A Bevezetés a terelméletbe a BME mérnök-fizikus szak negyedéves "Mag- és

szecskefizika " tantárgyának törzsanyagát alkotja, de minden, a modern fizika iránt BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS
deklődőnek ajánlható, aki a klasszikus mechanika, elektrodinamika és kvantum-
~chanjka alapelveit ismeíi.
GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
TERMÉSZETIUDOMÁNYI KAR
~ jegyzet főleg a részecskefizika Standard Modelljéről szól: egy rövid áttekintés után a
ativitáselmélet és a szimmetriák kezelését tekinti át, majd példák során illusztrálja a
elméleti kvantálás módszereit. A pályaintegrál módszer, a Grassmann terek és a Bíró Tamás Sándor
ost-ok éppúgy szóba kerülnek, mint a globális szimmetriasértés során fellépő Gold-
lne és Higgs mechanizmus. Az elektrogyenge elmélet és a QeD ismertetése kölön - BEVEZETÉS ATÉRELMÉLETBE
iön fejezetet jelent; a renormálás és a nemperturbativ módszerek felvonultatása
ntúgy. A tárgyalás a Standard Modellen túlmutató gondolatok felvázolása zárja.

05060
Műegyetemi Kiadó
I1 111 11 11 11111111 111111 111 111111111
 BUDAPEST/ MŰSZAK/ ÉS
GAZDASÁGTUDOMÁNY/EGYETEM
TERMÉSZrnUDOMÁNYI KAR

Bíró Tamás Sándor

BEVEZETÉS ATÉRELMÉLETBE

Műegyetemi Kiadó, 2002.

 Lektor
Dr. Fodor ZoHán
egyetemi tanár
Tartalomjegyzék
Szerző

Dr. habil. Bíró Tamás Sándor Előszó v

tudományos tanácsadó
1. Áttekintés l
l 1.1. A térelméletről általában l
1.2. A térelmélet tárgya és módszerei 3
1.3. Modern téreiméietek . . . . . . . 8

2. Relativitáselmélet 11
2.1. Relativisztikus kinematika .. .... . . . 11
2.2. A relativitás elve . . . . . . . . 15
2.3. Axiomatikus relativitáselmélet . 18
Azonosító: 05060 2.4. Lorentz transzformáció és spin . 22
2.5. A Lorentz-csoport ábrázolásai . . 26
2.6. Poincaré csoport . . . . . . . . . 31
2.7. Relativisztikus mozgásegyenletek 34

3. Szimmetriák 41
3.1. Noether tétel . . . . . . . 43
3.2. Gauge szimmetria . . . . 49
3.3. Az SU(3) kvarkmodell .. 55
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 3.4. Magasabb SU(3) multiplettek 64
Természettudományi Karának
megrendelése alapján kiadja a 4. Kvantálás 61
Műegyetemi Kiadó 4.1. A kanonikus kvantálás 67
Felelös vezető : Hajdu István 4.2. A skalár tér kvantálása . . . . 68
Te~edelem : 31,61 (N5) ív 4.3. A feles spinü tér kvantálása . 77
Nyomta és kötötte: 4.4. A Dirac propagátor . 85
Műegyetemi Nyomda
Felelös vezető: Frigy Ottó
5. Mértékelmélet 81
Munkaszám: 0002-02 5.1. A tömeges, l-es spinü tér kvantálása . 87
5.2. A Maxwell elmélet kvantálása . . . . . 93
5.3. A Gupta - Bleuler módszer . . . . . . 98
5.4. A maganyag egy térelméleti modellje . 102

üi
 (
:l
iv TARTALOMJEGYZÉK

6. Pályaintegrál 109
6.1. A Schrödinger egyenlettől apályaintegrálig 110 Előszó
6.2. Koherens állapotok és terek 115
6.3. Koherens fermion állapotok 121
6.4. A Fadeev-Popov módszer 127
1. Perturbációszámítás 133
7.1. Generáló pályaintegrál 134
7.2. Feynman szabályok .. Ez az előadássorozat a Budapesti Műszaki Egyetem fizikus-mérnök szak negyed-
140 éves hallgatóinak szól, de mindazok hallgathatják, akik a klasszikus mechanika,
7.3. Feynman gráfok a QED-ben . 144 az elektrodinamika és a kvantummechanika alapelveivel s számítási módszereivel
8. Renormálás már megismerkedtek.
149
8.1. Fizikai és csupasz paraméterek 150
8.2. Regularizáció . . . . . 157
8.3. A renormálási csoport . Az előadó célja többet nyújtani, mint ami számonkérhető egy félév végi vizsga
166 során, ezért mind a jegyzetben, mind az előadásban szerepelnek olyan számítási
9. Globális szimmetriasértés részletek, amelyek a globális áttekintéshez talán nélkülözhetők lennének, de
169
9.1. A vákumállapot .. . . . . . . . . . . . . demonstartív szerepük hasznossá teszi őket . Ennek ellenére ez a kurzus egy
170
9.2. A Goldstone tétel áttekintést kíván nyújtani. Elmélyülésre, az egyes fejezetekhez tartozó számítá-
174
9.3. Az 0(4) modell és ·a·kiráJis ~;i~~~t;i~ : . . 179
sok teljes alaposságú levezetéséhez s a matematikai technikák begyakorlásához
9.4. DCC: a félreirányított királis kondenzátum további kiegészítő tanulmányokra, speciális előadásokra lesz szüksége annak, aki
183 részecskefizikával szakterületi szinten kíván foglalkozni. A jelen előadássorozat
10.Elektrogyenge kölcsönhatás 181 tantervben is rögzített szerepe egy minden fizikus hallgató számára szóló átte-
lD.1. Tömeges mértékelmélet? .. 189 kintés a részecskefizikáról, s különösen elméleti alapjáról, a
lD.2. Higgs mechanizmus .. . .. 192 kvantumtére/mé/etrő/.
lD.3. Weinberg-Salam elmélet . . 196
10.4. Anomáliák . . . . . . . . . . 201
l1.QCD (Kvantumkromodinamika) Heti 3+1 órában, mint ezt 1999-ben megkíséreltük, az előadás túl töményre
207 sikeredett: a kívánatos tudásanyag még egy áttekintés szintjén is hatalmas.
11.1. A kvarkmodell . . . . . . . . . 208 2000-től inkább heti 4 óra előadás keretében próbálkozunk. A félév vége felé egy
11.2. SU (3) mértékelmélet . . . . 209
11.3. Aszimptotikus szabadság . . . . . többszörös választáson alapuló teszt megírásávallehet ajánlott jegyet szerezni
213 (kivéve jelest), ami szóbeli vizsgán javítható vagy rontható.
ll.4. Színbezárás (confinement) .. 214
11.5. A QCD és a Standard Modell 230
12.Nemperturbatív módszerek A kurzus tematikai felépítése egy történeti és koncepcionális Áttekintéssel
235 kezdődik a térelméletről. Ezt követi a speciális Relativitáselmélet ismétlő
12.1. Szolitonok . . . . . 236
12.2. Topologikus töltés és kiegészítő áttekintése csoportelméleti és részecskefizikai szempontok alapján.
240 A Szimmetriák című előadás a klasszikus Noether tételből kiindulva a szim-
12.3. Monopólusok . .. 243
12.4. Instantonok . . . . . . metriák alapvető szerepét hivatott bemutatni egy-egy dinamikai elmélet meg-
247 alkotásában, különös tekintettel a csoportok ábrázolásai s a részecskék multi-
12.5. Rács - mértékelmélet. 251 plettjei közötti összefüggésekre.
13.Ösrobbanás 259
13.1. A kozmológiai standard modell v
260
13.2. Kvark-gluon plazma . . . 264
13.3. Bariogenezis . . . . . . . . 272
13.4. Túl a Standard Modellen

b
275
 '0

vi ELŐSZÓ vii

Ezt követi a Kvantálás' térelméleti megvalósítása skalár- és spinorterek, vala-
mint a Mértékelmélet című fejezetben speciálisan tömeges és tömegtelen
vektorterek esetén. A Pályaintegrál, mint általános kvantálási módszer be-
mutatása a Schrödinger egyenlet tel s koherens állapotok bázisán történö di-
namikai leírással kapcsolatban (ami fermionok esetén a Grassmann számok, míg
mértékszimmetria esetén a Fadeev-Popov féle ghostok alkalmazásához vezet) a
Perturbációszámítás-ról szóló fejezetet is elökészíti. A Green függvényeket
generáló S-mátrix pályaintegrálos reprezentációja a szukcesszív perturbációs
sorokat jellemzö Feynman-gráfok rajzolási szabályait levezethetövé teszi a La-
grange sűrűségböl.
A Renormálás, az eredeti formában megfogalmazott és a kölcsönhatások figye-
lembevételével számított elméleti modell kapcsolatának feltárása, a részecskefi-
zika egyik legnehezebb, de ugyanakkor leginkább általános érvényű fejezete. Itt
a renormálhatóság vizsgálatáról, regularizációs módszerekröl, amelyek a végte-
lennek adódó köztes eredmények következetes eltávolítását tűzik ki célul, változó
állandókról s végül a renormálási transzformációk csoportjáról lesz szó. A
Globális szimmetriák a vákum szimmetriatulajdonságait veszi nagyító alá
a Goldstone mechanizmus, a királis 0(4) modell s az esetleges királisan eltérő
vákum gondolatának felvázolásával .
A Elektrogyenge és a QCD fejezetek a Standard Modell két alapvetö részének
elméletét ismertetik, a Higgs mechanizmus, az anomáliák, a kvarkmodell, a
szín bezárás és aszimptotikus szabadság, valamint a zsá.k- és húrmodell rész-
letezésével. Nemperturbatív módszerek címmel szolitonokról, mágneses
monopólosukról, instantonokról és a rács-QCD alapjairól, annak kvarkbezárás
- magyarázatáról lesz szó. Az áttekintést az Ősrobbanás fejezet zárja, a koz-
mológiai standard modell, a kvark-gluon plazma és a bariogenezis sphaleron
mechanizmusának áttekintésével. Befejezésül röviden a Standard Modellen túl-
mutató elméletek általános alapelveiröl esik szó.
Annak ellenére, hogy nem tűnik kívánatosnak egy vagy néhány könyv kiemelése,
elkerülhetetlen, hogy a jegyzet írójára leginkább hatássallevö térelmélet i művek
ne kerüljenek, legalább röviden, említésre. Amellett, hogy vannak olyan részletek
ebben a jegyzetben, amelyek sehol máshol nem találhatók meg, a standard tu-
domány természetesen sok egyéb helyen is megjelent nyomtatásban. Magyar
nyelven e jegyzet írásának idején jelent meg Patkós András és Polónyi János
"Sugárzás és részecskék" című könyve a Typotex kiadó gondozásában (ISB
963 9132918). A szerkezeti felépítést illetően sokat merítettem Michio Kaku
"Fieid Theory" (1995) címü könyvéböl (amely azonban sokkal részletesebb) .
Bizonyos részletekben, főleg az első fejezetekben, hatással volt a jegyzetre Pierre
Ramond "Fieid Theory: a Modem Primer" (1985) címü könyve is. Általános
tudnivalók, rövid jellemzések meríthetök a 2000-ben a Spektrum kiadóná! meg-
jelent, német nyelvű "Lexikon der Physik" megfelelő címszavaiból is,
Köszönetnyilvánítás
Egy jegyzetíró sokfelé tartozik köszönettel. Legfontosabbak ezek közül azok a
személyek, akik közvetlenül járultak hozzá a mű elkészültéhez.
Elsösorban köszönettel tartozom Orosz Lászlónak, a BME Fizika Tanszéken, aki
kollegaként is és jegyzetfelelősként is segített és biztatott, hasznos tanácsokkal
látott el. Tágabb értelemben köszönet illeti az egész Fizikus Tanszékcsoportot,
különösen jelenlegi vezetőjét, Kertész János professzort, aki lehetővé tette szá-
momra a fizikus-mérnök képzéshez való hozzájárulást a "Mag- és részecskefizika
2" tantárgy elöadásaival. Hasonlóképpen az elmúlt évek hallgatói kérdéseikkel
és más visszajelzéseikkel hozzájárultak ahhoz, hogy néhány kérdés tárgyalása
leegyszeriisödhetett, ílletve pontosítódott.
Külön köszönet illeti Fodor Zoltánt az ELTE Elméleti Fizika Tanszék profesz-
szorát, aki vállalta e közel 300 oldalas jegyzet lektorálásának terhét.

Irodalom

A hallgatók eme jegyzet elkészülte elött sokszor kérdezték, hogy milyen sZak-
irodalom ajánlható a tárgyhoz. Egyszerre egy sem és nagyon sok. A szerző
tudomása szerint az elméleti részecskefizikának, különösen a térelmélet jellem-
zöinek és módszereinek nincs olyan tárgyalása, amelyik egyszerre kíván bevezetö
és áttekintö jellegű lenni (vagy túl sok is van). Ez a jegyzet igyekszik megfelelni
annak a sziikségletnek, hogy összefoglalja azt, amit minden fizikus hallgatónak
tudni illik (illene) a részecskefizikáról- azt a bizonyos minimumot, aminek pon-
tos tartalmáról valószínűleg sohasem születik megegyezés a kutatási teriilettel
aktívan foglalkozók körében. A XX. század végén ez a Standard Modell nagy
vonalakban való ismeretét és a mögöttes elméleti koncepciók megértését jelenti.
viii ELŐsz6

1.
,
Attekintés

1.1. A térelméletröl általában

A térelmélet az eddig ismert legsikeresebb szubatomi leírás, pontossága (1 : 109 ).

Kvantummechanika, SugárzáselInélet, QED.

A Maxwell egyenletekben kicsúcsosodó klasszikus sugárzáselmélet továbbfejlesz-

tése magában foglalta a speciális relativitáselméletet (Einstein), s ezzel a mozgás
és a téridő alapvető elméletét. Relativisztikus jelenségek tanulmányozása a
kvantummechanikában először Dirac munkáiban jelent meg, sokan őt tekintik a
térelmélet megalapítójának. Az elektron spinjének és a H-atom spektrumában
kimutatható eltolódásnak (Lamb shift) magyarázata a Dirac egyenlet alapján
lehetséges (1927), úgymint a pozitron léte a luk-értelmezés alapján (kísérleti
kimutatás: Anderson 1932).

Mindehhez az elektromágneses sugárzás kvantálásajárult a 30-as, 40-es években:

megszületett az első kvantumtérelmélet, a kvantum elektrodinamika (quantum
electrodynamics, röviden QED). Feynman, Schwinger, Dyson és Tomonaga hoz-
zájárulásaival, a foton, az elektron és a pozitron ún."második" (Fock-) kvantá-
lásával, valamint a renormálási program és a gráftechnika kidolgozásával a QED
1949-re teljessé vált, s egyben minden idők legsikeresebb elmélete lett.

1
 2 1. ÁTTEKINTÉS
1.2. A TÉRELMÉLET TÁRGYA ÉS MÓDSZEREI 3

QED, Yang-Mills, Weinberg-Salam, Standard Modell

A további fejlődés a QED-t tekintette mintának. Az 1950-es évek elején Yang
és Mills megalkották az első nemábeli mértékeIméIetet a pion leírására (amiről
t'Hooft és Veltman bizonyították be 1971-ben, hogy renormáIható, s ezért őket
1999-ben Nobel díjjal jutalmazták). A gyenge kölcsönhatás konzekvens (és
szintén Nobel díjjal jutalmazott) elméletét, a helyes szimmet riacsoportot , Wein-
berg és Salam 1970-ben közölték. Ezzel párhuzamosan a magerők elmélete is
a nehéz elemi részec~kék, a hadronok közötti ún. erős kölcsönhatás mérték-
elméletévé a QCD-vé fejlődött a 60-as 70-es években. E három elmélet alkotja
az ún. Standard Modellt, amelynek fényes igazolása volt a megjósolt és a CERN-
ben 1983-ban kísérletileg azonosított W± és Z bozonok (ugyancsak Nobel díjjal
honorált) felfedezése.
A Standard Modell egyik előnye az ún. anomáliák kiejtése a kvark és lepton
járulékok pontos kiegyensúlyozásával. Ez azonban véletlennek tűnik, maga a
modell nem ad rá magyarázatot. Hasonlóan a modell paraméterei (tömegek,
töltések nagysága és relatív arányai) is ad hoc adatokként jelennek meg. Ezért
már korán felmerült az igény a Standard Modellen túlmutató elméletek megal-
kotására.
nem sikerült kísérletileg megfigyelni: a tömege tehát nem lehet elegendő en kicsi.
A mai fizika bizonyos szempontból kényszerhelyzetbe került: a Standard Modell
- óriási sikerei ellenére - nem 100%-os, viszont nem tudjuk mit fogadjunk el
helyette. A közeljövő talán meghozza majd a választ erre a kérdésre.
K vanturngravitáció?
Kísérletileg ma még nem elérhető energiákon fontossá váló, de a logikai s
szépérzéket már tudásunk jelenlegi szintjén is kihívó probléma a gravitáció
kvantumtérelméleti leírása. Ez lehetne az összes ismert kölcsönhatást egységbe
foglaló modell. Ezirányú szellemi kísérletek vezettek először aszupergravitáció,
majd aszuperhúr elméletekhez a nyolcvanas évek közepére. A témakör re-
nenszánszát 1995 táján az ún. M-elmélet hozta, melynek lényege szerint egy II
dimenziós elmélet lehetne a kapocs a 10 dimenziós szuperhúrelméletek között .
1.2. A térelmélet tárgya és módszerei

Túl a Standard Modellen Alapvető kölcsönhatások

A nagy egyesített elmélet a különböző kölcsönhatások közös eredetét tételezi A fenomenológikus (azaz jelenleg kísérletileg ellenőrizhető) részecskefizika az
fel és a kvarkok elektronokéhoz képest tört (1/3,2/3) töltésére is magyarázatot ismert négy alapvető kölcsönhatásból hármat ír le a kvantumtérelmélet segít-
kínál. Szuperszimmetrikus változata a fermionokat és bozonokat közös csopor- ségéve!. Az alábbi táblázat eme kölcsönhatások jellemző adatait foglalja össze:
tokba, multiplettekbe rendezi. ilyen elmélet a Minimális Szuperszimmetrikus látható, hogy a gravitáció kilóg a sorbó!.
Standard Modell (MSSM) is, amelynek kísérleti ellenőrzésére készülnek a világ
nagy gyorsítóiban.
kölcsönhatás reagál közvet ítő elmélet erősség
erős szín gluon QCD 1
Sokáig úgy tűnt, hogy a Standard Modell is képes lehet magyarázatot nyújta- elektromágneses töltés foton QED lD- 2
ni a világ jelenleg észlelt barion asszimetriájára (arra, hogy miért nem észleli gyenge izospin (íz) W±, Z bozon WS lD- 4
a csillagászat antianyag nyomait galaxishalmaz s annál nagyobb méretekig), gravitációs energia (tömeg) graviton (?) ??? lD- 40
mégpedig különleges bozontér konfigurációk, az ún. sphaleronok segítségéve!.
Az utóbbi évek pontosabb számolásai azonban arra engednek következtetni,
hogy a Standard Modell leírása szerint ez az Ösrobbanásban keletkezett kis Matematikai problémák
különbség az "anyag" részecskéi (barionok és leptonok) javára az antianyaggal
(antibarionokkal és antileptonokkal) szemben nagyon gyorsan el kellett volna,
hogy tűnjön . Az elméleti részecskefizika a nagyenergiás folyamatok leírása során számos új
eljárást, matematikai modellt fejlesztett ki. Az alábbi felsorolás a legjellemzőbb
kérdéseket tartalmazza, amelyek mind a matematikai módszerekben, mind a
Eme folyamat sebessége összefügg egy adott részecske, a Higgs bozon tömegéve!. fizikai világképben újat hoztak. A jelen kurzus célja éppen ezek ismertetése,
A Higgs bozon a Standard Modell egyetlen részecskefajtája, amelyet mindmáig az általános fizikus műveltség szintjén. Íme a problémák rövid (és korántsem
teljes) listája:
4 1. ÁTTEKINTÉS
• relativisztikus leírás
• spin, anti-részecskék
• renormálás
• szimmetriák szerepe, mértéklemélet
• nemlinearitás
Példák részecskefizikai folyamatokra
Mire jó mindez az elmélet? Milyen természeti folyamatok megértésében segíte-
nek? Legközvetlenebbül a nagyenergiás részecskefizikai folyamatok megértésében,
de közvetve ez a megértés sokmindenre, pl. a kozmológiára, az asztrofizikára
vagy az atommagfizikára, sőt a szilárdtestfizikára is hatással van. Az alábbiakban
néhány jellemző nagyenergiás folyamatot sorolunk fel, zárójelben feltüntetve a
folyamatban mérvadó kölcsönhatás jellegét.
Elektromos kölcsönhatás: jellemző folyamat az annihiláció és a párkeltés, amely-
ben a részecskék antirészecskéjükkel párban vesznek részt.
(QED)
Erős kölcsönhatás: a nehéz elemi részecskék, az ún. hadronok (eredetileg ez
a mezonok és barionok közös neve volt) között lezajló folyamatokban lép fel,
többek közt felelős az atommagokat összetartó erőkért. A példaként felhozott
reakcióban egy új kvantumtulajdonság, a ritkaság keltése figyelhető meg,
n + 71"0 +---+ 2:;0 + KO, (udd + dd +---+ uds + ds) (QCD)
Gyenge kölcsönhatás: jellemző rá a radioaktív bomlás, pl. az atommagon kívüli,
szabad neutron 11 perces felezési idejű átalakulása a kicsit könnyebb protonná,
(Weinberg - Salam)
Az elemi részek elemei
Az eredetileg eleminek tekintett nehéz részecskékről, a hadronokról kiderült,
hogy még elemibb összetevőkből, ún. kvarkokból állnak, a közepes tömegű
mezonok egy kvarkból és egy antikvarkból, a nehezebb barionok három kvarkból.
1.2. A TÉRELMÉLET TÁRGYA ÉS MÓDSZEREI 5
Kvarkok
qi = ( ~ )
(iz - SU(3), Gell - Mann)
Hadronok
barion qqq
h a d ron ={ mezon
_
qq
Később még három kvarkot jósoltak és találtak meg (c, b, t), a legnehezebbet, a
t-kvarkot 1996-ban. A kvarkok jelei angol nevük rövidítéseként adódik: u - up,
d - down, s - strange, c - charm(ed), b - bottom, t - top.
Mértékeiméietek
Az 50-es és 60-as évek fordulójára kb. 300 elemi részecske vált ismertté. Ez
zavaró volt, erős kívánság támadt a rendszerezésre, az elemi részesckék "perió-
dusos rendszerének" a megalkotására. Ezt lényegében a kvark-hipotézis oldotta
meg [Gell-Mann, 1961].
A három azonos kvarkból felépülő barionok (pl. II ++) azonban csak akkor
lehetnek fermionok - a tapasztalat szerint azok -, ha egy további "rejtett"
kvantumtulajdonság is létezik. Ez a színnek nevezett belső "töltés" sok szem-
pontból az elektromos tőltéshez, míg más szempontból a spinhez hasonlóan
viselkedik. A hadronok erős kölcsönhatását ezen az alapon leíró elmélet, egy
nemábeli mértékelmélet, a kvantum színdinamika (quantum chromodynamics,
QCD) nevet kapta.
Veltman és t'Hooft 1971-ben bizonyították egy kicsit egyszerűbb nemábeli mér-
tékelmélet, a Yang-Mills elmélet renormálhatóságát (amiért 1999-ben Nobel
díjat kaptak), s ezzel megnyíl t az út a mértékeiméietek általános térhódítása
előtt. Weinberg és Salam az elektromos és a radioaktivitásért felelős gyenge
erőket egyesítő elmélete egy SU (2)xU( 1) mértékelmélet, a QCD egy a spin al-
gebra SU(3) általánosítás án alapuló mértékelmélet.
A Standard Modell e három alapvető kölcsönhatást egységes keretbe foglaló
SU(3)szin X SU(2)izo x U(l)elektro
mértékelmélet. Az egyesítés nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek is
bizonyult, mert bizonyos végtelen mennyiségek, ún. anomáliák, az SU(3)-at
követő kvark- és az SU(2)xU(1)-et követő lepton szektor között pontosan ki-
egyenlítődnek.
 1.2. A TÉRELMÉLET TÁRGYA ÉS MÓDSZEREI 7
6 1. ÁTTEKINTÉS

a színbezárás és az aszimptotikus szabadság. Míg ez utóbbi szerint az erős

A Standard Modell a kvarkokat és leptonokat közös csoportokba, családokba
kölcsönhatás kvarkok és gluonok között kis távolságon (amit magas ütközési
foglalja össze: pl. a neutrínó, az elektron, az up és a down kvark tartoznak egy
energiával érhetünk el) gyengül s "nulla távolságon" aszimptotikusan eltűnik
családba.
[Gross, Wilczek, Politzer, t'Hooft], addig nagy távolságon azért tűnik el, mert
minden hadron kvarkok és gluonok szorosan összezárt, kifelé szigorúan színtöltés
nélküli kombinációjából áll. Ez a bezárás a QCD egészen sajátságos tulaj-
donsága, ami sajátságos matematikai leírás kifejlesztését tette szükségessé. Ez a
módszer, a rács-QCD (lattice QCD) Wilson és Creutz kezdeményezésére a 70-es
évek végétől terjedt el.
A kvarkok i felső indexe itt a három színváltozatra utal.

A rács-QCD a színbezárás hirtelen, fázisátalakulás-szerű megszűnését jósolja

Ez az összeállítás még a hatodik, legnehezebb kvark, a top (t) quark kísérleti
felfedezése (1996) előtt született, megjósolta a top kvark létét.
Nemcsak a belső töltésszerű kvantumszámok, hanem az ezekre ható erőket
közvetítő mértékterek kvantumjai is részecskékként jelennek meg: ezek a mér-
tékbozonok. Az U(l) mértékbozonja, a foton, már klasszikusan is ismert volt,
az SU(2) három újabbat jósolt, a W± és Z gyenge mértékbozonokat. Kísérleti
felfedezésük több mint tíz évvel az elmélet megalkotása után, a CERN-ben
sikerült 1983-ban. Ezek a bozonok azonban a fotonnal ellentétben nehezek
(kb. 90 GeV tömegüek, ami a proton tömegének kilencvenszerese), s ezért
eme különbség megmagyarázására további részecskék, az ún. Higgs-bozonok
feltételezésére van szükség.
Ha a mértékbozonok eleve tömegesek lennének, az sértené a mértéktranszfor-
mációs szabadságot, akkor nem is lehetnének mértékbozonok. A kiutat ebből
a dilemmából a Higgs-mechanizmus kínálja, amelyben a Higgs-bownok, ame-
lyekhez tart ozó terek a vákuumállapotban sem tűnnek el , mintegy "ragadós"
közegként befolyásolják a mértékbozonok mozgását. Ezáltal tűnik úgy, mintha
a mértékbozonok t.ömegesek lennének. Higgs bozont mindmáig nem sikerült
kísérletileg kimutatni, holott az eddigi technikával már látni kellett volna -
hacsak nem nagyon nehéz. De ez ellen pedig más, közvetett meggondolások
szólnak, amelyek a korai Univerzumban kifejlödött anyag - antianyag asszim-
metria mértékét csak egy, a jelenlegi kísérleti határnál alacsonyabb Higgs tömeg
esetén tartjá k lehetségesnek. Eme, az ezredforduló részecskefizikájára tipikus
érvelés alapján sűrűsödik a gyanú , hogy a Standard Modell mégsem tartható,
komolyan gondolkodnunk kell a kiterjesztés lehetöségein (pl. a szuperszimmet.-
ria irányában).
egy adott (160 MeV energiának megfelelő) hőmérsékleten. E hőmérsékle.t fölött
jelenik meg a kvark-gluon plazma, ami a korai forró Univerzum egy bizonyos
szakaszában a (nem sugárzási) világot alkothatta. E különleges plazma (kvarka-
nyag) előállítását célozzák a gyorsítós nehézion kísérletek~ a CERNi SPS (Szupe~
Proton Szinkrotron), később LHC (Large Hadron Colhder), s a brookhavem
RHIC (R.elativistic Heavy Ion Collider) berendezésekben.
A nemábeli (spinszerű töltést hordozó) mértékeiméietek további meglepeté-
sekkel is szolgáltak. Az elektrodinamikában nem létező mágneses ~on~pól~sok
(t'Hooft) és a vákuumbeli térkonfiguráció különböző cs~v~.~dásl sz~~nak
megfelelő állapotok kőzötti kvantumos alagútjelenség anal~glaJara le~aJ~? hirt:.
len átmeneteket leíró instantonok (Polyakov) a legeklatansabb pelda! az UJ
megoldásoknak.
Mindeme jelenségkört magába foglaló elméletgyűjtemény a St~d~d ~odel~ .
Néhány feles spinű alapfermion 3 családjára, ezek három alapveto, ko~csonh~ta­
sára az ezt közvetítő egyes spinű mértékbozonokra és a - ma meg hipotetikus
_ nuÚa spinű Higgs bozonokra vezeti vissza az elemi rész~cské~ né~:s (~~', 3.?0
elemű) " állatkertj ét" . A részecskék osztályozása alapvetoen tomeguk, toltesuk,
spinjiik és paritásuk szerint történik.

A kvarkok ( s így a hadronok) közötti erös kölcsönhatást közvetítő mértékbozo-

nok (az SU (3) szimmetria miatt 8 db), a gluon nevet kapták. A foton okat leíró
elektrodinamika analógiájára párhuzamosan 8 vektorpotenciállal A~ ( x ) jelle-
mezhetők . Jelentős különbség azonban, hogy a gluonok maguk is töltöttek a
szín szempontjából, ami a QCD olyan különleges tulajdonságaihoz vezet,. mint
 8 1. ATTEKINTÉS 1.3. MODERN TÉRELMÉLETEK 9

1.3. Modern térelmélet ek közül de a kérdés teljes tisztázása még hátra van. A 2000. év táj án a kísérleti
része~skefizikusok egyik célkitűzése éppen az, hogy a Minim~lis Szupers,zim-
metrikus Standard Modell (MSSM) részecskéi t keressék ( a HlggS bozon es az
Egyesített elméletek aszimptotikusan szabad kvark-gluon plazma keresése mellett).

Elméleti téren a gravitáció kvantumtérleméleti leírására is történtek-történnek

Ha a Standard Modell kísérletileg igaznak is bizonyul na (amivel szemben az
utóbbi években kétségek merültek fel) , még mindig nem adna magyarázatot
mintegy két tucat paraméter értékére. A kvarkok tömegei, a kvarkok és lep-
tonok töltéseinek arányai, valamint a csatolás i állandók különbségének az ere-
dete, mind a Standard Modellen túlmutató kérdések.
Az ismert kölcsönhatások közös eredetének a feltételezése általánosságban is
vonzó gondolat. Elméletileg ezt az ismert mértékeiméietek alapjául szolgáló
szimmetriák közös eredöjének, egy összimmetriának a megtalálisát jelenti, vala-
mint annak magyarázatát, hogy ez az ősszimmetria hogyan bomlik szét a je-
lenleg tapasztalt különböző, kevésbé általános, fizikus szakkifejezéssel élve ún.
"sértett" szimmetriák halmazára.
Történetileg már két egyesítés bizonyult igaznak: az elektromos és mágneses
erőket egyesítő Maxwell féle elektromágneses elmélet. (kisérleti igazolás a rádi-
óhullámok felfedezése Hertz által) , és ezt a radiokatív erök leírásával egyesítő
Weinberg-Salam elmélet (kísérleti igazolás a gyenge mértékbozonok felfede--ése
a CERN-ben).
próbálkozások. A szupergravitáció és a húrelmélet, amely az elemi részecs-
kéket pontok helyett elemi vonaldarabokból, ún. húrokból állónak feltételezi,
egyesítéséből alakult ki a szuper húr - elmélet. Ez már mind a négy kölcsönhatást
egységesen írja le a Planck tömegnek megfelelő energia Szintjén., A. Stand~:d
Modellhez hasonlóan az anomáliák kiejtése megköti a lehetséges ósszlmmetnák
alakját, 1985-töl világossá vált, hogy ez csak tíz dimenzióban lehetséges.
A 90-es évek közepétől, mivel fermionok csak páros dimenziójú téridőben írhatók
le, a tizenegy dimenziós, ún. M-elmélet tízdimenziós árnyékaként jellemzett szu-
perhúr - elméletek megjelenése jelentett előrelépést. Ezzel párhuzamosan olyan
matematikai modellek is születtek, amelyek egy magasabb dimenziós klasszikus
térelmélet alacsonyabb dimenziós határfelületén létező kvantumtérelmélet "au-
tomatikus" megjelenésére hívják fel a figyelmet. Ez, a statisztikus fizikában
a kétdimenziós klasszikus és az egydimenziós kvantum mágneses rendszerek
közötti kapcsolathoz hasonló, de a téridö elemi szintjén (Planck hossz) fellépő
mechanizmus igazából a kvantummechanika alapvető voltát is megkérdőjelezi.
Talán ez egy lehetséges kiutat is kínál a gravitációt kvantálni igyekvő próbál-
kozások folytonos kudarca nyomán támadt frusztráció ból.

További, a QCD-vel való egyesítést céloznak az ún. "nagy egyesített" elméletek.

Ezek legplauzibilisebb változata az 8 U(5) vagy az 80(10) csoportra épít. Az
Mi a különleges a gravitációban?
eredeti szimmetria, amely újabb mértékbozonokat feltételez, Higgs-mechaniz-
musok sorozatával sérül, melynek során a nem megfigyelt bozonok nagy tömeget
kapnának Pl.
A gravitáció, a többi kőlcsőnhatáshoz képest igen gyenge.
80(10) -+ 8U(5) -+ 8U(3) x 8U(2) x U(l) Erejére jellemző, hogy a Föld vonzza, de egy dörzsölt fésű felemeli a papírlapot.

vezethetne a Standard Modellhez. Amellett azonban, hogy nem világos, hogy 1. a tömegvonzás általános
pontosan mi is legyen az eredeti szimmetria, fellépett egy súlyosabb probléma
is: a tömegessé tett extra mértékbozonok minden újabb, elvileg pontosabb 2. csak "pozitív" töltés van (a súlyos tömeg)
számolás során a perturbációszám ítás magasabb rendjeiben túl nagy korrekciót 3. a közvetítő részecske 2-es spinű: tenzorerő (árapály)
kapnak. Ez az ún. hierarchia probléma, ami miatt a 80-as évek közepén a fizikus
társadalom elfordult a nagy egyesítési próbálkozásoktól. 4. a mozgásegyenletek erősen nemlineárisak (szingularitások)
5. a csatolási állandó -2 energiadimenziójú -+ nem renormálható.
Kiutat úgy tűnt, a szuperszimmetria kínál, ami bozonok és fermionok szuper-
multiplettekbe történő párosításával megoldotta a végtelen korrekciók problé-
máját. Cserébe szinte minden ismert részecske mellé egy új partnerrészecskét
jósolt. Legalábbis gyanús, hogy eddig miért nem figyeltek meg egyet, sem ezek
10 1. ATTEKINTÉS

Hol nem kerülhető el a gravitáció és a térelmélet szembesítése? Ahol a C?myton

hullámhossz távolságán a gravitációs energia összemérhető a nyugalm1 tomeg
által képviselt energiával:
2.
h
r= Me'
E két összefiiggésből adódik a Planck-hossz, Itelativitáseluaélet
1/2
hGN
r= (T ) : : : 10-33 cm,
és a Planck-tömeg:
A kvantumtérelmélet mind a kvantummechanikát, mind a speciális relativitás-
elméletet magában foglalja. Ebben az előadásban a speciális relativitáselmélet
alapfogalmait, axiomatikus felépítését, s a használatából következő osztályozást
tekintjük át, amely a Lorentz-csoportnak az SU(2) spin algebrával rokon SU(2) x
SU(2) ábrázolásain alapul. Ezt követően a szabad skalár és a szabad feles spinü
részecske relativisztikus mozgásegyenletét tanulmányozzuk.

2.1. Relativisztikus kinematika

A relativisztikus kinematika célja a nagy (fénysebességhez közeli) sebességű

mozgások korrekt leírása. E feladat megoldása ekvivalens a téridő geomet-
riai leírásával. A geometriai megfogalmazás alapja az alábbi megfeleltetések
egymásutánja:

mozgás -+ időbeni helyváltoztatás

időbeni helyváltoztatás -+ téridőbeli elmozdulás

sebességváltoztatás -+ téridőbeli elfordulás

A négydimenziós téridő pontjai térben és időben lokalizált események. Egy

ilyen pont mozgása, a klasszikus fizika szellemében folytonos görbe mentén,
események folytonos sorozatának, egy ún. világvonalnak felel meg. A 3 di-

11
12 2. RELATIVITÁSELMÉLET
2.1. RELATIVISZTIKUS KINEMATIKA
13

menziós térbeli és a 4 dimenziós téridőbeli mozgások leírása sok hasonlóságot

mutat. A továbbiakban a párhuzamok hangsúlyozásával a sebesség és a mozgás Az elsö esetben t paraméter a mozgásgörbe mentén, a második esetben t maga is
kapcsolatát vizsgáljuk. koordináta s a paraméter r. Fizikai jelentésük szerint a fenti vektorokat 3-as ill.
4-es sebességnek nevezzük. Az érintövektorok hossza (a sebességek nagysága) a
két esetben
A színpad, ahol a mozgás lezajlik, a 3 dimenziós tér ill. a 4 dimenziós tér~dő, e~ v==ldrl==dr u==ldXI'I:::dS
pont koordinátáit ennek megfelelően egy hármas- ill. egy négyesvektor JellemzI: dt dt' dt dr' (2.7)

r (x,y,z) Egy görbe érintöje a geometriában azonban egyegységnyi hosszúságú vektor. A

négydimenziós görbe paraméterezését választhatjuk úgy, hogy UI' maga egységnyi
(2.1)
hosszúságú legyen: r == s esetén 1.11'1.11' == 1. A háromdimenziós sebesség eset én
A newtoni sebesség, a megfelelö vektor

v == 1:1 (2.2) (== ~ dr ==~.

v dt v (2 .8)
a téridőben egy iránytangenssel kapcsolatos Ennek a különbségtételnek különösen a sebességek összadásában van szerepe.
Galilei szerint
v diT)
(2.3)
~ == d(ct)" (2.9)
Téridőbeli iránytangensről beszélni azt jelenti, hogy a ~,ér- és i?~k~or~i~áták - a mozgó rendszerhez képest mozgó tárgy sebessége az álló megfigyelö számára.
hasonlóan a térkoordinátákhoz - egymás közt keverhetok. A tendobeh Irányok Az érintővektorok összeadása más szabályt követ: i) az összegvektor hossza
és távolságok tanulmányozása tehát egy 4 dimenziós g~metria viz:;gálatát je- általában nem egy, tehát újra kell normálni, ii) az összadásnak csak ugyanab-
lenti. A hétköznapi sebességek esetén (még egy Ferran IS csak a fenysebesség ban a pontban van értelme, azaz távoli pontok érintövektorait nincs értelme
összeadni. Az eredmény
kevesebb mint egymilliárdod részével mozog) az idő és a tér közötti iránytangens
kicsi, a téridőt lapos perspektívából látjuk. - G+~
62 == IG +~I' (2.10)

A geometria helyi tulajdonságok alapján tan~lm~yo~ható a differenc~ál?eomet­

Vizsgáljuk meg ezt a műveletet egy leegyszerűsített, kétdimenziós világban.
ria módszereivel. Alapvető a kicsi (infinitezimális) tavolságok koordmatarend- Ekkor
szertől független számolása. A 3 dimenziós. ~eukli~e~zi) ,térben ez a Pythagoras
tételből ismert, forgásinvariáns (0(3)-invanans) kIfejezesre vezet, (2.11)
miatt
dr 2 == dr · dr == dx 2 +- dy2 + dz 2, (2.4)
{== (cos tP, sin tP) . (2.12)
míg a 4 dimenziós (Minkowski) térben egy Lorentz-invariáns (0(1, 3)-invariáns)
mennyiségre az Euklideszi geometriában. A négyessebesség, ami már eleve egy normált
(2.5) érintövektor, egy kétdimenziós Minkowski geometriában a következő alakot ölti:
Görbéket, azaz pontok fol ytonos sorozatát, paraméteres ~akb~ lehe: r::egad~i. == (ch17,sh17).
A 3 dimenziós (newtoni) mechanikában ez a paraméter tobbnylre az I?O,
ami a
1.11' (2.13)
4 dimenziós jelölésben (c-vel szorozva) negyedik koordinátává avanzsál: Itt a komponensek normálása nem körökön hanem hiperbolákon fekvő végpon-
tokat jelöl ki:
r(t) == {x(t),y(t),z(t)}, xl'(r) == {ct(r),x(r),y(r),z(r)}.
1.11' == (1.11,11.,), (2.14)
A r paraméter az xl'(r) görbén (világvonalon) mozogva a helyi idő múlását
jelzi: ez a sajátidö. Két érintövektor összege:

Az érintővektorok 3-as illetve 4-es vektorok

_ d_
v== - r (2.6) == 2 cos --2- tPI + tP2 ' sm
tPI - tP2 ( cos --2- tPI + tP2) ,
. --2- (2.15)
dt '
 2.2. A RELATIVITÁS ELVE 15
14 2. RELATIVITÁSELMÉLET

2.2. A relativitás elve

2 ch 1)1 - 1)2 (Ch 1)1 + 1)2 h 1)1 + 1)2 ) A relativitáselmélet a relativitás elvén alapul, de több annál. A relativitás elvét
22's 2 . (2.16)
már Galilei kimondta, lényege szerint a fizikai törvények szempontjából csak
A normált (egységnyi hosszúságú) összegvektorok: a relatív mozgás számít. Az abszolút idő és abszolút tér fogalmát Newton
vezette be, ebből az abszolút mozgás következett volna (a hipotetikus éterhez
4>1 +-4>2, sm--
. 4>1 + - 4>2) , képesti mozgás). Einstein jelentette ki először, hogy a megfigyelések szerint
( cos-- 2 2 nincs abszolút mozgás, s meghirdette azt a programot, miszerint a fizikai tör-
vényeket olyan matematikai formában kell megfogalmazni, amelyik független
Ch 1)1 +1)2 h 1)1 +1)2) minden abszolút vonatkoztatási ponttól, koordinátarendszertől.
( 2 ,s 2 . (2.17)

Egyik ere~ő érintővektor sem egyenlő alI eredeti érintővektorok összegével, vagy A relativitás elve szerint mindegy, hogy egy jel forrása, vagy a jelet detektáló
annak felevel. Hosszuk - a megfelelő geometriában - egységnyi, irányuk a berendezés mozog. Különbség semmilyen fizikai méréssel sem állapítható meg.
4> = ((h + 4>2)/2 szögfelező illetve az 1) = (1)1 + 1)2)/2 rapiditásfelezö irány. A relativitáselv alkalmazásának egy szép példája a Doppler - effektus.
A relativisztikus kinematikában eélszeru a rapiditással számolni.

Doppler effektus
Az egységnyi hosszúságú érintövektorok körében az összeadás szögek illetve ra-
piditások (hiperbolikus szögek) összeadására vezethetők vissza. A kiilönbségek
úgyszintén; a relatív irányoknak Tekintsünk egy mozgó forrást és egy álló megfigyelőt. A forrás sebessége v a
kibocsátott jelé c, egymáshoz közelednek. Galilei szerint a relatív sebesség ekkor
1)12 = 1)1 - 1)2 (2.18) v + c. Az észlelt frekvencia tehát a kibocsátott frekvencia függvényében

felelnek meg. A hozzájuk tartozó meredekségek, fv = (1 + v/elfo. (2.24)

Ur Mozogjon másrészt a megfigyelő a forrás felé v sebességgel. Ekkor szerepesere

t h 1)=- (2.19)
Ut történik, s a relativitás elve szerint a fenti képletben fo és fv kicserélendők,
valamint v -v-re változik:
alapján a térbeli sebesség és a téridőbeli meredekség kapcsolata fo = (l - v/c)fv. (2.25)
v Ez azonban csak akkor lehet igaz, ha
- = th 1). (2.20)
c
1
Ebből adódik a Lorentz-faktor és a rapiditás ismert kapcsolata, l + v/c = --I-o (2.26)
1- v c

sh1) = v/c (2.21) Ha ajel, pl. fény- vagy rádiójel (radar) vákumban terjed, sebessége c, természeti
v'1- v 2 /c2 állandó. A relativitás elve, a Doppler effektus szimmetriáját vonja maga után
A relatív sebesség is a rapiditások különbségéből adódik: ebben az esetben. Ez csak akkor teljesül, ha a helyes képletben a kibocsátott és
az észlelt frekvencia között még egy sebességfüggő faktor található. Legyen ez
,,(v). Ekkor
(2.22) fv = ,,(v)(l + v fc) fo , (2.27)
illetve és
fo = ,,(v) (1 - v/c)fv (2.28)
(2.23)
következményekérrt
,,2(v)(1 - v 2/e 2 ) = 1 (2.29)
 iG

2.2. A RELATNITÁS ELVE 17

16 2. RELATIVITÁSELMÉLET

adódik. Ez a híres Lorentz-faktorral azonosítja a szükséges módosítást, így a A teljes repülési idő:
relativisztikus Doppler képlet x x 2x 1
t1. == + Z 2 == - . (2.33)
1 + v/c .Jél-v2 .JC -u C J1-v 2/él
Iv =
JI- Ul/Cl fo ,
A kétidö aránya,
1- v/c t1.
fo = JI - v 2 / Cl f." (2.30) - == Vr---=-~
I -v l /c 2 , (2 .34)
til

valóban szimmetrikus. A fenti képlet felső sorát u helyett -u-re alkalmazva és
a második sorral összehasonlítva azt kapjuk, hogy a frekvencia mint a sebesség
függvénye az argumentum eltolására nézve invariáns:
f(-v)
flO) == (2.31)
Ez a matematikai kifejezése annak, hogy nincs abszolút mozgás, csak a sebességek
külőnbsége számít.
A relativisztikus Doppler - képlet fényre (elektromágneses huljámokra) , s min-
den a vákumban fénysebességgel terjedő jelre alkalmazható. Nem igaz azonban
pl. a hangra, amely vákumban nem terjed, közeghez kőtőtt. A közeg jelenléte
pedig már eleve sérti a két (álló és együttmozgó) vonatkoztatási rendszer egyen-
rangúságának elvét.
pontosan a Lorentz-faktor inverze.
Ha a fény az éterben úgy terjed, mint a repülő a levegőben, akkor ehhez az
éterhez képest a Föld hol szembe, hol háttal, hol keresztben mozog. A ter-
jedési idők különbségeit interferencia útján igyekezett kimutatni aMichelson -
Morley kísérlet, két egymásra merőleges úton terjedő fénysugár újraegyesítése
segítségével. Miután egészen pontosan azonos utakat nehéz beállítani, az inter-
ferenCiakép megváltozása a Föld mozgása során (tél, tavasz, nyár, ősz során)
mutatta volna a lokális éterszél jelenlétét.
A kísérlet eredménye egyértelmüen negatív, azaz nincs a terjedési időben különb-
ség:
exp _ tex p
t II - J. . (2.35)
A fény különleges hullám.

Az elektromágneses jelenségeket, a rádióhullámokat és a fényt leíró Maxwell-

Michelson - Morley kísérlet
egyenletek magukban rejtik a Lorentz-transzformáció képleteit. Az ezekben
szereplő Lorentz-faktor feltünik a fényterjedéssel kapcsolatos kísérletek értel-
A fény és a hang, a vákumban térrezgések formájában, illetve egy kőzeg rezgé- mezésekor, mégpedig hol a távolságok kontrakciój aként , hol az idötartamok
seiként terjedő hullámok viselkedése alapvetően különbőzik. Ennek egy ismert diJatációjaként. Albert Einstein szerint nem a fényt kell furcsának tekinteni,
eklatáns példája az ún. éterszél hiábavaló keresése volt. hanem a térről és az időről vallott fogalmainkat kell revideáIni. Ennek az a
következménye, hogy a Lorentz-transzformációval szembeni megadott viselkedés
követelménye (kovariancia) kiterjesztődik minden mozgásra. Ezáltal a rela-
Ha létezne éter, akkor a benne mozgó fényforrások az éterhez képest i mozgást tivitáselmélet jelentősége messze túlmutat a klasszikus elektrodinamika mate-
ugyanúgy érzékelnék, mint egy repülőgép a szelet repülés közben. Legyen c a matikai finomságain.
repülő (fény) sebessége a levegöben (éterben), a szél sebessége legyen u. Ha
a szél az út irányában fúj, akkor a kiindulási és a célállomás közötti x úton
egyszer segít (hátszél) , egyszer akadályoz (ellenszél). Az oda-vissza út megtéte-
Iéhez szükséges idő :
x x 2x 1
(2.32)
til == c+v + c-v == c l - v2/c z '
Ha ellenben oldalszél fúj, akkor a pilótának mindkét esetben egy bizonyos szög-
ben kell tartania a gépet, így a Pythagoras tétel szerinti hosszabb utat tesz meg.
 r---
l

18 2. RELATNITÁSELMÉLET 2.3. AXIOMATIKUS RELATIVITÁSELMÉLET 19

2.3. Axiomatikus relativitáselmélet terjedésével van! A fénysebesség, holott természeti állandó, amit a mágneses és
elektromos erők tanulmányozásával is megmérhetünk, a Galilei transzformáció
szerint különbözőnek adódik különböző sebességű rendszerekben. A Maxwell
egyenletek ellentmondanak ennek.
Ha igaz, hogy nem a fény különös, hanem a mozgás általános tulajdonságai
tükröződnek a Lorentz-faktorban, akkor a Lorentz transzformáció képleteit meg
kell kapni viszonylag egyszerű meggondolásokból (axiómákból, vagy ahogy Ein- Keressünk egy általános lineáris transzformációt a két, egymáshoz képest mozgó
stein nevezte: posztulátumokból). Ezt a lépést Albert Einstein tette meg. rendszerben mért koordináták között:
ti At+ Bx
A speciális relatvitáselmélet posztulátumai: X' Ct+Dx. (2.39)
1. A fénysebesség természeti állandó. Megköveteljük, hogy a fény terjedését mindkét rendszerben ugyanúgy írjuk le.
2. A relativitás elve univerzális. A pozitív X irányban terjedő fényre
t = X --+ ti = x' (2.40)
Az elsőposztulátum következménye, hogy nem létezik a Newton-féle abszolút
idő. A második szerint az egymáshoz képest tehetetlenségi (szabad) mozgást miatt
végző rendszerek egyenértékűek, mindegyikben létezik egy saját időkoordináta, (2.41)
amiket a Lorentz-transzformáció köt össze. Az első posztulátum megnyilvá-
adódik. Hasonlóan a másik irányban terjedő fényre megköveteljük, hogy
nulása az is, hogy képleteinkben a fénysebességet egységnyinek választhatjuk,
ezzel a távolság és az idő mértékegységeit összekötjük: az időt a fény által t = -x --+ ti = -x' (2.42)
megtett távolsággal mérj ük (pl. fm/c), vagy a távolságot a fénynek ezen távolság
megtételéhez szükséges idejével (pl. fényév). A sebességek pedig dimenziótlan teljesüljön. Emiatt
mennyiségek lesznek, mis vagy km/h helyett a fénysebesség hányadaként mér- -A+B = C-D. (2.43)
hetők. E két egyenlet (2.41,2.43) A = D-re és B = C-re vezet. A fény pályáját in-
variánsul hagyó, általános lineáris transzformáció tehát
A feladat tehát a különböző, egymáshoz képest állandó v sebességgel mozgó ti At+ Bx,
rendszerekben mért idő- és térkoordináták közötti transzformációs képletek meg- x' Bt+Ax (2.44)
találása. Az egyszerűség kedvéért csak a relatív mozgás irányába eső koordináta
transzformációját vizsgáljuk. A legegyszerűbb transzformáció lineáris. alakú. Az inverz transzformáció a fenti egyenletrendszer megoldásával adódik:

Ilyen a Galilei transzformáció is:

= A2 ~ B2 (At ' - BX') ,

ti x A2 ~ B2 (-Bt' + AX'). (2.45)

X' X - vt. (2.36) A relativitás elve szerint

L-l(V) = L(-v), (2.46)
Inverze
azaz semmilyen méréssel sem állapítható meg, hogy két, tehetetlenségi mozgást
ti végző rendszer közül melyik áll és melyik mozog.

X x' + vt', (2.37)

Ebből az alábbi összefüggések adódnak:
alapján nyilvánvaló, hogy
G-1(v) = G(-v). (2.38) A2 _ B2 1
Könnyen belátható az is, hogy a Galilei transzformációk csoportot alkotnak, A(-v) A(v)
amely folytonos, nem kompakt s additív paramétere a v sebesség. Baj a fény B(-v) -B(v) . (2.4 7)

!
I I
 20 2. RELATIVITÁSELMÉLET 2.3. AXIOMATIKUS RELATNITÁSELMÉLET 21

Az A(v) és B (v) faktorok tehát nem függetlenek egymástól, s míg A páros, A rapiditás (T]) a Lorentz-transzformációk additív paraméterezését adja, amiből
B páratlan függvénye a relatív mozgás sebességének. ilyen tulajdonságokkal nyilvánvaló, hogy az ilyen transzformációk csoportot alkotnak:
rendelkezö függvényeket a legkönnyebb az ún. fénykúpkoordináták (t± = t ± x)
használ.a tával megkonst ruálnL A fénykúpkoorwnát ák transzformációja L(T]dL(T]2) L(T]1 + T]2),
t' + x' = (A + B)(t + x),
L(O) 1,
t' - x' (A - B)(t - x) (2.48)
L-l (T]) = L(-T]). (2.57)

így egyszerű szorzásra vezethető vissza. Mivel A2 - B2 = 1, Igaz továbbá ezen transzformációkra, hogy
I
(A+B)(A-B) = 1, (2.49) det L = 1. (2.58)

s ezért célszerű a következő választás: Általánosan az ilyen tulajdonságú transzformációk csoportját Lorentz csoport-
nak nevezzük: az E Xl'xl'-t invariánsul hagyó lineáris transzformációk cso-
A+B e'1 , portját. Az xI' = (t, r') , xl' = (t, -r') négyesvektor jelöléssel egyben kiter-
A-B e -'1 . (2.50) jesztettük a lehetséges relatív mozgásokat egy többdimenziós térre. A fizikában
különösen érdekes a háromdimenziós tér és az idő együttese, amelynek a fenti
Innen A és B könnyen kifejezhető: kombinációt invariánsul hagyó transzformációi matematikailag az SO(I, 3) cso-
port elemei.
A

B Megjegyezzük, hogy a fenti kombinációt nemcsak a +1, hanem a -1 deter-

(2.51)
minánsú Lorentz-transzformációk is invariánsan hagyják. Egy ilyen transz-
Nyilvánvaló, hogy a két fénykúpkoordináta szorzata ivariáns: formáció páratlan számú (pl. egy) kiválasztott koordináta tükrözésével érhető
el. Az ilyen transzformációval szembeni (invariáns, azaz előjelőrző vagy ko-
(t' + X')(t' - x') = (t + x)(t - x), (2.52) variáns, azaz előjelváltó) viselkedést a fizikai mennyiség paritásának nevezzük.

azaz t2 -x 2 invariáns. A fénypályákat invariánsul hagyó általános lineáris transz-

formáció tehát egyetlen paramétertől (T]) függ és a következő mátrixban foglal- Ezentúl általánosan használjuk a kovariáns és kontravariáns indexek jelölési
ható össze: módját. Kovariáns indexek úgy viselkednek mint a téridőkoordináták xl'-ben
L(v) = (chT], ShT]) összefoglalt együttese, míg a kontravariánsak épp ellenkezőleg, az xI' változásait
(2.53)
sh T], ch T] kompenzálva (azaz mint xI' komponensei). Ezt demonstrálandó vizsgáljuk meg
Hátra van még az T] paraméter és a v relatív sebesség kapcsolatának feltárása. a téridőkoordináták egy skalár függvényét, F(x)-et. (A skalár kifejezés a Lorentz-
Ehhez az egyik rendszerben nyugvó részecskét tekintünk. A részecske koor- invariáns szinonímája).
dinátái a két rendszerben rendre x' O és x = =
-vt. Fejezzük ki mindkét
fénykúpkoordinátát az origóban nyugvó részecske vonatkoztatási rendszerében: A koordináták x~ = L~xv transzformációja a differenciálok hasonló transz-
formációját jelenti:
t~ = t' + 0= e'1(t - vt),
(2.59)
t'- t' - 0= e-'1(t + vt). (2.54)
A skalár invariáns marad, azaz F'(x') = F(x). A skalár függvény differenciálja
A fenti egyenletekből a t' It arányt kifejezve kapjuk: szintén, tehát
~=W~=&~=~ ~~
(2.55) ax~ I' axl' I'

Ebből köyetkezően a parciális deriváltakból alkotott gradiensvektor transzformációja:

Innen a sebesség és a rapiditás-nak nevezett T] paraméter kapcsolata:
1 l+v aF' LV = aF. (2.61)
v = th T] ill. T]=2"ln _ · (2.56) ax~ I' axv
l v
 22
2. RELATIVITÁSELMÉLET 2.4. LORENTZ TRANSZFORMÁCI6 ÉS SPIN 23

A vesszős koordinátarendszer ben kifejezett gradiensvektort innen L
formáló mátrix inverzével jobbról történő szorzásával nyerj ille ~Vid~2 transz-
dxi = L(v) . dx, aF' = aF· L( -v).
:in:az ko-.~ariáns, . ami a dx koordinátadifferenciálhoz hasonlóan és mindaz
on ra-vanans, amI a gradiensoperátorhoz hasonlóan transzformálódik.
közt keverő lineáris, egységnyi determinánsú transzformációk forgatások, míg
az idő és térkoordinátákat egymással keverő transzformációk Lorentz boos t-
ok. A rapiditás- és szögparaméterek helyett, ezek egyértelmű függvényeiként
(2.62)
előállítható sebesség- és forgásvektorok (v, w) éppúgy jellemeznek egy-egy Lo-
rentz-transzformációt. A 4 x 4-es transzformációs tenzor tehát 6 paramétertől
függ és determináns a egységnyi. Ebből következően általános alakja,

Példák Lorentz-transzformációkra (2.65)

ahol
Az idő'
es az összes térkoordináta együttes tükrözése , (2.66)
ti
= -t, 4 x 4-es antiszimmetrikus tenzor, az infinitezimális Lorentz-transzformációk
x' -x, generátora. Együtthatója, él"', ezért szintén antiszimmetrikus, hiszen ha lenne
y' is szimmetrikus része az nem szerepelne a fenti kifejezésben. Ezáltal pontosan
= -y,
6 paraméter ír le egy véges Lorentz-transzformációt.
Zi
= -z, (2.63)
tl de~~rminánsú (pozitív
~?Y ..
oru l tp szoggel történő
paritású) Lorentz-transzformáció A z tengely
forgatás szintén: . A fenti forma (nem véletlenül) emlékeztet a spin kvantummechanikai tárgyalá-
sa során a forgatás transzformációja, s az infinitezimális elfordulás generátora,
ti = t, a J impulzusmomentum közötti kapcsolatra. Mint a Lorentt--transzformáció a
x' , _ forgatásokat , úgy a G generátor is magábafoglalja a J impulzusmomentumot ,
x cos tp + ysintp,
x' de ezenkívül még a Lorentz-boost-hoz tartozó K generátorokat is. Az SO(I , 3)
-x sin tp + y cos tp, csoport megfogalmazható két impulzusmomentum-szerű SU (2) EB SU (2) csoport
Zi
z. direkt összegeként is. A kvantummechanikai leírásban ez a spinszerű kvan-
(2.64)
Nem Lorentz-transzformác·ó uló k . , tumszámok megkettőzödését jelenti.
a térkoordináták módosul~a ::r~~s nernl:°r~l~a~aren~szerre való áttérés (mert
rendszer kezdőpontjának It lás ( nearIS ggvenye), vagy a koordináta-
egységnyi). e o a mert ezen transzformáció determinánsa nem Ha a fenti sejtés beigazolódik, akkor a G generátoroknak az impulzusmomentum,
illetve a spin algebrájához hasonló felcserélési relációknak kell eleget tenniük. A
továbbiakban ezt igyekszünk megvizsgálni.

2.4. Lorentz transzformáció és spin A (2.65) egyenlet szerinti forma azt jelenti, hogy a Lorentz-csoport tetszőlegesen
kis (infinitezimális) transzformációk sorozatából építhető fel, ezek paraméterei
a 6 dimeziós paramétertérben egy sima (folytonos és differenciálható) görbét
alkotnak. A véges transzformáció e görbe menti integrálként áll elő, egy-egy
lokális szakaszára pedig a generátorok által meghatározott differenciálegyenletek
érvényesek. Röviden a Lorentz-csoport egy Lie-csoport.

Megkőveteljűk, hogy az L Lorentz-transzformáció egy bizonyos kombinációt

invariánsul hagyjon. Ez egyenértékű azzal, hogy a kombináció együttható-
mátrixát, az ún. g metrikus tenzort invariánsan hagyja. A metrikus tenzor
kielégíti az alábbi összefüggést tetszőleges x-re
Az általános 4-dimenziós Lorentz transzformác.ó .,
piditás, egy 4> szög s az ezekhez kapcsolódó irány~/:tae~rkéoteredl. t~htáka~t, egy 1] ra-
. or ma t egymást (2.67)
 24 2. RELATIVITÁSELMÉLET 25
2.4. LORENTZ TRANSZFORMÁCI6 ÉS SPIN

tehát esetünkben egy diagonális négydimenziós tenzor, +1 és háromszor -1 pályamomentuméval, [S, G) = O, míg önmagával a szokásos spin algebrát alkotja
elemekkel a főátlóban. Invarianciája infinitezimiJális Lorentz-transzformációkkal
[8,8]",8.
szemben matematikailag az alábbi egyenlőség teljesülését jelenti:

(2.68) Az MjJov generátorok csak térkoordinátákat érintő kompon.ensei a kvantum-

mechanikából jól ismert teljes J impulzusmomentummal ekVivalensek:
Indexes jelöléssel,
9ikfj + 9jkff = fij + fji = O, (2.69) (2.75)
ami az f együttható-mátrix antiszimmetriáját jelenti.
Itt éijk a teljesen antiszimmetrikus, háromindexes Levi-Civitta tenzor. E kap-
csolat inverze
A G generátor naivan az impulzusmomentum négydimenziós általánosításaként Ji = 2l k Mjk,
ci (2.76 )
írható fel:
GjJo" = i (xjJo8" - x,,8jJo)' (2.70) a térbeli forgatás generátorát adja. Az M tenzor maradék három független
eleme egy új operátort, a K boost-generátort alkotja:
Próbaképpen, az x négyes vektor infinitezimális transzformációjára
Ki = MOi. (2.77)
(2.71)
A speciális relativitáselméletet kielégítő kvantummechanikában tehát a teljes
adódik. impulzusmomentum mellett még egy mennyiség jellemzi a különböző fizikai
mennyiségeket.
A kvantummechanikai impulzusoperátor analógiájaként a G operátor részének
tekintjük a következő négyesimpulzus-operátort: A
(2.78)
(2.72)
eredő impulzusmomentumvektor klasszikusan megmaradó mennyiség. Hasonló
igaz a
(A fenti képletben a li Planck állandót szintén egységnyinek választhatjuk. Ez (2.79)
- hasonlóan a c = 1 választáshoz - a fizikai mennyiségek mértékegységeit teszi
egymással kifejezhetővé : a hatás mértéke a Planck-hatás li többszöröse, míg klasszikus vektorra is. Ez könnyen belátható, ha a fenti egyenletet a pont-
az energia és az idő mértékegységei komplementerré válnak. A számszerű rendszer ugyancsak konstans összenergiájával, L E-vel elosztjuk. Ekkor az első
összefüggést li = 197 MeV fm/c adja meg.) tagban a tömegközéppont V relativisztikus sebes~ége, ~ második t~~ban .C:Z :-
nergiával súlyozott tömegközépponti koordináta R jelemk meg. Az osszefugges
szerint a tömegközéppont (helyesebben energiaközéppont) mozgása egyenletes
Igy a fenti G a pályamomentum operátor négydimenziós általánosításává válik.
A G generátorok felcserélési szabálya (SO(I,3) algebra) jellemzi ezt a négydi- tehetetlenségi mozgás:
menziós mennyiséget: tV - fi. = const. (2.80)

(2.73)
Valóban kezelhetők a K generátorok a J-khez hasonlóan? A választ ismét a
A kvantummechanikai tapasztalatok szerint azonban a részecskéknek egy belső felcserélési szabályok vizsgálatában leljük meg.
(nem pályamomentumból ered ö) perdülete, spinje is van. A Lorentz csoport
általános ábráwlásaihoz ennek generátora is hozzátartozik: [Ki, Kj] = iéijk Jk ,

[Ji, Kj] = iéi;k Kk ,

(2.74) (2.81)
[Ji, Ji] = iéi;k Jk .

Az M generátorok a G generátorokéval izomorf algebrát alkotnak, azaz fel-

Eszerint míg a J-k valóban a szokásos képet nyújtják, addíg a K-k nem alkot-
cserélési szabályaik ugyanazok. Ráadásul a spin S generátora nem ke'teredik a
nak zárt szubalgebrát. (E matematikai tény fizikai háttereként megjegyezzük,

.1
 2.5. A LORENTZ-CSOPORT ÁBRÁZOLÁSA! 27
26 2. RELATIVITÁSELMÉLET

hogy az ismert klasszikus feladat, amelyben egy közel fénysebességgel mozgó
kocka oldalról nézve nemcsak Lorentz-konrakciót, hanem elfordulást is mutat,
pontosan a Lorentz-boost-ok forgatásoktól nem független voltára hívják fel a
figyelmet. Két különböző boost fordított sorrendü egymásutánja egymáshoz
képest tehát végülis egy nettó elfordulást eredményez, éppúgy, mint két nem
párhuzamos tengely körüli forgatás fordított sorrendű egymásutánja.)
A Lorentz-csoport spinszerü kvantumszámok kettősével való leírása pedig vonzó
és elegáns alternatíva. Ez akkor oldható meg, ha a J és K generátorok algebráját
valóban sikerül két független szubalgebrára bontani. Ekkor az 80(1,3) csoport
két 8U(2) direkt összegére bomlik. Ezt a következő kombinációval érhetjük el:
Ni = ~ (Ji + iKi). (2.82)
Ezen operátor és adjungáltja,
Nl = ~ (Ji - iKi ) , (2.83)
már valóban két független szubalgebrát alkot
skalár
A Lorentz-skalár a (O, O) multiplett (ami jelen esetben szinglett) eleme. Ez nulla
s . .. ún. skalár részecskéket ír le. A tükrözéssel szembeni viselkedés, azaz a
prou . ", .. d L 1)
paritás szerint megkülönböztetünk ezen belül skalár (pantasorzo, et = +
és pszeudoskalár (paritásváltó, det L = -1) részecskéket (ld. a (2.58) képlet
utáni megjegyzést).
spinor
A következő legalacsonyabb rangú multiplett az (1/2 , O) és a (O, ~/~)', amely fel~
spinü részecskéket ír le. ilyen reprezentáció szeri~t tr~szformal~~o mennylse-
geket általában spinornak nevezünk; a konvenclO szennt az, elsot .ba!kezes, ,a
másodikat jobbkezes spinornak. E két multiplett (dublett) barmelYIket s~okas
Weyl-spinor-nak is hívni , Hermann Weyl után, aki először vez~tte be használa.tu-
kat a relativisztikus fizikába. Különleges jelentősége van a mmd balkezes, mmd
jobbkezes részt tartalmazó összetett spinornak, amely a (1/2,: O) ~ (O, l/~) direkt
összeg elemeként transzformálódik. Ez egy négykomponensu Dlrac-spmor,

[Ni,NJ] = O,
Ul)
[Ni, Ni]
[Nl, NJ]
iéiik NIc ,
iéiikN/c t . (2.84)
'lj; =
balkezes Weyl - spinor _
(jObbkeZes Weyl - spinor ) - ( ~:
Uz
'

Az invariánsok ugyanúgy alkothatók meg, mint az impulzusmomentum esetén.
Ha a vetületek sajátértékei n illetve m, akkor az NiNi invariánsé n(n + 1) és az
Nl Nit invariánsé m( m+ 1). Ezek az operátorok egymással és a szabad Hamilton
operátorral is kommutálnak, tehát sajátértékeik hasznos mellékkvantumszámok.
A Lorentz-csoport multiplettjei két számmal jellemezhetők, amelyek bármelyi-
ke egész vagy félegész. A szokásos spin szerinti osztályozás (nulla, 1/2, 1 stb.
spin ü) mellett egy második "spin" jelenik meg.
2.5. A Lorentz-csoport ábrázolásai
amely egyszerre képes egy feles spinü részecskét és annak anti-részecske párját
leírni.
vektor
Egyes spinü részecskéket két feles spinü spinor. kombinációjaként ír~atunk le. A
két spinorindex összefoglalható egyetlen vektorrodexbe, amelynek negy lehetsé~es
értéke van: ez felel meg a klasszikus négyesvektor jelölésnek. Az ilyen részecsket
( s az őt leíró mennyiséget) vektor-részecskének, vagy röviden vektornak nevezzük.
A szimmetrikus kombináció,

Láttuk, hogy az elemi részecskék s az ezeket leíró matematikai mennyiségek az (1/2, O) ® (O, 1/2) = (1/2,1/2)
SO(1,3) Lorentz-csoport generátorai, a (j, K) vektoroperátorok, illetve az ezzel
egyenértékü (de elkülönült szubalgebrákat alkotó) (N, Nt) operátorok invariáns a szokásos egyes spinü részecske ábrázolása, a négyesvektor. De ezenkívül
hossznégyzete szerinti multiplettekbe tömöríthetők. Ez egy direkt összeg, az létezik két további (nem jobb-bal szimmetrikus) ábrázolás is: az
8U(2) EB 8U(2) szerinti "kettős spin" jelölést jelent. Az alábbiakban a legala-
csonyabb rendü reprezentációkat tekintjük át. (1/2, O) ® (1/2, O) = (O, O) EB (1, O)
 ,
j
28 2. RELATNITÁSELMÉLET
2.5. A LORENTZ-CSOPORT ÁBRÁZOLÁSA!
29

szorzatkifejtésben az (l, O) szerint transzformálódó mennyiségek nem négyesvek-

miatt egy képzetes egységgel szorzott,
torok, hanem antiszimmetrikus tenzorok, Fl'v = - F"I'" Ezeket három helyett
hat független komponens jellemezni, tehát a szokásos háromkomponensű egyes ~ i
spin reprezentációt csak további feltételek kielégítésével kapjuk vissza. Ez az K ==-jJ
2 (2.87)
ön dualitás,
generátor lineáris kombinációjából állnak:
Fo,." == "2í f ,.v pu FPU .
. (~ ~) l l
Egy ilyen önduális komplex tenzor egyértelmüen jellemezhető két valós hármas- wJ + iJK == 2" (w + íiJ) N + 2" (w - iiJ) Nt (2.88)
vektor komplex kombinációjával, F ~ (E + iB)-vel is. alapján

Hasonlán az előzőhöz, a (O, l) (jobbkezes egyes spin) reprezentációban anti- AL == eiw+N ,

önduális antiszimmetrikus tenzorokat használunk. Az egyesített, (l, O) EB (O, l)
ábrázolásnak felel meg az elektrodinamikában szokásos, elektromos és mágneses
térhez hasonlóan transzformálódó komponensekre való felosztás. Ekkor
(E + iB) EB (E - i B) egyenértékü a külön-külön transzformálódó (E, B) kom-
ponensekkel. Ezek a Maxwell-egyenletekben is szereplö elektromos és mágneses
terek egy általános valós antiszimmetrikus négydimenziós tenzor hat független
elemét foglalják magukba.
Spinorok transzformációja
Hasonlóan a kvantummechanikához, a relativisztikus elméletben is kiderült,
hogy a transzformációk csoportjának legegyszerübb nemtriviális (nem skalár)
ábrázolása a vektornál alapvetöbb mennyiség, a spinor. Minden bonyolultabb
mennyiség transzformációja megkapható a spinorok transzformációjának és a
mennyiség ábrázolásának (spinar indexek száma és permutációs szimmetriái)
alapján. Ezért a négyesvekiorokramár tanulmányozott Lorentz-transzformációt
a relativisztikus kvantumelméletben ki kell terjeszteni a spinorokra is.
AR == eiw _ Nt ,
(2.89)
ahol
w± == w± íiJ. (2.90)
n~módon az általános Lorentz-transzformáció hat független paramétere két
harmasvektorban, a forgat~t ,leíró w és a boost-ot leíró iJ vektorban jelenik
m~g. ~ spmt reprezentáló (1' ketszer-kettes hermitikus Pauli-mátrixok hatnak a
spmor mdexekre.
Könnyen belátható, hogy
(2.91 )
vagyis jobbkezes és balkezes spinorok valóban komplementer módon transz-
formá!ódnak. Az al~pvető transzformációs szabályok (illetve miután Lie cso-
portrol van ,s~~, ezek I,nfi~itezimális változata) nemcsak az összetett mennyiségek
transzform~clOs szabálYainak levezetését teszik lehetövé, hanem segítenek a nem
tr1lIl;~z:ormálódó, ~rent~-~nvariá~s mennyiségek azonosításában is. Ennek je-
lentosege a Lorentz-mvanans hatasfunkcionál keresésében nyilvánvaló.

A balkezes és jobbke--.oIes Weyl-spinorok esetén ez egyszerű, hiszen mindkettő A Dirac-spinorok négykomponensüek s egyszerre tartalmaznak jobb- és balkezes
elemeket,

) ~~~= ).
egy SU(2) spinort ír le, aminek ismert a forgatással szembeni transzformációja
a nemrelativisztikus kvantummechanikából. Jelöljük az (1/2, O) elemét 1/JL-Iel,
a (0,1/2) elemét 1/Jwrel. A transzformációs képletekben, 1/J == ~ ( ~~ ~ ~= =( (2.92)

1/Ji.(x') == AL1/JL(X), A D'

Pauli-mátrixokból
. és a 2 x 2-es egységmátrixból kombinált 4 x 4-es ma'tnXQ,
. k
a Irae-mátrIXok hatnak ezekre a négyesspinorokra. Négy ilyen mátrix az ún.
1/Jk(x') == AR1/JR(X), (2.85)
gam~a. ~átrixok az összes továbbit képesek generálni szorzat aik ala~ján (e
szorzasl tabla a C4 Clifford algebra).
szereplő mátrix generátorai a teljes impulzusmomentum feles spinü részecskékre
vonatkozó
~ l ~
J ==-q (2.86) A spinmátrixok általánosítása a fenti jobb- és balkezes elrendezés alapján,
2
generátora és az ezzel analóg, de a tér- és idökoordinátákat kev~rő tulajdonság i _
'y -
( O.
(1"
-(1'~ ) ,
(2.93)
 j

30 2. RELATIVITÁSELMÉLET 2.6. POINCARÉ CSOPORT 31

kiegészül egy negyedikkel: 2.6. Poincaré csoport

'"'(o = (1O -1O) . (2.94)

A '"'(I" = ('"'(o, '"'(i) mátrixnégyes maga is (kontravariáns ) Lorentz- négyesvektorként
transzformálódik:
(2.95)
Infinitezimális Lorentz-transzformációt tekintve hamar rájövünk, hogy S(L)
kifejtése két '"'(-mátrix kommutátorát tartalmazza
Ahogy a Lorentz transzformáció infinitezimális generátorai fizikai mennylse-
gekkel, a spinnel és az impulzusmomentummal kapcsolatosak, hasonlóan az
energia és az impulzus - a kvantummechanikából jól ismert módon - a tér-
és időkoordináta eltolási transzformációinak a generátorai. Ez utóbbiak egy
téridőbeli eltolás négyesvektoraként foglalhatók össze, a generátor pedig az ener-
giát és impulzust egyaránt tartalmazó négyesimpulzusként
PI" = (E, P).

(2.96)
A Poincaré csoport a (6 paraméteres) Lorentz transzformációk és a (4 paramé-
ahol teres) téridőbeli eltolások közös (10 paraméteres) csoportja. Egy infinitezimális
(2.97) Poincaré transzformáció általános alakja szintén lineáris, de nem homogén:

(2.103)
A hat ul"V mátrix két hármas csoportra oszlik,
Egy tiszta infinitezimális transzláció,

(2.104)
(2.98)
valóban megegyezik az al" eltolási négyesvektorral, ha a generátor reprezentációja
a kvantummechanikából ismert
A u ij mátrixok három független komponense a relativisztikus spin-mátrix,

1 .. (2.105)
~k = -€ijk u'J • (2.99)
2
parciális deriváltakból álló gradiens operátor. Míg két transzláció felcserélhető
Az összes gamma-mátrix szorzatából álló egymással (azaz a téridőt nem tekintjük görbültnek),

(2.100) (2.106)
, PV] = O,
(PI"'

addig egy eltolás és egy Lorentz-transzformáció már általában nem cserélhető

különleges tulajdonságú. Ez tetszőleges gamma-mátrix-szal antikommutál,
fel:
(2.101) (2.107)
A Lorentz csoport kibővítése a Poincaré csoportra újabb invariánsok felismerését
Dirac-reprezentációja teszi lehetővé, amelyek a relativisztikusan mozgó elemi részecskék osztályozás á-
/ '"'(5 = (O1 1)
O . (2.102) ban (az eddig megismert spin és paritás mellett) használhatóak lesznek.

Szerepe a jobb- és balkezes spinorok szimmetrikus ('Ih+R) és antiszimmetrikus Legismertebb a négyesimpulzus vektor invariáns hossza, ami a részecske nyu-
('Ih-R) kombinációjának a felcserélése. galmi tömegével illetve nyugalmi energiájával azonosítható. c = 1 mértékrend-
szerben,
PI" PI" -- p,2o _ p2:t _ p2y_ p2 - E 2 _ p 2 - m 2 (2.108)
:- -.
 33
32 2. RELATNITÁSELMÉLET 2.6. POINCARÉ CSOPORT

A kvantummechanikában PI' operátor, így a PI'PI' invariáns sajátértéke tekint-

hetö a részecske tömege négyzetének. Szabadon mozgó részecskékre PI'PI' ;:: O,
a tömegspektrum folytonos .
=
ahol az s multiplett sajátérték egész vagy félegész (s 0,1/2,1,3/2, ...).
Ilyen m tömegű és s spinű részecske a spinvetület Sz = -s, -s+ l, ... , +8
értékei szerint (2s + l)-szeres degenerációjú, folytonos

Helicitás
E= Jm2+P2
energiaspektrumú kvantumobjektum.
További Lorentz-invariánsok is képezhetök a következő négyesvektor, az ún. b) P PI' = O tömegű részecske speciális eset. Ekkor W I' W I' ::: O szintén
Pauli-Lubanski vektor segítségével: (rényszerü) nullvektor, valamint érvényes az általános WI'PI' =.0 össze~
függés is. W és P egyszerre párhuzamosak és merölegesek (ezt a Mmkowskl
WI' - !fl'v>,P M
- 2
po
>'P ". (2.109) geometria teszi lehetövé). Ekkor

Ez a vektor az impulzusnyomaték mozgásirányú vetületét, az ún. helicitást WI'=>"PI'

adja. Ezt demonstrálja a fenti vektor kiszámítása együttmozgó rendszerben,
ahol P" = (m ,O) : mivel csak a II = O komponens nem tűnik el, fl'v>'P-ból csak OX = ±s megoldási lehetőségekkel. Vagyis zérus tőmegű s spinű részecskék
=
az fkOi; é jk komponensek maradnak. Az eredmény degenrációja nem (2s + 1), hanem csak 2. E két állapot pozitív illetve
negatív helicitású. Az energiaspektrum
l ··L
WI' ::: (O , m-t:'J~S··)
2 'J , (2.110)

ahol i, j, k térbeli irányokat jelölnek. A spinmátrix, Si;, antiszimmetrikus, ezért

a fenti kifejezés a spin szokványosabb, vektorjelölését adja: c) Matematikai érdekességként megemlíthető , hogy a tömegtelen esetben
L l·· k
léteznek 2
s~ ::: -f'J S·· (2.111) WI'WI'::: -X
2 'J'
alakú megoldások is (folytonos, negatív spin négyzet, azaz imaginárius
s ezáltal WI' ::: (O,m Sj. spin!). Ezek a Bargmann-Wigner állapotok az eddigi kísérleti tapasztalat
szerint nem realizálódnak az elemi részesckék világában.
A Pauli-Lubanski vektor operátorként igen hasonlóan viselkedik a négyesimpul-
d) Ugyancsak érdekesség a
zushoz, mint azt az alábbi felcserélési szabályok is alátámasztják: PI'PI',::: _m2

[WI',P"l ::: O lehetöség, az ún. tachyonok feltételezett spektru~~. ~~lö~leg~sé,~~:

[MI'''' W>.l ::: -i91'>'Wv + ig,,>.WI'. (2.112) hogy formá.li.sa.n képzetes tömegük miatt az ilyen osszef~ggest kieleglt?
részecskék csak a fényénél nagyobb sebességgel lennének kepesek mozogm,
Az Ml'v teljes impulzusmomentum generátorból a WI' Pauli-Lubanski vektor gyorsításuk helyett lelassításuk igényeine energiabefektetést. Azonban
csak a belső spinnel kapcsolatos részt tartja meg: ilyen részecskéket sem figyeltek meg kísérletileg.

WI' ::: - ~t:I'''>'ps,

2 AP
a V·
(2.113)

Összességében megfogalmazhatjuk, hogy a relativisztikusan mozgó kvantumob-

jektumok (elemi részecskék) osztályozhatók a Poincaré csoport generátorai s
az azokból alkotott invariánsok sajátértékei szerint. Ez a PI'PI' és a WI' WI'
invariánsok szerinti alábbi osztályozásra vezet:
a) PI'PI' = m 2 , ahol m folytonos spektrumú, valós. Ekkor

WI'WI'::: _m s(s 2
+ l)
 2.7. RELATIVISZTIKUS MOZGÁSEGYENLETEK 35
34 2. RELATIVITÁSELMÉLET

Ezen integrál integrandusának pólusai vannak az

2.7. Relativisztikus mozgásegyenletek
w = ±wo = ±Jk2 +m2
helyeken. Az integrált kiterjeszthetjük a komplex w síkra. Amennyiben a valós
tengelyen lev&'" pólusokat kicsit eltoljuk imaginárius irányban, a valós tenge-
Klein-Gordon egyenlet lyen áthaladó s a távoli félkörön záródó integrációs úton vett teljes integrál
- Cauchy tétele éretelmében - egyenlő lesz a közbezárt pólusok járulékával.
Fizikailag az egyik pólus felel meg a pozitív energiájú megoldásnak, a másik
A szabadon mozgó tömegpont négyesimpulzusa tehát kielégíti az alábbi össze- negatívenergiához tartozik. A térelméletben figyelembe vesszük a negatív ener-
függést (c = 1 mértékrendszerben): giájú megoldásokat is: egy lokalizált negatívenergiacsomag mintegy az ellenkező
irányban terjedő időtükrözött részecskének, az antirészecskének felel meg.
(2.114)

A legegyszerűbb esetben a részecske spinje O, így nincs további, Lorentz-transz-
formációs tulajdonságaival összefüggő információ. A megfelelő kvantumme-
chanikai egyenlet az impulzusoperátor szokásos kifejezésének megfelelően (li=l,
c=l mértékegységekkel) :
(2.115)
Ezt az egyetlen szabadsági fokot leíró (index nélküli) változót skalártémek, a rá
érvényes, nullára rendezett egyenletet, Klein-Gordon egyenletnek nevezzük:
, el egymással ellenkező irányba.
(2.116)
Ez a következő analógia alapján talán nem is tűnik olyan furcsának, mint
első hallásra: képzeljünk el egy hosszú, várakozó autósort (pl. a hegyeshalmi
határállomáson). Az autók egyenként mennek át a határon, némi várakozás
után. Az átengedett autó gyorsít és az üres terepen akadály nélkül továbbahalad;
ez felel meg a propagáló részecskének. A várakozó sor mindegyike ugyanakkor
eggyel előrejut. Ez azonban messziről (pl. egy körözö helikopterről) úgy látszik,
mintha egy luk haladna hátrafelé a kocsisorban; ez utóbbi felel meg az anti-
részecskének. Itt párkeltés történt, egy autó és egy "autó-luk" (anti-autó) indult

A fenti elképzelésnek megfelelő módosított Green-függvény a

Feynman-propagátor. Fourier transzformáltja
Határozzuk meg az egydimenziós Klein-Gordon egyenlet Green-függvényét!
G= -1 = -1
(w - Wo + iE')(w + Wo - i€' ) w2 - k2 - m 2 + i€
Az egyenlet
(a; - a; + m 2 )4l(t, x) = O ahol € = 2wo€' és az €'2 rendű járulékot elhagytuk. A Feynman-propagátor
alakú. A megoldás - hasonlóan a hullámegyenlet megoldásához - egy retardált felírható két, egyszeres pólust tartalmazó tag összegeként:
és egy avanzsált tag összege lehet:
- 1( l +
G- -
- 2wo w - Wo iE'
- l) ,
w + Wo - i€'
4l(t,x) = f(t - x) + g(t + x).
Ebből az alakból a pólusok járuléka könnyen meghatározható. A zárt integrációs
A Green-függvény a térben és időben lokalizált zavarra adott válaszként értel- utakhoz tartozó félkörívek járuléka az eredményből levonandó ahhoz, hogy a
mezhető : valós w vonal mentén keresett integrált kapjuk.
(a; - a; + m 2 )G(t, ti, x, x') = 8(t - t ' )8(x - x').
Fourier transzformálás után, Legyen egy félkörív mentén a komplex energia

összefüggést nyerjük, amelyből Gkönnyen kifejezhető és visszatranszformálható: ahol R pozitív konstans. Az e iw( t-t') faktor járuléka ekkor e-R vagy eR szerint
viselkedik,
dw dk eiw(t-t')-ik(%-z') eiw(t-t') = eiR(t-t') cos <p e- R(t-t') sin ""
G(t,t',x,x') =
J 2 2
'Tr
k2
'Tr
2 2'
+m-w
36 2. RELATNITÁSELMÉLET 2.7. RELATIVISZTIKUS MOZGÁskGYENLETEK 37

attól függően, hogy a (t - f) sin ep szorzat előjele milyen. Nyilvánvaló, hogy
csak az e-R viselkedésű járulék használható a keresett (valós tengelyen vett)
integrál kiszámításához. A felső félkör veendő tehát (sin ep > O) , ha t ~ ti és
az alsó félkör (sin ep < O), ha t::; ti. Ezekben az esetekben az e- R-rel arányos
félkörmenti járulékok az R -t 00 limitben eltünnek, s a t ~ t i esetben nem
nulla eredményt az w = -wo + ie pólus járulákaként kapjuk (2i1r-vel szorozva),
míg a t ::; ti esetben az eredményt az w = Wo - ie pólus járulékaként (ez al-
kalommal -2i7l" -vel swrozva az ellenkező irányú körbejárás miatt). A pozitív
energiához tartozó Green függvény tehát retardált, csak t ~ f hatásokat en-
ged meg, míg a negatívenergiához tartozó Green függvény avanzsált ,I t ::; t' ,
hatásokat vesz figyelembe. E második járuléknak kauzális fizikai jelentést csak az
időben fordítottan terjedő (propagáló) antianyag - hatásként való átértelmezés
nyújt .
hullámhossz: rc = 11m = 'h/(me). Ez a jelenség a Feynman propagátor sajátja,
eredete összefügg a kvantummechanikai részecske lokalizálhatatlanságával.
Dirac egyenlet
A Klein-Gordon egyenlet negatív energiájú megoldásai nem tetszetősek, so-
kan nem tekintik ezeket fizikailag értelmes megoldásnak. Többet közt ez mo-
tiválta Dirac-ot, hogy egy másik egyenletet keressen, amelyik a P,.P,. = m 2
feltételt ugyanúgy kielégíti. Végül azonban neki sem sikerült a negatív energiájú
megoldásoktól megszabadulni, ez minden relativisztikus leírásban megjelenik.
Megalapozottabbá vált azonban ezáltal a kvantumtérelméleti értelmezés, az an-
tirészecske interpretáció.

A fentiek figyelembevételével a Green-függvényre az alábbi kifejezést kapjuk: A (8,.8" + m 2 ) operátorból hogyan lehet "gyököt vonni"? Dirac azt remélte,
G(t, x) =i r
J-co
co
dk _1_ e-iwolt-t'le-ik(:Z:-",').
271"2wo
hogy a gyöknek már csak egyetlen, fizikailag értelmes megoldása lesz. Az
alapötlet az (a + b)(a - b) = a2 - b2 azonosságon alapul. Ez a +1 és -1 -
re épülő algebra, az alábbi szorzótáblával,
Végezzük el a k = m sh y változó helyettesítést. Ekkor Wo = m ch y és
co +1 -1
G = ~ r+ dy e-im(lt-t'lch 1/ +(z-z')sh 1/).
411" J-co +11 +1 -1
Először vizsgáljuk a fénykúpon belüli hatásterjedést (klasszikusan csak ez a
-11 -1 +1
megengedett): It - til> lx - xii, s ezért időszerű a (t, x) és a (f, x') események fizikailag egy tükrözésnek felel meg, ami pl. a jobbkezes kesztyűt balkezesbe,
szeparációja. Ekkor majd újabb tükrözéssel ismét jobbkezesbe viszi át. Egy ilyen tükrözés, aDlely
It - til = rch(, (x - x') = -rsh€ a " kezességet" , görög eredetű szóval a kiralitást változtatja, része lehet egy
általánosított Lorentz-transzformációniuc.
írható és a Green függvény,

G =~ . I+
471" -co
co
dye-imTch(I/-~) ~ Jo(mr) Ez azonban nem az egyetlen módja az l-ből való gyökvonásnak. Az energia kife-
jezését vizsgálva, ami a kvantummechanika kiindulópontja, egy komplex szorzat-
felbontásra jutunk:
alakú. Itt Jo(z) egy oszcilláló Bessel-függvény, szinuszos aszimptotikával. Meg-
engedve azonban a fénykúpon kívüli, azaz fénysebességnél gyorsabb hatáster-
jedést, a Green függvénynek térszerü szeparációkra (It - til < lx - xiI) is van
E2 = p2 + m 2 = (P - im)(P + im), (2.117)

járuléka. Ekkor a következő swrzótáblával:

It - til = -rsh€, (x - x') rch€ = +1
írható és a Green függvény,

G =~ r+ co dy e-imrsh (I/-{) ~ iKo(mr) +11

411" J-co
alakú. Ez a képzetes argumentumú Bessel függvény azonban exponenciálisan
lecsengő aszimptotikájú. Vagyis a kvantumtérelmélet megenged fénynél gyor-
sabban terjedő hatást, de csakis kvantum alagutazásként! A jellemző beha-
tolási mélység a klasszikusan nem megengedett (akauzális) zónába aCompton
il
+1
-1
Szorítkozzunk egyelőre egydimenziós rendszerekre, mint a fenti képlet ben. Ekkor,
aszerint, hogy E 2 = p2 +m2-et vagy m 2 = E2 - p2_ et akarjuk swrzatként kife-
jezni, hol az egyik, hol a másik szorzótáblára van szükségünk. Az új felismerés
lényege az, hogy egy nagyobb csoportot (szorzótáblát) keresünk, amelyben nem
38 2. RELATIVITÁSELMÉLET 2.7. RELATNISZTIKUS MOZGÁSEGYENLETEK 39

két, hanem háromféle mennyiség szerepel: E-szerü, P-szerű és m-szerű. Ezek
páronként a fenti szorzatszabályoknak engedelmeskednek, a megfelelő algebrát
alkotják.
Jelöljük az E-szerü számok egységelemét el-gyel, a P-szerűekét e2-vel, az m-
szerűekét eo-lal. Legyen eo a szokásos egység (s ezzel a tömeg a szokásos
számokkal mérhető mennyiség - ez logikus, hiszen ez a Lorentz skalár, míg E
és P vektorkomponensek.) Ebben a reprezentációban e5 = eo(= 1) azonosság.
Az el az eo-lal viselkedjen a jobb- és balkezes szorzótábla szerint, e2 az eo-lal
pedig, mint a képzetes egység. Ekkor e~ = +1 és e~ = -1. A Klein-Gordon
operátor két tag szorzatára bontható,
(2.118)
amennyiben teljesül még
(2.119)
Ez az antikommutációs tulajdonság az ún. Clifford algebrák tulajdonsága. A
szorzótábla felépítésénél látjuk azonban, hogy egy bizonyos elem, ele2 nem fe-
jezhető ki a már ismert elemek kombinációjaként. Ezért, hogy zárt algebrát
kapjunk, ez kiegészítendő egy új elemmel:
A C4 algebra egy reprezentációját nyújtják a 4 x 4-es Dirac-mátrixok, el' = "fl'
megfeleltetéssel:
(2.122)
Az egyes csoportokhoz tartozó mennyiségek (egy-, négy-, illetve hatelemű , ska-
lárként, vektorként, illetve antiszimmetrikus tenzorként transzformálódó szám-
együttesek) neve rendre: skalár, lJektor, tenzor, axiállJektor és pszeudoskalár.
Megfordítva azt mondhatjuk, hogy a C4 algebra a Lorentz-transzformációs vi-
selkedés osztályozásában játszik szerepet.
Visszatérve a kétdimenziós téridő példájára, ott az eredeti eo-szerű számokat
skalárnak, az új e3-szerű számokat pszeudoskalárnak nevezzük. Az el és e2
együtthatói közösen egy kétdimenziós Lorentz-vektort alkotnak. Az axiállJek-
tornak ea(el, e2) = (-e2, -ed fele! meg. A C 2 algebra egy lehetséges reprezen-
tációja:
(2.123)

ea = ele2· (2.120) Ebben a reprezentációban a Klein-Gordon egyenlet szorzattagjai mátrix alakot

öltenek:
A szorzótábla így már teljes: E±m -P ) (2.124)
Eel - P e2 ± meo = ( P -E±m .
1 el e2 ea
Ezt a mátrixot röviden
11 1 el e2 ea If'±m
ed el 1 ea e2 alakban szokás írni. Általában a If' = "fl' PI' "slash" jelölést alkalmazzuk, ahol a
e21 e2 -e3 -1 el ')'jJ-k a négy Dirac mátrixszal (ld. 2.122) azonosítandók 3+ 1 téridő dimenzióban.
e31 ea -e2 -el 1 Ekkor If'If' = E2 - p. P, s a Klein-Gordon egyenlet dekompozicíója
Ez a szorzótábla a C2 Clifford-algebrának felel meg. A 2-es szám azt jelzi, hogy PjJpjJ - m 2 = (If' + m)(If' - m) = O. (2.125)
az l-en kívül két elemből (el, e2) indultunk ki, ennyiböl generáltuk az algebrát.
Ennek megfelelően a teljes négydimenziós esetben, a P" négyesvektor minden A pozitív tömegű faktor,
komponenséhez tartozik egy újszerű elem, el'" Ezek generálják a C4 Clifford- If'1/J = m1/J (2.126)
algebrát, miközben kielégítik az antikommutációs összefüggést:
a Dirac-egyenlet. A Dirac-egyenlet a tömeges, feles spin'Ű fermionok relatilJisz-
(2.121) tikus mozgásegyenlete.

ahol gjJlI a Minkowski téridő metrikus tenzora. Ennek következtében könnyen

belátható, hogy a C4 algebra 16 elemet tartalmaz: az l-en és a négy ejJ-n kívül
ezek összes olyan szorzatát , amelyben minden elem csak egyszer fordul elő egy
adott sorrendben . Hat ilyen kettős szorzat van (ahány független eleme van egy
négydimenziós, antiszimmetrikus mátrixnak), négy hármasszorzat (mert négy
elem közilllehet egyet kihagyni) s végül egy négyesszorzat. Ez összesen 16 elem.
A négyesszorzatot gyakran külön jelölik, e5-tel.
40
2. RELATIVITÁSELMÉLET

3.

Szimmetriák

A szimmetriák a fizika minden területén fontos sz.erepet játszanak. A klasszikus

fejezetekben (mechanika, elektrodinamika, termodinamika) segítenek a mozgás-
egyenletek megoldásában, a sokszor igen bonyolult problémák leegyszerüsítésé-
ben. Ezen túlmenően minden szimmetriához tartozik egy megmaradó töltés, ami
fizikailag mérhető mennyiségek "összegszabályaiként" jelenik meg a kísérletező
számára.

A kvantummechanikában a szimmetriáknak ez a tulajdonsága került előtérbe: a

szimmetriatranszformációk infinitezimális generátorai s a dinamikát (szintén in-
finitezimális időlépésekben generáló) Hamilton operátor kommutálása nemcsak
az energia sajátállapotok jellemzésében segít (az ún. melIékkvantumszámok
bevezetésével), hanem sokszor magának a megfelelő Hamilton operátornak a
megtalálásában is.

A térelméletben s ezáltal a részecskefizikában a szimmetriák szerepe még alap-

vetőbb: ezek ismeretében konstruáJjuk meg a dinamikát leíró hatásfunkcionált.
Megmaradási törvényeket kísérletileg is egyszerűbb megfigyelni , mint egy-egy
kölcsönhatás részletes tulajdonságait.

A természettörvények szimmetriák figyelembe vételével történő leírása mate-

matikailag a csoportelmélet s az ezzel szorosan kapcsolatos algebra módszerei vel
valósu! meg. Ebben a fejezetben a szimmetriák és a megmaradó mennyiségek
általános kapcsolatát leíró oether-tétel ismertetése után néhány, a részecske-
fizikában fontosnak bizonyult szimmetri át veszünk górcső alá és tipizáljuk is
a szimmetriákat. Alkalmazási példaként a globális íz-SU (3) csoportra épülő
kvark-modellt tárgyaJjuk részeletesebben.

41
42 3. SZIMMETRIÁK
K ülsö és belsö szimmetriák
A fizikai terek leírása rendszerint többkomponensű tér- és időfüggő mennyiségek
együttesével történik. Már a szokásos matematikai jelölés,
is különbséget tesz ún. külső, azaz a téridő argumentum tarnszformációival
kapcsolatos és a belső, azaz a térko~ponensek egymás közti keveredésével kap-
csolatos szimmetriák között. A téridő, az x p független változó értelmezési tar-
tománya minden térváltozó (mező) esetén ugyanaz, ez külsőleg adott. Az ct
index jelöli a lehetséges térkomponensek összességét, egy - egy multiplettet.
Ez egyben fizikailag összetartozó, egymást kiegészítő módon transzformálódó
tereket jelent: pl. spin vagy izospin szerinti komponenseket. A fizikai terek
osztályozása a komponensek együttes transzformációs szabályain alapul.
A legalapvetőbb a téridőbeli forgatásokkal szembeni visiekedés. Mint az előző
(relativitáselmélet) fejezetben tárgyaltuk, ez lényegileg a spin és a paritás kísérle-
tileg mérhető tulajdonságaira vezet. A téridőbeli eltolások generátora, a négyes-
impulzus pedig a legalapvetőbb fizikai tulajdonság; ami a terek energiacsomag-
jait, a részecskéket jellemezheti. Az, energia és a hármasimpulzus összefüggése, a
"diszperziós reláció" ad felvilágosítást a tömegről. Kvalitatív különbség a véges
tömegű és a nulla tömegű terek viselkedése között van.
Sokszor célszerű a kísérleti tapasztalatok alapján a fentieken túl még további
megmaradó mennyiségekről is beszélni. Ezeket, a történetileg először megismert
elektromos töltés mintájára, (általá.ri.osított) töltésnek nevezik a részecskefizi-
kában. Bár sok esetben, pl. az izospin szimmetria esetén, az újfajta töltések
inkább a spinhez 'hasonlóan viselkednek, az elnevezés megmaradt.
Külön feladat az elmélet számára az ezekhez tartozó szimmetria matemati-
kai leírása. Ez további szabadsági fokok, s ezzel együtt indexek bevezetésével
történik. Ezeket nevezzük "belső" szabadsági fokoknak, s ezen komponensek
közötti transzformációval szembeni viselkedést "belső" szimmetriának.
Szimmetriák típusai:
1. Téridő szimmetriák. Ezek az argumentum szimmetriái, a megfelelő transz-
formációk alkotta csoport nem kompakt.
2. Belső szimmetriák. Ezek a tér (mező) komponenseinek keverésével szem-
ben mutatott szimmetriák, lehetnek globálisak, vagy lokálisak (helyről
helyre változó paraméterűek). Általában kompakt csoportot alkotnak,
3.1. NOETHER TÉTEL 43
s ezért az általuk leírt részecskék véges elemű multiplettekbe csopor-
tosíthatók.
3. Szuperszimmetria. Ez kombinálja a fenti két típust, már eleve többindexes
térváltozókat egy ún. szupertérbe egyesítve. A szupermultipletthez tar-
tozó részecskék egész és félegész spinű párokat tartalmaznak.
3.1. Noether tétel
A Noether tétel a hatás szimmetriáit megmaradó áramokkal hozza kapcsolatba.
A térelméletben ezek a szimmetriák a térváltozók folytonos paraméterű transz-
formációival szembeni határozott viselkedést takarnak. Ebben a fejezetben erre
az esetre vezetjük le Emmy Noether tételét. Mielőtt azonban erre rátérnénk,
érdemes a klasszikus térelméleti leírás általános származtatását megszámIálha-
tóan sok szabadsági fokú rendszerek határeseteként áttekinteni.
Kiindulópontunk egy végtelen rugalmas lánc mechanikai leírása. Rugókkal
összekötött tömegpontokat képzelünk elj egy ilyen pont általános pozíciója legyen
X;. A határesetben végtelen finoman elosztott végtelen sok pont dinamikáját
leíró elmélet egy (l+l)-dimenziós klasszikus térelmélet, ahol az i indexböl a
folytonos (sajnos szintén x-szel jelölt) független változó, míg az x pozícióból az
általános 4> tér lesz:
Xi f--+ 4> (x ).
Az N tömegpont dinamikáját leíró Lagránge függvény,
(3.1)
ebben a határesetben egy Lagrange sűrűség integrálja lesz:
(3.2)
Ennek hátterében az alábbi megfeleltetések állnak:
• i f--+ x (folytonos "index")
• x;(t) f--+ 4>(x, t) (térváltozó)
• f = X;+1 - Xi f--+ dx (differenciál)
 44
3. SZIMMETRIÁK 3.1. NOETHER TÉTEL 45

• m/E t---t ll- (hosszegységre esö tömeg)

Egyszerű példa erre a skaIártér. Az
• ~E t---t Y (Young modulus)
Többdimenziós téridöre kiterjesztve, az idö és térkoordináták szerinti összes
c.= -2l (al'~·al'~-m2~ 2) (3.8)
parciális deriválttól függhet a Lagrange sűrűség:
Lagrange sűrűségből az alábbi téregyenlet következik:

(3.3) al' . al'~ + m2~ = O. (3.9)

Ez a Klein-Gordon egyenlet, a szabad részecskére jellemző diszperziós reláció

legegyszerűbb, Lorentz-skalár megvalósítása (ld. 2. fejezet).
Hatáselv ~ Mozgásegyenlet

Noether tétel:
A hatás, ami a teljes klasszikus dinamikát meghatározza, ez esetben

s= J Ldt = J tfx c.. (3.4)

~bb~ az össze~ggésben mind a hatás (S), mind a Lagrange sűrűség (C.) Lorentz
IOvarIans. A terelméletben az C. Lagrange sűrűség, amit néha röviden csak
"Lagrange-i"-nak (angolul: "Lagrangian") neveznek, teljes mértékben megha-
tározza adinamikát.
A Noether tétel kapcsolatot teremt a hatás szimmetriája és megmaradó áramok
között.
Legismertebb példái az időeltolás művelete és az energia közötti kapcsolat, il-
letve a térbeli eltolás és az impulzus vagy a forgatás és az impulzusmomentum
közötti kapcsolat.

A térgyenletek, a fent definiált hatáshoz tartozó variációs elvből ún. hatáselvböl Általános esetben a térváltozó többkomponensű (~"), s az a transzformáció,
következő Euler-Lagrange egyenletek. A hatás első variációja,' amellyel szemben a hatás szimmetrikus - azaz változatlan - szintén több, de

óS -- J tfx (ac. ac. óal'~ ) ,

a~ ó~ + a(al'~)
a második tag parciális integrálása után kissé átalakítva nullával egyenlő:
(3.5)
más számú változóval jellemezhető (é). Folytonos szimmetriák esetén létezik a
transzformációknak infinitezimálisan kis változata, az ezeket jellemző paramé-
tereket jelöljük óé -vel.

Jd x (~~-al'a(~~~))ó~:::o.
4 Először belső szimmetria esetére vizsgáljuk a Noether tételt. Ekkor a Lagrange
(3.6) sűrűség és a hatás csak a térváltozók (infinitezimális) transzformációja miatt
változhat. Ha azonban a szimmetria fennáll, akkor ezen változások összessége
A maradék teljes divergencia, a hatás esetében zérus:

al' (a(~~~)ó~) liS = Jtfx (::" ó~" + a:I'~" óal'~") = o. (3.10)

négyestérfogati integrálja - a Gauss tétel alapján - egy háromdimenziós hiper- Ez a mozgásegyenlet (Euler-Lagrange egyenlet) felhasználásával átírható az
felületi integrállá alakítható, határfeltételként ott ó~ eltűnik, s ezért ez a járulék alábbi alakba,
nullával egyenlÖ.

(3.11)
Miu.tán t~tszőleges, elegendően kis normájú ó~ variációra a fenti (3.6) összefüg-
gés Igaz, Igaz az alábbi parciális differenciálegyenlet, a téregyenlet: amely egy teljes négyesdivergencia integrálja:
ac. ac.
a~ - al' a(al'~) = o. (3.7) óS = J tfx al' (a:I'~" ó~,,) . (3.12)
46 3. SZIMMETRiÁK 3.1. NOETHER TÉTEL 47

Ennek eltűnése tetszőleges, Eltolás

ó~a = ~~: &b (3.13)
Első példaként külső transzformációra a téridőbeli eltolást vizsgáljuk. Az ar-
belső transzfomáció esetén a &b (3.12)-beli együtthatóinak külön-külön eltű­ gumentum infinitezimális transzformációja,
nését követeli meg:
81' J! = O, (3.14) óxl' = al', (3.19)
ami a Noether-áram lokális megmaradását fejezi ki. Ez az áram a Lagrange egy konstans négyesvektor. A ~ térváltozóban okozott vezető rendű változás
sűrűség és a transzformációs mátrix segítségével így írható:
(3.20)
(3.15) változást jelent ennek deriváltjában is:

ó81'~ = aV8v81'~. (3.21)

Az ilyen Noether-áram gyakorlatilag az általánosított impulzus (~-hez kanoni-
kusan konjugált tér) s a belső transzformációs mátrix kombinációja. Ebben az Az t:. Lagrange sűrűség kétfajta (direkt és indirekt) változása egyenlő:
értelemben a Noether-töltés a szóban forgó szimmetria infinitezimális generáto-
rával kapcsolatos. _ I' _8C ~
óC - a 81'C - 8~ó~ + 88 ~ó81'~. (3.22)
I'

Egy négyesdivergencia eltűnése egy adott vonatkoztatási rendszerben az időszerű Az infinitezimális transzformációk konkrét, (3.20, 3.21) alakjait és az Euler-
komponens térfogati integráljának, a tulajdonképpeni töltésnek a megmaradását Lagrange egyenletet (3.7) felhasználva a közvetett úton kiszámított változás
fejezi ki: összevonható egy teljes deriválttá:
(3.16)
al' (81'8~~~8v~ + 8~~~8v81'~) = aV81' (8~~~8v~). (3.23)
definícióval,
(3.17) Ezt egyenlővé téve közvetlenül számított változással és nullára rendezve kapjuk:

folytán V
a 81' (Cg~ - 8~~~ 8v~) = O. (3.24)
0= ~Qa (3.18)
dt ' Miután ez tetszőleges al' eltolásvektorra igaz, az alábbi, energia - impulzus
amennyiben a hármas divergencia felületi integrállá alakul egy olyan távoli tenzornak nevezett mennyiség,
felületen, ahol már nincs áram (vagyis a Qa töltések definíciója az összes töltést
felölelő térfogatot használja). Röviden ez a logika a következő sémában foglal- - ...gv1'-~8'"
Tv1'-1' 88 ~ v'K, (3.25)
ható össze: I'

lokálisan megmarad:
(3.26)
Szimmetria --+ Noether áram --+ megmaradási tétel.
Az energia - impulzus tenwr is egy speciális Noether áram, ez esetben a téridő­
index és a szimmetriacsoport index ugyanabból a halmazból való. Egyszerű
Külső szimetria esetén a levezetés bonyolultabb. Itt a Lagrange sűrűség közvetlen rendszerekre, pl. skalártérre Tl'v szimmetrikus,
(az x téridő argumentum változása miatti) és közvetett ( a terek változásából
fakadó) módosulása bár nem zérus, de egymással egyenlő. Ez lehetővé teszi a (3.27)
különbség képzésével továbbra is megmaradó áramok felismerését.
bonyolultabb esetben azonban nem feltétlenül. Ekkor is szimmetrikussá tehető
egy antiszimmetrikus háromindexes tenzor négyesdivergenciájának a hozzáadá-
sával,
(3.28)
 3. SZIMMETRlAK 3.2. GAUGE SZIMMETRlA 49
48

ahol az ApI''' tenzor minden indexpárban antiszimmetrikus, s kompenzálja a ahol

naiv TI''' tenzor ~-ben és v-ben antiszimmetrikus részét. Könnyen belátható, (3.38)
hogy ez az adalék Ez az eredmény a pályamomentum i = f x fi jól ismert kifejezésének az általá-
81'8 P A pl''' = O (3.29) nosítása. Miután ~ egy skalártér, a fenti M egyben a teljes impulzusmomentum
miatt a megmaradási törvényen nem változtat. négyes áramsürüsége is. Spinnel rendelkező terekre a Lorentz transzformáció
valóban eredményez további járulékokat is - ezeket a spin sürüségtenzor foglalja
őssze. A terek nem skalár reprezentációi további indexeket viselnek, amelyek
A Noether töltés egy Lorentz négyesvektorba foglalható össze, keveredése már egy belső szimmetriához hasonló járulékot ad. A spin ebben

PI' = ! d3xTÓ, (3.30}

l
az értelemben egy belső tulajdonság, a megfelelő Noether-áram járulék nem
függ az x téridö-ponttól, csak a térváltozótól. A megmaradó töltés a teljes
impulzusmomentum:
ez a négyesimpulzus. Minden komponense megmaradó mennyiség,
t (3.39)
~pl' =0. (3.31) ~
dt

Forgatás (Lorentz transzformáció) 3.2. Gauge szimmetria

A négydimenziós téridőben történő forgatás (Lorentz transzformáció) szintén

egy külső szimmetria. Az infinitezimális transzformációt egy antiszimmetrikus A gauge (vagy mérték-) szimmetria lokális fázistranszformációval szembeni szim-
paramétertenzor, EI''' = -Evl' jellemzi: metria.
(3.32)

A térmennyiség változása U(l).

(3.33)
míg a Lagrange sűrűség közvetett (~ miatti) és közvetlen (x miatti) változása A legegyszerübb példa a fázistranszformációra hasonlít a kvantummechanikai
egyenlő: fázis transzformációjához (ez a szabadság vezette el Weyl-t a fázis szabad meg-
(3.34) választásából fakadó általános szimmetria, a mértékszimmetria megfogalmazá-
sához). A hullámfüggvény helyett azonban fizikai mezők transzformációjáról
A direkt változás felírható szintén mint egy teljes parciális derivált: van szó, hasonlóan az elektrodinamikából ismert mértéktranszformációhoz. E
két dolog, mint látni fogjuk, mély kapcsolatban van.
fJC = 81' (E~X" C) , (3.35)
hiszen az x" parciális deriválásából adódó metrikus tenzor, g~ szimmetrikus s Tekintsünk egy kétkomponensü teret, összevonva egy komplex változóba:
így az antiszimmetrikus E tenzorral szorozva és az indexekre összegezv~ nem ad
járulékot. ~ = ~O + i~l .
Az egyenlőséget nullára rendezve kapjuk a következő egyenletet: A fázistranszformáció ezen mennylseg szorzása egyegységnyi abszolút érté-
kü komplex számmal, éP-vel, amit fázisfaktornak nevezünk. Ezek a transz-
v ( 8C 81'&
88p~ gPI'C) -
- O
. (3.36)
EI''' X 'K - formációk az Url) folytonos csoport legegyszerübb, fundamentális ábrázolását
adják (az Url) egyparaméteres unitér transzformációt jelöl). A csoportaxiómák
A zárójelben felismerhető az energia-impulzus tenzor! Miután E antiszimmetri- teljesüléséről könnyű meggyőződni:
kus, az egyenlet a zárójelben levő kifejezés antiszimmetrikus részére igaz tetsző...
leges Lorentz transzformáció esetén. Végül a Noether áram lokális megmaradási 1·1 l (egy)
törvénye a következő alakot ölti: (ei<P)-1 e-i<p (inverz)
(3.37) ei<Pl . ei<P' ei('Pl+<P.) (szorzat) (3.40)
 50
3. SZIMMETRiÁK 3.2. GAUGE SZIMMETRiA 51

A transzformált tér,
SO(2) reprezentációk
4>1 é p (4)°+i4>l) = (coslP+isinlP)(4>0+i4>l)
(cos IP 4>0 - sin IP 4>1) + i(sin IP 4>0 + cos IP 4>1), (3.41) A komplex fázisfaktorral kifejezett transzformáció csak a legegyszerűbb lehető­
ség; az U(l), illetve a vele izomorf SO(2) csoportnak vannak más, általánosabb
a komponensek alábbi transzformációs képletére vezet: ábrázolásai is. A legszemléletesebb talán az SO (2) adjungált alapábrázolás,
amely geometriailag síkbeli forgatásokat ír le. Elemei olyan transzformációk,
4>/0 ) _ (cos lP -SinIP) ( 4>0 ) amelyek a (x,y) számpárt (síkibeli koordinátát) úgy tarnszformálják, hogy az
( 4>/1 - sin IP cos IP 4> l . (3.42)
X2 + y2 = inv.
A fenti képletben szereplő 2 x 2-es mátrixok az U(l) legkisebb valós elemű,
másszóval adjungált reprezentációját adják. Miután ez a kétdimenziós for- összeg nem változik.
gatások transzformációs mátrixa is egyben, az U(l) csoport izomorf az SO(2)
csoporttal.
Egy egy ilyen transzformáció jellemezhető egyetlen valós paraméter, a IP szög
segítségével:
A legegyszerübb Lagrange függvény (fázis-)invariáns, bilineáris tagokat tartal- (3.49)
maz:
(3.43) Röviden
(3.50)
A megfelelő Noether-áram kifejezéséhez meg kell vizsgálni a komplex térváltozó
Infinitezimális forgatás különbségvektora merőleges az eredeti vektorra, azaz
transzformációját infinitezimális fázisforgatás hatására:
!Íx = 6IPY, 6y = -6IPx, (3.51)
(3.44)
röviden
Behelyettesítve a 4>1 = (l + i6€)4> transzformált teret a Lagrange sűrűség (3.43) (3 .52)
kifejezésébe az elsőrendű változásra az alábbi kifejezés adódik:
Itt €i; a kétdimenziós Levi-Civitta tenzor, teljesen antiszimmetrikus kétszer-
kettes tenzor s €12 = _€21 = l. Az SO(2) elemek, azaz az egymást követő
síkbeli forgatások csoportot alkotnak:

Ez a kifejezés felírható 61:. = J1'81'& alakban, ahol 0(IPJ)0(IP2)

O-l (IP) =
(3.46) 0(0) = l. (3.53)

A hatás megváltozása - egy felületi járulékot leszámítva - ezen áram négyes- A négyzetes vektorhossz invarianciája a csoporttulajdonságok alapján belátható,
divergenciája és a fázistranszformáció paramétere szorzatának integráljaként hiszen O(-IP) = OT(IP) miatt az O mátrixok ortogonálisak:
adódik:
68 = J ffxU:, = feluleti tag - J ffx (8I'JI'J&. (3.47)
xliX: = X;(OiiOf)Xk = Xi xi . (3.54)
Innen az elnevezés: SO(2) a 2 dimenziós, egységnyi determinánsú ortogonális
Innen leolvasható, hogy a keresett Noether-áram éppen a (3.46) kifejezéssel mátrixok csoportja. Tetszőleges O mátrix kifejezhető a
azonos. A megmaradó töltés:
(3.55)
(3.48)
bázismátrix segítségével:
. 00 l
O(IP) = eipT = ~ -(IPT)n. (3.56)
Ln!
n=O
 52 3. SZIMMETRIÁK 3.2. GAUGE SZIMMETRIA 53

Miután r és ennek összes páratlan hatványa transzponálásra előjelet vált (rT == (Izo) vektor tér transzformációja: U(t.p)iPi(X)U-l(t.p) = Oíi(_t.p)iPj(X') .
-r), az O mátrix ortogonalitása egyszerűen belátható:

(3.57) Mindkét esetben x: == Oíj(t.p)Xi , vagyis a koordinátarendszert épp ellenkező

irányba kell elforgatni, mint a vektorteret.
Továbbá, miután r 2 == -1, tetszőleges O mátrix két járulék összegére bomlik:

O == e'P T == cos t.p 1 + sin t.p r. (3.58)

Az ortogonális mátrixok determinánsa,
Itt [A], [B] és [AB] akár több betűből ' álló indexcsoportot is jelölhetnek, a
(3.59) iP1A1(x) tér jellegét a D ábrázolás rögzíti. Az általános szabály szerint transz-
formálódó mennyiségeket (izo) tenzornak nevezzük.
miatt +1 vagy -1 lehet. Az SO(2) elemei a +1 determinánsúak, a -1 deter-
minánsúak előállíthatók egy SO(2) csoportelem és a
Próbáljuk összefoglalni az eddigi tapasztalatokat. A gi lehetséges transzfor-
p==(1O O)
-1 (3.60)
mációk egy G csoportot alkotnak. Ennek a csoportnak D(g) egy ábrázolása,
amennyiben
D(g;) . D(gj) = D(g; . gj). (3.64)
ún. paritásváltó tarnszformáció szorzataként. A P hatására a vektor az x
tengelyre tökröződik, (x --t x, y --t -y), s igaz, hogy a négyzete az Az ábrázolás reducibilis (vagyis egyszerűsíthető), ha létezik block diagonális
egységoperáció: p2 == 1. mátrix leírása (reprezentációja). Ellenkező esetben irreducibilis az ábrázolás.
Egy mennyiség tenzor, ha transzformációs szabálya ekvivalens tetszőleges szám ú
index egyenkénti vektor (vagyis alap) transzformációjával:
A tárgyalt fázistranszformáció teljesen általános ábrázolásáról, ami nem fel-
tétlenül mátrix, absztraktul is szokás beszélni. Az ábrázolás eleme, pl. egy (3 .65)
mátrix, továbbra is egy paramétertől függ, jelöljük D(t.p)-vel. D bármi lehet, ha
teljesülnek az alábbi összefüggések: A vektorábrázolás a legegyszerübb valós, azaz az adjungált ábrázolás, ezen ala-
pulnak a klasszikus tenzorok. Lehetnek azonban a fundamentális ábrázolás sz-
D(t.p) . D (t.p') = D(t.p + t.p'), erint transzformálódó indexek is, ezeket spinor indexnek nevezzük. Ekkor a
D(t.p + 271") D(t.p). (3.61) transzformációs mátrix O komplex elemeket is tartalmazhat. Ilyen az SO(2)
fázisfaktoros reprezentációja, az U(l). A iP(x) komplex mező egyelemű (izo)
Míg az (ebben a példában kétdimenziós) helyvektort az O(t.p) csoportelem transz- spinor, a iPi(x) két valós elemű leírás (izo) vektor.
formálja, a fizikai mezők transzformációját az

(3.62) Az U(1) - SO(2) mellett más, bonyolultabb csoportok is szerepet játszanak a

részecskefizikában - ezek esetenként bonyolultabb Noether töltés megmaradását
operátor, ahol t az infinitezimális forgatás generátora: írják le. Például fontos az SU(2) - SO(3) háromdimenziós forgáscsoport, ame-
lyet a spin és az izospin leírására használunk, vagy az SU(3) az erös kölcsönha-
L- = . íj Xi ei = ~.(e
tf x ey -
e).
y ax (3.63)
tásban résztvevő hadronok csoportosításában. A Standard Modellen túlmutató
elméletekben még további, köztük néhányegzotikusnak mondható csoport is
felmerül a lehetséges ősszimmetria leírására.
A fizikai változók, illetve változócsoportok osztályozhatók a fázistranszformáciá-
val, illetve SO(2) forgatással szembeni viselkedésük szerint. Ha a transzformáció
nem kapcsolatos a fizikai téridő transzformációival, azaz csak belső szabadsági Globális és lokális szimmetria
fokokat érint, akkor szokás az "izo" előtag használata az elnevezésnél.

Egy szimmetria' globális, ha a szimmetriatranszformáció paramétere tér- és

(Izo) skalár tér transzfromációja: U(t.p)iP(X)U-l(t.p) = iP(X'). időfüggetlen, lokális, ha helyről helyre vagy időről időre változik. Nyilvánvaló,
 54 3. SZIMMETRIÁK 3.3. AZ SU(3) KVARKMODELL 55

hogy a lokális transzformációkkal szembeni invariancia sokkal erősebb követel- A mértéktranszformált kovariáns deriválás felírható, mint U(I) fázistranszfor-
mény, mint a "csak" globális invariancia: minden lokális szimmetria egyben mációk és az eredeti kovariáns deriválás alábbi kombinációja:
globális szimmetria is, míg fordítva nem igaz. Az előzö alfejezetben tárgyalt
fázistranszformációs szimmetria általános, lokális megvalósítását mértékszim- (3.73)
metriának (angolul: gauge szimmetriának) nevezzük.
ami a vektorpotenciál (3.71) mértéktranszformációjával ekvivalens. A fázis-
transzformáció előzőleg megismert tulajdonságai alapján kijelenthetjük, hogya
kovariáns deriválás operátora vektor az U(I) fázistranszformáció szempontjából.
A mérték- vagy gauge szimmetria, általános fázistranszformációval szembeni Ugyanez igaz a térerősségtenzorra is:
lokális szimmetria.
FIJV
I -
-
e-iexF11" eiex -- FIJV· (3.74)

Az U = eieX fázisok az U(I) csoport elemei. Tetszőleges mértéktranszformáció

A névválasztás nem véletlen, a mértékszimmetria valóban a klasszikus elek- esetén a X(x) fázis a tér és az idő függvénye. Az elektromágnesség Maxwell féle
tromágnesség Maxwell féle elméletéből ismert mértékrőgzítési szabadsággal függ elmélete tehát egy lokális Url} mértékelmélet. A globális U(l) szimmetriához
össze. Ezt az U(l) fázisszimmetria és az elektromágnesség esetén az alábbi tartozó megmaradó Noether töltés az elektromos töltés.
(vázlatosan ismertett) gondolatsor alapján érthetjük meg:

Az elektrodinamikát Lorentz-kovariáns jelölésmódban a négyes vektorpotenciáIra

(AI') és a térerősségtenzorra (Fllv ) alapozzuk. Összefüggésük, 3.3. Az SU(3) kvarkmodell
Fl'v = al'Av - avAI" (3.66)
a (mérték-) kovariáns derivált,
Nemábeli szimmetriák
(3.67)
bevezetésével ezek kommutátoraként írható fel:
A globális fázisszimmetria általánosabb formája több mint vegy fázis egyidejű
1 "forgatásával" írja le a transzformációt:
Fl'v = -:- [Dl"
~e
Dv].
.
(3.68)

A tiszta elektromágneses sugárzási tér Lagrange sűrűsége,

Az egyetlen X fázis helyett, több szerepel, ezeket Xi-vel jelöltük. Az egyetlen
(3.69) elektromos töltés helyett is több ervel jelölt mennyiség szerepelt az U cso-
portelem fundamentális ábrázolásában, ezek a töltés általánosításának tekint-
mind Lorentz- mind mértéktranszformációval szemben invariáns. Az ebből hetők.

következő Euler-Lagrange egyenletek a forrásnélküli Maxwell egyenleteket adják,

mint téregyenleteket:
Az efféle "többdimenziós" töltés azonban nem viselkedik olyan egyszerűen, mint
al'Fllv = O. (3.70) az elektromos töltés. Általános esetben nem egyszerű számok, hanem mátrixok
A mértékszabadság értelmében a négyespotenciál transzformáltja, reprezentálják őket, s ezek nem felcserélhető mennyiségek. Nem véletlen, hogy
alkalmazásukra csak a kvantummechanika ismeretében került sor. A felcserélési
A~ = AI' -8I'X, (3.71) szabályok (kommutációs relációk) ismerete sokszor elegendő a transzformációs
csoport meghatározásához: ez az ún. Lie algebra teljesen rögzíti a Lie csoportot.
ugyanazt az Fl'v térerősségtenzort, s ennek következményeként ugyanazt a La- Egyszerű Lie algebrák esetén, mint pl. a spin SU(2) algebrája, a felcserélés i
grange sűrűséget és hatást eredményezi:
relációk homogén lineárisak:
• (3.72) (3.75)
 56 3. SZIMMETR1ÁK
Egy szimmetria nem ábeli, ha generátorai (általánosított töltései) között vannak
nem felcserélhetök, azaz az /;jk struktúraállandók nem mind nullák. Ellenkező
esetben ábeli szimmetri áról beszélünk.
A fizikában használatos legtöbb szimmetriacsoport nemábeli. Az elektromos
töltés U(l) csoportja ábeli ugyan, de már a háromdimenziós forgatások 0(3)
vagy a Lorentz csoport 0(3, l) ~ SU(2) EB SU(2) nemábeliek. Hasonlóan az
izospin SU(2) csoporton alapuló szimmetria, amelynek fundamentális ábrázolása
(1/2 izospin) egy dublett. Legismertebb példa a nukleon izo-dublett, proton és
neutron elemekkel. Az adjungált ábrázolás ( 1 izospin) triplettet alkot, pl. a
három pion (11'+,11'-,11'0) foglalható így össze. Az izospin általánosításán ala-
pul az SU(3) kvarkmodell, amelyről a következő fejezetben lesz szó. Ennek
alapján az összes hadron (erős kölcsönhatásban résztvevő részecske) az SU(3)
adjungált és magasabb ábrázolásainak megfelelő oktettekbe vagy dekuplettekbe
csoportosíthatók. Ezt nevezzük SU(3) fiavour, vagy íz szimmetriának.
Nyolcas út
Az 1960-as évekre már zavaróan sok "elemi" részecskét ismertek a fizikusok.
Az eredeti elektron és proton mellett a neutron, a pionok és az antirészecskék
elméleti megjóslása majd kísérleti felfedezése a gyorsító- és detektortechnika
fejlődésével egyre több új, eltérő tulajdonságú részecske felfedezéséhez vezetett.
A protonok és neutronok, az elektromos töltéstől eltekintve, egymáshoz ha-
sonló részecskék, a három pion szintén. Természetes volt ezek csoportosítása,
együvé tartozásának tudomásul vétele. Elméleti szempontból ez az izospin posz-
tulálásához vezetett: ez egy a spinhez hasonló belső SU(2) szimmetria. Mul-
tiplettjei ugyanazok, mint a spin multiplettjei, azaz a fundamentális dublett,
az adjungált triplett s általában a -s -től +s -ig terjedő 2s + l elemű mul-
tiplettek. Yukawa 1954-ben javasolt egy az izospin SU (2) szimmetria lokális
változatán alapuló mértékelméletet, amelynek elemi "töltései" a nukleonok (pro-
ton és neutron), közvetítő bozonjai pedig a pionok. Ez volt az első nemábeli
- mértékelmélet. A protont és neutront egyenlő tömegűnek tételezte fel apiont
pedig tömeg nélkülinek. Ez "jó közelítésel" igaz.
A természet azonban ez esetben nem elégedett meg egy ilyen, viszonylag egyszerű
megoldással. Hamarosan új részecskék váltak ismertté, amelyek egy újfajta,
"ritkaságnak" (strangeness) nevezett tulajdonságot hordoznak. A ritkaság az
erős kölcsönhatás reakcióiban megmarad, analóg módon viselkedik, mint az
elektromos töltés. A gyenge kölcsönhatás azonban nem respektálja, itt pl. a
radioaktív bomlásban ez a megmaradási törvény sérülhet.
Az erős kölcsönhatásban résztvevő részecskék, a hadronok leírásában tehát
3.3. AZ SU(3) KVARKMODELL 57
az SU (2) izospin által leírt töltött-semleges összetartozás mellett a ritkasági
töltést is figyelembe kellett venni a csoportosításban. Erre az SU(2) szim-
metriacsoport túl szűknek bizonyult, ezért egy tágabb szimetriát, az SU(3)
szimmetriát is megvizsgálták. Először a proton (P) - neutron (n) dublett
kibővítését javasolták a lambda (A) részecskével SU(3) tripletté, ezt azonban
el kellet vetni, mert számos ismert hadron tömege kisebb a A-énál. Végül
Gell-Mann állt elő azzal a gondolattal, hogy az SU (3) izospin, amit "íznek"
(fiavour) neveztek el, alapábrázolását nem ismert részecskék, hanem eddig fel
nem fedezett, láthatatlan "kvarkok" (quark) alkotják. A hadronok csoportjai
az ilyen kvarkokból összetett részecskék csoportjai, s ezért a magasabb SU(3)
ábrázolások (oktett, dekuplett) szerinti multiplettek. A legkisebb ilyen multi-
plett nyolc elemű ezért elméletének Gell-Mann a "nyolcas út" (eightfold way)
nevet adta.
A hadronok az SU(S) ftavouT' szimmetriának megfelelő multipletteket alkotnak.
Az SU(3) multiplettek leírására nem elég egy kvantumszám, mint az SU(2)
spin mellékkvantumszáma s. Ez egy bonyolultabb csoport, elemeit két vetület
jellemzi. Ezek maximális értékei azonosítják az egyes multipletteket. A (P, q)
jelű multiplett degenerációja
dp,q
p+q
= (p + l)(q + 1) ( -2- + 1) . (3.76)
(Az SU(2)-ben egyetlen multilett index szerepel, s, az ehhez tartozó degeneráció:
ds = (2s + 1).) Szokás a multiplettet egyszerűen degenerációjával is jelölni,
ebben csak a p és q kvantumszámok szimmetrikus· szerepe miatt lép fel olykor
kétértelműség. Ilyenkor a megállapodás szerint a p ~ q esetet tekintjük "ere-
detinek" és az ellenkező esetet "konjugáltnak". Az SU(3)-ban ez a probléma
már rögtön az alapábrázolásban jelentkezik: a triplett 3 = (l, O) a kvarkok, az
antitriplett 3" = (0,1) az antikvarkok ábrázolása. A szinglett l = (O, O) felel meg
a vákumnak, amelyben nincs fizikailag megfigyelhető részecske.
A legegyszerűbb valós (vagyis adjungált) ábrázolás az oktett, 8 = (l, l), ami
az SU(2) izospin analógia alapján a pion csoport kiterjesztése. Valóban a
mezon oktett magába foglalja a három piont (11'), valamint két kaont (K) és
két antikaont (K), végül az éta (1)) részecskét. A nehezebb hadronok, a bar-
ionok, szintén oktettbe vagy a még nehezebb rezonanciák dekuplettbe csopor-
tosíthatók. A mezonok egy kvarkból és egy antik var kból épülnek fel, míg a
barionok három kvarkból (antibarionok három antikvarkból). Ez az SU(3) al-
gebra alapján érthető: a magasabb spinű rendszerekhez hasonlóan az összetett
hadronok SU (3) íze az alkotóelemekből bizonyos szabályok szerint épül fel. A
 \.

58 3. SZIMMETRIÁK 3.3. AZ SU(3) KVARKMODELL 59

legfontosabbak a triplett és anti triplett legegyszerűbb kombinációi: mal jelöltük. A ritkaság jele S, a barionszámé B, a hipertöltésé (e kettő összege)
Y. Végül a spin (s) és a kvark tömege MeV-ben, m zárja a sort.
3x3 8 $1,
3x3x3 10$8$8$1. (3.77)
kvark Q I 13 S B Y s m (MeV)
Bonyolultabb, összetettebb SU(3) rendszerek multiplett felbontásai az ún. Young u 2/3 1/2 +1/2 O 1/3 1/3 1/2 5
tabl6k segítségével állíthatók elő. d -1/3 1/2 -1/2 O 1/3 1/3 1/2 10
s -1/3 O O -1 1/3 -2/3 1/2 150
c 2/3 O O O 1/3 1/3 1/2 1500
Kvarkok
b -1/3 O O O 1/3 1/3 1/2 5000
t 2/3 O O O 1/3 1/3 1/2 200000
A kvarkmodell előzménye volt a partonmodell, amely az e-p mélyen rugal-
matlan (deep inelastic) szóráskísérletek tapasztalatain alapult. Ezekben a kí-
sérletekben, Rutherford híres, az atommag felfedezéséhez vezető kísérleteihez A nehezebb kvarkok, a c, b és t kvark sem izospin, sem ritkaság kvantumszámmal
hasonlóan, a proton nem egységes szerkezetűnek, hanem kisméretű szóráscent- nem rendelkeznek, ellenben új "ízeket" hoznak magukkal: a c a ,,(bű)bájt"
rumokból felépítettnek bizonyult. Ezeket a töltéscsomóként értelmezett szórás- (charm), a b az "aljaságot" (bottomness), a t a "fennsőbbséget" (topness).
centrumokat nevezték el partonoknak, ami magyarul "rész - részecskét" jelent. Az elvarázsolt c kvark bevonásával a nyolcas út modellje egy íz SU(4)-gyé
bővíthető s elvileg akár SU (6) rendszer is kidolgozható az összes kvark-íz fi-
gyelembevételével. Ez azonban a kvarkok egyre inkább eltérő tömege miatt
A protonnak tehát szerkezete van, mint ezt a fenti kísérletek bebizonyították. nem praktikus, a szimmetria egyre kevésbé nyilvánul meg (csak a tömegeknél
Logikus feltételezni, hogy ez az összes barionra igaz. A logikai szerkezeti elem, sokkal nagyobb energián áll helyre, 200000 MeV = 200 GeV fálött azonban,
ami a rendszerezést lehetővé teszi az SU (3) oktett (s később a dekuplett) alapján akár a Standard Modell ma ismert érvényességi köre is véget érhet).
kapta a kvark nevet. .

A modell megalkotásakor háromféle kvark, három különböző SU(3)-íz alkotta Mezonok

a fundamentumot: az u (up, fel), a d (down, le) és az s (strange, ptka, idegen)
kvark. Eme fundamentális triplett alaptulajdonságaiból építették fel az akkor is-
mert hadronok megfigyelt tulajdonságait. A magfizikában már használt izospin
mellett a ritka hadronok elektromos töltésének helyes leírása végett egy további
kvantumszámot az úgynevezett hipertöltést is figyelembe kellett venni. Ez a
barionszám (ami éppúgy megmarad, mint az elektromos töltés) és a ritkaság
összege:
y =B+S. (3.78)
Az elektromos töltés ekkor egytértelműen kifejezhető:
(3.79)
A kvarkmodell szerint a mezonok (közepes tömegű hadronok) egy kvarkból és
egy antikvarkból állnak. Az SU (3) íz szerint ez egy oktettbe és szinglettbe
csoportosítható mezonokat jelent, nagyjából hasonló tömeggel. A kvark és anti-
kvark relatív mozgása és spinje szerint különböző J teljes impulzusmomentumú
konfigurációk alakulhatnak ki, hasonlóan az atomi vagyatommagbeli pálya-
(illetve héj-) állapotokhoz. A 2.+1 LJ sémájú jelölés szerint beszélhetünk l So,
3 So (L = Ojele S, "szférikus"), vagy l PI, 3 Po, 3 Pl, 3 P2 (L = 1 jele P, "poláros"),
stb. pályákról. A fenti felsorolás az egyszerű mezonmodellek emelkedő ener-
giájú sorrendjét is jelentik egyben.

Azóta még három kvark létezését kellett elfogadnunk, a c (charmed, elvarázsolt,

elbájolt), a b (bottom, alsórész, fenék) és végül a t (top, felsőrész) kvarkot. A
részecskefizika ma elfogadott Standard Modellje szerint többre nem is számít-
hatunk, erre a kérdésre a Standard Modell tárgyalásakor majd visszatérünk.
Az alábbi táblázat a hat kvark leglényegesebb tulajdonságait foglalja össze. A
táblázatban az elektromos töltést Q-val, az izospint I-vel, ennek vitületét 13 -
Az alábbi táblázat a legalacsonyabb energiájú J = Oés J = 1 teljes impulzusmo-
mentumú mezonokat sorolja fel kvarkösszetételük szerint. Az előbbit (pszeudo)-
skalár, az utóbbit vektormezonoknak nevezzük. Itt az u és d kvarkok viszonylag
könnyűek, k özel egyformának tekinthetők, míg az s kvark tömege lényegesen
nagyobb lévén, elkülönül. Ezért jelenik meg az u-d szimmetrikus és antiszim-
metrikus hullámfüggvény kombináció az alábbi táblázatban, az s kvark viszont
nem ad degenerált energiájú s ezért kevert hullámfüggvényü állapotokat.
60 3. SZIMMETRIÁK 3.3. AZ SU(3) KVARKMODELL 61

qiq; J=O J=l

ud 11"+ (140) p+(770) pion - ró mezon
72
)
H2uu - dd - ss) ud us

72
(dd - uu)
ud
(dd + uu)
11"°(135)
11"- (140)
1/(549)
pO(770) ,
p-(770)
w(783) éta - omega
M
( dU
su
H2dd - :!!:u - ss)
sd
as
~(ss - uu - dd)

us K+(494) W+(892) kaon

as KO (498) WO(892) Huu + dd + ss) O
)
O
uS
ds
ss
K-(494)
Jtl(498)
1/' (958)
W-(892)
OO
K (892)
<1>(1020)
antikaon

éta' - fi
+ ( O
O
Huu + dd + ss)
O
O
I ~(uu + dd + ss)
(3.80)

Az ismert, a korábbi táblázatban felsorolt pszeudoskalár mezonokkal kifejezve

Barionok láthatjuk, hogy ez az alábbi kombinációkat adja az M kvark - antikvark mátrixra:

A barionok három kvarkból, ennek megfelelelöen az antibarionok három antik-

varkból álló, összetett SU(3)-íz csoportok. A mezonokhoz hasonlóan a legalac-
sonyabb energiájú háromkvark - állapotok J = 1/2 spinü SU(3)-íz oktett illetve (3.81)
J = 3/2 spinü SU(3)-íz dekuplett elemei. Az alábbi táblázatban tüntettük fel
őket kvarkösszetételük szerint.

A barion oktett alapmátrixa teljesen hasonló kombinációs együtthatókkal adódik:

qiqjqk J = 1/2 J = 3/2
uuu ~++(1230)
uud p(938) ~+(1231)

M~(
udd n(940) ~0(1232)
ddd ~-(1234) (3.82)
uus 2:+(1189) 2: +(1383)
0

72(ud + du)s 2:0 (1192) 0

2: °(1384)
dds 2:-(1197) 2: (1387)
0
-

72(ud - du)s AO(1116) Lassan kibontakozik a kép. Ahogyapionok az SU(2) izospin szerint a Pauli
uss 3°(1315) 0
3 °(1532) mátrixok kombinációinak felelnek meg, ugyanúgy itt is fellépnek alapmátrixok,
dss 3-(1321) 3 -(1535)
0
melyek kombinációi határozzák meg a multipletteket. Az alapmátrixok száma
sss 0-(1672) az SU(3) esetben azonban nyolc: a töltött részecskepárokraa Pauli mátrixoknak
megfelelő (Ul ± i( 2 ) kombinációk, míg a semlegesekre diagonális, spurtalan
mátrixok jellemzők. Ezeket a mátrixokat Gell-Mann mátrixoknak nevezzük,
Gell-Mann mátrixok a kvarkmodell feltalálójának tiszteletére.

A mezonok és barionok összetett rendszerek, SU(3)-ízük az elemi kvarkízekből

a megfelelő hullámfüggvény szimmetrikus vagy antiszimmetrikus kombinációi
szerint áll össze. A mezonok M = q x q szerkezete egy oktettre és egy szinglettre
bomlik: a szinglett a teljesen szimmetrikus hullámfüggvény. A kilenc mezon
tehát az SU(3) kvarkmodellben az alábbi mátrixnak felel meg:
62 3. SZIMMETRiÁK 3.3. AZ SU(3) KVARKMODELL 63

A Gell-Mann mátrixok: Gell-Mann - Okubo tömegformula

U n, u
Ha az SU(3)-íz szimmetria tökéletes lenne, akkor az 'U, d és s kvarkok tömege
azonos lenne (degenerált lenne az alaptriplett), s ezért a közös multiplettbe
>,~
1
o >,~ -i
o o ,
O) tartozó hadronok (pl. pion és kaon, vagy proton és a kaszkád részecske B) is
o azonos tömegűek lennének. A kísérleti tapasztalat nem ez: a közös multiplettbe

n,
o o tartozó hadronok tömege részben hasonló csak. Ez megérthetö a kvarkmodell

~~O
o
o
o D, >.~ (! o
o
o
alapján különböző tömegű kvarkokat feltételezve.

~~ (!
o
o n, >,~ (! ~i
o
o ),
A kvarkok tömegmátrixa felbontható a 3 x 3-as egységmátrix, valamint >'3 és
>'s komponensekre:

n,
1 mu 1 1
~ 3 (mu + md + mB) 1 + 2 (mu - md) >'3 +
>FU
o
-1
o
1(' ~ )
>'8 = v'3 ~ 1
o
o -2
(3.83)
M= (

2v3
1
M (mu + md - 2m,) >'s· (3.87)

Az 'u és a d kvark tömegkülönbsége elhanyagolhatónak bizonyult a ritka s

A Gell-Mann mátrixok normáltak az kvarkhoz képest. Ezért jó közelítéssel a tömegmátrix kifejezhető a könnyű 'u és
d kvarkok közös m tömege és a ritka s kvark m. tömege segítségével:
(3.84)
1 1
M = 3(2m + m.)l + v'3(m - m.)>'8. (3.88)
összefüggés szerint. Felcserélési relációik,
Ebben a közelítésben az egyes kvarkok tömegei egy közös Mo tényezőn kívül a
(3.85) hipertöltéstől függnek (emlékezetőül: YU = Yd = 1/3, Y, = -2/3): '

szerint az SU(3) algebrastruktúraállandóit tartalmazzák. Ezek közül az alábbiak M=Mo - Ml Y, (3.89)

(és természetesen indexpermutációik) nem nullák:
ahol Mo = (m + 2m.)/3 és Ml = (m. - m). Ez a képlet a hadronokra is
f123 1 alkalmazható, amennyiben a hadronok tömege az összetevő kvarkok tömegének
1 összege. Felfedezése Gell-Mann és Okubo nevéhez fűződik.
f147 = - !I56 = 1246 = 1257 = 1345 = -1367 = 2'
v'3 A Gell-Mann Okubo fenomenol6gikus tömegképlet az SU(3) multiplettekbe
1458 = f678 = T· (3.86)
sorolt hadronok tömegei között számos összefüggést produkál, ami kísérletileg
ellenőrizhető. Például közelítőleg igaz az alábbi összefüggés:

(3.90)

Itt mN a "nukleon" tömegét, azaz a proton és neutron tömegének középértékét

jelenti, a többi jelölés hasonl6an a megfelelő SU (2) izospin átlagolt értékeket.
(Ez felel meg ~ mu = md feltevésnek). A fenti kifejezés baloldala 2.25 GeV, a
jobboldala 2.23 GeV.
64 3. SZIMMETRIÁK 3.4. MAGASABB SU(3) MULTIPLETTEK 65

Egy másik összefüggés a barion dekupletten belül a növekvő 8 kvark tartalom
szerint kifejezi ezen kvark tömegét hadronikus tömegkülönbségekkel:
(3.91)
A különbségek rendre 139 MeV, 149 MeV és 152 MeV. A ritka kvark tömege
ennek alapján kb. 150 MeV.
viselkedik (azaz a dikvark antitriplett, az antidikvark triplett tagjaként). A-
mennyiben valamelyik index a fenti képletben negatív számot adna, úgy aza
multiplett nem jelenik meg az eredményben. Hasonlóan a Fock vákumra ható
eltüntető operátorhoz a negatív részecskeszámú állapot helyett nullát kapunk
(ld. 4.2 fejezet). Valóban a spinállapotok és az SU(3)-íz állapotok között is
lehet absztrakt keltő és eltüntető operátorok degítség ével "lépdelni" .

A fenti képletek gyakran előforduló esete a mezont jelentő triplett - antitriplett

szorzat,
(1, O) 18> (O, 1) = (1,1) EB (O, O), (3.94)
3.4. Magasabb SU (3) multiplettek
vagy a degenerációkkal jelölve
(3.95)
Hasonlóan az SU(2) csoporttal jellemzett spinhez az SU(3) csoport reprezentá-
ciói sem merülnek ki az alap- és adjungált ábrázolással. Egy 8 spinü multiplett A dikvark képlete
degenerációja 28 + 1, s ez egy újabb feles spinü részecske hozzádásával 8 +
(1, O) 18> (1, O) = (2, O) EB (0,1) (3.96)
1/2 vagy 8 - 1/2 rangú multipletté válik. Ez a rekurziós szabály elvezet két azaz
testzőleges ábrázolás direkt szorzatának tagok direkt összegére bontásához, s az 3 18> 3 = 6 EB 3, (3.97)
ebben a felbontásban szereplő Clebsh-Gordan együtthatók vagy a Wigner féle a barioné pedig a dikvarkhoz egy újabb kvarkot adva egyrészt a már ismert
6j illetve 9j szimbólumok meghatározásához.
mezonjárulékot adja, másrészt a szextett és a triplett szorzatát:
(2, O) 18> (1, O) = (3, O) EB (1,1) (3.98)
Az SU (3) esetében is hasonlóan járhatunk el, azzal a bonyodalommal kiegé-
szítve, hogy itt két, egymással nem ekvivalens alapábrázolás van (a triplett és azaz
az antitriplett). Egy tetszőleges SU(3) multiplet t jele, (p, q), tehát triplett és 618>3 = 10 EB 8. (3.99)
antitriplett tartalmat jelöl (elvileg p kvarkból és q antikvarkból építhetők fel
eme multiplett elemei). A multiplett degenerációja: Végeredményben
318>318>3=lOEB8EB8EB1. (3.100)

dpq = (p + l)(q + 1) (p; q+ 1) . (3.92)

Érdekes módon amíg a mezonok között van SU(3)-íz szinglett (a pszeudoskalár
és vektor mezonok nonettet alkotnak), addig a barionoknál ez hiányzik (ők
oktettbe és dekuplettbe sorolhatók).
A szinglett tehát (0,0), degenerációja doo = 1, a triplett (1,0), az antitriplett
(0,1), dlO = dOI = 3. általában (q,p) a (p,q) multiplett konjugáltja (a kvark-
modellben antirészecskéje). Az SU (3) csoport multiplettjeinek (p, q) jelölése kapcsolatba hozható az izospin-
nel és a hipertöltéssel:
I - p+q p-q
Magasabb multiplettek képzésén él kétféleképpen járhatunk el, ezért két rekur- y= -3-' (3.101)
3 - 2 '
ziós képlet adódik:
Az SU(2)-ből már ismert teljes impulzusmomentum négyzet nek megfelelően itt
(p,q) 18> (1,0) (p+ l,q) EB (p,q-l) EB (p-l,q+ 1) is létezik invariáns (ún. Casimir). Az SU(3) esetében ezek
(p, q) 18> (O, 1) (p, q + 1) EB (p - 1, q) EB (p + 1, q-l). (3.93)

A kvarkmodellben a fenti felbontások mindhárom tagja szemléletesen értelmez-

hető: az első tag egy kvark (antikvark) többletet jelent, a második tag kvark
C2
31 L Car
8
2
a=l
8
- antikvark annihilációt, míg a harmadik tag egy kvark dikvarkká (egy antik-
vark antidikvarkká) konvertálását, amely - a barionra gondolva ;- partnerként
C3 ~ LdabC>.a>.b>.c, (3.102)
a=l
66 3. SZIMMETRIÁK

a két Gell-Mann mátrix antikommutációja során fellépő teljesen szimmetrikus

dabc együtthatókkal. Az alapábrázolásban a Aa mátrixok a Gell-Mann mátrixokat
jelentik, magasabb ábrázolásban más mátrixokat. A C2 és C3 invariánsok értéke
is ábrázolásfüggő , azonban mindig arányosak az egységmátrix-szal. Általános 4.
esetben
1 (p2 + q2 + pq )
=
C2 (p, q) 3 3 +P+ q . (3.103)

A C~ invari~s il~en ~gy~zerü formában nem adható meg, de arányos (p-q)-val,

Kvantálás
s ezert az adjungált abrazolásban (s általában minden olyan ábrázolásban ahol
p = q) nulla. I '

Kvantálás alatt egy adott klasszikus elmélethez tartozó kvantumelmélet megal-

kotását értjük. Bár ez elvileg magábafoglalja azt a kívánalmat, hogya kvan-
tumelmélet klasszikus határesetben az eredeti klasszikus elmélet által leírt di-
namikai viselkedésre vezessen, a gyakorlatban "csak" arról van szó, hogy a kvan-
tumdinamikát formálisan ugyanaz ahatásfunkcionál "vezérli" , mint a klasszikust .
Ennek alapján a legtöbb esetben a klasszikus dinamikai változók (terek) és
konjugáltjaik helyettesítését kell megtalálni a kvantummechanikai formalizmus
nyelvén. Ez többnyire operátor leírást jelent.

Kvantálás = klasszikus elmélet ~ kvantumelmélet.

4.1. A kanonikus kvantálás

I
A térelmélet azonban relativisztikus energiájú kvantumobjektumok viselkedé-
sével foglalkozik, ezért a Hamiltoni dinamikán alapuló "kanonikus" megfelel-
tetésen túl a Lorentz kovariancia követelményével is szembe kell nézni. Az
alábbi felsorolás a kvantálás folyamatának növekvő kifinomultságú sorrendben
vett ismertetése a pozitív és negatív tulajdonságok rövid említésével.

67
 68
,
4. KVANTÁLÁS 4.2. A SKALÁR TÉR KVANTÁLÁSA 69

Kvantálási sémák:
A negatív energiájú megoldások miatt nincs egy legkisebb energiájú módus,
nincs alapállapoti rezgés. Bármilyen kölcsönhatáshatására beleeshet a részecske
a negatív energiájú állapotok tengerébe.
1. Kanonikus: kiindulópontja a klasszikus Poi '"
féle felcserelési reláció megfelelt tés Ehh Sson z~oJel es a. Heisenberg
nyiségpárok használhatók. e e. ez kanomkusan konjugált men- Ilyen részecske a megfigyelések szerint nincs. Zérus spinű, tömeges és pozitív
energiájú részecskék azonban léteznek. Kiutat ebből a dilemmából a skalártér

{A,B}Poisson ~ *[A, E] . kvantálása kínál, ahol az energia pozitivitása explicit kikötésként beépül az
elméletbe.

+: csak fizikai szabadsági fokok szerepelnek benne unitér.

Legyen a skalár tér tI>(x), kanonikus konjugáltja II(x). A klasszikus összefüggés
-: az időnek speciális szerep jut, nem látszik a Lo;entz kovariancia. szerint:
2. Gupta-Bleuler: mértékelméletekre használt ód "
ac .
II:: 84> = tI>. (4.3)
gyespotenciál operátorosítása, Fourier sOrfej~s ~~:;. kimdulópontja a né-
+: expliciten Lorentz kovariáns. A Hamilton sűrűség könnyen levezethető:

-: tartalmaz nem fizikai rezgéseket, ún. ghostokat.

(4.4)
3. P~lyaintegrál: a klasszikus hatás segítségével a lehetsé .•
mmt. kvantumállapotok interferenciájából indul ki gAesktér-kolnfigurácl?~, Eme sűrűség d3 x szerinti integrálja a klasszikus Hamilton függvény, amelynek
amplitúdó: . omp ex keveresI
a Poisson zárójelei tI>-vel és II-vel a Hamilton-Jacobi mozgásegyenleteket - jelen
esetben téregyenleteket - szolgáltatja. A kanonikusan konjugált II és tI> terek
i Poisson zárójele az identitás, így a kanonikus kvantálás sé~áját követve olyan tI>
tP = exp(r;,S). és II operátorokat rendelünk a terekhez, amelyek kielégítik az alábbi felcserélési
összefüggést:
+: általánosít, összeköti a különböző kvantálás" [tI> (x, t), II(y, t») :: iÓ(3)(x - y). (4.5)
szimmetria (így a Lorentz-kovariancia . ) k" I fiProgramokat, minden
IS onnyen gyelembe vehető.
-: matematikailag nem jól definiált al' .d "b . Itt már a 1'1 = 1 mértékrendszert használtuk. Ez az ún. egyidejű felcserélési
problémák rejtőzhetnek (pl. anomáli:).os I o en, az mtegráló mértékben reláció.

A fenti képletben a Lorentz kovariáns kezelésmód látszólag megszűnt. A kauza-

litás és a kvantálás egyeztetéséhez azonban elegendő azt észrevenni, hogy az
xI' - Y!' különbség négyesvektor térszerű; ez a tulajdonság tetszőleges Lorentz
4.2. A skalár tér kvantálása transzformáció után is megmarad.

Alkalmazva a síkhullám kifejtést, a kl' hullámszám négyesvektorral k . x =

A legegyszerűbb elemi részecske fajta a skal'. " , , kl'xl' = (Et-fiX) (itt E és fi a kvantumállapot indexei csupán, nem operátorok),
egykomponensű: tI>. A dinamik 't l 'ó L ar. SpI.~J~ zerus, a hozzatartozó tér
a eu agrange suruség: a következő téroperátor foglalja össze az eddig elmondott kívánalmakat:

C :: ~(al'tI»(<,}I'tI» - ~m2tI>2. (4.1)

A Fourier sorfejtésből fakadó disz ., ,. .
megoldása szerint) perzlOS relacló szermt (a Klein-Gordon egyenlet
Itt a ó(k 2 - m 2 ) faktor az ún. tömeghéj feltétel, a 8(ko) pedig az energia
E = ±Vtp +m2. pozitivitását biztosítja. Az A(k) és adjungáltja At (k) a síkhullám kifejtésben
(4.2) szereplő amplitúdók, ezek operátorok.
70 4. KVANTÁLÁS 4.2. A SKALÁR TÉR KVANTÁLÁSA 71

A tömeghéj feltétel és a pozitív energia feltétel mellett történő integrálás alge- Igy a Fock operátorok közötti felcserélési reláció következménye a kanonikus
brai azonosságok felhsználásával átalakítható. kvantálás teljesülése:
~ l . /~ 1 . /~
ó(k2 - m 2) = ó(k5 - k 2 - m 2) = -ó(ko - V k 2 + m2) + -k ó(ko + V P + m 2).
2ko 2 o
(4.7)
Ebből a e(ko) hatására csak az első tag marad az integrálásban, így:
A kvantálás fizikai tartalmának felderítésében segítséget nyújt a Hamilton függ-
J d"kó(k 2
-
2
m )e(ko) ... = Jd 3 (CO
k lo
dk2~ ó(ko - V/k 2
+m 2
) ••• = Jd k
3
2Wk···
vény sorfejtése:

Itt Wk = .../k2 + m 2 az m tömegü

o
részecske (relativisztikus) energia spektruma.
(4.8)
H= ~ J 3
d x (II
2
+ (~~)2 + m2~2) = J(~~3 Wk (at(k)a(k) + D· (4.17)

Itt az at(k)a(k) kombináció a k hullámszámmal (impulzussal) jellemzett álla-

Legyen az A(k) operátor, potban lévő kvantumok számát határozza meg, részecskeszám operátornak is
A(k) = .;2Wka(k), (4.9) nevezik. Wk egy kvantum energiája, ezek összege adja a teljes Hamiltont. A
további, az 1/2 faktorokból adódó végtelen járulék a teljes energiához, az ún.
ahol a(k) egy a skalár részecskék Fock-terében ható eltüntető operátor (4.22). zéruspont energia.
Adjungáltjával egy egyre normált kommutációs összefüggést elégít ki:

(4.10) A teljes impulzus hasonlóan kifejthető:

Általánosan
[a(k),at(k' )] = (271")3 Ó(3) (k - k'). (4.11)
P~ =- J ~
d3 x II'V~ = J d k k~ ( a t (k)a(k)
3
(271")3 1)
+2 . (4.18)

Mindennek a végeredménye a (skalár) téroperátor következő kifejezése:

~(x) = J ~k _1_ (a(k)e- ih

(271" )3 ...j"IWk
+ at (k)e ikz ) . (4.12)
De vajon mi köze van az energia és impulzus itt kifejtett operátorainak a re-
lativisztikus szimmetriához, a Poincaré csoporthoz? Nem nehéz me/ágyőződni
arról, hogy a (4.17) és (4.18) képletek nem másítják meg a PI' = (H, P) négyes-
Az itt ismertetett visszavezetés a Fock téren ható eltüntető és keltő operátorokra impulzus téridőbeli infinitezimális eltolást generáló szerepét! A kanonikus kom-
nemcsak a síkhullám kifejtésben, hanem tetszőleges kifejtési bázisfüggvényeket mutátor felhasználásával könnyen belátható, hogy teljesülnek az alábbi össze-
használva is megtehető : függések:

(4.13) i [PIl,<.f?] = 81'~'

i[MI'V,~l (x1'8 V - xV81')~ . (4.19)
A konjugált tér kifejtése mindig
Ebből adódán a Poincaré csoport egy tetszőleges eleme,
II(x) = J 3
d k iWk (-a(k)hk(x) + at (k)h;(x») . (4.14)
U(E, a) = exp ( -~El'vMI'V + ial'PI') , (4.20)

esetén igaz, hogy

Akifejtési bázisfü.ggvények teljes rendszert kell, hogy alkossanak, ortogonalitásuk U(€, a)~(x)U-l (E, a) = ~(E . X + a), (4.21)
azonban nem követelmény. (Az ún. koherens állapotok bázisán történő kifejtés
pl. átfedő bázisfüggvényeket használ.) A bázis teljessége matematikailag az vagyis a ~ (x) téroperátor egyszersmind Lorentz - skalárként viselkedik.
alábbi képlettel fejezhető ki:
A módus sorfejtések alapján látható, hogy egy - egy téroperátor végtelen sok
}4.15)
elemi kvantumot kelt és tüntet el. A lehetséges módusok összességét, illetve az
 72 4. KVANTÁLÁS 4.2. A SKALÁR TÉR KVANTÁLÁSA 73

ezeket kitüntető összefüggéseket a tér spektru.mának nevezzük. Az operátorok Általános esetben a normál rendezés valamennyi at operátor balra és vala-
mellett az állapotok határozzák meg a fizikailag megfigyelhető mennyiségek mennyi a operátor jobbra rendezését jelenti a kommutálásból származó tagok
értékeit, ezeket szokásosan a Fock-tér elemeivel azonosítjuk. A legegyszerűbb elhagyásával.
elem, a vákumállapot, ebből már nem lehet egyetlen kvantumot sem eltüntetni.
Definíciója ezt tükrözi:
a(k)IO) = O. (4.22)
Töltött skalártér
A keltő operátorok hatására a vákum helyett az adott kvantumot tartalmazó
állapot jön létre, Egy töltött skalár két, egymáshoz képest töltéskonjugált állapotban fordul elő
at (k)IO) = lk). (4.23) ezért a megfelelő tér két komponensből áll. Ezek- a töltést generáló U(I)
Ennek általánosítása a többkvantumos állapot: I szimmetriának megfelelően - összefoglalhatók egyetlen komplex térváltozóba:

Ikl , k2 , .• • , kn) = at (kda t (k 2 ) •.. at (kN )10), (4.24) (4.30)

Itt a kvantumok száma N akár végtelen is lehet, s bozonikus szabadsági fokok
esetén több ki megegyezhet egymással, azaz ugyannak a módusnak több kvan- Az így definiált téroperátor nem hermitikus, CI> t '" CI>. A szabad elmélet Lagrange
tuma is jelen lehet az állapotban. Az n(k)-szoros betöltöttség helyes leírása sűrűsége,
megköveteli még, hogy az atn(k) operátor megfelelő súlyfaktorral szerepeljen. c = 81'cI>t ·81'cI> - m 2 CI> t CI> , (4.31)
Az
In(k)) = _1_a tn (k) 10) az alábbi konjugált térre vezet:
(4.25)
v'ni
állapot az (4.32)
d3k
N =
számláló operátor sajátállapota:
J (271")3 at (k)a(k) , (4.26)
A módus sorfejtés a cI>, (i = 1,2) komponensek sorfejtésén alapul:

Nln(k)) = n(k)ln(k)). (4.33)

(4.27)
Fizikailag ez n(k) azonos, k impulzusú részecske jelenlétét jelenti a megfelelő ahol a keltő és eltüntető operátorok a két típus között kommutálnak. Ezt jelzi
állapotban.
a Öij Kronecker-delta az alábbi képletben:

A végtelen módusösszegek egyik következménye az, hogy bizonyos mennyiségek (4.34)

végtelen járulékokat kapnak. Ez a térelmélet egyik legsúlyosabb matematikai
problémája. Az ilyen járulékok konzekvens figyelmen kívül hagyhatóságának Érdemes bevezetni a keltő és eltüntető operátorok alábbi kombinációit:
a bizonyítása, vagyis a renormálhatáság biwnyítása általában nehéz feladat.
Szabad terek esetén azonban viszonylag egyszerűen összefoglalható a követett
módszer: az additíve jelentkező végtelen járulékok, pl. a vákum energiájának
a ~(al + ia2),
kiszámításakor fellépő,
b ~(al - ia2). (4.35)
(4.28)
Ezek nemzérus kommutátorai az alábbiak:
- eme "zéruspont energia" mérhetetlenségére való utalással - elhagyható. A
Hamilton operátorból a megfelelő 1/2 tag kimarad, az így kapott eredményt az (4.36)
operátor normál rendezett alakjának nevezzük:
Az U(I) illetve 80(2) szimmetriához tartozó Noether áram (ld. az előző fe-
jezetet),
(4.29) (4.37)
74 4. KVANTÁLÁS 4.2. A SKALÁR TÉR KVANTÁLÁSA 75

a következő megmaradó töltésre vezet: Ez a kifejezés azonban nem egyértelmű: nem világos, hogy az integrációs út a
ko = ±vf2 + m 2 pólusokat hogyan kerüli meg! Matematikailag többféle előírás
Q = ! d xi (<p t 4
3
- 4 t <p) !
= (~:~3 [at(k)a(k) - bt(k)b(k)] = Na - Nb, elképzelhető de melyiknek van fizikai "értelme"?

(4.38)
vagyis a pozitív és negatív töltésű skalár részecskék számának a különbsége A megoldást a határfeltételek rögzítése jelenti, egyetértésben a kvantummecha-
megmaradó mennyiség. nikával. A nemrelativisztikus megfelelő, a Schrödinger egyenlet Green-függvénye
kielégíti a következő összefüggést:
A .(4 .~~) ~a~~ge s~rű~~gből levezethető komplex Klein-Gordon egyenletnek
fiZlkatortenetl plkantenaJa, hogy ~ volt Schrödinger első próbál~ozása a híres
(i :t - 4
Ho) Go(x, y) = ó (x - y) . (4.43)
Schrödinger egyenlet felállítására. O is hamar rájött azonban, hogy az asszociált
A Green-függvény,
Noether töltés negatív is lehet, s ezért sűrűsége illetve árama nem alkalmas a
valószínűség áramaként való értelmezésre. Ezért elvetette ezt a lehetőséget
s a nemrelativisztikus E = p2/2m összefüggést választotta kiindulópontkén~
G o(X, Y) -
_! 4
d k
(2 )4
11"
1
-
ko - (k 2 /2m)
e
-ik(x-y)
, (4.44)

1925-ben. Pauli és Weisskopf mu~attak rá először 1934-ben, hogy ez a leírás az szintén nem egyértelmű . Itt a fizikai intuíció a retardált Green-függvény mellett
elektromos töltésnek felel meg. Igy a valószínűség(sűrűség) és a töltés előjele
teszi le a voksot :
egymástól elválasztható faktorok, az Nb a fordított töltésű (anti)részecskéket
ctk 1 . .
számolja. Következésképp bt antianyagot keltő operátor. Go(X ,y)= - - 4
! _
(2'1r) ko - (k /2m) + ie
2
e-,k(x-II). (4.45)

Propagátor Az alábbi azonosság miatt könnyen belátható, hogy ez egy 8(xo - yo) időbeli
lépésfüggvényre vezet:

A külső forrás jelenlétében érvényes (akár skalár, akár komplex) Klein-Gordon

1
8(t) = lim<-+o+ -2.
'Irt
1+00

-00
d;..;
e-wt
--
W
o
+ te
(4.46)
egyenlet,
(81'81' - m 2 ) <p(x) = J(x), (4.39) A fentieknek megfelelő pozitív e a pólust a valós w tengely alá tolja el. Hasonlóan
általános megoldását - mint azt a klasszikus térelméletben, pl. az elektro- a -ie adalék a Green-függvény Fourier transzformáltjának a nevezőjében a
dinamikában megszoktuk - a térben és időben lokalizált, Dirac disztribúcióval pólust a felső komplex w térfélbe tolja el; ez az avanzsált Green-függvényre
jellemzett forrástag megoldásaként előállítható Green függvény segítségével fo- vezet.
galmazhatjuk meg. A Green függvény kielégíti a megfelelő téregyenletet:
(4.40) A fent definiált Green-függvények egy pillanatnyi időben és pontszerű helyen
lokalizált forrásra adott választ írnak le, a <p térmennyiség fejlődésében ez a
Az általános megoldás "zavar" terjed tovább , idegen szóval propagál. Ezért az ilyen Green-függvényeket

<p(x) = <po(x) + ! ct y Ó,F(X, y)J(y). (4.41)

propagátornak is nevezik.

A relativisztikus szabad részecskének megfelelő skalárteret leíró Klein-Gordon

A <po(x) a homogén (J = O) egyenlet egy tetszőleges megoldása a mindenkori
egyenlet propagátorának azonban két pólusa is van, egy ko > O pozitív, s egy
peremfeltételeknek megfelelően választandó. Az integráló mag, a Green függvény
ko < Onegatívenergiás. A pozitív energiás pólust a nemrelativisztikus retardált
az egyenlet eltolási szimmetriája miatt csak az x - y négyeskoordináta-különb-
propagátornak megfelelő értelemben kerüljük meg, a negatívenergiást azonban
ségtől függ, s mivel a Klein-Gordon egyenlet lineáris legcélszerűbb Fourier sor-
avanzsált módon. Ez definiálja a Feynman propagátort.
fejtéses formában megadni:
1
LlF(X-y) k2 - m2 + ie'
-1 _ +
LlF(k) (4.42) = 2ko
(1
ko - VP
+ m 2. +-ie ko + vP_1
+m
).
2 - it:
(4.47)
76 4. KVANTÁLÁS 4.3. A FELES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 77

Fizikai tartalma szerint ez az előírás a Klein-Gordon egyenlet pozitív energiájú Másrészt a Klein-Gordon egyenlet operátorát, (8 · 8 + m 2 )-t alkalmazva a T-
megoldásának megfelelő részecskéket retardált (azaz kauzális) módon propagálja. szorzatra megmutatható, hogy ez valóban egy Green-függvény:
A negatív energiájú - fizikailag zavaró, de matematikailag elkerülhetetlen -
megoldásokat azonban avanzsált módon, akauzálisan, mintegy az időben vissza- (4.51)
felé propagálja (a druida Merlinhez hasonlóan, aki a jövőre emlékezett, de a
(Ez utóbbi eredmény levezetéséhez, közbülső lépésként fel kell használni, hogy a
múltról nem tudott semmit) .
kommutátor [<I>(x ' ), <I> t (x)] az időkülönbség páratlan függvénye, s ezért c5(t ' - t)-
vel szorozva nem ad járulékot.)
Megkönnyebbülést csak a negatív energia hiányának pozitív energiájú anti-
részecskeként való értelmezése nyújthat (Id. 2. fejezet vége) . Ehhez azon-
ban a vákumot, azt a hátteret amin a szabad részecskék propagálnak, negatív
energiájú megoldásokkal eleve betöltöttnek kell elképzelni, s az anti-részecskék, 4.3. A feles spinü tér kvantálása
mint félvezetőben a lukak, eme negatív kontinuum lokális hiányaként léteznek.
Ez az értelmezés azonban csak lassacskán, a Dirac egyenlet megalkotása során
bontakozott ki s nyert teret a részecskefizikában.
A szabad feles spinü tér a tömeghéjfeltétel,

T szorzat PI'PI' =E2 _ p2 = in2 ,

spinor változatának, a
A röviden T-szorzatnak jelölt időrendezett szorzat kifejezés a téroperátorok I·P-m = O, (4.52)
esetén szoros kapcsolatban van a propagátoral. A <I> t (x) téroperátor vagy egy
illetve x-reprezentációban a
részecskét kelt, vagy egy antirészecskét semmisít meg (Id. a sorfejtést). Mindkét
esetben a megmaradó töltés +l-gyel változik. A <I>(X') operátor hasonlóan (4.53)
mindig megsemmisít egy töltést. E két operátor kombinációja nem változtatja
meg a töltések nettó számát, a kérdés csak az, hogy milyen sorrendben hatnak. Dirac e9yenletnek általános megoldása. ADirac egyenlet ben szereplő II' mennyi-
Ha t' > t akkor egy részecske keltés éről van szó a t időpontban és megsem- ségek kielégítik a
misítéséről a t' időpontban . E folyamat amplitúdója II'IV + lVII' = 291'v (4.54)
8(t ' - t)<I>(t',X')<I>t(t,x). antikommutációs szorzási szabályt. Eszerint a szokásos Minkowski téridőben
91'v diagonális (+1,-1 , -1,-1) elemekkel. Emiatt lŐ = 1 s a Dirac egyenlet
Ha t' < t, akkor antirészecske keletkezik t'-kor és megsemmisül t-ben, ennek
lo-Ial való szorzással egy Schrödinger egyenlet alakjára hozható:
amplitúdója
8(t - tl)<I>t(t, x)<I>(t' , X').
Mindkét esetben a részecskének megfelelő töltés jelenik meg az x téridőpontban
i %t 1/; = (-ÍJOliVi + lom) 1/;. (4.55)

és semmisül meg az x'-ben. (A második, t' < t esetben azt is mondhatjuk, hogy
egy luk keletkezett x'-ben és betöltődött x-ben.) E két amplitúdó összege az
időrendezett, vagy T-szorzat:
T<I>(x')<I>t(x) = 8(t' - t)<I>(t' , X')<I>t(t, x) + 8(t - tl)<I>t(t,x)<I>(t',X'). (4.48)
A (4.47) egyenletben szereplő Feynman-propagátor, a kétféle ±ic-nal eltolt
pólussal pontosan ezt a T-szorzatot képviseli a Fock vá.kumban:
(4.49)
Valóban a <I> operátor sorfejtésének használatával megmutatható, hogy
A fenti egyenlet jobb oldalán általában H1/; áll, vagyis a szabad feles spinű
részecske Hamilton operátora
(4.56)
ahol bevezettűk az ai = 10li és a (3 = 10 jelöléseket. Eredetileg az a és (3
mennyiségek 4 x 4-es mátrixreprezentációit nevezték el Dirac mátrixoknak, ma
már szokás a II' mátrixok mindegyikét Dirac mátrixnak nevezni. Felhasználva
az impulzusoperátor ismert alakját

(,_ )__ f
H = (i'p+(3m (4.57)
d"k 1 -iol:.(%' -%)
(4.50)
AF X X - (2'If )4 k2 -m2 +tc
. e . adódik.
78 4. KVANTÁLÁS 4.3. A FELES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 79

A négy,/S mátrix a C4 Clifford algebrát generálja (az 1 egységmátrixszal együtt). Ennek segítségével a hármasszorzatok a megfelelő duális ("kimaradt") indexű
Mint minden Clifford algebrában, a független elemek a ,-k olyan szorzatai, ame- gamma mátrix és a,s szorzataként állnak elő: ,5,1" A C4 algebra bázisát tehát
lyekben minden egyes, maximum egyszer fordul elö. A kettős swrzat, az alábbi 16 elem alkotja:

(4.58) (4.68)

például a metrikus tenzoron kívül tartalmaz egy antiszimmetrikus tenzort, ami Az ezekkel és a megfelelő Dirac - spinorokka1 az alábbi Lorentz-transzformációs
kifejezhető a gamma-mátrixok kommutátoraként: tulajdonságú mennyiségek alkothatók:
i • skalár: ~ 1/J.
(l/Sv = 2" ['/S' 'v]. (4.59)
• vektor: Iii,/s 1/J.
Fizikailag ez a tenzor a spinhez tartozik. A teljes impulzusmomentum operátor
a feles spinű terek esetén a pálya - impulzusmomentumon kívül egy a spinnel • tenzor: ~ (l/Sv 1/J.
arányos részt is tartalmaz:
• axiálvektor: ~ ,S,/S 1/J.
(4.60) • pszeudoskalár: ~ i'Ys1/J·

A (l mátrixok egyben a feles spinű terek Lorentz-transzformációját generáló

mátrixok is:
Spinor kvantálás
S(A) = e-'; w ~" CI, •• (4.61)
Itt A a klasszikus Lorentz transzformáció mátrixa,
A fentiek alapján a Lorentz-skalár Lagrange sűrűség is megtervezhető, mint a
X' Ax, legegyszerűbb deriváltas és derivált nélküli bilineáris tagok összege:

1/J1(X') = S(A)1/J(x). (4.62) (4.69)

A 1/J(x) spinortérhez egy ún. Dirac konjugált tér Az ehhez,a Lagrange-hoz tartozó Euler-Lagrange mozgásegyenlet a Dirac egyen-
let,
(4.63)

tartozik, amelyik a konjugált Dirac-egyenletet elégíti ki: A kanonikus kvantáláshoz vezető első lépés a konjugált mennyiség meghatáro-
(4.64)
zása:
ac ,:;/, o = tY'
71' = --=- = ~Y"
',I,t
.
(4.70)
A konjugált spinortér Lorentz transzformációja ennek megfelelöen a1/J
Ennek ismeretében az alap térmennyiség és konjugáltja egymással összefüggő
(4.65) sorfejtésekkel jellemezhető. A sorfejtés - hasonlóan az egyszerűbb skalártér
esetéhez - keltő és eltüntető operátorokat tartalmaz, valamint a kifejtési bázis
A gamma-mátrixokból komponált absztrakt négyesvektor, ,/S valóban Lorentz- elemeit biwnyos együtthatókka1. Ezeket az együtthatókat (beleértve a közös
vektorként transzformálódik: normálási faktort is) úgy érdemes megválasztani, hogy a részecskeszám- és az
energiaoperátor (Hamilton) lehetőleg egyszerű legyen.
(4.66)

A C4 algebra teljes bázisához még a gamma mátrixok hármas- és négyesszorzata A fenti feltételeknek az alábbi, síkhullám bázisú kifejtés eleget tesz:
tartoznak, ez utóbbit szokás külön jelöléssel, ,5-nek nevezni:
(4.71)
(4.67)
 80 4..KVANTÁLÁS 4.3. A FELES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 81

Itt bcz egy eltüntetö, dl egy feles spinű kvantumgerjesztést keltö operátor. A Dirac egyenlethez tartozó (4.57) Hamilton operátor,
Eltéröen a skalár tért öl ezek azonban nem egymás adjungáltjai: a részecske és az
antirészecske fizikailag különbözik. A síkhullám fázisfaktorok mellett spinorok
is megjelennek, az l j spinor a pozitívenergiás, míg a v spinor a negatív energiás
H= J x (7r~
d3 - L) = J x (1jj(iro
d3 8°)'I/; - L) , (4.74)
faktor együtthatója. A spinorok normálása is különböző:
sorfejtése (4.71) alap j án adódik:
(4.72)
H = J 3
d k)3 ko
(27r
L [b~(k)bQ(k) - dQ(k)d~(k)] .
Q
(4.75)
ami egy részecskének felel meg a kvantálási térfogatban és
Ebben la kifejezésben az egyik tag valóban egy kvantumszámiáló operátor (bt b),
(4.73) de a másik nem. Ennek véges formára hozás ában segít a feles spinű részecskéket
(fermionokat) keltő és eltűntető operátorok antikommutációs tulajdonsága:
ami egy részecske hiányának, egy "Iuk"-nak felel meg. A negatív energiájú
{b",(k), b1(p)}+ 8Q~(27r)38(k - PJ,
luk értelmezése egy pozitív energiájú antirészecske, amely ellentett töltéssel
spinnel és impulzussal rendelkezik, mint a negatív energiájú megoldás. Ez ~ {d",(k),4(p)}+ 8",~(27r)38(k - PJ. (4.76)
átértelmezés az egyetlen fizikailag interpretálható kiút a relativitáselmélet által
megkövetelt negatív energiájú megoldások keltette zavarból. Ennek következménye a spinortér - operátor és adjungáltja közötti (egyidejű)
antikommutációs összefüggés:

A fenti átértelmezés egy általános töltés-, paritás-, és impulzus-megfordítási (4.77)

(vagy ami ugyanaz idö-megfordítási) szimmetri át sugall, a CPT szimmetriát.
Ugyanakkor a vákum, a Dirac egyenlet kanonikus kvantálásának alapállapota
nem azonos a naiv Fock vákummal, hanem a negatív energiájú megoldások
mind betöltöttek. Luk híján nincs a vákumállapotban sem részecske, sem an-
tirészecske. A vákumban betöltött állapotokat - eme furcsa koncepció első fel-
vetőjének tiszteletére - Dirac - tengernek nevezzük. Kísérletileg külső energia,
pl. egy 2m2 ::::; l Me V energiájú kemény foton segítségével egy a Dirac tenger
"tetején" levő fermion felvihető a legalacsonyabb pozitív energiájú nívóra. En-
nek eredménye egy luk a Dirac tengerbeil és egy részecske mc2 energiával, vagyis
a megfigyelő számára egy feles spinű részecske (pl. elektron) és annak an-
tirészecskéje (pozitron) keletkezik. Ez a jelenség a párkeltés.
Eme körülményes (de még mindig a lehető legegyszerűbb) magyarázat fényé-
ben a feles spinű tér sorfejtésének első, bue- ikr tagja egy pozitív energiájú
részecskét (elektront) annihilál , s második cflve ih tagja egy pozitív energiájú
antirészecskét (pozitront) kreál.
A spinor kvantumok
A kanonikus téroperátorok sorfejtésének fizikai tartaimát megmaradó (és mér-
hető) fizikai mennyiségek, különösképpen az energia, impulzus, s egyéb Noether
- töltések sorfejtése mutatja meg. Az ezekben szereplő kvantumszámláló kife-
jezések, amennyiben következetesen ugyanazok, a tér kvantumának objektív"
jelentést kölcsönöznek. "
Ezen alapösszefüggések felhasználásával definiálható a normál rendezés, melynek
során a keltő operátorok a többfaktorú szorzatok bal oldalára kerülnek. A
konstans most is, akárcsak a skalártér esetén, elhanyagolásra kerül, de az an-
tikommutálás miatt egy negatív előjel lép fel: -ddt -ból ef! d lesz. Ha az anti-
kommutátor helyett itt is kommutátort használtunk volna, akkor az energiában
egy negatív végtelen tényező jelent volna meg. Ezt talán nehzebb lett volna
értelmes, fizikai viszonyítási alapnak tekinteni, mint egy pozitív végtelen en-
ergiát a normál rendezés bevezetésekor.
Így végül a Dirac-Hamilton normál rendezett alakja már csak kvantumszámláló
operátorkifejezéseket tartalmaz, bt b-t elektronokra és dt d-t pozitronokra:
: H := J(~:~3 kO L [b~(k)b",(k) + d~(k)dQ(k)] .
Q
(4.78)
Itt az cl! = l, 2-re való összegzés az adott energia és impulzus melletti két
helicitásállapotra (az együttmozgó megfigyelő által észlelt két spinállapotra)
összegez, a folytonos integrálás a~ lehetséges elektron- és pozitronimpulzusokat
veszi figyelembe. Minden egyes k impulzusú kvantum energiája kO az energia
normál rendezett kifejezésében.
A továbbiakban - a rövidség kedvéért - vezessük be az adott impulzus ú kvan-
tumokat számláló operátorokat:
'"
82 4. KVANTÁLÁS 4.3. A FELES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 83

Impulzusmomentum sűrűség tenzor:

"
(4.79)
(4.85)
Ezt felhasználva a spinortér által hordozott impulzus normál rendezett alakja
egyszerűen A teljes impulzusmomentum a megfelelő sűrűség térbeli integráljaként adódik:
(4.80)
(4.86)
Az N(k) definíciójábóllátszik, hogy a feles spinű részecskék és antirészecskék
(elektronok és pozitronok) egyformán járulnak hozzá a fermiontér teljes ~ner­ A teljes impulzus és a teljes impulzusmomentum kifejezései alapján belátható,
giájához és impulzusához, vagyis a részecske és az antirészecske tömege egyenlő. hogy ezek valóban az infinitezimális eltolás és forgatás generátorainak tekinthe-
Miután az antirészecskék a Dirac - tengerben levő lyukaknak megfelelően vi- tők, vagyis generálják a Poincaré csoportot:
selkednek, egyéb kvantumszámaik, pl. töltésük ellentétes kell hogy legyen a
részecskéével.

(4.87)
Ez a töltések összekötöttségét, konjugációját fejezi ki. A töltéskonjugáció mögött
egy szimmetria húzódik meg, a szabad fermionok Lagrange sűrűségének szim-
metriája komplex fázistranszformációkkal szemben. A Itt az impulzusmomentum " TX fi" jellegű első része a pályamomentumot, míg
a maradék, ~O'I''' -t tartalmazó rész a feles spint fejezi ki. (Emlékezzünk, hogy
'I/J --+ eiA'I/J, 0'1''' a iJ Pauli féle spinmátrixokat tartalmazza, mint almátrixokat.)
"1jj --+ "1jje - i", .(4.81)
Egy általános négydimenziós transzformáció tehát forgatást (azaz Lorentz transz-
lokális U(l) transzformációhoz tartozó megmaradó Noether - áram (a 3. feje-
formációt) és eltolást tartalmaz:
zetben leírtak alapján) könnyen meghatározható:
X' = Ax+a, (4.88)
(4.82)
amelynek során a feles spinű részecskéket leíró spinortér az alábbiak szerint
A lokális 81'JI' = O mérlegegyenletből következik az alábbi megmaradó töltés:
transzformálódik:

: Q :=: J 3
d xJO : = J 3
d x'I/Jt'I/J = J(~:~3 L [b~(k)b,,(k) - 4(k)d,,(k)]. (4.89)
" (4.83)
Jól látható, hogy a megmaradó (normál rendezett) töltéshez a fermionok és
az antifermionok (elektronok és pozitronok) ellentétes előjellel járulnak hozzá: Befejezésül a feles spinű terek kvantálása tárgyalásakor két fizikai relevanciá-
röviden a részecskék és antirészecskék (U(l)) elektromos töltése ellentétes. jú megjegyzést érdemes tenni: az egyik a mikroszkopikus kvantumelmélet és a
speciális relativitáselmélet kauzalitási elvének a kapcsolatát, a mikrokauzalitást
érinti, a másik a spin és a statisztika összefüggését.
A négydimenziós téridőben történő eltolásokkal és forgatásokkal szembeni szim-
metria is generál Noether áramokat, amelyek az energia - impulzus tenzorban,
illetve az impulzusmomentum sűrűségtenzorában foglalhatók össze (ld. 3. fe- Mikrokauzalitás
jezet). A feles spinű terekre ez a következő:
A nemeltűnő kommutátorok miatt a szokásos kvantummechanikai tárgyalásban
Energia - impulzus tenzor (szimetrizálás nélkül): egy korreláció (ún. korrespondencia) lép fel bizonyos fizikai mennyiségek között.
Ez ellentmondhat a lokalitás elvének, s ezzel "fénysebességnél gyorsabb" kvan-
TI''' = i"1jj,1'8"'I/J, (4.84) tumeffektusok lehetőségét teremti meg (pl. alagutazás). Ilyen paradoxonokat
 84 4. KVANTÁLÁS 4.4. A DIRAC PROPAGÁTOR 85

elkerülendő a térelmélet operátorainak kommutátora minden, klasszikusan aka- 4.4. A Dirac propagátor
uzális, azaz fénykúpon kívüli téridőpont párra eltűnik:

[<I>(x), <I> (Y)L = 0, (4.90)

ha (x - y)2 < 0, azaz az x - y szeparáció térszerű. Fermionterekre egy hasonló A propagátort, ugyanúgy mint skalárterek esetén, a forrással rendelkező moz-
összefüggés igaz, de mindez az antikommutátorra érvényes: gásegyenlet Green függvényéből határozzuk meg. A forrásos Dirac egyenlet,

(4.91) (ir1'81' - m) 1j;(x) = J(x), (4.95) I

a Green függvényt a térben és időben lokalizált forrásra adott "válaszként"

térszerű (fénykúpon kívüli) szeparációra. Fermionterek kommutátoranem tűnik
definiálja:
el térszerű szeparáció esetén, még a vákumállapotban sem, hiszen a 7jj1j; ún.
skalár sűrűség a Dirac tenger jelenéte miatt nem nulla. (4.96)

A Dirac egyenlet általános megoldsa egy homogén megoldás és a propagátorral

fejlesztett forrást ag öszege:
Spin és statisztika

A fermionterek kanonikus kvantálása szintén egy Fock térre, az ún. második

1j;(x) = 1/Jo(x) + JcJ:iySF(X - y)J(y). (4.97)

kvantálásra épül. A módussorfejtésben szereplő b és bt (valamint d és di) A Dirac-egyenlet Fourier transzformálásával a Dirac-operátor inverze formálisan
operátorok antikommutáló tulajdonsága, megadja a propagátort,

2b t bt = 0,
2bb = 0, (4.92)
SF ( X - Y ) -- J rrk
(27r)4 e
-ik·(x-y) ( kl' _ )-1
II'. m . (4.98)

A Dirac-mátrixokat tartalmazó kifejezés inverze a Dirac-operátor konjugáltjával

a Pauli elvet tükrözi: egy adott (k, a által jellemzett) kvantumállapotban csak
° vagy 1 kvantum lehet, 2 már nem. Az N = btb kvantumszámiáló operátor
négyzete ugyanis fermionok eset én önmaga:
fejezhetőki,
(4.99)

(4.93) ez láthatóan tartalmazza a skalár propagátort szorzótényezőként. A Feynman

féle pólus - megkerülési útvonalat választva kapjuk végül a Dirac-propagátort:
az antikommutációs tulajdonság miatt. Az
(4.100)
(4.94)

°
összefüggés azonban azt jelenti, hogy az N operátornak csak 1 vagy sajátértéke
lehet.
A Dirac-propagátor alapvető kapcsolata a Feynman-propagátorral a Fourier
transzformált ak explicit említése nélkül is felírható:

(4.101)

A feles spinű terek Fermi statisztikát (Pauli elvet) kielégítő részecskéket írnak V égezetül a Feynman-propagátor tárgyalásánál már megismert retardált és avan-
le. zsált hatásterjedés következményeit vizsgáljuk meg a Dirac-propagátor esetén.
Ehhez a pozitív, illetve negatív energiájú állapotokra történő vetítések operá-
torait használjuk feJ:.
(4.102)
I
I
I
.1
 86 4. KVANTÁLÁS

A Feynman-propagátor rész pólusait az integrációs út alulról illetve fólülről

kerüli meg; ennek megfelelően retardált pozitív energiás és avanzsált negatív
energiás járulékokat egyaránt tartalmaz a Dirac-propagátor:
5.
SF(X - y) = -i
J d3k m [ .
(27r)3 Ek A+(k)e-'k,(z- Yl 0(xo - Yo) +
A_(k)e ik .(z- lIl 0(yo":' xo)]. (4.103)
Mértékelmélet
Bevezetve a p.égyesspinor jelöléseket összefoglaló indexelést, w" = (UI, U2, VI, V2)
hol "felső" ti-spinort, hol "alsó" v-spinort jelöl. A síkhullám faktor fázisának
megfelelő előjeiét pedig jelölje é" = (1, l, -l, -1) . Ekkor a pozitív és negatív
energiás megoldásokra az alábbi összefoglaló jelőlést használhatj uk:
A nulla és feles spinű terek kvantálása után az egyes spinű tereket tárgyaljuk.
(4.104) Elvileg - már a klasszikus térelméletben is - minden magasabb spint hordozó
tér felépíthető feles spinű komponensekből, a hagyományok miatt azonbar: a
Itt b,,(k) a harmadik, illetve negyedik pozícióban d~(k)-t jelöl, vagyis páros szám ú spinor indexeket egy-egy vektor jellegű indexben szokás össze-
foglalni. A kvantumtérelméletben a valóban elemi terek (részecskék) nulla
1/I(x) = L 1/I,,(x). (4.105) vagy feles spin űek, kivéve az ún. mértéktereket, amelyek (mint az elektrodi-
namikából ismert fotontér) egyes spinűek. Ezek a mértékterek azonban amel-
"=1.2,3,4
lett, hogy vektorterek (az egyes spin miatt), mindig zérus tömegű részecskéket
A síkhullámmal súlyozott projektorok ekkor a fent definiált 1/1" téroperátorok reprezentálnak, ezért nem három, hanem csak két polarizációs állapotban for-
alapállapotbeli (vákumbeli) várható értékei vel fejezhetők ki. A Dirac-propagátor dulnak elő.
is felírható tehát mint egy T-szorzat vákumbeli várható értéke:

SF(X - y) = I (~:~3 [-i8(X O - Yo) "~2 (OI't/J,,(x)~,,(y)IO) +

Ebben a fejezetben a tömeges, egyes spinű tér kvantálása után a Maxwell egyen-
letekben összefoglalható elektrodinamika kvantálásával foglalkozunk , ami min-
den későbbi kvantált mértéktérelmélet mintájául szolgál. A két fizikai szabadsá-

"~4 (OI~,,(X)1/I,,(Y)IO)J .
gi fokon alapuló direkt kanonikus kvantálás után az expliciten Lorentz-invariáns
i0(y - x) (4.106) (de a fizikai intuíció számára nehezebben értelmezhető) Gupta - Bleuler mód-
szerrel ismerkedünk meg. Végül az atommagok egy közelítő térelméleti mod-
Az időkoordinátákra vonatkozó 0-függvényes felbontást röviden mint időrende­ ellejét tárgyaljuk, amely a feles spinű nukleonok mellett zérus és egyes spinű
zett szorzatot írhatjuk: tömeges mezonokkal igyekszik leírni amagerőket.

(4.107)

5.1. A tömeges, l-es spinü tér kvantálása

A Wigner féle osztályozás alapján tudjuk (ld. 2. fejezet), hogy a tömeges,

s = l-es spinű vektortereknek 2s + l = 3 polarizációs állapota létezik a kvan-
tumelméletben. A Lorentz-kovariáns vektorjelölés azonban négykomponensű,

87
 88 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.1. A TÖMEGES, l-ES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 89

a vektorteret egy V/l(x) négyespotenciál írja le. Már ebből sejthető, hogy a Három vagy négy független komponensre vonatkozik a (5.3) mozgásegyenlet? A
szokásos mozgásegyenlet (hullámegyenlet), illetve energiakifejtés mellett, - ami kérdéses egyenlet J.L irányú parciális deriváltja,
a kvantumok fizikai interpretációját adja - egy további összefüggésnek, ún.
mellékfeltételnek kell teljesülnie a vektortér komponensei között. (5.4)

a térerőségtenzor antiszimmetriája folytán egy lineáris összefüggésre (mellékfel-

A V/l(x) négyespotenciál segítségével, az elektrodinamika analógiájára (3.3 fe- tételre) vezet a négyespotenciál komponensei között:
jezet) felírhatjuk a következő térerősségtenzort:
(5.5)
(5.1)

A tömeges vektortérre vonatkozó Lagrange sűrüség Mozgásegyenlet feltétellel

A (5.3) mozgásegyenlet a fenti feltétellel kiegészítve egyenértékű a V/l négyespo-

tenciál minden komponensére külön-külön érvényes Klein-Gordon egyenlettel:
(5.2)
(5.6)

A fenti képletben szereplő első tag az elektrodinamikai Lagrange analógiája, Ez átrendezhető

míg a második tag a skalártér tömegtagjára emlékeztető járulékok összege, egy (5.7)
apró kivétellel: az időszerű komponens, Vo , a téridő Minkowski szignatúrájú
metrikája miatt egy fordított előjelű tömegtaggal szerepel! (vo tehát nem ír le alakba, ami a (5.5) feltétel miatt a fent említett Klein-Gordon egyenletet .adja
fizikai részecskét.)
(5.8)

A fenti Lagrange sűrűség téridő- integráljából, a hatás ból levezethető az alábbi Megjegyzendő azonban, hogy a vektortér nem egyenértékű 4 skalártérrel, mert
mozgásegyenlet : a komponensek nem függetlenek.
(5.3)
Konjugált impulzus
A hatás,
A következő lépés a kanonikus kvantálás módszere szerint a térváltozókhoz kon-
jugált impulzusváltozók meghatározása. Ezt az alábbi háromdimenziós jelölések
variációja bevezetésével végezzük el: legyen a négyespotenciál V/l = (vo, V). Ekkor az F/l v
térerősség egyértelműen jellemezhető egy elektromos és egy mágneses térrel:
óS= jerx [-~F/l,,(a/lÓv"-a"ÓV/l)+m2V/lÓV/l],
(5.9)
ami az első két tag parciális integrálása után
A (5.2) Lagrange sűrűség ezekkel a jelölésekkel
ÓS = j erx [~a/lF/l"ÓV" - ~a"F"/lÓV/l +m2V/lÓV/l]
C= ~ (E 2 - .82 ) + ~m2 (V02 - V2 ) (5.10)
alakot ölt, az első tagban végrehajtott J.L ++ 1/ indexcsere és a második tagban
az F/l" térerősségtenzor antiszimmetriájának kiihasználása után, végül az alábbi alakot ölt. A Vo komponenshez konjugált impulzus,
kifejezést adja:
ac
Ilo = - . = o, (5.11)
avo
 ,

90 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.1. A TÖMEGES, l-ES SPINŰ TÉR KVANTÁLÁSA 91

j
jelzi, hogy Vo nem dinamikai szabadsági fok! A V térbeli vektorkomponensekhez Terek és energia Fourier sora
konjugált (,:,ektor-)impulzus nem tűnik el, de ez sem egyszerűen a megfelelő
"sebesség" V, hanem
A (5.5) feltétel a terek Fourier - komponensei között az alábbi lineáris összefüg-
- ac -.:.-
II = -. = -E = V + V'V . (5.12)
gésre vezet:
o i WVOk + ik . Vk = O.
av (5.17)
A VI' négyesvektor időszerű komponensét a rövidség kedvéért a továbbiakban
A hamiltoni dinamika szempontjából V és E megfelelő komponensei alkotnak <I> = Vo-lal jelöljük. A vektortér térbeli komponensei a V hármasvektort alkotják,
konjugált párokat, míg Vo-nak nincs párja. ennek a vektronak a longitudinális komponense a k sorfejtési paramétervektorral
párhuzamos vetület:
Hamilton íüggvény (5 .18)
Az elektromos és mágneses térerősség megfelelő Fourier komponensei rendre:
Ennek alapján könnyen felírhatjuk a Hamilton függvényt. Általános alakja
szerint -i (wVk+ k<l>k) ,
H= !d 3
x (IIoVo+ii.~-c), (5.13) i~ i(kxVk). (5.19)
ami a fenti eredmények behelyettesításével így írható:
iJ A Hamilton függvény az elektromos és mágneses térerősségek négyzeteinek tér-
integrálja. Ebben az esetben alkalmazható az eredetileg Fourier által bizonyított
(5.14) energiatétel:
J (5 .20)
{
Kifejezve V-t E-vel a (5.12) képlet alapján, összevonás és rendezés után kapjuk i
az alábbi összefüggést: l Az energia számításához szükségünk van tehát a Fourier komponensek abszolút
érték négyzeteire:
(5.15) l
J
r
I

A E . '\lVo tag parCiális integrálás után - Vo '\l . E-vel helyettesíthető, amiben í

I
= (5.21)
'\l. E a (5.4) mozgásegyenlet O komponense, azaz l,
'\l ·E+m2 Vo = O A fenti képletekben VT1 illetve VT2 a k-ra és egymásra merőleges két transzver-
j zális vektortér - komponenst jelöli.
alapján -m 2 Vo-tel egyenlő . Végül a Hamilton a következő alakot ölti:
j
H= ! G(E
3
d x 2 2
+ 13 ) + ~m2V2 + ~m2Vo2) . (5.16)
I
Az energiasűrűség Fourier komponense a fenti két járulék összege,

Itt az elektrodinamikára emlékeztető első zárójel mellett a skalártér tárgyalá- f

I
sából ismert tömegtagok lépnek fel, a Vo komponensre ,is előjelhelyesen ("nor- +
málisan") . Nincs azonban a Vo komponens időderiváltjától függő "kinetikus" j
Felhasználva a <I> és VL közötti összefüggést, valamint a hullámegyenletből adódó
tag, ez a komponens nem ír le fizikai szabadsági fokot.
lI w2 = k 2 + m 2 képletet a fenti kifejezés jelentősen egyszerűsíthető . Végül eme
leegyszerűsített kifejezés k-ra vonatkozó integrálja adja az összenergiát:
l
H =:
! d3 k
(271")3
[2 2 2 2 2
(k + m )(VT, + Vr,) + m VL .
2]
(5 .23)
92 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.2. A MAXWELL ELMÉLET KVANTÁLÁSA 93

Ez a képlet világosan kifejezésre juttaja, hogy a tömeges, egyes spinú térnek 3 Látható, hogy a transzverzális komponensek sorfejtése az m = O tömegtelen
polarizációs állapota van. Azt is mutatja azonban, hogy a transzverzális és lon- esetben is értelmes, ugyanez nem mondható el a longitudinális komponensről.
gitudinális szabadsági fokok nem egyformák, különbözőképpen járulnak hozzá Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a tömegtelen magasabb spinű terek
a teljes energiához. polarizációs állapotainak száma 2, s nem (2s + 1).

Kvantálás A konjugált impulzsuterek kvantálása a kanonikus felcserélési összefüggés

(5.29)
A kvantálás utolsó lépése a terek (illetve sorfejtési komponenseik) kifejezése keltő
és eltüntető operátorok segítségével. A fizikai interpretáció szempontjából ez az figyelembevételével történik. A transzverzális módusok eset én ennek megfelelően
összenergia kvanturnonkénti járulékokra bontásával egyenértékű: az adott tér a k módus járulákának normálása egy VF!f faktor, míg a longitudinális módusok
kvantuma egy w frekvenciájú oszcillátornak megfelelő energiát hordoz. Ebből esetén egy k faktor. Ez az m = O határesetben zérust ad llL-re, vagyis a
az összehasonlításból nyerhetők az operátor sorfejtés együtthatói (mint 1/../iW longitudinális módus nemfizikaivá válik.
a skalártér esetén).

A vektortér transzverzális és longitudinális módusai különböző energiajáruléko-

kat adnak, a térelmélet azonban minden módust ekvivalens kvantumoszcillátor-
5.2. A Maxwell elmélet kvantálása
ral helyettesít. Ebből az alábbi kvalitatív összegfüggések adódnak:

T: (k 2 + m 2) ICT(a~h + aThO)12 ~ wa~aT, Egyszerű lenne a tömeg nélküli vektortér (pl. a Maxwell egyenletekkel leírt
klasszikus elektrodinamika vektorpotenciáljának a) kvantálása a tömeges vek-
L: m21cdalh + aLh*)12 ~ walaL (5.24) tortér m ooo? O határeseteként. Sajnos ez formálisan megoldhatatlan, mert a
tömeg több képlet nevezőjében szerepel. Ehelyett a Maxwell egyenleteket újra
Ezt figyelembevéve az operátor-sorfejtési együtthatók, CT és CL ,az alábbiak az alapokból kiindulva kell kvantálni.
szerint rögzíthetők:
1
CT=-- (5.25) A
..j2W
(5.30)
azaz a transzverzális módusok normalizálása megegyezik a skalártér kvantálá-
sakor alkalmazott faktorral. A longitudinális módusokra viszont, forrás nélküli Lagrange sűrűségből következő Maxwell egyenletek (négydimenziós
jelölésmódban)
(5.26) (5.31)
jól mutatják a térerősségtenzor Fourier komponenseinek a transzverzalitását.
adódik. A transzverzális és longitudinális vektortér komponensek keltő és el-
Miután a hatás közvetlenül csak Fllv-t tartalmazza, kinetikus energiával analóg
tüntető operátorok szerint sorfejtése tehát
járulékot csak a két transzverzális módus esetén kapunk. Viszont a töm~~es vek-
tortér esetétől különböző módon a allAIl = Ofeltétel nem jelenik meg.Osszesen
J d3 k
(2./1-)3
1 - (k) (
,j2WkCTó aT;
(k) -ik·.,
e + aT;t (k) eik ..,) , tehát 4 szabadsági fok lép fel, de abból csak 2 dinamikus: a kvantálási előírásnak

VL(X) = J(~:~3 ~ ~fdk) (aL(k)e-ik.% + al (k)eik-z ) . (5.27)

kell tehát extra feltételt tartalmaznia.

Itt az €( k) vektorok a k vektorra merőleges illetve az avval párhuzamos irányokba ~értékszabadság

mutató, egységnyi hosszúságú vektorok, teljes, ortonormált rendszert alkotnak:

A Maxwell egyenleteknek van egy különleges tulajdonsága, amivel a tömeges
vektorteret leíró elméletek nem rendelkeznek: ez a mértékszabadság. Az egyen-
(5.28)
letek bármely megoldása, bármely, fizikailag releváns térerősségtenzor több,
Q
94 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.2. A MAXWELL ELMÉLET KVANTÁLÁSA 95

egymástól egy ún. mértéktranszformációban különböző vektorpotenciálokból A P"v tenzor projektor tulajdonsága, p2 = P, a megfelelő tenzorindexek au-
egyformán nyerhető. Ilyen transzformációk folytonos csoportot alkotnak, a vek- tomatikus összegezésével értendő:
torpotenciál változása egy tetszőleges skalár függvény parciális deriváltjaiból (9"v - O-lo"ov) (9r - D-lOVO>.)
áll:
9,,>. - 0- 1 0,,0>. - 0- 1 0,,0>. + 0-20"ovovo>.
M" = o"A(x). (5.32)
= gJl)" - o- 1 8J.!8A = PIJ)'" (5 .35)
Mint azt a 3.2 fejezetben tárgyaltuk, két ilyen mértéktranszformáció egymás-
Egy további könnyen ellenőrizhető tulajdonság a transzverzalitás
utánja is mértéktranszformáció. Az elektrodinamika a folytonos V(l) csoport
szimmetriáit valósítja meg. A fenti általános mértéktranszformáció a térerős­ P"vov = O. (5 .36)
ségtenzort, s így a Lagrange sűrűséget, illetve a hatást változatlanul hagyja. !
A P projektor fizikai jelentését könnyebben megérthetjük, ha megvizsgáljuk
hatását egy olyan vektorpotenciálra, amely az azonos an nulla (vákum) vek-
Mértékrögzítö feltétel torpotenciálból mértéktranszformációval nyerhető (az ilyen vektorpotenciálokat
hívjuk "tiszta" mértéktereknek) :
A mértékinvariancia tehát vezető elv az elektrodinamika kvantálásánál. Vizs- (5 .37)
gáljuk meg közelebbről, miért is nem működik a naiv kvantálási eljárás! A
probléma gyökere a Langrange függvényről a Hamiltoni dinamikára való átté- Ez a projektor tehát egy tetszőleges vektorpotenciált, s annak ugyancsak tetsző­
résnél jelentkezik: a tömegtag invertálása m -+ O határeset ben nem jól definiált! leges mértéktranszformáltját ugyanarra a P A vetített objektumra "zsugorítja"
az összes lehetséges AI'(x)-ek konfigurációs terében. Vagyis ennek a projektor-
c = ~q2 - 2~p2 + V(q)
nak az invertálhatatlansága a mértékinvarianciát tükrözi.
V(q) ++ Ji =

A kínálkozó módszerek a nulla tömegű módusok invertálására: - kis véges tömeg
bevezetése, több 110 jellegű tag kijátszása egymás ellen, vagy mellékfeltételek
bevezetése - a térelméletben is megjelennek, alkalmazásuk azonban többnyire
bonyolult környezetben valósul meg.
A kanonikus kvantálás kiindulópontjaként az elektrodinamika hatásfunkcionál-
ját a négyespotenciállal fejezzük ki:
(5.33)
A fizikai altér
Az elektrodinamika, s általánosan bármely mértékelmélet kvantálásakor tehát
alapvető kérdés a " kinetikus" hatástagban szereplő (mértékszimmetriát tükrözö)
projektor formális invertálása. Erre direkt út ként kínálkozik a mértékinvariancia
explicit megsértése, amit egy olyan "potenciál" Lagrange-hoz való hozzáadásával
érhetünk el, amely egy adott, ún. mértékrögzítő mellékfeltétel esetén minimális.
Az invarianciasértő, a vektorpotenciált (legalább) kvadratikusan tartalmazó tag
a P projektorhoz egy (legalább) konstans járulékot ad, ami így invertálhatóvá
válik.

ahol a D = 0,,0" a szokásos hullámoperátort jelöli (a Klein-Gordon operátor

m = O határesetét) . Ez az ismert Green függvények segítségével invertálható
s a kvantálás után ez az inverz a Feynman propagátorra vezet. Ezt röviden
O-l_gyel jelöljük a továbbiakban.
A gatás) köti össze őket. A szimmetriairány mentén erőhatás nélkül is lehetséges
(5.34)
operátor egy projektor, s mint ilyen, nem invertálható. Ez a matematikai tulaj-
donság felel meg tehát a nulla tömegnek; projektorokat tartalmazó hatásfunk-
cionálokrajellemző, hogy nem minden, a naiv leírásban szereplő szabadsági fok
dinamikus.
Ennek az eljárásnak egy szemléletes mechanikai analógiája a következő: Kép-
zeljünk el egy csészét, amelynek az alja kissé homorú. Ekkor a minimális
(gravitációs) energiájú helyek nem a csésze aljának középpontjában, hanem egy
körvonal mentén a középponttól bizonyos távolságban helyezkednek el. Ezek
a pontok egyformán minimumok, egy folytonos szimmetriatranszformáci6 (for-
az elmozdulás. A tetszőleges erő hatására történő mozgásra szuperponál6dik a
szimmetriairányban egy szabad áramlás.
Hogyan sérthetjük meg ezt a szimmetriát (mégha csak önző számolási érdekből
is)? Alapjában kétféle stratégia létezik:
 96 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.2. A MAXWELL ELMÉLET KVANTÁLÁSA 97

1. Kijelölni egy irányt, vagyis elvágni a csészét. Ez egy mértékrögzítő mel-
lékfeltétel, pl. 81'AI' = O kirovásával egyenértékű .
2. Kicsit megdönteni (vagy deformálni) a csészét úgy, hogy az alsó körvonal
egy pontja lokális és abszolút minimummá válik. Ez a potenciálhoz egy
új, a mellékfeltétel négyzetével arányos tag hozzáadását jelenti.
A fenti analógia alapján a mértékrögzítés (angolul gauge fixing) az elektrodi-
namika Lagrange sűrűségét az alábbi módon változtatja meg:
Hasonlóan a konjugált impulzus szerep ét játszó E elektromos térerősség rrO-t
már nem tartalmazza (az nulla), s kielégít egy időfüggetlen meJlékfeltételt, a
Gauss törvényt:
(5.39)
forrás nélküli esetben. A megfelelő kvantumelmélet állapotai minden időpilla­
natban kielégítik ezt a feltételt, a kvantálás úgymond a "fizikai altéren" történik:
(5.40)

1 I 2
Végeredményben a E konjugált impulzusváltozóból is csak a két transzverzális I
Lg! = LMaxwell - 20 (F(A)) , (5.38) marad: a Gauss törvényt kielégítő E vektorok szintén 2 dimenziós vektorok.

ahol F(A) = O volt a (lineáris) mértékrögzítő mellékfeltétel. Az o paraméter

Mindezt a megszorítást figyelembevéve a kanonikus kvantálás alapmennyiségei
a meJlékfeltétel "szigorúságát" szabályozza az extra potenciáltag meredekségén
egy transzverzális kommutációs összefüggést elégítenek ki:
keresztül, az o = O határeset ben amellékfeltétel egzaktul teljesül.
[Ai(i, t), rrj(Y, t)] = -i8ij (i - 0, (5.41)
Az alábbiakban felsorol unk néhány szokásos mértékrögzítést: ahol a 8 transzverzális delta disztribúció a Fourier transzformáltjával definiált:
• Coulomb gauge: - .0 -_I
6i ;(x -
~
3
d k ik(x- ril ( .. _ kik;)
(271")3 e 6'J k . k . (5.42)
• Axiális gauge: F(A) = A3 .
Eme kommutációs reláció alapján az A operátor sorfejtése csak transzverzális
• Temporális gauge: F(A) = Ao. tagokat (szám szerint kettőt minden k módusban) tartalmaz: .

• Lorentz gauge:

Az utolsó, Lorentz invarianciája miatt igen népszerű esetben az o paraméter

A(x) = 1 3
d k _1_
(271")3 ,;2wk A=]
t Et (aA(k)e- ikx + at), (k)eik-x) , (5.43)

értéke szerinti megkülönböztetés is létezik: ezúttal négyesvektor k = (Wk, k) és x = (t, i) jelölésekkel. A vektorpotenciál
térbeli irányát módusonként kifejező E polarizációs egységvektorok transzver-
• Landau gauge: 0=0. zálisak:
(5.44)
• Feynman gauge: o = 1.
A ). = 1,2 esetek lehetnek a lineáris polarizációnak megfelelő tengelyirányúak,
• Unitér gauge: o = 00. vagy a cirkulális jobb illetve bal irányú polarizációnak megfelelően jelölhetnek
+1 illetve -1 helicitásállapotokat. A Fock téren ható a és at operátorok felcse-
rélési relációja impulzus- és helicitás szerint diagonális:
Végül a kanonikus kvantálás egy adott mérték (azaz mellékfeltétel) rögzítése (5.45)
után a szokásos módon végrehajtható. Ezt a folyamatot - vázlatosan - a
Coulomb mérték példáján mutatjuk be. Az térenergia és az térimpulzus sorfejtése így módusonként két transzverzális
kvantumnak felel meg. Normál rendezett alakban
A Coulomb feltétel V . A = O. Ebben Ao nem szerepel, de ez úgyis sztatikus
változó, ugyanis a hatásban eleve nem szerepel Ao időderiváltja. A Coulomb
feltétel szerint a vektorpotenciálnak a longitudinális Fourier komponense eltűnik,
:H : = ~ 1 3 2
d x (E + jj2)
2

A=]
1 3k
= 2: (~71")3 wkatA(k)a),(k),
a dinamikai szabadsági fokok tehát a két transzverzális komponensre korláto-
zódnak. : ft : 1E d3 x x jj = ti (~:~3
A=]
katA(k)a),(k) . (5.46)
 l 5.3. A GUPTA - BLEULER M6DSZER 99

l
98 5. MÉRTÉKELMÉLET

A mértékelmélet fent jelzett, a fizikai altérre szorítkozó kvantálása rögzített 1 Lorentz invariáns propagátor
mérték esetén pontosan visszaadja a fizikai (dinamikus) szabadsági fokoknak 1
megfelelő energia- és impulzuskvantumokat. Ezzel akár meg is elégedhetnénk,
de sajnos a relativitáselméletet tükröző Lorentz invariancia többé nem látszik
explicit módon a képletekben. A propagátor, ami elvileg az AI'(x)A,,(x' ) szorzat
időrendezett várható értéke a vákumállapotban,
!
,
A propagátor tartalmazza tehát a P tenzor inverzét:
(5.51)

Ez a kifejezés Lorentz kovariáns ugyan, de függ a mértéket rögzítő a paraméter-

(5.47)
től. Fizikai mérések eredményei azonban nem függhetnek a mértékszimmetriát

s mint ilyen Lorentz kovariáns, a fenti módszert követve Lorentz-indexes jelölés- sértő mellékfeltétel konkrét alakjától! Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a

módban csak körülményesen kifejezhető tagokat is tartalmaz. Az Ao időszerű
komponenst kijelölő egységnyi négyesvektort ul'-vel jelölve a propagátor a
Coulomb gauge-ben a következő:
(5.48)
propagátor nem mértékinvariáns mennyiség. Aszórási mátrix ésa hatáskereszt-
metszet azonban fizikailag mérhető mennyiségek, ezért ezek már nem függhet-
nek az a paramétertől. Ez a követelmény egyben a hosszadalmas részecskefizikai
számolásokban használható egyik ellenőrzési elvként funkcionál. Aszórási mátrix
számolásának alapelveivel a térelméletben a "Perturbációszámítás" fejezet fog-
lalkozik.

Itt .ó.F a Klein-Gordon egyenlet kapcsán megismert Feynman-propagátort jelöli

az m = O, tömeg nélküli határesetben. A Lorentz-kovariáns jelleget a második,
időben lokalizált an ható, a Coulomb potenciálra emlékeztető tag sérti meg.
A P projektor, s így a mértékbozon propagátor, legegyszerűbb alakját az a = 1
értékkel jellemzett Feynman gauge-ben veszi fel. Ekkor azonos a téridő metrikus
tenzorával, s ezért 4 lineárisan független polarizációs bázisvektor egyenlő járu-
lékai ból állítható össze:
4

PI''' = gl''' = L~;~:· (5.52)

5.3. A Gupta - Bleuler módszer >.=1
A vektorpotenciálra vonatkozó mozgásegyenlet ebben a mertékben (gauge-ben)
négy tömegtelen Klein-Gordon egyenlettel ekvivalens,

DAl' =0, (5.53)

A Maxwell egyenletek kvantálásának expliciten Lorentz - kovariáns módszere s a kanonikusan konjugált impulzus is négykomponensű
az első alkalmazóiról elnevezett Gupta - Bleuler módszer. Ez a módszer azon-
ban sajnos nem garantálja azt, hogy minden előforduló módusban a kvan- III'
ac.
= -.- = AI' .
. (5.54)
tumszámláló operátor, N>-(k) = at>-(k)a>-(k), pozitív definit, azaz aszámolások aA/l
során megjelennek olyan állapotok is, amelyekben a kvantumok száma negatív. Az egyidejű csererelációk mind a négy komponensre érvényesek,
Ezek az ún kísértetállapotok (angolul ghost-ok) jelentik az elegáns Lorentz -
kovariancia árát. (5.55)
s hasonlóan mind a 4 komponenshez tartozik egy-egy operátorsorfejtés,
A Gupta - Bleuler módszer a Lorentz invariáns
használja extra potenciál hozzáadásával:
mértékrögzítő mellékfeltételt
A I' (X ) -_ ! 3
d k
(27rV 1
-I2Wk (>'
~/l (k)e -ik·x a>- (k) + h.c.) , (5.56)

(5.49) ahol "h.c." a hermitikus konjugált kifejezést, ~~ >-(k)eik.xa>- t (k)-t jelöli.

Itt a hozzáadott mértékrögzítő potenciál miatt P már nem projektor, s így A térkvantumok Fock-terében ható a operátorok csererelációi,
invertálható:
,(5.50) [a>-(k),a t >.' (k')] = -g>'>" (27l")3 ó3(k - k'), (5.57)
100 5. MÉRTÉKELMÉLET
kifejezésre jutattják a négy polarizációs módus (skalár, longitudinális és két
transzverzális módus) merőlegességét a Minkowski metrika szerint. Valóban,
a négy polarizációs bázisvektor közül csak a >. = O-hoz tartozó, ún. "skalár"
hossznégyzete +1 a másik háromé -1 (ezek térszerű négyesvektorok ).
A fentieknek megfelelően a Feynman mértékben a szabad foton-propagátor ará-
nyos a metrikus tenzorral és a Feynman - propagátorral:
(5.58)
Hogy' lehet viszont az, hogy az előző alfejezetben tárgyalt 2 szabadsági fok
(két transzverzális foton) helyett 4 -féle polarizáltságú foton jelenik meg? Ez
nyilvánvaló ellentmondás.
A Gupta - Bleuler módszer a fent ismertetett Lorentz-kovariáns kvantálást ezért
kiegészíti egy további feltétellel, amely a szabadsági fokok (foton polarizációs
állapotok) számát a helyes kettőre redukálja.
Ghost (kísértet) módusok
A Minkowski téridő metrikája az időszerű és a térszerű vektorok között egy
előjelben tesz különbséget. A keltő és eltüntető operátorok felcserélési relációi
is különböznek egy előjelben: az időszerü (skalár) fotonra [a, at] = -1, míg
térszerüekre (akár longitudinális, akár tarnszverzális) [a, at] = 1. A skalár
fotonokat keltő és eltűntető operátorok csererelációja abnormális, az ebből
alkotott kvantumszámiáló operátor sajátértékei negatívak. Ezek nem valódi
részecskék, hanem "kísértetek" (angolul ghost-ok). Szerepük éppen a három
valódi (pozitív kvantumszámú) foton egy részének a kompenzálása aszámolások
végeredményében!
Azért, hogy a fent említett kompenzáció éppen a kívánt mértékű legyen, (vagyis
csak két transzverzális foton maradjon a leszámolt kvantumok között), egy
a fizikai állapotokra vonatkozó megfelelő feltétel kirovás a szükséges. Az itt
tárgyalt Lorentz-kovariáns kvantálási módszer esetében ez a Gupta - B/euler
feltétel:
(5.59)
Szavakban összefoglalva a fenti feltétel szerint egy fizikai állapot nem tartalmaz
a hullámszám négyesvektorral (4 dimenzióban) párhuzamos kvantum ot.
Egy valódi (önállóan detektálható) foton tömege nulla, ezért igaz rá a k,.kl' = O
5.3. A GUPTA - BLEULER MÓDSZER 101
diszperziós reláció. Haladjon ez a foton az x-irányba (természetesen fény-
sebességgel, ami az általunk használt mértékegységekben c = 1). Ekkor a
négyesimpulzusa
kl' = (k,k,O,O) .
Ebben az esetben ao egy skalár, al egy longitudinális, míg a2 és a3 egy-egy
transzverzális fotont tüntet el. A Gupta - Bleuler feltétel szerint
vagyis a skalár és longitudinális fotonok száma minden fizikai állapotban mege-
gyezik.
CPT invariancia
A kísértet-fotonokkal átélt kaland hatására felmerül a kérdés, hogy vajon a
negatív kvantumszámok, amik egy Lorentz-kovariáns kvantumelméletben köny-
nyen megjelennek, nem értelmezhetők-e töltésként, illetve "tükrözött" állapot-
ként. S bár ez a semleges foton esetében nem fogadható el fizikailag helyes
interpretációként, a történetileg korábban kvantált elektron esetében mégis ha-
tékonynak bizonyult s az antianyag (pozitron) felfedezéséhez vezetett.
Végül a részecskefizika legalapvetőbb tükrözési szimmetriáit sorolj uk fel. Ezek
rendre a tér- és időkoordináta, illetve az elektromos töltés tűkrözésével kapcso-
latosak. A megfelelő angol szavak rövidítéseiből, G (töltés, charge), P (paritás,
parity) és T (idő time), e három művelet kombinációját GPT transzformációnak
nevezzük. Mai tudásunk szerint a természet törvényei a kombinált GPT-vel
szemben szimmetrikusak.
A klasszikus fizika (Newton és Maxwell egyenletei) invariáns ak mindhárom tran-
szformációra nézve külön - külön. A részecskefizikában a paritás, P maximá-
lisan sérül a gyenge kölcsönhatás során, olyannyira hogy pl. a neutrinóknak
nem létezik a tükörképük, csak egy helicitásállapotban fordulnak elő. A GP
szimmetria is sérül valamennyire, ezt bizonyos hatáskeresztmetszetek mérésével
lehetett megállapítani (pl. a kaon bomlása sérti). Következésképpen, mindad-
dig amíg a GPT invariancia igaz, a T (időtükrözési) szimmetria is sérül az elemi
részesckék reakciói során.
 102 5. MÉRTÉKELMÉLET
5.4. A MAGANYAG EGY TÉRELMÉLETI MODELLJE 103

5.4. A maganyag egy térelméleti modellje

engedi sejtetni, amely formailag hasonlít egy szabad, m tömegű részecske pr~
pagátorára. Valóban a sztatikus potenciál a mezoncsere vezető (egy mezon
cserés) rendjében azonos a mezon propagátor ko = O, nulla energiás értékével.

Térben és időben változó mezőkkel, terekkel nemcsak elemi részecskéket lehet Ennek alapján a magerők effektív (vagyis nem elemi részecskefizikai) modellje a
leírni, hanem összetett, bonyolultabb szerkezetű objektumokat is; ez esetben nukleonokat leíró 1j;(x) spinormezők mellett tartalmaz két tömeges bozont, egy
az elmélet csak közelít ö érvényü, olyan alacsonyenergiákon (olyan hosszú huJ- VI'(x) vektormező és egy S(x) skalármező képében. A Lagrange sűrűség ennek
lámhosszokon) használható, ahol az összetett objektumok belső szerkezete nem megfelelően összetett. A szabad fermionokat (nukleonokat), a szabad skalár
szenved változást. Egy ilyen alkalmazási példa az atommagot felépítő protonok mezont és a szabad vektor mezont leíró tagok rendre a már korábban tárgyalt
és neutronok között ható magerők egy érdekes átlagtér mOdellje a Waleeka mod- sémát követik:
ell.
1iJ (ir· 8 - m) 1j;,
A Walecka modell egy relativisztikus térelméleti modell. A feles spinü nuk- ~(8
2 I'
S)(8I'S) - ~m2S2
28'
leonok mellett kétféle mezonteret vesz figyelembe: egy skalár mezont, amely a
__ IF FI''' I 2v. VI' (5.63)
nukleon ok (protonok vagy neutronok) között vonzó kölcsönhatást közvetít és egy Ly -4:1''' +2m~1' .
vektor mezont, amely taszító erőt eredményez a nukleonok között (ugyanezen
Itt a megfelelő térerősség tenzor FI''' = 81' V" - 81.' VI'.
vektormezon persze egy nukleon és egy anti-nukleon között már vonzó kölcsön-
hatást okoz, de a természetben nem fordul elő nukleonokból és anti-nukleonokból
álló "vegyes" kötött állapot) .

Kölcsönhatás amezonokkal
Az első mezontérrel operáló magerö-elmélet Yukawa elmélete volt, ahol pionok
közvetítették az árnyékolt Coulomb-potenciálnak megfelelő kölcsönhatást az
atommag alkotórészei, a nukleonok között. A A nukleonok és mezonok között kölcsönhatás lép fel, ezt kettőnél több térope-
rátor szorzatát tartalmazó tagok írják le (hiszen így lépnek fel a kvantumokat
1 számláló at a kombináción túlmutató, új kvantumokat keltő operátorkombiná-
V(r) ex _e-mr (5.60)
r ciók a Fock térben). A legegyszerűbb ilyen tagok alkotják a Walecka modell
típus ú potenciált mindmáig Yukawa potenciálnak nevezik a magfizikában. A kölcsönhatást leíró részeit: a nukleonok kölcsönhatnak a skalár mezonnal, a
pion eset én az árnyékolási tömeg a pion tömege, m". ~ 140 MeV, ami kb. megfelelő Lagrange-járulék,

heim ~ 1.4 fm árnyékolási hossznak felel meg. A Walecka modellben egy (5.64)
ennél rövidebb hatótávú, vagyis nehezebb mezonok közvetítik a kölcsönhatást,
a skalár mezon tömege kb. m. ~ 500 MeV, a vektor mezon é kb. m~ ~ 800 A vektormezonok és a nukleonok kölcsönhatását leíró járulék, hasonlóan
MeV . A nukleon - nukleon potenciál két Yukawa jellegű tag összege: (5.65)
A m•r
V(r) = _e- B
_ _ e- m • r A kölcsönhatások erősségét az ún. csatolási állandók (itt gs és gy) szabályozzák.
r r ' (5.61)
Az előjelkülönbség abból fakad, hogy míg a skalár mezon cseréje egy vonzó
megfelelő A, B együtthatókkal. hatást közvetít ( a Lagrange-ban a potenciális energia mínusz előjellel szerepel),
addig a vektor mezon taszít. A skalár, illetve vektortérhez a fermionokat leíró
spinortérből és a C4 alegbra megfelelő elemeiből konstruált áramok (azaz skalár,
Sztatikus potenciálok azonban nem egyértelmüsítenek egy relativisztikus elmé- illetve négyesvektor) csatolandók.
letet, ehelyett valamilyen Lagrange sürüségből kell kiindulni. A kapcsolatot a
Yukawa potenciál Fourier transzformáltja,
Az eredő Lagrange - sűrűség fermiontereket tartalmazó tagjai összegyűjthetők
1 egy olyan alakba, amely hasonlít a szabad fermionok megfelelő járulékához:
V(k) ex - _ - - (5.62)
k 2 +m2 (5.66)
 104 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.4. A MA GANYA G EGY TÉRELMÉLETI MODELLJE 105

A parciális deriváltak helyett egy kovariáns derivált, A négyesáram időszerű komponense pedig a nukleon - antinukleon sűrűséget
adja (ami normál esetben a nukleonok sűrűsége):
D~ = a~ +i9vV~ (5.67)
(5.74)
jelenik meg, aminek az ún. "kinetikus" négyesimpulzus,
A megfelelő (konstans) háttérterek tehát
II~ = ri' - 9v V~ (5.68)
felel meg síkhullám bázisban, míg a tömegtag egy ún. "effektív" tömeget alkot,
amely függ a skalártértől:
m. = m-9s8. (5.69) (5.75)
Erre a jelenségre mondjuk azt, hogy a nukleonok "felöltöznek" amezonháttérben,
effektív nukleonokká válnak. Az effektív nukleonok diszperziós relációja az en- Az effektív nukleonok energiaképlete,
nek megfelelően módosított Dirac egyenlet ből származtatható:
E(+) = 9vVo + j r + (m - 9s8)2 (5.76)
(5.70)
nemrelativisztikus sorfejtésben világosan mutatja a vektormezonok taszító és a
A mezonterekre vonatkozó mozgásegyenletek a hatás variálásával Euler - La- skalármezonok vonzó hatását:
grange egyenletekként adódnak:
E(+) ~m + -v- + (9VVo - 9,8) + ... (5.77)
(O +m~)8 9s;jj1j;, 2m.
(O +mt)V~ 9v;jj/~1j;, =
Az m. m - 9S8 effektív tömegű (könnyebb) nukleonok tehát egy V 9v Vo - =
a~v~ = o. (5.71) 9s8 effektív potenciálban mozognak. A nukleon ok tulajdonságait módoJítja a
mezonháttér, amelynek nagysága viszont a nukleonoperátorok bilineáris kife-
Ezt az egyenletrendszert a kölcsönható nukleonokból álló rendszer, a "mag- jezéseinek várható értékeitől, azaz a nukleon kvantumok számától függ. Ez
anyag" leírásához bizonyos közelítések alkalmazásával oldjuk meg. A fermi- egy tipikus "önkonzisztencia" probléma, amelyn~k a megoldása a paraméterek
onokból csak O vagy maximum 1 lehet egy adott kvantumállapotban, ezeket (tömegek, csatolási állandók) nemlineáris függvénye.
kénytelenek vagyunk kvantumosan kezelni. A mezonok viszont bozonok, ame-
Iyekből akár nagyon sok is lehet azonos kvantum állapotban. Ilyen (bozonikus)
állapotokra a terek a kvantumhatározatlanság elhanyagolásával, klasszikusan A nukleon operátorok síkhullám bázisú sorfejtése segítségével a keresett (;jj1j;)
kezelhetők (miután (~2) ~ (N + l)h és (~)2 ~ Nh, a kvantumbizonytalanság és (1j;t 1j;) várható értékek meghatározhatók csak nukleonokat (antinukleonokat
O(l/v7V) rendű a várható értékhez képest). nem) tartalmazó állapotban. A hol az egységmátrixot (l), hol a 10 mátrixot
tartalmazó kifejezésekben szereplő mátrixot r-val jelőlve az alábbi képletre
jutunk:
Effektív nukleonok és az átlagtér

A Walecka modell végtelen, sztatikus maganyagra állandó, operátor helyett

(::J.r.I,)
'f' 'f'
-1
-
k,p
3
()3
211"
3
d k d p i(p-k) .:c~ ' " ' ( - r )(btb)
( )3 e
211"
~ ~ U{3 Ua
V
{3 a .
IIoQPo a,{3
(5.78)

számértékű skalár és vektormezon háttérrel számol. Ekkor a mezontéregyen-

Végtelen, homogén maganyagra elvégezhető a térfogati átlagolás
letekben a deriváltas tagok elhanyagolhatók, s a háttér a fermion forrástag
várható értékével arányos:
(5.79)
m~8 = 9s(;jj1j;),
m~V~ 9v(;jj/~1j;)· (5.72) ami az impulzusokban egy Dirac deltára vezet, s így a kettős impulzusintegrál
egyegyszeresre redukálódik. Végül
Az anyaggal egyűttmozgó rendszerből szemlélve, amennyiben az eredő spin
zérus igaz, hogy
(5.80)
(;jj'N) = O. (5.73)
 106 5. MÉRTÉKELMÉLET 5.4. A MA GANYA G EGY TÉRELMÉLET! MODELLJE 107

adódik. A (5.86) és (5.85) egyenletek összevetéséből egy az m. effektív tömeget tartal-

mazó implicit összefüggést, az ún. "gap - egyenletet" nyerjük:

Ebben a kifejezésben
(5.81)
-m = l+cs
m.
21 o
kF
k -2'
dk2k
+m.
2
(5.87)

egy sok-kvantumos állapotban. Ezzel a keresett várható értékek térfogati átlagai ahol
a spinállapottól függetlennek gondolt n,,(k) = n(k) nukleon betöltési számok 2 2 g~
függvényei: . CS=2-2' (5.88)
7r ms
(5.82) A (5.87) egyenlet megoldása mindig m. ::; m, egyenlőség a k F = O, nulla
sűrűségű esetben lép fel. A magon belül a nukleonok tehát könnyebbek mint
A spinorok normálása miatt az Q spinállapot - indexre való összegezés most azon kívül, vonzás lép fel. Az energiának persze nemcsak nyugalmi, hanem
már könnyen elvégezhető : kinetikus része is van, ez utóbbi a kisebb tömeg miatt - ugyanolyan impulzus
mellett - nő. A jellegzetes impulzusokat viszont a Fermi-impulzus, kF szabja
(5.83) meg, vagyis végső soron a sűrűség. A maganyagban az egy nukleonra jutó
kötési energia é/n - m. függ tehát az n ~ k} sűrűségtől; ennek a függvénynek
Ezzel a térfogatra átlagolt nukleon várható értékek a betöltési szám impulzus- egy adott véges sűrűség mellett minimuma van. Ez az ún. telítési (szaturációs)
sűrűség, no R: 0.17 fm- 3 , a maganyag (s ezzel a nagyobb atommagok) egyensúlyi
integráljaival fejezhetők ki, amik T = O hőmérsekleten egy kF nagyságú im-
pulzusig betöltött Fermi-gömböt alkotnak. sűrűsége .

(5.84)

A gap - egyenlet

Figyelembevéve, hogy a nukleonok két degenerált változatban, vagyis protonként

és neutronként fordulnak elő a maganyagban, a fenti átlagolt sűrűségek az
alábbiak:

2 k}
37r 2 '
= -2
7r
21 o
kF
dk m•k
Jm~
2

+ k2 .
(5.85)

Az önkonzisztens megoldást az m. effektív tömeg kifejezése a skalár mezon

háttérrel, s ezen keresztül a fenti egyenlet második tagjával adja:
g2 _ _
m. = m - gsS = m - 2..fijj1jJ) (5.86)
m s2
 T
108
5. MÉRTÉKELMÉLET

6.

Pályaintegrál

A kanonikus kvantálásnál általánosabb, a hatás szimmetriáit expliciten tovább-

vivő kvantálási módszer a pályaintegrálos kvantálás. Alapja, a Feynman féle
pályaintegrál, a kvantummechanika egy olyan, a Schrödinger egyen let tel ekvi-
valens megfogalmazása, amelyik a klasszikus dinamikát leíró hatást tartalmazza.
ny módon ez egyben a kvantumelméletnek a klasszikus fizikához "legközelebb"
eső s ezért legkönnyebben kvantálható leírását nyújtja.

Ebben a fejezetpen előszőr a Schrödinger egyenlet és a klasszikus dinamika kap-

csolatát vizsgáljuk mind stacionárius, mind időfüggő esetben. Ezzel igyekszünk
motiválni a Feynman féle pályaintegrál alapgondolatát , amely a kvantummecha-
nikai átmeneti amplitúdókat alternatív pályákra számított, a klasszikus S hatást
tartalmazó fázisfaktorok, exp(iSjh) tényezők folytonos összegeként számítja
ki . Bár ez posztulátumként is elfogadható, a 6.1 fejeztben leírt, a klasszikus
mechanika Hamilton-Jakobi formalizmusán alapuló fejtegetés a klasszikus hatás
és a Schrödinger egyenlet egy mélyebb kapcsolatára világít rá.

Ezt a koherens kvantummechanikai állapotok áttekintése követi, ami szintén

a klasszikus leíráshoz a lehető legkőzelebb álló bázisát adja apályaintegrálos
leírásnak. Ez a térelméletre is könnyen általánosítható. Ugyane gondolat meg-
valósítása fermionok esetén már nehézségekbe ütközik, hiszen a Pauli elv értel-
mében sohasem található egynél több fermion ugyanabban a kvantumállapotban.
Matematikailag azonban mégis kiterjeszthető a koherens állapot koncepciója
fermionokra, ami a Grassmann terekkel való leíráshoz vezet. Ez egyben a
fermionok pályaintegrálos reprezentációjának is az alapja. Végül a mértékel-
méletek pályaintegrálos kvantálása kapcsán áttekintjük a mellékfeltételek, kon-
krétan a mértékszimmetriát rögzítő mellékfeltétel beépítését a pályaintegrálba
az ún. Fadeev - Popov módszer segítségével.

109
 •
110
6. PÁLYAINTEGRÁL
6.1. A Schrödinger egyenlettöl.a pályaintegrálig
Ahhoz, hogya kvantumelméletnek egy olyan dinamikai leírását taJáljuk meg,
amelyik a klasszikus dinamika Hamilton elvre, azaz a Lorentz invariáns hatásra
épülő megfogalmazásához áll közel, hasznos a Schrödinger egyenletnek a klasz-
szikus dinamikávaJ való kapcsolatát közelebbről megvizsgálnL S most itt nem
a kvantummechanikában szokásosan tárgyalt (fél)klasszikus határesetről vagy
a korrespondencia elvről van szó, hanem a Schrödinger egyenlet származ tat á-
sárói, ennek más, ekvivalens megfogalmazásairól, amelyek felfedik a kvantum-
mechanikai és a klasszikus dinamika viszonyát.
Az alapkérdés az, hogy mennyiben szakít a kvantummechanika a klasszikus
fizikával. Mekkora szakítást jelent maga a Schrödinger egyenlet a klasszikus
mechanika mozgásegyenletével ?
Stacionárius Schrödinger egyenlet
Az alábbiakban megmutatj uk, hogy a stacionárius Schrödinger egyenlet megfo-
galmazható ("levezethető") úgy, mint a lelJetö legkisebb eltérés (ha már elté-
résnek muszáj lenni) a klasszikus stacionárius Hamilton-Jakobi egyenlettöl.
A konzervatíverőtérben zajló mozgás klasszikus Hamilton függvénye
1 ún. eikonál képlet alapján fejezhetö ki:
H== _ p 2 +V(Q) (6.1)
2m
Q és P általánosított koordinával és impulzussaJ. A mozgás során az energia
állandó:
H(P, Q) == E == const.
(6.2)
A mikrovilágban a tapasztalatok szerint ez nem igaz (különben pl. az elek-
tron belezuhanna az atommagba a körpályán keringés közben kisugárzott ener-
giaveszteség hatására).
H(P,Q) -E== O (6.3)
tehát nem követelhető meg a kvantummechanikában.
Ez az ist jelenti, hogy a klasszikus stacionárius Hamilton-Jakobi egyenlet,
, (6.4)
6.1. A .S CHRÖDINGER EGYENLETTÖL A PÁLYAINTEGRÁLIG III
nem érvényes többé. Itt felhasználtuk a klasszikus mechanikából ismert össze-
függéseket:
8S
P== 8Q'
S == -Et+So. (6.5)
S a hatás, a klasszikus mechanika variációs elvének mO,zgásinteg~álja, ~ a Q
koordinátához kanonikusan konjugált impulzus, s So az un. redukált hatas.
Szeretnénk ebből a makroszkopikus testek leírásában igazn~k bizony~lt e,lmélet-
ből a lehető legkevesebbet eldobni. A H - E mennyiség, amI a most VIzsgálatunk
tárgyát képező mikrovilágban nem lehet nulla, de a klasszikus elmélet~en annak
kéne lennie, térjen el nullától itt-ott, de az összeltérés legyen mmtmalls. Igy a
klasszikus mechanikához legközelebb esö elméletet kapjuk.
A helyi eltéréseket természetesen egy pozitív definit w faktorral súlyozva is
összegezhetj ük:
J 3
d Qw(Q) (H(;~,Q) - E) == MIN. (6.6)
A w(Q) integráló súly mibenlétéről a klasszikus mec~anika ne~ ~ond se~~it,
ennek eredete a kvantummechanikában gyökerezik. Erdekes sejtesseI Schrodm-
gernél összekapcsolódik ez az integráló súlyfaktor és a hatás.
A hatás, egy a Boltzmann-féle entrópiaképlet formális analógiájaként megjelenö ,
So == II:log'I/J, (6.7)
ahol II: egy ismeretlen állandó és az eikonál 'I/J(Q) függ a mozgás során felvett
pillanatnyi pozíció tól.
A Boltzmann képletben viszont a valószínűség logaritmusa szerepel! S~rödi,n:
ger ezt azonosítja az integráló súllyal (s ténylegesen az elektron ott-tartozkodasl
valószínűségének tekinti):
(6.8)
(A négyzetreemelés csak a II: konstans értékét befolyásolja.)
A (6.7) és (6.8) képleteket behelyettesítve a (6.6) variációs elv~e. egy a, 'I/J( Q)
függvénytöl négyzetesen függö funkcion~r~ jutu~k, ~el,ynek mlmmumat ker-
essük. Ez természetesen egy 'I/J-ben linearls optlmaJl:á!o ,el?Yen.let~e vezet. A
e oldások linearitása a kvantummechanikában szinten klserletl teny, ez a fel-
m g egyszersmind összefüggést teremt a (6.7)-ben szerepl"o .1.
tétel 'k ' l 'es a w
y' el ona
112 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.1. A SCHRÖDINGER EGYENLETTŐL A PÁLYAINTEGRÁLIG 113

integráló súlyfaktor között (6.8). Gyakorlatilag a linearitás követelménye és a A variációs elv,

variációs elv együtt a kvantummechanikára vezet.

f f (2~ ~~ ~~) == MIN.

2

K == dt
3
d Q w( Q, t) 1 1 + V (Q) + (6.15)
A variációs elv tehát pusztán a 1f; eikonállal kifejezve az alábbinak adódik:
a komplex 1f;-nek egy bilineáris funkcionáljára vezet:

f d Q (/';.2
3
2m (81f;)2
8Q + (V(Q) - E)1f; 2) == MIN. (6.9)
(6.16)

Ennek a funkcionálnak a variálása a stacionárius Schrödinger egyenletre vezet:

ahol a pont . a mennyiség fölött az idő szerinti parciális deriválást jelöli. A
minimum feltétele, miután 1f; komplex, egyaránt megállapítható 1f;" és 1f; szerinti
(6.10) variálással. A két esetben hasonló, de kissé eltérő egyenleteket kapunk:

őK
ő1f;"
Most tekintsük át az időfüggő esetet! A levezetés analóg a stacionárius eset-
őK (6.17)
hez, csupán néhány ponton van változtatás (ezek azonban komoly matematikai
ő1f;
kiterjesztést jelentenek).
Az egyenlet második felének komplex konjugáltja (valós V potenciális energia
A klasszikus dinamikát a Hamilton - Jakobi egyenlet írja le: esetén),

(6.11)
( ŐK)·
ő1f;
== -~~1f;+V1f;-k';P==O
2m 8Q2 '
(6.18)

nem mondhat ellent az első variációs egyenletnek. Ebből

Az eikonál összefüggés továbbra is érvényes, k == -k· (6.19)

s == klog1f;, (6.12) következik. Vagyis a (6.12) eikonálképletben szereplő k állandó tisztán képzetes.
Amennyiben a h redukált Planck állandóval arányos, azaz k == -ih == ~, az
de 1f; ( s ezért a k együttható is, valamint az S hatás) komplex értékeket is
ismert időfüggő Schrödinger egyenletre jutunk:
fel vehet. Ezzel persze még messzebbre kerülünk a klasszikus mechanikától, a
matematikai apparátus (komplex mennyiségek, lineáris egyenletek) a hullámok 2
leírására kezd emlékeztetni. Innen a "hullámmechanika" elnevezés. A komplex ih1f;. == ( - h- -82- + V(Q) ) 1f;. (6.20)
2m8Q2
hatás és eikonál, 1f;, amit ettől fogva hullámfüggvénynek nevezünk, azonban
nem változtathat a kinetikus energia és az integráló súly pozitív definitségén Ez az eredmény általánosan és formálisan az impulzus
(mert különben a variációs elv is értelmét vesztené). Ezért a kinetikus energia
kifejezése komplex S hatás esetén h 8
(6.21)
P==i8Q'
2
T == _1 1 8S 1 (6.13) valamint az energia
2m 8Q
h8 (6.22)
E == - - -
lesz, s az integráló súlyfaktor i 8t
(6.14) helyettesítésével az
E == 1i.(P, Q) (6.23)
Különbség a stacionárius esethez képest az is, hogy az integrálás a Q "tér"-
koordináta mellett most az időre is kiterjed: az eltérés a klasszikus dinamikától összefüggéssel egyenértékű. Ez a megfeleitetés egyrészt a tér és időkoordináták,
nemcsak itt-ott, hanem ekkor-akkor is megengedett. valamint az impulzus és az energia közötti relativisztikus kapcsolatot tükrözi,
114 6. PÁLYAINTEGRÁL
másrészt az operátor - reprezentáció a Heisenberg - féle határozatlansági relációt
is visszaadja.
A Schrödinger egyenlet fenti származtatása végülis a kvantummechanikai hul-
lámfüggvény és a klasszilrus hatás alábbi kapcsolatára vezet:
(6.24)
Valós S hatás (pl. szabad mozgás ~lasszikusan megengedett pályán) eset én a""
hullámfüggvény egy egységnyi abszolút értékű komplex szám, egy fázisfaktor.
ilyen esetben a w = 1 integráló súly térben és időben egyenletes megtalálási
valószínűségnek felel meg. Komplex, netán tisztán képzetes hatás a klasszikus
mechanikában nem fordul elő. A kvantummechanikában ez azonban lehetséges
(pl. olyan tartományban való mozgás - ún. alagutazás - ahol a kinetikus energia
klasszikusan negatív lenne, vagyis az összenergia kisebb a potenciális energiá-
nál ). Ekkor van a mozgásnak olyan tarománya, ahol a hatás neme!tűnő képzetes
résszel rendelkezik. ilyen pályaszakaszokhoz egy egynél kisebb w integráló súly
tartozik.
A Schrödinger egyenlet - s az egész kvantummechanika - egyik legfigyelemre-
méltóbb tulajdonsága a linearitás. Eszerint különböző komplex hullámfüggvé-
nyek összege is megoldás, a "" = ""l + ""2 kvantum interferenciát ír le. En-
nek közismert igazolása a kétréses elektronkísérlet. Elvileg minden mozgás,
propagálás elképzelhető úgy, mint bizonyos réseken ("ellenőrző pontokon") való
áthaladások sorozata. Egy sokréses propagálás alternatívái szintén összeadan-
dók, "" = Lr ""r'
Az alternatívákat kínáló sokrés-rendszert a mozgás egymásutáni pontjaiba (ahol
egymást követö időpontokban halad át a részecske) is képzelhetjük. Ekkor az
eredő hullámfüggvény s a vele kapcsolatos w integráló súly alternatív pályák
mentén vett szorzatok összegévé alakul:
(6.25)
Feynman pályaintegrál (FPI)
Ha térben és időben kellően sűrűn helyezkednek el a megfigyelési pontok, akkor
egy-egy pálya mentén a terjedés (propagálás) kis szakaszaihoz tartozó eikonálok
a megfelelő hatással hozhatók kapcsolatba:
""r(ti) = exp GS(ti-l, ti)) . (6.26)
6.2. KOHERENS ÁLLAPOTOK ÉS TEREK 115
Az egymáshoz csatlakozó pályadarabok fázisfaktorai azonban összefoglalhatók
egyetlen, a teljes pályára vonatkozó hatást tartalmazó fázisfaktorba. Így a kezdö
és végállapot közötti eredő komplex fázisfaktor, az ún. átmeneti amplitúdó,
alternatív pályákra vonatkozó összegként jelenik meg:
G= (""kezdeti "
~
e ks I_I, )
'l'veg' (6.27)
palyak
Eme összegek végtelenül finom felbontású határértéke az ún. pályaintegrál (ami
végtelen sok változós integrálnak felel meg formálisan):
G(Ql,tl iQ2,t2) = J V[Q(t)Je*s. (6.28)
Apályaintegrál térelméleti használata ehhez az alapkoncepcióhoz már nem ad
hozzá semmi lényegeset. A Q(t) koordináta helyett <p(x, t) tereket használunk
és a hatás sem egy pálya menti időintegrál, hanem a terek fejlödését a négy-
dimenziós téridőben követő, Lorentz-invariáns négyesintegrál. Ennek ellenére a
módszer neve továbbra is pályaintegrál.
Lényegét tekintve a pálya integrál a Schrödinger egyenlet lehetséges megoldásait
összegezve kvantummechanikai átmeneti amplitúdókat ír le.
6.2. Koherens állapotok és terek
A pályaintegrálok kiszámításához nemcsak a lehetséges pályákhoz tartozó hatást,
hanem az integráló mértéket is ismerni kell. Ez utóbbit akkor határozhatjuk
meg, ha ismerjük, hogy milyen sűrűn helyezked~ek el a propagálás során egymás
után felvett kvantumállapotok. Vagyis az állapotok (mint alternatívák) terében
kell integrálni, amihez az állapotok címkézése szükséges. A címkék lehetnek
kvantumszámok, de lehetnek folytonos változók iSi a szabad propagálás pl. az
utóbbi kategóriába tartozik.
Ahogy a Feynman pályaintegrál a klasszikus elméletre leginkább támaszkodó
kvantálási eljárás, ugyanúgy a kvantumállapotok klasszikushoz legközelebb álló
cimkézése az ún. koherens állapotok bázisán történik. Ebben az alfejezetben
ezekkel az állapotokkaI, térelméleti általánosításukkaI és pályaintegrálási hasz-
nálatukkal ismerkedünk meg.
A koherens állapotok eredetileg bozonikus szabadsági fokok tanulmányozása
 116 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.2. KÓHERENS ÁLLAPOTOK ÉS TEREK 117

során kerültek a figyelem középpontjába, különösen a lézeroptika kapcsán. De- akkor a IV) koherens állapothoz jutunk, amely az J(x) és g(x) valós függvényekkel
finíciója szerint egy koherens állapot az eltüntetó operátor sajátállapota (tetsző­ jellemezhető :
leges komplex z sajátértékkel):
IV) = lj, g) = ei J dz(f(z)<I>(Z) - 9(z)II(z» 10). (6.38)
alz) = zlz). (6.29) Ebben a kifejezésben J és g valós függvények, il> és II hermitikus operátorok. A
IV) térkoherens állapot tehát ei(hermitikus), azaz unitér transzformációval szár-
llyen állapotok a különböző betöltöttségi számú Fock-tér beli állapotok rögzített
maztatható a vákumból. Az x szerinti integrálás természetesen lehet többdimen-
relatív fázisú (azaz koherens) keverékei, konstrukciójuk alapján végtelen sok
kvantumot is tartalmazhatnak: ziós is, sőt tartalmazhat további kvantumszámok (pl. polarizációs index) szerinti
összegzéseket is. Érdekes tulajdonsága ennek az állapotnak, hogy minimális ha-
lz) =N (iD) + zll) + ... + ~In) .. .). (6.30)
tározatlanságú és a téroperátorok IV)-beli várható értékei pontosan az állapotot
indexelő valós függvényéket szolgáltatják:
Itt az (vI il> (x) IV) = g(x), (vIII(x)lV) = I(x) . (6 .39)
(6.31)
A kvantumoszcillátorral való analógia alapján azt mondhatjuk, hogy g(x) a ko-
normálási tényezőt a ordináta és I (x) a kanonikusan konjugált impulzus szerinti állapotok indexelései.
(zlz) =1 (6.32) Ilyen állapotok egy folytonos fázisteret alkotnak, egy-egy állapot "mérete" egy
feltételből határozhatjuk meg. A [a, at] = 1 felcserélési reláció,
s az aiD) = O elemi cella: 2rrn. A pályaintegrál mérték tehát koherens bázison az alábbi,
vákumállapotot definiáló összefüggés ismeretében a lz) koherens állapot a k~ határesetben végtelen dimenziós integrálmértékkel ekvivalens:
vetkező, alternatív képlettel is kifejezhető: N
VV VIV r II dJ;dg
N~oo
i
(6.40)
lz) = ezal-z"a 10). (6.33)
= g= 2rrn .
i=1

Ez a kifejezés általánosítható sok szabadsági fokú rendszerekre is, A pályaintegrál mérték (Wiener mérték) a kvantu.mmechanikai alternatívák (át-
meneti amplitúd6k) összegzéséhez használt mérték.
I{zd) = eL.(z.al-z;a.) 10). (6.34)
s egy megfelelő függvényrendszer bázis segítségével térelméleti alkalmazásokra A H8lIlilton íüggvény és az FPI
is.

A pályaintegrál egyik legalapvetőbb tulajdonsága az önhasonlóság: bármely

A térelméleti konjugált operátorpárok a bozonikus keltő és eltüntető operáto- pálya kisebb pályaszakaszokra OSztható, a teljes propagálás kvantumamplitúdója
rokkal, valamint a bázissal az alábbi módon fejezhetők ki: a felosztási pont alternatív helyeire való összegzéssel rekonstruálható. A pálya-
integrálok közötti csoportművelet tehát egy konvolúció:
cPk 1 •
il> (x) = J +
(2rr)3 y"2wk(hk(x)ak
t
hA; (x)a k ),
G(tO,QO;t2,Q2) = J VQ1 G(to,Qo;tltQdG(t 1,Ql;t2,Q2). (6.41)

II(x) = J(~~3 ~(hk(X)ak

-i - hi: (x)al) (6.35) Véges idejű terjedéshez tartozó FPI-ket eleve nehéz meghatározni - ez a számolás
sokkal egyszerűbb kis, infinitezimális idejű terjedésekre. Képzeljük el, hogy
Jelölje továbbá Jk és gA; az J(x) illetve g(x) valós függvények sorfejtési (pl. a keresett teljes terjedéshez tartozó t időt (N + 1), egyenként E hosszúságú
Fourier) együtthatóit, időszakaszra osztjuk. A keresett pályaintegrált az N ~ 00, E ~ O határ-

ik = J J(x)hi,(x)dx, gk = Jg(x)hi:(x)dx. (6.36)

esetben tekintjük (miközben t véges). A közbülső időpontokban - miután
a lehetséges állapotokra úgyis összegezni kell - feltételezzük, hogy a rendszer
(részecske, tér) valamilyen koherens állapotban van. N darab teljes rendszer
Amennyiben (6.34) kifejezésében szereplő ZA; együtthatókat az alábbi módon szerint integrálunk tehát a keresett pályaintegrál kiszámításához.
választj uk ,

(6.37)
 119
118 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.2. KÓHERENS ÁLLAPOTOK ÉS TEREK

Azt is figyelembe kellett vennünk a fenti kifejezésben, hogy minden e idő alatt
(6.42)
()
(f,gliTi{)t l/ ,g)==2 II (. .)
cfx gl-Ig (6.49)

az e- i Hjh evolúciós operátor szerint változott az állapot a Schrödinger egyenlet Az időben felosztott pálya menti faktorok tehát e-ban elsőrendig összefogva
alapján. A fenti kifejezésben koherens állapotok közötti átmeneti mátrixelemek
N-szeres szorzata szerepel. Megjegyzendő azonban, hogy két egymást követő
idöben a bázisul használt koherens állapotok paraméterezése is eltér:
(f(t+e), g(t+e)le-k'H(f(t"g(t"I/(t),g(t)) == l+E~ GJ 3
d x(fiJ - gi) - H) + ...
(6.50)
ahol a Hamilton operátor koherens állapotbeli várható értékére az alábbi rövi-
dített jelölést használtuk:
Ily módon a koherens állapot címkék 1;, gi, a keresett határesetben az I(t), g(t)
folytonos időfüggvényeket közelítik. Sima pályákat feltételezve a fázistérben H(f(t),g(t» == (f(t),g(t)IHI/(t),g(t» . (6.51)
(ami nem mindig igaz, de ezt a bonyodalmat hagyjuk a szakértőkre), a szom-
szédos idejű koherens állapotok átfedése kifejezhető a fenti időfüggvények de- Az l + EX ::l:: e"" közelítés alapján, az e --t °határesetben a (6.50) képletet újra
riváltjaival: exponenciális alakban írhatjuk fel:

(f(t + e), g(t + E)I/(t), g(t» == l - ~e(f, gliTi :t II, g) + .. . (6.44) (f(t+e),g(t+e)le-k<H(f(t"9(t"I/(t),g(t» == exp (f~ GI 3
d x(fiJ - gi) - H)) .
(6.52)
Az idő szerinti parciális deriválás operátorának átmeneti mátrixeleme három- Ilyen exponenciális faktorok swrzata a pálya mentén a terjedés teljes id~jére
dimenziós (koordináta)térben definiált térkoherens bázis használata esetén vi- vonatkozó idöintegrál exponens ével ekvivalens. A pályaintegrál értéke tehat
szonylag könnyen meghatározható a (6.38) definíció felhasználásával.
G == I V IVg ek J dt(! J d'x(JiJ-gjl-H) . (6.53)
Tekintsük ehhez az időderiválás várható értékét egy egyszerű koherens állapot-
ban. A (6.30, 6.31) képletek alapján Az időintegrál első része parciális integrálással átalakítható:

:t lz) = - ~ (zz' + ú") lz) + zatlz). (6.45) I dt ~(fiJ - gi) == I dt liJ - ~(fg). (6.54)

A (zi állapotra való vetítéshez megjegyezzük, hogy a koherens állapotot definiáló Az I g szorzat értéke csak az integrálá.; elején ~ v~gén merül fel, ez a p~!~
(6.30) összefüggés adjungáltja, közbülső pontjaitól független fázisszorzot ad a pályam:egrál~oz. ~nnek a faz~s
szorzónak nincsenek fizikailag releváns következménye! a szamolasokban, ezer:
(6.46) _ szokás szerint - a továbbiakban elhagyjuk. Végül a pályaintegrál az alább!

alapján a keresett várható érték:

módon fejezhető ki a
I
H = d3 x H(f, g) (6.55)
() Iz ) == - 21 ( zz
(z I{)t ' o + zz• O) + zz
.• = 2
1 ('zz o - zz" ) . (6.47) képletben feJlépö H Hamilton sűrűség és a koherens állapotbeli terek várható
értékei (f és g) segítségével:
Felhasználva most a módusonkénti Zk komplex együtthatóra vonatkozó (6.37)
képletet viszonylag egyszerű algebrai számolással belátható, hogy ez a várható
érték egyben
G= I VIVge k Jdtd'z(fy-'lil. (6.56)

L (ZkZZ - z"zk) = i L (Ag" - AiJ,,) . (6.48) Egy további konvenció azon alapul, hogy a I és g, címkefü~v~nyek igaz~~l a
Ic Ic megfelelő (konjugált pár) téroperátorok koherens állapotbel! varható érteke!,
Az I(x) és g(x) függvények Fourier komponenseire pedig igaz, hogy a fenti
módusösszeg egy x szerinti integrállal helyettesíthető. Így végül az alábbi ered- (I,gllll/,g) == (OlllIO)+/(t,x),
(f, 91 ~ If, g) = (Ol ~ 10) + g(t, x). (6.57)
ményre jutunk:
 120 6.3. KOHERENS FERMION ÁLLAPOTOK 121
6. PÁLYAINTEGRÁL

Amennyiben a terek várható értéke a 10) váknmállapotban zérus (am' gy
t' I'd' , l e
.er~eszetes tu aj onsaga a vákumnak), a II várható értéke f és a <f? várható
erteke g. ~zért szokás a megfelelő görög betűket használni mind a téroperá-
:orokra, mllld a koherens állapotok címkéire (amik egyben koherens várható
ertékek is). Ezt a jelölést - sok más (tan)könyvvel ellentétben _ csak mostantól
használjuk, azért, hogy a jelölés eredete világos legyen.
Ezzel visszaérkeztünk az előző alfejezetben tárgyalt összefüggéshez a kvantum-
elmélet és a hatás között. Az FPI azonban általánosabb érvényű, mint maga a
Schrödinger egyenlet: ez " másod" -kvantált formalizmusban, azaz változó részecs-
keszámú állapotok közötti átmeneti amplitúdó kiszámítására is alkalmas, sőt
teljesen általános, térben és időben változó terekkelleírható állapotokra is.

A pályaintegrálos kvantálás praktikus kiindul6pontja a Feynman pályaintegrál

A fent bemutatott okok alapján működik az alábbi térelméleti változata.

egyszerű recept

a ?ályaintegr~os ~~tálásra: a klasszikus elmélet Hamilton sűrűségét a klasz-

sZlkus terek fuggvenyeben tekintve a Feynman pályaintegrál
G= J VIIV<f? et J d<",(fI~-1i(fI,4»)
al~ban írhat~ fel. (Itt az i~ő (d9 és a térkoordináta (eP x) szerinti integrálást
m~r egy egye~ltett,. Lorent~ mv~n.ans d·jx szerinti integrálásban foglaltuk össze.)
Ráa~ás~1 a ter~lmeletek to~bsegeben (mindazokban, amelyeket itt részleteseb-
ben IS targyalru fogunk) a kinetikus tag egyszerű négyzetes,
1 2
1í = 2"II + V(<I»,
csak a nem konjugált tereket tartalmazza az esetleges kölcsönhatás. Ekkor az
F:I még.egysz~rűbb alakra. hozható, ugyanis a VII szerinti pályaintegrál- teljes
negyzette alakltva - Gauss mtegrál formájú, ami egzaktul kiintegrálható.
6.3. Koherens fermion állapotok
(6.58)
A fentebb tárgyalt pályaintegrálos kvantálás a koherens állapotok bázisán vi-
szonylag természetesen, divergenciák nélkül fogalmazható meg. Most ezt a kon-
cepciót fermionterekre is kiterjesztjük. A Pauli elv értelmében azonban nem
lehet egynél több fermion ugyanabban a kvantumállapotban, ezért a végtelen
sok kvantumot tartalmazó "normál" koherens állapot fermion okból nem jöhet
létre. Vizsgáljuk mégis meg, hogy milyen messzire jutunk, ha a bozonikus esettel
(6.59) analóg módon kívánjuk meghatározni apályaintegrált.
A vákumállapotot most is 10)-val jelöljük. A fermion keltő és eltüntető operá-
torok, bt és b, kielégítik az alapvető antikommutáci6s összefüggést:

G = J
V <I> e-t J d<zV(4)) J VII et J ~"'(fI~_!fI2), (6.60) (6.65)
A koherens fermionállapot naiv megfogalmazása szerint az összes lehetőség egy
ahol a II szerinti pályaintegrál argumentuma
fix fázis hatványaival keveredik. Ebben az esetben azonban csak a O és l jön
'" - -1 II 2 = - -l (II _ <1». 2 + _
1·<1>2 szóba lehetséges betöltési számként:
II ..,
2 2 2 (6.61)
lz) = N(l + zbt)IO) = N(IO) + zll». (6.66)
- az egyre normált Gauss integrálok sorozata után - az alábbi maradék pályain-
tegráIra vezet: Az N normálási faktort megint a
G= JV<I>e* J d<",(!~2_V(4»). (6.62) (zlz) = ~(1 + Iz12) = l (6.67)
Ebben a kifejezésben felismerhető a feltétel határozza meg, amiből

l .
.c = _<1>2 - V(<I» (6.63)
N= l (6.68)
2 ~
Lagrange sűrűség Lorentz invariáns négyesintegrálja a klasszikus hatás S Az adódik. Eszerint a lz) koherens állapotra vetítő projektor két tagból áll:
FPI tehát egyszerűen " .

G= JV<f? e tS [4>J. (6.64) Iz)(zl = l

l Izl 2
+ IzI2IO)(OI + l + IzI211)(II. (6.69)
122 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.3. KOHERENS FERMION ÁLLAPOTOK 123

Az A Zk komplex címkékhez hasonlóan e és e" független antikommutáló címkepárt

Izl 2 alkotnak. A reprezentációtól függetlenül azonban csak a Grassmann számok
n = 1 + Izl 2 (6.70) antikommutá16 tulajdonsága, a Grassmann algebra számít.
O és 1 közötti valós szám itt betöltési hányadként értelmezhető, a koherens
fermionállapot ptojektora egy "luk" és egy "részecske" járulékból áll:
{ek,en = O, (6.76)

Iz)(zl = (1 - n)IO)(OI + nll)(ll. (6.71) Ebből az alaptulajdonságból két fontos további tulajdonság következik: i) min-
den Grassmann szám négyzete nulla (er = O), ii) minden Grassmann argu-
Ez fizikailag értelmes eredménynek tűnik, azonban ez az állapot nem sajátállapota mentumú függvény Taylor sora véges, maximum lineáris (több változó esetén
a fermion-eltüntető operátornak,
I multilineáris). I
z
biz) = ~IO) =I zlz). (6.72)
vI + Izl 2
A Grassmann számok segítségével a koherens fermionállapot a bozonikus álla-
Egy további probléma a sok fermiont tartalmazó koherens állapot leírása. A pothoz analóg módon (formális an ugyanúgy) tárgyalható:
naiv ansatz általánosítása,
(6.77)
I{zd) = II Nk(l + zl;bl)IO), (6.73)
k
Ez a kifejezés a Baker-Campbell-Hausdorff formula, a e és e" Grassmann
nem egyértelmű hiszen a különböző fermionállapotokhoz tartozó bt operátorok számok egymással való antikommutálása és a fermionoperátorok antikommu-
egymással antikommutálnak: tációs összefüggése alapján a bozonikus megfelelőjére emlékeztető, ekvivalens
(6.74) (6.78)
miatt a fermionkvantumok keltési sorrendje is fontos a kifejezés különböző tagjai
előjelének megállapításához. Ez a probléma megoldható egy kanonikus sorrend alakra hozható. Az exponenciális függvény Taylor sora viszont a Grassmann
megegyezés szerinti megállapításával, s a páratlan indexpermutációk negatív számok tulajdonság.:!. miatt a lineáris tag után megszakad, ezért a fenti kifejezés
előjellel való figyelembevételével (Slater determináns). A koherens állapot alap- ekvivalens az alábbi val:
tulajdonságát, azt hogy az eltüntető operátor sajátállapota, ez azonban nem
állítja vissza. le) = (1- ~e"e)(l + bte)IO). (6.79)
2
Ez az alak már közel áll a naivul felírt eredetihez, csak a komplex z helyett a e
Van azonban egy másik út is: formálisan konstruálunk olyan sokfermionos Grassmann szám szerepel benne. Hasznos gyakorlat lehet megmutatni, hogya
állapotokat, amelyek az eltüntető operátorok sajátállapotai s mégis kielégítik normálási együttható tulajdonképpen
a Pauli elvet! Ez azonban csak azon az áron lehetséges, hogy asajátértékek
többé nem komplex számok, hanem különleges tulajdonságú, antikommutáló, (6.80)
ún. Grassmann számok.
s ezért a projektor a le) állapotra valóban tartalmaz egy betöltési számként
A (valós vagy komplex) számfogalom ilyetén általánosítása első hallásra vad, interpretálható kifejezést,
tisztán matematikai ötletnek tűnik. A fermionok léte és a Pauli elv "működése"
azonban tapasztalati tények, s a pályaintegrál- mérték igazán jól az (egymással le)(el = 1 + ~"e 10)(01 + 1 :~~e 11)(11· (6.81)
átfedő) koherens állapotok bázisán írható fel. Itt nincs más kiút, mint az an-
tikommutáló sajátértékek s ezáltal kvantumállapot - indexek használatának elfo- Ez azt valószínűsíti, hogy két Grassmann szám szorzata, pl e"e az előjel szem-
gadása. pontjából normálisan (valós számként) viselkedik. Így az alábbi kifejezés fermion
betöltési hányadként értelmezhető:

A Grassmann számok egy lehetséges reprezentációja a páros és páratlan indexű e"e (6.82)
fermionoperátorok különválasztásán alapulhat, n = 1+"e-e'
. (6.75) Mindezen tapasztalat több (akár végtelen sok) fermionra is általánosítható.
124 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.3. KOHERENS FERMION ÁLLAPOTOK 125

A Grassmann számok különös világa E szabályok egy többváltozós Grassmann-függvény teljes (összes változó szerin-
ti) integráljaként a Taylor sor legmagasabb, multílineáris tagját tekintik. Két
változó példáján bemutatva:
Miután minden Grassmann szám négyzete nulla (e 2 = O), a Grassmann változós
függvények Taylor sora a lineáris tagig tart. Ha a függvény normális, azaz valós
vagy komplex szám értékü, akkor a lineáris tag együtthatója szintén Grassmann
J de"de /(eO, e) = J deode (A + (je + 1'E>" + Dee") = D. (6.90)

szám kell, hogy legyen: A koherens fermionállapotok a Grassmann integrálás értelmében teljes rendszert
lee) = a + {je. (6.83) alkotnak,
l (Ebben az alfejezetben a görög betük Grassmann számokat, a latin betük kom-
plex vagy valós számokat jelölnek.) Az antikommutációs tulajdonság miatt a
J dSode le)(el = 1, (6.91 )

tehát apályaintegrál - mérték fermionok esetén egy határeset ben végtelen di-
(lineáris tagnál megszakadó) Taylor sor alternatív alakja egy negatívelőjelt tar-
menziós Grassmann integrálnak felel meg.
talmaz:
lee) = a - e{j. (6.84)
Grassmann pályaintegrál
A Grassmann változó szerinti deriválás szabályai a Taylor sor egymást követő
komponenseiből olvashatók le:
Fermionterek a hatásban általában bilineáris kifejezések formájában jelennek
d d meg, ezért a Grassmann változók segítségével a pályaintegrál az alábbi, többdi-
del = O, de e = 1. (6.85)
menziós Grassmann integrál kiszámítás án keresztül nyerhető:
A normális számoktól függő fiiggvények használata során megismert analízisben
(6.92)
szereplő deriválás láncszabálya azonban (szintén a Grassmann számok, együtt-
hatók és változók, antikommutálása miatt) a szokásostól eltér:
Az exponenciális kitevőben szereplő Mii_k egy antiszimmetrikus M mátrix e-
lemeinek tekinthetők a e és e· Grassmann változók antikommutálása ugya-
(6.86)
nis az esetleges szimmetrikus járulékot null ával teszi egyenlővé. Az integrál
kiszámításához az M mátrixot diagonális alakra hozzuk, ez mindig elérhető egy
tetszőleges lee) függvényre. Az anomális (mínusz) előjel miatt a Grassmann
O ortogonális mátrix segítségéve!. Az O diagonalizáló mátrixszal elforgatott ei
analízisben a deriválás és a szorzás müveletének antikommutátora egységnyi: vektorokat TJi-vel jelölve az integrál ezen új változók, ún. normál módusok sze-
rint is elvégezhető. A transzformáció - lévén ortogonális - egységnyi Jakobi de-
(6.87) terminánsú. Végezetül az M mátrix diagonalizált formájában a Ai sajátértékek
jelennek meg a főátlóban, s így az exponensben szereplő kétszeres összegzés egy
Ez mutatja, hogy a Grassmann számok valóban koherens fermionállapotokat egyszeres összegre redukálódik:
indexelnek,
ble) = ele), (6.88)
I =
Jn "
dTJZdTJk e- 6; "Ul·
,,;,,;. (6.93)
k

s ezért a fermionállapotokon át vezető pályaintegrál tulajdonképpen Grassmann
integrálok elvégzését jelenti.
A Grassmann integrálás a deriválás inverz müvelete, a Taylor sor szomszédos
tagjainak összehasonlításával és az integrálás transzlációs invarianciájának meg-
követelésével szürhetők le a szabályai. Ezek - a Grassmann számok világának
egy újabb különlegessége - azonosnak adódnak a deriválás szabályaival:
Most használható ki az exponenciális függvény szorzattulajdonsága, aminek
alapján a fenti többszörös integrál kétszeres elemi Grassmann integrálok szor-
zataként írható fel:
(6.94)
Az exponenciális függvény ből csak a lineáris tag marad, ahol, a Grassmann
integrálás sorrendjére ügyelve, még egy felcserélésből származó előjelváltás is
megjelenik. Az elemi Grassmann integrál értéke,

(6.89) Ik = JdTJZdTJk e-"c>J";:,,. = JdTJÍcdTJ (1 + A(k)TJkTJZ) = A(k), (6.95)

 126 6. pALYAINTEGRAL 6.4. A FADEEV-POPOV MÓDSZER 127

éppen a megfelelő sajátérték. Ezzel a keresett többdimenziós Grassmann in- Dirac féle Lagrange sűrűség tartalmazza aDirac mátrixokat, .,p egy négykompf>-
tegrál a sajátértékek szorzatával egyenlő, ami az M mátrix determinánsa: nensű spinor. A;P Dirac konjugált spinor a ,0mátri.xszal átrendezett adjungált
I = II >.(k) = det M. (6.96)
spinor. A Grassmann változós reprezentációban
k
(6.101)
Szimbolikus vektorjelölést alkalmazva IL Grassmann változók együttesére ezt az
eredményt az alábbiakban foglalhatjuk össze: Miután det,O = l, a ;P, .,p pár éppúgy használható a pályaintegrálban, mint a
.,p., .,p Grassmann pár.
j de· de e-S'MS = detM. (6.97)
A fenti Lagrange sűrűség téridö-integrálja, a hatás szerepel apályaintegrálban.
Összehasonlításképpen a többdimenziós Gauss - integrál valós változókra Ez a kifejezés most nemcsak a mintavételi pontok ("rések") nagy száma, hanem
aDirac spinor komponensek szerint is diagonalizálandó a pályaintegrál kiszámí-
d~
j (211") - 2
e-~G", = (detG)-1/2 . (6.98) tásához:

míg komplex vektorok (egy adott diszkretizációs sorfejtés bázisában komplex (6.102)
terek) esetén
Ez egy szimbolikus eredmény, a determináns számszerű kiértékelése a gyakor-
dZOdz -Z"CF _ jd(Rez)d(Imz) -Z"CF -1
j 211"i e - 211" e = (det C) . (6.99) latban valamilyen bázis (pl. síkhullámok) segítségével történik.

Az eredmény minden esetben az exponensben szereplő együtthatómátrix de-

terminánsát tartalmazza. Miután a szabad terekre vonatkozó hatás aterekben
maximum kvadratikus, illetve fermionok esetén bilineáris, a szabad pályain- 6,4. A Fadeev-Popov módszer
tegrálok osztályozhatók az eredményben fellépö determináns kitevője szerint.
A különböző típusú terek (elemi részecskék) leírására használt térvéltozókhoz
különböző determinánskitevők tartoznak; érdekes módon a megfelelő szabadsági
fokok számát és az (anti)kommmutáló (fermion vagy bozon) jelleget tükrözve. Már az eddigiek során is tapasztaltuk, hogy a pályaintegrálban, s ezen keresztül
Az alábbi táblázat erről nyújt egy összefoglaló áttekintést. a kvantumtérelméletben, nemcsak a hatás, hanem az integráló mérték is fontos
szerepet játszik. Ezen mérték bizonyos tulajdonságai, degeneráltsága, tükrözik
a fizikai szabadsági fokok számát a megfelelő tér, illetve részecske leírásában.
tér változó kitevő
A bozonikus változók valós vagy komplex, a feles spinű fermionikus változók
szab. fokok
skalár valós Grassmann számértékű klasszikus terekkel (tér- és időfüggvényekkel) reprezen-
-1/2 1
töltött komplex -1 tálhatók.
2
fermion Grassmann +1 2
Dirac spinor Grassmann pár +2 4 A mértékeiméietek egy újabb szemponttal gazdagítják a pályaintegrál módszert:
a mellékfeltételek figyelembevétele az integráló mérték gondos megválasztását
igényli. A (számolás) technikai probléma forrása az, hogy a mértéktereknek (kon-
A szabad fermion pályaintegrálja tinuusan) végtelen sok gauge transzformáltja van, s a hatás - mértékinvariáns
lévén - minden konfigurációra ugyanaz. Vagyis pl. a Maxwell-féle elektrodi-
namikában az AI' vektorpotenciál és
A szabad fermion Lagrange sűrűsége, illetve az ahhoz tartozó hatás a pályain-
tegrálos kvantálás egyszerű receptje alapján használható az átmeneti amplitúdó (6.103)
kiiszámításához , a klasszikus fermiontér .,p egyszersmind a koherens állapotok
indexeként is felfogható. Az transzformáltja ugyanazt az

-(6.100) (6.104)
128 6. PÁLYAINTEGRÁL 6.4. A FADEEV-POPOV MÓDSZER 129

hatást adja, s ezért a naiv, perturbatív közelítésben a pályaintgerál végtelennek ep változó szerint, de ugyanúgy elvégezhető egy konstans fázissal eltolva is:
adódik:
d(ep + ep') = dep (6.110)
(6.105)
egy adott (konstans) ep' esetén. A csoportelemekre nézve ez az integráló mérték
Ez a fajta végtelen azonban nem fizikai, az integrálási változó esetlen (de vi- csoportmüvelettel (szorzással) szembeni invarianciáját jelenti,
szonylag egyszerű) megválasztásának az eredménye. A csak fizikai szabadsági
fokokat figyelembevő kvant álás egy F[A"l = Ofeltétellel mértékrögzített klasszi- (6.111)
kus hatásból indul ki. A mellékfeltétel a konfigurációkra vonatkozik, ezért az
integráló mérték részeként lép fel, a Fourier-analízisből ismert Dirac-féle delta- vagy általánosan
disztribúció általánosításaként: I V(O/O) = VO. (6.112)

Ezt az általános összefüggést kielégítő integrálmérték a Haar - mérték. A

(6.106)
részecskefizikában használatos mértékelméletek szimmetriacsoportjaira mindig
létezik a Haar mérték.
A delta - "függvény" azonban az integrálási változó közvetett függvénye, ha az
eredeti változóra kirótt feltételként értelmezzük az F[A] --+ A változótransz-
formáció Jakobi determinánsa megjelenik az integráló mértékben: A trükk következő lépéseként apályaintegrálba beszúrjuk a Fadeev-Popov de-
terminánst definiáló (6.108) képletet, vagyis az ,,1" szorzót:
ó(x - xo)
ó(f(x)) = If'(x)1 ' (6.107)

ahol f(xo) = O. Mi ennek az összefüggésnek a pályaintegrálásban is használható

z= I VA" (I::.FP I VO Ó(F(A~])) eiS[Al . (6.113)

általánosítása? Ezt egy elegáns számítási trükk alkalmazásával, a Fadeev-Popov
trükkel lehet meghatározni.
A trükk alapja a következő: integráljuk a mértékrögzítő feltételt az összes
lehetséges gauge kópiára. Ez a keresett J akobi determinánssal swrozva (amit
itt Fadeev-Popov determinánsnak neveznek) pontosan a konfigurációk t erében
felírt Dirac delta integrálját adja a gauge kópiákra. Ez éppen eggyel egyenlő.
Az utolsó lépés egy (az ördög ügyvédjének is becsületére váló) érvelés, amely a
Fadeev-Popov determináns mértékinvariáns voltát bizonyítja:
(6.114)
A bizonyítás rövid a Haar mérték alaptulajdonságára épül. Tekintsük a Fadeev-
Popov determináns, inverzét egy gauge transzformált A"n konfigur ác"IQ eset é n:

1 =I::. FP . / VO ó(F[A~]). (6.108)

1
I::.FP[Am
= Ivo' ó(F[A~n']). (6.115)

Az O' szerinti integrálás szempontjából azonban O egy konstans csoportelem s

Ez az összefüggés a I::.FP Fadeev-Popov determináns definíciója. így használható a (6.112) összefüggés. Eszerint a fenti kifejezés átalakítható:

(6.116)
A számításhoz azt kell még tudni, hogy mi szerint történik az integrálás, milyen
mérték a VO . Ez a gauge transzformációt leíró O téridőfüggvények terében vett
integráló mérték. A mértéktranszformációk csoportot alkotnak, méghozzá egy Ezzel a Fadeev-Popov determináns mértékinvarianciája bizonyítást nyert.
lokális csoportot, ezért
VO = dO(x),II (6.109)
Ezután már csak apályaintegrált megadó (6.113) képletet kell használni A"
helyett An - 1 -re. A pályaintegrál mérték, VA", a Fadeev-Popov determináns,
ahol x egy téridőpont koordinátája (ahol az a bizonyos megfigyelési pont - rés
t.FP[A,,] és a hatás S[A,,] mind invariáns ak az O-I-gyel végrehajtott mérték-
- található a propagálási pálya mentén). A további levezetéshez nekünk csak a
transzformáci6val szemben. Ezért apályaintegrál
csoportelemek feletti integrálás egy bizonyos tulajdonságára lesz szükség. Ennek
megértéséhez t ekintsük az V(l) esetet ; ekkor a csoportelemek egyszerüen kom- (6.117)
plex fázisfaktorok, U = eiop • Az integrálás ekkor elvégezhető a (21T-re Jlormált )
 130
6. PÁLYAINTEGRÁL 6.4. A FADEEV-POPOV MÓDSZER 131

Ebből a kifejezésből a gauge kópiák miatti végtelen faktor,

A mértékelmélet kvantálásával foglalkozó 5.2 fejezetben láttuk, hogy maga a

IDn = 00 (6.118)
mértékrögzítő mellékfeltétel is az (effektív) hatás részeként írható fel. Emögött
a következő érvelés húzódik meg: az F[A] = Omellett az F[A] = C is ugyanolyan
jó mértékrögzítő feltétel, tetszőleges C(x) (de A-tól független) függvénnyel. Az
- a maradák faktorok explicit n-függetlensége miatt - leválasztható. A maradék ilyen C-k teljes eloszlására átlagoljuk a különbözőképpen mértékrögzített Zg!
a mértékrőgzített (gauge fuced) pályaintegrál: kifejezéseket, egy Gauss eloszlás súlyfaktorával. Ez csak az F[A]-t tartalmazó
funkcionális Dirac-delta disztribúciót érinti:
Zg! = I DAl' D..FP[AJj) ó(F[AJjJ) eiS(A,.].
I
(6.119)
(6.125)

miatt végülis a mértékelméletekre vonatkozó pályaintegrál alakja

A Fadeev-Popov determináns kiszámítása a mértékrögzítő feltétel ismeretében
l~n!egében azon al~pszik, hogy a feltételt a mértéktranszformációk csoportjában Zg! = IDAJjDTjD77eiJd":rL<{f[A.1i.~], (6.126)
~Irott ~e~tételkén~ ertelmezzük, a keresett Fadeev-Popov determináns éppen ezen
atalakltas Jakobi determinánsa:
a következő effektív Lagrange sűrűséggel:

ó(F[A~J) = ÓF1~Jj)
n I-I
miatt
ó(n - 110 ) det
I (6.120) (6.127)

Az eredmény olyan, mintha az eredeti mértéktér, AI' mellett még újabb terek
D.. FP -- det IÓF[A~ll
--m- . (6.121)
(s az ennek megfelelő részecskék az M mátrix pólusaiban érvényes diszperziós
relációnak megfelelő t ulajdonságokkal) lépnének fel. · Ezek a terek nem fizika-
iak, csak a számítást segítő tényezők; tulajdonságaikat tekintve a Gupta-Bleuler
A pályaintegrálrakapott (6.119) képletben 110 = l éppen az egységelem, vagyis a módszer kapcsán megismert kísértetekkel, a ghost-okkal azonosak. Ábeli mérték-
nem transzformált konfigurációra történik a (pálya-)integrálás. A mértéktransz- elméletben a ghost nem csatolódik a többi térhez, itt akár el is hagyhatók a fenti
formáci~k ~~oportja folytonos, (általában Lie) csoport, az egységelem tetszőle­ korrekciók, de nemábeli mértékelmélet eset én már fontos a figyelembevételük.
gesen kis. kornyezetében vannak más csoportelemek, vagyis az 11 csoportelem
exponenciális alakban folytonosan parametrizálható,
A ghost-oknak van néhány figyelemreméltó tulajdonsága a pályaintegrál szem-
11 =eir'J vagy pontjából: i) a Lorentz transzformációval szemben skalárként viselkednek, de
(6.122)
különben az eredeti AI' mértékterek kvantumszámait (belső szimmetrián ala-
A D..FP Fadeev-Popov determináns a mértékrögzítő feltéteire alkalmazott in- puló töltéseit) hordozzák, ii) a statisztika szerint fermionként viselkednek, mert
finitezimális gauge transzformáció determinánsa. Egy ilyen infinitezimális transz- Grassmann változók írják le öket, iii) nem a dinamikából, hanem mellékfel-
formáció (11 közeláll az egységelemhez, vagyis af) paraméter(ek) kicsi(k» hatása tételből származnak, iv) csak az AI' térrel hatnak kölcsön, v) csak közbülső
az F[A) feltéteire sorbafejthető: állapotokban jelennek meg.

F[A~l = F[AJj] + I d"yM(x,y)fJ(y) + ... (6.123) A ghostok a mértékrögzító kényszer/eltétel miatt /ellépó, nem fizikai, Lorentz-
skalár, de antikommutáló terek.
és"a keres~tt FP-det~rmin~ns éppen az M(x,y) integrálmag (esetleg egy tet-
sz?l~ges fuggvénybázls. segitségével felírt mátrixreprezentációban vett) deter-
Az A!' , ij és 77 terek összetartozása nemcsak származtatásukban, hanem ennek
mmansa. Ez a determmáns azonban - az előzö alfejezetben leírtak alapján _
Grassmann integrálként is írható: következményeként az effektív hatás új, mértékbozonokat és ghostokat keverő
transzformációkkal szembeni invarianciájában is kifejezésre jut. Ez a. bevezetőiről
BRST szimmetriának nevezett szimmetria fontos szerephez jut a szuperszim-
(6.124) metrikus elméletekben.
132 6. pALYAINTEGRÁL

7.

Perturbációszámítás

A térelmélet eddig megismert koncepciói és matematikai módszerei a szim-

metriákat helyesen figyelembevevő kvantálás kérdései körül forogtak. A részecs-
kefizikai alkalmazások oldaláról a következő nagyobb területekre oszthatjuk
fel az elméleti erőfeszítések céljait: i) részecskespektrumok (főleg tömegek)
meghatározása, bizonyos részecskék létének jóslatai, ii) az atomi spektrumok
virtuális párkeltés miatti igen kis (1 : 109 ) módosulásai, iii) részecskék bomlási
szélességeinek, illetve a lehetséges reakciók hatáskeresztmetszeteinek meghat á-
rozása. Míg az első pont célkitüzései sokswr már a szabad terek vizsgálatával
is megvaJósíthatók (s eddig csak ilyen esetekkel foglalkoztunk) , a további pon-
tokhoz elengedhetetlen a kölcsönhatások figyelembevétele.

A kölcsönhatás leírásának mind a klasszikus mind a kvantumfizikában elter-

jedt módja a perturbációszámítás. Kiindulópont a "zavartalan" , kölcsönhatás-
mentes eset , ehhez képest a kölcsönhatások térben és időben korlátozott tar-
tamú , gyenge zavarként (perturbációként) jelent keznek csak. Ezzel viszonylag
kismértékű módosulások kiszámításán keresztül, szukcesszíven, azaz a módosu-
lásokhoz újabb módosulások meghatározásával, a kölcsönható terek dinamikája
is vizsgálható. Ez a szukcesszió elvileg a végtelenségig folytatható, s így a kívánt
egzakt eredmény általában egy végtelen perturbációs sor határösszegeként je-
lenik meg. A perturbációs sor konvergenciája általánosan azonban nem bi-
zonyított.

A kölcsönhatásoknak számos következménye lehet az elemi részecskéket repre-

zentáló terek dinamikai viselkedésére nézve. Legjellemzőbb a feltételes várható
értékek módosulásai. Minden feltételes várható érték visszavezethetö az alap-
és konjugált téramplitúdók korrelációira, az úgynevezett n-pont függvényekre.
Ezek pedig - a nem kvantumos valószínüségszámítással analóg módon - egy
mögöttes generátorfüggvény meghatározásával nyerhetők . A generátorfüggvény

133
 134 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.1. GENERÁLÓ PÁLYAINTEGRÁL 135

a térelméletben maga a pályaintegrál, ami - külsö fizikai behatások esetén - a
térváltozókhoz asszociált forrástagok (áramok) funkcionálja. Ez kapcsolatot
teremt a klasszikus hatás és a terek kvantumkorrelációi között.
A generáló pályaintegrál funkcionális deriváltjai szolgáltatják akorreláciÓkat.
eze,k kiszámítása viszonylag rendszerezet ten nyomonkövethetö az ún. Feynman~
grafok használatával. Adott hatás ból kiindulva a Feynman-gráfok elemeihez asz-
szoc~~t kifej~zések szinte automatikusan meghatározhatók a Feynman szabályok
alapJan. Mmdezen számolási technikákból végül egy ízeIítöt ad a kvantum-
elektrodinamika (a QED) Feynman szabályainak s néhány egyszerű folyamat
Feynman-gráfjának az ismertetése.
képletekre vezet. A szórást a G generátorfiiggvény logaritmusának a második
deriváltja szolgáltatja:
(7.7)
Általában a log G deriváltjai a centrális momentumokat szolgáltatják; ez felel
meg a korrelációnak, mert a korrelálatlan várható értékek automatikus levonását
tartalmazza.
Mi köze van a valószínűségi generátorfiiggvénynek a pályaintegrálhoz? Alap-
jában véve a Schrödinger-féle variációs elv súlyfüggvénye, mint azt az 6.1 fe-
jezetben láttuk, a pályaintegrál eiS fázistényezőjének az abszolútérték négyzete.
Ez - a kvantummechanika hagyományos, hullámfüggvény - központú értelmezése
szerint - a kvantumrészecskék adott helyen, illetve állapotban való megtalálálási
valószínűségének a sűrűségével azonos.

7.1. Generáló pályaintegrál

Az enz faktor a térkonfigurációk terében természetesen lokális exponenciális
faktorok szorzataként áll elő, ami átalakítható egy "összeg" (határesetben egy
integrál) exponenciális kifejezésévé. A
A térelméleti korrelációkat generáló pályaintegrál bemutatását egy egyszeru
valószín~ségi f~lyamat alapján - analógia útján - érthetjük meg. Legyen adva
(7.8)
egy sokállapotu (kvantum)rendszer valószínűségeloszlása: az n-ik állapot való-
színűsége Pn . Egyszerű példaként elképzelhető egy pontszerű részecske ame-
lyik egy egydimenziós rácson mozog, ekkor n a részecske helyzetét jeIIe~i. Az általános pályaintegrál, átmeneti amplitúdó lép a P n valószínűségeloszlás helyébe,
eloszlás normált, tehát a részecske mindig megtalálható "valahol": ezért a generátorfüggvény megfelelője

n
(7.1) Z[Jl == ! Vit! ei Jcr:z:(C+J(:z:)<II(:z:)) (7.9)

A helyzet várható értéke (a klasszikusan megfigyeIhető pozíció), lesz. Itt a hatáshoz tartozó Lorentz-invariáns Lagrange sűrűség .c kiegészül
egy J(x) áramsűrűség és a it!(x) tér (az elektrodinamikában négyespotenciál)
kölcsönhatási energiáját leíró taggal. Ez a kiegészítés formális an a logaritmikus
(7.2)
fi
generátorfiiggvény tulajdonságaival ruházza fel a Z[Jl funkcionált. A it! alaptér
várható értéke,
és ennek szórása ("kvantumbizonytalansága"),
(7.10)
(7.3)
ahol szimmetrikus alapállapotban (mint a vákum) általában zérus. Ebben az esetben
(7.4) a centrális momentumok két téridőpont esetén még azonosak a szorzat várható
n értékével:
kiszámíthatók az ún. logaritmikus generátorfüggvény segítségéve!. A generátor- 1 ~J
(Tit!l it!2) == 72 8 ~J
8 logZ I . (7.11)
függvény definíciója, t u l u 2 J=O

G(z) :== Len,pn , (7.5) Itt az 1 és 2 index a két különböző téridöpont, Xl == (tl, Xl), illetve X2 == (t2, X2)
n pontba:.n felvett értékekre utal, a Z[J] generátorfunkcionál kettős funkcionális
a deriváltja - a közönséges függvények Taylor-sorához hasonlóan - a kicsit meg-
G(O) == 1, G/(O) == (n), (7.6) változtatott, "variált" J(x) + 8J(x) forrás esetének a variálatlan esettel való
 137
136 7. PERTURBÁCrÓSZÁMÍTÁS 7.1. GENERÁLÓ PÁLYAINTEGRÁL

, egyenlethez tartozó Green függvénynek felel meg). Ennek grafikus jele

összehasonlításából származtatható. A mozgas t (téridő- vagy négyesimpulzus- ) pont k"ozo.
"tt Az egyenes
egy egyenes von al ké
logZ[J + M] + logZ[J - óJ]- 210gZ[J] = ! atXlatX2( .. .)ÓJ(XdÓJ(X2) (7.12)
°é t" _
v gpon Ja.! egy e gy kvantumállapotot jelentenek, a vonal
. az
,
atmenetet.
.. ..
K"I ..
hatásmentes esetben, mint azt az alábbi ábra mutatja, a ko;e~~.ez? nem tuno
Oelcson-
.. ..

tag, a négypontfüggvény szintén ilyen propagátorok komblllaclOlbol áll.

sorfejtésben a zárójelben szereplő pontok belyén levő kifejezés a Z[J] második
funkcionális deriváltja. Ez általános esetben egy integráló mag (kernel), ami
sokszor (pl. eltolási invariancia esetén) egy differenciáloperátor reprezentációja
is lehet, s így egy adott függvénybázison, pl. Fourier transzformáció után, al-
gebrai kifejezéssel azonosítbató. Ez a második funkcionális derivált, a gene- = + ::x:::. + ~ C
rátorfüggvény használata miatt, két adott téridőpontb~ felvett oI>-tér értékek
szorzatának várható értéke: fizikailag az Xl pontban ismert (feltételes) 01>1 érték 7.1. ábra. A kölcsönhatásmentes négypontfüggvény Feynman gráfjai.
mellett az X2 pontban előforduló 01>2 értékre vonatkozó várakozás. Ez a T jelet is
megmagyarázza a fenti képletekben: a szorzatban mindig az előbb bekövetkező
eseményt írjuk balra, a T az idő szerinti rendezés (time ordering) szimbóluma. A fenti grafikus ábrázolás az ún. Wick tétel automatikus figyelembevételét je-
lenti:
4).
(Tol> l 0I>201>301>4) = (T<Ji l <Ji 2}(T0I> 3<Ji 4) + (ToI>l <Ji 4 } (T<Ji2<Ji3) + (T<Ji <Ji ) (T<Ji2<Ji
Az itt elmondottak általánosíthatók az n-szeres funkcionális deriváltra, Z [J] l 3
minden elképzelhető korrelációt generál. A (7.16)
Az igazán érdekes (és sok számolást igénylő) eset azonban a kö!csönható, t~:­
(7.13)
elmélet. A számolások tulajdonképpeni célja az ezáltal generált korrelaclOk
' 'tas'a a Wick-tételben szereplő vákumbeli várható értékek ebből a szem-
ki szarni , ál'ák k
pontból érdektelenek. A korrelációkat az összefüggő gráfok reprezent J ; ez.e
általánosított Taylor-sor n-ik elemének együtthatója az ún. n-pont függvény: generátora Z[J] helyett ennek logaritmusa, W[J] = - t log Z[J]. W[J] funkcIO-
nális deriváltjaiban csak összefüggő gráfok szerepelnek!
(7.14)

Formálisan a Z[J] generáló funkcionál az alábbi rendezett exponenciális kifejezés
várbató értéke:
Z[J]/Z[O] = (Te i Jd'x J(x)~(x) . (7.15)
Grafikus jelölés
Az exponenciális kifejezés, illetve annak kölcsönhatást tartalmazó részfaktora
sorbafejthető: ez a kölcsönhatás nélküli időrendezett várbató értékek és a köl-
csönható rendszer keresett várható értékei között teremt összefüggést. Ezek
az összefüggések - miután ugyanabból a sorfejtésből származnak - egymáshoz
kapcsolódnak. Ezeket a kapcsolatokat kiválóan (és könnyen megjegyezhetően)
tükrözi a Feynman által bevezett grafikus jelölésmód, az ún. Feynman gráfok
használata.
Általában a vákumállapot szimmetriája miatt az egyetlen, illetve páratlan számú
térváltozót tartalmazó kifejezések várható értéke zérus. A legegyszerűbb nem
zérus várható érték a kétpontfüggvény, azaz a propagátor (ez egyben a-klasszikus
Effektív hatás
Sokan úgy érzik, hogy nem a J forrástag, hanem maga a ol> klasszikus t~r a kvan-
tumállapot igazi jellemzöje, s ezért a J funkcionálja.h~~yet~ so~~l ;-e~meszetesebb,
ha a <Ji funkcionálját használjuk a keresett korrelaclOk kiszarnltasahoz. Ehhez
egy matematikai trükk segít hozzá, arni ~ ter~odi.na.mik~?ól ismert: a L.e~~ndre
transzformáció. Ez az intenzív és extenzlv valtozok cs~r~Jenéllép fel , ml~ozben
az egyik lehetséges termodinamikai potenciált egy masikba tr~.nszformal:. ~a:
sonló a klasszikus mechaTlikában a Lagrange és a Hamilto~ ~~ggvén~ kO~ttl
transzformáció is, illetve általában egy kanonikus transzforma.clO generatorfugg-
vényének változtatása.
A térelméletben ennek megfelelője egy funkcionális Legendre transzformáció, ez
definiálja az effektív hatást:
[[<Ji] = W[J]- ! d4 x J(x) . <Ji(x). (7.17)
A (generátor funkcionál értelemben) konjugált térvált~z6k ~ö~csön~s:n a ~egfe­
lelő funkcionál deriváltjai a partner szerint (ez a harniItom dmamlkabóllsmert
 138 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.1. GENERÁLÓ PÁLYAINTEGRÁL 139

szokásos szimplektikus struktúrát mutatja): generátor ehhez képest a kölcsönhatások szukcesszív figyelembevételével nyer-
hető. A fentebb tárgyalt Legendre transzformációs kapcsolat ~ és J között
óW ór lehetővé teszi, hogy ennek során a kölcsönhatási tagban szereplő ~(x)-től függő
~=6J' J = - ó~ ' (7.18)
kifejezéseket a J szerinti funkcionális deriválással helyettesítsük:
Az összefüggő kétpontfüggvény, a propagátor kifejezhető mint a ~ (kis) megvál-
tozása a J forrástag (kis) megváltozása hatására. Az effektív hatás technikája
Z[J] = (eH d"z.cl(-h» Zo[J] . (7.23)
ily módon teszi kézenfekvővé a propagátor lineáris válaszként való értelmezését:
Zo[J] könnyen kiszámítható, hiszen csak szabad tereket tartalmaz, azaz Gauss
ó~(x) integrálok szorzatát. A forrásos ("eltolt" és teljes négyzetté alakított) pályain-
- óJ(y)" (7.19) tegrál eredménye szintén egy Gauss típusú funkcionál :

(Emlékezzünk, hogy ~ és J a klasszikus mozgásegyenleten keresztül függnek 4

Zo[J] -- e -~ Jd"xd I/J(X)Ll.F(X-I/)J(I/) . (7.24)
össze, D ~ = J, ahol D a mozgásegyenletben szereplő - összetett - differ-
enciáloperátor.) A lineáris válasz (pl. sztatikus mágneses rendszerek esetén a Itt a J-ben négyzetes exponenciális argumentum integráló magja (sorfejtési
szuszceptibilitás) inverze az effektív hatás második funkcionális deriváltja: függvénybázison mátrix együtthatója), t1F maga a Feynman propagátor.

(7.20)
E két fenti összefüggés alapján a következő általános szabályokat szűrhetjük le:

1. Minden vonal (it1 F propagátor) egy tetszőleges Feynman gráfban szoroz

Loop (hurok) sorfejtés
Az eddigi képletekben n = 1 egységeket használtunk. Ez segítette az alap-
szerkezet sallangmentes vizsgálatát, a termodinamikai és klasszikus kinetikai
analógiák könnyebb felismerését. A praktikus számolásokban is ritkán van
szükség a Planck állandó explicit értékére. Érdekes azonban, hogy a n ex-
plicit használata időnként egyébként makacsul rejtőző összefiiggések viszonylag
elegáns levezetését teszi lehetővé.
, ilyen eset az ún. loop (magyarul: hurok) sorfejtés is. A perturbációszámítás
és (Feynman)-grafikus képének topológiai tulajdonságai összefüggnek: a hurkok
száma a járulékokat egy-egy osztályba sorolja. Ennek megértéséhez a követke-
zőkben (ideiglenesen) visszahelyezzük "jogaiba" a h redukált Planck állandót.
n-sal.
2. Minden vertexben (kölcsönhatási pontban) aJ szerinti többszörös (.c/-től
függő) funkcionális deriválással együttjár a n-sal osztás.
Ehhez már csak egy gráfelméleti alapszabályt kell hozzátenni (ami teljesen
független a részecskeflzikától, de éppen ezért rávilágít a Feynman gráfok kreatív
erejére): egy tetszőleges gráfban a propagátorok P, a vertexek V és a hurkok
L száma L = P - V + 1 szerint függ össze. Ezért minden L hurkot tartalmazó
Feynman gráf járuléka
n P - V = nL-l, (7.25)
azaz a több hurkot tartalmazó gráfok egyben a kvantumhatások magasabb
iterációit jelentik. Az adott "kvantumos" rendben történő perturbációszámítás
az azonos számú hurkot tartalmazó Feynman gráfok felrajzolásán nyugszik.

Az L = P - V + 1 összefüggés bizonyítása matematikai jellegű, itt nem rész-

A generátor funkcionál, letezzük. Mindenestre érdekes néhány esetet (pl. huroknélküli gráfok, L = O,
Z[J] = J
V~ ek Jd"z(.c+IiJ(z)~(x», (7.21)
vagy egyetlen hurok tetszőleges számú vertex-szel) megvizsgáIni. Ebben segít
az alábbi ábra.

tartalmaz egy szabad és kölcsönható részre bontható Lagrange sűrűséget:

(7.22)
Végezetül egy megjegyzés: az itt elmondottak a skalár tér példáját vették alapul.
A szabad terekhez tartozó Zo[J] egzaktul kiszámítható (hiszen csak a propagá- Az eljárás analóg bonyolultabb terek esetén is, fermionok esetén a Legendre
tort tartalmazza, mint egyetlen összefüggő Feynman gráfot). A tulajdunképpeni ~ranszformációhoz szükséges forrástagok is Grassmann terek, tömeges ferrnionok
140 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.2. F~YNMAN SZABÁLYOK 141

időfüggő Schrödinger egyenlethez tartozó lineáris válasz probléma (vagyis a

propagátor megkeresése) a hozzátartozó Green-függvényt meghatározó

(i :t -(Ho + HI)) G = 1 (7.27)

0-1+1=0 1-2+1=0 2-2+1=1 V-V+1=1 (V+V)-V+1=L
operátoregyenlet megoldásával érhető el. Itt a dinamikát meghatározó Hamil-
ton operátort már elve egy szabad (Ho) és egy kölcsönhatási (HI) részre bon-
tottuk.
7.2 . ábra. Az L = P - V + 1 összefüggés teljesülése az CI ex: cIl 4 elméletben a)
az alapvertex, b) egy egyszerü fa-gráf, c) a "hal" diagram, d) egy sokvertexü
hurok és e) egy sokszoros "da.isy" (virág) diagram esetén. Az egzakt propagátor meghatározása általában egy egzaktul nem megoldható
feladat. A perturbációszámítás alapproblémája a G meghatározása a szabad
propagátor, Go ismeretében. A csak Ho-t tartalmazó, szabad egyenlet Go
esetén (amit Dirac egyenlet és ezért négykomponensü Dirac spinorok írnak le) Green-függvénye már egzaktul meghatározható (lévén ez egy lineáris probléma) .
pedig egy Grassmann pár.
A G és a Go kapcsolata formálisan a következő algebrai azonosság felhasználá-
sával határozható meg:
1 1 l 1
7.2. Feynman szabályok --=----B-. (7.28)
A+B A A+B A
A tényezők helyes sorrendjének megtartásával ez az összefüggés operitorokra is
A részecskefizikai folyamatok grafikus jelölése, egy-egy Feynman gráf, egy adott érvényes . Alkalmazva az
átmeneti amplitúdó egy-egy járulékát jelenti. A kölcsönhatást mint perturbációt
adott rendben figyelembevevö számítás pontosan annyi kölcsönhatási pontot, (7 . 2~
ún. vertexet tartalmaz, amekkora a számítás rendje. A különböző részecskék
különböző kölcsönhatásait leíró Lagrange függvényekből megállapítható, hogy esetre formálisan
1 1
a Feynman gráfok elemeinek (propagátoroknak és vertexeknek) milyen algebrai G=--. (7.30)
Go = A' A+B
kifejezések felelnek meg. Eme megfeleitetés szabályai a Feynman szabályok.
A behelyettesítés a
(7.31)
A kölcsönhatás figyelmbevételével számított propagálás, az ún. egzakt propa-
eredményre vezet. Ez egy implicit rekurziós képlet, amelynek megoldása G-re
gátor, és a kölcsönhatás nélküli, szabad propagátor egymással vertexek soro-
egy végtelen sor:
zatán keresztül áll kapcsolatban. Ennek a kapcsolatnak a megértése a nem-
relativisztikus Schrödinger egyenlet megoldásainak hasonló viselkedése alapján (7.32)
viszonylag egyszerü. Az itt tapasztalt összefüggés általánosítható a térelmélet
tetszöleges n-pont függvénye m-edrendü számítására. A cll 4 -es elmélet példáján Fizikailag ez egy propagálásokból és kölcsönhatásokból álló kvantumfolymatok
felrajzolt egyszerü Feynman-gráfok motiválják végül az ezen alfejezet végén lineáris kombinációjának felel meg, a szabad propagálás során történő nulla,
felsorolt Feynman szabályok általános összefoglalását. egy, kettő, .. . végtelen sok kölcsönhatás figyelemebevételével.

Egzakt propagátor és kölcsönhatás A fenti eredmény térelméleti megfelelője az átmeneti amplitúdók (propagátorok)
pályaintegrálos értelmezését és - a relativisztikus kovariancia miatt - a Hamilton
kölcsönhatási Lagrange sürüséggel való helyettesítését vonja maga után:
Az
(7.26) (7.33)
142 7. PERTURBÁCI6szÁMÍTÁS 7.2. FEYNMAN SZABÁLYOK 143

Általánosan az egzakt n-pont függvény a kölcsönhatással ,Jelöltöztetett" szabad újszeru amikor mindkét vertexből három vonal egymáson záródik (ún. "naple-
n-pont függvénynek felel meg: mente" vagy "sunset" diagram), de lehet a már kiszámított m = l járulék
ismétlése, kétszeres egymáshoz csatolása is. Ez utóbbi egyetlen középső vonal
= (OITé)(xl)é)(x2).·. é)(xn)IO) szétvágásával szétesik két alacsonyabb (m = l) rendü algráfra. Az ilyen já-
(OITé)o(xl) ... é)o(xn)e i JIJ'z .cl (4'0) 10) rulékokat fölösleges mindig újra kiszámítani, mert a végtelen sor egyszerü, a
= (7.34) geometriai sorra emlékeztető alsoraként felösszegezhetők, a perturbációs sor
(OITe i Jd'z .c,(4)o) 10)
részösszegét alkotják. Megjegyzendő, hogy minden m- járulék a >. csatolási
Itt é)o a szabad (kölcsönhatásmentes) téregyenlet megoldását képviseli, ez - a állandó m-ik hatvány át tartalmazza.
szórásprobléma természetének megfelelően - egy ún. aszimptotikU9 (pl. beeső
síkhullám) állapotnak felel meg. A kifejezésben szereplő nevező, az időrendezett
exponenciális vákumbeli várható értéke, a nem összefüggő gráfjárulékok kom-
penzálását okozza. Az összefüggő n-pont függvény az n-esemény (vagy n/2-
részecske) korreláció. Mint ezt korábban tárgyaltuk, elvileg kiszámítható a G2 = - - +
W[J] generáló funkcionál vagy a r[é)] effektív hatás n-szeres funkcionális de- m=l m=2 m=2
m=O
riváltjaként.
7.3. ábra. A é)4 elmélet n = 2 pontfüggvénye (propagátora) m = 2 rendig.
A fenti számítás perturbációs megközelítése az exponenciális kifejezés sorfejté-
sének tagjait veszi számba. A nem összefüggő Green-függvénya (7.34) kifejezés
nevezője, ennek általános (m-ik) tagja éppen m kölcsönhatási pontot, azaz ver-
texet tartalmaz:
Feynman szabályok
(_i)mj
Gn =L
00
-,- rfYl' .. rfYm (OITé)(xd ... é)(Xn).cI(Yl) ... .cl (Ym)lO).
m=O m.
(7.35) A fenti példa alapján talán könnyebben átélhető az általános Feynman-szabályok
Az n-pont függvény Feynman gráfja minden rendben n "külső lábat" (az n db jelentősége, amelyek tetszőleges perturbatív számolás "automatikus" receptjét
é)-nek megfelelően) és m vertexet (az .cl m-szeres beszúrásának megfelelően) kínálják. Ezek a következők:
tartalmaz. A korrelációk számításához természtesen csak az összefüggő gráfokat 1. Rajzoljuk fel az összes, topológialag független, n külső lábbal rendelkező
vesszük figyelembe. gráfot, amelyek m vertexet (pontosabban a csatolási állandót az m-ik rend-
ben) tartalmaznak.
Egy egyszerü elmélet példáján érdemes néhány Feynman gráfot felrajzolni a
2. A gráfokat egyenként tekintjük, az átmeneti amplitúdó járulékok később
fenti összefüggések szemléltetéséhez. A Lagrange sürüség legyen az alábbiak
összeadódnak.
szerint felbontható szabad és kölcsönható részre:
3. Minden belső vonalhoz egy megfelelő propagátort asszociálunk (példánk-
l 1 2
.co = -8 é)8/'é) - -M é) (7.36) ban: it:.p = p'l ~2+i.)·
2 /' 2'
Ekkor, miután a kölcsönhatási tag negyedrendü, minden vertexbe négy vonal 4. Minden csomópont egy vertexnek felel meg (példánkban: -i>').
fut be, a propagátor pedig a lehető legegyszerübb. Az n = 2 kétpontfüggvény
5. Minden belső hurok összegzést jelent a közbülső kvantumállapotokra (pél-
a é) skalártér által leírt részecske egzakt propagátora. Perturbációs sora az
m = O szabad járulékkal kezdődik, ez GO(Xl,X2) a szabad propagátor. A dánkban ez a négyesimpulzus: J (g:~ szerinti integrálása).
következő, m = l tag már tartalmaz egy vertexet, de továbbra is csak n = 2
6. A belső vonalak és csomópontok permutációja ekvivalens gráfra vezet.
külső lábat. Következtetésképp ez a gráf egy hurkot tartalmaz: a vertexből
kiinduló (vagy befutó) másik két vonal egymáshoz kell, hogy kapcsolódjon. Ez 7. A külső lába.!< permutációja egy szimmetriafaktort eredményez, amit kom-
a é)4_es tagban kifejezésre jutó önkölcsönhatás miatt egy további, ún. virtuális penzálni kell a végeredményben (azonos részecskék hullámfüggvénye e fak-
részecskepár keltését és azonnali annihilációját mutatja. Az m = 2 j4rulék lehet tor négyzetgyökét tartalmazza).
 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS 7.3. FEYNMAN GRÁFOK A QED-BEN 145
144

8. A négyesimpulzus minden vertexben (a kölcsönhatás lokalizáltsága miatt) az elektromágneses térerősség tenzorát is definiálja:
megmarad.
A fentiek néhány, a fermionokra vonatkozó külön szabállyal egészítendők ki:
FIJv = ~[DIJ'
e
Dvl = aIJAv - avAIJ' (7.39)

1. A fermion propagátor iSF = ib' p + m)~F(P). Ennek irányított gráfok Az e tényező csatolási állandóként jelenik meg az egyetlen nem szabad (;p, AlJ
felelnek meg, visszafelé olvasva a 4 x 4-es Dirac mátrixok Dirac konjugáltjai és 1{! tereket egyaránt tartalmazó) tagban:
érvényesek. LI = -i e "íjj/IJ1{! AI" (7.40)
2. A fermionokból (és ghostokból) álló hurkok egy extra 1(-1) faktort je-
Ez az elektronok és pozitronok által képviselt,
lentenek a végeredményben (a Grassmann terek Gauss - integráljának
megfelelően) . JIJ = i e "íjj/IJ1{! (7.41)

Végezetül, bár nem szokás a Feynman szabályok közé sorolni, idekívánkoznak a
gráfelemek (propagátorok és vertexek) asszociált kifejezéseit meghatározó sza-
bályok a Lagrange sűrűség ismeretében:
1. A q; terekben lineáris tagok eltávolítása teljes négyzetté alakítással.
2. A szabad propagátor az így átalakított kifejezésben szereplő O(q;2)-es
tagok (mátrix- vagy operátor-, vagy integrál kernel) együtthatójának az
inverze. Ez legtöbbször síkhullám bázisban ölt egyszerű (algebrai) alakot.
Noether áramot az elektromos árammal azonosítja, fizikailag az .el = -~~A~
tag a kölcsönhatási energia sűrűségét írja le. Emiatt e az elektromos toltes
kvantuma ebben az elméletben.
A konkrét számításokhoz a kvantálásról szóló 5. fejezetben megismert egyik
módszert követve hajtsuk végre a mértékrögzítést; pl. az
(7.42)

3. A maradék tagok az O(q;m) szerinti m lábú vertexekbe·rendezhetők (m ~ Feynman mértéknek megfelelő mellékfeltételt választva. Ekkor a mértékrögzítö
3), a permutációs faktort leszámítva az együtthatók (esetleg mátrixok) tag
lesznek a vertexfaktorok. .egf = 2- (aIJ AIJ)2 (7.43)
20
lesz. A ghostok járulékát amellékfeltétel infitizemilásian gauge transzformált
alakjából nyerhetjük. Az
!1 1 (7.44)
A = AlJ + -alJA
lJ e
mértéktranszformált négyespotenciált tekintve a transzformált mellékfeltétel
7.3. Feynman gráfok a QED-ben
(7.45)

A fent ismertetett Feynman szabályok alkalmazását a kvantumelektrodinamika a ghost-járulékban megjelenő mátrix az alábbi alakot ölti:
(QED) példáján mutatjuk be; ez egyben a mértékeiméietek ilyetén kezelésének 8F(A!1(Al) 1
is az őstípusát alkotja. M = 8A = ;0. (7.46)

Ennek megfelelően a ghostok járuléka az effektív Lagrange-hoz

A QED Lagrange sűrűsége az elektront és pozitront leíró szabad Dirac fermion
tereket ezek komplex fázisfaktorú, lokális U(l) mértékszimmetriájú formájában 1 (7.47)
Lg = -1] t 01],
írja le. Mint a 3. fejezetben láttuk, ez a szabad mértékterek megjelenéséhez e
vezet:
1 - ahol 1]t és 1] a ghostoknak megfelelő konjugált Grassmann terek. Ez a tag a
.eQED = -4FIJvFIJV + 1{!(i'yI' DIJ - m)1{!, (7.37) ghostok szabad propagálását írja le, a
ahol a kovariáns deriválás, (OIT( ... ) exp( ... )10)
(7.38) (OITexp( .. ·)10)
146 7.3. FEYNMAN GRÁFOK A QED-BEN 147
7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS

típusú kifejezésekből egyszerűen kiesik. impulzus szerint integrálként szemléljük:

(7.49)
A QED perturbációszámítása tehát a teljes Lagrange sűrűség alábbi felosztásán
alapul:
ahol

Co = -~(8I'Av - 8vAI')2 - 2~ (8I'AI')2 + ~(i'Y1'81' - m)"p

CI = -ie1hI'"pAI" (7.48) (7.50)
I

A Feynman szabályok alapján a grafikus reprezentáció egyetlen vertexet tartal- A propagátorok a terekben négyzetes kifejezések együtthatómátrixainak az in-
maz, ez a"pa befutó el~tront (vagy a CPT szimmetria értelmében kifutó po- verzei. A fotonpropagátor
zitront) reprezentáló, a"p{3 kifutó elektront (vagy befutó pozitront) reprezentáló
nyílall ellátott fermionvonalak és a AI' fotont reprezentáló hullámvonal találko- (7.51)
zása (hármaspontja) szemlélteti. Minden ilyen gráfelemhez egy -ie,1' Dirac
mátrixelem és az e elemi töltés (csatolási állandó) tartozik. a{3
a fermionpropagátor
'S (k) - .(r · k+m)a{3 (7.52)
t F a{3 - t k2 _ m2 + iE

S végül (az érdektelen, mert nem kölcsönható) ghost propagátor

iA(k) = - i1- . . (7.53)

k2 +tE

Az elektromágneses kölcsönhatás által dominált (kvantum) folyamatok tehát a

perturbációszámításban a fermion és foton propagátorokból, valamint a foton
_ elektron - pozitron vertexekből, mint elemekből felépített Feynman gráfok
alapján számíthatók.
7.4. ábra. A QED vertex Feynman gráfja.
Az alábbiakban ismerkedjünk meg néhányegszerű folyamattal. A kétrészecs-
ke-szórásokat négypontfüggvények írják le, ezek között a legegyszerűbbek nem
tartalmaznak hurkokat (ezek az ún. fa-gráfok) . Első példaként tekintsük az
Ha a vertexhez belső fermion- illetve bozonvonalak kapcsolódnak, akkor a meg-
felelő porpagátor a, /3 illetve J.L indexét a vertex megfelelő indexével összegezni alábbi ábrán szereplő négyfermion gráfot.
kell. Ha a vertex valamelyik szára külső lábhoz tartozik, akkor az index a lábhoz
tartozó szabad (aszimptotikus) részecske megfelelő spin- illetve polarizációs
állapotát leíró spinor, illetve négyesvektor indexével összegezendő. (Sok esetben
a külső lábhoz tartozó, azaz egy elemi reakcióban résztvevő, részecskék po- e e
larizációs állapota nem ismert, ekkor megfelelő statisztikai súllyal a lehetséges
állapotokra a bejövő csatornában átlagolni, a kimenő csatornában összegezni
kell.)

e e
A Lagrange sűrűség Co szabad része a foton, fermion és ghost propagátorról ad
felvilágosítást . Ezek legegyszerűbb (algebrai) alakja síkhullám bázison írható 7.5. ábra. Az elektron szórás fa szintű Feynman gráfja virtuális foton cseréjével.
fel, azaz Co téridőintegrálját a Fourier tarnszformált terekkel kifejezett négyes-
148 7. PERTURBÁCIÓSZÁMÍTÁS

Az európai írásban megszokott módon, balról jobbra olvasva a gráfot egy elek-
tron és egy pozitron annihilációját, egy virtuális foton megjelenését, majd egy
újabb párkeltést látunk. Ez összességében egy elektron - pozitron szórásnak
felel meg (ez a Bhabha szórás). De olvasható ez a gráf függőleges irányban is 8.
(pl. fordított kínai módon alulról felfelé). Ekkor elektron - elektron szórást
látunk egy közbülső fotoncserével: ez áll a lehető legközelebb a kölcsönha-
tás klasszikus, potenciálokon alapuló leírásához (Moller szórás). Megjegyzendő,
hogy míg az első esetben a közbenső (virtuális) foton négyesimpulzusa időszerű Renormálás
(azaz energiája nagyobb az impulzus abszolút értékénél, k5 ~ P +4m 2 ), addig a
második esetben ez térszerű (beleértve az energiaátadás nélküli impulzuscserét
is, ami a két elektron rugalmas szórásának felel meg). Általában a CPT szim-
metria miatt egy-egy Feynman gráf különböző irányból nézve, különböző e-
lemi folyamatok azonos mátrixelemeit jelenti (de a megengedett kinematikai
tartományok különböznek) . A gráf 90 fokos elforgatása a kétrészecske-szórás ,A térelméletben központi szerepet tölt be a renormálás témaköre. A renormálás
esetében az alábbi megfeleltetést adja: technikája és a renormálhatóság vizsgálata nélkül az eddig elmondottak (a
relativitáselmélet és a szimmetriák figyelembevétele a kvantálásnál, az elek-
1+2~3+4 1+3 ~ 2+4. tromágneses tér és klasszikus forrásai részecskékként való leírása, stb.) min-
den szépségiik ellenére gyakorlatilag használhatatlan eredmények lennének. A
A fentiekhez hasonló az e-'Y -+ e-'Y Compton szórás és az e-e+ -+ 'Y'Y anni- renormálás összeköti az eredeti elméletet, mint kiindulópontot, a kölcsönhatás
hiláció kapcsolata. miatt módosított, ún. "felöltöztetett" részecskékre vonatkozó, fizikailag mérhető
paramétereket tartalmazó renormált elmélettel.

e A renormálás ezt a kapcsolatot a paraméterek rekurzív újradefiníciójával teremti

meg.

Bár renormálás véges térelméletben (pl. rácson, vagy a i,[>3- elméletben) is szük-
séges, igazán nehézzé akkor válik, ha a felöltöztetés számítása végtelen köztes
eredményre vezet. A kvantálás az eddig ismertetett esetekben ugyanis min-
e duntalan végtelen számértékű mennyiségek felléptét eredményezi, amiket össze-
foglaló néven divergenciáknak nevezünk. Az ilyen divergenciák kiküszöbölésére
7.6 . ábra. A Compton szórás fa-szintű Feynman grá.fja. szolgál a regularizáció.

A divergenciák eredete - képletesen szólva - a klasszikus térelmélet és a naiv

részecske-kép ponteszerűsége és a kvantummechanikai 'elkentség' közötti ellent-
mondás. S bár a szabad terek leírásánál a fellépő divergenciák konzekvensen fi-
gyelmen kívül hagyhatók (mintegy végtelen viszonyítási háttérként kezelhetők),
a kölcsönható térelméletben a végtelen és véges járulékok egymással kibogoz-
hatatlanul összefonódnak. Szükség van tehát egy olyan eljárásra, amelyik a
végtelen járulékokat a kvantumtérelmélet számításaiban izolálja, ezek hatását a
keresett véges (mert fizikailag mérhető) mennyiségekre pontosan kompenzálja.

149
 151
150 8. RENORMÁLÁS 8.1.
FIZIKAI ÉS CSUPASZ PARAMÉTEREK

való kölcsönhatás eredménye (az ún. vákumpolarizáció) is sokszor végte-

Hasznos lenne továbbá, ha ezt az eljárást nem kellene minden egyes konkrét
számításnál újra elvégezni, hanem általánosan bizonyítható lenne a végeredmény lennek adódik.
végessége. Ezzel összefüggésben jó lenne eldönteni, ha lehet már a klasszikus ·, bülső virtuális állapotok egy-egy folyamat valószínüségéhez a számítá-
hatás alapján, hogy a renormálási eljárás véghezvihetö-e eredményesen egy 3 . K oz . ál k l h kos egy propagátoros
sukkor fellépő hurok (loop) mtegr o ,p. az egy ur ,
adott elmélet keretein belül.
J
~ l -t 00 integrál, miatt végtelen járulékokat adnak.
(27f)' r
Mindezekkel a problémákkal is foglalkozik a renormálás. S bár a renormálhatóság
általános bizonyítása olyan összetett, hogy ebbe az áttekintésbe nem fér bele, A álás alapötlete Dysontól és Ward tól származik, lényeg~ ~ klassz,~~~
I di~:;;:: kvantumelméletre vezető) Lagrange s~r~s~g h~lyette~Ite:::an Z~ége~
az alapelvek és alapvető számolási technikák lényege megérthető egy rövid
tárgyalás során. Ebben a fejezetben a térelméleti renormálás alapelveit te- nló szerkezetú Lagrange surusegge , ame y
kintjük át: kezdve az alapötlettel és a renormálhatóság vizsgálat ának egyszeru n ak nevezett , haso
és mélyen intuitív módszerével, folytatva renormálható és nem renormálható eredményekre vezet:
téreiméietek példaszeru felsorolásával és a paraméterek (csatolási állandók, tö-
megek) változásának vizsgálatával, s végül befejezve a renormálási sémák és a
(8.1)
renormálási csoport rövid áttekintésével. Mint végül látni fogjuk, a renormálási .ebare --+ Z.ebare = .ephys .
csoport lényegében a fizikai (itt energia- és impulzus-) skála változtatásával
(végtelen) --+ (véges).
szembeni visiekedés általános vizsgálatára vezethető vissza: a kvantummecha-
nikai komplementaritás folyományaként ez összefügg a térbeli és időbeli skála-
változtatással. Ez az a pont, ahol a fázisátalakulások elméletében alkalma- • • ember nevének kezdőbetűit viseli
o

Eme ötlet modern felfogasu változata n~gy edeti inkább szor-

(BP HZ Bogoljubov, Parasink, Hepp, Zl~mer~=~{ék:~~ el1en~úlyozó össze-
zott és a térelméleti renormalizációs technikák találkoznak: bizonyos kritikus
=
pontokban (bizonyos kritikus paraméterértékeknél) a korrelációs hossz (ener-
giaskála) változtatására a fizikailag mérhető mennyiségek (rendparaméterek)
zásra emlékeztető felfogás hel~ett :f'
a vt~e;Jánosabb az előző módszernél,
adást, ún. ellentagok bev:zetesét Je e~~1. z , ozó ' árulékok megjelenését is,
lehetövé teszi olyan rendu (szerkezetu) ,elle~~~as') tagrange sürüségben nem
adott, különleges szabályok szerint reagálnak (skálatörvény).
amelyek az eredeti ('bare' azaz csupasz, ~lezlé Ot egy tömegtelen q,4 _es elmélet
szerepeltek (pl. egy tömeg ellentag megj e en se
renormálása során).
8.1. .Fizikai és csupasz paraméterek
,..'
(8.2)

A térelmélet betegsége a végtelenek. Néhány közismert eset felsorolása talán

elegendő a probléma mélységének és mindenütt-jelenlétének az érzékeltetéséhez. ° l n Eszerint
Mindkét esetben kívánalom, hogy a fizikai eredmény veges egye .
1. A ponttöltés elektrosztatikus energiája végtelen: ~ -t 00, ha R -t O. akkor renormálható egy elmélet, ha
Ez már klasszikusan is probléma, ehhez járul a kvantummechanikai ener- 'k Ot o ' l mint az eredeti
'.e -hez (vagyis ugyanazt a fi Zl a lrJa e,
1. .e phya h ason lo bare
giatag, amely a hullámfüggvény elkentségét okozza. A kvantumtérelmélet-
'klasszikus' szándékozott),
ben nem létezhet ponttöltés, söt semmmilyen ponteszerü objektum. Mégis
a kvantumállapotok indexelése pontról pontra ismertnek feltételezett klasz- 2. csak véges számú ellentag lép f~l (v~~is a végtelen járulékokat adó gráfok
szikus tér (mezö) konfigurációkon alapul. csoportosíthatók és ezért elintezhetok egyszerre).

2. A zéruspont mozgás, a kvantumoszcillátor energiaspektrumában fellépő

nulla betöltöttségnél is jelenlevő járulékok összege mindig divergál:
L:k n.wk (nk + 1/2) -t 00. A 'normál rendezés'-nek nevezett megállapodás
alapján ugyan a kvantálás során ezt ajárulékot figyelmen kívül hagyjuk, de
kölcsönható esetben ez nem jól definiált eljárás, mert a végtelen vákummal

152 8. RENORMÁLÁS
A renormálhatóság vizsgálata
Első feladat egy elmélet renormálhatóságának az eldöntése. Bár az általános bi-
zonyítás bonyolult, sokszor könnyen felismerhető, ha egy elmélet nem renormál-
ható. Logikailag ez a vizsgálat négy lépésre bontható: l) a különböző járulékok
divergenciafokának megállapítása (többnyire a síkhullám bázisban történő leírás
járulékaiban fellépő nagy impulzusok hatványainak összegyüjtésével- ez az ún.
'power counting', hatványszámolás ), majd 2) ezen járulékok végessé .tételével
(regularizálás), ezután 3) az ellentagok célszerű megkonstruálásával S i végül 4)
a végesség n-pont függvényről (n + l)-pont függvényre való rekurzív átöröklő­
désének a bizonyításával. Ebben a folyamatban az utolsó lépés a legnehezebb.
Vizsgáljuk meg ezeket a lépéseket egy kicsit részletesebben.
1. "Power counting"
Propagátor járulékok: 1/p2 bozonra, l/p fermionra (a p -t 00 limeszben) .
Loop integrál járulékok: I d4 p.
n-deriváltas vertex járulékok: pn .
Tetszőleges Feynman gráf járuléka:
ap.ol B és F a bozon- ill. ferrnion propagátorok, L a loopok és V a vertexek
száma egy gráfban. Az ún. "primitív" divergencia foka:
D = -2B - F+4L+nV.
Ha D ~ O a gráf divergens.
2. Regularizálás (végessé tétel):
A legegyszerűbb módszer az impulzus (és energia) integrálok levágása egy nagy,
de véges értéknél, az ún. cut-off. Jelölése Ih ~p .. . = O(A D ), valamilyen
véges (de nagy) A (impulzus)skála és D (többnyire egész, de biztosan racionális)
di vergenciafok mellett.
Rafináltabb módszer a négyesimpulzus négydimenziós hurokintegráljait egy tört
dimenziós, I d4 -,p . .. = O( ~) integrállal helyettesíteni. Itt f egy tetszőlegesen
8.1. FIZIKAI ÉS CSUPASZ PARAMÉTEREK 153
kicsivé tehető pozitív szám. Ez a módszer, bár kevésbé intuitív, számos előnnyel
rendelkezik: többek közt Lorentz invariáns és mértékinvariáns.
A regularizáció pontos módja a regulariációs séma, a fentieke~ kívül még j~
'h' egyéb séma nyert alkalmazást a térelméletben . A leghIresebb a filoz0-
n: . :mby a szilárdtestfizikához közel került rács-térelmélet ('lattice field theory '),
fi aja an . l ' , ,
amely nem impulzus, hanem téridő bázisban dolgozik, s ahol a evagas egy veges
rácsállandójú térrácsnak felel meg.
3. Ellentagok
A hatványszámolás és a regularizáció azonosította a ,Járulékok ,vezet~ (leg-
magasabb hatványú) divergens tagjait, ezeket szeretnenk ellensuly~zm olyan
tagokkal, amelyeket a Lagrange sűrűség egyszeri módosítása generál. !"-~ el-
lentagot úgy kell megkonstruálni, hogy a paraméter:k az ~ellent&g-ban kieJt~ék
a végtelen járulékokat. Ha véges sok ilyen parameter el~g, ~or, az, elmelet
renormálható. A renormálhatóság szükséges (de nem feltetlenul elegseges) fel-
tételei az alábbiakban foglalhatók össze:
1. a divergencia foka, D csak a külső lábak számától függ (ekkor a tetsz?leges
n-pont függvény összevont járulékai egy n lábú fekete doboznak tekinthe-
tők).
(8.3) 2. A divergens n-lábú gráfok száma véges.
4. Indukció
(8.4)
Végül, a renormálhatóság vizsgálat ának legnehezebb része, a vége.sség ~röklő­
désének (rekurziójának) a bizonyítása adott ellentagok esetén. SZlmb~h~,us~
az összevont Feynman-gráf járulékok végessége nem romolhat el egy kulso lab
hozzátétele után.
r n véges --+ r n+l véges.
A renormálhatóság, vagyis a fenti rekurzióval szemben mutatott viselkedés szem-
pontjából a (kvantum)térelméletek az alábbi osztályokba sorolhatók:
1. Nem renormálható (Dív. foka nő).
2. Renormálható (Dív. foka állandó).
3. Szuperrenormálható (Dív. foka csökken).
 154
8. RENORMÁLÁS 8.1 . FIZIKAI ÉS CSUPASZ PARAMÉTEREK 155

4. Véges (nincs Div.).

• általában 4 helyett d téridő dimenzióban a bozon- és fermionterek di-
menziója:
Dimenzióanalízis d-2
[.p] ~ -2-(bozon)
d-l
[1/1] ~ -2-(fermion)
"\ gráfdivergencia (D~ növekedése, állandósága vagy csökkenése egy-egy módosí-
tas sor.á n a v~rtexek, ~Ietve ez~n keresztül a csatolási állandókhoz asszociált im-
pul~us!nte~ál~ok sz::~~tól fugg. Acsatolási állandóhoz tartozó tagok hatása
a, terváltozo "dm;enzloJa (mértékegysége) alapján meghatározható. A Planck Biztosan nem renormálhatók azok az elméletek, amelyekben a kölcsönhatási
fel~ kvantumhatast II ~ 197 MeVfm egységnyinek tekintve a dinamikát leíró Lagrange-ban szereplő csatolási állandó dimenziója negatív. llyen például a
teljes S hatás energiadimenziója O: 41 5 _es elmélet négy téridő-dimenzióban,

[s] == [J crx C] == [h] == [1] == MeVo ~ O. (8.5) Sint == ! crxg.p5 --+ [g] ~-1. (8.7)
Ebből következik, hogy a Lagrange sűrűség dimenziója Me V 4 , röviden 4: A g csatolási állandó dimenziója ebben az esetben negatív!

~==fm~==~~~~ ~~
Az összefüggés megértéséhez képzeljünk el egy adott gráfot. Összefüggő gráfból
A konvenció szerint a MeV pozitív hatványait számoljuk. összefüggő gráfot nem nyerhetünk újabb vert ex (vagy vertexek) megjelenése
nélkül. Egy újabb g.p5 vertex beszúrásával a gráf (perturbatív) rendje n ő:
Tekintsünk néhány már ismert példát.
O(gN) --+ O(gN+l) .
• A szabad Klein-Gordon egyenlet (a tömeges skaIártér) Lagrange sűrűsége Ugyanakkor g eggyel csökkenti a (MeV-)dimenziót, s ezért, ezt kompwálandó,
1 m2 eggyel több p szerepel a gráfban az impulzusintegrálok kiértékelésekor. Követ-
Co == -2 (81'41)2 + -2/)412. kezmény: a gráf divergenciafoka nő :

Ennek mindkét tagja 4 dimenziójú, amiből a q. térváltozó és az m tömeg- D--tD+1.

paraméter energiadimenziója megállapítható:
Végül a gráf tetszőlegesen divergenssé tehető újabb vertexek beszúrásával (ugyan-
annyi külső láb mellett) . Ez minden elméletnél elmondható, ezért általánosságban
G~) 2 == fm-4 -t [.p] == fm-l == MeV ~ 1. D --+ D - [g].
Konvergencia ill. rekurzív újradefiníció csak akkor lehetséges, ha [g] > O illetve
[m 2.p2] == fm- 4 -t [ml == fm-l == MeV ~ 1. [g] == O. Pontosan az utóbbi eset vezet renormálható elméletre, míg az előző a
szuperrenormálhat ó kategóriába tartozik.
• ~ ~~~ell egyenletek ~ögötti Lagrange sűrűségben a vektorpotenciál de-
nváltJ& lépnek fel, ebbol a mértéktér (tömegtelen, egyes spinű vektorb~
zonok) dimenziója meghatározható: Az alábbiakban ismertetünk néhány további példát nem renormálható téreimé-
letekre.
[(8A)2] == fm- 4 -t [A] == fm- l == MiN ~ 1.
1. nem polinom rendű kölcsönhatás:
• A Dirac egyenlet mögöttes Lagrange sűrűsége a 1/1 fermiontér dimenziójának 00
meghatározásához vezet:
C int == L gn.pn (8.8)
n=3

(itt [gn] == d - n, ami kellően nagy n-re tetszőleges véges dimenziójú

téridőben negatív).
 156
8. RENORMALAs 8.2. REGULARIZACI6 157

2. gravitáció: a kölcsönhatási energia képletéböl a G csatolási állandó d'- 8.2. Regularizáció

menzi6ja negatív. l

[G mrM] = MeV -+ [G] ~ -2.

3. 4-fermion kölcsönhatás:
4. spin - mágnes kölcsönhatás (if· jj relativisztikus kiterjesztése)
A regularizáció a divergens integrálok formális végessé tétele. Sokféle eljárás,
regularizáci6s séma létezik erre a célra, néhányat már korábban érintettünk.
Általánosságban a regularizált kifejezések tartalmaznak egy 'nagy ' paramétert,
ezt a továbbiakban A-val jelöljük. A renormálás maga az "állandó fizika vona-
lának" a megtalálása: az eredeti, csupasz Lagrange sürüségben szereplő para-
méterek regularizációs skálától való függésének (m(A) , g(A) stb.) a megalkotása
miközben a fizikai Lagrange paraméterei (niphYS , gphys) adottak.

.cint :=,g1jju1w'ljJFI'V -+ [g] := -1.

A -t 00, gphYB = const., t+ g(A)
Példaként tekintsük a <f14-es önkölcsönható bozonikus téreiméietet. A csupasz
Lagrange sűrüség:

Nem hiányozhatnak a példák renormálható térelméletekre sem. .c = ~(al'<f1)(al'<f1) + ~<f14. (8.9)

A Feynman gráfok alap építőelemei az alábbiak

1. <f1~-es elmélet:
• Feynman propagátor: LlF(k) = k2~i,
[<f1] ~ l, [g<f14] = [g] + 4:= 4, -+ [g] = O.
• Vertex: >.
2. Yukawa kölcsönhatás: .cint = g1jjr 'IjJ<f1
Q Q

[g] + 3/2 + 3/2 + l = 4, -+ [g] = O. ( Válasszuk kiindulópontnak a 2-pont függvényt. Ez az egzakt propagátor, vagyis
a fizikai tömeg kiszámításával egyenértékű. Egyhurok rendig az alábbi gráf ad
járulékot:

[e] + 3/2 + 3/2 + 1 = 4, -+ [e] = O.

~
4. Nemábeli mértéklemélet: a kovariáns derivált miatt

= ---- + + O(A2)

5. g1jj'IjJ<f12 d dimenzióban: 8.1. ábra. A skalár propagátor Feynman gráfja egy hurok rendig.

d-l d-l d-2

[g] + -2- + -2- +2-2- = d,-+ [gJ =3-d.
A szimpla ismétlődések felösszegezhetők:

Ez 4 dimenzi6ban nem renormálható 3 dimenzióban renormálhat6 és 2 di- G = Go + GoI:G o + GoI:GoI:G o + ... = Go + GoI:G. (8.10)
menzi6ban szuperrenormálható. '
Síkhullám bázisban (Fourier transzformált képben) az eredeti és az egzakt pro-
pagátor alakja:
i
G == ~ . (8.11)
Go = k2 + if; k2 + if - iI:
 8.2. REGULARIZÁCIÓ 159
158 8. RENORMÁLÁS

A renormált Lagrange sűrűség kap egy tömegtagot is, áltános alakja:

A :E "sajátenergia" a hurok gráf szerint

:E = (-i'x) J tPp -~_.-

(271")4 p2 + ie
= -iM 2 (8.12)
(8.19)

A loop integrál végessé tétele különbözö regularizációs sémák szerint végezhetö

egy tömeg négyzetével arányos. el. Az alábbiakban felsorolunk néhányat:
G= i (8.13) 1. Cut-off (levágás)
k2 - M2 + ie ·
a) energia (po-ban): e(A - Po) faktor
Szimbolikusan :
b)1 impulzus (fo-ben): e(A -1P1)
:E = -i'xTr(Go) + O(,X2). (8.14)
c) euklideszi: e(A 2 - p~ -1P1 2 )
További felösszegzés érhetö el, ha ehelyett
d) téridö-rács: e( ~ - 1P1)
:E = -i'xTr(G) (8.15)
2. Pauli-Villars: e- po/ A o faktorok a loop integrálokban.
-t veszünk alapul. Ekkor a többhurkú 'daisy'-gráfok járulékai is szerepelnek a 3. Dimenziós regularizáció: c;t4p -+ dd p , (d = 4 - e, e -+ O). Az integrál
végeredményben. "polárkoordinátákban" a d dimenziós gömb felületével függ össze:
~p = pd-l dp sind- 2 81 d(h ... sin 8d-2d8d-2 ~ r(2 - d).

=-.-U=
Az Euler-féle Gamma függvény divergál negatív egész számokra, mint
n
r(-n+e) ~-.
e

-D.QO .... ~...

A dimenziós regularizáció a divergens integrálok fraktális dimenziójú kiér-
tékelésén alapul.
- - + A továbbiakban egy közös, szimbolikus jelölést használunk minden végessé tevö
paraméterre, a "A" -t.
8.2. ábra. A skalár propagátor gap-egyenlete magába foglalja a daisy gráfokat.
(~,A,D BA.
A regularizált gap egyenlet végülis a következö szerkezetű:
Végülis
(8.16)
2
M = 'xA
2
f (~:) (8.20)

avagy röviden Az M 2 -et kifejezö integrál tPp/p2 típusú, divergenGiája A2 vezetö rendben. Az
ellentag ezt kiejti. Még mindig marad egy d4 p/p4 típusú különbség:
(8.17)
M 2 _ ellentag ~ Alog(M 2/A2).
adódik, egy implicit egyenlet (az ún. "gap" egyenlet) a skalártér tömegére. Csak
az a baj, hogy a képletben szereplö integrál divergens. Ennek a megoldása

alakú.
A továbblépés feltétele a divergens integrál regularizálása, vagyis véges paramé-
terezése. A kiinduló Lagrange sűrűség a "bare" (csupasz) paraméterekkel (,X)
adott: A vertex és a propagátor együttes renormálása 1-loop rendig az alábbi összefüg-
(8.18) gésekre vezet:
 .,
4
160 8. RENORMÁLÁS 8.2. REGULARIZÁCIÓ 161

a skálaváltás mértéke: A ~ Ae t . A futó csatolás tehát lényegében egy skálázási

törvény:
- A
- A(t) = l - a(t)A' (8.25)

8.3. ábra. A tömeg renormálása egy-hurok rendben.

Az a kérdés, jutunk-e ezzel valamilyen eredményre? Mikor következik be

d.x = O? (8.26)
dt
Nyilván ekkor tekinthetjük X-t egy fizikai mérés eredményének. További kérdés
az, hogy stabil-e ez a megoldás az eredeti Lagrange függvény változtatásaival (a
skálázási kezdőpont változtatásával a paramétertérben) szemben? Ha van ilyen
.x, akkor ezt hívjuk a renormálás fixpontjának. A stabil fixpont osztályozható
aszerint, hogy a nagy vagy a kis energiák felé mozogva stabilizálódik.
8.4. ábra. A csatolás renormálása egy-hurok rendben. • Ha t ~ oo-re stabil (A ~ élC) A) akkor UV (ultraibolya),

• Ha t ~ -oo-re stabil (A ~ e-OC A) akkor IR (infravörös) fixpont.

Az állandó fizika (görbe) vonalának felderítése érdekében vizsgáljuk meg az in-

• Vertex: X = A + a(A, M)Ü. finitezimális skálaváltozás hatását. A (8.21) eredeti egyenletet deriválva kapjuk
az alábbi összefüggést:
A továbbiakat az M = O közelítésben vizsgáljuk. (A tömeget már nullára
renormálva, renormáljuk a vertexet.) Az eredeti és a 'futó' csatolási állandó d- d ( -) d.x
között fennáll az alábbi összefüggés: ,- dt A = dt A + aAA = Ada -
dt A + Aa dt ' (8.27)

X= A+a(A)Ü. A fenti képlet ben da / dt-t /31 -gyel jelölve és újra felhasználva a (8.21) összefüggést
(8.21)
kapjuk az infinitezimális skálaváltozást leíró, a kezdőponttól független kifejezést
Ennek a formális megoldása az ún. ,Jutó csatolási állandó":
(8.28)
X= __A...,-,._ (8.22)
1- a(A)A ·
Az ilyen differenciálegyenletet nevezzük "renorm flow" egyenletnek. /31 értéke a
Megj.egyez~ü~, hogy az ,a(A), tipikusan log (IJ./ A) alakú; itt lJ. a "levonási pont" q;4 elméletre 3/(167r 2 ).

( az mtegrálas alsó hat ara) es A a regularizációs paraméter (az integrálás felső

határa).

Hogyan változik X ha A változik? A regularizációs skálaparaméter növelése

Az ábrán látható, hogy .x = O egy indifferens fixpont: X < O felől vonzó, .x > O
felé pedig taszító.
(vagy csökkentése) ekvivalens a levonási pont változtatásával az ellenkező irány-
ban:
A fenti eredmény következménnyel bír a tömeg renorm folyamra nézve is . A
(8.23)
gap egyenlet általános alakját (8.20) deriválva kapjuk:
ahol
A
t = log-
dM
-
2
- = eIJo />'- (
--:--
f3o d).) M
= -(f3of3d-
2

(8.24) dtA2 A2dt A2

lJ.
 162
8. RENORMÁLÁS 8.2. REGULARIZÁCIÓ 163

Töltésrenormálás a QED-ben

A renormálás az eredeti (naiv) Lagrange sűrűség paramétereit az energiaskála

függvényében változtatja, futó 'állandókat' állapít meg. Realisztikus téreimé-
letekben, mint pl. a QED, a csatolási állandónak mérhető a fizikai értéke, az
energiafüggés kísérletileg is igazolható. Egy adott skálán mért kőlcsönhatás
erőssége a csatolási állandó (töltés) effektív erősségét méri. Az elektromos töltés
fizikailag azért nem állandó, mert jelenléte a vákumot megosztja, polarizálja:
hasonló töltéseket vonz, ellenkezőeket taszít. Az így kialakult vákumpolarizáció
messziről egy effektív (az eredtivel nem megegyező) töltést mutat, aminek kiala-
kulásában végtelen sok polarizált, virtuális töltéspár vesz részt. Ezt a folyamatot
8.5. ábra. A 414 elmélet futó a QED futó csatolási állandója (az elemi töltés renormálása) az elméletben jól
csatolásához tartozó renormálási folyam ábrázolása. tükrözi.

A QED egyetlen kölcsönhatási gráfja az elektron-foton-pozitron vertex. Fel-

Eszerint M = O egy UV fixpont (Id. ábra " összegzett egy-hurok rendig az alábbi ábrán feltüntetett gráfok adnak járulékot
bemutatott (egy hurok sz' t U) ) egyetertesben feItevésünkkel Az 'tt
414, ln U renorm flow teh 't k . . I a pontos vertexhez:
a -elmelet eme perturbatív szám l' . a OOZlsztens megoldást takar.
v~óságban ez bonyolultabb: lehet ~~s~n~o
egy "triviális" elmélet. (Persze ~
m:u-. rossz P-függvényt adna. Numerikus ~ ,pont, ah~l a perturbációszámítás
megls arra utalnak, hogya 414 elméI t tzsg:Uatok. a racs-térelmélet keretében
e n gy dimenzióban egészében tri' V 'álls'
I.,
,

8.7. ábra. A QED elektron - pozitron - foton vertexének renormálása egy hurok
rendig.

Látható, hogy a vezető e-rendű járulék után az aktuális összefüggő Feynman-

M gráf pontos szerkezetétől függetlenül az összes egy-hurok járulék ée 2 rendű
(é jelöli a pontos vertexet). Megjegyzésre érdemes , hogy a fenti vertex Dirac-
féle gamma mátrix struktúrája is módosul, vagyis az effektív töltés, illetve a
vákumpolarizáci6 a QED-ben spinre érzékeny. A virtuális párok spinjére történt
átlagolás után azonban marad az alábbi, a skalártér esetéhez hasonlóan az ener-
giaskálára érzékeny összefüggés a perturbatív és a felösszegzett töltés között :

é == e + ée 2 f(t). (8.29)

A futó csatolási állandó ebből a képletböl könnyen kifejezhető:

2
8.6. ábra . A 414 elméI etb em. perturbatív t" é == e/Cl - e f). (8.30)
UV vonzó fixpontot mutat. omegfolyam renormálás ábrája M2 == O
A renorm flow megállapításához infinizetimális skálaváltozások hatását kell vizs-
gálni, ezért deriváljuk a rekurziós képletet a renormálási skála t paramétere
164 8. RENORMALÁS 8.2. REGULARIZÁCIÓ 165

szerint: Valóban, a nemábeli töltés az elektromos töltéstől eltérően viselkedik. Az eltérés

megérthető a töltés renormálás során fellépő fontos ~ülönbség :uap!~: a ne:n á -
(8.31)
beli bozonok egymással is kölcsönhatnak s ezért a vákumpolanzáclo eredmenye
Ebben a kifejezésben dl / dt-t megint {jI-gyel jelölve, rendezve és újra felhasználva más lesz, mint a QED-ben.
a futó csatolási állandó (8.30) képletét az alábbi összefüggést nyerjük:
2 A nemábeli mértékelméletekben a QED-hez hasonló kö!csönhatáson kívül fellép
dé
dt = 1 _e e2l{jI
_ -2 -3
= ee {jI = {jI e (1 - e
2
f) =
-3
/31 e + .. . (8.32) egy 3-bozon és egy 4-bozon vertex is, az előbbi g, az utóbbi g2 rend~. Ez
a Dp'Í> = 8p'Í> - ig[.4 p,'Í>] kovariáns deriválás ból adódik, g8p A[A,A]1lIetve
Vagyis a perturbációszámítás felösszegzett egy-hurok rendjéig az elektromos g2 [A , AF jellegű kölcsönhatási tagokkal az I
töltés renor1m flowegyenlete:
dé a-3 L.YM = -~tr(Fl'vFPV) = 4\ tr ([Dp, Dv][DP, DV]) (8.34)
dt = fJle . (8.33) 4 g

nemábeli (Yang-Mills) Lagrange sűrűségben. A 3-bozon vertex egy-hurok szintű

renormálásához az alábbi Feynman-gráfok járulnak hozzá:

~A~" ~. . .
e ~ " r+p"~' +~~
- 2
g g gg

8.9. ábra. A nemábeli (Yang-Mills) mértékelmélet 3-gluon vertexének renormá-

Iása egy hurok rendig.

8.8. ábra. Az elektromos töltés renormálási folyásdiagramja a QED-ben, egy

hurok rendig. A fenti gráfok alapján a (polarizációs és a belső nemábeli izospin illetve szín
állapotokra átlagolt) futó csatolás egy-hurok rendig kifejezhető az alábbi im-
plicit egyenlettel
g = g + B(t)lg· (8.35)
Az ábra alapján látható, hogy é = O egy m fixpont (UV taszító, m vonzó). A
QED-ben (jI = 1/(127r2 ), pozitív. A futó töltés, é növekszik az energiával: a Ennek az összefüggésnek a szerkezete igen hasonló a QED-ben érvényes megfe-
vá/rumpolarizácíó egyre erősebb! lelőjéhez ! DE: a belső loopban most gluon is propagál, aminek eredményekér;:t
a béta-függvény előjele ebben az esetben negatív lesz: {jI < O. Ez a QED.tol
eltérően egy 'fordított' renorm flow-t okoz; a g = O pont egy UV fixpont!
Nemábeli mértékeiméietek (Yang-Mills)

A QED volt az első sikeres kvantumtérelmélet. Ezen elmélet általánosításaként

jelentek meg a nemábeli mértékeIméietek a gyenge és az erős kölcsönhatás
leírására. A nemábeli mértékelméletekben szereplő csatolási állandó, az elek-
tromos töltés spinszerüen viselkedő általánosításának az erőssége, azonban el-
lentétben az elektromossággal klasszikus méretekben nem jelentkezik, csakis
kvantumos jelenségként. Mi lehet ennek a különbségnek az oka? Az effektív
nemábeli töltés, g nem nő az energiával?
Az energia növelésével a csatolási állandó ( s ezzel mindenfajta kölcsönhatás)
csökken, végtelen energia- és impulzusátadással járó folyamatok úgy zaj lan~ le,
mintha a nemábeli mértékbozonok és a megfelelő fermionok szabadok lennenek.
Ez az aszimptotikus szabadság!
 <aC;
166 8. RENORMÁLÁS 8.3. A RENORMÁLÁSI CSOPORT 167

tetszőleges regularizációval, sőt testzőleges séma szerint végezhető: a végső

eredmény nem függ(het) ettől. Ez a renormálás legbelső lényege: a sémafüg-
getlenség.

A függetlenség kívánalma egy absztrakt matematikai sémába foglalható össze,

g ezt a Ward és Dyson féle, 'multiplikatív' szemlélet alapján ismertetjük. A
továbbiakban a 'vertex' kifejezés helyébe tetszőleges 'n-pont függvény' is helyet-
tesíthető .

1. Az eredeti ("bark,, ) vertex nem függ a levonási pontt61:

8.10. ábra. A Yang-Mills elmélet csatolási állandójának renormálási folyásdia-

gramja a g = O UV vonzó fixpontot mutatja, ez az aszimptotikus szabadság 2. A renormált vertex egy adott R renormálási séma szerint
jelensége.
rR = Z(R)ro,
míg egy másik R' séma szerint
A QCD-ben a pontos számítás eredménye:
rR' = Z(R')ro.
l (11
{31 = -1611"2
2 )
3Ncolor - aNllavor . (8.36)
A két eredmény egymással is összefügg, vagyis

Itt "color" a szín szabadsági fokokat jelöli, az erős kölcsönhatás mértékinvari-

anciájáért felelős belső kvantumszámokat (SU(3». A "flavor", "íz" kifejezés az
izospin és hasonló tulajdonságok szerinti szabadsági fokokat jelöli. A kísérletek a renormálási sémaváltás hatása. A fentiek alapján
szerint Ne = 3 és Nt = 6.
Z(R' R) = Z(R')
, Z(R) ·
A negatív beta-függvény, a {31 < O tulajdonság másik következménye az, hogy
kis impulzusokra, tehát nagy távolságokra, ahol a skálafaktor kicsi (t -+ O), a 3. A renormálási sémát váltó Z(R', R) faktorok félcsoportot alkotnak, tel-
csatolás végtelen erős! Vagyis g = 00 egy IR fixpont. Ez a "bezárás" vagy jesül rájuk két matematikai csoportaxiómák:
"conjinement" jelensége. Z(R,R) = l

Z(R",R) = Z (R",R') · Z(R',R) .

Az inverz elem léte tetszőleges csoportelemhez nem bizonyított.

8.3. A renormálási csoport

A renormalizációs csoport a renormálási sémát váltó transzformációk csoportja.

Megjegyzés: maga az egyszerű, egy adott sémán belüli energiaskála váltásnak

Az eddig az önkölcsönható bozonok, a QED és a QCD bizonyos korrelációi (2, 4 is megfelel egy speciális, J1. -+ J1.e- t renormalizációs sémaváltás. A renorm flow
ill. 3-pont függvényei) esetében bemutatott eljárás általánosítható tetszőleges n- differenciálegyenletei felírhat6k tehát egy általános sémaváltó transzformáció
pont függvényekre (azaz n külső lábú gráfokra) . A futó paraméterek.számítása infinitezimális változatára is.
168

Globális szimmetriasértés

Az eddigiek során megismerhettük a szimmetriák, különösen a relativisztikus

invariancia jelentőségét a részecskefizikában. Ebből következett a kvantálás
klasszikus hatásfunkcionálra építő eljárása, a pályaintegrál alkalmazása, vala-
mint ennek kiértékelése során a perturbációszámítás és a renormálási technikák
felhasználása.

A tapasztalt fizikai világot (mai tudásunk szerint) leíró konkrét térelméleti mo-
dellek, illetve ezek a Standard Modellben összefoglalt rendszerének ismertetése
előtt azonban még egy általános jelenségről szót kell ejteni: ez a globális szim-
metriasértés. Lényege az, hogy a kvantumállapot, amelyben a tanulmányozott
rendszer található nem invariáns biz~nyos olyan szimmetriatranszformációkkal
szemben, amelyek a dinamikai hatás szempontjából invarianciák. Globális egy
ilyen szimmetriasértés, ha időben és térben kiterjedt a szimmetriasértő állapot.
A fizikai vákum szükségszerüen kiterjedt, ha a vákum szimmetriasértő, akkor
ez csak globális lehet.

A válrumállapot (a legalacsonyabb energiájú állapot) sértheti a hatás valamely

szimmetriáját.

Röviden a hatás invariáns, S' - S = O, a vákum nem, 10') - 10) i- o.

169
 9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS 9.1. A VÁKUMÁLLAPOT 171
170

alapján beláthatóan
9.1. A vákumállapot
<PIO} op O. (9.2)
Általában annyi igaz, hogy az így sorfejtett terek vákumbeli várható értéke (az
angol kifejezés, 'vacuum expectation value' alapján rövidítve: VEV-je) eltünik,

A globális szimmetriasértés jobb megértéséhez érdemes összefoglalni, hogy mit (Ol <PIO} = o. (9.3)
is tudunk (vagy gondolunk) a vákumról. A vákumállapot térben és időben kiter-
jedt, eltolásra és elforgatásra nézve változatlan, a téridőben tekintve Poincaré ~. s~ontán szimmetriasértett állapotban még ez sem teljesül, fizikailag mérhető

invariáns (ennek része a Lorentz invariancia) . A hatás egyéb, esetleg belső szim-
metriáit azonban sértheti, erre nézve nincs a priori információnk. Természetesen
egy mérhető Noether töltés, mint pl. az elektromos töltés meg nem maradásá.t,
_ vagy ami ezzel ekvivalens a vákum töltöttségét - mérhető effektusok útján
észlelhetnénk. A megmaradási tételek azonban a fizika eddig legpontosabban
teljesülő törvényszerűségei közé tartoznak. Tapasztalatunk szerint a fizikai
vákum U(l) (elektromos) invariáns.
Más a helyzet azonban a csak rövid hatótávolságú erők útján megnyilvánuló
(pl. SU(2) (íz), SU (3) (szín)) sokszor csak közelítő érvényű szimmetriákkal.
Egyáltalán nem biztos, hogy a vákumállapot szimmetrikus ezekre nézve, még
akkor sem, ha a hatásfunkcionálban csak a szimmetrikus tagokat tartj uk meg.
A vákumnak ezt a tulajdonságát (egy ilyen tulajdonság lehetőségét) nevezzük
spontán szimmetriasértésnek.
Milyen állapot is tehát a vákum? Az elméleti leírás egy meghat ározást, lehetőleg
matematikai szigorúságú definíciót kíván. A definíciónak mégis tükröznie kell a
vákum ismert fizikai tulajdonságait.
toltest nem hordozó, tehát skalár, tereknek a VEV-je nem feltétlenül zérus!
Mi definiálja tehát a térelmélet nyelvén a vákumot? Próbálkozhatunk a normál
rendezett energia eltünésével,
(Ol : fI : 10) = O.
Ezzel::.z a b~j, hogy a normál rendezés müveletét éppen a 10} állapot definiálja.
"Csak annylt mondhatunk, hogy a vákum a legalacsonyabb energiájú állapot.
Ha ~z. a minimális érték nelll nulla, átdefiniáljuk az energia kezdőszintjét. Ha
a mllllmum nem nulla VEV-nél van, akkor átdefiniáljuk a kvantálandó teret·
levonjuk belőle a vákumbeli várható értéket. Ezáltal a különbséghez rendeljük
a Fock téren ható keltő és eltüntető operátorokat· a kvantumfluktuációk a
különbség-térben jelentkeznek. Probléma akkor lép 'fel, ha az alapálIapot de-
generált: több, különböző, nem nulla VEV-ü skalártér ugyanazt a minimális
e~er~ájú ~lapotot ~ósítja.meg. Az·alábbi ábra szemlélteti a lehetséges V(<p)
kolcsonhatasok formaja szennt ezeket a vákumállapot lehetőségeket.

szimmetrikus nem szimmetrikus

A naiv definíció szerint a vákum (vacuum) = "üresség". (Érdekes ennek kapcsán
egy rövid gondolkodástörténeti összefoglalót tartani: Arisztotelész szerint nincs
vákum, a természet irtózik az ürességtől, ez magyarázza meg a mozgásokat is: Az u~ol~ó ~s~tben (01<p10) = +v és (Ol <PIO} = -v egyformán "jó" vákumállapotok.
ez volt a horror vacui elv. Newton világképében már a világegyetem túlnyomó A fiZlkai vllagban azonban csak az egyik állapot lehet a vákum. Ez a spontán
része üres tér, ebben zajlanak le az 'örök' mozgások, csak a mozgásálIapot szimmetriasértés.
megváltozása számít fizikai értelemben eseménynek, aminek oka van. A modem
térelmélet jutott el oda, hogy a világegyetemet virtuális kvantumok tengerének
~~.t?rténik e~y ilyen esetben? A kvatummmechanika szerint a degenerált ener-
fogja fel, végtelen járulékok véges eredményének.) glaJu vákumállapotok 1+ > és 1- >, a térváltozó várható értékében különböz-
Ilek:
Az "üres" állapot matematikai leírása a Fock tér alapeleme, a 10}. Jellemzője,
hogy ebben az állapotban egyetlen kvantumot sem lehet eltüntetni: alO} = o.
Érdekes ugyanakkor, hogy a téroperátorokra, a szokásos kifejtés (+I<pI+) +v
(-I<pI-) = -v. (9.4)
<p ~ I: (hkak + hkal) (9.1)
A sta.cionárius megoldás (t -+ 00 időre) a szimmetrikus keverékállapot,
k
172 9. GLOBÁLIS SZIMMETRIASÉRTÉS 9.1. A V ÁKUMÁLLAPOT 173

v v

Az eredmény a 4 'kvantumtér' használat ával és új, effektív paraméterek beve-

v v
zetésével átértelmezhető:
(9.9)

Ez egy "új" vagy "effektív" térelméletet definiál, esetünkben tömeges propagátorral,

ep ep három és négy lábú vertexekkel. (Az eredetiben nem volt ilyen!)

9.1. ábra. A legalacsonyabb energiájú állapot, a vákum helyzete szimmetrikus m2 = ~qi~

3
= ~v2,
3
és nem szimmetrikus potenciál esetén.
g3 >"qio = ±>..v,
g4 >... (9.10)

l Foglaljuk össze az 'új' Lagrange sűrűség tulajdonságait a fizikai tulajdonságok

v2 (1+) + 1-)) (9.5)
tekintetében!
kissé csökkent energiával (ez a Iszimmetriaenergia'). •l már nem mutat 4 H -4 szimmetriát: "spontán sértett" .

• az eredeti tér fluktuációinak tömege van.

A térelméletben nemcsak kettő, hanem végtelen sok ekvivalens vákumállapot is
lehet. Következmény az állandó keveredés a több dimenzióban már energiagát • A +v és -v között csak kvantum-alagutazás lehetséges.
nélkül elválasztott azonos energiájú állapotok között. (Ez nem alagutazás,
• A r 3 = g3 hármasvertex előjele attól függ, hogy melyik vákumállapotra
klasszikusan is megvalósul ilyen mozgás pl. egy kissé domború fenekű csésze
alján körbe-körbe). Ez a mozgás a konfigurációs térben azonban impulzust épül a kvantálás.
képvisel, tehát kvantálható. A megfelelő kvantumok a Goldstone bozonok, az
ismertetett mechanizmus a Goldstone mechanizmus.
A váJrumállapot Lorentz- és gauge invariáns, de a hatás (globális) szim-
metriáit spontán sérti!
Vizsgáljuk meg közelebbről a fentieket a spontán sértett qi4 elmélet példáján
először,majd - a következő alfejezetben - a több szabadsági fokú O(N) modell-
ben. A spontán sértett qi4 elmélet Lagrange sűrűsége

(9.6)

Az energiaminimum helye
qio = ±v. (9.7)
Klasszikusan qi = qio az alapáliapot. Kvantumosan 4 := qi-qio egy kvantálandó
(azaz eltüntető és keltő operátorok szerint sorbafejtendő ) tér. qi- = 4 + qio-t
 174
9. GLOBÁLIS SZIMMETRIASÉRTÉS
9.2. A GOLDSTONE TÉTEL 175

9.2. A Goldstone tétel

Végtelen sok ilyen állapot van: egy N -dimenziós térben levö gömbhéj felszínén
helyzekednek el és nincs köztük energiagát. A spontán szimmetriasértés követ-
A spontán szimmetriasértés akkor ál'k é d k ' . kezményeként a valódi (fizikai) vákum ezen állapotok egyike.
tencI'álgatt' al nem elválasztott dege v Iált r áke esse , amikor
. ve'gtelen so k , po-
szerű, klasszikus modellje enn~k a h ~er t ~ umállapo: lehetséges. Egy egy-
n Válasszunk ki egy ilyen "primitív" vákumot, pl. az utolsó komponens legyen a
legmélyebb potenciális eneroiáJ'ú állae Ytzek a domboru fenekű csésze, ahol a
', fu szimmetriasértő
alJan tó körvonalra koncentrálódnak E nem
O' po o
k
egy pont h
~a, anem egy a csésze
- irány:
m egtielel'"0Je az N térkomponensből áll. 'none " a szuggesztlv
. képnek ' el '
a ter meleti
modell. o orgasszunmetnkus modell, az O(N) _
== VÓi,N. (9.14)

Ez a választás továbbra is szimmetrikus, csak kevésbé mint az eredeti Lagrange

r sűrűség. A fenti képletben az első N -1 db Okeverhető, vagyis van egy O(N -l)
maradék szimmetria.

Ez egy O(N) -t O(N - 1) szimmetriasértés.

r.: •••.. ~ .....

... •• . . . . . . . . . . . . ,M . . . . . . . . . ) Az O(N) csoport (N x N-es ortogonális mátrixok csoportja, amelyek az N-
dimenziós térben valós forgatásokat reprezentálnak) generátorai legyenek ,i_k.
Ezek maradék O(N - l) alcsoportja (a megfelelő felcserélési szabályokkal leírt
9.2. ábra. Az O(N) model! potenC'ál' .
lehetőségét rejti. I Ja a spontán sZImmetriasértés végtelen sok szubalgebrával) a fi generátorokkal képezhető.

Vezessünk be új térváltozókat, amelyek a szimmetriasértett állapothoz képesti

eltéréseket közvetlenül leírják. Ezek az N -ik irányú amplitúdó fiuktuációit és a
A megfelelő Lagrange sűrűsé kin fk ' ..
tagot tartalmaz: g e I us es tomegtagot, valamint önkölcsöilható maradék N - l dimenziós forgatásoknak megfelelő 'polárkoordinátákat' tartal-
mazzák:
c == ~8l'ijii8l'ijii _ E.ijiiijii _ ~ (ijiiijii)2
. 2! 4! . (9.11) (9.15)
Itt iji' egy N-komponensű tér . é .
iji'ijii == iji2 + iji2 + iji2 ,az Ism. telt mdexekre összegezés értend" PI
o I '" + N-I egy N-dimenziós vektor hossz négyzete. o. .
Itt az utolsó elemben a(x) az "eltolt" térváltozó, az exponens argumentuma
pedig a maradék O(N -1) szimmetriának megfelelő fázistranszformáció. Az N
Ha a tömegtag anomális előjelű azaz
a következő alakba: ,J.I. < O, akkor a Lagrange sűrűség átírható egyenrangú komponensre épülő eredeti leírást egy kiemeit változón és N-l
fázison alapuló leírás helyettesíti:
C == !8l'iji i 8l'ijii _ ~ (ijiiijii _ 2)2
2 4! v. (9.12)

N-tN-l+L
A potenciális energiatagból jól látszik h "
, ogy a klasszikus vákumállapotban A térkomponensek száma maradt N = (N - 1) + L A szimmetriagenerátorok
(Olijiiq,iIO) == v 2 száma, ami a lehetséges mellékkvantumszámok szempontjából bír elsődleges
(9.13) fontossággal, viszont másképpen oszlik meg.
 dkU

176 9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS 9.2. A GOLDSTONE TÉTEL 177

A sértetlen O(N) szimmetria generátorainak a száma egyenlő az N x N-es A klasszikus minimum,

antiszimmetrikus mátrixok független komponenseinek a számával (ld. forgatás).
A maradék O(N - 1) szimmetriára egy hasonló képlet vonatkozik:
8V I
8<J.ii ~=v
=0, (9.21)

N(N - 1) = (N - I)(N - 2) (N _ ) megengedi a szimmetria spontán sértését: legyenek a

2 2 + 1. (9.16)
(9.22)
Marad (N - 1) olyan ri generátor, amelyik nem fi generátor.
nemeltűnő vákumbeli várható értékek a nemzérus megoldásai a fenti (9.21) e-
gyenletnek.
Az "új" elmélet Lagrange sűrűsége a primitív vákumhoz képesti eltérések vál-
tozóival kifejezhető:
Legyen G alcsoportja H, M < N generátorral. A maradék szimmetria a
r 1 (<> <>1' 1 2 2
<> ci <>/l ci) 1 3 1 4
'- ="2 u/lUU U + uI''' u"
,~
.
- -21 m U - ,g3 u
3.
- ,g4 u
4.
(9.17) vákummegoldásra fennáll, ezért:

ahol a megfelelő paraméterek az eredeti Lagrange sűrűségből adódnak: fijVj = O. (9.23)

g3 = AV, g4 = A. (9.18) (Ez M db. egyenletet jelent). Ugyanakkor

A <J.ii térkomponensek helyett új felosztás jelenik meg: (9.24)

• (N -1) tömegtelen tér ~i, a G csoport (N - M) db. sértett generátorára. (Ezen generátorok csoportját
• 1 tömeges tér u, szokás G H -.val, a különbségcsoporttal jelölni.)

Miután ezen változókkal jellemzett terek vákumbeli várható értéke eltünik,

Vizsgáljuk most meg egy infinitezimális szimmetriatranszformáció hatását! A
(OIUIO) =O (9.19) térkomponensek megváltozása
ezek már kvantálhatók a megszokott módon. (9.25)

Az így átírt Lagrange sűrűségben megjelent tömegtelen bozonok neve: Gold- Miután V(<J.i) invariáns a teljes G csoport szerint, ennek megváltozása összessé-
stone bozon. Számuk (N - 1) megegyezik a szimmetriasértő generátorok gében zérus:
a
számával (amelyek nem maradék altéren belül hatnak, hanem ezen kívülálló 'V = 8V 8<J.i. = -i 8V ear.!',<J.i J' = O.
u 8<J.ii I 8<J.i, lj
(9.26)
elemeket is hozzákevernek). Az itt tapasztalt mechanizmus általános megfogal-
mazását mondja ki a Goldstone tétel. Ez a kijelentés tetszőleges ea paraméterekre igaz, ez N darab egyenlet tel-
jesülését jelenti:
A Goldstone tétel kimondja tömeg nélküli, ún. Goldtsone bozrmok megjelenését ::, Tij<J.i j = O. (9.27)
a globális szimmetria spontán sériilése következményeként.
Most differenciáljuk ezt az összefüggést <J.ik szerint! Az eredmény

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan valósul meg a tömegtelen bozonok meg- 82 V a 8V a - O (9.28)
jelenése általános esetben. Legyen az általános szimmetria O(N) helyett egy 8<J.i k 8<J.i i T'j<J.i j + 8<J.ii Tik - .
G szimmetriacsoport. Ekkor eszerint transzformálódik a többkomponensű <J.i
tér. Legyen G-nek pontosan N generátora. A Lagrange sűrűségben szereplő Helyettesítsük be a minimumhely <J.i-jét, így a feltételek a potenciális energiatag
kinetikus tag legyen egyszerű, ez és a potenciális tag legyenek invariánsak a második deriváltjait tartalmazzák a szimmetriasértő vákumállapotban:
G-beli transzformációkkal szemben.
1 (9.29)
[. = "28,,<J.i. 81'<J.i - V(<J.i). (9.20)
178 9.3. AZ 0(4) MODELL ÉS A KIRÁLIS SZIMMETRIA 179
9. GLOBÁLIS SZIMMETRIASÉRTÉS

A második derivált azonban a minimum körüli sorfejtésnél pontosan egy tömeg- 9.3. Az 0(4) modell és a királis szimmetria
tagot ad,

(9.30) A királis szimmetria a jobb- és balkezes állapotok szimmetriáját jelenti. A

részecskefizikában a jobbo, illetve balkezesség a spin mozgásirányhoz (imp ul-
tehát az effektív tömegmátrix kielégíti az alábbi egyenletet: zushoz) képesti orientációja szerint definiálható: azonos irányú (illetve pozitív
vetületű) spin jobbkezes, az ellenkező eset balkezes részecskének felel meg.
(9.31)
A H alcsoporton van maradék szimmetria, tehát A legegyszerübb spinnel rendelkező részecskék feles spinü fermionok. Az ezeket
leíró Dirac spinorok négykomponensüek, a jobb- és balkezes állapotok szim-
(9.32) metrikus és antiszimmetrikus keverékeit tartalmazzák (Id. 2.5 fejezet) . Egy
királis transzformáció ezért a Dirac spinor alsó és felső komponenseit keveri, ez
vagyis ebben az esetben M :f: O lehetséges, még a (9.31) feltétel teljesülése
2
a keverés a ['S mátrixra épül egy fázisfaktor formájában :
esetén is. A G H altéren azonban
(9.35)
T;jVj = Wi :f: O (9.33)
A ['S az összes gamma mátrix szorzatát tartalmazza, (a Clifford algebra pszeu-
ezért
doskalár báziseleme). Fontos tulajdonsága, hogy minden ['I" Dirac mátrixszal
(9.34) antikommutál bs, ['I"} = O.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy emiatt az M2 mátrixnak pontosan (N -
M) nulla sajátértéke van! Ez adja az (N - M) tömegtelen Goldstone bozont. Egy infinitezimális királis transzformáció hatása a Dirac spinorra és konjugáltjára
ezek szerint

6t/J = iB['st/J
Az általános bizonyítás után célszerü néhány példa ismertetése a Goldstone 6t/Jt = -iBt/Jt['s,
mechanizmusra.
61f iBlii1's. (9.36)
l. A már tárgyalt O(N) ~ O(N - l) szimmetriasértés esetén
N = N(N - 1)/2 eredeti generátor van, a maradék szimmetriára Ezt figyelmbevéve könnyen belátható, hogy a fermiontereket tartalmazó La-
M = (N - l)(N - 2)/2 marad. A Goldstone bozonok száma N - M = grange sürüségekben fellépő szokásos Lma.ss = m1ft/J tömegtag nem királinvari-
N - l. Érdekes pl. az 0(4) t--+ 0(3) szimmetriasértés 3 Goldstone bo- áns:
zonját a többi részecskénél sokkal könnyebb mezonokkal, a három pionnal (9.37)
(11"-,11"-,11"0) kapcsolatba hozni. A ['I" Dirac mátrixok valamelyikét tartalmazó kifejezések, pl. a kinetikus tag,
2. Egy esetleges SU (N) - 4 SU (N - 1) szimmetriasértés során az eredeti viszont igen:
N = N 2 -1, számú generátor közül a maradék szimmetriához csak M = (9.38)
(N - 1)2 - 1 tartozik. A Goldstone bozonok száma: N - M = 2N - 1. A fenti kifejezés királis invarianciája a ['S és a négy másik ['I" Dirac mátrix
3. A nagy egyesített SU (5) ~ SU(3) x SU(2) x U(l) sértése QCD + elek- antikommutációs szabály án alapul: bs, ['Il} = O. Tehát a kinetikus tag
trogyenge elméletre a generátorok számát tekintve lj. 24 - 4 8 + 3 + l
(9.39)
sémának felel meg. A Goldstone bozonok száma: 24 - (8 + 3 + l) = 12.
királisan invariáns. Ezért minden olyan elmélet, amely tömegtelen fermionokat
tartalmaz, királisan invariáns, az ilyen elméletek által leírt dinamikai folyamatok
(szórások) nem tesznek különbséget jobb- és balkezes részecskék között. Ez
bizonyos esztétikai értéket kölcsönöz a királisan szimmetrikus elméleteknek.
 9.3. AZ 0(4) MODELL ÉS A KIRÁLIS SZIMMETRlA
180 9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS

Amennyiben yez) minimuma nem a nullánál van, a Goldstone mechanizmus

Hogyan lehet királisan invariáns La ,.
mégis tömege a fermionnak? CSaki~~~;~ (tehat exphcit tömegtag nélkül) működhet. Tegyük fel tehát, hogy (01S2 + p 2 10) 1= o. A spontán szimmetriasér-
ame~nyiben a vákumállapot sérti a ki ál? cs~nhatás. által generált tömegként tés miatt legyen az S skalártérnek nemletűnő vákumbeli várható értéke:
chan12mus, a Goldstone mechanizmuS!r IS sZlmmetnát. Az emögött rejlő m~ (01 8 10) == v (9.45)
(OIPIO) == O
A.. kölcsönhatás al apJa
. a !ermlOnterek
r~bb formája a skalártérhez való csatolás' 1fi ~a mas terekhez, ennek legegysze-
r . csatol' , J{övetkezményként a megfelelő fermionikus sűrűség sem nulla:
tomegtaghoz, nem királis an invar' , . u. Ez a tag azonban, hasonlóan a (OI1Pt/JIO) == v
lans. (9.46)
(OI1Pirst/JIO) == O
Belátható azonban hogy bár kT' k···· . - Ez a jelenség a királis szimmetriasértés (chiral symmetry breaking, CSB) .
jezés kombinációja ~ egymásba ~ on- r , e?y~kuk sem invariáns, de két kife-
uloD
skal . ...., ransz!ormálodasuk foly tan' l h -
ar suruseg mellett a peszeudoskalár .. .. , . .... - e. et mvariáns. A
transzformációja suruseg egyldeJu mfimtezimális királis A tapasztalat szerint a valóságban nem egy, hanem három könnyű, pszeu-
doskalár bozon létezik: a pionok. Ezt veszi figyelembe az 0(4) modell , amely
a fentebb leírt spontán királis szimmetriasértést további szabadsági fokok , az
ő (1fit/J) = 281fihst/J, r
izospin (íz) figyelembevételével írja le. Eszerint a kvarkokat leíró spino egyben
ő (1fihst/J) -28#, (9.40)
izospinor is (9.4 7)
elvezet
variáns ahhoz
lehet. a felismeréshez ' hogy e k
et" "
klfejezes valamilyen kombinációja in-
a könnyű up és down kvarkok dublettje. Ennek megfelelően a pszeudoskalár
terek az adjungált ábrázolás szerinti izo-triplettet alkotnak, s így a fenti eszme-
Általában 1fit/J skalár egy S skalárt 'h -. .
doskalár térhez csatolódik. V . er~, ~~:s~ ~szeudoskalár egy P pszeu- futtatásban a p pszeudoskalár tér egy (izo-)triplettel helyettesítendő:
agyls az alabbl klfejezes legyen királl'san mvarlans:
. ., (9.4B)

. , Ő (s1fit/J + P1fihst/J) = O. (9.41) ahol a (nl, n2, n3) SU(2) triplett elemei a három fizikai pion (n+, nO, n-) lineárisan

vonatkozó (9.40) képleteket kapj'uk Pk ..orokk I~fin~te:imális transzformációjára

Klsse átalakítva és felhasználva a s in . . független keverékei.
a ovet ezD klVanalmat:

(őS - 28P)1fit/J + (28S + őP)1fii'YS'"'I-' --

I O• (9.42) A királisan invariáns Lagrange sűrűség:
~ (81'S81' S + 8l'n
Q c C

Ez akkor teljesül ha a skalár- es

' pszeudoskalár tér az alábbiak szerint transz- [, 1fi (ir1'81' - gtS + i,srQn )) t/J + al'n )
formálódik:'
(9.49)

őS = 28P
őP = -28S. (9.43) A (u, n terek 0(4) szimmetrája spontán sérül a u = v vákuumállapotban
)

o(3)-ra. Ennek megfelelően 3 Goldstone bozon megjelenését várjuk.

Q

ő(8szabályt
E
2 = O. megáll api'thatJuk,
+ p2) követve . hogy pl. az S2 + p2 kifejezés is invariáns:
Az effektív Lagrange paraméterei: a fermiontömeg ml == gv, a skalár mezon
tómege m;
== 2AV 2 , és a piontömeg, ami zérus a Goldstone mechanizmus miatt
invariáns Lagrange sűrűség az :á~~~~udoSkalar terekkel kölcsönható, királisan
Mindezek alapján egy skalár- ' ,
m; == O.
A kísérleti tapasztalat szerint azonban a pion tömege véges! Ez explicit (a
= 1fihI'81't/J + g1fi (S + hsP) t/J + V(S2 + p2) + ~2 (8881'S
I' + 8I'P8I'P) . Lagrange-ban is megjelenő) királis szimmetriasértés következménye. ilyen a
(9.44)
 182
9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS
9.4. DGG: A FÉLREIRÁNYÍTOTT KIRÁLIS KONDENZÁ TUM 183

kicsid' ..de ,vé~es kvarktömeg. S ilyen a szimmetrikus potenciál V(u2 + a a)

meg ontese IS: V --+ V _ Hu. 11" 11"
9.4. DCC: a félreirányított királis kondenzátum

Az új, expliciten királis szimmetriát sértő potenCl'ál ,

A fizikai vákumállapot királísan nem szimmetrikus, a kvarkok Dirac tengere
V == ~ (0'2 + 1I" a 1l"a _ v 2)2 - Hu
(9.50)
a íj'lj; skaláris sűrűség véges vákumbeli várható értékéhez vezet. Ugyanakkor
a 1fi,s'lj; pszeudoskalár sűrűség várható értéke zérus: ez a királis szimmetria
minimumhelye eltolódik: spontán sértése. Ennek a szimmetriasértésnek a Goldstone bozonjai apionok,
I tömegük ugyan nem nulla, de feltűnően kicsi a többi - hasonló kvarkösszetételű
_ mezonéhoz képest. A magerők skáláján (néhány száz MeV) szinte elhanyagol-
(9.51) hatóan kis kvarktömegek (5 és 9 MeV) azonban a királis szimmetria explicit
Kismért~kű explicit szimmetriasértés, azaz kis H esetén (0'2 _ 2)_ sértését jelentik, ennek eredménye a pionok véges tömege.
Hj(>.v) es az új vákumérték: v - Hj(>.u) ~

1 Mindezt az előző alfejezetben tárgyaltuk. Hogyan lehet meggyőzödni azonban

Uo == v+ - -H
2>.v 2
+ '" (9.52) arról, hogy mindez igaz? Elő lehet-e állítani királisan szimmetrikus állapotot
A'" kísérletileg és meg lehet-e figyelni a szimmetriasértés kialakulását?
plOntomeg, a Goldstone bozon tömege ezesetben már különbözik nullától

m"
2
== "'(Uo2 - v 2 ) 1
~ -H
Nagyenergiás hadron vagy nehézion (nehéz atommag) ütközések azok az elkép-
v (9.53) zelt gondolatkísérletek, amelyekben a fellépő igen nagy energi án a királis szim-
. ~ 93 MeV,s o
A kísérletböl v == j" ebb"l .. metria helyreáll, mert az erősen gerjesztett hullámfüggvény sokkal kiterjedtebb
a skalár - pszeudoskalár (u - n) konfigurációs térben, mint az alapállapoti
(vákumbeli). A hullárnfüggvénnyel kiátlagolt kölcsönhatás ,. amit effektív po-
(9.54)
tenciálnak (Votr) nevezünk, így újra O(4)-szimmetrikus. Ezt nevezzük a királis
A kvarkokkaI kölcsönható 0(4) ki "k .. szimmetria helyreállításának, restaurációjának.
sértő elméletben a véges piontömeg ~::le t~e~ e?h~lte~ ki~ális invarianciát
nemeltűnő vákumbeli várható értékével. a a oz ato a ermlOn skalársűrűség

(9.55)
miatt
"'" g(1fi'lj;) == H == j"m; 1:- O, (9.56)
ami a kovetkezo, Goldberger-Treitmann összefűggésnek nevezett képletre vezet:
queneh
m; == jg (1fi'lj;) == g2(1fi'lj;) .
(9.57)
" mF
A (1fi'lj;) 1:- O állapot a királis kondenzátum , mF == gj". az ene
I r kt' k k"
IV var tomeg.
9.3. ábra. Az effektív potenciál magas és nulla hőmérsékleten egy naiv, illetve
végtelen sok spontánul szimmetriát sértő vákumállapotot enged meg. Ezek a
gyors hűlés (queneh) miatt kialakuló DCC tartományok.

A fenti ábrán az effektív potenciál alakját ábrázoltuk a királisan szimmetrikus

nagynergiájú (magas hőmérsékletű) és a vákumállapothoz közeli, "hideg" álla-
....

184 9. GLOBÁLIS SZIMMETRlASÉRTÉS 9.4. DCC: A FÉLREIRÁNYÍTOTT KIRÁLIS KONDENZÁ TUM

potban. A gerjesztett állapot - az ütközés gyors lejátsz6dása folytán - gyors 1t 1t 1t

hűlése (angolul: queneh) következtében az effektív potenciál királisan szimmet-
rikusból hirtelen kissé megbillent csésze alakúvá válik és a kezdeti konfiguráció
"legurul" a potenciálon.

cr cr
Nincs ok azonban arra, hogy rögtön a fizikai vákum felé guruljon. A ,,71" -
irányú" térkonfigurációk ugyanis csak kicsit energetikusabbak a "a - irányú"
igazi vákumállapotnál, a hűlés folyamán ilyen "félreorientált" állapotokba is
beragadhat a rendszer. A térben és időben egy nagyenergiás hadronikus ütközés I
tartamára korlátozott efféle "hamis vákum" kapta a fizikusoktól a "félreirányított forró lassan hdl gyorsan hill
királis kondenzá.tum" (angolol: disoriented chiral condensate, DCC) nevet.
9.4. áhra. A királisan torzult állapotokon áthaladó fejlődés lehetséges pályái a
Ez az exotikus dinamikai elképzelés legegyszerűbben az 0(4) modell keretében a - 71" térben.
vizsgálható. A kvarkok és a mezonikus terek kvantumfiuktuációinak kiá.tlagolt
hatása adott T hőmérsékleten a a = ti + 170 felbontásnak megfelelően az alábbi l. közbülső, "hamis" vákumállapotok alakulhatnak ki, amelyek királisan disz-
időfüggő téregyenletekhez vezet:
orientáltak,
0170 l 2 )170 = !"m",
+ A( 1702 + ti 2 - 2T 2
2. ez az állapot pion hullámok formájában energiát ad le és visszatér a valódi
vákumhoz,
o7l"B + A(a~ + tl 2 - ~T2)7I"B O. (9.58)
3. ennek következményeként jellemző növekedés észlelhető apionspektrum
Itt a skalár és pszeudoskalár tér, 170 és 7I"B tér- és időfüggő: a vákumértéktől alacsonyenergiás részén,
természetesen csak egy korlátos téridőtartományban térnek el. A termikus
fluktuációk nagyságrendj~t a T hőmérséklet határozza meg, 4. amely különös, a véletlen választástól eltérő arányt ad a töltött és sem-
leges pionok között.
«a - (70)2) ~ (7I" a 7l"B) ~ T 2. (9.59)
Egy ilyen effektus kísérletileg észlelhető lenne, de eddig ez nem következett be.
Legújabb, részletes számolások arra következtetnek, hogy a DCC kialakulása
A fenti egyenleteket számítógépes segítséggel többen megoldották (ez nem túl igen ritka esemény, ezért a tömegesen felvett pionspektrumban szinte lehetetlen
nehéz feladat) . Jellemző pályák adódnak a «a), (71"3» konfigurációs térben. lehet megfigyelni. A királis szimmetria helyreállását magas hőmérsékleten azon-
Néhányat mutat az alábbi ábra. ban az itt ismertettnél reálisabb rács - QCD számolások is alátámaszt ják, ezekkel
egy későbbi fejezetben ismerkedünk meg.

Egy tipikusan "rossz" vákumban (71"3) 1: O vagy pl. (a) = -!" a a = !" fizikai
vákum helyett. Általános esetben, a 17 2 + 7fB7fB =
l; összefüggést kielégítő,
ún. királis körön fekvő végáliapotok (amelyből csak egy a valódi vákum), a 4
dimenziós izospin térben három Euler szöggel jellemezhetők:
(a) = !"cose
(71"3) = !"sinecos~
(71"1 + i7f2) = !If sin e sin ~eiQ. (9.60)
Állandó !" esetén átírható a mozgásegyenlet egyetlen, az izospin térben inga-
mozgást leíró egyenletre:
= e -m;
sin e. (9.61)
A különböző számítások eredményeit az alábbi pontokba foglalhatjuk össze:
 GS lI14@Q

186 9. GLOBÁLIS SZIMMETRIASÉRTÉS

10.

i Elektrogyenge kölcsönhatás

A részecskefizikában alkalmazott térelméleti koncepciók és alaptechnikák meg-

ismerése után elérkeztünk az első konkrét elmélet, a Standard Modell egyik
lényeges részét alkotó elektrogyenge elmélet tárgyalásához. Az eddig megismert
technikák (szimmetriacsoportok, kvantálás, renormálás, perturbációszámítás)
mellett ennek kapcsán néhány új gondolattal is találkozunk ebben a fejezetben: a
Higgs mechanizmussal, a Weinberg-S al am mértékelmélettel és az anomáliákkal.
Az elektrogyenge elmélet, amely az elektromágneses és gyenge (radioaktív) erők
egységes, összekapcsolt leírását adja, nemcsak egy magas esztétikai értékkel bíró
elmélet, hanem kvantitatív jóslatai megegyeznek a kísérleti megfigyelésekkel is;
ez egy igazi fizikai elmélet (szemben az 0(4) vagy q,4_es elméletekkel, amelyek
csak "ujjgyakorlatok").

Első pillantásra az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatás egészen más. De

ezt Maxwell előtt az elektromos és mágneses jelenségekről is így hitték. Az
alábbi táblázat egymás mellé állítja e két jelenségkör lényeges jellemzőit: ha-
sonlóságok és különbségek egyaránt felfedezhetők közöttük.

187
 • ( $$

188 10. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS 10.1. TÖMEGES MERTÉKELMÉLET? 189

mértékterek (izotriplett tömeges "fotonok" ), egy skalártér (a Higgs részecske)

EM f3 és az elektromágneses tér (a QED) összekapcsolásával megoldotta a tömeges
mértékbozonok problémáját.

hosszútávú ~ ~ rövidtávú ~ ~e-MwT.

a::::: 1;7 a w ::::: lD- 5

10.1. Tömeges mértékelmélet?
tömegtelen foton nehéz közvetítő bozon
I
M"(=O Mw::::: 100 GeV

mértékelmélet (QED) ???
A QED sikerén felbuzdulva az első cél a gyenge kölcsönhatás kvantumtérel-
méletként való leírása volt. Vajon itt is egy mértékelmélet húzódik meg a
háttérben? S ha igen, mi a helyes szimmetriacsoport?
A kisérleti fenomenológia, legfőképpen a gyenge erők . viswnylag rövid ható-
távolsága, miatt a kölcsönhatást közvetítő bozonok igen nagy, 100 GeV körüli
tömeggel kell , hogy rendelkezzenek. Tömeges bozonokkal viszont nem alkotható
meg direkt módon mértékelmélet, Mw /; O miatt a renormálás is felborul. A
gyenge kölcsönhatásra tehát lehetetlen mértékeiméietet találni? Lehetetlen a
kvantálás? Pedig a QED szép és sikeres!
Hamar világossá vált, hogy a helyzet megmentéséhez egy, a spontán szimme-
triasértéskor fellépő tömegtelen Goldstone bozonok tömegessé tételéhez hasonló
mechanizmusnak kell meghúzódnia a háttérben. Vagyis a szimmetria kicsi,
de explicit sértését nagyíthatná fel a vákumállapot szimmetriasértett jellege.
Felmerültek az alábbi kérdések:
• Lehet-e spontán szimmetriasértéssel magyarázni a gyenge mértékbozon
tömegét?
• Sérthetö-e spontán a mértékszimmetria "tiszta" mértékelméletben?
Ezekre a kérdésekre az alábbi válaszok születtek:
• a Higgs által először javasolt mechanizmus folytán nem jelenik meg Gold-
stone bozon a szimmetriasértő vákumállapotban, hanem ehelyett a ska-
lártérrel kölcsönható mértékbozon lesz tömeges!
• A mértékszimmetria (a lokális fázisszimmetria) nem sérülhet globálisan
(Elitzur tétele) . A Weinberg-Salam elmélet (Nobel dfj 1971) a gyenge
Még a tömeges mértékelmélet gondolatának felvetődése előtt kialakult a gyenge
kölcsönhatás alacsonyenergiás fenomenológiája: a Fermi elmélet. Ez az elmélet
izovektor - vektor áramok (J;= 'ijj,,,T"1/J, ahol a !J. index a Lorentz vektor, az a
index az izovektor index) lokális, ún. "kontakt" kölcsönbatásán alapul:
Lint = - ~J:(X) . J;(x). (lD.l)
Miután az izovektor - vektor áram kifejezése a fermiontereket, amelyek ezeset-
ben leptonokat képviselnek, bilineárisan tartalmazza, ezt a kölcsönhatást szokás
'négy-fermion' kölcsönhatásnak is hívni.
Ezzel a megközelítéssel azonban különböző problémák léptek fel. A legfontosabb
az volt, hogy kölcsönhatás nulla hatótávolságú volta miatt a közvetítő bo-
zon végtelen nehéz s ezért nem renormálható az elmélet. (Erre már utal-
tunk a négyfermion - kölcsönhatásról mondottak kapcsán a 8.1 fejezetben.)
Egy másik lényeges probléma a Fermi-elmélet bizonyos, kísérlettel összeha-
sonlítható eredményeivel kapcsolatos. A hatáskeresztmetszetek nagy energián
2
(1 ~ G (Pl + 112)2 szerint növekedni látszanak a tömegközépponti energiával,
ugyanakkor a parciális hullámok analízise alapján (1 ~ (P)P2)2' Ez a diszkrep-
ancia azonban l/VG : : : 300 GeV energia felett jelentkezik csak, ezért kísérleti
szempontból nem zavaró.
Új próbálkozás jelent meg tehát a gyenge kölcsönhatás leírására, ez már közvetítő
bozon segítségével értelmezte a négy fermionvonal vertexét. A kölcsönhatási La-
grange sűrűség,
Lint = gJ:(x)· (W:t(x) + W:(x») , (10.2)
egy izovektor vektortér közvetítésével fejezi ki a Fermi kölcsönhatást.
Az új elmélet illeszthető a régihez: alacsony, k 2 « M~ energián a propagátor
nevezöjét az M; tag dominálja, ezért a csatolási állandók az alábbi módon
190 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS
10.1. ábra. A müon bomlás Feynman gráfja a Fermi - elméletben, illetve egy
W- mértékbozon közvetítésével.
függnek össze:
(10.3)
A W bozon bevezetése elegendönek bizonyult pl. a neutrinó szórás (vii ~ vii)
leírásá.hoz, de nem volt már elég a neutrinó annihilációhoz (vii ~ W+W-)j ez
utóbbihoz egy semleges, Z-nek nevezett bozon bevezetése vált szükségessé.
A Wi' bozonok így egy (SU (2) íz) izo-triplettet alkotnak,
hasonlóan a pionokhoz, de ezek nagyon nehezek (~ 100 GeV körüli tömeggel).
A QED mintájára elképzelt leírásnak a fenti kép azonban nem teljesen felelt
meg. További bonyodalom is adódott: az SU (2) szimmetriára csak nemábeli
mértékelmélet épülhet (mint a Yang-Mills elmélet). Az igazi baj az volt, hogy
egy tömeges mértékelmélet egyáltalán nem renoNTIálható.
Végezetül ismertetjük a fenti problémákból való kiút keresésének folyamatát,
habár ez ma már csak egy "régi történet". A Standard Modell megértése
szempontjából kihagyható, a sietös olvasó rögtön a következö alfejezettel foly-
tathatja, hiszen az a problémák megoldását kínáló Higgs mechanizmusról szól.
Elöször a tömeges mértékelméletböl a kiutat olyan elméletben látták, amelyik-
ben a nagy, k ~ 00 impulzusokra a gyenge bozonok tömegtelennek tekinthetök,
legalább közelítöleg mértékbozonként viselkednek. De lehet-e egy részecskének
csak kis impulzusokra tömege?
lD.1. TÖMEGES MÉRTÉKELMÉLET? 191
Reményt kelt ezirányban a dinamikus árnyékolás jelensége: ekkor a kölcsönhatás
által generált tömeg az impulzus függvénye Mw(k). Az á.rnyékoláshoz töltések (a
kölcsönhatás forrásai) kellenek, s a nemábeli mértéktereknek vannak "töltött"
komponensei. Még mindig baj volt azonban, hogy kellett lennie egy "töltetlen"
komponensnek is (a ZO bozonnak), amely ily módon nem nyerhet dinamikus
tömeget. A tapasztalat szerint azonban nincs még egy fotonj a Z nem lehet
tömegtelen. Ez igen frusztráló helyzetet eredményezett a részecskefizikában.
Továb bi kérdések merültek fel a gyenge kölcsönhatás 'igazi' elméletének keresése
során. A dinamikus árnyékoláshoz ugyanis töltések jelenlétére, egy plazmára van
szükség, de lehet-e vákumállapotban tömeges a mértékbozon? A vákumállapot
nem mindig egyszerű voltára már felhívta a figyelmet az akkor már ismert Gold-
stone mechanizmus, aminek alapja a vákumállapot spontán szimmetriasértése
volt. De sérülhet-e spontán a lokális mértékszimmetria?
Az elképzelt spontán szimmetriasértés vektorterekre a skalártérrel analóg módon
(azaz naivan) arra vezet, hogy a vákumbeli várható értéknek Vi' iránya van!
(10.4)
Ez a felbontás egy polarizált kondenzátumot feltételez, egy 'gauge ferromág-
nest' ! A végsö kérdés: Lehet-e ferromágnes egy tiszta mértékelmélet vákumál-
lapota? Nos kiderült, hogy nem.
Elitzur tétele kimondja, hogy lokális szimmetria spontán nem sérülhet:
nincs gauge ferromágnes.
A fenti kijelentés bizonyítását elöször Elitzur közölte a mértékeiméietek véges,
diszkrét téridö-rácson megfogalmazott változatára. (Ezt a megközelítést a nem-
perturbatív módszerekröl szóló 13. fejezetben majd röviden ismertetni fogjuk).
Késöbb a folytonos térelméletben Savvidy mutatott rá, hogy az SU(2) gauge
ferromágneses állapotú vákum instabil bizonyos kvantumfiuktuációkkal szem-
ben. (Ennek jó leírását adja B.Müller Quark Gluon Plasma című, a Springer
kiadó gondozásában megjelent könyvében.)
A probléma tényleges megoldásának a Goldstone mechanizmus által i.nspirált,
de attól különbözö Higgs mechanizmus bizonyult, amely izovektor skalá.rtér-
rel (a Higgs térrel) való kölcsönhatás alapján teszi dinamikusan tömegessé a
mértékbozonokat. Ez egyben a Goldstone bozonoknak megfelelö szabadsági
fokok megjelenéséhez vezet, miután tömeges egyes spinű tereknek éppen eggyel
több komponense van, mint a tömegteleneknek. Ezt a mechanizmust ismerteti
a következö alfejezet.
 l .. 1 nag

192 10. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS 10.2. HIGGS MECHANIZMUS 193

10.2. Higgs mechanizmus Hasonlóan a Goldstone mechanizmus tárgyalásához célszerű a vákumbeli várható
érték és a fluktuációk különválasztása. Ezzel az új paraméterezéssel a fázis változó
~ is bevezethető :

A Higgs mechanizmust talán a legegyszerűbb egy elektromágneses analógia, a

szupravezetőkben fellépö Meissner - effektus alapján megérteni.
_ l
ifi - /2v /2e i~/V( v + u ) ~~ 2..(
+ .i.. .,. -_ ~ /2 v + u + t'C )
.. + ... . (10.11)

A lényeges különbség a Goldstone mechanizmushoz képest az, hogy most mér-

Legyen a szupravezetőben az e- elektronpárok komplex hullámfüggvénye tP = tékterek is jelen vannak, a fizikai tartalom megváltoztatása nélkül végrehajt-
pe i9 , a sűrűség ekkor ,p0,p = p2. Az elekt romos áram kifejezhető külső elek- hatunk egy mértéktranszformációt. Ezt ki is használjuk, egy olyan mérték-
tromágneses térben a fi - qA kinetikus impulzus operátorkifejezése alapján, fi- transzformációt választunk, amely ~ komplex skaiártér fázisát kompenzálja (ezt
gyelembe véve, hogy az elektronpár töltése q = 2e: megtehetjűk, hiszen a mértékcsoport is U(l), a komplex fázisok csoportja):

J- = 2m,p°
2e ( fi - 2eA-) ,p =;;,P
e 2 ( 'V9
= e-i{/vcJ> = ~(v + u),
- - 2eA-) . (10.5)
CJ> --+ ifi'
Coulomb mértékben VA = O, 9 = konstans mellett VJ = O, vagyis az áram
stacionárius. A V x B = J Maxwell egyenlet következménye: A" --+ A~ = A" - .!..8,,~.
ev
(10.12)
2 2
_ 2e p A- Az Lagrange sűrűség az új változókkal kifejezve a fenti mértéktranszformáció
'-2
V- A --- , (10.6)
m után az alábbi alakot ölti:
ami egyenértékű az A mértéktér árnyékolásával. Az árnyékolási hossz inverze a l 1 l
tömeg MA és = --IFII-.,IFII-"
4
+ -8"u8I1-u
2
+ -e
2
2 2'
v A,,'A"

(10.7) +~e2(IA"IA")u(2v + u) - ~u2(3.>.V2 + m 2 ) - .>.vu 3 - ~.>.U4. (10.13)

2 2 4
A Lagrange sűrűség eme alakjából érdekes következtetésekre juthatunk az elmélet
Ebben az esetben a vektorpotenciált a vektorpotenciál hatására mozgó töltések fizikai tartalmát illetően :
árnyékolták. Általános esetben is kell tehát egy másik kölcsönható tér, amelyik
a mértékteret árnyékolja.
1. az új vektorpotenciálban kvadratikus tag jelenik meg, M~ = e2 v 2 együtt-
Vizsgáljuk meg egy töltött skaiártér és az elektromágneses tér csatolt (azaz hatóval, vagyis a gauge bozon tömeges!
kölcsönható) együttesét ebből a szempontból. A Lagrange sűrűség egy komplex 2. a komplex fázis, ~ nem szerepel a Lagrange sűrűségben, nincs Goldstone
skaiárteret tartalmaz a szokásos sugárzási tér járulékán kívül; a kölcsönhatás a bozon!
komplex skaiártér kovariáns deriváltján keresztül lép fel :
3. a u maradék valós tér (a Higgs bozon) kölcsönhat a tömeges gauge
.c = D"ifl D"ifI- m 2if1°ifl- '>'(ifl ifl)2 -
o O
~F".,F"'" (10.8) bozonnal.

A megfelelő hatás invariáns a következő U(l) fázistranszformációval szemben:

ifi --+ e- i9 (z)ifI Összefoglalva: az U(l) szimmetria sérül s ezért lenne Goldstone bozon (~), de
l nincs, helyette az A~ mértékbozon lesz tömeges. Az A~ vektorpotenciál veszi
A" --+ A" - -8,,9. (10.9)
e fel a komplex fázisnak megfelelő ~ tér szabadsági fokait.
A szimmetri át spontán sértő vákumban a skaiártér valós értéket vesz fel (ez a
globális fázist lerögzíti, tehát a globális szimmetriát spontán sérti): Ez az itt leírt ábeli Higgs mechanizmus általánosítható más gauge szimmetriára,
pl. SU(2)-re is. Az SU (2) szimmetria sértése miatt 3-1=2 Goldstone bozon
(10.10) lépne fel. Ehelyett az történik, hogya 3-ból 2 gauge bozon tömeges lesz, 1 nem .

......
 194 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS lD.2. HIGGS MECHANIZMUS 195

A Lagrange sűrűségben most nem egy komplex skalártér, hanem egy izotriplett használat ával írja le:
~a tér szerepel. Ez a nemábeli mértéktérrel továbbra is a kovariáns derivált
kifejezésén keresztül hat kölcsön: f. :::: -~F:"Fal''' + ~(81' - igL" A~)~ (81' - ig La Aal')~ - v(~). (10.20)

f.:::: ~D
2 I'
~aDI'~a - v(~a~a) _ ~Fa
4 1'''
Fal'''
. (10.14) A Higgs teret képviselő ~ egy N komponensű valós skalár, a G csoport funda-
mentális ábrázolása szerint transzformálódik. Az A~ vektorpotenciál, a gauge
A vákumállapot sérti az SU (2) szimmetriát, a vákumbeli várható érték az egyik tér, a G-beli adjungált ábrázolásnak megfelelően transzformálódik mértéktransz-
izo-komponens irányába mutat: formáció esetén.

(01+10) ~ U) (10.15)
I
A v(~) önkölcsönhatási potenciál engedjen meg szimmetriasértést: legyen~' ==
Vi a vákumállapotban. A maradék (sértetlen) szimmetria ekkor a G csoport egy
.

Az izotriplett skalártér új, a fázisokat tartalmazó paraméterzése: H alcsoportja, ez M < N dimenziós. A H-ba tartozó La generátorokra igaz,
hogy

~ :::: e ~
2
(10.21)
i
({lL ' H2L )jv ( ). (10.16)
v+a
míg a G-beli, de nem alcsoportbeli La generátorkra
i
2
Itt Ll, L és L3 az SU(2) generátorai, L3 a maradék U(l) szimmetria generátora. L:iv =1= o. (10 .22)

A ~ tér ennek megfelelő célszerű paraméterezése a következő:

Egy mértéktrf. hatása ezen a téren és a nemábeli (izospin indexet hordozó)

vektorpotenciálokon absztrakt jelöléssel az alábbi módon írható le: (10.23)
~'::::n~,

L"IA~:::: nL"A~n-l - ~(8I'n)n-l. Itt ni :::: vi Iv a szimmetriasértő vákum belső (pl. izospin) irányába mutató
(10.17) egységvektor (v :::: V'V;iji).
g
Az átírt Lagrange sok más tag mellett tartalmazza a következőket:
l 1 Hajtsuk most végre azt a mértéktranszformációt, amely pontosan kompenzálja
f. :::: ... - 4_IFa
1''' IF"I''' + _g2V
2
2 (IAI'All' + IA 2 ,A21')
I' 1' ... (10.18) a fázisfaktort:
Látható, hogy a szimmetriasértett irányra 'merőleges' izospin irányokhoz tar- JI-M )
tozó vektorpotenciál komponensek (egyenlő) tömeget nyertek. Általánosan is ~ ---t ~' :::: exp ( -i L (€lv)L ~:::: n~. (10.24)
megfogalmazható, hogy b=l

Ennek megfelelően az A.~ vektropotenciálok is transzformálódnak. Az új, mér-

téktranszformált A~ és ~' terekkel kifejezett Lagrange sűrűség tartalmaz egy
a Higgs mechanizmus tömegessé teszi a mértékbozonokat
járulékot, amelyik a gauge boron tömegtagjaként értelmezhető:
a spontán szimmetriasértett fázisban.
(10.25)

Az ebben fellépő
Vizsgáljuk meg a Higgs mechanizmust általános esetben is. A mértékszimmetria
(10.26)
csoportja, G,N db La generátorral generálható (a :::: 1,2, ... ,N). Egy ilyen
szimmetriájú Lagrange függvény a mértéktér (négyespotenciál) és a Higgs tér tömegnégyzet-mátrixnak, pontosan M zérus és N - M nemzérus sajátértéke
kölcsönhatását a megfelelő kovariáns derivált, van.

(10.19)
 196 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS lD.3. WEINBERG-SALAM ELMÉLET 197

10.3. Weinberg-Salam elmélet Végeredményben a fajták számát tekintve a gyenge kölcsönhatásban résztvevő
részecskék között több a balkezes fermion, mint a jobbkezes. Ezért a szokásos
U(l) és a gyenge bozonokat jellemző SU(2) mértékterek forrásai között egy

A gyenge (radioaktív) és az elektromos kölcsönhatást egyaránt leíró, egyesített

elmélet a Weinberg-Salam elmélet. Több konkurrens elmélet közül ez bizonyult • L =( ; )L balkezes izospin dublett,
"a" helyes elméletnek, elsösorban azért, mert ez vette figyelembe az ezen köl-
csönhatások alapjául szolgáló helyes szimmetriacsoportot. • és R = (e)R jobbkezes izospin szinglett jelenik meg.
A mértéktranszformációk hatása ezekre a fermionikus terekre szintén különböző:

• SU(2) trf.
A Weinberg-Salam (WS) elmélet a gyenge (radiokatív)
és az elektromágneses kölcsönhatás e9ységes téreiméiete,

Konkrétan a QED V(l) és egy az izospin szimmetriának megfelelő SV(2) gauge • U(l) trf.
elmélet együttese ez az elmélet. A két szektor között fellép egy bizonyos ke- L -+ e if3 L
veredés, de nem egyenrangúak. Pl. a csatolási állandók erősen különböznek, R-+ e if3 R.
9u{l) l: 98U(2)'

A (belső) szimmetria, amely a gyenge kölcsönhatás hátterében meghúzódik bi- A leptonok elektromos töltése, Q = T3 + f, kiszámítható az izospin komponens
wnyos, csak a gyenge kölcsönhatásban résztvevő részecskék, a leptonok, cso- és a hipertöltés alapján. A balkezes dublett eszerint egy semleges és egy negatív
portosításában is megnyilvánul. A leptonok családokba rendeződnek; általában töltésű részecskéből áll, míg a jobbkezes szinglet t (aminek nincs neutrinó párja)
egy tömeges fermion (elektron, müon, vagy tauon) kerül párba egy-egy megfelelő egy szintén negatív töltésű lepton (elektron, müon vagy tau). Ezt foglalja össze
neutrinóval: az alábbi táblázat .
T3 Y Q
L: ± 1/2 -1 0/-1
R: O -2 -1
Az alapleptonok tömegei igen különbözőek, a legnehezebb, a T lepton már nem
is szolgált rá a "lepton" szó eredeti jelentésére ("könnyű"): m. = 0.5 MeV,
ml' = 105 MeV, mr = 1784 MeV. A neutrinók tömege sokáig úgy tűnt, hogy A Weinberg-Salam modell Lagrange sűrűsége a fenti tulajdonságokat mind tükrözi.
nulla. A legújabb (200l-ben bejelentett) kísérleti eredmények fényében már Lényegében három fő részre bontható:
elképzelhető, hogy a neutrinóknak van egy kicsi, az e V tőredék'et kitevő tömege,
kimutatták ugyanis a neutrinó-oszcilláció jelenségét; a különböző családhoz tar- (10.27)
tozó neutrinók egymásba történő periodikus átalakulását. Ezt csak egy neutrinó
Elsősorban az SU(2) és az U(l) szimmetriának megfelelő mértékterek tiszta
tömegtag teheti lehetővé.
sugárzási járulékait tartalmazza,

A neutrinók, ha a tömegük pontosan zérus, (ami a feles spinű elemi részecskék r _ _ ~Wa Wal''' _ ~~ FI'''. (10.28)
L..l - 4 1''' 4 1'''
között egyedülálló), további különös, érdekes tulajdonságokkal is rendelkeznek.
Amíg az elektron jobb- és balkezes változatban egyaránt és egyenlő mértékben Továbbá a jobb- és balkezes fermionokat külön-külön kell figyelembeve~ (hiszen
megtalálható a természetben, ( s a leírásban ezért két Weyl-spinor együttesével, az egyik izo-szinglett, a másik izo-dublett) . A megfelelő járuléko~ tome~ag
egy Dirac-spinorraljellemezzük), addig a neutrinó csak balkezes (és ennek meg- nélkül , .de a mértékterekkel való kölcsönhatást leírandó a megfelelo kOvarlans
felelően az antineutrinó csak jobbkezes) változatban fordul elő! Ez maximális derivált akkal szerepelnek:
P-sértés. (Kistömegü neutrinó esetén a jobbkezes partner alkothatná az uni- (10.29)
verzum sötét anyagá.t.)

I ~
 lD. ELEKTRO GYENGE KÖLCSÖNHATÁS 10.3. WEINBERG-SALAM ELMÉLET 199
198

Az így létrejött szimmetriasértés egy SU (2) ~ U(l) sértés.

Itt R és L jobbkezes illetve balkezes Weyl-spinorok.

A ~e?elelő SU(2). f:uis~kkal történő parametrizálás és ezt a fázist kompenzáló

Végül egy
mertektranszformacló vegrehajtása után a WS-Lagrange új alakot ölt. Ennek
~= ( :: ) leegyszerűsítéséhez érdemes az alábbi új, effektív tereket használni:

Higgs izo-dublett önkö!csönható, kovariáns deriváltakat tartalmazó kinetikus gW; +g'BI' _ 3 .

és a fermionokkal a szimmetriákat tisztelő módon kölcsönható tagokkal jelenik ZIl = (g2 + g'2)1 /2 - WI' cos E>w + B" sm E>w
meg a WS-elmélet Lagrange sűrüségében:
I
.ca = DI'~t DI'4> - m2~t~ - A(4)t~)2 + G.(L4>R + R4>t L). (10.30) (10.37)
A Higgs izodublett jellemzői (T 3 = ±1/2, Y = 1) alapján egy elektromosan
pozitívan töltött és egy semleges komponenst tartalmaz.
Az elektrogyenge elmélet keveri
a fotont és a Z-bozont.
A W SU (2) nemábeli térerősség tenzor a gyenge mértékbozonokat írja le (a W+,
W-, Z triplettet). Ez származtatható a megfelelő vektorpotenciálokból:
A keverési szög a Weinberg-szög,
W;" = al'w: - a"w; + grbcW!W;. (10.31)
9'
A fotont az U(l) ábeli térerősség illetve a mögöttes vektorpotenciál írja le: tgE>w =-. (10.38)
9
(10.32)
A töltött W-bozonok a Wi és a W2 komponens segítségével írhatók le (a pion
A kovariáns deriváltakban a mértékterek és forrásaik csatolása a forrás megfe- mintájára), .
lelő töltés szerinti tulajdonságaitól függ. Ez mindhárom esetben más és más. ± 1 (l 2)
A jobbkezes fermionok U(l) töltésükön keresztül csatolódnak az U(l) B!, vek- WI' -12 W" ± W" . (10.39)
torpotenciálhoz. Miután az R fermionok töltése -1, a kovariáns derivált
Végeredményben az effektív mértékbozonok tömegei között az alábbi összefüg-
D"R = (a" + ig' B!') R. (10.33) gések adódnal:
A balkezes L fermionok egyaránt U(l) és SU(2) töltöttek, a dublett átlagos
elektromos töltése -1/2, ugyanígy az izospin dublett izosponje 1/2. A kovariáns M2
w, -- M2W2 = M2w' M2
Z -_ cosMa,
2 8 ' MA = O. (10.40)
w
derivált ennek megfelelően
A~ e~emi ele~tromos töltés ebben az elméletben az U(l) csatolási állandóval
D"L = (a" + ~g'B" - ~TQW;) L. (10.34) szmten a Wemberg-szögön keresztül függ össze,

A Higgs bozon ~ is mind U(l), mind SU(2) töltött. A dublett átlagos elektromos e = 9sin8w. (10.41)
töltése azonban +1/2, ezért a kovariáns derivált egy előjelben különbözik az
A kísérleti megfigyelések eredményeiből az alábbi számértékek szűrhetők le:
előzőtől,
(10.35) sin2 E>w = 0.2325 ± 0.008,

Mz = 91.173 ± 0.020GeV,
A gyenge mértékbozonok 100 GeV körüli tömegét ebben az elméletben egy Mw = 80.22 ± 0.26GeV.
spontán szimmetriasértés, illetve az ezzel együttjáró Higgs mechanizmus biz- A gyenge bozonok kísérleti felfedezéséért, a többszáz főt számláló CERN-beli
tosítja. Csak a neutrális Higgs komponensnek lehet vákum várható értéke: csopo~t. vez:tője,. C.arlo Rubbia kapott 1984-ben Nobel díjat. A Higgs bo-
0 ~n k~serletl 8.Z?nosltása a kitartó próbálkozások dacára mindmáig (2001) nem
(014)10) = ( ) . (10.36)
1 Jart sikerrel. Ugy tűnik, hogy tömege 115 GeV-nél is nagyobb, s egyáltalán
T2 v
 200 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS lD.4. ANOMÁLIÁK 201

nem biztos, hogy dublettként jelenik meg. A pár év múlva elkészülő LHC
(Large Hadron Collider, Nagy Hadron ütközető) nevű gyorsítón már várhatóan
felfedezhető lesz a Higgs bozan (hacsak nem az egész mai részecskefizika egy
óriási tévedés áldozata).
A Weinberg-Salam modell rendkívül sikeresnek bizonyult. Az alábbiakban egy-
egy jellemző eredményt mutatunk be ízelítőül.
I A leptonbomlások (pl. /1- --+ e- + /J. + vw ) leírása. Az
Az a --+ 00 határesetben érthető, hogy unitér, mert együttmozgó rendszerben
(kjj = (m, O» ~oo = O-t ad, vagyis csak fizikai módusok propagálnak (de nem
látszik, hogy renormálható):
gjjV - kjj k v lm 2
(10.46)
k 2 - m 2 + if .
Azonban, bár a mértékrögzítés és azáltal a mértékbozon propagátor a függő,
az S-mátrix - lévén mértékinvariáns - nem függ ettől. A fent tárgyalt két
határeset tehát ugyanarra az S-mátrixra (s az abból számított hatáskereszt-
metszetekre) kell, hogy vezessen. Ebből leszűrhető, hogya Weinberg-Salam
elmélet renormálható és unitér.

folyamatban Pl = p2 + 1>3 + P4 az energia- és impulzusmegmaradás miatt, a és
b leptoncsalád indexe. A bomlási állandó a perturbatív térelmélet módszereivel
kiszámítható:
(1ü.42)
Ez az eredmény a mérési eredményekkel nagy pontosságig megegyezik.
Elméleti szempontból is hozott újat a WS modell: bebizonyosodott, hogy egy-
szerre unitér és renormálható. Ennek megértéséhez tekintsük a WS-Lagrange
mértékrögzített kiegészítését:
A Weinberg-Salam elmélet nemcsak sikereket, hanem újabb problémákat is h<r
zott. Lényeges, szigorúan véve még be nem bizonyított eleme a Higgs bozon.
Felmerült egyesekben a kérdés, hogy honnan származik a Higgs tér és a Higgs
potenciál? Kétféle válsz fogalmazódott meg az idők során:
- mögöttes elmélet ből (pl. SUSY)
- sugárzási korrekcióként (pl. Coleman-Weinberg potenciál).
Utóbbi esetben a Higgs önkölcsönhatás és az elektromos kölcsönhatás, ). és e
összefügg
33 4
). = 81T 2 e . (10.47)
Az effektív potenciál csak hasonlít a if>4-re, de részleteiben eltér,

Veff
3é
= 641T2 if>
4 [
log (if»2
(if» - 2"1] . (10.48)
Az F(A jj )= -ja8jj Ajj mértékrögzítő feltétel eset én a vektorpotenciálban má-
sodrendű tag a QED-ből ismert járulékokon kívül a tőmeges mértékbozonok Mindenesetre ennek a potenciálnak is van nemzérus if> esetén minimuma, azaz
esetén egy m 2 -tel arányos tömegtagot is tartalmaz (aminek alapja a fentebb a Higgs mechanizmus működhet.
tárgyalt Higgs mechanizmus):

(10.43)
10.4. Anomáliák
A propagátor eme tag invertálásával adódik

(10.44) Az elektromágneses és gyenge kölcsönhatás egyesített, egymásba kapcsolódó

Ez az a --+ O határesetben renormálható, mert - hasonlóan a renormálható
QED-hez - transzverzális (de nem látszik, hogy unitér):
(10.45)
leírása nyomán természetesen merül fel a kérdés: mi a helyzet ez erős köl-
csönhatással, milyen szerepet játszik ez a természetben. Az elektrogyenge köl-
csönhatásban résztvevő leptonok mellett a hadronok alkotóelemeiként megis-
mert kvarkok is részt vesznek ezekben a folyamatokban, sőt kiderült, hogy
a lepton- és kvarkszektor összekapcsolása szükségszerű a mindkét elméletben
fellépő anomáliák kölcsönös kiejtéséhez . A csak a gyenge kölcsönhatásban

202 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS
résztvevő leptonok és a mind a gyenge mind az erős kölcsönhatásban résztvevő
kvarkok elmélete az anomáliákon keresztül kapcsolódik össze. Ezt az alfejezetet
az anomáliák áttekintésének szenteljük.
Anomália az, amikor egy klasszikU8an megmaradó
szimmetria a kvantumtérelméletben sérül.
A klasszikus elmélet, a hatás valamely szimmetriája ezesetben nem a vákum-
állapot, vagy valamely más fizikai állapot szimmetriasértő jellege miatt sérül,
hanem maga a kvantálás (többnyire a regularizáció) sérti a szimmetriát.
Kiváló példa erre a jelenségre az axiálvektor áram J( = tpÍfs,I'"p, ami klassziku-
san megmarad,
(10.49)
amennyiben a fermionok tömegtelenek (királisak). Ekkor m = O miatt tűnik
el a fenti kifejezés. Ez a szimmetria a bariontöltés megmaradását leíró meg-
maradó vektoráram alapjául szolgáló U(l) szimmetriához hasonlóan, egy UA(l)
szimmetria. Ez az UA(l) szimmetria a klasszikus elméletben megmarad, de a
megfelelő kvantumelméletben sérül: OI'J( f- O.
A sértés a regularizáció során következik be. Hogyan sértik az egyes regu-
larizációs sémák ezt a szimmetriát? Néhány példa: A Pauli-Villars eljárás során
a fermionok tömege végtelenhez tart, mF -t 00, ez nem tekinthető zérusnak,
így a királis szimmetria elvész. A dimenzionális regularizáció, amely a 4 di-
menzióban divergens integrálokat egy ettől kicsit eltérő 4 - f tört dimenziós
integrálként teszi formálisan végessé szintén küzd egy problémával: a,s mátrix,
amely páros téridődimenzióban értelmezhető az alap II' mátrixok szorzataként,
nem létezik tört 4 - f dimenzióban! A pályaintegrál módszer alkalmazása mu-
tatja azonban a legszembetűnőbben a baj forrását: a hatás invariáns ugyan, de
a pályaintegrálban használt mérték nem.
Fontos megérteni, hogy a renormálási program sikere érdekében meg kell sz-
abadulni az anomáliáktóll Ez - jelenlegi tudásunk szerint - csak úgy megy, ha
különböző forrásból származó anomáliák kiejtik egymást. A Standard Modell-
ben a lepton és a kvark járulékok kiejtik egymást, az eredmény zéró anomália.
(A húrelméletben például csak bizonyos dimenziókban (2~, 10) nincs anomália.)
A pontos kiejtés megértéséhez tudni kell, hogy milyen fizikai tulajdonság hatá-
rozza meg az anomália mértékét.
Ezt 3. Weinberg-Salam elméletben fellépő Za --t W+W- folyamat alapján
tesszük meg. Ez a folyamat egy anomáliát eredményező, háromszög alakú belső
10.4. ANOMÁLIÁK 203
fermionvonalat tartalmazó Feynman-gráffal jellemezhető.
10.2. ábra. A Za --t W+W- folyamat fermion - hurkot tartalmazó háromszög
- gráfja.
A fenti gráf járuléka a vertexekben fellépő SU(2) generátorok alapján arányos
a D abc = l Tr ({ra, r b}+r C ) kifejezéssel. A gráf amplitúdója legyen T:~~, ennek
Fourier tr!nszformáltjából egyszerűen meghatározható a négyesdivergenda:
(10.50)
Ez vissza Fourier transzformálva az axiálvektor áram megmaradására az alábbi
összefüggést adja:
'" TI' = 2'~m Ss + 87r
1 W-pv
II Wapv (10.51)
upJs 2 .
Az axiálvektor áram négyesdivergenciája tehát két tagból áll.
1. Az első tag klasszikus, arányos a pszeudoskalár sűrűséggel, Ss = (tp,s"p)
és a fermion tömegével, tehát a királis limitben (m --t O) eltűnik.
2. A második tag az anomália: ez maga is felírható egy teljes divergenciaként,
waIJII Wal'V = ouKI' a megmaradó töltés neve "topológikus" töltés.
~,
Ez az anomália járulék arányos a ZoW+W- csatolás SU (2) töltésével, de ez
nem minden. A teljes járulék a WS modellben arányos az alábbi kifejezéssel
Anomalia (10.52)
Az összes lehetséges fermion hurkot elképzelve, az anomália arányos a balkezes
töltések összegével:
Anomalia ~ L Qi
A leptonikus szektort önmagában tekitve ez nem O. A Standard Modell lényege
éppen a Weinberg-Salam elmélet és az erős kölcsönhatást leíró kvantumszín-
dinamika, a QCD olyan "összeházasítása" , amelyben a leptonok és kvarkok elek-
trogyenge anomália járulékai kiejtik egymást. Az első családban (generációban)
204 10. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS 10.4. ANOMÁLIÁK 205

ez a következő képlet alapján valósul meg: A királis trf. hatása:

Anomalia ~ Q(e) + Q(v) + 3 [Q(u) + Q(d)] = -1 + O+ 3 [~ - ~] = O. n m

Általában is a leptonon és a neutrinón kívül két kvark tartozik egy standard

modell családba (a kvarkok mindegyike 3 szín példányban fordul elő, és csalá-
donként 2/3, illetve -1/3 elektromos töltést hordoznak).
ahol

Fujikawa módszere: az anomália "levezetése"

Cnm = J crx4>l(x)e i9"'tPm(X),

a királis forgatás mátrixa ebben a bázis ban. Az integrálmérték transzformációja

Az itt következő analízis, amely Fujikawa módszereként ismert, az anomália
kiszámítására, egy jó példája annak, amikor az áttekintéshez talán nélkülözhető, II da~ = det (C;;') II dan .
m n
de tanulságos volta miatt mégis hasznos képletek kerülnek ebbe a jegyzetbe. A
'l/J ---+ ei9 .,.'l/J, tP ---+ tPe i9 .,. véges királis transzformáció hatására a hatás Az ebben szereplő determináns kis 9(x)-re átalakítható:

S =j crxtPi-r' D'l/J
det (C;;') = det J
(Ónm + i crX9(X)tP~(Xh5tPm(X»)-1
és a pályaintegrél mérték,

egyaránt transzformálódik:
= exp (-i J crX9(X)A(X»).

Az A(x) anomália értelmezhető mint,

jcrxtPi-r'D'l/J---+ jcrúiii-r'D'l/J- jcrx9(x)8,.Jf

V'l/JVtP ---+ V'l/JVtP det (e 2i9 n

(':)-r. ) .

Ez a determináns egy divergens konstans, amit regularizálni kell. A regularizáció

Ez a ,5
mátrix "funkcionális" trace-e. A íjj-re megismételve ezt a számítást a
végeredmény:
során lép fel az anomália.
V'l/JVtP ---+ e- 2i !d<z9(z)A(X)V'l/JVíjj
Vezessük be a, . D operátor sajátfüggvény rendszerét (mint bázist) komplex Az A(x) integrál divergens, ennek regularizációja okozza az anomáliát. (Végtelen
An sajátértékekkel: sorok újrarendezése adhat véges és végtelen eredményt is). Ennek megértéséhez
" DtPn(x) = AntPn(x) tekintsük példaként a Pauli-Villars regularizáci6t. Az anomália egy véges kife-
Ez a bázis legyen ortonormált, jezés határértékeként adódik:

j crx4>~(X)4>m(x) = Ónm·
A spinor dekompozíció (a, b spinorokkal):

n n A szumma helyett térjünk át impulzusintegrálra, a bázist vetítsük síkhullámokra.

Így látni fogjuk, hogy általánosan igaz a következő összefüggés:
A pályaintegrálmérték ebben a bázisban

V'l/JVtP ---+ lim II dan II dbm. TrM(x) = L4>~(x)M(x)4>n(X) = L(nlx)M(x)(xln}

n n
n m
206 lD. ELEKTROGYENGE KÖLCSÖNHATÁS

"'"' !
= L...-(nlx)
n
crk (271")4
(271")4
4
d f (klx)M(x)(flx)(xln)

d4_ 11.
! = _ k'L
(271")4
. 'k
e""z M(x)e-' ·z

Ez a kifejezés már nem egyszerűsíthető tovább, mert M (x) deriválást tartalmaz.

.

Az anomália tehát

A(x) = lim
M ~OO
Tr! (271")4 crk e ikz {5 e -(-y·D/M)' e-ih.
I
QCD
Ennek kiszámításához vizsgáljuk meg a { . D operátor négyzetét. (K vantumkromodinamika)
({. D)2 = {IJ{" DIJD" = (9 1J" + iu lJ ") DIJD"
= D· D + ~ulJJ/[DIJ,D"l.
A kovariáns derivált kommutátora az utolsó tagban épp a térerősség tenzor F IJ "
(a tőltés legyen l). Ezt behelyettesítve kapjuk, hogy
A QCD (angolul "quantum chromodynamics", magyarul kvantumszíndinamika),
Tr!
A(x) = lim
M~oo
d k
4

(271")4
{5e-~(iHD)'+('Y~,'YvlF~v) az erős kölcsönhatás kvantumtérelmélete, egy SU(3).zin mértékelmélet. A szín
(color) egy újabb belső kvantumszám; jellegében, fizikai szerepében az U(1)

r Tr ([
= M~oo {5 "
lJ
{
"]F)2
lJ" .
( 1)2 211!
2M2
4
d k -k'/M'
(271" )4 e
elektromos töltés, illetve az SU(2) spin analógiája. Különleges azonban az a tény,
hogy - a kölcsönhatás rendkívüli ereje miatt - ez a színtöltés (vagy szín-spin)
nem figyelhető meg szabadon, kompenzálatlanul. Csak hatásai érvényesülnek
Az utolsó faktor, az integrál már reguláris, konstans. rövidtávú, térben és időben a hadronikus folyamatokra jellemző, 1 fm-nek, il-
Az anomália tehát arányos az alábbi kifejezéssel letve 10-23 másodpercnek megfelelő tartományra korlátozottan. Bevezetése
mégis elkerülhetetlennek bizonyult, hogy miért, azt a kvarkmodell alapján ért-
A(x) ~ Tr ({5b IJ
) {"] bP) ,U]) FIJ"FpO' ~ EIJ"PO' FIJ"FpO'. hetjük meg a legegyszerübben.
Az együtthatót is figyelmbevéve az anomália pontosan
1 - Ebben a fejezetben a QCD legfontosabb jellemzőit foglaljuk össze. Az SU(3)
A(x) = --FIJ" F
1671"2 lJ"
globális szimmetriára épülő kvarkmodell ismertetését a QCD, mint SU(3) mér-
(itt F a négyindexű E-nal képzett duális tenzor). tékelmélet bevezetése követi, amely tartalmazza a kvantumszín mellett szóló
jónéhány érv felsorolását. A QCD két legjellemzőbb tulajdonsága, az aszimp-
totikus szabadság és a szÍnbezárás az ezt követő alfejezetek tárgya. Ez utóbbi
A pályaintegrál teljes változása végülis a hatás és a pályaintegrálmérték válto- (a bezárás) kapcsán a QCD közelítő modelljeinek, nevezetesen a zsák- és húr-
zásaiból áll őssze: modellnek a tárgyalására kerül sor. Végül a QCD-nek a Standard Modellben
betöltött szerepével foglalkozunk.

Invariancia esetén e két hatás egymást kompenzálja, ezért az axiálvektor áram

nem marad meg:
8IJ Jt(x) = 8~2 tr (FIJ" FIJ ,,)
207
Ez az eredmény kiterjeszthető nemábeli terekre is, a "tr" a még hátralevő
izospin, color, stb. tarce-eket jelöli.
 209
208 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11-2. SU(3) MÉRTÉKELMÉLET

letekben, ezért már korán felmerült - egyelőre különösebb magyarázat nélkül -

11.1. A kvarkmodell
A kvarkmodell, maga a kvark" ( ark) kiti' ,
vissza. A nquark" szó, Murray G:;:-Mann :Jeszes ~ 1~60-~ évek elejére nyúlik
a hadronok alkotórészeit jelölő jelentését ~ ztrál fi~lk~s ~avaslatára nyerte el
versében fedezte fel a három kv k t F" ezt a kifejezest James Joyce egy
részeként. Egyesek'sz~rint ez egyar l? ás llln~gan úrnak!" kocsmabeli felszólítás
negyed liter italról lehetett szó ered:;~legon(A a~ul, tquQark helyett quart-ról, egy
tovább bOÓyolítja a kifejezés etimológiáÚt.) neme " uark" túró kifejezés csak
hogy a kvarkok nem megfigyelhetö részecskék, nem fordulnak elő a természetben
szabad állapotban (úgy mint a megfigyelt leptonok és hadronok). Ennek ellenére
a hadronok leírását nagymértékben egyszerűsítette az a feltevés, hogy csak
néhány fajta alkotórészből, a kvarkokból állnak. Ennek alapján a hadronok
csoportosíthatók:
A "nyolcas út" kvarkmodell szerint a hadron ok az SU(3)
globális íz szimmetriának megfelelő multiplett~ket alkotnak.

A közepes és nehezebb hadronok, a mezonok és barionok közötti fő különbséget

pedig kvarkszerkezetük adja: a mezonok egy kvarkból és egy antikvarkb61, míg
A "nyolcas út"
a barionok három kvarkból épülnek fel. Az előbbiek eszerint a 3 x 3 = 8 + 1
SU(3) algebrai felbontás nak megfelelően nyolcas vagy egyelemű csoportba, míg
az utóbbiak a 3 x 3 x 3 = 10 + 8 + 8 + l szerint a szingletten kívül nyolcas
zen-buddhizmus megvilágo;oXás~: ~ezet;I~~td u:a~! nevet adta, utalva a
Gell-Mann modelljének a n ol ' t" ( .
vagy tízes csoportokba rendezhetők. S valóban az ismert hadroncik mezon-
SU (3) csoport generátorainak a szá.m y eas utJara. ,~ nyolc, egyben az oktettbe illetve nonettbe rendeződnek, a barionok pedig oktettbe és dekuplettbe.
a kvar~modell megalkotójának tiszte~t:e~y~~i~~~damGenltlálMls reprez~n~ációját Barion szinglett viszont nincsen! Ennek oka túlmutat az eredeti kvarkmodeJlen,
nevezzuk. an e - ann matnxoknak
a színnek nevezett belső kvantumszám létével kapcsolatos.

a ~CD, amely az erős köl-

A kvarkmodellen alapul a kvantumszíndin .
csönhatás mértékeiméiete. Ez az elmélet az am11ka,
9 70-es evekben alak It k' 'd
az 198O-as évek elejére tisztázódott ho W . l, maj
a részecskefizika mértékelméletekr ~ gy a emberg-Salam elmélettel együtt
U
11.2. SU(3) mértékelmélet
fejlődési út az alább' , 'b c e apo~.ott standard modelljét alkotja. Ez a
I sema an toglalható ossze:

Az SU(3) szimmetria lokális változatára alapuló mértékelmélet, a Yang-Mills

elmélet analógiájára jelent meg a fizikában először . Hamar kiderült azonban,
kvarkmodell -+ QCD -+ Standard Modell
(1960) (1970) (1980)
hogy ez nem lehet az u, d, s ízhármast lokálisan szabadon egymásba transzfor-
máló elmélet, márcsak azért sem, mert időközben további kvarkfajtákat (el&-
ször a c majd a b s legvégül a t kvarkot) fedeztek feJ. Ez a lokális SU(3)
született meg eredetileg a kvarkmod II . , a adronok ren~szerezése céljából
Az erős kölcsönhatásban résztvevő részecskék h
szimmetria egy további, színnek (color-nak) nevezett belsö kvantumtulajdonság
3.3 alfejezetben már utaltunk A h- e ~ ~t e~re az SU(3) sZ1mmetriáról szóló mértékeiméiete, amely az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatás analógiájára
Gell-Mann és Zweig modell' ében IpO e I us adron ~otó~lemek, a kvarkok, az erős kölcsönhatást közvetítö erőket írja le. Az alapfermionként kvarkokat és
mintegy kiegészítve a töltöt; _ sem~ S~(3) f~nddamentálls tnplettjeit alkotják, ezt a színerőt közvetítő mértékbozonokat tartalmazó elmélet a kvantumszíndi-
lő harmadik taggal ' _ d ges 1Z~pm ublettet a ritkaságnak megfele-
namika, az angol kifejezés rövidítéseként a QCD nevet kapta.
kialakuló hipertölté~ qy-~~~~. A ~lt:;asag és a barionszám kombinációjaként
Eme szabályokat kö~etv~ bár :n~~e tr~mostöltésnekisrésze: Q=T3 +Y/2.
elektrontöltés egész szá.mÓ több .. :n, (l~m~rt) hadron elektromos töltése az A QCD az erős kölcsönhatás mértékeIméiete.
magyarázatát adta) a kvarkok ~~~osene blzony_ult, (aminek a QED már jó
- 1/3 és - 1/3 töltés~el. elektromos toltésű elemi részecskék, 2/3,
A QCD Lagrange sűrűsége a QED és a Yang-MiJls elmélet mintájára, mintegy
a QED legegyenesebb nemábeli, az SU (3) csoportra épülő általánosításaként
Az elektrontöltés törtrészével egyenlő t"lt'
o es t azota
' sem figyeltek meg a kísér- adódik:
210 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA)
(11.1)
Itt a a gluonnak, "ragasztónak" elnevezett mértékbozonok színindexe, az SU(3)
adjungált (legegyszerűbb valós) ábrázolásának megfelelően 8 különböző értéket
vehet fel. Az i fundamentális színindex ellenben az SU(3) triplett, illetve an-
titriplett degeneráltságának megfelelően 3 értéket. Röviden három kvarkszín
és nyolc gluonszín létezik a QCD-ben. Az SU (3) csoport nemábeli jellegének
megfelelően a QCD egy nemábeli mértékelmélet, a szín generátorainak szintén
a Gell-Mann mátrixok, illetve azokkal arányos mennyiségek tekinthetők, ame-
lyek nemkommutatív algebrát alkotnak.
A kovariáns derivált a fentieknek megfelelően egy SU(3) szín mátrix, a kvarkokra,
mint fundamentális elemekre a generátorok felével arányosan hat (ez az SU(2)
spin analógiája), valamint a gluonok vektorpotenciáljához egy g elemi töltésen,
az erős csatolási állandón keresztül csatolódik (ez viszont az elektromos töltés
analógiája):
~ A~
D··
'J
= ó·'3·a~ - gA~-
a 2
(11.2)
A QCD tehát egy SU(3)color mértékelmélet.
Érvek a kvantumszín létezése mellett
A makroszkópikus fizikában nem tapasztalt, de a részecskedetektorokban sem
látott szín, ami mégiscsak az erős kölcsönhatás forrása a QCD szerint, egy
közvetlenül nem megfigyelhető kvantumos tulajdonság. Egyszerre kell tehát
megérteni a szín tulajdonságait és azt a tényt, hogy szabadon nem létezik: a
kvarkok és gluonok nyelvén megfogalmazott elméletnek meg kell magyaráznia,
hogy miért csak összetett, színszinglett kvarkcsoportok, a hadronok fordulnak
elő a természetben szabad és többé-kevésbé stabil állapotban. Ennek a ténynek,
amit bezárásnak, angolul "confinement"-nek nevezünk, mindmáig nem ismeretes
matematikai levezetése a QCD keretein belül. Mégis, több közvetett érv szól a
szín, s ezáltal a QCD, valóságossága mellett. Az alábbiakban áttekintjük a szín
kvantumtulajdonság létezése mellett szóló érveket.
l. Spin - statisztika probléma:
A barionok mind fermionok, de az őket alkotó kvarkok is azok, a Pauli
elv kizárja, hogy minhárom kvark íze, spinje és pályamomentuma mege-
gyezzen. Az SU(3) íz dekuplett szerint azonban vannak olyan részecskék,
pl. a .ó.++ = (uuu), amelyek három azonos ízű kvarkból állnak. Ezek
hullámfüggvénye, egy többrészecske - hullámfüggvény, tartalmaz íz, spin,
valamint a relatív kvarkmozgásra utaló pálya - komponenseket. Ahhoz
azonban, hogy antiszimmetrikus lehessen (jó fermionhoz. illően), még egy
11.2. SU(3) MÉRTÉKELMÉLET 211
további, a kvarkok színeiben antiszimmetrikus komponenst is kell tartal-
maznia:
'Pl:>. = 'PSU(3)flavor 'P.pin 'Prelativ 'PSU(3)color· (11.3)
A "flavor" komponens három u kvark esetén szimmetrikus, a spin kom-
ponens 3/2 összspin esetén szintén (a kvarkok egyenként 1/2 spinűek).
Alapállapotban a relatív mozgást leíró komponens szintén szimmetrikus
("ls" állapot), tehát az eredő hullámfüggvény csak akkor írhat le fermiont,
ha van még egy antiszimmetrikus komponense. Ez a kvarkok színeit an-
tiszimmmetrikusan keverő 'P<olor = €iikUiuiu k jellegű kifejezés. Három
egyforma, párhuzaJlOs spinű kvark antiszimmetrizálásához pedig mini-
mum 3 szín kell.
2. e+ e- annihiláció:
Az elektron - pozitron annihiláció nemcsak két gamma fotont eredményez-
het, hanem tetszöleges részecske - antirészecske párt is. Amennyiben a
keletkező pár hadron, akkor a kvarkmodell alapján lényegében egy új
kvark - antikvark pár keletkezett:
e+ + e- ---+ "f. ---+ q + q ---+ hadronok.
Itt "f. egy közbülső ún. virtuális fotont jelöl. Ugyanez a folyamat vég-
bemehet nemhadronikus végállapotot eredményezve (pl. az elektronnál
nehezebb müonpárt keltve) is:
e+ + e- ---+ "f' ---+ Jl.+ + Jl.-.
A két folyamatot leíró vezető rendű Feynman gráf hasonló, csupán a ver-
texfaktorok különböznek a bennük szereplő elektromos töltések különbö-
zősége miatt: a hadronikus esetben a kvarkok töltése, a leptonikus esetben
az e elektromos töltés szerepel bennük. A megfelelő hatáskeresztmetszetek,
s ezáltal részecskehozamok aránya két vertexet tartalmaz, ezért ez az arány
a tört kvarktöltések négyzeteinek összegével arányos, valamint - szimpla
degenerációs faktorként - a fundamentális (kvark) szín szabadsági fokok
számával, Ne-vel. A hadronikus és leptonikus annihiláció hozamának
aránya tehát arányos a kvarkszínek számával és a kvarkok töltésének
négyzetösszegével:
Itt Nt az aktív kvark-ízek számát, Qi a megfelelő kvarkok (tört) elektro-
mos töltését jelenti. Miután a kvark - antikvark párkeltésnek küszőbener­
giája a megfelelő kvark nyugalmi tömeg kétszerese, a fenti arány bombázó
energia függő. 2me = 3 GeV energia alatt csak az elsö három kvarkíz,
(u, d, s) kelthető, a fenti arány
Rud. = s ("94+ 1"9 +"91) = 2.
212 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA)
3 GeV és 2mb = 10 GeV energia között kelthető c-par lS, ekkkor a
fenti arány Rud.e = 10/3, még magasabb energián RwJ.eb = 11/3, míg
végül Rudoebt = 5. A kísérletek nagy pontossággtal adják vissza ezeket az
arányokat.
A kísérleti az Ne = 3 értéket igazolják.
3. Jet-ek:
Nagyenergiás hadronkeltö ütközésekben az elsödlegesen keletekező ré-
szecskék kvarkok és gluonok. Ezek olyan óriási sebességgel haladnak, hogy
még hadronná alakulásuk (rekombinálódásuk) előtt újabb részecskéket kel-
tenek s így erős nyomokat, "kondenzcsíkokat" hagynak maguk után: ezek
a jet-ek. Bizonyos esetekben, pl. e+e- ütköztetőben csak páros számú
töltött részecske (kvark) keletkezhet, ezért a 3 (vagy más páratlan számú)
jet-et tartalmazó események felvételeit vizsgálva bizonyosak lehetünk ab-
ban, hogy gluon is keletkezett. (A gluonnak van színtöltése, de nincs
elektromos töltése.) Ez a gluonok létezésének eddig ismert legjobb (bár
természetesen közvetett) bizonyítéka.
4. Exotikus állapotok hiánya:
A színbezárás közvetett bizonyítéka az ún. egzotilrus állapotok hiánya:
minden ismert hadron szín - szinglett állapotban fordul elő. (Egzotikus
=
állapot lenne pl. a két kvarkból álló hadron, 3 x 3 6 + 3 szerint szextett
vagy antitriplett színnel.) A nem szinglett állapotok elő nem fordulása
az ilyen állapotok túl nagy - a QCD keretein belül végtelen - energiáj ára
utal.
5. Pion bomlás:
Egy további kísérleti hozzáférést kínál a szín létezésének (és dimenziójának)
igazolására a 7T O --+ 2'Y pionbomlás folyamata. Mivel a pion a kvarkmodell
szerint kvark és antikvark összetett rendszere, egy annihiláci6hoz hasonló
folyamatként számolható a fenti bomlás. (A Feynman gráf a kvark és an-
tikvark vonal eltávolodását ábrázolja, a kétszeres 'y kibocsátás - fékezési
sugárzás - folytán háromszög alakban.) A bomlási állandó szintén arányos
a két kvark - foton vertex miatt a kvarkok tőltésnégyzet összegével és a
színek számával (mivel a foton érzéketlen a színállapotra ez egyszerüen
egy Ne-szeres degenerációval jelentkezik a végeredményben). A kísérleti
eredmény szerint
Ne = 3.01 ± 0.08.
11.3. ASZIMPTOTIKUS SZABADSÁG 213
11.3. Aszimptotikus szabadság
A QCD egyik legjellemzőbb tulajdonsága az aszimptotikus szabadság. Ez a
(szín)töltés renormálása során fellépő futó csatolási állandó energiaskála függé-
séből olvasható le.
Az aszimptotikus szabadság lényege az, hogy
növekvő energiával a csatolás ereje csökken.
A QCD perturbatív l-hurok béta - fliggv énye, mint ezt a renormálásról szóló 8.
fejezetben már említettük - a QED-vel ellentétes előjelű járulékokat okozó gluon
és a QCD-vel megegyező hatású kvark hurkokat tartalmazó Feynman gráfok
kiértékelésével nyerhető. Ennek megfelelően a Gell-Mann mátrixok szorzata
feletti trace negatív , míg a kvark-hurkok pozitív járulékokat adnak, az előbbiek a
színek számával (Ne) , az utóbbiak a kvarkfajták (ízek) számával (N f ) arányosak:
g3 (11 2) (1104)
.BQCD,l-hurok = -167T 2 TNe - JN, = -.Bog.3
Mivel a színek száma 3, a kvarkfajták száma pedig maximum 6, a QCD béta
- fliggvény .Bo paramétere negatív, azaz a g = O csatolásmentes eset egy UV
fixpontja a renormalizációs csoportnak.
A futó csatolási állandó szempontjából ez azt jelenti, hogy az energia- illetve im-
pulzusskála növelésével a csatolási állandó vezető rendben az inverz logaritmus
szerint csökken:
(11.5)
Kellően nagy energián ez a képlet a kiindulási csato~ástól, g2(1J.O)-t~1 függetle~~~
válik: az erősen kölcsönható (hadronikus) rendszer 1gen nagy energtán "elfeleJti
a kisenergiás fizikát és egészen újszerűen viselkedik.
A nagyenergián érvényes
(11.6)
közelítő képlet a AhcD- hez közeli Q2 = qj>qj> átadott négyesimpulz~s - né~~~t
értékekre elromlik, Q2 = AhcD-re formálisan divergál. Itt a perturbaclO-
számítás sem konvergens többé, a fizikailag érvényes, igen erős csat?,lás megha:
tározásá.hoz más módszerre van szükség. Bár ez a kérdés, a QCD eros csatolásu
 11.4. SZÍNBEZARÁs (CONFINEMENT) 215
214 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA)

, Ime'let nemábeli változatában, maguk is töltöttek. Ezáltal az erővonalak

vizsgálata, ma még egy nem lezárható tudományterület, néhány elterjedt, sokat a t ere . E . l ,. ából
száma egyre nő, a térenergia felső korlát nélkül növekszik. z a Je enseg igaz
igérő ún. nemperturbatív módszer ismeretes; ezekkel a következő (12.) fejezet
az árnyékolás ellentettje, az anti-screening.
foglalkozik. Hogy pontosan hol a határ a perturbatív és a nemperturbatív QCD
közőtt, nem válaszolható meg kvantitatívan, de a AQCD paraméter értéke eme
átmenetre jó becslést szolgáltat: a regularizációs eljárástól függően értéke pl.
a "minimális levonás" (minimal subtmction, MS) sémában AMS ~ 160 - 200
MeV.

Érdekes megjegyezni, hogy az aszimptotikus szabadság nemcsak magas ener-

giával, hanem ennek megfelelő magas hőmérséklettel is megvalósítható. A
Tc = 160 MeV-nél jóval magasabb hőmérsékletű hadronikus anyagot lényegileg
egy szabad kvarkokból és gluonokból álló rendszernek, egy ún. kvark - gluon
plazmának tekinthetjük. Erről az egzotikus anyagról fog szólni a 13.2 fejezet.

11.1. ábra. Egy kompenzálatlan színtöltés a nemábeli gluonok töltése miatt az

11.4. Színbezárás (confinement )
erővonalak szaporodásához vezet.

A kvarkelmélet "szépséghibája~ (amit a QCD is örökö)) mindőssze az a tény,

hogy egyetlen szabad kvarkot (hosszasan propagáló tört elektromos töltést)
sem figyeltek meg. A kvarkok mindig csoportosan, szín-szinglett hadronok-
ban jelentkeznek, mintha be lennének zárva a hadronokba. Ezt a jelenséget
színbezárásnak nevezték el, magyarázatát a QCD-től az erős kölcsönhatás di-
namikai elméletétől várjuk. Ebben az alfejezetben áttekintjük a bezárás je-
lenségének különböző megfogalmazásait a QCD keretein belül, majd szót ejtünk
a QCD (s minden nemábeli mértékelmélet) azon különleges tulajdonságáról, a
mértékbozon színtöltéséről , amely valószínűleg a bezárás okának tekinthető.
Nincs azonban mindmáig matematikailag meggyőző levezetés (! bezárás jelensé-
gére.
Egy másik megfogalmazás a két töltés közötti erőhatásra koncentrál:
A (szinglet) kvark _ antikvark potenciál végtelen távolságban végtelenné válik.
' k k és az antikvark színtöltései egymást tökéletesen kompenzálják, a
B ar a var h áll d ' Ez nagy
köztük ható vonzóerő nem gyengül a távolsággal, anem an o.
távolságokon lineárisan növekvő potenciált eredményez. Ez a helyzet .akkor
áll elö, ha az erövonalak nem oszlanak el a háromdim:n~iós tér~e~, mm,t az
elektrosztatika. esetén, hanem egy fluxuscsőben konc,entrálo~va a toltesek tavol-
ságával arányos térfogatot töltenek meg (sz.mesl terenergJavaI. Ezt a vékony
fluxuscsövet húrnak (angolul: stnng) neveztek el.

A színbezárás tényének több, egymással ekvivalens meghatározása létezik. Az

elsőszerint

a nem szín-szinglett állapotok végtelen (szabad)energiával rendelkeznek.

Ez azt jelenti, hogy a fizikai vákumba helyezett kompenzálatlan színtöltés, pl.

egy magányos kvark, a vákumot úgy polarizálja, hogy eközben a távoli megfi-
gyelő által észlelt össz-színtöltés nem csökken (mint a QED-ben) , hanem nö-
vekszik. Ez azért léphet fel , mert a Gauss törvény által megköve~elt erővonalak
••
216 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 217

~ II
~r - 11M
JI e i It 91
E
2

(rI ~ r)M
-. 11.4.1. A töltött gluon

Bár a matematikailag meggyőző bizonyítástól még messze vagyunk, a fizikai

11.2. ábra. A nehéz kvark és antikvark között kialakuló színelektromos fluxus
egy vékony csőbe tqmörül.
intuíció számára kézenfekvő, hogy a gluon színtöltése kell, hogy álljon a beí>árás
hátterében. A "töltött", vagy színes gluon a QCD (és más nemábeli mér-
tékelméletek) egyetlen olyan tulajdonsága, amelyik a QED-ből hiányzik (s jól
tudjuk, szabad elektromos töltés, pl. elektron és pozitron, megfigyelhető a
természetben). Az alábbiakban erre a tulajdonságra koncentrálunk.
I

Kissé elvontabb, de az előzőekkel ekvivalens megfogalmazása a bezárás jelensé-
gének az, amely szerint
a mértékbozon (a gluon) spektrum ában tömegugrás lép fel.
Ez természetesen elemi tömegként lehetetlen, csakis dinamikai, a kölcsönhatás
által generált tömegröl lehet szó. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülmények
között, (nagy távolságoknak és hosszú időknek megfelelő alacsony - 200 MeV-
nél kisebb - energián), a legalacsonyabb gluonenergia nem nulla, hanem egy
véges pozitív érték. Ezt a gluonspektrum ugrásának, angolul mass gap-nek
nevezik.
A gluon töltött, tehát két gluon között is erőhatás lép fel, kölcsönhatnak. A
perturbatív QCD Feynman gráfjainak nyelvén ez elemi gluon-gluon vertexek
létezését jelenti. (A QED-ben nincs elemi foton-foton vertex, a nemlineáris
foton-foton szórás közbenső párkeltés útján, vezető rendként egy-hurok szinten
valósul meg). Kétfajta ilyen elemi gluon-gluon vertex van, a 3 és a 4-gluon
vertex. Eredetük a térerősségtenzor nemábeli kifejezésében szereplő kettős vek-
torpotenciál-szorzat:
(11.7)
Ez a Lagrange sűrűségben három vektorpoteciált (és egy deriválást) tartalmazó,
g(8A)[A, AJ, valamint négy vektorpotenciált tartalamazó, g2[A, A][A, AJ jellegü
faktorokra vezet. A megfelelő Feynman gráfok:

r3 gr bc [gl''' (Pl - P2)p + ciklikuspermutációkj,

Egy viszonylag primitív okoskodás segíthet elképzelni, hogy ennek mi köze
lehet a húrállandóhoz (bár a valódi összefüggés ennél várhatóan jóval bonyo-
lultabb). Legyen a legalacsonyabb nemzérus energiaérték M. Egy M energiájú g2 [fabefecd( gl'pg"" - gl'"g"p ) + Cl'kl'k ' . 'k] . (11.8)
l US permutaclO

és impulzus ú kvantumobjektum helybizonytalansága kb. llR = 11M, egy

R hosszuságú gluonlánc (a Gauss törvény által megkövetelt minimális fluxu-
scső kvark és antikvark között) eszerint közelítőleg a következő összenergiát Egy további különlegesség az, hogy a gluon színtöltése miatt a mértékrögzítő
képviseli: E = (RI llR)M = M 2 R. Ennek alapján az előző pontban említett feltétel, :Fa, is színes; ezért ghost - gluon vertexek is fellépnek, amennyiben a
lineáris potenciál magyarázatot nyerhet, s az együttható, az ún. húrállandó Mab = ó:FbI óA~ Fadeev-Popov mátrix - a ghost és antighost terek együtthatója
arányos lehet a tömegugrás négyzetével. - tartalmazza a gluonteret leíró vektorpotenciált. Feynman gauge-ben például
a ghost - gluon vertex,
(11.9)
A fent említett összefüggések igazolása nemábeli térelméletekben a megfelelő
matematikai szigorúsággal azonban még várat magára; olyannyira, hogy a mate- a gluon négyesimpulzusát tartalmazza. Ugyane mértékrögzítés mellett a gluon
matikát támogató amerikai Clay Intézet ezt a problémát az ezredforduló leg- propagátor
nehezebb tíz matematikai problémája közé sorolta (pl. a P - N P probléma D(P) = iÓabg~" , (11.10)
megoldása mellé) és egymillió dolláros díjat tűzött ki a megoldásra. p2 + tc
és a ghost propagátor
ió AB
G(p) = p2 + ic' (11.11)
218 ll. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRAs (CONFINEMENT) 219

A QCD itt vázolt Feynman szabályai alapján (nem feledkezve meg a QED-
hez hasonló, de itt expliciten nem felsorolt kvark - gluon vertexről), könnyen
elképzelhetjük a kölcsönható gluon propagátorának módosulását, ún. ,,feIöl-
tözését" . Az alábbi 11.4.1 ábra a teljes gluon propagátor Feynman gráfjait
egy-hurok rendig mutatja.
kőzelítésben (nehéz kvarkokra) a potenciális energia Fourier transzformáltja
egyenesen az effektív gluonpropagátorral arányos (az ábrán látható egy - gluon
cserés Feynman gráf alapján):

11.3. ábra. A gluon propagátor Feynman gráfjai egy hurok rendig. 11.4. ábra. A kvarkok közötti effektív kölcsönhatás egy felöltözött gluon
cseréjével írható le vezető rendben.

A gluon és ghost hurkok járuléka arányos színek számával, Ne-vel, a kvark

hurok járuléka pedig a kvarkfajták NI számával. Természetesen az egy-hurok (11.15)
járulékok ismétlődése a megszokott módon geometriai sorként felösszegezhető,
a Nagy energián vagy hőmérsékleten , ahol a jellemző impulzuscsere (a kicserélt
D = Do + DoIID , (11.12) gluon impulzusa) a perturbatív q2
» IJ-2 tartományba esik, az egy-hurok rendű
számolás eredménye használható. Ez egy Coulomb potenciáira vezet:
Schwinger-Dyson képlet alapján. A II sajátenergiás betét ebben a kifejezésben
a hurkok járulékát jelenti, ez a perturbatív QCD számításai szerint V(r) ~ a.(J12) . (11.16)
r
II( 2)
q
= _11Nc -
4811"2
2Nf 2 2 I
g q n
(_q2)
IJ-2 ' (11.13) A bezárásra jellemző lineáris potenciálhoz azonban a gluon propagátornak, il-
Ietve az általa definiált effektív színtöltésnek az impulzus függvényében másként
adott q" gluon - négyesimpulzus és lJ- perturbatív impulzusskála mellett. A kell vislekednie. Belátható, hogy az
propagátorra kapott kifejezés
l
l l l a~ff (q2) - q2 (11.17)
(11.14)
D(q) = q2 + II(q2) = q2 l + ba, In( _q2 / IJ-2)'
viselkedés vezet lineáris nehéz kvark - antikvark potenciálhoz.
ahol a. = g2/(411"), tartalmazza a futó csatolási állandót. A II sajátenergia
nulla impulzusú (azaz nyugalomban levő gluonra vonatkozó) határértéke lenne
tekinthető gluontömegnek, illetve a D(q) nevezőjének eltűnését jelentő össze-
függés a qo gluonenergia és a if hármasimpulzus között effektív diszperziós
relációnak. A perturbatív képlet szerint nem jelenik meg tömegugrás (mass
gap).

A fent vázolt effektív (egy-hurok rendű sajátenergiával rendlekezö) gluonok

cseréje a kvarkok között leírja a a kvarkok közötti erŐhatást .- Nemrelativisztikus
 14

220 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 221

11.4.2. A zsákmodell
Matematikai levezetés híján a fizikai intuícióra épülő modellek terjedtek el az
erős kölcsönhatás jelenségeit tanulmányozók körében: a kvarkbezárás tényét
ilyen vagy olyan módon alapként elfogadó és a hadronikus fizika mérhető jellem-
zőit kiszámíthatóvá tevő modellek. Ez a bizonyos szempontból megoldhatatlan
QCD-től való ideiglenes visszalépés azonban továbbra is a QCD-t tekinti példa-
képnek és hivatkozási alapnak.
c= ~(i-y. 8 - m)'I/J - BJ 8 z8ak (X). (11.18)
A hadronon belül és kívül uralkodó két különböző vákum energiasűrűségének a
különbsége, B, adja nagyjából a hadronok megfigyelt tömegét (hiszen a kvarkok
maguk könnyűek), M ~ B V , ahol V a hadron térfogata. Persze ehhez még a
kvarkok belső, azaz hadronon belüli mozgásából származó energia is hozzájárul;
ez a kvantummechanika értelmében a véges dobozban létrejövő különböző ener-
giaszintek szerint kvantált érték. Így a zsákmodell nemcsak a hadronok tömegét,
hanem hasonló mellékkvantumszámú csoportokba, ún. rezonancia-családok ba
történő rendeződését is modellezi.

A QCD (vélt) megoldásait közelítő próbálkozások az "effektív térelmélet" nevet

kapták; ezek nem a kvarkok és gluonok elemi szintjén, hanem a hadronok
szintjén vagy felöltözött kvarkok és gluonok tulajdonságainak posztulálásával
operálnak. llyenek a színről elfeledkező királis modellek, amelyek a kvarkok
tömegessé (s egyben 'effektívvé") válásának a leírására vállakoznak (királis per-
turbációszámítás, 0(4) modell, ambu - Jona-Lasinio modell).
A zsákmodellben kialakuló kvantum - energiaszintek meghatározásához a rel-
ativisztikus Dirac egyenlet stacionárius megoldásaira van szükség. Ez egy tá-
volságfüggő tömegtag, m(r) bevezetésével, amely a zsákon belül egy kis érték
(m ---+ O) és a zsákon kívül egy igen nagy érték (M ---+ 00), érhető el. A
H'I/J = (á· p+ ,Bm(r» 'I/J = i8t 'I/J (11.19)

A fentieknél egyszerűbb matemtaikájú, a színbezárás tényére koncentráló model- időfüggő Dirac egyenlet számos szimmetriát tartalmaz. Ezeket a H Hamilton
lek a hadronok kvarkszintű leírását célozzák. Az erős kölcsönhatás fizikájában operátorral kommutáló operátorok, illetve ezek sajátértékeinek mellékkvantum-
klasszikusnak számító leegyszerűsített ("mini-QCD") modellek közül a felhasz- számként való használata segítségével rendezhetjük, a lehetséges megoldásokat
nálók között legelterjedtebb a Massachusetts Institute of Technoigy (MIT) fiziku- (hadronokat) eszerint csoportosíthatjuk.
sai által kifejlesztett zsákmodell.
A teljes impulzusmomentum operátor,
Ez a modell mind a bezárást (r ---+ 00) mind az aszimptotikus szabadságot
(r ---+ O) extrém leegyszerüsített módon veszi figyelmebe: a kvarkok egy bi-
zonyos zárt térrészben, ami a hadronok térfogatának felel meg, szabadon, köl-
csönhatásmentesen mozognak, míg azon kívül egyáltalán nem propagálnak. A
kvant ummechanikai feladatgyűjtemények ezt a végtelen potenciál ugrással szem-
és annak négyzete rmellett az alábbi kombináció is felcserélhető a radiális
szimmetriájú Dirac Hamilton operátorral:
léltetik (ld . ábra) , a relativisztikus térelméletben azonban a helyzet ennél bo-
nyolultabb: egy potenciál , amely a részecskét (színt) bezárja, az antirészecskét K = ,B(f . J- 1/2).
(ellentett színt) nem t udná bezárni, ez utóbbiakat a fal nem taszítaná (s ezzel
a hadron belsejébe visszalökné) , hanem vonzaná (s ezzel kiszívná a hadronból) .
Azonban a hadronok és antirészecskéik egyaránt mutatnak bezárást, tehát a
H, K,J és r kommutálnak, valamint igaz a
bezáró zsákot nem a potenciális energia, hanem a relativisztikus Lagrange sűrű­ K2 = p + 1/4
ség szintjén kell beépíteni a modellbe. Az MIT zsákmodell (angolul bag model)
ezt az utat választotta. azonosság. A r operátor j(j + l) sajátértékű multiplettjeihez a K operátor
sajátértékei tartoznak, ezekre a
It

A Lagrange sürűség egy bizonyos téridötartományon kívül nulla, azon belül sza-
bad (és viszonylag kis tömegű) kvarkokat ír le. Van azonban még ezenkívül egy
további járulék, az ún. zsákál/andó is, ami a hadronon belüli (perturbatív) és az
azon kívüli (fizikai, vagy nemperturbatív) vákum energiasürűségének konstans
különbségét jelenti:
K? = j(j + l) + 1/4 = (j + 1/2)2
összefüggés igaz. A K = ±(j + 1/2) = ±1, ±2, ... osztályozás a Dirac egyenlet
megoldásait a K, vagy ami ezzel egyenértékű, a j mellett az e (és természetesen
az m) mellékkvantumszámok szerint csoportosítja.
 34

223
222 ll. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT)

Hullámmegoldást keresve a Dirac spinort két Weyl spinorra bontjuk, az ún. A floperátor a 132 = 1 beszúrásával azonosan átalakítható,
felső és alsó komponensre: fl = 132 (fl + 1) - l = j3K - 1.

./. (g(r)Yl jm ) e- iEt . Ezzel a Dirac Hamilton operátort átalakítottuk úgy, hogy a radiális impulzus-
'/'I<m = -i/(r)Yl'jm vetületet, a K operátort és a a Dirac mátrixok radiális vetület ét tartalmazza:

It: az.Y gömbfüggvények és (kétkomponensü) spinorok az loperátor sajátfiigg- afTfi + i af (f3K - 1) + j3m(r)] 1jJt<m = E1jJ"m.
[ r r r2
venyel, a
Végül a fF/r == (l/i)(d/dr) operátorreprezentációt és a K operátor K, sajátérté-
keit használva az ansatz a g( r) és I (r) radiális függvényekre érvényes egyenletek-
azonosság miatt vagy
re vezet.
K, = j + 1/2 > O, l = j + 1/2, l' = j - 1/2
választással, vagy pedig A radiális szimmetriájú Dirac egyenlet két csatolt differenciálegyenletre bomlik:
dl l-K,I (E - m(r))g,
K, = -j - 1/2 < O, l =j - 1/2, l' = j + 1/2 dr +-r-
dg l + K, -(E + m(r))/. (11.20)
válsztással. Az l és az f.' kvantumszámok különbsége abszolút értékben mindig dr + -r- g
egy, a megfelelő gömbfiiggvényeket a radiális spin-mátrix (Pauli mátrix) köti
össze: Az alapállapotban (ISI/Z) K, = -1 és a g = u/r, I = -(dg/dr)/(E + m)
(j · f helyettesítés a
--Yljm = -Yl'jm.
r ~
-u+(E 2 -m 2) u= O (11.21 )
dr 2
Az egyetlen gömbfiiggvénnyel (az l-hez tartozóvali) kifejezett sajátmegoldás hullámegyenletre vezet. Itt az m tömeg radiális t~t~mányon~ént .. külÖ~bÖZÖ,
tehát ezért a határon a megoldások illesztésére van szúkseg. A kis tomegu tar-
./. _ ( g(r) ) v (8 ) -iEt tományban a megoldás oszcilláló, u(r) = Asin(kr), ahol a k hullámszám ,az
'/'I<m- i/(r)ii/, 'lim ,epe .
energiával a szabad relativisztikus diszperziós reláció szerinti kap.csolatban. áll:
k = ..;w _ m 2 . A Dirac spinor felső és alsó komponense pedig a szfénkus
Bessel függvényekkel fejezhető ki:
A (j·f/r kombináció az a Dirac mátrix részeként jelenik meg a Dirac egyenletben.
Felhasználva az g(r)
(aA)(aE) = A· E + if(A x E) (11.22)
I(r)
az.onosságot a Dirac egyenlet átalakítható. Az ci-t tartalmazó tag, Q2 = 1
miatt felbontható egy az impulzus radiális vetületét tartalamazó részre és egy A zsákon kívüli (r > R) tartományban a megoldás exponenciálisan lecsengő
maradékra: a q = ..;M2 - E2 állandóval:
ap = 12 (af') (af') (ciP) -qT
B e__ ,
r g(r)
r
azonosságban az utolsó két faktorra alkalmazva a fenti általános összefüggés + l/r e-qr
q
B--- (11.23)
nyerjük I(r) E+M r
-- cif( __ .-(_ n'I)
ap = r 2 rp + t~ r x P, ,
A zsák r = R határán való illesztés két egyenletet ad,
ahol a spin és pályamomentum operátorának kapcsolódását (az ún. spin - pálya e- qR
kölcsönhatást) fedezzük fel: Akjo(kR) B
R ,
k2 q + 1jR e- qR (11.24)
__ afrp .af-- A--Í!(kR)
ap = - - + t-~l.
2 E+m BE+MR
r r r
 224
11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 225

amelyek hányadosából az A és B együtthatók kiesnek. Ez a kvantálási feltétel: esetén az első egyenlet 'ifj - szeresének és az alsó egyenlet 1/J - szeresének az
k. q + 1/R összege éppen a megfelelö kvarkáram - komponens eltünését adja.
E + mJ1(kR) = E +M io(kR). (1l.25)
Az M -+ 00 limeszben a jobboldali együttható egyhez tart, Az érdekes az, hogy a kvarkáram zérus volta a kvarkok bezárását jelenti ugyan,
de önmagában még megengedhet energia és impulzuscserét a hadron belseje és
. q + l/R külseje között. A zsákmodell ezt is kizárja.
l Im ---=1
M--+oo E+ M ' (1l.26)
míg az m -+ O Iimeszben a paloldali együttható ugyanezt teszi: A Lagrange sürüségből könnyen levezethető az energia - impulzus tenzor, a
I
. k 8C
+ m = l.
IIm -E-- (11.27) TI'li = 8(81'1/J) - 91'IIC
m--+O

Ebben a vé~elenül I~gy~zerüsített esetben a kvark hullámfüggvények teljesen általános képlet alapján. A p,-v indexpárban szimmetrizált eredmény:
a zsákon belulre kOrlatozodnak, ahol szabadon, fénysebességgel mozognak. Az
energia sajátértékek a
TI'li = ~ ('ifj(r1'81/1/J) - (8v 'ifjhl'1/J) + 91'I/ B (11.33)
il(x) =io(x) (11.28)
=
transzcendens egyenlet megoldásaiból adódnak, ahol E xiR. A megoldások a hadronon belül. A megmaradás egy térfogati és egy felületi összetevőre bomlik:
Xo = 2.04,5.50, ... univerzálisak, a megfelelő energiák a hadronzsák sugarátói (11.34)
függnek. A~ itt ismertetett levezetéshez hasonlóan lehet magasabb impulzus-
momentumu, pl. 2pl/2 állapotokra épülő megoldásserget is levezetni. Itt a B(V) térfogati lépésfüggvény deriváltja a 8(S), a térfogatot körülhatároló
Itt:Z;l = 3.81, .. " a legalacsonyabb sajátérték az 8 megoldások között helyezkedik felületre koncentrált Dirac féle delta-függvény. A T tenzor felületre merőleges
el. Altalában az E energia sajátérték ebben a modellben effektív kvarktömegnek komponense is el kell tehát, hogy túnjön:
tekinthető,

E=
l
3mproton ~ 313MeV (11.29)
nl'Tl'v = -~81/('ifj1/J) + BnV = O. (11.35)

s ezáltal az alapállapotú hadron (a proton) sugarára,
R
= 2.04
313 197fm ~ 1.28 fm (1l.30)
adódik. Ez nem is olyan rossz eredemény!
Befejezésül a zsákelmélet egy további fontos következményét vizsgáljuk meg,
nevezetesen a hadronok melegítés hatására történő viselkedését. A zsákrnodell
Lagrange sürüség~ ~.a.:t~az egy téridőbeli Sex) lépésfüggvényt. Ez - végtelen
na~y h~r~non kivui: tomeg esetén - abszolút bezárást eredményez, vagyis a
zsák hataran keresztül nem folyik kvarkáram:
Ebben a kifejezésben az első tag térbeli komponensek esetén azonosítható a TI'l/
tenzor vizsgálata alapján a nyomással, így azt kapjuk, hogy
(11.36)
Az eredmény értelme az, hogy a B zsákállandó nemcsak egy energiasürűséget
képvisel, hanem egy nyomást is, amely a kvarkok belső mozgásából ereedő
kinetikus nyomást a hadron felületén pontosan ellensúlyozza. A hadronikus
zsákon belül az energiasürüség +B , a nyomás -B korrekciót szenved a szabad
kvarkgázhoz képest. Egy adott hőmérsékleten a kinetikus energiasűrűség és
nyomás a Stefan-Boltzmann törvény szerinti fekete test sugárzásnak felel meg,
ezért egy forró hadron belsejében az alábbi összefüggések érvényesek:

f = sT 4 +B,
(1l.31) l 4
P = 3sT - B, (11.37)
I~ nl' a. zs.ák fe.l~l~~ére ~er~leges egységvektor. A fenti feltétel kielégíthető a
, nl' matriX saJatfüggvenyelvel (sajátspinorjaival). ahol s a Stefan - Boltzmann állandó. Ez a kvarkfajták és az esetlegesen jelenlevő
gluonfajták szabadsági fokainak számolásával
,l' nl'1/J = -1/J,
(11.32) (11.38)
M'!r"-

11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 227

226 ll. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA)

azaz kb. 37 fotonfajtával ekvivalensnek adódik. Az így kialakuló nyomás csak 5

egy bizonyos hőmérséklet felett pozitív, Tc = {3Bjs)1/4 ~ 200 MeV felett. A
zsákmodellben fel1épő -B vákumnyomást ennél kisebb hőmérsékleten a szabad 4 1=1 mezonok
kvark-gluon gáz (plazma) nyomása nem tudja ellensúlyozni, ez összeomlik, s
olyan kis méretre húzódik össze, ahol a kvarkok kvantumbizonytalanságából 3
eredő határozatlansági nyomás ezt az összehúzódást megállítja. Bizonyos elkép-
zelések szerint így alakultak ki az univerzum őstörténete során a kvark-gluon
2
plazmából hadronok.
1
A hideg hadronikus világban a zsákrnodell tehát minimális hadronokat jósol,
kvantáIt energiájú kvarkokkal. Egy ilyen hadronban foglalt teljes energia, a o J
hadron megfigyelt tömege. Egy alapállapotú barionban, pl. a protonban három 1 2 3 4 5 6
könnyű kvark helyezkedik el, így a tömeg
11.5. ábra. A tömegnégyzet - impulzusmomentum síkon a nehéz mezon ok adatai
M = 3~ 47r BR3 (11.39) egyeneseket, az ún. Regge trajektóriákat rajzolják ki.
R + 3 .

Ez a kifejezés egy bizonyos R = Ro = (3xj47rB)1 / 4 értéknél minimális, ami Tekintsük át röviden a relativisztikus fiuxusrúd forgómozgását a középponton
kb. Ro ~ 0.84 fm. (Ez sem rossz eredmény... ) A tömeg ebben a minimumban átmenő tengely körül. A rúd menti koordinátát x-szel jelölve legyen az erre
Mo = 4x I Ro ~ 1900 MeV. Ez már nem annyira jó közelítés, de a modell meröleges sebesség az adott pontban v(x) . A kis szakaszhoz tartozó energia
durva voltát figyelembevéve még elfogadható. Szokás a zsákállandó értékét B = dE = adx, ahol a az ún. húrállandó, azonos a bezáró potenciál lineáris tagjának
(160MeV)4-nek tekinteni, ez Ro ~ 1.05 fm-re és Mo ~ 1550 MeV-re vezet, ami ez együtthatójával. Az L hosszúságú rúd energiája ezek szerint
előzőnél reálisabb. Mindez arra figyelmeztet, hogy a zsákmodell alapeffektusai,
L/2 adz
bár tetszetős magyarázó erővel bírnak, nem képesek a legkönnyebb hadronokat
kvantitaíve helyesen leírni. E = f -L/2 JI - v2 (x)'
(11.40)

A teljes impulzusmomentum - ami a megfigyelt mezon szempontjából belső

forgási momentumként, azaz spinként jelentkezik -

11.4.3. A húrmodell J= fL/2 zv(x) adx _ (11.41)

-L/2 JI - v2 (z)
Még a QCD kidolgozása előtti időkből származik a hadronok másik egyszerű Az energia minimumát adott spin mellett az E - wJ kifejezés minimuma adja,
modellje, a húrmodell. Kiindulópontja egy furcsa szabályosság magyarázata: a itt w a feltételhez tartozó Lagrange szorzó. Ez az alábbi integrál minimalizálását
nehezebb mezon rezonanciák 2 és 5 GeV közötti tömeggel a spin függvényében jelenti:
lineáris vonalakba rendeződnek a M 2 - J síkon. L/2 1 - wzv(x) .
a
f-L/2 JI -
2
v (x)
dx = mm. (11.42)

Bevezetve a v(z) = th ((z) összefüggésen keresztül a ( rapiditást, a

Érdekes módon ez a jelenség megmagyarázható egy egyenletes energiasűrüségű

merev rúd relativisztikus forgása alapján. Ez a kép figyelemre méltó módon a f L/2

-L /2
(ch ( - wzsh () dz = min. (11.43)
találkozik a QCD-ben felfedezett bezárás által jósolt lineáris nehéz kvark per
tenciállal: a lineáris potenciál ugyanis éppen konstans kromoelektromos teret, minimurnát a
s ezzel állandó energiasűrűséget jelent a kvarkból és antikvarkból álló mezonok v(z) = th ( = wx (11.44)
belsejében kialakuló hosszúkás fiuxuscsőre.
228 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.4. SZÍNBEZÁRÁS (CONFINEMENT) 229

"merev rúd" megoldás adja. E megoldás mellett az összenergia és összimpul- Ezen kívül a kémia potenciál is módosul a húr nélküli plazmához képest:
zusmomentum kiszámítható:
20" . wL (11.49)
E ~arcslOT'

J = o"
w2
( . wL
arcslOT _ wL
2
/1- W
2

4
L2) . (11.45) Miután az ideális gáz kémiai potenciálja a sűrűség monoton növekvő függvénye,
Ji.id ~ Tlog n, a fenti kifejezés minimummal rendelkezik véges sűrűségen. Egy
adott T ch hőmérséklet alatt, ez a minimum pozitív, s ezért a kémiai egyensúly
Ez az eredmény csak wLI2 $ 1 esetén értelmezhető, vagyis a húrnak van egy Ji.= O feltétele a gluonokra nem teljesíthető. Ennek következménye az, hogy az
maximális hossza, amikor a végpont éppen fénysebességgel mozog. Ebben az ilyen, húrokkal "fertőzött" plazma nem lehet kémiai egyensúlyban ama bizonyos
esetben hőmérséklet alatt; a húrok ősszerántják a szabad színtöltéseket hadronszerü
o" csomósodásokba.
E -11",
W
CT
J = 2w2 11"· (11.46)
Az n sűrűség egy adott T hőmérsékleten pl. tiszta gluon plazmára, a húrjárulékkal
módosított egy-gluon-energia,
E két értéket összehasonlítva egy, az ismeretlen w Lagrange szorzótól független
összefüggést kapunk a mezon relativisztikus energiája (tömege) és belső im-
pulzusmomentuma, azaz spinje között: (11.50)

J= _1_E2. (11.47)
211"0" figyelembevételével számítandó ki. Ez az alábbi implicit egyenletre vezet:
Az arányossági együttható, az ún. Regge - slope, la = 1/(211"a) ily módon kap-
csolatba kerül a húrállandóval. A kísérleti megfigyelések alapján a ~ 0.2 GeV2, (11.51)
vagy a ~ 1 GeV Ifm.

Ennek az egyenletnek csak T> Tch-ra van megldása, ott a hőmérséklet csökke-
Az itt ismertetett fenomenológikus húrmodell talán ihletet adott annak ide- nésévei folyamatosan eltér az ideális tömegtelen gázra jellemző n ~ T 3 össze-
jén az elementáris húrmodell kidolgozásához [Nambu, Goto, Shwarz, Ramond, függéstől. Hasonlóan viselkedik a nyomás és az energiasűrűség is.
Witten], de fizikai interpretációjában és matematikailag is lényegesen különbö-
zik attól. Egyszerűsége csábító, nemcsak a vákumbeli nehéz mezon rezonanciák,
hanem a hipotetikus forró hadron- vagy kvarkanyag és általában a sűrű állapotot
létrehozó nehézionreakciók elemzése szemontjából is. Valóban, a zsákmodellhez
hasonlatosan, a húrmodell is kompatibilis egy olyan, magas hőmérsékletű fázis-
sal, ahol a kvarkok és gluonok nem csomósodnak hadronokba, hanem viszonylag e/T' I 3p/T'
szabadon, plazmaszerűen viselkednek.

A húr-fenomenológia állapotegyenlete viszonlyag egyszeruen az alábbi meg-

fontolás alapján konstruálható meg: a plazmában a húrok hosszát a szomszédos
T T
színtöltés (kvark vagy gluon) jelenléte korlátozza, n részecskesürűség esetén ez
n- I / 3 nagyságrendű. Ebből következően az energia- és szabadenergiasűrűség az
ideális mellett egy a húroktól származó járulékot is tartalmaz: 11.6. ábra. A kvark - gluon anyag állapotegyenlete húrszerű kölcsönhatás
esetén.
f = fid + an 2 / 3 ,
1 2/3
P Pid - 30"n (llA8)
 ·4

230 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) 11.5. A QCD ÉS A STANDARD MODELL 231

11.5. A QCD és a Standard Modell Az itt fellépö M mátrix nem feltétlenül valós vagy diagonális, mindössze az
a kívánalom, hogy a töltés operátorral, Q = (1 + T 3 )/2-vel kommutáljon. A
kvarkot leíró jobbkezes és balkezes spinorrészek transzformálhatók úgy, hogy
Az előző fejezet végén, az anomáliákról szólva már említettük, hogy a QCD- az M mátrix diagonális legyen: az ennek megfelelő sajátállapotok a tulaj-
ben szereplő kvarkok és az elektrogyenge kölcsönhatásban résztvevő leptonok donképpeni u, d, s vagy c kvarkok. A transzformáció hatására
anomália járulékai kölcsönösen kiejtik egymást: ily módon a Standard Modell 1/J~ = UL1/J, 1/JR = UR1/J, M = URMUl, (11.53)
a QCD és az elektrogyenge elmélet összekapcsolását szükségszerűnek tekinti.
M diagonális lesz, mu, md, m., me sajátértékekkeJ. Másrészt a töltött izovektor
_ vektor áram is felírható a tömeg sajátvektorokkal kifejezve:
A Standard Modell egy SU(3)eolor x SU(2)/lavor X U(l)elektro mértékelmélet.
(11.54)

Ez a modell az ahol UI L illetve U2 L az UL transzformációs mátrix megszorítása a felső (u,c)

illetve az alsó (d,s) kvarkpárra. Ennek a kifejezésnek az általános alakja a
anomalia ~ Q(e) + Q(I/) + 3Q(u) + 3Q(d) = O negatív töltést leírÓ T- =(TI - iT 2 ) kombináció esetén kifejezhetö (egy közös
összefüggés alapján az elektront, a neutrínót, valamint a - három színváltozatban fázisszorzó erejéig, amit elhagyunk) egyetlen szög, a Cabbibo szög segítségével:
fellépő - up és down kvarkot együvé tartozónak tekinti. Ezeket az összetartozó
részecskéket egy családnak (famíliának) nevezzük, a különböző családokat pedig (11.55)
nemzedékeknek (generációknak). A Standard Modell három generációt ismer:
(e-, Ile, U, d)
(~-, "1" c, s) Ez az eredmény az u és c kvark szempontjából úgy néz ki, hogya d és s kvarkot
keveri a Cabbibo szög ee:
(T-, liT, t, b)
Eszerint háromféle töltött lepton létezik, az elektron, a müon és a tau, ame- d' = d cos ee + ssin8e,
lyekhez három különféle semleges neutrínó tartozik, valamint két - két kvarkíz. s' = -dsine e + scosee· (11.56)
Ezzel a nyolcas út kvarkmodell sem érvényes többé, alacsony energiás közelítés-
Ennek a keveredésnek a ténye már a 3 (u,d,s) kvarkíz ismeretekor felmerüit.
nek tekinthető csupán. Ezek a részecskék a Standard Modell szimmetriacsoport-
További kvarkízek létezésére utalt azonban egy furcsa körülmény, amelynek
jának triviális, illetve fundamentális ábrázolásai szerint transzformálódó terekkel
magyarázatára született meg a Glashow - Rlinopoulos - Maiani (GIM) mecha-
írhatók le: a leptonok szín-szinglettek, de izodublettek, vagy elektromosan
nizmus. Ez egyben megjósoIta egy további, c-nek, bájosnak, charm-nak nevezett
töltött izoszinglettek (balkezes - jobbkezes felosztás szerint), míg a kvarkok
színtriplett, de izoszinglett részecskék. Eme fundamentális részecskék közötti kvarkfajta létezését.
kölcsönhatásokat közvetítik a megfelelő mértékcsoport bozonjai: a színes SU (3)
gluonok, az SU(2) W± és Z bozon, valamint az U(l) foton.
GIM mechanizmus

A valóság persze a Standard Modell fent vázolt rendjénél egy kissé bonyolultabb: A semleges K-mezon, (KO) tartalmaz s kvarkot. Hadro-Ieptonikus bomlásai,
az ala~cs~ádok (generációk) között keveredés lép feJ. Ez az ún. Cabbibo szöggel, amelyek ritkaságot változtatnak, azaz az s kvarkot d kvarkká változtatják,
vagy általanos esetben a Kobayashi-Maskawa mátrix-szal jellemezhetö. csakis a d _ s keveredés alapján léphetnek feJ. Ezek igen ritkák, pl. apion
és neutrínó - antineutrínó párra való bomlás aránya
A keveredés alapvető oka a kvarkok tömegmátrixának sajátvektorai és a töltött r(K o --t 71'+7I'-1Iii') ~ lD- 6 .
hadronikus áramokban (azaz a kölcsönhatásban) szereplő kvark-spinorok közötti r(mindre)
eltérés. A kvarkok tömege spontán szimmetriasértés alapján a következő járulé-
kot adja az effektív Lagrange sürüséghez: . Egy másik, ritkaságot eltüntető folyamat aránya még kisebb:

lM = 1f l ~ /5 M 1/J + 1f 1 ~ /5 Mt 1/J .• r(Ko --t ~+~-) ~ lD-8.

(11.52)
r(mindre)
 . oM;;

232 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA) ]1.5. A QCD ÉS A STANDARD MODELL 233

llyen folyamatok pedig egy ritkaságváltó, gyenge semleges áramon alapulnak, illetve Ci-vel, a komplex fázist 8-val jelölve az M mátrix általános alakja a Stan-
ami a Cabbibo-szög szerinti keveredés alapján tartalmaz s - d keverő tagot: dard Modellben:

lZ = d 1'l'(l- T's)d
l
l
= ... +81'1'(1- T's)dsin8ccos8 c. (11.57) 0)(10 0)(10 O)
O O 1 O O C3 S3
Miért mégis olyan kicsik a megfelelő bomlási arányok? l O O él O -S3 C3

A kombinált CP szimmetria megértés éhez tekintsünk egy példát. A W- -? e LV R

Ennek magyarázatára vállakozott Glashow, llliopoulos és Maiani. Tegyük fel,
hogy az (u, dl) mellett létezik egy hasonló (c, Si) SU (2) izodublett. Ezek bárme-
lyikét q-val jelölve a keresett gyenge áram általános alakja
(11.58)
Ha a c kvark is létezik (s az u-hoz hasonlóan +2/3 töltésű) akkor a semleges
ct
áramban a dl + Si Si = dd + ss kombináció invarianciája miatt nem lép fel az
inkriminált járulék: így a folyamat magasabbrendű s ezzel kis valószínűségű
lehet.
Kobayashi-Maskawa mátrix
Az s - d keveredésnél egy általánosabb családközi kvarkkeveredés is létezik,
ezt a Kobayashi-Maskawa mátrix jellemzi. Foglaljuk össze a +2/3 illetve -1/3
töltésű kvarkokat hármas vektorokba (a három generációnak megfelelően):
(11.59)
A "vesszős" , vagyis keveredett kvarkokat egy-egy 3 x 3-as mátrix segítségével
állíthatjuk elő:
UI = MuU, Dl = MdD. (11.60)
A Kobayashi-Maskawa mátrix e kettő unitér kombinációja,
M=M!Md. (11.61)
Felmerül a kérdés, hány független paramétere van ennek a mátrixnak. Nf
familia esetén az M mátrix összesen Nl elemet tartlamaz. Ebből 2Nf - l a
2Nf kvark hulJámfüggvényének átdefiniálását jelenti csupán, nem keveredést.
Marad NI- (2NJ - 1) = (NJ - 1)2 keveredési paraméter. Ez, a GIM mecha-
nizmus kapcsán tanulmányozott N f = 2 esetben l paramétert jelent - ez volt
a Cabbibo szög. A Standard Modellben általános N f = 3 esetben azonban ez
már 4 paramétert jelent. Ebből három felfogható a családpáronkénti Cabbibo
szögként, marad azonban még egy, ami egy komplex fázis bevezetését jelenti.
Ezáltal M' :j:. M és a Kobayashi-Maskawa mátrix tartalmaz egy CP-sértő fak-
tort. A megfelelő Cabbibo szögek szinusz, illetve koszinusz függvényei t Si-vel
bomlás paritás (P-) tükrözése a jobb és balkezességet cseréli fel: W- -? eRvL.
A töltéstükrözés (C-) az anyag - antianyag cserét valósítja meg: W+ -? e~vL
szintén egy megvalósuló folyamat. A kvarkszektorbeli CP-sértés, a diagonalizált I
M mátrix nem valós jellege (M' :j:. M) miatt a töltés- és paritástükrözött
kvarkok még nem azonosak az antikvarkokkal (ehhez a keverésben szereplő M
mátrixot komplex konjugálni kellene, ami a 8 fázis megfordításával egyenértékű.)
A Standard Modell paramétere i
Befejezésül tekintsük át, hogyarészecskefizikai Standard Modell hány paramé-
tert (magyarázat nélkül elfogadott számadatot) tartaJmaz. A familiák száma
Nj = 3. Ezek mindegyike egy-egy leptont, neutrínót, és két kvarkot tartalmaz,
ez utóbbiakat 3 színváltozatban. Az SU(3) x SU(2) x Url) szimmetriacso-
portnak megfelelő mértékbozonok közvetítik a kölcsőnhatásokat. Ezenkívül· a
Higgs-mechanizmusért felelős skalár, izo dublett részecske, a Higgs bozon létezése
feltételezett, valamint ennek szimmetriasértő vákumbeli várható értéke. Az
SU(3) színre aJapuló QCD rész leírja az erős kölcsönhatást, vagyis amagerőket,
jellemzői az aszimptotikus szabadság és a bezárás. Az elektrogyenge rész nehéz
bozon triplettet és a fotont tartalmazza, valamint a Higgs-teret. Mindhárom
kölcsönhatás tartalmaz egy-egy csatolási állandót (as, aw, ae).
Ez összesen 3 csatolás, 2 adat a Higgsre (tömeg és vákumbeli várható érték), 2NJ
kvarktömeg és a Kobayashi-Maskawa mátrix (Nj - 1)2 keveredési paramétere,
ami összesen (NJ + l) újabb paraméter, ugyanennyi a leptonokra, amennyiben
a neutrínók mégis tömegesnek bizonyulnak (ott is fellép akkor egy Kobayashi-
Maskawa mátrix), s végül az anomália miatt a 8 QCD >:::. lD- 5 a QCD vákum
tulajdonsága. A végeredmény 2(NJ + 1) + 6 paraméter, Nj = 3 esetén 26.
Ez a szám nem igazán kicsi, még a 2000-ben kísérletileg (a japán SUPER-
KAMIOKANDE kísérletben) megerősített neutrínó - oszcillációk figyelmenkívül
hagyásával is 19 paramétere lenne a Standard Modellnek. Ezek értékére, s arra
a kérdésre, hogy miért pont ennyi van, a Standard Modell nem képes magya-
rázatot adni. Ezeket az adatokat, mint tényeket kell elfogadni - a mögöttes
tartalom felderítésére más, jövőbeli elméletek fognak majd talán vállalkozni. A
fizikának még messze nincs vége a Standard Modell megalkotásával.
234 11. QCD (KVANTUMKROMODINAMIKA)

12.

Nemperturbatív módszerek

A szabad térelmélet jó szolgálatot tett a. szimmetriák és a nekik megfelelő

részecske - multiplettek feltárásában, a kölcsönhatás perturbatív kiszámítása
pedig számos mérhető hatáskeresztmetszet és bomlási valószínűség meghatáro-
zásában bizonyult hasznosnak. A kidolgozott számolási technikák, elsősorban a
pályaintegrál módszer és a Feynman gráfok használata, igen hatékony eszközt
adtak a fizikusok kezébe, amelyek a részecskefizika tulajdonképpeni terület én
kívül is felhasználásra kerülnek (pl. a magfizikában, atomfizikában, szilárdtest-
fizikában, általában sokrészecske- és térelméleti problémák esetén).

Vannak azonban lényeges kérdések, amelyek a perturbatív térelmélet keretei

között kezelhetetlenek. Ezek két nagy csoportba oszthatók be:
1. Az erős csatolás okozta problémák: Ebben az esetben acsatolási
állandó olyan nagy (a > 7l"), hogya perturbációs sor nem konvergál.
Jó példa erre a QCD alacsony energi ás alkalmazása, ahol - jobb híján
- helyettesítő elméletek (pl. az 5.4 fejezetben megismert Walecka modell,
ahol a ~ 15) kerülnek alkalmazásra a hadronok (nukleonok, pionok és az
atommagok) leírására.
2. Nem analitikus effektusok: Vannak továbbá olyan problémák is, ame-
lyekben a keresett eredmény még kis csatolás esetén sem jeleníthető meg
egy felösszegzendő pertubációs sorként. Ilyen pl. az e l / g2 alakú függvény,
amelynek nem létezik Taylor sora a g = O pontban. A 8. fejezetben rövi-
den említett tömegugrásos (mass gap) egyenlet megoldása mutat ilyen
viselkedést, vagy a szupravezetés és a kvantum alagutazás jelenségének
tanulmányozása során előbukkanó képletek.
Az ilyen és ehhez hasonló problémák kezelésére kifejlesztett nemperturbatív
módszerek kőzött egyaránt találhatók analitikus matematikai számításokat al-
kalmazók és numerikus, a nemperturbatív információt számítógépes modellezés

235
 eJt .w;

236 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.1. SZOLITONOK

237

útján kereső eljárások. Az előbbiekre jó példa a - Goldstone mechanizmus
kapcsán megismert - új klasszikus megoldás alkalmazása a vákumállapot jel-
lemzésére; ez átrendezi a perturbációs sort, úgy, hogy minden egyes tagnak az
új képben a régi kép végtelen sok tagja felel meg. További analitikus módszerek
(a 6. fejezetben megismert) pályaintegrál szintű manipulációkat végeznek a
kvantumtérelmélet szokásos kifejtését megelőzően vagy amellett, itt pl. a térkon-
figurációk nemtriviális globális tulajdonságainak, topol6giájának a figyelembe-
vétele hozhat új ismereteket. A numerikus eljárásokra legjobb példa a rács
mértékelmélet, amely a kvantumtérelméletet a folytonos téridő helyett egy rács
segítségével fogalmazza meg.
A legegyszerűbb térelméleti szoliton az 1+1 dimenziós, skalár tér esetén lép fel.
A Lagrange sűrűség,
1 . 2 1 12
C = 2cJJ - 2cJJ - U(cJJ), (12.1)
egy tér és időkordinátától függő cJJ(t, x) skalárteret tartalmaz, valamilyen an-
harmonikus, önkö!csönható U(cJJ) potenciállal. A CJJ fölötti pont az idő, a vonás
a térkoordináta szerinti deriválást jelöli.
A fenti elIpélethez tartozó teljes energia,

Ebben a fejezetben néhány analitikusan kezelhető nemperturbatíy jelenséggel, E= ;

+00

-00
dx (1-iP + 1_cJJ'2 + U(cJJ) ) .
2 2
(12.2)
nevezetesen a szolitonokkal, a topologikus töltéssel, a mágneses monopólusokkal
és az instantonokkal ismerkedünk meg, valamint a rács - térelmélet alaptech- Miután a Lagrange sűrűség Lorentz invariáns, a sztatikus (41 = O) megoldás
nikáiba nyerünk bepillantást. Lorentz transzformációjával tetszőleges mozgó megoldáshoz (terjedő szoliton-
hoz) juthatunk. Vizsgáljuk meg ezért a sztatikus megoldást.

Az általános téregyenlet,
ii! _ CJJ" = _ au (12.3)
ac)'
12.1. Szolitonok az alábbi egyszerű egyenletre redukálódik:

c)" = au (12.4)
ac) '
A szolitonok felfedezésének (és elnevezésének) a története a romantika korába
nyúlik vissza. J. Scott Russel mérnök, a skót csatornák mellett végzett szokásos Ez utóbbi felfogható az x térkoordináta, mint (nemfizikai) "idő" szerinti Newton
elllenőrző körútján arra lett figyelmes , hogy bizonyos nagy hullámok alakjukat egyenletnek, egy tömegpont mozgását leírván a -U potenciálban. A tömegpont
hosszasan megőrizve terjednek. Miután többórás lovaglás után is eredeti alakját "helyzete" ezesetben formálisan C). Akár eme analógia fényében, akár direkt
mutatta az ilyen hullám, Russel fellelkesülve és megilletődve "egyedi hullámnak" , számolás útján belátható, hogy a sztatikus hullámegyenlet első integrálja
solitary wave-nek nevezte el a jelenséget. A későbbi matematikai vizsgálat
kiderítette, hogy ilyen egyedi alakok nemlineáris hullámegyenletek megoldása- (12.5)
iként állíthatók elő. Miután - mint látni fogjuk - az ilyen megoldások sok
tekintetben részecskékhez hasonlóan visIekednek (alakjukat megőrizve propa- az esetleges integrációs konstansot beleértve az U potenciál definíciójába. A
gálnak, véges energiájúak, ütközés után helyreáll az eredeti hullámaIak), mai megoldás

1
elnevezésük röviden soliton (szoliton). ~('") dc)
x - Xo = ± ~(zo) V2U (C)' (12.6)

A szolitonok nemlineáris egyenletek olyan megoldásai, Ennek a kifejezésnek az invertálásával kaphatjuk meg a c)(x - xo, c)o) szoliton
amelyek alakjukat megőrizve terjednek. alakot.

Alapkérdés az, hogy mi stabilizálja a szolitont, mi teszi lehetővé a hullámfront Konkretízáljuk a példát a c)4 elméletre. Ekkor a potenciál
alakjának megőrzését . Miért nem jelentkezik ez esetben a diszperzió? Az ok (a
"stabilizáló ágens") az ilyen megoldások topológiai tulajdonságaiban, az ampli-
túdó függvény határfeltételeiben keresendő. (12.7)
 238 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.1. SZOLITONOK 239

Ez a potenciál két szimmetrikus minimummal rendelkezik, a <limin == ±ml.,f).

helyeken. Ha az x ---+ -00 és az x ---+ 00 határokon e minimumok valame-
lyikében van a rendszer, akkor az ilyen konfiguráció energiája véges. Az analóg,
newtoni mechanikai kép szerint az absztrakt <li pont két maximum közötti
völgyön át mozog (ld. 12.1 ábra).

-mNT:
12.2. ábra. A <I>4_ es potenciálhoz tartozó egydimenziós szoliton megoldás.

12.l. ábra. Az eredeti potenciál minimumami között interpoláló sztatikus szoli-

ton megoldás a fordított (-U) potenciálban való mechanikai mozgás analogonja.

x
Az egzakt megoldás

energiasűrűsége
(~(x -
12.3. ábra. Az egydimenziós szoliton lokalizált.
<li(x) == ± Jxth xo)) . (12.8)
Alkossuk meg végül a mozgó szolitont! Lorentz tarnszformáció egy -v állandó
A + előjelérvényes, ha a <I> megoldás a -ml../). pontból a ml../). pontba tart sebességgel mozgó rendszerbe a <I> skalárteret változatlanul hagyja, de az x ko-
-00 és 00 közt, a - előjel, ha fordítva. A megoldás alakját a tangens hiperbo-
ordinátát megváltoztatja:
likusz (th) függvény adja meg.
<I>,
(x - xo) - vt
(x - xo) ---+ (12.11)
.j1-V2
Az energiasűrűség, illetve annak integráljaként a megoldás (szoliton) összener- A v sebességgel mozgó szoliton, ami az erdeti nemlineáris hullámegyenlet meg-
giája is kiszámolható. Az energiasűrűség, oldása,
m ( m (x - xo) - vt)
<I> (t, x) == ../).th V2.j1-V2 ' (12.12)
(12.9)
és ennek a megoldásnak a (véges) összenergiája (mint az könnyen ellenőrizhető):
mint az alábbi ábrán is látható, az x == Xo pontban maximális, ekörül lokalizált. M
E == .j1-V22 . (12 .13)
Az összenergia, E == M ezért nyilvánvalóan véges, értéke 1- v
Ez az eredmény az M tömegű v sebességgel mozgó relativisztikus részecskére
(12.10) érvényes összefüggéssel azonos! Ezért az elnevezésben az "-on» végződés, ez a
nemlineáris hullám valóban egy szoliton.
 XztEQ

240 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.2. TOPOLOGIKUS TÖLTÉS 241

12.2. Topologikus töltés Sine - Gordon elmélet:

Szintén 1+1 dimenziós, de kettő helyett végtelen sok minimummal rendelkező

Az előzőalfejezetben elemzett (egydimenziós) szolitont, a th (x) függvény lép-
csőszerű alakja miatt kink-nek, behajlásnak nevezték el. Ennek tükőrképe
a -th(x) szerinti megoldás, az anti-kink. Véges energiájú még a triviális,
<1>(x) = O megoldás. Ezen megoldások viselkedése, zérus, illetve a relativisztiku-
san mozgó tömegnek megfelelő összenergiája csábítóvá teszi a vákumként, illet-
ve részecskeként és antirészecskeként való érrelmezést.
periodikus potenciált tartalmazó modell. Nevét a Klein - Gordon egyenletre
emlékeztető mozgásegyenletről kapta, ahol azonban a lineáris m 2 <1> tag helyett
a szinusz függvény (sin<1» szerepel. A potenciál tehát U ~ 1- cos <1>, a Lagrange
sűrűség:
(12.16)

Mindegyik esetben a terjedés során a hullámai ak nem változik, a szoliton szabad Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban tekintsük a .J>../m = 1 esetet. Ekkor a
részecskéket modellez. Egy kink és egy anti-kink találkozásábóllehet vákum- potenciál minimumhelyei <1> = 2N w-nél vannak, ahol N tetszőleges egész szám.
megoldás (annihiláció), de egyetlen megoldásból nem. A szoli ton stabilitásának Végtelen sokféle szoliton megoldás létezik, aszerint, hogy hány periódust hidal-
erdete topológiai természetű: a speciális határfeltételek megváltoztatásához nak át a <1> értékek mínusz és plusz végtelen között. A Noether áram ,
ugyanis végtelen energia lenne szükséges.
A (12.1) Lagrange sűrűség a Lorentz invariancián kívül egy további szimmetriával (12.17)
is rendelkezik. A megfelelő Noether áram
a megmaradó töltés
J I' = .J>..
2m €
I'va <1>
v, (12.14)
(12.18)
(ahol a ll. és v indexek a t vagy x, illetve O vagy 1 értékeket vehetik fel és {I''' a
kétdimenziós Levi-Civitta tenzor). A megmaradó Noether töltés A Q lényegében a két határfeltétel közötti periódusok, vagy "csavarodások"
száma, az ún. winding number (csavarodási szám).
.J>..
1
+00
Q= d.xJŰ = - (<1>(+00) - <1>(-00». (12.15)
-00 2m Nemlineáris 0(3) modell:
Ez a töltés csak a konfiguráció határfeltételeitől függ, csak az x = ±oo helyeken
felvett <1> értékektől. Ilyen értelemben a konfiguráció globális, topológiai termé-
Ez a modell már többkomponensű (izovektor) <1>" teret használ, de a Lagrange
szetű tulajdonságát fejezi ki, a neve topológikus tőltés.
a lehető legegyszerűbb:
(12.19)
A vákum, kink és anti-kink megoldásra rendre a Q = O, Q = 1 és Q = -1
értékek adódnak. Ezzel aswlitonok vislekedése méginkább elemi részecskékre Nemlineárissá a
emlékeztet! (S valóban született olyan elmélet, még a QCD előtt, amely a bari- (12.20)
onokat egy mezonikus térelmélet szolitonjaiként interpretálta, a Skyrme elmélet.
mellékfeltétel teszi. Ezáltal a lehetséges <I> értékek egyegységsugarú gömb
Ez a gondolat a mai effektív királis térelméletektől sem áll távol.)
kétdimenziós felületén, az ún. S2-n foglalnak helyet . A téridő most 3 dimenziós,
egy idő és két térkoordinátát foglal magába. A hatáshoz a mellékfeltételt La-
Felmerül a kérdés, hogy az egydimenziós, <1>4_es elméletben nyert szolitonmegol- grange szorzó alkalmazásával kell hozzáadni,
dások mennyire általánosak, elsősorban a topologikus töltés megjelenése meny-
nyire általánosítható. Az alábbiakban megvizsgáljuk a topologikus töltést tart- (12.21)
lamazó térelmélet ek néhány további jellemző példáját.
az energia kifejezésében (aminek véges értéket kell adnia szoliton megoldás
esetén) a mellékfeltétel teljesülése esetén awnban a ). Lagrange szorzó nem
lép fel.
 ..
12.3. MONOPÓLUSOK 243
242 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK

vagyis a topologikus töltés itt is megegyezik a csavarodási számmal.

A vákumállapot, illetve a lehetséges vákumállapotok valamilyen irányba mu-
tatnak, az S2 egy pontját jelölik ki. A megoldások (konfigurációk) az R I+2-
beli (t, x, y) ponthoz tehát egy S2-beli (4)1,4>2,4>3) pontot rendelnek hozzá. A topologikus töltéssel rendelkező megoldás,ok, ~ szolitonok ~ltalánosítás~ ,
A határfeltétel viszont, lxi --t oo-nek megfelelően az Rl+I-beli hiperfelület . dig véges energiával rendelkeznek. Ezt altalanosan a dualitás felhaszna-
pontjaihoz rendelik az Sz-beli értékeket. Sztereografikus vetítéssel azonban a ~I~valláthatjuk be. A rövidség kedvéért foglalj uk össze a q,a izovektor kompo-
(hiper)sík és egy gömbfelület pontjai megfeleltethetök egymásnak, ezért végülis ::seket egy ~ hármasvektor jelölésbe. Ekkor igaz az alábbi egyenlőtlenség:
minden megoldás, minden szoli ton lényegében egy

1f' : S2 --t S2
f d2 x IBI'~ ± €I'''~ x 8"~12 : : O. (12.27)
I
leképezés. Ez a gömbfelület önmagára történő vetítése, a lefedés sokszorossága A négyzetreemelést elvégezve és átrendezve nyerjük:
szerint diszjunkt topológiai osztályokra bomlik. A szokásos jelölése ennek a
ténynek .
f d2x [81'~' 81'~ + €I'''(~ X 8"~)€I'P(~ x 8p~)] :::: ±2 f d2X€I'A·(81'~xB"~).
(12.28)
1f'2(S2) = Z,
ahol Z az egész számok halmaza. Megfigyelve, hogy €l'vfl'P = 8~ , megállapít~~t~uk, hogy ~ balold,alon ugyanazt ~
kifejezést adjuk össze (hiszen az izovektonálls szorzat IS duplan szerepel, arru
€ lad. = 8d 8e _ 8<8 d azonosság és a q,b4>b = l va.J.amint a 4> b 81'4>b = O
Ennek a lefedésnek egyszerűbb alesete a már tanulmányozott egydimenziós mo- a abe b e be b d kál , dik . k ~x
összefüggések miatt végülis a B"il> 8" q,b szorza:ra. re u. o , ~e . a
dellek csavarodási száma, ekkor a megmaradó töltést kifejező x szerinti integrál szerinti integrálja az E energia 2-szerese). A kifejezés Jobbold~~ pedig a ~
szintén átfogalmazható egy vetítő körön elvégzett integrálként: topologikus töltés 161f'-szerese szerepel. Végülis a s~oJitonenergJara vonatkozo
alábbi egyenlőtlenséget nyerjük:
Q= ~ [21f de d4>(e) = ~ (4)(27r) _ 4>(0)) . (12.22) (12 .29)
21f' lo de 21f'
Ebben az esetben megállapíthatjuk, hogyacsavarodási szám és a topologikus Egyenlőség csak nagyon speciális, ún . önduális (vagy anti - önduális) kon-
töltés azonos, 1f'1 (SIl = z. figurációk eset én teljesül, mikoris
BI'~ = ±€I'''~ x B"~ . (12 .30)
Az 0(3) eset kissé bonyolultabb. A topologikus töltés,

Q = :1f' f d3 x€I'''€abe4> a81'4> b 8.,4>e, (12.23)

kiszámítható a derékszögű helyett polárkoordináták szerint is. Az S2 határfe-

lületen egy-egy pontot az na egységvektor (E nana = l) jelöl ki (a = 1,2,3).
A kétdimenziós téridőbeli határfelület polárkoordinátáit pedig jelöljük O'I'-vel
(Ji. = 1,2) . A konfigurációs térbeli gömbfelület egy pontjában az infinitezimális
felszíndarab, dS a , kifejezhető a valódi tér ~O' felszíndarabjával:
b e
dsa _ ~ 1''' 8n 8n d2
- 2 € la be Bal' 8a" 0'.
A teljes felület nagysága, N -szeres lefedés esetén
12.3. Monopólusok
A monopólusok, igazából mágneses monopólusok, a mértékeIméIet ek olyan ~asz­
szikus megoldásait jelölik, amelyek - legalábbis távolról - úgy hatnak , mmt~~
(12.24) mágneses ponttöltések lennének. Bár a szokásos elektrodinamika ~zt a leheto-
séget kizárja (V . B = O), lehet spekulálni az ilyen egzot ikus ob]ektumokkal
kiegészített elektrodinamikáról. Az elektromos ponttöltés ana.J.ógiájára elkép~elt

f nadS a = 41f' N. (12.25)

mágneses ponttöltés ötlete eredetileg Diractól szárm,azik. A I?I:~.C monopa/us
mágneses tere az elektromos ponttöltés Coulomb terenek analogJa]a:
_ of
Az 0(3) modell topologikus töltése így a (12.23) definíció alapján --t B = g'3
T

Q= 4~ f q,GdS
a
= N, (12.26) --t V· B = 47l'g8 3 (?) . . (12.31)
 244 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.3. MONOPÓLUSOK 245

A mágneses monopólus az elektromos - mágneses dualitás külső mértéktér jelenléte eset én a ft impulzust a ft - (elc)A kinetikus impulzus-
alapján elképzelt objektum, amely sztatikus, longitudinális sal kell helyettesíteni. Ez a hullámfüggvényben a következő fázis faktor megje-
mágneses tér forrása. lenését okozza:
(12.35)

A mágneses ponttöltés sztatikus mágneses teret hoz(na) létre, neme!tűnő diver- A Diract string-et körüljáró vonal mentén a hullámfüggvény csak akkor egyértel-
genciával (azaz a Fourier sorfejtésben az ilyen tér longitudinális). Probléma az mű, ha a teljes fázis 27f
többszöröse:
elektrodinamika szokásos potenciálképével van ebben az esetben. A E = -vc)
összefüggés fennállhat, de a E = V x A nem. A 27fn = ;c f Adi = ;c JEdS = ;c 471"g. (12.36)

V . (V x A) = = O, l
8i8jfijk Ak (12.32) Ennek egyenes következménye az, hogy a mágneses fluxus, illetve a mágneses
ponttöltés kvantáIt:
azonosság csak akkor sérülhet, ha az A(T) vektorpotenciál valahol szinguláris. hc
Ez a szingularitás azonban tetszőleges, a mágneses monopólust körülvevő zárt g = n 2e' (12.37)
felületen át kell hogy vigye a mágneses f1uxust: a szingularitás egy vonal mentén
kell, hogy fennálljon (ld. 12.4 ábra) . Az

JEdS = J(V x A)dS = f Adi, (12.33)

Született arra is próbálkozás, hogy a mágneses monopólust a Dirac string nélkül
lehessen értelmezni. Ekkor a vektorpotenciált a teljes ftuxust kiengedő módon, a
gömbfelületből a déli sarkot kihagyva, majd az északi sarkot kih~gyva defi.niálj~k .
kifejezés a szingularitásvonaIt körülölelő zárt görbe mentén nem tűnik el, a Ekkor mindkét, egymással nagymértékben átfedő felületen az A vektorpotencIál
mágneses tér divergenciája eme vonal mentén "szökik" el a végtelenbe. Ezt a szingularitásmentes. A két megoldást mértéktranszformáció köti össze. Ebben
.
·i"
vonalat nevezzük Dirac string-nek . az esetben is megjelenik azonban a szingularitás, ezúttal a mértéktranszformá-
cióban.
I
í'
Nemábeli mértékelméletekben, ahol a mágneses tér divergenciája nem, csak a
kovariáns divergencia tűnik el, van mód olyan konfigurációk létezésére, amelyek
távolról mágneses monpólusként viselkednek - a vektorpotenciál vonalszerű szin-
gularitása nélkül. Bár a tiszta Yang-Mills elméletben az ilyen terek nem st abi-
lak, a Higgs térhez csatolt rendszerben, (ami az elektrogyenge Lagrange sűrűség
része), t'Hooft és Polyakov találtak monopólus megoldásokat (amit később még
sokan mások, pl. Witten, tanulmányoztak és részben általánosítottak).

A monopólusra vezető Lagrange sűrűség:

L= -~F" Fa!,v + ~(D c))"(DIJc))" - ~m2c)ac)" - ~(c)ac)a)2. (12.38)

4 IJV 2!' 2 4!

12.4. ábra. A mágneses monopólusból egy szinguláris vonal, a Dirac-string indul
ki.
Ennek a feltevésnek érdekes kvantummechanikai következménye van. A szabad
részecskék (pl. elektronok) mozgását leíró síkhullám alakú hullámfüggvényben,
Radiális, sztatikus megoldást keresünk c)a- ra és a vektorpotenciálra. Az r --t
00 térbeli végtelenben a c)a nemzérus, a Higgs önkölcsönhatási potenciáJnak
megfelelően (a fizikai vákum nem a zérus tér megoldás!). Ugyana~~r a vek~
torpotenciál sem feltétlenül zérus, elegendő, ha mértéktranszformaclOval azza
tehető. ilyen határfeltételeket valósít meg a "sündisznó" (angolul hedgehog)
konfiguráció:

(12.34)
 12. NEMPERTURBATÍV M6DSZEREK 247
246 12.4. INSTANTONOK

O, 12.4. Instantonok
(12.39)
). r
Az instantonok az eddig tárgyalt szolitonokhoz és mágneses mo~op?IUsokhoz
Nevét ez a konfiguráció onnan kapta, hogy a Higgs izovektor <li" egy elegendöen
matematikai tárgyalásukat tekintve hasonló képződmények, de fiZlkai alkalma-
távoli gömb felületén a helyvektor za /r irányába mutat. Ez a belső és külső
ásuk származtatásuk különböző. Az instanton eredete hirtelen , ("instant")
irányokat összekapcsolja, ennek megfelelő a vektorpotenciálban is az izo... és a
~vant~m alagutazások leírása, ami a perturbatív térelmélet szokásos keretein
térbeli indexek keveredése. Belátható, hogy a Higgs tér kovariáns deriváltja,
DI'<lia, ebben ahatáresetben zérushoz tart, a konfiguráció tehát r ---+ oo-ben belül nem számolható.
valóban a fizikai vákum minden kívánatos tulajdonságával rendelkezik.
Az eddig megismert és a legtöbb, a részecskefizikában felmer~l~ té~e:m~l~tben
a csatolás i állandó, g kiemelhető a hatás elé a terek megfelelo atskálazasaval:
SU(2) mértékeiméietet tekintve a <lia szerint 0(3) szimmetrikus a fenti La-
grange függvény. A Goldstone és a Higgs mechanizmus kapcsán bemutatott
számolásokhoz hasonló módon bevezethető egy "effektív" térerősségtenzor, a- <li ---+ <li/g, L ---+ ~L'W)
g2
(12.44)

mely mágneses monopólusnak megfelelő B-teret tartalmaz:

aminek következménye, hogy a pályaintegrálban az exp(iSjn) faktor
(12.40)
exp(iS' j(nl))
Ez a ge =, l, azaz az n = 2 esetnek felel meg a mágneses töltés kvantáltsága -re változik. A gyenge csatolás g2 « l és a szemiklasszikus n« l sorfejtés
szerint. Altalában is meghatározható a mágneses négyesáram a duális ft v
térerősségtenzorból, I' egyszerre valósítható meg.

- l €I'VpU € b a <liaa <liba

KI' = a FI'V
" == __2e a c II P U~,
..-,.c (12.41) A kvantum alagutazás jellemző amplitúd6ja (a WKB közelítésben),

amely megmarad, al'KI' == O, és az alábbi (topológikus) Noether töltéshez vezet: (12.45)

(12.42) A térelméleti analógia a pályaintegrál imaginárius időt használó, ún. "euk-

lideszi" kiértékelése,
Ez a mágneses töltés a térfogati integrál helyett (a Gauss tétel segítségéve!)
felületi integrálként is kifejezhető, ez a kifejezés az r ---+ 00 -beli Sz gömbfelü-
leten értékelendő ki. Az integrál struktúrája azonos a csavarodási száméval a
7r2(SZ) = Z leképezési osztálynak megfelelően egy egész számot ad eredményUI.
Ezért
n
QM = -, (12.43)
e
azaz a t'Hooft - Polyakov monopólus aDirac-féle kvantálási feltétel kétszeresét
val6sítja meg (s mindezt teljesen klasszikus feltevésekkel, a kvantummechanikáról
egy szót sem ejtve).
(12.46)
Ez a kifejezés nem kezelhető perturbatívan, mert az el/g' g == O-ban nem ana-
litikus ( s így Taylor-sora sem létezik).
Az z = it euklideszi idő bevezetése a térelméleti pályintegrált formálisan egy
partí~iós összeg kiértékeléséhez teszi hasonlatossá. Az imaginári~s időnek azon:
ban van egy másik aspektusa is: éppen a szoliton~~ m,~.&.J:lene~e ~utato~t ~a
a fordított potenciál, avagy a szokásossal ellenkezo elOJelu masodlk denv:Ut
használatára a Newton egyenlet analógiáiban. (A t helyett az x alkalmazas:-
"idő" -ként imaginárius idő bevezetésével ekvivalens). Ebből az eszmefuttatásboi
leszürhető, hogy

a kvantum alagutazás egy potenciál degen erált minimumai között

ekvivalens egy klasszikus szolitonnal.
 248
12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.4. INSTANTONOK 249

A véges hőmérsékletű térelmélet ben azonban nem egy potenciál, hanem egy
teljes Lagrange sűrüség minimumai kőzött lép fel az alagutazás, csak ez a La- Belátható, hogy az ilyen konfigurációknak megfelelő vektorpotenciál egy tiszta
mértéktér,
grange és az ennek megfelelő hatás euklideszi (képzetes) időben értendő. Az
-i
ilyen swlitonokat instanton-nak nevezzük, ezek a hatás minimumai kőzött in- AjJ = -(8jJU)U
-1
,
terpoláló, az euklideszi négyes téridőben lokalizált Lagrange sűrűségű térkonfi- g
gurációk.
a oo-ben, ahol U az SU(2) mértékcsoport eleme. Az n = l csavarodási számhoz
tartozó egy-instanton megoldás,
Az instantonok nemtriviális topológiájú . 2
euklideszi térkonfigurációk. A = _.:_x_(8jJU)U-l,
jJ g X2 + a2 I

A QCD-ben játszott szerepe miatt híres a Polyakov által javasolt Yang-Mi/ls tartalmaz egy a méretparamétert és 0(4) invariáns. SU(2) esetén az instanton
instanton. Ez a topológikus töltésről mondottak alapján négy euklideszi di- egy négydimenziós hedgehog:
menzióban létező önduális (vagy anti-önduális) téreösséggel rendelkező kon-
figurációkra épül. Itt az energia végességének a hatás végessége felel meg (ami U l (
= vx .
r ? X4 + tXi U
i)
2
formálisan egy ötdimenziós elmélet négydimenziós euklideszi integrálként felírt
energia - kifejezésének tekinthető). Az
a Ui Pauli mátrixokkal. A topologikus áramsűrűség kifejezhető a lxi - t 00
ro _ 2"t'jJvup
l FUP
felületen pusztán az U hedgehog elemekkel:
.r JJV - (12.47)
képlettel definiált duális térerősségtenzor használatával, a K
jJ
= -1-EjJvapTr(U-18vU)(U-18aU)(U-18pU).
6g 2

(12.48) Az SU(2)-beli csoportintegrál egy S3 felUl,eten, a né~~i~enziós egy.ségsu~ar:ú

egyenlőtlenségből kiindulva a gömb háromdimenziós felületén vett integrál~a~ e~enerteku, a topolo~lk~s toltes
tehát az S3 - t S3 megfeleltetések csavarodasi szama, 11"3 (S3) = Z szmten egész
(12.49) szám.

egyenlőtlenség nyerhető. Ez a tiszta Yang-Mills hatás minimumait az F = ft

önduális konfiguráció esetén adja, ezek az instanton konfigurációk. A hatás
ekkor egy teljes négyesdivergencia integrálja, azaz felületi integrállá alakítható,
s ezért a konfiguráció globális tulajdonságára, a topológikus töltésre érzékeny.
Az
A.z instantonok érdekesnek bizonyultak az erős kölcsönhatás vákumállapot~ak
. . álata'ban és az axiálvektor áram meg nem maradás ának - t'Hooft által
VlZSg J: l ' l' k '
proponált - magyarázatában . Ennek megértéséhez röviden le vazo JU az un.
Theta - vákum problémáját.

(12.50)
azonos átalakítás a következő topologikus áramot szolgáltatja a nemábeli A~ A naiv Fock vákum, 10) nem lehet a legalacsonyabb ~mer~ájú állapot, mer.t
vektorpotenciállal kifejezve: a klasszikus instanton konfigurációk szintén vákum hatarfelteteleket Jele~ten e~,
de a topologikus töltésük miatt nem semmisíthetök ~eg, ne~ transz!ormálhatok
át a triviális vákumállapotba. Vagyis több degenerált alapál~apot l~tez~et és az
(12.51) ezek közötti kvantum alagutazást jelzi az instantonok Jelenlete a pályamtegrál-
A csavarodási szám ban .
n= _1_jd"xF a ftajJv
3271"2 JJV (12.52)
Egy n instantont tartalmazó, azaz n csavarodási szárnú szektort j:löljűnk In~ ­
-nek adódik, s ezért a hatásra igaz az alábbi egyenlőtlenség: nel. Egy méktranszformáció, amely globálisan topologikus, megváltoztathatJa
ezt a számot (lokális sima mértéktranszformáció nem) n1. :.!n) .-:-:! ln + l). ;1>,..
871"2
S ~ Sondualis = - 2 n. (12.53) valóban legalacsonyabb enrgiájú állapot, a .v~Ó.~i. vákum a kulonbo~? csa:.arod~l
g számhoz tartozó állapotok lineáris kombmacloJa lehet, a keveresl egyutthato
 12.5. RÁcs - MÉRTÉKELMÉLET 251
250 12. NEMPERTURBATÍV M6D~ZEREK

Vagyis mintha J 5 nem, de a topologikus árammal kombinált

azonban egy koherens fázisfaktor:
00 j" = ],,, _ Nf92 K" (12.60)
le) = L eine/n). (12.54) g 5 271'2

n=-OO
áram megmaradna (K,,-t megadja a (12.51) képlet). Honnan származik ez a
A vákum stabilitását, vagyis a vákum - vákum átmenetet l ' 'k t K"-vel arányos járulék? Ha a vákumban instantonok vannak jelen és a QCD
plitúdó, elro van um am-
Lagrange sűrűsége a fentebb említettnek megfelelően módosul, akkor a
(12.55)
m,n
(12.61)
némi átrendezés után kifejezhető az alábbi pályaintegrállal:
integrál arányos a csavarodási számmal, vagyis klasszikusan sem tűnik el. Ezért
f = ~ e-i(n-mleeim(e'-el I[VA
~
]
~ n-me
iS[A]
. (12.56) eleve nincs (globális) UA(l) szimmetria, s nem kell keresnünk a megfelelő Gold-
m,n stone bozonokat sem.
Itt az n-m index az A vekt?rpotenciál - konfigurációk szerinti pályaintegrálban
~ adott szekt~r?~n ~ar~o (azaz globálisan topologikus töltést változtató mér- Amilyen szépen megoldotta az instanton - vákum gondolata az UA (l) problémát,
sajnos ugyanolyan gyorsan újabb, megoldatlan rejtélyre vezetett. Az új tag a
tektranszformaclOk
l' 1"1' . .szokásos) integrálást J' elo'TI . Az (n - megesz
nelkuh, ) ' szarnot
,
v-v~ Je o ve es az m szermti, a pályaintegráltól független szummázást elvégezve Lagrange-ban ugyanis paritás és CP-sértő! Ilyen effektusokat eddig nem figyel-
kapJuk, hogy tek meg az erős kölcsönhatás kapcsán, ez a 8 paraméter értékét kísérletileg a
f = 8(8' - e) L e-íve I [VA]v e -i fd 4
z 1:.. (12.57)
lD-9 határ alá szorítja. A rejtélyes az, hogy ha már fellép ez a tag, akkor miért
ilyen kicsi? Erre jelenleg nem ismeretes magyarázat.
v
Ez a kifejezés a
v= 16~2 J cfxtr(FF)

és a e paraméter szorzatával egészíti ki az eredeti hatást am'

csa:.arodás~. szám
12.5. Rács - mértékelmélet
a kovetkezo effektív Lagrange sűrűségre vezet: ' l

.ceff = .c + -e- tr (FF).

- (12.58) Az eddigi példákban olyan nemperturbatív tulajdonságokat tanulmányoztunk ,
167r2 - amelyek mindegyike a térelmélet globális tulajdonságaival, a konfigurációk vég-
Ez a k,iegé~zítő tag egy teljes derivált, o"K", ezért a perturbatív térelmélet telen távoli felületeken felvett értékei vel volt kapcsolatos- .Általában topológiai
nem valtoZlk. Fontos következménye van viszont a QCD-ben felmer"l" U (l) tulajdonságoknak nevezhető mennyiségek, különböző dimenziókban definiált
probléma megoldására nézve. uo A csavarodási számok hordozták a nemperturbatív információt. Az efféle tanul-
mányok koronája a tisztán topologikus térelméletekkel való foglalkozás (ahol a
teljes hatás egy felületi integrállá alakítható), mert ezek - úgyis mint kvantum-
~z egyik g!obá.!is .U(l) invariancia a QCD-ben, aminek Noether árama J" térelméletek - egzaktul megoldhatók. Jellemző példa a Chern-Simons-elmélet,
v:r,,1/J alaku, fiZikailag a barionszám megmaradását fejezi ki. Mai tudásunk sze- illetve az ebből elágazó elvont matematikai vizsgálódások, amelyek az egész
nnt ez egy helyes természettörvény. Van azonban egy másik nulla k kt" kvantumspektrumot topol6giai tulajdonságok alapján , az ún. csomóinvariánsok
té . l k .. I ál' ' var omeg
ese n Je ent ezo g ob lS UA (1) szimmetria is ez a fázis és a kiralitas' k.... segítségével fogalmazzák meg ("knot theory" , azaz csomóelmélet).
e,a ... t I . lJ h" ' ozos,
- e J,e emez eto t~_anszformációjaával szemben mutatkozik. A megf I l"
Noether aram a . 'I k
_ _. " - '1'1,,1 'I' axla ve tor aram. Ennek- megmaradását enem
J5 _ . 1, 5.1, • eo
19azolJák
ad a részecskefizikai .kísérletek I- Az elméletben I'S , J5 cs ak kl asSZI'k usan A térelméletek, elsősorban az erős kölcsönhatást leíró QCD tanulmányozására
mar ,meg, a kvantumelmeletben nem, az anomália miatt. Az anomália azon- szolgáló nemperlurbatív módszer a kvantumtérelmélet véges téridö rácson meg-
ban aranyos a topologikus töltéssel: valósított regularizálásához kapcsolódik: ez a rács - térelmélet (angolul: lattice
gauge theory). Itt a cél az eredeti elmélet - legalábbis közelítő - megoldása a
(12.59)
perturbácíós sorfejtés nélkül. Ennek a módszernek az erdete Kenneth Wilson
252 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK
munkásságára vezethető vissza, aki a rács spinmodellek analógiájára sikeresen
átfogalmazta a QCD-t (s ezzel általában az ábeli és nemábeli mértékelméleteket) ,
hozzáférhetővé téve ezáltal statisztikus fizikai módszereket a részecskefizika szá-
mára. Ez az analógia az euklideszi (képzetes) idő térelméletbe történt beve-
zetésével bontakozhatott csak ki, s valóban mindmáig vannak kétségek az így
nyert eredmények valós időre vonatkozó érvényességével, az ún. analitikus el-
folytathatósággal szemben. Ugyanakkor a renormálás folyamata a statisztikus
fizikai fázisátalakulások és kritikus viselkedések kapcsán tanulmányozott renor-
malizációs technikákhoz hasonlóan vihető végbe a rács - térelméletekben.
A rács mértékelméleteket az alábbi tulajdonságok jellemzik:
1. A regularizáció egy véges feloldású (és méretű) téridőrács bevezetésével
történik. Az itt definiált elmélet végtelenül finom feloldású, ún. folytonos
határesete az eredeti térelmélet.
2. A vizsgálatokat euklideszi (tisztán képzetes) időkoordináta feltételezésével
végzik. Ez apályaintegrált formálisan egy partíciós függvény formájában
adja.
3. A (többnyire négydimenziós) statisztikus fizikai probléma véges, bár nagy-
számú szabadsági fokkal rendelkezik.
4. Gondot kell fordítani a bonyolult szimmetriák, különösen a mértékinvari-
ancia megőrzésére a rács - változatban.
5. Várható értékek a vákumállapotban vagy véges hőmérsékleten egyaránt
numerikusan, "fontossági mintavétel" (importance sampling) alapú, össze-
foglalóan Monte Carlo módszereknek nevezett algoritmusok alapján szá-
molhatók.
A fentieket a nemábeli mértékelmélet (Yang-Mills) példáján mutatjuk be kon-
krétabban. A legfontosabb lépés a rácson definiált mértékelmélet mértékinvari-
anciájának a biztosítása. Ez akkor teljesíthető biztonsággal, ha az alapváltozók,
amelyek egy-egy konfigurációt jellemeznek, kovariáns ak a mértéktranszformáci-
ókkal szemben. Vagyis elsősorban nem a vektorpotenciál, hanem a kovariáns
deriválás megfelelőjét keressük. Ennek a vektorpotenciál pályarendezett in-
tegrálját tartalmazó fázisfaktor ,
(12.62)
felel meg. Mértéktranszformáció során ez a mennyiség cs8k az integrációs út
kezdő- és végpontjában fellépő csoportelemekkel szorzandó, tehát kovariáns. A
legIokálisabb ilyen objektum a rács legrövidebb integrációs útját, két szomszédos
rácspontot összekötő vonalat, ún. link-et tartalmazza:
(12.63)
12.5. RÁcs - MÉRTÉKELMÉLET 253
Itt n egy rácspontot, n + /l. a /l. irányban levő (pozitív) szomszédját jelöli. A
rácspontok távolsága reguláris rács esetén állandó, a. A vektorpotenciál és az
U kovariáns fázisfaktor egyaránt egy-egy link-hez kapcsolódik minimálisan. A
rácson ennél pontosabban nem ismerjük az értékét. A fenti kifejezésben szereplő
A/,(n) mennyiség nemábeli mértékelméletekben természetesen egy mátrix: AI' =
A~Aa /2.
Bevezetve a rövidített, Un,/, jelölést, látható, hogy valós vektorpotenciál és her-
mitikus reprezentáció esetén minden U mennyiség unitér: U-l = ut. Az
adjungált U elemek kifejezhetők az ugyanazon Iinken visszafele futó vonalin-
tegrálként is, vagyis utI' = Un +/,,-/" A rács összekötő vonalai tehát irányítottak
a konfigurációk kiértékelésekor.
Invariáns mennyiségek nyerhetők a kovariáns fázisfaktorokból tetszőleges zárt
görbe menti integráljukat tekintve. (Ilyenkor a kezdő- és végpont egybeesik, a
mértéktranszformáció faktorai pontosan kompenzálják egymást.) A legIokáli-
sabb ilyen kifejezés a lehető legrövidebb zárt utat, egy ún. plaquette-t (zárt
négyzetet) foglal magába. Az ilyen plaquette-n sorbaszorzott U faktorok egy
mértékinvariáns lokális mennyiséget alkotnak:
Up= II Ul, (12.64)
laround P
ahol az f link a P plaquette-t körülvevő vonalakat jelenti. A Lagrange sűrűséget
ezekből a legIokálisabb mértékinvariáns kifejezések valós részéből felépítve a
hatás az alábbi, összes elemi plaquette-re vonatkozó összegként áll elő :
s = _!!...2 L
2g P
(1 - 2.N Re Tr up) . (12.65)
Ez az ún . Wilson hatás. Belátható, hogy eZ a kifejezés a kis rácsállandó
határesetében a --t O valóban a mértékelmélet hatását adja.
A fenti állítást ábeli elmélet esetére demonstráljuk, de hasonló módon (egy kicsit
persze óvatosabban) végezhető el a nemábeli esetben is. Az elemzés idejére a
g csatolási állandót olvasszuk be az a rácsállandóba. A plaquette változó az xy
síkban,
sorbafejthető
A hatás elemi járuléka a periodikus poitenciálra hasonlít:
 255
254 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK l 2.5. R.ÁCS - MÉRTÉKELMÉLET

.. "l . . ugyanúgy mint a folytonos esetben, söt kis k-ra ha-

Ez minden síkban fekvő plaquette-re elvégezhető és az eredmény összegezendő koru van mlmmuma, , . I t" It'
, . lk d'k A Ic - ±1f / a értékeknél azonban mar Je en osen e er a
a teljes rácsra. A tx síkban az elektromos tér E,. komponense lép a Bz helyére, sonloan vIse e I . I' - k ll" k' . akkor ez az érték
k2 .. b' től itt helyi maximumot vesz fel. Ha a e oen ICSI,,, "
összességében minden mágneses és elektromos tér komponens előfordul egyszer. 4/ JO:a~y, 'csak nagyon gerjesztett állapotok függhetnek ettol. Az alapallapot
Eközben a 4 éppen az elemi hiperkocka (négydimenziós cella) mérete, így az
meghatározásában ez a közelítés nem okoz gondot.
összeg az alábbi négydimenziós integrált közelíti:

Sajnos más a helyzet a fermionokka!. Itt a naiv derivált,

l (12.70)
81''IjJ ---+ -('ljJn+1' - 'ljJn),
Ez a kifejezés azonban azonos az euklideszi hatással, hiszen az imaginárius idők(}­ a
ordináta miatt a E2 tag elöjele a szokásossal elle'nkező. A Wilson hatás folytonos 'to a) vezet a Fourier transz-
a következő Dirac operátorra (inverz prop aga rr
határértéke N = l esetén tehát formált képben:
Ífl'kl' + ro ---+ ro + i L ,I'~ sin(alcl')' (12.71)
I'
, ± / h l eken (a Wigner cella határain)
Ez k-ban lineáris kifejezes, s a k .. =
1f a e y , d' l k _ O körüli fizikai
nem maxiuma, hanem minimuma van, amely raa asu a ,,-::, f ion
A mértéktranszformáció rács beli megfelelője a fázisfaktor szorzása a két végein, . . al d 'It Ezt a jelenséget nevezik megkettozodesnek, enn.
amik egy-egy az adott link-kel összekötött rácspontban helyezkednek el: mImmumm egen~r~: ik első 'avaslat magától Wilsontól származIk:
doubling-nak. Elkerulesere az egy j . b It"" tagot amely
adjunk hozzá a hatáshoz egy további, a ~~lyton~s hmesz en e uno ,
(12.66) azonban a hamis minimumokat elmozdltja. A javaslata
Ennek következtében bármely zárt görbe mentén vett U-k szorzata invariáns, s
ezért a páJyaintegráJ kiértékelésekor (a kvantálás megfelelöje a rács térelméletben)
L -;j)n('ljJn+1' + 'ljJn-1' - 2'IjJn)'

nincs szükség a 6. fejezetben megismert Fadeev-Popov trükk alkalmazására. A Ekkor a Fourier transzformált,
ghost-okról szót sem kell ejteni! Minden várható érték, amennyiben ilyen fak- sin(ak ) l ' " cos(akl') - l (12.72)
torokból épül fel, statisztikai átlagként számítható ki: Sek) i =
I'
L
,I'
a
I' + ro - ~ ~
I'
a '

(O (U)) = J 'DUO(U)CS[U] (12.67) a K. hopp ing paraméter függvényében felnyomja a hamis minimumokat.
J'DUe-S[U]

A mértékterek rács reprezentációja megadja a skalár és fermionterek reprezen-

tációját is a kovariáns derivált segítségéve!. A skalártér, 4?n a rács pontjaiban
definiált, egyszerű (nem kovariáns) deriváltja,

(12.68)
A rács QCD eredményei
a két szomszédos érték különbségével fejezhető ki. Ez a Fourier transzformál-
takra a folytonos határesettől eltérö diszperziós relációt ad:
, . ' l gf ntosabb eredménye a confinement, a kvark bezár~
Aracs QCD mmdmálg e o k k közötti potenciál meghat a-
(12.69) kvalitatív magyarázata., Nehéz.' szat~kU\ k(v~il~On 'IOOP) várható értékét kell
rozásához a rácson az un. WIlson uro
kiszámítani: a
Ez a --+ O határesetben visszaadja a szabad relativisztikus részecske diszperziós W(C) = (Tr II Un) (12.73)

összefüggését, a Klein-Gordon egyenletnek megfelelöen. A kifej~zésnek a k = O n

 257
256 12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK 12.5. RÁCS - MÉRTÉKELMÉLET

, CD- nek a bezárás vizsgálata az egyik legelső, mindmáig talán le~e-

mennyiség nagyméretű térben és időben kiterjedt hurkok esetén infor mációt A r~cs-Q d , S ámos egyéb eredmény is született azonban. Egyreszt
ad a sztatiJ..:us kvark-antikvark-potenciál nagytávolságú viselkedéséről, vagyis a lentosebb ere menye. z k l SU(2) , U(l) is a
SU (3) mértékcsoport mellett egyszerűbb csoporto , p . ~s.. Z
húrálland6r61. Képzeljünk el egy kvarkot az x = R helyen, egy antikvarkot
°
az x = helyen. Egy ilyen állapotot a (Fock) vákumb6l lokálisan alkalmazott
kvark téroperátorok segíbtségével kelthetünk, de mivel e két esemény nem egy
az , l' 't' a lett de az lsing modellre emlekezteto 2
rácson valo tanu ~anyo~~an ~~kan f~1 a modellekben. (Az U(l), a QED
vagy Z3 csop~rt IS gya k f I l eg) A Wilson hurkok területi törvényének
helyen tőrténik , a mérték kovariáns fázisfaktorral őssze kell kőtni e két pontot.
Az időben propagálva majd hosszú idő után az összeköttetést újra megteremtve ~~:~:~:::'~~~~d;Ó
. t
~d;:;:ész~:es.~lbb ~kanJ.eullemnal'e~~~:~gayae~Ü~~~I:~:~
k' mágneses monopo uso '
ks~~~:;;~~~~'
egy xt síkbeli nagy C Wilson hurkot írunk le. A keresett állapot ilyen hurkok mstan ono es gf l l·· l sonyabb (2 3) dimenziós rendszerekben
=
járulékaiból áll össze a pályintegrálban szereplő f(C ) e-SIVel kanonikus fak- . a be z
tatja ' as'
aban
r · A me e e o a a 'c l,' . , . áIilak a tanulmanyozasa , '
torral súlyozva: fellépő különleges alakok, pl. vorlexek ehs.:ze,k Pe,ekrlkeOtu..a~l~~pravezetés modellezése
, d k vagy a magas omers ,
a mag,nes.es freln s~:l:e Az elmúlt két-három évtized tapasztalatai alapjan a
Iq(t,O)q(t, R)) = ~f(C)q(t,O) (pceigJoR A"dZ") q(t,R)IO) = r(t,R)IO). kapcsan IS e meru . r· k . t I a véletlen
rács térelméleti szimuláci6k leegyszerűsített ~o~el Jem:, ' ~~nta~~lmányozása
mátrix modellnek vagy a klasszikus kaottkus racs znamt ana
(12.74)
A t = O és t = T időpontban az ilyen állapotok közötti átfedés is gazdagította a színképet.

(Olr t (T, R)r(O, R)IO) = L I(OJf(O, R)IO)1 2

e-ES (12.75) , ··1 d
Vegezetu , e egy
,
általán nem utoisosorban
"
' ( 'es magas) hőmérsékletű
a veges .'
., ' h' y a kozmológiában es a re-
n , ' k' aló tanulmanyozasa Jone an , .
terelmelete racson ,v , .. . , , fázisátalakulás, pl. a a bariogenezlS-
az euklideszi térelméletben egy kanonikus partíci6s összeg (az e iTH időfej lesztő szecskefizikában valoszmuleg szerepet J~~sz,o I k l · a kvarkokat felszaba-
faktorok helyébe az e - TE kanonikus "Boltzmann" faktorok lépnek), amely a nu- sei kapcsolatba hozott elektrogyen.~e fal~l~a~ a ~~: ~a~pukat a térelméletben.
merikus Monte Carlo m6dszerekkeJ közvetlenül modellezhető a rácson. A T --+ dító QCD-beli fázisátalakulás me,g]o,~o asav ny .
00 hosszú idejű határesetben , emelyre a numerikus számolások eredményét ex-
De ez már a következő fejezet temaja.
trapolálni kell , a kanonikus összeget a legalacsonyabb, alapállapoti Eo energia
dominálja:
lim (Olrt(T,R)r(O,R)IO) ~ e-Eo(R)T. (12.76)
T--tCXl

A nagyterületü RT Wilson hurkok várhat6 értéke ad tehát információt az

alapállapotban a kvarkok és antikvarkok között fellépő potenciális energiár61.
A tapasztalat, amely szerint a numerikus szimulációkban

(12.77)

az ún. területi törvény (area law) . Ennek értelmezése a lineáris potenciál

Eo(R) = aR a a húrállandóval.

AcsatoJási álland6 függvényében a fenti kifejezés numerikusan meghatározható.

Ezenkívül a gyenge csatolás g « l esetben a perturbatív QCD segítségével,
míg az ellenkező , erős csatolású g » l esetben egyszerű statisztikus fizikai
m6dszerekkel , amelyeket a spinrendszerek vizsgálatában használnak, ez az ered-
mény szintén meghatározható. Ezek az analitikusan elvégezhető számolások
segítenek a folytonos !imesz és a renormálás tanulmányozásában is, az integráci6s
konstansok lerögzítésében. Így került kapcsolatba a rács-QCD és a perturbatív
QCD A paramétere, a köztük levő kapcsolatot először Hasenfratz Péter és Anna
határozták meg. (A rács-QCD A paramétere mintegy 1/ 80-a a pertur b,-~ív
QCD-jének, 3 - 5 MeV.)

I
~
r
258
12. NEMPERTURBATÍV MÓDSZEREK

13.

"
Osrobbanás

Az eddig elmondottakból leszürhető, hogy bár az elemi részecskék világa tudá-

sunk mai szintjén még nem tekinthető teljesen megértettnek, a Standard Modell
felt'Únóen sikeres. Miért gondoljuk mégis, hogy a természetben ennél "többről
van szó" , legmélyebb titkainak feltárásához a Standard Modell nem elegendö?

Az elégedetlenség egyik oka a Standard Modellben használt paraméterek (tö-

megek, töltések, csatolási állandók) eredetének a tisztázatlansága. Miért egy-
harmada a d kvark elektromos töltése az elektronénak? Miért van az elemi
részecskéknek annyira különbözö tömegük? Van-e a kö1csönhatásoknak közös
eredete? Mi van, ha a neutrínó mégis tömeges (Iegújabb kísérletek erre látszanak
utalni)? ilyen és hasonló kérdések nem válaszolhatók meg a Standard Modell
keretein belül.

A kétségek másik forrása a világegyetem csillágaszati, asztrofizikai és kozmoló-

giai megfigyelések alapján kialakított modelljében leledzik. Sok folyamat és fel-
tevés a részecskefizika Standard Modelljében összefoglalt tudás alapján érthető,
sőt a két terület összefonódása szinte kívánatos. Van azonban egy-két probléma,
amelynek megoldása csak nem standard részecskefizikai feltevésekkel adható
meg, a Standard Modellnek ellentmondanak a tapasztalatok. A tudományban
azonban egyetlen ellentmondás is elég ahhoz, hogy magas elméleti paloták rom-
bad őljenek, vagy legalábbis átépítésre kerüljenek. Az új épület tervét viszont
még senki sem ismeri.

Ebben a fejezetben előszőr a kozmológia legfontosabb elemeivel ismerkedünk

meg, kiemelve a részecskefizika számára releváns mozzanatokat. Külön foglal-
kozunk a világegyetem fejlődése során valószínüsíthető múltbeli fázisátalakulá-
sokkal, a kvarkbezárás és az anyag - antianyag aszimetria (korábbi) létrejöttével.

259
 -J( , 'IQ

13.1. A KOZMOLÓGIAI STANDARD MODELL 261

260 13. ŐSROBBANÁS

, I" .. ló határesetben táguló illetve vég nélkül táguló világegyete-

V égül a Standard Modellen túlmutató elméletek alapelveinek vázlatos áttekin- tagu ,o es °Asszke~mO .' tOk k"lo"nleges határ~set: az ún. lapos (fiat) téridőnek felel
tése zárj a le ezt a részt. met Ir le. - er e u
meg.

A feltételezett téridő- metrika tartalmazza az R(t) ismeretlen függ\~n~t. ~~k~'~

.' letek se ítsé ével határozható meg. A részletek em ltese ne u
13.1. A kozmológiai standard modell
~::::g~:;Ir:ás logi!i sé~áját
elevenítsük fel ehelyütt: ds
2
~ ~v:~:m~~~~~t
kifejezésből rekonstruálható a gl"v metrikus tenzor, amelyból a ten o go~ ~.. -
, , . II "R Riemann tenzor meghatározható. E tenzor kontra CIOJa
seget Je emzo I"VAp . ak ., R kalárhoz E
A kozmológia standard modellje a világegyetem nagyléptékű térbeli és időbeli vezet a kétíndexes Ricci tenzorhoz és továbbl kontr CIO s .,. , . az:
fejlődését írja le. A leírás alapjául szolgáló matematikai modell klasszikus mennyiségek segítségével fejezhető ki az Einstein t:nzor.' amI a gravltaclO for-
(nem kvantumfizikai), gyökerei az általános relativitáselméletbe nyúlnak. Leg- rásául szolgáló Tl"v energia - impulzus tenzorral aranyos.
lényegesebb tulajdonsága a ma elfogadott elméletnek az, hogy nem sztatikus,
1 (13.2)
hanem változó világegyetemet, időben változó téridő- metrikát feltételez. (Ez Rl"v - 2gl"vR~ = 81fG T l"v'
szükségtelenné teszi az Albert Einstein által a sztatikus világegyetem magyará- . , ., 'll d' A T tenzort a jelenlevő
zatára bevezett energiasűrüséget, a kozmológiai konstans-ot , amit ennek kapcsán A fenti Einstein egyenletben G a gravltaclOs a an o. flV

Einstein "élete legnagyobb szamárságának" bélyegzett. A legújabb megfigyelések és energia határozza meg. Egyszerűbb kozmológiai modellek a por vagy
anyag 'h T'k
szerint ez a bizonyos tag mégis jelen lehet, eredete egyelőre nem világos. A az ideális folyadék állapotegyenletet aszna Ja .
távoli galaxisok s azokban levő szupernovák távolodási sebessége alapján az (13.3)
Tl"v = (é + p) ul"uv - P gl"v'
univerzumban nemcsak sötét anyagnak, hanem sötét energiának is kell lenni.) . ..", ' míg u az áramlásban levő anyag
Itt é a lokális energlasuruseg, P a nyomas, I" .. ' rendszerből
(és/vagy sugárzás) relativisztikus négyessebessége. Egyegyuttmozgo
Táguló világegyetem figyelve ul' = (1,0,0,0).

Az univer"zum tágulását előszőr Hubble figyelte meg 1927-ben. Színképelemzés szerűsítő feltevések mellett az Einstein egyenletek a (13.1) képletbe n
útján a távoli galaxisok relativisztikus Doppler-eltolódásából (red shift) egy Ezen Ieegy , .,. f" , k vezetnek
fellépő R(t) faktorra nézve az alabbl ossze uggese re .
meglepően egyszerű általános távolodási törvényt vezetett le: minél távolabbi
41f )
egy galaxis annál gyorsabban távolodik. Ez a tény vagy azt sugallja, hogya R = --G(é+3p R,
3
Föld, illetve a Naprendszer a világegyetem robbanásának a középpontja (ami,
egyéb utalás nem lévén, nehezen hihető), vagy azt az elképzelést támasztja R\ 2 k = 81f G E:- (13 .4)
alá, hogy maga a tér szerkezete változik, a világegyetem mindenütt nyúlik , ( RI +R2 3
felfúvódik. Idővel ez utóbbi modell nyert elfogadást.
Ak = O"lapos" megOld~ kombinálható a termodinamikából ismert adiabatikus
tágulási törvénnyel: TdS = dE + pdV = O:
A téridő metrikája a legegyszerűbb, radiálisan szimmetrikus univerzum - mo-
dellben tartalmaz egy időfüggő távolság - skálát, R(t) - t:
d
T-(sR
dt
3) d
= _(éR
dt
3
) d 3 = .
+ p-R
dt
° ,
(13.5)

-ds 2 = dt 2 - R 2 (t) [~2

1- kr
2{)
+ r 2(diJ2 + sin d(/)] , (13.1)
, " ,,'
Itt a T hőmérséklet és az s entropia - ~urus:g az
bevezetett alternatív változókként használhatok.
energia és nyomas helyett

ahol r, {), ep gömbi polárkoordináták és t az idő. A H = RI R Hubble konstans , . 'l "l' etem állapotegyen-
mai értéke írja le az univerzum pillanatnyi tágulási sebességét. Ez a tágulás A korai időszakban feltételezett, sugárz~ d?ml,n.a t ~ge~ I l me . ;1
azonban mindenütt egyenletes (R csak t-től függ). A szokásos analógia egy lete a tömegtelen relativisztikus részecskek ldeahs gazana e e g.
felfuvódó luftballon felszíne: a távolságok itt is mindenütt egyenletesen nőnek. 4
é = 3p = aT ,
4 3 (13.6)
S = -aT ,
A k paraméter a fenti metrikában negatív, nulla, vagy pozitív ~rtéke szerint 3
 262
13. ŐSROBBANÁS
13.1 . A KOZMOLÓGIAI STANDARD MODELL 263

az effektív szabadsági fokok számának megfelelő rT Stefan-Bolt ..

, I Ebb"l
h a t ova. d' b'k ' zmann egyutt-
o az a la atl ussag miatt a T R=konstans össz f" ' d 'd' Robbanások
. R é T ., k 'd" e ugges a o lk
ami az s a mennyisege I oderiváltjait, azaz a világegyet t' I" "
hülését az alábbi módon köti össze: em agu asat es
Az robbanások a tágulás rövid, de különlegesen erőteljes szakaszait jelenti:
il t minél magasabb energiasűrűség mellett valósult meg, annál korábban történt
Ji + T = O. (13.7) és annál jelentősebb változást hozott az aktív szabadsági fokok számában. A
részecskefizika Standard Modellje két fázisátalakulás feltételezésével járul hozzá
Ezt behelyettesít ve az Einstein egyenletekbe a ko"vetkezD"h u"I'esi. torvenyt
'" .
kapJuk: a kozmológia standard modelljéhez: i) a T;::::: 100 GeV hőmérsékleten bekövetkező
elektrogyenge fázisátalakulás a Higgs tér szimmetriasértő vákumbeli várható
értékét s ezáltal Ca Higgs mechanizmus alapján) a gyenge mértékbozonok nagy
(13.8) tömegét hozta létre, ii) a T ;::::: 160 MeV hőmérsékleten lezajló fázisátalakulás
az erős kölcsönhatás ma ismert arculatát alakította ki a kvarkok hadronokba
Ennek a differenciálegyenletnek a megoldása
zárásával (ami az atommagok s ezzel a kémiai elemek kialakulásának előfeltétele).
Mindkét fázisátalakulás a rács térelmélet nemperturbatív módszereivel tanulmá-
(13.9) nyozható.
vag~is ~ adiabatikus sugárzással töltött (radiálszimmetrikus) világegyete r.
szerint tagul. m v t~
A teljesség kedvéért a világegyetem fejlődésének "korai" eseményeit az alábbi
lista szerint foglalhatj uk össze:
Fázisátmenetek
• T;::::: 100 GeV hőmérsékleten, a t;::::: 10- 13 -ik másodpercben az ősrobbanás
után történt az elektrogyenge fázisátalukás. Ez lezárta az anyag - an-
A fenti eszmefuttatás nem tisztázta még azonban hogy mekkora rT E I' , tianyag aszimmetria kialakulásának folyamatát, az ezután megmaradt bar-
ben az aktív szabad ' . ~ k k ' , , ' . z enyege-
. "" " sagl o o szarnatol, vagyis az univerzumot kitöltő s ' , ion többletből áll a mai világ.
mJlyensegetol fugg: ugarzas
rT = NszabrTSS, (13.10) • T ;::::: 160 MeV hőmérsékleten, kb. t;::::: 10-6 másodperccel az ősrobbanás
ahol ass ~ ~gyszerű feketest-sugárzásnak megfelelő Stefan-Boltzm 'll d' után zajlott le a QCD színbezáró fázisátalakulása, ekkor alakultak ki a
A szabadsagi fokok száma általában közel állandó de bl'zonyos ho"m :m~kal tank o. ma ismert hadronok.
kT' " ("" , erse e e en
u o.~osen Jazlsatalakulasok lezajlásakor hirtelen változik. A h" "kl "
szeruleg omerse et sz am- • T;::::: 1 Me V hőmérsékleten, t ;::::: 10- 3 másodperckor folyt le a nukleoszin-
TMeV = [5.75Nsub (T)]1/4 t;;,~/2 (13.11) tézis, az atommagok, s ezzel a mai kémiai elemek kialakulása.

-n~k ad~d,ik, mai értéke a kozmikus háttérsugárzás hőmérséklete 3 lOK B' • Csak jóval ezután, T ;::::: l eV hőmérsékleten, t ;::::: 10 13 másodperckor (kb.
mar a vJlagegyetem állapotegyenlete más, hiszen többé nem su 'ár~ás d~ ~;::a
300 ezer évvel az ősrobbanás után) tőrtént meg a fotonok elektromágneses
a ~~:ti k~letet a mikrohull~ú háttérsugárzás hőmérsékletém:kgbecslésér~~nas:~ lecsatolódása, az elektron - pozitron plazma eltünése, s ezzel az univerzum
na atJu , mert az a maradek anyagtól már korábban lecsatolódott.
átlátszóvá válása. Ekkor vált szabaddá az út az atomos anyag, legfők épp
a hidrogén gáz formálódásához . A lecsatolódott elektromágneses sugárzás
~ tág~lás és hűlés ilyen szoros összefüggése kapCSán találkozik k I' . ma kozmikus háttérsugárzást alkot: azóta annyira lehűlt, hogy csak a
es a reszecskefizika: a magas ho"me'rséklet . a ozmo ogla rádiótartományban figyelhető meg.
ugyams magas e ' '' '''
felel ~:g, az anyag különben csak a kozmikus sugárzásban ~:~asurusegnek
gy
gyorsItokban megvalósuló extrém állapotát feltételezve Ez b' részecske- • A csillagok és galaxisok formálódása T;::::: 1 meV hőmérsékletű univerzum-
giatarto ' b ' . - Izonyos ener-
ban, t ;::::: 10 16 sec, azaz kb. 300 millió évvel az ősrobbanás után kezdődhe­
. many an - a reszecskefizika, alacsonyabb energiákon a gfi'ka
fiZika és héjfizika (kémia) területe. ma Zl , atom- tett.

A világegyetem becsült 15 milliárd éves korához képest ezek az időpontok való-

ban nagyon korainak számítanak.
i
.I
.;,/
 264 13. ÖSROBBANÁS
13.2. Kvark-gluon plazma
Az erős kölcsönhatás elmélete, a QCD az aszimptotikus szabadság alapján nagy
energia- illetve impulzus cserével járó folyamatok esetén a perturbatív térelmélet
módszerei vel nagyon jól kezelhető. A magas hőmérséklet, a plazma állapot,
átlagos an nagyenergiájú ütközéseket feltételez az alkotóelemek között, ezért
nem meglepő, hogy a QCD magas hőmérsékletű fázisa, a kvark-gluon plazma
szintén leírható a perturbatfv QCD keretei között. Legalábbis első pillantásra
ezt várnánk el.
A közelebbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy a magas hőmérsékletű plaz-
ma még a perturbatív QCD-ben sem egyszerűen egy ideális gáz, a kölCSÖn-
hatások bizonyos aspektusai egyáltalán nem elhanyagolhatók. Nagy szerep jut
ezért a nemperturbatív módszereknek, elsősorban a rács-Q CD-nek a kvark-gluon
plazma, valamint természetesen a színbezáró - felszabadító átmenet tanulmá-
nyozásában.
Rács-QCD eredmények
A rács térelmélet viszonylag kis ráfordítással kiterjeszthető a véges T hőmérsék­
let esetére. Miután úgyis euklideszi idöt használ, a (Monte Carlo algoritmusok
alapján megbecsült) pályaintegrál formálisan egy kanonikus partíciós összegnek,
s a kvantummechanikai várható értékek kanonikus sokaságbeli várható értékek-
nek felelnek meg. A szabad részecskéket leíró Bose, illetve Fermi eloszlást az
imaginárius időben periodikus illetve antiperiodikus terek által jellemzett konfi-
gurációk adják, ezért a kölcsönható térelmélet is véges hőmérsékleten egy peri-
odikus rácson számolható. A képzetes időbeli kiterjedés a reciprok hőmérsék­
lettel arányos:
(13.12)
A véges hőmérsékletű rács-QCD legfontosabb eredményei az alábbiak szerint
foglalhatók össze:
• Nagyon magas (T --t 00) hőmérsékleten a rendszer viselkedése ekvivalens
a gluonoknak és kvarkoknak megfelelő szabadsági fokszámú ideális gáz
viselkedésével. Ezt az aszimptotikusan szabad állapotot tekithetjük a tu-
lajdonképpeni kvark-gluon plazmának. Ez a kép azonban csak abezárási
Tc hőmérséklet többszöröse (3-5-szöröse) fölött reális.
• T = Tc ~ 160 MeV hőmérsékleten, zérus barionsűrűség eset én történik az
átmenet a bezáró és a nem bezáró állapot között. Aszerint,.hogy hány
13.2. KVARK-GLUON PLAZMA 265
kvarkfajta szerepel dinamikus (azaz könnyü) szabadsági fokként a szimu-
lációkban, elsőrendű fázisátmenet vagy csak a rendparaméter hirtelen, de
mégsem ugrásszerű változásával jellemezhető majdnem-fázisátmenet, egy
ún. cross over zajlik le ezen a hőmérsékleten . A barionsűrűség növeked-
tével az átmeneti hőmérséklet csökken, egy bizonyos trikritikus pontnál
elsőrendű fázisátalakulássá válik a crossover a két könnyű (u, d) és egy
félnehéz (s) kvarkot használó legújabb számolások szerint [Fodor,Katz].
• A Tc és (2 - 3)Tc közötti tartományban egy erősen kölcsönható plazma
képe bontakozik ki: effektíve tömeges, az ideális szabad relativisztikus
összefüggéstől jelentősen eltérő diszperziós relációknak engedelmeskedő
kollektív gerjesztések, ún. plazmonok jelennek meg, a kvarkok a hadronokra
jellemző korrelációkat mutatnak, s a Wilson hurkokra vonatkozó területi
törvény (area law) a mágneses szektorban megmarad (azaz a térszerű pl.
xy síkban fekvő Wilson hurkok követik a bezáró fázisban megswkott vi-
selkedést) .
• Tc alatt a rács-QCD (s más nemábeli rács mértékelméletek) viselkedése
nem különbözik kvalitatívan a T = O körüli viselkedéstől. Mágneses
monopólusok és instantonok megjelenését mutatták ki, a kvark-propagációt
leíró Dirac Hamilton spektruma a véletlen gluonháttérnek megfelelő elren-
deződést mutat (ún. Wigner-féle félköröket a komplex síkon). Mindezek a
bezárás, a tér - idő- szerű (pl. xt) Wilson hurkok területi viselkedésének
a kísérőjelenségei.
A rács-QCD, euklideszi térelmélet lévén, a hatás elektromos és mágneses jellegű
járulékait összegzi, az előállított konfigurációkat eszerint súlyozza. Megvizsgál-
ható például e két járulék várható értéke külön-külön is, ami a hatáson kívül az
energia-impulzus-tenzor hozzáférhetőségét jelenti ezekben a számolásokban. E
tenzoron keresztűl, diagonális elemek vizsgálatával, az energiasűrűség és nyomás
kiszámítható a hőmérséklet függvényében. Az így (vagy másképp) meghatározott
állapotegyenlet T > Tc hőmérsékleten a (nem ideális) kvark-gluon plazma álla-
potegyenletének tekinthető. Az alábbi ábra a T 4 -nel normált energiasűrűség és
a nyomás viselkedését mutatja: a Tc - ben bekövetkező drámai változás mellett
megfigyelhető az E = 3p relativisztikus szabad gázra jellemző törvénytől való
eltérés, a plazmabeli jelentős kölcsönhatások következménye.
Szignatúrák, nehézion kísérletek
A rács-QCD fent vázolt eredményei biztatóak az ősrobbanás ban egyszer már je-
len volt kvark-gluon plazma kísérleti előállítása szempontjából: a gyorsítók több
tucattól többszáz GeV-ig terjedő energiái elegendőnek látszanak a Tc ~ 160
Me V hőmérsékletnél forróbb hadron anyag létrehozásához. A kezdeti e+ e- és
 13. ŐSROBBANÁS
266
e/T'
T (high-T QFT-nek) nevezték el.
13.1. ábra. A kvark - gluon plazma állapotegyenlete a rács - QCD számolások
eredményeként.
pp ütköztetők után a figyelem a nehézion kísérletek felé fordult, ugyanis itt a leg-
nagyobb az esély a forró anyag elegendően nagy térfogatban való létrehozására.
A nehézion ütközésekben az energiasürűség, ha rövid időre is, meghaladja a
kvarkfelszabadításhoz szükséges küszöbértéket. Ezt az újonnan keletkezett had-
ronok megfigyelt transzverzális (a belövés irányára merőleges) impulzusának a
spektrumaibóllehet kikövetkeztetni. Egy bizonyos energia (kb. 20 GeV) feletti
nehézion kísérletekben az összes végállapati hadron T = 160 MeV-es spektrális
hőmérsékletet mutat: ez arra enged következtetni, hogy a termikus kapcsolat
az alkotóelemek között a bezárási Tc hőmérséklet újra eléréséig fennmarad.
A relativisztikus nehézionfizika legfontosabb kérdései manapság a kvark-gluon
plazma (vagy más egzotikus kvark- illetve hadronanyag) állapotegyenlete és ezen
egzotikus állapot késői kimutathatósága szempontjából fontos kísérleti jelek, ún.
szignatúrák kiszámítása és megfigyelése. Több ilyen javaslat született már fontos
jelekre, valószínüleg néhány még a jövőben is születni fog. Ezek a jelek három
fő csoportra oszthatók:
l. a kvark-íz arányok átrendeződésén, különösen a megnövelt ritka (s) és
bájos (c) kvark- illetve hadronszámon alapuló javaslatok,
2. kinematikai jellegű
jeleken, spektrális tulajdonságokon alapuló jelek, a
mini-ősrobbanás tényének és milyenségének a kísérleti megállapíthatósá-
gához kapcsolódóan,
3. a plazma jelenléte miatt elnyomott források miatti ' jelkimaradások, pl.
kevesebb nehéz mezon keletkezése, vagy a leptonspektrum rendellenességei.
13.2. KVARK-GLUON PLAZMA
Magas hömérsékletü térelmélet
A kvark-gluon plazma elméleti vizsgálata a rács-Q CD mellett a perturbációszá-
mításból kiinduló, javított felösszegzési technikák alkalmazásával is folytatható.
Itt a magas hőmérséklet határesetben érvényes közelítések mellett egy új, ef-
fektív elmélet bontakozik ki, amelynek perturbatív számolással meghatározott
eredményei az eredeti elmélet egyfajta nemperturbatív megközelítését adják.
összefoglalóan az ilyen tipusú elméleteket magas hőmérsékletű térelméletnek
A magas T-jű térelmélet legfontosabb jellemzői:
l. a kiszámítandó mennyiségek általában a lineáris válasz jelensége során
merülnek fel, pl. effektív tömegek (árnyékolási hosszok), töltések.
2. Az árnyékolási hosszok jól szeparálhatóan szétválnak termikus, elektromos
és mágneses jellegű mennyiségekre, rendre 1/(2rrT) « l/(gT) « 1/(g2T)
nagyságrendben. Ez a (feltételezett) hierarchia a kemény termikus hurok
(hard thermalloop) sorfejtés alapja.
3. A nagyon magas hőmérséklet határesetében az elmélet egy eggyel alacso-
nyabb dimenziós térelméletként viselkedik, ez a "dimenziós átalakulás"
(angolul: dimensional reduction).
Amellett, hogy hasznosnak bizonyult a perturbációs sor átrendezésére egy ef-
fektív gluonokat eredményező új megközelítéssé a kemény termikus hurok sor-
fejtésben, a "tiszta" (azaz csak mértékbozonokat tartalmazó) magas hőmérsékle­
tű plazma további súlyos problémát vetett fel. A kromomágneses, 0(g2T) rendű
tömeg hiánya miatt az eredeti perturbációs sor (amely tömegtelen propagáto-
rokra, valamint 3 és 4-gluon vertexekre épül) az 0(g6) rendtől divergens a sza-
badenergia sorfejtésében. Ezt Andrei Linde mutatta meg előszőr.
Eme tény súlyos jelentősége miatt az alábbiakban megkíséreljük a divergencia
okának egy heurisztikus "levezetését" . Ehhez előszőris megjegyezzük, hogy a
szabadenergia divergenciája esetén a gluon propagátor sorfejtése szintén diver-
gens, arra sem létezik perturbációs sor a g csatolási állandó szerint. A gluon-
propagátor "veszedelmes" járulékai a virtuális gluonpár (hurok) képződése során
történő e pár tagjai kőzötti további, tetszőleges n számú gluoncseréből adódnak.
Eme járulékok mind hurkokat alkotnak (Id. ábra), a propagáló, kicsi, ún. puha
(50ft) p impulzus a hurokban k (és -k) impulzusként, esetenként nagy energiát
képviselve, ún. kemény (hard) hurkokat alkot.
268 13. ŐSROBBANÁS 13.2. KVARK-GLUON PLAZMA 269

Árnyékolási hosszok hierarchiája

Az alábbiakban az elektromos és mágneses árnyékolás miatti gluontömeg nagy-

13.2. ábra. Az infravörös problémához
prototípusa a gluon propagátorra.
ságrendjét becsüljük meg, aminek alapján a fenti felösszegezhetőség (g-ben való
esetleges konvergencia) eldönthetö. A magas hőmérsékletű nemábeli, tiszta
mértékelméletben az energia kifejezhetö az elektromos és a mágneses térrel.
vezető kemény termikus hurok gráfok Ez az energia ekvipartició esetén nagyjából kBT szabadsági fokonként (glu-
onokként). Ezt az alábbi képlettel fejezzük ki (a kB 'Boltzmann állandót egy-
ségnyinek választva):

A hurkon belül kicserélt gluon (vagy gluonok) jellemző impulzusa legyen q. Di-
vergenciagyanús az a járulék, amikor ezek az impulzusok kicsik, puhák. Véges
eredményt csak akkor lehet kapni, ha létezik a magas hömérsékletq plazmában
egy legkisebb négyesimpulzus (egyűttmozgó rendszerben egy legkisebb energia)
ami kicserélhető (átadható) . Ezt a legkisebb értéket infravörös levágásnak
nevezik, fizikai jelentését tekintve az effektív gluon tömegének felel meg. Az
ilyen járulékok legdivergensebb része tehát minden, a hurkon berűl kicserélt
gluon miatt egy g2/q2 szorzófaktort jelent durván. Ez az extra propagátorból
és a két végén illesztett egy-egy vertexből fakad . A három-gluon vertexekben
szereplő impulzusokból a külső hurkon futó k nagy a q kicsi, a k dominál. Emi-
att ezek a vertexek egy gk faktort hoznak, az új propagátor részek 1/ k 2, illetve
1/q2 faktorokat.
(13.14)
A kanonikus kvantálás ból tudjuk, hogy a Éa és Ab mennyiségek (kromoelek-
tromos térerősség és vektorpotenciál) konjugáltak, ezért felcserélési összefüggést
elégítenek ki. Egy L oldalú doboznak képzelve a világot az L 3 kvantálási térfogat
reciproka közelíti aDirac-féle delta-disztribúciót:
(13.15)
Az ennek megfelelő határozatlansági reláció szerint, nulla várható érték mellett,
az É-térerősség és a A vektorpotenciál szorzata is nagyságrendileg

n (13.16)
Az n db. hurkon belüli puha gluon cserét tartalmazó gráf az n = Oesethez képest E·A~ L3·
2n új 3-gluon vertexet, n új puha propagátort és 2n új kemény propagátort
tartalmaz . Ez összesen a következő faktorra vezet: A továbbiakban két esetet különböztetünk meg. Az első esetben mind az A,
mind az E jellegű mennyiség "kvantumos" , közel n nagyságrendű energiát
Jn = (gk)2n ( q21 ) n( k21 ) 2n = ( q;P2) n (13.13) képvisel a négyzetük:
(13.17)
Amennyiben q2 = O, mint a vákumbeli gluonok esetén, ezek a gráfok egyre
rosszabbodó infravörös divergenciájú járulékokat képviselnek. A kérdés tehát az, Ekkor a nemábeli mágneses tér nagyságrendje (a deriválást l/L-ként figyelem-
hogy milyen fizikai jelenség korlátozza a q2_k minimumát valamilyen m 2 értékre, bevéve) :
amely a fenti járulékokat kiértékelhetövé teszi. További kérdés az, hogy ez az
m 2 érték hogyan függ acsatolási állandótól g-től, hiszen az effektív gluontömeg (13.18)
forrása csak a gluon-gluon kölcsönhatás lehet.
Ebben a kifejezésben a g2n « l szokásos perturbációs határesetben a mágneses
tér ábelí (nem kommutátoros) része dominál, s nagyságrendje azonos az elek-
tromos terével:
(13.19)

Ekkor az ekviparticionált energia

H~L-~-~
3 n n T (13 .20)
L4 L
270 13. ŐSROBBANÁS 13.2. KVARK-GLUON PLAZMA 271

kifejezéséből a kvantálási hossz a magas hőmérsékleten a termikus hullámhossz-
ként adódik (az euklideszi rács-térelméletek magas T esetén igen kicsi liT perió-
dusúak a negyedik irányban, egyre közelebb kerülnek a 3 dimenziós elmélethez):
(13.21)
egyenlő nagyságrendben tartalmaz ábeli és nemábeli járulékokat (s szintén klasz-
szikus méretű). A gh « 1 határesetben E « B azaz a rendszer mágnesesen
dominált. Az euklideszi Yang-Mills hatás közelít egy csak mágneses részből álló,
"redukált" dimenziójú euklideszi Yang-Mills elmélethez.

Az effektív gluontömeget a gluon-gluon kölcsönhatást tartalmazó sztatikus járu- Nagyságrendi elemzésünket folytatva az ekviparticionáIt energia,
lékból, a nemábeli kommutátortag négyzetéből becsülhetjük meg, amennyiben
egy tömeges térelmélet tömegtagjához hasonlítjuk: (13.29)

ahonnan a kvantálási hossz és a hőmérséklet összefüggése

miatt a tömeg négyzete
(13.30)

Ez az eredmény nem tartalmazza a Planck állandót, tehát klasszikusan is érvé-

nyes, másrészt a g csatolási állandó más hatványon szerepel a képletben, mint
azaz az elektromos árnyékolásra jellemző infravörös impulzuslevágás,
az előbb. Az effektív (mágtneses) gluontömeg
gT
melek ~ ...ín. (13.24) m2 ~ g2 A 2 ~ ~2 ~ (g2T)2 (13.31)

Ebben az esetben a gluon propagátor veszélyes járulékaiban az n gluoncserés

miatt mmagn ~ g2T, s ezért asajátenergia felösszegzésében az általános tag
faktor,

(13.25)
a g2-től független! Eszerint a felösszegzés elvégezhető, de ugyanakkor nem
hagyható el, a kemény termikus hurkok járuléka lényegesen megváltoztatja az
eredményt minden rendben.
A valóságos helyzet ennél azonban rosszabb. Vannak ugyanis olyan gluontér
- konfigurációk, amelyekre nem jellemző a fentebb vázolt kvantumos jelleg
egyenlő eloszlása az A és E-szerű szabadsági fokok között. ilyenek különöskép-
pen azok a konfigurációk, amelyeket mágneses monopólusok hoznak létre: ekkor
az A vektorpotenciál klasszikus "méreW" , nem függ a Ft Planck állandótól,
1
A~ gL. (13.26)
(13.32)
alakú. Ez a perturbációs sor divergenciáját jelenti, éppen a kis csatolási állandó
esetén! (Az első divergens tag, az eredeti hurok két vége miatti extra g2-tel
szorzódik a propagátorban, így ott csak az n = 2 tagtól divergens. Ez a gráf 3
hurkot tartalmaz, a szabadenergia számolásához pedig bezárandó egy 4 hurkot
tartalmazó gráffá. Ebben a rendben a szabadenergia járuléka már g6 rendű.)
Összefoglalásul kiemeljük, hogy a magas hőmérsékletű térelmélet a naiv per-
turbációszámítás módszerével nem kezelhető, divergens, tanulmányozására a
nemperturbatív módszerek, elsősorban a rács-térelmélet marad.

A határozatlansági relációnak megfelelő elektromos tér nagyságrendje:

(13.27)

a mágneses tér pedig,

1 1 1
B~aA+g[A Al~ -+-~- (13.28)
, gP gL2 gP'
272 13. ŐSROBBANÁS 13.3. BARIOGENEZIS 273

13.3. Bariogenezis A sphaleron mechanizmus

A lehetséges magyarázatok vagy a kezdeti feltétel (a "teremtés") aszimmetriájá-

A kvarkbezáró fázisátalakuláshoz hasonló, de ezerszer magasabb hőmérsékleten
bekövetkező fázisátalakulás az elektrogyenge fázisátmenet, amikor a mai hely-
zetnek megfelelő spontán szimmetriasértett Higgs vákumbeli várható érték elö-
szőr megjelent. E fázisátalakulás jellemző rendparamétere éppen a Higgs tér e
klasszikus értéke, ami a Higgs-mechanizmust lehetővé teszi, s ezzel - a Standard
Modell keretében - a gyenge bozonok relatíve nagy tömegét magyarázza. Ez
a fázisátmenet a vákumállapot Jelentős megváltozásával jár, így érthető, hogy
tanulmányozásához nemperturbatív módszerekre, elsősorban a rács-elméletre
van szükség.
Egy másik szempontból is fontos az elektrogyenge fázisátmenet leírása, jel-
legének, lefolyásának a tanulmányozása. Ettől függ ugyanis, hogy a mai világban
a szimmetriasértés előtti univerzum milyen jellegzetességei maradhattak meg:
kimosódott-e minden információ, minden fizikai "emlék" a korábbi állapotról,
vagy nem.
ra vezetik ezt vissza, vagy a tágulás és hűlés korai szakaszában fellépő "fejlődési
rendellenség" számlájára írják a jelenséget. A Standard Modell keretein belül
egy ilyen utóbbi magyarázat kísérlet volt az, amelyik a fermionszám megmaradás
sérülésének egy különleges mechanizmusát fel tételezte: a fermionszámot az SU (2),
Higgshez csatolt mértéktér konfigurációinak topologikus töltésével, az ún. Chern-
Simons számmal azonosítva a különböző fermionszámú világegyetem - állapotok
közötti átmenet hozhat létre B + L sértő folyamatokat. Ezek a konfigurációk
a Chern-Simons szám függvényében maximális hatásokhoz tartoznak, eme in-
stabil helyzet ből a rendszer "lefolyik" a ma érvényes minimum közelébe: ez egy
ún. sphaleron. A sphaleronok elbomlanak, s ez a bomlási ráta a Chern-Simons
szám lassú, de folyamatos változását eredményezné. Ha Ncs megváltozik, a
B + L barion plusz leptonszám összege is nőhet.

Pontosan ez a fázisátalakulás zárta le azt a korábbi korszakot az univerzum

történetében, amikor még lezajlhattak ma már lehetetlen, barionszám meg-
maradást sértő folyamatok. A Standard Modellben igazából nem a barionok
száma, hanem a barion és leptonszám különbsége, (B - L) elégít ki szigorú meg-
maradási törvényt, míg összegük, B + L kvantumeffektusok hatására sérülhet.
Ez a lehetőség annál is fontosabb, hiszen a megfigyelt világban jelentős barion
- anti barion aszimmetriát észlelünk!

Láthatóan több az anyag, mint az antianyag. A Földön az antianyag legnagyobb

-1 o 1
mennyiségben a chicago-i FERMILAB laboratóriumban található, kb. lG- 13
gramm. Hol van a Földön kívül antianyag? Neil Armstrong második lépése a
13.3. ábra. Az energia a Chern-Simons szám függvényében . A szfaleron a
holdraszállás után bizonyította, hogy a Hold nincs antianyagból. A Naprend-
szerben kóborló szondák sem észleltek antianyagot a galrocison kívüli eredetű maximum ról a minimumra haladó térkonfiguráció.
kozmikus sugárzáson kívül. Ez utóbbiban az antiprotonok é~ protonok aránya
1 : 104 , s ezek is csak másodlagos, az atmoszférában keletkezett antiprotonok.
Ez az eddig vázolt folyamat persze mindkét irányban folyhat, kedvezhet a bari-
onoknak és az antibarionoknak is. Az aszimmetria kialakulásához még szükséges
A több galaxist tartalmazó domének ütközésekor, ha egyik anyagból és a másik
az, hogy a fejlődés kritikus szakasza az egyensúlytól távol játszódjék le. A gyors
antianyagból van, jellegzetes kemény gamma sugárzást kellene tapasztalni. Ilyen
hűlés miatt nincs idő az egyensúly beálltára, megmarad valami B + L többlet,
ütközések ritkák, de megfigyelhetők, s egyiknél sem észleltek annihilációra utaló
főként proton és elektron formájában . A fázisátmenet után , a B + L-sértő
sugárzást. A világunk tehát legalább lG I3 naptömegnyi skálán csak anyagból ,
folyamatok rátája a sphaleron konfiguráció magas energiája miatt elnyomódik,
nagyrészt protonokból és elektronokból áll. Miért?
(13.33)

az E. phal 2Mw law ~ 3 TeV-nél kisebb hőmérsékleten nagyon kicsi. A

 274

13. ŐSROBBANÁS 13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN 275

mai állapotban (T ;::; l meV) e

keletkezésére a Világegyetem kor~~rotOI~ - elektron pár ilyen mechan0 .
IS enyegesen többet kell ' . IZmusu
ene Varm!
13.4. Túl a Standard Modellen
I~ Rács eredmények

I Bármilyen csábító is a fenti e1ké .

Bár kísérletileg még csak sporadikus hozzáférésünk van a Standard Modell
érvényességi körén túli jelenségek világához és azok is még vitatottak, elméleti
sphaleron mechanizmusa pzel:s, a barion aszimmetria . • szempontból a fejlődés már régebben (kb. 1970 óta) mutat fel a Standard Mod-
elvégzett .ács _ térelmél~tja:z7gyn: ??vekvő sZámítógépes kapa~~e.tkezesen:k ellen túllépő javaslatokat, elméleti konstrukciókat. Különösen sokat foglalkoz-
fázIsátmenet erőssége ( mulaClOk azt mutatták ho as nyoman tatta - foglalkoztatja az elméleti fizikusokat a részecskefizikában ismert köl-
olyan nagy, hogy a sPha~:na::~dparaméter ugrása ~ a /fte: ~~e~rogy~nge csönhatások közös eredete és elméleti származtatása a nagy egyesítés (grand
eme folyamat során P . hamzmus eredménye el k II agysaga) unijication) kérdése. Emellett a létező részecskék logikája és az esetlegesnek
értékek től, különöské ersze Haz eredmény függ bizonyos felte'te~t hogy mosódjon tűnő paraméterek (tömegek, töltések, csatolási lállandók) magyarázata is telje-
mert É ppen a Iggs bozon törne . " . e e ezett paraméter_
(La~e ~pen a legu tóbbi évek kísérletei a CE~et~l, amI kísérletileg még nem is- sen nyitott kérdés maradt a Standard Modellben; ilyen irányba tett lépésnek

el~~~:~ ~:~~;o~ C~l/~der, LEP) adtak e;;:~nh~f;~i:r~~ ütkö~tetőjén

tekinthető a szuperszimmetrik"Us elméletek elterjedése.
míg az
iíSérlet:kben a Higgs bozon~ l~rd ~ogy a ~ázisátmenet elsőren~~SI!omegre:
z azt Jelenti , hogy ennél neh e e~ergl a felett sem sikerült gye~, ~ Végül felmerül az a kérdés is , hogy egyáltalán milyen téreiméietek lehetségesek
keletkezésének magy' ezebb, ha tenyleg létezik A b ' m:gtaláJm. és van-e valamilyen "őselv" , amelyből a világ jelenlegi viselkedése, a termé-
Modell léket kapott :::~~ s~e.~pontjából pedig ez azt jelentiar~~n aszS,mmetria szettörvények következnek. Lehet-e, a gravitációt is beleértve, minden fizikai
ZIDU eg el fog süllyedni. ,gy a tandard jelenséget, erőt, kölcsönhatást egyetlen erdetre visszavezetni, amihez nem vagy
csak alig szükséges paraméter (s így mérés sem kell)? Van-e és rrúlyen a "Min-
~sszefoglalva elmondhatjuk h den Elmélete" (Theory of Everything, TOE)? ilyen kérdéseket vetnek fel az
tenyek is k d k ' ogy nemcsak a lOgika' ' .
Egyelőre az~n~:: a~redfo:d~lón a Standard Mo~e~~~~rzék, ~an.em a kísérleti elemi húrelméletek, amelyek a pontszerüség helyett kiterjedt objektumokra,
húrokra, membránokra vagy többdimenziósfelületekre, ún. brane-kre alapozzák
cs annYIt áJlíthatunk biztosan, ho~anyossagaJrarámutatni .
a matematikai leírást. Ennek az előadássorozatnak nem a feladata (és sajnos
leh etősége sincs arra), hogy a Standard Modellen túli elméleteket ismertesse,
van fizika a Standar,d M d II rrúndössze néhány általános megjegyzésre szorítkozhatunk (mintegy búcsúzóul).
o e en túl.

Nagy egyesítések

A nagy egyesítés alapgondolata a különböző kölcsönhatások közös eredete. Mi-

után a Standard Modellben ismert mindhárom kölcsönhatás (elektromágnesség,
gyenge és erős kölcsönhatás) mértékelméletre épül , amelyek kvantumtérelméleti
kezelése során a renormáJás folytán futó csatolási állandók lépnek fel , kézenfekvö
a gondolat, hogy ezek, bár az általunk tapasztalt jelenségekben igencsak külön-
böznek, egy másik, magasabb energiaskálán egymáshoz hasonló, vagy akár közös
értékkel bírhatnak. A nagy egyesítés szerint mindhárom csatolási állandó , mond-
juk 91,92 és 93 e bizonyos energia felett egy közős , 9s csatolási állandó lesz (és
az is marad az energia további növelése során) .

•
276 13. 13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN

Az egy-hurok béta függvények hasonlóak az SU(3)color, az SU(2)weak és .az egy dekuplettben csoportosulnak:
U(l)elektro esetén

~~ (~ ). ~ ('
Ug -U~ -Ul
-d, )
O u~ -U2 -d2
(13.35)
\h, O -U3 -d3 .
O -e+

Itt a c index a töltéskonjugáltat jelenti, míg a számok (1,2,3) a színállapotokat

jelölik. Három kvark, egy elektron és egy neutrínó tartozik egybe, a Standard
Modell családjainak fermionötösei, illetve tízesei szerint. Itt figyelembe vettük,
(13.34)
hogy csak az egyik kezességű neutrinó létezik.

a fellépő mértékbozon hurkok megfelelő Ne degeneráltsága (3,2 illetve O) szer_ A mai Standard Modellnek megfelelő világ szimmetriasértés útján keletkezett.
inti különbségeket leszámítva. Legyen J.L ~ Mx az a skála, ahol a három csatolás Ekkor az SU(5) szimmetria első lépésben egy SU (3) x SU (2) szimmetriára
először találkozik. Az Q = 92 j (47r) finomszerkezeti állandók ekkor egyenlőek és sérülhetett. Eszerint a fermion antiquintett szétváIt egy szín-triplett izo-szinglett
mindhárom kölcsönhatás egyformán fontos. A számítások szerint ez a skála és egy szín-szinglett izo-dublett csoportra, a kvarkokra és az elektron - neutrinó
igen magas, Mx ~ 10 15 GeV! A jelenleg ostromolt 102 GeV-től ez igen messze kettősre:
van, még a kozmikus sugárzásban előforduló legenergetikusabb részecskék (kb. 5= (3,1) EI) (1,2). (13.36)
10 11 GeV energiával) sem elegendőek ezen tartományeléréséhez. Ezt az e~­
A fermion dekuplett (a "balkezesek") három csoportra válnak el: egy szín-
ergiatartományt a Higgs tömeg és az X részecske tömege között elnevezték
triplett íz-dublett (u, d) kvarkcsoportra, egy szín-triplett íz-szinglett U C töltés-
" sivatag" -nak.
konjugált kvarkcsoportra és egy szín-szinglett íz-szinglett pozitronra,
10 = (3,2) EI) (3,1) EI) (1,1) . (13.37)
A nagy egyesített elméletek pozitívuma, hogy kísérletileg ellenőrizhető jóslato-
kat tettek. Leghíresebb a proton bomlására vonatkozó jóslat, ami mai tudásunk Természetesen nemcsak a. fermionok, hanem a mértékbozonok reprezentációi is
szerint stabil részecske. A világegyetem életkora (10 10 év) alatt kb. egy pro- új csoportosítást kapnak SU(5) szimmetria esetén. Az adjungált reprezentáció
ton bomlott volna el az Mx ~ 1015 GeV skála esetén, de a kísérleti határ azonban 24 elemű, a
a proton bomlásra 1032 év. Emiatt a nagy egyesített elméletek ma már nem (13.38)
24 = (8, l) EI) (1,3) EI) (l, l) EI) (3,2) EI) (3,2)
használatosak.
felbontás szerint a standard szín-oktett íz-szinglett gluonokon, szín-szinglett íz-
triplett gyenge bozonokon és a szín-szinglett íz-szinglett fotonon kívül még fellép
A szimmetriacsoportok egyesítése egy olyan szimmetriacsoportot kíván, ame- két csoport: a szín-triplett, illetve szín-antitriplett és íz-dublett bozonok. Ezek
lyik a Standard Modell mindhárom csoportját tartalmazza alcsoportként. Az újak, X és Y bozonoknak nevezték el őket.
SU (3) x SU(2) x U(l) direkt szorzatnak összesen 4 diagonális genení.tora van:
(>\3, A8, T3, Y) (a töltés helyett célszerű a hipertöltést használni, ezért az Y
generátor). Négyes rangú csoport, amelynek része a Standard Modell szim- Szép tulajdonsága az SU(5) elméletnek a kvarkok tört elektromos töltésének
metriacsoportja többféle lehet (mindegyiket tanulmányozták is): a magyarázata. Ez a töltés az SU(5) diagonális generátoraiból kombi~ál~d?,
mivel sem színt, sem ízt nem hordoz. Az antiquintett esetén a megfelelo matnx
pontosan
SU(2)4, 0(5)2, SU(3)2, 0(8), 0(9), Sp(8), G~, F4, SU(5). l l 1
Q=diag(-3'-3'-3,l,O) . (13.39)

Leginkább kedvelt ezek közül az SU(5) csoportra épülő nagy egyesítési modell (A mátrix spurtalan, a három kvark járuléka egyenlő és a neutrinó semleges;
[H.Georgi, S.Glashow 1974]. Az alap ábrázolás quintett, 5, két quintett szorzata más eredményre nem is juthatunk!) A dekupletthez tartozó töltések pedig, a
egy dekuplettet és egy pentadekuplettet tartalmaz: 5 x 5 = 10+ 15. A jobbkezes származtatás miatt, mindig két quintetthez tartozó elemi töltés különbségeként
fermionok egy antiquintettben, SR, a balkezes fermionok pedig (kétszer annyian) írhatók fel (így jelenik meg az 'IL kvark +2/3 töltése).
 278 13. ÖSROBBANÁS
Az SU(5) egyesítés a Weinberg szöget is megmagyarázza, sugárzási korrekciók
nélküli jóslata
2 3
sin 0w = ~ = - = 0.375.
2
(13.40)
91 + 92 8 a nagy korrekciókat.
(A kísérleti érték kb. 0.23.)
Sem az SU(5) szimmetria, sem az X és Y mértékbozonok nem figyelhetők
meg azonban mai körülmények között. Ezeknek a bozonoknak tehát a szim-
metriasértés során egy viszonylag nagy tömeget kellet kapniuk. Ehhez azonbaln
ugyanúgy mint a Standard Modellben Higgs mechanizmusra van szükség. Az
elmélet tehát Higgs teret és Higgs bozonokat is jósol. A 5 x 5 = 24 + 1 direkt
szorzat felbontásnak megfelelően 24 mértékbozon kell, hogy legyen (a szinglett
a triviális vákum). A vákumbeli Higgs várható értékek egy spurtalan 5 x 5-ös
diagonális mátrix nemzérus elemeit adják:
(iP) = v = diag(l , 1, 1, -~2' -~)
2' (13.41)
Ez az 5 nem-nulla vákumérték 5 Higgs bozon megjelenését jósolja (a többi
szabadsági fok "would be Goldstone bozonként" a mértékbozonok tömegéért
felelős). Ezek egy szín-triplett izo-szinglett és egy szín-szinglett izo-dublett cso-
portra bomlanak, ez utóbbi a standard Higgs bozon:
H = (3,1) EB (1,2). (13.42)
A W± és Z bozonok mellett a másik három színes Higgs bozonhoz kapcsolódva
az X és Y bozonok is tömegesek lesznek,
m~ = m~ = 25 9 2 v 2 ~ 1014 GeV 2 (13.43)
8
eredménnyel.
A további modellek közül említést érdemel még az SO(1O) csoportra épülő
na~ ~gyesíté~, amely .anom~.li~entes és tartalmaz komplex reprezentációt (ez
a toltott fermlOnok miatt szukseges). A fermion hexadekuplett tartalmazza az
SU(5) antiquintettjét és dekuplettjét: 16 = 5 + 10 + 1. A bozonok azonban még
többen vannak: 45 = 24 + 1 + 10 + 10.
Az összes nagy egyesített elmélet szembesült azonban egy keretein belül megold-
hatatlan problémával, a hierarchia problémával. Ez a nemstandard bozonok
tömegének a magasan tartását célzó számolások során merült fel mikoris kide-
rül~: hogy a sugár~ási ko~:ekciók az alacsonyabb tömegü, stand~rd, megfigyel-
~eto bozonokban IS elkerulhetetlenül jelentkeznek, a két tömegskála (pl. a W
es X bozoné) nem c.satolódik szét. Ezeket a hatásokat pedig kísérletileg meg
lehetett volna figyelm már az eddigi kísérletekben is. KövetkezetleI}ség volt az is,
13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN 279
hogy a csatolási állandók nem mind ugyanazon az energiaskálán találkoztak, ezt
csak a szuperszimmetrikus partnerek bevezetésévellehetett elérni. Eme lépés a
hierarchia problémát is megoldotta, a partnerrészecskék járulékai kompenzálták
Más irányú kiterjesztési kísérlet volt a technicolor bevezetése, ahol a Higgs bo-
zon nem elemi, hanem két fermion kötött állapota. Ezt a kötést új a QCD
"color"-jához hasonló erő hozná létre, ami az 1 TeVenergiaskála felett jelentős,
alatta gyenge. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon maguk a kvarkok elemiek-
e, alkotórészeik a subquark, illetve preon nevet kapták. Ezek az elméletek arra
kerestek magyarázatot, hogy vajon miért sokkal könnyebb az elektron és a neut-
rinó, mint a kvark, holott egy családba tartoznak.
Szuperszimmetria
Aszuperszimmetria (SUSY) az eddig megismert kvantumtérelméleti szimmetriák
olyan általánosítása, amely bozonokat és fermionokat egyszerre transzformál,
ezáltal közös multiplettekbe rendezi őket. Az ötletet valószínűleg a mértékeimé-
letek tanulmányozása adta, ahol a mértékterek bozonként, míg a mértékrögzítés
miatt fellépő ghost-ok fermionként viselkednek, egy mértéktranszformációnál
mégis mindketten transzformálódnak. Az olyan transzformáció, amelyik ezeket
a tereket egymásba transzformálja az ún. BRST - transzformáció. (Ez nem
az eddig használt téridőben, hanem egy Grassmann-jellegű koordináta szerinti
lokális transzformációt fejez ki.)
A szuperszimmetI-iát N :s 8 darab fermion ik us operátor jellemzi, amelyek bo-
zonokból fermionokat és fordítva hoznak létre. További jellemzőjük, hogy a
téridő infinitezimális transzformációit megadó generátorok Poincaré algebrájával
együtt zárt algebrát alkotnak: egy egyedülálló példa kompakt Lie csoport és
egy nemkompakt szimmetriacsoport összekapcsolására, amit különben Cole-
man és Mandula "no-go" tétele megtilt. Szupercsoportot először 1966-ban
tanulmányozott Myazawa, aki ellenpéldát keresett a Coleman-Mandula tételre.
Gervais és Sakita 1971-ben írták fel az első szuperszimmetrikus húr-hatást, s
még ugya~abban az évben fedezte fel Gol'fand és Likhtman a szuper-Poincaré
algebrát. Az első négydimenziós szuperszimmetrikus téreIméIetet Wess és Zu-
mino 1974-ben közölt ék.
Manapság a Standard Modell minimális szuperszimmetrikus kiterjesztése a min-
imally supersymmetric standard model, MSSM az eredeti Standard Modell ko-
molyan veendő konkurrenseként lép feL Itt az ismert elemi részecskék mel-
lett ezek szuperpartnerei is fellépnek, kellően nagy, de kísérletileg már nem
 281
13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN
280 13. ŐSROBBANÁS

A szuper szimmetria lokális változata szuper-mértékelméletre vezet. Ez azt

végződést
elérhetelen tömeggel. A mérték- é H'
kapnak (higgsino ' gl' I~s-bozonok 'partnerei is jelenti, hogy aPa által generált transzlációk pl. minden téridőpontban
urno sph otmo' nevükb en ID".
.
~ ) függetlenül hajthatók végre: ez az általános relativitáselvnek megfelelő ko-
bet~t
0Z?,llikus, nulla spinü partnerei ,,' w:no, ZlnO , a kvarkok és le n nok O
b
szuperszim~etrik
nevu k elé illesztenek (skvark selekt gy "S (a "szuper" szóra utatt.o ordinátatranszformáció. Ezért a szuper-mértékelmélet Lagrange sürüségének
anomáliamentes ron,.sneutrmó, stb.) . Az MSSM a le v':'ll) a része az Einstein-Hilbert hatás. A Pa , Mllb és Q~ generátorokkal kapcso-
dublett ±1 hipertöltéssel ezek az us ,HIggs szektorral rendelkezik: kétg:;ebb latos szimmetria lokalizálásával a következő
mértékterek jelennek meg: e;',. (az
felelősek.
MSSM-ké t 'Ul! es down kvark, valamint a töltött I Iggs-
ml~den r:nor~álható
tömegéért ún . lIierbein, vagy tetrád, a klasszikus általános relativitáselmélet lokális ko-
w~
ordinátarendszere) , (ami aDirac spinorok gravitációs szempontból kovariáns
R~:~~am(RkülonbSegét, megő~~geEnge-
dett, amelyik a barion- és le tn .. kölcsönhatás eptonok
megmaradás miatt az ún . (B - L)-et deriváltjában jelenik meg, mint konnekció , azaz a vektorpotenciál analógiája,
szintén me ad' as, = ( _1 )3( S-L )+2. . " l. me s ezzel a fermionok gravitációs kőlcsönhatásáért felelős), és végül a 3/2 spin-
;zu~erpartner 'I/J~i Rarita_Schwinger-mezők,
gmar , vagyiS az eredeti és s spmu részecsk ' )
nek, szuperszimmetrikus részecskék részecskék nem kevere nek megfelelö amiket gravitincrnak, a 2-es spin ü
sérletekben. Nagy tömegu"k miatt. cs
aztánparban
k keletkezhetnek a gyorsltós ,ered- graviton szuperpartnerének tekintenek. A gravitinók, miután naivan tömegte-
é' lá
megfigyelhetők
(lig~test parl~~~~ s~upers,zi~me~rik,us L~~
r szecskekre illetve a legkisebb tö " eze gyorsan elbomlanak stand .. - lenek, s ezért lennének már a standard világban is, egy külön
re supersymmetric részecskére, az Higgs mechanizmuS útján Planck tömeg nagyságú tömeget nyernek.
anyag Jelenlétéért a kozmoszban. z utobbl sZinten felelős lehet a sötét
N értéke, a szuperszimmetria rangja, általában egy kis egész szám . Olyan
elmélet, amelyben nem lép fel kettes spinnél magasabb spinű
részecske (vagyis
a spektrum a gravitonnal zárul) , csak O ~ N ~ 8-ra létezik. N o: 2-re pl. egy
Bármind
. ,. meg
m81g , egyetlen szuper-része k' . ,.
ezt a rövid ismertetőt a szupe .
szuperszim::~~::tn;u~lelméletek előnyös oldalainru:~e~~
Ol, cs .et sem slkerult kísérletileg azono 't
sorolásával zárjuk: a graviton, két gravitino és egy foton kerül közös multiplettbe, azaz a gravitáciÓ
partn.erek egymást kompenzáló járulékai e ~e et:k a fermionikus és bozonikus és az elektromágnesség egyesített elméletét Iá.tjuk (ez Einstein egyik á.lma volt).
perszlffimetria a belső és a te' 'd"b I' ~l1latt konnyen renormálhatók a N o: 1 esetén a multiplet tb en csak egy graviton és egy gravitino szerepe\. Ekkor
é "1 I ri o e I sZlmmet 'ák ' szu- a hatás tartalmazza az Einstein-Hilbert hatást, a gravitáció klasszikus hatását
v gu a okális szuperszimmetria Tks ' • ri egyesített leírását adja s
koordinátatranszformációkat
megnyln
szuI egs,zeru~n magába foglalja az általán' és azonkívül egy Rarit2,-Schwinger tagot (a gravitino miatt):
I 'az
k ut
' a gravitáció k' s ezze az általanos reIatlVltaselméletet
. . , os
. EzzeI
S_l f a~ fd
'
vantumterelméleti leírása felé. (13.45)
__ ~ x (dete am)R - i
Dn./.
4
'2 x€ Imnr-
'I/J(Y5'Ym 'l'r>

ahol R a Riemann tenzor segítségével megalkotott skalár téridő- görbület, és

(13.46)
Szupergravitáció

a spinorokra ható kovariáns derivált. Ez a hatás nemcsak általános koordináta-

A szupergravitációt
le (SUGRA-t) . , ., szupe' transzformációkkal, azaz lokális Poincaré transzformációkkal szemben invariáns,
, ol yan k vantumtérelméletek a gravltaclO
l k ' , rszlmmetnkus. elméletei írják
mak. Az első ilyen elméletek l'9a;;;_e ey ::záltalanos relativitáselmélettel konfor- hanem az alábbi (infinitezimális) szuperszimmetrikus (BRST) transzformációval
rara . Z umino munkáiban ban
. ' Dese r es K" tuntek
dul " fel Freed man, N'lewenhuizen Fer-
'a o~eratorok,
' .
amelyek a bozonikus ' . . sz~perszlmmetriát generáló
lill opont a . ' szemben is: c5e:',. o: { ( 1~{j1/!~, c51/!':r, = 2D m(a, (13.47)
teket mdukálnak, és a téridő' fi' .es ,f~rmlOl1lkus állapotok között átmene-
Q
ahol (cr (x) egy antikommutáló (Grassman n- szám értékű) infinitezimális
a para-
téridő­
al b I' m mtezlmálls trans ~ ,. ,.
ge ra e emek, a Pa impulzus é M' ZlormacIOlt generáló Poincaré méterfüggvény. A szupergravitációs elméletek szuggerálják a normál x
algebrája. A mindkét fajta ope~á7: t ab Impulzusmomentum operátorok közös koordináták kiegészítését Grassmann jellegű további (Ja koordinátákkal, ekkor a
eleme a következő, antikommutáto~r tartalmazó felcserélés i relációk központi Q~ operátorok a Grassman téridőben
innnitizemális elmozdulásokat generál nak
és a BRST transzformáció pedig a két tér közötti forgatásként fogható fel.

ah' {Q~, Q~} = 2á ij Pa 'Va (13.44)

lehetőség,
la{3
Érdekes hogy négydimenziós hatások magasabb dimenziós hatásokból
.r.
ol ~. szokasos
egyaránt Dirac mátrix, és Q. -- Q'Y O. Ezen algebra irrdeucibilis repre- is származtathatók, pl. a Kaluza-Klein elméletben már 1916-ban elképzelt
térjellegű
zentacIOl tartalmaznak f
plettekben. ermlOnokat és bozonokat az ún. szupermulti- mechanizmus, a fólös dimenziók "felgöndörödése" , kompaktijikációja
r-
I
282 13. ŐSROBBANÁS
i·
útján. A 11 dimenziós N = 1 elmélet a legmagasabb lehetséges dimenzió a
szupergravitációs elméletek számára, ahol N maximum 1 lehet, fontos szerepet
já.tszik a húrelméletben is. Sajnos kvantumelmélet nem fogalmazható meg a szu-
pergravitáció keretein belül, miután a gravitációs csatolási állandó mértékegység
- dimenziója D téridődimenzióban G ~ 2-D, negatív, s ezért a kvantumelmélet
nem renormálható. (D = 4 eset én előszőr 3-hurok rendben, D = 11 estén már
2-hurok rendben fellépnek kompenzálhatatlan divergenciák.)
Elemi húrelmélet
A húrelmélet kezdetei az erős kőlcsőnhatás QCD előtti idejébe nyúlnak vissza.
A 11. fejezetben ismertett húrmodell az impulzusmomentum és a tömegnégyzet
közötti lineáris összefüggéssel kapcsolódott a nagyenergiás szórás egy bizonyos
elméletéhez. 1968-ban Veneziano bevezette a róla elnevezett szórási amplitúdót,
amely a Mandelstam változók szerinti t és s csatornás Feynman diagrammok
összegezése folytán ezen amplitúdók két független, duális kiszámítási módját
adta meg.
A Veneziano-amplitúdó levezethető mint egydimenziós objektumok, ún. húrok
(string-ek) szórásamplitúdója. A hadronállapotok a húr harmonikus gerjesztései,
ezek egyenes vonalakba az ún. Regge tmjektóriák-ba rendezhetők a J - M 2
síkon: J = a' M2 + conts., ahol a' = 1/(27rr;,) a r;, húrállandóval. Ez utóbbi
relativisztikus an forgó rudak hosszegységre eső energiájaként is értelmezhetö
(ld. ll. fejezet). A húrelmélet alapvető hosszúság - skálája ezért e = H.
Az erős kölcsönhatás helyes elmélete, amely a mélyen inelasztikus szórásokban
tapasztalt partonszerü viselkedésnek is megfelel, egy nemábeli mértékelmélet, a
QCD lett, így a húrmodell háttérbe szorult.
A gravitáció kvantumelméletének keresése vezetett a húrmodell pe:'újrafelvé-
tel éhez. Az elemi hosszt a Planck - hosszal azonosítva elemi húrelméletröl
beszélünk. Ez a megközelítés szakít a hagyományos térelmélet pontokra (pon-
tokban meghatározott térmennyiségekre) épülő matematikai apparátusával, ezt
a húrok dinamikai leírásával helyettesíti. Fontos tulajdonsága a húrelméletnek,
hogy mindig pontosan egy 2-es spinü tömegtelen gerjesztést tartalmaz, ezért
kiválóan alkalmas az egyetlen gravitont tartalmazó tapasztalati gravitáció elmé-
letének a szerepére. Ez az elmélet a húrállandót a newtoni gravitációs állandóval
kapcsolja össze. A gravitonon kívül sok más, alacsonyabb spinü gerjesztés
lép fel, ezek perspektivikusan a többi elemi részecskének felelhetnek meg. A
húrelmélet fellépésekor nemcsak a kvantumgravitáció, hanem minden kölcsön-
hatás egyesített elmélete, (Theory of Everything) kívánt lenni.
13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN
A húrelmélet közelebbről
A d-dimenziós Minkowski téridőben mozgó, (egy térbeli, egy időbeli kiterjedés
miatt kétdimenziós) bozonszerü húr mozgását a klasszikus Nambu-Goto-hatás
adja meg:
s
= r;, t
dadT Vldetg(X)I, (13.48)
ahol a húr által végigsöpört E hiperfelületet a aa = (a, T) kettös parametrizálja,
s a felület nagysága egyszerüen a felületen indukált metrikus tenzor, mint át-
számítási Jakobi mátrix, determinánsának a négyzetgyöke. Itt
(13.49)
ahol 71 v a Minkowski téridő metrikus tenzora. Az X" (aa) : E --+ M leképezés
a húr ~iláglepedőjének a téridőbe való beágyazását írja le. A két végükön nyitott
húrok egy szalagot, az önmagukba záródó, zárt húrok egy hengerfelületet húznak
a téridőben.
A nyitott húr határán lehet Dirichlet- vagy Neumann- féle határfeltételeket szab-
ni. A Dirichlet - feltétel esetén impulzus folyhat a húr határán keresztül, a
Neumann esetben nem. A d dimenziós téridőben érvényes Poincaré invariancia
miatt az impulzust át kell adni egy másik objektumnak: ezeket Dirichlet-, vagy
röviden D-bmne-nek nevezik. Ha a d db. X" komponensből p-nek . eumann- és
(d - l - pl-nek Dirichlet határfeltételt szabunk, akk,or Dp-brar:e-:.ről .~esz~l~.nk.
A DO-brane egy D-részecske, a D1-brane egy D-hur. (Megkulonböztetesül a
fundamentális húrt F-string-nek hívják.)
A húr kvantumelmélete a Nambu-Goto-hatással klasszikusan ekvivalens Polyakov-
hatáson alapszik:
s= - ~
2
rdadT vldet hl hab aax" abr 71"v,
IE
(13.50)
ahol hab egy kétdimenziós metrika ( a húr világlepedőjének metrikája). A
Polyakov hatás invariáns a téridő globális Poincaré transzformációival szemben
és a világlepedő koordináták teszőleges újraparaméterezésével, ac' --+ Ö'"(a, T),-
val szemben valamint a kétdimenziós metrika lokális újraskálázásával, hab --t
02(a, T)hClb, 'szemben. Ez utóbbi, ún. Weyl-invariancia miatt a Polyakov hatás-
hoz tartozó energia-impulzus-tenzor spurtalan, "szuperszabad": habTab = O. Ez
a transzformációs szabadság megengedi a konform mértékrögzítést, mikoris
(13.51)
A Polyakov hatás ezen változata egy 1+ l dime.nziós. ko~~orm tére,l~él~t. Az
elmélet kvantált változata azonban sérti a Weyl-mvananclat, anomaha lep fel.
s
 284
13. ÖSROBBANÁS
A kvantumhúrelméletnek szuperszimmetrikus változatai is vannak. Az Xi' bo-
zonikus koordinátamezőkhöz Majorana-Weyl spinorszerű Szuperpartnerek tár-
sulnak pozitív, illetve negatív kiralitással: 'IjJ~. Ezek a kétdimenziós felület szu-
perg~avitációjához csatolódn~k, azaz a hab metrikus tenzor is kiegészül egy X±
gravltmo partnerrel. A fermIOn ok lehetnek periodikus vagyantiperiodikus ha-
tárfeltételűek a húr világlepedőjén, eszerint beszélünk Ramond (R) vagy Neveu-
Schwa:z (NS) típusról. A u és r irányban vett határfeltételek miatt ez négy
lehetseges szektorra ?ontja a húrelméleteket: az (NS,NS) és (R,R) szektorok bo-
zono~t, az (NS,R) es (R,NS) szektorok fermionokat írnak le. A nyitott húrnál
termeszetesen csak NS (bozon) és R (fermion) típus lép fel.
Aszuperhúrok kvantálása csak bizonyos kritikus értékű téridődimenzió eset én
valósítható meg anomáliamentesen, mikoris az Xi' és 'ljJi' terek konformális
anomáliáit a megfelelő ghost-ok kiejtik. Ez bozonikus húrra d == 26 és fermioni-
kus.. sz,uperhúrra d ==, 10. A gerjesztési spektrum tartalmaz negatív tömegnégy-
zetu un. tachyon modusokat, ezek az alapállapot (vákum) instabilitására utai-
nak. A bozonikus húrelmélet nem tud ettől megszabadulni, de a tízdimenziós
fermion ik us elméletben a tachyonok kiprojiciálhatók az ún Gliozi-Sherk-Olive
(GSO) projekcióval. A maradék szuperszimmetrikus spektrum csak normális
részecskéket tartalmaz. Zárt húrokra a 10 dimenziós elmélet N == 2 szuperszim-
metriájú és egy nem királis illetve egy királis ilyen GSO-projektum lehetséges:
ezeket lIA, illet.ve IlB ~ípusú húrelméletnek nevezik. Az I típusú lehetőség egy
N == 1 szuperszlmmetnát ad, a nyitott húr változatban a húr egy mértékbozon
kva~tumszámait hordozza. Ez egy Yang-Mills elmélet és egy szupergravitációs
elmelet kapcsolatára vezet. Az I típusú húrelméletekben a mértékcsoport csak
SO (32) lehet.
Két további húrelmélet N == 1 szuperszimmetriával a heterorikus húrok E x E
és 80(32) lehetséges mértékcsoporttal. Az M-elmélet szerint a kÜlönbö;ő ~pus~
húrelméletek egyetlen, ma még ismeretlen, ll-dimenziós elmélet tízdimenziós
"árnyékai" csupán.
A kölcsönható húrelmélet egy ultraibolya-véges, unitér perturbatív gravitációs
kvantumelmélet. Az inverz Planck-hosszhoz képest kis impulzusokra olyan ef-
fektív térelméletbe torkollik, amely szuperszimmetrikus téreiméletek és szu-
pergravitációs elméletek kapcsolt rendszerét mutatja. A megfelelő csatolási
állandók a húrkö!csönhatásban szereplő elemi 9 állandó és az [ Planck-hossz
se?ítségével,kif~jezhe~ők, pl.. GN ~ g2e 8 és gYM ~ g2[6 a newtoni és a Yang-
,
Mills csatolasi allando a 10 dimenzIOS heterotikus húr eset én vagy pl. 9Y M '" g[6
az I típusú húr esetén. Az 1/[2", Q/-ben magasabb korrekciók pl. az Einstein-
Hilbert hatáshoz a téridő görbületének magasabb hatványát tartalmazó tagokat
adnak .
.
::
:~
...,
13.4. TÚL A STANDARD MODELLEN
Az eddigiekből kiderült, hogy következetes kvantum húrelmélet csak bizonyos,
leginkább 10 téridő dimenzióban lehetséges. A tapasztalati tények szerint azon-
ban a téridő mindőssze 4 dimenziós! Ez a "tény" viszont függhet az ener-
giaskálától, amelyen vizsgálódunk. A húrelmélet ezért kidolgozott olyan vál-
tozatokat is, ahol a 4 feletti dimenziók nagyon kis méretűek , periodikusan
összezáródtak. Ez az ún. kompaktifikáció előkép ét a gravitációt és elektro-
mágnességet klasszikus szinten egyesítő Kaluza-Klein elméletben találta meg.
Az
X(u + 2rr, r) == X (u, r) + 2rr Rw, (13.52)
követelmény, ahol 2r. R a kompakt dimenzió kerülete és w egy tetszőleges kom-
plex szám tömeges és tömegtelen gerjesztéseket tesz lehetővé. A Kaluza-Klein
gerjesztések m 2 = (nl R)2 tömegnégyzettel az R --+ O határesetben végtelen
tömegűvé válnak, s ezért eltűnnek az észlelhető spektrumból. Ezzel ellentétben
a csavarodási gerjesztések, m 2 = (wRIe'l)2 tömegnégyzettel a fenti limeszben
tömegtelenné válnak. E két fajta gerjesztés szerepet cserél a T-dualitás
9 --+ 9efR (13.53)
transzformációjának hatására.
A dualitás egy másik formája, a szolitonok elm életéből ismert dualitás az erős
és gyenge 'csatolás között, ahol 9 --+ O esetén a szoli ton tömege v~gtele.n
lesz, reményt ad arra, hogya kvantumhúrelméletek talán nemperturbatlvan 15
tanulmányozhatók. Ebben az esetben a szokásos téreIméietek és a gravitáció sze-
repet cserélhetnek, az erős - gyenge dualitás miatt a gravitáció lehet az erős. Ez
az igazi kvantumgravitáció tanulmányozásához vezethet. Ezt a fajta dua1it~t
(a szolitonra emlékeztetve) S-dualitás-nak hívják. Az S-dualitás nemperturbatlv
a g szerinti sorfejtésben, de perturbatív az e szerint. A T-dualitásra épp az el-
lenkezője volt igaz. U-dualitás-ról beszélnek, ha - bizonyos diszkrét szimmetriák
miatt - mindkét paraméterben nemperturbatív a kapcsolat. Tíz dimenzióban
pl. a heterotikus SO(32) és az I típusú húrelméletek S-duálisak, a IlB típus
S-önduális (a 9 --+ 1/9 csak az F és D húrok szerepét cseréli fel). T-dualitás
köti össze a IlA-t a IlB típussal, valamint a heterorikusokat egymással.
Összefogialásuljelenleg a következőket mondhatjuk az elementáris húrelmélet:ől :
annak ellenére, hogy sokan viszolyognak a matematikai absztrakció~ :obzodó
szintjétől , ami a húrelméletek fejlödését kíséri , el kell ismerni, hogy a kí~er:etlleg
is igazolt kvantumtérelméleteknek sok szempont ból a származtatását kmálJa: S
bár nem egyértelmű , hogy pontosan mi az alacsony energi ás határeset, s mm-
den esetben szuperszimmetrikus részecskéket is jósol megfigyelhetőnek , ame-
lyeket mindmáig nem azonosítottak elfogadható módon , az eddigi legbátrabb
és legmesszebbrejutott kísérlet egy "alapelmélet" megalkotására a fi~íkában .
A húrelmélet erős csatolási esetének tanulmányozása különböző duahtasok fel-
ismeréséhez, s ezen keresztül egy II dimenziós M-elmélet létének valószínűs í-
286 13. ÖSROBBANÁS Kedves Jegyzeffelhasználóf

A jó jegyzet nagyon hatékony segítség a tanulásban. A legjobb jegyzeteket pedig még aktív
tés éhez vezetett. Erről az elméletről azonban ma még semmi közelebbit nem mérnökként is használni lehet. Egyetemi tanulmányai alatt valószínűleg különböző színvonalú
tudunk. jegyzetekkel találkozott eddig, és fog találkozni ezután. Kérjük, hogy ennek a kérdófvnek a
kitöltésével segítse alábbi törekvéseinket:
- ennek a jegyzetnek a következő kiadásában kevesebb sajtóhiba legyen és indokolt
esetben készüljön el az átdolgozott kiadása,
- a jegyzeteket értékelni lehessen, amelynek eredményeként a legjobb jegyzetek szerzői
nívódíjat kaphatnak.
Kérjük, hogy a kiküldött kérdőívet a Jegyzetbolt bejárata cn
földszint) mellett elhelyezett
gyűjtóládába dobja be.
Fáradozását köszöni az Egyetemi Jegyzetbizottság.

A jegyzet címe: BEVEZETÉS A TÉRELMÉLETBE

A jegyzet szerzője : Bíró Tamás Sándor
A jegyzet azonosítója: 05060
Melyik tárgyhoz használta a jegyzetet:
Kar:
Félév:
Tárgy neve:
A jegyzet hány százalékát tudta használni (pl. 75%):
A jegyzet a tárgy anyagának hány százalékát fedte le (pl. 50%):
A jegyzet minősítése :
(O: használhatatlan, 1: nagyon rossz, 2: rossz, 3: türhetó, 4: jó, 5: nagyon jó)
Javaslat átdolgozás ra:

A megtalált sajtóhibák:

(A túloidaion folytatható)