Magyar nyelv és irodalom (olvasás)

Szövegfeldolgozás a drámapedagógia eszközeivel

Készítette: Temesvári Miklós

A foglalkozás célja: A vízözön előzményei című szöveg (1) átélése, továbbgondolása

Időkeret: egy tanítási óra (45 perc)

Korosztály: 6-8 év (1–2. évfolyam)

Ajánlott megelőző tevékenységek:

 megelőző beszélgetés a történet körülményeiről, szereplőiről; bibliai történetekről
 a szöveg olvasása, feldolgozása

Ajánlott követő tevékenységek:

 az olvasás gyakorlása a szövegen
 szövegreprodukciós gyakorlatok

A képességfejlesztés fókuszai:
 a szöveg tartalmának elmélyítése drámapedagógiai játékokkal
 a kommunikációs képesség fejlesztése ismerkedő, kapcsolatteremtő és bizalomépítő játékokkal
 mentális képességek (rövidtávú emlékezet, hallási figyelem) fejlesztése memóriafejlesztő és koncentrációs játékokkal
 a beleélő képesség alakítása, fejlesztése helyzetgyakorlatokkal
 az önkifejezés, a képzelőerő, kreativitás fejlesztése szituációs játékokkal

Ajánlás

A drámapedagógia kimeríthetetlen eszköztára nagymértékben segíti az adott szöveg megértését, értelmezését, befogadását, megkönnyíti a szöveg
újragondolását, reprodukálását. A játékok beindítják a gyermeki képzeletet, motiválnak a részvételre, mindvégig fenntartják a figyelmet. Az
alábbi óratervezet abban nyújthat segítséget, hogy miként válhat élményszerűvé, könnyen befogadhatóvá a kisgyermek számára akár egy olyan
komolyabb témájú szöveg, mint a célkitűzésben megjelölt bibliai történet.
Óratervezet

Az óratervezet egyes lépései a szükségleteknek megfelelően alakíthatók, illetve megváltoztathatók.

 A vázlatpontokat követő részletezések egyfajta mintát mutatnak be; nem kötelező jellegű előírások. A tanító a legjobb belátása szerint
dönthet a részletek felhasználásáról, módosításáról vagy újabb variációk kidolgozásáról.
A zárójelben található kis számok a tervezet végén olvasható magyarázó szövegekben és az értékelés címszó alatt kerülnek bővebb kifejtésre.

Célcsoport / Tanulásszervezés
Lépések, Fejlesztendő a differenciálás
Eszközök
tevékenységek, készségek, képességek lehetőségei
 instrukciók Munkaformák Módszerek

I. Szereplők
A főszereplő „kitalálása”: Gondolkodás, Valamennyi Frontális munka Beszélgetés Szókártya
1. - „Ki vagyok én?” című játékkal (2) szóbeli kifejezőkészség tanulóval

 Fogalmazzatok meg ügyes állításokat az illetőről!

 Nehezítsétek meg a kérdező dolgát úgy, hogy olyanokat mondotok, ami alapján először még több személyre is gondolhat!
Kitalálás után:
 Mi volt az, amiből biztosan rájöttél, „ki is lehetsz te”?
A szereplők kiválasztása, felidézése Hosszú távú emlékezet Valamennyi Frontális munka Felidézés,
2. tanulóval beszélgetés

 Kik lehettek együtt Noéval a bárkán? Idézzétek fel a múlt órán olvasott szöveg alapján!
„Mozgás – stop!” játék (3) Téri tájékozódás, Mozgás Frontális munka Közös játék
2. mozgáskoordináció, koordinációs
A kreativitás, problémák
önkifejező képesség enyhítésére
  Képzeljétek magatokat Noé bárkájára!
 Sétáljatok (később tempófokozással is) a képzeletbeli bárkán!
 Tapsra álljatok meg, és alkossatok szobrot, úgy jelenítsétek meg a szereplőket!
 Találjátok ki, mely szereplőt jelenítették meg a többiek!
 Melyik szobor tetszett nektek a legjobban? Miért?
„Névtanulós” játék (4) Hallási figyelem, Figyelem- Kiscsoportos Közös játék
2. (Név-lánc) Rövid távú emlékezet koncentrációs munka
B problémák
esetében
 Ti is legyetek szereplői a történteknek.
 Mindenki válasszon magának egy új nevet!
 Mutatkozzatok be egymásnak! Bemutatkozás közben nézzetek egymás szemébe (5)!
 Most mondjátok el sorban az elhangzott neveket!
 Ismételje el a soron következő az előtte elhangzott nevet is, és csak azt követően mondja a sajátját!

II. A szövegben szereplő kellékek

Eszközök, tárgyak kiválasztása Hosszú távú emlékezet, Gondolkodás Kiscsoportos Válogatás, Kalapács,
képzelőerő, fejlesztésére munka rendezés szög,
1. gondolkodási fűrész,
képességek egyéb
szerszámok
Tárgyak válogatása, körbeadása közben:
 Milyen eszközöket, szerszámokat használhatott Noé a bárkája építéséhez?
 Mire használhatta? Mondjátok el!
Mimetikus játék Önkifejezés, Gátlásos Frontális munka Egyéni játék
2. mozgáskoordináció viselkedés
oldására
 Mutassátok be kifejező mozdulatokkal, hogyan használhatta!
„Szokatlan tárgyhasználat” játék (6) Kreativitás Kreativitás Kiscsoportos Bemutatás, szerszámok
3.
fejlesztésére munka játék
 Mire lehetne még használni ezeket a szerszámokat?
 Most se mondjátok, csak mutassátok!
III. A helyszín megjelenítése
 „Szálljatok fel a bárkára!”
 Helyezkedjetek el (a teremben) szétszóródva!
 Keressétek a helyeteket! Oda álljatok, ahol úgy látjátok, kevesen vannak, vagy nem áll ott senki!
„Térkitöltős” játék (7) Téri tájékozódás, Mozgás Frontális munka Közös játék
helyzetfelismerő koordinációs
1.
képesség problémák
enyhítésére
 Egyenletesen töltsétek ki a teret! Mindenhol álljon valaki!
 Ne egy helyen tömörüljetek, mert akkor borul veletek a bárka!
 Tapsra változtassátok meg a helyeteket, de továbbra is figyeljetek arra, hogy a bárka egyensúlyban maradjon!
„Bolyongós” játék Téri tájékozódás Gátlásos Frontális munka Közös játék
- szemkontaktus felvétele (5), viselkedés
- bemutatkozás, egymás üdvözlése Kommunikációs oldására
2.
érintéssel, köszöntéssel, esetleg képességek, különösen a
kézfogással. kapcsolatteremtési
képesség
 Képzeljétek magatokat a szereplők helyébe, miközben sétáltok a bárkán!
 Séta közben nézzetek a szembejövő szemébe! (5) Üdvözöljétek őt szóban, valamilyen köszöntéssel!
 Menet közben érintsétek meg (8) azt, akiről úgy látjátok, hogy:
- a legjobban fél a bárkán;
- még reménykedik a menekülésben;
- már elveszítette minden reményét!


IV. Az események átélése (9)

Képzeletgyakorlat mozgással – az eső Finommozgások, Valamennyi Frontális munka Megfigyelés,
„megjelenítése” hanggal (10) hallási figyelem, tanulóval; Közös játék
1. akarati képességek, a figyelem-
képzelőerő koncentráció
megsegítésére
  Éljétek át ti is a történteket!
 Képzeljétek el, hogy hirtelen elered az eső.
 Jelenítsétek ezt meg hangadással! Behunyt szemmel végezzétek a következő gyakorlatot! (10)
Hangulat-játék (11) Szóbeli kifejezőkészség, Akarati tényezők Csoportmunka Vitázás,
kulturált erősítésére párbeszéd
2.
véleményformálás,
vitakészség
 Képzeljétek el, hogy két táborra szakadt a bárka személyzete. Vannak a menekülésben reménykedők, és vannak elkeseredett kételkedők.
 Ti hova állnátok? Döntsétek el! Alakítsatok a döntésetek alapján két csoportot!
 Válasszatok magatoknak vezérszónokot, aki meggyőzi közönségét az igazáról!
 Vitatkozzanak egymással a csoportok!
 Akinek a vita során megváltozott a véleménye, átállhat a másik csapatba!
„Szoborcsoport” (12) Kooperativitás, Gátlásos Csoportmunka Közös játék,
együttműködési viselkedés bemutatás
3. készség, oldására;
önkifejezés, kreativitás akarati tényezők
erősítésére
 Jelenítsék meg a kételkedők a veszélyhelyzet keltette rémületet, a reménykedők pedig a menekülés reményét!
 Válasszatok „szobrászokat”, akik irányítják a csoportot!
V. Levezetés
 Megmenekültetek mindannyian, de a kételkedők még nem tértek magukhoz a rémülettől.
 A többiek vezessék le őket a bárkáról!
Párválasztó „Szimpatikus kéz-játék” (13) Taktilis érzékelés, Gátlásos Frontális, illetve Közös játék,
önbizalom viselkedés páros munka érzékszervi
oldására; érzékelés
1.
egyes tanulók
helyzetbe hozása
céljából
 Álljatok körbe! Nyújtott karral, csukott szemmel közelítsetek a kör közepe felé!
 Kéztapintással válasszatok magatoknak párt! Fogjátok meg annak a társatoknak a kezét, akinek kellemesnek érzitek az érintését!
 „Páros vakvezetés” (14) Felelősségtudat, Akarati tényezők Páros munka Páros játék,
2. kooperativitás, erősítésére megbeszélés
együttműködési készség
 Egyikőtök hunyja be a szemét! Rá meritek-e bízni magatokat a társatokra?
 Másikótok kézen fogva vezesse csukott szemű társát! Vigyázzatok a társatokra!
A játékot követően:
 Félt-e közületek valaki a vakvezetés során? Ha igen, miért?
 Mit gondoltok, miért félhetett?
„Félmondatos játék” (15) Szóbeli A kommunikációs Frontális munka Közös játék,
(Kötött mondatkezdések) kifejezőképesség, képességek, megbeszélés
3. tématartás, szóbeli kifejezések
az érzelmek verbális fejlesztése céljából
kifejezése
 Végül üljünk mindannyian körbe!
 Fejezzétek be érzésetek szerint a következő megkezdett mondatokat! (3)

(1) A szöveg megtalálható Romankovics András – Romankovicsné Tóth Katalin (2006): Másodikos olvasókönyv, ROMI-SULI Könyvkiadó.

(2) A kérdező gyermek hátára feltűzzük a történet főszereplőjének nevét úgy, hogy az ne lássa. A többieknek természetesen megmutatjuk Noé
nevét. A kérdező szólítja társait, akik rövid mondatokban megfogalmazott állításokat közölnek vele a főszereplőről, de egyes szám 2. személyben
(Te….vagy). Ha a kérdező úgy érzi, hogy meg tudja nevezni, ki is lehet ő, akkor rákérdezhet.
Azért kérjük a gyerekeket, hogy ne könnyítsék meg a kérdező dolgát, vagyis „távolról közelítve” mondjanak Noéról állításokat, hogy ne rögtön
találhassa ki az illető a feladványt. Ezzel a gondolkodást és a szóbeli kifejezőképességet is fejleszthetjük. Ahhoz, hogy a gyerekek adekvát, ügyes
állításokat fogalmazzanak meg a főszereplőről, fel kell idézniük a történet eseményét is, tehát a hosszú távú emlékezetüket is mozgósítaniuk kell.

(3) A játékhoz nagyobb tér szükséges, ezért osztálytermi körülmények között nehezen szervezhető meg. Nagy létszám esetén csoportbontásban is
lehet játszani.
A gyerekek sétáljanak összevissza, ügyelve arra, hogy egymásnak ne ütközzenek. A térben biztonságosan tájékozódva egyszerre több irányba
kell figyelniük, ezért a játék a megosztott figyelmet teszi próbára, valamint akarati képességeket fejleszt, különösen a tempófokozásnál.

(4) Egy-egy mozgásos játékhelyzetet mindig egy „leülős”, nyugodtabb kövesse (és fordítva)! Így nyugtathatjuk le a játék hevét, illetve oldhatjuk
a rögzített feladathelyzet feszültségét.
Üljünk körbe, és soroltassuk fel a választott neveket! Nagyobb létszámnál csoportbontásban játsszunk, hiszen a kisgyermek még nem feltétlenül
képes sok elemszámot megjegyezni! (Általában biztonságosan csak annyit, esetleg kicsit többet, mint ahány esztendős. Persze egyéni eltérések
lehetnek a több és a kevesebb elemszám felé is.) Ne feledjük, hogy a legnehezebb dolga annak a gyereknek lesz, akinek a sor végén az összes
előtte elhangzott nevet meg kell ismételnie. Bár az is igaz, hogy előtte már sokszor elhangozhattak a felsorolt nevek, így kellő figyelem esetén
rögzíthette azokat.

(5) A kezdetektől arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy vegyék fel a szemkontaktust azzal az emberrel, akivel kommunikálnak. Ez a
kommunikációs képesség fontos eleme!

(6) A játékot nagyon élvezik a gyerekek, beindítja fantáziájukat, erősíti önkifejező képességüket, önbizalmukat. Ismét körbeülve adogatják
egymásnak az adott tárgyat (szerszámot), közben a feladatnak megfelelően, mozdulatokkal mutatják azt, amit elképzelnek. Fontos a
csend, hogy mindenki a saját elképzelését jeleníthesse meg. A gyerekek most nem magyarázhatják szóban a mozdulataikat, a tanítónak
pedig tilos kommentálni a játékot. A lényeg tehát, hogy semmilyen befolyásolás ne történjen a játék során, hiszen csak így
születhetnek eredeti ötletek. Ha valakinek éppen semmi sem jut eszébe, nyugodtan továbbadhatja a lehetőséget.

(7) Fontos, hogy a gyerekek valóságosan átéljék az adott szituációt: a bárka egyensúlyának fenntartását! A játékvezető (tanító) mímelheti a
„borulást, a bárka ingását”, ha azt látja, hogy a gyerekek nem figyelnek, nem törekednek arra, hogy a térben egyenletesen elosztva
helyezkedjenek el. Az átélt, vicces mozdulatokkal a jó megoldásra késztetheti a tanulókat. Persze figyelni kell a mértékletességre, vagyis arra,
hogy ne váljon bohóckodássá a jelenet, mert akkor komolytalanná válik a feladat és háttérbe szorul fejlesztő hatása.

(8) Az érintés szintén fontos eszköze lehet a kommunikációnak. Erre is hívjuk fel a figyelmet!

(9) A gyerekek ismét valóságosan éljék át az adott szituációt: hánykolódnak a viharos tengeren! Ösztönözzük arra őket, hogy mind
arckifejezéssel (mimika), mind a szituációnak megfelelő testtartással (proxemika), mind pedig mozdulatokkal (pantomimika) fejezzék ki az
átélt érzéseiket!

(10) A gyerekek ezúttal székre üljenek, mert csak úgy tudják végrehajtani az alábbi mozdulatsort:

Tenyérsúrolás < halk csettintés < „nyuszifül-taps” < rendes taps < térdverés < lábdobogás > térdverés > rendes taps > „nyuszifül-taps” >
>halk csettintés > tenyérsúrolás = csend (elállt az eső)

Előzetesen mutassuk meg nekik az adott mozgáselemeket, majd behunyt szemmel figyeljék az immár ismerős hangokat! Így kövessék észlelésük
alapján a mozdulatsort!
A behunyt szemmel végzett gyakorlatnak azért is nagy jelentősége van, mert így a gyerekek jobban maguk elé képzelhetik, jobban átélhetik azt
az eseményt, amit éppen megjelenítenek. Ha figyelmesen és fegyelmezetten végzik a feladatot, valóban egy erősödő, majd egyre gyengülő
viharhoz hasonlatos hangsort hallhatnak. Nagy élmény lehet ez, hiszen ők hozták létre.
A leírásból látható az erősödés mindaddig, amíg elérjük a tetőpontot, vagyis a lábdobogást. Innentől megint halkuljanak a mozdulatokkal
megjelenített hangok, hogy valóban az elcsendesülő vihar képe táruljon eléjük!

(11) Kezdetben itt szükség lehet a játékvezető (tanító) koordinálására, hogy a vita kulturált keretek között folyjon. Ösztökélje a gyerekeket arra,
hogy figyeljenek egymásra, hallgassák végig egymást, ne vágjanak egymás szavába. Megadhatja a szót az egyik vagy másik szónoknak,
helyzetbe hozhatja a kevésbé domináns szereplőket, csitíthatja az érzelmes felszólalókat, finomíthatja a vita hevében esetlegesen elhangzó
inadekvát kifejezéseket. Egyet ne tegyen: véleményét ne fejtse ki az adott témáról, ne befolyásolja a szereplőket!

(12) A „szobrász(ok)” feladata a szereplők testhelyzetének (proxemika) beállítása a jelenetnek, illetve a megjeleníteni kívánt interakcióknak
megfelelően. A szoborcsoport résztvevői is számos dolgot javasolhatnak a minél kifejezőbb megjelenítés érdekében. A cél a kooperativitás,
vagyis az ötletekből összeálló közös produktum létrejötte.

(13) A párválasztás nem megszokott módja ez. A véletlenszerűen kialakult pároknak el kell fogadniuk egymást. Ez arra szoktatja a gyerekeket,
hogy bárkivel képesek legyenek együttműködni a közös cél érdekében. Felnőttkorukban nagy segítségükre lehet ez a fajta képesség.

(14) Ez egy bizalomépítő játék. A felelősségtudatot és a mások iránti bizalom attitűdjét alakítja, formálja a gyermekben.

(15) A foglalkozás végén visszajelzést várunk azzal, hogy a gyerekek hogyan érezték magukat a játékok során, menyire tudták átélni az adott
szituációkat. A megkezdett mondatok segíthetik a megfogalmazást, a tématartást: A játék közben végig arra gondoltam, hogy…; Akkor féltem a
legjobban, amikor…

Értékelés

A játékok során bemutatott produkciók minőségét sohasem értékeljük! Nincs jobb vagy kevésbé jó megoldás, ez a drámapedagógia alapszabálya.
Csak jó megoldások léteznek, és a gyerekek minden további nélkül „el is passzolhatják” az aktuális feladatot, ha adott esetben éppen
nem jut eszükbe semmi. Fontos azonban az érzések megbeszélése, a visszajelzés egy-egy játékot, vagy a foglalkozások végét
követően.
A tanító összegező szavai is csak erre irányulhatnak.
Mindig akad egy-egy túlmozgásos, esetleg bohóckodó kisgyermek a játékok során, aki gátlásait, esetleges képességbeli hiányosságait próbálja
kompenzálni viselkedésével. Ezen szituációk kezelése is nagy tapintatot kíván. A fegyelmezés helyett esetleg a helyzetbe hozás lehet a
megoldása a problémáknak; igyekezzünk mindig teret adni az önkifejezésnek. A közös játék nyújtotta élmények pedig a közösségépítést és
-alakítást segíthetik hatékonyan.

Felhasznált irodalom

Kaposi László (1984): Játékkönyv I., Gödöllői Művelődési Központ

Kaposi László (1987): Játékkönyv II., Gödöllői Művelődési Központ
Romankovics András – Romankovicsné Tóth Katalin (2006): Másodikos olvasókönyv, ROMI-SULI Könyvkiadó
Romankovics Edit: Drámapedagógiai ötlettár a ROMI-SULI olvasókönyveihez, munkaanyag