Hangtani alapismeretek

A hang keletkezése, terjedése

A hang nem más, mint egy rugalmas közegben terjedő mechanikai rezgéshullám.
Tehát a hangforrás által kibocsátott rezgések (ha például megpendítünk egy húrt) a
levegő részecskéit mozgásba hozzák, azok pedig továbbítják ezt a mozgást a
szomszédos részecskéknek. Nem csak légnemű anyagban, hanem folyadékban és
szilárd anyagban is terjed a hang, sőt általában nagyobb sebességgel, mint a
levegőben. A terjedési sebesség értéke néhány anyagban: levegőben 15 C fok
hőmérsékleten 340m/s, vízben 1440m/s, vasban, üvegben, fában kb. 5000m/s.
Légüres térben nem terjed a hang, hiszen nincsen közvetítő közeg.

A hangok fajtái, jellemzői

Lehetnek időben periodikusak, nem periodikusak, szabályosak (pl. szinusz,

háromszög, fűrészfog, négyszög stb.), vagy teljesen szabálytalanok, rövid
impulzusok, hosszú zajszerű eloszlásúak. Némelyiket le tudjuk írni matematikai
függvénnyel, másokat nem. Lehetnek beszédhangok, zenei hangok, harmonikusak,
nem harmonikusak, természetes hangok, mesterséges hangok, zajok, zörejek stb.
Az 1.1 ábrán egy harmonikus hang látható.

1.1 ábra Szinuszos jel

Az alábbi 1.2 ábrán látható zenei hanghullám elég nagy periódusidővel rendelkezik,
ezen belül sok kis rezgést láthatunk, tehát messze nem olyan szabályos, mint egy
szinusz hullám.
 1.2 ábra Egy zenei hanghullám

A hangok frekvenciája

A fenti jelek periodikus jelek, van tehát periódusidejük (T), ennek reciproka adja
meg a hang frekvenciáját. f=1/T ; mértékegysége a Hertz [Hz]. Ez a
másodpercenkénti rezgésszámot jelenti. A mély hangok alacsonyabb, a magas
hangok magasabb frekvenciájúak. Az első jel tiszta, harmonikus hang, csak
alapfrekvenciája van. A második ábrán a zenei hangnál a periódusidő reciproka
csak az alapharmonikus frekvenciát adja meg, de rajta számtalan olyan rezgés van,
melyek az alapharmonikus frekvenciájának egész számú többszörösei.

A hangok amplitúdója

Vizsgáljuk meg az első jelalakot. Van egy maximális kitérés az x tengelytől: ez a

maximális amplitúdó, de az egyes időpillanatokban beszélhetünk pillanatnyi
amplitúdóról is. Minél nagyobb az amplitúdó, annál hangosabbnak érzékeljük a
hangot.

A hangok színezete

Ha azonos periódusidejű, azonos amplitúdójú, de különböző jelalakú hangokat

hasonlítok össze, akkor füllel is érzékelhető különbségeket hallok köztük. Ez azért
van, mert az alaphangot kísérő felharmonikusok más és más mértékben vannak
jelen a különböző jelalakokban, például az egyes hangszerek hangjában.

Most próbáljuk ki az alábbi ikonokra kattintva hogyan hangzik a normál zenei „a”
hang (440Hz) a különböző hangszereken. Azonos amplitúdójú és alapfrekvenciájú
jeleket generáltunk, az ábrán pedig láthatjuk a jelalakot is.

1.3 Néhány hangszer hangja - interaktív

A hangok érzékelése

Azokat a rezgéseket, amelyek bizonyos amplitúdótartományba és

frekvenciatartományba esnek, képesek vagyunk a fülünkkel érzékelni. Ezt
nevezzük „hallható hangtartomány”-nak. Léteznek rezgések e tartományon kívül is,
például az ultrahangok, infrahangok, igen alacsony intenzitású hangok.

A hangok frekvenciáját illetően a másodpercenkénti 20 rezgésszámot, tehát a 20

Hz-es hangot már képesek vagyunk meghallani. Ez tehát az alsó határ, az ennél
kisebb frekvenciájú rezgéseket infrahangoknak nevezzük. A frekvencia növelésével
eljutunk egy olyan értékig, amelyet már szintén nem érzékel a fülünk, ez a felső
határ kb. 20 kHz, az e feletti hangok az ultrahangok. Ilyen hangokkal tájékozódik
például a denevér. Az emberi füllel érzékelhető hangtartomány fiatal korban kb.
20Hz és 20 kHz közé esik.
 1.4 ábra A hang érzékelése[1]

A külső fülbe érkező hanghullámokat a dobhártya érzékeli, majd a középfülön és

belső fülön több áttételen át kerül az ingerület az agyba.

A dobhártya egy igen érzékeny membrán, az orvostudomány a mai napig sem tudja
megfelelően pótolni, ha megsérül. Érzékenysége az öregedéssel folyamatosan
csökken, ezért idősebb korban egyre gyengébben hallunk. Ez nem csak a
hangerőre, hanem a hangfrekvenciára is vonatkozik, tehát a magas hangokat
idősebb korban egyre kevésbé halljuk. Az emberi fül felépítéséről, a hang
érzékeléséről, számtalan jó leírást találhatunk.[2]

Az alábbi ikonra kattintva kipróbálhatjuk mekkora a hallástartományunk (a mérést

a számítógép hangszóróinak a minősége erősen befolyásolhatja, javasolom a
hangerő szabályozó feltekerését is). Növekvő frekvenciájú jeleket hallunk 25Hz és
16kHz között 5 másodpercenként, a képernyőről leolvashatjuk az értékeket,
amelyet érzékelni tudunk.

1.5 ábra Hallható hangtartomány - video

Az amplitúdó tartomány azt jelenti milyen hangos, milyen hangerejű, milyen

intenzitású a hang. Az emberi fül amplitúdó érzékenysége igen erősen függ a hang
frekvenciájától. Alábbiakban az ezt mutató ún. Fletcher-Munson görbéket láthatjuk.
A még éppen meghallható igen halk hang görbéjét definiáltuk úgy, hogy ez jelenti
a 0 dB-es (decibel) szintet. Ez jelenti a hallásküszöböt, amit még éppen
meghallunk. 1 kHz-en ez 10−12 W/m2 intenzitást jelent.

Az egyes frekvenciákon a 0-ás phon görbéhez tartozó hangnyomást még éppen

meghalljuk. Láthatjuk milyen erősen függ az intenzitás érték a frekvenciától.
 1.6 ábra Fletcher-Munson görbék[3]

A hang intenzitásának növelésével eljutunk egy olyan nagy hangerőhöz, aminek

érzékelése már fájdalmat okoz, sőt halláskárosodáshoz vezethet. Ez a legfelső
görbe, 120 dB felett van.

Mekkora intenzitású jel ez? Mivel fülünk az intenzitást illetően nem érzékel
arányosan, tehát a kétszeres intenzitású jelet nem érzi kétszer olyan hangosnak,
ezért is vezették be az ún. decibel skálát, ami egy logaritmikus skála. Ennek további
előnye, hogy könnyebb az igen kicsi és nagy értékek összehasonlítása.

Ezt úgy képezzük, hogy ha két (I1 és I2 intenzitású) jel viszonyára vagyunk
kíváncsiak, elvégezzük a 10*lg(I1/I2) számítást. Az így kapott érték egy
viszonyszámot jelent. Tízszeres viszony 10 dB értéket ad, százszoros 20 dB-t,
ezerszeres 30 dB-t és így tovább. Kétszeres viszony ezen a logaritmus skálán kb. 3
dB értéket jelent.

Számítsuk ki például, hogy egy 43 dB-es beszédhang hányszoros intenzitásviszonyt

jelent a viszonyítási ponthoz (a hallásküszöbhöz) képest? Mivel 43 felbontható 40
+ 3-ra, így a 40 dB tízezerszeres és a 3 dB kétszeres értékét összeszorozva 20 000-t
kapunk. Ami a decibel tartományban összeadás, az a valós arányokat illetően
szorzást jelent.