A

MAGYAR BÖLTSÉSZET,
VAGY

E MINDENSÉG ALKOTÁSÁNAK TITKA,

AZ ÜR VILÁGOSSÁGI TÜNEMÉNYÉN,

A TSUKÓDÓ (POLARISATIO) RENDSZER SZERÉNT FELTÁRVA.

IRTA

Dr. KOVÁTS FRIGYES.

(E mü átfordítás! jogát magának és utódjainak tartja fenn a szerző.)

PEST,
NYOMATOTT EMICH GUSZTÁV M. AKADÉMIAI NYOMDÁSZNÁL.

1 8 6 6.
PHILOSOPHIAHÜNGARICA,
SEU

ARCANUM GENESIS MUNDI,

E X VACUI L U C I S P H A E N O M E N O ,

PER SYSTEMA POLARISATKMS REVELATUM.

CONSCRIPSIT

L I NG VA H U N G A R I C A

Dr, FRIDERICUS KOYATS

(Operis hujus transvertendi jus, pro se et successoribus suis reservat auctor.)

P E S T I N I,
TYPIS GUS T A V I EMICH.

1 8 6 6.
Si quondam in hydrogenii, oxygoniiquo essentiam penetraro licebit
caetera promptum habebunt explicatum
Dr. Schordann.
 ELŐSZÓ.
A. szellemi téren való kiokulhatás szükségét a’ miveit világ soha annyira
nem érezte, mint a’ jelen válságos időnkben, ösztönszerüleg érezvén, mily nagy­
szerű vívmány volna az egész emberi-nemre, ha a’ való tudomány felett derűre
juthatnánk. íme az összes miveit európai irodalom nyíltan Anglia felé m utat:
ott a’ siker, keressétek, ’s minden nyerve v a n ; meg nem gondolván, hogy a’ mi
Angliában történt, az egyedül szerentsés elszigeteltségének köszönhető. Igen is ő
kivívta a’ sikert az élet gyakorlati tapintatos ösvényén ösztönszerüleg, de nem
tudatosan; és lia ehez sokáig késend a’ való tudomány segédkezet nyújtani, a’
vizi közlekedés mindinkábbi tökéletesbülésével, a’ mint Anglia, bármely ürügy
alatt, segédkezet nyujtand az amerikai szabad-államok ledöntéséhez, ezzel saját
sikerét rázván meg, az eddigi elszigeteltség támaszt többé nem nyújthatván,
egyedül az időtől függend az ő lerombolhatlannak vélt sikert vívta állásának
ledőlése. Miből kitűnik, hogy úgy Anglia, mint az összes miveit népek teljes biz­
tonságának megszilárdítására, egyes egyedül a’ tudomány, de a’ való , vezethet.
A’ kérdések kérdése tehát az : lehetséges-e a’ való tudományt kivívni ?
’s hogyan juthatni alioz ?
A’ mi az első kérdést illeti, rövid feleletünk : kivívható, ’s pedig teljes
sikerrel.
A’ mi pedig a’ második kérdést illeti, ehez egyedül egy ösvényen jut­
hatni, — ’s melyik az? Ha az anyag lényegét az ő tiszta valóságában felismerve
szembesítjük, mert ez az a’ mi kisvilágunk és ez egyetemes nagyegész nyilat­
kozatok szerinti észlelhetők okfőjére vezet; de a’ midőn ezek felderültek, ezzel e’
mindenség megszámlálhatlan tsillag világának, vagyis mennyei országa’ ’s igaz­
ságának hármas, az egész egyetemiségre érvényült : igaz, szép és jó törvényei
is napfényre derülvén, igy a’ való tudomány terén, a’ keresett igazságok összes
birtokába jutandunk.
Hogy tehát ezek felett tisztán kiigazodhassunk, nézzük művünk vezér­
elvéül tűzött roppant horderejű mondatának bensőjét, melyet a’ jobblétre szen-
derült, egész életén át a’ komoly tudományokkal foglalkozó dtor Schordann
Zsigmond 1829/30-ik évben, nyilvános előadásai alkalmával, midőn a viz ele­
meiről mellékesen értekezne, monda. O a’ pesti kir. egyetemnél az élet-tan ren­
des tanára vak/ Hogy e’ nagy tudományi! férfiú eme mondatával a’ való tudó-
VI
mány terén, mintegy hamu alatt rejtve, mily nagyságot mondott ki, az által lesz
világos : mivel 6' már a’ maga idejében, a’ közönséges vegyészek nézetein felül
emelkedve, nem tekintette a’ köneny és éleny elemeit egyszerű anyagoknak, és
ép ezért mondá : hogyha sikeriilend egykor azok lényegébe behatni, minden
egyebek gyors megfejtésüket nyerendik. Igaz ugyan, miszerint a’ köneny és
éleny a’ viz legközelebbi alkat részeit képezik, de minthogy azok nyilvánosan
kivehetö'leg az ellensarki berzeró'k tsukódásain együlvék, kiviláglik, miszerint
azok lényegét, az ellensarki berzerőkben lappangva rejlő végtelen-örök kiterjedő
’s összehúzó tői minőségek, vagy ha jobban tetszik azonképeni végtelen-örök ta­
szító ’s vonzó ősi erők, más és más arányon nyugvó egyiiletekben képviselik. És
igy jó eleve látta be e’ komoly férfiú, hogy a’ köneny és éleny lényege leleple­
zésével fel kell derülni az anyag lényegének, de ezzel kisvilágunk és ez egyete­
mes nagyegész okfőjének is, minek következtében minden egyebek, melyek
eddig az évesült korszak böltsei által meg nem fejtethettek, gyors megoldásukat
nyerendik. De ebből bebizonyodik az is, hogy ezen nagy tudományu férfiú, az
eredetre (genesis) nézve, azon nem tsekély számú nagy tekintélyű tudósoktól,
kik a’ szövevényesb, de kissé durvább fegalmu ’s könnyebb felfogású tűzi, vagy
Plutonicus rendszerhez szítottak, eltérvén, ő annak legegyszerűbb ’s legtermésze-
tesbjéhez : a’ vizi, vagy Neptunicus rendszerhez ragaszkodott; melyet ő bizony-
nyára nem vakhivőségből, vagy bármely gyarló ember iránti kegyeletből, hanem
mint igaz öngondolkodó tudóshoz illik, lelkiismerete teljes öntudatából, mint
egyediül igazat, a’ mint alább az anyag felismert lényegéből folyva teljesen be-
bizunyitottan látandjuk, követett. Valóban ideje volna, hogy végre valahára,
minden datz és ellenszenvet kebleinkből kiűzve, a’ való tudomány felett mind­
nyájan egyöntetű értelmiségre jutnánk, ez pedig már ma, a’ jelen tantökéletes-
bülés oly örvendetes haladásán, épen nem tartozik a’ lehetetlenségek sorába.
Isten iránti legelső kötelességünk, hogy az ész legmagasztosb ajándé­
kával ember-társainknak minél hivebb és hasznosb szolgálatokat tegyünk, és ez
mi által sem eszközöltethetik oly sikeresen, mint a’ legvilágosabban kimutatandó:
való tudomány felderítésével; minél terjedelmesb körben muködend ez isteni
rendeltetésében, jótékonysága a’ hálásbak által annál inkább ismertetvén fel,
mindaddig nem nyerend megállapodást, mig végre : a’ setétséget, tudatlanságot
mindenütt teljesen legyőzvén, meg nem hódítandja.
Ezer és végtelen áldás kisérje tehát az összes szenvedő emberiség nevé­
ben azon bölts kormányok törekvéseit, kik a’ való tudomány roppant horderejű
hasznát a’ polgárisodás üdvében oly tisztán belátván, már is kitelhetőleg igye­
keznek ezeknek nagyszerű alapjait, társadalmi állodalmuk megszilárdítására,
letenni.
Mi tiszteljük e’ munkánk homlokzatára tűzött legüdvösebb mondatot, mint
a’ való tudomány legmagasb tsútsára vezető legbiztosb ereklyét, és magasztaljuk
azt, mert ez az, mi szellemünket bensőleg megnyugtatva, a’ mindenek feletti okfő
 VII
legbensőbb ismeretére, ’s ezzel az egykori kétségtelen óriási szellem korszak vilá­
gának nagyrendjére, valamint az ezen tanokat rejtő tudat-, vagy világ-nyelvének
leleplezésére újból vezethet.
Türelem és ismét türelem mindenek felett! és most menjünk munkánk
eszmefonala azon összevont foglalatjára, mely ily rövid előzménybe öszpon-
tosítható.
Azon egyetemes természeti törvények nyomozásában, melyek szerint az
anyag legegyszerűbb elemeinek tényezőitől és ezek minőségeitől kezdve fel,
egész a’ naprendszerek tömérdekségeig, és az ezek székek-székitöl fel-fel! egész
a’ mindenekfeletti végtelen-örök okfőig! a világ-egyetem minden tüneményei
történnek, a’ régi ’s újabb kor böltsei, egyiránt lankadatlan buzgalommal fára-
dozának, és vizsgálódásaik eredményével koronkint gazdagiták az emberiséget.
Ezen magasztos foglalkozás örök ditsŐségére válik a’ határt nem ismerő emberi
szellem nagyságának, és legméltóbbika azon működéseknek, mikkel eszes teremt­
mény földi pályája szűk határai közt foglalkozhatik.
De hogy e’ szervesen élő nagyegésznek titkába, mely az istenség valóvá
érzékitett nagy szellemképe, méltólag behathassunk, és a’ világ teremtéséről némi
hitelre méltó látványt szembesíthessünk, az többé nem más, mint tsupán és egye­
dül a’ mi páratlan isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe merevült
tudatán, nem különben a’ jelen kifejlettebb természeti-tudomány ok jól megfontolt,
és felismert kísérleti tény ein vívhatni ki.
Ezekből kiindulva, jelen munkánkban megkisértendjük az emberi-tudás,
e’ legméltóbb és legfontosb tárgyai felett merőben új, és az eddigi tanrendsze­
rektől lényegesen eltérő nézeteinket, mennyiben azok évek hosszú során át foly­
tatott vizsgálódásaink nyomán bennünk szilárd meggyőződéssé érlelődtek, a’ tisz.
olvasó engedékeny bírálata alá terjeszteni. Előadásunkban azonban, miután t.
olvasóinkban a’ természet-tudományokbani előzményes jártasságot feltenni haj­
landók vagyunk, tsak a’ legszükségesebbekre szorítkozandunk.
Az előre botsátandók után tárgyalni fogjuk : az a n y a g belmivoltát,
lényeg’ét, azaz annak kétszer kettőkénti : m a t h e s i s é t , vagyis a’ mi őt : m a
is t e s z i ; ’s ha ez tisztában lesz előttünk, ismerendjük saját enségünk lényegét
is, de ezt tudva, minthogy az ember Isten képére ’s hasonlatosságára teremtetett,
semmi kétséget nem szenvedend, miszerint magát az egyedüli élő Istent is az ő
positivitásában megismerve, őt nem hinni, de tudni fogjuk.
Távol legyen azonban tőlünk, hogy midőn saját elveink és nézeteink
helyességéről rendületlen meggyőződést táplálnánk lelkűnkben, mások ellenkező
meggyőződéseit a’ türelmetlenség gúnynyilával illessük. — Ha tehát a’ tisz.
olvasó netalán istentagadó volna, mi azt neki a’ legszelídebb türelemmel elnéz­
zük, mert mit tehet ő arról, ha a szeretetlenségen alapult országlási rendszerek,
az emberiség közt leginkább elterjedve lévén, azoknak a’ társaság minden réte­
geire kiható mételyező befolyását zsenge ifjúságától tapasztaló, ’s ha az üldözött
VIII
erény és koszoruzott bűn kebellázitó jelenetei oly mindennapiakká 1önnek az
életben, hogy a’ lelketlen önzés, kiáltó jogtalanság és aljas érdekek kétségbe­
ejtő örvényében : Isten iránti hitének minden szálai végre egymásután el­
enyésztek.
Ha pedig a’ tisz. olvasó istenditsőitő volna, ki a’ végtelen-örök okfőt, és
az innen tér és időbe átment nyilatkozatok szerinti észlelhetők egyetemiségét, az
ő szerves öszszefüggésében tana szerint megfogni nem képes; — ki tehát őt, szel­
lem szórajában megnyugtatólag fel nem ismerve, hiszi egyedül; akkor is kímélő
szeretettel fordulunk feléje, mert ismét nem az ő hibája, ha a’ szilárd meggyőző­
dés hiányában, a vakhit fogyatkozásaihoz ragaszkodva, ezen tsalékony kalausz
bolyongó fénye mellett, gyakran a’ rút érdekek oltárán áldozik.
Azoknak tehát, kik félre vezettetve, rendeltetésük nem valódi tzéljában,
működnek, áll leginkább kötelességükben zavartságukból valahára kiábrándulni,
’s lelki setétségök dermesztő éjeiét az igazság elevenítő napjával felderíteni. Ep
azért e’ belénk vésett igazság érzetétől feljogosítva, legszentebb kötelességünk­
nek tartottuk e’ jelen munkát az igaz, szép és jó elveinek határai közt szabadon,
a tévútra vezetett emberiség érdekében Írni, egyes osztályok érdekében írni,
egyes osztályok érdekeinek legkevesebbé sem tömjénezvén, egyedül az emberi­
ség legszentebb ügye szolgált iránypontul vizsgálódásainkban.
Valóban az emberi-nem elő'haladására tett minden törekvéseink addig
hasztalanok leendenek, míg a’ böltsészet a természet-tan való alapjaira fektetve
nem leszen; mig ennek birtokába nem jutandunk, nemünk képtelen valaha tar­
tós jobb állapotra jutni, ’s az a’ szomorú rendeltetés van az emberiségre nehe­
zedve, miszerint elérvén a’ miveltségnek bizonyos fokát, ismét a’ régi vadságba
essék vissza, ’s pedig annál mélyebben sülyedjen, minél magasabbra emelkedett.
Ez ugyan vigasz nélküli kilátás, de az évesült korszaknak annyi ezer éven át
szövődött története szerint kétségtelen. Jelenben azonban, midőn a’ természet-tan
terén, a’ folytonos kísérletek nyomán, az egymást sűrűén követő találmányok
sorozatában oly élénk előhaladást tapasztalnánk, szerfelett vigasztalhat a’ remény,
hogy győzzön bár az esztelenség, szellemi korlátoltság és vadság itt amott, és
tűzessenek is ki bár ez, vagy amaz országban a’ romlást hirdető zászlók diadal­
masan, de végre is az e’ tanok alapjaiból az igaz, szép és jónak mindinkább
tisztábban felmerülő kintsei, végetlenül fontosabban, kiterjedtebben és tartósab-
ban fognak hatni a’ népek erköltsös viszonyainak megszilárdítására, mint az
eddigi népélet zavart fogalmainak bensejéből, önző egyes érdekekért minduntalan
új és új alakban felviharzott társodalmi rázkódtatások, forradalmak.
Az iskola szűk korlátain túllépve, sőt az eddigi nézetek, vélemények,
tekintélyek alapjain keletkezett böltseleti tanoktól eltérve, tanrendszerünket a’
jelen kifejlettebb természeti-tudományok jól megfontolt tény ein napfényre derült:
a n y a g l é n y e g é n emeltük, ennek különösségeiből átmentünk az általánossá­
gokra, innen újból vissza; melyek alapjain tanrendszerünk sarkalatos igazságait
 IX
letevén, azokat művünk minden részletein szakadatlan fonalként vezettük mind­
addig, míg végre lehető legnogyobb kört befutva, lehetségessé nem lön tanul­
mányunkat a’ legrövidebb alakban szembesíteni; melynek valóságában tsak ak­
kor nyugodtunk meg, midőn azokat a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak
leikébe ditső elődeink által, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves
jelentőségein oly tsudabölcsességgel letett tanaikkal összehasonlítva, ama helyes
számtani miveletek sikerült próbáiként, teljesen kijöttnek találtuk.
Tsak az anyag való mivoltának felderítésével leend leleplezve a szemlélő
előtt a’ teremtett világ minden működési titkában, ekkor az anyag ugyanazo­
nosságából (identitas) e’ mindenség szerves egységének tsudálatos gépezetét,
tökéletes öszhangzásban egész a’ legvégsőbb részletekig könnyen elemezhetjük,
és a’ természet nagyszerű színterének fénypontjait gyors pillantással áttekintve,
annak temérdek megfoghatlan titkait deríthetjük fel, mi által e’ mindenség tudo­
mányának alapja letételével megtudandjuk betűzni, olvasni, érteni a’ természet
feltárt könyvét oly eredménynyel, mely minket a’ végokok magasztos böltsésze-
tébe vezetend be. A’ természet kutatóit illeti a’ leplet felderíteni ’s annak titkait
vizsgálni.
A’ böltsészet tehát tsak akkor számolhat illő méltánylásra ’s megkedve­
lésre, ha az a’ képzelem uralkodása alól tökéletesen kiszabadult, és az élet és
tudomány számos tsalódásaiból kiábrándulva, egyedül a’ természeti-tudományok
való tényein észlelve emelkedett.
Hogy pedig felderített igazságaink úgy, miként hibáink, azonnal kitűnje­
nek, az írás-modorra nézve, a’ tárgy tisztaságánál a’ természet egy szerűségét
híven követtük, őrizkedvén amaz íróknak fellengős írmodorától, kik a’ miveiket
jellemző eszmeszegénységet dagályos és érthetetlen szavak palástjával szokták
takarni, e’ helyett inkább a’ tudvágyat üdítő nyíltságnak hódoltunk.
Nem leend talán hiú azon reménységünk is, minél fogva a’ tisz. olvasó­
nak munkánk olvasása közben leend alkalma oly nyelvészeti kintsekkel talál­
kozni , melyek a’ szónyomozás végtelen tengerének azon mélyéből halászvák,
hová alig mert az évesült korszakban nyelvész buvárharangjával leereszkedni.
A’ dolgok lényegébe ható tudás kétségen kívül szép és legméltóbb az
emberi fáradságra, de tsak akkor váland üdvére, ha általánosan elterjedve hata­
lommá válik és erényt szül. Énnek eszközlését tüztük feladatul. Igyekeztünk az
igaz, szép és jót az ő lényegében felfedezni, ’s azokat a társadalom üdvére való­
sítva, meggyőző tudattá érlelni, melyek képesek legyenek társadalmunkban
erköltsi erőt és önzetlen akaratot lehelni, mik az emberek belbetsét és méltósá­
gát emelvén, ekként általok valahára a’ hit homályából a’ tudat korszakára
vezettessenek.
Ig az , hogy ezen a’ lelket nemesítő ’s az erköltsöket szelídítő magasztos
tzél elérésében, az emberiesb irányú tanok szerfelett elősegélék az emberi-nem
haladását, mi által az igaz, szép és jó iránti szeretetnek általános elterjedése
X
közöttük hathatósan előmozdíttatott, de a’ mint az annyi ezer évi történetek ta­
nulságaiból okulunk, az ekként virágzott társaságok ép azért roskadtak ismét és
ismét semmiségükbe vissza, mivel ama tanok a’ böltselet ábrándos, elvont elmé­
letein, és nem a’ természettani való ismeretek okadatolt meggyőző' elvein emel­
kedtek; tsak ezen tanoknak általánosan meghonosulandó elterjedésével, és vérré
válandó megszilárdításával biztosíthatjuk az annyi időktől várva várt, de mind­
eddig jobbára meghiúsult népélet boldogítóbb jövőjét. E’ való tanok elterjedése
nélkül az emberi-nem mivelődésének lehető legmagasb fokára, vagyis a’ bukott
korszak előtti feltárt tudatára, soha sem emelkedhetik.
Ezek előmozdítására tzélzó törekvéseinkben kezünket keblünkre tevén,
kinyilatkoztatjuk: hogy munkánk készítésében tsak az igazság kutatásában fára­
doztunk, és legtisztább meggyőződésünk szerint az összes emberiség javát tar­
tottuk szemeink előtt, minek következtében lehet, hogy némelyekre nézve hibáz­
tunk, de mindig az igaz, lényünk ez egyedüli igazodó sarkpontjából, a’ szép és jó
határai közt működtünk ; igyekeztünk vizsgálataink folytán e’ kijelelt irányt
tántoríthatlan hűséggel követni, ’s azok alapjain oly kerekdeden összefüggő tan­
rendszert központosítani, melyet a józan ész bírálata alábotsátani, Isten oltalmá­
ban bízva, ezennel nem tartózkodunk.
Úgy ám, de a’ mint a’ hajdani pogány korszakban voltak, úgy a’ jelen
világban is lesznek oly kislelküek, kik mindezen törekvéseinkre, gúnymosolyra
fakadva, azt mondandják: Hasztalanok mindezen törekvések, mert a’ mit annyi
századok során át nem sikerülhetett az oly annyira elhiresedett görög, angol,
frantzia, német böltseknek kivívni, ugyan hogyan volna lehetséges ezeknek elrej­
tett titkos szentélyébe a’ mi törpéinknek belátni. Nem-nem, valószínűleg ez is oly
ábrándozás leend, mint sok más. így volt ez mindig, igy fog ez maradni mind­
örökké, itt nints menekülhetés.
De mi ezekre, a’ mindezeket oly tisztán belátó nyugalmunkban, azt vá­
laszoljuk : Nem-nem! az összes mythusi hagyományok, de főleg páratlan nyel­
vünk leikébe merevült tudat tanai, kétszer kettőkénti bizonyságot tesznek arról,
hogy ezek nem voltak mindig igy. Nints tehát kétség, hogy ez igy tovább nem
maradhat. Virrasztottak volnak ők is, annyi éjjek- és nappalokon át, oly kitűrés,
erős akarat és önfeláldozással, miként mi, e’ kislelküségükből már régen kiábrán­
dulva, egészen más meggyőződésre jutandottak volna; mi mondjuk ezt, kik
helyettük is oly sokat nyugtalankodva fáradtunk. Igen is, tsak ezek megfeszített
munkáságain sikerülhetett aztán nekünk az összes hitregék tanain, miután azok
főbbjei, mint az égyptoni, indu, tibeti, chinai sat. mindannyian eredetileg az
egyistenítésből indultak ki, oly tiszta meggyőződésre jutnunk: miszerint a haj­
dani pogány korszak előtti időkben kellett lenni oly tisztán feltárt világnak,
midőn az élő Istent nem tsak névleg, hanem legszentebb positiv okfői igazságá­
ban teljesen felismerték; de a’ midőn nints kétség, hogy eme tan felállításával az
eredeti istenfélő táltosok, nem tsak elméleti, de gyakorlati tanokban is részesül­
 XI
vén, a’ szó teljes értelmében mindannyian természettudósok és böltsek voltak.
A’ midőn tehát tisztában valának a’ hit és vallás lényeges szavainak leikébe
foglalt eszméi felett, miután a’ hit nem egyéb, m in t: “hit“1 a’ tudatra; — a’ mi­
dőn a’ vallás: a’ valók ásatairi (kísérletein, kutatásain) keletkezett tudat. íme
ezen utóbbi, a’ való böltsészet legmagasb feladata.
Hogy tehát ezen magasságra juthassunk, ezt tsak úgy érhetjük el, ha a’
minden renden levő tudományok zárkövét tevő végtelen-örök okfő, a’ hajdani
óriási szellem korszak világának szentélyében, onnan, a’ honnan a’ dolgok nagy­
rendje keletkezett, újból feltáruland; és ez mulhatlanul felderiilend, miután a’ jó­
ságos Isten mennyei országát kivilágosítva alkotta, hogy tselekvéseit mindenki
azonképen, minden időkön át beláthassa.
Nints kétség, hogy minél mélyebben avatandunk be ezekbe, annál inkább
meggyőződendünk, hogy ezek a’ mint vannak, miután azok nem is voltak min­
dig igy, és igy tovább nem is maradhatnak, tehát mulhatlanul jönni kell azon
időnek, midőn mindezek az ő halottaikból feléledve, érdemlett poltzukra jutván,
átalakulandanak.
Nem-nem! a’ szellemet lántzokkal lenyűgözni nem lehet, és mi, halhatat­
lan költőnk Vörösmartyval tartva, harsogva mondjuk:
Az nem lehet, hogy ész, erő
Es oly szent akarat,
Hiába sorvadozzanak.
Részünkről nyíltan bevalljuk, hogy minden erőnkből, észbeli tehetségünk
teljes megfeszítésével és legszentebb akaratunk hozzájárulásával törekedtünk
ezek nagyságait felderíteni, de hasztalan, mígnem végre szent történelmünk azon
ösvényén: miszerint mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredete, az em­
beri-nem bukott korszaka előtt feltártan tudva vala, azon gondolatra nem jöttünk :
hogy ha igaz eme állítás, min, amazok alapjain egy pertzig sem tudánk inga­
dozni, akkor mindezek igazságát élő tanúként semmi annyira nem bizonyíthatja,
mint ama feltárt korszaknak megfelelő nyelvébe merevült, ma is felismerhető tu­
dat tanai. De ha igy, akkor az, ki a’ jelen vegyészi műszavak lényregök szerinti
alkotását belátta, az azt is belátja, hogy ha jelen napjainkban is annyira óhajtjuk
a’ nyelv leikébe bevésni a’részbeni vizsgáltak tudatát, mennyire otthonosabbnak
kelle lenni ezen törekvésnek akkor, midőn ezek ama feltárt időkben nem tsak
részben, de minden irányban úgy erköltsileg, mint élettanilag felismerve ’s tudva
voltak. De ha igy, akkor az ész tiszta követelményein azonnal kitűnik, hogy
voltaképi klaszikai, feltárt, eredeti, vagy világ-nyelv a’ mint akkor, úgy most is
egyes egyedül tsak az lehet: m e l y a’ m i n d e n e k f e l e t t i v é g t e l e n ­
ö r ö k o k f ő t , és az i n n e n t é r és i dőbe á t v i t t n y i l a t k o z a t o k s ze­
r i n t i é s z l e l h e t ő k e r e d e t é t (genesis) m i n d e n u g r á s n é l k ü l i ösz-
s z e f ü g g é s b e n , a’ t u d ó s b e t ű k j ó l és á l l a n d ó u l m e g h a t á r o z o t t
j e l v e s j e l e n t ő s é g e i n , a l g e b r a i p o n t o s r ö v i d s é g g e l (praecisio),
XII
t u d a t i l a g t a r t a l m a z z a a’ m a g a n y e l v i s é g e b ö l t s e l m é b e u b e ­
vésve.
De a’ midőn a’ voltaképi feltárt isteni eredetű nyelv eme lelki tulajdonai­
val igy megismerkedtünk, ezek alapjain áttértünk saját nyelvünk, lényeges sza­
vainak leikébe merevült, böltselmének fürkészésére (ezt tegye mindegyik a’ ma­
gáéval), és a’ midőn nem tsekély megfeszített kutatásaink folytán azon tiszta
eredményre jutnánk, hogy édes anyai nyelvünk ama idézett nyelvi tökélyekkel
teljesen át és áthatva lévén töményülve, annak minden egyes tételével úgy, mi­
ként annak összes foglalatjával teljesen és tökéletesen megegyez, tsak akkor va-
lánk tisztában teendőink felett.
Több mint húsz évig fáradoztunk szakadatlanul ezek felderítésében, de
különösen ama 1852-ik szerfelett zaklatott szigorú évek lepergései alatt, oly éj­
jeli ’s nappali ellenállhatlan észbeli megfeszítéssel folytattuk azt, hogy e’ miatt
majdnem életünkkel lakolánk; de Isten kegyelméből, dr. Lukáts János, dr.
Máyer Antal barátaink és környezetünk lelkes és ernyedetlen ápolásai következ­
tében, ennek vészein szerentsésen túlesvén, örömmel értesíthetjük a’ tudós vi­
lágot, hogy ama munkáságunk folytán sikerült nekünk részint: a’ mi legdrágább
ereklyénk: édes anyai nyelvünk lényeges szavainak leikébe merevült böltsel-
mén, részint a’ jelen kifejlettebb természeti tudományok vívmányain: e’ mi n-
d e n s é g a l k o t á s á n a k t i t k á t , az íir b e l e r j é n e k v i l á g o s s á g i t ü­
n e m é n y é n , a’ t s u k ó d ó (polarisatio) r e n d s z e r s z e r i n t m e g f e j t e n i ;
mi á l t a l az a n y a g l é n y e g e , k i s v i l á g u n k és ez e g y e t e m e s n a g y ­
e g é s z n y i 1a t k o z a t o k s z e r i n t i é s z 1e 1h e t ő k o k f őj e f e l t á r t t á l ö n ;
minek következtében minden egyebek, melyek az évesült korszak: parány (sys­
tema atomisticum), erőszök (sys. dynamicum), természet böltsészeti (sys. naturae)
rendszerét követő böltsei által távúiról sem fejthettek meg, gyors megoldásukat
nyerendik.
Ezek folytán kiki elgondolhatja mily nagy vala álmélkodásunk, midőn
páratlan nyelvünk tiz törzs számneveinek, egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
nyoltz, kilentz, tiz lényeges szavaiban, a’ mind ezen nyilatkozatok szerinti ész­
lelhetők eredetére vonatkozó tant, oly rövid és sommás fogalmakban böltselmileg
bevésve lenni találtuk; ekkor lehetetlen vala ditső elődeink óriási szellem-kor-
szakánk oly tiszta ’s nagyszerű böltsészetén el nem álmélkodnunk, mert ez ál­
tal gyakorlatilag láttuk bebizonyítva lenni annak lehetőségét, hogy a’ némi előz-
ményes ismeretek alapjain, bár ki is könnyen — mintegy töltsérreli öntés eszmé­
jében — azonnal böltstsé avatható; mert a’ ki eme tiz törzs számnevek rövid-
és sommás tanainak derítményébe egyszer behatott, az tizujján emlékzeti (mne-
monicai) elfelejthetlen lekötéssel sorolta el, e’ mindenség alkotására vonatkozó
legböltsebb tsalhatatlan tanát.
De hogy mily öröm lephetett meg bennünket akkor, midőn a’ magyar­
nyelv lelkének tsak nem teljesen megfelelő úgynevezett latin betűi rendszer so-
 XIII
rozatos jegyeit, ki»világunk szervesen összefüggő működési rendjének jelves jelen­
tőségein alapulva lenni találtuk, ezt tsak azok sejdíthetik, kik, buvárlataik foly­
tán, ily lényeges tárgyakban nagyszerű eredményekre jutottak. Ezek alapjain
nints kétség, bogy bár ki is, ki az alphabet sorozatos betűi rendszer mindenegyes
tudós betűjének jelves jelentőségét, az ő tiszta derítményében, kisvilágunk műkö­
dési rendjének megfelelőleg felismerte, ez által tisztában Ion előtte: úgy kisvilá­
gunk, mint ez egyetemes nagyegész okfője is. Igenis, tsak ezek nagyszerű felis­
merésein vala lehetséges ditső elődeinknek, a’ legrégibb időkben, a’ legfontosb
tanokat, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein, a’ mi
páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe letenni, ’s azokat az emberiség
közt általános tudattá érlelni ’s valóságos vérré testesíteni.
IIa mindezek lelki belbetsébe a’ hajdani pogány korszak böltsei, mint
Mil. Thales, Pythagoras, Socrates, Plato s. t. még oly tisztán bepillantani képesek
nem voltak, nem tsoda, miután ők böltseletüket eredetileg nem a’ görög nemzet
beltudományossága kints szövegéből, hanem egy rég letűnt, mondhatjuk: az
óriási szellem-korszak világában feltárt, de elméletté törpült tanán, az égyptoni
könyvtár tzclláiban titkon őrzött tan töredékein emelék azt, oly korszakban, mi­
dőn a’ természeti tudományok a’ gyakorlat teréről lehanyatolva, azt többé sem
az égyptoni pogány papok, sem pedig ama görög böltsek megérteni, vagy meg­
fejteni képesek többé nem voltak; — hozzá járult az is, hogy ama égyptoni ket­
tős tanok egyike, t. i. annak belseje, a’ titkos, vagyis io-i (jó), a’ hajdani görög
sokistenítői hitvallással merő elentétben állván, érvényre teljességgel nem jutha­
tott, sőt épen ezen ellentétnél fogva üldözés tárgyává lévén, azt minden áron el
kelle nyomni.
H o l o t t mi m i n d e z e n p o s i t i v t a n o k a t , s a j á t n e m z e t ü n k
é l ő n y e l v é n e k l e g l é n y e g e s b s z a v a i n a k l ei ké be a l g e b r a i l a g
v é s e t t t u d a t á n , és i g y a’ h a j d a n i r é g l e t t i nt ó r i á s i s z e l l e m ­
k o r s z a k v i l á g á b a n f e l t á r t , és i g y g y a k o r l a t i l a g é l e t b e á t v i t t
b e i t u do H i á n y o s s á g á n a k k i n t s s z ö v e g é b ő l , a’ j e l e n k i f e j l e t ­
t e b b , a’ g ö r ö g k o r s z a k é n á l h a s o n l í t h a t l a n u l m a g a s a b b a n
á l l ó te r m é s z e t i t u d o m á n y o k e x a c t t a n a i n a k k é t s é g t e l e n ,
t é n y l e g b e b i z o n y í t h a t ó v a l ó s á g a i n észl elv e e me lt ük oly idő­
ben, m i d ő n e me t a n o k az él ő I s t e n t a n á v a l t e l j e s e n ö s s z e h a n ­
gozva, l e g k i s e b b e l e n t é t b e n sem á l l a n a k .
Ezek után m a g y a r h o z illő őszinteséggel kije l e n t jü k
t isz. o l v a s ó i n k n a k , h o g y a’ v a l ó t u d o m á n y t e r é n e me ma ­
g a s z t o s v í v m á n y o k a t ne a’ mi é r d e m e i n k é n t m é l t ó z t a s s a n a k
t e k i n t e n i , m i u t á n m i n d e z e k a’ mi l e g d r á g á b b e r e k l y é n k :
é d e s a n y a i n y e l v ü n k l é n y e g e s s z a v a i n a k l e i k é b e , a’ l e g r é ­
gibb elévült arany-korszakban, ditső elődeink által tudati­
l a g s z e r k e s z t v e v é s e t t e k be; — a’ mi é r d e m ü n k e g y e d ü l az,
XIV
m i s z e r i n t e n n e k b ö l t s e l m é t , a’ l ehe t ő' l e g n a g y o b b k i t e r j e ­
d é s b e n , n e k ü n k j u t o t t a’ s z e r e n t s e o n n a n k i b e t ű z n i , t a g o l n i
’s v é g r e k i o l v a s n i ; m i n e k f o l y t á n m ó d u n k b a n v a l a a’ v a l ó
t u d o m á n y t , m i n t e r e d e t i f e l t á r u I t a t , az ő t i s z t a s á g á b a n s z e m
elé á l l í t a n u n k .
Valóban az egyes nemzetek-, sőt az összes emberi-nem előhaladási üdve
mi által sem érhető el oly tsalhatatlan bizonyossággal, mint a' való tudomány
voltaképi felismerésével; mert ennek terén oly nagy dolgok vannak a’ hamu
alatt elrejtve, minőkről némely tudósoknak alig van sejtelmök. Ideje volna, ha
ezen mindig világosabbá válandó korszakban, a’ tudomány voltaképi belsejébe
a’ legtudósabb és legbefolyásosabb férfiak minél tisztábban és mélyebben belát­
nának. A’ sajtónak legmagasb feladata az, hogy a’ közmiveltséget az ő százados
pangásából valahára kiemelje, ’s a’ való tudomány terén oly biztos állásra jutassa,
a’ honnan többé teljességgel le nem szorítható; ez biztosíthatja egyedül a’ kö­
vetkezetes lépésekben kijelelt minden forradalomtól ment kényszerítő folytonos
haladást, és semmi más. Igaz, hogy ezen tudományt, mint az emberiségre leg-
betsesb kintset, vagy ha jobban tetszik böltsek-kövét, az évesült korszakban
mind e’ mai napig fel nem fedezték, — és miért? mivel jobbára a’ legtudósabb fér­
fiak távúiról sem képesek tsak egy atom hitelt is adni annak: h o g y e z e n
l e g m a g a s z t o s b t u d o m á n y e g y k o r az e m b e r i - n e m e l ő t t t sak-
u g y a n f e l t á r v a vol t , v a g y h o g y i l y k o r s z a k v a l a h a l é t e z h e ­
t e t t , v a g y h o g y a m a a r a n y - k o r s z a k f e l d e r ü l t i s t e n i t a n a i t , a’
t u d ó s b e t ű k j ó l és á l l a n d ó u l m e g h a t á r o z o t t j e l v e s j e l e n t ő s é ­
ge i n, ama n y e l v l é n y e g e s s z a v a i n a k l e i k é b e a l g e b r a i l a g
b e v é s n i l e h e t s é g e s l e t t v o l n a . Holott ezzel elébb utóbb meg kell
barátkozniok, miután az összes nemzetek legrégibb hitregéi, m int: égyptoni,
indu, tibeti , színei sat. bizonyságot tesznek arról, hogy ezen való tu­
domány fel vala tárva. Igaz, hogy eme magasztos ismeret aima eltorzított jegyze­
tekben általános, hogy úgy mondjuk mesés, titokszerü alakban van letéve, ’s
igy természetes, hogy a’ ki ezek mélyébe be akar hatni, ama nagyszerű rejtett
igazságokat már eleve ne elfogult regényszeritségeket tartalmazó könnyelmű­
séggel olvassa, hanem igaz tudóshoz illő komolysággal tanulmányozza; mert ha
ama világos tanok különleges felderítésével ezentúl is, keleti indolentiával mit
sem gondolva, hagyjuk menni tétlenül a’ dolgot arra, a’ merre a’ részre hajló ér­
dekben működőktől vezettetik; nem volna tsuda, ha a’ Gondviseléstől az egész
egyetemiségre megalapított voltaképi tzélban: az igaz, szép és jóban egy lépést
sem haladhatván, e’ szép kifejlésnek indult korszak alásülyedésével, végre azon-
képen a’ legmélyebb tudatlanságra ’s pogányságra jutna. De, hogy eme isteni
tanok tsakugyan feltártan tudva voltak, ezt nem csak ama szétszórt hagyomá­
nyokban, de a’ legkülönbözőbb nyelvek, legkülönösebben pedig a’ mi páratlan
nyelvünk, lényeges szavainak leikébe merevült oly mély böltsészetet tanúsító
 XV
tanai is bizonyítják, melyekből minthogy a’jelen évesült korszak tudományát sok­
kal- de sokkal felülmúlják, tisztán kiviláglik, bogy azok a’ bukott korszak előtti
arany édeni időkben szerkesztetvén, ez által ama viszonzó feltárt időkre utal.
Ne ámítsuk tehát m agunkat, mert e’ magasztos vívmányokat a’ mint
akkor, úgy most is nem tudatlanság, önérdek, önhitség, az áltudományokban!
felfuvalkodás, sem nyert hódítói tsaták, önkény , tekintély, kivívott részletes
jogok, költsönös egyezkedés sat. alapjain vívhatni ki; melyek a’legszerentsésebb
esetben is tsak ideig óráig tartó, földi érdeken nyugvó rövid múlandóságok,
hanem ezt egyedül a’ való tudomány vívmányain felderült : igaz, szép és jó
isteni törvények által vívhatni ki állandóul. A’ történet tanúsága szerint a’ győ­
zelemre jutott forradalmi, vagy legitim kormányok állandó sikert tsak akkor
arathatnak, ha az isteni tzélban működve vezetik a’ népeket. Itt rejlik az összes
pogány korszak legkiterjedtebb és leghatalmasabb államok legrégibb időktőli
bukásainak oka; itt a’ hízelgők, vagy tévelygők által nagynak tartott macedoni
Sándor, Atillának, I-ő Napoleon’ és más vélt nagy hódítók bukásainak oka; itt
rejlik III-ik Napoleon és minden mások győzelmeinek, vagy bukásainak jövője,
a’ szerint t. i. a’ mint ama az egész egyetemiségre, következéskép minden egyes
világ és azokon levő birodalmak, országok javára érvényült : isteni törvényeket
híven követik, avagy erőszakkal széttépik.
Méltó, hogy az illetőknek Cantu Caesar világ-történelme mélyebb tanul­
mányozását, kivált a’ régészet és nyelvészet eredetiségére nézve, ajánljuk, mert
a’ szent hagyományok után egyedül az ő lelkében, vagy böltsészetében felismert
eredeti ősnyelv az, mely a’ voltaképi tudomány felett az illető búvárt mindezek
bonyodalmaiból nem tsak az ő általános, de különleges tanaiban sikerrel kive­
zetheti ; mert egy népnek felismert voltaképi eredete, egyszersmind az összes
emberi-nemnek, sőt bátran mondhatjuk : magának az összes egyetemiségnek
tsalhatatlen eredetére vezet.
Ideje tehát, hogy t. nemzetünk a’való tudomány, úgy saját legrégibb elévült
történelme ’s mély tévelyeiből valahára kitisztuljon , mert nem a’ nemzetiségün­
ket kotzkáztató hartz, sem a’ hajdani kivívott jogok, sem passiv ellentállás alap­
ján, hanem a’ szellemiek tétes terén vívhatni ki egyedül újból ditső őseink által,
a’ már egykor tsalhatatlanul kivívott : Isten, fejedelem, enmagunk és felebará­
taink iránti közös jogainkat. A’ ki ezekben kételkedik, az nem ismeri a’ volta­
képi legrégibb elévült édeni, egyistenítői bukott korszakra vonatkozó történésze­
tet, az legfeljebb az Írott hagyományok alapjain, a’ pogány korszak gyász, ama
igaz történetet szétduló történelmét tartja egyedül érvényesnek, holott ez a’ dol­
gok isteni eredetére, a’ honnan a’ dolgok nagy rendje keletkezett, nem vezethet.
Ditső nemzetünk! nyelvünk lelki belbizonyitéka alapján, eme történé­
szet! legbiztosb tényen, igen-igennel állítjuk, hogy nagy és óriás valál egykor nem
tsak a’ hartz, de a’ szellemiek terén is, és ide újból egyedül a’ tudomány-, de nem
az ál-, hanem a’ való tudomány vezethet; azon tudomány, melyet ditső elődeink
XVI
értelmében soha semmiféle halandó, egyedül a’ mi páratlan isteni eredetű nyelvünket
az 6' lelki belbetsében tisztán felismert tudós derítheti fél. A’ való tudomány tsalha-
tatlanul egyöntetű értelmiségre vezet, m erta’ mathesis, ezen ős tudomány, a’
tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein, algebrai pontos­
sággal van a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe bevésve, mely
ha egyszer az ő tiszta derűjében állíttatik szem elé, oly az igaz, szép és jó hatá­
rai közötti kényszerített előhaladásra vezetendi az egész emberi-nemet, minőről
alig álmodnak azok, kik a’ társodalom ügyeit iskolákban, kormány-tanácsokban,
szószék, tsatatéreken és tudós testületek gyülekezeteiben igazgatják.
Tisz. nemzetünk! jól tudjuk, hogy felette nagy dolgokat érintünk, midőn
ditső elődeinktől, a’ tudós betűk jelves jelentőségein, melyek a’ való tudomány
kótsát képviselik, a’ nyelvünk lényeges szavainak leikébe annyi ezer és ezer
évek előtt oly böltsen bevésett eszméit az ő halottaiból felelevenítjük. De eljön
múlhatatlan az idő, midőn el lesz Ítélve úgy fent, mind itt alant a’ földön: hogy
kik sínylenek voltaképi elfogult rögeszmében, azok-e’, kik ezen egyelőre hihetet­
len nagyságokat tényről tényre bebizonyítják ? vagy azok-e’, kik eme nagysá­
gok felett gyermekségöktől beléjök vésett rögeszméjükből férfiú korukban sem
bontakozhatván ki, az emberiséget a’ szellemiek terén örökös kiskorúságra kár­
hozva lenni vélvén, készebbek az ezen nagyságokat támogatóktól az ép értelmet
kétségbe vonni, mintsem annak legtávolabbi lehetőségét megengedni ?
Ezek után ne tartsunk többé mit sem azon böltselők álnézeteitől, kik
mindezek kivívhatását kantsal szemmel nézvén, az emberi-nemre nézve inkább
káros, mint hasznosnak lenni tartják; mert habár igaz azon nézetük : miszerint
a’ nép közzé vitt álböltseletnek azon káros hatása van ? hogy a’ sokaságot üres
tűnődésekre szoktatja, ’s az előítéletek annyi századain át áltermészetté törpitett
érzéseit megzavarja, a’ nélkül, hogy magának szilárd vezérelveket alkotni képe­
sítené ; mi által mulhatlanul egy újbóli sophistika állíttatik elő. — — De előre
botsánatot kérünk, mert mindezek itt nem álböltselmileg, tünődésileg, hanem,
böltsészetileg, jobbára a’ természeti-tudományok kísérleti tényein tettleg, és így
a’ valók szilárd vezérelvein okszerűleg vannak bebizonyítva; mi által lehetsé­
gessé lön végre valahára a’ szellemben szomjúhozók vágyát kezdeményileg, ha
nem is teljesen, de közelítőleg kielégítenünk, és ezzel mindent az ő rendes vágá~
sába : a’ dolgok nagyrendjére visszaterelnünk.
Igaz, hogy eme nagyszerű tzélnak az ő tökélyében a’ mi tanulmányunk,
mint nem egyes ember életet, de az összes tudós-világ közrei munkáságát köve­
telvén, mindenben meg nem felelhet, de bizton kezeskedünk arról, hogy ezek
alapjain egynéhány évtized alatt teljesen kiokulandunk, és ez roppant ’s kiszá­
míthatatlan nyeresség úgy a’ legmagasb, mint közép és alsó rendűek, valamint
az összes polgáriosult emberi-társadalmakra nézve.
De, hogy mind ezek kivihetősége felett t. olvasóinknak jó eleve némi
reményt nyújtsunk, legyen szabad emlékezetükbe idéznünk : ama legrégibb
 χνπ
görög és arabs költőktől megénekelt hagyományt, miszerint a’ legrégibb elévült
arany-korszakban az emberek általánosan böltsek voltak. Igaz, hogy ezen állí­
tást a’ jelen korszak legtekintéljesb tudósai jobbára mesének, és azokat legfel­
jebb ama költők jámbor óhajtásaiként tekintik. De részünkről a’ mi páratlan
nyelvünk lelki derítményein megvalljuk, hogy e’ nézet felett már régen kiokul­
tunk ; mert ha sikerült ugyanazon korszak legböltsebb hagyományain, a tsal-
hatatlan igazságot a’ tudományok egyik ágában, t. i. a’ számtanban, korunkig
úgy elhagyományozni, hogy az egész földkerekségén szerte honoló emberi-nem
értelmesbj eit, minden kivétel nélkül, egyöntetű értelmiségre vezették, akkor nem
tudnók az okát, miért ne lehettek volna képesek ugyanazon korszak vívmányain,
a’ dönthetetlen igazságot a’ tudományok minden ágaiban úgy egyenként, mint
összesen kivívni. ’S valóban, ha ezek iránt kissé a tudomány körében körülmé­
nyesebben széttekintünk , lehetetlen meg nem emlékezni a’ legbelátóbb egélyé-
szek azon közös állítására , miszerint a’ legrégibb korszak elfajult hitregéi, mint
az égyptoni, babyloni, indu, tibeti, színei, ó-görögökéi sat. eredetileg mindany-
nyian egyistenítésből indultak k i; miből tisztán kiviláglik , hogy ugyanazon
arany-korszak vívmányain, a’ mint a’ tsalhatatlan igazságot a’ tudományok egyik
ágában, t. i. a’ számtanban, minden időre elhagyomázniok sikerült: úgy nints
kétség, hogy a’ legfőbb lényre vonatkozó tant is, az ő tiszta kétségtelenségében,
úgy és azonképen feltalálták. Miből kitűnik, hogy az eredeti feltárt egyistenítői
való vallás, oly, az emberi-nem bukása előtti rég elévült időkre u tal, midőn az
élő Istent positiv alapokon, az ő tiszta szellemi igazságában azonképen belátták,
így ismerjük aztán fel a’ görög böltseknek : a’ világ-lélek (anima mun di),
központi-világosság, ismeretlen lény legmagasztosb szavainak leikébe letett
fogalmait.
De, hogy az emberi-nem az arany-korszakban nem tsak a’ számtan, ’s a’
legfőbb lényre vonatkozó igazságok, hanem a’ böltsészet felett is teljesen kio­
kult, kegyeskedjenek t. olvasóink Mii. Thales, Pythagoras, mint a’ görög böl-
tselet alapítóinak nyíltan követett, most már tsak szétszórt töredékekben fenn-
levő tanaira, melyeket ők az égyptomiaktól költsönzének, visszaemlékezni, ’s azon­
nal feltünend, hogy bárha ők böltselmöket ugyanazon e g y , t. i. égyptoni tanok
kútforrásaiból nyerék, és igy mindenben megegyezőknek kellett volna lenni,
még is ime mily nagy vala az eltérés közöttük, mert a’ midőn az ionia iskola
alapítója Mil. Thales az égyptoni bel, titkos tanra vonatkozó böltsészetet követné
egyedül, akkor Pythagoras úgy a’ bel, vagyis titkos, mint a’ k ü l, pogány tanra
vonatkozót egyiránt terjesztette, azon világos kikötéssel: hogy azok, kik a’ belső,
vagy ioi tanban akartak oktatást nyerni, titoktartásra köteleztettek, mi már egy
maga elárulja, miszerint ez azért történt, mivel korának pogány vallásával ama
bel, titkos, ioi jó tanok ellentétben állottak. Melyek zavarjam aztán mit sem
álmélkodhatunk, ha úgy a’ Thalesi, mint Pythagorasi böltsészet alapján, mind­
ezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredetét, a’ mint a’
2
XVIII
monas, dyas sat. törzsszám neveinek szerfelett töredékes elemezésein kivehetni,
egy mindenek feletti ismeretlen lény, világ lélek, központi világosságból szárma-
zottnak tekintették; de természetesen tsak elméletileg, minthogy a’ természeti tu­
dományok lehanyatolásával azokat a’ való tudomány tényein gyakorlatilag kimu­
tatni képesek nem valónak. De, hogy mily eltérés vala az anyag lényegének né­
zete tekintetében, ezekbe kik sem pillanthatnak be oly mélységgel, mint maguk
a’ physica ’s vegyészeiben jártas természet-tudósok. És igy, ha maguk az égyp-
toni, indu, tibeti, színei o-görög sat. tudósok, annyi ezer és ezer évek zavarjain
sehogy sem tudtak a’ való tudomány felett kiokulni, nem tsoda, miután ama haj­
dani arany-korszak feltárt való tudományának teljes lehanyatlásával az anyag
lényegét az ő minden ugrás nélküli szervesen összefüggő okfői egységében meg­
fogni teljességgel nem tudták. Innen az örökös zavarok, dúlások, viszályok,
egyenetlenségek, melyek nemzeti hartzban törvén ki, nem egyszer saját fajuk
ellen kegyetlenkedve, egymást végkiirtással fenyegették.
És most kegyeskedjenek t. olvasóink a’ tsillagászat körében M. Thales ösz-
szes, szerfelett szétszórt töredékes tanaira visszapillantani,’s akkor kétségen kívül
álland előttük, hogy ő ama égyptoni kül, nyílt, pogány tantól, melyet e’ nem­
ben Pythagoras, később Aristoteles, Ptolemaeus is, mint Almagestjéből oly vilá­
gosan kitűnik, követtek, eltérve, már az ő korában naprendszerünkre vonatkozva
azon tant követte, bár tsak elméletileg, mely az újabb korban, főleg Gralilei vezeté­
sén, mint való tan kivívatott. Nos ha ezen voltaképi tan, mint kétségtelen igazság,
a’ mi korunkban is, a’ midőn azon tan teljesen el vala enyészve, újból kivívatha-
tott, teljességgel nem tudjuk belátni az okát, miért ne deríthették volna fel azt
ama arany-korszak tudósai, midőn még az, azelőtt senki által felderítve nem vala;
’s igy nem tudjuk elegendő okát megfogni annak, miért ne volna lehetséges jelenben
is ama hátra levő való’s igaz tanokat úgy e’ téren, valamint minden egyebekben is,
és pedig úgy egyenként, mint az összes tudományok összefüggő lántzolatában ki­
vívni. De, hogy a’ voltaképi tanok úgy a’ vegyészet, mint élet tanra nézve is, a’ leg­
régibb elévült arany-korszakban tökéletesen kivívattak, ezeket misem bizonyítja
annyira, mint a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe merevült tanai,
’s hogy azon legfőbb lényre vonatkozó oly magas fogalmakat tanúsító elnevezések,
m in t: világ-lélek, központi világosság, ige, legfőbb ész, tsak az által derülhettek fel,
mivel úgy az anyag lényege, a’ mint is saját kisvilágunk okfője feltárttá lön.
És ha most megemlékeznek tud. olvasóink korunknak azon ösztönszeru haj­
lamára, miszerint a’ tudósok a’ tudomány terén tett részbeni felderítéseiket miként
törekszenek a’ nyelv leikébe elhagyományozni, akkor azonnal szembe ötlend
mennyire nagyobbnak kelle lenni ezen törekvésnek akkor, midőn a’ való tanok
nem tsak részben, de az igaz, szép és jó minden irányában tudva valónak. Miből
önként következik, hogy a’ midőn az emberi-nem az ő arany-korszakában eme
magas poltzon állott, mi sem tarthatta többé vissza a’ mélyebben belátókat, hogy
ugyanazon felismert isteni tanokat, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott
 XIX
jelves jelentőségem, melyek a’ tudomány kutsát képviselik, az algebra szabá­
lyain, az egyes lényeges szavak leikébe böltsészetileg le ne tehessék.
Ezek után méltóztassanak tud. olvasóink megemlékezni a’ magyar nép
száján, a legrégibb időkből elhagyományozott oly otthonias hangnyomattal ki­
ejtett eme mondatra: „A’ magyarok élő Istene.“ — „Ne bántsd a’ magyart
— és hogy midőn ditső elődeink e’ hazában beköltöztek, a’ leghitelesb történeti
adatok szerint valósággal egy Istent imádók voltak, és akkor mindezek összeve­
téséből épen nem látjuk be az okát, miért ne lehettek volna képesek a’ mi haj­
dani elődeink, e’ nagyságokat felderíteni, miután ők úgy és azonképen, miként
bár mely más nemzetek fiai, azon módon: Isten képére ’s hasonlatosságára te­
remtettek. De ha mindezeket egykor tsakugyan felderítették, akkor épen nem
foghatjuk meg az okát, miért ne lehetett volna azon tökéletes rövid és sommás
tanokat, a’ mi saját nyelvünk lényeges szavainak leikébe azonképen, miként a’
vegyészi műszavakkal, bár hasonlíthatlan durvább alakban, napjainkban is tör­
ténik, bevésni.
Nyíltan és bátran kimondjuk tehát, hogy ha nemzeti nyelvünknek oly
nagyszerűségeket tartalmazó klasszitzitása az ő elhunytnak vélt hamvaiból phoe-
nixként ifiodtan újból feléled, ez által felderül a’ pogány Archimedestől oly any-
nyira keresett saját bolygónkon kívül álló azon legfeszesb támasz, melynél fogva
a’ tudomány terén tett legújabb óriási vívmányain e’ földön az ő sarkaiból telje­
sen kiforgatott dolgok nagyrendjét, újból az ő voltaképi eredeti pályájára vezet­
hetjük vissza. A’ mennyei Úr ezen támasz, ő vala minden időkön át a’mi nemzetünk’
láthatlan erősége ’s vára, ’s ha mi az ő bevehetlennek vélt bástyája megé vonulan-
dunk, ése helyzetet eszélyesenfelhasználandjuk, bizony-bizonynyal állítjuk, hogy
nem tsak nemzetünk, de az összes emberi-nem bonyolult állapota, e’ szerentsétlen
helyzetből, minden erőszakos befolyás nélkül mentve van ; mert lehetetlen, hogy
az istenfélő fejedelmi atyák, mihelyest a’ való tudomány terén e’ positiv alapon
nyugvó nagyszerűségekkel megismerkedendenek, önként ne hódoljanak együt­
tesen, miután ezek alapjain: úgy Isten, mint enmaguk és felebarátaik iránti
teendőikre nézve azonnal tökéletesen tisztában leendenek.
Ezek után számot adunk t. olvasóinknak arról, miszerint e’ művünkben
többesben szólunk. Mi mindezen munkánkban előforduló reál tanok alapítói nem
lehettünk, miután azokat részint az összes szent-iratokból, részint legdrágább
ereklyénk, édes anyai nyelvünk leikébe ditső elődeink által a’ legrégibb kor­
szakban bevésett bölselmükből, részint az összes tudományos irodalom műszer­
zőinek roppant halmaz irataiból költsönöztük, melyeket magunkéinak el nem sa­
játíthatván, mindezeknek mintegy szüntelen velünk társalgó, segítő figyelmez­
tető szellemeikkel irtuk, és ezt nekünk senki rósz néven nem veendi.
Gyöngéd elnézést esedezünk a’ t. olvasótól: a’cé(tze) idegen betűnek elhagyá­
sáért is, erősen meg lévén győződve, miszerint e’ nemben a’ betű rovata alatt elő­
terjesztendő indokainkat a’ tudós közönség általános jóváhagyása követendi.
2*
XX
’S most a’ legtisztább vallásos érzelemmel kérjük a’ jóságos Istent! hogy
árassza reánk véghetetlen áldását, és felvilágosító szent malasztja által adjon
mindnyájunknak oly tiszta belátást, melynél fogva lelkeinket a’ netalán elfoguló
minden balitéletektől megtisztítván, és álmestereink-szavaira tett esküink alól fel­
oldván, mindenben: az igaz, szép és jó irányának hódoljunk, kérve kérvén mind­
ezeknek az ö szent hatalma általi szerentsés kivívhatását, és mind végiglen való
megszilárdítását, megerősítését és életbe léptetését. így kérjük a’ légyent.
Kelt Bihar megye, Nagy-Várad melletti: Petze-Szőllősön, 1866-ikévi Böjt-
más hava 6-án.

A’ szer/.«.
 A’ magyar nyelv leikébe való bepillantás

A ’^magyar nyelv egy a’ leg-

tökéletesbek közül, magában tar­
talmazván : az arany-korszak
feltárt bölcsészetét.

A’ nyelv leikéből szólva, voltaképi feltárt-, tökéletes-, szent-, klaszikai-

isteni eredetű nyelv a’ legszigorúbb értelemben véve csak az lehet: m e l y a’
m i n d e n e k f e l e t t i v é g t e l e n - ö r ö k o k f ö t , és az i n n e n t é r é s
időbe kifolyt n y ila tk o za to k szerinti észlelhetők eredetét
(genesis), m i n d e n u g r á s n é l k ü l i ö s s z e f ü g g é s b e n , s a j á t t u d ó s b e ­
t ű k j e l v e s j e l e n t ő s é g e i n , a l g e b r a i p o n t o s r ö v i d s é g g e l (praeci­
sio), t u d a t i l a g t a r t a l m a z z a a’ m a g a l é n y e g e s s z a v a i n a k l e l k é ­
be n b e v é s v e .
A’ voltaképi tökéletes nyelv kellékeivel így ismerkedvén meg, kutassa
minden nemzetbeli nyelvész saját nyelvét, és ha abban ezen kellékeket feltalálta,
egy pertzig sem kételkedhetik többé az illető, ’s nyelvét bízvást a’ legtökélete­
sebbek közé sorozhatja.
Mi legdrágább ereklyénk: édes anyai nyelvünk lényeges szavainak lelki
bevéséseit, szerfeletti szigorral kutattuk, és a midőn több mint húsz évi vizsgála­
taink nyomán teljesen meggyőződtünk, hogy ama, az igaz, szép és jó minden
irányainak megfelelő tökélytől, páratlan nyelvünk át és át van hatva, akkor nem
késtünk többé azt egyik legtökéletesb nyelvül tekinteni; miután a való tudo­
mány terén oly derítményekre vezettettünk, melyek a jelen korszak tudományát
sokkal felülmúlván, akaratlanul ama viszony zó hajdani arany-korszak feltárt
böltsészetére utaltattunk. Miből, vagy akarva, vagy nem, tényleg kelle belátnunk,
miszerint a’ legrégibb időkben a’ görög és arabs költőktől megénekelt egykori
arany-, vagy édeni-korszak nem költemény, rege, mese, miként azt mai napon is
számos tekintélyes tudósok vélik, hanem a’ legkétségtelenebb tényleg bebizonyít­
ható valóság.
22
Az összes mythusok hagyományain világos, miszerint mindazok főbbjei
mint. az égyptoni, indu, tibeti, chinai, ó-görögökéi sat. minden kivétel nélkül
eredetileg egyistenítésből indultak ki. Azok genésisei bár mily mesés burkola­
tokba leplezvék, a’ gondos fürkészés alapján kitűnik mégis, hogy az emberi nem
a’ bukott korszak előtti rég elévült időkben, a’ mindenek feletti végtelen-örök
okfő felett teljesen tisztában vala; mert tsak ezek világos tényein vala lehetséges
ditső elődeinknek, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentősé­
gein, melyek egyúttal a’ tudomány rég elveszett k u t s á t ’) képviselik, az isteni
tudatot a’ lehető legrövidebb (praecis) és pontos (exact) fogalmakban, a’ mi párat­
lan nyelvünk lényeges szavainak leikébe úgy letenni, hogy az minden időkön
felismertessék.
Mi megkisértendjük ezen szerfeletti nagyságokat, az ő örökre elhunytnak
vélt hamvaiból foenixként ifiodtan feleleveníteni ’s szárnyaira botsátani, az elfo­
gulatlan ifiu lelkesült nemzedéké leend a’ kötelesség, a’ netalán hiányzottakat
kiegészíteni.
Az e’ téreni hibáink, vagy érdemeink megvitatása, a’későbbi kornak leend
feltartva, mi teljes odaadással kitárjuk az annyi éjjeli ’s nappali tanulmányozá­
saink eredményét, és nem vitatkozunk senkivel, mert megvalljuk a’ gyöngéknek
gyöngéi vagyunk, hanem haladunk saját ösvényünkön, de is szorosan ehez
ragaszkodva, miután szilárdon hittünk ama rég elévült idők hagyományában,
miszerint az emberiség egykor tökéletesb állapotban volt, mint jelenben.
Mi kerestük e’ tökéletesség műveit mindenütt és mindenben, úgy az épít­
kezések, kővésetek terén is, úgy az égyptoniak pirámisai, mint a’ rejtélyes hierog-
lyphekben; a’ hindu szikla építményei ’s azok véseményeiben sat. — tagadhat-
lanul nagyok és sokban felvilágosítók azok, de hasztalan, miután mi azokat tsak
töredékes leírások és rajzokból láthattuk, a’ várva várt eredményhez, habár ezek
egykor szerfelett felvilágosítók lesznek, nem juthattunk.
Bontzolgattuk továbbá, a’ mennyiben ez idő szerint lehetséges vala, a’ hit­
regék (mythus) összes szövegét és azok hasonlítgatott lényegességeit, mint a’ bu­
kott korszak előtti időknek a’ valótól eltért szellemi hagyományait is ; igaz sokat-
sokat találtunk, de teljesen megnyugtató eredménynyel ez utón sem vigasztalód­
hattunk ; — bár el kelle ismernünk, hogy ezekben nagy és fontos hagyományok
í’ejlenek.
Átmentünk innen az évesült korszak böltsészetének kietlen terére is, és a’
midőn a’legrégibb korszak, főleg a’ görög tudósok töredékes szétszórt jegyzetein,
mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredetét: majd egy ismeretlen lény­
től , majd a’ világ lélektől (anima mundi), majd egy központi világosságtól
származtatva lenni-, sőt a’ midőn ama eredetre vonatkozó tanokat, a’ legkülönbö­
zőbb mythusi hagyományok alapjain annyira elfajulva, de eredetileg mindnyá-
jokat egyistenítésből kiindulva lenni látnók, nem késtünk többé mindezen szét­
szórt és elfajult hagyományokat Noé pátriárkánk által, a’ vízözön vészeitől meg­
 23
mentett tanaitól származtatni, melyek m int: io-i, vagyis eredeti hangzatosságá-
ban kiejtve: jó, isteni tanok a’ pogányságra fajult Kám világ, de főleg Nimrod
állam tsinyján mint tiltott, titkos tanok rejtetvén el Egyptonba, helyettök a’ ty­
phoni, vagy pogány tanok hirdettettek.
A’ mi az újabb kori böltseletet illeti, igaz, hogy ezek alapjain nagy és mély
derítményekre jutánk, de minthogy ezek nem az említett reálok alapjain emel­
kedtek, egyebet Ígérkező délibábnál itt sem találhattunk. — Vizsgáltuk a’ törté­
nészet ez idő szerint általunk ismert iratait is, és miután itt jobbára tsak szörnyű
dúlásokat, ember-ember elleni fondorkodásokat, lelket rázó visszaélések tsordul-
tig tetőzött felismeréseit, és tsak itt-ott ritka kivételkénti józanságot szemlélnénk,
sőt miután itt legfőbb tető pontjaként azt is feljegyezve lenni látnók, miszerint a’
roppant természeti rombolások folytán, a’ legrégibb ősi idők miveltsége, a’ víz­
özön által el is sodortathatott, és ekként az ó-kor reálok alapjain emelkedett tu­
dat tanai, az iskolák oly hosszú időkön folytatott megszűntével, a’ legnagyobb
részben elenyészvén, többé talán fel sem ismertethetnek; — de türelem és ismét
türelem mondánk! mig végre azon gondolatra nem jövénk, hogy ha való az írás
szerinti egy-nyelvi hagyomány, a’ minthogy tántoríthatlan vala e’ hitünk, nints
és nem lehet más ezen ősi idők korszakából fenmaradt kétségtelenebb okiratunk,
m int: a’ n y e 1v. De ekkor láttuk ám tsekélységünket az ő tető pontján, miután
ezek tenger tömkelegéből saját anyai nyelvünkön kívül: a’ latint, németet és a’
mennyiben felorvosi tanunkra vonatkozva a’ görög nyelvre szükségünk vala,
ezeken túl nem igen terjeszkedhettünk. De gondolataink fonalánk az is előttünk
volt: mit használna ezek százait tudnunk a’ mint tudták mások, és eredményhez
még sem vezetének. Ezeket igy szemlélvén, mondánk : ime mindezek is haszta­
lanok, ha tsak nem annak voltaképi nyelvét bírjuk legfőként, mely ama bukott
korszak előtti felkent időszakának igazi élő nyelve lenne. De ekkor költ fel ám
bennünk ama remegés, váljon nem ép ama korszak nyelve az, mely a természeti
rombolások folytán legtöbbet szenvedvén, talán annyi ezer évek során végkép
átalakult, vagy épen el is sodortathatott. De újra ’s újra vizsgálat, mondánk, és
megkezdénk azt enmagunk nyelvében, ezt tegye mindegyik a’ magáéval, és egy­
néhány évtized múlva majdan tüzetesebben szólandhatunk ezekhez. De tsak ak­
kor vevénk észre, hogy saját nyelvünk is, még ama kedvező feltételek valóságá­
ban sem vezethetend a’ kerestekhez, ha tsak a természeti tudományok bensőbb
ismeretével némileg felruházva nem vagyunk, és így a találtakat ezek alapjaival
ellenőrileg össze nem hasonlíthatjuk. Ezek fonalán mindinkább bátorítva, mon­
dánk: ha már jelen korunkban is megvan azon hajlamunk, hogy az egyszer
vizsgáltak tudatát a’ nyelvbe szeretjük bevésni, azokat mintegy örökségül utó­
dainknak átadandók, hogy a fáradalmas munkától őket megkímélve, a’ tudat
pályáján annál mélyebben hatolhassanak előre, mennyire nagyobbnak kelle
lenni ezen törekvésnek azon időben, a’ midőn ezek nem tsak részben, de az ő
teljes kiterjedésében úgy erköltsileg, mint élettanilag feltártan tudva voltak, me-
24
lyek alapján aztán az égyptoniak széles alapú pi-rám-is-ainak módjára összébb és
összébbvonva, végre a böltsészet legmagasb tsútsára: az Istenig emelkedve, ekként
a’ tudat korszak feltárt- vagy világ-nyelve megalkottatott. Tsak így történhetett,
hogy az írás szavai előttünk az egykori tökéletesb állapotról mindinkább bizonyo­
sabbakká lőnnek. Igy-igy lépésről lépésre, lassan és lassan, de biztosan vezette-
ténk tovább és tovább ösvényünkön, mit sem tekintve mások neszére, nehogy el-
tántorodjunk, gondolván magunkban, mégis sajátos az, hogy ennen nemzetünk,
nép száján forgó ’s igy nem a’ tudósoktól reá tolt, eme mondatát: ,,A’ magyarok
élő Istene“ oly otthonias hangnyomattal ejti ki; mi minthogy ezt a’ dolgok lénye­
gére szerfelett jelentésesnek tartottuk, visszapillantánk a’ történészeire. ’s a’ mi­
dőn itt megemlékezve azt látnok, miszerint e nemzet keletről indula, tehát épen
onnan, a’ honnan maguk a’ tudósok is várják a’ való tudomány teréni öszza-
vargások megoldását; de tudván azt is: hogy vala hajdanta nemzet, mely: Fi-
liszteus név alatt van a történelem lapjain feljegyezve, mely szót mi annak lénye­
ges bevéséséből következtetve fii-isteniek, vagyis nyelvünkben mai napon is je-
lentéses fogalomként: istenfélők által vélnők kifejezhetőnek; sőt miután Mojzes
szent történelme alapján az is tisztában állana előttünk, hogy mi előtt a’ héberek
égyptombóli kivándorlásuk után ama Ígért földterületet elfoglalnák, o tt: Anák,
Filiszteusok, Kánáneusok sat. a’ hajdani legyőzlietlen óriásoknak tartott maradé­
kai, mint pogányságra sülyedt Kámitai népek laktanak, kik közül a’ mint a’
Bírák Kve Il-ik Rk. 3-ik Yből világosan kitűnik: ,,A’ Filiszteusok öt fejedelem­
ségei ’s mind a’ Kánáneusok és Sidóniusok és a’ Hiveusok, kik laknak vala a’
Libanon hegyen: a’ Baálhormon hegyétől fogva Hámáthnak bemenetéig, megha­
gyattak az Úr parantsára a’ pogány ok közül.“ Kik a’ mint ugyanott az 5, 6-ik
Vből kivehetni, egymással rokonságba lépvén, összekeveredtek a’ zsidókkal. —
De továbbá, miután Mojzes könyvéből világossá válik, miszerint: a’ héberek egye­
nes vonalban keletkeztek Jákobtól, ez pedig, a’ mint ugyanazon kutforrásból tud­
juk, Izsáktól, ez pedig Ábrahámtól származván, így ő egyenes rokonságban állott
Semmel, ki pedig Kám és Jafettel mint ugyanazon egy Noé családjának fiai va-
lának. De miután továbbá Mojzes V-ik Kve II. Rk. 4, 5, 9, 19-ik Yben megha-
gyatik: ,,Hogy a’ Seir, Moáb, Ammon fiait ne ingereljék, mert azon részeket
az Úr Ezsau ’s Lot fiainak adá örökségül, és minthogy eme történelmi esemé­
nyekre vonatkozó szavak, a’ mint a’ 44-ik sz. a. jegyzet elemzésein világosan
látandjuk, mindannyian azonképen a’ mi ditső nemzetünk történetére vonatkoz­
nak, ekként nem kételkedhettünk többé annak lehetőségén, miszerint: azon ős
nemzedék, melynek nyelvébe a’ feltárt korszak legmagasb fogalma: az Isten
szóba, a’ tudós betűk jelves jelentőségein oly nagyszerűen vésetett be, napjaink­
ban is él, és épen a miénkben deríthető fel, miután tudva vala előttünk, hogy
törvénykönyvünkben, a’ régi időkben, a’ filiszteusok neve alatt: a’ Jászok, a’ Ka-
naneusok alatt pedig: a’ Kunok értettek. Sőt miután az örök Gondviselés tsodá-
latos utain, épen a’ magyar nemzet volt az, mely e’ hazábai letelepedés után is,
 25
az annyi vándor népek közt egyedül tarthatá fenn sajátszerü összeolvadhatlan
nemzeti jellemét, ekként ezt mintegy intő jeléül vettük az egykori kétségtelenül
kivívott nagyságnak, mely az annyi idők leforgásával megtestesült ösztönszerű­
séggé fajulva, jelenben nemzeti nyelvének, életével oly szoros és elválaszthatlan
ragaszkodásban nyilatkozik; — de mi tsupán a’ nyelv leikébe merevült lénye­
gesség szempontjából indulva, e’ nemes faj megalapítását és ép e’ téreni letelepe­
dését, az egész miveit emberi-nemre kiható egyetemes üdvül tekintjük.
A’ midőn tehát ezek által mind inkább felhíva érzők magunkat, saját
nyelvünknek bontzkés alá vételére, ekként legelsőben is a’ böltsőtől v ett: b ö l t s
szót vettük elő, ’s a’ midőn ez eszme összeg kaptsában visszafelé! tsukódásban,
az alatomban értett magánhangzók hozzájárultával, akként t. i. a’ mint ősböl-
tseink azok rendjét megalapíták, azt látnók, hogy az nem egyéb, mint intés t. i.
es - t “- l ö b b, azaz ’s te előbb menj mindaddig, mig az okok: böltső-jére, okfőjére,
az élő Isten positiv színterére ju ts z .----------- Ekkor megállapodtunk és földre
borulva az örök Gondviselés világosító malasztját kértük, hogy ezek derűjébe
vezetne be, ’s a midőn e’ lelkesítő rezgésünkben oly áthatott látvány tói villanyoz-
tatnánk: hogy ez legyen hát e’ szörnyű homályban azon tapogatódzó szikra fény,
mely bennünket a’ jelen természeti tudományok szép előhaladásában mintegy
költsönös ellenőrkép támogatva, az igaz, szép és jóban vezessen; ekkor elhatá­
rozók e’ jelentőségében tsekély, de kivitelének óriási terén haladni.
Innen indultunk tovább és ismét tovább, kutatva e’ szót: VÍZ, mint e’
földi bolygónkra vonatkozó oly lényeges eszme sommázatot, és a’ midőn majdan
későbben a’ betűk tudós jelvi jelentőségein látandjuk, azt vennők észre, hogy
az nem egyéb, m int: két ellentétből (V=V)IZ-ült, kaptsolt, tsukódott állomány,
és igy ugyanaz, mit a’ jelen természettan felderített kétségtelen tudata Lavoisier
érdemén mai napon is tanúsít, t. i. hogy az: k ö n e n y mint kevesb, a’ Vé véko­
nyabb vonalának ; és é 1e n y mint többes, a’ Vé vastagabb vonalának megfelelő
legellentétesb elemeinek sarkilag történt tsukódásán izült (súlyra értjük illető tár­
saink) ; akkor, miután ezen test, a’ földi bolygónk lényegére oly fontos, tsak ál-
mélkodtunk; de még nagyobb vala ez, midőn a’ VÍZnek V" betűjében nem tsak
az elemek ellensarki tsukódására vonatkozó jelvi jelentőségét, de annak ötöt jelentő
számát is felismervén, ekként: a’ vizet ötös tsukódáson alakúknak, vagy izüknek
lenni találtuk. Miből világossá lön előttünk, hogy ditső elődeink mindezen tér és
időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredetét (genesis) azonképen, mi­
ként : az égyptoni jó tanok, úgy az induk, tibetiek a’ víztől származtatták.
Türelem és ismét türelem t. olvasóink! főleg a’ böltsektől, kik nem a’
jelen kifejlettebb természettan reáljain emelkedtek e’ poltzra, kik nagyságukban
túláradozva, nem örömest hallgatják meg a’ maguknál gyöngébbeket. Eljövend
az idő, midőn a’ tudós betűk az ő végvonalu jelentőségükben számtani bizonyos­
sággal ismertetve, ezek elveszett kútsa bírásával, ezek nem leendenek többé rej­
télyek, és akkor költsönösen fognak ők is velünk, gyöngébbekkel, kiábrándulni,
26
’s tsak akkor nevetendjük jogosan azt, a’ mit eddig az észszerűdének, az észsze­
rűt követőiben képzeltek oly sujtólag megróvandónak; mert elvégre is el kell
jönni azon időnek is, a’ midőn annyi ezer évek tsordultig tetőzött visszaélései
után, nem ők fogják nevetni az észszerűt, hanem megfordítva : az észszerű az
észszerűtlent, ez a’ logica, azon egyedüli üdvhozó, mely azokra, mint saját ma­
gunkra, egyaránt áldásos leend.
Ó az emberiség valódi bosszuló szörnyei, az istentagadó ’s sokistenítői
korszak! kiknek borzadalmas tselekvényeivel a’ nyelv bevéséseiből indulva ki,
oly történeti tényekre jutánk, melyek minden képzeletet felülmúlva, méltán
mondhatjuk : hogy mi sem történhetik, mi már ne történt legyen ; ’s a’ midőn
ezekkel élő nyelvünket keresztül kasul kuszában jót roszszal áthatva lenni lát­
nánk, jeléül annak, hogy nemzetünk mindenen, de a’ szó teljes értelmében min­
denen átment, és így hosszú elévült időbeli kelte épen semmi kétséget sem szen­
ved; de a’ mely egyúttal páratlan nyelvünkben oly tiszta leleplezetlenséggel
van bevésve, hogy azt kiolvasva nem késnénk többé ennen anyai nyelvünket
oly tsalhatatlan okmányként tekinteni, melynek vezér fonalán, miután az a’ leg­
régibb írott történelemmel, és a’ természeti-tanok jelen felderített tényeivel ha-
sonlítgatva oly annyira összeesik, teljes bizonyossággal haladhatunk.
Ezek folytán tovább és tovább mentünk, és néztük e’ bolygónkra vonat­
kozó másik, nem kevesbbé fontos eszme szövegű szót : a’ f ö l d e t , és a’ midőn
azt látnánk, hogy itt a hangoztatás lágysága ’s megkülönböztetés kedvéért, az
átalakult : d, lényegében : t, és igy voltakép annyi mint : f ő t ; azaz miként a’
jelen korszak természet-tana mai napon is erősíti, miszerint a’ föld jelenben is bel-
forrósága, izzósága következtében ég, minthogy pedig földünkön tömegre nézve
még ma is két harmadát teszi a’ viz, és igy ez is hozzá já ru lt, méltán mondhat­
ták, hogy : f ő t t ; a’ honnan lassan lassan a’ hamvas, lávás, sziklás, kiégett föld,
mikép látandjuk, a’ víztől elválván, amattól éledve indult ki minden. Jól tudjuk,
hogy e’ nézet, a’jelenkor legtekintélyesb Vulcanicus rendszerét követőivel ellen­
tétben állván, a’ Neptunicus tannak hódol, de ideje, hogy végre ezek felett a’
dö ntő szellemi hartz, az okszerűség alapján, tudatilag befejeztessék, mi időnkben
nem tartozik a’ lehetetlenségek sorába.
Sőt maga a’ n y e l v , n j e l v szó visszafele (vfe) : ve-leje-n odautal, mi­
szerint a voltaképi nyelv : az agyon, velőn, vagyis az agy okszerű működésén,
észszerűségén, ennek éles belátásán nyugszik, alapszik, vagyis ennek alapján van
szei’kesztve a’ mi bölts nyelvünk.
Maga : a’ b e s z é d szó szerfeletti lényeget tartalmaz, miután magában
foglalja a z : és z, s z é d , é d , b e eszméket, miből kitűnik, hogy : a’ beszéd annál
észszerűbb, minél több ész, velő, szellem, éden szedhető egybe abból, vagy mi­
nél több ész, észszertíség van abba bevésve.
íg y maga : a’ szó leikébe vésett eszme-foglalat szerfelett jellemző, miu­
tán : az vfe : o sa lim utal, minthogy a’ szó osztható, elemezhető, fejtegethető;
 27
s ha van e’ világon nyelv, melynek lényeges szavai elemezhetők, lígy nints
nyelv, mely a’ mi páratlan nyelvünk, lényeges szavainak leikébe letett, elemezé­
sein túltehessen; azért is nevezték el ezt magyarnak, mivel e’ nyelv az agy szer­
vezetén szerkesztve, saját szavainak magyarázására, a’nélkül, hogy idegen nyelvre
szorulna : az igaz, szép és jó irányában teljesen megfelel.
Nem tsuda tehát, hogy a’ midőn a természeti nagy rombolások : a’ viz-
özön'után a’ tanodák megszűntével az eredeti vallás-tan alapjai is az ő lénye­
gükben elenyésztek, és azok igazságait az azonképen megszűnt természeti tudomá­
nyok kísérleti tényein gyakorlatilag többé bebizonyítani lehetséges nem vala,
ha végre azok valóságai mondákká, hitregékké (mythus) aljasultak; minek követ­
keztében végre maga az eredeti feltárt nyelv leikébe merevült böltselem azon­
képen megsemmisülvén, mindannyian a’ szokásos (usualis) nyelvek zűrjébe zu­
hantak alá.
Mindezek folytán mit sem álmélkodhatunk aztán , ha az emberi-nem, a7
hajdani tudat korszak tzéljára vezető biztos iránytűje elvesztésével, többé bátran
nem kormányozhatván ennen társasága hajóját, azt kiki saját érdekében a’ hány
nemzetiségekre, társadalmakra oszoltak igazgatván, végre mindannyian összeza­
varodtak.
Ezek folytán nem kételkedhettünk, hogy nagyok és szerfelett régiek az
emberiség úgy építészeti, mint mythusi hagyományai; de mindezeket felülmúl­
ják a7 nekünk szájról-szájra minden történetet felülmúló időkből hátrahagyott,
és mind e7mai napig fennálló élő nyelvünk leikébe vésett lerombolhatlan : tu ­
d a t s z i k r á i , melyek nyelvünk páratlan szerkezetének igen is bölts kiszámitói
észszertíségét tüntetik fel; — mi által az emberi-nem szellemi magasságának leg-
fenségesb tsútsát bevégzett tényként állítja élőnkbe. Ezen magas állást, a7 víz­
özön utáni korszakban mind e7mai napig, datzára az annyi minden renden levő
nemzetbeli tudósok erőlködéseinek, sem vala lehetséges elérni; intő például az
összes emberi-nemnek : hogy a7 való tudomány mindenek feletti kintsét mily
előzékeny féltékenységgel őrizze, nehogy annak kitsusszanásával ismét annyi
ezer és ezer éveken át, a7folytonos szerentsétlenségek örök lántzolatába sodor­
tassák vissza.
Most azonban az újabb kor találmányainak minden iránybani felfedezé­
sei, úgy az eszméknek költsönös megvitatásai 7s a nyomda általi könnyen közöl­
hető elterjedésük folytán, mindezek kivívhatásához újból hozzáfoghatunk. Oriá-
silag nagyszerű ugyan e’munka, de szerentsés befejezhetése nem tartozik a7 lehe­
tetlenségek sorába.
Illő tehát, hogy a7 tudósok minden irányban fáradhatlanul munkálód-
janak ezek megoldásában. Szerfelett nagyra halmozvák már eddig is az ezen
építkezésre vonatkozó szellem-morzsák, melyek gyűjtéséhez annyi ezer éveken
át a7lángész úgy, miként a7kontár egyaránt hordja mézét, vagy m érgét; de a7
28
mely vegyült halmazból itt a’ legvégsőbb ideje, hogy a’ való tudomány nője
ki magát.
Mi, lígy az emberiség, mint az autokraták érdekében óhajtjuk, hogy az
ezek élén álló emberiesb kormányok, költsönös támogatásaik folytán, ennek
elérését a’ legbiztosb lépésekben minélelébb elősegéljék; a’ romboló szellem na­
ponta veszélyesb alakban ölti fel fejét, és ennek győzelme szörnyű ítéletet hozna
fejökre, mert tsak a’ való tudomány alapján épült elveken lehet egyedül oly
észszerű országlati rendszert alapítani, mely nem elnyomáson, hanem a kedé­
lyeknek : az igaz, szép és jó visszavonhatlan isteni törvényeinek igazságos kien­
gesztelésén alapszik, melyek a nyomorult érdekeken nyugvó fondorkodásokkal
és tselszövényekkel datzolva, az emberi-nem méltóságának megfelelőleg, annak
legnemesb tzélját vívandják ki. E’ nélkül, a’ mint az annyi ezer évi történészet
tanúsítja, az emberiség sorsán üdv nem lehet.
Mi igyekeztünk ezen szellemi építkezésre szükséges anyagokat higadt
fogalmakban előterjeszteni, fogja-e azonban az emberi-nem e’ megkezdett alapot
egész végtsútsáig befejezni, vagy pedig : ismét egy második bábeltornyaként
bevégezetlenül hagyandja-e ? azt a’ jövő titkok fáfyola fogja lelepezni.
Mi részünkről e’ mindent teremtő központi-világosságnak, világ-léleknek,
elevei-világosságnak, mindenek feletti okfőnek, igének, jóságos élő Istennek szel­
lemzászlója alá áltunk, mindent merészelve ditsőségéért, egyedüli uraságáért.
Kinek az igazság szent, kinek a’jog szent, kik az ámítást gyűlölik, követendik
őt, mert övé a’világ, övéi a’ nemzetek, övé az igazság és kéjek hazája. Imádjuk
ő t, ditséretében áradjunk el, és szavaink betöltendik a’ mennyet.
Munkáság mindenek felett a’ való tudomány terén, hogy a’ mindenek
feletti legmagasb szellem tsátsára juthassunk, hogy igy az anyag legfinomabb
minőségeiből bensőnkben szakadatlanul lángoló szikra, a’ nagy közös legmagasz-
tosb delejes éberlétü életet élő világ-lélekre ismerve, vissza-térjen oda, a1 hon­
nan : a’ bukott korszak előtti eredeti vallás, és a’ végnyilatkozat kiindult.
De hogy az eszmék annyira szétzilált zavarjaiból tisztán kiigazodhassunk,
mindenek előtt szoktassuk magunkat minden tárgyra nézve azt az utolsó vég.
letekig szétbontzolni , elemezni, mindent a’ maga végokára visszakiséi’n i, mert
tsak igy fogunk emberhez illő rendeltetésünknek megfelelni.
Az ember már emelkedett test alkotásánál is, de életszervezete azon saját­
ságánál, miszerint : a’ kültárgyaknak az érzékekre vonatkozó hatásai, és azok­
nak gyakori felfogásai, és összehasonlításai következtében keletkezett értelmisé­
gük, az egyes kiejthető hangoknak tzikkes tagokká ’s szókká izülésével nemebe-
lieit külsőképen értesítheti, minden egyéb állatok nemeitől leginkább különbö­
zik. Ezen egyes kiejthető hangoknak tagok és szavakká lett hajtogatása ’s végre
ezeknek rendes beszélő tehetséggé lett illeszthetése, volt azon hathatos tényező^
melynél fogva képes volt az emberi-nem észbeli tehetségének azon magas fokát
elérni, melynek ma örvend. Méltó tehát, hogy azon egyes kiejthető hangok,
 29
melyek izülésével a’ tagok és szavak illesztetnek, mi 'által képes a’ belsejében ke­
letkezett benyomásairól nemebelieit külsőképen értesíteni, közelebbről elemez-
tessenek.
A’ kiejthető egyes hangok, az emberi-nem életszervezete sajátságánál
minden nemzeteknél egyenlők, és a’ történetet felülmúló időktől jegyekbe ido-
mitvák, e’ betűk ugyan változnak külalakra, de az azoknak megfelelő hangok
egyenként bár mily tzifra neveket nyertének legyen, olvasás alkalmával tsak
nem mindenütt ugyanazok.
E’ kiejthető hangok, ha figyelemmel kisértetnek, részint olyanok, melyek
teljesen: e g é s z e k , vagyis ö n á l l ó k , és így tulajdon'hangzóikon kívül más
hangot nem hangoztatnak; majd olyanok, melyek f é l h a n g ú a k , vagyis me­
lyek saját hangjaikban nehezen, és így rendesen amazok összeköttetésében vagy
elő-, vagy utólagosan hangoztatva ejthetők k i ; — minélfogva a’ kiejthető han­
gok vagy : a l a p , a z a z e g é s z ; v a g y : f e n n , a z a z f é l h a n g ú a k .
Az alap, vagy egész hangúak, az ember életszervezete sajátságánál ugyan­
azok mindenütt, és sem több, sem kevesebb nem lehet, bárha nem is használtat-
·· ·· f f r t r r r t t
nak, mint : A, E, I, O, U, O, U ; vagy hosszabban kiejtve : A, E, I, O, U, O, U.
Ezek azon természetes hangok, melyeket a’ böltsőjéből idülő tsetsemő
legtisztábban hangoztatni, avagy kiejteni képes, de nemde : az ember életszer­
vezete sajátságánál tsak ezen alaphangokat volt volna képes érzelmei kifejezé­
sére kiejteni, tsak ezeket használhatva, soha se érhette volna el észbeli tehetsé­
gének azon magasságát, melyet a’ bukott korszak előtti időkben kivívott. Hogy
tehát ezen kifejlődhetési fokát elérhesse , szükséges volt, életszervezetének sa­
játságánál fogva, az : r nyelv; b ajkak, úgy az iny, orrgödrök összes segedel­
mei által kiejthető fen, vagy félhangokat is használatba venni, hogy e’ szerint
magasb kifejlődési fokozatához képest szaporodott érzelmeit is mindinkább külön
hangok által fejezhesse ki.
Az alaphangok a’ fél-, vagy mássalhangzókkal szövetkezve következők,
és az innen keletkezett és mai napon is jelentőséggel biró tagok dőlt betűkkel
jeleltek. A’ hosszú magánhangzókkali kapots, a’ két elsőt kivéve, tsak ott téte­
tik ki, a’ hol értelem rejlik.

A ’s A a l a p h a n g o k k a l f e l e r e s z t v e :
ba, Λ ga, ■j a, ka , rri\ n \ pa, Λ , sa, ta, va, za
ab, % % % % % ak, % am , X ap, ar, as, at, av, az,
7.Í
b4, a \ f4, g4, J 5 K ? lá, m*.. X P% r% X f i , V4, z A
*b, % % &g , % % % % ám, X áp, X % h, *v, :iz.

E és E v e i s z ö v e t k e z v e .
b% d% fi, ge, h% j e, 1% m°, n% pe, Λ fi, v\ ze
% % % eg, % eh % % em, X p, V, X et, ey, ez.
30
6é, d% íé, g% hé, / , k \ 1% m% n , p% r4, s“, té, v \ z\
eb, ed, e'f, ég, % éj, éfc, H, um, én, ép, V, °s, ét, 6v, éz.
f
I vagy I-vel összekötve:
b\ a\ / , g*, ti>j ‘> Γ, ml, n‘, _p‘, P, s1, í‘, v\ z\
‘b, 'f, l9, ‘h, % % ll, 'm, Vi, V, V, *s, % ‘t?, ‘z.

0 v a g y Ó-val e g y g y é kaptsolva.
b°, d6, f , g°, A6, / , £Ä, /ó, mó, p°,r 4, / , tb v°, z°.
°b, V, γ, V, ÓA, ój, X % °m, °n, °p,V, % °t, 6v, °z.
·· r/

O v a g y O-vel összeillesztve.
6Ö, d8, Γ, g», h°, f , k*, P. m8, n6, p8, r8, s8, f , v8, z8.
b, 8d, 8f, 8g, 8h, ’% % % 8m 8«, 8p, V, % % X 8z.

Ü vagy Ű-vel összeolvasztva.

feü, cT, X , Aü, gu, j u, ku, lü, mu, nü, pü, rü, ss, P, vu, zu.
“b, % % % % % % H. ün, un, “p, V, % % V, uz.
Itt vannak tehát a’ tagok, melyek alapjokra nézve tsak félhangúak,
mert az egészliangáak segedelmei nélkül, vagy legalább egész kerekdedségük-
ben ki nem ejthetők, és véve a’ természet egyszerüségébőli következtetést, ezek
az emberi-nemet mintegy ösztönzék a’ hangok összetűzésére,hogy a’ már belse­
jében levő annyi érzelmeinek külsőkép is szavakat alkothasson.
E’ hangok és tagok egykor, midőn még az emberiség a’ maga böltsőjében
rejlett, egyszerű életszükségeihez aránylag egytől egyig mind értelmező jelentő­
séggel bírhattak, de szaporodtával a’ szükségek is fejlődvén, ezen egyszerű tagok
sem lévén elegendők, ezeket szókká kelle illeszteni. De minthogy az emberiség
mindinkább felmerülő szükségeinek szaporodtával mindezek gyarapodott érzel­
meik kifejezésére elégségesek nem voltak, épen úgy kényszerültek azokat más
hangokkal összesíteni, mint a’ félhangúakat az egész hangúakkal, hogy ismét ál-
talok más értelmeket fejezhessenek ki, mi által a’ törzs és összetett szavak jöttek
létre. De ki nem látja át, hogy ez nem egyszerre, hanem valóságos fokonkénti
fejlődés által történhetett tsak, úgy, hogy a’ mint a’ kevés egész hangúakat a’
félhangúak segedelmével mennyi értelemre használható tagokká lehetett szapo­
rítani, ép úgy ezeket másokkal összeillesztve, ismét mennyi szavakká lehete pon­
tosítani ; melyeket ismét az ejtegetések, ragozások, hajtogatások sat. segedelmé­
vel egy szöveggé illesztvén, a’ valódi, minden érzelmeinket kifejezhető és ember­
társainkat ezekről felvilágosító rendes beszélő tehetség fejlett ki.
Lássuk tehát azon első- és másod rendű szavakat, melyekben egy másai-
 31
hangzó két magánhangzóval, ’s ismét a’ hol egy magánhangzó két másalhang-
zóval vétetik körül. íme némely példák.

Első rendűek:
a b a, abe, abi, abo, abö, abu, abü, üba, uba, öba, óba, iba, eba.
adá, ade, adi, a d ó , adö, adu, adü, üda, uda, öda, oda, id a, eda.
afa, afe, afi, afo, afö, afu, afü, üfa, ufa, öfa, ofa, ifa, efa.
á ga, age, agi, ago, agö, agu, agü, üga, uga, öga, óga, iga, ega.
áhá, ahe, ahi, aho, ahö, ahu, ahü, üha, uha, öha, oha, iha, eha.
á ja , aje, aji, ajo, ajö, aju, ajü, üja, úja, öja ój a, í j a, éja.
aka, ake, aki, akó, akö, aku, akü, üka, uka, öka, oka, ika, eka.
al á, ale, ali, aló, alö, alu, alü, üla, ula, öla, óla, ila, el a.
a ma , ame, ami, amó, amö, amu, amü, üma, urna, öina, oma , i ma, ema.
ana, ane, ani, ano, anö, anu, anü, üna, una, öna, on a, i na, ena.
apa, ape, api, apó, apö, apu, apü, üpa, upa, öpa, opa, i p a , epa.
ara, ár a, are, ari, aro, arö, áru, arü, üra, ur a, öra, ór a, i r a , era.
ásá, ase, asi aso, asö, asu, asü, üsa, usa, ösa, osa, isa, esa,
ata, ate, ati, ato, atö, atu, atü, üta, ut a, öta, óta. ita, eta.
áza, azé, azi, azo, azö, azu, azü, üza, uza, öza, oza, iza, eza.
ebe, ebi, ebo, ebő, ebü, übe, ube, öbe, obe, ibe s. i. t. a’ betűk során
ibi, ibo, ibö, ibu, ibü, tibi, ubi, obi, obi s. i. t. a’ betűk során végig.
obo, obö, obu, obü, übo, ubo, öbo obo s. i. t. a’ többi betűkön.

Második rendű ek :
bab, bá b, beb, bib, bob, böb, búb, büb, bad, bé d, bid, bód, bőd, búd, bűd.
düb, döb, dub, dob, dib, deb, dáb, baf, bef, bif, bof, böf, buf, büf, füb,
fal, föb, fob, fib, feb, fab, bag, beg sat. a’ betűk rendszerén végig.
Ha már ezekhez hozzáveszszük a’ nevek ejtegetéseit, igék hajtogatásait,
képzőket, ragokat ’sat. látni való, mily és mennyi eszmék keletkeztek.
A’ harmadik rendűekhez számítjuk azon egytagú szavakat, melyekben
majd egy, majd két összekaptsolt félhangúak, mint: gy, ly, ny, sz, tz, ts, ty, zs
majd elő-, majd utólagosan egy közös hangzatú szóba tsukódvák. Itt azonban tsak
némely példákat sorolunk elő, íg y : agy, ágy, egy, úgy, ögy, gyi, bugy, begy,
fagy, fegy, fogy, gyár, gyúr, gyűr, rügy, iny, nyű sat. az egész bettírendszeren
At61----- Zig.
Itt vannak tehát e’ kiejthető egyes hangok és tagok, melyek összetűzé­
séből az összes nyelvek szavai alakultak, melyek illeszkedéseiből végre a’ rendes
beszélő tehetség fejlődött.
Mi meg vagyunk győződve, hogy az egyes hangoknak tagokká ’s sza­
vakká illesztett kiejthetése által volt képes az ember saját életszervezete belsejében
keletkezett eszme-szikráját kifelé tolmátsolni, ’s ezzel értelmiségét mindinkább
 32
felsőbb fokra emelni,ezt el nem érheti valaa’nélkül soha,mert mit ért volna: látni,hal­
lani, szaglálni, ízlelni ’s tapintani, sőt ezek összes hatásaiból eredt közös érzetet tudni,
a’ nélkül, hogy a’belsejében keletkezett érzéseiről felekezetét értesíthesse. Hiszen az
állatsereg magasb fokozatainál szinte tapasztaljuk azon érzékeket kifejlesztve lenni,
’s minthogy elszigetelt egész életszervezettel bírnak, kételkedni sem lehet, hogy
azon érzékek összegéből eredt hatás a’ közösérzetbe ne pontosulna ös sze; de
minthogy ezen érzéseikről nemebelieit életszervezetük azon sajátságánál, misze­
rint bizonyos hangokat kiadni képesek ugyan, és ezeket illetőikkel költsönösen
közölhetik is , de mivel ezeket a’ legszükségesebbeken kívül, ismét más eszmék
kitserélésére átidomítani, ’s igy azokat értésükre adni nem képek, eszme szikrá-
jokat ki nem képezhették. Találjunk módot és eszközt ezen belérzetök egymáskö-
2) zötti kitserélésére, közlésére ’s hihetetlen dolgokat fognánk tapasztalni. ')
Itt van tehát letéve az összes nemzetek nyelvbeli gyöktára, melyből min­
den nemzet sajátszerüleg egyszerű lágyabb, vagy mesterkélt keményebb hang­
zásunkat választván, tsaládbeli nyelvét alapitá, vagy átidomitá; nem lehet tehát
kételkedni már tsak az életszervezet sajátságánál is, hogy e’ tár közös ne legyen,
’s meglehet, hogy sikerülend egykor az összes nemzetek nyelvbeli általános ku­
tsát, mit a rég elhunyt Párásban lakozott nagy h irü : magyar Manddeliről hittek
eltalálni.
Ezek után önként következik, hogy mentői több van ezen egyes hangok­
ból az A’tMkezdve értelmező valamely nemzet tsaládi nyelvében, úgy nem kü­
lönben mentői több az ezekből illesztett gyökszó, annál bizonyosabb kriteriona
az, hogy azon nemzet közelebb áll azon ősnemzethez, mely az isteni tudatot, e’ va­
lódi tudományt, a’ betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein, rö­
vid és sommás fogalmakban tartalmazza a’ maga lényeges szavainak lelkében
bevésve. Állítson ezen közös tárból bármely nemzet több értelmező hangokat,
tagokat és ezekből illesztett lényeges szavakat mint a’ magyar, és mi örömest üd-
3j vözlendjük azt; de addig nagy tudományéi nyelvészünk: Horváth Istvánnal 5)
4) 5) tartva, e’ valódi kriterionon 4) alapult ditsőséget 5) elvitázhatlannak tartjuk.
E ’ hangok’ és tagoknak szavakká illesztése, ezeknek pedig sajátos ejtegeté­
seik, hajtogatásaik, ragozásaik és egyéb összeftízéseivel végre a’ rendes beszélő
tehetség fejlődvén, ennek további szabályait kisérni nem szándékozunk, és tsak
némi észrevételünk leend a’ nyelv, hogy úgy m ondjuk: lelkére nézve.
Ha tehát a’ nyelvet a’ maga böltsőjére figyelemmel kisérjük vissza, kényte­
lenek leszünk elismerni, hogy az a’ maga fejlődésében a’ kültermészet legkülön­
bözőbb rezgéséi hangjaitól a’ leggyakoriabb — és egyszerüebbeket utánozva, a’
legszükségesebbekre szorítkozott, és ezt a’ tapasztalás is bizonyítja, a’ midőn az
idülő tsetsemőknél leginkább az oly hangok tiszta kiejtését halljuk, a’ melyek
legegyszerűebbek, és valóban, ha mi magából a’ természetből merített nyelvünket,
a’ maga polyábani burkolatjáig figyelemmel kisérjük, ugyan e’ hangokat máig
is értelmezőknek fogjuk találni. íg y : á, e’hanggal nyilvánítja örömét az eszmélni
 33
kezdő tsetsemő, midőn éhező gyomrától izgatva megpillantja az azon érzelmét
letsilapító kedves étkét, vagy szeretett tárgyát — magunk is használjuk az öröm
okozta rögtöni meglepetéseknél — ; a, e’ hang mutató a’ távolban; — e, e’ hang
mutató a’ közelben; — i, ii, ih az ihletés, nevetés hangja; — ó, a’ régiségé; —
0, a’ fájdalomé; — u, a’ borzadás, fázás; — ö-ü egy harmadik személyre
utaló hangok. Ezen hangok teljes gördülékenysége után nyeri az idülő ’s lasats-
kán eszmélő gyermek a’ többi fenn- vagy félhangzókkal hajtogatott tagokat, me­
lyek közül elébb a’ lágyabb, és tsak későbben, midőn ezeket némi könnyűséggel
mondhatják ki, mehetnek a’ keményebb hangzók kiejtéseihez által; de ép ezen
ösvényen kelle ugyanazon életmüvezet sajátságánál fogva őselődeinknek, a’
mint a’maguk szükségeikhez aránylag a’tárgyakkal mindinkábben bővebb ismer-
kedének, a’ nyelvet, mely eleinte kétségen kivid tsak sejpelő, dadogó, tagoló le­
hetett, bővíteni. Es tsakugyan, ha a’ közös hangtárunkat megtekintjük, fel fogjuk
találni azon legszükségesebbekre vonatkozó tagokat, melyekre akkori egyszerű
állapotban , szükségük volt, igy : fa, ha (bizonyos hangnyomattal: hallod), ma.
na, ad, ád, ág, ag, al, ál, ás, az, áz, be, eb, lé, él, el, le, ke. ne, te, bé, hi, té, éd,
ed, ég, él, ér, ét, fi, hű, ki, ni, ti, ví, ij, il, im, in, ír, it, ív, iz, jó, ló, nó, só, tó,
01, ót, bő, fő, hő, jő, kő, nő, tő, vő, öl, ör, ős, bú, fú, jú, ül, tir, üz sat.
De ezek gyarapodásával és teljes otthonossággal való kiejtésök, és meg­
állapított értelmök után, nem volt lehetséges többé a’ velek született egyszerű­
ségben! maradhatás, hanem haladniok kellett azon az ösvényen, melyen meg-
indulának, mihez egyik leghathatósb segédkezet nyújtott maga a kültermészet,
melylyel minden tekintetben a’ lehető legszorosb összeköttetésben voltak, annyira,
hogy attól még tsak gondolatilag sem vonulhattak ki, mi által a’ változó hangok
rezgéseitől figyelmeztetve, minél többet jövének azokkal érintkezésbe, utánzási
hajlamuknál annál bizonyosabban kötettek le az ugyanazokkal szoros kaptso-
latban levő eszmék. De nemde ezek által, az emberben szunyadozó eszme-szikra,
egyik a’ másikat, emelve, költsönösen mindinkább felköltetett, és minél inkább
ébredezett, ez, annálinkább lehetének képesek a’ belsejekben munkáló szellem
erőknek külsőképen szavak általi testesülését eszközölni; és a’midőn ezek annyira
izmosodnának, gyarapodnának, hogy azokat puszta emlékező tehetséggel zavaro-
dás nélkül kisérni többé nem lehetne, gondolkodni kelle oly módokról, melynél
fogva azokat jegyekbe idomítva, az utókornak is lekötve általadhassák. És va­
lóban, ha a’ betűk eredetét figyelemre méltatjuk, álmélkodva fogjuk elismerni,
hogy ezek nem egyebek, mint egyes egyszerű vonalokra visszavihető idomzatok,
melyek szinte a’ természetből meritvék, és ki hinné, hogy máig is vannak sza­
vaink, melyekben ezek mintegy okiratilag bebizonyíthatók. így e’ szó : KIJT, (kút)
az ő hieroglyphjeinek ezen egyszerű vonalaitól: KÓT-KUT(-kút) vétetve vázol­
tatok ; — Ka megfelel a’ vizet merő ember egyszerűsített vázlatának; a veder,
vagy a’ kút meder megfelel az: U1,ak; T' a’ kútágas és gémnek. Ha a’ vedret
mintegy öt öles mély kútba eresztjük, a’ mint ennek feneke a’ vizet érinti, tisztán
3
 34
e’ hangot: tű k visszahangozza, mi vfe.: kút , és igy az adott hang, a’ nyert
nevével is megegyez. Valóban a’ magyar falusi nép közt, főleg a’ pusztákon,
jobbára az ily egyszerű kutak vannak szokásban. E’ szó: olló=^,, az ő időrajá­
ból kiolvasható. DICMD, a’ féldió-D, megfelel a’: Dnok(d), a’ választék, hasadék
a z : Inel!(i) az egész dió az: Onak, az összes betűi összetétel: Dj-IfO=DIO. Dob=
e b t. i. a’ templomban használt réz dobok idomait, mint legrégiebbeket véve, a’
dob megfelel a’ 0 = D nek, annak felső gömbölyű köre: 6 = az 0"ak, az ütője a’
6) kis: bének felel meg. íg y : fogó=8, jó sat. saját hi eroglyphjeikből kiolvashatók.6)
De a’ midőn a természetből merített idomzatokat tudós betűk jegyeire
alakítva, azokat lényeges mivoltukra állandóul megalapítók, és ezeket egész
könnyűséggel használhatták, birtokában valónak ez által mindazon eszközöknek,
melynél fogva az ember lényében keletkező érzéseit, gondolataitképzeleteit s tapasz­
talatait másokkal közölhetvén, költsönösen egymást állandóul felvilágosíthatták.
Nemde tsak igy vala lehetséges az emberiségnek az ő szunyadozó eszméjét a’kifej­
lettség, tudományosság valópoltzára emelni. De az igazat megvallva, ezen tudomá­
ny osságot, az írott történetet sokkal felülmúló időktől hátrahagyott nem tsekélyszámu
lényeges szavainkból ítélve, oly nagynak találjuk, hogy bámulatunkban ahoz ké­
pest a’ jelennek törpülnie kell, mert nem kevés mennyiségű szavakat fogunk ta­
lálni, a’ melyek a’ tudós betűk jól és álladóul meghatározott jelves jelentőségein,
a’ valódi böltseletet, mit általok kifejezni óhajtottak, elevenitőleg a’ legtökélete­
sebben tükrözve tűntetik élőnkbe, mi által a’ tudat, a’ nyelv leikébe elevenülvén,
ez által azon nyelv feltárttá lön. — -------Az ily nyelv az elhunyt nemzedékek
megmerevült szelleme, melyet az ajak éleszt fel, midőn szavakat mond a’ nép
egész életének és lényének mozgékony betűkbe nyomott és osvasható története,
mely a’ népnek legbensőbb kedélyét, elrejtett történetét, legrégibb fejlődését,
Őskori böltseletét, szóval egész érzése, gondolkodása, képzelete ’s élete módját
foglalja magában. így e’ szó :
S e m m i 7) kérdés: ' s - e m ' - m i ? ’s ki hinné, hogy ezen algebrailag ösz-
szetett szó visszafelé megfelel reá, mondván: i m ' - m e s ’, azaz, hogy létezzék
mese, ábránd, mert épen akkor, midőn ennek lenni kellene, nem létezhetnék.
Nemde mi lehetne a’ semmi fogalma egyéb: mint az összes mindenségnek egy
punctum mathematicumba vonult enyészte, azaz midőn lenni kellene, nem létez­
hetnék, mert ha lehetne, még ez esetben is valami volna. ’S igy kétszer kettő­
ként! bizonyossággal áll előttünk: hogy semmi a’ mint elméletileg, úgy a’ mint
alább látandjuk határok közt mesterség utján sem állítható elő, ’s igy, hogy sem­
miből valami létrejöhessen mese, ábránd. Ily tsukodtan alakíttattak az ős tudat­
korszak szavai, melyekből a’lényegesek ma is fellelhetők, és ez által akaratlanul
az ő viszonyzó bölts korszakukra utalnak.
I s t e n b e ’ szót a’hires nyelvbuvár és bölts dr. Schuster s) a’perzsa Izdan, Iz-
dentől származtatta, igaz szerfelett rokonok, é s : a’ Zé, úgy mint az : °s, a’ férkezés,
tsukódás tudós jelve; a’: Dé a’ tsillagzatos ég, egész körének félig látható látha-
 35
tár = % képesítése; a’ midőn a’ T, a’ kútágas és gém képletéből a’merítés jelve;
de mivel úgy az: iz, mint: íz, úgy az: éden, mint : is, t en, en tagok és sza­
vak nyelvünkben mai napon is teljes jelentőséggel bírnak, meg vagyunk győződve,
hogy e’ szó: az I s t e n t ő l , a’ keményebb: s et nyelvük szelleméhez: Zévé, a’ t ét,
d é'é lágyítva kortsosodott el. És ez annál valószínűbb, miután a’ mint a’ kö­
vetkező rovatban még megfejtettebben látandjuk, a’ perzsák zenda-veszta törvé­
nyei is (némi a’ papi hatalomra vonatkozó levonással) szinte költsönözve voltak;
mi ha nem is nyelvi rokonságra, de kétségtelenül éjszakról a7 szomszéd Szittya
népeknél oly otthonos alkotmányos jólétet meghonosítani törekvésből, hol jobbára
a7jóságos élő Isten törvényei tettleg uralkodtak, nem tsak zendülést vesztő tör­
vényeiket,de magát az ily boldog nemzet: Is t e η-ét izdené lágyítva elfogadta.------
Az Isten szó, a7böltsészet legmagasztosb elméletéből keletkezett betűi egyület, és
az : I betű nem egyéb, mint ősböltseinknek azon tudós jegye, mely által a7 lehető
legegyszerűbb összevont képletben azt ábrázolták, hogy az egész egyetemiség égő
gyertya alakban: IkéDt ég, világlik; — az égő gyertya =1 felül külön álló pontja,
a7 központi világosságot, világ-Lelket, elevei-világosságot, székek-széki gótzát,
igét, a7szabaddá lett és ellövelt minőségeket, az eszményit (=.); az összefolyt
alsó hosszabb rész =1, a7 tér és időbe átment nyilatkozatok szerinti észlelhetők
összes égitesteit, mint tsillagzatos aljait, a7 valót ábrázolja, mely központi gótz
körül keringenek az egyetemes tsillagzatos égi testek; 9) — az eS, a7 férkezés,
tsukódás jelve (ilyen a7 71 is), azaz azon kígyói jegy, melyet villámláskor = ís?=
setéiben az égen gyakran tapasztalunk, a7 midőn mindig férkezés történik,
innen a dörgés és iszonyú tsattanás; — Té a7 kútágas és gémtől képezve, a7me­
rítés jegye; az E N vagy e n ség jelentéses tag. Azaz, az egész böltsészetileg ösz-
szetett szó arra utal: hogy a7 központi világosságból, világlélekből, elevei vilá­
gosságból, igéből, végtelen-öröFeszményiből folytak, hullámoztak, tsukódtak="S,
és merültek=Té ki az összes tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők,
mint: valók, mint égi testek ENség“‘. Innen az eszméksommázata. IfS fT fE N = e 7
szóba. I s t e n pontosult. Visszafelé : NE (kutasd, meritsd=)T, (tsukódásait=)S (ez
összes tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők mennyi s-minőségeit=)I,
és akkor mindezek végleges okát a7 központi-világosságban, világ-lélekben, a7
a7 székekszéki végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétű életet élő gótzban,
igében, eszményiben, legfőbb szellemben, észben, Istenben megtalálod. Avagy
n e - t s i " áld okoskodjadki,hogyan és miként függnek össze: a7 tér és időben levő
nyilatkozatok szerinti észlelhetők valói, a7mindenekfeletti: végtelen örök eszmé­
nyiével az ő szerves tsukódásukban, és ha megtaláltad, az: I s t e n oly lényeges
szó leikébe letett böltselme tisztában álland előtted.
Tudjuk, többeknél a7 szavak ily végleges vonalokra vonatkozó taglalásai
igen különösnek, sőt talán visszásnak is fog tetszeni, de méltó bizalmat helye­
zünk azon elfogulatlan és türelmet ismerő olvasóinkban, kik a7 minden irányban
haladó tudásnak ezen hevert rögös ösvénye felélesztését ábrándozásnak nem te-
3*
36
kintendik, mert tudva van előttük: hogy az érzékek közbenjárásai, vagy a’ kül-
tárgyilagosság gerjedelmei nélkül semmi lelki tevékenység, elmélkedés, akarat,
semmi ismeret sem lehetséges, minthogy semmi sem juthat az érzékek közbenjá­
rásai nélkül bensőnk lényébe; úgy természetesen mindaz, mi innen kifoly,
azoknak múlhatatlanul egyedül kültárgyilagosságra kell vonatkozniok. Minden
szavaink tehát, vagy közvetlen ily tárgyilagosságra vonatkozást bélyegeznek,
vagy legalább némi tulajdonság, törekvés, vagy némi tárgyilagos irányzatra
vonatkoznak. A’ hányszor tehát valamely szó eszmesítésében tárgyilagosságra
vissza nem vihető, az ily szó üres, minden jelentőség nélküli tsattanás, és ép azért,
mivel egészen érzékietlen, megérdemli, hogy a’ nyelvből örökre száműzessék.
Ezekből látni való, hogy egy helyes szónak alkotása, mely a’ dolog valódi
lényegét fejezze ki, mély belátást igényelvén, mai napon sem tsekélység. így a’
többek közt a’: d é l és éjszak összesítéséből a’ legjózanabb: d e 1ej szó alakult,
mert e’ szó vfe: ugyanazon eszmét még jobban felvilágosítja, mondván: j e l e d,
azaz ha netalán oly körülményekbe jönnél — mint a’ tengeren néha történik —
hogy nem tudnád bizonyossággal merre legyen a’ dél és éjszak, ez legyen: j e ­
led, mert oda fog vezérelni. ’S igy ez újabb szóban, örök időre le van téve, kötve,
vagy vésve azon eszme, melyet a’ delej (magnes) az ő lényegében rejtvén, általa
e’ szempontból kifejezni lehet.
Mellőzve tehát többeket, ezen példákból is teljesen kiviláglik, miszerint a’
helyes szónak alkotása a’ mint jelenben nem minden kontár agyához való, úgy
a’ legrégibb szavaink sem a’ véletlenség^ vagy handabandázók agyából keletkez­
tek, hanem a’ mint több számos taglalásainkból kitűnik, a’ legmélyebb búvár­
kodó böltseletet árulják el. És ép azért meg vagy unk győződve, hogy kellett lenni
egy elévült böltskorszaknak, melyben e’ mindenség alkotásának titka, sokat há­
nyatva, a’ mint ennen páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikéből oly tisztán
és kétségtelenül kiolvasható, a’ tsukódó rendszer szerint valósággal meg is olda­
tott ; — mert vannak hagyományozott szavaink, melyekben valamint jelenben
a’ jó vegyészi műszavakban, a’ lappangó tartalom tudatilag kifejeztetik, úgy az
azokban rejlő tudat szinte benn foglaltatik; a’ mint e’ szó: I s t e n ősböltseink
áltál összetéve magában rejti azon magas eszmét, melyet általa örök időre letéve
kifejezni óhajtottak. És meg lehetünk győződve, hogy ismét a’ midőn az emberi­
ség a’ való tudomány legmagasb fokát érendi el, az, a’ szavak alkotásánál a’ leg-
szigorúabban fog arra felügyelni, hogy az általok kifejtendő eszme örök időre
beléjök legyen oltva. Ez élővé tenné a’ tudományt, mintegy mnemonice lekötve
könnyítené a’ felvilágosodást, ez volna a’ tudóstársaság, legszilárdabb tagjaiból
alakítandó, nyelv osztályának legfőbb feladata, a’ minthogy múlhatatlanul leend is.
E m b e r . Vfe : er e - bé- m e, azaz ha az ember éber, mint értelmes bemehet e
mindenség természetének titkába.
T e r m é s z e t , azaz t e r m é - l' s z e t , azaz az emberbe beoltott szunyadozó
eszme-szikra mindinkább felköltetvén, végre: t e r m é - M ' s z é t , mint teremt-
 87
ményi tekintetben a’ legtökéletesebbet; vfe : t es z - é - “m - er e t Untoket? tesz! ki­
vált ha az ember a’ folyvást előre haladó physical, kémiai, élettani ’s egyéb ter-
mészettani tudományok által, ennek titkos alkotásába minél mélyebben be­
hatni képes.
S z e m vfe: m é s z “ azaz azért nevezték ezt igy, mivel az illetőt: messziről
értesíti; vagyis ez azon érzéke, mely által minden érzékek közt legtávolabbról
értesittetünk, és ép azért a’ legnemesb érzék: a’ látás.
Sz í v vfe: v i s z , a’ ki e’ szót alkotta, az a’ szív működését minden kétsé­
gen kívül tudta ’s igy a’ bontz és élettanban jártas volt, mert az egyik t. i. jobb
oldali részével, felével: s z í vJ:i a vért, a’ midőn a’ másik t. i. bal felével, részével
a’ vért a’ test egyéb részeibe : v i s z1. S gondolkodjunk bár meddig, e’ szónál a’
dolog valódi lényegét elmésebben kifejezőt nem fognánk találni soha. Sőt méltó
okunk van hinni, miszerint ezen szó e’ szervre vonatkozó erői számnyomatot is
magában rejti.
T á p vfe: “p - á t, azaz annál jobb az eledel, minél több t á p 01 képes az élet­
szervezet az emésztés utján belőle átsajátitani, ’s az életjavára áthasonitani.
Tüszköl, lök-üszköt, azaz onnan, mivel a’ tüszkölés alatt, a’ tüdőbe gyűlt
1234567 765 234561

néha meggúmósodott taknyos a’ testre ártalmas, tehát üszkös részek erőszakkal

kilöketnek, kitakaríttatnak.
T ú r h a vfe: a h - r u t , azaz a’ mintegy megsürüdött, turódzott rut részektől
nyeré elnevezését.
T i t o k , azaz t i - 1o kban vagytok rejtve , viele : ak o t - i t vagy °k o t - i t
vagyis az alphának első betűjét, mint mindennek első indokát, kútfejét keresd, ku­
tasd és ha megtaláltad a’ t i - t o k vagyis a’ mi a’ : tokba el van rejtve tudva lesz.
T s i l l a g vfe: íg - a l - el i - est e, azaz ez is, mint a mi földünk égaly, elli
este, azaz ekkor láthatni.
D á n u l vfe: “1- u n á d magad és danulál, dalolál.
D i s z n ó , d i s z - n ó gyönyörű dísz, kivált ha fülig hever a’ potsojában;
vfe: ó- n°- szi d, kivált ha mint jó petsenyét, sodort, vagy kolbászt eszed. Minő
kedélyes ember volt az ? a’ ki ezen szót sommázta.
P o t s o j a , p o t s - ó j a , azaz a’ p o t s tól- ój ad magad, és vizsgáld azt meg, mi
előtt átmennél rajta, mert a’ mint e’ szó vfe eszmesíti: a’ jó - s t o p ba jutni, avagy
megakadni nem fogsz.
P ó k vfe k ó p ü, a mint amaz, úgy emez is tsellel szövi ármányait, hogy ál­
dozatát hálóba keríthesse. A’ kópé szóban a’: K betti, az ember egyszerű vázla­
tára vonatkozik, az: o a’fájdalom hangja, a’: p é vfe: ép, és igy itt igaz emberre
utal; — azaz a’ kópé, a’ gonosz lelkiismeret nélküli istentelen ember azon ár-
mánykodik, fondorkodik, hogy az ép, igaz, erköltsös embernek: ó‘, fájdalmat,
vagyis hogy annak betsületében, jó hir nevében, vagyonában kárt okozzon.
38
K a l a p á t s , vfe t s a p - a l a k 0' t . i. midőn a’ vas megtiizesíttetik, ezen
állapotban, mindennemű alakra, idomra a’ kalapátstsal könnyen átidomítható.
T s e l vfe : l e s t , azaz a’ ki valakit t s e l 1*1hínárba akar ejteni, lest vett
annak, vagyis leselkedik kedvező alkalomra, ’s midőn e’ tzélját elérte, méltán
mondhatja : l e s t vetvén le-'s-et‘, vagy leejtette.
Ö r d ö g — őr-z,d ö g , azaz a’ dögleletes rósz lelktíségtől áthatott istente­
len gonosz, szüntelen őrt áll kiszemelt embertársa felett, miként ejthesse azt
gödörbe, verembe, sírba, hogy aztán véres verejtékkel szerzett vagyonától meg­
fosztván, ő azt könnyelműen eldőzsölhesse.
H a j n a l a’ régi hindu-’s egyptoniaknál, a’ napot a’ legrégibb időkben em­
berfő alakjában hosszú lángoló hajjal képesítették, e’ szó tehát a’ mint a’ taglalás­
ból kitűnik, szinte ilyen képesítésre vonatkozik, és nem egyéb : mint h aj-4” 1nyal
(sejpesen nal ) vagy nyalja t.i. az előre lövelő világosságával a’ láthatárt, innen
egygyé eszmesítve lett : haj-nal.
A l k o n y , onnan mivel e’ szak alatt: a’ nap 1e k ο n y“1, innen : a l k o n y .
Ej onnan, mivel mintegy kívánták, óhajtották, hogy a’ nap, melynek
mindent köszöntek, tulajdonítottak, ismét feléledjen, felkeljen, újból éljen, és igy
rövidítve : éjJ, vagy jaj be kár, hogy letűnt, ah éledj, éjj újból.
E s t e vfe: e t s e , öt se t. i. az utánna következő é ji szaknak, azaz
nem olyan setét mint az : éj, és igy etse, ötse emennek.
T a v a s z onnan, mivel e’ szak : t á v ohtja aza s z 1; nemde a’ tél szaka alatt
minden megvénül, összehúzódik, aszik, úgyszólván minden élet eltűnik, és igy
e’ szak t. i. a’ tavasz : el tá vohtja “ á s z t , a’ telet, innen : távozz asz = tavasz.
N y á r , azaz : n i, t. i. a’ nap, e’ szak alatt leghevesebben : á r asztja hevét
és világosságát, innen, ni-ár, njár, nyár.
Ő s z , azaz e’ szak alatt a’ növényzet jobbára sárgulni, hervadni ő sz ulni
kezd, a’ midőn a’ tél szaka alatt mintegy megvénülvén, kihalni látszanak.
T é l vfe : l é t azaz ekkor a’ növény élet összesorvad, zsugorodik, min­
den nyilvános élet : 1é teIóyé, szunn yadozóvá, lappangóvá válik.
T z i p ő vfe : ő -p itz1, kitsin és igy női lábra való.
P a p u t s , vfe : t s u p a ép, azaz tsupaszra, mesztelenre, otthon felvenni
való lábbeli sat. és igy nem török, sem szerb szó.
K á p o s z t a = K-á p o t-o s z t-a azaz mintegy mondja: te ember =
K,-ápot-oszt-a, azaz enni való az , és valóban a’ magyar nagyon, mondhatni
egyik legkedvesebb nemzeti eledeleként szereti azt.
K o r p a vfe : aprók, tehát attól, hogy az őrlés által elaproztattak, mor­
zsoltatok a’ búza szemek.
Méz a m é hto1 mert ’me- ‘z készíti a’ mézet, a’ : h a’ magyarban, mihelyest
fölösleges, kihagyatik.
V i a s z avagy v i a s z k , tudjuk, hogy a’ viasz a’ méh hátulsó, hasas,
 39
potroh részének gyűrűin pálik, fejlik ki, ’s igy teste = = Viglbo1 a s zlk, méltán
nevezték azt, viasz, vagy viaszknak.
S z i l v a , azaz aval i 1s z , ilhetsz, élhetsz.
T a k á t s , azaz test t a k arojat á t s ol°, vásznat szövő.
S z o m s z é d , azaz oly közzel vannak egymáshoz, hogy a’ szót kivehet­
vén értekezhetnek egymással,innen méltán le tt: s z ó m“ s z e d ő = szomszéd.
N e m e s , nem- es, azaz nem esett le soha az egyenes erkölts tiszta útjá­
ról ; azaz ki görbe , gurdélyos, ördöngös kígyói : eS úton nem j á r , hanem min­
denben az egyenes, betsületes útat követi. Ez volt a’ magyar nemes-embernek
a’ legrégibb arany-korszaki időktől, a’ midőn az élő Istent felismerte az ő fő­
jellem vonása, 's adja Isten, hogy mind örökké e’ mellett állhatatosan meg­
maradjon.
Gruzs vfe : z s u g , gyöke a’ zsugorításnak, azaz midőn a’ gúst készítik,
az ágakat a’ tüzen meghevítve összetsavarják, zsugorítják.
K o r t s m a méltán nevezhetni kortsmának azon helyet, ahol a’ mindin­
kább elharapódzó részegség lábra kapásával, az ember legfőbb kintsétől az :
ész-től fosztatván meg, ez által korts emberré, állattá leszen; a’ ki tehát lerésze-
gedett, arról méltán mondhatni, hogy : k o r t s - ma .
H ú g y vfe : g y ú h , a’ ki e’ szót alkotta az a’ vegyészeiben minden két­
ségen kívül jártas volt, mert tudta, hogy gyú-anyagot tartalmaz , miután abból
vilót lehet előállítani.
R e t s ezen természeti hangot a faágak hirteleni töréseinél tapasztaljuk,
és pedig mentői szivósabb és hirtelenibb a’ reá alkalmazott erő, annál tökélete­
sebben adja ki e’ hangot; hogy pedig e’ szó valósággal ezen tényre vonatkozva
vétetett, bizonyítja az, mert ha e’ szót megfordítjuk lesz: t s e r , azaz, ha a’ fára
mászó ember oly ágra helyeztette súlyát, melynek rostjai nintsenek súlyával
arányban, e’ hangot hangoztatja, t s e r bíi hagyja az illetőt. És lehet, hogy épen
a’ retsegve eltört t ser-fa lehetett azon fa-neme, melyből ezen természetes hang-
zatu szó költsönöztetett, mert ennek szálai valóban igen szívósak. De ősi erede­
tét nyelvünknek semmi annyira nem bizonyítja, mint az , hogy az ekként kile­
sett és felhasznált természeti hangok minden részeiben elemeztetve felhasználtat­
tak, nem lévén t. i. a’ szavak és eszmék oly bőségében, hogy minden eszmére
más gyököt használhattak volna. így innen alakult a’ r e s t szó is, mely szinte
a’ száraz ágak törékeny hasonlatosságából vette elnevezését, mert miként ez, a’
legkisebb erőre, úgy a rest ennek alkalmazására, ha az illető gazda szüntelen
figyelemmel nem kiséri : t s e rben hagyja az illetőt sat.; vagyis azt szeretné a’
rest, hogy mindig este volna, ’s alhatna. Ily szörnyű hajlékonysággal bírnak a
természet kilesett hangjain eszmesített szavak, de ép azért nem versenyezhet vele
egy későbben alakult nyelv sem.
K a l á s z , ez minden kétségen kívül igen régi szó, vfe : s z á l a k , azaz
látni való, hogy azon felső részen egybe tsoportosodott sz á 1a któ1 vette elneve-
40
zését, de innen kitűnik az is, hogy a’ többes szám ejtegetése akkor is azonképen
képeztetett mint jelenleg, igy a’ s zál - r a nézve mondjuk : szálfa, hajszál, fűszál
sat. többesben szálak, de ugyan e’ szó tagainak áthelyezésével keletkeztek e’ sza­
vak : szálka, szakái, kaszál. Eszme rokonságnál nézzük e’ szót : s z á n t fejte­
getve lesz : ’s cz 1 1 " «-er, oeík..*! oké h á n fj“ t. i. a’ föld kérgét, innen az összes esz­
me : ’s e2-hánt , de minthogy a’ magyar semmi hangot (mivel mindegyiknek meg
van az ö tiszta jelentősége) feleslegesen soha nem használ, innen : a’ /<“ a’ nyelv
természetéhez kihagyván, ugratván, lett: szánt. így b a r á z d a , ba-rázd-a,
bo-ró-na, az elsőnél a’ fő eszme : rázd, a’ másodiknál : ró, ezek a’ mellék esz­
mék hangzóit a’ maguk fő hangjokra olvasztók, innen az első fejtegetve: b e r á z d
innen : b a-r á z ά-a,; a másiké: b e-ró |a-n e, innen bo r ó- na, azaz a’ szántás
által felhántott bordák midőn bevetettek, a’ borona : be-ró-|a-ne a’ magokat , és
ezzel reá rázza a’ bordákat, vagyis barázdákat. És igy látni való, hogy e’ szavak,
az egész munkálat bevégzésére vonatkozván, ezek nem tót atyánkfiáitól köl-
tsönöztettek.
P o h á r vfe : rá-hop, azaz haj ó ó-borral telve kiittad, jókedvet nyerve:
r á-h o pra kelsz, vigadsz, ’s dalolva ugrálhatsz. Sok magyar van, ki azt tartja,
hogy e szó nem magyar, és nyelvünk roppant duzsságánál azonnal neki áll és
más szót ajánl; mi e’ szót, miután oly jelentéses bevésést tartalmaz, ki nem kü­
szöbölhetjük.
P e r vfe : r e p , ez olyanok közt tám ad, kik közt az egyetértés meg
r e p edt, vagyis kik magok közt meghasonlottak.
T s e l é d , vfe : dé l - e s t , azaz, kinek dél- s e s t i étkezéséről, táplálko­
zásáról gondoskodunk.
S z o l g a vfe : ag-°l-oszhk, azaz az illető fin gyermek mindadddig szol­
gál az atyjánál, míg ez aggá nem lesz, vagy meg nem h a l; a’ midőn tsalád fejévé
válik; —- vagy szolga tsak nagykorúságig, a’ törvény által meghatározott korig,
vagy ha megházasodik, ekkor aztán a’ szülői háztól elválva, új tsaládfőt képez,
és a’ biróilag beirt birtok megosztásával szolgasága , szorosb alárendeltetése is
/
megszűnik. Es valóban sajátos az, hogy a’ köznép mai napon is tselédnek nevezi
a’ leány, és szolgának a’ fiú gyermekét. Ésime gondoskodjunk főleg mi magya­
rok, mert a’ b í r ó szó szerfelett régi, ’s ez annyi mint b^-i r ó , tehát ki az illető
panaszos feleket kihallgatván, a’ species factit béirta, ezen elnevezés már maga
kétségtelenül bizonyítja, hogy a’ bírónak irás-tudónak kelle len n i.-------Maga
a’ b i r t o k elnevezés is azt tanúsítja, hogy a’ ki mit bírt, arról irata, oklevele is
volt, mi egy rendezett államban telekkönyvet feltételez, mert e’ szó az ő bevé­
sésében : ó' -i r t-o k , mely mint adomány levél to k ba", nagy betsben tartatott,
hogy mindig igazolhassa az illető vagyona szentségét, tulajdonát, minthogy abba
volt beírva azon ok, vagy körülmény melynél fogva azt bírta.
A b l a k ezen eszme összegben, az : A’, a’ távolban mutató napra = 0
utal, a’ honnan t. i. a’ sugarak , a’ lak belsejébe hatván, azt kivilágítják; de a’
 41

mely = o, a’ : la k szó alap : a hangja miatt, ar' változott, innen lett neve nem :
ob, hanem : a b l a k . - — Tudjuk, hogy ezen szót tót atvánkfiai sajátjoknak
tartják, de el kell jönni azon időnek, midőn az ily könnyedén odavetett állítá­
soknak, az eldöntő próbakövet is ki keilend államok. de szerintünk azt tsak ak­
kor érendjiik el, ha azon vitatkozás alatt levő eszmeösszeg, a’ mai nemzetközi
használatban levő értelmet a’ legvégsőbb vonalokra visszavezetve képviseli, ’s
így minthogy a’ : la k szó a’ miénk, az ahlaknak is a' miénknek kell lenni.
Mellőzve a’ vitatkozásokat, mi ép ezekből és ezekhez hasonlókból, minél
többet találunk. annál bizonyosb kriterionként tekintsük az annyira szétszórt
nyelveknek egy közös tudat-korszak nyelvébőli eredetét; és ezt annál erősebben
hiszszük, miután a’ legkülönbözőbb nyelvek egyenkénti betűi, bár minő tzifra
neveket nyertek, mint a’ görög : alpha (a), beta (b), gamma (g), delta (d) sat. ;
— az örmény : aip (a), be (b), gjen (g), diun (d) sat.; — a’ kopt : alpha (a),
vida (b v), gumma (g), dalda (d) sat.; — a’ héber : aleph , beth , gimel, daleth
sat.; — az arabs : elif, be, gjim, elal sat.; — mindazonáltal, mivel mindannyian
szavakká lett olvasásuk alkalmával, ugyanazon egy betűi rendszeren alapult
hangzatosságra vonatkoznak, már ez maga is közös eredetre utal.
Mi tehát, ne hogy handabandázó incompeteuseknek tartassunk, szándé­
kosan tartózkodunk az idegen nyelvek öszhasonlításaitól, ünnepélyesen kijelent­
vén azonban, hogyha találkozand nyelv, mely az egykori kétségtelen tudat kor­
szak tanait érthetőbben, erőteljesebben, vagy pontosabban fejtegetendi, vagy ha-
tsak az errei képességet inkább birandja, mint a’ m agyar, mi leszünk az elsők,
kik azt lelkűnkből üdvözlendjük; de ha a’ nyelvek az ő illető mélyen belátó tu­
dósaiktól kifürkésztetvén, a’ miénken felül kerekedni nem tudandanak , jogosan
követelendjük : hogy a’ páltzát önmaguk törjék saját nyelvük felett; — és ezt
ők annál készségesebben tehetik, miután a’ bukott idők előtti tudat korszakának
nyelve, az összes emberiség roppant hosszú történetének egyik befejezett ténye
vala, honnan lesülyedve, a’ bonyodalmak bábelébe sodortatott, miáltal az isteni
tudat ismét hitté lön. — — Ezen rég letűnt magasságra törekszik ösztönszerüleg
ismét az emberiség, minden, de minden ide m utat, és ezt szerentsésen elérve,
nints kétség, hogy ismét egy közös-tudat, világ-nyelvet alapítand meg.
Ha tehát tekintetbe vesszük azt, miszerint a’ nemzetek minden különbség
nélkül az eszmék megalapítására, az eredeti tiszta kútforrást, mely a’ tudós betűk jól
és állandóul meghatározott jelves jelentőségeiben rejlett, teljesen elvesztették, és
azt jelenben minden kivétel nélkül a’ nyelv jelenlevő gyök és törzs szavaiból
gyarapítják; nem tsoda, ha néha minden benső lényeges eszmét nélkülöző tsat-
togó szót : verba usu valent, a’ leggonoszabb elvként, oly odaadó nagy hajlam­
mal bár kitől elfogadván, a’ nyelv zavarttá lön. Valóban nem más, mint egye­
dül lényeges szavaink roppant bőségének köszönhető, hogy a’ midőn a’ magyar
a’ tudomány terén tsak némileg kezde ébredezni, annyi mostoha körülmények
és oly ellenséges rohamok ellenében, annyira meg tudta nyelve tisztaságát őrizni,
42
Igaz, a’ szó visszavihetési kezdetéről sokan úgy vélekednek, hogy a’ mi­
dőn két nyelvben ugyanazon szó fordul elő, eredetét azon nép nyelvében kell
keresni, mely uralkodó, a’ másiknál míveltebb, terjedtebb, hatalmasb; — mint­
hogy az ily nép, vagy nemzet tudomány, művészet és az ipar minden ágaiban,
és egyéb tekintetben is fejlettebb lévén, gazdagabb a’ másiknál, és inkább köl-
tsönözhet mint az. E’ szemlélet részbeni helyessége bár nem tagadható, de alkal­
mazása felette ingadozó alapokon nyugszik, mert ugyanis a’ midőn az összes
emberiség története, a’ vízözön előtti időkre alig vihető vissza, sőt az azon időn
inneni egymásközötti hányattatások közepette is, kifogja nem tsak minden népre,
fajra, hanem minden néptöredékre kijelelni azon időt, melyben az ily szók két
vagy több néppel közösek lettek, és ki fogja azon kornak míveltségi ’s hatalmi
fokát minden nép töredékére nézve tisztán kimutatni, minden egyes esetben. De
más felől ezen általános szabálytól kitérés is van, mivel az uralkodó míveltebb
nép is, nem ritkán vesz által szókat az elnyomott műveletlen néptől, mire a’ min­
den nyelvben oly számos tájszók mutatnak. Ha tehát a’ fentebbi nézet általában
elfogadható volna is egyes szónak eredetére nézve, igen kevés esetet kivéve alig
adhat útmutatást.
Mi tehát nyelvbuváraink nagy részének azon példáját nem követjük,
melynél fogva minden közös szót azonnal idegen eredetűnek hajlandók beval­
lani, ez kényelmes u gyan, de sem saját, sem mások nyelvére nézve épen nem
tanulságos; mert ha minden nyelvész a’ kutatások ezen legelső léptsőjénél meg­
állapodnék, az egyetemes emberi nyelv bensőbb lényegére vezető történetének
felvilágosítására kevés adattal járulhatnánk. Mi tehát minden gyök szót, mely a’
magyarban találtatik, sajátunknak tartunk mindaddig, mig történeti adatokkal
be nem bizonyíttatik, vagy közös tudomás szerint is el nem ismertetik, hogy
költsönözve van. Úgy azokat is el vitázha t]áriul sajátunknak tartjuk, a’ mely
gyököknek tsaládja azaz ugyanazon gyökökből származott rokonai vannak.
Igaz, ha a’ nyelvek, ezen elvek szerint elemeztetnek, gyakran megeshe-
tik, hogy ugyanazon szót, két vagy több nyelv sajátjának követelendi, mi azon­
ban épen nem veszélyes dolog, sőt annál tanulságosabb, mert elvégre is minél
számosb szavakban tűnik fel a’ nyelvek lelki rokonsága, annál inkább kiábrán­
dulva, mindinkább bevallandjuk, hogy az eredeti vad, vagyis a’ kültermészet
legkülönbözőbb rezgésül hangjainak változó utánozhatási tehetségén keletkezett
természeti nyelvek, annyi ezer ’s ezer évek után végre majd nem mindnyájan
lehanyatolva, egy közös : az ép ész egyedüli szabályain emelkedett tudat, vagy
feltárt isteni nyelvbe olvadtak be; de a’ mely az annyi ezer évek viharjain szét-
dulatván, a’ mint jelenben látjuk, a’ nyelv zavarok teljes özönébe sülyedt. De
ha így , akkor vizsgálatunk tárgya nem lehet más, mint annak kifiirkészése,
hogy melyek lehetnek az élőnyelvek közt azok, melyek az isteni tudatot, az ő
lehető legtisztább szövegükben , minden más nyelviségek vegyületétől menten
tartalmazzák, a’ maguk nyel vökben bevésve; — vagy ha ezek kivesztek volna,
 43
melyek legyenek azok, melyek ezen legtökéletesb isteni nyelvhez legközelebb
állanak. Ezek további ’s mélyebb elmélkedésébe nem ereszkedünk, hanem saját
ösvényünkön haladva, mindezek eldöntését az összes nemzetek elfogulatlan nyel­
vészeire bízzuk.
Ezekből és számtalan egyéb mélyebb számításon alapult szavainkból két­
ségen kívül áll előttünk, hogy kellet lenni egykor egy a’ jelennél sokkal böltsebb
kornak, miről a’ nekünk szájról-szájra jutott páratlan nemzeti nyelvünk lényeges
szavaiba vésett eszméiből, okiratilag meggyőződhetünk.
Nints tehát bizonyosabb, mint az, hogy a’ mint jelenben a’ született gyer­
mek, úgy az emberiség is, midőn az a’ maga böltsőjében rejlett, beszélő tehet­
séggel nem bírt, hanem tsak későbben, midőn szunyadozó tehetségei állatiságá-
ból fokonként mindinkább fejledeztek, volt képes az egyes kiejthető hangokat
tagokká, szókká, ’s ezeket rendes beszéddé fejleszteni, mi által végre a’ tudomány
legmagasb poltzára jutván, a’ nyelvbe oltá be legbensőbb kedélyét, elrejtett tör­
ténetét, legrégibb miveltségét, őskori böltseletét, szóval egész érzése, gondolko­
dása, képzelete ’s élete módját. Ezt azonban tsak úgy érhette el, hogy minden
egyes betűnek, az ő tudós jelvi jelentőségét úgy minőileg, mint mennyileg min­
den időre állandóul meghatározván, ez által az eredeti nyelv lelke, vagyis a
világ-nyelv örökre megállapíttatott.
A’ midőn tehát mi ditső elődeink, a legrégibb elévült korszakból hagyo­
mányozott, számos szavaiban, oly lényeges bevéséseket találnánk, melyek a jelen
természettan legújabb kísérletein emelkedett ismeretekkel ugyanazonosak, akkor
nem késtünk többé az emberi-nein egykori tudat korszaka feltárt bizonyosságán.
Igenis, ezek felderítésével tsalhatatlan tisztaságban áll előttünk ama hagyomány,
miszerint: az emberiség egykor tökéletesb állapotban volt mint jelenben; —
tsak igy nem leend többé kétség, hogy az emberiség kifejlett társodalma, magas­
ságának legfőbb poltzát: az i s t e n i t u d a t o t már egy alkalommal tsakugyan
kivívta.
Ezek után tsak sajnálattal fordulunk el azon sivár lelkit honosainktól, kik
igényelt képzettségüknél minél inkább beláthatva a’ dolgok rejtélyébe, elég bol­
dogtalanok nemzeti nyelvünk kintsét fel nem fogni. Valóban soha sem volt egy
nemzetnek is annyi oka ősnyelvéhez ragaszkodni, mint ép a’ magyarnak, és
méltán, mert ha létezik nyelv, mely formáinak egyszerűsége, időnyösségének
telyhangzata ’s zengzetessége, kifejezésének tömöttsége ’s beléje vésett értelmi­
sége tekintetéből figyelmet érdemel; úgy talán minden nyelvek közt legkitűnőb­
ben a’ magyar nyelv van úgy szerkesztve, mintha azt: valamely delejes magasz-
tottságtól áthatott éleselméjü nyelvészekből alakult egyesület, a’ tudat általános
szellemétől lelkesülten, számtani pontossággal tzélul tűzte volna k i: egy a’ rövid­
ség, öszhangzatosság és értelem, mint az egyedüli észszerüség (logica unica) min­
den szabályainak megfelelő nyelvet alkotni.
Távol legyen azonban tőlünk, hogy a szavakbai lényeges bevésést más
 44
nyelviségektől elvitázni akarnók, sőt azok jelenlétét több helyen nyomatékosan
ki is mutatjuk; kutassa minden nemzetbeli nyelvész, saját nyelviségébe vésett
böltselmét, és akkor ők is tisztába leendenek nemsokára, hogy mindazon szel­
lemi törekvések min nyelvünk vezér alapjául szerkesztve keletkeztek; miután itt
az igaz, szép és jó feltárt legvilágosb tudat tanai, minden irányban nyíltan kive-
hetőleg, holott amazokban tsak részben, lelhetők fel.
Nints kétség, hogy egy népnek felismert voltaképi eredete, egyszersmind
az összes emberi-nemnek, sőt bátran mondhatjuk magának a’ tér és időben levő
összes nyilatkozatok szerinti észlelhetőknek tsalhatatlan eredetére vezet. De miu­
tán a’ legrégibb időktől fogva mindig akadtak egyes vetélkedő nemzetek, íg y :
a’ chinaiak, tibetiek, hinduk, égyptoniak, héberek, görögök, rómaiak sat. kik
mindnyájan saját nemzetüket legősiebbnek tartották. Innen önként azon kér­
dés merül fel: melyek lehetnek azon voltaképi kriterionon alapuló tsalhatatlan
jelegek, melyek minden kétséget elhárítva, mintegy számtani bizonyossággal
szembesítik előttünk valamely népnek legrégibb ősi eredetét? Ezt szerintünk
semmi annyira nem bizonyítja, mint a’ n y e l v l e l k i b e m e r e v ü l t b ö 11 s el ­
m é n e k az i g a z , s z é p és j ó h a t á r a i k ö z ö t t i m i n é l t á g a s b m é r -
v e kb e n i felismerése. — ’S ebben annál inkább megnyugodhatunk,
miután tudjuk, hogy az emberi-nem bukása előtti feltárt egyistenítői őstant, az
örök gondviselés, az egykor oly szerentsésen kivívott isteni eredetű nyelv hasz­
nálatával adta át, és védte meg annyi ezer és ezer éveken át az emberiségnek,
mely végül a’ vízözön vészeitől Noé ’s tsaládja, de főleg Jafet ivadékai által men­
tetvén meg, végre a’ pogány korszak iszonyú dálásain, a’ nyelv leikébe merevül-
vén, elhomályosíttatott. De tudván azt is, hogy ezen őstan hatja át veres fonal­
ként az összes emberi-nem történetét, hitregéit a’ legkülönbözőbb mesés alakban,
akkor lehetetlen azonnal be nem látni, hogy ama feltárt, rég* elévült ősi idők is­
teni tanai, a’ pogány korszak üldözéseitől, mi által sem védethettek meg az utó­
kornak oly biztosan, mint az isteni eredetű nyelv, lényeges szavainak leikébe oly
tsuda böltsességgel letett, legszentebb rejtvényei által.
Nem lehet tehát kétség, hogy midőn hajdanta az emberi-nem ezek alap­
jain, a’ való értelem tiszta öntudatára emelkedett, annak felismert k ö z p o n t i ­
f é n y é t azonnal egynek ismerte a’ magasb értelemben vett e l e v e i - v i l á g o s -
s á g é v a l és a’ tudatlanságot lelki setétségnek, vakoskodásnak nevezte Indiában
tsak úgy, mint Perzsiában, Judaeában és a’ világ bár mely zugában. — — E ’
derufény, világ-lélek, ige, isten sat. ezer nevezete felett a’ legrégibb elévült idők­
ben, a’ magasb tudományokba beavatottak tudatilag valának kitisztulva. Erről
az idézteken kívül kezeskednek ama világos értelmiség alapjain keletkezett sza­
vak leikébe merevült, legmagasb fogalmak.
Ha az óvesült korszak annyi századain, a’ tudomány terén ezen nagysá­
gok igazságait, sem a’ pogány, sem keresztény legtekintélyesb halandó tudósok­
nak nem sikerült az ő különleges tanulmányaikban felderíteni, nem tsoda; sőt
 45
nínts mit álmélkodni, ha a’ legújabb korszak óriási tekintélyű tudósainak és ezek
közt Oersted Ján. Kristófnak, ki az összes tudományok öszhangzó egységét oly
annyira kereste; — sőt magának Humboldt Sándornak, ki az összes természeti
tudományok minden ágaiban nálunknál hasonlíthatlanúl nagyobb gyakorlati jár­
tassággal bírt, kivívnia nem sikerült. Nem, mert nem elég az összes természet-
tudomány okbani jártasság sem, hatsak az azok kísérleti tényein felderült való­
kat, a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe merevült tanaival
mindenben megegyezve, ama helyes számtani factumok sikerült próbáiként, tel­
jesen ki nem jönnek. Ezen szirten törettek össze az évesült korszakban, minden
nemzetek leghíresb böltseinek művei.
’S most figyelmet esdünk, mert enmagunknak is, t sak az által sikerül ama
idézett mindenekfeletti igazságokra jutni, mivel mindaddig nem nyugodhattunk,
mig a’ jelen kifejlettebb természeti tudományok alapjain kivívott tudatot, ősböl-
tseink által azonképen legyőzött, és a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott
jelves jelentőségein, a’ mi ditső nyelvünk lényeges szavainak leikébe algebrailag
vésett tudatával összehasonlítva, ugyanazonosoknak nem találtuk. Es tsak akkor,
midőn ezek összehangzó megegyezésein, ezeket ama legmagasb igazságokkal
minden ugrás és hézag nélkül, teljesen és tökéletesen számtani bizonyossággal
kijöttnek lenni találtuk, tsak akkor nyugodtunk meg, művünk igazságában.
A’ ki tehát az eredeti ősnép arany, édeni, vagy paraditsomi feltárt kor­
szakának tanaiba voltakép be akar hatni, azt máskép semmi szín alatt el nem ér­
heti, mint egyedül azon eredeti arany-korszak’ megfelelő ősnyelvének lelki felis­
merésével, mely ama imint elősorolt tanokat nem tsak az ő általános, de külön­
leges tanaiban emberi fogalmakhoz alkalmazottan algebrai pontos rövidséggel, tu­
datilag tartalmazza az ő lényeges szavainak lelkében bevésve ; mert ez azon volta-
képi isteni eredetű, az összes emberi-nem legbetsesb kintsek-kintsét, a’ való tudo-
dományt és legrégibb történetet feltáró tsuda ősnyelv, mely az élő Isten által
minden időkön, és igy a’ vízözön után is megmentetvén, mind e’ mai napig élő­
nyelvként oly szerentsésen megmentetett.
Fájdalom, hogy ezeknek napjainkban még a’ legtudósabb és legbefolyá­
sosabb népvezető férfiak is, alig mernek hitelt adni, de azért ez a’ dolog valósá­
gából mit sem vonhat le.
Igaz, hogy több miveit nyelvek a’ maguk lényeges szavaikban kisebb-
nagyobb terjedelemben őstudatot tartalmaznak, de egyetlen egy nyelv sem kép­
viselheti azon kétségtelen isteni tanok bevéséseit: az igaz, szép és jó mérveiben
oly tömeges kiterjedésben, mint azon voltaképi feltárt isteni eredetű legböltsebb
ősnyelv, melynek örök időre meghatározott tudós betűi sommázatán szerkesztet­
tek kísérletként a’ többiek.
Tartassanak egyelőre, a’ való tudomány terén ezen legújabb hajtások, a’
legtekintélyesb tudósoktól bármily mesés költeményeknek, de azért ezek nem
fattyú hajtások, miután ezek, a’ mi legrégibb istenfélő elődeink által: a’ tudós be­
46
tűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein oly tsuda alakban szer­
kesztett nyelvünk leikéből merítvék; melyek sem a’ szent hagyományok maxi­
máival, sem az összes természeti-tudományok kísérleti tüneményeinek jól meg­
fontolt és valóknak bizonyult tényeivel, soha ellentétbe nem jöhetnek; nem,
mert a’ mi nyelvünk: m a t h e s i s , m a g á b a n t a r t a l m a z v á n , a’ h a j d a n i
ara n y korszak feltárt böltsészetét.
A’ ki tehát ezen tanulmányunkat pártolja, őszintén kimondjuk, legyen az
bármely nemzet fia, ditső nemzetünkben enmagát és nemzetét pártolja, mert a’
mi legősibb nyelvünk leikébe merevült tan, nem tsak a’ miénk, hanem édes
mindnyájunké, ’s méltán mondhatjuk mindnyájunkénak, mivel nints kétség, hogy
ezen az egész emberi-nemre oly fontos nyelvnek megalapításához, az összes nem­
zetek tudósai hozzájárulván, tsak igy vivathatott ki egyes egyedül azon általános
akadémiai, tudós, vagy világ-nyelv, mely e’föld kerekségén minden miveit nem­
zetektől elfogadtatván otthonos volt; miután az egyöntetű értelmiséget és ezzel
a’ dolgok nagyrendjét, tsak igy lehete itt e’ földön az egész emberi-nem javára
örök időre érvényesíteni; mely ha néha nagyon is hosszú időre el is enyészik,
de annak az ő hamvaiból phoenixként ifiodtan újból fel kell éledni.
Mi tehát, kik nyelvünk lelki vizsgálatában nem édes anyai nyelvünk
iránti vak-, hanem a’ mindenekfeletti igazság szeretetéből indultunk ki, ditső nyel­
vünket ha egyelőre nem is a’ legeredetibb ősnyelvnek tekintjük, de mindenesetre
ahoz a’ legközelebb állónak tartjuk; miután mindazon kellékekkel teljesen fel
van ruházva, melyek egy legtökéletesb nyelvhez igényeltetnek. Igaz, hogy
ezen felismerés itt kezdeményileg vagyon letéve, de nints kétség, hogy a nálunk­
nál sokkal mélyebben belátó istenfélők hozzájárulásain, mindezek egy pár évti­
zed múlva tisztultabbakká válván, végre eredeti nagyságát, mathematikai kor­
szakát érendi el. Itt tehát az idő, hogy minden nemzetbeli tudós nyelvészek, sa­
ját nyelvűket böltsészetileg vizsgálván, minnyájan maguk osztályozzák tsaládi
nyelvűket a’ legönzetlenebb igazság szeretettel.-------Sőt ha ezek szorosb vizs­
gálatain az tűnnék ki: hogy ily eredeti nyelvek valósággal többen is voltak, vagy
hogy jelenben is vannak, minek legkülönbözőbb proteusi alakjábani kivihetősé­
gét, miután a’ betűk tudós jelentőségei immár egyszer tudva tudton állandóul meg-
határoztatta épen nem iktathatjuk a’ lehetetlenségek sorába, ’s pedig annál in­
kább nem, m inthogy: minnyájan Isten képére ’s hasonlatosságára teremtettünk.
És ha ez tsakugyan bebizonyodnék, ez annál örvendetesb volna az egész embe­
ri-nemre, mivel igy a’ való tudomány felett annál hamarább egy öntetű értelmi­
ségre jutván, a’ tudományok oly összevissza zilált zavarjaiból, annál biztosabban,
tsak nem rögtön: mintegy villám ütéssel kiokulhatnánk
 Az emberi-nem Művelődésének vázlatos történeti leírása

A’ történészet az élet oktatója tsak

akkor lehetend, ha a’ minden renden levő
tudományok zárkövét tevő : végtelen-örök
okfö, a’ hajdani óriási szellem korszak vi­
lágának feltárt szentélyében onnan, a’
h o n n an : a’ dolgok nagyrendje keletke­
zett, újból felderülend.

A’ ki az emberi-nem történetét az évesült korszak néhány ezer éveire

visszavibető egyoldalú hagyományaiban véli rejleni, ez, az élet voltaképi okta­
tója soha nem lehetend. ’S miért ? mivel az évesült időkben az emberiség nem
állott a’ miveltség azon magas poltzán, melynél fogva a való tudomány felett tu­
datilag ki lett volna okulva; ’s igy nem tsoda, ha teendői felett bár miként tapo-
gatódzott jobbra, balra, kiigazodni nem tudott. — Hogy tehát a’ történészet az
élet oktatója lehessen, az egyedül úgy leend lehetséges, ha az emberi-nem rég le­
tűnt és elévült bukott korszak előtti idők kivívott műveltségét, midőn az élő Is­
ten positiv tana, e’ voltaképi ’s való tudomány felett teljesenki lévén okulva, ezt
jelen napjainkban is tényleg leendünk képesek kimutatni. De ehez tsak úgy ju-
tandunk, ha ugyanazon óriási szellem korszak kivívott tudat, vagy világ-nyelvé­
nek lényeges szavaiba, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves je­
lentőségein letett tudatot, a’ jelen kifejlettebb természeti tudományok tényein
tettleg felderült tanaival összehasonlítva, ama helyes számtani műveletek sikerült
próbáiként teljesen kijöttnek lenni találandjuk.
Az ember a’ közös természet müve, következéskép azzal a’ legszorosb el-
választhatlan kaptsolatban van, annyira: hogy attól még tsak gondolataival sem
képes kivonulni; minden kifejtett értelmisége tehát saját elszigetelt életszerveze­
tének fokékonysága, ’s a’ kültermészet különböző tárgyainak változó hatásaik
visztükrözéséből keletkezett.
Miképen tehát a’ gyermekben a’ testi erők sokkal hamarább és sebeseb­
ben fejlődnek ki mint a’ szellemiek, úgy volt ez kétségenkivül az egész emberi-
48
nemnél. És igy magából következik, hogy minden szellemisége, legelsőben ezen
anyagi erők fentartása ’s gyarapítására elkerülhetlen eledelek kereséséből felme­
rült ismeretekben állott, sőt ez is kezdeményben az utánna álló állatok legegy­
szerűbb eledeleinek megszerzési példáin okulva, szerfelett korlátolt lehetett. Im-
igy a’ nagyvilágtól a’ lehetőleg elszigetelt, saját életszervezettel bíró ember,
anyagi erőkben mindinkább gyorsabb léptekkel haladott előre, mig végre testi
erejének szilárdságát el nem érte; ekkor az annyi tapasztalások után okulva,
megismeré azt, mit magára vonatkozva több Ízben jótékonynak, károsnak, vagy
veszedelmesnek látott, hallott, szagiáit, ízlelt ’s tapintott. Cfyarapodottaik társa­
ságában búbánat nélkül élvén, az élelmi szerek bőségében érdeket nem ismerve,
szabadsága teljes élvezetében egyedül a’ természetnek é lt; de érzékeinek arányos
kifejlésök és ezeknek egymásközötti kitűnő összehasonlítási ’s a’ hangok rezgé­
seire vonatkozó utánozhatási tehetségével az ő mindenütt környező kültermészet
változó tárgyait látva, sőt némely reá nézve veszélyessé vált állatoknak külön­
bözőképen kiejthető hangrezgéseit hallva, ’s ekként a’ tapasztaltakra! visszaemlé­
kezésével figyelmeztetve (miként a’ tyúk a’ talált megosztandó eledel, vagy az
észrevett ellenségnek bizonyos kiejtett hangok rezgéseivel egybe gyűjti, vagy
védszárnyai alá hívja kisded tsirkéit úgy), amaz állatok természetes hangjainak
közelítő ismétléseivel, magzatait a’ veszély neméről értesíthetvén, ekként ajkain
az első hangoknak kilebbenésével a’ kttlről belsejében keletkezett érzelmét, egy­
úttal külsőkép is jeleié, nevezé; ezek gyakori ismétlésével, imez ijedelmet kife­
jező belérzetét ily egyes elkülönített hangok által lekötvén, és egyik a’ másikat
követvén, végre a’ szerfelett korlátolt hangbeszéd keletkezvén, a’ természettől
mintegy önként kitsikartatott; de igy és ekként, a’ belsejében szunnyadozó
eszmék egymásközötti költsönös felköltésével, végre nagy sokára, az eszmék
használatába jutott.
Az emberi haladás eszközei közt egy sem vala oly nagy befolyású, mint
a’ beszéd feltalálása, ez az embernek úgyszólván feltétele volt. Az érzés egyes
hangokban fejezte ki magát, melynek rendezése, egybeköttetése’s ismétlése által,
a’ beszéd képződött, az emberi képzeletnek és érzésnek, a’ mint az öntudat észre­
vette, kifejezése. A’ képzelet’, érzés és tselekvések’ körének terjedése által gazda­
godhatott a’ nyelv, ’s főleg a’ szorosb társasági élet által nyerhetett változatos­
ságot, bőséget és hajlékonyságot, mert minden előmenetel új találmány, új ké­
nyelem, megjegyzésre új szóra van szüksége a’ beszélőnek. Utóbb a’ nyelvnek a’
költő legnagyobb jelentőséget és ifiu erőt, szépséget ada; a’ bölts pedig annak
nagyságát és hatalmát emelé.
Nem-nem! az ember beszélő tehetségét nem nyeré a’ természettől mint
kész ajándékot, hanem ő azt a’ kültermészet legkülönbözőbb kilesett hangjainak
és saját életszervezetének képessége összegében, azok hallgatag benyomásainak
megfelelőleg maga képezé magának.
Nem lehet tehát kétség, hogy az ember sajátképeni kezdetekor oly alant
 49
állott, hogy még tsak beszéddel sem bírt, szükségei, valamint fogalmai a’ leg­
szükségesebb tárgyakra vonatkoztak, miket állati ösztönei kívántának. Emberlé­
tének nem volt más tzélja, mint a’ szempillanatra szükséges ital és eledelek ösz-
tönszertí keresése, ’s a’ vad állatoktól! védelme. Tsupán és egyedül abban külön­
bözött az állattól: hogy benne az érzékek egymásközötti arányosb összehasonlí­
tási, de különösen a’ hangok rezgéseire vonatkozó kitűnő utánozhatási készültsé­
gével, magasb szellemi tehetségek szunyadoztak, ámbár fel nem élesztve ’s általa
is sejtetlenül maga által teljesen nem tudva.
Ezen állapotbóli kivergődés nem eshetett meg hirtelen egyetlen egy lé­
péssel, hanem fokonként keletkezett az, azon mértékben a’ mint az ember tehet­
ségei kivált a’ szellemiek jobban és jobban fejlettek. Ezen ősállapotbóli kivergő­
dés lassan és fáradalommal kivívott győzelme volt az emberi természetnek az
állatin, mint első diadala a’ szellem magábóli szabad fejlésének az ösztönszertí
vad majd nem egyedül anyagi életen.
A’ beszéd teremtése volt tehát minden kétségen kivtíl, azon első legko­
rábbi időben történt óriási lépés, melyet az ember egész neme felemelésére tőn,
mert tsak most kezde az ember hasonlíthatlanul fentebb állani az állatok összes
nemeinél. Nints kétség, hogy ha a jóságos Isten eme szunyadozó tehetségeket,
az ember életszervezetébe be nem oltja, a’ szellemiek terén, ő is szinte amaz álla­
tok módjára, mint e’ mai napig veszteg á ll; de a’ Teremtő úgy akará, hogy ezek
felköltésével közlékenynyé válva, végre mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhe­
tők okfője iránt felébredvén, önismeretre jusson. Mi visszatekintve, alig foghat­
juk meg azon gyámoltalanul nyomorú ősállapotot, a’ maga első szakában.
A’ vad-emberek, köztök a’ niám-niám-ok 10) (első emberek, farkas vagyis 10)
farkkal ellátott emberek), kik időnkben oly figyelmet ébresztettek, mi végetlenül
magasabban állanak ők már tsak az által, miszerint mindnyájan beszélő tehet­
séggel bírnak, habár százszorta tökéletlenebbek volnának is, mint a’ legtökélet­
lenebb a’ miről tudunk. Ok mind messze túlhaladták a’ szellemi fejlésnek első,
bár közel, de végtelenül eredménydús lépését.
Sok század folyhatott el ismét, míg az egyszerű hangok rezgéseivel a’ ta­
gos, és az ezek összetűzéséből a’ szózatos beszéd keletkezett, míg végre a’ legkü­
lönbözőbb egyszerű tárgyaknak vázolásai, lefestései ’s vonalozásai után nagy
sokára az állandó betűk jelves jelentőségeit megtartani tanulták. Mi megbetsül-
hetlen kints! mit tehettek most tér és időbeni távolság. Az ember megteremté az
eszközt, a’ legtávolabbi népekhez, a’ legkésőbbi utódokhoz szólhatni, ezer mér­
földön, ezer éven túl ismereteit, fölfedezéseit, egész tudását átvinni, mintha min­
denütt maga testileg jelen volna.
E ’ második szellemi lépés, bizonyosan sok egyéb megelőzte szükségekből
fejledezett. Vadállatok rohanák meg és oltalmazni kelle magát ellenök, eleinte
kezeivel, utóbb kővel, fával és minden nemével a’ mesterség nélküli fegyverek­
nek, 1') miután pedig ezeket sem látná elégségeseknek, némi egyszerű mesterség- 1n
4
50
gel készített fegyvereket használva, milyenek lehettek az éles kővel meghegye-
sített, vagy egyik végén vastagabbnak hagyott faág, vagy a’ szíjban eldobott
kődarab. — Ez egyszerű fegyverek addig használtathattak, míg az ember az
értzekkeli bánást megtanulta, mert azontúl lassanként, sok fegyvernek és hasz­
nos szerszámnak jutott birtokába. Az igy megölt állatok bőrét öltözékül és sáto­
rul használta, húsokat pedig megizlelvén és jónak találván, étkévé tette, ’s ekkor
ébredhetett legelső ösztön emberben a’ vadász-életre, mi egyike legrégibb fogla­
latosságainak, mely testét is gyakorolván és szilárdítván, a’ vele egybekötött
veszélyek által a’ lelket is ösztönzé eszmélni s’ magát feltalálni.
Annak tapasztalása, hogy némely állatok kevesebbé vadak és könnyen
tsatlakoznak az emberhez, és ha nála táplálékot nyertek, örömest követik őt, igen
korán megeshetett a’ megszelídíthető hasznos állatok egybegyűjtése, milyenek:
a’ juh, ketske, szamár, szarvas-marha sat. táplálta ’s ápolta őket, húsokat, bőrü­
ket és gyapjokat használta. A’ pásztor, ki egy helyen, hol gazdagabb legelő volt,
tovább időzött, tanyát készite magának, mert barlang mindenütt nem volt talál­
ható. Mihelyt azonban a’ legelő elfogyott, tovább és tovább kellett költözni, oly
vidékekre, hol még emberi láb nem járt, és így keletkezett a’ pásztori vándor
élet, minőt még most is látni egész népeknél Középázsiában a’ kaspi tónál, és
messzebb keletre.
Az emberi-nem egy helyen való elszaporodása szükségéből, a’ földmive-
lődés feltalálása ’s valódi képződésének korszaka kezdődik, hogy ez eleinte nyo­
morait állapotban lehetett, gondolható abból, mi a’ vad népeknél napjainkban
az utazók leírásából tapasztaltatott. A’ földmivelés feltalálásának sok nagy követ­
kezményei voltak az emberi-nem hasznára, ’s az emberiség egyik legnagyobb
jóltevői a’ földmivelők voltak. A’ földmi vés örömest maradt egy helyben, a’ vidé­
ket, kivált ha ez termékeny volt, megszerette. A’ hely változtatás nehezebb is
volt neki, mint a’ vadásznak vagy pásztornak. Az aratás által nyert gabonát el­
takarnia nem volt elég alkalmas a’ földben ásott verem, szárazabb helyről kelle
gondoskodnia, mi építkezésekre vezetett; ez saját lakja tökéletesbítésére vezette
őt, a’ kényelmesebb lakás, házi szerek feltalálását vonta maga után s igy tovább.
Nevezetes eredménye volt a földmi vetésnek, hogy általa több tsalád közelebbi
érintkezésbe jött egymással. Az egyéni közlekedés első léptsője az egymásrai ha­
tásnak, egyik a másika tettére figyelve, szavára hallgatva tanul, tapasztal; föl­
ébred benne a’ verseny ösztön, igyekszik egymást kényelem, jólét és ismeretben
felülhaladni, ’s a’ szellemi vetélkedésből mindig több javítások, új találmányok
erednek, melyek az életet könnyítik, a’ lelket vidámítják, fölébresztik az ember­
ben szunyadozó erőket és a fejlés mindig nagyobb fokozatra hág. A társasági
első viszonyok a’ vadász és pásztor életből, leginkább pedig a földmivelési fog­
lalkozásból keletkeztek. Az első emberek eleinte egyes tsaládokra elkülönözve
éltek egymástól. Közös foglalatosság és védelem tartá össze a’ tsaládokat, míg
törzsekké, a’ törzsek népekké növekedtek-De mielőtt a kifejlődésnek ezen fokára
 51
jutott, külső tünemények ragadák meg az ember kedélyét. Hála érzete ébredt föl
kebelében némi élvekért, melyeket maga nem szerezhetett, hanem a’ természet
adományaiból nyert, igy fő figyelmét költé fel a’ nap, melytől minden jót vélt
jönni; ebből támadt aztán a’ jó istenek imádása, az első vallási érzelem. Eleinte
nem ismert félelmet az ember, de megdördült az ég, hogy a’ föld reszkete lábai
alatt, a’ villám szétzúzá a’ legerősebb fákat, és az orkánhoz hasonló vihar puszti-
tólag zúdítá le a’ legiszonyúbb sziklákat a’ völgybe. Vagy a’ hegyek megöl de­
rülten kelő hold hirtelen elhomályosodék, és azon tünemény látatta magát, mit
mi holdfogyatkozásnak nevezünk. Vagy azon területet, melyet elfoglalának föld­
indulás hozá ingásba. Vagy egyike az emberek közűi semmi baja sem lévén,
reggel mozdulatlan és életnélkül feküdt a’ földön; itt ellenség gyaníttatott, a’ nél­
kül, hogy valaki látta ’s érette megboszúlhatta volna őt. Félelem és ijedség állot­
tak be, mint természetes következmények. A’ rósz ellenséget, kit szemmel nem
láthatának, de a’ ki mégis mint tette bizonyítá jelen volt, kérelem és esdeklés ál­
tal igyekeztek megnyerni, később pedig feláldozása által annak, mit legjobbat
birtak, mi által a rósz szellem imádása állott be, ’s így első alapja volt letéve a’
durva vallási szertartásnak. A’ jó szellem szeretete iránti hála ’s a’ rósz szellem­
től! félelem teremté az áldozatokat, félelem, főleg a’ rósz nemtőktől, kiket nem
láttak, kikkel nem vívhattak, kiknek haragját és pusztulást terjesztő rósz akara­
tát, álnokságát önkénytes adomány által igyekeztek elhárítani ’s megengesztelni.
Innen a’ legrégibb időkben a’ jó ’s rósz szellemek imádása.
A’ vándor törzseknél e’ tekintetben bizonyosan legnagyobb szerepet
játszának, az égen történt változások. Az ég tsodái elkezdve az éj és nappalnak
egymást váltogatásain, a’ legtudatlanabb és vadabbnak is felgerjeszték figyelmét,
és pedig annál jobban, minél inkább sikerűit idő folytával a’ tsillagzatos ég szer­
vesen összefüggő gépezetét felismerni, ’s a’ midőn annak oly tsudálandó módoni
örök rendjét belátnák, lehetetlen vala egy a’ maguknál eszesb Lény eszméjére,
ki mind ezeket az emberrel együtt teremté, nem emelkedni; — mi által ezen fo­
kozatos kifejlődéshez képest majd a’ jó, majd a rósz szellemek imádása ’s engesz-
telése, majd a’ természetet részbeni, m int: nap, hold, tsillagok tiszteletében nyilat­
kozván, majd azt egészben istenítvén, mindaddig haladtak ezekben majd előre,
majd visszaesve, míg végre a’ való tudomány ösvényén a’természeti tudományok
mindinkábbi fejlésével, az élő Isten szellemi igazságára nem jutottak; ekkor mű­
veltségük eme tető pontján több ezer és ezer éveken át megállapodván, hietőleg
roppant természeti viharok, rázkódtatások következtében, vagy a’ mint a’ szent
hagyományok tartják, a’ kevély angyalok visszaélésein e’ magasságról lebuktak;
és nints kétség, hogy e’ való tudományok lebukása, szétdúlása ’s zavarodása után
soha többé ki nem okulunk, hatsak ditső elődeink az isteni tudatot, a’ tudós böl-
tűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein emberi fogalmakhoz al-
kalmazottan, a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe oly tsuda böl-
tsességgel bevésni képesek nem lettek volna; ’s ha a’jelen kifejlettebb természeti-
4*
 52
tudományok tényein feltárt tudatot azonképen ama ismeretekkel összehasonlítva,
teljesen kijöttnek nem találjuk.
Mi az emberi-nem mivelődését e’ földöni kijelelésétől mai napig, két rop­
pant időszakra osztjuk. Az elsőhöz számítván: azon őskori, óriási, elévült vízözön
előtti szakot, mely az állatok vegyületének mindig egy fél és fél fokkali nemese-
dése folytán, végre az embernek vízi fokú fókái, nimfeái mint legtökéletesb ke­
letkezve, kisvilága enségét kezdeményezé. — Ezen elévült vízözön előtti legré­
gibb időszak tart, a’ természet azon szerfelett rázkódtatási szakáig, a’ midőn föl­
dünk roppant belforrongása következtében keletkezett fejleményei, a’ két sark
nyílásain szabadon való vonulások állandóul mintegy szervesen megállapíttatott,
és végre az egész földnek roppant rázkódtatása, egymástól nagy területekbeni
elszakadása ’s tenger medrének változása által, végre a’ végső vízözönnel befe­
jeztetett ; mi által az emberi-nem nagy tsaládjának legnagyobb és legmiveltebb
része sírját találván szétszóratott, minélfogva minden eddigi fejleménye, mivelt-
sége, a’ természeti tudományok, iskolák elenyésztével leroskadván, majdnem
dugába dőlt.
Az első elévült, vagy vízözön előtti óriási korszakban az ember kifejlődé­
séhez aránylag, három időszakot különböztetünk meg, t. i. az első: az á l l a t i ,
g y e r m e k i , v a g y m i n d e n b ö l t s e l e t s z u n y a d o z ó k o r s z a k a , a’
midőn a’ természet roppant tárgyai érzékeikre benyomást okozván, általok bel­
sejében a’ közös-érzet lassan és lassan felízgattatott, míg elébb a legszükségesebb
tárgyakra az étkekre ’s önvédelemre szorítkozván, végre általok figyelme mind­
inkább felköltetett, mi által életszervezete sajátságánál, a’ közös természet hang­
jait kilesvén, és azokat mindig elkülönítettebben, és hajlékonyabban utánozva
használta fel; de mentői jobban erősödött e’ hangok tiszta ’s elkülönített kiejtésé­
ben, és mentői szabatosabban tette magáévá azokat, az ugyanazon belérzetek ki­
fejezésére, ’s minél inkább gyarapodtak bár egyszerű szükségei, annál inkább
kezdett ébredezni az ember, míg végre a szunyadozó állapotban levő észnek tel­
jes használatába jutott. De ezt egyszer elérvén és közönségessé válván, könnyű
volt a’ sarjadéknak gyorsabb léptekkel, a’kezdő annyira rögös pályát legyőzvén
haladni. Nints kétség, hogy a’ midőn igy az egyes szétzilált természeti hangokat
mindinkább elkülönítve teljes otthonossággal felhasználták, ez által a’ hangbe­
széd keletkezett, mely a hangoknak elhúzási, rövidítési, éneklésképeni, sejpelési, ’s
orrhangok kiejtései által változókép ejtetve ki, ez által mennyi más értelmek
eredtek; tsak ezek teljes hajlékonysággal való felhasználások után voltak képe­
sek, a’ kiejthető egyes szétzilált természeti hangokat, rendes betűi hangokká
szervezni, ’s ez által fokonként tagos, szózatos és végre rendes beszélő tehetséggé
fejleszteni. Minél jobban erősödtek ebben, annál inkább valának mindazon esz­
közök birtokában, melyek által a’ természet beltitkába hatni képesek voltak; de
ekként e’ korszak léptsőnként, az utánna következő korszakba olvadt, és ig y : a1
s e r d ü l ő , i f i úi , v a g y b ö l t s e l e t é b r e d e z ő k o r s z a k m e g i n d u l t ; —
 53
ezen korszak akkor kezdődött, midőn a költsönös értekezések fonalán annyira
haladtak, hogy a maguk tapasztalataikról egymást költsönösen felvilágosíthatták.
Hogy már ekkor az elkülönített hangok, tagok, szavak állandó lekötésére képe­
sítési sat. jegyekkel éltének légyen, kételkedni teljességgel nem lehet. De ekkor
úgy egyik, mint másik tárgyra nézve különnemű vélemények keletkeztek, míg­
nem ezekből kezdeményben bár igen korlátolt nézetek, de végre az egész egye-
temiségrőli böltseleti rendszerek alakultak; melyek a’ kor uj felfedezéseivel min­
dig felsőbb fokra emelkedvén, szüntelen tisztultak. Önként következik, hogy ezen
rendszerek a’ kor előítéleteihez, fejleményeihez, sőt visszaeséseihez képest sokfé­
lekép változtak, innen e’ sejtelmekre építve, e’ mindenség legfőbb okfőjérőli el­
méletek is sokfélekép változtak ; melyek szerint most a természet mindenek fe­
letti rendjétől elbájoltatva, úgy az anyag némi tulajdonainak, és a’ tsillagászat
körében tett felmerülések folytán ; a’ természetimádás ; majd a’ romboló sokistení-
tés és istentagadásra menvén, ezekben mindaddig örökös körben forogtak, míg
nem a’ roppant kutatások következtében az anyag, úgy az élet való lényének
szentélyébe behatni nem sikerült; ekkor az évesült korszakban még általunk el
nem ért: f é r f i ú i , a’ v a l ó , a’ d e r ű, az e m b e r i ész l e g m a g a s b d i a ­
d a l a , a’ l e g t i s z t á b b r a g y o g ó f é n y ű f o r r á s , a’ k ö z p o n t i v i l á ­
gosság, v i l á g - Lé l e k , e l v e i - v i l á g o s s á g , élő I s t e n mi n t m i n d e ­
n e k f e l e t t i o k f ő , az e g y e d ü l i i g a z t u d a t k o r s z a k a á l l o t t elő.
Ekkor a sejtelmeken épült böltsészeti rendszerek egyenként, mint összesen leha-
nyatolva a’ homály, a’ hit szétporlott, és ezzel az arany korszak feltárt böltsészete
állott elő; miáltal földterületünk aklán széthonolt emberiség egy legfőbb igaz Pász­
tor: „Ki sem m eg n em t s a l h a t , se m e g n e m t s a l a t a t h a t i k , “ véd
szárnyai alá pontosult. Ez az emberi-nem mivelődési kifejlésének netovábbja, me­
lyen a’ tudomány terén túl menni nem lehetett, mert ekkor az anyag, úgy saját
kisvilágunk felismert lényegének okadatolt ugyanazonosságát vevén minden ember
tárgyául, ez által magának a’ nagyTélő Isten voltaképi okfője, annak országa ’s
igazsága az ő hármas az egész egyetemiségre érvényült: igaz, szép és jó törvényei­
vel feltárttá Ion, mely kétségtelen tanok alapjain emelte: tudat vallását 12),erkölts 12)
tanát, országlati rendszerét, törvénykezését, tsillagászatát, élettanát, oktatási rend­
szerét és minden böltsészetét; mely tanok mint leglényegesbek legvégül az isten­
félő tudósoktól, a’jól és állandóul meghatározott tudós betűk jelves jelentőségein,
a’ legelső isteni eredetű nyelvbe tették le, mely tanokat azután minden más ha­
talmas, miveltségre törekvő népek, vadnyelvük geniussához azonképen bevésni
óhajtván, végre mindezek szellemi erőködésein addig törekedtek, míg a’ volta­
képi egyetemes, legtökéletesb isteni eredetű, vagyis az élő Isten positiv tanát
magában tartalmazó: világ-nyelv el nem éretett; melyet aztán minden mívelt
nemzetek mint legtökéletesbet tanodáikba befogadván, ezzel az általános, vallási,
erköltsi, országlási, törvénykezési, oktatási nyelv, mint akadémiai, böltsészeti
minden miveit népek közt megszilárdult. Nagyon valószínű azonban, hogy ezen
54
tökély az egész föld kerekségén a’ maga első fokában, az összes emberi-nem
közt teljesen meg nem honosítathatott; és így a’ jó és rósz szellem közötti viadal
az emberiség közt szüntelen folyt. Ezen történelem van : az Adám, Abel, Kain,
Lámek, Noé, Sem, Kám, Jafet, Abrahám sat. történészeti szavak lelkében bevésve.
Ezen éretségi, férfiúi, a1 böltsé szét feltárt való korszaka roppant hosszú
ezer és ezer éveken át küzdve haladhatott előre, mig nem földünk belsejében,
annak szikla boltozata nem lévén még teljesen megszilárdulva, a’ majdán kifej­
tendő indokoknál szakadatlan forrongó tüze által a’ legszilárdabb sziklák ele­
meikre, ezek tényezőikre való bontakozásai. elillanásaik és kitolásaik következ­
tében iszonyú üregek támadván , a’ viz betodulása ’s ennek gőzzé, elemekké,
tényezőkké ezeknek pedig durranó gázzá, vagyis minőségeikre lett oszlásaik kö­
vetkeztében szörnyű rombolásokat okozván, végre a’ földnek nagy részekbeni
szétdulásával, elszakadásával, átalakulásával, ez időszak míveltsége a’ legelső
vízözön alkalmával szétszóratott, mi által az emberi-nem ama masras állásáról
lebukván, imígy a’ jó ’s rósz szellemben mind addig küzdöttek egymással, míg
végre a’ pogányság újbóli lábra kapásával Isten ostoraként a’ legutolsó vízözön
után : a’ j e l e n é v e s ü l t i d ő s z a k be n e m á l l o t t .
Mi tehát az emberi-nem történelmét nem a’ beszéd és szégyennel felru­
házott egyéneitől, ama Eufrát (eu = ü-fáradt, tudni illik az alsó részeken lassan
foly, innen : ü fáradt, innen : Eufrát), Tigris sat. területen feküdt paraditsomi
korszaktól kezdjük, melynek eredetileg tsalhatatlanul forró égövinek kelle lenni.
Ábel abban pásztornak ’s Kain földmívesnek , sőt Istent imádóknak iratnak le.
Tisztelet betsület, de mindenek felett igazság! mi ezt szerfelett sebes fejlemény­
nek tekintvén, mind ezeket az okszerűség követelményein összeegyeztetni nem
tudjuk; és így tsak e’ kevésből is kitűnik: hogy e’ tannak elhagyományozója,
bár korszakának legkitűnőbb tudományú férfia volna, mennyire kevéssé volt ké­
pes a’ természet lényegébe való bepillantása nélkül, tsak egy nevezetes átválto­
zást minden ugrás nélküli összefüggésben a’ természetben felfogni ’s magyarázni.
Távol legyen azonban tőlünk, hogy e’ nagy férfiúnak, az emberi-nem nemesi)
fejleményére törekvő érdemeit legkevesebbé kisebbítsük, sőt azt lehetőleg védett
nemzetével együtt, kinek ősei az egy Isten tanáért, oly ’s annyi vértanuságot
szenvedtek magasztaljuk, de miután történetileg tudjuk, hogy Mojzes az ő tanát
az egyptoni pogány papoktól nyeré, kik a’ midőn az egyistenítésről sokistení-
tésre fajultak, az emberi-nem hajdani bukott korszak előtti közös paraditsomi üdv
korszakára vonatkozó történelméből, minden ősi egyistenítői tanra emlékeztető
legkisebb felvilágosító sugárt, ne hogy a’ butaságra sülyesztett pogány népek
legkisebbé is okulhassanak, avagy arra sóvároghassanak, szándékosan kiküszö­
böltek; nem tsoda tehát : ha ő is e’ szerint amazok a’ legrégibb történelemre vo­
natkozó elferdített kültanát, jóhiszemben saját egyistenítői tana alapjává vevén,
némi lazabb engedékenységbe esett.
Megvagyunk győződve, hogy a’ héber nép nagy befolyású, az okszerű-
 55
ségtői vezetett istenfélő bölts Rabbinjai és tudósai, ezen nyiltságunka t rósz né­
ven nem veendik, miután mindenkinek legszentebb kötelessége az igaz, szép és
jó törvényeinek határai közt, a’ tekintélyek leghatalmasbjai ellenében a’ volta­
képp igazságot kimondani, mert hasztalan az ezek elleni törekedés , erőködés,
fenekedés, mert mihelyest ama tanok a’ szellemben szomjuhozók lelkét meg nem
nyugtatják, tsak vallás felekezetiségre, gyülölségre ’s ezzel az egész embei’i-nem
üdvére oly elkerülhetlenül szükséges közönséges, általános, egyetemes-vallás
egybeolvadásától távol messze-messze elvezet; mi pedig elébb-utóbb az igazság
elnyomóin, megtámadóin boszulandaná meg magát. Tehát minden oldalról türe­
lem, és ismét türelem mindenek felett.
És így miután a’ chinai legrégibb iratok szerint kiderül, hogy a’ víz­
özön kétszer árasztá el földünket, a’ földleírásból pedig tudnánk, hogy a’ chi­
nai, tibeti, indu földterületek ázsiának a’ tenger színe feletti legfőbb magas­
latait foglalják el, ’s így enmaguk eseményeikről biztosb feljegyzést tehettek,
mint a’ tőlök oly távol eső ’s alantabb részeket elfoglaló égyptoniak. Továbbá
kiderülvén ugyanazon nemzetek történelméből az is : hogy mielőtt ama nem­
zeteknek legrégibb ősatyái ama magaslatokat elfoglalnák, már egy más , őket
míveltségben sokkal megelőzött ’s felülmúlt népektől elfoglalva valának, kiknek
hátra maradt irataikból fordítók át saját vallástan alapjaikat, melyekből tisztán
kivehető a’ hajdani eredeti egyistenítői ta n ; és ezekből az, hogy ama tanok ere­
detileg nem tőlök keletkezvén, ekként nem tsoda, ha azokat általok voltakép
megbetsültetni nem látjuk ; — de továbbá ha tekintetbe vesszük azt is , hogy
ama egyistenítői tanokon, a’ kétségtelenül felismert Isten országa ’s igazsága alap­
ján ; e’ földterületén a’ mennyei országiás már egykor chinában megalapíttatott,
melynek a’ jelennapi elnevezése tsak gúnya ama eredinek. De ugyanazon nem­
zetek történelméből tudván azt is, hogy ezen tanokat megalapító népek onnan
részint kiirtatva, részint elüzetve, elvándoroltak, hagyván mindenütt maguk után
ama földrészeken a’ tudat korszak uyel viségének ’s tudományának még ma is felis­
merhető tényeit; de továbbá: minthogy a’ paraditsomi korszakra vonatkozó történe­
lemben az első emberek már beszélni tudtak, adván minden állatnak, tárgynak oly
elnevezést, melyek a’ dolgok lényegével teljesen összefüggtek, mi a’nyelv tökéletes
mivoltát árulván el, akaratlanul azon elűzött és elköltözött miveit népek nyelvi­
ségére utal, kik chinában az isteni tant, annak országát és igazságát megala­
pítók ; sőt ha meggondoljuk, hogy a’ paraditsomi korszak első szülöttjei földmí­
vesek, állattenyésztők, de a’ mi több egy Istent imádók és annak áldozatot szen­
telek is valának, ez pedig nem egy emberéletet, de egy egész roppant korsza­
kot igénylő bölts okszerűség követelte belátást feltételeznek; ebből tisztán követ­
kezik, hogy ha ezek tsakugyan valók, min a’ mi páratlan nyelvünk lelki alap­
ján egy pertzig is kételkedni nem tudunk, akkor mi ezt az okszerűség’ követel­
ményein máskép megegyeztetni képesek nem vagyunk, hanem tsak úgy : ha
eme ily magas poltzon álló míveltséget egy más , emezt már jóval megelőzött,
56
ama eredeti színei, mennyei korszakai, megalapító népektől származtatjuk; —
sőt miután ugyanazon eredeti nemzet tanainak nyomait china, tibct, indiákon
bár elfajultan mindenütt bátra hagyva lenni találnánk, ekként tisztán felismer­
hetjük: hogy hol és merre keletkezvén, minő viszontagságokon mentek keresz­
tül; miből az okszerűség alapján tisztán világlik ki, hogy ama eredeti egyiste-
nítői tanok china, tibet, indiákon át, mind inkább nyugodt felé vonulván, végre
a’ végső vízözön előtti roppant korszakban Eufrat, Tigris sat. területén ugyan­
azon egyisteni tan alapján: a’ p a r a d i t s o m i ditső országlást látjuk megalapítva
lenni; de ahol végre a’ minden felöl körülvett sokistenítői elfajulások következ­
tében maguk is legnagyobb részben elkorstulván, és ekként isteni rendeltetésük­
kel az igaz, szép és jóval végkép szakítván , mint érdemetleneket a’ végső víz­
özön által elseperve lenni látjuk; kik közöl a’ szent férfiú Noé fiaival és felesé­
geikkel megmentetvén , ekként ugyanezen egyistenítői tanokat Noé hagyomá­
nyain a’ Szittyáknál tisztán szitálva felleljük. Dehogy a’ chinaiak az egyistenítő
tanra vonatkozó legfőbb É s z t , úgy a mennyei országra vonatkozó tanokat
tsakugyan a’ mi ditső elődeinktől költsönözték, tényleg bizonyítja: a’ mi páratlan
nyelvünk leikébe merevült tudat; miután ezen maximákat a’ való tudomány
terén tsak az anyag lényege ’s kisvilágunk okfői felismerésén vala lehetséges
felderíteni, mely tanok a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak lelké­
ben ma is fellelhetők; - de legfőbbkénti bizonyítéka ennek Cantu Caesar tör­
ténetén ama legújabban felfedezett chiniai eredetre vonatkozó tan, mely szerint
felderül : hogy az ész feltalálta az egyet (t. i. a’ mindenek feletti okfőt) ez veze­
tett a’ kettő, három sat. végtelenig nyúló eredetre, mely tan minthogy annyira
összeesik Pythagoras : monas, dyas sat. szám neveire vonatkozó eredettel, in­
nen Cantu Caesar azon nézetre jött, mintha Pythagoras eme tanát chinában sze­
rezte volna, holott-ő ezt sokkal közelebb t. i. égyptonban annak belső jó, vagyis
görögösen : ioi tanából költsönzé, de hogy ezen tan is a’ miénk vala, a’ mint
alább látandjuk, a’ mi isteni eredetű nyelvünk tiz törzs számneveire vonatkozó
lényeges bevései tényleg derítendik fel. Kétség nem lehet tehát többé, miszerint a’
Noétól hátrahagyott vízözön előtti eredeti egyistenítői jó igaz tant, Kám orrzá el, mi
által az, az égyptoni titkos ioi tanná lántzoltatott le ; a’ midőn a’ typhoni nyíltan
taníttatott. E’ kettős tanok a’ pogány görögöktől is átvétettek, a’ midőn az első
mint prometheusi lezárolt, az utóbbi pedig m int: pandorai nyílt vala. A’ perzsák az
elsőt mint ormuzdét titkon, a’ midőn a’ másikat mint ahrimanit nyíltan követték,
így vala ezmás és más nevek alatt az induk, tibetiek sat. sokistenítő nemzeteknél,
kik az egyistenítő magas tanról lebukván pogányságra süllyedtek.
Igenis a’ perzsák későbbi jegyzeteiből ismerhetjük aztán fel voltakép,
hogy az emberi-nem a’ legrégibb időktől két ellentétes szellemtől vezényeltetett,
t. i. attól mely a’ mindenekfeletti végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétii ok-
főt, mint világosságot, és ennek alárendeltjét, mint setétséget szembesíti. Amab­
ban az emberi-nem legtisztább törzse: az igaz, szép és jó egyült törvényeit is-
 57
meré fel, ás im ezek együttiességét, mind mindenekfelettí valót és igazat isteníté,
’s így mindennemű földi intézményeit ezek alapjain rendezvén , imez tanokat
nyilvános ellenűrséggel nyelviségébe algebrailag hagyományozván, ezek alap­
jain még Afrikában, a’ forró égöv, e’ közös szülő Ilonának akkor, a’ jelennél sok­
kal számosb szétszórt szigetein : az é d e n i ; — a’ boldog szigeteken : a ’ b o l ­
dog; — éthiopiában : az o p j a i , a p a i , a t y a i ; — égyptonban : az e g y
é g i ip (ép) t a n i ; — chinában: a’ m e n n y e i ; — utóbb az eufrát, tigris sat.
területen : a’ p a r a d it so m i; —’s végre a’legutóbbi vízözön után Noé, tsaládja ’s
némi népe megmentésén Sem, de főleg Jafet ivadékai által éjszak-keleti ázsiában,
a’ szitában tiszta: S z i t t y á k országlatát látjuk megalapítva lenni; ’s e’ jellemü­
ket mind végig vitézül megóvák, míg végre a Jafeti főtörzs legtisztább rajának
magzatjai: a’ m a g y a r o k e’ honbai letelepedésével, Üdvözítőnknek szinte ’s
azonképen egyistenítő tanával, szt. István ditső apostoli királyunk mély belá­
tása folytán összeolvadván, ’s így a’ keresztény világgal együlve , újból kiví-
vandja azt, mit e’ nemzet az egész emberi-nemre kiható missiójában rejt. íme
tudós olvasóink, így ismertük mi fel a’ mindenütt és mindenhol jelen levő Grond-
viselés járszallagán vezetett emberiség sorsát, mely hatsak a’ legrutabb gonosz­
ságból szándékosan einem tiportatik, múlhatatlanul újból a’ boldogság nagy­
rendjére vezetendi az emberiséget. Igenis, ez volna a’ voltaképi országiás leg-
böltsebb vezetésének maximája.
A’ setétség elemét követői, a’ mindenek feletti végetlen-örök legmagasz-
tosb delejes éberlétíí életet élő okfőt, az ő lényegében nem ismervén , a’ termé­
szet istenítésről, önistenítésre, idő folytával pedig az okfőnek teljes elvesztésév el
a’ sokistenítés, hitetlenség , vallástalanság, istentagadásra ’s ezzel a’ gaz, rú t és
rósz elveire térvén, ezzel az egész emberi-nem végromlása teljes összezavarodása
eszközöltetett.
Az elsők, az okfőileg felismert egyistenítői tan böltsészetét eme nagyság -
hoz, a’ nyelv leikébe nyilvános ellenőrséggel, a’ mint az élő Istennek szánt sza -
bad napja, a’ szombat szó: szóm -A -at4"" lelke tartalmazza, a’ tudós betűk jól és
állandóul meghatározott j elv es jelentőségein algebrailag szerkezeti szavát, kiki
azon tudós egyesületnek, mely a’ nyelv egyöntetű szellemisége felett oly szigo­
rúan ellenőrködött beadta, hogy az mind örökké fennálljon; — és ezek nyelvi-
ségük ugyanazon élő Isten oltalmából ma is tiszta épségben fennáll, melyből
ama eredeti isteni tanok : exact és praecis fogalmakban ma is kiolvashatók.
Az utóbbiak eredeti tana, a’ nyelv leikéből mind inkább elenyészvén és
végre valódi bábelé zavarodván , ekként nem tsoda, ha azok majd nem minden
lényegességükből kivetkeztetvén, szokásos nyelvekké törpülvén, ezzel a’ m i ere­
deti ősvallásunk tan tus'ilbo1, oly és annyi szétzilált: m i tus-ok keletkeztek.
3 4 5 1 2 3 4 5
Ha tehát a’ perzsa mitus ama feljegyzését tekintetbe veszszük, miszerint
a’ világosság a’ setétség felett múlhatatlanul győzedelmeskedend; továbbá ha sa­
58
ját szt-iratunk paraditsomi korszakának szomorúan végzett történelmében vigasz­
taláskép azt is feljegyezve lenni látjuk, hogy mind ezek : egy Üdvözítőnek eljö­
vetelével jobbra fordulandanak, és őt valóban eljöttnek és okszerűségéért ártatlanul
kiszenvedve lenni láttuk, akkor méltán ketsegtethet bennünket azon magaszt )s
remény, hogy a’ midőn annak tana, eme ditső nemzet ős eredeti páratlan nyel­
vébe vésett böltselmével egyesült, az összes keresztény világ közreműködésével
kivívandja az összes pogány világ feletti azon missióját, melynél fogva az összes
emberi-nem a’ jóságos Istentől e’ földön kijelelt édenét, a’ dolgok nagyrendjét
újból elérendi.
’S most áttérhetünk az évesült korszak összevont történetére.

Evesült időszak
Ezen időszek három , az első : v í z ö z ö n u t á n i , l e v e r t s é g i , h a ­
n y a t l á s i , m o n d á k , v a g y m i t u s i ; — a’ második : g ö r ö g bö 11se-
l e t i ; — a’ harmadik : ú j a b b b ö l t s e l e t i , v a g y k e r e s z t é n y i n a g y
k o r sz ak r a osztható.
Az első időszak alatt, midőn a’ megelőzött iszonyú természeti rombolá­
sok következtében az emberiség legnagyobb része elenyészett, ’s ezzel minden
addigi fejleményei, magát a’ való tudományt gyakorlatilag bizonyító, vegyészi,
physical ’s tsilagászati eszközök és az iskolák oly hosszú időköni elenyésztével,
bárha némely megmenekült kisebb tsaládokban, vagy csoportokban főleg az
istenfélő papok közt ezen korbeli ismeretek szájról szájra adva fenmaradának,
de minthogy ezek is első vészteljes állapotukban a’ legszükségesebb anyagi lét
fentartásán kényszerítettek fáradozni , ekként idő folytával a’ kétségtelen tudat,
egyedül a’ nyelv leikébe merevülvén, roppant idők folytán teljes homálylyá, hitté
törpülvén, minden a’ tudatlanság mély örvényébe hanyatlott. — — Az emberi­
ség legnagyobb részét összekaptsoló tudat és annak nyelve , egykori isteni or-
száglata, az annyi tsaládokra, vagy kisebb társaságokra való szétszórásával, a’
keletkezett érdek, éghajlat és számtalan egyéb körülmények változtával összeza­
varodván átalakult; mi által az őskori jólétről legfeljebb némi sejtelmek, mon­
dák, regék, innen utóbb az egyes magány jólétért küzdő törzseknél a’ mint a’ jó,
vagy ettőli eltérő elem többesült, érdekükhöz és fogalmukhoz mérten, különnemű
hitregék keletkeztek.
Mi ezek következtében saját nézetünk szempontjából indulva, hajlandók
vagyunk az összes mythusi panorámák kutforrásait : Noé vízözön előtti arany
korszakának eredeti egyistenítő, feltárt egélytanának elfajult tanaiból származ­
tatni ; onnan, melyről szt. Ágoston azt mondja : »hogy az igaz religio, az
emberi-nem eredetétől soha sem szűnt meg létezni, míg maga Jézus testben ér­
kezvén kereszténynek kezdék nevezni az igazi vallást, mely az előtt is létezett.
’S így sem, Kám és Jafet ivadékaiban kell ezek eredeti közös alapját keresnünk.
És valóba ha az összes hitregék eredetére vonatkozó tudósok észrevéte-
 50
leit szemügyre vesszük, jobbára úgy az égyptoni, ehinai, tibeti, indu, perzsa s ít.
e’ nemű hagyományait kezdetben az egyisteuítés elvéből kiindultaknak tekintik,
a’ nélkül azonban, hogy ezen elősorolt nemzetek közt a’ fennforgó kérdésben
ezeknek melyikétőli kiindulása felett, mind e’ mai napig megegyezni tudtak
volna; s’ ez nem tsoda, mert ha meggondoljuk azt, hogy mindezek felett az oly
hosszú idők ’s annyi zavarok közbejötté után az egyoldali pogány írott történe­
tek hagyományai megnyugtatólag soha ki nem elégíthetnek, 1δ) úgy ezek felieb -
bentő kielégítésére nem marad biztosabb alap : mint az isteni eredetű-nyelv lei­
kébe merevült böltselmének benső vizsgálata s’újbóli felélesztése; bár el kell ismer­
nünk, hogy ez kezdeményben szerfelett ingadozó alapokon nyugvand, de kétsé­
get nem szenved, hogy a’ mint a’ természeti-tudományok kísérleti tényein a’
tudat bizonyossága mindinkább felderülend, és a’ mint ezt a’ legrégibb ősi
eredetű, lényeges szavaink lelkében bevésve lenni találandjuk, űzőnkében az
azokban bennrejlő algebra felismerésével, mindinkább nagyobb gyakorlatot
nyervén, végre annak kutsát is eltalálandjuk; és igy természetes, hogy tsak akkor
adandunk mindezeknek általánosan elismerő okiratos fontosságot. És igy az ille­
tőktől sem többet sem kevesebbet nem esdhetünk : mint türelmet és ismét türelmet.
És igy azon, hogy a’ tudósok mindaddig azon ős nemzetet, melyhez az
összes mitusi panorámák őseredeti forrása visszavihető volna, meghatározni nem
tudták, megütközni épen nem tudunk; miután mindazok egy közös őseredeti
alapból, az összes emberi nem által megvitatott és feltárt egyistenitői egélytan-
ból, a’ vízözön feldulásai, zavarjai következtében újból indulva fajultak el. —
E’ szerint tehát a’ vizsgálat lényege nem az, hogy ama előidézett nemzetek közt
melyik legyen az első, hanem, hogy melyik nemzet nyelviségébe vésett böltse-
lem áll ezen eredeti mindinkább felmerülő tudat korszak feltárt tanaival és an­
nak minden részeivel a’ lehető legközelebbi rokonságban. Ez pedig a’ mint már
említettük, egyedül a’ voltaképi klaszikai, isteni eredetű-nyelv leikébe algebrai-
lag vésett tudatának, a’ jelen kifejlettebb természeti tudományok kiséi'leti
tényein bebizonyult tanok összhasonlitásain ismerhetők föl.
Ha tehát azon nyelv, mely a’ feltárt korszakban az összes tudósok műkö­
désén keletkezett, korunkban bármely élő nemzetnél fellelhető, azon nemzetet
mi az egykori óriási szellem korszak világának mathematical pontossággal szer­
kezeit világ-nyelv hálaadatos megőrzőjeként, oly az egész emberi-nemre kiható
legbetsesb magvául tekintjük, mely ha kellően ápoltatik, újból óriási terebélylyé
növekedend, az összes emberiség javára.
Nemde, miként minden egyes ember, úgy egész nép és nemzet életében
bizonyos fejlődési törekvést lehet észrevenni, ’s ezen fejlődési fokon, a’ pol-
gárzati ’s egyszersmind vallásos élet képe hiven tükröződik vissza. Ugyanis
a’ történet tanúsága szerint a’ mely nép, vagy nemzet nem birt öntudatos álla­
potra emelkedni, ha nem tsak az érzékiség alsó léptsőjén maradt, annak élete pil­
lanatnyi volt, gyors léptekkel sietett az enyészet felé, vagy ha fentmaradt is
 60
darab ideig-, élete hasonlított a kisdedéhez. Ismerete tsak a jelenre szorítkozott,
a’ múlt és jövő történelméből kivala zárva. Ily helyzetben ismeret, nemes érze­
lem, nyerészkedés, ragadozási hajlam lett kitűnő sajátsága. Nemesb élv forrás
nem fakadt számára, mint az állati szükségek kielégítése ’s mind az miben él, és
a’ mit hisz a’ körülmény szüleménye. ’S igy már az, hogy saját nemzetünk,
annyi ezer évek hányattatásai, legalább két izbeni vízözön, a’ nagy harczok,
forradalmak, a’ népek nagy tömegekben! vándorlási viharjai után is, oly tisztán
tartotta fenn magát, a’ nélkül, hogy eredeti jelegét, mint sok régi támadott és
elenyészet népek elvesztette volna; — már ez magában nyilvános tanúsága
saját belső kíizderejéből keletkezett bets teljes tudománya kintsszövegének, mi
bármely nemzetnek valódi büszkesége lehet. Ideje tehát, hogy ébredjünk és
rázzuk le a hosszú álom ábrándjait, ideje, hogy mélyebb tekintetet vessünk úgy
saját nemzetünk, mint az összes emberi-nem őseredetére, kifejtésére ’s legrégibb
történészeiére.
Kárhoztassunk tehát bár ideiglenesen némely elfogult kislelküektől, mi azt
eltűrjük, és nyíltan kijelentjük, hogy midőn Jafet maradékaiként a szittya törzs
egyik fő magzatja, a’ magyar hagyományokban és szokásokban az egy Isten
tanát elvben és életben a’ legrégibb történetírók állításaival megegyezőleg, saját
nyelvünk legtisztább böltsészetet eláruló lelkében oly szorosan összefüggve lenn i
találnánk, nem késtünk többé őt ama kétségtelen feltárt tudat korszak egyik
legközelebb álló ivadékául tekinteni. Ide tartoztak ugyan Noé : Sem és Khám
utódai is, de mivel ezek, kivált az utóbbiak majdnem teljesen pogányságra fajul­
tak, ezzel eredeti vallásukat, országlásukat ’s nyelvűket is elvesztvén tekintetbe
is alig vehetők. A Kámiták részéről azonban a’ titkos eredetre vonatkozó hagyo­
mányok, melyek égyptonban mint : jó tanok valának elrejtve érdemlik meg a
tudósok legnagyobb figyelmét.
Igen is, e’ szitáltan tiszta erkölcsös, egyszerűségben élt Szittya törzsnek
hun ide, hun oda való költözésének fő okát, ugyanezen egyisteni tannak, a’min­
denütt eláradt sokistenítéstőli megvédhetésében tartjuk legfőkép rejleni, igy értjük
aztán ezen hun ide, hun oda való költözésről : a h u n e l n e v e z é s t . Ugyan­
ezen féltékenységben keresendő annak is legrejtélyesebb oka, hogy ez országbai
letelepedésük alkalmával, ép a’ legtisztább ajkúak roppant pusztai határokkal
elkülönítve az ország szivébe helyeztettek el, hogy az idegen ajkú népektől men­
ten, minden más nyelviségek elfajulásától megóvassanak mintegy ösztönszerüleg
érezvén, hogy erre az emberi-nemnek hatsak a’ való tudomány terén örökös
kiskorúságban maradni nem akar, múlhatatlanul szüksége leend.
Nehogy azonban némelyektől álomban merengő beszélőknek, vagy nem­
zetiségünk iránti elfogult szeretetétől elragadtaknak tekintessünk, mindenek-
felett az igazságnak hódolva , ennek megvittatását nyugodtan az utó­
korra bízhatjuk. Es most nézzük a’ külön álló nemzetek, hitregéire vonatkozó
 61
lehető legösszvontabb vázlatos hagyományait, a’ nélkül azonban, hogy az első­
ség felett e’ sorozatnak történeti fontosságot tulajdonítanánk.

H i t r e g é k.
A’ mi a’ chinai ’s indu hagyományokat illeti, e’ nemzetek magas bértzeik,
mély völgyeik, nagyszerű folyóvizeik és roppant kiterjedésű földterületük által
védetve, nem valának azon gyakran zaklatott helyzetben, miként sok más a’
síkságot elfoglaló népek, kik közt a hadviselés terhei nagyobb tömegben nem
lévén annyi nehézséggel összekötve, most nemzetiség, vallás és egyéb számtalan
érdekek következtében költsönös villongásban tartatva, minduntalan más álla­
mok keletkeztek, mi által ősnemzetiségükre vonatkozó történetük idő folytával
legnagyobb részben elenyészett. Igaz ugyan, hogy a’ chinaiak, induk sem valá­
nak a’ dulásoktól mentek, sőt maguk is saját őstörténetük szerint, mielőtt földte­
rületüket elfoglalnák, már más maguknál még ősibb nemzeteket találván, legel­
sőben is ezek kiirtásával, beolvasztásával és elűzésével alapiták meg az annyi
ezer éveken a’ külellenségtől bár több ízben megtámadott, de mindeddig sajáto­
san fennálló állodalmukat.
A’ beldulásoktól, forradalmaktól azonban annyi idők leforgása alatt, ők
sem maradhattak menten, melyek folytán történetük alapján több ízben iszonyú
rombolásokat vittek véghez, a’ nélkül azonban, hogy az emberi-nem nemesb
fejleménye érdekében új lökést kapva, veszteg állásukból mind e’ mai napig
kiemelkedhettek volna. Az európai miveltségnek mindinkábbi több és nagyobb
rést nyerte megfészkelésével, lehetetlen, hogy megrögzött pangásukból végre
valahára fel ne ébredjenek.
Ha tekintetbe vesszük az évesült időszak hajdankori történetét, egész a’
görög böltselet korszakáig, minden nemzeteknél a’ tudományokat úgyszólván
egyedül a’ pogány mitus kezelőinél találjuk központosulva lenni, ’s valóban
midőn minden legrégibb, kifiirkészésnek datzoló, időre visszavihetien egyistenitői
tanoknak hagyományait, ép általok a’ lehető legnagyobb önzéssel önnön hasz­
nukra mindinkább eltorzitottabb alakban találjuk kizsákmányolva lenni, méltán
elszomorodik az ember, kétkedvén: váljon képesek leendenek-e valaha, kivált
ha képeztetésökre általánosan oly kevés gond fordittatik, az emberi-nemet, az
oly régi időktől ketsegtetett üdv korszakára vezetni? Szerfelett ketsegtett azon­
ban a’ jelen tudományos téreni haladó új és új felfedezés alapján, hogy végre is
ama óriási hátrányok legyőzésével, az eszélyesb és voltaképi tudományokban
beavatott istenfélő hittérítők győzelmesen kivívandják rendeltetésük legmagasb
feladatát. Lássuk tehát azon legrégib mitusi tanokat a’ :

C h i n a i a k n ál.
Nem czélunk a’ chinai könyvészét mérhetlen tömkelegébe ereszkedni,
tsupán egy általános átpillantást szándékunk e’ nemzet legrégibb időbőli hagyo­
mányairól központosítani.
 62
14) Valamint a Vedák és az egész szent irodalom u ) gyűjteménye, az induk ha­
gyományai szerint egy szent szövegből, vagy miként a’ perzsák zenda-vesztája.
a’ hajdani kor hagyományain próféták és szent tanítók által vannak egybeállitva ;
— úgy a chinai legrégibb hagyományok, őseredetileg az egyistenitői tanból
eredtek, mely szerint mindezeknek alapja egy legfőbb örök szellemi Lény, a’
többi pedig mind ennek tér és időbei kifolyása.
lm ezekre vonatkozó irataik legfontosabb tartalma e’ következő : ők a’
világegyetem alkotását egy értelmes mindenható lénynek, mit : E s z n e k (tao)
neveznek tulajdoníták egyhangúlag, e’ lény testetlen, megmérhetlen,jkezdet és
végnélküli, kiterjeszkedik égen és földön a’ térnek minden részén, de végtelen
15) finomsága miatt megfoghatatlan 15), ő két elvet foglal magában : a’ nagyot és
kitsint, a’ világosságot és setétséget, a’ gyöngét és erőset; a’ tsillagok neki kö­
szönhetik fényüket, a’ hegyek nagyságukat, az örvény mélységét; ő önmagának
alapja, a’ dolgok legbensőbb természete ’s lénye, az uralkodó, ki a’ világegyetem
minden mozdulatait kormányozza sat.
De ezen magasztos egyistenitői elvből felmerült tanok időfolytával elfa­
jultak, minél fogva abból három fő vallás keletkezett: a’ L a o - T s ö , Ku n g -
fu-tse közönségesen Confucius, és a’ F o vagy B u d d h a . Az első, egymás
népek közt is divatos hitet, miszerint az ember lelke, ha vétektől tisztán marad,
halálakor ismét visszatér az isteni lénybe, ha pedig az életben elfajul, annak vé­
gével a’ testi világ más alakjaihoz kötettek, lélekvándorlást tanita. Azért alapí­
tója a’ külsők megvetését, a’ kivánatok és szenvedélyek elnyomását hirdette ’s
az ebből keletkezett léleknyugalmat a’ legfőbb jónak nyilvánítá. Ezen tan azon­
ban időfolytával a’ leggonoszabb babonaságba sülyedt, a’ kuruzslat és jóslatok,
legtsodásabb eszmék és tévedések hitének vegyületévé fajult. E’vallás követőihez
tartoznak leginkább az előkelőkelők és gazdagok.
Confuciusnak, ki az isteni lény titkairól és általában ezekfeletti dolgok­
ról, vagy az ember halál utáni állapotja felől nem akart semmi felvilágosítást
adni, tsak a’ világgal és viszonyaival volt dolga. O a’ régi elavult erköltsös tanok
életbeléptetésén, a’ valódi boldogság visszaidézésén fáradozott, mely szerinte : az
önismeretben, természetünk nemesb része uralkodásának megnyerésében, a’ kö­
telesség teljesítésében és mások iránti jó akaratban áll. Innen e’ nemzetnél mai
napig nagyra betsült reformátoraként tiszteltetik. E’ vallás követőihez tartoznak
kitünőleg : a’ míveltek és tudósok. Egyébiránt e’ tan is, de még inkább tanítvá­
nyai ’s utódai a’ böltseletet földi dolgokra vitték vissza, ’s kizárólag a’ királyok
’s alattvalók kötelességeivel, tsalád viszonyokkal, és az emberi társaság anyagi
állapotjával foglalkoztak.
A’ harmadik a’ F o vallása, mely leginkább van elterjedve ’s nem más,
mint a’ chinai régi Buddha-Lámai-Confucius tanainak vegyületébőli keverék,
mely közönséges bálványzásra fajult. Követőihez tartoznak, a’ Tsászár és nép.
 63
íme ezen kevésből is kitűnik, hogy itt a vallás nem tzél, hanem eszköz az isteni
szellem lenyügözésére.
És ha most figyelmes tekintetet fordítunk a rra , hogy e’ nemzet birodal­
mát : mennyei tzimmel nevezi, holott az oly pandaemoniumi elveken alpszik,
mint más pogány államok, továbbá, ha megemlékezünk : Színei, Chinai, vagy
Kínai, Tsinai elnevezéseire is, világos hogy a’ mennyei országlási tzimét azon
réglebukott időkből nyeré, midőn az emberi-nem Istent, annak országát és igaz­
ságát az ő hármas az egész egyetemiségre érvényűit igaz , szép és jó törvényei­
vel felismervén, annak mintáján szervezők e’ földön országlatukat; a’ midőn mél­
tán nevezték azt mennyei birodalomnak. De méltán nevezték azon időben ama
roppant birodalmat Szinainak is, mivel ama országiás színét tévé azon régletünt
időkben az emberi intézményeknek. De a’ midőn e’ magas állásukról lebukván
pandaemoniumra sülyedtek, méltán nevezték ama országlást Chinának vagy Kí­
nának, mivel ekkor kínossá lön állapotuk. Jól nevezték őket Tsineieknak is, ak­
kor t. i. midőn államtsint követvén, minden isteni jogaikból kivetkeztetve po­
gányságra taszítattak. íme ezen lényeges szavak elemezéseiből is tisztán kivilág­
lik, e’ roppant birodalomra vonatkozó legrégibb történészet.
Valóban ha a’ fentebbi genesisre vonatkozó elősorolt nagy míveltséget,
tudományt tanúsító ismereteket, időfolytá val a’ rút érdekek következtében a’ va­
lótól annyira eltérni találjuk, méltán elszomorodik az ember, és tanulságul szol­
gálhat a’ megállapodás embereinek, mire jutnak a’ népek, ha a’ szabad kifejlés
haladásainak ellenszegülnek és magukat a’ núvelődés törvényei elől elvonják. —
— De az angolok, frantziák és szabad amerikai államok hatalmasan kezdik dön­
tögetni az erköltsi elszigeteltség, sok századév falait, és eljövend az idő mikor
néhány száz millió emberrel fog nevekedni azok száma, kik a’ való Isten, legfőbb
Ész oltáránál, mint a’ honnan egykor kétségtelenül kiindultak, ismét visszatérve
áldozandanak.
I n duk
A’ mi az indu mitusra vonatkozó szt-iratokat illeti, azok főforrásaik a’ négy
V e d á k : R i t s , J a d j u s , S a m o n és A t h a r v a n legrégibb könyveiben fog­
laltatnak ; minthogy igenrégen írattak, még kivehető bennök az egyszerű bál­
vány imádástól ment egyistenítői vallás. A’ vedáknak mindenike két részből á ll:
lithurgiai ’s tanítói részből, amaz imákat és hymnusokat foglal magában. A ve
dák után, legszentebb könyvnek tartatik: a’ Menu törvénykönyve. Vannak ezen
kívül más szent iratok is, mint a’ 18 kötetből állóPuranák, melyek az indu theo-
cosmogeniáját, a’ legrégibb indu történetből, a’ legtsodásabb és esztelenebb me­
sékkel vegyítve tartalmazzák sat. Ezen kívül bírnak az induk bölcseleti, nyelv­
tani ’s más tudományos iratokat is mind a’ régibb, mind az újabb időkből Sans­
krit nyelven, mely nyelv szerintük szent, tiszta, tökéletes nyelvnek tartatik, e’
nyelv igen régen kilevén mívelve, azért irodalma is leginkább inneni átfordítás-
 64
ÍG) ból keletkezett I6). A’ szt.-iratok közé tartoznak még az Upavedák és Vedangák,
veda magyarázó iratok, melyek azonban nem a’ legrégibb korszakból valók. Ide
tartozik még két hősi költemény is : a’ Mahabharat és Ramagunu, melyek elseje
az uralkodó tsalád viszonyait, az utóbbi Visnu tetteit megtestesülése egyik szakából
tárgyazza számos közbeszövésekkel.
Ezen szt.-könyvek tartalmaiból következtetve : az indu vallás eredetileg
egyfelől: m o n o t h e is mu s volt, minthogy egy legfőbb tisztán szellemi Lény
állott annak legfőbb poltzán, de egyszersmind bizonyos tekintetben : p a n t h e i s-
m u s is volt, minthogy az a’ világ-egyetemmel egynek, azzal teljesen összeforrt-
17) nak tekintetett 17).
Az eredeti vallás annyi idők viszonyai után több felekezetre oszlott, me­
lyek közt a’ B r al i ma i a’ teremtő a’ legrégibb; ezután jön a’ V i s n u i a’ meg­
tartó; ’s a’ S i v a i a’ romboló. E’ tanok mint ugyanazon istenség kifolyásai, az
indu vallás sz.-háromságát, vagy Trimurtiját teszik.
A’ brahmai, mint az emanatio első kiindulása, az ősteremtői erőt és böl-
tsességet képviseli, a’ sors kezelője, az élet és halál ura. 0 egyúttal mint első tör-
1'’j 19)vényadó 18) és oktató, ’s a’ Vedák l9) szerkesztőjéül tekintetik.
E’ vallástan szerint a’ világot az Isten alkotta, ki rendet hozott be, misze­
rint az önmagától mozog, de koronként rendetlenségbe jővén megállapodik és
2n) 21)ekkor az istenség Visnu 20), vagy Siva 21) képében jelenik meg, a’ rend vissza­
állítására. A’ világ teremtésére vonatkozó eredet (genesis) ezekben adatik elő.
B r a h m a (az önálló), Parabrahma (a’ végnélküli) a’ legbensőbb láthatat­
lan szellem, midőn még minden a setétség méhében rejlett, a’ vizet teremtette, ’s
22) ebbe a’ világosság magvát rejté 22), mely egy aranyként fénylő ’s tíízlángként
lobogó tojássá húzódott össze. Ezen tojásban élt ő mint Brahma magányban tét­
lenül egy évig, elosztá azt azután, és az eloszlott részekből képezé ég és földet,
az ezeket elválasztó étlier és az ég nyolcz tájaival a’ v i z h á z a t , teremté az em-
embert, szellemeket és isteneket, mire a’ Brahma ismét visszatért sat.
A’ Vi s n u , mint az indu szt.-háromság második személye, a’ kezdet má­
sodik kifolyása (emanatio), fentartó jelképül tekintetik, és koronként megteste-
2S) sülten a’ földre jő, annak felbomlott rendjét visszaállítandó 25).
A’ S i v a az istenség harmadik személye, tüzet jelentvén, ennek romboló
24) erejét képviseli21).
Mindezen felekezetek azonban, a’ maguk tanát tartják amazokéi felett
igazabbaknak, mi a pogányhit kezelőinek érdekében természetes.
E’ három fő istenségen kivtil, a’ brahma- vallás számnélküli, majd kisebb,
majd nagyobb rendű istenséget ismer, valamint ezeknek ismét millió szolgáját és
szolganőjét, a’ bálvány imádás legalsóbb nemére fajulva, az állatok, növények,
mindenek felett pedig a’ tehén szenteknek tartatván tisztelteknek. Vannak kolos­
toraik is, női zárdájok, szenteltvizök, bútsujok sat.
A’ b u d d h a - v a l l á s , a’ brahma vallás reformatioja, ez pedig azon tan
 65
elfajulása, mely indiának, mondhatni egész ázsiának legrégibb időre visszavihet­
ien korszakából keletkezvén, a’ természet végtelen-örök okfójének istenítésében
állott. E ’ vallás tanai szerint: az isten és természet elválaszthatlan egy, és a’ lát­
ható ’s láthatatlan világ tsak különböző állapotjai ’s részei ugyanazon egy lény­
nek. E’ lény nem személy, hanem maga a’ létei, mely öröktől fogva van, és
két állapottal bir : a’ tselekvés és nyugalmával. — A’ nyugalom a’ legtökéletesb
állapot; az istenségnek tselekvésbe átment erői: a’ természet és világ, melyek
szüntelenül amaz első állapotjokba iparkodnak visszatérni. E’ tan szerint Isten,
mint külön Lény nem létezik, hanem tsak nyugalom állapotjában levő ős erők ’s
minden szellemi ’s testi lények tsak ennek részei, melyek tselekvésbe léptek, de
nyugalom és amaz őserőveli egybekaptsoltatás után vágyódnak 25). E ’ szerint 25)
tehát a’ buddhaisták nem hiszik a’ Trimurtit, és a’ brahma-vallás egyéb isteneit,
hanem az őslétet és világrendet a’ különféle buddhákat és más istenségek és
személyeket tisztelik, mert utóbb lassanként az ő vallások is bálvány imádásra
fajult, ük tisztelik a’ buddliák ereklyéit, holott brahma követői minden holttestet,
mint tisztátalant, utálnak. Vannak áldozataik, melyeknek azonban nem szabad
véreseknek lenni; vannak igen sanyarú böjtjeik és rendkívül fényes istentisztelő
ünnepeik. A’ brahminok szent iratait megvetik és a’ magukéi, hogy amazoktól
megkülönböztessenek, phali nyelven irvák. A’ kaszt intézvényt, mely papi, fegy­
veres, földmives és kézmives, vagy s z u d r á k b ó l 2C), úgy a kaszthoz nem szá- 2G)
mított: megvetettek, vagy p á r i á k b ó l 27) áll; mint felette embertelent kárhoz- 37)
tátják. Papjaik, kik b o n t z o k n a k 28) neveztetnek, minden osztályból lehetnek, 2S)
nőtleneknek kell ugyan lenniök, de tsak meddig papok, tetszésök szerint vissza­
léphetnek a’ világi rendbe,.’s akkor szabad házasodniok. Különben a’ buddlia 2ÍI)
papok együtt élnek a’ kolostorokban, melyek az imaházak közelében építvék.
Tanok szerint tizvétektől 5°) őrizkedjék az ember, ú. m. minden élő lény megölé- s<>)
sétől, orzás, házasságtörés, hazudság, öszférhetlenség, bosszús szidalmak, haszon­
talan botor fetsegések, mások vagyona utáni vágyakodás, irigység és mások
halála, vagy szerentsétlenségük kivánata ’s hamis istenek követésétől.
Menu törvénykönyve, a’ mint belőle első pillanatra kivehető, arra volt
számítva, hogy a’ papágnak és kaszt rendszernek legszigorúbb zsarnokságát a’
magány viszonyba is érvényessé tegye, Mindjárt a’ második pontban megjelen­
nek a’ brahminok, kiknek kötelességeik apró foglalkozásra szoritvák, jogaik el­
lenben nagyok és véghetetlenek, és minden sorban parantsolvák. A’ 7-ik pont­
ban igen világosan kivehető az egész könyv tzélja. A’ királynak fő kötelességeid
tétetik a’ brahminok tisztelete ’s parantsoltatik: hogy irántok engedékeny legyen,
és hagyja magát egészen általok vezetni 51). Elmondatik több példa, mi rósz volt 3
legyen azok dolga, kik a’ brahminok tanátsaira nem hallgattak, és mily szeren-
tsések valának, kik irántok engedékenyek voltak 32). A’ 135-ik szakasz azt ren- 52j
deli, hogy a’ király a’ brahminoktól semmit el ne vegyen, ha mindjárt éhen
halna meg ss). A brahminok tekintélyének fenntartására borzasztó kegyetlen, a’ "j
MAGYAR BÖ LTSÉSZET. 5
66

legkeményebb kifejezésekben irt büntetések vannak téve. E’ törvények szerint :

földjeik adómentesek , alamizsnát elfogadni tsak nékiek van joguk ; — a’ talált
kintsek az övéik sat. Ezen számos, egyedül a’ papi rend hatalmát gyámolító tör­
vények, az állam minden intézvényeit keresztül kasul szövék, az egész népsé­
get tehetetlenné hálózta, minek következtében nyiratva, nyuzatva ’s mindennemű
bántalmakkal halmozva, minden emberi méltóságából kivetkeztetett.
Ezek következtében a’ papi rend már a’ legrégibb idó'ben hallatlan hata­
lomra, ’s dússágra jutván, e’ nagyságát örökítendő, az égyptoni pirámisok példá­
ján, azt nagyszerű szikla-építményekkel, vésetekkel tetőzte. Az ezen faragmányok­
ból fenn maradt művek a’ buddha vallás sajátjai. Eme vallás felekezetek mun­
káinak mondatnak azon barlang tsuda művek, melyek india némely helyein ta­
láltatnak. Imaházak, lakok és folyosókból állanak ezek, melyek egymás mellett
és felett a’ merev sziklában vannak bevésve. Közöttük legnagyobbak az ele-
o r a i a k , melyek több mint egész órai messzeségre tartanak egy merev szikla­
hegy belsejében, és véseményekkel gazdagon ékesítvék. Ily nemű hires művek
az E l e p h a n t e , S a l s e t t e s z i g e t e k s z i k l a t e m p l o m a i ’s a m a v a l i -
p u r a m i hét pagod, úgy a’ c h a l a m b r o n i a k , hol háromszáz-hatvan lábnyi
hosszú ’s kétszáz-hatvan lábnyi magas oszlop tsarnok közepett van a’ szentély,
közel ezer oszlopon· melynek mindenike harmintz lábnyi magas, áll a’ lapos fedés.
Három ezer pap végezte e’ helyen isteni tiszteletét.
Igaz, ezen óriási művek szerfelett nagyok, és ha arra számítvák, hogy a’
nép hajdani míveltségét örökítsék, úgy azok azt a’ művészet terén az ő szerfe­
letti nagyságában tüntetik élőnkbe, de ha bár ez igaz, mindamellett romba dől­
nek az elé vestiit időszak ama szellemi építményéhez. képest, melynél fogva a’
természeti-tudományok kísérleti fényein felmerült és megalapított tanait, a’ meg-
betsülhetlen positiv isteni tanokat, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott
jelves jelentőségein algebrai pontos rövidséggel, a’ mi isteni eredetű nyelvünk
lényeges szavainak leikébe örök időre oly tsalhatatlan böltsességgel bevésve
lenni találtuk. Ez a’ szellemi téren az igazi óriási-mű, melybe az élő Isten legbiz-
tosb ta n a , elidegeníthetlenül örökre levagyon téve, melynek új és újbóli felis­
merésén, az emberi-nem mindannyiszor eredeti boldogságára térhet vissza.
Ezek után méltán óhajtania kell az emberiség barátjának, hogy az indu
vallási ’s polgári intézvények, a’ föld színéről örökre elenyésszenek, és az oly
nagy tömegű nép visszanyerje emberi jogait; mert valóban e’nép rémképéül áll
minden időknek, mint lehet gazdag tehetségekkel megáldott roppant számú né­
pet is mint az indút, élő géppé stilyeszteni. Valóban ideje, hogy a’ pogány zsar­
nokságnak, mely a’ szellemet örök sorompók közé zárja, mely korlátolja az ész
világának útját, és az isteni akarat örök folyamának és törvényeinek : az igaz,
szép és jónak emberi tsalással merészel gátot vetni, vége szakítassék. De ime az an­
gol, frantzia, és az összes keresztény világ istenfélő áldozárai, erősen egyengetik az
útat a’ mindinkább felmerülő való tudományok alapjain a’ való vallásra, mi által
mindnyájan egy általános értelembe szellemesedvén, végre is egy közös oltáron
áldozva egyesülendíink.
Tibeti mitus
Megemlítendó'nek tartjuk még a’ Láma-vallást, mely különösen Tibet,
Mongol, Tatár és más rokon népek közt, mint uralkodó vallás otthonos. E’ vallás,
mely eredetileg szinte egy istenitől forrásból indult ki, jelenben azonképen a’ sok-
istenítés lealázó tévelyeibe sülyedt, itt érte el a’ pogány papi hatalom az ő
tető pontját, az örök intő például az összes emberi-nemnek, mily féltékeny
szemmel őrizze minden időkön azok törekvéseit, kik nem a’ voltaképi isteniek­
ben keresik úgy saját, mint követőik boldogságát. Hitregéik szerint itt is a’
genesis vizi eredetre u tal, mely szerint : a’ szakadatlan viharok és esőzések
özön tengeréből egy arany fenék és abból öt nemű parányok keletkeztek, me­
lyek egyesüléséből a’ világ képződött sat. Mellőzve ezen őshagyományok egyéb
részeit, melyek a’ mint az indu m unkákban, maguk a’ tudományos alapok is
költői alakban szerkesztvék, — tsak azon részét említjük még meg, mely az em­
ber származására ama paraditsomi korszakra Mojzestől némileg eltérve vonatko­
zik. E’ hagyományok szerint : az emberi-nem elszaporodása tsak akkor kezdő­
dött, midőn az isteni l a h a k °') közül, ketten majmokká alakulva, három him
és három női lények keletkeztek S5). De az emberek lassan és lassan birvágy,
és gyilkos merényeinek vágyaitól mindinkább mélyebbre stilyedvén, ezek kö­
vetkeztében élethossza megrövidíttetett.
Itt több olyanokat találunk, melyek más népeknél bár átalakulva, de
szinte fellelhetők, mi egy közös eredeti kutforrásra utal, igy : az ember élet pá­
lyája bevégeztével midőn a’ lélek a’ testtől elvál, halálbiró által életéhez mérten
most az üdvezültek, majd a’ lélek váudorlás által tisztultak, majd a’ pokolra ta­
szítalak sorába ítéltetik. 5G)
Igaz, hogy az induknál is, felette nagy tiszteletben és hatalomban állanak
a’ papok, de ennek legfőbb foka Tibetijén vívatott ki, mely már valóságos láma-
állam. A’ felsőbb osztályú vallás kezelők : Lámáknak, az alsók (Nylonoknak ne­
veztetnek, amazok megtestesült isteneknek, és azért emezeknél nagyobb tiszte­
letiéiben állanak. Az ország kormányzása, az összes papság tető pontján álló két
nagy vagy fő Lámába központosul, kinek egyike D a l a i - L á m á n a k , a’ má­
sika B ő g d ó-L á m á n a k nevezeztetik. Sőt egy nagy L á m á i n is létezik. Min-
denekfeletti tiszteletben áll azonban a’ Dalai-Láma sat. De majd reájok is kerül
a’ sor, és a’ tantökéletesbülés ösvényén mindinkább felderülendő való tudomány
alapján, itt is megismerkedendenek a’ való vallás igazságaival. Itt az ideje, hogy
az istenfélő hittérítők minél hathatósabban terjeszszék az Isten igéit.
E g y p to n i h a g y o m á n y o k
Valamint in diában, úgy égyptonban S7) is a’ vallás alapján épült az ösz-
szes társadalmi szerkezet. Nints kétség, hogy az égyptoni isteni tisztelet is, a’
68
mint e’ tartomány elnevezése maga is elárulja, a’ hajdani eredeti egyistenítésből
keletkezve fajult el. Világ genesisök miként az induké, tibetieké vízi eredetre utal.
Egyptonban épen úgy, mint az induknál a’ nép tömege, a’ belső vallástól
szigorúan kizáratott, és előle szorgalmatosán titkoltaték. Ellenben itt a’ pogány
vallás kezelői, egy jobban kiképezett sajátságos durván anyagi nép vallást terem­
tettek. Ezen tzélra különösen a’ természet személyesíttetett, egyes lények vagy
állatokban, a’ szerint a’ mint azok egyik, vagy másika ez, vagy amaz ország ré­
szében kisebb vagy nagyobb jótékony vagy káros befolyást gyakorla. Eképen
az isteni tisztelet égyptonban bálvány imádásban nyilvánulván, mindenütt hely­
beli viszonyok szerint módosíttatott, és igy történt: hogy a’ nemzeti istenségnek
felvett utolsó háromságot (Osiris, Isis és Horns) kivéve, kizárólag tsak helybeli
istenek voltak, kik vidékeiken tisztelteiének, máshol pedig nem.
Valamint az induk, oly mereven valának az égyptoniak is kasztokra el­
különítve, de ezek további fejtegetésétől méltán elállhatunk, miután azok hagyo­
mányai bennünket a’ voltaképi feltárt eredetről úgy sem világosíthatván fel, ek­
ként elég mindezek felől azt tudnunk, hogy az egyik t. i. külgenesisök szerint a’ lát­
szatnak megfelelőleg, a’ kiokulást mellőzve, mindent a’ zérusnál kevesb mivoltból
származtatnak ; — a’másik bel, titkos genesisök szerint pedig, mindent: a’ végte­
len-örök központi világosság, világ-Lélek, okfői egységéből keletkezettnek hittek.
Ezek alapjain lesz aztán előttünk tisztában, miért utaztak a’ leghíre­
sebb görög böltsek égyptonba, mivel itt e’ belgenesisben volt elrejtve az
istenfélő Noétól megmentett hajdani vízözön előtti óriási szellemkorszak fel­
tárt egélytanának böltsészete, melyet Noé halálával a testvérek közötti ösz-
szekotszanás után K ám , de különösen Nimród államtsinjától, kik az istenfélő
Sem és Jafetiektől elszakadván, pogányságra fajultak, nyilvánosan oktatni többé
nem volt szabad. Itt szerezték Mil. Thales, Pythagoras, Plato, Eudoxus, Aristo­
teles s. t. m. a’ maguk böltseletüket, de minthogy azon időben a’ természeti
tudományok tsaknem teljesen letűntek, az égyptoni pogány papok pedig ama
ősi iratok lényegét legfeljebb elméletileg, de gyakorlatilag már nem értették,
nem tsoda ha ama böltsek tsak tökéletlent deríthettek fel. — — Kutassuk a’ haj­
dani görög : Deukalion, Pyrrha és Parnas történetére vonatkozó eseményeket,
és lehetetlen ezek regényszerüségét az előzményes Noé valóságos történelmében
fel nem ismernünk. Nints kétség, hogy Sem, Kám, Jafet eseménye rezgi át veres
fonalként az összes nemzetek legrégibb viszonyaira vonatokozó történelmét a’
legkülönbözőbb mesés alakban átvarázsolva. A’ kik a’ régészetben otthonosak
ebben kételkedni nem fognak. íg y értjük meg aztán saját népünk száján forgó
ősmeséinknek szövegébe vésett való eseményeket, igy az égyptoni pogány pa­
poknak a’ görög böltsekhez intézett ősi tanaikra vonatkozó eme válaszukat :
„T i t s a k g y e r m e k e k v a g y t o k , n i n t s a g g a s t y á n k ö z i e t e k , t i
n e m b i r t o k a z o n i d ő á l t a l m e g ő s z í t e t t t u d o m á n y n y a l . “ Es
igazuk volt, mert a’ mint isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe
 69
merevült böltselmén oly tisztán kiviláglik, tsakugyan ők bírták azon eredeti
isteni jó (io-i) tant, mely a hajdan rág elévült időkben felvala tárva.
Ideje tehát, hogy valahára ne tsak a’ hitetleneknek, oly annyira hízelgő
’s tetsző, istentelen korszakára vonatkozó régészete, hanem az egyistenités tanára
vonatkozó legősibb események is, az ő valóságukban ismertessenek meg.

Héber hagyományok.
Tudjuk miszerint Mojzes ss) gyermekségétől az egyptomi udvar gondvi- í8)
selése alatt neveltetett, és ott negyven éves koráig élvén, beavattatott az egyp-
toni pogány papok minden böltseletébe, be magába a’ néptől gondosan őrzött
külön rejtett titkos : io-i (jó) tanába, itt ezek irataiból szerezte ő az egyistenités
tanát, melyet ennen felekezetű nemzetére alkalmazván, azt a’ sokistenités rom
szellemétől megóvandó, az eredeti egyistenitésre vezette vissza.
E’ tan szerint : Jehova a’ zsidóknak kizárólagos istene volt, a’ zsidók
tr
neki választott népe. 0 e láthatatlan korlát nélküli mindenható Istennek, minde­
nek alkotójának, ki semmi mellék álisteneket nem tűr, imádását tanította. —
Genesise elegendően ismeretes, és több helyen kitűnik, hogy az igen összevont
tanokban, a’ természettan mélyebb ismeretekben járatlan nép fogalmához volt
alkalmazva.
A’ Jehováróli fogalmak igen durvák és tisztátalanok voltak, többnyire
haragos és bosszúállónak festették, nem pedig kegyes atyának, még kedventz
népe iránt is. Az eredeti mozaismusból még a’ halhatatlanság eszméje is idegen
volt. Az tsak az itteni életről tud, ’s tsak földi büntetésekkel fenyeget, nem
örökké valókkal (innen ezen eskü alakok: testem dagadjon meg, tsípőim assza­
nak el, legyek sánta ’s béna sat.), sehol sints szó halál utáni feltámadásról.
A’ zsidók törvénye Istentől magától adatott, a’ birák szt.-személyek : „Jehova“
helyettesei voltak, 59) nékiek a’ Lévi tsaládból kelle származniok, a’ törvény 59)
legfőbb magyarázója a’ főpap, fontos esetekben Isten a maga akaratát próféták
által tudatja a’ néppel; — mindenkinek, ki magát Jehova által erre lelkesítve
érzi, joga van próféta gyanánt fellépni, 1°) ’s őt türelemmel ki kell hallgatni, ’s ' °)
a’ legjobb bánás szerint tselekedni, 41) a’ világi hatalomnak pedig általában 1')
nints joga őt erőszakosan akadályozni.12) A’ büntetések a’ körülményeknek 12)
megfelelőleg durvák, és kegyetlenek voltak. ' 3) Bálvány imádás kövezéssel bűn- 4δ)
tettetett. Hasonló büntetés volt kiszabva a’ szertartási törvények megsértésére,
a’ körülmetélés és a’ húsvéti bárány evésének önkénytes elmulasztására, az áldo­
zathús evésére, midőn valaki törvényesen tisztátalan volt sat. Ki Jehova nevét
vétkesen kimondotta, megköveztetett. Ha magát egész város bálvány imádással
tette vétkessé, úgy bántak vele, mintha az államtól pártolt volna el, minden lakó
kivétel és különség nélkül, még az állatok is megölettek, és minden benn talál­
tató megégettetett. Itt senkinek nem volt szabad zsákmányolni, vagy a’ várost
újból felépíteni.
 70
Ezekből itt is azt látjuk, hogy náluk is, miként az égyptoniaknál, vallás
ürügy szolgált a’ nép és nemzeti intézkedések alapjául. A’ papok itt is szerfeletti
hatalomra jutottak. A’ dolgok rendes folyama szerint ezen viszonyból szinte fel­
tétlen papi kényuralomnak kell vala támadnia, azonban az ország több törzsrei
11) elosztása, itgy a’ vándor és pátriárkái4*) erköltsökhez szokott népben, bizonyos
egymástól öröklött szelleme élt a’ szabadságnak. Mind a’ mellett, a’ mint több
másoknál bebizonyult, hogy ott, hol a’ kormány istennevében igazgat, népaka­
ratról, vagy köztársasági igazgatásról szó sem lehet többé, s’ hol a törvénysze­
gés egyszersmind istentagadás is, a’ kormány jelleme kérlietlen szigorrá válik.
Es igy lön, hogy itt is, eme intézvények következtében, minthogy a’ szellemie­
ket képviselő papok, az egyistenitésre vonatkozó tantökéletesbülés kifejlődését
akadályoznák, a’ mint Üdvözitőnk korszakában is láttuk, ekként egyedül a’ hata­
lom korlátlan uralma segittetett elő, ’s igy természetes, minthogy az életbe átvitt
törvények nyilvános ellenőrséggel nem kezeltettek, imigy ezek az isteni : igaz,
szép és jó törvényeivel nem egyszer ütközvén, nem tsoda, ha a’megvesztegethető
bíráknak többé vakon hitelt nem adván, ebből a’ nagy többség elégedetlensége,
elidegenedése, innen meghasonlások, viszályok, súrlódások, pártoskodások, tettle­
ges összeütközések keletkeztek; melyek egymásra költsönösen rombolólag hat­
ván, végre az összes társodalom szétdulását vonta maga után. — Minek követ­
keztében Mojzes ama magasztos tzélja, miszerint népéből Jehova itnádása által
és annak nevében gyakorlandó papi uralkodással szilárdon egybekötött erős állo-
dalmat alkotand, nem mehetett teljesedésbe.

A perzsa mit u si hagyományok.

45) A’ Perzsa isteni tisztelet sokkal régibb, mint a’ z e n d a - v e s z t a 45) ke-
létkezésc, melynek folytatása által ama tisztelet tsak változást, nem pedig eredeti
képződést nyert. Ok a természet erőit Isten gyanánt tisztelték oltár szobrok nél­
kül szabadon a hegyormán. Az áldozatok tiszta helyen végeztettek tűz nélkül.
A’ feláldozott állat, közimádság közben szétbontzoltatott, a’ gyepre leterittetett
és a’ magus’ szent éneke után az áldozó elvihette, kénye szerint használhatván
*6) azt. lb) Egyéb iránt idő folytával elfajulván, iszonyú vallási babona bizonyítvá­
nyait találunk, nevezetesen ember áldozatot is. Ezen egyszerű természet imádás
valószínűleg a’ medok-vallás rendszerével egyesült, mi által az ős eredeti vallás
a’ magismussal keveredett össze. Mint első vallás alapitó Hóm, Hon emlittetik,
de valószínűleg Hun vala ős eredeti neve; később Zoroaszter jön előtérbe, kinek
Z e n d a - v e s z t a törvény-könyve egész a’ mi időnkig eljutott, de ime e’ könyv
tziméből lesz világossá előttünk, miszerint ama törvények a’ sokkal tágasb körű
szomszéd szittyákból költsönöztettek, minthogy ama könyv : a’ z e n d ü l é s t
v e s z t ő igazságos törvényeket tartalmazá magában; — mert nemde, ha a’ tör-
nyek igazságosak, a’ nép’ a’ zendülésre forradalomra! hajlamát veszti ’s azt kebe­
léből egészen kioltja, irtja; innen ama eredeti isteni : igaz, szép és jó igazságos
 71
törvényeknek rövid eszme sommázatú neve : Z e n d a - v e s z t a . Sőt, a’ Zoroasz-
ter elnevezése is sokkal eredetibb, hogysem azt fel ne ismerhetnénk. Azt tudjuk,
hogy a legrégibb idó'kben az egyistenitői táltos papok, a’ népnek nem tsak lelki,
de testi orvosai is valának, és igy valószínűleg a’ jótékony szerek osztásától :
zert, szert-osztóknak is neveztettek. De minthogy e’ kitűnő' nagytudományú
istenfélő' Fő'-pap látná nemzetének, Kám pogányságra szitó mételyén a’ pártos­
kodásra, forradalomrai hajlam át, hogy ditsó' nemzetét a’ szétosztástól, dulástól,
szétforgátsolástól megmentse, Verbő'tzyként összeírta a’nemzet legrégibb szokásai­
ból és Írott hagyományaiból azon jótékony igazságos törvényeket, melyek életbe
léptetésén könnyű vala aztán a’ pogánysághoz szitó pár tűtöket légy ó'zni’s rendre
téríteni, ’s minthogy eme igazságos törvények a’ pártűtó'k főnökeire : zord, ke­
mény időket hoztak, általok : zord pogány törvényeknek neveztettek; — de
minthogy a lehető legnagyobb békeséget óhajtó rész, ama zord időket letsillapitó
igazságos törvényeket, úgy a’ Mediái területen szétszórtan lakozó semitai tsatlo-
sok : a’ német ajkú Hermionok (Hermion vfe : n ő j t!m -e r-redeti BZt'ki'H istenét
imádok) azonképen üdvöseknek lenni találnák, innen ama magas állású Fő­
papot ki Sem pártján állott, a’ két nyelviség alapján egyesítve : er haszt den :
zor d, ekként a’ z o r d es has t e r bo1 lön neve : Z o r o- aszt er. — — Miből tisz­
tán áll, hogy az eredeti Zoroaszter, ki szerintünk Mojzes korát sokkal felül múlta,
magyar magas (magus) táltos Fő-pap volt. — A’ mint a’ történelemből tudjuk,
Zoroaszter neve alatt többen voltak, valamint Buddha ’s Jézus (s=ü z-ü z-
éjt homályt sut&xcgotj nev£n niások szintén neveztettek (1. Cantu Caesar III-dik
könyv 31. lap 1857).
A’ perzsa vallás egy legfőbb istenség imádásában állott, ki a minden
dolgok ősalapja: ,,a’ k i f ü r k é s z h e t l e n “ örök öröklét gyanánt symbolisálva
O r m u z d o t és A h r i m á n t 47) az első lényeket, gyökeit minden dolgoknak 47)
maga után teremtette. Ormuzd, a’ kifürkészhetlennek ’ 8) fényképe, mindig job- 4S)
ban hatva, az egész tiszta világot magából szülte mindenható szavával. Ő népé­
ben szereti magát és nem fárad ki soha az egész tiszta világgal jót tselekedni.
Ahriman is eredetileg tiszta ’s jó volt, de az irigykedés, Ormuzdnak némileg
magasb állása miatt, minden rósz és tisztátalannak még, a’ halálnak is ősforrá­
sává tette őt. Fdeme a sötétség, mint Ormuzdé a’ fény, mert mihelyest ő d e w
lön, leesett előbbeni magasságáról, és az örvény sötétsége elnyelte. A’ kifürkész-
hetlentől ő is örökre van rendelve, de nem maradand mindig rósz, hanem a’
halottak’ feltámadása 1!j után, Ormuzd által tehetetlenné tétetvén, és a’ tüzes 4<
J)
ásvány folyókban kiégettetvén, ismét szent és jó leszen, 12,000 évig tartand a’
hartz végelhatározásáig. Minden jó lénynek egy feruer 50) egy védszellem van ,0)
mellé rendelve. A’ halál az első ember vétke által jött a’ világra. Ahrimannak
véges győzelme után következik a’ jónak, valamint a rosznak feltámadása,
melynek mindkettője addig elváltán, egy közép tartózkodási helyen időzött, és
olvasztott értz ttízfolyamaiba taszittatott. Ezután az egész természet megifjudik
 72
és újul, és a’ jók végtelen boldogságot élvezendenek. — A’ vallás tzélja az egész
természetnek fénnyé válása, a’ jónak, igazságnak és életnek diadala, a’ halálnak,
*) sötétségnek és rosszaságnak megsemmisítése. 51).
A’ perzsa vallás tana fényteljes és mindenütt tiszta képet mutat, igy :
a’ p a r z s i m i n d e n h o l és m i n d e n i d ő b e n h a s s o n és k ü z d j ö n a7
j ó é r t és i g a z é r t , s o h a s e n é z z e n a r o s z n a k t ö r e k e d é s e i r e k ö ­
z ö n y ö s e n és g o n d n é l k ü l , t á v o l t a r t s a m a g á t a’ s z e m t e l e n
és b u j a é l e t t ő l , t i s z t a l e g y e n n e m t s a k t e t t e i b e n , h a n e m g o n ­
d o l a t a i b a n is. — A’ z e n d a - v e s z t a t a n k ö v e t ő j e a7 f e l s ő s é g n e k
e n g e d e l m e s k e d j é k , de e z e n e n g e d e l m e s s é g ne f a j u l j o n r a b ­
s z o l g a s á g g á ’s az u r a l k o d ó h a t a l o m n a k g y a k o r l a t a z s a r n o k -
) s á g g á . 52) — Ezen vallástan a soknejtiséget tiltja ’s tsupán az egynejüséget
s) tűri. 5ύ) Ámbár tekintve közép Ázsia korábbi összes viszonyait, a’ zenda-veszta
törvényeit kétségtelenül, eme parzsi töredékes hagyományokban úgy kell néz­
nünk, mint az emberi nem előhaladási emlékkövét, még is fel lehet ismerni,
hogy ezen isteni tisztelet, a’ vele összekötött társadalmi szabályokkal együtt, az
észszerű kivánatoknak mindenben nem felelt meg, miután itt is a’ papi hatalom
előnyei hálózták át az intézvényeket, és habár oly hatalomra jutni őket nem
látjuk, miként az égyptoniak, induk és tibetieknél tapasztaltuk; azt a fejedel­
mek függetlenségi törekvései’ és a szomszédságban levő nemzetek, főleg éjszak­
ról a’ Szittják viszonyos befolyásai’ méltó következményéül tekinthetjük, a’hol
ama alkotmányos intézmények nem tsak Írott malasztként, hanem tettleg életbe
átvive voltak. Nem tsoda aztán, ha az ily boldog nemzetnek nem tsak : zendülést
vesztő törvényeit, hanem magát a jóságos élő Istent, izdené lágyítva, elfogadták.
A’ parzsi genisis az égyptoni, indu, tibeti vizi eredettől eltérvén, azt a’ parázs
tűztől származtatta. íme a jelen napi legtekintélyesb böltsek közül némelyek
azonképen e’hez szítanak, meg nem gondolván, hogy a parázs tűz nem ok, ha­
nem okozat. És így itt a’végső ideje, hogy ezek felett a’ szellemben szomjuhozókat
teljesen kielégítvén, ezzel mindnyájan egyöntetű értelmiségre jussunk; mi a’
jelen természeti tudományok tantökéletesbtilési alapján, épen nem tartozik a’
lehetetlenségek sorába.
Mi, kik a’ betűk jól meghatározott jelves jelentőségein saját nyelvünk,
leglényegesb szavaiba vésett böltselmét a’ Szt. hagyományokkal, és a’ jelen
kifejlettebb természeti tudományok összes lényeivel, oly pontosan megegyezve
lenni találtuk, mind ezeket sokkal fontosabbaknak tartjuk, hogy sem ezek felde­
rítésein most már eligazodni ne tudnánk. Nints nekünk e’ tekintetben a’ nyel­
vünket nem értő külföldi tudósok tekintélyökre szükségünk, sőt ellenkezőleg
ezen okiratos szavak fontosságánál egyedül mi vagyunk hivatva arra, hogy
azok tudvágyát a’ lehetőleg kielégítsük, miből aztán tsalliatatlanul következik,
hogy ama zenda-veszta törvények a’ szomszéd Szittya intézvényekből, ahol a’
legrégibb időktől a’ jóságos élő Isten uralma alatt a’ szabadabb életkör otthonosb
 73
vala, költsönöztettek ; mert ha e’ tanok a’ perzsák valódi benső műveltségi érett­
ségéből fejlettek volna ki, akkor ők ama intézményeket meg is tudták volna ál­
landósítani, miként azokat a’ magyaroknak e’ liazábai letelepedésük alkalmával
is sikerült meghonosítani 51); de mivel a perzsák ama törvényeket tettleg életbe &ι)
átvitten huzamosb ideig maguk közt meg nem szilárdíthatták, tisztán tűnik ki,
hogy ama zenda-veszta törvényeket ideiglenesen, a’ hozzájok oly közel álló ha­
talmas szittya 55) nemzettől költsönözték, ahol e’ tanok a’legrégibb elévült időkben 3’)
otthonos miveltségi érettségből eredvén, közeli viszonyuknál erköltsileg, miként
az Angol intézvények a’ jelen miveit világra, vagy talán alkalmi forradalom kö­
vetkeztében anyagi befolyással is hatván, kénytelenek voltak ama törvényeket
elfogadni.
Mi tehát, kik páratlan nyelvünket a’ való egyedüli élő Isten feltárt tanán,
algebrailag szerkezetinek tekintjük, nem késünk többé az egész tudós világ előtt
bevallani: hogy az összes mitusok Noénak a vízözön előtti eredeti feltárt egyis-
tenitői: jó t a n á b ó l mint valódi történelméből elferdítve keletkeztek. így ért­
jük meg a’ fentebb idézett szt. Ágoston szavait, az ő tiszta felfogásában.

A’ m a g y a r o k h a g y o m á n y a i .
Azt tudjuk, hogy eleink Ázsiában laktak, e’ felől senkit nem hagy kétel­
kedni a’ történet. Ázsiának lakósai azon időben, midőn őseink ott tartozkodának,
a’ mint az évesült korszak története visszaemlékezik, többfelé ágazó hitvallásban
éltek, melyek közül a’ fentebbieken kívül figyelmet érdemlők: a’ mágusok, saba-
eusok, phoeniciak sat. vallásai. Melyiket valották ezek közül őseink, Lucianus-
nak eme szavaiból kiviláglik: a’ perzsák, parthusok, chorasmirek, baktrianusok,
szakák, medusok és sok más népek a’ mágusok vallását követték, hogy őseink
ezek közül valók, kétségbe nem lehet vonni.
A’ mi tehát az imént említett vallások eltéréseit illeti, mindaddig mig azok
különféle babonaságokkal, mesékkel be nem undokítattak, a’ legegyszerűbbek vol­
tak. Ez terjedt el Perzsiában, Margiában, Scythiában ezt hozták be valószínűleg
őseink is hazánkba. Következéskép mindazon sarktételek, melyek a’ mágusok
eredeti vallás tanának alapelveit teszik, a’ régi ősmagyarok vallásának is sarkté­
telei ’s alapelvei.
Az ősmagyar vallás egy görög író 56) tanúsága szerint: ők tsak egy fő sej
Lényt imádtak, ki mindezeket alkotta, fentartja ’s igazgatja, ennek tiszteletére
közönségesen dombokon és berkekben, imákat és áldozatokat mutattak be e’
végre leölt marháikból. E’ jó szellemen kívül, kit Isten 57) név alatt tiszteiének, 57j
és kinek adományából hittek jönni minden áldást és szerentsét; tisztelték még
(de nem imádták) a’ levegőt, vizet, tüzet, földet, kivált pedig a’ napot mint olyan
lényeket, melyek által leginkább vették Isten jótéteményeit. Nagy szerepet ját­
szott még vallásukban egy hatalmas, de Istennek alárendelt gonosz szellem, me­
lyet Ármánynak 5S), máskép ürdüng, ördögnek 59) neveztek, ettől származtatták5”) 3”)
 ó'k mint sok más népek a’ világon előforduló gonoszt, mit ők az élő Isten jóságos
eszméjével megegyeztetni nem tudtak.
Hitték a’ lélek halhatatlanságát is, és a’ tulvilági jobb életet. Halottjaik ern-
°) lékezetét gyásztorral és énekekkel ülték meg 60). Különösen szent volt előttük az
')62)eskü. Valának papjaik is, kiket táltosok 61) vagy józsoknak 62) neveztek, ők vol-
0 tak a’ nép józsolói, böltsei, orvossal ’s költői 6S). A’ nép irántok határtalan tiszte­
lettel viseltetett, de szabadságát általok (mint több más népeknél láttuk) megsér-
4) teni, összeszorítani nem engedé b4).
Nints kétség, hogy azon fentebb említett perzsa hagyományok tzikke
alatti törvények és erköltsös tanok, itt voltak eredetileg otthonosak, egynejüség
volt itt is szokásban, és az alkotmányosságnak, a’ legrégibb elévült időktől fogva,
mindig híí őrzői valának, jeléül; hogy azt még a’ bukott korszak előtti: Isten
országa ’s igazsága felismert mintáján szervezték. Ezen korunkig eljutott szerfe-
5) lett töredékes történelemből 65) is kitűnik, hogy e’ vallástan is minden kétségen
kívül, az egykori élő Isten feltárult tanából végre bitté törpülve keletkezett.
Ha tehát tekintetbe vesszük a’ történelem azon közös elismerését, misze­
rint a’ szittya törzs kitűnő sajátságához tartoztak az igazság szeretete, fényűzés
megvetése, az adott szó szentsége, férfias elhatározás, hősi elszántság, kitűrés,
ember társaikkal! úgy rokon, mint idegenek iránti emberiesb bánás, szóval egy­
szerűbb tanaikkal megegyező erköltsös viselet. Sőt ha tekintetbe veszszük e’ törzs
nemzet egyik fő magjának nép száján oly otthonias hangnyomattal kiejtett: egy
élő Isten mondatát, úgy az ezzel szorosan összhangzó történet-irók ama feljegy­
zéseit is, miszerint e’ nemzet valósággal mindig: egyistenitő volt, és hogy egy­
szerű, a lehető leggazdaságosabb országlati kormányzata, az eredeti isteni tanok­
kal összhangzólag vezettetett, és papjaikat bár szerfelett tisztelék, de túlhatalom-
rai jutásokat mindig féltékeny szemmel őrzék ; és hogy a’ jelen országuk elfog­
lalása alkalmával ennen biztosításuk tekintetéből tsak az ellenszegülők ellen
kegyetlenkedve, minden meghóditottakkal pedig saját népük atyai (patriarkális)
intézményeit oszták meg, mi különbséget sem tevén, a’ hódított és saját nemzet­
beliek közt, sőt a’ nemesi kiváltságot is azonképen oszták meg velők, ha arra
érdemesekké lőnek; mindezek elengedően tanúsítják, hogy a magyar nép a’ leg­
régibb időben, a’ voltaképi isteni tanoktól át és áthatva volt, melyek benső érett-
ségü küzdelmein emelé nyilvános ellenőrséggel országlatát és minden rendű in­
tézményeit, innen a’ nyilvános megyei rendszerek. Igenis, tsak igy volt egyedül
képes az annyi ezer évi viszontagságok után is faját, az idők által megőszített
alkotmányát a’ legújabb sakkot kapott időkig oly testesülten megőrizni. Hogy
pedig ezen tanoktól ditső nemzetünk valósággal átvala hatva, tanúsítják ősnyel­
vünknek ezen isteni tanokat mnemonicai elfelejtlietlen lekötéssel dúsan ellátott
lényeges szavai, melyek szerkezetét egy tiszta tudaton alapult böltsészeti rendszer
vezénylé, melynek felismerésével e’ nemzet küldetése, a’ tudós világ által elébb
utóbb beláttatván, ekként páratlan nyelvünk nagyszerű méltánylásra számíthat.
 75
Ime Plato ama eszméje, miszerint: „az e m b e r i - n e m v a l a h a j o b b
vol t , és h o g y e z e n e l v e s z e t t b o l d o g s á g á h o z ! v i s s z a t é r é s , vég-
t z é l j a a’ b ö l t s á l l o d a l m i i n t é z k e d é s e k n e k , * mindinkább nagyobb
megfontolást érdemel.
A’ szent hagyományok ama tartalma is, miszerint mindezek eredete egy­
kor fel tár tan tudva volt, igy jutand a’ szellemet megnyugtató tiszta igazságra.
Mindezeknek oly annyira Összefüggő állásából, főleg pedig abból, misze­
rint nyelvünk, lényeges szavainak leikébe vésett tanai, jelen korszakunk tudatát
sokkal felülmúlják, mindinkább tisztábban lesz előttünk, hogy az összes mitusok
ős eredeti feltárt egyistenitői tanához legközelebb áll a’szittya törzs, és eme annyi
rajainak egyik leggyökeresebb magzatja, a’ magyar, és ezt nem tsak nyelvünk
bizonyítja, hanem ama a’ történelemmel teljesen megegyező költözködési viszony
is, miszerint ama pogány korszak teljes romlottságából, és eme egyistenitői er-
költsös tanoknak gyakorlatilag életbe is átvitt ellentétéből, közöttük szüntelen
ellenségeskedések és hartzok keletkezvén, ekként végre is az erköltsösb, józanabb
rész, a’ romlottabb résznek, az ellenséggeli tzimboráskodása ’s innen keletkezett
meghasonlások, szakadások, pártoskodások, tettleges kitörések folytán, az eredeti
területnek odahagyásával amazoktól magukat óvandók, tisztítandók. uj hazát
keresve, bár nagyobb korszakokban, de szüntelen, hun ide, hun oda tsatangol-
tak, innen részben a’ hun elnevezés. A’ bábeli elválás is , főleg ezen okból
történt.
Mi tehát, kik az egykori kétségtelen tudat tanán szerkesztett isteni ere­
detű nyelvünk, lényeges szavaiba vésett böltselmét oly tisztán felleltük, ezek
iránt többé közönyösek nem lehetünk, nem, mert tudjuk, hogy már korunkban
is (miként részben a’ vegyészi műszavakkal megindult) nem egy tudós férfiú
gondolkodott azon, hogy a’ jelen ismeretek összegét egy közös, a’tudatot magába
bevésten tartalmazó ujszerkezetü egyetemes nyelvbe tegyék le, hogy ekként az
eszmék annyira szétzilált tévegéből valahára kiigazodhassunk. Nints, nem lehet
kétség, hogy ugyanezen törekvés, azonképen ébredt fel ama rég elévült vízözön
előtti ősi időkben is, minek folytán az összes nyelvek nyelviségéből keletkezett
aztán azon a’ tudatot tiszta fogalmakban magába rejtő voltaképi világ-nyelv,
mely annyi ezer évek leforgásai után is, bár a’ legmélyebb tudatlanságba sülyedt
vissza, de a’ szorosb vizsgálat következtében oly dús és tiszta tudaton alapuló
szerkezetet árul el, mely a jelennapi korszak tudományát sokkal felülmúlván,
ösvényén hatsak az igaz, szép és jó útját szándékosan el nem állandják, ugyan­
azon feltárt isteni korszak újbóli kivívására vezetend vissza.
íme ha ma, az összes nemzetek tudós akadémiáinak legböltsebb férfiai
egy ily, a’ tudatot magában bevésten tartalmazó: világ-nyelv szerkezete végett
egy közös egyesületté állanának össze, mit tennének ? A’ tudomány jelen állásá­
nál, valóban mit sem eszközölhetnének, és mindaddig nem is boldogulhatnának,
mig az okszerűség alapján a’ tudat azon magas állására nem emelkednének, mely
 76
szerint úgy az anyag lényege, mint saját kisviláguk okfője az ő tiszta valóságá­
ban feltárva nem volna; nem mert tsak ezek szempontjából okulva láthatnák be
a’ nagyvilágot, és végre ennek a’ mindenekfeletti végtelen-örök legmagasztosb
delejes éberlétii életet élő okfőjét; tsak ekkor lehetnének a’ való tudomány terén
azon magas tsútson, melynél fogva mindezen tér és időben levő nyilatkozatok
szerinti észlelhetők eredetét, Isten országát és igazságát az egész egyetemiségre
érvényűit: igaz, szép és jó törvényeivel, a tiszta erköltsiség eme alapjaival, az
újonnan szervezendő tudat-nyelv lényeges szavainak leikébe letehetnék.
De ime, midőn ezen tanokat, a’ tudat-nyelv leikébe bevésni akarnák, tsak
ekkor állana elő a’ munkáság legóriásibb vállalata, mert, hogy a’ való tudomány
az igaz, szép és jó minden iránybani mérveinek megfelelőleg, ez egyes lényeges
szavak leikébe örök időre elhagyományoztatliassék, ez egyes egyedül úgy volna
kivihető, ha az anyag lényege ’s saját kisvilágunk okfője felismerésén, ennek
leglényegesb szerveinek idom és működési rendjéből keletkezett jelentéses jelvek,
a’ legegyszerűbb kiejthető hangok összegében tudós betűkké alakítatnának, me­
lyek mindegyikével aztán a’ nagy- és kisvilágból vett eszmék is azok jelves je­
lentőségeinek megfelelőleg, állandóul meghatározva köttetnének le, mi által azok
algebrai összegéből kerülnének ki az egyes tő, gyök, összetett szavak, melyek
ismét a’ ragok, képzők, úgy az ejtegetések, hajtogatások sat. segedelmével, szinte
miként a tíz alapszám (1, 2, 3, 4, 5, sat.) által a’ végetlenig minden kiszámítható
úgy az ekként állandóul meghatározott tudós betűk: A. B. D. E. F. sat. jelves
jelentőségein, melyek a’ való tudomány kútsát képviselik, minden kimagyarázható.
’S ime tsak akkor, midőn mindezeket a’ legnagyobb erőmegfeszitéssel
megalapítanák, és pedig minél helyesebben tennék ezt, tsak akkor látnák be ál-
mélkodással, hogy mindezek már egykor az óriási szellem korszak világában
egytől egyik megvitatva, alapítva ’s rendezve, ’s a’ mi legdrágább ereklyénk:
édes annyai nyelvünk leikébe tudatilag bevésve vannak.
Igaz hogy több nyelvek vannak, melyeknek számos szavai szinte ily be­
tűi összetételen alapult észszerű szerkezetet árulnak el, de mivel mindazok közt
egyetlen egy sintsen, mely azon jelvi jelentőségen kívül, az egyszerű sommázatu
szavakban több tiszta értelmet képviselne saját szövegében, mint a magyar nyelv;
ekként látni való, hogy mindazok nem egyebek voltak, m int: szinte teljes elisme­
rést érdemlő, ugyanazon szent tzélra t. i. a feltárt isteni tudatot, a’ nyelv leikébe
bevésni törekvés; de a’ melyet egyetlen egy nyelvben sem sikerült oly tiszta
praecis és exact fogalmakban letenni ’s megállapítani, mint a’ hogy sikerült azt
a’ magyar nyelv lényeges szavainak leikébe letenni. Ép azért nyeré e’ nyelv :
m a g y a r e l n e v e z é s é t , mivel a’ mint e’ szó lekötött eszméiben oly lelkesen
elárulja, visszafelé: V - a g y á m , velőm, észszerűségem, okosságom a’ nyelvbe
tétetvén le, ekként mit értelmes ember e’ nemben legmagasabbat utódaik örök
boldogsága biztosítására elhagyományozhatott, letevén ; ezzel a’ nyelv további
alakulása az egész emberi nem javára be vala fejezve, reszketve. Mindezekből
 77
kitűnik, hogy e’ nyelv az összes nyelviségek nyelvein felül kerekedvén, az való­
sággal az isteni positiv tudatot mind elméletileg, mind gyakorlatilag magában
rejtvén, minden nyelvek közt a’ legtudósabb egyetemes, akadémiai, valóságos
világ-nyelv volt. Azért lön aztán az ezen tanok ismeretéből felvirágzott egyis-
tenitöi tan is, nem egyes kegyelt nemzeté, hanem az egész emberiségé, mely az
összes nemzetek legrégibb mitusi hagyományaiban, mint egyistenités felismerhető.
Nem tsoda tehát, ha a’ későbbi összes pogány világ ama eredeti tanokért mit sem
küzdvén, és igy azokat meg sem betsülhetvén, attól eltért, holott saját nemzetünk,
főleg Jafet utódai ama egyistenitői tan mellett, habár az végre hitté olvadt, e’
hazábai bevándorlásig állhatatosan megmaradtak; a midőn Üdvözítőnk azonké-
peni egyistenitői tanával szt. István apostoli királyunk alatt a’ kereszténységbe
olvadtak. És hogy a’ Jafeti ivadék mindig állhatatosan az egyistenitői tan mel­
lett állott, bizonyítéka a’ Bábeli (1. e’ szó elemezését alább) egyistenitői tem-
lom feletti testvérek közötti véres összekottzanás ’s elválás; és az hogy reformá­
toruk, kik őket a’ sokistenitői pogány vallásról egyistenitésre térítette volna, mi­
ként a’ héberek és perzsáknál sat. láttuk, soha sem volt; nem, mert az eredeti
Zoroaszter (Verbőtzyként), a’ gyakorlatilag életben levő vallásos szokásoknak és
törvényeknek egyszerű feljegyzője volt, hogy felismerhessék teendőiket a’ kámi-
tai pogányságra törekvők tselszövényeitől. De tudjuk azt is történetileg, hogy
Atilla Isten (’s nem istenek) ostorának tzimezé m agát; sőt a’ nép száján oly ott­
honias hangnyomattal kiejtett eme legrégibb mondat : ,,A’ m a g y a r o k é l ő
I s t e n e “ ugyanezt erősíti; de legfőbb bizonyítéka a’ mi páratlan nyelvünk
lényeges szavainak leikébe merevült isteni tanai; holott ha ők sokistenitésre fa­
jultak volna, ezen szent bevésések azonképen kiküszöböltetvén, eleny észtek volna,
így a’ Sémiták egyes ágai, a’ bábeli összekottzanás utáni elválásuk és keletrei
szakadásuk után, nagy részben pogányságra térvén, ezzel isteni vallásukat és
eredeti nyelvöket elveszítették, mint a finnek, tsudok, héberek sat. íg y a’ Kám
részén levő filiszteusok, kánáneusok sat. ágai, végre zend, veszt, kopt nyelvekké
enyésztek. Voltak ugyan köztök kik a zsarnoki uralmat megunván a’ Jafetiekhez
szegődtek, de fájdalom, ezek valának aztán azok, kik eme Jafeti legtisztább is­
tenfélő részt, a’ kámitai pogány szellemmel elárasztották, és ott is pártoskodásokra
szolgáltattak okot. így aztán ezen össze-vissza költözések, vándorlások után,
nem álmélkodliatunk, ha Ázsiának, sőt a’ föld tsaknem minden zűgában találko­
zunk, önnön nemzetünk nyelviségére vonatkozó számos, még ma is felismerhető
szavainkra.
íme Plato azon több mint sejtelme, mely szerint nevezetesen Politiájában
eszményiét adván az egyes emberi tehetségek rendének, világosan megmondja,
hogy állodalmi eszményié gyakorlatilag addig lehetetlen: „ mí g a’ r é g i n e m ­
z e t e k h e z h a s o n l ó ’s h i b á k t ó l m e n t s z a b a d n e m z e d é k , n e m t a ­
l á l t á t i k v a l a h o n e’ f ö l d ö n . “ Mi megvagyunk győződve, hogy ő eme
magasztos eszméket az égyptoni irományok legrégibb hagyományaiból búváriá.
78
[me itt találandják t. olvasóink állításunk ama nagyságát, minél fogva az
összes mitusok tanát, minden kivétel nélkül az egykori bukott korszak előtti idők
feltárt egyistenitői korszakából keletkezettnek tartván, Noe-Jafet összeköttetésén,
ehhez a’ magyar nemzetet, a’ legközelebb állónak lenni tartjuk.
Igenis, az ős eredeti végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétü életet
élő okfőnek, a’ természet istenítésre, sokistenitésre ’s istentagadásra való elfaju­
lásai után, nem maradt az ősi időkben egyetlen egy nemzet, mely az egyisteni­
tői tanhoz oly hű maradt volna, mint a Jafeti magyar rész, nem, mert a’ semitai
elfajult héber nép is a’ sokistenitéstől át és áthatva lévén, annak az egyistenitői
tanra való visszatérése nyilván Mojzes idejétől számítható, mert azon egyistenitői
tant, melyet a’ vízözön után Sem vegyült maradékaiként Abrahám, Izsák, Jákob­
tól a’ legrégibb időben öröklött volt, az Jafet utódainak egyistenitői tanával kö­
zös vala. De a’ két nemzet egyistenitői tana közt Mojzes korában is nagy vala a’
különbség, mert a’ magyar az egy élő Isten alatt, az egész emberi-nemre kiható :
jóságos Istent vallott; a’ midőn a’ héberek egyedül saját nemzetüket kegyelő
pártos, haragos és bosszúálló istent hittek. Igaz, hogy ha a’ magyar szavak be­
véséseit közelebbről fürkésszük, azokban számosakat fogunk találni, melyek a’
sokistenitőkkeli érintkezést árulják el, de minthogy nemzetünk e’ liazábai beván­
dorlása alkalmával is, valósággal egyistent ditsőitő volt, ekként már ez maga is
arra mutat, hogy a’ magyarok, költözködéseik folytán, melyeket az istenfélő Tál­
tosok a’ nagyokra való befolyásaiknál fogva, a’ legrégibb időtől kezdve ép azért
eszközlék, hogy a’ mindenütt eláradt sokistenitéstől, mely saját rokon nemzetsé­
güket is részben elkortsitá, legalább a legtisztább részt a’ mag-rajt, a’ végromlás­
tól megóvhassák, mindaddig vonultak el elfajult pártos rokonaiktól, míg végre e’
jelen hazába jutottak, ahol mint történetileg tudjuk, mint egyistenitők tele­
pedtek le.
Ezek alapjain, mi mit sem kételkedünk, hogy szt. István a’ ditső apostoli
Király, saját nemzetének némi részben a’ sokistenitésre való hajlamát, a’ pogány
rokonok közikbe keveredett egybeolvadásain ismervén, de tudván az innen ke­
letkezett viszályok, meghasonlások, pártoskodások, következményeit is, éj) azért
állott saját egyistenitői, bár az eredetitől sokban elfajult tanával, oly közel ro­
konságban álló keresztény vallásra, mivel teljesen belátta, hogy a’ folytonos
háborúk következtében úgyis nagyon leapadt nemzetét, minden netaláni újból
megkísértendő költözködési vágytól, és az innen múlhatatlanul bekövetkező el-
forgátsolástól, teljes szétdarabolástól, oszlásztól tsak úgy óvhatja meg, ha azt egy
tömeges, ugyanazon egy vallásos szellemtől áthatott nemzetté olvasztandja össze.
Ez lévén egyúttal azon közvetítő is, melynél fogva a’ mindenütt résen levő ke­
reszténységre tért nemzetek szinte kibékülvén, megnyugodtak. íme igy ismertük
mi fel e’ szt. fejedelem mély belátását, és egyúttal saját nemzetével az egész mi-
velt emberi-nemre kiható: valóságos apostoli küldetését.
Ha már most visszaemlékezünk az évesült korszak legrégibb eseményei-
 79
nek benső rugóira, világos lesz előttünk, hogy a’ legnagyobb háborúskodásokra,
mindig a’ vallás szolgált legfőbb ürügyül, azért üzé Atilla is istenostoraként
a’ Visigotliokat, mivel az indu Visnura térvén, pogányságra fajultak. És igy, ha
a’ költözködések, vándorlások e’ nemű bensőbb rugója, úgy a’ kül- mint belföldi
történet íróktól nem említtetik, egyedüli oka az, mivel a’ külföldiek a’ minden
nyelviségektől annyira eltérő nemzeti nyelvünket teljességgel nem éi’tették, és
igy nem is értesülhettek annak bensőbb indokairól. A’ mi pedig a honi írókat
illeti, tsoda-e a’ midőn a’ kereszténységre lett téréssel, az ős vallásra vonatkozó
minden legkisebb hagyományok, emlékek, gyökerestül ki irtattak, ha annyi rom­
bolások, tatár, török járások, beldulások után többé mindezek valódi kútforrásait
nélkülözni kényteleníttetvén, most már majd nem egyedül, a’ mi páratlan nyel­
vünk, történelmi szavainak leikébe letett eseményein, juthatunk mindezek
tudomására.
Jelenben tehát, a’ midőn ditső nemzetünket nyugoton ez időszerint Üdvö­
zítőnk tanával, és ezzel a’ leghatalmasb egy isten itői mi veit nemzetekkel szövet­
kezve lenni találjuk, méltán ketsegtethet bennünket azon remény, hogy távol
ama sokistenitői minden igazságszeretetből, erköltsiségből, józanságból kivetke­
zett népektől, végre valahára felépíthetjük azon egyistenitő templomot, mely az
összes emberiséget egy élő Isten positiv tudatára vezetendi.

A’ p h o e n i c i a i a k , p h r y g i a i a k mi t u s a.
A’ mi ezek, az assyrok sat. népek hitregéire vonatkozó eredeti hagyomá­
nyokat illeti, ezek is több mint valószínű, miszerint: mindnyájan a’ mi vízözön
előtti eredeti egyistenitői egélytanunkból költsönözték, és phoenieiaiaknak
(a’ ph—f), valószínűleg azért neveztettek, mivel eredetileg a’ hajdani legrégibb
korszakban, a’ legfőbb szellemi Lényt, mint világ-Lelket ez egyetemes nagy­
egész központi tsillagjaként tekintvén, ezt mint legfőbb szellemi tsillagot: véget-
len-örök eszményi-valóként imádták. Innen fő n (az: oe = ö)va gy fe n va" az i mmt x
(azaz mint legmagasztosb delejes éberlétü életet élő, végtelen-örök: tsillag=*=x) ;
— innen a’ f ö n - i - x b°l eredt a’ főnix meséje, mely a’ mint a’ mesék hagyomá­
nyain kiviláglik, több ezer évek után szokott, az ő elhunytnak vélt hamvaiból
feléledni. íme az eredeti tudós betűk felismert jelves jelentőségein, igy hatunk be
ezek legvalószínűbb történészeiébe.
’S igy, miután a’ megemlítetteket az összes mitusi tanok felvilágosítására
elégségeseknek tartanánk, azok további fejtegetésétől méltán elállhatunk, és ezt
főleg mi magyarok lelkiisméretesebben tehetjük, mint bár mely más nemzet,
miután a’ görögösített szokásos: mithus szó, mely szerintük annyi m int: mese,
rege, költemény, nem rejti méhében lekötve azon eszme fogalmat, mint a’ melyet
e’ szónak a’ görög nyelvben voltakép képviselni kellene, miután az valószínűleg
a’ mi eredeti vallásunk igaz volta feletti tantusákból, vitatkozásokból eredt,
’s minthogy azt a tsillagászati, physical, vegyészi eszközök, szóval a’ természeti
80
tudományok elenyészővel kísérleti úton bebizonyítani teljességgel nem tudták
mint megoldhatatlan meséket, regéket, ábrándokat tekintvén, távúiról sem tar­
tották hihetőnek, hogy ama eredeti ős vallásban (1. e’ szó tag. a’ 12-ik sz. a.) a’
valók ásatain, kísérletein feltárt egyistenítői tanra vonatkozó lényeges titkok
rejtőzzenek: holott a’ való tudomány mindinkábbi felderülésével, ez is tiszta ala­
pot nyervén, igy e’ szó az ő biztos magyarázatát nyerendi. ’S most méltán kér­
dezhetjük mi, kik tudjuk : hogy saját nyelvünk valósággal az egy élő Isten leg­
tisztább tanának böltsészetén szerkesztetett, lehet-e nemzet, ki a’ m ita"t u s4l"kb'’1
keletkezett vitatkozásokat, jobban magyarázhatná mint mi magyar ajkúak ? ré­
szünkről úgy tartjuk nem.
Mindezekből teljesen kitűnik : hogy a’ közös egyistenítői kiitforrásból
kiindult mitusok, különféle időkben, a’ midőn ama magas állásról lebuktak, az
egyes nemzetek igényeihez, szeszélyeihez, érdekeihez képest átalakultak, de mivel
ezek úgyszólván mindannyian, minden böltseletet maguk közt titokban tartván,
az emberiség nemes fejleményének roppant kárával földi érdekben zsákmányol­
tak ki mindent, méltán pogány, vagy titkos korszaknak neveztethetik, mindad­
dig, mig nem a’ világi görög böltsek, az égyptoni bel, titkos : ioi tan folytán a’
világi böltselet alapját elméletileg le nem tették, miáltal az emberiségre oly ká­
rosan ható nemtelen titkolódzásnak véget szakítván, a’ második korszak megindult,
íme itt a’ görög nemzet őseinek az évesült korszakban az egész emberi-nem mí-
velődésére kiható legnemesb érdeme. Ezen időben a’ böltselet a’ világiak közt
szüntelen erősb gyökeret vervén, mindinkább nagyobb kiterjedést nyert, mig
végre a’ törökök hódításai ’s Konstantinápoly elfoglalásával a’ tudósok szétszo-
ratván, általok az olaszhoni bevándorlások következtében, a.’ későbben kifejlett
nyugoti böltseletnek alapja tétetett le.

A’ m á s o d i k k o r s z a k .
A’ második, vagy görög bölcseleti korszak, a’ titkolódzástól , mentebb,
a’ szellem a’ titkos tzellák rejtekéből a’ világiak közt mindinkább elterjedvén,
ekként az elméleti ’s tapasztalati böltselet rendszerei, a’ melyekből az egész em­
beriségre nézve az évesült korszakban a’ felvilágosodás élénkítő haszna nyűgöt
felé áradozott, a’ fáradhatatlan mély belátása görög böltseknek köszönhetők.
Ezek böltseleti törekvésükben jobbára az égyptoni kosmogeniából indul­
tak ki, mint nevezetesb megemlítendő azon böltselet, mely Kri. e. 600 év előtt
Joniában támadt (innen ezen égyptoni : ioi — jó — tanok behozatalától a’ Jo-
niai szigeteknek elnevezése, ahol t. i. e’ tan leginkább meghonosodott); — ez
gondolkodás és következtetés utján a’ dolgok őseredetét igyekezett kitalálni. Mi­
leti Thales volt a legelső böltse az ioni iskolának, ki ennél-fogva, a’ görög böl­
tselet teremtőjének is szokott neveztetni. Diogenes Laertius szerint Kri. e. 640-ik
évben születvén, ő volt az, ki az emberi ismeretek szétszórt halmazát böltseleti-
leg rendezvén, azt élő szóval nyilvánosan adá elő. Böltselkedett ő a’ dolgok leg-
 81
első kezdeményéről, ’s e’ mindenség egyetemes rendszeréről. Értekezett a’ nagy­
ságról, kiterjedésről és a’ testek tulajdonságairól, ’s meg nem szűnt tanítványait
figyelmeztetni, miként kellessék az anyag ugyanazonosságának felismert valójá­
ból az egyetemes nagyegésznek benső ismeretére jutni. O miként az égyptoniak :jó
tana, minden dolgok ős anyagául a’ vizet tartotta. Igaz, hogy mindezek nagy
és mély belátást igényelnek, és ha megemlékezünk arra : hogy már Thales ko­
rában a’ berz folyam ismerve volt, akkor akaratlanul is feli smerjük azon égy-
ptoni bel, a’ nép elől gondosan őrzött : ,,A’ központi világosságbóli“ genesisének
öszfüggését, mely őt annak magasztos böltsészetébe — habár elméletileg — ve­
zette b e ; mert e’ tan nagyszerűségéből ítélve, tisztán áll előttünk, hogy ő a berz-
erőben, folyamban, miként ma is nem egy, a’ természet titkába mélyebben belátó
férfiú nem egyedül vegyészi hatályos szert, hanem az egész egyetemiségre általá­
nosan kiható erőket ismervén fel, ekként azt a’ primitiv elemek, és igy leges-leg-
végül a’ viz lényeges alkatrészéül is vévé. Szerinte a’ föld megsürüdött G6) viz,
a’ lég pedig meghigult viz volt, a’ midőn a’ tüzet, nagyon megritkult légnek te­
kintette, mit természetesen, minthogy a’ viz ugrás, hézag nélküli elemei : a’ kö-
neny és éleny akkori időben ismerve nem voltak , a’ végtelen és mindenütt álta­
lánosan eláradt berzerőre, éther, nagyon megritkult légre értett. Innen van, hogy
ő már akkor a tsillagászatban azon rendszert követte, mely szerint naprendsze­
rünk székéül miként ma : a’ napot vette; e’ körül forogtak a’ többi akkori idő­
ben ismeretes bolygók; — mi arra m utat, hogy a’ voltaképi tsillagászati rend­
szer az égyptoniak bel : jó tanán ismerve volt, de a’ mely titkoltatván, végre
puszta elméletté törpült; melyet maguk az égyptoni pogány papok sem valának
képesek többé az okszerűség utján gyakorlatilag bebizonyítani. ’S igy mit sem
kételkedhetni, miszerint úgy az anyag lényege , valamint a’ naprendszerünkre
vonatkozó való tan, a’ mint is : ,,a’ központi-világosság“, — „világ-lélekre“ vo­
natkozó magasztos tanok, a’hajdani bukott korszak előtti feltárt időkben ismerve
valának, de a’ melyek a’ természeti tudományok teljes lehanyatlásával elenyész­
vén, elméletté törpültek; melyek felett aztán nem tsoda, ha maguk a’ görög böl-
tsek minden elmebeli megfeszítéseik mellett sem valának többé képesek kiiga­
zodni. Ennek barátja ’s tanítványa A n a x i m a n d e r a’ dolgok amaz ős alap­
ját, ne hogy valamely külön egyes anyaggal feltseréltessék : véghetetlennek ne­
vezte. Az utána következett ioni böltselők közt An a x i m e n es (500 évvel Kr.
e.) és A n a x a g o r a s (460 év Kri. e.) a’ legnevezetesebbek. Ezen utóbbi vitte
be az ioni böltseletet Athénbe, ő hozá sajátképeni rendszerbe a’ thalesi böltsel-
met. Ezen iskolához tartoztak még Diogenes, Apolloniates, Archelaus s. m.
A’ második böltseleti iskola Siciliában és Olaszország azon részében, mely
nagy graeciának is neveztetett, talált legtöbb mívelőkre’s itáliai, vagy pythagorási
iskolának neveztetett, mert alapítója Pythagoras volt.
Igaz ugyan, hogy úgy az első, mint ezen utóbbi, ugyanazon forrásból
t. i. az égyptoni tanokból nyeré a’ maga böltseletét., miből egyelőre azt kellene
MAGYAR BÖ LTSÉSZET. 6
82

feltételezni, liogy midőn mindketten ugyanazon eredeti forrásból nyerék tanul­

mányaikat, e’ két tan alapító rendszere közt talán semmi lényeges eltérés sem
lehetséges. De ha meggondoljuk azt, hogy az égyptoniaknak két nemű genesi-
sök vala, még pedig az egyik : nyilvános, külső a’ népé, vagy typhoni; ’a má­
sik a’ nép elől gondosan titkolt bel, i oi ; akkor első tekintetre belátható, hogy a’
szerint a’ mint e’ két különböző tanok bár melyikéhez tsatlakozott valaki, a’
szerint alkalmazásra nézve a’ böltseleti tanrendszer is változott. És igy miután
a’ fennmaradt pytliagori tantöredékekből tisztán tűnik k i , hogy ő az égyptoni
tanok mindkét neméhez képest, két külön nemű iskolát alapított, e’ szerint a’
tanítványok, a’ mint azon tanok egyike, vagy másikában vettek részt, különböz­
tek. A’ kültanba, mindenki a’ ki kellő ismeretekkel bírt, minden nehézség nélkül
felvétetett; a’ midőn a’ bel, vagy titkos tanokban tsak azok részesülhettek, kik ma­
gukat a’ titok tartásra kötelezvén, ezenfelül állhatatosságuk szilárdságáról, még
némi megelőzött szigorúbb fegyelmi rendszabályokat is állottak ki, bizonyságául
annak, hogy itt a’ görög pogány hit elvekkel ellentétben álló tanok hirdetettek,
a’ midőn az elsőben mi sem adatott olyas elő, mi azzal ellentétben állott volna.
Minthogy pedig az égyptoni kettős t a n , két nemű genesisen alapult t. i.
az egyik : kül, pogány vagyis a’ népé, melyben az okszerűség teljes elmellőzésé-
vel minden a’ látszaton, színen alapulván, e’ tér és időben levő nyilatkozatok
szerinti észlelhetőket, a’ mint szemre a’ nem gondolkozó előtt látszik i s : a’ zérus­
nál kevesb mivoltból származni tanították; — a’ midőn a’ másik : bel, titkos,
isteni jó tanban, mely a’ nép elől oly gondosan takartatott, az okszerűség némi
elméleti fennhagyásával mindent : ,,a’ központi-világosság“ , — „világ-lélek“
okfőjéből az éther, ama időkben ismert berz-ei’ők hullámzásain, (emanatioin)
vízzé sürtidve keletkezettnek tanították; ebből első tekintetre látható, hogy a’
kik az első, vagy kültanban részsültek, a’ látszat, vagy szinrei okfőhez méltókig
az okszerűség legkisebb sejtelmét sem nyerhetvén, tanhirdetőjök szavát minden­
ben vakon követték, és ha azokban valaki kételkedett, elég vala azt mondani:
hogy ő a’ mester rnondá, ’s azonnal a’ legtsalhatatlanabbnak tartatott. Igaz, hogy
az ily más tekintélyén alapult tudás, igen könnyű ’s kényelmes, mely a’ vaklii-
vŐség terjesztésére szerfelett alkalmas, de arra, hogy az illetők : szellem szomját
bensőleg kielégíthesse, e’ voltaképi tzélnak tsak úgy felelt volna meg, ha ama
állítólagos tanokat a’ természeti-tudományok kísérleti tényein, minél tisztábban
szembesíteni sikerült volna. Nem tsuda tehát, ha a’ felsőbb osztályú tanontzok,
kik az okszerűség némi elméletében ugyan részesültek, de titoktartásra kötelez-
tetvén, ekként idő folytával a’ féltudósok, áltudósok, alakosak által felül mu­
latván, végre legyőzettek, mi által a’ tudatlanság mintegy iskolát nyervén, an­
nál tágasb körben szilárdulván m eg, igy minden a’ butaság, tudatlanság, so­
phisma érdekében haladt előre. A’ physicában a’ Thalesi rendszertől eltérőleg, az
anyagot kettőségnek nevezte. A’ morált mint lényegest ő vette be a’ tulajdonképi
böltseletbe ; a’ legfelsőbb felőli fogalmakat ő öltöztette mathematikai lepelbe, nagy
 83
Ságoknak bélyegezvén azokat; a’midőn minden dolgok ősalapját egységnek nevezte,
miután az eredetre vonatkozva a’monasból indult ki. Az erényt: a’világ-léiek (anima
mundi), vagy egység öszhangjának nézte. Az istenség a’ pythagorási tan szerint
a’ világ lelke, miudenfelé annak központi székiből elterjedve 67); az emberi lélek *0
pedig annak kifolyása, mely több testeken átvándorlás (metempsychosis) után
amahoz tér vissza. O volt az, ki az egyszer-egy (abacus) tábláját tanodájába be­
hozta, de abból, hogy a’ számtan , alapszámainak szavaiba vésett, értelmezését
feltárni, ’s annak eredetiségét saját nyelvén elemezni törekedett, már ez maga
is elárulja, miszerint azt azonképen az égyptoni jó tanokból költsönzé; mert a
monás, dyas sat. számneveire vonatkozó elemzésekből tisztán következik, hogy
azokat, oly nyelv alapszámainak eredeti szavain okulva fejtegette, melynek sza­
vai lényeges bevésésén alapultak; de természetesen, miután ama eredeti, előképi
nyelv leikébe vésett lényegességeket a’ magáéba oly sikerültén átvinni teljesség­
gel nem lehetett, tsak annál nagyobb értetlenséget idézett elő annak magyaráza­
tában. Nem tagadhatjuk azonban részünkről, miszerint : ezen kisded feljegyzés
is, az egész emberi-nemre, de különösen reánk magyarokra nézve szerfelett nagy
eredményt hozó volt; mert e’ szerint tisztában áll előttünk, hogy ama eredetre
vonatkozó töredékes tanok, a’ hajdani Noétól elorzott, az égyptoni On (görögösen
Heliopolis) városának könyvtárában titkon őrzött ioi (jó) tanából költsönöztettek ;
miből több mint sejtelinileg intetünk, hogy ama sikertelen pythagorási fejtegetések,
a’ mi isteni eredetű nyelvünk: tiz törzs számneveinek eléggé nem értett szavaiból
fordíttatván, vétettek. De természetesen a’ mint a’ következő rovatban látandjuk,
im ezek tsak akkor lesznek előttünk tisztában, ha azok legbensőbb értekezésébe
botsátkozandunk. Maga a’ görög : monász szó (monász vfé: számon) magyar esz-
1 2 3 4 5 6 5641 23
mesítésen nyugszik, mi tisztán arra utal, miszerint mindezen tér és időben levő
nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredete, a’ számtan, tiz törzs számneveinek lei­
kébe letett böltselmén deríthető fel; miből önként következik, hogy ha szeren-
tsések leszünk, eme szavak lényeges bevéséseit újból felderíteni, ez által leleend
leplezve azon titok is , melynek felismerésén végre valahára a’ való tudomány
terén e’ zavarjaink közepettéből minden irányban, azonképen számtani bizonyos­
sággal kiigazodhatunk. Pythagoras szerint : a’ m o n a s főforrása minden dol­
goknak és számoknak; — a’ d y a s a’ későbbi pythagorási tanok szerint töké­
letlen és szenvedő, ez oka minden anyagi alakulásnak és oszlásnak (tsuk és ódás-
nak ’s a’ mint látandjuk szerfelett találólag); — a’ t r i a s a’ monas és dyasból
összetéve, mind a’ kettőnek természetéből részesül; - a’ t e t r a s a’ legtökéle-
tesb; — a’ d e c a s a’ négy első számokat tartalmazza, azért tetrakiasnak is ne­
veztetik, mely minden zene és szám arányokat magában zárván, az egész egye­
temes világ rendszerét jeleli sat. Eme eredetre vonatkozó szerfeletti töredékes
tan, a’ dunaiaknál is fellelhető (1. Cantu Caesar Világtörtén. szt-István-társ. IV-ik
könyv 304 lap 1858), miből kétségen kívül tisztában áll előttünk, miszerint ama
6*
S4

eredetre vonatkozó tanok, tsak a’ mi páratlan nyelvünk tiz törzs számneveinek

leikéből derítlietők fel. De liogy Pythagoras ama tanokat Chinában szerezte
volna, miként Cantu Caesar véli. ahoz teljességgel nem járulhatunk, miután tisz­
tán áll, hogy ö azokat égyptonban az ioi beltanból vévé. De hogy miként jutott
ama tan Chinába ? azt a’ fentebb elősorolt legrégibb történelemre vonatkozó ese­
mények eléggé felvilágosítják. Hogy tehát ezen töredékes tanok az ő voltaképi
eredetiségükben mégértessenenek, az tsak úgy leend lehetséges, ha a mi feltárt
isteni eredetű nyelvünk, tiz törzs számneveibe vésett, böltselmét az 6' lényegében
elemezve szembesítjük, de minthogy e’ tárgyban előzményileg mit sem szólha­
tunk, mind ezek a’ maguk helyén követelendik megoldásukat.
Pythagoras volt tehát az, ki a’ görögöknél a’ mathematical tudományok
szilárd alapját letette, ’s későbbi időben a’ pythagoriak közé tartoztak azon fér­
fiak, kik által a tsillagászat, géptan, mathesis nagy mértékben előmozditattak.
Ezen iskolához tartoztak : Empedocles, Epicharmus, Ocellus, Timaeus, Archites,
Philolaus és Eudoxus.
Ezen két böltseleti secta t. i. az Ioniai s’ Itáliainak tanaiból, mintegy
seminariumból kerültek ki a’ többiek. Az ioniai iskolából fejlett : a Socratesi,
Academiai, Peripateticai, Cynicai ’s Stoicai secta. Az itáliai belső tanból kelet­
kezett az Eleai; a’ külsőből: az Epicureai ’s a’ Scepticusoké.
A’ mi az eleait illeti, ez főkép Xenophanes által, ki Colophon várossában
Kri. e. a’ hatodik század második felében született, mozdittatott elő, ki innen
Elea nevű gyarmatban telepedvén le, ez által a’ voltaképi eleai böltselet alapitója
lön. Tana pantheismus volt, vagyis az eleaták azon gondolatból indultak ki,
miképen minden dolgok egyetlen, egymástól elválaszthatlan mindenséget képez­
nek, következőleg Isten és világ ugyan az. De a’ mint alább okfőileg kimutatva
látandjuk, habár igaz az, hogy a’ myriad naprendszerek mint nagyvilági, s’ azok
égi testein kisvilági életet élők, a’ mindenek feletti székekszéki okfőjével életsze-
rileg teljesen összeforrva élnek, de miután mindezek mint tér és időben levők,
minden kivétel nélkül, a’ végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétü életet élő
világ-Lélekben, központi-világosságban, igében, mindenek feletti végtelen-örök
egységben: „ In p r i n c i p i o e r a t V e r b u m a k é n t lelik a maguk előzmé-
nyöket ekként mint elégtelen tant mellőzhetjük. Ezen böltselők közt Parmeni­
des, Zeno, Leocippus és aboletai Democrit a’ legnevezetesebbek. Ephesusi He-
raclit is Kis-Azsiában pantheismust tanított.
Ezek után helyén látjuk, hogy a pogány korszak alakosairól némi emlí­
tést tegyünk.
Miután az ioniai, mint az eleai böltselők többen Athénbe telepedtek, ott
kezdék a’ böltsészetet tanítani, minthogy pedig mind a’ két nemű iskola, az is­
tenség és világ felől oly nézeteket is tanított, melyek a’ pogány görög néphittel
ellenkeztek, és a’ pogány hitvallás földi érdekében kártékonyak voltak, ezek’
befolyása következtében az állodalom üldözni kezdé a’ böltselet embereit.
 85
Ezen új tanok elterjedése ’s életnézetek által Athénben a böltselet maga
is áj irányt vön. Gondolkodó fők, most nem tsak a’ dolgok természetének vizs­
gálatát tevék tzéljokká, hanem foglalkozni kezdének a dialecticával is, vagyis
azon tudomány nyal, mit ma alkalmazott logicának neveznénk. E’ tudomány a’
gondolkodás törvényei által a’ látszatot, szint, a’ valótól tanitá megkülönböztetni,
a’ dolgokat több oldalról szemlélni ’s kifürkészni mind azt, mi azok ellen és mel­
lett szól. A’ dialecticából, mely az eleaiaknál tsak hamar elmélkedéssé s’ szőrszál-
hasogatássá fajult, alsó Olaszhonban a’ sophistica támadt, és ez is Athénbe tele­
pült át. A’ sophistica azon mesterséget tanitá, miszerint : elmélkedés és álkövet­
keztetés útján, a’ szint, látszatot való, ’s a’ valót tévedés gyanánt lehetett feltün­
tetni. Leghíresebb sophisták, kik az álokoskodás káros mesterségében kitűntek :
Gorgias, Protagoras, Prodicus, Hippias és Trasymachus. Ok a Kri. e. ötödik
század második felében éltek. Volt ugyan közöttük néhány találékony elme,
jobbára azonban tsak ügyes feleselők voltak. Ezek a’ nagy tömeg balgaságait
hasznokra fordíták, és mindenütt felléptek, hol nyerészkedő vágyukat kielégít­
hették. így aztán nem tsuda, ha a’ böltselet kereset móddá alatsonyittatott, vita-
tási ’s beszéd-mesterséggé változott, és Athénben hol leginkább fészkelte meg
magát, mind az állodalmi életre, mind az irodalomra a’ legkártékonyabb befo­
lyással volt. A’ nyilvános vitatkozások sophistical jellemüek levének, a’ szónok­
lat, maga a’ társalgási mulatkozás és magán élet, az általa hirdetett álböltseségtől
Ion áthatva. Az átheniek érdemesb kis része érezvén kártékony hatását az állo­
dalmi ’s erköltsi életre, határozottan lépett fel a’ sophistical divat mámor ellen,
mindenek felett azonban Socrates volt az, ki ellene küzdött, kinek legfőbb ér­
deme kortársai’ hazudsága ’s nyervágya elleni folytonos hartzban áll, de termé­
szetesen, minthogy az ő tana is egyedül puszta elméleten alapulván, senkit
tapasztalati utón a’ természeti tudományok kísérleti tényein az ő szellemében
megnyugtatni képes nem vala, nem tsuda, ha e’ korszakhoz képest, ama Socra-
tesi tanokkal ellentétben álló pogány elvekhez szító alakosak tselszövényein, a’
legbefolyásosabb férfiak és buta népre egyiránt hatván, az okszerűség elvének
eme hódoló vezére, végre oly szánandó módon végeztetett ki. Socrates tanítvá­
nyai közt legnevezetesbek : Xenophon, Aristipp, Anthistenes és P lato ; kivált ez
utóbbinak eszményei, a’ mívelt világ’ minden korára nagyobb befolyásuak vol­
tak, mint minden más rendszerek. Ennek tanítványa Aristoteles vala. O volt az,
ki midőn macedoni Sándor Egyptont elfoglalná ’s módjában volna a’hely színén
ama bel, titkos tanokat Mii. Thalesként sajátjává lenni ’s lelkes tanítója: Plató
tanairól tsak nem teljesen meggyőződni, ’s azokról nagy Sándor tanítványát
felvilágosítani, e’ helyett Ptolemaeussal együtt, jobbnak vélte a’ kül pogány tan
támogatásához és terjesztéséhez szegődni, melylyel a való tudomány kifejlésének
nem tsekély kárt okozott.
Mind ezekből, első tekintetre kitűnik, hogy legfőbbként Pythagoras volt
az, ki a kül- és beltan kettős rendszerével az utókorra, a’ legártalmasb követkéz-
ményeket idézte clö, mert e’ szerint a’ kültanban részesült féltudósok, mindenben
tanítójuk szavát vakon követvén, az okszerűséggel mit sem gondoltak, ezek pe­
dig mint lelkiismeret nélküli bérentzek, oly tanokat hirdettek, melyek ugyan
egyrészt a’ népet annak féken tartására az erköltsiség tanába részesíték, és a’
mindent látó istenekre figyelmeztették; jól tudván, hogy az állam e’ nélkül fel
nem állhat; de más részt, minthogy vallásuk mitus, hitrege volt, ekként saját
maguk hátterében semmi tartalékot, féket nem ismervén, mindenütt és minden­
ben a’ pogány elvekhez méltólag kettős irányban t. i. szinleg, látszólag : az ioi
(jó), alattomba >, lappangólag a’ mint földi érdekük hozta : rósz szellemben mű­
ködtek.
De minthogy igazság egy lehet, a’ hová egyedül az okszerűség, nem pe­
dig az azt megtagadó ösvényen juthatni, ekként a kik azt megvetik, megvetették
Isten áldásának legbetsesbikét : az észt, és ezzel emberi méltóságukat, és mind­
azon együgyüek boldogságát, kik őket mint kolomposokat követni jónak látják.
Ezek alapjain nem álmélkodhatunk, ha az ily okszerűséget megvető álnok ala­
kosak vezetésén, az emberi társadalom a’ legveszedelmesebb mélységekbe sodor­
tatván, oly hosszú időkön át juhnyájként Jupiter 68) álisten pásztorsága alá ada-
tásával, minden szellemiségéből ki vetkeztet ve, némi rövid időszakokat kivéve,
majd nem oktalan tsordaként igazgattatván, örökös háborúkkal vesződött.
De nemde azok, kik az okszerűség tiszta igazságától eltérnek, magától
Istentől fordulván el, megérdemlik, hogy mind addig, mig annak voltaképi
okfőjéhez vissza nem térnek, örök kárhozatra taszítassanak; és ha ez tsak ama
elvetemedetteket érné, a’ kik az ép ész eme legbetsesb isteni ajándéknak, szán­
dékos aláásói, úgy nem volna e’hez legkisebb szavunk, ám élvezzék a’ mit keres­
tek, de minthogy az ily álnokok által az emberi-nem boldogsága több ezer éve­
ken át aláásatva szétdulatik; legfőbb kötelességünk az ily megvesztegetett go­
nosz áltudósok álzatát, kik a természeti tudományokban rendesen semmi, vagy
tsak igen felületes jártassággal bírnak, azonnal letépni, ’s őket az okszerűség
legnemesb fegyverével tehetetlenné tevén, a’ közönségnek nyilvánosan bemu­
tatni. íg y ismerjük aztán fel eme álnokokban a’ hajdani görög pogány korszak
ama megvesztegetett undok bérentzeit, kik a’ pogány égyptoniak mintáján, a’
nép minden legkisebb felvilágosodását oly istentelen féltékenységgel őrizvén,
ezzel az emberi-nem szellemiekbeni legnagyobb boldogságát, a’ való élő Isten-
hezi jutását, minden áron elorozni oly annyira törekedtek.
Fussuk át az annyi ezer évek pogány történetét, és azonnal meggyőződ­
hetünk, hogy ama okszerűséget lábbal tapodó pogány korszakban sem fejede­
lem, aristocrata, pap, nemes, polgár és nép állandóul boldog nem lehetett, ’s
miért ? mivel a pogány hit kezelői, miként égyptonban, tibetben kiis vivatott,
titkon egy közös papi uralomra törekedve , a’ világiak közötti féltékenységet
szüntelen szítván, hol egyik hol másik fél segedelmére állván, lesve lesték néha
századokon át az alkalmas pertzet, melyben titkon őrzött fensőségre törekő vá-
 87
gyiikat kivívhassák; a’ minthogy azt, ha nem is oly teljesen, miként a’ tibetiek­
nél, de időszakonként az induk, égyptoniak sőt hébereknél is sikerült kivívni.
’S egy ily egymást folytonosan irtó hartzok közepette, ugyan ki mondhatta
magát boldognak? bizonyára senki.
Igenis, ezen minden emberiesb érzésből kivetkezett pogány alakosak
voltak azon minden okszerűségnek ellenszegülő kolomposok, kik az emberiséget
annyi ezer éveken át oly iszonyú szerentsétlenségbe döntötték; ők már Thales
idejében, midőn a’ berzerő a’ beltanokban részesültek előtt ismerve vala, szinte
beláthatták volna, a’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetőknek a’
központi világosság : „Yilág-Lélek“ okfőjébőli genesisét, a’ berz-erők hullám­
zásain, habár nem minden ugrás nélküli teljes összfüggésben, és igy tsak köze­
lítőleg ; de e’ helyett jobbnak tartották ama voltaképi okfőre vezető iránynak
útját állani, ’s ez által ama szent ösvénynek elérhetését minden áron akadályozni,
íg y lön aztán, hogy ama nyilvános pogány tanodákban, a’ voltaképi belgenesis-
től eltérőleg, a’ tudomány minden ágában a’ kültannak megfelelőleg, a’ látszat­
ból indultak ki; miután nyílt genesisök szerint, miként a’ természeti-tudomá­
nyokban járatlanok előtt ma is látszik, mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhe-
tőket magából a’ zérusnál ke vesb mivoltból származtatták; holott amott, a’ min­
denek feletti végtelen-örök : monas alapján, az elevei központi-világosság :
„Világ-Lélek“ okfőjéből a’ berzerők hullámzásain származtatták a’ dyast, sat., bár
tsak elméletileg. — A’ tsillagászatban, a’ fent említett M. Thales elméletétől
eltérőleg, ugyantsak miként a’ közönséges nép előtt színre ma is látszik, a’ föl­
det vették eme mindenség központjául, és e’ körül köröztették az összes égi
tsillagzat tsoportozatát; holott amott a’ beltanban ép ellenkezőleg az összes
myriad naprendszereket, egy mindenek feletti végtelen-örök : központi-világos­
ság, világ-Lélek okfője körül tartották keringeni, a’ megszámlálhatlan tsillag
tsoportozatot. És igy a’ mint a’ keresztényi korszakban a’ tantökéletesbülés alap­
ján, saját bolygói-rendszerünk tömör égitesteinek árny okozta változásaiból, a’
mély belátású halhatatlan Galilei vezetésén újból reá lehetett jönni, az egykori
bukott korszak által feltárt, de elenyészett igaz tanra, úgy nints kétsék, hogy :
az a n y a g , és k i s v i l á g u n k f e l i s m e r t l é n y e g é b ő l , m a g á n a k a’
v é g t e l e n - ö r ö k : „el e v e i - v i l á g o s s á g “ o k f ő j é n e k s z e n t é l y é b e ’s
e z z e l az ö s s z e s t u d o m á n y o k ö z ö n é b e i s b e l á t a n d u n k .
Igen is t. olvasóink, ezen a’ nyugotot teljesen elárasztó, a’ pogány kor­
szakból reánk öröklött ferde tanokban kell keresnünk ama legfőbb akadályt,
melynél fogva a’ való tudomány felett mind e’ mai napig ki nem okulhattunk;
mert ama kültanban, az anyag lényeges tulajdonságaitól eltérve, azt a’ látszat­
nak megfelelőleg : kiterjedt és áthatlannak tekintették, mi által minden további
haladásnak útját elzárták. És valóban, miután egyik physicusnak a’ fejét ugyan­
azon időben, egy másik physicusnak a’ feje tsakugyan el nem foglalhatja, ekként
nem tsoda, ha az áthatlanság ily tsalfa állításán, vagyis az anyag ily szemfény­
88

vesztő áltzás tulajdonságán, a’ gondolkodni nem szerető tömeg, oly hosszú száza­
dok során a’ tudatlanság legmélyebb örvényébe sodortatott. Nints kétség, hogy
ha az okszerűségért ártatlanul kiszenvedett vallás-Alapítónk, a’ tantökéletesbü-
lést követőinek szabadon nyitva nem hagyja, e’ tan is majdnem egyedül erköl-
tsös tanával szolgált volna az emberiségnek. Igaz ugyan, hogy ez magában is
szép, de a’ mint az annyi ezer évek nyílt történetéből látjuk, a’ boldogság volta­
ké pi tzéljára nem vezethetett volna, nem, mert a’ pogány korszak hit kezelői is
oktatták a’ népet minden időkön az erköltsös tanokban, sőt az istenekkel is meg­
ismertették azt, mert ezt megtagadni, annyi lett volna, mint az állodalmi alap
benső összefüggését szándékosan feldúlni; mit pedig józanon a’ mint maguk a’
földi érdekben működő pogány mitust kezelői, úgy az ugyanazon rendszeren ala­
pult kormány igazgatói ’s azok bérentzei sem akarhattak, meghagyták tehát a’
népnek a’ma pogány elven „Si v u l t m u n d u s d e c i p i , e r g o d e c i p i a ­
t u r “, a’ háttérbeni mindent látó isteneket, de tsak azért, hogy ők a’ végtartalék
nélküli istententelenségben annál korlátlanabbul dőzsölhessenek. így lön aztán,
hogy e’ pogány tanok alapjain, ők a’ népet juhnyájként nyírhatták, nyúzhatták,
ölhették, kiirthatták, a’ nélkül, hogy mindezek, az ő istentelen két alaki pogány
elvökkel ellentétben állanának.
íme Mirabaud és atlieista társai lerombolták oktalanul az emberi-társa­
dalom legfőbb támaszát, védvét, a’ háttérben mindent látó féket : az Istent. íme
ezen nyílt sisaku istentagadó is, meghagyta az emberi-társodalom számára : az
igazság, erköltsiség, fejedelem, nemzet és tsaládi hűség, úgy a’ költsönös feleba­
ráti szeretet elvét, mint az állam maximák alapját és pedig a’ legbetsületesb
színben, de tsak színben, meg nem fontolván, hogy ahol ama legfőbb okíő, szel­
lemi fék, rugó, a’ mindent látó ’s tudó Isten, a’ zérusnál kevesb mivoltra detro-
nisáltatott, ott az igazság, erköltsös elvek és minden egyéb rendű intézmények
tsekély alappal bírnak; mert az ember nem tsak szellemi, hanem érzékiességé­
nél fogva egyúttal állati lény is lévén, testi érdekektől is vezettetik; és igy bár
mely tárgyban, mihelyest azok az illető földi érdekével összeütközésbe jönnek,
ennen lelkében sarkilag ketté szakadván, a’ színre legbetsületesebb igazság szerető
ember, mint a’ tolvaj, mihelyest minden rajtakapás nélkül bizton véli tehetni tselét,
istentelen üres kebelénél, nem irtózik azt végrehajtani. Az ily üreslelkü birák,
hűtlen és hálaadatlan szolgák döntötték le minden időkön, a’ leghatalmasb álla­
mokat, országokat, dynastiákat és népeket. Ott a’ példákkal teljes pogány törté­
nelem. Az ily Mirabaud állam élén álló tzinkosok, a’ betsület áltzája színében
óhajtanák, hogy nékiek kiki az igazság mérlegével mérjen, de ők tsak akkor
mérnek azzal, ha véletlenül földi érdekűkkel mi ellentétbe sem jő.
Ideje tehát tud. olvasóink, hogy a’ jó szellemet feloldotta keresztény
világban, köszöntsön be végre valahára a’ való tudomány terén azon idő, melyben
számtani bizonyossággal ismerje fel kiki, a mindenek feletti végtelen-örök élő
Istent az ő szellemi igazságában, hogy legyen az egyaránt tartalék : úgy a leg-
 89

tudósabb, mint egytigyüek, enistenitők, sokistenitők és istentagadókra nézve; ’s

legyen vége azon átkos pogány korszaknak, melynek zavart tanai egyedül a’
tudatlanokra, együgyüekre bírt némi gyenge fékkel, az érdekben működő gono­
szokra pedig mi háttérbeni tartalékkal sem bírván, ekként úgy, miként földi
érdekök kívánta, mindenütt és mindenben most a’ jó, majd a’ rósz kettős pogány
elvektől vezetett szellemben jártak el.
Szándékosan időztünk e’ téren, tsak azért, hogy az okszerűség követői
azonnal felismerhessék az alakosak lólábait, és teendőikre nézve azonnal eliga­
zodhassanak. De szolgáljanak ezek egyúttal az alakosak elrettentésére is, hogy
lássák be, mennyi ’s mily hosszú ezer éveken át tartó nyomort és ínséget okoz­
tak ők az egész emberi-nemnek; lássák be, hogy azon ármány dijaszta kis juta­
lom : habár aranyhegyek volnának is, nem szolgálhat váltságul soha azon átkok­
nak, melyek követni szokták az ily elvetemedettek utódait és követőit. Szolgál­
jon nékiek örök intő például : Kám, Nimrod világ és állam tsinjai, Egypton,
Babylon, Athen, Carthagó és az összes pogány világ.
Mellőzve az ó-görög, római ’s mahomed vallás 69) korszakait, a’ török
hódításai ’s Konstantinápoly elfoglalásával az e’ világrész tudósai, a’ barbárság '
iszonyaitól méltán tartva, legnagyobb részben Olaszhonba futottak, ahol legin­
kább a fennmaradt iratok, úgy a’ keresztény vallás’ mindinkább tisztábban fel­
derült igazságai következtében a’ későbbi szelidebb, nemesb és emberiesb kor­
szaknak alapja tétetett le, mely végre a’ reformatióval fejeztetett be, és bárha
igaz, hogy ez által a’ tudomány, az öngondolkodás új lendületet nyert, de ez
által fájdalom a’ keresztény egységnek alapja nyugoton is szétdulatván, itt a’
végső ideje, hogy a való tudomány terén teljesen kiokulva, minden részre-hajlást
és földi mellékérdekeket félre tévén, egyöntetű értelmiséggel azon saját vallás
Alapítónktól kijelelt igaz Pásztor védszárnyai alá egyesüljünk : „K i se m e g
n em t s a l h a t , se m e g n e m t s a l a t t a t k a t i k . “

Harmadik, vagy k e re s z té n y korszak.

E’ korszak, a’ görög és római böltsek által hátra maradt iratokat nem

tsak újból felelevenítette, de azokat saját felfedezéseivel erősen gyarapította.
Lássuk tehát az évesült korszak természet vizsgálóinak és böltseinek: az
anyagróli szerfelett eltérő véleményeit, leginkább annak feltűnéséül, mennyire
törekedtek minden időben a’ böltsek annak felderítésében, mintegy ösztönszerü-
leg sejdítvén, hogy tsak akkor jutandanak a’ keresett dolgok szinterére, ha annak
lényegét sikerülend feltárniok.
A’ legrégibb természet vizsgálók : az a n y a g o t tettleg létező valami­
nek, annak összeköttetéseit pedig összsürüdések eredményeként tekintették. Az
induk, égyptoniak, tibetiek: a’ v i z e t ; a’ parzsok : a’ t ü z e t 70) tartották min- 70)
DO

den dolgok (faanyagának, melynek elsőjét, M. Thales is osztotta. Ennek tanít­

ványa Anaximenes: a' l e v e g ő t tartotta ősanyagnak. Anaxagoras : a’ h a r ­
m o no m e r i ák, vagyis liasonnemü részctskék liypothesisét állította fel, és
Pythagoras a’ négy elemek, u . m. : tűz, l ég, v i z és fö 1d rendszerét követte,
’s ezen oly sokáig divatozott rendszer Aristotelestől is követtetett. — Lucipp, a’
térben elszórt bizonyos igen finom alak, lényegére nézve különböző p a r á n y o-
k a t tekintette a’ testek végalapjául; mely vélemény Democrit, Epikur és má­
soktól bővebben kifejtetett. — Cartesius dualislicus rendszere szerint az anyag:
oly parányokból áll, melyek eredetileg egyenlő nagyságnak voltak, de mozgás
és súrlódás által egyenetlenekké lőnek, és három osztályt képeznek. Bayle sze­
rint, minden testek alapjaiként : az egyenlő terjedtséggel, oszthatósággal és átha-
tottsággal bíró ősanyag tekintendő, ’s a’ testeknek eredetileg tapasztalt ktilön-
félesége, tsupán az egyenlőtlen nagyság, alak, nyugvó vagy mozgó állapot és
viszonylagos helyzet eredménye; mely tan szerint, semmi nemű változhatlan
elemek nem léteznének. — Newton az anyagot különféle apró részekből állónak
tekinté, m elyek: k i t e r j e d t e k , á t h a t l a n o k , k e m é n y e k , t u n y á k és
k ü l ö n ö s v o n z - e r ő v e 1 b í r ó k . — Leibnitz szerint, minden dolgok alapele­
mei : a’ m ο n a d e s e k, melyek szellemi lényekhez hasonlólag, mint képzelő
erők tekintendők, melyek közül mindegyiknek saját állandó rendeltetése van. —
Boskovich féreveti az atomokat, és szerinte az anyag physical pontokból áll,
melyek tsupán v o n z ó ’s t a s z í t ó erővel bírnak; de a’ melyek körültök
egyenlőtlen kiterjedésű gömböket képeznek, mi által azoknak különféle alakú
testekké egyesítése feltételeztetik. — Hawksbee ’s Grravensande, Muschenbrock,
Desaquliers, de Luc s. t. m. gyakorlati természet tudósok : Newton nézetéhez
ragaszkodnak. — Michell, Priestley, Robinson s. t. m. Boskovich tanát követik.
— Kant szerint az anyag két ellentétes : k i t e r j e d ő ’s ö s s z e h ú z ó e r ő b ő l
ál l , és az anyag minden tulajdonságai az egy mozgásra visszavihetők. —
Laplace : a’ v i l á g o s s á g o t visszataszító okfőnek tekinti. — Poisson szerint:
minden súlyos testek tsak nem eltűnésig apró parány részekből (moleculae)
állanak, melyekkel vonzás által melegség, világosság és delejesség van össze­
kötve, mely vélemény lényegében Conchy és Pechner által is elfogadtatott sat.
íme ezen példákból is mennyire tűnik ki, hogy a’ tudósok minden idő­
ben, mily fontosnak tekintették az anyag lényege felderítését. — Az ezek
következtében keletkezett böltseleti rendszerek tsak nem következőkben ösz-
pontosíthatók.

A’ p a r á n y r e n d s z e r .
Systema atomisticum, ezen rendszer a’ legrégibb, mely számos éveken
át egyedüli uralmát gyakorolta a’ tudományokban. Alapvonásai tsak nem ezek­
ben összpontosithatók : az anyag magában véve tehetetlen, és az elfoglalt tért
tsupán létezésével tölti; — tétességét tsak az erő által eszközölheti, mely az ő tulaj-
 91

dona; — annak a végtelenig való closzthatása nem eszközölhető, legkisebb ré­

szetekéi, melyek legvégsőbb elosztás által nyeretnek, szükségkép teljesen egy­
szerűek ; — ezek áthatlansága, valamint magáé az anyagé is általános; — a’
parányok súly és idomra különböznek, mindegyik azonban változhatlan és állo­
mánya ugyanaz mindannyinak. Minden anyagi különség tehát, a’ parányok
különböző súly ’s idom és ezek összefüggésétől feltételeztetik.

Az e r ő s z ö k r e n d s z e r e .
Systema dynamicum, ennek tanalapjai az előbbenivel ellenkezők. Az
anyag magában véve tétes, és azon tér melyet elfoglal mozgató erejével teszi,
azaz létezik. — Azon erő, mely a’ másik ugyanazon tért elfoglaló anyag törek­
vésének ellent áll, kiterjedő vagy taszító erőt képvisel, ez ugyan felette ’s elke-
rülhetlenül szükséges, magában azonban nem elégséges, a’ honnan egy más
ellentétes : összehúzó, vagy vonzó erő is igényeltetik. Az anyag e’ szerint ezen
ellentétes erők egymásrai hatásának eredménye. Az anyag eloszthatósága a’
véglietetlenségig kisérhető. Az áthatlanság nem teljes, hanem viszonyos. Minden
anyagi különség a’ tasz- és vonzó erők változó viszonyaitól fü g g .-------Ezekhez
némelyek a’ harmadik egyesitő erőt (vis synthetica) is hozzá adják. Mások ellen­
ben egy erővel is megelégesznek, mint : Burdarch, Mayer, Treviranus, Gruit-
huisen. Ezen két taszító ’s vonzó erő közűi az első tagadó, a’ másik tétes sarkú­
nak állíttatik, igy : Burdarch, Lenliossék, ellenkezőt állítanak Harlese, Hartmann.
Mind a’ két rendszer véleményen nyugszik, azonban tagadni nem lehet, hogy :
az erőszök rendszere elmésebb és gyümölts hozóbb, mi annak a’ tudományokrai
alkalmazásából tűnik ki.

A’ t e r m é s z e i - b ö l t s e l e t i r e n d s z e r e .
Systema naturae, e’ tan szerint : sem az eszményit (ideale), a’ valóból,
sem a valót (reale) az eszményiből következtetni nem lehet, 71) hanem az esz- 71)
ményi s’ való teljességgel ugyanazok; 72) és mindazoknak a’ mik vannak és 72)
megismertetnek alapját teszik: melyek minden fejleményeikben megmaradnak,
de egyik a másikat felül múlva. Az általános egyedül észbeli szemlélődések által
megfogható. Az egész természetben ugyan azon általános nyilatkozatok és tör­
vények díszlenek, és igy midőn az emberi ész működik, azon törvényeket követi,
mint a’ melyek a’ közös természetben uralkodnak; innen van, hogy magába vo­
nulva a’ természet törvényeit nyomozván, annak titkos alkotását felfedezheti.
Az eszményi s’ valónak általános azonosságából következik az egész természet
élete, ’s ebből minden egyénies élet könnyen kimagyarázható.-------E ’ rendszer,
bár a’ dolgok összes felvilágosítására nagy érdemeket szerzett, mindazonban
úgy ez, mind az erőszök rendszere, a’ dolgok való lényegét nem derítik fel
akként, hogy e’ tárgyban a’ szellemben szomjuhozókat kielégíthetnék; minek
folytán, a’ tudósok minden eddigi fáradozásai sikertelenek maradtak. A’ haszon
 92

azonban szerfelett nagy, mert ezek következtében a’ tudomány teréni költsönös

súrlódások alapján, a’ dolgok mivolta nagy részben megvitatva lévén, jelenben
a’ hatalmas felfedezések és eszélyes kísérletek során, küszöbén állunk azon idő­
nek, midőn az anyag lényegébe való, úgy saját kisvilágunk, — a’ mint is ez
egyetemes nagyegész okfője az ő szellemi igazságában felderülvén, ezzel az ösz-
szes tudományok özöne is feltáruland.
Es ha most végig tekintünk az évesült pogány idők korszakain, lehetet­
len észre nem vennünk, hogy midőn a’ böltselet az ő teljesen lehanyatolt álla­
potából, ismét újból felkezdett emelkedni, ’s mig e’ sejtelmes állapotban tsak
a’ különböző földi érdekeket legyezgette, addig az emberiségre nézve minden
felsőbb nemes fejlemény zárva, mintegy pangásban elnyomatva volt. De mihe­
lyest a’ böltselet az ő titkos rejtekéből, a’ világiak által felkaroltatva, a’ nyilvá­
nosság ellensőrsége alá adatott, mindinkább fejlett az emberiség társadalma an­
nak nemesb iránya felé. ’S ennek a’ pogány görög világban legnagyobb lendü­
letet Socrates ada, ki magát ugyan böltsnek mondá, de tsak azért, mivel tudta, hogy
nembölts, és igy önfelismerésében tartotta magát böltsnek, azért vala e’ jelszava :
„Ism erd m eg m ag a d .“ Igaz ugyan, hogy a’Delphi templomhomlokzatátis e’jel­
szavak diszesíték, de teki ntve ama Athéni templom feliratát : „Az i s m e r e t l e n I s ­
t e n n e k , “ nagyon valószínű, hogy ama Delphi jelszavak, egy legrégibb ere­
deti hagyományok alapjain ez értelemben : „ I s m e r d m e g m a g a d “ (t. i. kisvi-
lágodat okfőileg) vétetett; mert ha ennek lényegébe élettanilag beláttál, ezzel felis­
merted magát a’ nagyegésznek okfőjét, még pedig úgy erköltsileg, mint élettanilag,
kinek e’templom szenteltetett. És hogy eme jelszavak eredetileg valószínűleg ezen
értelemben vétettek :a ’ t e m p l o m szó leikébe vésett böltselem is okiratilag meg­
erősíteni látszik, miután az visszafele: W “ o l4l0m’azaz im4dom ép -n \ e t , istenemet, jel-
vezi. — Minthogy pedig Socrates kortársai közt egyetlen egy sem volt, ki olyas­
mit tudott volna, mi előtte ismeretlen lenne (hiszen ép ennek megtudásáért fogatta
őket utón és útfélen), ’s mégis mindnyájan böltseknek tartották m agukat, nem
tsoda tehát ha Socrates ki magát sem tarthatta a’ szó szigorú értelmében böltsnek
ekként kortársait sem tekinthette azoknak, és méltán, mert Socrates jól tudta hogy
voltaképi bölts, a’ mint e’ szó lelke elárulja tsak az lehet : ki mind ezen tér
és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredetét, a’ végtelen-örök okfő­
ből, a’ gyakorlati természeti-tudományok kísérleti tényein minden ugrás nélküli
összefüggésben, a’ szellemet teljesen megnyugtató módon egyöntetű értelmiség­
gel megfejteni ’s magyarázni képes; jól tudván, hogy a’ ki ezek igazságába be­
hatott, ezzel nemtsak az anyag lényege, de saját kisvilágunk okfője is úgy er­
költsileg, mint élettanilag feltárttá lesz, mi által a’ való tudomány terén minden
igazságokra reá kell jönni. ’S igy jól tudta ő hogy tudós-nak, a’ szó szigorú ér-
1 2 3 45

telmében lenni annyit tesz , mint az : edem'e vezető ú tat meg ó da,u t u d"‘ ; — azért
3 21 4 3 1 2 3
r
faggatta ő az országlárokat, és tagadta meg tőlük az ebbeli tehetséget. Es honnan
 93
okulhatott ő ki ezek felett? hihetőleg M. Thaiesnek az égyptoni : io-i tanok ha­
gyományaiból szerzett, még akkor fentlevő eredeti jegyzeteiből; mert maga a’ :
g e n e s i s ex g e n - i o 1"' keletkezett, azaz a’ genesis (eredet) ex scientiis : i o ema­
navit ; vagyis minden böltsészet, tudomány az: ioi (jó) tanok alapjaiból ke­
letkezett; maga a’ : s c i e n t i a szó, scio ex scientiis: io , utal. ’S ha az:
igaz, szép és jó tiszta határozmányát, melyet Socrates, Plato ’s a’ többi ioi tan ­
hoz ragaszkodó böltsek oly annyira keresvén meghatározni nem tudták, nem
tsoda, miután az ezen eredeti lényeges szavak leikébe vésett böltselmet azokból
ép úgy, miként az : egy, kettő sat. tiz törzs szám lényeges szavainak leikébe
letett böltselmén, a’ mint a’ pythagori : monas, dyias sat. elemzésein láttuk, ki­
olvasni nem tudták. — ------ A’ midőn tehát mi magunkat böltseknek mondjuk,
eme merész kifejezést tsak úgy kérjük értetni, miszerint e’ böltsesség nem a’
miénk, hanem azon ditső elődeinké , kik az eredeti feltárt isteni tant nem tsak
általánosságban, de az ő különösségeiben is, a’ tudós betűk jól és állandóul meg­
határozott jelves jelentőségein emberi fogalmakhoz alkalmazottan, a’ mi isteni
eredetű nyelvünk lényeges szavaiba oly tsuda böltsességgel pontos és exact rö­
vidséggel algebrailag bevésni értették. Ezeké tehát az érdem, és azé : ki az isteni
származású Évangyéliom maximáiba ama tsalhatatlan tanokat létévé; és azoké,
kik a’ tantökéletesbülés ösvényén, a’ természeti-tudományt azon poltzra emel­
ték, melynél fogva a’ kísérletek tényein mindazok valóságai felett, a’ szellemet
teljesen megnyugtató módon kiokulhatunk.
Ezek felismerései nélkül, a1 böltsészet terén soha kiokulnunk módunkban
nem lett volna, de a’ midőn mindezeket : ama számtani helyes mi veletek sike­
rült próbámként teljesen kijöttnek lenni találtuk, nem kételkedhettünk többé
azok igazságai felett. De minthogy vázlatos előadást tűztünk ki magunknak
tzélul, áttérhetünk az égi-testek tanaira vonatkozó történeti leíráshoz, mely a
világ egyetemes böltsészetével oly szoros elválaszthatlan kapcsolatban áll.

Tsillagászat
Ha mi tiszta időben éjelen át az égboltozatát megtekintjük, azt nemde a’
leggyönyörködtetőbb temérdek fénylő tsillagokkal elárasztva lenni találjuk, és ha
mi azokat igy tekintjük, úgy azoknak számuk a’ végtelenig terjed, melyeket
miként a’ napot és holdat láthatárunk egyik részén fel, a’ másik ellentétes részen
alá szálni látjuk.
A’ legelső gondolkodó emberek ép ú g y , mint m i, ezen gyönyörködtető
égi testektől elvoltak bájolva ’s azok mozgásainak okai, valamint azok örökösen
egyenlő időszaki pálya futásai nem kevéssé bámulatosak voltak. Már a’ régi idő­
ben, tsupán szabad szemmel több tüneményeket vettek észre, ő k , öt oly setét
égi testet fedeztek fel, mint a’ mi földünk, melyeket ők (planéták) bolygóknak
neveztek. Jelen korszakunk azonban a’ roppant számtani, opticai ’s a’ gépészet
körében tett bámulatos felfedezések folytán, a’ tsillagászat több nemű titkaiba
94

vezetett melyek következtében, ama számot sokkal felül haladó bolygókat és 21

mellék bolygót, vagy holdat és több üstököseket ismerünk; mi tudjuk, mind ok-
fdi erdk által tartatnak fenn ezen égi-testek, melyek által örökös mozgásaikat
végzik; tudjuk azoknak nagyságait, egymástóli távolságait és azon időt, melyre
szükségük van, a’ napkörüli pályájok bevégzésére.
Már a’ régi pogány korszakban M. Thales az említett égyptoni beltanok
alapjain elméletileg, való ismerettel bírt a’ világrendszerről, d már akkor állítá,
mi most is tiszta igazságként ismertetik el, miszerint: a’ nap, bolygói-rendsze-
rünk gótzát foglalja el, és hogy a’ föld a’ többi bolygókkal keringenek a’ nap
körül, a’ mint is mindezek az összes égi-testekkel egy központi-világosság, világ-
Lélek körül keringenek. De ezen elméleti tanok ép azért nem nyerhettek általá
nos nézetet és elismerést, mivel a beállott hajdani roppant szétdulások következ­
tében, az ezen tanokat gyakorlatilag támogató tsillagászati eszközöktől megfosz-
tatván, azok minden kétségen kívüliségeit bebizonyítani többé lehetséges nem
volt; igy ldn hogy ezen tanok, melyek a hajdani feltárt korszakban mint tsalha-
tatlanok állottak, ez által bizonyosságukat elvesztvén, tsupa elméletté törpültek,
és igy a’ látszattal, színnel a’ versenyt többé ki nem állhatván, mi volt természe-
tesb : mint az, hogy e’ tanok, melyek nem a görög nemzet beltudományossága
kintsszövegébdl keletkeztek, ugyanazon tanok valóságaiba mélyebben be sem
pillanthatván, ekként a’ látszatnak, mely a’ köznép nézetével oly megegyező
vala, kelle az igazság felett győzedelmeskedni; minek következtében magát az
egyetemes nagyegész székekszéki központjában trónoló legmagasztosb delejes
éberlétü életet élő: Világ-Leiket, mint legfőbb Észt detronisálván, helyébe e’
kisded földi bolygót helyeztették, mely körül 24 órai időszak alatt köröztették
az összes tsillagtsoportot. így lön aztán, hogy az utókornak, újból a: A'61 kelle
a’ tsillagászat voltaképi tanát kiküzdeni, ez azonban nem emelkedett napjainkban
azon magas állásra, melynél fogva képes lett volna a’ szellemben szomjuhozókat,
az összes égi-rendszer teljesen összefüggő székekszéki okfőjére nézve kielégíteni.
Nem tsoda tehát, ha Ptolemaeus, ki a" mi időszámításunk előtt mintegy
másfél század körül élt, maga is ama kül- vagy pogányuralgó korszak nézeteinek
hízelegve, mindazon ismereteket, melyek akkori időben a’ tsillagászat körében
nyíltan fennállottak, e’ látszat nézetéből indulva, oly tsillagászati tant alapított,
mely azon időtől mint ptolemaeusi rendszer majdnem 14 századon át feldönthet-
len igazságu alapon épültnek tekintetett. 0 hogy e’ mindenség összes égi-rend-
szerét szembesítse, az égyptoniak kül, színi, látszat tanához alkalmazkodva, a’
földet mint mozdalatlant az egyetemiség központjába helyezte, mely körül az
akkori időben ismeretes: Mercur, Venus, Mars, Jupiter és Satum öt bolygóin
kívül, a’ két hold és nap hozzászámitásával, e’hét bolygót különböző távolságok­
ban a’ föld körül lielyezé, melyeken felül azután az összes tsillagtsoportozatot
tévé. Azokon túl valának a’ két kristályalaku boltozatok, melyek másodika az
örök ősierőtől öveztetvén, az összes tsillagzatos rendszert 24 órai időszak alatt a’
 95

föld körül forgattatta, ’s az azontúli tájakon a,’ legfőbb menny tárult el, a hol az
üdvözítitek tartozkodának.
Mi volt tehát önként következőbb mint az, hogy midőn az emberiség
annyi tsalódásaiból, mindinkább újból saját tapasztalatain kezde ezek homályai­
ból kiokulni, e’ tanok, melyek az érzékek látszatos tsalódásain és képzelet játszi
szárnyain merültek fel, ekként a kísérletek kétségtelen alapjain emelkedett ta­
pasztalással ellentétbe jővén, ismét ugyanazon látszatos alapnak, mint az igaz­
sággal ellentétben levőnek kelle háttérbe szorulnia. Miből tisztán derül fel, mi­
szerint a tsillagászat körében ama Thalesi tanok egykor tsakugyan a’ bukott
korszak előtti feltárt tanokként tekintendők, melyek a’ vízözön után Noé pátriár­
kánktól valószínűleg égypton On (Heliopolis) városába, a’ hajdani tudományok
fészkébe tétettek le ; de a’ melyek Illetőleg Kámtól, pogányságra szító hajlamá­
nál fogva eloroztatván, az emberiségtől eltitkoltattak. íg y értjük meg az ő ere­
detiségében az égyptoni: ioi és typhoni; úgy a’ görög: prometheusi ’s pandorai;
— a’ perzsák: ormuzd és ahrimani sat. hitregékre vonatkozó tanok belső
összfiiggését.
Lássuk tehát miként jutott ezen kisded földi parányon honoló ember új­
ból azon módokhoz, melyek következtében ez egyetemes nagyegész égi-testeinek
tsudálandó szervezetét, oly tsalliatatlansággal megismerheti.
A’ legrégibb tsillagászati művek közül, melyek eddig tudomásunkra ju­
tottak a z : Almagest Ptolemaeustól, ő általa értesítettünk a’ felől, hogy a’ Kaldok
már 719 — 720 évvel Kr. e. napfogyatkozásokat vizsgáltak, és hogy ők, oly mó­
dok birtokában valának, melynél fogva azokat előre megjövendölték.
Mindenek felett állottak azonban az égyptoni 7S) papok, kik oly nagy 73)
hírben állottak a’ tudományok minden szakában, hogy Görögország legtekinté-
lyesb tudósait égyptonba édesgetnék.
Itt szerezte M. Thales is böltseleti ’s tsillagászati ismereteit, ő volt az, ki
ezek alapján Kr. e. annyi századdal egy napfogyatkozást előre józsolt. A’ gömb
(sphaera) szögmérték, a’ napórák, a’ földabrosz az ioniai iskolában, mely Thales-
től alapíttatott, ismerve voltak. Mind a’ két nemű forgása földünknek t. i. a’ ten­
gelye, ’s a’ napkörüli, úgy a’ többi előttük ismeretes bolygókéi elméletileg is­
merve voltak ; de e’ tanok ép azért, mivel gyakorlatilag be nem bizonyítathattak,
az alakosak által légy őzettek.
Az égyptoni kül, vagyis látszat alapján keletkezett tsillagászati tan, mint
a’ mely az égyptoniaknál is nyilvános volt, Ptolemaeus Lagitól (ki nagy Sándor
alatt mint egyik vezér égyptont elfoglalta) elfogadtatott. Az ő fia Ptolemaeus
Philadelphus atyjának nyomdokait követvén, Görögországból több tudósokat
hivott meg égyptonba, hol őket alkalmazta. Samoi Aristarch a’ tsillagászati dol­
gozatok által tüntette ki magát. O megkísértette a’ hold változásainak meghatá­
rozását, és a’ pythagorási rendszernek elméletét újból felelevenítette.
így Ion, hogy a’ ptolemaeusi-rendszer, majdnem 14 századon át egyedüli
 90
uralmát gyakorolta a’ tsillagászatban. Később a’ rómaiak hartzias ditsszomja, a*
Proconsuloknak a’ legigázott népek iránti zabolátlan zsarnoki bánás módja,
végre országuk enyészte, mindannyi okok valának, melyek a’ tudományok mi-
velését lankasztván, az emberiséget ismét a’ tudatlanság legmélyebb sötétségébe
vezették vissza.
Egy éji homálytól látszik elborítva lenni azon egész időköz, mely Ptole­
maeus és azon idő közt van, midőn az Arabok az akkori ismeretes három világ
részben, az ő vallásuk miatt pusztításaikkal mindent feldúltak; de végre a’ hódí­
tásokban elfáradva, buzgón kezdettek a’ tudományok miveléséhez hozzáfogni. De
fájdalom, az emberiség nem tsekély kárával későn vették észre magukat, mert
az alexandriai (egykor: On) világhírű könyvtár elégésével, a’ legrégibb ’s leg-
betsesb eredeti iratoktól fosztották meg magukat, méltán fájlalhatván ama ős
eredeti emlékek veszteségét, mit a’ barbárság és fanaticus érzelmeitől elragadta.
74) tott Omár helytartójok okozott7i).
Azon egymásután következő arabs Kalifák közül, kik a’ tsillagászatot
pártolák, megemlítendő: Al-Mamunn, ki Kr. u. 804-ik évben Bagdádban ural­
kodott, ez midőn elleneit legyőzné, frigykötésében különösen kikötötte a’ legré­
gibb eredeti görög munkák kiadatását, és pedig különösen az Almagestet. O ezt
arabs nyelvre forditatta le, ’s igy a tsillagászati tant újból felelevenítette, ő volt
az, ki meg nem szűnt a’ tudósokat mindennemű jótéteményekkel halmozva ser­
kenteni, minek következtében többen a’ tudományoknak szentelték életüket. A’
tsillagászati ismereteket azonban Ptolemaeus kora fejleményénél nem igen emel­
ték magasabbra. így Ion aztán, hogy az arabok a tudomány ezen ágában, mi­
ként az égyptoniak a’ görögök oktatói, úgy ők a’ mieink valának.
A’ chinaiak, kiknek miveltségök oly ősi időktől származtatik, és bár tsil­
lagászati ismereteiket: 2500 évvel a’ mi időszámításunk szerint feljebb vinni
látszanak, mindamellett pangási szokásaiknál, azt a’ görögök és arabsoknál ma-
gasb tökélyre nem emelték.
Az újabb korban Alphons Kastilia királya, ’s II-ik Fridrik tsászár voltak
azon első uralkodók, kik a’ tsillagászatot szunyadozásából ismét felköltötték. Az
első sok költségekkel minden országokból tsillag-vizsgálókat hozatott, az eredmé­
nyek azonban azon tetemes költségeknek nem feleltek meg, miután az egész némi
táblás dolgozatokból állott. Második Fridrik azon ptolemaeusl nevezetes Ahmages-
tet arabs nyelvből átfordítatta, mi által szerfelett hasznos szolgálatott tett le a’
való tudomány felismerendő megkezdéséhez.
Végre azon nevezetes időszakhoz jutunk, midőn a tsillagászat az ő gyer­
meki korából újból kiemelkedvén, gyors és sebes léptekkel haladt azon magas­
ságra, a hol mai napon szemléljük.
Purbach ’s Regiomontanus voltak az elsők, kik azt innen kiemelni kezdék.
Ezek után Kopernicus Miklós volt, ki óriási eszméjével feltűnt, ezen férfiú 1472-ik
évben Thornban született, ő volt az első, ki bátorkodott elődei elméletén felül-
 97
emelkedni, ’s ki Ptolemaeus rendszere helyébe, a’ magáét állította fel; mi
által az összes égitestek rendszerét egyszerűsítette. 0 munkáját 36 évi meg­
fontolás után ezen tzim alatt: „De revolutionibus coelestibus“ adta nyilvános­
ságra. Hogy pedig az eddigi véleményeket meg ne sértse, azt mint hypothesist.
állította fel. 0 tana szerint a’ napot, a’ világ egyetem középpontjául, a’ földet
mint bolygót tekintette, mely a’ többi bolygókkal közösen úgy a’ maga tenge­
lye , mint a’ nap körül forog, és ez által az egész tsillagászati rendszert szer­
felett egyszerűsítette.
E’ rendszer azonban leginkább a’ 17-ik század elején nyert új lendületet.,
és ezt leginkább Galilei felfedezései, üldözései mozdították éld. Ezen tsillagász,
ki a távtsdveket tökéletesítette, sdt tsak nem felfedezőjének tekinthető, észrevette
a’ Mercur és Venus változásait (phases), melyeket Kopernicus elmélete után gya­
nított, és ezen időtől fogva nem kételkedett többé, a’ bolygóknak napkörüli for­
gásán. 0 fedezte fel Jupiter holdjait, észrevette a’ nap foltjait, úgy a’ Saturnus
gyűrűje által okozott tüneményeket; és igy leghatalmasb támogatója lön Koper­
nicus rendszerének. És hogy minden üldözéstől ment lehessen, azon gondolatra
jött, hogy ezen kérdés igazságát értekezés leple alá burkolva, azt három személy
közt, kik a’ három t. i. Platói, Ptolemaeusi ’s Kopernicus rendszerét védték, meg­
vitatta, de a’ melyek közül az utóbbinak adá a’ győzelmet, a nélkül azonban,
hogy az egyik, vagy másik részére nyilatkozott volna 75). 75)
A’ mig ezek Olaszhonban igy folytak, addig a’ tsillagászatot a’ német
Fejedelmek vették hatalmas pártfogásukba. így III-ik Vilmos, tsillag-vizsgáló
helyet építtetett és azt legjobb hozzávaló eszközökkel szerelte fel; sőt enmaga is
ennek tanulására adta magát, ő többnemü tapasztalatokat tett 1561-től egész
1577-ig. Fridrik denemarki király Ticho-Brahenak, e’ kor leghíresebb tsillagá-
szának Hwen szigetet ajándékozta, hogy tsillagdát alapítson. Fridrik halála után
irigyel űzőbe vették őt, minek következtében e’ helyet kénytelen volt elhagyni ;
szerentséjére azonban Il-ik Rudolf vette pártfogásába, ki őt szép díjjal magához
édesgetvén, nékie Prágában kényelmes állást adott, ahol 56 éves korában
élni megszűnt.
Ezen tsillagásznak egy újabb tsillag lajstromot köszönünk, mely sokkal
pontosabb mint a’ Hipparch és Ptolemaeusi 7δ), ő többnemü vizsgálatot tett, a’ 7,ij
bolygók körül pontosabb ismeretét adta a világosság törésének sat.
Ezen Tichó, ha nem tanítója, de hatalmas pártfogója volt a’ nagy tudo­
mánya Kepplernek, ezen nagy férfiú Weilban az akkori Würtembergi hertzeg-
ségben 1571-ben született, ő kitűnő tehetséggel és a’ tudományok iránt nagy
vonzalommal viseltetvén, megkereste 1598-ban Ticho-Brahet, ezen tudós, első
dolgozataiból mindjárt kiismerte Keppler nagy tehetségeit, és buzdította őt egyéb
vizsgálatok tételére, kieszközölvén részére a’ tsászári mathematicusi tzimet. —
Őt méltán az újabb korszak tsillagászat alapítójának tekinthetjük, mert többnemü
tapasztalatokat tett, melyek mai napon is szerfelett betsesek; igy kiadott e’ tzimü
MAGYAR BÖLTSÉSZKT. 7
98
munkájában: „De stella Martis“ megmutatta, bogy Mars, a maga napkörüli út­
ját hosszudad-körben (elipsis) végzi, ’s hogy bolygói-rendszerünk gétzát a’ nap
foglalja el. 0 1626-ban Rudolf-féle táblákat adott ki, melyek a’ tsillagászatban
mindig nevezetesek lesznek, mivel ezek valának az elsők, melyek a’ bolygók
mozgásainak törvényein alapítva számítattak ki. Kepplernek a’ bolygók keringé­
sében tapasztalt három törvényei mindig nevezetesek leendenek.
1) A’ bolygók, következőleg a’ föld is kerületekben keringenek.
2 ) A’ vezető sugár egyenlő időben, egyenlő területeket fut meg.
3) A’ bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz,
mint a naptóli közép-távolságaik köbei.
Keppler e’ nevezetes törvényeket, a’ nélkül, hogy közös okukat ismerte,
■vagy értette volna, tsupa tapasztalati adatok ösvényén fedezte fel.
A’ hollandi tudós H uygen: dolgozata nem sokára követte Kepplerét, a’
geometria, mechanica ’s opticában, több nevezetes felfedezéseket köszönhetünk
neki, melyek mint előzmények, nagy segedelmére szolgáltak Newton nagy fel.
fedezéseinek az egyetemes égi-rendszer tekintetében.
Ezen korszakban a’ tsillagászat a’ tudós társaságok alapításával líj emel­
kedésnek indult, mert ekként nagy számú szaktudósok, a’ maguk dolgozataikat
és belátásaikat, a’ legrövidebb úton közölhették, mi szerentsés ötlet volt a’ tudo­
mányok gyorsabb terjesztésére. Az első társaság XIV-ik Lajos, a’ tudományok
iránti előszeretetének köszöni eredetét, mi által több tudósok Frantziaországba
édesgetettek. A’ londoni kir. tudós-társaság ezen példán okulva, nem sokára
követte, miáltal a’ tsillagászat haladására szerfelett nagy szolgálatot tett. Newton
Izsáknak volt fenntartva Keppler végtelen felfedezéseit tökéletesbiteni ’s velünk
azon általános elvet megismertetni, mely az egész egyetemes világ égitesteinek
szervezetét a’ nehézkedés szempontjából magyarázza. 0 tette le a’ tsillagászat
tanban ama egyik fő alap elvet, mely szerint az égitestek mozgásainak egyik
alap oka a’ közöttök létező költsönös vonzás, melyet ő nehézkedésnek (gravitatio)
nevezett. Bebizonyítá, hogy a’ vonzerő a’ test tömegével növekszik, és hogy a’ sze­
rint kisebbedik, minél távolabb állanak egymástól a’ vonzott testek.
Ő volt az, ki munkáját mindaddig közre nem botsátotta, mig Picard fok­
mérései ’s saját dolgozatai közt, a’ legtökéletesb összeegyezést nem tapasztalná,
akkor nem kételkedett többé a’ vonzerőt, az anyag általános tulajdonságául te­
kinteni. O 1687-ik évben adta ki igen nevezetes munkáját: „Mathematische
Grundsätze der Naturphilosophie,“ megjelenése Angliában általános meglepetést
idézett elő. O 1642-ik évben Wooltropban született, és meghalt 17 27-ik évben
84 éves és 84 napos korában.
Halley sietett Newton dolgozatainak eredményét tsillagászati lajstromba
rendezni, ő ezek alapjait igen eszélyesen és merészen alkalmazta az üstökösek
elméletére, mi által hathatósan mozdította elő ditsőségét e’ rendszer alapítójának.
 99

De minthogy naprendszerünk égitesteiről későbbi értekezésünk fonalán

úgyis leend szó. ezek további fejtegését elmellőzük ’s rövideden itt tsak annyit
jegyzünk meg, miszerint igaz az, hogy eme tanok, a’ való tudomány voltaképi
haladására megbetsülhetlen hasznot hoztak, de első tekintetre beláthatni, hogy az
égitestek költsönös vonzerői bárha szerfelett felvilágosítók, de a’ dolog voltaképi
megértésére, teljességgel nem elégségesek; miután a’ taszitó-erő működése nélkül,
ez egyetemes égirendszerek szervesen összefüggő egységét felfogni nem lehet; —
nem, mert bárha igaz az, hogy bolygói-rendszerünk testei úgy egymás iránt,
mind a’ rendszer székire vonatkozva főleg vonz hatályban működnek, de mint­
hogy mindannyian úgy egyenként, mint összesen a’ naprendszer széki gótzába
nehezkedve, az azzali egyesülés léhetetleníttetik, ebből a’ mint a’ maga helyén
látandjuk, ez a’ bolygói-rendszer gótzába: a’ napba gyüledezett ellentétes, vagyis
taszító erőitől feltételeztetik; de ime a’ mint ezen működést naprendszerünkre
vonatkozva kitsinyben oly tisztán belehetett látni, önként következik, hogy en­
nek az egész egyetemiség megszámlálhatlan naprendszereinek szervesen össze­
függő testeire vonatkozva, azonképen kell történni; miután mindazok az egyete­
mes székekszéki okfőjéből egyre vissza’s vissza taszíttatván, ez által mindannyian
szervesen fentartatnak és éltetnek.
Mindezekből világosan kitűnik, hogy az egyetemes szervesen összefüggő
myriad naprendszerek, minő elválaszthatlan kaptsolatban állanak a’ való böltse-
lettel, és nem tsoda ha kifejlése, emennek fejleményére is nagy világosságot vet­
vén, egymást költsönösen serkenték, emelék; de a’ mint amaz, addig mig az
anyag lényege ’s kisvilágunk voltaképi okfője élettanilag fel nem derül, tökélyét
el nem érheti, úgy emez is amazok felfedezésétől feltételeztetvén, tsak akkor ér­
heti el a’ maga érdemlett magasságát.
Ezek után az, a’ mi az emberre nézve oly fontos t. i. az élet, annak élet­
tani felismerése, illő hogy ennek a lehető legrövidebb vázlatos történeti leírásába
ereszkedjünk.

É l e t t a n (physiologia).

Ennek egész terjedésben! előadása, önálló kötetet igényelne ’s igy itt

tsak igen rövid áltálános megjegyzésekre szorítkozunk.
A’ természet-tudósok a’ legrégibb időktől fogva, mindig a’ legnagyobb
feszültséggel kívántak behatni az élet lényegébe, a’ nélkül azonban, hogy az írott
hagyományok útján azt máskép, mint: tüneményt (phoenomenon) deríthették
volna fel; annak való lényegébe (noumenon), mindeddig nem sikerült behatni, ’s
igy meghatározása vagy tágasb, vagy a’ kellőnél szűkebbre szoríttatott.
Lássuk tehát azon elméleteket, melyek az élet lényegét, mint az emberi
lét meghosszabbítására elkerülhetlenül szükséges legbetsesbikét, miként szándé­
koztak az ő tiszta világosságában felderíteni.
100
A’ legrégibb vélemények közé számíthatók azokéi, kik az élet kútforrását
a’ pneumától, fabrum daemoni, archeustól származtatták, de a’ melyek mind­
annyian titokteljesek (mysticum), melyek mint a’ lélek homályos érzelmei, sejtel­
mei, ábrándos szüleményei az alapos okoskodásnak elejébe nem tétethetvén, e’
szerint a’ voltaképi viszgálat alapját nem tehetik.
Ide sorozható Paracelsus mysticumja, az emberi test, a’ mindenség kép­
mása, kisvilág a’ nagyban, elemei: só, kén, higany a’ tsillagzatos jelvi hatással,
vegyészetiéi egyesülve. Archeus, daemon, ás mely a’ gyomorban ül, minden mű­
ködéseket kormányoz és a’ betegségeket gyógyítja.
A’ mint e’ homályból a’ böltselet ösvényén mindinkább kezdettek ki­
emelkedni, az élet lényegére vonatkozó fogalmak is a’ szerint kezdettek tisztulni.
Lássuk tehát azon véleményeket, melyek annak felderítésére időnként felállítat­
tak, igy többen annak lényegét a’ mindent éltető ’s átható mindenségi Lélekben
(anima mundi) lenni tartották, m int: M. Thales, Pythagoras, Plato. — — Mások
a’ gondolkodó lelket vették alapul, ig y : Stahl, szerinte az élőtestek lelkesek, á’
gondolkodó lélek az élet kútfeje, mely a’ testet képezi, fentartja, kormányozza ’s
minden életszerves működést végez.
Voltak, kik az élet főokául sajátos erőt, minden egyéb erőktől különbözőt
állítottak, mely tsak az élőtestek tulajdona’s az életműtleneknél fel nem található,
igy: Hoffmann, Gaubiu, F. Cullen, Huffeland, Kreysig, elébb Brown, ezt követ­
ték más frantzia ’s angol tudósok. Ugyanezen eszmét más elnevezésekkel felékítve,
mint: é l e t é r ő (visvitalis), vagy egyszerűsítve, legtöbben: az é r z é k e n y s é g
(sensibilitas) Schaefer; — i n g e r l é k e n y s é g (irritabilitas) Girtarmer; — iz-
g é k o n y s á g (incitabilitas) Brown; - t i t k o s m i n ő s é g e k , é l e t e r ő k
természetesek és állatiak Galenus sat. így mások az élet kútforrását mint közöst
tekintvén, azt tsak mint fokozatos külön séget tekintették, melyet különböző tör­
vényektől függőknek lenni állították, igy :
G é p é s z e t i (mechanicai) törvényektől, a’ methodicusok, különösen
Asclepias Bitho vezérlete után Themisonius, Eudemus, Celsus s. m. Különösen
pedig a’ Jatro-mathematicusok, kik szerint az élő emberi test szivattyús (hydrau-
licai) gép, a’ létszer képzése kristályféle alakulás, az életszervezet mozgása szám­
tani törvényeken alapszik, melyek számítás alá vehetők.
Mások azt: v e g y é s z i t ö r v é n y e k t ő l származtatták, ig y : a’ Jatro-
chemicusok, különösen Sylvius de la Boe, Villis, Wendel, Schelhammer sze­
rintük az emberi életszervezet vegyészi műfolyam, mindennemű működések
az életszervek változó keverékeiből magyarázhatók. Az élet alapja a’ lúg (alkali)
és savban (acidum), melyek a testben jelen vannak, keresendő. Úgy az egyéb-
nemű változások is ezek egymásrai hatásából keletkeznek.
Az újabb Jatro-chemicusok tanaikat az antiphlogisticusok elvére alkalmaz­
ták, az élettörvényeinek okát pedig részint egy, részint több ellentétes elemek
tétességétől származtatták, mint Girtanner, Reich, Baticher.
 101
A’ m é r h e t e t l e n e k t ö r v é n y e i t ő l , hév és delejességtől, min t :
Mesner, Gmelin, Heinchen, Wolfart s. m. leginkább pedig: a’ berz-galvan erők­
től, mint: Galvan, Reinhold, Prohasca, szerintük az életmíífolyama hasonlít a’
galvan-berz telep fejleményéhez. Az egész életszervezet, úgy minden egyes szer­
vek alkotási tekintetében élő Volta féle készletü oszlóknak tekintetett.
A’ gé pi , v e g y é s z i , m é r h e t l e n e k t ö r v é n y e i t ő l ö s s z e s e n
véve, vagy legalább többeket összevéve, mint : Morton, Ramazini ’s m.
Ezen rövid előterjesztésből láthatni, hogy az élet benső lényegére vonat­
kozó elméletek korszakonként mily sokfélekép változtak, és bárha annak volta-
képi okfőjét, mind e’ mai napig nem sikerült felderíteni, de tagadni nem lehet,
hogy ezen vitatkozások, e’ szakbeli tudomány kifejlésére nagy szolgálatot tet­
tek, igy :
Az e r ő s z a k r e n d s z e r e Newtontól felállítva, Kanttól bővebben
kifejtve, kikhez Burdach, Harless, Gruithuisen, Hartmann, Lenhossék, Kreyssig
és mások tsatlakozván, ezek szerint : minden a’ mi van tétes, tselekvés nélkül
nintsen semmi, minden természeti dolgok kútfeje a’ tselekvésben keresendő. —
A’ tselekvés fő oka az erő, lényegében ismeretlen, anyag és erő ugyanazok,
amaz : mint érzékileg kivihető tünemény, emez : mint érzékeinknek fel nem
tünedezhető eltűnés; az erők bizonyos aránybani ösztsapásai következtében tért
foglalnak, mi által az anyag támad. Az erők ellentétességébő^keletkezett tsukódás
(polarisatió) kútfeje minden tétességnek a’ természetben, alapos erő kettő van,
t. i . : vonzó ’s taszító ; némelyek egyre viszik vissza, mint Gruithuisen ’s m. —
némelyek a’ harmadik tsuk erőt (vis synthetica) 77) állítják fel, ezeknek ossz- ")
tsapásaik által az anyagok véghetetlen változatossága támad.
Minthogy tehát az összes természetben minden tétes, minden él. Az élet­
szerves testek szinte anyagból állván, itt is ugyanazon erők működnek mint az
életszervezetleneknél, tsak hogy fokban némileg változva. Az erők az élet ténye­
zői. Az életműfolyam, következménye ezen erőknek, melyek szünetnélküli össz-
ütközésben állanak mig az élet tart, egyik sem múlván felül, vagy küzdhetvén
le a’ másikat, mintegy költsönösen egyensúlyozzák egymást. Az élet tétességén
kívül, e’ rendszer követői az életszerv képződését, idomát, vegyületét, alkotását
is tekintetbe veszik. Minden életszervezet és ennek minden paránya, a’ legszoro­
sabb összeköttetésnél fogva, mely az anyag és erők közt van, egyúttal az élet­
szervezet tényezőit is magában rejti, ezek azonban az életet sokáig fenn nem
tarthatják, mivel az ellentétes erők magukra hagyatva huzamosb összetsapások
és innen eredt kiarányodások következtében, az anyagi részek is közömbösekké
válnak. ’S igy kültermészetre vala szükség, a’ honnan az életszervezet elvesztett
anyagait és ezekkel kimerített életerőit visszaszerezhesse.
V é g r e a’ t e r m é s z e t - b ö l t e l e t i r e n d s z e r k ö v e t ő i , mint:
Schelling, Seitens, Traxler, Marcus, Walthens, Reil, Oken s. m. szerint :
102
Nyilvánul az egyetemes élet, az eredeti természet egységének idoma
eloszlásával eszményiben : mint világosság; valóban : mint nehézkedés: innen
pedig elválva, oszolva, s’ az eredeti egységre vonulva, ez által az erők delejesség,
berz és vegyészi műfolyamok keletkeznek. Az életszerves természetben azon
élet diszlik, mint az életműtleneknél. tsakhogy felsőbb fokú tökélyre emelkedve,
a’ valónak kevesb és kevesebbé való felülmulásával, az eredeti élet imámos-
ságára vonulva a’ szülemzés, ingerlékenység és érzékenység három sarkalatos
működéseiben. Az első a1 delejességnek, a’ második a’ berznek, a’ harmadik a’
vegyészeinek felel meg. A’ meddig tehát ezen mérvek az életszervezet eszményi­
valója összhangzó arányában működnek, ezzel egészség’, vagy ettőli eltérés beteg­
séget állít elő.
Mindezen megfeszített törekvésekből láthatni, hogy e’ szakbeli tudósok
mennyire törekedtek az élet voltaképi okfőjét kutatni, hogy az ember e’ földön
kijelelt léteiének meghosszabbítására oly elkerülhetlentil szükséges fontos kér­
désre megfelelhessenek; de fájdalom mindeddig hasztalan. Kutassuk tehát azt
újból ’s mindannyiszor újból, mig a’ kívánt eredményhez nem jutandunk, ez
a’ természet-tudós egyik legfőbb feladata, itt tsüggedésnek- állapodásnak nin-
tsen helye, törjön bár ezer ’s ezer ész, de ennek ki kell vívatnia. Az ész ha nem
ábrándok, hanem a’ természeti tudományok lépésről-lépésre emelkedett tényein
halad, a’ tudomány e nemében is, ép oly teljes sikert aratta poltzra juthat, mint
a’ számtanban. És nemde most ott állunk t. olvasóink, ha kell a’ legbetsesb élet,
kell a’ betegségekbőli biztos megmentés, akkor karoljuk fel szeretettel a’tudomá­
nyokban! biztos haladást is. És kérdjük : ugyan kiknek? mint az Isten áldásá­
val, már születésökkel elhalmozott dús gazdag nagyoknak áll ez legfőbbkénti
érdekükben.
A’ tudomány érdemileg való haladásában azonban meg kell vallanunk,
hogy a’ költsönös vitatkozások következtében, e’ két utóbbi rendszer nagy és
fontos szolgálatokat tett, és bárha az erőszök rendszere némi előnynyel bír.
mind a’ mellett hatsak igaztalanok lenni nem akarunk, a’ terniészet-böltseleti
rendszer roppant hasznosságát sem vehetjük kétségbe ig y : Brown rendszerének
gyöngeségei felderítésével, az orvosokat nehéz szolgálattól mentette fel. Azoknak
véleményét, kik az életet tsak egy oldalról méregették, szerentsésen ostromolta.
Az élet lényegének nyomozásában a’ mennyiségen kívül, a’ minőséget is érdemi­
leg tekintetbe vette, az életszervezetnek typusát, az életszervezet átalakulását és
különleges munkásságát nem kevéssé felvilágosította, végre az egyetemes és
egyénies élet közötti összköttetést felkutatván, az orvosokat az egyetemes termé­
szet egységének újbóli kutatására felbuzdította.
Ezen egymásutáni rövid előterjesztések után, vázlatban megemlítendőnek
tartjuk még a :
 103

Kimiát

E’ tan az anyag és testek : k i ’s m i voltát kutatván, melynek kalauz­

ként kelle vala a’ többieket megelőzni, úgyszólván egynéhány évtized előtt
kezdé újbóli kifejlődését. És valóban a’ víznek az ő alkat elemeire való szétol-
dása ’s tsukása idejétől, nem reménylett sebes léptekkel haladv a pályáján.
Vannak tudósok, kik a’ görög nyelv előszeretetétől elragadtatva, mindent
mi mivelődési szempontból az emberi-nemet magasb tökélyre emeli, e’ nemzet­
től származtatják, mintha előttük az emberiség minden időktől baromi állapot­
ban tespedve, magát a’ beszélő tehetséget is mindannyian tőlök költsönözték
volna; holott ez nyilvános históriai ellentétben áll, mely szerint tudjuk, hogy a’
görög tudományt megalapítói : M. Thales és Pythagoras nem a’ görög nemzet
bel, vagyis saját fáradalmaik kints szövegén emelék böltselmüket, hanem a’ bu­
kott korszak előtti idők hagyományain, az égyptoni ioi titkon őrzött iratokból
költsönzék, mi által maguk is számtalan mű ’s egyéb szavakat költsönzének
amazoktól; de mivel az őket miveltségben megelőzött nemzetek korszakából,
annyi feldulások, főleg pedig az Alexandriai világhírű könyvtár elégésével, ama
nagy fontosságú iratokból úgyszólván mit sem bírunk, úgy tűnnek fel jelenben,
mintha valósággal e’ nemzet volna a’ valódi előképi (protos).
E’ mindent görögösítők szerint : Chemia Chymia ή χημεία, χυμκη (τέχνη)
Kémia, Kimia vegyészet, vegytan v. a χεωΜ öntés származtatik.
E’ szónak az ős égyptoni Chemis városától való származását, úgy a’
kopt Chamto1 (— a’ feketék országa, szeretsen ország) eredetét, tsak tudós elmé­
letnek tekintik.
Némelyek szerint, héber származású volna Dil (Cham) égypton, vagyis
inkább meleg, déli ország=aphrica, ’s így e’ szerint : chemia égyptoni mester­
ség volna.
Szerintünk e’ szó, az egykori tudat-nyelv elhagyományozott szava, mely­
nek gyökei nyelvünkben mai napon is teljes épségükben felismerhetők, és min­
den kétségen kívül, minthogy e’ tan, a’ mint ma, úgy akkor is sajátlag az anyag
és testek : k i ’s m i voltának kutatásában fáradozik,innen lett: ki-mi-a=kimia.
Hogy pedig ez nem játsziság, sem nyelvünk iránti előszeretetből keletkezett
elragadtatás, senki többé ki a’ magyar nyelv, leikébe vésett, szentélyét, úgy a’
görög tudománynak Egyptonból eredt kútforrását és ditső nemzetünknek Noé,
Sem, Kám, Jafetteli legszorosb rokonsági összeköttetését bensőleg ismeri, nem
kételkedhetik. E’ tant, elnevezéséből Ítélve, a’ bukott korszak előtti időkből ke­
letkezettnek tartjuk, és igy sokkal régibb, hogysem ennek hol és mikénti kezde­
ményéről bár a’ legrégibb iratok által értesíttethetnénk. Annyi bizonyos, hogy
a’ midőn az élő Isten positiv tanát felállíták, ennek és az élettannak teljes díszé­
ben kelle fenuállani.
104
Legelsőben az évesült korszakban Julius Firmicus Maternusnál jelenik
meg : a’ scientia chemiae kitétel a’ 3-dik században. Az arabok, későbben a’
görögök után kezdék mivelni e’ tant, és Grober vagy Dschafar a’ 9-dik század­
ban irt terjedelmes munkát a vegytanról.
Nem szándékunk ezen szerfelett terebélyes tan setét korszakába ere sz-
kedni, hanem tsak némi általános átnézetbe szándékunk az egészet központosí­
tani. A’ mint minden tudomány története a’ kevesebbé figyelmezőnél nem egyéb­
nek, mint a’ szünetnélküli ellenmondások örökös küzdelmének lenni látszik, úgy
a’ vegytan története is akkép tünedezik.
Azon időtől fogva, a’ midőn elkezdették a’ szétszórt tapasztalatokat, me­
lyek legelső tsiráját rejték e’ tudománynak, egy egészszé összefűzni, tapasztalni
fogjuk, hogy az hol haladva, hol visszaesve, nyugodt előmenetelt nem tanúsított,.
így a’ középkorban e’ tan áthatlan mysticismus leplével takartatva, nem tsoda,
ha ezen időszakban szint annyi vélemények támadtak, mint a’ hány ábrándozó
volt. A’ természet legnemesb értzét előállítani, egy általános oldó szert feltalálni,
minden betegség ellen egy közös gyógyszert feltalálni, ezek valának e’ korszak
erőlködései, melyeket egészen különböző utakon törekedtek megfejteni. De majd
mindannyian megegyeztek abban, hogy a’ természet legtávolabb tárgyai közt
(bár az ezekben járatlanoktól észre sem vehető) hasonlatosság létezik; melyet
azonban tsak különös adomány következtében lelhetni fel. Vegyészi kísérletei­
ket jobbjára astrologiai összevetések szerint vezették, és ennek valószínűsége
annál szembeötlőbb volt, minthogy akkori időben ép annyi bolygót ismertek,
mint a’ hány fémet bírtak vala. De ezen vélemények támogatására mit mondottak
volna, ha a’ biztosb tsillagászati vizsgálatok következtében már korukban kiderült
volna, hogy a’ nap nem bolygó ’s hogy a’ hold, több mások hasonlatosságára tsak
mellék bolygó légyen. Mit mondottak volna, ha a’ tapasztaltabb kimiai kísérle­
tek következtében, hasonlíthatlanul több fémeket megkülönböztetve szemlél­
tek volna. De ki fogna fáradságot venni magának ezen vélemények tzáfolására,
melyeket az egész tudós világ elvet, habár az akkori homályos időben, a’ legtu-
dósabb férfiak és leghatalmasb uralkodók védőkként léptek fel azok támogatá­
sára. — ’S igy ezekről elég annyit mondani, miszerint : a’ kimia szerintük nem
egyéb, mint fémek előállítása, ’a természeti erők nem egyebek, mint titkos rejt­
vények voltak. Ezek elegendők annak megmutatására, mily kevéssé hasonlítha­
tók jelen terjedelmes kémiánkhoz, és minő ellentétben állanak mostani tisztán
átvillantó tanunk törekvéseivel. De azon vigasztalásban, hogy e’ szerint egy
sötét ábrándos korszak éjjelét szerentsésen túl éltük légyen, meg nem nyugod­
hatunk, mert ha amazok oly mélyen tévedtek, ki állhat jót, hogy e’ jelen kor­
szak tanai ellenkező úton nem tévedtek-e ép oly nagyon V minélfogva ép e’
betsuszott tévedések következtében nem sikerülhetett e1 mindenség szervezetét az
ő voltaképi genesisében megoldani.
De legyen ezekről megemlítve ennyi elég és forduljunk el ezen korszak-
 105
tói, mely a miénktől annyira eltér, és hogy e’ korszak ngyszólván örökös viszálv-
kodások küzdelme volt, azt épen nem tendálhatjuk. Ezek u t á n figyelmünket
azon korszakra szándékunk fordítani, midőn a 1 közöstermészet közelebbi okait,
megfogható alapokra fektetve, azokat kísérletek által a’ lehetőleg tisztába hozni
törekedtek. Ezen korszakban mindannyian ugyanazon értelmet ismerték elbírá­
sokul, és igy több egységet kellene munkálkodásaikban tapasztalni; de ezen
várakozásnak nem feleltek meg. Azt pedig előszámlálni, hogy e’ korszak véle­
ményei miként támadtak és oszoltak, és ismét miként lettek uralkodóvá, terje­
delmes könyv írására nyújtana anyagot, mi kitűzött rövid általános átpillantá-
sunkkal ellenkezik, és igy tsak némi fővonásokat szándékunk még e’ tárgyban
elősorolni.
A’ midőn e tárgybeli ismeretüket rendezni kezdék, Stahl útmutatása után,
általánosan elterjedt gyúanyt (phlogiston )állítottak fel. mely minden testben jelen
van. Minden éghető test tehát összetett volt. A’ fémek e’ szerint alapból és gyú-
anyból (phlogiston) voltak összetéve. Azon testek, melyek égés alatt savat fejté­
nek, ezt a’ gyúanynyal egytilt alkatrésznek tekintették. E’ tan szerint számtalan
tüneményeket fejtettek meg, és már-már azon általánosan elterjedt hiedelemben
voltak, miszerint a’ természet titkának kutsa birtokában vannak, de mind a’mel­
lett távol voltak attól, hogy a’ gyúany természetére nézve megtudtak volna,
egyezni, mely szerintük : majd kén, finom föld, majd világitó-any (Lichtstoff)
volt. De mit mondottak volna akkor, ha a’ legújabb kor kísérleti tényein, már
korukban felderült volna ama találmány, miszerint : a’ szabaddá lett galvan-
berz telep ellensarki folyamai, az illető nyujtalaikon összeillesztve légmentes űr­
ben is égnek, és ha ezek okulásain, a’ berzet vették volna a’ phlogiston alapjául,
azt Lavoisier és követői bizonyára nem merészelték volna megtámadni. —
S’ miért? mivel azonnal belátták volna, hogy ennek kell azon általánosan elter­
jedt egyetemes tényezői mivoltnak lenni, mely a’ végtelen-örök legellentétesb,
és igy legnagyobb sarki rokonságban álló (kiterjedő ’s összehúzó) tői minőségeit,
vagy ha jobban tetszik (taszító ’s vonzó) ősi erőit tér és időbe átvitten, együtties
tsukódásban tartalmazza magában, mely mint lényeges rész minden anyag és
testben jelen lévén, ekként a’ berznek minden tsuk és odások alkalmával, szűk-
szégkép mint gyúanynak (phlogiston) jelen kell lenni.
De a’ midőn már-már azt vélnék, hogy az ő tanok tökélyéhez közel
állana, akkor egy egészen más ellentétes elveken alapult tan által felforgattatott,
és igy Lavoisier után, az antiphlogisticusok által, a’ phlogiston léte elvitáztat-
ván, ez által a régi tan nézeteit egészen átváltoztatta, mely szerint az égés többé
nem szétbontás (decompositio), hanem ellenkezőleg összetétel (compositió) volt,
t. i. összeköttetés az élennyel. Ezen elemnek múlhatatlanul jelen kelle lenni a’
savakban, és igy ezek lényegükben össszetettek voltak. A’ fémek összetételét
tanúsító alapok ekként elenyészvén, mint elemek tekintettek. A’ viz, mely az
előbbeniek elmélete szerint elem volt, itt összetettnek bizonyult be. Rövideden
106
e’ tanok szerint minden felforgattatott és úgy látszott, mintha azon régibb tan­
ból kő köven nem maradhatna.
De alig múltak a’ viszálykodások e’ két rendszer követői közt, már ismét
azzal kezdődött, hogy tagadnák a1 víznek összetételét. Ezen állításukat ugyan
be nem bizonyíthatták, de annyi bizonyos, hogy minden áron azon törekedtek,
hogy a’ gyúellenes tant, mely oly állandó alapon látszott épülve lenni, megdönthes-
sék. És bárha ezen törekvésüket teljesen kivívni nem sikerült, mindazonáltal mindig
igaz marad, hogy az electrokimiai felfedezések következtében a’ vegyészet mííkö-
rében a’ nézetek hathatósan átváltoztak. Azon rendszer, mely a’ legújabb tapaszta­
latokból eredt és mely azimént említettektől még inkább különbözik, egészen más
szempontból indult, sőt eredetét is egészen más kísérleteknek köszöni. Ugyan is a’
berz előállítása kísérletéből egészen új világosság derült fel a’ vegyészeire. Azon
erőt (fejményt, folyamot), melyet már a’ görögök Thales idejében a’ dörzsölt bo­
rostyánkőben (succinum) észrevették, később mindig több más testekben is tapasz­
talták, és végre azon eredményre jutottak, hogy annak minden testben jelen kell
lenni. Ezen tényezőnek alaptörvényei Franklin mély belátásának köszönhetők. Ek­
kor a’ berz vizsgálata végett majd minden régi eszközök kiigazítalak, és számta­
lan újak fedeztettek fel. Ekként sikerült a’ berz folyamot ott is felfedezni, ahol az
előtt alig sejdítették, és végre különböző utakon azt is felderítették, hogy a’ mi­
dőn a’ testek egymással tsak költsönös érintkezésbejönnek, ezen tényezői mivolt
berzként jelentkezik, és ez nagy fontosságú saját földünk belforrongó tüzének
felismerésére. Tisztelettel emlékezünk vissza e’ tekintetben Gralváni felfedezésére.
Ugyan ekkor a’ testek érintéséből fedezték fel a’ kimiai erők ellentétességét, és
Ritter előre látó pillantásaival, már ezen tapasztalásból a’ berz és kimiai erők
közötti összeköttetést észrevette. Volta még tovább ment és azt tapasztalta, mi­
szerint több fém-tagok összeköttetésével nagyobb hatást idézhetni elő , ’s ekkor
a’ berzben közönséges kimiai hatályos szert ismertek fel, És bárha a’ tudósok
legnagyobb része egyoldalulag azt mint kimiai hatályos szert, és nem mint ál­
talános természet erőt tekinti, mind azonban többen vannak, kiknek belátása
ama korlátolt nézet szűk köréből, messzi-messzi túl emelkedett. Ezek további
fejtegetéseitől azonban méltán elállhatunk ez úttal, miután t. olvasóinknak leend
úgyis alkalmok e’ tárgy beli nézeteinkkel bővebben megismerkedni.
Mi tehát, kik minden igaz, szép és jóra törekvő fáradozásokat bár kitől
illő méltánylattal fogadunk, lehetetlen, hogy e’ tanok érdemeit némi rövid elő­
adásba össze ne foglaljuk : igy tagadni teljességgel nem lehet, hogy már a’ kö­
zépkor, a’ midőn a’ legősibb bukott korszak előtti e’ szakbeli tanok már régen
szétdulva elenyésztek, ezeknek újbóli felfedezésével, a’ tudomány lassan fejle-
dező mérlegébe több nemű hasznos szolgálatot te tt; mert több ásvány savakat,
a’ higanyok (alkaliák) első kezdeményei ismereteit, nem különben a’ fémek elé­
gései alkalmával tett sajátos tapasztalatok sat. e’ kor felfedezéseihez számíthatók.
Sőt a’ légnemüek tekintetében annyiból újnemü ismereteket nyújtottak, a’ meny-
 107
nyiben megmutatták, bogy némely légnemek vannak, melyek attól, mely a’ mi
földünket körül övezi, különböznek.
így Stahlt és kővetőit, mivel minden égő anyagban általános phlogistont
állítottak lenni, senki szemrehányással nem vádolhatja, hiszen maguk a 1 gyúel-
lenesek is elfogadták azt bárha lappangólag, miután minién éghető anyagnak
az élenyhezi rokonságát feltételezik. És igy hibájok tsak abban rejlett, mivel az
égést nagyon anyagi szempontból tekintették. De hasznos fáradozásaikat el nem
ismerni, mindent magunknak tulajdonítani akaró önzés volna; igy ; a’ testeket
az ő éghetőségök rendi szerint tsak most osztályozhatták; már ekkor felderült,
hogy a’ testek azon fokban vesztik églietőségüket, minél inkább égtek el, és igy
épen oly nagy és messzire kiható mint könnyen felfogható törvény alapíttatott,
miszerint : az e l é g é s és v i s s z i t á s , két ellenkező műfolyamok legyenek,
melyek az egész természetben átkuszáltan folynak.
íme ily hosszú idők fáradahnas vívmányai, mily kevés szavakba ponto­
síthatók össze, de a’ ki ezek lényegét bensőleg ismeri, az tudja, hogy ezen sza­
vak minő tartalom dúsak.
A’ lég égésre való hatásos befolyásának felfedezése Lavoisier részére vol t
fenntartva, hogy új rendszert alkothasson; d e , hogy az elégés összetétel és nem
oszlás legyen: hogy az égés alatt minden test élenyt vonz magához. és hogy
ezen elem több savaknak alkat részét teszi sat. az antiphlogisticus rendszer saját
nézetéhez tartozik. Sőt a’ mi legnevezetesb, e’ tan fáradhatlan kísérletei követ­
keztében sikerült Lavoisiernek 1788-ik évben legelsőben a’ vizet az ő alkat ele­
meire : köneny és élenyre szétosztani ’s ugyanazokból összeállítani.
’S igy méltán mondhatni : hogy az újkori vegytan időszaka akkor haj-
nallott, midőn Lavoisier mérlegét, a’ nyomozás nélkülözhetlen eszközének ismer­
ték el. Napja azonban tsak akkor tűnt fel, midőn Gialvani ’s Volta felfedezései
a’ galvan-berz erőt ismerték fel, mely nem tsak világosan folyt be a’ testek szer­
kezetébe, de hatalmas eszköznek is mutatkozott a’ kémlő vegyész kezében. Ber­
zelius 1803-ban egy értekezést botsátott közre, melyben a’ só nemű testeknek
galvan-berz általi felbontását liirdeté, — öt évvel azután D avy, ugyan azzal a’
lugsókat bontzolá fel. mire nem sokára sikerült a’ lúgos földeket (mész sat.) és
az ammóniát felbontani.
Ezen felfedezések, az electro-kimiai elméletet alapíták és egyszersmind,
benső kapcsolatban valának a’ parányok elméletével, vagyis a’ kiszabott
egyérvényü ’s ismételt vegyarányok tanával Berzelius kémletei, melyeket
ő sok évig egyenesen az úgynevezett paránysulyok meghatározására fordított,
valamint Gay Lussac nyomozásai, a’ gázok és gőzök vegyíilési tériméi körül,
többet tettek ezen rendszer okszerű felállítására, mint valamennyi más vegyé­
szek munkái.
Ezek további fejtegetéseit azonban bízvást nyugton hagyhatjuk, miután
 108
a’ kimia legfőbb feladata : az a n y a g l é n y e g e mind e’ mai napig elérhetlen
délibábként húzódott el előlünk.
Mindezek folytán nem tsoda, ha akadtak jelenben is kitűnő férfiak, kik két­
kedve kérdik : Váljon valószinü-e, hogy mi jelenben a’ való elméletet bírjuk,
mely minden időben a’ későbbi megtámadtatások ellenében állhatatosan kiál-
landja a’ próbakövet? Mire ők igy válaszolnak : hogy misem bírunk a’ tudo­
mány terén a’ dolgok tiszta állásáról biztosb alapokkal mint elődeink; kik néze­
teiket ép oly igazaknak tartották, miként jelenben mi is tartjuk a’ magunkéit;
és igy a’ lehetőség szinte a’ mellett áll, hogy mi is hasonlólag tévedünk. Ep ez
oknál fogva, sok tapasztalt férfiak minden tudós elméleteket, mint elme játszi-
ságokat tekintvén, mellőzik. És kérdik az ezek zavarjaiból kiigazodni törekvő­
ket : váljon valószinü-e, váljon több-e mint némi jóhiszemű álom lehetősége,
hogy az ész, mely annyi ezer és ezer évek vizsgálatain, oly sok kitűnő tekinté­
lyű tudós férfi erőlködésein, mind eddig összhangzó eredményre nem vezethe­
tett; lehet-e remény, hogy valaha ama poltzrafog juttatni? Az elméletek, mond­
ják ők, azon szolgálatot ugyan tehetik, miszerint általok ismereteink bizonyos
osztályokba rendeztetvén, könnyebb felfogásunkká válnak, mi által a’ tudomá­
nyokat mivel ni kezdők általános áttekintéseit élesítvén, hasznos szolgálatokat
tesznek; d e , hogy az annyi ellenmondások egyöntetű értelmiségre, vagyis a’
voltakép keresett igazságra vezetnének, azt reményleni teljességgel nem lehet.
— — — Nem tsoda aztán , ha az ily kislelküek , azon következtetést vonják,
hogy az embernek bár legméltóbb betse az észben rejlik , de legnagyobb meg­
feszítésével alakosságnál egyebet létre nem hozhatott, és igy az ember minden
teremtmények közt a’ legszerentsétlenebb, miután az ész korlátoltságánál, mely-
lyel őt a’ Gondviselés felruházá, a’ dolgok leikébe be nem pillanthat, és igy örö­
kös nyughatatlansággal küzdvén , esztelenségének örök körében kénytelen fo­
rogni. ’S igy növekedő gyorsasággal siettetik az emberiség végromlása. ’S ha e’
földön, melynek legfőbb teremtményi poltzát, képezi az ember, ez az ő végsorsa,
úgy elég szerentsétlen ezeket eleve belátni.
De ki nem látja be, hogy ezek és effélékhez hasonló számtalan ellenve­
tések a’ középszerűek félénkebbek, vagy az érdekben működő alakosaktól kelet­
keznek, kik szerint: az emberiség szakadatlan bonyodalomra, szórakozottságra,
zavartságra születvén, örökös kiskorúságra van kárhoztatva.
Méltán kérdezhetjük tehát őket : hogy ki állította, miszerint legbetsesb
kintshez : az i g a z s á g h o z m i n d e n f á r a d s á g n é l k ü l j u t h a t n i ? de
ha ez tsakugyan kivívható, a. kor mindenki előtt tisztán állhat miszerint ahoz :
vagy közvetlenül Isten nyilatkozata által vagy a’ számtanilag elégséges érzé­
kekkel ellátott Isten képére ’s hasonlatosságára teremtett szellemi ész kipuha-
tolásain, a’ természeti-tudományok kísérleti tényein közvetve juthatni. De tör­
ténjék ez akár az első, akár az utóbbi ösvényen, azok benső megértése , minden
esetre tudományt feltételez.
 109
De ime nem vagyunk-e kénytelenek elismerni, hogy a’ legnagyobb rész
a’ tudományokban járatlan ? És azok közül is kik azokban jártasaknak tartat­
nak, hányán bírnak tiszta ismerettel ? ’S kérdjük : ha voltak a’ tudomány terén
viszálkodások a’ véleményben, nem szolgáltak-e azok több ízben a’ dolgok fel­
derítésére V ’S tsudálkozhatni-e a’ vélemények különségein , midőn azok nem
egyenlő erővel, igazszság’ szeretettel, kitartással ’s feláldozással törekedtek a’ kö­
zös nagy tzélra ? Hát a’ tsillagászat és vegyészet körében örök időre érvényült
számtalan igazságok semmik ? ’S ha sikerült azt ezekben, habár részben kivívni,
az következik-e innen ? hogy egyéb tekintetben nem juthatni-e ide, vagy nem
épen az ellenkező következik-e ? ’S igy nemde : ha az igazság, minden irányban
eddig fel nem fedeztethetett, megtörténhetik az ezután is , hiszen egy egész
öröklét van hátra. Azon erő, mely őket elválasztotta attól, mit ők valóságnak
neveznek sokkal erősebb, mint azon valóság maga. Ne kételkedjünk tehát, mert
az ész egykor minden bizonynyal, az annyira óhajtott igazságra fog vezetni
minket. És ezen ide juthatási törekvés maga is mily felséges, ezáltal tehetsé­
geink erősbülve magasztosodnak, szellemi erőnk élénkül ’s lényünk bensőjében
mind inkább mélyebben gyökeredzik meg azon tudat : hogy az egész emberi­
nem egy jobb jövőnek virul elébe. Nem elég jutalom-e ez, a’ mi fáradságunkért ?
Törjük tehát a’ legnemesb közös tzélra vezető ösvényt, és haladjunk a’ való tu­
domány terén tömegesen előre.
De a’ midőn igy tűnődnénk, észrevesszük, hogy az emberi-nem tsak
imént kezdé, a’ tudományok alapos ismereteit újból gyűjtve haladni. O az összes
természet felismerésének kutatásában fáradozik, és azt jól teszi; de ha egy pil­
lantással ennen egyéniségére, korlátolt ismereteire visszapillant, és ha megemlé­
kezik azon nem kevés számú mély belátásit férfiakra kik tévedtek vala ; ha meg­
gondolja, hogy ezen emberek ép úgy megvoltak győződve állításaik valóságá­
ról, miként talán mi a’ magunkéiról és még is tévedtek; ekként méltán megdöb­
benve, akaratlanul azon ellenvetést teszszük magunknak : váljon tudtunk elle­
nére nem bonyolódtunk-e tévedésekbe ’s akkor bár nem az : é s z b e n , de en-
magunkban kétkedhetünk. Ezen kétkedést, kénytelenek vagyunk minden egyé­
niségre , következéskép azok legtekintélyesbjeire, sőt az egész emberi-nemre ki­
terjeszteni, ’s ekként azon a’ ponton állunk, a’ honnan : a’ vigasztalhatlan két­
ségbe esés kiindult.
De a’ midőn e’ zavart helyzetből, a’ tudat némi biztosb sziklájára valánk
szerentsések jutni, mitsem habozva teljes kötelességünk érzetében nyugton halad­
hatunk előre; mert a’ jelen korszak felfedezett kintsei sokkal okadatoltabb ala­
pon nyugszanak, hogysem azokból némi tiszta ismeretet fel ne deríthetnénk.
Tsak a’ félúton találkozunk gyakrabban homály és kételylyel, de minél mélyeb­
ben hatunk be a’ való tudomány terén a’ dolgok titkos valójába, annál inkább
derül az egységes okfőre vezető igazság is. Nemde mindegyik közülünk elődei­
től tanul, és igy egyik nemzedék, a’ másiknak tanítójává válik , nem tsak az
 110
által, mivel tágasb alapú ismereteket hagyományoz, hanem leginkább azért,
mivel ezek nyomán új vizsgálatok, és innen az új találmányok folytán mélység
(intensitas) tekintetében, mindig élesb pillantással hatunk be a’ dolgok lénye­
gé be . — Váljon nem erősödött-e tudományunk, a’ hátra hagyott számtalan ter­
mészeti törvények felderítésével, melyek segedelmével sokat beláthatni ’s kiszá-
7 8) míthatni, miket azelőtt nem is képzelhettek. Nézzük a’ physical 7H) vegyészi kí­
sérletek utján, úgy a tsillagászat pontos vizsgálatain felderült, a’ valóval soha
ellentétbe nem jöhető igazságokat. — Vegyük továbbá szemügyre az összerü
(concret) mitusok összhangzó, mindannyiak eredetileg egyistenítésbőli kiindulá­
sait ; nézzük továbbá saját isteni eredetű nyelvünk, leglényegesb szavainak lei­
kébe vésett, és a’ merő igazsággal soha ellentétbe nem jöhető böltselmét; és
akkor mindezek ugyanannyi jelek lesznek a’ kishitüek és kétkedők ferderíté-
sére, a’ félénkebbek felbátorítására, a’ mint is az alakosak lehangolására. Ne
hagyjuk tehát, a’ látszólagos egyenetlenségek viszályaitól magunkat elámítatni.
Az időkor, különböző országok, nemzetiségek szétszakadozó érdekei ’s minden
egyes ember egyénies jelleme, de főleg a’ tudomány terén a’ hajdani pogány
korszak áltanai, melyek a' keresztény világ tanodáiba is belopództak, minden­
kit különböző irányban vezettek, ’s igy műveiknek külön irányú nyomatot
adtak. De azért bárha ezek igy vannak, mindamellett mindannyian egy leg­
szentebb tzélra vezető közös kötelék által tartatunk össze, melynek elébb vagy
utóbb tsalhatatlanul fel kell ismertetnie.
Kutassuk tehát komolyan a természeti-tudományok kísérleti tényein: az
anyag lényegét, úgy saját kisvilágunk, a’ mint is e’ tér és időben levő nyilatko-
79) zatok szerinti észlelhetők okfőjét79), és ha ezek mélységeibe oly sikerrel leen­
dőnk szerentsések behatni, miként ditső elődeinknek, akkor nyugalmat fogunk
találni ott, ahol eddig tsak kétely és nyughatatlansággal találkozánk.
E’ szakbeli bár igen rövid előadásunkból úgy tartjuk, mindenki meggyő­
ződhetik, hogy e’ tanbeli változások a’ két ellentétes pártok közt nem az ide-oda
való tzélnélküli ingadozásban állott, hanem a’ mint az egykori kétségtelen feltárt
korszak tudat tanai szétdulva elenyésztek, és az erre keletkezett százados pan­
gásból újból megindulni kezdettek, eme legelső kiindulástól kezdve világos fejle­
ményként majd előre haladt, majd visszaesett, majd ismét tökéletesedve nemese­
dett ; mely mindennap uj ágakat hajt és mindaddig meg nem szünend uj gyü-
möltsöket teremni, míg a’ természettől, a’ honnan gyökeret merített, kimeríthet-
len tápot nyerve, a’ szellemben szomjuhozókat tökéletesen ki nem elégítendi.
Mi mindezen rengeteg tudományok, legrégibb időtől mind e’ mai napig
terményezett gyümöltseit, megkisértendjük egymással összhangzásba hozni, ’s
azokból az okszerű következtetéseket kivonni, az utódoké leend a’ feladat, a’ hi-
báztakat kijavítani s a’ bukott korszak előtti arany-idők mathematical tudat
poltzára emelni.
Tekintsük már most ezen elősorolt tanok törekvéseit és kénytelenek le-
 Ill
szünk elismerni, hogy habár ösztönszerüleg, de azért mindnyájan ugyanazon
egy közös tzélra t. i. a’ tudat elérésében működnek. így az egélyészet a’ hajdani
legrégibb időktől, a’ mint az összes mitusok tényleg bizonyítják, mindannyian
e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredetét egy legfőbb,
mindent egy magába központosító okfőből származtatván, ennek igazsága kuta­
tásában fáradozott; — és ezt a’ mint a’ való tudomány a’ voltaképi tsutsát el-
érendi, tettleg váltandja be. — A’ böltsészet, szinte ugyanezen mindent magába
központosító egységes okfőnek, vagyis a’ böltsek-kövének felderítésében foglala­
toskodik. — A’ tsillagászat az összes egyetemes égitesteknek, egy közös központi,
székekszéki szervesen összefüggő mindenekfeletti legfenségesb szellemi tsillagát,
a7hová mindannyian nehézkednek, számtani bizonyossággal derítendi fel; me­
lyet a’ legrégibb elévült bukott korszak előtti böltsek ; mint: központi-világosság,
világ-lélek elnevezésekként: az i o i tanban hagyományozván, a’ görög böltsészet
atyái is elfogadták. — Az országlati tan elébb-utóbb de minden bizonynyal:
Isten országát és annak igazságát leplezendi le, de ezzel az egész egyetemiségre
érvényült hármas t. i . : az igaz, szép és jó törvényeit azonképen felderítvén, az
egyetemes, világi, országos törvényekben senki többé nem kételkedend. — Az
élettan, kisvilágunk egyes életszerveinek, vagyis alphainak összekaptsoló okfőjét,
és ezzel az összes nagyegészének ugyanazon mindenek feletti végtelen-örök ok-
főjéveli szoros és elválaszthatlan kaptsát állítandja élőnkbe ; de ezzel azt is, hogy :
szellemileg tsakugyan Isten képére ’s hasonlatosságára teremtettünk. — A’ kimia
első pillanatra, az anyag: k i ’s m i voltának lényege kémlelésében fáradozik,
de ezt eltalálván, ez által az anyag ugyanazonosságát (identitas) az egész egye­
temiségre szembesítendi; ’s ezzel az összes mennyis minőségeknek egy mindenek­
feletti végtelen-örök eszményi-való okfőjéveli összefüggését, a’ legtsalhatatlanabb
valóságban tárandja fel. — A’ többi segéd tanok, hasonlólag mindaddig megál­
lapodást nem nyerendenek, inig mindezek zárkövét tevő végtelen-örök okfő, az
ő tsalhatatlan positivitásában fel nem ismertetvén, ezzel egyöntetű értelmiséggel
egy legmagasb egélyészetbe, egy általános, közönséges világ-vallásba nem
központosulandanak.
Ezekből látni való, hogy e’ tanok eddigi vívmányai, nem oly ellentétben
állók, miként azokat a’ való tudomány ösvényén egymással összliangzólag meg­
egyeztetni lehetséges ne volna.
íme tsak ezek alapjain derül fel az emberi-nem eredetének, voltaképi mi-
velődésének, hanyatlásának és teljes bukásának története ’s ezzel az összes hitet­
len pogány sokistenitői undok, ’s a’ legnemesb és felségesb egyistenitői korszak­
nak minden tsorba nélküli történészeié. Miből teljesen kiviláglik, miszerint az
emberi-nem eseményeire vonatkozó egyoldalú történet nem lehet az élet oktatója
miután ezt az emberi-nem összes eseményei eszközölhetik egyedül.
Jól és szerfeletti mély böltseséggel jégyzé fel Plato : h o g y á 11 o d a 1m i
e s z m é n y i é g y a k o r l a t i l a g a d d i g l e h e t e t l e n , m i g a’ r é g i n e m-
112

z e t e k h e z h a s o n l ó ’s h i b á k t ó l m e n t s z a b a d n e m z e d é k , ne m t a ­
l ál t á t i k v a l a h o l e’ f ö l d ö n . J ó l t u d v á n : h o g y e z e n e l v e s z e t t
b o l d o g s á g h o z i v i s s z a t é r é s v é g t z é l j a a’ b ö l t s á l l o d a l m i i n ­
t é z k e d é s e k n e k . És hogy eme üdv, a’bukott korszak előtti rég elévült arany­
időkben valósággal életbe átvitten kivala víva, erről nyilt tanúságot tesz: a’ mi
isteni eredetű nyelvünk, lényeges szavainak leikébe, a tudós betűk jól és állan­
dóul meghatározott jelves jelentőségein oly tsuda alakban letett, exact böltselme.
De bizonyítják ezt a’ szt. hagyományok ama jegyzetei is, miszerint e’ tér és idő­
ben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők feltártan tudva valának. íme a’ vol­
taképp történészet alapján igy jutand az emberiség, a’ szellemet teljesen meg­
nyugtató igazságra. Ez aztán az élet valódi oktatója.
És most a’ jóságos élő Isten felvilágosító malasztját ’s oltalmát esdve-
esdvén, menjünk át tanulmányunk egyes részleteibe.
Az tir belerjének világossági tüneményén: az anyag lényege, ’s
ezzel a’ mindenek feletti végtelen-örök okfő az ö szellemi igaz­
ságában, a’ tsukődó rendszer szerint felismerve.

O nagy Isten, mily tsudálatosak a’ Te műveid,

az okszerűség elvén emelkedett ész, mily dúsan
látja be mindezeket, a’ midőn a’ kiokulást nélkü­
lözők : észre sem veszik mindazokat.

A’ dolgok valódi ismeretére nem juthat a’ képzelem által vezetett értelem,

hanem tsupán a’ kísérletek tényein emelkedett kutató, oknyomozó gondolkodás.
Es igy a’ puszta elvont böltselkedés soha sem jelölte ki, nem is fogja kijelölhetni
azon voltaképi utat, a1 hová eljutni rendeltetése az embernek. — Hány szellem
tört már meg e’ legszentebb tzél elérhetésének kivívási törekvésében, a’ nélkül,
hogy ez, az évesült korszakban mind e’ mai napig eléretett volna. Ellenben hány
böltselő tette már pokollá mind saját, mind követőinek életét, irtózatosan gyö­
nyörködtető világot nyújtván a’ szellemnek, tüzet élesztvén, mely magát az észt
és szivet emészti fel, meghasonlásba hozván az emberi keblet az Istennel és ön­
magával. Igen is, ők a’ kebleket szétdulni, rombolni tudták, de azt a’mi egyedüli
boldogság, nyugalmat adni nem képesek. Igen ők az inyök szerint elferdített
történelmet arra használták, hogy az önzést rendszerbe foglalják, a’ társadalmat
úgy mutatták be, mint a’ ravaszság küzdhelyét; a’ sikert, mint az igazság és
igaztalanság mérvesszejét; a’ betsületességet, mint ízlés és miveltség dolgát; az
egész világot, mint álnok ravaszok örökségét. Megtámadván a’ szellemet és vele
a7hitet, vallást, erényt, hűséget és minden szentet, az embert állattá alatsonyí-
tották le, kinek legfőbb teendője az érzéki örömök lehető legnagyobb mérvbeni
élvezésében áll ; szóval leronták a’ legvigasztalóbb igazságokat, megfoszták a’
szenvedő emberiséget egy túlvilági élet reményétől, hogy őt a jelennek martyr.
tf
jává tegyék. Ok oly szédítő magasságra ragadják a’ készületlen elmét, hogy
menthetetlenül alá kell zuhannia, oly mérhetlen mélységbe taszítják, hogy tsak
MAGYAR BÖLTSÉSZET. 8
114
a’ kétségbeesés marad fenn, íme itt van főleg a’ frantzia álböltselet kinövésének
netovábbja létéve.
Hogy tehát mindezen tévelyekből valahára sikerrel kiigazodhassunk, na­
gyon is rendjén találjuk a’ romboló szellemet szítók ellenében, a’ való tudományt
az ő igazságában letenni, nehogy az emberiség legszentebb ügye, a’ rút érdek­
ben működők örök labda játékául essék.
Vegyük tehát legelsőben is azon legrégibb hagyományt tekintetbe, mi­
szerint : mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők, az emberiség előtt egykor
feltártan tudva voltak. De ha mindezek tsakugyan kinyilatkoztatva valának, ak­
kor azon isteni korszaknak megfelelő, oly nyelvnek is kelle lenni, melynek (lé-
nyeges szavaiba, ama feltárt isteni tanok, a’ tudós betűk jól és állandóul megha­
tározott jelves jelentőségein bevésetvén), közlönyével általánosan éltek. ’S ime
midőn saját nyelvünk lényeges szavainak leikébe, oly tiszta tudatot valánk sze-
rentsések felismerni, mely páratlan a’ maga tökélyében, nem késtünk többé azt,
a’ hajdani bukott korszak előtti feltárt nyelvül tekinteni. — — De mivel az em­
beri-nem sorsára nehezedő vízözön általi katasztrófa után, mindenki legelső
anyagi szükségeinek fedezésén fáradozva, a’ való tudományok lehanyatlottak,
ekként a’ tüzetes szaktudományok és iskolák elenyészte vei, ama feltárt bukott
korszak előtti tanok igazságait, a,’ természeti tudományok kísérleti tényein tett-
leg bebizonyítani többé nem lehetvén, időfolytával a’ rút érdekben működő ala­
kosak által e’ körülmények, az egymásközötti viszályok felélesztésére eszélyesen
felhasználtatva, igy a’ hajdani kivívott isteni tanok, a’ hány magyarázatok,
ugyanannyi ágazatu kétely hordta tusákra poriának szét; sőt ez által az ármány
szülte szellemben működőknek tág kapu nyittatván, ekként az embernek istentől
e’ földön kijelelt édene, a’ költsönös feldulások következtében teljes bőszültséggé
fajulván, minden homályá, hitté, mitusá törpült alá. ’S midőn az emberiséget az
őrültség eme legvészteljesb kórságának járványa tsaknem teljesen elözönlené, ’s
vérré válva elkortsítaná, tsuda-e, ha maguknak a’ görög legböltsebb férfiaknak
is, a’ midőn a’ tudományok, az égyptoni tzellák titkos rejtekeiből mindinkább
kezdének a’ nyilvánosság jótékony ellenőrsége alá jutni, nem sikerült azon utat,
mely az emberiséget az ő tévelyeinek bonyodalmaiból sikerrel kivezethette volna,
eltalálni? Ezen mi álmélkodni nem tudunk, bár el kell ismernünk, hogy ezen
tanok a’ társodalom újabb fejleményére, ugyanannyi oszlopokul tekintendők; de
mivel az ezek alapjául szolgáló tselekvés nem a’ való tudomány lényegileg is­
mert különleges tanain emelkedének, ekként ama intézmények állhatatlan,ságain,
melyek nem egyebek, mint ide-oda való hányattatások, tapogatodzások örökös
köre valának, mitsem tűnődhetünk. Sőt azon sem, hogy magának a’ nagy Mester­
nek isteni, valóságos böltsek-kövekénti alakjában letett tanai sem érhették el mind
e’ mai napig, az ő érdemlett általános elismerésüket. Nem, mert bárha e’ korszak
legújabb idejében mindinkább nagyobb ’s nagyobb gond lordíttatik az anyag oly
fontos lényegének felderítésére, 's melynek mivoltát a’ jelen kifejlettebb tenné-
 115
szeti tudományok tényein már régen kivívhatták volna; mindazonáltal mivel
mindezeket, a mi isteni eredetű nyelvünk, lényeges szavainak leikébe, a’ tudós
betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein emberi fogalmakhoz
alkalmazott tanait, mint a’ tiszta tudat ugyanannyi számtani factumok kiállott
próbáival ellenőrileg össze nem hasonlíthatók, ekként e’ tanok zavarjaiból, a’
való tudomány kiigazodhatása felett az iránytűt teljességgel fel nem találhatván,
az emberi-nem mind e’ mai napig a’ humanisticus általános elméletével, bár ma­
gában szép, de a’ történet tanúsága szerint az óhajtott üdvösségre teljességgel
nem vezethetvén, ezek ingadozó bizonytalanságaiban küszködik.
Nem-nem! az emberi-nemen üdv mind addig nem lehet, mig a’ való
tudomány terén annak szellem szomja ki nem elégittetik.
Ezek után nagyon tisztán áll előttünk, hogy ezen évült időszak annyi
századain, az emberiség tsak azáltal nem vezettethetett az ő legfőbb tzéljára: a’
mindenekfeletti okfő tudatára, ’s igy azért lön szerentsétlenné, mivel a’ termé­
szeti tudományok eredeti feltárt tanától félrevezettetett, mivel ezen időszak össz-
halmozott tan zavarjainak közepette szellemében balitéletekkel annyira tömé­
nyült, hogy már-már maguk a’ legtekintélyesb tudósok is mindinkább öregbe­
dének azon tév nézetben, miszerint az emberiség mint tökéletlen lény, a’ téve-
lyek örökös körére volna kárhoztatva. Nem tsuda tehát ha e’ tévtanok nézetei
gyönge ifjúságától beléje oltatván. vele életszervileg annyira összeforrtak, hogy
azok most már tsak nagy nehezen és egyedül a legvilágosb kísérleti adatok
tényein üzhetők ki megrögzött agyából. A’ metaphysica elvont fogalmait többre
betsülvén mint a’ természettan reáljain emelkedett tényeket, e’ miatt a’ valóság­
tól elállóit, és hogy agyrémekkel bíbelődhessék, megvetette a’tapasztalást, hogy
rendszereket és hypothesiseket állíthasson fel. ’S a’ midőn ezen tévtanok alapjain,
a’ Giondviseléstől kijelelt édenét e’ földön elvesztette, tsu.da-e?haaz ember lelke
sarki központjában összezúzatván, ’s ekként a’ jóságos élő Istennel és önmagával
meghasonolva két irányban, t. i. majd a’ jó, majd a’ rósz szellemben, a’ mint
földi érdeke igényelte működött, és igy ezek zavarjain saját faja ’s java ellen
kegyetlenkedve, egymás elleni költsönös kiirtásban keresvén üdvét, mindezek
szétzilált zűrjéből kiigazodni teljességgel nem tudott.
Valóban ideje, hogy ezen iszonyú tsalódásokból valahára kitisztuljunk,
melyek nem egyébre szolgáltak, minthogy általok mindannyian szörnyű sze­
rencsétlenségbe döntessünk. Ideje tehát, hogy annyi felismert bajaink után,
melyek bennünket ábrándozásaink oly setét tömkelegébe sodrának, alkalmas
mentő szerről is gondoskodjunk, mi végett az ész, a’ tapasztalás karöltött veze­
tésén egyedül az, mely hivatva van, hogy e’ bonyodalom teljes előítéletektől
összehálózott, és oly régi időktől áldozatul esett emberiséget, ismét az ő eredeti
nagyrendjére vezesse vissza. Ideje, hogy az oly jogtalanul lealázott ész és az
annak tulajdonított tökéletlenség: a’ hazudság és eszelőség tzimboráitól kivet­
kőzve, saját épségében tűnjék fel. Tsak egy igazság van, és ez az embernek oly
8*
ne
elkerülhetlenül szükséges, hogy ennek alapja nélkül, a’ Gondviseléstől soha e’
földön kijelelt édenét el nem érheti, ’s igy ártalmára teljességgel nem lehetvén,
elébb-utóbb ellenállhatlan erővel egyengetendi azon utat, mely egyes-egyedül
őt illeti.
Innen legszorosabb kötelességünk azt leleplezve, az emberiségnek az ő
kets-teljes betsébe bemutatni, mert tsak így leendünk képesek az annyi ezer és
ezer évek forgásain elfajult való tanokat, az ő eredeti, bukott korszak előtti k i ­
forrásukra visszavezetni. Az igazság vezénylő csillaga, egyedül az emberiség
szipolyainak lehet aggasztó, kik az élő Isten igazság szeretetétől teljesen eltérve,
minden keze-ügyökben levő befolyásukat egyedül ama jó szellem legkisebb pis­
logó világosságának eloltására használják.
Az ily álnok pogány typhoni korszakot megörökíteni törekvő elveteme-
det alakosak, az igaz, szép és jó isteni törvényeinek kutatására ’s azok életbe
léptetendő elterjesztésére épen nem hivatvák, ezt egyedül azon nemes keblüek
eszközölhetik, kik az eddigi jobbára pogány korszak maradványaiként fentlevő
áltanokat, tabularasa-ként tekintvén, a’ jelen kifejlettebb természeti-tudományok
vívmányaival felruházva elég érzékenyek, azon végtelen szerentsétlenségek
felett mély bánattal epedni, melyeket az eredetitől eltévedt vallás és az ármány
szülte pogány korszak tévelyein emelkedett országlati rendszerek, felebarátaik
legnagyobb részének okoztak; az ily pogány elveket védő alakosak elég felvilá-
gosodottak valának, hogy mindazon iszonyú lántzolatu bajokat észrevegyék,
melyek által az emberiség oly hosszú időktől félrevezettetett; de mind a’mellett,
az eredeti isteni tanoktól eltért pogány mitus kezelői, ’s az ezek védszárnya
alatt uralgó zsarnokok, egymást karöltve támogató intézményeikkel, épen nem
késtek a’ legrégibb időtől fogva a’ nemzeteket majd nem mindenütt nemtelen
rabiga alá hajtani; igy történt, hogy a’ népek, kiknek kötelességükben lett
volna egymást költsönösen válvetve a’ boldogság poltzára felsegíteni, ennek
minden útai teljesen lehetetlenitve, majdnem minden kivétel nélkül, kisebb vagy
nagyobb fokban a’ szolgaság jármát kénytelenítettek nyögni; így lön, hogy az
eredeti való vallástól eltérő hitörjöngések erőszakolásai, az emberiséget minden­
ütt megfélemlítvén eltompíták, vagy vakbuzgóvá tették; — igy lön, hogy a’
föld népe oly annyiszor, az istenekneki szolgálás álleple alatt, egymás elleni
gyűlölet, üldözés, szüntelen! vérontás és mindennemű lázangó jelenetek által
költsönös dulásaikra használtatott fel. És hogy mindezek igy történhettek, egye­
dül az eredeti feltárt való vallástól, pogány bálványzásra tért tévelyeinek tulaj­
donítható. De ez által az emberiség majd mindenütt minden lelki nagyság, belá­
tás és minden jogos akarat használatától kivetkeztt fogolylyá alatsonyíttatott.
íme itt a’ pogány sokistenitői, enistenitői, istentagadói korszak, legfőbb poltzára
tsigázott pandaemoniumának netovábbja.
Itt van tehát a’ legvégsőbb ideje is, hogy megkísértsük azon zavart fogal­
mak, áltanok szétoszlását eszközölni, melyek az embernek a’ Gondviseléstől e’
 117
földön kijelelt életpályája felé való biztos lépé sekbeni haladását gátolják; buz­
dítsuk öt legelsőben is bátorságra, ’s költsük fel benne mindenek előtt saját esze
iránti bizalmát, betsülését, hogy ennek segedelmével a’ tapasztalást, nem pedig
az érdek által félrevezetett tekintélyt keresse, hogy e’ szerint gyermekkori bal-
itéleteiből kivetkőzve, erköltsiségét : az igaz, szép és jó lerombolhatlan isteni
törvényeinek szilárd alapján építve, ekként a’ való tudománynyal legkisebb
ellentétbe se jöhessen.
Ideje tehát, hogy kezdje az ember enmagát felebarátjában is szeretni,
működjék saját szerentséjén, mások jóléte ’s megelégedése előmozdításával, szó­
val, legyen okos és erényes, hogy e’ földön szerentsés lehessen, a’ nélkül, hogy
újból és annyiszor póruljárt veszedelmes vagy kivihetetlen ábrándokkal foglala­
toskodjék.
De, hogy az emberi-nem ide juthasson, múlhatatlanul igény éltetik, hogy
mindenkinek a’ való tudomány teréni elmélkedés szabad közlése : az igaz, szép
és jó törvényeinek határai közt nyitva álljon, bár minő ellentéteseknek látszas­
sanak is azok, a’ jelen korszak által követett tanokkal és türjtik békével azon
versengők törekvéseit, kik ama határok közt, a’ dolgok egykori nagyrendjét,
emberre e’ legszentebb isteni tzélt, az okszerűség kijelelt ösvényén kivívni ígér­
keznek.
Ha sikerülhetett az igaz, szép és jó ösvényeinek' határai közt, a’ tsillagá-
szatban, a’ halhatatlan Gralilei vezetésén oly nagyszerű eredményekhez jutni,
miért irtózunk ugyanezen ösvényt, a’ természettan egyéb szakosztályában kö­
vetni, hiszen az innen felmerült tanok az igazsággal szemben, mit mi is keresünk,
soha de soha ellentétbe nem jöhetnek.
Az emberiség az igazság tudatához, e’ mindenekfeletti legdrágább kints-
hez, mindaddig nem jutand, míg a’ voltaképi okszerűségen alapult tapasztalást
megvetvén, rideg elméleten gondolja építhetni boldogságát.
E’ szerves nagy-egész, az ő myriad naprendszereivel úgy, miként saját
földünk, minden kivétel nélkül bármily hosszú ’s hosszú éveken át éljenek,
anyagiságuknál mint tér és időben levők, a’ vég’telen-örök székekszéki okfőjéből
folyván ki mindannyian ugyanazon igaz, szép és jó változhatlan isteni törvé­
nyek alá rendelvék, minélfogva az ember mint kisvilág szinte onnan gyökerez­
vén, ugyanazon törvények alá helyeztetvén, azok alól teljességei ki nem szaba­
dulhat, miután maguk a’ repdeső gondolatok is egyedül innen illeszkedhetvén,
tsak is ide vezetethetnek vissza. Innen van, hogy a’ ki ennek köréből kivonul,
ábrándjainak labdajátékául esvén, örökös kárhozatra taszíttatik; — a’ ki pedig
ez összes egyetemiség okfőjét annak törvényeivel felismerte, ’s azokat saját kis-
világában is fellelte, önismeretre ébredvén, mindazokat a’ természeti tudomá­
nyok tény ein tettleg beláthatván, a’ lehető legnagyobb bizonyossággal szembe­
síteni képes.
Hasztalan tehát, az igaz, szép és jó az egész egyetemiségre érvényült
118
isteni törvényeinek kiküszöbölésérei erőlködés, mert bár miként tereitessék el
ettől az emberiség, elébb-utóbb, de minden bizonynyal ismét visszatérend azon
egyedüli ép okfőhöz, és annak törvényeihez, a’ honnan a’ dolgok nagyrendje
megalapítása alkalmával kiindult. — Mindezekből önként foly, hogy mindazon
áltanok, melyek e’ legfőbb okfői Lénynyel ellentétben állanak, minden időben az
ábrándok és tévelyek szüleményei voltak.
Szűnjék meg tehát az ember : a’ végtelen-örök székek-széki legmagasz-
tosb delejes éberlétü életet élő egyetemes világ-Lélek, legfőbb-Esz okfőjén kívül,
a’ honnan minden kivétel nélkül úgy a’ nagy, mint kisvilági életet élők tér és
időbe folyván, vele életszervileg egy közös természetté tsukódtak, ennek körén
túl más lényeket, álisteneket keresni s’ azoktól szerentsét várni, mit egyedül ez,
az egész egyetemiségre örökre kijelelt : igaz, szép és jó törvényeinek elfogadási
üdvében adhat. Keresse ezen törvények alapjait, és akkor a’ tapasztaltakat hasz­
nálja fel ennek boldogságának megalapítására, ’s néma hódolattal vesse magát
alája azon viszvonhatlan isteni törvényeknek, melyek alól, hatsak boldogságát
szándékosan letiprani nem akarja, senki magát ki nem vonhatja.
A’ tapasztalás alapján emelkedett való tudományok ismerete tehát az
egyedüli, mely az emberiséget az egvistenitő tudat korszakára vezetheti vissza,,
tsak igy jutand a’ való vallás alapjaira, eme mindenekfeletti ép ész szerinti :
igaz, szép és jóra, igy térend vissza ezek ismert alapjaiból, a’ voltaképi erényt
szülte tanokra, igy az ezek irányán mérlegelt volaképi törvényekre, eme régtől
elveszett kintsre, igy a’ valódi államkormányzat igazságára, igy minden tudomá­
nyok, művészetek, sőt az öröm és bánat is, igy jutandanak vigasztaló tanáts-
adóikra.
A’ jóságos élő Isten egyszerű, egyenlő ’s változatlan törvények alapjain
működik, melyeket mi egyedül a’ természeti tudományok alapjain ismerhetjük
fel, mihelyest ezeket követni megszűnünk, azonnal a’ megállhatatlanba sodor­
tatván, ábrándjaink játékává esünk.
A’ meddig az emberiség az Isten törvényeit, és az innen keletkezett ta­
pasztalást nem szűnik meg egyedüli tanátsadójául követni, soha sem tévedhet el.
A’tapasztalás hiánya tehát oka azon elégtelen fogalmaknak, melyeket az emberek
az anyagról, annak alkotásáról és lényeges tulajdonairól képeznek, minek követ­
keztében az összes mindenségrőli eredet annyi tsalódások szövedékévé bonyo­
lódott.
Minden tévedés bizonyos kárral van összekötve, ’s mivel az ember tsaló-
dásaiban ellenne fogúivá, ez által magát szerentsétlenné tette, ’s a’ midőn e’ sze-
rentsétlenségében teljesen elvolna merülve, nem egyszer kezde ismét újból gon­
dolkozni, hogy a’ dolgok annyi zavarjainak közepettéből valahára kiigazodhassék,
de mivel ezt a’ mint a’ görög böltsek erőlködésein láttuk, az évesült pogány kor­
szakban ki nem vívhatta, ekként az emberi-nem mint eszeveszett őrjöngő, most
a’ természet részbeni istenitésére, majd önistenitésre, sokistenitésre ’s végre isten­
 119
tagadásra fajult; majd ismét az egyistenitő elméleti tanára térvén, ezek örökös
körében forgott; de minthogy mindezekben a’ voltaképi okfő lényegét, a’bukott
korszak utáni időkben többé fel nem ismerheté; sőt minthogy saját Megváltónk
nem emberi, hanem isteni, valóságos böltsek-kövekénti alakjában letett tanait,
az ő szellemi igazságában tsak némely egyeseknek sikerült tudatilag belátni,
majdnem ma is veszteg áll.
Az ember saját természete, rendeltetése, az ő természeti szükségei ’s jogai
félreismerésének tulajdonítható tehát, hogy az emberiség a’ bukott korszakban
mint társas lény szabadságát, édenét vesztve, szolgaságba sülyedt. A’ maga leg­
bensőbb ösztöneit nem ismerve, vagy azon gondolatban, hogy azokat erőszako­
san elnyomni, és saját szerentséjét feljebbvalói szeszélyeinek áldozatul oda adni
köteles. Társaságának tzélját és annak szervezetét nem ismerve, minden tartóz­
kodás nélkül alája vetette magát azon hasonlóinak, kiket együgyüségében ama
pogány sokistenitői időkben felsőbb nemű lényeknek, földi isteneknek tekintett,
minek folytán azok az ő tudatlanságát felhasználták, és őket szolgailag lealatso-
nyítván, elerköltstelenítvén, gonoszakká ’s nyomorultakká tevék. És igy a’ rab­
szolgaság és elnyomás oka, melyet az emberi-nem a’ pogány korszakban tapasz­
talt Isten, és törvényei iránti kötelességének feldulásában kereshető. Épen oly
keveset gondoltak saját maguk iránti kötelességeikkel, úgy, hogy azon hitcsapon-
gásokat, melyeket elkerülni, szenvedélyeket, melyeket ha igazán szerentsések
akartak volna lenni, fékezni ’s elnyomni kellett volna, tág mező nyittatott, szó­
val félreértették saját érdeküket. Innen szétszórtság, türelmetlenség, ravaszság,
innen mindazon gonoszságok összegei, melyeknek saját jólétüket feláldozták.
Végre a’ természet-tudományokbani járatlanság, a’ kísérletek tényein
felderült tüneményeknek nemértése, ’s igy az : igaz, szép és jó törvényeinek az
ő lényegébeni ismeretlensége az oka, hogy az ember a’ tudatlanság mély örvé­
nyéből oly lassú ’s bizonytalan léptekkel képes kivergődni. Az ő lomhaságának
többet engedve, inkább példák, szokás, tekintély, mint tapasztalás és ész által
kívánnak vezettetni, melyek természetesen tétességet és utánjárást, gondolkodást
igényelnek. Innen származik az embereknél, hogy a’ már egyszer bevett meg­
rögzött szokásoktól, habár azok néha a’ legesztelenebbek volnának is, eltérni
oly annyira vonakodnak; innen a’ szerfeletti óvatosság az ő javaslataik megala­
pításában, habár a’ le^tzélirányosb változások következményeit eredményeznék.
Ez az oka, melynélfogva a’ pogány korszak mételyein, a’ nemzetek nagy rész­
ben oly lealázó tudatlanságban sinlenek, és oly hosszú időkön át folytatott visz-
szaélésekkel tetőzve, majd nem tsiiggetek bánkódnak, és mégis mindezen hiá­
nyok gyökeres kiirtásától oly annyira visszaborzadnak. Ugyanezen lomhaság,
ugyanazon tapasztalás hiánya, oka annak is, hogy: a’ vegyészet, élettan, phy­
sica, gyógyászat sat., az emberre oly érdekes tudományok annyi időkön át, tsak
nem egyedül a’ tekintély által vezettettek, mert azok, kik azon tudományokat
szakértőkként kezelik, kényelmesebbnek tartják azon utat követni, a’ melyen
120
maguk is vezettettek, minthogy új ösvényt törjenek, és megelégesznek inkább
azon beléjök rögzött képzelgésekkel és önkényes hypothesisekkel, a’ helyett :
hogy a’ tapasztalás oly biztos útjára térnének, mely egyedül vezetheti őket, a’
természet legbensőbb szentélyének felderítésére.
Röviden, minthogy az emberek jobbára a’ képzelgések, ábrándozások,
szokások és előítéletek, mindenekfelett pedig a’ tekintély által hagyták magukat
vezettetni, ekként az érdekben működő alakosak, a’ legnagyobb hasznot húzván,
mindent maguk alá hódítottak. — Az okszerűség elvén épült tanok helyett,
önkénytes, látszaton, színen alapult rendszereket állítottak fel, berétegezve félem-
litésekkel, babonákkal, a’ tunyaságban eltompulva, a’ könnyenhivőség által
elámítva, ’s a’ mint a’ tudatlanságból önkényt következik, az emberek ez által
vizsgálatlannl a’ legesztelenebb hitet, melyet a’ rútérdekben működik a’ legré­
gibb időktől reájok tolni jónak találtak* elfogadtak. És ha akadt is itt-ott egy-
egy reformator, mint : Confucius, Mojzes sat, de a’ reájok ható pogány viszo­
nyoknál fogva jobbára ismét előbbeni tévelyökbe estek vissza. Nem tsoda tehát,
ha az ily pogány tanoktól át és áthatott emberiség, ezek zűrjéből mindeddig ki
nem igazodhatott; és nem is fog ezekből kivergődhetni mindaddig, mig a’ való
tudomány terén : az anyag lényege, kisvilágunk és ez egyetemes nagyegész
nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfője felett, teljesen ki nem okulandunk; mert
tsak ekkor látandjuk be, a’ mi isteni Megváltónk, evangyéliomi életkönyvének
maximáiba nem emberi, hanem isteni, valóságos böltsek-kövekénti alakjában
letett tsalhatatlan igazságait az ő különösségében.
A’ természet titkainak kiaknázhatásisi kerületlensége, megvetése, a’ tapasz­
talásnak és észnek, a’ tsodálatosak és természet-felettiek keresése, végre félelem
volt az alapja, minélfogva oly soká maradt az emberiség az ő gyermeki állapotá­
ban, melyből oly nehezen képes kibontakozni. Gyermeki agyrémeken tsüngve,
melyek alapjait és bizonyítékait kérdezni sem merte, azokat szokásból mint tsalha­
tatlan igazságokat tekintette, melyek valóságaiban egy szempillantásig sem mert
kételkedni. Könnyenhivőség, tudatlanság vezették őt a’ hit legkülönbözőbb ne­
meire, a’ zsarnokok erőszakolásai lebilintselve tárták őket e’ tévedésükben, és
igy végre az egykori bukott korszak előtti feltárt tudat tana, minden oldalról az
igaztalanságok, homályok, ellenmondások szövedékévé aljasodott.
Nints tehát reánk nézve üdvhozóbb tanátsadás, minthogy azon balitéle-
tekből, melyek bennünket setét éjként körül öveznek, minél elébb megszabadul­
junk és hogy azon sürii ködként borította légkörből, melybe jutottunk, kitisztul­
junk, és azon különböző tanrendszerek és vélemények zavarjaiból, valahára ki­
okuljunk, és többé a’ rendetlen képzelgésekben mit sem bízva, egyedül a’tapasz­
talást véve vezetőül, magát a’ természet titkait kutatván, kövessük a’ valót. Ne
tartsunk tehát a’ való tudomány felderítésétől mit sem, mert azok az Elet-köny-
vébe letett maximák igazságaival, soha ellentétbe nem jöhetnek. —- Vegyük
tehát az olyannyira rágalmazott, lealázott, lealatsonyított : észt, újból segítségül
 121
és kutassuk ennek segedelmével az anyagot az ő lényegében, és lássuk, váljon
elégséges leend-e ez, a’ mi saját kisvilágunk, sőt magának ez egyetemes nagy­
egésznek okfőjét az ő szellemi igazságában felderíteni.
Nem-nem! mi nem volnánk képesek a’ nagy élő Isten igazságával meg­
egyeztetni, hogy a’ saját képére ’s hasonlatosságára teremtett lény legfőbbekét
az értelmiséggel felruházott embert, félúton a’ vélemények homályában, ez örö­
kös kiskorú bizonytalanságban megállítván, ezzel úgy saját, mint a’ mmdenek-
feletti okfő tudatára, e’ mindenki szellem szóraját kielégítő boldogságába nem
emelhette volna.
Nemde az ember testi tulajdonságain kívül, mindenekfelett szellemiekkel
is bir, melyek végtére kifejlenek, és nagyobb mértékben legutoljára képződmk,
de egyszersmind a’ legfontosabbak és legnevezetesebbek is. így lesz, hogy a1
mit az egyik kitalál és fölfedez, az nem tsak neki magának, hanem minden jc-
vendő nemzedéknek szolgál alapid, tsak maga az ember a’ földön, ki képes
találmányait a’ legközelebbi utódokra átruházni, ezek mind hasznot húzhatnak
belőlök és rajtok tovább a’ végetlenig építhetnek. — És az emberben minden
tovább haladó kifejlésre mutat, minden arra inti, sőt ösztönzi őt. És igy minél
mélyebben vagyunk ezekben szellemesedve, annál inkább bámuljuk e’ nagy­
egészet a’ maga tsudáival, a’ természet ama örök törvényeivel, melyek a’ legna­
gyobbat és legkisebbet számnélküli sokaságát, a’ mérhetetlen távolban lebegő
állótsillagoknak fogalmunkat felülhaladó terjedelmeikkel, valamint a’ legpará­
nyibb ázalagokat magukban foglalják, és maga által egyeset úgy, miként az
egészet mindig és mindig újra éltetik és fenntartják.
Mindezekből kitűnik, hogy a’ teremtés történetírás előtti esemény lévén,
mindezekről tehát az ember mint szemtanú mit sem deríthetett fel. A’ régi népek
mitusait ugyan sokan iparkodtak nagy fáradsággal egybehordani, hogy az élő­
világ böltseinek magas tiszta szelleméből, azokéból kik az időnek világ alkotó
eseményeihez közelebb állottak mint mi, legalább némi jeleket meríthessenek,
hogy a’ dolog kissé világossabbá válhassék előttünk. Föltétien tisztelet uralko­
dott mindenhol, a’ kétkedésnek legkisebb gondolatát is kizárva az ekként hoz­
zánk eljutott hagyományok iránt.
De ha tekintetbe veszszük, hogy maguk a’ legelső emberek is, az ég és
föld teremtés munkájánál ép úgy nem lehettek jelen, miként mi; ekként világos,
hogy ők szinte úgy nem voltak képesek azok felől szemtanúi tudósítást adni,
mint mi nem vagyunk. Sőt megemlékezve azon hosszú időre, melynek elkellett
folynia, mig az emberek oly eseményre tsak gondoltak is, oly eseményre, mely­
nek közülök sem látva azt, sem hallva felőle, senki sem volt tanúja. Továbbá
azon hosszú idő, mig fogalmaik és nyelvök tsak annyira is képezve volt, hogy
róla tsupán beszélhettek, végre ama számnélküli változások, melyeket ezen ha­
gyományoknak magában a’ nép szájában szenvedniük kellett azon ideig, mig
végre leírhatták; akkor tisztán tűnik ki, hogy ha mindezen tér és időben levő
 122
nyilatkozatok szerinti észlelhetők egykor tsakugyan feltártan tudva voltak , a’
minthogy tsalhatatlanul voltak, akkor azt nem máskép mint egyedül : vagy
özvetve a’ magasztos delejes állapotban levők isteni nyilatkozata által; — vagy
közvetve a’ természeti-tudományok kísérleti tényein az ész okszerű, követelmé­
nyein eszközöltettek. De lett légyen ez akár az első, akár az utóbbi alapon , en­
nek megértése múlhatatlanul tudományt feltételez, mi a’ természeti-tudományok
vívmányai nélkül fel nem ismerhető ; miből önként foly, hogy azon mitusi ha­
gyományok eredeti legtökéletesbikét egyedül : a tsillagászat, földisme, vegy,
bontz élettan ’s a’ többi összes természeti-tudományok szaktani ismeretein kelet­
kezed olyszerü böltsészet alapján értethetett meg, mely legfőbb tökélyében mind­
ezek feltárultát, való egélytanként eredményező; mi ugyanazon tanok segéd-
fojrásain, miként a’ tsillagászatban részben történt is, kivihető, kivált ha szün­
telen szemeink előtt tartjuk: saját isteni eredetű nyelvű nklényeges szavainak
leikébe, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein em­
beri fogalmakhoz alkalmazott tanait.
Igaz, hogyha az összes mitusokat sorban vizsgáljuk, mindenekelőtt arról
győződünk m eg, mi nagyon kitűnik ezen elbeszélőknél a’ természeti-tudomány
kiképzettebb ismeretének hiánya. Meg kell azonban vallanunk, hogy a’ legré­
gibb okfői eredetre vonatkozó hagyományok közt, egyetlen egy sem állhatja
ki a’ versenyt azzal, melyet : a’ világ-Lélek, legfőbb-Esz (tao), úgy az elevei
világosság „Ige“ okfői eredetre vonatkozó genesis tartalmaz; — melyek közül a’
két első nyíltan : saját ki világunk felismert okfőjén; — a’ midőn az utóbbi : a:
physical kísérletek útján a’ légszivattyú, úgy a’ galvan-telep ellensarki nyujtalai-
nak összeillesztése által előidézett világossági tüneményén ma is felismerhetők lé­
vén, tényleg bebizonyítva keletkeztek; — d e a ’ melyek az annyi idők viszontagsá­
gai után a’ szaktanok elenyésztével, többé lényegükben nem értetvén, béltar­
talom jelentőségüket legnagyobb részben elvesztették. Tsoda-e tehát, ha az in­
neni kiokulhatás, kigázolhatlan zavarba bonyolíttatott, annyira, hogy ha a’ világ
kezdetéről, teremtéséről némi hitelre méltó alapra jutni akarunk, mind az többé
nem a’ hagyományok , hanem tsupán és egyedül a’ természeti-tudományok kí­
sérleti tény ein tettleg felmerült valóságainak, saját isteni eredetű nyelvünk lé­
nyeges szavainak leikébe merevült tanaival való öszliasonlító, ’s megegyező fel­
ismerésén eszközölhető.
Mind azon halmozva hátra hagyott mitusi hagyományokból tisztán kive-
hetjük, hogy az emberiség minden időben a’ legnagyobb feszültséggel kutatta
e’ mindenség alkotását, és az errőli észleteit, számtalan alakban halmozá, a’ nél­
kül azonban, hogy azzal a’ szellemben szomjuhozókat jelenben kielégíthetné.
Részünkről oly mindenségrőli észlethez, miként az égyptoni pogány kor­
szaki, mely úgy a’ jó, mint a’ gonosz érdekben működőknek egy iránt hizelgett,
mint a’ szoros igazsággal ellenkezőhöz, szentségtelenül hozzá nem járulhatván,
egyedül saját legdrágább ereklyénk: édes anyai nyelvünk lényeges szavainak
 123
leikébe merevült tanaihoz ragaszkodva , tántorítliatlanul ennek irányát követ­
jük; mert tsak igy leendünk képesek az Élet-könyvébe isteni, valóságos böltsek-
kövekénti alakban letett tsalhatatlan tant, az 6' különösségeiben felismerni.
Ha tehát az igazság az ész okszerű következményén bebizonyíthatólag
tsakugyan a’ mellett állana, hogy e’ mindenség : a’ z é r u s n á l kevesb mivolt­
ból keletkezett, akkor mi tsürés, tsavarás, lények szaporítása volna, mindeze­
ket egy más okfőtől, vagy lénytől származtatni, ’s ekkor ám győzzön : az isten­
tagadás , az ő rokon fajzataival az önistenítéssel és sokistenítéssel, ezek az em­
beriséget annyi ezer éveken át oly pogányul ostorozó ördög uralgásokkal; —
de ha ezen az emberi-nemet bosszuló okfői eredet, az okszerűség el\ én lehetet­
lennek bizonyodnék be, ’s e’ helyett saját isteni Megváltónk életkönyvébe letett
maximáin : az elevei világosság „Ige“ okfőjére vezettetnénk, akkor ne ingadoz­
zunk többé, hanem teljes erőnkből ragadjuk meg ezen nem tsak az anyag, de saját
kisvilágunk lényegén felismert, azon egyetemes legmagasztosb delejes éberlétü éle­
tet élő okfőt, kinek eszményi egységéből, mint legfőbb Észből: folytak ki mind
ezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti valók; kivel úgy a’nagy, mint kis-
világi életet élők szerves összfüggésben, mint test: a’ lélekkel tsukódva vannak.
Tudjuk, hogy ez nagyszerű ’s óriási vállalat, minek kivívhatási erőlkö­
désében nem egynek tört meg az ag y a, de törjön bár ezer és ezer ’s végre a’
min magunkéi is, de a’ dolgok roppant fontossága megérdemli, hogy ezen meg­
feszített észbeli törekvések folytán, végre valahára a’ való tudomány terén, az
emberi-nem lehető legnagyobb részének szellem szomja kielégítessék. Hiszen
orvosok vagyunk m i, kik a’ ragályos betegségekben sinlődők ápolásai körül,
nem egyszer valánk saját életünk kotzkáztatásával a’ halál veszélyének kitéve,
miért rettegnénk tehát vissza amannak veszélyétől is? talán azért, mivel az
emennél is irtózatosb ! ám legyen ha Isten is úgy akarja. — De mi a’ természet-
tudós eme felkent tzimére enmagunkat nem tartanók érdemesnek, ha e’ miatt
vissza tudnánk rettegni. Nem-nem! ’s végiglen nem ! hiszen a’ feletti Grondvise-
lés ép azért rendele kereszténynek születnünk, hogy a’ mindenekfeletti élő Is­
ten iránti legforróbb szeretetünk kötelességében, a’ kereszt e’ legirtózatosb ne­
métől se remegjünk vissza.
Ideje tehát, hogy ezek vállvetett törekvésében komolyan fogjunk hozzá,
különben lehetetlen leend, a’ már-már minden józanságból kivetkezett vérszom-
jat lehelő communismusra, atheismusra törekvő emberiséget az ő méltóságához
illő ösvényre vezetni. Tsak a’ kezdet nehéz, és ha ezt a’ dolgok voltaképi nyit­
jában eltaláltuk, akkor a’ többi számtani bizonyossággal önként kivívandja ma­
gát. Hogy azonban ezekben tsalhatatlan lépésekben haladhassunk, nints mit
tennünk, mint azon tanösvényt, mely az évesült korszak annyi századain óhaj­
tott eredményre teljességgel nem vezethette az emberiséget, mint nagy részben
áltant mellőzve, ’s majd nem tabula rasa-ként semmiseknek tekintve, egészen új,
az igazsággal soha ellentétbe nem jöhető tanelvek segéd forrásaival felváltanunk.
 124
Hogy tehát ezen újdon új ösvényünket minden tévedéstől menten kö­
vethessük, legelsőben is kutassuk annak lehetőségét: váljon eredhetett-e e’
mindenség, a’ mint a’ tudatlan köznép előtt szemre ma is látszik, a’ zérus
nál kevesb mivoltból : a’ s e m m i b ő l ? Kutassuk tehát, ezen lényeges szó, lei­
kébe vésett böltselmét; — kutassuk az elevei világosság , világ-Lélek, Ige okfő­
jére vonatkozó eredetet is, és akkor múlhatatlanul e’ genesisek egyikében kell a’
valót az ő lényegében tartalmazni.
A’ mi az elsőt illeti, ha igaz azon némelyek előtt talán lehetetlennek lát­
szó állításunk, miszerint : páratlan eredeti nyelvünk valósággal, a’ bukott kor­
szak előtti idők feltárt nyelve volt, akkor ennek lényeges szavaiban, az ezen
feltárt korszakra vonatkozó tsalhatatlan tanoknak, ma is azonképen fel kell de­
rülniük ; de ha igy, akkor ezen eszmére vonatkozó szónak : s e m m i magában
kell tartani ama fogalmat, melyet azon feltárt korszakban alatta értettek.
Ha tehát ezen szót, az ő összes eszme szövegében úgy jobbról balra, ’s
balról jobbra, mint fentebb a’ szavak elemezésein láttuk közelebbről kutatjuk,
kitűnik hogy a’ kérdés: Ve m°-m i ? azaz, a’ mint e’ szó vfelé elárulja : i me-m e se,
vagyis, hogy létezhessék mese, ábránd. — U gyám , de ha ezen legrégibb szer­
kezetű szó, ugyantsak ily voltaképi tudaton alapuló bevésésen nyugszik, akkor
azon alap ismeret, az örök igazsággal szemben soha ellentétbe nem jöhetvén,
jelen napon is ép úgy, mint mikor szerkeztetett, az okszerűség útján tsalhatatlan
tényként kell tudnunk bebizonyítani.
Hogy tehát ennek voltaképi kutatásában sikerrel haladhassunk, ezt nem
tsak elméletileg, hanem tapasztalati utón a’ természeti tudományok kísérleti té-
nyein tettleg, mindenki szellem szomját megnyugtatólag kell tudnunk bebizo­
nyítani, mert tsak akkor állandunk azon szilárd feszességü alapon, melyről bár
mely gyakorlott agyfurta álböltstől sem tereltethetünk többé le.
Nemde, ha elméletileg mind azok, a’ melyek ezen mindenséget alkotják,
egy punctum mathematicumba vonulva elenyésznének, a’ mint ide vonulva, sem­
mivé lennének, már ez maga is, ismét semmi valami volna, ’s így a’ semmi el­
méletileg megfoghatlan lévén, mind ezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők ugrás
nélküli alkotását, a’ semmiből származtatni nem lehetvén, ekként a’ könnyenhi-
vők, együgyüek eme okfői alapja : im '-m e s6 ábránd.
De a’ mit az isten képére ’s hasonlatosságára teremtett legfinomabb minő­
ségű ép ész meg nem foghat, azt a’ természeti-tudományok kísérleti tényein sem
fogja előállíthatni soha! ’s azért mivel a’ végtelen-örök kevesb és többes ellen­
sarki tői minőségek, vagy ha jobbau tetszik ősi erők a’ szem elől láthatatlanba
osonnak, azokat semminek tartani, nagy és megbotsáthatlan hiba. — Ideje tehát,
hogy a’ könnyen hívőket félrevezető tanok, melyek a’ pogány korszakból, a’ hé­
berek tanán jó hiszenben elterjedtek, valahára mind ezek, az ő érdemlett tiszta
igazságukban derüljenek napfényre; hogy igy kiki szellem, szomját a’ tiszta
tsalhatatlan tudatban megnyugtatva, tökéletesen beláthassa, hogy a’ semmiség
 125
okfőjéből származtatott mindenség, a’ való Isten feletti tál-hajtás, és nálánál is
többet tudni akarás ; és igy nem tsoda, ha az emberiség a’pogány korszak istentelen
intselkedései következtében tulhajtatván, ekként az egykori bukott-korszak előtti
feltárt egyistenítő boldog korszak mennyéből, pokolra tereltetett le.
Nints kétség, hogy ha mi a’ pogány korszakból reánk öröklött ezen tant,
a’ tiszta igazsággal szemben megegyezőnek találnánk, azt bár mily fájdalmasan,
de követni még is a’ legszentebb kötelességünknek tartanók; de miután e’ tan
nem egyeben, mint az ős pogánykor sophi stainak ama tsalárd, a’ látszatnak hí­
zelgő elméleti tanán nyugszik, miszerint mindezeknek azon okfőből kelle szár­
maznia, melynél többet még az ész sem gondolhat, és minthogy a’ semmi azon
vélt feltételezett okfő, melynél tovább még gondolattal sem mehetni, ekként en­
nek kell lenni azon mindenek feletti netovábbi mivoltnak, melyből mind ezen
tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők származtak; meg se gondol­
ván, hogy ez által a’ való okfőnek útját állván, ekként minden magasb szellemi
Lény létét, mint fölöslegest tekintvén, imigy az emberi-nem társadalmára nézve,
a’ legjótékonyabb és legszentebb valóságot : az élő Istent, mint minden egyes
emberre a’ háttérbeni legbiztosb szellemi féket tagadván m eg, ezzel ennen bol­
dogságukat tiporták le. Ezen elmélet kivívhatása különösen azon korszakban
sikerülhetett, midőn a’ bukott korszak előtti feltárt tanok iszonyú rombolások
következtében letűnvén, mind ezek felett a’ kísérletek útján, mit sem vala képes
a’ szaktudós bebizonyítani. ’S igy nem tsoda, ha e’ tan a’ gondolkodni, fürkészni
nem szerető tudatlan tömegre látszatával, szerfeletti káprázó nyomatékkai birt.
De ha a’ dolgok voltaképi igazsága tsakugyan a’ fentebbiek szerint állana, ak­
kor ezen elméletet gyakorlatilag is be kellene tudnunk bizonyítani, ha te­
hát ezt szellemünket m egnyugtatóig sehogy sem vagyunk képesek kimutatni,
akkor teljesen meggyőződhetünk, hogy azon elmélet, ama hibás látszaton
alapuló nézetből keletkezett, mivel azon láthatatlanba osont legvégsőbb egy­
szerű végtelen-örök ellensarki kiterjedő ’s összehúzó tői minőségeket, vagy hajó k ­
ban tetszik ősi erőket, semminek lenni tartották ; — de a’ mint gyakorlatilag a’
természeti-tudományok kísérleti tényein szemtől-szembe a’ szellemet teljesen meg­
nyugtató alapon tapasztalni fogjuk, e’ látszat hamis, tév elméleten alapulván ; ek­
ként, nem tsoda, ha a’ való élő Isten igaz, szép és jó törvényei he lyébe, azok el­
lenei keletkezvén, általok az emberiség boldogsága annyi ezer éveken át. olypo-
gánymódon aláásatott. Ideje tehát, hogy ezen álnok tanok miben volta minél
elébb felderülvén, az ő megérdemlett semmiségükbe tereitessenek vissza.
De számtanon alapuló igazságon is meggyőződhetünk, hogy mind ezek
semmiből nem származhattak, nem, mert nemde : habár ezer és ezer (semmit
képviselő) zérust fűzzünk is össze, ’s azt bár összeadjuk, sokszorozzuk vagy el-
oszszuk, a’ végeredmény mindig semmi leszen. Miből aztán számtanon alapuló
igazságon nyugszik, hogy mind ezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti
okfőjéből származtatott mindenség, a’ való Isten feletti túl hajtás, és nálánál is
126
észlelhetők ugrás nélkül, semmiből teljességgel nem származhattak, hanem múlha­
tatlanul bár minő láthatatlan finom részekből, de mégis valamiből kelle eredniük.
Ezen elméletet már maguk a’ régi görög és római böltsek is egyiránt osz­
tották, igy Diogenes Lucretius, Democritus fölötti tanára vonatkozó tudósításá­
ban mondja : semmit sem hozhatni elő abból, a’ minek léte nintsen; úgy bár
mely dolog, melynek léte van, meg nem semmisülhet, vagy :

„Principium hinc, cujus nobis exordiae sumet.

Nullam rem e’ nihilo gigni divinitus unquam.“ —
„Huc accedit uti quidque in sua corpora rursum
Dissolvat natura, neque ad nihilum intereunt res.“ —
„Haud igitur redit ad nihilum res ulla, sed omnes
Discidio redeunt in copora materiae.“

Ezek Lucretius kifejezései, midőn az epicuräusi böltselet felett elmélkedik

(151, 217, 249. 1.). Vagy a’ mint Perseus még rövidebben mondja :
„De nihilo nihil, in nihilum nil posse reverti.“
Es valóban meg kell engednünk, hogy e’ tételek nagy következésekkel
hozattak, mert a’ teremtményezés tényét semmiből megfogni akarni, ép oly lehe­
tetlen, mint a’ létezőnek megsemmisülési tényét lehetetlen megfogni, mert vala­
mely dolog megszűntét a’ parte post, ép oly lehetlen megfogni, mint miként jut­
hatott az a’ parte ante a’ semmiből, az ő létéhez.
A’ midőn tehát, az ép ész követelményein elméletileg és számtanilag, a’
priori is kitűnik, hogy mindezek semmiből, mint a’ hol úgy a’ minőség, mint
mennyiségnek még tsak legkisebb fogalma is ki van zárva, nem származhattak;
akkor a’ természeti-tudományok kísérleti tényein, tapasztalati utón a’ posteriori
be kell tudnunk azt is bizonyítani : hogy mind ezen tér és időben levő nyilat­
kozatok szerinti észlelhetők semmiből teljességgel nem eredhettek.
Es most áttérhetünk a’ gyakorlati rész ama bebizonyítására, váljon ezen
mindenség legvégsőbb okfői alapját, teheti-e az égyptoni typhoni pogány kor­
szak külgenise szerinti alap : a’ semmi ?
Ennek voltaképi állása igen egyszerű kísérlet által bizonyítható be, any-
nyira, hogy a’ legkonokabb elfogult enistenítő, sokistenítő, istentagadó a’ ki tsak
némileg is jártas a’ physicában , azonnal a legtisztábban beláthatja a’ dolog
valóságát.
Hogy tehát ebben, minden tévedéstől menten, az okszerűség tiszta köve­
telményén, az ép ész szerinti tsalhatatlan tudatban vezettethessünk, tsak úgy esz­
közölhetjük , ha a’ lehető legtisztább mivoltu egyszerűséget szembesítjük, igy
nemde földünk tömött teste rétegzeténél, egyszerűbb a’ világosság által is áthat­
ható viz rétege, de ennél egyszerüebb az ezt alkotó éleny állománya, ennél egy-
szerüebb a’ köneny, de ennél még egyszerüebbnek kell lenni : a’ galvan-berz-
 127
delejes-életerői fejleményeknek, és mindezeknél nemde egyszerűbb: az űr, és
végre ennél gondolatilag mi lehetne egyszerűbb, mint az állítólagos keresett: x,
a’ semmi ?
Hogy tehát ezek felett tisztán kiokulhassunk, mindenekelőtt itt a’ leges-
legvégesb gondolatilag feltételezett : semmi lehetőségét keilend vizsgálnunk,
melynek keresztül-kasul történt kutatása nélkül, hatsak a’ megállhatatlan észnél­
küli elméletek tévegébe újból sodortatni nem akarunk, józánon tovább egyetlen
egy lépést sem tehetünk.
Hogy tehát e’ nemben kísérletünket a’ legegyszerűbb módon bemutathas­
suk, vegyünk egy igen jó készületéi légszivattyút, melynek lapja higanynyal
boríttatott be, ’s most alkalmazzuk reá az illető igen erős készületéi éivegharangot,
mely alól aztán vonjuk ki a’ lehetőleg azon légtartalmat mely benne van, ez ál­
tal annak belsejében a’ ktillég tartalmához annál nagyobb ritkultság álland elő,
minél tökéletesebben vonatott ki alóla a’ lég, és ha most kísérletünkkel odatö­
rekszünk, hogy netsak ritkultságot. hanem a’ keresve-keresett ismeretlen: x, a’
lehető legvégesb, a’ lehető legfinomabb minős mennyiséggel merő ellentétben
álló: semmit is előállíthassuk, akkor tapasztalni fogjuk, hogy minél légmentesebb
és erősebb a1 légszivattyú minden egyes része, annál bizonyosabb lesz az ered­
mény, mely szerint kitünend, hogy a’ helyett, hogy semmi állana elő, ime leg­
nagyobb tsudálkozásunkra ’s bámulatunkra, sötétben: v i l á g o s s á g o t l á t a n -
d u n k l é t r e j ö n n i , melyet pedig józanon a’ legkonokabb elfogult atheista ’s
annak rokon fajzati: az önistenitők és sokistenitők sem mondhatják: s e m m i ­
nek. Ugyanezen világossági tüneményt tapasztaljuk a’ légmérő tsövének felső
részében is, ha azt újonnan készítve a’ sötétben alólról megütjük, feltéve: hogy
a’ higany parányai minden léges részektől, holyagtsáktól mentek.
Es igy a’ ki tsak ép észszel bir, tsalhatatlan bizonyossággal érzékileg is
meggyőződhetik, hogy mindezek teremtményezési okfőjét: a’ semmi teljességgel
nem képezheti, ’s igy akarva vagy nem, akaratlanul saját Megváltónk élet­
könyvébe letett: Elevei-világosság „Ige“ okfőjére figyelmeztetünk. Meg kell itt
azonban jegyeznünk, hogy az égyptoni kül genesis t. i. a typhoni a’ görögökre,
rómaiakra, babyloniakra, indukra sat. átmenvén, ugyanezen tanok a’ köznép
felfogásához alkalmazottan a’ héberektől, miként a’ tsillagászatban is a’ kültanok,
azonképen jó hiszemmel, mindenfelé elterjedve elfogadtattak; de itt az azok, és
ezek közötti azon roppant különséggel, hogy azoknál egyedül: a’ kül typhoni
genesis taníttatott; holott itt az Elet-könyvében, úgy az oltárok nyílt terén és a’
tanodákban: az elevei-világosság „Ige“ voltaképi genesise sem titkoltatotr el;
hogy igy ki-ki saját vallás Alapítónk által fennhagyott tantökéletesbülés folytán,
a’ való alkotást felismervén azt azonképen lelkiismerete szerint követhesse.
Mindezekből első tekintetre kitűnik, hogy bölts elődeink által szerkesz­
tett e’ szó : s e m m i, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag megoldatván, az a’ tudós
betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein tiszta tudaton szerkesz-
 128
tetett. minthogy azt az ő igazságában valóban kimutatni’s róla mindenki szellem
szomját kielégíteni lehet.
Es ime most bátran áttérhetünk ama nem egyszer említett állításunkra,
miszerint a’ hajdani bukott korszak cló'tti isteni eredetű nyelvünk lényeges
szavai, következéskép e’ szó: s e m m i is, a’ felismert igaz, szép és jó törvényei­
nek minta alapján szerkesztetvén, ama böltselmet ma is tényleg felismerhetőleg
”u) tartalmazza magában 80).
De ha igaz ama fentebbi állításunk, miszerint a’ mi páratlan nyelvünk
lényeges szavai, valósággal a’bukott korszak előtti isteni tanok alapjain, a’ tudós
betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein tudva szerkesztettek,
akkor kutassuk az ezek felderítésére vonatkozó leglényegesb szavainkat, mert
tsak úgy fogunk természet vizsgálóhoz méltó rendeltetésünknek voltakép meg­
felelni, ’s ha ezek bevéséseit a’ jelen korszak természeti tudományok kísérleti té-
nyeivel összehasonlítva, teljesen ugyanazoknak találandjuk, minthogy e’ szerint
a’ bukott korszak előtti legősibb, és a’ jelen korszak beli természeti tudományok
összvágó kísérletein felmerült való tudományok közt, különség nem lehetvén, e’
szerint a’ keresett valóság, ama számtani helyes műveletek sikerült próbáiként
jővén ki, azok igazságai felett többé: egy pertzig sem kételkedhetünk.
És igy a’ midőn teljesen és tökéletesen mindenki tudatilag meggyőződ­
hetik arról, hogy mindezek a’ kül, színi, látszat genesiseként a’ zérusnál kevesb
mivoltból nem származhattak, akkor nézzük az elevei-világosság „ Ige“ eredetét
is, melyet az égyptoni pogány-papok mint: Jói, a’ görögök mint: Proinetheusi,
a’ perzsák mint: Ormuzdi tant sat.. oly pogány módon az emberiségtől elrejtettek.
Mielőtt azonban e’ második alkotásnak mélyebb vizsgálatába ereszked­
nénk, miután mi láthatólag születünk és meghalunk, nézzük, váljon eme egyete­
mes kietlen egész, lehet-e szinte ily kezdeti ’s véges ? Nem, mert akkor magá­
nak az Istennek is, ki szinte ezen egyetemes szó fogalmában rejlik, kezdetinek
kellene lenni. Hogy pedig e kietlen nagyegész nekünk kezdetinek látszik lenni,
onnan van, mivel mi mint kisvilágiak, a’ nagy egésznek részei, érzékies létünkre
mint tér és időre szoritkozottak, magát a’ mindenséget is, mint tér és időben
levőt tekintvén, első tekintetre kezdetinek látjuk lenni.
Hogy tehát ezekből kiigazodhassunk szükségesnek tartjuk, a’ tér és idő-
rőli fogalmat előre botsátani, már tsak azért is, mivel ezek: a’ mitusi ’s böltseleti
tanok felvilágosítására sokkal okadatoltabbak, hogy sem azok értelmezésében
egy pár pillanatig ne időzhetnénk.
A’ tér és időrőli elméletek, tsak a’ mi érzékies létünkre, de nem magára
a’ mindenség okfőjére vonatkozva illenek. Gondoljunk, legelsőben is a’ térnél
maradván, azon lehetőségre, melynél fogva ezen mindenségben a’ világosság su-
gárai sebességével haladhatnánk, váljon végre határt találnánk-e, ahol minden
teremtményezés lenni megszűnik, avagy örökké haladhatnánk, anélkül, hogy
valaha határt érnénk ?
 129
Némely tsillagászok a’ legközelebbi állótsillag távolságát, négy billió
mfldre betsülik, hogy ezen rémitő távolságról a’ tsillagászatban kevesbbé jártas
tisz. olvasóinknak némi fogalmuk lehessen, legyen azon észrevétel elég, hogy
egy oly sebesen haladó léggömb, mely 24 óra alatt 200 mfldet tenne, 59 millió
év kivárhatnék arra, hogy ezen közt tőlünk a’ legközelebbi állótsillagig megte­
hesse. A’ világosság, melynek sebessége (a’ pillanatnyi gondolatét kivéve) a’ ter­
mészetben a’ legnagyobb, azon utat, mely a’ nap és földünk közt van, mely kö­
rülbelül 21 millió mfldre terjed, 8 pertz és 13 m. pertz alatt futja meg, ezen se­
besség tehát 19 milliószor sebesebb mintama fenntebbi léghajóé,’s még is, hogy
a’ legközelebbi állótsillagtól a’ világ-osság sugarai hozzánk érhessenek, több mint
három év kívántatik. És ez a’ legközelebbi álló tsillagról áll. Tehát ily mérhet-
len távolban vagyunk mi az állótsillagoktól, de nem tsak mi, a’ mi földünkkel,
hanem maga a’ nap minden hozzátartozó bolygóival együtt, mert azon 20 - 21
millió mfldnyi térség, mely a’ nap és földünk, sőt a’ többi bolygóink közt van,
azon fenntebbi távolsághoz képest tekintetbe sem vehető. Minden bolygóink közt
legtávolabb esik: Neptun, melynek a’ naptóli távolsága mintegy: 700 millió
mfldet teszen, tegyük fel ottlétünket, mi által a’ legközelebbi állótsillaghoz 700
millió mflddel közelebb jutnánk, mennyi maradna még azon 4 billió mfldből
hátra? Nem kevesebb, mint: 3 billió 999300 millió mfld. E’ szerint tehát igen
tsekély részét tettük volna hátra azon útnak. De mások a’ tsillagászati vizsgála­
tok szerint hasonlíthatlanul még távolabb vannak.
Ha tehát azon lehetőséget feltéve, melynél fogva mi a’ világosság sugarai,
vagy gondolat sebességével haladhatnánk, váljon végre határt érnénk-e, a’ hol
minden teremtményezés lenni megszűnnék?
Ha ezen kérdésre: i g e η n e 1 felelünk, akkor azon a’ határon túl üres
térnek kellene lenni, ’s hol szakadna ez ismét félbe ? minő osztályzatba kellene
ezt sorozni? mire kellene ezt visszavezetni? talán az Istenre, ki mérveiben vég­
telen? és hogy neveznénk ezen üres tért? ha valaminek akarnánk nevezni, ak­
kor nem volna üres tér, ha pedig semminek akarnók nevezni, akkor ez ismét a’
tér fogalmával ellenkeznék.
Ha pedig azon fenntebbi kérdésre: n e m m e 1 felelünk, és azon lehetősé­
get megengedjük, melynél fogva e’ mindenségben örökké haladhatnánk, a’ nél­
kül, hogy valaha határt érnénk, akkor ez a’ mi gondolkodásunkkal látszik
ellentétben lenni, miután mi mint részben szellemi lények a’ véghetetlenség
lehetőségét ugyan gondolhatjuk, de véghetetlenséget a’ maga teljes mivoltában,
mint testileg térre szoritkozottak meg nem foghatjuk.
Ezekből tisztán következik, hogy a’ térrőli fogalom nem egyéb, mint
képzeményi idomzat, melyet tsak mi mint testileg térre szorítkozott emberek gon­
dolunk, ’s tsak a’ mi érzékies létünkre vonatkozva illenek, azonkívül azonban
semmi alkalmazást nem nyerhet, mert egészen viszonyos. Gondoljunk egy ész­
szel ellátott hangyát, váljon a’ nagyságnak kipuhatolására ugyanazon mértéket
MAGYAR UÖ LTSÉSZET. 9
130
használná-e, a’ melylyel mi élünk ? bizonyára nem ; só't inkább legfeljebb a’ vo­
nali, mint a hüvelyknek 12-ed részét használná rendes mértékül, a’ helyett hogy
mi rendszerint a’ 144 vonalnyi lábmértéket használjuk. Egy 5 —6 lábnyi ma­
gasságú tárgy, az 6' felfogásuk szerint ép oly nevezetesség volna, mint nekünk
egy 70—80 lábnyi magasságú tárgy; és egy 445 lábnyi magasságú torony,
az ő képzeletükben ép oly nevezetesség volna, mint nekünk a’ 21000 lábnyi
magasságú Chimborasso háromszor véve. Ellenben a’ midőn mi a’ mfldnyi
magasságú Himaláján, vagy az óriási felső Perui ’s egyéb hegyek nagy­
ságain álmélkodunk, akkor az ily nagyságúak a’ Jupiter bolygójában lakozók-
nak valószínűleg igen tsekélyeknek látszanak, feltéve hogy e’ bolygónak hegyei
úgy aránylanak a’ Jupiter nagyságához, miként a’mieink a’földhez. Ezen bolygó
a’ mint alább bővebben fejtegetendjük 1333-or nagyobb a’ mi földünknél, azaz
más szavakkal, Jupiterből 1333 oly nagyságú gömböt lehetne előállítani,
mint a’ mi földünk. Nyilvános tehát, hogy Jupiter lakóinak (feltéve ezeknek az
ott levő viszonyok ’s körülményekhez: átidomult értelmes voltukat) egész más
életszervezettel kell birniok, mint a’ földön lakozóknak, már tsak azon okból is,
mert ők a’ naptól majd 90 millió mflddel távolabb vannak mint mi, ’s bolygójok
tömöttsége sokkal tsekélyebb, mint a’ mi földünké sat. Annyiból azonban, a’
mennyiben értelmiségük: az igaz, szép és jó isteni törvényeivel összeesik, a’
miénkkel megegyezőnek kell lenni.
A’ mi az idő fogalmát illeti: gondoljuk azon lehetőséget, melynél fogva
mi villámsebességgel, gondolatnyi ottlégygyel visszafelé élhetnénk, váljon min­
den teremtményezések kezdetére jönnénk-e, vagy örökös visztértünkben soha
kezdetre nem jöhetnénk-e ?
Ha ezen kérdésnek első részére: i g e n n e l felelünk, akkor a teremtmé-
nyezés előtt üres időnek kellett volna lenni, de ez ép oly képtelenség lett volna
mint az üres tér, ugyanazon oknál fogva mint fenntebb láttuk, mert az öröklétű
Istennél nem lehet iii’es idő, nemde ez oly öröklét volna, mely minden pertzben
megszűnhetnék ’s megkezdődhetnék, azaz kezdő öröklét, avagy képtelenség volna.
Ha pedig e’kérdés második felére: n e m m e l felelünk, és azon lehetőséget
megengedjük, melynél fogva örökös vissztértünkben soha kezdetet nem találnánk,
úgy akkor ez ismét a’ mi gondolkodási tehetségünkkel látszik ellenkezni, minthogy
mi, mint részben szellemi lények az öröklét valószínűségét ugyan gondolhatjuk,
de annak teljes mivoltát, mint testieg időben levők meg nem foghatjuk.
Ezek után úgy az egyik, mint a’ másik esetben világos, hogy az időrőli
fogalmaink, szinte tsak képzeményi idomzatok, hasonlók a’ térhez, és épen tsak
a’ mi érzékies létünkre vonatkozva illenek, azonkívül semmi alkalmazást sem
nyerhetnek, minthogy ezek épen úgy, mint a’ térre vonatkozva teljen viszonyosak.
Gondoljunk egy rovart, melynek élete tsak 24 óráig tart, nemde ha ész­
szel volna ellátva, az ő élet ideje ép oly hosszasnak látszanék, mint nekünk
60—70 év? Ellenben mily rövidnek látszliatik a’ Jupiter lakóinak a’ mi 80 sőt
 131
100 évi időszakunk, feltéve hogy ok a’ maguk évi számításaik szerint szinte ad­
dig élnek; minthogy az ő évök, a’ miénkhez hasonlítva sokkal hosszabb. Ugyan
is ezen bolygó bárha átmérője 19980 mfldet teszcn (a’ mi földünké 1719 mfld),
mégis nem egészen 10 órai rövid időszak alatt a’ maga tengelye körüli forgását
bevégzi. Volna a’ mi földünknek ezen a’ maga tengelye körüli sebes forgása,
úgy ő a’ maga 11-szer kisebb területénél (mely Jupiternél 62769 mfld, — a’föld­
nél tsak 5400 mfldet teszen) fogva, azt 54 pertz alatt bevégezné. A’ nii legna­
gyobb természetes időmérőnk egy egészben véve: az év, azaz azon időszak, a’
mely idő alatt a’ mi földünk a’ maga útját a’ nap körül bevégzi; ennél kevesebb
a’ nap (az éjt is beszámítva), avagy azon időszak, mely alatt a’ föld a’ maga ten­
gelye körüli foi’gását bevégzi; de az időnek órákra, negyedekre, pertzekre ’s
másodpertzekre való elosztása mesterséges, Jupiternek az éve, a’ mi időszaki
kiszámításunk szerint: 11 évet, 344 napot és 10 órát teszen. Ha tehát egy tsil-
lagász Jupiterben oly távtsővekkel ellátva mint mi, a’ mi földünket felfedezné ’s
annak a’ napkörüli útját kiszámítani akarná, azt nem másként, hanem Jupiter
éveinek alkiszámítása szerint tenné, azaz azt mondaná: ime ott azon kis bolygó
(a’ föld), hogy a’ maga nap körüli útját befuthassa annyi időt igényel, mint a’
mennyi kívántatik arra,, hogy a’ mi Jupiterünk a’ maga tengelye körül:
876-szor forduljon. Ellenben a’ legnagyobb időszámítás Mercur és Venusban rö-
videbb mint a’ miénk, mert az első a’ maga napkörüli xítját 88 nap alatt, a’ má­
sik pedig körülbelől 7 % hó alatt végzi be.
Ezen kevés példákból nemde látható, mily különböző légyen a’ tér és idő-
röli fogalom, és nemde mennyire függ az a’ viszonyos körülmények sajátságaitól.
Mindezekből tehát teljesen meggyőződhetünk, hogy az összes nagyegész
minden része tér és időre nem szorítkozván, a’ mint kezdeti, úgy véges sem lehet,
nem, mert a’ mint fentebb láttuk, feltéve hogy a’ gondolat sebességével haladva
végre határt érnénk, itt megállapodás nem lehetne, nem, mert az is a’ mi a’ ha­
táron túl volna, szinte a’ mindenséghez tartoznék; ha pedig örökké haladhatnánk,
a’ nélkül hogy határt érnénk, akkor ez ismét a’ tér (mi mégis végre határt je­
lentő) eszméjével állana ellentétben.
De ha őseink bölts szavaiba oltott eszméit fürkészük, fogunk találni szót,
mely ezen eszmére vonatkozva illik, és e’ szó: t á g 81). És igy a’ mi egyénisé- 81)
giinkre tér, vég, az a’ mindenek feletti Istenre vonatkozva : tág, ür, tagadó érte­
lemben: véghetetlen, az a’ mi reánk nézve idő, azaz utóbbira: öröklét 82). S2)
És igy a’ midőn tisztán áll előttünk és tudjuk, hogy e’ mindenség végte-
len-öröklétben van, már ez maga is ellentét arra, hogy kezdete lehessen. És
most tsak az a’ kérdések kérdése: váljon mindezen nyilatkozatok szerinti észlel­
hetők, azon alakban a’ mint szemlélhetők, végtelen-öröktől fogva vannak-e?
vagy pedig némely részben tér és időben is vannak ? de ha igy, melyik azon
végtelen-örök okfő, melyből ezen utóbbiak származtak.
Hogy tehát mindezen kérdések megfejtésében sikerrel haladhassunk előre,
9*
132
mindenekfelett szükséges, hogy ne az eszmék, szétzilált zavaijaiból az általános­
ságokból a’ különösségekre, hanem a’ különösségekből menjünk át az általános­
ságokra. Vegyük tehát legelsőbben is a’ legegyszerűbb mi voltot a’ legszorosb
vizsgálat alá, ’s ha sikerűiénd annak állománya mivoltát úgy mennyileg, mint
minó'ileg felderíteni, akkor az anyag felismert lényegének e’ tudva levő magas
állásáról e’ mindenség szerves egységének tsudálatos gépezetét, tökéletes össz­
hangzásban egész a’ legvégsőbb részletekig könnyen elemezhetjük, és a’ termé­
szet nagyszerű színterének fénypontjait gyors pillantással áttekintve, annak
temérdek megfoghatatlan titkait deríthetjük fel, mi által e’mindenség tudományá­
nak alapja letételével megtudandjuk betűzni, olvasni, érteni a’ természet feltárt
könyvét oly eredménynyel, mely minket a’ végokok magasztos böltsészetébe
vezetend be. Megszünend ekkor minden homály és annak szüleményei, meg az
annyi álomképek, megszünend a’ korlát melyen túl a’ magába zárt értelem nem
lát, és sejtelmei nem hatnak, meg végre az ábránd és a’ szűkkeblüség, mely a’
kijózanodástól félve, a’ valóságnak nem mert szemébe nézni.
Ne tartson tehát az emberiség a’ tárgyilagosságtól, mert azon nap, melyen
ezen létező nagyegész ős alapjának eredeti okfője az ő lényegében felismertetik,
és a’ midőn ezeket a’ meggyőző tudat mindig erősbülő fényében szemlélendi, ’s
a’ midőn igy a’ közös természet egyedüli végtelen-örök legmagasztosb delejes
éberlétü életet élő mindenekfeletti Észhez visszatérve vele szellemileg egyesül,
azon nap reggelén tartamija az emberiség haladásának legörömteljesebb ünnepét.
íme tud. olvasóink! azon a’ ponton állunk most, a’ hová az évült időszak
annyi századok leforgása alatt, a’ legjobb szándékkal felruházott istenfélő egélyé-
szek, böltsek’s e’legmagasb tzél elérésére vezetökül felkent legbuzgóbb fejedelmi
Atyák sem valának képesek minden hatalmakkal jutni. ’S miért? mivel féltek
saját Megváltónk isteni származású Élet-könyvébe letett tsalhatatlan igazságok­
nak, a’ valóval mikénti összefüggő revisiójába botsátkozni. ’S megvallva nem
minden ok nélkül, miután a’ miveltség fél útján gyakran találkozánk az eszmék
oly korts kinövéseivel, melyek ama legtsalhatatlanabb igazságon alapult hagyo­
mányokat, gúnynyal tetőzve, múlhatatlanul hitetlenségre, istentagadásra, az észt
lábbal tipró végromlásra vezetendik vala az emberiséget. Köszönet tehát az em­
beri haladás voltaképi üdvében, a’ midőn a’ rút érdekben működőknek ily aka­
dályok gördítettek! O örök hála legyen azon isteni szellemnek! ki az emberiség
legszentebb ügyét, a’ pogány korszak erköltstelen végromlottságából kivezetvén,
a’ fennhagyott tantökéletesbülés alapján oly szerfelett m egérlelé.-------A’ bol­
dogság örök üdve lengjen azok léikéin, kik ama tsalhatatlan tan maximákért,
oly buzgó odaadással vértanuságot szenvedvén, azokat az Élet-könyvébe örök
időre letevék.-------Az öröm harsogó viszhangja üdvözölje azon bukott korszak
előtti ditső elődeinket, kik az eredetre vonatkozó legvilágosb isteni tant, a’ szel­
lemi nagyság e’legmagasztosb vívmányát, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatá­
rozott jelves jelentőségein emberi fogalmakhoz alkalmazottal!, oly tsuda alakban
 133
a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe letették. O örök hála
legyen az élő Istennek! ki e ditső nyelvet nemzetével együtt, bár annyi elhul­
lott véráldozatai után mind ekkoráig, oly tsodateljesen megvédve, ép a’ népek
legmiveltebbjeinek kebelébe lielyezé, hogy felébredve, ezeket összes tömegükben
ragadják oda, a’ honnan a’ dolgok nagyrendje keletkezett.
Ha tehát tekintetbe vesszük azt, hogy mi mint kisvilági életet élők testi­
leg szemlátomást születünk, és meghalva, végre alkat részeinkre oszolva elenyé­
szünk, nints mit tennünk, mint minél bensőbben kikutatnunk: váljon a’ myriad
nap-rendszerek, mint nagyvilági életet élők szerves testei is, mindannyian ily tér
és időbei életet élők-e ? ’S ha igen, melyik azon legeslegvégsőbb egyszerű tői
mivolt, melynek végtelen-örök okfőjéből, mindezen tér és időben levő nyilatko­
zatok szerinti észlelhetők kifolytak.
Hogy tehát mindezek iránt szellemünket megnyugtatva haladhassunk
előre, térjünk vissza a’ légszivattyúval imint megkezdett ’s gyakorlatilag tapasz­
talt tüneményekre, ’s nézzük meg közelebbről, váljon elégségesek lesznek-e ezek,
a z : elcvei-világosság „Ige“ alkotását a’ fentebb kijelelt kérdésekkel együtt
felderíteni.
Miután a’ légszivattyú villágossági tüneményéből számtani bizonyosság­
gal meggyőződhetünk, hogy mindezek alapja a’ zérusnál kevesb mivolt, teljes­
séggel nem lehet, tehát a’ kérdések kérdése a z : hogy melyik azon láthatatlanba
osont legegyszerűbb mivolt, mely mindezen tér ’s időben levő nyilatkozatok sze­
rinti észlelhetők alapjául tekintendő ?
E ’ kérdést a’ légszivattyú fejti meg, a’ midőn a’ lég annak üvegharangja
alól kivonatik, mi által azon őseredeti állomány jelenkezik, mely a’ semminél
félfokkal több, a’ berznél félfokkal kevesebb állomány lévén, ama őseredeti mi­
voltra utal, mely mint tág, ür, ritkultság nevezete alatt ismeretes, és egyedül tü­
neményekben lesz érezhetővé; de ép ezen tünemények győznek meg bennünket
arról, hogy az ür nem semmi, mert a’ semmi mindezek teljes tagadása lévén,
minden legkisebb mennyiség és minőség fogalmát kizárván, ekként bármily tse-
kély tünemények létrehozására képtelen. Hogy tehát ezek mivolta felett minden
tévedéstől menten igazodhassunk el, legjobb leend, ha az űrt azonképen szoros
vizsgálat alá vesszük: De hogy ennek körében a’ tapasztaltakat annál könnyeb­
ben megérthessük, megemlítendőnék tartjuk itt eleve a’ galvan-berz üteg azon
tüneményét, melynél fogva ha azok ellensarki nyujtalait összeillesztjük: világos­
ság, hév és delejesség keletkeznek.
És most nézzük azon tüneményeket, melyek akkor jelenkeznek, midőn
a’ légszivattyú által az üvegharang alól a’ lég kiszivatott; mit veendünk észre ?
nemde, legelsőben is azt tapasztalandjuk: hogy az üvegharang az eszköz lapjához
oly szorosan tapad, hogy azt onnan levenni nem lehet, és ez mi által eszközöltetik ?
természetesen azon ritkultságtól, mely az ür legvégesb igen ritka állományának
rétege, ’s a’ küllég sokkal tömöttebb anyagnak rétege közötti súly különségből
134
merül fel, minélfogva a’ küllég oszlop súlya az üvegharangra neliézkcdvén, azt
annak súlyarányában nyomja l e ; — de ez magában véve, nem fejti meg az okot
az ö voltaképi okszerűségében, nem, mert ha higannyal bori itatott be az üveg­
harang alatt levő eszköz lapja, akkor a’higanynak hullámzó emelkedését is tapasz­
taljuk létre jönni; miből tisztán tűnik ki, hogy a’ higany hullámzó emelkedése,
mely a’ légoszlop súlyán kívül áll, ennek hatásától nem eszközöltethetik; nem,
mert ez esetben nem hogy súlya ellenére emelkednék, sőt ellenkezőleg lenyomat­
nék, és igy ezen tünemény tisztán az ür hatása következtében keletkezvén, ez által
bebizonyodik, hogy az : ü r á l l o m á n y a , s a j á t h a t á s ú t u l a j d o n s á g ­
g á 1 b i r ; de a’ hol tulajdonság, vagy minőség van, ott bármily egyszerű ’s
láthatatlan, de még is ama szerfelett finom állománynak megfelelő mennyiség­
nek is helyt kell állania.
Hogy tehát az űrt, mint legegyszerűbb és legvégesb mivoltu állományt
tényként állíthassuk szem elé, vegyünk egy üveg légtsövet, melybe minden lég-
hólyagtsáktól ment tiszta higanyt töltvén, most fordítsuk le az üvegtsövet, nem­
de ekkor annak felső részében szemmel tisztán kivehető hézagot fogunk látni,
mely az űrnek voltaképi állományáról mindenkit meggyőzhet most, a’ midőn a’
légszivattyú kísérlete alatt azt szerfeletti ritkultsága ’s színtelen volta miatt ki
nem vehette. Ezen tünemény szemléletében azonban, a’ természet vizsgáló meg
állhat, hanem legelsőben is enmagától kérdezendi : hogy honnan támadhatott
ezen Ür ? miután az sem a higany idegen léghólyagtsáiból, sem a’ küllég hozzá-
férkezéséből nem származhatott. De erre okszerűen természetesen tsak akkor
válaszolhatunk, ha az anyag felismert lényege folytán felleltük : hogy a’ higany
ugyanazon térfoglalatját elfoglaló állománya, két ellensarki, t. i. kevesb kiter­
jedő hézagos gömbtsék,· és többes összhuzó tömör parányok egygyé kaptsolt
tsukódásain alapszik. Ekkor aztán teljes tisztaságában álland előttünk, hogy az
ür, a’ higany állományának egyik lényeges, t. i. kevesb sarkát tevén, annak
hézagos gömbtséiből vonul ki. ’S ép ezért használhatni a’ higanyt, a’ lég oly
finom mérlegéül, mivel a’ mint a’ lég bárminő oknál fogva megritkul, a’ higany
állományát tevő hézagos gömbtsék és tömör parányok is azonképen megritkul­
ván kiterjednek, mire az üvegtső felső részében összegyűlt ür, mely úgyis a’
higany lényeges részét tevő hézagos gömbtséiből vonult ki, ez alkalommal újból
a’ higany állományának hézagos gömbtséivé alakul; minek következtében a’
higany súlya ellenére felszál. — A’ midőn pedig a’ lég bárminő oknál fogva
megsüriisödik, ezzel a’ higany állományát tevő paránykák is megsüriisödvén
összhuzódnak, mire a tömör parányokból a’ hézagos gömbtsék kiszoríttatván, az
üvegtső felső részébe űrként gyűlvén össze, ezzel a’ higany nyert súlyának mat­
hematical arányában szál alá. — — íme ezen jelenségekből tisztán világlik ki,
miszerint az anyagok és testek tulajdonságát az áthatlanság nem képviseli, nem,
mert akkor volnának áthatlanok, ha azok térfoglalatát tevő állományok, tisztán
és egyedül tömör parányokból állanának, de minthogy azok térfoglalatát minden
 135
részükben, ugyanazon időben hézagos gömbtsék is foglalják el, ekként világos,
hogy azok áthatottak, és ép ez által lesz lehetséges, hogy az anyagok és testek
az őket alkotó elemeikre, tényezőikre ’s végre eredeti minőségeikre, ősi erőikre
oszólhatnak. De erről alább tüzetesebben szólandunk. — De ha igy, akkor tisztán
tűnik ki, hogy az ür nem semmi, hanem az anyagok, testek azon legegyszerűbb
és egyik legkevesb tagját, sarkát adó lényeges tői állomány, mely az összehúzó
tömör, többes, vagy tevősb sark állománynyal egygyé tsukódván, ennek a’ tér­
ben mikénti betöltését n y ú jtja .-------Hogy tehát mindezek voltaképi állásából
minden tévedéstől menten mehessünk tovább, ez úttal a’ tömör mint többes sarki
parányokról mit sem szólván, egyedül az ür, mint kevesb tagadó tői sark mé­
lyebb felismerése körében teendjük további vizsgálatunkat; mert ha ezt úgy
mennyileg, mint minőileg az ő lényegében felismertük, akkor mindezen kigázol-
liatlan bonyodalmak felett azonnal tisztában leszünk. És igy miután az űrt, mint
legkevesb és legegyszerűbb mennyis mivoltu állományt a’ légmérő tsövének
felső részében szemmel tisztán láthatólag bár kitsinben, de érzékileg felleltük,
nints mit tennünk, mint az űrt, mindezen nyilatkozatok szerinti láthatók azon
legkevesb egyik tagadó tői állományául vennünk, mely a’ legrégibb elévült kor­
szak böltseitől a’ számtanban, mint legkevesb tagadó mennyiség ( = 0) zérus
áll; azaz, mely mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők zűrjét (zűr = ez - ür )
12 3 1 2 3

teszi; — minthogy pedig ezt a’ későbbi bukott korszak böltsei megfogni képe­
sek nem voltak, ebből eredt : a’ zagy, zavar, zűr (chaos.)
De a’midőn az üi’nek, mint minden ismert positiv mennyiségeknek legke­
vesb tagadó =0 mennyiségét, a’ légmérő tsövében oly tisztán állítottuk szem
elé, kutassuk annak megfelelő minőségeit is, minthogy mennyiség, minőség,
és viszont minőség mennyiség nélkül nem képzelhető.
Hogy tehát ebben mindenki szellem szomját megnyugtathassuk, és az
ür mennyiségét alkotó minőséget külön szembesíthessük, nints mit tennünk,
mint szinte a’ már megemlített kísérleti tünemények megfejtéséhez folyamod­
nunk, mert ha mi ezeket az ő voltaképi különösségeikben kitsinyben fellelni
szerentsések leszünk, akkor az észszerinti következtetések folytán, ugyanazokat
szonképen fcllclendjük e’ nagyegész összfüggő egyetemiségében is.
r
Es most miután úgy a’ galvan-telep, mint a’ légszivattyú ’s a’ légmérő
tsövében történt tüneményekkel előzményileg igy megismerkedtünk, bátran
kimexjük mondani, miszerint : az ür, legegyszerűbb végtelen-örök mennyis tői
állományának minőségeit, e’ három, t. i . : k i t e r j e d é s , o s s z h ú z ó d á s és
t s u k ó d á s képviselik.
Az ű r n e k k i t e r j e d ő m i n ő s é g é t kitsinyben szemmel kivehetőleg
elárulja : a’ l é g ' s z i v a t t y u ü v e g h a r a n g j a a l a t t i h i g a n y h u l l á m z ó
tükrének völgyes horpadása.
A’ midőn másfelől, ugyanezen időben : az ü r ö s s z h u z ó m i n ő s é -
13(5
gét , tisztán kivehetőleg bizonyítja : az ü v e g h a r a n g a l a t t h i g a n y h u l ­
lámzó tü k r é n e k domború emelkedése.
Már pedig ezen kettős, t. i. horpadási vagy mélyedési, s’ domborodási
vagy emelkedési tünemények együttiesen elő nem idéztethetnének, hatsak mind
a’ két nemű, t. i. úgy a’ kiterjedő ( —■), mint összehúzó (+) minőségek, ugyan­
azon időben az ür tői állományában együttiesen áthatva jelen nem volnának;
nem, mert az első esetben ha t. i. az ür állománya tsupán és egyedül kiterjedő
minőséget képviselne, akkor az üvegharang alatti higany egész tükrének sima,
az üvegharang szélei felé egy kissé felállóbb, a’ közepefelé pedig egyiránt elter­
jedő mélyebb liorpadásunak = bd kellene lenni; — a’ midőn a’ másik eset­
ben, simán domború = emelkedésnek kellene szem elé tűnni; de mivel
a’ légszivattyú működése alatt, az ür mennyiségét alkotó egyik legkevesb kiter­
jedő, a’ másik többes.összehúzó fél minőségével folytonosan egyensúlyozó arány­
ban mérlegileg ingadoznak, úgy az egyik, mint másik fél minőségének műkö­
dése szinte folytonosan jelenkezik.
A’ mi pedig az ür két ellensarki kevesb kiterjedő ’s többes összehúzó
minőségeinek egy mennyis állománynyá lett tsukódását illeti, ennek kétségtelen
valósága akkor lesz bizoyos előttünk, midőn a’ légszivattyú által, az üvegharang
alól az ür mivoltának minden tartalmát, hogy semmit állíthassunk elő kivonni
akarjuk, a’ midőn az ür mennyis állományát minőileg átható (okfői) kapots, ne­
hogy a’ költsönösen kiarányodott ellensarki minőségek egymástól elszakítassa-
nak, belerjök minden mivoltiból ellenállva, ’s ez által még ritkultabb mivoltba
menve, ekként : v i l á g o s s á g i j e l e n e t k e l e t k e z i k , mi által a’ két leg-
ellentétesb minőséget okfőileg egygyé kaptsoló tsukódás, érzegileg is tisztán
kivehető. ’S ha ezen kísérletet folytatnók : hév állana be.
Az ür kiterjedését, nagyban bizonyítja a’ könennyel megtöltött léggömb,
mely minél feljebb emelkedik a’ ritkultak légkörbe, annál jobban kiterjed. —
Az összehúzódást bizonyítja ugyanazon kísérlet, midőn az alsó sűrűbb lég réte­
gébe ereszkedik, mely úgy az egyik, mint a’ másik esetben részben a’ könenyt
tényegileg tevő ür állományától feltételeztetik.
Igenis, ha sikerült Kopernicus gyanításain Galileinak a’ tsillagászatban
saját naprendszerünk tömör, különösen Mercur és Venus bolygóinak árnyalati
változásaiból, annak tsalhatatlan valóságára jutni, ’s ez által az annyi századok
látszatos tanán épült égyptoni kül, vagy Ptolemaeusi tsillagászati tanokat lete­
relni, nints kétség, hogy az ür legegyszerűbb állományának felismert e’ nemű
változósaiból, szinte reá ismerendünk a’ keresett anyag voltaképi lényegére,
miből végre valahára a’ pogány korszak látszat, typhoni tanán épült áltanok
szinte letereltetvén, e’ szakban, azon módon reá jöhetünk ama keresve keresett
igaz tanra, melynek ösvényén, úgy az anyag lényege, a’ mint is kisvilágunk és
ezzel e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfője felett is tisz­
tán kiokulhatunk.
 137
E’ bár kitsinyben tett tapasztalatok folytán teljesen meggyőződhetünk,
hogy ama minőségeknek megfelelőlcg a’ berz, elemek és testekben is ugyan­
annyi tulajdonságok keletkeznek, melyek szerint : a’ kiterjedő minőséget a’ ru­
ganyosságot elősegélő hézagos űri gömbtsék; az összehúzó minőséget, a teljes
ruganyosságnak ellenszegülő tömör parányok, és az ezeket ugyanezen térfogat­
ban áthatottan egy mennyis állománynyá tsukódó minőséget, a’ tapadás (viszo­
nyos ür) képviselik.
Mindezeknek kitsinbeni felismerésök folytán, áttérhetünk már most ezek­
nek a’ nagy és legnagyobb mérvekben! alkalmazására, ’s igy a’ mint kitsinben
az űrnek, mint legegyszerűbb állománynak világossági tüneményén kiokultunk,
akaratlanul az elevei-világosság „Ige“ eredetére figyelmeztetünk; és igy ugyan­
itt kell keresni a’ lehető legnagyobb mérvekben! azon legvégesb végtelen-örök
okfőt is, a’ honnan mindezen tér és időben lévő nyilatkozatok szerinti észlelhetők
keletkeztek.
De mielőtt ezek mélyébe botsátkoznánk, nézzük a’ z űr , d e r ű ’s t ű r
oly lényeges szavak leikébe vésett böltselmét; — a’ z ti r, a’ mint e’ szó 0z - ü r
12 3 1 2 3

az ő lényegében oly tisztán elárulja, kitűnik, hogy mindezen nyilatkozatok sze­

rinti észlelhetők zűrje, az ür legvégesb tői állományának fel nem ismert mivol­
tában rejlik ; minek valóságáról : a’ d e r ű szó vfelé ü r e d világosít fel bennün­
ket ; azaz a’ deleileg enmagába fordult ősböltsnek e’ szóba algebrailag vésett
böltselmében, mintegy intetünk, ha mindezek : zűrjéből kiigazodni nem tud­
nánk, akkor az űr leend azon egyedüli legvégsőbb állomány, mely mindezek
eredete felett : d e r ű r e vezetend. De hogy ide juthassunk, a’ mint a’ t ű r szó
oly jellemzőkig tartalmazza az ő algebrai bevésésében, azt tsak úgy érendjük el,'
lia mindezek okszerűsége felett emelkedett vitatkozásokat : az igaz, szép és jó
isteni törvényeinek határai közt költsönös szeretettel: t ű r n i f o g j u k ; mert
tsak ekkor győződhetünk meg voltakép a’ felől, hogy e’ szó : TJo a’ merítés tu­
dós jelve lévén, ekként e’ szó bevésése nyíltan árulja el, hogy mindezen tér és
időbe átvitt nyilatkozatok szerinti észlelhetők, az ür legvégesb és legegyszerűbb
mivoltának ellensarki minőségeiből, melyek a’ végtelen-örök székekszéki eleveí-
világosság : „világ-Lélek“, „Ige“ okfőjében mindenha eszközökként tsukva va­
jának, és nem a’ semmiből merülve (=T) folytak ki.
Hogy tehát mindezek felett szellemünket teljesen megnyugtatva halad­
hassunk előre, mindenekelőtt az : ü r 83) tényleg felismert tői állomány minden 8S)
irány báni mivoltát kell kifürkésznünk, mert ha ezt kitsinben sikerült minden
oldalról belátnunk, nints kétség, hogy azonképen felismerendjük azt, annak leg­
nagyobb mérveiben is ; és igy, minthogy ez ür tényleges előállításából tisztán
tűnik ki, miszerint ez azon lehető legkevesb végtelen-örök mennyis állomány,
mely a’ liajdankor böltseitől azonképen mint legegyszerűbb mivolt ismertetett
fel, innen az ür (= 0 ) a’ számtan alapszámainak legkevesb tagadó számául
138
z é r u s (e’ görögnek vélt szó vfelé : s - ll- r -e z - s - ü r - e z ) vétetett, miből látni
1 2 3 4 5 5 4 3 2 1

való, hogy ha az íir tői állományát lényegileg tevő kiterjedő ’s összehúzó minő­
ségek, vagy taszító és vonzó ősi erők, mint két különálló, egyenként tehetetlen
töredékes fél részei, eszközökként egy mindenekfeletti végtelen-öi’ök székekszéki
központi, a’ minden számok legpositivumabb egységébe mindenha nem tsukód-
nak, a’ tér és időbei nyilatkozatok szerinti észlelhetők valóságaiba soha át nem
mehettek volna, miután azok ellentétességüknél a’ végtelenig távoztak volna
egymástól, ’s igy a’ midőn azokat az ür állományában együttiesen képviselve
lenni látjuk, ez tsak az által lön lehetségessé, mivel azon legellentétesb, ’s igy
legnagyobb sarki rokonságban tlevő tői minőségek, vagy ha jobban tetszik ősi
erők egy mindenek feletti végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétü életet
élő legfőbb-Esz okfőjében mindenben tsukódva valának; melyek onnan eszkö­
zökként berzerők alakjában mindaddig folyva hullámoztak ki, míg azok kereszt
tsukódásaiból a’ primitív elemek, ezek össztsapásaiból a’ tüz-viz vagyis nagyban
a’ myriad naprendszerek, ’s legeslegvégül a’ tér és időbei értelmes lények létre­
jöttével, a’ legmagasb tzél el nem éretett; mi által az értelmes teremtmény
az ő Alkotójával szellemileg összeesvén, ezzel a’ teremtményezés ténye befe­
jeztetett.
Igenis, ha az ür belmivoltát lényegileg tevő kiterjedő ’s összehúzó minő­
ségek felett tisztában vagyunk, akkor kitisztulunk a’ felett is, miszerint az imint
említett galvan-telep ellensarki nyujtalainak összeillesztésével, a’ galvan-berz
folyamában lappangólag jelenlevő : kevesb és többes ellensarki kiterjedő’s össze­
húzó tői minőségek, vagy taszító ’s vonzó ősi erők azok, melyek összetsapásai-
ból ama tünemények keletkeznek; de ekként világos, hogy a’ mint ezek minő­
ségeit és ezek össztsapásaiból keletkezett tüneményeket kitsinben felismertük,
ezzel felleltük ezeket az összes nagy egészben i s ; mert e’ szerint a’ végtelen-örök
kevesb és többes ellensarki kiterjedő ’s összehúzó tői minőségek, vagy tasz- és
vonzó ősi erők, mint legellentétesb és igy legnagyobb sarki rokonságban levők,
mint eszközök, azonképen mindenha egy egyetemes nagy egész székekszékiben
mint központi világosság, világ-Lélek „Ige“ egységében, ellövelten m in t: vilá­
gosság, hév ’s delejesség tsukódva valának. De ime a’ midőn ez egyetemes nagy
egész okfői egységét az ő szellemi igazságában ily tisztán beláttuk, ezzel felis­
mertük : a’ minden számok legpositivumabbját az egyet, melynek töredékéből
folytak ki, a’ kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyoltz, kilentz, tiz sat., t. i. a’
szerint : hogy a’ végtelen-kiterjedő ’s összehúzó tői minőségek, vagy tasz és
vonzó ősi erők mint legellentétesb mivoltok egymástól örökre eltávoztak volna,
liatsak ugyanazon ellentétes legnagyobb sarki rokonságnál a’ központi székek­
széki Igéjében mindenha eszközökként tsukódva nem lettek volna. De minthogy
itt sem a’ kevesb sarki kiterjedő tői minőség, a’ többes sarki összehúzó tői minő­
séget, sem emez, amazt a’ maga valójára teljesen átazonositani képes nem vala,
 139
ekként ama legellentétesb minőségek, vagy ka jobban tetszik tasz- és vonzó ősi
erők végtelen-örök mivoltukból gömbtsés-szikra alakulásba menvén : tér és idő-
bei berz-erökké tsukódtan hullámoztak ki, minek következtében a’ két-tő, a’ ket­
tős szám töredékét nyújtá; — az ellensarki berz-erök kereszt tsukódásaiból ke­
letkeztek töredékekként : a’ három és négy számai; ezek újbóli kereszt tsukódá-
sain az : öt és igy tovább a’ hat, hét,*nyoltz, kilent, tiz sat. végtelenig nyúló
számok keletkeztek; de a’ midőn ezen tiz alapszámok megvoltak, ezzel megvolt
a’ számtan alapszámainak azon alapja, melynélfogva a’ végetlenig minden kiszá­
mítható. -------De minthogy a’ végtelen-örök kiterjedő ’s összehúzó minőségek,
a’ kettős számban tér- ’s időbeni berz-erőkké, ezek kereszttsukódásaiból harmadik
számban: a’ k ö n e n y ; negyedik számban: az é l e n y ; és ezek líjbóli kereszt­
tsukódásaiból ötödik számban : a’ tűz-viz keletkezett; és minthogy sem a’ kiter­
jedő minőség ellövelten teljes (absolut) világossággá, sem az összehúzó minőség
ellövelten teljes (absolut) hőséggé, a’ meglevő forró viz gőzénél nem emelkedhe­
tett ; ekként megvoltak a’ mindenekfeletti okfőben: a’ világoság, hév, delejesség
és víz-gőz ’s ezzel mindazon kellékek, melyek a’ végtelen örök legmagasztosb
delejes éberlétii életet élő szerves egységhez igényeltettek.
De ime midőn a’ központi-világosság, világ-Lélek, legfőbb Esz, Ige felett
kitisztultunk, itt az ideje, hogy a’ mi valóságos isteni eredetű nyelvünk egyik
leglényegesb és legfontosb : „Ige“ szónak lelki bevésését úgy elemezzük, miként
ditső elődeink azt oda oly tsuda módon bevésték. — Miután a’ gyakorlati ele­
mezések alapján tisztán derül ki, hogy az : i, majd : j éyé, majd a’f ire alakulhat,
mi nyelvünk természetével teljesen megegyez, ebből világos, miszerint a’ : gaelőtti:
i vissafelé olvasva : j cví alakul; — ’s igy a’ legrégibb irmod szerint : égi, a ké­
sőbbi szerint : égj, ’s a’ legújabb szerint : egy iratik; — de azért az előbbeni
alakban írattak is azonképen mindenkor : egy-nek olvastattak; és igy az : Ige
szóban benne rejlik, az : Egy magas fogalma is.
Ha már most megemlékezünk Cantu Caesarnak a’ chiuai genesisre vonat­
kozó ama szerfelett vázlatos jegyzetére : miszerint az ész feltalálta az : e g y e t ,
ez vezetett : a’ kettő, három sat. számok alapjaira; — ekként világos, miszerint
a’ számtan legpositivumabb száma az E g y — égj, égi vfele : I ’g e ; melyből a’
többi alapszámok, mint : kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyoltz, kilentz, tiz
töredékekként hullámozva folytak ki. De ime ezek nagyszerű felismerésével, fel­
derült a’ számtan tiz alapszám neveiben oly tsuda böltseséggel letett, de rég elve­
szett, általunk eddig tsak szokásilag ismert lerombolhatlan igazság is. Szerfelett
téved azonban Cantu Caesar, midőn Pythagorasnak : a’ monas, dyas sat. alap-
szám-neveinek az eredetre vonatkozó oly fontos bevéséseit, a’ dunaiaktól véli
költsönözve lenni. Nem-nem, Pythagorasnak ezek költsönzési tekintetében nem
vala szüksége Chinába menni, miután azok nagyszerű derítményeit sokkal köze­
lebb az egyptoniak bel : ioi, vagyis jó tanában hasonlíthatlan nagyobb kiterje­
désben fellelheté. — Igenis ott valának úgy a’ kül, vagyis a’ pogány áltanok
140
nyíltan letéve, a’ mint is a’ jó isteni tanok titkon elrejtve, még pedig ezen utóbbi
azon eredeti nyelven leírva, melynek lényeges bevésésén alapult számneveibó'l
azok ma is tényről tényre elemezve kiolvashatók. De természetesen minthogy
Pythagoras ama eló'képi nyelv leikébe behatni nem bírt, és tsak az égyptoni po­
gány papok magyarázatain nyeré zavart ismereteit, nem tsoda, ha ama volta-
képi világ-nyelv számneveinek lényeges bevéséseire vonatkozó elemezéseit utá­
nozva, saját nyelvének protosságot tulajdonítani törekvő elragadtatásától félre­
vezettetve, a’ monas, dyas sat. görög alapszám neveibe oly értelmet akart erő­
szakolni , mi azoknak teljességgel nem tulajdona; minek következtében annál
több zavart és értelmetlenséget okozott. — — De hogyis fejtegethette volna
azokat Pythagoras az ő lényegükben, a’ midőn a’ természeti tudományok leg­
feljebb némi elméleti foszlányainak fennmaradásával, azok többé maguktól az
az égyptoni pogány papoktól sem értettek az ő lényegükben. Innen lön aztán,
hogy a’ midőn ama beltanok alapjait, a’ természeti-tudományok kísérletein tény­
leg kimutatni többé nem lehetne, azok idő folytával az alakosak sophismáin
rendről-rendre oly könnyen kiforgattathattak.
íme midőn a’ számtan alapszámainak ismeretlen x, úgy a’ tagadó : 0 zé­
rus, mint a’ tétes számok legpositivumabbját : az egyet (1=X), az ő okfői alap­
jában tisztán felismertük, nints kétség, hogy ekként felismerendjiik az ennek tö­
redékéből keletkezett egyéb tétes számokat is; — igy a’ k e t t ő adja a’ két vég­
telen-örök tői minőségnek, vagy ha jobban tetszik ősi erőnek megtört, és igy tér
és időbe kifolyt berzerőit még pedig úgy, hogy a’ többesedéit kevesb (—) sarki
kiterjedő minőség, a kevesedett többes ( + ) sarki összehúzó tői minőséggel meg­
tört gömbtsés szikra alakulásba menvén, adja : a’ kevesb sarkú ( = —) berzet;
— a’ midőn azok ellentétes arányú kereszt tsukódásain: a’ tétesb sarkú ( + ) berz
parányzott szikra alakulása keletkezik; és igy a’ : k e t t ő s s z á m b a n a’ két -
t ő ellensarki berzerők tsukódott egysége rejlik; a’ midőn a’ sokszorozott tagadó
sarkú berz, a’ kevesedett tevösb sarkú berzzeli együléséből, háramlik kevesb
sarkilag : a’ h a r m a d i k tői szám t. i. a’ k ö n e t i y ; ugyanazok ellentétes
arányú kereszt tsukódásaiból keletkezik többes sarkban : a’ n e g y e d i k tői
szám az é l e n y ; ezen primitív elemek kereszt tsukódásain, keletkezik az ötödik
tört szám : a’ t ü z-v i z , vagyis bolygói-rendszerünk tsukódott szervezetében
nagyban : a’ n a p , és az ő teljes ázalagos állapotábani : λ7i z i-b o 1y g ó k ; — az
öt vfelé : t ő lévén, ép azért nevezték ditső elődeink ö t -nek, mivel ezen ötödik
tört tői szám adá e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők érzéki-
leg szemlélhetők tőjét, melyet maguk az eredeti feltárt tanoktól elesett pogány
mitusi tanok is belátván , e’ szerint mind ezek eredetét a’ t ü z-v Í z t ő l számlá­
zottnak lenni tekintették. — Innen a’ tibetiek és induk genesisöket vizig nyúlni
(innen : vi’snu vi’snyu) mondották; a’ midőn a’ parsi genesis, a’ viz tsukódása
alkalmával előtérbe jött (de később elfajult parázs) ttiztől származtatták genesi-
seket. — — E’ naprendszerünk szervezetét tsukódtan képviselő tű z , nagyban ;
 141
n a p és viz, nagyban: v i z i á l l a p o t ú f ö l d ü n k kötsönösen egymásra ha t ó
h a t-ásából keletkezett kevesb sarkban a’ hatodik tői tört szám : a’ n ö v é n y
á z a 1a g o k’; — a’ midőn ugyan innen ellensarkilag többes sarkban : a’ h e t e ­
d i k tői tört szám: az á l l a t i á z a l a g o k életszervei keletkeztek; ezeknek
életszerves működésük és elhullott maradványaiból azonosodtak kevesb sarkikig,
a’ n y o l f i z a d i k tői törtszám : a’ s z é n e n y ; többes sarkban, a’ k i l e n t z e d i k
tői törtszám : a’ 1é g e n y keletkezett; — melyek következtében mind azon
sarkalatos kellékek megvoltak, melyek a’ további fokozatos kifejlődéshez kiván-
tattak, mig nem ezek félfokonkénti nemesedése folytán, a’ teremtményezés ténye
az ember kevesb (—) és többes ( + ) sarki párral befejeztetvén , keletkezett : a’
10-ik t ő i t ö r t s z á m ; melylyel a’ teremtményezés és ezzel a’ számtan alapszá­
mainak teljes köre (CŐm3) eléretett, melynek alapján a’ végetlenig minden kiszá-
* mítható; — t iz (azaz : ti reitok ™Mlkozik CZj innen : t i z vfelé : ez-it‘), azaz, ezen
szánfibefejezte itt e’ földön a’ teremtményezés tényét; azaz a’ tér és időbe átvitt
teremtményezés koronája az ember, szunyadozó állati ( = 0) zerusi fokáról, végre
istenképére ’s hasonlatosságára lett alkotásánál, a’ positiv számok legelsejét (az :
I) vflé Ige) belátván, ezzel saját önismeretére (®) ébredvén, mint ilyen a’
végtelen-örök okfővel szellemileg összeesett ( = 10 = Ϊ ); minek következtében
mind ezek felette most már az ő szellemében felébredt ember, miután a’ bukott
korszak előtti feltárt dolgok tudatára, ’s ez által az Élet-könyvébe letett tsalha-
tatlan igazságra jutott, mind ezek különleges tanai felett tisztán kiokulhat.
De megvallva, mi sem költötte fel figyelmünket annyira, mint midőn ditső
elődeink legrégibb elévült időszakában szerkezteit tiz törzs : X, 2, 3, 4, 5, 6, 7,
8 , 9 , 0 számneveibe vésett szavaiban, ugyan ezen tanokra vonatkozó eszméket,
oly tsuda alakban bevésve lenni találtuk.
Az egy törzs szám, tiszta lényegét tudván, lássuk: a’ kettős szám szavába
rejtett fogalmat, ime itt k é t - t ő rejlik, melyek egymással tsukva vannak; azaz
a’ mint a’ végtelen-örök központi legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfő
szerves egységének működéséből : a’ k é t - t ő i kiterjedő ’s összehúzó minőségek,
vagy taszító ’s vonzó ősi erők , melyek egymást teljesen át nem azonosíthatták,
’s igy a’ végtelen-örök mivoltukból eszközökként tér és időbeni kevesb (—) ’s
többes ( + ) berz-erői tényezőkké tsukódva két-tőbe együltek, ekként ezek ke­
reszt tsukódásaiból h áro m -lo tt kevesb sarkilag a’ h á r o m vagyis a’ r om-
12 3 4 5 3 4 5

a n y 84) (jelenleg: köneny, vizeny); — n e g y e d i k b e n többes sarkilag: 81)

n é g y - n é | g j - n ° é g j , innen: az é g e n y 85) (jelenleg éleny); ö t ö d i k b e n az 85)
ö t vfelé : t ő lévén, ekként ezek ötös tői alakulásból : a’ t ü z-v i z vagyis nagy­
ban egyes bolygói rendszerenként azok tüzgótza: a’nap és egyes vizi bolygók mint
kevesb és"többes sarkntestek tsukódtak; a’ viz még midőn földünk teljes ázalagi
állapotában volt, földünknek valóságos tőjét, m agvát, gyökerét tévé. Ennek és
bolygói-rendszerünk széki gótzának a’ napnak, költsönös egymásrai h a t-ásából
 142
hat-os számban keletkeztek a’: n ö v é n y á z a l a g í é l e t t s i r á i , mint kevés
(—) sarki életet élők szerves testei; — a’ h e t e d i k fokozatosb fejlődésből tsu-
lcódtak az : á l l a t i á z a 1a g o k, mint többes (+■) sarki életet élők szerves testei;
— a’ mindőn a’ szerves növény életet élők végazonosodási működéséből kevesb
(—) sarkilag a’: n y o l t z a d i k szám jöt létre, vagyis: n y o l t z , n j o l t z ?
86) n i-o lt-dz, tehát : o l t - a n y 86) (jelenleg: széneny) vonult előtérbe; — a’ midőn
az állati életet élő szervesek végazonosodásai működéséből, többes (-{-) sarkilag
a’ : k i l e n t z e d i k szám, t. i. a’ leg-lent-ebb réteget elfoglaló gáz, lég a’ :
57) l e n t - e n y 87) (jelenleg: légeny) keletkezett.----------- De ime midőn a’tényezők,
elemek, annyi alakbani életszerves testek megalakultak, ezzel megvoltak mind­
azon kellékek, melyek az emberpár (— ’s + ) létrejöttéhez elkeriilhetlenül igé­
nyeltelek, mi által a’ : t i z e d i k szám is létre jö tt; — de t i z elemezve annyi,
mint: t i-i zU!tetuk tsukódtatok innen; azaz, midőn még az ember szellemi állapota
az ő legalsóbb: z e r u s i —0 fokán állott, mindezen nagyságok összfüggése fe­
lett távolról sem okulhatott k i ; de a’ mint a’ szunyadozó ész ébredezni kezdett,
és végre értelmiségének legmagasb poltzát elérte, ezzel mindezen tér ’s időben
levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők végtelen-örök okfői egységét felismervén,
imigy a’ zerusi ( = 0 ) fokon állott ember, vele szellemileg összeesett 10 = S ;
ime igy ismerjük fel a’ tiz-dik szám tudós jelvi jelentőségét. Ily nagyságok igé-
nyeltettek ahoz: hogy az értelmes emberpár létre jöhessen. De ime midőn e’
poltzra emelkedtek, misem vala nagyobb gondjuk, mint az, hogy az egyszer
felismert isteni tanokat, egy Világ-nyelv leikébe, a’ tudós betűk jól és állándóul
megbatározott jelves jelentőségein örök időre érvényűben elhagyományozzák;
hogy igy ha netalán azok az idők roppant viharjain elenyésznének, azokat újból
az ő eredetiségükben felismerhessék, ’s ezzel e’ földön, melyet a’ jóságos Isten
paraditsomává alkotott; azt az igaz, szép és jó törvényeinek határai közt teljes
élvében élvezhesse.
Ezen emberi fogalmakhoz alkalmazott magyarázatosb alakbani eredet
vagyon, a’ mi ditső nyelvünk: t i z t ö r z s s z á m n e v e i n e k l e i k é b e o l y
t s u d a b ö l t s e s s é g g é l l e t é v e . íme ezek felderült tényein világos, hogy a’
midőn, a’ mindenekfeletti székekszéki okfőjében : ú g y a’ v i l á g o s s á g , m i n t
hé v, d e l ej es s é g és vi z- gőz s z e r v e s t s u k ó d á s h a n e g y ü t t i e s e n
v a n n a k j e l e n ; ez által mindenha megvoltak ott mindazon s a r k a l a t o s
k e l l é k e k , m e l y e k : a’ v é g t e l e n - ö r ö k l e g m a g a s z t o s b d e l e j e s
éberlétü élethez elkerülhetleniil ig én y e lte ttek ; mert ezáltal
a’ vi z- gőz j e l e n l é t é n é l , s e m a’ k i t e r j e d ő t ő i m i n ő s é g e l l ő v e 1-
t e n : a b s o l u t v i l á g o s s á g g á , s e m az ö s s z e h ú z ó t ő i m i n ő s é g
e l l ö v e l t e n : t e l j e s h ő s é g g é n e m e m e l k e d h e t v é n , s z e r v e s mű­
k ö d é s b e n h a l a d h a t o t t . Szerfelett tévednek tehát Hegel és követői, kik
szerint: az Isten lesz, és fejlődése haladása folytán jut öntudatra; miután a’ min­
denek feletti okfőben mindenha megvoltak azon kellékek, melyek a’ legmagasz-
 143
tosb delejes éberlétü élet öntudatához igéuyeltettek, és ez annál kétségtelenebb,
miután az újabb tapasztalásnál kiderült, miszerint az ellensarki minőségek .‘ Ű r ­
b e n is é g n e k . — — íme igy van ez szerves kisvilágunkban is, midőn: a z
e l l e n s a r k i é l e t e r ő k a’ b a l ’s j o b b o l d a l i i d e g e k e l v e z e t ő i n ,
az a g y d u z z a d á s a a l a t t a n n a k ü r e g e i b e j u t v a e g y m á s s a l k i -
a r á n y o d v á n : o t t v i l á g o s s á g , l i év és d e l ej e s s é g k e l e t k e z n e k ;
m e l y e k a’ s z ü n t e l e n j e l e n l e v ő v i z - g ő z t a r t a l m á n á l : a b s o l u t
fokra nem e m e lk e dh etv é n, a zonké pen szerves m ű k ö d és b en
h a l a d n a k . íme igy ismeri fel az ember enmagát, hogy szellemileg valósággal:
„Isten képére ’s hasonlatosságára teremtetett.“ — Hiszen ezen magasztos eszmék
el sem liagyományoztatliattak volna, hatsak ezek tudton-tudva, feltártan nem
lettek volna.
íme ezen elevei végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétü életet élő
okfő fel nem ismert tényén, tört meg, úgy az erőszak (systema dynamicum),
mint a’ természeti-böltselet (sys. naturae) rendszerét követő tudósoknak elméle­
tük, miután : sem az eszményit a’ valóból, sem a’valót az eszményiből; — vagyis
miként újabban kifejezik magukat: sem a’véghetetlent a’ végesből, sem a’ végest
a’ véghetetlenből, miután szerintük: véghetetlen és véges egy, minthogy azt:
hogy a’ véghetetlen végesbe, a’ véges véghetetlenbe megyen át, következtetni
nem tudták. Holott ha nem egyébből, de ez egyetemes nagyegész oly kitünően
szembeötlő: t e j u t u n k v i l l á s á g a z a t u t s u k o d á s á b ó l tisztán és világo­
san beláthatták volna: hogy a’ tér és időben levő összes nyilatkozatok szerinti
észlelhetők tsalhatatlanul, egy megelőzött: e l e v e i v i l á g - L é l e k o k f ő j é ­
ből , a’ h o l a’ l e g m a g a s z t o s b d e l e j e s é b e r l é t ü é l e t e t é l ő k e l l é ­
kei e s z k ö z ö k k é n t m i n d e n ha j e l e n vol tak, k e l e t k e z t e k .
Ezen emberi fogalmakhoz alkalmazott magyarázatosb alakbani fejtegeté­
sen, bizton áttérhetünk már most az Életkönyvébe letett eredetre. Hol van ez ott
letéve? Nemde szt. János. Év. I. R. 1., 2., 3., 4., 5-ik V.-einek eme magasztos
Igéiben: „Kezdetben vala amaz Ige, és az Ige vala az Istennél, és az az Ige
Isten vala.“ — „Ez az Ige kezdetben az Istennél vala. — „Mindenek ez által
teremtettek, és ő nála nélkül semmi nem teremtetett, valami teremtetett.“ — O
benne vala az élet és az élet vala az embernek ama Világosságok.“ — „És ez a’
Világosság a’ setéiben fénylik, de a’ setétség azt meg nem ismerte.“ -------
Ugyám, de ezen nem emberi, hanem isteni, valóságos böltsek-kövekénti alakjá­
ban letett legmagasztosb böltsészetbe, soha halandónak bepillantani lehetséges
nem lett volna, hatsak Jézus kézenfogott vezetésén, ezek megérthetési kutsát
kezeinkbe nem adja. ’S hol vagyon ezenkúts letéve? Szt. János Év. IV. R. 10-ik
Versének: az é l ő - v i z végszavában, és a’ 13., 14-ik V.-einek eme magasztos
igéiben, melyet a’ samaritai vizetmerő asszonyhoz intézett: „A’ ki e’ vízben
(t. i. Jákob kútja vizében testi szóraját letsillapítandó) iszik, ismét megszomjuho-
zik (minthogy a’ test vízben megfogyván, líjból ’s újból inni kényteleníttetik).“
144
-------„Valaki pedig ijándik abban a’ vízben (t. i. szellemiben), melyet én adok
néki, meg nem szomjuhozik örökké, hanem az a’ viz (t, i. élet-vize), melyet én
adok néki lészen ö benne: ö r ö k é l e t r e f o r r ó v í z n e k f e j e . “ — íme itt
a’ velő'. ’S igazán mondá, mert a’ mindenek feletti: „Ige“ — „Egység“ okfőjé­
ben mindenha jelenlevő ellensarki tői minőségek, vagy ha jobban tetszik : ősi
erők, tér és időbeni tényezőkké, ezeknek pedig primitív elemekké ’s végre víz­
gőzzé lett tsukódásain: a’ f o r r ó - v i z F e j e i s m e r t e t v é n fel, ez t s á l h a ­
t a t l a n u l : a’ v é g t e l e n - ö r ö k l e g m a g a s z t o s b d e l e j e s é b e r l é t ti
é l e t e t é l ő: l e g f ő b b É s z ö n á l l ó o k f ő i m ű k ö d é s é t d e r í t i f e l , az
ő s z e l i e mi i g a z s á g á b a n ; mi által mindenki szellem-szomja örökre letsil-
lapíttatván és ezzel egyöntetű értelmiségre jutván, mindannyian elébb-utóbb
ugyanazon egy keresztény általános, közönséges, vagy viliág-vallásba közpon-
tosulandunk. íme tsak ezek nagyszerűségein ismerjük fel Megváltónknak a’ sa-
maritai asszonyhoz intézett eme magasztos igéit: „Ti azt imádjátok, a’ kit nem
tudtok; mi azt imádjuk: a’kit tudunk sat.“ — „De eljőazóra, ’s az most vagyon
mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban, mert az Atya
ilyeneket keres, kikőtet imádják.“ — „Az Isten L é l e k ; és a’ kik őtet imádják,
szükség hogy lélekben és igazságban imádják.“
Ezek nagyszerű legvilágosb tényein nem képzelhetjük, hogy lehessen
magyar tudós, ki ezek derítményei feletta’legbensőbb álmélatra ne ragadtatnék,
miután mindenki szemtől-szembe meggyőződhetik, mily észszerű következetes­
séggel vésék be ditső elődeink, a’ legpositivumabb tényen alapult isteni tanokat
a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein, a’ mi legdrá­
gább ereklyénk édes anyai nyelvünk leglényegesb szavainak leikébe, melyről
méltán mondhatjuk: A’ m a g y a r n y e l v e g y a’ l e g t ö k é l e t e s b e k k ö ­
z ü l , m a g á b a n t a r t a l m a z v á n : az a r a n y - k o r s z a k f e l t á r t
böltsészetét.
A’ midőn tehát az egyetemes nagy egész általánosságait az ő okföi egysé­
gében különlegesen felismertük, ezzel beláttuk az anyag lényegét és kisvilágunk
okfőjét is az ő különösségében; de ezzel felderült: Isten országa’s annak igaz­
sága az egész egyetemiségre érvény ü lt: igaz, szép és jó törvényeivel, fel az ösz-
szes tudományok özönével, mi által a’ számtan rég elveszett igazságának kutsa
’s azzal ditső elődeinktől az alapszámok neveibe oly tsuda böltsességgel letett,
az eredetre (genesis) vonatkozó tények is felismertetvén, igy az annyi időkön át
keresett és hietetlennek tartott: B ö l t s e k - k ö v e felett is kiigazodhatunk. Nem
tsoda aztán, ha az emberi-nem miveltségi fokozatához alkalmazottan az eredetet,
az emberiség számára három alakban látjuk letéve lenni, t. i. az emberi-nem
gyermeki fogalmához alkalmazott alakban, a’ tudományokban tsaknem járatla­
nok számára. — — A’ tudományok előzményes tanaiban tisztán kiokultak ré­
szére: bölts alakban. — — És a' legmagasb egélyészetben edzettek számára,
valóságos: isteni alakban letéve.
 Az első, .Mojzes I. könyvében hat napi rövid időszakra szorítkozik, de
minthogy ez a’ voltaképi okföre nézve a’ szellemben szomjokozókat ki nem elé­
gíti; innen a’ mit az emberi-nem, az ő gyermeki korából mindinkább kiemelked­
vén Műveltségében gyarapodott, ekként azok felett szellem szomja ki nem elégít-
tethetvén, nem tsoda ha azokban kételkedett; miből: elégedetlenség, viszályok,
súrlódások, egyenetlenségek, tzivodások, ebből végre lazultság, hitetlenség kelet­
kezvén, ekként az emberi-társadalmak folytonos fondorkodásokkal, ármánykodá­
sokkal küzdve, a’ mint a’ legrégibb időktöli pogány történet oly világosan ok­
tatja: egyik állam a’ másika után, az ő leghatalmasabb dynastiáikkal együtt
dőltek le. — ·— írva van: „Minden ország valamely magában meghasonlik el­
pusztul, és egy város is, vagy egy háznép, a’ mely meghasonlik magában, meg
nem maradhat.“ Tehát mindenekelőtt a’ meghasonlás okát, a’ tudatlanságot kell
eltávoztatni.
A’ második alak, a’ bukott korszak előtti időkben, az összes természeti­
tudományok számtalan hosszú évein át folytatott tantökéletesbülésen vivathatott
k i; — de nehogy azon isteni positiv tanok nagyszerű eredményei valaha ele­
nyészhessenek, ditső elődeink azokat az isteni eredetű világ-nyelvbe, ’s pedig a ’
szüntelen szájon forgó alapszámok leglényegesb szavainak leikébe, számtani pon­
tossággal tették le, melyek alapján mindenki a’ ki azok benső tanaiban részesült,
a’ mindenekfeletti okfő felett az ő szellem szórójában teljesen kielégíttetvén, ez­
zel a’ dolgok legállandóbb nagyrendjére tért; minek következtében az Isten or-
szága ’s igazsága mintáján nyilvános ellenőrséggel kezelt földi országlásban
állati zabolára, fékre szükség többé nem lévén, Isten igéivel könnyen kormá-
nyoztathatott. — írva van: ,,A’ ki igazán tselekszik, a’ világosságra megyen,
hogy az ő tselekedetei nyilván valók legyenek, hogy azok Isten szerint valók.“
A’ harmadik alak, a’ mi isteni származású Élet-könyvünkben van letéve,
ahol az Isten positiv ismeretére vonatkozó tanok nem emberi, hanem isteni, va­
lóságos böltsek-kövekénti alakjában vannak letéve. Ezek azon legszentebb tanok,
melyek egélyészeti téren az emberi-nemnek a’ legfennségesebb szolgálatot tették,
mert a’ midőn az idők roppant viharjain, ama isteni eredetű nyelv végre maga
is szokásos nyelvvé törpült, és ezzel a’ lényeges szavak leikébe oly tsuda böltses-
séggel letett kintsek is elenyésznének, nem vala a’ voltaképi élő Isten okfői felis­
meréséhez vezető más alap, mint ama legszentebb Irat. írva v a n : „Keressétek
legelőször Isten országát és annak igazságát és mindazok megadatnak néktek.“
:S ime ha azokat felleltük, itt az igaz törvények nem miként Mojzeséi, a’ közön­
séges emberi fogalmakhoz alkalmazott tiz parantsok alakjában, hanem valóságos
isteni alakban ezen szóban: I g a z s á g van letéve. De ime ha mi, a’ mi isteni
eredetű nyelvünk eme szerfelett lényeges szavát, a’ maga böltselmi bevésésében
általánosan elemezzük, lesz: i g a z - ’s - á g !li, ’s ha már most ezen szó általános fo­
galmát az ő különösségében vizsgáljuk kiderül, hogy az igazságnak együtties
ágai ezek: az igaz, szép és jó. Hogy mi légyen az igaz, szép és jó, ezt ugyan-
MAGYAK ISÖLTSIOSZIÍT. 10
146
ezen isteni szavak bevésései derítik fel. Az i g a z szó vfelé a’ mint fentebb láttuk:
a’ ge’ előtti: ije utánna tétetve: j uV lesz, ’s igy annyi, mint: V az a gj , agy, ész
deríti fel, melynek alapján világos, miszerint az: I g a z nem egyéb, mint a’ való­
nak okfőileg felismert ténye; — a’ s z é p (ez vfele: ép - é s z lévén) az épnek ész­
szerinti felismerése ; — ’s a’ jó (ez vfelé: ój lévén): az édeninek óvatos (vagy
jogos) élvezete. íme ezen tiszta határozmányoknak minden: igaz, szép és jó
tárgyakra alkalmazva tsalhatatlanul állania kell. Ez Socratesként a’ voltaképi
határozmányoknak próba köve.
Ezek voltaképi felismerésein ugyan ki volna azon tévelygő, ki a’ nap­
fénynél világosabban be nem látná: hogy a’ való tudomány Istenhez vezet ; az
a’ mi eltávolít tőle az hitetlenség, tudatlanság. Azért minél közelebb vezet vala­
mely könyv a’ mindenek feletti Valósághoz, annál több betse, több haszna van.
Es van-e könyv — a’ biblián kívül — mely közelebb viszi a’ teremtményt a’ te­
remtőhöz, mint a’ való tudomány alapján emelkedett böltsészeti könyvek ? Itt az
ezekben elmélyedt ember egyenesen szemközt áll alkotójával, innen megtanulja
kötelességeit Isten, fejedelem, haza, felebarátjai iránt, megtanulja végre, hogy az
élet főtzélja egymást segíteni, úgy anyagi mint szellemi törekvéseinkben.
Jaj tehát azon nemzetnek, mely a’ való tudományokat nem pártolja, nem
mi véli; mert az ily nemzet bár mily nagyot teremtsen is a’ szép művészet terén,
bár mennyi borostyánt arasson is a’ hadi pályán, örökké kiskorú marad — —
miután alapja nints, és ha az elkésés órája üt, elenyészet az örökre. .
Ezek után tehát legjobb leend, ha gondolatilag e’ myriad naprendszere­
ket, az ahoz tartozó nagy és kisvilági életet élő testekkel együtt tabula rasa-ként
mint nem levőket tekintjük, és mindezeket a’ mindenekfeletti végtelen-örök leg-
magasztosb delejes éberlétü életet élő elevei-világosság okfőjéből, Igéből a’ mér­
vek minden irányában a’ berzerők hullámzásain tér ’s időbe kifolyva származ­
tatjuk. De ez által mindenki, a’ ki a’ természeti-tudományokban tsak némi jár­
tassággal bir, e’ parányzott szikra alakulásban azonnal felleli a’ berzalakulást;
de a’ ki a’ berzerőben e’ tér és időbe átvitt tényezőben, folyamában nem tsak
közönséges kimiai, hanem az egész egyetemiségre általánosan érvényült hatályos
szert lát, az azonnal belátja, hogy az abban lappangva rejlő tői minőségek,
vagy ha jobban tetszik ősi erőknek, minden egyéb tér és időbe átvitt mi voltok­
ban is kell mííködniök.
S’ igy azok a’ kik tudják, hogy nints anyag, test, melyből berzet előállí­
tani lehetséges ne volna, intő jeléül, miszerint: a’ berz ellensarki tényezői, mind­
azoknak lényeges alkatrészét teszik; de tudván azt is, hogy a’ viz’ mint legegy­
szerűbb testnek elemei : a’ köneny (—) és éleny (-+-) odási, oszlási (analytical)
utján, az azokat alkotó eredeti berz fejleményekre, ezek eredeti minőségeikre
tényleg oldhatók, a midőn aztán durranó gázt képeznek; akkor mindenki a’ ki ezek
valóságaiba méltólag behatott, tisztán beláthatja, hogy e’ tan az elevei-világosság
„Ige“ feltárt tanával teljes összhangzásban állván, ezek különleges felismerésein
 147
az emberiség legnagyobb üdvére titok többé nem lehet, miután ezek felderítésein
mindnyájunk szellem-szomja örökre lecsillapittatik.
És most kiki örömmel térend azon egyedüli élő Isten okfőjéhez és annak :
igaz, szép és jó törvényeihez vissza, a’ honnan az emberi-nem annyi ezer és ezer
évektől eltérve, oly lealázó módon bűnhődik.
íme igy tárul fel a’ voltaképi eredet az előtt, a ki az okszerűség elvén ép
eszének teljes ismeretére ébredt, ki előtt aztán tiszta ’s tsalhatatlan bizonyosság­
gal áll, hogy a’ világ nem a’ vakeset szeszélyétől függ, hanem, hogy az tényként
bebizonyíthatólag egy mindenekfeletti végtelen-örök legmagasztosb delejes
éberlétü életet élő okfőnek életszervileg vezetett, minden tér és időre érvényült:
igaz, szép és jó törvényeinek járszalagán vezettetik ; mely bennünk, a’ már egy­
szer fellelt igazságok következtében kiirthatatlan ösztönszerüséggé testesülvén,
ennek gótzából szüntelen ugyanannak természetét és törvényeinek elemezését
keresni kénytetünk; hogy igy végre valahára kiki saját agyában lelje fel azon
delejes éberlétü világító fáklyát, mely Isten képét hordván méhében, általa kiki
az ép ész szerinti: szép és jóban működve vezettessék; hogy igy mindenki belát­
hassa az élő Isten akaratának újmutatójaként kijelelt ösvényt, a’ melyen halad­
nia kell az embernek, hatsak az általa feltételezett ideiglenes földi édenét szándé­
kosan alátiporni nem akarja.
A’ midőn tehát az elevei-világosság „Ige“ okfőjével ily tisztán megis­
merkedtünk ; hátra volna még : a’ chinai mitus mindenekfeletti : legfőbb Ész
(tao) okfőjének mindezekkel mikénti összfiiggéséről tüzetesebben értekezni, de
mivel ez nyíltan saját kisvilágunk felismert okfőjének minta képletén keletkezett,
ekként e’ tárgyban számos feltételezett előismeretek elősorolásai előtt mit sem
szólhatván, majd az élet rovata alatt, ennek összfüggése is tisztában leend.
így értjük meg a’ számtan alapszámainak voltaképi ősi eredetét, min
Pythagoras eligazodni nem tudott. — így Platónak ama mondatát : „ H o g y
m i n d a d d i g ál l a d a l m i e s z m é n y i é l e h e t e t l e n , m i g a’ r é g i ő s ­
n e m z e d é k e k h e z h a s o n l ó , ’s m i n d e n h i b á k t ó l m e n t s z a b a d
n e m z e d é k n e m t a l á l t a t i k v a l a h o l e’ f ö l d ö n . “ — — És hogy :
„ V a l a h a az e m b e r i - n e m j o b b vol t , és h o g y e z e n e l v e s z e t t b o l ­
d o g s á g á h o z ! v i s s z a t é r é s v é g t z é l j a a’ v o l t a k é p i b ö l t s ál l ó-
f

d a 1m i i n t é z k e d é s e k n e k . “ Es ime midőn ezek vizsgálatai következtében

úgy az anyag lényegét, mint saját kisvilágunk okfőjét, a’ mint is azon ditső nem­
zetet, ahol mindezen tanok egykor nyíltan feltárva ’s élőnyelvökbe tudatilag
bevésve voltak, felleltük; mit sem tartunk többé, hogy a’ midőn ezen tanok, a’
természeti-tudományok jelen kísérleti tényeivel teljesen összeegyeznek, hogy
azok a’ tantökéletesbülést parantsolta keresztény világban újból fel ne éledjenek.
Tsak ekkor világland ki számos böltseknek ama tévnézeten alapult véleményük,
kik ezen eszményi ősállapotnak egykori életbe átvitt lehetőségét tagadják, mi
több mint valószínű, miután tényleg bebizonyítható : h o g y a z o k v a l ó s á g -
10 *
 148

ga l ki v i v a ’s ép i t t s a j á t n e m z e t ü n k n é l é l e t b e á t v i v e v o l t a k .
Innen e’ nemzetnél a’ már egyszer szerentsésen felismert 's életbe átvitt Isten
országa ’s igazsága mintáján szervezett alkotmányos országlási rendszeréhez, és
ősi isteni eredetű nyelvéhezi oly s z ív ó s , életével egygyé forrt kiirthatlan ra­
gaszkodása.
Mi bizonyosak vagyunk, hogyha azon nagy betsü égyptoni iratok, az
arabok vak dühe következtében el nem égettetnek, a’ természeti-tudományok oly
nagyszerű haladásai következtében, mindezek iránt már régen kiokulhattunk
volna; mert a’ midőn, a’ közös természetből vett alapszámokat min magunknak
is ugyanezen legpontosabb sorozatban vala alkalmunk felderíteni, a’ nélkül,
hogy az eredeti számnevek lényeges bevéséseiről legkisebb sejtelmünk lett volna;
ekként a’ midőn ezt bölts elődeink, annyi ezer és ezer évek előtt ugyan ily ész-
szerüség vezényelte; tanulmányaival pontosan megegyezni találtuk, tsak ekkor
láttuk be tanulmányunk tsalhatatlanságát, miután a’ tudomány terén tett szám­
tani próbáink, ditső elődeink számtani próbáival azonképen teljesen összeesvén,
ekként az eredetet egymásutáni sorozatra nézve minden hibától menten találtuk.
Es igy a’ midőn kitűzött, tanulmányunkat komolyan megvizsgáltuk, és azt az
évangyéliomi maximákkal mi ellentétben sem találtuk lenni, nem lehete többé
kétségünk annak valóságában.
íme a’ midőn a’ kevesb és többes ellensarki taszító ’s vonzó ősi erők,
8S) mint egyenként tehetetlen félrészek 88)=0, az ősök tudós jelvében képesítve, ai
székekszéki központban =- egygyé tsukódtak, ekként : —O, -{-■ = © válván,
igy az ősböltsek e’ tudós jelvi jelentősége felett is tisztában vagyunk; — e’ tu­
dós jellel jelelik oly eszélyesen a’ legrégibb időtől, a tsillagászok a,’ napot, nints
kétség, hogy ez egykor a’ naprendszerre, sőt a’ feltárt időkben magára az egye­
temes nagyegész székekszéki jelvére vonatkozott. E ’ tudós betűi jelvet használ­
ják mind e’ mai napig alphajokban a’ görögök, mit ők thzita = thz, vagyis szi­
szegő : T k<5nt = © használnak, de a’ mely tudós jelvi jegy, a’ tudat korszak böl-
tseitől, böltselmök legmagasb : © 1:05 szavának összegében mint legjelentésesb
betű tétetvén, ekként látni való, hogy eme tudós betű felismert jelentőségében
kell rejleni magának a’ mindenekfeletti központi okfő lényegét kifejező képlet­
nek is, miután a’ mindenekfeletti legellentétesb kevesb és többes tői minőségek,
annak szervesen egyült székekszéki központjából (= ©), okfőjéből (=.) tér és
időbeni berzként oszolva ()') folytak ki; vagyis magyar jegyekben : T e-osz
innen merülve (=T) T ebelÍllcd o s zoItak vagy folytak, hullámoztak ki mindezen tér
és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők; — miből kitűnik, hogy ezen,
szóba vésett eszmesommázat, a’ mi páratlan, valóságos előképi nyelvünk böltselmi
alapján keletkezett. ’S igy méltó figyelmébe ajánljuk nyelvészeinknek az egy
nyelviségre vonatkozó Mojzes jegyzetét, de ezt ne a’ nyelvek külalakjában, ha­
nem azok lelkében keressék, mert itt rejlik az összes nyelvek rokonsága. ------
De a’ midőn ezen jelves jelentőségen alapult tudós hieroglyph felett tisztában
 voltak, min sem gondolkodtak ditso elődeink annyit, minthogy ezen jel vés kép­
letet, a’ köznép fogalmához minél egyszerűbb képesítésbe idomítsák, igy lön az­
tán, hogy a’ teremtményezés tényére vonatkozó teljesen összfüggő képletet, az
égő gyertya ( = I, fáklya) vagy ember egyszerű vázlatához (= X) idomíták, mint­
hogy itt is a’ főben mint külön álló pontban van elterjedve azon legfőbb isteni
szikra, ész, melynek világító fáklyájánál mindent beláthatni. Innen van, hogy a’
tudat korszak alapszámainak első szám képes képletét : az egy (1=1) égőgyer­
tya, fáklya, ember vázlatos alakja teszi, a’ honnan mint „Igéből“ folytak ki a’
tér és időben levők, de a’ mely képlet egyúttal a’ tudatkor betűi rendszerében:
az í betű jelvéül is vétetvén, ekként e’ tényállás valóságához mérten, böltselmök
legmagasb szavának : „Isten“ legnyomatékosb betűjévé tevék, miáltal a’ való­
sághoz híven azt jelelék, hogy ime a’ végtelen-örök székek-széki tétes egységé­
ből = I ‘»nkva- g merültek- rp a· Mr id«be„ I„v8- £ ,dg<* me[ye^ tudós jelvi jelentőségein:
IfSfTj-EfN lett aztán a’ legmagasabb böltselmi szó: I s t e n . Nints tehát kétség,
hogy ezen felismerés, oly korszakban fejlődött ki ily magas állásra, midőn az
igaz, szép és jó elveinek határai közt, a’ dolgok voltaképi állása felett kiki nyíl­
tan értekezhetett, mi természetesen az emberi-nem összes tudósainak közremun-
kálása nélkül nem vala kivívható. Azért mondottuk mi páratlan nyelvünket az
egykori tudat korszak nem egyes, hanem az összes nemzetek tudós, akadémiai,
vagyis világ-nyelvéül.
Ha tehát mindezekfelett teljesen kiakarunk okulni, nem elég az, hogy
van, vagy kell lenni egy legfőbb lénynek : Istennek, ki mindezeket teremtette,
hanem ha már az ész fürkészményein ide jutottunk, akkor azt a’ való tudomány
terén az ő tétes való igazságában be is kell tudnunk bizonyítani. De ha e’ magas
poltzra jutottunk, akkor ez sem elég, hogy mindezeket ő teremtette, hanem be
kell látnunk azt is : hogy miként alkotta. — Azaz e’ kietlen égiek, s’ ezen földi
testnek összfüggését be kell látnunk nem tsak az ő anyagaiban, hanem ezek
tömkelegéből fel kell ismernünk ezek kezdő — primitiv — elemeit, ezeknek
tényezőit, az ezeket tévő végtelen-örök kiterjedő (—) ’s összehúzó (-j~) tői minő­
ségeket, vagy ha jobban tetszik az azokban lappangva rejlő taszító ’s vonzó ősi
erőket; de ez sem elég, hanem tudnunk kell, hogy ezek mint eszközök miként
váltak a’ mindenekfeletti legmagasztosb delejes éberlétii életet élő világ-Lélek
működésén : tér ’s időbei tényezőkké, ezek ismét primitiv elemekké ’s mindezek
annyi myriad égirendszerekké, ’s végre oly és annyi megszámlálhatlan élő tes­
tekké.
Hogy tehát tud. olvasóinktól minden tekintetben megértessünk, az erő
szerintünk nem egyéb : m i n t az e l l e n s a r k i t ő i m i n ő s é g e k n e k össz-
t s a p á s a i b ó l k e l e t k e z e t t m o z g á s ; — mely ama végtelen-örök mi­
nőségeinek tényezőkké, elemekké, testekké ’s viszonti tsuk és ódásaik alkalmával
mindenkor mint tünemény jelenkezik. mely az ellensarki minőségek közt támadt
kisebb vagy nagyobb hőségi fokának belerjétől és innen keletkezett ritkultság-
150
tói feltételeztetvén egyedül vonz és taszító hatásban jelenkezik. Innen ezen moz­
gások, a’ tői minőségek közt kifejlett lappangva rejlő ősi erőkként is tekintethet­
nek, mely nézetet munkánk végéig követtük. — Ezen vonz és taszító hatás tehát
tisztán onnan ered, mivel az örök összehúzó minőség, sokszorozott tömör pará-
nyok a’ lehető legkevesb ür, vagy tág hézagtsák egyensúlyozó tsukódásaival
parányzott-gömbtsés alakulást nyervén, ezzel összehúzó tulajdonságát uralgólag
tartá fenn; — a’ midőn a’ kiterjedő minőség, sokszorozott űri vagy tág liázag-
tsái, a’ lehető legkevesb összehúzó minőség parányainak egyensúlyozó tsukódá­
saival : gömbtsés-parányzott alakulást nyervén, ez által kiterjedő tulajdonságát
uralgólag tartá fenn; — minélfogva a’ hézagos gömbtsék amannak, az egymást
felváltó tsuk és ódásuk alkalmával tért nyitván, egyensúlyozó arányukat a’ vé-
getlenig változtatják, miáltal tényezőkké, ezek elemekké, testekké tsukódtak,
igy lön az Ige szóvá (bum, dörgés), a’ szó (vfelé : oszlas) testté. — Itt a’ latin :
Verbum (ige) szó eredetének lelke, azaz : az ellensarki minőségekben lappangva
rejlő erők össztsapásával a’ berzerők, primitív elemek tsuk és ódásaik, oszlasaik
(ez vfelé : szó) alkalmával össze-verekedve" bum =ver-bum , szó, dörgés lön; —
i 2
vagyis a’ tér és időbe átment kereszttsukódáson, a’ primitív elemek, ezek újbóli
kereszt tsukódásain iszonyú mennydörgés és durranás közt : a’ t üz- vi z alaku­
lás állván be, ezzel az egyes tejutak (innen villás ágazatuk), és végre ezek my­
riad naprendszerei keletkezvén, imigy : az Ige szóvá, a’ szó testté Ion. Es hogy
ez valósággal igy vala, a’ tejut villás ágazatu tsukódása tényleg bizonyítja, mi­
nek következtében szörnyű világosság, hév, delejesség és gőzalakulás, erre rop­
pant térváltozás, viszonyos ür, innen durranás : b u m vagyis a’ dörgés legrö­
videbb eszme summázatu szava, keletkezett. íme ezen tudós szavak tényleg bi­
zonyítják Mojzesnek ama hagyományát, miszerint a’ nyelvek zűrje, egy eredeti,
előképi nyelvből oszolva indult ki. — Mindezekből a’ napfénynél világosabban
tűnik ki, miszerint a’ világosság és hőséggé lett ellobbanások alkalmával kelet­
kezett kiterjedő ’s összehúzó, vagy taszító ’s vonzó erőihatás, mozgás tsak oko­
zat, miután a’ lényeg, magában a’ szervesen működő székekszéki, az örök-élet
forró-vizének mindenekfeletti okfőjében, a’ legfőbb Észben rejlik. — Innen az
erőt egyesnek, kettősnek, sőt hármasnak is tekinthetjük a’ szerint, a’ minő né­
zetből tekintjük, t. i. eredeti okfői, vagy nyilatkozott érvében.
És most nézzük a’ mi ditső elődeinktől a' Víz oly lényeges szónak, lei­
kébe vésett böltselmét még bensőbben, de mielőtt ennek elemezésébe ereszked­
nénk, tekintsük meg a’ vizet alkotó elemeket közelebbről : ha a’ galvan-telep
ellensarki nyujtalait egy vízzel megtöltött edénybe teszszük, melyet eleve külön
felfogó üvegedényekkel elláttuk, tapasztalni fogjuk, miszerint ellensarki rokon­
ságuknál a’ kevesb sarki nyujtalon, a’ víznek tétes sarki alkatrésze : az éleny ;
— a’ midőn a’ másik -j- sarki nyujtalon a’ viz alkatrészének kevesb sarki fele: a
köneny kisded hólyagtsák alakjában vonulnak fel, és ha ama felfogó edényeket
 151
béltartalmukra nézve egyenlően megjegyeztük, tapasztalni fogjuk, hogy a’ víz­
nek elemeire való oldása alkalmával, a’ köneny Jelfogójában összegyűlt térfogla­
lat épen két akkora, mint az éleny felfogójában sikerült összegyűjteni, minek
következtében a’ víznek arányosan egyensúlyozott elemei : az éleny s’ köneny
mindenki előtt a’ legszembeötlőbben nyilvánvalókká lesznek. Ha már most azon
fenntebbi arányon nyugvó elemek valamely üvegtsőben galvan-szikrával meg-
gyujtatnak, világosság, hév és delejességi tünemények közt a’ keletkezett víz­
gőzt pára, harmat alakjában az üvegtső meghűltével annak oldalaihoz tapadtan
szemlélhetjük; ’s ha most e’ kísérletet tovább folytatjuk, kitűnik, miszerint a’
fenntebbi arányban elegyített kétnemű lég, azok tsukódásaival egészen vízzé
együl, minek következtében, minthogy ama légnemű elemek nagyobb térfogat­
ból kisebbé szorulnak, igy az üvegtsőben viszonyos űr is keletkezik, mi hogy
valósággal igy vagyon, bizonyítja az, hogyha higanyt botsátunk ama üvegtsőbe,
az abba egész élénkséggel, mintha szívatnék, ama üvegtsőt betölti; holott
ha a’ vizegyülethez szükséges köneny ’s éleny aránya nagyobb mennyiségben
elegyítve tsukódott vízzé, a’ felesleges légnemek fennmaradván az üvegtsőbe
botsátott higanyt, mint maguk is saját térfoglalattal biró állományok, kiszorít­
ják a’ maguk helyiségükből, minélfogva azok ott egygyé szorultan szemmel
mint légnemek kivehetők. — — íme ezek felismerésein lehetetlen aztán ditső
elődeink által a’ : VÍZ lényeges szavának, a’ betűk jelves jelentőségein sommá­
zott böltselmébe be nem hatni, miután : a’ VIZ, Vejenek vastagabb vonala a’ su-
lyosb : éleny, a’ vékonyobb a’ köneny ellensarki két elemeinek: IZilléset tsukó-
dását (=Z) képesíti. — De ez tsak első szemléletre áll igy, miután a’ VIZ, Ve
betűje az ő jelvi jelentőségében, az ötös (=V) számra is vonatkozik ; minek követ­
keztében e’ szó az ő legbensőbb lelki bevésésében azt is tartalmazza, hogy a’:
VIZ, az ő eredeti lényegében ötös=V0S alakuláson nyugszik, t. i . : első az okfő,
— második a’ tér s’ időbe átment ellensarki tsukódásba egy ült berz, — harma­
dik a’ köneny, — negyedik az éleny, — és ötödik a’ tüz-viz.
íme ezek után áttérhetünk azon rovatra, mely az anyag voltaképi lénye­
gét még tüzetesebben állítván szem elé, ekként a’ tér és időbe átment anyagot,
a’ mindenekfeletti végtelen-örök okfővel minden ugrás nélküli szoros összefüggés­
ben bár kiis, ki a’ természeti-tudományokban tsak némi jártassággal bir, teljesen
beláthatja; mert a’ midőn az ür kiterjedő ’s összehúzó láthatatlanba osont tői
minőségei, vagy taszító ’s vonzó ősi erői egyes fél részekként mint legellentétes-
bek és igy legnagyobb sarki rokonságban levők, a’ végtelen-örök székekszéki
legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfőből tér és időbe berz-erők alakjában
folytak ki, ekként ezekben ugyanazon tői minőségeknek, ősi erőknek lappangva
jelen levő létét kiki azonnal még érzékiesb alakban tényként bebizonyítva fel­
lelheti. Ugyanis ha két bodza-belet, melyet eleve selyem tzérnára kötve berzzel
megtöményitjük, akkor ezek, az azonnali ellensarki állást foglaló mivoltuknál,
egymáshoz vonzódnak, azután pedig eltaszittatnak, mely felváltó mozgás, az
152
azokban lappangva rejlő : vonz- és taszító ősi erőiknél fogva mindaddig tart,
mig egymással teljesen, ama iirbeni arányodásra térvén, ezzel tétlen közömbös
nyugalomra nem tértek. Ezen érzékileg kivehető vonz és taszító mozgások jelen­
ségeiből kiki meggyőződhetik, a kiterjedő ’s összehúzó minőségeknek a’ berz-
erőkbeni tsalhatatlan jelenlétéről; ugyanezen lappangva rejlő ősi erők működ­
nek a’ galvan-berz, delejesség ’s életerőkben, tsakbogy, a’ tői minőségeknek
mindegyikében más-más arányú módosulásban.
A’ midőn tehát, a’ mi isteni eredetű nyelvünk, lényeges szavainak lei­
kébe merevült ily tiszta tanaival megismerkedtünk, nem lehet többé kétség, hogy
az ős eredeti szitáltan tiszta szittya törzs, melyből mi is egyenes vonalban kelet­
keztünk, Noé atyánknak Sem, Kám, Jafet fiaitól szaporodott el, kik eredetileg
mindannyian egyistenitő magyar ajkúak valának. Noé mentette meg tehát a’
roppant viharoktól tsaládjában az isteni eredetű nyelvet, azaz azon előképi való­
ságos világ-nyelvet, mely az emberi-nem bukott korszaka előtti, a’ vizözönt jóval
megelőzött időkben a’ szent hieratikai betűk jelves jelentőségein az eredetre,
Isten országa ’s igazságára vonatkozó tanokat tudatilag tartalmazó az ő lényeges
szavainak leikébe letéve. — — Nem tsuda tehát ha e’ nyelvet, istentől ösztön-
szerüleg belénk vésett érzetnél, életünknél jobban szeretve, azt a’ beolvadástól
oly annyira féltjük, és m éltán; mert a’ mint nemzetünk boldogult nagy Nap­
számosa mondá : „Kevesen vagyunk“, és igy van mit féltenünk, minthogy e’
nyelv valósággal isteni eredetű, miután az Isten tsalhatatlan positiv tanát tartal­
mazza az ő lényeges szavainak lelkében bevésve.------ - — írva van : „Ne
bántsd a’ Magyart“, és méltán, mert eljövend végre újból az idő, midőn a’ leg-
miveltebb ’s leghatalmasb népek minsem törekedendenek annyira, mint azon,
hogy e’ ditső nemzetet, saját legszentebb érdekükben mind örökké fenntartsák.—
Ne nehezteljen tehát senki a’ magyarra, midőn keservében : „A’ magyarok élő
Istenére“ hivatkozik, mert ezzel nem mást akar mondani; mint azt : hogy azon
jóságos élő Isten soha de soha el nem hagyandja azon ditső Nemzetet, kinek
elődei az ő útmutatójaként, kijelelt legmagasb tzéljában működve : Isten országa
’s igazsága legmagasztosb tanait, a’ tudós betíik jól és állandóul meghatározott
jelves jelentőségein, a’ mi legdrágább ereklyénk : édes anyai nyel vünk lényeges
szavainak leikébe örök időkre érvényülten letevék; jól tudván, hogy mihelyest
e’ nemes nemzet eme lelki kintsét felismerendi, tömegesen térend vissza azon
legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfőhöz, a’ honnan a’ kiokulás terén,
mint első szülött kiindult. Nints tehát kétség, hogyha ezen eredeti isteni tanokat
újból magáévá téve, benne vérré váltan testté azonosuland, ezzel, magát itt e’
földön örökre megalapította, ’s beteljesedend az : A, E, I, O, U, — Austria
E-rit J-n O-rbe E-ltima jóslata, miután néki nints más támaszsza, mint az égben:
a jóságos Istene, ’s itt e’ földön Szent Koronája.
Kiki beláthatja tehát, hogy ezentúl a’ Próféták ideje teljesen lejárt, mert
a’ mi páratlan nyelvünk valóságos : prófétai, miután a’ mint e’ szó lelke elárulja:
"p-ró’" v é t ke*', mi minden időkön az istenfélő Próféták tiszte vala; és igy
e’ szó nem görög, mert itt az eredeti: f — v — phkt"‘‘ vétetett (1. a. 7-ik sz. a. jegyze­
tet). Ha tehát a’ mi nyelvünk valósággal ép, a’ minthogy kétségtelenül az, ak­
kor minden ép értelemmel biró kutassa azt az : igaz, szép és jó ösvényén, akkor
kiki eligazodhatik teendői felett, miután mintegy tükörben látja visszasugározva
lenni saját teendői feletti képét. Mi tehát kerültük bár ki fia vétkét rosszallani, ’s
ha figyelmeztetés tekintetéből a’ rosszat itt-ott minden mások megsértése nélkül
kijelöltük, ezt nyelvünk leikébe vésett eszméinek tüzetesb megértése ’s nem in-
derkedés tekintetéből te ttü k .-------Mert meg kell emlékeznünk, hogy a’ mi kor­
szakunk egy szörnyen szétdult pogány korszaknak roppant romlottságán emel­
kedett, melynek fajtalanságai nem oly könnyen irthatok ki.
Itt tehát a’ legvégsőbb ideje, hogy az alsó rendűek, a’ felsőbbek iránt
bizalommal, figyelemmel, türelemmel és tisztelettel legyenek, mert ők jóhiszem-
ben vették át ama korszak visszaélésekkel teljes hatalmát; — ellenben illő,
hogy a’ felsőbbek az alsóbbak irányában, eme felismert nagyságok szentségein
keresztényi elveknek megfelelő méltósággal járjanak el, és a’ féket, zabolát tsak
az : igaz, szép és jóban ellenszegülők ellenében alkalmazzák : mert a’ szelidebb
bánás, szelidebb lelkeket nemz, kik az okszerűség szavának önként engedve, az
isteni Igéknek testté vált tanaival is könnyen kormányoztathatnak. Nem tsuda
tehát ha addig, mig e’ szervesen élő nagyegésznek voltaképi okfője, az ő szel­
lemi igazságában annyi ezer és ezer éveken át legfeljebb némely egyesek, de a’
nagy tömeg által meggyőződésileg felismerve nem lévén, az emberi-nem örökös
bonyodalmakkal és viszályokkal küzdött, és mindennemű intézkedései nem egye­
bek : mint ide-oda való hányattatások, tapogatódzások örökös körei valónak;
de voltaképi megállapodottság, mely a’ dolgok nagyrendjére vezetne, mind e’
mai napig nem állhatott elő. De ime itt a’ legvégsőbb idő, hogy mindezek, a’
való tudomány szentségén lényegileg átalakuljanak.
És most menjünk át azon tzikkre, mely bennünket az anyag és testek
lényegéről, még tüzetesebben felvilágositand.
 A’ végtelen-örök minőségeknek tényezőkké, ezeknek elevei (pri­
mitív) elemekké, anyagokká ’s testekké lett tsukédása az ő lé­
nyegében felismerve.

Nints a’ természetben oly titok, melyet az ok·

nyomozó fürkész fel ne deríthetne, ’s ha e’ nem­
ben még messzi-messzi hátra állunk, nem b a j ;
mert eljöend az idő, midőn az emberiség mivelt-
ségi legmagasb zenitjét érvén, mindezekfelett
tisztában álland.

Ha volt e’ földön oly korszak, melyben mindezen nyilatkozatok szerinti

észlelhetők eredete az emberi-nem előtt feltártan tudva volt, min a’ mi páratlan
nyelvünk mindinkább felötlő szentélyének, úgy a’ mitusok ősszerü hagyomá­
nyainak tartalma szerint kételkednünk nem szabad, akkor azok nem másként,
mint tisztán és egyedül a’ természeti-tudományok kísérleti tényein derülhettek
fel. De miután nyelvünk nem az évült, de egy rég elévült időszakban szerkesztve
keletkezett, kitűnik, hogy ez tsak akkor történhetett, midőn az anyag lényege,
kisvilágunk és ez egyetemes nagyegész végtelen-örök okfője, a’ mint is Isten or­
szága ’s annak igazsága felett tisztán kiokulva voltak; mert tsak akkor lön lehet­
séges a’ kivívott isteni tanokat, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jel­
ves jelentőségein, a’ lényeges szavak leikébe örök időre érvényülten letenni.
De ha igy, akkor a’természet tudósokat és nyelvészeket a’ való tudomány
terén semmi annyira nem érdekelheti, mint az, hogy ama legdrágább ereklyénk
édes anyai nyelvünk, lényeges szavainak leikébe' vésett szellem vívmányait,
melyek minden kétségen kiviil a’ természeti-tudományok kísérleti tényein felis­
mert dei ítményeken keletkeztek, minél bensőbben kiaknázván azokat a’ lehető
legtisztább valóságban állítsák a’ tudós világ elé, mert tsak az ily sikert aratta
eredmények után, érthetjük meg voltakén a’ tudósoknak ama napjainkban mind­
 155
inkább felötlőbb állításait, miszerint: ez, vagy ama nyelv, saját szerkezeten ala­
puló böltsészettel bir.
Hogy ezt több különböző nemzetek kisebb-nagyobb sikerrel nyelvökben
bírhatják, azt kétségbe vonni nem akarjuk, nem, mert ha az ember állatiságával
lényegileg összeforrt azon törekvést is tekintetbe veszsziik, melynél fogva az, a’
mindenekfeletti okfőjétől szellem-testi egytittiességébe oltott sajátságánál, állatias-
ságában meg nem állapodhatva, a’ szellemi világosság felé ellenállliatlan törek­
véssel küzdeni kénytelen, akkor tisztában állhat előttünk, hogy ama ösztönszerü
buzgalomnak, a’ legrégibb időben, már akkor, a’ midőn Isten ujjmutatójakénti
vezetése mellett, a’ külsők nógatásain, a’ belsejében keletkező szellem érzelmeit
kifelé szavak által kezdé tolmátsolni, már akkor ama természeti, egyszerű, isteni
nyelvnek dadogó, tagoló állásánál oly nyomatút kelle nyerni, mely a’ későbbi
kor legmagasztosb eszméinek bevéshetésére alkalmatos volt. — De a’ mint a’
jelen korszak annyi vállvetett küzdelmein sem sikerülhetett, mindeddig ama
óriási szellem-világ elveszett böltselmét újból felderíteni, látni való, hogy ama
ősi időkben is mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfője felett sem tisz­
tulhatott, ki mintegy villám tsapással egyszerre, hanem ezt egyedül roppant
hosszú évek során küzdhetvén ki, tsakis ekkor vala alkalmuk a’ felderült isteni
tanokat a’ nyelv lényeges szavainak leikébe letenni. ’S igy, hogy eme szellemi
küzdelmet, kisebb-nagyobb mérvekben több nyelvek rejthetik a’ maguk méhök-
hen, azt az észszerüség fegyverével egyikétől sem vagyunk hajlandók elvitázni,
’s pedig annál kevesbbé, miután mindnyáján Istenképére ’s hasonlatosságára lé­
vén teremtve, jelenben is tapasztaljuk, hogy az egyéniség különböző mélyedt
miveltségénél néha nagy tökélyre vergődvén, egész nemzeteket, sőt világrésze­
ket magával ragadni képes, miből önként következik, hogy a’ böltsészet azon
időben sem oldathatott és vésethetett be a’ nyelv leikébe mindenütt egyiránti
sikeres megoldással, hanem a’ mint ez azonnal belátható, ezt tsak azon nemzet
vívhatta ki a’ legsikeresebben, mely a’ való tudomány terén legtöbbet és legáll-
hatatosabban küzdve, az összes nemzetek okszerűségein emelkedett és valóknak
bizonyult tan tényeit, a’ tudós betűk meghatározott jelves jelentőségein, a’ leg­
egyszerűbb számítással vésé be az egyes lényeges szavak leikébe. Ez vala aztán
a’ voltaképi tzélnak megfelelő: legklaszikaibb, az isteni tudományt egymagába
központosító nyelv.
De a’ midőn az ősböltsek az anyag lényege, kisvilágunk és ez egyetemes
nagyegész okfője felett tisztán kiokultak, akkor teljességgel nem lehetett más
feladatok mint az, hogy az egyszer felismert isteni tanokat, eme az emberiségre
örökre érvényült legdrágább szellemi kintset, minél tisztább és kétségtelenebb
fogalmakban véssék be a’ nyelv leikébe, hogy igy azok az egész világon elter­
jedvén, ha netalán oly viszonyokba jutnának, hogy igaz értelmüket elvesztenék,
azokat az utódok a’ nyelv nyomán az elhunytak hamvaiból phoenixként ifiodtan
újból felelevenítvén, szárnyaikra botsássák.
 De, hogy az értelmiség felkentjeinek, a’ tudós betűk jól meghatározott,
jelvcs jelentőségein, n lényeges szavak leikébe letett észleteit mintegy örök frigy­
szekrénybe lezárolt könyvtárból azonnal, tökéletes (exact) tartalmában minden
irányban kiolvashassuk, e’ szerentse egyes embernek, életrövidségénél osztályré­
szül nem juthatván, nem lehet magasztosabb kötelességünk, minthogy a’ részen­
ként kibetüzött, tagolt és olvasottakat a’ nyilvánosság üdvös ellenőrsége alá he­
lyezésével, végre a’ vállvetett törekvések folytán eljuthassunk azon általános
igazságokra, melyeknél fogva kiki minden nemzetiség különsége nélkül szellem
szomját kielégíthesse; hogy igy e’ földön újból a’ dolgok nagyrendje, az egész
emberi-nem javára együtties összhangzásban megállapítassék.
Igaz, szerfelett óvatosaknak kell ezek felderítésében lennünk, de az ellen­
tétbe nem jöhető igazsággal szemben soha megütköznünk szabad nem lévén, az
innen önként folyó józanság türelmével mindent kivívhatunk.
Lehet, hogy egyelőre szerfelett mesésnek látszand a’ tudós világ előtt,
hogy mindezek feltárt titkai, melyek az annyi ezer évek hasztalan küzdelmein
le nem lepleztethettek, ép ezen válságos korszakban, mindazokfelett mintegy
villámtsapással kitisztulhassunk, de ez a’ Gondviselés tsudás utain, ép idején tör­
ténik arra, hogy a’ minden oldalróli elégedetlenek letsillapítassanak; ezt a’ jó­
zanság követeli, mert ahol mindenkinek megadják a’ magáét, ott nints többé
kivívott betsület, feltámadt érzékenykedés, sértett méltóság, megalázott büszke­
ség. Az erőszak eltűnik, hogy helyt adjon az értelemnek, és a’ magány érdek a’
közérdekbe olvad. Tegye tehát mindenki kezét kebelére’s felebaráti szeretetének
nyugalmában, legelsőbben is jöjjön a’való tudomány terén élő Istenével tisztába,
mert tsak igy leend lehetséges a’ pogány korszak maradványain emelkedett, és
már-már atheismusba irányult undok zűrből végkép kitisztulni.
De nehogy a’ mitusok regékre aljasult igazságainak időnkben oly annyira
minden hitelt vesztett szemfényvesztő bajnokául, vagy a’ nyelvészet leikéből szó­
lott, de többektől nem eléggé értett Horváthként, handabandázókul tekintessünk,
legelsőben bevezetendjünk az illetőket a’ titok ama’ tsarnokába, mely a’ jelen
napi tisztultabb természeti tudományok kísérleti fényein, a’ kétségtelen valósá­
gok szentélyébe gyüjtettek össze, hogy igy ezeket ama óriási szellem korszak
világában ép oly eszélyes utón felmerült, és a’ nyelv leikébe merevült tanokkal
ellenőrileg összehasonlítva, számtani bizonyossággal győződhessék meg kiki
mindezeknek oly önként folyó igazságairól.
Ideje tehát, hogy e’ kijelelt ösvényen most már minden önálló szerkezet­
tel biró nyelv, az ezekbe avatott nyelvészektől kifürkésztetvén, ha lehetséges,
szintén ezen sikert aratta dús eredményre emeltessék. De a’ midőn mi amazokat
jóval megelőztük, nints mit tennünk, mint a’ felismerteket habár részben is, a’
gondolkodó tudós világ nyilvános megvitatása alá botsátanunk.
De minthogy tudni annyit teszen, mint bárminek igazát, lényegét az ő
való okfőjében tényleg megismerni, ezt pedig nem máskép, mint észszel eszkö­
 1:
zölhetjük, ekként látni való, hogy az ész, a’ Teremtenek minden adott ajándékai
közt azon mindenekfeletti legdrágább kints, melynek finomságával mindent áthat­
hatván teljesen beláthatunk; miből logicailag következik, hogy egyedül ennek
kell lenni azon legfőbb vezetőnek, mely bennünket mindezek zavarjaiból tudati­
lag kivezethet. E’ szerint az érzékek nem egyebek, mint azon alárendelt kémlő
eszközök, melyek segedelmével az ész, a’ kísérletek legkülönbözőbb utjain azon
lényegesség tudatára jut, melyet az tüzesen keresett, mi végett azok számtanikig
elégségesek arra, hogy bár minő tárgyban a’ lényeget sikerrel kutatván, arról az
észt bizonyossá tegyék. Es igy e’ világ egyetemben vizsgálódásunk, tudásunk,
tselekvésünk tárgyául szolgálhat minden, a’ mi tényként áll a’ természetben, a’
ténvek azért, mert ezek igazolják az illető okokat, az okok azért, mert ezek ma­
gyarázzák a’ tényeket. Főtörekvésünk tárgya tehát észszel mindenütt és minden­
ben az igaz, szép és jó valóságát kutatni, és ez által a’ szellemi ’s anyagi jólétet,
erényességet, törvény és igazság iránti szeretetet, az emberi-nem javára állan­
dóan biztosítani. De hogy ezekben sikerrel haladhassunk, legelső kötelességünk,
az anyag: k i ’s m i voltát minden ugrás nélkül az ő lényegében felderítenünk,
mert tsak akkor, ha ezt az egész egyetemiség ugyanazonosságában (identitas)
leltük fel, tsak ekkor leendünk azon helyzetben, melynél fogva mindezen nyi­
latkozatok szerinti észlelhetők felett, minden felakadás nélkül eligazodhatunk.
Miből tisztán kivehető, hogy mindaddig: m ig az ö s s z e s t e r m é s z e t e g y ­
s é g é n e k a l a p j á r a , a n n a k v a l ó ok f őj é r é j u t n i n e m f o g u n k , az
egyes tudományok ugyan f ej 1e d e z h e t n e k é s t ö b b n a g y s z e r ű
i g a z s á g o k a t f el is d e r í t h e t n e k , de e g é s z b e n v é v e , a’ m i n t az
a n n y i e z e r és e z e r é v i t ö r t é n e t t a n ú s í t j a , m i n d e n n e m ű i n t é z ­
k e d é s e i n k nem e g y e b e k , m i n t i d e - od a való h á n y a t t a t á s o k
tap ogatod zások örökös körei leen den ek , valóságos m e g ­
n y u g t a t ó á l l a p o d o t t s á g a z o n b a n n e m i d é z h e t ő elő.
A’ midőn tehát megelőzött rovatunkban, mindezen tér és időben levő
nyilatkozatok szerinti észlelhetők kezdetét, az ő legtisztább okfői egységében
szellemileg kimutattuk, nints egyébb teendőnk, mint saját bolygónk minden tes­
tei közt annak legáltalánosabban elterjedt és legegyszerűbbjét: a’ vizet, az ő al­
kat elemeire, imezeket az ő berzerőire ’s legvégül tői minőségeire szétbontani;
’s ha ezeket minden ugrás nélkül a’ végtelen-örök okfővel a’ természeti tudomá­
nyok fényein tettleg összekaptsolni tudandjuk, akkor a’ próba tsalhatatlanul ki-
jöttnek tekintendő.
De hogy ez a’ lehető legtisztábban álljon előttünk, mindenekelőtt a’ vég­
telen-örök okfő bensőleg értett szerves működését kell tisztán felfognunk, mert
ha ezt az ő valóságában felismertük, elkerülhetlenül ezen tér és időben levő nyi­
latkozatok szerinti észlelhetők legbensőbb titkának feltárultára jutandunk. De
hogy ezen legfőbb feladatunk megoldásához juthassunk, mindenekelőtt saját
kisvilágunk bensőleg értett szerves okfői működését kell tisztán belátnunk, mert
158
ha ennek műfolyama következtében keletkezett életerőknek, vagyis modificalt
berz-eró'knek a’ jobb és baloldali idegek szálain való felszívása, ’s az agy duzza­
dása alatt ennek üregeibe központosait ama okfői működést, miszerint: ott a’ tér
és időben levő életerők vagy módosult berz-erőknek költsönös össztsapásai kö­
vetkeztében keletkezett hév, világosság ’s delejességi fejleményeket vagyis az
élet-erőknek eredeti mivoltukra való visszitását ismertük fel, tsak ekkor látand-
juk be, hogy a’ mindenekfeletti végtelen-örök okfő szerves működésében épen
az ellenkezőnek kell történnie, t. i. a’ hol a’ végtelen-örök kiterjedő ’s összhúzó
tői minőségek mint eszközök, tér és időbe menve berz-erőkké tsukódtan hullá­
mozva folynak ki, itt azért: hogy a’ teremtményezés legtsudásb és fenségesebb
ténye: az igaz, szép és jó törvényeinek határai közt, az érdemes ember-párban
eléressék; — az emberben azért: hogy ő, mindenekfeletti alkotóját okfőileg, az
ő szellemi igazságában teljesen és tisztán felismerhesse.
Igenis, tsak akkor, ha a’ tér és időben levő saját kisvilágunk szervesen
működő okfőjét, a’ végtelen-örök szervesen működő okfőjével együtt lényegileg
láttuk be, tsak akkor állandunk azon magas poltzon, a’ honnan a’ kevesb sarki
értelem, a’ többes sarki értelemmel szellemileg teljesen összeesvén, ekként az
örökkör teljes kikerekitésével minden irányban eligazodhatunk.
A’ midőn tehát: a’ mindenekfeletti okfő bensőleg értett működésével
előzménykép ily tisztán megismerkedtünk, legelső teendőnk, hogy a berzerő lé­
nyegébe minél mélyebben behassunk, mert ha ezt az ő voltaképi valóságában
felismertük, feltaláltuk ez által az elevei elemek és testek, ’s ezzel minden egye­
bek tényezőit is.
És most tud. olvasóinkat a’ való tudomány legszentebb érdekében arra
kérjük, hogy figyelmük minden erejét e’ tzikkünkuek szenteljék. A’ természet
legnagyobb titkának nyitját, mit az évült időszak annyi századain oly nagy te­
kintélyű férfiaknak sem sikerült felderíteni, itt találhatni fel; de távol legyen
tőlünk azon elbizakodás: h o g y e z t t s e k é l y s é g l i n k n e k r ó j u k f el é r ­
d e mü l , s ő t n y í l t a n az e g é s z t u d ó s v i l á g e l ő t t a’ l e g s z e n t e b b
k ö t e l e s s é g ü n k n e k t a r t j u k b e v a l l a n i , h o g y e z t a’ j e l e n k i ­
fejlettebb természeti-tudományok kétségtelenül megállapí­
tott tényein, egyedül páratlan nyelvünk lényeges szavai­
n a k l e i k é b e m e r e v ü l t ’s e m b e r i f o g a l m a k h o z a l k a l m a z o t t t a ­
n a i n e m e l t ü k ; ép azért meghagytuk a’ szavak elemezését a’ maguk eredeti­
ségükben hibáikkal együtt úgy, a’ mint egymásután keletkeztek, hadd lássa a’
tud. olvasó, miként bátoríttatánk általok mindinkább művünk haladásában.
Felhívjuk tehát munkáságát azon tudósoknak, kik nagyszerű physical
museumok és kimiai műhelyek (laboratórium) élén szerentsések állani, kiknek az
ilyetén kísérletek véghez vitelére módjuk és alkalmuk van, hogy minden törek­
vésükkel tsak az anyag lényegére fordítsák minden figyelmüket, miután ezek
kiaknázásában semmi lehetetlenség sints.
 159
Lássuk tehát azon módokat, miként legyen lehetséges a’ kisded ész vilá­
gával az ez idő szerint, a’ való tudományok oly annyira szétzilált zűrjéből úgy ki­
okulni, hogy ezek az ő lehető legtisztább nézpontjokban tudatilag álljanak előttünk.
Hogy ide juthassunk tekintsük át a’ vegyészet körében tett ama disztel-
jes férfiak munkás eredményeit, melyek következtében az emberi-nem a’ setét-
ség honából mindinkább kiemelkedve, Lavoisier érdemein a’ víznek az ő alkat
elemeire lett oldásuk és tsukásuk ó ta, szüntelen nagyobb és biztosabb körben
mozoghat.
Eddigelé 64 oly elemet fedeztek fel, melyek többé másnemű alkat ré­
szekre nem oldathatván, ekként a’ vegyészek részéről önálló egyszerű mivoltok­
nak tekintetnek, de hogy ezt minő alapon teszik, meg nem foghatjuk, miután ha
nem is közönséges kéndeti körülmények közt, de a’ hatalmas tűz foka alatt min­
den kivétel nélkül berzerői alakuláson állóknak nyilvánulnak. És igy már ezen
tapasztalásból is kivehetni, hogy reánk nézve az mindegy, habár mennyien talál­
tatnának is az ily elemek, miután ez a’dolog e nemében a’felderítetteknél többre
úgysem vezethet.
És igy itt tsak azt említjük m eg, hogy időnkben a’ vegyészet tsak ak­
kor kezdett biztosb lépésekben haladni, midőn a’ víznek legközelebb álló alkat
elemeit : a’ köneny (romany) és élenyt (égeny) e’minden elemek legprimitívebb­
jeit és legegyszerűbbjeit, a viz és berz-erők közötti, eme az ó-görög böltsektől
épen nem ismert hézagot, az ő minden ugrás nélküli fokozatos fejlődésében tel­
jesen betölteni sikerült. így volt ez minden kétségen kívül az ős feltárt korszak
világában is, mert a midőn a természet-vizsgálóra nézve oly szerfelett érdekes
viz legközelebb álló elemeit felderítettek, a szellem önként folyó természetéből
következik, hogy abban mind addig meg nem nyugodhattak, mig azt az ő ötös
tői alakulásában fel nem derítették, a midőn aztán az anyag ugyanazonossága
felismert alapján könnyű vala, mind ezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők
voltaképi okföjére jutni. így leend ez minden kétségen kívül velünk is, mert
szellemünk mind addig meg nem nyugvand, mig a mindenekfeletti végtelen —
örök forró-víz fejének okföjére nem emelkedtünk.
íme mindezekből mindinkább világosabban tűnik ki, hogy az : elevei-
világosság okfőjén keletkezett genesis, mely e’ müvünk vezér-elveül tűzött jeli­
gével a’ legfennségesb összfügésben áll, nem rege, hanem a’ feltárt tudat korszak
legbiztosb zálogaként, minden időre érvény ült tsalhatatlan nyilatkozat, bíj mi a' 89)
természeti-tudomány ok kísérleti tény ein mai napon is tettleg bebizonyítható.
És most kételkedjenek a kik tudnak e’ nemzetnek ős eredeti, a’ dolgok
nagyrendjét megállapította nagyságában, de mi részünkről porba borultan uitsőit-
jük e’ korszakot, mert mi más ez: mint Jézusnak a’ mi isteni Megváltónknak
az élő-víz tan maximáján, a’ szellemben szomjuhozókat, teljesen kielégíteni tö­
rekvő ugyanazon mása. Igenis emberre nézve a’ lehető legfőbb boldogság, ha
szent vallását a’ valók ásatain, kísérletein, kémletein emelte, mert szellemét tsak ez
160
nyugtathatja meg. Íme az ember kezdetben böltsel, azaz a' számtalan tévedésekből
kiokulva, mindig a’ valót igyekszik megóvni, igy lesz belőle fokonként böltsész,
azaz észszel kutat, hogy miként kellessék okszerűen a’ már kitaláltattakon felül
tovább sikerrel haladni, minél fogva kijeleli a’ bontzoknak, vegyészeknek szóval
a’ természet vizsgálóknak azon ösvényt, hogy mit és miként kellessék kutatniok,
ásniok, kémlelniök; hogy a’ való tudomány terén újból egy és igy tovább több­
több hézagot tölthessenek be, miáltal a’kísérletek utjáni tapasztalatok a’ böltsészt a’
különösségekről, az általánosságokra vezetik, és ha ezek alapjain a’mindenekfeletti
okfőig: Istenig jutni szerentsés volt, és ha ezt az ő szellemi igazságában úgy erköl-
tsileg mint élettanilag annak törvényeivel együtt, mindezen tér és időben levő
nyilatkozatok szerinti észlclhetőkkel felismerte, ezzel az egélyészet legmagasb és
legfenségesb tsutsára emelkedvén, keletkezik a’ voltaképi való-vallás; mely né­
ki végre annyi küzdelmek véres verejtéke után, örömteljes nyugalmat hoz. De
ki nem látja á t , hogy a1mi páratlan nyelvünk, lényeges szavainak leikébe me­
revült böltselme, ’s a’ jelen kifejlettebb természeti-tudományok felderült kísérleti
tényei nélkül, ezek nagyságaiba behatni soha képesek nem lettünk volna.
Mi tehát leteszsztik e’ téreni tanulmányunkat úgy, a’ mint a’ jó Isten tud­
tunkra adá, nem lehetvén mindenkinek az ezek szerinti eszmék zűrjéből : az
igaz, szép és jót mutató iránytűjén eligazodni.
A’ midőn tehát az ész követelményein elméletileg tisztán állana előttünk,
hogy mind ezen tér és időben levők a’ végtelen-örök elevei világosság okfőjé­
ből berz-erők alakjában folytak ki, ekként egyedül a’ bontzok tisztében áll, eze­
ket az ő lehető legtisztább világosságukban kimutatni, hogy igy a végtelen-örök
okfő, ’s a’ tér és időben levő anyagiak közötti hézag teljes betöltésével, minden
ugrás nélkül eljuthassunk azon magas poltzra, mely az Életkönyvében oly tisz­
tán kijelel tetett, mi a’ jelenkori eszélyes vegyészi, physical, tsillagászati találmá­
nyok folytán ma is kivívható.
Es most menjünk át azon valókra, melyek a’ természeti tudományok kí­
sérleti fényein, az exact tanok lajstromába sorozvák. Ha a’ galvan-berz telep
fejleményeit azok ellensarki nyujtalain át, melyek végén széndarabok helyez-
vék a’ légszivattyú által eleve kiürített üvegharang belsejébe vezetve összeilleszt­
jük: o t t l o b o g v a é gne k, minek műfolyama alatt a’galvanberz erőkben lap­
pangva rejlő kiterjedő ’s összehúzó tői minőségek, mint legellentétesb ’s legnagyobb
sarki rokonságban levők össztsapva ellobbannak , mi által eredeti mi voltukra
visszittatnak és igy nem semmisülnek meg. És ezt jól megjegyeztetni kérjük.
De ezeu tapasztalásból aztán tisztán áll előttünk, hogy az égés
mtífolyamához többé éleny elkerülhetlenül szükséges nem lévén, e’ szerint
az antiphlogisticus sok minden ellenvetései füstbe menvén, a’ phlogistieus
rendszer veendi át újból azon vezényletet, mely egyedül az ő körébe vág­
ván , tőle többé teljességgel el nem vitáztathatik, mert e’ szerint a’ berz-erők,
vagyis az azokban rejlő végtelen-örök tői minőségek, ősi erők vétetvén : a’ gyú-
 161
any (phlogiston) alapjául, ekként ezen alap az igazsággal szemben ellentétbe
soha se jöhetvén, állania kell annak mind végiglen. Íme nem tagadásban rejlik
a’ való, a’ mint az antiphlogisticusok vélik, hanem tétességben.
És most mi előtt e’ téren mélyebbre botsátkoznánk, tekintsük azon mó­
dokat, melyek által a’ berz-erők az ő kötött állapotukból kiszabadíthatok.
Ezen módok a1 dörzsölés, hév, aprítás, törés sat. legnevezetesb azonban az,
mely a’ vegyészet műfolyama, úgy az élet és földünk, a’ mint is a’ többi égi testek,
szervesen működő műfolyama következtében az őkötelékeiből szüntelen kivonulnak.
A’ dörzsölés által kiszabadult berz, már 600 évvel Kr. előtt a’ görög
böltsek által a’ borostyánkőben (succinum) észrevétetett, és igy M. Thales figyel­
mét semmi szín alatt ki nem kerülhetvén, egyedül igy ismerjük fel böltselme
magasságát. Du Fay volt azonban az első, ki 1635-ik évben a’ berz ellensarki
hatás különösségét újból felfedezte, melytől fogva a’ tudósok két nemű t. i. az
mely a’ borostyánkőből nyerhető tagadó, vagy kevesb (—); és mely az üveg
dörzsöléséből kapható tevős, vagy többes (+ ) sarkú berzet különböztetnek meg,
a' szerint t. i. a’ mint az okfői működés folytán a’ végtelen-örök tői minőségek
kevesb, vagy többes berz-erői sark arányában tsukódtak az anyagok és testekben.
Ezen egymástóli sajátos megkülönböztetés az által lön nevezetes, mivel
ha két könnyű testet igy : bodza belet selyem tzérnára kötve, az egyiket az első
tagadó, a’ másikat pedig az utóbbi tevős sarkú berzzel töményítve hozzuk érint­
kezésbe, akkor azok mint ellensarki arányon nyugvó berzerők, legelső hatásuk­
ban vonják egymást; a’ midőn a’másodikban eltaszíttatnak egymástól; innen lön
aztán, hogy e’ két különnemű hatásból, a’teianészet vizsgálók két sajátos berzet kü­
lönböztetnek meg. Dehogy e’tünemények okát voltaképfelismerhessük, mindenek
előtt szükséges, hogy magának a’ berz folyamnak bensőleg értett lényegét derít­
sük fel; mert tsak akkor leendünk azon a’ magas álláson, a’ honnan mindezen tér
és időben levők felett teljesen eligazodhatunk. Hogy tehát ezt aző voltaképi mivol­
tában tisztán belássuk, ez tsak úgy leend lehetséges, ha a’megelőzött rovatunk vizs­
gálata folytán a’ végtelen-örök kiterjedő ’s összehúzó tői minőségeknek, egy ép ily
végtelen-örök okfőbe való mikénti tsukódását bensőleg beláttuk , mert tsak akkor,
ha ennek szerves műfolyama következtében keletkezett ama legbensőbb műkö­
déssel ismerkedtünk meg, miszerint : ott sein a’ kiterjedő minőség· az összehúzó
minőséget, sem emez amazt a’ maga valójára teljesen át nem azonosíthatja, mi
tsak részben eszközölhető, ekként ott kevesb sarkilag a’ végtelen kiterjedő, mi­
nőség sokszorozott aránya, az örök összhuzó minőség kevesedett arányával; ellen­
ben többes sarkilag, az örök összhuzó minőség sokszorozott aránya, a’ végtelen
kiterjedő minőség kevesedett arányával (a1 köztük szüntelen támadt viszonyos
ür által), tsukódva mennek át berz-erőkké, vagyis tér és időbei tényezőkké; tsak
ekkor látjuk be tisztán, hogy a’ midőn a’ két ellensarki berzzel töményült
bodzabelet egymáshoz illesztjük, miért vonulnak össze, ’s érintkezésük után
miért taszittatnak el egymástól. Ez onnan van, mivel az : ,4’, mint kevesb sarki,
MAGYAR B Ö L T SÉ 8ZKT. 11
162
vagyis taszító berz erővel töményült bodzagömb, melyben a’ kiterjedő tői minő­
ség levéli uralgóbban (praevalenter) képviselve, ennek lappangva rejlő taszító ősi
erejénél fogva lökné magától a’: B többes sarki berz-erővel töményült bodza göm­
böt, de minthogy ebben az összehúzó tői minőség az ő lappangva rejlő vonz ősi
erejével van uralgóbban képviselve, ekként emettől vonatván, egymással össze­
vonulnak; mi által a’ két ellensarki berz erővel töményült bodzabelek, mint
ellentétesek, és igy sarki rokonságban levők egymásai kiarányodni kénytelenít-
tetnek, minek következtében a’ : B gömb többes része, amannak kevesb részé­
vel kiarányodván, hasonsarkuvá válik, és igy azon pillanatban, melyben kiará­
nyodnak (minthogy a’ hasonsarkuak taszítják egymást) a’ B gömböt eltaszítja
magától, mely működés következtében a’ tsak most nyert felesleges rész, aman­
nak taszító erőlködésében elrepülvén, elillanván, az A’ gömb, a’ B gömb ará­
nyában újból kevesebbé válik, minek következtében ismét összevonulnak, mely
költsönös vonz és taszító hatást, mind addig eszközölhetik, mig költsönösen egy­
mással teljesen ki nem arányodva közömbössé nem válnak. íme ezen egyszerű
kisded kísérleti utón tényleg bizonyodik be előttünk, hogy a’ kevesb sarki berz-
ben a’ kiterjedő tői minőség, vagyis taszító ősi erő, ellenben a’ többes sarki berz-
ben, az összehúzó tői minőség, vagyis vonzó ősi erő van tsukódva, és igy ugyan­
azok, melyeket az előbbeni rovat alatt az űrben, a’ légszivattyú által leltünk fel,
tsak hogy itt más alakulásban, tüneményre még érzékiesb szempontból; miből
világossá válik, hogy a’ midőn, a’ végtelen-örök okfői működés folytán a’ kiter­
jedő tői minőség, mint kevesb sark , az összehúzó tői minőséggel mint többes
sarkkal tér és időbe vitetvén berz-erői alakulásba tsukódtak, ekként ugyan ak­
kor a’ kevesb sarki berzben a’ sokszorozott kiterjedő tői minőség, a’ kevesedett
összehúzó tői minőség, a’ kevesedett kiterjedő minőséggel egyiilve arányodtak
k i ; mi bizonyossá lesz onnan, mivel a’ szabaddá lett berz-erők bár honnan fej­
lettek legyen ki, minden kivétel nélkül minden legkisebb részükben ellensarkot
képviselve, ugyanezen ellentétes erőket tettleg bevallják. Igenis tsak igy, és ezek
folytán Ion lehetséges, a’berz-folyam ellensarki erőit összekaptsoló okfőt felismer­
nünk, mely nem más, mint végtelen-örök okfő működése alatt keletkezett viszo­
nyos ür, mely akkor, midőn a’ végtelen-örök ellensarki ősi erők, tér és időbe men­
yén berzzé arányodnak, ezzel sarki központjukból két ellenirányú távozásuk kö­
vetkeztében keletkezik, mi által egyedül lön lehetséges, hogy innen minden
irányban kiterjedvén, sajátos taszító ’s vonzó erőkként gömbtsés-szikra alaku­
lásban elillanva, röpülve hullámoztak. Igenis, tsak ezen kitsinben tett ily világos
kísérletek tapasztalatain sikerülhetett aztán, a’ minden iránybani legkisebb és
legnagyobb erői nyilatkozatokat, az ő lényegükben voltakép felismernünk. Innen
van, hogy midőn a’ mindenütt és mindenben jelen levő berz-erők, az ő kötelé­
keikből kiszabadulva elillannak, minthogy itt, a’ többes sarki összehúzó minőség­
nek parányzott alakulásba ment tevösb sarki berzen kívül, a’ kevesb sarki berz-
erőnek gömbtsés alakulást nyert kiterjedő minősége is. mint viszonyos ür kisza-
 163
badíttatik, ez által a’ lég tömöttebb helyiségét tsattanva szorítván k i, pertzegó',
berzegő9°) hangot adnak. Innen a’közöttük költsönösen keletkezett űrtől, ritkultság- 9°)
tói a’ megtelt berzgyüjtő körüli lebegés. Innen az is, hogy a’ midőn a’szabaddá lett
berz ellövelten lobban el, szinte ily tsattanást tapasztalunk. Innen van, hogy a’ ned­
ves légben, a’hol t. i. a’ vízgőz űri gömbtséinek helyiségibe rejtőzhetnek, mintegy
elillannak. A’szabaddá lett ellensarki berzerőnek taszító ’s vonzó hatásában, úgy az
innen keletkezett viszonyos ür helyiséget nyújtó működésében rejlik az egész egye­
temes természet tétességének titka; itt minden élet kútforrása, itt az egyes naprend­
szerek égi testeinek költsönös vonz és taszító hatásainak kutsa. Itta ’ mindennemű
égés műfolyamának voltaképi titka, mert minél gyorsabban és tisztábban szabadul­
nak ki a’berz erők maguk kötelékeikből, annál nagyobb fokú az égés. Igenis, midőn
két fát sebesen dörgölünk egymáshoz, a’rostok költsönös súrlódásai folytán szinte
berzerők szabadíttatván ki, ezek költsönösen kiarányodott ellobbanásaikkal okozzák
az égést. így ismerjük aztán fel voltakép, hogy az égés az ő lényegében nem egyéb,
mint az ellensarki berzerőkben lappangva rejlő tői minőségeknek az ő eredeti
taszító ’s vonzó ősierőikre való visszitása, mi által az első világosság, a’ másik
pedig a’ hőség tűzi fokára emelkedik , ép úgy, mint midőn a’ galvan-berz telep
ellensarki nyujtalainak összeillesztésével hév és világosság fejük; innen a’ tűz
körüli lebegés és taszító hatás. pattogás, tsattanás, retsegés, mert minél sebeseb­
ben vonulnak, szabadulnak ki ezek az ő kötött állapotukból, annál nagyobbnak
kell lenni fi’ keletkezett hévnek, és igy a’ ritkultságnak is. — Igenis a' kova,
atzél és tapló által nyert tűz mi egyéb, mint a’ kova ’s atzél állományát lényegi­
leg átható berz-erőknek az ő kötelékeikből, a’ költsönös dörgölés és igy a’ pará-
uyok ledörgölése által kiszabadult berznek akkénti szikra alakulása, miszerint
a’ kova letördelt gömbtsés-parányaiból kiszabadult berz, az atzél azonképen k i­
szabadult ellensarki arányon nyugvó berzzel találkozván, szikrává lobban, mely
az által, mivel az atzél lesurlódott parányáiból némi szén is fejük, fokban növe­
kedvén, az arra igen fogékony tapló állományának berzerőit is rögtöni kiszaba­
dulásra készteti. ’S hogy ez nem tévedés , világos onnan, miszerint ha két kova­
követ bár meddig dörgöljük, a’ világossági jelenetei! kívül, hőség fokára nem
emelkedhetik. — Igenis a’ dolgok ily tisztán felismert lényegéből látjuk aztán
be. az atzél 91) elnevezésének ősi eredetét. 9ij
Ezen végtelen arányban lekötött berz-erők, az ő kötött állapotukból ki­
szabadulván, földi bolygónkon négy főváltozéku arányban vagy módosulásban
jeleukeznek t. i.mint berz, galvan-berz, delejesség és életerői módosulatok, innen
van, hogy ezek mindannyian ellensarkot — polus — képviselnek, megjegyez­
vén az utóbbira, hogy ezen tulajdonságát részarányban — symetria —’s nemi
ellentétességben képviseli.
Galvan Alajos orvos-doktor ’s bolognai tanár volt az első, ki az eddig
tsak dörgölés által nyert berz fejleménynek uj módját 1789-ik évben, neje figyel­
meztetésére véletlenül fedezte fel; de a’ mely Volta Sándor paviai egyetem taná-
11*
 164
rától tökéletesbittetvén. felfedezte : hogy a’ galvan-berz előállítására legalább
két ellentétes berz-erői tsukodáson nyugvó fémnek jelenléte igényeltetik, és
hogy ez annál nagyobb hatást idéz elő, minél ellentétesb berz-erői arányon nyug­
szik valamely fémnek állománya.
Az eddigi tapasztalás tanúsága szerint, a közönség előtt ismertebb fémek
közül, ezen egymásközötti sarki ellentétesség rövid táblás sorozatát alapítjuk:
tzink, ón, ólom, vas, réz, ezüst, arany, platin és szén; minél távolabb állanak
e’ sorozatban egymástól e’ fémek , annál több ’s sebesebb galvan-berz fejük ki
azok költsönös érintkezéseiből; e’ szerint tehát a’ két legtávolabbi tzink és szén
érintkezéséből, legtöbb galvan-berz fejlemény állittatik elő. Ezen éllensarki fémek
92) egymássali puszta érintésökre is e’ fejlemény idéztetik elő, 92) de minthogy ezt
tsak a’ gömbtsékben szabadon jelen levő berz-erők arányával eszközölhetik, ma­
guk a’ lekötött berz-erők meg nem támadtatliatván, ezek egymással tsak hamar
kiarányodván, minden további fejlemény megszűnik. — Hogy tehát ezen hatás
elősegítessék szükséges volt oly módokról gondoskodni, melyek e’ fejleményt
előmozdítják, innen közikbe tett nedves papír, vagy még inkább savval fel­
eresztve ezen hatást elősegítik; — de minthogy ezen mód sem volt egészen ki­
elégítő ekként Becquerel, Faraday, Daniel, Bunsen, Grove ’s másoknak tapasz­
talatai következtében sikerült oly galvan-berz telepet feltalálni, melynél fogva e’
fejlemény folytonos előállítása idéztetik elő. De ebből kitűnik az is , hogy a’
kimiai műfolyam galvan-berz fejleményen nyugszik.
Megemlitendőnek tartjuk még a’ szabaddá lett berz azon nemét, mely
delejesség nevezete alatt ismeretes. Ez úttal hallgatunk arról, mely mint életerő,
az élet műfolyama következtében keletkezik, mely az élet rovata alatt úgy is
előtérbe jutand.
Ezen tulajdonsága a’ delejnek, legelsőben a természetes mágnesben fedez­
tetett fel, mely nevét kisázsiai Magnesia városától, a’ hol t. i. legelőször fedezték
volna fel, nyerte.
A tapasztalás tanúsága szerint, a’ delej egyik legfőbb tulajdonsága az,
melynél f ;gva a’ vas és ennek rokon nemeit vonja magához, mely sajátságát
azoknak is könnyen átköltsönzi, ugyanezen sajátságához tartozik: hogy miként
a’ berz folyam szinte ellensarkot képvisel, melynél fogva az ellennevü sarkuak
vonzó, a’ hasonnevű sarkuak taszító hatást gyakorolnak egymásra. — De hogy
a delejesség tisztán a’ szabaddá lett berz-erői fejlemény töményülésétől szárma­
zik, annak bizonyítéka az, hogy ha a vasat berzzel megtöményitjük, a delejessé­
get azonnal magába ölti, ezen tulajdonságát azonban, ha a’ vas lágy, mihelyest
a’ berz-folyam reá hatni megszűnik azonnal elveszti; e’ tapasztaláson okulva,
volt lehetséges a’ távírda. Legfeltűnőbb az, hogy ezen tulajdonságot, közönséges
körülmények közt egyedül a’ vas, és annak rokon neméi féméi azok. melyek
berzzel megtöményitve, a’ delejességet öltik magukba.
Mind ezekből tisztán kitűnik, hogy a természetes magnes e’ tulajdonságát
 165
az által nyeri, mivel földi bolygónk belhősége, izzósága következtében, annak
állományából a szabaddá lett berzerők szüntelen áradozván, ezzel nemtsak annak
belállómányát, hanem magát a’ légkört is nagy magasságban teljesen áthatván
megtöméuyítik, mi által maguk a’ természetes delej-vas állományának hézag-
tsái is teljesen megtöményülnek, ’s minthogy földünk gyomrából szünetnélkül
a’ két göntzöl felé állandóul egy irányban ttrittetnek ki legbőségesebben a’ sza­
baddá lett berz fejlemények, ekként földünk, állandó tengelye körüli sarka irá­
nyát ölti magába. Innen van, hogy a’ föld valóságos delejes test; innen, hogy a
delejtű mihelyest oly körülményekbe jön, hogy a’ berz fejlemény közelebb na­
gyobb mennyiségben jelenkezik, sarki irányát vesztve amannak hódolva ingásba
jön. — Innen önként következik, hogy ha a’ delejes vasat megtüzesítjük, ez
által a’ gömbtsék helyiségeiben megtöményült berz ellobbanásával, magának a’
delejes hatásnak is szükségkép, minthogy eredeti mivoltukra visszittatnak, meg
kell szűnni. Innen van, hogy a’ delejes-vas lyukats’ áiban, gömbtséiben az ellen­
sarki berzerők, mindegyik rész a’ maga lappangva rejlő minőségét megtartani
óhajtván, sarki központjában, ott a’ hol a’ két berzfél mint hasonsarkuak, rokon­
ságban nem állanak egymástól eltaszíttatván két irányban végetlentil elvonul­
nának, de a’ két sark végén t. i. az éjszaki ’s délin vezeték hiánya miatt meg­
állapodni kényteleníttetnelc; innen van aztán, hogy e’ két helyen leghathatósb
erőt nyilvánítanak; miből tisztán tűnik ki, hogy a’ delejes hatás nyilván a’ berz­
erők ellensarki tétességében rejlik, melyek ha a’ delejben mint hasonsarkuak
találkoznak, minthogy a’ hasonsarkuak, mint rokonságban nem levők taszítját
egymást, ekként azok egymástól azonnal sarki központjukból elválván, vonul­
ván közöttük a’ központban L ° (íy) ritkultság, viszonyos : iir=o támad,
mi által a’ két ellensarki berz-erő a’ székiben egygyé szívódik, kaptsolódik, tsu-
kódik; innen van aztán, hogy a’ közép semleges zerusi ponton se taszító, se
vonzó hatást nem nyilváníthat; innen van az is, hogy a’ midőn e’ két sark vé­
gén összegyűlt ellensarki berz-erők, rokonnemü fémekkel jönnek érintkezésbe,
ezek amannak állománya gömbtséiben új tért nyerve, egymással azonnal mint
ellensarkuak egyesülnek és zárt kört képezvén, ekként az azokat összekaptsoló
viszonyos ür, számtani arányban kaptsolja őket össze, de a’ midőn zárt kört ké­
peznek, ellensarki hatásukat nyilvánítani szinte megszűnnek. Innen van, hogy mi­
helyest a’ lég a’ szokottnál tsak némileg több, de hirtelen fejlett delejességet tartal­
maz, igy a’ földindulások, vagy zivatarok, vagy az éjszaki fény tüneményeinél, a
delejtű azonnal, mihelyest e’ tömöttebb berzerői állománnyal érintkezésbe jön, za-
varodásba, ingásba jön. Innen kiki beláthatja mily szerfeletti bűvös hatású szer ez a’
természetvizsgáló kezében. De ekként kiki előtt a’legvilágosabban áll, hogy a’yni-
dőn az ür lényegét tevő végtelen örök ellensarki kiterjedő ’s összehúzó tői minő­
ségeket, vagyis az azokban lappangva rejlő taszító ’s vonzó ősi erőket a’ fenntebbi
légszivattyú kísérletei oly tisztán felismertük, hogy ezen ősi erők az egyetemes
egészben szabad állapotukban ellensarki mivoltuknál fogva, mint legellentétesb
 166
’s így legnagyobb sarki rokonságban levők , mint eszközök öröktől fogva a
székekszéki központban tsukódva voltak.
És most tekintsük, a fér és időben levő állományok kötelékeiből kisza­
badult berz-erőket az ő ellövelt állapotukban, mit tapasztalunk akkor ? nemde:
világosságot, hőséget és végre tsattanást; az elsőt elárulja a’ látás, a’ hőséget,
felfedezi a’ megtelt gyűjtőt érintő (explosor), ha azt eleve erős szeszbe mártottuk,
mely attól meggyuladván ég, a’ tsattanást pedig a’ hallás érzéke árulja el. És
honnan mind ezen tünemények ? bizonyosan nem máshonnan, mint a’ berz-
erőkben lappangva rejlő, ’s az ő kötelékeiből kiszabadult kiterjedő ’s összehúzó
minőségeknek eredeti mi voltukra való visszatérésétől, minek következtében a
kevesb sarki berzből kiszabadult lappangó kiterjedő minőség : viliágosság; —
ellenben a’ többes sarki berzből kiszabadult lappangó összehúzó minőség: hőség
tüneménye alatt jelenkezik ; minthogy pedig ezeknek költsönös kiszabadulásaik
folytán az őket kötelékkép összekaptsoló viszonyos ür is kiszabadíttatik, innen
ennek ritkultsága, ’s a’ lég sűrűbb rétege hatásától : a’ tsattogás.
És hogy ezek nem tév nézeten nyugszanak, onnan lesz bizonyos, mivel
ha a’ végtelen kiterjedő tői minőség egyes-egyedül egy magában az örök össz-
huzó tői minőség minden legkisebb reáható befolyása nélkül működhetnék, ak­
kor ez (a’ mint a’ légszivattyú általi világosság tüneményéből kivehető), eme
egyedüli állapotában teljes kiterjedésben működhetvén, az egész egyetemet álta­
lánosan összefolyt világossággal árasztaná e l; miből láthatni, hogy a’ végtelen
kiterjedő minőség, az ő teljesen kiterjedő ritkultságában, a’ legtisztább teljes
(absolut) világosság lenne. Ellenben ha az örök összehúzó minőség egyes-egye­
dül egy magában, a’ végtelen kiterjedő mivolt minden legkisebb reáható befo­
lyása nélkül szabadon működhetnék, akkor ez (a’ mint a’ léggyiijtő eszközé-
93) ben, 9S) a’ légnek hirteleni nyomása következtében keletkezett tűzi fokot adó
hőségéből kitűnik) eme egyedüli állapotában teljes (absolut) összehúzódásban
működhetve, minden eddig ismert hőség legmagasb absolut fokát adná; miből
kitűnik, hogy az : örök összehúzó minőség, az ő teljes összehúzódásában teljes
hőség lenne. De minthogy sem a’ kiterjedő tői minőség, sem az összehúzó tői
minőség nem egyes-egyedül önálló, hanem egy titties hatásban tsukódva működ­
nek, a’hol egy részt a’ teljesen kiterjedő minőség, amannak ellensarki hatásában
részben: összehuzódik, más részt pedig, az örök összehúzó minőség, amannak ellen­
sarki hatásában részben : kiterjedvén, egymást költsönösen áthatják, ez által közöt­
tük viszonyos ür, innen a’ tér és időbeni berz-erők, primitiv elemek, vízgőz alaku­
lása keletkezvén, sem absolut: világosság, sem absolut: hőség nem támadhat. Ön­
ként következik tehát, hogy a’ midőn a’berz-erők világosság és hőség tüneménye
alatt ellobbannak, ez, az azokban lappangva jelen levő tői minőségeknek az ő
taszító (—) ’s vonzó (-}-) eredeti ősi erőikre való visszitásából keletkezik.
Innen, a’ midőn akár a’ primitiv elemek igy : a’ köneny és éleny, az ő
roppant gáz kiterjedésükből vízzé; vagy a’ meteorok elemei, meteorokká tsukód-
 167
riak, vágj' midőn a’ salétrom, puskapor, lőgyapot sat. az ő gáznemü elemeikre
ódodnak, mindenkor a’ lekötötten kiarányodott parányok és gömbtsék, tsnk és
ódásaik alkalmával, ugyanezen tüneményeket tapasztaljuk.
De minthogy ugyanezen ellensarki berz-erők azok, melyek a’ köneny
és éleny állományát lényegileg alkotják, és ugyanezen primitiv elemek azok,
melyek a’ viz alkatrészeit teszik, ekként tisztán következik, hogy a’: víz, nagy­
ban infusorialis állapotú bolygónk, és tűz, nagyban: a nap, költsönös működése
folytán keletkezett növény és állati ázalagok, és ezek életszerves azonosodási
végmuködéséből keletkezett széneny és légeny, amazok végmaradványaival
együtt ama mivoltok, melyekből, mind eme tér és időben levők alakultak; mi­
ből kiviláglik, hogy ezen berz erők azok, melyek minden tér és időbe átvitt állo­
mányok térségét tsukódtan elfoglalják, melyek gyúanyként (phlogiston) minden
anyagnak alapját teszik. Miből önként következik, hogy azok oszlásai alkalmá­
val, ama állományok térségét tsukódtan elfoglaló berz-erők, a’ midőn egymással
költsönösen ellobbannak, ekként taszító ’s vonzó erőiket elvesztve, eredeti tői ki­
terjedő, összehúzó ’s űri arányú mivoltukra térnek vissza.
Innen van aztán, hogy minden anyagok és testeknek, tsuk és odásaik
alkalmával, mint egymással áthatottan férkezett berz-erőknek kell kibonfcakoz-
niok. Ugyan ezt tapasztaljuk a’ vegyész! kísérleteknél, ezt a’ galvan-berz fejle­
ményeknél, t. i. midőn a különnemü fémek lemezeit úgy rakosgatjuk, hogy a
tevős sarkú lemezzel, mindig egy tagadó sarkú fém lemezt helyezünk, és ha
most a’ két el'elitétben álló végsarki fémek nyújtalak összeillesztjük, akkor az
egyik sarkon kevesb, a’ másikon többes sarki berz fejleményt fogunk tapasztalni.
És ez honnan ? természetesen nem máshonnan, mint a’ fém-lemezek gömbtsés és
tömör parányaiban tsukódtan rejlő, de ez ríttál az ő kötelékeiből szabaddá lett
berz fejleményeitől, mi előttünk a’ találótól, mint galvan-berz erő ismeretes.
Ha a’ galvan-telep két ellensarki nyújtalak összeillesztjük, világosság,
hév fejérlő-vörös sziliben jelenkezik, mivel a’ két legellentétesb szabaddá lett
berz-erők össztsapott ellöveléseivel, az azokban lappangva rejlő tői minőségek
eredeti mivoltukra visszittatnak.
Ha a’ két ellentétes sarktól vezetett fémnyujtal egymást nem érintvén
külön áll, mindegyiknek hőmérséklete olyan, mint a’ légköré; — de mihelyest
a’ nyujtalok egymást érintik, erősen megmelegednek, és ha nem igen vastagok,
akkor izzókká válnak; ha nagyon vékonyak, akkor ha mindjárt az igen nehe­
zen olvasztható platinból volnának is, egészen elolvadnak. Ha a’ volta-oszlop,
vagy galvan-telep elemeinek hatása igen erős, és az ellentétes sarkokhoz alkal­
mazott nyujtalok vékonyak, akkor azok habár arany, vagy platinábóliak legye­
nek, mihelyest, együtt érintkeznek, mint könnyű gőz elpárolognak.
Ha a’ két ellensarki nyujtal végihez szén darabot illesztünk, ezek érinté­
sével oly tiszta vakító fejér fénynyel égve lobognak, mint a’ ragyogó napfényé.
Ezen széndarabok légtől ment térben is , azon módon égnek, még pedig mi
168
nagyon feltűnő a’ nélkül, liogy megemésztődnének, mert bár meddig lobog­
tatjuk is azokat, mindig megtartják eredeti mivoltukat, és sulyok is igen ke­
veset apad.
A’ platin, arany, réz sat. fémek nem hatnak érezhetőleg a’ delejtűre, efféle
fémekből készült nyujtalok a’ voltai oszlophoz illesztve, míg azon külön vannak,
szinte nem mutatnak delejességi tüneményt. De mihelyest egymással össze­
illesztve érintkeznek, legott igen erős delejességi hatás fejük ki, ’s még a’ nyuj­
talok érintkezésben vannak, maguk is valóságos delejek, mert a’ ráspolyzatot
magukhoz vonják, úgy a’ melléjök helyezett atzél lemezeket tartósan megdeleje-
sítik. É s e z t j ó l m e g j e g y e z t e t n i k é r j ü k .
Ha a’ voltai-oszlop igen erős, és a’ két nyujtal végeit nem érintjük egy­
máshoz, hanem bizonyos távolságban tartjuk, akkor élénk fény támad a’ huza­
lok két végén. E z e n f é n y is d e l e j e s e r e j ű , a’ d e l ej m a g á h o z v o n j a
v a g y e 11a s z í t j a a z t ; és i g y m i n d e z e n , m i n d az e 1ő b b e n i j e ­
l e n s é g e t jól m e g j e g y e z t e t n i k é r j ü k , m i u t á n e g y e d ü l e z e k
b e n s ő i eg é r t e t t a l a p j á n v a g y u n k k é p e s e k s a j á t k i s v i l á g u n k ,
és e z z e l a’ v é g t e l e n - ö r ö k d e l e i l e g m ű k ö d ő é b e r l é t ü o k f ő j é t
1s , az ő l e g t i s z t á b b d e r ű j é b e n f e l i s m e r n i .
Midőn a’ két nyujtalt bizonyos tsekély távolságban egymástól vízbe tesz-
szük, akkor a’ viz, vagy bár mely más folyadék vegyileg felbomlik, azaz, a’ két
gáznemü elem, melyből a’ viz tsukódott, szétválik egymástól, minek következté­
ben az éleny a’ horgany sarkhoz illesztett nyujtalon; a’ köneny pedig a’ réz
sarkhoz alkalmazott huzalon kisded holyagtsákban fut végig; úgy hogy ekként
a’ két elemet külön edényben fellehet fogni. De ép ezen jelenségből bizonyosság­
gal áll előttünk, hogy.az éleny positiv, a’ midőn a’ köneny negativ sarkú elem,
mivel az elemek nem hason sarkú, hanem ellensarki részükkel állanak rokonság­
ban, és igy mi természetesb, minthogy mindegyiknek az ellenfelü sarkhoz kell
vonulni t. i. a’ könenynek a’ rézhez, innen a’ rezet sat. positiv sarkú fémek közé
sorozzuk. — Ezt azért jegyeztük meg ily világosan, mivel az elnevezésnek min­
dig a’ lényegből, valóból és nem a7 látszatból kell kiindulni, igy aztán fogalmi
zavar soha sem idéztethetik elő, miként ez a’ pogány korszakban minden tan­
ban történt.
A’ galvan-üteg általában a’ leghatalmasabb bontó vagy elemző eszköz,
és ez természetes, miután mindannyian berzerői alakuláson nyugodván, ekként
mihelyest a’ kötött berzerők, a’ kiszabadult berzerőkkel találkoznak, maguk is
im azok kiszabadulására indíttatnak. Ennek segítségével számos lugany és föld-
nemű testet bontottak fel, melyeket azelőtt egyszerű anyagoknak véltek. De
nem tsak bontó eszközül használható, hanem segítségével számos vegyületeket
is lehet előállítani az illető egyszerűeknek tartott elemekből.
Ismervén a’ galvan-berz ellensarki tsukódásaiból keletkezett világosság
’s hőség tüneményeit, ebből kitűnik, hogy ugyan ezeknek a’ legbensőbb össze-
 169
függésben és kaptsolatban kell lenni, az ellövelt berz-erök világossági ’s hőség
tüneményeivel is.
És ha most e’ mindenség legelletétesb kevesb sarki berzét, mint a’ végte­
len-örök központi egységnek kifolyó egyik töredékes félrészét tekintjük, itt ennek
gömbtséiben a’ kiterjedő minőség lévén lappangólag rejlve, emez tasz erejénél
fogva ugyan azon arányt óhajtaná megtartani, de az ellentétes tevös-berz pará-
nyaiban lappangva rejlő összehúzó minőség reá való hatása következtében ará­
nyát változtatni kényteleníttetvén, ez által a’ felesleg kiterjedő tői minőség, az ő
lappangó kötelékéből szörnyű sebességgel kiszabadulván, érzékeinknek mint
lobbanó világosság tünedezik. Ezen ellobbanás által a’ lappangó kevesb sarki
minőség gömbtséi némileg az ellenhatás, vagy önállásnál fogva, nehogy az egész
egyszerre kibontakozzék összebuzódnak; de ép ez által, mivel a’ szabaddá lett
kevesb sarki berz ellobbanva fénynyé lesz, eszközöltetik a’ legnagyobb hatás,
mert ez által a’ lappangó kevesb sarki minőség gömbtséi, mintegy előkészíttet­
nek arra, hogy a’ midőn a7lappangó többes sarki minőség parányaival együlnek,
ez a7 kibontakozott és szabaddá lett minőség ellobbanásával előre némileg össze-
huzatván, az összehúzó minőség parányaival való tsukodása alkalmával annál
bizonyosabban engedhesse a7maga kiterjedő ensége összehúzódását. De e7 szerint
látni való, hogy a7világosságnak, mint + , a7 setétség a7 — ellensarka; ’s igy
látni való, hogy a7 setétség a7 világosságnak kötött állapota; holott a7 világosság
tüneménye, a7lobbanová lett kevesb-sarki berzben lappangva rejlő taszító ősi
erőknek ellövelt visszitása.
Es ha most e7mindenség tér és időbe átvitt legellentétesb többes sarki
berzét, mint a7 végtelen-örök központi egységnek kifolyó másik töredékes félré­
szét tekintjük, a7 mélyebben pillantó azonnal észreveszi, hogy itt, mint többes
sarkban a7lappangva összehúzó tői minőség parányzott alakulást nyerve, vonzó
erejénél fogva, ugyanazon arányát megtartani óhajtaná, de parányainak egymás
iránti arányát az ellentétes tői minőség gömbtséinek reá való hatása következté­
ben változtatni kényszerítvén, ez által a7 felesleg összehúzó minőség, az ő lap­
pangó kötelékéből szörnyű sebességgel kiszabadulván, érzékeinknek mint ellob­
bant hőség jelenkezik ; — ez ugyan egy pillanatra azon tapasztalással, miszerint:
a7 hév mindent kiterjeszt, ellentétben látszik lenni, de minthogy tudva van előt­
tünk, hogy eme tulajdonságát tsak szabad állapotában eszközli, már innen is kitűnik,
hogy kötött állapotában ép az ellenkezőt, azaz összehúzódást kell eszközölnie, de ép
a7 szabaddá lett többes berz sarknak hévvé lett ellövelése alkalmával eszközöltetik a7
legnagy óbb hatás, mert ez által a7 többes tényezői sark parányai mintegy előkészít­
tetnek, azaz képessé tétetnek arra, hogy a7midőn a7kevesb sarki tényező gömbtséi-
vel egyiil, ez az ellövelt hév által előre némileg kiterjesztetvén, a7kevesb sarki té­
nyező gömbtséivel való tsukódása alkalmával annál bizonyosabban engedhesse,
a7 maga összehúzó parányainak kiterjedését. De ebből kitűnik az is, hogy a7:
hévnek mint többes sarknak a7 hideg mint kevesb az ellensarka; miből ismét
 170
következik, hogy : a’ hideg, a’ hévnek kötött állapota; holott a’ hév tüneménye,
a’ lobbanó vá vált többes sarki berzben lappangva rejlő vonzó ősierőknek ellő veit
visszitása.
Innen van, hogy a’ két ellensarki berz-erőben lappangva rejlő világosság
és hév, mint kötött minőségek minden egyéb tsukódásokba is átvitetvén, ez által
és vegyészi kísérleteknél nem tsuda, ha azon tüneményeket annyi változó foko­
zatokban tapasztaljuk nyilvánulni. Innen van, hogy a’ midőn a’ berz-erök, a ke-
vesb sark sokszorozott arányában többesedve löveltetnek el, akkor az éghető
anyagokkal érintkezésbe jővén nem gyúlnak m eg, ellenben a’ midőn a’ berz-
erők, a’ többes sark sokszorozott arányában többesedve löveltetnek el, az éghető
anyagokkal érintkezésbe jővén meggyuladnak, ezt mennykő ütéseknél nem egy­
szer tapasztalhatni.
Ezek foiytán tisztán áll előttünk, hogy a’ végtelen-örök okfői mivoltból
tér és időbe kifolyt berz erők tsukodtan teszik e’ mindenség tétes valóját; de ha
igy, akkor a’ két fenntebbi ellensarki berzerőknek ugyanannyi menynyiségü !s
minőségű ellensarki elemeknek is kelletik megfelelni.
Véve tehát e’ mindenség végtelen-örök tői minőségek tsukódásaiból ke­
letkezett berz-erőket, mint kétszer kettő a’ négy, oly tsalhatatlanul következik,
miszerint az ellensarki berz-erők tsukódásaiból is legalább két ellensarki arányon
nyugvó elemeknek kelle tsukódniok t. i. az egyik : a’ melyben a’ kevesb berz-
erői sark gömbtséinek sokszorozott aránya, a’ többes berz-erői sark parányainak
kevesedett arányával tsukódott, és ez ódó, vagy taszító sarkú elem, mert itt a’
taszító, ódó, vagy tagadó (tért adó) rész vagyon többségben, vagyis ez az ural-
góbb (praedominans). A’ másik a’ melyben a’ többes berz-erői sark parányainak
sokszorozott aránya, a’ kevesb berz-erői sark gömbtséinek kevesedett arányával
tsukódott, és ez a’ tsuk, vonz, vagy többes sarki elem, mert nemde i t t : a’ vonzó,
tsuk sark vagyon többségben, azaz itt ez az uralgóbb.
De ha igy, akkor e’ tétes mindenségben kell lenni oly ellensarki arányon
nyugvó elemeknek, melyek a’ fentebbi mennyiség és minőségre nézve is teljesen
megfeleljenek, és valóban, ha ezek iránt figyelemmel körül tekintünk, azt a’ :
romany, köneny (hydrogenium) és égeny, éleny (oxygenium), mint legellenté-
tesb elemekben a’ legpontosabban felleljük. De ha ez valósággal igy vagyon,
akkor a’ kísérletek utján ki kell derülnie annak is, hogy ha a’ könenyben a’ ta­
gadó sarkú berz sokszorozott arányú többsége, a’ tevősb sarkú berz kevesedett
arányával, ellenben az: élenyben a tevősb sarkú berz sokszorozott arányú több­
sége , a’ tagadó sarkú berz kevesedett arányával légyen valósággal férkezve,
akkor ezen elemek tsukódásaik alkalmával is múlhatatlanul két ellensarki test­
nek is kell támadniok t. i. a’hol az egyikben : a’ kevesb, a’ másikban a’hol : a’
többes sarki elemek sokszorozott aránya többesül. Es valóban a’ midőn e’ két
elem egygyé tsukódik, mit tapasztalunk ? nemde : világosságot, hőséget, dörgést
és végeredményként a’ vizet; vagyis ezen utóbbin kívül, ugyan azon jelensége-
 171
két tapasztaljuk, melyeket az ellövelt berz-erők alkalmával láttunk, mi egy ma­
gában is eléggé bizonyítja azt, hogy eme elemek szinte és azonképen berz-eró'k
tényezőiből, tsak hogy más arányon nyugva tsukódtak. De ha igy, akkor a’ viz,
tsuk, vagy vonz részében az éleny arányának a’ könenyét felül kell múlni, ’s
valóban ha a’ vizet elemeire szét ódjuk és ismét azokból összetsukjuk, találni
fogjuk, hogy az súlyra nézve: 88,89 rész élenyből, és 11,n könenyből áll, tehát
a’liol a’ tsuk, vagy összehúzó rész valósággal többségben van, azaz a’hol a’ vonzó
sark az uralgóbb. De más részt világosságot hévvel, vagyis ezen arányban : tü­
zet, mint a’ szabaddá lett ellensarki berz-erőknek ellöveléséből keletkezett tüne­
ményt is tapasztalunk létrejönni, azaz a’hol a’ taszító sark az uralgóbb. És igy
azon fenntebbi állítás, miszerint a’két ellensarki berz-erői tényezők tsukódásaival,
két ellensarki elemnek, és ezek ellensarki tsukódásaikból ugyan annyi testeknek
is kell megfelelni, mily pontos a’ következmény a’ kísérletek utján tsalliatatlarml
bizonyítja az eredményezett tapasztalás.
De ez által mily élvezett dúsan tűnik ki a’ primitiv elemek férkezéseinél:
a’ testek tsukódása, azaz, midőn a’ közös központi okfő működéséből, a’ két ellen­
sarki tői minőség az azokban lappangva rejlő eredeti ősierőikkel berzzé arányod­
nak, nékiek okvetetlenül gömbtsés szikra alakulásba kelle tsukódniok, innen uj
arányodásba vonulva, primitiv elemekké tsukódnak, a’ honnan a’ lappangva
rejlő összehúzó ’s kiterjedő minőségeiket tsak úgy vihetik a’ legközelebbi nagy
kör arányosan egyensúlyozott testeibe által, hogy elébb : ódódniok kell, hogy
tsiikódhassanak ; és ismét tsukódniok, hogy : ódódhassanak, mi térváltozás,
vagyis saját állományok gömbtsés parányainak költsönösen kiarányodott tsukó-
dásai nélkül, nem eszközöltethetik. Innen a’ vegyészi kísérleteknél a’ kibonta­
kozó hév, világosság, mi néha valóságos tűzi fokig is emelkedik; a’ minthogy
jelen esetben is azon vonzalomból ered, mivel a’ többes sarki elem előbbeni ösz-
szehuzó minőségét teljes arányban megtartani óhajtaná, de parányainak arányát
az ellentétes elem gömbtséinek reá való hatása által változtatni kényteleníttet-
vén, ez által a’ felesleg összehúzó minőség, mint vonzerő kötött állapotából ellö-
velten kiszabadulva, érzékeinknek m int: visszitott hév jeleukezik: holott a’ feles­
leg kiterjedő minőség mint taszító erő, kötött állapotából ellövelten kiszabadulva,
érzékeinknek m int: visszitott világosság tünedezik. Innen az egyik mint kevesb,
vagy ódó sarkú test a’ t űz; a’ másik mint többes, vagy tsuk sarkú test: a’ viz
támad; és hogy dörgés követi okvetetlen jele a’ roppant sebességű téredzésnek,
mi áltál viszonyos ür támadván, a’ két ellensarki elem tsattanva egygyé tsukó-
dik. Innen önként következik, hogy a’ midőn ezen ellensarki elemek űrben tsu­
kódnak, ezt egész tsendességben eszközük. Innen van aztán, hogy a’ midőn a’
berz-erők ellobbannak, részben eredeti űri mivoltukra térnek vissza, mi által tér
és időbeni pályájokat befutván elenyésznek. 94) 94)
Ezek folytán kiki beláthatja, hogy az anyagnak bizonyos térségét elfog­
laló állománya tisztán összehúzó, vagyis teljesen tömör parányokból nem állhat,
 172
hanem a’ parányok az anyag· állományának tömöttsége, vagy ritkultsága ará­
nyához ellenfelének kiterjedő minőségével vagyis gömbstéivel kaptsolvák, miből
önként következik, hogy az anyag térségét mennyileg elfoglaló gömbtsés-pará-
nyok minőségeikkel teljesen áthatottak, t. i. a’ gömbtsékben : a’ lappangva rejlő
kiteijedő; a’parányokban: a’lappangvarejlő összehúzó minőség lévén ellensarki-
lag többesedve. És igy az anyag bizonyos téi’séget elfoglaló állománya nem
egyedül kiterjedés, hanem állományának gömbtsés-parányai, vagy viszonti ará­
nyához : kiterjedés és összehúzás, vagy összehuzó-kiterjedés együtt, úgy a’ mint
az anyag térségét elfoglaló állományában a’gömbtsék vagy parányok tulsulylyal
s) arányosodtak 95); azaz a’hol a’ vonzó’s taszító erők együtt mint kiarányodott,
közömbösödött ellenfelek, a’ viszonyos űrrel áthatottan kaptsolvák, hogy adandó
alkalomra azonnal, mihelyest a’ kevesb, vagy többes sark részére segedelem
érkezik, egymást költsönösen leküzdve új arányosodásba mehessenek. Itt rejlik
az elemek, anyagok és testeknek az ő gáz, folyékony, hig vagy tömöttebb állo­
mányuk benső oka.
A’ midőn tehát, az ellensarki berz-erők primitiv elemekké tsukódnak : a’
köneny és éleny-keletkeznek. Innen a’ köneny mint kevesb, vagy ódó, vagy
tért adó elem, lényegében: a’ tagadó berz-erői sark sokszorozott gömbtséinek, a’
tevősb berz-erői sark kevesedett parányaival való tsukódása; tulajdonságára:
9e) taszító erő 96) mert itt a’ gömbtsés rész lévén többségben, az összehúzó parányo-
kat teljesen eltaszítaná magától, de többet nem taszíthatván, kénytelen azon
ellen, de sarkilag rokon erőnél fogva, melynél az összehúzó minőség vonzódik
hozzá, legalább azon kis arányban tsukódni.
Az éleny mint többes, vagy tsuk sarkú elem, lényegében: a’ tevősb berz
sokszorozott parányainak, a’ tagadó sarkú berz kevesedett gömbtséivel való tsu­
kódása ; tulajdonságára: vonz-erő, mert itt az összehúzó minőség lévén lappan-
gólag többségben, a’ tagadó sark gömbtséit vonják magukhoz, de minthogy ezek
vonulnak tőle, többet magához tsukva nem tarthat.
De hogy ezen elemek valósággal ugyanezen ellensarki berzerőkből tsu-
kódtak, onnan is világos, mivel midőn önmagukban égnek el, az azokat lénye­
gileg alkotó berz-erők elégésein kívül semmi nemű legkisebb maradványt sem
tapasztalunk; sőt a’ midőn e’ két ellensarki elem egygyé tsukódik, a’ végered-
ményü vizet tekintetbe nem vevén, azonképen mint a’ berz ellövelésénél : vilá­
gosság, hév és tsattanást tapasztalunk létre jönni, miből kitűnik : hogy azokban
a’ gömbtsék és parányok egymásiránti helyiségüket térben szörnyű sebességgel
változtatják, mi által közöttük viszonyos űr támadván, ez az mi a’ két ellenfélt
egygyé tsukja, tapasztja, kaptsolja; de állományuk térfoglalatját nem változtat­
hatnák, hatsak eleve a’ lappangó kiterjedő ’s összehúzó berz gömbtsés-parányai-
val lényegileg összkaptsolva nem volnának. De mutatja az is, hogy a’ midőn
ezen anyagok tűz és vízzé tsukódnak, és ismét a’ midőn a’ viz az ő elemeire
bontakozik, ezek tsak az által maradnak m eg, mivel az >n tsukódásba, melybe
 173

férkeztek, oly arányok változásain át nem mentek, melynél fogva, lényeges ará­
nyukat átalakíthatták volna. De a’ mint e’ nagy körből kiskörbe, azaz egyes
növény ’s állati ázalagok egyénies kisvilágaivá éledve tsukódhattak, itt az ará­
nyok lényegükben átváltozhatván, más és más anyagok arányaiba azonosodva
tsukódhattak, igy : a’ szcneny, légeny, kovany, mészeny, bamany, szikeny sat.
a hány lényegében átazonosodbató arányodás ugyanannyi elem lehet. De végre
bizonyítja az is, hogy a’ midőn ezen elemek együtt égnek, a’ galvan-berz égő
lángjához hasonló fokú égés keletkezik. De ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy
ha a’ viz roppant hőségnél zárt kazánban kisebb mennyiségben folyton hevítte-
tik. ez gőzzé, elemekké, berz-erőkké ’s végre eredeti minőségeikre viszittatván,
mint durranó gáz lobban szét. Innen van, hogy a’ midőn nagyobb tűz alkalmá­
val, azt, a’ fetskendezővel szűrő alakjában lotsoljuk, azt nem hogy oltaná, de
olajként élénkíti.
A’ midőn tehát a’ végtelen-örök tői minőségek berz-erőkké, ezek kö-
neny ’s élenynyé, ezek vízzé tsukódva földünk infusorialis állapotában egyedüli
mivoltát tevék, ekként nem tsuda, ha nem lehet anyagot, testet találni, melyben
a’ tői minőségeket berz-erők alakjában egybekaptsolva fel ne találnék. — Innen
van, hogy az anyagok és testek szükségkép kiterjedtek, összehuzottak, lyukatsos-
sak; ruganyosak, hig vagy tömöttek sat. De mindezek közt legnagyobb figyel­
met érdemlő : a’ lyukatsosság, mert ezen gömbtsék, hézagtsák, hójagtsák azon
küzdhelyiségek, a’ hol az anyag állománya arányához, a’ lappangó tői minősé­
gek berz-erők alakjában, részben szabadon vannak jelen, melyek a’ hévre kiter­
jedvén, vagy a’ hideg következtében összehuzódván, magát az anyag állomá­
nyát is azon állapotba viszik, itt kezdődik : a’ vegyészi műfolyam, melynek kö­
vetkeztében az anyagnak berzerői alakuláson nyugvó egyensúlyozott arányai,
adott alkalomra egymással összeütközvén, új arányodásba mennek, t, i. legelső­
ben az anyag legszélsőbb gömbtséiben részben szabadon jelen levő berz-erők
arányodnak ki, mire kisebb-nagyobb fokú hév fejlődvén, erre a’ hézagtsák kitá­
gulva az egymás közötti tus t., viadal mindinkább nagyobb mérv és fokban fej-
ledezik, miáltal a’ lekötött berz-erők és végre az elemek is kiszabadulván, ez által
maguk a’ médiumból átvitt és minden további égésnek datzoló alap (basis) részek
is, ezen erők irányában új arányodásba vitetnek; holott a’ felesleges erők, mint
galvan-berz delejes fejlemények kiszabadulván elillanak, minek következtében a’
sebességhez képest hév és világosság fejledezik.
A’ midőn tehát, a’ közös természet, igy tekintvén azt, enmaga is két t. i,
égitesteiben mint összehúzó, ’s mérhetlen tágéban, mint kiterjedő mivolt mutat­
kozik, ekként az egészről, a’ részre vonva következtetést, magának az anyagnak
is az ő lényegében, ugyanazon mivoltot kell tartalmazni, ’s innen van, hogy mi
minden anyagot minden kivétel nélkül ily két, sarkaikban ellentétes berz-erők
egyensúlyozó arányaiból kaptsoltnak tekintjük, akként, hogy abban a’ végtele­
nül kiterjedő tői minőség térbe, az örök összehúzó minőség berz-erőként időbe
174
tsukódván, egymást egyiitties egyensúlyozásukban költsönösen ódják, tsukják
és viszont, a’ mint a’ kedvező körülmények egyik vagy másik sark segedelmére
állván, egymást költsönösen leküzdhetik; ezt pedig annálinkább tehetik, miután
sem a’ kiterjedő, sem az összehúzó tői minőségek, költsönös tsukódásaikban en-
nen valójoki'a egymást át nem hasoníthatják, hanem azt tsak részben tehetik, t. i.
kiterjedő tői minőség kevesb sarkilag, amannak összehúzó minősége folytán rész­
ben összehuzódik; emennek minősége pedig amannak hatása folytán kiterjed,
mely egyiitties hatás küzdelme folytán közöttük viszonyos ür támadván, ez által
áthatottan egygyé tsukódnak, tapadnak; innen az anyaggal lényegileg járó ta­
padás és lyukatsosság, melynélfogva az anyag térségét elfoglaló állomány átha-
tóvá lesz, miből önként következik, hogy ezen tapadás, az ellensarki tényezők
azon mérvében történik, a’ melyben az egyik, vagy másik arányosan egyensú­
lyozó tényezőben a’ kevesb vagy többes sark többesedett.
Ezen ür azon szerfeletti lényegesség, melynek következtében bármely
anyag, mihelyest egy oly nemű anyaggal vegyülve érintkezik, melynek térségét
elfoglaló állománya, amannak térségét elfoglaló berz-erői állományával rokon­
ságba jön, azonnal új arányodásba menvén, tért változtatni kénytelen.
íme a’ testeknek a’ hideg általi összhuzódhatási, ’s a’ hőség által kiterjed-
hetési benső oka is itt rejlik. Igen is ezen viszonyos ür azon kapts-erő, melyet
némely természetvizsgálók egy harmadik összetartó kaptserőként lényegében
nem értvén, felállítani törekedtek. Igenis, ez azon láthatatlanul titkosan ható erő,
mely az anyagok és testek áthatottan elfoglaló állományainak parány-gömbtséit
egytitties kaptsban (miként a’ légmérő tsövének felső üre által, a’ higany súlya
ellenére) fenn és összetartja. Igenis ugyanez az, mi saját kisvilágunk milliard
parányainak és gömbtséinek együttiesen összfüggő kaptsát okfőileg idézi elő.
íme igy értjük meg a’ vegyészi műfolyam való lényegét, itt lévén azon vegyészi
műhely (laboratórium), a’ hol a’ részben szabadon jelen levő berz-erők, vagy ha
tetszik az azokban lappangva jelenlevő tői minőségek, ősi erők egymással tusára
kelvén, uj arányodásba indulnak, mi által lassanként, maguk a’ lekötöttek is át­
vitetnek. Sőt magának a’ nagyegész myriad égitesteinek, minden súlyt nélkü­
lözni látszó összefüggése is, ennek székekszéki okfőjében keresendő. Itt rejlik az
anyagok és testek tsuk és ódhatóságának, ruganyosságának, áthatottságának sat.
sajátságos oka. íme mindezek tudata az oly lényeges derű szó vfelé : üred titká­
ban rejlik, hasztalanok lettek volna azon fennebbi figyelmeztetések, hatsak e’ szó
lényeget tartalmazó szentségéről meggyőződve, azt a’ kísérletek tényein fel nem
ismerjük vala.
Nints tehát kétség, hogy az ős, rég letűnt bukott korszak előtti látnoki
tehetséggel megoldott ’s feltárt egy élő isten tanának böltsészete, itt a’ mi párat­
lan nyelvünkben rejlik a’ legvilágosabban, titokban ha tetszik, mert nem min­
denkinek jutott a’ szerentse azt onnan kiolvashatni; nyilván, ha meggondoljuk,
 hogy az egy élő nép száján forogván, azt ez által az egész emberi-nemnek át­
adva lenni látjuk.
A’ midőn tehát az anyag, lényegére vonatkozó határozmányát, mely nem
egyéb : m i n t a’ v é g t e l e n - ö r ö k t ő i m i n ő s é g e k n e k t s u k ó d á s a i b ó l
m e n n y i s e d é i t á l l o m á n y ; ily rövid, de tartalomdús eszmébe foglalnók;
lássuk az anyag’ azon eddigelé állított tulajdonságait, melyekből azt oly hosszú
századokon át állónak tekintették.
E’ tanok szerint : az a n y a g k i t e r j e d ő ’s á t h a t l a n m i v o l t b ó l
á l l ó t é r f o g l a l a t vol t . Igaz, hogy az anyag állományának egyik tulajdon­
ságát minden kivétel nélkül annak kiterjedő mivolta teszi, de nem egyedül, ha­
nem minden különség nélkül az ellensarki összehúzó minőséggel tsukódtan, mi
által a’ legkülönbözőbb tömöttségü arányon nyugvó anyagok keletkeznek; ezek
egymást költsönösen áthatva alkotják azon térfogatot, melyet elfoglalnak. Ebben,
miután a’ kísérletek tényein az előállított ür belerjéből világosságot, úgy az
anyag és testekből berzet állíthatni elő, többet kételkedni nem lehet.
íme itt azon kimutatott ösvény, melyen a’ természettudósoknak halad-
niok kell, ha a’ való tudomány terén eredményre akarnak jutni, a’ midőn aztán
újból a’ phlogisticus rendszer veendi át a’ vezényletet, mert ekkor mindenki
belátandja, hogy azért, mivel az anyag 97) térfoglalatát lényegileg alkotó berz-
erőket nem minden mii folyam alatt tapasztaljuk tűzi fokra emelkedni, ezért azok­
nak az anyagban gyuanykénti jelenlétöket tagadni akarni, a’ dolog lényegében
való vakságot árulna el. Igaz, hogy ezen fokot nem mindenütt tapasztaljuk, de
elég az is, ha a’ hév bizonyos, ha még oly tsekély fokát tapasztaljuk jelenkezui,
ezt pedig tagadni nem lehet, miután ez, az ő lehető legtisztább derűjében állana
a’ figyelmes kutató előtt. Ugyanazon elmélet hatja át némely lényeges szavain­
kat, igy : beteg, vfelé : ‘' g e t ’e b '1, azaz égettebb állapot mintáz egészségessat.;
a’ nélkül azonban, hogy ez alkalommal látható égés tüneménye keletkezzék,
elég erre a’ világosság és hév bármely tsekély foka.
Ezek folytán kiki beláthatja, hogy mi a’ közös természet legfőbb alapjául
tekintjük : a’ végtelen-örök központi okfőt, az ő ellensarki ősi erőivel, melyek
mint eszközök annak szerves működéséből tér és időbeni berz-erőkként hullá­
mozva folytak ki.
Mi tehát a’ végtelen-örök okfői működés folytán tér és időbe kifolyt min­
den renden levő állományokat elosztjuk : tényezők, elemek 9S) és testekre, Az
elsőhöz számítjuk a’ berz-fejleményeket, melyek lényegükben szinte anyagok,
miután ők is a’ végtelen-örök minőségek tér és időbe tsukódott mennyisedései;
— de mivel mindezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők leges­
legelső kifolyásaként, mint berz-erők indultak ki, ekként az elemek, anyagok
azonnali megkülönböztetése tekintetéből tényezőknek nevezzük. Az elemekhez
számítjuk mindazokat, melyek vegyészeti szempontból egyszerűeknek tartatnak,
és ezek közt legegyszerűbb primitiv rendüeknek tarjuk : a’ köneny (romany) és
 1~6
éleny (égeny) elemeket. A’ testekhez számítjuk mindazokat, melyek az ö legkö­
zelebb álló elemeikre, ’s ezek az ő tényezőikre oldhatók, hagytak legyen azok
maguk után berzerőikre oldhatatatlan részeket vagy nem. és mindezen testek
közt legegyszerűbb és legelső primitív rendűek közzé sorozzuk : a’ tüz-vizet.
Mi tehát azon tapasztalásból, miszerint a’ hatalmunkban álló eszközök
által bár miként erőlködjünk, némely anyagokat és testeket az ő berz-erőikre
teljesen el nem oldhatjuk, hanem azok után mindig valami eléghetetlenn ek látszó
alaprész (basis) marad hátra, fel nem akadunk; mert ez egyedül a’ dolog ama
természetéből ered, mivel a’ midőn az életszerves testek maradványai, bolygónk
ázalagi állapotában lesüppedve, végre földi állománynyá alakulva ennek magvát
képezék, itt a’ berz-erők végtelen arányain nyugvó anyagok és testek egymásrai
hatásuk következtében hév, forróság· és izzóság keletkeznek, de a’ melyek a’ viz
hatása folytán oly absolut fokra nem emelkedhetnek, melynélfogva azok teljesen
a’ maguk eredeti tői minőségeikre visszíttathattak volna ; mi a’ mindenekfeletti
Alkotótól szerfelett böltsen rendeztetett igy, mert különben földünk szerves
testté nem gyarapodhatott volna, ’s igy ezen hátramaradt hamvas maradványok,
mint olyanok, melyek földi bolygónk lehető legnagyobb tűzi fokát kiáltották,
a’ legkülönbözőbb médiumok folytán, ugyanazon mindenütt jelen levő berz-erői
hatás következtében, az anyagok és testek térfogatába felvétetvén és egymást
arányos egyensúlyozásban költsönösen lekötvén, természetes, hogy mint ilye­
nek alapként (basis) mindig hátra maradni kénytelenek. De erről az élet rovata
alatt bővebben értekezendünk.
Mindezek folytán, kiki beláthatja, hogy mi minden kivétel nélkül, min­
den renden levő elemeket ’s testeket legvégsőbb állományukban berz fejlemé­
nyen nyugvóknak tekintjük, akár legyenek azok berzerőikre tisztán oldhatók
akár nem.
Innen van, hogy midőn ezen berz-erők, az anyagok és testekben lekötöt-
ten kiarányodnak, minden kivétel nélkül nehézkedők, a’ midőn pedig ezen köte­
lékeikből eredeti mivoltokként szabadulnak ki, súlyt e’ sűrűbb réteg irányában
nem gyakorolhatván, mint súlytalanok szakadatlanul a’ bolygói rendszer gótzába:
a’ napba, mint az egész bolygói terület irányában legritkultabb helyre vonul­
nak ; mert ki nem látja át, hogy a’ súlytalanoknak látszó berz-erők is, miután
azok, az ő végtelen-örök okfői minőségeikből sürített állapotba hozattak, a’ rit-
kultabb ür iránti hasonlatosságában szinte súlyosak, és itt földünkön tsak az
által vesztik azt, mivel annak rétegében, azonnal, miként a’ könenynyel meg­
töltött léghajó, a’ felsőbb rétegekbe jutva, a’ reá ható nyomás szüntével kiter­
jedvén ritkul, úgy itt azonnal szétterjedvén, 1ebként vonulnak el, és igy a’ mint
a’ léghajó terhet is vihet, úgy emezek is, némi legkisebb atom részetskéket ma­
gukkal vinni képesek. — És innen természetes, hogy azon roppant terület,
melyet bolygói rendszerünk (következéskép a’ többi myriadokéi) elfoglal,
nem teljes ür, hanem berzzel ép úgy, mint életszerves testünk életerővel, lebként
 177
(aether) *9) a’ lehetőleg töményült térfoglalat; mit tényleg bizonyít az, hogy a’ ")
lehető legnagyobb magasságból is nyerhetni berzet. Miből aztán az is bebizo-
nyodik, hogy a’ mint ez egyetemes nagyegész, úgy saját naprendszerünk élet­
műfolyama, nem mechanical erők, hanem szerves működésen alapszik.
Ezek után már most méltán ketsegtethet a’ remény, hogy a’ midőn a’
pogány korszak látszólagosságából kiindult áltanok letereltettek, mihelyest az
iskolák helyesb, a’ természeti tudományok alapjain vérré válva menendenek
át a’ közönség testi-lelki együttiességébe, ekként az emberiség oly és annyi
tévedéseiből is végre valahára kiokulva, ezzel a’ dolgok nagyrendjére térend
vissza.
Ezek átpillantásával lássuk az anyag eddigi áthatlanságára vonatkozó
tulajdonságát. Már maga e’ szóba foglalt eszme: tagadást kifejező, ’s igy tulaj­
donság kitételére teljességgel nem alkalmatos; a’ tulajdonságot kifejező szónak
vagy okot, okozatot, hatást tétes mérvekben kifejezőt kell az ő lényegében rej­
teni, ’s igy miután e’ szó az áthatottság tagadása, mi természetesb minthogy e’
tannak oly nézpontokból kelle egykor kiindulni, mely egy általa megelőzött, az
anyag okszerűsége elvén azt egyik tulajdonságában: á t h a t o t t n a k lenni tar­
totta, ép úgy, miként a’ phlogisticus rendszerre keletkezett az azt tagadó anti-
phlogisticus, vagyis gyúanyt-tagadó rendszer, mely az előbbeni, a’ dolgok lénye­
géből folyó okszerű elveket megtagadván, tagadásban kereste azt, mit egyedül
okszerű állítással deríthetni fel.
Ime a’ szavaknak az ő lényegükre való kutatásuk folytán, minő tisztán
áll már most előttünk, hogy az anyag áthatlanság tanát ép ellenkezőjének t. i.
az áthatottság tanának kelle megelőznie, mert különben fel nem lehet tenni azt,
hogy olyasmit tagadtak volna, mit azelőtt senki nem állított vala.
A’ dolog ily tiszta állásánál, nemde már most mindenki beláthatja, hogy
az anyag akkor volna: á t h a t l a n , ha térségét elfoglaló állománya teljesen tö~
mött, tisztán összehúzó minőségből, vagy vonz-erőből állana, melyben legkisebb
tért nyújtó hézagtsa sem volna, ezen állapotban volna az anyag változhatlan;
tétlen, mely állapotból soha ki nem bontakozhatván, mind örökké egyenlő álla­
potban maradna, de miután tisztán áll előttünk, hogy az anyag ugyanazon tér­
ségét elfoglaló állománya, az ellensarki tényezők egyensúlyozott arányain nyug­
szik, ekként látni való, hogy ugyanazon térséget elfoglaló mi voltok.minden leg­
kisebb részükben gömbtsés-parányzott együlésből állván, ekként ugyanazon tér­
fogatot áthatottan foglalják el, és ép ezért oldhatók is azok az ő együtties tsukó-
dásukban, mivel ezen egyensúlyozott arányukat minden adott alkalomra a’ ke­
resztül kasul kuszáit lyukatskák következtében áthatván, a’ maguk kötelékeiből
egymást feloldhatják.
Igaz, hogy az anyag áthatlanság látszólagos tulajdonságának bebizonyí­
tására, mi sem kedvezett az alapos gondolkodástól elszokott nép szemében any-
MAGYAR BÖ LTSÉSZET. 12
178
nyira, mint midőn annak bebizonyításái*a az illetők álokoskodásain az állíttatott:
i me e z e n ö k ö l n e k t é r s é g é t , e g y m á s i k ö k ö l u g y a n a z o n i d ő ­
be n el ne m f o g l a l h a t j a , nem ám, kivált öldöklő szerrel kezükben, és ha
bár ezzel igaz az is : hogy egyik physicus fejének térségét, ugyanazon időben
egy másik phisicusnak a’ feje el nem foglalhatja, de azért az anyag és testek át-
hatlanságának tételére mit sem bizonyít; mert itt egészen más áthatottságról van
szó, nemde közülök mindegyik meg van győződve saját fejének állományáról és
tudja, hogy ott ütvér, visszvér, sávos részek, agyvelő ’s ebben üreges részek sat.
vannak, és ismét ezek mennyi egyéb kimiai vegyületekből állván, egymást köl-
tsönösen áthatják, igaz, hogy ezek nagyrészben saját elkülönített útjaikon esz­
közöltetnek, de végre is minthogy a’ legkisebb részetskékben is, az egyes gömb-
tsék mint kiterjedt, és a’ paránykák, mint összehúzott részek költsönös kaptsuk-
ban egymást teljesen át nem azonosíthatják, miután a’ mint teljes (absolut)
kiterjedés és összehúzódás, úgy teljes áthatottság sem lehetvén, ezt e’ szerint tsak
részben tehetik, mi által közöttük gömbtsék és ezzel viszonyos iir maradván,
ekként ugyanazon térséget elfoglaló állomány áthatottá válik.
Valóban tsak igy, a’ mélyebb kutatások folytán áll aztán tisztán előt­
tünk, hogy az anyag áthatlanságának tulajdonsága tsak ily durva fogalomban
állhat, de a’ szellemiekre teljességgel át nem vihető; nem, mert: életszervezetünk
míífolyama folytán szabadon fejledezett életerők, ép azáltal képesek az egész
élő testet eleveníteni, ’s végre öntudatos poltzra emelni, mivel az életerők, mint
módosult galvan-berzerők, az idegek szálain az agy közös okfői szervébe, annak
üregeibe központosulván, itt az érzékek úgy külről be, mint belülről kifelé ható
minden árnyalati benyomásokban delejes áthatottsággá tsukódnak, mely szer.
vés működés alatt az életerők, a’ vezénylett gondolatok minden árnyalatában
szikrát nyerve, ez által az ő eredeti tői minőségeikre visszíttatnak, mi által egye­
dül lehetséges a’ mindenek feletti végtelen-örök okfői szellemnek áthatott felis­
merése. — Hiszen e’ nélkül nem lehetett volna a’ dolgok feltárt tudatát kiesz­
közölni, mert mi egyéb ez, mint a’ minden renden levő tudományok zárkövét
tevő végtelen-örök okfőnek az ő igazságában! áthatott felismerése; — hiszen
ha ezzel nem áldott volna meg bennünket a’ jóságos Isten, nem volnánk: Isten
képére ’s hasonlatosságára teremtett lények, és az oktalan állatoknál sokkal
gonoszabb helyzetünk volna, mit az évestilt pogány korszak története is elég
világosan oktat.
Nemde tsak igy lesz némileg megfoghatóvá e’ mindenség végtelen-örök-
létü okfője, mert ő nints térben, hanem tágban, véghetetlenségben; ő nints idő­
ben, hanem öröklétben, tehát egész más körülményekben van, mint mi. O a’ vég­
hetetlen-öröklét, mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők Lelke, a’ honnan
mindezen nagyságok mint tér és időben levők tsak azért teremtvék, hogy az ér­
telmes lényt létre hozván, alkotójával szellemileg összeessék, hogy igy kitűzött,
tzéljában működve, mindannyian boldogok lehessenek.
 179
Ezek alapjain megvan oldva e’ mindenség alkotásának titka a’ tsnkódó
rendszer szerint az előtt, a’ ki a’ természeti tudományokba tsak némi önállóságra
jutni szerentsés volt.
Am keresse ezen való böltsészetet bár mely nemzet saját nyelvében, min­
den kétségen kívül sokat találand, de végre is meggyőződend, hogy azt oly át-
hatottan és oly határozott mérvekben egyetlen egy nyelvben sem találandja fel;
sőt minél mélyebben hatoland be azokba, annál tisztábban álland előtte, hogy
ama nyelvek tsak töredékei emelegklaszikaibb közöselőképi nyelvnek; és mind­
azok nem egyebek, mint meghiúsult törekvések, ama isteni tanokat saját nyel­
vükbe letehetni; örömest megengedvén nékiek azt, hogy több tekintetben való­
sággal sikerült nékiek azt megalapítani; ’s igy nem tsuda, ha a’ mi nemzeti
böltsészetünk, minden más nemzetek eddigi böltsészetétől egészen elütvén, a’ ter­
mészeti tudományok kísérleti tényein okadatoltakkal teljesen össze esvén, a’ merő
igazsággal szemben soha ellentétbe nem jöhetend.
A’ midőn tehát a’ mindenekfeletti okfőt, az ő törvényeivel ily eredmény
dúsan beláttuk, akkor lehetetlen, hogy keblünk fel ne dagadjon e’ nagyszerűség
felismerésén, lehetetlen tisztelettel és bámulattal nem emlékezni azon legfőbb ha­
talomra, mely e’ szervesen működő nagyegészet az ő központi deleileg működő
éberlétü okfőjéből oly pontosan rendezi, mely az annyi szétágazó részeket egygyé
kaptsolja, mely minden egyes résznek szorosan kijelelte működési tzélját, és
mindezen egyes tzélokat összhangzásba hozta úgy egyenként enmagukkal, mint
egymással, és az összes egésszel.
Ily nagyszerű felismerések után lehetetlen, hogy kiki közülünk a’ dolgok
nagyrendjének és törvényességének elkerülhetlen szükségessége felől meg ne
győződjék, lehetetlen hogy bár kiis ama legmagasztosb delejes éberlétü életet élő
okfőnek, az egész egyetemiségre kiható oly üdvösen vezetett kormányzatát, an­
nak uralgó igaz, szép és jó törvényeivel együtt e’ földön is, saját országlati rend­
szerévé átvarázsolni ne óhajtaná ; ’s lehetetlen mindezek után, hogy kiki közü­
lünk a’ legtisztább erköltsös való vallásra ne buzduljon. Az ily valókon épült
vallás az, mely az embert üdvözíti, mely kitkit szellemében bensőleg megnyug­
tatván, a’ belmeggyőződés elvét árasztja kedélyére, mely erélyt, kitartást, hősies­
séget, elszántságot, bátorságot, óriási erőt ad kötelességünk teljesítésére, mely az
államegységet összetartja ’s az emberiséget a’ mindenható által kijelelt észszerű
haladás pályáján előre segíti.
Ezekből önként foly, hogy az exact természeti-tudományok, a’ voltaképi
tanok alapjain emelkedett vallásosságnak nem hogy útját állják, a’ mint némely
természet-tudományokban járatlanok elhitetni akarják, sőt ellenkezőleg azt na­
gyon is elősegítik, de természetes hogy eme tanok, az álvallásosság irányának
mit sem kedvezvén, egészen más tzélra vezetnek, mint a’ minőt a’ görög és római
pogány korszakban szemléltünk, midőn a’ való tudományok haladásával mit sem
12 *
180
gondolva, sdt azt szándékosan akadályozva, jobbára a’ látszat tanain épült ala­
kosság védelmében keresték feleselésre aljasult böltselmüket.
A’ midőn tebát úgy földünk tömör, mint ezek kezdő legegyszerűbb pri­
mitiv testeit: a’ tüz-vizet, valamint ezek elemeit: a’ köneny és élenyt, a’ mint is
az ezeket tényezőkként alkotó berz-erőket, és ezek minőségeit az ő végtelen­
örök okfői kifolyásukban minden ugrás nélkül beláttuk, nézzük azon rovat
tartalmát, mely eme ’s az előbbenivel szervesen összefüggvén, mindezek tiszta
derítményébe vezetend be.
E’ myriad naprendszereknek mint tér és időben levő nyilatko­
zatok szerinti észlelhetőknek eredete, az eleyei világosság okfö-
jén a’ tsukódó rendszer szerint felismerve.

Az a’ voltaképi emberi fogalmakhoz alkal­

mazott mnemonicai elfelejthetlenscggel lekö­
tött e re d e t; mely a' mi páratlan nyelvünk oly
lényeges tíz törzs számneveinek leikébe, örök
időre érvényülten letétetett.

A’ kísérletek utján tisztán tűnik ki, hogy nem lehet anyagot találni,
melyből analytical utón legvégesb alakulásban berzet előállítani lehetséges ne
volna, miből eléggé kiviláglik, hogy mindannyian az azt alkotó berz-erők alaku­
lásán nyugszanak, de miután a berz bár honnan nyeretve, maga is az ellensarki
tői minőségek, ősi erők tsukódásain nyugszik, e’ szerint természetes, hogy bár
hol találkozzanak egymással, azonnal mint legellentétesb arányon nyugvó erők,
új egyensúlyozásba menve, költsönösen kiarányodnak 10°), mely mindaddig 10°)
tart, mig egymás iránt teljesen közönbössé nem lesznek; mi által mulhatlanul:
mozgás idéztetik elő. Minél hatályosabb azon költsönös egyensúlyozásból
keletkezett mozgás, annál inkább vonatnak maguk az ő kötelékeikből ki nem
szabadult kötött anyagi részek is, miből a’ lehető legtisztábban áll előttünk:
hogy a’ tér és időbe átvitt berz-erőkben kell elrejtve lenni azon mindenekfeletti,
az egész egyetemiségben általánosan elterjedt mivoltnak, melyből e’ szervesen
működő nagy egésznek örökösen összhangzó tétessége keletkezik. De minthogy
az ellensarki berz-erőket összekötő kapots, a’ közöttük támadt viszonyos űrben
rejlik, mely a’ kevesb sarki berzben lévén uralgóbb, ekként tisztán belátható,
hogy a legtsekélyebb tér és időbe átvitt anyagok, az ő állományaik mivoltiban
nem véletlen, vagy mechanicai erők kaptsából, hanem a’ mint a’ vegyészi
kísérletek okszerűségén tapasztaljuk, az azokat alkotó tényezők legállandóbb és
soha ellentétbe nem jöhető változhatlan törvényein nyugszanak. És így első
pillanatra kitűnik, hogy e’ kietlen összfüggő nagyegésznek égitestei, melyek
182
nyilvánosan egymásért és egymással arányos egyensúlyozásban állanak, ugyan
azon szerves törvények alá vetvék, melyek kisded világunk működésében ma is
fennállva oly tisztán beláthatók.
Es most lássuk az ezekre vonatkozó részletes vizsgálatokat: A’ felvilágo­
sultabbak előtt elegendően tudva van, hogy az emberiség a" tudományok kifej­
tésében, úgy az összes nagyegésznek általános átnézeti tekintetében bizonyos
főirányokat követ, melyek ugyan több mellék ágakra szakadva, századokon át
folytattatnak, a’ nélkül azonban, hogy egymásba elegendően kaptsolódva e’
nagyegésznek összftiggő egységét kielégitőleg megmagyarázni képesek volnának.
Nem szándékunk ezen szétzilált egyoldalúságokról, melyek a’ tudományok
rendszeresitőinél különféle irányban nyilvánultak értekezni; de ép ezen befo­
lyásnál fogva lehetetlen, hogy ekként e’ szervesen működő nagyegészrőli átnézet,
mely a’ többségnél kifejlett, egyéb lehessen: mint tsodálandó vegyülete az újabb
kor indokoltabb nézeteinek, és azon szemléletnek, mely a hajdani feltárt korszak
mitussá fajult tanaiból keletkezvén, legnagyobb részben az emberiség gyermeki
korához tartozik. A közös természet ekkénti átpillantó szemléletében ugyan sokat
mesésnek tartottak, de azokat nem nélkülözhették, mintán nem bírtak oly isme­
retekkel, melyeknél fogva azokat jobbakkal pótolhatták volna, ’s minthogy azok
egy rég letűnt korszak nézetei valának, ép azért szerfelett féltékenyen őriztettek.
Innen a’ természeti-tudományok újabb kísérleti tényeinek eredményeitől töb­
beknél azon borzadálylyal teljes félelem: hogy igy az eddigi rendek folyama
felforgatásával, az egész világ zavarba ejtetik. Ily remegés árasztotta el az
egyistenitő héber, úgy a’ római ’s görög sat. pogány államokat Jézusnak leg-
böltsebb behozandó tanával is. — Ezekre nézve a’ természeti-tudományok
kísérleti tény ein felderült új diadalok, melyek bennünket örömmel futnak el,
nem egyebek: mint egy ellenséges hóditónak vészteljes előtsapatjai, ők ezen
ellenséget szünetnélkül visszaüzni igyekeznek, és ehez egyszer-másszor némi
gyenge remény szálai mutatkoznak, melyek azonban a’ mindig erősbülő igazság
terjedésével, minduntalan elenyésznek. A’ legjobb vigasztalás tehát reájok nézve
az, hogy ezen veszedelmesnek vélt ellenséggel, maguk is minél bensőbben meg­
ismerkedve, a’ mennyire tsak lehetséges szellemileg megbarátkozzanak, minthogy
azok mint való tudományon alapultak, istentagadásra teljességgel nem
vezethetnek.
A’ dolgok ily körülményei közepette, a’ természetvizsgálóknak legfőbb
kötelességük a’ való tudományt, a’ kevesebbé jártassakkal úgy megke Iveltetni
’s azokban oly otthonosakká képezni, miként az eddig a’ mesékkel történt, de
ez tsak úgy eszközölhető, ha azt a’ lehető legegyszerűbb pongyolaságban, min­
den tudományos fitogtatástól menten szembesítjük, és azt mintegy töltsérreli
öntés módján mnemonicai elfelejthetetlenséggel lekötve kézbesítjük.
Ezen nagyságokat szándékunk ez úttal tehetségünkhöz képest fejtegetni,
’s ha szerentsések leszünk, az avatottabbak jóváhagyását megnyerni, úgy ezen
 183
kezdeményezés után, a’ nálunknál sokkal mélyebben belátók segedelmével,
fogalmaink mindinkább tisztulva, végre a’ várva várt megoldást elérendjük.
Az ezúttal választott tárgyunk, miután az anyag lényegét és annak
ugyanazonosságát, az egész egyetemiségre nézve bevégzett tényként tekintjük,
egyik a’ legnagyobbszerüek közül, az égi tsillagzat leend.
Tudjuk, hogy ezen tárgyróli általános átnézetek a’ sok üres szavallatok
következtében nem a’ legjobb hírben állanak, de ez nem elégséges, hogy vizsgá­
lódásainkban e’ miatt elidegenítessünk. Lehet hogy némelyek vissztetszései
érendenek, mivel itt némely közönségesen tudva levőket sorolunk elő, azonban
az egésznek előállítására múlhatatlanul szükségesnek tartjuk megérinteni.
Ha mi tiszta ’s tsendes időben este az ég rengeteg boltozatják szemléljük,
az oly nagyszerű látványkép tüncdezik, hogy bár mily mélyen legyünk is abba
beavatva, tsak annál nagyobb álmélatra ragadtatunk ; és ezen benyomás, melyet
előidéz, az egész gondolkodó emberiségre nézve úgyszólván egyiránt közön­
séges ; de annak tisztán átpillantó összefüggése az emberre mind örökké homály
maradandott volna, hatsak az anyag lényegét és saját kisvilágunk okfőjét, az ő
tiszta valóságában felismernünk nem sikerül vala.
Azon benyomás, melyet az égitestek reánk árasztanak, mindenek közt a’
legnagyobb, de azon roppant beláthatatlan kiterjedés minden kiokulás nélküli
üresség volna, ha az számtalan tsillagokkal elárasztva nem volna. Azon ragyogó
világosság, mely ezen különböző égitestekből változó fokozatokban reánk ára­
dozik, a’ leggyönyörködtetőbb, és nem tsuda, ha minden időben képéül vétetett
az életnek ’s minden jónak.
A’ minden képzetségnélküli ember, ezen égboltozatot megtekintvén
látja, hogy az e’ földet annak legnagyobb hegyeivel és mindazokkal a’ mik itt
találhatók körülövezi, ezen mérték ugyan szerfelett tsekély az ég nagyságához,
de reá nézve még is a’ legnagyobb a’ mit ismer, a’ tsillagokat tsak mint világos
pontokat tekinti, de azoknak tisztán villogó ragyogásai, úgy azon ellentét mely
azok világitó ’s földünk setétsége között jelenkezik, lehetetlen, hogy benne
tünődési benyomást ne idéznének elő.
De mellőzve ezen az emberiség gyermeki korához tapadt nézeteket,
melyek a’ mint fentebb a’ tsillagászat rövid történeti rovatában láttuk, a’ kor
fejleményével mindig tisztulva nemesedtek, legjobb leend, ha azonnal a’ jelen
tisztán átpillantó tanok korszakára térendünk át.
Ezek következtében az egyetemes égitestek egész más szempontból
tekintetnek, a’ merő boltozat elenyészett és földünk többé annak központjául
nem tekintetik, sőt számtalan más tsillagok példájára szinte azok sorába felvé­
tetett, és ez egész más fogalmat nyújt a nagyságról, mint minőt az eddigi nézetek
feltételezhettek. Vannak méréseink és azokon alapuló kiszámításaink, melyek
oly távolságokat bizonyítanak, melyekhez képest több milliónyi mérföldek igen
tsekély nagyságok. Az avatlan ezen nagyságokat egész álmélkodással hallgatja,
184
’s fogalmához képest vagy bizalommal fogadja, vagy kételkedik azokban. De
vannak az avatottabbak közt is, kik kitsinylőleg gúnyolnák azokat, kik ezen
számbeli adatok nagyságain gyönyörködve tünedeznének, nagy és kitsiny
mondák tsupa viszonyosságok, a’ hajszálhoz képest az óriási árbotz minő nagy,
de minő tsekély ez egy mérföld hosszával összehasonlítva, ’s mennyire eltörpül
ez, földünk átmérőjéhez képest. Minden nagyság arányához találtatik egy más,
melyhez képest amaz kitsin marad. És igy nem gyermekies-e a’ tsillagászat
számbeli nagyságán örvendeni?
Mi magunk is helyeseknek találnánk ezeket, ha itt elvont számokról
volna a’ szó, de itt teljességgel nem ez az eset; mint e’ világrendszer szerves
nagy egészének lántzszemeit tekintvén, ezen számbeli nagyságok nevezetes fon­
tossággal bírnak. De mellőzve ezen nagyságróli hasonlitási egybevetéseket,
melyekről a’ mint már fenntebb megemlékezvén, alább is értekezendünk; tekint­
sük az elfogulatlan felvilágosultabbak azon nézeteit közelebbről, melynél fogva
tudva van előttük, hogy minden bolygó hasonló a’ mi földünkhöz, és hogy
azok közül némelyek nagyságra tetemesen különböznek a’ mi bolygónktól; de
ezeket ily felületesen tudni nem elégséges, mert az a’ ki az égiek tűnődésében
igazán élvezni akar, annak közelebbi viszonyban kell állani a’ tsillagászati
tanokkal, annak a’ hold hegyeit a’ tsillagászati tapasztalatok alapjain látnia, úgy
azon biztos mesterségen örvendenie kell, miként sikerült az egymásután követ­
kező árnyalatok rendjéből a’ mint hegytsutsaik megvilágittatnak, azok nagysá­
gait meghatározni. Innen pillantásával bolygónkhoz fordulva, megkelle győ­
ződnie, hogy a’ bolygóknak felülete nem lehet sima, hanem ott is hegyeknek és
völgyeknek kell lenni, miként földünkön és a’ holdban, annak egyszer másszor
gondolatilag megkelle kisértenie más bolygókbani ottlétét, igy például: a’
Jupiter bolygójából földünket tekintve, mint kisded pislogó bolygót látná; úgy
láttső segedelmével annak holdját felkeresve, megkellene találni, e’ bolygóban
egész más körülményekkel találkoznánk, már tsak azért is a’ mint látni fogjuk,
mert a’ maga tengelye körüli forgását nem egészen 10 órai idő alatt futja be,
mi által a’ dolog és szünet közötti idő a’ miénktől felette eltér, úgy az évszakok
hosszan tartó időszakaiban is kitűnő különséget tapasztalna, minthogy az ő
évük hossza, a’ mi évünk hosszához számítva, több mint 11. évig tart. Tekintve
a’ napot ennek tányéra 25-ör kisebbnek látszanék, mint a’ hogy a’mi földünkön
látszik. Itt bolygónkat egy holddal kisérve lenni tapasztaljuk, ott négygyei
kisértetik, sőt sokkal nagyobb voltánál e’ tekintetben is egész más körülmé­
nyekkel találkoznánk.
De a’ szellemdús gondolkozásu itt sem állapodhatik meg, és e’ naprend­
szerünk határain túl menve, az azon túl levő állótsillagokat is, ugyanannyi
bolygói rendszerek egyes gótzáúl napként tekinti, körülvéve bolygókkal, hol­
dakkal mint a’ mi napunk, melyek tőle a’ világosságot és árnyszakban az éjt,
úgy az évszakokat: tavaszt, nyárt, őszt és telet kapják. És ha most gondolatilag
 185
eme utunkat a.’ hozzánk legközelebb levő Sirius állótsillagig folytatván, innen
a’ magunkét keresvén feltalálnék, azt szinte az 6' összes rendszeréhez tartozó
bolygóival és mellék tsillagaival, oly egygyé folyt fénylő pontnak látnék,
miként mi innen Siriust lenni látjuk, és a’ mint itt e’ naprendszerünk széki
gotzának világosságától és melegségétől nyerjük az annyi jót, úgy természetes,
hogy ott is a’ Gondviselés tsudás utjain ép úgy rendeztetvén el minden, ama
naprendszernek bolygói is szinte azon módon nyerik ama jót amannak széki
gótzától.
Sőt miután oly egyes fénylő pontok is akadnak, melyeknek közösen
összefolyt fényük több apró tsillagra nem oldható, a’ mélyebben gondolkodó
innen is tovább megy, minthogy ezeket egyes legtávolabb álló tejutaknak
tekintvén, akaratlanul is, tsak annál nagyobb álmélatra ragadtatik.
Sőt miután a’ mélyebben gondolkodó e’ nagyegész égitesteinek örökösen
összfüggő lántzszemeit oly bámulatos rendben egygyé kaptsolva lenni látná, itt
sem állapodhatok meg, hanem kisded világunk felismert okfőjén okulva, a’ mint
ennek myriad parányai elébb egyes életszervekbe, ’s végre szabaddá lett élet­
erőikkel a’ székekszékibe az agy üregeibe, mintegy szervezett egésznek okfői
egységébe székesednek; úgy az egyes bolygók, az egyes naprendszerekbe, ezek
myriadjai az egyes tejutakba és mind azok a’ székekszéki okfőbe, mint test a’
lélekkel együlten tsukódvák.
A’ ki ezekről mit mi itt futólagos árnyalatban vázlalánk önállólag
gyakran gondolkozott, lehetetlen, hogy ezek következtében élénk, és dús ered­
ményt ne aratna utánna.
Ezek előre botsátásával, vegyük e’ mindenségből a’ mennyire e’ szerves
nagyegésztől elszakítani lehetséges, saját bolygói-rendszerünket közelebbi vizs­
gálat alá.
Ennek a’ legközelebbi állótsillagtóli távolságát, a’ tsillagászok, kiszámí­
tásaik szerint, miután egy secundányinál nagyobb paralaxis még eddigelé
meghatározva nintsen, nem minden alap nélkül, legalább is 4 billió mérföldre
betsülik, ez oly nagy távolság, hogy feltéve a’ hozzánk legközelebb álló Sirius
állócsillagnak bolygói rendszerünkéveli egyenlő nagyságát, és ha onnan a’ mi
naprendszerünket tekintenők, ez az ő összes bolygóival, holdjaival ’s naprend­
szerünkhöz tartozó üstökösseivel a’ lát, vagy opticai szabályok szerint, szinte
oly egygyé folyt kisded világos pontnak tiinedeznék, mint a’ milyennek nekünk
a’ fénylő Sirius állótsillag lenni látszik, annak széki gótzához tartozó roppant
távolságban álló egyéb bolygóinak, holdjainak külön forgásait teljességgel ki
nem lehetne venni; ’s igy helyes alapon okoskodnak azok, kik minden ily
távolban levő állótsillagot, ugyanannyi egyes elkülönített, de azért ez egyetemes
nagyegészszel szervesen összfüggő naprendszernek tekintik.
E’ távolság némi szembesítésére megjegyezzük, hogy a’ világosság, mely
minden másodpertzben 42,000 mfdet halad, hogy e’ 4 billió mfdnyi térséget
 186
befuthassa, legalább három év kívántatik. Ezzel azonban az állótsillagok távol­
ságának tsak igen tsekély mérvbeni határa lévén szembesítve, biztosan felte­
hetjük, hogy az állótsillagok oly távolságból is láthatók, melyek másfél millió
naptávnál is többet tesznek, és melyeknek fénysugarai tsak ezer, meg ezer évek
alatt érhetnek bolygónkhoz.
Már az, hogy ezen myriad naprendszerek, melyek e’ kietlen kiterjedésben
egymástól szüntelen egyenlő távolságban örök körben, soha össze nem zava­
rodható összhangzásban mozognak, minden kétségen kívül tanúsága annak,
hogy mind azoknak egybe fiiggésök ugyanazon központi kaptsokfőben kere­
sendő, mely az élet lényegéből folyván, saját szerves kisvilágunkban azonképen
fellelhető.
E’ myriad naprendszerek közül azonban tsillagászainknak, minden
eddigi fáradozásaik mellett, egyes egyedül tsak egyet, a’ mi naprendszerünket
sikerült közelebbről kifürkészni, de ez szerentsénkre ép elég arra, hogy a’ midőn
az anyag ugyanazonosságának lényege, a’ mint is saját kisvilágunk okfője
ismerve van, ekként magának e’ szervesen összfiiggő nagyegésznek egysége is,
az ő lehető legtisztább okfőjében derüljön fel.
E’ bolygói rendszerünk, a’ mint tsak imint láttuk, az ő roppant terüle­
tével tsak igen tsekély helyet foglal el e’ mindenség kietlenségében, mely
magában addig, mig saját földünk ’s naprendszerünk körében időzénk, szerfelett
nagynak tünedezett, de midőn a’ tapasztalás utján ama szűk korlátokból kiemel­
kedve, azok véghetetlenségeivel ismerkedénk meg, látni való hogy e’ bolygói-
rendszerünk nagysága, igen tsekély parányiságra olvadva, tsak igen kisded
lántzszemetskéjét képezi e’ szervesen működő nagyegésznek.
Ezen naprendszerünk állandó székit a’ gyönyörű legragyogóbb fényű
10‘) égitest, a’ nap 101) foglalja el, melynek jótékony hatásától nyerjük úgy a’
világosságot, mint melegséget, sőt az életet is. E’ bolygói-rendszerünk széki, mint
uralkodó gótza körül, közelebbi vagy távolabbi állásban a’ mint megismernünk
sikerült, a’ többi állományaikkal nyilvánosan eltérő bolygók, holdak forognak ;
e’ testek, az anyag ugyanazonossága bélyegét hordván magukon, kötött tényezői
állományokkal mindannyian a’ naprendszer ritkultabb széki gótzában a’ napba
nehézkednek; de miután a’ naprendszer székibe voltakép tsak az ő kötött álla­
potukból szakadatlanul kiszabadult berz-erők vonulhatnak, melyek a’ napban
központosulva ott cgygyé gyüledeznek, igy miként a’ megtelt bferzgyüjtőből a’
közeledő érintőre (explosor) lobbanó szikrák tsalatnak; úgy itt is azonképen a’
bolygói testeknek szüntelen a’ napba való nehézkedésök folytán, az ott egygyé
gyűlt berz-erők egymást követő lángok árjaivá lobbanva, azok egytől egyik
minduntalan vissza ’s vissza taszittatnak; minek folytán a’ szüntelen feléje
nehézkedő bolygók hidegebb vagy melegebb, tömöttebb vagy ritkultabb
állományukhoz mérten, úgy egymás között, mint a’naprendszer széki irányában
költsönös egyensúlyozásban fenntartva éltetnek, és az ellentétes erőknél az össze-
 187
ütközéstől megóvatva, szakadatlanul kisebb vagy nagyobb körutat súrolva
örökös forgásukat végzik.
E ’ bolygói-rendszer összes égitesteit a’ nap, bujdosók, holdak ’s az ő
területét állandóul elfoglaló üstökösek képezik, ezek mindnyájan nyilvánosan
egymásért és egymással szerves összfüggésben egy magába zárt egészet képez­
nek ; de mivel naprendszerünk számtalan más üstökösek által, sőt a’ közösen
összfüggő székekszéki kaptsával egy közös lántzolatu egészszé tsukódott, azon­
kívül, hogy a’ mindenség szervesen működő közös élethez hozzá járul, egyéni
sajátos életet is folytat.
A’ mi naprendszerünk székit elfoglaló gótzon kivül, a’ mint eddig kifür­
készni sikerült összesen 23 bolygó 21 hold, vagy mellék bolygó és számtalan
üstökösek, melyek közül hárman (mint bolygósak) naprendszerünk szűk határát
el nem hagyhatván, azt egyiittiesen képezik; — de ezen eredménynyel távúiról
sem vagyunk azon nézetben, hogy ez által bólygói-rendszerünk területét áthasitó
minden testet felderítettünk tekintsük, miután tsak Mars és Jupiter térsége közt
már eddig is 15 —16 kisded bolygó fedeztetvén fel, feltehetjük hogy még má­
sokat is fognak felfedezni, miután egynémelyike közülök oly tsekély, hogy alig
képeznek félszer nagyobb területet mint Francziaország vagy Madagaskár.
Minél szorgalmatosabban vizsgáltattak naprendszerünkben az égitestek, annál
jelentékenyebben növekedtek a’ bolygók számai, ’s így méltán feltehetjük : hogy
Neptun határán túl, mely jelenben naprendszerünk legvégsőbb bolygóját kép­
viseli, a’ mint több nemű illetékes nézetek valószínűvé teszik, még mások is
lehetnek, habár felfedezésökre, hogy azon tájon sikerrel haladhassanak a’ jelen
távtsöveknél más, még hathatosabbakat követelnek.
Naprendszerünk minden eddig ismert bolgói egy-egy külön álló világot
képeznek a’ szerint, a’ mint a’ közös széki gótztól közelebb vagy távolabb
állanak, melyek három fő tsoportra oszlanak. A’ bensőkhöz a’ naphoz közelebb
állókhoz tartoznak azok, melyek körforgásuk tartósságára, légköri mivoltukra,
nagyságukra ’s egyéb tulajdonságukra szorosan megegyeznek, ezek a’ naptoli
távulságuk rende szerint következők: Mercur, Venus, Föld, Mars; a’ külsőkhöz,
vagy távolabbi bolygókhoz tartoznak azok, melyek szinte mint a’ négy bensők,
minden tulajdonságaikra szerfelett megegyezvén, amazok példájára egy közös
tsoportba összkaptsolhatók, ezek Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptun. — E’
két tsoport helyisége közt köröznek, az úgynevezett számos apró bolygókból
álló Asteroidák, vagy távtsővi bolygók, minthogy tsak ezen segédeszköz által
vehetők ki, mint: Flora, Victoria, Iris, Vesta, Metes, Hebe, Parthenope, Asträa,
Egeria, Irene, Juno, Ceres, Pallas, Ilygiea ’s egy névtelen, mely Gasparis által
1851-ik év május 21-én találtatott fel. Ezen bolygók közül földünknek egy,
Nép tunnak kettő (?), Jupiternek négy, Uranusnak hat, és végre Saturnusnak
nyolez holdja van, mely utóbbi ezeken kívül kettős (némelyek szerint hármas)
188
gyűrű alakú körzettel iveit. Mind ezen bolygóknak a’ mi földünkkel együtt, a’
maguk tengelye körüli forgásuk meg van, mi általa’ nappali’s éjjeli szak támad.
Ezen naprendszerünkhöz tartozó bolygók lényegesen különböznek azon
tsillagoktól, melyek a’ legerősebben nagyító távtsó'vek segedelmével is tsak meg-
mérhetlen parányiságu fénypontoknak látszanak, melyek mindegyike egy-egy
önfénynyel bíró, de szerfelett távol eső napnak tekintendő; — holott ezeket azon
közelebbről vizsgálva, tetemesen nagyobbodván, mérhető karikáknak látszatván,
tsendes szelíd fényt árasztanak, mely fény, nem maguktól a' bolygóktól, hanem
kitünően a’ napnak rólok visszaverődő fényétől ered. E bolygók azokhoz arány­
lag tsekély távolságban vannak a földtől és számuk is tsekély az állótsillagok
seregéhez képest; tekintve mozgásuk körét az égen, a’ tsillagzatos állatkör ha­
tárai közé szőritvák. De mily lényegesen különbözik utjok a’ hold és napétól!
mert mig ezek mindig egyenlő ivekben és határozott időbeAegy tsillagtól a’ má­
sikhoz, nyugotról keletfelé haladva az égen egész körutat tesznek, addig a’ boly-
gótsillagot pl. egy ideig egyképen és gyorsan látjuk bizonyos irányban előre
sietni, azután azonban elkezdett sebessége kisebbedik, mig nehány napig meg-
állani látszván, onnan épen ellenkező irányban visszafelé fordul. A’ bolygói tsil-
lagok pályafutásának és a’ naphozi viszonyoknak igaz ismerete előtt, semmi sem
volt nehezebb, mint e’ különös és gyakran bonyolult mozgásokat kimagyarázni
's tsak valamire is biztos számítás alá vetni. A’ világtestekröli régi tanrendszerek
minden kísérletei, épen ezeken szenvedtek hajótörést és bizonyultak be helytele­
neknek, vagy tökélyteleneknek.
A’ tsillagászati ta n , mely minket naprendszerünk különböző testeinek
arányai, tömöttségei úgy a’ közös székit körül futó idői, és saját tengelyük kö­
rüli forgásaival megismertet, nyilván a’ legvilágosabban tünteti élőnkbe, hogy a’
mi naprendszerünk alkotásánál nem a’ véletlen, vagy mechanicai erők, hanem
azon szervesen munkáló törvények működtek, melyek kisvilágunkban ma is
fellelhetők.
Es most forduljunk saját bolygói-rendszerünkhöz; ’s tekintsük azok
egyenkénti testeit közelebbről, melyek sikerült kifürkészései nélkül, magának a’
nagyegésznek szervesen működő gépezetébe, oly ujjmutatóként kijelelt tiszta
felfogással behatnunk lehetséges nem lett volna.
E ’ roppant kiterjedésnek állandó ’s legpihentebb székit, a’ gyönyörű örök
fáklyaként világitó nap foglalja el, mely földünkön, következéskép a’ többi boly­
gókon előforduló életszervesek alakulásaihoz egyik legfőbb hatványként mű­
ködvén, nem tsoda ha találtattak népek kik azt, az oly annyira felismert jótéte­
ményeiért istenként imádták.
A’ nap, magától az ugrást nem tűrő természettől valószínűleg már akkor
jeleltetett bolygói-rendszerünk uralkodó gótzául, midőn saját tejutunk roppant
területe, a’ mindenekfeletti okfő szerves működése folytán berz-erőkkel teljesen
megtöményülve, szikrát kapván, annak megszámlálhatlan egyes naprendszereivé
 189
tsukódtak 102); hogy igy majdan a’ soha meg nem szűnhető haladások folytán 1:1
az ő rendszerébe tsukódott égitesteit az egész egyetemiségre érvényűit : igaz,
szép és jó törvényeiben igazgathassa.
A’ n a p , az egész bolygói-rendszerünk kellő székit foglalván el, ennek
szakadatlan lobbanó égése folytán világosság és hőség áradozik, miáltal nap­
rendszerünk területére a’ lehető legnagyobb ritkultság, viszonyos ür állván elő,
kitűnik, hogy itt a’ vonzó erőt sokkal túl árasztó taszító erő érvényült.
A’ nap nekünk úgy jelenkezik az égen, mintegy 32' 2",9 (Lamont után
mint 31' 1",8) átmérőjű karika, a’ naptányéra, oly ragyogó fényt áraszt, hogy
azt a’ szem alig bírhatja el, és csak hajnal és alkonyaikor, a’ láthatár szélén
szemlélhető gyönyörrel. Több mint 20 millió mfold távolságban állván a’ föl­
dünktől, ennek ürmértékét 355,000-szer múlja felül, és minden bolygókat, hol­
dakat összevéve több mint 700-or meghaladja. Átmérője 188,009 (mások szerint
192,650 — Lamont után tsak 96,258) n. mföld; felülete 111,000 millió (mások
szerint 118,090 millió) négyszögü mföld, ürmértéke 3,500 billió (m. szerint
3825 billió, vagy pontosabban : 3,825,903,253,970,000) köb mföld.
Ha a’ naptányérát figyelmesen tekintjük, úgy látszik, mintha annak állo­
mánya a’ roppant lángok hullámzó árjai által, egyik a’ másikat követve, majd
itt eloltatva, majd amott újból fellobbanva világitatnék, minekkövetkeztében
most nagyobb ’s ismét kisebb réseket hagyva, ekként annak állománya kisebb
nagyobb foltokat képezve jelenkezik, ezen gyakran változó foltokból határozta-
tatott tsillagászainktól annak a’ maga tengelye körüli forgása, mit szerintük 25
nap és 14 óra alatt végzi be.
A’ nap állományából szüntelen áradozó világosság, mely 200,000 erő­
sebb mint a’ teli holdé ’s 800 milliószor erősebb mint Siriusé, arra hogy annak
világitó sugarai földünkhöz jussanak 8 pertz, 13 m. pertz igényeltetik. Airy ta­
pasztalása szerint : több világosságot ád a’ közép, mint karimája, mi Herschel
tapasztalatai következtében is állíttatik, a’ nap széki fejér, a’ midőn a’ karimája
felé mind inkább vörösebb, mely kettős színezet, már egy magában a’ világosság
és hév lángolva lobbanó kifejlését kétszer-kettőkénti bizonyossággal állítja
élőnkbe. A’ nap állományát tekintve bárha az magában véve szerfelett lazult, és
az egyre lángolva lobbanó árja által mintegy szárnyak által fenntartatva könnyit-
tetik, mindazonáltal mivel e’ bolygói-rendszer égitesteit nem egyedül maga, ha­
nem a’ rendszeréhez tartozó összes bolygókéival együtt szervesen Összfiiggve
teszi, ekként tisztán áll, hogy nehézkedésének kiarányodási tekintetéből, a’ boly-
gói-rendszerhez tartozó összes égitesteivel, ’s a’ tejuttal együtt melyhez tartozik^
egy közösen haladó keringést kell az egyetemes székekszéki központ körül ten.
nie; mi által mind azon égitesteket, melyek az ő gótzával oly szoros elválaszt-
hatlan szerves kaptsolatban vannak magával hordja. De hogy ezen haladásában
a’ Hercules tsillagzatban levő égpont, miként Herschel gyanítja , — vagy a’
Plejad-csoport tsillaga felé halad-e, miként Mädler véli, ezek felett tsillagászaink
190
ép úgy nem tudtak megegyezni, miként a’ nap állományának mivolta felett sem,
De miután úgyis leend alkalmunk úgy ennek állománya, mint saját naprendsze­
rünkhöz tartozó összes égitesteknek költsönös hatásából keletkezett galvan-berz-
delejes fejleményekkel megismerkedni, tekintsük ez úttal a’ nap útját, az egyéb
állótsillagok tsoportja közt.
Ha a’ nap lementét tiszta időben este földünkről vizsgáljuk, és azon he­
lyen hol az a’ láthatár alá merül, egy nem sokára feltűnő tsillaggal, vagy tsillag
tsoporttal megjegyezzük, más este a’ megjegyzett tsillagot ismét azon helyen,
közel a’ nap lenyugvó helyéhez találandjuk. De ha e’ vizsgálódást több ideig
folytatjuk látni fogjuk, hogy a’ nap mindig közelebb jő e’ tsillaghoz, úgy hogy
ez nemsokára a’ nappal együtt szálland le, ’s e’ miatt naplemente után természe­
tesen nem lesz látható. Ekkor vizsgálatunkat más közel álló tsillagzaton foly­
tatva, azon, ugyan azt tapasztalandjuk. A’ reggeli égen hasonló jelenség mutat­
kozik, miből kijő, hogy a’ nap az állótsillag égen keletről nyűgöt felé látszik
haladni, ’s ezen útját kijelölhetjük, ha megjegyezzük magunknak azon tsillago-
kat, melyekhez rendröl-rendre közel látjuk.
E’ tsillagzatok az állótsillag égen, egy övét (zodiacus), vagyis azok régibb
összhasonlításainál állatkört képeznek. A’ régiek tizenkét egymástól egyenlő
távolságban álló tsillagzat szerint tizenkét egyenlő része osztották az állatkört.
Arra hogy a’ nap látszólag egyik tsillagzattól, vagy égijegytől a’ legközelebb
állóig haladjon, és igy a naputon 30°-nyi utat tegyen : 28 —30 nap, azaz egy
hónap kívántatik. És miután a’ nap látszólag tizenkét hó alatt, egy tsillagzattól
a’ másikig, mind a’ tizenkettőn áthaladt, ismét azon tsillagzathoz ér, hol először
egy év előtt láttuk. E’ szerint tehát a’ nap, a’ mint tisztán kivehetni, minden hó­
napban más, más tsillagzatban áll.
Ezen járás már a’ legrégibb korszakban is ismerve volt, és a’ mint fenn-
tebb a’ 76-ik sz. a. jegyzetben láttuk, az állatkör valószínűleg az égyptoniaktól azon
korszakban keletkezett, midőn annak legmagasabb állása a’ bak jegyében állott.
Ezek előre botsátásával lássuk azon sorozatos bolygók egymásutáni rend­
jét, melyek a naphoz közelebb vagy távolabb állva, annak uralma alatti térségét
elfoglalják.
A’ mint már fentebb megemlítettük, a’ naphoz közelebb álló tömöttebb
bolygók : Mercur, Venus, Föld és Mars ezek e’ bolygói-rendszer átmérőjének
első huszonegyedét foglalván el, mindannyian a’ maguk tengelyűk körüli forgá­
sukat, mintegy 24 földóra alatt végzik, tsak kevéssé összenyomottak és a’ nap
tömegéhez legfelyebb ’/355000 arányában állanak, tömöttségre az utánok kö­
vetkező égitesteket sokkal felül múlják, napkörüli keringésök pályáit egy másod
,
pertz alatt 3 4-tői egész 6,7 mfdet haladó sebességgel futják, napkörüli pálya
futásukra legfelyebb 687 '/4 földi napot igényelnek. A’ férni bélyeg azokon kitűnő,
’s főkép mint delejes bolygók tekintetnek. Ezek közül legközelebb áll a naphoz:
Mercur, e’ bolygó a’ naptól 8 millió mföld távolságban van, az ő színe
 191
tiszta fejér, a’ távtsővön át, élénk ragyogó világossággal tiinedezik, dt azonban
saját légkörünk gőzteljes árja miatt szabad szemmel ritkán és akkor is , tsak
mint negyed nagyságú tsillagot láthatni; legjobban kivehetni vagy alkonyaikor
tavaszszal, vagy hajnal hasadtával őszkor azonnal a’ nap felett. Az ő napkörüli
pályáját 87 nap, 23 óra, 15 pertz és 44 m. p. alatt (pálya sebességében minder»
m. pertz alatt 6,7 mfdet tevén) futja be; mi által minden 24 óra, 5 pertz és 30
m. p. alatt saját tengelye körüli forgását is bevégzi. E’ közben mindinkább kö­
zeledik a’ naphoz, mig végre annak túlszárnyalt világossága következtében
eltűnik, de majd bizonyos idő elteltével í’eggelenként mint ezüst fényű tsillogó
pont látható, de kevés idő elteltével ismét eltűnik. Az ő naptóli távolsága igen
változó ’s 16° 12' egész 28° 48' megy. A’ földről tekintve mint 4 —11 ,G secun-
dányi átmérőjű karima tünedezik, miből a maga középtávolságában 6,02 secun-
dányi látszatos átmérőt igazolván, ekként annak való átmérője Schröter mérései
után 608 (m. szerint 602) mfdet teszen. Az ő legnagyobb kerülete 1909,728 föld-
irati mfdet, az ő felülete 1,070,000 (m. szerint 1,161,314,6) négyszög mfdet, az
ő ürmértéke 104,500000 (m. sz. 117,659,000) köb mfdet teszen. Ha földünk
ürmértékét = 1 veszszük, akkor a’ Mercur ürmértéke, amannak : 0,01. ,454 részét
teszi, ’s e’ szerint a’ távtsővi bolygók vagy Asteroidák kivételével minden boly­
gók közt legkisebb. Majd háromszor oly tömött mint földünk, és igy majd olyan
tömött mint a’ réz. Minden bolygók napkörüli pályáinak körétől az övé legin­
kább eltér, azért pályájának egyik részében ő a’ naphoz sokkal közelebb áll,
mint a’ másikban, miért a’ naptól ennek állásához képest a’ világosságot és hősé­
get nem egyenlő arányban nyeri t. i. 11-er többet kap mint a’ föld, midőn ez a’
naphoz legközelebb áll, és 5-ör többet midőn ez a’ naptól legtávolabb áll. Eme
bolygó a’ naphozi legközelebbi állását saját nehézkedéséből keletkezett vonz ha­
tásától nyeri, a’ midőn annak legtávolabbi állását a’ napnak ugyan ezen boly­
góra ható taszító hatásától kapja. Ugyanezen széki gótzból kiható taszító hatás
oka annak is, hogy e’ bolygó ’s igy a’ többiek is, a’ naprendszer széki gótzával
nem egyesülhetnek. Az ő napkörüli pálya futásának sebessége a’ mint fentebb
láttuk, minden bolygókéi közt legnagyobb, miután az minden m. pertzben majd
7 mfdet teszen. A’ Mercur és az utána álló Venusnál távtsövek segedelmével oly
tüneményeket, tapasztalunk, melyek a’ hold változásaihoz mindenben hasonlíta­
nak, ugyan is a’ nap és földünk közt lévén pályájok, e’ kettővel bizonyos idők­
ben kettős összeköttetésbe lépnek t. i. egy belsőbe, ha a’ bolygó a’ nap és föld
között áll, és egy külsőbe, ha a’ napon túl, de ugyan azon egyenben van. Belső
összeköttetéskor mely a’ kerengés rövid ideje miatt Mercurnál gyakran történik^
koronként alkalmunk van e’ bolygót, mint sötét kerek-foltot midőn a’ naptá­
nyéra előtt áthúzódik, látni, Mercurnak ezen úgynevezett átmenetei ama neveze­
tes meggyőződésre vezettek, hogy a’ bolygók a’ naptól veszik fényöket. Némely
tájak rögtöni fénylései ’s azoknak ismét eltűnései jelenetét Sbhröter az ott jelen­
levő felhőktől származtatja. Nappali szaka majd nem egyenlő a’ mi földünkön
192
levővel. Midőn Mercur az ő belső összeköttetésében a’ nap előtt átmegy, mintegy
12" átmérőjű kisded fekete foltot látjuk. Mercur átmenetei közönségesen minden
3, 7, 10 évben fordulnak elő, az utolsó 1861 -ik év november 12-én volt látható;
a’ következők, melyek még e’ században bekövetkezendenek : 1868. év novem­
ber 5; — 1878-ik év május 6.; — 1881. év november 8.; — 1891. május 10.;
— és 1894. november 10-én állandanak be.
V e n u s , mint esteli tsillag : Hesperis, mint hajnali : Phosphorus vagy
Lucifer, az égboltozat egyik legszebb tsillaga, a’ naphozi közelsége ’s annak ki­
tünően ragyogó világossága miatt könnyen megismerhető. O a’naptól 15,086520
n. mföld távolságra áll, melynek napkeringési pályája minden bolygók közt
ebbeli pályáinak körvonalától legkevesebbé tér el. Annak távolsága a’ földtől
alsó állásában 5. a’ felsőben 35 millió mfdet teszen, az első esetben azt mintegy
66, az utóbbiban nem egészen 10" nagyságú fénylő tsillagot láthatni. Az ő való
átmérője 1678 (Lamont után 1710) mfd, e’ szerint tsak kevéssel kisebb mint a’
földé, felülete 8,376000 négyszögü mfdet teszen; az ő ürmértéke 2230 (m. sz.
2280) millió köb mfld. A ő napkörüli útját 224,701 nap alatt futja be; a’ maga
pályafutása sebességében, minden m. pertz alatt 4 mföldet téve halad, mi
alatt saját tengelye körül 25 óra, 21 pertz és 19 m. pertz alatt forog, ü a’
naptól keleti vagy nyugoti állásában sohase távozik többel mint 45° egész
4 7 0 42'; tisztán kivehető változásokat mutat és legtündöklőbben jelenkezik any-
nyira, hogy némelykor délben is szabad szemmel látható. Lamber után fénye
tsak 300 gyengébb a’ teljes holdénál, sőt még gyenge árnyékot is vet. Azon
állótsillagok melyeket Venus járása alatt elborít, nem egyszerre tűnnek el, ha-
nem gyöngébbek lesznek a’ szerint, a’ mint azok venusnak sűrűbb légköri réte­
gébe mélyebben benyomulnak, azért légköri emelkedésére, hegyeinek magassá­
gára, állományának tömöttségére nézve földünkéhez nagyon hasonlít; légköre a’
mint látszik sokkal tisztább mint földünkön és majd minden sűrűbb vizi kipá­
rolgásoktól ment, miből e’ bolygónak tsekély viz tartalmára lehet következtetni.
Venusnak fényköre úgy jelenkezik, mint a’ holdé kitsutsorodva, innen Schröter
e’ bolygót leginkább déli félgömbjében igen bértzesnek találta, ’s oly nagy he­
gyek jelenlétét állítja, melyeknek magasságát, azok árnyaiból mérve 4 —6 mföld
nagyságuaknak lenni állítja. A’naptányéra Venus lakóinak négyszer nagyobbnak,
világosságának árja pedig kétszer oly nagynak látszik mint nekünk. Minden
tsillagok fényét légköri tisztáságánál fogva sokkal felülmúlja. Holdja a’ mint
gyanították nintsen, mert ha ezzel volna környezve, annak szükségkép, habár
nem is szabad szemmel, de távtsővön át, midőn a’ nap előtt átmegy észre kellett
volna venni. Venusnak nap előtti átmenetele mint kisded sötét fekete tányér
látható. A’ 17-ik század elejétől egész Kr. u. 3000 évig Venus átmenetei mind­
annyian vagy Junius vagy September havainak első felére esnek. Az elsők
Keppler által fedeztettek fel, és az utánna következők Halley által előre egész
2117-ik Kri. u. számitattak ki. Az 1761. és 1769-ik éviek különös figyelemmel
 193
számos tsillagvizsgálóktól, kik közül többen a’ föld legkülönbözőbb részeibe kül­
dettek, vizsgáltattak. Venus legközelebb eső három átmenetei közül az első:
1874-ik és december 9-én a’ második : 1882-ik év december 6-án; és a’ harma­
dik : 2004-ik év junius 8-án leend látható.
A’ F ö l d 105) bolygói rendszerünk térségében, annak széki gótzától a’ 105)
naptól a’ harmadik helyet foglalja e l; ennek alakja gömb ugyan, de pontosabb
vizsgálatokból kitűnt, hogy annak egyenlítői átmérője 17 18,8, sarki átmérője
pedig tsak 1713,2 mföld -- miből 5 —6 mfnyi különség keletkezvén, e’ nagy
terület arányához úgyszólván elenyészik; egyenlítője körüli legnagyobb kerülete
5400 n. mföld, felülete 9,260500D mföld. Ürmértéke 2,650686000 köb mföld.
Földünknek ép úgy, mint bolygói rendszerünk egyéb testeinek, két rendbeli
forgása van t. i. saját tengelye körüli, nyugotról kelet felé, mi által a’ nap éjjeli
’s nappali szakai, másik a’ napkörüli, a’ honnan az évszakok különböző nemei
keletkeznek. Az alatt mig földünk saját tengelye körül forog, tsak a’ sarki részek
látszanak nyugvó állapotban lenni, holott földünk felületének minden egyéb
részei, minden órában 15° és igy négy pertz alatt 1° haladnak, ezen saját ten­
gelye körüli forgását földünk tökéletesen egyenlő sebességgel 23 óra, 56 pertz
és 4 m. p. és igy egy tsillag nap alatt végzi. Pályáját, melyet a’ föld a’ napkörül
jár, a’ köralakot nagyon megközelítvén, igen tsekély nagyságú ellipsisben végzi.
Hosszabb tengelye az ugynevezet: Apsida 41 millió mfldet tesz. Egyik tüzpont-
ban van a’ nap, és a’ föld keringése közben egyszer éri el attóli legnagyobb
naptávolságát (aphelium), midőn a’ tengely egyik végén van , hol távolsága
21,030055 mföldet tesz, mi Julius 2-án történik. A’ nagy tengely átelleni pont­
ján Januar 1-én napközeiét (perihelium) éri el a’ föld, a’ midőn tsak 20,334825
mföldnyire áll a naptól, mely két távolságból a’középtávolság 20,700000 mföldre
számítható. A’ földpálya napkörüli ellipsisét majd nem körnek tekinthetjük,
melynek sugarát 20 millió mföldre tehetni. E’ pálya kerület mintegy 127 millió
mföldet tesz, melyet földünk iszonyú sebességgel 365 nap és néhány óra alatt
járja be, úgy hogy egy m.pertzben 4 mföldet halad, de e’ sebessége földünknek
tsak középsebessége, miután a’ fold pályának ellipsis alakja lényeges befolyással
hat a’ föld kisebb, vagy nagyobb sebességére, mely a’ szerint nagyobbodik, mi­
nél közelebb jár a’ föld a’ naphoz, ellenben a napközeli ponttól kezdve, a’ naptávol
eléréséig folyton kisebbedig, mi természetesen a’ mint már imint fejtegettük a’
nehézkedő földnek a’ napba vonuló szerfeletti vonz hatásából, és a’ napnak szer­
felett ellenszegülő taszhatásából keletkezik, minélfogva, minél jobban közeledik
földünk a’ naphoz, annál hevesebben taszíttatik el ettől; mentői jobban távozik el
attól, e’ hatás annál inkább szűnik meg, és ezzel a’ sebesség is azok hatásában
nagyobb vagy kisebb leszen; miből a’ nyári és téli különség, amaz 7 3/, nappal
lévén hosszabb származik. Tömöttsége — 4,72 tétetik. Minthogy alkotási ’s egyéb
viszonyaira nézve földünkhöz úgyis visszatérendünk, lássuk ezúttal a’ bolygói-
rendszerünkben látszólag a’ nap nagysága után álló legfeltűnőbb égitestet : a’
MAGYAR B Ö C T S É S Z E T . 13
194
holdat, mint földünk követőjét, mely a.tiná.1 inkább igényelheti figyelmünket,
miután ez azon égitest, mely minden egyebek közt hozzánk legközelebb áll. Már
a’ legrégibb népek a’ hold változásának időszaki visszatértét pontosan meghatá­
rozták és annak fogyatkozásait ép úgy magyarázták.
A’ h o l d magában véve homályos göm b, mely világosságát a’ naptól
nyeri, a’ holdpálya ellipsis, melynek egyik ttizpontjában van a’ föld, nyultsága
nagyobb a’ földpályánál, úgy hogy alakja inkább eltér a’ körtől és földünkkel
együtt kering a’ nap körül. Pályájának nyujtsága földünktőli legnagyobb távol­
ságában 54,366, legkisebb távolságában 48,712, e’ szerint közép távolsága 51,480
mföld; az ő látszatos átmérője 29' 22" egész 33' 31", való átmérője egyik sark­
tól a’ másikig 469 n. mföld, annak területe 1470 (m. szerint 1507) mfd, felülete
687960D mföld, in-mértéke 56,660000 köb mföld, e’szerint tehát földünk ürmér-
f

fékéhez képest 50-er kisebb. Állományának tömöttsége földünkéhez hasonlítva

7/ 10 tsekélyebb, és igy 3 V2 nagyobb mint a’ vízé. A’ hold nints mindig egyenlő
távolságban a földtől, neki is van földközele, földtávola ’s középtávja ép ügy-
miként. ’a földnek a’ naphoz változó állása van. A’ hold keringései ép úgy osztá-
lyoztatnak miként a’ bolygókéi, a’ szerint a’ minő szempontból tekintetnek t. i.
tsillagászati (sidericus), időszaki (periodicus), vagy alakzati (sydonicus); hogy az
elsőt, az egyik kijelelt állótsillagtól, ehezi visszatéréséig befuthassa 27 nap, 7
óra, 43 pertz és 11,56 m. p. kívántatik; — a’ másodikra, hogy az égen teljes
360° keringését bevégezhesse 27 nap, 7 óra, 43 pertz és 47 m. p. kívántatik;
és végre, hogy egyik teli holdtól, a’ másikát elérhesse 29 nap, 12 óra, 44 p. és
3 m. p. igényeltetek. Saját pályájának kerülete 326,187 mföld, és igy földünké­
hez összehasonlítva, mint 1 : 394-hez áll, e’ pályában a’ hold minden m. p. alatt
3,132 párizsi lábat halad. Egy óra alatt a’hold földünkkel együtt napkörüli útjá­
ban mintegy 14825, saját pályáján, fsak 498 és igy egy pertz alatt tsak 8 3/j„
mfdet halad előre E’ földkörüli útja közben, a’ hold épen egyszer fordul meg saját,
tengelye körül is, mely tsak nem függőleg áll a’ napúihoz, minélfogva a’ hold egyen­
lítője tsak nem összeesik a’ naputtal, miből a’ holdra nézve a’ naphozi irányában
épen azon viszonyok erednek és azon jelenségek mutatkoznak, melyek a’ földre
nézve eléállanának, ha tengelye függőleg állana a’naphoz. A’ hold tengelye körüli
forgásának e’ lassúságából következik, hogy egyik felét tsaknem 14 napig süti a’
nap, mig másik fele e’fényt nélkülözi, de a’helyett a’föld visszaverődött fénye által
világíttatik meg, hasonlóul a’lioz. a’ mint a’ föld sötét éjjein a’ hold visszaverődő
fényétől kivilágosíttatik. Miután a’ hold minden égitestek közt legközelebb van
hozzánk egyedül e’ körülménynek tulajdonítandó, hogy nekünk minden tsilki-
goknál tetemesen nagyobbnak és a’ napéval körülbelül egyenlőnek, sőt néha
annál is nagyobbnak látszik. De e’ közelség egyszersmind eredmény dús tekin­
tetet enged vetnünk e’ világtest felületére, mely hatalmas távtsővekkel 500-szorta
megnagyobítva szintoly meglepő, mint pompás látványt nyújt. Mig félholdkor
e’ magában sötét testnek teljes napfényben álló széle egyenlően világítva’s ezért
 195
határozott körrajzban kikerekítve tűnik elünkbe, átelleni széle mintegy kiretzé-
zett és megszaggatottnak látszik. Hogy a’ holdban látható egyes fénypontok nem
egyebek hegyeknél, már onnan is kitűnik, hogy mögöttük a’ naptól elfordult
részen árnyaikat mindig észre vehetni, melyeket fénytől meg nem világított olda­
laik felé vetnek, és melyek a’ szerint rövidülnek, a’ mint a’ hold tsekélyebb vilá­
gításba lép. Ily árnyak megmérésén alapuló számítások azon eredményre vezet­
tek, hogy több hegyek szintoly magasak, sőt némelyek magasabbak mint föl­
dünk legmagasabb hegytsutsai. Igen számosak a’ holdban az úgynevezett gvürü
hegyek, melyeknél egy köralakulag magába visszatérő hegyfal, vagy nagyotska
lapályt, vagy néha igen jelentékeny mélyletet úgynevezett töltsért kerit be, mely
mélyület közepén néha ismét kupalaku telíts emelkedik. Azon kiviil láthatók
még különböző hegy tsoportozatok, minden irányban szétágazó, vagy egymást
vágó hegy sorozatok, úgy hogy átalábau a’ hold egész felülete kitünőleg hegyes
kinézést nyer, miről középszerű távtső segélyével is szemmel meggyőződhetünk.
Ha ama hegyeket a’ földön találhatókkal és ezek keletkeztéről megállapított
földtani nézeteinkkel összevetjük, a’ hold hegyeinek vulcani eredetét bizonyos­
nak állíthatjuk, miután a’ legbiztosb adatok arra mutatnak, hogy a’ hold nints a1
miénkhez hasonló légkörrel körülvéve, hogy felületén tengereinkhez hasonlítható
jelentékenyebb víztömegek nintsenek, miért átalában kételkedhetünk, hogy a’
holdon viz volna, sőt nagyobb bizonyossággal állíthatjuk az ellenkezőt. E’ sze­
rint az egész holdfelület természeti minőségének annyira különböznie kell föl­
dünktől, hogy földi emberek, vagy más itteni életszerves testekhez hasonlók, ott
teljességgel nem lehetnek, miután a’ viz több mint valószínű hogy ott hiányzik,
már pedig ez, az életszerves lények létre jöttéhez és fentartásához egyik legelke-
rülhetlenebb kelléket teszi, miből kitűnik hogy az valósággal egy teljesen kihűlt,
kihalt bolygói test 104), ’s igy ott iszonyú hidegnek kell lenni. A’ szoros tudó- 104)
mány érdekében megvetendők tehát azon tsal-nézetek, melyeknél fogva abban
az itt levőkhöz hasonló lények jelenlétét támogatják, mert ha képesek volnának
is ezerszer liathatósb nagyitótsővet használni, akkor is a’ holdat tsak úgy láthat­
nék mintha puszta szemünk előtt 50 mföldnyi távolban állana, ’s ki fogna ily
távolban oly tárgyakat mint ház, ember, állat, növények sat. ismerhetőkuek
állítani
M a r s a’ naptól számítva, a’ negyedik bolygó, az első tsoport vég boly­
gója, de első azon bolygók közt, melyek a’ földpálya határán túl esnek. Őt az éj
minden szakában láthatni ’s annak tttzveres fényéről megismerhetni, látszatos
átmérőjének nagysága szerfelett változékony mely 3,7"-től, egész 27,5" különbö­
zik. A’ mint minden bolygó a’ napkörül nyugotról kelet felé vonul, úgy ez is,
de igen egyenetlenül, attóli középtávolsága 31,812702 földirati mföld , annak
távolsága körpályájának szerfeletti tultsapongása miatt változó ’s közel 29 és
majd egész 35 millió mföld közt áll. Mars lakói a’ nap közép átmérőjét 21,'5S3
nagyságúnak látják, e’ szerint 10' felül kisebbnek mint mi. A maga napkörüli
13*
196
pályáját, mars 1 év, 321 nap, 4 óra 's 42 p. alatt végzi be, mi alatt e’ sebességé­
nek haladásában, minden m. pertz alatt 3 ’/ 2 mföldet tevén, saját tengelye körüli
forgását (Beer és Mädler után) 24 óra, 37 pertz, 20 m. p. alatt végzi. Mars való
átmérője 1006, legnagyobb kerülete 3159,846 n. mföld, annak felülete 2,910000D
mföld, mintegy ötödé földünk ürmértékének. Mars a maga sarkainál tetemesen
összelapitott, ez arány Herschel után egyenlítője átmérőjének V16-átteszi, mások
azonban sokkal tsekélyebbnek állítják. Mars légköre tömöttnek és gőztelyesnek
látszik lenni, veres színét is innen nyeri. A’ sarkok felé távtsővek segedelmével
igen fénylő fehér égövet láthatni, melyek a’ többi kérges felülettől különbözvén,
majd tsökkenni, majd növekedni tapasztaljuk, melyekből saját földünk sarkainak
összehasonlításából : h ó , jég és tüzokádókra következtetünk. Mars tömöttsége,
földünk közép tömöttségéhez tsak 7/ l0 (m· sz· több mint 9/ 10) teszi.
A' belsők és külsők közötti bolygók vagy Asteroidák mint : Flora, Vic­
toria, Iris, Vesta, Metis, Hebe, Parthenope, Egeria, Irene, Asträa, Juno, Ceres,
Pallas, Hygiea ’s az 1^51-ik év julius 29-én felfedezett Névtelen, mindannyian
min századunk felfedezéseihez tartoznak, melyek szerfelett kinyúló hosszudad
körben üstökösek módjára vonulnak a maguk napkörüli pályájukon, de bolygói-
rendszerünk átmérőjének második huszonnegyedén tsak kevéssé tsapnak túl. Már
a régieknél a' bolygóknak térbeni rendes osztályozása feltűnt, mely úgy van
elosztva, hogy minden bolygó a’ legközelebb következő külsőjétől igen közelítő­
leg kétszer oly távol van, mint a’ mennyire az őt megelőzött belsője közt volt,
miből a’ régi bolygóknál a’ naptóli közép távolságukat közelebb tekintvén Mars
és Jupiter közt feltűnő nagy hézag keletkezett, ha t. i. Mercurnak a’ naptóli kö­
zép távolságra 4-el jegyeztetik, ekként Venus nyer 7, a’ föld 10, Mars 16, Jupi­
ter 52, Saturnus 100, Uranus 196-tot. Ezen számok bizonyos törvények szerint
haladnak, mit azonnal észreveszszük, ha azokat imigy jegyezzük:
Mercur 4.
Venus 4 és 3-szor
Föld 4 3 V) 2.
Mars 4 η 3 4.
Jupiter 4 3 16.
Saturnus 4 3 32.
Uranus 4 3 V 64.
Neptun 4 3 n 128.
Ezen elősorolt számok rendjében 2. 4. 16. 32. 64. 128. nyilvánosan a’ har­
madik, vagyis a’ 8. szám hiányzik, ezen hézag már a’ régibb tsillagvizsgálóknak
különösen Kepplernek tűnt. fel először, miért is azok ezen nagy területben eddig
ismeretlen bolygót gyanítottak, mely Mars és Jupiter pályáit egymástól elvá­
lasztja. Az újabb tsillagvizsgálók közt különösen Bode volt az, ki azon volt, hogy
ezen nagy térség közt, még egy uj bolygót keressenek. Minden fáradozások és
gyanitások sikertelenek maradtak, és tsak e’ jelen század elején sikerült a’ tudó-
 197
mány gyanitásából felmerült hézagot valósággal betölteni, de a’ gyanított nagy
bolygó helyett, több apróbbak fedeztettek fel.
Mindezen asteroidák törpe nagyságúak, és már e’ tekintetben is a’ töb­
bek irányában ellentétet képeznek, melyek Olber véleménye szerint egy szét­
omladozott nagy égitestnek töredékeiként tekintetnek; feltűnő azonban, hogy
az asteroidák egészen oly nemű fénynyel bírnak, mint az álló tsillagok, és sokkal
nagyobb világosságot árasztanak, mint a hogy nagyságukhoz mérten adhatná­
nak. A’ mi ezeknek naptóli távolságuk, nagyságuk, pályájok sat. tekintetében
eddig tudomásra ju to tt, az alább elősorolandó táblás jegyzékben előterjesz-
tendjük.
A' naptól távolabb eső óriási vagyis kevesebbé tömött bolygók: Jupiter,
Saturnus, Uranus és Neptun bolygói-rendszerünk átméi’őjének hátra maradt ré­
szét foglalják el, melyek tetemes nagyságuk (földünket 76 egész 1333-or múlván
felül), tsekélyebb tömöttségük (a’ földünktől ’/, — */„-al térvén el), igen sürü tsí-
kozott rétegzetü légkörük, napkörüli pályájuk, lassúbb keringésük, saját tenge­
lyük körüli forgásuk sokkal sebesebb volta (mi földünknél s/, 0— 4/10 rövidebb
idő alatt történik), és sarkaik felé igen nagy összelapulások által különböznek;
kitűnő világossággal fénylenek, és számos (4 — 8) holdjuk van, minélfogva azok
közepette maguk mint kisebb rendszerek széki tünedeznek.
Naprendszerünk bolygóinak ily szembetűnő eltéréséből következtetve,
mi azok alkotását, két különböző korszakból keletkezettnek tekintjük; ugyanis
az elsőhöz sorozzuk a' belsőket, melyek legvégsőbbjeit az ellottsant asteroidák
zárják be, a' midőn az utóbbi óriási nagyságúak nyilván kivehetőleg későbbiek
Innen van, hogy a’ külsőkben, mint későbbi alakulásuakban a’viz tömege
szerfelett túl haladja a’ földes részeket, azokban a könnyebb fémek, földes részek
és alkaloidák lévén többségben, melyek mindannyian földünk egykori ázalagi
alkotására utalva, ugyanannyi léptsőkénti fokozatos kifejlődésre utalnak, de
erről alább.
J u p i t e r , naprendszerünk minden bolygói közt legnagyobb, melynek
ürmértéke V3 nagyobb mint valamennyi bolygóké összevéve. Venus után a’ leg­
világosabban ragyog, melynek némileg sárgás ezüst fényű világosságához tsak
Sirius és Kanopus hasonlítanak. Az ő naptóli közép távolsága : 108,404000,
átmérője éjszaki sarkától, déli sarkáig tsak 18,524 n. mföld, és igy nagyon ösz-
szelapitott, mi 670 (Lamont után 747) mfdet tészen. E’ bolygó nagysága a nap­
hoz 905-ször kisebb, a’ földhöz hasonlítva 1333-szor nagyobb; középtömöttsége
több mint 4-szer tsekélyebb mint földünké. Newton után 1067, Bouward 1073,
Gfauss és Enke után 1054. Airy után 1048-or kisebb mint a’ nap. A’ maga nap­
körüli 682 millió mföldre nyúló pályáját az őt követő4 holdjával együtt 4,332,0
nap, vagyis pontosabban 11 év, 314 nap, 20 óra, 39 pertz alatt, minden m.
pertzben 6931,, frantzia ölet haladván, futja be. Már Galilei a’ távtsővek első
alkalmazásával Jupiter felületén homályos széles tsíkokat tapasztalt, melyek
198
egymással és az egyenlítővel párhuzamban vonulnak, ezeknek és az egyéb ész­
revett változásoknak fejtegetését mellőzhetjük , miután úgyis saját bolygónkon,
mindinkább felmerülő fokozatos kifejlődésével kitisztulva, azok tüneményei is
ugyanazon arányban világosulandanak fel. Tengelye körüli forgását 9 óra, 56 p.
alatt végzi. Minhogy a’ nap a’ sarkoknál azok nyári szakában a’ láthatáron felül
tsak 3 0 emelkedik, ott valószínűleg mindig jég van, az egyenközi tájakon azon­
ban állandóul tavasz és nyárnak kell lenni, ’s minthogy e’ bolygó, hogy napkö­
rüli pályáját befuthassa, a’ mi éveink számítása szerint majd 12 évet igényel;
minden évszak 3 évig tart; az éj azonban a’ sarkakon földi évünk szerint hat
évig tart, ott azonban a’ hol a’ nap naponta fel és leszál, a’ nap hossza a’ mi
óránk szerint 5 óráig tart.·'— A’ nap a’ Jupiter bolygón lakozóknak 27-szer
kisebbnek látszik, mint földünkön, és tőle ugyanazon arányban nyer világossá­
got és melegséget. Ha a’ Jupitert távtső segedelmével tekintjük, akkor azt négy
hold által látjuk körülvétetni, melyek Jupiter körül változó távolságban és idő­
ben keringenek, és földünkről nézve, mint: 1,4— 1,15— 20t és 1,42 secundányi át­
mérőjű tányérkák látszanak; az ő bolygójoktóli távolságok szerint : első, máso­
dik, harmadik és negyediknek neveztetnek. A’ fogyatkozások itt igen gyakoriak,
melyek Römer és Cassini által felállított azon nevezetes igazságra vezettek: hogy
a’ világosság mozgása haladó legyen, mely számításból kitűnik, hogy minden
m. pertz alatt az 41—42000 n. mföldet halad. Jupiter holdjainak főbolygójok
iránti viszonyuk, az ide mellékelt táblás jegyzékből kivehetők.

J u p i t e r holdjai.
Pályájuk haladása Ju­
Jupitertől közép tá­
volságban. Jupiter fél
Jupiter holdjai attóli
távolságuk szerint

piter pályája felé

Való át
átmérőjében

merőjük n. Pályájoko-
Jupitertöli tá­ mfd. Sydonicus kerin Periodicus kerin­ ni haladá­
volságuk n. m. Látszatos át­ gésük
mérőjük. gésiik suk 1 éra
fdekben
1
s
§a alatt mfben

1. nagy 1. kiseb Jup.k.t. föld. nap óra P· m. p nap éra P· m. p.

1 5,698 58062 56527 31' 16" 1 4" 560 529 3" 18' 1' 18 •28 35 1 18 27 33 8,800.

2 9,066 92379 89938 17' 13" 1' 1" 460 475 3" 46' 3 13 17 53 3 13 13 42 7,000.

3 14,262 147352 143458 19' 0" 2' 0" 810 776 3° 26' 7 3 59 35 7 3 42 33 5,000.

4 25,436 259166 252017 1' 32" 1' 4" 566 664 3° 36' 16 18 5 7 16 16 32 8 4,200.

S a t u r n u s bolygóink naptóli távolságuk sorozatában a’ 21-ik , szabad

szemmel még mindig mint első nagyságú tsillag látható. Az ő való legnagyobb
átmérője, 17,263 (m . sz. 17,090), közép átmérője 16290, az egyik sarktól a1
másik sarkig való átmérője Lamont után 14696 ; kerülete 54517 n. mföldet te-
szen: Ármértéke 928-or múlja felül földünket, tömöttsége földünkéhez képest tsak
 199
V10 teszi, ’s igy a’ parafa tömöttségénél alig kétszerte nagyobb. A’ maga nap-
köriili pályájának 1280 millió mföldre terjedő útját 29 év, 166 nap alatt futja
be. Tengelye körüli forgását Herscliel szerint 11 óra ’s 52 pertz alatt végzi, e’
pálya sebességében 30 nap alatt halad egy fokot, és e’ szerint 2 és % évig
tartózkodik ugyanazon égijegyben. Földünktől: 161—223 millió, a naptól
198,984000 mföld távolságban áll. Saturnus némileg kékes szürke világgal fény­
lik, melyen a’ tisztán kivehető szürke tsikok és a’ mellett homályos változó fol­
tok észrevehetők , és valószínűleg nagy felhők tömegétől erednek, melyekből
roppant hegyek emelkednek. E’ bolygó egyetlen a’ maga nemében, sajátságos
gyiirti alakú karikájával, mely őt egyenlítője táján szabadon környezi ’s körii-
lete forog, de tsak felfegyverzett szemmel, és tsak akkor látható midőn Saturnus
a’ kos és bak jegyekben áll. E ’ karika, közelebbről megvizsgálva, két egymás­
tól szabadon külön álló gyűrűt képvisel, melyek mint maga a’ bolygó tömege
szilárd testek, és tisztán kivehető árnyat vetnek, Saturnusra. Úgy lehet kép­
zelni, hogy az számos egymáshoz, gyűrű alakban sorozott és összefüggő apró
holdakból áll, melyeknek a’ bolygó körüli keringésük ideje egyenlő. E ’ gyűrűt
Galilei 1712-ben vette észre. Cassini azt 1715-ben mint kettős gyűrűt adta elő,
de tsak Herschel ismerte azt meg közelebbről. E gyűrű 5276 mföld távolság­
ban, mintegy szabad boltozatkép áll e’ bolygó felszíne felett és 3727 mföld
széles, azon felül következik egy 387 mföld széles nyílás, mely egy másik 2255
mföld szélességű gyűrűvel vétetik körül, a’ ktil gyűrű külső széléig vonuló át­
mérő 38,201, a’ belső gyűrűnek átmérője 25,461 mföld. Legújabb időben Bond
(americában), és Darves (angliában) egy harmadik gyengén világított gyűrűnek
jelenlétét állítják, mely Saturnus és sajátlagi kettős gyűrű közt léteznék. Swabe
’s más tsillagvizsgálók szerint Saturnus gömbje nem foglalja el e’ gyűrűnek teljes
közepét, hanem egy kevéssé nyugotra áll, e’ véleményhez azonban Bessel nem
járul. E ’ gyűrű magában véve homályos te st, mely kivehetőleg bolygójára ár­
nyékot vet, ellenben annak fénye a’ bolygó fényénél fejérebb és élénkebbnek
mutatkozik. E ’ gyűrű Saturnus gömbjének most éjszaki, majd déli részét keske­
nyebb és szélesebb árnynyal borítja ’s ez által teljes setétséget idéz elő, mit föl­
dünkről igen tisztán kivehetni. Saturnusnak ezen kívül 8 holdja van, melyeknek
látszó átmérői oly kitsinyek és bolgójuk fényáradatához oly közel állanak, hogy
azok közül a’ nagyobbak is tsak igen jó távtsővek segedelmével láthatók. Ezek
a’ maguk távolságaikhoz m érten, első, második, harmadik sat. hold, vagy más­
ként saját nevükön is neveztetnek.
Azok legnagyobbikát (Titán 6. sz.) Huygen 1655 ik évben fedezte fel.
Cassini ezek közül 1671-tŐl— 84-ig fellelte : a’ harmadikat, negyediket, ötödiket
és nyoltzadikat. Herschel pedig az ő óriási teleskopjával 1789-ik évben fedezte
a’ két legbensőbbet, és a’ hetedik az újabb időben vétetett észre. Az ő pályájok
majd egészen köralaku, nagyobb hajlást tanúsítanak mint Jupiter holdjai, miért
is ők ritkábban mutatnak fogyatkozásokat, és a’ nyoltzadikon az megjegyzendő,
200
hogy a’ midőn az Saturnusnak nyugoti részében áll, oly kitűnő világos fény nyel
jelenkezik, hogy az a’ hatodik kivételével mindnyájokat sokkal felülmúlja, a’
keleti részében azonban ő is eltűnik, miből következik, hogy az miként bolygói-
rendszerük minden holdja a’ maga tengelye körüli forgását, ugyanazon időben
végzi, melyben az saját bolgója körül vándorol. Az ide mellékelt táblás jegy­
zetből kitűnik azoknak főbolygójok iránti távolságuk, hajlásúk sat.

földiratimfben
Átmérőjük
Közép távolságuk Pályái haj-
Saturnus töli távol­ Csillagászati (sideri-
H o l d a k Saturuus félátmé- lás Satur­
ságuk η. mfben. cus) keringés
röjében nus feló

Litrow. Larnont. 1. nagy. 1. kisebb nap. óra. pere. m. p.

1-sö Minas . . . . — ^>185 ^>4682 26578 25840 28° 34' 0 22 37 30

2-ik Enceladus — 4*>088 ^>20>9 34063 33115 28" 34' 1 8 53 9
3-ik Thetis . . . . 105 ^>888 ^>2840 42222 41050 28° 34' 1 21 18 26
4-ik Dione......................... 105 ^'222 ^>8100 54086 52585 28” 34' 2 17 44 51
5-ik Rhea . . . . . •256 ^>66β ^»5240 75538 73425 28° 34' 4 12 25 11
0-ik T ita n ......................... 680 ^0> ooo 20>706O 1 175130 170265 28° 34' 15 22 41 14
7-ik Hyperion — — - 200000 — — — 22 12 — —
8-ik Japetue . . . . 388 58,oso 6^>359l 510440 496272 22° 42' 79 7 58 37

U r a n u s nem régen még a’ legtávolabbinak hitt bolygó, gyöngén tsil-

logó fénye miatt puszta szemmel tsak ritkán ’s akkor is alig észrevehető, miért
a’ régiek előtt ismeretlen volt. Hat holdja van, de a’ melyek közül négy vizsgál­
tatott meg pontosabban. E’ bolygó 1781-ik év martius 13-án találtatott fel Her-
schel által.
N e p t u n , vagy Leverrier 1846-ik évben Gall berlini tsillagász Lever-
rier frantzia tudós gyanított kijelelésének útmutatása után fedezte fel, melynek
feltalálásával naprendszerünk bolygói térsége majd nem megkettőztetett. Az ő
közép távolsága a’ naptól 600 millió mföld, a’ maga napkörüli pályáját 168 év
alatt végzi; — 6 V2 lassabban halad, mint ezt földünk a’ magáéban végzi, a’
nap világossága ’s az abból áradozó hév 1000-er gyöngébb mint minálunk, úgy
hogy bolygónk vizének annak legforróbb napja alatt is teljesen meg kellene
fagyni. Lessel Neptun 12 félátmérőnyi távolságban e’ bolygóhoz tartozó holdat
fedezett fel, ennek jelenlétét Bond , Mitchel, és O Struve is bizonyítják, ezen
utóbbinak tett kiszámítása szerint e’ hold, a’ maga bolygója körüli pályáját 5
nap, 21 óra, 18 pertz alatt futja. Itt egy második holdat állít Mitchel, mi
azonban még ép úgy, miként annak gyűrűje mit Lassel és Bond Neptun körül
jelen lenni állítanak kétséges.
Ezen bolygókon kivül naprendszerünk területét még számtalan üstökö­
sek hasítják, melyek koronkint, az éji égen egészen meglepőleg mint fénytömegek
 201
egy tisztább ragyogást! maggal lépnek fel, melyet naptól elfordult oldalaikon
rendesen kevésbbé fényes és tsak ködösen világított fark, vagy üstök sokszor
millió mföldre terjedve követ. Ezen üstökösek régente rendetlenül barangoló
eleltünedező testeknek tekintetvén figyelemre sem igen méltattak, de mióta tsil-
lagászaink, látkörünk e’ rendkívüli látogatóit közelebbi vizsgálat alá vették, ki­
tűnik, hogy azok is, azon rend és törvények szerint végzik mozgásaikat, mint a’
mely szerint azt az egyéb égitestek végzik. Pályáik ugyanazon Iátszatos rendet­
lenséget mutatják , minőt néha a’ bolygóknál tapasztalunk , tsakhogy még na­
gyobb mértékben és azon különséggel, hogy nem tsupán a’ napút egyenlapjában.
vagy annak közelében mozognak, hanem a’ világtér minden gondolható irányá­
ban rohannak a’ nap felé ’s tőle ismét e l; miért is az üstökösek rendesen tsak
néhány napig, vagy hétig, legfölebb egy pár hónapig láthatók, de hosszabb
ideig sohasem.
Meddig a’ történelem visszaemlékezik, azóta mintegy 500 üstökösről
van említés té!e, de ezek közül tsillagászatilag tsak 150 vizsgáltatott pon­
tosabban.
Ezek közül némelyek rövidebb idő közben jelennek meg, mint : Halley,
Enke és Biela igen pontosan számíták ki ezeknek az ő róluk nevezett üstökösek
útjait, melyek közül az első 75—76 év, a’ második 3 év és 115 nap és az utolsó
6 év és 270 nap alatt járja meg pályáját, és ily időközben már ismételve vizs­
gálódás is tétetett körülöttük. Más üstökösek pályái azonban mint a’ bolygókéi
szinte ellipsisek ugyan, de oly nagy nyultsággal bírók, hogy keringésük ideje
többnyire nagyon soká tart, és névszerint néhány legszebb és legkitűnőbb üstö­
kös, mint : az 1680. és 1811-beliek sat. visszatérése tsak évezredek múlva vár­
ható. Ellenben az üstökösek nagyobb részénél, oly pályajárások is vannak,
melyek sem kör, sem ellipsis, hanem parabola, mely esetben ezen üstökösek
visszatérését, hatsak utjokat meg nem változtatják, sohase várhatjuk. Ezeknek a’
világegyetem végetlen terében úgy kell elveszniök, hogy naprendszerünkhöz
tartozóknak nem is tekinthetjük.
Minden felfedezett üstökösek közt legnevezetesb az, melyről Seneca em­
lékezik, mely veres és igen fényesen világítva oly nagy volt, mint a’ hold. Úgy
az mely Rómában 43 évvel Kri. e. vétetett észre, ’s mely hasonlóul miként az
1531-iki Kri. u. világos nappal láttatott. — Az mely 60 évvel Krí. e. magát a’
feljövő nap fényét háttérbe szorítván meghornályosítani mondatott. Úgy az
1680, 1744, 1769 és 1811 -ik évi üstökösek, melyek üstökéi 20, 7, 10 6? 22
millió mföld hosszaságra teijedőknek számítattak. Úgy az 1718-ik évi, mely'
Venus fényét felül multa. Az 1811-nek magva jó távtsövek által gyöngén zöld­
nek, a’ közepén veresnek mutatkozott. Herschel után annak félátmérője 14,000
n. mföldet te tt; melynek közepén sajátszerü világos pontot lehetett megkülön­
böztetni, mely sötétszürke egészen átlátszó gyűrűvel környeztetett, mi ismét egy
más tisztább fényű réteggel boríttatott, mely a’ naptóli elfordult oldalán nyitva
 20?
maradt, és itt két ’s több millió mföld hosszaságu sárga világos folyamba osz­
lott sat.
Mi tehát, agy azon üstököseket, melyek saját bolygói rendszerünk hatá­
rai közt vonulnak, mindazokat melyek saját naprendszerünk határain túl szom­
szédos rendszerekbe tsapnak, oly sajátos vegyületü égitesteknek tekintjük,
melyek úgy saját bolygói-rendszerünk összes tsillagzatit a’ szomszédos naprend­
szerekkel és az egész egyetemmel mintegy keresztszövésü szerves működésben
lántzszemekként összetsatolják, mibó'l beláthatni, hogy mindaddig mig azok
enncn bolygói-rendszerünk határai közt vonulva haladnak, addig az azokból
kifejlett és szabaddá lett berz-galvan-delejes erűikkel e’ naprendszer részére adóz­
nak és ez által az egész egyetemre vonatkozva egy általánosan elterjedt ugyan-
ins) azonos kört, mondhatnék világ-légkört alkotnak. 105)
Itt vannak tehát elősorolva tsillagászaink által leirt, azon minden renden
levő égitestek, melyek e’ rengeteg távolságban költsönös vonz és taszító hatással,
de számtanilag kitűzött határok közt szabadon lebegve, annyi myriad életnek
alapját adják.
/
Es most a’ midűn úgy a’ mindenekfeletti végtelen-örök központi okfűt,
mint a’tér és idűbe átvitt anyagiak lényegét, a’ mint is saját naprendszerünk égi
testeit ’s ezeknek a’ nagyészszel való összfüggését ily pontosan felismertük, áttér­
hetnénk már most : a’ tér és idűbe átvitt myriad naprendszereknek azon lehető
legelsű okfűi alkotás nemére, mely a’ jelen indokoltabb természeti-tudományok
okszerüségébűl folyva következik; de hogy e’ nemben a’természeti-tudományok­
ban kevésbbé jártasaktól is megértessünk, mindenekelűtt szükséges, hogy saját
bolygói-rendszerünk két legnevezetesb testérűl : a’ nap és földről értekezzünk.
Bolygói-rendszerünk területében a’ nap a’ legnagyobb égitest, mely az
összes bolygók nagyságát több mint 700-szor múlja felül, állományára nézve
naprendszerünk minden egyéb égitesteitől első tekintetre az által különbözik,
mert egyedül ű az, mely lobbanva lángoló árja által egyre ’s szakadatlanul vilá­
gít-, ezenkívül egy maga az, mely a’ bolygói rendszer szünteleni székit foglalja
el; mibűi teljesen meggyőződhetünk: hogy ezen égűtest állományának, saját
naprendszeréhez tartozó minden egyéb égitesteinek állományaitól egészen külön­
böznie kell, mi azon tsillagászati tapasztalásból is kitűnik, miszerint minél job­
ban közelednek a’ bólygók a’ naphoz, annál tömöttebbek, igy tömörebba’Venus
állománya mint földünké, de amannál tömörebb a’ Mercuré, következéskép
ugyanazon haladásban legtömörebbnek kellene lenni a’ nap állományának; de
a’ tsillagászati vizsgálatok szerint az szerfelett laza; minthogy pedig onnan
semminemű gáz, gűz, vagy az üstökösek módjára egyébféle kipárolgásokat nem
tapasztalunk kifejleni, látni való, hogy ott viz teljességgel nem lehet, de hiányoz­
zék ez, mint az életszerves testek létrejöttéhez elkerülhetlenül szükséges egyik
fűkellék bármely égitesten, az ott egygyé gyüledezett galvan-berz-delejes fejle­
ményeket ama testnek szerves működéséből keletkezettnek teljességgel nem
 203
tekinthetjük; - de továbbá miután tsillagászaink tapasztalásaiból tisztán tűnik
ki, hogy a' naphoz tartozó bolygói testek, kisebb-nagyobb távolságban mindan­
nyian körülete keringve feléje nehézkednek, de a’ vele való teljes egyesülést nem
eszközölhetik, önként következik, hogy eszerint ezen bolygói testek állományai­
ban jelenlevő erőknek, a’ nap állományában levő erőktől egészen különböz-
niök kell.
Ép ezért az anyag lényegének ugyanazonosságából indulva, teljes bizo­
nyossággal megvagyunk győződve, hogy földünk (úgy egyéb bolygóink) állo­
mányában is a’ tsuk, vagy összehúzó, vagy többes sarki erők lévén többségben,
eszerint azok állományaiban rejlő erőknek is uralgóbban vonzóknak kell lenni ;
-— ellenben a’ nap, állományában szakadatlanul lobbanó lángok árja által, me­
lyeknek kilövelő sugarai bolygónkon a’ dombor üvegeken át központosíttatva
majd nem kiállhatatlan vakító fényt, és a’ hév minden eddig ismert fokainak
legnagyobbikát, a’ galvan-berz-telep ellensarki nyujtalainak összeillesztettéhez
hasonlót nyújtja, első pillanatra kitűnik, hogy mindent kiterjeszt; de ép ebből
önként következik, hogy: a’ nap állományában az ódó, kiterjedő, vagyis az ő
kötelékeiből kiszabadult berz-erők lévén többesedve, e’ szerint annak állomá­
nyában jelenlevő uralgóbb erőnek kétségtelenül : taszitónak kell lenni.
Tudjuk, hogy Newton vezér-elvén, melyszerint bolygói-rendszerünk égi­
testeinek. sőt általában minden égitesteknek, mint tehetetleneket tekintve vonz­
erő tulajdoníttaik, de bárminő tiszteltek legyenek is előttünk az ezen nézetet
követők tekintélyei, mind a’ mellett nem tartózkodunk az anyag lényegéből
folyó nézetünket, tisztultabb fogalmakban indokolni.
Igaz ugyan, hogy mindaddig, mig az anyagot alkotó ellentétes berz-erők
saját arányú egyensúlyozásban lekötöttek, azokat mi is állományaik tömöttsé-
gükhez mérten kevesbbé, vagy többé tehetetlennek tekintve, azoknak majdnem
egyedül vonzerőt tulajdonítunk, de mihelyest az anyag állományát tevő ellen­
tétes berz-erők, bárminő oknál fogva ezen saját arányú lekötöttségükből kiszaba­
dulnak, kötött arányaikkal vonz, a’ kiszabadultakkal, főleg ellobbanva, amazok
irányában taszító erőt tulajdonítunk, — ezt a’ tapasztalás elvitázhatlanul tanú­
sítja,; — innen önként következik : hogy földi bolygónk (úgy minden kétségen
kívül a’ többiek) állományát alkotó oly végetlenül különböző arányú anyagai,
melyek már tsupa érintésökre is egymást részben költsönösen felbontva, eredeti
berz-erőikre ódják, mennyire nagyobbnak kell lenni ezen kifolyásnak azon
tapasztalás igazolta eseménynél, melynélfogva szervesen működő földünk bel­
forrongó hevénél, a’ legtömörebb testek állományai elemeikre, ezek tényezőikre
ódódva, onnan szabaddá lett berz-erőkként folyton áradoznak, miből önként
következik : hogy ezen berz-erők az ő kötelékeikből kiszabadulván, többé földi
bolygónkra nem nehézkedhetvén, innen szakadatlanul elvonulnak; de ezen el­
vonulásuk lehetetlen volna, hatsak bolygói rendszerünk széki gotzának viszo­
nyos űrébe, mint reájok nézve még finomabb, ritkultabb állományúi helyiségbe
 204
nehézkedve nem vonulnának: miből önként következik, hogy földünk (úgy a’
többi bolygók) berz-erőinek túlsúlyú lekötöttségével : vonzólag e’ lekötöttségük­
ből szakadatlanul szabaddá lett berz-erőivel pedig (főleg ellobbanva) taszitólag
h a t; azaz vonzó erővel hat minden a’ magáénál melegebb és igy több berz-erőket
fejlesztő égitestekre, mint : Venus, Mercur és napra; a’ midőn minden hidegebb,
10b) vagyis kevesb berz-erőket fejlesztő égitestek irányában taszitólag hat 106), igya’
hold Mars s a t; és igy földünket (úgy a’ többieket is), a’ nap irányábani műkö­
désében méltán tulsulyilag : vonzó, ellenben a’ napot mindazok irányában tulsu-
lyilag : taszító hatásúnak tekintjük De mivel e’ szakadatlanul elvonuló szabaddá
lett berz-erők ellobbanásaival e’ gótzban, az egész naprendszer területére nézve a’
legnagyobb viszonyos ür támad, ez által miként a’ légmérő tsövének felső űré­
ben szívólag-vonzó erő is eszközöltetik ; és igy a’ bolygói-rendszerhez tartozó
összes égitestek költsönösen összfüggő vonzásban is egygyé tartatnak, mi az
által is elősegíttetik, mivel e’ rendszer égitesteiből szakadatlanul kivonuló sza­
baddá lett berz-erők, azokat léggömbként, vagy mintegy szárnyak általi emelő
támogatásban fentartván könnyítik, ’s igy a’ naprendszer székiből kiható tasz-
erőnél fogva mindannyian számtani arányban egyensulyoztatnak. Innen van
aztán, hogy az égitestekre vonatkozó általános erői hatás, egyedül vonzó-erői
számításra vezetvén, megállhat.
Miután földünk (úgy a’ többi bolygók) szerves működésén az ő területé­
ből szüntelen elvonuló berz-erők, az által pótoltatnak helyre, mivel önalkotta
életmüves létszervei ahhoz előbb-utóbb önként visszaesnek, miáltal mindaddig,
mig ezek szüleményei lehetségesek, kimeríthetlen tápot nyújtanak; ekként tisz­
tán kiviláglik, hogy naprendszerünk szervesen összfüggő égitestei úgy, miként
a’ székekszékihez tartozó minden egyéb myriad égitestek, nem mechanical, hanem
valóságos életszerves működés következtében keletkezett erők által tartatnak
fenn. De ugyanezen szerves működésnek szakadatlanul megújuló forrásából kö­
vetkezik, hogy ez elvesztett őserők helyrepótlása tsak ott lehetséges, a’ hol ily
életszerves testek viszonti szüleményei folyton folyva helyre pótoltathatnak, de
minthogy a’ nap kifogyhatlan hév és világitó forrását, saját állományának mi­
voltából, a’ majdan elősorolandó indokainknál fogva megujulhatónak teljességgel
nem tarthatjuk, látni való, hogy bolygói-rendszerünk gótzát : a’ napot rendsze­
réhez tartozó minden egyéb égitesteinek alkotásától egészen különböző termé­
szetűnek tekintjük; — mert hogy valamely test lankadatlanul kifolyó erőit szer­
ves működésben saját állományának mivoltából pótolhassa helyre, magának is
ily életszerves testek visszszülemlési képességével kell bírnia; de hogy ez lehet­
séges lehessen a’ legalsóbb fokú szerves testeknél úgy, mint a’ legfelsőbbeknél
elkerülhetlenül igényeltetik: saját mérvekben! világosság és hév hatása ’s a’ víz­
nek jelenléte, ezen kívül a’ felsőbb fokuaknál szükségeltetik még sajátszerü lég­
kör, ’s a’ legfelsőbbeknél szárazföld. Hiányozzék valamely égitesten ezen legfőbb
kellékek bármelyike az azon testből szakadatlanul kifolyó erők, vagy nem saját­
 205
jai azon testnek, a’ melynek állományából látszanak kifejleni; vagy belhevónek
roppant izzóságánál maga is lobbanóvá tétetve, ekként saját naprendszeréből
kifordulva, minden szerves élet helyre pótolhatási lehetősége kioltatván, e’ kiet­
len térségben mindaddig bolyong üstökösként, míg életszervesen összhalmo-
zott állománya, az azt alkotó berz-erőkre el nem enyészik, vagy legnagyobb
részben kihalva, azok mellék bolygókká illeszkednek, hogy adandó alkalommal
főbolygóikkal összetsapva, együtties megújulással folytathassák végpályájokat.
— De miután a’ nap állományából oly üstökösekkénti semminemű legkisebb
gőz, vagy gáz fejleményt kivonulni, vagy állományát az egyre elvonuló lángok
árjai által legkevesebbé sem tapasztalnánk fogyni; ekként azt sem ily kiholt
égő-bolygók üstököseiként, sem pedig annak szakadatlanul kifolyó világosságát
és hőségét annak saját életszerves működéséből keletkezettnek sem tekinthetjük,
miután abban a’ gőzzel terhelt felhőknek jelenlétét miből sem gyaníthatni, ’s igy
vizet sem tartalmazhatván, tisztán kivehető, hogy annak állományában oly szer­
ves testek viszszülemlései sem keletkezhetnek, melyek következtében az abból
szakadatlanul fejledező ’s lobbanva lángoló berz-erők oly kifogyhatlan mérvek­
ben folyton-folyva fejlődhetnének ki.
Az anyag lényegének ily tisztán felismei’t állásánál pedig azt feltételezni,
hogy a’ napnak szakadatlanul lángolva lobbanó árja, az abból kitogyhatlanul
folyó égvény, vagy szesz által eszközöltetik, a’ nélkül, hogy ama roppant vesz­
teségeket saját állományának szervesen működő viszszülemzésein helyre pótol­
hatná, a’ dolgok ily tiszta állásával annyira ellenkezik, hogy az ily nézetet örö­
mest átengedjük azoknak, kik az ilyetén semmi alappal nem bíró magyarázatok
mámorában örömüket találják. Mi tehát, kik a’ napot ily égvény, vagy szesz­
gyártó műhelynek teljességgel nem tekinthetjük, az ily vélemények támogatá­
sához semmi szili alatt hozzá nem járulhatunk.
Ha tehát lehetséges is a’ nap testi állományának némi tömöttsége miként
a’ tsillagászati tapasztalatok tanúsítják, az nem lehet más, mint oly szivatsszerü
kiégett hamvas salakból töményült tapló-féle állomány, mely nem másként,
mint a’ bolygói-rendszer összes égitesteiből szakadatlanul fejledező galvan-berz-
delejes erőknek magukkal vitt parány hamvas részetskék letéteményezéséből
keletkezett. — Nemde a’ viz forróvá tétetvén, ez által állományának mivoltában
részben szabadon levő berz-erői kiszabadulva, magát a’ gőzzé vált viz állomá­
nyát apró hólyagtsákká tágítván, igy miként a’ könenynyel megtöltött léggömb
súlyt is képes felvonni; úgy itt a’ bolygói ’s egyéb égitestek állományaiból sza,-
kadatlanul elvonuló berz-fejlemények következtében is, ily még eredeti berz-
erőikre teljesen el nem oldott hamvas parány részetskéket magukkal vonva és
saját bolygói-rendszerünk széki gótzába, a’ napba letéteményezvén, annyi myria-
dokon át. szinte roppant nagy tömeggé gyüledezhettek, hogy abból mint közös
tartalékból a’ széki gótz roppant hősége által ama hamvas részekét alkotó berz-
erők is. a’ lehetőleg kifejtessenek; de miután a’ létszervesen működő bolygókból
 206
és égő üstökösekből szakadatlanul elvonuló berz-erők által (léggömbként) elre­
pített atom részetskék, e’ széki gótzban jelenlevő iszonyú hévfoknak is (minthogy
absolut hévfok itt sintsen) datzolhatnak és igy berzerőikre teljesen át nem ala­
kulhatnak, ily összehalmozást a’ napban nem hogy lehetetlennek, sőt mint a’
dolog természetéből folyót, nagyonis valószínűnek tartjuk.
A’ nap sajátos tüneményeiből tisztán áll tehát előttünk, hogy a’ lobbanva
lángoló berz-erők árja, a’ nap saját állományának életszerves viszszülemlései által
teljességgel nem fejledezhetvén, ekként ezen kifogyhatlan fejlemények, annak
saját készítményéül sem tekinthetvén, ezeknek magukból a’ szerves bolygói tes­
tek állományaiból, a’ hol e’ szünteleni veszteségek a’ minduntalan uj és újból
keletkezett szerves testek viszszülemlései által helyrepótoltatnak, kell kivonul-
niok, de hogy ehhez az égőüstökösek, melyek végoszlásnak indultak, szinte
hozzá járulnak, az kiki előtt azonképen tisztán állhat.
Hogy tehát e naprendszerünk egészét (a’ mennyiben gondolatilag az
életszerves nagyegész lántzolatából elszakítható), saját működésében a’ lehető
legösszevontabb központosításban szembesíthessük, azt nem egyébnek, mint az
egyetemes nagyegészszel oly szorosan összekaptsolt, de az egésztől némileg
elszigetelt életszei’vös egésznek tekintjük, mint kisvilágunkat a’ földi bolygótól
és az egyetemes nagyegésztől elszigetelve lenni látjuk; és igy a’ mint kisvilá-
gunk életszerves működése folytán, annak anyagi parányáiból az azokat lénye­
gileg alkotó tényezők, életerőkként kiszabadulva ’s az idegekszálai által (miként
a’ távírda nyujtalain a’ galvan-berz), vezettetve, végre az agy duzzadása alatt
annak széki üregébe központosainak, mi által kisvilágunk elszigetelt életszerves
egészének myriad parányait súlya ellenére, egy közös deleileg központosított
gótztzá emelvén élteti ; — ■úgy itt is azonképen történik, tsakhogy a’ mérvek
roppant nagyságában. Miből kivehetni, hogy az életszervesen működő bolygói-
rendszerünk kellő széki a’ nap, e’ mindenség szervesen működő nagyegészében
nem egyéb : mint kisvilágunkban a’ sziv, gyomor sat. körül gótzként gyülede-
zett dutzszövedék. Vagy, hogy saját életszervezetünk myriad parányainak szer­
vesen működő összhasonlatosságával nagyban éljünk : naprendszerünk, elszige­
telt térségében vonuló bolygóit, mellékbolygóit, üstököseit, oly folyton folyt lét­
szerves galván-berz-telepeknck tekinthetjük, a’ honnan a’ szüntelen elvonuló
berz-erők területük legritkultabb helyére, annak viszonyos űrébe : a’ napba vo­
nulnak, a’ hol mint legellentétesb és igy legnagyobb sarki rokonságban levő
mivoltok lángoltan lobbanóvá lesznek. — Vagy miként a’ megtöményült berz-
gyüjtőből az érintő (explosor) közelítésére, abból a’ lobbanva-lángoló szikrák
tsalatnak; — úgy itt naprendszerünkben, az egyes égitesteknek szakadatlanul
a’ bolygói-rendszer gótzába való nehézkedésük következtében : érintőként, az
abba gyiiledezett berz-erők egyre lángoltan lobbanóvá lesznek, minek következ­
tében a’ napban a’ lehető legnagyobb világosság és hőség támad, miáltal a’
feléje nehézkedő égitestek szüntelen vissza ’s vissza taszíttatnak és igy a’ nap­
 207
rendszerhez tartozó összes égitestek költsönös hatályban sulyok ellenére fenntart-
tatnak és éltetnek.
A’ midőn tehát, bolygói rendszerünk égitesteiből szakadatlanul fejledező
galvan-berz-delejes erőknek e’ rendszer széki gótzába való vonulásával igy meg­
ismerkedtünk ; lássuk most saját földünk alkotására vonatkozó nézeteinket
közelebbről.
Igaz, szerfelett ketsegtető azon elmélet, inéi}' földünk tűzi (vulcanicus)
eredetére vonatkozik, de miután ez nem magából az anyag minden ugrás nél­
küli lényegéből, hanem azon látszatos nyílt szemléletből indult ki, miszerint meg­
pillantván az annyi üstökös tsillagok égőmagvait, nem különben tekintetbe véve
ama napjainkban is bár ritka tüneményként tapasztalható kő vagy vasas-titán
meteorok eredetét, ez okozatok szempontjából indulva, a’ nélkül hogy magára az
okfőre utalnának, mi ezek örömében, minthogy e’ földünkön jelenkező tünemé­
nyeknek kimagyúrázására oly kedvezőknek lenni mutatkozának, ezekben egy
előre megállapodván, nagy hírre ’s gyors utánzókra talált; mi által földünk pa.
rázs-tüzi, vagy vulcani eredete szerfelett mohón felkapatva oly annyira elter­
jedt , hogy jelenben a’ természetvizsgálók legjelesb tekintélyei is ezen elmélet
mellett liartzolnak.
Igaz, hogy szervesen működő földünk belizzó hőségéből, és egyéb jelen­
ségekből vonva következtetést, emez elmélet, azzal szerfelett összefüggő, de mi­
után ezen elmélet a’ mindenugrás nélküli okfői eredetre megnyugtatólag teljes­
séggel nem vezet, e’ szerint látni való, hogy abba úgy a’ mint előadatik, hatsak
az igazság valójától szándékosan eltérni nem akarunk, megnyugodnunk teljes­
séggel nem lehet.
Mi volt tehát önként következőbb, mint a z : hogy a’ midőn a’ plutonicus
eredetre vonatkozó nézpontok, a’ földünkön tapasztalható látszatos jelenetekkel
első tekintetre annyira megegyeznének^ ekként a’ földünk vízi eredetére vonat­
kozó elmélet, mely az életszerves testek önként visszaesett maradványainak rideg
tetemeiből, földünknek a’ vizi alkotás általi süríídését, keménykedését, úgy annak
belhőségét az anyag lényegének homályban rejlett mivoltából kielégitőleg meg­
fejteni nem tudá, majd nem teljesen elvettetett. Holott ama rendszer felállitóinak
jól megkelle vala gondolniók, hogy a’ legrégibb feltárt korszak hagyományain
reánk öröklött vizi eredet, mely az égyptoni, indu, tibeti legrégibb elévült idők­
ből kelt genesissel, úgy saját vallás Alapítónknak az élő-vizrőli mélységes igéi­
vel teljesen összeesik, ez sem vala az önkény, hanem a’ legszigorúbb tudomány
követelményein alapult igazságnak eredménye. íme, ha ezeknek tsak annyi hitelt
adtak volna mint egy atom, a’ tantökéletesbiilés alapján, ezek felett már régen
kitisztulllátták volna, de mivel a’ mi isteni eredetű nyelvünk, leikébe letett tanait
felismerni nem tudták, nem tsuda, ha a’ voltaképi alkotás felett, mind e’ mai
napig kiokulni képesek nem valának.
Illő tehát, hogy e’ nézpontok indokai mindkét nemben, minden irányban
208
újból, még pedig a’ legszorosb vizsgálat alá vétessenek, győzzön a’ mint tudós­
hoz illik nem a’ tekintély, hanem a’ mindenekfeletti : Igazság.
Hogy földünk teke alakú legyen, az a’ tudósoktól már régen elismert
tény, miután annak mérvonalai pontosan kiszámitvák, de hogy ez eredeti kezde­
tére nézve egyedül vízi, vagy tűz-vízi, vagy parázs-tüzi meteorként támadt légyen,
a’ természet-vizsgálók, az évesült korszakban maguk közt eddig tisztába jönni
nem tudtak.
Igaz ugyan, hogy a tapasztalás azt tanúsítja, hogy az ily meteorok je­
lenben is erednek, melyek közül legközönségesebb ’s talán gyakoribb is mint
közönségesen tartatik : a’ v i z m e t e o r , a midőn t. i. úgyszólván semmi felhők
sem mutatkoznak, hanem a felső rétegekben összegyűlt köneny és éleny, úgy az
azok gömbtséit áthatva megtöményitő berz-erők nyomásából keletkezett szikra
kitsalásával, azon rétegzetek lobbanóvá tétetve ’s iszonyú dörgések, durranások
közt összetsattanva, felhő szakadásban ömlik a’ viz, ilyenkor bár ritkábban kő
’s vasas-titan meteorok vegyes esései is tapasztaltattak, de ezek alkotásaira való­
színűleg még összetettebb elemek jelenléte igényeltetvén, amannál sokkal ritkáb­
bak. Minthogy tehát, ezen meteorokat bolygónk körében napjainkban is tapasz­
talnánk támadni, sőt miután maguk az üstökös tsillagok is égő magvaikkal job­
bára ily szüleményekre vonatkozó visszaemlékezést látszanak szembesíteni, ek­
ként nem tsuda ha ezek a’ voltaképi okot nem kereső bár nagy tekintélyű búvá­
rokat oda vezették, hogy földünk kezdeményi magvát is e’ roppant térségben
ily vegyes eredetű meteortól eredtnek tekintik, mely mint : viz-, kő-, vasas-,
titan- és egyéb vegyületü meteor iszonyú dörgés és hév világosság kifejlődése
közt tüzes folyadéku tseppé vonulva, roppant hőségénél, a’ vizes részeket gőz
alakban mind addig távol tartá tüzes állományától, mig nem felületén lassatskán
kihűlve, ezen állapotból viztseppekké nem süríídött.
Földünknek ezen vegyes eredetű származása szerfelett ketsegtető, ’s mi­
után az, a’ bolygónkon tapasztalható jelenetekkel oly annyira összhangzónak
mutatkozik, nem tsuda, ha tudósaink e’ nézeteknek engedve, legnagyobb rész­
ben ily tekintélyeknek hódolva, magukat teljesen kielégítve lenni érzik. Mi azon­
ban, kik az ilyetén alkotást tsak mint okozatot tekintjük, igy az okot földerített­
nek épen nem tekinthetvén, ebben meg nem nyugodhatunk.
Nézzük tehát legelsőben azok indokait, kik földünk parázs-tüzi alkotását,
az egyedül vizi származás ellenében fővonásokban miként támogatják : az ásvá­
nyok, mondják, nagy része egyedül vízben feloldhatlan, sőt a mennyiben fel­
oldhatók is, százezerszer több vizet igényelnek, mint a’ mennyit a feloldott lét­
részek tesznek; — továbbá minthogy földünk összes sulyméréseiből kitűnik,
hogy belsejében még tömöttebb mint külkérge, kitűnik tehát hogy földünk ösz-
szes állományában nintsen annyi viz, hogy ezek feloldását eszközölhetné; —
végre földünk belhősége, annak külkéi'gétől tsekély mélységre véve, onnan a’
hol az évi hőmérséklet állandóul megmarad, annak középpontja felé, mind inkább
 209
nagyobb és sebesebb léptekkel növekszik, mely hőség a* mint a’ tapasztalás tanú­
sítja, mindig emelkedik, és 5 —6 mföld mélységre már oly fokú, hogy nem tsak
minden vizes részeket eltávolít, hanem majd minden ásványok nemei folyéko­
nyokká lesznek, mely szüntelenül növekedő hőségnek elegendően kielégítő okát
nem adhatni, hatsak: azon eredeti fennmaradt hőségtől nem származtatik. Ily
hőségnél fogva tehát kezdetben a’ viz tsepekké át nem alakulhatott, hanem az
egész tenger vize gőz alakú körzetet képezett e’ tüzes mag körül, mely tsak ké­
sőbben, midőn e’ mag felületes kérgén némileg hülni kezdett vált tseppekké sat.
Mi azon tapasztalásból, miszerint a’ természet mindenben a’ lehető legna­
gyobb egyszerűségből indult ki, eme ugrásnélküli fokozatos fejlődést híven kö­
vetve, ekként valamint a’myriad naprendszerek, úgy bolygói rendszerünk köréhez
tartozó saját földünk eredetét is, a’ mint már fenntebb megemlékeztünk, a’ min-
denekfeletti elevei világosság „Ige“ okfőjéből tér és időbeni tényezőkként ki­
folyt berz-erőktől származtatjuk; miből tisztán kiviláglik, hogy földünket: tüz-viz
meteorként eredtnek tekintjük, a’ nélkül azonban, hogy ugyanazon alkalommal
kő-vas-titán, vagy bár minő vegyületü parázs-tüz meteorok jelenlétét távolról is
elkerülhetlenül szükségesnek tartanók. Es ezen nézetünktől mindaddig el nem
állhatunk, mig a’ vegyészeti kísérletek tényein nem sikerülend, ugyanazon pri­
mitiv elemek összetsapásaiból nem tsak tüz-vizet, de egyéb nemű meteorokat elő­
állítani, a’ midőn mi is örömest hozzá állunk az ily parázs-tüz alkotási módhoz,
de addig hasztalan lények szaporításának tartanók földünk alkotását ily egyve­
leg meteoroktól származtatni, mert megvallva a’ kő-vasas-titan meteorok, főleg
ez utóbbi alakulás alkalmával kifejlett tartós hőség és élénk veres színüktől véve
következtetést, némi az egész egyetemet elárasztó hamvas parány alap (basis)
részek, és a’ széneny jelenlétét tartjuk elárulva lenni,’s igy nem igen járulhatunk
azon nézethez, hogy azon fenntebbi primitiv elemekből sikerülhetne bár a’ leg­
egyszerűbb ásványok nemeit előállítani · a’ netaláni széneny, légeny és hamvas
parány részeknek hozzá járulását pedig, minthogy ezeket az életszerves testek
azonodása következtében keletkezett későbbi eredményeknek tekintjük, ezeknek
naprendszerünk roppant területében bolygóink eleve lett jelenléte előtt lehetsé­
gesnek lenni teljességgel nem tartjuk.
Igaz ugyan, hogy a tapasztalás azt tanúsítja, hogy e’ meteorok majd ve­
gyesen, majd külön, jelen napjainkban is támadnak, melyek a’ gondolkozót
mintegy ujjmutatólag oda látszanak lenni, hogy ime földünk kezdő alakulása is
igy, tsak hogy sokkal nagyobb mérvű tömegben, ama üstökösek módjára történt;
melyek minden kétségen kívül, a’ természet vizsgálóra szerfelett figyelmet
ébresztő jelenségek, de távol attól, hogy ezek következtében magunkat rendes
ösvényünktől eltereltetni engedjük, itt is a’ mélyebben búvárkodó előtt azonnal
feltünend és ez valódi szerentse, hogy ezen tünemények közt mindenekfelett leg­
közönségesebb és gyakoribb: a’ v i z - m e t e o r , mely a’ természet-vizsgáló ’s a’
közönség szemeiben tsak azért nem oly szembeötlő, mivel megszoktuk az ilyetén
MAGYAK BÖLTSÉSZET. 14
 210
alakulásokat földünk viz-göz kipárolgásífi következtében keletkezett összlotsaná-
soknak tekinteni; holott gyakran történnek ily zivatarok a’ nélkül, hogy azt
felhők jelenetei megelőznék, a’ midőn aztán, tsak rögtön mintegy ütéssel távol
magasból érkező morajt hallhatni, sőt néha a’ roppant magasságnál az sem ta­
pasztalható, hanem egyszerre sűrű fekete folt vehető észre a’ roppant magasság­
ban mire légritkultság, lágyság, tsend áll be, erre tsaknem azonnal a’ szerfeletti
magasságban jelenkezett fekete felhő alakú foltot, mindinkább alább szállva
közeledni látjuk, mely mindinkább közeledve iszonyú légnyomás és feltart-
hatlan szélvihar süvőltése közt az egész láthatárt elborítja, mire az ekként tá­
madt felhők gőzhólyagtsáinak ür helyiségeiben töményükén rejlő berz-erők
össztsapásaiból szakadatlan lángolva-lobbanó villámlások ’s dörgések közt fel­
hőszakadáskép hull alá a’ viz. E ’ tüneményt természetesen nem más okozza
mint az, hogy roppant magasságban, ott hol légkörünket az éleny és végre a’
köneny rétegzi, ’s a’ leb töményült rétegzetével határos, melyek mindannyian
állományaik gömbtséiben berz folyammal tömvék, ezek ellensarki össztsapásaik
folytán mint rokonságban levők szikrát kapva meggyuladnak; innen a’ roppant
magasság miatt tsak kisszerű fekete foltként tünedezik. és minthogy az iszonyú
terület össztsapása következtében roppant hőség támad, ekként viztseppekké nem
lotsanhatva a’ gőzalakulás özönében felhők támadnak, melyek a’légmérséklet feldu.
lása miatt iszonyú szélviharok alakjában tsak későbben, midőn a’ berz-erők egyre
tartó szakadatlan villámlások, dörgések következtében kiarányodtak,a’területi hő­
ség alászálásával roppant mennyiségben özönlik a’ tseppekké összfolyt viz.
Részünkről tehát szerfelett figyelemre méltónak tarjuk, hogy bár jelenben
a’ midőn földünk életszerves műfolyama következtében az elemek szövedékesebb
nemei is szinte némi rétegeket képeznek, mind a’ mellett a’ kő-vasas-titán tömöt-
tebb meteorok nemei hasonlíthatlanul ritkább tüneményként jelenkeznek, mint
a’ viz-meteor.
Ezen tapasztalás következtében, annál valószínűbbnek tartjuk tehát, hogy
a’ midőn naprendszerünk területében oly réteges alakulások eredetére az alkalom
nem volt, vasas-titán-kő ’s egyéb tömött vegyületü meteorok sem támadhattak.
Minek következtében a’ lényeket ok nélkül szaporítani hajlandók nem lévén,
azon nézetben vagyunk, hogy a’ széneny és légeny másod rendű elemei, úgy a’
hamvas parányok, tsak földünk életszerves működése folytán, az azon élősködő
kisvilági életet élők azonosodásai ’s elhamvadásai következtében keletkezvén, e’
szerint a’ tömöttebb meteorok eredetét, ama primitiv elemek elevei jelenlétük
előtt lehetségesnek lenni nem tartjuk. így áll ez együtties összhangzásban, úgy
a’ legrégibb elévült időkbeli égyptoni, hindu, tibeti vízi eredettel, igy az élő-viz
tan maximáival, igy a’ mi páratlan nyelvünk oly lényeges viz szavának leikébe
letett böltselmével.
/
Es igy miután ezen tömött meteorok a’ vízihez képest sokkal ritkábbak,
már tsak innen is kitűnik: hogy ekként mintegy Isten ujjmutatójaként intetünk,
 211
hogy ezek indokait egymástól jól megkülönböztessük, ha szilárd szándékunk a’
való tudomány terén sikerrel haladni.
Részünkről a’ szilárd meteoroknak napjainkbani eredhetését valódi sze-
rentsének tartjuk a’ természet vizsgálóra, mert egyedül általok figyelmeztetve
tűnik a’ viz-meteor oly feltünőleg szemeink elé.
Azon nézetünk ellenében! állításra pedig, hogy ezen másodrendű elemek és
hamvas alaprészek a’ megelőző myriad naprendszerekből szakadatlanul elvonuló
berz-erők, ’s egyébb fejlemények következtében az egész természet területében
eleve, bolygói-rendszerünk előtt jelenlehetvén, ekként földünk azon elemek és
alaprészek össztsapásaival ily vegyes eredetű‘meteorként eredhetett; — rövid
válaszunk az: hogy hát a’ legeslegelső naprendszerek, vagy tejutak alakulásai,
a’ midőn azon másodrendű elemek és hamvas alap részek teljességgel jelen nem
lehettek, mégis tsak e’ szerint fejtetnek meg az ő lehető legtisztább egyszerűsé­
gűkben. Azért pedig mivel az ásványok nagy része vízben feloldhatlan, és hogy
földünk összes vizi állománya sem volna képes többé ezek feloldását eszközölni;
ebből földünk vizi eredetét lehetetlennek következtetni, tsekély nézetünk szerint
távolról sem lehet; mert ha bár magunk is azon nézetben vagyunk, hogy földünk
minden vize sem volna többé képes annak tömöttebb állományát magában felol­
dani, mindazon ez a’ fenntebbi nézpontok támogatására mit sem bizonyít, mert
mind a’ mellett: r é s z e n k é n t m e g t ö r t é n h e t e t t az, a’ mi m o s t már ,
h o g y e g é s z b e n t ö r t é n h e s s é k , l e h e t e t l e n . Es igy bár ha tisztán áll,
hogy az ásványok nagy része mint ilyenek vízben feloldhatlanok, mind a’ mel­
lett nem következik, hogy azok oldott állapotban ne lettek legyen. így földünk
belforrongó izzósága által, mennyi ásványok nemei alakultak át akkép, hogy
előbbeni oldhatóságukat ha nem is teljesen, de legnagyobb részben elvesztették,
igy az: agyag, mész, kovany sat.; sőt az által miszerint az életszervesek műfo­
lyama következtében másod rendű elemek, azok salakjaik elégésével, hamvadásá­
val pedig alaprészek is keletkezhettek, ekként megvoltak azon sarkalatos elemek
és alapok, melyek következtében a’ föld belsejében szörnyű hőség és nyomások
hozzájárultával, oly berz és gáznemüekből keletkezett ásványok nemei is alakul­
hattak, melyek önként következőleg, többé egyedül vízben feloldhatlanok, mint
a’ fémek nemesbjei sat., min természetesen az annyi átalakulások közbejötté
után álmélkodni nem lehet.
De hogy annál inkább megértessünk legjobb leend példával élnünk,
nemde: ha az emberi életszervezet műfolyama következtében keletkezett tsont,
mész tartalmú parányait tekintjük, ezeknek egykori oldott állapotán nem kétel­
kedhetünk (nemde ez igy áll a’ többi állatok úgy vilió, mint szénsavas mész, a’
mint is a’ kovany sat. állományaival), és mégis közönséges körülmények közt
arra, hogy ezen tsont részek ismét feloldathassanak, talán ezer és ezerszer több
viz igényeltetik, mint a’ mennyi az egész életszervezet műfolyamának leforgása
alatt szükségeltetett, melyhez azon tsontváz tartozott. És miért? mivel azon kel­
lékek, melyek az életszervezet műfolyama következtében ezen oldhatóságot elő-
14*
 212
segélék u. m. szabaddá lett életerői fejlemények, delejesség, sajátos sav, hév,
nyomás sat. úgy és akként alkalmazni módunkban nem lévén, azt elő nem
mozdíthatjuk.
A’ midőn tehát, az annyira ismert körülmények közt, ennyi átalakulások
után, az anyagok számtalan nemei egyedül vízben többé fel nem oldhatók, a’dol­
gok ily igenis tiszta állásánál fogva, az egyedül tűzi alkotás tanához teljességgel
nem járulhatunk.
Mi tehát, kik földünk alkotását nem az ily tűzi meteorok, kimiai, vagy
mechanicai erők véletlen össztsapásaiból, hanem annak valóságos életszerves
mtífolyama következtében fokonkénti szakokban rendszeres működés folytán ke­
letkezettnek tekintjük, és ebből földünk növekedő belhőségét az anyag lényegé­
ből a’ legkielégitőbb és megnyugtatóbb módon következtetjük, ekként belhősé-
gének okát egy i l y: e r e d e t i f e n n m a r a d t h ő s é g t ő l k i e l é g í t ő l e g
t e l j e s s é g g e l n e m s z á r m a z t a t h a t j u k ; nem, mert a’ mint tudjuk nints
a’ természetben misem, mi folytonosan működhetnék a’ nélkül, hogy eme műkö­
dés folytán keletkezett veszteséget uj és újból helyre ne pótolná; ’s igy földünk
belhőségének annyi milliónyi éveken való működése folytán, már régen meg
kellett volna szűnni, miként azt méltán gyaníthatjuk a’ holdban; de minthogy
ezen belhőség nem egy eredeti fennmaradt hévtől, hanem valósággal (miként
életszervezetünkben ma is tapasztalhatjuk) egy szakadatlan belszerves működés
munkásága következtében keletkezik; ekként az ily életszervesek önként vissza­
eső maradványai következtében minden e’ nemű veszteségek újból ’s újból helyre
pótoltatnak és gyarapíitatnak, mi mindaddig rendszeres működésben folyhat, mig
földünkön az életszervesek működéséhez megkívántaié egyik legfőbb kellék : a’ viz
sat. azok uj és újbóli gyarapítására meglevén, folytonosan helyre pótoltathatnak.
A’ midőn tehát, az anyag ki ’s mi voltát lényegében ismerjük és tudjuk,
hogy az nem egyéb: m i n t az a z t a l k o t ó e l l e n s a r k i t ő i t é n y e z ő k ­
nek a rá ny o s egye nsú lyo z ásaiból m e n n y i s e d é i t állomány; —
e’ szerint minthogy ezen tsukódás minden anyagban sajátszerüleg változik, ter­
mészetes, hogy az azok helyiségeiben, Iyukatskáiban, gömbtséiben részben sza­
badon jelen levő berz-erők, mihelyest egymással érintkezésbejönnek, költsönö-
sen kiarányodván, mozgás, utóbb hév fejlődik ki, mi fokonként mindinkább nö­
vekedvén, végre magában a’ légmentes űrben is, (miként a’ galvan-telep ellen­
sarki nyujtalainak összeillesztésével, a’ légszivattyú alatt tapasztalhatni) égnek;
mi az iszonyú nyomások, és a’ támadt hőség költsönös élénkítése folytán fokon­
ként mindinkább növekedvén, az azokban rejlő ’s kötelékeiktől kiszabadult berz-
erők és elemek ezeknek durranó gázzá lett oszlásaikkal iszonyú feszítések, repe­
dések, földindulások közt a’ föld színén egyes nyílások támadván, azokon végre
az izzó állomány tüzokádókként tolatik ki. Tsak igy ’s ezek alapjain, ha földün­
ket : mintegy roppant tömegű életszerves galvan-berz-telepet tekintjük, juthatunk
a’ voltaképi tüneményeknek eredeti kutforrására.
 213
Ezeknek ekkénti tisztaságában nem vagyunk többé azon szánandó szo­
morú helyzetben, hogy e’ miatt többé hypothesisekhez, tekintélyekhez kénytele-
nítessünk folyamodni, miután tisztán áll előttünk, hogy a’föld belseje nem egyéb,
mintegy életszervesen működő óriási galvan-berz-delejes telep.
Mi, kik mindenben a’ lehető legnagyobb egyszerűségből indulva, a’ lé­
nyek szaporítását a’ lehetőleg kerüljük, és mindenben a’ tapasztaláshoz híven ra­
gaszkodva, földünk származását egyedül vízi eredetűnek tekintjük, mibe sem ve-
vén ez úttal azon lobbanva lángoló tüzet, mely a’ primitív elemeknek vízzé lett
tsukódásaik alkalmával jelenkezik. És most nézzük azon nézpontokat, melyek
bennünket ezek támogatásában megszilárdítottak. Földünk vizi eredete a’ hajdani
feltárt, de mitussá törpült hagyományokon kívül, az évesült korszakban is szá­
mos mély belátásu tudósoktól támogatatott, magának a’ nagy tudomáuyu Dr.
Schordann Zsigmondnak e’ müvünk vezér elveti! tűzött jelmondata is ide utal.
De a’ voltaképi tudósok figyelmébe mit sem ajánlunk annyira, mint vallás Ala­
pítónknak az élő vizrőli mélységes igéit, melyek a’ természeti-tudományok kísér­
leti tényeivel, és a’ mi isteni eredetű nyelvünk oly lényeges viz szavának leikébe
letett positiv tanával, mig tsak e’ földön értelmes lény lakozand az igazsággal
soha ellentétbe nem jöhetvén tűz feszességü.
De földünk pontosan kiszámított mérvonalai is azt bizonyítják és kétsé­
gen kivül helyezik, hogy annak két harmadát máig is viz teszi ’s igy több­
ségben lévén, ekként a’ gőz alakban levő részt mely egy másik tengert ké­
pezne, tekintetbe sem vevén, mindezek közt legnagyobb hason (homogen) tö­
meget képez a’ víz, mely egyúttal mindazok párvonalában a’ legegyszerűbb ele­
mekből tsukódott.
E ’ tekintetben azonban a’ figyelmet érdemlő főleg a z : hogy a7 tenger
vize vegyészi tekintetben körülbelül egy, és majdnem mindenütt ugyanazon sós
tartalmú ’s undorító izü, mi teljességgel arra utal, hogy az egykor egy általános
minden egyéb részektől elszigetelt egész hason (homogen) testet képezett, mely
minden kibontakozott és olvadható részeket magába oldott, és ezen őseredetisé­
gét, máig is az által tartja fenn, mivel a’befolyt tisztult vizek, annak töményitett
arányához képest úgyszólván elenyésznek, és ép ez által (miként testünk vére
által, az emésztés utján újonnan képződött, és hozzá folyt tápnedvek), az ős, mint
többes részektől könnyen áthasonítatnak. Továbbá földünk vizi eredetét támo­
gatja az is, hogy az ugyanazon közös forrásból keletkezett vizi állatok nemei, a’
maguk, bár annyi rázkódtatások után még máig legnagyobb részben fellelhető
fokozatos fejlődésüket, ép az által tarthatták fönn, mivel ily folyékony menedé­
kük volt, Es végre ennek valóságát semmi annyira nem bizonyítja, mint a z :
hogy földünk állománya mindenütt a’ viz (miként testünk tömege vérerei által)
egészen áthatva van, és hogy az életszerves testek kiegészítéséhez minden kivé­
tel nélkül lényegileg mindenütt hozzá járulván, eredetileg mindannyian ázalagi
állapotból indultak ki.
214

Igaz ugyan hogyha földünk jelen szerfelett különböző testeinek

tömkelegit tekintjük, nem tsoda, ha az emberi ész ezeknek annyi átalakulásai
következtében, majd nem kigázolhatlan bonyodalmakba sodortatva, mintegy
főeszméjét vesztvén, megállapodni kénytelenittetett; de a’ mindenekfeletti vég­
telen-örök okfő ’s az innen tér és időbei tényezőkként kivonult átalakulások
újbóli felismerésével, ha ezen fonalat tántorithatlanul hiven követjük, nints
kétség, hogy tsalhatatlanul a’ dolgok feltárt eredeti tudatára vezetendünk vissza.
Ezek után, ha naprendszerünk bolygóinak tsillagászati tekintetben való
különösségeire visszapillantunk, kitűnik, hogy azok nyilvánosan két t. i. a’
dolog első ’s másod alakulási rendjét tanúsítják; az elsőhöz számítjuk : Mercur,
Venus, Föld, Mars és a’ szétlottsant Asteroidákat; — a’ másodikhoz: Jupiter,
Saturnus, Uranus és Neptunt. Az ezek közötti különség szerfelett észrevehető
úgy állományaik, mint nagyságaikra nézve, minélfogva az elsők sokkal tömöt-
tebbek, érettebb kiégettebbek és kisebbek; emezek pedig lazabbak, itjabbak és
több vizet tartalmazó óriási nagyságúak, ezen különség legfőkép abban feltűnő,
miszerint az első rendűek külkörükben az Asteroidák szétlottsant égitestei által
záratnak be, mi által az óriási annyira eltérő égitestektől elválasztatnak. A’
midőn tehát, a’ fenntebb idézett módon naprendszerünk első rendű bolygói
származván, szerves működésükben megindultak, és azok területi rétegzetének
ellensarki és igy legnagyobb rokonságban levő berz-erői primitív elemekké ’s
ezek tűz-vízzé tsukódtak, a’ lehető legnagyobb nyomás, dörgés, világosság és
hőség eredt; minek folytán az egész naprendszerünk területére nézve a’ gőz
alakulás megindult, melynek meghűlése minden kétségen kívül nem a’ nap
közelében, a’ hol ugyan ez alkalommal a’ szabaddá lett berz-erők központosul-
tak, hanem valószínűleg a’ külkörnyéken kezdődött, és minthogy itt a’ gőz
alakulás, részint sokkal sebesebben kihűlt; részint mivel ennek körén túl oly
gőz és nyomás, ezen égitest rendszeres alakulására eléggé hathatósan be nem
folyhatott, ekként az Asteroidák a’ gőz sebesebb meghűlése ’s a’ külkör nyomá­
sának hiányosb összműködése folytán, kisded tseppekrei szakadozó alakulása
szétlottsanása keletkezett.
Az óriási bolygók alakulásait, a’ mint már fenntebb érintettük, későbbi
eredetüeknek tekintjük, és igy abból miszerint ezen Asteroidák területén túl
jelenben négy bolygót ismerünk, e’ szerint naprendszerünkből Mercur előtt,
legalább négy mint teljesen megérett, kiégett bolygónak üstökösként! kifordultát
méltán következtethetjük, mely alkalommal kétségtelenül mind annyiszor az egész
bolygói-rendszerben, de különösen a’ külkörnyéken nagy mozgás, nyomás
keletkezvén, ekként az új bolygók alakulására az alkalom mindannyiszor
megvolt. Igaz ezen utóbbiak sokkal nagyobbak mint a’ naphoz közelebb álló
bolygók, de ha ezek, amazok éretségét elérendik sokkal tömöttebbé válva, maguk
is kisebbek lesznek.
 215
A’ midőn tehát, naprendszerünk roppant területének tömény ült berz-erői,
mint tényezők, köneny, és élennyé és ezek ismét viztseppekké tsukódva boly­
gókként megalakultak, ekként a’ vizet alkotó elemek és tényezők rengeteg terü­
letükből kisded térre szoríttatván, önként következik, hogy e’ szerint az ily mó­
don alakult bolygóknál, a’ sulyosb éleny sark válván uralkodóbbá, e’ szerint a’
vonzó-erő hatásodott; holott a’ berz-eröknek primitív elemekké lett össztsapásaik
következtében iszonyú hév keletkezvén, igy az egész naprendszer területe kitá­
gult, de a’ széki központban nem lévén menekülhetés, ott viszonyos iir keletke­
zett, a’ hová a’ kiszabadult felesleges berz-erők vonulván, annak gótzát a’ napot
képezék, miáltal itt az egész naprendszer területére : a’ taszitó-erŐ érvényült.
Ezeket az anyag felismert lényegéből tudva, természetes, hogy a’ midőn
naprendszerünk periphericus égitestei tsukódtak, azokban uralkodóbban a’ vonzó
erő érvényült, mi által a’ bolygói-rendszer széki irányában szakadatlanul neliéz-
kedőkké váltak.
Mindezekből önként következik : hogy a’ mint földünk hatásos területé­
ből bárminő magasról nyerjenek lökést a’ testek, ennek székébe nehézkedende-
nek, úgy természetes, hogy naprendszerünk égitesteinek is saját bolygói-rend-
szerünk székibe a’ napba, mint viszonyos űrbe kell vonulniok, és minthogy a’
physicából tudjuk, hogy valamely lökést kapott test, ha annak semmi ellenható
erő útjában nem állana, pályáján folytonosan egyenes vonalban haladna, ekként
látni való, hogy a! midőn bolygóink napkörüli utjokban folytonosan görbe utat
kénytelenek tenni, ez tisztán a’ nap uralgóbban taszító, ’s bolygóink uralgóbban
vonzó erői együtties működése következtében keletkezett nehézkedésből keletke­
zik, miáltal e’ testek folytonosan hajlott területet súrolván, egymást költsönösen
egyensúlyozó szerves működésben az enyészettől megóvják. De minthogy ezek
tüzetes előadása a’ tsillagászati tan különösségeihez tartozik, ezek további fejte­
getésétől elállva, egyedül a’ dolgok leglényegesbjeire szorítkozunk.
És most a’ midőn naprendszerünk bolygóinak szervesen összfüggő műkö­
dését, ily összvont vázlatban körvonaloztuk, nézzük földünk ama fejleményét,
mely ennek jelen képeztetését idézte elő.
A’ midőn naprendszerünk rengeteg területét elárasztó berz-erők primitiv
elemekké, ’s ezek gőz ’s végre viztseppekké sürüdve tsukódtak, az egész bolygói-
területet átható hőség árasztotta el, minek következtében nem lévén menekül­
hetés, annak kellő székiben tir támadt, a’ hová ama össztsapás következtében
kiszabadult felesleges berz-erők vonulván, ez által a’ bolygói-rendszer gótza
központosult; — ezen hőség szerfelett lassú fokban szállott alá, kivált a’ nap­
rendszer székihez közelebb álló bolygóknál, úgy, hogy nagyon valószínű, hogy
még akkor a’ naphoz közelebb álló bolygók vizének bizonyos fokú melegsége
lehetett, melynek és a’ nap folytonosan összeható szerves munkáságának hatása
következtében a’ viz parányai kiterjesztettek, minélfogva azok helyiségeit uj
hézagtsák, parány üregetskék, mint pótlék szivetekék foglalták el, a’ hová a’
216
mindenütt és igy a’ viz gömbtséiben is részben szabadon jelenlevő berz-erők
össztsapásain, első lüktetésüket nyerék az ugyanazon de már tsendesebb tsukó-
dásból keletkezett : növény és állati ázalagok magjai, tojáskái, melyek Isten
eszméjének világosító árja által oly nyomatot (typus) nyertek, melynélfogva a’
léptsőnkénti kifejlődés fonalán, végre e’ földön az ő lehető legmagasb tökélyüket
az emberben elérték.
Nemde, ha a’ vizet nyáron át a’ napsugarak hevének kiteszszük, abban
elébb-utóbb ha azt fürkészszük, szerfelett apró zöldellő növény és állati ázalago-
kat fogunk találni, sőt későbben azok, abban szabad szemmel is kivehetők lesz­
nek, ezek a’ különféle keverékekből változókép módosulnak, és ha tovább is ott
hagyatnak elhullanak, és ellemeikre oszolván elillanthatlan részükkel salakot
képeznek, e’ salakok meggyűlve réteget képeznek, melyek a’ vizet parányaik
közül kiszorítják, az ekként mindinkább összetapadó parányoknak költsönös
érintkezéseiből, minél nagyobb ezen tömeg, a’ mindenütt és mindenben részben
szabadon jelenlevő berz-erőknek egymássali költsönös kiarányodásából némi
hőség fejük, minek nagybani növekedésével uj forrás és innen uj szervesek ala­
kulása indul meg.
Ezen növény és állati ázalagok tehát földünk alakulásánál is elébb-utóbb
elenyészvén, szinte bontakozásnak indultak, mi által elemeikre oszolván, ez által
részint az életszervesek működéséből azonosodott széneny és légeny; részint a’
viz mint lényeges állományából kiódott köneny és éleny, elillanásaikkal apró
bugyokat, hólyagtsákat támasztának, melyek a’ bontakozásból keletkezett nyú­
lós salakot a’ viz színén fenntartatván, ezek gyarapodtával némi kéreg nyere-
tett, de ez által az ázalagi növényzetek, mélyebb gyökér-szálakat verhet­
vén, mindinkább erősb alakot nyerhettek; úgy másrészről a’ nap sugárainak
hatása következtében a’ töményültebb réteg hőségét annál tovább megtarthatta,
minek következtében a’ minden rendű vízi állatok nemei is, annál tömegesebben
megindulhattak. De ezen szünetnélküli tsukás és bontakozás következtében az
éleny, a’ szénenynyel és légenynel kaptsolódván, ekként a’ légkör támadt, mely­
ben valószínűleg kezdeményileg a’ széneny többesedéit; de ez által ismét uj tér
nyeretett, minélfogva ennek mint némüleg azonosított körében az állatvilág,
fejlődésében még inkább neki erősbülve, gyarapodott. így és az által, miszerint
a’ kisvilágiak szünet nélkül támadtak, és ismét a’ maguk elemeire szétoszoltak, e’
szerint úgy a’ kérges, mint nyúlós salak részek is szaporodtak, minélfogva uj
sűrűbb keményebb gyurma eredt, melynek állománya, úgy a’ vízi növény és
állatok kifejlett éltető erői által áthatva lévén, ekként a’ feszesb állományú nytts-
gők és növényzetek gerjedékenysége származott, miből ismét nemesb fokú fejle­
mények eredetére nyílt meg az alkalom; minélfogva úgy a’ vizen lebegő nö­
vényzetek, mint kisded szárnyas állatok, mint szúnyogok, legyek sat. képezé-
sére meglevén az azonosított légkör, a’ kisded kétalakiak kezdő képzésével együtt
eredtek. De ezek, elenyésztükkel szinte elemeikre oszolván, a’kérges részek annál
 217
inkább szaporodtak, minthogy az egész bolygó egy elszigetelt víz, és igy egyenlő
hasonrészekből állván teljes széltsend volt. 107) De a’ mint ezen kérgek mindin- 107)
kább nagyobb mérvekben terjedvén, a’ viz színét ellepték, ekként a’ hőség arány­
talanságából szelek lengedezése keletkezvén, az innen eredt viharok folytán e’
kérgek is összezuzatván, nagyobb és nagyobb tömegekben merültek alá, minek
következtében a’ gyurma, tészta mindinkább sürüdvén, ekként e’ tömöttebb,
sűrűbb állományból mindig felsőbb fokú vízi állatok nemei keletkeztek; de a’
melyek ismét elébb-utóbb lesüppedvén, a1 földes részeknek adák alapját; holott
másrészt a’ roppant szétbontakozásból, a’ savak különnemei keletkezvén, ezeket
a’ viz magába oldá; innen van: hogy a’ tengervize a’ savak és azok aljaikban
bővelkedik, innen vizének undorító íze, minthogy ezek szétbontakozott anyagai­
val a’ lehetőleg töményülve van; 10,i) de ezen uj vegyidet az életszervesek mind- ,08)
két nemű országának újabb alakulására ada alkalmat.
Ezen kérges részeknek szakadatlan ujulásai ’s lesüppedései folytán, boly­
gónk magvában a’ földes részek óriási tömegben gyarapodtak, melyek természe­
tesen sulyoknál fogva ezen vizi bolygónk legmenekedettebb kipihenő helyét
annak székit foglalván el, uj és uj tapadások által mindinkább keményebb ala­
kot öltöttek, minekfolytán a’ viz annak állományából a’ lehetőleg kiszoríttatott.
De ekkor megvoltak mindazon első-, másod- és harmadrendű elemek, melyek az
annyi ezer változékonyságu testek létrejöttéhez kivántattak t. i. köneny, éleny,
széneny, légeny, úgy az életszerves testek sajátságos működései folytán keletke­
zett harmadrendű anyagok, mint : kovany, mészeny, hamany, szikeny sat.
A’ nap, bolygónk roppant kiterjedésű vizére hatván, azon a’ lehető leg-
nagyobb gőzkör támadt, mi a’ fenntebbi szálékony elemeket nyomasztó helyzet­
ben tartván, a’ gyakori égitünemények és az innen keletkezett meteorok eredetére
az alkalom nagy volt, melyek folytán földünk tömör állománya nem kevéssé
gyarapodott, igy és ezek által szaporodván bolygónk földes részei, ez mindaddig
ment előre, mígnem óriási tömeggé nem szaporodott, ekkor a’ vizes részek ennek
állományából a’ lehetőleg kiszoríttatván, az oly végtelen vegyületü életszervesek
kevert maradványaiból, a’ mint a’ fenntebbi tapasztalás ma is tanúsítja, már
puszta érintésökre is az azokat alkotó ’s mindenütt és mindenben más és más
arányban részben szabadon jelenlevő berz-erők egymással újonnan kiarányod-
ván, ekként mozgás, innen hőség ’s végre izzó forróság keletkezett; de ekként
az azokat alkotó tényezők, elemek is mindinkább fejlődvén, maguk a’ leglekö-
töttebb részek is mindinkább kiszabadulván, a’ hőség földünk belszerves műkö­
dése folytán oly fokra hágott, melynélfogva az (a’ mint a’ galvan-telep ellen­
sarki nyujtalainak összeillesztésével az abból fejledezett berz-erők az űrben is
égnek) teljes izzóvá lett; mi által az e’ térséget elárasztó berz, köneny, éleny sat.
hozzájárultával, maguk a’ hamany, szikeny, mészeny, a’ kén sat. is meggyulad-
tak, melyek következtében földünk székiből kifeléható szerves munkásága mind­
addig erősb és erősb rohamokban mehetett előre, mig a’ roppant hőség követ-
 218
keztében a’ lesüppedt részek tüzes folyadékká válva, ekként az elhullott szerves
testek maradványai elemeikre, ezek galvan-berz-delejes fejleményeikre, ’s végre
durranó gázzá ódódva, tüzokádókként a’ külfelületre ki nem tolattak. De mint­
hogy földünk magva kezdetben a’ viz tömegéhez igen tsekély arányban állott, és
igy mindenütt általa teljesen körülvéve fedetett, mindannyiszor e’ tűzhányói
belizzóság a’ viz betódulásával iszonyú rombolások és dulások közt eloltatott; a’
nyílások az uj és újból visszülemlett életszervesek önként visszaeső' maradvá­
nyaival ismét bedugatván, földünk belforrongó munkásága újból megindult,
mely működés mindaddig mehetett előre, mig végre földünk izzó magvát boritó
sziklaboltozaton kitörve, a’ tenger színe felé az egyes tűzhányó szigetek felül nem
kerekedtek.
Innen látni való, hogy földünk belforrósága, izzósága ép úgy, miként
ennen életszervezetünkben, tsakhogy roppant mérveinél, sokkal magasb fokban
szerves működésen alapszik; és igy annak belizzósága a’ dolog rendes folyamá­
ból t. i. bolygónk életszervesen működő mtífolyamából, nem pedig annak eredeti
fennmaradt hőségétől keletkezik. De hogyan is volna lehetséges az, hogy az egy­
szer származott hőség, mely folytonos tétes emésztésen nyugszik, a’nélkül, hogy
ezen működés által elvesztett részeit helyrepótolná, örökre ízzhatna ’s igy soha
ki ne hülne.
Nem-nem! földünk ezen eredeti fennmaradt hőségének hypothesiséhez,
miként a’ parázs-tüz rendszerét pártolók állítják, mint hasztalan lények szaporí­
tásához nints szükség folyamodnunk, miután az a’ dolog egyszerűbb mivoltából
ao9j is teljesen és világosan megérthető. 109)
Mindezekből önként következik, hogy azon tűzhely, melyből a’ tüzoká-
dók anyagukat kapják, nem a’ szikla, mint későbbi alakulásban létezik, melyben
torkolataik megnyílnak, hanem sokkal mélyebben egy központi izzó forrásban
van, mit döntőleg bizonyít az is, mivel tüzokádó hegyeink, legyenek azok föl­
dünk bármely éghajlatában, akármely földnemben, mindenütt ugyanazon vegy­
tani keverékü ’s physical tekintetű lávát vetnek ki, ’s igy ugyanazon szervesen
működő tüzhelyöknek is kell lenni, a melyből anyagukat kapják. De ugyanezen
anyagokból teljesen kiderül, hogy ezek az életszerves testek salakjaiból, mint
azoknak tüzfeszességü maradványaiból keletkeztek, mert bővelkednek kovany,
mész, kén, hamag, szikeg sat. részekben, sőt ugyan e’ részek magukban a’ hév­
források vizeiben, mint ugyanazon eredetűek tartalmaiban feloldott savakként
szinte fellelhetők. — — Mindezekből önként következik, hogy az elsőrendű
sziklaalakulások alkalmával a’ földes részek a’ viz arányához tsekély arányban
állottak, és innen van : hogy a’ szerves maradványok tsak a’ későbbi alakulá­
sokban találhatók, a’ midőn ezek amazoktól állandó réteges boltozatok által
elválasztattak; miből kitűnik, hogy a’ földes részek állandóságukat tsak akkor
nyerték meg teljesen, midőn bolygónk belsejében a’ leülepedett salakos részek,
a’ forrás által kibontakozott hév hozzájárultával, a’ kovats és mész folyó állapo-
 219
lukból meghűlvén, szikla feszességü boltozattá keményedtek, innen van aztán,
hogy tsak a’ közép, másod és későbbi szikla alakulásokban találtatnak szerves
maradványok, a’ midőn már a’ leülepedett salakos részek, ezen sziklanemüek
boltozatától elválasztatván, többé azon izzó tömeggel nem vegyülhettek és ekként
bolygónk hősége által többé tüzes folyadékká nem válhattak.
Hogy pedig földünk belsejében valósággal mai napig is szünet nélkül hév
fejlődik ki, igazolja azon legújabb tapasztalás, miszerint : ha a’ földfelülete alatt
mintegy 50—60 lábnyi mélységben alkalmaztatik a’ hévmérő, a1légkör mérsék­
letének napi, havi ’s évi változásaitól semmi eltérést nem mutat, és mindig ugyan­
azon fokon állapodik meg, mely a’ vizsgálódási hely légköri mérsékletével kö-
rülbelől megegyezni látszik. De ha ezen műszer még mélyebbre botsáttatik alá,
már ekkor az évszakok változásainak nintsenek alája vetve ’s nem sokára nagyobb
földalatti meleget mutat, mint azon közép légköri volt, melynek mértékét az­
előtt mutatta. Ezen melegség fokban mindig jobban növekedik minél mélyebbre
botsáttatik le a’ hévmérő. Ugyanezen vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy az
némely vidéken két és háromszor is nagyobb lehet, összehasonlíva más vidék­
hez képest, és hogy ezen különbözések nem állanak meghatározott viszonyban
sem a’ szélesség, sem a’ hosszúság fokaival. Ezen hőség növekedése sokkal sebe­
sebb és nagyobb mint közönségesen gondolták, mert az majd egy fokot tesz
45 —50 lábra, középszámitás szerint, tehát minden fok változásra legalább 150
lábot lehet feltenni, következőleg földünk középpontja mérsékletének Wedgwood
tüzmérője 3500° fokánál többre, ’s 300,000 lábnyi vagy 20 órányi mélységben
100° kell emelkedni. A’ hőség ezen foka elég mindennemű láva ’s legtöbb szik­
lák elolvasztására. — De hogy ezen hőség szünet nélkül földünk középpontjáig
mindig növekedhetnék, ezen nézethez hozzá nem járulhatunk, miután a’ föld
mint szervesen működő test hőségét, az azon jelenlevő viz mérsékleténél bizo­
nyos fokon túl nem viheti, ’s ezt saját életszervesen működő testünkben a’ hol
ahoz a’ viz szinte lényegileg hozzájárul tapasztalhatjuk. no) Es ez a’ Gondvise- 110)
léstől szerfelett böltsen rendeztetek igy, mert különben földünk legszilárdabb
testei elemeikre, ezek berz-erőikre ’s végre tői minőségeikre visszittatván ily szer­
vesen működő testté nem gyarapodhatott volna.
Mindezekből teljesen kiderül, hogy a’ régi vízi eredetre vonatkozó rend­
szer, mely a’ földtekét úgy adta elő mint középpontjáig kemény, hideg, munkátlan
és belölről kifelé vizszülemények által keletkezett tömeget, igen hiányos volt, mert
megfelejtkezvén az életszerves testek elhullott maradványairól, azokat mint hideg
tetemeket tekintvén, minden további átalakulásra elégtelennek tekintette, holott
épen ezek szünteleni gyarapodásával fejlett ki a’ legnagyobb munkáság; igaz,
hogy egyrészt, a’ könnyebben szétoldható részek elemeikre oszolván, a’ légkör
alapját tevék le, de ez által a’ nap sugárai annál tömöttebb körben töretvén meg,
annálinkább hatásodtak; — másrészt azonban a’ salakos részek, addig mig ez,
a’ viz tömegéhez képest igen tsekély magot képezett, nagyon kisszerű eredményt
220
mutathattak, de a’ midőn ezek mindinkább nagyobb tömeggé gyarapodtak,
ekkor belsejükben annál nagyobb munkáság fejlett ki, minek következtében a’
székiben indulván meg a’ bontakozás leghevesebben, ez által az állati ’s növény-
zetes részek maradványai a’ maguk legközelebbi, távolabbi ’s legtávolabbi ré­
szeire oszoltak, miáltal a’ földes és egyéb részek bontakozván, egy tekintetre
belátható, mily roppant vegyületre nyílt meg az alkalom.
Mi tehát földünk azon tűzhelyét, mely annak belsejében oly rendszeres
működésben munkálódik, azt az életszerves testek minduntalan uj és újból vissza­
eső' maradványainak műfolyama következtében keletkezettnek tekintjük, és ép
ez bizonyítja legfőképen, hogy földünk egy életszerven működő' test, melynek
szakadatlan mú'folyama következtében az ő kötelékeibó'l kiszabadult berz-erő'i
folyamok, mint földünk életeró'i szakadatlanul elvonulnak, és azzal úgy földünk
különnemü rétegeit, mint légkörét mindenütt teljesen megtöményítvén mind­
ezeket mintegy éltető' erejével áthatván, igy az azon élő életszerves testeket
ápoló kebelébe ölelvén környezi és saját működésükben elősegíti, mi által köl-
tsönös veszteségükben egymást helyre pótolván, együttiesen élnek.
És igy bárha e’ rengeteg életszervesen működő földünknél nem találunk
érzékeket kifejlődve lenni, mindazonáltal megvannak mindazon elkerülhetlenül
szükséges kellékek, melyek ennek szerves működéséhez igény ehetnek. Ha tehát
itt az érzékek hiányzanak, oka egyedül abban rejlik, mivel a’ mindenekfeletti
Ész kitűzött tzéljára semmit ok nélkül nem alkotott, hanem mindent annak szük­
ségeihez képest számtani mérvonalokban osztott; és igy miután az itt élő létszer­
vesek úgyis elébb-utóbb minden maradványaikkal együtt hozzá visszaesnek,
szükségtelen lett volna itt, miként az állatoknál a’ látás, hallás sat. szerveit elő­
állítani, miután e’ roppant tömegű test a’ mindenekfeletti Gondviseléstől eszköz­
ként úgyis tsak azért teremtetett, hogy teremtményeinek legnemesbikét az ér­
telmes ember létrejöttét, ki őt igazságában felismerné, e’ földön is befejezhesse;
és ép azért szerelte fel az állatország legvégesb töredékii ázalagait, habár pót és
való szervekkel, hogy a’ bár még oly myriadnyi alfoku életszerves testek, saját­
ságaikhoz mért eledelök megválasztása ’s önfentartási védelmök érdekében, a’
szabad járás-kelésnek határai közt, azok szunnyadozó gondolkodási (psychen)
telietségök mindig felsőbb és felsőbb fokrai emelkedésével, végre az értelem az
ember párral befejeztessék; hogy ez Alkotóját, annak országát és igazságát felis­
mervén, ennek mintáján szervezze itt e’ földön is saját édenét, boldogságát.
Miután tehát e’földi bolygónkoni mindennemű találtathatók, önként vissza­
esnek hozzá, ekként ennek ilynemű segédszervekre szüksége nem volt, miután an­
nak a’mindenekfeletti Alkotótól kijelelt rendeltetése nem egyéb vala, minthogy az
állatiság alsó fokáról tettleg kiemelkedett értelmes lény legmagasabb tzélja itt e’
földön is eléressék, és igy nints kétség, hogy mindezen nagyságok az emberért
tsak azért teremtvék, hogy a’ legfőbb Észt az ő szellemi igazságában felismervén,
ezen ideiglenes életét is saját javára, paraditsommá varázsolja.
 221

E’ helyett azonban a’ gyomor működésének megfelelő szervnek kelle oly

hathatósan kifejlődnie, hogy az a’ legkeményebb szikla nemiteket is megemészt­
vén, azokat a’ mindent éltető berz-erőkre, elemekre oldván, ekként a’ földön élős­
ködőket mintegy méhében bezárva, kiszabadult életerőivel világlélekként ápolja |
de nehogy mindezek elemeikre ezek pedig berz-erőikre oszolhassanak, a’hozzájá­
rult viz által gondoskodva van arról is, hogy földünk belhősége absolut fokra
ne emelkedhessék, hanem szerves működésben folyton folyva gyarapodjék.
Az ily önként folyó felismerések következtében méltán örömre gerjed­
hetünk akkor, a’ midőn ugyan ezen gondolat tserét a’ mi ditső elődeink által a’
föld (1. a 103. sz. a. jegy.) szó, leikébe oly böltsen sommázott észszerüségével
találkozunk, és így az őskornak mintegy számtanilag kijött próbái által bizo­
nyosságra jutunk.
Valóban, ha a’ bolygónknak minden iránybani működését figyelemre
méltatjuk, nem fogunk annyira idegenek lenni attól, miszei’int az valóban élet­
szervesen működő test : igy nem hasonlíthatjuk-e annak belszerves működésén
keletkezett belhőségét ? az állati melegséggel; = az abból szakadatlanul kifolyó
galvan-berz-delejes fejleményeit? az állati életerőkhöz; — belforrongó izzó mű­
ködését ? amazok emésztő műfolyamához; — a’ tűzhányók nyílásain kilökötte-
ket ? a’ hányás, köhögés, kigőzölgés és emésztettek kiürítéseihez; — annak hegy-
lántzolatu ’s belboltozatu szikláit? a’ tsontvázasok gerintzeihez, pántzéljaihoz; —
rengeteg erdőségeit? amazok szőr és hajszálaihoz; — az abban és azon élőskö­
dőket ? az azok belférgeihez és azokon élősködőkhez; — a’ füvei és bokros nö -
vényzetekkel beborított kérget ? a’ bőrhez; — rengeteg tenger vizét ? a’ vissz-
vérhez; — folyó vizeit? a’ tisztult ütvérhez; — továbbá nem hasonlíthatjuk-e
földünk belforrongó működése folytán szakadatlanul kivonuló galvan-berz-dele­
jes és egyéb elemi fejleményeiből keletkezett duzzadva-lohadó ’s innen okozta
tenger-vizének dagály és apályát? az időnyös sziv és agy duzzadó és lohadó
lüktetéseikez; — a’ göntzölök nyílásain költsönősen felváltó szelek lengedéseit ?
a’ lélekzéshez; mi által saját bolygónk műfolyamából vonva következést az egész
bolygói-rendszerben, sőt ezek hasonlatossága folytán a’ világ egyetemben szaka­
datlan lüktetés, rezgés, hullámzás támad. Ha figyelemre méltatjuk azon kelléke­
ket, melyek az életszerves testek működéséhez elkerülhetlenül igényeltetnek,
mint : a’ bizonyos aránybani viz , világosság, hév és az életszerves működés
folytán keletkezett galvan-berz delejes sat. fejlemények, akkor mindenki előtt
tisztán áll : hogy földünk valósággal egy életszervesen működő test.
Ezeket igy tudva, első pillanatra beláthatjuk, hogy földünk első időszaki
tűzhányóinak sokkal számosabb és sebesebbeknek kellett lenniük, mikor kérge,
még a’ szikla neműek boltozataival beivezve nem volt, vagy midőn még ez lazabb
réteget képezvén könnyebben áttörethetett.
Valóban minden földtani észrevételek bizonyítják, hogy a most még
fennálló valóságos tűzhányó hegyek száma, a’ kialudtákéhoz képest igen tsekély,
222

mert alig számíthatni elsők közül 200-at az egész bolygónkon, holott a’ föld terü­
letének minden részeiben oly számlálhatlan kialudt találtatik. Ezen kialudt tüz-
okádok, melyeknek kihányása, egész vidékeket átalakítva elfödött, nem égtek
ugyanegy időben, azok több ezer évek folytán következtek egymásután, és
gyakran bizonyossággal lehet viszonyló korukat meghatározni.
Azon időpont, melybe a’ bazalt kitörések tartoznak, a’ miénktől, azon
rettenetes, physical lázadás, azon szertelen felforgatás által van elválasztva, mely
a’ régi boltozaton áttört ’s azt szétszórván, a’ száraz földnek mostani külalakját
képezte.
Ha a’ különféle időbeli tüzokádok szüleményeit egymással összehasonlít­
juk, tehát észrevehetjük, hogy a’ vulcani tünemények mind nagyságra, mind
gyakoriságra a’ dolgok eredetétől fogva mai napig mindig kevesedtek, épen igy
van a’ földrengésekkel is, mily heveseknek kellett lenniük a’ miénk előtti idők­
ben, melyekben az egész földszine alakult, a’ magas hegyek feltornyosodtak, és
a’ tenger változó mélységei képeztettek? Mik a’ mi legnagyobb földrengéseink
hasonlítva azon korábbiakhoz, a’ midőn a’feszes boltozat az állandóság eme szikla
alapja nem lévén, az iszonyú üregek következtében egész föld területek lesüp­
pedtek ; ezen tünemények most, miután a’ sarkoknáli nyílás állandóul megala­
kult néhány gyönge, gyakran észrevehetlen lökésekre szorítkoznak, melyeknek
iránya kétségkívül a’ földréteg vékonyabb pontjára mutat.
A’ meleg források sok ideig helybeli okok szüleményeinek tartattak,
min nem lehet tsudálkozni, ha meggondoljuk, hogy a vulcani tünemények egye­
temeségéről hibásan vélekedtek. A’ hő forrásokban felolvadt anyagok hasonlók
azokhoz, melyek a tüzokádók kitörései előtt, vagy után a’ töltsérekből kihányat­
nak. Kiki tudja gyakran mily nagy a’ szénsav kigőzölgése, melyre az aknákban
a’ földalatti munkáknál bukannak. Az ásványi természet, és a’ meleg források
heve viszonyosán fejtik meg magukat.
És ha most pontosan megfontoljuk azon kísérleteket, melyek eddig me-
rényeltettek, hogy a tudományok zászlója földsarkainknak legalább egyikére, a
hozzánk közelebbire kitüzessék, és földtekénk ezen végpontjai képezésének nehéz
kérdése megoldassák, tehát látjuk, hogy mindezen kísérletek eredményhez nem
vezettek; minek okául nem lehet mást feltenni, mint azt, hogy azon módok,
melyek az ily fontos tzél elérésére használtattak elégtelenek vagy hiányo­
sak voltak.
Ha vizsgáló pillantást vetünk földgömbünk hű ábrájára ’s azután azon
expeditiókra, melyek különböző időkben az éjszaki göntzöl felé küldettek, ha
egybe hasonlítjuk az emberek küzdését a’ majd áthághatlan nehézségekkel, me­
lyek nekik a’ szélesség 76-ik fokától kezdve elibök állanak, ha tekintetbe vesz.
szűk kiváltkép azon körülményeket, melyek Parry kapitányt, ki eddig legmesz-
szebb haladt előre az éjgöntzöl felé, kényszeritették szándékával felhagyni, oly
körülményeket, melyek a’ földsarkak képzésére nagyobb világosságot látszanak
 223

vetni, tehát mind ezekből azt a következtéiéit vonhatni, hogy mindenkorra fel
kellene azon gonddattal hagyni vizen előre nyomulni az éjszaki sarkhoz, és hogy
inkább iparkodni kellene száraz 'földön hozzá férni. E’ nézet egyelőre képtelen­
nek látszik ugyan, miután az, hogy a’ száraz föld a’ göntzölig érjen megmutatva
nintsen, de több jelenségekből nagyon valószínű, hogy földtengelyünk két vég- .
sarka vízből nem állhat, még kevesbbé szilárd jégtömegből, mely tsak gyám­
pontok által mint hegyek, terjedelmes földrészek sat. által tartatnak össze.
Mi is ragaszkodunk tehát a’ természet-vizsgálók azon nézeteihez, kik föl­
dünk két végsarkát nem egyébnek mint roppant tűzhányó nyílásnak tekintik,
főleg pedig azért, mivel e’ helyek földünknek legnyugodtabb részei lévén, leg­
alkalmasabbak ezen kihányásokra, ezek átmérője mintegy 15—20 mföld lehet,
melyek valószínűleg a’ dolgok azon rég bevégzett időszakában képeztettek, mi­
dőn földünk számtalan tűzhányóinak nyílásai a’ beállott iszonyú dulások követ­
keztében bedugatva, ezzel az izzó folyadék a’ végsarkok mint legnyugvóbb he­
lyein tágas tsatornát képezvén, ekként bolygónk területéni biztosb lakhatás mint­
egy szervesen megszilárdult.
Ha tehát ezen fontos tárgyat az ész egyszerű föltételei szerint taglaljuk,
akkor bolygónk nem egyéb : egy roppant életszervesen működő galvan-berz-
delejes 11*) testnél, melynek belforrongó működése által az annyi veszteségek J1
a’ szervesek módjára szakadatlanul uj ’s újból helyre pótoltatnak és gyara-
pittatnak.
Földünknek ezen tüztömege oly rendetlen és számtalan ezer nyílások
izzó lyukaiból ömledeznék még ma is, hatsak a’ régi roppant rázkódtatások és
kitörések következtében a’ göntzölök felé állandó nyílást nem nyer vala, minek
következtében a' viz azok nyílásain többé be nem folyhatván szétdulólag nem
hathatott.
Ezen iszonyú kiömlések a’ göntzölökön valószínűleg felváltva történnek,
mi által a’ légmérséklet szerfelett megzavartatván, a’ szelek iszonyú viharjai ke­
letkeznek , és valóban a’ nélkül, hogy ezen tüneményt a’ természetvizsgálók
elégségesen megfejthették volna maguknak, azon közönséges észrevételt tették,
hogy a’ midőn az éjszaki sark viharokban gazdag, a’ déli sark tökéletes nyuga­
lomban látszik lenni, ’s ép úgy megfordítva. A’ göntzölök ezek folytán földünk­
nek legfőbb tűzhányói, mig a’ tüzhányóhegyek, melyeknek tsövei nem hatnak
közvetlenül földünk belsejébe, tsak izzó lyukaknak tekinthetők.
Elfogadván egyszer azon feltételt : hogy mind a’ két földsark nyílásai,
bolygónk életszervesen működő műfolyamából keletkezett állandó tűzhányók, a’
többi tünemények épen oly könnyen megfejthetők, mint a’ költsönös szélé a’ két
éjszaki ’s déli tájakon.
Ezen éjszaki-fény többi közt nem egyéb mint időről időre földünk szer­
ves működése következtében roppant tömegben kiszabadult galvan-berz-delejes
fejleményeknek a’ viz-gőz jelenléte által tsak részbeni éghetésök miatt keletke­
224
zett kivonulásuk viszfénye. Ezt bizonyítja a’ delejttínek mindannyiszor szerfelett
ingadozó mozgása. — Ezen villogó fény, a’ nyoltz hónapig tartó téli éj alatt lesz
egyedül látható, ellenben egészen láthatatlan a’ négy hónapig tartó nyáréjelen
át; — az annál nagyobb minél közelebb megy az ember a’ sarkhoz, és annál
gyengébb, minél inkább eltávozik attól; — az egyenlítőnek mind két oldalán a’
szélesség 40° foka alatt egészen elenyészik. Azt állítják ugyan, hogy G8 fokon
túl az éjszakifényt keveset, vagy épen nem lehet észrevenni, de ezen tudósítás
nints bebizonyítva, azonban lehetséges, hogy 68 fokon túl a’ nagy ködök aka­
dályozzák annak látását.
A’ mi pedig földünk két végpontjáróli nagy jégtömegek elszakadását, és
azon erős tenger folyást illeti, mely ezen roppant jégtömegeket enyhébb égöv
alá viszi, ennek legmegnyugtatóbb oka épen földünk belizzó tüzében és az innen
keletkezett göntzölök torkolataiból időről időre kivonuló hőségben, és ezzel szo­
ros viszonyban álló szélviharban rejlik, mely a’jeget letöri ’s délszak felé hajtja;
e’ nézpont azon nevezetes körülmény által is látszik bebizonyodni, miszerint
Hintsenek semmi égaly alatt annyi tűzhányó hegyek, meleg források és egyéb
tűzhányók kitörésével kaptsolatban levő tünemények, mint a’ göntzölök kö­
zelében.
íme földünknek ezen szakadatlan szerves működésében rejlik azon saját­
sága, melynélfogva az azon levő testek, mindannyian székibe fnehezkednek, mi­
vel annak belizzó hősége folytán ama részek elemeikre, tényezőikre oldásával
és azoknak kiürítéseivel, a’ székiben iszonyú ür támad, a’ hová a’ körül álló
részeknek önként hullaniok kell, mely szakadatlan vonulás és esés, és ezeknek
az ő elemeikre lett oszlásaiból keletkezett vissztaszítás folytán bolygónk belsejé­
ben egymást felváltó duzzadás és lohadás támad, de minthogy a’ viz, mint föl­
dünk testének leghomogenebb összefüggő ’s a’ legkisebb nyomásnak engedő
mozgékony teste ezen behatásoknak leginkább enged, igy bolygónk tenger vizé­
nek dagályát és apályát idézi elő. Részünkről tehát e’ dagály és apály lényeges
okát itt látjuk, és nem a’ holdnak földünkrei egyedüli hatásában. Ugyan is a’
tsillagászatból tudjuk, hogy a’ föld, holdunknál 50-szer nagyobb, mely hidegebb
állományánál vonzódik földünk melegebb testéhez, miből kétségen kívül áll előt­
tünk, hogy a’ holdnak sokkal kisebb teste, bolygónk sokkal nagyobb vizének
dagályát nem idézheti elő, miután ugyantsak a’ holdon észrevehető jelenségek­
ből tudjuk, hogy az kihűlt test, mit a’ napsugarak gyenge töréséből, és az ezzel
oly szoros viszonyban levő szerfelett tsekély gőz kipárolgás és légkörének rit-
kultságából méltán következtethetvén, már innen is kitűnik, hogy állományának
teljes mivoltából földünkre egyedül vonzólag h a t; — ellenben földünk belizzó
működése folytán hőség is keletkezvén, már tsak innen is kivehető, hogy vonzó
hatásán kívül taszitólag is működvén, ekként é két nemű sajátos mozgást : a’
dagályt és apályt saját szerves hatása folytán is előidézheti. — Hatott volna a’
hold földünkre taszitólag, ellenben a’ föld reá vonzólag, akkor annak mint sok-
 225
kai kisebb testnek minden megfeszített törekvése mellett sem lett volna képes
földünk sokkal nagyobb vonzó hatású erejének ellent állani, hanem annak múl­
hatatlanul össze kellett volna vele esni. Miből eléggé kitűnik, hogy földünk ten­
ger vizének időnyös mozgását a’ hold, mely bár földünkkel benső összfüggésben
áll, de mivel földünkre egyedül vonz-hatással hat, ekként ebből ennek dagálya
’s apálya kielégitőleg ki nem magyarázható, hanem földünknek belszerves mű­
ködéséből keletkező ezen mozgását vonzhatásánál tsak mérsékli, rendszeresb
időnyösbtiekké teszi, mert e’ nélkül valószínűleg eme felváltó mozgások, a’ föld
belforrongó munkáságához most sokkal nagyobb, majd kisebbek és így rendet­
lenebbek volnának.
Az anyag lényegéből önként következik tehát, hogy naprendszerünk
egyéb megérett bolygóin is szinte ugyanezen szerves működést kell feltennünk^
miből önként következik, hogy bárha az egyes naprendszerek bolygói költsönös
hatásaik folytán egymást nem tsak egyensúlyozzák, de szabaddá lett berzerőik-
kel nagy részben súlyokat is vesztik, mind a’ mellett az egyes naprendszerek
összes testei bizonyos arányban még is nehézkedők, és ép azért, hogy a1 myriad
naprendszerek saját elszigeltségüket más naprendszerek irányában arányos
egyensúlyozó viszonyban örökös összhangzásban fenntarthassák, elkerülhetlenül
szükséges, hogy az összes naprendszerek gótzai, legalább még egy székekszé-
kibe hatásodjanak, mert a’ számtan szentséges igazságán alapulva, tsak ez által
lesz lehetségessé az annyi myriad napz’endszerek viszonyosán egyensúlyozó ará­
nyaiból felmerült változó nehézkedéseknek örökösen összhangzó mozoghatásuk ;
e’ nélkül múlhatatlanul össze kellett volna roskadui az egésznek; — de az által
mivel ezek mindannyian egy közös okfőből okozatként kiindulva, ugyantsak e’
közös mindenekfeletti székekszéki gótzból egyensúlyozó arányban mintegy vissz-
fordultan nehézkednek, ez által innen is uj ’s újra ugyanazon számtani igazságon
nyugvó egyensúlyozásban visszataszíttatnak; visszataszíttatnak, mert bárha
az egyes bolygói rendszerek széki teste a’ n a p , a’ mindenekfeletti székekszéki
gótz irányában, hasonnemü erővel bírván, (a hasonnemüek pedig a’ mint tudjuk
egymással rokonságban nem lévén) taszító erővel hat; de mivel a’ nap saját
rendszeréhez tartozó összes égitesteivel egészben véve még is némi nehézkedést
nyer, ez által ama székekszéki gótz irányában ellentétes erővé válva (az ellen­
tétes erők pedig a’ mint tudjuk egymással rokonságban állván, vonzólag működ­
nek) ekként ezen myriad naprendszerek úgy egyenként, mint összesen a székek­
széki gótz irányában vonzólag hatnak, mi által a’ székekszékiben költsönös nyo­
más, engedés, duzzadás, lohadás minden irányban lüktet, és ez egyetemes nagy­
egészet folytonos hullámzásba rezgésbe hozza; mi által az összes naprendszerek
vonz, és a' székekszéki taszító hatása következtében a’legrokoniabb szerves össz­
függésben, mindannyian, a’ maguk számtani igazukban fentartatnak és éltetnek.
Es most kérdjük, ki volna azon elfogult, ki naprendszerünknek az ő szé­
kekszéki okfőjéveli szoros és elválaszthatlan kaptsát tagadni merné ? Nemde az
MAGVAK BÖLTSÉSZIÍT. 15
226
anyag ugyanazonosságából vonva következést, a’ valóság legbiztosb alapján
nyugszik, hogy a’ mindenség egyéb részeiben is a’ naprendszerek szinte azonké-
pen lévén szervezve, ekként mindannyian költsönös összfüggésben tsukódvák.
Mindezek után, hogy e’ nagyösszeség rengeteg égi testeinek eredetét az
ő valóságában minél megfoghatóbbá lehessük, ezek kietlen égirendszereit első
és másod renditekre osztjuk. Az első alkotásuakhoz számítjuk azokat, melyek a’
mindenekfeletti okfőből kiindulásként keletkezve, látványként sürü tömegben
tsoportosodva látszanak, ide számítjuk : saját tejuti rendszerünket, mely villás
ágazatu alakjával roppant égi kört képezvén, ezzel a’ villám gyorsaságú tsukó-
dás tsalhatatlan jellegét képviseli.
A’ későbbi alakulásunkhoz számítjuk, az innen iszonyú távolságban álló
naprendszereket, és a’ mint már fenntebb megemlékezénk bolygói-rendszerünk-
ben ezt két időszakra osztjuk.
A’ bolygók végre, miután majd nem egy egész öröklétet éltek, vizi részü­
ket észrevétlenül vesztvén megérnek, megvénhednek, minélfogva az életszerves
testek visszülemlései által nagy részben elvesztett részek, helyrepótolhatók nem
lévén, az annyi myriadokon át gyarapodott készletüket emésztik. Végre az egyes
bolygó lobbanóvá válván, a bolygói-rendszer széki irányában hason erejűvé vá­
lik, minthogy pedig a’ hasonnemüek egymással rokonságban nintsenek, ekként
annak sokkal hathatósb taszító erejű gótza által rendszeréből kitolatik, és mind
addig bolyong üstökösként szerfeletti sebességgel, mig elemeire ’s ezek tényezőre
teljesen elenyészve, elhamvadva szétporlik; vagy lassatskán kihűlve, valamely·
naprendszernek bolygói körébe igazodván, ennek holdjává válik, hogy adandó
alkalommal annak segedelmére lévén bolygói életét folytathassa.
S most áttérhetünk azon lehető legelső okfői alkotásra, mely a jelennapi
természettan tisztultabb tanaiból az anyag és kisvilágunk lényegéből folyva,
következik.
Ugyanis tudván, hogy a’ természetben nintsen ugrás, ekként tisztán áll,
hogy mindezeknek a’ lehető legnagyobb egyszerűségből kelle kiindulniok. Nem
lévén a’ természetben ugrás, önként következik, hogy valamint ez egyetemes
nagyegész a’ semmiből teljességgel nem keletkezhetett, úgy szintoly ugrás lett.
volna, ha ezek alakulása a’ szemeinkbe ötlő tömör anyagokból indulandott volna,
miből a’ lehető legegyszerüebben következik, hogy mindezek ugrásnélküli ala­
kulásának egy közép végtelen-örök okfőből, a’ hol a’ tői minőségek ősi erők
eszközökként mint legellentétesb és legnagyobb sarki rokonságban levők, min­
denhez tsukódva valának, kelle kiindulnia.
Kisértsük meg tehát, ezen myriad égi-testek tér és időbeni alakulásának
azon nemét szembesíteni, miként váltak azok e’ szemlélhetők valóságaivá.
Azon módok, melyek által mindezek az ő fokonkénti fejleményükben
indulhattak, azon törvények szerintiek, melyek magában életszerves kisvilágunk
 227
működésében ma is fellelhetők. Hogy tehát, ezek mivoltiba bepillanthassunk, némi
előzményre terjeszkedem!iink.
Ugyanis tudjuk, hogy a’ természet legremekebb müvét naprendszerünk
földi bolygóján, az állatiságából tettleg kiemelkedett értelmes ember teszi, ki
tehát, voltakép mindenben e’ nagyegész kezdő kiindulási pontjától, egész a’ vég-
tzélját elért magasságáig, teljes képmását rejti belsejében azon szellem nagyság
testesülésének, melyből eszménykép kiindulva, már az ázalagokba vésetten ki­
folyt; innen van aztán, hogy mivel az ember, úgy szellemi, mint testi kifolyá­
sával mindezek fokonkénti fejleményein áthatolva, a’ teremtményezés legvég­
sőbb elért tzéljának zárkövét teszi, képes volt mindezek lántzolatain áthatolni, ’s
ekként azon végtelen-örök legmagasztosb delejes éberlétü életet élő világ Lelket,
legfőbb Észt tudatilag felismerni. ’S igy kitűnik, hogy ezen végtelen-örök okfő­
nek enmagának kelle eszközöket teremteni, hogy ezen oly remekül bevégzett,
végtzél eléressék, mert tsak igy a’ teremtményezés bevégzett körének teljes ki-
kerekitésével volt lehetséges, a’ tér és időbe átvitt szellemnek, a’ mindenekfeletti
végtelen-örök okfői szellemmel mint többes sarkkal összeesni, kinek felismerésé­
vel, az ember édeni öröm üdvének tető pontját már egy alkalommal tsalhatat-
lanul eléré.
Hogy tehát mindezek sikerteljes mélyébe behatolhassunk, nézzük ennen
naprendszerünk azon bolygóját közelebbről, mely, azon lakozván, minket legin­
kább érdekel, mely az anyag és saját életszervezetünk lényegére vonatkozó vizs­
gálati deritmények folytán, mind azok felvilágosítására a’ lehető legbiztosb tudo­
mást adhat, hogy igy ezek összes deritményeiből az egészrőli átnézetünkre
vonatkozó visztükrözést, a’ lehető legöszvontabb szembesítésben központo­
síthassuk.
A’ természetben ugyanis azt tapasztaljuk, hogy itt a’ ritkultabb vagy
tömöttebb állományok arányodásaiból a’ legnagyobb hatás keletkezik, minél­
fogva az egyik ritkultabb állomány rétegzete a felette levő tömöttebb állományt
emeli, ’s minden kitelhető módon, sőt nagyobb nyomásnál erőszakkal is áttör
azon, sőt mindaddig míg saját állományának rétegzetébez nem jut, állapodást
nem nyerhetve szüntelen arányodva elvonul. Ezek nyomán a naprendszerünk
területét elfoglaló égitesteken, tsillagászaink kiszámításai után azt tapasztaljuk,
hogy minél közelebb állanak azok a’ naphoz, állományaikra annál tömötteb bek.
és minél távolabb állanak attól, annál lazabbak, ritkultabbak. És ha most föl­
dünk állományát földieméi tekintetben közelebbről tekintjük, mennyi elkülönített
rétegzetii állományokat találandunk i tt , miből tisztán áll, hogy a’ sziklás rész
tömöttebb állomány a’ földnél, ez ismét tömöttebb a’ viz rétegénél, és igy ennek
ha saját rétegétől elvál és lejtőséget talál, parányainak roppant folyékonyságánál
mind addig hömpölyögni kénytelen, mig réteg tömegéhez nem ér; de nemde ez
ismét tömöttebb mint a’ légnemüek, és igy e’ légkör rétege fogja amazt bekerí­
teni, innen, fejlődjenek a légnemüek a’ föld bár minő mélységéből, azok min-
15*
 228
denkor kivált vizen áthatolva, látható buggyok, hólyagtsák alakjában mindaddig
fognak elvonulni, mig saját fajsulyok egyensúlyozásaiban rétegükhöz nem jutott
ta k ; — de minthogy a’ légnemüek maguk közt is fajsulyok szerint rétegzetet
képeznek, kitűnik, hogy ezek közt végre is a’ könenynek kelletik a’ legvégsőbb
külréteget elfoglalni. De miután tudva van, hogy úgy a’ szerves, mint szervet­
len testek, majd saját működéseik folytán, majd ezek elhunytával egymásrai
költsönös hatásaik következtében, a’ szabaddá lett galván-berz-delejes erők sza­
kadatlanul elvonulnak, és finomságuknál minden légnemtieknél még ritkultabb,
annyira, hogy ezek rétegeiben minden sulynélkiilinek látszatván, mind azok
feletti réteget képezik, ekként e rétegzet tölti be azon közt, melyet mi világűr
neve alatt lebnek (aether) nevezünk; és minthogy ezen réteg minden egyéb állo­
mányok irányában a’ legritkultabb, azokkal összehasonlítva űrnek is nevezhet-
nők, és igy miután teljességgel nem kételkedhetünk, hogy ugyan ily réteg fog­
lalja el naprendszerünk és azon kivül álló számtalan égitestek közötti kietlen
térséget, első pillanatra láthatni, hogy ezen rétegzet tömöttsége sem mindenütt
ugyanazon arányú, hanem az minden kétségen kivül tömöttebb a’ bolygók kö­
zelebb álló körében és azon pálya övön. melyen azok a’ nap körül vonulnak;
ellenben ritkultabb e’ lébréteg az ellen környéken, és legritkultabb az a’ nap
széki gótzában a’ hol az összegyűlt galvan-berz-delejes fejlemények a’ naprend­
szerünkhöz tartozó bolygóknak és egyéb égitesteknek szüntelen a’ napba való
nehézkedése következtében szikrát kapván, egyre lobbanva lángoltan égnek, mi
által az egész naprendszerre a' lehető legritkultabb űri állomány idéztetik elő,
minek következtében az összes naprendszer égitestei szervesen összfüggő együt-
tiességben tartatnak össze.
Es igy e’ széki gótz, melyet a’ naprendszer irányában legpihentebb
nyugvó résznek mondánk, ime annak szerves működése folytán a’ legmunká-
sabbnak jelenkezik.
Mindezekből tisztán tűnik ki, hogy bolygói-rendszerünk, területének tér­
ségét elfoglaló égitestei, érettségük, tömöttségük, belhőségük kisebb vagy na­
gyobb mivoltukhoz képest, a’ legpontosabb számtani egyensúlyozásban foglalják
el helyeiket, miből mindezeknek szerves működése annál tisztábban tűnik elő.
Kkként ismerkedve meg naprendszerünk roppant területének rétegzetei-
vel. mint az egyetemes természet könyvének ugyanannyi lapjaival, és az azokon
titkos jegyekkel feljegyzett lényegességekkel, ezen titkos hetük kutsa feltalálásá­
val behatolhatunk már most azon különleges tanba, melyet ditső elődeink a‘
számtan tiz törzs számneveinek leikébe emberi fogalmakhoz alkalmazottán, oly
tsuda böltsességgel örök időkre érvényükén letettek.
A’ tisztelt olvasónak volt alkalma fenntebb a’ 4-ik és 5-ik rovat alatt
azon nézetünkkel megismerkedni, miszerint: mi a’ tömör testeket, a’ primitiv
elemektől és ezeket a’ berz-erők ellensarki tsukódásaín keletkezetteknek tekint­
jük; ezen berz-erők kevésbbé figyelmes olvasóink előtt úgy tűnhetnek fel, mintha
 229
mi ezeket önálló független ösieröknek tekintve, mindent tsak ezek ellensarki
tétességétől származtatnánk, holott mi ezeket egy közös központi legmagasztosb
delejes éberlétü életet élő világ-Lélek működéséből tér és időbe átvitt eszközök­
nek tekintjük, hogy végre egy közös nagy tzéllá központosuljanak,· mert szerin­
tünk eszköz soha: tzéllá nem emelkedhetett volna, hatsak bizonyos szervezeten
alapuló okfőből irányoztatva nem vezényeltetik. És most a’ mint fenntebb láttuk,
minthogy a’ zérusnál kevesb mivolt, még mesterségesen sem állítható elő, ekként
azt, mindezek kiinduló pontjául sem tekinthetvén, e’ nagyegész örökösen össz­
hangzó egységét esetlegességnek teljességgel nem tekinthetjük, hanem mindeze­
ket ugyanazon központi mindenekfeletti okfő, végtelen-örök tői minőségeinek tér
és időbe átvitt berzerőitől származtatjuk, hogy ezek az Alkotó kezében eszközökké
válva, végműködésükben képesek legyenek ugyanazon nagysághoz mérten,
mintegy ellensarki kevesb elszigetelten működő végtzél elérését teljesen befe­
jezni ; ’s tsak igy, miután a’ végtelen-örök okfő az okozattal, és az ezek tsukódá-
saiból keletkezett végtzélt ért szellem testesülésével összeesett, volt lehetséges a’
teremtményezés tényének, az öröktől megalapított: igaz, szép és jó törvényeinek
határai közt e’ földön befejeztetni. Nints tehát kétség: h o g y m i n d e z e k az
e m b e r é r t t e r e m t vek.
E’ nézet első tekintetre hiúságunknak látszik hízelegni, de a’ mint később
kitttuend e’ szempont által épen nem vezetteténk, miután mi minden költői rábe­
szélésektől híven őrizkedve, egyedül a’ tények ösvényén indultunk, és ép azért,
mivel a’ közőstermészetben mindenütt és mindenben, mindezeket a’ lehető leg­
egyszerűbb mivoltból látjuk kiindulva lenni, önként következik, hogy magát az
összes életszervesen összfüggő nagyegészet is, a’ végtelen-örök okfőből, a’ lehető
legegyszerűbb egyszerűségből kiindultnak tekintjük, miután ezen szemléletünk­
ben az anyag lényegéből, a’ mint is saját kisvilágunk felismert okfőjétől egy haj­
szálnyit sem távozván, szorosan ezek mivoltiból indultunk ki.
A’ már elősoroltakból tisztán láhattuk, hogy nints állomány, legyen az
bár még oly finom, melynek a’ lehehető legtisztább ür irányában némi, habár
tsekély súlya ne volna, miből kitűnik: h o g y a' v é g t e l e n - ö r ö k k i t e r ­
j e d ő ’s ö s s z e h ű z ő t ői m i n ő s é g e k , a’ l e g m a g a s z t o s b d e l e j e s
é b e r l é t ü é l e t e t é l ő o k f ő b ő l e s z k ö z ö k k é n t t é r és i d ő b e n i
bérzerőkké tsukódtak; melyek gömbtsés szikrák alakjában
folytonos hullámzó rezgésben mindaddig vonultak tovább
és t o v á b b , m i g e g y l e h e t ő l e g n a g y o b b k ö r t b e f u t v á n a z t
m e g t ö m é n y i t é k , de v é g r e e l l e n s a r k i m i v o l t u k n á l s z i k r á t
k a p v á n , a’ m á r e m l í t e t t m ó d o n e l e v e i e l e m e k k é , e z e k t ü z -
v i z z é ’s v é g r e a’ t e j u t t s u k ó d á s á v a l a’ m y r i a d n a p r e n d s z e r e k
k e l e t k e z v é n , e z z e l az I g e t e s t t é s z i l á r d u l t .
íme mindennek kezdete ’s vége Isten leven ,igy szembesítjük e’ nagyegész
230
mindenekfeletti végtelen-űrök ősi erőit, egy közös minden erőket egy magába
központosító okfőtől.
E’ nézet egyelőre bár minő lehetetlenségnek látszassák, mind a’ mellett
ép elégséges arra, hogy mindezeket az ő tiszta fényében belássuk, mert a’ ki
ezek lényegébe behatott, az belátott a’ mi isteni eredeti nyelvünk tiztörzs szám­
neveinek, leikébe letett legfennségesb böltselmébe, de ezzel felismerte az élő-viz
lelkét, fel az örök-élet forró vizének fejét, és ezzel az összes tudományok özönét.
Es igy kivehetni, hogy mindezek örökösen összhangzó működései folytán
e’ földi bolygónkon ép azért éretett el a’ teremtményezés végtzélja: az értelmes
ember; mivel mindezek egy központi végtelen-örök legmagasztosb delejes éber·
létü életet élő tudatból indulva vezényeltettek, ki tehát saját mivoltának beler-
jébő'l teremté mindazon eszközöket, melyek kitűzött végtzélja elérésére, igényel­
telek, és nints kétség: h o g y ő m i n d ö r ö k k é ö n s z e m l é l e t é b e n m a ­
r a d a n d ó i t v o l n a , h a t s a k u g y a n e z e n s z e m l é l e t é n az a k a r a t ­
t a l t e l j e s e n ö s s z e e s v e , e’ k i t ű z ö t t v é g t z é l e l é r é s é r e a z o n n a l :
az i ga z , s z é p és j ó t ö r v é n y e i n , m e l y e k ö r ö k t ő l f o g v a a n n a k
t e r m é s z e t é t t e v é k , m e g i n d u l v a n e m m ű k ö d i k v a 1a.
Ezek további fejtegetésétől, miután az elősoroltakból azok úgy is érthe­
tők, és az életrovata alatt ezekről még tüzetesebben értekezendünk. ez úttal mél­
tán elállhatunk.
Mindezek után tudatilag meglehetünk győződve: h o g y az e g é s z
t e r m é s z e t a’ l e g m a g a s z t o s b é r t e l e m n y il v á n u l t s á g a , m e l y az
e g é s z e g y e t e m i s é g r e é r v é n y ű i t i gaz, s z é p és j ó t ö r v é n y e i v e l
soha e l l e n t é t b e nem j ö h e t v é n , m i n d e n ü t t u g y a n a z o n e g y ö n ­
t e t ű é r t e l m i s é g r e ve z e t .
Ezek után botsánatot kérünk, ha némileg terjedelmesebben ereszkedünk
annak kimutatásában: hogy az igaz, szép és jó törvényei az egész mindenségre
vonatkozva azonképen érvényesek.
Ezen törvények általánossága ugyan, mindazon természet vizsgálóktól,
kik kutatásaikban az anyag ugyanazonosságából indultak ki, előzmény kép fel-
tételeztetett, és kétségen kívül helyesen, mert ők tett felfedezéseik következtében
belátták annak kétségtelen bizonyosságát; ezekhez tehát nem intézzük szavain­
kat, hanem szólunk azokhoz, kik a’ természet tűnődésében ezen általános igaz­
ságról meggyőződést nem szerezhettek.
Tekintsük az eddigi mondottak legösszvontabb nézeteit, a’ mindenekfe­
letti legfőbb okfő minőségeinek berz-erőkké ’s ezeknek ele vei elemekké lett tsu-
kódásaitól le, le egész az égi-rendszerek myriadjaihoz, úgy az ezeken élősködő
szerves testek legelső növény és állati ázalagaitól fél egész a’ teremtményezés
legfőbb fokáig, földünkön láthatólag az emberig, és kénytelenek vagyunk elis­
merni : hogy mindezek mindenütt, ugyanazon általános egyszerű az egész egye·
.temiségre érvényűit: igaz, szép és jó törvényeinek alapján vitettek véghez·
 231
És igy a’ növény-sereg, bár hol találkozzék a’ közös természetben, mint­
hogy teljesen el nem szigetelt, hanem azon égitestekkel, melyekhez tartozik
gyökerük által összeforrt, ekként az ö ellentétes mennyis tényezőinek parányái­
ból szakadatlanul kifejlő szabaddá lett berz, életerőként, sehol sem töményülhe­
tett annyira, hogy azokban némi izgékonysági, (mi jobbára a’sejtszövetek sajátos
szövetétől függ), valódi önkéntes mozgás idéztethetnék elő; ’s igy minthogy
mindannyian bár hol találkozzanak, helyben nyerik a’ maguk táplálékaikat,
ekként, hogy azokat saját mivoltukhoz alkalmatosán megválaszthassák, külérzé-
kekre szükségük nem lévén, e’ szerint nem is nyerhettek sehol az egyetemes ter-
szetben a’ maguk legfőbb fokukban is oly typust, melynél fogva belerjükből
működő szabad mozoghatásnak, vagy az akaratnak legkisebb sejtelmét is nyer­
hették volna: ’s igy saját mivoltuk gyarapithatási, úgy másoknak eledelül és
egyéb haszonul szolgáló más tzéljok nem lévén, ekként a’ gondolkodási tehetség
(psychen), a’ növény-seregnél sehol ez egyetemes nagyegészben teljességgel ki
nem fejlődhetett.
Az állatország azonban, minthogy bár hol találkozzék a’ közös természet­
ben, minden legkisebb ázalagi parányában is a’ nagyvilági testtől melyen él,
elszigetelt kisvilágot képez, és igy azzal gyökerek által nem lévén összeforrva,
e’ szerint habár azok egynémelyike oly tsekély, de mégis szabad mozgással lévén
ellátva, mindenütt saját mivoltuk belerjéhez képest jobbára szabadon nyerik a’
maguk eledelöket; de hogy ezt eszközölhessék, habár lappangólag, a’ kültermé-
szet felé fordult érzékekkel kelle ellátva lenniök, mi által ezen belerjök nyomatá­
ból, habár kezdetben myriadnyi tsekély fokban, de végre mégis: a’ mindinkább
észrevehető gondolkodási tehetségnek kelle előtérbe jönnie; ’s innen végre is a’
nemzés folytonos tökéletesbülése, nemesedése folytán, bármely égitestben, ugyan­
azon belerjökbe vésett természeti törvényeknél a’ világosság, hév és delejesség
kedvező fokainak fordultával, azonkép az állatiság alsó fokáról tettleg kiemelke­
dett értelmes lénynek kelle kifejlődnie. ’S igy az állat-sereg legmagasabb tzélja
az anyagiságnál sokkal nemesb, t. i. a’ gondolkodási tehetség; mig végre a’ leg­
végsőbb tzél az értelmiség az emberben éretett e l; hogy a’ mind ezeket alkotó
legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfőt, a’ maga positivitásában felismer­
vén, annak országa ’s igazságán szervezné itt e’ földön is az ő édenét, boldogsá­
gát. De, hogy ezek kivívassanak múlhatatlanul a’ világosság, hangrezgés, illat,
ízlés és tapintással, mint ugyanannyi számtanilag elégséges érzékekkel kelle fel-
ruháztatniok, hogy ezek segedelmével mindezeknek voltaképi felismeréséhez jut­
hassanak. De, hogy ezen felismerés ne tév, hanem a’ legtisztább valók alapjain
legyen fektetve, mulhatlanul igényelte tik, hogy azon tanok: az anyag, úgy saját
kisvilágunk legtisztább lényegéből folyó reáljain, és az innen keletkezett termé­
szeti törvények valóságain épüljenek; mert ha ezek igazságán alapultak, akkor
nem lehet többé kétség: h o g y a z o k az e g é s z e g y e t e m b e n e g y a r á n t
érvényesek.
232
De minthogy az anyag ugyanazonosságának lényegéből kiinduló termé­
szettudós, a’ legmegnyugtatóbb alapon bebizonyítja, hogy az egyetemes termé­
szet törvényei ugyanazon 's soha ellentétbe nem jöhető alap okfőn nyugszanak,
akkor önként következik: hogy a’ mint ez kitsinben a’ természeti-tudományok
tényein tisztán szembesíthető, azonképen kell lenni annak, úgy naprendszerünk
egyéb bolygóira vonatkozva, valamint az összes egyetem nagyegészére nézve.
Ismervén egyszer a’ legkülönbözőbb ellentétes testek, elemek, tényezők,
tői minőségeknek, az ő mindenekfeletti végtelen-örök okföjíikből keletkezett ala­
kulását, nem lehet többé kétség, hogy e’ közös székekszéki okfőből keletkezett
életszerves testeknek is, azonképen ugyanazon törvények alapjain kell szervezve
lenniök. Ez azonban tsak akkor lesz előttünk tisztában, ha ugyanazon egyszerű
törvények indokaiból keletkezett nyilatkozatokat, az ő egymástól oly annyira
eltérő változásaikkal együtt beláttuk.
E’ tekintetben nem leend egyelőre egyébre szükségünk, tsakhogy e’földi
bolygónk határain szétpillantva, a’ teremtményezés egyetemiségét közelebbről
áttekintsük, és azonnal kitűnő példáit fogjuk tapasztalni, az ugyanazon okfőből
kiinduló legkülönbözőbb nyilatkozatoknak, ig y : minő különfélék az állatok ne­
meinél a’ lélegzésre szánt szervek, nemde ezek más neműek az emlős állatoknál
mások a’ halaknál, rovaroknál sat.; és ezek mindannyian ugyanazon kevesb
mennyis tényezőknek helyre pótolhatási tzéljából, ugyanazon törvényeken, tsak
hogy a’ körülményekhez képest változó árnyalatban eszközöltetnek ; — igy minő
egyenetlenségek mutatkoznak a’ mozgást elősegélő szervekben: karok, előlábak,
szárnyak, uszonyok sat.; — igy minő különség· merül fel az emlős állatok és halak
hallszervei közt, melyek oly nagyok, hogy tsak a1 szakértőre nézve legtanulságo­
sabb, miként juthatni ugyanazon tzélhoz, de más természeti körülmények közt.
így minő szerfeletti változatasságot találunk a’ látszerek különségében sat.
Es most megemlíteni is alig szükséges, hogy az innen következő külön-
ségnek más égitestekben hasonlithatlanul még nagyobbnak kell lennie. De a’
mint e’ földi bolygónkon, az összes legkülönnemübb életszerves testek, mindin­
kább összhangzóbban nemesedve, végre az értelem az emberbe központosuk,
úgy nints kétség, hogy a’ mindenütt ugyanazon okfői törvényeknél, ugyan­
azon törekvéseknek kelle minden egyéb erre megérett égitestekben is eszkö.
zöltetni. Ezen állapot, hogy számtalan égitestekben eléretett, kételkednünk
többé nem szabad; de létezzék ez bár hol, ugyanazon okfői alapokon érle­
lődve , mindenütt ugyanazon egyült törvényeknek kell felismerve lenniök :
igy az egyenes vonal egyszer felismertetvén, bár hol, de mindenütt a’ legegysze­
rűbb és legrövidebbnek fog felismertetni. Így tudván, hogy a’ lökést kapott test,
hatsak annak haladásában egy más, ellenható erőtől nem gátoltatnék, mindig
azon nyert irányban vonulna; önként következik tehát, hogy valahányszor va­
lamely test e’ lökést nyert irányától elhajló utat kénytelen tenni, annak mind­
annyiszor egy más ellentétesen ható erőtől kell eszközöltetni, De felismertetvén
 233
egyszer a’ végtelen-örök kiterjedő ’s összehúzó tői minőségek, vagy tasz ’s vonzó
ősi-erők és azokat szervesen összekaptsoló okfői erő, ekként azonképen felfognak
találtatni az ellensarki tői minőségeket deleileg összekaptsoló végtelen-örök okfő­
ben : az igaz, szép és jó törvényei; melyek természetesen ugyanazon minőségek,
tényezők, elemek kaptsaiból bárhol, de mindenütt ugyanazon változbatlan oko­
zatot eszközlendik. Felismertetvén egyszer a’ világosság, a’ mint itt, úgy másutt
is a’ setétséget oszlasztja el, és igy a’ világosság és setétség közötti különséget
mindenütt egyiránt költi fel. így van ez a’ hévvel és számtalan más egyebek­
kel; - felismertetvén egyszer a’ sebesség és az ezek közötti különség, azonnal
feltünend az is : hogy e’ tekintetben a’ világosság sebességét tsak a gondolaté
múlhatja felül; — a’ hév felismert felsőbb foka mindenütt ugyanazon fájdalmas
égető érzést költendi fel, minthogy bárhol keletkezzék, mindenütt ugyanazon
égető tulajdonsággal bir. így a’ galvan-berz-delejes fejlemények a’ mint itt, úgy
amott is bárhol találkozzanak az anyag ugyanazon tulajdonságából fejledezvén,
mindenütt ugyanazon természetűek, tsakhogy minőileg mennyisedéit arányukban
végtelen mérvű árnyalatokban változva.
Nehogy azonban ezen általánosságoknak kimutatási törekvéseiben néze­
tünk tisztaságát elveszítsük, vessük figyelmünket naprendszerünknek egy más
bolygójára, ’s majd kifog tűnni, hogy az itt észrevett egyes vonások, egy általá­
nos eszmébe összpontosíthatók.
Ezek felvilágosítása tekintetéből helyezzük magunkat gondolatilag a’ Ju­
piter bolygóba, mi ott szinte a’ nap és éj közötti változást fognók észre venni
miként itt, azonképen tapasztalnék az évszakok változásait is , tsakhogy termé­
szetesen az időnek más arányai közt; mindezen változások ott úgy, miként itt
a’ maga tengelye ’s a’ nap körüli forgástól ered; még pedig ugyanazon termé­
szeti törvények alapjain , tsakhogy a’ mérvek más nemű jelentőségeiben, és ez
nemde az egész egyetem égirendszereire bár végtelen árnyalatban, de mindenesetre
alkalmazható. Hasonlókép holdakat is fognánk látni, melyek ép azon törvények
szerint végzik mozgásaikat mint a’ miénk, és igy mind azon törvényeket melyek
azon a’ bolygón nyilvánulnak, szint azon értelmi tehetséggel fognók fel, mint a’
melylyel a’ magunkéit felfogjuk.
L)e tegyünk magunk helyett egy m ás, habár tőlünk még annyira eltérő
lényt, ki velünk tsak annyiban egyezne m eg, miszerint a’ kültermészet tárgyi-
ságait felfogni ’s azt bár minő durva képekben, társaival közleni képes volna.
Ezen lény , az ott tapasztalható természeti-tudomány okból vett benyomásokat,
tüneményeket talán egész más szempontból tekintené mint mi, annyiból azonban
a’ mennyiben azoknak oly tsudálatosan összfüggő egységét észrevenné, lehetetlen
volna a’ természet törvényeivel azonképen össze nem esnie, ’s igy a’ mi gondolkozási
tehetségünkkel is. Mert, ha azon értelmes lény a’ természet törvényeivel nem
lenne összhangzásban, akkor az nem lehetne voltaképi rendeltetésében értelmes,
hanem értelmetlen és igy tökéletlen lény. Es ha most a' dolgot megfordítjuk,
234
és azon kétségét állítjuk fel, mintha talán mi a’ dolgok rendjét tévedten fogtuk
volna fel, de a’ más bolygók lakói ellenben jól , vagy tsak némi tekintetben a’
valótól eltérve hibásan, akkor mindezekre azt válaszoljuk : hogy a’ jelen kor­
szakban a’ számtani, physical, tsillagászati , vegyészeti tanok mélységeibe való
bepillantásaink sokkal alaposabbak, hogy sem e’ tekintetben a’ dolog valóságában
kételkedhetnénk. Mellőzve tehát a’ számtan, physica, kimia körében tett kísérle­
tek tsalhatatlanságait, vegyük tekintetbe a’ tsillagászat körében azon szám-
talah előre kiszámítható tapasztalatokat, melyek a’ nap és hold fogyatkozá­
sai, úgy a’ bolygók és egyéb égitestek mozgásai körében oly pontosan mil­
liókra előre kiszámíthatók, akkor lehetetlen, hogy a midőn ezek a természeti
törvények örök és soha ellentétbe nem jöhető alapjain derítettek fel, most már
saját értelmünk tiszta felfogásával ellentétbe jöhessen. Ne m- ne m! a z o n ér ­
t e l e m : m e l y a’ m i n d é n e k f e l e t t i ok fő ö s s z e s e g y e t e m is é g é r e
é r v é n y ült t ö r v é n y e i n e k k é z e n f o g o t t v e z e t é s é n e me l k e d e t t ,
és a z o k s z á m t a n i p o n t o s s á g ú a l a p j a i v a l o l y a n n y i r a m e g ­
e g y e z , t é v e d t é r t e l m i s é g nem lehet.
Ezen számtalan égitestek mozgásainak oly előre való pontos kiszámítása,
ma is álmélkodásra ragadna minnyájunkat, hatsak ahoz imár szokva nem vol­
nánk. Itt tsak arról emlékezünk meg, melyet Herschel Villiam 1781-ben több
évi vizsgálódásai után : Uranus felfedezésével kiszámított, mely szerint az mint­
egy 84 év alatt futja meg a’ maga napkörüli pályáját. De a’ mi sokkal neveze­
tesebb : Gauss némi kevés napok vizsgálata alatt, a’ Ceres pályáját helyesen szá­
mította ki. így Leverrier, ki az Uranus mozgásának látszólagos rendetlen­
ségéből , egy eddig ismeretlen bolygónak pályáját gyanítván, sőt annak
helyét ki is jelelvén, ugyanazon kitűzött téren Neptun felfedezésével annak való­
sága be is bizonyult, miből eléggé kiviláglik : hogy az ily értelem, tévedt alapo­
kon nem nyughatik; de ha sikerülhetett ezt, e’ tanok nemeiben kivívni, nincs ok
miért ne volna lehetséges ezt, a’ tanok minden egyéb szakaiban, azon módon ily
győzelemre emelni.
Mindezek a’ szaktudósok előtt elegendően tudva lévén, ők tudják leg­
jobban, hogy e’ tárgyban a’ tsillagászat köréből mily tsekély diadalait hoztuk
fel e’ tan tiszta alaposságának, és igy már ezen kevésből is kitűnik : hogy mind­
ezek a’ legszilárdabb valóságon épülvén, lehetetlen hogy a’ természet örök tör­
vényeivel ellentétben állhassanak.
Es most forduljunk újból gondolatainkkal Jupiter bolygó lakóihoz, és
kénytelenek leszünk elismerni, hogy ők naprendszerük és egyéb égi rendszerek
égitesteit, ugyanazon ész felvilágosító malasztján képesek felfogni, mint a’ me­
lyek törvényein, saját körülmények közt mi is felismertük azokat. Es igy azon
természeti törvényeket, melyeket ők az égitestek vizsgálódásai körében felfedez­
nek a’maguk saját bolygójokon előfordultakéval összehasonlítva szinte megegye­
zőknek találandják. így ott is a7 testek, minden különség nélkül légmentes tér­
 235
ben egyenlő sebességgel esnek; úgy az elhajtott testek a’ mint itt, úgy ott is az
egyenestől elhajló vonalat kénytelenek futni, miből önként következik, hogy a’
körmozgás törvényeinek a’ mint itt, úgy náluk is ugyanazon okból kell kelet­
kezni sat. Az ily ismeretekkel felruházott értelmes lény könnyen felszámíthatja,
hogy a’ súly Jupiter felületén 2 l/,, nagyobb mint a’ mi földünkön, hogy a’ testek
esési sebesége annak bizonyos helyein nagyobb egyenetlenséget tanúsít mint ná­
lunk, hogy tömöttsége sokkal lazabb mint a’ mi földünké sat.
Sőt, ha mindezen természeti törvények kitsinbeni kipuliatolási kísérle­
tét saját bolygójokon kutatni megkezdik, nem lehet kétség, hogy a’ mint e’
tekintetben némi eredményre jutottak, emezekben, amazok ugyanazonosságát
fel ne ismerjék. És igy, a’ mint a’ kimia analytical utján reá jöttek, miszerint a’
viz : ttiz-gőz alakuláson, az azt alkotó elemekből, ezek pedig berz-erői tényezők
alakulásain nyugodva, mindannyian az azokat okfőileg összekaptsoló ür által ötös
tői alakban a tsukódó rendszer szerint keletkeztek; akkor többé állapodás nem
lehetvén, mind addig törekedendenek, mig azokból synthetical utón a vizet elő­
állítván, mindezekről a’ lehető legnagyobb bizonyosságra nem jutottak. Mind­
ezek oly következetes felismerései után, lehetetlen aztán reá nem jönni arra : hogy
mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők ugyanazon, az egész mindenségre
egyaránt érvényült általános törvények szerint mennek véghez.
Ha a’ Jupiter lakói ezen körülményeket, melyeket a’ kültermészet feltár-
tan ád elejökbe felfogni képesek, úgy önként következik, miként akkor annak
törvényeit is fel kell ismerniük. Lehet talán, hogy azok tisztább, elevenebb fel­
fogással bírnak mint mi, ellenben az is lehet, hogy gyengébbel bírnak; annyi­
ból azonban a’ mennyiben avval felfogni képesek, a’ valódi értelmes lény ismerő
tehetségével ugyanazonosoknak kell lenniök.
Mind ezek, a’ miket Jupiter bolygójáról feltételeztünk, egészben véve nap
rendszerünk egyéb bolygóira nézve is, főleg :Mercur és Venusra alkalmazhatók,
bárha több körülményi tekintetben egynémelyekre, kivált a’ naptól szerfelett
távol esőkre, kevésbbé alkalmazhatván bonyolultabbak.
Nézetünk folytán eddig naprendszerünk határai közt tartózkodánk, de
pillantásainkkal tovább menve, az anyag ugyanazonossága szempontjából lehe­
tetlen, hogy az itt megemlített törvények naprendszerünk határain túl ne terjedné­
nek, és igy ezen törvények általánosságában minél jobban meggyőződünk, an­
nál tisztábban áll előttünk: miszerint az ugyanazon szerves okfői egységből, az
összes egyetemiségre nézve egyenlő törvények uralkodnak; de a’ mint ezt belát­
tuk, úgy nem lehet többé kétség, hogy minden irányban azonképen : az igaz,
szép és jó törvényeinek kelle érvényülniök; minek folytán önként következik :
miszerint a’ teremtményezés tényének mindenütt ugyanazon ismerő tehetséggel
felruházott értelmes lénynyel kelle befejeztetnie,
És most e’ rovatunkat azzal rekesztjük be, miszerint vannak kik azt erő­
sítik : hogy értelmes lények e’ mindenség egyéb égitesteiben sehol , tsak a’ mi
236
földi bolygónkon alakulhattak. Valóban az ember szeretetlensége, kiskorúsága,
elfogult önzősége egyetlen egy kérdésben sem tűnik fel annyira mint ép ezen állí­
tásnál. Mert ha azon pogány korszakban élnénk, a’ midőn földi bolygónk az egész
egyetemes világ középpontjául vétetett, és így mindezen myriad égitestek közö­
sen feltételezett hatását tárták szükségesnek a rra , hogy az értelmes ember itt
létre jöhessen, akkor még ezen magát az élő Istent detrónizáló merész, és enma-
gát istenitő Őrjöngésnek volna értelme; de a’ midőn tudjuk, hogy mindezek tény­
leg nem így állanak, sőt mindezen tér és időben levőket egy mindenekfeletti
székekszéki okfőből : az igaz, szép és jó az egész egyetemiségre érvényűit tör­
vényeiben szervesen működni látjuk; lehetetlen, hogy ezen myriad égitestek
legfőbb működésükben ugyanezen legszentebb tzélra t. i. az értelmes lények
létre jöttén azonképen mindenütt ne munkálnának.
Es igy a’ midőn tudjuk, miszerint földünk az anyag ugyanazonosságánál,
számtalan más égitestek identitására alkottatván, a’ mint ez, úgy amazok is min­
denütt ugyanazon minőségek, tényezők és ezekből tsukódott elevei elemek sat.
alapjain együltek, megvoltak tehát ekként mindazon kellékek sok más szám­
talan égitesteknél is, melyek a’ legelső teremtményezés fokától az ázalagoktól fel­
fel ! az értelmes lényig igényeltettek.
Ezen értelmiség ugyanazon természeti törvények kézen fogott vezetésén
mindenütt azonképen fejlődik, nints tehát kétség, hogy ezen legmagasabb poltz
sok helyen eléretett, holott sok más helyen, épen most ébredeznek az állati szu-
nyadozó állapotból az önismeretre, ’s tsak ezentúl jutnak be a’ szentély titkába;
ismét másutt még e’ fokot sem érték e l; másutt még a’ legfőbb tető-pontról, az
anyag lényében rejlő természeti szétdulásoknál, és az ember önkényre törekvő
hatabnaskodásai,. pártoskodásai következtében ismét letereltetvén és összezava­
rodván, újból kezdi ez elvesztett értelmiségét rendezni, hogy azt annál szilárdab­
ban minden időkre megörökíthesse.
A’ t. olvasónak volt alkalma ezek folytán tapasztalni, hogy e’ földön ki­
fejlett értelmiséget ezen utóbbiak sorába helyeztük, teljesen meglevén győződve
a’ szent hagyományok tartalma szerint arról : miszerint itt az isteni tudat már
feltárva ’s az ő tiszta felfogásában kétségtelenül eléretett; és ezt az ő tsalhatatlan
positi vitásában semmi annyira nem bizonyítja, mint saját páratlan nyelvünk, mely
az ő lényeges szavaiban oly tiszta ’s tsalhatatlan fogalmakat tartalmaz, melyek a’
mi korunk ismereteit sokkal felül múlván, annak kétségtelen valóságára utal. Igaz,
hogy ezen szavak leikébe vésett böltselem több más miveit nyelvekben fellelhető,
de ezek oly gyérek és idegen eszmékkel annyira összekevertek, hogy e’ nemben
nyelvünk szerfeletti bő tartalmától messzi-messzi távol esnek.
íme eddig' tsak egyes szavak, leikébe vésett böltselmi taglalásába botsát-
koztunk, de most már ezek valósága szembesítéséből egész mondat szövegébe is bele­
ereszkedünk , miből kitűnik, hogy a’ hajdani óriási szellem korszak világában
az emberi-nem értelmiségének lehető legmagasb p ltzát valósággal elérte, igy ;
 237

Ez ö s s z e s é g l e h e t ő e g y s z e r ű m ó d o n i ndul t .
1 2 4 !> ti

Ezen mondat vfelé megfejti ’s magában rejti e’ mindenség titkos alkotá­

sának mikénti módját, de természetesen ezt tsak akkor lehetett felismerni, midőn
az anyag és kisvilágunk identiv lényege is felderült, mert addig mi volt termé­
szetesebb, mint az : hogy ezen isteni bevéséseket felismerünk nem lehetett; de
ezekből azután az is bebizonyodik, miszerint legrégibb őseink azonképen beszél­
tek mint mi, mert ugyanazon eszmék bevéséseit ma is azonképen megértjük, és
igy e mondat böltselmi tartalma visszafelé ez:
I n d u l t vfelé : t e1u d - n i, vagyis te dulakodó tehetetlen lúd (ki Isten
nyílt akaratjának is ellent akarsz állani); m ó d o n vfelé — n o-ó d ó m , vagy
5

ime megoldom néked azon módot, mely szerint mind ezen nyilatkozatok szerinti
észlelhetők kiindultak; — e g y s z e r ű = ür'szer eszeeddel sze'ui egygyJ; l e h e t ő
1 2 3 4 5 ( 57 6 7 4 5 1 ( 5 1 4 5 1 4 5 1 1 2 3 3

azon öt"tő* tényezőket, melyekből keletkeztek ezek, és e h e l vagy e h e n vagy

ime; — ö s s z e s é g (2) azok ég”ek’s ezek s z övlk; — ez összes egészet.
1 2 3 4 3 i; ü t 2 2 3 1 1

Azaz, e’ mondat vfeléi rövid tartalma ez : Te dulakodó tehetetlen lúd, ni

vagy no ódom néked azon egyszerű módot, mely szerint mindezen nyilatkozatok
szerinti észlelhetők keletkeztek; ür e’ szer, eszeddel szedjed egygyé azon öt tőt,
melyek ezek alkotására igényeltetnek, és ebei, im e, ezek égnek, melyek szövik
ez összeséget.
Itt az ideje kutassuk mind ezeket, hogy épüljünk a’ hajdani óriási szel­
lem korszak böltselmén, mely mulhatlanul miként őket, úgy minket is az élő
Isten örök ditsőségére ’s ezzel a’ dolgok nagyrendjére vezetend.
Mind ezekből a’ napfénynél világosabban tűnik ki, hogy a’ mint az ér­
telmes lények, e’ nagyegész bár mely tsillagában: a’ viz, mint minden bolygóra
nézve leglényegesb testnek alkotó elemeit felismerték, többé meg nem állapod­
hatván, szüntelen azon törekedendenek, míg mind ezek szervesen összfüggő ok-
fői egységére nem jutandanak. De hogy a’ való tudomány terén ezen magas ál­
lást az égitsillagzatok bár melyikében elérhessék, tsak úgy leend lehetséges, ha
ők is azonképen a’ reál tudományok alapján, mindezeknek bizonyos foki ismere­
tére emelkedendenek; a’ midőn aztán a’ végtelen-örök és tér-időbeni mivoltok
felől kezdenek gondolkodni, legelsőben annak megvitatása álland előttük is, hogy
mi legyen mindezeknek azon voltaképi legegyszerűbb mivolta, a’ honnan mind­
ezek tér és időbe kifolytak. Es a’ midőn azt is belátnák, hogy ezt tsak úgy de­
ríthetik fel, ha a’ szemmel nem látható légtartalmat, a’ légszivattyú üvegha­
rangja alól kivonván, ott a’ zérusnál kevesb mivolt helyett űrt találva, végre
ennek minőségei belerjéből : a’ világosság létrejöttét szemlélendik, ekkor akarva
vagy nem, de tisztán be kell látniok az ele vei világosság : „Ige“ genesisének
maximáját, és ezzel azt is : hogy az ür végtelen-örök kevesb és többes ellensarki
238
minőségei azon legvégsőbb egyszerű mivoltok, melyek eszközökként egy min-
denekfeletti végtelen-örök egységes okfőnek deleileg működő belerjéből. tér és
időbeni tényezőkké tsukódva kifolytak, melyek első rendű elemekké, ezek pedig
tűz-vízzé lett alakulásaik folytán mind addig működtek , mig végre a’ terem tmé-
nyezés végtzélja minden ehez megkivántató éretséggel bíró égitesteken, m iként:
földünkön az értelmes ember-párral befejeztetett. De a’ mint ezekben felébrednek,
nem lehetend nagyobb feladatuk mint a z , hogy saját enségük okfőjét is felku­
tatván ezt is felderítsék. A’ midőn aztán nem lehet többé kétség, hogy a’ mint
ezeket elérték, ők is azon módon törekedendenek, hogy eme nagyszerű szel­
lemi diadalukat nyelvükbe, vallásukba, építményeikbe, ’s minden rendű intézmé­
nyeikbe bevésten, minden időre elhagyományozzák.· h o g y d i t s ő i t t e s s é k
a m a l e g f ő b b É s z m i n d ö r ö k k é , az o l e g t i s z t á b b s z e l l e m i i g a z ­
s á g á b a n , ki m i n d e z e k e t i l y s z e r v e s ö s s z e f i i g g é s b e n a l k o t t a .
A’ végtelen örök, és tér-időbeni élet okfője, az ő lényegében
élettanilag felismerve

Ismerd meg Istenedet és tenmagadat, ez a’ földi

legmagasb fela d at; de b a ezek leikébe beakarsz
hatni, akkor : a’ természeti-tudományok lényegét
el ne mulazd ta n u ln i; ’s ha ezek alapjaiból ke­
letkezett ismereteid valóságáról szellemedet telje­
sen megnyugtató módon megakarod győzni, ak ­
kor : a’ hajdani régletünt óriási szellem korszak
világának oly böltsészetileg szerkezeti általános,
mondhatnék világ-nyelvét: a’ magyart, mely mind­
azok revelatioit számtani próbaként tartalmazza
magában bevésve, el ne mulazd sajátoddá tenni.

Ismerve az anyagot az ő lényegében és tudva, hogy az nem egyéb:

m i n t a’ v é g t e l e n - ö r ö k e l l e n t é t e s t ő i m i n ő s é g e k n e k t s u kó d á-
s a i b ó l m e n n y i s e d é i t á l l o m á n y ; ekként az anyag mivoltának ellenté­
tességéből folyva, számtani bizonyossággal következik, hogy az ugyanazon
okfőből kiindult ellentétes minőségek bár hol találkozzanak a’ közös természet­
ben, sarki rokonságuknál ugyanazon sajátos tulajdonságot, vagyis az egymás­
sal! költsönös kiarányodást nyilvánítják, miből önként következik : hogy azok
a’ közös központi okfő kitűzött tzéljával ellentétbe teljességgel nem jöhetvén,
egyedül annak kijelelt ösvényén tétesedhetnek. Láthatni tehát, hogy e’ nagy­
egész úgy minőileg, mint mennyileg egy általánosan összefüggő' egészet képez,
mi által annak minden egyes, az egésztől elkülöníttetnek látszó myriad naprend­
szerei , ’s azokon élősködő elszigetelt tétes életet nyilvánító testei, tsak részét
teszik az eszményi-való nagyegésznek, minthogy mindannyian annak közös
köteléke, a székekszéki deleileg működő önálló okfői kaptsával a’ tsukodó rend­
szer által kötvék össze; ’s igy megfogni nem lehet, miként volna lehetséges
a’ természet bár legkisebb részetskéjének tétlen maradni, miután itt mindnyájan
240
ugyanazon végtelen-örök önálló székekszéki okföi kapots által nyerik, a’ maguk
költsönösen összfüggő tétességüket.
És így láthatni, hogy oly tényező, elem, vagy test, mely minden további
tétességre tehetetlen volna, nintsen, e’ szempontból tekintve kitűnik tehát: hogy
voltaképi holttest sintsen, és az, hogy nekünk több testek életnélkülieknek lát­
szanak lenni, ennek oka részint abban keresendő, mivel megszoktuk őket na­
gyobb tétességben működve látni; részint érzékeink gyengébb élességében kere­
sendő, minélfogva azok szerfelett tsekély fokbani tétességét ki nem vehetjük; de
ezen okot főként abban találjuk rejleni, mivel: az anyag való mivoltának lényege
ekkoráig fel nem derülvén, ekként úgy magának a’ kis — mint nagyvilág össz-
függő okfőjének lényeges titka sem merülhetvén fel, igy magának az életkútfor-
rásának való lényege sem határoztathatott meg.
Most azonban, midőn a’ légszivattyú segedelmével a’ lehető legegysze­
rűbb: az ür belerjének világossági tüneményéből a’ napfénynél tisztábban tűnik
ki, hogy a’ végtelen-örök tői minőségek egy ép ily önálló legmagasztosb delejes
éberlétü életet élő okfőbe tsukódtan szervezvék, a’ honnan a’ tői minőségek berz-
erői tényezők alakjában valósítva, az innen keletkezett primitiv elemek, és az
ezekből egyült testek is mindannyian tér és időbe tsukódtak, ekként az anyag
lényegének eme felismert magas állásából önként következik, hogy ezek is ép
azon módon, miként a’ végtelen-örök tői minőségek, tsakhogy az azokból kifej­
lett változó viszonyainknak megfelelő sajátos, amattól függő tér és időbeni ok­
főbe, ugyanazon igaz, szép és jó törvényein tsukódtan szervezvék.
És igy a’ mint ezen végtelen-örök és igy önálló, vagy tér és időben levő
ellensarki tényezők együttiesen szervezvék, a’ szerint az élet is kétféle, u. m .:
Vé g t e n-ö r ö k v a g y ö n á l l ó , f ü g g e 11e a ; és t é r - i d ő b e n l evő, v a g y
f ü g g ő ; melynél fogva az élet első tekintetre: ö r ö k és l e t ű n ő vagy e n y é ­
s z ő szervezetűre osztható.
De ebből teljes tisztaságában áll előttünk, hogy az élet lényeges határoz-
mánya minden különség nélkül, legyen az akár végtelen-örök, avagy tér-időben
levő, nem egyéb: m i n t az e l l e n s a r k i t é n y e z ő k n e k e g y s z e r v e s
o k f ő b e e g y ü l t t s u k ó d á s a ; mi természetesen a’ szerint, a’ mint a7ténye­
zők végtelen-örök, vagy tér-időben levők, a7 szei’int az önálló, vagy függő életet
élő : okfő is különböző.
’S igy az élet lényegének ily tisztán folyt határozmányából, a’ lehető
legtisztábban tűnik ki, hogy a7 szó teljes értelmében egyes egyedül Isten az, ki
végtelen-örök önálló életet é l; a7 midőn a7 többiek mindannyian minden kivétel-
nélkül bár minő nagyságúak és kiterjedésüek is volnának, és bár myriadnyi
éveken át tartandó életet folytassanak (miként az egyes naprendszerek bolygói)
úgy egyenként, mint összes lántzolatukban, ugyanazon önálló okfőtől függő tér-
időbeni életet élnek.
Azért az Isten voltaképi határozmánya nem egyéb: mint a’ legtökéletesb
 241
delejes éberlétü életet élő önálló valóság, okfő, világ-Lélek, mindentlátó Szem
. mindenekfelettiEsz, legmagasztosabb Szentség γ sat.
De minthogy a’ végtelen kiterjedő ’s összehúzó, vagyis kevesb és többes
ellensarki tői minőségek a’ legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfőből,
mint világosság (—) és hév (+ ) parány szikra alakulásba menve, ezzel tér és
időbeni tényezőkké, vagyis berz-erőkké, ezek pedig első rendű elemekké ’s ezek
tüz-vizzé ’s végre myriad naprendszerekké tsukódván, magunkra nézve is tér-
időbeni eszményi-valókká váltak, ekként az önálló végtelen-örök okfői élet, mind
ezekkel mint lélek a’ testtel, egy közös együtties életet is é l; minélfogva a’ tér­
időben levő élet, a’ már bevett szokás elnevezésében: nagy és kisvilágiakra oszt­
ható ; ezen utóbbit ismét elosztjuk : növény és állati életet élőkre.
Miből kitűnik: hogy az összes myriad naprendszerek úgy egyenként,
mint összes lántzolatukban, nem egy és ugyanazok a’ központi végtelen-örök
deleileg működő okfővel: Istennel, és igy nem pantheismus e’ mindenség, mert
azok mindannyian az azokon élősködő kisvilágiakkal együtt, emennek mint vég­
telen-örök okfőnek tér-időbe átvitt kifolyásai lévén, ekként bár mennyi millió
éveken át tartandó életet folytassanak is, de azért tsak mint tér-időbeni életet
élő eszményi-valók függenek össze a’ mindenekfeletti végtelen-örök okfővel;
mert mind ezek mint tér-időbeni életet élő testek egyenként elenyészhetnek, a ’
nélkül hogy az egyetemes központi világ-Lélek valaha megszűnhetnék élni. írva
van: Az Isten lélek, és a’ kik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazság­
ban imádják. Innen, mivel az emberi-nem által ezek már egyszer tudva-tudton
felvalának ismerve, többé meg nem állapodhatván, szüntelen ezek felfedezési
törekvésében fáradozik, hogy igy az egész egyetemiség javára érvényült: igaz,
szép és jó törvényeit, saját országlati törvényeivé érlelvén, azokat érdemlett trón­
jára juttassa.
Mindezeknek tisztán belátott látványa az anyag ugyanazonossága lénye­
géből foly, miután az nem egyéb: mint a’ végtelen-örök ellensarki tői minősé­
geknek : tér és időbe átvitt tsukódása; — ’s igy a’ mint a’ tér-időben levő nagy-
és kisvilágiak saját körüket befutva elemeikre, ezek tényezőikre ’s végre eredeti
minőségeikre, ősi erőikre oszolva elenyésznek, azonkép eredeti kútforrásukra
visszittatván, pályájokat befutották.
Es igy a’ megszámlálhatlan naprendszerek, következéskép saját bolygói-
rendszerünk és ennek egyes égitestei is, mindannyian az anyag ugyanazonos­
sága lényegéből folyván, bár mennyi éveken át tartandó életet folytassanak, de
végre még is azok egyenkénti bolygói érettségükhöz mérten eredeti kútforrásuk.
hoz térnek vissza anélkül azonban, hogy most már, miután az igaz, szép és jó
törvényei az egész egyetemiségre egyszer mindörökre megalapitattak volna,
mindezek egyetemesen megszűnhetnének valaha élni.
A’ nagyvilági életet élőkhöz sorozzuk e’ szerint úgy az egyes, mint az
összes myriad naprendszereket, azoknak legkülönbözőbb égitesteivel együtt;
MAGYAR BÖ LTSÉSZET. 16
 ezek, sajátságaikhoz képest eloszthatók: élökre, hol t akr a, lé tez ó 'k re ’s enyész-
t e k r e ; — az élők alatt, a’ saját okfőjük által szervesen működőket értjük; a’
holtakhoz számítjuk az egész állományukban égő és igy teljes oszlásnak indult
üstököseket, és a’ tüzökhen oltott holdakat; — a’ létezőkhöz számítjuk e’ nagy­
egész egyetem mérveit átható hamvas atom parányokat és egyéb elemi részekre
oszlott fejleményeket, melyek azon égitestek elégésével szétoszoltak, porlottak;
az enyésztekhez számítjuk mind azokat, melyek az ő végtelen-örök minőségeikre
’s igy eredeti kutforrásukra teljesen visszatértek.
És ép ezért a’ kisvilági életet élőket is, ősböltseink szavaiba vésett esz-
mesitésükhöz híven ragaszkodva, azonképen: élőkre, létezőkre, holtakra’s enyész-
tekre osztjuk.
De mielőtt ezek értelmezésébe ereszkednénk, nézzük a’ tér-időbeni életet
élők lényeges határozmányát, miben rejlik ez voltakép? legyen ez nagy- vagy
kisvilági életet élő, az élet nem egyéb : m i n t a’ m i n ő i 1e g m e n n y i s e d é i t
e l l e n s a r k i t é n y e z ő k n e k e g y s z e r v e s ok f ő b e i t s u k ó d á s a .
Es igy az élő testek alatt azok értetnek, ahol ezen sajátos okfő jelenben
is szervesen működik.
A’ holt testek alatt ősböltseink nem egyebet értettek, a’ mint ugyanezen
szó : holt = áh - o l t bevésett eszmesitése tartalmazza, mint azt : hogy azok e!
nagyegész legfőbb okfői székekszékin kívül, saját elszigetelt szervesen működő
okfővel is bírtak, és a’ közös okfői életen kívül saját életet is élvén, ennek felis­
merhető nyilvános bélyegét még ma is hordják ugyan magukon, de az élőtest­
nek részeit szervesen összekaptsoló sajátos, egyénies okfő kitsuszanván, eloltat-
ván : ah - o 11*á, holttá lettek.
A létező testek alatt pedig, a’ mint e’ szó: létező szétszórt fogalmában
tanúsítja: ő - e z - e l ő t t , vagyis a’ midőn azon állapotban megy vissza, melyben
volt élete előtt, és igy hogy e’ sajátos, nyílt életnek voltaképi bélyegét viselték
legyen, többé fel nem ismerhetni. — Vagyis a’ mint e’ szó: l é t vfelé: t é l tar­
talmazza, az azokban rejlő tényezők, mintegy téli szunyadozó, lappangó állapot­
ban tsukvák, hogy adandó alkalommal azok kötelékeiből a’ minős tényezők ki­
szabadulva, a’ közös élethez újból hozzá járuljanak, vagy az enyésztek sorába
,2) tűnjenek· 112)
Az enyésztek alatt a’ mint ezen szó: e n y é s z i k , vfelé : k i s z (kész)
é n y e tartalmazza, nem egyebet értettek, mint azt: hogy a’ testek végre alkotó
elemeikre ’s ezek tényezőikre oszlanak, és mint ilyenek a’ végtelen-örök kútfor-
rásba, mint a’ honnan kiindultak visszatérnek; és igy mint tér-időben levők pá-
lyájokat befutván elenyésznek, azaz láthatlaná lesznek; mert enyészik, enjészik
vfelé: kisz, kész, énye, énje, éne, énisége (individualitása); azaz, tér-időbeni pá­
lyáját befutván, végtelen-örök kútforrására, mint a’ honnan kiindult visszatérve
elenyészik, de nem semmisül meg, miutáii a’ mint fenntebbugy elméletileg, mint
 243
tapasztalatilag láttuk: a mint semmiből misem lehet, úgy ellenkezőleg, bár mely
miség sem semmisülhet meg.
A’ mondottakból tehát kitűnik, hogy minden különség, mely a’ termé­
szetben a’ végtelen-örök élet, és tér-időben levő nagy- és kisvilági életet élő ’s
ezen utóbbiak holt, létező ?s elenyészett testei közt van, nem az élet nagyobb,
vagy kisebb fokában keresendő, hanem legfőként az azokat bélyegző végtelen­
örök, vagy tér-időben levő ellensarki tényezőknek önálló, vagy a’ tőlük függő
szerves okfőbe egyült tsukódásában, úgy ezen utóbbiak sajátos okfői tsukódá-
sukat elvesztett, elenyészett közös kútforrásukban keresendők.
r
Es igy, miután mi mindezeket nem az égyptoni pogány a’ zérusnál ke-
vesb mi voltból, hanem a’ mindenekfeletti végtelen-örök legmagasztosb delejes
éberlétü életet élő szerves okfőből származtatjuk, ekként tisztán tűnik k i : hogy
minden tér és időben levők, legyenek azok nagy, avagy kisvilági életet élők,
mindannyian ugyanazon központi végtelen-örök okfővel, miként test a lélekkel
egy közös együtties szerves életet élnek.
De, hogy bennünket a’ természet böltsészeti-, úgy az erőszök rendszerét
követő böltsek, sőt az enistenitők és istentagadók is teljesen megértsenek, itt
egyszer mindenkorra megjegyezzük, hogy a’ tér-időben levő nyilatkozatok sze­
rinti észlelhetők soha de soha létre nem jöhettek volna, hatsak eleve a’ végtelen­
örök kiterjedő ’s összehúzó tői minőségek, vagy taszító ’s vonzó ősi erők eszkö­
zökként, mint legellentétesb és igy legnagyobb sarki rokonságban levők, a’ leg­
magasztosb delejes éberlétü életet élő önálló okfőben, világ -Lélekben, hol a’
szellemi élethez elkei'ülhetlenül szükséges kellékei, mint: világosság, hév, dele­
jesség ’s vízgőz mindenha tsukódva nem lettek volna; mert tsak akkor, a’ midőn
ama tői minőségek a’ végtelen-örök okfőben szervezve valának, tsak akkor vala
lehetséges annak belerjéből a’ tér-időbeni nyilatkozatok szerinti észlelhetőknek,
ily kirívó renddel egy közös tzélra, az egyszer mindenkorra az egész egyetemi-
ségre megalapított: igaz, szép és jó törvényekben rendeztetniök. Tsak igy jöhe­
tett létre a’ teremtményezés legfőbb tzélja a’ szellem-testi együtties lény az
ember.
Mi tehát a kisvilági életet élőket,a’ mint már imint megemlítettük,szinte
két t. i. növény mint kevesb (—), és állati, mint többes ( + ) két sarkaikban ellen­
tétes seregre osztjuk.
Azon bélyegző vonalok, melyek által a’ növény-ország, az állatitól elkii-
lönittetik, a’ természet búvároktól különbözőleg állíttatnak elő. így több nyílá­
sok, melyek által a’ növények a’ maguk táplálékaikat szívják, egy száj és gyo­
mor az állatoknál (de többeknél sem száj sem gyomor nem találtattak). — Ellö-
kése a’ him nemi szerveknek a’ növényeknél a nemzés be végeztével (de többek­
nél hiányzanak). A’ növényeknél a’ szénenynek, az állatoknál: a’ légenynek
arányos többsége sat. nem elégségesek. — Es igy a’ két élősereg közt, mint leg-
16*
244
szembeötlőbb bélyegző vonalat képezik az állatok: önkénytes mozgásai, mi némi
érzékenységet feltételez.
És ha most ezen két élősereg legvégsőbb fokozatait összehasonlítjuk, a’
kettő közötti roppant különbséget azonnal észreveendjük; de ha ezen legvégsőbb
fokozatos kifejlődéseket visztértükben mindinkább a’ kezdeményi gerjedékeny-
ségig, a’ titok eme burkolatjáig közelebbről fürkészendjük, tsak azonnal észre
veendjük: hogy minél inkább közeledünk e’ ponthoz, annál nagyobb a’ két
élősereg közötti hasonlatosság, úgy annyira, hogy a’ midőn annak legvégsőbb
kiinduló széki pontjára jutnánk, találni fogjuk : l i o g y u g y a n a z o n e g y kö
zös o k f ő i f o r r á s b ó l g e r j e d v e é l e d n e k .
És ezt valósággal a’ kísérletek utján tett tapasztalatok is igazolják, a mi­
dőn t. i. a’ nap hevének huzamosabban kitett keverék vízben : most zöldellő
Priestley anyagot, melylyel együtt a’ parány (monas), pezsge (volvox), evitzk
(vibrio), majd változány (proteus) sat. nemű ázalagokat találunk létre jönni, me­
lyek ismét elenyészvén, egyik a’ másik kezdeményének alapját adja. A’ keveré­
kek sűrűbb nemeiből természetes, hogy az innen eredteknek is változniok kell,
igy: ha a’ földek különnemeit összekeverve nyirkos és árnyékos helyre teszszük,
itt elébb-utóbb forrás, gerjedék és ebből legszembeötlőbben a’ gombák és férgek
különböző nemei fognak tám adni; — vagy vegyünk legtisztább lisztet, és vízzel
nyirkositva tegyük valami edénybe, akkor abból elébb-utóbb a’ mindenütt és
mindenben részben szabadon jelenlevő berz-erők kifejlésével és ezek egymássali
kiarányodásaiból mozgás, innen világosság, hév ’s delejesség, erre apró üregets-
kék, hézagtsák, forrás keletkezvén, a’ gyurma megduzzad, ebből gerjedék, tojás-
kák és nézzük meg a’ nyüsgők sokaságát, melyekből a’ kifejlődés fonalán: a
lisztféreg később szabad szemmel is láthatóvá lévén éled sat. ’S m i n d e z e k
h o n n a n e r e d n e k ? n e m d e : a’ m i n d e n ü t t és m i n d e n b e n a’ l e g ­
különbözőbb g y u rm a keverékeihez híven részben szabadon
j e l e n l e v ő b e r z - e r ő k n e k , a’ l e g k i s e b b p a r á n y g e r j ű r j é b e v a l ó
v o n u l á s o k ’s e g y m á s s a l i k i a r á n y o d á s o k k ö v e t k e z t é b e n , ma ­
g u k n a k a’ m e n n y i s t é n y e z ő k n e k is, e g y s z e r v e s o k f ő b e átvitt
t s u k ó d á s a i b ó l , m e l y e k azon g y u r m a k e v e r é k e i b e n szunya-
d o z v a m i n t i l y e n e k , a’ T e r e m t ő t ő l e s z m é n y i - v a l ó k k é n t a z o k ­
ban letéve valának.
De ép ezen közös eredetből következik, hogy kifejlődésükben egyéb ro­
konságot is tanúsítsanak, ig y : több állatok nemei a’ növények idomjaihoz felette
hasonlítanak, annyira, hogy amazok gyakran a’ növények közé soroztatván
írattak le. íg y a’ roppant hasonlatosság a’ két élősereg szerves működésében is
kitűnik, a’ midőn úgy az egyik, mint másik részen levő életszervesek fenntartása
’s gyámolitására táplálékok igényeltetnek, innen: a’ t á p l á l á s (nutritio): — de
minthogy ezen az élet fenntartására oly elkerülhetlenül szükséges többes mennyis
tényezőkön kívül, a’ kevesb mennyis tényezők is igényeltetnek, ekként múlhat-
 245
lanul következik: hogy ennek helyrepótlására a’ lélegzésnek bár lappangólag,
de mindenütt lényegesen hozzá kelle járulnia, innen: a’ legalsóbb fokú állatok­
nál (a’ növényeknél a’ felsők osztályában is) a’ beszivás és kipárolgás, a’ tökéle­
tesbeknél : a’ l é l e g z é s (respiratio); — és mivel ezen léptsőkénti fokozatos ki­
fejlődésekből, az egyes felsőbb fokozatokban a’ legélénkitettebb parányok kifej-
lésére nemi-szervek is fejlettek, innen: a’ s z a p o r í t á s (propagatio) közös.
De több tekintetben ellentétesek, ig y : a’ növények közvetve vagy köz­
vetlenül a’ földhöz kötvék, ellenben az állatok ettől szabadok, vagy mind e mel­
lett önkéntes mozgást véghez vinni képesek. Az élősködő növények, úgy azok,
melyek a vízben lebegnek, tápjokat mind a’ mellett álló helyeikben nyerik; —
azon állatok ellenben, melyek a’ feszes részekhez kötvék, vagy az élősködők,
nem minden önkényes mozgás nélküliek, és bárha jobbára, de nem egészen a’
maguk helyeikben nyerik tápjaikat. — A’ növények kifejlődésükben inkább
kifelé ’s igy kiterjedésben, az állatok inkább befelé vonulva szellem-hatványban
gyarapszanak. — A’ növény életnek legfőbb terménye a’ virág, végeredményé-
vel a gyümöltstsel és az abban rejlő m aggal; és igy a növényélet legfőbb töké­
lye a’ nemzés, és ennek fogamzásából a' mag, legvégsőbb tzélja tehát az anya­
gias lé t; — az állatoknál a’ nemzés alárendelt, és végtzélja az anyagi létnél sok­
kal nemesb t. i. psychicai élet.
Mind ezekből kitűnik: hogy a’ két élősereg közötti hasonlatosság annál
szembeötlőbb, minél tökéletlenebb, és annál nagyobb a felmerülő különség minél
tökéletesbek, mind a’ mellett elvitázni nem lehet, hogy az állatok a’ növényeket
tökéletességre sokkal felül múlják.
Es igy midőn a’ kísérletek utján jelenben is tapasztaljuk, hogy a’ két
élősereg a’ maguk legvégsőbb kiinduló pontjaikban egy közös okfői forrásból
erednek, mennyire élénkebbnek kelle lenni ennek akkor, a’ midőn bolygónk
mint vizi meteor támadván, ekként annak minden parányai a’ szabaddá lett
berz-erők árjai által oly töményükén áthatva voltak. Ezen állapot a’ napsugárai-
nak világitó hatása, úgy azoknak hősége által nem tsak sokáig fenntartatott, sőt
élénkittetett; és igy a’ székékszéki okfő, mint központi Lélek, Szellem, legfőbb
Esz, bolygói-rendszerünk gótzával, mint világlélekkénti helyettesével: a’ nap­
pal, földünk vizére mint tojásra hatván, ennek parányait hőségénél kiterjeszté,
mi által apró hézagtsák, tiregetskék, gerjek támadván, ekként a’ mindenütt rész­
ben szabadon jelenlevő ellensarki berz-erőknek azokba való vonulásaival és egy-
mássali kiarányodásaival, melyekben a’ tői minőségek mint ősi erők lappangva
rejlenek, mozgás és innen világosság, hév, delejesség ’s viszonyos ür idéztetik
elő, mely folyton-folyva tartó működés alatt a’ lehető legtöbb kevesb (—), és
lehető legkevesb többes (+ ) sarki tői minőségek, a’ közbe eső viz médiumával, a’
kevesb sarki élet: a növény élet (—); — a’lehető legtöbb többes, a’ lehető legke­
vesb kevesb sarki tői minőségek, a! közbe eső viz közegével, úgy a világosság ho-
mályositó ’s a’ hév sűrítő hatása, valamint az innen keletkezett delejes mozzana­
246

tok folytán, a’ többes sarki élet: az állati ázalagok (+ ) legalsó töredékeinek sejt­
jeivé tsukódván, ekként mint növény (—) és állati (+ ) ázalagok vonz-taszitó
hatású működésben éledtek; — mi által az elsőben a’ kevesb tényezői mivolt, ’a
viz köneny tartalmával és a világosság hozzá járult homályositó hatásánál az
életszervezet sejtjeinek és végre rostjainak képzésére a’ lehetőleg áthasonittatván,
és ekként uj parány alakulásba men vén , általában értve: a’ s z é n e n y ; — az
utóbbiban a’ többes tényezői mivolt a’ viz éleny tartalmával az életszervezet
sejtjeinek, utóbb rostjainak képzésére, élénkítésére az előbbeniek módján azon-
képen a’ lehetőleg felhasználtatván, és végmtíködésileg ujparány alakulásba azo-
nosittatván, általában értve: a' l é g e n y k e l e t k e z t e k . — De meglevén ezek,
megvoltak bolygónkon mind azon ugrás nélküli sarkalatos elemek is, melyek az
annyi életszervesek tsukódásaihoz kivántattak; melyeknek isméti elhullásaival,
elenyésztével a’ közbe eső viz keveréke is mindinkább sürüdvén, ekként a’ két
élősereg feszesb nemeinek fokozatosan haladó eredetére nyílt meg mindinkább
az alkalom; — és innen van, hogy ugyan ezen keverékekhez híven kelle az
életszerves mennyis tényezőknek kiegészittetniök, innen a’ növény- ’s állatsereg,
tsak oly helyen diszlik, a’ hol azok, saját testi keverékükhöz híven áthasonit-
ható táplálékot nyernek. És igy ezek tsak akkor érhették el legfelsőbb állapo-
dásukat, a’ midőn az innen eredt salakok lesiippedésével, a’ feszesb neműek
támadhatván, bolygónk állandó belhőségének segéd ápolása hozzá járulhatott;
melyek következtében, az annyi különnemü életszervesek sajátszerü működéseik,
által, ugyanannyi sajátosan arányúit és ekként ujparány alakulást nyert anya­
gok, m int: hamany, szikeny, mészeny, kovany sat. keletkezván, ez által az élet­
szervesek mindinkább felsőbb foki szüleményeit siettették elő, melyek ismét és
ismét földünk belforrongó izzósága által átalakulva, ’s a’ már meglevő első ’s
másod rendű sarkalatos elemekkel szövetkezve, egy tekintetre látható, mily ’s
mennyi uj szüleményekre ada alkalmat. Nem tsuda tehát, ha azok elhullott szer­
vieden maradványait egymástól annyira eltérve ’s fajsulyok szerint elválasztva,
jelenben oly óriási halmazban egygyé seregelve lenni találjuk.
Mind ezekből kitűnik : hogy ugyanazon minőségek, melyek e’ nagyegész­
ben a’ berz-erők, első rendű elemek, anyagok, és testekben működnek, ugyan­
azon minőségek, melyek az egésztől elszigetelt élőtestek okfőileg tsukódott szer­
ves testeiben is működnek; sőt minthogy az anyag lényege többé nem titok,
tisztán áll, hogy ugyanazon mindenütt és mindenben áthatottan tsukódva jelen­
levő mennyis minőségeknek kell lenni azon lappangva rejlő tétességeknek, me­
lyeket az életszervesek elhullott maradványaiban, kiszabadult galvan-berz-dele­
jes erőkként működni találjuk. Innen, tartozzék az élet e’ két élősereg bár me­
lyikéhez, ezen vizi közvetítő nyomnak mindenütt jelen kell lenni, mintegy tsal-
hatatlan bizonyságául annak, hogy azok mindnyáján végfokozatukban vizi ere­
detűek voltak, és ép azért, nem lehet életszervezetet találni, melynek alkatrészei
kiegészítéséhez a’ viz, habár tsekély részben is ne járulna innen ezen részek
 247
kiegészítése szükségkép mind a’ két élőseregnél, a’ mint azok életszervök ará­
nyához megfogyatkoznak, lankadás, fonnyadás és illetőleg az állatok nemeinél
szomjúság érzete áll be, miáltal ugyanazon rostotskák, izmok, melyek a’ szívás,
szopás munkáságát leginkább elsősegítik tétességbe jővén, e’ megfogyatkozott
részek ép úgy, mint a’ kevesb és többes mennyis ténnyezői kellékek helyrepót­
lása elkerülheti enné válik, miáltal a’ viz, ezen részek közt, mintegy közép zerusi
( = 0 ) fok, közömbös részt foglal el; — innen van : hogy ezen vízi kelléknek is,
az élők mindkét rendű seregénél, az élet sarkalatos mennyis tényezőivel arányos
egyensúlyozásba kell tétetnie; nem lehet tehát életszervezetet találni, mely leg­
főbb működésében oda ne irányoztatnék, hogy ezek kiegészítésén, mint a’melyek
arányos egyensúlyozásaiból éled az egész, ne munkálódnék. Innen szükségkép
következik, hogy úgy a’ kevesb, mint többes mennyis tényezőül kellékek helyre­
pótlására szükséges szerveknek elkerülhetlenül jelen kelletvén lenni az élősereg
mindkét neménél, ekként : a’ lélegzésnek (—) és táplálásnak (-)-) bárha lappan-
gólag, de mindenütt ki kelle fejlődnie. ’S valóban ha a’ két elősereg végpontú
életszerveseit megtekintjük, bár semmi látható nyílások fel nem fedeztettek, me­
lyeken át táplálékaikat nyerhetnék, vagy a’ melyeken át lélegzési működésüket
véghez vihetnék, mind a’ mellett életszervezetük egyszerűségénél fogva azt, az
ázalagok némi különbséggel, akként végzik : hogy a’ tsak nem gondolattal kisér­
hető nyílásokon át, a’ vízben levő ázalagok a’ feloldott táp keverékekkel és az
abban jelenlevő légi parányokkal együtt szívatván be, de elégségesek azon egy­
szerű életszerves testek úgy kevesb, mint többes mennyis tényezőinek fenntar­
tására, miáltal az ellentétes mennyis tényezők, mind a’ két élőseregnél, a’ köz­
beeső viz médiumánál egymással érintkezvén, és uj parány alakulásba mehetvén,
azokból az ellentétes minőségek szabaddá tétetvén, egymással kiarányodnak;
miáltal viszonyos ür ’s innen vonz-taszító hatás keletkezvén, ekként részint uj
hézagtsák, helyiségek támadván, a’ nedvek keringése mozdittatik elő; részint :
ezek is egy közös székibe gyűlve, igy úgy a’ mennyis, mint minős tényezőket
egy közös okfői kapts erőként, egygyé tsukva tartják. De e’ szerint a’ mint
mindenben, úgy a’ két élősereg véggerjedékeiben is, azonnal kitűnik a’ költsö-
nös tsukódás, melynek egyik kevesb sarkát : a’ növény (—), többes sarkát : az
állatsereg foglalja el.
De, hogy ezen szervesen élő testek lényegébe tisztán beláthassunk, néz­
zük legelsőbben is a’ növényélet műfolya'mának működését az ő okfőjében, mert
ha ennek, mint a’ kisvilági kevesb sarki életnek működésébe lényegileg behatot­
tunk, nints kétség, hogy emez mint sokkal egyszerűbb, a’ többessarki állatélet
részbeni működését is felderítvén, végre emennek is, az ő voltaképi okfőjére
jutunk.
’S valóban a’ mai minden oldalróli kutatások folytán, azon szerentsés
helyzetben vagyunk, miszerint e’ tekintetben hypothesisekre többé nem szorul­
ván, a’ lerombolhatlan tapasztaláson építhetjük ebbeli nézeteinket, mely szerint
248

kitűnik, hogy ha azok állományait tetemesen nagyító üvegen szorosan megvizs­

gáljuk, azokat minden kivétel nélkül a’ legegyszerűbb ázalagi növényzettől, a’
legnagyobb élőfáig, több vagy kevesebb apró sejtekből állóknak lenni találand-
juk, melyek egyenként eredetileg átlátszó hártyával boríttatván, parányi kisded
tömlötskéket képeznek, ezen egyenkénti hártyával elszigetelt, de egymás mellett
szorosan álló kisded sejtek, mindannyian az életfenntartására szükséges mennyis
tényezőkön kívül, minős tényezőkkel is telvék, és igy az életmüfolyamához
kivántató kellékekkel elláttatván, mindenik közülök egyes parányként járul a’
közös növényélet épületéhez, minélfogva egyenként úgy, miként összes lán-
tzolatukban mindannyian szervesen működve élnek, növekednek és gyara­
podnak.
Minden növény parányiságához egy pár, vagy több, sőt nagyságához
több milliónyi sejtszövetből képződött. Mindazt tehát a’ mit a’ növényország oly
annyira különböző változatosságában ád, ugyan e’ sejtek sajátos működésűk
folytán termelik. Minthogy tehát, minden növény több, kevesebb sejtek tso-
portozata, minden sejt pedig külön elszigetelt egész, melynek saját alkata ’s
működése van, ekként mihelyest az egyes sejtek műfolyamával tisztába jövünk,
a’ többi sejtekből álló növényéletről is helyes fogalmunk leszen, sőt nints kétség,
hogy ez szerfelett nagy derítményül szolgáland magának az állatélet részbeni
felvilágosítására is. Innen a’ sejtek felderítése rendkívüli nyeremény a’ tudomány
tekintetében.
E’ sejtek életrajzában tehát első kérdés : hogy ezek miként képződnek,
növekednek, élnek és szaporodnak?
A’ növényélet eredeti kezdő képződését, minthogy a’ természetben nin-
tsen ugrás, ekként azt semmiből származtatni akarni képtelenség volna, ’s igy
azt legalsóbb fokában a’ tapasztalás útmutatásaként a’ mint már fenntebb emlí­
tettük, józanon egyedül az önnösödés gerje által tartjuk keletkezni; mert a’ mi­
dőn a’ mindenütt és mindenben részben szabadon jelenlevő berz-erők, a’ hév
működése folytán keletkezett parány tiregtsékbe vonulván, az ugyanazon széki
pontosulásból keletkezett növény és állati ázalagok legelső sejt, vagy gerj
gömbtséivé, a’ világosság sajátosan homályosító működése, úgy az innen kelet­
kezett hév és delejesség folytán alakultak, ekként készen voltak azon életszerves
testek, melyek következtében belműködésükben azok mindaddig emelkedtek
felsőbb és felsőbb fokra, mig végre a’ nemzés általi gyarapodás következtében,
annak felsőbb foka el nem éretett. A’ mi pedig azok : növekedését, működését,
életét és szaporodását illeti, majdan ezek iránt is tisztában leszünk.
De hogy mindezek iránt semmi kétség ne keletkezhessék, mindenekelőtt
szükséges, hogy e’ tárgyra vonatkozva azon kísérleti tapasztalást idézzük t. olva­
sóink figyelmébe, melyet Dutrochet frantzia tudós ismertetett meg, mi a’növény­
élet szerves működésének részbeni felderítésére oly annyira alkalmazható, ’s ez
igen egyszerű, ha t. i. egy hosszas üvegtső alsó végét vékony hólyaggal szó-
 249
rosan bekötjük, és abba most tzukros vizet öntve, ezt egy másik nagyobb
edénybe, melybe már eleve szinte tzukros viz tétetett, m ártjuk; — a’ hólyaggal
jól bekötött iivegtsó'ben a’ folyadék se nem hág, se nem apad, a’minthogy akkor
sem tapasztalunk semmi különös változást, ha a’ tzukros viz helyett úgy a’ tső-
ben, mint a’nagyobb edényben tiszta vizet alkalmazunk; — de mihelyest ugyan­
ezen tzukros vízzel megtöltött üvegtsőt, tiszta vízzel töltött edénybe teszszük,
bárha a’ tzukros vízzel megtöltött üvegtső hólyaggal szorosan bevagyon kötve,
s’ melyen még a’ górtsó' segedelmével sem vehetni ki legkisebb lyukatskát is,
mégis azt tapasztalandjuk : hogy a’ tzukros vízzel megtöltött üvegtsőben a’ folya­
dék a’ helyett hogy apadna, emelkedik; ez pedig nem történhetik máskép mint
tsak úgy, ha a’ lukats nélkülinek látszó hártyán, a’ liigabb folyadék átment a’
sűrűbbhez. Es ha most ezen kísérletet megfordítjuk, és az üvegtsö'be tiszta vizet,
azon edénybe pedig tzukrosat teszünk, az eredmény is megforduland, mert az
üvegtsőben a’ folyadék nem emelkede.:d, hanem ellenkezőleg alászálland.
És ha most ezen kísérletet különbözőkép változtatjuk és nem tsak állati,
hanem növényi hártyával is próbáljuk, a’ szerves hártyáknak azon eddigelé
ismeretlen sajátsága deríttetik fel, miszerint azokon is, ha két oldaluk különböző
természetű folyadékkal érintkezik, ezeket magukon átszívárogtatják, és ilyenkor
mindig két különböző irányú mozgás áll elő, t. i. egyfelől a’ higabb folyadék
megy a’ tömöttebbhez, másfelől a tömöttebb jön a higabbhoz (de ez utóbbi sok­
kal kevesebb mértékben mint amaz). A’ különböző folyadékoknak ezen költsö-
nös kitserélődése aztán addig tart : mig a’ hártja által elválasztott két folyadék
tömöttsége egyenlővé nem arányodott. íme igy van ez a’ berz-erőkkel is.
A’ sürüdési, szííritési, átszivárgási műfolyamra nézve megemlítjük azt is :
hogy e’ vékony hártják nem tsak a különböző folyadékokat, hanem (miként a’
kísérletekből bebizonyult) a’ különböző légnemeket is átvehetik és ki is szivá­
rogtathatják azt; de a’ mint ez tapasztalatilag áll, úgy annálinkább kell állania
annak is, hogy az egyes sejt életszerves működése folytán keletkezett galvan-
berz, vagy ha jobban tetszik növény életerői fejlemények is áthatolhatnak azon.
És ha most az előadottakon kívül azt is megemlítjük, hogy a’ sejt táplá­
lékát tsak folyadék, vagy légalakjában veszi magába, s’ a’ benne levő nedv
rendszerint mindig sűrűbb a’ víznél, azonnal tisztában vagyunk a’ felett, hogy
miként táplálkozik az egyes sejt. Igaz, hogy nints rajta láthatólag legkisebb
lyukats, de hisz ama hólyagon sem volt, melylyel a’ tzukoroldattal töltött tső
alját imint bekötve láttuk; és mivel a tzukor oldat helyét a’ benne levő tömött
folyadék teljesen kipótolja, a’ sejt szinte azon körülmények közt van, minőben
az imint leirt kisérletbeli tső; — mihelyest tehát ritkább folyadékkal érintkezik,
vele szükségkép az történik, mi amott a’ tsővel, t. i. a’ higabb folyadék bele
szivárog. E ’ higabb folyadék pedig, a’ természetben a’ vízgőzzel telt lég, vagy
épen maga a’ viz, mely a’ sejtbe a’ földből nyeretik. De ha a’ sejt, az ekképen
kiszivárgot nedvet tovább nem adhatná, akkor e’ működési folyamat rövid idő
250

alatt vagy megállana,*vagy pedig a’ hártya, vékonyságánál megrepedne. Hogy

tehát ez meg ne történhessék, az máskép nem eszközöltethetik, mint az által,
hogy ezen sejtek egyenként is élnek. De, hogy ezen életműfolyam, az ő benső'
okszerűségében felderíttessék, szükséges, hogy a’ galvan-berz deleileg ható mű­
folyam működését is emlékezetbe hozzuk.
De mielőtt ebbe ereszkednénk, lássuk a’ növények minő szervek által
szedik magukhoz táplálékait. Ezen szervek főkép : a’ gyöksejtek, melyek a’ föld
gyomrában működnek éjjel-nappal; mig a’ földből kiemelkedő részek a’ légkör­
ben terjeszkedvén, a’ nap világosságának és hevének vannak kitéve. A’ földben
levő nedvesség mint liigabb folyadék, a’ gyöknek főleg végső sejtjeibe szivárog
á t; ezekből mihelyest tartalmok hígulni kezd, a’ mellettük levők veszik át, és
viszont tőlök mások; igy jut fel a’ nedv egész az ághegyig. Ha tehát most e1
felszítt nedvesség a’ fából semmi utón ki nem menne, apránként minden sejt
tartalma felhígulna ’s akkor az átszivárgásnak és következőleg a’ növény táplál­
kozásának megkellene szűnni. De ime tsak most áll be a’ növény légbe emelke­
dett másik részének működése, melyszerint az a’ lég, a’ nap melege, világossága
s’ szél által egyre szállíttatván, nedvének egy részét elpárologtatja, más részét
pedig újból sejtek képzésére fordítja. E ’ folytonos nedvvesztés miatt a’ sejt tar­
talma fel nem hígulhat, hanem mindig tömöttebb marad a’ földben levő nedvnél;
igy hát az átszivárgásnak a’ gyöksejtjein át mindig folynia kell, mig a’ törzs és
ágak sejtjei a’ hozzájok jutott nedvet fogyasztják. Ily szép ellensarki tsukódás-
ban áll a’ gyök működése az ággal, az egyik fél munkásága igy feltételezi ’s
teszi lehetővé költsönösen a’ másik munkáságát.
Ebből fejthetjük meg aztán okszerűen azt is, hogy nálunk a’ növények
az év tsak egyik szakában élnek, másikát mintegy átalusszák; mert a’ mint hűl
a’ lég, a’ növény kipárolgása is azon mértékben apadván, ekként a’ gyök mun­
kásága is szükségkép lankad.
Es most megjegyeztetni kérjük, hogy mig a’ növényben a’ nedv sejtről-
sejtre szivárog, ezek nem tsupán mechanicailag mint tsatorna a’ vizet botsátják
át magukon, hanem e’ sejtek vegyműhelyeiben életszervesen is átdolgozzák,
átalakítják azt, mi által a’ növények sajátságaikhoz képest a’ legkülönbözőbb
állományú anyagokat termelik.
De mielőtt ezek felderítésébe ereszkednénk, mellőzve a’ növényéletre
vonatkozó egyéb reánk nézve ez úttal kevesbbé fontos körülmények leírását,
itt még tsak azt említjük meg, hogy a’ nedvesség, melegség, világosság, levegő
nélktilözhetlen feltételei a’ növénysejt létezhetésének, működésének, de nem okai,
mert mindezek meglehetnek adva, ’s a’ sejt működését még sem folytathatja, ha
hiányzik belőle azon életerőt kifejtő működés a’ mi nagyságát, alakját, sajátsá­
gait megszabja, ’s a’ mi mint építőmester a’ vegyészi-delejes erők munkáságát
vezeti, szabályozza ’s készíttet velők oly vegyületeket, minőket nála nélkül
előállítani nem képesek, és mi nélkül huzamosb ideig meg nem maradhatnak.
 251
Ezen előzmény után, már most bepillanthatunk azon mindeddig titok
fátyolával burkolt szentélybe, mely minket ez úttal a növényélet, de végre a’
mint látni fogjuk magának az állati-életnek szervesen összefüggő okfőjének de-
rítményére vezetend; — minéltöbbet természet vizsgálótól követelni józanon
nem lehet.
De, hogy ebbe voltakép behathassunk, mindenekelőtt nézzük a’ nyers
tápnedveknek az egyes sejt műfolyama következtébeni átalakítását, továbbá néz­
zük ugyanezen tápnedveknek az egyes sejtbei beszivásának még indokoltabb
működését is, és végre lássuk azt is, hogy az egyes nagyvilágtól elszigetelt nö­
vényzetet alkotó összes sejtek, okfőileg miként kaptsoltatnak egy költsönösen
összfüggő sajátos növényéletté.
A’ növényélet, miként az ázalagi állatélet önnösödés általi közös és köl-
tsönös tsukódáson alapult kutforrását, mint említtetett, mellőzve, áttérünk azon
legelső megalakult növényzetre, mely már tsiráját rejtvén a’ második, harmadik
és a’ többi milliónyi megszámlálhatlan sejtnek; kutassuk mindenekelőtt a’ leges­
legelső sejtnek működését, mert ha ezt egyetlen egyben az ő voltaképi lénye­
gében felleltük, nints kétség, hogy azt azonképen a’ többi összes lántzolatilag
összfüggő működésében is felleltük. Minthogy pedig az anyag lényegéből tud­
juk, hogy az nem egyéb : mint a’ végtelen-örök tői minőségeknek, tér-időbeni
tényezőkké tsukódása, már innen is kitűnik, hogy a’ mint a’ legelső sejt legki­
sebb parány-gerj alakulása a’ hév, világosság és delejesség költsönös működése
folytán, a’ már megemlített módon megalakult, ekként a’ mint a’ mindenütt és
részben szabadon jelenlevő berz-erők az egyes sejtekbe vonultak, ott ellentétes­
ségüknél egymással kiarányodva, mozgás idéztetik elő, miáltal a’ berz-erők rész­
ben eredeti tői-minőségeikre visszíttatván, egymással kiarányodnak, minek kö­
vetkeztében a’ sejt székiben viszonyos ür keletkezik, mire az egyes sejtek lelo­
hadván, a’ körül álló sejtekre s z ív ó hatás állíttatik elő, a’ midőn újra duzzadás
áll be; miből teljesen kitűnik : h o g y az e l l e n s a r k i b e r z - e r ő k s z a k a ­
d a t l a n k i a r á n y o d á s a i b ó l k e l e t k e z e t t v i s z o n y o s ür, a z o n ok­
f ői k a p ó t s , m e l y m i n d e n e g y e s s e j t b e n j e l e n l e v ő ú g y mi n ő s ,
m i n t m e n n y i s t é n y e z ő k e t a r á n y l a g o s , s z ü n t e l e n v á l t o z ó , a’
l e g t se k é l y e b b á r n y a l a t i m ozzanato knak bevésésében vezet­
vén, e g y g y é t s u k j a ’s e g y k ö z ö s t z é l u h a t á s r a k é s z t e t i .
’S igy minden egyes legkisebb parány-növény, mint ugyanannyi leg­
egyszerűbb, legalább két ellentétes sejtből álló élő galvan-berz-telepet képezvén,
a’ nedv ellensarki elemeiből úgy, miként az azokat alkotó tényezőkből, a’ berz-
erők fejlenek ki, melyek mint legellentétesbek azonnal kiarányodni kénszerül-
vén, mozgást idéznek elő, mi által bár mily tsekély, de mégis bizonyos foknyi
világosság, hév és delejesség fejlik k i; — melyek folytonos munkáságából kitű­
nik azon mindenik sejt belsejében működő okfő jelenléte, mely mindegyiket
sajátos munkáságban nem gépileg (mechanice) hanem szervesen vezeti, a’ ned­
 252
vek áthasonitását és az egyes elemek párány átalakulásait módosítva végzi; mi­
által a’ galván-berz fejlemények növényéleterővé lett azonosodása folytán, az
egész növényélet belsejében uj helyiségek, hézagtsák, üregetskék nyeretvén, a’
sejtek végetlenig való gyarapodása is eszközöltetik, mely működést természete­
sen az állatországra is, az állati sejtek, rostok és sejtszövet működése, gyara­
podása sat. megérthetési tekintetéből, azonképen átvitetni kérjük, minthogy
azok azonképen működnek.
Ezen egyes sejtek sajátos és az egésztől kevesbbé függő működésében
rejlik, a’ növényéletnek azon különössége, miszerint annak nagyrésze elhalhat,
a’ nélkül, hogy az egész elhalna. Ugyan ebben keresendő annak is oka, misze­
rint ugyanazon növény télen át egyes részeiben is, ha t. i. az tivegliáz meleg­
sége által ápoltatnak, virulhatnak, növekedhetnek a’ nélkül, hogy a’ többi fagy­
nak kitett részek legkisebbé megindulnának.
De minthogy minden egyes, a’ nagyvilágtól elszigetelt növény élet minői-
leg, az ő szerves összfüggő sejtszövetében élő-galvan-berz telep lántzolatának
hasonlatosságában működik, ekként az összes sejt kifejlett életerői, egy közös
viszonyos űrbe, a’ székekszéki szervbe: a’ bél, viszonyos tir okfőjébe tsukódnak;
minek központi működése folytán az egész egyénies növényzetet sajátos rendel­
tetésében vezetvén, azt egy közös tzélba működteti ’s élteti; — legfőbb hatásá­
ban pedig a’ szaporodásra szükséges szerveket : a’ virágot és végre a’ magot
állítván elő, igy saját kisvilága folytonos fennállhatását is biztosítja. De mint­
hogy a’ növényéletet a’ nagyvilágtól elszigetelő kéreg, héj, távúiról sem szigetel­
heti el oly tökéletesen, miként azt az állati szervezettel bíróknál a’ bőr eszközli,
természetes, hogy rendeltetési tzéljoknak is egészen másnak kell lenni, minél­
fogva tökélyre nézve emezeknél sokkal alantabb állanak. Ha tehát e’ közös for­
rásból gerjedt két élősereg legvégsőbb tsukódásainak többes sarkát, az egyszerű
parány állati ázalagok életszervezeteit tekintjük, itt a’ tsukódott úgy kevesb,
mint többes mennyis tényezők a’ nagyvilágtól védhártyák, tokotskák, bőr által
elszigetelten beborítva védvék, mi által a’ mennyis tényezőkből szakadatlanul
fejledező minős tényezők, életerőkként kiszabadulva ’s egymással kiarányodva,
közönbösségre jutván, az életszervezet és külállapot arányához székileg szinte
viszonyos ür keletkezik, mely az életszervezet beljében okfőként közös érzetté
székesedik, mi által az egyéniség minden mennyis tényezőit áthatván és azokat
részben sulytalanítván, a már képzékenyített rostos részek is mintegy köny-
nyítve, emeltetve, e’ központosított okfői közös érzetnek duzzadó s’ lohadó, kiter­
jedő ’s összehúzó, taszító ’s vonzó mozgásainak önként hódolnak; mely műkö­
dések az illető életszervesek mivoltihoz képest mindinkább felsőbb fokra emel­
tetnek ; és ekként, úgy a’ kevesb, mint többes mennyis tényezők felvételére
szánt szerveinek is mindinkább nagyobb tér engedtetvén, ekként belerjökből
kifelé ható tökéletesbüléssel haladtak elő; miáltal úgy a’ lélegzés mint táplálást
elősegélő szervei elkülönitettebben szembesittetvén, igy maguknak az érzékeny­
 253
ség· és mozgékonyságot előmozdító szerveknek is, mindinkább előtérbe kelle
nyomulniok.
Es valóban az állatsereg legvégsőbb parány töredékeinél a’ mozgást, mi
még is némi érzékenységet feltételez feltaláljuk, holott ezt a’ növénysereg legfel­
sőbb fokaiban is hiányzóknak lenni látjuk, azon oknál : mivel itt az elszigetelten
tsukódott életszervesek mennyis tényezőiből szünet nélkül fejledező minős ténye­
zők, mint növény életerők a’ védtokotskák, tömlőtskék, az azokat beborító hár­
tyák által ugyan szinte védetnek, és az egész elszigetelt növényzetet, minden
parányában töményítik, de minthogy ezen védő hártyák és az ezek tsak gondo­
lattal kisérhető kisded nyílásai, azon ruganyossággal nem bírnak, ez által a'
mennyis tényezőkből szakadatlanul fejledező minős tényezők 's az innen kelet­
kezett kiarányodások folytán keletkezett viszonyos íir, a’ nagyvilágtól oly ön­
álló elszigetelt egyénies életszervezetbe, mint az amazoké, nem zárkózhatván, oly
életerői töményülés mi által a' növényélet rostotskái részben sulytalanitathatná-
nak, (hogy igy érzékenység, melyből mozgásba mehetnének,) nem gyűlhetvén;
innen a’ növény-sereg, minthogy bennök a' kifejlett és szabaddá lett növény­
életerők, és az ezek kiarányodásaiból keletkezett viszonyos ür, a’ vizes és földes
részektől, melyekkel gyökerek által kaptsolvák, tökéletesen el nem zárkózhat­
nak, ekként működésük egyik sarkában szüntelen ezen nyílások betsukásán
küzdve, tsak kifelé ’s igy kiterjedésben eszközölhetik tétességüket; holott más
részt, e’ nyílásoknak szüntelen tárva voltánál a nedvek akadálytalanul elpáro­
loghatván, ekként a’ rostok szilárdságát idézvén elő, azok legkisebb mozoghatá-
sának lehetősége is (a’ rostok bélszövetétől függő ruganyosságot ide nem számít­
hatván) kizáratik.
Mindezekből láthatni, hogy a’ növény-sereg már rég megállapodást nyert,
a’ midőn az egyenként elszigetelt állatország a’ maga fejlődésében mindinkább
haladott, mig végre az emberben, már az ázalagokban eszmesíttetve, a’ maga
végtzélját el nem érte.
Igaz ugyan, hogy az állatsereg egyrésze a’ szilárd részekhez van kötve,
úgy a’ vízben élő állatok roppant serege szinte ettől vétetik körül szüntelen, és
még is érzékenység és mozgékonysággal bírnak; de nemde ha közelebbről vizs­
gáljuk őket, kitünend, hogy azok a’ szilárd részektől elszigetelve vannak, mert
gyökerök nintsen, továbbá, ha az állatsereg bőrét a’ növénysereg külkérgével,
héjjával összehasonlítjuk, találni fogjuk : hogy ezek lyukatskái jobbára nyitva
állanak, a’ midőn a’ szakadatlanul vízben élő állatok nemeinél azokat nyálkás sat.
részekkel betapasztva s’ azok belműködéséből keletkezett nagyobb vagy kisebb
hőség fokához képest ruganyosán zárható, vagy nyithatónak találjuk; mi által a’
nedvek és felesleges életerők kipárolgásai is azonképen lezároltathatván, igy a’
keletkezett rostos szálak is oly lágyságot nyertek, melynélfogva az okfőtől függő
delejes működésnek (a’ mint alább látni fogjuk) hódolva, mozgásra könnyen
indíttathatnak.
 254
115) Ezen bőr 113) volt azon hathatós, a’ kisvilágot a nagyvilágtól elválasztó,
elszigetelő szerv, melynélfogva a’ képzókenyített rostok érzékenyítése ’s mozgé­
konysága idéztetett elő, ’s valóban, ha a’ bőr működését közelebbi vizsgálatra
méltatjuk, kitünend, hogy az, az életszervezetet a’ kültermészettől elszigeteli, ’s
azt annak rögtöni behatásától őrzi, de egyúttal az életszervezet kevesb és többes
mennyis tényezőiből szünet nélkül fejledező s’ szabaddá lett életerők elillanásait
is visszaszorítja, ’s azokat az életszervezet javára egymással kiarányodni kész­
teti ; — ellenben a’ midőn a’ minős tényezők életerőkként annyira töményülnek,
hogy abban tultöményülhetést idézhetnek elő, akkor a’ bőr ruganyos lukatskáin
a’ felesleges életerők elillanhatnak, vagy a’ szükséghez képest megtöményülhet-
nek, mi által a’ kifejlett és szabaddá lett életerők ezen elszigetelt szerves testek­
ben, a’ képzékenyített rostok arányához híven duzzadhatva, vagy lohadhatva,
azok érzékenyítése ’s mozoghatása, ugyanazon mérvek levváltozóbb arányában
,14) idéztetik elő. 1U)
Ezek után meggyőződhetünk, hogy az állatsereg mozgékonyságát, ugyan­
azon kifejlett és szabaddá lett minős tényezők okozzák, és annak tsekélyebb vagy
nagyobb fokozata, mindig az életszervezet egyszerűbb, vagy tökéletesbült mű­
ködése által eszközöltetik, és innen az ázalagokban minő tsekély a’ mozgás, a’
midőn az állatsereg felsőbb fokaiban mindinkább növekedvén, végre az ember­
ben minő hajlékonyságra jutott; — de ezen mozgékonysággal párvonalban
tökéletesbül az életszervezet is, és innen a’ milyen tsekély az a’ legalsóbb fokoza­
tokban, ép oly egyszerűek azokban a’ szerves működések is. És valóban minél
inkább tökéletesednek a’ szerves testek, annál több és több szerveket találunk
azoknál kifejlődni. Innen ezek közül legelsőben azon szervek előrajzit találjuk
kiképződni, melyek ezen kisded parány életet élők mennyis tényezőinek élénkí­
tésére s’ megújítására elkerülhetlenül szükségesek, miért legelsőben a’ táplálást
elősegélő szervek, melyek egyúttal a’ lélegzés működését is tsukódtan végzik,
keletkeznek, de a’ melyek az állatsereg felsőbb fokaiban mindinkább külön szer­
vekre ágazva tünedeznek, a’ midőn aztán úgy az érzékek, mint nemi ’s egyéb
segéd szervek hozzájárulásával felsőbb fokra emelkedni látjuk, mig végre mind­
ezek a’ teremtményezés koronájára nem jutottak.
Mindezekből következik, hogy a’ mint e’ mindenség legvégsőbb és leg-
ellentétesb tényezői teljesen át nem azonosíthatják egymást, ekként ugyanezen
elszigetelt életszervesek mivoltiban sem eszközöltethetik az. Innen minden
elszigetelt életszervezet elkerülhetlenül legalább két ellentétes mennyis és minős
tényezőből székesedéit, minélfogva minden egyénies életszervezet eszményit és
valót, minőséget és mennyiséget képvisel.
Az ellentétes úgy kevesb, mint többes mennyis tényezők kötelékeiből
kiszabadult minős tényezők, bár hol találkozzanak a’ természetben, mint legel-
lentétesbek és igy legnagyobb sarki rokonságban levők, miként azt a’ galvan-
berz fejleményeknél tapasztaljuk, úgy itt is életerőkként azonnal költsönös ará-
 255
nyodásba menve összeütköznek, mi által maguk a’ minöileg lekötött mennyis
tényezők is, e’ bevésett mozgások iránya ’s arányában egyensúlyozva vitetnek,
miből következik: hogy az életszervezet működéséhez nem tsak az ő kötelékeik­
ből kivonult és szabaddá lett tényezői minőségek mint életerők, de az azok moz­
zanatait követő mennyis tényezők is lényegileg tsukódva járulnak.
Az életszervezet minden részében és parányában, az ellentétes tényezői
minőségek részint szabadon, de legnagyobb részben kötötten tsukódvák, mely
kötelékeikből az életszervezet műfolyama következtében életerőkként kiszaba­
dulva, ’s az idegrendszer szálai által az agy duzzadása alatt felszivatva, végre a’
mint a’ mennyis ténnyezők a’ szívbe, úgy a’ minős tényezők mint életerők az
agy üregeibe székezve tsukódnak, de a’ mint egymással kiarányodtak, viszonyos
űrt és ezzel lohadást képezvén, igy az egész elszigetelt életszervezetnek úgy mi­
nős, mint mennyis tényezői (miként a’ légmérő tsövének felső üre által a’ higany
parányai, sulyok ellenére ossz és fenntartatnak, úgy itt is) egygyé tsukódnak,
mi által az életszervezet ellensarki minőségei vagyis életerői össztsapván, ezzel:
világosság, hév és delejesség keletkezik, mely költsönösen felváltva duzzadó-
lohadó mozgások folytán, az egész elszigetelt életszervezet minden paránya de-
leileg elevenittetik, és az összes egyéniség, egy saját központi okfőnek eszmesi-
tésében akarattól, nem függő ösztönszertiséggel él.
A’ midőn tehát két ellentétes tényezők minőségeikkel összeütköznek, köl­
tsönösen egymást élénkítik, de ezen élénkülés bizonyos fokon túl nem emelked-
hetik, mert azon túl ugyanazon mennyis tényezőkből kibontakozott és szabaddá
lett minőségek, mint életerők, egymással teljesen kiarányodva, ez által költsönös
kiegyenlítésüket és nyugalmukat eszközük, minek következtében az élet mennyis
tényezői változást szenvedvén, eleintén élénkülve mindinkább hatásodnak, azu­
tán pedig a’ mint ezekből az életerők egymással mindinkább kiarányodva ki-
egyenlittetnek, ekként közömbösödvén, ezen élénkült állapotból azonképen
alászállanak.
Kiviláglik ezekből: hogy minden életszervezet mtífolyama, ’s minden
egyénies élet enmagától, tsak rövid ideig tarthatja fenn ezen állapotát, minthogy
a’ mennyileg lekötött részekből szabadon fejledező minős tényezők, életerők köl­
tsönös egyensúlyozásuk folytán egymással kiarányodva, közömbössé tétetve le-
küzdetnek, mi által az életerő is kimerittetik, de igy maguk az életszerves testek
is, eme sorsra jutnak.
Hogy tehát az élet, a’ nagyegésztől elszigetelt testben tovább fenn állhas­
son, ekként úgy a’ kevesb, mint többes mennyis tényezőknek folytonos helyre
hozására volt szükség, mi máshonnan mint a’közöstermészetből nem költsönözhető.
’S ép azért, hogy azt eszközölhesse, elszigetelt életszervezetre volt szűk.
ség, de igy, úgy a’ mennyileg lekötött, mint az ezek kötelékeiből kiszabadult
minős tényezőknek, egy közös székekszékibe való tsukódása igényeltetett, mi
által az életszervezet minden irányában központositottan élővé válván, igy ké­
 256
pessé le tt: részint a’ kültermészetből merített és az emésztés által hasonitott lan-
kadozó, mint elhasznált parányoknak helyre hozására, újítására ’s növekedésére ;
részint: a’ teljes élénkülésüket nyert parányoknak, (nehogy az életszervezet a’
maga fokozatos tökélyét elérve, pályáját újra ’s újra kezdeni kénytelenittessék),
a’ nemzés általi szaporításra, mely mindaddig mehetett az ő fokozatos elhaladá­
sában, mig a’ maga legfelsőbb tökélyét az emberben el nem érte.
A’ midőn tehát a’ teremtményezés legfőbb ténye, az ő fokonként fejledező
fonalán, az ember párban eléretett, és szaporítás által annak fonala folytonosan
mindeddig oly szerentsésen fenntartatott; nézzük annak életszervesen működő
műfolyamát, az ő kezdő fogantatásától egész végtzélját ért érettségéig.
De, hogy ebbe a’ lehető legmélyebben behathassunk, nézzük előbb a’ tol-
115) lasállatok tojásait 115), és az ezek kiköltése által tapasztalható változásokat. Ha
az ellenfelü nemével harmatosított tyúktojást kiköltés végett a’ kotló alá tesz-
szük, mint a’ hol azt tetszésünk szerint azonnal vizsgálat alá vehetjük, az itt ész­
revehető változásokat három időszakra oszthatjuk. Az első két napon a’ körfor­
gás teljesen kiképeztetik, és már az első napon a’ hátgerintz, vagyis a’ gerintz-
oszlop első előrajzi képezése kivehető. A’ második mintegy harmadnapos idő­
szakban az allantois-edényei annyira kiképeztetnek, hogy a’ vérkeringés lénye­
ges részét képezi, és a’ tüdők első előképe már megismerhető. A’ kotlás harmadik
szakában a’ vérkeringés teljesen kiegészíttetik, és ez egész a’ tojásbóli kibúvásig
tart, a’ midőn a’ vérkeringés a’ tüdőkön át történik. E ’ szak alatt, mintegy hato­
dik, hetedik napon tűnik fel és válik el a’ gyomor egy elő s’ egy húsos (zúza)
gyomorra, ekkor a’ tsőr képzése is megismerhető, a’ tizedik napon az első vég­
tagok mint szárnyak, a’ hátulsók mint lábak kiismerhetők, de az ujjak ezen idő­
szakban még hártyával egészen beburkoltak, melyből tsak későbben bontakoz­
nak ki. Ezekből tehát tisztán kivehető, hogy a’ midőn a’ tojás töredékként a’
tyúktól elválva kiköltés végett a’ kotló alá, vagy mesterséges hévnek kitétetik,
a’ folytonosan reá ható hév által annak minden egyes paránya kiterjesztetik, mi
által nem lévén menekülhetés, annak kellő székiben a’ széktsirában parányür
támad, a’ hová mint pótlék szívbe maguk a’ mindenütt és igy itt is, a’ részben
szabadon jelenlevő ellensarki berz-erők bevonulnak, melyek természetesen bár
hol találkozzanak, sarki ellentétességüknél azonnal költsönösen kiarányodnak, de
a’ mely mozgások alatt, maguk a’ galvan-berz-delejes erők eredeti tői kiterjedő
’s összehúzó minőségeikre, taszitó-vonz erőikre ódódván, ekként közöttük az őket
kaptserőként összetartó viszonyos ür képeztetik, mely úgy az eredeti minőségek
arányosan egyensúlyozó mozgásait, mint magukat az ez által mozgásba jött
mennyis tényezőket is, annak eszményileg bevésett typusában okfőileg vezeti ;
de a’ mely szünteleni duzzadva-lohadó műfolyam alatt bizonyos foki: világosság,
hév és delejesség keletkezvén, ekként a’ körül álló nedvek gőzzé alakulásával,
maguk a’ szikes és fejérnyés, úgy az azok keverékeiben feloldott részek is, az
egyéniség megállapított eszmesitésében vonulva, mindaddig folytatják e’ saját-
 257
szerű életszerves működésüket, mig az egyéniség, a’ kültermészet behatásának
elbírására alkalmatossá nem tétetik. Innen van, hogy legelsőben is e’ pont, mint
gótz körül indíttatnak mozgásba a’ minos tényezők mint életerők, annyira,
hogyha ezen állati, vagy mesterséges hév a’ tojásra bizonyos fokig hatva meg
nem szűnik működni, ekként ugyanazon kisvilág eszmesitésében, melyből mint
kisebb töredék elszakadt, rügyelni indul. A’ midőn tehát a’ hév által a’ tojásnak
minden parányai kiterjednek, természetes, hogy ekként annak szikgerjében nem
lévén meneküllietés, ott űrnek kell támadni, mi által (miként a’ légmérő tsővének
felső üre által, a’ higany parányai sulyok ellenére kaptseröként együtt tartatnak,
úgy itt is), a’ tojás minden parányai e’ kaptserőben központosainak, de nehogy
az idevonult tényezői minőségek, vagyis életerők ezen űrt túl töményithessék,
ekként a’ külköri részen a’ tojás laposb tsutsán, a’ másik űr támad, mi által ne­
hogy a’ mennyileg lekötött minőségek, a’ széki űrbe tódulhassanak és ekkép a’
kisvilág szerves működését zavarba ejtsék, ellenőrködik egy részt; a’ midőn más
részt, a’ neki indult kisvilág többes mennyis tényezőivel érintkezésbe hozza, mi
fokozatos fejlődésében mindaddig mehet előre, mig a’ maga egyénies tökélyét
elérve, a’ tojás héja vagy megreped, vagy e’ részen magát kirágja. Ekkor is te­
hát a’ mint az életszervesek képzésénél láttuk, elébb a’ tüdők, és azután a’ gyo­
mor, úgy most is legelsőben a’ léggel, mint kevesb sarki mennyis tényezővel
kell közvetlenül kiarányodni; innen mihelyest ez megtörtént, a’ szabad lég be­
hatásától a’ sipogás, és tsak azután, a’ midőn a’ léggeli teljes kiarányodás meg­
történt, jön az étel és ital mint többes és semleges mennyis tényezővel érintke­
zésbe ; ’s most még mindaddig igényli az állati, vagy mesterséges saját fokú me­
legséget (innen a’ védszárnyak alá vonulás) mig az illetők a’ maguk sajátos ki­
fejlődésüket el nem érték.
Ugyan ezt tapasztaljuk a’ növények magvaiban is, minthogy itt is, az
ezek kisded hézagtsáin a’ nedvesség felszivatván, ez által a’ mag megduzzad, és
igy a’ viz az olajos részszel fejtvényt (emulsio) készítvén, a’ hézagtsákat betömi,
mi által a’ külhévnek hozzájárulásával a’ minős tényezők mint növény életerők
kiszabadulva, a’ belhőség is növekszik, és igy megduzzad\ a kiterjednek; —
innen a’ külhév jelenléte a’ magvak kikelését elősegíti; de ez által itt is a’ mag
széki tsirájában parány ür támad, a’ hová a’ részben szabaddá lett berz-erők be­
vonulva ’s tusára kelve, költsönösen egyensúlyozó arányodásuk folytán, a’ mint
a’ kiterjedő vagy összehúzó minőség többesedik, az ür e’ bevésett mozgások sa­
játos iránya ’s arányában engedve, azonkép duzzad vagy lohad, mi által az élet­
erők okfőileg vezetett mozgásaik következtében a’ fejtvényes részekben feloldott
keverékekkel együtt a’ sejtjekbe felvétetnek és átalakíttatnak; mely költsönösen
duzzadva-lohadó működés mindaddig foly, mig a’ tsigerj kiormosodván, egyik
részből a’ gyökerek, másik sarki részéből pedig a’ leendő szár, ágak, levelek sat.
képződnek, melyek fejlődésükben mindaddig haladnak, mig a’ körülmények
kedvező hozzájárulásával saját eszmesitésökbeni állapodásukat el nem nyerték.
MAGVAK BÖLTSÉSZET. 17
 258
Ugyanez történik némi módosítással az egyéb állatok petéi ’s tojásaiban,
tsakhogy mindenütt a’ maguk saját enségük eszmesitésében fejlődve.
Azon növény és állati fokozatok, melyek e’ tökélyt el nem érve, enségük
kisded világit ily tsirák, tagzás, peték, ikra, tojás sat. által nem szaporítják, azok
a’ növény és állati seregnek mintegy töredékét képezvén, az önnösödés gerje
által ma is gyarapodnak, a’ természet pedig semmi feleslegest nem alkotván, ek­
ként itt a’ nemzés általi szaporítási mód felesleges lett volna. ’S igy természetes,
hogy a’ vegyes szaporítási mód jobbára egyiknek, a’ másikba való átmeneteli
fokainál tapasztalható. Hogy tehát az önösödés által eredt életszerves testek fel­
sőbb és felsőbb fokra emelkedhessenek, szükséges vala a’ nemzés általi szaporo­
dásnak mindaddig nemesednie, mig végre a’ nemi szervek legélénkitettebb pa­
rányainak elválasztásával a’maguk legmagasb fokukat a’teremtményezés legfőbb
tzéljában az emberpárban el nem érték, itt:
6) A’ nemzés 116) alatt, a’ többes ellensarki szerv megduzzadásával, a’ ke-
vesb ellensarki fél részében szivattyúzás idéztetik elő, mi által a’ közelebbi részek
érzékenysége felizgattatván, ezen érzés mindinkább tovább terjedvén, végre a’
közösérzetben központosul, de ekként a’ kevesb sarki nemi szerv is, ezen szi­
vattyúzásra most duzzadva-lelohad, majd kiterjedve-összehuzódik, mely hatás a’
nádrának költsönöztetvén. ennek beljében viszonyos ür támad, mi által ennek
szívó működésével a’ női enségnek eleve kifejlett és élénkített parány petétskéjé-
nek fonalkája, az illető bal (—) vagy jobb (+ ) tojásfészekből leszakittatván, az
erre szánt tsatornán a’ nádrába szivatik le, melynek tsuszamlása a’ tojás-fészek
mirigyes részei által kifejlő nedv hozzájárulásával elősegíttetvén, ekként az izga­
tottság legmagasb foka: az édenség idéztetik elő, mi által a’ két ellensarki felek
mindinkább élénkíti ttebben érintkezvén, végre eme összeeső érzés közt, a’többes
’) 118) sarki fél legélénkitettebb 117) parányai a’ már eleve az erre szánt szervek 118)
9) által kifejtett éltető nedv 119) a’ legédeniebb érzések közt kilöveltetik. Es ig y a ’
°) folytonos szivattyúzás alatt a’ szilbe 12°), vagy anyaméhbe tsuszamlott pete (vagy
felakadása esetében ott a’ hol) megharmatosittatik, mi által a’ hőség fokban nyer­
vén, a’ petének minden parányai kiterjednek, minélfogva nem lévén menekülhe-
tés, a’ pete székigerjében parány ür, pótlék szív keletkezik, a’ hol az ellennemü
minős tényezők parányáiból kiszabadult életerők tusára kelvén, a’ már ismert
módon kiarányodva viszonyos ür képeztetik, mely szüntelen lohadva ’s ismét
más minős tényezők bevonulásával újból megduzzadva, e’ költsönösen felváltva
duzzadó-lohadó, taszító ’s vonzó hatások következtében, a’ minős és mennyis té­
nyezőket az egyéniség sajátos eszmesitésében okfőként vezeti; de ekként magát
a’ pete összes állományát is költsönösen duzzadó ’s lohadó mozgásra késztetvén,
igy a’ pete ’s nádra közt is hézag, vagyis nadály ormójakénti szivólag-homorodó
ür keletkezvén, ezzel a’ pete a’ nádrához tapad; mi által ezen ür egyrészt ellen­
őrködik, nehogy a’ minős és mennyis tényezők a’ pete széki űrébe a’ kellőnél túl
tódulhassanak, és ekként a’ kisvilág· eszmesitését zavarba ejtvén szörnyeteggé
 259
váljék; — holott más részt a’ neki indult kisded eretskék irányait részben a’ kid­
kor felé szíván, ezekkel a’ petét a’ nádrával és viszont összeköti, miből a’ le­
pényke keletkezvén, ekként a’ kisded pete az anyjával szervesen köttetik össze ·
— innen a’ midőn ez bevégeztetett, belszerves működésében mindaddig gyarap­
szik, mig a’ maga tökélyét elérve, a’ kültermészet közvetlen behatásának elbírá­
sára alkalmatossá nem tétetik. Az ekként fogamzott pete az ő székekszéki okfő­
jéből akként indul, hogy a’ mint a’ kiköltött tojásban a legelső mozzanó hatás, az
ellensarki erőknek a’ székigerj űrébe való kiarányodásából keletkezik, úgy itt is
a’ legelső működés a’ petegerj széki űrében központosul, a’ hová a’ szabaddá
lett ellentétes minős tényezők mint életerők vonulván, azok költsönös kiarányo-
dásaival: világosság, hév és delejesség keletkezik, mire a’ körülálló nedvek gőzzé
alakulnak, erre aztán maguk a’ mennyis tényezők is, az ő keverékeikkel együtt,
azon módon a’ mozzanatok irány ’s arányában azonkép hozzájárulván, ekként
önként következik, hogy a’ székekszéki szív szervének kelle legelsőben is előraj-
zilag kiképeztetnie, a’ honnan a’ kisded pete legelsőben is az anyjávali összeköt­
tetésen működik, és tsak azután, midőn a’ szükséges mennyis és minős tényezők­
kel elláttatott, működhetik az egyéb szervek előrajzilag kijelendő pontjain; mely
működési rendjében akkép halad, hogy elébb a’ kevesb, azután a’ többes meny-
nyis tényezők felvételére szánt szervek, és így elébb a’ tüdők, azután a’ gyomor
és az ezzel szerves összfüggésben levő máj, lép, vesék, előrajzai tétetnek le, ’s tsak
azután következnek azok, melyek a’ minős tényezők központosítását eszközlő ideg-
rendszer az agy, úgy a’ nemiszervek, végtagok előtérbe jött pontjait képviselik.
Ekként a’ szív, tüdő, gyomor, belek, máj, vesék, lép, agy sat. arányosan
összhangzó szervek működései folytán gyarapodott kisded magzat, rendes körül­
mények közt mindaddig idül, mig tökéletességének azon fokát el nem érte, mi­
nélfogva a’ kültermészet hatásának elbírására alkalmatossá nem tétetett; — ek­
kor a’ nádra, a’ maga teljes kiterjedését elérvén, az ekkép kiépült magzat erős
mozgásai által gyakran kifeszittetve, rostjainak ellenhatása által pedig összhuzó-
dásra ingereltetvén, ezen folytonosan egymást felváltva követő mozgások által,
a’ hasizmok hozzá járult segedelmével, a’ természet szabályai szerint vajúdások
közt kitolatva, a’ gyermek megszületik.
Ha most figyelmes pillantást teszünk a’ kisded magzatra, azonnal észre-
veendjük, hogy annak külseje bőrrel boríttatván be, az azt a’ kültermészet ro­
hanó behatásától elszigetelvén őrzi; de minthogy a’ kültermészet levegője, mely
minden körébe jövő testtel, hatsak attól légmentesen elzárva nintsen, azonnal
kiarányodni kénytelen, ekként e’ kisded életszervezet is a’ kültermészetnek adat­
ván át, legelső működésében az által indul meg, miszerint a’ levegő a’ kültaka-
rónak az e’ végett nyitva hagyott száj, orr, úgy a’ portzogós gyürüjü gége, gőg-
sip és légtsővek tárva levő nyílásain a’ tüdő állományába erőszakkal betódul, mi
által ellenhatásilag a’ már eleve kiegészített magzat többes mennyis tényezője :
a’ vér, a’ szívnek jobb pitvarából (mely eddig tökéletlenül működött) nem a’ bal-
17*
 260
oldali pitvarba, hanem egyenesen a’sziv jobb kamarájába vonul, a’ honnan saját
üterein át a’ kevesb mennyis tényezőnek: a’légnek felvételére szánt életszervébe,
a’ két melloldalon levő tüdőbe, mely már eleve a’ lég által kitágittatott, szinte
12') erőszakkal betódul l2‘), m iáltal úgy a’ kevesb, mint többes mennyis tényezői,
annak számtalan hajszálu edényeiben mintegy szétszórt parányzott alakulást
nyervén, egymással a’ lehetőleg kiarányodnak; — igy a’ tüdő állománya szi-
vatsként megduzzadva, abból a’ sötét piros vér, a’ léggeli összeköttetése folytán
élénk piros vérré tisztulván, számtalan más apró tsatornákon, melyek mindin­
kább nagyobbakba együlnek, végre a’ tüdő erekbe gyűlve, a? sziv balpitvarába
’s innen annak kamarájába érkezvén, ezzel az ahortába (minthogy ez hordja szét)
hajtatik; mely végtelen elágazásaival az ütvért (sangvis arteriosus), a’ testnek
minden egyéb részeibe szét önti, de minthogy a’ léggel megtöményült ütvér
élenye, az életszervezet szakadatlan működése folytán felhasználtatik, ez által a’
lég élenyének részbeni levonásával, a’ léges rész némileg megsürüdik, minek kö­
vetkeztében közötte ’s a’küllég között viszonyos ür keletkezvén, igy ismét és ismét a’
külléggeli kiarányodásra késztetik, minek következtében a’ sziv jobb felének szívó
működése folytán, a’ lehetőleg felhasznált sötét pirosvér újból és újból a’ visszvéredé-
nyekből a’ jobb pitvarba szívatik, a’honnan ugyanazon oldali kamarába vonulván,
innen a’ már leirt utón a’tüdőbe a’ külléggeli kiarányodás végett vonul,a’hol az élet­
szervezet működése folytán felhasznált sötétpiros viszvér, az életszervezet műkö­
dése folytán hozzá tsatlakozott ártalmas sűrűbb légneniüektől megszabadulván, ek­
ként élénkpiros ütvérré alakul, mely a’szívnek baloldali szívó (vonzó) hatása folytán,
mint tisztult ütvér újból felvétetvén, ekként egymást költsönösen ható egyensúlyo­
zása folytán a’ légzés, lélegzés, lélekzés akaratlanul mozdittatik elő.
Miből látni való, hogy a’ midőn az eleve kiegészített kisded magzat, szü­
lés következtében a’ kültermészetnek átadatik, legelsőben is azon működik, hogy
annak többes tényezői a’ kültermészet levegőjével, a’ rája nézve oly annyira
elkerülhetlenül szükséges kevesb mennyis tényezővel kiarányodjék, és tsak azu­
tán a’ midőn ez megtörtént, vétethetik igénybe a’ többes mennyis tényezők fel­
vételére szánt szervek működése, mi az által mozdittatik elő, mivel a’ lélegzés
által léggel megtöményült vér parányai, annak élenyét a’ lehetőleg levonván
azzal kiélenyülnek, és mint ilyenek jővén érintkezésbe a’ rostokkal, ezek szálats-
káit is felingerlik, minek következtében a’ rostotskák egymás közötti izgékony-
sága keletkezvén, ebből az azok közötti hézag merül fel, minek helyre pótolha-
tási működéséből éhség érzete áll be, és minthogy ezt az anyjávali kötelékének
megszakításával helyre pótolni többé nem képes, ékként a’ rostok izgatottsága,
mindig tovább és tovább terjed, mig végre a’ többes mennyis tényezők felvéte­
lére szánt izmainak rostszálai is fel nem inger ehetnek, ekkor azoknak izgatottsága
a’ nyelv és száj izmaiban egymásba fordultán végüket érvén, összhuzódnak :
m i á l t a l a’ s z í v á s , s z o p á s r a i ö s z t ö n i d é z t e t i k e l ő; — ime itt a’
szopás belső lényeges oka. Innen az újonnan született magzat, midőn annak
 261
többes mennyis tényezőije a’ vér, a’ kevesb mennyis tényezőijével a’ léggel kiará-
nyodott, a’ szájával ide-oda való keresése, ekkor az anyja duzzadt emlőire tétet­
vén, ennek a’ már eleve a’ kisded magzat gyöngéd életszervezetéhez áthasonitott
többes mennyis tényezőit, az, emlők lukatsos bimbóin át mint tejet 122), a’ hol 122)
úgy az étel, mint ital tényezői együtties kaptsolatban képviselvék kiszívja, ’s a’
garaton 12δ) a’ gyomorba jutván, ennek kifejlett nedvével vegyül, a’ hol ennek 12s)
hatása folytán savós és túrós részekre oszolván, mint ilyen a’ nyombélbe jut, a’
hol a’ hozzá járult epével és hasnyállal vegyülvén, az emésztés utján elválasztott
táprészek pedig a’ belek vonalain, a’ szív duzzadó’s lohadó mozgásainak a’ nyirk-
edényekre folytonosan ható működése folytán felszivatván, és a’ nyirkmirigyekben
a’ netalán át nem hasonitható részekből újból megtisztittatván, a’ mellvezetéken át az
ürérbe, innen a’ szív jobb pitvarába, onnan ugyanazon oldali kamarába, ebből a’
tüdőütereken a’tüdőbe, innen pedig a’ tüdőerein a’ szív balpitvarába, ebből ugyan­
azon oldali kamarába ’s végre az ahortán (függér) át az egész testbe szétömledezvén,
végre az áthasonitás utján az éhség és szomjúságérzete letsillapul, erre nyugalom,
alvásáll be; igy a’tsetsemő életszervezete úgy kevesb, mint többes mennyis ténye­
zőkkel teljesen kiarány odva ’s kiegészítve, mindaddig idül, mig a’ fogzási időszak
be nem áll, ekkor a’ kültermészettől egyéb eledelek szétmorzsolására mindinkább
alkalmatosabbá tétetvén, igy az anya emlőitől elválasztván, saját körét addig
folytatja, mig tsetsemői korát befutva, átmegy a’ gyermeki 121) korszakba, mely 12')
az állandó fogzási ’s a’ nemi szerveknek kiépülésével a’ serdülőibe megy át, in­
nen férfiúi, illetőleg liajadoni korszakba jutván, ebből az öreg, és végre vénhedt
korba menvén át, inneni teljes lehanyatlásával földi pályáját legvégül befutja.
De, hogy az életszervezet mtífolyamának működését az ő lehető legbenn-
sőbb összfüggő okfőjében az A-tól kezdve Z-ig felderíthessük, elkerülhetlenül
szükséges, hogy némi előzmények bennsőbb értelmezését előre botsássuk. így
nézzük át a’ lég, vér és a táprészeknek, mint az életszervezetre vonatkozó kevesb
és többes mennyis tényezőknek alkatrészeit, úgy az azoknak költsönös kiarányo-
dásaiból keletkezett parány átalakulások okát; úgy az ezek kötelékeiből fejlede-
zett és szabaddá lett galvan-berz-delejes élet-erőket, mint minős tényezőket; néz­
zük továbbá a’ szivet az ő duzzadva-lohadó mozgásával, úgy a’ tüdő, gyomor,
máj, vesék, bőr sat. szerveit; — sőt kutassuk meg magát az életszerves testet
okfőként egygyé kaptsoló szervének: az agynak működését is. És ha tsakugyan
sikerült nekünk az anyag mivoltát voltakép az ő lényegében felismernünk, ak­
kor nints kétség, hogy magának az élet voltaképi okfőjébe is sikerülend behat­
nunk ; de ezt egyszer felismervén, számtani tsalhatatlansággal következik, hogy
ekként végre magát a’ végtelen-örök okfőt is felismerendjük.
A’ lég viszonyos sulymennyiségét tekintve 76,2. rész légeny, 23,so rész
éleny és aránylag tsekély mennyiségű szénsav, vízgőz, sósav, salétromsav ’s a’
léggömbtséit átható ’s minden mérleg általi felfedezésnek datzoló, részben szaba­
don levő galvan-berz-delejes erőből á ll; főfeltétele az állati ’s növényi életnek,
262
és vivője a’ hangnak, tehát a’ beszédnek is , melytől az emberek gondolati tse-
réje ’s ennél fogva társas volta is feltételeztetik. Mint szerfelett különös tüne­
ményt megemlitendőnek tartjuk a z t, hogy bárha a’ szénsav, mely a’ szervesek
működése folytán azokból szüntelen oly nagy mennyiségben fejük, még is lég­
ben mindig tsak bizonyos határozott és igen tsekély mennyiség található, mi
onnan ered, mivel a’ növények zöldellő részei a’ nap sugárainak befolyása alatt
a szénsavat elemeikre bontják és a’ szénenyt magukhoz basonítják, az élenyt
pedig elbotsátják. Ezen működés árnyékban is történik, de sokkal tsekélyebb
mennyiségben, mi által a’ széneny aránya végre is mindenkor olyan, hogy a’
lég alkatrészei, mindig egyenlő arányban maradnak. A légnek, mint életszer­
vezetünkre vonatkozó kevesb tényezőnek kevesb sarkát tehát az éleny, többes
sarkát pedig a’ légeny képviseli; a’ lég tehát mint ilyen a’ természet szabályai
szerint minden köriben levő testtel legyen az akár higabb, vagy tömöttebb,
hatsak attól légmentesen elzárva nintsen, azzal kiarányodni kénytelen, mi ál­
tal elébb vagy utóbb egymássali, költsönös kiarányodásuk folytán, mulhatlanul
változásnak kell beállania, ’s igy ugyanaz történik itt is, midőn a’ lég a’ lélegzés
mtífolyama következtében a’ vérrel kiarányodik.
A’ vér életszervezetünkre vonatkozva mint többes tényező, kültekintetre,
kettős színi alakban tünedezik, t. i. mint setét-pirosvér, mint már elemeiben fel­
használt visszvér (sangvis venosus), a’ szívó vagy visszerekben (vena); — és
élénk-világos pirosvér, vagy ütvér (sangvis arteriosus), az üterekben (arteriae);
— amaz úgy, mint emez, alkatrészeiben első tekintetre savós mint többes és vöre-
nyes (cruor) kevesb részre oszlik; a’ savós részben a’ szikeny együletek uralgób-
bak, a’ midőn a’ vörenyes részben a’ vas és hamany összeköttetések tulnyomób-
bak, melyek együtties egymásrai hatásukban minél jobban élenyülnek a’ szer­
vieden részek, a’lélegzés műfolyama alatt, annál jobban fejük ki azokból : a’galvan-
berz-delejes-életerő, mi az elszigetelt életszervezetben, egy részt az idegek által az
agynak duzzadó mozgása alatt annak üregeibe szivatik, holott annak lohadó mozgá­
sával, mint kiarányodott egyénies életerő, a’ test minden részébe egyaránt szétosz-
tatik ; — más részt pedig a’ vér vörenyének élenye állományával együtt, a’ vér sa­
vós részeinek fehérnyéjével kiarányodva, ezekkel úgy az izmok, mint az egyes
szervek bennékjét alkotó rostos szálakká szövődnek, igy megy ez a’ hártyákban,
inakban, bőr, körmök, hajszálakban sat. is, tsakbogy itt a’ fejérnye mindig többe-
sedik, igy van ez a’ tsontokban is, tsakhogy a’ vöreny parányai helyett, a’ vil­
lanysavas mész parányai tétetnek le, de a’ fejérnye képzékenyitő, tapasztó, eny­
ves résznek kisebb nagyobb mennyiségben múlhatatlanul jelen kell lenni.
Ha a’ vér külalkatát górtső segedelmével pontosabban kutatjuk, az sejt-
szővet és folyékony közti anyagból áll. A’ vérsejtek színesek, vagy színtelenek,
és az egész vérsulyának mintegy 47 —51 százalékát teszik.
A’ színes vérsejtek az embernél és az emlős állatoknál korongalakuak, és lap­
jaik közepén belévén mélyedve egyszersmind kettős bomoruak. Ezen homorú alak
 263
főbb figyelmet érdemli, mert a’ midőn a’ vér folytonos keringése ’s súrlódása
folytán annak parányáiból az életeró'k egyre fejlenek, ezen alaknál fogva, azok
szivattyús gépként egyre felszivatnak, ’s az ütér oldali önkénytől nem függő'
üreges rostoknak adatnak át, a’ hol azok sejtéiben meggyűlve ’s egymással el­
lensarki mivoltuknál összetsapván, azok deleileg működő tasz és vonzó hatásaik­
nál az üterek legvékonyabb szálainak ütem szerinti lüktetését idézik elő, a’ mi­
dőn a’ felesleges életerők, ugyanazon üreges rostok felfogóiból sarjadzott ideg­
szálakon át, a’ minős tényezők székekszéki szervébe : az agy üregeibe vezettet­
nek, a’ hol mint ellentétes életerők azonképen egymással teljesen kiarányodván:
világosság, hév és delejesség keletkezik, mi által azonképen itt is duzzadás és ez­
zel delejesség, mire lohadás következvén, arra az, egy pillanatra megszűnik
hatni; — minélfogva az összes életszervezet minden egyes paránya, a’ központi
okfőből tudtunkon kívül, azonképen tasz és vonz hatásban delejesíttetik és élte­
tik, és egy közös tzélra vezettetik.-------Innen a’ legvégsőbb ázalagok sejtéiben
az ütem (rhytmus) szerint történő peristalticus mozgások tüneményei.
Ezen deleileg ható szerves működés azonképen eszközöltetik úgy a’ fejér,
mint színes vérü szerveseknél.
Lássuk tehát a’ vér alkatrészeit az embernél Berzelius szerint :
az ember vér az ökör vér
sávos ré s z é b e n v a n :
v i z ........................................... 905,00 ..................... ..................... 905,000
fejé rn y e ..................................... 80,00 ..................... ..................... 79,990
sósavas ham és szikéleny 6,00 . . . . . ......................2,565
tej savas szikéleny állati anyag-
g a l ...................................... 4,00 . . . . . ......................6,175
szikéleny, vilsavas szikéleny ál-
lati részekkel . . . . 4 , 1 0 ..................... ......................1,520
kén sajátos alakban és vesztesség 0 , 9 0 ..................... ..................... 4,750
az a l u d t v é r r é s z b e n
az embernél az ökörnél
rostany és fejérnye , festmény fe- rostany és fejérnye 36,0
jérnyes anyaggal . . . . 99 . festmény fejérnyes anyaggal 63,2
vas és vilanysavas vas, és szabad
v a s é le g ................................ 1 .......................................................... 0,8
vilany és szikeny n y o m a i...........................................................................
S c h m i d t C. szerint:
1000 gramme vérsejtben van : 1000 gramme vérfolyadékban
v i z ........................................... 681,63 ................................................. 901,61
szilárd a n y a g ........................... 318,37 ................................................. 08,49
vérsejtény (haematin) . . . 15,02 rostonya....................................... 8,06
264

vérjegetzeny (hamaetocrystal-
l i n ) ................................ 311, 09 összes fe jé rn y e ........................88, 06
kivonat anyagok . . . . 1, 92
szervietlen együletek . . . . 7, 2 8 ..................................... . 8, 51
hamhalvany. ( K a ) ..................... 3.679 ..................................... . 0,359
kénsavas haméleny (KO. S 0 2) • 52 ...........................................................................

vilanysavas haméleny (KO. P 0 5) . 2,51S Szikhalvany (Na. A) . *"/5 4 6

vilanysavas szikéleny (Na 0 . OP5)

szikéleny (Na. 0 . ) ..................... • o,M 1 .......................................................................................
vilanysavas mész (Ca 0 . P 0 5) • Oj09 1 ............................................................................
vilanysavas keserföld (MgO. P 0 5) • PlO jSO ......................................................................................
A’ vérsejtek összetételi részei közül a’ figyelmet a’ vérjegetzeny érdemli
meg, mely a’ vérnek saját anyaga, miután tsak egyedül a’ vérsejtekben jön éld.
Az élet okfőjét kutató búvárra nézve azonban legfőbb figyelmet érdemel az,
bogy: a’ vérjegetzeny mindig tartalmaz ásvány sókat, melyek 95 °/0 Fe80 3, e’ mel­
lett még vilanysavas és halvanyos luganysókat, kénsavas sók nyomaival foglal
magában.
A’ vér összetételi részeit tekintvén, mindjárt kitűnik, hogy sokkal vizsze-
gényebbek a’ vérsejtek, mint a’ vérfolyadék, mig a’ szervietlen együletek köriil-
belől egyenlő mennyiségben vannak jelen.
A’ vérjegetzeny a’ fejérnye-anyagok minden tulajdonságával bir, azoktól
azonban annyiból eltér, hogy vérveres szinü ’s jegetzül. A’ jegetzek az állatfajok
szerint különböző idomuak.
A’ szervietlen anyagokra nézve a’ vérsejtek és a’ vérfolyadék közt azon
nevezetes ellentétesség létezik, hogy mig a’ vérsejtekben a’ liamany összekötte­
tések vannak túlnyomóan képviselve, a’ vérfolyadékban a’ szikeny együletek, kü­
lönösen pedig a’ szikhalvany vannak nagyobb mennyiségben jelen. A’ szikéleny,
mely a’ fenntebbi táblázatban, mint szabad vegyület van jelelve, valóságban a’
vérben részint fejérnyével összekötve, részint pedig mint két szénsavas só jön
elő. Ezen szikéleny egytiletektől van a’ vérnek ali kémhatása.
A’ vérben tsekély mennyiségben, főkép jól étkező személyeknél, szabad
zsir is találtatik, mely fénylő tseppetskékben a’ felületen úszkál. A’ vérben még
légnemíiek is fordulnak elő, mint : éleny, légeny és szénsav, melyek további
kutatásait tovább nem követjük, miután ezek kisded világunk okfői felismerésére
ép elégségesek.
Ezek előzményeivel így megismerkedvén, nézzük most már a ’ szív , tüdő,
gyomor sat. szervek azon egymásután következő működési rendjét, melyet maga
a természet azok kifejlésében élőnkbe szab.
A’ szív egy vastag izom, mely négy üregből áll, melynek ketteje pedig
 265
szivkamarának neveztetik. Az előbbiek a’ vérerek által oda vitt vért fogadják el,
az utóbbiak duzzadó kitágulása alatt pedig azt a’ szív balkamarájába ömlesztik,
ezek pedig azoknak lohadó összehúzódásuk alatt a’ vért más tsatornákba hajtják,
melyek ütereknek neveztetnek, és melyek azt a’ test minden részeibe szétoszt­
ják. Ez azon lüktető mozgás, mely az úgynevezett szívdobogást okozza. Az élet­
szervezet működési rendjében ez azon első szerv, mely a’ fürkésző előtt úgy
tűnik fel, mint a’ melynek kiindulási pontjából vonultak ki a többiek, mi által az
éllettörzs-fájának, vagy alphajának első szervét, vagy betűjét ő képezi.
A’ jobb oldali szivkamara a’ szívhez vitt vért, a’ tüdő üterébe hajtja, mely
tömérdek apró tsatornákba ágazik el, a’ hol a’ gége, gögsip és légtsővek szám­
talan sok apró tsőveinek elágazásaival együtt, a’ tüdő állományában enyésznek
el, mi által e’ szerv szivatsszerü ruganyosságot nyer. Itt a’ sötét pirosvér, a’ lég­
gel kiarányodván, ekként élénk világos pirosvérré alakul á t , ez után pedig a’
tüdő bennékjéből számtalan más apró edények alakjában tüdő erekké gyüle-
dezve, mit tisztult ütvér a’ szív balpitvarába, innen annak balkamarájába érkez­
vén, igy az ahortába (fíiggér) hajtatik, mely végtelen elágazásai által az élénk
piros ütvért, a’ testnek minden részeibe elviszi. De nehogy a’ midőn a’ szivka-
marája kitágul, és igy a’ megfelelő pitvarból a’ vért kamarájába fogadja, vagy
a’ midőn annak összehúzásával, a’ magába foglalt vért egyik t. i. balfelével az
ahortába, másik felével pedig a tüdő üterébe hajtja, azokból a’ vér visszafolyik,
az üterek tövében, és a’ visszerek keljében billentyűk alkalmazvák, melyek a
vér bebotsátása után betsapódva, nem engedik, hogy oda folyhasson vissza, a
honnan elindult.
A’ vér tehát a’ tüdő literein sötétveres, tökéletlen, vagyis az életszervezet
műfolyama következtében átalakult állapotban érkezvén a’ tüdőbe, itt a’ beszi-
vott léggel találkozik, mely benne tetemes változást okoz.
Ugyanis a’ világos élénk pirosvér, mely az élőtest szerves működése
folytán felhasználtatik, sötét pirosvérré alakul á t , az által: mivel a’ parányok
egymásközötti szakadatlan súrlódásai ’s áthasonosodásaiból oly elemek keletkez­
nek és vegyülnek vele, melyek az élet további fenntartására ártalmasakká vál­
nak, és ha a’ kültermészet levegőjével mint reája nézve kevesb mennyis ténye­
zővel újból és újból ki nem arányodhatnának, a’ vérkeringés megrekedvén, az
életszervezetre halált hozók volnának. A’ visszvérnek ezen ártalmas részektöli tisz­
tulását ugyan a’ bőr, vesék, máj sat. szervek szinte nagy részben eszközük, de
ez sehol oly nagy mérvben nem eszközöltetik, mint a’ tüdőben, a’ hol a’ setét
pirosvér a’ külléggel mint ilyennel jővén érintkezésbe, azoktól a’ lehetőleg meg­
szabadul.
Itt kettős működést különböztetünk meg, az egyik mely a’ lég beszivását,
és a’ másik, mely annak visszlélegzését eszközli. Ugyanis a’ midőn a’ lég beszi-
vatik és a’ légtsővekben a legvégsőbb szálakig j u t , azonnal a sötét pirosvérrel
vegyül, mi által a’ vér vörenyének gömbtséit összetartó fejérnye. mely az élet­
 266
szervezet működése folytán a’zsiradékkal némi részben elégvén szénenyül, és az
ütvér parányaiban szüntelen jelenlevő éleny levonásával nagyrészben szénsavvá
alakul, ez a’ mint a’ küllég belélegzése következtében ennek kevesb sarki részé­
vel az élenynyel egy ül, azonnal a' hátra maradt rész is teljesen szénsavvá ala­
kulván, a visszlélegzés folytán evvel együtt elillan; de a’ mint a’ visszvér szer­
vieden parányai, melyeknek éleménye az életműfolyam következtében egyre
Wonatik, ettől legnagyobb részben megszabadultak, igy azonnal újból teljesen
élenyülvén, ekként a’ sötét visszvér, a’ lég lélegzése folytán az őt sűrítő elemek­
től megszabadulván, élénkebbé ’s folyékonyabbá válik. A’ vér a’ tüdőben a’ lég­
gel mint ilyennel jővén érintkezésbe, ez annak hőségét természetesen mérsékli,
’s igy a’ sötétvér annak hűtött arányában hőségét vesztvén, ez szinte kiszabadul,
mi a’ vér vizes, savós részét részben párolgóvá tévén, ez mint vízgőz kiszabadul;
e működés alatt végre úgy azon légeny fölöslege, mely az állatiság végleges
működése folytán azonosodva keletkezett, mint azon légeny, mely a lég élenyé-
nek az életjavára lett levonásával fennmarad, mely az életműfolyama következ­
tében át sem azonositathatván, meg sem támadtathatik, de a’ mely a’ visszvér
keringéséhez lényegileg hozzá járul, ez most, mint az életszervezet érdekében
ártalmas rész, a’ bordák összhuzódásával mint visszlégzett léges részek szinte
kiszabadulván elillanak, minek folytán a’ beszivott lég légzésének ideje, a’ vissz­
légzett lélegzés tartalmának nem engedvén, igy egymással folytonosan kiará­
nyodnak. A’ légbeszivási működés alatt tehát, a’ sötét visszvér, a’ küllég részei­
vel kiarányodva vegyül, a’ midőn a’ visszlélegzés alatt az életműfolyam követ­
keztében átalakult visszvér ártalmas, a vért sűrítő ’s igy annak keringését nehe­
zítő részeitől megmenekszik. Megjegyezzük itt, hogy ezen működés alatt roppant
életerő fejlik ki. A’ visszlélegzés által kitolatott részek tehát egyebek nem lehet­
nek , mint : s z é n s a v , l é g e n y , a l é l e g z é s á l t a l r é s z b e n f e n n m a ­
r a d t és v i s s z a t ó d u l t l é g , k i p á r o l g o t t g ő z , e l i l l a n t h ő s é g és
fölösleges életerő.
A’ tüdőben tehát, á’ lélegzés alatt a’ lég, az ő alkatrészeire: éleny (—) és
légenyre (1 ) azonnal teljesen el nem választatik, nem, mert akkor itt szörnyű
hőségnek kellene képződnie, a’ tapasztalás bizonysága szerint pedig, a’ hőség itt
nem nagyobb, mint a’ test egyéb részeiben, sőt ellenkezőleg némileg mérsékel­
tebb az által, mivel a’ sötétvér a’ léggel mint ilyennel jővén érintkezésbe, annak
hőségét a’ természet szabályai szerint mérsékli, miután a’ hőségnek egy része a’
visszlégzés alatt kiszabadulván, párolgó vizet alakit.
A’ tüdő ereiben gyűlt sötét pirosvér, a’ számtalan különféle anyagoknak
ez idegenszerü vegyülete, tsak e’ fontos átváltozás következtében vélik tulajdon­
képi élénk pirosvérré, átmenvén igy az ahortába, mely tömérdek ágazatokra
oszlik, melyek végre a’ testnek minden részeit áthatják.
Az emberi test, még több más jeles szerveket is foglal magában, és igy
a' midőn a’ tüdők működésével az ő lényegében megismerkedtünk; vegyünk kö­
 267
zelebbi vizsgálat alá azon szerv működését is, mely a’ többes mennyis tényezők,
az eledelek felvételére van szánva. Az emésztési szervek feladata: hogy a’ táp­
részeket az eledelekből elválasszák, és azt többféle átalakulás után alkalmassá
tegyék arra, hogy vérré változhatván, az a’ test minden részeivé áthasonodhas-
sék, de, hogy ez megtörténhessék, a’ tápparányoknak több féle változáson kell
átmenniök.
A’szájba vett eledeleket az álkaptsok fogadják be, melyeket a’ fogzást be-
végzett egyéneknél e’ fogak kellőleg szétmorzsolnak, mind a’ három rendbeli
fogak, külön működést vivén az őrlésben. A’ megrágott eledel a’ szájban leg­
elsőben is az annak üregébe nyíló nyálmirigyek folyadékával vegyül, mi által
annak bő fejérnyéjével felhabozodván , a’ rágás közben keletkezett hőség által
részben megkeménykedik, és a’ léggel vegyülvén, a’ szétmorzsolt táprészek közt
hézag, tér nyeretik, mi által a’ léggömbtséinek közikbe lett szorulásával alkal­
matossá tétetnek a rra : hogy a' gyomor, epe ’s hasnyál mirigy fejleményeinek
hozzá vegyülésével ezek, azok parányai közé hatolhatván, a’ tápparányok az
emészthetlen részektől annál könnyebben elváljanak. Az eledel a’ szájban ekként
megrágatván, egyes adagokban a’ garaton át a’ bárzsingba megy, a’ honnan az
emésztést eszközlő főszervbe a’ gyomorba jut.
E’tarisznya nemű szervben, hol némi megállapodást nyernek az eledelek­
nek egyenként lenyelt részei, itt e’ szervnek működése folytán kifejlett savany-
nyal vegyülvén, ezzel uj parány alakulások keletkeznek, mi által az ezek köte­
lékeiből elvált táprészek e’ szerv működése folytán átalakulván, megemésztetnek,
vagyis a’ gyomor savanya a’ megrágot eledelek úgy emészthető, mint emészt­
hetlen részeivel vegyül, minek következtében a’ nyál fejérnyéjének jelenléte kö­
vetkeztében az emészthető részek sajátos szemtsékké tisztultan, derülten (clarifi-
cáltan) futván össze, ekként ezek mint fajsulyra könnyekb parányok, amazoktól
vajúdások közt elválván, sajátos pépet, envet (chymus) képeznek, mely egyes
adagokban a’ gyomornak nyombél felé levő nyílásán, a’ gyomor üreges rostjai­
nak folytonosan kiterjedő ’s összehúzó, duzzadó-lohadó, de az utóbbiak felülmúló
mozgásai következtében a’ nyombélbe jut, itt, a’ hasnyál-mirigy és epe folyadé­
kinak vegyületével sárgás szint öltvén, még inkább felhígul, mi által a’ már a’
gyomorban elválni megindult tápparányok szemtséi, az azt nem nyújtható részek­
től feleresztetvén ’s ezzel még jobban elválhatván, a’ voltaképi emésztés, vagyis
a’ mint e’ szó lényeges bevésése tartalmazza, a’ tápparányoknak: szemtsésalaku­
lása tsak most végeztetik be voltakép, m ért a’ pép savany természetét a’hasnyál,
de főleg az epe szik- és haméleg hozzá vegyülésével elvesztvén, luganyossá vá­
lik, minek következtében a’ táp szemtsés fejér parányai átalakulván, alkalma­
tossá tétetnek a’ test minden részeinek képzékenyitésére, átliasonitására: felhasz-
ván ez által ez életszervezet működése folytán megfogyatkozott részeket, me­
lyekre az életszervezetnek elkerülhetien szüksége van. E’ működés, vagy szem­
tsés alakulás, vagy a’ tápparányoknak az emésztlietlenektőli elválasztása, a be­
268
lek egész vonalán eszközöltetik, mert a’ mint azok a’ vékony belekből a’ vas­
tagba mennek által, és annak különféle részeit befutják, utjokban a’ még fenn­
maradt tápparányok mindenütt felszívatnak. A’ midőn a1 maradék, mely táp-
szemtsékké nem alakulhatott, és ugyan azért a’ táplálásra alkalmatlan , eléggé
hosszas tartózkodás után a’végbélbe hajtatik, és innen mint hasznavehetlen időn­
ként kiürittetik. A’ tápparányoknak a’ pépbőli elválasztása tehát, igen egyszerű,
mert a’ midőn a’ pép a’ nyombélben az epe és hasnyál folyadékaival vegyül
felhígul, minélfogva a’ tápparányok szemtsék alakjában mint fajsulyra könnyebb
részek, vajúdások közt (miként az aludtej tejfeles parányai) a’ pép felső részére
törekszenek, és ekként minden oldalról a’ belek oldalaival jönnek érintkezésbe,
a’ hol részint szfírités, részint a’ hajszálu nyirk edények felszívó működései foly­
tán, az életszervezet belsejébe felvétetvén,'s a’ nyirkmirigyek működése folytán,
a’ még netalán hozzájok tapadt idegen emészthetleu részektől megtisztittatván,
a táp vagy nyirk edényekbe vonulnak, melyek a’ test egyéb részeiből fennma­
radt, át nem hasonodhatott nyirkedények tartalmaival együtt a’ mellvezetékbe
gyűlvén, innen az üresérbe jutván, onnan pedig a’ szív jobb pitvarába ’s annak
kamarájából a’ tüdőbe voltaképi vérré alakulás végett vonulnak, de a’ mely mű­
ködés alatt az életerők szüntelen kiszabadulván, az idegek által elvezettetnek.
Megjegyezvén ez úttal, hogy az újonnan nyert táprészek, a’ tüdőnek egyszerű
körzetével, minden parányainkban tiszta vérré át nem alakulhatnak, miután ez
a’ tápnedveknek a7 tüdő ’s egyéb szerveken által többszöri átalakulási keringé­
sével érethetik el, mert tsak ez által nyerik azon általános áthasonodási képzé-
kenyitést, melynélfogva a’ test minden részeivé átidomulhatnak; miből tisztán
kitűnik, hogy a’ test mind azon szerveiből, melyekből ezen t; ak imint képzett
tápparányok, az életszervezet állományává mint tökéletlen vér át nem hasonod-
hattak, azok az, életszervezet minden szerveiből mindannyiszor, újból és újból a’
szív szívó, vonzó működése folytán, nehogy az ily betses részek idő előtt kime­
hessenek , a’ nyirk edények által felszivatván, a’ fenntebb említett helyen: a’
mellvezetékbe gyűlvén, a’ visszvérrel vegyülnek. — A’ táp, tápnya (chylus) pa­
tkányoknak a’ pépbőli env (chymus) elválasztása, a’ beleknek azon egyszerű mű­
ködésével segittetik elő, miszerint annak önkénytes mozgástól teljességgel nem
függő üreges rostjai, a’ mint a’ tápparányoknak részei az emészthetlen parányok
kötelékeitől elválnak (minthogy a’ természetben semmi el nem veszhet), ezt
nyomban az azokat összekötő erők, mint kiszabadult galvan-berz-delejes erők
követik, melyek egy részt a’ belek izomhártya üreges rostjainak sejtjeiben össz-
tsapva, azokat folytonos vonz-taszitó ütem szerinti mozgásra késztetik; ezen üre­
ges rostoknak szünteleni duzzadása és lohadása, vagy összehúzódása ’s kitágu­
lása következtében, a’ beleknek lefelé ható sajátos hullámzó (motus peristalticus)
mozgása idéztetik elő; minek következtében a’ pép és az ebből fejledező táppa­
rányok szemtséi egyre forgattatván, mint fajsulyokra könnyebb részek, vajúdá­
sok közt szüntelen ama emészthetlen részek felületére jutván, igy az illet i nyirk
 269
edények által, melyek a’ szív működésével összefüggnek, felszivatnak’; de más
részt a’ tápparány oknak az emészthetlenektőli elválasztásával kiszabadult gal-
van-berz-életerők, a’ rostok szálaihoz és azok üregeibe jutván, ott egymással
kiarányodnak, mi által egymást folyton felváltva duzzadó-lohadó mozgások idéz­
tetnek elő, melyek az által, mivel az életszervezet minden részében mintegy élő
galvan-berz telep hasonlatosságában, a’ szüntelen fejledezö életerők, az idegek
szálai által az agy duzzadó működése a la tt, annak üregeibe szívatván, és ott
mint legellentétesb mivoltok egymással kiarányodván : hév, világosság és dele­
jesség keletkezik, ekként a’ vörenyt tartalmazó rostok vasára deleileg hatván,
igy az agy az összes rostrendszer szerveit, a’ mint alább látandjuk: deleileg,
egyenlő ütemszerint ruganyzott duzzadó-lohadó mozgásokban vezeti.
Megjegyezzük itt ez úttal azt is : hogy a’ mint az eledelekből a’ táppará-
nyok szemtséi, az emészthetlen részektől elválnak, minthogy a’ természetben
semmi el nem veszhet, ekként az azok állományaiból kiszabadult erők, úgy
akkor midőn az eledelek tápparánykái az ő kötelékeikből kiszabadulnak, mint
akkor, midőn azok újból a’ test állományává szervesen kaptsolódva áthasonod-
nak, mind annyiszor életerők ’s ezek tsukódásaiból világosság, hév és delejesség
fejlik ki, de minthogy ezek az életszervezet mindenütt jelenlevő vizes részek tar­
talmánál fogva mérsékelteinek, ekként ez felsőbb foki égésig nem emelkedhetik ;
de már abból, hogy a’ hőség foka az egészséges embernél 38 °-ig emelkedik, már
ebből is eléggé kitűnik, hogy az életszervezet működési műfolyama : valóságos
égés; innen , minthogy a’ parányoknak átalakulása, az életszervezet minden
részében szüntelen és szakadatlanul foly, ekként a’ hőség abban egyaránt terjed
e l; de a’ mint ez egyes helyen gyuladássá fajul, azon rész mégis éghet, minek
következtében megfenésedvén, ezen lassú, lappangó égést a’ jelenlevő széneny is
elárulja. így értjük aztán meg hajdani őseinknek: a’ betegség szóba foglalt bölts
rejtvényét az ő voltaképi értelmében, mely vfelé: í g e t - ‘e b b, azaz az egéssé-
gesnél égettebb állapotot fejez ki.
A ’ midőn tehát az eledeleknek az emésztés (lényegében : szemtsézés) mű­
folyama következtében] átalakulásával, és azoknak a’ tüdőkbei voltakép vérré
válásával, vagyis az életszervezet mind kevesb, mind többes mennyis tényezői­
vel megismerkedtünk; vegyük az azok műfolyamaiból keletkezett fejleményeket
további vizsgálat alá.
Ugyanis, a’ midőn a’ sötét pirosvér: mint visszvér, az emésztés utján tsak
most készült és vegyült tápparányokkal, a’ tüdőkben élénk világos vérré alakul,
akkor a’ tisztult vér, a szívnek duzzadó mozgásával a’tüdőkből annak erei által a’
szív balpitvarába, ’sinnen annak kamarájába ömlesztetik, a’ honnan a’szív összhu-
zásával az ahortába hajtatik; de ez útjában tömérdek ágazatokra oszlik, melyek át­
mérője fokonként tsökkenvén, végre temérdek rendkívüli finom tsővekbe ágazik el,
melyek a’ testnek minden részeit áthatják, és végre a’hajtsőves rendszert képezik.
A ’ lökés, melyet a’ s z ív az ütéri vérnek ád, ezt ama hálózat legfinomabb részeinek vég
270
pontjáig· juttatja; ’s minden összehúzódás kívülről is érezhető az által, mit érve­
résnek nevezünk. így az ütvér az élőtest minden részeibe egyaránt eljutván, azt
bennsőkép áthatja, ’s mindazon anyagokhoz hasonul, melyek a’ különszerveket
alkotják. Ebben áll a’ táplálás tüneménye. Megjegyezvén, miként azonegy t, i.
a’ vér anyaga táplálja ’s fejti ki azon különböző anyagokat, melyekből a’ test
egyes részei állanak. Az üterek véréből lesznek: az izomhús, az egyes szervek
állományai, inak, üterek, tsontanyag, fogak, idegek, gerintzagy, agyvelő, to­
vábbá a’ bőr, hajak, körmök és minden nedvek. Megemlítendőnek tartjuk:hogy
a’ tsontok mész tartalma és egyéb szervietlen részek a’ vérbe, részint a tömör
élelmi szerek, részint az ital által jönnek az életszervezetbe, melyek abban min­
denkor tetemes mennyiségben vannak.
Az emberi test, még több más jeles szerveket is foglal magában, melyek
közt a’ kevesb és többes mennyis tényezőknek felvételére szánt szervek után
legfontosabbak : a’ máj, hasnyálmirigy, nyirk edények, bélmirigyek, ide tartoz­
nak továbbá a’ teljes élénkülésüket nyert parányoknak a’ nemi szervek általi
elválasztása ’s fenntartása, úgy a’ teljesen felhasznált és lehanyatlott parányok­
nak, mint az életszervezetre ártalmasoknak a’ vesék általi kiürítése, továbbá az
ezek szerveit a’ kültermészettől elszigetelő bőr, és végre a’ mindezeket egy kö­
zös okfőként összekaptsoló székekszéki szerv : az agy, az ő függelékeivel az
idegrendszer és érzékek szerveivel, úgy az ezeket minőileg átható galvan-berz-
delejes életerővel: a’ lélekkel.
De mielőtt ezek működési rendjének, a’ leglényegesebbekre összevont
előadásába ereszkednénk, nézzük a’ tüdőben tsak imint megtisztult ütvérnek
átalakulását, mely annak az ahortából a’ hajtsöves rendszerbei kiömlésével tör­
ténik. — Miután a’ tüdőben az életmtífolyam következtében a’ felhasznált vissz-
vér parányai a’ léggel mint ilyennel, teljesen kiarányodva megtöménytiltek, és
ezzel a’ vér szervietlen részei teljesen kiélenyültek, ez által ujparány alakulás
keletkezvén, igy a’ mennyis tényezőkből kiszabadult minős tényezők, mint gal-
van-berz-delejes életerők az üterek üreges rostjaiba vonulván, azokat az agy
hozzájárult működésében egyre duzzadv i-lohadó mozgásokban del eileg nógatják,
inig végre a hajtsöves rendszerbe kiömölvén, az életszervezet oly annyira kü­
lönböző részeivé áthasonulva meg nem állapodnak. Itt az ütvér legelsőben főleg
addig, mig az életszervezet növésben v a n , a’ rostotskáknak folytonos duzzadó-
lohadó mozgásaiból keletkezett hézagok kipótlásán működik, mi által a’ növés
segittetik elő; de más részt az életszervezet műfolyama következtében keletke­
zett lankadozó parányokat élénkíti az által, mivel a’ tsak most érkezett ütvér pa­
rányáitól, azoknak élenv tartalmát nagy részben levonván, ezzel újból kiará­
nyodnak ; minek következtében az ő kötelékeikből kiszabadult életerők, és ezzel
a’ hőség, delejesség is ugyanazon módon növekszik, minélfogva a’ paránykák
fejérnyéje, mely mindenütt azoknak egyik tapadó, ragasztó részét nyújtja, a’
szövetben rejlő zsiradékkal részben elégvén szénenyül, de ekként a’ vér szerviét-
 271
len parányai végre a’ lehetőleg leélenyíttetvén, főleg vas tartalmánál a’ mint
fenntebb láttuk: delejeredhetvén, ezzel az ütvér működését befutja; — ’s most a’
vérkeringés megakadna, hatsak a’ lélegzés által beszítt lég másik többes sarka: a ’
légeny, mely némi részben az állatiság végmüködési azonodásából keletkezett, az
életszervezet mtífolyama következtében meg nem támadtathatván, a vérkeringést
elő nem segélné, minélfogva ép azon hajtsöves rendszerből, melybe az üterek ele­
nyésztek, a’ visszvér gyökerei indulván, ekként a légeny (úgy az mely a’ légből
mint többes rész fennmaradt, mint az mely az életszervezet azonosodása folytán ke­
letkezett), az azok és ezek közötti tért képezvén, igy a’ visszvér legvékonyabb haj-
szálu gyökerei által annak részint lankadozó, részint teljesen elalélt és felhasznált
parányai, az agynak: az összes életszervek, főleg a’ szív üreges rostjaira szüntelen
deleileg ható működése folytán fel nem szívatnának, mi általa’ már leirt módon a’
visszvér a’ szív jobb pitvarába stb. jutván, a’vér nagykeringése a’tüdők keringésébe
megy át, a’hol az életműködés folytán, a’ leglényegesb és legfinomabb részektől
megfosztott vérparányai, a’külléggeli arányát vesztvén, azzal egyensúlyba menni
késztetik; de ez által a’ hajtsöves rendszerben, ma jd nem teljesen lehanyatlott vissz­
vér parányáiból, a’ még nagy részben használhatók, a’ máj működése folytán, m int:
epe az eledelek emésztéséhez járulván, újból felvétetnek, a’ teljesen hasznavehet-
lenek pedig, m int: pes, sepredék, vizelet a’ vesék működésén elválasztatván,
időnként kiüritetnek; minélfogva ezen szervek az epe ’s vizelet elválasztásával,
az égvényes részektől tisztítván meg a’ vért, igy a’ lélegzés működését semleges
utón elősegítik. Innen van aztán, hogy a’ midőn a’ visszvér parányai élénkségü­
ket a’ lég élenyének nagy részbeni levonásával úgyszólván elvesztették, ekként
nehogy annak vérkeringése a’ visszerekben fennakadjon, több helyen emeltyűk­
kel láttatott el; sőt, hogy a’ lankadozó visszvér parányai némileg élénkítessenek,
több helyen az ütvér a’ visszvér edényeibe merül, hogy annak lankadozó vérpa-
rányait felfrissítvén, és ekként oldalainak önkénytes mozgástól nem függő üreges
rostjaira deleileg hatván, a’ parányok keringésüket annál gyorsabban folytat­
hassák ; — holott azon tiszta tápparányok, melyek az emésztés utján most újon­
nan készülve, a’ tüdőben teljes vérré át nem alakulhattak, nehogy tehát ezen pará­
nyok, melyek az életszervezet további öregbítésére oly betsesek, az epe, vizelet
sat. elválasztása alkalmával kiürülhessenek, a’ mindenütt jelenlevő nyirkedények
által újból felvétetvén, de főleg a’ lép által tisztíttatván, a’ tudva levő utakon és
helyen a’ visszvérbe ömlenek, hogy az életszervezet minden rendű képzékenyi-
tésén átmenve 's a’ ‘tüdőben teljes vérré alakulva, alkalmatossá tétessenek a’ test
mindennemű részeinek áthasonítására. Innen van azután, hogy a’ midőn ezen
részek tulajdonképi vérré alakultak, akkor azok mindennemű részek képzéke-
uyithetési tulajdonával bírván, azokból képeztetnek úgy a’ tsontnak vilósavas-
mész tartalmú parányai, mint agy, inak, bőr, haj, körmök sat.
Szerfelett feltűnő azonban a’ physiologusokra nézve a z : hogy a’ rostos
izmok egy némelyike önkénytes mozgással nem bir, mások ellenben akarattól
272
függvén, mozgásukban ettől feltételeztetek. Sokan iparkodtak ennek voltaképi
okát felismerni , minek következtében a’ fürkészések folytán azt derítették fel,
hogy az önkénytes mozgás nélküli rostok üregesek, az önkénytes mozgástól füg­
gők pedig tömörek, de mind ezen szerentsés felderítés után is egy lépéssel sem
mentek tovább; és ez nem tsuda, miután eddig magának az anyag lényegébe sem
valának képesek behatni, holott az emettől feltételezhetvén, e’ nélkül életszerve­
zetünk voltaképi okfőjének működési titkába belátni lehetetlen.
Ezen előzmények után. a’ midőn életszervezetíink mennyis tényezőinek
mikénti működésével fő vonásokban ennyire megismerkedtünk, áttérhetünk azon
részre, mely az életszervezetnek minős tényezőire vonatkozó működését is
szembesíti.
Vegyük tehát ezúttal az agyat, az összes idegrendszerrel közelebbi vizs­
gálat alá.
Hogy az idegrendszer az életszervezet melyik részéből gyökerezik, sokat
tűnődtek a' bontzok és physiologusok, de azon nézetből, miszerint : a’ szörnye­
tegeknél sehol oly eset nem fordult elő, minélfogva az agy meglevén, a’ gerintz-
agy és idegek hiányoztak volna; ellenben az számtalanszor fordult elő, bogy a’
környék idegei meglevén és gerintzagygyá, nyultagygyá gyíiledezvén, az agi­
lia nem is egészen, de legnagyobb részben hiányzott; sőt abból, hogy a’ galvan-
berz delejes-erők kifejlése nem egyedül az agyban, hanem főként az egész élet­
szervezet műfolyama által keletkezik, azon bizonyosságra jutunk, hogy a’ köz­
ponti idegrendszer, mely dutzokból, geritz-agy, nyult-agy, agyats és agyból áll,
idegeit nem miként : a’ szív ütereit, széki szervéből indulva küldi az egész testbe,
hanem ellenkezőleg, az életszervezet különböző részeinek környékéből, a’ vissz-
vér edényeinek hasonlatosságában, mint egyes idegszálak gyökerezvén, azok
egyes szálai idegek, szövetek, gerintzagy és végre agygyá gótzosodnak; meg
kell azonban jegyeznünk, hogy a’ midőn az idegrendszer agygyá duzzad, maga
is botsát a’ különböző érzékek és szervekhez idegeket, mely együtt érzidegei
által egy teljesen kiegészített zárt kört képez; — innen van aztán, nehogy az
életszervezet saját egyéniségéhez képest más, mint alkalmas táp anyagokat kap­
jon, ezek kipuhatolására szánt érzékek szerveihez saját kémlő idegeket küldvén,
ekként : az egész életszervezet működését okfőileg, tudtunkon kívül mintegy
zárt lántzolatban ösztönszerüleg ő kezeli, rendezi ’s őrzi.
Szerintünk tehát az idegrendszer legvékonyabb idegszálai gyökerekként:
a’ belek, íiterek, úgy az önkénytes mozgástól nem függő üreges, mint az önkény-
tes mozgásnak hódoló tömör rostjaiból, valamint a’ hajtsőves-rendszer és bőr
részeiből és a’ legkülönbözőbb szervek állományaiból, a’ hol mindenütt a’ men­
nyis tényezők kötelékeiből kiszabadult minős tényezők, mint életerők mulhatla-
lanul jelen vannak keletkeznek, melyek innen végre mindannyian egy közös
központi tzélra törekedvén, az agyba dutzosodnak.
A’ bőr alsó rétegéből gyüledezett idegek, nem tsak az életszervezet mű-
 273
folyama következtében keletkezett minős tényezőkből, hanem földünk belfor­
rongó működése által szakadatlanul kifejlett galvan-berz-delejes erőkből is, mely
az egész földtekét világlélekként árasztja el, gyarapszanak, t. i. ezeket a’ bőr
lukatskáin úgy a’ baj, mint szőrszálak segedelmével felszívják, és az életszerve­
zet belsejébe viszik; — innen van, hogy ezek a’ legszükségesebb részek, mint
az a g y , száj és nemi-szervek körül sereglenek, innen ezen utóbbiak tsak ser­
düléskor sarjadzanak, legtöbb vétetik fel azonban, a’ kültermészetből a’ lélegzés
által a’ léggel, melynek gömbtséi berzzel a’ lehetőleg töményültek, úgy az ele­
delek felemésztése folytán, melyeknek elválasztási ’s áthasonodási működése alatt
életerők szakadatlanul fejledeznek; innen van, hogy a’ midőn az állatseregnél az
idegrendszer töredéke jelenkezik, az legelsőbben az emésztést és lélegzést végző
szervek körül gyűrű alakjában szövődik össze. Azon alsó rendű életszerveseknél
pedig, a’ hol az idegrendszer ki nem fejlett, mozgásaikat akkép végzik, misze­
rint : a’ mint az életerők az egyes parány sejtekbe hatottak, és ott egymással
kiarányodtak, erre viszonyos ür, és igy loliadás keletkezik; mire a’ körül álló
sejtekből az életerők újból betódulván, duzzadás áll be, mely folyton felváltva
lohadó-duzzadó ütemszerinti mozgásokat azonképen a’ központi okfő vezeti,
miáltal az egyes elszigetelt kisded világot minden parányában érzékenyíti, ele­
veníti ’s élteti. íme igy derül fel, a’ legkisebb ázalagi életet élők okfője az ő való­
ságában.
Nints tehát kétség, hogy a’ midőn a’ megfogamzott pete székigerj űrében,
mint pótlék szívben gyüledezett minős tényezők, vezető működéseikben megin­
dultak, és annyira haladtak, hogy az egyéniség eszméjében magukat a’ mennyis
tényezőket vezetve, ezeknek útjait, azok alakjában kijelelék és a’ hajtsőves rend­
szerben végokét érték, ekként ugyanezen minős tényezők kalauz vezetőkként az
által törnek újból utat, mivel a’ mint a’ minős tényezők ösvényükön előre halad­
nak, a’ hőség növekedésével előttük mindenütt, a’ legkisebb kiterjedésből eredt
parány üregetskék támadnak, melyek a’ kisded pete elszigetelt zártságánál ki­
felé nem menekedhetvén, újból ugyanazon pótlék szerv székigerj űrébe késztet­
nek visszatérni, melynek központjából kiindultak, miáltal azokat nyomban a’
mennyis tényezők visszerek alakjában követvén, ezek is azon módon, ép azon
széki szervbe jutván, igy a’ legelső körzet vázlatos előrajza befejeztetik; mely
működés aztán mindaddig foly tökélyében, mig az egyéniség életszerves alapja,
saját typusában meg nem szilárdult. Miből látni való, hogy az életszervezet
mennyis széki működéséből többes sarkában az ütvér, kevesb sarkában pedig a’
visszvér ereinek kijelelésében működik; de a’ midőn ezek előrajzi vázlatukban
kijeleltettek, legelső működésében is azon kelle lennie, hogy mennyis tényezői,
melyeknek költsönösen feloldott kellékeiből fejtetnek ki a’ szabaddá lett minős
tényezők, úgy kevesb, mint többes alakban helyre pótoltassanak, és ez egyedül
úgy vala eszközölhető, ha : úgy a’ lég, mint táplálékok felvételére szánt szervek
előrajzilag kijeleltettek; igy fejlettek ki többes sarki működésben a’ táp, és ke-
MAGYAR B Ö L T S É S Z E T . 18
 274
vesb sarki működésben a’ lég részeinek felvételére szánt fű ’s segéd szervek; —
de már ekkor eleve kelle előrajzilag kijeleltetni azon szerveknek is, melyek az
egyéniség eszméjében az összes belszervezet mindennemű működését okfőileg
átvevén, azt a’ közös természetnek átadásával az alkalmatos eledelek megválasz­
tásában kémlelűvé tegye, felszerelvén őt az érzékek szerveivel. Innen van aztán,
bogy a’ midőn a’ kalauz minős tényezők a’ széki űr, vagyis a’ pótlék sziv mozgó
hatásából kiindulva, az azokat követő mennyis tényezőknek az egyéniség esz­
méjében! ösvényét kijelelték, és azon pótlék széki szervet a’ mennyis tényezők
széki szervévé odahagyták, maguk az egész test mintegy földjében a’ legfino­
mabb idegszálu gyökerek alakjában idomulva, mindaddig gyüledeztek, mig
végre dutzokká, gerintzagy-, nyultagy-, agyats- ’s végre agygyá duzzadtak. —
Mely, úgy a’ mennyis, mint minős tényezők mindennemű működései felett az
őrködést átvevén, azokat székekszéki okfőként vezeti.
Miből kitűnik, hogy a’ mint az emésztés utján a’ tápparányokból, a’ ki­
épült ütvérből, úgy az összes életszervezet műfolyamából’ a’ minős tényezők élet­
erőkként szabaddá lesznek, azok az illető idegeken át a’ maguk székekszéki
szervébe : az agy üregeibe vitetve költsönösen kiarányodnak; és igy miként a’
visszvér erei, a’ test legkülönbözőbb részeinek hajtsőves rendszeréből, a’ legvé­
konyabb hajszálu erek alakjában gyökerezve vonulnak széki szervökbe : a’
szívbe; azon módon keletkeznek az idegrendszer szálatskái is, tsakhogy a’ midőn
az egyes ideg szálak mindinkább összevonulva végre agygyá duzzadtak, ez
szinte küldi az ő idegeit, úgy a’ legszükségeltebb belszerveknek, mint a’ külérzé-
keknek, miből világossá lesz előttünk, hogy a’ mint a’ mennyis tényezők széki
szerve : a’ szív, mennyis tényezőkkel látja el az egész életszervezetet; úgy az
idegrendszer székekszéki szerve : az agy, szakadatlan duzzadó ’s lohadó mozgá­
sával, az egész életszervezet müfolyama következtében fejledezett életerőit, mint­
egy élőgalvan-berz-telep hasonlatosságában, duzzadásával, idegei által szívja
azokat; lohadásával pedig ugyanazon idegeken át a’ minős tényezőket, életerők­
ként a’ test minden részeibe egyiránt és aránt osztja szét, miből kitűnik: h o g y
a’ s z í v a’ m e n n y i s , az a g y a’ m i n ő s t é n y e z ő k k ö r z e t é n e k
s z é k i s z e r v e . Az agy szerves állományának különleges fejtegetésébe nem
ereszkedünk, hanem a’ tudomány érdekében mint szerfelett lényegest, megemlí-
tendőknek tartjuk : az a g y ü r e g e i t , m e l y e k k ö z ü l a’ n e g y e d i k
a g y ü r , a’ S y l v i u s f é l e z s i l i p á l t a l a’ h a r m a d i k a g y ü r r e l v a n
ö s s z e k ö t t e t é s b e n , m e l y t ő l a’ M o n r o e f é l e l i k a k o n á t az o l d a l i
a g y ü r e g b e j u t h a t n i . — Ezen agyürek a’ székekszéki szervnek azon leg­
rejtettebb helyiségei, a’ hová a’ szabaddá lett úgy kevesb, mint többes sarki
galvan-berz-erők a’ jobb és baloldali idegvezetőkön, az agy duzzadása alatti fel­
szívása következtében, egy mindenekfeletti minőileg szervezett okfőbe központo­
sainak, a’ hol aztán a’ legellentétesb és igy legnagyobb sarki rokonságban
levő életerők egy mással i kiarányodásán egyrészt : viszonyos ür; — másrészt:
 275
világosság·, hév s’ delejesség keletkezvén, ekként az agy eme kettős mozgató
erőinek hatályában vezeti az összes életszervezet működését. — Hogyan? Úgy,
hogy a’ midőn az ütvér a’ szív baloldali kamarájából az ahortán át az"egész
testbe szétliordatik, és annak mintegy ötödé a’ fejüterein az agy gyurmájába
özönlik, annak állományát felduzzasztván, ezzel az ellensarki életerők a’ jobb és
baloldali idegvezetőkön az agy üregeibe lett szívásán, és egymássali kiarányodá-
sain egyrészt: viszonyos ür keletkezik, mire az agy állománya (miként a’puska-
tső tisztításánál tapasztalhatni, ha annak alsó kis gyújtó lyuka bedugatott, és a’
felhúzott szöszszel jól megramátsozott vesszőt eleresztjük, erőszakosan alá tsattan,
úgy itt is az ür beálltára) önként lelohad. De mithogy a’ gerintzagybeli tengely -
tsatorna, mely alá felé vakon végződik, és igy életerőkkel mindig teljesen tömé­
nyült, felfelé a negyedik agyür fenekén nyílik, ez pedig a’ Sylvius féle zsilip
által a’ harmadik agyürrel van összeköttetésben, melytől a’ Monroe féle Ilkákon
át az oldali agyüregekbe juthatni; ekként az életerőknek betódulásaik és az
ütvérnek az agy gyurmájába lett özönletén, annak állománya újból megduzzad.
De minthogy ezen duzzadó ’s lohadó mozgató hatás, az által is hathatóssan elő-
segíttetik, mivel az agy duzzadása alatt az életerők, nem tsak az agy üregeibe,
hanem az életszervezet összes megszámlálhatlan sejtszöveteibe, a’ mint is annak az
önkénytől nem függő üreges rostjaiba vonulván és ott kiarányodván, részben
viszonyos ür keletkezik, ekként azok myriadjai azonképen lelohadnak és duzzad­
nak, miáltal mindazok minden legkisebb parányukban élénkíttetvén, eleveníttet-
vén és éltetvén, azok ütemszerinti vonz-taszító hatálybani lüktetéseit a’ minőileg
szervezett központi okfő egymagába központosítván, képessé lett az életszer­
vezet összes működését az Alkotó eszményiében valóvá váltan vezetni ’s éltetni.
De minthogy az ellentétes és igy legnagyobb sarki rokonságban levő
életerőknek, az agy üregeibe való vonulásuk és egymássali kiarányodásuk kö­
vetkeztében annak duzzadó ’s lohadó mozgását előidéző viszonyos űrön kívül, az
agy duzzadása alatt, ama galvan-berz-telep összeillesztett nyujtalainak kísérleti
hasonlatosságában : világosság, hév és delejesség is keletkezik, és igy a’ szünte­
len jelenlevő vízgőz tartalmánál, és az által, mivel az ellensarki életerők oly köz-
pontosítottan nem vezettetnek, a’ hőség az égés magasb fokára nem emelkedhet­
vén, a’ delejesség legmagasb foka idéztetik elő; miáltal a’ szív és az összes élet­
szervezet minden egyes szerveinek úgy az önkénytől nem függő üreges, vala­
mint az önkénytől függő tömör rostotskái vasany tartalmuknál (eme utóbbiak­
nál az akarat nyitott billentyűinek hasonlatosságában) minden legkisebb pará-
nyokban azonképen megdelejesedvén, és igy ezen dynamicai erővel gyarapodott
okfő végtelen erői hatályban mtíködten potentzirozza úgy a’ vele poláris tsukó-
dásban levő szív, a’ mintis az életszervezet úgy üreges, mint tömör rostotskáit ’s
az összes kettős homoralaku vérparányait; miáltal az életszervezet minden leg­
utolsó paránya érzékenyíttetvén, eleveníttetvén és éltetvén, ezen milliónyi-
szőr potentzirozva központosított okfői mozgató hatásnál, módjában vala az
18 *
27G

Alkotónak az embert az ö kézen fogott vezetésén : minden igazságok nyitjára

emelni.
Helyesen és legszembeötlőbben hasonlíthatjuk tehát az életszervezet mű­
ködését, oly az egész államszervezet hálózta távirdai galvan-berz-telep deleileg
ruganyozta gépezethez, melynek minden egyes főbb hivatalai (miként életszer­
vezetünk egyes szervei), ugyanannyi nyujtallal (vagyis miként az egyes szer­
vek idegekkel, szövetekkel) ellátva, ekként általuk a’ központi kormány,
mint felelős okfő (úgy itt az agy működésével) mindenről a’ mi az állam (itt az
életszervezet) testében történik, tudomást nyerhet, és azoknak azonkép, a’ mint
teendőit, az államtest irányában vezeti, szintúgy tudomást adhat; és igy a’ mint
tsak azon állam kormányzat lehet állandóul egészséges és tartós, mely tselekvé-
seit mindenben az élő Isten: igaz, szép és jó, soha egymással ellentétbe nem
jöhető, ’s igy zavart sem okozható törvényein vezetve kormányoztatik; úgy van
az saját életszervezetünk működésében is ; miután sáját kisvilágunk is, ép ily köz­
ponti okfőből, tsakhogy : élőgalvan-berz-telep deleileg ruganyozta gépezet hason­
latosságában kormányoztatik, mely a’ mint amott nyujtalok, úgy itt az okfő az
idegek által a’ kültermészet és saját életszervezetének minden részéből tudomást
szerezhetvén, azt azonképen az igaz, szép és jó törvényeiben vezeti; mely műkö­
dés mindaddig mig ezek törvényeiben halad, az életszervezet állandó egészség­
nek örvend, de a’ mint ez bárminő oknál fogva (legyen az minői, vagy mennyis),
egyik vagy másik mérleg arányában tál billen, ekként zavartság, innen forrás,
forradalom, betegség áll be, mely a’ szerint a’ mint egymást költsönösen legyőz­
hették, majd élet, majd halált hozóvá válik.
Méltán hasonlíthatjuk tehát, életszervezetünk belmtíködését, a’ galvan-
berz-telep deleileg ruganyozta géphez, miután életszervezetünkben is, mintegy
élőkimiai műhelyben, az ellentétes mennyis tényezők uj parányalakulásaiból az
azokat alkotó minős tényezők, mint galvan-berz-erők, életerőkként kiszabadul­
ván, az egész élő testet elárasztván, minden parányában áthatottan megtöményí-
tik, de nehogy ezen kötelékeikből kiszabadult életerők, a’ testet tultöményíthes-
sék és ekként ártalmára lehessenek, a’ fölöslegesek a’ bőr lyukatskáin, főként
azonban a’ tüdőköni visszlélegzés alkalmával, illannak e l; — holott a’legnagyobb
rész, az idegrendszer szálai által, az agy duzzadó mozgásával annak üregeibe
szivatik, a’ hol a’ legkülönbözőbb eledelekből kifejlett galvan-berz-dclejes erők,
egyrnássali költsönös kiarányodásaik következtében egyénies életerőkké azono-
sodva, valóságos lélekké magasztosodnak, de a’ mely működés alatt maguk az
ellensarki tsukódásban álló : agy mint minős, és a’ sziv mint mennyis tényezők
szervei szakadatlanul felváltva duzzadó ’s lohadó mozgással nógattatván, ekként
úgy a’ nagy- és kisvilág, mint ennek saját mennyis és minős tényezői között
költsönös kiarányodás eszközöltetik.
És most nézzük újból azon lényeges okot. mi által képesek ezen poláris
 277
kaptsban levő széki szervek azon egymásközötti összhangzó ’s folytonosan ruga-
nyozta működéseket, oly szakadatlan munkásággal folytatni.
Tudván a’ bontz- és élettanból, hogy a’ mint az ütvér a’ szív balkamará­
jából, az ahortán át az egész testbe széthajtatik és annak mintegy ötödé, a’ fej-
üterein az agy állományába özönlik, ez által az agy gyöngéd gyurmája is azon-
képen duzzad, minek következtében az életerők annak üregeibe szívatván és
egymással költsönösen kiarányodván : világosság, hév, delejesség és viszonyos ür
támad, mire az agy egy pillanatra lelohad, de az életerő, ’s ütvér betódulása
következtében újból megduzzad.
*

A’ duzzadás alatt deleileg vonzó hatás keletkezik, a’ midőn az agy loha-

dása alatt a’ delejesség egy pillanatra megszűnvén, taszító erői hatályban műkö­
dik. Ezen egymást költsönösen felváltó működések alatt ép az eszközöltetik, a’
mi a’ távirdai galvan-berz-telep nyitott nyujtalainak deleileg ruganyozta lágy-
vasú patkójával történik, t. i. a’ mint itt a’ patkó megdelejesedvén a’ vele rugany-
nyal összeköttetésben levő: vastalapzatott magához vonja; úgy itt is, a’ midőn
az agy megduzzad, és annak bal és jobb oldali idegvezetőin az életszervezet mű­
ködése folytán keletkezett galvan-berz ellensarki életerők, az agy üregeibe szí­
vatnak, és ott az egyéniség mivoltához a’ lehetőleg áthasonodva sajátos, egyénies
életerővé, vagy lélekké arányodnak, delejes vonz·erő keletkezik, minélfogva az
egész életszervezet úgy üreges önkénytől nem —, valamint az attól függő tömör
rostjaira ’s az összes szervek rost-állományaira (mint a’ galvan-berz-telep ellen­
sarki nyujtalainak összeillesztett, vagy zárt lántzolata alkalmával láttuk), deleileg
ruganyozta vonz hatásban működik; — de a’ mint ez lelohad, ekként (a’ galvan-
berz-telep ellensarki nyujtalainak nyitott lántzolata hasonlatosságában, delejessé­
gét egy pillanatra vesztvén) mind azok parányait taszító hatásban működteti;
minélfogva az agy, az összes mennyis tényezők széki szerve: a’ szív vasat tar­
talmazó üreges rostjai felett az őrködést átveszi és szakadatlan vonz-taszitó ha­
tásban vezeti; ’s igy az agy, az összes elszigetelt életszerv mennyis tényezőit
mintegy sulytalanitván és ennen minős okfőjébe központositottan kaptsolván,
mindannyiakat : u g y m e n n y i l e g , m i n t m i n ő i l e g e g y d e l e i l e g r u ­
g a n y o z t a é b e r l é t ü e g é s z s z é é r z é k e n y í t i e l e v e n í t i ’s é l t e t i . —
Azaz a’ mint fenntebb a’ galvan-berz-telep ellensarki nyujtalainak zárt lántzolata
alkalmával láttuk, legyenek a’ nyujtalok: platin, ezüst, réz ’s a’ többiből valók
megdelejesednek; — úgy itt is azonképen a’ vér úgy savós, mint vörenyes részé­
ben levő ham-, szik-, vasany sat. szervietlen parányai, melyek az egész életszer­
vezet minden részeiben elözönölvék: megdelejesittetnek, miáltal az agy duzzadó
működése alatt szüntelen, a’ mint megdelejesednek vonz, és a’ mint az agy lelo­
had, eme delejességüket egy pillanatra elvesztvén: taszító hatásban működnek;
minek következtében az összes életszervezet legkisebb üreges rost- és sejtpará*
nyai majd duzzadva, majd lohadva költsönösen lüktető ütemszerinti mozgást
278
nyervén, igy mindannyian az agy, mint deleileg működd központi okfőből, tud­
tunkon kívül szervesen tsukódva vezettetnek.
És igy a’ midőn a’ kísérletek tényein , a’ galvan-berz-telep azon tapasz­
talt tüneményét tudjuk, miszerint: ha annak ellensarki nyujtalai lántzolatilag
összeillesztetve bezáratnak, ama fémek azonnal megdelejesednek; és ismét a’
mint e’ lántzolat kinyittatik, vagyis a’ nyujtalok egymástól el választatnak, e’ de­
lejesség azonnal megszűnik. Továbbá tudván azt is: hogyha a’ távirdai-gép gal-
van-berz fejleményének szabad menetet adunk, a’ vele nyujtallal összeköttetés­
ben levő lágyvasból készült patkó azonnal megdelejesedik, mi által a’ vele ru-
ganynyal összeköttetésben álló talapzatot magához vonja,’s igy vonzólag hat; —
ellenben a’ midőn a’ galvan-berz fejleményt elzárjuk, a’ lágyvasból készült patkó
delejessége is azonnal megszűnvén, a’ ruganynyal ellátott vas talapzat attól azon
pillanatban eltaszittatik: és igy taszító hatásban működik. Sőt tudván a galvan-berz-
telep ellensarki nyujtalainak a’bár élni megszűnt test izom rostjaira majd vonzólag;
majd taszitólag ható tüneményeit, ezek alapjain azon szerentsés helyzetbe jutot­
tunk, minélfogva a’ hypothesisek bizonytalan köréből kiemelkedvén, életszerve­
zetünk e’ nemű működése tekintetében bizonyosságra jutunk, és ekként az élet
okfőjét, az ő deleileg működő lényegében, úgy erköltsileg mint élettanilag fel­
ismerjük.
De tudván azt is , hogy a’ rostos részek, legyenek azok akár akarattól
függők, akár nem, több vagy kevesebb mérvekben vörenyt tartalmaznak, de a’
melyek, vasélegén kívül azoknak állományát összetartó fejérnye, és sejtszövetei
közt zsiradék is rejlik, ezen utóbbiak pedig az életszervezet műfolyama követ­
keztében, főleg az ellentétes életerők össztsapásaiból keletkezett hév fejleményé­
nél, részben elégvén: szénenyt képeznek, minek következtében a’ vas (hamag,
szikeg, sat.) élenye részben leélenyittetvén, vasanynyá válik. — De Berzelius sze­
rint a’ mint fenntebb láttuk a’ vas, a’ vér vörenyében úgyis három alakban jelen-
kezvén, ennélfogva világos lesz előttünk, hogy az agy duzzadó mozgása alatt (a’
galvan-berz-telep ellensarki nyujtalainak zárt lántzolata hasonlatosságában), a’
vér : vasas és egyéb szervieden fémes parányai megdelejesittetvén, ekként az
életszervezet összes izom rendszerének rostjai, a’ mint is az összes szervek állo­
mányát elfoglaló sejtjei is, költsönös vonz-taszitó hatásban deleileg ingereltetnek;
— de minthogy az akarattól függő izmok rostjai tömörek, ekként ezek tsak ak­
kor eszközölhetik ezen tétesb működést, a’ midőn az akarat nyitott billentyűi
eszméjében, az illető idegeken át azokra hatva, ez által szinte megdelejesednek;
— holott az agy lohadó mozgása alatt, a’ galvan-berz-telep ellensarki nyujtalai­
nak nyitott lántzolata hasonlatosságában: a’ delejesség egy pillanatra megszűn­
vén ; ekként az üreges rostok, delejesség tikét elvesztvén, egymástól önként elválva
lelohadnak; mely működés folytán, az ünkénytes mozgástól nem függő üreges
rostokban költsönösen felváltva duzzadó ’s lóhadó ütemszerinti mozgás idéztetik
elő; minek következtében a’ minős tényezők széki szerve: az agy, az egész test­
 279
ben elágazott idegeivel, mind ezen szerveknek rostotskái által feltételezett műkö­
déseit, azoknak széki szervével: a’ szívvel együtt akaratunkon kiviil szakadatlan
duzzadó (-J-) ’s loliadó (—) működésben vezeti, miáltal mindannyian annak, mű­
ködése folytán keletkezett, viszonyos üre által egygyé kaptsoltatván, ennek
ütemszerinti mozgásában, a’ m int: a’ sziv üreges rostjai megdelejesíttetnek, vagy
ezt részben elvesztik, nyerik a’ maguk költsönösen vonz-taszítva lüktető műkö­
désűket.
I g e n i s az e l l e n s a r k i é l e t e r ő k k ö l t s ö n ö s k i a r á n y o d á s á -
b ó l k e l e t k e z e t t ü r , és e z e n d e l e j e s m ű k ö d é s b e n r e j l i k e’ k é t
e l l e n s a r k i m e n n y i s és m i n ő s t é n y e z ő k s z é k i s z e r v é n e k f á­
r a d k a t l a n l o h a d ó ’s d u z z a d ó m ű k ö d é s é n e k , az é v e s ü l t k o r s z a k
p h y s i o l o g u s a i t ó l m i n d e d d i g f e l n e m f e d e z e t t l e g f ő b b oka.
l)e ez nem tsoda, miután az anyag lényege, mely nem egyéb: m i n t a’ v é g t e ­
l e n - ö r ö k t ői m i n ő s é g e k n e k , v a g y ősi e r ő k n e k t s u k ó d á s a i b ó l
m e n n y i s e d e t t á l l o m á n y , ismerve nem vala.
Hogy tehát, az egészet a’ lehető legrövidebb fogalomba összesitsíik: az
életszervezet nem egyéb mintegy élőgalvan-berz üteg, a’ hol az életerők folyton
folyva kiszabadulván, a’ bal és jobb oldali idegek elvezetőin az agy duzzadása
alatt annak üregeibe vezettetnek, de a’ mint ide jutnak, itt mint legellentétesb és
legnagyobb sarki rokonságban levő mivoltok egymással azonnal összetsapva:
viszonyos ür, hév, világosság és delejesség keletkeznek; de nehogy a’ hőség ott
a’ kellőnél magasb fokra emelkedhessék, a’ jelenlevő vízgőz tartalmánál egyre
mérsékeltetvén, így szerves működésében rendesen haladhat.---------- És ha most
tekintetbe vessszük a z t, hogy a’ mint az idegrendszer az egész életszervezet
minden részeiből gyökerekként szövődve, végre gerintz-agygyá, nyultagygyá,
agyatstsá ’s agygyá dutzosodik, akkor az agy maga is küldi saját idegeit nem
tsak az érzékek, hanem az összes életszervek, következéskép a’ szív dutzszöve-
dékéhez i s . ------ De továbbá, ha megemlékezünk arra is : hogy a’ gerintz-agy
tengelyének hosszában a’ gerintzagybeli tengelytsatorna, mely alá felé vakon
végződik, mi szerfelett lényeges, felfelé a’ negyedik agyiir fenekén nyílik, ez
pedig a’Sylvius féle zsilip által a’ harmadik agyürrel van összeköttetésben, mely­
től a’ Monroe féle likakon át az oldali agy üregbe juthatni; akkor az agynak a’
szivveli szerves, benső (intim) összeköttetését belátván, lehetetlen, hogy be ne
lássuk az agy duzzadása alatt keletkezett delejességnek, a’ szív önkénytől nem
függő üreges rostjaira ható majd vonz, majd taszító, ama négy üregnek meg­
felelő, egymást költsönösen kereszt hatásilag felváltó négyes mozgású fáradhat-
lan működését. De ezen működés az által is segittetik elő, mivel a’ mint az agy
duzzadásának lelohadásával a’ felesleges életerők az önkénytől nem függő üreges
rostokba hajtatnak, hol azok egymással kiarányodva: számtalan viszonyos ür
keletkezik, melyek azonképen lelohadásuk- és duzzadásukhoz képest ütem­
szerinti mozgást idéznek elő. Sőt ezen egymást költsönösen felváltó mozgások az
 280
által is elömozclittatnak, mivel az iitvér éleny tartalm a, az életszervezet műkö­
dése folytán felhasználtatván, az, a tüdő lélegzési működésén a’ kiilléggel viszo­
nyos űrbe jutván, azzal újból és újból kiarányodni kénytelen.
Ime a’ midőn az ő szuny adózásából felébredt ember, kisvilágának szerve­
sen működő minős okfőjét ily szerencsésen felismerte, ezzel felfedezte saját Isten
képére ’s hasonlatosságára teremtett mását, s nints kétség, hogy a’ midőn enma-
gát igy ismerte fel, ekként magával a’ mindenekfeletti végtelen-örök okfővel is
tudatilag kitisztult.
íme orvos doktor társaim ! tsak most álland elő azon üdvös körülmény,
melynél fogva: empyriai állásunkból ki vergődve, embertársaink iránti köteles­
ségeink teljesítésében tudatilag járhatunk el. És mit se kételkedjünk, hogy az
ember, ha úgy szellemi, mint testi nyugalmát a’ dolgok nagyrendjében újból
visszanyerendi, ’s annyi oldalróli zaklatásoknak, nyughatatlanságoknak kitéve
nem lesz, tzélszerübb életrendtartásnál a’ jelennél sokkal hosszabb életet élő
ne lehetne.
De hogy ezek lényegébe, mint tanulmányunk legsarkalatosb alapjaiba
netsak a’ szorosb értelemben vett mélylyebb gondolkodáshoz szokott természet
tudósok, hanem a’ lazultabb olvasmányhoz szokottak, sőt a’ technicusok és a’
tudomány kedvelők is képesek legyenek behatni, ezeket alább úgy szembesi-
tendjük az ő teljes pongyolaságukban, hogy a’ tudomány egyes osztályok mo­
nopóliumává ne válhassék.
Hogy az életszervezet működése alatt a’ minős tényezők kiarány odásai-
ból tsakugyan: világosság, hév és delejesség keletkezik, onnan bizonyos, mivel
életszervezetünkben az égés bizonyos foka eszközöltetik, mely nehogy felsőbb
fokra emelkedhessék, a’ mindenütt jelen levő vizes részek tartalmánál mérsékel-
tetvén, ekként annak legfelsőbb fokára nem mehet; és ezt nem tsak a’ legkülön­
bözőbb gyuladásos betegségek, hanem maguk az életszervezet sajátos szülemé­
nyei, igy: a’ vilósavas részek sat., de legszembeötlőbben a’ vissz vér sötét színét
eszközlő széneny, sőt maga az agy állományának kettős színe is elárulja, mely
annak belsejében, a minős tényezők, vagy életerők szüntelen ellövelt világossá­
gától (miként a’ sárga viasz, a’ nap világitó sugáraitól) fejér, külseje pedig a’
hévnek mindinkább ható erejénél, némi részbeni elégésével, mintegy szénenyül-
125) vén, sötétes szürke szint ölt 125). De hogy delejesség is fejük, bizonyos onnan,
mivel tsak az által vagyunk képesek saját kisvilágunk és a’ legmagasztosb dele­
jes éberlétü életet élő okfőjét az ő szellemi igazságában felfogni ’s megérteni.
Itt tehát annak felvilágosító lényeges oka, melynélfogva mind addig mig
életszervezetünk mennyis és minős széki szervei: a’ szív, és agy egymást költsönö-
sen egyensúlyozó arányban működtetik, az élet mérlegének serpenyője sem az
egyik, sem a’ másik részre túlsúlyt nem nyervén, az élet ép; — de mihelyest akár
a’ minős, akár a’ mennyis tényezők irányában tiíl billen a’ serpenyő; a’ szerint,
majd a’minős, majd a’mennyis tényezőknek az éptől eltérő betegségei állanakelő.
 281
'S most ismerve életszervezet,iink műfolyamának vezető okfőjét az ő lénye­
gében, nézzük ezek után az annak működéséből keletkezett gondolkodási tehet­
ségnek mikénti keletkezését közelebbről.
Ha e’ tekintetben az állatsereg legalsóbb töredékeitől kezdjük vizsgálódá­
sainkat, kitűnik, hogy azok sejtjeiben a’ minős tényezők, vagy életerők ellenté­
tességüknél azonképen kiarányodván, igy azok kellő székiben viszonyos ür ké-
peztetik, itt a’ kültermészet tárgyiságából vett mindennemű benyomások végrez-
gésileg végüket érvén, ezek visszaható működéséből, a’ székekszéki, a’ közösér­
zetbe központosul; — innen van, hogy ez, minden egyéb érzékek gyökerét ké­
pezvén , mindannyian ennek székibe központosulnak. — Minthogy pedig, a’
kültermészet mindennemű benyomásai öt fő nemre kísérhetők vissza, ekként az
ezen benyomásoknak megfelelő belérzések erjéből is, ugyanannyi azokat kikém­
lelő érzékeknek kelle kifejlődni. ’S valóban, ha ezeket bensőbb figyelemre mél­
tatjuk , azok mindegyikénél, minden különbség nélkül legelsőben is a’ tapintás
érzékét leljük fel, mely a’ bőrnek egész területén elterjed, és erre mindenek előtt
szükség volt, hogy tudomást szerezhessenek maguknak azon kültárgyak benyo­
másairól, melyek közvetlen érintkezésbe vannak testökkel, mivel egyedül ezen
érintkezés által alapitathatók meg azon tetleges viszonyok, melyek hasznukra
vagy ártalmukra lehetnek. Igenis az állatsereg legalsóbb ázalagi töredékeinél,
minthogy mennyis tényezőiket az arra szánt nyílásokon át azon közegben, mely­
ben léteznek, szabadon nyerik, ekként kitűnik, hogy annak változó izei, illatár­
jai, hangrezgés és világosság iránt is, bizonyos habár mily tsekély sejtelemmel
bírnak, melyek széki belerjéből az ezek iránti kémlelés mindinkább tüzetesebben
irányoztatván kifelé, ekként végre a’ felsőbb fokuaknál, a’ kültermészet ugyan­
annyi főbenyomásainak megfelelő érzékek fejlettek ki. ’S igy az izlelés iránti
tiizetesb kémszervét, tsak azon állatok nemeinél tehetjük fel, ’a hol a’ mennyis
tényezők felvételére szánt részt, mint az izlelés szervének feltételezett szivány,
száj sat. nyílását szemléljük; — igy az illatár iránti némi kémszervek, tsak ott
tehetők fel voltakép, a’ hol a’ kevesb és többes mennyis tényezőknek felvételére
szánt külön szervek jelenkeznek; igy lévén ez a’ hallás és látás legnemesb érzé­
keinek szerveivel is , melyek tulajdonkép ott jelenkeznek, a’ hol ezeknek a’ kö­
zeghez képest, melyben tartózkodnak, bár mily tsekély töredékei vagy pótlékai
feltételezhetők. Miből Önként foly, hogy azonképen a’ mint a’ kültermészet leg­
különbözőbb tárgyai, a’ külérzékek sajátosan módosult elvezetői által a’ közös­
érzet székibe hatnak, ekként ott a’ szikrák kitsalásával, a’ kültárgyak felé való
felébredés keletkezik, ezek gyakori nógatásain, az emlék költetik fel, miből
mondjanak a’ mindenben mások gondolkozási szállagán járni szokottak bár mit,
de bárha oly tsekély, de még is a’ gondolkozási (psychen) tehetség kétségtelerí
jelét feltételezvén, ennek székekszéki belerjéből kelle végre is azon szellemi mű­
ködésnek fokonként fejlődni, melynél fogva, a’ teremtményozés legfőbb fokán
álló ember, keletkezett belérzéseit kifelé tolmátsolhatván, mind ezen nyilatkoza­
 282
tok szerinti észlelhetők működését okfőileg felismeri. Igenis ezen, a’ székekszéki
belerjükből kivonult érzékek, azon számtanilag elégséges szervek, melyek sege­
delmével ha azokat kitűzött irányban kellőleg alkalmazzuk, mind ezen feltárul­
tak derűjére juthatunk.
A’ közös érzet tehát azon legelső, ’s az egész szerves testet minden pará­
nyában teljesen elárasztó, ’s igy ennen okfőjébe központosító legfőbb székekszéki
érzék (mintegy élő távirdai hivatal központi széke), mely a’ szorosb értelemben
vett külérzékek benyomásait ennen okfőjébe központosítván, a’ teendők felett
eligazodik; ezen érzékek tehát mindannyian az ő belerjükből a’ kültermészet
legkülönbözőbb tárgyainak öt fő benyomásaira visszavihető kipuhatolási érdeké­
ben, mint ugyanannyi előőrzsi, vagy távirdai kémek alapitattak, hogy az illető
életszervezetet: úgy a’ netaláni külellenségről, mint az eledeleknek a’ jót, a’ rosz-
tóli megkémlelésében, választásában, a’ legkülönbözőbb módon kellő időben
értesítsék. Innen van : hogy az érzékek mindannyian a’ száj közelében sereglenek.
Miből látni való, hogy miután a’ külérzékek által nem magukat a’ kültár-
gyakat, mint ilyeneket, hanem saját szervezetünk változásait éi'ezzük, a’ kültár-
gyaknak, a’ melyektől eredtek megfelelőleg, ekként a’ külérzékek mindannyian
a’ közösérzetnek ugyanannyi módjaiként tekintendők.
Innen van, hogy az állatsereg legalsóbb töredékeinél, a’ hol életszervök
állományi egyneműségénél, az életerőknek a’ közös érzetbei központosítására
semmi akadály sintsen, és jobbára a’fenntebb említett növényélet sejtszöveti mű­
ködésben élnek, ott a’ mint az okot érintve lelepleztük, semmi idegekre sem volt
szükség, de a’ mint ezek felsőbb és felsőbb fokra emelkednek, és azok életszerve­
zetében a változó rétegzetek folytán (mint tsont, portzogók, hártyák, inak sat.),
a’ kifejlett életerők körzetei egyaránt el nem áradhatnak, ott az idegek által azok
a’ test minden részeiből, a’ közös okfőbe jutván, innen mindannyian egyaránt
érzékittetnek, elevenittetnek és éltetnek.
De minthogy saját életszervezetünk, majd minden részében egyaránti
bőséggel láttatott el nedvekkel, ekként ez, mint a természet minden legkisebb
benyomásaira legérzékenyebb mozgékony test, a’ kültárgyak mindennemű leg­
finomabb benyomásainak azonnal enged, melyek az érzékek idegei által legott
a’ közösérzetnek adatnak át, akkép: hogy az érzékek idegei minden kivétel nél­
kül : úgy a’ látás, hallás, szaglás, izlelés és tapintáséi végszemtséikben mindenütt
nedvességgel (vizes, sávos részekkel) vétetnek körül, mi által a’ kültárgyak min­
dennemű benyomásai ezek vizére hatván legelsőben azok, ezeket a’ benyomások
legfinomabb árnyalati rendjében rezgésbe hozván, azt az illető érzékek idegeinek
költsönzik, melyek végre benyomásaikat, ugyanazok mérveiben a’ közös érzet
székekszéki szervébe az agyba központosítják; itt az okfőileg mindent magába
zárt viszonyos űrben végokét érvén, azok sajátságaihoz: v i l l a n y s z i k r á k
ts a l a t n a k ki, m i b ő l az i l l e t ő é r z é k e k f e l é l e t t é b r e d é s , e b b ő l
szemlélet, emlékezés, t a p a s z t a l á s , ezek ö s s z e h a s o n l í t á s a i b ó l
 283
p e d i g v é g r e : a’ g o n d o l k o z á s i t e h e t s é g f e j l i k ki ; m e l y a’ f e l ­
s ő b b r e n d ű á l l a t o k n á l az á l t a l , m i v e l a’ b e l s e j e k b e n k e l e t ­
k e z e t t e’ n e m ű é r z é s e i k e t , a’ k i e j t h e t ő e g y e s h a n g o k á l t a l a’
legszükségesebbekre vonatkozva nemebelieikkel ösztönsze-
r ü l e g k ö z ö l h e t i k , r é s z b e n g o n d o l k o d á s i t e h e t s é g f e j l e t t ki.
— De a’ m e l y v é g r e a’ t e r e m t m é n y e z é s l e g f e l s ő b b f o k á n á l az
e m b e r p á r n á l , az á l t a l : m i v e l ez a’ b e l s e j é b e n k e l e t k e z e t t ,
iig y e g y e n k é n t i , m i n t ö s s z e s é r z é s e i t , a’ h a n g o k n a k e g y e s
elkülönített kiejtései, ezeknek t a g o s í t á s a i , innen pedig
s z ó k k á ’s v é g r e r e n d e s b e s z é l ő t e h e t s é g g é l e t t m ó d o s u l á s a i
k ö v e t k e z t é b e n , az é r t e t t d o l g o k a t k ü l s ő k é p s z á m t a n i p o n ­
t o s s á g g a l é r t e l m e s e n e l e m e z v e t o l m á t s o l h a t á , í g y a’ k ö l t s ö -
n ö s é r t e k e z é s e k , t a p a s z t a l á s o k f o l y t á n í t é l ő t e h e t s é g g é ’s
v é g r e t i s z t a é r t e l m i s é g g é f e j l ő d ö t t ; m e l y a’ k ö l t s ö n ö s e n k i -
t s e r é l t k í s é r l e t e k u t j á n , a’ v e z é r l e t t g o n d o l a t o k m i n d e n
i r á n y b a n i s z i k r á k n y e r é s é v e l b i z o n y o s s á g r a j u t v á n , a’ v é l e ­
m é n y e k h o m á l y á b ó l l e g v é g r e : a’ t u d a t p o l t z á r a é b r e d t . De
n e h o g y , e me n a g y s z e r ű szellem v í v m á n y o k , v a l a h a e l e n y é s z ­
h e s s e n e k , e z e k t u d a t á t a’ f e l t á r t k o r s z a k l á t n o k a i a’ t u d ó s
b e t ű k j ó l és á l l a n d ó u l m e g h a t á r o z o t t j e l v e s j e l e n t ő s é g e i n
az o l y b ö l t s é s z e t i l e g s z e r k e s z t e t t p á r a t l a n n y e l v ü n k l e i ­
k é b e l e t é t e m é n y e z v é n , i g y a’ m i n d e n e k f e l e t t i v é g t e l e n - ö r ö k
o k f ő t t e r m é s z e t é v e l , és i g y az ő: i g a z , s z é p és j ó e g y ü l t t ö r ­
v é n y e i v e l ö r ö k r e e l h a g y o m á n y o z v á n , ez á l t a l e’ n y e l v m e g -
v é d ő i t m a g á v a l a’ m i n d e n e k f e l e t t i o k f ő v e l s z e l l e m i l e g t e l ­
j e s e n e g y g y é f o r r a s z t vá n, a t t ó l el v á l h a t l a n n á t e t t é k .
Tiszt, olvasóink! már a z , hogy ezen nagyságok legbensőbb értelmét,
ily szokatlan tiszta fogalmakban elemezhetjük, kiki beláthatja, hogy az ily érte­
lem ; tények alapjain nyugszik, de a’ midőn ezt a’ tudományokban edzett férfiak
előtt kimerjük mondani, magyarhoz illő őszinteséggel újból ’s újból kijelentjük:
h o g y m i n d e z e k , ne a’ mi é r d e m e i n k k é n t t e k i n t e s s e n e k , m i u ­
t á n a z o k , a’ mi l e g d r á g á b b e r e k l y é n k : é d e s a n y a i n y e l v ü n k
l é n y e g e s s z a v a i n a k l e i k é b e , a’ l e g r é g i b b e l é v ü l t k o r s z a k b a n
d i t s ő e l ő d e i n k á l t a l , a’ t u d ó s b e t ű k j ó l és á l l a n d ó u l m e g h a ­
tár oz ott j elves j e l e n t ő s é g e i n , t u d a t i l a g szerk es ztv e véset.
t e k b e ; — a’ mi é r d e m ü n k e g y e d ü l a z , m i s z e r i n t : e n n e k a l ­
g e b r á j á t a’ l e h e t ő l e g n a g y o b b k i t e r j e d é s b e n ez ú t t a l , n e ­
k ü n k j u t o t t a’ s z e r e n t s e k i b e t ű z n i , t a g o l n i ’s v é g r e k i o l v a s n i .
Mindezekből kitűnik, hogy az ész nem egyéb: mint az enmagát felismerte
okfő; ’s az okfő nem m ás: mint az élet oka. Ezen pontos határozmányból önként
következik, hogy ha az életerők egy összehangzó értelmes észbe nem székesed-
284
hettek volna, ekként a’ mint kisvilágunk, úgy magának ez egyetemes nagyegész
életerőinek (végtelen-örök kiterjedő ’s összehúzó tői minőségeinek, — taszító ’s
vonzó ősi erőinek), egy mindenekfeletti legmagasztosb delejes éberlétii életet élő
Esz székesedését, sem lettünk volna képesek soha az ő positivitásában belátni;
— mert egyes egyedül annak köszönhetjük szellemi lényekké lett emeltetésün­
ket, mivel életerőink egy értelmes észszé székesedvén, mindezek összhangzó
összfiiggését teljesen beláthatván, arról egymást költsöuösen felvilágosíthatjuk ;
e’ nélkül soha, de soha se lett volna képes az ember sem enmaga, sem ez összes
nagyegész okfőjét a’ legfőbb: Észt erköltsileg és élettanilag felismerni. Nem
pantlieismus tehát e’világ, vagyis az Isten nem egy és ugyanaz e’ világgal, mert
ő nem testi, hanem: legmagasztosb delejes éberlétii életet élő önálló szellemi
Lény, a’ hol mindenha megvalának azon kellékek m int: világosság, hév, dele­
jesség és vízgőz, melyek ahoz elkerülhetlenül igényeltettek; és igy az onnan
tér-időbe kifolyt nyilatkozatok szerinti észlelhetők egyenként elenyészhetnek, a’
nélkül, hogy a’ végtelen-örök székekszéki eszményi-való, a’ mindenekfeletti:
okfő, Yilág-Lélek, Ige valaha elenyészhetnék. Hiszen ép ez által lesz a’ mi lel­
künk is halhatatlanná, mivel a’ mint életerőink egy értelmes észbe tsukódtak,
ekként annak székekszékiben viszonyos ür keletkezik, mely az életerőket az el­
enyészendő test elválása után is, egy együttiesen összfüggő delejes éberlétü éle­
tet élő szemlélődő életté, annál szorosabban forrasztja össze, minél tisztábban
működött itt a’ szellem-testi együtties életet élő tudva: az igaz, szép és jó isteni
törvényeiben; — az ilyennél a’ mint a’ lélek testi kötelékétől megszabadul, az
akarattól függő gondolat sebességével tér és időt nem ismerve, minden akadály
nélkül azon delejes körbe vonul, melyet a’ feltárt korszak istenfélő egélyészei,
böltsei az üdveztiltek mennyei körének nevezete alatt hagyományoztak. De ezek
az egélytan különleges köréhez tartozván, ezekbe mélyebben nem ereszkedünk,
örömest átadván e’ legmagasb tér tanulmányozását: az egélyészeti tanokban fel­
kent istenfélő tudós doktoroknak.
Az élettan búvára igy ismervén fel kisvilága szervezetének, az anyag lé­
nyegéből folyó okfőjét, vagyis látván életszervezetünk oly és annyi myriad
mennyis tényezői parányainak egyes szervekbei alakulását, úgy az azokból fej-
ledezett minős tényezőknek egy közös székekszéki okfőbei oly tsudálatos módoni
tsukódását, ekként ezt e’ nyilatkozatok szerinti észlelhetők örök rendjében szinte
’s azonképen felismervén, lehetetlen a’ mindezek székekszéki m ására: a’ minde­
nekfeletti legmagasztosb delejes éberlétü életet élő legfőbb Ész feltárultára reá
nem jönni.
’S igy a’ kik ezek bár szerfelett vázlatosan vonalozott, de a dolog felvilá­
gosítására még is oly nyomatékosan találó deritményébe behatottak, ezek ennen
életszervezetük minős tényezőinek székekszéki okfőjében keletkezett világosság,
hév és delejesség alapján, ennen kisviláguk legfőbb: i g a z törvényét lelték fel;
— szerves testünk úgy mennyileg, mint minőileg összfüggő épjének észszerinti
 285
felismerésével pedig: a’ s z é p ; kisvilágunknak pedig a’ közös mindenekfeletti
okfóvel való szervesen összfüggő felismerésén, és felebarátaink költsöuös szerete-
tén épült édeniek elvéből végre: a’ j ó törvényeit, és ezzel kiki enmagát úgy er-
költsileg, mint élettanilag felismerheti.
Igenis tsak igy, és ezek folytán volt lehetséges, úgy az igaz, szép és jó
törvényeinek lényeges határozmányait, melyek az évesült korszakban úgy a’ po­
gány, mint keresztény böltseknek megoldhatlan talány vala, a’ szellemben szom-
juhozókat teljesen kielégítenünk, mely szerint a’ mint e’ lényeges szavak, az
őseink által megállapítva, oly tsuda alakban tartalmazzák, az i g a z n e m
e g y é b , m i n t : a’ v a l ó n a k ok f oi l e g f e l i s m e r t t é n y e ; a’ m i d ő n a’
s z é p n e m más, m i n t : az é p n e k é s z s z e r i n t i f e l i s m e r é s e ; — ’s
v é g r e a’ j ó n e m e g y é b , m i n t : az é d e n i n e k o v a t o s (vagy jogos)
é l v e z e t e . De minthogy ezekről alább úgyis tüzetesebben értekezendünk, ez
úttal ezek fonalát megszakasztjuk.
íme, igy ismerjük fel a’ régi görög és római böltseknek azon mély sejtel­
mét, miszerint a’ dolgok nagyrendje, egy régletünt korszakban keletkezett, de a’
melyet ők, minthogy nem bírták azon ős előképi nyelvet, mely ezen kivívott
szellem nagyságokat a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentő­
ségein bevésve tartalmazná; a’ monas, dyas sat. eredetre vonatkozó számnevei
pedig az azoknak tulajdonított lényegességet nem képviselnék; és mert mindazon
tanokat Mii. Thalestől kezdve mindannyian az égyptoni ioi tanoknak, már jóval
azelőtt elferdített hagyományaiból tsak elméletileg, és nem a’ való tudományok
okszerű kísérletein nyerék, e’ szerint nem is hathattak be azon eredeti való tudo­
mányok voltaképi rejtelmébe.
Es most tudatunk megérlelt nyugalmával és innen keletkezett türelmünk
teljes odaadásával felétek fordulunk: atheisták! ti, kik mivel a’ kétségtelen élő
Isten egykori feltárt tudatát, és az innen tér és időbe átvitt nyilatkozatok szerinti
észlelhetők eredetét, az elevei világosság: „Ige“ okfőjén, mind ez idő szerint
meg nem foghattátok, és azok felderithetési minden reményéről lemondván, egy
más a’pogány, buta, állati korszak, találta : „istentelenségeknek“ hódolva, minden
üdvösét és szentet feldúltatok, mi által az emberiséget annyi időkön át végtelen
szerentsétlenségbe döntöttétek, ideje hogy mindezek felett komolyan gondolkoz­
zatok, mert ime erősen kotzogtat az idő: h o g y t a n a i t o k h á t t e r é b e n a’
z é r u s n á l k e v e s e b b r e v i t t , és az é p é s z o k s z e r ű e n b e b i z o n y í ­
tott po stu lat limaival, oly el l en t é tb e n álló á b r á n d j a i t o k tsa-
l á r d k é p é r ő l ö r ö k r e l e m o n d j a t o k . És igy a m időn: az igaz, szép és
jó isteni törvényeinek határai közötti működésünkben nem a’ szivet lázitani, de
az ép ész szellem szomját tsillapitó modorában szólunk hozzátok, tegyétek ke­
zeiteket kebletekre ’s működjetek velünk együtt a’ való tudománynyal soha
ellentétbe nem jöhető: egy élő Isten úgy erköltsileg mint élettanilag felismert
való vallására; és akkor a’ pogány-világnak alapja mind örökre leroskadván,
‘286
azon pertzben az élő Isten országának ’s igazságának az egész egyetemiségré
érvényűit: igaz, szép és jó törvényei kezdendik meg uralmukat, úgy magatok,
mint mindnyájunk költsönös boldogságára.
’S most ti minden renden levő istenfélő publicisták, tudósok, böltsek és a’
való vallást kebleitekben ápoló hit, jog, orvos doktorok kutassátok e’ tanulmá­
nyunkat, a’ netalán homályos eszméket tisztázzátok, a’ hibáztakat javítsátok az
igazság érdekében, és akkor nints kétség, hogy a’ dolgok nagyrendje újból
beálland.
De a’ midőn ezen rovatunkat befejeztük, nézzük saját kisvilágunk műkö­
dési rendje, úgy azoknak jelves hieroglyphjeiből vett, a’ böltsészekre, tudósokra
és nyelvészekre egyaránt érdekes: betűi-rendszer, eredetére vonatkozó, rövid
értekezésünket közelebbről.
A’ való tudomány kutsát képviselő tudós betűi-rendszer, az ő
jelvi jelentőségében felismerve

Azon betűi-rendszer nyugszik a’ kiokulás

legbiztosb alapján, mely saját kisvilágunk leg-
lűnyegesb szerveinek kikerekített működéséből,
azok vázlatos idomjainak megfelelőleg, a’ ki­
ejthető legegyszerűbb hangok összegében szer­
kesztetek.

A’ betű ’s írás feltalálása oly régi, mint az ész szorosb értelembeni hasz­
nálata maga, ’s igy, hogy azt eredetileg melyik nemzet találta légyen fel, az
írott hagyományként elévesült, mi ha időnkben újból felismerhető, azt egyedül
a’ mi páratlan, isteni eredetű nyelvünk lelkében jártasak deríthetik fel, miután
számos lényeges szavaink vannak, melyek az eredeti tudós betűk jelves jelentő­
ségein
O
szerkesztettek.
Ha az alphabet írott történetére vonatkozó legrégibb jegyzetet kutatjuk,
arról Sanchuniaton régi phoeniciai iró azt mondja : hogy a’ vízözön előtti idők­
ben az isteni Taawtosok (mi egy a’ taatos, tautos, tátos, táltos ős magyar papok
elnevezésével), találták fel a’ betűk szent jeleit, miből kiviláglik, hogy a’ legré­
gibb korszak istenfélő papjai derítették fel, a’ gondolatoknak irás általi örökíté­
sét, és ez több mint valószínű, miután a’ mi isteni eredetű nyelvünk leglényegesb
szavaiba vésett eszméi, oly magas böltsészetet tanúsítanak, melyek egyedül a
legmagasb egélyészeti tanokban jártasaktól szerkesztethettek: sőt ha meggon­
doljuk azt, hogy a’ minden renden levő tudományok kintse a’ legrégibb időktől
fogva, főleg a’ papok birtokában vala, akkor ezek valóságában többé kételked­
nünk nem lehet.
A’ tudósok az alphát a’ semitai alef-tól származtatják, mely jegy az állat­
körben a’ bikát jeleli (alef vfelé : fe l vi3zaz: A’iB; azaz, ha a’ voltaképi tudós
betűk jelvi jelentőségeit, melyek a’ való tudomány kutsát képviselik, az ő ere­
deti lényegükben felismerjük, felvisz az bennünket a’ mindenekfeletti végtelen­
288
örök okfö : A’jÄ1?). így több betűk vannak, melyek az állatkor jelves jegyeiből
vétettek; — só't a’ Perzsák, ma is annak jeleivel hozzák kaptsolatba : abc-jöket.
A’ cliinaiak szerint To-lii találta fel az írás elemeit, szemlélvén a’ nagy
Lung-ma nevű sárkány pontjait, azaz a’ kigyóilag hajlott állatkör tsillagait.
Hasonlóan emlékeznek a’ görög hagyományok is, melyek szerint az által
támadt az : a bc, mivel Kadmos a’ sárkányt, vagyis állatkört darabokra osztá.
’S ha most a’ tudósoktól elsőnek vélt ék-betüi rendszertől kezdve, az ösz-
szes alphabetek táblás jegyeit összliasonlításkép rendről-rendre egész végig átte­
kintjük, találni fogjuk; hogy a’ rómaiak betűiket talán némi részben az őket
műveltségben megelőzött görögöktől költsönözték, de kétséget nem szenved,
hogy az eredeti eszmekép itt sem keletkezett, hanem azt ők is hihetőleg a’ phoe-
niciaktól vették át, kik azt ismét több mint valószínű, hogy Noé maradékainak
legrégibb égyptoni népeitől bár nagy részben átalakítva örökölték; minek való­
sága azonnal feltűnhet azok előtt, kik tudják, hogy az égyptoniaknál három
nemű alphabet díszlett, t. i. képletes (hieroglyphi), jelves (hieratikai) és holt,
vagyis minden jelvi jelentőségéből kivetkezett ék (demotikai) betű-rendszer;
melyek közül az első ’s utolsó nyilvános vala, és a’ közönséges néptől is használ­
tatván, értetett, minthogy a’ tanodákban nyilvánosan taníttatott; — a’ hieratikai
vala a’ belső, titkos ioi betű-rendszer, melynek ismei’etétől a’ nép kizáratott. —
Nints kétség, hogy ezek közül a’ hieroglyphi betű-rendszer volt az első, melyből
származott a’ hieratikai ’s végre a’ demotikai. A’ képletes betűi-rendszer eredeti­
leg nem egyébb volt, mint : a’ kültárgyak félig vázolt, rótt, rajzolt durva ido­
mok, melyek az eszmék, események lekötésére használtattak. Mi mitsem kétel­
kedünk, hogy ezen kültárgyiságból vett idomzatos vázak valának azon legelső
eszközök, melyek által kezdetben az emberi-nem ébredező ismereteinek megszi­
lárdítása, ’s a’ legkülönbözőbb eszméknek állandó lekötésére magukat önkényt
felajánlván, a’ legrégibb időktől fogva közönségesen használtattak. Ezen inga­
dozó betűi-rendszer sokáig használtatott, mig végre az általános kuts megszilár­
dult ; de miután azt tapasztalták : hogy lett legyen ezen a’ gondolatok leköté­
sére használt betűi-rendszer kutsa bármily határozott, az, az eszmék, és az innen
emelkedett tsalhatatlan tudat pontos lekötésének elhagyományozására még sem
elégséges; akkor a’ már rég elévült felkent tudat korszakában, egy oly betűi-
rendszerre mentek át, melynélfogva azok mindegyikének tudós jelvi jelentőségét
szilárdon meghatározván, igy eme kuts megalapításával lehetségessé lön : a’ po­
sitiv tanokat, a’ lehető legrövidebb praecis, és exact fogalmakban összpontosítva,
a’ nyelv lényeges szavainak leikébe örök időre érvényűken letenni. — Ezen
■eredeti tudós, szent, jelves ( = hieratikai, azaz: hi^er-a tltkok tilka itt van elrejtve)
betűi-rendszer volt az, melyet az égyptoni pogány papok oly titkon őriztek,
főleg akkor, midőn Kám világ-tsinyán, a’ Bábeli egyistenítő templom szétduhí-
sával, az egyistenitésről a’ sokistenitésre pártoltak; — és ép azért mivel tik ezt
oly gondosan rejtették el, kétségtelen jele, hogy akkori időben ott oly nyelv
 289
(t. i. szittya magyar) volt otthonos, mely a’ voltaképi tudós betűk felismert jel-
ves jelentőségein, könnyen ama eredeti nyelv, lényeges szavainak leikébe letett
böltselmének felderítésére vezethetett volna. Mi mitsem kételkedünk ezek alap­
jain, hogy tsak akkor, midőn az emberi-nem az idők mostohaságai következté­
ben a! természeti-tudományok gyakorlati teréről teljesen lehanyatlott, és ama
isteni tanok igazságait kísérletileg bebizonyítani többé semmikép képes nem
vala, tsak akkor ragadtak meg a’ pogány papok minden eszközt, hogy ama
isteni tanoknak fennmaradt minden legkisebb hagyományát is (miként sz. István
alatt az ó hagyományokra nézve láttuk) kiirtsák, nehogy azokra térhessenek
vissza; — igy lön aztán, hogy a’ hajdani tudat korszakára vonatkozó tudós-be-
tüi-rendszert, mely a’ tudomány kutsát képviselé (mi főleg a’ bölts és kéjszavak­
ban tűnik fel) elrejtvén, a’ népnek minden ily jelves jelentőségtől megfosztott :
ördögi, holt (demotikai = d e-in os t~ SCJPsen'mot ~i k) ékbetüi-rendszert kézbesítet­
tek; mely betűi-rendszer aztán úgy égyptonban, mint babyloniában sat, részek­
ben általánosan elterjesztetett; miből kitűnik, hogy ezen betűi-rendszer nem első,
miként némely tudósok vélik, hanem a’ való tudomány kutsának teljes elfojtá­
sául utolsó vala. — 'S igy midőn az égyptoniaknál az emberi-nem mivelődési
fokozatához képest, úgy a’ gyermeki korszakra vonatkozó : képes; mint férfiúi:
jelves, szent, isteni; ’s hanyatlott, ördögi, bukott : ékbetüi-rendszer minden ne­
mei diszlettek; látni való, miszerint : ama hármas alphabet eredetére vonatkozó
kutforrását, és ezzel a’ való tudományok kutsát, ama eredeti nemzet előképi nyel­
vében, kell keresnünk, melytől azon ország : égypton = egy égi-ip-ton elneve­
zését nyeré. — írva van : „Jaj néktek törvénytudóknak, mert elvettétek a’ tu­
dománynak kutsát; ti magatok nem mentetek bé, a’ kik bé akartak menni, azo­
kat is megtiltottátok“ ; — miből kétszer kettőkénti bizonyossággal kiviláglik,
miszerint : a való tudomány kutsa hajdanta valósággal fel vala tárva, de ezt
teljességgel nem deríthette fel más, mint azon legrégibb nemzet, melynek lénye­
ges szavainak leikébe, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelen­
tőségein, a’ való tudomány ma is tényleg kibetüzhető, tagolható ’s olvasható.
’S ha most megemlékezünk arra, hogy a’ lényünkben keletkező érzések,
saját kisvilágunk beljéből és a’ külvilág tárgyiságaiból keletkeznek, úgy viszont
minden bennünk keletkező eszmék, tsakis ezekre vezethetők vissza, akkor látni
való, hogy a’ tudós betűk jelves képletei, a’ legrégibb korszak böltsei által egye­
dül innen költsönöztetliettek; melyeket, ha figyelemmel fürkészszük, mi is azon-
képen felismerhetjük. Ig az, hogy a’ fentebb idézett pogány korszak hagyomá­
nyain úgy tűnik fel, mintha a’ tudós betűk jel vei egyedül a’ nagyvilág vázlatos
tárgyiságaiból költsönöztettek volna, de ez tévnézet, mert, ha a’ tudós betűk jel­
vei egyes egyedül a’ nagyvilág kietlen tárgyiságaiból költsönöztettek volna, ak­
kor ezek belátliatlan kiterjedésöknél fogva, egy oly kikerekitett egészet, miként
saját édes anyai nyelvünk meghatározott jelves jelentőségen alapult tudós betűi
elárulják, nem képezhetnének ; miből világos lesz, hogy a’ voltaképi eredeti elő-
MAGYAR BÖLTSÉSZET. 19
290
képi nyelv, tudós betűi-rendszerének teljesen befejezett jelvei, a’ mint látandjuk,
egyes egyedül kisvilágunk tökéletesen belátott kisded egészéből költsönöztettek.
Meg kell azonban engednünk , miszerint saját kisvilágunk belsejéből vett tudós
betíii rendszerünk, nagy részben, a’ külvilág legkülönbözőbb tárgyiságainak váz­
latos betűkké idomított és jóval előbb használt képletein rendeztetett véglegesen.
— Es ha most megemlékezünk arra is, hogy a’ legrégibb korszakban élő állatok,
sőt nem ritkán emberek is áldoztattak fel Istennek, melyek belsejéből tevék a pa­
pok jóslataikat, látni való, hogy a’ mindent tudni vágyó papok, a’legkülönbözőbb ál­
latok, és az ember bontz és élettanában épen nem lehettek járatlanok, mert kétséget
nem szenved, hogy minél nagyobb jártasságot szerzőnek maguknak ezek egybeha-
sonlitó bontzolg’atásaiban, annál inkább ébredt fel bennök, az élet okfőjére jutha-
tási ösztön is ; ésigy önként következik: hogy az egyes felismert szerveket részint
működésük részint külidomuk szerint, hogy egymástól azonnal megkülönböztet­
hessék, azokat (ama vegyészi titkos jelek mintáján) egyes tudós hetükkel jelelék;
melyek alapjain természetes, hogy nékiek, kik jobbára élőtesteken tevék vizsgála­
taikat, sokkal könnyebben juthattak eredményhez, mint a’későbbi miveltebb idők­
ben, a’midőn az ily kísérleteket egyedül holt testeken a’ mint a’ megszámlálhatlan
múmiák tényleg bizonyítják, mit bizonnyára nem tsak bontz és élettani, hanem
kórtani szempontból is, hogy visszataszító ne legyen, a’ vallás palástja alatt
tevének — eszközölhették; mert a’ mint a’ mell és koponya tsontok ügyes ke­
zeléssel elháritattak, azonnal szembe kelle ötleni úgy a’ szív lüktető, mint az agy
duzzadó, lohadó mozgásainak, melyek jelenségeiből azonnal kivehették, hogy
ezen tsukódó (polaris) összeköttetésben levő két leglényegesb szervnek egyiké­
ben kell lenni főkép az élet központosított okfőjének, melyek alapjain lehetetlen
vala aztán kísérletüket tovább nem folytatni; minek következtében megtudandók :
hogy a’ szív, avagy az agy szervében van-e főleg az élet széki ? innét különböző
kísérletekre vezettettek; igy lön, hogy bevezetvén a’ bontzeszközt a’ szív üre­
gébe, az agy duzzadó ’s lohadó mozgása megszűnvén, a’ halál azonnal beállott;
— úgy hasonlóul, ha az eszköz az agy üregébe vezettetett, a’ szív lüktető moz­
gása megszűntével, a’ halál szinte és azonképen bekövetkezett; miből teljesen
kiviláglott előttük : hogy az élet voltaképi széki okfőjének ezek egyikében kell
tsalhatatlanul lenni; de a’ mint ezen szervek belműködését szorosabban szem­
ügyre vették, azonnal belátták, hogy a’ s z ív fáradhatlan folytonos lüktetésének
elegendő okát, e’ szerv magában teljességgel nem tarthatja, ’s igy a’ mint az agy,
széki szervének ama belmuködésével tüzetesebben megismerkedtek; miszerint :
az eledelek emésztési, úgy az elvált tápparányoknak vérré ’s ezeknek testté lett
áthasonodásaival, azokból szüntelen fejledező élet-erők, az agy duzzadó mozgása
alatt, az egész testet elárasztó idegek szálain egyre ’s szüntelen annak üregeibe
gyüledeznek, a’ hol az életerők ellensarki mivoltuknál az agyban ép ú g y , mi­
ként a’ galvan-berz-telep ellensarkilag összeillesztett nyujtalain vonuló berz-erök-
nél tapasztalhatni : v i l á g o s s á g , h é v és de l ej e s s é g k e l e t k e z i k ; ek­
 291

ként ezek jelenségeiből lehetetlen vala aztán azonnal be nem látni, bogy az agy
üregeiben ezek azon módon, tsakhogy a’ szüntelen jelen levő vízgőz tartalmánál
mérsékelve ismételtetvén, igy a’ s z ív szakadatlan lüktető mozgása onnan ered,
mivel : a’ szív akarattól nem függő üreges rostjainak vörenyében levő, részben
leélenyezett vasany parányai, az agy duzzadó működése alatt megdelejesedvén,
összehuzódnak; a’ midőn ezen delejesség (a’ távirdai megszűnt delejesség hason­
latosságában) az agy lelohadó mozgása alatt, egy pillanatra megszűnvén, a’
s z ív üreges rostjai sajátos bélszövetük ruganyossága következtébe ismét kitágul­

nak, minek felismerésével lehetetlen vala aztán a’ szív fáradhatlan lüktetésének

okát, és ezzel az élet kutforrásának voltaképi okfőjét: a’ s z e r v e s e n m ű k ö d ő
a g y d e l e j e s s é g é b e n f e l n e m i s m e m i ; minélfogva maga az egyetemes
nagyegész legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfője is feltárttá lö n .-------
íme tsak igy az anyag lényege, kisvilágunk, és ez egyetemes nagyegész tér és
időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők felismert okfőjén, vala egyedül
lehetséges: az o ly t e l j e s e n k i k e r e k i t e t t t u d ó s b e t ű i - r e n d s z e r t
a l k o t n i , mely mind azok ki magyaráz ására ’s megértésére teljesen elégséges
vala, mely aztán minden későbbi alphabetek alapjául szolgált. — Ezen eredeti
betűi rendszer van a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe lép­
tévé ; miből a’ napfénynél világosabban tűnik k i , hogy az úgynevezett római
alphabet betűi, valósággal a’ mi isteni eredetű nyelvünk tudós jelvei valának,
mit számos, ma is felismerhető, jelves betűk sommázatán szerkesztett szavaink,
a’ legmeglepőbb bámulatossággal bizonyítják. íg y e’ szó : k ú t az ő egyszerű
vázlatos külidomjának betűkké alakított képletéből, úgy a’ mint a’ falusi magyar
népnél ma is szokásban van : KÚ T = kút vétetett; — a’ K megfelel a’ vizet
merő ember egyszerűsített vázlatának = ; — a’ : T megfelel a’ lcútágas és
gémnek ; — az Ú, a’ forrás medrének; — az Ú a levő ék a kútostor és az azon
levő vedernek felel m eg, melyet ha a’ mély kútba eresztjük le, e’ hangot : tűk
vfelé : kút visszhangozza, miből kivehetni, hogy e’ szó magából a’ közös termé­
szet szájából vétetett. — -------A’ tűz szóban : a’ T betű nem a’ kútágas és gém
jelvétől vétetett, hanem az ismert vademberek általi tűz gerjesztés vázlatos kép­
letétől költsönöztetett, ugyanis tudván, hogy a’ vadak a’ tüzet két különböző :
lágy és keményfa létz összedörgölésével eszközük, ekként tisztán kivehető, mi­
szerint a’:T alsó része a’ feszesen álló erősb kereszt létzre, a’ másik felső, mozgó,
a’ riszáló létz képesítésére vonatkozik, melynek sebes dörgölésén, kivált elébb
salétromban ásztattan megszáritva könnyen tsalták, vagy : Uztek ki a’ Tüzet. —
E’ szó olló = az ő idomjából kiolvasható. — D ió= Qf), a’ fél dió = D meg­
felel a’ : D"ek, a’ választék : az Inek, az egész dió az : On k; azaz : D + I + O =
DIÓ. - íg y RIRÁJ = % a’ K = K az emberi alak egyszerű váza a’ hát,
nyakgerintzen levő pont, az égő gyertya : I alakjában, a’ szellemileg éber, vi­
lágosan látó, lángoló főre utal; — az R = ft', az ember egyszerű alakjára utal,
kezében hatalmi jellel, itt magyar görbe karddal; — az : I pontja, vagyis a’ fő
19*
292
felett = f levő : A’= A. a’ tábori kalpag képesítése; az: An levő ék : ’ a’ kótsag-
t
tói felül elterpedt bokréta forgójára utal; az : A közép kereszt vonása, a’ kalpag
bélésére, nehogy a’ főre túlságosan letsuszszék, u tal; — az alsó: j, a’ görbe
kard hüvelyére vonatkozik. Es igy kiki előtt tisztán áll, miszerint : a’ képletes
tömör irmodorban, ha azt az ő tudós betűk jelves jelentőségében egyenként tag­
laljuk, minden legkisebb vonal teljesen képviselve van, a’ midőn az ékbetü-rend-
szert a tábori kalpagon levő vonás ék jeleli. — —- Ha most ezekhez a’folyékony
(currens) jelves (hieraticai) tudós hetüket is itt-ott mint előnyesbet szinte felhasz­
náljuk, és az öreg : A’ helyett, a’ folyékon : An = veszszük süvegül, és
hozzá a’ déli égövi madarak dús fodorzatu ’s változó szinü tolláit, előttünk áll a’
legdiszesb sisak. De hogy e’ szó valósággal a’ miénk, bizonyítja annak bevésett
tartalma is, mert az taglalva annyi m int: kir-ájJ azaz ha k i r elmed (kérelmed) van
magas személye előtt, azt ne úgy, mint más buta földig alásülyesztett pogány
népek térdre borultan, hanem állva tegyed; és valóban igy volt ez a’ legrégibb
időben szokásban, mi már egymaga tanúsága vala a’ megtestesült alkotmányos
életnek, mely meg nem engedte az ily földig való lealáztatást, annak legfőbb
földi hatalma előtt sem, kit pedig hajdanta a’ dolgok reggelén : Isten országa ’s
igazságának felismert mintáján emelék a’ hatalom székekszéki legdiszesb: Trón­
jára, Kiráj, vfelé : j á r j ik, azaz járjon, keljen az országban, kutatván a’ tisztvi­
selők és alatvalók eljárásait, váljon híven járnak-e el : az igaz, szép és jó törvé­
nyeiben? Személyük oly szent és sértetlen vala, hogy a’ legnagyobb zavarok
közepette, a mint történeti példa is vala, bár egy vesszővel kezében, bátran
járhatván kelhetvén, mindannyiakat egy őszinte szavával rendre té rité .----------
íg y : K ároj= 4 t » ’K és megfelel az ember egyszerűsített vázlatának, az utób­
binál karddal, vagy hatalmi jellel; — az : A = ^ ’ megfelel a’ tábori kalpagnak
vagy sisaknak ; —■0 a’ főnek; — j a ’ kard ,és hüvelynek; miből kitűnik, hogy
e’ díszes név, valószínűleg a’ roppant hatalommal felruházott első király nevére,
vagy talán annak első tábornagyjára vonatkozott; miután bevésésében arra
utal hogy : ó j ad az országot úgy belőlről, mint kívülről jövő : k á r tó1, innen:
K á ro j= k á r toló j j ; — azaz a’ vagyon és személy bátorságot ó v d meg az ország­
ban. Sőt e’ szavak Király és Károly igy is, helyesen és rendén iratnak, miután
az öreg : L, mint a lábak képesítése a’ : f{ és ^ ben is benfoglalvák.-----------
Tisztán tűnik ki ezekből, hogy a’ királyi legdiszesb hatalom feltalálói ’s behozói
(miután a’ méh, hangya sat. társas életet élő állatok országlatát untig kisért-
getve, az eszes lények kormányzatára elégteleneknek találnák) valósággal a’
magyarok voltak, mert tsak a’ szellemi tér nyitva hagyásán vala lehetséges, a’
voltaképi szabadságot az : igaz, szép és jó törvényeinek határai közt, a’ legutolsó
szalma kunyhóban lakozó számára, a leghatalmasb önkénykedései ellenében
bástyaként megóvni ’s védni. Innen van, hogy e’ nemzet: oly aristokratikus
értelmű. De úgyis fogja e’ nemzet tisztelni törvényes Királyát mint földi helyet­
tes istenét, mihelyest az isteni dolgok nagyrendje felett kitisztuland. — így ház
 293
^ = HfAfZ —ház, a’ háztetőn levő: ék, megfelel a’ kéménynek, az : A a’ fedél­
nek, a’ : H a’ ház alsó gerendázatának, a’ : Z a’ H, a’ gerendázatát összekötő
kapotsnak felelnek meg. így az ömber szó : J | = © fM fBfEfR szinte ezen betűk
jelves jelentőségein alapszik. — így hajó = hiró sat. azonképen ily be­
tűk jel vein keletkeztek. 126)
Mindezek összevágó alapjaiból a’ napfénynél világosabban áll előttünk,
miszerint az eredeti ó-égyptoni népek, a’ mint az Égypton oly lényeges okirati
fontossággal biró szavának elnevezéséből kitűnik, a’ legtisztább magyar ajkú
népek valának, mert e’ szó arra utal, hogy az : egy égi ip (ép) ton (tan), vagyis
az egy Isten ép tana, ott vala életbe léptetve vagy letéve. — Miből számtani
bizonyossággal áll előttünk, hogy az összes hitregéknek egyistenitésbőli kiindu­
lásai, eredetileg a’ legrégibb magyar ajkú népektől keletkeztek. Ezt bizonyítja
a’ mitus (mythus) szó, mely okiratilag arra utal, hogy ama eredeti tanok a’:
m i tant u s áinkbo1 keletkeztek, de mivel azok igazságait a’ természeti-tudományok
teljes lehanyatlásával kísérleti utón tényleg bebizonyítani többé képesek nem
valának; innen azokat : mesék’, talányok’, hitregéknek : mithusnak tekintették.
De ezek kétségtelen valóságát bizonyítják az emberi-nem eredeti történelmére
vonatkozó : Ádám, Éva, Kain, Ábel, Lamek, Noé, Sem, Kám, Jafet, Bábel sat.
sat. oly lényeges szavak bevésései i s ; — sőt ha tekintetbe veszszük a’ tudós
betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein, a’ mi isteni eredetű
nyelvünk, lényeges szavadnak leikébe örök-időkre érvényűben letett, sommás
positiv isteni tanait, akkor nem lehet többé kétség, hogy az összes mitusi pano­
rámáknak eredeti egyistenitő tanai, melyet a’ legmiveltebb népek tudósai oly
annyira kerestek, tőlünk származván, a’ kiokulás terén az első szülöttség oly
fontos kérdésének kiindulásai, tsakugyan a’ mi ditső nemzetünk elődei által
vívattak ki. És hogy ezek valósággal igy vannak, onnan világos: mivel min­
denki előtt ki a’ legrégibb szétszórt görög hagyományokban jártas, tudva van,
hogy az : ioi vagyis jó tanok, valósággal Egyptonban voltak elrejtve, ’s ép azért
utaztak oda a’ mindenrendü legtekintélyesb görög tudósok, hogy ama titkos tudo­
mányokat, melyek az ő pogány istentelen tanaikkal nyílt ellentétben állottak,
magukéivá tehessék; de a’ mint láttuk, mindazon törekvések a’ természeti-tudo­
mányok tsak nem teljes hanyatlásával meghiúsultak; melyek az emberiségre
nézve mind örökre elenyészendettek volna, hatsak a’ természeti-tudományok
mindinkábbi lábra kapott kísérleti tényein, ama elveszett való tudományok felett
kiokulnunk módunkban nem lett volna.
Nints tehát előttünk bizonyosabb, mint az : hogy ditső elődeink a’ tudós
betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein keletkezett szent, jelves,
vagy hieratikai betűi-rendszert, mely a’ későbbi időkben a’ pogány égyptoniak-
tól oly annyira titkoltatott, sehonnan oly sorozatos következetességgel nem is
költsönözhették, mint kisvilágunk lényeges szerveinek úgy jelves, mint műkö­
dési jelentőségéből, mert ezt kikerekített kisded szerves egységénél fogva, okfői
294
működésében teljesen belátván és felismervén, önként tolá fel magát az első talá­
lónál arra, bogy a’ legjelentésesb szervek jelvi képesítéseit, lelki ibletségének
beljébó'l külsőképeni lenyomatra alkalmazza; sőt voltakép tsak is most volt lehet­
séges a’ kültermészet beláthatlan tárgyainak vázlatos idomjaiból, már jóval az­
előtt költsönzött és szerfelett vázlatosan megszaporodott ingadozó jelves betűit, az
életszervezet legjelentésesb felismert szervein, ngy az elkiilönitetlen kiejthető
tiszta egyszerű hangok összegén, összhangzóan kikerekített teljes betűi-rend­
szerbe, a’ természettől kijelelt logical ösvényen rendezni. íg y áll ama találmány
összhangzásban azzal : hogy a’ betűk szent jeleit az isteni táltos papok találták
fel, kik a’ mint tudjuk a’ népnek nem tsak lelki (szellemi), de testi orvosai is
valának; és igy mitsem kételkedhetünk, hogy az ember és a’ véres áldozatokra
szükségelt állatok hasonlító bontz és élettanában jártasak ne lettek volna. Innen
azon határtalan tisztelet, melylyel a’ népek minden időkön át (bár annyi vissza­
élések után is), az istenfélő papok iránt viseltettek; mert kétségtelen, hogy az
egykori édeni mindenkit az élő Isten tudatára vezető, a’ szellemet teljesen meg­
nyugtató legböltsebb és legüdvösebb: egy égi ép tant ők találták, tálalták, tár­
ták fel; — de ez az emberi-nem bukása előtti oly régelévült időben keletkezett,
a’midőn a’ táltos papok az elméleti tanokon kívül, gyakorlati tanokban is része­
sülvén, a’ szó teljes értelmében mindnyáján természetvizsgálók és valódi böltsek
lévén, tiszta lelkiségüknél e’ nagy tiszteletet, méltán kiis érdemelték; — mint­
hogy a’ szent igazságot, erköltsiséget istenfélőleg nem tsak szájjal, elméletileg
miként a’ pogány világban oly tsordultig telten láttuk, de a’ mint a’ közös állam
maximáit, a’ dolgok nagyrendjét, és annak minden iránybani boldogságát meg­
alapító erkölts tiszta tsaládias életet élő istenfélő Táltosokhoz illett, azt életbe
átvitten, az egész társaságra kiható legpéldásabb kivitellel gyakorlatilag is kö­
vették. Es nints kétség, hogy az egész társadalom erköltsiségére ’s boldogságára
oly jótékonyan kiható eloldhatlan egynejüségi intézményt ők alapították, és hoz­
ták be az életbe.
Nints és nem lehet tehát kétség, a’ mint ennen tömeges nemzetünk életbe
átvitt legdrágább ereklyénk : édes anyai nyelvünk lelke elárulja, hogy eme
istenfélő tudós papi testület, a’ positiv isteni tanokat, és ezzel a’ dolgok nagy­
rendjét nyíltan, az összes nemzet tudósainak hozzájárulásával vezették, miután
úgy a’ vallási, mint országlási, törvénykezési, böltsészeti, természettani, számtani,
kéjek sat. leglényegesb szavai, a tudós hetük jól és állandóul meghatározott jel­
ves jelentőségein örök időkre érvényülten szerkesztvék. Erre utal a’ szombat
szó. Innen van , hogy ama isteni korszak bukása után, az egyes szaktani tudo­
mányokkal foglalkozó papok elnevezéseivel, a’ föld kerekségén szétszórtan min­
denütt találkozunk, igy a’ perzsák papjaikat hajdan : M á g u s o k n a k nevezték,
valószínűleg azon eredeti tudós papi osztálytól, kik a’ magos (tsillagászat ’s phy­
sica) tannal foglalkoztak; — ig y : az indu papok egy osztályát, ma is : B o n-
t ? o k n a k nevezik, valószínűleg onnan, mivel hajdanta ezek bontzolák az áldó-
 295
zatra szentelt állatokat, a’ mint is azon legkülönbözőbb élő ’s holtak testeit, me­
lyek a' bontz és élettan kutatóinak elkerülhetlen kellékét teszik; — ugyan itt
egy nemét a’ papoknak: B u d d h á k n a k nevezik, hietőleg eredetileg a’ buták­
tól, kik amazok, mint felsőbb rendű tudós papok körül szolgai kötelességet vé­
geztek ; — a’ vegyészetiéi foglalkozókat hietőleg: K i m i k u s o k n a k nevezték,
mert az bizonyos , hogy az anyag és testek: k i ’s m ijeveI foglalatoskodtak ; —
Sőt a’ T á l t o s elnevezés, miként a’ magyarok e’ hazábai beköltözésekor is ne-
vezék papjaikat, a’ mint a’ mindent látó ’s tudó bevésésből kitűnik, ezen osztály
volt közöttük a’ legmagasb; miután amazok összes tanain egy tiszta egélyészeti
tanrendszert alapítottak, mely a’ való tudomány tényén gyakorlatilag átvitt
világi országlattal szerves összfüggésben állván, ekként a’ dolgok nagyrendje,
az égiek felismert mintáján, itt e’ földön is azonképen megalapittatott.
És most vélekedjék bár ki a’ mint neki következetesebbnek látszik, de
mi saját isteni eredetű nyelvünk szellemdús leikéből, eme élő okmányból szólva,
az égyptoni évesült pogány korszak zárkódzott tan-i’endszerét, az egykori két­
ségtelen óriási szellem korszak nyílt mintáján, de ellenkezőleg t. i. zárt (tzéh)
rendszeren alakulva lenni látjuk; hogy igy azon vizözöni romokból fennmaradt
tudományoktól, azok zárt rendszerkénti kezelésével, a’ tömeget a’ lehetőleg ki­
zárván, önzőleg mindent ennen testületük és hatalmuk javára kizsákmányolhas­
sanak, és ép azért vezették teendőiket titkosan, mivel tudták, hogy nem isteni,
hanem ellenkezőleg istentelen, az isteni észt örök időkre lenyűgözni akaró dol­
gokban jártak el. Innen van, hogy ők, titkos belső tanként, a’ hajdani óriási
szellem korszak világának feltárt: központi világosság, világ-Lélek okfőjén ke.
letkezett tant fogadták e l; a’ midőn nyiltankénti genisisöket, a’ zérusnál kevesb
mivoltból származtatták. De ime ezen eredeti isteni tanoktól, Noé halálával, a’
bábeli egyistenitő templom tovább építése feletti összekottzanás után a’ Sem-Ja-
fetiektől szándékosan eltért pogány Kám, és pártos ivadékai, végre is teljes szét-
dulással lakolván, ezzel isteni eredetű nyelvöket és országlásukat is elvesztették;
minélfogva az idegen ajkú pogány papoknak, kik ama eredeti előképi tudós
nyelvet tanulmányozók, teljes lehetetlen vala aztán, főleg a’ természeti-tudomá­
nyok gyakorlati részének elenyésztével, ama isteni ioi, jótanoknak leikébe
behatni, és újból életbe átvitten feleleveniteni,
íme igy függnek ezek össze azzal, hogy az eredeti reál tanok alapjain
emelkedett istenfélő őspapok : Táltosoknak, vagyis mindent látó tudósoknak
neveztettek (1. e’ szó taglalását a’ 61-ik sz. a. jegy). íg y értjük meg a’ papyros
szó voltaképi bevésését (1. a 150. sz. a. jegyzetet).
Mind ezek leleplezései után tisztában állhat előttünk, hogy az úgyneve­
zett római betű-rendszer nem egyéb, mint életszervezetünk, leglényegesb szer­
veibe oltott, és egymásután következő jelv, és működési rendjének ősböltseinktől
merített és megalapított betűi sorozata; ’s ez élettanilag ma is bebizonyítható :
mert a’ midőn az ember az anya méhében megfogamzva ’s ott folytonos fejlődé-
 296
sében végre a’ kültermészet elbírására alkalmatossá tétetvén, a’ szülés vajúdásai
közt a’ kültermészetnek átadatik, akkor enséges működésében legelsőben is az
által indittatik meg, miszerint: a’ mennyis tényezők mint vérparányok, vagyis
a’ hol az életszervezet minden mennyis és minős tényezői ?s pedig ezen utóbbiak
lekötve vannak képviselve, szerves széki működésükből, a’ szívből, jelves vázlat-
127) ban: < ^ = ' 9 = A’ 127) vagyis A,bo1 saját vérerein a’ tüdőbe, vázlatos jelvben:
128) 129)pq —Bd 128)tolatnak, a’ midőn a’ kültermészet láthatárából, jelvileg: q = D é 129),
a’ lég, az e’ végett kijelelt utain, m int: száj, orr, gége, légtsővek nyílásain, jelvi-
lso) leg: 15°) a’ tüdőbe erőszakkal betódul: hogy ott a’ kisvilág többes meny-
nyis tényezőjével, mely a’ kisvilág légarányához viszonyos űrként áll, kiará-
nyodván, a’ vérkeringés és a’ minős tényezők, vagyis életerők kifejtésének előse-
gélésére alkalmatossá tétessék; — mi által az újonnan született kisded magzat
mennyis tényezői, a’ kültermészet lég-rétegével teljesen kiarányodván, szájával
a’ már fenntebb megemlített oknál, a’ többes mennyis tényezőinek újbóli felvéte­
lére ösztönöztetik; minélfogva szájával ide-oda keresgél; ekkor az emlőkre, jel­
vileg £&=£ tétetvén, úgy az ital, itel (étel) részeivel kiarányodván, mind addig
halad fejlődésében, mig végre a’ fogak előtérbe jővén, a’ kültermészetből nyert
eledelek szétmorzsolására alkalmatossá tétetik, ekkor az emlőktől elválasztatván,
131) az eledelek a’ fogak, jelvileg: F läl) által elaprittatván a’ garaton át, jelvileg:
132) Qx= S 152) egyes nyeletekben a’ sarló: .9 képesítésében learatnak, lenyeletnek,
155) és a’kishasba: H 155) = mint két nyílással ellátott gyomorba hozatnak, a’ hol
az emésztés utján ujparány alakulásba menvén, ekként az étel tápot nyújtó pará­
nyái, az azt nem nyújtó részektől elválasztatnak; — vagyis ezen táprészeknek
I54) egymástóli eloszlási képletének jelvével élve: I 8i;a"ek 134); ezek a’ nyál, gyomor,
epe, belek sat. nedveinek hozzájárulásával még jobban meghigittatván, tisztittat-
ván mint ilyenek az illető utakon az életszervezet belsejébe, mintegy uj életbe
mennek át; azaz már most ti kitisztult, kimosott (chimos) emv, és kioszolt tejnye
(chylos) tápnya részek, paránykák hasonodjatok, éljetek újból, az ujélet javára,
,ss) innen jelvi jelentőségében : J e 15S) vfelé: CJJ.
Ekkor az életszervezet, vagyis legegyszerűbb vázlatos jelvében : =
156) j^1 lo6) két legfőbb t. i. kevesb tényezője, mint: lég, a’ tüdőben idült, és többes
tényezője, mint: eledel, az emésztés (szemtsézés) utján részben táppá alakulva,
saját szervein annak beljébe vitetnek,— holott az eledelektől fennmaradt emészt-
lietlen rész, mint hasznavehetlen, a’ végbelen időszakonként kiürittetik, azaz jel-
157) vileg: a’ lábak = L 137) menési hasonlatosságában elvonulnak.
Az étel részeiből ekként kilutskolt, oszolt tápparányok, arra, hogy az
életszervezet enséges érdekében teljesen áthasonodhassanak, még nem eléggé
tiszták, és igy a’ mint a’ tápparányok az illető hajszálu edényeken, a’ szívnek
minden részekre kiható s z ív ó , vagy duzzadó működése folytán felvonatnak, leg­
elsőben is a’ béhnirigyekben, a’ még velők netalán tapadva maradt idegen emészt-
hetlen parányoktól újból megtisztittatnak, és az életszer vezet áthasonitására mind-
 297
inkább alkalmatosabbá tétetnek; — innen a’ bélmirigyeknek motskos színe;
innen ezen gurdélyos járásnak és legmirigyesb részeknek tudós jelvi képesítése:
15 8^
‘M lS8). így és ekként, minden idegen emészthetlen, átliasonithatlan részektől a’
lehetőleg megtisztult tápparányok, a’ maguk sajátos nyirk edényein az életszer­
vezet enségébe, azaz jelvileg: eN 159) két helyen a’ vállperetz alatti üresérbe, az
egyéniség javára merülnek.
Ekként az életszervezet enségének a’ lehetőleg megtisztult, és a’ tüdők­
ben léggel megtöményült kevesb és többes mennyis tényezői meglevén alkalma­
tossá lettek a rra : hogy az élenynyeli kielégülésük folytán uj parány alakulásba
menjenek, mi alatt a’ minős tényezők életerőkként az idegrendszer szálai által
a’ szövetek, gerintzagy és végre az agy üregeibe szívatván, ekként az egész
elszigetelt életszervezetet teljesen megtöményitve árasztják el nem tsak, hanem
azontúl is bizonyos környezetet képeznek, mi jelvi jelentőségében: úgy az agy
némi gömbölyded idoma, mint az ür belműködési hasonlatosságában leginkább
no
megegyeztethető : az 0 14°) jelvével. Sőt az által, mivel az ellensarki minős ténye­ )
zők, mint életerők az agy üregeiben teljesen kiarányodva egyénies életerői lélekbe
azonosodva tsukódnak, igy itt az egész életszervezet mivoltához képest viszonyos
ür keletkezik, mi által az agy állományának duzzadó, vagyis a’ már említettük
galvan-berz-telep zárt lántzolata hasonlatosságában: a’ szív (és ez által az összes
szervek) üreges rostjaira deleileg hatván, e’ két mennyis és münős tényezők széki
szervei: a’ s z í v és a g y deleileg ruganyozta távirdai gép hasonlatosságában,
életszervileg tsukódtan egytilve ütem szerinti mozzanatokban költsönösen nógat­
ják egym ást, mi által az egész életszervezet, minden egyes paránya részben
sulytalanittatván, ezen időnyös duzzadó ’s lohadó mozgások rezgéseiben működ­
nek, mire az agy üregeibe gyüledezett életerőknek egymásközötti költsönös
kiarányodásaiból: hév, világosság és del ej esség, innen viszonyos ür, ebből közös
érzet keletkezik, erre a’ kiiltárgyak felé ébredés, innen emlékezet, tapasztalás,
elmélet és végre a’ gondolatoknak minden iránybani szikrák kitsalásával itélőte-
hetség, és legeslegvégül önismeretre ébredés emelkedik, mi jelvi jelentőségében
14 1
leginkább összehasonlítható: az 0 vul (Θ) 14’), mint önmagát tudatilag felismerő )
legszembeötlőbb személyességre vitt jelzettel.
Hogy pedig úgy a’ mennyis, mint minős tényezőkkel teljesen felszerelt
életszervezet, működését szakadatlanul folytathassa, tsak úgy volt lehetséges,
hogy az életmtífolyam által felhasznált lankadozó visszvérparányai (melyek ép
ezen felhasználásnál fogva, a’ külvilág légi közege arányához kevesebbé váltak),
a tüdő működésén újból kiépülve felfrissüljenek, vagyis az egyes féltüdő jelves
1 4 2J
képletében: P J = ^ 112) vfelé: °P a’ visszvérparányok a’ léggel kiarányodván,
kiüdülvén épekké lesznek, mire az illető mennyis tényezők, mintegy habzásba
1 4 3J
jővén felveretnek, azaz jelvi képletben: eR = 143), mire aztán az épparányok
ezen felverésre, felfrissítésre, mint tisztult: ütvér parányai, az illető tüdőereken
át a’ s z ív balfelébe visszavitelnek, a’ honnan aztán a’ tudva levő utakon az egész
 298
életszervezetbe szétözönlének. Az ütvér parányok végre, a’ hajtsöves rendszer­
Λ ben (vér vfelé: rév) révet, partot, kikötőt találván, leesnek, kiszállnak és az élet-
) szervezet javára áthasonodnak, azaz a’ férkezés, tsukódás tudós jelve : eS lii).
De ne bogy a’ költsönös kiarányodások következtében kevesebbé vált és leesett
és kifáradt, életerejükben megfogyatkozott lankad ózó, sőt némi részben minden
ujulliatási élénkülésüket vesztett, teljesen lehanyatlott, áléit, elélt, elégett pará­
nyok az életszervezet ártalmára tál gyüledezhessenek, ekként a’ székekszéki
szervnek az agynak, a’ sziv üreges rostjaira deleileg ható működése folytán,
a’ hajtsöves rendszerből a’ lankadozott és felhasznált vérparányok a’ visszvér
edényein újból felszivatnak, felméretnek, azaz a’ kútágas és gém működési ’s
1:') jelvi jelentőségében: T e 145) avagy: az agy és sziv egymást deleileg ruganyozta
kettős szivattyús gép örökmozdonyakénti hasonlatosságában újból felméretnek;
— hogy így a’ még használhatók a’ májban elválasztassanak, és az emésztés,
vagy is a’ tápparányoknak szemtsézési működéséhez hozzájárulván, azok átha-
sonodását annál könnyebben előmozdítsák; vagyis a’ máj epét elválasztó kútfor-
146) rásának tudós jelvi jelentőségében: U 146); — holott a’ teljesen felhasznált áléit,
el élt parányok, mint hasznavehetlenek, ártalmasak, az ital fölöslegével együtt,
mint: sepredék, pes, vizelet a’ vesék által el választatván, az illető tsatornán kive­
zettetnek, ürittetnek, mi tudós betűi jelentőségében, a’ két vese szüntelen tserge-
14') dező forrásával, és igy az U vel 117) hasonlítható össze.
De, nehogy a’ maga enséges tökélyét elért életszervezet pályáját újra ’s
újra kezdeni kénytelenittessék, vagy hogy a’ Teremtő oly nagyszerű teljes sikert
ért vívmányai elenyésszenek, az egész életszervezet legélénkitettebb parányai­
nak megfeszített ívveli hasonlatosságában, tudós jelvi jelentőségében, jelvileg:
145) = az ellennemi szervek költsönös tsukódásaiknál erőben megtöret­
vén, betüileg: VÉ, az ellövelt nyílnak tzélt találta fogamzási eszmesitésében, jel-
149) vileg: % 149), ekként kisvilága körzetes körét ép úgy, mint a’ tsillagzatos állat­
körben, a’ nyilas befutja, s ezzel saját kisvilága folytonos szaporodását örökíti.
Azaz, nemde ott vannak, a honnan maguk is kiindultak, és igy pálya
körüket befutván, a’ töredékek újból: Ato1 kezdik a’ maguk működéseit, ime igy
megy ez örökös körben.
Igaz ugyan, hogy itt nintsen, mind azon tisztán kiejthető hangjegyek
betűi sorozata képviselve, melyek a’ magyar nyelv természetéből folynak, de
miután ezen hiányzók úgyis nem annyira belszervezetünk működésére, mind­
inkább az ezzel teljes összfüggésben álló külszervek és érzékekre vonatkoznak,
ekként a’ mint már eddig is némely eszélyesb nyelvészeink tevének, méltán
ragaszthatjuk a’ rendszeres betűi sorozathoz függelékkép azokat, miután ezen
betűi jelvek az előbbeni nagykörben úgyis lappangólag képviseltetvén, egyedül
azok hosszabb kiejtésére vonatkoznak, ide tartoznak: Á, E, í, Ó, U, Ő, Ű.
A z: A nem egyébre vonatkozik, mint arra, hogy a’ midőn a’ saját körét
folytatni megindult eszmélni kezdő tsetsemő, éhező gyomrától izgattatva, a’ vilá-
 299

gosság sugarai által szembeötlőit anyjára ismerve, ezen első tisztán kiejthető
örömhangra: Ára fakad (ép úgy, mint midőn az élettan első felkent búvárja, a’
s z ív működését, és annak jelves képletét felismervén, azt, az öntudatán kivül

kiadott örömhang kiejtésétől: Á,,ak jeleié). Innen kivehető, hogy a z : A felső kü­
lön álló ékje, a’ világosság sugárai által kivilágositott legkülönbözőbb tárgyakra
vonatkozván, ekként az alsó elágazó vonalzatos részek, az azoktól a’ szemeinkbe
központosuk két szélső világitó sugárokra utal, és igy a z : A, itt jelvileg a látás
szerveire vonatkozik. — — £’ — f Y \ a női enség legbetsesbikére, a’ gyermekét
oly édesdeden ápoló anyának deli emlőire u ta l; — ugyanez vonatkozik végvo-
nalzataiban a’ gluteusok, és a' kevesbsarki külnemi szervekre; — a’ midőn az :
I sok jelvi jelentőségein kivül, a’ többessarki külnemi szervekre is utal; — az:
0 egyszerű jelentőségére a’ fájdalomnak rögtön kitsikart hangja; nemde : az
egymást szívből szerető ellennemi párokra, misem lehet oly annyira örvendetes,
mint midőn szerelmük első gyümöltsét Oba" fejledezni tapasztalják, azonban a’
nehézkesség vége felé, mindketten nem kevéssé aggódnak a’ bekövetkezhető bal­
eset beállhatásán, és ime a’ midőn a’ bánat síró hangján megszólal a’ kisded, és
hírül viszi a’ szülőknek a’ szerentsés túlesést, az aggódást rögtön öröm követi;
— innen a? dolog természetében levő mondat: „busongva vigad a magyar,“
azaz minthogy a’ bánatos sirás hangja hat legelőször a’ sorsukkal kiengesztelt
felekre, innen: az Ó, a’ fül töltséres tsövét képző külnyilására, a’ felül különálló
ék pedig, az abba vonuló hangrezgésre vonatkozván, ekként az ó jelvi s’ műkö­
dési jelentőségében, a’ hallás szerveire utal. — Ú, az elszáló illat, vagy bűz ár-
ját felismerő szerveire: a’ szaglásra vonatkozik; — a’ midőn: az 0 az Ízlés: az
U a’ tapintás szerveire utalnak.
E ’ betűk sorozatos lántzolata ugyan átalakitathatik, de minthogy ezen
rend nyelvészeinktől a’ legrégibb időktől elfogadva ’s életbe átvive megszilárdulj
részünkről ama sorozatot mint szerfelett eszélyest megtartottuk, mivel ezek alap­
jain bár kiis, ki az ember bontz és élettan leikébe tsak némileg is bepillantott,
ezzel mintegy mnemonicai elfelejthetlen lántzolattal azonnal felismeri, ’s előso­
rolhatja saját kisvilága szerves működésére vonatkozó összes mtífolyamát annak
okfőjével együtt, mi által mindezen bonyolódott tanok összegét, mintegy töltsér-
rel öntési eszméjében, egy négy latin osztályt végezte tanuló, ki a’ természeti­
tudományok elemeibe beavattatott, tudatilag felismerheti ’s beláthatja, mi által a’
való tudományok szentélyében mintegy kis doktorrá avattatik.
Nemde tsak most látjuk be voltakép, hogy a mint az eredetre vonatkozó
tíz törzs alapszám által, a’ végetlenig minden kiszámítható, úgy kisvilágunk lé­
nyeges szerveinek kiegészített működési rendjéből vett: tudós betűk jelvi jelen­
tőségein úgy kis- mint nagyvilágunk mindennemű legrejtettebb okfőire vonat­
kozó eszmék is kifejezhetők, és általok a’ végetlenig minden kimagyarázható.
Ez az igazi isteni eredetű, szent, belső, titkos hieratikai álfabet. Igenis, tsak igy
vala egyedül lehetséges az isteni tant, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatóra-
300

zott jelves jelentőségein, a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe oly

tsuda alakban örök időkre érvény ültén letenni; melyet onnan ma is kibetüzvén,
tagolván és olvashatván, az tsalhatatlanul a’ dolgok nagyrendjére vezetend.
íg y értjük meg aztán voltakép, a’ legrégibb irók ama feljegyzéseit, mi­
szerint a z : álfabet sorozatos szerkezete, értelmezett jelentőségen alapszik. Ez a’
voltaképi a’ tudományokat töltsérrel öntési eszméjében mnemonikai elfelejthetlen-
séggel lekötött oktatási vagy tanítási mód, mely szerint a’ legnehezebb tantár­
gyak, a’ középszerű elmebeli tehetséggel bírók közt is igen könnyen, és elfelejt-
hetlen állandósággal terjeszthetők. íme ezek alapjain tisztán álland előttünk, hogy
voltaképi bölts, a’ mint e’ lényeges, a’ régi szótárakban fellelhető szó oly világo­
san foglalja magában, tsak az lehet, a‘ ki e’ kietlen tér és időben levő nyilatko­
zatok szerinti észlelhetők eredetét, az ő okfői igazságában szellemileg felismerte;
— a’ mint voltaképi tudós egyedül az lehet, a’ mint e’ lényeges szó oly kirivó-
12 3 4 5

lag feltárja, a’ ki az: edre vezotö utat megódaui tudja, azaz rövideden a’ tudós szó
3 21 4 3 1 2 3 12345
v f d é * ’ s - ó d ja m it? az ^ enre c(J re vezető -Q-|-at
5 4 3 3 2 1

Mindezek után bárki tisztán beláthatja, hogy az A‘ a’ legrégibb elévült

időben azért nevezték igy, mivel ez a’ felismerés, kezdet, kiindulás, tetőpont,
meglepetés ösztönszerü kiejtett hangja. — Be a’ behatástól. — Dct az édtől sat.
vétetett; és igy minden betűnek megvan az ö lényeges oka, miért nevezték el
ditső elődeink: a’ Bt!‘ bének, a’ Dát dének, és nem Bá, B°, AB, °B, Da, D°-nak sat.
— Miből vagy akarva vagy nem, be kell látnunk, hogy a’ legkülönbözőbb nyel­
vek mindannyian, ugyanazon egy hangzatos betűi-rendszeren nyugszanak, me­
lyek minden kivétel nélkül az eredeti, előképi, legtökéletesb nyelv állandóul
meghatározott tudós betűinek jelvi jelentőségein habár alakjokra végtelenig át­
alakulva keletkeztek, és ez főkép akkor tűnik ki, midőn a’ legkülönbözőbb ajkú
nyelvek benső lényegességeit a’ betűk meghatározott jelves jelentőségein hason­
lítjuk össze ,· miből világos lesz, hogy ha a’ tudós betűk jelves jelentőségein szer­
kesztett eredeti nyelvek, az idők roppant viharjain egymással össze nem zava­
rodnak, mindazokat némi kiszámítással, ma is megérthetnők. — Innen van, hogy
a’ böltsészet legmagasb kiszámításain keletkezett leglényegesb szavak, melyek az
eredeti sommázattól el nem tértek, mai napig a’ tudós betűk eredeti jelves jelen­
tőségein megértetnek, igy a’ perzsa: Yzdán, Jijzdan, Jzden, Jzdan a’ szomszédos
szittya m agyar: Istentől; — az égyptoni: Io, a’ jótól; — a’ görög: Theos, T a’
merítés, H a’ széki (=©) jelve, azaz, a’ végtelen-örök székekszéki szervéből=Q
merülve oszoltak, mindezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők;
— az: os —ősz vfelé szó (verbum) ige, mindannyian az eredetre jelentőséggel
bírnak; — a’ latin : Deus, a’ görög: theos, teos, deos, deus sat. ugyanaz; — a
német: G ott^G -ott*61; — a’ török: Alláh hála, a’ mindenekfeletti: Ánilk okfő-
1 2 3 4 4321

n ek ; — a’ Sanskrit: Dewa a’ véd‘o1, mert nints emberre biztosb védelem, mint az

 301
Isten tudata: — a’ héber: Jebová = I-e-hová ’s a’ honnan jött és megyen min­
den vissza sat. íme ezek alapjain a’ kétkedők előtt mindinkább nagyobb figyel­
met ébresztend. Mojzes I. könyvének ama jegyzete: miszerint a’ nyelvek zűrje,
ugyanazon egy eredeti-nyelvből oszolva indult ki. — ’S igy mi sem érdemli
meg a’ tudósok kutatásait annyira, m int: a’ Noé ’s tsaládjára vonatkozó történet,
melyet minden nemzet, a’ legkülönbözőbb regék alakjában, a’ magáénak tartván
elsajátított, ’s igy, hogy melyik nemzeté legyen voltakép ezen történet, a t tsak
úgy ismerhetjük fel, ha a’ szt. hagyományok eseményeire vonatkozó lényeges
történelmi szavak bevéséseit, a’ tudós betűk jól és állandóul megalapított jelves
jelentőségein bensőleg kutatjuk; melyek tartalmából kitünend, hogy úgy az idé­
zett fenntebbi, mint: Ádám, Éva, Ábel, Kain, Lamek, Tubálkain, Noé, Sem,
Kám, Jafet, Nimrod, Ábrahám, Sára, Hágár, Izsák, Ezsau, Jákob, Lea, Ráchel,
Lót, Támár, Péretz, Zerák, Tzipora sat. sat. történelemre vonatkozó lényeges sza­
vak, a’ mint azokat részint előzményes, részint e’ jelen művünkben szétszórtan
elemeztük, világosan kitűnik, hogy azok, min nyelvünk alapjain keletkezvén^
ekként ugyanazon történetnek a’ miénknek kell lenni; melyet a’ gondolkodók
felébresztéséül ép azért hagyományoztak el az istenfélő legrégibb táltosok, a’
honnan Mojzes is véve az ő szerfelett rövid töredékes történetét, hogy a’ legké­
sőbbi időkben is ismerje fel magát azon eredeti ős nemzet, melynek nyelvéből
oszolva indultak ki a’ többiek (1. a’ 44-ik sz. a. jegyzetet).
íme tiszt, tudósok itt vannak a’ mi isteni eredetű nyelvünk voltaképi
szent betűi-rendszerének úgy minős, mint mennyis jelvi jelentőségen alapult tu­
dós jegyei letéve; igenis ezen tudós betűk jól és állandóan meghatározott jelves
jelentőségein vala egyedül lehetséges, a’ legrégibb korszak kísérleti tényein fel­
merült legtisztább való tanokat, egyenként a’ lényeges szavak leikébe számtani
pontossággal örök időre érvényükén letenni; melyek mindaddig, mig eme tanok
folyton folyt oktatásai nemzedékről nemzedékre nyílt ellenőrséggel mentek át a’
közönség használatába, addig azok az összes társadalomra nézve a’ legboldogi-
tóbbak valának; — de a’ midőn a’ beállott roppant rombolások következtében
az emberi-nem ama eredeti egyistenitői tanoktól eltérve, a’ természet részbeni
imádására, enistenitésre, sokistenitésre ’s végre istentagadásra fajult, ekként a’
zsarnokság megszilárdításával, nem tsoda, ha ama szent betűi-rendszernek, mely
a’ voltaképi tudomány kutsát képviselé, kiküszöböltetésével, és helyébe a’ minden
tudós jelvi jelentőségből kivetkezett ördög találta holt, ékbetüi: demotikai rend­
szer behozatalával az eredeti nyelv leikébe vésett böltselme is elveszvén, igy
maga az isteni eredetű nyelv is nagysokára szokásos, és végre holt nyelvvé zu­
hant alá. De ime a’ midőn eme ditső nemzet a’jóságos élő Isten láthatatlan utjain,
a’ kereszténységbei olvadása után, nyelve geniusával oly teljesen megegyező
eredeti betűinek rendszerével újból egyesülve találkozott; — itt az ideje, hogy
a’ dolgok nagyrendjére térjen vissza. Igenis, ezen tudós betűk jól és állandóul
meghatározott jelves jelentőségein vala egyedül lehetséges a természeti tudomá­
 302
nyok kísérleti fényein felmerült tiszta tsalhatatlan tanokat, a’ mi isteni eredetű
nyelvünk lényeges szavainak leikébe örök időkre érvényükén kiszámítva, le­
tenni. — Mi, ezek mélyebb fejtegetésébe, bár füzetekre terjeszkedhetnénk, szán­
dékosan nem botsátkozunk, miután nem élünk ama nyílt paraditsomi korszakban,
midőn mindezeket egész leplezetlenséggel elemezhetnők, de eljöend az idő;
midőn mindezek felett: a’ bölts, tudományos, erköltsös, történelmi, kéj sat. sza­
vak leikéből kitiinend, bogy ditső elődeink, a’ dolgok ama arany-korszakának
nagyrendjében, a’ társadalom legfőbb erköltsiségére oly jótékonyan kiható intéz­
ményt : az egynejüséget, soha de soha az ő általánosságában ki nem vívhatták
volna, hatsak az anyag lényege ’s kisvilágunk okfőjén a’ jóságos élő Istent, an­
nak országát és igazságát az ő: igaz, szép és jó törvényeivel fel nem ismerve,
azt tényleg az ő legtisztább positivitásában kimutatni képesek nem lettek volna;
mert fsak igy lehetett legyőzni, az ember, állati érdekeken nyugvó, visszaélései­
vel tsordultig telt pogány elveket.
Ezek vizsgálatain tehát mi teljesen egyetértünk Mojzes történelme I-ső
könyvének ama jegyzetével, mely szerint minden nyelvek egy eredetiből oszolva
fajultak e l ; értvén t. i. azon vízözön előtti régletünt óriási szellem korszaki idő­
ket, midőn az annyi: rikátsoló, dadogó, sejpelő vad ’s pogány nyelvek egy ere­
deti klaszikai nyelvbe olvadtak b e ; — de ezen nyelv nem lehetett más, a’ mint
a’ legkülönbözőbb nyelvek ugyanazon alphabeten nyugvó leikök elárulja, mint
azon isteni, mely e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők eredetét,
és az ezzel teljes összfüggésben levő isteni tanokat tudatilag tartalmazza magá­
ban, mert fsak ezen isteni eredetű nyelv az, melyben a’ tudomány kutsa mai na­
pon is, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein tényleg
kibetüzhető, tagolható ’s olvasható. ’S hogy a’ való tudomány kútsa egykor tsak-
ugyan felvala tárva bizonyos onnan, mert Írva v an : „Jaj néktek Törvénytudók­
nak, mert elvettétek a’ tudománynak kutsát, ti magatok nem mentetek be, a’ kik
be akartak menni azokat is megtiltottátok.“ — „De jaj néktek képmutató írás­
tudók ’s Farizeusok: mert a’ mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt,
mert ti nem mentek be ’s a’ kik beakartak menni azokat is nem botsátjátok.“ —
Valóban, fsak az igaz, és való tudomány derítheti fel a’ mennyet, és ha az egy­
szer felmerült, fsak az istenfélő földi hatalmasságoktól függ, hogy az éden, mint
földi menny már itt, életbe átvitten előzményileg élveztessék. Nagyon valószínű
lehet, hogy a’ mindenrendii vallás alapítók legszabadabb Alkotója ama kétrendü
megrovás által, bárha egyrészben a’ zsidó hamis bírákat, írástudókat és farizeu­
sokat, kik a’ tantökéletesbülés üdvét benne szándékosan megtámadván értette;
de minthogy a’ való tudomány a’ zsidóknál soha azon a’ magas poltzon nem ál­
lott, melynél fogva a’ való tudomány kutsát bírták volna, mit a’ héber nyelv
minden tudós jelvi jelentőségéből kivetkeztetett betűi rendszere maga is elárulja,
ekként ezt bizonyára főleg azon: ioi, jótanokat eltörpítő, orzóbabyloni, égyptoni
hamis pártütő törvénytudóira, írástudóira, de mindenekfelett: Kám és Nimrod,
 S 03
e' leggyászosb világ és államtsinyt elkövetőkre, kik a’ legistenféló'bb Noétól,
utódaikban is megátkoztatok, értvén, sújtotta; — mert ezek valának a’ vízözön
utáni időkben az emberi társadalom szerentsétlenségének legfőbb okozói. írva
van: „Nintsen semmi oly elrejtetett dolog, melynek meg nem kell jelentetni, ’s
nintsen oly titok, melynek meg nem kell tudatni.“ ’S igazán van írva, mert ama
Anyjáról valószínűleg Kánabeli jól ismerte azon isteni eredetű, magában Judaeá-
ban és környékén a’ filiszteusok (jászok), és kananeusoktól (kunok) beszélt élő
nyelvet, melyben a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentősé­
gein a’ legrégibb, az idő által megőszitett: való tudomány, történelem, erköltsi.
ség, országiás és az összes isteni tanok kutsa le vala téve, s’ tudta, hogy ennek
az általa fennhagyott tantökéletesbülés alapján elébb utóbb, és ha nem elébb: de
2000 év lefolyta előtt napfényre kell derülni; — azért hagyá meg a’ költsönös
szeretetet, türelmet, hogy igy az igaz, szép és jó határai közt mindezek kivívas-
sanak; — mert a’ való tudomány kivívása nélkül az Eletkönyvébe letett igazsá­
gok, mindörökre hit maradván, végre maga is mitussá fajulván, legvégül az em­
beri-nemet hitetlenségre, istentagadásra, szétoszlásra, dulásra vezetvén, ezzel az
örök kárhozatra taszittatott volna.
De megszakítjuk ezek további fejtegetéseit, és bizton adjuk át ezeket az
utókor, legkülönbözőbb nyelvekben, ’s a’ természeti tudományokban gyakorlati­
lag jártas, istenfélő nyelvészeinek, miután tsak igy, és ezek alapjain merülend
fel a’ hasonlító nyelvészet azon biztos delejttíje, melynek irányán mindezek za.
varjaiból bizton kiigazodhatunk. írva v an : „Mi módon hihettek ti, holott egyik
a’ másiktokból vár ditsőséget, és a' ditsőséget, mely tsak az Istentől származik
nem keresitek.“ — — Igenis, tsak ezek alapjain volt lehetséges, a’ legrégibb
idők böltseinek: a’ való tudományt, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott
jelves jelentőségein, a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe örök
időkre érvényűben letenni, ’s mindezek összfüggő eseményeit, oly kirívó rend­
del az állatkor képletes jelveibe foglalni.
Az égyptoniaktól hátrahagyott tsillagzatos állatkör, e’szerint nem egyéb :
mint ősböltseinknek e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők ere­
detére, úgy az égyptoni éghajlat viszonyaira, ’s az emberi-nem legrégibb törté­
netére vonatkozó, lehető legrövidebb mnemonicai elfelejthetlenséggel letöltött örök
körnek képesítése, hogy azt a’ legközönségesebb értelemmel bíró ember is azon­
nal felfoghassa, és azon eligazodhassék. íme itt a’ magyar köznép természetes
józan felfogásának oka, mi már nem egy jeles külföldi előtt is annyira feltűnt;
— mivel a’ legrégibb időtől azok agyszervezete, ily józanon összfüggő, könnyen
felfogható alaposságon vezettetett.
És most ítéljen kiki a’mint következetesebbnek tartja, de az állatkör sajátos
képesítéséből Ítélve, azokat eredetileg magyar eszmesitésen alakultnak lenni tartjuk,
és ezzel a’ Dupuistól felismert magyarázaton tál menni épen nem tartózkodunk.
Az a’ ki e’ tartománynak, az egykori kétségtelenül kivívott: egy égi ép
304
tanátóli elnevezésében kételkedni tud, ahoz mi természetesen nem szólhatunk, de
a’ ki annak oly annyira szembeszökő' bevésését belátja, nem kételkedhetik: a’
nilus, eufrat, papiros sat. szavak magyar szövegű eszmesitésén sem; ezek a’ sze-
retsen, néger, mór, niamniamok sat. bevéséseiből, a’ szomszédos viszonyokból
eredt összeköttetést is azonnal felismerendik, minek folytán e’ tiszta alapon
nyugvó nézetünkben, mitsem kételkedhetnek.
A’ mint fenntebb (a’ 73-ik sz. a. jegy) érintettük az állat kör jegyeinek
legmagasb tsutsát hajdanta a’ : b a k j e l e i é ezen szerfelett élénk állatnak, a’
böltsekkeli azon sajátilag összehasonlítható tulajdonságát tudva, miszerint: a’
mint az szikláról sziklára legel, úgy a’ böltsek is, a reál tanok összevágó lénye­
gét lassan és lassan mind addig gyűjtve szedegetik, mig végre azokat a’ lehető­
leg összhalmozzák, a’ midőn aztán, a’ mint a’ b a k , a’ már eleve a’ szikláról-
sziklára mentébeni legelésével, a’ lenyelt eledelekkel jólakva, magasságának tető
pontját érte megnyugszik, és azokat újból visszakérve kérődzik; — úgy a bölts
is, az apránként gyűjtött reál tanokat újból és újból visszakérvén, azokon mind
addig kérödzve gondolkodik, mig végre amazok összfüggő tanalapjain, oly kön­
nyen emészthető lelki tápot, tanrendszert nyújt, mely a kellő tanokkal felruhá­
zottaktól test és vérré azonosíttatván, mindenki lelki szomját letsillapithatja.
A midőn tehát ezek alapjain, sikerülhetett istenfélő tudósainknak egy oly
tisztán értelmezett iskolai tanrendszert megalapítani, mely az emberiségnek min­
den időkön át, vezető tsillagként szolgáljon, ekként nem tartózkodunk az állat­
kör annyi eszmesitéseket lekötő voltaképi magyarázatába botsátkozni. Ugyan
is : a’ midőn mindezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők, az
óriási szellem korszak; világában feltárultak, és ez által a’ minden renden levő
tudományok zárkövét tevő: végtelen-örök okfő, az ő lényegében felismertetett,
tudva lön a’ bakot képviselő őstudós előtt, hogy mindezen mennyis tényezőket
alkotó minős tényezők, az eredeti végtelen-örök elevei világosság okfőjéből ke­
letkezve tsukódtak, mit az állatkörben a’bak jobb oldalán levő: n y i l a s képlete
jelvezi, mely egy úttal a’ villám sebességgel tzikázó isten-nyilaira is utalván, jel-
vezi a’világosságot és tüzet; — a’ midőn a’bal részen: a’ v i z ö n tő jegyében, az
ugyanezen okfőileg tsukódott össztsapás alkalmával, a’ vízgőz és ennek meghű­
lésével, az egyes bolygók vizi alakulását látjuk szembesítve lenni. S igy a’ mint
ezek minőileg és mennyileg egy közös mindenekfeletti okfőnek eszményiéből
keletkeztek , úgy az ősbölts saját enségének felismert okfőjéből indulva, azon-
képen mindezen észlelhetők alkotási titkát, a’ valóval megfelelő böltsészeti rend­
szerbe szövé.
Vagyis meglevén a’ tüz-viz alakulása folytán az egyes naprendszerek
széki gótza: a’ nap, tűz, világosság és egyes vizi bolygók keletkezése, ezek köl-
tsönös hatásaik folytán, a m int: a h a 1 képesítése oly híven mutatja , az ázala-
gok és egyéb nagyobb hideg vérű vizi állatok, minden nemeinek teremtménye-
zése is legott megindult; de a’ m int: a’ k o s szó eszmesitése vfelé : s o k tártál-
 305
mázzá arra utal, hogy nagysokára, a’ midőn azoknak elhullott maradványain a’
földes részek annyira összehalmozódva szaporodnának, hogy belforrongó izzó-
ságuknál fogva tüzokádokká válván, mint földes salak egyes szigetekként (szi­
get = W i g e t ‘ éget1 t. i. akkor midőn mint tűzhányók) a’ viz fölébe emelked-
hetének, miáltal a’ föídesrészek (a’ mint Mojzes genesise is tartja) a’ víztől elvál­
ván , igy a’ nagyobb rendit növények, a’ mint is a’ kétlaki ’s kisebb melegvérű
földi állatok nemeinek teremtményezése is legott m egindult; és igy a’ m int: a’
b i k a jelve képesíti, tsak azon korszakban keletkezhettek a’ négy lábú legna­
gyobb nemű száraz földi állatok, a’ midőn a’ föld szilárd alakulása a’ bel sziklás
részek boltozatai által állandóbbá tétetvén, ezek biztos fenntartására alkalmatossá
lett; — és végre a’ mint az utánna következő: i k e r képesíti, a’ kisded ember­
pár fejezé be a’ teremtményezés tényét.
És igy látni való, miszerint mindezek, a’ teremtményezésre vonatkozva
roppant korszakokat képeznek, t. i. az e l s ő legkietlenebb korszakban teremté
Isten : a berz-tüz-vizgőz alakulás utján a’ tsillagzatos eget, mely mind addig folyt
haladásában, mig saját tejutunk, és végre bolygói-rendszerünk egyes égitestei,
’s igy a’ mi földünk, annak széki gótzával: a’ nappal be nem fejeztetett; a m á-
s o d i k roppant időszakban bolygónk megalakultával, keletkeztek: a’ növény és
állatok vízi nemei; a’ h a r m a d i k nagy időszakban ezek elhullott salakjaiból ’s
feszesb maradványaiból: a’ földes részek gyarapodtak , mig végre ezek belfor­
rongó hősége folytán, roppant tűzhányók keletkezvén, a’ földes rész a’ vizes ré­
szektől elvált és megszilárdult; — a’ n e g y e d i k szerfelett hosszú időszakban
teremté: a’ földi növény és kétlaki tsuszó mászó állatokat; az ö t ö d i k roppant
időszakban jöttek létre a’ száraz földi állatok nemei, melyek eleve vizi fókák­
ként fennállottak; és végre: a’ h a t o d i k b a n a’ teremtményezés nagyszerű té­
nye az : embei’párral fejeztetett be.
íme az állatkor eddigi képes jelvei mindannyian a’ teremtményezés tá­
nyéré vonatkoznak; a’ többiek tehát reánk nézve ugyan mi érdekesebb és neme­
sebbre vonatkozhatnának mint magának : az emberi-nem oly annyira érdekes
történetére, ’s valóban azt oly találólag jellemzik, hogy méltán elmondhatjuk ró­
luk, miszerint azok mindaddig mig tsak e’ földön az emberi-nem fennálland,
azok eseményeire örökre alkalmazhatók leendenek. Valóban minél jobban vizs­
gáljuk az állatkört, annál inkább tűnik k i: hogy az oly nagyszerű képzékenyi-
téssel bir, miszerint annak mnemonicai elfelejilletlenséggel letéteményezett ké­
pesítése, a’ dolgok minden viszonyainak lekötésére ’s emlékezetbe hozására; min­
den időkön át a lehető legalkalmasabb leend.
íg y a’: r á k szerfelett találó jelvében azt képesíti, hogy a’ midőn a’ dol­
gok reggelén, a’ vizi fokon levő nimfea emberek, nagy sokára, kétlakiságukból
kivetkezve teljes szárazföldi lényekké lőnek, és végre elszigetelt szülő-földükön
annyira elszaporodának, hogy élelmök fenntartásukra többé bőségesen elégséges
nem volna, e’ helyről mindinkább távolabb elvonulva minden irányban szétter-
MAGYAR B Ö L T S É S Z E T . 20
306
jedtek; — de a’ mint a’ rák visszafeléi léptei oly jellemzőleg eszmesitik, lelki
vágyukban mindig tsüngtek, egykori szülő földjükhöz, mig nem az egész föld-
színén elterjedvén; ekként a’ mint az utána következő: o r o s z l á n képlete jel-
vezi, az állatországon diadalmasan fölülkerekedve, mindazok felett királyokká
lőnek. De a’ mint költsönös társadalmi szövetségük folytán, magukat a’ vadálla­
toktól biztosítva lenni látták, mi volt önként következőbb, minthogy minden
figyelmöket, ennen társodalmuk biztosítására ’s költsönös boldogságukra kezdék
főkép fordítani. — De ebből, a mint az oroszlán egy egész hosszú korszakot
képviselő jelve képesíti, végre is az erősebbek (jus fortioris) elve vívta ki magát
győzelmesen; innen a’ visszaélések, innen a’ mint az utánna következő képlet:
a’ s z ű z jelvezi, a leányok orzásai, rablásai, tsábitásai ’s az innen tsordultig telt
visszaélések, — ’s a’ mint az utána következő: m é r ő jeleli, az innen keletkezett
egyenetlenségekből, a’ mint a’: s k o r p i ó képesíti, az emberi-társadalom mételye
’s bosszuló vágya, eredendő bűnként fejlődvén, végre is, a’ mint a’ : n y i l a s oly
találólag jellemzi, ennen faja ellen kegyetlenkedve, bőszültségében enmagátirtá,
mig nem ezekben is kifáradván, végre a’ való tudomány terén az anyag lényege
’s kisvilága, a’ mintis e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők ok­
főjére : az élő Isten és annak az egész egyetemiségre érvényült törvényeire jut­
ván, mind ezek átalakultak.
Mind ezek után önként következik, hogy minden időben valának oly
mély, a’ többieknél belátóbb férfiak, kik átlátták, hogy a’ Teremtő, ki mennyei
birodalmát oly pontos és kirívó renddel kezeli, az, az emberi-nemet ily pokoli
életre nem kárhoztathatta, azért minden megfeszített törekvéssel azon iparkodá-
nak, hogy azon bölts ősvényt eltalálnák, mely őket e’ dolgok pokoli zűrjéből
kivezetve, a’ jóságos Isten való útjára vezetné; de ime, hogy ezekben eligazod­
hassanak, ez vala a’ mindenekfeletti nagy feladat. — És tsak akkor látták be
teljesen, hogy erre mind addig nem juthatnak, mig mind ezen tér-időben levő
nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfőjét, ki ez egyetemes nagyegész rendjét
hozta, az ő voltaképi tsalhatatlanságában fel nem ismerendik. ím e : a’ hic labor,
et hoc opus.
És ime ekkor az ezek mikénti kiokulhatási elmélyedésében az ős felkent
bölts megpillantá, a’ mint az állatkör képlete örök időkre oly találólag jeleli, a’
lábai alatt visszafelé mászó ’s annyi sok más jelentőséggel bíró: r á k o t , és ime
kezde gondolkozni, hogy mégis sajátos az, hogy ezen kérges állat visszafelé me­
gyen, és ekkor ennek ujjmutatójakénti ősvényén emelkedve végre is rá jött az
ősbölts, miszerint ha mindezekből voltakép kiakarunk igazodni, tehát mindenek
előtt, mind ezen szemlélhetők kezdő tényére, böltsőjére kell visszatérnünk, igy
lön aztán, hogy a midőn a tudományok minden oldalról óriásilag haladnának
előre, legelsőben is azon voltak, hogy a’ mint szemre tsalódásilag látszik is, a’ le­
hető legegyszerűbb mivoltot állítsák elő; ’s a’ midőn a’ légszivattyú tüneménye
alatt azt tapasztalnák, hogy a semmi helyett világosság jön létre, mi pedig azzal
 307
szemtől-szembe ellentétben áll, ekként ennek nagyszerű tüneményéből, úgy a
berzerők sajátos hatásainak felismeréséből, nem különben a viz elemeinek és
ezek tényezőinek fellebbentésével, végre az anyag ugyanazonossága tényén, en·
nen kisviláguk és ez egyetemes nagyegész székekszéki okfőjére jutván, igy, úgy
erköltsileg mint élettaniiag minden feltárttá lön, melyek tényén Isten országát
és annak igazságát azonképen felismervén, ezek mintáján kezdék szervezni itt
saját földi országlati rendszerüket.
íme tsak most látjuk be, hogy a’ : r á k alatt bölcs elődeink oly találólag
azt képesítették, miszerint ha valaha ismét jönne oly korszak, melyben az em­
beri-nem e’ földön kijelelt isteni rendeltetésétől elesve, ama feltárt tanok elenyész­
nének, ennek ujjmutatóként kijelelt képesítésén mindaddig menjünk vissza, mig
a vízöntő jelvébe képesített viz alkatrészeinek titkát fel nem derítettük, ekkor
aztán könnyen rájöhetünk az anyag lényegére ’s ezzel kisvilágunk, a’ mint is e
tér-időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők összfüggő okfőjére, mi álta
mind ezek felett tisztába jöhetünk.
Ezek előre botsátásai után, az egykor kétségtelenül kivívott óriási szel­
lem korszak képes maradványa, a tsillagzatos állatkör teljes összfüggésben azt
képesíti: hogy a’ midőn az emberi-nem első vadállapotábóli kiemelkedése foly­
tán, az állatország felett diadalmasan kivívta egyedüli uralm át, ekkor minden
figyelmét ennen nemének fenntartására fordította; de az önző érdekek halmaza
által, később enmagával gyűlvén meg baja, ezek folytán, újból a’ bonyodalmak
teljes zavarába jutott, mig végre egymás fölötti erőszakoskodásaik folytán véres
harczokba keveredvén (mit a visszavonuló veres rák oly jellemzőleg képvisel),
romlásuk tető pontját érvén, mint fölbőszültek ennen fajok ellen kegyetlenkedve,
egymást szörnyen irtották; ekkor a’ dolgok ily iszonyaiból és a’ leleményes ta­
lálmányok alapjain, akadtak végre egyes a való tudományokban otthonos szak­
férfiak, kik belátták, hogy itt mindaddig észszerűen nem boldogulhatni, mig a
Teremtőnek oly tsudálatos szervezettel igazgatott mennyei országának rendszerét
az ő törvényeivel együtt fel nem ismervén, annak mintáján nem szervezendik itt
e’ földön is saját országlásukat; miután már eleve teljesen meggyőződhettek,
miszerint a’ társas életet élő állatok, m int: m éh, hangya, hód sat. köré­
ből költsönzött országlati rendszerek, a’ munka egyiránt kötelezett kiosztásával,
m iként: a’ hajdani inkákéi Peruban vala, az emberi-nem mint állati ’s szellemi
lényre boldogítók teljességgel nem lehetnek; miután a jóságos Istentől az em­
berbe oltott ellenállhatlan ösztön őt a szellemiek kivívására törekedni készteti,
minek következtében boldogságát mind addig el nem érheti, m ig: úgy az anyagi,
mint szellemi téren az igaz, szép és jó nyilvánosan ellenőrzött törvényeinek ha­
tárai közt szabadon nem mozoghat.
íg y lön aztán, hogy a’ midőn a’ találmányok és tudományok előhaladása
folytán, az első felkent ős-bölts mindezeket ily következetesen belátná, legelső­
ben is azon kezde gondolkodni, hogyan lehetne azon legegyszerűbb mivoltot ki-
20*
308
kutatni, mely mind ezek kiinduló kátforrását képezvén, ekként a’ szellemet leg­
megnyugtatóbb módon kielégíthetné.
Es igy, a’ midőn a’ kísérletek tényein positivitással meggyőződhetett,
hogy mind ezek semmiből teljességgel nem lehettek, ekként az anyag ugyan­
azonosságának lényege és saját kisvilágának szervesen összfiiggő okfői felisme.
résén: egy mindenekfeletti legmagasztosb delejes éberlétii Lény, világ-Lélek
eszményiében megállapodva, a’ jóságos élő Isten tanát állította fel, és minthogy
annak teremtményezési tényét : az igaz, szép és jó törvényein atsukódó rendszer
szerint felismerné, belátta, hogy ezen végtelen örök központi világosság „Ige“'
okfőjéből folyton folyt tői minőségeknek, ősi erőknek, tér-időbe átvitt berzerőkké,
ezeknek primitív elemekké, — tuz-vizzé, — egyes tejutakká, — myriad nap­
rendszerekké sat. lett tsukodásain, végre a’ teremtményezés tényének, annak ko­
ronájával: az ember-párral kelle befejeztetni, minthogy ez által a’ végczél, mely­
ért mind ezen nagyságok teremtettek eléretett.
Igenis, ezen a’ dolgok valóságával teljesen megegyező, a szellem szomjat
letsillapitó tanoknak kelle az emberi-nem mindennemű intézményeit át és áthatni:
hogy minden időkön át boldogok lehessenek, és ép ezért nem minden alapuélkttli
azon nézetünk, miszerint: a’ való tudományok vívmányain, ezen boldogságot
eredetileg legelsőkben valószínűleg a’ hajdani boldog szigeteken alapiták meg, a
honnan az eredeti ó-mórok, maurok, marakodó: marokóiak által szétdulatva,
Afrika pusztáin Éthíopiába telepedtek le, és ép azért hívták a z t: Éthiopiának,
mivel itt tevék le a’ voltakép boldogító isteni jó opjai (apjai atyai) országlást. A’
legrégibb történelemből világos, miszerint a magyarok hajdanta fejér és feke­
tékre osztályoztattak. De a’ legrégibb arabs és görög, bár szerfelett töre­
dékes történelmi hagyományok nyomán kétséget alig szenved az is, misze­
rint : a miveltség, tudomány Éthiopiából, Arabia, Babylonia ’s Nubián át főkép
Égyptomban fészkelvén meg magát, terjedt el.
íg y értjük aztán meg, hogy ezen megalapított tanokkal felszerelten , a’
mint: a: r á k jegye oly jellemzőleg képesíti, örök körben szüntelen visszafor­
dultak a’ mindenekfeletti legmagasztosb delejes éberlétii életet élő okfőhöz, ek­
ként a mint az: o r o s z l á n képesíti, az emberi-nem úgy anyagi mint szellemi
nagyságának óriási korszakát érte el, a’ midőn a’ dolgok nagy rendjét megala­
pítván, mindennemű intézvényeiket a’ szellemieket ú g y , miként az anyagiakat
teljesen megnyugtató módon intézték e l; — ekkor újból rendeztetett minden, és
a’ midőn azt tapasztalnák, hogy az emberi-társadalom romlásának, erköltstelen-
ségének mételye, legfőkép; az egyes tsaládi viszonyok felbomlása ’s főleg a’
nők eltsábitási, elrablási érdekéből, és az innen keletkezett nőtlenség túláradásá-
ból erednek; ekként általánosan, de főleg: a minden renden levő erkölts okta­
tókra, tisztviselőkre, hogy az egész ország példány képéül szolgáljanak, az
egyenjogúság alapján megalapították: az e g y n e j ü s é g e t , ezt az óriási küz­
delmek legnagyobbszerü erköltsiség szikla.alapját és üdvét; — minélfogva a’
 309
mint e’ m agyar: f e 1e s é g szó oly lényeges tartalommal kifejezi, a’ nőt felestár­
sul ismervén, ekként az őket annyira nyomasztó rabszolgaság, hogy ne mond­
juk állatiságuk alul felszabadítván emberi méltóságukhoz illőleg, érdemlett pol-
tzukra jutatták, és igy őket isteni rendeltetésükben emancipálván, magukkal
egyenjogúságra emelték; — minek folytán egymást hűségükben, erköltsükben
költsönösen ellenőrizhették: melyek következtében aztán a tsalád fője ép úgy
állott annak papnéja a’ mint ez ama papjának kormánya ala tt, mind kettejeket
fűzvén össze : az igaz , szép és jó erkölts tiszta isteni törvények.-------Igenis
tsak igy és ezek után volt lehetséges oly erkölts tiszta nemzedéket teremteni,
melynek folytán a, voltaképi boldog, atyai jó, éthiopiai, édeni, mennyei, paradi-
tsomi, szitáltan tiszta atyai országiás keletkezett; mert ekkor a’ mint a’ paradi-
tsom szó az ő lényegében oly tisztán tartalmazza, minden tsaládfő választhatott
magának egy ép arát, kit a’ mint a’ házassági tsomó egyszer megköttetett azt
senkinek elválasztani, eltsábitani, elrabolni semmi szin alatt szabad nem volt;
mert a’ mint ugyan azon szó oly lényegesen tartalmazza: elválaszthatlan köte­
lékéi tsomóként tekintettek a’ házassági összekelések. íg y alapittatott meg a’ sze­
mély és vagyon bátorság, de nem az egyenlőség, hanem az egyenjogúság alap­
ján, melynél fogva ezentúl mindenki, a ki az igaz, szép és jó törvényeinek hatá-
íai közt működött, bástyaként vala megvédve a’ bár leghatalmasbnak önkény­
kedései ellen. Ekkor az egész országlati rendszert a’ való vallás legtisztább böl-
tsészete szőtte át minden részében,úgy ;hogy egy életszeres egészet képezett; és
igy minden a’ mint a’ szűz után következő: m é r ő tsillagzat képesítése jeleli, semmi
ldilönséget nem tekintve,mindenki iránt egyenjogilagméretett ki az igazság; —
igy aztán a’ m int: a’ sk o r p i o jeleli, minden az emberi-nem társodalmát méte-
lyező, mérgesítő, sebző visszaélések, a’folytonos javítások folytán elenyésztek, és
ekként az öldöklő fegyver, a mint: a’ n y i l a s képesíti, tsak ott alkalmaztatott, a’
hol a’ javulásnak minden reménye elenyészvén, a’ romlottság tető pontját érte ; ’s
igy méltán megérdemelte, hogy attól a’mit sem magában, sem felebarátjában be-
tsülni nem tudott, megfosztassék ; — holott a javulásnak teljes jelét adók, bünte­
tésüket kiállván, pályájokat folytathatva a’ társodalomnak újból visszaadattak,
íg y ment ez a’ dolgok nagyrendjét megalapította örök körzet körében.
Valóban, minél mélyebben elmélkedünk az állatkör tsillagzatos jelvei­
nek mnemonicai elfelejthetlen rendben szerkesztett jelentőségén, annál inkább
megleszünk győződve : hogy ősböltseink a’ tudóst jelvi képesítésben jobban le
nem tehették, mint midőn azt annak legmagasb tsútsában: k é r ő d z v e p i h e n ő
b a k a l a k j á b a n h a l f a r k k a l tevék le; mert ez azon állat, mely a’ magas­
latokat, miként a’ bölts a’ szellemiekben szereti, ’s mely a’ maga legkedvesebb
eledelét a’ magaslatból és igy fölfelé emelkedett szemmel: a’ b o k r o k t s e m e ­
t é l r ő 1 s z e d i , mintegy intvén a’figyelmes szemlélőt; i d e n<Szz e s z , eddcl s z e d jod
1 2 3 4 5 5 4 3 3 1 2 1 2 3 4
lelki táplálékaidat te is, ezek magasságaiból, és a mint szakálom (szakál-
kaszál) lefelé mutató iránya elárulja: kaszáld, arasd, gyütsd össze te is úgy azo-
310
k á t; a’ melyeket a’ földön, a mint azokat a' melyeket az égen tapasztalsz, és az
azok alapjaiból keletkezett tanokat szedd egy alkalmatos tanrendszerbe, ’s alkal­
mazd mind azokat földi boldogságod javára. De a’ midőn a’ dolgok üterére ta­
láltál , vigyázz azok szerkezetében, a’ mint a’két jobbt, i.nyilas, istennyila ’sigy
tűz; — és a’ baloldali: vízöntő', ’s igy viz jelves képesítései elárulják, bogy a’
kebleket lobbanó tűzzé fel ne zaklasd, só't ha ezt itt-ott a körülmények némileg
követelnék, a’ balkéznél levő' vízzel kellőleg oltogasd; és igy inkább az észhez,
mint szívhez intézd szavaidat, és akkor, a’ m in t:a ’ k é r ő ' d z v e p i h e n ő b a k
1 2 3 4 5 6 7 8 1 2 3 4 5 6 1 2 3

szavainak hallgatag böltselme oly tisztán feltárja: e v e z d , vagy vezesd az élet-

tengerén a’ d ő r é k et, együgyüeket, és mutasd meg nekiek : i h e n vagy ilyen ő,
' 5 4 3 2 1 2 3 4 5 6

t. i. a’ mindenek feletti: έρ vagy ip ; és akkor a’ minta’ b a k hallgatag böltselme

2 1 1 2 3

elárulja; bevezedheted őket: a’ béke akUba, ’s a’ mint: a’ hal-farka elárulja:

1 2 3

h a l l gatni fogják az élő Isten: igaz, szép és jó törvényeit, ezek alapjain keletke­
zett igazságait és a’ tsalhatatlan való tanok alapjain emelkedett minden rendű
igéit; — a’ midőn aztán egymásközt békében élve, szeretni fogják egymást köl-
tsönösen és íirögve nyüzsögve, oly élvteljes friss életet élendenek, mint hal
a’ vízben.
íg y lön aztán, hogy a’ midőn a’ dolgok nagyrendjét megalapiták, legna­
gyobb gondjok vala, hogy ama óriási szellem korszak világának kivívott tanát,
örök időkre a tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein a’
tudat nyelv lényeges szavainak leikébe oltsák, és ime itt kétszer kettőként! bizo­
nyossága annak, hogy miután mind ezek nyelvünk lényeges szavainak lelkében
ma is fellelhetők, hogy mind ezek, valósággal kiviva ’s ép ennen nemzetünknél
életbe átvive voltak.
A’ ki a’ hajdani feltárt korszak tudós betűinek jól és állandóul meghatá­
rozott jelves jelentőségeit voltakép felismerte, az, az ezek alapjain sommázott
lényeges szavak leikéből, oly dolgok titkára jöhet, minőről a’legtudósabb férfiak
távúiról sem bii'i.ak sejtelemmel; ezen titok a’ mi isteni eredetű nyelvünkben lé­
vén bevésve, ezt innen senki oly tisztán mint mi magyar ajkúak ki nem olvas­
hatják, mert a’ mi nyelvűnk: mathesis, magában tartalmazván a’ feltárt korszak
böltsészetét. Ép azért a’ hajdani égyptcmi állatkör képesítésére vonatkozó mne-
monicai elfelejtheti en lekötöttséggel letett képesítéseket, az ő kikerekitett jelentő­
ségében, tsak a’ mi nyelvünket értők olvashatják ki. Tsak ők érthetik az igaz­
ság istennőjének, Minervának, Hygienek sat. legrégibb korszak képes jelentősé­
geit az ő mnemonicai lekötöttségükben.
A’ ki ezek, és az ezekhez hasonló legrégibb képek jelves hagyományaiba
tisztán beakar hatni, annak úgy a legrégibb a’ népszáján forgó ősmesékben, re­
gékben, a’ mintis az összes régészetben, természet tudományokban, főleg az or­
vosi tanban jártasnak kell lennie. Annak otthonosnak kell lennie az induk val­
 311
lásos irataiban, melyek alapján világos, hogy a1 legrégibb eredeti szent köny­
veknek egyrésze, melyekből a’ jelen iratok forditattak józslati részt és orvosi
szereket, tanácsokat foglalt magában. Annak vissza kell emlékeznie, hogy a’ józs-
dák nyitva állottak a’ görög és római pogány hitvallást kezelőinél; de nints
kétség, miszerint: ismeretesek voltak azok a’ legrégibb feltárt, idők egyistenitő
és szigorúan egynejüségben élt istenfélők korszakában i s . ------- De minthogy
ezek meghatározott köréből végre oly titkok nyitjára törekedtek jutni, melyeket
a’ jóságos Isten ennen titkául tartott fenn, nem tsoda, hogy, a’ midőn az anya­
giak túláradása érdekétől elragadtatva, jóslataikat hasznot hajtó tsalásokra for­
dították, és igy ama eredeti erkölts tiszta életet élő szorosb jóslati körből kitsa-
pongva elfajulván, ezzel végre az emberi-nem ama magas állásáról lebukva, po­
kolra taszittatott. Intő jeléül: hogy az emberi-ész korlátain túl ne tsapjon, ha­
nem a’ mint a’ mindenekfeletti okfő szellemi igazságába ’s ezzel az összes tudo­
mányok özönébe behatott, ennek szentségében megnyugodván, mindenben áll-
hatatósan a’ nagyrendnek hódoljon, és az isteni törvények nyilvánosan kezelt
korlátái közt szigorúan őrködve, semmi nemű kinövéseket meg ne tűrjön. írva van :
„Az emberi-nem valaha jobb volt, és ezen elveszett boldogságához való vissza­
térése, voltaképi tzélja a’ bölts álladalmi intézkedéseknek.“
íme itt tehát az idő, hogy a’ bölts belátó istenfélő kormányok ezek felde­
rített józanságában igazgassák a’ gondviselésök alatt álló népeket. Úgy illik,
hogy ők mint bölts belátók legyenek a’ kezdeményezők, de minden utógondolat
nélküli őszinteséggel, és ne engedjék a’ rút és roszban működők önző, vésztelyes
martalékául esni az istenfélő emberiség legszentebb jövőjét. És minthogy irva
van, miszerint: „Nem az értelmiség mivelői az erőszakosak, hanem azok, kik a
hatalmat értelmiség nélkül gyakorolják; — látni való, hogy a’ kormány férfiak
megválasztása tekintetében kell lenni a’ legnagyobb gondnak. Az egyes kor­
mányok úgy be, mint kifelé egyiránt fordítandó ereje, ne a’ külön kormányok
egymást költsönösen kötelező magány érdekű szerződésein, hanem az egyes
uralkodó dynastiáknak: igaz, szép és jó isteni jogainak, a’ nép ép ily isteni jogai­
val összhangzó és soha ellentétbe nem jöhető belszövegü szerkezetén kell ala­
pulva lenni; — mert egyedül ez azon yoltaképi erő, mely úgy be- mint kifelé:
az igaz, szép és jó isteni törvényeitől eltérők ellenében sikerrel használható. —
Hiszen az egyes országok népei nem tsordák , hogy azokkal az illetők kényök
kedvök szerint bánhassanak, hanem egyes dynastiáknak, a’ legnagyobb felelő­
ség terhe alatt adott oly isteni rendeltetés, melynél fogva őket úgy földi, mint
mennyei boldogságra, ’s ezzel a’ mindenekfeletti élő Isten tudatára vezetni, ’s ab­
ban állandóul fenntartani kötelesek.
Lesznek talán egynémely, ellenséges indulattól elárasztott, az okszerű­
séggel mit sem gondoló, földi érdektől vezetett oly alakosak kik ellenvetik: Ho­
gyan? hiszen e’ nemzet keletrőli bevándorlása előtt azt sem tudta mire való a’
betű, ’s e’ mellett állana a kiokulás terén az első szülöttség oly nagyszerű ér-
 deme ? -------Igenis, mi is azt tartjuk, hogy azon időben a’ hajdani tudományok
tsak nem teljes lehanyatlásával, szerfelett kevesen lehettek, kik az írás mestersé­
gét értették, sőt nagyon valószínű, hogy a’ Hermionok, Istewonoknak a’ Semi-
ekkeli tsatlakozásuk folytán a góth betűi-rendszerrel éltek; — de ebből azért
épen nem következik, hogy e’ törzs nemzet, a’ miveltség nagyobb, sőt legna­
gyobb fokán soha ne állott légyen; mert nemde most mindenki előtt tisztán áll­
hat, miszerint e’ nemzet kétségen kivid az értelmiség azon magas poltzán állott,
melynél fogva: a’ betűk, irás és a’ való tudományok legüdvösb találmánya tő­
lük eredhetett.
És most mindezek felderítései után, e’ sokat hányatott nemzet legönzőbb
gyalázóinak, gányolóinak is elkeli ismerniük, miszerint azon nemzetet, melynek
számtalan legősibb eredetű szavaiban úgy balról-jobbra, mint viszont és vegyid-
ten a’ lényeges eszmék oly számtani pontossággal vésettek az egyes tudós be­
tűkbe, ’s ezekből alakult gyökszavakba, hogy azok mai napig is teljes jelentő­
séggel diszlenek, nem lehet más, m int: azon törzs nemzettől származtatni, mely
a’ maga szellem tiszta miveltségét, tudományát elevenitetten , örök időre kiszá­
mítva, nyilvános ellenőrséggel, magának a’ természet tsukodó rendszerének tör­
vényein oltá be nyelvébe. ’S igy, hogy ily mély belátása böltsek, ezt betűk és
irás feltalálása nélkül tehették volna, annak lehetetlenségét ellenségeinknek is
elkeli ismerni ök.
Ezek után tisztán kiviláglik, hogy a betű-rendszernek ős eredeti feltalálói
sem a’ rómaiak, sem görögök, plioeniciak, sem a’ vízözön utáni pogány égypto-
niak nem lehettek, mert valóban, ha annak az évesült korszak nemzetei lettek
volna feltalálói, úgy a’ miveltség az egész emberi-nemre, sokkal óriásibb léptek­
kel halad előre, hogy sem azzal egyedáruskodva, másoktól azt eltitkolhatták
volna. Sőt a’ rómaiaknak a’ görögökkeli ősibbségök feletti vitatkozásukban, ez
50) nyilvánosan mint legfontosb körülmény kiemeltetett volna. 150)
És igy' az emberi-nem észbeli kifejlésére, úgy a’ valódi tudomány szilárd
megállandósitására, soha okszerűbb betűi rendszer nem lehetett, mint a z : mely
saját kisvilágunk szerveinek lényegileg összefüggő ’s kisdedségénél teljesen be­
látott működési rendjéből, azok idomjaiból, az egyes legegyszerűbb hangoknak
kiejthető összegében költsönöztetett; mert ez által úgy saját kisvilágunk, mint
e’ szerves nagyegész okfőjének teljes kimagyarázására is számtani bizonyosság­
gal elégségesnek kell lennie.
’S most kérdjük: kételkedhetik-e bár kiis ezen betűi rendszernek, mely
képesítési, mint értelmi, hangzat és szerves összfüggésre nézve, mai napon is
minden betűjében nyelvünkben teljes jelentőségű, a’ vízözön után Noétól meg­
mentett szitáltan tiszta Szítja törzs nemzetétől! számlázásában, melytől mi egye­
nes vonalban keletkeztünk ? mi úgy tartjuk okszerűen nem. — — íme igy egé­
szíti ki az ész a’ történet tsorbáit történészedé, melyet voltakép tsak a’ mi nem­
zeti nyelvünket lelkében értők egészíthetik ki az ő teljes kerekdedségében, de a’
 313
mihez, hogy mindenben kiegészitessék nem egyes ember feladata leven, még
hosszú idők sora igényeltetik. írva van : „Nintsen semmi oly elrejtett dolog,
melynek meg nem kell jelentetni, ’s nints oly titok, melynek meg nem kell
tudatni. *
Számtalanok előtt tudva van, miszerint a’ keleti népeknél és igy különö­
sen a’ magyaroknál szerfelett szokásban v ala, magukat a tulajdon neveket az
egyéniség lelki ’s testi tulajdonságaiból költsönözni, igy: Vitéz (ví-vít-ez, vívott
ez ívvel, kézzel, észszel, vitt, vezetett ez). Bátor, azaz kész, a’ bizonyos halál tor­
kába, torba bemenni. Almos, Széles, Bémer sat.
Sőt ha magukat a férfi ’s női nevekre vonatkozó bevéséseket ftirkészszük,
azok nagyrészben a paraditsomi őszinte viszonyra vonatkoznak.
Maguk a’ görög és római legrégibb történet írók bizonysága szerint (1.
Jernei János Keleti utazásáról 1851-ik évben kijött két kötetti igen betses mü­
vét) : a’ magyarok a’ legrégibb időben hadseregüket szerfelett rendezett alakban
szervezve vezették a’ hartzba, ’s valóban, ha e’ nemzet különböző rokon rajai­
nak elnevezéseit lényegükben ftirkészszük, kitünend , hogy ugyan azon közös,
egy nagy hadi sereghez tartozó különféle hartzi foglalatosságokra vonatkoztak,
ig y : a’ Jászok, nints kétség, hogy ők voltak a’ szó teljes értelmében, a’ volta-
képi: iászolc, vagyis ívvel lövők, kik még visszavonulásaikban is félelmesek va-
lának ellenségeiknek, minthogy oly ügyességgel löték íjjaikat hátrafelé, mintha
szemben állottak volna elleneikkel; és igy látni való, hogy ezen elnevezés nem
külön nemzetségre vonatkozott, hanem a hartzbani állás különböző sajátos fog­
lalkozástól nyerték eme bélyegző elnevezésüket. — — íg y a Besenyők, e’ szó
bevéséséből : b e-n y e s Ítélve, tisztán arra utal, hogy ők képezék valószínűleg
a’ rendezett nagy hadseregnél hartz alkalmával: a’ száguldó előtsapatot, kik
előre kikémlelék és nyesték az utat az utánok haladó nagy seregnek.------ í g y :
Palotz vfelé: ez-to l ap, talp, ’s igy e’ szó bevésésében eredetileg valószínűleg, tal­
pok, hidak készítésére vonatkozik, mi jelenben bár mily visszásnak és hietetlen-
nek látszassák is, a’ jelen korszak rendszeresen vezényleti hidászaival ugyan az,
habár a’ jelennél tökélyre nézve, e’ hazábai bevándorlások alkalmával sokkal
hátrább állottak. — — Ennek benső megértésére nem sok k ell, tsak emlékez­
zünk vizsza, miszerint nemzetünk egy részt a’ Volga vizén talpokon ereszkedett
le. Sőt maga a’ Volga elnevezése vfelé: a g g lo v '>g"ot tartalmazván, ekként e’ tör­
ténetet oklevelileg bizonyító szóból kitűnik, hogy annak roppant kiterjedésű te­
rületét, mint a’ lovak tenyésztésére oly alkalmatos vidéket, főleg a’ lovas szá­
guldó hartzfiak lakták. — — És igy, hogy egy ily örökös hartzban élő nemzet,
a’ hidászatot értő testülettel ne bírt légyen, annyi kivívott és rettegett győzel­
mek után föltenni sem lehet. — — — íg y T s e r k e s z vfelé: s z e ker e s t je­
lentvén, valószínűleg a’ hartz mai rendszeres szekereseire, teher szállítóira vo­
natkozott, kik egyúttal szekertzések lévén, a’ szekerek készítésén kiviil, az útban
álló tserjek és fák kiirtására vonatkozván, egyúttal az ellenséget véletlenül, les­
 314
bői megtámadókra u tal; — ’s valóban a’ török nyelvben ma is körül-belől ezen
utóbbi, mint útonálló rabló, szekertzés értelemben vétetik. — Maga a s z e k é r
szó vfelé: r e k e s z , tudjuk pedig,hogy ezek,ha a körülmények úgy követelték:
rekeszték, védbástya, sántzokként használtattak az ellenség ellenében; a’ mint
azokat maga Atilla is, szerentsésen használá Aetius ellen. — — — íg y a’ Sz é ­
k e l y elnevezése, azon lényeges foglalkozástól, melynélfogva Ők székhelyőket
a’ közös hazát el nem hagyhatták, nehogy, midőn a főtörzs távol hartzolna,
az álnok szomszéd nemzetektől, védtelenül maradtak tsaládjaik megtámadtassa-
nak, mi leginkább akkor eshetett meg, midőn a’ hartz bár minő oknál fogva sze-
rentsétlenül ütvén ki, ezek zavarjai amazoktól eszélyesen felhasználtattak. Ók
voltak tehát azok, kik a’ hon maradiakat minden eshetőségek ellenében védték,
e’ végett hantokat jelelvén ki, innen a’ hazánk síkságain a’ hol a’ tömeges nem­
zet tsaládjai barmaikkal, szekereikkel letelepedve sátort ütöttek, és azokat sza­
bad legelésre kibotsáták, a’ körzetes őrdombok, halmok, árkolások, a’ honnan a’
keletkező legtávolabbi jelekre készen várták az ellenséget. — Innen székely,
Székhely, székelj, vfelé: j ulree-k é s z, azaz legtávolabb halmokról teendő vészje­
lekre készen állottak. Hogy a’ halmok a’ mint e’ szó lelke tartalmazza, a’ nagy­
férfiak elhullott maradványaik temetkezési helyéül is szolgálhattak, nagyon va­
lószínű. — Ne mondja senki ellenvetésül, hogy a’ Székelyek tsak erdélyben vol­
tak, mert minden hon maradt ólemedettebb mint honőr, nemzetőr székhelyét
védő Székely, vagy Nemes volt. Innen ezen megrögzött szokástól volt aztán,
hogy a midőn a Székelyeket vagy Nemeseket közös hazájokból távolabbi idegen
országokban viselt hartzokba vezették, azt mint voltaképi rendeltetésökkel ellenke­
zőt, mindannyiszor vonakodva s elégedetlenül teljesítették. És igy a’ szó bevésé­
séből ítélve e’ kitűnő hartzos nemzetnél, ők képezték az öregebbekből álló mint­
egy nemzetőri legtömörebb testet, mely a’ székhelyet minden eshetőségek elle­
nében őrizvén, egyúttal ellenőri hatalomként állottak a’ győzelem ittason ha­
zatérő Fővezérnek, Fejedelemnek minden netalán törvénytelen önkénykedé­
sei ellen.
Az ekkép felderült történészet! szavak bevéséseiből mind inkább meggyőző­
dünk, hogy maguk ezen elnevezések, ugyan azon rendezett hartzviselésre utal­
nak, miről a régi görög és római történet írók is említést tesznek; és igy mind­
inkább tisztábban áll előttünk: hogy ezen külön nemzetiségekre vonatkozó kun,
hun, jász, székely sat. elnevezések mindannyian, ugyanazon közös egy ajkú
tözsből származván, mindannyian szitáltan tiszta: Szittya magyarok voltak. És
igy ezen elnevezések lényegükben nem egyebek voltak, mint e’ hartziasan szer­
vezett, a’ tsatára mindig készen álló törzs nemzetnek ugyan annyi szaktanilag
rendezett rajai. Nagyon valószínű tehát hogy e’ törzsnépnek fő magvát a’ fő t: a’
magyarok képezék, bal és jobb szárnyát a’ karokat: a Kunok és Jászok tevék,
a’ többiek mind töm eg: székelyek, szekeresek, őrök sat. mint test, lábak tekin­
tendők. Kitűnik ezekből, hogy e’ hartzias nemzetnek már ezen országbai letelő-
 315
pedése olyszerü volt, liogy az, a’ báx· honnan keletkező ellenséggel szemben,
mindig homlok egyenest állott.
Szinte ily számtalan bélyegző elnevezést tapasztalunk e’ hazábai beköl­
tözésük Titán is, igy közönségesen elismert dolog, hogy Munkátsot ép azért ne­
vezték el igy, mivel jelen hazánkbai bejövetelük alkalmával ennek erősen védett
várát, munkásán, fáradságosan vevén be, itt megpihentek. — — így·' a’ y á r
elnevezése valószínűleg a’ várástól, azaz várj még beveheted; innen a város, mi­
vel bekerített, erősen védhető hely lévén, ezek bevételénél várniok kelle. — Sőt
magának az országnak vármegyékre osztott elnevezései is arra utalnak, hogy
mindegyik területnek megvala a' maga vára, a’ hová a’ veszély idején védelemre
menni mindenki tartozott. — — íg y Bihar-vármegye, az eszmék ily dúságánál
nem szorult miként némelyek vélik, a’: Bihorn-ra, és ezen lényeges elnevezése
bizonyosan onnan van, mivel Bihar m. városánál hányatott fel azon első ideigle­
nes földvár, melynek nyomai ma is fennállanak, a’ honnan Mén-Marót avar ve­
zér belbirtoka ellen kezdék liadiműtételeiket. — — Az avar Fejedelem, ki ed­
dig a’ síkságon ellent nem állhatott, itt a’ hol a’hegyek ormosodni, ’s a’ roppant
erdőségek terjedni kezdettek reménylett sikeres ellentállást, és a’ Bihar szó lelki
elnevezéséből több mint valószínű, hogy az első ütközet alkalmával, a’ midőn az
avarok részint az erdőségek, részint a’ völgyekben lest ^llhatva elrejtőzhettek,
győzelmet vívtak ki: — de a bihari földvár erős állásánál a’ hartztért megtart­
ván, itt megállapodtak, és újból rendezvén magukat, a’ magyarok jóságos élő
Istenét kérték fel segítségül, a’ midőn a’ Táltos megtevén áldozatát, annak józs-
kitából fel-hiv4 2Ik 8yozelmet hozo h a r tzra, ’s a’ midőn ez szerentsésen valósággal kiis
vivatott; — innen lön azon helynek és vármegyének örök emlékű neve a két­
szer ( = B) fel-hivott hartz vihar-jától : Bihar. Számtalan lényeges szavak árulják
1 3 2 345 12345

el, hogy e’ hazábai beköltözésük alkalmával a’ Táltosok bírták a mi nyelvünk

lelkét, és tsak azok kiirtása után, a’ kereszténység behozatalával enyészett el.
— — Sőt ha vissza emlékezünk e’ Fejedelemnek birtoka belsejében rejlő főfész­
kére : Bel-Bél-várára (miből a tudatlanok Béla-várát hagyományozták), úgy a’
helységek eredeti elnevezésűk szerinti lényeges bevéséseire, akkor mit sem kétel­
kedhetünk, hogy a fekete körözs torkolatánál történt a második tsata, ép azért
neveztetett aztán e h e ly : Telikének, mivel Mén-Marót másik támadó serege itt
tétetett: t e n k r e . — A bihari győzelmes sereg üldözőbe vévén az avarokat Lá-
zur-nál vélték utói érhetni őket, de ezek lakói, hallván a’ sokkal nagyobb erőt,
urok ellen fellázadtak, és igy ezen az ütközetre oly alkalmatos leshelyet fel­
használni nem lehetvén, tovább kényszerültek menni ,· innen lön aztán örökem­
lékül e’ helység neve: Láz- ur . A’ roppant erdőségek közt Hollódra jutván, új­
ból kérd ék: h o l az ellenség? el lo d nlt! merre? arra r o b o g o t t ! innen lön
a’ neve az elsőnek Η o 1-1ó d , a másiknak a melyen keresztül robogtak: R o-
b o g-á n y. Az avarok egyült két serege Belényesnél tűzte ki újból a hartzot, de
 316
a bihari ’s tenkei győzelmes sereg mit sem késett beléjök nyesni, innen: Belé­
nyes, és a’ midőn Fényesnél uj győzelmet vívtak ki az avarok ellen, ezen fene-
kes fenyítéstől vég lény eséstől lön e helység neve: Fény e s, a’ midőn a’ Bel,
Bélvárát is bevevén, végre a béke megköttetett. Kitűnik ezekből, hogy ezen el­
nevezés, nem az oláh fejér k réta : Bila hegyétől neveztetett, miként egy néme­
lyek vélik, mert nem azon nyugszik, hanem onnan: mivel e’ legvédettebb vár,
Marót birtoka legbelsejében a’ hegyek közt, a’ hol elrejtett aljas többnejű életet
élt, vétetett. Innen gúny neve Mén-Marót mit az egynejüségben élő magyarok,
benne mint elfajult rokonukban gyűlöltek, és ép azért hódították őt meg kímé­
letből legutoljára, mivel azon reményben voltak, hogy mint rokon látva a’ min­
den oldalróli hódításokat, önként megadandja m agát; de minthogy ezt nem
tette, államot pedig, egy más államban fennhagyni eszélyesen nem lehet, a’ döntő
hartz alapittatott m eg; — így lön aztán, hogy a midőn teljesen legyőzetne, on-
nani eltávozásuk alkalmával a’ fekete-körözs torka védelméül: a’ tenkeiek, és
több körül álló hű magyar népek, igy a’ Bél-fenyériek (kik örök emlékül való­
színűleg onnan nyerék elnevezésüket, mivel ők voltak az elsők, kik Bélvárát
bevették és megfenyítették), — sat. telepítettek; — kiknek biztos támogatásául,
végre a’ mai napon is erőteljes bátor: szalontaiak — s z a l d ó n t - a ’ — állitat
t a k .------ A’ midőn a’ sebes-körözs torkalatja védelmeül: a’ váradiak (várj-add-
a’) tétettek; miből kitűnik, hogy e’ hely, már akkori időben árkokkal, falakkal,
vízzel kerített védváros lehetett; — maga a’ vár helyzete is azt árulja el, hogy
az oly régi időben építtetett, midőn még az ágyú használata ismeretlen volt ;
mert különben azt: a’ hegy lőközelébe nem építették volna. Innen lön aztán,
hogy az ágyuk behozatala után, azt a’ legvitézebb bátor férfiak, miként a’ nagy
hírben álló Váradiak valának, sem védhették meg; minthogy a’ közel eső hegy
váratstsal ellátva nem volt, mi bizonyos onnan, mert a’ midőn a’ Kálvárja tem­
plomát építették, ott semmi nyoma sem vala a’ kő alapoknak, és hogy á’ várat
onnan ágyuzták le, bizonyítja a’ vár azon oldali negyedik szárnya. — — —
íg y Máramaros: má r - a ma - r o s z t. i. sziklás, bértzes, erdős, kavitsos részeitől,
minthogy a’ síkságot kedvelő magyaroknak, a’ hol barmaikat bátran legelhet­
ték, nem kedvezett. Sőt ha tekintetbe veszszük a z t, hogy épen ennek sziklás,
völgyes, erdős része szolgáltatott a’ síkságról visszavonult bensztilöttek menedé­
kéül, kiktől véletlenül megtámadtatva, nem egyszer megverethettek; innen mél­
tán nevezték ama engedetlen, rakontzátlan népet: már-ama-rosz-nak. — — —
íg y Békés-vármegye valószínűleg onnan, mivel lakói békésen megadták magu­
kat, és ez annál hietőbb, miután síkságon lévén, és igy el sem rejtőzhetvén, a’
roppant erőnek ellent nem állhatták. — — — Arad-vármegye, bizonyosan az
ellenszegülő népek összezuzásától (arad vfelé: dara) darálásától. — — Árva a’
természet szükkeblüs égétől.------- Szepes, hietőleg már ez: s z é p es1"1. ------------
Szabolts a’ s z a bdo 11s*°l. — sat. sat. Egész kötetet tudnánk ezek lényes bevései
felett összeírni, de minthogy ezek úgyis mindinkább felötlőbbek lesznek, ezek
 317
íisszfiiggését mások munkáságára bízzuk. Mindezek után, eszme társulatnál illő,
hogy ez alkalommal a’ hajdani görög nép nyelvéről is megemlékezzünk, ők több
századokon át a’ tudományok és az emberi műveltség majd nem egyedüli képvi­
selői lévén, nyelvök, mely a dolgok újbóli kiindulásával eleintén szerfelett mi-
veletlen lehetett, de az ős nyelv természeti beltypussánál, úgy a szavakat alkotó
tagjai által, oly gördülékeny, könnyen hajtható alakot n y e rt, hogy idő folytá­
val a’ tudósoktól eszélyesen felhasználtatván, nagy tökélyre emelkedett, ’s való­
ban jelenleg úgy tűnnek fel, mintha tsakugyan e’ nemzet volna, minden nyel­
vek előképe, holott történetileg tudjuk, hogy több más népektől miveltségben
megelőztetvén, ők is több mások példájára, azoktól valának kénytelenek, a már
készen levő szavakat: verba usu valentként költsönözni.
Egységes nemzetiségre törekvésükben, főleg a’ dits-szomjtól telhetetlen
nagy Sándor 151) alatt roppant álladalmi hatalomra vergődvén, nem tsoda, ha 151)
a hajdani korszak miveltségének, fényűzésének nyugotra átültetett romjain úgy
tűnnek fel jelenben a’ miveit világ előtt, mintha valósággal ők lettek volna a
dolgok nagyrendjének megalapítói. — A böltselet, nyílt térrei vitele köré­
ben azonban, elvitázhatlan érdemüket el nem ismerni, valóságos háladatlan-
ság volna.
Maguk a’ hajdani rómaiak, kik későbben szinte nagy hatalomra ’s mi-
veltségre jutottak, nem kevéssé érezték a’ görögök szellem fensőségét, kiktől
minden kétségen kívül számtalan szavakat költsönöztek, de a melyeket felébred­
vén, lehetetlen vala többé miután nyelvökkel annyira összforrtak, teljesen kiir­
tani. íg y történt aztán, hogy a’ keresztény világ elterjedése, és a’ vándor népek
hozzájárult pusztulásai után, a’ hajdani pogány nemzetek romjaiból, a Frantziák
kezdének előtérbe jutni, ’s mások felett főleg nyelvökkel uralkodni, ’s nints két­
ség, hogy ha ezt több századokon át folyton folyva gyakorolhatták volna, végre
ők is a’ későbbi utódok előtt úgy tűntek volna fel, miként jelenben a hajdani kor
romba dőlt miveltségét magukba olvasztott görögök látszanak lenni.
Szerintünk tehát a’ nyelv ősieredetiségének bebizonyítására korunkban
nem elégséges az, hogy egyes szónak taglalásában sokszor két, három lényeges
betű ide-oda való átváltozásával, forgatásával 15—20 nyelven átvive, azt ma­
gunk nyelvének gyökétől számlázottnak fitogtassuk; ez tsak némely lágyabb,
vagy keményebb, egymást könnyen feltserélhető betűvel történhetik, m int: f,-v-,
p-b, d-t sat. Az ős eredeti, egyetemes, világ-nyelvnek kétségtelen próbája múl­
hatatlanul az leend : mely a’ tudós betűk eredetét, azokjelvi, ’s működési jelen­
tőségeit, eszmesitéseit a’ nyelv leikébe merevült tudattal tisztán felfogja deríteni,
a’ mely nyelv ezt a’ maga lényegében nem képes megfejteni, legyen az bár
mily miveit, elterjedt, az, az egykori kétségtelen általános, voltaképi eredeti,
klaszikai í52), világ-nyelv forrásául, élőképéül, magvául nem tekinthető. 15?)
Itt ez úttal, a’ magyar nyelv szörnyű dúságára, nem hozunk fel többet,
mind azt: hogy a’ midőn nemzetünk e’ hazába bevándorolva, annyi ajkú népek
318
közt meghonositá magát, minden vándor népek közt egyedül ő volt az, ki nyel­
vét mások összekeverésétől, beolvadásától a’ lehetőleg megyédé, mintegy ösz-
tönszerüleg érezvén az egykori ősök észbeli vívmányainak a’ nyelv leikébe letett
szellemi nagyságát. Sőt, ha tekintetbe veszszük azt, hogy annyi századok lefor­
gásain, majd nem egyedül a latin nyelv lenne tanodáinkba behozva, mi által
saját nemzeti nyelvünk kifejlése, szerfelett háttérbe szorittatott, akkor ennen
nemzeti nyelvünket tsak az által tartjuk megmentve lenni, mivel jobbjaink a’
nyelv lelkében rejlő szellem dúsága részbeni felismerésével, és az innen önként
következett tisztázó hajlamuknál, mind ezek zavarjam túl tehették magukat. De
ép ezért e nemzet, leikébe oly mélyen vésett ösztönénél fogva érezve ezen az
összes emberi-nemre kiható nyelv fontosságát, minden egyéb nemzetek közt a’
legállhatatosabban védendi azt, sőt isteni eredetű nyelvének lényeges bevésését
egyszer felismerve, cosmopolita nem leend soha.
Örökös szégyen bélyege pirítsa tehát azon egyedül földi hasznot hajhá-
szó alakosakat, kik tsak nem egynéhány évtized előtt a’ tudományok kimivelé-
sére e’ ditső nemzet nyelyének alkalmatos voltát, a’ nélkül, hogy azt szakértőleg
mélyebb bírálatra érdemesittették volna, tsupán a hatalom iránti alatson hízel­
gésből kétségbe vonni nem szörnyüködtek. És ime most, midőn ősböltseink lé­
nyeges szavaiba beoltott eszméit fürkészszük, kiderül és világosságra jön, annak
igenis alkalmatos volta, a n n y i r a : h o g y m a g a a’ h a j d a n i m i v e i t g ö r ö g
nyelv, melynek h a jlék o n y s ág á t tudósai igen eszélyesen
t u d t á k f e l h a s z n á l n i , m i n d a’ m e l l e t t s e m k é p e s a’ m a g y a r
nyelv kiszámított betűi összetételen alapult hajlékonysá­
g á v a l , a’ v e r s e n y t t á v ú i r ó l is k i á l l a n i . — De ez nem tsuda, miután
a’ mint e’ nemzet elnevezésére vonatkozó szava: m a g y a r vfelé: V a g y a m
tartalmazza, arra u ta l: hogy az agy legböltsebb észszerű működésén alapszik a’
mi nyelvünk, mi annál hietőbb, miután maga a’: n y e l v szó vfelé: v'le-j“n ke­
letkezvén, szinte az agy szellemi működésére vonatkozik.
Legyen ez azonban akár innen, akár a’ szent hagyományok támogatása
szerint onnan, mivel minden nyelvek egy eredeti: mag2““'1 rajZüttak el innen:
1 2 3 6 45

magjar = magyar, vagy bármiként, de a nyelv leikéből szólva, nints kétség,

hogy e nemzetre hatottak a’ világosság sugárai legelsőben, lett legyen ez kele­
ten, délen, vagy nyugoton, innen kelle tehát a’ kiokulásnak, miveltségnek to­
vább és tovább tei’j ed n i; — innen van, hogy e’ ditső nemzet nyelve, mint a’
természet egyszerű szülöttje, minden eddigelé ismert élő nyelvek közt mai napon
is a’ legegyszerűbb, és kiejtésére a’ leglágyabb; és írás modora a lényegnek
megfelelő lehető legtisztább jelves betűit nyomozván, azokat az épen megfelelő
jegyekbe is illeszti,’s ép ez által lesz lehetségessé: h o g y a’ mi p á r a t l a n
n y e l v ü n k l é n y e g e s s z a v a i n a k l e i k é b e o l t o t t eszmék, a n n y i
e z e r és e z e r é v e k e n á t m a i g l a n , m i n d e n z a v a r n é l k ü l t e l j e s
 319
é r t e l e m b e n m e g á l l h a t t a k . Igenis magának Mojzesnek, az emberi-nem
legrégibb eredetére vonatkozó ama hagyománya, miszerint: az első ember:
1S 3
Ádámnak 155) neveztetett, mi történelmünkre vonatkozik, miután e’ szó úgy )
egyes betűi jelentőségében, mint tagaiban, valamint teljes szerkezetében és
történelmében tisztán magyar.
És most forduljunk a1 szótár-irókhoz , valóban ideje : hogy a’ szavak lé­
nyeges bevéséseire minél nagyobb gond fordittassék, mert ha a’ szavak lényeges
bevésésök szerint mennek át a’ közönség használatába, akkor az azokban elrej­
tett eszmék elébb-utóbb világosságra derülvén, a’ tudomány, miveltség óriási
léptekkel haladand, és az emberiség legnagyobb része , rendeltetését: a’ tökéle-
tesbülést újból elérendi. Sőt miután számtalan idegen szavak vannak, melyek
lényegükben egykor magyar eszmesitésen nyugodtak, nem tanátsos azokat min­
den közelebbi vizsgálat nélkül elvetni, mert a’ tudósnak, a’ szavak lelki bevésé-
nél, legfőbb kötelessége az: hogy azt minél lényegesb szempontból eszmesitse.
Még egy pár szót a’ nyelv szabályait, a’ tulságig módosítóihoz: a ’ fen­
tebbiekből meggyőződhetnek, hogy nyelvünk a’ természet egyszerű kifolyásá­
nak magzatja, ’s igy minden egyes tisztán kiejthető hangot külön, az annak
megfelelő tudós jegyébe illeszti; — összolvadt hangjegyeink, mint a’ latin: c,
q ; — görög: χ, η, φ sat. nintsenek, ezek tehát a’ mi nyelvünk egyszerűségével
és betűi-rendszerével meg nem férnek. íg y ezen összeolvadt latin b etű : c, ma­
gyarban mindörökké: t z é leend; — ig y : t s helyett soha se tétessék : cs, mert
ez magyarban: tz s lenne. Azonban a’ voltaképi tj, lj, nj mint: ty, ly, ny sat.
igy is megmaradhatnak, miután a’ j é tiszta jelentősége kivehető. A z: y a ma­
gyarban : i és j én vonatkozik, mi több, a’ mi nyelvünk eszme sommázatán kelet­
kezett idegen szavakban is fellelhető, ig y : hypothesis, hymen (1. e’ szavak tag­
lalásait). A’ midőn a z : i majd : j cíve, majd a’: j L ‘ ivé válhat.
Ez nagy fontosságú, mert a’ tudós betűk alapjain keletkezett lényeges
szavak összetételeinél zavart nem okoznak, és ez által ugyazon eszme a’ legké­
sőbbi utókornak sértetlenül megmarad. Hogy ezekben félreértésnélkül megértes­
sünk, némi példákkal élünk, ig y : d i t s ő vfelé : ő s-t il!d azaz, a’ ditsőség érdeme
az ősieké; — t z i f r a vfelé: a’vagy az ere f i zet, t. i. a’ piperére, tzifraságra; —
t s i k ó, ez az ő tiszta bevésében nem egyéb : mint a’ k i s ló ki s i klott a’ nagyobb
ó34b61, méhéből; — t s e r vfelé: r es t , azaz a’ rest, ha folytonos felügyelet alatt
nincsen: t s e r be hagyja az illetőt; — t s ü r az üs és t é r toIlett, azaz ez azon
helyiség, a’ hol a’ teli kalászokból a’ mag kitsépeltetik, veretik, ki ü t tetik; —
18 i k vfelé: k iV t‘, és igy a’ kisikamlástól, a’ kézből való kitsuszástól; — ig y ;
t s o r o s z l y a , onnan, mivel az eke előtt a’ földet ketté hasítja, vagyis a’ s o r t
o s z t j a ; — ig y : t s u d a a’ dústól; — t s ó d a az adóstól; — ig y : t z e t (hal)
vfelé: t e t z és igy látni való, hogy bárha a’ latin : cetus, több : cetacea elneve­
zés nyújtott alkalmat újabb időben a’ magyarban, de minthogy a’ ízetek, tsak
tetzenek, látzanak halaknak lenni, valóban pedig emlős és tüdővel lélegző álla­
320
tok, kitűnik, hogy e’ latin szó hajdanta a* tudat korszakának nyelvéből: ex
scientiis io költsönöztetett; — igy : k a p o t s vfelé: ’s-t o p-a kk01', azaz akkor
összetapadnak az összekötött részek sat.
Mindezekből tisztán beláthatni, hogy összeolvasztott betűk a’ dolgok ösz-
szezavarása nélkül nem alkalmazhatók, miután a szavakbai lényeges bevésés,
tsak a tiszta elkülönítés által lesz lehetővé. Illő tehát, hogy az észszerüségnek
a grammatica hódoljon, nints nekünk idegen betűkre szükségünk, miután a m i:
a b d nk minden nyelvek közt a’ legtökéletesb.
Igenis, egyedül a magyar jelvi jelentőségen alapult betűi-rendszer az,
mely minden egyéb nemzetek kiinduló mintájául vétetett. Es igy ne kételked­
jünk, hogy a’ magyar nemzetnek saját zene-rendszere ne volna. Az első zenész
a’ Szt-irás szerint: J u b á l vala, ez vfelé: lá b -u j5, azaz a’ lábak ujjongásaira,
lengedezéseire, tántzra utalására vonatkozik. — Sőt ha j uhb é lto1, a’ miből a’
húrokat készítik származtatjuk, miként némely tudós nyelvészeink, köztük Bal-
kányi Szabó Lajos veszik, jelentőségére, szinte min nyelvünk lényegességén
alapszik.
Végre a Tudóstársaság leglelkesb szellemdús istenfélő tagjaihoz szólunk!
E’ testületben kellene a’ nemzet minden tudományokat képviselő szakférfiainak
központosulva lenni, azért tagjainak legkitűnőbb és legmunkásabb, de főleg a’
természeti-tudományokban gyakorlatilag beavatott egyéneiből alakitassék a nyel­
vészeti osztály, melynek fő feladata legyen: a’ hiányzó ’s az újabb felfedezéssek-
ből keletkező lényeges szavak összetételének megalakítása, hogy igy egy közös
szellem lengje át, a’ nyelv szerkezetét. — Az ekként megalapított szavak tétes­
senek közönségessé minden lapokban, hogy azokra az avatottak, kik ott mind­
nyájan képviselve nem lehetnek, a’ kitűzött határ időre megtehessék okszerű
észrevételeiket, és akkor a’ véghatározat mindig a’ legszorosabb igazságnak kó­
doltan meghozatván, senki által meg ne sértessék.
Az idegen szavak jól megkutassanak, váljon azok a’ sajátosan átalakult
ragok, vagy az összetett betűk: m int: c. q. ph. th sat. levonásaival, eredeti be­
tűkké lett átváltozásaival, nem a’ voltaképi, előképi-nyelv szerkezetén alapul­
tak-e ? mely esetben ha azok ilyeneknek bizonyulnának be, újból életbe lépte-
tendők; — azok pedig a’ melyek oly annyira átalakultak, hogy minden lénye­
gességükből kiforgattatván, eredetiségüket egészen elvesztették, ezek a’ lehető
leglényegesb szempontból újból szerkesztessenek, hogy igy a szavak ekkép
menvén át a’ közönség használatába, ez által könnyűvé, élővé, ’s közönségessé
legyen a’ tudomány, és eláradván az emberiség között, annál hamarább megfe­
lelhessen magasztos rendeltetésének: a’ tökéletesbülésnek. Önként következik te­
hát, hogy az ekkép megalapított szavak az egész országban létező iskolai inté­
zeteknek ingyen küldessenek meg, hogy igy azonnal alkalmaztatván, a’ növen­
dékek vérébe tsepegtessenek.
Lelkűnkből óhajtanók, hogy a’ szorosb értelemben vett tudományos is-
 321

kólái könyvek, minden különség nélkül a’ tudóstársaság főfelügyelésétől függ­

vén, tsak úgy adathatnának ki, ha azok: az igaz, szép és jó tanaival teljesen
összefüggvén, minden fölösleges sallangtól gondosan őriztetve, könnyen ért­
hető fogalmakban szerkesztve jutnának az illető tanulók kezeibe, hogy igy az
egész országban az összes tudományok, mintegy töltsérrel öntési alakban mne-
monicai elfelejthetlenséggel adatnának át a’ tanodáknak; minek az a fő haszna
is volna, miszerint ugyanazon egy igaz szellem hatná át az összes országot.
íme itt rejlik annak voltaképi oka, melynél fogva annyi ezer és ezer évi
rázkodtatások, viszontagságok után sem szükséges a’ mi páratlan nyelvünk lé­
nyeges szavainak leikébe letett böltselmét, idegen-nyelvek segítségével elemezni,
mivel ez enmaga kimagyúrázására teljesen elégséges ; sőt megfordítva ép ezen
ősiségnél fogva: a’ magyarból lehet az idegen nyelvek számtalan lényeges sza­
vait sikerrel magyarázni. I54) 15J)
Nints tehát kétség, hogy a’ mint az annyira elágazott hit-vallások, mind­
annyian egy eredeti egyistenitői tudat vallásból indultak ki, úgy végre is mind­
annyian ugyanazon egy eredeti egyistenitői, általános, közönséges, vagy tudat
világ-vallásba, mint a’ honnan kiindultak, újból visszatérendenek; — úgy az
isteni eredetű tudat nyelvtől elágazottak is, végre roppant érdekektől vezettet­
vén, ugyanazon isteni eredetű ős legtökéletesb, egyetemes, világ-nyelvhez téren-
denek vissza, melyből egykor mindannyian tsalhatatlanul kiindulva oszoltak el.

MAGYAR B Ö L T SIÍSZ E T . 21
A z emberi-nem közös eredete, első éden ének legvalószínűbb
hunvolta, a’ boldog, éthiopiai; egy égi ép-tani vagy égyptoni;
paraditsomi mint ugyanannyi arany-korszak országlati rend­
szereinek : igaz, szép és jó törvényei felderítve.

Az emberi-nem valaha jobb volt, és ezen elvesz­

tett boldogságáhozi visszatérés, végtzélja a’ volta-
képi bölts állodalmi intézkedéseknek Plato.

A’ jóságos Isten e’ földi bolygónkat paraditsommá alkotta, azért termé-

kenyité ö azt legnagyobb részben mindennemű legizletesb gyümöltsökkel, bogy
szolgálnának az emberek táplálékául bőségesen. Nints kétség, bogy több száza­
doknak kelle addig eltelni, mig az emberek annyira szaporodának, hogy azok
többé táplálásukra elégségesek nem voltak; minélfogva a’ szükségtől gyötörtetve,
mind inkább kényszerültek véres verejtékü munkájokkal megszerezni élelmö-
ket. És ez szerfelett üdvös volt, hogy eleintén bővében valának az élelmi szerek­
nek, azután pedig a’ mint szaporodának, mind inkább szűkölködni kezdének
azokban; mert minél több és több szükségtől környezteitek, annál jobban éle­
sedtek észbeli tehetségükben, mi által tapasztalataikban azonkép öregbedvén, igy
mindig nagyobb poltzra vergődének a’ találmányoknak, és ezzel rendeltetési
tzéljokhoz : a’ tökéletesbüléshez is közelebb jutottak.
Megáldá ő ezen felül az embert, minden állatok felett : ép értelemmel és
szabad akarattal, bár amaz eleintén szunyadozó, emez pedig ösztönszeriiség volt;
— az elsőnek határt nem tűzött, miután azt saját képére ’s hasonlatosságára te­
remtvén, azt akará : hogy általa önmaga ’s mind ezen tér és időben levő nvüat-
kozatok szerinti észlelhetők összfiiggő okfői ismeretére jutván, magával a’ mind
ezek alkotójával szellemileg összeesvén, központosukon. — A’ szabad akaratot
is meghagyd ugyan, kiki tetszése szerint választhatván: az igaz, szép és jó, vagy
ezek ellenkező : a’ gaz, rút és rósz, vagy ezek vegyületébeni eljárást, de az em­
ber teremtésekor ugyantsak fülébe dörgé harsogva : hogy ha e’ földön, melyet
 323

ő nem egyes, hanem az összes emberi-nem édenévé paraditsomává alkotott, bol­

dogok akarunk lenni, azt egyes egyedül tsak azon feltétel alatt érhetjük el,
ha az egész egyetemiségre érvényűit, : igaz, szép és jó törvényeinek határai
közötti szabad járását-kelését, ürgését-forgását biztosítjuk, igy érhetvén el egye­
dül a’ közös boldogságot. — Es hogy a’ korlátlan szabadság sem felülről, sem
idolról soha boldogságra nem vezetheti az emberi-nemet, mindenki meggyőződ­
hetik, ki a’ pogány korszak, annyi ezerévi történelmére visszapillant, a’ midőn
az elsőtől az utolsóig senkit sem véve ki , bizton boldog nem lehetett. De meg­
győzhet kit-kit, minden mások korlátlan szabadsága ellenében az is, hogy a’
jóságos Isten még az állatokba is ösztönszerüleg vésé be a’ bántalmak ellenébeni
önvédelmi jogot ép azért szerelte fel őket mindnyájokat önvédelmi eszközzel. Ne
mondja senki, hogy az embert azok leggyengébbikével szerelte f e l155), nem, 55
mert valóban az ember az, ki azok legszörnyebbikével láttatott e l, mihelyest e’
tekintetben eszével élni akar, és ezek körében töri a’fejét; a’vegyészi szerek tsuda
erejét vegye mindenki fontolóra, ’s ezek valóságáról bár ki is meggyőződhetik,
ü g y akará a’ Teremtő, hogy a’ midőn az állatok felsőbbjeinek : a’ majmoknak,
még a’ tűzzel való bánhatást sem engedé meg, nehogy oktalanul ártalmára le­
hessenek az embernek, akkor ime meghagyja a’ legszörnyebb önvédelmi fegy­
vert is, az állatiság alsó fokáról tettleg kiemelkedett és szellemiségre ébredt em­
bernek, tsak azért’, hogy kiki : a’ gaz, rút és rósz reá tolandó erőszakolásaitól
magát megvédhetvén , mindenki : az isteni igaz, szép és jó törvényeinek határai
között rendeltetésében működjék.
íg y lön aztán, hogy a’ midőn a’ hajdani korban az emberi-nem az állati­
ság felett egyedüli uralmát e földi bolygónkon kivívta, ezen időtől fogva semmi
annyira nem érdekelhette, mint ennen nemének oly képeni kormányzata, hogy
a’ lehető legnagyobb rész boldogságát élvezve, paraditsomi édjét élje.
’S hogy ez már egyszer az emberiség által valósággal kivívatott, arról
kezeskednek a’ szt hagyományok, kezeskednek az állatkör tsillagzatos jelveire
vonatkozó oly eszélyes bevésések, ’s több mint : Socrates, Plato ’s más mélyen
belátó férfiak, kik mindannyian a’ dolgok nagyrendjét, egy korukat sokkal jó­
val megelőzött és régi etünk arany-korszak világából, valószínűleg az égyptoni
iratok io-i hagyományain : a’ vízözön előtti időkből keletkezettnek hitték. És
végre kezeskednek mind ezekről, maguk a’ legkülönbözőbb nyelviségek lénye­
ges szavaiba szétszórtan vésett, oly magas böltselmet képviselő eszmék, de főleg
a’ mi isteni eredetű nyelvünk.
De ha igy, akkor nem lehet többé kétség, hogy ama felkent arany idők
országlati rendszerét, bár annyi ezer és ezer évek rombolásai után tsak foszlá­
nyaiban, itt-ott a’ népek különböző kormányzati intézményeiben ma is fel kell
ismernünk. És valóban, ha az Isten országának és igazságának felismert mintá­
ján szervezett kormányzati rendszerek körében körül tekintünk, azok maradvá­
nyait kisebb nagyobb mérvekben a’ Semiek, de főleg a’ Jafeti szittyáknál, a’
21*
324

mintis a’ Perzsák zenda-vesztájokban fellelhetjük. De az ezekre vonatkozó leg­

bensőbb böltselmet, egyetlen egy nemzet nyelvében sem ismerhettük fel, oly el-
vitázhatlan positivitással, mint a’ hogy azt saját isteni eredetű nyelvünk lénye­
ges szavainak leikébe, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelen­
tőségein örök időkre érvényükén letéve lenni találtuk.
Nem hiába tűnt fel tehát a’ mi nyelvünk nem egy mélyebben belátó
tudós nyelvészeink előtt akkép, mintha az, egy éles elméjű bölts férfiakból álló
egyesület által szerkesztetek volna, mert ez valósággal azok alapján nyugszik,
miután annak belböltselmi bevésése ma is, a’ való tudományok kísérleti tényei-
vel teljesen megegyez. — Mi mondjuk ezt, kik mindezek kutatásában annyi
éveken át teljes viszvonultságunkban minden mások nézetétől eltérőleg, saját
rendszerünket követve, annyi éjjeli ’s nappali fáradozásaink után, végre mind­
ezek jutalmául a’ dolgok legtisztább szentélyébe jutottunk.
És ha most kérdezné valaki tőlünk : hogy kikből állhatott azon tudós
férfiakból szövetkezett egyesület ? feleletünk nem lehetne más : mint jobbára
azon legrégibb vízözön előtti arany korszak istenfélő Táltosaiból, kik nem tsak
szellemi, de testi orvosai ’s hivatalnokai is valának a' népnek; kik tehát a’ leg-
magasb egélyészeti, országlati, törvénykezési, természettani tudományokban úgy
elméletileg, mint gyakorlatilag otthonosak lévén, a’ szó teljes értelmében mind­
nyájan tudósok és valódi böltsek voltak.
Mindezek előzményein világos lesz előttünk, miszerint az emberi-nem
közös eredete már akkor indult meg, midőn a’ Teremtő a’ tői-minőségek, ténye­
zők és elemek össztsapásai következtében naprendszerünk bolygóit, annak köz­
ponti gótzával a’ nappal, úgy egyenként, mint egymással és az összes nagy
egészszel, szervesen egygyé fűzvén, ezzel a’ nap heve ’s bolygónk vizének egy­
másra! hatása következtében az egyes elszigetelt szerves növény és állati parány
ázalagok sejtszöveteivé kaptsolván, igy az emberi-nem alakulhatásának legelső
tsiráját létévé, melyek a’ mint már fenntebb említettük, földünk vízi állományát,
elhullott maradványaikkal szüntelen sürítvén, ezen szerves működés mind addig
haladott előre, mig nem azok salakjaiból végre egy oly nagyszerű, minden vi­
zes részeket a’ maga tömegéből kiszorító földes mag képződött, melynek bel­
sejében mintegy : szerves galvan-üteg működéséből, a’ szakadatlan berz-erők
fejleményein hév, innen hőség, forróság, izzóság, kitörés, és végre a’ sokkal na­
gyobb víztömege általi nagyszerű rombolásokkal egybekötött oltásak, szétdulá-
sok keletkeztek, mely szerves működés most újból kitöretve, majd ismét elol-
tatva, mind addig haladt előre, mig végre : a’ két göntzöl nyílásain a’ folytonos
kitörések megalakultával, a’ föld állandó tengelye körüli forgása megszilárdult,
mi által magának a’ délvonalnak változhatlan köre is azonképen megalakult; —
ekkor az életszervesek mintegy újbóli ;s magasb foki nemesedhetésére egy egész
uj korszak állott be, az által : mivel a’ délkörnek állandó megalakulásával, min­
dig és ugyanazon részek hevittetvén, igy ugyanazon hőség és világosság állandó
 325
fokai alatt, a’ megindult életszerves képződések uj és uj erőt nyervén, a’ mele­
gebb vérit állatok legelső töredékei is szépen haladva diszelhettek ; melyek ter­
mészetesen tsak akkor mehettek a’ melegvérű állatok felsőbb és felsőbb fokaira
át, midőn a’ délvonal állandó égőve, a’ föld alatti tüzokádók sokkal magosabb
fokú izzó kitöréseivel teljesen összeesve, deleileg működhettek; mert ekkor úgy
a’ nap, mint földünk legmagasb hőségi foka egyesülvén, ezzel a’ legfelsőbb szer­
ves testek teremtményezésére nézve az alkalom legott megnyílt. Igenis a’ szerves
testek azon teremtményezési fokai, melyek a’ délvonal megszilárdítása előtt ta­
lán a’ halakig, vagy legfeljebb a’ kétlakiakig emelkedhettek, most már a’ meleg
vériiek legelső töredékeitől kezdve, mindig felsőbb és felsőbbekre emelkedtek,
mindaddig, mig a’ legkedvezőbb körülmények a’ nap és föld tűzhányói hevének
összeesésével, úgy : a’ v e r e s - a g y a g (argilla rufa) s a j á t o s g y u r m á j á n a k
h o z z á j á r u l t k e v e r é k é v e l , m e l y a’ s z e r v e s e k és s z e r v i e t l e n e k
közt úgy is a’ közt képezi, ’s vas t a r t a l m á n á l a’ d e l e j e s é l e t e r ő t l e­
h e l ő f e j l e m é n y t e l ő s e g é l v é n , igy a’ f ó k á k és t z e t e k v e g y ü l e t é n e k
m i n d i g e g y f é l - f o k k a l i n e m e s e d é s é n , a’ l e g f e l s ő b b e k k ö z ü l
a’ m a j m o k f ó k á i , e z e k n é l p e d i g i s m é t e g y f é l - f o k k a l i n e m e s b
v e g y ü l e t ü f e j l e m é n y b ő l l e g e s l e g f e l s ő b b e n az e m b e r v i z i
f ó k á i n i m f e á i (nymphaea, magyar jegyekben : nimfea, azaz : nimfejünk fa­
junk az) k e l e t k e z t e k ; — kiknek az évek ezerein a’ száraz földrei törekvé­
sük, és itt huzamosb ideig való veszteglésökkel az első uszonyoknak : kezekké,
a’ hátulsóknak pedig: lábakká lett átidomitások folytán, vagyis az uszonyoknak
és farknak nagy sokára átidomult rom-jaiból (rom vfelé : mór) , mint Μ o rok,
niám-niámok azaz farkkal ellátott (1. a’ 11-ik sz. a. jegyz.) szeretsen emberek
szerentsésen kifejlődtek; — de nagy sokára, minthogy a’ bőr eme fekete színe,
mely a’ nap szerfeletti hőségének és világosságának, a’ bőr alatt elözönlött vér
vörenyére ható sajátos szénesítésétől keletkezik, a’ mérsékelt égöv alatti igen
hosszú tartózkodások következtében megfejéredve el-m u 1-ik, m u 1-á tokká változ­
tak át. — De ezen minden irányban észszel belátni akaró proteusi átváltozás,
azon sajátos vegyülés által is eszközöltethetett, miszerint a’ száraz földi állatok
vizi fókáinak : a’ fókáknak eredetére oly elkerülhetlenül szükséges forró égöve
alól, maguk az emberi fókák, nimfeák vagyis vizi-emberek részint egymáskö-
zötti üldözések, részint élelmök keresésében, részint párosodásuk sat. következ­
tében nem tsak az annyira kedvező forró, de a’ meleg, mérsékelt és hideg égöv
alatti földrészekre való kiszállásukkal ama földrészek árnyalatában bőrük is vi-
lágosb szint öltvén, igy, úgy Afrika, mint Ázsia, Európa sat. akkor még szám­
talan szigetein lett kiszállásukkal és lassan-lassan száraz földi alakulásba ment
átidomulásukkal, a’ későbbi vegyíilések, keveredések folytán pedig mindig egy­
másba olvadván, végre nagy sokára a’ legnemesb száraz földi emberi sarjadék
törzsévé emelkedtek.
így ismerjük aztán fel : a’ t z e t (hal) elnevezésében a’ mi eredeti elő-
326
képi szavunkat, melyből az ős görögök : cetos, a’ latinok : cetus, többesben
cetacea szót tsináltak; melyben eredetileg a’ mint ma is kiolvasható, tudatilag az
vésetett be : hogy azok tsak látszanak, t et z°"uk halaknak lenni, holott voltakép
vizi emlős állatok. — így a’ fó k a, eredeti szavunkból a’ görögök : pliokát
(ph=f) idomítottak, miből látni való, hogy a’ mint e’ szó az ő lelkében vfelé tar­
talmazza : a’-k o fa, ’s így nyíltan elárulja, hogy ezen állatok nemei kofákként
kilotsogják, fetsegik ama élettani titkot, miszerint : a’ száraz földi emlős-állatok
nemei, mindannyian ezek vizi fokaiból idomultak át. — Emlékezzünk vissza : a’
Balatonban, a’ halászoktól hálóval kifogott, ha nem tsalódunk Iíg Eszterliázy
udvarában tartott azon viziemberre, kinek értelme állati fokon lévén, beszélő
tehetséggel nem b írt; — miből az az egy bizonyos, hogy az : ember lélegzési
szervezete, főleg kétlaki korában, a’ hosszabb vizalatti tartózkodást épen nem
ehetetlenítette.
És ha most visszapillantunk arra, miszerint az ember eredetére vonatkozó
tant máskép adja elő : a’ héber származás, máskép : a’ tibeti mitus (1. a 35. sz.
a. jeg y .); akkor ezen nints mit fennakadnunk, mert amaz a’ tsoda, az égyptoni
kül pogány nyilvánosan oktatott, a’ héberektől jóhiszemben elfogadott eredeten
alapult; — a’ midőn emez, az élettan fokozatos fejlődésén, mint : tsuda alakulás
taníttatott; mely kétségtelenül egykor az istenfélő égyptoniak belső, az élettan
fokozatos kifejlődési tanán alapult, tsak hogy sokkal magyarázatosabb alakban,
mint a’ hogy jelenben némi foszlányként a’ tibeti mitusban találjuk.
Nints kétség, hogy ha mi, a’ mi isteni eredetű nyelvünk, lényeges sza­
vainak leikébe vésett böltselméből : az anyag lényege, kisvilágunk — és ez
egyetemes nagyegész tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfő­
jére jutottunk, akkor az ember eredetére ’s legrégibb történészetére vonatkozó
szavaink bevéséséből is, ép és azonképen kiigazodhatunk; mert a’ mi páratlan
nyelvünk a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein,
valószínűleg még a’ boldog vagy kanári (vfelé : irának) szigetekeii, egy oly rég-
elévült mesés korszakban szerkesztetek, midőn még az állati fokozatos léptsőn-
kénti kifejlődésnek majdnem minden példányai meglevén, azok felett nálunknál
liasonlíthatlanul tisztábban kiokulhattak. És ha nekünk jelenben ezek kiakná­
zásában oly annyira nehéz előre haladnunk, nem tsoda, mert az e’ tárgybani
eredeti szavaink, az egész világon oly annyira szétszórtan átalakítattak, kivált
az ős görög protosságot aífectáló amalgamisatioin, hogy első léptsőnként : ezút­
tal ezekkel is beérhetjük. így tisztulunk ki aztán a’ felett mindig bizonyosabban,
miszerint a’ mi páratlan nyelvünk, valósággal isteni eredetű, melyet némely
tudósok a’ hébereknek, görögöknek, hottentotoknak, vagy a’ világ bármely vad
népének is inkább oda engedték volna, tsak nem annak, a’ kié valósággal; —
de ime itt az idő, midőn ezek felett minden nemzetek tudós nyelvészei, mint
voltaképi tudóshoz illik, minden részrehajlás nélkül saját fejők felett mondand-
ják ki az; ítéletet. És ha ama állítólagos protosság úgy álland a’ többi nemzetisé­
 327
gek nyelviségei mellett, miként az égyptoni ioi, való tanok mintáin elsajátított
görög : (Noé) Deukalion, Pyrrha ’s Parnass regéjében láthatni, akkor az ily
erőszakolt, protosságtól mit se tartsunk, ha az a’ szavak leikébe vésett eszméiből,
az igazsággal megegyezőleg, ki nem magyarázható.
Ha tehát azon fenntebbi az ember eredetére vonatkozó nézeteink valósága
a’ niám-niámok, vagyis farkkal ellátott mórok (vfelé : korom, értvén az eredeti
korom feketéket), szeretsenyek mellett áll, akkor e’ nézet helyességét támogatnia
kell a’ természeti-tudományok alapjain ama tapasztalásnak is, miszerint : minél
távolabb állanak az állatok az embertől, koponya szögmértékök annál tompább,
és minél közelebb jutnak ahoz, koponya szögmértékök is annál jobban közeledik
a’ 90° fokhoz: miből kitűnik, hogy a’ midőn az emberi-nem összes sarjadékai
közt, a’ négerek koponya szögmértéke a’ legtompább, ekként eléggé világos
lesz előttünk, hogy ők azok, kik e’ nemben az állatiságra előttünk, tökélyre pe­
dig az utánunk álló majmok előtt legközelebb állanak. — íme ezek folytán
mindinkább bizonyosabbá lesz előttünk: hogy tsakugyan a’ délkör vonalán eredt
néger nimfeáknak, a’ világ minden részeibe lett elterjedésével és az ezek lénye­
gesen összfüggő átváltozott keverékeiből sarjadzottak a’ többiek. — És ha most:
a’ n é g e r szóba vésett lényeget kutatjuk, lesz : n ovasy; n ‘ é g - e r e, azaz nagy
hőség van erre, t. i. a’ hol ők lionn vannak; — ne liidje senki, hogy e’ szó talán
a’ latin : niger-től vétetett, nem, mert épen ellenkezőleg, a’ n i g e r eszméje véte­
tett e’ latin szót sokkal megelőzte : néger-t ői, ez vfelé : r e g é n , azaz regény-
szerüen, igen regényes mesés korban, vagy a’ dolgok : r e g e e1é n lévén bevésve,
ez által mindinkább megerősíttetünk, hogy az emberi-nem kezdeményileg tsak­
ugyan tőlök sarjadzott, és ezt maga a’ görögösített: é t h i o p i a szó is megerősí­
teni látszik, miután ez az ő lényegében nem egyéb, mint : e zt alért h i vt4k
o p i á nak, mivel egy igen-igen régi hagyomány szerint, őket tartották az összes
emberi-nem eredeti : o p j (j= i) á uak, apjának; — vagyis mivel itt volt a’ volta-
képi eredeti, édeni io-i jó isteni atyai országiás otthonos; — innen ezen történt
dolgok rövid bevésési alapján lett aztán ezen ország neve : é t h i o p i a ; a’ mint
az egy égi ép tan kivívásától lett : Egypton. — Az összehasonlító nyelvészet
mindezek felett tsak ezentúl ülendi diadalát; — de ezt az illetők ne a’ külalak­
ban, hanem a’ nyelv lelkében keressék, mi egyedül a’ voltaképi tudós betűk
minden oldalról kimerített legváltozatosb alakjainak felismert jel vés jelentősé­
gein vívható ki, melyek alapjain szerkesztethetett egyedül a’ voltaképi isteni
eredetű nyelv, melytől a’ többiek származtak.
Es ha most minden oldalról úgy mellette, mint ellene földirati ’s termé-
szet-tani szempontból teszszük szoros kutatás tárgyává az ember legvalószínűbb
eredetét; ez szerintünk nem lehet más, mint az, mely a’ délvonal kisebb és
nagyobb szigeteivel, mint : Sumatra, Borneo, Madegasskar, Máhé, Komorri sat.
tüzokádók jellegét képviselő hegyeivel összeesve, leginkább megfelelt, és innen :
részint a’ legközelebbi délvonalon Afrika, Ázsia, ’s Európa déli, akkor még ha-
328
sonlitliatlanul sokkal számoslb szigetein és partjain, valamint a’ hajdani boldog
szigeteken sat. emberi nimfeákként szétrajongtak. — — Nem-nem! nagyon va­
lószínű, hogy a’ jóságos Isten nem feltételezhette az ember létrejöttének oly fon­
tos kérdését : egyetlen egy pártól, hiszen mindezen roppant kietlen nagyságokat
ép azért teremtő a’ mindent oly eszélyes kiszámítással vezénylő legfőbb : Esz,
hogy az ember legfőbb teremtményezési tzélja, e’ földön is biztosan, minden
veszély nélkül eléressék, mit tehát egyetlen egy párhoz aligha kötött. Es ha e’
nemben az égyptoni állatkor képesítésében szinte egy ember-párral találkozunk,
az helyesen történt igy, mert ez ép elégséges volt annak elfelejthetlen mnemo-
nicai örök lekötésére, hogy attól a’ többiek származhattak.
Ezek alapjain tisztán állhat előttünk, hogy az első édeni honnak is a’
délvonal közelébe kelle esni, ’s ha e’ tekintetben a’ legkorábbi történet hagyo­
mányait tekintetbe veszszük, akkor a’ legrégibb égyptoniak és ezek alapjain a’
görögök és arabok iratai is emlékeznek e’ világ részen, egy oly régi miveit né­
pekről, kik maguknak az isteneknek kedventzei lévén, mint legigazságosabbak­
ról emlékezve eszményükként énekeltettek meg legősibb költőiktől; — sőt em­
lékeznek azok e’ helyen egy : é d é n r ő l , mely ugyanaz a’ mi : é d e n t‘"kkil,
mely pedig bevésésére vonatkozva, minthogy a’: a’ láthatár képesítésé­
nek tudós jelve, tisztán arra utal, hogy annak hona a’ forró, déli részek kisebb-
nagyobb szigetein állott. És mi mitsem kételkedünk, hogy a’ görögök : az igaz­
ság istennőjének, mint az igaz eszményi jelvének képesítését; úgy a’ Minerváét
mint szép (vfelé : 'p-ész); Hygienét mint jó (vfelé: ojad) eszményeit képviselő
jelveit is, innen költsönözték; mi leginkább akkor tűnik ki, a’ midőn ezekjelves
képesítéseit, a’ mi nyelvünk, szavaiba vésett jelentőségein, vesszük közelebbi
vizsgálatunk tárgyává.
Ezekután, a’ mint a’: boldog szó bevésése oly lényegesen tartalmazza,
1234 5

valószínűleg azért neveztettek ama szigetek igy, mivel itt hatottak : Ν’8 oldot,ik
1 2 3 12

megaz Cgi vagyis egélyészetre vonatkozó tanokat, és mi mit sem kételkedünk, hogy
5

az : ug* rendszer egyistenitői egélytant, annak : igaz, szép és jó törvényeivel

együtt, tsakugyan a’ boldog honban, a’ boldog szigeteken : o l d o t,ak meg leg­
először gyakorlatilag. — Sőt maga az e’ szóba vfelé vésett : god-‘lob, Góth ész-
521 321

járás szerinti észlet is, ama tényállás mellett tanúskodik, miszerint az e g y : Isten
ditsérete ezek eredeti honosaitól vívatott ki ditsőségen. — De maga a’ sziget
1 23 4 5 II

szó bevésése is szerfelett jelentéses, mely ugyan balról jobbra arra vonatkozik:
’s °z i gét , azaz, hogy azok egykor mint tűzhányók égve keletkeztek, de a’
1 2 3 4 5 6

mint ugyan ezen szó vfelé tartalmazza : t e uzokot az ég i üs z segedelmével egye-

65 4 3 1 2

dűl az által valál oly szererentsés felismerni, mivel a’ többi butáktól elvalál szi­
getelve, — Nints kétség, hogy az angolok is, ama hajdani : Sem—Jafet isteni
 329

országlati rendszer foszlányait, az annyi viszontagságok, fondorkodások datzára

mind e; mai napig, főleg elszigetelt helyzetüknek köszönhetik.
így jövünk aztán reá a’ mi páratlan nyelvünk leikébe vésett alapján,
hogy a’ toi első' édenünk hona valószínűleg itt volt, és elődeink hietó'leg innen
legelőször mint hunnolc költözködtek ki, akkor, midőn ama oly üdvösen kivívott
isteni országlati rendszerüket valószínűleg a’ sokistenitői pogány o-mórok, mara­
kodó Marokóiak fondorkodásain, kiknek országlati rendszerűk, emezeké vei ellen­
tétben állott, a’ boldog szigetek lakói közt is, főleg a’ nők lazultabb élvezetéért
pártoskodást szítván, némi részben ama pogány rendszerre tértek. És ez annál
hietőbb, miután ha a’ : h u n szóba vésett lelki jelentőséget vizsgálat alá vesz-
szük, nem egyéb : mint az eredeti székhely őket =11, vagyis H azat u n ok, kik meg­
unván az erköltstelen pártoskodásokat, marakodásokat, tzivódásokat, végre,
hogy a’ pogányságra fajultaktól az erköltsös részt megmenthessék, az istenfélő
táltosok és előkelő tudósok vezényletén, eredeti elfajult hazájokból (miként
Mojzes zsidó rokonaival) kiköltözködtek, és Illetőleg Afrika pusztáin át végig a’
veres tengerig jutván : Ethiopiába telepedtek le, a’ hol az édeni jó opjai, atyai
országlatott újból megalapították. — De innen roppant idők után részint szerfe­
letti elszaporodásuk, részint a’ körül álló pogány népek ellentétes országlati
rendszerüknél, de főleg a’ pogány Madegazz(ss)ok = (üm á d-e-g a z cs r°s“ ‘)
fondorkodásain, az istenfélő rész újból tovább költözött, és innen részint : Nu-
bián át Egyptonba telepedett, a’ hol aztán : az egy égi ép-tannak újból letevék
alapját; és ép azért nevezték el aztán ezen országot Égyptonnak, mely elneve­
zés a’ vízözön után is, méltán megmaradhatott; miután itt rejtetett el a’ Noétól
megmentett legrégibb ősi idők : egyistenitői ioi jótana. — A’ midőn a’ másik
rész, lévén a’ földhátán elég üres tér, hogy a’ buta pogányok összeütközéseitől
végkép megmenekedliessen, valószínűleg a’veres tengeren, Arábián á t : azEufrat,
Tigris sat. roppant területen telepedett le. — A’ midőn egy rész Sumátra, Bor­
neo, Szína földjére jutván, mindenütt az egyistenitői erköltsös tanokat alapiták
meg, melyek szerfelett hosszú idők folytán roppant birodalmakká nővén ki ma­
gukat, végre az összes pogány világ felett uralkodtak. — Maga a: k u n elne­
vezésbe vésett eszme sommázat sem egyéb, mint: ember = — u n ok, kik
szinte az eredeti boldog hazában tselszövénykedő ármányosokat, az erköltstelen-
séghez, sokistenitőkhez, istentelenséghez, rakontzátlansághoz, zsarnoki' oíszág-
láshoz szító gonosz pártütőket unták meg. Nints kétség, hogy a’ Hunoknak, a’
Góthokkali közeli viszonyából eredt a’: Hund elnevezés is, mert valóban ők vol­
tak a’ voltaképi: e b b ö l t s e l e t r e n d s z e r é n e k feltalálói; de jól megjegyez-
tetrii kérjük, hogy nem azon fajtalannak, mely a’ hajdani görög pogány-
korszakban divatozott, hanem az, mely az eredeti egy Isten tanának és
annak igaz, szép és jó törvényeinek hűséges ragaszkodásában állott; innen a’ :
k u t y a — k ú t-j a névben be van vésve az : hogy ezen állat legszebb vonásai
közt, mintegy kiapadhatlan kútforrásként fellelhető a’ gazdája iránti hűség, az
embernél : Isten, ’s annak igaz, szép és jó törvényei, Fejedelem, Nemzet, szülék,
330

férj, feleség, gyermekeik, gazdájok sat. iránti fö vonzalom, mi tsakugyan fo

jellemvonása volt az istenfélő hunoknak. — De a’ k u t y a szó, a’ mint vfelé tar­
talmazza : atyuk (apjok), a’- t y u k (anyok), ekként e’ két lényeges alakiságból
látható, hogy az atyuk, a’-tyuk iránt, miként viszont : a’-tyuk, az atyuk iránt
költsönös törvényileg lekötött egyenjogi hűséggel köteleztettek egymás iránt
viseltetni; innen a’: f e l e s é g szó, az egynejüségen alapult, tiszta bevésésének
valódi értelme sat. Igenis az eloldliatlan házassági kötelékeknek egynejüségi
szilárd alapján állott az ö tsaládias életük erköltsisége, mit a’ pogány népek,
kik több nejíiségben élvén, az asszonyi nemet rabszolgákként kiskorú gyerme­
keknek tekintették, és velők kényök-kedvök szerint bám án zokon vették, és a’
hol tsak lehetett ellenszegültek; holott ha a’ szükség úgy hozta magával itt
Amazonok-ként (amaz-asszony, innen: amazon) fegyverben állva férfiakként
védték a’ pogány ok ellen: való Vallásukat, Hazájokat, Fejedelmöket sa t.; innen
a’ lovaglás, fegyver, katzagány, inenteliordás náluk is divatos volt; innen a’
mente ujjainak a’ sebes lovaglástóli hátrafelé, mintegy szárnyak általi repülésé­
től méltán angyaloknak is neveztettek. — — De az oly nő, ki Istenért és annak
igaz, szép és jó törvényein szervezett országlati rendszeréért, ditső nemes nemzete
testével egygyé forrt és a’ legmagasb trónra emelt Fejedelméért, Hazájáért, fér­
jéért, gyermekeiért, felebarátaiért életét és vagyonát is feláldozá, többre is vala
érdemes, hogy sem férjének örökös kiskorúsága alatt álljon. — Nem tsuda az­
tán, ha a’ magyarok ezen isteni országlati rendszerük féltében, magukat őrzen­
dők folytonos hartzban állottak a’ pogány rendszert követőivel, míg végre a’
paraditsomi országiás oly roppant tömeggé szaporodott, hogy a’ pogányokat
szerfeletti eszélyességgel egyenként legyőzvén, mind annyian az egyistenitést
és annak legüdvösb országlati rendszerét ők is elfogadták. —· Innen van, hogy
az összes pogány világ mitusai eredetileg mindannyian az egyistenitésből indul­
tak ki. De végre roppant idők után, maguk is pogányságra fajulván, ekként
mint olyanok, kik Isten tzéljával ellentétbe jöttek, többre úgy sem lévén érde­
mesek, a’Jvizözön által elsepertettek. Kik közül főleg : Noé ’s tsaládja mentetvén
meg, ez által az egy Isten tana ’s országlata, az azzal oly szoros kaptsolatban
levő isteni eredetit nyelvvel megmentetvén, az újvilágba is átvala ültetve.
így értjük meg aztán, a’ voltaképi okát annak: miért találkozunk in diák,
tibet, chinában sat. a’ mi eredeti egyistentői egély tanunkkal és szavainkkal; és
miért tértek el ama népek az eredeti legfőbb : Ész (tao) tanától ? Mivel ama
egyistentői tanokat nem saját beltudományok leints szövegének véres verejtékén,
hanem tsak költsönkép mások fáradalmain, vívmányain mintegy ajándékkép
nyerték, és igy mint a’ természeti tudományokban járatlanok, azokba meggyő-
ződésileg be sem pillanthatván, nem tsoda, ha azokat megbetsülni nem tudván,
újból a’ pogányságra tértek.
És most nézzük az emberi-nem viz-özön utáni történetének futólagos
átpillantását úgy, a’ mint azt annyi viszontagságok után a történelem oly tson-
 331
kitott alapjain némi vázban megegyeztethetjük. — Es most emlékezzük vissza
saját szt-hagyományunk feljegyzéseire (melyet mellékesen legyen mondva : a’
legkülönbözőbb mitusok alakjában úgyszólván minden nemzetek magukéivá
sajátítottak), mely szerint tudjuk, bogy Noe !56) az ő három Sem 157),Kám ,58) , 1:
Jafet 159) fiai 's feleségeivel, a’ vízözön vészeitől megmentetett. Es ig y a’midőn ama
hagyomány azt mondja: hogy Bábel tornya építése alkalmával még egy nyelven
beszéltek Noé maradékai, akkor ez a’ sorok közül kiolvasva az ő lényegében
nem egyéb, m inthogy: a’ vízözön előtti egyistenitői ta n , annak országlata az ő
törvényeivel, és az isteni eredetű nyelv annak nemzetével együtt megvala mentve.
Sőt ha a’ szt-hagyomány névleg tsak ezen fő, mint megmentett szemé­
lyekről emlékezik, az épen nints azzal ellentétben, hogy velők még több, a’ hajó
körül szolgai kötelességet végzett népesség ne lett volna megmentve, — a’ ki a’
hajózás oly nagyszerű terheit tudja, ebben velünk kezet fog; — de természete­
sen minthogy eme fő történelmi nevek ama események lekötésére elégségesek
voltak, hajdani istenfélő táltosaink többet felemlíteni fölöslegesnek tartván, ezek
a sorok közül úgyis önként kiolvashatók. Miből világosan kitűnik, miszerint
nem tsak ők maradtak a’ veszedelemtől menten, hanem mentve voltak valószínű­
leg a’ cliiniai, tibeti, indu, afrikai ’s mind azok magaslatain, melyek az örmény
országi hegyeknél 15 könyöknyivel magasabbak voltak; — sőt megvolt mentve
az ó-világ hajóskereskedelmi népessége is, azok t. i. kik hajótörést nem szenved­
tek ; — megvolt mentve a’ sziget-világ nagyrésze, a’ midőn a’ hullámzó viz rop­
pant víztömege, a’ tenger árjával azonnal kiegyenlittetett.
Valóban, ha roppant területét földgömbünknek tekintetbe vesszük, akkor
azonnal kiki beláthatja, hogy annak vízözön utáni eseményeit, annyi rombolá­
sok után egész pontossággal feljegyezni nem vala lehetséges, és igy ha a’ hébe­
reknek az égyptoniak ktiltanából jóhiszemben átvett töredékes tanai akkép hang­
zanak, hogy tsak Noé ’s tsaládja mentetett meg, ezzel a’ hajdani istenfélő égyp-
toni táltosok nem egyebet akartak a’ történészet számára megmenteni, hanem
tsak azt, hogy velők az eredeti J6°) ősvilág feltárt egyistenitői tana, annak
országlati rendszere’s a’világ legtökéletesb nyelvét bíró nemzet megvolt mentve,
minthogy ők maguk is azon a’ nyelven beszéltek; és ez roppant nagy érdemül
szolgál nekiek, minthogy ez történetileg tsakugyan szent és való, minthogy az
ma is szcmtől-szembe tényleg bebizonyítható. Sőt ha azt tsakugyan maguk a’
hajdani égyptoni istenfélő táltosok is úgy jegyezték volna fel, miként a’ héber
hagyományokban talán tsak kivonatkép adatik elő, e’ miatt álnoksággal épen
nem vádolhatjuk, miután a’ mennyire tsak beláttak és hirt vehettek, maguk
körül mindent szétdulva találván, ekként jó Íriszemben jegyzék fel az utókornak.
íg y lesz aztán előttünk világos, hogy Noé maradékainak elszaporodása
folytán Bábel temploma felépítésével, a’ midőn Kám, ki az indu magaslatai által
megvédett, elszaporodott és idejött pogány népekkeli tzimboráskodása ’s rokon­
sági vegyülésével tiszta nyelvünket összezavaró, ’s ezen beolvadás által, ama
 332

eredeti nyelvet az egyistenitöi tannal és annak országlati rendszerével végenyé­

szettel fenyegetné, ennek következtében a’ két = B — Á b e l istenfélő szellemé­
től áthatott testvér t. i. Sem és Jafet féltékenysége felköltetvén, miután az épí­
tendő templom további folytatása felett (melynek építését valószínűleg még Noé
atyok életében kezdék), megegyezni sehogy sem tudtak ,· m inthogy az egyik
kisebb, de makatsabb rész, a’ mint a’ Bábel szó lelke oly lényegesen tartja magá­
ban : le a’ Bábellel, vagyis a’ két ( = B) Á b e l istenfélő testvérek templomával
(templom vfelé : ’m ó laIora lmadom°pe m et istenemet) azt pogány imolává; — a’
másik nagyobb, de szerényebb rész pedig, a ’ mint ugyan azon szó vfelé tartal­
mazza: l e ab á b aI, szoborral, bálványokkal, sokistenitéssel, azt egyistenitő egy­
házzá akarák emelni; minek következtében összezördülvén, roppant véres liartz
után az építést abba hagyták, minek következtében az eddigi egynyelvű ország­
iás, több nyelvűségre porlódott szét. De minthogy a’ vízözön rombolásai követ­
keztében volt elég üres és laktalan tér a’ földszinén, vér vér ellen újból fordulni
nem akarván, a' három testvér mint ugyan annyi főnök ama iszonyú hartz után,
a’ mint a’ szt iratokból világos, azon békét kötötték, miszerint: három irányban
váljanak el egymástól, minek következtében, a két istenfélő testvér közül : Sem
a Hermionok sat. tsatlósaival keletnek, Jafet éjszaknak, a’ midőn a’ vízözön
előtti sokistenitői áradatától és annak zsarnoki országlati rendszerétől megméte-
lyesedett Kám, ama eredeti föld területet nyugottal tartá meg.
Az éjszaki Jafet nemzetségben, a’ vízözön előtti paraditsomi ország leg­
istenfélőbb, és eredeti nyelviségre legtisztább magzatját, mely soha az egyiste-
161) nitői tantól 1δ1), és annak országlati rendszerétől el nem térvén, mint szitáltam
tiszta: Szittya nemzetséget, melynek legtisztább magvát a’ magyarok, hunok,
jászok sat, tevék, látjuk feléledve lenni, mely élő nemzetünkben ma is él, és ki
Noénak a’ vízözön bevégzett tényének örökemlékeiil nyert szivárványának leg-
tündöklőbb hármas színét: t. i. a’ zöldet, a’ béke reményét tápláló : Sem; — a’
vereset, a testvéri vértől sem iszonyodó : K á m ; — a fejér a békítő : Jafet örök em­
lékéül máig is nemzeti jelv-kintsként őrzi.— Igenis ezen három testvérnek ugyan­
annyi fő nemzetségekre való oszlásával, egyedül ezen Jafet törzs volt az, mely
az ős eredeti tudat nyelvét az ő tisztaságában, minden más népek nyelvi vegyülé-
sétől a lehetőleg menten, mind e’ mai napig az ő zömében oly szerentsésen meg­
tudta őrizni; mi az összes emberiség érdekében, kivált mióta a’ dühöngő, a’
miveltség iránt semmi kegyelettel nem bíró:arabsok által, az égyptoni világhírű
könyvtár oly esztelenül elégetett, valóságos isteni gondviselés; miután egyedül
tsak ez által vagyunk képesek az óriási szellem korszak világának egyistenitöi
tanát, annak országlati rendszerét, az összes emberi-nem legrégibb történészeiére
vonatkozó -eseményeit, az ő lelki belbetsében felismerni; minthogy eme leglé-
nyegesb különleges tanok a’ mi páratlan, valóságos isteni eredetű nyelvünk leg-
lényegesb szavainak leikéből ma is kiolvashatók. Mi már egymaga is elég a’
tudós világ előtt a rra : hogy az összes miveit népek rokonszenvót felébresztvén,
 333

minden erejekből a’ magyar nemzetiség tiszta, a’ maga zömébeni fennáll hatásán

működjenek, mert itt rejlik minden nemzeteknek az ő úgy földi, mint mennyei
véglietetlen boldogságuk.
A’ Sem keleti népe az indu, tibeti, színei magaslatok által megvédett és
idő folytával elszaporodott pogány népek egy részével, mint tsatlósaival vegyül­
vén, valószínűleg a’ fin, mongol, tatár, semi-indo-german, liéber sat. nyelvekké
porlodott szét. Minek következtében Sem tiszta nemzetisége is, a’ pogány sok-
Jstenitoi népekkel összekeveredvén, igy Sem egyistenitői tanát és országlatát
szem elől tévesztvén, mind annyian pogányokltá lőnnek. A’ héberek voltak azon­
ban az elsők, kik Mojzes vezénylete következtében, az egyistenitői tanhoz újból
visszatértek, de már akkor úgy az első Jafet, mint eme utóbbiak Sémi egyistc-
nitő eredeti tanai, miután a’ vízözön utáni katasztrófa következtében a’ reáltanok
teljesen szétdulattak, hajdani kétségtelenségüket elvesztvén, mindannyian hitté
törpültek alá, minek következtében: a’ vallás elnevezése, amannak hason elne­
vezéséül vétetett, holott ég és föld a kettő közötti különbség.
Kám (Chain kopt nyelven annyi m int: feketék országa, Afrika) ki a’
mint az ó-iratokból tudjuk, a’ bor nem ismert erejétől megittasodott Noé atyját
kinevette 1G2), miért is a’ mint ezt a’ két istenfélő fiaitól megtudta, érette meg- 1S2)
fedvén 1G5), megátkozó164) őt; — megkell azonban itt közbevetőleg jegyeznünk, ,63) 1G4)
hogy a’ mint fenntebb érintettük, ezen nagyszerű átok, az igazság szempontjá­
ból sokkal valószínűbb: hogy ez, az ioi tan elorzásáért történt, előre látván az
istenfélő Atya, hogy e’ rakontzátlan, engedetlen fia által, miként döntetnek a
kámitaiak a’ végtelen szerentsétlenségek iszonyú tömkelegébe. És minthogy
tudjuk: hogy a’ midőn a’ többi testvéreitől elválván, ő nyűgöt felé is előtörtetett,
ekkor itt részint az afrikai magas tsutsok által megvédett pogány négerekkel ,G5), IG5)
részint a" hajók által a’ vízözön elseprésétől megvédett idegen ajkú népek vegyü-
lésével a’ phoeniciaikkal összezavarodván, az eredeti tiszta szittya nyelv Kám
vagy Chain maradékainál is elfajulván , forgátsoltatván , végre : Kopt (kopott­
veszt) nyelvvé alakult át. Nem lehetetlen azonban, hogy ennek a’ mai Kopt
nyelvben már nyoma is alig van, és tsak a’ régi történelmi szó szokásos elneve­
zésére vonatkozik. Ezt a’ hasonlító nyelvészet fogja felderíteni.
íg y értjük aztán meg, az indu ’s égyptoni elfajult pogány mitus három
fő istenségei közötti hasonlatosságot, úgy azokét is, melyek az elfajult Sem ma­
radékai által terjesztettek, a’ nélkül: hogy ezek a’ legfőbb tiszta Jafet törzs egy
istenitőinek eltéréseid bár mikor legkisebb bélyegző bizonyságot szolgáltathat­
nának, miután a pogány korszakot tanúsító magyar szavakat, a’ Sem-Kámi visz-
szaköltözött és a’ pogányságot meguntak vegyülésein, és innen keletkezett regék,
mondák hagyományain is tisztán kilehet magyarázni, a’ nélkül hogy a’ Jafetie-
ket a’ pogányság undok bűnével terheljük. Innen van, hogy a’ mesékben is, a’
legkisebbnek jut közönségesen: a’ legerényesb szerep hagyománya.------- Nem­
nem, a Jafet törzs xnag-raja, nem tért el soha az egy Isten tanától, bár miként
3B4

vélekedjenek e’ tekintetben a’ leghitelesebbeknek látszó történetírók; sokkal

nyomatékosb a’ mi nemzetünk szájról-szájra hagyományozott eme legrégibb
mondata: „A’ magyarok éld Istene“, mint minden külföldi hagyományok, kivált
ha tekintetbe veszsztik a z t: hogy a’ midőn elődeink a’ hunok és magyarok neve
alatt e’ hazába bejöttek, egy Istent imádok voltak. Atilla is azért nevezé magát
Isten (és nem istenek) ostorának, mivel az ősi egyistenitö hitehagyott sokiste-
nitői pogányokat, a’ mint a’ történelemből tudjuk : a’ Visigóthokat (az indu Visnu
istenitéstol) űzőbe vette. — Es nem lehet kétség, hogy Róma ostromától, a’ ma­
gasztos szónoki tehetséggel bíró Leo Pápa is, tsak az által tarthatá vissza, misze­
rint megértvéu, hogy Atilla egy Istent imádó, tudtára adá: hogy ő is azonképen
egy jóságos élő Isten imádója lévén, a’ szellemiek legjogosb fegyverével szinte
azon működik, hogy a’ sokistenitői buta pogány népeket az egyistenitésre szere­
tettel vezesse vissza. Ha most hozzá veszsztik az évangyéliomi magát a’ kőszivet
meglágyító közbeszőt legfcnségesb igéit, akkor előttünk áll a’ történet íróktól
oly annyira keresett, és mind e’ mai napig megfejtlenül maradt azon magasztos
ok, melynél fogva Atilla eme pogánynak tartott Fejedelem teljesen megszelí­
dülve engedett. íme itt bizonyitá be Atilla: hogy istenfélő. ’S ha az illetők azt
kérdeznék tőlünk : hogyan egyeztethetők meg ama roppant vért fagylaló tse-
lekményei istenfélelmével? az könnyen kimagyarázható,ha meggondoljuk, hogy
az akkori sötét időben Atilla tiszte nem az vala, hogy a’ szellemiek terén szelí­
den, hanem fegyverrel kezében, erőszakkal térítse meg az ő valószínűleg a’ Sémi
dynastiáról reá öröklött szökevény alatvalóit: a’ Visnut istenitő Wisigóthokat,
habár világ végéig kelle vala m enni, mely megtérítést eszélyesen máskép nem
eszközölhete , mint a’ közbe eső népek istenostorakénti tsapásával részint: hogy
úti költségeit fedezhesse, részint : hogy tsatlósainak hírvágyát kielégíthesse,
részint pedig azért: hogy visszajövet győzelme, de megfogyott, vagy megvere-
t.ése esetében oly ellenséget háta megett ne hagyjon, mely neki ellent állhatna.
De ime a’ mint a’ történelemből tudjuk, a’ jóságos Isten nem engedé meg, hogy
Atilla eme vadbosszutól vezetett tzélját elérhesse, miután Aetius szövetségesei élén,
attól majd nem tenkre jutással fenyegettetve, elállani kénytelenittetett. Intő pél­
dául, hogy az isteni dolgokat nem tüz-vas fegyverrel kezében, hanem a’ szelle­
miek szelíd a’ való tudomány legnemesb szerével vívhatni ki egyedül, minek
alapja pedig már akkor a’ kereszténység letételével megvala szilárdítva. ’S miért
a’ pogányokat istenostoraként verni, midőn a’ hite hagyottak, annyi ezer éve­
ken át úgyis eléggé verték önmagukat. — És ha mind e’ mellett akadnának
Atilla ellenében oly kiengesztelhetlen keresztények, kik mindezeket megnyug­
tató oknak nem tartanák, akkor ezeknek mást nem mondhatunk, mint azt, hogy
vegyék figyelembe, miszerint: az ily események, főleg a’ keresztény világ setét
korszakában, sőt időnkben is nem egyszer újultak meg. Nints tehát elegendő ok
Atilla utódait, eme tettéért szemrehányással illetni, miután úgyis ugyantsak meg­
lakolt szövetségeseivel együtt. Adjunk tehát közösen hálát az örök Gondviselés-
 335

n ek , hogy maradtak honni fészkükben még annyian, hogy az egész emberi­

nemre kiható eme ditsö nyelv nemzetével együtt, mind e’ mai napig megvéde­
tett ; mert ez nem tsak a’ m i, hanem az összes emberi-nem szerentséje. íme itt
annak is az o benső oka, miért ment át Szt.-István, némely ellenszegülő pogány
elvektől áthatott pártütők datzára, összes népével együtt oly könnyen a’ keresz­
tény vallásra? mivel ha nem is mindannyian, de a’ lehető legnagyobb részben,
tsakugyan egyistenitők voltak. — Ne tsodálkozzunk tehát, ha Iíerodottól kezdve
a’ történetírók mindannyian, ha valamely nemzet az ő szokásaiktól, törvényeik­
től eltérő életet élt, és igy annál inkább, ha egy Istent és annak országát ditsői-
tők voltak, miként őseink is valának, barbar és pogány elnevezéssel bélyegzék,
holott ezen elnevezést, minden álmiveltség és nagyságuk mellett ők érdemel­
ték meg.
De minthogy ugyantsak szt. hagyományunkból tudjuk, hogy Kám uno­
kája: Nimrod lc,j volt az első, ki államtsint követve, ennen népét leigázta, ’s azt IGG)
mint sajátját tekintvén, zsarnokilag kormányozta, ekként látni való, hogy eme
lényeget tartalmazó szavak, ugyanannyi dönthetlen, a’ történelem tsorbáit pótoló
történészed okiratos igazságok. - - De mivel Nimrod eme zsarnoki egyedül ural­
kodói enistenitette felfuvalkodott tzéljának, sehogysem akartak meghajolni az
égyptoni istenfélő papok, igy a’ szabadság legféktelenebb Ígéretével tsakhogy
minden áron az egyistenitői vallástól megmenekedhessék, a’ vesztegetések ezer
nemeivel az istenfélő papok szétdulattak, mi annál könnyebben vala kivihető,
miután a’ tudatot, a’ vallás voltaképi alapját kísérleti utón, az eliez kivántató
vegyészi, tsillagászati, phisicai sat. eszközök hiányai miatt, többé ők sem tudván
szemtől szembe bebizonyítani ' G7), ekként az eredeti egyistenitői feltárt tan hitté, lc7j
’s végre a’ sokistenités legundokabb kitsapongó zűrjévé sülyedt alá, minek kö­
vetkeztében az isteni eredetű országlati rendszer, pogány kormányzattá alakult
á t; melytől fogva valósziuüleg úgy az egyistenitésre vonatkozó tanokat, mint
az ezek történetét felvilágosító iratokat tanítani szabad többé nem volt. így tör­
tént aztán, kogy az eredeti egyistenitői egélytan, vagyis az egy égi ép tan ket­
tőssé alakult át t. i. egy külső pogány, a’ népé, melyet nyilvánosan oktattak,
és mely mindenben a’ látszaton külszínen alapult; — és egy belső, titkos,
mely az egyisten egély tanán alapult ugyan, de a’ melyet nyíltan tanítani sza­
bad nem volt. — íg y tétetett le aztán a z : io-i ’s typhoni tanok alapja, melyeket
a’ görögök m int: prometheusi-pandorait; — a’ perzsák m int: ormuzd-arimanit
sat. népek ezer más nevek alatt elfogadván, ezzel az összes emberi-nem szellemi
kifejlését szétdulták. — — De íme, hogy a’ jóságos Isten miként sujtá őket,
méltó példákként jegyzé fel azt a’ történelem óváskép saját nemzetünk, és az ösz-
szes emberi-nem szemének kinyitásáig, hogy végre valahára hagyjanak fel a’ nem­
telen pártoskodással. Nem igazi magyar az, ki tselekvéseiben az őseinktől már
egyszer kétségtelenül kivívott: igaz, szép és jó isteni elveitől nem vezényeltetik;
tsak ezen isteni tanokhoz való visszatérés mentheti meg nemzetünket, és az összes
336

emberi-nemet a szétdulástól és semmi más. írva v an : „Minden ország valamely

magában megliasonlik, elpusztul, és egy város is vagy háznép, a’ mely meglia-
sonlik magában, meg nem maradhat.“
így jár azon nemzet mind, ki a’ hamis, és nem az igaz Istent imádja, ki
az áltant követi. Innen Kám a’ törpék, kislelküek országa, minthogy ΰ utódaival
együtt az egy Isten tanát hűtlenül elhagyván, pogányságra tért, elenyészvén,
Noé átka teljesedésbe ment.
Méltán zokoghatunk tehát mi az összes emberiséggel együtt, kik eme
fekete lelkű elvásott zsarnoknak makatsságáért mindannyian, annyi ezer éveken
át oly lealázó butaságban sínylődve, annyi szerentsétlenségbe döntettünk.
Nem tsoda aztán, ha ezek következtében, az egy Isten ép egély tana po­
gány rendszerré alakulván, az eredeti korszak tanai minden részben teljesen ki-
forgatattak, nehogy azokra térhessenek vissza, igy Ion aztán, hogy a’ nyílt tano­
dákban a’ látszatnak megfelelő tanok hozattak be, úgy a’ : tsillagászatban, mint
physica ’s minden egyebekben. így lön, hogy magát a’ hieratikai szent betűi
rendszert, mely a’ való tudományok kutsát képviselé, kiküszöbölvén, helyébe a
minden jelvi jelentőségéből kivetkezett: ék-betüi rendszert kézbesítették.
így történt, hogy eme tanok Nimródtól és utódaitól a’ babyloniakra,
égyptoniakra, phoeuiciaiakra, görögökre, rómaiakra, némi kivétellel a’ héberekre
sat. Noé átkaként korunkig jutván, nem tsuda, ha ezek a’ keresztényi korszak
szellem kifejlésére mind ez ideig oly zsibbasztólag hatván, igy az Európába köl­
tözött Sem-indo-german népek eredeti országlati rendszerüket ama Kám önkén-
tessébe olvadni, ’s ezzel ama áltanok elfogadásával minden alaposságból, majd­
nem teljesen kiforgatva lenni látjuk. így lön aztán, hogy a’ semi-indo-german
népek országlati rendszerének foszlányait, melyek hajdanta a’ Sem-Jafetivel és
igy a’ miénkkel közösek valának, a’ : Brit és Scandinav nemzetnél látjuk majd­
nem egyedül az ő zömében életbe átvitten megmentve lenni.
Most azonban a’ való tudományok roppant mérvekbeni haladása ’s terje­
dése folytán, úgy a’ nyomda feltalálásával itt az idő, hogy ezek zűrjéből tudati­
lag kitisztulva, már most mit se hallgatván a’ honi ’s külföldi tudósoknak, a’ tu­
dást mintegy tzéhrendszerileg kezelt piszegetéseire, a’ kísérletek alapjain valók­
nak bizonyult tényeken járjunk.
Mi tehát a’ szt. hagyományok által támogatott vízözön előtti ’s igy időre
visszavihetien Isten országa szerinti kormányzattól kezdjük történelmünket, mely
a’ szent-iratban utánzandó példákként jegyeztetett fel az utókornak, intő például,
hogy ezen ut egyedül az, mely szerint az állatiságból tettleg szellemiségre emel­
kedett emberiség józanon kormányoztathatik. — Itt az atyai kormányzás volt
otthonos, vagyis ezen egyistenitői országiás alatt, a’ mint már a’ legrégibb idő­
ben Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob sat. alatt láttuk, akkori időben mindenki saját
maga állíthatta oltárát és mutathatta be áldozatát Istennek, mintegy intő például
jegyeztetvén fel az utókornak, hogy akkor minden tsaládnak papja (miként a'
 337
quakkereknél) a’ férj, felesége pedig annak papnéja vala. Ezek erkölts tiszta ve­
zetésén neveltettek és rajzottak el rnéhként a’ magzatok, kik képezék aztán az
államszervezet egységének alapját. És valóban még ok ily egyszerűségben élté­
nek, a’ közös boldogságnál, más érdeket nem ismerve, minden az ő rendjében
volt. — De minthogy ezen országlati rendszer is, nem egy folyton-folyt nyilvá­
nos ellenőrségen alapult rendszeren kezeltetett, igy végre ez is szétoszlott.
íg y látjuk aztán a’ sokistenitöi elfajulások folytán, az egyistenitö tan
mellett Mojzest fellépni, ki országlati rendszerét a’ papi szellem alapján reményié
kivívhatni; de a’ mint fenntebb vázlatilag láttuk, a’ népnek annyi éveken át el­
hanyagolt miveltsége, az álpróféták, papi uralomra! törekvés, megvesztegetett
bírák és az elkortsult királyok szirtjén megtöretvén, voltaképi sikerre nem juthatott.
De a’ mint itt az egyistenités leple alatt tapasztaltuk, úgy lön, hogy a’
sokistenités palástja alá burkolt papi kormányzatok alatt, mint: az égyptoniak,
indák, tibetieknél sat. sem sikerülhetett az emberiséget azon voltaképi remény­
lett üdvösségre vezetni ; ’s miért? mivel mindannyian az egyistenitői korszak fel­
tárt való tanát, hitre vezetvén vissza, az erröli felvilágosító, lelket megnyugtató
tudatot zerusi fokra terelvén, amazt a’ legjózanabb: igaz, szép és jó törvényeivel
együtt, saját szerentsétlenségökre kiirtották.
A’ görögök, az égyptoni papok titkos rejtelmeiben őrzött theocosmogenia
alapján, a’ görög böltseletet tették le, mely a’ nyilvánosságra jutván ’s később
nyugatfelé terjedvén, mindinkább uralmat kezde gyakorolni; — de minthogy
sem Mii. Thales, ki az anyag vélt lényegén, — sem Pythagoras, ki annak kettős
látszatán épiték böltselmöket, nem a’ dolgok felismert valói, hanem tisztán az
égyptoni ó-iratok elméletté törpült tanaiból meriték tanitmányukat, nem is ver­
gődhettek azon voltakép megérdemlett magas poltzra, melynek az egykori reá­
lok alapjain felderült tanok tsalhatatlanul megfeleltek.
így lön aztán, hogy a’ midőn azok tanain, az öngondolkodás kezde kö­
zöttük mindinkább lábra kapni, ugyanazon mérvekben mivelődött és világoso­
dott fel a’ görög nép, de minél jobban terjedének ezek, annál nélkülözhetle-
nebbé váltak azok, és igy nem tsuda, ha a’ böltseletet később képző eszközévé
látjuk válva lenni az állodalmi életnek, miután az a’ magasbrendüeknél a’ vallás
helyét pótolta, mert ezeket a’ görög költői, merő szertartásokból álló ’s minden
elvont hittan és erköltsi vonatkozás nélküli vallás nem elégítette ki, mivel a’ lét-
tzélját tekintve nem szolgált vezetőül, és a’ miveit ember kedélyének, szellem-
szomjának nem nyujta vigasztalást és megnyugvást az élet változandó sorsában.
És igy a’ büféseknek kelle az embert erköltsi rendeltetése ’s a’ magasbak iránti
viszonyai felől felvilágosítani, az élet viharjai ellen megedzenie ’s a’ hitvallásnak
ama hiányát kipótolnia. — Ezért lön a’ görögök és rómaiaknál a’ böltselet fon­
tosabb az életre nézve, mint bár mi más népnél. Nálok nevezetes kérdés vala ez,
vagy amaz kormányférfi, melyik böltselet felekezet követője.
így lön aztán, hogy a’ mint ezek folytán a’ józanabb ismeretek terjedé-
MAGYAR BÖIiTSKSZET. 22
338
nek, azok hatásai folytán egyedül a’ zsarnokságnak kedvező Drácoi pogány tör­
vényeknek is elkelle tűnni, melyek helyett a’ Soloni ’s Clisthenesi humanisticu-
sabb törvényeket látjuk életbe lépni. — De mi volt természetest), minthogy
mindezen alapok nem a’ való tudományok voltakép felderült reáljain, hanem
egyedül és tsupán emberiesb érzelmeken alapulva, a’ dolgok voltaképi állásáról
senkit szellemében meggyó'ződésileg meg nem nyugtathatának, ekként az álböl-
tsek hozzájárult zavart idézte factióin, oly országlati rendszert sem valának
képesek felállítani, mely őket kielégítette volna. így látjuk aztán a’ nagy bölts:
Socrates alatt az álböltseket ostoroztatni, ’s bár ha ezek fondorkodásain őt áldo­
zatkép megtöretni láttuk, de örökké emlékezetes maradand az emberiség előtt
ama, a’: Delphi templom homlokzatát is díszítette mondata: „Ismerd meg maga­
dat!“ — mintegy intvén vele a’ mélyebben belátókat: hogy mindaddig, mig ma­
gunkat a’ való tudomány alapján okfőileg fel nem ismerendjük, ne is ábrándoz­
zunk, hogy a’ dolgok ős alapjára jutandunk, mert itt rejlik, a’ minden tudomá­
nyok zárkövét tevő végtelen-örök okfő felismerése is. íme igy látjuk aztán,
egyik legkedvesebb tanítványainak és barátjának Platónak irataiban, a’ hol ké­
pét adja egy tisztán eszményi állodalomnak aristocratiai alakkal (de a’mely alatt
nem kaszt embereket, hanem valódi jó ’s bölts férfiakat ért), hogy: „ m i n d ­
a d d i g á l l o d a l m i e s z m é n y i é l e h e t e t l e n , m i g a’ r é g i ő s n e m z e ­
d é k e k h e z h a s o n l ó ’s h i b á k t ó l me n t , s z a b a d n e m z e d é k n e m ta-
l á l t a t i k v a l a h o l a’ f ö l d ö n . “ Ez által mintegy figyelmeztetni akarván
nemzetbeli legbefolyásosabb férfiait és azok böltseit, hogy ezek körében intéz­
zék lehető legvizsgálóbb buvárlataikat, jól tudván: hogy az általok elméletileg birt
tanoknak, tudatilag felismert böltsője, egyedül tsak ott ismerhető fel, a’ hol ezek
gyakorlatilag életbe átvive vannak. íg y értjük meg aztán Platót, az ő tisztán
felfogott lényegében : „ H o g y az e m b e r i - n e m v a l a h a j o b b v o l t , és
h o g y ezen e l v e s z e t t b o l d o g s á g á h o z i v i s s z a t é r é s , v é g tz él j a
a’ v o l t a k é p i b ö l t s á l l o d a l m i i n t é z k e d é s e k n e k . — Jól látván, hogy
egyedül itt, és ezen állodalomban kell lenni azon legmagasb szellemiséget az ő
okfőjében fellelte tannak, melynek felismert mennyei országlatán rendezhetni
az állatiságából tettleg szellemiségre emelkedett emberiséget.
Es ime most teljes tisztaságában beláthatjuk azon böltseknek hibás néze­
ten alapult véleményét, kik ezen eszményi ős állapotnak valahai életbe átvitt
lehetőségét tagadták, mert több mint valószínű, hogy ezen nagyságok valósággal
kivíva ’s ép itt saját nemzetünknél életbe átvive voltak; — de a’ melyek annyi
ezer évek ármányain nem tsuda, ha nem is teljes zerusi fokra, de még is a’ lehető
legkisebb minimumra tereitettek le.
De természetesen ezen magas állás tsak addig állhatott fenn, mig az
anyag lényege, kisvilágunk és ez egyetemes nagyegész végtelen-örök okfője, a’
való tudomány terén tudatilag ismerve volt, mert mibelyest amazok, e’ magas
állásukról bár minő oknál fogva lebukván hitre tereitettek le, akkor előttünk
 339
látjuk Platónak ama nézetét: miért nem létezhetik ama általa eszményileg felté­
telezett állam; — mivel azon legfőbb földi hatalom, fejedelem, király sat. ki, a’
mind ezek feletti okfőt maga is tisztán belátta ’s felismerte, tudta, hogy enmaga
is, Isten országának minta alapján nyeré e’ földön a’ mennyeit képviselte trónját,
de ezt tudván, országlati működésében sem vala nagyobb gondja, mint az: hogy
ő is azonképen, ugyanazon: igaz, szép és jó felismert isteni törvényein nyilvános
ellenőrséggel igazgassa népét, mint a’ hogy azt maga is a’ mennyeiek rendjében
felismerte. — ’S igy mi természetesb, hogy mindaddig, inig ezek tudata vezénylé
a’ legmagasb állású főt, addig maguk az ország nagyok is ugyanezen szellemtől
vezettetve, ugyanazon példával menve elő minden őket követte rendekkel együtt,
ugyanazon isteni rendeltetésnek feleltek meg. De a’ mint az emberiség a’ tudat
e’ magasságáról a’ felzúdult viharok vészein szétdulatott, ekkor minden újból ho-
málylyá, hitté törpülvén, a’ földi hatalmak is, ezen magasságukról leter éltetvén,
és enmagukat legfőbb istenekként bálványoztatván, igy minden alászállott. A’
capite foetet piscis, mondja a’ latin hagyomány, és igy Ion aztán, hogy ezek
alapjain maga az aristocratiai elem is elébb álla, azután democratiává ’s végre
kényuralmivá fajult. Az állam szerkezet egyik sark oszlopát az aristocratia teszi,
de tsak úgy, ha az nemtsak az anyagi, hanem a’ szellemi téren is valódi aristocrata.
Ekkor aztán méltán festé le Plato az elfajulás menetelét akkép: hogy a’
democratia bár mi tsábitó is, annak ki az emberi életet tsak külső tüneményei
szerint fogja fel, a’ legnagyobb mérvekben kártékony; az érzékiség, mely fékte­
len democratiában törvény és szokás által nem zabolázható, minden felelőség
datzára tsakhamar egyedülurallcodóvá válik. Itt minden jobb élvet és nemesb
érzést, minden a’ közönséges életen felül emelkedő g-ondolatot, a’ sokaság kigu-
nyol és megvet, mi annál könnyebben és gyorsabban történik, minél inkább
fejlődött ki a’ sophistica, mi minden komolyat ’s kitűnőt nevetségessé tud tenni.
A’ nemesnek és fenntebbnek kigúnyolása miveltségnek, a’ féktelenség szabadság­
nak, — a’ ledérség lángeszüségnek, — a’ szemtelenség férfias gondolkodásnak
festetik, — és minden gonoszság és dőreség nagy ügyességgel igazoltatik. Itt
aztán minden rend felbomlik, a’ megvesztegetés általános leszen, egyik a’ mási­
kat erőszakkal nyomja, ’s a’ nép legnagyobb szabadság közepett a’ leggonoszabb
szolgaságba esik. — Egyes nagyravágyó megvásárolja a’ szegényeket és velők
magának egyeduraságot alapit, és lesz a’ nép uralomból undok zsarnokság. —
íg y aztán nem tsuda, ha Plato minden ékes szólását felhasználja, hogy kény ura­
lom elleni utálatát kifejezhesse, mondván: „Még tsak saját tzélját, hogy uralkod-
liassék, sem érheti el a’ zsarnok. Lássék bár külsőleg máskép, a’ valódi zsarnok
a’ legnyomorultabb hízelgők és legalatsonyabb szolgák rabszolgája, valamint ő
maga is hízelgője a’ legelvetemültebb embereknek. Kivánatai soha se tsillapod-
nak le, azok nagyobb része örökre be nem töltve marad. Szive örökké árva,
örökké félelemmel van eltelve, ’s fájdalom és borzadástól kínozva. Napról-napra
inkább azzá kell lenni, mi elejétől volt irigyelt, gyűlölt, gyanús, barátokat nél-
22 *
340
külöző igaztalan, ellensége minden isteninek, és véde, ápolója minden gonosz­
nak, És igy ő maga mindenkinél szerencsétlenebb. Az állodalom, melyet kényur
kormányoz, az ő szolgáinak poroszlóinak leikéhez hasonlít.“
De miután e’ munkánk készítésében főleg az ép-észhez szólani szent kö­
telességünk, nyugodjunk meg ezek lefestésében, melyek annyi időkön át a víz­
özön után Kám világ tsinján a babyloniakra, égyptoniakra, görögökre, róma­
iakra ’s igy tovább ’s tovább majd nem minden nemzeteket Noé átkaként
ostorozván időnkig is eljutott. És ime itt a végső idő, hogy e’ keresztény
ban, kiki teljes megnyugvással vesse magát alája azon nagyrendnek, melyet
egykor a’ mi ditső elődeink a’ való tudomány vívmányain, elég szerentsések va-
lának ennen nemzetünk, és ezzel az összes emberi-nem javára megalapítani.
Mit használnak azonban ezek nekünk, ha a’ szellemdus ember, mindeze­
ket az ő legtisztább kútfejében ismerve tudja, de azokat ennen társadalmának
országlati kormányzatába felhasználni ’s felebarátai lehető legnagyobb részének
édeni boldogságára alkalmazni nem tudja! valóban semmit.
Ideje tehát, hogy a’ midőn ezek az ő voltaképi tisztaságukban felderit-
tettek, hogy annak életbe viteléhez is minél elébb hozzá fogjunk.
Nem élünk többé azon nyomorult pogány korszakban, midőn ezen isteni
elvek, az ő sokistenitői vallásukkal, zsarnoki országlati rendszerükkel annyira
ellentétben állva, a’ kegyetlenségek legiszonyatosbjaihoz is hozzá nyúltak, tsak
hogy a bűnt pártolta istentagadói démon találta, az annyi időkön át szentesített
rendszerüket megvédhessék ’s tsordultig tetőzött otsmány bűneiket részeg ittason
folytathassák.
Majdan kitünend, hogy az élő Isten felismert tudatában, ’s annak igaz,
szép ég jó törvényei pártolásában, hány próbásak vagyunk. Itt a végső idő,
mely erősen kotzogtat, hogy ezekben minél elébb határozzunk.
Valóban szomoritó, a’ midőn a’ magas kormányok a keresztény elvek
szellemében mondják kormányozni a’ kereszt jelve alá sereglett népeket, és
mégis némi kivétellel ily pogány erőszak találta fegyverrel látjuk támogatva
lenni saját népeik irányában azokat. — Holott ha ők felebarátaikat az okszerű­
ségért ártatlanul kiszenvedett való vallás értelmében kormányoznák, a’ Tubál-
kain pörölyén kovátsolta tüz-vas fegyverére szükség nem volna, nem, m ert: ott
a’ hol az ő útmutatásaként, mindenki az élő Istent és annak igaz, szép és jó tör­
vényeit mindenek felett szeretni köteles ; — ott a’ hol nem lehet felebarátjának
büntetlenül olyas mit tenni, mit enmagának tétetni nem óhajtana ,· — ott a’ hol
mindenki felebarátját szeretni tartozik miként enmagát; — és a’ hol mindenki az
igaz és való tanban köteles nevelni gyermekét, ott mondjuk ki igazán: elégedet­
lenség nem lehet, ott tsak örömteljes nyugalom honolhat a’ népek szivében és
artzaikon; — ott édenné alakul a’ társadalom, és mondjon bár ki a mint jobb­
nak véli, de mi a’ fegyveres erőt, belülről tsak a’ pogány korszak maradványai-
 341
ként fennmaradt ördögi: a’ gaz, rút és roszban működök fékezésére tartjuk
szükségesnek.
Az igaz, szép és jó iránti magasztos elvek vívmányait a’ jóságos Isten
igen-igen mélyen oltá be keblünkbe, jeléül annak, hogy ezek elérési törekvésé­
ben állhatatosak legyünk. Hasztalanok tehát a’ mindezek elleni torzsalkodások,
hiszen nem azon pogány korszakban élünk többé, a’ midőn a’ pandaemoniumi
elveket, az élő Isten: igaz, szép és jó törvényei ellenében ily pokoli fegyverrel
kelle fenntartani. Ezen isteni tanoknak e’ felvilágosultabb korszakban minden mé­
lyebben belátó betsületes ember önkényt hódol; — nints, nem lehet tehát két­
ség, hogy ezeknek kikeli magukat vívniok, habár az annyi századok előtt meg­
jövendölt nagy Ítélő nap beálltával is.
Távol legyen azonban, hogy a’ midőn ezeket az észhez szólva intézzük,
ezekkel a bölts istenfélő kormányok ellenében szemrehányáskép akarnánk tá­
vúiról is fellépni, jól tudván, hogy ezen jelenben nem tsekély körben követett
országlati rendszereket, minden visszaélésekkel együtt, jobbára még a’ pogány
önkény korszakból, az öreg Noé atyától megátkozott Káin és maradékainak,
legrégibb hagyományain jóhiszemben látjuk átörökölve lenni, melyek innen a’
babyloniakra, égyptoniakra, chaldokra, phoeniciaiakra, görögökre, rómaiakra
sat. és végre ezektől hozzánk jutván, onnan örökölték. Innen van, hogy jelenben
is, majd nem minden intézkedéseik a’ pogány korszak klaszikaiaknak vélt tör­
vényein épültek,'melyek tehát nem a tiszta észszerüség követelményein emel­
kedett tudat alapjain, mint inkább a’ kor követelte pillanatnyi emberiesb irányú
elveken keletkeztek.
Ideje tehát, hogy ezen keresztény korszakban valahára, mind ezen egyes
szelidebb kegyes Fejedelmek, kormányok jellemiségétől függő ingadozó alapok,
az egész egyetemiségre érvényült: ig az, szép és jó tudatilag felismert isteni tör
vényeivel váltassanak fel.
A’ mindenekfeletti élő Isten a’ mi keblünkbe oly kötelességet oltott, mit
lelepleznünk az ő iránti legtisztább szeretetéből kit sem, mint egyedül őt te­
kintve kimondani legmegszeghetetlenebb kötelességünk. — Karolják fel az isten­
félő magas kormányok e’ felderített igazságokat, és akkor ők úgy, miként mj
mindannyian boldogok leszünk. — Ha az erőben központosuk hatalom ez isteni
szikrával párosultan haladva tüzendi ki a’ zászlót, akkor nints kétség, hogy or­
szágát megvédendi az ördögi intselkedések minden nemei ellenében, és egyedül
tőlük függ, hogy felebarátaikat ismét újból a’ már egyszer tsalhatlanul kivívott
paraditsomi korszak édenére vezessék vissza. De természetesen a’ midőn igy nyi­
latkozunk, ez alatt nem meztelen koldus botrai juttatást értünk, hanem vidor
teljes életet.
De hogy ezekben sikerrel haladhassunk, mindenek előtt teendőink iránt
kell tisztában lennünk, ez nem más, minthogy az istenfélő kormányok a’ jelen
korszak fegyveres erőit a gaz, rút és roszban, és igy tsak az emberi jogokat láb­
342

bal tipró, a’ visszaélések bűnében fetrengők ellenében a’ lehetőleg· felhasználva

oda munkáljanak: hogy a voltalcép felismert igaz, szép és jó isteni törvényeinek
határai közötti szabad mozoghatás, úgy az anyagi mint szellemi téren megen­
gedtessék, igy nyerhetvén el a’ közös boldogságot.
E’ tekintetben nints kétség, hogy a’ hajdani dolgok nagyrendjét mega­
lapítóinak is ezen rendet felállítani nagy elővigyázatott igényelt, és azt ők is
tsak akkor rendezték el egész pontossággal, midőn ezen kétségtelen isteni ala­
pok fővonásai előttük is nem tsak elméletileg, de a való tudományok fényein
tapasztalatilag is tudva voltak.
Mi volt tehát önként következőbb, mint midőn ditső elődeink Isten or­
szágának és igazságának az egész egyetemiségre érvényült törvényeit felismer­
ték, nékiek is A’71 kezdve Zig kelle országlati rendszerüket átalakítani.
De a’ mint nem egyszer történt, hogy ép akkor, midőn legnagyobb a’
szerentsétlenség, ép ott áll legközelebb a’ láthatatlan isteni segítség; — úgy volt
az kétségen kívül a legrégibb ősi időkben is , ők is ép akkor jövének az : igaz,
szép és jó isteni törvények tsalhatatlan tudatára, midőn ezekre a’ legnagyobb
szükség vala, hogy az istenfélő népek újból rendezhessék magukat. De miután
a’ legfőbb okfői igazság tsak egy lehet, e’ szerint nints kétség, hogy a’ mint ak­
kor, úgy jelenben is ezen igazság nem más, mint ugyan azon élő Isten felismert:
igaz, szép és jó törvényeinek maximáiban állott, melyet aztán ők e’ következő
tanokba foglaltak:
a) Ismerd meg élő Istenedet az ő szellemi igazságában.
b) Ismerd meg tenmagadat: úgy erköltsileg, mint élettanilag.
d) Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
Minthogy pedig a’ mi isteni eredetű nyelvünk az ő lényeges szavainak
lelkében tisztán tárja fel a hajdani korszak feltárt böltseletét, ekként legfőbb kö-
tességtink ez úttal az: I g a z , S z é p és J ó lényeges szavainak, leikébe oly
tiszta liatározmánynyal letett böltselmét akként deríteni fel, miként azt ditső
elődeink a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein, ugyan
azon szavak leikébe oly tsuda böltsességgel örök időkre érvényűken letették,
mely szerint az:
Az I g a z (1. fentebb e’szó elemezését) nem egyébb: m i n t a’ v a l ó n a k
o kf ő i le g felism ert ténye.
A’ S z é p nem m ás: m i n t az é p n e k é s z s z e r i n t i f e l i s m e r é s e .
A’ midőn a’ J ó nem egyéb: m i n t az é d e n i n e k o v a t o s (vagy jo­
gos) é l v e z e t e .
Az első: mint igaz, Isten iránti; a’ második : mint szép, enmagunk; és
a’ harmadik : mint jó, felebarátaink iránti kötelességünket foglalják magukban.
Igenis ezen isteni törvények képezék a’ feltárt időkben az I g a z s á g
ágait t. i . : az igaz, szép és jót, mely minden voltaképi miveit államnak: Justi­
tia est regnorum fundamentum-kénti alapjául vétetetett. — És igy kiki belát­
 343

hatja, miszerint eme isteni törvények, az egész egyetemiségre érvényülvén: Egye­

temes jogok, de ha igy, akkor világi jogok is, melyek minden egyes országok,
istenfélő Fejedelmek, Kormányok, Népek, sőt minden egyes egyén jogaivá vál­
ván, egymással soha ellentétbe nem jöhetnek. Szerfelett tévednek tehát azon
jogtudósok, kik eme jogok általánosságát kétségbe vonják; — mert isteni ere­
detű nyelvünk kétségtelenné teszi, miszerint eme jogok, ama paraditsomi arany­
korszakban kivíva voltak, és igy kiki beláthatja: Quod est, aut fuit esse potest;
mihelyest szilárd egyértelmiséggel elleend határozva azok’ általános behozatala.
Ezen három egymástól elválaszthatlan sarkalatos isteni törvények azok,
melyek: sine-qua-non-jai nélkül az ép észben felébredt emberiséget, hogy ren­
deltetésében szabadon működhessék kormányozni nem szabad; és igy e’ költsö-
nős frigy korszakára vezető országlatot a’ bölts istenfélő fejedelmi Atyák vívmá­
nyain, elkeli érnie az emberiségnek, habár miként is erőszakoltassék ellenkezője,
mert annak kivitelét az élő Isten oly mélyen véste be keblünkbe, hogy annak
teljességgel ellent nem állhatunk. Nints tehát kétség, hogy a’ Fejedelmek, kor­
mányok , nagyok, polgárok és népek a’ mint az évesült korszak története nyil­
ván tanúsítja, mind addig nyugodt boldogságot nem élvezendenek, mig ezen
minden tér és időre megalapított isteni jogokat itt e’ földön is kormányzatuk
alapjául el nem fogadván, azokat költsönösen in solidum gyakorlatilag életbe nem
léptetendik, a’ midőn aztán az egész pogány világ megtérítése táruland fel az
istenfélő dynastiák előtt. — És igy tsak akkor, midőn az istenfélő keresztény
kormányok visszatérendenek az egyedüli isteni törvényekhez, azon napon ülen-
dik meg úgy a Fejedelmek, mint népek diadaluk legnagyobb ünnepét; — ak­
kor térend aztán a’ dolgok nagyrendjének legállandóbb kormánya úgy a Feje­
delmek, mint népek javára újból életbe; ekkor e’ föld, mely annyi ezer éveken át
az emberi-nemre, majd minden kivétel nélkül valódi pokollá, ármánynyá szö­
vődött, igazi édteljes paraditsommá alakuland.
Ezekből kiki beláthatja, hogy ezen három sarkalatos Isten adta törvé­
nyekből, ugyanannyi kötelességek keletkeznek, melyek közül az első: Isten
iránti, a’ midőn az utóbbiak úgy önmagunk, mint felebarátaink iránti összes pa-
rantsolatokat és kötelességeket foglalják magukban. — És igy képzelt faragott
istent (isten vfelé: n e-tsi'ialj), netsinálj magadnak, hogy azt imádjad, tiszteld,
vagy hogy hálálkodj, mert a’ hány ily a valótol eltérő, bálvány, képzelt, vagy
faragott, a’ szellemet teljesen meg nem nyugtatható álistenek lesznek, az e’ földi
aklán honoló emberiség ugyan annyi pártos, érdektől vezetett részekre oszolván,
egy közös, mindenkit egyiránt boldogító jóságos Isten: „Ki se meg nem tsalhat,
se meg nem t s a l a t t a t h a t i k — védszárnyai alá nem központosulhatván, igy
ugyan azon egy értelmiségtől vezetett, közös édenre sem juthatván, ekként e’
helyett az emberiség egy szétdult, szétzilált társasággá aljasulva, minden a’ kö­
zös édent nyomó szeretetlenségnek esend áldozatul; mi által az önkény, zsar­
nokság és az esztelenségekbeni kontárkodó országiás áll b e , mely itt-ott néha
344
az istenfélő emberiesb lelkületű Fejedelmek, kormányok intézkedésein ugyan
némileg mérsékeltetlietik, de végre is, a’ mint az évesült pogány korszak annyi
ezer-évi története tanúsítja, a’ való tudományok felderítése nélkül mindannyian
szétdulással, oszlással végződtek volna.
De mind ezekért ismét és ismét megemlitendőnek tartjuk, liogy ne kár­
hoztassuk a’ jelen istenfélő keresztény kormányokat, miután ők a’ jelen ország-
lati rendszert jobbára a pogány korszak hagyományain jó hiszemben vevén át,
ezekben gyökeres átalakítást mindaddig a’ legjobb akarattól vezénylett fejedelmi
Atyák sem eszközölhették, mig a’ való tudomány terén Isten, annak országa ’s
igazsága feltárttá nem lön.
Es igy miután az első parants azt rendeli: Ismerd meg a’ legfőbb: Iga­
zat, vagyis hogy az igazban működjünk; akkor kiki beláthatja, hogy az isten­
félő magas kormányoknak legfőbb rendeltetésük a’ népet a’ való tudományban
nevelni. A’ ki tehát az élő Isten positiv ismeretére vezető tudat tanát támadja
meg, ugyan hogyan reményelheti, hogy intézményein áldás lehessen. Isten aka­
rata elleni torzsalkodással ugyan lehet egy darabig és pedig néha az ember élet
rövidségét tekintve sokáig is ellenszegülni, de végre is, minél nagyobb leend az
ellentállás, annál nagyobb leend az azt érendő büntetés is.
A második parants azt rendeli: Ismerd meg enmagadat, vagyis, hogy az
észszerinti épben működjünk. És igy ne munkálódjunk a’ rútban (rút vfelé :
tú r); mert a’ rút nem egyéb, mint az ép-ész szerinti szépnek széthányása, dulása
ez pedig az emberi szellemet istentől belénk vésett igazában teljességgel meg
nem nyugtathatván, újból és szüntelen mindig az isteni törvények kivívására
törekedend, miből a’ költsönös hartzok, torzalkodások, ’s a’ közös boldogság
aláaknázása támad.
A’ midőn a’ harmadik parants azt teszi kötelességünkké, miszerint: a’
közös jóban működjünk; azaz, hogy szeressük felebarátainkat, mint önmagun­
kat, vagyis, hogy mindenki javát költsönös szeretettel mozdítsuk elő. — ’S igy
minden oly nemű intézkedéseket, melyek a’ költsönös szeretetet bár minő oknál
fogva gátolják, és az édeni jót elérni nem engedik, gondosan kerülendőle. Innen
a’ jó iránti parants, az őt szüntelen mardosó rosszat kiirtani rendeli, miután a’
rósz (vfelé: szór) nem egyéb : mint felebarátaink költsönös javának, édenének
szétszórása, dulása.
Adjunk tehát hálát a’ mindenekfeletti élő Istenünknek! mert ő az, ki az
ép-ész kézen fogott vezetésén úgy önmaga, mint enmagának és felebarátaink
iránti kötelességeink felismerésére juttatott; és ép azért mivel ezzel, mint legfőbb
jóval áldott meg, azzal soha vissza ne éljünk. Es igy mindenki iránt igazságosak lé­
vén, kövessük úgy Isten, mint enmagunk és felebarátaink iránti kötelességeinket.
Tiszteljed tehát Atyádat és anyádat, kik téged erkölts tisztán és isten-
félőleg nevelve, megérdemlik, hogy e’ szitáltan tiszta tisztaságukért tiszteld.
Ne ölj, mert a ki ezt teszi megérdemli, hogy (öl vfelé: Il'-ővoleis, vagy lő
 345
lődd le) ő is elveszítse azon istentől nyert legfőbb ajándékát mit ember társá-
^
16 8
ban betsülni nem tudott. 16S)
Ne paráználkodj (e’ szóban képviselve v an : lp, ara, ráz, zár, áz, álnok,
ód, sat.), azaz te ép ara hűn zárd magadhoz illetődet; —· és te férj ép arád iránt
álnok, hűtlen ne légy, mert akkor megérdemlitek, hogy közös paraditsomi jogos
jótok elálltával, a’ megsértett tsaládi törvények alapján rendre utasittatva, mint
éretlen kiskornak az erényesb fél hatalma alá rendeltessetek mind addig, mig ki
nem javultok, épültök.
Ne lopj, mert ha lopsz (lop vfelé: 'p-o 1) megérdemled, hogy ép ólba
tétess, hogy ott mint valódi javító fogházban kiépülj, tévfogalmaidból, tévvá-
gyaidból kiábrándulj, hogy lásd be magad i s : hogy te sem szeretted volna, ha
téged valaki meglopott volna sat. sat.
Mindezekből mennyire beláthatni, hogy mind ezen tanok, melyeket Plato
oly annyira keresett, saját isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe
lévén bevésve, e’ tanok tsakugyan a’ bukott korszak előtti arany-időkben, min
nemzetünktől eredtek.
Nemde, ha ezen isteni törvényeket hive-n követendjük, felebarátaink jobb­
jai is szeretni fognak bennünket, mint enmagukat. Tsak igy, ha lényünk igazá­
ból, a’ lehető szép és jóban működendünk, érhetjük el e’ földön rendeltetésünk
legfőbb tzélját: a’ költsönös paraditsomi édent.
Hajtassanak tsak ezek a z : igaz, szép és jó lerombolhatlan isteni törvé­
nyek a’ maguk érdemlett szigorúságukban, minden megkülönböztetés nélkül,
minden mellék érdekeket félre tevén egyenjogilag, és az ember: az ő embertár­
sát ismét szeretni fogja mint önmagát.
De ekkor az őseink által a’ szavak leikébe vésett böltselem feléledésével
élővé kell lenni a’: verba usu valent-ként holt nyelvnek. Ekkor a’tisztviselőknek a’
legelsőtől a’ legutolsóig, az e’ szóba fektetett eszmesitésében kell hivatva lenniök,
és igy t i s z t e t (tiszt vfelé: tcs z i t , azaz te minden szenytől, piszoktól: s z i talt
légy) tsak az viselhet, tisztviselő tsak az lehet, a’ ki minden motsoktól szitáltan
tiszta, nékiek a’ maguk tisztaságáról felelniök kell, ’s ha sáfárkodásaikról felelni
nem képesek, a’ fokozathoz képest kegyelem nélkül ép-olba, hogy kiépüljenek,
tétessenek. Illő tehát, hogy maguk közt költsönösen is, de nyilvános cllenőrség
alatt is álljanak, mert a legfőbb hatalom is tsak igy ment az alattomos lappangó
fondorkodástól, és ő is egyedül ezen az utón tudhatja meg a’ dolgok voltaképi ál­
lását, a’ netaláni visszaéléseket, és ő is tsak igy járhat el legmagasztosb isteni ren­
deltetésében. Miből tisztán beláthatni, hogy ezen országlati rendszer senkire any-
nyira, mint magukra a’ felséges Fejedelmekre, fenséges dynastiájokra, magas
kormányokra, nagyokra, úgy az ország összes népeire iidvösb nem lehetne.
’S ha most dicső őseinktől a’ lényeges szavak leikébe letett tanokat min­
den oldalról felelevenítjük, nints kétség, hogy az emberi-nem azon tzélra, mely
istenből kijelöltetett, ismét visszatérend.
 346

Mindezekből önként következik, hogy az alkotott törvények igaztalanok

ne legyenek, mert ha azok a’ felebaráti szeretetlenségen alapulandanak, többé
az igaz, szép és jót sem tartalmazhatván magukban, a’ mint a’ számtalan példák
elég szomorúan tanúsítják elébb-utóbb az alkotókon, vagy saját utódaikon bo-
szulandják meg m agukat; minthogy a’ Gondviselés minden részre hajlás nélkül,
mindenbe, tántorithatlanul senkinek sem kedvezve, örök időre érvényükén az:
igaz, szép és jó törvényeit oltá b e ; — ’s igy mi természetesb mint a z : hogy ha
mi azokba ellenkezőt teendünk, en magunk vagy utódaink esendenek azon meg-
érdemlett verembe, melyet mások számára készítettünk. Okuljunk tehát azon,
mit a’ történet oly világos példákkal oktat. Azaz röviden: Addjuk meg Istennek
a’ mi Istené, a’ Tsászárnak a’ mi a’ Tsászáré. — De miután a Fejedelmek, kik
egykor Isten, mint legfőbb földi hatalmakként, ama mennyeiek felismert min­
táján tudva emeltettek a1 legdiszesb Trónra, ekként minthogy ők is érzékekkel
ellátott emberek, és igy mint ilyenek tévedhetnek, tehát adják meg maguk is
az élő Istennek a’ mi azé, enmaguknak a’ mi az övéik, és felebarátjaiknak a’ mi
meg azokéi. Azaz minden a’ tartozik és követel igazságos mérlegén legyen: Isten,
és ember közt alapítva.
Mindezekből a’ napfénynél tisztábban állhat előttünk : hogy az állam
kormányzat maximáinak: igaz, szép és jó törvényei Isten országának és igazsá­
gának alapjaiból költsönöztetvén, egyedül ezek azok, melyekkel a’ felébredt
ember kormányoztathatik. Hogy tehát ezekben sikerrel haladhassunk, szüksé­
ges : hogy a’ hajdani arany-korszak nagyrendjének böltsei által felkutatott tör­
vényeit újból behozva, mindent a’ régi ösvényre tereljünk vissza. ’S ezt könnyen
fellelhetjük, miután ugyan azon tárgyban, ama lényeges szavak mindent fel­
világosítanak.
Minő óriási küzdelmeknek kelle a’ hajdani dolgok nagyrendjét megala­
pította korszakban tsak addig is lenni, mig az: e g y n e j ü s é g e t , mintáz állam
maximák ezen legüdvösb erköltsös alap kövét letették, ezt tsak azok ismerhetik
fel az ő voltaképi nagyságában, kik az e’ nemű jogtalanságokban rajongók
iszonyú eseményeit, a’ történet tanulsága szerint elég elevenen vésték be elmé­
jükbe ; — tekintsünk tsak vissza a’ mohamedanismus terjedésére ’s annak pusz­
tításaira sat. — Ne kételkedjünk tehát, mert az egynejüség alapja a’ dolgok
nagy és legállandóbb rendjét megalapítóinak bölts, és a’ tsaládfők legigazságosb
költsönös jogosságán épiték, és igy már innen is eléggé beláthatjuk: hogy ezek
az élő Isten feltárt és életbe vitt törvényei nélkül soha, de soha az ő általános­
ságukban be nem hozathattak volna; pedig a’ legrégibb történetből tudjuk, hogy
ez a’ legősibb időben, igy Noé tsaládjában, sőt több népeknél, igy a’ hébereknél,
a’ zenda-veszta törvények alapjain a’ perzsáknál; igy saját nemzetünknél időre
visszavihetien korszakban, miként a: f e l e s é g szóba fektetett eszme, oly okle-
velileg tanúsítja otthonos volt.
’S igy mi volt önként következőbb mint a z : hogy mind addig, mig az
 347

ezek alapjaiból keletkezett meggyőződés, a’ nép között cl nem terjedhetett, ad­

dig az állodalomnak a’ lehető legnagyobb szigorral kelle magát közbe vetni, az
e’ nembeni rend megalapításában; és hogy e7 tekintetben a7 legjózanabb, min­
denben a7 szoros igazságnak hódoló egynejüségben élt istenfélő táltosok, és azok
erény tiszta feleségeik, a’ jó példát adva legtöbbet tehettek, kétséget nem szen­
vedhet ; mert tsak ezek költsönös egyesülésük és közremunkálásuk folytán sike­
rülhetett azon törvényeket, az egész állodalomra nézve érvényesíteni; — minél­
fogva azon túl, minden tsalád fő férj és feleség, a7 tsalád tagok vezetését az igaz,
szép és jó törvényeinek határai közt egyenjogilag vezették. — — Itt a7 nő a’
férjnek, úgy viszont alája rendelve nem volt, nem lehetett; nem, mert ez a7: fe­
l e s é g szó eszméjébe foglalt feles társt feltételezvén, az egyenjogúsággal ellen­
kezett volna; ’s igy költsönös jogaikban egymást ellenőrizhetvén, az igaz, szép
és jó határai közt szabadon kormányozták, azon az állodalomtól reájok ruházott
legkisebb országot, mely saját egyéniségükhöz legközelebb állott. Es igy kétség
nem lehet, hogy gondoskodott az állam arról is, hogy ők az isteni törvények
szellemétől el ne térhessenek, és igy romlott, elvásott, mételyes magzatok innen
rajként az egész állodalom romlására szét ne terjedhessenek; azért az állam
szervezet egysége szempontjából törvényileg megkelle alapittatnia: hogy a7
tsaládfő fejeként mindig a férj intézkedjék; — de gondoskodott arról is, hogy ha
a tsaládfő bár melyike a jogérzettől bár mi oknál fogva eltért, azonnal a7 másik
fél, habár testi erőre gyengébb, de erköltsiségre, miveltségre, belátásra erősb
feleségének ellenőrsége alá rendeltetett. — Nem volt ekkor mitől félnie a7 gyen­
gébb feleségnek, a7 bár sámsoni (Sámson vfelé: η o s-m á s, azaz η o s’101va" m á s
ki velem síkra szál) erejű férjtől, nem, mert a7 törvények oly szigorúak voltak,
hogy jobbnak tartotta az illető erköltsösb félnek engedni, mint pedig a7 nyilvá­
nos, sokkal szigorúbb törvényeknek magát alája vetni. 7S igy ezekből beláthat­
juk: hogy majd a7 feleség állhatott a7 tsalád apjának, papjának, majd ismét
ez, a tsalád anyjának, pápuájának főnöksége alatt; úgy t. i. a7 mint az egyik
vagy másik tereltetett le, az erkölts tiszta teréről. De az ily poltzól leterelt pap
vagy papné nem lehetett többé nyilvános erkölts oktató, nem, mert az, a7
ki tsak elméletileg szájjal valja az erkölts törvényeit, de az életben gyakor­
latilag annak ellenkezőjét tselekszi, mint olyan, ki az isteni törvényekkel ellen­
tétbe jött, mint hitelt vesztett nyilvánosan fel nem léphetett többé, 7s mint tiszt­
viselő sem alkalmaztathatott.
Sőt gondoskodott az állam böltsen arról is, hogy oly esetben a7 hol mind
a7 ketten letereltettek: az igaz, szép és jó ösvényéről, költsönös felügyelők,
gyámság alá rendeltettek, és mind addig tartattak saját költségükön ily kisko­
rúságban, mig a7javulás állandó jelei teljesen be nem bizonyodtak. Tsak igy
alapitathatott meg tsaládilag a7 lehető legnagyobb rend, mi természetesen az
egész állodalomra nézve a7 legjótékonyabban hatott, mi az ország általános er­
kölcsi viszonyaira nézve a7 legüdvösebb volt. Itt minden erkölts tiszta félj a7
 348

tsaládnak való atyja, az állodalomnak hu polgárja; — ’s minden hű feleség, a’

tsaládnak szeretett teljes anyja, az állodalomnak pedig szigorú polgárnéja vala.
Ilyen volt az egykori bukott korszak előtti paraditsomi erkölts tiszta állam, mi­
dőn az egynejüségben élt házas felek oldhatlan kötelék által egyesittettek. —
I g a z , h o g y e z e k a’ j e l e n l a z u l t a b b k ö r ü l m é n y e k e t t e k i n t v e ,
e g y k i s s é s z i g o r ú a k v o l t a k , de h a m e g g o n d o l j u k , h o g y e z e k
az a k k o r i t á r s o d a l ó m t e l j e s e n f e l l a z u l t p o g á n y s o k n e j ü s é g -
hez szító v i s z o n y a i n á l m á s k é p k i v í v h a t ó k nem valának,
e z e k e n á l m é l k o d n u n k nem lehet.
Nints kétség, hogy ha őszintén nézünk körül, hogy jelenben is a’ társo-
dalom, oly közel álló feldulásának o k a , nagy részben a’ vallástalanságban és
a’ tsaládi kötelékek majd nem teljesen fellazult helyzetében keresendő. Tekintsük
főleg az alsó rendűek iszonyú kebellázitó zsarnokságait, és akkor lehetetlen,
hogy ezek tovább is tűrve legyenek. Ideje tehát, hogy az állam, ha nem is a’
legszigorúbb, de mindenesetre szorosb törvényekről gondoskodjék a’ tsalád ta­
gok fedhetlen erkölcsös viszonyainak megalapítása és magzataik jellem tiszta
neveltetése körében. Ekkor maguknak az istenfélő papoknak sem volna okuk,
az erény tiszta házas élettől visszarettenniök, sőt az erköltsiségnek ez lévén az
egyik főalapja, tsak nem nélkülözhetlen. — Valóban a’ dolgok nagyrendjének
államában, mire sem vala oly nagy gond, mint a’ nyilvános oktatási rendszer
megalapításában, mert egyedül ez azon ut, mi által az elketsegtetett hibás házi
nevelésből keletkezett mindennemű elfajulások, még idejében kijavithatók; erre
pedig egyedül az eszélyes, minden kínzástól, boszutól m ent, magukat a’ mind
két nemi tanítókat szigorúan kötelező: igaz, szép és jó törvények, melyek a’ jó­
zan fegyelmet és engedelmességet meghonosítják, vezethetnek.
Lassan, és fokonként jutottak e’ magas poltzra minden kétségen kívül a’
hajdani dolgok nagyrendjét megalapította korszakban is , és nints kétség, hogy
a’ mint jelenben, akkor is voltak az egyenjogúságnak oly hódolói, kik be­
látták, hogy a’ Gondviselés: a’ hűség jogát mindenkinek egyaránt osztá ki
adott szavában. Hiszen az ember nem oktalan, hanem eszes lény talán, és igy
tisztán áll, hogy miként örülhetne ép-észszel bíró, szeretett jobb felének jogtalan­
ságán. A’ kiáltó jogtalanságok nem legnagyobbika-e ? hitesünknek szivszerinti
égő fáklyájával tsak úgy katzérkodni, jóságával visszaélni, orránál a’ szeren-
tsétlenségek minden nemeinek örvényébe sodorni ’s voltaképi szerelmének leg­
drágább zsengéjét letépvén, azt mással éldelve lopni,’s ezzel felestársának e földi
édjét pokollá aljasitva, gyilkosként amannak végsirját kieszközölni. — Ha a’
jogtalanságok e’ kiáltó nemei az ő kezdő tsirájokban elfojtatnának, e’ ragályok
tagait érvén a’ tsaládoknak, innen rajként széledve mételyökkel az egész társa­
ságnak nem árthatnának. Sürgetőlcg kotzogtat tehát az id ő , hogy a’ midőn a’
dolgok nagyrendje annyira elfajzott, azt már most mi is újból rendezzük. A’rend
visszaállítása, miután a való tudomány felett tisztán kiokoltunk, legelsőbben is
 349
e’ téren legsürgetősebb, mert a’ t sala di kötelékek közötti viszonyok, a mint a
tömérdek váló perek bizonyítják, annyira felbontvák, bogy tsak nem tető' pont­
ját érve, majd nem kiállhatlanná lett. Legyenek tehát, minélelébb tsaládi törvé-
vényeink: az igaz, szép és jó életbe átvitt törvényein épültek, ezek valának a
hajdani idők nagyrendjének ugyan azon alapjai, ezek vezenylék egyházat és
minden egyes tsalád tagját úgy, miként az összes állam minden egyéniségét. E ’
törvények a’ tsalád tagok legkiesb földében gyökeret verve, innen virágza a jó­
lét, az összes állodalom javára. íme tsak igy alakulhatott a dolgok nagyrendjé­
ben a’ legerköltsösb és legállandóbb kormány. A’ legbefolyásosb országos publi­
cistákon a’ sor, hogy ama isteni törvények felett minél tzélszerüebben és össz-
függőbben intézkedjenek.
Minden ország legfőbb támasza ’s talpköve: a’ tiszta erkölts (e rrc k ö 11sd
ébrezd). A’ tiszta erkölts pedig, tiszta tsaládiság által feltételeztetik , mely a házas­
sági kapts tsomójának elválaszthatlanságában, vagy legalább nagyon megnehe­
zített intézményén alapszik.
A’ m agyar: f e l e s é g szóba fektetett eszme, oly feles társra vonatkozó
fogalmat köt le, mely a’ felek egyenjogúságára 169) vonatkozik, és valóban a’ ,C9)
jóra való erényben működő magyar, e’ szóba fektetett egyenjogúságot mindig
tiszteletben tartotta, jeléül, hogy ezt gyakorlatilag törvénybe is iktatva bírta
hajdanta, ’s innen van: hogy a hazai törvények, magát az özvegyek jogi állapo­
tát, nem tsak nagylelkűségéről hires jelleméhez illő leventés szellemben, de a’nem­
zet rendéinek osztályozását tekintetbe vevén, igen részletesen is szabályozá. Ho­
lott az isteni törvényektől e’ nemben eltérő pogány rendszeren alapult római
törvények, és az ezeket utánzók, férje halálával a’ nő, ép úgy a’ ház asszonyá­
ból (mater familias) a’ tsalád gyermekévé, alárendelt tagjává Ion. Ellenben a’
magyar özvegy, míg férje nevét viseli, azaz még holta után is úgyszólván hive
maradt, oly fényes kiváltságban részesült, mint kevés, talán egyetlen egy nemzetnél
sem széles e’világon, mi mintegy kétségtelen bizonysága annak, hogy e’jogos tör­
vények eredetileg tsakugyan a’ mi ditsö elődeinktől keletkeztek. — Ez aztán a’
feleség szóba fektetett: az igaz, szép és jó törvényeivel soha ellentétbe nem jö­
hető fogalom, a’midőn nem tsak még él felestársának ismertetik, hanem a férj halála
után ist. i.m ig nevét viseli teljes jogával élve, a’család egyedüli fejéül tekintetett.
—- Ne vonja tehát senki e’ nemzet oly igen szembe szökő nemes intézményei­
nek, magából az isteni törvények’ nem tsak elméletileg felismert, de gyakorlati­
lag is követett tényeit. Nem szorult ő a’ pogány római törvények alapjaira, melyek
miként a’ böltselet alapjai, úgy azok is valószínűleg az elfajult pogány égyptoniak
irataiból és szokásaiból költsönöztettek, miután sokkal alaposabbak voltak azok,
melyek az élő Isten: igaz, szép és jó változhatlan törvényein alapultak. Uralkod­
janak tehát, ezentúl is eme isteni törvények, e’ ditső nemzet úgy kis, mint na­
gyobb, és legmagasb az összes állam tsalád körében.
íme tsak most lesznek aztán előttünk, az emberiség egykori nagyrend-
 350

jenek az élet-könyvébe letett roppant horderejű tanai világosak , mert hiszen e’

tanok valósággal isteni eredetű nyelvünk leikébe lényegileg vannak bevésve.
Most értjük aztán, hogy innen az első őszintén magába tért, vad erejéről lemon­
dott férjtől, és a szívből szerető feleség önkéntes hódolatától, a legelső sikert
aratta tapasztalásból terjedt el e’ rendszer mindinkább tovább. így lön aztán,
hogy minélinkább kapott ezen rendszer az egyes tsaládokban lábra, annál in­
kább gyarapodtak a’ tiszta elemek a’ társaság javára, míg végre az erköl-
tsös tiszta asszonyok, ők húzván úgyis a’ rövidebbet, ekként női egyesüle­
teket alakítván, magukat a leghatalmasb törvény hozókat is láthatlanul szőt
szövétnekkel behálózván, végre behozták a hajdani dolgok nagyrendje álla­
mában , a legszigorúbb egynejüségi törvények életbe léptetését, melynek
élén legfőként a legvallásosb és legtisztább erényes életet élő istenfélő nős tál­
tosok állottak, kik tükörkénti példaadással állottak az ország élén. — Innen ke­
letkezett aztán: a boldog, édeni, eredeti egy égi ép tani, vagy égyptoni, para-
ditsomi, és Jafet szittyái korszakban a1 házasság oldhatatlan köteléke, mely az
17°) egyenjogúság alapján köttetett, innen végre a’ voltaképi női emancipatio. 17°)
Nints kétség, hogy mindezekben dicső elődeink is, eleintén tsak tapoga­
tódzva haladtak, mint addig, mig végre a dolgok valódi literére nem jutottak,
de a’ midőn ezt felismerték, tisztában vala előttük az is : hogy az ember Isten
képére ’s hasonlatosságára lévén teremtve, ekként annak lelke, az ő lényegében
k é t: kiterjedő ’s összehúzó minőségből, vagyis két cllensarki taszító ’s vonzó ősi
erőből áll, melyek közül, minthogy sem a’kiterjedő minőség az összehúzó minősé­
get, sem emez, amazt a’maga valójára teljesen áthasonitani nem képes, igy költsönös
egyensúlyozásukban egymást folyton nógatják , miáltal a külérzékek közbenjá­
rása, úgy az agy deleileg ruganyozta működése folytán, az innen keletkező aka­
ratot is, azok benyomásaiban, magát a’ szivet is irányozván, igy tselekvésében
az embert azonképen m ost: az igaz, szép és jó, m ajd: a’ gaz, rút és roszban ve­
zetik. De a’ midőn ditső elődeink nem tsak önmaguk, de a’ mindenség végtelen­
örök legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfőjét is azonképen felismerték,
és tudták: hogy az, mint tiszta szellemi L én y , külérzékektől nem vezetve, az ő
székekszéki legbensőbb akaratából öröktőlfogva tántorithatlanul minden irány­
ban : az igaz, szép és jóban működik; igy felismerték benne azon utánzandó
minta képet, melynek hasonlatosságára kell az embert az ő társadalmában át-
idomitani, hogy az a’ jóságos Istentől kijelelt rendeltetési tzéljában, a’ lehető
közelítésben egyetemes üdvét és boldogságát, nem tsak a’ túl világiakban, hanem
már itt a’ földön is ideiglenesen élvezze; — mely úgyis előzményes alapját te­
szi, ama végtelen-örök szemlélődő életet élő boldogságnak. íg y lön aztán, hogy
a’ mint ott a’ menyben mindent kivilágositva lenni láttak, ditső elődeink telje­
sen tisztában voltak teendőik felett, mert tökéletesen belátták: hogy minden in­
tézmények a’ nyilvánosság ellenőrsége alá helyezendők ; — igy lön aztán, mint­
hogy a’ jóságos Isten az emberi-nemet két külön kevesb és többes nemiekre osztá,
 351
kik ép ezen ellentétességüknél és igy szerves rokonságuknál e’ földön nem tsak
szellemi szemlélődd, de érzékies életet is élnek , nehogy e’ tekintetben a’ jog ér­
zettől elfajulva állatiságra sülyedbessenek, legnagyobb gondjuk vala, bogy tár­
sadalmi kormányzatuk egyöntetű, szorosan megbatározott erköltsiségben vezet­
tessék ; igy lön aztán, bogy legelsőben is saját legkiesb és legkisebb országiato­
kat a’ tsaládi kört szervezték, még pedig ú g y : hogy a nő, mint kevesb sarki fél­
embert, a’ férfi mint többes sarki félemberrel, a ’ házasság eloldhatlan egyenjogi
kötelékével Istentől beléjök vésett szeretetüknél, egy testté ’s lélekké forrasztot­
ták össze, úgy: hogy annak fejéül, mig erényben éltek , mindig a’ férj tekinte­
tett ; — de nehogy a’ feleségnek akarata, a’ külérzékek reá ható tsáb nógatá­
sain az igaz, szép és jó irányától elhajolva, erköltstelenségben működhessék, és
ezzel a’ jogos tsalád tagokat megrövidítve, meglopva, a’ kereső fél deleileg ruga-
nyozta minden ösztönét lesújtsa, ’s igy az egész tsalád földi boldágságát tenkre
tegye, melléje ellenőrül a’ férj; — a mint ennek fékezésére, ellenőrző angyalul,
a’ feleség egyenjogilag rendeltetett. íme itt a z : é v a n g y é l i o m i szó leikébe
vésett őrző-angyal eszményié, mely szó miként eme bevésések: év a, á n g y ''1,
e gy, éli, j ó, j ó m sat. oly tisztán elárulják, arra utal: hogy azon eredeti ár­
tatlan istenfélő paraditsomi korszakban, az erény tiszta nő azt esküvé férjéveli
összekelésekor: Én istenfélő Éva, egy erény tiszta angyallal élem jóm ; úgy viszont
a’ férfi is azt esküvé: Én egyedül egy erény tiszta Éva angyallal élem jóm. íme
igy vala a’ dolgok nagyrendjében, a’ hajdani eredeti istenfélő paraditsomi arany
korszakban elrendezve minden. Ezek alapjain az erényesség útja könnyű és
kellemes vala; a’ midőn a’ bűnösség útja szerfelett nehéz és meredekké tétetett.
Tsak igy lehetett az egész államra nézve a’ mételyt a’ lehetőleg kiirtani, ’s az
erköltsiséget a’ legnagyobb kiterjedésben meghonosítani ; mi által a’ kor­
mányzat leggazdaságosabb neme állíttatván elő, igy belülről mit sem tart­
hatván, minden fegyveres erő ha kellett, egyedül a’ külellenség ellenébe for-
dittathatott. Az ekkép rendezett államban bátran járhatott a’ koronázott Fe­
jedelem bár egy vesszővel kezében és ellenőrizhetett mindent, a’ nélkül, hogy
legkisebbet is tarthatott volna, bár a’ legtsekélyebb illetlenségtől.
Igenis tsak igy és ezek alapjain nints többé a’ szt. házasság szövetségé­
től mit tartani a’ tiszta erényben működő istenfélő papoknak, mert ekkor ön­
maguk tsaládi szövetsége is az évangyéliomi eloldhatlan kötelékkel lévén egybe
fűzve, költsönös ellenőrzésük folytán a’ tsábitásoktól mitsem tarthatván biztosak
lehetnek az évangyéliomi igék testté válásáról; mert tsak igy leend lehetséges
az élet-könyvébe letett hajdani, rég letűnt házassági szövetség eme fő három
szabályát: s z ű z i e s s é g , v a k e n g e d e l m e s s é g és s z e g é n y s é g újból fel­
eleveníteni ’s mindent az ő eredeti nagyrendjére, ’s ezzel a’keresztényi költsönös
szeretetnek hi ven megfelelő elvére visszaterelni. De a’ midőn igy nyilatkozunk
ki kell jelentenünk, hogy a’ szent-házassági szövetségben élők: s z ű z i e s s é g e
alatt a’ szellemieken kívül, a’ testi élveket is értjük. — A’ v a k e n g e d e l m e s ­
352
s é g alatt pedig mit sem értünk mást, mint a’ mit isteni nyelvünk ugyan ezen
szava, a’ tudós betűk jól és állandóul megbatározott jelves jelentőségein tartal­
mazza magában t. i . : bogy a’ házassági szent frigyben élő istenfélő É v ák :
v a k 0" e n g e d je"ek e l m é s ebb félti férjeiknek; de ha ezen elmésb fél letereltetnék
az erkölts tiszta teréről, ő is vak-enged-ebnes-séggel viseltessék ama őt ellenőrző
angyalának, habár Sámsoni erővel bírna is. Ez a’ keresztényi szeretet legma-
gasztosb önsanyargatási elve. — — A’ s z e g é n y s é g alatt pedig nem azt ért­
jük, hogy a’ házassági szövetségben élők tsak az édenieket élve, mit sem ke­
resve henyéljenek, hanem, hogy szorgalmuk által szerzett keresményüket, vagy
öröklött vagyonukat megbetstilvén, azt költsönös ellenőrségi kezeléssel, mi ká­
ros dolgokra se költsék, és ha ezt bár mely fél megszegné, a’ közös vagyon az
erényesb fél kezelése alá essék; sőt ha az illető ellenszegülne a’ szükséghez ké­
pest, az erényesb fél, ama fentebbi szó szellemében, az: enyelgést szegre tevén,
törvényesen követelhesse. Ezek alapjain gyarapodnék a’ tsaládok tiszta erköltsi-
sége, megszűnnének a’ fényüzési pazarlások, a házas felek vagyonossága szapo­
rodnék, jutna az idők mostoha viszonyainál beállandó szükségesekre, jutna a’
sziikölködők felsegélésére, jutna az Isten igéit hirdető kevéssé dotált papoknak
a’ mint illik elég, főleg ha mint eleitől fogva vala, a’ népnek nem tsak lelki, de
testi orvosai is volnának; miáltal minden népesb faluban a’ nép úgy lelki, mint
testi bajainak szorongattatásaiban azonnal hamar, és biztosan segítve volna. íg y
aztán a’ tsaládi jólét alapján, a’ magyar nép elszaporodása is gyorsabb léptek­
kel haladna előre, ekként kiirtatnék a’ kontárkodás, és nem esnének oly annyi­
an a’ babonás kuruzslatok áldozatául. íg y megszűnnék a’ költsönös szeretet
alapján a’ fösvénység, meg a’ pazarlás, beállana a’ tsaládok istenfélelme, köny-
nyittetnék a’ házassági szövetséget óhajtók szaporodása, kivált, ha ehez maga az
állam is ezer féle alakban a’ lehetőleg könnyítve járulna hozzá, minek következ­
tében a’ közös erköltsiség az összes államjavára szerfelett előhaladna, az ország
pedig valóságos paraditsommá alakulna, így megszűnnének a’ kereső szülék
kesergő aggodalmai; ipar, szorgalom, minden oldalról óriási mérvekben haladna
előre; — a’ gazdag tsaládok utódai, megmentetnének az éretlen pazarlásokból
eredt koldus botrai jutástól sat.
T. olvasóink előtt nyíltan kijelentjük, hogy eme nézeteket, a’ tudós he­
tük jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein a’ fenntebbi lényeges sza­
vakból mindenki, a’ ki ezekben némi gyakorlatot szereti, önként kiolvashatja,
tsak hogy ezek elemezéseiben szüntelen: az igaz, szép és jó eligazodó delejtűjé­
nek az illetők szemei előtt kell lennie, ’s akkor a’ legtsudásabb alakban kiki be-
látandja: hogy azok ama rég letűnt bukott korszak előtti arany idők revelatio-
ira vonatkozván, valósággal kivíva voltak.
Ezek után valóban itt az ideje, hogy vegyük figyelembe az annyi tsalá­
dok szerentsétlen helyzetét, az annyi úgy egyik, mint másik fél részérőli vissza­
éléseket, és az innen keletkezett váló perek tömérdekségeit, vegyük különösen
 353

ép a legerköltsösb nőknek az annyi időktől hallgatagon tűrt méltatlanságait fi­

gyelembe, mert itt az ideje, bogy minden az igaz, szép és jó határai közt igaz-
gattassék. Es minthogy nints oly elrejtetett dolog, melynek meg nem kell jelen­
tetni, s nints oly titok, melynek meg nem kell tudatni; — ebből világos lesz:
hogy eljöend újból azon idő, miként az égyptoni, arábs, görög irók legrégibb
isteni korra vonatkozó megéneldéseiből ’s ugyan azon korszak hagyományaiból
költsönzött: Igazság asszonya, Minerva, Hygiene sat. képes jelveinek jelentősége­
iből oly tisztán kivehetni, midőn a’ női szemérmet sértő ügyekben egyedül a'
nők mondandják k i: az ártatlanságot vagy vétkességet, és tsak is egyedül női
orvosok teendik a törvényes vizsgálatot; — sőt eljöend az is, midőn az istenfélő
tisztviselők nejei, női ügyekben befolyással birandanak. De eljön az is, midőn a’
tökéletes szervezetű titkos rendőrség, a kényelmet teljességgel nem sértő mó­
don : mindennemű gonoszságokat, lopásokat, gyilkosságokat sat. a’ legponto­
sabban kipuhatolandja ’s igy a’ konkolyt a’ társodalomból a’ lehetőleg kiirtván,
az annyira óhajtott személy és vagyon bátorságot biztositandja.
Az állam kormányzóinak tehát nem szabad soha az igaz, szép és jó tör­
vényeinek határain belől járókat sem anyagi, sem szellemi haladásukban leg­
kevesebbé gátolni; tsak igy lehetend egyedül minden legutolsó szalma kuny­
hóban lakozó szabadságát, betsületét a’ leghatalmasb önkénykedései ellenében
megóvni ’s védni.
A’ büntetések tehát soha, de soha, miután vallás Alapitónk érettünk ár­
tatlanul eléggé kiszenvedett, az emberiesb elvektől soha el ne térjenek. — A’
visszaéléseknél, lopásoknál, vagy nagyobb erőszakoskodásoknál sat. az illetők
ép ólba tétessenek, ez azonban túl szigorú a’ testre ’s lélekre ártalmasak ne le­
gyenek, hanem mindig az illető fél szokott táplálkozási módjához illőleg meg­
szorítva, orvosi intézkedésekkel legyen összhangzóan alkalmazva. — Sőt ha már
elkerülhetlenül meg kell lenni a’ testi büntetésnek, akkor a’ függésre emlékez­
tető eléggé hatalmas, inkább szégyenitőleg ható vessző eszközénél soha túl szi­
gorúbb, kinzóbb, pogány korszak találta: kan-tsuka, kor-báts, bot sat. ne alkal­
maztassák, ezek kioltanak az emberből minden érzést, sőt jobbára nyomorékká
tevén a’ testet a’ nemzésre, magát a’ szellemet is zerusi fokra sülycsztvén, minden
további képzésre alkalmatlanná teszik. — Önként értvén: hogy a’ nők e’ nemű
büntetései, tsak nők által ’s előtt teljesíthetők.
A’ dolgok ily önként folyó helyzetéből, maguk a legkonokabb atheisták
is beláthatják, hogy itt a végső idő, minélfogva úgy a’ vallás , személy, mint
vagyon bátorság legmagasb biztonsági szempontjából szerveztessék minden.
Ezen isteni elv által lett a keresztény való vallás egyedül üdvözítővé, minthogy
minden egyéb magán érdekben nem működő hitvallásokat elébb-utóbb önként
magába olvasztandja. Ez azon egyedüli való vallás, mely világ uralomra, mely
a’ szellemben felébredt kormányzatra van hivatva. — De ez nem az erőszak
utján, hanem tisztán és egyedül a’ szellemet megnyugtató való tudomány által
MAGYARBÖLTSÉSZKT. ‘J3
354

vívatható ki; mi úgy érthető el, ha az igaz, szép és jó isteni törvényeinek hatá­
rain belőli szabad oktatás, az istenfélő magas kormányok által hathatósan elő-
segittetik.
íme a böltsek-böltse e’ delejtűkénti eligazodó tanánál soha böltsebbet
élénkbe nem adhatott volna, ’s igy méltán elmondhatni róla; hogy minden szik­
lák legfeszesbikére az i g a z s á g kövére épité lerombolhatlan templomát. — Ne
ketsegtessük tehát magunkat, mi hitvány elfajult, jobbára önzésben működő bal­
gatagok azzal, mintha mi ennen javunkra s’ boldogságunkra, az ő tanánál oko­
sabbat volnánk képesek felfedezni. Nemnem, semmit sem fedezhetünk fel olyast,
mi általa ’s az óriási szellem korszak világában az élet-könyvébe beirtan felde­
rítve ne lett volna. Itt, itt keressük mindennek kútsát, ennek alapján és irányán
kutassuk a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavaiba vésett szellem tiszta
böltselmét, és akkor mindnyájan, mind ezek voltaképi valóságairól azonképen
megleszünk győződve.
És ha most megemlékezünk Szt Ágoston eme szavaira: Ugyan azon do­
log, a’ mi jelenleg keresztény religiónak neveztetik, már a’ régieknél is létezett,
az emberi-nem eredetétől fogva soha sem szűnt meg létezni, mig maga Jézus
testben érkezvén kereszténynek kezdék nevezni az igazi vallást, mely az előtt is
létezett. — — De továbbá, ha megemlékezünk a’ Farizeusok ama kérdésére:
Szabad-e embernek elbotsátani az ő feleségét akár mi vétekért ? Úgy, azon vég­
leges feleletre: Mojzes a’ ti sziveteknek, keménységéért engedte volt meg néktek,
hogy elbotsássátok a’ ti feleségeiteket; de nem úgy volt ez eleitől fogva. — Ak­
kor tisztán foly, hogy a’ keresztény vallás, mint utolsó nyilatkozat, az ő töké-
lyébeni hivatását, az Ígért: véghetetlen boldogságot tsalhatatlanul beváltandja;
mert nints kétség, hogy az élet-könyvének felismerése végre úgy öntendi a’ böl-
tsességet, mint Phison a tavaszi napokban a’ vizet, és úgy elárasztandja az ér­
telmet, miként Eufrates elárasztja vizeit, egyszerre felbuzogván és eláradván, mi­
ként medrében megdagadt patak, mely nagy folyóvá lesz, és kiterjed, miként
tenger, hogy ezen állapotában minden jövendő századokon át tartson egész az
idők végéig; — a’ tudományt szétlövelendi minden felé, mint a’ hajnali fényt és
világát távolba terjesztendi ki. Lehatoland a’ föld alsó részére, vigyázand az
alvók felett, és felvilágositand minden Istenben bízókat. — E’ fölött tudományát
még úgyis kiöntendi, mint jövendölést, és azoknak engedendi által, kik böltse-
ségre törekednek, és tökélyében meg nem sziinend a’ szent örökkévalóságig.
Az egynejüség legtisztább és legszentebb elvének kiviteli lehetősége, sőt
az emberi-nem már-már teljesen elkortsult ősi eredetiségére való visszavehetési
nemesedése, tsak is ezen paraditsomi rendszernek újbóli behozatalával vihető ki,
mert tsak ez azon mód, mely által , a’ mind inkább nagyobb mérvekben lábra
kapott buja betegségeknek és innen keletkezett számtalan mételyező bajok, tsá-
bitások és elsatnyulások terjedése, minden eddigelé alkalmazott óvmódoknál leg­
sikeresebben kiirtható. Tsak igy állítható vissza újból az óriási nemzedék.
 355
Ezekbe azonban nem ereszkedünk, és megszakítjuk e’ fonalat, a’ tapasz­
talás leven úgyis az igazi oktató; — de ideje bogy minden nemzet rendezze : az
igaz, szép és jó törvényeit. Átadjuk tehát ezeket a’ világ tudósainak bírálata alá
úgy, a’ m int a’ jóságos Isten tudtunkra adá.
Ideje tehát, hogy a hajdani dolgok nagyrendjéröl maguk az istenfélő'Fe­
jedelmek és magas kormányok is komolyan gondolkozzanak, mi saját és népeik
boldogságával is oly annyira összeforr; — de nem siri tsendet, élőholtak a’ val­
lás leplével a’ földig lesújtott országlatát értjük ám itt, hanem az igaz, szép és jó
nyilvánosan ellenőrzött isteni törvényeinek, a’ szellemet és testet teljesen meg-
nyugtató határai közötti szabad járás kelését. Házi bajaikat majd elintézendik az
illető erköltsös tsalád fők, ugyan azon törvények szentesített határai közt, és ví­
gan lesznek mindannyian. Hiszen a’ jóságos Isten paraditsomává teremté e’ föl­
det, és ha ez a’ bukott korszak setétségén ki nem vívathatott, azt a’ való tudo­
mányok leleplezésein tzélszerü oktatás által újból kivívhatni; a’ midőn aztán az
ő szellemében kitisztult, erköltsiségében pedig folytonosan ellenőrzött ember be-
látandja, hogy mind ezek a’ dolgok nagy rendjében máskép nem lehetnek.
Igenis, igy kell a’ közös központi hatalmat: a’ Fejedelmet sat. majd nem
isteni mindenhatósággal felruházni, hogy a’ lehetőleg mindenben: az igaz, szép
és jó isteni törvényeiben igazgasson; és igy miként a’ közös természetben a’ vég­
telen-örök székek-széki okfőjéből igazgattatik ez egyetemes nagyegész : úgy itt is
azonképen benne központosuljon minden, mi az összes rendek költsönös támogatá­
sai, folytonos nógatásai nyilvános ellenőrsége nélkül nem eszközöltethetik. íg y van
ez a’ közös természetben is, a’ hol az égitestek költsönös egymásrai hatásuk folytán
kivilágosittatván, szerves összfüggésben és örök összhangzásban támogatván egy­
mást, és végre számtanilag kijelelt határok közt, mindannyian egy mindenekfeletti
széki leginagasztosb delejes éberlétü életet élő Lélekbe tsukvák.
Mind ezekből kitűnik: hogy az erény tiszta asszonyokat, az őket szemé­
lyesen érdeklő tsaládi ügyek kormányzatából igazságosan ki nem rekeszthetjük,
és külön testületként! tanátsadó szavazatukat kiliallgatandóknak tartjuk. Mind
ezeknek igy kell lenni, mert tsak igy lehetnek: ők is szellemileg és testileg meg­
nyugodva.
Igenis, ez az élő Isten országának tsukódó, költsönösen egyensúlyozó,
mérlegelő rendszeréből vett, és a’ szellemben felébredt ember kormányzatára al­
kalmazott országlati rendszer. Ha nem tetszik magunk felett a’ zsarnokság, úgy
ne gyakoroljuk azt mi sem másokon. Es akkor ezen költsönös jogi felébresztések
nógatások folytán, végre ez emberiséget nagy és hosszan tartott álmából felriasz-
tandja az Ur, és fülébe harsogtandja: íme ezen minden iránybani költsönös,
nyilvánosan ellenőrzött kormány az, mi titeket: az igaz, szép és jó törvényeinek
határai közt minden jövendőbeli szétdulásoktól megóvand, és a’ mennyei ország­
iás való rendszerébe szeretettel vezetend; és akkor erköltsös leend mindenki az
elsőtől az utolsóig.
23*
356
Nints kétség, hogy ha a’ való tanok, az ö különösségeiben minden oldal­
ról a’ zsenge nevelési kortól fogva a’ közös tzélra irányoztatnak, az emberiség
az igaz szellemétől áthatva, abban szeretettel kormányoztatik, felebarátját ismét
szeretni fogja mint enmagát.
És igy a’ mint a’ természetben minden a székek-széki okfőből jön és for­
dul vissza, azonképen állítottak ditső elődeink e’ földi országlati rendszerük
gótzába, a székekszéki m agas: Trónra egy független, minden mellék érdekektől
ment igaz: Fejedelmet, hogy igazgassa az összes társaságnak mincfen egyes tag­
ját, felruházván őt mindenek feletti hatalommal, ide nehézkednek tehát minden
egyes tagok, és innen a’ székiből minden egyes egyénre egyiránti egyensúlyozó
igazsággal árad minden szép és jó. — Ide vonulnak tehát a’ székibe minden
egyes tagok, de ha igazukban tévedtek, eltaszittatnak innen mind addig, míg az
állam törvényeihez alkalmazkodva ki nem épülnek, javulnak. — De a’ mint a’
természetben az egyes naprendszerekhez tartozó égitestek mindannyian a’ maguk
székik körül számtanilag kijelelt határok közt haladnak, úgy országlati rendsze­
rükben is, az igaz, szép és jó határai közt minden egyes tag bátran haladhatott.
Miből kitűnik, hogy a’ szabadság nem féktelenség, hanem : bár mely egyénnek :
az igaz, szép és jó törvényeinek határai közötti bátor mozoghatása.
E ’ nagyegész, mindenekfeletti legmagasztosb delejes éberlétü életet élő
szellemi Lény, szerves működésében enmagába zárkodzott, és igy anyagi érde­
kektől épen nem vezettetvén, tántorithatlanul mindig: az igaz, szép és jóban
működik.
Az ember a’ maga igazából az által, mivel külérzékekkel láttatott el, ön­
magába teljesen nem zárkodzott, és igy testi érzékektől is vezettetve, az igazból:
a rút és roszra is hajolhat, és ép ezért a’ legfőbb földi hatalom minden kellékek­
kel elláttatott, hogy a' lehetőleg minden egyéb földi érdekektől függetlenítessék,
hogy az igaztól félre hajló ne lehessen; és ép azért nehogy az érdekben működő
tanátsossainak netaláni félre-vezetésén az igaztól eltántorodjék, ellenőrül az ösz-
szes tagok időnként követek, mint alkalmas tiszta hű parányok által a’ maguk
székükbe, az ő legfőbb hatalmuk körül országgyűlésbe vonulván, tanátsossaik
működéseire ellenőrködnek. De, ne hogy kisebb időnként a’ tisztviselők vissza­
élésein némi igaztalanságok, a’ legfőbb hatalom nevében részrehajlólag történ­
hessenek, ellenőrül kisebb köri: megyei, kerületi, városi rendszerek alakítattak.
És igy minden egyes tagnak, a’ nagy székekszéki forgásán kivül, a’ kisebb széki
körüli szabad forgása is megengedtetett.
Mindezekből világos, hogy a’ törvényeknek úgy kell alkotva lenniük,
hogy jöjjenek azok akár felülről, akár alulról, azoknak: az igaz, szép és jó isteni
törvényekkel soha ellentétbe jönni nem szabad; mert tsak igy egyezhetnek meg
azok, az élő Isten, mennyei országából mintaként vett, alkotmányával. — Mi
mitsem kételkedünk, hogy a’ legrégibb felkent korszakban a’ Fejedelem, Istentől
is jóvá hagyólag, tsak úgy szentesíthette meg a’ nép, bár nagy többségétől óhaj­
 357
tandó törvényeket, ha azok az isteniekkel ellentétben nem állottak; — úgy vi­
szont a’ nép is, tsak akkor kényszeritethetett jogosan a’ Fejedelem tanátsossai
által javaslóit törvényekre, ha azok azonképen ama mennyeiekkel mindenben
megegyeztek. íme ilyen volt a’ költsönös ellenó'rségen alapult, minden forrada-
dalomtól ment legállandóbb kormányzás.
Ezen minden irányban nyilvános ellenőrködésen alapult országlati rend­
szer, mig az emberiség az ö önzéstelen igazságától vezénylő' többségben, az ere­
detitől el nem térve tudatilag képviseltetett, a’ lehető legjobb volt, és nints kétség
miután e’ rendszer egy a’ jelennél sokkal böltsebb és igazságosb korszak tapasz­
talásain keletkezett, újból érvényre jutand. írva van : Bizony mondom néktek:
hogy mig az ég és föld elmúlik, egy kis jóta, vagy egy pontotska el nem múlik
a’ törvényben, mígnem abban mindenek betelyesittetnek.
Valóban ha a’ jelen nemzetek országlati rendszereit (az eredeti magyarét
mint tabula rasat tekintve), sorba vizsgáljuk egy nép törzs sem mutathat fel kor­
szakunkban, oly tiszta ’s az emberiséget a’ hajdani oly eredeti tzéljára vezető ál­
lamképzési jogelemeket, mint az Angol. — Itt a’ királyi hatalom, kívül és oda
haza sehol erejét oly jótékony mérséklettel nem használta, sem azzal kevesebbé
vissza nem élt, mint Angliában. Az elemek oly jól vannak vegyítve a’ britt al­
kotmányban, hogy a’ történet ez államra mint tükörre, utánzandó remek műre
mutat. Ha a’ kormány egységes szerkezetét tekintjük: a királyi veto ’s végre­
hajtó hatalommal, monarchiái államban érezzük magunkat; ha az egyházat néz­
zük, mely egy király pápával élén, nemzeti egységre, mint a’ catholicismus ál­
talános egységre törekszik: feltaláljuk a’ theocratiai elemeket; — ha a’ közszel­
lemet, a’ politika szilárdságát és eredményeit veszszük és a’ jog, erkölts, szokás,
életmód és népképviselet jellemére tekintünk, úgy találjuk, hogy az Angol állam
lényegesen: aristocratiai; — de ha meggondoljuk, hogy az adó megszavazása,
kizárólagos joga az alsóháznak, az eldöntő súlyt a’ britt polgárságban fogjuk
fellelni. Vegyük az intézményeket és társodalmi viszonyokat egyenként, a’ ma
gánosok tevékeny mozgalmát és független érzületét, az önkormányzást, a sze­
mély és vagyon bátorságot, a’ honvédelmi rendszert, a gyűlési jogot és szabad
sajtót, akkor az egész: democratiának fog előttünk tetszeni. ’S így mindenki
azonnal beláthatja, hogy az angolnak alkotmánya, minden nagy eszme, tapasz­
talás és szükség befolyásához képest a’ kor haladásával idomítható, képezhető,
datzára azon szilárd conservativismusnak, mely alapra alkotmány és nép állítva
vannak. És ime tsak akkor látjuk be, hogy az angol országlati rendszer közelí­
tőleg Isten országának és igazságának minta rendszerén alapittatott; mert tsak
igy ellenőrködhetik az ország követeivel a’ felelős kormányra, igy hathat ez lel­
kiismeretes tanátsával a legfőbb hatalomra; ’s viszont: a’ legfőbb hatalom vétó­
jával a’ kormányra, országgyűlésre sa t; igy megy ez örökös körben, mindenben
teljes nyilvánossággal ellenőrzötten, miként a’ közös természetben magában· —
 358
De a’ midőn ezt általánosságban értjük, ezzel nem vagyunk azon nézetben,
mintha az angoloknál minden a’ legfőbb tökélyét érvén: a’ non plus ultrára jöt­
tek volna, itt is még sok a teendő, mig a’ voltaképi igaz, szép és jó isteni törvé­
nyeknek minden oldalról teljesen megfelelendenek.
íme itt előttünk a’ követendő ’s életbe átvitt Isten országának és igazsá­
gának mintája szerinti legközelebb álló kormányzati rendszer, erre van a’ ke­
resztény világ miveltebb államainak helyzete, viszonya, de különösen min ma­
gunk nemzete megérve, ’s ne ábrándozzunk holmi éjszak amerikai szabad intéz­
mények elérhetlenjei u tá n ; ez itt Európában kivihetlen, azután pedig sovárogni,
mi teljességgel el nem érhető, valóságos esztelenség. Epen úgy járna ezen intéz­
mény itt Európában ezer viszonyoknál fogva, miként a’ zenda-veszta alkotmány­
nyal ama setét korszakban a’ Perzsáknál történt: — vagy miként a’ Frantziák
történelme tanúsítja, már születésével halálát hordozná méhében; — pedig: „jobb
ma egy veréb, mint holnap egy túzok“ tartja a’ magyar közmondás. — Mi te­
hát lelkünk meggyőződéséből szólva, ha ama ’s eme rendszer közötti külön séget
minden oldalról jól megfontoljuk, az angol rendszernek, mely a’ mi hajdani isteni
országlati rendszerünkkel legközelebbi rokonságban áll, minthogy az maga is
Noc-Sem-Jafet hagyományos rendszerén keletkezett, adjuk az elsőséget; mert
ez, mely Isten országának ’s igazságának rendszerével legközelebb áll, a’ hol az
elsőség feletti minden viszálykodás magva, ’s innen keletkezett visszaélések tsi-
rájokban elfojtva lévén, legönzetlenebb. Ideje volna tehát ha a’ pártoskodások
végre valahára minden nemzetek közt megszűnvén: az igaz, szép és jó isteni
i;i) törvényei mindenütt egyenjogilag 171) alapittatnának m eg; mert tsak ezek szi­
lárd ’s általános megállapodásával, vívhatni ki a’ közös boldogságot.
Valóban ideje volna, ha az összes keresztény Fejedelmek, az élő Isten
minden tér és időre érvényült törvényeit e’ földön, melyet ő paraditsomává al­
kotott, az emberi-nem teljes jogaivá érlelnék; de fájdalom Európa két lcghatal-
masb miveit nemzete: az angol és frantzia megegyezni nem tudnak, miután a’
frantzia népnél annyi tusák folytán mind eddig nem akadt oly hatalmas párt,
vagy dynastiai fő, ki képes lett volna az Angolok Noé atyától közösen öröklött,
és Sem-Jafet utódaira átment, Isten országának és igazságának mintája szerinti
kormányzatát, ennen országlatuk rendszerévé szilárdon meghonosítani; főleg
pedig azon emberi gyarlóságból, ne hogy az Angolokat utánzóknak látszassanak
lenni. Holott pedig az angol országlati rendszer, nem egyéb: mint magának
Isten országának és igazságának mintája szerinti utánzás, ennek követése pedig
tsak nem lehet szégyenitő egy nemzetre nézve sem e’ keresztényi világban, mi­
után tudjuk, hogy min magunk is : az ő képére s’ hasonlatosságára lévén te­
remtve, ekként saját társodalmi kormányzatunkat, tsak nem költsönözhetjük az
ösztönszerüségtől vezetett társas életet élő állatoktól, mint: méh, hangya sat.,
hanem mint felébredt eszes lényekhez illik, egyedül azon legfőbb Észtől vehetjük,
ki mind ezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők okozója, alko­
 359

tója. írva van: „Keressétek először Istennek országát és annak igazságát, és

mindazok megadatnak néktek. Ä ’ ki igazán tselekszik, a’ világosságra megyen,
hogy az ő tselekedetei nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók."
Pedig tsak akkor, ha e’ két hatalmas nemzet érezve isteni rendeltetését ’s e’ té­
ren egyesülend, álland be azon üdvös nap, melytől fogva közöttük minden név­
vel nevezendő féltékenység megszűnve, vállvetett törekvéssel, testvérileg egyenge-
tendik az egész emberiségre kiható polgáriosodás oly annyira óhajtott üdvét. De
ime a’ miveit világ legnagyobb fájdalmára, a’ frantziák majd nem szüntelen most
köztársasági, majd az önkénytes hódítói kormányzat szélsőségeiben tévelyegve,
az angol nemzet bizodalmát mind eddig ki nem vívhatták. Innen v a n , hogy a
midőn az angol nép, az ő közelítőleg Isten országának és igazságának mintája
szerinti kormányzatát, a’ szomszéd nép szüntelen habozó intézményein veszé-
lyezve lenni látja, amattól magát biztosítandó, készebb az önkénytes kormányok
legönzőbbikével szövetkezni, tsak hogy amannak annyi önzést szülte ragályaitól
ennen isteni rendszerét megóvhassa. Innen van, hogy ama köztársasági rendszer
lábra kapni teljességgel nem tudván, úgyszólván születésével meg kell halnia.
— De ép ily féltékenységgel őrzi e’ nemzet a’ szomszédos önkénytes rendszer
ellenében is országlatát, mert azon pertzben, melyben az ellene szövetkezett ön­
kénytes kormányok törekvéseit, ennen rendszerük ellenében egyesülve lenni
látná, azon pertzben készebb volna, a’ minden országok leghatalmasb forradal­
márainak villám gyorsan tzikázó mennyköveivel szövetkezni, mintsem, hogy a’
mennyeiek mintáján keletkezett szabadságát martalékul hagyná engedni.
Igaz, vannak, kik ezen közelítőleg Isten országának és igazságának minta
kormányzatából költsönzött rendszert, az annyira magasztalt önkénytől függő
országlati rendszer ellenlábasaként tekintvén, emezt amannál az emberiségre
nézve számos okoknál fogva sokkal íidvhozóbbnak tekintik. És valóban mi ehez
egyetlen egy megjegyzendő szótskát nem függesztenénk, ha ama önkénytől ve­
zetett legmagasb földi hatalom, egy folytonos legmagasztosb isteni delejes éber-
létü állapottól áthatva, tér és időt nem ismerő távolban, birodalmát, a’ minden
zugában megszeglietlen deleileg szervezte távirdai parantsában kormányozhatná ;
— ki tehát minden tisztviselőinek és alatvalóinak s z ív redőit vezényelte gon-
dolatjait is ismerve, tsalhatatlanságban kormányozhatna. Mert akkor a mint a’
pogány korszak annyi ezer évi szánandó történetén okulunk, messzi-messzi tá­
vol tartanák magukat azon legmegbizottabb hivatali állásra törekvők, kik a’ leg­
finomabb láthatatlanul szőtt tselszövények utján, tsak azért törekednek ama leg­
főbb hatalom sérthetetlen tág palástjának védve a lá , hogy Fejedelmük minden­
ható hatalmát gyakorlatilag átvevén, telhetetlen anyagi vágyukat kielégíthes­
sék: mit egyszer elérvén, mi sem könnyebb, mint ama mitsem látó Fejedelmet,
tőle függő kiskorúságban tartani, — úgy a’ mindent látó népet, minden legki­
sebb ellenőrző behatásától távol tartani; — a’ midőn egyedül, a’ legközelebbi
körben állok jutnak egy-egy illetékes osztalékhoz. Nem tsuda aztán , ha az ily
 360

országban, a1 hol a’ népek minden nyilvános tiszti hitelességgel biró szervezettől

megfosztatva, saját Fejedelmüket a’ voltaképi állás felől fel nem világosíthatták,
fejedelmükkel együtt tenkre jutottak. írva van : „A’ ki igazán tselekszik a’ vi­
lágosságra megyen, hogy az ő tselekedetei, nyilvánvalók legyenek, hogy azok
Isten szerint valók.“ Es igy senkinek annyira érdekében nem állhat a’
nyilvánosság, mint épen a’ Fejedelmeknek. Hiszen a fejedelmeknek saját né­
peikkel!, a’ népeknek saját fejedelmeikkeli legbensőbb szövetségén alapszik az
állam voltaképi szilárd boldogságának állandósága. Tsak ezek tévelyein vala
aztán lehetséges a’ pogány korszakban, a’ leghatalmasb fejedelmeket, a’ még
hatalmasb láthatatlanul szőtt tselszövényein, ármányain megbuktatni ’s né­
peikkel együtt a' legszerentsétlenebb sorsra jutásával elenyésztetni. Kitűnik
ezekből, hogy ha lehetséges volna az emberi-nemet ama legmagasb fokú foly­
tonos éberlétü delejesség alapján kormányozni, ez volna az emberiség legfőbb
szerentséje, mert ekkor mindenki, minden idejét és erejét minden aggo­
dalom nélkül saját élvének, édenének szentelvén, földi boldogsága mennyét érné.
Lehet, hogy a1 mint a’ sz. hagyományain némi sejtelemként kivehetni, ez leend
az emberi-nem legmagasztosb miveltségi foka; ezt sejteti a’ mi isteni eredetű
nyelvünk is, melynek lényeges szavainak leikébe minél mélyebben hatunk be,
annál inkább meggyőződünk, hogyha ezt nem is közvetlenül Isten kezéből, de
minden esetre oly tiszta erköltsös életet élt Szt Lélektől, vagy lelkektől uyértük,
ki vagy kik legmagasztosb delejes éberlétü életet élvén, mind ezek valóságaiba
Isten felvilágosító malasztján behatván, a’ voltaképi tudós betűk jelvi jelentősé­
gein az isteni tudatot örök időkre érvényülten számtani pontossággal tették le ;
— ezek maximáit, miután legdrágább ereklyénk: édes anyai nyelvünk lelkében
oly ditsőségesen tettleg kivíva lenni látjuk, máskép felfogni alig lehet. — Mind­
ezek után ki nem látja át, hogyha tsakugyan ez rendeltetése e’ földön az ember­
nek, akkor ezen legmagasb állásra tsak fokonként, ama alkotmányos rendszer
gondos és léptsőnkénti vezetésén juthatni. ’S i g y , ha akarjuk ama legédeniebb
állást elérni, kell akarnunk az ahoz vezető eszközöket elfogadni.
íme itt vannak a’ két dualisticus országlati rendszerek, melyek az emberi­
nem eredetétől kezdve annyi ezer és ezer éveken át egymás ellen fenekedvén,
szüntelen jó ’s rósz szellemként költsönös kiirtásukon működtek. Jó és rósz szel­
lemként mondjuk, miután az első felismert isteni törvények változliatlan alapjain,
az emberi-nem általános üdve ’s ezzel a’ voltaképi boldogság megalapításában
istenfélőleg működött; — a’ midőn az utóbbi a’ legkülönbözőbb szeszélyt! ’s földi
érdekektől függő, igenis változó önkényes rendeletéin, egyes kiváltságos osztá­
lyok boldogságán részre hajlólag törekedett.
Igenis, ezen az emberi-nem voltaképi történészeiére vonatkozó eseménye­
ket, már : Adám , É v a , Kai n, Abel, Lamek sat. történelmi szavak lényeges be-
17a) véséseiből is tisztán kiolvashatjuk 172).
Kiüt» kétség, hogy ha sikerlllepd, a^ emberi-nem eseményeire vonatkozó
 361
voltaképi történetet egyetlen egy nemzetnél felderíteni, ezzel leleend leplezve az
összes emberi-nemé. — Ám kisértse ezt meg bár mely idegen ajkú nemzet bölts
nyelvésze a’ m agáéban, de ide jutni nem leend képes soha, ’s miért ? mivel eme
történészet a’ mi eredeti tudós betűink jelves jelentőségein a’ legváltozatosb alak­
ban, valóságos kaleidoskopi véghetetlenséggel, az eszmék minden irányában a’
legrégibb elévült korszaktól fogva, a’ mi páratlan isteni eredetű nyelvünkben
van letéve, mit többé a’ későbben alakult zűr nyelvekben kivívni teljességgel
nem vala lehetséges.
De a’ midőn ezen országlati rendszereknek, az emberi-nem általános bol­
dogságára vezető előnyösb választásában határoznánk, jól megfontolandónak tart­
juk ; hogy a’ mint önkényes kormányok igen változó, egyesek érdekeit legyez-
gető országlatain, a’ mint a’ történet oly világosan oktatja mindannyian végre,
habár nagysokára szerentsétlenséggel enyésztek e l; — úgy azonképen szerfelett
vigyázni kell abban is : hogy az Isten országának és igazságának rendszeréből
mintakép költsönzött alkotmányos kormányzatában a’ törvények, minthogy az
ember nem tsak tiszta szellemi, de érzékies lény is, tál szigorúak soha ne legye­
nek, mert akkor ez azonképen az oszlás magvát tartalmazván méhében, tsalha-
tatlanul szétdulásra vezetne. A’vallásnak nem szabad oly hálózatnak lenni, mely
az isteni szellemet korlátozva, ezzel az emberiséget aléltságra ’s végre állatiságra
stilyeszsze, hanem annak az igaz , szép és jó határai közt szabadon nyitva kell
hagyatni, úgy, hogy az emberiséget Istentől is helyben hagyólag, a’ véghetetlen
boldogságra vezesse.
A’ ki a’ mi isteni eredetű nyelvünk történelmi ’s böltselmi szavainak lei­
kébe vésett deritményein, leleplezésein sem okul ki, az mindenre lehet érdemes,
tsak nem az okszerűség elvétől vezetett szorosb értelembeni tudós tzimére. Való­
ban ideje, hogy a’ napról napra mindinkább lábra kapott vallástalanság, eme az
emberi-nem társodalmát aláaknázó legveszedelmesebb ellensége, az okszerűség
elvén szeretettel kiirtassék; és az egész föld kerekségén Isten országának és
igazságának törvényei életbe léptessenek. A’ ki ezek mélységébe behatott, le­
gyen az bármily ellensége a’ m agyarnak, de lehetetlen be nem látni, hogy az
okszerűség első szülöttségi jogát, és az innen önként eredendő következtetéseket
tőlünk többé
r
elvitázni nem lehet.
Es most a’ nagylelkű istenfélő keresztény Fejedelmeken, magas kormá­
nyokon, mindenrendü publicistákon , böltseken, tudósokon és népeken a’ sor,
hogy a’ zsenge nevelési korszaktól kezdve, minden : az igaz, szép és jó érdeké­
ben rendeztessék. A’ hódításoknak tehát vége szakitassék, és minden nemzet bé­
kében élvezze édenét; mit a’ jóságos Isten nem egyes kegyelt népnek, hanem
mindnyájunknak egyiránti szeretettel ’s joggal oszta ki közöttünk. És igy a’
mint hajdanta a’ miveltségben ’s tudományban e’ magzat járt legelői, ngy ma is
azon legyünk teljes erőnkből, hogy eme nemes állást kiérdemelhessük; azért
362

minden oldalról tsak a’ tudomány és újból a’ való tudomány jelszava legyen

szüntelen szemeink előtt.
A’ status maximák piramissakénti legkiterjedtebb alapját képezik tehát :
az összes tsaládok, ezek erkölts tiszta szövétnekét mintegy szerves kaptso-
1atban képezik az erényben működő minden renden levő tisztviselők, ezeket
az ország-gyűlés, kormány, és végre mind ezeket : úgy theocratiailag, mint
polgárilag és katonailag, mintegy teljes államszervezeti hálózattal tetőzi a’
legfőbb földi hatalom, a’ Fejedelem égfelé emelkedett fővel és kézzel mu­
tatván: í m e a’ m i n d e n e k f e l e t t i u r a l g ó I s t e n az, ki m i n d e z e ­
k e t i g y r e n d e z é , h o g y e’ f ö l d ö n a’ l e h e t ő l e g n a g y o b b r é s z ,
b o l d o g s á g á t , é d e n i p a r a d i t s o m á t é l v e z z e ; — ő v o l t az ki né­
p é t r e á n k bi z á , hogy ő k e t a’ l e g f ő b b L é n y o k f ő i l e g f e l i s me r t tu-
d a t á b a n n e v e l j ü k , és ő k e t úgy I s t e n , m i n t e n m a g u k és f e 1e b a r á ­
táik iránti kö ltsönös k ö t e l e s s é g ü k r e se r k en t v e , örökös f r i g y ­
b e n az i g a z , s z é p és j ó t ö r v é n y e i n e k h a t á r a i k ö z t v e z e s s ü k .
Innen minden szárazföldi hatalomnak , minthogy egymástól elszigetelve
nintsenek, mind addig mig ezen nagyszerű isteni tzélok teljesen elérve nem lesz­
nek, katonailag kell szervezve lenni; de úgy, hogy annak a’ szabad járás, kelés
forgásra, tudományra, iparrra sat. legkisebbb akadályozó nyomással sem szabad
lenni. Minthogy pedig oly országban, a’ hol az: igaz, szép és jó minden utógon­
dolatok nélküli törvényeiben vezettetik, ott belzavaroktól mitsem tarthatván, en­
nek úgy kell szervezve lenni, hogy az ország bármely oldalról a’ külellenség
felé mindig homlokegyenest álljon; — és minthogy egyedül oly háborúk igaz­
ságosak, melyek önvédelemre szoritvák, az ország erős várakkal láttassék el.
Igenis, ha az iskolai ügyek, a’ való tanok alapjain leendenek fektetve, ’s
a’ testi-gyakorlatok már itt tsirájokban katonailag lesznek szervezve, igy szerfe­
lett könnyítve leendvén úgy a’ szellemi, mint testi kiképezietés is , teljesen elég
leszen, ha kiki (kivevén a’ kiveendőket) két évig a’ nemzetnek szolgál, mialatt
minden egyéb katonai fogásokban is begyakoroltatván , egyúttal az igaz, szép
és jó határai közötti fegyelemmel is megismerkedendenek.
íme, világszerte szerfelett sokan vannak, kik szüntelen ajkaikon harsog-
tatják az: a l k o t m á n y t , a’ nélkül, hogy annak lényege felett tisztán ki vol­
nának okulva. ’S kérdjük, mi volna a’ minden renden levő publicistáknak, az ö
legmagasb teendőjük? nemde : egy oly alkotmánynak közösen kidolgozandó
hozzá járulása, mely mindnyájunk boldogságára vezetne. — Az évesüít korszak
legrégibb idejétől mindig akadtak egyes nagy tekintélyű publicisták, ig y : Plato
’s több mások, kik ugyantsak tűnődtek, miként lehetne egy oly boldogító
alkotmányt életbe átvitten kivívni, mely mindnyájunk boldogságára vezetne.
De ime ezt az évesült korszak legliatalmasb ’s legmiveltebb államok publi­
cistáinak sem sikerült mind e’ mai napig tudatosan kivívni. ’S miért? mi­
vel mind e’ mai napig való tudomány terén nem állunk azon magas pol-
tzon, melynél fogva az alkotmány tiszta határozmányának lényege felett, sike­
 363
rült, volna kitisztulni. De íme a’ mi páratlan nyelvünk, eme a’ régi szótárakban
fellelhető lényeges szava, magában tartalmazza azon tiszta határozmányt, me­
lyet ditso éló'deink, azt oda oly nagyszerű alakban letettek; — miből világos
lesz előttünk, hogy e’ szó nem az évesült, hanem azon óriási szellem korszak
világában szerkesztetett, midőn : I s t e n a n n a k o r s z á g a ’s i g a z s á g a f e ­
l e t t t u d v a - t u d t o n ki v a l ó n a k o k u l v a ; mert e’ szó alkotmány az ő
12345 6 7 8 9

lehető legrövidebb praecis és exact fogalmában, magában tartalmazza, a z :

alkotó, — atya, — akol, — alak, — és sejpes: kohnány szavait; — miből vi-
12 3 15 4 15 9 1 1 3 42 12 13 3 4 6 7 8 9

lágos, hogy ditso elődeink legrégibb szójárásuk szerint, az alkotmány nem egyéb
vala, mint: a’ m i n d e n t a l k o t ó A t y á n a k a k i a a l a k j á b a n i k o r ­
m á n y z á s ; — vagyis a’ mai szójárás szerint, az alkotmány tiszta határozmánya
nem egyéb: m i n t I s t e n o r s z á g á n a k és i g a z s á g á n a k f e l i s m e r t
m i n t á j á n s z e r v e z e t t k o r m á n y z á s . írva van: „Keressétek először Is­
tennek országát és igazságát, és mindazok megadatnak néktek.“ Mi kerestük
azokat, és minden kérkedés nélkül kimerjük mondani: hogy szerentsésen felis­
mertük. — Miként kormányozza tehát a’ mindenek Ura, ez egyetemes nagyegész
tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők megszámlálhatlan égitesteit ?
Úgy, hogy: az egyes tsillagokat az egyes naprendszerekbe, — az egyes nap­
rendszereket az egyes tejutakba, ’s az összes tejutakat enmagába, ez egyetemes
nagyegész székekszéki Trónjába központositá, úgy, hogy azoknak úgy általáno­
san, mint különösen minden egyes tsillagnak az egész egyetemiségre érvényült:
igaz, szép és jó törvényeinek határai közötti szabad foroghatását megengedé. —
Azért alkotta a’ mindenek Ura ez egyetemes nagyegészet kivilágosítva, hogy az
ő képére ’s hasonlatosságára teremtett értelmes lényei, az ő országát és igazságát
azonképen felismervén, annak mintáján szerveznék itt e’ földön is országiatokat.
Azért hagyá meg a’ minden vallás alapítók legszabadabb elvii Alkotója; ti pedig
a’ mennyei Atyához igy imádkozzatok: „Jöjjön el a’ te országod, legyen meg
akaratod miképen mennyben — t. i. az igaz, szép és jó törvényeidnek oltalma
alatt vagyon, — azonképen itt a’ földön is ;ítf — mivel jól tudta, hogy ha az ő
meghagyásában szellemben imádandjuk, a’ mindenek Urát! imánk betöltvén a’
mennyet, az Ige tsalhatatlanul testté váland. De, hogy ezen nagyságokat kivív­
hassuk, ezt nem a’: Tubálkain (1. a’ 91-ik sz. a. jegy.) pörölyén kovátsolta tüz-vas
fegyverrel, hanem egyedül a’ való tudomány által vívhatni k i; azon isteni tan
által, melyet ditső elődeink a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jel vés
jelentőségein, a’ mi páratlan nyelvünk lényeges szavainak leikébe oly tsuda böl-
tseséggel bevésni értettek; melynek deritményeiből világos, hogy tsak az leend
Isten országának és igazságának mintáján szervezett alkotm ány: m e l y b e n
m i n d e n e g y e s e g y é n ö s s z e s e r e j é n e k ö s s z e g é b e n az á l l a m
e g y s é g s z é k i b e (Trónjába) ú g y v a n s z e r v e z v e , h o g y o t t m i n ­
d e n k i n e k m i n d e n n e m ű : v a l l á s i , o r s z á g 1á s i , t ö r v é n y k e z é s i ,
364

o k t a t á s i sat. i n t é z m é n y e , az i ga z , s z é p és j ó t ö r v é n y e i n e k h a ­
t á r a i k ö z t n y i l v á n o s e l l e n ő r s é g g e l m e g ó v a ’s v é d v e v a g y o n ;
— m e r t t s a k i g y l e h e t e n d m i n d e n e g y e s u t o l s ó s z a l m a - k u n y-
h ó b a n l a k o z ó s z a b a d s á g á t , a’ l e g h á t u l m a s b ö n k é n y k e d é s e i
e l l e n é b e n b á s t y a k é n t m e g ó v n i és v é d n i .
Ha tehát van e’ józslatnak jövője: A, E, I, 0 , U = Austria, Erit, In, Orbe,
U ltim a! akkor ez tsak a’ mi ditső Nemzetünk által vívható ki, ’s miért ? mivel
egyedül a’ mi páratlan, legdrágább ereklyénk: édes anyai nyelvünk lényeges
szavainak lelkében van letéve azon isteni tan, melyet ditső elődeink oda oly tsuda
böltsességgel örök időkre érvényükén letettek, az, melyet onnan ma is kibetüzvén,
tagadván és olvashatván, tsalhatatlanul a’ dolgok nagy rendjére vezetend. íme
ezek fejtegetésein világosan állhat előttünk, hogy nem találkozand egyetlen egy
igaz magyar publicista, ki az osztrák tartományokkal! közös törvényhozást és
kormányzást elfogadhatná; — ’s miért ? mivel: mindegyike, kétszer kettőkénti
bizonyossággal megvan győződve, hogy ez a’mi ditső nemzetünk öngyilkolására
vezetne tsalhatatlanul; már pedig ezt tőlünk tudva, az égbe kiáltó bűnök legna-
nagyobbika nélkül senki, de senki nem követelheti; nem, mert a’ mi páratlan,
legtökéletesb, valóságos isteni eredetű világ-nyelvünk nem tsak a’ miénk, hanem
az egész emberiségé, melynek belböltselmi felismerése nélkül a’ való tudomány
terén soha, de soha kiokulnunk módunkban nem lett volna. De természetesen
ezek tsak akkor állandanak tisztában, ha az illetők, mindezen tanulmányaink
különösségeivel bensőleg megismerkedendenek.
Tsak ekkor látandják be Német atyánkfiái kik annyira szeretnek mivelt-
ségökkel, és böltseletükkel kérkedni, ’s minket oly messzi-messzi háttérbe szorí­
tani, mennyire tér el az, azon voltaképi miveltségtől és böltsészettől, mely a’ mi
páratlan nyelvünk leikébe örök időre érvényülten letétetett, mely, mig tsak e’
földön értelmes lény lakozand, soha de soha a’ merő igazsággal ellentétbe nem
jöhetend. Botsássanak meg tehát német atyánkfiái, kik oly annyira óhajtottak
bennünket mint kiskorú kiokulatlan gyermekeket vezetni, ha ezen készségüket
megköszönjük, mert bensőleg érezzük: hogy mi is azonképen miként ő k : Isten
képére ’s hasonlatosságára teremtettünk, — Sőt a’ mint páratlan nyelvünk oly
kétségen kivül helyezi, a’ kiokulás terén az első szülöttség jo g a , minden kétsé­
gen kívül mellettünk áll, melynek deritményein vagyunk egyedül képesek fel­
ismerni : Isten országát és annak igazságát; és ezzel azt: miként kellessék azon
birodalmakat kormányozni, melyek több ajkú népek tsoportjaiból alakultak.
Nemde ú g y : hogy azoknak úgy általánosan, mint különösen minden egyes nép­
nek következéskép minden egyes egyéniségnek: az igaz, szép és jó törvényeinek
határai közötti szabad ürgése, forgása, járása, kelése, mozgása megengedtessék;
mert tsak ez vezethet közös boldogságra. — Miből a’ napfénynél világosabban
derül ki, hogy ha ezek legszilárdabb feszességü alapjain szervezendik a’ minden
rendű Publicisták a’ birodalmi Trónt, ezzel a’ legkülönbözőbb ajkú népek oly szi-
 305
vósan és tartósan egyesülendenek a’ közös székek-székivel, miként : atzél a’
delejjel.
Jól tudjuk, hogy azok, kik minden tselekményeikben, atheisticus és enis-
tenités szellemétől vezényeltetvén, a’ való tudományok szentélyébe távúiról sem
valának képesek bepillantani, mind ezen leleplezéseknek mi hitelt sem adván,
légből kapkodott ábrándoknak tekintik. És ez egyelőre nem tsoda , miután a’
leghatalmasb szabad intézményekkel megáldott államok iskolái sem rendezvék
akkép, hogy ezek felett mind ez ideig érdemlett sikerre emelkedhettek volna ; —
minek legfőbb oka a z : mivel azok jobbára némi az egyistenités és tsillagászatra
vonatkozó tanok kivételével, nem egyebek: mint a’ pogány korszak annyi ezer
évi áltanainak örökös körben forgott circulus vitiosusai; melyek a’ várvavárt
megoldandó eredményhez soha nem vezethetnek. Mert azt tsak minden józan ész
tisztán beláthatja: hogy az áltanok tévelyein, habár azokat a’ világ végéig tsür-
jük, tsavarjuk, soha sem vezethetnek a’ való tudomány zenitjére, az Isten positi-
vitását tényleg kimutató tanok alapjaira.
Elkeli tehát jönni azon időnek is, midőn a’ nxivelt nemzetek a’ legszigo-
ruabban szervezendik tudós akademiájokat, hogy végre valahára a való tudo­
mány felett tisztán kiokulhassanak. — De ez nem állhat egyetlen egy nemzetnek
sem oly annyira érdekében, mint épen a’ magyarnak, és miért? mivel ő bírja az
örök Gondviselés legtsodásabb védvén megmentetett azon előképi nyelvet, melybe
ditső elődeink az isteni tanokat, a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott
jelves jelentőségein a! leglényegesb szavaink leikébe örök-időkre érvényűken
letevék, melyek a’ legszigorúbb tudományos vizsgálatok nélkül napfényre teljes­
séggel nem derithetők,· és íme tsak ekkor érendik el mindezen leleplezések az ő
érdemlett hitelüket.
Miként szervezendők tehát a’ tudós akadémiák? Mindenek előtt : egy
kellő tőke alap igényeltetek, mert pénz nélkül, az‘isteni tudomány megalapítá­
sában sem boldogulhatni.
A’ pénzügy kezelési szempontjából, a’ lehető legrövidebben tsak annyit
jegyzünk meg : miszerint azzal a’ legvagyonosb és legszilárdabb jellemű férfiak
bízassanak meg, hogy az a’ legszigorúbb takarékpénztári kezelés módján, min­
den nap a’ legvilágosabb nyilt evidentiában álljon. A’ kiadások a’ tudomány
érdekében egyedül, a’ legszükségesebb és leghasznosabbakra fordittassanak.
A’ mi pedig a’ szellemiügy kezelését illeti, ha valahol, úgy bizonnyára
itt teljességgel nem lehet helye , hogy a’ tagok választásában a’ tsillogó szónok­
lat, tekintély, rokonság, barátság, tzimboraság érdeke kapjon lábra, miután itt
a' tudomány teréni positiv érdem vétethetik egyedül a’ mérlegbe ,· — e’ nélkül
ez annyira óhajtott isteni tzél veszve van, és mi volna az eredmény? aligha
több, mint az annyi századokon át folytatott iskolák eredménytelen kezelésein
tapasztaltuk, tsak nem : a' nagy semmi. Hogy tehát a’ tudós akadémiák a’ való
tudomány teljesen kikerekitett szentélyébe behathassanak, mindenekelőtt szűk-
366

séges, hogy az összes tudományok egyes osztályokra különittessenek el, melyek

mindegyike élére oly szakférfiak helyeztessenek, kik nem tsalc elméleti, hanem
gyakorlati ismeretekkel is bírván, minden tekintetben elfogulatlanok. Szükséges
továbbá, hogy a’ tudós akadémiák jól felszerelt könyvtárral, physical museum­
mal, vegyészi műhelylyel, sőt hatsak a’ pénzalap megengedi, saját tsillagdával,
az ember és állat bontz és éllettani kísérletekhez igényelt felszerehnényekkel is
bírjanak, hogy igy a’ tudomány terén azon magasb állásra törekvő' férfiaknak,
kik az összes szaktudományok minden egyes osztályait bevégezték, módjukban
legyen mindannyiszor, a’ hányszor az illető' tanok összfüggó' megegyeztetéseiben
legkisebb kételyük támadna , kísérleteiket vagy maguk végezni, vagy az illető'
gyakorlati kezeléssel megbízottak által tétetni; — mert tsalc igy a’ szellemi ele­
delek jól megemésztett combinatioin , főleg a’ kísérleti tények okadatolásaival
támogatva lehetséges oly böltsészeti tant felállítani, mely az összes tudományok
egy ült tzéljára, az annyi idó'kön át hasztalanul keresett legíidvösebb: igazságra
vezet. Miáltal minden akadály nélkül az anyag lényege, az ó' primitív elemeiben,
ezek a’ maguk tényeződben és végre minőségeikben tényleg ismertetvén fel,
ezáltal az egyetemes nagy egészre nézve az anyag ugyanazonossága (identitás)
szembesedik. — De a’ midőn az összes szaktanokkal felruházottak a’ tudomány
ezen magas állására jutottak, akkor az ember és hasonlító bontz és élettani kísér­
letek tényein könnyű leend lcisvilágunk, és ezzel az egyetemes nagyegész tér és
időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfőit, az ő szellemi igazságukban
úgy erköltsileg, mint élettanilag felismerni. De ekként az illetők előtt tisztában
állandanak: Isten, annak országa, igazsága az ezt tevő hármas: az igaz, szép és jó
törvényeivel együtt. — De akkor azon módon tisztában állandanak előttünk azon
eredetre vonatkozó tanmaximák, melyeket ditső elődeink a1 mi isteni eredetű
nyelvünk: tiz törzs számneveinek leikébe, a’ tudós betűk jól és állandóul meg­
határozott jelves jelentőségein emberi fogalmakhoz alkalmazott alakban, örök
időkre érvényűben számtani positi vitással letettek; melyek mig tsalc e’ földön
értelmes lény lakozand, a’ merő igazsággal soha ellentétbe nem jöhetendenck. —
De a’ midőn az illetők a’ való tudomány alapján, mind ezek magasztos szenté­
lyébe bepillantottak, akkor könnyű leend: az anyag, az élet, az erő, az igaz,
szép és jó, az erköltsiség, igazság, szabadság, alkotmány sat. lényegességeire
vonatkozó oly tiszta ’s exact határozmányait szembesiteni, minőt az évesült kor­
szakban: M. Thales, Pythagoras, Socrates, Plató, Aristoteles sat. idejétől, a’
midőn ezeket az ioi tanok hagyományain feszegetni lcezdék, sem a’ pogány,
sem a’ keresztény böltsek, mint e’ mai napig, távúiról sem valának képesek
megoldani.
’S igy midőn az illető böltsek mindazokat, melyeket itt e’ földön, valamint
azokat, melyeket égen észrevevén a’ tudomány ösvényén úgy elméletileg, mint ta­
pasztalatilag a’ kísérletek fényeivel okadatoltan összeegyeztetve felismertek, ezzel
egy lépéssel feljebb emelkedvén, a’tudósok köi'ébe lépnek; azaz, minthogy a’ mint
fenntebb elemeztük, a’ legszorosbértelemben: t u d ó s t s a k az l e b e t a1 ki az
édenr e vezet ő ut at megol dani tu d ja, ekként a’ mit az illető böltsek, a’ tudo­
mány terén leleplezhettek, itt az ideje, hogy azokat már most, a’tudósok életbe átvit-
ten, az emberi társodalom miként alkalmazandó javára érvényesítsék. Azaz látván
hogy a’jóságoslsten e’kivilágositott egyetemes nagyegész megszámlálhatlan égites­
teit az ő hárm as, minden tér és időre érvényűit: igaz, szép és jó törvényeivel
miként kormányozza oly kirívó renddel, hogy azok egymással össze nem ütköz­
hetnek. Akkor itt az ideje, hogy az ugyanazon isteni törvények elfogadott min­
táján szerveztessenek itt e’ földön is úgy az országlási, mint törvénykezési, okta­
tási, szóval minden rendű intézmények, és pedig úgy, hogy a’ mint az égiekben
minden kivilágosittatott, tsak azért, hogy mindazok nagyrendjét mi is ellenőriz­
hessük ; — ekként itt e’ földön is , minden rendű intézményeknek nyilvános
ellenőrséggel kell szerveztetni, mi kivételt sem tűrvén, még a’ házas perek kényes
kérdésében sem.— De, sapienti pauca, mi mindezek specialitásaiba, melyek egész
önálló művet igényelnének nem botsátkozhatunk, és igy a’ lehető legrövidebben
tsak annyit jegyzünk meg, miszerint az igaz, szép és jó összege: az igazság, az
államszervezet legszilárdabb alapját tevén, szükség, hogy minden intézkedések
itt e’ földön ama mennyeiek mintáján nyílt ellenőrséggel szerveztessenek. — De
a’ midőn ezek roppant telje az ö lehető legnagyobb körében befejeztetett, akkor
az illető tudósok egy lépéssel ismét feljebb emelkedvén, az egélyészek magas
körébe jutnak. Vagyis ideje, hogy mind azon való isteni tanok , melyeket a’
böltsek és tudósok a’ való tudomány ösvényén mint szent, és valót tudva tudton
megalapítottak, egy teljesen kikerekitett alakban, oly egélyészeti tanba közpon-
tosittassanak, mely az államszervezet mindennemű intézményeit keresztül kasul
kuszáit hálózattal tsatolja össze. Megjegyezvén az igaz és való világ-vallás leg-
magasztosb szentélyében, hogy itt semmi nemű az isteni tzéloktól legkisebbé
eltérő háttérbeni emberi érdekek, mint elébb utóbb tsalhatatlanul romlást hozok,
teljességgel meg ne töressenek. Az erkölts oktatók, és minden rendű tisztviselők
nyugodt szellemi ’s testi alapját az üdvös házas élet kaptsa tevén , ez el nem
m aradhat; miután főleg ő nékiek kell képviselni az államélet példány tükrét. —
De minthogy, a’ minden vallás alapítók legszabadabb és legböltsebb alkotója,
az okszerűségért ártatlanul kiszenvedett Megváltónk által hirdetett legmagasz-
tosb egélyészeti tan : úgy Isten, mint annak országa ’s igazsága teljes összegében,
az Evangyéliom tanmaximáiba úgyis letétetvék, ekként azokkal teljesen és töké­
letesen beérhetjük. Igaz ugyan , hogy ott Szt. János Evma I-ső Rének : 1, 2, 3,
4, 5-ik Vben az eredetre vonatkozó tanmaximák, nem emberi, hanem isteni, va­
lóságos böltsek-kövekénti alakjában lévén letéve, nem tsoda, ha azok, e’ magasztos
tanokban mélyebben beavatottak által szerfelett gyéren, a’hitetlenek, sokistenitők,
istentagadók és enistenitők által pedig épen nem értetvén , azoknak mi hitelt
sem adván: hitregéknek tekintettek. — De ime a’ midőn Üdvözítőnk Szt. János
Evma IV-ik R sz: 10, 13, 14, 22 és 24-ik Vben foglalt tan vezetésén, kezeinkbe
368
adá ama legmagasztosb isteni alakban letett eredet megérthetni nyitkútsát,
miáltal a’ szellemben szomjuhozók szomját az élő-viz elemeinek, tényezőinek,
minőségeinek felismert lényegén, örökre ’s tökéletesen letsillapulva lenni látjuk;
sőt ez által saját kisvilágunk, a’ mintis ez egyetemes nagyegész tér és időben
levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők okfője, Isten országa ’s igazsága az ő hár­
mas , minden tér és időre érvényült: igaz, szép és jó törvényeivel azonképen
felderült, és ekként úgy ezen művünk vezér élvéül tűzött legbensőbb böltselme,
a’ mintis az összes tudományok özöne, ’s ezzel a’ tudomány terén minden igazsá­
gok, a’ napfénynél világosabban derülvén fel, a’ hietetlennek vélt világ vallásá­
nak életbe léptethetési valósága azonképen tisztába jött, ezekben teljesen meg­
nyugodhatunk.
írva van Szt. János Evma V-ik R nek: 31, 32-ik Vben : „Ha én teszek
magam felől bizonyságot, az én bizonyság tételem nem illendő lészen.“ — „Más
az, a’ ki én felőlem bizonyságot tészen, és tudom , hogy igaz az a’ bizonyság a’
melyet én felőlem tészen.“ — íme az oly nagy horderejű évangyéliomi tanma-
ximáinak igazsága melletti bizonyság tétel, minden igaz kereszténynek megszeg-
hetlen kötelessége. A' való tudomány tényén, ezt tűztük ki mi magunknak tzélul.
Jól tudjuk, hogy azon hitetlenek, sokistenitők, istentagadók és enistenitők, kik
ama legdrágább élettel lepetsételt bizonyság tételt, mibe sem vevén: hitregéknek
tekintik; — min bizonyság tételünknek sem adandanak legkisebb hitelt. — De
eljövend az id ő, midőn a’ legmiveltebb nemzetek tudós akadémiái egyöntetű
értelmiséggel tömegesen teendik eme tanok igazságai mellett bizonyság tételü­
ket, és akkor ama sokistenitők, hitetlenek is, ugyanazon egyöntetű értelmiségre
emelkedvén, teljes lelki megnyugvással térendenek a’ dolgok nagyrendjére. —
írva van: „Mi módon hihettek ti, holott egyik a’ másiktokból vár ditsőséget, és
a’ ditsőséget, mely tsak Istentől származik, nem keresitek. “ ------- írva van:
„Kérjetek (mit? a’ való tudományt) és megadatik néktek,· keressétek (mit? a’
való tudományt) és megtaláljátok; zörgessetek (miért ? a’ való tudományért) és
megnyittatik néktek.“
De ime a’ midőn a’ legmagasztosb egélyészeti tanokban, a’ bölts és bol­
dogító állam szervezetre vonatkozó minden rendű intézményei keresztül kasul
kuszáit hálózattal a’ legeszélyesebben befejezvék, ekkor itt az ideje, hogy az egé-
lyészek egy lépéssel ismét feljebb emelkedvén, a’ Nyelvészek magas körébe lép­
jenek, hogy igy mind azon isteni tanokat, melyeket a’ böltsek, tudósok, cgélyé-
szek mint szent és valót, az összes állam javára minden irányban megalapítottak,
a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein azonképen,
ama világ-vallásnak megfelelő: világ-nyelv lényeges szavainak leikébe örök
időkre érvényűben letegyék. És miért ? legfőkép azért, hogyha a’ szerfelett
hosszú idők viharjain a’ való tudomány, és ezzel végre a’ világ-nyelv lényeges
szavainak leikébe szétszórtan letett isteni tanok, a’ földhátáról bár minő oknál
fogva újból elenyésznének; — a’ miveltség lábra kapásával és a’ tudományok­
 369
nak újbóli feléledésével és terjedésével m ódjában legyen , az illető tudósoknak:
a kísérleti tények okadatolt támogatásain, a’ világ-nyelv egyes lényeges szavai­
nak leikébe emberi fogalmakban letett isteni tanokat, újból fürkészni, ’s végre
mind azok eredményezett összegét az egélyészeti tanmaximák tsalhatatlanságai-
val összeegyeztetni; ’s ha azok, ezekkel, am a: számtani helyes miveletek factu-
maiként teljesen kijöttek; az illető fürkész többé sem magában, sem ama eredmé­
nyezett tanok igazságaiban mitsem kételkedhetvén, mint igaz, szent és való tanokat
bátran átadhatja a’ közönségnek, hogy igy az annyi századokon át folytatott ál,
pogány tanok vészteljes viszontagságain megmétélyezett, a’ való isteni tudomá­
nyokban megfogyatkozott, igaz vallásukból, erköltsükből kivetkezett, feldúlt
népek és nemzetek magukat újból reorganisálván , ezzel a’ dolgok nagyrendjére
térvén, ismét és ismét az egyetemes boldogságra emelkedhessenek.
íme igy értjük meg Platónak, eme mély szavait: „Hogy az emberiség
valaha jobb volt, és hogy ezen elveszett boldogságához! visszatérés, voltaképi
tzélja a’ bölts állodalmi intézkedéseknek.“ — így látjuk be Xenophon mondatá­
nak eme velejét: „Nem az értelmiség mivelői az erőszakosak, hanem azok, kik
a’ hatalmat értelmiség nélkül gyakorolják.“ Melyekből egy magukból tényként,
a’ napfénynél világosabban tűnik ki, miszerint a’ pogány görög államszervezetet
kezelő böltsek (bár miként erőlködjenek némely publicisták azt a’ classicitás ere­
deti remek földjének tekinteni, de azért azok) sohasem valának a’ dolgok nagy­
rendjének megalapítói; — mert azon majd jóra, majd roszra forduló zajos intéz­
mények , nem egyebek valának, mint az ó-égyptoni ioi elméletté törpült tanha­
gyomány értetlenségéből keletkezett: zűr és zavar.
írva van : „Minden oi’szág valamely magában meghasonlik elpusztul, és
egy város is, vagy háznép a’ mely meghasonlik magában meg nem maradhat.“
— É s i g y az á l l a m - s z e r v e z e t j ó l k e z e l t e g y i k l e g l é n y e g e s b
t e e n d ő j e , mi v o l n a m á s ? m i n t e z e n m e g h a s o n l á s á t k á n a k ,
m e l y az e g y e s á l l a m o k e g y e n e t l e n s é g é n e k oka, k i i r t á s a . ’S
mi m e n t h e t i m e g e t t ő l az e g y e s i s t e n i t z é l o k r a t ö r e k v ő á l l a ­
m o k a t ? e g y e s e g y e d ü l a’ n a g y r é s z b e n a l á a k n á z o t t v a l l á s o s ­
ságot, e rk ö l t s i s é g e t , i gaz sá got r e o r g a n i s á l ó , újból felfris­
sí t ő, e l e v e n í t ő , i f i u i t ó : v a l ó t u d o m á n y ; — m e r t n i n t s k é t s é g ,
h o g y az a l a k o s a k i r a t a i n m i n é l g o n o s z a b b u l a k n á z t a t n a k
a l á a’ t á r s o d a l o m l e g s z i l á r d a b b a l a p j a i , m i n t a’ : v a l l á s o s s á g ,
e r k ö l t s i s é g , i g a z s á g é r z e t e , a’ h a t a l o m ’s r e n d i r á n t i t i s z t e ­
l et, m é l t á n y o s s á g , s z ó v a l m i n d e n s z e n t n e k a l á t i p r á s a , gu-
n y o l á s a ; m i n é l i n k á b b f u r a k o d n a k e z e k a’ t á r s o d a l o m m i n ­
d e n r é t e g e i b e , a’ m e g h a s o n l á s d é m o n a a n n á l i n k á b b m é r g e ­
s e d v e h a r a p ó d z i k m i n d a d d i g , m i g v é g r e a’ t á r s o d a l o m a’ szét -
du 1á s r a t e l j e s e n me g é r 1e 1v e, m e g v é n l i e dve, a’ v i l á g u r a l o m r a
t ö r e k v ő á l l a m o k , n é h a s z á z a d o k o n át f o l y t a t o t t t s e l e i n , ön-
MAGYAR RÖLTSÉSZET. 24
 370
k é n t z u h a n n a k a’ v é g l e g e s e n g y ő z ő t á t o n g ó k a r j a i b a . ’S
m i é r t ? a’ t ö r t é n e l e m t a n ú s á g a s z e r i n t a z é r t : h o g y m i n é l
e l é b b s z é t b o m o l v a , ú j b ó l k e z d h e s s é k az á l t a l á n o s u r a l o m r a
t ö r e k v ő k , a’ v a l ó t u d o m á n y á l t a l á n o s e l t e r j e d é s e n é l k ü l s o h a
ki n e m v í v h a t ó v i l á g u r a l m a t . De a’ ki a k a r j a e’ l e g m a g a s z -
t o s b t z é l t , a n n a k a k a r n i a ke l l , az a h o z v e z e t ő e s z k ö z ö k e t is
t. i. az I s t e n o r s z á g á n a k és i g a z s á g á n a k f e l i s m e r t m i n t á j á n
szervezett, nyílt ellen őrséggel kezelt a l k o t m á n y o s ország­
lati rendszert.
Úgy illik tehát hozzánk, mint a’ való tudományokban kiokultakhoz,
kiépültekhez, hogy visszatérjünk azon voltaképi klaszikai térre, a’ honnan a’
dolgok nagyrendje tsalhatatlanul kiindult. Ezek fejtegetésein kiki beláthatja,
hogy minél hódítóbban fog terjedni a’ való tudomány, a’ miveit nemzetek köré­
ben, annál bizonyosabb, hogy a’ meghasonlás okai, ’s ezzel a’ forradalomrai tö­
rekvés hajlama önként, minden erőszakolás nélkül letsillapuland; és akkor nem
tarthatunk többé azon vért fagylaló eseményektől, minőket az álböltsek iratain,
az erköltsileg annyira aláaknázott Frantziaország eseményeiről (1789 —90 és a’
többi évekről) a’ történelem feljegyzett. Midőn Mirabeau féktelen izgatásain, a’
piatzi sepredék nép, oly hallatlan merényletek véghezvitelére uszittatott. Midőn
Robespierre, Danton sat. bőszültségein kimondásra is szörnyű az államszervezet
legeslegerősebb szikla alapköve, a’ tiszta ész legmagasztosb diadala, az : élő
Isten legszentebb igazsága, ama hajdani dühödt pogányok módjára kiküszöböl-
tetett. — Midőn a’ böltsek-böltsének legszilárdabb, az igazság elmálhatlan szirt­
ién alapult, az illető liivők által oly kegyeletteljesen ápolt : keresztény vallást
kebleikből erőszakosan kitépvén, annak követését halálos büntetésnek terhe alatt,
az egész országból száműzték. Midőn a’ vallás kezelőinek birtokai, az állam-
adósság örve alatt elkoboztatván, potom áron elfetséreltettek, a’ nélkül, hogy
ama terhek kiegyenlíttettek volna. — Midőn az állam, egykori legböltsebb szer­
vezetén alapult másik oszlopa : az aristocratia, a’ haza iránti hűtlenségének ál­
ürügye alatt, jogos birtokukból kifosztatván, szétdulatott. — Midőn főleg a’
városi tőzsérek, gazdagabb iparüzők, polgárok nem egyszer a’ legigaztalanabb
bosszútól vezetett vádakra seregesen hurtzoltattak a’ vérpadra, tsak hogy vagyo-
naikból kifosztathassanak. — Midőn a’ kivégzéseknél elég vala egy legközelebb
álló rokonnak szánandó sóhaja, hogy ő maga is vérpadra kerüljön. — Midőn
testvér-testvér ellen fordulva, bőszült állatok módjára ezerenként irtották egy­
mást. — Midőn a kenyér, viz és a’ kivégzettek húsával táplált bebörtönzöttek
elhullott számtalanai, tömegesen ásattak el. — Midőn végre, hogy mindezek
tetőpontjukat érjék, ezen felbőszült emberi észt oltárra emelvén, istenként bálvá­
nyozták sat. sat.
íme ily iszonyú barbárságra vezet a’ megdühödt tudatlanság, az áltudo­
mány. Ám álljon ez itt minden időkön át, rettentő emlékül : hogy az igazság
 371
erőhatalommal! elnyomása, a’ tudományok hanyagul vezetett kezelése, az álböl-
tselet, a’ sajtó visszaélései, az erköltsiség szándékos aláásása, hitetlenség, vallás-
talanság, istentagadás, enistenités sat. sat. szörnyű mételyei, mire vezetik az
emberi társadalmakat.
Hogy tehát, mindezek iszonyú tévelyeiből a1 való tudomány alapján ne
tsak a’ szorosb értelemben vett természet-tudósok, hanem a’ gépészeti tanokban
otthonos teclinicusok és a’ tudományokat kedvelő laicusok is, mintegy mnemoni-
cailag lekötött elfelejtlietlenséggel könnyen kiokulhassanak, oly hasonlatosság-
sággal élünk, miáltal szerves kisvilágunkra vonatkozó mozgató erőknek okfője,
mint tanulmányunk egyik legnehezebb és legsarkalatosb lényege felett ők is,
minden kétkedés nélkül azonnal tisztába jöhessenek.
„Es most kérdjük : a’ legkülönbözőbb kijelelt tzélokra készült gőzgépek,
miként végzik a’ maguk mozgató hatásaikat? Nemde úgy, hogy a’ mint : a’
szerfelett eszélyesen vezetett viz-gőz kifeszítő hatásától, a’ gép leglényegesb ré­
szének szivattyúzó ramátsa felszáll; — és az alatta lévő vízgőz rögtöni megliü-
tése következtében vizzé lett lottsanásán : ür keletkezik, erre a’ ramáts (embo­
lus), önként, ama légszivattyú üvegharangjának légsulya nyomott hasonlatos­
ságában, s z ív ó hatásban, önként és azonnal erőszakosan alászáll. — íme ezen
lényeges a’ gőzgéppel művészileg szerkezeit ramátsnak folyton folyt egymást
felváltva fel- és alászálló melianicailag alkalmazott mozgásában rejlik a’ gőzgé­
pek hajtó erejének oka, miáltal az, az : annak alkotója eszményiében végzi a
valóvá vált rendeltetését.
így ismervén fel a’ gőzgépek mozgató erőinek benső okát, nézzük már
most saját kisvilágunk, szervezetére vonatkozó, éltetve mozgató erőinek okfői
rugóját, hogyan és miként eszközöltetik az ? nemde a’ mint fentebb láttuk, ú g y :
hogy a’ mint az iitvér az aliortán át a’ szív balkamarájából, az egész testbe szét-
hajtatik és a’ tisztult vérnek mintegy ötödé a’ fejüterein az agy állományába lett
özönletén azt felduzzasztja, ezzel ama gőzgép felszálló ramátsa hasonlatosságá­
ban, a’ mint ott a’ vízgőz feszítő hatásánál, úgy itt a’ bal és jobb oldali idegve­
zetőkön át, az ellentétes életerőknek az agy üregeibe való szívása, és egymássali
kiarányodásai következtében keletkezett viszonyos űrnél, az agy állománya,
ama alászált ramáts hasonlatosságában azonképen önként lelohad. ’S igy mint­
hogy az agynak ezen egymást felváltva majd duzzadva, majd lohadva mozgató
hatása ’s az ellentétes erőknek úgy a’ s z í v , mint az összes életszervezet önkény­
től nem függő üreges rostjainak helyiségeibe való vonulásai következtében azon­
képen, minden legkisebb parányokban mind végig ismételtetik, ekként a’ köz­
ponti okfő, ezen ütemszerinti vonz-taszitó hatásbani lüktetéseit, az életszervezet
24*
372
egységes működésében tudtunkon kívül, az Alkotó eszményiében valóvá váltan
a’ legeszélyesebben vezeti ’s élteti.
De minthogy az ellentétes és igy legnagyobb sarki rokonságban levő'
életerőknek, az agy üregeibe való vonulásuk és egymássali kiarányodásuk kö­
vetkeztében annak duzzadó ’s lohadó mozgását előidéző viszonyos űrön kívül,
az agy duzzadása alatt ama galvan-berz-telep összeillesztett nyujtalainak kísér­
leti hasonlatosságában : világosság, hév és delejesség is keletkezik; de a’ szün­
telen jelenlevő vízgőz tartalmánál, és az által, mivel az ellensarki életerők oly
központosítottál! nem vezettetnek, a’ hőség az égés magasb fokára nem emelked­
hetvén, a’ delejesség legmagasztosb foka idéztetik elő ; miáltal a’ sziv és az ösz-
szes életszervezet minden egyes szerveinek úgy önkénytől nem függő üreges,
valamint az önkénytől függő tömör rostotskái vasany tartalmoknál (eme utób­
biaknál az akarat nyitott billentyűinek hasonlatosságában) minden legkisebb
parányukban azonképen megdelejesíttetvén, ezen dynamicai erővel gyarapodott
okfő ezerszeres erői hatályban mtíködten hatványozza, (potentirozza) úgy a vele
polaris tsukódásban levő sziv, mint az összes életszervezet rostjait, miáltal az
életszervezet minden legutolsó paránya érzékenyittetvén, elevenittetvén és éltet­
vén, ezen potentirozva központosított okfői mozgató hatásnál, módjában vala az
Alkotónak az embert az ő kézen fogott vezetésén, főleg az által, mivel : az a’
külvilág tárgyiságaiból vett tapasztalatait, a’ mintis saját kisvilága belérzelmeit
a’ kiejthető egyes hangok, szavak és végre rendes beszélő tehetsége által társai­
val külsőkép tolmátsolhatá, öntudatra emelni; miáltal az ember úgy saját kis­
világa, a’ mint is ez egyetemes nagyegész tér és időben levő nyilatkozatok sze­
rinti észlelhetők okfője felett teljesen kiokulván, ’s igy saját Alkotójával szelle­
mileg összeesvén, minden igazságok nyitjára jutott.
íg y ismeri fel aztán az ember, miszerint az ész nem egyéb : mint az
enmagát felismerte okfő; — az okfő nem más, mint : az élet oka; — az élet nem
más, mint : az ellensarki tényezőknek, egy szerves okfőbei tsukódása ; — az
erő : az ellensarki tényezőknek össztsapásaiból keletkezett mozgás ; — az anyag :
az ellensarki tői tényezőknek tsukódásaiból mennyisedéit állomány; — az igaz:
a’ valónak okfőileg felismert ténye; — a’ szép : az épnek észszerinti felisme­
rése ; — a’ j ó : az édeninek óvatos (vagy jogos) élvezete; — az igazság : az igaz
és ágainak a’ szép és jónak összege; — az igazságosság: bármely tselekmény-
nek, az igaz, szép és jó összegébeni elítélése; — a’ szabadság : bármely egyes
egyénnek az igaz, szép és jó határai közötti bátor mozoghatása; — az erköltsi-
ség : az igaz, szép és jóbani működés; — az alkotmány a’ régi szójárás szerint:
 373
az alkotó Atyának akla alakjábani kormányzás; a jelen szójárás szerint : Isten
országának és igazságának felismert mintáján szervezett kormányzás; — a’ po­
litika : az emberi-nemet ép olbai, akolbai, vagy állambai vezetésének titka
sat. sat.“
íme, midőn a’ teclmicusok, szervesen működő kisvilágunk legrejtettebb
mozgató erőinek kétszeresen potentirozott okfői titkával igy ismerkedtek meg,
itt az ideje, bogy a’ legeszélyesebben alkalmazott művészettel tsatolják össze
az eddigi : ür vonzó, szívó és gőz : taszító, kifeszitő, mozgató rugóitól vezetett
gőzgépeket, a’ dynamicai erői hatályban működő dejességgel, és pedig minthogy
gépészek nem vagyunk, talán úgy : hogy az esztergályozott vasból készült fel-
és alászálló mozgó ramáts (embolus) felső ’s alsó feszes részeihez beforrasztva
úgy alkalmasztassék egy hatalmas galvan-berz-teleppel összeköttetésben levő
lágyvasból készült kettős, vagy négyes, sőt a’ gép szervezetéhez többszörösen is
alkalmazott patkó, hogy a’ mint a’ ramáts felszáll a’ felső, ’s a’ mint az alászáll
az alsó patkó delejesítessék meg, ezáltal a’ mozgató erő sokszorozott arányban
hatványoztatván, a’ legkülönbözőbb tzélokra, főleg a’ hadi hajók sebességének
rögtöni potentirozására, ha nem is mindig, de legalább veszedelem alkalmával
használtatnék.
íme a’ midőn a’ természeti-tudományokban voltakép beavatottak előtt
tisztán áll, hogy ez egyete.mes nagy egész nem egyéb, mint : a’ legmagasztosb
Értelem eszményiének, valóvá érzékenyitett nagy szellem képe, miután annak
székekszéki központjában mindenha megvalának azon kellékek, mint : világos­
ság, hév, delejesség és vízgőz, melyek a’ legmagasztosb delejes éberlétü életet
élő világ Lélekhez, mint legfőbb végtelen-örök okfőhez, Igéhez igényeltettek.
Ekként midőn a’ való tudomány szentélyében mindazt, a’ mit : történészeti, ter-
mészet-tani, böltsészeti, tsillagászati, gépészeti, országlászati, egélyészeti ’s nyel­
vészeti leglényegesbek szakkörében a’ lehető legtágasb körben felderíthettünk
befejeztük, ezzel letettük a’ mivel tartoztunk : a’ Szent Vallásnak, Szent Koro­
nánk és ditső Nemzetünknek.
íme a’ midőn, a’ való tudomány terén : az anyag lényeges, kisvilágunk
és ez egyetemes nagy egész tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetők
okfője, a’ mintis Isten országa s’ minden igazságok felett ily tisztán kiokultunk,
ideje : hogy a’ dolgok nagyrendjére térjünk.
Am álljon elő a’ ki az igaz, szép és jó isteni törvényeinek rendjében, de
azért mégis a’ dolgok szabad vidor járásában magasztosabbat és jobbat javasol­
hat, és mi leszünk az elsők, kik őt követendjük.
íme, ha sikerülhetett az annyira szétágazó elméket a’ számtan, úgy a’
tsillagászat körében naprendszerünkre vonatkozva oly egyöntetű értelmiségre
vezetni, nem tudnók az okát, miért ne lehetne ezt az annyira elágazott vallás és
a’ tudományok minden ágaiban is kivívni. Valóban, ha ezek tömkelegében körül
374
tekintünk, bár mily lehetlennek látszassák egy előre, de azok megegyeztetése,
épen nem tartozik a’ lehetetlenségek sorába.
Részünkről teljesen megvagyunk győződve : ha a’ jóságos Isten a’ dolgok
jelen szörnyen tátongó örvényéből megóvand, és eme tsakncm a’ bábeli zavar­
gásig emelkedett tömkelegéből szerentsésen kivezetend, eljövend azon idő is,
midőn az egélytan, természettan, böltsészet, sőt a’ követendő országlati rendszer
körében is, mindnyájan egy általános értelembe központosulva egy közös nagy­
rendre térendünk; de ezen értelem központosítási törekvés kezdeményileg teljes­
séggel nem fejtegethető más nyelven, a’ lelket oly teljesen megnyugtató sikerrel,
mint egyesegyedül a’ miénken. A’ legrégibb évesült időktől fogva, elég sokáig
küzdöttek ezen magas tételek meghatározásában, úgy : a’ pogány, mint keresz­
tény böltsek, a’ nélkül, hogy tzélt értek volna, s’ miért? mivel nem kutatták azon
isteni eredetű előképi nyelv, lényeges szavainak leikébe letett, böltelmét, mely­
be a’ való tudomány emberi fogalmakhoz alkalmazottan, a’ tudós betűk jól és
állandóul megalapított jelves jelentőségein, örök időkre érvényűben letétetett :
melynek alapján az eszmék minden zavarjaitól menten, mintegy kézen fogva
vezetve, a’ való tudomány felett tisztán kiigazodhattak volna.
íme tud. olvasóink! itt azon mindenekfeletti isteni országlati-rendszer,
melyet az emberiség annyi ezer és ezer évektől fogva tudtán kívül, mintegy
ösztönszerüleg elérni szándékozott, a’ nélkül, hogy azt az évesült korszakban,
annyi borzadalmas forradalmak vívmányain, a’ legbuzgóbb hazafiak állandóul
meghonosítani képesek lettek volna; ’s miért? mivel a’ való tudományok, a’
nagy tömegbe vérré váltan át nem tétethettek.
Legyen tehát ngy, mint volt igen-igen régen! Ne legyen e’ nemzet fiai
közt egyetlen egy tag, ki az igaz, szép és jó törvényeit, magától a’ jóságos élő
Istentől eredtnek ne tekintené, ’s akkor e’ nemzet úgy anyagi, mint szellemi téren
újból óriássá váland. íme itt rejlik szerintünk e’ ditső nemes nemzet nagysága,
mely ha nem volna : t e r e m t e n ü n k k e l l e n e . ’S eljő az idő, midőn az isten­
félő leghatalmasb országok keresztény Fejedelmei, magas Kormányai ’s népei,
ezen isteni eredetű nyelvet, mint az emberiség örök boldogságának megalapítá­
sára vezető legbiztosb ereklyét; minden legkisebb idegenkedés nélkül önként
befogadandják nyilvános tanodáikba, hogy ezen isteni eredetű tudós nyelv, mely
eredetileg az összes emberi-nem legfőbb szellemi kintse vala, mindaddig mig c’
világ fennálland, soha ki ne veszszen.
És most az istenfélő természet-tudósok és minden renden levő doktorokon
a’ sor, hogy az emberiséget az ő megrögzött, elfogult, előítéletes elmebeli, mint
legveszedelmesb és legelterjedtebb bajaiból, ezerféle alakban tudatilag felvilágo­
sítván, kigyógyitsák. Lelkűnkből óhajtanók, hogy az orvos doktorok, kik az
emberiségért saját életüket nem egyszer feláldozzák, méltóbb és a’ lehető legki­
terjedtebb helyet foglalnák el az álladalomban, és ha befolyásunktól függne,
minden lelkészi, tsillagászati, természettani, főgazdászati tanokat, egyedül ezek
 375
lelkiismeretes tagaiból válásztanók. — D e, hogy az emberiség teljes bizalom­
mal lehessen irántok, szükséges, hogy a vegytant, bontztant, élettant, tsil-
lagászatot és a’ tudományok összes ágait a’ dolgok reáljain építsék. íg y le­
hetvén elérni azon ösvényt, mely az emberiség jólétére, az Isten örök dicsősé­
gére vezethet.
De hogy tud. Olvasóink ama szerfeletti hasznot, mely a’ való tudomány
leleplezésén az emberi-nemre, de különösen nemzetünkre háramland, mintegy
eleve átpillanthassák, ezekben központosítjuk össze: A tudós világ egyöntetű ér­
telmiséggel azonnal, tényként látandja bebizonyítva lenni, miszerint az arany­
korszakban az emberi-nem lehető legnagyobb része valósággal bölts volt, a’ mi­
dőn tehát a’ tudósok: a doctissimus ac clarissimus tzimet, non tantum de stylo,
hanem de lege igazán, Istentől is jóvá hagyólag megérdemelték. — A’ legkono­
kabb fürkésző sophisták, sokistenitők, istentagadók és enistenitők számtani bi­
zonyossággal, a’ legpositivumabb alapú tényeken teljesen meggyőződendenek:
az élő Isten tsalhatlanságáról. — E’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti
észlelhetők felismert, megszámlálhatlan tsillagainak, egy központi világosság
székekszéki okfőjén belátandják: Isten országát és annak igazságát az ő igaz,
szép és jó törvényeivel. — Belátandja kiki, saját kisvilága szerves egységének
okfőjét úgy erköltsileg, mint élettanilag, vagyis úgy minőileg mint menyileg. —
A’ vegyészi kísérletek vívmányain tényleg leend belátva, az anyagnak az egész
egyetemiségre érvényült ugyanazonossága (identitas) nem tsak az ő elemeiben,
hanem tényezőiben, sőt minőségeiben is úgy, a’ mint ezek a mindenekfeletti
végtelen-örök deleileg működő éberlétü obfőből, legfőbb Észből, világ-Lélek-
ből, Igéből minden ugrás vagy hézag nélkül szerves kaptsolatban kiindultak.—
Felderülend a’ gépészet voltaképi titka. — Kivilágland miként kellessék a leg-
tsudásabb alakban a’ való tudományt, mintegy töltsérrel öntési módján mnemo-
nicai elfelejthetlenséggel oly általánosan elterjeszteni, hogy azt az utolsó egész­
séges eszü ember teljesen és tökéletesen, szerfeletti könnyűséggel megértse. —
Felderülend az emberi-nem közös eredetének legvalószínűbb hona, nemzetünk­
nek valóságos óriási történelme, hajdani roppant kiterjedési elágazása, a' világ
szinpadáni szerfeletti hatalma. — ’S mindezek alapjain az összes társadalmakra
nézve azon szerentse származand, miszerint egy oly vallásilag, erköltsileg újjá
születendő emberi-nemzedék sarjadzand, mely miként szt. Atyáinktól a’ legrégibb
időben megjózsoltatott: Isten ditsőségét és saját nagyságát, a’ világ végéig örö-
kitendi meg. — De a’ mi legtsudásabb, nem leend voltaképi tudós, ki ezek de-
ritményein egyöntetű értelmiséggel tisztán és teljesen be nem látná, hogy az
arany korszaki nagyszerű szellemi vívmányok, a voltaképi tudós betűk jól és
állandóul meghatározott jelves jelentőségein, melyek a való tudomány kutsát
képviselik, tsakugyan a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe
valósággal bevésvék.
376
Jól mondó tehát Dor Schuster : „Lingva hungarica est unice logica.“
De mi is aligha tévedtünk, midőn ennél egy féllépéssel feljebb emelkedvén,
elözményes művünkben, só't itt is kimondánk: Lingva hungarica est inter
omnes lingvas perfectissima, complectens in se aureae aetatis philosophiam re­
velatam.
Isten irgalmassága lengjen felettünk és világosítsa fel az 6' szent ma-
lasztjával az istenfélő fejedelmi Atyákat, hogy minél kevesebb áldozattal vívas-
sanak ki eme legszentebb isteni tzélok. A’ mindenekfeletti élő Isten szilié előtt
porba borultan igy esdjük: az igazság legbiztosb korszakára vezető, Légyent!
 Nyilatkozat, hála, józslat és ima-

Akár hiszszük, avagy nem hiszszük, akár

látjuk be, avagy nem, a’ mindenek feletti jó­
ságos élő Isten él, Üdvözöljük tehát Jézusban
a’ mennyei Követet! ki azért küldetett hoz­
zánk, hogy részint: az egy Isten eredeti taná­
tól eltérteket, újból rannak igaz, szép és jó ta­
nára ’s törvényeire serkentse ; — részint, hogy
a’ sok istenitől, hitetlen pogány korszak által,
minden józanságból kivetkezett és állatiságra
sülyesztett emberi nemet, a’ való egyedüli élő
Isten tanára ébreszsze, hogy igy mindazokat
egy közös legfőbb szellemi Lény védszárnyai
a lá : Ki se meg nem tsalhat, se meg nem csa-
latathatik, gyüjtvén ; — ekként mindannyiakat
szellemtesti megnyugvással, a’ hajdani para-
ditsomi korszak igaz édjére vezesse vissza.

A’ kik a’ mindenekfeletti legmagasztosb delejes éberlétü életet éld okfo

szellemi igazságába behatottak, azok tudják: hogy mind ezen tér és iddben levő
nyilatkozatok szerinti észlelhetdk, miként indultak ki dsi erőkként, a’ végtelen­
örök Szellemből tér és időbeni mennyis és minds tényezőkké; azok tudják, mi­
ként tsukódtak ezek primitiv elemekké, ’s ezek a’ láthatatlanból, miként sürüd-
tek látható anyagokká ’s testekké; azaz, a kik tudják, miként lön az Ige testté,
azok előtt tisztán áll, hogy az a’ mi téveszmén nyugszik, az, az emberiségre
nézve üdvös nem lehet, úgy hasonlóul az, a’ mi az emberiségre nézve nyilvá­
nosan káros, az, az igazságon nem alapulhat, ezek tehát saját viszonyainkból
örökre számüzenddk. Es igy a lehetd legbetsesb szolgálatot véljük tenni a mi­
dőn a’ való tudomány terén feltárt tanokat, az d különlegességében leleplezvén,
az emberi-nemnek átadjuk, hogy azon bonyodalomból , melybe a’ bukott
korszak zavart idézte tanain sodortattunk, újból az d igazukra, mint a honnan
egykor g# ép ész segedelmével kétségtelenül kiindultunk visszaye?;ettessünk.
3T8

Azon ösvény, mely bennünket ezen tömkelegből sikerrel kivezethet nem

más, mint az érzékeinknek szünet nélkül tárva levő mindenség nagyegészének
okszerű felismerése, a mint itt t. i. a’ myriad égi testek az ő székek-székiből,
az ő halhatatlan igazukból, minden zavaroktól menten, örök-időre kiszámítva
igazgattatnak, úgy az emberiség, míg ezen legfőbb szellemi Lénynek igazát,
mint a’ honnan eszmesitését nyerte tudja ’s ettől el nem térve, annak igazát hí­
ven követendi, soha sem tévedhet el; de mihelyt ezen ösvénytől eltér , ismét a’
legmélyebb bonyodalomba sodortatik. Ekkor aztán hiába soliajtozandunk ég
felé, mivel a’ legfőbb Lény, tántorithatlanul mindent: az igaz, szép és jóban
igazgatván, enmagunknak tulajdonítsuk, ha azt a’ mi reánk nézve legbetsesb,
tulajdon lábainkkal tápodra nem iszonyodunk.
Addig tehát mig az emberiség a’ maga irányát, a’ képzeményi világból
költsönözni elégségesnek véli, addig épen semmi irányt sem követve, e’ valók
világában a' setétségben tapogatódzva, soha az igaz, szép és jó valóját e' megbe-
tsüllietlen nyugalmát megtalálni nem fogja.
De az emberek semmitől annyira vissza nem rettennek, mint azoktól, kik
elfogultságaikból, előítéleteikből az igazra, az ő legfőbb javukra visszavezetni
óhajtják. Megszokván az egymásközötti rászedést, ez által mások iránt bizalmat-
sággal viseltetvén, mindenkiben gyanakodnak, megszokván enmagunkban nem
bízni, az észtől félnek, és az igazat, mint veszedelmest tekintik; — megszokván
a’ vezetést, vezetőiket mindenben vakon követvén, egyik a’ másikától vár ditső-
séget, és a’ dicsőséget, mely tsak Istentől származik nem keresik; — ’s igy
azokat, kik az emberiség igazán, nyugalmán, az ő legbetsesb földi ’s mennyei
boldogságán fáradoztak, mint eszeveszetteket, legnagyobb ellenségükként te­
kintve megrohanták, és őket a’ legundokabb rablók módjára büntetni nem
iszonyodtak.
Nem-nem! azon legrégibb idők szent életet élő próféták és pátriárkák,
kik az emberi-nemet az igazság valójára vezetni ohajták, azok nem lehetnek az
emberiség ellenségei, nem, mert ugyan hogyan lehetne az, hogy a’ midőn e’
tárva levő mindenség legfőbb szellemi életet élő okfőjének természetét, vagyis
annak igaz, szép és jó törvényeit úgy erköltsileg mint élettanilag felderiték, és
felebarátaikat mind azok követésére serkenték, saját romlásukra vezetnék?
— nem-nem ! ezen isteni igazságok min boldogságunkkal ellentétbe soha sem
jöhetnek. És igy ugyan hogyan volna lehetséges, hogy azon istenfélők: kik
ember társaikat az annyi időkön át szétzilált, feldúlt helyzetükből valódi rendel­
tetési tzéljokra, minden bel és kül társadalmi rázkodtatás nélkül, egyedül a’ való
tudomány tényén alapult tsalhatatlan évangyéliom igazságain vezetni óhajta­
nák ; — azok kik oly kormányzókat esdve esdenek, kik, a’ bennök helyezett
bizalommal soha vissza nem élhetve, a’ Fejedelmek és népek közötti tántorithat-
lan hűséggel állva, mindig: az igaz, szép és jó törvényeinek határai közt adnák
tanácsadó szavazatukat; — azok, k ik : a’ való szent vallást, minden lealatsonyitó
 379
mellék érdekek szennyétől menten, a’ valók alapjaira fektetni szándékoznak; —
azok, kik: a’ valósággal soha ellentétbe nem jöhető tsalhatatlan tanokat, már a’
gyenge növendékek szellem-testi együttiességébe beoltani törekesznek, és igy
minden tekintetben a’ józan, vérré válandó haladás, az igaz, szép és jó isteni
üdvét óhajtanák, ó ezek az emberi-nem ellenségei nem lehetnek! Nyissuk fel
tehát buzgó imáinkkal ajkainkat és kérjük a’ jóságos Istent, hogy az ő országa
’s igazságának igaz, szép és jó törvényeit, itt e’ földön is mindnyájunk országlati
rendszerébe általánosan visszaállítani kegyeskedjék, és óhajtásaink betöltvén a’
mennyet, nints kétség, hogy az ige testté váland; — mert ő az, ki enmagával
soha ellentétbe nem jöhetvén, kietlen nyílt könyvébe értclmesbjeihez eme nyi­
latkozatát irá.
Ó ti sokistenitői ’s minden józanságból kivetkezett hitetlen halandók! ti
kik sem a’ szent életet élő próféták, pátriárkák, sem mennyei Követem évángyé-
liomi valóságait mi hitelre sem méltatva, mindezeket hitregékként, elme játszi-
ságokat tekintitek; ideje, hogy e’ komoly tsalhatatlan igazságoknak engedve,
undok sokistenitői tévtanaitokról, hitetlenségtükről teljesen lemondva, az ép ész
korlátainak határai közé vonuljatok vissza. Örömmel szemlélem e’téren a’ bennem
bízókat, és az évangyéliomi tanokat liiven követők eljárásait, úgy az ezek benső
felismerésein, mindenben buzgó vallásossággal és lelkiismeretességgel eljárókat.
íme halandók tárva ’s kivilágositva alkotám e’ roppant myriad égi rend­
szeremnek összegét, tsak azért: hogy tselekvéseimet mit sem titkolva, ti is
azokat azonképen belátván mind azokat enmagatok hasznára fordítva alkalmaz­
zátok, hogy lássátok be, hogy a’ mint országomban, minden: az igaz, szép és
jó törvényeinek szabad járás kelése közt igazgattatik 17°), azonképen kormá- I7°)
nyozzátok ti is e’ földöni országlástokat, igy érhetvén el egyedül ama paradi-
tsomi édent, melyet néktek e’ földi bolygóm alkotásával kijeleltem.
Megtermékenyitém e’ földet mindennemű legizletesb gyümöltsökkel,
hogy szolgálnának azok táplálékul néktek; de ezen kívül alkottam olyano­
kat is, melyek néktek táplálékul nem szolgálhatván, sőt némelyek mérges
hatásuknál, ezzel, nyilvános ellentétben állván, azokat bizonyos romlástok nél­
kül eledelül magatokhoz nem vehetitek, tsak azért: hogy a1jót, a’ rosztól meg­
különböztethessétek ; — de alkottam olyanokat is, melyek gyönyörű színezetük,
illatárjok, vagy egyéb jótékony hatásuknál, részint gyönyörüségtük növelésére,
részint számtalan ezer betegségbőli kiépüléstükre szolgálhassanak; — alkottam
ismét másokat, melyek utálatot, visszataszító érzelmet költsenek fel bennetek,
tsak azért: hogy a’ szépet a’ rúttól, — a’ hasznost a’ károstól megkülönböztes­
sétek. Belétek oltám ezeken kívül a’ méltányosság, jogosság érzetét, hogy ismer­
jétek fel az igaz bánást, az igaztalantól, és ezzel lássátok be úgy az igaz, szép
és jó ; mint a’ gaz, rút és rósz közötti különbséget. Én vagyok az, ki e myriad
égi rendszeren alkotásával e’kietlen tágban, a’ ti naprendszeretüket térben kijelel­
vén, ennek földi bolgóján titeket a fokozatos kifejlődés fonalán, már az ázala-
 380

gokban eszmesitve, oly kellékekkel ruházálak fel, melynél fogva a’ hangoknak

szavakká, lett izüléseinél a’ tapasztaltakat közölhetvén, egymást költsönösen fel­
világosíthatjátok, mi által a’ mindenütt egyaránt érvényűit igaz , szép és jó törvé­
nyeim kézen fogott vezesén, a legrégibb időben déd-déd őseitek az ép ész fel­
ébredésére jutván, képesekké váltak, mind ezen tér és időben levő nyilatkozatok
szerinti észlelhetőknek a’ maguk biztos valójára, azok kétségtelen igazára ju tn i;
kik ép azért, mivel a’ felismert igaz, szép és jó tanától deleileg át és áthatva va­
lónak, képesek voltak azokat a’ voltaképi tudós betűk jól és állandóul meghatá­
rozott jel vés jelentőségein, az előképi nyelv leikébe bevésten elhagyományozni;
hogy azon esetre, ha netalán azoktól utódaik az idők bár minő zavarjam eles-
nékek, azokat újból és újból felélesztvén, általok mind annyiszor e’ földön bol­
dogok lehessenek, mely nyelvet, mint mindnyájatok legmagasb szellemi vívmá­
nyát elveszni soha nem engedendem.
Jól meggondoljátok tehát, hogy ezen legfőbb poltzra, csak az által való­
tok szerentsések jutni, mivel kebletük legmélyebb rejtekébe az állati élet okfő­
jén felül, oly az én képem és hasonlatosságomra alkotott szellemi szikrát is vés­
tem, mely titeket őrző angyalként, ha enmagatukba fordulva, annak intését min­
denben híven követenditek, úgy enmagatuk, mint mindezen tér és időben levő
nyilatkozatok szerinti észlelhetők legmagasb delejes éberlétü életet élő okfőmre
, is rájöhettek. Azért alkottam a’két úgy kevesb: növény, mint többes: állati ellen­
sarki servesen élők seregét, hogy azok legkülönbözőbb felismert tulajdonságain
eszméitek minden irányban gazdagodván, teendőitek felett tisztán kiokulhas­
satok, mert jól megjegyezzétek: hogy a’ mint ezeket, úgy e nyilatkozatok sze­
rinti észlelhetők myriad égi rendszereim kietlenségét is, eszközökként tsak azért
szerveztem ily kirívó nagyság és renddel, hogy felköltvén figyelmettiket, ezek
felismerésein mintegy kézenfogva vezetve, jöjjetek reá azon legmagasb tzélra,
melyet itt e’ földön számotokra kijeleltem; hogy lássátok be, miszerint: mind­
ezen nagyságok tiértetek tsak azért teremtvék, hogy velem végre szellemileg
összeesvén, szellemtesti együttiességgel rendezzétek e’ földi boldogságtukat, még
pedig oly nyilvános ellenőrséggel, hogy a z : a’ közerköltsiséggel mi ellentétbe
se jöhessen.
És a’ midőn tudjátok, hogy itt az anyagok szünetnélküli tsukódásaiból
kifejlett, és szabaddá lett galvan-berz-erők el nem veszhetnek, hanem a’ mint
ezek, az egyes saját elszigetelt szerves testeitekben életerőkként az idegrendszer
elvezetői által, végre az agy üregeibe székesedvén, ekként nem tsak az egész élet­
szervezetet éltetik, hanem az életerőknek és az érzékeknek a’ kiiltárgyiságból
vett benyomásainak székükbe való működése folytán, ennen szellemiségtiikké
ébredvén, igy saját okfői felismeréstükre jutván, az összes állatsereg felülemel­
kedvén szellemi lénynyé váltok. Úgy a’ fentebbieket észbeli teketségtüknél
tudva, teljesen meggyőződhettek arról is, hogy az annyi myriad égi testeinek pa­
rányáiból szünetnélkül fejledező galvan-berz-delejes életerők is, elébb az egyes
 381

naprendszerek gótzába, az itt megtisztultak és feleslegesek, a’ székekszéki gótzba

vonulva, végmtíködésemben ez az, mi adja úgy a végtelen-örök, mint a’ tér-idő­
ben levők okfőileg összfüggő működésemnek szellemlelki egységét. És ép azért,
mivel az annyi tér és időbe átvitt myriad bolygói-rendszerek, és azokon élőskö­
dők, mindanyian eszményileg, az én végtelen-örök okfőmből indulva valósitat­
tak, melyek elemeikre, tényezőikre lett oszlásuk, tisztulásuk után, újból enncn
mindenségem javára fordulva, mindannyian ennen éltető erőim kútforrásaként
működnek; innen tisztán beláthatjátok, hogy kívülem más önálló független szel­
lemi lény teljességgel nem lehetvén, természetes, hogy ekként oly idegelveze-
tőkre, vagy érzékekre, minőkre elszigetelten zárkodzott életszerves testetüknek
szükség vala, nálam felesleges lett volna; miután én a’ tér és időben levő nyi­
latkozatok szerinti eszlelhetőkkel, miként lélek a’ testtel egy szervesen, veletek
összfüggő, de ezenkívül egy önálló', független, végtelen-örök, eszményi-való leg-
magasztosb delejes éberlétü életet is élek. — Innen a’ mint ti érzékeitek és az
ezekkel szerves kapcsolatban levő kellékeitek által, mindennek az ő valójára, iga­
zára, tudatára juthattok ; — úgy én legmagasztosb delejes éberlétü életet élő Lé­
nyemből, mint egyetemes központosított világ-Lélek, legfőbb Esz, szellemi Lény,
mindent látó Szem (/£ \) világitó sugárai által, melyek az én akaratomat köve­
tik, finomságuknál mindazokat áthatván, és belátván (ép úgy, mint midőn szei-
felett ritka jelenetként! tér és időt nem ismerő delejes éberlétü állapotban vagy­
tok), a’ gondolat azonossága sebeségével mindenről a legbiztosabban értesittet-
vén, mindennek igazára ju to k , és ettől áthatva, ezen összes mindenségemben
mindent az igazban rendezek. Ezen tántorithatlan igazomból, mindig a’ szép és
jóbani működésemnek tulajdonítsátok a’ ti, ’s mind erre megérett más csillagza­
tokban létrejött értelmes teremtényeimnek lehetőségét, kiket én szellemileg en­
nen képem és hasonlatosságomra csak azért alkottam, hogy eme egyetemes mű­
vem néma látványából, és annak felkutatott lényegéből, saját és enmagam felis­
mert okfőjére jutásával, rendeltetési czéljokhoz vezetvén, ekként mindannyian
kevesb sarkilag, szellemben velem összeesvén, egy közös édeni ’s mennyei bol-
dogsára vezessen.
E ’ tekintetben ugyan még sok a’ teendőitek, de ha az én mennyei Kö­
vetem által kinyilatkoztatott évangyéliom ösvényén állhatatosan működtök, mul-
hatlanul eljuttok azon czéllioz, melyet én számotukra öröktől fogva e’ kisded
földön kijeleltem.
Ezen igazomnak tántorithatlanul a’ szép és jóbani működéséből élvezi­
tek ti azon legfőbb jót, melynél fogva észbeli tehetséggel, és végre öntudattal
felruházva, e’ mindenségem egységét okfőjével felfogni képesek vagytok. Innen
nyertétek azon jót, melynél fogva lényetekbe a’ legmélyebben véstem be az
igaz, szép és jóra való törekvést, hogy datzoljatok minden a’ gaz, rút és roszra
vezető ármányok intselkedései ellen. Es mindaddig, míg tőlem mind legfőbb
tántorithatlan igaztól, a’ legnagyobb részben, szellemesed ve el nem tértek, addig
382
minden az igazból a’ rút és roszra való törekvés sikertelen leend, De mihelyest
tőlem eltántorodva, a’ képzelet szárnyain repkedve , enmagatukat bálványozva
istenítitek, enségtük anyagi érdekeitől vezéreltetvén, az ármány és szeretetienség
állvánbe, enmagatuknak tulajdonítsátok, ha a’ szerentsétlenségek legmélyebb örvé­
nyébe sodortattok.
Azért vigyázzatok, hogy a’ midőn e’ myriad égi rendszereimnek, elölte­
tek is ismert legszorosb életszerves összeköttetései tudva vannak, ne vonjátok el
magatukat az én mindenkit egyiránt kötelező' törvényeim alól, hasztalan törek­
vés volna ez, az annyi ezer évek története titeket eléggé felvilágosíthat erről;
hanem használjátok fel minden tehetségtüket és térjetek az én egyedüli igaz
valómra vissza, mert hasztalan fogjátok ti eltévedtek, az én minden tér és időre
érvényült: igaz, szép és jó törvényeim határain kívül keresni a’ ti boldogságai­
kat, mit én nektek egyes egyedül tsak azon kijelelt szentül szentebben megtar­
tandó örök törvényeimnek feltétele alatt adtam. Hasztalan fogtok ekkor azon a’
ti álképzeményeitek által felállított bálványaitokhoz fordulva kérni, hogy sorso-
tukon segítsen, azok bár miként fondorkodjatok és ámítsátok a’ népet, azt nem
eszközölhetik; — sőt mentői inkább eltértetek az én való igazomtól, annál
inkább mélyedve fogjátok érezni az ijedség, szerentsétlenség, szeretetlenség, tsa-
lódások és minden igaztalanságok vegyiiletét. Világosítsátok fel tehát a’ való
tudomány terén egymást költsönösen, de főleg a’ szerentsétlen sokistenitőket és
a’ hitehagyott hitetleneket; és terjeszszétek az évangyéliomi igazságot az ő tiszta
magyarázatában, hogy a’ tőlem kijelelt rendeltetéstükben ismét boldogok lehes­
setek ; akkor én felruházandalak titeket oly igazságos kormányzati rendszerrel,
mely benneteket: az igaz, szép és jó törvényeimnek örömteljes szabad járása ke­
lésének, ürgés forgásának meghagyása mellett, a’ voltaképi ösvényre vezetend;
mert a’ szabadság ne gondoljátok, hogy féktelenség, hanem: az én igaz, szép és
jó törvényeimnek oltalma alatti megszabott bátor mozoghatás.
Rázzátok le tehát bálványaitokat, tévtanaitokat minden mellékleteikkel
együtt, és mondjatok le rólok örökre, kutassátok, gondokkozzatok és akkor téve-
lyeitekböl kiigazodva, mindannyian az én egyedüli igazomra térendetek vissza.
Tsak az én igaz, szép és jó törvényeimnek határai közt uralkodik a’ voltaképi
szabadság; — zsarnokság és szolgaság itt örökre számüzvék. Itt az igaz, szép és
jónak határai közt bátran haladhatva, szelíd méltánylattal egymásra jótékonyan
és nyájasan hatva, szeretettel fogtok viseltetni felebarátaitok iránt, mi által min­
den tsalás, gazság, és méltatlan bánás az ő sötétes felhőivel együtt elenyészem!.
Térjetek tehát vissza ti eltévedt elfajult halandók a’ való igazra, mert
egyedül itt fogjátok megnyerni azon vigasztalást, mely a’ ti sziveiteket minden
retteget gyötrelmektől megszabaditandja, itt minden bizonytalanság, mely titeket
ostoroz, minden szenvedélyek, melyektől ide oda hányattok, minden gyűlölet,
mely titeket egymástól elkülönítve közietek szeretetlenséget okoz, száműzetnek.
Ide visszatérve, éltetük fonalát halmozzátok el költsönösen egymást frissítő kele-
 383
metességekkel, szűnjetek meg ekkor a’ jövendővel bíbelődni, tsak itt e’ földön
működjetek: az igaz , szép és jó törvényeim határai közt, és akkor jövendőtök
igaza is, a’ mennyekben tsalhatatlanul biztosítva van. Éljetek bennem enmaga-
tukért és embertársaitokért, száljatok magatukba ’s gyönyörködve szemléljétek
e’ mindenségem annyi myriad égi parányainak, az én egységembe törekvő szé-
kesedését. Ne gondolkodjatok tehát, más képzeményi lények után, melyek a’ ti
boldogságaikat soha sem eszközölhetik. Élvezzétek azon jókat, melyeket én nék-
tek egyenként és összesen mindnyájatoknak adtam , azért ruháztalok fel titeket
minden állatok felett ép értelemmel, hogy használjátok azt enmagatuk javára, ’s
hogy képesek legyetek általa azon roppant nagy időszakokban keletkezett ter­
mészeti rázkódtatások elviselésére, melyek végzetemnél e’ föld anyagisága lénye­
géből folyván, titeket egyszer másszor szerfelett nagy közökben érendenek. De
ép azért úgy igazgassatok mindent, hogy engemet önmagatuk és utódaitok
javára, mint legfőbb igaz, szép és jót, a’ tudat nyelvével együtt, a’ föld színén
mindenütt örökre elhagyományozzátok, nehogy édeni rendeltetéstüktől elté­
vedve, örökös nyomorúságnak essetek áldozatul.
Én jóvá hagyom mind azon örömöket, melyek néktek nem ártalmasak.
A’ gyönyört nem tiltom nektek, de tsak úgy ha azt az erköltsiség határai közt
oly mérvekben élvezitek, a’ mint én azt egészségtük ártalma nélkül kijeleltem.
Legyetek tehát boldogok! de emlékezzetek meg jól, hogy nekem nem tsak egye­
seket, hanem mindnyájatokat egyaránti szerentséhez juttatni feladatom. És igy
tsak az által lehet szerentsés minden egyes ember, ha felebarátját kiki azonképen
a’ lehető legnagyobb körben, ugyan ezen legszentebb tzélra segitendi. így foly
ez az én örök végzetem rendjéből, és ha ti ezen rend alól kivonni akarnátok ma-
gatukat, úgy egyedül magatuknak tulajdonítsátok, ha azok következményeit, az
ő teljes súlyában mindannyian érezni kénytelenek vagytok.
Kövessetek tehát halandóim bár minő állásban legyetek, azon ösvényt,
melyet a’ ti földi boldogságtuk elérésére kijeleltem. Legyetek valódi részvéttel
embertársaitok iránt, és segítsétek azokat, ha őket a’ véletlen szerentsétlenségtől
üldöztetve lenni tapasztalnátok. Gondoljátok m eg, hogy egykor ily szerentsét-
lenség titeket is érhet, és ismerjétek meg, hogy minden szerentsétlen-
nek joga van segedelmetükre támaszkodni. Azért enyhítsétek az elnyomott
ártatlanok és szenvedő erényesek könnyeit; nyílt szivüek legyetek hű barátaitok
iránt, felejtsétek szomorúságaitokat a’ titeket gyöngéden szerető feleségtük ke­
belén, és jutalmazzátok meg annak hűségét, önzetlen szeretettel; a’ ti példás vise-
letetiik által vezessétek gyermekeiteket az erény re,’s ezt tisztán tűzzétek ki tzélul ma­
gatuknak, hogy egykoron ők is, öreg napjaitokban úgy és akkép istápoljanak ben­
neteket , miként ti is ápoltátok őket. így jutand ez mindinkább a’ társaság na­
gyobb körében is érvényre, ’s végre az egész emberi-nem társadalmának javára.
Legyetek tehát mindenek felett igazságosak! mert ez a’ való oszlopa a’
társaságnak, ez legyen mindenek felett alkalmazva házi tsaládaitok körében,
384

úgy a’ való vallás, törvénykezés, országiás, oktatási ügy ’s minden egyéb intéz­
kedéseitekben. Legyetek kegyesek, mert ez a’ sziveket lekötelezi. Legyetek
engedékenyek, mert tévedezö felebarátaitok közt élvén, enmagatok is gyakran
szükségelitek az ily elnézést. Legyetek szelídek, jó szivüek, mert a’ szelídség
barátokat szerez. Legyetek hálásak, mei-t ez jótékonyságra vezet. Legyetek
szerények, mert a’ dölyfösség gyűlöletet szül. Engedjétek meg a’ netalán rajtatok
elkövetett méltatlanságot, mert a’bosszuállás az ellenségesedést végtelenül növeli.
Tegyetek azokkal jó t, a’ kik titeket megbántottak, mert ez által barátaitokká
leendenek azok. Legyetek mérsékeltek, mert a’ mértéktelenség, bujaság, fajta­
lanság, a’ ti egészségtüket megrongálván, utálatosokká tesznek.
Legyetek valódi honfiak, mert hazátokat ti is ennen szerentsétök előmoz­
dítására ’s költsönös biztosítására szükségelitek. Legyetek engedelmesek az én
igaz, szép és jó törvényeim iránt, mert azok e’ földön is, az általam kijelelt üd­
vösségre vezetendenek titeket. Védjétek közös honotukat, és fejedelmi Atyáito­
kat mind azon jogtalan megtámadók ellenében, kik bár mily ürügy alatt háborút
üzenve, titeket a’ tőlem kijelelt igaz, szép és jó törvényeimnek szabad járása
kelésében gátolva megtámadnának. Ne engedjétek, hogy közös hazátok az
ármány szőtte bilintsei alá jutván, a’ közös üdv elenyészszen. Kérjetek és zör­
gessetek alázattal uj, és újból szelíd szellemben istenfélő fejedelmi Atyáitok előtt:
hogy a’ jóhiszemben átvett pogány korszak törvényeit, az enyémekkel felváltani
kegyeskedjenek.
Legyetek tehát, a’ ti Istenetük kegyelméből a’ trónokon ülő istenfélő Fe­
jedelmeknek hű, hálaadatos és példás alatvalói, legyetek hű házastársak, méltó
szülék, buzgó hazafiak, fáradozzatok szüntelen teljes erőtökből az emberiség
javára, használjátok fel minden tehetségtüket, szorgalmatukat és erényetüket az
emberi társadalom jobb sorsának előmozdítására, ditsőitésére, felvirágzására ’s
magasztalására. A’ ti hatáskörötüket jótéteményekkel gyarapítva tágítsátok
tovább és tovább, és legyetek meggyőződve, hogy azok szerentsétlenek nem
lehetnek, kik másokat szerentsésekké tesznek. íg y az igazból, mindig: a’ szép és
jóban tselekedve, nem fognak azon megérdemlett jutalmazások elmaradni, me­
lyek belnyugalmatok öntudatában a’ legédesebb érzést árasztják el. És ekkor
örömmel tekinthettek vissza kebletiik belsejébe, mert ott szégyen vagy félelem,
vagy bánat hozót nem fogtok találni. Ti enmagatukat fogjátok betsülni ’s min­
den jobbak, kik közelebbről ismernek titeket, szinte betstilendenek és rokon-
szenvvel fognak viseltetni irántatok. És igy nyugodt lélekkel fogtok eljutni vég­
sorsotokhoz : a’ sirhoz, minthogy egyszer testileg megkell halmotok, de a’ ti szel­
lemetek túl élendenek titeket e’ földön is , és pedig annál tovább, minél inkább
érdemesítettétek meg magatukat azok emlékezetében, kikkel jót téve szerentséssé
tevétek. És mitse kételkedjetek, hogy azok lelkei, kik már e’ földön úgy maguk,
mint enmagam okfőjét az ő szellemi igazságában felismerve, rendeltetésemben
működtek, hogy a’ tűlvilágiak delejes körének örök üdvében ne részesülnének.
 385
Szűnjetek meg tehát sorsotok felett panäszolkodni, mert azoknak jobbáx’a
elődeitek, vagy magatok vagytok szerzői. Legyetek igazságosak, legyetek jószi-
vüek és tiszták az erényben. Őrizkedjetek a’ bűnösnek, a’ hitetlen vérszomjától
vezetett győző zsarnoknak, az önző tsalónak és megvesztegethető bírónak, és a’
fösvény gazdagnak látszólagos szerentséjök irigylésétől. Meg ne kisértsétek azon
anyagi érdekben működő enistenitők és hitetlenek számát szaporítani, kik az
emberi-nem szellem kifejlésének rettentő elnyomására, a’ zsarnokságot a’ keresz­
tény világba is minden áron betsempészni óhajtják. Ne engedjétek az oly meg­
bánandó vesztegetéseknek, melyek által hazátok iránt árulókká lennétek. Ne
segítsétek álnokul elő azon minden józanságból kivetkezett bűnösöket, kik hazá-
jokat alá ásni törekesznek, kénytelenek ők lesütni szemeiket, valahányszor azok
a’ ti istenfélő pillantásaitokkal találkozandanak.
Mert emlékezzetek meg jó l! hogy én vagyok a z : ki a’ bűnösöket bár
minő osztályúak legyenek, a’ már egyszer megalapított és minden tér és időre
érvényűit törvényeim alapján, minden legkisebb kedvezés nélkül büntetem. A’
gonosztevő a’ ti büntető törvényeitek alól kimenekülhet, de az én igazságom
ostora alól sohasem. Ha tehát ti az utálatos feslettségnek, vagy torkosságnak
adjátok át magatukat, egészségtiik árával lakoltok. Azon hatalmas sokistenitői,
vagy hitetlen zsarnokok, kik az én egyedül érvényes törvényeim helyett, a’ ma­
guk érdekükön nyugvó önkényes intézvényeiket helyezik, azok az én törvé­
nyeim előtt félni kénytelenek; mert én vagyok a z , ki a’ törvényszegőket szün­
telen büntetem, és őket keblet rázó gyanakodással, félelemmel és nyug hatatlan­
sággal gyötröm. Én vagyok az, ki a’ puszta igazságnak követelő hangjára őket
reszkedtetem, és velek a’ szégyent és nyomorúságot éreztetem. Én vagyok azon
örökké váló igazság, ki minden személy válogatás nélkül a’ büntetést, a’ bűntett
súlyához osztogatom. Az emberi törvények tsak akkor igazságosak, ha azok az
én törvényeim tántorithatlan elvein alapszanak; tsak az én igazságos elveimen
épült törvények azok, melyek mulhatlanul üdvre vezetnek. Egyesítsétek mind­
ezeket az okszerűségért ártatlanul kiszenvedett mennyei Követem tanával, és
oltsátok be a’ sok tekintetben elfajult növendékeitek szellem-testi egyiittiességébe
’s ellenőriztessétek ezeket nyilvánosan, ezen módon intézkedjetek minden perfo­
lyamokra nézve, egyedül a’ házassági perek minden botrány elkerülése tekinte­
téből arra figyelmezzetek, hogy ott egyedül: a’ házas felek és illetőleg özve­
gyek legyenek képviselve, ’s akkor újból minden a’ régi dolgok nagyrendjére
térend vissza.
/
O halandók! főleg ti enistenitő pogányok és hitetlenek térjetek meg,
m ert: Betölt az idő ’s elközelitett a’ xnexxxiyeknek oi’szága, higyjetek az Évangyé-
liomnak. Ne kételkedjetek az én igaz, szép és jó törvényeimnek, az egész egye­
temre kiható kormányzatában, és ha még is tudnátok habozni, úgy nézzétek
figyelemmel azon különnemü bűnösöket, kik mosolygó artzvonásaikkal az ő
rontsolt szivüket takargatják. Nem látjátok , miként a’ nagyravágyó , telhetetlen
MAGYAR B Ö L T S É S Z E T . 25
386
tselszövénykedők éjjel és nappal szünetnélkül egy belső lelki gehennai tűz által
égettetnek, mely teljességgel el nem oltható. Legyetek meggyőződve,‘hogy azon
hitetlen zsarnok hóditó, bánat és szomorúsággal uralkodik azon romok, az annyi
pusztítások, sanyaruságok, sartzolások és annyi szerentsétlen emberek sorsa fe­
lett, kik őket átkozzák. Hiszitek-e, hogy azon hitetlen hízelgőkkel környezett
zsarnokok nem veszik-e észre alatvalóik gyűlöletét és megvetését, melyet az ő
elnyomásai, igaztalanságai ’s feslettségei idéznek elő? Legyetek meggyőződve
hogy az én képem és hasonlatosságomra beléjök vésett szikra, mely tselekvé-
seikre azonképen ellenőrködik, bár miként óhajtsák azt eltitkolni, azt teljességgel
le nem küzdhetvén, végre is egy folyton-folyt belgehennai tüztől j mind addig
égettetnek, mig kétségbeesetten a’ leggyötrőbb iszákosságba, Őrjöngésbe esvén,
végre a’ legkárhozatosb örök halállal lakolandanak.
Tekintsétek a’ tunya gazdagokat, miként ostorozza őket az unatkozás és
elégedetlenség. Nézzétek a’ fösvényt, kit mások ínségei meg nem indíthatnak,
miként éhezik datzára halmozott kintsének, melyet enmaga nyugtalanitására
gyűjtött. Nézzétek a’ kitsappongó kéjvadászókat és a’ vigadva tobzódókat., mi­
ként sóhajtoznak alatomban egészségük vesztességén. Nézzétek a’ hűtlen házaso­
kat, miként keserítik költsönös nyugalmukat. Nézzétek a’ hazudozókat, a’ tsaló-
kat sehol bizalomra nem találnak; és a’ képmutatók, a’ ti átható pillantásaitoktól
és az igazságtól miként reszkednek. Nézzétek az irigynek kétségbeesését, midőn
másnak boldogságát szemléli; a’ hálaadatlan jég hideg szivét, kit semmi jótéte­
mény fel nem melegít; azon szörnyeteg kőkemény indulatát, kit a’ szerentsétle-
nek sóhajtásai meg nem lágyíthatnak; azon türelmetlen, bosszút forraló kebelét,
ki epével táplálkozva enmagát emészti. — Irigyeljétek, ha képesek vagytok a’
gyilkosnak, az igaztalan bírónak, az elnyomó zsarnoknak és az árulónak álmát,
kiknek a’ fúriák legszörnyebbjei vetik nyugvó helyeiket. De ti ezeket tudva, nem
nézhetitek közönyösséggel ezen áldozatokat, ti könyörülni fogtok azon szerentsét-
leneken, kik az ő igazukból tévedve, a’ rát és roszra hajlottak; ti őket kerülni fog­
játok , a’ nélkül, hogy gyűlölnétek. Ha ti magatukat velők egybehasonlitjátok,
mennyire kell bensőleg örvendeznietek, hogy ilyenek által félre nem vezettettetek.
Ezekből tisztán beláthatjátok : hogy én az igazomból tántorithatlanul,
mindig a’ szép és jóban járván el, ezen végzetemnél fogva, minden személy vá­
logatás nélkül a’ bűnöst megbüntetem, az erénybeni önérzetet pedig itt e’ földön
is megjutalmazom.
r
Es most ti minden józanságból kivetkezett hitetlen enistenitő zsarnokok,
térjetek meg, mert tsak igy láthatjátok be magatuk is , hogy hasonlók vagytok
embertársaitokhoz, kiktől minden hatalmat az ő beleegyezésükkel nyertetek még
akkor, midőn a' dolgok nagyrendje megalapításával, az én mindenek feletti vég­
telen-őrök deleileg működő éberlétü okfőm előttük tudva lévén, ennen mennyei
országlati rendszeremnek felismert igazságán alapítók e’ földön: a’ maguk or­
száglati rendszeröket, a’ legdiszesb trónnal; — tsak azért, hogy őket istenfélő
 387
Atyákként az ő legfőbb tzéljokra: az igaz, szép és jó tudatára, mint mindnyája­
tok üdvére vezessétek. —■Ezek szentségében vezessétek tehát népeimet isteni
félelemmel, és híven teljesítsétek e’ tekintetben kötelességtiiket, és ha hatalmoto-
kat gyarapítani szándékoznátok, azzal soha vissza ne éljetek. A tőletek függő
tisztviselőket hivatásukban visszaélni soha ne engedjétek , gondoljátok meg jól,
hogy az ítélet napja egykor kérlelhetlenül eljövend, és mind azok, kik nem
az én rendeltetésemben működnek, a’ felelőséggel járó teher múlhatatlanul
beálland. Legyetek tehát mindenek felett igazságosak alatvalóitok iránt, és ők
tisztelni fognak titeket mint legfőbb földi jótévőjöket. A’ népet meg ne vessétek,
mert ha őket megvetve, oktalan állatokként semmibe sem tekintitek, vagy ha
ennen földi érdekeiteket, saját népeitek érdekeitől, kikkel a’ legszorosb elválaszt-
hatlan szerves kaptsolatban vagytok, erőszakkal elválasztjátok, és őket mint
ellenségtüket tekintitek, akkor t i , mint minden zsarnokok gyötrelmes nyugta­
lanságok és szörnyű gyanakodások közt, enmagatuk estek áldozatul. A1 forra­
dalmakba sodort népek, minél jobban hanyagoltátok el őket a’ való tudomá­
nyokban nevelni, annál inkább mibe sem veendenek titeket; hasztalanul fogjá­
tok az eltévedt sokistenitői hitet, mely titeket istenített segítségül hívni, ez nem
segíthet rajtatuk, mert a’ pogány idők álistenei e’ keresztény világ feltárt való
tanain lejártak. Én pedig mindent az igaz, szép és jó törvényeimben igazgatván,
ha ezektől eltértetek, és makatsul ennen törvényeitekhez ragaszkodtok, ám ti
lássátok, ha a’ népeknek mint szerentsétlenségük okozóinak, és innen eredt dühös-
ségüknek, mit szándékos tudatlanságuk megszilárdításával tsak annál nagyobb
fokra fokoztatok, áldozatul esendetek. En ki az igaz, szép és jó törvényeit, az
összes egyetemiségre nézve visszvonhatlanul megalapitám, nem engedhetem meg
többé, hogy annyi milliónyi ember, kiket én mindnyájokat a’ közös boldogság
élvezetére alkottam, egyesek eszme zavarjainak, rát érdekének, kapzsiságának
essenek áldozatul. Térjetek meg tehát ti sokistenitő, enistenitő ’s hite hagyott
hitetlen zsarnokok, m ert: Betölt az idő! ’s fogadjátok el a’ keresztény való val­
lást általánosan, hogy az minél elébb közönségessé váljék, itt a’ legvégsőbb kije­
lelt idő, mert ennen makatsságtuknak tulajdonítsátok, ha a’ józanságnak hitelt
nem adva, azon verembe sodortattok, melyet az igaz hívők számára egykor oly
szeretetlenül ástatok. Erősen int az idő, mert ha hitelt nem adtok, roskadozó
trónotukat egyenként és összesen, az istenfélő keresztény dynasták tagaiból
helyettesitendem. Jól megjegyezzétek tehát és szüntelen szemeitek előtt legyen,
hogy bár az annyi ezer évek zűrjén, minden hatalmat kezeitekbe ragadtatok^
még sem valátok képesek: az igaz, szép és jó törvényeimet teljesen elnyomni,
nem, mert én vagyok felettetek, ki a’ magam igazomból tántorithatlanul senki­
nek mitsem kedvezve, mindent a’ szép és jóban igazgatván, ekként az én képem
és hasonlatosságomra teremtett magzataimat, kiket én értelmiséggel ruháztam
fel, elnyomni nem engedém. Mind ezekért ti vagytok felelősek előttem.
Ti istenfélő valódi keresztény fejedelmi Atyák, kik eddig is minden hatal-
25*
388
matukban levő eszközzel kitelhetőleg azon igyekeztetek, hogy a’ hatalmatuk alatt
álló népeimet, mennyei Követem által oly tisztán kijelelt évangyéliomi ösvé­
nyén szeretettel érleltétek, legyetek nyugton, mert azok bírván megelége­
désemet, a’ való tudomány mindinkább] felismert terjedésén, mentve vagy­
tok, minden jogtalan megtámadások ellenében. Az isteniekben nevelt népek
hódoló tisztelettel önként vetik magukat alátok, mert tudják, hogy ezek az
ö általános javokért igy vannak az én öröktó'l megalapított rendemben ál­
lapítva ; ’s erélyes, de szeretett teljes szigorral intézkedjetek azon alattvalóitok
ellenében, kik a’ pogány korszak zavarjam, az évangyéliomi igazságoknak mi
hitelt sem adva, a’ nagyrendnek hódolni vonakodnának. A’ népnek számára van
irva: Ne legyetek olyanok mint a’ ló ’s mint az öszvér, melyeknek nintsen
értelmek, melyeknek állókat ha meg nem szorítod zabolával és fékkel néked
nem engednek. — Legyetek tehát nyugton, mert eljövend tsalhatatlanul az idd
midőn az összes pogány világ, a’ minden hitből kivetkezett hitetlenek, a keresz­
ténység igaz és való tanát mind eddig el nem fogadott egyistenitó'k, összes né­
peikkel együtt önként a’ közönséges keresztény világ-vallásba olvadandanak, a’
midőn aztán nem leend más fék: mint Igéim ! de hogy ide minden ugrás nélkül
juthassatok; az ehez vezető: igaz, szép és jó határai közötti ellenőrző alkotmá­
nyos országlati rendszert mulhatlanul elkeli fogadniotok.
íg y vannak ezek az én nyíltan feltárt élet-könyvembe öröktől fogva
beírva. Türelem tehát, és költsönös szeretet és leereszkedés, mert tsak igy jut­
hattok az általam kijelelt végtelen-örök mennyei s’ földi boldogságra.
De ime a’ midőn ezeket ez egyetemes nagyegész életkönyvéből kiolvas­
nánk, lehetetlen hogy fel ne fohászkodjunk és hálát ne adjunk az irgalmas jó ’s
való élő Istennek.
O mindenekfeletti leghatalmasb élő Isten! mindezek alkotója! vezess
bennünket a’ nekünk ajándékozott legbetsesb észbeli tehetségeinknél, a’ Te min­
den tér és időre megalapított : igaz, szép és jó törvényeid bírására. Irtsd ki keb­
leinkből a’ tévedést, bosszuállást, gyarlóságot, irigységet és minden nyughatat-
lanságot és engedd, hogy azok helyét a’ józan okosság, jóság és vidámság fog­
lalják el. Ne engedd, hogy a’ tsalás és egyéb utálatos bűnök, visszaélések tovább
is terjedhessenek közöttünk. Nyisd ki az igaz, szép és jó törvényeidtől elszokott
szemeinket az oly tárgyak felé, melyek reánk nézve a’ legbetsesbek. Száműzd
örökre azon árnyképeket, bálványokat, melyek bennünket annyi ezer éveken át
tév-utra vezettek. Vonj ki bennünket azon mélységből, melybe a’ mély tudatlan­
ság és babona által estünk. Törd szét azon lántzokat, melyek minket a’ minden
vallásalapitók legszabadabb elvű Alkotója szellemétől elvezetve, a’ Kám—Nim­
ród és utódaik pogány tanaihoz és szokásaihoz mindeddig lebilintselve tartanak.
Old fel Noénak, Kám és pártos utódaira kimondott átkát, és térítsd őket Sem-
Jafet eltévedt maradékaival együtt, a’ Te igaz, szép és jó törvényeidre vissza.
Szakisd szét azon fátyolt, mely szemeink tiszta világosságát oly setéten bebur-
 389
kolá. Onts félelmet a’ legszentebb isteni tanoknak ellenszegülő hitetlen zsarnokok
kebleibe. Lelkesítsd a’ Te rendeltetésedben működő Fejedelmeket hű népeiddel
együtt, bátorisd őket elszánt hősiségre ’s tevékenységre, hogy mindenekfelett
egyedül Téged szeretve, a’ Te minden tér és időre megalapított törvényeidnek
hódoljanak. És kezdje végre valahára a’ Te véghetetlen irgalmasságodból nyert
istenfélő Fejedelmét, hazáját és felebarátjait szeretni, tisztelni ’s betsülni, ’s érezze
enmaga méltóságát, hogy mindannyian szerentsések és boldogak lehessünk, és
semmi más, mint a’ Tőled kebleinkbe oltott törvényeidnek hódoljunk; hogy
azok alapjain földi létünk édenné alakulva, mindannyian istenfélő Fejedelmeink­
kel és azok fényes tsaládjaival együtt boldogok lehessünk. Tisztisd ki az ily
módon átalakult paraditsomi országokat : a’ gaz, rút és rósz pogány törvények­
nek minden legkisebb foltjától és ne engedd többé, hogy azok rajtunk tovább is
élősködve, ármány teljes hálózatukkal végromlásba döntessünk.
0 hálád adunk Néked mindenekfeletti élő Isten! hogy bennünket aján­
dékod legbetsesbikével : a’ tiszta értelmiséggel megáldva, ezzel enmagunk és a’
Te legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfőd felismerésére vezetvén, mind­
ezekkel már a’ legrégibb őseinket felruháztad, kik e’ szellemi legbetsesb kintset,
a’ tudós betűk jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein a’ mi páratlan
nyelvünk lényeges szavainak leikébe oly hallgatagi böltselemmel emberi fogal­
makhoz alkalmazva testesíték, és ez által utódaik leikébe, mindezek iránti leg­
forróbb szeretetet lehelvén, ezekben újból felébrednünk engedél. Hálát adunk,
hogy a’ Te mennyei Követed, a’ mi isteni Megváltónk által e’ rég elenyészet tanok
felismerésére, elfogadására az emberiséget nagy részben elkészítve megérleléd,
és hogy ekként az ő tanai által kezünkbe adád, azon biztosan eligazodható delej­
tűt, melynélfogva a’ pogány korszak áltanai, úgy eredeti páratlan nyelvünk
lényeges szavainak leikébe örök időkre érvényült való tanai felett, oly szeren-
tsésen kiigazodhattunk.
0 hálát adunk Néked mindekfeletti jóságos Isten! hogy a’ mi ditső, bár
nagyon is összeolvadt nemzetünket, annak eredeti nyelvével együtt, annyi vi­
szontagságok, szerentsétlenségek és hányattatások után, minden idegen ajkuság-
tól a’ lehetőleg menten, mind e’ mai napig, oly szerentsésen megoltalmazva fenn-
tartád, hogy általa az összes emberi-nem rendeltetése e’ földön újból eléressék.
Az összes értelmesbek istenfélő jobbjainak örök hálájával füzzük össze a’
miénket, hogy ezek igy történvén, mindezek titkába beavatnunk engedél! 0 add !
hogy a’ Te legfőbb szellemi Lényedet, az idegen ajkúak is azonképen miként mi
felismerhessék. Add, hogy az istenfélő fejedelmi Atyák mindezeket azonképen
belátván, voltaképi rendeltetésükben járjanak el.
Ezek után ne tsudálkozzék tehát senki, ha M. Thales, Pythagoras, az
Eleatak, Socrates, Plato, Aristoteles sat. úgy az újabb korszaki böltsek, m int:
Kant, Fichte, Hegel, Schelling, Mirabaud s t. mások iratain, melyek az illetőket
inost a’ theismus, majd a’ kétkedők pantheismus, istentagadás tévelyeibe vezet-
390
ték, mind ezekben teljességgel meg nem nyugodhatván, végre saját Megváltónk
évangyéliomi positiv tanán, — úgy a’ jelen kifejlettebb természeti-tudományok
kísérleti tényein, — kegyesrendi tanárunk Vágner, dr. Schuster, dr. Scliordann
oly egész könyvtárak kivonatképi lényeges mondatain, úgy az összes tudomá­
nyos irodalom legkiszemeltebb iratain, igy : Humboldt Sándor, Oersted, Bajza,
a’ legkülönbözőbb Akadémiai jegyzetek, az összes régiségek és liittani hagyo­
mányok sat. sat. és végre saját ditső elődeink által, a’ mi isteni eredetű nyel­
vünk, lényeges szavainak leikébe vésett, böltselmi hagyományain, teljesen és tö­
kéletesen kiokulván, saját jól megfontolt és e’ nyilvánosságra botsátott tanulmá­
nyunkra tértünk.
Ezek alapjain lehetetlen vala tanulmányunkban meg nem nyugodnunk,
miután a’ mint a’ számtan legkülönbözőbb műveleteinek megvannak az ő próbái,
melynélfogva azok tsalhatatlan helyességükről tudatilag meggyőződhetünk, úgy
a’ való böltsészetnek is meglevén az ő próbája, ennek helyességéről azonképen
meggyőződhetünk; és ha az, az előzményes tanokban jártas elméket úgy elégíti
ki, miként isteni Megváltónk élő-vize, a’ szellemben szomjuhozókat letsillapitja,
akkor a’ próba tsalhatatlanul kijöttnek tekintendő. ’S minthogy az évangyéliomi
tan maximák tanulmányunk alapján, az ő különösségeiben teljesen kijöttek, lehe­
tetlen vala ebben tökéletesen meg nem állapodnunk.
Ha tehát tanulmányunk a’ való tudomány tényein, mindenütt és minden­
ben eme próbát a’ legpontosabb következetességgel ki nem állaná, ebből nem az
következik, hogy mint semmis elvetessék, hanem az : hogy szórul-szóra, tételről-
tételre minden azokból vont következtetésekkel a’ legtudósabb istenfélő szakfér­
fiak által újból vizsgáltatván, kijavíttassék; mert jól megjegyeztetni kérjük :
hogy mi is hibákkal telt emberek vagyunk, kik részint szeretett tsaládunk gond­
jai, annyi aggodalmaink és ezekből keletkezett betegeskedéseink, részint mezei
gazdaságunk, számos szolgáink, tselédeink és országunkat oly tsapás érte örökös
zaklatásaink körében, folyton-folyva alig egy pár pertzet élvezhetve, eszméink
lántzolatából egyre kizavartattunk, nem volna tehát tsoda, ha itt-ott mi is hibába
estünk.
És most e’ nyilatkozat, szivünk és értelmünk legmélyebb szentélyéből
fakadt hálánk után, áttérhetünk e’ nyilvánosság elejébe bocsátott munkánk
látványából folyó józslatra a’ nélkül, hogy e’ miatt magasb látnoki jellemmel
bírnánk.
Hogy józsolhassunk, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mi a’józslat? ez
szerintünk e’ szó leikével megegyezőleg nem más, mint : egy bizonyos láthatár­
nak az ő lényegében felismert látványábóli szólás, azaz szójj, mi jót látsz; mi­
ből világosan kitűnik, hogy a’ józslat legkülönbözőbb, és fontosságra nézve a’
legváltozatosb lehet, a’ szerint a’ mint kisebb, nagyobb, vagy legnagyobb nyi­
tott láthatárának jól megfontolt látványából keletkezett. — De a’ ki a’ lehető
legnagyobb látkörből akar józsolui, annak mindenesetre a’ természeti tudomá-
 391
nyok minden ágaiban úgy egyenként, mint összesen jártasnak kell lenni; annak
különösen otthonosnak kell lenni az ember kisvilága szervesen összfüggo
körében, ismernie kell azt úgy bontz- mint élettanilag, kórtanilag, vegytanilag
sat., annak jártasnak kell lenni a’ gyógyászatban és az emberi természetből, tár­
sadalmi viszonyaiból folyó minden idők sajátságaival és történészeiével; ismernie
kell: mindezen nyilatkozatok szerinti észlelhetők szervesen összfüggő okfőjét az
ő igazságában úgy erköltsileg, mint élettanilag; — be kell látnia annak termé­
szetét az ő lehető legnagyobb nyilatkozatában; fel kell fognia annak országát
és igazságát, mert tsak akkor, ha ezeket a’ lehető legnagyobb kiterjedésben, a’
legnagyobb pontossággal fogtuk fel, leendőnk képesek az igazságnak minél kö-
zelitőbben megfelelő józslatot előállítani. A’ józslat tehát mindig tsak föltételes
lehet, azon : ha alatt t. i. ha mindenütt és mindenben, a’ jóságos Istentől kijelelt
igaz, szép és jó határai közötti viszonyok, az ő rendes ösvényükből ki nem terel-
tetnek. Kísértsük meg ezt a’ vallás, országiás, törvénykezés, történészet, nemze­
tiség és egyéb viszonyok tekintetében, a’ lehető legrövidebb vázlatban szembe­
síteni ; ’s legelsőbben is tegyük le e’ művünk roppant láthatárából vett szerfelett
összevontak egyenkénti körét, melyből aztán az igazságnak megfelelő józslat
önként foly.
A’ feltárt történészeiből, mely az élet voltaképi oktatója, tisztán foly :
hogy a’ bukott korszak előtti rég letűnt óriási szellem korszak arany-világában
volt idő, a’ midőn e’ tér és időben levő nyilatkozatok szerinti észlelhetőknek
okfője, az ő legmagasb delejes éberlétü életet élő igazságában felismertetett; a’
midőn tehát e’ nagyegész oly tsudálandó renddel szervezett égi-testek nem tes­
teit, testi istenként (deus corporeus), vagy azok erőit és természetét, hanem ma­
gát a’ mindezeket alkotó nagy egész székek székiben trónoló egyetemes Lelket, az
ő szellemi igazságában, mint legfőbb Lényt istenítve imádván, azt a’ tudós betűk
jól és állandóul meghatározott jelves jelentőségein emberi fogalmakhoz alkalma,
zottan a’ mi isteni eredetű nyelvünk lényeges szavainak leikébe örök időkre
érvényülten letették. — Volt tehát idő, a’ midőn a’ legfőbb szellemi Lény úgy
erköltsileg, mint élettanilag felismertetvén, annak kietlen országa ’s igazsága az
ő egész egyetemiségére érvényült : igaz, szép és jó törvényeivel tisztán felismer­
tetett, melyet az emberi-nem itt e’ földön is saját országlati rendszerévé alkal­
mazván, mindannyian boldogok valának. Ezek szentségében senki sem kétel-
kedhetik, a’ ki e’ művünk különleges tanulmányain, annak leikébe méltólag
behatott; mert igy függnek ezek össze az ő kétségtelen igazságukban a’ szent
hagyományokkal, igy a’ legrégibb böltseleti töredékes iratokkal, miután azok
egy-egy rég letűnt arany korszakra utalnak.
Volt tehát tsalhatatlanul egy rég letűnt idő, midőn az emberi-nem, a’
mindenekfeletti legfőbb Lényt, a’ positiv tények alapján, az ő szellemi igazságá­
ban tisztán ismerte, a’ midőn őt úgy erköltsileg mint élettanilag belátván, ekként
392
Isten országának ás igazságának felismert mintáján szervezé itt e’ földön is a’
vallás, országiás, törvénykezés, oktatás sat. minden rendű intézményeit.
Volt idő, midőn a’ való tudomány kísérleti tény ein egyöntetű értelmi­
ségre emelkedett szt. Vallás, az isteni eredetű nyelv alapján oly egyszerű mne-
monicai elfelejthetetlen lekötéssel adatott elő, liogy azokat a’ legutolsó egészsé­
ges eszű ember is, teljesen megértvén, abból a’ legjártasabb agyfurta álböltstől
sem forgatathatott ki, ’s melyért, ha kellett a’ leghősiesb elszántsággal áldozta
fel életét : férfi ’s nő egyaránt.
Volt idő, midőn ama mintaként elfogadott mennyei országlati rendszer
igazságán, mindannyian a’ legállandóbb boldogságban élve, valóságos paradi-
tsomi életet éltek; midőn mindenki egyenként és összesen az állam egység-
széki trónjába úgy vala szervezve, hogy ott mindenkinek mindennemű intéz-
vénye, nyilvános ellenőrséggel : az igaz, szép és jó törvényeinek szabad járása-
kelése fennhagyásával, egyenjogilag megóva ’s védve vala; a’ midőn a’ vallás,
országiás, törvénykezés, oktatás és minden egyéb társodalmi viszonyok üdvében,
mindenki, az igazság korlátái közt bátran mozoghatott; a’ midőn a’ törvényke­
zés minden kivétel nélkül nyílt, sőt a’ midőn a’ szemérmet sértő női ügyekben,
a’ nők abba gyakorlatilag folytak be; a’ midőn az oktatás, mindkét nemi részen:
vallásosság, erköltsiség, tudomány szempontjából, az állam maximáinak a’ leg-
tzélszerüebbenmegfelelőlegkötelezett vala; midőn a’ nők nevelése felett, a’ leg-
magasb állású istenfélő nők ügyeltek.
Volt idő, midőn az egyetemes tsillagzati rendszer, az ő tiszta valóságá­
ban ismerve volt: a’ midőn naprendszerünk égi testeit, azoknak a’ nap széki
gótza körüli körzetét belátták, ismerték azoknak tengelyűk körüli forgásukat, a’
mintis az összes naprendszerünknek az egyetemes égi-rendszerekkeli együtties
keringéseit; de tudva volt az is : hogy azok azon módon keringenek egy legfőbb
székekszéki legmagasztosb delejes éberlétü életet élő okfő körül is, a’ honnan
mint egyetemes Lélekből, mind ezen tér és időben levő nyilatkozatok szerinti
észlelhetők : eszményi valókként kifolytak.
Volt idő, midőn az orvositan, a’ maga legmagasb fokán az ember szerves
testét az ő okfőjében erköltsileg és élettanilag, vagyis minőileg és mennyileg
felismerte; midőn a’ legkülönbözőbb betegségek okait, a’ legbiztosb jelenségek
alapján, az ő lényegében felismervén, az orvosi-szerek jól ismert hatásainál
fogva, azokat az ahhoz mellékelt és megtartott óvrendeletek kaptsában, szám­
tani bizonysággal kigyógyiták, vagy a’ kétes eseteknél, a’ rósz kimenetelt azon-
képen előre megjövendölték; volt idő, midőn általuk úgy a’ deli ifjaknak, mint
minden tiizöket vesztett élemedetteknek, állandó egészségük fenntartása ügyé­
ben, a’ legüdvösebb óvjavaslatok adattak nyilvános józsoldákban.
Yolt idő, midőn a’ vegyészet alapján a’ legkülönbözőbb nemű testeket,
az 0 anyagaikban, ezeket az ö primitív elemeikben, tényezőikben, tői minősé-
 393

geikben, vagyis ősi erőikben felismervén, a’ testek tulajdonságát e’ bárom : kiter­

jedés összehúzás és áthatottságra vonták össze.
Volt idő, midőn az isteni tudatot, a’ tudós betűk jól és állandóul megba­
tározott jelves jelentőségein a’ legböltsebb nyelv lényeges szavainak leikébe
tevén, ezzel minden egyéb vad eredetű : tagoló, nyekegő, sejpelő sat. nyelveket,
tsak nem egy magába olvasztott.
Voltak még sok-sok más ftdvösbnél üdvösebb dolgok, a’ művészet terén,
a’ táltosok mesékké foszlányult lűp-hopján sat., melyek a’ legújabb korszak gé­
pészeti vívmányain, mindinkább tágabb kört nyerendenek.
De fájdalom, volt ám az óriási szellem korszak világának letüntével egy
roppant sanyaruságokkal, szerentsétlenségekkel és az iszonyok minden nemeivel
tsordultig telt hosszu-hosszu pogány időszak, a’ midőn az isteni tanok gyökeres­
től kiirtatván, az emberi-nemet minden méltóságából szeretetlenül kivetkeztetve:
tollatlan kétlábú karátsoló állattá aljásította.
A’ midőn magát az élő Istent, az egyetemes székekszéki Trónjáról a' leg-
bőszültebb forradalmárok módjára, eme legbetsesb véd vöket : „Ki se meg nem
tsalhat, se meg nem tsalatathatik“ ; saját szerentsétlenségükre őrültekként lete­
relvén, őt e’ nagy egész tétlen anyagául (a’ mint az indu mitusból ma is kive­
hető) eszközként tekinteni elég oktalanak voltak. A’ midőn bőszültségükben
elvetemedve, ama legmagasb székekszéki trónjára, a’ mint az okot és okozatot
nem fürkészők előtt ma is látszik, e’ földi bolygót helyezvén, ezt tekintették,
ez egyetemes nagyegész székekszéki központjául, állítván: íme ezen tét-
lenül álló világló égitestek, tsak azért léteznek, hogy azok összes erői földi
bolygónk egyetemes székekszékibe gótzként központosulván az isten-ember létre
jöhessen, ki a’ többieket góliátokként akként vezesse, a’ mint szeszélyétől függő
földi érdekében legjobbnak véli tselekedni. Innen ama állítás : hogy eszes te­
remtmények az összes egyetemben sehol, tsak itt e’ földi bolygón lehetnek. —
Innen Ion : hogy elébb a' tsillagokat^ a’ természetet, a’ félt rósz szellemeket,
utóbb embereket, állatokat, szörnyetegeket istenítvén, végre enmaguk is állati-
ságra sülyedtek alá.
Nem tsuda aztán, ha az isteni eredetű való vallástól, annak országától és
igazságától eltérvén, igy a’ tsalhatatlan állandó isteni törvények helyett, az ön­
kény és érdek vezette legváltozóbb rendeletek következtében, az ő rendes vágá­
sából minden kiforgattatott, és minden nyíltságot elzárván, titokban jártak e l;
minekfolytán örökös zavarok és háborúk közt élvén, ennek fajuk ellen bőszült
állatokként kegyetlenkedve, egymás kiirtásán törekedtek.
Volt tehát idő, a’ midőn az eredeti istenfélő népek, a’ nagyonis elszapo­
rodott buta pogány népektől minden oldalról üldöztetvén, tsak roppant elszánt
hősiség által tudták megvédeni országlati rendszerüket, és nem tsuda ha azok
roppant foudorkodásaik, ármánykodásaik következtében itt-ott legyőzetvéu,
 394

eredeti hazájokból kiszorittatván, hun ide, hun oda mint hunnok uj és uj földet
keresni kénytelenjeitek.
Volt tehát idd, midőn a’ való vallást, országlást, isteni törvényeket, min­
den rendit tudományokat, az d bensd lényegükből teljesen kivetkezvén, a’ testek
tulajdonságát e’ kettőbe : kiterjedés és áthatatlanság pontosítván, ez által a’ tu­
dományok teljes zürjébdli kiokulhatásának minden útja elzáratván, nem tsoda
ha a’ tudatlanság legmélyebb sötétségébe sülyedtek alá.
’S nints kétség, ha tsak Jézus a’ mi valóságos isteni Megváltónk, ama
régelveszett és e’ föld színéről tsak nem teljesen eltűnt tanokat feltárt Évangyé-
lioma által elonkbe nem teszi, ’s szorosan meghagyott tantökéletesbülés alapján,
mindezek elfogadására érettekké nem tesz, mind ezek zűrjéből ma sem lettünk
volna képesek kiokulni; mert d az, ki mindezek tömkelegéboli kiokulhatásának de
lejtűjét kezünkbe adá. Idejetehát komolyan intézkedni, hogy a’ pogány buta álla­
mok soha többé fölénkbe ne emelkedhessenek; hanem szeretettel vezessük dket
azon egyedüli éld Istenhez vissza, a’ honnan egykor lebukva, a’ setétség, babo-
naság oly mély vermébe sülyedtek alá.
íme itt előttünk azon roppant láthatár, melyből minden időkön át az is­
tenfélő próféták, pátriárkák és szent életet éld férfiak üdvöt józsoltak, vagy át­
kot jövendöltek. És igy áldást józsolhattak a’józanságnak, kiokulásnak, okosság­
nak hódoló istenfélő : Ábel maradékainak; — holott Kain nyakas, konok, a’
kiokulással mit sem gondoló, istentelen, buta, mindenben az anyagi élveket ke­
resd maradékainak lehetet-e más, mint : átkot jövendölni ? -------De újból tsak
átkot jövendölhettek azok maradékainak is , kik ezek vegyijeiéből keletkezvén,
a’ kiokulás útjait és az isteni tanokat elhanyagolván, ezzel együttiesen a’ buta­
ság állatiság mély örvényébe sodortattak.
De újból és újból annál nagyobb romlást, bomlást és átkot jövendöltek
a’ próféták, minél inkább tapasztalták, hogy a’ pogány zsarnokok, a’ való isteni
tanokat szándékosan tsak azért dúlják szét, hogy népeiket juhnyájakként oda ’s
azon tzélra vezessék, melyre az istentelen zsarnokok és azok vérszopói legjobb­
nak tartották. És igy minél inkább tereitettek el a’ népek az isteni eredetű ta­
noktól, Isten voltaképi tzéljától, ’s minél jobban sülyedtek alá a’ vétkek és bű­
nökben, annál bizonyosabban jövendölhették meg, a’ végre beállandó vizözönt,
Isten itéldnapját. — íme a’ legjámborabb istenfélő Noé pátriárkánk jövendölhe-
tett-e maga Kám konok, istentelen fiára és ivadékaira egyebet, mint : átkot ?
midőn tapasztalná, hogy ezen megátalkodott fiú a’ legszelídebb Atya intéseit
mibe sem véve, a’ vízözön előtti pogánysághoz szítva, magát az oly szerentsésen
megmentett eredeti isteni írott = Á tanokat, a’ hol ama tanok okokkal támo-
gatva valának : t o kJaval, frigyszekrényével együtt elorozván, azokat az emberi-
' 2 3 4
ségtől eltitkoltan elzárá. ’S kérdjük nem a’ legpontosabban teljesedett-e be az
átok ? 0 fájdalom! szerfelett tapasztaljuk : hogy nagyon is igen. — Íme, ha
t Í3Í
 395
nem kell a’ való tudomány terén a’ szellem szomját tsillapitó kiokulás, a’ való
Vallás, nem kell Isten! úgy nints más menekvés : mint állattá lenni ’s annak
uralma alatt : az erősbek (jus fortioris) önkényét nyögni.
De mind ezek előre látott látványain akadtak a legrégibb ősi időkben
oly istenfélő próféták , kik belátták : hogy a’ véghetetlen irgalmasságu Isten,
végre is könyörülend a’ minden józanságból annyira kivetkezett emberiségen,
és küldend oly mennyei Követet, ki Magváltóként az emberiséget azon rettene­
tes tsapásokból, melyekbe a’ pogányság iszonyain jutott, eme szörnyű setétség-
ből a’ szerentsétlenségek örökös lántzolatából kivezetve, őt az egyedüli élő Isten
szellem tiszta ismeretére vezetendi. ’S ime midőn az emberiséget a’ vizözönnel
ugyantsak megritkitaná, ’s őt saját pogány fegyvereivel egyre lakoltatná, osto­
rozná, végre a’ megígért és óhajtva várt Messiást az annyi századok előtt tsak
ugyan elküldené; ideje hogy mind ezeket komolyan fontolóra vevén, minden
ép értelemmel biró lássa b e , hogy valóban : Betölt az idő ’s eszközelitett Isten
országa’s annak igazsága; ’s igy ideje, hogy : higyjünk az Evangyéliomnak.
íme, a’ midőn a’ régmúlt idők józslatainak és jövendöléseinek lehető leg­
nagyobb körét átfutottuk, nézzük az összes emberi-nemet annyira érdeklő álta­
lános, és végre saját nemzetünk viszonyaira vonatkozó józslatát közelebbről.
Három fő tsoportra vonjuk össze az e’ földön lakozó emberi-nem, hitrege ’s
vallásra vonatkozó, viszonyait t. i . : a) sokistenitőkre (a’hová sorozzuk a’ minden-is-
tenitőket, enistenitőket és isten tagadókat); b) egyistenitőkre; d) és keresztényekre.
A’ mi az elsőt illeti, e’ körből jót józsolni nem lehet, mert a’ józslat, a’
mint e’ szó lelke elárulja egyedül üdvre vonatkozván, annak láthatárából pedig
tsak átkot jövendölhetni, mert a’ mint a’ szétszórt hitregék elárulják, titkolván
az eredeti isteni tanokat : tsillagokat, holdat, napot, állatokat, szörnyetegeket,
embereket istenítvén, a’ mint eddig, úgy ezentúl is, a’ mint a’ jövendölés : j ö-
V e n d-ö l é s szó lelke elárulja, tsak folytonos szerentsétlenségek, öldöklések örök
lántzolatának nézhetnek elejébe. ’S itt a’ legvégsőbb idő, hogy a’ keresztény ál­
lamok leghatalmasb istenfélő Fejedelmei együttiesen és komolyan gondolkozza­
nak, hogy az emberi-szellemet örök lántzokkal lebilincselő kárhozatból őket kive­
zetve, indiát, tibetet, chinát és az összes pogány sziget világot, a’kereszténység ke­
belébe vezetvén őket, ha máskép nem lehetne, a’ keresztény Fejedelmek ivadékai­
val lássák el.
A’ mi az egyistenítőket illeti, ezek tsoportját ketté osztjuk, azokra t. i. :
kik őt egyedül névleg ditsőitvén, de ennek bizonyos látkörén túl, minden tan-
tökéletesbíilést a’ lehetőleg elzárván, az isteni szellemet a’ tudatban kifejteni nem
engedik, mint az eredeti : Mahomedánok. Ezek jövőjéről, ha tsökönösen ezek
mellett maradnak, tsak átkot jövendölhetni, ’s ideje, hogy az évangyéliomi nyílt
tanok kézen fogott vezetésein, önként olvadjanak be azon körbe, mely őket
tsalhatlanul az üdvre vezetendi.
A’ mi azon egyistenitők körét illeti : kik a’ tantökéletesb ülést követőik-
 396

nek bár nyitva hagyva, a’ szellemiekben! következetességgel haladnak előre ’s

tsak nem kíilöntzködésből idegenkednek a’ tsalhatatlan isteni tudaton nyugvó
Evangyéliomot elfogadni, mint : a’ héberek, unitáriusok, quäkkerek sat. nints
kétség, hogy mihelyest a’ való Isten szellemileg lett felismerése folytán, annak
országa ’s igazsága felett azonképen kiokultak, belátandják, hogy Jézus azért
jött, hogy részint : a’ pogányságban szülötteket, a’ merev állati sötétségből kive­
zesse ; — részint pedig, hogy az álproféták, megvesztegetett bírák visszaélésein
minden igazságból, józanságból kivetkezett egyistenitőket, újból az igaz útra,
’s ezzel őket a’ közös üdvre a’világ-vallásra vezesse. Akkor előre megjózsolhatni:
hogy eljövend az idő, midőn minden eddigi elkülönítési, különtzködési idegen­
kedéstől önként elállva, beolvadandanak azen általános világ-vallásba, melyben
az emberi-nem, egyedüli közös üdvét lelheti.
A’ mi a’ harmadik tsoportot : a’ keresztényeket illeti, tartozzanak ezek
bár mely felekezethez, őket két körre : a’ hitetlenekre ’s istenfélőkre osztjuk. De
miután a’ való tudományok eme felismert különleges tényein, képzelni sem tud­
nánk ép észszel ellátott embert, ki ezek előzményein tsak némi jártassággal bir,
hogy az isteni eredetű kétségtelen évangyéliomi tan maximáinak ezentúl teljes
és tökéletes hitelt ne adna, ekként az önként folyó józslat, tisztán állhat előttünk :
hogy mihelyest az istenfélő keresztény fejedelmi Atyák, a tsalhatatlan évangyé­
liomi tanokat, annak országát és igazságát, az ezekből önként folyó minden rendű
intézményekkel együtt gyakorlatilag életbe átvive, sem túlszigoru, sem túllazult:
medium tenuere beati ként, minden utógondolatok nélküli körre vezetendik, és a’
ktilönfelekezetiség nyugalmi szempontjából, úgy a’ Fejedelmek, mind népek
költsönös, tsak nem elkerülhetlenül szükséges febronianismus, vagy minden
egyoldaliságtól a’ concordatumok behozatalával, a’ kedélyek minden oldalról
letsillapulandanak ; nints kétség, hogy minél őszintébben járandanak el ezekben,
annál bizonyosb, hogy végre oly annyira óhajtott szent Vallás üdvében, mind­
annyian az állam maximáinak isteni érdekeivel teljesen összfüggő általános ke­
resztény, vagyis világ-vallásba olvadandanak össze.
És ha most, a’ föld kerekségén szerte honoló összes országlati rendszerek
körét közelebb áttekintjük, azokat három tsoportra osztjuk, t. i. zsarnoki, önké­
nyes és alkotmányosra; melyek üdvében vagy átkában mintegy önkényt foly­
va, mindenki kiolvashatja jövendöléseinket vagy józslatainkat.
A’ zsarnoki országiás, enmagát és akaratát istenítvén, minden isteni ’s
emberi józan fogalmat kizárván, az állatiságra sülyedt emberiséget oktalan tsor-
dákként vezetvén, mindenben az erőszakot és pallost ismeri bőszült uralma
egyedüli fékéül. Innen van, hogy mihelyest oly szomszéd országiás körébejut,
a’ hol az emberiesb kormányzás otthonos, önként ledőlve, emebben keresi üd­
vét. Ezen tsorda országiás, magukra az uralkodókra, tsaládjaikra ’s népeikre
nem egyéb, mint : a’szerentsétlenségek örökös köre ; ’s története nem más : mint
a’ boszuállások, öldöklések, háborúk folytonos lajstroma, szóval ■-átok.
 397
Az önkényes országiás, az isteni ’s emberiesb irányt ugyan ki nem zárja
köréből, és közelítőleg igyekszik a józanság ösvényét követni, de az annyi ezer
évek roppant össze-visszazilált zűrjéből, Isten voltaképi tzélja felett teljességgel
ki nem okulhatván, nem tsuda, ha a biztos delejttí nélkül vezetett társaság ha­
jója, a’ szerint, a’ mint a’ kormány trónján ülő tapasztalt, vagy tapasztalatlan,
kishitű, rögeszméjü, önkényü, emberiesb érzelmű, isteni szellemtől lelkesült; azt,
azonképen most biztosan, majd ingadozva, habozva, kontárkodva, majd ismét
emberiesb elvekben, sőt az isteni tzéloknak közelitőleg megfelelve vezettetik. Es
igy látni való, hogy minél közelitőbben felelt meg e’ kormányzat, az isteni ere­
detű elveknek, minél tágasb kört nyertek a’ tantökéletesbülés alapján az isteni
eszmék és tanok, minél közelitőbben engedtetett meg: az igaz, szép és jó törvé­
nyeinek határai közötti szabad eljárás, annál jobban közeledve az istenihez, an­
nál tzélszerüebben felelt meg magasztos rendeltetésének; és igy annál szeretet-
tebb, kedveltebb, üdvözültebb ’s állandóbb vala ama ország.
A’ mi a’ harmadik tsoportozatu országlást, az : alkotmányost illeti, ezt
két körre t. i. köztársasági ’s fejedelmire osztjuk.
A’ mi a’ köztársaságit illeti, ebből a’ társadalomra nézve azon kellemetlen
helyzet, sőt elébb utóbb tsak nem azon veszély háramlik, miszerint annak fejét
az: Elnököt, bizonyos meghatározott időben újból és újból választani keletvén,
ilyenkor az összes társodalom az érdekek legkülönbözőbb viszonyainál mintegy
hevültebb, izgatottabb állapotba jővén; innen: súrlódások, pártoskodások, végre
tettlegességek, ezekből egyes bosszuállások, innen közös elerköltstelenedések,
legeslegvégül általános hartz tör k i; — mi rendesen vagy szerfelett szigorú tör­
vények hozatalára, ’s ig y : majd köztársasági, majd egyeduralmi zsarnokságra
vezet. — — Igaz, hogy minél kiterjedtebb a’ köztársasági állam, minél keve­
sebbek a’ gyakori érintkezésekből keletkezett súrlódások, minél foglalkozottab-
bak az egyes tagok és tsaládok saját gazdaságuk, üzletük, iparuk sat. foglalko­
zásaikkal, minél terjedtebb az elégedett vagyonosb osztályúak száma, minél el­
szigeteltebb az egyeduralmon alapult szomszédos államoktól és azok legkülönbö­
zőbb befolyásaitól, minél szilárdabb alapon nyugszanak a’ vallás, törvénykezés,
oktatás sat. az igazságnak megfelelő összes intézmények, ’s minél tapasztaltabb,
belátóbb a’ mincten körülményeket, viszonyokat, a’ közös vagyonosságot gondo­
san előmozdítani tudó erény tiszta istenfélő Elnök, és minél kevesb és arányosb
a’ köztársaság személy, vagyon és a’ törvényszerűség biztonságára, úgy az elke-
rülhetlen rend fenntartására szükséges rendezett mozgó hadsereg, nyílt és titkos
rendőrség száma, annál üdvösb és meglepőbb az eredmény, mely mindezek
folyton-folyt okos intézkedéseiből a’ köztársaságra háromlik. — — De a’ mint e’
köztársasági területek jobban ’s jobban szaporodva, a’ népek tsoportos érintke­
zése által a’ személyes érdekek tömegesedve emelik fel fejőket, minél inkább
szaporodik a’ vagyontalanok száma, ’s a’ mások keresményein élősködő commu-
nisticus elvektől vezetettek serege, minél kevesb gond fordittatik a’ tiszta vallá-
398
sósság, erény, országiás, törvénykezés, Igazság kiszolgáltatás, oktatás sat. viszo­
nyok körében; szóval minél jobban terjed el az igaztalanság a’ való vallás iránti
közönyösség, hitetlenség, az elerköltstelenedés minden rendi! mételye, minél
bizonyosabbak az egyeduralmi kormányok látliatlanul szót ellentörekvései, ’s a’
rendezett haderő minél inkább tereltetik el annak szoros állami kötelességétől, és
minél hajlandóbb ez alá rendelni magát egyes igenis elhatalmasodott nagyra­
vágyó érdekeinek, és fogadja el annak zsoldját; annál bizonyosb hogy ütött, az
óra, a’ köztársaság borzasztó katasztrófáának beálltára és szétdulására.
A’ mi a’ Fejedelem alatti alkotmányosság legdiszesb és legbiztosb állását
illeti, ez a’ legeszélyesb mit valaha az mber Isten országának és igazságának
mintája szerinti kormányzatából, kinek képére ’s hasonlatosságára ő maga is te­
remtetett költsönözvén, úgy Isten, mint Fejedelem, enmaga, nemzete ’s felebará­
tai üdvében letehetett. Itt az egyszer megválasztott fejedelem Isten országának
és igazságának mintáján, ennek földi Helyetteseként tsaknem isteni hatalommal
és sértetlenséggel helyeztetett a’ legdisz,esb Trónra, minélfogva az örökösödés
utján, a’ születés általi Isten akaratja fentartásával, minden vetélkedés a’ társaság
legfőbb javára megszűnik. És ha itt minden egyes egyén, az állam egység széki
trónjába úgy szerveztetik, hogy ott mindenkinek mindennemű intézményei: az
igaz, szép és jó isteni törvényeinek határai közt nyilvános ellenőrséggel egyen-
jogilag megóva védetik, ez által az összes állam istentől kijelelt legmagasb tzél-
jával teljesen összefüggvén, boldogságának legállandóbb üdvét éri el. És ha ezen
isteni törvények nyílt ellenőrséggel folyton folyva éber figyelemmel kezeltetnek,
mindaddig, a’ bukott korszak előtti: kevély angyalok visszaéléseitől mit sem
tarthatván, mindannyian úgy a’ mennyei, mint földi boldogságra jutandunk.
íme előttünk áll azon roppant láthatár, melynek látványából, kiki saját
országa felett, jó eleve: üdvösét józsolhat, vagy bukást jövendölhet.
íme ezek deritményein kiki beláthatja: hogy nem a’ társas életet élő ál­
latoktól költsönzött országlati rendszeren, de nem is az emberi törvények intéz­
ményein, hanem : az igaz, szép és jó változhatlan isteni törvények alapjain nyug­
szik az emberiség üdve. ’S ha III-dik Napóleonnak ugyanazon tsillaga van, mely
e’ kietlen nagyegész székekszéki Trónjában, mint legmagasztosb delejes éberlétü
életet élő egyetemes Lélek uralg,’s ha azt az Évangyéliom értelmében úgy erköl-
tsileg, mint élettanilag az ő szellemi igazságában, annak az egész egyetemiségre
érvényült: igaz, szép és jó törvényeivel felismervén, a’ mint azokat majdán a’
nagykorúságra érdemes nemzetének legfőbb földi javára életbe átvitten alkalma-
zandja, ezzel saját maga, fenséges tsaládja, népe ’s az összes keresztény világ
üdvét tevén le ; úgy Isten áldását, mint az emberiség háláját érdemlendi ki. A’
midőn aztán bátran józsolhatjuk, hogy nints halandó e’ földön, ki az egyszer
félként koronájától megfosztva elperelhetné. Isten midőn koronát ád, azt annak
és fenséges tsaládjának, tsak ily nagyszerű érdemekért osztja állandóul.
Ezek után nem veendi tőlünk rósz névén senki, ha szemeink teljes vilá-
 399
gával Nagy-Britania felé fordulva, ennek országlati rendszere felé fordítjuk t.
olvasóink minden figyelmét. Es ha minden nemzetek közt mi magyarok vagyunk
azok, kik ezen nemzet országlati rendszere iránt, a’ legvonzóbb rokonsággal
viseltetünk, nem tsuda, miután jól tudjuk: bogy ama országiás eredetileg nem az
övék, hanem mint isteni származású az összes emberiségé vala, mely Kain le-
gyözetése után, Ábel tsaládja üdvén, mint isteni országiás, minden idó'kön majd
kisebb, majd nagyobb körökben az utolsó vizözönig, innen túl pedig mint:
Noé, Sem, Jafet szittya országiás, min nemzetünk által szerentsésen megvédetve
’s Ázsiából e’ hazába lett beköltözésük után is letétetve, azt ők mint Istávonok
Sem-tsatlóssaikénti rendszert örökség utján azonképen elfogadván, mind e’ mai
napig elszigetelt állásuknál szerentsésen megvédeni tudták. Es nints kétség, hogy
mihelyest e’ számitó nemes nemzet mélyebben belátó tudós nagyjai felismeren-
d ik : hogy min nemzetünknek ma is élő nyelve, azon isteni eredetű nyelv, mely
úgy Isten, mint országa, igazsága’s törvényei; vagyis úgy Isten, mint Fejedelem,
enmaga ’s felebarátai iránti leglényegesb tanokat, a’ tudós betűk jól és állandóul
meghatározott jel vés jelentőségein a’ legtsudásb praecis és sommás szerkezettel
tartalmazza a’ maga leglényegesb szavainak lelkében bevésve; azon naptól
fogva a’ mint erről minél általánosb körben győződendenek meg, azonképen ők
is belátandják, hogy a’ mint az ő országlati rendszerük, úgy a’ mi élő nyelvünk
is eredetileg az összes istenfélő emberi-nemé vala. — De a’ mint ide jutandanak
nem leend nemzet, mely e’ föld színén tisztább lelki rokonsággal vonzódnék
egymáshoz, mint e’ két nemes nemzet; és az angolok legbefolyásosb tudós nagy­
jai leendenek az elsők, kik mihelyest ezek szellemi üdvét felismerendik, ezzel élő
nyelvünket mint rendes tant, egyetemes akadémiai nyelvként nyílt tanodáikba,
az abban rejlő böltselettel szabadon oktatandják. Itt tehát az ideje, hogy e’ ne­
mes nemzet kormányzati rendszerét, melynek ugyan még sok hiányai vannak
(de minthogy ez nem tsak az övé, hanem az összes emberi-nemé), azt országával
együtt, az összes emberiség számára úgy vizen, mint szárazon a’ lehetőleg pán-
tzélozza, bástyázza nem tsak, hanem a’ szellemi téren tett vívmányok, minden
védelmi találmányok teljes felszerelésével, magát úgy erősítse, hogy az isteni
elvektől netalán eltérők ellenében minden időben készen találtassék. És ha úgy
bel-, mint külpolitikáját 17‘) ezek üdvében vezetendi, akkor nem lehet többékét- 17i)
ség, hogy minél erélyesebben felelendenek meg ezen legszentebb tzéloknak. an­
nál bizonyosabban józsolhatjuk e’ nemes nemzet erény tiszta felséges koronázott
Fejére, mint fenséges Dynastiájára ’s annak ditső Nemzetére a’ legáldásosb jövőt.
De térjünk végre saját Nemzetünkre! a’ szerentsék szerentséje az, misze­
rint : mi bírjuk az isteni eredetű nyelvet, melynek leikébe letett böltselme minél
általánosabban leend felismerve, ’s minél kétségtelenebbül hatoland be ezek ma­
gasságaiba a nemzet felséges Feje, akkor nints kétség, hogy ő leend Isten után
ditső nemes Nemzetünknek azon leghatalmasabb támassza, ki szent Vallásunkat,
szent Koronánkat, legtisztább ajkú nyelvünket, kaptsolt országainkat, törvényein­
400
két, történelmünket egyetemes kintsünk teljes összegében a’ legféltékenyebben
őrizve, nemes Nemzetünket minden elforgátsolástól, szakadástól menten, mi-
tr

ként Szent István apostoli Királyunk megmentett, azonképen 0 is úgy en-

maga, mint minmagunk és az összes emberi-nem javára megőrzend. ’S minthogy a’
kiokulás terén valóságos első szülött nemzetünknek nintsen e’ világon más súly­
pontúnk mint a’ mennyben: jóságos élő Istenünk; ’s e’ földön: szent Koronánk,
teljesen bizhatik bennünk.
Ekkor a kishitüek belátván, hogy tsakugyan: Betölt az idő ’s elközeli-
tett Isten’ országa ’s igazsága, mindnyájan hinni fognak az Évangyéliomnak, és
királyi szent szavának, midőn a’ mardosó kétely megszűntével mindnyájan egy­
öntetű értelmiséggel az annyi időtől várva v á rt: Nagy dolgok rendjére térende-
nek. Nints tehát kétség, hogy küszöbén állunk az oly hosszú időktől nélkülözött
legüdvösebb napoknak, a’ midőn aztán biztosan józsolhatjuk felséges Fejére, fen­
séges Dynastiájára ’s istenfélő hű népeire az általánosan kiható üdvöt, és ezzel
az évagyéliomi Igék testté válását.
De ha éljővend a’jóságos élő Isten oltalmán ditső nemzetünkre a’ koroná­
zás ditső napja, minthogy ez Nemzetünkre nézve nem üres diszelgés, hanem
ditső Elődeinktől Isten országának és igazságának felismert mintáján szervezett
leglényegesb ünnepély, óhajtandó volna, hogy ezen legnagyobb fontossággal
biró szertartásos beiktatás nem emberi, hanem Isten keze által épült, az egész
naprendszerünkre kiható legragyogóbb fényű fáklyájával világosított Templo­
mában, Buda-Pesten a nagy hirü Rákos-mezején, ezüst oszlopokon nyugvó bi­
bor mennyezet alatt történnék; és pedig úgy, hogy a’ nagyszerű királyhegy
alakításához a’ magyar szent korona alatt álló összes országainak minden egyes
megyéi, kerületei, városai földterületeiből, melyhez minden egyes helységek
bár mily tselcély, az országosan kinevezendő mérnökök által meghatározandó
föld mennyiséggel járulni tartozván, építtetnék; mi a vasutak segedelmével nem
volna kivihetetlen. Hogy elmondhassa a’ Szent Koronával felkent felséges Ki­
rály, és az istenfélő nép, miszerint: az apostoli koronával felszentelt Király,
Magyarország összes földterületének talapzatán tévé le a’ jóságos élő Isten, és a
hű nép kezeibe megszeghetlen szent Esküjét. Meglevén egyúttal előre határozva:
hogy ha a’ fővárosi építkezések egykor egész ideáig terjednének, e’ hely szentségé­
nek megfelelőleg oly nagyszerű tér hagyasék, mely annak teljesen megfeleljen,
Örök nevét pedig azon koronázott felséges Királytól vegye, ki e’ szent helyen
legelső koronáztatott.
Ditső Nemzetünk! Ezek nagyszerű leleplezésein, ki volna azon honfi ?
ki be ne látná, hogyha az összes miveit nemzetek keresztény Fejedelmei híven
teljesitendik Isten, enmaguk és ember társaik iránti kötelességüket, akkor eljö-
vend tsalhatatlanul azon idő is, midőn e’ földön lakozó miveit nemzetek teljesen
belátandják, hogy azon isteni eredetű nyelvnek, melynek lényeges szavainak
leikébe a való tudomány, oly tiszta böltsészettel örök időre érvény ültén tétetett
 401
le, hatsak újból szétziláltatni nem akarnak, e’ földön általánosnak kell lenni;' ’s
akkor roppant érdekektől buzdittatva, az összes miveit nemzetek önként hozand-
ják azt be tanodáikba, mi végre e’ földön egyetemes tudós akadémiai nyelvvé
alakuland. Ekkor a’ vasutak hálózatai által, földünk, mint a’ legrégibb korszak
szentférfiai által megjózsoltatott: egészen sik, és egyenes leend, midőn a’ hajdani
való eseményen alapult, de mesékké foszlányult táltos lovaink hip-hop ottlégyén
a’ mint már szerentsésen mégis indult, a’ legkényelmesebben nyargalhatva,
mindnyáján egy testvérekké olvadandunk össze, ’s a’ delejes távirdák sebes ér­
tekezésük alapján, egy életszerves egészszé olvadván, mindnyáján az élő Isten
mennyei országának és igazságának mintája szerinti kormányzatán igazgattat-
va, egy közös isteni törvénytől, a’ hány földi Fejedelmek leendenek, ugyan any-
nyi országlatba központosulandanak össze, a’ midőn aztán minden teendőinkre
nézve, egy általános értelemtől vezetendünk.
Itt tehát az ideje, hogy hazánkfiai a’ legkülönbözőbb nyelviségeket ta­
nulják, mert erősen kotzogtat az idő, midőn ezekre nagyszerű szükség leend.
Nem ok nélkül rendelte el a’ jó Isten, hogy e’ hazába lett beköltözésünk
alkalmával e’ nemzet első Királya apostoli legyen, ’s kinek neve: István, saját-
szerűi bevésésében is azt tartalmazza az ő lényegében, hogy: 1st™ v a n , jeléül
hogy az igazság legszilárdabb szírijén építsük a’: Szent Vallást, országlást, tör­
vénykezést, oktatást és mindenrendü intézményeinket, és akkor a’ jóságos élő
Isten által e’ földön kijelelt rendeltetésünkben mitsem kételkedhetünk.
Ditső nemzetünk üdvében, szellemi müvünket méltóbban be nem fejez­
hetjük, mint midőn azt halhatatlan költőnk és böltsészünk Vörösmarty eme józs-
latával rekesztjük be.

J 6 z s 1 a t.
K i m o n d ja m e g , m it á d a z é g ?
H a r a g , k á r o m lá s v o lt e l é g ;
G y ű lö ltü n k m in t K u ru cz, ta tá r ,
B á n k ó d tu n k m in t a ’ p u s z ta v á r ;
Ü g y ü n k a zért
S ik e r t n em ért.
P e d ig n e k e d v ir u ln o d k e ll, o k on ,
L e lk ü n k k ih a ln a h e r v a d á so d o n .

H á t fé lr e b ú é s g y ű l ö l e t !
V a g y b ár g y ű lö ljü n k sz e lle m e t,
A zt, m e lly k ö z ö ttü n k la k o z o tt,
É s e g y g y é le n n i n e m h a g y o t t :
É ’ g y ű lö le t
A ’ szeretet.
M ert m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h on ,
T ú l é s in n e n s o k k é s ő sz á z a d o n .
MAGYAR B Ö L T SE SZE T. ü
402
A ’ g y ű lö le tn é l jo b b a ’ tett,
K e zd jü n k e g y ú ja b b é le te t.
L e g y e n m in d en m a g y a r u tó d
K ü lö m b em b er, m in t a p ja v o lt.
I ll y á ld o z a t
M in d ig sz a b a d .
M ert m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h o n ,
V a g y s z é g y e n r ö g z ik m in d en fia d o n .

M i tilt jo b b a k k á v á ln o to k ?
H a e d d ig p a z a r o lta to k ,
’S id ő , é s z , p é n z elsz ó r a to tt
M egven ni a g y a lá z a to t :
E lé g az ok
J a v u ln o to k .
M ert m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h on,
B á r b ű n ein k fe lh ő z n e k a rc zo d o n .

A ’ v e r s e n y n y ílt, a ’ n e m z e t él,
H a e g y jo b b t a g ja se m h e n y é l,
J u t em b er é s k é z , m u n k a , v é r :
M i v o ln a a z , m it e l n em ér ?
’S le g y e n d icső b b
K i te tr e főbb .
M ert m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h on ,
R a g y o g v a h írb en b ü sz k é n sz a b a d o n .

I tt m é g e fö ld , m é ly sír ja ib ó l
A z e lh u n y t ö s ö k ’ le lk e sz ó l.
M u n k át r e á ’s sz a b a d k e z e t :
D ic s ő k e r t le s z a ’ sir fele tt,
Z ö ld e ln i fo g
B é re z é s h o m o k .
M ert m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h on,
M iért v o ln á l a z é g g e l o ly ro k o n ?

M it a ’ m ű v é sz e t, tu d o m á n y
C so d á sa t, ü d v ö st h a g y n y o m á n ,
A d ju k m e g e ’ h a z á n a k a zt
A ’ h e r v a d a tla n sz é p ta v a s z t.
M últ é s j ö v ő
í g y e g y b e n ő.
M ert m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h on ,
F ö lü l id ő n é s m in d e n so r so k o n .

Vagy nincs erőnk? Az nem lehet,

Ártunk egym ásnak eleget.
 403
Lesz költő, szónok és vezér,
És tudomány, melly e g e t ér;
De tisztelet
A’ g ú n y helyett!
M ertm égn ek ed viru ln odk ell, ohon,
A’ s z e l l e m e k ’ k i n c s é v e l gazdagon.

F u t, fá ra d a ’ s o k id e g e n ,
M iért ? h o g y tá p ja m e g le g y e n ,
’S j n i tö lö k v á rju k a ’ c s o d á t
F ö lé k e s itn i e ’ h a z á t ?
E ’ j o g n ek ü n k
S z e n t ö rö k ü n k .
É s m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, o h on,
Vérünknek l á n g j a é g o l t á r o d on ,75) 17 y

K ié e ’ h o n , h a n em m ién k ?
H a érte m in d e n t m e g te v é n k ,
H a tisz ta k é z z e l á ld o z á n k ,
’S le ttü n k , m i e d d ig n em v a lá n k :
N in c s h a ta lo m ,
M elly v is s z a n y o m .
É s m é g n e k e d v ir u ln o d k e ll, 0 hon,
M ert iste n , em b er v ir a sz t p ártod on .

I ma!
Mi Atyánk ki vagy a’ mennyekben, imádjuk a’ Te legszentebb Lényedet,
mint legmagasztosb delejes éberlétii életet éld világ Lelket valóságod igazságá­
ban.’ Jöjjön el a’ Te országod. Legyen meg a’ Te szent akaratod, miképen
mennyben: az igaz, szép és jó örök törvényeid oltalma alatt vagyon, azonké-
pen legyen itt a’ földön, min országlati rendszerünkben is. Mindennapi kenye­
rünket: az anyagiakat úgy, miként a’ szellemieket add meg nekünk ma ’s min­
denkor. Botsásd meg vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetek-
nek. És oltalmazz bennünket a’ Te minden tér és iddre érvényült igaz. szép és
jó törvényeidnek szétdulási kisértetétol, de megszabadíts e’ gonoszságok legna­
gyobbikától mind örökké. ’S vezess mindnyájunkat az Évangyéliom leikébe le­
tett, Téged úgy erköltsileg, mint élettanilag feltárt való Vallásodra.
0 mindenekfeletti legirgalmasabb éld Isten! Jól tudjuk, bogy mindazon
iszonyú vétkeket és bűnöket, melyeket az emberi-nem az d bukása, Noé átka,
úgy saját Üdvözitdnknek az okszerűségért ártatlanul kiszenvedett megváltása
óta, mind e’ mai napig elkövetett, mind addig fel nem oldathatunk, mig mind­
ezek elismerése folytán azokat Előtted töredelmesen megbánva, a’ Te mennyei
országod: igaz, szép és jó örök törvényeidre nem térendiínk vissza.
0 mindenekfeletti jóságos éld Isten! könyörülj rajtunk, és hárítsd el a’
26*
404
pogány korszak iszonyú bűnei következtében, elébb utóbb tsalhatatlanul beál-
landó szörnyű tsapásokat az istenfélő népektől, és világosítsd fel minélelébb a’
Te szent malasztod által, a’ legbefolyásosabb magas kormányok istenfélő Fér­
fiúit, Nagyjait, igaz lelkű Népképviselőit, bogy egyedül a’ Te legszentebb tzé-
lodban és törvényeidben adják tanácsadó javaslataikat, úgy fölfelé: a’ Fejedel­
meknek, mint alá a’ Népeknek; és egyesíts mindnyájunkat a’ Te mennyei Kö­
veted : Jézus Krisztusnak, a’ mi valóságos isteni Megváltónk által oly tisztán ki­
jelelt évangyéliomi frigyébe, ’s tarts meg minket abban mint örökké.
0 mindenekfeletti jóságos élő Isten ! Jézus vala az, ki az emberiség által
annyi ezer és ezer éveken át bevehetlennek vélt szellemi várad bástyájára ttizé
diadalmas zászlaját, az 0 nevében kérünk: hallgasd meg könyörgésünket, me­
lyet, a mennyei birodalmad delejes körében levők ditsőült lelkeik imájokkal, és
az összes tsillagaidban élők értelmes teremtményeid jobbjainak forró fohászaik­
kal együlten, földre borulva esdjük: az évangyéliomi Ige testté válását. 0 add
imánkra az annyi időktől várva várt életbe átviendő LÉGYENT.
 Értelmet zavaró hibák

VIII lap felülről 17 sor „egyes osztályok érdekében írni“ k i h a g y a n d ó .

XIII 51 77 13 11 „ s . t . még“ . . . . h e l y e t t : s. t. mások

XVI n n 11 V „melyek a való tudomány kutsát képviselik“ z á r j e l k ö z z é t e e n d ő . ( )

XVI n r 12 n „a nyelvünk“ h e l y e t t : a mi nyelvünk.

85 n 11 17 n „az eszményit ( = ) “ „ az esményit ( = · )

41 11 n 9 11 „tekintsük . . . . „ tekintjük.
58 n alulról 2 11 „s igy sem“ . . . . „ s igy Sem
68 n felülről 18 11 „származtatnak“ „ származtattak.
85 n alulról 7 n „lenni“ ....................... „ tenni.
101 n felülről 5 n „oszlóknak“ . . . . „ oszlopnak.
120 n n 23 11 „kiaknázhatásisi kikerü-
letlensége“ „ kiaknázhatási sikerületlensége.
122 n n 3 11 „özvetve“ . . . . „ közvetlenül.
123 « alulról 14 n „a feletti“ . . . . „ a mindenekfeletti
125 n n 1 n . .e g é s z e n k i h a g y a n d ó , s l e s z : Miből aztán számtanon alapuló igazságon
nyugszik, hogy mind ezen tér s időben levő nyilatkozatok szerinti észlel-
betők ugrás nélkül
126 n felülről 7 n „exordiae“ . . . . h e ly e tt: exordia.
136 n alulról 12 V „tényegileg“ . . . „ lényegileg
143 V felülről 14 n „erőszak“ . . . . „ eröszök.
145 n 71 3 V „a’ mit“ . . . . „ a’ mint.
148 V 11 22 11 „ ~ í! h e l y e t t : ~ · , e k k é n t — O , -j- · = © válván,
149 V n 13 n „ == 1 tsukodva —S merii
tek — T a tér s időben“ h e l y e t t : — 1 tsukod va = S merültek = T a
tér s időben.
160 71 alulról 4 n „antiphlogisticus sok“ . „ antiphlogisticusok.
207 r n 13 V „mi ezek“ . . . . „ im ezek
209 » r> 8 n „látszanak lenni . „ látszanak vezetni.
211 n felülről 19 n „mindazon“ . . . . „ mindazonban.
220 n n 10 11 „életszerven“ . „ életszervesen.
226 n alulról 5 11 „mindenhez . . . . „ mindenha.
235 n n 18 n „avval“ ........................ „ azokat.
257 n n 5 u „tsigerj“ ........................ „ tsirgerj.
266 n felülről 6 n „éleménye“ . . . . „ élenyje.
294 n n 6 V „elkülönitetlen „ elkülönítetten.
297 n alulról 12 n „az Ö-vel (© )“ . „ Ö-vel (—© ) azaz emberfő,
406
326 lap felülről 13 sor „elietetlenitette“ h e l y e t t : lchetetlenitette.
345 „ alulról 1 „ „istenből“ . . „ : istentől.
364 „ felülről 10 „ „az“ . . . k ih a g y a n d ó .

364 „ „ 11 „ „tagadván“ . h e l y e t t : taglalván.

370 „ „ 2 3 — 24 „ „szirtién“ . . „ : szirtjén.
Jegyzet :
104 ,, felülről 9 „ „tör t “ . . h e l y e t t : történt.
1 75 48 „ 1 „ „Judát“ . . „ : Judást
 TARTALOM.

Rovat. Lapszám
I. E l ő s z ó ................................................................................................................................................... V
II. A m a g y a r n y e lv le ik é b e v a ló b e p illa n tá s . . . . . . . 21
III. A z em b eri-n em m iv e lő d é s é n e k v á z la to s tö r té n e ti le ír á s a . . . . 47
IV . A z lir b e le r jé n e k v ilá g o s s á g i tü n e m é n y é n : a z a n y a g lé n y e g e , s e z z e l a m in ­
d en ek fe le tti v é g te le n -ö r ö k o k fő a z ő s z e lle m i ig a z s á g á b a n , a tsu k o d ó r e n d ­
sz e r sz e r in t fe ld e r ítv e . . . . . . , . . . . 1 1 3
V. A v é g te le n -ö r ö k m in ő s é g e k n e k t é n y e z ő k k é , e z e k n e k p r im itiv e le m e k k é , a n y a ­
g o k k á s te s t e k k é le tt tsu k ó d á s a , a z ő lé n y e g é b e n fe lis m e r v e . . . . 1 5 4
V I. E m y ria d n a p r e n d sz e r e k n e k , m in t tér é s id ő b e n le v ő n y ila tk o z a to k sz e r in ti
é s z le lh e tő k n e k e r e d e te , a z e le v e i v ilá g o s s á g o k fő jé n , a tsu k ó d ó re n d sz e r
sz e r in t fe ltá r v a . . . . .........................................................................181
V II. A v ég te le n -ö r ö k é s tér -id ő b e n i é le t o k fő je , a z ő lé n y e g é b e n é le tta n ila g fe lis m e r v e 239
V III A v a ló tu d o m á n y k u tsá t k é p v is e lő tu d ó s b e tű i r e n d sz er , a z ő j e l v i j e le n t ő s é ­
g é b e n fe lism e r v e . ......................................................................... 287
IX . A z em b eri-n em k ö z ö s e r e d e te , e ls ő é d e n é n e k le g v a ló s z ín ű b b h u n v o lta , a b o l­
d o g , éth io p ia i, e g y é g i é p t a n i : v a g y é g y p to n i, p a r a d itso m i m in t u g y a n
a n n y i a r a n y -k o r sz a k o r s z á g la ti r e n d sz e r e in e k : ig a z , sz é p é s j ó tö r v é n y e i
fe ld e r ítv e 322
X. N y ila tk o z a t, h á la , j ó z s la t é s im a . . . . . . . . 3 7 7
X I. A k ü lö n b ö ző r o v a to k h o z ta r to z ó j e g y z e t e k .
 A különböző rovatokhoz tartozó jegyzetek.
') K ú t s , n em k u lts, e z e n u tó b b i tó to s k ie jté s , é s h o g y a z e lő b b i tisz tá n m a g y a r , b i­
z o n y o s o n n an , m ert h a v is s z a fe le v e s z sz ü k , u g y a n e sz ó r a v o n a tk o z ó b e v é s é s t m é g in k á b b
fe lv ilá g o s ítja , m o n d v á n : t s u k , a z a z n em d e a zá r, v a g y la k a t f s u k b a v é g e t t h a sz n á lju k
a k ú tsot.
'-) V olt a lk a lm u n k k u ty á k , lo v a k , m a jm o k , e le fá n to k ta n u lé k o n y s á g a it ta p a sz ta ln u n k ,
m e ly e k te r m é sz e te se n n em m á sk é n t, m in t ta n itó jo k a zo n fá r a d sá g o s unódjok á lta l v o lta k esz-
k ő zö lh ető k , m is z e r in t : b izo n y o s j e le k á lta l a z o k r a h a tv a , k é p e s e k v o lta k a k a r a tu k a t é r té ­
sü k re adni.
3) N ek ü n k n em vo lt s z e r e n ts é n k e z e n a n e m z e tis é g ü n k é r t o ly b u z g ó tu d ó su n k a t sz em é
ly e se n ism ern i, d e a m in t m á so k tó l m o n d á k k é n t é s n é m e ly k ö z r e b o tsá to tt tz ik k e ib ő l, m ü veib ől
észlelh ettü k , ö s s z e s é r d e m éb en te k in tv e e l é g s é g e s e k te lje s tisz te le tű n k k ié r d e m lé s é r e ; é s az,
h o g y n ém ely k ü lö n b e n n em t s e k é ly te k in té ly t k iv ív o tt tu d ó sa in k k ö z t is a k a d ta k , k it őt d a tz á ra
az a n n y i p o s itiv itá s o k n a k ,m in t m a jd m in d en r e á l tu d o m á n y o k n é lk ü li té v e ly g ő id e a lis tá t sz á n d é
k o zta k az ille tő k elő tt b e sz e n n y e z n i, n em k e v é s s é szo m o ritó . Mi a z ily e ljá r á st a n n á l m e g r ó v á n
d ób b n ak tartju k , m in él in k á b b sz e r e tn e k a z ille tő k a r e á lo k a la p ja in k e le tk e z e tt tu d o m á n y o k k a l
d itsek ed n i. 0 á llítá s a it e g y r é s z t k é ts é g e n k í v ü l : a le g r é g ib b tö r té n e te k h ite le s k u tfo r r á sa in a k
a n n y isz o r e m líte tt a d a ta in e m e lé , de m á s r é s z t: a tö rtén elm i s z a v a k le ik é b e o lto tt b e v é s é s e ­
iből is m er ité , m ely e k a m in t e lé g g é b ő v en ta p a sz ta la n d ju k , a v a ló k a la p ja in em e lk e d v é n
ép en n em m e g v e te n d ő k . L e h e t, h o g y m in t k e z d e m é n y e z ő a s z a v a k le ik é b e v é s e tt b e v é s é se it
n éh a h ib ás n ézetb ő l sz e m lé ié (s e te k in te tb e n a s z a v a k több o ld a li b e v é s é s e in é l, m a g u n k a t
sem tartju k tsa lh a ta tla n o k n a k ), d e e ljö v e n d a z id ő , m id ő n e z e k a la p o s s á g á t a tu d ó so k te lje s
e lis m e r é s s e l m é ltá n y o la n d já k . Itt te h á t h e ly é n ta lá lju k k ije le n te n i, h o g y s a já t n y e lv ü n k tá r ­
g y á b a n ö n álló n éze tü n k e t, sz á m o s é v e k e lő tt n a g y v iss z a v o n u ltsá g b a n a la p ít o tt u k ; de a h á ­
lá t la n s á g le g k is e b b fo ltjá t sem tű rh etv én , m e g v a llju k , h o g y e te k in te tb e n k e z d lü k t e t ő j é t : D r
S ch u ster J á n o s n a g y tu d o m á n y u férfiú, a p e sti e g y e te m n y ilv á n o s v e g y é s z i ta n á r á n a k , a le g
tá v o la b b i id e g e n a jk ú s z a v a k n a k sz á r m a z á si v is z v e z e té s é n o k u lv a , k u ta ttu k a m a g u n k é it. De
e lfe le jth e tie n e k v a lá n a k a n a g y tu d o m á n y u D r S ch o rd a n n Z sig m o u d é le tta n i ta n á r u n k n a k , a
sz a v a k h atá ro zo tt, rö v id é s so m m á s ( p r a e c is ) k ife je z é s é r e u ta ló , v a ló n k a t e g é s z é leten á t v e ­
z e te tt f ig y e lm e z t e t é s e i; ső t k io lth a ta tla u le e n d m in d ig a zo n b e n y o m á s, m e ly e t a z o ly a n n y ir a
é r d e k e s e lő a d á s a i a lk a lm á v a l u g y a n ő : a k ö n e n y é s é le n y r e n é z v e v o n a tk o z v a m on d ott, s
m e ly e t e m üvü nk v e z é r é lv é ü l t ű z t ü k .-------- — D e m in d e n e k fe le tti b e n y o m á s v o lt az, m e ly e t:
V á g n e r k e g y e s r e n d i ta n á r u n k a r c h e o ló g iá i fe j te g e t é s e a lk a lm á v a l, e m e a g y v e lő n k e t m e g r a g a ­
dó s z a v a k a t m o n d á : „ Is e r it p h ilo so p h o ru m p r a e s ta n tissim u s, qui om niu m horum n ex u m , e x
vacu i p rin cip io r e v e la b it ; “ — m int ö tö d ik o s z tá ly ú g y m n a s ia lis ta e férfiú n ak tu d o m á n y á t
a k k o r n em íté lh e ttü k m e g , d e e g y e d ü l e n a g y sz e r ű n y ila t k o z a tá b ó l: e x u n g v e le o n e m re
ism er v én , n a g y é s m é ly e n h ató tu d o m á n y a (m it ő n ém i r é g i m y th u si h a g y o m á n y o k b ó l s z e r e z ­
h eted a le g d e rü lteb b tis z ta s á g b a n áll elő ttü n k . M in d e z e k e t a zért e m líte ttü k m e g ily szig o rú
MAGYAR BÜ I.CSÉBZK T. \
 2

ő s z in te s é g g e l, h ad d lá s s a k a z i l l e t ő k : h o g y a n y e lv ü n k le ik é b e v é s e tt is te n i tu d at fe lism e r é ­
s é v e l, m ik é n t b á to r ita ttu n k m in d e z e k ö sz fü g g ő ta lá lk o z á s á v a l m u n k á n k h a la d á sá b a n .
4) M éltán á llítju k ez t a zo n n y e lv r ő l, m e ly n e k b etű i m a i n a p o n is te lje s j e lv i j e le n t ő ­
s é g g e l b írn a k , m e ly e k a tu d o m á n y k ú tsá t k é p v is e lik , e z e k sz e r fe le tti ru g é k o n y sá g á b a n r e jlik
a m i n y e lv ü n k a zo n tu la jd o n sá g a , m e ly n é l fo g v a a z is te n i tu d a to t, a lé n y e g e s sz a v a k le ik é b e
örök id ő r e é r v é n y ű b e n b e v é s n i sik er ü lt.
5) D itső , v f e : ős-ti-é -d (á dé éje m a g á n h a n g z ó ja , a k to m b a n é r te tv é n ), a zaz, a z ő si
id ő k é , v a g y ő s ie k é a d its ő s é g , k ik a b u k o tt k o r sz a k elő tti ő si id ő k b e n , a z is te n i tan ok at o ly
é s z sz e r ű e n m e g a la p ítv a , a tu d ó s b e tű k j ó l é s á lla n d ó u l m e g h a tá r o z o tt j e lv e s je le n tő sé g e in , a
m i n y e lv ü n k le ik é b e b e v é s n i é r t e t t é k ; m i á lta l a d o lg o k n a g y r e n d jé t itt e fö ld ö n m íg tsa k e
n y e lv fen n á lla n d , ö rö k re m e g a la p ít o t t á k ; m ert v a la h á n y sz o r a n e ta lá n ú jb ól b e á lla n d ó rop ­
p a n t te r m é sz e ti v ih a r o k k ö v e tk e z té b e n , v a g y a p o g á n y k o r sz a k fe lü l k e r e k e d é sé n , a z isten i
ta n o k b ár m e ly h o ssz ú id ő k ö n á t e le n y é s z n é n e k , d e m ih e ly e s t a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k a
ta n tö k é le s b ü lé s a la p já n b iz o n y o s fo k á t e lé r n é k , é s p á r a tla n n y e lv ü n k lé n y e g e s sz a v a in a k
le ik é b e m erev ü lt, ta n a it, a z o k t é n y e iv e l ö s s z e h a s o n lítv a k ijö ttn e k le n n i t a lá la n d j á k ; a m a
is te n i ta n o k n a k a z ő e lh o ltn a k v é lt h a m v a ib ó l p h o e n ix k é n t (fö n -ix -* , le g fő b b s z e lle m i c s illa g ­
v ilá g L é le k ) ifiod ta n ú jb ó l fe lk e li é le d n i. D e h o g y e s z a v a k e le m e z é s i te k in te té b e n t. O lv a ­
só in k k a l j ó e le v e tisz tá b a jö jjü n k , k ije le n tjü k , h o g y n em ism e r e tle n e lő ttü n k n y e lv é s z e in k
a zo n á lta lá n o sa n e lte r je d t n é z e tü k , m is z e r in t : a sz ó k e r e d e té t k ik i, m in t a z á lm o k a t, j ó sz á n ta
sz e r in t m a g y a r á z h a tja , to v á b b á , h o g y a z id ő k a n n y i v is z o n ta g s á g a in , a k im o n d á s á lta l a
b etű k g y a k r a n e lts e r é lte tv é n , ts a k n em le h e te tle n a s z ó k v a ló d i e r e d e t é ig f e lj u t n i; e r ő lte té s­
s e l p e d ig tsa k n em m in d e n sz ó t k ile h e t a le g id e g e n e b b n y e lv b ő l is m a g y a r á z n i. — M e g v á lt­
j u k m a g u n k is ez e n té v n é z e tb e n v o ltu n k e le in té n , m íg a lé n y e g e s s z a v a k le ik é b e v é s e tt e l e ­
m e z é si á lta lá n o s k u tsá t fel n em ism e r tü k , d e a m id ő n töb b é v e k k u ta tá sa in v é g r e rá j ö t t ü n k :
h o g y d itső e lő d e in k , a s z a v a k le ik é b e v é s e t t e s z m é k e t a b etű k j ó l é s á lla n d ó u l m eg h a tá r o zo tt
j e lv e s j e le n tő s é g e in , b iz o n y o s a la p o n s z e r k e s z te tté k , é s a m id ő n e z e n a l a p o t : a z ig a z , sz é p é s
j ó tö r v é n y e ib e n , d ele jtü jé b e n fe lle ltü k , e z e n á lta lá n o s k ú ts b ír á s á v a l, m it se m h a b o z tu n k
tö b b é a lé n y e g e s s z a v a k b iz to s e le m e z é s é b e n h a la d n i, m e ly e k n em e g y s z e r több o ld a li b e ­
v é s é s e k e t ta r ta lm a z n a k m a g u k b a n , fő le g a k é js z a v a k . — I g e n is ts a k a k k o r , m id őn ezen vol-
ta k é p i á lta lá n o s k ú tso t fe lta lá ltu k , lá ttu k b e, h o g y e g y e d ü l ez a zo n b izto s k u ta tá si, fe jte g e té si
út, m e ly n e k a la p já n a b u k o tt k o r sz a k elő tti is te n i e r e d e tű n y e lv lé n y e g e s s z a v a in a k le ik é b e
v é s e tt b ö lts e lm é t, a z ő s p e c ia litá s á b a n fe ld e r íth e tn i. E z e k a la p já n a zt t a lá lt u k : h o g y v a n n a k
lé n y e g e s s z a v a in k , m e ly e k b e v é s é s e i : a z ig a z , sz é p s j ó tö r v é n y e in n y u g s z a n a k , m é g p ed ig
n éh a ú g y , h o g y a z o k b a n a ró sz s z e lle m tő l v e z e te tt a la k o s a k , h ite tle n e k , is t e n t a g a d ó k elle n ,
v e t é s e i is b en n f o g la lta tn a k , m in t e s z ó b a n : n y ila tk o z a t, e r e tn e k sa t. é s e z e k sz e r fe le tt n e­
v e z e t e s e k ; e lle n b e m v a n n a k o ly v e g y ü lt k o r sz a k i s z ó k is , m e ly e k a s o k is te n itő i p o g á n y o k és
h ite tle n e k ró sz s z e lle m tő l v e z e te tt k e v e r é k e in n y u g s z a n a k , j e lé ü l h o g y e n e m z e t a sz ó te lje s
ér telm éb en m in d en en á t m e n t ; ism é t v a n n a k n é m e ly e k , m e ly e k a te r m é sz e ti h a n g o k u tá n zá ­
s a in k e le tk e z te k , é s e z e k a le g r é g ie b b e k é s e g y s z e r ü e b b e k ; d e v a n n a k s z o k á s o s b e lje le n té -
s é g ü k e t e lv e s z te tt sz ó k i s ; ső t n em r itk á n k ö lts ö n z ö tt s z a v a k k a l is ta lá lk o z u n k . D e a n y e l­
v é s z e k fig y e lm é t fő le g a zo n lé n y e g e s sz a v a in k é r d e m lik m e g , m e ly e k a tsa lh a ta tla n iste n i tu­
d atot, e r e d e te t s a z em b er i n em le g r é g ib b e r e d e ti tö r té n é s z e ié t ta r ta lm a z z á k m a g u k b a n b e ­
v é s v e ; m ert n in ts k é ts é g , h o g y m ih e ly e s t e z e k b e v é s é s e it b ár m e ly n y e lv b e n , m in él te r je d ­
tebb m é r v e k b e n ism e r e n d ik fel, e z z e l f e lle lté k a z o n ő s e r e d e ti-n y e lv e t, m e ly a S zt,-irá s s z e ­
rint m in d en m á s n y e lv e k a la p já u l te k in th e tő . S m in th o g y ez t a m i p á r a tla n n y e lv ü n k b e n fe l­
ta lá ltu k , m éltá n m o n d h a ttu k e lő z m é n y e s m ü v ü n k b e n : A m a g y a r n y e lv e g y a le g tö k é le te s b e k
k özü l, m a g á b a n ta r ta lm a z v á n a z a r a n y -k o r sz a k fe ltá r t b ö lt s é s z e t é t ; m iu tán e t ö k é ly n e k az
v a ló s á g g a l m e g fe le l. E z t k im u ta tn i e g y ik fő fe la d a tu n k .
 3
«) L e sz n e k , k ik a z t fo g já k e lle n v e t n i: ez m in d ig e n sz é p , de e lé b b a zt k e lle n e m e g ­
m utatni, h o g y e b etü r e n d sz c r v a ló s á g g a l a m a g y a r é . H a n em e lé g e lö z m é n y ile g az ille tő r e
n ézv e a z : h o g y sa já t sz a v a in k b ó l k iv e h e ti a j e l v e s j e le n t ő s é g e n a la p u lt e r e d e ti b etű k h ier o g -
ly p h j e i t ; n e m e lé g a z h o g y a m a g y a r b a n m in d en b etű v a g y jo b b r ó l b a lra , v a g y v isz o n t, v a g y
j e lv i j e le n t ő s é g é r e m ai n ap on is te lje s é r te lm ű ; a k k o r k é r jü k a z ille tő t f ü g g e s s z e fel e t á r g y ­
b an! v é le m é n y é t m in d a d d ig , m ig a b etű re n d sz er rő l! tz ik k e t á t n em ta n u lm á n y o z ta .
7) E ta g la lt sz a v a k m á sa lh a n g z ó ih o z , a k is d e d a la to m b a n é r te tt h a n g z ó k , a jo b b a n
v a ló é r t h e tő s é g m ia tt a z ő se in k tő l m e g á lla p íto tt h a n g j e g y e k , v a g y b etű k r e n d je sz e r in t m e llé ­
k e lt e ite k , és tsa k ott le en d ig e n r itk a k iv é te l a m á sa lh a n g z ó k r a n é z v e , a hol a jo b b h a n g z á s
v a g y lé n y e g , a zo k a t m á s ro k o n h a n g z á s u a k k a li f e lts e r é lé s é t k ö v e te li, í g y : d-t, a < -v el; g-ét
a 7c-val,· u-t a δ-é, p-é, / - e l stb. m i a n y e lv te r m é sz e té v e l e lle n té tb e n n em á l l ; — ső t a sz ó k
e le m e z é s e in é l, n éh a a fő su ly ta d ó m a g á n h a n g z ó , m in d en e lő tte s u tá n n a á lló h a n g z ó k a t a m a ­
g á é r a h a so n ltja .
8) Mi, k ik a z ú g y n e v e z e tt rom ai b etű -re n d sze r j e le n t é s e s h ie r o g ly p h je it, s a já t élet-
sz e r v eze tű n k le g lé n y c g e s b s z e r v e in e k a la k é s m ű k ö d é si r e n d jéb en , a z ő v ég v o n a lu k b a n fe l­
ism e r tü k , oly k ö n n y ű o d a a d á ssa l a z ig a z ö s v é n y tő l e l n em tér h e tü n k , de a z é r t le h e te tle n h o g y
e n a g y tud om án yu férfiú elő tt ú jb ó l m e g á llv a k a la p o t n e e m e ljü n k . E z en m e g b o ld o g u lt orv o s
doktor a v e g y é s z e t i ta n b a n e g y e te m ü n k n é l n y ilv á n o s ta n á r v o lt, ő v o lt azon rop p an t k ite r je ­
d ésű is m e r e te k k e l felr u h á zo tt tu d ó s, k i a z o r v o si n ö v e n d é k e k r e n é z v e o ly sz á r a z (fá jd a lo m a
m ostoh a k ö r ü lm é n y e k n é l fo g v a k ís é r le te k n é lk ü l e lő a d o tt) sz a k ta n t, o ly é r d e k e se n a d ta elő ,
h o g y a fig y e lm e z ő a g y ö r v e n d v e v á r n á a z is m e r e te k k e l d ú s e lő a d á s t. M e g k e ll a z o n b a n v a lla ­
nunk, h o g y am a k ísé r le te k n é lk ü li e lő a d á so k , re á n k n é z v e n em v a lá n a k o ly k á r o sa k , m iu tá n
m i a zo k b a m ár e le v e g y a k o r la tila g b e a v a tv a v o ltu n k , m iu tá n le g d r á g á b b a ty á n k J ó z s e f, kj
N a g y -V á r a d v á r o s sá n á l m a jd 3 0 é v ig m in t T a n á ts b e li M. F ö -B ir ó s E ln ö k h iv a ta lo sk o d o tt,
m a g a is ta p a sz ta lt v e g y é s z lé v é n , e z e k b e , s a f iiv é s z e tb e m ie lő tt a fe lo r v o si p á ly á r a m e n n é n k ,
b e a v a ta ttu n k . D r S c h u ste r v o lt a z , k i a s z a v a k n a k lé n y e g ü k r e v o n a tk o z ó j e le n t ő s é g e it a le g
tá v o la b b i, m in t : g ö r ö g , h éb er, S a n sk rit, k o p t, a r a b s, p e r z sa sa t. n y e lv e k e r e d e ti e le m e z é s ir e
v e z e tte v iss z a . 0 v o lt az, k i v e g y é s z i m ű sz a v a in k a t, az ő lé n y e g ö k sz e r in ti a lk o tá s á v a l a m a ­
g y a r n y e lv b e n D r B u g á t b o ld o g u lt tu d ó ssa l s z ö v e t k e z v e k e z d e m é n y c z é k . N em t s e k é ly érd em e
van a ter m é sze ti tu d o m á n y o k m ű sz a v a in a k a lk o t á s á b a n : D r T o ld y F e r e n tz , D r F lo r F e -
ren tz s m á so k n a k .
9) A g ö r ö g th e o s : tk ja - @ , id o m á b a n s z in te a z t á b r á z o lja , tsa k h o g y fo ly to n o s k ö r­
zetb en ö s s z e f o ly v a ; az e g y e s : I, k é p le ti v o n a lo k b a n ig y á lla n a : -lí·, m i az ír á s s e b e s s é g é t sz e r ­
fe le tt n e h e z íte n é , a d o lo g lé n y e g e te h á t e tu d ó s j e lv e k j e le n t ő s é g é b e n r e jlik , m e ly
h a e g y s z e r fel v a n ism e r v e , jo b b a z e g y s z e r ű v e l éln i. E j e g y : © , a ts illa g á s z a tb a n a n ap
tu d ó s je lv é r e v o n a tk o z ik é s h e ly e s e n , m ert a k iil k ö r a b o ly g ó k k ö rér e, a k ö zp o n ti p on t p e d ig
a b o ly g ó i ren d szer k ö zp o n ti g ő tz á r a : a n a p ra u ta l. D e h e ly e s e n v o n a tk o z ik a zo n j e g y : © a
th eo s sz ó b a n a z e g y e te m e s s z é k e k s z é k i k ö zp o n tjá b a n t r ó n o ló : V ilá g -L é le k r e is.
1U) Mi ez en e ln e v e z é s t m e g h a g y n i ja v a s o lju k , m iu tá n e z e n sz ó , a z ő b etű i ö s s z e té te t
lé b e n a m a g a lé n y e g é t te lje s e n k é p v is e li. L e g y e n e z a k á r e s e t le g e s , a v a g y a le g r é g ib b b u k o t-
k o r s z a k e lő tti a lg e b r a i so m m á z a to n a la p u lt sz ó , ez n em e g y é b : m in t n i-Á -m , n i k ezd ő m é
u y e m , a z a z a v íz i fó k á k , n irn feák b ól fe jle d e z e tt le g e ls ő sz á r a z fö ld i em b er fo k o z a ta ; é s ig y
több lé n y e g e t k ife je z ő sz ó , m in t : a fa r k a s v a g y is fa r k k a l e llá to tt em b er.
" ) E z e n sa já ts á g o t m ár az em b er u tán á lló á lla to k n e m e in é l, fő k é p a fe k e te után ts-
n á l is ren d ezetteb b a la k b a n felism e r h e tjü k , m ert v a la m in t a z em b er, ú g y ez is tá r sa sá g b a n
é l, a z eső e lle n h a jlé k o t é p ít m a g á n a k a fá k te te jé n , ső t la k á t sz a b a d s á g á t is v éd i a m e g tá ­
m ad ok ellen éb en .
1-) E rről k e z e s k e d ik m á r m a g a : a v a l l á s sz ó n a k o ly fe n s é g e s fo g a lm a t rejtő tar-
A*
4
ta lm a , m in th o g y a z tisz tá n s e g y e d ü l a z t ta r ta lm a z z a , h o g y a k i m i t : v a l 1, az a z t a t a p a s z ­
ta lá s n tjá n i k ís é r le te k v a ló in , á s tain, kémlein a la p ítja , in n e n : v a 11 á s, v a g y is a v a ló k á sa -
ta in , k é m le te in k e le tk e z e tt t u d a t ; s e fo g a lo m n a k m in d a d d ig , m ig a z é p é sz fe n n á ll, m in t le-
ro m b o lh a tla n a la p o n n y u g v ó n a k á lla n ia k e ll, é s m é ltá n , m ert a v a ló v a llá s le g y e n a z a k á r
n y ila tk o z o tt, m ik é n t : Ü d v ö z ítő n k é , a k á r feltá rt, a n n a k m e g é r té sé h e z tu d o m á n y ig é n y é lte tik ,
m i e g y e d ü l a te r m é sz e ti-tu d o m á n y o k k ís é r le ti té n y e in , v a ló in d eríth ető fel az ő sz ellem i ig a z
s á g á b a n ; é s v a ló b a n e sz ó v fe : u g y a n e z e n m a g a s z to s b e v é s é s r e v o n a tk o z ik , m o n d v á n :
s-áll-ct-vég;g ( a : vé itt : a v é g sz ó n a k rö v id g y ö k é t k é p v is e li). — S ig y ts a k e z e n e g y e s szó n a k
lé n y e g é b ő l is b e lá th a tn i, m ily b ö lts sz e r k e z e te n a la p u lt ez en e s z m e ö s s z e g , m e ly m in d en m ás
e g y é b n e m z e te k á lta l ez e s z m é r e h a sz n á lt k ife je z é s e k e t, m in t a n é m e t : G o tte sd in st, a latin :
r e lig io t m e n n y ir e h á ttérb e sz o r ítja , ső t ép e sz ó e le m e z é s é n n y ilv á n v a ló le sz e lő ttü n k , m isze­
rin t a la tin : r e lig io , ín p r in c ip io e x re liq iis : io e m a n a v it, h i n c : r e lig io : v a g y is a z e r ed eti la ­
tin v a llá s , m e ly s z in te e g y is te n ité s b ő l in d u lv a fa ju lt e l p o g á n y s á g r a , a z é g y p to n i io i, v a g y jó
ta n o k b ó l indxdt v a g y fo ly t k i.

ím e ez e n sz ó is e lé g s é g e s , a n n a k b e b iz o n y ítá sá r a , h o g y a m a g y a r n y e lv e g y k o r
s a j á t, a tu d ó s b etiik j ó l é s á llo n d ó u l m e g h a tá r o z o tt j e l v e s j e le n tő s é g e in tu d a tila g s z e r k e s z ­
te te k . E ta n o k n a k te h á t e r e d e tile g m in d en k é ts é g e n k ív ü l tis z tá k n a k k e lle le n n i, m e ly tsa k
k é ső b b e n a ter m é sz e t r o m b o lá sa i s a p o g á n y k o r s z a k d u lá s a i k ö v e tk e z té b e n , m időn több k ü ­
lön n y e lv e k k é sz ó r ó d ta k sz é t, k e lle á ta la k u ln io k , é s b á rh a e k k o r se m v e s z e tt e l a tz é l, a
fő tá r g y , m ert m eg m a ra d t m in d en v a llá s n a k le g fő b b tá r g y á u l a n n a k le g m a g a s b L é n y e , le g y e n
a n n a k n e v e : Iste n , I z d e n , Iz a n a e h , V ilá g -L é le k , le g fő b b E s z , S z e lle m , I g e v a g y b á r m i m ás.
Mi részü n k rő l m e g v a g y u n k g y ő z ő d v e , h o g y a m a g y a r o k le g r é g ib b ő s v a llá s a , a le g fő b b L é n y ­
ről, m in t a b ö lts é s z e t le g s z e b b v ir á g já b ó l k e le t k e z e t t : Is te n fo g a lm á r ó l a le g tis z tá b b tu d at­
b an v o l t a k ; h isze n ép e z ér t iste n i e r e d e tű a m i n y e lv ü n k .

13) H a a le g r é g ib b é v e s ü lt k o r sz a k b e li p o g á n y tö rtén etre v iss z a p illa n tu n k , e l k e ll

ism ern ü n k , h o g y a zo n id ő b e n m in d en tu d o m á n y é s Írás m e ste r sé g e , tsa k n em egyedül a p a­
p o k k e z e ib e n k ö z p o n to su k , k ik m in d en id ő b e n ta n a ik v a ló s á g a , s a z o k ő sib b v o lta fe le tt e g y ­
m á sk ö z t sz ü n te len v e te k e d v é n , a n e m z e tk ö z ö tti e g y e té r té s t n em e g y s z e r e lle n s é g e s hartzra
lo b b a n to t t á k ; é s ig y h o g y e z e k n e k a n n y i a la k b a n h á tr a h a g y o tt ir a ta ik b ó l, a d o lg o k felett
v a la h a k itis z tu lh a s s u n k r e m é n y le n i sem le h e t: a n n á l in k á b b , m in th o g y a z e g y p to m i k ö n y v tá r
a m a h o m ed a n ism u s v a d d u lá sa i k ö v e tk e z té b e n e lé g e tte tv é n m e g se m m isü lt, é s ig y e z e k f e lis ­
m e r é sé r e n in ts m á s a la p , m in t a n y e lv le ik é b e m er ev ü lt tu d at.
14) N em d e m in d en id ő b e n , é s m in d en n e m z e tn é l a m itu so k k e z e lő i t a n a ik a t : S z e n t­
ír á sb ó l h a g y o m á n y o z v a le n n i m o n d o ttá k , d e a m in t e sz ó le lk e v fe e lá r u lja , a z t se h o l sa já t
rut érd ek ü k b en a n n y ir a k i n em z s á k m á n y o ltá k , e l n em fe r d íte tté k , u n d o k ito ttá k , m in t : a
p o g á n y é g y p to n ia k , ín d u k é s tib e tie k n é l tö rtén t.
,ä ) V a ló b a n sz é p k ö lté s z e ti s z a v a k , d e a m i a m e g fo g h a ta tla n s á g o t ille ti, ha a z k é z z e l
m e g fo g á sr a ér tetett, te lje s ig a z u k v a la , á m d e h a e z t é s z s z e l is m e g fo g h a ta tla n n a k le n n i ta r­
to ttá k , m ár ez a ztá n a zt á r u ln á el, h o g y a m it a b u k o tt k o r sz a k elő tti a r a n y id ő b e n , a z előz-
m é n y e s tu d o m á n y o k b a n já r ta s em b eri é s z p o s itiv itá s s a l b e lá to tt, e n n e k m e g ta g a d á s a v o ln a ;
m i k é ts é g te le n ü l a rra u ta ln a , h o g y a m időn ezen m e g fo g h a ta tla n s á g á llítta to tt, a zo n ered eti
feltá rt ta n t v a g y n em é r te tté k m ár a k k o r a z ő lé n y e g é b e n , v a g y s a já to s fö ld i érd e k ü k n é l fo g ­
v a e ltitk o ltá k a z t, m i a n n á l m e g v e te n d ő b b r o s z a lá s t ér d e m e l. É s k é r d j ü k : ha ez t tsa k u g y a n
sik e r ü lt e g y k o r fe ld e r íte n i, a m in t ez t a m i p á ra tla n n y e lv ü n k , le ik é b e m er ev ü lt ta n a i o ly v i­
lá g o sa n le le p le z ik , a k k o r n e m lá tju k be a z o k á t m iér t n e v o ln a le h e ts é g e s ezt id ő n k b e n is
k iv ív n i. D e ter m é sz e te s h o g y a z e m b er i-n em a v a ló tu d o m á n y té v e ly e ib ő l, a m in t a k k o r ú g y
m o st is e g y e d ü l a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k té n y e in o k u lh a t k i, m ert a b u k o tt k o r sz a k elő tti
 5
id ő k b en is, tsa k ú g y v a la a k e v e sb s a r k i é s z n e k ( — ), a m in d e n e k fe le tti v é g te le n -ő r ö k tö b b es
sa r k i É szt (-]— * ) fe lfo g n i, s v e le s z e lle m ile g ö ssz e e sn i.
" !) M ár a z, b o g y az in du ő s v a llá s a la p ja i jo b b á r a m á s id e g e n n y e lv e k b ő l fo r d ila tta k
át, tisztán k ö v e t k e z ik : h o g y a z e r e d e ti e g y is te n itő i ta n , n em a j e le n iv a d é k ő se itő l k e le tk e ­
zett, h an em s o k k a l eléb b , n á lu k n á l h a so n lith a tla n u l m iv e lte b b n é p e k tő l k ö lts ö n ö z te te tt ; de
m ás r é s z t a z is v ilá g o s e lő tt ü n k : h o g y a zo n n em ze t, m e ly e z en e g y is te n itő i ta n o k r a v o n a t­
k ozó lé n y e g e s sz a v a k a t, az ő élő n y e lv é b e n m a i n a p o n is té n y le g b irja , é s a zt f e lv ilá g o s íta n i
k é p e s, ső t h a en n e k e g y é b n y o m a i v a n n a k , h a jd a n ta e h e ly e n h o n o s volt. S e n k in e k se m á ll­
h at a n n y ir a érd e k é b e n a S a n sk r it n y e lv e t b ú v á r k o d n i, m in t ép a m a g y a r n a k ; m ert a m i
p á ra tla n n y e lv ü n k le lk é t, tisz tá n a z e g y is te n itő i ta n b ö lts é s z e te sz ö v i át k e r e sz tü l k a s u l : az
ig a z , sz é p és j ó m ér v e in e k m in d en ir á n y b a n m e g fe le lő le g .
1T) E n éze t tsa lh a ta tla n u l e lá r u lja , a h a jd a n i b u k o tt k o r sz a k elő tti v é g te le n -ö r ö k o k fő
feltá ru ltá t, d e a m időn n y ilv á n v a ló v á le s z , h o g y az e r e d e ti 'tisz ta ta n , m ár a k k o r v a g y tu ­
d a tla n sá g b ó l, v a g y a p o g á n sá g h o z sz ító h a jla m b ó l sz á n d é k o sa n ö s s z e z a v a r ta to tt; é s íg y a
m in t a je le n n a p i te r m é sz e ti b ö lts e le t r e n d s z e r é t k ö v e tő tu d ó so k , ú g y ők is a z o n k é p e n : sem
a z e szm én y it a v a ló b ó l, se m a v a ló t a z e s z m é n y ib ő l, — v a g y a m in t a z ú ja b b a k m a g u k a t
k if e j e z i k : sem a v é g h e te tle n t a v é g e s b ő l, se m a v é g e s t a v é g h e te tle n b ő l, m iu tá n a v é g e s a
v é g h e te tle n b e , ez p e d ig a v é g e s b e m e g y e n á t, é s ig y v é g h e te tle n é s v é g e s e g y , k ö v e tk e z te tn i
n em tudták. I g a z u g y a n a m in t a lá b b lá ta n d ju k , h o g y : a m in d e n e k fe le tti v é g t e le n örök le g -
m a g a szto sb d e le je s é b e r lé tü é le te t é lő o k fő e lle n sa r k i m in ő s é g e i, m e ly e k o tt e s z k ö z ö k k é n t
m in d en h a tsu k ó d v a v a lá n a k , tér é s id ő b e i té n y e z ő k k é k ifo ly v a , e z e k n e k p rim itiv e le m e k k é ,
s im ez e k k e r e s z t ts u k o d á s a in tü z -v iz zé e g y ü lv e e n a g y n a p r e n d sz e r e k k é n t!, é s k is v ilá g i é le ­
tet é lő k k e l sz e r v e s e n fo rr t ö ssz e , a n é lk ü l a zo n b a n , a m in t lá tn i fo g ju k , h o g y e m ia tt a p an t-
h eism u s t é v e ly é b e e s n é n k . D is t in g v e e t s a lv u s er is.
IS) ím e itt is, m in th o g y e r e d e tile g , a m in d e n e k fe le tti o k fő t a z ő te r m é sz e té b e n , é s
ez t a m a g a lé n y e g é b e n te v ő h á rm a s : ig a z , sz é p é s j ó tö r v é n y e ib e n fe lism e r te , e k k é n t a z em ­
beri-n em e z e k e t m in d en id ő k ö n át Iste n tő l a d o ttn a k ta r to tta ; é s h a te k in te tb e v e s z s z ü k a z t,
h o g y ez en tö rv é n y e k ö s s z e g e t e s z i : a j u s t it ia reg n o ru m fu n d a m e n tu m -já t, a z o n n a l b elá th a tn i,
m iszerin t a z ig a z s á g n y ilv á n o s a n b e h o z a n d ó e lle n ő r s é g e n é lk ü l, a z e m b e r i-tá r sa d a lm a k v o l-
ta k é p i b o ld o g sá g u k r a n em e m e lk e d h e tn e k . ír v a v a n : A k i ig a z á n ts e le k s z ik , a v ilá g o s s á g r a
m e g y e n , h o g y az ö ts e le k e d e te i n y ilv á n v a ló k le g y e n e k , h o g y a z o k Iste n sz e r in t v a ló k .
19) V ed a , v é d a , n a g y o n ro k o n a m a g y a r : v é d á v a l, n e m d e h a a tö r v é n y e k a z ig a z ,
sz ép és j ó e lv e in a la p u ln a k , m é ltá n m o n d h a tju k , h o g y a z o k a z e m b er n e k iste n tő l a d o tt j o g a i t :
v é d i k . V agy ha ú gy vesszü k a m in t n é m e t: p h b tis z ta m a g y a r b etű i h a n g z a tb a n m in t
F eh t e h á t : F e d - á - fed d a ; — a z a z , a k i a fe n t id é z e t t is te n i tö r v é n y e k e t m e g v e tv e a z o k tó l
elté r, ez en tö r v é n y e k á lta l té v e ly ö k h e z m é r te n m e g -fe d d e tn e k , e z e n é r te le m b e n e t ö r v é n y e k :
F e d d -á k n a k is n e v e z te th e tn é n e k .
20) V i s n u n a g y o n rok on a m a g y a r : v i z - z e l , é s v a ló b a n itt is erre v o n a tk o z ik ;
h o g y a : V IZ szó a tu d ó s b etű k j e lv e s j e le n t ő s é g e in , tisz tá n m a g y a r s z ö v e g ű lé g y e n , a zt fe n ­
teb b lá ttu k . É s íg y V isn u , v isn y u a z ő lé n y e g é b e n a n n y it te sz , m isz e r in t a tér é s id ő b e n le v ő
n y ila tk o z a to k sz e r in ti é s z le lh e tő k e r e d e te : v íz ig n y ú l, in n e n : v is n u ; — m ib ő } v ilá g o s le s z
e lő ttü n k , h o g y m ár a k k o r a z e r e d e te t, a v o lta k é p i o k fő ig : a fo rr ö -v iz fe j é ig k is é r n i nem
t u d t á k ; j e lé ü l h o g y m á r a k k o r n em ism e r té k a v íz n e k le g k ö z e le b b i a lk a t e l e m e it : a k ö n e n y
és é le n y t, n em e z e k t é n y e z ő it : a b e r z e tö k e t, n em a b e r z fo ly a m m iv o ltá t lé n y e g ile g te v ő :
v ég te le n -ö r ö k k ite r je d ő s ö ssz e h ú z ó tői m in ő s é g e it, v a g y h a jo b b a n te tsz ik ta szító s v o n zó
ő si erőit, m e ly e k m in d en h a m in t e s z k ö z ö k , a v é g te le n -ö r ö k o k fő b en csu k ód va v a lá n a k ; és
ig y n em is lá th a ttá k b e, a m in d e n e k fe le tti le g m a g a s z to s b d e le je s éb er lé tü é le te t é lő v ilá g -
L é le k b ö l, m iért é s m ik é n t h u llá m o z ta k k i : a v é g te le n -ö r ö k k ite r je d ő s ö ssz eh ú z ó m in ő s é g e k ,
r>

v a g y a zo n k é p e n i ő si e r ő k : tér é s id ő b e n i b e r z e r ö k k é ; e z e k p rim itiv e le m e k k é ; a m in tis

e z e k : tiiz-vizzé, s a viz ö tö s, tői a la k u lá sá n ez e g y e t e m e s n a g y e g é s z m y ria d ég i r e n d sz e r e iv é .
21) S i v a , n a g y o n ro k o n a m a g y a r : s i v a tag sal m e ly k ié g e tt, k o p á r p u sz ta sá g o t ér­
telm ez , é s ig y m a jd n em u g y a n a z o n ér telm ű a tü z o k á d ó k siv a ta g iv a l k ié g e tt lá v á iv a l.
22) V a ló b a n a b b a n a v ilá g o s s á g s h é v a la p ja i j e le n v a n n a k , m ert n em d e, ha a v íz n e k
a lk a t e l e m e it : a k ö n e n y é s é le n y t v iz z é e g y itjű k , le g e lő s z ö r a v ilá g o s s á g é s h év je le n lé t é t
tü zk én t ta p a sz ta lju k lé tr e jö n n i, s tsa k a zu tá n lá tju k a v íz g ő z t h a r m a tk é n t! a la k já b a n az
ü v e g la p já r a sü riid n i, m ib ő l lá tn i v a ló , h o g y a z o k e g y ü ttie s e n u g y a n a z o n p e r tz b e n é s id őb en
k e le tk e z n e k de te r m é sz e te se n a h é v k ö v e tk e z té b e n , m ig a v íz g ő z m e g h ű lv e ts e p p e k k é v á lik
id ő t ig é n y e lv é n , k é ső b b j e le n tk e z ik . É s i g y a v o lta k é p i e r e d e t a tü z-v iztö l k e le tk e z e tt, a m int
aláb b té n y le g b e b iz o n y ítv a m e g fe jte n d jü k , n em p ed ig : a p a r á z s tü z tö l, m e ly h e z a je le n n a p
le g te k in té ly e s b tu d ó sa i lá tsz a n a k s z íta n i, h is z e n ez sz e r fe le tt v a s ta g fe lfo g á sú m e ly a v o lta ­
k é p i le g m a g a s z to s b d e le je s éb er le tü é le te t é lő V ilá g -L é le k , I g e sz e lle m i ig a z s á g á r a soh a
n em v ez eth etn e .
- 3) T e r m é s z e te s e n m in t v íz ö zö n . V a ló b a n h a a z em b eri-n em tá r sa d a lm i v is z o n y a in a k
jo b b á r a ö ssz e v is s z a k u sz á it, m a jd n em m in d en ig a z s á g é r z e té b ő l k iv e tk e z e tt in té z m é n y e it
te k in te tb e v e s z s z ü k , m ár-m ár m e g é r e tt a n n a k m e g lá to g a tá s á r a . S h a A tk e m a r k is z á m ítá s á ­
n a k , m e ly sz e r in t m in d en 1 0 ,4 6 5 é v b e n e n n e k b e k e ll k ö v e tk e z n ie h ite lt a d h a tn i, ú g y an n ál
in k á b b á ll ér d e k é b e n a z e m b e r is é g n e k , h o g y m in d e n ren d ű in té z m é n y e it a z ig a z , sz é p é s jó
is te n i tö r v é n y e in sz e r v e z v é n , le g a lá b b v é g e s b o ld o g s á g o t a la p ít s o n .
2*) H a a z in d u k , e r e d e tr e (g e n e s is v o n a tk o z ó j e g y z e t e it , a m e llé k s u jtá so k tó l m e g ­
sz a b a d ítju k , k é n y te le n e k le s z ü n k e lism e r n i, h o g y a zo n ta n o k e r e d e tile g a te r m é sz e ti tu d o m á ­
n y o k m é ly e n b eh a tó ta n a ib ó l k e le tk e z te k ; m ert a le g e ls ő tér é s id ő b e i k ifo ly á s t a z e le v e i k ö z ­
p o n ti v ilá g o s s á g v a g y is to já sb ó l k iin d u ltn a k te k in tik . E z e k b ő l lá th a tn i, h o g y e z en g e n e s is , a
te r m é sz e t ő si er ő in e k fe ltá r t ta n á n a la p u lt. E ta n o k a t a z o n b a n ő s e r e d e tile g nem ta rtju k az
in d u k tó l sz á rm a zn i, m ert a z ő s i e r ő k e t ö ssz e ta r tó v i z s p e c ia litá s a o ly ism e r e te k e t fe lté te le z ,
m e ly e k a v iz le g k ö z e le b b i a lk a t e le m e in e k tu d a tá t fe lté te le z ik , e z e k p e d ig is m é t o ly p h y s ic a l
s k im ia i e s z k ö z ö k k é s z le té t k ö v e t k e z t e t ik , m e ly n é l fo g v a a m a tu d a to t tá m o g a tó a la p o k a t k é ­
sőb b is, a k é tk e d ő k elő tt m in d en k o r b e le h e te tt v o ln a b iz o n y íta n i; é s h a s ik e r ü lt a zo n ő si t a ­
n o k a t ta r ta lm a z ó k ö n y v e k e t m e g v é d e n i, ú g y a zo n ta n o k a t b iz o n y ító v e g y é s z i, p h y s ic a l, ts illa -
g á s z a ti e s z k ö z ö k e t, m in t a tu d o m á n y té r e n i u g y a n a n n y i fá r a d a lm a k v ív m á n y a it, ha sa já tjo k
le tt v o ln a a zo n k ép e n e ltu d tá k v o ln a a le g k é s ő b b i k o r sz a k n a k h a g y o m á n y o z n i. D e m in th o g y
tu d ju k , h o g y ez e n ta n o k a t id e g e n n y e lv b ő l fo rd íto ttá k , d e to v á b b á s a j á t tö r té n e tü k b ő l k itű ­
n ik a z is, h o g y a m id ő n j e le n fö ld te r ü le tü k e t e lfo g la ln á k , m ár e g y m á s n é p tő l la k v a v a lá n a k ,
e k k é n t v ilá g o s , h o g y a m a ta n o k a t e g y m a g u k n á l m é g m iv e lte b b n é p tő l k ö lts ö n z é k . D e ez
m á s n em le h e te tt m in t a z , m e ly u g y a n a zo n is te n i ta n o k a t m a i n a p o n is, tu d a tila g ta r ta l­
m a zz a a z ö lé n y e g e s s z a v a in a k le lk é b e n b e v é s v e . A m i p e d ig a S iv a , tü z et je le n t ő , rom boló
h a tá sá t ille ti, e z tsa k a k k o r j e le n tk e z h e te tt, m id őn a z é le ts z e r v e s e k elln d lo tt m a r a d v á n y a in ,
a föld m a g v a a n n y ir a iz m o so d o tt, h o g y a n n a k s z e r v e s m ű k ö d é sé n , a b e liz z ó s á g a n n y ir a n ö ­
v e k e d e tt h o g y tü z o k á d ó k k é n t k itö r v e r o p p a n t fö ld te r ü le te k e t d ú lt s z é t, m e ly a z e m b e r isé g r e
n em e g y s z e r ro p p a n t tsa p á so k a t h ozott, k iv á lt m ig fö ld ü n k k ü lk é r g é n e k ro p p a n t s z ik la b o l­
to za tja , s a k é t g ö n tz ö l fe lé n y ílá s a á lla n d ó u l m e g n em sz ilá r d u lh a to tt.
25) E tan a s p e c ia litá s o k tó l e lté r v e , á lta lá n o s s á g o k b a n n y ila tk o z ik , é s h a a je le n ter-
m é sz et-b ö ltseleti re n d sz er ta n á v a l n em u g y a n a z , d e a z z a l m in d e n e s e t r e s z e r fe le tt k ö z e li
ö ssz ftig g é sb e n v a n , m ert a m in t e tan se m a z e s z m é n y it a v a ló b ó l, é s v isz o n t a v a ló t a z e s z ­
m én y ib ő l s z e r v e s ö s s z fü g g é s b e n k ö v e tk e z te tn i n em tu d ja, ú g y e r e n d sz e r n e k is le g fő b b k é n ti
n y ílt h ib á ja a z, h o g y a m in d e n e k fe le tti o k fő t a z Iste n t, m in t k ü lö n á lló le g m a g a sz to sb
d e le je s éb erletü é le te t é lő sz e lle m i L é n y t, le g fő b b É s z t, v ilá g -le ik e t n em ism e r i cl, h a n e m a zt
 7
e n y ila tk o z a to k sz e r in ti lá th a tó k k a l e g y g y é forrt p a n th e ism u sn a k te k in ti H o lo tt h a n em
e g y é b b ő l: a s z a v a k le ik é b ő l a z o n n a l b e lá th a ttá k v o ln a , h o g y nem a tér é s id ő b e n le v ő k b ő l
k e le tk ez te k a v é g te le n örök m iv o lto k , h an em e lle n k e z ő le g a m a z o k e m e z e k tő l. É s ha m o st
tsa k e g y futó á tp illa n tá s t tesz ü n k a tér é s id ő b e n le v ő ú g y n a g y — (n a p r e n d sz e r k é n ti), m in t
k is v ilá g i é le t e t é lő k r e , a z o n n a l b e lá ta n d ju k , h o g y a z o k m in d en k ü lö n s é g n élk ü l, bár több
m y ria d o k o n á t fo ly ta ta n d ó é le te t é lje n e k , d e v é g r e is a z o k e le m e ik r e , in n en té n y e z ő ik r e s
le g e s le g v é g ü l m in ő sé g e ik r e o s z o lv a , e z z e l e r e d e ti k ú tfo r rá su k r a tér n e k v is s z a . H isz e n íg y is ­
m erjü k fe l, a z örök k ö r : k ö r z e té t. — I g a z u g y a n , h o g y a tér é s id ő b e n le v ő ú g y n a g y — m in t
k is v ilá g í-é le t e t élő k , a v é g te le n örök k ö zp o n ti v ilá g o s s á g g a l, m in t te s t a lé le k k e l sz e r v e se n
ö s z fü g g ö é le te t éln e k , de a z é r t e le n y é s z h e tn e k a n é lk ü l, h o g y a k ö zp o n ti v ilá g -lé le k Isten
v a la h a m e g sz ű n h e tn é k e r e d e ti ö n á lló , le g m a g a s z to s b d e le je s é b e r le tü é le t e t éln i. ím e ig y
fü g g e z e k k e l ö ssz e a m a le g r é g ib b h a g y o m á n y , m is z e r in t: A z em b er s z e lle m ile g Is te n k é p é r e s
h a s o n la to s s á g á r a terem tetett.
2e) S z u d r a, n a g y o n ro k o n a m a g y a r t z u d a r sz ó v a l, é s itt is u g y a n a zo n esz-
12 3 4 5 6
m ér e v o n a tk o zik ; t z u vfe : u t z a d a r &1, a z a z : u t z An d a r á l , v a g y is a ki az u ttzán
123 32 1 456
n y ilv á n o sa n n em s z é g y e n li a d a r á lá st, f e le s e lé s t , t z u d a r , v a g y is a n ép le g a ls ó se p r e d é k e ,
m éltó m eg v e te ttje .
27) P á r i á k , n a g y o n r o k o n , a m a g y a r : p á r ávai, m e ly az em b er le ik é tő l elté rő
á lla ti életerő re v o n a tk o z ik , v a g y is a z á lla to k n a k n in ts le lk e , h a n e m p á r á ja , s ím e itt is a le g ­
alsób b e lv e te tte k r e , u g y a n a zo n é r te le m b e n v é te tik .
2S) B ο n t z o k , n a g y o n ro k o n , a m a g y a r : b o u t zoiással } h a m e g e m lé k e z ü n k arról,
h o g y az á ld o z a to k a t v é g z e tt p a p o k , e v é g e t t le ö lt á lla to k b e ls e jé b ő l te v é k j ó z s la t a ik a t ső t h a
v iss z a e m lé k e z ü n k a h a jd a n i é g y p to n i p a p o k azon f o g la la to s s á g a ik r a , m isz e r in t a m in d en
rendű tu d o m á n y o k k e z e lé s e , e k a s z t k izá r ó s a já ts á g a ih o z ta r to z ta k , a k k o r ép en n em tsu d á l-
h atju k , h a a z o k a t k ik k ö zü lü k b o n tz o lá s sa l fo g la lk o z á n a k : b ο n t z o k na^ n e v e z té k . — É s
ig y v a ló sz ín ű le g b o n tzo k n a k h ív tá k a zo n tu d ó s p a p i o sz tá ly t, m e ly k ü lö n ö s e n : a z á lla t é s e m ­
b er bontz és éle tta n á v a l, v a la m in t a k im iá v a l fo g la lk o z o tt. A z o k a t p e d ig k ik a ts illa g á s z a t ta l
fo g la lk o zta k , a m a g a s t ó l: m á g u s o k n a k , k ik p e d ig m in d e z e n ö s s z e s ta n o k a la p ja it, e g y
r e n d sz er ese n ö ssz fü g g ő b ö lts é s z e tté s v é g r e e g é ly é s z e tt é e m e lé k , v a ló s z ín ű le g : t á l t o s o k ­
nak n ev ez ék . S őt a L ám a tib e ti p a p o k e ln e v e z é s é r e v o n a tk o z ó sz ó is arra ú t a l : L ám -a
1 áfja, m it? A m af a za z a m in d e n e k fe le tti o k fö t, Iste n t, m in t m in d e z e k a lk o tó já t. A L á m e k
tö rtén elm i szó is erre ú ta l, a m in t a lá b b lá ta n d ju k .
29) B u d d h a , n a g y o n ö sz h a n g z ó : a b u t á™ l, é s h a m e g g o n d o lju k a zt, m isz e r in t a
b u táb b n ép n e k sz á n d é k o sa n b u tá b b ta n o k h ir d e te tte k , n e h o g y k io k u ljo n , a k k o r n em tso d a ,
h a m a g á t a v a llá s t, m e ly a v o lta k é p i o k fő t sz á n d é k o s a n fel n em d e r ít e t t e : b u d d h á n a k (b u tá ­
n a k ) é s p a p ja it is s z in te ig y n e v e z é . S ő t h a v iss z a e m lé k e z ü n k a z é g y p to n i p a p o k k ü lö n b ö z ő
fo g la la to s s á g a ik r a , a k k o r a k a r a tla n u l is re á k e ll jö n n ü n k , m isz e r in t e z e k e r e d e tile g o n n a n
n y e r é k e ln e v e z é sü k e t, m iv e l a tu d ó s p a p o k k ö rü l k ik a v a ló tu d o m á n y k ifü r k é s z é s é v e l fo g ­
la lk o z á n a k s z o lg a i k ö te le s s é g e t v é g z é n e k , in n e n a tö b b i, a v a ló tu d o m á n y o k b a n fe lk e n te k tő li
m e g k ü lö n b ö z tetés te k in te té b ő l, b u ta , b u tá k n a k n e v e z te tte k . A zá r d á i é le tb e n m a is fen n á ll
e z e n k ü lö n b s é g , a s z o lg a i k ö te le s s é g e t v é g z ő k r e .
30) ím e M o jzes 1 0 p a r a n tso la tjá n a k e lő k é p e , itt s z in te fe lle lh e tő .
31) í g y aztá n n em tso d a , h a a k ir á ly o k tá m a sz sz a , m e ly a n ép o k sze rű f e lv ilá g o s o ­
d á sá n , j ó z a n s á g á n é s b e n ső sz e r e te té n a la p sz ik , g y ö k e r e s tő l k ifo r g a tta tv á n , e ln y o m ó ik e s z ­
k ö zév é a lja so d ta k .
32) ím e e z m ár a k ir á ly o k e lle n é b e n n y ilv á n o s f e n y e g e té s n e k is b e illik , m in te g y
u tó g o n d o la tk én t ta r ta lm a z v á n , ha a m i j o g a in k a t n em v é d e n d e d , a k k o r m i a tu d a tla n n ép et,
8
m e ly e t sz á n d é k o sa n b u ta sá g b a n ta rtu n k , ő k e t m in t ér d e k ü n k b en m űk öd ő ju h o k a t, b a rm o k a t,
e g y k é tk o lo m p o s t e le je k b c v á sá r o lv á n , a p o g á n y is te n e k n e v é b e n e lle n e d fe llá z ita n d ju k , és
a k k o r ám lá sd a k ö v e tk e z é s t. ím e ig y ri k i la p p a n g ó la g a le g r é g ib b k o rsza k b a n a p o g á n y
m itu st k e z e lő in e k , a z á lla m h a ta lo m ra ! tö r e k v é sü k , h o g y a le g e ls ő k e d v e z ő a lk a lo m m a l, mi
k én t a z t ep y p to n b a n , tib e tb en , in d iá b a n s ik e r ü lt is k iv lv n io k , e g y e d ü li u ralm at g y a k o r o l­
h a ssa n a k . D e im e a j ó s á g o s Iste n ú g y a k a r á , h o g y a z em b eri-n em b o ld o g sá g á t tsa k ú g y é l ­
v e z h e s s e : h a a sz e lle m i a z a n y a g i erő t, e m e z p e d ig a s z e lle m i (e n iste n itő i, so k iste n itö i, is t e n ­
ta g a d ó i) k in ö v é s e k e t, a z ig a z , sz é p é s jó tö r v é n y e in e k k o r lá tá i k ö z t ta rtv á n , e g y m á st k ö ltsö -
n ö sen a k ö z é p jó z a n s á g b a n n y ilv á n o s e lle n ő r s é g g e l tá m o g a tjá k . Itt k e r e se n d ő a n n a k le g b e n ­
sőb b o k a , m in é l fo g v a e z e n is te n i t ö r v é n y e k e t á lh a ta to sa n n em k ö v e tő á lla m o k , le tte k lé g y e n
a z o k p a p i v a g y v ilá g ia k , m in d a n n y ia n s z e r e n ts é tle n e k v a lá n a k . Itt k e r e se n d ő a n n a k is az
o k a , m iszerin t a m a g y a r o k a le g r é g ib b id ő k tő l sz e r fe le tt tisz te lté k u g y a n p a p ja ik a t, d e túl
h a ta lo m ra ju tá su k a t, m in d ig fé lté k e n y sz e m m e l ő riz té k , é s t e k in tv e a m a iste n te le n p o g á n y
id ő k v is s z a é lé s e it, n em tso d a . D e e ljő a z id ő s m ár m ár itt v a n , m időn te lje s o d a a d á ssa l nem
le en d e g y e tle n e g y n e m z e t is , m e ly is te n fé lő p a p ja it ú g y tis z te ln é , m in t ép a m a g y a r , é s m é l­
tá n , m ert a k io k u lá s ter én ő a z e ls ő sz ü lö tt m a g z a t, m it j e le n l e g n em m á sn a k , m in t M e g v á l­
tó n k é r d e m ein , iste n fé tő p a p ja in k n a k , k ik tő l e ls ő n e v e lte té s ü n k e t n y ertü k k ö szö n h e tjü k .
33) N o ez m á r n y ílta n elá r u lja a zt, m isz e r in t az in d u p o g á n y m itu s k e z e lő i, a v ilá g i
feje d e lm e k é s n é p e k k ö z ö s b o ld o g s á g á v a l m it se m g o n d o lv á n , a tib e ti la m a e lv e k h e z sz íto tta k ,
h o g y ig y e g y k ö z ö s á lta lá n o s a n k ih a tó lá m a u ra lm a t v ív h a s s a n a k k i a z em b eri-n em s z e lle m i
k ife jlé s é n e k örök e ln y o m á sá r a . ím e s z o lg á lja n a k e m e e s e m é n y e k a z ö s s z e s e m b e r is é g n e k
elre tten tő p éld á til, m ik é n t ő rizz e m a g á t a z is te n ta g a d ó k sz e lle m é b e n m ű k ö d ő k tő l, k ik m ind en
id ő k ö n a z e g y is te n itő i ta n r a v o n a tk o z ó tö r té n e te t sz á n d é k o s a n e ltitk o ltá k , tsa k a z é r t, n e h o g y
a b a r o m isá g r a s ü ly e s z te tt buta p o g á n y n é p , a m a d ia d a lm a sa n k iv ív o tt e g y is te n itő i üdv k o r­
sz a k á r a e m e l k e d h e s s é l D e im e h a ta lm a sa n m ű k ö d n ek a z iste n fé lő k e r e sz té n y -té r ítő k , k ik
a z ö s s z e s p o g á n y v ilá g o t eléb b utób b tsa lh a ta tla n u l a k ö z ö n s é g e s , á lta lá n o s A n y a e g y h á z b a ,
v a g y v ilá g v a llá s b a o lv a s z ta n d já k b e. í g y k é r jü k a j ó s á g o s é lő I s t e n t ő l: a L é g y e n t.
34) E z en e r ed eti k ö n y v n e k e g y é r te lm e s é s tisz ta le lk ű em b er á lta li v iz sg á la tá b ó l
tü n en d k i, v á ljo n m inő v a ló d i é r te le m tu la jd o n íth a tó e s z ó n a k ? v á ljo n a l a h a k a la tt, nem
12 3 4

o ly n em ű : 3 2 1 2 4 ér te n d ő k , m e ly e k a fó k á k n em eib ő l az e m lő sö k so r á b a ta r to z n a k ,
m in t a honnan m in t v íz i fo k o z a tb ó l k e le tk e z te k a sz á ra z fö ld i á lla to k . A nym phaea
szób a fe k te te tt e s z m e ö sszeg ezt lá ts z ik b iz o n y ít a n i: n y m p h a e a fo rg a to tt ta g a ib a n , m a ­
g y a r b etű i j e g y e k b e n : m i n - f e j “ "k - f a junk a t. i. v íz i fo k b a n .— · — M aga a fó k a
(e m lő s h a l) sz in te e z e n v íz i e r e d e tr e lá ts z ik v o u a tk o z n í, m ert ez v f e : k o f a , a z a z m in te g y
t s a ts o g ó k o fa k é n t k ik ia b á lja , lo ts o g ja , m isz e r in t a sz á r a z fö ld i á lla to k , in n e n a v iz i á lla to k
fó k á itó l, fo k o z a to s fe jlő d é sb e n e r e d te k . M i a z e s z m é k ily e té n i e lr e jté sé n n em tsu d á lk o zu n k ,
m iu tá n a tu d a t s z a v a i, a tu d ós b etű k j ó l é s á lla n d ó u l m e g h a tá r o z o tt j e lv e s je le n tő s é g e in sz e r ­
k e s z tv e k e le z te k , m ib ő l k itű n ik , h o g y a p r o to sn a k v é lt g ö r ö g p h o k a szó k ö lts ö n z ö tt v a la . í g y
atzet v f e : t e t z , o n n a n , m iv el a tz e t-h a la k te tz e n e k , lá ts z a n a k h a la k n a k le n n i, h o lo tt v íz i
em lő s á l l a t o k ; é s ig y k it ű n i k : h o g y a c e t o s , c e t u s tö b b e sb e n c e t a c e a sz a v a k , sz in te a
m i é g y p to n i b el io i v a g y j ó ta n a in k b ó l k ö lts ö n ö z te tte k .
35) ím e k o ru n k n é m e ly p k y s io lo g u s a in a k : S im ia q uam sim ilis, tu r issim a b estia n o ­
b is, fo k o z a to s á lla ti f e j le m é n y é n e k k ezd ő a la p v o n á sa , m ár a L á m a m ítu s a la p ja ib a n fe lle l­
h ető, a m id ő n t. i. az á lla to k fő b b je i, a z o k a lsó fo k a itó l é s e z e k azok le g v é g ső b b je ib ő l az
á z a lo g o k b ó l a z é v e k m illia r d ja in a k m e ta m o r p h o sisá n , m in d ig fe lső b b é s felső b b fok ra e m e l­
k e d te k , m ig v é g r e a z o k b ó l a m a jm o k v íz i fó k á i, m e ly e k b ő l a z á ta la k u lá s o ly h o ssz ú ú tjá n a
v é r v e g y iile tn e k fé lfo k k a li n e m e s c d é s e fo ly tá n , v é g r e v a ló s z ín ű le g a n im feá k , em b er i fó k á k ,
 9
in nen pedig' szá ra z fö ld i á lla to k k é n t, a n íá m -n iá m o k — f a r k k a l ellá to tt em b er ek 1. a 10-ík
sz . a. j e g y — k e le tk e z te k . — — Mi m iu tá n a ter m é sz e t m in d en u g r á st 1 m en t k ifo ly á s á t
tartjuk sz e m e in k e lő tt, m in d en t fo k o n k é n ti fe jlő d é sb e n v élü n k k iin d u lta k n a k le n n i. S k ér d jü k
mi m a g u k a t a ter m é sz e ti-tu d o m á n y o k a la p ja in e m e lk e d e tt tu d ó so k a t, v á ljo n a ter em tm én y e-
zés m e ly ik n e m é t ta rtjá k n a g y o b b tsu d á n a k : a fo k o z a to s tib e ti m itu sit, v a g y a h é b e r tso d a
á lta lit? E k é t f o g a lo m : t s u d a s tsoda v fe i é r te lm e z é sü k b e n , m iután a z e lső dúst, a
m á sik a d ó s t fe lté te le z e s z m e s íté s é b e n , e z e n b e v é s é s e k m ár m a g u k b a n re jtik , a d o lg o k l é ­
n y e g e s m e g fe jté sé t is ; m iá lta l a te r m é sz e t v o lta k é p i m iv o ltá b ó l k iin d u ló tu d ó s, sz e lle m sz ó ra ­
j á t : a tsu d a a lk o tá sb a n d ú sa n k ie lé g ít v e t a lá la n d j a . M ind a k é t te r e m tm é n y e z é s a b b a n k ö z ­
p o n to su l, m isze rin t a felső b b fo k i élő á lla to k , v a ló b a n a h o zzá j á r u l t : v e r e s a g y a g (a r g illa ru fa)
m in d ig sűrűbb k ev e r é k é b ő l n y e r é k , a m a g u k fe lső b b fo k i k e le tk e z é s ü k e t, m iu tá n az a g y a g
n ém i forrásb a á tm en n i k é p e s lé v é n , e k k é n t a sz e r v e s e k é s sz e r v ie tle n e k k ö z t n ém i k ö z é p
g y u r m á t k ép ezv é n , a zo k to v á b b i k i f j l é s é r e a lk a lm a t a d o tt, é s ezt v a sta r ta lm á n á l, a n n á l in ­
k á b b elő m o z d íth a tta , m iv e l a m in t lá ta n d ju k , a h é v é s v ilá g o s s á g h o z z á já r u lá sá v a l d e le j e s ­
s é g e t ö ltv én , e k k é n t a v é r v e g y ille tn e k m in d ig e g y fél fo k k a li n e m e s e d é s e fo ly tá n , v é g r e a
ter em tm én y ez és tén y e , a n n a k k o r o n á j á v a l: a z em b er p á rra l b e fe je z te te tt; é s íg y a z is te n i l e l ­
k e t leh elő lé n y e g : a d e 1 e j e s s é g , ú g y az e g y ik , m in t a m á s ik g e n e s is r e v o n a tk o z ó la g
m e g v a n .-------- M iből k iv ilá g lik , m isz e r in t : a le g e ls ő fe lső b b fo k i m e le g v é r ű á lla to k terem tm é-
n y e z é s é n e k , a leg fo r ró b b d é lö v a la tt k e lle tö r té n n i, é s p e d ig a k k o r : m id ő n a te n g e r a la tti
tü zok ád ók k itö r é se i, a m a fo rr ó ég ö v i h ő s é g g e l te lje s e n ö s s z e e s v e , e z z e l a forró v íz á lla n d ó
h o zz á já r u lá sá v a l, az e m lő sö k te r e m tm é n y e z é sé r e a z a lk a lo m m e g n y ílt. H a te h á t m e g e m lé k e
ziink arról, h o g y ég y p to n i p o g á n y m itu s k e z e lő in e k , a v ilá g er ed etre v o n a tk o z v a , k é t nem ű
g e n e s is e k v o l t : t. i. a z e g y ik k ü lső , m e ly a lá ts z a tn a k m e g fe le lő le g m in d e n t: a se m m ib ő l
s z á r m a z ta to tt; — a m á sik b e lső , m e ly a b u k o tt k o r sz a k e lő tti fe ltá r t t a n o n : m in d en t a k ö z ­
ponti v ilá g o s s á g o k fő jé b ő l k e le tk e z e ttn e k tek in te tt, e k k é n t tisz tá n tű n ik k i, m isz e r in t ezen
k ettő s g e n e s is h e z a lk a lm a z o tta n , a z em b eri e r e d e tr e n é z v e is, k étn e m ű g e n e s is n e k k e lle l e n n i :
t. i. e g y k ül a n ép é , é s e g y b e lső titk o s, a m a z t a h éb er h a g y o m á n y o k b a n , ts o d a a la k b a n lá t­
ju k , h átra h a g y v a l e n n i ; — a m időn a z u tó b b it, m in t a te r m é sz e t-ta n fo k o z a to s k ife jlő d é sé n
k e le tk e z e tte t, a tib e ti m itu sb a n , m in t : a tsu d a sz á r m a z á s n ém i tö r e d é k é t ta lá lju k fel.
3tí) ím e a m en n y , p u rg a to riu m é s p o k o l n ém i v á z la to s e lő k é p e i.
37) Mi e szó t a e g ip to n , a e g y p t o s , a tu d a t k o r sz a k b etű in s z e r k e z e tin e k ta rtju k , é s
nem e g y é b , m ini: az nn-é, az: _?/-i,-i-j ; é s ig y a z e g y é g i - i p (é p ) t o n (ta n ), le tt g ö r ö g ö s ít v e :
a e g y p t o n ; — h a m e g g o n d o lju k a z t, h o g y a g ö r ö g ö k m in d en t a m a g u k n y e lv ü k b e o lv a sz to tta k
(a m a lg a m ís á lta k ), a k k o r ez en á lm é lk o d n i n em fo g u n k . I g e n is itt v o lt le té v e , m e g ő r iz v e , m e g ­
m en tv e a h a jd a n i le g r é g ib b b u k o tt k o r s z a k e lő tti fe ltá r t e g y é g i - i p (é p ) t o n (ta n ) ta n a : a
b e lső , v a g y titk o s ioi v a g y jó ta n b a n . É s ig y k é t s é g n em le h e t, h o g y a z e g y é g i é p -ta n n a k
itte n i őrzésétő l, t a r to g a tá s á tó l n e v e z te te tt ez en o r s z á g E g y p to n n a k . A fe jé r k íg y ó ő si m e sé je
is erre u tal. E k é t n em ű : b e l é s k ü l g e n e s is b ő l k ö lts ö n ö z té k a g ö r ö g b ö lts e k , a m a g u k ta n a i­
k a t ; a b első h ö z r a g a sz k o d o tt M. T h a le s é s ta n ítv á n y a i, d e fő le g S o c r a te s é s P la tó . A m időn
P y th a g o r a s k e ttő s'ta n á n á l bár m in d a k e ttő t ta n íto tta , d e v o lta k é p a k ü lső ta n h o z r a g a s z k o ­
dott. E u d o x u s, A risto te le s is, k ik p e d ig m in d k e tte n a h e ly sz ín é n n y e r é n e k a b e lta n b a n i o k ­
ta tá st, ah hoz sz íto tta k , P to lo m a e u s k i a t s ília g á s z a t ter én sz in te a z e g y p to n ia k tó l n y e r é ta n á t,
a z o n k é p e n em e k ü lta n n a k h ó d o lt.
3S) M ojzes, m i íg y írju k , m iu tá n a m a g y a r r a n é z v e e z e n e s z m e -sz ö v e g b e n e g y ú tta l
k iv a n n é m ile g fe je z v e az, h o g y : v íz b ő l m e n te te tt m eg , m ert t a g l a l v a : Un ója ízes v iz e s . A viz
az ignek a zo n z e r u s i' — 0 ) fo k a , m e ly h a t is z t a iz - e t le n , m iá lta l m in d en te s te k , m e ly e k a
tiszta v íz ze ru si (— 0 ) fo k íz étő l e lté r n e k : íz e s e k . In n e n a z : íz, íz e s, z e s s z a v a k r ö v id ítv e a v íz
k ife je zé sér e is a lk a lm a z h a tó k . H a m e g g o n d o lju k a z t, m isz e r in t a k ifo g o tt tse tse m ő t ép a zért
 10

n e v e z é a k ir á ly le á n y e g y p to n i n y e lv e n : M o jz esn ek , m iv e l az e n y e lv e n v íz b e fú lá stó l m e g ó v á st
je le n t, a k k o r a k a r a tla n u l is e l k e ll ism e r n ü n k , h o g y ezen é r te le m b e n m e g e g y e z e tt a z e s z e ­
rin ti eszm e le k ö té s é v e l, m i tisz tá n a rra u ta l, h o g y a zo n id ő b e n , m é g ér tetté k a z e s z m é k e t a
s z a v a k le ik é b e b e v é s n i. í g y J ó z s e f, a : jó z s , v fe sz ó j, j ó , festet é le ttő li ó v á st ta rta lm a zv á n l e l ­
k éb en , m in d a n n y ia n e m lé k e z e te s le k ö t é s e k : P u tifá r n e je , F á r a ó , a b eb örtön zöttek é s t e s t v é ­
rek k ö z ö tti á lo m j ó z s ló i tö r té n e té b e n .
39) A M o jzesi 1 0 p a r a n tso la t n y o m a i, a m in t lá ttu k a z in du b u d d h a ta n a i k ö zt is fe l5
le lh e tő k . A m i p e d ig a b ír á k a t m in t J e h o v a h e ly e tte s e k k é n t! sz t. s z e m é ly e k e t ille ti, ez a tib e ­
tiek é s in d u k n á l is fe lle lh e tő . E z e lv ile g ig e n sz ép , m ert a z v o ln a a v o lta k é p i tzél, h o g y a
b irá k m in d en s z e m é ly v á lo g a tá s n é lk ü l, sz ü n te le n s m in d ig : a z ig a z , sz é p é s j ó isten i tö rv é­
n y e in e k h a tá r a i k ö z t íté ln é n e k , é s h a a zsid ó n ép e sz e n t e lv e k b e n k o r m á n y o z ta tik vala,
n in ts k é ts é g , h o g y m a is m in t f ü g g e tle n n e m z e t fen n á ll. A ta n u ls á g te h á t m in d en n em ze tr e az,
h o g y , m in d en n em ű ín té z v é n y e it, n y ilv á n o s e lle n ő r s é g g e l k e z e lje . ír v a v a n : M ert v a la k i g o n o ­
sz u l ts e le k s z ik , g y ű lö li a v ilá g o s s á g o t, é s n em m e g y e n a v ilá g o s s á g r a , h o g y a z ő ts e le k e d e te i
m e g n e f e d e s s e n e k . — A k i p e d ig ig a z á n ts e le k s z ik , a v ilá g o s s á g r a m e g y e n , h o g y az ő t s e le ­
k e d e t e i n y ilv á n v a ló k le g y e n e k , h o g y a zo k Is te n sz e r in t v a ló k .
i0j ím e a h é b e r v a llá s e r e d e tile g n e m z á r ta k i a ta n tö k é le te sb ü lé s t, é s h a az a m a g a
id e jé b e n J é z u s e g y is te n ítő i ta n á v a l e g y e s ü l, é s a z ig a z , sz é p é s j ó tö r v é n y e in e k h a tá r a i k ö zt
k e z e lte tik , v ilá g - v a llá s á v á n ö v e k s z ik v a l a ; d e m in th o g y itt is e z e n is te n i ta n o k , a z a b lá tla n
h a m is b írá k é r d e k e iv e l e lle n té tb e n á lla n á n a k , ér d e m lett sír já t ta lá lta — A zé rt m o n d á J é z u s :
A M ojzes sz é k ib e n ü ln e k a z ír á stu d ó k é s F a r iz e u so k . M in d e n e k e t a zé rt, m e ly e k e t n é k te k pa-
ra n tso ln a k , h o g y m e g ta r tsá to k , m e g ta r tsá to k é s m e g t s e le k e d j é t e k : d e az ő t s e le k e d e te ik s z e ­
rin t n e t s e le k e d j e t e k : m ert ő k m o n d já k , d e n em ta r tjá k m eg . E ljö n a z id ő , m id őn a b abon a-
sá g , k ü lö n tz k ö d ési v á g y , a m in d en á r o n i n y e r é s z k e d é s i düh, m in d e n n e m z e te k k ö z t le d ő le n d ,
é s a k k o r n in ts k é ts é g , h o g y e sz é tsz ó r t, n y e lv ile g k ih a lt, a z e g y is te n ítő i ta n é r t a n n y i vérta-
n ü sá g o t sz e n v e d e tt n e m z e t, S em — J a fe t r o k o n a ik é n t p éld á já n o k u lv a , v iss z a té r e n d azon
b ö lts e k b ö lts é n e k e g y is te n ítő i ta n á r a , k i ő k e t a z e r e d e ti e lfa jú lt h itv a llá sb ó l a ta n tö k é le te s -
b ü lé s ö s v é n y é n a v a ló v a llá s r a v e z e tn i, s a p a p i h ie r a r c h ia o ly n y o m a sz tó b é k ó i a ló l f e ls z a ­
b a d íta n i a k a rta . H o z z á k b e a m in t h o z z á jo k m in t e r e d e tile g S e m ita i m a g y a r a jk ú a k h o z illik ,
h o g y ezen tú l e g y e d ü l a n e m z e ti n y e lv ü n k e t te lje s e n értő th e o lo g iá t v ég e zte o rv o s-d o k to ro k
le h e s s e n e k R a b b in o k , h o z z á k b e á lta lá n o sa n a m a g y a r a jk ú k isd e d ó v o d á k a t, é s a k k o r m in ­
d en jo b b ö sv é n y r e té r e n d .
4I) D e im e eb b en m ik é n t Ü d v ö z ítő n k tö r té n e lm é b ő l tu d ju k , n em m in d ig v o lta k k ö ­
v e tk e z e te s e k .
4'2) ím e eb b ő l k itű n ik , h o g y v o lt id ő , m id ő n is te n i p a p o k h o z m é ltó la g , a z o k sz e r ű sé g
e lv e in e m e lk e d e tt tisz ta ta n t, ő k v é d é k a v ilá g i h a ta lm a k e ln y o m á s a i e lle n é b e n .
43) A zon , h o g y a tö r v é n y e k o ly fe le tte k e g y e t le n e k v o lta k , h a v iss z a e m lé k e z ü n k ,
h o g y e n e m z e t is e r k ö ltsé b e n a so k is te n íté s le g ö n z ö b b m é te ly é tő l á r a sz ta to tt e l ; a k k o r tsu d ál-
k o z n i n em fo g u n k , h a a z e g y Iste n ta n á t a n n y i v é r -á ld o z a to k u tán b iz to síta n i tö re k v ő k , m e ly tő l
m in d en b o ld o g s á g u k a t v á r tá k , g y ő z e lm ü k fo ly tá n ily sz ig o r ú tö r v é n y e k h o z a ta lá r a r a g a d ta tta k .
44) P á t r i á r k a t. i. m a g y a r j e g y e k b e n , v a ló b a n m i n em tu d ju k e le g e n d ő okát
m e g fo g n i a n n a k , m ié r t n e v o ln a sz a b a d n e k ü n k a z id e g e n s z a v a k a t k iv á lt h a a z o k lek ö tö t-
e s z m é i en n en s z ó já r á su n k k a l m e g e g y e z n e k b e o lv a sz ta n i, m iu tá n m é g a zo n le h e tő s é g is fen nt
á ll, m isze rin t a m a id e g e n s z a v a k , ta lá n m é g a tu d a t k o r sz a k e lfa jú lt s z a v a i is le h e tn ek . M i
teh á t k ik m in d en ü tt é s m in d en b e n lé n y e g e t k u ta tu n k , a m a k ü lö n b e n ü d v ö s s z a b á ly t: m is z e ­
rin t a z id e g e n s z a v a k e r e d e tile g ír a s s a n a k (m iu tá n ez m a g u k tó l a g ö r ö g ö k tő l se m ta rta to tt
m eg ), e k k é n t e z t ts a k ott k ö v e tjü k , a h o l a s z a v a k b e ls z ö v e g é t a j e le n n a p i sz ó já r á su n k é r t e l­
m év el m e g e g y e z te tn i n em t u d ju k ; s z o lg á ljo n e z e g y ú tta l o k a d a tá sú l tud. O lv a só in k n a k . K ü -
 11
lö n ö s, h o g y e szó n y e lv ü n k b e n v fe é r te lm e z v e , a sz t.-írá s .általi é r telm et, m e ly sz e r in t t u d j u k :
h o g y ők az e g y is te n i é p ta n o k a t h ir d e tté k a le g tö k é le te s e b b e n tü k rö z i v is s z a ; a : K - K betű
n e k tudós k é p e s ít é s e tisz tá n az e m b e r e g y s z e r ű s ít e t t v á z la tá r a v o n a tk o z ik , é s ig y e sz ó b a n
rejlő e s z m e s ité s s z e r i n t : a v a g y az, tö b b e sb e n a z o k t. i. a z iste n fé lő p á tr iá r k á k is em b er ek
K v o lta k , k ik ta n a ik r a r á í r t á k ép , v f e : p -á triá r -k a . T u d ju k h o g y m ár e k o r sz a k is v é g e -
felé, az e r e d e ti ta n o k tó l m in d in k á b b e lté rt. — í g y e s z ó : A b r a l i á m , h a a sz t.-ír á s á lta l fel
j e g y z e t t e k o rsz a k o t m éltó fig y e le m m e l o lv a s s u k , t. i. m időn a z e m b e r isé g a z ő e g y s z e r ű s é ­
g éb en é lv e iste n á b rá ja , o r sz á g a v a g y is a n n a k ig a z s á g á n sz e r e te tte l k o rrn á n y o zta to tt, a le g ­
b o ld o g a b b v o lt. É s ig y az: A b r a b e v é s e tt e s z m e s ité s é b e n a n y i m in t a la k , id o m , rá m a , r á m á ­
zat, a h á m p e d ig a n n y i m in t fé k , z a b o la ; a : H - h, a z ő tu d ó s j e lv i je le n tő s é g é b e n (k ie ro g -
ly p h jé b e n ) ü lő szék , vagy h a ta lo m , k o r m á n y z ó i h e ly , trón , a z : ÁM- a g y e p lő ,
fé k h ie r o g ly p h i k é p e s íté s e , s ig y az eg ész s z ó b a le te tt fo g a lo m , m ai s z ó já r á s s a l k ife ­
j e z v e n em e g y é b , m in t : Isten o r s z á g a s ig a z s á g a m in tá já n s z e r v e z e tt k o r m á n y z á s, v a g y is
a n n a k Á b r a ja szerinti h á m '^ é e ) fé k e z é s , ig a z g a t á s . H a m e g e m lé k e z ü n k M o jz es 1 K . 1 7 -d ik
r é sz é n e k ta rta lm á ra , tisztá n tű n ik k i, h o g y : Á b r á m tsa k a k k o r n e v e z te te tt Á b r a h á m n a k ,
m időn a z Isten á ld á sá n , a n n y i s z o lg a n é p p e l é s v a g y o n n a l á ld a to tt m e g , m in é lfo g v a a z o k v e ­
z e t é s é t a z isten i tö r v é n y e k ö s v é n y é n is t e n f é lö le g k o r m á n y o z h a tta . In n e n v a n , h o g y a sz t-ir á s
Á brahám és a p á tr iá r k á i k o r sz a k o t, m in t k ö v e te n d ő m e n n y e i o r s z á g lá s i a la k o t, m in ta k é n t
j e g y z é fel az u tók orn a k . D e h a v is s z a e m lé k e z ü n k a r r a : m isz e r in t a h éb e r e k n a g y é s fo n to s
d olgok b an Á b rah ám , Iz sá k , J á k o b iste n é r e h iv a tk o z n a k ; to v á b b á h a sz e m elő tt ta rtju k a zt
is, h o g y M ojzes m a g á r a a J e h o v a v o lta k é p i lé n y é n e k fe lism e r é sé r e n éz v e , h a tsa k a tíz pa-
ra n tso la t a d á s a a lk a lm á v a l e lő té r b e j ö t t : r a g y o g ó v ilá g o s s á g i f é n y t : in p rin cip io e r a t lu x ­
k én t! in té sü l n em v e s z sz ü k , m a jd m i f e lv ilá g o s ít á s t sem a d o tt, a k k o r v ilá g o s le s z , h o g y e
n em ze t m in t h éb er, a h a jd a n i fe ltá r t e g y is te n ítő í ta n n a k v o lta k é p i fe ld e r ítő je n em le h e te tt.
T á v o l le g y e n a zo n b a n tő lü n k , h o g y e so k a t s z e n v e d e tt n e m z e te t e z é r t k ise b b ítsü k , ső t é r d e ­
m ét a m ár m e g e m líte tte k e n k ív ü l, ab b an is te té z v e le n n i lá tju k , m isz e r in t h á tr a h a g y o tt h a ­
g y o m á n y a ik n á l fo g v a , ő k a z o k , k ik a z o lv a s á s t a C h a ld o k m in tá já n jo b b ró l b a lra in té z v é n ,
ez á lta l a tu d a t k o rsz a k sz a v a in a k e k k é n ti o lv a s á s a fig y e lm é t k ö lté fel b en n ü n k . N a g y o n v a ­
ló szín ű , h o g y M ojzes, ki a z e g y p to n i pogány p a p o k tó l nyeré k é p e z te té s é t, az ö sszes ú gy
e g y iste n ítő í, m in t s o k is te n ítő i ta n o k b a n é s a le g r é g ib b n e m z e te k tö r té n e té b e n já r t a s s á g g a l
bírt, k i teh át tudta, m ik é n t n e m z e te e g y k o r m in t e g y is te n ítő b o ld o g v o lt, a z é r t m in se m tö re­
k ed ett a n n y ira , m in t azo n , h o g y ő k e t, a s o k is te n íté s u n d o k e le r k ö ltste le n itő n y o m o r a ib ó l k i­
e m e lv én , a h a jd a n i ered eti e g y is te n ítő í b o ld o g s á g r a v e z e s s e v is s z a ; s ez t a n n á l k ön n yeb b en
v é lé k iv ih ető n e k , m iu tá n tu d v a v o lt e lő tte , h o g y n e m z e te h a jd a n J á k o b , ez p e d ig I z s á k , k i
is m é t Á brah ám tól sz á r m a z v á n , ez m in t S em tisz ta m a g y a r a jk ú iv a d é k a , a v íz ö z ö n tő l m e g ­
m e n te tt N o é p á tr iá r k á n k k a l fiúi ö s s z e k ö tte té s b e n á llo tt, k i J a fe t te s tv é r é v e l e g y ü tt a z e g y is .
te n ítő i ig a z jó tan t, m e ly m ár a v íz ö z ö n e lő tti id ő k b e n tsa k n e m te lje s e n le h a n y a tlo tt, a z ú jv i­
lá g b a á tü lte tv é n k ö v e tte k . ím e , m i a z e g y is te n ítő í ta n n a k a p o g á n y v ilá g k ö z e p e tté b e v a ló
b e é k e lé s é b e n lá tju k M ojzes ro p p a n t é s m e g b e ts ü lh e tle n é r d e m é t, é s sa jn o s h o g y ezen sz e n t
tö r e k v é sé t, a v is s z a é lé s e k k ö v e tk e z té b e n , fő le g a ta u tö k é le te s b ü lé s e r ő sz a k o s m e g a k a d á ly o z -
ta tá sá n á l, tö k é le te s te ly e s e d é s b e n e m m e h e te tt. — S m o st m en jü n k át Á b r a h á m tsa lá d já n a k
b en ső tö rtén etére s m it tud un k ró la ? N e m d e Á b r a h á m f e le s é g e S á r a , lá tv á n h o g y m en n y ir e
ő h a jta n a férje (m iu tán a n y a g ia k k a l é s a n n y i n é p p e l á ld a tn á n a k m e g a z ú rtó l) e g y fiú g y e r ­
m ek et, m in th o g y p e d ig S á r a m a g á b a n v é ln é r e jle n i a m a g ta la n s á g o k o t, g y ö n g é d sz ív e m e g ­
esv én fé r je b á n a tjá n , b e v iv é H á g á r ( 1 2 3 4 2 ) le á n y z ó t Á b r a h á m sá to rá b a , h o g y sz ü ln e n e k i
fiat. D e im e m id őn ezen e lb iz a k o d o tt h á la a d a tla n le á n y z ó , S á r á t m a g ta la n sá g á é r t sz e m r e h á ­
n y á sa iv a l ille tn i e lé g v a k m e rő v o lt, m i tö rtén t v e le ? N e m d e S á r a m e g sé r te tt é r z e té b e n a h á z ­
tól elű zte őt, é s a m időn a p u sztá b a n e lk e s e r e d v e a z a n g y a l v e le ta lá lk o z n é k , m i ta n á tso t
 12
a d o tt ez H ág'árnak ? n em d e : h o g y térjen S á r á h o z v is s z a s e n g e d e lm e sk e d v é n n ek i, re n d elje
m a g á t a lá j a ; a zé r t n e v e z té k a ztá n sz ü le te tt fiá t: I s m a e 1-nek, m iv e l ille tle n m a g a v is e le té é r t
12 3 15 6

b o tsá n a to t k érv é n S á r á tó l, e z z e l k ie n g e s z te lé el-sím i-tá (in n en I s m a e l) S á r a m e g sé r te tt m él-

56 21 3 1 4 1 2 3 4 511

tö s á g á t. — D e im e a m id őn k é ső b b Á b r a h á m n a k , az u ta zó a n g y a l m e g je le n v e tu d tá l a d n á :
h o g y S á r a fe le s é g e b á rh a id ő s v o ln a fiat s z ü lé n d , é s a m időn ez v a ló s á g g a l b e te lje se d e tt, m i
tö rtén t H á g á r ra l ? N e m d e S á r a e k ö v e te lő n ő tő l ta r tv a , a n n a k fé lté k e n y s é g é b e n , h o g y sa já t
fiát k ö z ö se n sz e r z e tt v a g y o n u k b ó l fé r je t e te m e s e n m e g r ö v id íte n d i, a z t Á b ra h á m m e g ju ta l­
m a zv á n , e z z e l v é g k é p e lb o c sá tá . S m iért n ev ezn ék Á b r a h á m tó l n em ze tt S á ra fiát I z s á k n a k ?
12 3 4 5
m iv el (fé r ár filisz te u so k v á r o s sá b a n a J á s z o k fö ld jé n sz ü le te tt. A m a g y a r tö r v é n y k ö n y v b ő l
1 4 3 2 5

tu d ju k , h o g y a J á sz o k a r é g ib b id ő k b e n : filisz te u so k n a k is n e v e z te tte k ,— a m időn a k un ok, a

r é g i o k m á n y o k b a n e g é s z 1 6 8 1 -ig k a n a n e u s o k n a k is h ív a tta k . —- D e im e m időn A b ra h á m az
ú rtól k a p o tt p a r a n tsa k ö v e tk e z té b e n S á r á tó l sz ü le te tt e g y e tle n fiát Iz sá k o t felá ld o z n i k ész ü ln e,
ső t azt m ár m e g k ö tö z v é n a m á g ly á r a h e ly e z é , m i tö rtén t v e l e ? n em d e a z A b ra h á m e n g e d e l­
m e s s é g é t p ró b á ra te v ő ú rtól sz ó z a t jő v e , h o g y a z ő k ö te lé k e ib ő l o ld o z n á k i I z s á k fiát, é s a m a
b ok rok g á ly á in a k s z ö v e v é n y e ib e s z a r v a in á l fe la k a d t ju h o t á ld o z n a fel fia h e ly e tt, é s Á b r a ­
hám t s a k u g y a n h á tra p illa n tv á n , ott lá tta a j u h o t, m e ly e t fe l is á ld o zo tt. ím e e z en tö rtén elem
a z á 1 d o z i k ig é b e n a z o n k é p e n b e n n r e jlik , m iu tán ez lé n y e g é b e n a z t j e l z i : o l d o z d - k i
1 2 3 4 5 6 7 4 2 3 4 5 3 7 6
a z o n-á l atot <':fi á l d o z d fe l a zt I z s á k h e ly e tt . — D e m en jü n k to v á b b , k ik v o lta k I z sá k fiai ?
1 5 4 1 2 1 2 3 4 5 3

n em d e : E z sa u s J á k o b , n o s a sz t.-ir a to k j e g y z e t e in , m iért n e v e z té k a z e ls ő t E z s a u n a k ? n em d e
m i v e l : e s z e s v a d á s z v o lt; ú g y á m , d e e sz ó b e v é s é s e a m i p á ra tla n n y e lv ü n k b e n u g y a n t s a k
ez en e s z m é r e v o n a tk o z ik , m ert a z a ú - a ú n em e g y é b , m in t a v a d á sz e b , k o p ó tsa h o lá sa ir a
v o n a tk o z ó v is z h a n g le g r ö v id e b b ( p r a e c ís ) fo g a lm á r a u taló e s z m e ö s s z e g , é s h a m o st e z e n e s z ­
m é k e t ö ssz e so m m á z u k , m a g á b a n r e jti a zt, h o g y ; E z s a u - e s z e s vadász a u volt. D e e lem ez -
1 2 3 4 5 1 3 2 1 3 45

ztik to v á b b m iért n e v e z té k J á k o b o t ig y ? n em d e m iv el E z sa u v a l ik e r -te s tv é r e k lé v é n , sz ü lé s

a lk a lm á v a l b o k á já t fo g ta E z s a u n a k , n o s J á k o b v fé b ö k á j , é s ig y ez en tö r té n e lm i e s e m é n y
J á k o b e ln e v e z é s é b e n a z o n k é p e n b e n n e r e jlik . — D e ta g la lju k to v á b b , n e m d e m id őn a z e lő ­
s z e r e te t fo n d o rk o d á sa in e lr a g a d ta to tt a n y já tó l, a z e lső sz ü lö ttsé g i á ld á s e lk o b o z ta to tt E z sa u tó l,
en n e k b o ssz ú já tó l m éltá n r e m e g v é n R e b e k a , J á k o b o t L á b á n te stv é r é h e z M e zo p o tá m iá b a b u j­
tatta, s íg y a b u jk á lá s , a J á k o b v fe b o k á j, b u j k á ly tö r té n e lm i sz a v á b a n a z o n k é p e n b en n fo g -
la l t a t i k ; d e b e n n e r e jlik a z is, h o g y J á k o b C sak u gyan g y a lo g , s a já t lá b a in m en t L á b á n h o z
M é s o p o t á m i á t» , a z a z m iv e l M é'yen s o pánkoiva v á lt e l sz e r e te tt sz ü le itő l, d e m időn M eso-
1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 2 3 4 5

p o ta m iá b a n L á b á n n á l ts a k u g y a n f e l l e i é t á m j á t ( i - j ) , v a g y is tá m a sz sz á t, v é g r e k ie n g e sz te -
6 7 H9 7 6
lő d ö tt s o r sá v a l. ím e m in d o ly b e v é s é s e k , m e ly e k e z e n tö rtén ele m e lfe le jth e tle n m n e m o n ica i
le k ö té s é r e v o n a tk o z n a k . E z e k b e v é s é s e in ju tu n k az e r e d e ti le g r é g ib b ő si m e sé k h a g y o m á ­
n y a ib a r e jte tt v o lta k é p i e s e m é n y e k h e z is , m e g k ü lö n b ö z te tv é n a m itsem je le n tő sú jtá so ssá g o t
a v a ló tó l. D e im e m id ő n J á k o b L á b á n h o z ju to tt, k ié r t sz o lg á lt h ét é v i g ? n em d e a lk u sz e r in t,
R á ch elért. N o s m id őn a h é t é v e lte lt, k it k a p ta f e le s é g ü l? n em d e L e á t, a z é r t lön a ztá n az ő
tö r té n e tile g le k ö tö tt n e v e L e a , m iv e l J á k o b m e g tsa la tv á n , m á sn a p a v ilá g o s s á g b eá lltá v a l,
R a c h e l h e ly e tt le ié A*, v a g y is az e lső sz ü lö tt ö r e g e b b ik le á n y t, a z a z r ö v id e d e n le ié A -t -
Leát. É s a m id őn új h é t é v i s z o lg á la tjá é r t v é g r e a z o ly a n n y ir a sz e r e te tt R a ch elt (a c h -ts)
is tsa k u g y a n m e g k a p n á fe le s é g ü l, h e ly e s e n v é s té k b e e m e tö r té n e lm e t R á ch el n ev éb e, m iu tá n
a z e ls ő h ét é v e ltö ltő v e l R á clltse l-le l m e g ts a ltá k . — L á b á n r ó l tu d ju k , h o g y p o g á n y b á lv á n y z ó
vo lt, k i n em e g y s z e r s z e g t e m e g J á k o b n a k a d o tt s z a v á t. — D e m en jü n k továb b , m iér t n e v e z ­
 il i

ték k ésőb b J á k o b o t I z r á e ln e k ? n em d e m ív e l n e m tsa k m a g á t, h a n e m fia it ső t s z o lg a n é p é t is

m eg jelezé, m e té lé , m ire a ztá n 1 z r á e 1-nek n e v e z té k , m i le lk i b e v é s é s é b e n a n n y it te sz
1 2 3 4 5 ti

j e I e z - r á . — Á m p illa n tsu k át J u d a T á m á r - t á m ad r á m m e n n y é v e li e s e m é n y é t, s m it
'1 5 6 5 2 3 4 1 - 3 4 1 2 3 4 2 3

ta lá la n d u n k o tt ? n em d e m id ő n a n n a k h a rm a d ik fia S e la b v a li ö s s z e k ö tte té s e m e llő z v e e lh a ll­

g a tta to tt, é s a m időn J u d á tó l, ts e lle l teh er b e e s v é n , e m ia tt az ille tő k T á m á r r a rá tá m a d ta k ,
n em d e a h á rm a s z á lo g k im u ta tá sá v a l, a tá m a d ó k b á n ta lm a z n i n em m er v é n , e ltá v o z ta k .-------- D e
a m id ő n a z ik er fiák m e g sz ü le tte k , m i történ t ? n em d e a b á b a m időn a k isd e d m a g z a t k a rjá t
k in t le n n i látn á, azon r e m é n y b e n h o g y ez le e n d a z e ls ő sz ü lö tt, h o g y e l n e té v e s s z e , a k e z é ­
n é l le v ő k ö ld ö k le k ö tő -g a la n d d a l k a r já r a k a r p e r e tz e t k ö tö tt, é s a zo n n é z e tb e n h o g y ez s z ü le ­
te tt elő szö r , azt P é r c t z-n ek , m i le lk i b e v é s é s é b e n a n n y i m in t ép - é r e t e z n e v e z te te tt, é s
1 2 3 4 5 6

m é ltá n , m ert k ö z ö n sé g e se n a z é r e tte b b m a g z a t sz o k o tt e léb b s z ü le t n i; d e h e ly e s e n n e v e z t e ­

te tt ö k éső b b en P é r e sn e k is, m iu tán e m ia tt n ém i p er t á m a d t ; d e a m id ő n a m á so d ik is
m e g sz ü le tn e s a b á b a b á m u la tá ra a k ö tö tt k a r -p e r e tz -e t e n n e k k a r já n lá tn á k ö tv e le n n i,
e k k é n t m iv el ez, a v a jú d á so k k ö z t k a r já t r á k -k én t v is s z a h ú z ta s u tó m a ra d t, a z é r t le tt a ztá n
az ő n ev e Z e (v fe ez ) r á k , a z a z Z e rá k . — É s m o st n é z z ü k J ó z s e f tö rtén elm i s z a v á t, m it
1 2 3 4 Λ ti

fo g la l ez m a g á b a n ? n em d e j ó v fe öj józs vf e s z ó j , — s é f v fe f e s s z a v a k a t, v a g y
1 2 2 1 1 2 3 4 4 3 2 1 4 5 ti ti 5 4 ‘ '

is J ó z s e f tö rtén etére v o n a tk o z ó ö s s z e s e s e m é n y é t, m ert ő v a la a zo n jó z s , k i te stv é r e in e k

raón ak és a b eb örtö n zö tt h iv a ta ln o k o k n a k á lm a it o ly e r e d m é n y te lje s e n m e g jó z so lá , ő v a la az
k i P utifár n e je e lle n é r e a f e s lett é le ttő l m e g ó v á m a g á t stb . í g y T z i p o r a - p i t z i - o r r a ,
4 5 ti 1 2 5 45 6 ? 4 3 2 1 3 5 6 6 7

a za z azért n e v e z té k a m a le á n y z ó t ig y , m iv e l p itz i o rra v a la . — D e te k in tsü k á t L ó t Á brah ám

te stv é r é n e k tö rtén elm ét, é s k ér d jü k n em h e ly e s e n n e v e z té k -e őt L ő t-n a k ? m iu tá n a z a n g y a l
S o d o m á b a (S o d o m a v fe a m ó d ó s, a z a z g a z d a g ) j ő v é n , in te tte őt h o g y fu tn a, ló t-n a ts a lá d já v a l
e g y ü tt S o d o m á b ó l é s o so n jo n a m a tá v o la b b fe k v ő S ó á r v á r o sá b a , m ert a d d ig m it sem t e h e t ;
1 2 3 4

s ts a k u g y a n m időn o d a m e g é r k e z e tt b e á llo tt a v é g z e t te lj e s v e s z é ly S o d o m a s Ctom orhára ;

m éltán n e v e z té k a ztá n a m a m en tő v á r o s t S ó - á r - n a k , m iv e l ez en tö rtén elm i sz ó b a n t s a k ­
u g y a n b en n e r e jlik az a n g y a l a m a in té se ó s°ny á r™ , s ts a k u g y a n m e g m e n e k ü lt L ó t a z ő
2 1 3 4

le á n y a iv a l. D e b en n e r e jlik a m a tö rtén elm i s z a v a k le lk é b e n , a n n a k o k a is, m iért k e lle L ö t

fé le s é g é n e k b ü n teté sü l s ó -b á lv á n y n y á m e r e v e d n i, a z a z m e g h a ln i, m iv el S ó ár b a o so n t a lk a l­
m á v a l m eg nem á llh a tv á n a V i s s z a - n é z é s t, e z z e l e lá r u lta s z i vében; h o g y a m a rom lott er
1 2 3 4 5 3 4 2 1

k ö lts te le n , m ind en iste n ib ő l k iv e tk e z e tt p o g á n y o k h o z s z ítv á n , b e lse jé b e n b á lv á n y z ó volt. —

V a ló b a n m in él m ély e b b e n v iz s g á lju k a m a e s e m é n y e k r e v o n a tk o z ó lé n y e g e s s z a v a k b e v é s é ­
se it, a n n á l in k á b b m e g g y ő z ő d ü n k , h o g y a h éb er tö rtén ele m e g y e tle n e g y lé p é s s e l sem v ih ető
tovább J á k o b es e m é n y é n é l, m ert e ttő l fo g v a , a m in t a tö r té n e ti s z a v a k b e v é s é s e i e lá r u ljá k ,
tisztán a m i n em zetü n k e s e m é n y e ib e o lv a d b e. T u d ju k , h o g y m id őn Á b ra h á m rok on -ajk ú n é­
p é v e l C h a ld a eá b ó l k ijö tt, o n n a n több s z o lg a i n é p e t h o zv á n k i m a g á v a l, ezek elsza p o ro d o tt
v e g y tilé s é v e l lön a ztá n e z e n e r e d e tile g tisz ta m a g y a r a jk ú n ép ö ssz e z a v a r v a . ím e ig y e n y é ­
s z e tt el a h éb erek e r e d e ti e g y is te n itő i v a llá s o k , n y e lv ö k s o r s z á g la ti r e n d sz e r ö k , m iu tán
E g y p to n b a v á n d o ro lv á n , ott p o g á n y s á g r a fa ju lta k . ím e ig y ism e r jü k a ztá n fel a zo n a z e g é s z
em beri n em e s e m é n y e ir e v o n a tk o z ó le g r é g ib b e g y e te m e s tö r té n é sz e te t, m e ly e t a h a jd a n i e g y -
isten itő tá lto s o k , v a ló s z in ü le g m é g a zo n id ő b e n , m időn a n y o m d a fe lta lá lv a n em v a la , a tu ­
dós b etűk j ó l é s á lla n d ó ú l m eg h a tá r o zo tt j e lv i j e le n tő s é g e in sz á n d é k o s k is z á m ítá s s a l, tsa k
a zért v é s té k b e o ly tsu d a b ö lts e s s é g g e l p á ra tla n n y e lv ü n k b e , h o g y a le g k é s ő b b i id ő k b en is
ism erje fel m a g á t azon ő s n e m z e d é k , m e ly n e k n y e lv é b e az ö s s z e s em b eri-n em tö rtén ete s az
14

is te n i ta n o k , v a g y is a v a ló tu d o m á n y ö r ö k r e le té te te tt. — N em le h e t k é ts é g , m isz e r in t Moj-

z e s ezen tö r e d é k e s tö rtén elm et, az e g y p to n i io i v a g y is jó tan ira ta ib ó l sz er zé. — - H e ly e s e n
m ond a teh á t, C antu C a e sa r : h o g y h a e g y e t le n e g y n e m z e tn e k sik e r íile n d , az ő s i e r e d e tr e v o ­
n a tk o zó tö r tén elm é t fe ld e r íte n i, e z z e l a z ö s s z e s em b e r i-n e m é is le le e n d le p le z v e . Itt te h á t a
v é g s ő id e je , h o g y a z e g é s z v ilá g o n sz é ts z ó r t; e r e d e ti ő si n y e lv é t, ö n á lló s á g á t e lv e sz te tte H é­
ber n em ze t, e n m a g á t fe lism e r v é n , v is s z a té r je n a zo n le g r é g ib b ő si er e d e tű n em zeth ez, m e ly b ő l
S em A b rah ám iv a d é k a ik é n t k iin d ú lt. — D e id e je h o g y v é g r e v a la h á r a n em ze tü n k tu d ó sa i is
e z e k fe le tt k io k u lv á n , sz ig o r ú a n k u ta ssá k a m i le g d r á g á b b n y e lv ü n k lé n y e g e s sz a v a in a k le lk i
b e v é s é s e it m ert e z e k a la p já n h a a z o k sz e r ű sé g ö s v é n y é tő l e l n em té r n e k , a k a r v a v a g y n em ,
b e k e ll lá tn io k , h o g y a v a ló tu d o m á n y e m b er i fo g a lm a k h o z a lk a lm a z o tta n , tsa k u g y a n a m i
p á ra tla n n y e lv ü n k lé n y e g e s s z a v a in a k le lk é b e n v a g y o n b ö lts é s z e tile g le té v e , m e ly n e k fe lis­
m er ésé n a z a n y a g lé n y e g e , k is v ilá g u n k — é s ez e g y e t e m e s n a g y e g é s z n y ila tk o z a to k szerin ti
é s z le lh e tő k o k fő je is , a z ő s z e lle m i ig a z s á g á b a n fe ld e r ü lv é n , e z z e l I s te n o r s z á g a s a n n a k ig a z ­
s á g a is a z ő h á rm a s, a z e g é s z e g y e te m is é g r e é r v é n y ü lt ig a z , s z é p é s j ó tö r v é n y e iv e l fel leen d
ism e r v e , m i á lta l m in d n y á ja n a v a ló tu d o m á n y terén e g y ö n te tű é r te lm ü s é g r e ju tv á n , u g y a n ­
azon e g y v ilá g -v a llá s b a k ö z p o n to su la n d u n k .
45) Z e n d a - V e s z t a, ugyanaz a m agyar z e n d ü l é s t - v e s z t á v a l ; n em d e , ha
a z em b er i tá r sa d a lm a k a t k o rm á n y z ó tö r v é n y e k , a z is te n i ig a z , sz é p é s jó le r o m b o lh a tla n ig a z ­
sá g á n a la p u ln a k , v a ló s á g g a l m in d en z e n d ü 1 é s i fo rra d a lo m ra !, lá z a d á sr a i h a jla m o t v a g y
tö r e k v é s t e l - v e s z í t, k io lt, in n e n m éltá n n e v e z té k a z tá n a m a ig a z s á g o s t ö r v é n y e k e t : Z e n-
dülést-vesztőknek, Zenda-vesztának. M ár e z e n s z a v a k e le m z é se ib ő l is tisztán
tű n ik k i, h o g y a p e r z sá k e z e n tö r v é n y e k e t k iv o n a tk é n t, a sz o m sz é d S z itty a n é p e k tő l k öltsö-
n ö z té k , és n em m ik é n t n é m e ly h o n n i tu d ó sa in k v é lik , e z e k v e tté k v o ln a a m a z o k tó l; é s eh ez
v a ló s z ín ű le g a z já r u lt, m iv el a m é d ia i te r ü le te n S e m , J a fe t e lk ö ltö z é s e ik u tán , a K áin pártján
sz é tsz ó r ta n v iss z a m a r a d t, s z itty a le lk ű ié itő l á th a to tt, m a g y a r a jk ú filisz te u so k é s k a n a n e u so k ,
a sz itty á k tó l tá m o g a to tt fo rr a d a lm i v ív m á n y a in e lfo g a d n i k é n y s z e r ü lt e k ; m e ly e k e t ő k a ztá n
s a já t v isz o n y a ik h o z a lk a lm a z o tta n tsa k á tid o m itá n a k , m i a n n á l v a ló sz ín ű b b , m iu tá n a z o n tör
v é n y e k a p e r z sá k n á l r ö v id id e ig tá r tá k fen n m a g u k a t. A m id őn a s z itty a in té z m é n y e k s o k k a l
sz a b a d a b b a la p o k o n n y u g o d ta k , m in th o g y ő k p a p ja ik a t u g y a n m in d ig n a g y o n tis z te lté k , de
tú lh a ta lo m ra i ju tá s u k a t s z e r fe le tt f é lté k e n y sz e m m e l ő r iz té k , n e h o g y eb b ő l, a m in t a p o g á n y
á lla m o k szo m o rú p é ld á i ta n ú sítá k , v a llá s -s z ig o r é s v é g r e p a p i u ra lo m k e le tk e z z é k . M ár ezen
s z a v a k e le m z é se ib ő l is o k ir a tila g tű n ik k i, h o g y d itső n e m z e tü n k a lk o tm á n y a s o k k a l rég ib b ,
m int e g y n é m e ly e k v é lik ; m e ly e t m i e r e d e tile g N o é s is te n fé lő fiai S e m -J a fe t h a g y o m á n y a in ,
azon b u k ott k o r sz a k e lő tti id ő k b ő l ta rtju k k e le tk e z e ttn e k , m id ő n a z e g y Iste n t, a n n a k o r sz á ­
g á t é s ig a z s á g á t a z ő lé n y e g é b e n fe lism e r v é n , a n n a k m e n n y e i o r s z á g a m in tá já n e m e lé e leg­
ig a z s á g o s a b b sz e r e te ttő l á th a to tt a r isto k r a tik u s n e m z e t s a j á t k ir á ly o k Iste n o r s z á g a m intáján
e m e lt le g fe n s é g e s b tró n já t (1. a k ir á ly sz ó e r e d e ti tu d ós b e tű k je lv i je le n tő s é g e in — h ierog-
ly p h je in —■ a la p ú it e le m e z é s é t, a b etű -re n d sze r ro v a ta a la tt).
4Ö) ím e te h á t n em m a ra d t a h itk e z e lő k n e k , m i a z ö n z e tle n s é g sz é p ta n ú sá g a .
47) A h rim a n n , e r e d e tile g v a ló s z ín ű le g o n n a n , m iv e l ez m in d en t á rért, h a szo n ér t, j u t a ­
lo m ért, é r d e k é r t t ő n ; é s h o g y a zt k iv ih e s s e g o n o sz s z e lle m é tő l á th a tv a , sz ü n te le n tselszü v é-
n y e k b e u fo n d o rk o d o tt, á rm á n y k o d o tt. E p e r z sá n a k v é lt sz ó u g y a n a z , a m a g y a r á rm á n y sz ó ­
v a l ; m ib ő l, é s sz á m ta la n m á s sz a v a k b ó l k itű n ik , h o g y a p e r z sá k a m a g y a r a jk ú n é p e k k e l
v e g y ü lt v isz o n y b a n é lte k , é s ez a h éb er tö r té n e le m b ő l is k itű n ik , m iu tá n v ilá g o s h o g y o tt a
F ilis z te u s o k őt f e je d e le m s é g e i, a K á u á n e u so k , S z id ó n iu so k , H iv e u s o k , P e r iz e u so k , E z s a u é s
L ót m a ra d ék a i a S e ir , M oab, A m m on fö ld je in a z úr p a r a n tsá r a sé r te tle n ü l m e g h a g y a tta k . D e
eb b ő l a 4 4 -ik sz . a . j e g y z e t e n k itű n ik , h o g y m a g u k a h éb ere k is k iv á lt a v á ro so k b a n , a m a ­
g y a r a jk ú n é p e k k e l sz in te v e g y ü lt v isz o n y b a n é lte k
 15

4S) H isze n h a a z k iflir k é sz h e tle n le tt v o ln a , ez s z e r fe le tt szo m o rító le n n e a z e g é s z

e m b e r i-n e m r e ; é s h o g y ez é le tb e á tv itte n v a ló s á g g a l k iv ív a to tt, er rő l k e z e s k e d ik a m i is te n i
ered etű n y e lv ü n k , lé n y e g e s sz a v a in a k le ik é b e v é se tt, o ly v ilá g o s ta n a .
49) ím e a jö v e n d ő fe ltá m a d á s e s z m e ra jz a itt is m e g v o lt. V a g y ta lá n a rra v o n a tk o ­
zik , h o g y a v o lta k é p i e r ed eti o k fő n e k , Is te n o r s z á g a s ig a z s á g a m e g h o ltn a k v é lt h a m v a ib ó l,
p h o e n ix k é n t ifiod ta n i fe ltá m a d á su k k ö v e tk e z té b e n , ők is k io k u lv á n , j ó k k á le sz n e k .
50) ím e a z őrző a n g y a l itt is ism e r v e v o lt, d e n in ts b iz to sb ő rző a n g y a l az I s te n tu d a ­
tá n á l, m er t e k k o r a h á ttér b e n i, m i f é k e t se m ism er ő ö n iste n ítő k , so k is te n itö k , is te n ta g a d ó k is
k ijó z a n o d v á n , az ig a z ú tra té r e n d e n e k .
51) ím e a v o lta k é p i v a llá s e s z m é n y e i, h a t. i. a z e m b e r isé g le g n a g y o b b r é sz e a z is t e ­
n i tu d a tb a n n e v e lte tv é n fe lé b r e d e n d . T s a k a z ily v a llá s sz á m íth a t, é s v a n a j ó Iste n tő l v ilá g
u ra lo m ra ren d elv e.
52) ím e a z a lk o tm á n y o s s á g le g s z e n te b b e lv é n e k n ém i a la p v o n á s a (1. a 4 5 -ik sz . a.
j e g y z e t e t ).
53) E z a m in t tu d ju k h o n o s v o lt m á s n e m z e te k n é l is , d e k ü lö n ö se n tu d ju k a zt is m i­
k é n t a k ésőb b i h a za i tö r v é n y e in k b e v a lljá k , se h o l o ly tisz te le tb e n n em ta r ta to tt, m in t a m a ­
g y a r o k n á l ; és ez t a f e l e s é g szó, m e ly tis z tá n a fe le b a r á ti sz e r e te tt e g y e n j o g i tö r v é n y e i­
n ek feles-tá rsi e lv é n a la p s z ik , e g y m a g a o k ir a tila g e le g e n d ő e n b iz o n y ltja . M iből k iv á lik , h o g y
am a tö rv é n y e k e r e d e tile g N o é (o e -ö ) j ó ta n á n , a n ő k tá r sa d a lm i v is z o n y a in a k e g y n e jtis é g i
e g y e n jo g ú sá g á n a la p u lt. S ő t m a g a a p a r a d i t s o m , é p - a r r a - é d i - t s o m o sz ó le lk i b e ­
v é s é se is a rra u ta l, h o g y a m a a r a n y k o r sz a k b a n , a z é p a r a , m in d e n k in e k b iz to sítv a v a la ,
de ha a zz a l e g y s z e r a h á z a s s á g i t s o m ó m e g k ö tte te tt, a z t m in t m e g o ld h a ta tla n t, s e n k in e k
felo ld a n i, e lv á la s z ta n i v a g y e lr a b o ln i b ár a le g h a ta lm a s b n a k tö b b é sz a b a d n em volt.
54) J ó l m o n d já k , te h á t n é m e ly tu d ó s h a z á n k fia i, k ik a m a g y a r a lk o tm á n y t n em e z er
é v e sn e k , d e r é g e lé v ü lt id ő k tő l k e le tk e z e ttn e k le n n i ta r tjá k , m ert a z v a ló b a n o ly r é g i, m in t a
m ióta d itső e lő d e in k b ö lts e lm ö k k ö v e tk e z té b e n m a g á n a k a m a g y a r o k é lő I s te n é n e k sz e lle m i
ig a z s á g á r a ju to tta k ; m ert a j ó s á g o s Is te n m a g a se m k o r m á n y o z z a a z ő s z é k e k s z é k i le g m a -
g a sb trón jáb ól m e n n y e i b ir o d a lm á t k o r lá t n é lk ü l, h a n e m a z e g y s z e r m in d ö r ö k k é m e g a la p í­
tott ig a z , sz ép é s j ó le g á lla n d ó b b , é s so h a s e n k i k e d v é é r t v is s z a n em v o n a n d ó , n y ilv á n o s t ö r ­
v é n y e i á lta l, m e ly e k z s a r n o k sá g r a t e lj e s s é g g e l n em v e z e t h e t n e k ; m iu tá n e z e k e t e m in d en -
s é g e g y e te m e s , v ilá g i, b iro d a lm i s m in d e n e g y e s o r sz á g o k j o g a iv á e m e lte . A z é r t v ilá g o s ítá k i
e k ie tle n m in d e n sé g e t, h o g y a z ő k é p é r e s h a s o n la to s s á g á r a te r e m te tt lé n y e i, e z e k ig a z s á g á t
sz e lle m ile g b e lá tv á n , a z o k fe lism e r t m in tá já n s z e r v e z z é k , m in t e s z e s lé n y e k h e z illik , e földön
s a já t o r szá g la ti re n d sz e r ö k e t. — E z e n sz e n t tö r v é n y e k a la p ja in jö ttü n k m i is lé tr e , é s ta r ta t­
tu n k fen n a n n y i e z e r s ez er é v e k e lé v ü lt sz a k á n át, é s fen n is á lla n d u n k m in d a d d ig , m ig a
j ó s á g o s élő Isten tz é ljá b a n m in t e s z e s lé n y e k h e z illik , m ű k ö d n i m e g nem sz ü n en d ü n k . Ne
m o n d ja s e n k i h o g y a m in t a h o ld a k , m in t e g y k o r i k ih a lt b o ly g ó k , é s a z é g ő ü stö k ö sö k e lá r u l­
j á k a z a z o k k a l elle n k e z ő rom b oló tö r v é n y e k u r a lk o d n a k , n em m ert ez b iz o n y á r a tsa k a zo n
é g ite s te k k e l történ t, tö r té n ik é t tö rtén en d , m e ly e k e n a sz e lle m i lé n y e k fo k o z a to s k ife jlő d é se
v a g y e l n em éretett, v a g y az é lő Is te n tz é ljá tó l te lje s e n e lté r v e , m in t tö b b re ú g y sem ér d e m e­
s e k e le n y é sz te tn e k . D e n e h o z z a fel e lle n v e té s ü l s e n k i a z t se m , m isz e r in t itt a fö ld ö n is, a
m in t a tű z h á n y ó k , fö ld in g á so k é s is z o n y ú v ih a r o k e lá r u ljá k sz in te u ra lk o d n a k a rom b oló tö r­
v é n y e k , é s ép a zért o sz o lt a le g r é g ib b id ő k b e n a z e m b e r is é g k é t t. i. a j ó s z e lle m e t sz e r é té i­
ből, é s a rósz s z e lle m e t fé le le m b ő l im á d ó k r a ; n em , m ert b á rh a ez ig a z , de e z e k r ö v id id e ig
ó rá ig a z a n y a g lé n y e g é b ő l fo ly ó r á z k ó d ta tá so k , m e ly e k ts a k a d d ig fo rd u lta k e lő b á r rop p an t
id ő sza k o k b a n , m ig fö ld ü n k b e lse jé b e n a z isz o n y ú sz ik la -b o lto z a t é s a k é t g ö n tz ö l n y ila s a i s z e r ­
v e se n m e g n em a la k ú lta k , a m id őn a z tá n a ro m b o lá so k le g fe lje b b ig e n rö v id id e ig ta rtó z a ­
v a ro k ra sz á llo tta k a lá . H isz e n h a a ro m b o ló tö r v é n y e k le tte k v o ln a u ra lg ó b b a k , e fö ld r ő l m ár
r é g e n e le n y é s z tü n k v o ln a , d e ép a z é r t m iv e l a z ig a z , sz é p é s jó tö r v é n y e k a m a ro m b o ló k éit
h a so n lith a tla n ú l fe lü lm ú ljá k , lön le h e ts é g e s s é , h o g y m ind e m a i n a p ig a n n y i ez er é s e z e r é v e k
e lé v ü lt s z a k a in á t fe n n á llta ik , s ig y a p o tio ri lé v é n a d en o m in a tio , a m a rom boló tö r v é n y e k
ts a k k iv é t e le s e k , é s Iste n o sto r a k é n t te k in th e tjü k , h o g y á lta lo k m in d a n n y isz o r, a h á n y sz o r
a z ig a z ö sv é n y tő l e lté r tü n k , a z ig a z ú tra v is s z a térjü n k .
55) S z i t t y a , h a e sz ó t a z ö le lk i b e v é s é s é b e n ta g la lju k , s z e r fe le tt bő ta rta lm a t ta ­
n úsít, m ert m a g á b a n fo g la lja a s z i tált, v fe tiszta, a ty a e s z m é it A zaz ezen an nyi n e m z e te k
fő tö rzs n e v é b e n , m in te g y d ió h é jb a n sz o r ítv a a z t ta r ta lm a z z a , h o g y ő k v a lá n a k azok , k ik a
v izö n i r o m b o lá so k u tá n , a N o é tó l m e g m e n te tt e g y is te n itö i j ó ta n o k a t, az ú jv ilá g b a n ! m e g h o ­
n o s ítá s á v a l s z íta n i, e le v e n íte n i é s a s o k is te n ítő i p o g á n y ta n o k v e g y ü lé s é tő l tisz títa n i, szitá ln i
k e z d é k , m iért is m éltá n n e v e z te tte k S z itty á k n a k .
5li) T h e o p h ila c tu s S tr itte r n é l. T om . III. p. 7 0 .
i7) L á sd e szó ta g la lá s á t a t á jé k o z á s ro v a ta a la tt, a h o n n an a p erz sa Iz d a n , Izden és
in du Isa n a ch k e le tk e z te k .
5S) A p e r z sa a h rim a n , u g y a n a z a m i á r m á n y u n k k a l. N e tsu d á lju k teh á t, ha e m e e r e ­
d eti isten i m a g a s (m a g u s i) ta n o k , a z á r m á n y o k v ih a r ja in , m e ly e k a z e g é s z fö ld e t a so k iste-
n ité s u n d o k h á ló z a tá v a l e lá r a sz tó k , id ő fo ly tá v a l n a g y r é sz b e n sz in te e l f a j u l t a k ; de a zé rt a
J a fet-tö rz s m a g n é p e , a z e g y is te n ité s tő l so h a e l n em tért. B ár e lk e li ism er n ü n k , h o g y a k ám i
ta i filisz te u so k , k á n á n e u so k , a v a r o k sa t. á lta l, k ik a rég ib b ter ü le te n a p o g á n y u ralm at m eg
ú n v a, a J a fe tie k k ö z é té r te k v iss z a , e r k ö ltste le n , rom lott, e lfa jú lt ta n a ik n á l e z e k k eb e lé b e n
n em t s e k é ly k á rt o k o z ta k .
59) L á sd e sz ó ta g la lá s á t a m á so d ik r o v a t a la tt.
uu) E z t k ü lö n ö se n a r e fo rm á tu so k , a j e le n id ő b en is m e g ta r tjá k .
,il) T á l t o s , v f e s - o t - l á t , m ire ö n k é n t a z o n k é r d é s tá m a d : m it lá t ? a z c g é ly é -
s z e tb e n i j á r ta s s á g u k a t tu d v á n , ö n k é n t k ö v e t k e z ik : h o g y e tér é s id őb en le v ő n y ila tk o z a to k
sz e r in ti é s z le lh e tő k e r e d e té t. N e m le h e t k é t s é g , m isz e r in t ez en iste n fé lő e r k ö ltsö s tisz ta é le te t
élő n ő s p a p o k tá rtá k fe l, a z ö s s z e s m itu si ta n o k k iin d u lá s i p o n tjá ú l s z o lg á lt er ed eti e g y is te -
n ítő i ta n o k a t, é s eb b en a n n á l k e v e s e b b é k é te lk e d h e tü n k , m iu tá n tu d v a van, m isz e r in t ők a
n é p n e k n em tsa k le lk i p a p ja i, d e e g y ú tta l te s ti o r v o sa i, tis z tv is e lő i is v o l t a k ; k ik teh á t az
ö s s z e s tu d o m á n y o k b a n j á r t a s s á g g a l b írv á n , fe lv a lá n a k ta p a s z ta la tila g ru h á zv a a zo n k é p e s ­
s é g g e l, m e ly n é lfo g v a e sz e n t h iv a tá s u k n a k t e ttle g is m e g fe le lh e tte k . D e ez t a z o n b u k ott kor
sz a k e lő tti e g y is te n ítő i tá lto s o k r a ér tjü k , k ik a v a ló tn d o m á u y ter én , a m in t a p a p o k k ü lön b ö
ző m ű k ö d é si e ln e v e z é s ü k b ő l lá tju k , e g y n y ílt tu d ó s e g y e s ü le tté a la k u lv á n , a b b a n m in d en e g y e s
tu d o m á n y o k s z a k o s z tá ly o k k é n t g y a k o r la tila g k e z e lte tte k ; m in e k k ö v e tk e z té b e n e g y ik s z a k o s z ­
tá ly a z á lta lá n o s n ö v é n y , á lla t é s em b er b o n t z t a n á v a l; — m á so k az á lta lá n o s de fő le g a z em ber
é le tta n á v a l fo g la lk o z ta k ; — m á so k a z a n y a g é s te s te k k i s m i v o ltá n a k lé n y e g ile g v a ló fe l­
ism e r é s é b e n m ű k ö d tek , ism é t m á so k , k ik a p h y s ic a v a l, a m a g a s ta n n a l v a g y is tsilla g á s z a tta l
m á so k k ik a m a th e m a tie á v a l, fö ld ism é v e l, m é r n ö k sé g g e l, n y e lv é s z e tte l, o r s z á g lá si, tö r v é n y ­
k e z é si, o k ta tá s i s a t . ; é s v é g r e m in d e z e k o s z tá ly a i fe le tt v a la e g y le g m a g a s b , v a ló sz ín ű le g
tá lto s i o sz tá ly , m e ly m in d a zo n ta n o k ö ss z fü g g ő e g y s é g é t b ö lts é s z e tile g r e n d sz e r e z v é n , le g e s-
le g v é g ü l a z á lla m -e g y s é g e t s z e r v e s e n á th á lo z ó le g m a g a s z to s b e g é ly é s z e tt é e m e lé . — D e n e­
h o g y am a le g v ilá g o s b e g y ö n te tű é r te lm isé g e n a la p ú it le g v ilá g o s b is te n i ta n o k v a la h a e le ­
n y é s z h e s s e n e k , a tu d ós b etű k j ó l é s á lla n d ó id m e g h a tá r o z o tt j e lv e s j e le n tő s é g e in p ra ec is és e x a c t
fo g a lm a k s z ö v e g é n a le g lé n y e g e s b s z a v a k le ik é b e v é s té k ; m iá lta l a v ilá g v a llá s a s v ilá g -n y e lv e
ö rö k re le té te te tt. M e ly e k m in d a d d ig m ig a m a g y a r n em z e t fen n á ll, m in d a n n y isz o r a h á n y sz o r a
föld terérő l a m a iste n i ta n o k e le n y é s z e n d e n e k , a m in t a ta n tö k é le te s b ü lé s ö sv é n y é n a n n a k
b iz o n y o s fo k á t e lér e n d i, u g y a n a n n y isz o r az ő m e g h o ltn a k v é lt h a m v a ib ó l p h o e n ix k é n t ifiod-
tan újból fe le le v e n e d v é n , e z e k d e r ítm é n y e in az ö s s z e s e lfa jú lt em b eri tá r sa d a lm a k a t reorga-
 17

n isá lv á n , a d o lg o k n a g y r e n d jé r e s e z z e l a z is te n i d o lg o k le g m a g a s z to s b tz é ljá r a v e z e te n d i
v iss z a . ím e i g y ism e r jü k fe l a m a le g r é g ib b sz á jr ó l sz á jr a m ind e m a i n a p ig e lh a g y o m á n y o ­
zo tt m ondat le lk i i g a z s á g á t : „ N e b á n t s d a m a g y a r t “.
62) J ó s , v fe s - ó j , J ó z s v fe sz ó j, a z a z t a n á ts a ik k a l óvták a n é p e t t e e n d ő ik r e ; m in t
J ó z so k e lő r e m e g m o n d á k a j ö v e n d ő k e t ; — m in t s z ó s z ó ló k ő k v o lta k k ö z b e n já r ó k a n é p e k
ü g y e ib e n , ő k a z e n g e s z te lő b é k e b l r á k ; m in t sz ó n o k o k , ő k h ir d e tté k a z Iste n ig é it s a t.
63) A k ö ltő k , v a ló s z ín ű le g e g y e k v o lta k a jó z s o k k a l, k ik a le ö lt á ld o z a n d ó á lla to k
b e n ső jé b ő l, a z ille tő k v is z o n y a ik h o z a lk a lm a z k o d v a k ö lté k j ó s la ta ik a t. Ok v a Iá n a k az ő si
id ő k e s e m é n y e it m a g á b a n ta rta lm a zó m e sé k k ö l t ő i ; a h ő si te tte k , k ö ltő i a la k b a n le te tt e lh a -
g y o m á n y o z ó i, a n y e lv sz é p ítö i, a n n a k e g y s z e r ű s é g é t e lő m o z d ító i sa t.
®4) H a m e g g o n d o lju k a z t, h o g y a p o g á n y m itu s k e z e lő i, tsa k n em e g y e d ü l fö ld i é r ­
d e k e k tő l v ez e tte tv e , m in d en ü tt a n é p e k s z e lle m i e ln y o m á s á n , r o m lá sá n m ű k ö d te k , a k k o r m it-
s e m á lm élk o d h a tu n k , h a a m a g y a r o k s a já t p a p ja ik a t b á r s z e r fe le tt tis z te lv e , de fé lté k e n y
sz e m m e l őrizték , n e h o g y tú lh a ta lo m r a ju tv á n , eb b ő l v a llá s s z ig o r é s v é g r e p a p i u ra lo m á lljo n
b e. E z en f é lté k e n y s é g ü k e h o n b a n is k ü lö n ö se n R ob ert K á r o ly a la tt is m eg ú ju lt. S ő t a re fo r-
m a tió n a k n a g y o b b m é r v e k b e n i e lte r je d é s e is , f ő le g e z e n s le g d r á g á b b e r e k ly é n k é d e s a n y a i
n y e lv ü n k k ife jlé sé n e k le b ilin ts e lé s i, a la tin n y e lv v e li e lfa ju lá s! f é lté k e n y s é g é n e k tu la jd o n íth a tó .
65) J ó l n e v e z té k el e z t tö r té n e le m n e k , m ert e sz ó a z ő b e v é s e tt le lk é b e n a n n y i, m in t
a z én fo ly to n fo ly t e se m é n y e im le ír á s á t, é s a z o k n a k az u tó d o k r a v a ló e lh a g y o m á n y o z á s á t
m eg törte a z e lem , v is z o n ta g s á g , v a g y is r ö v id e d e n : t ö r t - é ngem az e l e m ; de jó l n evezék
ez t ism ét tö r té n é sz e in e k is, m ert a m it a te r m é sz e ti ro m b o lá so k , d ü h ö s b o ssz ú á lló h á b o rú k s
elem m eg tö rt, a z t a z é s z a fe n n m a r a d t le g r é g ib b sz é tsz ó r t tö r e d é k e s h a g y o m á n y o k b ó l, e g y e s
ok iratok , fa r a g m á n y o k é s fen n m a ra d t ro m o k b ó l sa t. ö s s z e s z e d e tv é n k ip ó to lh a tja , in n e n tö rtén é-
sz e t.D e a tö r té n e t tso r b á it e g y e t le n e g y n e m z e tn e k se m sik e r ü le n d o ly é s z sz e r ü le g k ip ó to ln i,m in t
a m a g y a r n a k ; s m iért ? m iv e l s z e r e n tsé jé r e ő b írja a z o n is te n i er e d e tű n y e lv e t, m e ly b e a f e l­
tárt a ra n y -k o r sza k b a n a v a ló tu d o m á n y t, é s a z ö s s z e s em b eri-n em tö r té n e té r e v o n a tk o z ó e s e ­
m é n y e k e t, a tu d ós b etű k j ó l é s á lla n d ó é i m e g h a tá r o z o tt j e lv e s j e le n tő s é g e in o ly tsu d a m ódon
sik er ü lt b e v é s n i. E z e k b e n ső fe lism e r é sé n m o n d ó k e lő z m é n y e s m ü v ü n k b e n : L in g v a h u n ga-
rica e s t u n a e x p e r fe c tissim is, c o m p le c te n s in s e : a u r e a e a e ta tis p h ilo so p h ia m re v e la ta m .
66) H a ú g y v e s sz ü k , h o g y e fö ld i b o ly g ó e r e d e tile g e g y e d ü l v íz v o lt, é s í g y a v íz i n ö ­
v é n y e k é s á lla to k le sü p p e d t m a r a d v á n y a ib ó l s ürü dött a fö ld e s r é sz , a k k o r te lje s e n ig a z a v o lt
®7) M ár a z , h o g y m in d e z e k k ifo ly á s a e g y k ö z ö s k ö z p o n ti v ilá g o s s á g b ó l k e le tk e z e tt­
n ek te k in te te tt, m ár ez m a g a is e le g e n d ő ta n ú sá g a rra, h o g y e z e n ta n a z a n y a g lé n y e g e s
k is v ilá g u n k felism e r t o k fő jé n in d u lt k i.
®8) J u p i t e r , a z a z j uh- áp i t - e re v a g y is a z e s z m é k e t ta k a r ó έ sz ó b a n ju p ite r , a z
v a n b e v é s v e , h o g y a g y e n g e ju h , b ir k a v e le jü e k é p íth e tn e k a z ily pogány á lis te n r e , k ik a
v a ló tu d o m á n y t, a z o k s z e r ű s é g e t m e g v e tv é n , a z z a l m itse m g o n d o ln a k .
69) V a llá s, ig a z tsa k e g y le h e t, é s e z a tu d a t v a llá s a , a z m e ly is te n i sz á r m a z á sú
é v a n g y é lio m u n k m a x im á ib a n b ö lts e k -k ö v e k é n t1 a la k já b a n , — é s a z m e ly le g d r á g á b b e r e k ­
ly é n k éd es a n y a i n y e lv ü n k le ik é b e , em b er i fo g a lm a k h o z a lk a lm a z o tta n v a n l e t é v e ; m iből ö n ­
k é n t k ö v e tk e z ik , h o g y b á r m e ly v a llá s , b ár m ily sz é p e r k ö ltsö s ta n o k a t fo g la ljo n m a g á b a n ,
é s b ár m ily fö ld i s m e n n y e i íg é r e te k k e l h a lm o z z a e l k ö v e t ő it ; d e h a a z a ta n tö k é le te sb ü lé s t
m ik é n t m e g v á ltó n k é a z ig a z , sz é p é s j ó is te n i ^ ö rv é n y e in e k h a tá r a i k ö z t sz a b a d o n tá r v a n em
h a g y j a ; h a n em a v a ló tu d o m á n y k ife jlő d é s é t m ik é n t M a h o m ed g á to lja , az em b eri-n em re
üdvös n em le h e te n d so h a (1. a v a llá s sz ó t a g la lá s á t a 1 2 -ik sz. j e g y . )
70) H a te k in te tb e v e s z s z ü k a v íz a lk o tó e le m e in e k ö s z ts a p á s a ik a lk a lm á v a l e lő té rb e
jö tt tü n em én y ek et, m id ő n t. i. v ilá g o s s á g , h é v , d ö r g é s s v íz tá m a d , lá tn i v a ló , h o g y m in d a
k é t nem ű ered et a z a n y a g lé n y e g é b ő l fo ly v a , e g y k ö z ö s e g y ü ttie s a lk o tá s b a k ö z p o n to síth a tó ,
MAGYAR B Ö L C S É S Z E T . B
 18

m in th o g y a v iz e le m e in e k ö s s z ts a p á s i tü n e m é n y e a la tt a v ilá g o s s á g é s h é v lá ts z ik u g y a n le g ­
első k b en s z e m b e s e d n i; d e h a illő te k in te tb e v e s s z ü k a z t : h o g y a v iz á llo m á n y a , a h ő sé g
fo ly tá n g ő z a la k u lá s t n y e r , e k k é n t m ig a z, a z ő s z e r fe le tt k ite r je d t g ő z á lla p o tá b ó l m e g h ű lv e
t s e p p e k k é tö m é n y ü l, id ő t ig é n y e lv é n , m u lh a tla n u l k é ső b b j e l e n t k e z i k ; — a k k o r lá tn i v a ló ,
m isze rin t ú g y a z e g y ik , m in t a m á s ik n em ű a lk o tá s m e g e lő z é s t n em ig é n y e lh e tv é n , a tü z -v iz
a lk o tá s t e g y ü ttie s n e k te k in th e tjü k . S ő t h a fig y e le m b e v e s z sz lik a z t is , h o g y ú g y az e g y ik ,
m in t a m á sik e s e tb e n a b erz-erők a zo n v é g le g e s té n y e z ő k , m e ly e k a lk o tjá k b e n ső le g a v íz n e k
k ö n e n y é s é le n y e le m e it, m e ly e k e llo b b a n á s a a lk a lm á v a l sz in te v ilá g o s s á g o t é s h ő sé g e t látun k
sz e m b e se d n i, e k k é n t e k é t n em ű e r e d e t k ö zt, m in t h o g y : „In p r in c ip io era t lu x “ — „ v erb u m “
e r e d e té b e n k ö zp o n to sú ln a k , lé n y e g e s e lle n té te t n em ta lá lu n k . — D e e z ú tta l j ó l m e g j e g y e z ­
te tn i s m e g k ü lö n b ö z te tn i k é r jü k , h o g y e z a la tt a p a r z so k , p a rá s-tü zi g e n e s is h e z , m e ly a tu d a t­
la n n ép d u rv a fo g a lm á h o z v a la a lk a lm a z v a , s m e ly h e z je le n b e n is tö b b te k in té ly e s tu d ósok
s z íta n a k , a m in t a lá b b a le g v ilá g o s a b b a n k im u ta tv a lá ta n d ju k , te lj e s s é g g e l n em já ru lh a tu n k ;
m iu tá n ez en e r e d e t a v o lta k é p i o k fő r e, a le g m a g a s z to s b d e le je s éb er lé tti é le te t é lő sz e lle m i
ig a z s á g r a , a forró v íz fe jé r e so h a se m v e z e th e t.
71) V a ló b a n a z em b er re n é z v e n a g y o b b s z e r e n ts é d e n s é g n em v o ln a , m in t e z e n á llí­
tá s , h a e te k in te tb e n a sz e lle m b e n sz o m jú h o z ó k a t te lje s e n m e g n y u g ta tn i le h e ts é g e s n em v o ln a .
72) E z p a n th e ism u s v o ln a , d e a m in t e z t a 2 5 -ik . s z . a . j e g y z e t b e n lá ttu k é s a z é le t
r o v a ta a la tt m é g b ő v eb b e n a d a n d ju k e lő , a z n e m á ll.
73) M ár a r é g i id ő b e n , m in th o g y m in d en e g y e s ts illa g n a k n e v e t n em a d h a t ta k , a zo
k á t tso p o r to k b a ö s s z e s íte tté k , m e ly e k e t a z tá n sz o k á sa ik h o z m érten k ü lö n n em ű á lla to k , v a g y
e g y é b tá r g y a k h o z h a s o n lítv a k é p e s ité k . I ly tso p o r to s ts illa g o k sz á m á t a r é g ie k 4 8 -r a v itté k ,
j e le n b e n k ö rü lb e lő l 1 0 8 -r a e m e lté k . H a fig y e le m r e m é lta tju k a ts illa g z a t o s á lla t-k ö r t, n a g y o n
v a ló sz ín ű , h o g y ez en k ö rre sz o ríto tt k é p e s íté s , a m in t a z a lp h a b e t tz ik k e a la tt b ő v eb b e n l á ­
ta n d ju k , n em e g y é b v o lt, m in t a té r é s id ő b e n le v ő k e r e d e té n e k , a z em b eri-n em tö rtén elm é­
n e k é s fo g la la to s s á g a in a k , s z o k á s a in a k d ió h é jb a sz o r íto tt m n e m o n ica i k é p e s íté s e . S hogy
e z e n á lla tk o r v a ló s á g g a l a z é g y p to n ia k tó l k e le tk e z e tt, m in d in k á b b n a g y o b b e lis m e r é s s e l l á t ­
sz a n a k e lfo g a d n i a tu d ó so k D u p u is a m a v é le m é n y é t, m e ly sz e r in t a le g r é g ib b id ő k b e n , a n ap
a n y á r i m e g á lla p o d á s sz a k á b a n a B a k j e g y é b e n á llo tt, m id ő n a t s illa g z a t a m a g a le g m a g a ­
sa b b á llá s á t n y e r te e l, é s íg y b a k k a l h a so n lítta to tt e g y b e , m e ly a m in t tu d ju k a m a g a s s á g o t
k e d v e l i ; s v a ló b a n a b a k , m in th o g y le g m a g a sa b b te tő p o n tjá t e lé r te n y u g v ó h e ly z e tb e n
k é p e sitte te tt, m i a n y á r i n a p fo rd u la t e s z m e s ité s é r e v o n a tk o z ik ; — a z ő h a lfa r k a , a n em s o ­
k á r a b e k ö v e tk e z ő á r a d á sr a u ta lt. — A v í z ö n t ő a z á r a d á sn a k j e lk é p e v a la , m e ly au g u s-
tu sb a n k e z d i e l n ö v e k e d é s é t, d e m in th o g y a N ilu s tsa k se p te m b e r b e n é r i e l a m a g a le g m a g a ­
sa b b á llá s á t, e k k é n t a H a 1 a k j e lk é p e a z t j e lv e z i, h o g y a v íz e g é s z é g y p to n te r ü le té t elb o rí­
to tta . — Á k o s j e g y e , October h ó n a k fe le lt m e g , m id ő n a v íz a le g e lő k r ő l le fo ly v á n , ezek
d ú s tá p o t a d á n a k a z e z z e l é lő tö b b n em ű á lla to k n a k . — A b i k a a s z á n tá s n a k id e jé t a d ta
tu d tu l, m e ly e t a z é g y p to n ia k e z e k k e l v é g z é n e k , a sz á n tó -fö ld e k ottan n o v em b e rb en v e te tte k
b e. — A z i k e r (s ik e r ) a z ifjú sá g , te r m é k e n y s é g n e k j e lk é p e , b ő ter m é sre tz é lz o tt, m in th o g y
a k ik e lé s id e je d ec e m b e r b e n á llo tt b e. — A r á k a té li m e g á lla p o d á s, v a g y fo rd u la tn a k j e l ­
k é p e , a r á k n a k la s s ú v is s z a f e lé i h a la d á sa a ja n u á r h ó ra tz é lz o tt, a m id őn a n a p fe lső j e g y é ­
h e z tér v is s z a . — É g y p to n b a n a te r m é sz e t le g te v é k e n y e b b feb ru á rb a n , a n a p e r e jé b e n ism ét
k e z d n ö v e k e d n i, a m id ő n a z o r o s z l á n j e g y é b e lép , v a ló s z ín ű le g a n ö v e k e d ő e r ő t eszm é-
siti. — A s z ű z j e g y e a le g b e ts e s b , a z a r a tá s id ő sz a k á r a v o n a tk o z o tt, m in th o g y m artiu sb an
a r a tta k . — A z é j e g y e n ig e n h e ly e s e n a m é r ő j e g y é v e l j e le lte te tt, m e ly a p r il h a v á ra e s e tt.
M áju sban a m áj s e g y é b r a g a d ó s b e t e g s é g e k u r a lk o d ta k , m e ly e k e t a z é v s z a k r e n d k ív ü li h ő ­
s é g e s a z a e th io p iá b ó l jö v ő to llo n g ó s z e le k id é z é k , é s S k o r p i ó j e lé v e l je le lt e t e t t e v e s z é ­
ly e s id ő sz a k le k ö té s é r e . — A n y ila s v é g r e b e fe je z é a z é v e t ju n iu s h óban n y ílla l f e lf e g y v e r ­
 19

k e z v e üldözi a m é r g e s sc o r p io t, m in te g y a n e m so k á r a b e á lla n d ó s z e le k v á lto z á sá r a s e z z e l a z

á rta lm a s k ig ő z ö lg é s e k é s in n e n o k o z ta b e t e g s é g e k m e g sz ű n té r e , a z uj n a p fo r d u la tn a k ism é ti
b e k ö v e tk e z é sé r e tz é lo z v á n . — A z é g y p to n ia k n y ila s á t, a g ö r ö g ö k a k é t a rtzú J a n u ssa l tser él-
ték fel, t. i. a z e g y ik k e l a m últ, a m á sik k a l a b e k ö v e tk e z ő új é v fe lé fo rd u lv a , á lta la a z ö rö k
k ör b e fe je z e tt s z e m lé le té t k é p e s ít v é n ; d e m in th o g y a z é g y p to n ia k á lla tk o r n y ílá s a , a m in t
a lá b b lá ta n d ju k , a z é g is te n n y ila ir a s ig y a tű z k é p e s íté s é r e is v o n a tk o z ik , a z é g y p to n i á lla t­
k ör j e lv e i p e d ig , n e m tsa k a z é g h a jla t s z o k á s a ir a , d e a g e n e s is r e , a z e m b er i-n em m n em o n í-
k a ila g le k ö tö tt történ etér e is v o n a tk o z ik , íg y a g ö r ö g j a n u s i á ta la k ítá s , m é ly s e té ts é g e t á ru l
e l. V a ló b a n , h a a z é g y p to n ia k le g r é g ib b id ő k m unka fe lo s z tá s i fo g la lk o z á s a it, s z o k á s a it
fig y e le m r e m élta tju k , a z o k a t e ta rto m á n y é g h a jla tá v a l é s n ilu s v iz é n e k id ő k é n ti á r a d á sá v a l,
a z o n m n e m o n ic a i ren d b en , m e ly a z á lla tk ö r b e n le té te te tt, te lje s e n ö s s z fü g g ö n e k ta lá lju k . —
D e s z e r fe le tt feltű n ő le e n d a m é ly e b b e n k u ta tó r a a z , h o g y h a e z e n é g ij e g y e k m a g y a r e ln e v e ­
z é s é r e v o n a tk o zó sz a v a it fig y e le m m e l e le m e z z ü k , a z o k a k a r a tla n ú l is e j e g y e k m e g a la p íto tt
v is z o n y z ó k oru k ra e m lé k e z te tn e k , íg y tu d ju k h o g y a z é g y p to n i p a p o k a ts illa g á s z a to t a l e g ­
r é g ib b id őben g y a k o r o ltá k , ső t tu d ju k a z t is , h o g y m a g u k a g ö r ö g b ö lts e k is , itt s z e r e z té k
t a n a ik a t ; m a g a H e ro d o tt is em líti, m isze rin t itt v o lta k a le g n a g y o b b tö r té n e t-tu d ó so k , és
eb b en m itsem k é te lk e d h e tn i, m ert a b u k o tt k o r sz a k e lő tti m in d en ren d ű tu d o m á n y o k , itt v o l­
ta k e l r e j t v e ; k ü lö n b e n n in ts é r te lm e m iért u ta z ta k a tu d o m á n y t k e d v e lő görög tu d ó so k
ég y p to n b a . — S h a v iss z a e m lé k e z ü n k e ta r to m á n y n a k a z e g y é g i é p ta n tó li e ln e v e z é s é r e ,
a k k o r ez a n n á l in k á b b fe lk ö lth e ti fig y e lm ü n k e t, m iu tá n a z á lla tk ö r r e v o n a tk o z ó e g y é b e ln e ­
v e z é s e k b e v é s é s e i is , e m e n é z e tü n k e t m é g in k á b b tá m o g a tjá k . í g y a v í z ö n t ő , ö n tö z v fe
ez - ö t - n őveszti t. i. a n ö v é n y e k te n y é s z e té t e lő m o z d ítja ; e j e g y a la tt a u g u stu sb a n k e z d ő d te k
a z e s ő z é s e k a fe lső r é sz e k e n , é s a n ilu s m ár e k k o r e m e lk e d e tt, m i r e á jo k ö r v e n d e te s v o lt. E
j e g y a m in t a lá b b lá ta n d ju k , a v iz i e r e d e tr e v o n a tk o z ó j e lv e s j e le n tő s é g r e is u ta l. — Sep ­
tem ber h a v á b a n a n ilu s á r a d á s á n a k le g m a g a s b fo k á t é r v é n : a h a l a k j e g y é b e lé p , é s ig y
e z e k v ilá g a á llo tt b e ; d e m in th o g y e s z a k a la tt a sz á n tó fö ld e k e t, k a s z á ló k a t a v íz b o r íta n á
e l, ez á lta l ily e n k o r m in te g y m u n k a tse n d , m u n k a h a l -o g a tá s, h a 1-k én ti sír i tsen d v o lt, v a g y is
ugyanazon á lla t m in d en h a n g o t n é lk ü lö z ő h a llg a t a g s á g a azon k ép en a m a sz a k m nem o­
n ic a i le k ö té sé r e v o n a tk o z o tt; — a m id ő n a g e n e s is r e n é z v e , a v íz i-á lla to k fo k o z a to s fe jlő ­
d ésé re u ta ln a k . Á k o s j e g y e o cto b o r h ó n a k fe le l m e g , a m id őn a v íz a le g e lő k r ő l le fo ly t,
h a m eg fo rd ítju k e sz ó t le s z s o k , a z a z a le g e lő k a v íz n e k le fo ly á s á v a l, so k , d ú s tá p o t a d a n -
d a n a k a k o s é s e g y é b a z z a l é lő á lla to k n a k . — A b i k a n o v em b e r h ó n a k fe le lt m e g , é s a
sz á n tá sn a k id ejét a d ta tu d tu l, m e ly e t a z é g y p to n ia k e z z e l v é g z é n e k , e sz ó b i k a , b<H k a,
i g a (ts ig a b ig a , a h á za t ter h e t m a g á v a l h o rd o zó ), t- i. az j g ába, m iu tá n a z o k a t a z ig á b a ,
e k é b e b e fo g já k . í g y r á k v fe k á r , v a g y is a m e g á lla p o d á s , v a g y fo r d u la tn a k j e g y e , m id ő n
t. i. a n ap fe lső j e g y é h e z tér is m é t v is s z a , s íg y m iv e l b o ly g ó n k e h a la d á s i p á ly á n a v é g h c -
te tle n k ie tle n s é g b e n em v o n u lh a tv á n , is m é t elő b b e n i k ö r é b e v iss z a té r n i k é n y te le n , ez á lta l a m in t
e sz ó v fe e szm esiti n a g y k á rtói; s z e r e n ts é tle n s é g tő l ó v a tu n k m e g ; m ert e k k é n t fö ld i b o ly g ó n k
n a p ren d szerü n k s p e c ia lis k ö r é b ő l ü stö k ö se k m ó d já ra k i n em v o n u lh a tv á n , a v é g k é p e n i e n y é ­
sz e ttő l m e g ó v a tu n k .— A n a p e g y e n a p r il e le jé n : a m é r ő á lta l k é p e sítte te tt, a z a z m iv el a v i­
lá g o s s á g n a k ú g y , m ik é n t a s e té ts é g n e k m é r le g i ig a z s á g g a l e g y a r á n t m ért, h a so n litta to tt ö s s z e
a m é r ő v e l, m é r ő v fe ö - r é m , t. i. rém e ije d e lm e , fé le lm e v o lt a z o k n a k , k ik n em ig a z á n
m é r te k fe le b a r á ta ik n a k , é s ig y r é m e v o lt a z ig a z ta la n o k n a k . — L e h e t h o g y e hó tö r v é n y k e ­
z é si id ő s z a k v o l t ; v a g y ta lá n tz é lz o tt a z u tá n a k ö v e tk e z ő h óra, a m id őn a z ig a z ta la n o k a t a
j ó s á g o s is te n ig a z s á g o s o sto ra sú jta n i, v a g y u tó lérn i fo g ja , t. i. a m id ő n a v e s z e d e lm e s b e t e g ­
sé g e k u ra lk o d ta k é s s k o r p i ó v a l j e l e l te te tt, m e ly h a jd a n ta v a ló s z ín ű le g m é r g e s nek n e ­
v e z tetett, ez v fe s e g g e rém , a z a z in n e n o k o z ta sz ú r á sá v a l r é m * t° fá jd a lm a t o k o z . V a g y is e
j e g y g y e i m in te g y ó v ó la g in te tte k , h o g y em b e r tá r sa ik ir á n t ig a z ta la n o k n e le g y e n e k , m ert
B*
 20

e ljő m a jd a n a j ó s á g o s Is te n ig a z s á g á n a k m érd ó r á ja s n y o m o r ú sá g g a l, b a lá lla l la k o la n d a n a k

S ő t h a ’ te k in te tb e v e s z sz tik a z t, h o g y a m a g y a r o k a j ó s á g o s Iste n r ő l fe l n em te h e tté k , h o g y
a z ig a z a k a t b ü n te sse , a k k o r a skorpió e ln e v e z é s e s a já t n y e lv ü n k ö n i e s z m e -ö s s z e g v o ln a
t. i. s e k o r - é p (io -) j ó , a z a z e k o r a z ép le lk ü e k r e j ó , t. i. a z o n n é z e tb e n , h o g y e z á lta l a
g o n o s z o k tó l m e g m e n e k ü le n d e n e k , s h o g y e z a z ö n tu d a tb a n tisz ta le lk ü e k r e ’ sz e r fe le tt ’e m e lő
le h e te tt, ö n k é n t k ö v e tk e z ik . D e e z e k r ő l b ő v e b b e n é r te k e z e n d ü n k a z a lp h a b e t ro v a ta a la tt.
74) S z e r fe le tt s a jn o s , h o g y a z o n n a g y b e ts ü s fo n to ssá g ú ir a to k e lé g te k , m ert a g ö r ö g
n y e lv r é sz é r e p r o to ssá g o t k ö v e te lő n y e lv é s z e k ts a k a k k o r g y ö z ö d h e tn é n e k jm e g szem tő l s z e m ­
b e , h o g y a h a jd a n i g ö r ö g tu d o m á n y o k , m e ly e k M. T h a le s éő P y tb a g o r a s tó l j a n ít a t ta k , n em a
g ö r ö g n e m z e t s a já t b e lfá r a d a lm a ik tu d o m á n y á n , h a n e m a m a e lé g e tt é g y p to n i io i iratok®leg-
r é g ib b k o r s z a k á b ó l fen n m a r a d t ta n tö r e d é k e ib ő l k ö lts ö n ö z té k , é s ép a z é r t n em n y e r h e tte k a zo k
a g ö r ö g ö k é s u tá n o k a ró m a i sa t. n é p e k k ö z t á lta lá n o s e lfo g a d á s t, m iv e l a te r m é sz e ti tud o­
m á n y o k le h a n y a tlá s á v a l, a z o k a t a v a ló tu d o m á n y te r é n tisz tá n k im u ta tn i, s v é r r é v á la n d ó
tu d a ttá n e m é r le lh e tv é n , ts a k r e g é k n e k , m e s é k n e k , k ö lte m é n y e k n e k , v a g y is m itu sn a k fte k in -
t e t t é k ; — m ib ő l ö n k é n t k ö v e tk e z ik , m is z e r in t : ő k s z á m ta la n s z a v a k a t k ö lts ö n ö z té k a m a ir a ­
to k b ó l, d e te r m é sz e te se n a m a e r e d e ti k ú tfo r r á so k e le n y é s z té v e l, a fen n m a ra d t m ű sz a v a k n a k
p e d ig g ö r ö g k ö n tö sb e i b u r k o lá sá v a l, a m a lg a m is a tio já v a l ú g y tű n n e k fe l je le n b e n , m in th a am a
k ö lts ö n z ö tt s z a v a k e r e d e tie k v o ln á n a k , in n e n a p r o to ssá g . ím e ts a k m o st lá th a tjá k b e a m a
b ö lts e k m é ly té v e d é s e ik e t , k ik a v íz ö z ö n e lő tti b u k o tt k o r sz a k id ő s z a k á t m ib e sem v e v é n , a z
em b eri-n em m iv e lő d é sé n e k k e z d e té t m in te g y 3 0 0 0 é v v e l a g ö r ö g ö k tő l k e le tk e z te tik , h o lo tt ha
e g y k is s é m é ly e b b e n p illa n to tta k v o ln a b e M o jzes sz t.-ir a ta in a k J á k o b , I z s á k , Á b ra h á m sa t.
tö r té n e lm i e s e m é n y e ir e v o n a tk o z ó lé n y e g e s sz a v a in a k le lk i e le m z é s e ib e (1. a . 4 4 -ik sz . a j e g y )
a z o n n a l tis z tá b a le tt v o ln a e lő ttü k , h o g y a z o n tö r té n e le m m in t v a ló d i, a z é g y p to n i le g r é g ib b
ír o tt h a g y o m á n y o k b ó l fo r d ítta tv á n , a h a jd a n i b u k o tt k o r sz a k elő tti fe ltá r t e lő k é p i n y e lv e n
v a lá n a k ír v a . ím e m o st a m é ly e b b e n k u ta tó e lő tt m in d in k á b b v ilá g o s a b b a n á llh a t, m iszerin t
a zo n é g y p to n i p a p o k a t é p e n n em m o n d h a tn i a tu d o m á n y te r é n fen h é já z ó d its e k v ő k n e k , k ik a
g ö r ö g b ö lts e k n e k e s z a v a k a t m o n d á k : „ T i ts a k g y e r m e k e k v a g y to k , n in ts a g g a s ty á n k ö zte-
te k , t i n em b irto k a z o n id ő á lta l m e g ő s z íte tt tu d o m á n y n y a l“, é s m é ltá n , m er t h a a m i p á r a t­
la n n y e lv ü n k , tö rtén elm i sz a v a in a k le ik é b e m er e v ü lt, e s z m é it k u ta tju k , k itü n e n d , h o g y a z, az
ö s s z e s em b er i - n em tö r té n e té t, k iv ív o tt b ö lts e lm é t tu d a tila g ta r ta lm a z z a m agáb an ); d e a m i­
d őn e z t a tö rtén ele m r e n é z v e k im o n d ju k , ez a la tt n em a z t értjü k , h o g y m in d en e g y e s n em ze t
e s e m é n y e it k ü lö n ö se n fo g la lja m a g á b a n , h a n e m ez a la tt a z ö s s z e s em b eri-n em á lta lá n o s tör­
té n e ti e s e m é n y e i é r te n d ő k t. i. h o g y a n tö r e k e d te k a z e g y is te n ítő k a s e té ts é g e t , tu d a tla n sá g o t,
b a b o n a sá g o t, ig a z ta la n s á g o t, e r k ö lts te le n s é g e t, d u r v a sá g o t p o g á n y s á g o t v é g k é p m e g sz ü n te tn i
s a z ö s s z e s em b er i-n e m e t a p o lg á r io s o d á s le g m a g a s b ü d v é re e m e ln i; — s v is z o n t {m ik én t har-
tz o lta k a le g r é g ib b p o g á n y n é p e k , a z e g y is te n ítő k e lle n ts a k a zé rt, h o g y a z is te n i sz ellem et,
m e ly a z s a r n o k s á g o t, ö n k é n y t m in t is te n te le n t m e g v e tv é n n em tű r h e tte — ö r ö k r e le b ilin tse l-
h e s s é k . — A z e g y is te n ítő k m in d en id ő b e n a z a lk o tm á n y o s o r s z á g iá s m e lle tt, m e ly e t a le g r é ­
g ib b e lé v ü lt a ra n y -k o r sz a k b a n Iste n o r s z á g a s ig a z s á g á n a k fe lism e r t m in tá já n sz e r v e z ő n e k ,
k ü z d ö t te k ; — a m id ő n a p o g á n y s á g h o z sz ító k , a z á r m á n y o k ö s s z e s t s e le it m in d en á ro n f e l­
h a s z n á lv a , a z ö n k é n y tő l fü g g ő z s a r n o k i o r s z á g lá st e r ő sz a k o ltá k , m ig v é g r e a b u k o tt k o r sz a k ­
b a n a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k te lj e s le h a n y a tlá s á v a l, a v a ló tu d o m á n y h itté tö rp ü lv e , a z e g y ­
is te n ítő k , a tö rté n e t sz ín te r é r ő l m a jd n e m te lje s e n le s z o k ta tta k . E m e á lta lá n o s történ elem
f ő l e g : Á d á m , E v a , A b e l, K a in , L á m e k , N o é , S e m , K á m , J a fe t, á to k , B á b e l, É g y p to n sa t. l é ­
n y e g e s s z a v a k le lk é b e n r e jtv é k .-------------E z e n e r e d e ti, fe ltá r t ó é g y p to n i·n y e lv v o lt azon is te n i,
s z e n t, e lő k é p i, m e ly n e k le lk i fe lis m e r é s e n é lk ü l n y e lv é s z e in k se m a v a ló tu d o m á n y , se m a z
em b eri-n em tö r té n é sz e ié b e b e h a tn i n em f o g n a k . -------- A k i te h á t a k io k u lá sé r t b e n s ő le g é g ,
m éltá n fá jla lh a tja a m a é g y p to n i k ö n y v tá r v e s z te s é g é t é s a k a r a tla n u l is elfo rd u l a m a le g a lá b b
 21

v a ló b u ták tól, k ik a z a n n y i e z e r é s e z e r é v e s fá r a d a lm a k s z e lle m i e m lé k e i ir á n t se m v is e lt e t ­

te k k e g y e l e t t e l; d e m iu tá n ez m eg tö rtén t, é s tö b b é r a jta ú g y s e m se g íth e tü n k , v ig a s z ta lh a t
em e sir a lm a s v e s z t e s é g e k é r t a m a is te n i g o n d v is e lé s , m isz e r in t a m a is te n i e r ed etű n y e lv , m e ­
ly e n am a N o é t ó l e lo r z o tt io i ira to k s z e r k e z v e v a lá n a k , a h árom te stv é r e k e g y ik e f ő l e g : J a f e t
iv a d é k á b a n é lő -n y e lv k é n t, m in d e m a i n a p ig m e g m e n te tv é n , ek k én t en n ek é le t-k ö n y v é b ő l
ugyanazon ta n o k a t m a is k ib e tü z v é n , ta g o lv á n é s o lv a sh a tv á n a z o n k é p e n k io k u lh a tu n k . —
I g a z h o g y e z e n utón s o k k a l n e h e z e b b é s la ss ú b b lé p é s e k b e n tö r té n e n d e tt a z e lő h a la d á s é s ez
is ts a k ú g y le tt v o ln a b izto s, h a a z o k a t a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k k ís é r le ti té n y e in te tt t a p a s z ­
ta la to k k a l m erőb en m e g e g y e z ő k n e k ta lá lju k , d e m ár e k k o r h a e z e k a m i p á r a tla n n y e lv ü n k
lé n y e g e s s z a v a in a k le ik é b e v é s e tt, tu d a tá v a l ö s s z e h a s o n lítv a m e g e g y e z ő k n e k b iz o n y u ln a k ,
h a so n líth a tla n ú l n a g y o b b s ik e r t e r e d m é n y e z te k v o ln a a z e m b e r is é g n e k , m in t a m a ir a to k e lm é ­
le t t é törp ült ta rta lm a i, m e ly e k v a ló s z ín ű le g a z é g y p to n i p o g á n y m itu s k e z e lő itő l, m ik é n t a m a :
in d u , tib eti, k ín a i sa t. e r e d e ti ta n o k e lto r z itta tv á n , m in d en ig a z s á g b ó l k iv e tk e z te tv é n , a lig h a
a z o k a t az ő er ed eti is te n i a la p jo k b a n m e g é r th e ttü k v o ln a . S ő t h a a z o k a m a is te n i ta n o k a t fe l
is d erítik , m ég a zo n e s e tb e n is , m in th o g y a z o k h o z m ik é n t a h a jd a n i e g y i s t e n i t ő : s z in e ie k , t i­
b e tie k , in du k, sa t. m in d en fá r a d a lm a s k u ta tá so k n é lk ü l ju tv á n , a z o k é r t m itsem té v e , e k k é n t
v ér r é v álan d ó m e g g y ő z ő d é s s é se m é r le lő d h e tv é n , im ig y a z é le t v o lta k é p i ü te r é b e se m m e h e t­
v e át, n é h á n y sz á z a d m ú lv a ú jb ó l le h a n y a tlo tta k v o l n a . ---------M ost a zo n b a n m id ő n M e g v á l­
tón k tan án , a j ó s z e lle m a z ö s s z e s em b e r i-n e m n e k b iz to sítta to tt, é s a ta n -tö k é le te sb ü lé s h a la ­
d á sá n a ter m é sze ti tu d o m á n y o k r e á lja in e m e lk e d e tt ta n o k , m in d en m ív e lt n e m z e te k b elfá ra -
d a lm a in tis z ta a la p o t n y e r te k , m é ltá n k e t s e g te th e t b e n n ü n k e t a zo n r e m é n y , h o g y h a a m iv e it
n e m z e te k tu d ó sa i, a m i iste n i e r ed etű n y e lv ü n k lé n y e g e s s z a v a in a k le ik é b e , a tu d ó s b etű k jó l
é s á lla n d ó u l m eg h a tá r o z o tt j e lv e s j e le n t ő s é g e in s z e r k e z e it tu d a tá v a l m e g ism e r k e d e n d e n e k , é s
a z o k a t a ter m é sze ti tu d o m á n y o k r e á lja in e m e lk e d e tt té n y e iv e l e g y b e h a s o n litv a u g y a n a z o n o -
so k n a k ta lá la n d já k , e ljö v e n d v é g r e v a la h á r a a z id ő , m id ő n a m a ta n o k a j e le n k e r e s z té n y i
v ilá g b a n erő s g y ö k e r e t v e r t e g y is te n itő i ta n o k k a l e g y e s ü lv e v é r r é v á lta n , v a ló s á g g a l a z é le t-
U tcrébe m e n e n d e n e k ; m ire ism é t m in d en a z is te n i d o lg o k n a g y re n d jé r e tér en d v is s z a . N e m
h iá b a fig y elm e ztette P la to , k o r a tu d ó sa it a n y e lv le i k é b ő l : „ M i e n g e m illett, úgym ond,
önm agától érthető világos igazság gyanánt tekintem azt, m isze­
rint a szavak a tárgyakra eredetileg tsak ember feletti hatalom
által alkalm aztattak, és onnan ered, hogy oly h elyesek “; — m isz e r in t
k e r e s s é k a zo n n em z e te t, m e ly n é l a m a is te n i b ö lts ta n o k (v a ló s z ín ű le g a z io it é r tv é n ) m in t
o tth o n o sa k , b elfá ra d a lm a ik k in ts s z ö v e g é n k e le t k e z t e k ; j ó l tu d v á n h o g y e z e k fe lta lá lá s a h a-
so n líth a tla n u l n a g y o b b e r e d m é n y t h o z ó k le e n d e n e k , m in t a m a é g y p to n i k ö n y v tá r p u sz ta e l­
m é le tté törp ült h o lt b etű i, a h on n an ő , a m in t S tr a b o j e g y z e t e in tu d ju k , b á rh a S o c r a te s ta n ít­
v á n y a v o ln a , m ind a m e lle tt a z e r e d e ti k ú tfo r rá st, m in t v o lta k é p i tu d ó sh o z ille tt m e g lá to g a tn i
é s s a já t k u ta tá sa it ten n i e l n em m u la sz th a tv á n , tu d o m á n y á t b ö v i t é . ---------ím e itt a m a g y a r
n em ze t is te n i ered etű n y e lv e s in té z m é n y e i ir á n ti s z ív ó s , ö sz tö n sze rü , é le té v e l t e lje s e n e g y g y é -
forrt e lv á la sz th a tla n r a g a s z k o d á s á n a k é s e g é s z s é g e s a g y s z e r v e z e té n e k le g e g y s z e r ű b b k ú tsa .
ím e a j ó s á g o s Isten is ú g y a k a r á : h o g y V ilá g o s n á l tö r té n jé k a fe g y v e r le té te l, in tő j e lé ü l
a n n a k , h o g y a k io k u lá s ter én e z e n e ls ő sz ü lö tt n em z e t e lé g e lje m e g M e g v á ltó n k k ín s z e n v e d é ­
s e in a z ö ld ö k lé st, m ert a z is te n i sz e n t j o g o k a t n em tü z -v a s fe g y v e r r e l k e z é b e n , h a n e m a v a ló
tu d o m á n y le g v ilá g o s b é le tb e á tv ie n d ő m e g h o n o sítá sa s te r je s z té s e á lta l v ív h a tn i k i e g y e d ü l
á lla n d ó s i k e r r e l . ---------V a ló b a n a z é sz le g d r á g á b b a já n d é k a u tá n , m iért se m a d h a tu n k m i
m a g y a r o k o ly n a g y h á lá t a j ó s á g o s é lő I s te n n e k m in t a zé rt, h o g y m a g y a r o k n a k e n g e d e sz ü ­
letn ü n k ; m ert ts a k e z á lta l v a g y u n k k é p e s e k J é z u s n a k a m i M e g v á ltó n k iste n i, v a ló s á g o s
b ö lts e k -k ö v e k é n ti a la k já b a n le te tt ta n a in a k le g m é ly e b b r e jtv é n y e it, a z ő k ü lö n ö ssé g e ib e n f e l­
ism ern i, s ép ezért m é ltá n m o n d h a tju k le g d r á g á b b e r e k ly é n k é d e s a n y a i n y e lv ü n k e t : istefii
22

er e d e tű n e k , m iu tá n a z a m a sz e n t é s ig a z ta n o k a t, a tu d ó s b e tű k j ó l s á lla n d ó id m e g h a tá r o z o tt
j e lv e s je le n t ő s é g e in em b er i fo g a lm a k h o z a lk a lm a z o tta n tu d a tila g ta rta lm a zza a z ő lé n y e g e s
sz a v a in a k le lk é b e n b e v é s v e .
75) V a ló b a n a z e m b e r i sz e lle m k ife jlé s é n e k le n y iig ö z é s é r e , m i se m o ly g y á s z t h o zó ,
m in t a z, h a a z ille tő k : a z ig a z , sz é p é s j ó tö r v é n y e in e k h a tá r a i k ö zt n em m o zo g h a tn a k , a d d ig
p e d ig , m ig a z élő Is te n m e n n y e i o r s z á g a s ig a z s á g á n a k e m e tsa lh a ta tla n a la p tö rv é n y e i, a z
em b eri-tá rso d a lo m ig a z g a tá s i e r e k ly é é ü l s é r te tle n sé g ü k b e n m e g n em v é d e tn e k , e földöni ü d ­
v ö s s é g e t a z e m b e r isé g e l n em ér h e tv é n , m in d a n n y ia n k its in y je n a g y ja ö rö k ö s k á rh o za tra
u ta lv á k . É s m o st k é r d j ü k : v á ljo n n em a le g k á r h o z a to sb -e , m id ő n a z ig a z s á g k u ta tó ja az ig a z ,
sz é p é s j ó iste n i tö r v é n y e in e k h a tá r a i k ö z t sz a b a d o n n em m o z o g h a t ? í g y tö rtén t a m ostoh a
v is z o n y o k k ö z t e n a g y tu d o m á n y u fér fiú v a l is , d e m in th o g y e s e m é n y e a tu d o m á n y o k b a n a v a ­
to tta k e lő tt ú g y is ism e r e te s , elm e llö z ü k . S itt t s a k a n n y it j e g y z ü n k m e g r ö v id e d e n , m iszerin t
a v a ló tu d o m á n y te r é n m in d en k iv é te l n é lk ü l tsa k a zo n ta n o k a t ta r tju k ig a z a k n a k , m e ly e k
m ik é n t M e g v á ltó n k é i a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k k ís é r le ti té n y e iv e l ö s s z h a n g o z v a , a sz e lle m b e n
sz o m jú h o zó k a t te lje s e n k ie lé g ít ik , m in d en e g y e b e k , m e ly e k a z ő ta n m a x im á in a k a la p ja itó l
e lté r n e k , em b eri té v e d é s e n a la p u lv á n , n em tso d a , h a a z o k h ib á k k a l te lv é k . — M inden is te n ­
fé lő k e r e s z té n y tu d ja , h o g y v a llá s A la p itó n k , a j ó s z e lle m e t a p o g á n y k o r s z a k á lta n a i a ló l
fe lsz a b a d ítv á n , e z z e l a z ö s s z e s e m b e r i-n e m n e k : a z ig a z , sz é p é s j ó h a tá r a i k ö z ö tti sz a b a d e l ­
j á r á s t b iz to sitá , ts a k a z é r t, h o g y a fö ld k e r e k s é g é n m in d a n n y ia n , a k ö z ö n s é g e s , v a g y á lta lá ­
n o s k e r e s z té n y A n y a s z e n te g y h á z b a , v a g y is v ilá g -v a llá s b a e g y e s ü ljü n k ; — m i h a sz e r e te tte l
v e z e tte tik , m ik é n t a sz t-ir a to k a la p ja in m e g jö v e n d ö lte te tt, tsa lh a ta tla n ú l k iv ív h a tó .
76) H isze n e z n em m á s v o lt m in t a z , m e ly e t ő az é g y p to n ia k tó l le m á so lt, m e ly e t
a z tá n m in t e r e d e tit te k in te tte k .
77) H a te k in te tb e v e s z sz tik a le g e g y s z e r ű b b : Ur lé n y e g ile g te v ő á llo m á n y á n a k v é g ­
te le n örök e lle n s a r k i k e v e s b k ite r je d ő s tö b b e s ö ssz e h ú z ó tő i m in ő s é g e it, az a z o k b a n la p p a n g ­
v a re jlő ta sz és v o n z ó ő si e r ő iv e l, s e z e k n e k m in t le g e lle n té te s b é s ig y le g n a g y o b b sa r k i ro ­
k o n sá g b a n le v ő m iv o lto k n a k , e g y v é g te le n örök s z e r v e s o k fö b e i ts u k o d á s a it, m e ly n e k e g y s é ­
g é b ő l, tö re d é k e k k é n t b erz a la k já b a n fo ly v a h u llá m o z ta k k i a tér é s id ő b e i n y ila tk o z a to k s z e ­
rin ti é s z le lh e tő k , a k k o r k itű n ik , h o g y b iz o n y o s é r t e le m b e n : ú g y a z e g y erő t t. i. a z e g y e d ü li
o k f ő i t ; a m in t a k é t : t. i. ta sz ító s v o n zó er ő it p á r t o ló in a k ; ső t b iz o n y o s é r te le m b e n : a h á ­
rom t. i. ta sz ító , v o n zó s tsu k (ta p a d ó , k a p tso ló ) e r ő it á llitó in a k is ig a z u k v a n ; m in th o g y ú g y
a ta sz ító ( — ), m in t v o n zó ( - [ -) e r ő k e t tsu k ó d ta n ö ssz e ta r tó erő ( = 0 ) , a z a z o k k ö z ö tti k ö ltsö -
n ö s k ü z d e lm ö k a r á n y o d á sa ib ó l k e le tk e z e tt v is z o n y o s ür ( = 0 ) á lta l k é p e z te tik . í g y ism erjü k -
a z tá n fel, m isze rin t a z erő n em e g y é b : m i n t a kiterjedő s összehúzó ellenté­
tes m in ő ség ein ek tsukódásaiból keletkezett mozgás; m e ly o n n a n k e le t
k e z ik , m i v e l : a k ite r je d ő m in ő s é g , tér t n y ú jt a z ö ssz eh ú z ó m in ő s é g n e k k it e r j e d é s é r e ; — a z
ö ssz eh ú z ó m in ő s é g p e d ig id ő t n y ú jt a k ite rjed ő m in ő s é g n e k ö s s z e h ú z ó d á s á r a ; — m in ek kö­
v e tk e z té b e n s z ü k s é g k é p m in t ta sz ító s v o n zó er ő k n y ila tk o z v á n , e k k é n t a sz er in t a m in t v a ­
la m e ly té n y e z ő b e n , e lem b e n v a g y te stb e n a m a e r ő k e g y ü ttie s e n t s u k ó d t a k : ta sz ító , von zó
v a g y n e h é z k e d é s i h a tá ly b a n m ű k ö d n ek .
7S) Itt fő le g a zo n ú ja b b ta lá lm á n y u f e lfe d e z é s t értjü k , m e ly n é l f o g v a : a g a lv a u -telep
ö s s z e ille s z te tt e lle n sa r k i n y u jta la i a z Űrben is é g n e k , m iá lta l a titk o k titk a fe ltá r ttá lön.
79) ím e a j e le n n a p i te r m é sz e ti-tu d o m á n y o k ó r iá si h a la d á s á n , m in d e z e k m ár m a
te lje s e n é s tisz tá n fe ld e r íth e tő k .
80) L e h e t h o g y le s z n e k , k ik a z ig a z , sz é p é s jó sz e n t-h á r o m s á g k é n t tsu k o d o tt tö r v é ­
n y e in e k a sz a v a k b a i b e v é s h e té s é t k ü lö n ö se n e sz ó b a n ta lá n n e v e ts é g e s n e k is ta lá la n d já k ,
h o g y te h á t e z e n g y e r m e k ie s h a jla m u k a t k o m o ly a b b a k k á te h e ssü k , ím e s z o lg á ljo n e m e szó
m in d en e g y é b tu d a to n s z e r k e s z te tt s z a v a k m in tá já ú l, h o g y lá s s á k b e a z ille tő k tisz tá n , m ik én t
 23

elem ez tü k m i a s z a v a k le ik é b e v é s e tt b ö ltse lm e t a z ő v a ló s á g á b a n . — N e m d e e sz ó ö s s z e s é r ­
telm e ta g a d á s, m in th o g y e ls ő p illa n a tr a a rra u ta l, h o g y h a : s e m - m i se m m á so k t e lj e s s é g ­
g e l nem v o ln á n a k , a k k o r : se m m in ek k e lle n e l e n n i ; d e m in th o g y m ind e z e n n y ila tk o z a to k
szerin ti é s z le lh e tő k , r é sz in t v é g t e le n -ö r ö k ; r é sz in t tér é s id ő b e n le v ő té n y e n a la p u lt v a ló k ,
e k k én t e z e k a l a p j á t : s e m m i te lj e s s é g g e l n em t e h e t i ; s m in th o g y e z t m ai n a p o n is ú g y e l­
m éle ti, m in t ta p a sz ta la ti u tón , a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k té n y e in te ttle g b e b iz o n y íth a tn i, e k ­
k én t e sz ó ő ssz er ü s z e r k e z e t e : a z ig a z tö r v é n y é t t a r t a lm a z z a .---------D e h á t a sz é p tö r v é n y e
h o g y a n v a n itt b e v é s v e ? u g y a n e sz ó b a n b a lró l jo b b r a e le m e z v e : s - e m e-m i ? (k é r d é s) a z .
a z ép a z é r t m iv el k é r d é s, fe lh ív ja a d e le je s éb er lé tü m a g a s z to tts á g tó l á th a to tt ő sb ö lts, az
é p é s z sz e r in ti g o n d o lk o d ó m in d en id ő k fü r k é sz ő jé t, h o g y k u ta s s a e z e n k é r d é s r e : s - e m °- m i ?
o ly r e jté ly e s e n ta rta lm a zó fo g a lm á t a z ő v o lta k é p i m iv o ltá b a n , é s h a a z ille tő sz e r e n ts é s v o lt
a z t ú g y e lm é le tile g , m in t g y a k o r la tila g , a d e le ile g e n m a g á b a ford ult ő s a la p itó n a k , a z é p é s z ­
s z e l so h a elle n té tb e n em jö h e tő fo g a lm á b a n ú g y , m ik é n t ő a z t u g y a n e z e n s z ó b a : jo b b r ó l
b a lr a b ev ésé e lta lá ln i, a k k o r a sz é p fe lism e r t tö r v é n y é n e k e m e m a g a s á llá s á r ó l, a z e sz ó fo ­
g a lm á b a f e k t e t e t t : é p v o ltá t is f e l l e l t e . ---------A m i p e d i g : a j ó törvényének kutsát
illeti, e z u g y a n e z e n sz ó b a n jo b b r ó l b a l r a : i m e - m e s e b e n n f o g la lt a tik ; m ert h a tsa k -
u g y a n sik e r ü lt a z ő s b ö lts iste n i m a la s z tjá tó l á th a to tt fü r k é sz ő n e k n e m ts a k e lm é le tile g , h a ­
nem t a p a s z ta la tila g is m in d e n k i sz e lle m sz o m já t tu d a tila g k ie lé g íte n i a rró l, h o g y e m in d en -
s é g o k f ő j é t : sem m i te lj e s s é g g e l n em te h e tte , — a k k o r b e b iz o n y íto tta k o r á n a k a zo n j ó t, m i­
sz e r in t tö b b é a fe le tt n em in g a d o z h a tv á n , k ik i b e lá th a tja , h o g y e n y ila tk o z a to k sz e r in ti é s z ­
le lh e tő k o k fő i a la p já t, a m e s é s : sem m i t e lj e s s é g g e l n em te h e tte . S h a m o st e z e n m e sé s r e jte ­
le m r e v o n a tk o zó b e v é s é s t m i is fü r k é sz v é n , a z t a z o n k é p e n e lta lá ltu k , a k k o r fe lfe d e z tü k , a z
u gyanezen sz ó b a f e k t e t e t t : j ó tö r v é n y é n e k k ú tsá t is, é s e z z e l e s z ó n a k : ig a z , sz é p é s j ó
h á rm a s tö rv é n y é n a la p u lt ig a z s á g á t is . D e e z á lta l fe lle ltü k a z t is, h o g y ő s b ö lts e in k a z iste n i
tu d atot, a z ig a z , sz é p é s j ó sz e n t-h á r o m s á g k é n t e g y ü lt tö r v é n y e in ép a z é r t ik ta ttá k b e o ly
tsu d a a la k b a n m in d e n e g y e s lé n y e g e s s z a v a in k le ik é b e ö r ö k id ő re , h o g y a z o k a t m i is a z o n ­
k ép en k u ta tv á n , s z in te a zo n m ó d o n éb re d jü n k fe l a z o k k é ts é g t e le n tu d a tá b a n , m ik é n t Iste n
fe lv ilá g o sító m a la sztjá n ő k , h o g y jö jjü n k tisz tá b a a fe le tt, m isz e r in t m in d e z e k a la p já t, a m e ­
s é s : sem m i, te lj e s s é g g e l n em te h e tte . M ind e z e k b ő l k itű n ik , m isz e r in t a s z a v a k , a tá r g y a k r a
e r e d e tile g tsa k em b er fe le tti h a ta lo m , v a g y is tisz ta d e le je s é b e r lé tü m a g a sz to ttsá g b a n le v ő k
á lta l a lk a lm a zta th a tta k , é s on n an ered , h o g y o ly h e ly e s e k , e z é r t m o n d ju k m i a m i p á r a tla n
n y e lv ü n k e t : iste n i e r e d e tű n e k .
8l) T á g a Tó a m in t fen te b b lá ttu k , a m e r íté s j e lv e , v a g y k é p e s íté s e , s ig y a m e r í­
tés e g y i k : á g át a t á g k é p v is e li; a tá g , v f e : <'gen á t , a z a z é g e n á t s m in d en ü tt e l t e r j e d ;
vagy: g á t é ? k érd é s, é s ig y a n n y i is m in t g á tn é lk ü li, v a g y is m in d en h a tá r n élk ü l ter je d ; —
m ert tér tsa k a z e g y ik p o n ttó l, a m á sik p o n tig , a z a z k ö z t je le n t, d e e s z ó : t á g h a tá r n é lk ü li
ig y m a g á ra e m in d e n sé g m in d en ir á n y b a n elv o n u ló v é g te le n m é r v e ir e v o n a tk o z ik . A tá g
p o s itiv értelem b en a z , a m i n e g a tiv é r te le m b e n : v é g h e te tle n .
8Ϊ) Ö r ö k, e n n e k fo g a lm i b e v é s é s e a k ör ( = 0 ) k é p e s íté s é b e té te te tt le , e sz ó v fe :
k ő r - ö, a z a z n em d e, h a m i te lje s e n j ó l k é sz ü lt m in d en m ér v é b e n i g ö m b ö t k é sz ítü n k , a z t k e ­
zü n k b e v é v e bár m ik é n t n éz z ü k , h o g y h o l le g y e n k e z d e te , h o l v é g e m e g ta lá ln i n em fo g ju k ,
m ert k ö r - ő. V a g y is h a e m in d e n sé g v é g te le n -ö r ö k o k fő jé t a z ő k ite r je d ő s ö ssz e h ú z ó m in ő ­
s é g e iv e l, m in t e r ed e ti ta sz ító s v o n zó ő s i e r ő iv e l e g y ü tt b e lá ttu k , b e lá ttu k e z z e l a z t is , h o g y
a n n a k s z e r v e s m ű k ö d é séb ő l, a tői m in ő s é g e k m ik é n t f o ly ta k (e m a n á lta k ) k i b e rz k é n t, té r é s
id öb ei té n y e z ő k k é , e z e k p r im itiv e le m e k k é , a m in t ism é t e z e k t e s t e k k é ; — ú g y v isz o n t m i­
k én t o s z o lta k a te s te k e le m e ik r e , e z e k té n y e z ő ik r e , e z e k tő i m in ő s é g e ik r e s v é g r e e le v e i o k fő i
k ifo r r á s u k r a , a h on n a n e r e d e tile g k ifo ly ta k . M iből b e lá th a tju k a z e r ed eti ő si e r ő k n e k v é g te le n ­
örök k örét, é s e z z e l a z o k n a k , e n n en k ö z p o n ti o k fő i fo rrá su k ra v a ló v is s z a té r é s é t is . H e ly e s e n
 24

k é p v is e li te h á t a k ö rb e g y ű r ű z ö t t : k íg y ó , a z o k o s s á g j e l v é t ; m ert a m int a k ig y ó -o g y -k i szó

le lk e elá ru lja , arra u t a l ; o g y - k i e n g e m , a z a z , a z o k o s s á g o t k é p v is e lő : k ö rt, s m ind en
feltá ru la n d elő tted .
83) H o g y a h a jd a n i tu d a t k o r a la p já n sz e r k e s z te tt e z e n s z ó : ü r, a z ig a z tö r v é n y é t
ta r ta lm a z z a a z ő s z e n té ly é b e n b e v é s v e , o n n a n b iz o n y o s, m iv e l k ísé r le ti utón a zt v a ló s á g g a l
m a is t é n y le g e lő á llíth a tn i, s h a a b b a n a z a n n a k á llo m á n y á t lé n y e g ile g te v ő ta szító s v o n zó
ő si er ő it t a p a s z ta la tila g is fe lfe d e z tü k , e z z e l fe lta lá ltu k e sz ó te lje s le lk i b e v é s é s é t is .
S4) K o m - a n y ö sb ö ltse in k sz e r in t v a ló s z ín ű le g o n n a n , m ív e l e g á z a m int sz ik r á t
k a p , a zo n n a l e ld u r r a n v a : r o mbolólag m ű k ö d ik , é s ig y e le g fő b b tu la jd o n sá g á tó l le tt n ev e :
r o m - a n y ; a m in t j e le n le g a ttó l n y e r é n e v é t, m iv el m in d en e le m e k k özt a le g k ö n n y e b b ,
in n en l ö n : k ö n e n y ; — v iz e n y , m iv e l a v íz n e k e g y ik a lk a tr é s z é t te s z i.
8ä) É g e n y v a ló s z ín ű le g o n n a n , m iv e l a fa , fé m e k sa t. é g é s é h e z elk e rü lh e tlen til
s z ü k s é g e s n e k ta r t o tt á k ; — j e le n b e n a z é l e t fe n ta r tá sá h o z e lk e r ü lh e tle n s z ü k s é g e s lé v én ,
le tt n e v e : é 1 e n y .
89) Ο 1 1 a n y , ο 1 tez - a n y ,· m in d e n k i e lő tt tu d v a v a n , h o g y m időn a z á r t p in tzéb en
a bor forr, a n n a k tö m é n y iilteb b g á z k ö re a z é g ő g y e r t y á t a z o n n a l e lo ltja n e m tsa k , d e a tü d ő ­
v e l lé le g z ő á lla to k é le té t is e lo ltja , in n e n h e ly e s e n n e v e z té k a z t a n ép ó v á s a s fo g a lm á h o z! k ö n ­
n y íté s e t e k in t e t é b ő l: o l t - a n y n a k ; a m a i s z én -e n y e ln e v e z é s e is , lé n y e g e s a la p o n n y u g sz ik .
8r) K i 1 e n t z, a z a z m in te g y k é r d e z i: k i ezen le g 1 e ntebb r é te g e t e lfo g la ló g á z ?
É s m in th o g y ez a z o n g á z , m e ly fa js ú ly á n á l m in d e g y ik k ö z t a le g s ú ly o s a b b ; — d e m in th o g y
a k ile n tz sz ó v f e l é : ez t sejpesen n e lik n y e lik , É i. a lé g b e s z iv á s a a la t t a lé g g e l, m e ly n e k
n a g y o b b r é s z é t a lé g e n y te sz i, e k k é n t : l e g - e n y , l e n t - e n y n e k is n e v e z te th e tv é n , a k i -
le n tz s z ó b a ig e n h e ly e s e n v é s e te tt b e a : 1 e n t - e n y e sz m é je . M i te h á t az ő sö k ir á n ti k e ­
g y e le tb ő l, d e a z é r t is , m iv e l e z e n lé n y e g e s b e v é s é s e k m ár a tö rzs s z á m sz a v a ib a n o ly e s z é ly e s
b ö lt s e s s é g g e l le v a n n a k té v e , m e ly e k a z e r e d e tr e v o n a tk o z ó so r o z a to s re n d e t, a k ö z n é p ja v á r a
ö rö k id ő r e k isz á m ito tta n m n e m o n ic a i le k ö t é s s e l o ly a n n y ir a k ö n n y íte tté k , a ro m -a n y (k ö n e n y )
é g - e n y , ( é le n y ), o lt-a n y (s z é n e n y ), le n t-e n y ( lé g e n y ) sy n o n im á k k é n t m e g ta r ta n i ó h a jtju k , é s
e z e n n e l m in d en ig a z m a g y a r tu d ó s fig y elm éb e? k e g y e le t é b e a já n lju k . I ly m n e m o n ica i le k ö té s
r e jlik a z e r e d e ti a lp h a b e t so r o z a to s b e tű i r e n d sz e r é b e n , ily e n a z é g y p to n i á lla t k ö r b e n ,a m in t
a lá b b lá ta n d ju k . E z a z tá n a m e s é n e k v é lt, a le g te k in t é ly e s b tu d ó sa in k tó l is a lig h i t t : a tu d o ­
m á n y o k a t tö ltsér re l ö n té si, te r je s z té s i ta n -m ó d .
88) T e h e te tle n k é t fé l r é sz n e k a z é r t m o n d ju k , m ert h a e z e k b ár m e ly ik e e g y e s e g y e ­
dül e g y m a g á b a n le e n d e tt v o ln a , té te s o k fő i e g y s é g g é n em k ö zp o n to su lh a tv á n , a b b ó l a több i
k é t, h á ro m , n é g y sa t. tö r e d é k té t e s sz á m o k , é s e z z e l a tér s id ő b e n le v ő n y ila tk o z a to k s z e ­
rin ti é s z le lh e tő k e s z m é n y i v a ló k é n t so h a k i n em fo ly h a tta k v o ln a ; — s ép a z é r t fo g la ltá k e
k é t fé l ré sz tő i m in ő s é g e it, ő si er ő it d itső e lő d e in k a sz á m ta n le g k e v e s b n e g a tiv sz á m a la p já ­
b a : z é r u sk é n t ( = 0 ) ö s s z e , m iv e l h a a z o k a k á r e g y ik e , a k á r m á s ik a e g y m a g á h a n á llh a to tt
v o ln a , té tle n s é g ü k b ő l k i n em v e r g ő d h e tv é n , e z e n tér é s id ő b e n le v ő té te s v a ló k so h a lé tr e nem
j ö h e t t e k v o ln a .
89) N y i 1 a t k o z-at, a m in t e sz ó le^ k c o ly tisz tá n fe ltá r ja , a z t ta r ta lm a z z a m a g á -
1 2 34 5 6 7 89

b a n , h o g y a k i e r o p p a n t k i e t l e n : 1 2 3 4 6 lá th a tá r b a n a z 8 7 8 6 é s 8 7 8 9 5 6 8 6 j ó l m eg 4 5 6 o lta
fo n to lta , s en n e k k ie tle n k ö r é b ő l v e s z i n y ila tk o z a tá t, a z n em té v e d h e t. H a te h á t a k a d n á n a k
á lb ö lts e k , k ik a j ó l m e g la to lt o k o k é s o k o z a to k lá th a tá r á b ó l k ö lts ö n z ö tt n y ila tk o z a tr a , a m int
u g y a n ts a k e szó b e v é s é s e ta r ta lm a z z a , a zt e lle n v e tn é k : ím e e z e n 8787 és 87895687 312 e
sz e r in t 4 5 6 8 4 6 1 2 3 4 5 6 7 8 9 5 6 8 7 n e m e g y e b e k , m in t é s z t fito g ta tó lá tsz a to n n y u g v ó á b rá n d o k ;
a k k o r s e r e tte g je n v is s z a a n y ila tk o z a to t a d ó is te n fé lő b ö lts , h a n e m az okok és o k o z a to k
a la p ja in n y is s a k i sz e m e it a z o n fé lr e v e z e te tt k ö n n y e n h ív ő k n e k , k ik a z ily k o lo m p o s á lb ö ltse k
 25

h ite g e té s e in e k e n g e d v e , ő k e t sz á n d é k o sa n a tu d a tla n sá g , h ite tle n s é g , is t e n t e le n s é g p o g á n y

verm éb e v e z e tn i ó h a jtjá k . ím e a sz a v a k n a k ily e t é n b e v é s é s e ib ő l tisz tá n k iv e h e tn i, h o g y v o lt
idő, m időn a z ó r iá si sz e lle m k o r sz a k v ilá g á b a n , a tu d ó s b e tű k j ó l é s á lla n d ó u l m e g h a tá r o z o tt
je lv e s j e le n t ő s é g e in sz á m ta n i p o n to ssá g g a l so m m á z tá k ö ssz e a lé n y e g e s s z a v a k le ik é b e a tu ­
d atot m é g p e d ig sz á m o s lé n y e g e s s z a v a in k n á l o ly sik e r ü lté n , hogy e g y ú tta l a z á lb ö ltse k
e lle n v e té s e it is m a g u k b a n ta rta lm a zn á k , tsa k a z é r t : h o g y a z o k m in d en id ő k ö n á t, m in d en
té v e d é s tő l m en ten v e z e tn é k a z e m b e r isé g e t a v o lta k é p i t z é l r a ; — m i t s a k u g y a n sz á m o s e z e r
é v e k e n á t sz er fe letti b iz to síté k v a la a z ig a z , sz é p é s jó b a n e ljá r ó is te n fé lő k r e .
90) A b e r z m é ltá n n y e r te a z ő e ln e v e z é s é t p e r tz e g ő , b e r z e g ő h a n g já tó l, m ert a
1 2 3 4

m a g y a r k ü lö n ö s s a já ts á g a a z , h o g y ő a s z ó t h a tsa k le h e t, a z t, a z a n n a k k ile s e tt h a n g já b ó l
k ö lts ö n z i, ez aztá n a z ig a z i, e lő k é p i, p a r a d itso m i m a g á tó l a z Iste n tő l k ö lts ö n z ö tt n y e lv . í g y
v a n e z e sz ó v a l is, m e ly a z t ta r ta lm a z z a , m isz e r in t e s z e r bé v e z e tt a te r m é sz e t titk á b a , h a
4 3 2

t. i, a n n a k m iv o ltá t m in d a d d ig k u ta tju k , k é m le ljü k m ig lé n y e g é t fe l n em ism er tü k .

91) A t z é 1 v f e l é : 1 é t z - a , a z a z e k is d e t sz e r r e l é p a z : a - 1 z é 1 é r e tik e l k ö n n y ű
sz errel, m i a z e lő tt v a d á lla p o tb a n n a g y b a jja l, fá r a d s á g g a l k é t : 1 é t z á lta li d ö r z s ö lé ss e l
eszk ö zö ltetett, é s i g y m é ltá n n e v e z té k a z t ; a - t z é l n a k , m iu tá n a tz é l u g y a n a z v o lt t. i. tüz-
g er jesz té s. É s ig y lá t n iv a ló , h o g y e sz ó a z o n r é g i k o r sz a k b a n k e le tk e z e tt, m id ő n a tü z e t lé tz
tz e l g e r je sz té si s z o k á s , a z a tz é l é s k o v á v a li g e r j e s z té s s e l ö s s z e e s e t t ; d e eb b ő l k itű n ik a z is ,
h o g y m ár e k k o r a sz a v a k n a k lé n y e g ü k r e v a ló m ik é n ti b e v é s é s e is ism e r te tv é n , e k k é n t a :
l é t z , v felé i lé n y e g e v é te te tt a z : a t z é l e l n e v e z é s é ü l; — m i a n n á l in k á b b n e v e z te th e te tt
ig y , ha m eg g o n d o lju k , h o g y a zo n a lk a lo m m a l v a ló s z ín ű le g a h o ssz ú s h e g y e s lé tz e k k e li f e g y ­
v erzet, a z a tz é lla l v a ló f e g y v e r z e tte l v á lta tv á n fe l, e k k é n t a z il y n em ű h a r tz o lá s a t z é l n a k
is jo b b a n m e g fe le lt. H e ly é n ta lá lju k itt e z ú tta l a sz t-ir á s á lta l f e lje g y z e tt v a s e s z k ö z ö k fe lta ­
lá ló já n a k : T u b á 1 k a i n o ly lé n y e g e s tö r té n e lm i sz ó n a k ta g la lá s á b a e r e s z k e d n i, m e ly az
1 2 3 4 5 6 7 8 9

ö s s z e s em b eri-n em le g r é g ib b e s e m é n y e ir e v o n a tk o z v a v a ló s á g o s o k ir a to s fo n to s s á g g a l bir*
U g y a n is ezen sz ó m a g á b a n ta r ta lm a z z a a b u t a b á lványzó K a i n v f e l é : n i a k , n ja k , n y a k as
3 2 1 3 4 5 6 7 S 9 9 8 7 6

sz e r fe le tt dús e s z m é it ; m ib ő l tisz tá n k iv ilá g lik , h o g y : a b u ta b á lványzó K a i n é s p ártütő

tz in k o s a i v a lá n a k a z o k , k ik a z A b e l e g y is te n itő i ta n a e lle n fe llá z a d v a , a z t a p ö r ö ly é n
4 3 5

( = p ö r - ö l ) k o v á tso lt v a s fe g y v e r r e l: a l á b -alól e lte tté k , m e g ö lt é k ; — m in e k k ö v e tk e z té b e n

5 4 3

te stv é r te stv ér e lle n p ö rb e k e v e r e d v é n , e z z e l a s o k is te n ité s t, u n d o k is te n te le n p o g á n y ta n o k a t

é s a zsa rn o k i vad o r s z á g la ti re n d sz e r t a la p itá k m e g . ím e ig y á ll e z b e n ső ö s s z fü g g é s b e n az
é g y p to n ia k tó l k ö ltsö n z ö tt le g r é g ib b : Á b e l, K a in L á m e k stb . lé n y e g e s s z a v a k le ik é b e v é s e tt
s z e r fe le tt rövid tö r e d é k e s e s e m é n y e iv e l. D e a m in t tu d ju k k é ső b b e n a p o e n a ta lio n is K á in t is
u to lé r v é n , e k k é n t ú g y a z e g y is te n itő k , m in t s o k is te n itö k u ra lm a m in d en id ő k ö n fe n n á llo tt.
A m k e r e s s é k a h éb er, g ö r ö g s a t . p r o th o ssá g o t k ö v e te lő n é p e k n y e lv é s z e i a z em b eri-n em e r e ­
d e ti tö rtén elm ére v o n a tk o z ó , a lé n y e g e s s z a v a k le ik é b e v é s e tt, e s e m é n y e k e t, d e ily sik e r t
a r a tta ered m én y re ju tn i n em fo g n a k so h a (l. a m a g y a r b ö lts é s z e t r ö v id k iv o n a ta tzim ü m ü ­
v e m 1 7 -ik la p já tó l 1 8 6 5 ). T s a k a z a z ig a z i b ó lts é sz , n y e lv é s z é s tö r té n é sz , k i e z e k le ik é b e
m in é l k ite rjed teb b m é r v b e n b e v a n a v a tv a . F e lh ív ju k te h á t tu d ó s h a z á n k fia in a k le g k itű n ő b b
sz a k -fé rfia it, h o g y m in d en e r e jö k e t, e z e k o ly fo n to s k ia k n á z á s á r a fo r d ítsá k .
9e) E z en ta p a sz ta lá sb ó l elő r e fig y e lm e z te tjü k a z ille tő k e t, h o g y sa já t fö ld ü n k b e lfo r ­
ron gó iz z ó s á g á n a k o k a is e g y e d ü l itt, é s n em m ik é n t n é m e ly , b á r k itű n ő te r m é sz e t v iz sg á ló k
v élik , a z er e d e ti fen n m a ra d t p a rá zs-tü z h ő sé g é b e n re jlik .
93) H a e g y e s z k ö z t m e ly k ö z ö n s é g e s e n e g y sz ű k h e n g e r ü reg ü tső b ö l á ll, a z a b b a n
le v ő lé g e t, e g y lé g m e n t e s e n b e le ü lő d u g a ts á lta l le h e tő g y o r s a s á g g a l é s er ő v e l ö ssz e n y o m ju k
 26

é s h irtelen k iv e s z s z ü k , e g y s z e r r e fé n y é s h ő s é g fe jü k k i s j e le s e n a z u tób bi o ly m ér té k b e n ,
h o g y a d u g a ts v é g é r e ille s z te tt ta p ló m e g g y u la d .
94) E n y é s z ik , e n é s z ik , v f e l é : k é s z , k is z , én ével, en y év e i, enségévei, tér é s id ő b e i m i­
v o ltá v a l, s a já ts á g á v a l, a z a z , a z a n y a g a lk a tr é s z e i lá th a tla n u l v is s z a té r n e k od a, a h o n n a n k iin ­
d u lta k ; teh á t a z a n y a g n em se m m isü l m e g , m er t a m in t fen n teb b lá ttu k a sem m ib ől m i se m l e ­
h et, ú g y m is é g sem m e h e t se m m ib e . L e h e t-e ig a z m a g y a r tu d ó s, k i e sz ó le ik é b e v é s e tt ész-
s z e r ü s é g é t fe l n e ism e r n é ? m i ú g y ta rtju k , h o g y a k ib e n a z ig a z s á g é r z e te te lje se n k i n em
b a lt, m e g k e ll e lő tte h a jo ln ia .
95) É s i g y te r m é sz e te s h o g y a tö b b e se d é it s a r k lé v é n a te v ő sb , lá th a tn i, h o g y a t a ­
g a d ó sa r k te v ő s b b é s v is z o n t a te v ő sb sa r k ta g a d ó v á l e h e t ; — i g y a k ö n e n y b e n tevősb sa r k
a ta g a d ó b erz ré sz , m id ő n a tö b b e s b erz r é sz o tt k e v e s e b b é lön . í g y e g y ik b e n tér fo g a tra t e ­
v ő sb le h e t a k e v e s b sa r k , é s v isz o n t, m in t k ö n e n y a v íz b e n .
96) E r ő , a z a z evagy ez r ö'pül, v a g y is m id ő n a b erz -erő k a z ő k ö te lé k e ik b ő l k isz a b a ­
d u ln a k , fö ld ü n k sű rű b b lé g k ö r é b ő l ritk u lta b b r é te g b e v o n u lv á n e lilla n n a k , m i á lta l a sú ly o sb
lé g k ö r b ő l e lr e p ü lv é n sú ly ta la n o k n a k tű n n e k , é s e k k é n t a z u tjo k b a n á lló g á to k a t m in te g y k i­
e m e lv é n , e lto lv á n , e lr e p ü lé s e ik k e l erő t k é p v is e ln e k ; in n e n e z e n e lilla n á s i, e lr e p ü lé s i s m o z ­
g á s t id é z te s a já ts á g á tó l n y e r é : er ő n e v e z e t é t ; er ő v f e l é : őre, azaz n em d e m in d en e le m e k ,
te s te k ö s s z fü g g é s é t, a z a z o k b a n la p p a n g v a r e jlő e r ő k ő rz ik e g y ü ttie s s é g ü k b e n . M iből m in te g y
ö n k é n t fo ly , h o g y a z erő n em e g y é b , m in t : a z ellensarki m inőségeknek össztsa
pásaiból keletkezett m o z g á s . ím e a v a ló tu d o m á n y ter én e g y o ly t is z ta h atároz-
m á n y , m e ly e t a z é v e stilt id ő k b e n b e lá tn i k é p e s e k n em v o lta k .
97) A n y a g , e sz ó k o ru n k b a n a l a t i n : m a t e r i a e lm é le té n k e le t k e z e t t ; d e m a g a
I 2 3 4 5 6 7

e s z ó : m a te r ia , a tu d a t-k o r sz a k e s z m e s ité s é n a la p s z ik , m iu tá n ig y értjü k m e g a z t a z ő volta-

k é p i j e le n t ő s é g é b e n ; e z e le m e z v e a n n y i, m i n t : e r e t - a 1- m e- i s á b<ü, t. i. a m in t a k é t ön álló
5 4 3 2 1 6 7

hangzó f s a k é p v is e li, te h á t k é t ö n á lló té n y e z ő b ő l. E l k e ll a zo n b a n ism er n ü n k , h o g y e sz ó

lé n y e g é t ig y ism e r v é n fe l, m a g a a la tin sz ó is , ily lé n y e g e s b e v é s é s r e v o n a tk o z ik : t. i. m a te ­
r ia e m a te r e s t e x : i et a o rta , t. i. a k é t fa e to r t é r tv én a la tta , a z a z : fa c a c to rq u e m e eou s-
q u e, d o n e c a d reru m p r in c ip ia n on p e r v e n e r is.
98) E 1 e m v f e l é : e m e 1 - e. I g a z h o g y e m e sz ó r a n a p ja in k b a n a l a t i n : elem en tu m
a d o tt a lk a lm a t, d e a m in t e z e n e lh a g y o m á n y o z o tt sz ó m a g a is e lá r u lja , a h a jd a n i k o r sz a k m a ­
r a d v á n y a , m iu tá n e z e k p r im itiv je in e m e lk e d te k a tö b b i a n y a g o k é s te s te k .
" ) H o g y e lilla n , ta p a sz ta lh a tn i o n n a n , h o g y a lá th a tá r n a g y m a g a s s á g á b ó l is s z e ­
r e zh etn i b erzet.
l0°) E z e n k ía r á n y o d á s o k a o n n a n e r ed , m iv e l a k e v e s b sa r k i b erz -erö b en több a z ür-tar-
ta lo m , m in t a te v ő s b s a r k i b erz -erő b en , é s ig y a m a z e m e n n e k h e ly is é g e t n y ú jtv á n , ter m é sze te s,
h o g y a m in t ta lá lk o z n a k , a k ö lts ö n ö s k ia r á n y o d á s b ó l k e le tk e z e tt m o z g á s m ind a d d ig ta rta n d ,m ig
e z e n v is z o n y o s ür k ö zö ttü k k ö lts ö n ö se n k ia r á n y o d v a n e m le sz , mi á lta l k ö z ö n b ö ssé v á ln a k .
101) N ap n e -a p a d , v f e lé : ép-á-n@
102 ) V a ló b a n h a s a já t te ju tu n k k ö r v o n a lá t j ó l s z e m ü g y r e v e s z s z ü k , a n n a k v illá s e l­
á g a z á s a , n y ilv á n a z e le m e k n e k ö s s z ts a p a ib ó l k e le tk e z e t t tsu k ó d á st á r u lja el.
103) F ö l d , a z ő e r e d e ti b e tű i e s z m e s ité s é b e n v a ló s z ín ű le g : f ő d , m ert e z m agá b a n
r e jti a zt, h o g y e b o ly g ó a m i : /ó'-ériünk, éd e n ü n k , é s h o g y a z fo ly to n o s b e lfo r r ó sá g a , iz zó sá -
g a á lt a l (m in th o g y j e le n b e n is tö b b s é g b e n v a n a v iz ) f ő v e ju to tt é r e tts é g e , stirü d ése a zo n
p o ltz á r a , m e ly b e n j e le n l e g le n n i lá tju k . A k é ső b b e n b e t s ú s z o t t ; l b etű v a ló sz ín ű le g a rra v o ­
n a tk o zik , h o g y a m a e r e d e ti éd, in n e n eM ü n t : é s íg y m in d e n k i e lő tt tisztá n á llh a t, h o g y
m in d a d d ig a z : e/, e sz ó b a n m e g m a r a d h a t, m ig e b o ly g ó n k o n a h a jd a n i a r a n y -k o r s z a k i éd en ,
iste n i o r s z á g iá s az e m b e r i-n e m n e k is m é t v is s z a n em a d a tik ,
 27

104) A h o ld n a k ő se in k á lta li e ln e v e z é s e is , u g y a n e z e n sz e m lé le tr e v o n a tk o z ik , m i­
után a zt ők is k i-h ο 1 1 te stn e k te k in te tté k , m ert e sz ó v é g s ő : t b e tű je ts a k a sz ó a z o n n a li
m eg k ü lö n b ö z te té se te k in te té b ő l v á lto z o tt á t : dre. S h o g y a zo n sz ó t b e tiiile g tsa k u g y a n a zo n
értelem b en so m m á z tá k , ta n ú sítja u g y a n e z e n sz ó v f e l é : ed - el -oh! — a z a z a zo n é r te lm e s l é ­
n y ek , k ik e g y k o r ott la k ta n a k t. i. a n n a k v é g s ő sz a k á b a n , m in d a n n y ia n s ir a lm a s : oh^ai v é ­
g e z té k é le tü k e t. V a ló sz ín ű le g a j ó s á g o s Is te n a z é r t m é r te r e á jo k e z e n tsa p á st, m iv e l m in d ­
a n n y ia n p o g á n y s á g r a sü ly e d v é n , ez á lta l Iste n v o lta k é p i tz é ljá b a n m e g sz ű n v é n é r te lm e s l é ­
n y e k le n n i, m in t á lla to k ú g y sem lé v é n tö b b re é r d e m e se k , i g y e z e n e g y k o r i b o ly g ó k ifo r d u l­
v á n a m a g a ren d sz er e k ö réb ő l h o lttá lö n . D e le h e t, h o g y ez a zé rt is tör· ;t, m iv e l o tt a te-
r e m tm é n y e z é s tz é lja a z é r te lm e s lé n y e k lé tr e jö tté v e l b e n em fe je z te th e tv é n , m in t tz é lt v e s z
te ttn e k e l k e lle e n y é s z n i, h o g y m á sn a k a d n a h e ly e t. A le g m a g a s b d e le je s á lla p o tb a n le v ő k tő l
e n em b en ré sz letesb fe lv ilá g o s ítá s t r e m é n y e lh e tn i.
105) M in th o g y a b erz er ő k ö n k ív ü l e g y é b fe jle m é n y e k is v o n u ln a k , ezek ha n agyob ­
b a k , földünk lé ts z e r v e s te ste ir e k á r té k o n y h a tá s s a l h a tn a k , é s e z e s e tb e n sz á m ta la n j á r v á ­
n y o s b e te g s é g e k er e d h e tn e k , d e v é g r e a k ö lts ö n ö s k ia r á n y o d á s fo ly tá n a z o n o d á s á llv á n h e ,
k á rték o n y h a tá su k k ö z ö m b ö sö d ik .
106 ) j g y h o ld u n k , a fen te b b i ér tele m b en m in t k ih o lt h id e g é g ite s t e t te k in tv é n , fö ld ü n k
m elegeb b á llo m á n y ú te s te ir á n y á b a n v o n z ó la g h a t ; ig y h a t b o ly g ó n k a z ő p á ly a k ö rén b e lő l
k erin g ő b o ly g ó k r a , e lle n b e n ta s z itó la g h a t a z a zo n tú l k e r in g ö k r e .
10T) E zt a sz e le k tő l m a g a sb n ö v é n y e k k e l o lta lm a z o tt ta v a k b a n m a is ta p a sz ta lh a tju k
v e g y ü k tsa k k e z ü n k b e a zo n fe n n t le b e g ő n ö v é n y e s k é r g e t, é s n é z z ü k m e g ts a k , és b á m u ln i
fogju k a n y ü s g ő k s o k a sá g á t.
108) H o g y ta v a in k b a n e s a v a s r é s z e k ily tö m é n y ü lten fe l n em le lh e tő k , o n n a n v a n :
m iv el n em e g y te lje s e n e ls z ig e t e lt e g é s z , m iv e l a le g n a g y o b b r é sz fö ld e s r é s z e k k e l k e r itte tik ,
s e z e k a s a v a s r é sz e k e t s z iv a ts k é n t m a g u k b a s z ív já k , m e ly e k e t a sz ü r ité s fo ly tá n to v á b b é s
to v á b b a d já k , d e a te n g e r b e b e fo ly t tisz tu lt é d e s -v iz , a n n a k ro p p a n t ta rta lm á h o z k é p e s t e l e ­
n y é s z ik , é s ig y a m a g a ő si e r e d e tis é g é t, m id ő n m é g e g y m a g a e ls z ig e t e lt e n a k ib o n ta k o z á s ­
b ó l k e le tk e z e tt m in d en n em ű o ld h a tó a n y a g o k a t tö m é n y ü lte n m a g á b a o ld o tt, a z á lta l ta rth a tja
fen n , m iv el e nem ű v e s z t e s é g e it a n a p o n k é n t h o zzá ö n k é n t v is s z a e s ő é le ts z e r v e s e k b o n ta k o -
zá sa ib ó l m a is h ely r e p ó to lh a tja , m i á lta l a b e le fo ly t é d e s -v iz e k tö m e g é t, a m a g a m in t tö b ­
b e s á llo m á n y á ra k ö n n y e n á th a so n íth a tja .
109) E z fö ld ü n k re n é z v e tisz tá n á ll, é s b o ly g ó i r e n d sz e r ü k b e n ta lá n e g y e d ü l : S a tu r ­
n us lá tsz ik k iv é te lt ten n i a n n y ib ó l, a m e n n y ib e n a n n a k m a g v a n e p tu n ic u s, g y ű r ű i p e d ig vu l-
ca n i e r ed etet k é p v is e ln e k . D e e te k in te tb e n le g k ö z e le b b á lló p é ld a a h o ld ; n in ts k é t s é g , a
m in t ez e n te st h e g y e s é s v ö lg y e s á llo m á n y á b ó l k itű n ik , e g y k o r s z in te é le ts z e r v e s e n m ű k öd ő
forró s izzó te st v o lt, d e ép a z á lta l, m iv e l e n n e k m ű k ö d é se fo ly tá n a v iz e s r é s z e k le g n a g y o b b
ré sz b e n e lp á r o lo g v a te lje s e n fe lh a sz n á lta tta k , töb b é a z é le ts z e r v e s t e s t e k v is z s z ü le m z é s é h e z
h ozzá n em já ru lh a to tt, e k k é n t e n n e k , m in t e g y ik e lk e r ü lh e tle n fő k e llé k n e k e le n y é s z té v e l,
a n n a k sz a k a d a tla n é g ő fo rro n g ó iz z ó s á g a á lt a l e lilla n t r é s z e k v is s z a n em p ó to lta th a tv á n , t e l­
j e s e n k ih ű lv e elh a lt, in n e n a z e sz ó b a fo g la lt e s z m é k k e li ta lá lk o z á s . M iből tis z tá n á llh a t e lő t­
tü n k , h o g y a h o ld n a k m in t te lje s e n k ih ű lt te s tn e k , b o ly g ó n k m e le g e b b te s té h e z r o n z ó la g ,
e lle n b e n föld ü n k s o k k a l forróbb te r m é sz e té n é l a n n a k ir á n y á b a n ta s z itó la g hat.
1 10) A z ö n e lé g é s r itk a tü n e m é n y é t itt s z a b á ly u l n em v e h e tjü k , m iu tá n e z k iv é te le s
és t s a k is o ly s z e s z e s ita lo k k a l é lő k n é l ta p a sz ta lta to tt, k ik n é l e m e ta r ta lo m a m a z é t fe lü lm ú lja ,
s m ég a z o n fe lü l v a ló sz ín ű le g az é le ts z e r v e z e t d e so r g a n is a tió ja k ö v e tk e z té b e n a v iz e s r é s z e k ­
n e k a lk o tó e le m e ik r e o sz lá s á v a l a v is s z ito tt k ö n e n y tö b b e se d e tt.
i n ) A zé rt m o n d ó k fen teb b , h o g y a föld lé ts z e r v e s m ű k ö d é se fo ly tá n a le g k ü lö n b ö ­
zőbb a n y a g o k k ö te lé k e ib ő l a b erz -erö k fo ly to n o sa n k isz a b a d u lv a s a n n a k tö m e g é t te lje s e n á t­
 28

h a tv a , a te r m é sz e te s m a g n e s v a s p a r á n y a it is m e g tö m é n y itv é n d e le je sítik , m iv e l a g ö n tz ö lö k
f e l é tö rtén ik a b e r z e r ö k á lla n d ó , s o ly n a g y m é r v e k b e n i k iv o n u lá s a , m iá lta l a d e le j s z ü k s é g ­
k é p d é li s é j s z a k i ir á n y á t ö lti m a g á r a , m ib ő l v ilá g o s , h o g y fö ld ü n k et k itü n ö le g d e le je s t e s t ­
n e k tek in th etjü k .
112) í g y a g r á n it, b a z a lt, k o v a n y , a z e ls ő id ő s z a k i m e s z e s sa t. sz ír t n em ek , m iu tá n
a zo k o n , h o g y v a la h a é le ts z e r v e s te s te k m a r a d v á n y a ib ó l a la k u lta k le g y e n , tö b b é sem m i l e g ­
k ise b b n y o m a s in ts e n ; n em a h o lta k h o z , h a n em a lé te z ő k h ö z so r o zz u k .
113) H a e sz ó t, a z ő s e in k á lta l b e v é s e tt, e s z m e s ité s é b e n k u ta tjá k , k itű n ik : h o g y a z ­
a z é le ts z e r v e z e te t a k ü lte r m é sz e t r ö g tö n i behatásitól ő rzi> a m id őn v f e l é : a z é le tsz e r v e z e t m ű ­
k ö d é s e fo ly tá n k e le tk e z e tt é le t er öt be zá r ja .
114) ím e a z o k sz e r ű sé g e t k u ta tó o r v o s r a n é z v e , fő k é p a z id e g e s é s v iz i b e te g s é g e k ­
b en , m iu tá n a z e ls ő u ta k re n d jér ő l m e g g y ő z ő d ö tt, n a g y o b b g o n d ja n em le h e t, m i n t : a bőr és
v iz e le t m ű k ö d é sé n e k a sz ü k s é g h e z k é p e s ti e lő s e g é lé s e .
,15) T o já s , to lja , to jj a, in n e n a t o l 4® é s á s tó l le t t : to já s, t o j á s , m iv e l v a jú d á so k
k ö z t á s v a to lja k i ; v f e lé : s - á j j - o t b a z a z te é le ts z e r v e s e s z m é n y k é p i tö r e d é k , m e ly b e n n e d
a la p r a jz k é n t b e v é s v e v a n : á j j- o tfc a d d ig m ig fe le le v e n ítv e k i n e m k ö lte te l.
116) N e m i N E M l, v f e lé : im en , in n e n a g ö r ö g : h y m e n , h ím en h ij-m en sa t. e sz ó b e ­
tű in ek s a j á tila g fo rg a to tt h ie r o g ly p h je in e k v á z la to s j e lv é b e n i k é p e s íté s e sz e r fe le tt fe lv ilá g o sító .
117) H a g ó r tsö v ö n á t n é z z ü k a n n a k p a r á n y a it, ab b an n a g y m e n n y is é g ű á z a la g o k a t
(c e r c a r ia s e m in a lis ) fo g u n k ta lá ln i.
U 8) T ö k v fe lé k ö t, a z a z itt e z e k s z e r v e s m ű k ö d é se fo ly tá n fe jte tn e k a z o n tö b b e s s a r ­
k i lc g é lé n k ite tte b b té n y e z ő k , m e ly e k á lta l a k e v e s b sa r k i p e té in e k le k ö tö tt m in ő s é g e i, k ö tö tt
á lla p o tu k b ó l fe lo ld a tv á n , a z e g y é n is é g e sz m é n y ié b e n s a j á tila g m ű k ö d h etn e k .
119) O ndó v fe lé ó d e-no, a z a z e n n e k k ilö v e lé s é v e l, é s in n e n k e le tk e z e tt r u g a n y o sá n
d u zza d ó s lo h a d ó h a tá so k k ö v e tk e z té b e n ó d ó d n a k , té p e tn e k a p e té ts k é k k ö te lé k e i a z ille tő
to já s fé s z e k sz e r v é tő l, a z á lta l m i v e l : a k e v e s b s a r k i n em i sz e r v b e n , a z o n m o z g á so k n a k m eg-
fe le lő le g s z in te k ite r je d te n — ö ssz e h ú z ó , s z ív a tty ú s a n -s z ív ó , ta sz itv a -v o n z ó h a tá s e s z k ö z ö lte ­
tik , m i a n á d ra , fa llo p tső , ú g y a to já s fé s z e k p e té in e k a d a tv á n á t, a n n a k fo n a lk á já tó l le té p i ;
m ire a z on d ó m e n y n y is k ö te lé k e ib ő l e lilla n t, k ip á r o lg o tt m in ő s é g e i, e r ő i, a p e té ts k e m e n n y is
é s m in ő s té n y e z ő ir e h a tv á n , a n n a k á llo m á n y á t is r u g a n y o sá n h ató d u z za d v a -lo h a d ó m o z g á ­
so k r a k é s z te ti, m ire e z a z ille tő to já s fé s z e k e lv á la s z to tt n e d v é v e l, a z ille tő tsa to r n á n a le g é d e -
n ieb b é r z é s e k k ö z t a szü , v a g y n á d r á b a tsu ss z a n , a h o l a p e te a fo ly to n ta r to tt d u zzad va-
lo h a d ó m o z g á so k k ö z t n a d á ly -o r m ó ja k é n t a n n a k o ld a lá h o z ta p a d , m ire a z z a l sz e r v e s e n ö s s z e ­
forrván, to v á b b i m ű k ö d é sé t fo ly ta tja .
1-u) S z ü , e sz ó n é m e ly e k tő l h ib á sa n h a sz n á lta to tt a s z ív e ln e v e z é s é ü l, m iv e l e szó
v f e lé i é r t e lm é b e n : U s z, é s ig y a z ü sző g y ö k é t k é p v is e lv é n , a sz ü z e k sz ü jé r e (m in th o g y a n y á k
n em v o lta k ) v o n a tk o z ik . A k i a k e v e s b s a r k i n em i sz e r v e k , tö b b n em ű e ln e v e z é s e ir e v o n a tk o
zó o ly lé n y e g e s é s p o n to s b e v é s é s e it k u ta tta , a z e n n e k v a ló sá g á b a n n em k é te lk e d h e tik . In n en
a szü , Usz, s z ű z ü sző , sz ü lé s, m i h a e g y s z e r m e g tö r té n t n em sz ü tö b b é a n e v e , h a n em a f e s z í­
te tt ív j e le n t ő s é g é b e n : a n y ja m é h , n á d r a .
*ai) In n e n a z ú jo n n a n sz ü lö tte k n é l e z e n fá jd a lm a s k if e s z ít é s t ő l: a s ir á s , az egyéb
tü d ő v e l lé le g z ő á lla to k n á l a v in y n y o g á s , s íp o g á s sa t.
122 ) T ej ; té = T é = T É , v a g y is m ik é n t a k ú tá g a s é s g é m á lta l a m ed er b ő l, for­
rá sb ó l a v iz , ú g y itt is e z e k j e l v e s j e le n t ő s é g e in : t é , t e j m é r e tik ; v a g y is a : T ó m e g fe le l a
a k ú tá g a s é s g é m n e k , E λ °ι a z e m lő k n e k , J ^ a p o ly á s g y e r m e k sz o p ó , sz iv a tty ú s g é p é ­
n ek ; té v f e l é : ét, tá p , tej.
123) G arat, G ^ ^ v e l a r a t , v a g y is a % - sa r ló k é p e s íté s e .
124) G y e r m e k , g y e r -m e k v f e lé : k e m e r e g y , v a g y is m időn a m e k e g n i g a g y o g n i k é z -
 29

d ő g y e r m e k e t g y e r - e r e g y s z a v a k k a l já r n i t a n ít j u k : g y e r -e r e g y g y e r m e k e m s z a v a k k a l b iz ta t­
j u k ; a zért is e z e n e ln e v e z é s t m in d a k é t n em i sz ü lö tte k r e h a sz n á lju k .
125) V a ló b a n , h a e te k in te tb e n s a já t b o ly g ó i re n d sz e r ü n k szék i g o tzá n a k : a napnak
v ilá g o s s á g á t, k ö z e le b b i v iz s g á la t a lá v e s s z ü k , a m in t le g ta p a s z ta lta b b t s illa g v iz s g á ló in k á llít ­
j á k is, a n n a k s z é k ib e n fejér , k ü lk ö r é b e n p e d ig v ö r ö slő f é n y á r a d o z ik , m ib ő l ú g y a k e v e s b ,
m in t tö b b e s sa r k i b e r z e r ő in e k e llo b b a n á sa ib ó l k e le tk e z e tt e n em ű tü n e m é n y e k e t sz in te f e lle l­
jü k ; m ib ő l b eb izo n y o d ik , h o g y o tt sz in te v ilá g o s s á g ( — ) é s h ő s é g (-J-) k e le tk e z ik .
126) E z en k é p e s b etű k , b á r sz e r fe le tt g y é r e n a la tin n y e lv sz a v a ib a n is fe lism e r h e tő k ,
i g y : v o x ' = ü & °-x, a v é a k in y ito tt a jk a k v á z la tá t k é p e s ít i,— a z : oa sz á j n y ílá s g ö m b ö ly d e d
id o m á t, — a z : x, a m in d en ir á n y b a n e lilla n t r e z g ő h a n g o k a t k é p v is e li.
127) A = < 9 (y a s z ív n e k id o m z a to s v á z la tá r a v o n a tk o z ik , a v á la s z té k a s z ív n e k h ú so s,
iz m o s k a m a r á já n a k a h á r ty á s p itv a r á tó li v á la s z té k á r a u t a l ; e z a zo n le g e ls ő a fe lta lá ló já t
ö rö m h a n g r a g y u la sz tó sz e r v , a h o n n a n a z é le ts z e r v e z e t m e n n y is és m in ő s té n y e z ő i le g e ls ő
m o z g á sk é n t k iin d u lta k . In n e n a z ő s ta lá ló e sz e r v n e k a z e g é s z é le ts z e r v e z e tr e ro p p a n t fo n to s­
s á g á t b elá tv á n , je le n t ő s é g é r e n é z v e a z ille tő k n e k m in te g y m u ta tá , i m e : A , v a g y A z a zo n
sz e r v , m e ly a m e n n y is t é n y e z ő k s z é k i s z e r v é t k é p e z i. — S im e , a m id ő n n é k ie s ik e r ü lt a z
élő á ld o za to k o n ism é te lte n v é g h e z v itt b o n tz o lá so k u tá n , a n n a k v o lta k é p i m ű k ö d é sé t fe ld e r í­
te n i, azt b elm ü k ö d é sé r e v o n a tk o z v a so h a jo b b s z ó b a n e m e s z m e síth e tte , m in t m id őn a z t : s z ív ­
n ek n e v e z é ; — d e e z e n e ln e v e z é s v a ló s z ín ű le g k é ső b b i, a m id ő n e z e n sz e r v n e k m ű k ö d é sé t
é le tta n ila g te lje s e n f e lis m e r t é k : é s i g y n a g y o n v a ló sz ín ű , h o g y e z t e le in té n tu d ó s j e lv i j e le n ­
tő ség é b e n : A nak n e v e z é k , é s ez t b iz o n y ítja a la tin n y e lv b e n id ő n k ig e lju to tt e s z ó : a o r t a ,
m e ly ü térk én t a s z ív b a lo ld a lá b ó l m in t e ls ő ü té r (fü g g é r ) fa k a d , m in te g y m o n d v á n : e z e n
ü té r : A^éi ered t (a r te r ia h a e c e s t e x : A -o rta , h i n c : a o rta ), m iv e l m a g a e sz ó m e ly r e e m u ta ­
tó : A , v a g y ö r ö m h a n g : A v o n a tk o z ik t. i. a : c o r ( s z ív ) m e ly s z in te tisz tá n m a g y a r e sz-
m e síté se n n y u g s z ik (t. i. é v e id e t a zo n k o rl|5i (-c o r) sz á m íth a to d , m ió ta sz ü le té se d d e l s z ív e d
a k ű lter m é sz etn e k á ta d a tv a , a z a n y á tó l fü g g e tle n ü l m ű k ö d ik ) ; in n e n lá tn i v a ló , h o g y m a g a
a z : a o r t a sz ó is m a g y a r e s z m e s íté s e n a la p s z ik , m iu tá n a rr a u ta l, h o g y e z e n ü tér a z , m e ly
a z : A bó1 er ed v én , a z é lé n k p ir o s tisz tu lt ü tv é r t a z e g é s z te stb e s z é t h o r d j a , s é p a z é r t m i­
v e l e z h o rd ja s z é t, ez en lé n y e g e s b e v é s é s é s tő l m éltá n n e v e z t e t e t t : a - h o r t á nak ( a h o n n a n
lö n a l a t i n : aorta), é s ig y a z : a h o r ta s o k k a l lé n y e g e s b sz em p o n tb ó l f e je z i k i a z o n e s z m é t m e ­
ly e t ezen ü tér v o lta k é p k é p v ise l, m in t a h a sz n á la tb a n l e v ő : f ü g g é r . — In n e n a z : A , A ’
m in d en k e z d e m é n y e k , rö g tö n i m e g le p e té s i öröm , tető p o n t, m u tató sa t. j e l v i j e le n t ő s é g é ü l v é ­
tetv é n sz á m ta la n sz a v a in k b a n i g y e s z m e sitte te tt. í g y a t ö r ö k : A lla h (I s te n ) v f e l é : H á la *ab a
m in d en ek fele tti tr ó n já n -H , a s z é k e k s z é k ib e n s z é k e lő o k fő jé n e k , v a g y is a n a g y a lp h a : Ájának
s a t. M ind ez ek b ő l k itű n ik , h o g y m in d e n sz ó t a z ő b e tű i a g y m in ő s, m in t m e n n y is j e le n t ő s é g é ­
b e n j ó l m eg k e ll k u ta tn i, m ert tsa k ig y ér h e tjü k e l ú jb ó l, a h a jd a n i r é g le tü n t ó r iá si s z e lle m
k o r s z a k v ilá g á n a k ts a lh a ta tla n u l k iv ív o tt m a th e m a tic a l k o r sz a k á t.
128) B é = ű ű , m in d e n k i e lő tt tu d v a v a n , h o g y a le g r é g ib b id ő b e n é lő á ld o z a to k a já n l-
ta tta k f e l Iste n n e k , s ő t a z e lfa ju lá s o k fo ly tá n n em r itk á n é lő e m b e r e k is á ld o z ta tta k f e l ; e z e k
b e le ib ő l a ztá n a z ille tő J ó z s o k m in d en n e m ű jö v e n d ö lé s e k e t te tte k , é s i g y m ár e z e n s z o k á s
h o z ta m a g á v a l, h o g y e z e k b o n tz o lá sa ib a n sz e r fe le tt j á r ta s a k v o lta k a z ille tő p a p o k , m i á lta l
m in d ig több é s több k ís é r le te k r e v e z e tte tte k . — M iből te lje s e n k itű n ik , h o g y ő k a b o n tzta n -
b an já r a t la n o k n em le h e t t e k , é s e z t ta n ú sítja a z is , m is z e r in t : a b ο n t z e ln e v e z é s a z in d á k ­
n á l m a is p a p o k e ln e v e z é s é ü l h a sz n á lta tik . — H a te h á t a m e llk a s k é t o ld a lá n le v ő tü d őt, a n ­
n a k h á tu lsó la p já r a le te sz s z ü k , k ö r ü lb e lő l i l y e n : cű n em ű id o m o t k é p e s ít, é s i g y m éltá n fo g ­
la lja e l k is v ilá g u n k é le ta lp h á já n a k m á so d ik je le n t é s e s b etű jé t, m iu tá n e z e n é le tsz e r v , a g y e r ­
m ek sz ü le té s é v e l, a m in t a k ü lte r m é sz e tte l k ö z v e tle n é r in tk e z é sb e jö n , le g e ls ő b e n is a n n a k
n y itv a h a g y o t t : orr, sz á j, b á r z s in g , lé g ts ö v e k n y ílá s a in b etó d u l a lé g , ú g y m á s r é sz t a s z ív
30

lü k te tő m ű k ö d é se fo ly tá n , a z é le ts z e r v e z e t tö b b e s té n y e z ő i m in t v é r p a r á n y o k , s z in te id e to .
la tv a v o n u lta k , h o g y a k ü lv ilá g le v e g ő jé v e l, m in t r e á ju k n é z v e k e v e s b té n y e z ő v e l k ia r á n y o d -
lia s s a n a k . — In n e n tü d ő, tüd-ő, g y ö k e r e d - ő ; a z a z itt id ü ln e k fe l a la n k a d t tö b b es m e n n y is
t é n y e z ő k , m in t v is s z v é r p a r á n y o k a lé g g e l, a k k é p , h o g y a to v á b b i m ű k ö d é sre a lk a lm a to ss á
v á lja n a k . — I n n e n : v f e l é : áB , a z a z e z e n e ls ő fe lr á z k o d ta tá stó l t. i. m időn a lé g a k ü l-lá t-
h a tá rb ó l a tü d ő b e tódu l b e, ettő l a tü d ő k s z ö v e té t sz é td u z z a z tó , tá g ító , s z a g g a tó felrá zk ó d ta -
tá stó l, fá jd a lm a s fe lr ia d á stó l, e r ed a : fe l éBredés, in n e n a sír á s ; m á s, tü d ő v el lé le g z ő á lla to k ­
n á l : a v in y n y o g á s , s ip o g á s sa t. — In n e n a m a g y a r b a n a : b e - b é, a b e h a tá s je le n tő sé g é r e
u t a l ; — d e m in th o g y e m e j e lv a z e m lő k , farr s több m á s id o m z a to k v á z la to s k ép e síté sé r e is
v o n a tk o z ik , e k k é n t j e lv i j e le n t ő s é g e s z e r fe le tt k ite r je d t ér tele m b en v é te te tt a lé n y e g e s sz a v a k
e s z m e le k ö té s e in é l, é s s z e r fe le tt h e ly e s e n k ö tte te tt ö s s z e a z é-vei.

1 29 ) D é - Ο , a lá th a tá r id o m a , a z a z fö ld i b o ly g ó n k lá tsz a to s lá th a tá r á n a k je lk é p é r e
v o n a t k o z ik ; v fe lé : éD , a z a z , h a a z e z z e l k ö r n y e z e tt fö ld ü n k lá tk ö r é b ő l, a z a zt b o ríto tta tsil-
la g z a to s é g k ö r é n e k ö rö k r e n d jéb ő l, Is te n o r s z á g á n a k v o lta k é p i r e n d sz e r é t a n n a k ig a z s á g á ­
v a l, v a g y is a z e g é s z e g y e te m is é g r e é r v é n y ü lt : ig a z , sz é p é s j ó t ö r v é n y e iv e l felism e r e n d jü k ,
é s a z o k a t m in ta k é n t e n m a g u n k o r s z á g la ti k o r m á n y z a tá b a b e h o za tn i tu d a u d ju k , a k k o r m ik é n t
az ó r iá s i sz e lle m k o r sz a k b a n s ik e r ü l t : a z éd et , é d -e n t k iv ív n i, ú g y a z m a i n a p o n is Φ -
e n ü n k k é v á lh a tik . In n e n é d , é d e n , é d e s , üd, ü d v sa t.
13°) E - £ 3 , a z a lsó s fe lső a jk a k , v a g y is a sz á j n y ílá s á t k é p e síti, a k ö z é p k iá llá s a
n y e lv r e u ta l, v a g y is k ik e li n y itn i a z a jk a k a t, m id őn a z ú jo n n a n sz ü lö tt k isd e d a le v e g ő t a
k ü l- lá t h a t á r b ó l= Q , a m a g a ú tjá n a tü d ő b e b e s z ív ja , m in é lfo g v a a tse tse m ő t s z á jn y itá s r a , s í ­
rá sra k é s z t e t i ; — v o n a tk o z v á n e g y ú tta l a z em lő k re , m id őn a sz á j, n y e lv ö s s z e s izm a i, sz in te
ig é n y b e v é te tn e k ,
1 31) F = ^ , v a g y is a z á lk a p tz a fél o ld a lá n a k tso n t v á z la ta , a k ö z é p e n e g y fo g g a l j
e n n e k v a ló s á g á r ó l a k k o r g y ő z ő d ü n k m e g , h a a k isd e d b á r á n y n a k a lsó a lk a p tz á já r ó l a h ú so s
iz m o k a t le m e ts z e ttü k , a m id ő n e z e n a la k o t tisz tá n tü n te ti é l ő n k b e ; s n e m d e ez azon rész,
m e ly n é lfo g v a m ih e ly e s t a z ú jo n n a n s z ü le te tt tse tse m ő n é l a fo g a k e lő té r b e ju tn a k , a k ü ltá p o k
fo g á sá r a , sz é tin o r z s o lá sá r a a lk a lm a to s le s z . É s h o g y e b etű tsa k u g y a n a z á lk a p tz a fe le r é s z é ­
n e k tso n t v á z á tó l k ö lts ö n ö z te te tt. a n n a k o k ir a to s b iz o n y íté k a e sz ó b a n : f ü l r e jlik , m ert e z
ő s b ö lts e in k tő l a z é r t n e v e z te te tt ig y , m iv e l ez t. i. a f ü l a h a lá n té k tso n t é s a z á lk a p o ts tso n t,
te h á t : F ö ssz fü g g ö tsu k ló já n : ü l , in n e n a z tá n a j e lv i le g ö ssz e te tt sz ó eFen ü l - f ü l . í g y fo g ,
m iv e l e z e k k e l fo g . A k i s : f, ú g y is a fo g a k v á z la ta a v á la s z té k t. i. ott a h o l a fé n y e s f o g ­
m áz a g y ö k e r e s r é sz tő l e lv á la s z ta tik . — A fo g e ln e v e z é s e e sz e r in t a z ő e g é s z ö s s z e g é b e n
a n n a k k ü l k é p e s íté s é b ő l k ö lts ö n ö z te te tt, t. i. a z : f-^ o m e g fe le l a fo g k o r o n á ja k e r e k d e d s é g é -
n e k , g a zá p fo g a k id o m j á n a k ; é s íg y a z : F a sz a v a k b a n fú r á s, fa r a g á s, fo g á s sa t. je le n ,
tő s é g e ir e u ta l.
*32) Qé ^ a s z á jü r e g h á tu lsó r é s z é n e k e lő t é r b e j ö t t g a r a t id o m á n a k m e g fo r d í­
to tt f e le r é s z e : a Gr-“®1)1!0 id o m a , s ig y a sa r ló r a u ta l, e z t a fé lo ld a li fo g so r o k is ig e n h e ly e s e n
k é p v is e lik , é s ép a z é r t v é s e te tt e b e tű b e v is s z a f e l é : éG a z é g é s j e le n t ő s é g e , m iv e l a z e le d e ­
le k e la p r itá s a a la tt, e z e k sz é tz ú z á s a a lk a lm á v a l h é v is fe j ü k k i, d e a m e ly a m in d ig je le n le v ő
n y á l á lta l m é r sé k e lte tv é n , n a g y o b b fo k r a n em e m e lk e d h e t ik ; in n e n e z e n sa r ló n a k a r a tásí
e s z m é jé b e n le tt n e v e : G - a r a t. In n e n a lé n y e g e s s z a v a k b a n e b etű jo b b á r a é g é s r e , lobba-
n á s r a , fe lh e v ité s r e , m a g a s s á g r a sa t. v o n a tk o z ik , Gá v fe lé é s ig y sz e r fe le tt h e ly e se n k ö tte ­
te tt ö s s z e a z : E^el.
133) H , h , Ή e z m ár v á z la to s id o m já b ó l e lá r u lja , hogy e b e tű i k é p e s ít é s e : k a r o s ­
sz é k r e , tró n ra , ü lő sz é k r e s ig y h a ta lo m h e ly r e , n y u g h e ly r e sa t. v o n a tk o z ik , é s v a ló b a n a z e m ­
b erb en n in ts h a ta lm a sb , z s a r n o k ia b b b e n n e s z é k e lő h a ta lo m , m in t : a H - a s, g y o m o r , v fe lé :
 31

áH , a z a z v a ló s á g g a l ah v a n a k k o r , h a a h a s z s a r n o k i k ö v e t e lé s e it n em te lje s íth e tjü k . A n a g y

a lp h ab an a : H& a le g fő b b L é n y tró n já r a u ta l, i g y e s z ó b a n : A L L A H , H erm ion sa t.
134) I, a b e le k h o ssz a n n y ú ló v o n a lá r a is h e ly e s e n u ta l, e n n e k a lsó r é s z e a z e le d e ­
le k n ek a f o g a k á lta l e la p r ito tt r é sz e ir e : a p é p r e is u ta l, m e ly b ő l a z e m é sz té s u tjá n , a z e g y e s
tejfejér s z e m ts é s p a rá n y o k , m in t tá p r é sz e k fe jle n e k k i, e z e k a z é le ts z e r v e z e t m ű k ö d é se fo ly ­
tán á th a so n o d v a , v é g r e a m in t a z : í k ö lö n á lló p o n tja j e le li, a m in ő s té n y e z ő k e t, m in t k is z a .
b ad u lt é le te r ő k e t, m e ly e k a z é le ts z e r v e z e t ja v á r a a z id e g e k á lta l sz ü n te le n fe lsz iv a tv á n , f e l­
h a s z n á lta tn a k . — E betű é g ő -g y e r ty a , v o lta -o sz lo p - g k é p e s íté s e k é n t is v e h e tő , a h o n n a n a
m in ő s t é n y e z ő k g a lv a n -b e r z -d e le je s fe jle m é n y e k a la k já b a n sz ü n te le n á r a d o z n a k ; — de v o ­
n a tk o z ik a z e m é sz té s u tjá n e lv á ló tá p s z e m ts é s p a r á n y a ir a is, ú g y a s z é k e k s z é k i k ö zp o n tra ,
m ik é n t e sz ó b a n : Iste n , — lá n g o ló sz e lle m r e e sz ó b a n : K ir á ly sa t., s ig y e b etű a s z a v a k e sz-
m e s ité s e in é l s z e r fe le tt d ú s ta rta lm ú .
135) J , v fe lé éJ , a z a z : a z é te ln e k éji sz u n y a d o z ó , a lv ó p a r á n y a i, a z e m é sz té s ú tján
m in t táp sz e m tsé k e lv á la s z ta tv á n , a z ille tő n y ir k e d é n y e k e n az é le ts z e r v e z e t ja v á r a f e lv é te t­
n e k , é s o tt á th a so n o d v a ú jb ő i fe lé le d n e k , a z a z a z o n éjb ő l m e ly b e a z e le d e le k m in t s z e r v e s e k
k e le tk e z v e le tű n tek , ú jb ó l fe lé le d n e k , in n e n a r o k o n : é j i é l j . E b etű k é p e s je le n t ő s é g é b e n
sz in te bő e s z m é k e t k é p v is e l, ú g y m in ő s m in t m e n n y is j e le n tő s é g é b e n ; — ig y m a jd s z é k e k -
s z é k ir e , m int e s z ó b a n : J e h o v a , m a jd é g ő g ó tz , fá k ly a , tö b b e ssa r k i n em i s z e r v e k , k a r d , v e s z .
sző , h a ta lm i j e lv r e sa t. u ta l. In n e n a m a g y a r b a n a z I s J j e lv e s b e tű in e k sz e r fe le tti r o k o n sá
g u k , ső t n é h a e g y m á s t k ö lts ö n ö sc n fe l is ts e r é lh e tő j e le n tő s é g ü k , i g y : K a i n : n ja k a s , n i-a
n ja k a s, k o n o k , a k io k u lá ssa l, o k s z e r ű s é g g e l, j ó z a n s á g g a l m it sem g o n d o ló sa t.
13« K = K a z a z , a z em b er i a la k e g y s z e r ű v á z la ta , v a g y is m időn a z é te l tá p -p a r á n y a i
a z : I s J b e le k e t k é p v is e lő e lé g g é h o s s z a s u ta in , a z e m é sz th e te tle n e k tő l e lv á la s z ta tv á n é s a
s z ív m ű k ö d é se fo ly tá n a n y ir k e d é n y e k á lta l fe lsz iv a tv a , s a j á t ú ta in a n n a k s z e r v e s t e s té v é át-
h a so n o d n a k , ez á lta l a z e g é s z é le ts z e r v e z e t fo ly to n fo ly t m e n n y is té n y e z ő in e k k ie g é s z íté s é v e l
a te st, a m in ő s té n y e z ő k fo ly to n ta rto tt fe jle m é n y e in , k é p e s le s z v é g r e á lla tis á g á b ó l k ie m e l­
k e d n i s sz e lle m i fe lism e r é sr e é b r e d n i. A sz a v a k b a n n a g y r é s z b e n em b er i v á z r a u ta l, i g y : k ú t,
K a in , aza z n y a k a s , konok em b er, — k a la p , azaz ha sz é p id om ú a k a la p , a z e m b e r : «p-
a l a k j & em eli, — k a la p á ts, a z a z e m b e r : K , t s á p azzal a l a k o t v f e lé : k a la p á ts .
I37) eL v fe lé Le a lá b id ő ra já v a l le g in k á b b ö ssz e h a so n líth a tó , in n e n m iv e l a z é te l
m eg e m é szth e tlen r é sz e i m in t h a s z n a v e h e t le n e k : ®L m e n n e k , — a z é le ts z e r v e z e t e z e n m ű k ö ­
d é s e ig e n h e ly e s n é z e tb ő l v o n a tk o z ik a b e tű i r e n d sz er b e n a z : eL r e ; v f e l é : Le, a z a z m in t i l y e ­
n e k le tű n v e , e lm e n v e , e le m e ik r e o sz o lv a e le n y é s z n e k , lá th a ta tla n o k k á le s z n e k , m iu tán m in t
tr á g y a , fö ld e s r é sz e k k é v á ln a k .
13s) e M = g , a g u r d é ly o s s á g je lv é r e u ta l, in n e n a l e g m i r i g y e s e b b , m in t l e g - i r i g y -
elte b b ré sz ek re v o n a tk o z v á n , e n n e k v á z la to s j e lv é r e u ta l, in n e n a z ir ig y , m ir ig y s z a v a k s z e r ­
f e le tt i ö ssz e k ö tte té sb e n á ll a n a k ; — a z : eM b etű j e lv e s j e le n t ő s é g é v e l, sz e r fe le tt h e ly e se n va n
ö s s z e k ö tv e a z : E^el.
139) e N = ^ , e n sé g , é n * s í g e g y é n i s é g ; v f e l é : ne n e sz e sa t. a z é le ts z e r v e z e t s a já to s
m ű k ö d é sér e v o n a tk o z v á n , s o k nem ti j e le n t ő s é g g e l b ir.
14°) 0 , le g in k á b b ö ssz e h a so n líth a tó a z id e g r e n d sz e r le g fő b b g ó tz á v a l a z : a g y g y a l,
m in th o g y k örü l b elő l ily e n g ö m b ö ly d e d a la k ja v a n ; d e a z é r t is, m iv e l m in d e z e n Oként s z e m ­
lé lh e tő n a g y e g é s z tér é s id ő b e i e r e d e te , e g y e d ü l a z a g y s z e lle m i m ű k ö d é sé n ism e r h e tő f e l ;
in n en is a z ő lé n y e g e s e l n e v e z é s e : a g y v f e l é : g y a - a g y a , m iv e l v a ló b a n e sz e r v a z , m e ly
adja, a g y j a , o ld ja , o d ja m in d e z en tér é s id ő b e n le v ő n y ila tk o z a to k sz er in ti é s z le lh e tő k e t.
I n n e n : o k o s v f e lé so k -o s a t
14 *) 0 = 0 , ö n n ö n s z e m é ly is é g r e ( © ) v o n a tk o z ó je le n t ő s é g g e l b ír.
i««) p é Tr1, v f e lé : ép j e lv i k é p e s íté s b e n , a fé lo ld a li tü d ő re v o n a tk o z ik , j e le n tő s é g é r e
32

a : P é v f e l é : épet j e le n tv é n , m ár e z is e lá r u lja s e lé g g é k ife je z i, h o g y a v é r n e k a tu d őb en i

k ié p ü lé sé r e , tis z tá z á s á r a v o n a tk o z ik ; d e u ta l ez a le g é lé n k ite tte b b tö b b e ssa r k i sz e r v e k
je le n t ő s é g é r e sa t.
143) eR e r e d e tile g n a g y o n v a ló sz ín ű , h o g y a : r á k | | | v á z la to s k é p e síté sé tő l v é t e ­
te tt e b etű , m iu tán k ö r z e te s a lp h a já b a n s z in te a rra v o n a tk o z ik , m in t a n a g y v ilá g á lla tk ö r é ­
n e k a lp h a já b a n ; t. i. a m in t b o ly g ó n k a ts illa g z a to s á lla tk o r rá k j e g y é b e lé p , innen ú jb ó l a z
o r o s z lá n sa t. j e g y e ih e z r á k m ó d já ra v is s z a f o r d u l; — ú g y itt is a v is s z v é r la n k a d o zó p a r á ­
n y á i k ié p ü lé s v é g e t t a tü d ő b e v iss z a ju tv á n , in n e n a s z ív , s z ív ó m ű k ö d é se fo ly tá n , a tisz tu lt
é lé n k p iro s ü tv é r p a r á n y o k ú jb ó l rá k m ó d já ra , a z e g é s z é le ts z e r v e z e t ja v á r a v issza fo rd u ln a k
é s elő b b en i k ö r z e tü k e t fo ly ta tjá k . É s i g y e b etű j e le n t ő s é g é r e ép a z é r t h a so n líth a tó ö ssz e a r á k ­
k a l, m iv e l a m in t e z fa r k á v a l, v e r ő jé v e l, k a p a r ó já v a l sz ü n te le n k a p a r ja , fe lv e r i, h a b o zza , h a ­
b a rja a z isz a p o t, h o g y a z a b b a n r e jlő v íz i fé r g e k e t m o z g á sr a k é s z t e s s e ; — ú g y a tüd őben is,
a v is s z v é r la n k a d o z ó p a r á n y a i fe lv e r e tv e , h a b a r v a , é lé n k ite tv e . fr is s ítv e p a r á n y z o tt a la k u lá s­
b a m en v én , e m ű k ö d é s a la tt a v isz v é r , az é le ts z e r v e z e tr e k á r o s (k á r v f e l é : rá k ) la n k a d o zó
r é s z e itő l m e g m e n e k sz ik . É s é p a z é r t tö r té n ik e z e n k é r g e s e k n é l a z o ly sz e r fe le tt e s z é ly e s v is ­
s z a f e lé v o n u lá s, m iv e l e s z e r in t: m id őn a r é sz e n k é n ti k a p a r á su k a t b e v é g e z té k , é s a z o tt rejlő
f é r g e k m in d e n fe lé a fá k é s v iz i-n ö v é n y e k g y ö k e r e i k ö z t sz é tm e n v e a z o k r a ta p a d ta k , tsen d e-
se n v iss z a v o n u lv a , a z isz a p o s z a v a r o s r é s z e k e lő ttü k a v íz f o ly á s a m en té b e n a v er em b ő l k itis z ­
tu lv á n , a z o k a t ig y m e g s z e m lé lv é n e g y e n k in t fe ls z e d e g e tik . — Az : R = b etű j e lv e s k é p ­
le te te h á t, a s z a v a k lé n y e g e s b e v é s é s e in é l: a h a ta lo m b ü n tető , se r k e n tő je lv é r e v o n a tk o z ik ;
d e u ta l a tisz tá z á s, ja v u lá s , z a v a r á s, b o s s z ú á llá s , é lé n k íté s , b u z d ítá s sa t. j e le n tő s é g é r e is.
In n en : k á r, rák , r a k , k a r, k a rd sat- ^ ró, £ ör, K ir á ly sa t. u g y a n a n n y i j e lv e s b etű i je le n t ő ­
s é g e n a la p u lt sz a v a k .
144) eS , tu d ó s j e g y , a tsu k ó d á s j e lv e , m e ly e t m ik é n t a ·■ Zét is v illá m lá sk o r a z ég e n
t a p a s z ta lju k ; a z eS , esésre v o n a tk o z ik , — a z v f e lé ; S e ta g a d á s r a u ta l, é s a m in t a k éj-
s z a v a k v iz s g á la tá n k itű n ik h e ly e s e n . — A z eS j e lv e , m a jd a fe le m e lk e d v e fig y e lő , m a jd a
futó, ü ld öző, la n k a d t, le s e lk e d ő k íg y ó t k é p e s íti. E s z ó b a n : Á S , a h ite g e tő d ém o n le g r ö v id e b b
es z m e fo g la la tjá r a u tat. A h a s sz ó b a n a rra u ta l, h o g y itt s z é k e l, Ház A S , v a g y is a : fabrum
d a em o n i (1. a 1 3 3 -ik sz . a . j e g y z ) . — A m e se sz ó b a n a z : eS , a k íg y ó i o k o s s á g r a u ta l,a hol t.
i. a v a ló e s e m é n y e k a v a ló tla n o k k a l sz e r fe le tti o k o s s á g g a l r e jtv é k , h o g y a z o k a t tsa k a m é ­
ly e b b e n b e lá tó a v a to tta k is m e r jé k f e l ; — d e ez a la tt a le g r é g ib b ő si m e sé k h a g y o m á n y a it
értjü k , m id őn a tu d ó s b e tű k j ó l é s á lla n d ó u l m e g h a tá r o z o tt j e lv e s j e le n t ő s é g e in a z t b e v é sn i
é r t e t t é k .---------í g y a k íg y ó a le g r é g ib b e lé v ü lt h a g y o m á n y o k sz e r in t a z o k o s s á g j e lv é t k é p ­
v is e li ; s m iért ? m iv e l fa r k a v é g é t sz á já b a , v a g y is e n m a g á b a fo r d ítv á n , e z z e l g y ű rű t, v a g y is
ö rö k k ö rt = 0 k é p e z , ö rö k v fe lé : k ö rö , v a g y is h a a z ö rö k k ö r t s z e lle m ile g fe lfo g tu k , e z z e l m e g ­
o ld o ttu k a z ö rö k k ö r o k fő i e g y s é g é t is , a z ö s z e lle m i ig a z s á g á b a n . í g y k í g y ó v fe lé í o g y -k i,
] 2 3 4 5 5 4 3 1 2

m it ? Ómat v a g y is a m it k é p v is e le k t. i. a z ö rö k k ö rt, é s a k k o r m e g ta lá lta d a z o k á t, m iért ha

g y o m á n y o z tá k e l a z ő sö k a : k íg y ó b a n a z o k o s s á g j e lv é t . A m in t a lé n y e g e s s z a v a k j e lv e z ik ,
sz e r fe le tt e s z é ly e s e n v a n a z : evei ö s s z e k ö tv e .
145) T é a k u tá g a s é s g é m k é p le té b ő l a : m er íté s j e lv e , in n e n : té , téj, tej a z em lő k re
v o n a tk o z v a , a k is d e d tse tse m ő k é p e s íti a s z iv a tty ú s g é p e t, a m e r ít ő : T ét f a m id őn az é le t­
sz e r v e z e tr e v o n a t k o z v a : a s z ív sz ív ó m ű k ö d é sé v e l, a v is s z v é r m e r íté sé r e — T v o n a tk o z ik ; a
m id őn t. i. a h a jts ö v e s r e n d sz e r b e sz é tö z ö n lö tt ü tv é r p a r á n y o k , a z itt g y ö k e r e d z e tt v issz e r e -
k e n m in t a v is s z v é r p a r á n y a i a s z ív jo b b r é sz é b e v is s z a s z ív a tn a k T é v f e l e : ét, a z a z a z é le t ­
s z e r v e z e tr e v o n a tk o z v a , a z : éTei e lv á la sz to tt tá p p a r á n y a i is a n y ir k e d é n y e k e n á t a sz ív
s z ív ó (s z iv a tty ú s ) m ű k ö d é se fo ly tá n sz in te fe lm é r e tn e k - T , é s a te s t to v á b b i g y a r a p o d á sá r a ,
é lé n k íté sé r e , á th a so n itá sá r a fo rd itta tn a k sa t.
 33

,46) U , lá s d a k ú t sz ó k é p e s v á z la tá t, a m in t ott a z : U sz ü n te le n tse r g e d e z ő fo rrá sra

utal, úgy itt is a m áj a z : e p e fo rrá sá ra v o n a tk o z ik .
147) Ü - U sz in te a z o n k é p e n a sz ü n te le n b u g y o g ó fo rr á sra v o n a tk o z ik , ts a k h o g y itt
k ettős p o n tjá n á l, a v e s é k k e ttő s fo rr á sá ra u ta l.
148) y é , v fe lé é v , fe sz ite tt iv v e l = ' N ^ ^ ' l e g í n k á b b ö ssz e h a so n líth a tó . — A n a g y á lla t ­
k örb en a n y ila sr a , m in t a z a lk o tá s e g y ik j e lv é r e u ta l. L é n y e g ile g k ö tte te tt ö ssz e a z Ével a
m in t a z : É v a szó re jti m a g á b a n sa t.
149) Z = £ , tu d ó s j e g y , a tsu k ó d á s j e lv é r e , k ife s z ite tt ív n y ila ir a v o n a tk o z ik , v illá m ­
lá s k o r a z iste n n y ila ir a 3 ? u ta l. És ig y a m in t a z á lla tk ö rb en a z Iste n tz ik á z ó n y ila ir a
u ta ló n y ila s, tűz v é g z i b e a n a g y k o r t, ú g y k is v ilá g u n k s z e r v e s k ö réb ő l v e tt a lp h á já b a n , sz in te
n y íl zárja be a k is k ö rt, é s a z : Á tól k e z d i m ű k ö d é sé t sa t. — A b e tű k n e k a z e g y e s lé n y e g e s
s z a v a k r a v o n a tk o zó s p e c ia lis k u ta tá s a s a z o k n a k b ő v e b b fe j te g e t é s e a n y e lv é s z e k h e z ta r to z ­
ván , ezzel az ö fá ra d h a tla n m u n k á sá g u k a t is fe lh ív ju k , e lé g lé v é n ez ú tta l tő lü n k a k e z d e ­
m én y ez és. — M ind e z e k b ő l k itű n ik , h o g y a z e g y e s b etű k m in ő s é g e t é s m e n n y is é g e t k é p v is e l­
n ek az ő lé n y e g ü k b e n , é s i g y n em le h e t k é t s é g , h o g y a tu d a t le g lé n y e g e s b s z a v a i v a ló s á g ­
g a l a tudós b etű k j ó l é s á lla n d ó u l m e g h a tá r o z o tt j e lv e s je le n t ő s é g e in , sz á m ta n i p o n to s s á g g a l
sz er k e sz te tte k .
150) A z b iz o n y o s , h o g y a g ö r ö g ö k é s r ó m a ia k n a k so k s z a v o k v a n , m e ly e k a m a g y a r -
hói é r te tn e k m e g a z ő lé n y e g ü k b e n . í g y : h e p a r - lie p á r , a h b e tű több n e m z e te k n é l, m in t
lih eg ő h a sz n á lta tik , a m a g y a r m in d ig m in t tis z ta h a n g o t h a s z n á lj a ; — a h 4 b etű j e lv i j e le n ­
tő sé g é b e n a z : á lla p o d á s, ü lé s, n y u g v á s sa t. k é p e s íté s e , azaz ezen é le ts z e r v e z e tb e n t. í. a
m ájb an ül, s z é k e l = EN e p e á r, a z a z e sz e r v b e n k é s z ü l a z e p e , s in n e n ára d , á r a d o z ik a z :
ep e = h ep ár. — í g y a : p a p y r o s , ú g y lá ts z ik a fü r k é sz ő e lő tt, m in th a e sz ó t ő s , g y ö k e r e s
g ö r ö g e r ed etű v o ln a , h o lo tt ez , e n y e lv b e n e g y e d ü l sz o k á s o s (u su a lis) j e le n t ő s é g g e l b ir, é s
ts a k is a rra v o n a tk o z ik , m ire m á r a z e lő tt r é g e n a z é g y p to n ia k n e v e z v e h a sz n á ltá k t. i . a z o n
n ö v én y v é k o n y h éjá t, h á r ty á t s z o lg á lta tó fa tse rj (C y p o ru s P a p y r u s L .) n e m e k e ln e v e z é s é r e ,
m e ly e k n e k h é já t le h á n tv a , k ü lö n b ö z ő ir a to k le te v é s é r e h a s z n á ltá k , m ib ő l lá tn i v a ló , h o g y e
szó k ö ltsö n z ö tt vo lt, é s ig y tsa k s z o k á s o s j e le n t ő s é g g e l b irt. H o g y p e d ig ez v a ló s á g g a l az
e g y k o r i feltá rt n y e lv h a g y o m á n y a k é n t a z é g y p to n ia k tó l s z á llo tt á t a g ö r ö g ö k r e , o n n a n b iz o ­
n y o s, m iv e l: h a e sz ó t e le m e z z ü k , a z , a z ő ta g a ib a n te lje s e n b e v é s te n ta r ta lm a z z a a z o n e s z ­
m ék et, m e ly e k e t a z ő s e r e d e ti fe lta lá ló k a b b a b e v é s t e k ; é s i g y t a g la lv a le s z : p a p - i r - ó s
d o lg o k a t, a z a z tu d v á n , h o g y a le g r é g ib b id ő b en a p a p o k n á l (k ü lö n ö s e n é g y p to n b a n ) lé v é n a
tu d o m á n y , és h o g y a sz e n t le g r é g ib b (ó s ) e g y é g i ép ta n o k a t ő k j e g y e z t é k fe l, e k k o r tisz tá n
á lla n d előttü n k , h o g y a : p a p i r o s n em e g y é b m in t o ly a g o n d o la to k , e s e m é n y e k le t e v é s é ­
r e a lk a lm a s h á rty a , m ely r e a le g r é g ib b id ő b e n a p a p o k ír tá k a z ő si, v a g y r é g i d o lg o k tö r té ­
n e té t ; s m in th o g y tu d ju k , m isz e r in t a le g r é g ib b id ő b e n v a ló s á g g a l ily e n e k h a s z n á lta tta k iró
sz e r ü l, e n n e k ig a z s á g á b a n k é te lk e d n i n em l e h e t ; m é g p e d ig a z é r t se m , m iv e l t u d j u k : h o g y
az é g y p to n ia k v o lta k a g ö r ö g ö k ta n ító i, m ib ő l is m é t e z e g y e t le n e g y sz ó b ó l m in t s z e g a z s á k ­
ból k itű n ik , m iszerin t a z é g y p to n i le g r é g ib b s z ö v e g ű ir a to k m in n y e lv ü n k ö n v a lá n a b ir v a . —
íg y m i c t u s , a z a z : m i vagy m i k (t. i. a z é le ts z e r v e z e t m ű k ö d é se fo ly tá n te lje s e n le h a n y a t­
lo tt töb b es m en n y is té n y e z ő k ) t u s &«kat b e v é g e z v e , a v e s é k ( v e s d k i) u tjá n m i n t : p e s , sep -
redék, v iz e le t a z ille tő tsa to r n á n k iv e z e t te tü n k ; m ic tu s v f e l é : sez u ton k i - megyünk, —
Urina, urit, ü rít. — O c u l u s a z o k u lá stó l, a z a z e z e k m in t le g n e m e sb é r z é k e k á lta l o k u ­
lunk k i le g fö k é p e n . — V e n a , v é n - a , a z a z a v é n , k ifá r a d t, e lla n k a d t, fe lh a sz n á lt v is s z v é r
p a rán yai v o n u ln a k a z o k er e ib e n . — C o r (1. a- 1 2 5 -ik sz, a. j e g y t ). — P u l m o : <φ - ü 1 -im -
oval t. i. k e v e s b m e n n y is té n y e z ő v e l, a z a z a : lé g g e l, m it itt a z : 0 k é p v is e l. — í g y ·· a r n i k a
v f e l é : a - k i n r a , a z a z e sz er a to m p a ü té se k r e , z ú z á s o k r a sa t. s z e r fe le tt h a sz n o s é s k itű n ő
b iztos s z e r ; a z ily g y ó g y h a tá s ú m n e m o n ica i le k ö té s e k a n é p r e n é z v e m ily h a sz n o sa k le h e tte k
MAGITAH BÖ LC SÉSZET. C
34

k ik i b e lá t h a t j a .------- - ím e ig y é r te tn e k m e g a n é m e t n y e lv o ly lé n y e g e s e s z m é k e t tartalm azó

s z a v a i: L e h r e v f e l é : e r - h e 1, é s .· l e e r v fe lé : r e e l ; v a g y i s : d ie h e lle L ehre der
R e e le n , er k lä rt a u s d en L ic h te r sc h e in u n g e n d er L e e r e ; v a g y i s a v a ló k v ilá g o s ta n a , a z Ur
v ilá g o s s á g i tü n e m é n y é b ő l ( e le v e i v ilá g o s s á g „ I g e “ o k fő jé b ő l) m e g fe jtv e . — M iből lá th a tn i,
h o g y e s z a v a k sz in te a tu d a t k o r sz a k fe ltá r t v ív m á n y a in k e le tk e z te k , é s ig y látn i v a ló , h o g y
e n y e lv m e g a la p ító i a tu d a to t m in t le g d r á g á b b k in ts e t s z in t e ig y e k e z t e k s a j á t n em zeti n y e l­
v ü k b e b e v é s n i, d e m iu tá n a z iste n i tu d a t v ív m á n y a i, m ár e g y m e g e lő z ö tt á lta lá n o s e lő k é p i,
k ö z ö s v ilá g -n y e lv b e n a lg e b r a ila g le té te m é n y e z v e v a l á n a k ; — in n e n a z o n k én y sz e r ü lt h e ly ­
ze tb e jö v é n e k , h o g y a z o n s z a v a k a t ta g a ik b a n , b e t ű ik b e n á ta la k ítv a u tá n o zn i, átköltsön özn i
k é n y te le n ite tte k . In n e n v a n a z tá n , h o g y a le g k ü lö n b ö z ő b b n y e lv e k sz á m o s s z a v a i a m agyar­
b ó l é r te tn e k m e g az ő lé n y e g ü k b e n . í g y a f e n n te b b i: L i c h t , n em a n é m e t n y e lv b ő l érthető
m e g a z ő lé n y e g é b e n , h a n e m a m a g y a r b ó l, m e r t a z e sz ó b a n le v ő le g je le n té s e s b é g ő g y erty á t
k é p v is e lő j e l v : I, m in d e n n y e lv r e n é z v e e g y a r á n t j e le n t é s e s ; d e a : e h , a m agyar betűi
re n d sz e r b e n , i t t : t s (m a j d : k ) j e lv i j e le n t ő s é g é n e k fe le lv é n m e g , v fe lé a n n y i m in t: t s i l , és
ig y e s z ó b a n : t s i h°gás villogás g y ö k e v a n , k é p v is e lv e ; m iá lta l a z : I á lta lá n o s k é p le ti j e le n ­
tő s é g e n k ív ü l, k ü lö n le g e s fo g a lm a t is ta r ta lm a z le k ö tv e . — í g y ér tjü k a z tá n , h o g y e szó b e ­
v é s é s é b e n a n ém e t a jk ú r a n é z v e m iért n em ta r ta lm a z lé n y e g e t , m iv e l a z n a g y r é s z b e n , az a k ­
k o r á lta lá n o s a n ism e r t e lő k é p i m a g y a r á z a to s n y e lv b ő l ‘k ö lts ö n ö z te te tt, m i á lta l la ss a n -la ssa n
a m in t e tis z ta s z e lle m e t ta r ta lm a z ó e r e d e ti e g y e te m e s e lő k é p i n y e lv tő l e le s te k , szo k á so ssá
v á lv á n , h o lt e sz m é k k é n t zu h a n ta k a lá a z e r e d e titő l elté r t n y e lv tö m e g é b e . M iből k ik i b e lá t­
h a tja , h o g y m in é l több ily s z a v a k á r a s z tá k e l v a la m e ly n y e lv e t, é s m in é l in k á b b té r te k e l az
e g y e d ü li élő Is te n b ö lts é sz e té n s z e r k e s z te tt e g y e te m e s , is te n i er e d e tű le g tö k é le te s b v ilá g ­
n y e lv tő l, a n n á l in k á b b v a lá n a k h a jla n d ó k a z e s z m é k b e á llo tt zű rjéb en , a z e r e d e ti ta n o k tó l e l­
térő ö n is te n itő i, s o k is te n itö i s is te n ta g a d ó ta n o k r a e lfa ju ln i. I g e n is , ig y ism e r jü k a ztá n fel
a m a v o lta k é p i ok o t, m iér t v a la a m a g y a r n e m ze t zö m e , k ü lö n ö se n a n n a k J a fe ti r a ja m in d en
id ő k ö n á t, a p o g á n y v ilá g tsa k n em á lta lá n o s e lte r je d é s e a la tt is o ly á llh a ta to s a z e g y élő
Is te n ta n á h o z ? m iv e l ő a zt a le g r é g ib b ő si id ő b e n t is z t a o k fő i ig a z s á g á b a n , s a já t v é r e s v erej-
té k ü ta n u lm á n y a in ism e r v é n fel, e z e k a la p já n o ly n y e lv r e n d sz e r t a la p íto tt m e g , m e ly b en n e
v ér ré v á lv á n , a le g é p e b b a g y s z e r v e z e te t e r e d m é n y e z ő m in d e n id ő k ö n á t. — É s ép a zé rt n iu ts
n em ze t e fö ld s z in é n m e ly is te n i er ed etű n y e lv é h e z , é s a n n a k a la p já n k e le tk e z e tt o r s z á g ia d
re n d sz e r é h e z é s a z o k o n é p ü lt tö r v é n y e ih e z o ly a n n y ir a r a g a s z k o d n é k , m in t a m a g y a r , é s m é l­
tá n ; m ert ö sz tö n sz e r ü le g é r z i, h o g y a m i le g d r á g á b b e r e k ly é n k , éd es auyai n y e lv ü n k nem
ts a k r e á n k n é z v e , h a n e m az ö s s z e s em b er i-n em re v a ló s á g o s é le t k é r d é s . — í g y sz e r fe le tt f e l­
tű n ő k a n é m e t : O s z t (k e le t) a n a p su g á r a in a k v ilá g o s s á g o t : ő s z te á tó l ■— ig y a ; W e s z t
(n y ű g ö t), u g y a n a zo n v i l á g o s s á g : v e s z tűsétől. — N o r d (a z : N = r Z = ) zo r d °« tó i; — a S ü d
a n ap h ő s é g é n e k : sütésétől gat.
i a i ) Mi a m in t e g y e tle n e g y fö ld i ér d e k b e n m ű k ö d ő h ó d itó n a k te tte it sem h e ly e s e l­
h etjü k , ú g y N a g y S á n d o r n a g y r a v á g y ó h ó d ítá sa it se m m a g a sz ta lh a tju k . F e lté tle n t is z t e le ­
tü n k e t ts a k ú g y é r d e m e lte v o ln a m e g , h a a h a jd a n i Ο-F r ig y o r s z á g a G o r d iu s (v a ló sz ín ű le g
G y ö r g y ) k ir á ly a sz ijtso m a g á r a g ö r ts -k ö té s e k k e l irt b ö lts h a g y o m á n y á n a k sz e lle m é b e n v e z e ti
h ó d ítá sa it, m e ly e n v a ló s z ín ű le g a z v a la sa já to s tso m ó k ö té se k b e n ir v a : h o g y a z h ó d ita n d ja
m e g Á z s iá t, k i a h a jd a n i t. i. v íz ö z ö n e lő tti 0 F r ig y o r s z á g á n a k , e g y m in d e n e k fe le tti v é g te le n
ö rö k élő Isten m eg o ld h a tla n tso m ó v á v á lt o k fő jé t a z ő sz e lle m i ig a z s á g á b a n m e g fe jtv e , en n ek
s z e n ts é g é b e n te e n d i h ó d ítá sa it. D e N a g y S á n d o r e m e s te r ile g k ö tö tt tso m a g m e g o ld á s á v a l
m it se m tö rő d v e a z t v é lé , h o g y a z t a m it s z e lle m ile g k e lle v a la m e g o ld a n i, durva k a r d já v a l
k e tté v á g v á n s z in te tz é lt ér en d ; - d e irae, h o g y r ö v id ö rö m ét a v o lta k é p i tz é l ts a k u g y a n
n em k ö v e tte , é s v é g r e is ts a lá d já t m in ő v é g ts a p á s é r te , b e te lje s e d e tt G y ö r g y k ir á ly szij-tso-
m a g á u a k j ó z s la ta : m isz e r in t Á z s iá t d u r v a e r ő v e l ta r tó sa n n em h ó d íth a tn i m e g . H o g y G y ö r g y
 35

k ir á ly a legfőb b L é n y t ism er h e tte , n é m ile g on n an le s z v ilá g o s , m iv e l ő a m a sa já to s sz ijtso ·

m agot, a le g fő b b is t e n s é g tem p lo m á b a n te v é n le , a z t o tt m in t le g fő b b e r e k ly é t ta r to ttá k . S ő t
v á la sz tá s i m ó d ja is e z z e l n a g y o n m e g e g y e z ik . — K ár v o ln a te h á t a sz ó t v e s z te g e tn i a zo n n é ­
zetek tá m o g a tá sá r a , k ik a z t v é l i k : h o g y a m a s z ijts o m a g o ly m e ste r i k ö té s le tt v o ln a , m e ly
m e c h a n ic a l o ld h a ta tla n sá g á é r t le tt v o ln a n e v e z e te s . ím e a d o lo g lé n y e g é b e n r e jlő tö r té n é sz e t
a tö r té n e le m h é z a g a it i g y e g é s z íti k i e g y e n k é n t.
152) A tu d ó so k re n d e se n a g ö r ö g é s u tá n a a ró m a i n y e lv e t ta r tjá k a le g ld a s z ik a ia b b -
u a k . S z ó sin tse n ró la , h o g y c e te r is p a rib u s m á s p o g á n y n é p e k n y e lv é v e l ö s s z e h a s o n lítv a ig a z
n e v o l n a ; — de m iu tá n em e n y e lv e k k in ts s z ö v e g iik b e n a le g fő b b lé n y r e s a z e r e d e tr e v o n a t­
k o z v a o ly lé n y e g e s b e v é s é s e k e t n em ta r ta lm a z n a k , m e ly e k e g y v o lta k é p i tö k é le te s , s z e n t k la
s z ik a i n y e lv sa já tja , e k k é n t se m a z első t, se m a z u tó b b it a n n a k n em ta r tju k . — M iből k itti
u ik , h o g y v o lta k é p i tö k é le te s , iste n i e r e d e tű -n y e lv tsa k a z le h e t, m e ly a m in d en ren d en le v ő
tu d om án yok zá r k ö v é t te v ő v é g te le n -ö r ö k o k fő t, é s a z in n e n tér é s id ő b e k ifo ly t n y ila tk o z a to k
szerin ti é s z le lh e tő k e r e d e té t, m in d en u g r á s n é lk ü li ö s s z fu g g é s b e n a tu d ó s b e tű k jó l é s á lla n ­
dóul m egh atározott j e lv e s j e le n t ő s é g e in , a lg e b r a i p o n to s r ö v id s é g g e l (p r a e c isio ) tu d a tila g t a r ­
ta lm a zza a m a g a lé n y e g e s sz a v a ib a n b e v é s v e . E z a z tá n a v o lta k é p i tö k é le te s , k la s z ik a i n y e lv ,
e z t k u ta ssá k a n y e lv é s z e k , d e a k k o r a z tá n n e tsu d á lk o z z a n a k , h a m in d e z e k z ű r j é b ő l: e g y
eg é sz en m á s n y e lv e m e lk e d e n d a z ö m e g h o ltn a k v é lt h a m v a ib ó l.
153) Á d á m , jo b b a n v a ló m e g é r té s t e k in t e t é b ő l: A i d á m , a z a z é n v a ló k az, k i a
m in d en ek fe le tti v ég te le n -ö r ö k o k f ő j é t : A t á d a m , á ld a m , h o g y ez éd en j ó v o ltit v e le m n e m tsa k
a n y a g ila g ér ez te tte , d e m in d e z e k o k fő jé t a z ö ig a z s á g á b a n s z e lle m ile g is m e g ism e r te tte . S
h o g y v a ló s á g g a l ezen ér tele m b en le g y e n e sz ó b e tü ile g ö s s z e té v e , m in te g y b iz o n y o s k riter i-
o n a a z, h o g y h a v is s z a fe lé v e s z s z ü k , l e s z : em á d á , e m á d á , v a g y is a j e le n sz ó já r á s s z e r i n t :
im á d á . M iből ts a k n em k é t s é g t e le n tö r té n é s z e d t is z ta s á g b a n le s z e lő ttü n k , h o g y ő sz o r o s é r ­
telem b en n em e lső á lla te m b e r , h a n e m m in t e ls ő b ö lts, e ls ő fe lk e n t, éb e r lé tr e éb red t e m b e r
vo lt, k i e m in d e n sé g a lk o tó já t, m in t m in d e n e k f e l e t t i : Á^t a z ö o k fő i ig a z s á g á b a n fe lis m e r ­
v én , első im á d á s a zt a z e g é s z em b er i-n em m el ö n z e tle n ü l m e g ism e r te té . — ím e itt r e jlik e
n em zet szá já n o ly o tth o n ia s h a n g n y o m a tta l k i e j t e t t : „ M a g y a r o k é lő I s t e n é n e k “ o k sz e r ű k ú tsa .
A zaz, e lé n y e g e s szó b e v é s é s é b ő l íté lv e , v a ló s z ín ű le g ö v o lt a z e ls ő fe lk e n t F ő v e z é r , P á tr iá r k a ,
T á lto s, k i a z á lla tis á g , p o g á n y s á g a lsó fo k á r ó l a z e m b e r isé g e t a z éb er lé tr e , ö n tu d a tra , ö n is ­
m eretre v e z e tte . E z t t a n ú s ít j á k : Á b e l, K a in , L á m e k sa t. tö r té n e lm i s z a v a k b ö lts e lm e i. T s a k
ig y le h e t aztán a le g r é g ib b ir a to k a zo n f e lj e g y z é s e it é r te n i, m isz e r in t Ő a z á lla to k , é s e g y é b
tá r g y a k e ln e v e z é s e it e g é s z k é s z s é g g e l é s k ö n n y ű s é g g e l n e v e z te e l ; m ert m in t te r m é sz e ttu d ó s
m in d en n ek a m a g a re jlő lé n y e g é t ism e r v é n , a n n a k b é ly e g é b ő l vévé n e v e z e té t, m iá lta l a z t
m in te g y m n em o n ica i e lfe le jth c tle n s é g g e l k ö tö tte le , d e ez a b ö lts e k tu la jd o n a , m e ly lé n y e g e s
b e v é s é s , m int é p é s z sz er in ti le g n a g y o b b é s le g ü d v ö se b b ta lá lm á n y , d itső n y e lv ü n k b e n m a is ,
m in d en m ás n y e lv is é g e k fe le tt f e lis m e r h e tő ; eb b en ta lá lju k mi p á r a tla n n y e lv ü n k le g fő b b
tö k é ly é t. D e ép ezen h a jd a n i k iv ív o tt b ö lts k o r sz a k , b iz o n y o s s á t e s z i e lő t t ü n k : h o g y a h é b e ­
re k tő l á tv e tt p ara d itso m i k o r s z a k tö rté n e te , n e m a z e ls ő é d e n i, m e ly le g e ls ő e r e d e té b e n tsa l.
k a tla n u l d éli fo r r ó é g ö v i v a la (1. a lá b b ), h a n em v a ló s z ín ű le g a zo n k o rsza k i v a la , m id ő n az
é th io p ia i e g y is te n itő i tá lto s o k f ő p a p ja : Á d á m a n é p e g y r é s z é v e l, a k ö zö ttü k s a pogányok
k ö z t k iü tö tt rop p an t v é r e s hartz u tán a v e r e s te n g e r e n , a rá b iá n á t a z eu frá t, tig r is ter ü le te n
le te le p e d v é n , ez z e l a p a r a d itso m i e g y is te n i o r s z á g iá s a la p já t t é v é le , k in e k tsa lá d já b ó l v á la s z ­
tatta k a z tá n a F ő p a p o k , F ő v e z é r e k s k ik e g y ú tta l a le g fő b b b ír á k is v o lta k . — — ím e ig y
le sz a z tá n tisz tá b a n e lő ttü n k , h o g y a v a d á lla to k le g s z ö r n y e b b je i Á d á m e lő tt m e g h u n y á s z k o d ­
v a , m in d n y á ja n já m b o r o k v o lta k . ím e e n n e k o k á t is t s a k m o st ér tjü k m eg a z ő v o lta k é p i
je le n tő s é g é b e n , m ert n em d e : n in ts a T e r e m tő u e k v a d a b b , ön zőb b á lla tja a fö ld h á tá n m in t á z
em b er, m ig t. i. e z a z ő ft’m iv e lts é g é n e k a ls ó , m a jd n e m á lla t i fo k á n ál Iván , a te e n d ő k fe le tt tá-
C*
36

v u lró l sin tse n tisztá b a n . A zo n k is e s z e t sz ü k s é g tő l é s é r d e k tő l v e z e tv e , m in d en t u r a lg ó h a sá ­

n a k é s h ír v á g y á n a k r e n d e lv é n a lá , s a já t fa ja e lle n sz ö r n y ü k ö d v e , e g y e d ü l a tú le rő n ek e n g e d .
A z i l y fé k te le n k e d ö k a n n á l fé le lm e s b e k v o lta k te r m é sz e te se n , m in é l in k á b b sz a p o r o d ta k el
a z o k a z e g y e s tá r s a s á g b a n , é s i g y e z e k ig a z g a tó in a k k e lle a zo n e lv e k fe lta lá lá sá r ó l g o n d o l-
g o d n i, m e ly e k fo ly tá n a z o k a t f é k e z h e t t é k : — é s a m in t j e le n b e n , ú g y a z ő si id őkb en is n em
e g y s z e r tö rtén t, h o g y e z e k a ren d k ö v e tő it, ú g y e z e k ism é t a m a z o k a t z s a r n o k ila g ig á z tá k le ;
s ig y ú g y e g y ik m in t m á sik r é sz e n jó z a n s á g o t n em ism er ő z sa r n o k o k v o lta k . D e v é g r e ta p a sz ­
ta lv á n , h o g y m in é l fe lv ilá g o s o d o tta b b a z em b er, a n n á l in k á b b e n g e d v e v a d sá g á b ó l, a jó z a n ­
s á g n a k e n g e d v e sz e líd ü l, e k k é n t a jó z a n a b b é s er ő se b b k o rm á n y ré sz é r ő l a v a ló ta n o d á k k e ­
le tk e z te k , m e ly e k r e á lja in , a sz a k a d a tla n k u ta tá so k után , a v a ló ta n t e lta lá lv á n , é s m in d e n t:
a z ig a z , sz é p é s jó is te n i tö r v é n y e k h a tá r a i k ö z t r e n d e z v é n , m in d e n k i le lk é b e n m eg n y u g o d v a ,
a d o lg o k n a g y r e n d jé n e k ö rö m e st h ó d o lt. E kkor m é ltá n m o n d h a tta Á d á m : „N e le g y e te k
o ly a n o k m in t a ló s m in t a z ö sz v é r , m e ly e k n e k n in tse n ér te lm ö k , m e ly e k n e k á lló k a t, h a m eg
n em szo ríto d z a b o lá v a l é s fé k k e l, n é k e d n em e n g e d n e k .“ — H a n em e h e ly e tt fo g a d já to k el
o r s z á g lá s i fé k ü l, m in t I s te n k é p é r e s h a s o n la to s s á g á r a te r e m te tt é r te lm e s lé n y e k h e z illik : az
is te n i I g é k e t. í g y é r th e tjü k m e g a ztá n , h o g y az á lla to k le g v a d a b b é s fé k te le n e b b s z ö r n y e : az
em b er, A d ám e fe lta lá lt s z e lle m i fe n s ö s é g é n e k m iért e n g e d e tt o ly ö rö m e st ? m iv e l a m a in g a ­
ta g , ö n k é n y tő l fü g g ő lá z a s o r s z á g la ti re n d sz e r h e ly e tt, k ik i s z e m é ly és vagyon b á to r sá g o t
n y e r v é n , e z e k e t a z : ig a z , sz é p é s jó a z e g é s z e g y e te m is é g r e é r v é n y ű it is te n i tö r v é n y e in e k
o lta lm a k ö z t sz a b a d o n é lv e z é . V a ló b a n id e je v o ln a , h a a z iste n fé lő m a g a s k o r m á n y o k , k ik
en m a g u k r é sz ü k r e k ö v e te lik a jó z a n s á g o t, é s m é ltá n , h o g y v é g r e v a la h á r a a z o ly tso rd u ltig
te lt v is s z a é lé s e k u tá n , a z e m b e r isé g e t e g y e te m e s e n a m in d en v a llá s a la p ító k le g sz a b a d a b b
e lv ű A lk o tó ja á lta l o ly v ilá g o s a n k i j e l e l t : Iste n o r s z á g á n a k é s ig a z s á g á n a k tö r v é n y e i a lá v e ­
z e tn é k sz e r e te tte l. É s a k k o r n in ts k é t s é g , hogy e sz ö rn y ű v a d sá g o k , em b er -e m b er e lle n i
to r z sa lk o d á so k , m e ly e k n em tsa k a p o g á n y n é p e k , d e k im o n d á sr a is sz ö rn y ű , a k e r e s z té n y
v ilá g n em e g y á lla m á t d ú ljá k é s sz ü n te le n a lá a k n á z z á k , é s m e ly e k a v ilá g h ó d ítá sr a tö r e k ­
v ő k tz é lja it ö n k é n t e lő s e g ítik , m in te g y v illá m ts a p á s s a l m e g s z ű n n é n e k . D e ez te r m é sz e te se n
n em m á sk é n t, m in t e g y e d ü l : I s te n o r s z á g á n a k é s ig a z s á g á n a k fe lism e r t m in tá já n sz e r v e z e tt
ig a z , sz é p és j ó tö r v é n y e in e k n y ilv á n o s e lle n ö r s é g g e l v e z e te tt sa jtó sz a b a d s á g é s e sk ü d tsz é k
b e h o z a ta la á lta l e s z k ö z ö lh e tő . — N in ts e n e z e k tő l e fe lv ilá g o s o d o tt k o r sz a k b a n m it tartan i,
h isz e n ír v a v a n : „A k i ig a z á n t s e le k s z ik , a v ilá g o s s á g r a m egyen, hogy az ő ts e le k e d e te i
n y ilv á n v a ló k le g y e n e k , hogy azok I s te n sz e r in t v a ló k .“ — „ V a la k i p e d ig g o n o sz u l t s e ­
le k s z ik , g y ű lö li a v ilá g o s s á g o t és n em m e g y e n a v ilá g o s s á g r a , h o g y a z ő ts e le k e d e te i
m e g n e f e d d e s s e n e k .“ ír v a v a n : „ H o g y a z e m b e r isé g v a la h a jo b b v o lt, é s a z e h e z v a ló v isz-
sz a té r é s e v o lta k é p i tz é lja a b ö lts á lla d a lm í i n t é z k e d é s e k n e k . -------- M in d ez ek b ő l tisz tá n k iv e ­
h ető, h o g y a z em b er e r e d e té r e v o n a tk o z ó h éb er sz á r m a z á s, m e ly a z e ls ő e m b e r e k e t m indjárt
m in t s z é g y e n n e l felr u h á z o tt b e sz é lő , sz á n tó v e tő s b a r o m te n y é sz tő k e t a d ta e lő , n em m ás m in t
já m b o r j ó h is z e m ű s é g e n a la p u lt n é z e t v o lt, m iu tá n m in d e z e k a k é ső b b i e lsz a p o r o d á so k é s in n e n
k e le tk e z e tt s z ü k s é g e k b ő l tá m a d v á n , e z e k k ife jlő d é s é h e z s z e r fe le tt h o sszu -h o ssz u id ő ig é n y e l-
t e t e t t ; é s ig y a m a h a g y o m á n y o k v a ló s z ín ű le g n em e g y e b e k v o lta k , m in t a z é g y p to n ia k tó l jó
h isz e m b e n e lfo g a d o tt k ü lta n o k , m e ly e k a k é ső b b i u tó d o k ra h itk é n t sz á llo tta k á t. — A h it az
e r e d e ti e g é ly ta n b a n ép a z, mi a v ilá g ia k e lő tt, a v ilá g i d o lg o k b a n a : v é le m é n y , n ézet,
h yp oth esis (e g ö r ö g n e k v é lt s z ó : a h y p o -su b -a l s th e s is -té te l, s z á r m a z t a tik ; de n in ts
1 2 3 4 ó 6 7 8 9

k é t s é g , h o g y e z e r e d e tile g a z e lő k é p i n y e lv b ő l v é te te tt, m iu tá n a z n em e g y é b : m in t a tu d a to t
hijánosan pótoló nézet ez is ) ez p e d ig n em e g y é b : m in t a z é sz á lta l e lő z m é n y k é p fe lté te le z e tt, a
1 2 3 4 5 78 98

v a ló tan t k ö z e lítő le g p ó tló n éze t. M in ek le ik é b ő l tisz tá n tű n ik k i, hogy a : h i t a m in t l é ­

n y e g ile g ta rta lm a z z a , n em m á s, m in t : áh i tat (tö r e k v é s ) a tu d atra. — S i g y lá tn i v a ló , h o g y
 37

m in d en hit, m ár ez e n é s z s z e r ü s é g n é l fo g v a , m in é l k ö z e le b b á ll a v a ló h o z, annál tisz te le tr e

m é ltó b b ; de m e n n y ir e n a g y o b b n a k k e ll le n n i e n n e k a k k o r , a m id ő n u g y a n ezen e lő z m é n y ­
k é p feltételez ett é s z s z e r ü s é g e n a la p u lt ta n o k , m in d en le g k is e b b té te lü k b e n a z o k s z e r ű s é g k i­
vívott, u g y a n a n n y i d ia d a la in v a ló k k á é r le lte tv é n , e k k é n t m in d en h iá n y o s n é z e te k tő l m eg -
tisztultan a so h a e lle n té tb e n em jö h e tő ig a z s á g g a l sz em b e n , v a ló v á v á lv á n , ez á l t a l : a h it a
valók a la p ja in : v a ló v a llá s s á (I. e. sz ó ta g i. a 1 2 -ik sz a . j e g y z .) , tu d a ta ttá e m e lte te tt. —
N e m o n d ja te h á t se n k i rólu n k , h o g y m i ezen e lő z m é n y e k k é n t fe lté te le z e tt é s z s z e r ű h itv a llá s
ő sz in te tis z te lő i ne v o ln á n k ; n em , m ert e g y e s e g y e d ü l en n ek le g tis z tá b b é r z e té b ő l v o ltu n k
s z e r e n ts é s e k m in m a g u n k is, m in d e z e k v a ló ir a ju th a tn i. — B á tr a n s z e m é b e n é z h e tü n k te h á t
a m in d e n rend en le v ő h ittan k ö v e tő in e k , m ert m i ő k e t n em h o g y le g k is e b b m é lta tla n s á g g a l
ille tn é n k , sőt m in él k ö zeleb b á lla n a k a z o k sz e r ű sé g v é d te e g y e d ü li ig a z e g é ly ta n h o z , annál
tis z te lte b b e n h ajiu n k m e g h ita la p itó ik elő tt. — A te r m é sz e tb e n n em lé v é n u g r á s, tso d a -e te h á t
m id ő n a z e m b e r isé g az iste n i k o r sz a k v a ló v a llá s á n a k le g m a g a s b á llá s á r ó l, a n a g y s z e r ű ro m ­
b o lá so k fo ly tá n le te r e lte tv é n , sö té t tu d a tla n sá g b a e s e t t ; é s h a e m é ly s é g é b ő l! k im e n e k e d h e -
té si n y itja fe le tt az o k sz e r ű sé g a la p ja itó l e lté r v e , n é h a n é h a m a g u k a h it a la p ító k is h ib á b a s
la z u ltsá g b a e ste k ? E z t m i ép ú g y , m ik é n t a m in d en r e n d en le v ő e g y e d ü l a z o k sz e r ű sé g n e k
hódoló isten félő e g é ly é s z e i, b ö ltse i, tu d ó sa i tsu d á ln i n em t u d j u k .---------É s m o st á tté r h e tü n k
b íz v á st an n ak m eg m u ta tá sá r a , m is z e r in t : a m in d en v a llá s a la p ító k , le g s z a b a d a b b e lv ű a lk o ­
tója, a m i isten i M e g v á ltó n k n em h it, h a n em sz t. Á g o sto n k é n t a h a jd a n i e r e d e ti fe ltá r t v a ló
v a llá sn a k , m e ly a z em b eri n em b u k á sá v a l tsa k nem te lje s e n le tű n t é s e le n y é s z e tt, ú jb ó li fel-
e le v e n itö je , m eg e r ő sitő je s a la p ító ja v o lt. —- A zért m o n d á : „ N e g o n d o ljá to k , h o g y jö tte m a
tö rv é n y n ek é s P ró fé tá k n a k e ltö r lé s ö k r e . N em jö tte m h o g y e ltö r ö lje m , h a n em in k á b b h o g y a zt
b e tö lts e m .“ -------- „M ert a z em b er n e k F ia a z é r t jö tt, h o g y m e g ta r tsa a z t, a m i e lv e s z e tt v a la .“
U g y a n m inő m e r é s z s é g g e l m on d h atn i őt v a llá s a la p itó n a k ? e lle n v e th e tn é M ira b a u d é s R e n a n
k ö v e tő i k ö zü l n em e g y . H isz e n a p o sitiv v a ló tan t, e z e k s p e c ia litá s á b a n fe lle b b e n tö ő sem
volt, m ik é n t a töb b i. S ez bár e lső p illa n a tr a ig a z , d e a z é r t n em k e v é s s é f e ljo g o s ítv a érez zü k
m a g u n k a t Ö t ú jb ól a n n a k á llíta n i, m iu tá n f e lj e g y z e t t á lta lá n o s ta n a i o ly n em ite k , m e ly e k
e g y e s e g y e d ü l s p e c ia lis a la p o n n y u g v ó tu d a to t fe lté te le z n e k , h isz e n ép e b b e n r e jlik is t e n ie s ­
s é g e , m iután a z ö k o r sz a k á b a n , a te r m é sz e ti tu d o m á n y o k te lje s le h a n y a tlá s á v a l n em v o lt h a ­
la n d ó , k i azon k é ts é g te le n ta n o k ig a z s á g a ib a o ly is te n i d e le je s ih le tte l b e lá tv á n , m in t azok
za v a r ja it letu d ta v o ln a g y ő z n i. — I g e n is a z é 1 ő-v í z r ő 1 i m é ly s é g e s e s z m é in e k ig é i, b iz o ­
n y o s s á te sz ik a m ély e b b e n b e lá tó k a t, h o g y ö a v íz n e k a lk o tó e le m e it, e z e k té n y e z ő it, m in ő s é ­
g e it a z ö m ind en u g r á s n é lk ü li ö tö s tő i a la k u lá sá b a n o k fő ile g tu d ta , a z é r t m o n d á : é 1 ő - v i z-
n e k ; — de a k k o r tisztá n á ll e lő ttü n k , h o g y e z e n tér é s id ő b e n le v ő n y ila tk o z a to k sz e r in ti
é s z le lh e tő k tiz e s a la k u lá sa , a z e le v e i v i l á g o s s á g : „ I g e “ o k fő jé n e lő tte azon k ép en tu d v a -
tud ton v a l a ; m ert k ü lö n b e n n em m o n d o tta v o ln a a sa m a r ita i v iz e t m erő a s s z o n y n a k : „ A k i
e v íz b e n (t. i. J á k o b k ú tja v iz é b e n te sti sz o m já t le tsilla p ita n d o ) isz ik , ism é t m e g sz o m ju h o z ik
(m in th o g y a te st m eg sz o m ju h o z v á n , ú jb ól in n i k é n y t e t i k ) - ---------„ V a la k i p e d ig ijá n d ik a b b a n
a (t. i. sz e lle m i) v íz b e n , m e ly e t én a d o k n é k i, m e g n em sz o m ju h o z ík ö r ö k k é , h a n e m a z a v iz,
m ely e t én ad ok n ek i, lé sz e n ő b en n e örök é le tr e forró v íz n e k f e j e .“ S ig a z á n m o n d á , m ert a
k i a z élő -v iz sz e lle m i i g a z s á g á t : a z ő e le m e ib e n , té n y e z ő ib e n , m in ő s é g e ib e n és m in d ez en
tér-id ő b en le v ő n y ila tk o z a to k sz e r in ti é s z le lh e tő k o k fő jé t fe lism e r te , e z z e l a z ö s s z e s tu d o m á ­
n y o k özön e is feltá rttá lön . — E z e k a la p ja in m é ltá n m o n d h a tta a sa m a r ita i a ssz o n y n a k :
„T i a z t im á d já to k a k it nem t u d to k ; m i a z t im á d j u k : a k i t t u d u n k . “ — — „A z Isten :
Lélek, é s a k ik ö tét im á d já k , s z ü k s é g , h o g y lé le k b e n és ig a z s á g b a n im á d já k -“ ---------D e
e z ek et t e lj e s s é g g e l n em m o n d h a tta v o ln a , h a tsa k k é tsz e r k e ttő k é n ti b iz o n y o s s á g g a l tu d v a
n em lett v o ln a elő tte , h o g y : „ K ezd etb en v a la a m a z I g e , é s a z a z ig e v a la a z Iste n n é l, é s az
a z I g e Isten v a la . — E z a z I g e k e z d e tb e n I ste n n é l v a la . M in d en ek ez á lta l te r e m te tte k , é s ő
38

n á la n é lk ü l sem m i sem te r e m te te tt, v a la m i ter em te te tt. Ö b en n e v a la az é le t, é s a z é le t v a la

a z e m b e r e k n e k a m a V ilá g o s s á g o k . — „ É s ez a V ilá g o s s á g a s ö té ts é g b e n fé n y lik , d e a s ö t é t s é g
m e g n em e s m é r te .“ ---------ím e itt a v e lő , m ert e z e k a la p ja in a le g h ite tlc n e b b is b e lá th a tja ,
h o g y tu d v a v o lt e lő tte , m ik é n t lön a z : I g e te stté . — I g e n is tsa k ezek tu d a tila g fe lism e r t
a la p ja in m o n d h a tta : „ É n v a g y o k a v ilá g n a k a m a V ilá g o s s á g a : a k i k ö v e t en g em nem j á r a
se té th e n , h an em é le tn e k v ilá g a lé s z e n a n n a k .“ — Ily n a g y s á g o k a t n em m ond ott, de n em is
m o n d h a to tt ta n á r ó l e g y e t le n e g y h ita la p itó se m , m ert e z e n k é z e n v e z e te tt k ü lö n le g es ta n o k
fe lis m e r é s e in , m e g sz ű n t v o ln a h it le n n i, s a zo n n a l a le g tisz tá b b v a ló v a llá s k é n t tiin t voln a fel.
A zért ta n itá : „H a e z e k n e k tsa k a n n y i h ite lt a d u n k , 'm in te g y m u stá r m a g (ér tv é n az okszerű
á p o lta tá s a la tt a ta n tö k é le te s b tilé s t) r o p p a n t te r e b é ly ly é n ö v e n d i fe l m a g á t.“ — A zért pa-
r a n t s o lá : „ L e g y e te k t ö k é le te s e k m ik é n t m e n n y e i A ty á m ; — m iv e l az á lta la h ird etett h a ­
g y o m á n y a in tu d v a v o lt e lő tte , m is z e r in t : a z I s te n k é p é r e s h a s o n la to s s á g á r a ter e m te tt em ber,
m ih e ly e s t a v a ló tu d o m á n y fe le tt k io k u la n d , e z e k k iv ív á s a é p e n n em ta r to z ik a le h e te tle n sé ­
g e k so rá b a . S ő t ts a lk a ta tla n u l tu d v a v a la e lő tte , h o g y e n n e k m ú lh a ta tla n u l b e k e ll k ö v e tk e z n i,
m ih e ly e s t a z : E le v e i v ilá g o s s á g , é s a z élő -v iz m é ly s é g e ib e b e lá ta n d u n k . — D e ez á lta l te lje s
tis z ta s á g á b a n b e v a llo tta , h o g y a v a k h it, h a b á r a le g te k in té ly e s b h ita la p itó ta n á n ép ü ljö n is,
é s a z ig a z s á g g a l b ár m e n n y ir e e g y e z z é k m e g , m ik é n t k ö z e lítő le g a h é b e r e k é a z e r ed eti Moj-
z e s é i n ; d e h a a z , a z o k s z e r ű s é g le g tis z tá b b a la p já n a v a ló tu d o m á n y o k té n y e in k ís é r le tile g
sz e m tő l sz em b e , a s z e lle m e t te lje s e n m e g n y u g ta tó m ódon be n em b iz o n y íth a tó , m in t e lé g te le n
a fe ltá r t v a ló v ilá g -v a llá s r a so h a n em e m c lk e d h e t ik ; é s a z e m b er i-n em et annak v o lta k é p i
is te n i r e n d e lte té s é b e n , a tu d a t k o r sz a k á r a , a d o lg o k a m a n a g y r e n d jén ek m a g a s p oltzára, a
h o l m ár a z em b eri-n em sz t. Á g o s to n k é n t k é ts é g te le n ü l v o lt, so h a n em v e z e th e ti v i s s z a . --------
T s a k a z ig a z ta n o k a la p ja in é p ü lt v a llá s a v a ló , m ert a n n a k a le g sz ilá r d a b b s z ik la fe s z e s s é g ü
a la p ja , m in d en id ő k ö n á t a le g sz ig o r u a b b a n k ö v e te lő ig a z s á g g a l sz e m b e n , so h a e lle n té tb e
n em jö h e tv é n tiiz f e s z e s s é g ü s le ro m b o lh a tla n . A z é r t m o n d á : „ N ln tse n se m m i o ly e lr e jte te tt
d o lo g , m e ly n e k m eg nem k e ll je le n te tn i, s n in ts o ly tito k , m e ly n e k m e g n em k e ll tu ­
d a tn i.“ ---------E z e k é s h a so n ló k é r t m é ltá n m o n d h a tju k J é z u s t: v a llá s a la p ító n k n a k , m iu tá n ö
n em e g y e s n e m z e te t k e g y e lő p á rto s, h a r a g o s, b o ssz u ló iste n t, h an em a v a ló f e lt á r t : K e zd etb e n
v a la a z „ I g e “, a v a ló tu d o m á n y n y a l so h a e lle n té tb e n em jö h e tő , a z e g é s z em b er i-n em et á t k a ­
roló j ó s á g o s Iste n t - „ K i s e m e g n em tsa lh a t, s e m e g n em t s a l a t a t h a t i k á l l í t o t t fel. K it ö tisz ta
o k fő i ig a z s á g á b a n tu d a tila g fe ltá r v á n , m in t j ó s z e lle m e t a ro m lo tt tu d a tla n pogány n ép b i-
lin tse , — ú g y a zsid ó p a p o k p á rto s h ier a rc h ia i, m in d e n ig a z s á g s z e r e tc tb ő l, tü r ele m b ő l k iv e t ­
k e z e t t s z e n v e d é ly e i a ló l k isz a b a d ítv á n , é s s z á r n y a ir a b o tsá tv á n , az e g é s z em b eri-n em b o l­
d o g s á g á r a á t a d o t t .---------N e m n e m te le n e g y e s e k é r d e k e it h a jh á sz ó ta n o k e z e k , m ik é n t e g y
n é m e ly t é v e lg ő k v é l i k . ---------N y ílta n b e v a llju k teh á t, h o g y az ö h á r m a s : a z ig a z , sz é p é s jó
e lő z m é n y e s ta n a in a k d e le jtü k é n t e lig a z o d ó c o m p a ssa n é lk ü l, a pogány k o r sz a k a n n y i ezer
é s e z e r é v e k z a v a r ja i u tá n , so h a s e tu d tu n k v o ln a a mi p á r a tla n , v a ló s á g o s is te n i ered etű
n y e lv ü n k lé n y e g e s s z a v a in a k le ik é b e ö rö k id ő k r e é r v é n y ült b ö ltse lm e fe le tt tu d a tila g k io k u l­
n i. -------- I g e n is ő v a la a z e g y e d ü l, k i v a llá s ta n á n a k s z ik la f e s z e s s é g é t tu d v á n , a zt ü v e g h á z i
n ö v é n y k é n t a z id ő v ih a r ja itó l m ik é n t a p o g á n y m itu s k e z e lő i, s töb b h it a la p ító k , k ö ztü k M a­
h o m ed is te v é n e k , n em fé lté . — A z é r t m o n d á : „ É s v a la k i sz ó la n d a z em b e r n e k F ia e lle n ,
m eg b o tsá tta tik n é k i ; d e v a la k i s z ó la n d : a sz t. L é le k e lle n , n em b o tsá tta tik m e g n é k i sem e
v ilá g o n , sem a m á s o n .“ — M ib ől v ilá g o s a n k iv e h e tő , h o g y ő a ta n tö k é le te s b ü lé s t n em h o g y
m e g e n g e d te , ső t k ö v e tő in e k le g e ls ő k ö te le s s é g é v é té v é , azért t a n i t á : „ K e r e ssé te k elő szö r
Is te n o rs z á g á t é s a n n a k ig a z s á g á t é s m in d a z o k m e g a d a tn a k n é k te k .“ — A zért h agyá m eg,
ti p e d ig a m e n n y e i A ty á h o z ig y im á d k o z z a to k : „ J ö jjö n e l a te o r s z á g o d , le g y e n m eg a te
a k a ra to d m ik é p e n m en n y b e n — t. i. a z ig a z , sz é p é s j ó tö r v é n y e id o lta lm a a la tt — v a g y o n ?
a z o n k é p e n le g y e n itt a fö ld ö n — t. i. m in o r s z á g la ti re n d sz e r ü n k b e n — i s . “ m iv e l j ó l tu d ta,
 39

h o g y h a a z ő m e g h a g y á s á b a n sz e lle m b e n im á d a n d ju k a m in d e n e k U rá t, forró im á n k b etölt·

v é n a m en n y e t, a z I g e tsa lh a ta tla n u l te s tté v á l a n d . -------- A zé rt m o n d á : „ S z e r e s d a te U ra d a t
Isten ed et te lj e s sz iv e d b ő l, te lje s le lk e d b ő l m in d e n e k f e le t t .“ — — „ N e m tsa k k e n y é r r e l é l a z
em ber, h a n e m Iste n n e k m in d en I g é iv e l, m e ly a z ő sz á já b ó l s z á r m a z ik .“ — „ A d d m e g I s te n ­
n ek a m i I s te n é , a T s á s z á r n a k a m i a T s á s z á r é .“ —- „ S z e r e s d fe le b a r á to d a t, m in t te n m a g a -
d a t.“ — „ N e ted d m á sn a k a zt, m it m a g a d n a k té te tn i n em ó h a jta n á l.“ — A z é r t t é v é k ö te le s ­
s é g ü n k k é : h o g y öt k ö v e ssü k , h o g y k ere sz tü n k et, b é k é v e l v is e ljü k , h o g y s z e líd e k , a lá z a to s a k ,
b é k e tü r ö k é s a d a k o z ó k le g y ü n k , h o g y a z e lle n ü n k v é te tte k n e k m e g b o ts á s s u n k , h o g y e lle n s é ­
g e in k e t sz e r e ssü k é s a z o k k a l j ó t te g y ü n k , é í tsa k z ö r g e s sü n k s m e g n y itta tik n e k ü n k sa t. sa t.
M iv e l j ó l tud ta, h o g y h a m i e z e k e t n em tsa k s z á jja l, h a n e m te tte l k ö v e tv e , p a r a n tsa in a k p o n ­
to s a n m eg fele lü n k , v é g r e a z á lta la k ije le lt ig a z s á g n a k a z o n k é p e n i tis z ta fo r r á sá r a ju ta n d u n k ;
m i á lta l u g y a n ezen ta n o k o k sz e r ű s é g é é r t k is z e n v e d e tt á r ta tla n s á g a a n n á l in k á b b tű n v é n fe l,
a n n á l tiszte lte b b en h a jo la n d m e g , a le g m e g á to lk o d o tta b b a th e is ta is, a z ö s s z e s em b er i-n em re
k ih a tó le g ü d v ö seb b ta n a i elő tt. — — M ert k i v o ln a e z e k le le p le z é s e in a zo n m é g á ta lk o d o tt
v a k , k i be n e lá tn á , h o g y ő le g ü d v ö se b b sz e n t ta n á t a z em b eri-n em , ú g y fö ld i, m in t m e n n y e i
ö rö k b o ld o g sá g á n a k m e g a la p ítá s á r a lio z á . — — N e m n e m ! n em n e m te le n h a sz n o t h a jtó é r ­
d ek b ő l h ozatott e tan , m ik é n t e g y n é m e ly e k v é lik , n em h itr e g e ez, m ik é n t a h a jd a n i p o g á n y
g ö rö g ö k é s ró m a ia k n e v e z é k e g y e d ü l a z s a r n o k sá g n a k k e d v e z ő h it v a llá s u k a t ; h a n e m a le g -
tsa lh a tla n a b b v a ló v a llá s , h o g y m in d a n n y ia n e g y á lta lá n o s, k ö z ö n s é g e s v ilá g -v a llá s r a , v é g t e ­
le n k e r e s z té n y i b o ld o g sá g r a ju ssu n k . — V a ló b a n a b ö lts e k -b ö ltse azon ta n t, h o g y m ire k e l­
le s s é k tö r e k e d n i a z e m b e r i-n em n ek , so h a b ö ltse b b e n é s rö v id e b b e n le n em te h e tte , m in t m i­
d őn le g lé n y e g e s b t e e n d ő in k e t : „ M ia ty á n k -já n a k “ o ly m in d e n n a p i im á d s á g á u l le te v é n , a zt
sz ellem b e n ten n ü n k r e n d e lő ; — m ert j ó l tu d ta , h o g y h a e z t h o z z á m é ltó la g , le lk e t m e g n y u g ­
ta tó m ódon m in é l á lta lá n o sa b b a n fo g ju k t e n n i : Im á n k b e tö ltv é n a m e n n y e t, a z I g e ts a lh a ta t­
la n u l te s tté v á la n d . — — Im e e m ü v ü n k fe la d a ta is n e m egyéb, m in t ugyan azon: „M i­
a t y á n k “ m a g y a r á z a ta s lé n y e g é b e n i fe ld e r íté s e , s m e n n y i id ő fo g ig é n y e lte tn i, m ig a n n a k
le g tisztá b b ér telm e a z iste n fé lő b ö lts e k tő l, tu d ó so k tó l é s e g é ly é s z e k t ő l v é g le g e s e n b efejez te -
tik . N e k e ts e g te s s ü k te h á t m i h itv á n y b a lg a ta g o k m a g u n k a t a z z a l, m in th a m i a z em b eri-n em
b o ld o g sá g á r a , a z ö b ö lts e k -b ö ltse k k ö v e k é n ti ta n á n á l v a la h a o k o sa b b a t d e r íth e tn é n k fel.
154) Magyaráz, e z en sz ó ily ér tele m b en ts a k a m i n y e lv ü n k b e n h a sz n á lta tik , ig y
nem m o n d h a tn i: fra n tziá zo m , b o lg á r o z o m sa t., s m ié r t? m iv e l n y e lv ü n k ez e g y e te m e s n a g y ­
e g é s z tér é s id őb en le v ő n y ila tk o z a to k sz e r in ti é s z le lh e tő k fe ltá r t e r e d e té t, tu d a tila g ta r ta l­
m a zz a n y e lv is é g e b ö ltselm éb en b e v é s v e , m in e k k ö v e tk e z té b e n s a já t lé n y e g e s s z a v a in a k le i­
k é b e le te tt b e v é s é s e it, m in d en m á s n y e lv e k s e g e d e lm e i n é lk ü l, m a is t é n y le g b e b iz o n y íth a tja .
E z a ztá n az ig a z i, iste n i e r ed etű le g tö k é le te s b n y e lv , m e ly a n n y i e z e r é s e z e r é v e k u tá n sem
v á lto zo tt az ő le lk i b e lb e tsé b e n ; é s ép a zé rt n e v e z te te tt e p á r a tla n n y e lv : m a g y a r n a k ,
m iv e l a m int u g y a n e z e n sz ó a z ő lé n y e g é b e n v fe lé ta r ta lm a z z a : ere a g y a m , e sz e m , s z e lle ­
m i m ü vem tud ata tö k é ly é t érv én el, e z z e l a z e r e d e t ( g e n e s is ) a le g k ü lö n b ö z ő b b n y e lv is é g e k -
be b e v é s n i tö r e k v é s, m in d en e g y é b n e m z e te k k ö z t m e g sz ű n v é n , a n y e lv a la k u lá s b e v é g z e tt
tén y e b e fejez te te tt. — N in ts k é t s é g , h o g y a m a g y a r n y e lv v o lt a le g ő s ib b id ő b e n az ö ssz e s
tud ós v ilá g á lt a lá n o s : v a llá s , o r s z á g lá si, tö r v é n y k e z é si, o k ta tá s i, o rv o si, b ö lts é sz e ti sa t. k la -
s z ik a i n y e lv e ; — m ert ez v a la a z ö s s z e s tu d ós v ilá g a z o n le g n e m e s e b b é s le g m a g a s z to s b tö ­
r e k v é s é n e k le g fő b b n y e lv is é g i tsú tsa , m e ly n é l fo g v a a v é g t z é l : t. i. a k é ts é g te le n e g y Iste n
ta n á n a k tu d atát, a n y e lv le ik é b e b e v é sn i e lé r e tv é n , e z z e l a z ö s s z e s tu d ó s v ilá g sz e lle m szó ra ­
já t ts illa p itó k ö z lö n y é b e n m in d e n k i m e g n y u g o d v á n , k ik i a z ig a z , sz é p é s j ó is te n i tö r v é n y e i­
n ek re n d jéb en j á r v á n el, e z z e l a d o lg o k n a g y r e u d jé r e tért. — E m b er, lé g y teh á t b ár k i, s
bár m ely n e m z e t fia, n e ir ig y e ld e n y e lv e t, m ert h a e z a z ő m e g h o ltn a k v é lt h a m v a ib ó l p hoe-
40

n íx k é n t ifiod tan ú jb ó l fe lé le n d , feltá ra a d a n d e z z e l s a já t d éd -d éd ő se ite k n e k a m a ó r iá si sz e lle m ­

k o r sz a k n a g y r e n d jé t m e g a la p ító in a k h a lh a ta tla n sz ellem eik is, k ik m in d ez en n a g y s á g o k k i ­
v ív á s á b a n fá ra d o z ta k . Itt teh á t a z id ő , a m id ő n m in d e z e k n e k a z ő h a lo ta ik b ó l fe lk e li tám ad -
n io k . — É s m o st N é m e t a t y á n k f i á i! ti k ik h a jd a n ta , m in t : H erm io n o k , Iste v o n o k , I n g e v o -
n ok a S é m itá k b é k é s , ö n k é n y te s ts a tlo s s a i s z ö v e t s é g e s e i v o lta to k , a ti iste n fé lő le g b ö ltse b b
é s le g b e fo ly á s o s a b b tu d ó sa ito k a t k é r j ü k : n e e n g e d jé te k s a já t iv a d é k a ito k á lta l en m a g a tu k
a la tt a fá t o k ta la n u l v á g n i, m er t j ó l m e g je g y e z z é t e k ír v a v a n : „ N e b á n tsd a M a g y a r t“ ; —
é s m iért ? m iv el, h a a k io k u lá s ter én , a m i is te n i er e d e tű e ls ő sz ü lö tt n y e lv ü n k e t a lá a k n á zv a
m e g se m m isite n d ite k , en m a g a tu k is s z é t d u la tv a v é g s ir b a d ő ltö k , m in th o g y a'ti n y e lv isé g tü k -
b en ig e n g y é r e n ta lá lh a tó lé n y e g e s s z a v a ito k le ik é b e v é s e tt b ö ltse lm é n , h a a fe ltá r t tu d at ta
n a i, m in t em b erre a le g b e ts e s b e k , a fö ld sz ín é rő l a p o g á n y k o r sz a k o ly h o ssz a n ta rtó dulá-
s a in m é g e g y s z e r e ltű n n é n e k , a z t a z ö s e té ts é g é b ö l n á lu n k n é lk ü l, so h a tö b b é k ie m e ln i k é p e ­
s e k n em le s z te k . T u d v a v a n , h o g y a j ó s á g o s Iste n n em b ü n tet b o tta l, h a n e m a k i b en n e nem
b íz ik , e lv e s z ti a z é s z le g d r á g á b b k in tsé t. — E z v o lt a p o g á n y k o r sz a k m e g é r d e m le tt le g fő b b
o sto ra , in n en a fo ly to n o s ő r jö n g é s e k lá n tz o la ta -
155) H a e z e n fe ls z e r e lé s t e g y e d ü l a k iá lló fo g a k é s k ö rm ö k b en k e r e s s ü k , a k k o r ig a z ,
h o g y e te k in te tb e n s o k v a d á lla to k fe lr u h á z ta v é d e s z k ö z e itő l tá v o l á llu n k ; — d e ez en ön v éd te
e s z k ö z ö k , a z á lla to k n á l is k ü lö n b ö z ő k , ig y a z o r o sz lá n , tig r is n é l s a t. a k iá lló fo g a k é s v is s z a ­
h ú zh ató k ö r m ö k ; — a z e le fá n t a g y a r a i s o r m á n y a ; a m é r g e s k íg y ó k h a lá lt h ozó m a r á s a i;—
a z e r g é k ro p p a n t s e b e s s é g ű s z ö k d é t s e l é s e i; — a sk o r p ió m é r g e s s z ú r á s a i; — a m éh ek és
d a r á z so k fu lá n k ja i sa t. A z em b ern él p e d ig a z é s z h a ta lm a m in d a z o k a t s o k k a l h átráb b s z o ­
rítv á n , ig y lön le h e ts é g e s s é , h o g y a z á lla to r s z á g fe le tt d ia d a lm a sa n k iv iv á e g y e d ü li u ralm át.
,5(i) N o e , a z : o e = 0 = 0 , s ig y N ő , a z a z e tö rtén eti sz ó b a n b e v a n v é s v e , h o g y a
n ők e g y n e jü s é g i, e g y e n j o g ú s á g á t p á rto ló is te n i o r s z á g la ti r e n d sz er , a v iz ö z ö n tö l m e g m en te tt
N o c p á tr iá r k á n k tó l: n őt, sz a p o r o d o tt, te r je d t, in d u lt k i ú jb ó l. V a g y is a v íz ö zö n elő tti le g r é ­
g ib b e g y is te n itő i k o r sz a k tö r té n e te , a z ő io i jó ta n á b a o lv a d v á n , tő le in d u lt k i ú jb ól. — N o é
v f e l é : e (ez) ó n ; tu d ju k , h o g y az e g y is te n ió i j ó ta n a é g y p to n : Ón v á r o ssá b a n re jte te tt e l, é s
ép a z é r t n e v e z té k e l a z t a p o g á n y o k : Ó n v á r o s sá n a k , m iv e l a tö b b n ej ő s é g h e z , k its a p p o n g ó
é le th e z sz ító ra k o n tz á tla n p o g á n y k á m ita i p á r to so k , a m a iste n i ta n o k a t m a g u k r a s zsa rn o k i
te r v ö k r e ó n -s u ly ly a l n e h e z k e d ő k n e k te k in tv é n , o tt ta r to ttá k . — S ő t a h é b e r : N o a h , v fe lé
s e j p e s e n : h a-on , h a jó n j e le n tv é n , a rra u ta l, h o g y h a jó n , v a g y h a jó á lta l m e n te te tt m e g N o e a
vizö zö n tö l; é s íg y e z e n tö r té n e lm i sz ó is, a m i n y e lv ü n k e le m e z é sé n é r th e tő m e g a z ő lé n y e g é b e n .
157) S e m v a g y S z e m ez v fe lé : m c s zsze, a z a z tö r té n e ti sz e m p o n tb ó l o n n a n , m i­
v e l : a három te s tv é r a r o p p a n t v é r e s h a rtz k ö v e tk e z té b e n b e á llo tt b é k e k ö té s u tá n , három
ir á n y b a n m e ssz ir e tá v o z ta k e l e g y m á s t ó l ; — v a g y ta lá n o n n a n , h o g y K á m fo n d o r k o d á sa i e l­
le n é b e n s z e r fe le tt e lő r e l á t ó : s z e m e s v o lt. D e a S e m e ln e v e z é s is tö rtén eti a la p o n n y u g sz ik ,
a zo n sz em p o n tb ó l, m i v e l : a z ő n é p e is, m á s a jk ú n é p e k k e l ö s s z e v e g y ü lv é n , e z z e l is te n i v a l­
lá sá t, e r e d e ti n y e lv is é g é t é s is te n i o r s z á g la ti r e n d sz e r é t is n a g y r é s z b e n e lv e s z tv é n , ts a k nem
s e m -m iv é lön .
158) C hám , v a ló s z ín ű le g : T s á m , d e le g v a ló sz ín ű b b e n : K á m v f e l é : m á k , a m e sé k h a ­
g y o m á n y a in sz e r fe le tt er ő s é s z ö m ö k é s ig y o ly m a g o s, m in t s z é le s v o lt, s tsa k u g y a n a z ily
n ö v é sü e k k itű n ő e r ő v e l b írn a k ; a m á k s z ín é t ő l: fe k e te , t u la j d o n s á g á t ó l: b ó d itó , s ig y fe k e te ,
h ó d ító le lk ű . — T s á m v f e l é : m á s t t. i. n em a v a ló , ig a z Iste n t, hanem sz o b r o k a t, b á lv á ­
n y o k a t im á d ó . — A z ős m esék h a g y o m á n y a in : T so m a , v a ló s z ín ű le g : m o t s ' w s le ik é tő l,
a z o k sz e lle m é b e n t. i. k ik b e n n e a b á lv á n y z á st, n ő i k its a p o n g á s t, z s a r n o k s á g o t u tá ltá k . —
H a a fen te b b i tö rtén elm i s z a v a k e le m e z é s e ir e v is s z a p illa n tu n k : A b rá m o t ts a k k éső b b , m id ő n
s z e r fe le tt e lsza p o r o d o tt n é p e , n e v e z é k : A b r a h á m -n a k . — í g y J á k o b ts a k a k k o r n e v e z te te tt
 41

e l Izra eln ek (1. e sz ó e le m e z é s é t a 4 4 -ik sz . a .) m id őn m a g á t és összes n é p é t m e g m e té lé . S

ig y látni v a ló , h o g y a le g r é g ib b id ő b e n a tö rtén elm i n e v e k , m a g a sb e s e m é n y e k s z e m p o n tjá ­
ból á ta la k u lv á n , n em tsu d a h a u g y a n azon tö rtén elm i n e v e t v á lto z ó a la k b a n lá tju k f e lj e g y e z ­
v e lenni. í g y A tillá t b iz o n y á r a a zért n e v e z té k e l ig y , m iv e l a n é p é lé r e á llv á n , a n n a k A ty a i
iletet ilő o r s z á g la to t e s k ü v e l Ígért.
1&9) J á f e t v f e lé : t e - f á j , v a ló s z ín ű le g S e m iste n fé lő te stv é r é tö li fá jd a lm a s e lv á ­
lá s á tó l. — V a g y J a f e t v f e lé : t e - f a j ° ü , v a ló s z ín ű le g o n n a n , m iv e l a sz itá lta n tis z ta S z ity -
ty a m a g y a r a jk ú n é p e t, a n n a k e g y is te n itő i v a llá s á v a l, o r s z á g la tá v a l s n y e lv é v e l Iste n o lta l­
m á b ó l ö, s u tód ai m e n te tté k m e g a v é g e n y é s z e ttő l. N in ts k é t s é g , h o g y fő le g ö v o lt az, ki a
n ő k e r k ö lts tisz ta e g y n e jü s é g i h á z a s é le té t fo ly to n fen ta r tá . In n e n m id ő n fé r je ik tá v o la b b
h a r tz b a m en tek , h ű sé g ü k m e g ó v á sa te k in te té b ő l, n em i ö sz tö n ü k le ts illa p it á s i s férfiú i e r ejü k
fe n ta r tá s i sz em p o n tjá b ó l b iz o n y o s n ö v é n y ó v sz e r r e l é lte k .
16°) E r e d e t i , s e jp e s e n : t i e d - d e r e , dj er e, g y e r e , m ert a m i p á r a tla n n y e lv ü n k ­
b en van az e r ed et ( g e n e s is ) fe lv ilá g o s ító ta n a , b ö lts é s z e tile g le té v e .
,61) E z t e z e n le g r é g ib b h a g y o m á n y : A m a g y a r o k é lő Iste n e , b iz o n y ítja , d e hogy
elő d e in k a le g r é g ib b é v e s ü lt p o g á n y id ő k b e n is e g y Iste n t im á d ó k v o lta k , b iz o n y ítja : T h e o .
p h ila ctu s sa t. 1. fen teb b .
I6'2) K i n e v e t v f e lé : t e - v é n - i k , n e m d e Írott h a g y o m á n y k é n t, a fe d e tle n ü l m a ­
radt szem érem r é s z e k e t te tte g ú n y t á r g y á v á .
163) F e d v é n , azaz: n e - v « d m a g a d , v a g y is n e ta g a d te tte d e t, h a z u d sá g g a l n e
tető zd b iin öd, fen n v a n a z é lő Iste n ! k i g o n d o la ta in k r e jtv é n y e it is tu d v á n , tu d ja m it c s e le ­
k e d té l, é s m in th o g y K ám te tté t ta g a d n á , m e g á t k o z á őt.
16i) Atkoz v f e l é : z o k°gva, sírva t á v oaott tő le , m id ő n m e g g y ő z ő d ö tt, h o g y m ily :
n y a k a s , k o n o k , rom lo tt, e lv á s o tt, fe k e te le lk ű , Is te n t n em félő g o n o sz ( a z a z : oszlásra n o g at° ) ;
1 2 3 4 5 » 24 5 3 2 1

és m e g v a la g y ő z ő d v e , h o g y e z é r t le h e te tle n , h o g y Is te n m e g n e b ü n te sse , o sto r o z z a p á r to sa i­

v a l é s a z o k u tó d a iv a l e g y ü tt. — — D e h a te k in te tb e v e s z s z ü k a le g s z e líd e b b já m b o r , is t e n ­
félő le lk ü le tű A ty á n a k á tk á t, a k k o r s o k k a l n a g y o b b n a k k e lle le n n i a fe n te b b i h a g y o m á n y o s
tis z te le tle n s é g n é l a z o k n a k , m e ly n é l fo g v a a z t K á m r a k im o n d á . N e tsu d á lk o z z é k te h á t se n k i,
h a a v a ló tö rtén et a p o g á n y é g y p to n ia k tó l e ltitk o lta to tt, m ert n é k ie k m in d e n áron K á m o t
k e lle p á rto ln i, h o g y lá s s a a b u ta ts e ls z ö v é n y k e d ő p á rto s p o g á n y n ép , m ily t s e k é ly s é g é r t m on ­
d a k i fiára a z á tk o t. — D e ír v a v a n : N in ts e n se m m i o ly e lr e jte te tt d o lo g , m e ly n e k m e g n em
k e ll je le n te tn i, s n in ts o ly tito k , m e ly n e k m e g n em k e ll t u d a t n i .-------- H o l r e jlik te h á t a n n a k
v o lta k é p i tö rtén elm i titk a ? L e g v a ló sz ín ű b b e n e tö rtén elm i s z ó b a n : á t o k , m e ly az ő le lk i
1 2 3 4

e le m e z é sé b e n a n n y i, m in t a z : A , v a g y is a z e r e d e ti e g y is te n i t a ^ t, m e ly b e n a z o n ism e r e te k :
2 I

o k °k i« ü tá m o g a tv a v a lá n a k , t o kostól; lá d á stó l, s z e k r é n y e s tő l e g y ü tt, a m in t a z ő sm e sé k ha-

3 4 2 3 4

g y o m á n y a in k itű n ik , v a ló s z ín ű le g : E g id a n a (é g i-ta n -a ) s e g íts é g é v e l o ro z ta e l . ---------É s m iv e l

a zt a le g jo b b A ty á n a k te lj e s s é g g e l v is s z a a d n i n e m a k a r ta , in n e n k e le tk e z e tt a z Iste n tő l is
h ely b en h a g y o tt n a g y sz e r ű á t o k . --------- A k i v is s z a e m lé k e z ik , h o g y a z : io - i ta n tsa k u g y a n
é g y p to n K ám e g y k o r i b ir to k á b a n v a la e lr e jtv e , e sz ó h e ly e s e n fe lfo g o tt le lk i e le m e z é s é n n em
k é t e lk e d e n d .---------H a m e g e m lé k e z ü n k a rra is , h o g y a h é b e r e k le g fő b b e r e k ly é j ü k e t : a tiz-
p a r a n tso la to k a t, sz in te ily to k , lá d a , s z e k r é n y b e n ta rto ttá k , a k k o r k ik i e lő tt v ilá g o s a n á l l h a t :
L eh et-e b e tse sb fr ig y -sz e k r é n y , m in t a z, m e ly b e n a v o lta k é p i e g y Is te n p o s itiv ta n a o k o k k a l
tá m o g a tv a , m in d en k i sz e lle m sz o m já t k ie lé g ít v e , b ö lts e k -k ö v e k é n ti k in ts k é n t ta r ta to tt ? bi-
zo n n y á ra n e m . ---------í g y a ztá n n em tsud a, h a e z e n le g íe n s é g e s b k in ts e lr e jté s é v e l, a S em -
J a fe tie k is id ő fo ly tá v a l a z e r e d e ti v a llá s lé n y e g e fe le tt ö s s z e z a v a r o d v á n : a z h itté s ü ly e d t a lá .
42

Mis) N é g e r , n iám n iá m o k , m ór, sz e r e tse n sa t.

1,i6) N i m r ó d , e n i m - r ö d , a z a z K ám ö r ö k sé g é n a n ép en jém , en y ém , s a já to m :
ród, ü sd , v er d , h a v a k o n n em e n g e d e lm e sk e d ik . ím e ez v a la a p o g á n y id ő k b en a z sa r n o k o k
lő e lv e , m ert ök n em Iste n ig é iv e l v e z e tté k a n é p e t, h a n e m e r ő sz a k k a l.
107) M in th o g y a ts illa g á s z a ti, p h y s ik a i, v e g y é s z i sa t. e s z k ö z ö k e le n y é sz te k , ső t h a
tu d tá k v o ln a a zo n ta n o k v a ló s á g a ir ó l e g y n é m e ly e k e t m e g g y ő z n i, d e m in th o g y ezen ta n o k a t
a z is k o lá k sz é td u lá sá v a l, a m a ro p p a n t k a ta sz tr ó fa u tán , a z uj n e m z e d é k v é r é b e á t nem t e s t e ­
s íth e tté k , e k k é n t ép ú g y , m i k é n t : M ii. T h a le s, k i a z io n ia i is k o la m e g a la p ítá s á v a l em e tiszta
ta n o k a t e lm é le tile g sz in te ism e r te s ta n íto tta ; — d e m iv e l a h iá n y z o tte lő z m é n y e s te r m é s z e ti­
ta n o k k ö v e tk e z té b e n , a z t o k o k k a l tá m o g a tn i s a n é p z ö m é b e á tü ltetn i, v a g y is a k ísé r le te k té-
n y e in a z o k ig a z s á g a ir ó l m e g g y ő z n i n em tu d á, fa lr a h á n t b o rsó k én t sz é th u lv á n , a m in t T h ales
a la tt, ú g y a z é g y p to n ia k n á l is s ik e r te le n e k k é v á lta k v o ln a .
1es) Itt a zo n b a n a le h e tő le g r ö v id e b b ö ssz v o n a tb a n a z t j e g y e z z ü k m e g , h o g y e b ün­
te té s n em e, k iv é v e a z e x q u is it sz á n d é k o s g y ilk o s s á g o k a t, m e ly e k te lje s e n b e b iz o n y ítv a v a n n a k ,
so h a é s sem m i szin a la tt v é g r e n e h a jta ssa n a k ; n e h o g y a m in t a szom orú p é ld á k ta n ú sító k ,
á rta tla n o n tö rtén jé k a h a lá lo s k iv é g z é s , m i m in th o g y a z o k k a l is m e g tö r té n t, s z o lg á lja n a k
in tő p é ld á u l a r r a : h o g y a m it v is s z a n em a d h a tu n k , e l s e v e g y ü k .
169) V e g y e m in d e n k i f o n t o ló r a : h o g y a z e g y e s e r k ö ltsö s tsa lá d o k te s z ik az á lla m
s z e r v e z e t a la p já n a k le g k ie s b é s le g sz ilá r d a b b ta lp k ö v é t, m er t m in él tisztá b b r a jo k a t b o tsá ta -
n a k e z e k sz é t, a z in n e n g y a r a p o d o tt á lla m is a n n á l e r k ö ltsö sb le e n d . M itse te k in tsü n k teh á t
a p o g á n y k o r sz a k ta lá lta a z o n r o m lo tt b u v ó a jto ts k á t k e r e s ő v é d v é r e , m isz e r in t: a z á lla m az
e g y e s tsa lá d o k ü g y e ib e m it s e a v a tk o z z é k . Mi is e z t m o n d ju k , h a a m a ü d v , a k ö z ö s tsa lá d fő k
e g y e n jo g ú s á g á t m ib en se m v e s z é ly e s z te tv é n , a z á lla m s z e r v e z e t e r k ö ltsö s tz é ljá v a l se m jö n
e l le n t é t b e ; d e h a a z o n ü d v n e ta lá n e g y o ld a lú s ig y a tsa lá d fő k b ár m e ly ik e g y e n jo g ú s á g á t
sé rtv én , a k ö z ö s á lla m k it ű z ö t t : ig a z , sz é p é s j ó ü d v ö s t z é ljá v a l e lle n té tb e jö n n e , ó akkor
id eje, h o g y a z á lla m b e a v a tk o z z é k a b b a ; m iu tá n e z t a sta tu s sz e r v e z e t le g sz e n te b b é s le g ü d -
v ö se b b tz é lja k ö v e t e l i ; — d e m in th o g y : M edium ten u e re b e a ti, e k k é n t e z e n s z e r v e z e tn e k o ly
tú lszig o r u h á ló z a tn a k le n n i n em sz a b a d , m e ly a f e le k e t k ie n g e s z te lh e tle n g y ű lö le tr e s fö ld i
b o ld o g s á g u k s z é td u lá sá r a v e z e tn é . I g e n is , h a a p o g á n y re n d sz e r e n ép ü lt z sa r n o k i ö n k é n y tő l
fü g g ő á lla d a lo m b a n , a z v o lt a z e g y i k f ő e l v : h o g y a z e g y e s ts a lá d o k ü g y é b e n e a v a tk o z z é k
a z á lla m , e z a z ö is te n te le n p o g á n y sz e m p o n tju k b ó l ig e n h e ly e s v o lt, m ert ig y a m a le g fő b b
zsa rn o k ö n k é n y k e d é s e it b á r k iis , ts a k jo b b a n e ltű r h e tte , h a m e g ő is s a já t tsa lá d i k ö rén ek
le g k is e b b o r s z á g á t : a z a s s z o n y t, g y e r m e k e it, v a la m in t a h o z z á ta r to z ó s z o lg á k a t é s tse lé d e -
k e t, r é sz in t m in t k isk o r ú a k a t, r é sz in t m in t r a b s z o lg á k a t te k in tv e , sz in t o ly ö n k é n y tő l fü g g ő
z s a r n o k s á g g a l ig a z g a th a tta . E z a z o n b a n a z o n o r s z á g la ti r e n d sz e r b e n , m e ly a z ig a z , sz é p é s
j ó is te n i tö r v é n y e in e k h a tá r a i k ö z t v e z e té k o r m á n y z a tá t s z e r e te tte l, a le g v is z á s b fo n á k sá g o n
a la p u lt v o l n a ; — m ert o tt a h ol a le g fő b b h a ta lo m is , a z e r k ö lts tisz ta tö r v é n y e in e k h a tá ra i
k ö z t v e z e t é : ú g y en n en k isd e d tsa lá d já t, m in t a z á lla m c s a lá d n a g y e g é s z é n e k o r s z á g la t á t ;
o tt a z i ly fe je d e le m n e k le g n a g y o b b g o n d ja v a la , h o g y a h a z á r to s ö n k é n y t, e z sa r n o k i h y d r a
főt, á llo d a lm á n a k m in d en le g k is e b b z u g á b ó l g y ö k e r e s t ő l k iir ts a ; n e h o g y lá b r a k a p v á n , v é g r e
a z e g é s z á lla d a lo m r a k ih a tó z s a r n o k s á g g á fa ju ljo n . í g y tö rtén t a z tá n , h o g y a z ily á lla m b a n
a t s a lá d fő k e g y e n j o g ú s á g a o r s z á g o s tö r v é n y e k á lt a l v é d e te tt. V a g y is , h a n em sz ív e lh e tjü k a
z s a r n o k s á g o t felü lr ő l, n e g y a k o r o lju k a zt m i se m a la n t.
170) N e h o g y félr e é r te ssü n k , a n ői e m a n c ip a tio a la tt n em azt é r tjü k , h o g y a férfia k ­
k a l ő k is a h iv a ta lo k m in d en n e m e ir e s ig y k a to n a i* ) sz o lg á la to k r a sat- m in d en k ü lö n b s é g
*) Bár az A m a z o n szó magyar szövegű eszmesitésen nyugszik, miután az nem egyéb, mint rövidített
összege az : A m aaS3z o nl,ak ; vagyis : Isten, Fejedelem, Haza sat. szent jogaiért bartzoló : Asszony.
 43

n élk ü l a lk a lm a z ta ssa n a k , h isz e n ez ter m é sze ti r e n d e lte té sü k k e l, a g y e r m e k á p o lá s i ü gyével

n y ilv á n o s e lle n té tb e n á ll, h an em tsa k a m in t e b arb ar k o rra v is s z a e m lé k e s z te tő sz ó m a g a
elárulja, a z t é r t j ü k : h o g y a zo n r a b s z o lg a i á llá s b ó l m e ly n é l fo g v a a n ő k fé r je ik n e k , h a b á r
azok at n é h a m iv e lts é g r e , é s z b e li k ife jlé s r e , h o z o m á n y r a , e r é n y r e n é z v e so k k a l fe lü l m ú ljá k ,
m ég is h a n em is te lj e s ö n k é n y e , d e tő le fü g g ő a lá r e n d e lte té s i á llá s a , k is k o r ú s á g a a ló l v a la -
hára e k e r e s z té n y v ilá g b a n k is z a b a d u lja n a k , é s a z ő k e t ép ú g y i l l e t ő : ig a z , sz é p é s j ó tö r v é ­
n y e in e k a la p já n ép ü ljö n a férj é s f e le s é g k ö z ö tti v is z o n y . V a ló b a n id e je v o ln a , h a v a la h á r a
a z e tá r g y b a n k la s z ik a ia k n a k v é lt ró m a i tö r v é n y e k h e l y e t t : a z ig a z , sz é p és jó le g k la s z i-
k a ib b iste n i tö r v é n y e k h o za tn á n a k b e ; e k k o r n em ta r th a tn á n k tö b b é a n ő k n é l, s a já t fér je ik
e lle n i o ly b o rza sztó e s e m é n y e k tő l, m in ő k e t a tö rtén et a tse h o r sz á g i h á z a s fe le k k ö z ö tti v is z o ­
n y o k r ó l j e g y z e t t fel a z u tó k o rn a k . Illő , h o g y v a la h á r a n e ts a k v is z to r lá s s a l in té z te s s e n e k el
e z e k , mi tsa k id e ig le n e s, h a n em g y ö k e r e s e n ; m in d en e n em íi h a jla m o t m á r tsir á já b a n m in d en
id ő re m eg fo sz ta n d ó a la p o n é p ü lje n e k a ts a lá d fő k e t e g y e n j o g ila g ö ssz e k ö tő tö r v é n y e k . — H i­
sz en a j ó s á g o s Isten a nőt, m int e g y ik k e v e s b sa r k i fé le m b e r t, n em á ld o tta m e g k e v e s b s z e l­
le m i te h e tsé g g e l, m in t a tö b b es sa r k i f é le m b e r t : a férfit, é s h a v a n s z e lle m i k ife jlé s r e n ézve
n ém i k ü lö n b ség je le n b e n , a z a m a g z a to k er ö sb n e m z h e té si sz e m p o n tjá b ó l, a le g r é g ib b k or­
s z a k sz o k á sa in á l fo g v a e s z é ly e s e n tö r té n ik ig y . — D e a m id ő n ez t k im o n d ju k , n em a z t é r t­
jü k a la tta , h o g y ő k a m a g a sb tu d o m á n y o k k ik é p e z te té s é b ő l t e lj e s s e n k iz á r a s s a n a k , h an em
á lta lá n o ssá g b a n értv én tsa k a zt, h o g y a zo n ta n o k s z e lle m ile g tú ln y o m ó k a s z a p o r o d á s k á rá ra
n e le g y e n e k . E g y e s k iv é te le k e t a zo n b a n a tá r so d a lo m e z e r n em ű ig é n y e i m a g u k is k ö v e t e lik ,
h o g y a n ők is k ik é p e z te s s e n e k , é s töb b n em ű h iv a ta lo k r a a lk a lm a z t a s s a n a k ; — m ert n em
e g y s z e r történ t, h o g y a sz e m é r m e t sértő b a jo k b a n , in k á b b e lv e s z te k az erén y tis z ta nők,
m in tsem férfi orvosh o z fo ly a m o d ta k v o l n a ; a z é r t n é z e tü n k sz e r in t, m ik é n t é j s z a k a m e r ik a
sz a b a d á lla m a ib a n m é g is in d u lt, a z o r v o si-ta n r é sz ü k r e is b iz o n y o s a r á n y b a n , k ü lö n női in t é ­
ze tek b e n n y itv a á lljo n , h o g y o tt ta n u lm á n y a ik a t r e n d e s e n e lv é g e z v e , a n ő k n e k e z e r n em ű b a ­
ja ik b a n s e g íts é g ü l le h e s s e n e k . í g y k e lle n e a b á b á k é s b e te g á p o ló n ő k e t a fér fia k tó l e lk ü lö ­
n íte tt in té ze te k b en n e v e ln i, m it e le in té n n ő sü lt ta n á r o k is e s z k ö z ö lh e tn e k , d e k é ső b b e n m in ­
den e s etre e g y e d ü l n ői ta n ító k á lta l o k ta tta s sa n a k . Id e ta r to z n á n a k m in d a zo n tö r v é n y e s e lj á ­
rást ille tő in té z k e d é se k is , m e ly e k b á r m i m ó d o n a n ő i sz e m é r m e t b á r tsa k p a n a s z a ik n á l s é r ­
tik . — — V alób an id e je v o ln a , h o g y fia in k o ly h ib á s n e v e lé s e ü g y é b e n is tö r té n n é k m á r v a ­
la h á ra e s z é ly e s b in té z k e d é s , é s n e r o h a n n á k m e g sz e lle m é t a n n y i le g y ő z h e tle n ta n tá r g y a k ­
k a l, és d élu tá n k én t a z e m é s z té s r o v á sá r a , a z e g é s z n e m z e d é k r e k ih a tó e lsa tn y u lá s sz e m p o n t­
já b ó l so h a s e ta rta tn á n a k sz o r o sb é r te le m b e n v e tt s z e lle m e t n y o m a sz tó le tz k é k , h a n e m e h e ­
ly e tt d élu tá n k é n t az á lla m n é z e te iv e l ö sz h a n g z ó , m a g u k a t a k a to n a i g y a k o r la to k a t ta r ta lm a ­
zó te sti fo g la la to s s á g o k , fe lv á ltv a z e n e , ra jz , é n e k , tá n tz , ú s z á s s a t. h o z a tn á n a k b e. A té n y e n
a la p u lt ta n -tá r g y a k p e d ig g y a k o r la tila g , m in d en fe le s le g e s s u jtá s o s s á g tó l m en te n , a le g tis z ­
tá b b eg y sz e r ű k ö n n y e n érth ető a la k b a n a d a s s a n a k e lő . — A k ü lö n n em ű g y e r m e k e k , sz o r o ­
s a n e lk ü lö n íte tt in té z e te k b e n n e v e lte s s e n e k . ·— E ljö v e n d a z id ő , m id ő n a le g b e fo ly á s o s a b b
e r é n y tis z ta a s s z o n y o k e g y e s ü le t e k e t a lk o tv a , a n ő i ü g y e k b e n k ü lö n ta n á ts ad ó s z a v a z a tta l
já ru la n d a n a k a z á lla m n a g y r e n d jé n e k s z ilá r d ítá s á h o z , k ü lö n ö se n p e d ig a p a n a sz o lh a tá s, h á ­
z a s s á g i tö r v é n y e k , s a n ő k g y e n g é d o k ta tá s i sa t. ü g y é b e n .
m ) T e h á t n em e g y e n lő s é g i, ó j ó l tu d ju k , h o g y a z o k k ik le d é rtz to r k o ssá g u k , vagy
k ö n n y e lm ű s é g ü k n é l v a g y o n i á llá s u k te k in te té b e n , a z o k n á l k ik sz e r é n y , jó z a n é s e r n y e d e tle n
m u n k á sá g u k , v a g y ö r ö k sé g ü k k ö v e tk e z té b e n k é n y e lm e s e b b h e ly z e tr e v e r g ő d te k , k u rtá b b a n
ju tv á n , n a g y o n só v á r o g n a k a v a g y o n fe lo s z tá s k ö v e tk e z té b e n i e g y e n lő s é g r e , d e a m in t a r é g i
m a g y a r k ö z m o n d á s t a r t j a : „K aparj k u r ta le s z n e k e d i s “ ; le h e te tle n , hogy az iste n ie k b e n
otthonos á lla m n a g y o k , a z ig a z , sz é p é s jó h a tá r a i k ö z ö tti sz a b a d já r á s k e lé s n e k , ü rgés for-
 44

g á s n a k , és a k ö lts ö n ö s v e té lk e d é s b ő l k e le tk e z e tt s z e lle m i k ife jlé s n e k , ip a rn a k , j ó lé t n e k ú tját

á llv á n , e k k é n t a v a g y o n e g y e n lő fe lo s z tá s á v a l, m ik é n t n é m e ly k ö n n y e lm ű v a g y o n u k a t e lfe ts é -
relt, d o lo g ta la n c o m m u n istá k o ly a n n y ir a ó h a jta n á k , a z e g é s z tá r s a s á g o t á lé it g ép p é, v a ló s á ­
g o s h a n g y a b o ly ly á (m ik é n t a h a jd a n i ö n k é n y e s o r s z á g iá s , p é ld á n y k é p é t a z In k á k n á l lá ttu k )
a ly a s its á k . ír v a v a n : „ N em ts a k k e n y é r r e l é l a z em b er, h a n e m I s te n n e k m in d en ig é iv e l, m e ly
a z ő sz á já b ó l s z á r m a z ik .“ É s ig y a z e m b er , s z e lle m i lé n y is lé v é n , tsa k e z e k e g y iittie s é lv e z e ­
téb en , flrgés, fo r g á sá b a n le h e t b o ld o g .

172) Á d á m ra v o n a tk o z ó la g (1. a 1 5 3 -ik sz. a . j e g y z .) K a in , K á jn a m in t b e v é s é se o ly

j e lle m z ő le g ta rta lm a z z a : k a já n , n y a k a s , k o n o k in d u la to s, k i m e g sz o k v á n a v a d á lla p o tú erős-
b ek (ju s fo rtio ris) a la p já n , a z á lla ti é le te t é lő n ő k tá r s a s á g á b a n több n e jü sé g b e n éln i, s b ál­
v á n y o k a t im á d n i; v o n a k o d o tt a z e r e d e ti v a d o r s z á g la ti r e n d sz e r tő l, m e ly a z is te n i sz e lle m k i­
fe jté sé r e b u titó la g , la n k a s z tó la g h a to tt e lté r n i s a v o lta k é p i p a r a d itso m i, é p a r a i, az Á dám
a ty á tó l fe lism e r t is te n i tö r v é n y e k e t e l f o g a d n i; s ig y K ain m in se m fe n e k e d e t jo b b a n a ty ja h a ­
lá la u tán , m in th o g y a m a r e n d sz e r t, m e ly e t a z iste n fé lő Á b e l a ty já tó l e lfo g a d o tt, g y ö k e r e stő l
k iirtsa . — Im e e tö r té n e t v a ló s á g a a z : Á b e l sz ó le lk é b e n v a n b e v é s v e , m e ly sz ó lé n y e g é ·
1 2 3 4

b en a n n y i m in t : á r ta tla n , is te n fé lő , k i a m in d e n e k fe le tti fe lism e r t o k fö = Áj</inak szentségétől

b e ljében tu d a tila g á th a tv a té v é n , a m in t u g y a n e z e n sz ó t a r t a lm a z z a : 4 3 a 2 1 4 vá,'ynya l , a za z
le a b á lv á n y n y a l, le a fe s le tt é le tte l h a r s o g ta tá ; — m ire a n y a k a s k a já n K a in , a m in tu g y a n -
tsakaz: Á b e l sz ó le ik é b e v é s e tt tö rtén elm i e s e m é n y t a r t a lm a z z a : 3 4 - 1 2 3 4 4 3 4 1 4 1 2 a'<5l
a z a z : e l Á b e lle l a lá b a ló l, e v e s z e d e lm e s t e s t v é r r e l; m ire tsa k u g y a n te stv é r g y ilk o s s á g r a
v e te m e d v é n , Á b e lt a lá b a ló l fé lr e te tte , a z a z m e g ö lt e ; — de ö l v f e lé : lö lé v é n , v ilá g o s , h o g y
b en n e r e jlik a p o e n a ta lio n is, m e ly a z é g b ő l m o n d a to tt k i K a in ra , k i te stv é r e é le té t m ib e sem
v e v é n , e z z e l m a g á t á lla ttá a ly a s ito tta . — L á m e k b e v é s é s é b e n : lá m , lá t, á l, m ek , m é k , v f e l é :
k ém sa t. e s z m e s ité s e k e t fo g la lv á n m a g á b a n , e z z e l K a in v é g s ő tö rté n e té r e v o n a tk o z ó esem é­
n y e k is b en n r e jle n e k (1. a m a g y . b ö lts é s z e t rö v id k iv o n a ta tzirnü m ü v ü n k et e tá r g y b a n ). —
M iből v ilá g o s , m isz e r in t a z em b er i-n em e m e le g k o r á b b i e s e m é n y e ir e v o n a tk o z ó tö r e d é k e s tö r­
té n e lm i e s e m é n y , v a ló s z ín ű le g a zo n id ő b ő l v a ló , m id őn a z is te n fé lő Á d á m , Iste n o r sz á g á n a k
é s ig a z s á g á n a k fe lism e r t m in tá já n sz e r v e z v é n p a ra d itso m i o r s z á g á t, h a lá la u tán , ro p p a n t b i­
ro d a lm a a k é t te stv é r Á b e l é s K a in r a s z á llv á n , a z e ls ő a z e g y is te n itő i a ty a i, a m á sik a v a d ­
id ő k e m lé k e in fen n m a ra d t s o k is te n itö i ö n k é n y o r s z á g la tá t k ö v e tv é n , e z z e l a k é t te stv é r e g y ­
m á ssa l e lle n t é t b e j ö v é n , m in d a d d ig ir to g a ttá k e g y m á s t, m ig v é g r e m in d k e tte n m e g b u k v á n ,
ez z e l n é p e ik sz á m ta la n o r s z á g o k r a s n e m z e ts é g e k r e o sz lo tta k . — ím e s z á n d é k o sa n id é z tü k
fel em e k is s z e r ű d e s z e r fe le tt ta n u ls á g o s p é ld á k a t tsa k a z é r t, h o g y a k e v e s b b é já r t a s a k is i s ­
m e r k e d je n e k m e g , m ik é n t v a la le h e ts é g e s , a z e g y s z e r fe lism e r t tu d ó s b e tű k j ó l é s á lla n d ó u l
m e g h a tá r o z o ttt j e lv e s j e le n t ő s é g e in a le g r é g ib b tö r té n e lm i e s e m é n y e k e t, é s a v a ló tu d o m á n y
terén feld er ü lt is te n i ta n o k a t, a z e g y e s lé n y e g e s s z a v a k le ik é b e ö rö k id ő r e érvén y ű lte n b e v é s­
n i. D e te r m é sz e te se n a z ily lé n y e g e s s z a v a k n a k a z em b er i n em le g k o r á b b i tö r té n e lm é r e vo­
n a tk o z ó b e v é s é s e i, ts a k a k k o r é r e n d ik a m a g u k te lj e s h ite le s s é g ü k e t, h a m in d e z e k az ős m e­
s é k r e jtv é n y e iv e l a z ő le h e tő le g n a g y o b b k ité r je d é s ö k b e n tö m e g e s e n ism e r v e le e n d e n e k . N in
tse n id ő n k , sem k e d v ü n k , h o g y a sz á r a z té n y e k e n k ív ü l r e g é n y s z e r ü s é g e k b e er e sz k e d jü n k , m i­
u tá n e z e k rö v id e lő s o r o lá s a i is e le g e n d ő k a rra , h o g y e z e k le g v a ló sz ín ű b b á llá s a m in d en o l­
d alról b e lá ta s s é k .

173) N e m o n d ja s e n k i e lle n v e t é s ü l: h o g y m ik é n t a v íz ö zö n , tiiz o k á d ó k , fö ld in d u lá so k

sa t. ta n ú sítjá k , m a g á b a n a k ö z ö s te r m é sz e tb e n is , o ly k o r a z ig a z tó l elté rő tö r v é n y e k m ű k ö d
n e k , m e ly e k a la p já n a tu d a tla n n ép a le g r é g ib b id ő k tő l k é t t. i. j ó s ró sz sz e lle m e t im á d o tt ;
n em , m ert e z e k fö ld ü n k s z e r v e s te r m é s z e té b e n r e jlv é n , a m a örök é s á lla n d ó iste n i tö r v é n y e k
 45

h a so n la to ssá g á b a n ú g y s z ó lv á n p e r tz ig ta rtó k iv é te le k , m e ly e k arra sz á m itv á k , m isze rin t k ö ­

zülünk k ik i fö ld i m ú la n d ó sá g á t sz á m ítá sb a v e v é n , le g a lá b b tő lü n k k ite lh e tő id e ig le n e s b o l­
d ogságon m ű k ö d jü n k ; és ép a z é r t s z ü k s é g e s a tu d o m á n y t é s m ir e lt s é g e t, em b erre e m eg b e-
tsU lhetlen le g d r á g á b b k in tse t, a z e g é s z fö ld k e r e k s é g é n e k m in d en z u g á b a n á lla n d ó u l m e g h o ­
n osítan i, n e h o g y a v a ló tu d o m á n y a fö ld e g y e s r é sz é r e sz o r íto tt s z é td u lá s á v a l, a z ö s s z e s fen n ­
m a ra d t em b eri-n em ú jb ól, o ly é s a n n y i id e ig s z e n v e d j e n ; — m ert m in d a d d ig , m ig fö ld ü n k ö n
több a v iz á llo m á n y a , m ig a z á lla ti é le ts z e r v e s fo k o z a ti fe jlő d é s a n n y ir a fe lle lh e tő , m in t a
h o g y b á r n em ts e k é ly h iá n y n y a l m a is fen n á ll, é s m é g a m i is te n i er e d e tű n y e lv ü n k le ik é b e
v é s e tt ta n a la p o k fe n n á lla n a k , a d d ig m in d e z e k ú jb ó l é s ú jb ó l fe ld e r íth e tő k , de a m in t e z e k
m in é l n a g y o b b m ér v e k b e n tü n e n d e n e k el a fö ld r ő l, a n n á l n e h e z e b b le e n d a v a ló tu d o m á n y
te r é n a k io k u lá s ; ép a z é r t sz e r fe le tti e g y e t é r t é s s e l k e ll m ű k ö d n i, h o g y m in d e z e n ta n o k , a m a
fe ltá r t k orszak n y e lv é v e l e g y ü tt so h a e l n e e n y é s z h e s s e n e k . S z e r fe le tt s z ü k s é g e s te h á t, h o g y a
tsilla g á s z a ti, p h y sic a l, v e g y é s z i sa t. te r m é sz e ti ta n o k , a z a h o z k iv á n ta tó g é p é s z e ti r a jz o k k a l
eg y ü tt, az e g é s z v ilá g o n m in d en n a g y o b b sz er ű e m lé k e k , e g y h á z a k s z e n té ly e i a lá b iz o n y o s
m egh atározott m é ly sé g b e n ólo m é s ü v e g s z e k r é n y e k b e n lé g m e n te s e n e lr e jtv e h a g y o m á n y o z -
ta ssa n a k el.

174) P o l i t i k a , a z e le m e z é sb ő l tű n ik k i, h o g y e sz ó a m agyarb an n em szo k á so s,

1 2 3 4 5 6 7

hanem lé n y e g e s ér te lm e t ta rta lm a z, é s ig y e r e d e tile g m a g y a r so m m á z a to n k e le tk e z e tt. A z ;

ο 1 sz ó , itt a z o r s z á g iá s , k o r m á n y z á s rö v id p r a e c is fo g a lm á r a v o n a tk o z ik ; ép ú g y m in t a z áb-
2 3

rah ám szó b a n a : h á m , v a g y m á s sz a v a k b a n t s a k : H ; s ig y a p o litik a sz ó : pé b e tű jé n e k

é r tett m a g á n h a n g z ó ja : é lé v é n , t e h á t : é p - o 1, é s ig y a z iste n i e r e d e t ű : P o litik a lé n y e g e s
sz ó le ik é b e v é s e tt tisz ta h a tá r o z m á n y a n em e g y é b , m i n t : a z e m b e r isé g n e k a z ép - o 1W
vezetésének t i * k a ; a z : é p - ο 1 le lk i fo g a lm a p e d ig n e m e g y é b , m i n t : Is te n o r s z á g a s ig a z ­
s á g á n a k m in tá ja sz e r in ti k o r m á n y z á s, o r s z á g iá s le g r ö v id e b b (p r a e c is ) fo g a lm á n a k a lg e b r a i
som m ázata. S ig y ü g y a z iste n fé lő m a g a s k o r m á n y o k r a , m in t n é p e k r e m ind ö r ö k k é , m ig tsa k
e földön ig a z s á g á lla n d , u g y a n a zo n v á lto z h a tla n h a tá r o z m á n y t fo g la lja m a g á b a n ; é s h o g y ez
v a ló s á g g a l ig y lé g y e n tu d v a s z e r k e s z t v e , ta n ú sítja m aga e sz ó v f e lé : a - k i - i t - l o p
7 6 4 4 5 3 2 1

t. í. másnak vagyonát, betsületét ép - o Iba v e le ; — s ig y a z o 1, n em a m a i n a p o n jo b b á r a e lh a ­

n y a g o lt börtönre, tö m lö tz re u tal, h an em j a v ító fo g h á z r a , d o lg o z ó -h á z r a é p . ο 1 ra v o n a tk o z ik ;
— m ib ől k itű n ik , h o g y e m e h a tá r o z m á n y , e sz ó le lk é n e k s o k k a l p o n to sa b b a n fe le l m e g , m i n t :
a z e x ig e n tia k ( k ö v e te lm é n y e k ) tu d o m á n y a , m iu tá n ez a k e llő n é l k e v e s e b b r e sz o r ítk o z o tt h a ­
tá ro zm á n y . — M ert h a a m a g a s k o r m á n y o k n a k é s n é p e k n e k ugyan azon egy v á lto z h a tla n
p o litik a i k ö v e te lm é n y ö k v o ln a , m e ly a z É v a n g y é lio m e m e p o litik á já b a n r e jlik : J ö jjö n el a
T e o rszá g o d , le g y e n m e g a T e a k a r a to d m ik é p e n m e n n y b e n : a z ig a z , sz é p é s j ó tö r v é n y e id
o lta lm a a la tt v a g y o n , a z o n k é p e n le g y e n itt a fö ld ö n m in o r s z á g la ti re n d sz e r ü n k b e n is, a k k o r
am a h a tá ro zm á n y e lle n n em le h e tn e te n n i se m m i k i f o g á s t ; — d e m in th o g y a m a g a s k o r m á ­
n y o k e x ig e n tiá i, a n é p e k k ö v e te lm é n y e itő l, é s v is z o n t e z e k é a m a z o k é tó l n em egyszer tá v o l
m e ssz i á lla n a k , e k k é n t lá tn i v a ló , h o g y se m a k ö v e te lm é n y , se m a z e x ig e n tia sz ó n em k é p v i­
s e li le lk é b e n azon e s z m é k e t, m e ly e k a z is te n i e r e d e tű P o litik a sz ó le ik é b e v é s e t t h atároz-
m á n y n y a l a v e r se n y t k iá l l h a t n á .---------ím e e z v o ln a P la to sz e r in t a v o lta k é p i b ö lts á lla d a lm i
in té z k e d é s e k n e k : p o litik a i t z é l j a . -------- T su d a -e te h á t, h a a pogány k o r sz a k b a n a n ép ek
am a á lp o litik a i e x ig e n tiá k e lv e in , is te n i r e n d e lte té sö k tő l tá v o l m e s s z i e lté r v é n , és ek k én t a
n ép ek s a j á t k o r m á n y a ik k a l ö rö k ö s sú r ló d á sb a n , p á r to sk o d á sb a n lé v é n , e g y ik o r s z á g a m á s ik a
u tán le g h a ta lm a sa b b d y n a stia ik k a l v é g e n y é s z e tr e ta s z ita tta k ? E z e n v a ló b a n n in tse n m it ál-
m élk od n i. ím e i ly b ö ltse n s z e r k e s z te tte k a le g r é g ib b id ő b e n a z iste n i er ed etű n y e lv lé n y e g e s
 46

s z a v a i, m e ly e k a la p ja in , m in te g y is k o lá t n y e r v e , e z e k fe le tt id ő n k b e n is a z o n k é p e n e lig a z o d ­
h a tu n k . N em tsu d a te h á t, m id őn a m i p á ra tla n é d e s a n y a i n y e lv ü n k m ind en eu r ó p a i n é p e k
n y e lv é tő l a n n y ir a elté r , h a a n n a k e g y é n ie s b ö ltse lm e is a z o k é tó l e g é s z e n elü tv én , m a g á r a a
sz e n t ig a z s á g r a v e z e t. H a v a n e fö ld h á tá n n y e lv , m e ly a z iste n fé lő tu d ó so k fig y elm é t m e g é r ­
d em li, ú g y b izo n n y á r a a m i é lő n y e lv ü n k a z, m e ly ez t le g fő k é p e n ig é n y li, m iu tá n sa já t is te u i
e r e d etű b ö lts é s z e tte l b ir. A k i e z e k le ik é b e b e h a to tt, a z te lje s e n m e g v a n g y ő z ő d v e : h o g y a
-m a g y a r n y e lv v a ló s á g g a l e g y a le g tö k é le te s b e k k ö z ü l, m a g á b a n ta r ta lm a z v á n , a z ó riá si s z e l­
lem k o r sz a k v ilá g á n a k : fe ltá r t b ö lts é s z e té t. — D e a m e ly n e m z e t a v a ló tu d o m á n y terén ö n ­
tu d a tr a éb red t, é s a zt sa já t h a sz n á r a é le tb e á tv in n i k é p e s, a z e l n em e n y é s z h e t. E rre fig y e l­
m e z te tjü k a m in d en rend en le v ő is te n fé lő d o k to ro k a t, t u d ó s o k a t, p u b lic istá k a t é s h on ­
a ty á k a t. í g y esd jü k a j ó s á g o s é lő Iste n tő l a v a ló tu d o m á n y m in é le lé b b é le tb e átv ien d ő
L é g y e n é t.
175) Mi ez ? ím e a k a r a tla n u l is rá k e ll jö n n ü n k a n a g y tu d o m á n y u H o r v á th Istv á n
a m a tö rtén elm i á llítá s á n a k m á sá r a , m isze rin t J é z u s s z ü le té s é r e s h itv a llá sá r a m in t h é b e r á l­
la m b e li : h éb er, d e e r e d e ti n e m z e ts é g é r e s n y e lv is é g é r e több m in t v a ló sz ín ű : J á sz -K u n m a­
g y a r a jk ú v a la . — I g a z h o g y ez en n é z e t a g y e r m e k i k o r tó l b e lé n k s z ít é s v é r r é v á lt ta n o k tó l
e lü tv én , n em tso d a h a a z t n é m e ly e k o ly v is s z á s n a k te k in tv é n , g ú n y tá r g y á v á te v é k . D e ír v a
v a n : T is z te le t a g ú n y h e ly e t. M i se m a d tu n k v o ln a e z e n n é z e te k n e k tá v ú ir ó l is le g k is e b b v a ­
ló s z ín ű s é g e t, h a ts a k tö r té n e te se n e z e k e t a tö r té n e le m é s n y e lv ü n k le lk é b e n a n n y ir a e d z e tt
n a g y H orváth u n k n em m o n d ja s e g y V ö rö sm a r ty a b b a b e le e g y e z v e n em is m é tli v a la . — Ig a z
m ind k e tte n a tu d o m á n y m a g a s á llá s a sz e m p o n tjá b ó l sz e r fe le tti te k in té ly e k , d e tá v o l h o g y
á llítá s a ik a t v a k o n k ö v e t n é n k , a z ig a z s á g m ib en á llá s a é r d e k é b e n sz e n t k ö te le s s é g ü n k n e k ta r­
tottu k , a zo n k u tfo r r á st n y o m o z n i, m e ly n é l fo g v a ő k ily e r e d m é n y h e z ju to tta k ; m ert fe l nem
teh ettü k se m a z e g y ik r ő l, se m a m á sik r ó l, m isz e r in t h o lm i á b rá n d o k o n in d u lta k v o ln a . Mit
k e lle te h á t ten n ü n k ? A zt m it ő k is te v é n e k , t. i. a h éb er tö r té n e lm e t b e n ső le g ta n u lm á n y o z n i.
S m it tár a z f e l? A zt, h o g y a m id ő n ő k é g y p to n i k iv á n d o r lá su k után a m a fö ld -te r ü le te t e lfo g ­
la ln á k , o tt k ü lö n b ö z ő e ln e v e z é s e k a la tti n e m z e te k la k ta k , k ik a h a jd a n i ó r iá si n é p e k 'm a ra d ­
v á n y a ik é n t te k in te tte k . S k ik v a lá n a k a z o k ? N in ts k é t s é g h o g y jo b b á r a a b á b e li v é r e s t e s t ­
v é r i ö s s z e k o tz a n á s u tá n : a S e m -J a fe tie k tő l e lv á lt, a z e g y is te n ité s t ő l e lp á r to lt é s p o g á n y s á g r a
fa ju lt K á m ita i K a n a n e u so k , F ilis z te u s o k sa t. e ln e v e z é s e k a la tti m a g y a r o k ; k ik az e r e d e ti
N o é sz e n t v a llá s tó l s a n n a k v é d v e a la tti o r s z á g la ti r e n d sz er tő l e lté r v é n , s k é ső b b m a g u k k özt
sz ü n te le n i p á r to sk o d á so k , tz iv o d á s o k k ö v e tk e z té b e n , h a jd a n i ó r iá si e r e jű k e t e lv e s z tv é n , h it­
v á n y n é p e k k é tö rp ü lte k a lá ; k ik e t a ztá n a z e g y is te n itő i s z e lle m tő l é s e g y a k a r a ttó l le lk e sü lt
h é b e r e k n e k k ö n n y ű v a la le g y ő z n i. S m o st k ér d jü k le g y ő z e tte k -e m in d n y á ja n am a n ép ek ?
N em ! N os k ik m a ra d ta k m e g a z Ú r p a r a n ts á r a ? ím e M o jzes V -ik K . II. R. 5 , 9 , 19 V b en
ír v a v a n : „ N e in g e r e ljé te k ő k e t, m ert n em a d o k a z ő fö ld ö k b e n n é k te k tsa k egy talpn yom -
d o k n y it is , m ert ö r ö k sé g ü l E z s a u n a k a d ta m a S e ir h e g y é t .“ — „ N e h a d a k o z z á l M oab elle n ,
é s n e in g e r e lje d ö té t h a d d a l, m e r t n em a d o k a z ő fö ld jé b ő l n e k e d se m m i ö r ö k s é g e t : m ert a
L ó t fija in a k a d tam A rt ö r ö k s é g ü l.“— „S m ik o r k ö z e l ju ts z A m m o n fija ih o z m e g n e h á b o r g a s­
sa d ő k e t, n e is in g e r e lje d ő k e t, m er t n em a d o k n é k e d a z A m m o n fija in a k fö ld ö k b ő l se m m it
ö r ö k s é g ü l: m ert a L ó t fija in a k a d ta m a z t ö r ö k r é sz ü l (lá s d A b r a h á m ra sa t. v o n a tk o zó 4 4 -ik
sz. a. j e g y z e t e t ) . — D e to v á b b á a B ir á k I-ő K . I l l ik R . 3 , 5 , 6 -ik V b e n m e g h a g y a tta k : „A
F ilis z te u s o k n a k (J á s z o k ) öt F e je d e le m s é g e i s m in d a K á n á n e u so k (K u n o k ) é s a S id o n iu so k ,
é s a H iv e u s o k , k ik la k n a k v a la a lib a n o n h e g y e n : B a á lh o r m o n h e g y é tő l fo g v a H am á th n a k
b é m e n e t e lé ig .“ — „ L a k á n a k a n n a k o k á é r t a z Iz r á e l fija i a K á n á n e u s, H itte u s, E m o reu s, P e-
rizeu s é s J eb u zeu s k ö z ö tt.“ — „ É s v e v é k a z o k n a k le á n y a ik a t m a g u k n a k fe le sé g ü l, és az ő
le á n y a ik a t a d á k a z o k fija in a k , é s s z o lg á lá n a k a z o k is t e n e ik n e k .
 47
ím e m in d e z e k b ő l k itű n ik , m isz e r in t a H é b e r á lla m n em á llo tt e g y a jk u n ép essé g b ő l,
hanem azok fő le g a v á ro so k b a n k ü lö n a jk ú n é p e k k e l v e g y ü lv e é lte k , ső t a z o k k a l k ö ltsö n ö s
rok on ságb an á llo tta k . N o s h a m ár m o st v is s z a e m lé k e z ü n k a r r a : b o g y a H é b e r e k a m in t tö r­
ténelm ük o ly tisztá n f e lv ilá g o s ít j a : J á k o b tó l, Iz sá k tó l, A b ra h á m tó l e r e d te k , e z en tö rtén ele m
p ed ig a m in t a zt a 4 4 ik sz . a. j e g y z e t b e n o ly v ilá g o s té n y e k k e l k im u ta ttu k , m in tö r té n e l­
m ü n k b e o lv a d v á n , e g y e tle n e g y lé p é s s e l se m v ih e tő t o v á b b ; e k k é n t v ilá g o s h o g y ő k m in a jk u
n é p e in k k e l, fő le g a p o g á n y k a m ita i J á s z o k é s K u n o k k a l a le g sz o r o sb r o k o n sá g b a n v a lá n a k
v e g y ü lv e . S ha m ost m e g e m lé k e z ü n k a rra , h o g y J é z u s D á v id n e m z e tsé g é b ő l v a ló v a la , s h a
e n n e k tsa lá d i fü zérjét e g é s z v é g ig fü r k é sz sz lik , k itű n ik h o g y : P é r e s (a J u d a T á m á r k ö zö tti
p e r tő l, m á sk ép P éretz, 1. a 4 4 -ik sz. a . j e g y .) n em z é H e s r o n t; — H e sro n p e d ig n em z é R á m o t:
R á m p e d ig n em zé A m m in a d á b o t. — A m m in a d á b p e d ig N o á sso n t, N o á sso n p e d ig S á lm á t,
S á lm a p e d ig n em zé B o á z t, B o á z p e d ig n e m z é I sa it, I s a i p e d ig n e m z é D á v id o t. D e e sz e r in t a
4 4 -ik sz. a. j e g y z e t J u d a , J á k o b , I z s á k tö r té n e lm i e s e m é n y é n , v ilá g o s m isz e r in t D á v id e r e d e ­
tile g J á s z a jk ú n e m z e tsé g b ő l sz á r m a z o tt. I g a z h o g y D á v id e lő d e i h éb er v a llá s r a té r v é n , e z z e l
n a g y részb en e lv e sz e tt e r e d e ti j e lle m is é g e , d e tu d v á n a z t, h o g y ő k a zo n tú l is v e g y e s rokon­
sá g b a n élte k a J á sz -K u n o k k a l, ez n em k is fig y e lm e t ér d e m el, fő le g ha m e g e m lé k e z ü n k a rra
is, h o g y M ária k i a N á z á r e ttó l n em m e s s z e fe k v ő K á n a v á r o s sá b a n ta rto tt m en nyegzöre Jé­
zu ssa l e g y ü tt r o k o n sá g n á l fo g v a h iv a tta k m e g , e k k é n t tsa k n e m tö b b , m in t v a ló s z ín ű , m is z e ­
rint ő A n y já r ó l m in t K á n a b e li sz ü le té sű , m e ly v á r o s a K á n á n e u so k tö b b sé g é tő l vevén n eve­
z e té t K u n -J á sz a jk ú v a la . S e z a n n á l v a ló sz ín ű b b , m iu tá n itt id ő zö tt v a la J é z u s le g k e d v e s e b ­
b en s fo g a d ta tá s a is m in d en id ő b e n itt v a la a le g s z iv é ly e s e b b . M iből tsa k n em k é t s é g k iv ü li
elő ttü n k , m isze rin t a J á sz -K u n a jk ú n y e lv e t d itső ü lt A n y ja te jé v e l sz íta . ír v a v a n : N in tse n
sem m i o ly e lr e jte te tt d o lo g , m e ly n e k m e g n em k e ll je le n te tn i, s n in tse n o ly tito k m e ly n e k
m e g n em k e ll tu d atn i. —- — D e h o g y a m i v a ló s á g o s e v a n g y é lio m i n y e lv ü n k lé n y e g e s sza­
v a in a k le ik é b e r e jte tt titk a it b e n s ő le g m e g é r th e ssü k , n ém i p é ld á v a l é lü n k . S k é r d j ü k : k i
v o lt J éz u s k ö rén ek p é n z k e z e lé s é v e l m e g b íz o tt t a g ja ? N e m d e : J u d á s. U g y á m d e v a jm i fa ­
n y a r d o lo g n é m e ly e k n é l a f e l e l ő s é g ; ig y tö rtén t d u d á ssa l is, k i fé lv é n M e ster e m e g sz á m o lta -
tá sá tó l, b en sejéb en azon f e n e k e d e t t : h o g y a n sz a b a d u lh a tn a m e g em e k e le m e tle n s é g tő l. De
im e J é z u s tisz ta d e le je s é b e r lé tü m a g a s z to tts á g á n á l b e lá tta J u d á s s z ik r á z ó g o n d o la ta in a k t i t ­
k o sa n re jte g e te tt fo n d o r k o d á sá t. S h o n n a n b iz o n y o s ez ? O n n an m iv e l ő n io n d á : B iz o n y b i­
z o n y m ondom n é k t e k : A s z o lg a n e m n a g y o b b a z u rn ái, e g y en g e m ti k ö z ü le te k elá r u l. S m i­
dőn m eg k ér d e ztetn é k , k i v o ln a a z ? m it fe le le J é z u s ? N e m d e : A z a k in e k én a m á rto tt f a la ­
tot adom . É s m ik or b ém á rto tta a fa la to t a d á Isk á r io te s J u d á s n a k . — S m i tö rtén t v e le ? nem -
de : A fa la t b e v é te le után b e m é n e a S á tá n J ú d á sb a . A m id őn a ztá n m o n d á n ek i a M e ster .·
A m it a k a rsz tse le k e d n i, h am ar tse le k e d je d . — S im e J u d á s itt lá tv á n a m in d ig v á ls á g o s a b b á
v á lt v é g m e g sz á m o lta tá si m e n e k ü lh e té s é n e k id e jé t a F ő p a p h o z m e n v e , á r u ló já v á lön M e s te ­
r é n e k . N o s ez e n e v a n g y é lio m i e s e m é n y h o l v a n a m i is te n i er e d e tű n y e lv ü n k lé n y e g e s s z a v a i­
n ak le lk é b e n e lr e j t v e ? N e m d e : a m á r t á s , Judás és á r u l ó s z a v a ib a n . N os a m á rtá s
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 l 2 S 4 5

m it ta rta lm a z m a g á b a n ? n e m d e : r á m - 1 á mád a s á t á n , a m in th o g y tsa k u g y a n rá tá m a d t

3 2 1 42 1 2 5 2 4 2

M esterére, a m in t J u d á s a m á rto tt fa la to t m a g á b a b e v e n n é , m ire a z : A s ( v a g y is a sá tá n

1 2 3 4 5 4 5

ö r d ö g legrövid eb b — p r a e c is — s z a v a ) m in d a d d ig d u j » J u d á s t m ig m e s te r é n e k á r u l ó -
3 2 l 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5

já v á lö n , a z a z : U r át el á r u 1 á Óért, a z a z p én zér t, h o g y a z á r u lá sb ó l k a p o tt, és a k özös

3 2 1 4 1 2 3 4 1 5

pénztárból elo rz o tt p én zen fö ld b ir to k o t v é v e : úrrá le h e sse n . M in ek k ö v e tk e z té b e n a m in t az

Iskáriotes sz ó ta r ta lm a z z a : a z I s t e n - i o i - 1 anüan k á r t - 1 e s z . D e im e rom lott le lk e
> 2 3 4 5 0 7 8 1 2 7 8 1 6 1 7 4 3 4 5 7 7 8 2
48

sá tá n já t, le g y ő z i a b e n n e fe lé b r ed t jo b b s z e lle m , s le lk i g e h e n n a tliz é b e d ö n tv én J u d á t, ő r­
jö n g v e h ull a lá a z ö rö k k á rh o za tra . Á m m é lto z ta s s a n a k t. o lv a só in k e z e n v a ló e s e m é n y t bár
m e ly h olt v a g y élő n y e lv b e n k u ta tn i, s e z t s e h o l, e g y e d ü l a m i p á ra tla n , v a ló sá g o s é v a n g y é -
lio m i n y e lv ü n k le lk é b e n ta lá la n d já k fel. I g e n is ig y ism e r jü k fe l a m i e r e d e ti elők ép i n y e lv ü n k
tiz tö r z ssz á m sz a v a in a k le ik é b e ö rö k id ő k r e le te tt a n y a g l é n y e g é t ; ig y a m in d en ek fele tti v é g ­
tele n -ö rö k o k f ő t ; — ig y a z e r e d e ti b e tű k so r o z a to s j e lv i je le n tő s é g e in sa já t k isv ilá g u n k ok­
fő jé t ; — ig y a z é g y p to n i á lla tk ö r k é p le té b e n a k ö z n é p fo g a lm á h o z a lk a lm a z o tt e r e d e tn e k ;—
a z ö s s z e s em b eri-n em tö r té n e té n e k ö rö k k ö r é t ; — ig y I s te n o r s z á g á t, annak ig a z sá g á t az
e g é s z e g y e te m is é g r e é r v é n y ű i t : ig a z , sz é p é s jó t ö r v é n y e iv e l; — ig y az a lk o tm á n y o ssá g vol-
ta k é p i a l a p j á t ; — ig y a z ö s s z e s tu d o m á n y o k ö z ö n é t é s m in d en ig a z s á g o k a la p j á t ; m elyeket
m in te g y tö ltsér rel ö n té s i m ó d já n m n e m o n ica i e lfe le j t h e tle n s é g g e l a z u to ls ó é p ér tele m m elb ir ó
em b er tiz u jjá n , a z e lő k é p i b e tű -r e n d sz e r e g y m á s u tá n i so r o z a tá n , é s a z é g y p to n i á lla tk ö r kép­
le te in k ö n n y e n s m in d en e r ő lte té s n é lk ü l v é g i g so r o lh a tja . D e ir v a v a n : M ég so k d olgok
v á g y n a k h á tra , m e ly e k e t n é k te k k e lle n e m o n d a n o m , d e m o st e l n em h o r d o z h a tjá to k .
E l k e ll te h á t jö n n i a z o n id ő n e k , m id ő n e z e n t é n y e k az ő t is z ta n a p fé n y ü k b e n derll-
le n d e n e k fel. Itt te h á t a z id e je , h o g y a z ily k itű n ő férfia k , m in t: H o r v á th , V ö r ö sm a r ty iránt
n e g ú n y n y a l, h a n e m tis z te le tte l v is e lte s s ü n k , m er t a 4 4 -ik sz . a. j e g y z e t e n n in ts k étség , m i­
sz e r in t a h é b e r e k b e n ső r o k o n sá g b a n á llo tta k a h a jd a n i ó r iá si n é p e k n e k n e v e z e tt n e m z e tü n k ,
k e l. A z e lfa ju lá s k ö z ö ttü k v a ló s z ín ű le g a m in t: „ A m a g y a r n y e lv e lö h ir n ö k i t á r o g a tó ja “ tzi-
m ü m ü v ü n k b en fe jte g e ttü k , h ih e tő le g Á b r a h á m a la tt a C h a ld s z o lg a pogány n é p e k k e li ve-
g y ü lé s é b ő l k e le tk e z e tt. D e ir v a v a n szt. J á n o s É v . X V I-ik R. 2 3 . V n e k v é g é n : V a la m itt ké-
r e n d e te k a z A ty á tó l a z én n e v e m b e n m e g a d ja n é k te k . E z z e l fö ld r e b o ru lta n , im á d v a im á d ju k
a j ó s á g o s é lő I s t e n t ! h o g y a z é v a n g y é lio m i e lá g a z ó s z e n ts é g e k fe le tt m in é l e léb b e g y ö n te tű
é r te lm is é g r e ju tv á n , e z z e l v é g r e a z I g e te stté v á ljé k . í g y k érjü k a z örök fr ig y ü L é g y e n t.
 Ér t e l m e t zavaró h i b á k
VIII. lap felülre» [ 17. sor „ogyos osztályok érdokébon írni“ kihagyandó.
XIJ I. 77 r> 13. „ „s t m é g " ............................... holyett : s t mások.
XVI. " 77 11. „ „molyok a való tudomány kutsát képviselik“ zárjol közé teendő.
XVI. r> v> 12. „ „a nyelvünk“ . . . . . holyett: a mi nyelvünk.
35. η n 17. „ „az eszményit (==)" . . . . „ a z oszményit (—·)
3'J. „ alulról 15. „ „hangoztatja............................... hangoztatván.
11 . „ íolülrö »· a „tokintsük“ ............................... ,, tekintjük
41, η π Γ»- G· „ „kivoliotőleg“ . . . . . „ kivehetők.
40. „ alulról 0 . „ „moghatároztatta . . . . ,, meghatározhattak.
58. η V 2 . a „s így som4 ............................... „ S így Som.

04. V n 3. „ „tisztelteknek“ ......................... „ tisz töltetnek.

66 . „ felülről 19. „ „fodésu ..................................... „ fedél.
08. n " is. „ „származtatnak" . . . . „ származtattak.
70. „ alulról •1· 77 „Szittyákból“ ......................... „ szittyáktól.
7G. )» n 1· » „reszketve“ ............................... „ rekesztve.
70. Ί » &. n mitlius * ..................................... „ mythus.
81. V » 11. a „élotszorileg“ . . . . ' „ életszervilog.
85. V. a 7- „ „lenni' ......................... . „ tenni.
101. „ felülről ·> ■ a „oszlóknak“ ............................... „ oszlopnak.
120. r, n 12. „ „működik“ ............................... „ működök.
120. η n 19. „ „okulandunk“ ......................... ., oknland.
120. 23. B „kikorületlonsógo“ . . . . „ sikerülotlensége,
122. r »7 3. „ „öszvotve“ ............................... ,, közvetlenül.
122 . » >’ 13. „ „nyelv i i n l c ............................... „ nyelvünk.
123. n » O. „ „különösségeiben“ . . . . ,, különösségében.
123. „ alulról 14. „ „a f e le tti..................................... „ a mindenek feletti.
125. J> » 1. ,. egészen kihagyandó.
126. „ felülről 7- „ „oxordiao . . . . ,, exordia.
134. η n 10. „ „meg á l l h a t .............................. „ meg nem állhat.
136. „ alulról 12. „ „lényegileg“ . . . . . . „ lényegileg.
183. „ felülről 11. „ „oroszait“ . . . . . ,, ereszük. *
145. η « '*· 77 „a mit.“ „ a mint.
148. η η 22 . * ..................................... „ okként — 0 , -(-· ~ (·) válván.
100 . „ alulról 1. „ „antiphlogisticus sok . . . „ antiphlogisticnsok.
160. „ fölülről 6 . „ A«« o5
207. η η 13. , „mi ezek“ ............................... „ im ezek.
209. „ alulról 8 . n „látszanak lenni“ . „ látszanak vezetni.
211. „ felülről 19. „ „mindazon“ ............................... „ mindazonban.
220 . 57 ?> 10. „ „élotszorven“ ......................... „ életszervesen.
220 . „ alulról 5. „ „mindenhez“ ......................... „ mindenha.
235. η η IS. „ „avval“ . . . . . . . „ azokat.
240. 55 771 17· „ „végton“ ..................................... „ végtelen.
240. 57 57 4. „ „nyomnak“ „ nyomának.
2 17. .. felülről 21 . . „deu kiltagyandó.
257. J) alulról 4. Yt „tsigerj“ ............................... tsirgerj.
266. » felülről 6. Λ „éleménye“ . . . . . élenye.
294. n n 6. Yt „olkiilonitetlon" . . . . elkülönítetten.
303. n alulról 10. n „letöltött“ ......................... n lekötött.
310. Y) felülről 12. n „bevozedheted“ . r> bevezetheted.
324. n alulról 8. n „oltásak“ . . . . » oltások.
326. n felülről 13. n „ehetetlenitetto“ . n lelietetlenitette.
329. 1 n 17. n „országlatott“ . . . . n országlatot.
338. n » 16. n „tanítványainak“ » tanítványának.
334. alulról 7. n „önmagának“ . . . . önmagunk.
345. » n 1. 5? „istenből............................... Yt istentől.
364. V felülről 10. n „az“ kihagyandó.
364. n » 11. n „tagadván“ ......................... » tagolván.
370. n n 23. V „szirtién“ ......................... n szírijén.
373. n alulról 11. n „lényeges“ . . . . . )1 lényege.

JEGYZET.
104. lap felülről 9. sor „tört t“ .....................................
175. 48 „ 7. „ „Judás“ .....................................