“A hamisság nem más, mint valaminek az elvetése a helyes Tudás felébredésekor.

Tanítvány, tanító,
tanítás – mindezek az álomhoz hasonlatosként jelennek meg.”
“Ez az egész hétköznapi világ a májá révén terjed szét. A mélyalváshoz hasonlatos májá
szertefoszlik az Önvalóra ébredést követően.”
“A racionálisan megalapozhatatlan jelenséget nevezik májának. Mivel látszódik, nem mondható
nemlétezőnek, ám mivel [a megvilágosodásban] megszűnik, nem mondható létezőnek sem”.
„A májá, akit a megnyilvánulatlannak neveznek, a Legfelsőbb Úr ereje, a kezdet nélküli
tudatlanság, akinek természete a három guna, aki a legfelsőbb, akire a bölcsek az általa létrehozott
okozatokból következtetnek – ő az, aki létrehozza az egész mindenséget.”
“[A májá] nem létező és nem is nemlétező, sem pedig egyszerre mindkettő. Nem felosztott, nem is
osztatlan, és nem is egyszerre mindkettő. Nem részekből álló, nem részek nélküli, és nem is
egyszerre mindkettő; lenyűgöző és szavakkal leírhatatlan ő.”
“Mint a nap sötét árnyéka, [a májá] nem különböző a fénytől. Mivel azonban nélkülözi
a tudatosságot, nem azonos vele. A kölcsönös ellentmondás következtében nem is lehet egyszerre
mindkettő.”
(Daksinámúrti-mánaszóllásza 8. 10-14.)

A védikus kinyilatkoztatás és a mester kegyelme, a jógagyakorlás ereje, valamint Isten

kegyelmének folytán, amikor felvirrad saját Önvalójának megismerése, a jógik
legkiválóbbika a mindenségre is úgy tekint, mint amit elnyelt a teljes „én”-ség – pontosan úgy,
ahogyan a gyomrában lévő, megevett ételt is önmagával egynek tapasztalja.

(Daksinámúrti-mánaszóllásza 1. 14-15.)
Brahmától a fűcsomóig minden élőlény álombéli káprázattá válik [a saját lényegétől] el nem
határolt tiszta ragyogás, a Legfelsőbb Önvaló közvetlen megtapasztalásakor.
„Kisebb a legkisebbnél, nagyobb a legnagyobbnál”, így szól az upanisadok igéje. Még a Rudra-
upanisad is az egyetemes önvalóként magasztalja Sivát.
(D. M. 1. 28-29.)

“Az Úr saját kedvénél fogva játszadozik azzal, hogy felveszi az imádott és imádó, a mester és
tanítvány vagy az úr és szolga alakját.”
“Aki az apja számára fiú, az a fia számára éppenhogy apa. Pusztán a szavak miatt képzelik el az
emberek ugyanazt másként.”
“Ezért a legfelsőbb igazság meghatározása szerint csak a Ragyogás létezik, a különbségek
mindenfajta tapasztalása teljességgel hamis, az Önvalón belül, a májá folytán létrejött
képzetkonstrukció.”
(Daksinamurti-manaszollásza 8. 7-9.)