik?
– Most épp nincs foglalkozása. Hat hónappal ezelőtt jött ide, hogy a
nagybátyja vagyonát megkeresse, de semmi nyomra nem akadt.
– És azóta az öreg MacNabnál él? MacNabnak van egy szép leánya,
Lily, nem igaz?
– Igen, fenség. Lily MacNab nagyon szép leány. Honnan tudja fenség
mindezeket?
A ráni mosolygott.
– Mi a zenánában mindent tudunk, ami a külső világban történik. A
bazár hall és lát mindent, és nekünk a bazárban is van szemünk, fülünk.
Önről is tudtam mindent, még mielőtt idejött volna. Tudtam atyja őrült
vállalkozásáról is.
– Őrült bizony, mégis örülök, hogy Indiába vezetett bennünket.
– Tehát szereti Indiát?
– Nagyon, fenség.
– De hisz még nem sokat látott belőle. Csitari, mi az? És onnan is el
kellett jönnie kellemetlen incidensek miatt. Látja, ezt is tudom! De majd
ezután többször viszem el kocsikázni, ha úgy lelkesedik Indiáért.
– Nagyon megköszönöm fenséged jóságát.
– No, most már visszamehetünk, ötven mérföldet kocsiztunk, kérem,
szóljon a sofőrnek, mert Ajesa lesi az időt és nem szereti azt sem, hogy
önnel kocsiztam ki. Ajesa különös asszony. Mikor meghallotta, hogy ön a
bégum férjének rokona, nem akarta megengedni, hogy önért küldjünk. Azt
mondta, hogy ez szerencsétlenséget hoz ránk. De hát ez nem igaz! Mióta
ön itt van nálunk, egy kis változatosság van az életünkben s hallunk
legalább valamit, ami a nagyvilágban divatos. De Ajesa már ilyen, ő őrzi a
tosa-khana kulcsait is. A napokban felhozatom a kincseket, hogy
gyönyörködjem bennük, ha már nem hordhatom a drágaságokat.
 XXV.
Elbocsátva

A Bhandara-palota kincseit nemsokára ezután felhozták a tosa-khanából.

Ajesa, követve számos jól megrakott szolgálóasszonytól, belépett a nagy
fogadószobába, ahol egy nagy, négyszögletes, piros bársonyszőnyeget
helyeztek a padlóra. A drágaköveket csaknem vallásos áhítattal vették ki
takaróikból. Nagyszerű látvány volt, amint a csaknem ötven főből áUó
asszonyhad szegélyezte a bíborszőnyeget, hogy csodálja a kiterített
csillogó-villogó drágaságokat. A ráni egyenként vette kezébe a köveket s a
világosság felé tartva vizsgálta vizük tisztaságát és megbecsülte
megközelítő pontossággal értéküket. A legpompásabb darab a Kantha nevű
és ragyogó rubinokból összeállított nyaklánc volt, melyet aranydrótra
fűzött gyöngysor kapcsolt egybe. Voltak ott gyémántból és smaragdból
való nyakláncok (smaragdok hihetetlen nagyságú, de csiszolatlan kövek
voltak), homlokdíszek széles aranypántból, gyémánt- és rubincseppekkel
meghintve. Egy turbánra tűzhető ékszer, hét sor smaragdból és félkörben
kirakott gyémántrózsákból állott. Karkötők, gyöngyfüzérek, jadeit
dobozok tele foglalatlan ékkövekkel, arany kar- és lábperecek, gyűrűk és
fülbevalók ezerszámra. A kiállítás meglehetősen sokáig tartott, és Helen
észrevette, hogy a ráni vágyakozó szemmel nézi a kincseket és hallhatóan
sóhajt, valahányszor egy-egy ékszert visszatesz a tartójába.
„Hogyan? – gondolta Helen – E szinte mérhetetlen kincsek eltörpülnek a
bégum kincse mellett? Istenem, mennyit érhet akkor az, amit apám keres?”
De térjünk vissza Csitariba: Helen levelezett atyjával, Anne-nel és
Lilyvel, és úgy látszott, ott minden marad a régiben. Crawford befejezte
tanulmányát s most elküldte kéziratát legépelésre. Ez volt a legnagyobb
újság azonkívül, hogy az angol tehén megborjazott és Bertie Castro
csakugyan eljegyezte az özvegy Mrs. Taylort. Az esküvő Nagpurban lesz,
s Lily, aki szerette a mulatságot és a szép ruhákat is, elutazott oda.
Crawford Lily távozása után nagyon egyedül érezte magát. Hyde-éktől,
mióta rokonuknak, Strongnak úgy hazudott, elszakadt, Bennett-től Helen
esete miatt elhidegedett. Nem volt más társasága, mint angolul is beszélő
inasa, Ahmed Khan. Ahmed Khaimak barátai voltak Bhandará-ban.
Ahmed Khan unatkozott Csitariban, szeretett volna barátaival kártyázni,
pletykázni és ezért célzatosan tüzelte Crawford fantáziáját. Hosszú
történeteket mesélt neki a Bhandara-ház kincseiről és valószínűnek
mondta, hogy Crawford kincseit is e család kincstárába hurcolták.
– Ha én volnék uraságod helyében, írnék az ottani kormánynak, s
bejelenteném igényeimet a Bhandara családnál. Mert a bégum kincsei ott
vannak, ez szent igaz. Ezt Bhandarában minden gyermek tudja. Ó,
szegények védője! Levelet írnék, és aztán odamennék és követelném a
jussomat. Van ott egy jó postabungaló a városban és legalább méltóságod
láthatná a misz száhibot is.
John Crawford örömmel fogadta ezt a biztatást. Ahmed Khan módjára ő
is áhított valami változást, és elméje ebben a feltüzelt állapotban volt,
mikor szerencsétlenségére a másnapi postával megkapta Helen levelét,
mely csaknem négy oldalon keresztül a Bhandara család kincseit sorolta
fel. Csak ez a levél kellett még, s az akna felrobbant.
Először is papírt vásárolt, a legjobbat, amit a bazárban kapni lehetett, és
– Ahmed Khan tanácsa szerint – levelet írt a régenskormánynak
Bhandarába, azt állítva, hogy ő az örököse néhai John Crawfordnak, s neki
okai vannak azt hinni, hogy nagybátyja kincsei a Bhandara család kezébe
kerültek, s ő, John Crawford, nagyon lekötelezettnek érezné magát, ha neki
e tárgyban bővebb felvilágosítást adnának, s ha a föltevése igaz, ő hajlandó
volna beérni a kincsek felével is.
Mikor ezt a beadványt Turab Ali elolvasta, megvető mosollyal nyújtotta
át a nagyvezérnek:
– Ez az ember őrült. Az államkincsek felét követeli. Nincs válasz.
Helen, kinek atyja legutolsó levelében nem említett semmit e hóbortos
lépésről, a legteljesebb tudatlanságban volt, mialatt körülötte a palota
zúgott, mint a méhkas a suttogástól és a nevetéstől.
Miután tíz napig hiába várt választ, Ahmed sürgetésére és nógatására
John Crawford egy tongán elhagyta Csitarit és Ahmedja kíséretében
Bhandarába érkezett, ahol a postabungalóban szállt meg.
Megérkezése után rögtön üzenetet küldött leányának a palotába, aki két,
libériába öltözött szolga kíséretében jött le autón. Miután kigyönyörködte
magát az autóban, a szolgák egyenruhájában és elpanaszolta a csitari élet
unalmasságát, John Crawford kitálalta a terveit.
– Azt hiszem, ebben a városban vannak a bégum kincsei. Ahmed azt
mondja, ezt mindenki így tudja a bazárban. Most eljöttem ide, hogy
tárgyaljak a régenskormánnyal és kiegyezzem vele. Megelégszem a
kincsek felével és nem kutatok semmi régi história után. Ennél szebben
nem bánhatok velük.
Helen elképedve bámult apjára. A beszédjéből azt hitte, hogy
megháborodott az elméje. Idejönni és követelni az állami kincsek felét
holmi bazárbeli triccs-traccs alapján! Ekkora bolondság szinte hihetetlen
volt előtte. De Helen mit sem tudott arról a lassú, kitartó és folytonos
munkáról, mellyel Ahmed Khan izgatta apját.
– Apám – szólalt meg végre Helen – még sohasem hallottam ilyen vad
dolgot. Ezek az ékszerek századok óta varrnak a család birtokában.
Egyetlenegy gyöngyszem sem került oda a bégum kincseiből, melyek
minden bizonnyal a föld alatt vannak és ott is maradnak örökre.
– No, ez rád vall, Helen! Mindig hideg vizet zúdítasz a nyakam közé. Mi
sem valószínűbb, mint hogy az öreg bégum biztonság okából rokonaira
bízta a kincseket. Akárhogy van is, holnap délutánra kihallgatást kértem a
palotában.
– Nem fogadnak majd, apám.
– Miért ne fogadnának? – és bambuszbotjával önérzetesen a földet
ütögette.
– S miért is tennék? – volt a válasz.
– Végre is az apád vagyok, s te az udvarhoz tartozol.
– Nem hiszem, hogy ez jogcím lenne a szemükben és Turab Ali, a
régenskormány feje szigorú ember. Ha neked volnék, sem nem tárgyalnék,
sem nem vitatkoznék vele. Különben is jól tudom, a bégum kincsei
nincsenek a palotában.
De Helen éppúgy beszélhetett volna a falnak is.
John Crawford egy hétig maradt a kényelmetlen postabungalóban. A
bungaló teája és étele messze földön hírhedt volt rossz minőségéről.
Hiányoztak a MacNab-féle pompás kis ebédek, vacsorák. A nap meleg
részét Crawford szundikálva töltötte, egyébként sétált a bazár keskeny
utcáin vagy – Ahmed tanácsára – a palota körül ólálkodott. Számtalan
levelet írt a régenskormánynak, s egyikre sem kapott választ. Helen írt neki
apró cédulákat, de kívánsága teljesülésétől éppoly messze volt, mint
ideérkezése első napján.
Végre is elkeseredett, és Ahmed biztatására csellel akart behatolni a
palotába. Fölfedezett egy kaput, melynek őrsége a déli álmosság miatt,
mely ilyenkor mindenkit megszállt Bhandarában, őrizetlen hagyott.
Észrevétlenül sikerült a második udvaron áthaladnia egész a zenina
bejáratáig, ahol egyszerre hat izmos katona ragadta meg, és csúnyán
elbántak vele: a ruháit elszaggatták, gallérját letépték, kalapját
összetiporták, és botja is eltörött, mire, megfosztva az emberi méltóság
minden külső jelétől, a régenskormány tagjai elé hurcolták. Micsoda
ellentéte volt a piszkos, poros, rongyos angol a méltóságteljes, makulátlan
ruhájú, selyemköpönyegű bennszülötteknek. Helen, akiért sietve küldtek,
rémülten nézte apját.
– Ez az ember az ön apja? – kérdezte Turab Ali Crawfordra mutatva, és
szinte megsemmisítve Helent átható, zsarnoki tekintetével. – Ez egy
közveszélyes őrült, aki betört a palotába. El kell hagynia a várost rögtön,
különben átadjuk a rendőrségnek, hogy börtönbe vessék. Önre való
tekintettel elnézők leszünk hozzá. Ön fogja őt Csitariba kísérni és nem
számítunk többé az ön visszajövetelére. Mert amennyire megítélhetjük,
atyjának szüksége lesz az ön ápolására.
És így, megalázva és megszégyenítve, elküldték Helent a Bhandarák
udvarából.
 XXVI.
A bambuszpálca

Helen és atyja másnap reggel korán elhagyták a várost és Csitariba

aznap délután érkeztek meg. Nem volt idejük arra, hogy levelet írjanak,
vagy akár csak sürgönyözzenek is, és így megérkezésük óriási meglepetést
és feltűnést keltett. Ahmed Khan nem volt velük, mert őt, mint notórius
tolvajt, felismerték és ott-tartották Bhandarában. John Crawford alig
hasonlított önmagához, mikor gyűrötten, rosszkedvűen s a hosszú utazástól
meggémberedve leszállt az ökrös kocsiról.
– Ó, istenem, hát ez mi! – kiáltott Mrs. MacNab elősietve s égnek
emelve kövér karjait. – Jaj, drága misszim, mennyire örülök, hogy
láthatom. Az édesapjának valami baja esett? – szólt rámutatva összetört
kalapjára, John Crawford ütésektől kék arcára, amint rogyadozó léptekkel
ment föl a veranda lépcsőin.
– Nemsokára mindent megtud, Anne. De apám most fáradt és szomjas,
jó volna, ha fürdőt kaphatna, és aztán lepihenne.
– Hát Ahmed? Hol van Ahmed?
– Ahmed ott maradt – magyarázta Helen, miután kifizette az ökrös
kocsit. – Engedje meg, hogy Michael bemenjen apának segíteni. Aztán, ha
fölkeres a szobámban, elmondom, hogy miért jöttem el és is Bhandarából.
– Akármilyen rossz újságot mond, az jó újság nekem, mert visszahozta
önt közénk – szólt Anne és szívből megölelte, megcsókolta Helent.
– Elküldtek a palotából.
– Istenem, de hát miért? A ráni és a többi hölgy is el volt öntől
ragadtatva.
– Apa odajött és zavart csinált. A kormányzótanács elé akart jutni és
követelte a családi kincsek felét. Erőszakkal betört a palotába. Az őrök
megfogták és elverték, amint láthatta is. Turab Ali s a nagyvezér magukon
kívül voltak a méregtől. Két dolog közt választhattunk: vagy ott-maradunk,
s akkor apát perbe fogják és elítélik, vagy pedig tüstént elhagyjuk a várost
és soha többé még a közelébe sem megyünk.
Helen elbeszélését Mrs. MacNab égnek emelt kezekkel és sűrű: „jaj
nekem, ó, istenem” közbekiáltásokkal hallgatta.
Ha Helen elhallgatja esetüket, akkor is megtudott volna Anne mindent,
mert másnap már az egész bazár erről beszélt. A vélemény az volt, hogy
Crawford csak azt kapta, ami megillette, s hogy ez az ember már rég
megérett az őrültekházára. Crawford maga is érezte kényes helyzetét. A
nevetségesség miatt, nemkülönben kék és zöld foltjai miatt óvatosan
kerülte az embereket, még a szolgaszemélyzettel sem akart találkozni, a
verandán, vagy a kert sűrűjében bújt el, ahol kedve szerint átadhatta magát
az önsajnálatnak.
Ő, aki oly vidám és társaságkereső volt, most hozzáférhetetlenné vált,
egészen megkeseredett.
– Nézz ide! – kiáltott egyszer Helenre, aki a verandán varrogatott, és
elébe dobta nagybátyjától rámaradt bambusznád botját. – Nézd, mit
csináltak azok az ördögök! Még ezt is eltörték, vagyis inkább azt hiszem,
én törtem el, de hát hatan voltak ellenem, nem mehettem semmire. Most
már eldobhatom ezt a botot is.
– Talán mégsem – szólt Helen egy kis ezüstdróttal még
összeigazíthatom – és figyelmesen vizsgálta a botot. – Ez az egyetlen
emlékünk, ami az öreg John bácsitól ránk maradt, és különben is, szép erős
bot. –Kivett a hajából egy hajtűt, és kapargatni kezdett vele a bot egyik
hasadékában. – Apám – kiáltott egyszerre –, azt hiszem, van valami a bot
belsejében, a bot belül nem üres!
– Ugyan, mi lehetne benne? – felelt Crawford ingerülten. – Add ide a
botot. – Felkapta a botot, s dühösen a veranda oszlopához vágta. A bot feje
leesett, s mikor Helen lehajolt érte, Crawford felkiáltott: – Szavamra,
Helen, most az egyszer igazad van. A bot tele van összegöngyölt
papírokkal. Ó, biztos ezekben van leírva, mi történt a vagyonúnkkal,
Helen! Szedd te ki, fiam, én sokkal izgatottabb vagyok, semhogy tudnék
bármit is csinálni, én csali elszakítanám valamennyit. Siess, Helen, siess!
Helen gondosan látott a munkához, és sikerült is neki két hajtű és egy
kalaptű segítségével, egy kis rázással és húzogatással kiszedni egy
összegöngyölt vastag, sárga papirost, melyre hindi nyelven számukra
olvashatatlan szöveg volt írva. Az irat aláírásokkal és pecsétekkel is el volt
látva, s feltűnő helyen állott rajta John Crawford neve, s a dátum mutatta,
hogy az okmány ötven évvel ezelőtt kelt.
– Brrr! – kiáltott Crawford. – Milyen különös szaga van.
– Nem csoda, mikor fél századon át volt elrejtve egy bambuszbotban.
– Végre megtaláltuk a vagyonunkat, ez az irat nem lehet más, mint a
végrendelet.
– Ó, apám, ne légy túlságosan reménykedő, hátha ez is csak
haszonbérleti szerződés, mint a többi irat!
– Keressünk valakit, aki ezt az írást elolvassa nekünk. – Helenre nézett.
– Bennett érti azt a nyelvet. Hátha szólnánk neki?
– Inkább kérjünk erre mást. A bazárban biztosan találsz valakit, aki le
tudja fordítani az okmányt,
– A bazárból valakit! – ellenkezett Crawford. – Hiszen az teletömné a
fejünket mindenféle mesével és kihasználna bennünket. Nem, nem. Én
magam megyek el Bennetthez. Akárhogy vesszük is, gyermekkori barátom
volt és nem utasíthat vissza, kell hogy segítőkezet nyújtson nekem. – Ez
volt az, amit Crawford mindig is elvárt a barátaitól.
– Mi történt? – kérdezte Anne a verandára lépve. – Ó, jaj nekem, eltört a
szép nádpálca! Milyen kár!
– Talán nem is olyan nagy kár, Mrs. MacNab, nézze, miféle papirost
találtunk a belsejében. A nagybátyám ötven évvel ezelőtt rejtette ide.
Lehet, hogy ez az irat semmit sem ér, de lehet, hogy nagyon is sokat.
Aime kezébe vette a több rétegű papirostekercset, és komoly
figyelemmel kezdte vizsgálni.
– Lehet – szólalt meg hogy nem vagyok okos asszony, de ha
megkérdeznek engem, én azt mondom, hogy mindez nem ér sokat. De
mindegy, azért mégis menjenek át a kormányzó helyetteshez, most itthon
van és tanult ember létére érti a hindi meg a maráthi nyelvet is.
‘ Még be sem fejezte szavait, mikor Crawford már összeszedte papírjait.
– Nem szeretek az utcán mutatkozni – szólt kék-zöld foltjaira gondolva de
ilyen életbevágó dolog miatt nekimennék a tűznek, víznek is. – Fejébe
vágta kalapját és elsietett.
 Két, végtelennek tetsző óráig maradt oda, mely idő alatt Helen titkolt
izgatottsággal várakozott. Ha az okmányok fontosak, micsoda változás
állhat be a körülményeikbe. Nem kellene a kincseket keresniük, mert John
Crawford nagybirtokos lenne, s Indiában a föld sok pénzt jelent. Anne
MacNab nagy nyugalommal kötött harisnyát egy karosszékben ülve, s
iimen figyelte, mint kulcsolja össze Helen időnként a kezét, mint jár föl és
alá a verandán meg a kertben, hogyan tér vissza helyére és mint függeszti
szemét állhatatosan a bejáratra.
– Én nem reménykednék túlságosan a maga helyében, misszi – szólt
Anne –, mert ha a kártyavár összeomlik, annál rosszabb lesz utána. Nem
hiszem, hogy a papírok sokat érnek. Talán csak régi nyugták vagy indiai
ételreceptek. Ebéd ideje, ne együnk?
– Anne, kedves, ügy érzem, hogy egy falat sem menne le a torkomon.
– Mégis kell valamit ennie, szedje össze magát. Ismerem ezt az érzést.
Én is úgy voltam, mikor arról volt szó, hogy megvehetem-e ezt a farmot
vagy sem. Néha azt mondtam magamban: igen, néha azt mondtam: nem.
Az ebédet megették, az asztalt letakarították és Mrs. MacNab meg Helen
együtt ültek a nagy tikfa asztalnál az Argand-féle lámpa (gázlámpa)
fényénél.
Végre lépések zaja hallatszott, mégpedig két ember lépéseinek zaja.
Crawford lépett a szobába diadalmámortól izzó szemekkel. A győzelem ott
ragyogott arcán. Közvetlen mögötte állt Mr. Bennett, aki kedélyesen kezet
fogott Helennel, és így szók:
– Örülök, hogy jó híreket hozhatok. Miss Crawford. – Meghajtotta
magát Mrs. MacNab felé, aztán leteregette a papírokat az asztalra. –
Gondosan átnéztem az iratokat – mondta tovább, s leült föltéve a
szemüvegét –, és amennyire megítélhetem, a dolog teljesen tiszta és
egyértelmű. John Crawford, noha alacsony áron, de örökre és nem bérbe
vette a földet az államtól, de ezt halála után abban a hitben, hogy
Crawfordnak nem maradt örököse, ismét az állam vette kezelése alá. De
John Crawford végrendelete világos. Minden vagyonát rokonaira vagy
ezek leszármazottaira hagyta, s ha most édesatyja személyazonosságát
londoni ügyvédje igazolja, minden további nélkül visszakaphatja birtokait.
A vagyon igen tekintélyes. Vannak erdők, parlagföldek, művelés alatt álló
nagy területek és valami negyven falu. Ha minden jól megy, és nincs
okunk föltenni az ellenkezőjét, apja hatalmas thákur, más szóval igen
gazdag ember lesz.
 XXVII.
Helen nagymamája

Az öreg John Crawford végrendeletének fölfedezése természetesen

megint nagy szenzációja volt Csitarinak. A bazár, ahol az angol száhibok
dolgait nyíltan meghányták-vetették, különös érdeklődést mutatott. Mrs.
MacNab és a kormányzósági palota alkalmazottai mély tisztelettel
viseltettek e naptól fogva negyven falu jövendő ura iránt. John Crawford
maga a beszámíthatatlanságig boldog és izgatott volt. Hány cigarettát
gyújtott meg és dobott el? Hányszor mérte végig a verandát türelmetlen
lépteivel? Hányszor szaladt át Mr. Bennetthez, hogy újra meg újra kikérje
véleményét, tanácsát, bátorítását! Mert ezekben az ügyekben, mivel nem
értette az iratok nyelvét, olyan gyámoltalan volt, mint egy gyermek. Mr.
Bennett teljes erejéből nekifeküdt a dolog tanulmányozásának, de nem
tisztán régi iskolatársa kedvéért. A földbérlettel összefüggő kérdések
általában ellenállhatatlanul vonzották. Elsőrangú tekintély volt ezekben, s
most világosan kimutatta az öreg John Crawford kétségbevonhatatlan
tulajdonjogát és így a mostani John Crawford jogos igényét nagybátyja
vagyonára.
Mr. Bennett tanácsára sürgönyöztek londoni ügyvédjüknek, s e mulatság
költségeit Helen fedezte a Bhandara-palotában kapott fizetéséből.
Mr. Bennett, kinek megsebzett szíve idővel meggyógyult, teljes
nyugalommal és az atyai barátság hangján beszélt Helennel. Helen is
kénytelen volt hozzá fordulni tanácsért, mert apjával nemigen lehetett szót
érteni.
– Apám oly izgatott – panaszkodott Helen. – A csodálatos fölfedezés
egész megszédítette. S ami a legjobban bántja, az, hogy nem tud semmit
sem csinálni. Egy kis késedelem miatt kétségbeesik. A postát lesve korán
kiugrik az ágyból, s órákig áll a postahivatal előtt, hogy a postakocsi
érkezését várja. Ha nem kap levelet, leforrázva jön haza. Ön olyan jó
hozzánk, ön nélkül nem sokra mentünk volna.
– Szívesen segítek barátomon és … önön. A probléma érdekes és
valamennyire én is ügyvéd vagyok. Ami pedig édesapját illeti, jó volna
tényleg valami foglalkozást találni neki. Már gondoltam erre. Nagpurba
kellene küldeni, hogy beszélje meg ügyét egy ottani tekintélyes ügyvéddel
– az ilyesmi sohasem árt –, John barátom pedig az ügyvéddel való
tárgyalásaiban levezethetné fölösleges izgatottságát.
– Nagyszerű gondolat – örvendezett Helen Nagpurban van Lily is, kivel
apa mindig jól érezte magát.
Mr. Bennett Helenre nézett fehér szempillái alól. Nem, nem volt Helen
szavai mögött semmiféle hátsó gondolat. Valószínűleg eszébe sem jutott
még, hogy a szép eurázsiai nő valamikor még a mostohája lehet.
– Igen, küldje oda minél hamarabb az édesapját. A múltkor, mikor
motoroztam, Csitaritól tíz mérföldnyire találtam rá porosan, elmerülten,
félig öntudatlan állapotban. Azt mondta, járkált, hogy minél távolabb
legyen önmagától. Édesapja lelki erői nincsenek egyensúlyban, minél
előbb utazik, annál jobb. Majd ajánlok neki egy kellemes családi bungalót,
ahol mint fizetővendég akármeddig ellehet.
– Ön nagyon, nagyon jó hozzánk, Mr. Bennett – mondta Helen a
búcsúzáskor.
– Tudom – szólt Bennett –, hogy nem lehetnek reményeim, eltemettem
hát vágyaimat. Miss Crawford, és sohasem fogom többé zaklatni velük, de
mint jó barátra, mindig számíthat rám.
Crawford lelkesen fogadta a nagpuri kirándulás tervét. Igen, beszél az
ügyvéddel és mellesleg képviseli a családot Lorna esküvőjén.
– Már holnap indulok – jelentette ki.
– Akkor jó lesz, ha a szoba miatt táviratozik – tanácsolta Anne.
– Mindjárt megyek Bennetthez az ügyvéd és a bungaló címéért, de
kedves leányom – szólt leányához –, adhatsz-e pénzt erre a kirándulásra?
– Háromszáz rúpiát adhatok, apám.
– Helen, te jó leány vagy, add ide, de bankjegyekben!
John Crawford szerencsésen megérkezett Nagpurba, ahonnan hosszú
értesítést küldött ügyei állásáról. Egyidejűleg Lily is küldött illatos
rózsaszín leveleket, melyekben leírta Lorna esküvőjét: az ajándékokat,
ruhákat, táncokat. Lorna boldog volt, hogy legalább Mr. Crawford láthatta
a szép esküvőt. Mr. Crawford volt a vendégek közt a legelőkelőbb,
legelegánsabb és a legszebb. „S amellett, írta Lily, most már gazdag is
lesz. O, olyan boldog vagyok! Annyit táncoltunk és beszéltünk együtt a
lakodalmi estélyen. Az asszonyok mind irigyeltek engem.”
A levélkék, hol Lilytől, hol Crawfordtól jöttek egyre-másra, végül két
levél érkezett egyszerre, s ez a két levél nagyobb feltűnést keltett Csi-tari
minden eddigi szenzációjánál. Az egyik levelet Crawford írta He-lennek.
Íme:

„Laurie’s Hotel, Agra

Kedves Helenem!
Képzelem, mily tágra nyílik szemed, amint a fenti címet meglátod. E
címnek magyarázata az, hogy Lily és én tegnapelőtt megesküdtünk. Lily
meg én már régóta rokonszenvezünk egymással, de – noha engem a te
férjhezmeneteleddel a magányos öregség réme fenyegetett – mégsem
ajánlhattam fel Lilynek egy fillér nélküli ember kezét. Most, hogy
helyzetünk megváltozott, követhetem érzelmeim szavát. A te jövőd, kedves
Helen, pénzügyi szempontból változatlanul kedvező, miután a végrendelet
szerint a föld a leszármazottakat illeti, s így te gazdag örökösnő vagy.
Remélem, Mrs. MacNabnek kedvére lesz a házasságunk. Castróék el voltak
ragadtatva tőle. Castróék igen heves érzelmű família. Soha életemben
annyi csókot nem kaptam, mint tőlük. Ez igen kedves volt a lányoktól, bár
nem szenvedhetem erős illatszerüket. Mrs. MacNabet is igen kedvelem, bár
neki sajátságos felfogása és életmodora van. Most, hogy rokonok lettünk,
bizonyára nem lesz terhére a társaságod. A mézeshetek után Delhibe és
Benáreszbe megyünk. A forró évszakot Pan-marcsiban töltjük, ahová már
téged is elvárunk. Lily csókjait küldi.
Szerető apád,
John Crawford”

Amint ezt a levelet elolvasta, Helen rögtön Anne keresésére indult, meg
is találta őt a verandán ülve, rózsaszín levélpapírokkal az ölében és
látszólag teljesen kikelve magából.
– Ó, jaj nekem, gyermekem! Mit szól hozzá, ez a Lily hozzáment az ön
édesapjához. No, ezt még álmomban sem hittem volna. Nem, nem! De azt
hiszem, hogy én egy vak, öreg bolond voltam. Azt hittem, hogy csak úgy
szereti, mint ahogy egy öreg bácsit lehet, de hát én bolond vagyok, bolond,
bolond! Csak a tyúkokra meg a tehenekre van szemem!
– Talán nincs kedvére a házasság? – kérdezte Helen.
– Dehogy nincs, ha már megvan, de olyan váratlanul ért ez a hír.
Dehogy nincs kedvemre! Mit tehetünk? Lily szereti a férjét, s már ő is
harmincegy éves. Lily különben is oly nyugtalan volt itthon és ő szereti a
táncot, a ruhákat, a társasági életet. Jól fognak élni egymás mellett és egy
jó csomó pénzt el is költenek. De nem kell félni! Lily ért a pénzhez s ő
megnézi, mire adja ki a rúpiáit, az én leányom ért a gazdálkodáshoz, az ön
apja, Helen, bizony nem ért hozzá.
– Apám azt írja, sokáig utaznak. Azt hiszem, még egypár hónapig itt kell
maradnom, Anne.
– Minél tovább marad, annál jobb. Örülök e házasságnak már csak azért
is, mert ez kettőnket rokonokká tett. Atyja az én vőm, s leánya az én
unokám. Helen, én az ön nagyanyja vagyok – s karjaiba zárta a fiatal
leányt.
Ezután Helen nemsokára Mrs. Hyde-hoz sietett, hogy a nagy újságot
közölje vele is.
– Én ezt már régen vártam – szólt elgondolkozva Mrs. Hyde –, és én
jónak is tartom e házasságot. Apjának igaza van, őrá nem várt egyéb a
magányosságnál, és Lily épp neki való feleség. Habár vidám és mulatni
szeret, Lily józan és okos, aki féken fogja tartani atyja extravaganciáit. Lily
zajosan és mégis takarékosan fog élni. Ó, én sokat vásároltam a bazárban
együtt Lilyvel. Ahol más asszony kettőt költ, ő egy rúpiát sem. Lily
elsőrendű gazdasszony, és a férjének sohasem lesznek anyagi gondjai.
– Örülök, hogy ezt hallom – felelt Helen –, mert apám hiába volna
akármilyen gazdag egy okos vezető nélkül. Egész vagyona elfolyna a kezei
között.
– De nem, ha Lily lesz a pénzügyminiszter. De, amint e levélből látom,
édesapja a forró évszakot Panmarcsiban tölti. Azt tudja, hogy a férjemet
előléptették, így mi is nyaralhatunk, és éppen Panmarcsiba szándékozunk
menni. Ígérje meg, hogy velünk jön.
– De apa és Lily…
– Csak örülni fognak, ha nem zavarjuk őket. Hogy jobban érezze, hát
majd fizet nekünk valami névleges összeget. Most már jobban megy
sorunk, Robnak jó fizetése van, és a két legnagyobb fiú költségeit apám
magára vállalta. Mi is kirúghatunk végre egy kicsit a hámból. Mondja –
változtatott a témán hallott valamit mostanában Harvey Strongról?
– Nem, de hogy őszinte legyek, nem válaszoltam legutóbbi levelére.
– Olyan kellemetlen levelet írt?
– Dehogy. De nem akartam neki Bhandaráról írni, nem akartam tudatni
azt sem, miért jöttem el onnan. Szégyelltem…
– Nem volt semmi oka arra, hogy szégyellje magát. Én, szíves
engedelmével, mindent megírtam Harveynak, s jó volna, ha most maga is
írna neki.
Amint Helen hazafelé tartott, Mr. Bennett-tel találkozott.
– A ma reggeli posta nagy újságot hozott – szólt Helen, kezet nyújtva
neki.
– A birtok felöl?
– Nem, nem. Apám és Lily tegnapelőtt házasságot kötöttek. A hír oly
váratlan volt, hogy Bennett pár pillanatra szótlan maradt.
– Lehetséges volna? Lily MacNab! Csak nem mondja ezt komolyan? E
kitörés után megfordult és elmélyedve hazaballagott. Egész Csitari-ban ő
volt az egyetlen, aki ezt a házasságot lehetetlennek tartotta. De ő Crawford
e lépését olybá vette, hogy ezzel Crawford beleesett abba a verembe,
melyet ő, Bennett, szerencsésen elkerült. Aztán meg Bennett
ösztönszerűen irtózott a kevert vértől, mely az európai embert a bazár
népének a felével rokonságba hozza.
Ily komoly gondolatokba merülve haladt Helen oldalán, majd
melankolikus hangulatban vett búcsút Helentől, s belépett a palota
kapuján.
Ezután Helen sokáig nyugodtan és békésen élt a szeretett öregasszony
oldalán, aki oly más volt, oly anyai és oly jó, nem olyan nyugtalan vérű,
mint Lorna vagy Lily. Beköszöntött a forró évszak, és Helen nagymamája
így szólt:
– Kedves misszim, itt a forró évszak. Egy-két napon belül elküldöm
magát Hyde-ékhoz Panmarcsiba.
 XXVIII.
Versengés az elsőbbségért

A forró évszakban Panmarcsi erdős fennsíkját sokan keresik fel a

központi tartományok lakói közül. Van itt szép kormányzósági palota,
tüzérségi iskola, klubház, versenypálya. A hőmérséklet csak tíz fokkal
alacsonyabb, mint a mély síkságon, de állandóan friss szellő tartja üdén a
levegőt. A táj gyönyörű, különösen esti világításnál, mikor a
homokkősziklák rőten verik vissza a lemenő nap sugarait.
Helen áprilisban érkezett Panmarcsiba, ahol mint fizetővendég a Hyde-
családnál lakott. Crawford és neje nagy, fényűzően berendezett
bungalóban helyezkedett el, melynek két teniszpályája is volt, s mind a
bungaló belseje, mind a két teniszpálya állandóan tele volt társaságukkal.
Crawford igényeit a kormányzat jogosnak ismerte el és egy indiai bank
tekintélyes összeget előlegezett birtokaira. Crawford két kézzel szórta
volna ezt a pénzt, ha nincs mellette Lily, aki az esztelen költekezést
megakadályozta. Lily, a maga körében, igen népszerű volt. Reggeliket
adott, teniszpartikat, piknikeket rendezett. Sürgette anyját, hogy látogassa
meg Panmarcsiban, azt akarta, hogy ő is lássa társadalmi diadalai
magaslatán. Mrs. MacNab mindig visszautasította a meghívást. Sajnos,
kedvenc angol tehene kimúlt, és Mrs. MacNab vigasztalhatatlan volt. Még
az a könnyebbsége sem volt meg, hogy egyedül élhessen bánatában. Mrs.
Castro, az unokája is mellette volt és Lorna, szokott módja szerint, még
tódított a szomorúságon és könnyeken.
Mrs. Hyde és Helen nem voltak oly elsőrendű társaságbeli csillagok,
mint Lily, de nekik is megvolt a maguk szerény szórakozása.
Rob Hyde Szatpuraszban dolgozott, és a felesége emiatt elég
visszavonultan élt. Azért, ha valahol megjelentek, Helen szépsége
mindenütt bámulókra talált. Crawford észrevette ezt, és szerette volna,
hogy Helen költözzön hozzájuk, de a kívánsága mind Helennél, mind Lily-
nél süket fülekre talált.
– Nem hozhatjuk el Helent Mrs. Hyde-tól, akinek a társaságában idejött.
Különben is, nincs helyünk, mert meghívtam Castróékat.
E kijelentésre Crawford válla közé húzta fejét. Castróék, szerinte, nem
voltak európai emberek közé valók. De nem tett hallható ellenvetést. A
szép Lily teljesen leigázta őt. Crawford büszke volt szép feleségére, aki
kecsesen táncolt, hajlongott, fogadta a vendégeit, teniszezett, s aki nagyon
népszerű volt. De hát ez természetes. Az emberek ösztönösen tódulnak
oda, ahol szép, bájos, kedves és vendégszerető a ház asszonya. Lily egy
kicsit nagyon is alázatos volt azokhoz, akik a társadalmi létrán fölötte
álltak, és nagyon is pártfogói modorban beszélt a nála alantasabb állású
emberekkel. Különös, de úgy van, hogy indiai csi-csi kiejtése, mely oly
jellemző a félvérűekre, Panmarcsiban jobban feltűnt, mint Csitariban. A
legmagasabb hangon beszélt és hevessége, gesztusai csaknem
fékezhetetlenek voltak. Egyszer-kétszer, mikor mostohaleányával
teniszezett, Helen elképedt Lily hangos kacagásán és heves kiáltásain. E
hangosság ismerős volt előtte – a Bhandara-palota asszonyainak szájából.
Mennyire más volt az ő csöndes, szerény és finom modorú édesanyja!
Panmarcsi főkormányzója Sir Henry Webber volt, aki nagy képességű
diplomata és szorgalmas hivatalnok hírében állott. Felesége, Lady Webber,
elbájoló és szépséges asszony, aki ismerte Mrs. Hyde-ot még leánykorából,
mint előkelő és gazdag család tagját. Hallott szerelmi házasságáról, mely
szegénységbe taszította, s most, amint itt-tartózkodásáról értesült, sietett
vele felújítani régi barátságát. Lady Webber különben nem volt barátkozó
természetű. A palota vendégeit igen megválogatták, s így érthető irigységet
keltett, mikor a bazár és a klubház útján szétterjedt a híre, hogy Mrs. Hyde
és Helen Crawford csaknem mindennaposak a kormányzósági palota intim
teáin és ebédein. Az irigység általános volt, de az irigyek közt is a
legirigyebb Lily volt, akinek közeledéseit Lady Webber mindig nagyon
hidegen fogadta. Lily egypár napig nem vett tudomást Helen létezéséről,
levegőnek tekintette mostohaleányát, aztán egyenesen nekitámadt és
megkérdezte; Mit csúszik-mászik a palota körül, s ha már meghívták nagy
nehezen, miért nem szólt erről eddig neki.
– Azt hittem, nem érdekel az én jövésmenésem, Lily. Mrs. Hyde és Lady
Webber régi jó barátok, s örülnek, ha feszes formák nélkül érintkezhetnek.
Különben is, nem volt hivatalos fogadás.
– Nem, de a szárnysegéd ott volt s a katonai titkár is, aki nagyon szép
ember s egyszer volt náluk egy lord is.
– Igen, aki váratlanul érkezett, hogy megtekintse Panmarcsit.
– O! Igen! És miért épp téged hívtak meg erre az estére?
– Semmi különös okuk nem volt erre. A lord családos ember, akinek
felnőtt fiai vannak, s híres geológus, azért jött ide, hogy az itteni vörös
homokkövet tanulmányozza.
– Bah! majd hiszem! Mikor mégy megint a palotába?
– Azt hiszem, ma este.
– No, ezek után biztosan túlságosan büszke leszel arra, hogy
meglátogasd az én szerény házamat. Ó! Te valóságos kígyó vagy!
Talpnyaló, aki hízelegsz a magasrangúaknak.
Ez elviselhetetlen volt. Helen érezte, hogy itt az ideje megfékezni a
dühöngőt.
– Nem tudom, mi értelme az ilyen beszédnek. Ha így folytatod, Lily,
nemcsak hogy elkerülöm házadat, hanem még azt is megtagadom, hogy
fogadjalak.
Lili kinyitotta száját, aztán hang nélkül becsukta megint.
– Nincs helye a családi veszekedésnek. Én nem szeretnék apámmal
szakítani, de ez lesz a vége, ha így folytatod. Apámat boldoggá tetted, nem
látom be, miért kellene épp engem boldogtalanná termed. Azt hiszem,
Anne nem örülne, ha hallaná, minek neveztél épp az imént.
– Igen – tört ki Lily hirtelen. – Ez igaz. Anyám haragudna rám. Hiszen
én szeretlek, Helen – és a fiatal lány nyakába vetette magát –, és
mindennek csak az az ördög. Lady Webber az oka. Mondták, hogy engem
túlságosan lármásnak tart és elfogadta a fillértelen Butlerék meghívását
teára, engem pedig visszautasított, mikor tiffinre hívtam meg, holott
Bombayből hozattam a pástétomokat. Köszönöm – mondta, mikor Helen
kölnivizet adott neki, hogy felfrissítse sírástól vörös szemét. – Te olyan jó
vagy, Helen, apád is mindig ezt mondja. Tehetnél nekem egy nagy
szívességet. Megmenthetnél egy igen-igen nagy szégyentől! Látod, ujjal
fognak rám mutatni, hogy ez az az asszony, akit őladysége nem akar
fogadni. Igen, igen – bizonygatta. – Munroeékhoz elmegy teniszezni,
hozzám nem. Édes, kedves Helen, beszéld rá, hogy hozzám is eljöjjön.
Örökre hálás leszek.
– Megpróbálkozom – felelte Helen –, de biztosat nem ígérhetek.
– Te drága, te angyal! – kiáltott Lily és elhalmozta Helent csókjaival és
bocsánatkéréseivel, aztán Helen kíséretében hazament és az egész úton
folyton békítgette, noha Helen már rég nem haragudott.
 XXIX.
Mrs. Hyde pezsgőt rendel

Helen és Mrs. Hyde délutánonként gyakran rándultak ki Panmarcsi

környékére. A szabadban itták meg teájukat, uzsonnájukat egy kuli hozta
utánuk. Épp egy ilyen kirándulásról tértek haza, mikor a szolga jelentette,
hogy távollétük alatt egy száhib érkezett, s a fogadószobában várja őket. A
száhib nem volt más, mint Harvey Strong.
– Ó, Harvey – kiáltott Lucy –, micsoda szél fútt erre?
– Jó szél és hozzá még hat hétre – szólt Harvey, és kezet fogott Lucyval.
– A klubban lakom.
– De hiszen nálunk is elférnél, Rob úgysincs idehaza.
– Köszönöm, de a klub intézőjével már meg is alkudtam és
kicsomagoltam, de minden időmet veletek töltöm. Hogy van Rob meg a
kicsinyek?
– Mind nagyon jól. Itt maradsz ebédre, természetesen.
– Ha szabad.
– Akkor megyek és szólok egy szót a khanszámával és megmondom,
hogy – és nevetett – öntsön egy kis vizet a levesbe. – Kiment és egyedül
hagyta Helent Harveyval.
– Sok víz lefolyt azóta, hogy utoljára találkoztunk – szólt Harvey.
– És igen sok minden történt.
– Különösen édesapjával. Hallottam bhandarabeli életéről is. Édesapja
rontotta el a dolgát, ugye?
– Sajnos, azt hittem, hogy pillanatnyi elmezavarban cselekedett.
– No, de végre megkapta a Crawford-vagyont. Az öreg Bennett ebben az
ügyben derekasan viselkedett.
– igen, nem kímélte a fáradságot. Az hiszem, nélküle nem értünk volna
el sikert.
– A másik nagy változás, hogy édesapja megnősült. Azt mondják, Mrs.
Crawford Panmarcsi szépe és ugyancsak jól mulat. Ha Lucy hazamegy, ön
Mrs. Crawfordhoz költözik?
– Még nem gondolkoztam ezen. Azt hiszem, visszamegyek Mrs.
MacNabhez.
– Hogyan, Csitariba? Bolondság!
– Miért ne? Szeretem Csitarit és szeretem Mrs. MacNabet.
Harvey Strong, aki eddig szemben állt Helennel, most fel és alá járt a
szobában, majd hirtelen megállt Helen előtt.
– Én pedig szeretem önt. Miss Crawford. Nem akartam ezt most
megmondani, de ön olyan nagyszerű alkalmat adott nekem, hogy nem
tudom tovább titkolni. Mondja, lehetségesnek tartja, hogy énmellettem
találja meg az otthonát?
Helen megriadt és rémülten nézett rá e hirtelen kérdés után. Noha
mindig tudta, hogy Harvey Strong érdeklődik iránta és ez az ajánlat már
legutolsó találkozásukkor is Harvey ajkán lebegett, mégis olyan furcsa
volt, hogy Harvey ilyen prózai módon és Mrs. Hyde nappalijában áll elő
ilyen kérelemmel. A kormányzósági palota kertje, mely vallomása
kezdetének volt háttere, sokkal kedvezőbb környezet volt szerelmi
suttogásra, mint ez a rosszul berendezett kis hegyi bungaló. A válasza,
természetesen, nem lehetett más, mint igen, hiszen már a Paragon
fedélzetén vonzódott Stronghoz, aki ott éppenséggel nem volt simulékony
és előzékeny. Volt valami parancsoló s uralkodó e férfi modorában. Helen
elgondolkozva ült helyén, mialatt Harvey bizonytalan, remegő hangon
beszélt tovább.
– Talán nem is hiszi el, de már a Paragon fedélzetén beleszerettem
önbe. Nemcsak a külsejét szerettem meg, hanem a jóságát is. Sohasem
felejtem el, hogy ápolta azt a szegény nyomorult özvegyet, és milyen
türelmes volt (apjával szemben, akarta mondani) másokkal is – folytatta
kis szünet után. – De akkor nem szólhattam. Nagy feladat előtt álltam,
legyőztem magam, dolgoztam, tanultam, s mikor nagy munkámon túl
voltam, elmentem ön után Csitariba. Ön tudja, hogy ott mi történt. Azt
hittem, atyja szavai után, hogy nem versenyezhetek az ön kérőjével.
Lucytól megtudtam az igazat, s most itt vagyok.
Helen ránézett, majd lesütötte szemét, s halvány pír lepte el az arcát.
 – Nos, Helen ne üljön ilyen némán – szólt Harvey rekedt, halk hangon. –
Ne hagyjon sokáig kétségben. Mi a válasza? Igen vagy nem?
A válasz nem volt sem igen, sem nem, mert Helen felkelt és szó nélkül
fehér kis kezét Strong erős kezébe helyezte.
Mrs. Hyde visszatérve a szakáccsal folytatott értekezésből, belépett,
félrevonva a nappali szoba bejáratának függönyeit. Épp a kellő percben
érkezett. Harvey Strong karjaiban tartotta Helent és csókjaival még
pirosabbá tette piruló arcát. Az okos Lucy egy hang nélkül visszalépett,
eleresztve az összehulló függönyöket, és kisietett, hogy újabb parancsot
adjon a szakácsának:
– Küldjön át rögtön a klubba és hozasson pezsgőt a mai ebédhez.
 XXX.
Crawford beleegyezik

Miss Crawford eljegyzésének híre hamar elterjedt. Harvey Strong

átment a Crawford-bungalóba, hogy kellő formák betartásával az atyjától
is megkérje Helen kezét. Crawford örült, hogy Helen sorsának gondját
elvetheti magától. Ha eddig a jövőbe pillantott, csak gondjai voltak, mert
azt biztosan tudta, hogy Lily nem tűrne maga mellett egy fiatal nőt, aki
amellett, hogy szép, még okos, nyugodt, jól nevelt leány is, akinek
jelenléte még kirívóbbá tenné Lily csi-csi kiejtését és lármás
beszédmodorát.
– Nagyon örülök, hogy így fordult a dolog – szólt Crawford –, maguk
jól összeillenek. Helen könnyen kielégíthető, szereti a könyveket, a sportot
és szereti Indiát. Bizonyos, hogy valamikor gazdag is lesz, de én
figyelmeztetem, kedves Strong, hogy én még legalább harminc évig
szándékozom élni, mi Crawfordok hosszú életűek vagyunk, de hála
istennek, ön úgyis elég jómódú.
– úgy van, Sir, nincs szándékomban semmit siettetni. Éljen, ameddig
jólesik. Munkám és magánvagyonom eltart és képessé tesz arra, hogy
minden évben a hegyek közé vigyem a feleségemet és hébe-hóba Angliába
utazzunk.
– Igen, mi is így akarunk élni, mert Lily még sohasem volt Angliában.
Ugye, ön hallotta a kormányzó helyettes esetét?
– Hogyne, hisz önmaga mondta el nekem.
Crawford hirtelen bűnös zavart érzett.
– Mikor döntésre került a sor, Helen megmakacsolta magát. Bennett-nek
ez igen rosszulesett, de Helen semmi áron nem akart igent mondani. Pedig
milyen fényes házasság lett volna.
– Nem gondolnám – felelt Strong –, hiszen huszonöt évvel öregebb,
mint Helen, és özvegy. Nem valami szeretnivaló embernek látszott.
 – Nem, talán bizonyos szempontból nem. De most bemutatom önt Mrs.
Crawfordnak – és gyöngéden betolta Strongot a nappaliba, ahol teljes
szertartásossággal mutatta be Lilynek.
A látogatót és kérelmét egyforma elragadtatással hallgatta Lily. Hogy
ragyogott a szeme, micsoda mozgást vitt végbe kis keze, mialatt „drága”
Helenjéről beszélt.
Az eljegyzés nagy társasági sikert jelentett Lily számára is. Helen, mivel
nem lordnak a neje lesz, nem fogja őt elhomályosítani. Harvey jómódúnak
látszott, s Helennek is meglesz a maga otthona. Az esküvőt Panmarcsiban
szándékoztak megtartani, mielőtt Harvey szabadsága lejár. Már minden el
volt intézve. Lily elérte régi, hő vágyát: e házasság útján összeköttetésbe
került a kormányzósági palotával, mert Lady Webber kijelentette, hogy ott
legyen a lakodalom. Mrs. Hyde bungalója kicsi is lett volna erre az
alkalomra, és Lily, akinek kötelessége lett volna tágas otthonát e célra
fölajánlani, csak hetek múlva tett elkésett célzást erre Helen előtt, mikor
Lady Webber ajánlatát régen elfogadták.
Panmarcsi nemsokára megszokta a jegyespárt és jóakarattal nézte, mint
sétálnak, mint teniszeznek, mint táncolnak együtt. Nagyon szép nap volt,
és Helen végre függetlenné vált könnyelmű apjától és szép, de sötét bőrű,
kissé lármás mostohaanyjától.
 XXXI.
Három árnyék

A szép idő nemsokára megváltozott. Nagy, sötét bíbor szélű felhők

gyülekeztek az égen mint formátlan, változékony hegységek és ölükből
mély, riasztó morgás hallatszott. De e felhőhegyek nem a közmondásos
egeret, hanem az áldást hozó monszunt szülték. A hőség még
Panmarcsiban is tűrhetetlen volt. A levegő forró és nyomott, alig lehetett
lélegezni. Végre egy délután nagy szélvész támadt, amely ugyancsak
csapkodta a Hyde-bungaló ajtajait és lengette a szoba hosszában végig a
függönyeit, melyekkel halomra döntött asztalkát és virágcserepeket. Végre
villámlani kezdett és megnyíltak az ég csatornái. Napokon keresztül
szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, s szobába kényszerítette
Panmarcsi lakosait. A Hyde-bungalónak volt egypár, mindenre elszánt
látogatója, aki, mit sem törődve a nyakába ömlő vízzuhataggal,
gumicsizmában és vízhatlan köpönyegbe bújva, mindennap felkereste a kis
nappaliba szorult Hyde családot. E látogatók egyike volt természetesen
Strong. Más nemigen merészkedett az utcára az istenítéletnek is beillő idő
alatt. Ez a felhőszakadás teljes egy hétig tartott, aztán hirtelen megszűnt, s
Panmarcsira a régi, barátságos kék ég mosolygott. A levegő friss és hűvös
volt, s a békák derűsen brekegtek hirtelen támadt mocsaraikban.
A kényszerű tétlenség ideje alatt Helen és Strong egy Panmarcsi
környékét ábrázoló térkép fölé hajolva kiválasztottak egy kevéssé divatos
és nehezen megközelíthető helyet, s elhatározták, hogy a vidék e pontját,
melyen egy ősi, romba dőlt templom állt, az első kedvező napon
felkeresik. Elindultak tehát, hogy járjanak egyet s fölfrissítsék a
semmittevéstől elernyedt tagjaikat. Kirándulásuk végpontja körülbelül
három mérföldnyire volt, s mivel a hónapnak ebben a szakában nem volt
holdvilág és a sötétség hirtelen szállt alá, villamos lámpákat vittek
magukkal. A növényzet mindenütt felfrissült, föléledt.
 – Nem vagyok oly biztos benne, hogy – mint ígértük – teára otthon
leszünk – szólt Strong, mikor a szélére értek egy szakadéknak, melynek
oldalában mintegy ezerlábnyi hosszú keskeny zarándokút vezetett a szikla
tövéhez. – Ne forduljunk vissza, Helen?
– Nem, ha elhatároztuk, hogy odamegyünk, menjünk csak oda.
– Igen, s ha nem tudsz járni, majd viszlek.
– Ah! Éppoly jól tudok járni, mint te.
– Gondolj a sérült lábadra, Helen.
– Gyermek! Azt már rég el is felejtettem. Nem szédülök s oly jól tudok
mászni, mint a macska. Gyere, menjünk le s keressük meg azt a régi
templomot. Hodgsonék évekig jártak ide s mégsem tudták megtalálni.
– Talán csak rege van és templom nem is volt e helyen. Azt is
mondhatjuk, hogy igen, megtaláltuk az ősi templomot, és egyszerűen
visszasétálunk a klubba.
– Ó! Harvey, hogy mondhatsz ilyet!
– Csak tréfáltam, természetesen. Gyere, én megyek elöl.
A fiatal pár óvatosan szállt alá a zarándokok taposta úton. Noha edzettek
és ügyesek voltak, mégis, szinte lihegtek, mikor leértek a szakadékba,
melyben most egy rohanó, tajtékzó folyó zúgott tova. A víz oly süketítő
zajjal rohant, hogy a fölfedezésre indulók nem vették észre a távoli
mennydörgés figyelmeztető morajait. Hirtelen, mintha száz ágyút sütöttek
volna el egyszerre, megdördült az ég, s amint fölpillantottak, látták, hogy
fekete száguldó és mégis nehéz felhő borítja be az egész látóhatárt.
– Ugyancsak megázunk! – kiáltott Strong. – Ha nem tart sokáig az eső,
bebújhatunk itt addig valami üregbe, bár nem tudom, hol találunk ilyet!
Sietve mentek a rohanó ár partján, szikláról sziklára kapaszkodva kelet
felé. Az eső zuhogott és bőrig áztatta őket. A tiszta vizű folyó sárga,
iszapos áradattá duzzadt, mely tajtékozva ostromolta a szakadék
szűkületeit. Ekkor hirtelen a vörös homokkő falban, csekély magasságban
a folyó színétől, egy kis barlangnyílást pillantottak meg.
– Kikötő a viharban! Menhely a vészben! – kiáltott Strong. – Itt
megvárhatjuk azt a félórát, míg a zivatar elvonul.
E felkiáltása mutatta, hogy nem ismeri a fennsíki monszunt. Bementek a
barlangba, ahol sietve levette Helenről átázott kabátját és kalapját. Miután
vártak egy darabig, Helen kíváncsiskodni kezdett, kérdezgetve, vajon
lehetséges-e, hogy e barlangból út vezet valahová.
– Nem, azt hiszem, nem – válaszolt Strong. – Ez a barlang bizonyára
csak amolyan üreg, melyet a folyó áradása idején vájt magának.
– Mindegy, azért megnézhetjük – szólt Helen és meggyújtva lámpáját,
egypár lépést tett előre. – Ó, igen – ujjongott –, errefelé is van nyílása.
Beljebb mentek. Az üreg barátságosan kiszélesedett és fala mindenütt
száraz volt. A levegő meleg és nyomott. Mikor már jól előrehaladtak, a
józanabb közülük. Strong, azt indítványozta, térjenek vissza, nehogy
eltévedjenek.
– Még csak egy kicsit menjünk – kérlelte Helen, s belépett egy igen
alacsony alagútba. Amint ide benézett, a lámpa megremegett kezében,
fénye ősi formájú edényekre, zacskókra és ládákra esett, amelyek mind-
mind színültig tele voltak arannyal. Helen a szó szoros értelmében aranyon
állt. A vászon- és bőrzacskók némelyike elszakadt s tartalma sárgásán
fénylett Helen lába alatt. Ezüst elefántok, smaragd díszítésű
aranynyereggel álltak a sziklafal mellett.
– Ah! Istenem! Mi ez? – kiáltott Helen, lámpája fényét körülhordozva,
és mély lélegzetet vett azt hiszem, megtaláltuk a bégum kincsét.
Amint beszélt, meglátott egy fonott kosarat, hajszálra olyat, amilyenben
Bhandarában fölhozták a tosha-khana ékszereit. Fölemelte a kosár fedelét
és egy gyönyörű homlokdíszt vett ki belőle, melynek gyémántjai a szó
szoros értelemben elvakították.
– Istenemre, ezek csakugyan a keresett kincsek – szólt izgatottan Strong,
s nyitogatni kezdte a ládákat. – Arany, színarany mindenütt s micsoda
drágakövek!
Helen is egyre-másra szedte elő a szebbnél szebb ékszereket:
– Ó, nézd, nézd! – kiáltotta minden egyes darabnál, s elragadtatva
szemlélték a galambtojásnyi szemekből összeállított gyöngyfüzéreket,
homlok”, fej- és kebel-ékszereket, gyűrűket, kar- és lábpereceket,
ékkövekkel kirakott nyergeket, kardokat és tőröket, arany-, ezüstlovakat és
elefántokat.
E percben Strong fáklyája hirtelen kialudt.
– Tyű! – kiáltott Strong –, ha nem akarunk örökre itt maradni, ideje,
hogy visszamenjünk. Sohasem találnánk meg a kifelé vezető utat
világosság nélkül. Gyerünk! Hiszen holnap visszajöhetünk.
– Viszek magammal valamit mutatónak – szólt Helen és fölvette a
gyémántos homlokdíszt és Strong is kiválasztott egy ékköves kardot és
gyémántokkal kirakott övet.
– Micsoda felfedezés! Miket találtunk! – kiáltották mindketten.
– De most itt az ideje, hogy fussunk! – kiáltott Strong és futottak is
derekasan, egyszer-kétszer el is tévedtek, s mikor már nem voltak messze a
kijárattól, a második lámpa is kialudt. Vak sötétség volt.
„Egypár pillanatig így álltak a sötétben és mélyen a lábuk alatt, mintegy
bezárva a sziklába, valami rejtett, szinte bebörtönzött víz halk moraj lását
hallották, s a víz feszülő ereje időnként megrázta az egész sziklát. E
pillanatban meg a lélegzetüket is visszafojtották.
– Van egypár szál gyufám – szólt Strong aggodalmasan keresgélve, s
csakugyan talált is, és vagy egy tucatnyi gyufa lángra lobbantása után ott
állottak a barlang szájánál.
A zivatar nem állt el, s a helyzet még sokkal rosszabb volt, mint
kezdetben. A villám szinte szüntelenül világított és az eső folyamatosan
szakadt. Mégis elindultak. A fennsíkra való felmászás minden erejüket
igénybe vette. A zarándokút is eltűnt, valóságos vízeséssé vált, a talaj síkos
lett, de a villámlás megvilágította útjukat. Ha a villámlás nem mutatta
volna nekik az utat, az egész éjszakát ott tölthették volna a barlang
szájában. De szerencsére volt annyi erejük, hogy megmászhatták az
ezerlábnyi utat, mely a fennsíkra vezetett. Harvey Strong atlétateste,
minden sporthoz edzett izmai és Helen macskaügyessége legyőzte az
akadályokat. Kétórai küszködés, kapaszkodás után teljesen kimerülve,
végre elérték a fennsíkot, bőrig ázva, mintha a folyó vizében mártóztak
volna meg.
– Jöjj! – kiáltott Strong, karon ragadva Helent –, most sietnünk kell.
Ezek után a Matterhom megmászása gyerekjáték lesz neked.
– Hallani sem akarok többé hegymászásról – jelentette ki Helen. –
Mondd, Harvey, nem volt csupán álom, amit láttunk?
– Aladdin barlangját gondolod? A kard, ami ugyancsak akadályozott a
mászásban, azt bizonyítja, hogy nem volt álom.
 – Harvey, nem vetted észre…
– Mit?
– Hogy nem voltunk egyedül. Egy kis öregasszony, egy kövér
bennszülött kísért bennünket egész úton.
– Helen!
– De igen, igen! Egész idő alatt – habár nem láttam őt – az volt az
érzésem, hogy nem vagyunk egyedül.
– Tehát gardedámunk is volt?
– Ne tréfálj! A lámpa fényénél három árnyékot láttam a falon.
– A szellemeknek nem lehet árnyékuk.
– Miért, hiszen az árnyak világába tartoznak.
– Igen, és az álmok országába. Épp az imént tűnődtél rajta, álmodtunk-e.
Nos, ezt a harmadik árnyékot csak álmodtad, Helen. Nem hiszek a
kísértetekben.
– Tudom, tudom, ebben különbözünk. De Harvey, mit szólnak majd a
felfedezésünkhöz?
– Azt nem tudom, hogy Lucy mit szól, de hogy Mrs. Crawford és Miss
Castro sikoltozni fog, az bizonyos.
Tíz óra volt, mire emberek közé értek. Már mindenki talpon volt, és
mentőexpedíciót is akartak felkeresésükre küldeni, mikor beállítottak mint
két ázott ürge.
– Előbb száraz ruhát veszünk – szólt Helen s csak aztán kérdezzenek!
Csodálatos kalandunk volt.
Félóra múlva mindketten előkerültek, megfürödve, száraz ruhában,
teljesen hasonlóan Éva többi gyermekeihez. Kart karba öltve léptek a
nappaliba, ahol összegyűlve várta őket az egész társaság. Harvey Strong
ékkövekkel kirakott kardot, Helen egy szemkápráztató homlokdíszt viselt.
– Mi ez, mi ez!? – kiáltott Crawford fölkelve.
– A bégum kincse – jelentette ki ünnepélyesen Helen. – Egész véletlenül
bukkantunk rá, mikor menedéket kerestünk egy üregben, s azt átkutattuk.
A végén egy barlangot találtunk, mely színültig tele van arannyal és
csodálatos ékszerekkel. Egypár darabot mutatóba elhoztunk belőle. Holnap
majd visszamegyünk a többiért.
A kijelentést hangos örömkiáltás és taps követte. Vége-hossza nem volt
a szerencsekívánatoknak és különösen Lily és Miss Castro rikoltoztak mint
két pávakakas.
Izgalmukban figyelemre sem méltatták a kint dühöngő rettenetes vihart.
A monszun szokatlanul heves volt. Az utak rohanó folyókká váltak, a
dörgés és villámlás szakadatlanul tartott. Dacára Mrs. Hyde szíves
marasztalásának, a társaság nemsokára fölkerekedett és tongákba, a közép-
tartományok eme gondoláiba szállva, hazahajtattak az ökrös kocsikon. Az
eső most már zuhatagokban esett, s a vizek egész éjjel mind jobban
megáradtak. Hajnal felé óriási morajlással és csattanással rettentő lökés
ereje rázta meg egész Panmarcsit. Úgy tetszett, mintha az egész fennsík
összeomlott volna, hogy lesüllyedjen a mélyebben fekvő vidékre. A
lakosok rémülten szaladgáltak a sötétségben, segítségért kiabálva. Mikor
szürkülni kezdett, láthatóvá vált a földcsuszamlás, melyhez fogható méretű
nem volt eddig a tartományokban. A víz nyomásától megviselt Pahara
egész tömbje levált, és Helen, jegyesével együtt, szomorúan látta, hogy
nemcsak a zarándokok útja tűnt el, hanem a fennsík egész oldala is,
sziklákkal és fákkal együtt, s azon a helyen most csak a föld meztelen
csontváza látszik: a rőt homokkősziklák nyitott sebhelyként meredeznek az
égnek.
A katasztrófa eltemette a sokat keresett barlangot, s a bégum kincsét
örökre elnyelte az, amely adta: a föld.