MUNKABIZTONSÁG

2.5
Porrobbanások elkerülése,
a biztonsági technológiák értékelése
Tárgyszavak: munkabiztonság; robbanásvédelem; porrobbanás;
veszélyes üzem; folyamattervezés; esettanulmány.

Az inherens biztonság mint tervezési alapelv

Inherens (beépített, a folyamat részét képező) biztonságon egy aktív
veszély- és kockázatkerülő módszert értünk az üzemek tervezése és mű-
ködtetése során, amely ugyan nagyon hatékony, alkalmazása mégsem
olyan elterjedt, mint a műszakilag tervezett (hozzáadott) és az eljárási
(adminisztratív) módszereké. A továbbiakban az inherens biztonsági mód-
szerek alkalmazásáról lesz szó a porrobbanások megelőzésében és elke-
rülésében. Az inherens biztonság alapelve az, hogy a veszélyeket felme-
rülésük pillanatában próbáljuk meg elkerülni, ezzel csökkentve a kockázati
tényezők előfordulási gyakoriságát, és az esetleges következmények sú-
lyát. Az inherens biztonság alapelveit az 1. táblázat foglalja össze.
Ezek közül az első hat általános jellegű, tehát igen széles körben
használható, a többi pedig az alapelvek kifejtése, pl. a helytelen szerelés
elkerülése az egyszerűsítés egy módja stb. Hasonló gondolatmenetet
alkalmaznak a veszteségek minimalizálásán dolgozó szakemberek, eb-
ben az összefüggésben az alábbi alapelveket szokás definiálni:
• minimalizálás: ha már azok használata teljesen nem kerülhető el,
használjunk kevesebb veszélyes anyagot;
• helyettesítés: a veszélyes anyagot helyettesítsük kevésbé veszé-
lyessel, vagy a veszélyes módszert olyannal, amelyben nem sze-
repelnek veszélyes anyagok;
• moderálás (a hatások csillapítása/korlátozása): a veszélyes
anyagokat lehető legkevésbé veszélyes formájukban használjuk,
vagy keressünk olyan lehetőségeket, amelyek kevésbé veszélyes
működési körülményekkel járnak;
• egyszerűsítés (egyszerűsítés/hibatűrés): tervezzük meg úgy az
eljárást és a berendezést, hogy csökkenjen az elkövethető hibák
 mennyisége, pl. azzal, hogy kerüljük a külső (rendszerhez hozzá-
adott) biztonsági eszközök túlzott használatát.

1. táblázat
Az inherens biztonsági rendszer alapelvei

Elv Definíció
Minimalizálás a felhasznált veszélyes anyagok mennyiségének csökkentése
Helyettesítés biztonságosabb anyagok használata
Csillapítás a berendezések biztonságosabb paraméterek melletti üzemeltetése
(pl. szobahőmérsékleten és nyomáson, folyadékfázisban)
Következmények korlátozása a berendezések tervezésének és működtetésének megváltoztatása
a következmények eszkalációjának megakadályozása érdekében,
pl. szegregációval (elválasztással)
Egyszerűsítés kerüljük az összetett egységek működtetését, vagy az olyan
elrendezéseket, amelyekben a cső vagy az összekötő egység
eltömődhet
Hibatűrés nagy ellenálló képességű berendezések, önellenőrző eljárások
alkalmazása, pl. olyan reaktoroké, amelyek ellenállnak
a nemkívánatos mellékreakcióknak is stb.
Dominóeffektus a berendezések „szellős” elhelyezése, biztonságos leállás, nyílt konst-
elkerülése rukciók
Helytelen szerelés megelőzése egyedi szelepek és csővezetékek használata az emberi hiba
kiküszöbölésére
Az egységek szerepének kerüljük a bonyolult berendezéseket és az információs túlterheltséget
világos megadása
Ellenőrzés egyszerűsége kerüljük a „kézi vezérlést”

A jelenlegi biztonságnövelő módszerek

A jelenleg használt, porrobanást megelőző vagy annak veszélyét
csökkentő módszerek lehetnek heurisztikus vagy szisztematikus jellegű-
ek. A heurisztikus módszerek lehetnek grafikusak és/vagy szöveges jel-
legűek, használhatóságuk attól függ, hogy mennyire egyszerű az alkal-
mazásuk, mennyire teljes az információ, amelyet szolgáltatnak, és
mennyire segítik a konkrét problémamegoldást. A grafikus módszerekre
példa az égési háromszög (1. ábra) vagy a robbanási ötszög (2. ábra)
alkalmazása, de számos szabványosítási és tűzvédelmi testület is (nem-
zetiek és nemzetköziek) bocsátott ki hasznos útmutatásokat.
 éghető anyag oxidálószer

gyújtóforrás

1. ábra Az égési háromszög porok esetében azokat a feltételeket

mutatja be, amelyekre szükség van a tűz kialakulásához

keveredés bezártság

éghető anyag oxidálószer

gyújtóforrás

2. ábra A robbanási ötszög kibővíti az égési háromszöget, és figyelembe

veszi az éghető anyag és az oxidálószer elkeveredését, valamint
a keverék bezártságát. Az utóbbi szempontok azt jelzik, hogy a műszaki
körülményeket is figyelembe kell venni a biztonság tervezésekor

A Vegyészmérnöki Intézet (Institute of Chemical Engineers) pl. az

alábbi módon definiálja a robbanások „üzemanyagául” szolgáló porokat:
a pornak robbanékonynak és levegőben szállónak kell lennie, olyan
szemcseátmérő-eloszlással, amely lehetővé teszi a lángterjedést, és
robbanóképes koncentrációban kell jelen lennie a vivőgázban. A 2. áb-
rán bemutatott ötszög már figyelembe veszi a szokásos égési három-
szögön túl az éghető anyag és az oxidálószer keveredését és
diszperziófokát, valamint a keverék bezártságát is. Az így láthatóvá tett
feltételrendszer megkönnyíti a műszaki biztonságnövelő intézkedések
(pl. szellőzés) kidolgozását.
Szisztematikus biztonságnövelő rendszer
A 3. ábra olyan sémát mutat be, amellyel módszeresen csökkenteni
lehet a porrobbanások veszélyét. A rendszer felépítése hierarchikus: el-
sőként a belső (inherens) biztonsági alapelveket veszi figyelembe, utána
a műszaki (hozzáadott) intézkedéseket, és végül az eljárási biztosítéko-
kat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a hierarchiában később következő
elemek kevésbé fontosak a biztonság szempontjából, hanem inkább azt,
hogy az inherens biztonsági elemek akkor működnek a legjobban, ha
minél korábbi fázisban (tehát a rendszer tervezésénél, a módszer kivá-
lasztásánál) figyelembe vesszük őket. A 3. ábra rendszeréhez az alábbi
megjegyzéseket lehet hozzáfűzni az egyes módszerekre, ill. lehetősé-
gekre vonatkozóan:
• Vezetőség és személyzet: A hatásos baleset-megelőzés feltétele
a felelősségi rendszer világos meghatározása, amelyet mind a
vezetők, mind az alkalmazottak elfogadnak. A vezetőségnek vilá-
gosan ismertetnie kell a veszélyek azonosítására és értékelésére
vonatkozó követelményeket, gondosan ki kell jelölnie a veszély
elhárítására vonatkozó felelősségi köröket, és folyamatosan fi-
gyelni kell arra, hogy ezeknek a felelősségi követelményeknek a
beosztottak eleget tegyenek, és végrehajtsák a kockázatcsökken-
tő intézkedéseket. Az is fontos, hogy a személyzet magáénak
érezze a tevékenység felelősségét.
• Szabványok: A veszélykiküszöbölő és -csökkentő intézkedéseket
az érvényben levő szabványoknak megfelelően kell meghozni
(jogi szabályozás, vállalati politika, ágazati szabványok stb.), pl.
szabvány van a szellőztetésre, az automatikus tűzoltó berende-
zésekre stb. A porrobbanások esetében szabvány írja elő annak
vizsgálatát, hogy egy adott elegynél fellép-e a robbanásveszély.
• Példákra épülő útmutatás: Olyan inherens biztonsági alapelvek
alkalmazására van szükség, amelyek konkrét útmutatást adnak
arra nézve is, hogy hogyan kell alkalmazni őket. Gondoljunk pl.
egy őrlési folyamatra, ahol az alapelvek alkalmazása elég nyil-
vánvaló, pl. a hulladék vagy melléktermék eltávolítása, a nyers-
anyag és/vagy a termék raktározott mennyiségének csökkentése,
a veszélyes nyersanyagok felváltása kevésbé veszélyessel, a
szállítóberendezések (pl. szállítószalag, kosaras szállító) felváltá-
sa pneumatikus egységgel, a szállítózsákok külön tárolása az
esetleg bekövetkező robbanás következményeinek csökkentésé-
re, vagy az üzem felépítésének egyszerűsítése, hogy rövidebb
porszállító vezetékekre legyen szükség.
 lépések vezetők és beosztottak tevékenységek

a kockázatok azonosítsuk a veszélyeket és ezek okait (anyagok, tevékenységek és

azonosítása körülmények) szabványok

a kockázatok becsüljük fel a veszélyeket, ezek okait és azt, hogy ezek milyen
megértése kölcsönhatásban állnak a tervezéssel

a kockázatok kerüljük el vagy küszöböljük ki a

elkerülése veszélyt a tervezéssel

inherens biztonsági
minimalizáljunk, helyettesítsünk alapelvek
a súlyosság vagy moderáljunk a veszély
csökkentése súlyosságának csökkentésére

példákra épülő
egyszerűsítsük az eljárást a útmutatás
valószínűség bekövetkezés valószínűségének
csökkentése csökkentéséért

válasszuk el egymástól az üzem részlegeit, hogy megvédjük

elkülönítés az embereket és a biztonsági berendezéseket a baleset
következményeitől

olyan biztonsági eszközöket

passzív védekező használjunk, amelyek emberi
eszközök beavatkozás nélkül működésbe
alkalmazása lépnek
hozzáadott biztonság

használjunk aktív védekezést, de

aktív védekező vegyük figyelembe, hogy ezek
eszközök korai veszély-előrejelzést és be- szabványok
alkalmazása indítást igényelnek

eljárási a működtetési és karbantartási szabályok csak végső menedékként

intézkedések használandók, különösen ellenőrzésre és a veszély csökkentésére ott,
ahol még mindig nagy a tévedés valószínűsége

használjuk a veszélybecslés eredményeit arra, hogy felmérjük

maradék kocká- a konkrét veszélyeket, és helyezzük üzembe az összes említett
zatot csökkentő biztonsági elemet annak érdekében, hogy a veszélyek elviselhető
intézkedések szintre csökkenjenek

3. ábra A veszteségcsökkentés szisztematikus módszerének vázlata

 A porrobbanások veszélyét jelentősen csökkenteni lehet, ha a
ugyanazt az anyagot pl. granulátum vagy vizes szuszpenzió formájában
lehet feldolgozni, esetleg inertizált oldatban. Az is megoldás, ha a feldol-
gozóüzemet ellenállóvá teszik a robbanási nyomással szemben, vagy ha
nagyobb szemcseméretet írnak elő. A nagyobb szemcsemérethez ki-
sebb fajlagos felület tartozik, ami kevesebb illékony anyag felszabadulá-
sával jár – ez pl. a szénpor esetében jelentősen csökkenti a robbanás-
veszélyt. A kisebb fajlagos felület csökkenti a maximális robbanási nyo-
mást és a nyomásnövekedés sebességét is. A szemcseméret fontossá-
gát a különböző nemzeti és ipari szabványok is hangsúlyozzák. A Dow
cégnél kifejlesztett, saját tapasztalataikat rögzítő biztonsági szabvány a
csökkenő szemcsemérettel a veszélyességet jelző pontrendszert vezet
be, ahol a „büntetőpontok” felezhetők, ha a veszélyes porokat levegő he-
lyett inert gázzal továbbítják. Az oxigén kiküszöbölésével vagy legalábbis
parciális nyomásának csökkentésével az égési határkoncentráció alá
kerülhetünk.
Egy másik tanulmány a következőkben látja a hatékony kockázat-
csökkentés legfontosabb elemeit
ƒ használjunk levegő helyett nitrogént szállítógázként;
ƒ a tárolósilókban használjunk nitrogén védőgázt;
ƒ a silókat ciklon felhasználásával töltsük fel, hogy csökkentsük a
porfelhő diszperzióját;
ƒ gondosan kontrolláljuk a szemcseméretet;
ƒ csökkentsük az elektrosztatikus problémákat a silókban és a
zsákszűrőkben azzal, hogy ellenőrizzük a fém alkatrészek egy-
máshoz viszonyított potenciálját;
ƒ ellenőrizzük a nedvességszintet a csövekben és a silókban;
ƒ alkalmazzunk kisebb tömegáramokat ;
ƒ online módszerekkel figyeljük a silókban levő kompaktált porban
kialakult villamos teret;
ƒ ha szükséges, vezessük el a kialakult töltést;
ƒ tervezzük úgy a silókat és a silók közti robbanásszigetelő szele-
peket, hogy az egymást követő porrobbanások elkerülhetők le-
gyenek;
ƒ tartsuk a porkoncentrációt a robbanáshoz szükséges kritikus szint
alatt;
ƒ tervezzünk robbanási gátakat a portovábbító csövekbe és próbál-
juk ki azokat.
Természetesen ezen intézkedések egy része ugyanolyan joggal te-
kinthető inherens védekezésnek, mint műszaki vagy eljárási módszernek.
Esettanulmányok
Az alábbiakban néhány olyan, konferenciaanyagokból vett példa
szerepel, ahol megvizsgálták a veszélyforrásokat és javaslatokat tettek
azok kiküszöbölésére.

1. eset: Pneumatikus szállítás

1966 márciusában két porrobbanás történt a General Electric Lexan

polikarbonát-üzemében. Mindkét balesetre akkor került sor, amikor nyo-
más alatt töltöttek fel tárolósilókat. Annak ellenére, hogy az eset régen
történt, tanulságai ma is érvényesek. A robbanások akkor következtek
be, amikor a biszfenol-A-t (a polikarbonát-gyártás egyik nyersanyagát)
teherautókból átszivattyúzták a leföldelt rudakkal védett silókba. Az
anyagot eleinte meglehetősen tűzveszélyes formában, száraz por alak-
jában, kis adagokban kezelték, zsákokban kapták és kézzel adagolták.
Később áttértek a silókban való tárolásra és a pneumatikus továbbításra,
lehetőség volt a nyomás alatti és a vákuumos továbbításra. Az első rob-
banásnál mind a gépkocsi, mind a siló földelve volt, de a továbbításhoz
gumicsövet használtak. A robbanásra az adagolás megkezdése után ke-
rült sor, és annak ellenére, hogy a robbanást a biztosítószelep levezette,
a siló teteje elmozdult és tűz ütött ki. Ezért a silót ki kellett tisztítani, és
az elektromos vezetékeket is újra el kellett benne helyezni.
A második robbanásra hat nappal később került sor, nagyon hason-
ló körülmények között és hasonló következményekkel. A vizsgálat az ol-
dószerrobbanást kizárta. A nyomás alatti felöltés körülményei között a
silóban jelentős mennyiségű por volt, ezért valószínűsítették a porrobba-
nást. A robbanási ötszögből egyedül a gyújtás forrását nem tudták pon-
tosan azonosítani, de valószínű, hogy a gumicső által okozott elektrosz-
tatikus szikráról volt szó.
A GE számos rendszabályt foganatosított a hasonló esetek elkerü-
lésére, amelyek három csoportba sorolhatók. Először is, a nyomás alatti
szállítás helyett inkább vákuumos adagolást valósítottak meg, mert ott
kisebb a porzás mértéke. Végül a GE helyben állította elő a biszfenol A-t,
és visszatért a pneumatikus szállításhoz. A következő lépésben a siló
előtt egy ciklont és egy szűrőt alkalmaztak a porképződés csökkentésére
– ami a vákuumos szállításhoz szükséges volt, de biztonsági szempont-
ból a túlnyomásos esetben is megtartották. Az utolsó lépés a nitrogén
védőgáz alkalmazása volt, és vizsgálják recirkulációs nitrogéngázos
pneumatikus rendszer bevezetésének lehetőségét is.
 Az alkalmazott intézkedések mind az inherens biztonsági elvekkel
magyarázhatók (kisebb áramlási sebesség, kisebb sztatikus feltöltődési
veszély). A házon belüli termeléssel csökkent az egyidejűleg tárolt anyag
mennyisége is, hiszen mindig akkora adagokat állítottak elő, mint
amennyire szükség volt. A helyben előállítás és a fix elrendezés másik
előnye, hogy a szigetelő gumicső helyett vezető fémet használhattak a
továbbításhoz. A ciklon alkalmazásával elválasztották egymástól a to-
vábbított port és a szállító levegőt, ami csökkentette a porképződést a
silóban, és ezzel a robbanási ötszög keverési komponensét semlegesí-
tették. Egyébként az említett balesetekkel majdnem egyidőben történt
egy másik, természetét tekintve hasonló baleset: egy eltömődött csövet
nagynyomású levegővel tisztítottak meg, amely azonban diszpergálta a
port és egy véletlen szikra berobbantotta a keveréket. Azóta ilyen célra
csak nagynyomású nitrogént használnak.

2. eset: Szárítódob

Egy másik kettős baleset a DuPont de Nemours cégnél következett

be egy adipinsav-szárító dobban. Az aktuális kár kicsi volt, mivel azon-
ban a két eset egymás után következett be, jelezte, hogy a veszteségi
potenciál nagy. Azt kiderítette a vizsgálat, hogy a tűz a melegített részből
indult, de a tűz forrását nem sikerült azonosítani. Az adipinsav égési ma-
radékát részletes műszeres vizsgálatnak vetették alá. A mikroszkópos
vizsgálat sima felületeket mutatott, ami azt valószínűsíti, hogy a ré-
szecskék érintkezésben lehettek a szárító falával. Ezt megerősítette a
vegyi analízis is, amely vas jelenlétét mutatta ki. Az adipinsav olvadási
csúcsát sem lehetett termikus analízissel kimutatni az acetonnal extra-
hált mintákból, ami szintén a vas–adipinsav keverékre volt jellemző. Fel-
tételezhető, hogy a szárítóban képződött vegyület exoterm folyamatai
miatt öngyulladás alakult ki, amit a vas katalizált.
A rendelkezésre álló adatokból nehéz eldönteni, hogy milyen
inherens biztonsági intézkedéseket lehetett volna hozni – de számításba
jön a szerkezeti anyagok cseréje, az alacsonyabb szárítási hőmérséklet,
a pH befolyásolása, és a nitrogén védőgáz alkalmazása a szárítóban.

3. eset: Porszűrő

A Monsanto egyik európai ABS (akrilnitril-butadién-sztirol) kopolimer

gyártó üzemében is bekövetkezett robbanás, egy feldolgozás utáni por-
szűrőben. A tüzet csak 20 perc alatt sikerült eloltani, személyi sérülés
szerencsére nem történt. Az üzemet robbanásbiztosra tervezték, megfe-
lelő szellőztető és automatikus oltó berendezésekkel. A robbanási öt-
szögből itt is a gyújtás forrását volt a legnehezebb azonosítani – különös
tekintettel arra, hogy az ABS esetében viszonylag magas (100 mJ) a mi-
nimális gyújtási energia. Az elektrosztatikus gyújtást ki lehetett zárni, az
öngyulladást nem, mert az anyag viszonylag hosszú ideig magas hő-
mérsékleten volt. A gyártósorba több biztonsági elemet beépítettek, de
ezek közül csak a passzív szellőztető panelek működtek hatásosan a
baleset alkalmával. Az elárasztófejek eltömődtek, az égést elnyomó be-
rendezés majdnem ugyanazon a nyomáson kapcsolt be, ahol a passzív
szellőztető elemek is bekapcsoltak, ezért lerontották egymás hatását.
További problémát jelentett, hogy a poradagoló berendezés
reteszelése – amelynek le kellett volna állítania a szállítást –
meghibásodott, és a por továbbra is ömlött a tűztérbe. Az utólagos
tanulságok között voltak eljárási javaslatok (gyakoribb ellenőrzés) és
műszakiak is (a biztonsági berendezések kipróbálása valóságos
körülmények között). Ebből is látszik, hogy nem lehet mindent az utólag
felszerelt biztonsági berendezésekre bízni, mert azok időnként éppen
akkor hagynak cserben, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Ennél
jóval biztonságosabb pl. egy nitrogénárammal végzett szállítás,
amelynek költségeit pl. recirkulációval lehet csökkenteni.
Egy másik inherens biztonsági elem volna a szárító hőmérsékleté-
nek csökkentése, a por szállítási áramának csökkentése, az egyszerre a
berendezésben levő por mennyiségének csökkentése. A nitrogénes to-
vábbítás helyett esetleg a nitrogén védőgáz alkalmazása is elegendő
lenne. Az is tény azonban, hogy az inherens biztonsági elvek bevezeté-
se már meglevő üzembe sokkal drágább, mintha azokat már az üzem
tervezésekor figyelembe vették volna.

4. eset: Őrlési műveletek

A Monsanto cég egy másik üzemében gumiadalékokat őrlő kala-

pácsmalomhoz kapcsolódó porgyűjtőben következett be robbanás, ak-
kor, amikor a berendezést karbantartás után újraindították. Az adagoló
indításkor üres volt, és a robbanás után sem ülepedett le jelentős meny-
nyiségű por. A berendezés hajtótengelyén és a malom tárcsáján mutat-
kozó kopásnyomokból arra a következtetésre jutottak, hogy súrlódásból
eredő túlmelegedés okozhatta a gyulladást. A későbbi balesetek elkerü-
lésére gyakrabban elvégzett és gondos tisztítást, valamint pontos össze-
szerelést javasoltak (eljárási intézkedések).
 Az inherens biztonsági intézkedés itt is az őrlési atmoszféra oxigén-
tartalmának csökkentése lett volna. Itt a működési sebesség kevésbé
változtatható a részecskeméret-eloszlás rögzített volta miatt, de azon el
lehet gondolkodni, hogy a malom nem váltható-e fel túlmelegedésre ke-
vésbé hajlamos típussal. A kalapácsmalmokat mindenesetre úgy terve-
zik, hogy ellenállók legyenek az esetlegesen bekövetkező porrobbanás
erejével szemben. Ez példa az egyszerűsítés és a hibatűrés elvére, amit
korábban említettünk.

5. eset: Tárolótartály
1982-ben történt robbanás egy kalcium-karbidot tároló tartályban –
ehhez tudni kell, hogy a CaC2 vízzel érintkezve robbanékony acetilén-
gázt fejleszt, amelynek kritikus gyújtási energiája (hasonlóan a hidrogé-
néhez) rendkívül alacsony (0,05 mJ). Az adott üzem kőszén kénmentesí-
tésével foglakozott, a tárolt anyag 65% CaC2-t, 35% szenet (antracitot)
és 5% mészkövet tartalmazott(!?) A folyamatban a részben megőrölt
kalcium-karbidot két vibrációs malom segítségével tovább őrölték. Porí-
tás után a kalcium-karbidot egy tárolósilóba vitték, ahol a robbanás be-
következett. Az átmeneti tárolóknál veszély esetén nitrogénelárasztást
alkalmaztak, és acetiléndetektorokat használtak a vészleállításhoz. Az
egyik malmot párhuzamosan antracit őrlésére is használták.
A malmokat indítás előtt nitrogénnel átmosták, és a működés során
is nitrogént szivárogtattak át rajta a robbanásveszély csökkentésére.
Amikor a malom állt, a nitrogénáramoltatást megszüntették. A malmok-
ból a kalcium-karbid olyan adagolókba került, amelyek száraz levegővel
továbbították az anyagot a silóba. A belépő nyílás kb. 7,5 cm átmérőjű
volt, onnan a por a tartály aljára ülepedett. A silóból a levegőt egy szűrőn
keresztül, a nedvességtartalom ellenőrzése után juttatták vissza a szállí-
tórendszerbe. A vészleállítást itt is acetiléndetektorok biztosították.
A termelést 1981 decemberében működtetési problémák miatt hosz-
szabb időre leállították, majd 1982 áprilisában újraindították. A karbid
feldolgozására aznap délelőtt álltak át, és két robbanásra került sor 2h-
kor a silóban, öt perccel az újraindulás után. Személyi sérülés nem tör-
tént, de az anyagi kár jelentős volt. A vizsgálatból kiderült, hogy először
az acetilén robbant, ami azután berobbantotta a silóban levő port. A bal-
eset előtt az acetiléndetektorok jól működtek, de eléképzelhető, hogy el-
tömődtek, és csak késve jelezték a robbanó gáz képződését. A kése-
delmet az is növelhette, hogy a siló induláskor majdnem üres volt. A
nagy térfogatban lokálisan az átlagosnál jóval nagyobb acetilénkoncent-
ráció is kialakulhatott.
 A robbanási ötszög elemei közül itt is egyedül a gyújtási energia for-
rása ismeretlen, de mivel ez az acetilén esetében nagyon alacsony, ezt
szinte bármi okozhatta. Itt is számos inherens biztonsági javaslattal lehet
előállni:
– a levegőáram nitrogénárammal való helyettesítése;
– a nitrogénszivárgás fenntartása hosszú leállási idők esetén is;
– több acetiléndetektor alkalmazása a silóban;
– a detektorok alkalmazási körülmények közti (és nem próbapadon)
kipróbálása.

A porgyűjtő rendszerek biztonságának növelése

Az iparági statisztikákból kiderül, hogy a porgyűjtő eszközök (por-
gyűjtők, szűrők, zsáktartók) a porrobbanások második leggyakrabban
előforduló forrásai. Annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos veszé-
lyek csökkenjenek, a porokkal dolgozó szakembereknek és alkalmazot-
taknak jobban meg kell érteniük a robbanás kialakulásának okait és
megelőzésük lehetőségeit.

A robbanás okai

Az égés feltételeit az 1. ábrán bemutatott háromszögben, a robba-

nás feltételeit a 2. ábrán bemutatott ötszögben láthatjuk. A porgyűjtő
rendszereknél célszerű feltételezni, hogy az éghető anyag rendszerint
jelen van. A vibrációs és ellenáramos porfellazító rendszerek, amelyek
az eltömődést akadályozzák, gyakran generálnak éghető porfelhőket. A
porgyűjtőkben rendszerint a legkisebb szemcseméretű frakció gyűlik fel,
ami tovább növeli a gyulladás veszélyét. A gyújtási energia számos for-
rásból származhat:
• ütközésekből vagy súrlódásból eredő szikrák,
• a felgyűlő por melegedése és öngyulladása (exoterm folyamatok),
• idegen eredetű parázsló tárgyak, részecskék normál működés
következményeként (pl. őrlésnél, szárításnál),
• idegen eredetű parázsló részecskék nem rendszeres forrásból (pl.
hegesztés, karbantartás),
• szikrák vagy forró felületek a porgyűjtő rendszer villamos alkatré-
szeiből (pl. ventilátor),
• elektrosztatikus kisülés.
 Mivel az elektrosztatikus feltöltődés viszonylag kevésbé ismert a
többi tűzforrásnál, érdemes néhány szóban összefoglalni jellegzetessé-
geit. Bár a feltöltődés mértékét és előjelét nehéz előre jelezni, szinte
mindig jelentkezik, ha áramló szigetelő porok szigetelő felületekkel érint-
keznek (pl. keveréskor, őrléskor, szitáláskor, öntéskor és pneumatikus
szállításkor). A sztatikus töltés felhalmozódása alapvetően a fajlagos tér-
fogati (és felületi) vezetőképesség függvénye. Azokat a porokat, ame-
lyek fajlagos térfogati ellenállása legfeljebb 106 Ωm a sztatikus töltés
szempontjából vezetőnek minősülnek, 109 Ωm felett pedig szigetelőnek.
A két érték közötti tartomány mérsékelten vezetőnek minősül. A töltés
akkor halmozódik fel a földeletlen tárgyakon, ha a töltés képződésének
sebessége nagyobb, mint az elvezetésé.
Az elektrosztatikus töltés akkor jelent robbanásveszélyt, ha fennáll a
veszélye a hirtelen kisülésnek (szikra, fésűs kisülések, tejredő fésűs ki-
sülések és koronakisülés formájában), és a kisülés energiája elegendő a
robbanóelegy begyújtásához.

A védekezés módjai
A sztatikus töltés felhalmozódását el lehet kerülni, vagy legalábbis
csökkenteni lehet, ha a berendezések vezető (fém) alkatrészeit leföldel-
jük. A feltöltődésre hajlamos porokkal érintkező anyagokat nem célszerű
a jó szigetelők közül választani (hacsak az adott szigetelés átütési szi-
lárdsága nem kisebb 4 kV-nál, ami a legtöbb robbanékony elegy eseté-
ben határértéknek tekinthető). A relatív páratartalom növelése a felületi
vezetőképesség-növekedés miatt általában csökkenti a sztatikus feltöl-
tődés veszélyét, de csak akkor, ha a relatív páratartalom tartósan 65%
feletti. A levegő ionizációja ugyancsak csökkenti a sztatikus feltöltődés
veszélyét, de ennek megvannak a maga problémái, ezért alkalmazása
előtt célszerű szakemberrel konzultálni.

A robbanások következményei
A robbanás ellen nem védett vagy nem kellőképpen védett beren-
dezések esetében a porrobbanás következményei pusztítóak lehetnek,
hiszen a nyomás tipikusan 8–10 bar-t is elérhet. Ez jóval nagyobb, mint
amire a porgyűjtő rendszereket általában méretezik. A robbanás során
nemcsak a berendezés esik szét, de számolni kell a tűz terjedésével,
lökéshullámmal és repeszekkel. Ha nincs mechanikai vagy egyéb szige-
telés, a robbanás hatása átterjedhet a porgyűjtőhöz kapcsolódó egyéb
berendezésekre is.
A porok tulajdonságai és robbanékonysága

A továbbított/gyűjtött por fizikai-kémiai jellemzői nagyrészt meghatá-

rozzák, hogy milyen mértékben kell számolnunk a porrobbanás veszé-
lyével.

A/B szűrés (robbanási osztályok)

A pormintát 1,2 l-s függőleges, módosított Hartmann csőben 10
J-os kisüléssel megpróbálják begyújtani, és ha ez nem sikerül, a kísér-
letet megismétlik egy 20 l-s gömb alakú edényben 10 000 J-os szikrá-
val.

Elektrosztatikus feltöltődési hajlam

A pormintát egy csövön át áramoltatva kiszámítják a keletkezett
sztatikus töltés (Q) és a por tömegének (m) hányadosát. A mérést álta-
lában szobahőmérsékleten, alacsony páratartalmú levegőben végzik,
hogy a legrosszabb körülményekre készüljenek fel. Az így kapott adatot
jól fel lehet használni a biztonsági rendszer tervezésekor.

Fajlagos térfogati ellenállás

A por fajlagos térfogati ellenállását egy speciális mérőcellában (pl.
BS 5958), előírt tömörítési körülmények között határozzák meg. Mivel az
így mért ellenállás is függ a levegő nedvességtartalmától, célszerű itt is a
legrosszabb eshetőségre (száraz levegő) felkészülni.

Oxidálószer határkoncentráció (LOC)

Ez az érték akkor fontos, ha inert gázzal továbbítják a port, mert ha
az oxigén koncentrációja eléri a gyulladáshoz szükséges határértéket, le
kell állítani a folyamatot. Az LOC értéket ismét egy 20 l-s gömb alakú be-
rendezésben mérik, villamos gyújtással. Mivel az LOC értéke függ az
inert gáz típusától is, ugyanazt a gázt kell használni, mint amit a szállí-
táshoz is használnak.

Maximális robbanási nyomás és a robbanás súlyossága

A fenti paraméterek mérésére van amerikai (ASTM E 1226) és
nemzetközi (ISO 6184/1) szabvány is. Itt is 20 l-s gömb alakú edényt
használnak és optimalizálják a felhasználandó por mennyiségét. A fenti
adatokból kiszámítható egy faktor, amely a robbanás súlyosságát jel-
lemzi.
 2. táblázat
Tipikus biztonsági intézkedések porgyűjtő rendszerek
esetében

A biztonságos Vizsgálati Megjegyzés Részletek

működtetés módszer
alapja
Gyújtási minimális gyújtási szerezzünk információt a vizsgálat eredményeitől függően az
források energia (MIE), mi- a por gyulladási érzé- olyan lépések, mint a villamos össze-
kiküszöbölése nimális gyújtási kenységéről olyan köttetés újraszigetelése, földelés,
hőmérséklet (MIT) gyújtóforrásokkal rendszeres tisztítás és karbantartás,
porfelhőre és porré- szemben, mint pl. szikra és zsarátnok detektálása csök-
tegre, hőstabilitás elektrosztatikus kisü- kentheti a begyulladás valószínűségét
vizsgálata lés, súrlódási szikra a porgyűjtőben;
vagy hőbomlás; a gyújtóforrások kiküszöbölését önma-
tegyük meg a megfele- gában nem szokták alkalmazni meg-
lő lépéseket a gyújtó- előzési módszerként a biztonságos
források kiküszöbölé- működéshez
sére
Inert védőgáz oxigénkoncentráció lecsökkenti az oxigén az inert védőgáz alkalmazása prakti-
korlátozása (LOC) koncentrációját az kus eszköz a biztonság elérésére,
égés táplálásához ha a porgyűjtő olyan berendezéshez
szükséges minimum kapcsolódik, amelyet inert körülmé-
alá nyek között működtetnek;
impulzusfúvókat működtethetünk inert
gázzal is levegő helyett; ez az intézke-
dés csak zárt ciklusú berendezések
esetében hatásos, és nem alkalmazha-
tó akkor, ha nem inert körülmények
között működő rendszerek vannak
összekapcsolva
Robbanásálló maximális robba- a porgyűjtő és a hozzá jóllehet elvileg lehetséges a robbanás
berendezés nási nyomás (Pmax) kapcsolódó vezetékek ilyen korlátozása, általában túl drága
(vagy elzárás) elég szilárdak ahhoz, az olyan berendezés, amely biztosíta-
hogy kibírják a robba- ná azt, hogy a porgyűjtő, a vezetékek,
nási nyomást a gyűjtőtartály és az utána kötött be-
rendezések elég szilárdak legyenek
ahhoz, hogy kibírják a maximális rob-
banási nyomást (általában 8–10 bar)

2. táblázat folytatása
A biztonságos Vizsgálati Megjegyzés Részletek
működtetés módszer
alapja
Robbanási a robbanás súlyos- az égéstermékeket a robbanási biztonsági szelep alkalma-
nyomást sága (Kst) és a egy szelepen keresztül zása a leggyakrabban alkalmazott
levezető szelep maximális robba- elvezetik, hogy korlá- védekezési módszer a porgyűjtő rend-
nási nyomás (Pmax) tozzák a nyomásnöve- szerek esetében;
kedést ha a berendezés fel van szerelve túl-
nyomás elleni biztosítószeleppel, akkor
azt úgy kell elhelyezni, hogy a robba-
nás termékei (pl. tűzgolyó, nyomáshul-
lám vagy izzó részecskék) biztonságos
terület irányába csapjanak ki;
a robbanást el is kell szigetelni, hogy
az ne terjedhessen visszafelé a csőve-
zetékeken a munkaterület irányába, a
kapcsolódó berendezésekhez
A robbanás Kst és Pmax a robbanás indulásá- a robbanás elfojtását rendszeresen
elfojtása nak érzékelésekor alkalmazzák akkor, ha pl. a porgyűjtő
megfelelő elfojtó elhelyezése megakadályozza a túl-
anyagot injektálunk a nyomást levezető szelep alkalmazását,
robbanási területre, ill., ha az anyag veszélyes a környezet-
hogy megakadályoz- re vagy az egészségre;
zuk a nyomás itt is gondoskodni kell a robbanás el-
növekedését szigeteléséről, hogy az ne terjedhes-
sen visszafelé a csővezetékeken a
munkaterület irányába

Minimális robbanási koncentráció (MEC)

A MEC az a porkoncentráció (g/m3 egységben) amely szükséges
ahhoz, hogy a láng terjedjen a por–levegő keverékben. Mérésére az
ASTM E1515 és az ISO 618411 szabványok szolgálnak, a szokásos 20
literes gömb alakú edényben. A MEC értéke természetesen függ a gyúj-
tószikra energiájától is.

Minimális gyújtási energia (MIE)

A MIE értékét optimális összetételű porelegyben határozzák meg
(ASTM E2019, BS 5958, IEC 1241-2-3, módosított Hartmann-csőben),
és a por robbanási érzékenységének jellemzésére használják. A MIE
érték függ a szemcsemérettől, a por nedvességtartalmától, a hőmérsék-
lettől és az oxidálószer koncentrációjától. A hőmérséklet emelkedésével
a MIE-érték csökken.
Minimális gyulladási hőmérséklet (MIT)
A MIT érték azt a minimális hőmérsékletet határozza meg, amely-
ben a por alakú elegy be tud gyulladni. Nagyon fontos paraméter a por
közelében előforduló tárgyak maximális felületi hőmérséklete szempont-
jából. Mérésére az ASTM E2021 szolgál. A szemcseméret és a nedves-
ségtartalom csökkenése alacsonyabb MIT-értéket eredményez.
A biztonsági tényezőket és a védekezés módjait a 2. táblázat foglal-
ja össze. Az elemzett adatokból is kitűnik, hogy a porrobbanások nagy
veszély jelentenek, de körültekintő megelőzéssel és az inherens bizton-
sági elveknek a tervezésnél, technológiaválasztásnál való figyelembevé-
telével ez a veszély jelentősen csökkenthető.

Készítette: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes

Amyotte, P. R.; Khan, F. I.; Dastidar, A. G.: Reduce dust explosions the inherently
safer way. = CEP Chemical Engineering Progress, 99. k. 10. sz. 2003. p. 36–43.

Ebadat, V.: Is your dust collection system an explosion hazard? = CEP Chemical
Engineering Progress, 99. k. 10. sz. 2003. p. 44–48.