AZ ÁLLAM FOGALMA, ÁLLAMFORMÁK, POLITIKAI RENDSZEREK

Az állam egy földrajzi területi egység, melyet országhatárok vesznek körül,

önálló jogrenddel (alkotmánnyal) bír, politikailag független és nemzetközileg elismert,
vagy más meghatározásban államhatalmat gyakorló intézmények összessége (pl.
kormány, minisztérium, önkormányzat), melyek feladata a társadalom közügyeinek
intézése. Ez az intézményrendszer egy földrajzi terület lakóit szervezi egységgé
politikailag. Az állam három hatalmi ága a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói
hatalom.
Az államforma az államba szervezett hatalom gyakorlásának formája, a hatalom
gyakorlásának módja. Ezen belül három nagy csoportot tudunk elkülöníteni,
köztársaságot, monarchiát és diktatúrát. A köztársaságban az államfőt és az
államhatalom legfőbb szervét meghatározott időre választják. Ez az államforma lehet
központilag irányított, ahol egy parlament és egy kormány található, illetve szövetségi,
amely azt jelenti, hogy minden tagállam külön parlamenttel és kormánnyal
rendelkezik. Utóbbira példa az Amerikai Egyesült Államok vagy Németország. A
központilag irányított köztársaságnak négy alfajtája van, parlamentáris,
félprezidenciális, prezidenciális, illetve direktoriális köztársaság. A parlamentáris
köztársaságban a kormány a parlamentnek felelős, a köztársasági elnöknek pedig csak
protokolláris szerepe van. Ilyen berendezkedésű például India, Ausztria, vagy
Magyarország. A prezidenciális köztársaságban a köztársasági elnök a végrehajtó
hatalom feje, és a kormány az elnöknek felelős, ilyen például Argentína vagy Mexikó.
A félprezidenciális köztársaságban ezzel szemben erős jogosítványokkal, vétójoggal
rendelkezik a köztársasági elnök, és ezért a kormány a parlamentnek, illetve a
köztársasági elnöknek is felelős. A direktoriális köztársaság rendszerének alapja a
tanács, melynek a kezében van a végrehajtó hatalom, illetve emellett működik az
ügyvezető kormány. Ilyen berendezkedésű például Svájc.
A monarchia államformában egy személy gyakorolja az uralmat, amit
örökletesen szerez és élethosszig gyakorol. Ezen belül három típust találhatunk,
abszolút, alkotmányos és parlamentáris monarchiát. Az abszolút monarchiában a
hatalom birtokosa és kizárólagos forrása az uralkodó, aki különböző felségjogokkal is
rendelkezik. Ilyen monarchiát találhatunk Szaúd-Arábiában, Ománban, vagy az
Egyesült Arab Emírségekben. Az alkotmányos monarchiában ezzel szemben az
alkotmány korlátozza az uralkodó jogait és így protokolláris szerepet tölt be, vagyis
uralkodik, de nem kormányoz. Ilyen berendezkedésű például Jordánia vagy Marokkó.
A parlamentáris monarchia ehhez hasonlóan az uralkodónak egy protokolláris szerepet
enged csak meg, úgy, hogy a parlamentnek alárendelve működjön. Ezt a rendszert
megtalálhatjuk az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Dániában, vagy Japánban.
A diktatúrán belül két fő ágat különíthetünk el, az autoriter, vagyis
tekintélyelvű, illetve a totális diktatúrát. Utóbbi esetében a hatalom a társadalom teljes
átalakítására törekszik, mindenbe, még a polgárok magánéletébe is beleszól, és
fennmaradását erőszakszervezet használatával biztosítja. Mai országaink közül ilyen
például Észak-Korea vagy Irak. Az autoriter diktatúrán belül öt nagyobb csoportot
különböztetünk meg, polgári-oligarchikus rezsimet, tradicionális monarchiát,
teokráciát, és katonai, illetve egypárti diktatúrát. A pogári-oligarchikus rezsim keretein
belül a hatalom a leggazdagabbak kezében van, ilyen az Ázsiában található
„kistigrisek” uralma, illetve a „banánköztársaság” Dél-Amerika területén. A
tradicionális monarchiában találhatunk egy királyt vagy császárt, illetve a felsőbb
uralkodó osztályokat, melyek feudális társadalomra épülnek, azon uralkodnak. Ilyen
berendezkedésű például Szaúd-Arábia vagy Marokkó is. A katonai diktatúrában -
ahogyan nevéből is kiolvasható - a hatalom a katonai vezetők kezében van, akik
legtöbbször terrorban tartják a népet. Ilyen rendszer főleg Afrikában elterjedt (pl.
Minmarban), de Szíria is ezen berendezkedésű. Az egypárti diktatúrában a kizárólagos
hatalom egy pártnál található, mely általában nem engedi meg az ellenzéket, ilyen
berendezkedésű például a hajdani Szovjetunió vagy Észak-Korea is. A teokrácia
keretein belül a hatalom a vallási vezetők kezében van, ők vétójoggal rendelkeznek a
legfőbb hatalom felett. Ezt a rendszert követi például Irán vagy Afganisztán.
A politikai rendszer a társadalmi struktúrák alrendszere, melyre hatással van a
jogrendszer, a gazdasági rendszer és a politikai kultúra is. Két nagy csoport érthető ez
alatt, a demokrácia, illetve a diktatúra. A demokrácia kritériumai az általános, egyenlő
választójog, a rendszeres képviselőválasztás, a képviselőtestület által hozott törvények,
a végrehajtó hatalom, mely a törvényhozás alá van rendelve, illetve a politikai
szabadságjogok megléte, melyeket a jogrendszer biztosít. A demokrácia alapja, hogy a
társadalom összes teljes jogú polgára szavazás útján igazgathatja a közügyeket. A
diktatúrában ezzel szemben az állampolgárok politikai jogait korlátozzák, nincs
sajtószabadság, nem lehet tüntetni, sem ellenzéki jelöltet indítani, ezzel próbálja
fenntartani magát a hatalom sokszor erőszakos és domináns eszközöket is bevetve.
Mind a demokrácián, mind a diktatúrán belül két csoportot különítünk el. A totalitárius
diktatúra nem tűri el a politikai ellenzéki tevékenységet, az állampolgárok
magánéletébe beleszól, gondolkodásukat ellenőrzi és szabályozza. Ennél a politikai
rendszernél gyakori az egypártrendszer és hivatalos ideológia bevezetése, a
kommunikáció csatornáit minimalizálják, a polgárokat pedig politikai rendőrség
bevetésével ellenőrzik és terrorizáják. Az autoritárius diktatúrában csak annyi a
különbség, hogy a hatalom nem szól bele annyira a társadalom magánéletébe. A
demokrácia két fajtájánál a közvetlenben minden polgár részt vehet a
döntéshozatalban, míg a képviseleti esetén az állampolgárok képviselőket választanak,
akik később vesznek részt ugyanebben.
Az államforma hiányát anarchiának nevezzük, ami uralomnélküliséget jelent, és
bár sokszor tévesen káoszként írják le, valójában az ideológia szerint egy
önszabályozó spontán rend, mely fölött semmilyen hatalom nem játszik szerepet.