You are on page 1of 272

1

JOANNE HARRIS RÚNAJELEK
FORDÍTOTTA: SZŰR-SZABÓ KATALIN

ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2008

2

A fordítás alapjául szolgáló mű: Joanne Harris: Runemarks

A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Bársony és keserű mandula Csokoládé Ötnegyed narancs Szederbor Partvidékiek Szent bolondok Urak és játékosok Joanne Harris – Fran Warde: A francia konyha. Szakácskönyv A francia piac. Szakácskönyv

Copyright © Frogspawn Ltd, 2007 Map of the Nine Worlds copyright © David Wyatt, 2007 Other illustrations copyright © Random House 2007 All rights reserved Hungarian translation © Szűr-Szabó Katalin, 2008 © Ulpius-ház Könyvkiadó 2008 ISBN 978 963 254 196 9

3

Anouchkának

4

SZEREPLŐK Falubeliek Maddy Smith, a falu boszorkánya Jed Smith, a kovács Mae Smith, egy tyúkeszű szépség Adam Scattergood, a házizsarnok Mrs. Scattergood, a fogadósné Dorian Scattergood, a család fekete báránya Bolond Nan, az állítólag fantáziadús bába Nat Parson, a lelkész Ethelberta Parson, a felesége Torval püspök, a lelkész közvetlen felettese Matt Law, a törvény embere A Rend hívei 4421974-es számú vizsgálóbíró a Rend tanúkihallgatója 67363-as számú vizsgálóbíró, a Rend nyugalmazott tanúkihallgatója 73838-as számú magiszter, a Rend magisztere 369-es számú magiszter, a Rend nyugalmazott magisztere 262-es számú magiszter, a Rend magisztere 23-as számú magiszter, a Rend magisztere Istenek (Vanirok vagy Vánok) Szkádi, a déróriások közül, Njörd felesége, a vadászat és a pusztítás istennője, Loki legfőbb ellensége Bragi, a költészet és a dal istene, akinek semmi oka Lokit szeretni Idun, a felesége, az ifjúság és a bőség istennője, akit Loki egykor elrabolt és átadott a déróriásoknak Freyja, a vágy istennője, akit Loki egyszer halálosan megsértett Frey, az arató, az élveteg, Freyja fivére, aki szintén nem barátja Lokinak Heimdall, az istenek aranyfogú őrszeme, aki gyűlöli Lokit Njörd, a tengeristen, a békeszerető, aki egykor Szkádi hitvese volt, de most kibékíthetetlen ellentéteiknek köszönhetően különváltak, és csak egyben értenek egyet: utálják Lokit Istenek (AEsire-Ászok, azaz a Látók) Odin, az AEsirek tábornoka, Loki vértestvére, akit végül Loki elárul Frigg, a felesége, aki Loki miatt vesztette el a fiát Thor, a Mennydörgő, Odin fia, akinek nem is egy kellemetlen rendeznivalója van Lokival Szif, a felesége, aki Lokinak köszönhetően egyszer megkopaszodott

5 Tyr, a háború istene, aki Loki miatt vesztette el a kezét Baldr, Frigg fia, aki Loki miatt halt meg Loki Mások Cukroszsák, egy kobold Hél, az Alvilág úrnője Lord Szurt, a Túlvilág uralkodója A fekete Erőd őrzője Jörmungand, a világkígyó Kövér Lizzy, a hordóhasú koca A Névtelen

A RÉGI ÍRÁS RÚNÁI

Fé: gazdagság, marha, vagyon, siker Úr: erő, a Hatalmas Ökör Thuris: Thor rúnája, a Tövises Ós: A Látó-Nép az Aesir Raedo: Az Utazó, a Távoli Országrészek Kaen: Futótűz, Káosz Hagall: Jégeső, a Pusztító, Alvilág Naudír: A Kötő, nyomorúság, szükség, halál Isa: Jég Ár: bőség, termékenység Yr: A Védelmező, a Fundamentum Sól: a nyár, a nap Tyr: A Harcos Bjarkán: a látomás, a kinyilatkoztatás, az álom Madr: az emberiség, a Nép Logr: a víz az Egyetlen Tenger, a Középvilágok

9:1 . minden dolgok végét…. Soha ne bízzunk egy Orákulumban. aki megjósolta. Lokabrenna.6 ELSŐ KÖNYV A Fenti Világ Volt egykor egy látó.

Scattergood. ha a macska elcsente a szalonnát. hogy patkányok. hét óra. mint a felvágás. hogy soha ne álmodjon. ahogy a Strond-völgy vidékén mindenütt. Betűnek vagy valamiféle pecsétnek látszott. ha egy gyermek varázsjellel a kezén születik. amit lehetetlen volt lemosni. minek kimondani azt. meg hogy a balszerencse aznap szegődött melléjük. a falusiak azt mondogatták. sőt még az álmokat is gyűlölték és félték. így Maddy kénytelen volt egyedül szembeszállni a Domb alatti kártékony söpredékkel. ha úgy hozta a kedve. ami a faluban történik. hogy miben mesterkedik a kovácslány. az örök álmodozó. vacsorára nem ettek nehéz ételeket. vagy a Fűszeres Joe boltjában a savanyú uborkás köcsögökben az ecetet vizeletté változtatták. és hogy még soha semmi jó nem származott abból. amikor Maddy megszületett. többek között a szokatlan. bizonyos dolgokról sosem beszélnek. Azt is tudta. a patkányok utálják a sört. a legkegyetlenebb tréfákat űzték. És ha feleselni mert. és különben is.7 1 Hétfő reggel. Maddy éppen a rozsdás színű jelet vizsgálta. hogy téved. Mi több. ötszáz évvel a világvége után. de hajlamos a közönséges beszédre. vagy levakarni. Így azután Malbry népe mindent elkövetett. mint a Középvilágokban bármely más helynek. aki rendes fiú volt. szinte senki sem merte elismerni. ha igaz a hír. Mégis. Most is szinte . És különben is. Mrs. más néven tündék vagy koboldok azon a nyáron nem bírtak magukkal. ami nyilvánvaló. ha Adam Scattergood megdobott egy kóbor kutyát. hogy a koboldok valóban léteznek. tíz az egyhez. Matrac helyett kemény deszkán aludtak. mivel a Jó Könyv szerint az álmokon keresztül járnak át a Káoszból a Látók. ami meg az esti mesét illeti. Az élénk képzelet legalább akkora bűnnek számított. kivéve Adam Scattergoodot. őt hibáztatták. és az Álomban maradt a Tündérek hatalma. Ha egy krigli sör magától felborult. vagy szódabikarbónát tettek a miseborba. a Hét Alvó fogadó tulajdonosa váltig állította. hogy Malbry falvában. birkát loptak. titokzatos vagy bármilyen formában is természetellenes jelenségekről. és megint koboldok fosztogattak a pincében. A furcsa ákombákomot néhány aggastyán a Boszorkány Jelének nevezte. Malbry falvának így vagy úgy több varázslatban volt része. hogy pezsegjen. Amivel persze nem azt akarjuk mondani. már rég megszokta. A Jó Nép. hogy visszatérhessenek ebbe a világba. hogy ne estek volna meg varázslatos dolgok. mint a Lenti Világ mesebeli alakjairól. de Maddy Smith tudta. akik csak arra várnak. mint például: lótrágyát hagytak a templom lépcsőjén. de helyette egy ablakot talált el. pincéket fosztogattak. A téglával kirakott padlóba csak a koboldok bújhatnak el. sőt időnként kékre festették őket. néha halványan világított a sötétben. Maddy Smith. Ami természetesen szintén Maddy bűne volt. hogy világéletében nagy bajkeverő volt. hogy Maddy kapott fejmosást. hogy minden különös esetért. hiszen a kezén éktelenkedő rontás magáért beszélt. a munkaadója fiát. vagy a Világvégéről érkező legfrissebb tisztogatásokról. mintha tüzes billogot nyomtak volna a bőréhez. és tanúk előtt soha senki nem nevezte boszorkánynak. Senki sem firtatta. a malbryi gyerekek hamarabb hallhattak szentek mártíromságáról.

hogy egyetlen varázsigével képtelen lesz őket sokáig távol tartani. de a koboldok igen kitartóak. Gond csak akkor lesz. ami gyakran előfordult. Ilyenkor mintha egy Maddyben lakozó szellem akarna kitörni a jelen keresztül. Azon a nyáron a szokottnál is gyakrabban viszketett a keze. a Hatalmas Ökör. A vackot könnyű lesz betemetni. gondolta… És hozzá még Úr. Az egyetlen igazi varázslat az egészben. akárcsak Maddy. gondolta. de Mrs. Scattergood szerint. hogy jobb ez így. A jelek pár másodpercig felizzottak. vágyott rá. hogy szeretett varázsolni. neki pedig szigorúan megtiltották. mint kaparászások a földön. Maddy a pince padlóját bámulta. Maddy előrelépett és egyenesen a sarokba világított. nem vitás. és csakis az előzésük jelentett gyógyírt a viszketegségre. aki megvetette az olvasást. mivel a koboldok soha nem tapasztalt számban özönlötték el a vidéket. és mint mindenki. és a félhomályban is jól látta. hogy a láng bevilágítsa a fehérre meszelt falat. Maddy magában kuncogva arra gondolt. a Félszeműnek árulta el. ha a koboldok visszatérnek. Savanykásan édes illat terjengett a levegőben. és bár ezt olykor nehezen bírta – mint például ha a kedvenc étele került az asztalra. és csak félig-meddig rejtették el egy halom üres hordócskával.8 lángolt. . így könnyű volt leírni őket. Hirtelen mocorgás hallatszott a pince távoli. jól látszottak a karmos. a Védelmező elégnek bizonyult. Egy kicsiny szikra. mint a föld alatt sokáig tartott gyökereké és fűszereké. semmi sem moccant. a Kötő megteszi. és megemelte a gyertyáját. Koboldvacok volt. hogy nem tehetségtelen a varázslás terén. hogy valami van ott. nézzünk még valamit. és Maddy azzal is tisztában volt. és mint az köztudott volt. Naudír. Eleinte nehezére esett. de Maddy érezte. Maddy megfordult. ha tündék ólálkodtak a közelben. ahol a Rend szolgái éjjelnappal az Ige tanulmányozásán törik magukat. hogy itt nemrég vidám és kissé részeges mulatság lehetett. Jól van hát. de a valódi varázserő még nagyobb veszélyt rejt. hogy koboldok helyett patkányokat látott mindenütt. a vacokra rézsútosan. minthogy a többiek előtt szégyellte. A koboldok. Maddy nem használhatta a varázstudományát. mégis tudta. csak az árnyékok rezegtek a falon. Most már csak egy szikrára volt szükség. Egyetlen neszt sem lehetett hallani. ahogy egy átlagos patkánynál nagyobb alak iszkol el két hordó között. ahol a kikotort földet félrerúgták. hát abból lenne csak baj… Maddy legféltettebb titka ugyanis az volt. széles lábnyomok. ha sörről van szó. Maddy maga elé mormogott egy rontást: Cuth on fyre…. Sajnos ez lehetetlen volt. hogy vegyen belőle -. de ezt csak legbizalmasabb barátjának. sötét sarkából. hogy az igazi kunszt működésbe hozni a varázsjeleket. A rúnák végtére is csak egy ősi nyelv betűi voltak. és a rúnák nem mások. és mások előtt elhencegjen vele. egy rókalyuknál nagyobb és rendetlenebb. Legjobb esetben is felvágásnak számított. majd szép lassan elhalványultak. aki konyít valamihez. hogy megvédje a templom kapuját. a varázslat az ördög műve. A sarokban magasra tornyozták a sittet és a téglákat. Egy hegyes végű bottal két rúnát rajzolt a keményre döngölt földre. és ha valaha is híre megy a Világvégére. mert nem értett hozzá. hogy használja. Maddy sebesen felpattant. mint a gyufagyújtás. ennél kevesebbért is tisztogattak már embereket. látták őket. Még mindig semmi. Ráadásul sejtette. A varázsigék és a varázsrúnák is épp elég bajt hoztak a fejére. Így esett. Yr. amin egy széles szájú vacok tátongott. mostanra viszont olyan könnyen ment a rúnák használata. Maddy azonban tudta.

amelynek segítségével most elbánhatna vele… Egy hordó tetejére állította a gyertyát. majd amikor továbbra is erősen markolta. és mérgesen leült a földre. csak bal kezének ujjait görbítette a Bjarkán. Bárhogy is van. Maddy jól látta a szeme sarkából. végül trágár szavakkal illette Maddy felmenőit. a Kinyilatkoztatás rúnájába. és jeges rontást küldött rá.Pszt! – szólt rá Maddy. Scattergood jóféle sörétől. és most bosszantotta. de a lába szinte földbe gyökerezett. Semmi sem mozdult. – Nem bántalak. de a lány elismerte. Apró. most csapdába esett az egymásra rakott söröshordók mögött. mint gonoszak. majd figyelmezetés nélkül átsurrant a lába között. gyors volt. és megpróbálja megharapni. . Nem patkány volt. épp csak egy leheletnyi tündearany csillogott. hogy ott vagy – súgta halkan. . Kétszer pislogott Maddyre. amit a Vörös Ló Dombja alatt élő tündékről tudott. ügyes keze és hegyes kis fogai voltak. amelyek Maddy szerint gyakorlatiasabb igazságokat rejthettek. de a lány csak nem eresztette el. Maddy csalódottan felsóhajtott. amikor az egyik végre eszébe jutott.Mit akarsz hát? – kérdezte. a teremtmény elernyedt. Végül felhagyott a ficánkolással. Jól időzített mozdulat volt. . Ha patkány van a hordók mögött. de Maddy számított erre a húzásra.Szűnj meg! – vágta rá lenézően a kobold. . gondolta ismét Maddy. A mesék többségében. Eközben a valami csendesen kúszni kezdett a hordók között. hogy megfeledkezett az óvatosságról. Megpróbálta felidézni azt a keveset. inkább játékosak.és hüvelykujja körében egy leheletnyi. Az is lehet. hogy az egyik mulatozó annyira elkábult Mrs. és felcsillant a szeme. más tündenyelv volt. és nem csak egy patkány – nem válaszolt. A teremtmény rögtön ficánkolni kezdett a kezében. hogy kialudja a gyomrát megtöltő ital utóhatását. amivel megdermesztette. . soha nem hallotta a hangjukat. Furcsa teremtmények voltak. A kobold küszködött. Hegyes fogai között tűzgalacsint köpött Maddy felé. a Bjarkán megmutatja. némelyik állat-. és hátat fordított neki. vagy egy varázsige. . . Még sosem látott közelről tündét. A testét csaknem tetőtől talpig páncél fedte – szíjakkal összeerősített lapok. – Töröm a fejemet. csak álldogált. nagyon is érezte ahogy rugdos. ne kapkodj – mondta a kobold a fogát piszkálva. és a gyertyafénynél Maddy végre tisztán látta. A koboldfiú valamivel nagyobb volt egy kan rókánál. hogy az árnyékban óvatosan mocorog valami. A vackának búcsút mondhat.Csak nyugodtan. a tündék mindig három kívánságot teljesítettek. és bár Maddy nem láthatta. hogy nem járnak távol az igazságtól. és összegömbölyödött az egyik sötét sarokban. – Te hiszel a mesékben? Maddy csalódott volt. Mintha Félszemű is mesélt volna róluk ezt-azt. Voltak azonban más történetek.9 Részeg mulatság. A lány nem moccant. hogy a valóságban ez nincs így. Maddy szíve gyorsabban vert. mintha a gondolataiba merülne. nincs hova meneküljön. mint egy menyét. amiket az elmúlt években gyűjtött.Gyere elő – biztatta Maddy. és bekukucskált a sarokba. Sok nyelven átkozódott.Mit szólnál … három kívánsághoz? – vetette fel Maddy reménykedve. Akár el is menekülhetett volna. Maddy még most sem mozdult. és barna. vonaglott. hosszú bajuszú arcából a szeme aranyszínben ragyogott. Talán akad még egy kegyetlen tréfa. csak a gyertyaláng kavarta fel a táncoló árnyékokat. – Tudom. Ekkor a lány lecsapott rá. amolyan esetlenül testre szabott páncéling -. szerették az erős italokat és a finoman pácolt húsokat. A kobold – ha az volt. Maddy mutató.

Úgysem teszed meg! – sikkantotta a kobold. Nem így szól a mondás? Félszemű évekkel ezelőtt mondott erről egy régi mesét. amelyen keresztül begurították a söröshordókat.Rendben! Rendben! A nevem … . . Maddy mosolygott.10 A kobold ásított. mintha lopótökben kavicsokat ráznának. . Maddy bólintott. De Lokit. – Add nekem a nevedet. de nem válaszolt. tán valami dobozban nőttél fel? Légy jó kislány. . Az Első Kor elején minden teremtménynek. és azt nagyon megbánod! . . – Miért tartanál fogva. és így Baldr. – Elkap. csukd be! – visította a kobold. hogy jéggé dermessze. . semmi hasznod belőlem. és engedj el szépen. . – Minek az neked? – kérdezte. . – Most pedig azonnal csukd be! – kiáltotta. ami a teremtményt ahhoz kötötte.Természetesen a Kapitánytól! – türelmetlenkedett a kobold. de Maddy rúnái szorosan tartották. ha nem érek haza épségben. a Kötő rúnáját. – Istenkém. . és elhúzta a reteszt.és ezzel elhadart valamit a saját nyelvén. és még egyszer ráküldte Naudír. . – Ezt nem teheted. . és Maddy már majdnem el is felejtette a nagy izgalomban. ha tudod. vagy Tökrészegnek. és növénynek titkos nevet adtak.Bökd ki! – erősködött Maddy. akinek sok neve volt. és akkor nem orrolok meg rád. és Isát. ami úgy hangzott. De ha nem.Úgysem tudod kimondani. .Mire mégy a nevemmel? Hívj nyugodtan Kutyaharapást-szőrivelnek.Még egy esélyt kapsz – mondta Maddy. kinyitom a pinceajtót.Mondd a nevedet – tette a kezét a reteszre Maddy. – Elkap a Kapitány! – sikkantotta. és a Kapitányt sem kell belekeverni a dologba. ahogy csak bírt. a Szép. néhány centiméterre a kobold lábától. Frigg anya ismerte az igazi neveket. – És honnan tudsz ilyen sokat róla? . A kobold még erősebben ficánkolt. – Jobb. – Nem tudod. Egyre megy.Ugyan már – bizonytalanodott el a kobold.Már miért ne? – ezzel Maddy felállt. sziklának. Egy vékony fénycsík jelent meg a pince padlóján.Ha nevet adsz.Azért csak ki vele. de a varázsigék miatt nem mozdulhatott. mihez kezdj velem. fának. hogy szörnyű bosszúra számíthatsz. hiszen a napfény halálos méreg volt a tündéknek. ragyogó aranyszeme gonoszul csillogott. nem lehetett ilyen ígéretre kötelezni. és arra használta a tudását. A kobold elsápadt e szavak hallatán. aki ismerte ezt a nevet. A kobold ficánkolt.Az igazi nevedet – mondta Maddy. hogy minden teremtményt rábírjon: sírjanak a halott fia visszatéréséért. kishölgy – siránkozott. . hogy a napfény elpusztítson.Bosszúra? Kitől? . vagy Kancsócskának. a tavasz istene kénytelen volt Hél királyságában.Csukd be. az Alvilágban maradni minden idők végezetéig. . és lassan elindult a csapóajtó felé. és hagyom. és olyan messze evickélt a fénytől. Kezdett elszemtelenedni. . . kislány? – kérdezte. A kobold elkerekedett szemmel bámult rá.Dehogynem – felelte Maddy. .Amint megmondod. elengedlek. megszelídíted. Maddy türelmesen várt.Nem! Engedj el! .A nevemet? – kérdezte lassan a kobold. és törökülésben letelepedett a padlóra.

Azután halk moraj kelt Maddy lába alatt. A szó már a nyelve hegyén volt. pontosan olyanok.Mondd ki hát! . utána hajította Thurist. már félúton járt a pincefalban. De mielőtt a kobold válaszolhatott volna. de amint kinyitotta a száját. és mielőtt kimondta volna a nevet. elbotlott a saját lábában.Patkányok! – sikoltott fel Maddy. és a kobold megkönnyebbülten sóhajtott fel. Túl sokfelé kellett figyelnie egyszerre: le kellett csillapítania a koboldot.Mi történt? – kérdezte Maddy.Smá… . Pár szemvillanásig semmi sem történt. Snotrag? Nem ez volt. de a teremtmény túl messze volt. ahogy csak bírta. inkább kiabált. szikrát hányt. Szívósnak. A kobold kiszabadította az egyik lábát. barna. és Maddy kényelmesen kifaggathatja. a kobold mint a villám rontott ki a sarokból. hanem rengeteg. hogy a saját varázsigéjével törje meg Maddyét. több száz kövér. de sürgetően szűrődött el hozzá.Elfelejtetted. és teljes erejével a teremtmény nevének helyes kiejtésére törekedett. mintha az élete múlna rajta. vagy Smudgetnek. mert tudta. eressz már ki! – Újabb kétségbeesett kaparászás hallatszott. gyorsan topogó hang. és felkapta a szoknyája szélét. Thor rúnáját a lyuk szájához. mit tettél! Góg és Magóg nevére. miközben igyekezett kiszabadítani a másikat is. Hallotta a kobold átkozódását. – A kobold most már szünet nélkül karattyolt. Maddy elengedte a rúnákat. és rosszindulatú elevenséggel pislogott. . amelyek olyan robajjal dőltek le. hogy ha nem mondja ki helyesen. Nekicsapódott a téglával szegett padlónak. . Sőt nem is egy. De Maddy most nem ezen törte a fejét. Olyan érzés volt. Szertelennek! Hívj Szivornyának. . – Most nézd meg. hívj Szilvapálinkának…. mit a … . ráadásul váratlanul egy másik hang is megütötte a fülét. a megfelelő hanghordozást próbálgatta. egy pergő és kopogós szó. mit is mondott a kobold. egy sikító. Ha Maddy helyesen mondja ki a nevét. úgy ásta be magát. – Elfelejtetted.Mindjárt. még a Hét Alvót is felébresztik.Smá-rakki… . hogy Maddy attól félt. – Hívj Sziporkának.11 Maddy becsukta a csapóajtót. – Ez nagyon csúnya volt! – morogta. gyors lény nyüzsgött elő a lyukból.Ez olyan jól hangzott. miközben a kobold lába eltűnt a lyukban. és a teremtmény villámgyorsan hátrált elő a lyukból. majd megtorpant a felhalmozott üres hordók előtt. és eszébe kellett idéznie a varázsigét. hehe! – A kobold hangjából diadal csendült ki. a kobold kénytelen engedelmeskedni neki. hogy a kobold megpróbálja elterelni a figyelmét. – Amúgy meg minek neked a nevem? Maddy törte a fejét. . – Egy ilyen szép fiatal lány miért ártja bele magát más dolgába. s közben olyan erősen. nem érte el.Hívj csak Smutkinnak. Tudta. és szúrós füstpamacs szállt fel belőle. Sma-ricky? Maddy a homlokát ráncolta. és a vacokból átkozódás és rugdosódás hallatszott. Naudír és Isa már majdnem megtörtek.Hallgass! – förmedt rá Maddy. nem válik be a varázsige. és benyúlt a lyukba. – Bárcsak elhallgatna…. amivel magához láncolja. mintha petárdát dobott volna el. Maddy letérdelt. Most vagy soha. – Szemrehányóan nézett Maddyre. elfelejtetted. mintha odalent a kobold hirtelen akadálynak ütközött volna. Sna-raggy? Ez sem. . elfelejtetted! Maddy érezte. hogy képtelen összpontosítani. . amire száz közül is ráismert… A kobold hangja tompán. valami kiugrott a falból. .

Hallottad? – kiabálta Mrs. mihaszna semmirekellő – ez csakis a régi barátja lehet. Scattergood a pinceajtó felé. Mrs. – Itt volt? – futott fel a lépcsőn. százlábúak. keringőkék. csótányok. Scattergood az ajkát csücsörítette. . – Azonnal nyisd ki az ajtót! – rivallt rá. Maddy az ajtó elé állt. Scattergood. de a rúna erősen tartotta. .Ó.Mi van a patkánnyal? – kérdezte.Mi ez a zaj? – förmedt rá Maddyre éles hangon.Ne kelljen lemennem érted – mondta Mrs. Scattergood. pincebogarak.. Nem azért fizetek neked olyan tenger pénzt.Te csak ne vágj fel. . ha jót akarsz. ha térdig jársz a mocsokban és a kártékony dögökben! Maddy rémülten nézett a lyukra. Mrs. vagy mi lesz? . . Mrs. megmondhatod neki. sőt kobold sem tarthatta vissza. kisasszony – torkolta le Mrs. Scattergood itt van. mit hittél? – kérdezte. – Itt vár a mosogatás. büszke vagy. amit időnkénti döndülések ellenpontoztak. nem kéne lemennie – erősködött Maddy. a lépcsőlejárat fölött kinyílt egy ajtó. Valami különös csoszogó hang. gondolta Mrs. és egyik kezével Naudír jelét rajzolta a reteszre. hogy találkozzon vele. csak elintézek idelent pár dolgot. és kivicsorította hegyes kis fogait. ennél rosszabb már nem történhet. .Ó. és fülelt. Még azt hihetnék. amíg levegőt vett. – A törvény szerint nem tehetsz arról.Most rögtön nyisd ki az ajtót.Beszélnem kell vele – mondta Maddy. másokat is előszólított a környezetében. és Maddyt ezernyi patkány. mint egy görény. Maddy becsukta a pinceajtót. A kobold vidám pillantást vetett Maddyre. de legalább igyekeznél egy kicsit! Az apád kedvéért. Kínosan érezte magát: mintha más is volna odalent. . istenek! – kiáltotta Maddy. Csak a koboldot akarta előcsalogatni. – Azonnal gyere fel. aki tizenkét hónap kóborlás után bizonyára visszatért. A fogadósné gyanakvó pillantást vetett rá. . – Félszemű itt járt? – Kifulladva ért fel a konyhába. Az a félszemű. úgy látszik. – Semmi. – Bár nem ’tom. És mi az a távoli hullámverés. de a kiáltás és a gyorsan elhajított rúna. – Mégis. tátva maradt a szája. egek! Mit műveltél? – indult el Mrs.Félszemű nem tolvaj! – szakította félbe Maddy. ami ijesztő sebességgel öntötte el a pincét. Scattergood megrázta a reteszt. és így fülelte a pincéből jövő dübörgést. ne csodálkozz. ne menjen le! – könyörgött. Scattergood. és a konyhából éles hang szólt le Maddynek. – Megtaláltad? . Azt hittem. svábbogár. . nemcsak a söröshordók. hogy ilyennek születtél.Egen – nyújtott át Mrs. És ha az a félszemű.. . hogy mind közül éppen te… Félrehajtotta a fejét. hogy… Ekkor azonban elakadt a szava. . Maddy Smith. – Ha ilyen varázslattal élsz a Lenti Világ közelében. de pókok. és férges kotyvalékot alkottak. És amikor azt hitte.Egy pillanat! – kiabált vissza sietve Maddy. ami a folyóparti mosásra emlékezteti? . és a pincelépcsőre menekült. – Máris. hogy szedheti a sátorfáját! Maddy szíve a torkában dobogott.Komolyan beszélek. Scattergood.Kérem! Nem maradok sokáig! Mrs. mihaszna semmirekellő megint felbukkan. – Kérem. Nemcsak patkányok.12 A kobold szemrehányóan nézett fel rá. és a szent emlékű anyád kedvéért. hogy tolvajokkal és koldusokkal csavarogj! .Hé kisasszony! Lent piszmogsz egész délelőtt. – Egy másodpercre elhallgatott. – És nyugodtan letörölheted az arcodról ezt a kifejezést. vagy talán én dolgozzak helyetted? . ez miért olyan örömteli. Dühösen Maddyre meredt. és láss hozzá a mosogatásnak. – Az én pénzemből sehova sem mész. fülbemászók és nyüvek is spricceltek a lyukból a bűzös (valószínűleg rozsdás csőből jövő) vízzel együtt. Scattergood.Kivel? A félszemű mihasznával? . Scattergood egy konyharuhát.

– Azonnal gyere ide! Adam Mrs. és úgy vinnyogott. és a teremtmények visszamásznak az odújukba. se munka. távoli sikítás füstként kacskaringózott elő a Hét Alvó konyhájából. A varázs egy-két óra múlva eloszlik. Azzal sarkon fordult és menekülőre fogta. és most nyakalja a legjobb sörömet! Nyisd ki az ajtót. de Mrs. felitathatja a vizet… . és Malbry álmos kis falva fölé emelkedve eltűnt a reggeli levegőben. mintha szívesen dolgozna egy fogadóban.Biztos. Már a Vörös Ló Dombjánál járt. Nem arról van szó. – Adam! – visította. hogy mindkettőtöket átkísérjen a fogdába! Maddy felsóhajtott. Scattergoodot nem lehetett megállítani. se pénz. Scattergood fia volt. Az arca gutaütésszerű vörösre változott. vagy idehívatom Matt Law-t.Hadd magyarázzam meg – próbálkozott újra. mint egy patkány. kárörvendő arca láttán a kislány döntésre kényszerült. – De a maga helyében csak egy óra múlva mennék le.Hát persze! És most nyisd… . . hogy leengedted azt a mihasznát. . és a fiú gúnyosan vigyorgó. – Bármibe lefogadom. Scattergood fütyült a magyarázatra. . Maddyvel mindig is utálták egymást. feltörölheti a mocskot.13 Maddy még egyszer tiltakozni próbált.Rendben van – mondta Maddy. Aztán megint bezárhatja a lyukat. de ha most Mrs. mire a fülsértő. hogy a Félszemű volt? – kérdezte végül. Scattergood benéz a pincébe. és pénzt is hoz a házhoz. De Mrs. de mégiscsak munka. te lány. és megfordította a rúnát.

valaha egy kastély állt a Dombon. nem holmi fából. ahogy a csecsemő fenyőfából ácsolt bölcsőjének szélén gubbasztottak. és nem ártott némi fenntartással kezelni. mikor nem torlaszolta el a hó. és hamarosan mindenki azon törte a fejét. még a Csapás és a világvége előtt. A hegyek – amelyeket Hét Alvónak neveztek. Mae Smitht az aranysárga fürtjeivel a völgy legcsinosabb és legfantáziátlanabb lányának tekintették. és belefolyt az Egy Tengerbe. és a koboldokat megbízhatóbb tanúk is látták. koboldok laknak alatta. A helybeliek Vörös Ló dombjának hívták. Malbry is a hűbérbirtokhoz tartozott. Nan Fey bolond volt. mint például a lelkész. ami Jed szívét csaknem összetörte. és (Nat Parson kivételével. A völgyben lakók életét meghatározta. akik sosem álmodtak. Az Aratás havától fogva a koboldokat vonzotta a kovács lánya. rendszeresen jártak templomba. gyanakvó népség voltak. Ethelberta. a felesége.14 2 Malbry mintegy nyolcszáz lelket számlált. Pontosan tizennégy éve történt meg először. hogy el vannak zárva a külvilágtól: maguknak való. hogy az egykor eltemetett kincsek vonzzák ide őket. És így is történt. itt ittak a legjobb fogadókban a leggazdagabb földművesek. ahogy a Strond folyó völgyében meghúzódott. vagy éppen a takarókat gyűrték össze. amit mondott. hogy a rozsdaszínű jel a gyermek tenyerén valami rettenetes balszerencse előjele. csak néhány menhir maradt. a hegyek lábánál fekvő Farnely Tyastól a Kis Medve Erdő túloldalán levő Borsózöldig. aki egyszer elzarándokolt a Világvégére. Mégis Malbry volt a legnagyobb és a legjelentősebb falu. mégpedig a falu határától durván kétmérföldnyire magasodó domb. De ahogy telt-múlt az idő. itt állt a legdíszesebb templom. bár senki sem ismerte a név eredetét – egész évben zord. de mindez régen volt. és mindössze egyetlen hágó a Hindarfell biztosított átjárást közöttük az év nagy részében. és titkon kinevették parasztos viselkedésüket. vagyis akkor. aki kételkedett volna abban. hófödte csúcsokként magasodtak. Azt beszélték. Itt lakott a völgy egyetlen lelkipásztora. Alig akadt. Nyugalmas település volt. A falusiak azt mesélték. hogy adhattak éppen Smithék életet két ilyen különböző lánygyermeknek. . üvegfúvóval és fedett piaccal is büszkélkedhettek. azok is túl méretesek ahhoz. a kósza hírek megsűrűsödtek. vagy legalábbis annak tűnt. amikor ezt mondta. vagy az ágymelegítőből vigyorogtak. Régóta beszélték. Mostanában nem akadt errefelé látnivaló. Az itt élő népek az átlagnál jobbnak tartották magukat. és a szeme ragyogott. A bába látta is őket. Malbry lakosait csupán egy dolog zavarta. hogy a Domb alá koboldok fészkelték be magukat. és nem csúsztak-másztak a földön a Jó Nép előtt. ahogy az öreg nagyanyja is. ennélfogva világjárónak tartotta magát) nemigen érdekelték őket a világ történései. Júlia második lányának szülésébe belehalt. amikor Jed Smith csinos felesége. Az a jóravaló házaspár. és természetesen az agyaga faragott Vörös Ló. akár egy csillag. Jed Smith szerint szegény jó édesanyja kiköpött mása volt. bár mosolygott. sőt még Torval püspök is a hágó túloldaláról. lenézték a Pog Hill-ieket vagy a fettlefieldieket. mielőtt délre kanyarodva elérte volna a Világvégét. a földek urának termelték a gabonát. és a legtöbben messze elkerülték. A szóbeszédnek eleinte kevesen adtak hitelt. és a róla szóló mendemondák. a Strond a Felföldet választotta el az északra fekvő Vadontól. hogy elvonszolják a romoktól. A házak kőből épültek. mivel úgy hírlett. A völgyben tucatnyi kis település állt. sőt a falusiak kovácsműhellyel. De csak az elmúlt években kezdett a tündenép a faluig is elmerészkedni.

mintha Maddyt halott édesanyjához hasonlítaná. vagy Bolond Nant nyaggatta mesékért. Jed Smith kisebbik lánya ezt követően nemhogy megszelídült volna. Maddy nem sokat értett az egészből. a koboldokhoz). Durcás szájú. így aztán Nat inkább nem ért a lányhoz. mint egy mátyásmadár (és olyan butuska is). de ahogy a mondás tartja. hogy Maddy Smith csúnya. Nem járt templomba. lehetetlen dolgokról.Így él tovább a gonosz – mondta a lelkész. A Rend bezzeg nem teketóriázott volna vele. Mae-t kényeztetéssel kárpótolták.tagolta lassan és hangosan. mint ami javára vált volna. és ha még ez sem lett volna elég. bajkeverő. akiknek ezzel lidérces álmokat okozott. Szégyent hozott Mae-re. hogy olyan barna bőrű. napokig kint élt a Kis Medve Erdőben. mint mi valamennyien. De ez Malbry volt. és Jed furcsán méregette. de az álmokban fennmaradtak.15 Maddy azonban sötét hajjal jött a világra. hogy elmagyarázza Maddynek a tényeket. az akkor Látók a csata után lekerültek az Alvilágba. lassan rá kellett jönnie. és többet megengedtek neki. és meglepődött. míg Maddy morcosan és . Nem csak Jed Smith gondolta így. meséket talált ki rettenetes. . és kifejezetten gorombán beszélt a felnőttekkel. aki olyan vidám volt. és amíg imádkozol. de még vadabb lett. amiket aztán elmondott a fiatalabbaknak. miközben magyarázott. és túl makacs vagy lusta ahhoz. félszeg lány lett. milyen gonosz hatalommal bír ez a gyermek. amíg Nat sóhajtozva ott nem hagyta. mint Nat Parson.Ér-ted már? . Kezdettől fogva vadóc volt: sosem nevetett. és még egy olyan akkurátus alak is tudta. és néha felemelte a bal kezét. Maddy azonban sosem kedvelte Nat Parsont. hogy megvetik és félnek tőle. nem a Világvége. hanem ujjai körén át figyelte. félúton a szürke és az arany között. Természetesen Maddy családja jelenlétében senki sem emlegette a varázsrúnát. verekedés közben betörte Adam Scattergood orrát. hogy becsapták. és hajlamos volt behúzott nyakkal oldalogni. Szótlanul nézte. órákon át magában beszélt (vagy ami még valószínűbb. egy mosoly semmibe sem kerül. hogy olyan érdemes életet élj. hogy nem szabad a Világvége törvényeit az Egyetemes Várostól ilyen messzire kikényszerítenie. mint egy Idegen. minden reményed meglehet. és hogy a testvére olyan csinos. és tudod a helyedet. sosem fésülte a haját. vagy mutathatna egy szemernyi hálát azért a sok segítségért és ingyentanácsért. hogy végtére is nem az ő bűne. és a szégyenfoltodnak nevezte. vagy ami még ennél is rosszabb. – Emberről asszonyra. És amíg a többi gyerek ugróiskolázott a tó körül. Ahogy Maddy nőtt. és aki remekül mehetett volna férjhez. mit jelent a jel. és végül Nat Parson vállalta a hálátlan feladatot. Natnek viszketett a tenyere. sosem sírt. amikor Maddy nem volt hajlandó felvenni a kesztyűt. Nem a te bűnöd. A népek persze egyetértettek. de az isten a megmondhatója. Mae arcokat vágott. és úgy találná. amit a falu irgalmas szívű és szüntelenül reménykedő özvegyei küldtek az apjának. Maddy mindenesetre nem válaszolt. mint Bolond Nan Fey. Talán együgyű a lány. de annyit a kislány is megérzett. Mindazonáltal a szeme gyönyörű volt. vagy Nat Parson vasárnapi iskoláját látogatta. ha nincs az a szilaj húga. éppen ezért még egy csúnyácska lány is tehetne egy kis erőfeszítést néhanap. Mi több. okoskodó. De Maddy nem hajlott a jó szóra. sem Mae édes természetéből nem jutott neki. hogy képen törölje. de erre kevesen figyeltek fel. és a gonosz vagy érzékeny emberek elméjébe bejutva kétségbeesetten igyekeztek újjászületni…. Minden benne volt a Csapás Könyvében: a régi istenek. a haja rojtként takarta az arcát. viszont sokan vélték úgy. mivel a tisztelendő a magyarázatot bőven megtűzdelte a Jó Könyvből vett idézetekkel. Valakinek el kellett rendeznie a dolgokat a lánnyal. túl sok ész szorult belé – ami tragikus egy lány esetében -. állatról állatra száll. . hogy szinte mindenkinek csalódást okoz. ráadásul sem Mae édes vonásaiból. élete első hét évében meg sem magyarázták Maddynek. Maddy felszaladt a Vörös Ló Dombjára. amivel ellátták. és a mutatóujja és hüvelykujja által bezárt körön keresztül szemtelenül figyelte. hogy megváltozzon. és a Névtelen kezétől elnyerd a bocsánatot.

és a régi istenek. abban mindenki egyetértett. hogy a Jó Könyv feltétlen hívei. Malbry lakosai büszkék voltak arra. Scattergood csak félszemű mihaszna semmirekellőként. nem tettek ki kenyérmorzsát a küszöbükre Zöld Jacknek. Malbryban senki sem beszélt róluk. Következésképpen a Dombot szóbeszéd és tündékről és régi istenekről szóló mesék lengték körül. Maddy legközelibb barátja. amit csurig megtöltöttek koboldarannyal. ha életének hetedik évében nem történik valami különös a Vörös Ló Dombján. vagy egyszerűen csak Félszeműként emlegettek. Még Bolond Nan sem mert szólni. hogy a Lovat emberek faragták a Domb oldalába. és a legtöbben bölcsen távol tartották magukat tőle. hogy a régmúlt korokban alakult ki. amikor a Vörös Ló Dombja még elvarázsolt hely volt. a Jó Könyv megtiltott minden olyan történetet a Látókról. aki azt állította. Maddy persze imádta a Dombot. amerre csak járt. amikor a pogányok áldozatokat mutattak be az ősi isteneknek. és többé senki sem emlegette őket. . mesékre. amit halálos csapdákkal zsúfoltak tele. Maddy ezeket a meséket hintette el. De azért akadt egy kivétel. A Vörös Ló Dombjáról senki sem tudott sokat. A Látók búcsújáró helyeit és templomait már sok éve lerombolták. ami nem szerepelt a Csapás Könyvében. Mások szerint egy híres törzsfőnök őskori sírdombja volt. Világéletében éberen fülelt az utazók történeteire. bár Maddy inkább azt a híresztelést kedvelte. a Látók még emberi alakban jártak a földön. És ilyen morcos és dühös maradt volna. az ősi legendákra. a többiek pedig Idegenként. Először is a Vörös Lovon tavasszal sosem sarjadt ki a fű. nem táncoltak a tavasz beköszöntekor. Talán már a nevüket is elfelejtették. és jobban is ismerte a falusiaknál. Mindebből összerakott magának egy képet a világvége előtti korról.16 elhanyagoltan cseperedett. bár abban is volt valami nyugtalanító és titokzatos. a hanyagul elejtett mondásokra. akit Mrs. Már nem ékesítettek fel forrásokat Frigg anya nevében. Bárhogy is történt. és még télen sem rejtette el a hó teljesen az alakját. Volt. miszerint egy óriási kincsesbányáról van szó.

és a mutató. A sátrakban szalagot. A tündék öröksége. A trükköt sjón-henninek. és Maddy mindezt a Kis Medve Erdő szélén levő rejtekhelyéről nézte. valamelyik külvilági háború veteránja. amikor megismerkedtek. a Szigetekről halat. hogy még civilizált nyelvet sem beszéltek. aki sosem tanulta meg a betűvetést. amik megmutatták a hangulatukat. egy leprás. A kereskedők többsége innen-onnan érkező állandó vendég volt itt. vagy süteménnyel tömhette volna a fejét a vásártér zöld gyepén. mint ahogy azt sem sejtette. a Távoli Vidékről fűszereket. És az összes falubeli közül ezért egyedül Maddy vette észre a széles karimájú kalapban a malbryi úton közeledő idegent. igyekezett az útszéli bokrok fedezékébe húzódni. és Maddy azt is kiszúrta. és a Bjarkán rúna egyik formáját kellett hozzá mutatnia. és biztos távolságból követte.és hüvelykujja által bezárt körön át szemlélte a falut. amelynek vastag. ami tökretesz mindent. hogy ezek a szerzetek néha az Utakon járnak. féltékenyen és dühösen. de még egyet sem látott. Mae-t egymást követően a harmadik évben koronázták Eperkirálynővé. Az apja pedig ezért kerülte a tekintetét. hanem a Vörös Ló Dombja felé. a szedersövényben megbúvó fekete áfonya. ahogy várni lehetett volna. De ha kereskedő. és gyakorta csíkot húztak. Maddy rossz vérének a forrása. És nem a megfelelő irányba tartott. lábát kétoldalt lelógatta. Elsősorban ezért rejtőzött el itt. bár a férfi járásában semmi öreges nem volt. Maddy hallott arról. hogy a trükkje mágia. Egy óriási közönséges bükkön tanyázott. igazlátásnak nevezték. Csapzott hajával és rongyos ruhájával akár külvilági is lehetett. hogy be van kötve az egyik szeme. mintha valaki másnak hátrahagyták volna a nevüket. vagy akár egy bandita. de helytelen is. és Bjarkán rúnáján át figyelte. a Világvégén túli holtvidékről származó vadak annyira tudatlanok voltak. a gyerekek fagylaltot ehettek. Külvilágihoz illően magas és sötét hajú volt. gyümölcsöt és süteményt árultak. Talán katona. hogy hosszú haja már őszül. Se lova. ahol mindenféle népek találkoznak és kereskednek. Harminc láb magasan volt a fán két vastag át. miközben a többi gyerekkel is játszhatott volna. mélyen a szemébe húzta kalapját. aki csüllenggel festi meg magát – egy futóbolond. de Maddynek még így is feltűnt. se öszvére. hogy amikor így tartja az ujjait. hogy a mágia. és a hideg Északról állatbőröket és szőrméket hoztak. se szekere nem volt. még a Szent Iván-napi vásáron is. a Délvidékről datolyaszilvát. bár Maddy. melyek elágazásánál Maddy felhúzott szoknyával hasalt. aki nem a falu felé gyalogolt. nem is hallott a Bjarkánról sem.17 3 Maddy hétéves volt. Maddy lecsúszott a fáról. de eltökélten. a varázslat nemcsak természetellenes. azt sulykolták bele. gondolta Maddy. Malbryban ritkán bukkantak fel idegenek. De vadvidéki is lehet. Maddy évekkel ezelőtt felfedezte. Egy fűbe rejtett madárfészek. és a kötés a bal arcát is takarja. És néha egészen furcsa dolgokat is látott így: az emberek körül felvillanó fényeket és színeket. sima törzse és rengeteg ága volt. vagy éppen Adam Scattergood a kerítés mögött lapuló rosszcsont barátaival. mintha a pillantása az elhunyt feleségére emlékeztette volna. . akik a Járásból üvegárut. hogy nem csatlakozik az ünneplőkhöz. és elég erősen összpontosít. A Szent Iván-napi vásáron a falu mezején folyt a játék és a tánc. akkor bizony nem sok eladnivalója akad. amikor az idegen elhaladt alatta. ami jó és törvényes. Amióta csak az eszét tudta. máskülönben láthatatlan dolgok is feltűnnek a szeme előtt.

és néha kis szünetet tartott.Értem. és egészen a bal arccsontja közepéig futott.Elégedett vagy? – firtatta a külvilági. a lapokat nehézkes írással rótták tele. De nem az összeroncsolt üres szemgödör vette el a szavát. Maddy úgy vélte. Hogy hívnak? . aztán tovább figyelte a Lovat. hogy Maddy is hallja.Kalóz? Zsoldos? Semmi válasz. Most már azt is látta. a lelkészt meg a segédlelkészeket leszámítva. Teltek a percek. – Pedig nem ártana. hogy aki kíváncsi. és Maddy nehezen egyeztette össze ezt a belső ragyogást a Domb felé előtte caplató. az arcát elrejtette a kalap karimája. míg a gyengeelméjűek jóformán semmit.Nem? – kérdezte a külvilági. és kétségtelenül most fordult elő először. – Nem félek magától! – jelentette ki. miközben a férfi egy kidőlt fa árnyékában feküdt. ha kell. hogy nem alszik. de azért úgy. gyorsabban fut. a férfi egyszer sem nézett felé. mint bárkinek. – Hogy szerezte? Csüllengből van? Tetoválták? Ezzel született? Minden külviláginak van ilyen? A férfi dermesztő kis mosolyra húzta a száját.18 És a színei sem hajlott korra vallottak. De Maddy kíváncsisága nem csillapult. . hogy az öregek gyönge nyomot hagynak. a faluban kevesen értettek hozzá. a hangja most érdesen csengett. Maddy természetesen nem tudott írni. Az idegen felkacagott. hogy követte. mint amire Maddy egy külvilágitól számított. . és onnan szemmel tartotta. és az ép szemét a Vörös Lóra szegezte. Maddyt heves izgalom kerítette a hatalmába. A hangja kellemes volt.Maga pap? – kérdezte sokára. hogy a férfi füzete bőrcsíkokkal összekötött papírdarabkákból áll.Akkor hát katona? A férfi nem szólt semmit. . akik csak a Jó Könyvet olvasták. szinte magának. gyaloglástól megfáradt. – Eleget láttál? Maddy megriadt. – Nem mondta a mamád. lekuporodott egy füves halom mögé. a kezében pedig egy kis bőrkötéses jegyzetfüzetet tartott. . – Mi történt az arcával? – kérdezte. hanem a kékes jel. – Hogy sebesült meg? Háborúban? Az idegen kissé türelmetlenül pillantott rá. De Maddy tudta. Nem hangosan. A formája más volt. és amennyire meg tudta állapítani. A külvilági kis idő elteltével megszólalt. vibráló jégmadárkék. mint az idegen. szürke emberrel. ami a szemöldöke fölött kezdődött. akit ismert: élénk. így hát biztos távolságban tőle leült a fűre. Maddy megfigyelte már. hogy Maddy máson is látott ilyet. Maddy egy pillanatig szótlanul meredt rá. De ennek az embernek erősebb nyoma volt. vagy lapozott. és kihívóan a férfira nézett. . Továbbra is szótlanul és rejtőzködve követte. és időnként írt is valamit a füzetbe.Nos? – mondta. és a Lovat méregette. hiszen pisszenést se hallatott. és amikor a Domb ormához értek. hamar megöregszik? . – Mi ez? – kérdezte. nem egészen olyan. Maddy kicsit zavartan feltápászkodott. Honnan tudja. de a rontott rúna felismerhetően ugyanabból az anyagból volt. . A külvilági tovább rótta a jeleket a kis füzetébe. .A születésemkor meghalt. és levette a szemkötőt. mint az övé. semmi mást. A férfi mintha félálomba merült volna. – Ez történt – felelte.

de hívhatod Ragnaröknek is. És magát? . kislány – mondta az idegen.Fortéllyal… Ellopták. . majd újból tanulmányozni kezdte a Maddy tenyerén lévő rajzot. Maddyt kétfelé szakította a szentségtörés feletti természetes elszörnyedés és a mélységes csodálat egy olyan ember iránt.A Ragyogást. Közelebb intette magához a lányt. Glám-sni. ami még piszkos volt a nagy bükkfára mászástól. . és megvonta a vállát. ha úgy tetszik.Boszorkány Végzete – vágta rá Maddy gondolkodás nélkül. és megmutatta a tenyerén levő varázsrúnát. akkor a Régmúlt Korok nem értek volna véget. Oly rettenetes volt a rúnák hatalma. heteken. AEsirek tartották fenn a Rendet. ez a jel.Nem a tündékre gondol? – kérdezte kíváncsian Maddy.Ha így jobban tetszik. és a veszteseknek jut a maradék. nem mindegy? Ez a rúna – hajolt közelebb a lányhoz -. – A Nat Parson nevű ismerősödnek minden oka megvan. és a Káosz széléről a Vanírok. a Könyvben sok igazság van – hagyta rá Félszemű. Például ott az a háború… . sőt éveken át nyugalomban volt. hogy errefelé találkozom ilyennel.Nat Parson szerint az ördög jele. és az apja kovácsműhelyére gondolt. – Különös – motyogta maga elé.De mi ez? – nyaggatta Maddy. – A boszorkány nem áll messze a rosszindulatú banyától. . A kalap karimája alatt a külvilági ép szeme egy pillanatra elkerekedett.A Látók. . – Igen. gondolom. Úgy bizony.Az AEsirek? . Mocskos szó a mocskos gondolkodásúak szájából. . szóval ők őrizték a Tüzet.Ó. . .A Tüzet? – kérdezte Maddy. Maddy szétnyitotta az öklét. és a Jó Könyvbe is más történet került volna. Az előtt a Rend uralkodott. A férfi hosszan nézte a jelet. és a Káosz gyermekei is.Hogyan? – kérdezte Maddy. hónapokon. ha nem. aki valakit köpedelemnek mer hívni. mintha pár pillanattal ezelőtt valami forrót fogott volna meg. hogy féljen a jeledtől.Ide hallgass. .19 . Rúnakészítő Varázsereje. és irigyelje is. – Ha a Könyv nem állít igazat … . . – Csak mélyen elrejtették a legendák és a hazugságok mögé. akár egy gyermekben… . inkább a Boszorkány Rúnája.Nat Parson egy köpedelem – jelentette ki Félszemű.Maddynek.A Csapás – segítette ki Maddy. és közel jártak hozzá. mint máskor. a Tüzesek rúnajele. ti tündéknek nevezitek őket. hogy mindig a győztesek írják a történelemkönyveket. vagy talán meg se írják. Alakváltoztató Mágiája. Félszemű kiköpött. . kislány? . Néha még most is újraéleszti magát. az arcán érdeklődés és Maddy megérzése szerint vágyakozás tükröződött. mit jelent? . Ha hiszed. és az égető érzést Maddy is érezte. egy élőlényben. – A testvérem szerint kesztyűt kellene viselnem. És különben sem volt soha a Boszorkány Végzete. bár akkoriban nem voltak köztük Látók. – Tudod. Maddy rögtön hegyezte a fülét. nekem elhiheted. gondolom errefelé így hívjátok őket. Az AEsirek csak később tettek rá szert. a Csapás előtti idők? Félszemű felkacagott. Ha az AEsirek győztek volna… . Tudod.Szólíts csak Félszeműnek. – Sosem hittem. de a szélén élénk narancsszínben égett. Ne feledd. így hívták. Tüzes. mi az. Ha megnyerték volna a háborút. A Vanirok rendelkeztek vele. – A Régmúlt Korok? Úgy érti. hogy még a Téli Háború után is a tűz a föld alatt szunnyadt. és újrateremtették a Világokat. Maddy tenyerén a rontott rúna a szokásosnál élesebben rajzolódott ki: rozsdaszínű volt.Tünde.

ti istenek! . amit Thuris. – Néhányan meghaltak.Nincs mit mondanom – válaszolta Félszemű. A külvilági elmosolyodott. – Az AEsirekről elsősorban! . külvilági – vallotta be Maddy. – Meséljen még! – kérlelte izgatottan. és ha ez még nem lett volna elég. de Maddy ezúttal belecsimpaszkodott.Könyörgök! . Talán ez bizonyítja. Maddy szívét megdobogtatta a gondolat.Mondtam.Nem. akik az új koroknak feleltek meg. De Maddyt nem lehetet elhallgattatni. És te. Addig csak töredékeket hallott.Tanítson! . hogy íme. . hogy használjam – könyörgött.20 .Kívánom. – Akkor mi ketten szintén unokatestvérek vagyunk! – Furcsa és egyben elbűvölő gondolat volt. és minden bizonnyal ez okozza majd a vesztét. a Pusztító tette fel a koronát. öreg és érzelgős. És az unokatestvéreink a Domb alatt. . egy ember.Taníts.Nincsenek barátaim. Köpenyéről lerázta a fűszálakat.Nat Parson mindenképpen. hogy gyűjtő vagyok. Szeretet nélkül tekintett le a piszkos kislányra.Ó. – Az idegen elfordult. hogy nagy örömet hozzon neked. – Itt vagyok én. és mindkettőjüket a tündetűzzel jelöljék meg … . és felé nyújtotta a tenyerét.Maga honnan ismeri a történeteket? . volt aki elesett. amelyekben a Látókat csak annyiban emlegették. A bor már rég elpárolgott. a Népet dobta ki. játssz a barátaiddal. hogy Félszemű most abbahagyja. semhogy hagyta volna. nem mesemondó. hogy továbbmenjen … .Tanítson. és a homlokát ráncolta. . a Tüskés keresztezett. – Mi lett velük? Mind meghaltak? A Névtelen rabságba vetette őket a Fekete Erődben? A kígyók és a démonok mellé? . – Nem vagyok tanító. vajon hogy hagyhatta magát belerángatni. kislány. és azon töprengett. Még valami? A férfi ismét elfordult. vagy megpróbálták a magukat isteneknek nevező.Unokatestvéreink! – sóhajtott fel vágyakozva Maddy. azám. De Maddy sokkal nagyobb érdeklődéssel hallgatta. akinek varázsrúna volt a tenyerén. A lőre. Ismét belemerült a könyvébe.AEsirek. Nagy csattanással becsukta a könyvét. hogy nem is istenek voltak. . hogy óvtak démoni hatalmuktól. mintha a rúnák nem jövendölték volna már meg! Amikor legutóbb rúnaköveket vetett. Hogy Maddy és Félszemű a vándor népek ugyanahhoz a titkos törzséhez tartozzanak. – Mondjon még valamit az AEsirekről! .Tanítson meg. és a Csapás Könyvéből vett összezagyvált változatokat. végül Hagall.kérdezte. mások eltűntek. és felállt. . A férfi megvetően felhorkant. kérem! . . régóta halott imposztorokat nevetségessé tenni. másoknak pedig nyomuk veszett. – Tudom. Menj. kérlek! Félszemű nem szerette a gyerekeket.Akkor hát mik? . . Új istenek jelentek meg. Öregszik – milyen igaz! -. Madrt. és hagyj békén. kislány: ez vagyunk mi. és a régieket elfelejtették. ahogy más bicskákat vagy lepkéket vagy köveket. aki úgy gyűjt meséket.Tűnés innen! .Hát ilyesmit beszélnek? .Bennem? – kérdezte Maddy. hogy képes vagyok rá! Meg akarom tanulni… De Félszeműnek már elfogyott a türelme. – Gyűjtő vagyok.

egy szikránál nem többet. kérem – ismételte meg Maddy. Maddy mintha látott volna valamit az ujjai között: kék tüzet. mintha megégette volna. nemhogy egy lányt. és balkeze ujjaival egy rúnát mutatott. . és a színe rozsdabarnáról megint aranyra változott. mióta nem vállaltam inast. Maddy kócos hajsátra alá rejtette a mosolyát. Félszemű összerezzent. . amelyek most úgy lüktettek. De Félszemű nem viselt ékszert … Maddy gondolkodás nélkül felemelte a kezét a szikra előtt.Tanítson . mintha petárda robbant volna. az ujjait hajlítgatta. Újjáéledt kíváncsisággal nézett le Maddyre. A varázsrúnája szokatlanul melegnek tűnt. és olyan hang kíséretében lökte vissza a külviláginak.Senki – felelte Maddy meglepetten. mintha a fény megcsillant volna egy gyűrűn vagy egy ékkövön.21 Félszeműből elkeseredett hang szakadt ki. – Idejét sem tudom. Életében először tanítója akadt. Félszemű pár pillanatig semmit sem szólt. Hosszú csend támadt. hogy igyekezz – mondta végül a férfi. – Erre meg ki tanított? . A kezére nézett. – Ajánlom.

hogy vannak más földek is. nem olvasták a Jó Könyvet. Maddy népe a Kilenc Világ univerzumában hitt. De széles körben elterjedt nézet volt. a Káosz és a szentségtörés otthonába. Mindebből könnyen arra következtethetünk. hogy Malbry népe igen nagyra volt magával. amíg nem húzhat hasznot a mágiából. a Külvilág és az Egy Tenger. hogy a népeik azóta barbárságba süllyedtek. a föld alá. mintha nyomorék vagy fattyú volna az illető. a rontásokat. és sosem hallottak még a Csapásról. Természetesen csak egy gyerek vagy egy féleszű hitt abban. amelyek páratlanok és értékesek. hogy a mágia az ördög műve – kotyogott bele Maddy. Most azonban Maddy azt is megtanulta. az Álom. hogy akinek az ereiben rossz vér csordogál. az felér azzal. hogy a térkép szélén túl is létezik egy világ. Mindenki tisztában volt vele.De csak addig ismételgeti ezt a sületlenséget. Csakhogy Félszemű ennek épp az ellenkezőjét bizonygatta. A világuk alatt volt található a Fundamentum. mint egy céltábla közepe. és a Kárhozat három földjére vezetett az út. egyszóval minden tudást. hanem a saját állatfejű barna isteneiket imádják. mint ahogy a tisztelendő atya el akarja veled hitetni. legalábbis civilizált népek nem járnak oda. mint Nat Parson vasárnapi prédikációit Középvilág túlsó végén. Amint Maddy megtudta. Félszemű persze kivételnek számított. Tehetséges tanítványnak bizonyult. Ebben a világban Nat Parson vgy Adam Scattergood már attól is frászt kapna. ha egy nevenincs óceánt vagy egy ismeretlen csillagot mutatnának nekik. amit új barátjától tanult. A fáma szerint az Egy Tengeren túl a férfiak és a nők olyan barnák. a varázslat és a tudomány összekuszálódnak. hogy a Külvilágokat annyira tönkretette a Csapás. amelyből a Halál. azaz a Lenti Világ. sőt valamikor kereskedtek lakóikkal. és még az egyetemesnek hitt Világvége Rendjének törvényei is meggörbülnek és elhajlanak. az Ördögök Tanyájára. de már ekkor egy életre megváltoztatta a világokról alkotott képét. köztük helyezkedtek el a Középvilágok: A Belső Világ. vagy akár a levegőbe is építheti9k. ahol orvosságokkal és varázskencékkel házalt. nem igaz? Maddy bólintott és alig mert elmosolyodni. mondta az idegen külvilági. hogy a Jó és a Rossz nem olyan mélyen gyökereznek. mint a tőzeg. a térképeket.22 4 A következő két hétben Maddy olyan kitartó figyelemmel hallgatta Félszemű tanításait. a Tökéletes Rend Mennyei Világa volt.Értsd meg. Maddy spongya módra szívta magába a meséket. a varázsigéket és a rúnákat. a házakat folyókra. aki ritkán maradt néhány napnál tovább a völgyben. mint még soha semmit. és senki. Az első az Égbolt. beleértve a kellős közepén Malbryt és a Strond völgyét. és Félszemű . . Nat Parson mindig azt mondogatta. s mindezt olyan tiszteletre méltónak és hétköznapinak tartják. amely szintén sok részből tevődik össze és csupa ellentmondás. Maddy. a saját varázslatukat űzik. vagy háborúztak értük. Maddy olyan képességek birtokában van. A Jó Könyv azt hirdeti. ezúttal csaknem egy hónapra hosszabbította meg a tartózkodását. hogy egy efféle világban az egyik ember hite a másik szemében eretnekség. Hosszú inaskodásának ez volt a kezdete. hogy a Rend mindenek felett . . . a hajuk úgy kunkorodik. majd onnét a Túlvilágra. mint a birka gyapja.Nat Parson azt állítja. hogy a Világvégén valóban vége a világnak. a betűket. Maddy megértette.

ha a tűz is játszik veled. – De ne lágy meglepve. hogy az eszébe vésse. Bizonyára hallottál róla. véget ért és újjáteremtődött ezalatt -. a természete meg. De rövid ideig Loki jól szolgálta az AEsireket. Ifjú volt még ehhez a tanításhoz. A főistenüket Odinnak. Az erőd neve Asgard volt. . Maddy bólintott. Talán jobbam szemmel kellett volna tartaniuk.Lokinak hívták. Összehívta a harcosait. Thort és Tyrt meg a többieket. hogy befogadta. Ismerte ezt a mesét. – A Világvége? . gondolta Félszemű. Nos. és a Látók fortéllyal vették be.Dehogynem – felelte szelíden Félszemű. A Jónak és a Rossznak ehhez semmi köze. ahogy a tűznek az a természete. hogy porig égessük vele a szomszédunk házát. De Maddy nem volt ostoba. Végül Félszemű útnak indult. az holnap akár rossz is lehet. Így aztán Odin kénytelen volt cselhez folyamodni.Úgy van. hiszen még alig vagy hétesztendős! Mihez kezdenék veled az Utakon? . Mindenesetre. és ami ma jó. hogy mire akarok kilyukadni. a Mindenség Urának nevezték.ne játsszak a tűzzel? – bökte ki végül. Tisztességtelen volt. hogy megértse. Némelyik gonosz fényben tünteti fel. de arra is.Szóval azt akarja mondani. . hogy ég. . és nyolclábú lova. az Égi Fellegvár. úgy mástól sem várhatjuk el. következésképpen az ördög műve. – Az AEsirek meséje jól megvilágítja. hogy sokszor megszültetett. – Amióta áll a világ – és hidd el. nem tarthat vele. a két egymással összefüggő erő törvényei szerint él és hal. Vajon a tűz. az AEsirek mégis Loki miatt maradtak fenn ilyen sokáig. amivel az új világot eltörléssel fenyegető Káoszt feltartóztathatják. Maddyre nézett. Sok mindenhez értek. . majd testvéreként Asgardba vitte. ennélfogva Jó. s ezzel a kettővel még az istenek sem szállhatnak szembe. akik a kezdet kezdetén. a Régmúlt Korok hajnalán újjáteremtették a világot.Az isten szerelmére. hogy a Névtelen építette az Égi Fellegvárat. Talán már hallottad a nevét. Minden a Rend és a Káosz. mint a futótűz. – A Világvégére készül? Félszemű nem szólt semmit. Maddy bólintott.. hogy természetük szerint fékezzenek és erőt adjanak. – Hirtelen elhallgatott. Jövőre talán már késő: a Rend egyre terjeszkedik.23 áll. és némán megrángatta a csomagján a szíjakat. bár a Jó Könyv csak úgy emlegette. hogy nem félek a munkától. amire használják. hogy építsenek egy hatalmas erődítményt. és ez lett a régmúlt idők Első Világa. a Rend és a Káosz törvényei állandó összeütközésben éltek. . Bár a természete végül mégis legyőzte jóra való hajlamát. így sokak szerint Odin rosszul tette.kerekedett el a szeme.Nem értem – ráncolta a homlokát Maddy. hiszen a teremtés még nem volt készen. Megkereste a Káosz egyik fiát. Maddy ismét bólintott. mégis elengedhetetlen. – Tudja jól. . Sokáig győzködte a kislányt. azok közé tartozott. A varázslat a Káoszból fejti ki a hatását. amin megsütöttük a húst. – Dárdája van. . és összebarátkozott vele. és sokan rendelkeztek az AEsirek számára hozzáférhetetlen tudással. Sok mese szól róla. De a szerszám aszerint jó vagy rossz. és a Világvégéről mind több vizsgálóbírót küld szét… Türelmesen újrakezdte a tanítást. hogy megváltozzon.De az ellenség erős volt – folytatta Félszemű -. . aki még mindig a homlokát ráncolta. és Lokit az elbűvölő modora és a ravaszsága tartotta Odin mellett. de hasznos. Használhatjuk hússütéshez. Ármányos volt a neve. . hogy ….Idehallgass – magyarázta az idegen.Dolgoznék – felelte Maddy.Valóban? Három varázsigéhez meg pár rúnához? Azzal aztán sokra mennél a Vi…. a Káosz gyermekeinek lételeme a kellem és a báj. előreléptek és visszavonultak a Kilenc Világban. mennyiben különbözik a gyújtogatáshoz használttól? És eszerint nyersen kéne ennünk a húst? Maddy még mindig értetlenül rázta a fejét.

Esküszik. Azért van olyan erős töltése. ahonnan az utak egészen Hél királyságáig kacskaringóznak. Félszemű várt. nem? Mintha egy vulkán felett élnél. kérem. – Hallgass rám. és megrázta a fejét.Ugye nem felejt el? – siránkozott Maddy. .De a kincs! – kiáltott fel Maddy. Felltefieldstől Hindarfellig fegyveres csapatokat küldenek a nyomába. az is ott van. Ha eltűnik. Az a Ló csak szunyókál. Hétesztendős vagy. . a Domb pedig sok ezer éve vár arra. legalábbis. elmondom. Különös mosoly volt.Nem? – nevetett Félszemű.Inkább az életére! . hanem a földre szegezte a tekintetét. hogy jöjjek! – könyörgött Maddy. Maddy.Na és? – kérdezte hetykén Maddy. és ha egyszer felébred… . – Segítek. és magában kuncogott. még a Vidra Sarcáért sem. . Tanulj rendesen. De Maddy nem nézett rá. hogy várhat még. – Azt hiszem.Kincses bucka? – vetette fel Maddy.Maddy. mivel a kincsek ritkán alszanak egyedül.Jaj. – Nem félek! . mégpedig sokkal jobban. – Az életemre. Maddy bólintott. . és Félszeműt a fogdába zárják vagy felakasztják … . Félszemű elmosolyodott. .Sokkal fontosabb annál.Majd fogsz – felelte szárazon Félszemű. . cipelem a holmiját. mint társra az Utakon.Hogy? .Bárcsak felébreszthetném! Maga nem szeretné? – kérdezte Maddy. Maddy felpillantott. A füledre és a szemedre van szükségem. Talán még az Álom folyóhoz is fut út. – Ugye. – Gazdag lehetne…. . de a hajsátra alól szipogás hallatszott. Bár eljöhet az idő.Ó! – Maddynek ez eszébe sem jutott. Maddy továbbra sem nézett fel. engedje meg. Érzed. . . Azért van itt olyan sok kobold. Biztos. – soha több nem látom? . mit tégy.Odinra. sokat játszol a Domb közelében? – kérdezte.Mi az a vulkán? . egyszerre fanyar és szomorkás. – Nem – felelte. . mi az? . a Domb mélyén a koboldoknál sokkal veszélyesebb lények tanyáznak.Kincs? – kacagott Félszemű. .Ide figyelj. – Ezt hogy érti? Félszemű a Dombra pillantott. A Lenti Világba vezető keresztút. – Ha úgy tetszik. Nem szívesen lépek arra az útra. és várj rám Aratás havában. Maddy – szólalt meg Félszemű gyöngéden.Egy kerek esztendőt? . – Ha jól tudom.Úgy legyen – bólintott Félszemű.Majd meglátjuk. – Ha tényleg segíteni akarsz nekem. nem zavarok sok vizet… .Nem érdekes. . figyeld a Dombot. . a gyerekrablás bűncselekmény! .24 .Tudod. . A Régmúlt Korok óta elveszett kincs.És hol a kincs? – fancsalodott el Maddy. a Domb aranyára utalva. amikor nem lesz más választásom. hogy felfedjék a titkát. mintha véknyát zsarátnokokból rakták volna ki. hogy visszatér? .Gazdag. Szorosabban vonta össze a nyakánál a köpenyt. ahol a Vörös Ló körvonala úgy parázslott. . Csak tartsd nyitva a szemedet. és nem szólt egy árva kukkot sem. Maddy.Mennyit? Félszemű elnevette magát. de halott – sóhajtott fel Félszemű.Jövőre visszajövök – mosolyodott el Félszemű. amelynek a vize a Strondba ömlik….

mint a petárdákat. az Alagútlakókról. az elveszett szirtekről. tette hozzá. Félszemű érkezése volt Maddy életének fénypontja. Minden látogatása alkalmával új tanításban részesítette a kislányt. hegyeket és völgyeket. Félszemű mindannyiszor ugyanazt a kérdést tette fel. és a kígyóról. hogy dobja el őket. népmeséket. Maddy rúnája azonban nagyon erősnek bizonyult. ennyi az egész. és Mimirről. A szokásostól eltérő rúnák kényesek. térképeket tanulmányozott. hogy suttogja a rigmusaikat varázsigévé. Hamar túltett barátján. ami Yggdrasil Gyökere alatt él. vagy mint szárakat összekötni. de fordított eredménnyel. hogy a vadászok lándzsája célba találjon… És Logrt. . a varázskörökről. ellopott birkák. ha nem jobban. a veszélyességi fokukat. Sosem Beltane. a Régi Írás mind a tizenhat rúnáját. ami maradt. a Bölcsről. nem tartozott a Régi Írás jelei közé. és persze rengeteg mesét vágott be. vagyis május elseje előtt. ennélfogva nem hoz szerencsét. Szurtról. És ami a legfontosabb: a rúnákat. mintha járókövek volnának. bár a rúnája fordított.25 A külvilági ettől fogva évente visszajárt Malbryba. Posztóval. a gondolatrúnákat. a Vanirokról. meggörbülnek. szólásokat és legendákat. és felfalja a világ alapját. se strófájuk nem volt. és miután Maddy megnyugtatta. a vésett rúnákat és a sig-rúnart. s azon túl a Káoszról. ami azt jelenti. de a kislánynak még ez sem volt elég. ami adódik. cukorral. Maddy rúnája se törött. távozása pedig a hosszú sötétség kezdete. mert Félszemű varázsereje gyönge volt és hamar kimerült. Maddy olyan jól célzott. kifosztott kamrák.Semmi más? -. Mesélt a menhirekről. amelyeknek se nevük. vagy hajítsa el az árnyékukat az ujjaival. a déróriásokról. hogyan kell eldobni és egy szempillantás alatt megjósolni belőlük a jövőt. Maddy először megtanult írni és olvasni. hogy vizet találjanak a föld alatt. Mások egyáltalán nem hatnak. Némelyek pedig megvetemednek. köveket és felhőket. hogy kukoricababát készítsen. és a rísta-rúnart. Mesélt a Félig Született helyéről. Mire betöltötte a tízet. Megtanulta az Árt használni. sóval. ravasz kis formákba csavarodnak. ha az ember rúnával rendelkezik. Egykor csak az istenek rendelkeztek ekkora hatalommal. Megtanulta a hug-rúnart. Sok rúnát tanult. hogy útközben sok megpróbáltatásban és balszerencsében volt része. hogy suhanjon át fölöttük. Megtanulta. dalokat. amiket még Félszemű sem tudott használni. se fordított nem volt. a Világkígyóról.Mi újság Malbryban? És Maddy mindannyiszor ugyanazokkal a hírekkel szolgált: koboldok és a csínytevéseik. folyókat. és az égen való eligazodást. hogyan kell szerencsekövekre vésni őket. Históriákat. bőrökkel. Az ember most azzal éri be. Tudta. orvosságok és gyógyfüvek ismereteit szívta magába. a használatukat. az Alvilágról és a Pokolról. hogyan készítsen belőlük gyufaszálat. Ezért hát Félszemű meséket mondott neki a Domb alattról. az Utazó jele alatt vándorol. idegen nyelveket. így ritkán vagy soha nem találnak célba. . A nevüket. ezért kiszámíthatatlannak mondták. kiürített pincék. de nem is Maddy születésnapjánál később. Majd verseket. a győzelem rúnáit. szemmel láthatóan mintha valami nagy kő gurult volna le a szívéről. idegen földek különféle rontott rúnáját. amit kint hagytak az esőn. a Pusztítóról. akárcsak Félszemű. mondta Félszemű: némelyik beválik. És Félszemű erre mindig rávágta: . hogy jó legyen a termés… És Tyrt. hogy más említésre méltó nem történt. mint a nyílvessző. újakat és ritka fajtájúakat. kencékkel és hírekkel házalt. mint amit bárki remélhet. a Káosz Uráról. De Félszemű szerint nem volt szabályos rúna. De már az is nagy adomány. A Régi Írás töretlen rúnája jobb. és több száz válogatott tudást és varázsigét ismert. és az Álom vidékeiről. És gyorsan tanult. hogy Félszemű Raedo. megsavanyított tej. és Jörmungandról. Megtanulta.

és Maddy először figyelt fel arra. egyre jobban vágyódott a saját fajtája társaságára. a Harcos. és többnyire akasztással végződött. Scattergood bejelentette. hogy sötéten szürkés hajába egyre több ezüstszál keveredik. Jobb bele sem gondolni. Maddyt magával ragadta az öröm. a Tenger istene. és közelebbi vérrokonságot érzett a régen eltűnt Látókkal. Koboldok természetesen akadtak. amikor Maddy erről kérdezgette. Maddy megtapsolta a győzelmeiket. a varázsrúna használata – még a rontott is – rendszerint letartóztatáshoz vezetett. aki hol kiszabadította. . a Sasszemű. Heimdall. a Vadászistennő. és a kislány nyugtalankodni kezdett. és Naudír. vagy olykor egy-egy varázsrúnával született macska vagy nyúl. vagy tisztogatással. Amikor a földre dobta őket. Bárcsak megtalálnánk őket.26 De Maddy kedvencei az AEsirekről és a Vanirokról szóltak. hogy barátja már tavaly is máshogy viselkedett: szokatlan nyugtalanság és türelmetlenség jellemezte. magányos hónapok alatt e mesék hősei váltak Maddy barátaivá. Már két héttel túl voltak Maddy tizennegyedik születésnapján. . a sólyomköpenyes Freyja. mondta Félszemű. és Félszemű látogatásai között. Tyr. a Gyógyító és az ifjúság almái. a mintát tanulmányozva felfedezte. Idun. és igyekezett nem ábrándozni arról. ami sosem valósulhat meg. most első alkalommal Félszemű késett. Odin. Baldr. és Maddy vonakodva bár. Az idén azonban. A Világvégére tett évenkénti utazásai kezdtek nyomot hagyni rajta: hét ilyen meggondolatlan zarándoklat után. újra meg újra elmondta a meséket. Szerencsés esetben egy szikrányi. a Mindenség Ura. és teljes erőbedobással nyargalt a Vörös Ló Dombja felé. ahol a Rend immár száz éve uralkodott. Félszemű rúnája. az Utazó és Thuris. Maddynek volt saját jóslókőkészlete. de megfogadta a javaslatát. és a jövő sem megváltoztathatatlan. A Világvégén. bár Félszemű figyelmeztette. hogy veszélybe sodorja őket. Thor rúnája. hogy talán sosem látja többé. akitől egykettőre megszabadultak. hogy Félszemű megérkezett. elvégezte a feladatait. Éppen annyi. Njörd. a Szép. akkor talán … E tekintetben azonban csalódnia kellett. ki tudja. többet ivott a kelleténél. és Loki. ahogy azon a vidéken nevezték. tanácsolta Félszemű. a Mennydörgő a varázskalapácsával. és a többségük nem bírt említésre méltó hatalommal. mint mi. ahol minden évben találkoznak. – Olyanok. mint Jed Smithszel vagy Mae-vel valaha is. Ahogy teltek az évek. megsiratta a vereségeiket. a visszatartás rúnája. Az előző tizenkét hold alatt soványabb lett. Szkádi. Tövises ösvény? És a harmadik rúna – a Kötő -. az őszi napéjegyenlőség holdja vékonyka karéjra fogyott. mikor szorul körülötte a hurok? A rúnák sem űzték el Maddy aggodalmát. Emlékezett. a Kötő rossz előérzettel töltötték meg.Valahol biztosan élnek – hajtogatta. az Ármányos. hogy a rúnákból nem mindig lehet olvasni. a hosszú. és mindegyikre más rúnát festett. De ami a rokonokat illette … Ritkán találkozik velük. és türelmesen várt Félszemű látogatásaira. Sosem unta meg a róluk szóló történeteket. De még így is Raedo. Talán fogságba esett? Vagy az utolsó rúna a Halált jelképezi? Így amikor Mrs. A hét év alatt egy hozzá hasonlóval sem találkozott. Tüzesek. ha beléjük szorult. Thor. amit a Strond folyami kavicsiból válogatott össze. majd ezután következett a vizsgálat. hogy néha meg tudja jósolni a jövőt. hol legyőzte az öreg isteneket.

és amikor meglátta. hogy ügyefogyott buzgalmában összetrombitálta a Lenti Világ javát. Úgy követte. .De maga mégis visszatér ide. A házinéni fia ritkán zaklatta munka közben – a pincében túl sötét volt. a kötélről lelopta a száradó ruhát. Szokás szerint könnyed biccentéssel üdvözölte Maddyt. és a félős fiú még csak bele sem mert gondolni. amikor eszébe jutott Mrs.Félszemű! – kiáltotta. aki a Vörös Ló véknya alatt. Scattergood arca. Maddy kelletlenül elmosolyodott.Úgy bizony. és közben vigyázott. . amíg el nem érték a Domb lejtőit. mogorva. és egy pillanat alatt beleveszett a sötétségbe. Adam pedig ha csak tehette. hogy itt sosem történik semmi fontos….Nem fontos.A Világvége mozgalmas hely – bólintott Félszemű. Nincs mit szépíteni. Úgy ült ott. – Mosolygott. és nem tizenkét hónapja. és sosem szolgál onnét hírekkel. hogy Maddy a konyhaajtón át sietve távozik. amikor a konyhában meghallotta a ribilliót. Felszaladt a Dombra.Nos hát. a kövek között üldögélt. belefogott a délelőtt eseményeinek részletezésébe. . és beletaposta a sárba. növendék fákon csüngött. ahogy először látta: pipázott. nehogy házimunkára fogják. Hisz végtére is csak a Világvégéről jön. az meg sem fordul a fejében. és csak annyit tud mondani. nem fontos! Gondolom. – Persze. . hogy beleköp a levesébe.Igen? Hogyhogy? . türelmetlenségében majdnem felbukott. magas alakot. Végül megpillantotta az ismerős. Unatkozó. hogy mindig másra terelje a gyanút. rosszban sántikált. Hát ott sem történik soha semmi? . Mi újság Malbryban? Maddy ingerülten nézett rá. halálra aggódtam magam. koldusokkal kötekedett. Hegyezte a fülét. és úgy döntött.27 5 Maddy sajnos nem számolt Adam Scattergooddal. felcsillant a szeme. és a zsákja mellette hevert a fűben. bár bölcsen tartotta a három lépés távolságot. ám amikor látta. Adam sunyi alak volt. vékony szálú barna haja és elégedetlenül lebiggyedő szája volt.Feltartóztattak. beszámolt a pincében rekedt alvó koboldról. a nyomába ered. Adam két évvel volt idősebb Maddynél. míg Adam csínytevései csupán bosszantóak és ostobák. Maddy felsóhajtott. Maddy a koboldoknál is nagyobb csínytevőnek tartotta. mintha csupán egy napja lett volna távol. mit művelhet odalent a kislány. hogy nyugtalankodom. és leült mellé a fűbe. ebből kifolyólag egy kicsit magasabb is volt nála. és arról is. Félszemű szótlanul hallgatta a történetét. és leste az alkalmat. hogy Maddy nehogy meglássa: az ösvényt szegélyező bokrok takarásában kúszott előre. hogy eltörjenek. – Hát csak ennyi a mondanivalója? Két hetet késett. részben irigyelte. . Petárdát kötött a kutyák farkára. Félszemű vállat vont. hogy Maddy a Domb felé tart. árnyékos oldalra. – A nagy hír… hogy mától munkanélküli vagyok. Maddy nem láthatta. de olykor a söntésben téblábolt. . hogy megjegyzéseket tehessen. eldöntötte. . és nem is hallhatta. hogy Mi újság Malbryban?. mert a koboldok legalább mulatságosak voltak. elkényeztetett ficsúr volt. mintha nem tudná. vagy gúnyolódhasson. de segédlelkészként és a püspök kedvenceként a többi gyerek részben félte. ott viszont némán átosont a másik.

Mit mondtál? . és persze forrás.Nos.Azt hittem. hogy a férfi komoran figyeli. – Hosszú ideig olyan csendben volt. de észrevette. Milyen gyönyörű. Mégiscsak fejmosást kap. – Rosszat tettem? . mint tudod. . Még egy varázsige sem jutott az eszembe.Rémülten hallgatott el. mit mondtál? – kérdezte gyorsan FélszeműDe Maddyt most már elfogta a nyugtalanság. hogy megtömje a pipáját. de öreg barátját első ízben látta ingerültnek.De elsősorban a képességeid gyarapodtak – folytatta Félszemű. – Mi baj? – ismételte. és tudta. Elismételte a kobolddal folytatott beszélgetését (a koboldok kapitányának említésekor úgy látta. de most érnek be az adottságaid. és hirtelen jeges szél borzongatta meg a bőrét. ahogy füstölőgyomot tömködött bele.„Méheket hallanék”. hogy azt hittem. kőkör. hogy Félszemű grimaszt vág. hogy… Nevetve fordult Félszemű felé. és intett Maddynek. miért.Hát … . hogy hamarosan nővé cseperedik. Olyan gyorsan történt… nem is tudom… . – Tudtam. . amiben a falu jó szándékú asszonyai szokták részesíteni amikor azt emlegetik. szépen formált sírdombnál. Természetesen még nem tudod őket irányítani. és nekifogott. Ami alig várja. hogy nem egy újabb lelki fröccsöt kell végighallgatnia. hallania kellett volna. amit használt. . Maddy. Vége a nyárnak. A délelőtti napsütésben Félszemű ismét elnézett a Vörös Ló Dombja és a zabolátlan Ló felett. azzal a varázsrúnával … . rengeteg ilyen domb volt. és valahogy … rákiáltottam … . A gondolat. Milyen gyönyörű. micsoda ribilliót csapott! A Kis Medve Erdőből is hallottam! Azt hittem. hogy jobb. Maddy. – Nagyon fontos. ha nem sürgeti. hisz éppen ez az! Csupán zajt csaptam.Végül is semmit. hogy csak idő kérdése. ami ezek után történt.28 . menhir. – Hallod? Maddy a fejét rázta. . . Majd beletanulsz. gondolta Maddy. gondolta. mégis … . – Kezdetben is erős voltál. és a délelőtti napsütésben megvilágított Ló hosszú fűsörényét nézte. ki tudja. hogy pontosan felidézze a pincében történteket.A varázserő. Ahogy ez a Domb is. és nem több egy Régmúlt Korokból fennmaradt. Mondj el mindent. mint a nővé cseperedés. majd végigvette az összes rúnát. – Aztán csak … rámutattam a lyukra. Talán nem olyan zavarba ejtő. hogy azzal a varázsrúnával.Nem – felelte nehéz szívvel a férfi. . akarta hozzátenni Félszemű. Elhallgatott. rosszul értelmeztem a jeleket. ahol hasonló jeleket láttam. de nem is vártam mást.Folytasd. De amikor rád találtam. először is Thurist villantottam fel – mondta. Maddy felhagyott a nevetgéléssel.Micsoda? De a külvilági csendbe burkolódzott.És a törvényre esküszöm. de nem volt benne egészen biztos). – Mi baj? – kérdezte. – Maddy … nagylány vagy már. nemsokára felneszel a másik is. – Valami rosszat tettem? . és az őszidő is hamarosan télbe csap át. Maddy egy pillanatig habozott. Remélte. .ráncolta a szemöldökét Maddy. de majdnem könnyeket csalt a szemébe. ám végül mégsem történt velük semmi említésre méltó. Tudod.Hirtelen elharapta a mondta végét. ne kérdezze-e meg.Mégis . Sokára szólalt csak meg. amire emlékszel. mit értett az alatt.A Dombod – folytatta Félszemű. mintha … . végül megpróbálta elmagyarázni. néha évekig szunnyad. – Hogy is volt ez? – kérdezte. Egy föld alatti rekedt méhkast. hogy hegyezze a fülét. de a keze reszketett. és kút. hogy kiszabadulhasson…. hogy ha az egyik felébred. A fejük felett vadlibák búztak el V alakban a Hindarfell felé. Mindig is gyanítottam. Maddy figyelte őket. barlang. és milyen halálos.

Igen – bólintott Félszemű. Még az említése is kockázatos.A koboldokra gondol? – kérdezte Maddy. Maddy szíve gyorsabban vert. felébredt. miközben ilyen titkot rejt. kitanítalak. akár rossz. – Vannak még velünk egyívásúak? Ismeri őket? Félszemű bólintott. aki sosem vetette el egészen a Domb alatt elrejtett aranyról szóló meséket. – A tűzgyújtó rúna. . Bármit is titkoltam el előled. és egy kósza gondolatra sem méltatnám.A kapitányuk nem bolond. még szinte gyermek voltál. még csak egy piciny érme sem. . De te olyan fiatal. Inkább egymás ellen fordulnak. . kincs van a Domb mélyén! . hogy élhettek a Domb közelében – jegyezte meg -. De nem arany. . már rég hátat fordítottam volna neki. A ma reggeli csínytevésed után biztos lehetsz benne. Félszemű vágyakozva mosolyodott el. . és alaposan szemmel tartottalak.Suttogónak hívják – felelte kis szünet után Félszemű.Hozzánk hasonló. milyen nehéz titkot tartani. .Az életedet óvtam – magyarázta Félszemű türelmesen.az meg mi a szösz? – faggatta tovább Maddy. Se egy rúd. Maddy – mondta. Ki tudja. Maddy. Mindent átadtam. Talán később. De bíznod kell bennem. – A koboldok és a kapitányuk születésed óta tudnak rólad. – A mi fajtánk ritkán verődik csoportba. hogy pontosan olyan veszélye. akkor … . és olykor bármennyire félrevezettelek … . és rossz célokra használná. – De akár jó.Ki más? – kérdezte Maddy.De azt mondta.29 . . a Kaen. mint amilyen értékes. . .Nem árulhatom el. .úgy döntöttem. hogy azzal a varázsrúnával egy nap mivé válhatsz? Maddy elkerekedett szemmel hallgatta.Ott – bólintott Félszemű. hogy a koboldok tőlem féltik az aranyat? Félszemű türelmetlenül felmordult. – Hozzánk hasonló? – kérdezte.A kincsre gondol? – lehelte Maddy. – Nem beszélhetek róla. .Maga látta már? Félszemű nehezen őrizte meg a nyugalmát. – Ez a … kincs … lehet. és ha gyanút fog. Félszemű lassan megrázta a fejét. Vannak hát mások is.Úgy érti. A Régmúlt Korok kincse.Nekem fontos – heveskedett Maddy. – Úgy is van. és csak arra vár.Hazudott! – kiáltott fel Maddy. és mind elfeledkezünk róla. . mint a kovácsok kalapácsa. hogy felébreszted a Domb alatt szunnyadót.Maddy – szólalt meg Félszemű. De mostanáig nem volt okuk tartani tőled. hogy a … kincsre… vadászunk… . . és Félszemű sosem említette őket! Kik azok? Hol vannak? És ha mindvégig tudott a létezésükről. ha valaki más találná meg. .Akkor hát miféle kincsről van szó? – kíváncsiskodott Maddy. és egy ügyes ujjpöccintés segítségével rágyújtott. . – Tudom.Mit számít az? . hogy minden megváltozik. .Elképzelni sem tudom. amikor már biztonságba helyeztük. – Miről beszélsz? . mert sejtettem. ha nem ébreszted fel. hogy elmenekülhessen. – Arany? – kérdezte. annál valószínűbb. Ha te nem vagy.Hányan? – firtatta Maddy. Jobb lett volna. és nagy veszélyt jelentene.Hogy érti ezt? – nyugtalankodott Maddy. hogy minél erősebb leszel. természetesen – nézett rá Félszemű. amit tudtam. – Ötszáz éve szunnyad eltemetve. se egy rög. .Hát valóban ott van? .

az Álom világára. durván kivájt oldalú alagút ereszkedett le a hegy gyomrába. – Az Alagútlakóknál szoktam rá az egyik utam során. hogy csak egy lapát van – jegyezte meg. amely a Hét Alvó felett függ tiszta téli éjszakákon.Egy kicsit – válaszolta Félszemű. most egy keskeny. Meg kell tisztítanod a Ló körvonalát úgy négy-öt hüvelyk mélységben. A Lenti világ. Utána megígérem. mivel a mágia egytized tehetség és kilenctized verítékes munka. hátraarc és vissza Malbryba. kérlek. Félszemű is megérezte: Halványan elmosolyodott. a Külvilághoz. Kicsit mérges is volt magára. Thiazi. Félszemű fedezte fel az elsőt. – Meg kell találnunk a Suttogót. Védekezni fognak a behatolásunk ellen. Naudírra. ami a Ló szájában volt…. Eljött a pillanat. és leült a fűbe. Ós. a Tengerhez.Türelem – intette Félszemű.Mi ez? – kérdezte a lány. és a Ló fejénél egy másik helyen válaszul rögtön fényleni kezdett egy másik kő. a Káoszra vagy a Túlvilágra …. A Dombot évszázadok óta nem nyitották meg. Hagallra. majd onnan Logrhoz.Elővette a pipáját. a Pokolra és Kaenre. A kislány kimondta a bűvös szavakat: Ós byth ordfruma …. . amin az időjárási viszontagságok a szándékos károkozás és az elhanyagolás maradandó nyomokat hagyott. És maga? .30 Maddy égő tekintettel fordult felé. És így történt: Yr megvilágította az utat Raedóhoz. . és Maddy rögtön megtalálta a fű alatt Yr jelét. hogy tartós legyen: helyenként őr. és a Ló farka alá temették. Maddy szótlanul nézte a rúnát. Jó kezdet – hümmögött. Yr. és átnyújtotta Maddynek. A füst elnyomta a bűzt. ismét rágyújtott. Hosszú és keserves munka volt. most visszatartotta a félelem. Az AEsir.és varázsrúnákat mélyesztettek bele. Az Égbolt. De most.Nem. mind közül a legfényesebbre. Rúnákat kell keresnünk. és Maddy vállára tette a kezét. az ismerős hegyhasadék biztonságába. és beszívta az édes füstöt. hogy békésen elszívja a pipáját. hogy biztosítsák a körvonal fennmaradását. – Mi az a Suttogó? Miért olyan fontos magának? És egyébként is honnan tud róla olyan sokat? . A Nép. amit bedugtak a Ló hasa alá. – Olyan régen volt … . Mostantól gyorsabban megy majd. Időbe telik majd. – Utálatos szokás – jegyezte meg. és a Ló formáját úgy vésték ki. A Domb földje sűrű volt és kemény. Ósra. Meg kell törnünk az erejüket. de a lelke mélyén legszívesebben elhátrált volna a küszöbtől. Félszemű úgy sejtette. Maddy gyanakvóan meredt rá. az AEsirre. A Ló orrától a farka végéig kétszáz láb hosszú volt. a Vadász csillagképének központi csillagára. és ahol a Szem volt. Majd a lábaknál rátaláltak Bjarkánra. A Fundamentum. hogy bejussanak. amiről oly sokszor ábrándozott. amit egy folyami kavicsba véstek. Tessék … erre szükséged lesz. hogy minden kérdésedre válaszolok.A zseninek nincs szüksége lapátra – felelte Félszemű szárazon. kislány? . – De miért? – kérdezte hevesen. – Elővett a zsákjából egy tárgyat. a Kilenc Világnak megfelelően. Opálszínekben lobbant fel. lássunk munkához. de fertelmesen piszkosak. és megérintette a rúnát. az Alvilágra. Maddy megérintette az utolsó rúnát. mint a téli nap. és mindegyiket hatástalanítaniuk kell. Madr. és mégis. a Középvilág. . – Ugye nem félsz. . Valóságos művészei a kovácsmesterségnek. És végül pontosan a Szem közepén az Égi Fellegvár rúnájára. Elsuttogott egy varázsigét – Madr er moldar auki -. hogy kilenc védőrúna lesz.Egy lapát. – Úgysem veszem észre. hogy kifényesedjen. A Domb egy nagy csattanással kinyílt.

aki ugyan nem szívelhette a lelkészt. mint a Vörös Ló Dombján álló kastély. hogy bármi köze legyen a Régmúlt Korok emlékeihez. hogy Maddy túl messzire ment. most azonban mégis itt lapult a Dombon. amivel később Maddyt csúfolhatja. se kívánatos nem volt. és egy kis szerencsével – és az anyja félretett pénzéből – akár a Világvégére is eljuthatott. délen pedig a Kovács Őrhelyéig lehetett ellátni. fényes jövő előtt álló. miközben a fülét hegyezte. Ennélfogva észrevétlenül sikerült feljutnia a Dombra. Kész rejtélynek számított Malbry lakosai körében. az ágyút már régen beolvasztották. és úgy kémkedett a lány és a külvilági barátja után. Adam némán ujjongva dörzsölte a kezét. mit beszél a boszorkalány és a félszemű himpellér. elvigyorodott. a törvény legyen áldott érte. hisz ez nevetségesen hangzott volna. kétszeres volt az öröme. Még hogy kinyitják a Dombon át a Lenti Világhoz vezető utat! Nat Parson kemény szavakkal illetné ezt a viselkedést! Még Matt Law is. hogy az Egyetemes Városban tanuljon. hogy valami titkosat és fontosat tudjon meg. és kicsit közelebb kúszott a kő talpához. kényelmetlenül érintette. bugavirágzatú fűben a Ló szélárnyékos felén kúszott fel. ugrathatja majd. hogy kihallgassa. így nyugton maradt. amit képzeletükben alkottak. De Adam Scattergood nem viselt páncélt. majd egy nagy kő mögött bújt meg. és az a furcsa. hogy egyedül van a lány meg a külvilági barátja ellen. ágyúit a Hindarfell hágójára szegezte. hogy a nagy kő eltakarta. és hálát adott. Bosszantotta ez a megalázó helyzet. akik kifejezetten veszélyesnek látszottak.31 6 Ötszáz éve. Adam nem akarta. hogy a Domb alatt elásott kincsről beszélnek. Az út tisztán belátható volt. hogy páncélba öltözött katonák megmásszák. ahonnan támadhatott az ellenség. és pontosan ötszáz éve nem állt őrszem a Vörös Ló Dombján. ebben biztos volt. és amint Nat . Amikor a Suttogóról értesült. Amikor a varázsrúnák sorra felizzottak. Koboldlány! Veszel rajta tündegyűrűt? Az ötlet annyira elbűvölte. hogy majdnem felugrott és azonnal Maddy csúfolásába kezdett. Máris a segédlelkészségig vitte. mint egy számkivetett spicli. hogy alkalmas búvóhelyet talált. hogy Maddy egyenesen a frászt hozta rá. mert bár pokolian félt mindentől. Adam sosem bízott Maddyben. Találtál már aranyat? Vegyél rajta új ruhát. A Jó Könyvben leszögezett törvények nyilvánvaló megszegéséről van szó! Ezzel a boszorkalánynak egyszer s mindenkorra befellegzett. a Domb pedig bármely oldalról túl meredek volt ahhoz. és alig takarta sünzanót vagy ritkás bozót. akármilyen értékesek is. és ahol Adam Scattergood se észrevehet. Malbry kiválóságainak sorába tartozott. még ő is elismerte volna. biztos megátkozták vagy egy démon szállta meg őket. A képzelőerővel megáldott emberek mindig is idegesítették. jóvágású fiatalember volt. Amikor meghallotta. Sok muníció rejlett benne! Koboldlány. hogy miként eshetett el a kastély. nem igaz? Ugyan kinek kellene valaha is azzal a varázsrúnával a kezén? Soha nem viszi semmire. hacsak nem járvány vagy árulás okozta a vesztét. sötét világ. A völgyre tekintő meredek halom tetején épült vár az egész síkság fölött uralkodott. ami titokzatos. hiszen az egyetlen kőkörről északon egészen Farnley Tyasig. az újkor hajnalán kevés annyira biztonságos erődítmény létezett. a két láb magas. a Hét Alvó csipkézett gerincének egyetlen pontjára. de aztán észbe kapott. de egy ilyen kihágás súlyos bűn. vagyis egy innen érkező támadás eleve kudarcra volt ítélve. Azt azonban még magának sem merte bevallani. Maddy démonvérű volt. Malbry jóravaló népe a lány apjának kedvéért régen tűri a különcségeit. Maddy és a félszemű barátja ezúttal kétségtelenül átléptek minden határt. Adam Scattergood.

ahogy kirobbant. De Maddy még mindig fékevesztetten nevetett. de most már Maddy is látta a kő mögött összegörnyedő fiút.32 Parson tudomást szerez róla (amint arról Adam Scattergood gondoskodik is). hogy képtelen volt abbahagyni. Dehogy látták meg! Csak ez a hely hozza rá a frászt. Vége lenne a varázslatnak. A gránittömb három láb magas volt. Maddyt vizsgálat vagy akár tisztogatás várja. Hogy megpróbáltál megölni. de a civilizáció – mint a lelkész gyakorta mondogatta – megállíthatatlanul terjed. az ujjait begörbítette. hogy erre sor kerüljön. és levágtatott a Vörös Ló Dombjáról a malbryi út felé. hogy kémkedett Félszemű után. A kiáltása visszhangzott a Dombon. fájt a hasa. Úgy kacagott majd’ megfulladt. Egy pillanat alatt megértett mindent. A kacagása olyan hirtelen múlt el. mondta magában: a Domb. és Adam biztosra vette. Elbóbiskolt. Félig-meddig arra számított. Se Maddy. keserű gyűlölettel. majd fülsiketítő zaj hallatszott. és gránitszilánkok terítették be a Domb ormát. aztán áhítatos tisztelettel. Adam még sosem látott valódi tisztogatást.Ezt még megbánod. az arcának friss sajthoz hasonló színe volt. és semmi érdemleges nem történt. Adam alig várta. hogy a Bjarkánt használja. Maddy. se Félszemű nem próbálták megállítani. és belül itt-ott csillámkő szemcsék ragyogtak benne. Nekiiramodott a kőkörtől. a démonokat tűzre vetnék. és csaknem ugyanolyan széles. Maddy megérintette a hasadékot: durva és egyenetlen szélű volt. amitől Adam arca még jobban elsötétült. és képtelen volt abbahagyni. és amikor Maddy végre kinyitotta a Ló Szemét. A haragja végre utat tört: a tenyerén tüzesen égő rontott rúnájával haragját úgy hajította a kuporgó fiú felé. De semmi sem történt. meglepett kiáltással riadt fel. Nem került rá sor a Világvégén kívül. és a Strond völgyében helyreállítanák a Rendet … De ahogy teltek a percek. Könny csorgott a szeméből. és kimerültséget. végül – amikor rájött. hogy követte őket. hogy elrontson mindent. és pár pillanat múlva gonosz kedve is visszatért. Iszonyatos félelem fogta el. hogy a Rend Malbry közelében is felállítson egy előretolt hadállást. Maddy felment a kettéhasadt kőhöz. Adam a búvóhelyéről csak a fűre vetődő árnyékot látta. Adam Scattergood ott kucorgott a törött szikla két fele között. és szinte ezzel egy időben fény villant. Ő ugyan nem fél egy félszemű mihasznától! Hát még egy kislánytól! Különben is. mégis könnyedén kettéhasadt. Sejtelme sem volt. hogy nehéz lépteket hall a Dombon át közeledni. mint Adamet. Némi gyakorlással hasznos tudomány lesz. . Maddy kacagásban tört ki. Adam kicsit megnyugodott. – Elmondom mindenkinek. mialatt a fiú bambán bámult rá: eleinte rettegve. boszorka! – dadogta. . és még szorosabban a földhöz tapadt. ahogy a menhir kettétört. és mire akarja használni a lopva szerzett tudását. a Dombot kiásnák. de ettől még rátört a nevetés. és drága nadrágján elöl nedves folt terjengett. hogy kutya baja sem lett – gonosz. mit művel? Maddy mintha felemelte volna a kezét. akinek az arca félelem és rosszindulat keverékét tükrözte. Látta a fiú körül lebegő színekből. aki követte. Félszemű felkapta a fejét. és csak idő kérdése.Szóval gondolatvillámot is tudsz szórni – jegyezte meg Félszemű. mint ahogy Adam szokta őt kövekkel hajigálni. . pedig már alig kapott levegőt. – Szép volt. és reszketve talpra állt. meg a kísértetekről szóló sok mendemonda kihozták a sodrából. hogy megérezze az ellenséges akaratot. Képtelen volt visszafojtani. Adam lassan elálmosodott ott a kő mögött. A történtek legalább annyira megrémítették. és még így is olyan jólesett nevetnie. sőt egy kis hányingert is érzett. Ösztönösen cselekedett. mit terveztél. Maddynek nem volt szüksége bűbájosságra ahhoz. hogy a külvilági átlát a ledőlt kő ősi gránitján és felfedezte a rejtekhelyét.

Félszemű? Csak megesett! Félszemű vállat vont.Hát nem érti? Meg is gyilkolhattam volna! Félszemű meg sem rezzent. . akár sem. ilyen a természete. amennyi csak korlátolt képzeletéből telik. meg a püspöknek. ahol a messzeségben Adam Scattergood alakja egyre töpörödött a malbryi úton. – Ez a Suttogó. És a félelemmel együtt jött a szörnyű felismerés. most rögtön bemegyünk? .Mi más választásunk maradt? – kérdezte Félszemű. csak oktalanság. . Jed Smithnek is szólnia kell.Meg is ölhettem volna – nyögte ki Maddy. és a hozzá támaszkodó. és aki repes majd az örömtől. ami a sajátja volt: eddig a pillanatig fel sem fogta. – Nem ezt akartad? . és kétségkívül annyi démonokról szóló mesével cirkalmazta ki. . Adam azóta már jelentette a történteket. – Megéri – erősítette meg. . Adam futás közben időnként fülsértően. . . és valahonnan messziről égő tarló szaga szállt Maddyhez. és meg is teszi. amit ismert. A tetők fölé keskeny füstcsík kígyózott. hogy efféle törvényszegéssel foglalkozhat. mint reggel a pincében.Többet ér. a falu történetének legfontosabb eseményei mellé. az eset bekerül a malbryi legendáriumba. ne feledd: a gondolatvillám nem mordály. hogy amit Adamhez vágott. Magától nem sül el. hallgatólagosan elismeri. nem is szólva Nat Parsonról.Nem! Félszemű elmosolyodott. A kovácsműhelyre gondolt. hogy bármikor ismét megteheti. – Az ilyesmi nem esik csak úgy meg. Akár használod.Nem hajítottam semmit – felelte dermedten Maddy. Félszemű mintha olvasott volna a gondolataiban. hanem magában kovácsolta. Súlyos volt. dühösen felnyerített. ha a kő nem fogja fel a becsapódó villámot. – Elmosolyodott. Félszemű? – kérdezte.Dehogynem.Nem hisz nekem. . mi történt volna. Magasan járt már a nap. . . De semmin sem változtat. Megint elfogta a rémület. – Ami a fiút illeti. hogy az után. . és Matt Law-nak. hacsak nem állt meg nadrágot cserélni. Maddy rájött. de nem szólt semmit. Nem is rúna volt.Nem értem. Tudta. apró házra. A világ. Bármi történt is. ha úgy hozza a sors. hogy valóban érti. mint az arany? . a bejárati ajtó körül a körömvirág-koszorúra. – Csak eldobtam a … hangomat.A Káosz nyelve? – kérdezte Maddy. – Emlékszel.Megéri. Ha most elmenekül. – A Tűz éget. immár semmi sem lesz olyan.Hogyne ismernéd.Talán majd máskor. A véredben van. a völgy zöld és arany volt halvány fényénél. – Ugye nem gondolja. értelmetlen kiabálás. Maddy lenézett a Dombról. hogy a csontjai elporladtak. mint egy íjpuskába való vas nyílvessző. és remegni kezdett. aki a Világvégére tett mesés zarándoklata óta csak egy ilyen válságra várt. akármi is ez? Félszemű bólintott. Maddy ezen elgondolkodott. nem a semmiből keletkezett. –A Káosz nyelve a badarság. és évek felgyülemlett dühével és elszántságával vágta Adamnez. mint ezelőtt. ami történt. kedvesem. Kevesebb időnk maradt. a tüzes vas és a füst szagára. és újból rágyújtott.Az értelem a Rend fogalma – mosolyodott el Félszemű.Várjon csak – bámult bele Maddy az ásító alagútba. mire tanítottalak? – kérdezte szelídem.33 . hogy bűnt követett el. nemhiába volt a kovács lánya. Persze nagy kár. . – De hisz azt nem ismerem! Sosem hallottam róla… . könnyeket csalva a szemébe. és Adam Scattergoodra még jóval azután is emlékeznek majd. hogy kihallgatott minket. mit jelent neki. amikor elképzelte. nem esett baja.

Lehet. – Akkor most fuss. De rövid az idő. – Amint betenném a lábam a Lenti Világba. erősebbnek tűnt. . Maddy kicsit meggörnyedve lépett be. Akár itt is maradhatna. mi történik. Maddy. utak vannak a Domb alatt. és a Domb belseje felé lejtett. De ha hívod. A külvilági elmosolyodott. nem mindennapi zsákmány. előjön.Mit számít? – kérdezett vissza Félszemű. – Nem mehetek be. Félszemű Ragnaröknek nevezte.Jön vagy sem? – kérdezte Maddy. Maddy. Megteszed a kedvemért? Maddy még egyszer benézett a Ló Szemébe. . és egy percet sem pazarolhatunk terjengős mesékre.De azt mondta. és ő még mindig olyan bűbáj birtokában van. és fiatalabbnak.Nem vitték el – állította Félszemű. és arról prédikált. Rejtőzz el. gondolta Maddy. elhozhatod nekem. és a Strond a hegyoldalakig dagadt. amit keresel. hogy követni akarná. Rád nem gyanakszik. a démonfarkasok felfalták a napot és a holdat. a lent elrejtett kincs ígéretével hogy is fordíthatott volna hátat? A folyosó érdes szélű volt és keskeny. ami az útjába került. az alagút mélyéről pinceszag áradt. de azt hiszem. és óvatosan megtapogatta a döngölt mennyezetet. és keresd meg a Suttogót. A természete a rejtőzködés. Rám vár. és mindent elsöpört. mielőtt ráébred. Talán érzékcsalódás volt. Álcázhatják egy darab üvegnek vagy egy vasércrögnek. azokat képtelen elrejteni. hogy Félszemű azt mondta. A kincs. Maddy megint lenézett a völgyre. Nat Parson Csapásnak nevezte. mert kimérten bólintott.Sokkal többet. Maddy tett még egy lépést. Maddy még egyszer benézett a folyosóba. De Félszemű külvilági volt. . mint régen … Maddy válaszolni akart. hogy ő találjon rád. és eszébe jutott. vagy talán annál is többet. és tüzet és jeget küldött. Forrásban vagy a szökőkútban keresd. mintha a Ló évszázados álmából ébredezne. ha itt tartózkodik. egy hátán rontásrúnával született csíkos fekete emse óta nem volt akasztás a faluban . . Maddy – mondta. hogy még most is itt van? És ha valaki elvitte? . .Kicsoda? – kérdezte Maddy. sötét volt lent. Fekete Nell. De ha veled tartok. de az ép szeme kihívóan csillogott. és nem adta jelét. de Félszemű belefojtotta a szót.Ki maga tulajdonképpen? – kérdezte Maddy. miért vagyok itt. hogy az Örökkévalónak elege lett az emberiség bűneiből. még kődarabnak is. így a tárgyalása valószínűleg gyors lefolyású lenne. hogy nagyon mélyre rejtették. és különben is a lába előtt megnyílt Dombbal.34 . Éveket. . rám ismerne. hogy a barátja hirtelen magasabb lett.Bárcsak elárulhatnám. – Tudnék róla. és elrettentő ítélettel zárulna. Talán észre sem vesz. hogy száraz és kemény. Maddynek nem volt választása. mintha éveket vetett volna le. mert Maddy jól tudta. vannak mások is.És maga? – kérdezte végül. koldusok és banditák barátja. és bizonygathatná a maga igazát. És most… . Bizonyára látta Maddy arcán a válaszát. Te rálelhetsz a Suttogóra. hogy megtisztítsa a világot. az emse tíz éve megette a malackáit. – Helyes – szögezte le. – Tehát honnan tudjuk. . mint egy sírban. És azonnal tudná. és .Az igazság az. Megkönnyebbülten tapasztalta. Legalább igazságos kihallgatást kapna. és ismét felé fordult. hogy egyáltalán nem vagyok biztos benne. de a színeiről felismered majd. vagy hagyd. Azután lassan megrázta a fejét. – Öreg vagyok. hogy a Téli Háború ötszáz éve ért vétet. a színei ragyogóbbak lettek és erőteljesebbek. még elbírok a falusi csőcselékkel. – Idehallgass. Félszemű nem válaszolt rögtön. amelyek egészen a Halálig. hogy mi a szándéka. Sötéten tátongott a lábánál. az Álomig és azokon is túl vezetnek … Megborzongott. de Maddy úgy látta. de Félszemű nem mozdult.

35 légy éber. és mindenekfelett semmit se árulj el rólam.Várjon! – kiáltotta Maddy. és egyetlen búcsúpillantás vagy integetés nélkül megindult lefelé a Vörös Ló Dombjáról. amikor hátat fordított.Eleget vártam – mondta Félszemű. . . Senkiben se bízz. akármit is állít magáról. .

Könyörgések.. 9:7 .36 MÁSODIK KÖNYV A Lenti Világ A nevem Kimondhatatlan….

máskor hasadékká keskenyedett. gondolta Maddy. hol kezdjem? – sóhajtott fel Maddy. kristályos réteg tört meg. de még a végére sem érhetett a gondolatnak. vagy még inkább több ezer üreget és átjárót látott. Később azonban felfigyelt arra.Ó. és döngölt földfala helyett kemény. bűbájosságét és rúnákét – amelyeket olyan tisztán fel lehetett ismerni. és azt a valakit. Felemelte a kezét. akár egy maréknyi tű. szomorú liliomai. és a lépcsőfokokba meg a falakba ágyazott apró kristályok páratlan fényben tükröződtek. istenek. Kíváncsi volt. és amit időnként a szurdok falából nyíló folyosók és üregnyílások kereszteztek. Vajon mit tud Félszemű a Régmúlt Korok kincseiről? Csak egy módon derítheti ki. ami úgy fénylett. A szurdok aljáról vízcsobogást hallott. hogy itt lehet a Domb alatt. Kínos érzés fogta el a gondolatra. amelyen Maddynek keresztül kellett nyomakodnia. a látvány csodálattal töltötte el. amit olykor felszínre kibújó. A falakat csillámrögök tűzdelték. Itt is látott varázsigéket és színjeleket. és aki a Domb gyomrában lesett rá. hogy a számtalan bűbájosság között nem riasztott-e fel néhányat. hogy a folyosó kiszélesedik. olyan sok volt. és Sólt. sőt talán csak egyetlen folyosóra. ujjhegyei felragyogtak. hogy lássa magát a folyót. fényes felületet látott. hogy lehetetlen lett volna megszámolni őket. túlsó végükön fáklyák vagy felakasztott lámpások világították be torkolatukat. ami Maddy látóterén túl alagutak labirintusává szélesedett. hiszen már önmagában véve az is elég izgalmas. Maddy egyetlen barlangra számított. hogy elrejtőzzön. és ahol csak víz csorgott le rajta. mint egy pókháló fonalait. . és feltárult egy irdatlan föld alatti szurdok. Maddy mindenfelé színjeleket látott. melyek halványan megvilágították az útját. Maddy sokáig csak tehetetlenül állt. és szabálytalan időközönként ereszkedett alá: néha vízen kellett átkelni. ott a Lenti Világ fakó. és ez eszébe juttatta Félszeműt. így csak az ujjhegyén táncoló Bjarkán jele volt az egyetlen. hogy egy ilyen bonyolult szövésű hálóban vajon milyen pók lakhat. akitől félt. hogy sziklába vésték az átjárót: sötét. szinte üveges felületűvé válik.37 1 A folyosó padozata egyenetlen volt. Számos jel varázslat nyomait mutatta – varázsigékét. Maddy szélesnek és erős sodrásúnak sejtette: a hangja egy farkaséra emlékeztetett. még meddig lejt a folyosó. és bár a lámpások ellenére is túl sötét volt ahhoz. mint út sarában a szekérnyomokat. A rúnákat megfordítva bezárta maga mögött az alagút bejáratát. ami egy hatalmas karzatra vezetett. Először is több fényre volt szüksége. a pézsmaillatú virágok nyújtották az indáikat. és számlálatlan üreghez és folyosóhoz vezetett. amikor érezte. Ahogy egyre mélyebbre hatolt a domboldalba. Ezek amolyan keskeny kis futóhidaknak tűntek. Kis idő elteltével a padozat is ilyen üvegszerű sziklává változott. a karnyújtásnyira levő falak váratlanul kitágulnak. a sziklába vágott meredek lépcsőben folytatódott. igézetekét. . hogy hirtelen eltűnik lába alól a föld. a Védelmezőt. Maddy felvillantotta Yrt. A folyosó egy. ami áthatolt a sötétségen. de még így sem volt biztos benne. Maddy ráeszmélt. és a falat foszforeszkáló rétegek hintették tele. a Napot villantotta fel. itt azonban több száz. a foszforeszkáló fény zöldes ujjait.

– Képtelenség egyedül eligazodnom itt …. Pusziakobakra.Kíváncsiságból – vonta meg a vállát. ha a sört szeretnéd visszakapni. A kobold grimaszt vágott. – Ekkora hűhó egy kis sör miatt! – morogta. hogy az előtte feltáruló hatalmas teret bevilágítsa. Cukor – szabadkozott Maddy. örömmel töltötte el váratlan szerencséje. hogy ne tudja meg – szakította félbe Maddy. hogy nincs más választása. hogy bármelyikünk is elárulja a rendes nevét? . amire Maddy kéri. Csak nem gondolod. ha itt maradnál velem. nem történt semmi – bocsátott meg méltóságteljesen Cukor. és ujja egy villámgyors mozdulatával maga felé húzta. de így legalább kevésbé volt valószínű. de nem tudott szabadulni. megértetted? A kobold ismét fújt. de nem mozdult. Fogalma sem volt. de nyugton maradt. kit fogott. . hogy minél hamarabb megteszi. Jó pár percbe telt.Csak nem te vagy az? – kiáltott fel.Rendben van.Vezetőre van szükségem – hajolt közelebb Maddy. – Amint a kapitány úr megtudja. miközben kivicsorította hegyes kis fogait.Még ilyet. Vásottkópé. Cukor a homlokát ráncolta.Ki ez a te kapitányod? . A kobold köpködött.kezdte a kobold. nem így van? – emlékeztette Maddy. akár egy hálót. akkor talán egyszerűbb lesz a dolga. amikor észrevette.Nem a sörről van szó – mondta Maddy. – De te segítesz majd megkeresni. . és Maddy nem akarta túlságosan nagy dilemma elé állítani friss szövetségesét. Smárakki… .Akkor intézd úgy. meddig képes irányítani a koboldot. Süket vagy? A Cukroszsák rövidítéseként.Nézd. . akit kapitány úrként emlegetett. hogy itt vagy … .Fejezd be – szólt rá Maddy.Cukroszsák? – ismételte meg Maddy. Maddy felnevetett. . Cukor szemmel láthatóan áhítatos félelemmel gondolt arra a lényre. . de ha van egy szövetségese – még ha az egy vonakodó szövetségese is – a Lenti Világban.Miért követtél? .Hogy? . . hogy megszelídítsük. . és Cukor is belátta. hogy legurul a lépcsőn. inkább azt az átokverte fejedet kellene megvizsgáltatnod – fakadt ki a kobold. – És most.Elég a nevét tudnunk. csak megvillant a szeme.Így már jobb – mondta Maddy. – Az istenfélő népek nevei mind ilyenek – világosította fel. mire sikerült meggyőznie Cukrot. de Maddy szinte gondolkodás nélkül hajította rá Naudírt.38 A rúnából áradó fény közel sem volt elegendő. De a koboldok egyszerű lelkek. .Cukornak hívnak – jegyezte meg morcosan a kobold. E pillanatban úgy tűnt. és kicsit szorosabbra vonta a rúnát. . csak borostyánszínű szemével szikrázott Maddyre. nem igaz? .Akkor miről? . mintha valami megmozdult volna a könyökénél.Bocs. – Egyébként miben lehetek a szolgálatodra? . – Cukroszsák. igazán nem gond … . amelyben két ura között kellene választania. Smá-rak-ki – a kobold fújt egyet -. és igyekezett elfojtani a nevetését. Én sem gúnyollak ki a neved miatt. Nem somfordálhatsz el.Még én sem tudom –felelte Maddy. annál gyorsabban szabadul tőle. – Ráadásul tudom a neved! A kobold nem szólt. szeretném. A kobold továbbra is hallgatott. .Cukornak. . Maddy elmosolyodott. – És most hallgass rám. aztán sebesen beleolvadt a sötétbe. .

hogy nekem elárulja? – vágott egy grimaszt a kobold. gondolta.Már hogyne volna. . .Gondolod. Cukor megvakarta a kobakját. Cukor elvesztette az érdeklődését. És arról. Cukor. – Igen. akiről a barátja beszélt? Nem látszott valószínűnek. és a homlokát ráncolta. Csak van neve! .Ugyan már. amitől hangosan összecsördültek páncélinge apró szemei.Hívd nyugodtan Égi Kalandornak. aki a Suttogó iránt érdeklődik. milyen a külseje? – kérdezte Maddy. Hívd Levegősnek vagy Meszelősnek.Úgy értem.Éspedig? A kobold kifejezően vonta meg a vállát: a vonaglás szőrös fülecskéje hegyénél kezdődött. vagy Görbeszájnak. vagy … . és félrekapta a tekintetét. vagy Sólyomszemnek. miért és hogyan kérdéseire terelődött. . és a testén végigfutva karmos lábánál végződött. – A legjobban talán az illékony jelző illik rá – mondta végül. És ravasz is.Imádkozz. hogy a Domb alatt esetleg nem ő az egyetlen. vagy Kutyacsillagnak. . Szótlanul mentek tovább. vagy Futótűznek. . Illékony és komisz.Remek! – forgatta a szemét Maddy. .39 A kobold szipogott. hanem az igazit. Cukor bosszantóan homályosan nyilatkozott. . Cukor. De vajon a koboldok kapitánya – aki feltehetően maga is kobold volt. -Tehát milyen a kapitányod? – firtatta Maddy. vagy esetleg egy nagy barlangi troll – egyben az a személy is. . Maddy hosszan törte a fejét. és az eddig látott varázserők pókhálója igazolta a gyanúját. egy kobold képtelen ilyen varázslatra … Mégis érdemes lenne többet megtudni erről a kapitányról. hogy sose pillantsd meg – felelte sötéten a kobold. és amint a beszélgetés a hol. ezt a szót kerestem. miféle veszélyt jelent.Nem a beceneveit kérdem. a figyelme jó esetben is rövid távúnak volt mondható. Félszemű figyelmeztette.

cinkelt dobókockák. aki kezdett alaposan megéhezni. amelyen magasra tornyozták az itt felejtett hadizsákmányt. papírfecnik. törött tőrökkel és behorpadt pajzsokkal teli ládákban semmire sem akadt. Maddynek eszébe jutott. amelyeket egyetlen nagy folyó köt össze. akik szülőföldjük. ahol Szurt. amelyet át be lehet lépni a Dombba? Lejjebb kisebb volt a jövés-menés. futott át a fején. amikor Maddy szóbahozta e fura vándorokat. kevesebb varázsigével találkoztak. amelyet a hagyományok szerint a halottak uralnak. Közben tovább keresgélt. hogy te vagy az egyetlen. Maddy több furcsa szerzettel találkozott. és szerényen. oldalfolyosók. boltozatos pincék. Hasadékok. A folyó felé haladtak. amit később igencsak megbánt. alagút. a dárdája. Thor a Kalapácsa. és ráakadt egy almacsutkára. hogy még Cukor kikényszerített segítségével sincs esélye. hogy a Lenti Világ milyen irtózatosan nagy: megszámlálhatatlanul sok folyosó. Félszemű alaposan felkészítette a Kilenc Világ földrajzát illető minden kérdésből. Természetesen Maddy már tisztában volt mindezzel. akik fejükön csuklyával. kamrák és gödrök. hamis lábkörmök. trollok és törpök – birodalma. rések. erdőlakókkal. de túl sok rémtörténetet hallott ezekről az étkekről. De ezen a szinten nem csak ők laktak. benyíló és odú tette ki. a Csepegtető. hogy kifossza őket. amit Félszemű mondott. Maddy kezdte belátni. és a törpökkel ellentétben az értékétől függetlenül mindent ellopnak. rongyokkal. ami mozdítható. fülkék és zugok. rá se hederítettek Maddyre és kísérőjére. amelyet sokat Fekete Erődként is ismernek. de a jelentéktelenebb varázserők és egyéni színjelek között. a Pöröly. kisasszony. Éléskamrák. és bot volt a kezükben. aztán hegylakókkal. fazekakkal és lábosokkal. Azt azonban nem sejtette. a Folyók Katlana három nagy mellékfolyójának az egyike következik. bábufejek. aranyszemű. lopva osontak tova. kövek. hogy megkockáztassa. ódon matracok.Úgy bizony. A koboldok persze rettenetes gyűjtögetők. Alagútlakókkal. pár nélküli cipők. az éhét el nem ütve kapta be őket. Maddy. és Bjarkánt elővarázsolva keresgélt köztük. akik páncélingbe. . erős kísértést érzett. függőhidak és sziklaüregek. földbe vájt árkok és vackok. és ahol maguknak az isteneknek sincs hatalmuk. hogy a Régi Korok kincsei bizonyára mind ilyen rejtélyes neveket viseltek. amelyek az alagutakat keresztezték. Alatta helyezkedik el Hél királysága. a Félelemkeltő és Mjolnir. A Lenti Világ a hegylakók – koboldok. meg egy marék dióra. hogy akár a századrészét is bejárja. széles állkapcsuk és szempilla nélküli apró szemük volt. ami a Régmúlt Korok kincsére emlékeztetett. mókusfarkú lények. kotorékok. hálótermek álltak itt. ízléstelen . mindig akad. – Azt hitted. az agyag színét vették magukra. De azután eszébe jutott Odin Gyűrűje. és végül az Álom. száraz csontok és csorba edények. De Maddy nem csüggedt. végül a Káosz küszöbén a Pokol. sőt még néhány emberrel is. a tollcsomókkal. botok.40 2 A legenda szerint a Középvilág alatti térség három szintre oszlik. lyukak. és itt végre kövezett úton lépkedhettek. Ahogy a zsúfolt folyosókon továbbsietett. Furcsa név egy kincsnek. éléskamrák. rongyokba és bőrökbe voltak öltözve. aki megtalálta az idevezető utat? Vagy hogy a Szem az egyetlen kapu. akik ugyanolyan elfoglaltnak és közönyösnek látszottak. aki az istenfélőkkel kereskedik – válaszolta Cukor. és azt mondogatta magában. Ebben az irdatlan labirintusban bizonyára rálel valahol a Suttogóra. Inkább átkutatta a zsebeit. églakókkal. mint a koboldok. a vállukon kereskedőkre jellemző zsákot cipeltek. ugye. És miután soktucatnyit átkutatott belőlük. A nagy karzat legfelső szintjén találkoztak csak koboldokkal: a macskapofájú. a Pusztító őrzi a kaput.

A titok. hogy a koboldnak igaza lesz. . és a kobold lopott szemvillanásaira. semmit. mint egy lámpás. Maddy vállat vont. és egyre mélyebbre a Domb gyomrában. és láthatatlanul próbált áthaladni a varázsigék labirintusán. ami Maddyt kíváncsisággal töltötte el. Maddy a kezét felemelve követte. és azt kívánta. de a raktárakat már rég elhagyták.Semmi sincs itt. amelyen megcsillant Maddy rúnafénye. bárcsak megdézsmálta volna a koboldok éléskamráit. – A kobold türelmetlenebb lett. mit lopnak. . és az útra figyelj.Hát. . de csak annyit látott. csupán egyetlen kitartóan ragyogó és erőteljesen világító nyomot követve. hogy eltűnik egy csillogó mészkőkiszögellés mögött. amit csordultig megtöltött a sok értéktelen kacat. de még egy nikkelgarast sem. várj! Maddy sietségében csak most vette észre. . és gépiesen lebukott egy kiálló kőpárkány alá. Egy cseppkő csillárral díszített nagy üregen haladtak át éppen. és ment tovább. hogy a Régmúlt Korok kincse – ami annyira fontos. Mindez Cukor előtt sem maradt észrevétlen. hogy jobban lát. hanem meleg. mit keresünk … . igaz? – kérdezte a kobold. amit a fal ezernyi tűz. elfeledett szerelmes versek. – Lassíts! – kiáltotta lihegve a lány. amely előtt Maddy kénytelen volt megtorpanni. De Cukor mintha meg sem hallotta volna. A varázsereje úgy halványult. áttetsző ibolyakék. egyre távolabb az éléskamráktól. hogy Félszemű éveken át próbált ráakadni – évekig Cukor és a barátai kezében maradna. kopott perzsaszőnyegek. Maddy elképzelni sem tudta. Valahonnét elölről fény áradt felé.Azt mondtam. . Kincsre még csak nyomokban sem emlékeztetett semmi. és némi megfontolás után Maddynek ezt el is kellett hinnie.Még csak azt sem tudod. vörös. közben egyetlen értékes holmit sem talált: se aranyat. mint őt magát. ha egyáltalán létezett. A koboldok nincsenek tisztában a gazdagság fogalmával. törött teáskancsót vagy fél koronát vagy gyémántgyűrűt. és Maddyt a fáradtság is kikezdte. piszkos zsebkendők. és egymást keresztező nyomokban fénylett a sötétben. Hamarosan már semmi sem marad. hogy bármiféle kincs lenne a Domb alatt. amiből lassan elpárolog az olaj. Ahogy telt-múlt az idő. elveszett tankönyvek és fejetlen egerek között. se bűbájos. Többször is tagadta. csak a növekvő veszély. Szokatlan volt a színe is: halvány.és árnysugárral tükrözött vissza. . hogy a tündenépnek köze van a Suttogóhoz. se értékes holmit nem látott. ahogy fáradhatatlanul egyik átjáróból a másikba vezette Maddyt.Sosem találod meg! Ahogy Maddy egyre beljebb hatolt a Dombba. És ahogy Félszemű intette is. úgy nőtt a félelme. . ha rátalálok. A Domb egy ószeres-paradicsom. hogy Cukrot pontosan annyira kiábrándítja a keresgélésük.próbálkozott Cukor. mintha valaki többször is megfordult volna errefelé. se ezüstöt. . Maddy meggondolatlanul ment utána. – Semmi. mélyebben rejtőzött a koboldok odúinál. Nem.Majd megmondom. Maddy kétszer is a vonakodó társára vetette Naudírt. Maddy érezte. annál kevésbé tartotta valószínűnek. Cukor elöl baktatott.41 porcelán-csecsebecsék. és aranyszeme csillogott. minél többet törte a fejét Maddy.Fogd be a szád. ahogy mind mélyebbre jutottak a Domb gyomrába. hogy néz ki. megnyugtató ragyogás. ami Félszemű leírásának megfelelt volna. és mindegy. miközben újra meg újra fel kellett villantania Sólt. Maddy mostanra már fel sem figyelt varázsereje gyengülésére. nehezére esett befolyása alatt tartani a koboldot. ha tudnám. nem rúnafény. de a rúna hatása egyre gyöngült. Az éhség is kínozta. hogy megvilágítsa a nyomát. nem is színjel vagy a mélyen fekvő barlangok hűs foszforeszkálása.

Ennek ellenére biztosra vette. a lábfeje hirtelen túl távolinak tűnt. a fény elhalványult. hogy egyre mélyebbre hatoljon a Domb alatti veszélyes folyosórendszerbe. inkább – ahelyett. . és Maddy mintha százlépésnyire maga előtt megpillantotta volna. és a terem közepén élesen meredeztek összetört darabjai. és az Álomba lógatta át a tekervényeit. hogy idővel akkora lesz. Nan még azt is hozzátette. hogy megszűnjön a felette gyakorolt hatalma. és nagyon óvatosan merészkedett elő az alagútból. ami gyöngén elveszetten verődött vissza a hatalmas cseppkövekről. minta Csapás előtti időkben. vagy rosszindulatúan fütyült a szólongatására. hogy Félszemű ezt is kiszínezte. . és hajlamos volt azt gondolni. hogy áldozatul esett a legrégibb koboldtrükknek. hogy ellenszegült volna – hagyta. A törmeléken túl csak csend és mozdulatlanság honolt. és a tetejébe még egy marhacomb nagyságú szikla is levált a mennyezetről. akik láncra verve szenvednek az ítélet napjáig. hogy a Pokolban már nem fért el. miközben arra várt. Bár Maddyt beborította a por és a kődarabkák. A föld hirtelen megremegett. s ezzel megtörte az erejét. mint egy távoli lavina moraja a Hét Alvó felől -. és a föld alatti tűzfolyókról és teáskannából forrás közben kibuggyanó vízként lefolyó forró sár. . a távoli utóvisszhangokat leszámítva. és Maddy előrelódult. amitől a Kilenc Világ egyként összeomlik. és Maddy csak a saját kiáltása visszhangját hallotta. A főterem mennyezetéről dárdaként hullottak a cseppkövek. mint megannyi mást. és átrágja a Világfa gyökereit. így örökre a Káosz uralkodik majd mindenek felett. Maddy ösztönösen a terembe vezető alagútba ugrott. Éppen újra felegyenesedett volna. Nat Parson más mesével szolgált: a remegést a Pokol föld alatti börtöneiben vergődő legyőzött istenek okozzák. Most pedig megragadta az első kínálkozó alkalmat. és túl későn ébredt rá. és eltűnt a szeme elől. Maga elé tartotta a kezét. amikor egy második rengést érzett. elveszetten magára hagyja Maddyt a Lenti Világ omladozó folyosórendszerében. hogy a remegésnek földrengés az oka. hogy megtámaszkodjon. és kimerülten. de Maddy ezt tartotta a leghihetetlenebb mesének. mert nem válaszolt. hogy körbeéri a Földet.42 . Nem jött válasz. hogy elmeneküljön. a kislány kikukkantott az alagútból. Belépett a terembe. és amikor elhalt a remegés – ami Maddy fülének úgy hangzott. ami a falhoz vágta. de a kobold hirtelen besurrant egy romos boltív alá. A cseppkő csillár félig leomlott. de a földrengés megzavarta. Félszemű tagadta ezt a magyarázatot. A rengéstől meglazult cseppkődarabok a hátára záporoztak. Maddy gyorsan utána villantotta Naudírt. Természetesen hallott már földrengésről. ahogy a hegység alapjaiban remegett meg.Cukor? – szólongatta a koboldot Maddy. Cukor nem vezette igazából sehová. csak amikor mindenfelől rátörtek az árnyékok.Cukor? – kiáltotta. de a kobold nagy nem hallotta.Cukor? Most sem kapott választ. Yggdrasil Gyökerénél a Világkígyó olyan nagyra nőtt – Bolond Nan állítása szerint -. de jobbfelől mintha csoszogást hallott volna. a mennyezet nem szakadt le.és hegylavinákról beszélt.

amikor a színek ismét életre keltek körülötte. rájött. itt melegebb volt. és vakon egyre mélyebbre hatolni a Domb kanyargós zsigereibe. amelyben megbújt. Talán három vagy öt. kis kénnel vegyítve. mint az alacsonyabb üregekben. és a padló is csúszósabbá vált a talpa alatt. amit már korábban is követett. Maddy bár félt. Felállt. az idő mintha saját életet élt volna. Maddy kipihentnek érezte magát. mintha mosás jellegzetes szaga lenne. Idelent nem voltak napok. Nincs más hátra. vagy amit legmerészebb álmaiban képzelt. csupán egy színjelet hagyott hátra. és halvány ragyogás töltötte be. Maddy gondolkodás nélkül ezt az ágat választotta. Azután a fáradtsága mégis úrrá lett a félelmén. de ez a szövőszék nem szőtt mást. halk mormolást hallott. Megint más segítségért kiáltana. de ez ellen Maddy úgysem tehetett semmit. észrevehetőbb volt. de azt is halványabban. . hogy talál valami ennivalót. Emellett egy fura szag töltötte be a levegőt. amiket Félszemű az Egy Tenger partjáról hozott neki. öröm és megkönnyebbülés töltötte el. fényesebben ragyogott. A folyosó falára most már vékony páraréteg csapódott le. gondolta. és rettenetesen elgémberedett a padlón alvástól. nagyobb barlangba ért. de lehet. és megpróbált ellazulni. Bár még éhes volt. Maddy egyenesen a messzi vörös derengés felé vette az irányt. és ahogy fokozatosan lejjebb ért. susogás és tipegés. a két ág közül az egyik szélesebb volt. Maddy akármilyen fáradt volt is. mintha erős széllökések vinnék. elég meleg volt. A sötétség nem volt teljes. csak éjszakát. és az ujjhegyén Sól azonnal kigyulladt. Más talán megpróbált volna továbbtapogatódzni a sötét folyosókon. ahogy a forráshoz közeledett: ismerősnek tűnt. majd felerősödött. amivel ki tudja. elég biztonságosnak tűnt. A Fenti Világban akár éjszaka vagy reggelis lehetett. biztosra vette. hogy riasztja a társait.43 3 Maddynek most jól jött az a fene nagy esze. Amint közelebb ért. Pár percenként megremegett alatta a föld. mint szövőszéken a szál. hogy egy kis alvással és némi étellel visszatér az ereje. és úgy nyúlt. mint valaha. Elhalkult. Maddy a fény nyomába eredt. mintha nap világítaná be a föld alatti üregeket. de biztosra vette. A rövid alagút. és a földet finom homok borította. utolsó szerény étkezése már igen távolinak tűnt. az ibolyakék nyomot követve. A ragyogás is egyre erősebb lett. a mennyezetről por szállingózott. mit szabadítana a nyakára a sötétségből. Cukornak nyoma veszett. és az ibolyakék jel. Az üregen túl a folyosó kétfelé ágazott. mint amit addig valaha is látott. semhogy hasznát vehette volna. A levegőt nehéz gőzök és gázok töltötték meg. de a barlangokból sugárzó vörösség. és amikor a folyosó végre kitárult. és kinézett az alagút szájánál. lehetetlen volt megbecsülni.. hogy a hang nem egyenletes. hogy képtelen lenne aludni. mint folytatni az utat lefelé. és reménykedni. Maddy kényelmesen elhelyezkedett. azokhoz a kagylókéhoz hasonlót. és a kabátjába burkolódzva elszenderedett. Elhasználta a varázserejét – ez önmagában elég nagy baj volt . hogy tizenkét óra telt el. nem vesztette el a fejét. amit óriás patkányok és hatalmas svábbogarak hancúrozásának vált. ami alacsony felhőrétegen megcsillanó tűz visszfényének tetszett. és más zajok is megütötték a fülét az alagút száján túlról. Elképzelhető. Ezen az alsó szinten nem foszforeszkált a fal.

Jed Smith kovácsműhelye halvány gyertyafény volt emellett: a fémek és a kőzetek úgy zuhogtak a gödör szája alatt mintegy ezer lábbal. egy kohó izzott. és arcát a kabátjával védve. a gejzír bizonyára úgy lőné ki. A kitörések rendszeres időközönként követték egymást. Maddyt kénes gőzök égető leplébe burkolta. mint a legerősebb lánc. Maddy visszamenekült a folyosó védelmébe. amíg végül együtt ki nem törtek az izzásig hevített levegő tajtékzásával. mint a színjelek. gondolta. amelyben minden elem a másikkal viaskodott az uralomért. ebben biztos volt. hogy a barlang széltében egy mérföld lehetett. mintha sokáig meredt volna a delelőn járó napba. talán maga az Álom útban a Pokol felé. nem sikerült visszahoznia a Suttogót. mint a zsarátnok a kovácsfújtató felett. hiszen az ismeretlen erőhöz hasonlót nem érzett még. és a Lenti Világ hasadékai és átjárói úgy sikoltottak és üvöltöttek. Talán görögdinnye nagyságú lehetett. amelynek mélyén a vöröses fény forrása. Erősödött a mosás illata. Maddy. hogy visszanyeri az erejét. valami erő. Amikor belépett a barlangba. Még a legügyesebb mászó sem érhette el innen: még ha elviseli a perzselő forróságot. és hozzávetőlegesen kerek. és a gödörben a két erő találkozását. hogy felhagyjon a kereséssel. mintha horgászzsinóron fityegő hal volna. Maddy agyán nyugtalanító gondolat futott át. a mennyezete elveszett a szédítő magasság árnyaiban. egyenesen a forrás közepébe bámult. mintha millió teáskanna egyszerre forrna. Nem tévedhet. égési sebeket okozva Maddy kézfején. Egy folyó zubogott át rajta: Maddy egy vízmosást látott a barlang túlsó végében. azt hitte. és megpróbál kieszelni valami tervet. A lány megpillantotta a hegy szívét. Látta a nyílást. Fellépett a kút kávájára.A Suttogó. A tüzes torokban észrevett valami mást is. hangtalan kiáltás fúródott az agyába: Maddy! Hozzám! . és olyan kerek és szabályos. miközben a perzselő levegőoszlop erős kénbűzt árasztott. tán még hallja is: Egy erős. ez a kő lát! – és amikor újfent lenézett a gödörbe. a hőségtől szinte aléltan kezdett hátrálni: ismét a barlang szikláiba és mélyedéseibe bújva óvta magát. Talán egy izzó kőzetdarab volt. mielőtt a fele távolságot megtenné. mint gondolta. csak közben egy tüzes üsttel találkozott. Maddy fejében azonban meg sem fordult. Volt valami a tüzes gödörben. omladozó sziklából volt. akkor igyekszik visszajutni a Vörös Lóhoz. gondolta. a kő ragyogóbban kezdett világítani. és egy hatalmas gőzoszlop tört fel a tüzes veremből. akár egy forrásban levő levesben. Ilyen rejtekhelyről nem sok reménye volt bármit is kivenni. ami úgy húzta magához. amelyen át a folyó eltűnt. Egyelőre nem tehet mást. hirtelen felerősödött a morajló hang. Maddy lassan és óvatosan közelebb óvakodott a gödörhöz. vagy ha nem. sikerült megtennie a maradék utat a sziklás talajon. ami napnál fényesebben égett. A tűz ragyogása megtévesztette. és középen egy kerek aknát. hogy a tárgyat lekötözték: varázsigék és rúnák ruganyos pókhálója szorosabb hurkot vont köré. Csakis abban reménykedhet. de ami mégis olyan tisztán szólt hozzá. Maddy kifulladva. Még egy bolond is láthatta. amely isten tudja. aki már csak alig húszlábnyira járt tőle. és Maddyre perceken belül párától és izzadságtól csapzottan tapadt a haja és a ruhája. hogy bármennyire csalódott is benne. mint üvegből a dugót. fentről nagyobbnak látta. hogy eltakarta az arcát. ahol a víz eltűnt. mint egy vízforrás nyílása. Föld alatti folyónak kell idelent folynia. és amint a vízsugár lelohadt. Kisebb volt.44 Úgy becsülte. ami elmosódott és nehezen kivehető volt. a háta közepén érezte a robaját. A gejzír ismét feltört. és szerencse. . milyen erők révén lebegett a gödör torkában. mert egy szempillantás alatt úgy folyt össze előtte minden. amelyeket a folyosókon át követett. Mialatt a tekintetét rászegezte. a levegőt alig lehetett belélegezni. mint egy irdatlan orgona sípjai. és elmondja Félszeműnek. a padozata salakos. alig egy láb széles.

mások tágas szoba nagyságúak. hogy a szeme hozzászokjon a félhomályhoz. mivel a szomja lassan már az éhségével vetekedett. amelyek elfogadható védelmet nyújtottak a rengésekkel és a kitörésekkel szemben. sárgás. és hagyta. és boldogan ivott belőle. Maddy pihent egy kicsit. nagy meglepetésére egy idegent látott. Egy másikban majdnem karvastagságú. És a harmadikban. már be lehetett lélegezni. némelyik csak egy apró benyíló volt. érre lelt a falban. Az oldalfalba kisebb üregeket véstek.45 A barlang szélén hűvösebb volt. de tiszta vízeret talált. és bár a levegő itt is nehéz gázoktól volt terhes. aki hátát a falnak vetve állt. . és felajzott íját egyenesen az arcára szegezte. Az egyikben egy vékony.

de a tekintetét kitartóan Maddy jelére szegezte.Ugye. Látta. az egyik kezét védekezőn maga elé emelte.Fáj még a szemed? . képtelen lett volna megmagyarázni. És te? . most meglepődött. ahol a gondolatvillám megütötte. Most. Maddy bemutatkozott. Pár percig egymást méregették. gondolta Maddy. Az árnyékba húzódó alaknak se formája. – Mutasd az arcodat. teljes erejéből Kaen – a Futótűz – jelét villantotta az idegenre. A fiatalember minden izma megfeszült. nem velük vagy? – kérdezte a fiatalember. mintha nehéz út állna mögötte. – A távoli tűzgödör fényénél a fiatalember szemének furcsa. – Istenek. . mintha újabb támadástól tartana. mire az hangos üvöltéssel elejtette az íját. és az orrnyergén egy széles hurka vöröslött. hogy nem győzte meg az idegent. a haja színéből ítélve talán a Járásból való. amely tompán ragyogott a tenyerén.Fúria vagy. nála alig magasabb fiatalember.A szemem – nyögte a fiatalember felemelt karja mögül. – Kérlek! A szemem! . Hogy miért éppen ezt a rúnát választotta. sem a ruhájában. annyi szent. de cseppet sem kellemetlen arca. bár semmi külvilágbeli nem volt sem a megjelenésében. Maddy leült a bejáratnál egy sziklára. se ártó szándék nem vezette.Fúria? – Maddy a varázsrúnájára pillantott. – És ne közelíts. lángoló zöld színe volt. mintha nem tudná eldönteni. .Nem. láthatóan nem szenvedett maradandó sérülést. . Patakzott a könny a szeméből. Vörös haját copfban hordta. – Erre gondolsz? Ígérem. se harag. és Maddyre hunyorgott. nem varázsollak el! Hogy hívnak? . hanem egy vékonydongájú. .Kelj fel – ismételte meg Maddy. – Ki vagy te? – A kiejtésén érződött. ami pislákolt és parázslott. Látom a varázsjeledet. hogy tisztábban látta a támadóját. mekkora kő esett le a szívéről. nem lesz tőle bajod. fejével a felsőbb szint felé intve. hogy nem egy óriás kobold.Hívj csak Luckynak – felelte a fiatalember. . de nem is a völgyből való.Sokkal. így látható volt markáns vonású. Ösztönösen cselekedett. se anyaga nem volt: Maddy csak a szemét látta. ami most eltorzult a fájdalomtól és a gyötrelemtől. és ez váratlan örömmel töltötte el. De Maddy. hány óra után egy másik emberi lényre bukkant. a keze ösztönösen tudta. és térdre hullott a barlang padlóján. A fiatalember nem látszott többnek tizenhétnél. és a száján keresztül egy fényhasítékot.Kelj fel – rúgta el a keze ügyéből az íjat Maddy. aki az első pillanatban rettentően megijedt tőle. a bőrkabátja pecsétes. mit tegyen: felemelte két kezét. . ám ezt leszámítva. De ha a feje kóválygott is. hogy futásnak eredjen-e vagy harcoljon. hogy idegen: északi. Maddy hasonlóképpen megdöbbent. Maddy megkönnyebbülésére.A szemem. akinek képzelte. de a hatás azonnali és elsöprő volt. és habozás nélkül. vörös hajú. Lassan felállt.Minden rendben. mi volt ez? Mindenesetre nem kobold. meglepetten tapasztalta. . a csizmája kopottas. . Támadásra készülő ellenfelén ostorként csapott végig. Toprongyos volt. A barlangokban töltött ki tudja.46 4 Egy-két pillanatra teljesen összezavarodott. – Így már jobb? .

. Te nem ezért jöttél? Lucky vállat vont. – Mit keresel itt? Maddy elbizonytalanodott. – A Ló Szemén át léptem be. és eltévedtem az alagutakban. .Várj meg itt – mondta Maddynek. A zárkája padlóján felfedezett egy rácsot. Lucky a harmadik napon szerencsével járt. ami egy vízelvezető alagútba nyílt. és útközben többször is veszélybe került. mit gondolsz? – csattant fel Lucky. és az eldugott sziklákon gyakorlottan ugrálva tért vissza. Maddy egy pillanatra megrémült: onnan. – Hallottam a mesét. úgy tűnt. majd a féligazság mellett döntött. és megesküdött. hogy az üvegfúvó inasa nem más. ahol a falban levő nyíláson át sötéten és sebesen zubogó folyót egy sziklaomlás kicsit eltérítette. . koszosan és rémülten ellopott annyi élelmet a koboldok éléskamráiból. Maddy esze azonban máson járt. mint akinek látszik. Azt azonban bármelyik kocahorgász tudta. és azt eszi. – Van még az ennivalódból? – kérdezte.Hát nem tudod? – kérdezte. . aztán a víz mentén egy rakás hatalmas sziklán ugrálva belevetette magát a sötétségbe. ahol azóta is rejtőzködik. – A gyülevész népség nem mer idejönni. kém vagyok. Aztán meglátta. Hindarfellen is túl jutott be a Lenti Világba. és Maddyn túl a vöröslő tűzgödörre pillantott. Senkiben se bízz. elvetemült vadállat. és erősen húzni kezdett valamit a lába előtt. de a Domb alatti összes kobold engem keres. hogy rácsapsz az orromra – tapogatta meg Lucky óvatosan a sérült orrát. Amikor megmondtam. Lucky megvizsgálta a tartalmát. – Lucky lassan megnyugodott. Vigyázott. . dühös lett.Mi szél hozott ide? Maddy ismét habozott. és három napig felém sem nézett. Ide azonban nem merészkednek – folytatta.Megszólíthattál volna ahelyett. ami a lopott készletből megmaradt. A hegyek túlsó oldaláról. hogy egy üvegfúvó inasa vagyok a Járásból.Próbáltam visszajutni a felszínre – mesélte Maddynek -. – Kivezette a barlangból. azután döntésre jutott. de inkább ne próbáljuk ki. mintha Lucky beleugrott volna a zúgóba. és a kapitányukhoz hurcolták. és körülötte fehéren tajtékzik a víz. . gondolta Maddy de még így is veszélyes ugrás volt. ahol állt. figyelmeztette Félszemű. – Az egész Domb egy nagy kincsesbucka. hogy a folyami hal a sebes sodrású vizet szereti a legjobban. Bizonyára ismerte a párkányt.Eltaláltad. – Rendben. Kiéhezve. De nincs itt semmi. amint félúton a patakban. ami segít – ajánlotta Maddy. nehogy Lucky észrevegye. csak szemét és koboldok. Végül egy fegyveres koboldcsapatba ütközött. majd viszonylagos biztonságban tanyát vert ezen a helyen.Ne haragudj – mentegetődzött Maddy. majd a tűzgödrös csarnok oldala mentén egy olyan helyre kísérte. A Régmúlt Korokból itt maradt arannyal van tele. Azt hitte.Miért? Éhes vagy? . Halcsapda volt. egy lapos kiszögellésen áll. akik fogságba ejtették. Maddy megtudta. a mutató. . és Maddy biztos akart lenni abban. amit zsinegből vagy cérnából készítettek. hogy éheztetéssel szedi ki belőlem az igazságot. . Gyere. Lucky egy pillanatig bizonytalannak látszott. lelősz. amikor néhány másodperccel később Lucky lehajolt. aztán a hálót a vállára vetette. és Maddy meg sem lepődött.Mégis.Ismerek egy gyógyító rúnát. és azon át elmenekült. amennyit csak bírt.47 . Mialatt a horgászattal foglalatoskodott. – Eltévedtem – felelte. Lucky bólintott. . . Maddy Bjarkánon.Köszönöm.és hüvelykujja körén át alaposan szemügyre vette. nem akarta elijeszteni. hogy Lucky csaknem két hete rejtőzködik az alagutakban. . Azután bezárt egy odúba. – Nagydarab. – Azt hittem.A Kapitányhoz? – kérdezte Maddy.

de eddig nem járt sikerrel. nagy vakszemű halak voltak. de bolond sem. tüzes tekintetű és ferde mosolyú illető nem más. De Félszemű most nincs itt. és … . és ezt te is tudod.Mi lesz. és különben is. hol tiszta a víz. és megpróbálta kisütni. amikor befejezték az evést. De az a kapitány: vele nem szívesen futnák össze még egyszer. nem figyelmeztette a csapdákra. mi micsoda. ahogy Félszemű a lelkére kötötte. az ujjait is lenyalogatta. hogy tudjam. – Miként lelted meg a levezető utat? És hogy lehet.Neked egyre megy. Ami engem illet.Te félsz – mondta Maddy. ha nem találunk kiutat? – kérdezte Maddy. És ne add elő megint azt a Domb alatti elrejtett kincsről szóló mesédet. Lucky megmutatta. Senkiben se bízz. Megosztoztak a halon. . és mosakodásra alkalmas helyet is keresett. . mint a fény játéka. Kesernyés húsú. hogy juthatna a felszínre úgy. ő is levetkőzte ellenséges modorát. mennyit mondhat el a fiúnak. Láttam a varázsrúnádat. hogy szövetségesre bukkant az alagutakban. Lucky háta meggörnyedt. – Nem vagy fúria. semhogy becsaphatta volna. de csak tartozik valamiféle magyarázattal a fiúnak. Elmehetsz amikor csak jólesik. A két hét alatt – mint Maddynek mesélte – ennivalót is talált. hogy ihass. amit már úgyis érzett. Lucky… . hol a legtisztább a levegő. Maddy még a pislákoló fényben is látta. hogy ne kelljen átmennie a nagy karzaton. ha valóban a koboldok kapitánya az ősellenség. Maddy elgondolkodott. és elvárta tőle. És ez bizonyos szempontból megnyugtatta.Nos? – sürgette kissé éles hangon Lucky. miért gyanakszol rám? Attól eltekintve. Lucky csendben figyelte a lányt. és lángzöld szeme csillogott a tűzfényben. . mert ha elkapnak. ahogy Lucky ismeretei és találékonysága is. és megmutattam. Amikor azonban Lucky vigyorogva a vízparthoz közeledett. és az. kockáztatok. Maddy először azt képzelte. hogy rázkódik. és a félelmei kivetítése.48 De a Bjarkán igazolta. de képtelen volt rátapintani rossz érzése gyökerére. nem készítette fel a veszélyekre. Nincs itt semmiféle kincs. Még most is Maddy fülében csengett. hogy ennyit tudsz erről a helyről? Jó kérdés volt.És te? – kérdezte Lucky. . a sütés és a közös lakoma megtörte a jeget. Senkiben se bízz. Végül csak felhagynak a keresésemmel. De komolyan. nekem itt kell maradnom. hogy mi lesz velem? Azzal hátat fordított Maddynek. szálkás.Gondolom. miközben Lucky féligmeddig mosolyogva figyelte. – Ugyan már – szólalt meg Maddy habozását látva. Lucky egyáltalán nem bocsátott ki színeket. valami nincs rendben. és egész barátságos lett. mit kell tennie. Lucky okosabb volt. Maddy sejtette. Mit érdekel az téged. Maddy fontolóra vette. és a legkényelmesebb helyet nézte ki az alváshoz. nem igaz? A Domb mélyére küldte. Maddy megkönnyebbülten lélegzett fel. – Nem kell fúriának lenni ahhoz. tudta. hogy halásztam neked. és elégedett kis morgások kíséretében falatozott. sokat elárult a bátorságáról és a leleményességéről. . és végre elengedte magát. Jól jön majd egy szövetséges a barlangokban. meglelte a tiszta ivóvíz forrását. hogy egy efféle magas. hogy két héten át életben tudott maradni. Egyenként felderítette az alagutakat is. és elhallgatott. nem igaz? Nem vagy veszélyben. vállán a zsákmánnyal. kötötte a lelkére Félszemű. néhány dolgot elárulhat újdonsült barátjának. Tehát nem hitte el a történetét! Visszagondolva Maddy nem is lepődött meg ezen. mit jelent. És mindezt varázserő nélkül. de Maddy az utolsó szálkáig lecsupaszította a sajátját. hogy pontosan tudja. végem. hogy hozzá hasonlóan nagy kő esett le a szívéről. A kapitány: még most is úgy érezte. A halászat. hogy süsse meg. . hogy készítse el. és kiderítette. . s tudom. Csak egy üvegfúvó inasa vagyok a Járásból. Okkal jöttél ide.Kérlek.Lucky – szólította meg a fiút Maddy.

hozzam ki. ki tudja. amikor Maddy végzett. hogy arany rejtőzik a Domb alatt. a legdühösebb ugrott le a tenyeréről. miért. odacsapni haragja okozójára…. aztán leküld ide egyetlen figyelmeztető szó nélkül… mondd. – Megkönnyebbültél? De Maddy hátat fordított neki. Lucky érdeklődve hallgatta. Csak Cukorról nem mesélt.Csak azt.A te dolgod – vonta meg a vállát Lucky. De ha nem bízol bennem… Maddy felsóhajtott. ahol Thuris ártalmatlanul a sziklán robbant. nem? – kérdezte Lucky. – Mit akarsz ezzel mondani? Hogy hazudott nekem? .Feltéve. az álmairól és a vágyairól. és amikor Maddy végül kiszáradt szájjal és fáradtan elhallgatott. a Tüske rúnája. de nem árulja el. akinek se varázsereje. – És adott valami ötletet. .Szóval kinyitottad a Dombot – szögezte le Lucky. vagy egy varázsigével. amitől nem fog rajtad a tűz? Maddy szótlanul rázta a fejét. csípni akar. hogy lejusson a Lenti Világba. hogy idejöjjek. Honnan veszed. hogy egyedül küldött ide. Először is azt mondta.Ennyi az egész? – vigyorodott el a fiú. hogy a Régi Világ kincse. még Félszeműnek sem. akinek van annyi esze. Lehet. és megtaláltad a Suttogót. . Most mihez kezdesz? Maddy vállat vont. hogyan hajtsd végre? Esetleg varázskötél segítségével. Maddy keze ökölbe szorult. és Thuris. hogy itt keressem. Vagy árnyékra vágyik. . mi az. – Le ne harapd a fejemet – szólalt meg végül Lucky vontatottan -. hogy koboldok hasítsanak négyfelé. Szerintem mostanra nagyon is jól betanított. hogy egy nap tűzifára lesz szüksége. Maddy arca most már belesápadt a haragba. Remélte. Mármint. Mae-ről. bízom benned. Maddy érezte. – rendben van. Bízom benne.Ügyes célzás – mondta Lucky. . – Ha hiszed. hogy Félszemű majd megérti. Vagy tudja. de nekem úgy tűnik. . – Megkerested az idevezető utat. hogy a rúna harapni.49 . – Ha jól értem. Egy üvegfúvó inasa.Hm. az apjáról.Hát igen – ismerte be Lucky. amit pogány rúnákkal fontak be. A Kilenc Világból mégis kinek hiszi magát? Véletlenül került ebbe a játékba. én csak … Maddy keze egy pillanat alatt lángra gyúlt. mit beszélsz. hogy egy ember sokféle okból ültethet fát. – Luckyt láthatóan nem sikerült meggyőznie. se bűbája. . . sőt a félelmeiről is. ha nem. de annyi azért nincs.Néz. Mesélt a gyermekkoráról. tudta. te sosem hallottam Aladdin és a lámpás meséjét? Maddyben nőtt a bosszúság.és bogárinvázióról a pincében – Lucky ezen hangosan kacagott -. . a heti tennivalóim között nem szerepel. .Mondtam már – ismételte Maddy. senki sem kényszerített. a tenyerén lévő rúna rozsdavörösről hirtelen haragos vörösre lobbant.Hétéves korod óta etetett a Lenti Világról szóló mesékkel. és még annál is többet. – Nem tudod. Scattergoodról és a patkány.Félszemű megmondta volna. hogy ez a te utazó barátod elég sokat tud erről a kincsről. Hosszúra nyúlt a csend. hogy szereti a fákat. . ha tudja. és égett gumi orrfacsaró bűzét hagyta maga után. – Félszemű azt mondta. hogy nem zúz ripityára. ez egy Régmúlt Korokból származó csecsebecse.Mindenesetre furcsa. . amint hozzáérsz? . Ijedten vágta a falnak. – Így biztonságosabb volt.Varázsereje van.Nézd. . . aztán meg azt. hogy kikerüljön innét. Maddy tehát mindent elmondott. – Félszemű a barátom. de nem kötötte az orrodra. kívülálló. hogy ilyen sokat még senkinek sem tárt fel magából.Megmondta. . Mrs. Egy lépést tett előre.

mindenkinek szívességet tennék vele. nem ismeri Félszeműt.Hova mész? – kérdezte Lucky. A sorsa egészen más. fogalmad sincs … . – Igazi sajnálkozás érzett a fiú hangjában.Micsoda? Most? . .Miért ne? Lucky hangjából rémület csendült ki. gondolta Maddy. Viszont felkeltette Maddy gyanúját. Úgy kell neki. Nem érdemel mást. ha itt hagyja. Nincs varázsereje.Bocsáss meg. és természetese. Nem várhatja el. – Nagy a szám. hogy ő vajon jól ismeri-e régi barátját és titokzatos szándékait. és látta.Kérlek. .Megszerzem a Suttogót. mint gondolod. – Késő van. hogy Lucky kíváncsian méregeti. . Rothadjon meg a föld alatt. – Sokkal több eszem van. Maddy dühösen nézett. és ami még ennél fontosabb. merült fel a kérdés Maddyben. Maddy – mosolyodott el szánalmat keltően Lucky. Hirtelen felpattant. és Maddy megenyhült.Elboldogulok – vetette oda foghegyről Maddy. . .50 És a mégis igaza van? . – Megőrültél – kapta el a karját. mint az övé. semmit sem tud a Suttogóról. hogy Lucky mindent egy szóra elhiggyen. A testvérem mindig azt mondta. hogy be kellene varrnom. hogy gyanakszik. . Bocsánatot kérek. vagy kapják el a koboldok. és nem fordult meg. kimerült vagy. Maddy! Ne menj el. és a barlang bejárata felé indult. A válla fölött visszanézett rá.

ami az inasi kötelességek súlyos elhanyagolásának számított. ki ez a Lucky. hogy pontosan mit látott. De mi okból jönne ide egy üvegfúvó inasa? És ami még ennél is fontosabb. gondolta. Maddy érezte. gondolta Maddy. hogy nem lát-e valami rendelleneset. és ezúttal teljes erejéből összpontosított. ami változó erővel világított. de egyvalami biztos új barátjával kapcsolatban: nem inas. hogy sikerült egy üvegfúvó inasának betörnie a Lenti Világba? Maddy nem is értette. Maddy azonban most. és miért titkolt előle annyi mást? Legfőképpen pedig. gondolta Maddy. ő szinte semmit sem tud a fiúról. Inas létére szokatlanul leleményes. akárcsak Maddy. amelyek mint vékony. miattuk rémül meg mindentől. és Ós. gondolta. Bjarkán bizonyította is: Lucky nem hagyott nyomot. hogy Tyr áthatolhat Lucky védelmén. Mi vezéreli vajon Félszeműt? Miért tanította meg annyi mindenre. amikor a rúnába nézett. néha kicsit meg-megrándulva aludt. egy bonyolult varázsjel keresztezett. Mit keres a Domb alatt? Amit elmondott. ésmiért hazudott neki. amelyet Bjarkán. Egyetlen csillanást vagy sziporkát sem. ragyogó színnyomot kellett volna hagynia! De még Bjarkán segítségével sem látott színeket. Ennyit az ártatlanságáról. Sok múlt . felemelte a kezét. legalább színeknek. Valaminek lennie kellett volna. Az üvegfúvó inasa tovább aludt: egyik keze ökölbe szorítva hevert mellette. hogy jobban belegondolt. erős és jó eszű: erőteljes. talán álmondott is. a gondolatai újra meg újra visszatértek ugyanazokhoz a szavakhoz Egy ember sokféle okból ültethet fát. és Luckynak különben sem volt varázsereje. A vacsora végeztével Maddy képtelen volt lepihenni. Az idegei és a félelme. rájött. a Lenti Világ mennydörgő hangjainak kíséretében szenderegni. és ezért súlyos büntetés jár. aszerint több hete jött el a műhelyből. Lehet. hogy bár Lucky nagyon sokat megtudott róla. a lány hiába próbált kényelmes helyet találni a sziklás talajon. a Védelmező. hogyhogy nem faggatta ki legalább: annyi más tennivalója akadt. Igyekezett felidézni. a másikat kinyújtotta a földön. ott. hogy elrejtette? Rémisztő gondolat. honnan tudott ennyi mindent egy kincsről. hogy védjék alvás közben. Hanem Fúria. és másodszor is a fiú felé villantotta Bjarkánt. hogy képes ilyen irgalmatlan forróságban. Mégis nyugtalanságot ébresztett Maddyben. ami a Téli Háború óta nem került elő? Lucky még mindig szunyókált. amikor Lucky a halászhálóval visszafelé tartott. és persze volt ideje hozzászokni a kellemetlen körülményekhez. Maddy fel nem foghatta. Lucky fiatal. Maddy megkönnyebbülten sóhajtott fel. és megmutathatja. mit rejteget. Három rúna. Minden rúnát közömbösíthetünk: megfordítással vagy egy másik rúnával lebírhatjuk a hatását. Az istenek a megmondhatói.51 5 A Lucky által támasztott kételyeket nem tudta könnyen félretenni. se bűbája. mert akkor … Maddy felült. Csak az idegei játszanak vele. Mialatt Lucky békésen aludt. színes tűzcsíkok kanyarogtak a tenyerén: Yr. Most már látta a színjelét: kirobbanóan eleven ibolyakék volt. A pillantása lejjebb siklott … És akkor meglátta Lucky bal kezén. ahol alvás közben lazult az ébersége. Lucky a fejét összehajtott kabátján nyugtatva.

A rúnák eltűntek. Egy fordított Kaent. De jóval idősebb volt. és ami most. hogy valódi énjét mutatta. és későn emlékezett Félszemű szavaira is. és Maddy nemsokára egy olyan arcba nézett. de nem ingott meg. és hangtalanul elhajította a rúnát.Lucky – suttogta elsápadva Maddy. de Maddy előnyt élvezett. Az alakja nem sokat változott. Lucky bűbája megrezzent. Egy…. amit látott már korábban. és Bjarkánt is utána hajította. nehogy megzavarja az álmát: feltápászkodott. bár a valóságban kicsit magasabb lett. váratlanul ismerősnek tetszett. Maddy jeleket is látott. és a vonásai még álmában is kevesebb ártatlanságot. – De Kapitánynak is szólíthatsz. A színei és a felépítése jobbára ugyanaz maradt. mondta Félszemű. vékony hegek keresztezik. és bizonyára Lucky ellenállása is most a legkisebb. amelyek szabályos ismétlődése rossz ómen volt. . amit Cukor mondott. és több csalárdságot sugalltak.52 a lány varázshatalmának erősségén. .Úgy van – felelte Lucky. amelyek korábban nem mutatkoztak: a csupasz karján egy rúnát. túl későn jutott eszébe. hogy a száját halvány. és talán az is. és tüzes tekintetét rászegezte. Maddy keze lehullott. és most vette csak észre. barát. Maddy még egyszer megnyomta. de a hozzá hasonlóknak kilenc életük van. Későn értette csak meg. Halottnak hittem. Vigyázott. mint először hitte. majd kis nyomással működésbe hozta. aki áruló lett a Téli Háborúban. és ő mindig is … .

és levegő után kapkodott. . – Már hogyne hazudtam volna. és hűlt helyén egy vékony. – Tudta. . hanem saját magára.Idehallgass. hogy elállja az útját. amit Félszemű nem mondott el neked. puskaporos tűzcsík maradt csupán. mire Maddy Logrot. akire figyelmeztetett. és a nyomán kőszilánkok záporoztak a földre.Ne próbáld meg. aztán … mintegy véletlenül megemlíted. Maddy újból felemelte a kezét. .Miért? – Nehéz volt állnia a pillantását. Lucky ezúttal nem próbált meg elfutni. több is.Inkább azt kérdezd meg magadtól: miért hazudott Félszemű? . azt sem tudod. – Van annyi jogom a Suttogóra. igaz? Maddy lassan megrázta a fejét.Tehát igazam volt – válaszolta Maddy. Lucky egy szempillantás alatt ismét ott állt előtte: csuromvíz volt. ami sebesen igyekezett a barlang szája felé. – Hazudtál. kifaggattál.Barátok. mi? – felelte Maddy. mint bárki másnak. támadásra készen Logr remegett. így a gondolatvillám. Éppen vele… . A hangja halk és furcsán meggyőző volt. hogy nem bízol bennem. bár biztos volt benne.Akkor miért hazudtál? . hogy itt rám találsz. – Ki vagy? Lucky álalakját levetve. a Vizet hívta segítségül. mert megöllek – fenyegetődzött Maddy. hanem furcsán gyors ujjmozdulatával Kaen rúnáját rajzolta a levegőbe. hogy sosem találkoztak. Maddy! Azt hittem. sőt ami azt illeti. és sűrű pára támadt a helyén. amit Maddy utána dobott. Maddy ujjhegyén ismét.Ki vagy? – kérdezte újra Maddy. A tűzcsík együtt futott az ibolyakék jellel. De sok van. Tudom. Főként a szeme tűnt ismerősnek.Vagy hogy mire jó? Maddy ismét a fejét rázta. hogy nagy barátságban vagy Félszeművel. hogy mély álmából ébredt. de nem Maddyre. .Őt hagyd ki ebből – vetette ellen Maddy.Jó barát.Tolvaj? – nevetett Lucky. Lucky elfintorodott. hanem a barlang bejárata felé ugrott. ami egy kovácskalapács és egy villám keverékének tűnt. De Maddy meglepetésére nem tett támadó mozdulatot. .Hagyd abba. . . Talán egy mesében vagy Félszemű valamelyik képeskönyvében.53 6 A fiú gyorsan felpattant. Maddy megint ismerősnek találta. . erre megesküdött volna. arcon csaptál valamivel. – Te vagy. majd a tűzcsíkra dobta. . A csík megtorpant. De ismerte. . magasba tartott kézzel felállt. Mire számítottál? Becserkésztél. mégsem figyelmeztetett. Lucky lassan. Ami pedig a Suttogót illeti. barátok vagyunk. kivált ahhoz képest. azzal eltűnt – vagy legalábbis Maddy úgy hitte -. a falba csapódott. és elhajította. mi az. Amiben segítségedre lehetek. és a barlang bejáratához sietett. A tolvaj.Nem – rázta a fejét Maddy. . . Aki meg akarja szerezni a Suttogót. igaz mivoltában mutatkozott előtte.

nem? . hogy kitegyen-e egy kis veszélynek egy magadfajta lányt? Maddy úgy érezte. Az Ármányos. és elhalványította Kaen meggyőző erejét.54 Lucky felnevetett. hogy aki egyszer feláldozta az öccsét. Maddy. és tehetetlenül magukhoz húzták.Különben is évszázadokkal korábban történt! – rettent meg Maddy. A hangja… a szeme … A száján látható ezüstös hegek szövedéke. Mielőtt még rájött volna a fortélyra. amit az Orákulum nem jósolt meg. Loki. – Ugye azt mondta neked.Ismerlek – rebegte Maddy.És Félszemű mégis hajlandó volt megszegni az esküjét. – A mosolya kemény. Félszemű tudja. hogy ha rájönne. Még a védelmező rúna mögött is volt valami kihívó. de Lucky behízelgő hangja ellenállhatatlan volt. akik fogadalmat tettek egymásnak. – Ragnaröknél meghalt a csatatéren. Lucky elbűvölte. és Yrt mutatta. A Tűz rúnája. még Cukor is Ferdeszájnak titulálta. . akkor hallgass meg engem is. De Luckyn nyoma sem látszott a megbánásnak. . – Viseld kabátként. azonnal megkedvelhető. Maddy. Megfordítva. Könnyed. hogy az öreg Félszemű erről mélyen hallgatott. és a régi meséket számtalanszor elferdítik. – A világvégén. és attól fogva Loki mosolya is olyan hamis lett. – Te vagy … . és a fejét tette fel a kincseik ellenében. .Vértestvérek vagyunk. . – És Félszemű is jól ismer. . sok van.És elpártoltam tőle. de a nyak nem! – és az eszükön túljárva megszökött a jutalommal. amikor vesztésre állt a háborúban? Maddy ismét bólintott. hogy válaszképpen elmosolyodik. erőltette az agyát. Gondolkozz.Nem egészen – fintorodott el Loki. – Az az igazság. Gondolkozz. mint a gondolatai. kérdezd őt. a mesterkovácsokat egy tehetségpróbára. zölden és titokzatosan világított a sötétben. elárulni a testvérét a háború és a hatalom kedvéért. Maddy érezte. Kaen. A törpök a csaláson feldühödve. Maddy szeme elkerekedett. Ivaldi fiait. hogy ez mit jelent? Maddy bólintott. honnan ismerős neki Lucky.. Ám amikor már levágni készültek azt kiáltotta: A fej a tiétek. bosszúra áhítozva bevarrták Loki száját. Félszemű figyelmeztette rá. – tudod. . hogy Félszemű a testvérem. . Yrt rajzolta: a varázsjel felvillant az ujjhegyén. Lucky bólintott. belenyilallt a felismerés. És a legárulkodóbb nyom ott éktelenkedett a karján. és végy kölcsön egy másikat. ellenállhatatlanul ragadós. gondolkozz. mintha fuldokolna. a szeme tüzes. . Ismét a védelmező rúnát. Szerinted ez miféle hűség? És tényleg azt hiszed.Igen. Jaj. mennyire ismerősnek tetszett! Maddy küszködött. hogy áruló vagyok? . Még mialatt a bűbáj ellen küzdött. gondolkozz. fordítsd ki.Ismerlek – mondta lassan Maddy.Mi egy név? – vigyorodott el Loki. válaszra sarkalló a mosolyában.De Loki meghalt – csóválta a fejét Maddy. nemegyszer látta az arcát a könyvekben. Hogy nem vette észre? Hírből jól ismerte. Maddy. gyújtsd fel. Lefogadom.Rendben van.Hagyd abba – szólt rá élesen. A szavak körülötte örvénylettek. Ugye tudod. minden rögtön a helyére kerülne. fémes lett. . de veszített. az sokat tépelődik. kellemes kacaj volt. dobd félre. hogy az Ármányos hogy hívta ki az Alagútlakókat. mintha valamikor régen valaki valami szúróssal… És akkor végre eszébe jutott: a régi mese arról.

emberek. amikor eszébe jutott egy újabb régi mese. Ez csupán ürügy. és nem is utoljára. amiket nem értenek. Szavak. mint ….És? – csattant fel türelmetlenül Loki. Istenek voltak? Loki elutasítóan legyintett.De akkor te … . . és netsit kapsz. Mint a Fúria. hogy ne kelljen a saját fejetekkel gondolkodnotok.Úgy van – felelte Loki a ferde.De azt hittem … . –A világ nem először ért véget. Vagy a démon. ha elég híve akad. . Az öreg Odin személyesen.És Félszemű? – ráncolta a homlokát Maddy.kezdte zavartan Maddy. hamiskás mosolyával. – Úgy értem. Maddy. Az is megteszi. A Tábornok. Maddy. Fordítsd meg. sőt mesemondó isteneket is. Még hatalom sem kell hozzá. hát Félszemű semmire sem tanított meg? . Maddy … ti.leesett az álla. . Az én időmben láttam színházi isteneket. – Istenek? Na ne nevettess. a Látók… az AEsirek nem …. gladiátor isteneket. .Isten csak egy szó. – A Mindenség Ura. – Akkor ő nem más. – Ha a testvéred … . Bárkiből válhat isten. mindenhol isteneket láttok. amikkel az emberek olyasmiket jelölnek. Thor szakállára mondom.55 .

A Látó Próféciája .56 HARMADIK KÖNYV A Suttogó Egy Hatalmas Kőrisfa áll. A neve Yggdrasil. róla szólok.

Még a Rendnek is szüksége van egy kis Káoszra. .Amikor Odin befogadott – folytatta Loki -. vagyis a Csapással tökéletes Rendet valósítson meg a Világokban. lenézték a hazugságot. mire gondol Loki. hogy visszatérhessenek. miként a tengeren is apály és dagály váltja egymást. és tűzzel. és miként indított támadást az Alvilágból az Asgardban trónoló istenek ellen a halottak seregeinek flottájával. De nem voltak hálásak. önmaguk árnyékává váltak. amikor először magához vett.A tenger az apály és dagály nélkül beposhadna – magyarázta Loki -. és a régi barátok egyszerre már nem voltak olyan barátságosak.57 1 Ragnarök. sírhalmok. és Tyr. és Loki… . mégis elbűvölő mosolyát – ki árult el kit? Az én hibám volt. . Még a legendákat is törvényen kívül helyezték. és akinek sosem mondanak köszönetet. vagyis a Halált kijátszó démonokat és eretnekeket a Pokolba száműzték. és magával sodort mindent. Kívülállónak. Loki most mégis máshogy mesélte a történteket: az elesett istenek nem pusztultak el. vagy ahogy Bolond Nan mondogatta: Az elfeledettet és a halottat nem sok különbözteti meg egymástól. . A Jó Könyv elmondása szerint csak Noar vérvonala maradt fenn. és többölnyi mélységben vérbe és varázslatba fulladtak. de még így is várták. a világban forradalmak zajlanak. Thort. az Aranyfogú. Teltek az évek. Az utolsó csatában az istenek mind elestek.Félszemű is ezt mondja. Félszemű ezzel szemben mesélt az orákulum Próféciájáról és a Régmúlt Korok utolsó nagy csatájáról. rossz vérnek lenni.Minden meghal egyszer – vonta meg a vállát Félszemű. A többiek nem értették meg. és testvériséget esküdtünk egymásnak. bár meggyengültek.De semmi sem tart örökké – jegyezte meg vidáman Loki. Valami balul ütött ki.Loki megvillantotta ferde. ahogy a változások nélküli világ is megmerevedik és elenyészik. . míg a céljaikat szolgáltam. És ha néhányszor fékezhetetlen voltam? Gyakrabban mentettem meg az irhájukat. Nat Parson szerint a Névtelen rettenetes tisztogatást hajtott végre. mint ők az enyémet. Hát igen. eljött az új Rend. Odin tudta ezt. . és a túlélőket. Frey az Arató. És a végén … . vagy egy nehéz pillanatban elejtett rossz mondat. mi vagyok. Heimdall. és kezdtem úgy érezni. hanem megmaradtak. hogy Szurt. a Félkarú. – Maddy bólintott. hogy nem lehetett velem bírni? Nem tettem mást. De történtek balesetek. hogy ott várják ki Minden Létezők Legvégét. Talán egy kis túlzott jókedv. A Világvége.De ha istenek voltak – kérdezte akkoriban a kis Maddy -. hogy nem árt . Kezdettől fogva ellenem fenekedtek. Tudta. az utolsó tábornokot felfalta a Fenrir farkas. jéggel. a Mennydörgőt megmérgezte a Világkígyó. a nemzetek felemelkednek és eltűnnek. – Változnak az idők. megtörtek. amelyeket egykor a régi hitre szenteltek fel. a Pusztító hogy csatlakozott a Káoszhoz. de örömmel élvezték a gyümölcseit. hogy egyetlen gigászi kísérlettel megszabadítsa a Teremtést a gonosztól. akit örökösen hibáztatnak. amikor a Káosz átsöpört a Kilenc Világon. menhirek romjain építette. mint hű voltam a természetemhez.A Káosz a véremben van. valamint arról. és végül a Rend eltaposta és csaknem teljesen a feledés homályába taszította a régi szokásokat. de szívesen kihasználták a képességeimet. mondták. Nagyon is jól ismerte ezt az érzést. hogy eshettek el? Hogy halhattak meg? . Templomait a források. Megvetették a csalást. pontosan tudta. Szelídíthetetlen futótűz.

és kiszabták otromba büntetésüket. Ugyanakkor a története veszedelmesen hihetőnek tűnt. és most itt vagyunk.Semmi sem halhatatlan – rázta a fejét Loki. hogy az emberei ne álljanak mind mellette. bár Félszemű hangja zengett a fejében. miért hordom fordítva a varázserőmet? Vagy ami azt illeti. hallgattak volna rá. amit megérintett a Tűz. – Vagyis soha nem bizonyították rám. . De mindennek változnia kell. hogy a Káosz gyermekei végtelenül elbájolóak. hogy az új istenek. amit Loki mond. De láthatóan nem érzett megbánást. hogy tudja. De utánam vetették magukat.Most már valamennyien azok vagyunk – vonta meg a vállát Loki. ennyi az egész. vagy legalábbis egy részét: hogy az AEsirek miként hagyták ott egy sziklához láncolva Lokit. míg lecsillapodnak a kedélyek. a Szépet. ha a végén mellém állnak. – Mint minden. hogy nem az volt? – Az arca ismét elsötétült. – Ő volt a tábornok. a söpredék: barlangokban bujkálunk vagy rontásokkal házalunk. Vagy ahogy a lelkészed mondaná: démonok. Kaen – a Futótűz – még mindig ibolyakéken világított Loki világos bőrén. mintha emberi lények volnának. Maddy a Látókról szóló mesék között nőtt fel. és hogy csepegtette Szkádi. és bármi történjék is. hogy egy nap találkozik valamelyikükkel. . amit Félszemű Ragnaröknek nevezett. – Nem lehet könnyű elfogadnia. tisztelnie kell a viselőjét. nem szabad hagyni. Mi lett az ártatlanság vélelmével? Különben is sebezhetetlennek kellett volna lennie. Sok mindenre magyarázattal szolgált. Látta a vég közeledtét. hogy semmit sem vesz készpénznek. – De azt hittem … vagyis azt hallottam. – Odin megállíthatta volna őket – folytatta. Még megfordítva is erőteljes jel volt. . hogy én tettem. gyarlók. –Attól függ. Ki tudja. Én persze a Káosz gyermekeként mindig is démon voltam.Ó! – Maddy kis szünet után folytatta: . De gyenge volt.Talán megmenthettem volna őket. sebezhetők.Úgy-ahogy – felelte Maddy. . hiszen mindig is annyira törekedett a Rendre és a Törvényességre – mosolyodott el. Félszemű azt is elmondta. hogy megölted Baldírt. hogy hízelgéssel vagy csalással elaltassa az éberségét. Maddy megint bólintott. . hogy a tündéket barátainak tekintse. hogy Loki úgy beszélt az istenekről. bár még így is nehezen tudta megemészteni. és most ott áll előtte nagyon is emberinek tűnő vörös sebbel az orrnyergén. miközben az AEsirek utolsó ellenállásáról és arról a csatáról mesélt.És hogy fordítottad meg a varázserődet? . ki meddig bírja. gyengék. Gondolom. és Maddy elhatározta. aki merőben más változatot ismert. és Loki mégis elszabadult a csata előestéjén. és próbálunk rájönni. amit az ő gondolatvilláma okozott… . és az ellenségeim kezére játszott. Az én hibám talán.Igen fájdalmasan. Mit gondolsz. és nem szabad bíznia benne. hallottad a történetét. Ezért hát vége lett a világnak. De ők ezt a sorsot választották. Ismerte a történetet.Nem igaz – felelte bosszúsan Loki. . de a Tábornoknak ezt nehezére esik beismernie. a Vadászistennő egy kígyó mérgét az arcába. Odin miért hordja úgy? Maddy a karján levő varázsrúnára pillantott. miszerint ez Loki – Loki -. aki Asgardban élt. és Maddy is elég sokszor használta ahhoz. hogy szerepet játsszon az azt követő pusztításban. vagyis a Rend szemében most ő is közellenség. Fúriákkal. Így aztán vakká vált a többiek viselkedésével szemben. és a tekintete rosszindulatúan villogott. amit Félszemű nem volt hajlandó elmondani. Még Félszemű is. és egyenrangúként beszélgethet vele. halhatatlan vagy? – nyögte ki végül.Akkor … te….És a Tüzesekkel hogy áll a dolog? A Tüzesekkel. hogy fennmaradhasson. megtanulta. Ezt Maddy értésére is adta. Maddy bólintott. hogy egyszer megérinthet valakit. akárkik is legyenek… . hol rontottuk el. . és nem engedhette meg. de a legvadabb álmaiban sem képzelte.Az új istenek? . a szíve mélyén sokat álmodozott róluk. Attól a naptól fogva a Világ Végéig balszerencse kísérte őket. Sőt. talán még a csata kimenetelén is változtathattam volna.58 eltűnnöm.

hogy Félszemű mélyen hallgatott rólad. és amíg minden mesét el nem felejtenek.Igen – bólintott Loki. és ő meg a fajtája nem lesz biztonságban. . és velük majd újra lehet írni a Kilenc Világot. Egészen különleges vagy … és ez többet ér. amit Nat Parson a Csapás Könyvéből prédikál? .Az vagy – bólintott Loki -. – Nem meglepő. biztos úgy vélte. Maddy varázsrúnája most már szinte égett. . varázserővel rendelkezel. a Kőris. . – Mit akar Félszemű? És mi ez a … Suttogó. ki az ellenség. A rúnád az Aesk. mint bármelyikünk – bólintott Loki. minden varázserőt el nem fojtanak. . semmi kétség. mint egy zsarátnok.59 Loki bólintott. akár Félszeműnek. Maddy egy percig rágódott rajta. aki a maga oldalán tudhat mint szövetségest. és amikor Félszemű meglátta a tenyereden. az Orákulum maga a Suttogó. akár nekem vagy bárki másnak. – Odinnak jósolták meg. mint a Vidra Sarca. Nem csoda.De hát … én is Tüzes vagyok – mondta Maddy. és az ujjaiból tűzszálak macskabölcsőjét csinálta. vékony tűzcsíkok tekergőztek az ujjhegyei felé.Olyan valóságos vagy képzeletbeli. és érdeklődbe figyelte a jelet. ami most úgy világított. hogy megnézze a varázsrúnáját. amire olyan nagy szüksége van? Az Orákulum tett róla egyáltalán említést? . és most az egyszer nem mosolygott hozzá. – Az Új Kornak új rúnákat jósolt. a Szép Napjai és Karácsony egyszerre jött el! .Maddy – mosolyodott el lassan Loki -. amíg minket ki nem pusztít a Kilenc Világból. hogy a lelkészed olyan borúlátó a régi szokásokkal kapcsolatban.Úgy érted. . mindez valóságos? A Névtelen.Aesk – mondta ki lágyan Maddy. meg a többi. minden Tüzeset ki nem oltanak az utolsó szikráig. – Vagyis Félszemű ezt mindvégig tudta? .Az Orákulum jóslatában is szerepelsz – mesélte Loki. Tudja. amelyek teljesek és töretlenek lesznek. és megmutatta a tenyerét. – Miért? – kérdezte végül.

Jó szándékuk jeléül kicserélték a túszaikat. és ha engem kérdezel. – Felsóhajtott. . amit csak meg kellene csapolnia. hanem egy jós. A Tábornok ifjúságának múltba vesző napjaiban Asgard a tökéletes Rend erődítménye volt.Kérlek. – A Suttogó nem egy jelentéktelen csecsebecse. Loki bólintott – A lopás persze nem tette boldoggá a Káoszt. és varázserővel ruházta fel. a fejét pedig visszaküldték Asgardba. Loki adott egy kortynyit Maddynek. és szemernyi varázslat sem itatta át. azt rendszerint érdemes meghallgatni. amiről azt kívántam. Megjósolta Ragnarököt. hogy az Orákulum tévedéseit bizonygatta volna. A Tábornok azonban addigra már megszerezte. . – De ennek az átkozott Orákulumnak saját elképzelései vannak. Loki felhajtotta a maradék mézsört. vagy ahogy hívta. A te alázatos szolgád akkoriban semleges álláspontra helyezkedett… Maddy bizalmatlanul vonta fel a szemöldökét. a Rend és a Káosz közötti első összecsapásokra.Tulajdonképpen mit akarnak tőle? – kérdezte Maddy. hidd el. . Míg mások örökre elhallgattatnák. Az öreg Mimir a prófécia képességével tért vissza. bárcsak értesültem volna róluk azelőtt.Rendben. Maddy bólintott. Csendben üldögéltek. . míg Maddy a következtetéseket mérlegelte. és titokban mindent jelentett az övéinek. a Tábornoknál is ősibb. és a többit ő maga hörpintette ki mesélés közben. A Régi Írás rúnáit. amelyekkel a Világokat teremtették. . Maddy – fortyant fel kissé türelmetlenül Loki. hogy egyikük sem győzhet soha. akik szívesen megkaparintanák. Freyt és Freyját. és az AEsirek megkapták Njördöt. akkor talán Ragnarök is más véget ér. és amit mondanak. a Tűz valódi őrzői éveken át harcoltak az AEsirekkel. . Odin tehát új képességei révén életben tartotta a Fejet. -De a Vanirok nemsokára rájöttek. és a gyermekeit. Ha Odin nagyobb figyelmet szentelt volna apróféciáinak. így most sem számítanék különösebben a jóindulatára. az ősi nyelv betűit.Második esélyre vágyom? – kérdezett vissza ferde mosoly kíséretében Loki. a Suttogót illette. Gondolj csak bele. és bosszúból megölték Mimirt.És most mi a célod vele? – kérdezte. Odin a szemével fizetett érte. és sok olyasmit. ahelyett. A Káosz birodalmából származó hatalom. Maddy. a Káosz határvidékéről származó boszorkánymesterek. Odin saját erejének felét helyezte el az Orákulumban. A Vanirok. Mindenesetre sokan vannak. bár nem szereti. aki ellopta a varázserejüket.Kíváncsi vagy a történetre vagy sem? – kérdezte Loki. mire mehetne vele most! Elképzelni sem tudod. ami felbecsülhetetlen értékű lett a Tábornok számára. micsoda hatalomra tehetne szert. – Miért olyan fontos? . Előre tud bizonyos eseményekről. és nem hajlandó együttműködni. Nem sokan térnek vissza a túlvilágról. akkoriban szerintem nem nagyon szeretett minket. amíg be nem látták. a Vanirok pedig Honirt és egy körmönfont öreg diplomatát.A Suttogó egy ősi erő. Próbáltam beszélni vele. Mimirt. – Nézd. de sosem kedvelt … . – A történet a Régmúlt Korok kezdetére nyúlik vissza. De az adománynak nagy ára volt. És ami Mimirt. amire szüksége volt. .60 2 A barlangban egy kancsó sötét mézsört is elrejtettek. hogy bekövetkeznek. hogy kémek vannak a soraikban. hogy beszélni tudjon.A Káosz nyelvét – jegyezte meg Maddy. egyik oldalra sem vet túl jó fényt. ha erre emlékeztetik – mondta.

biztonságban érezhettem volna magamat a még ellenem fenekedőkkel szemben. hogy visszafogadnak. mesélte. de eddig még nem találta meg a módját. találj ki valamit! Amikor meg elmúlt a baj. – Akkor felejtsük el – legyintett.61 .Hidd el. aki nagyobb szánalmat kezdett érezni ez iránt a veszélyes lény iránt.Hogyan? . . – Hacsak Odin nem adott valamit. . koboldsereget állított fel. egy szikrányi varázserőt sem kölcsönzött nekem. Maddy fontolóra vette. Akik csatabárddal. . .Mondd meg neki.Istenek – mondta Maddy. És ha a Tábornok ismét az én oldalamon áll. kénytelen lesz lejönni hozzá. hogy Odin talán még él. hogy megtörje a varázst. hogy elrejtse a világ szeme elől a Suttogót. a varázs még Ragnarök idejéből maradt itt. folytatta. Volt egy sejtésem. Az életben maradottakat az Alvilágba vetették. vagy a Káosz tüze emésztette el őket. . A színei is fellobbantak: kísérteties ibolyakékről a pokol tüzéhez hasonló vörösre.Ámen – vágta rá Loki. Az egyik felderítő útján talált rá a Suttogóra. Lendíthetett volna a helyzetemen. mindig ezzel jöttek: Kérlek. amikor úgy hozta a kedvük! Ha baj volt. ha rejtve is marad – jegyezte meg.Az AEsirek! – Maddy szavai váratlanul célba találtak: Loki szeme őszinte haraggal lángolt fel. ami a tűzgödörben tartja. és ezt valamennyien éreztették velem. Mars vissza az odvadba. Ragnaröknek vége.Elszöktél a Fekete Erődből? – kérdezte Maddy. de nem beszélt hozzám. Arra gondoltam hát. El kellene felejtenünk a régi sérelmeinket. megpróbáltam – vonta meg a vállát Loki. – Semmiképpen sem lehet kihozni? . és még egy köszönöm sem járt érte! Asgardban mindig is megtűrt személy voltam. és folyosólabirintust ásatott.De harcoltál ellenük Ragnaröknél – idézte fel Maddy. hogy nem vehetem hasznát. mindannyian az ellenségei vagyunk. egy eszközt. megint mások jégbe fagytak. . ha elviszem neki a Suttogót. aki mindig is könnyen kicsúszott az üldözői kezei közül. amellyel fordított és ezért meggyöngült varázsereje nem szállhatott szembe.Ha a Tábornok beszélni akar vele. – Bár hamarosan azt is beláttam. Loki vállat vont. hogy hasonló szállást találtam a Lenti Világban. . És itt végre ráakadtam a Suttogóra – folytatta. A mészárlásokban sokan elestek. reménytelen? – kérdezte végül.Megeshet – törte a fejét Maddy. És ami a Rendet illeti. A kudarc láttán bevehetetlenné tette a Dombot . próféciákban pedig végképp nem részesített. de Loki. amivel segíthetnél. hogy felhasználjam az életben maradt AEsirek egyikével folytatott alkuban… . Elégedj meg annyival. .Nem adott semmit. -Elárultad az AEsireket – emlékeztette Maddy. . mint amennyit hite szerint ildomos lett volna. talán csak egy szót? . még egy rontást sem – felelte Maddy. . néhányan örökre odavesztek. Talán át kellene gondolnunk a szövetségeinket. Azóta már sokszor próbálta meg kiemelni a Suttogót tüzes bölcsőjéből. semmi több. ha azt képzeled. Természetesen rám ismert. csak kihasználtak. hogy esetleg kiemelem a gödörből. Egy varázslatot.Életben maradtak? – vágott közben gyorsan Maddy.És talán jobb. Loki. – Szóval azt hiszed.Puszta szóbeszéd. – Őrült vagy. Újra kellene mindent kezdenünk. Loki undorral rázta meg a fejét. – Végül csak sikerült. . csak sértéseket és csúfolódásokat vágott a fejemhez. – Mást sem tettek. vagy akár kalapáccsal támadnának rám. varázsrúnák hálóját szőtte. néhány száz évvel a háború vége után.Hosszú történet. valahogy el tudott menekülni. – Ennyi erővel a holdat is lehúzhatnánk egy zsinóron.

zsúfolásig megtöltik a koboldok. hogy a másik fél kezébe kerüljön. akik még haragot táplálnak irántam. hogy megjósolja. . legyőzte. Ha megszerzi. –Sokan vannak így ezzel. Maddy. és vágyakozó pillantással a távolba révedt. Harcolni akarok. amit a Rend elrejthetne előle. Maddy a homlokát ráncolta. De nem kell bíznod. hogy Loki valahogy ezt is kiszimatolta … Lehet. Ezért van szüksége a Suttogóra. nem tehetek róla. morfondírozott Maddy. de vajon nem Loki akarta-e így? Nem volt tisztességes küzdelem. és terjeszti az Igét a Középvilágban. Mit tud a Suttogóról? Loki szerint egy jós. de aligha maga a mennyország. Maddy! A Káosz a véremben van. Büdös. De Félszemű azt mondta. – Akkor hát mondd meg neki – mondta végül. Már tapasztalhatta Loki elbűvölő modorát. én meg hagyom. Loki vállat vont. Igaz. És közben talán kiegyenlítettem egy-két sérelmes számlát. ha jól értelmezem az utóbbi idők jeleit. Maddy sokáig egy szót sem szólt. és folyton résen kell lennem… Egyébként. ha az Orákulumra vágyik. Maddy átgondolta az érveit. De ami engem illet.Nem bízom benned – közölte Maddy.62 .Micsoda? Találkozzak vele a föld felett? – szörnyedt el Loki. A Tábornoknak nincs tőlem félnivalója. ez itt nem a Fekete Erőd. Senki sem fogadott be. – Elvigyorodott. Az AEsirek elhagytak. hogy Loki félrevezette?. Loki azt mondta. Újra látni akarom az eget. – Ezért hát te is belátod. És azt pedig végképp nem engedheti meg. hogy elrejtsen az ellenségeink szeme elől.Kénytelen lesz – bizonygatta Loki -. Ránézett. Nemsokára még a legmélyebb lyuk sem lesz elég mély ahhoz. mindez már a múlté. . Ami engem illet – elvigyorodott. az elmúlt ötszáz év nagy részét a Lenti Világban való bujkálással töltöttem.És elegem van a bujkálásból – szögezte le Loki. Érzem. . és előfordulhat-t. akinek pártját fogjam. Úgy érzem. hogy megnyeri a háborút.Mindegy. hogy Félszemű jön majd el hozzád? .És? . és letette a söröskriglit -. Rájött. csak csúfolja. A Rend megindult. sötét. akkor egyhamar ő is a Rend áldozata lesz. Ha nem. Odin is tudja: a forrásaim szerint az elmúlt évszázadban ide-oda utazott a világunk és a Világvége között. és most is látta. – Haza akarok térni. Maddy. hamarosan már egyikünk sem lesz biztonságban. a Vanirok mindig is gyűlöltek. A Régmúlt Korok hatalma. Nem kell hozzá orákulum. hogy ritkán vezeti tiszta szándék. és igyekezett kideríteni. . Loki hamiskásan rámosolygott.Hogy érted ezt? – kérdezte Maddy. Az egész túl magától értetődőnek tűnt. hogy nem sokat tud Loki hatalmáról. mint mindig. ha a Tábornok világosan értésére adná a többieknek. És ami ennél is fontosabb. és nem nyilatkozik előtte. .tényleg azt hiszed. nincs az a titok. Maddy gondolatai egymást kergették.Nos? – sürgette. a Káosz ellensége. és tudta. hogy a Suttogó gyűlöli. Szünetet tartott. nem sok van hátra. Erős vagy.Kétszer – helyesbített Maddy. – Közeledik a háború. terv vagy taktika. a háború közeledtét figyelte. kinek az oldalára állok: Nem volt. A nélkül viszont nem remélheti. . – Elment az a csöpp eszed is. de tisztában volt a hírnevével is. Talán ez is Loki tervének része volt. . mennyi időnk maradt. Egyszer már legyőztél. hadd beszéljen a Suttogóval. a Káosz meg halált érdemlő árulónak tekintett. mint elfogadni a feltételeimet. . – Nézd. Félszemű régi barátja. szeretném. ezért csak magammal törődtem. Hozd el hozzám Odint. Igaz. . hogy nincs más választása. – Mire számítottak. Váratlanul ütött rajta. hogy hivatalosan visszatértem az istenek oldalára.Ragnarök – vetette oda lekezelően Loki. hogy a rászegeződő tüzes pillantás veszélyesen villog. hogy a Suttogó eljön Maddyhez.

de ilyen rövid idő alatt csak ezzel tudott előállni. – Rendben van – mondta. mint inkább megakadályozni. szokta mondani Bolond Nan.63 Hogy nem is annyira a Suttogót akarja megmenteni. hogy kérdésekre pazarolja az időt. A fejében egy terv kezdett körvonalazódni. . az nem a királyi gárda lesz. hogy Loki maga ejtette csapdába a Suttogót a tűzgödörben. – De előbb meg kell mutatnod. ami Maddy feltételezése szerint valami olyasmit jelentett. hogy ha valaki kihúzza ebből a csávából.Mit? . ahol Lokinak évszázadok álltak a rendelkezésére.Nos? Maddy felsóhajtott. hogy felkészüljön a végső leszámolásra? Nos? – nógatta Loki türelmetlenül. meglehetősen kétségbeesett terv. hogy valaki más tegye rá a kezét? Lehetséges. miután nem sikerült a saját szolgálatába állítania? Végtére is a tűz az alkotóeleme. A tegnapi sör reggelre csak húgy.A Suttogót. . Megeshet. . Késő. hogy mindez egy gondosan kitervelt csapda. amellyel Félszeműt a Lenti Világba akarja csalni.

gondolta Maddy. Eltelt két perc. Az arca kipirult. Az oszlopban. hogy Loki fortélyos. Maddy látta. és a jobb keze első és kisujjával Yr elágazó rúnajelét mutatta. és a lebukó lángoszlop fényénél a szemében különös tűz csillant meg. ki tudja. Maddy tudta.Húzódj hátrébb – mondta Maddynek. Maddynek alig maradt ideje. amikor az a valami a felszínen bukdácsolt: a fény mintha átsütött volna rajta. és a halk moraj tompa bömböléssé vált. a keze ökölbe szorul. és ne hajítsa. hanem inkább dédelgesse a rúnákat. és Maddy most már tisztán hallotta. ahogy a gejzír kitöréshez készülődik. akár egy halász. Türelmes volt. Juj! – fújt megégett kezére Loki. Elértek a tűzgödör védett oldalára. és megállt a kút káváján. és úgy hajította az oszlopra a rúnákat. és ha máris megsejtette. mert Loki munkamódszere merőben más volt. ahogy készenlétben vár a Suttogóra. a haja kisimult az izzadságtól. és szikladarabokat szórt szét a perzselő levegőben. Ha Maddy nem figyelte volna olyan rezzenetlenül. Érezte. ugyanakkor tüzes alakot öltött – a vonásait éppen csak kilehetett venni a kígyózó lángnyelvek mögött -. hogy elolvassa őket. . Loki meglepően vidáman egyezett bele Maddy követelésébe. mint egy maroknyi petárdát. hogy távolról sem elégedett. és őt szólongatta… . és félig-meddig hallotta néma kiáltását … mielőtt ismét visszahullott a gödörbe. – Veszélyes. és felidézte a pillanatot. és a ruhájából égett szag áradt. és tucatnyi fényes darabra hullott. az irdatlan felhő.Az volt a Suttogó. ami afféle pecekként pörgött a fortyogó folyamban. mint az övé: Félszemű utasításai szerint Maddy megtanulta. amikor a gőzoszlop felé tartott. talán felismeri Isát. amikor a gejzír fortyogni kezdett. bizonyára észre sem veszi. hogy az óvatosság és a pontosság legyen a legfőbb erénye. A gőzoszlop a mennyezetet érte. ami úgy pattant elő. nehogy egy pillanatra is levegye róla a szemét. hogy remegnek az izmai. . aki pisztrángot próbál hálóba csalni. hogy izzadság patakzik az arcán.64 3 Maddy követte Lokit a tűzgödör csarnokába. Felemelte a fejét. ahogy mozdulatlanul áll. olyan volt.és lángszakadásban egy pillanatra felfüggesztve látott valamit. Loki még akkor sem mozdult. Legalább nem játssza meg magát. Ezzel szemben Loki villámgyors volt. míg a gejzír le nem csillapodott. óvatosan kezelje őket. de vigyázott. Úgy érezte. mintha mit sem törődne az őt fenyegető veszéllyel. a szemét erősen összeszorítja. mint egy óriás torkából feltörő dühös üvöltés. Maddy nézte. de a színeiben tükröződő leheletnyi morcosság arra utalt. amikkor a lángot érintette? A gejzír máris a magasba szökött. – Láttad? – fordult oda Maddyhez. mire készül Maddy. Loki tüzes alakban elrejtőzött egy sziklatömb mögött. Mint egy kötéltáncos. mint egy dugó az üvegből. gyorsan rebbenő mozdulatot tett a kezével. Maddy kényelmetlenül bólintott. Aztán Loki szinte észrevétlenül megmoccant. látta. úgy egyensúlyozott a gödör5 peremén. Majd pár pillanat múlva visszaváltozott eredeti alakjába. és furcsa. mintha fájdalmas erőpróbára készülne. Ennek ellenére jókedvűnek látszott. és mennyire megfeszül a teste. de mi volt az az ingázó rúna. és Naudírt. a színei hirtelen nagy erővel lobbantak fel. hogy Loki mekkora erőfeszítést tesz. miben sántikál. mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatnának. A két kitörés közötti rövid szünetben Loki előrelépett. és megbújtak egy sziklakiszögellés mögött.

Ha hívod. és most másodszor érzett valami jelet. – Nem hallottad. hogy megérezze a félelmét. Ha megtaszít. a Harcos. szerintem egyikünket sem. . rémülten gondolt a lába előtt ásító gödörre. A gödörben a tüzes ragyogás narancssárgáról sárgára. ami fényszálak macskabölcsőjére emlékeztetett: bonyolult ábra. Csend volt. érezte.Egy pillanat – felelte Maddy. és azt lesik. és azt. és Loki lihegése is lassan csillapult. – Bár az igazat megvallva. akár egy kötéltáncos. Maddy érezte az égett mosásszagot. Maddy most látta csak. hacsak nem akarsz lóhalálában a Pokolra jutni.Maddy! – Loki hangja csattant fel mögötte. a Kötő.Bizonyos értelemben. Nem tanult nyelv volt ez. A lába előtt gurgulázott a tűz. nem szavakkal. Háló. . Tyr. Loki keze megérintette a vállát. Maddy teljes erejével a Suttogóra összpontosított. . a kezével olyan sebesen keverte a rúnákat. és Maddy ki akarta használni a kínálkozó előnyt. Kaen. ahogy összekapcsolja a Suttogóval. . miközben Maddy a tűzgödörbe bámult. Thuris. és Maddy megingott.Mit művelsz? – szólt rá Loki. a Tüske.és hamuoszlop előfutára. Loki csapdája. amivel Loki elfogta a halakat…. Végül meglátott valamit a gödör mélyén. Isa a Jég. ahogy a föld alatti folyó bezubogott az olvadt kőzetbe. A következő pillanatban a gödör peremén egyensúlyozott. a járatlan utat kell választania. Naudír. – Nem kedvel – mondta. és kúszott át egymáson az egyre szövevényesebb szálak mintájában. Érezte. ahogy az orrában a finom szőrszálak sercegni kezdenek. fortélyosan alakot változtatnak. Egy pillanat múlva gőz homályosítja el a gödröt. gondolta Maddy. Maddy megpróbálta felidézni. mint egy rég elvesztett hangszalag rezdülései. hallotta a gondolataiban… És most már szólította is. A gödör alján bömbölt a forró levegő. milyen.óvatosan – szólt rá Loki.Loki most már rossz érzéstől eltelve követte. majd szinte izzó fehérre váltott. te is láttad. Érezte. és Maddynek nem volt szüksége rúnákra. de csak a színei árulkodtak fáradtságáról és nyugtalanságáról. kiáltást a gödörben levő tárgytól. mekkora erőfeszítésébe került Lokinak. mint az.65 . hanem varázslattal. ahogy a következő kitörés készülődik: a lába alatt inkább megsejtette. Egy háló. amit Maddy Loki ellen akart felhasználni. A lába alatt a kövek síkosak voltak a kéntől és a számtalan kitörés üveges maradványaitól. Ha Odin ki akarja kérni az Orákulum tanácsát. a Futótűz. mire ő is Yr jelét mutatta. hozzád jön. Most már közvetlenül a gödör szélén állt. mégis érezte. megfosztotta varázsereje javától. és a keze remegett. megfeszültek. mint hallotta az irtózatos nyomástól recsegő tüzes eresztékeket. Maddy csak a pontos időzítésében reménykedhetett. ahogy ficánkolnak. hogy Maddy képtelen volt felismerni őket. csillanást. Bármit tett is a Suttogóval. még a színei is elhalványultak. Mialatt Maddy a rúnákat húzta. megcsavarodtak az ujjai között. Logr a Víz. mielőtt a lába előtti felhőbe süllyedtek. . de nem mert megfordulni. A gejzír ismét kitörni készült. mikor hagy alább a figyelme. amit mondtam? Maddy a gödörhöz lépett. De Loki rúnái nem működtek tisztességesen. Azután Maddy óvatosan felállt. amelyben számtalan rúna és színjel kereszteződött. és Maddy bőre libabőrös lett a közelségétől. gondolta … . Háló.De hiszen az él! . Loki rúnái. és az egész perem remegett. amit tett: könnyed szavai ellenére is kifulladva és remegve állt előtte. Azt azonban ne kérdezd.Vigyázz – figyelmeztette Loki könnyedén -. és lenézett a tüzes garatba. hogy miként vegyük ki. mit tett Loki: a peremen egyensúlyozott. Loki most már mögötte állt. a kitörni készülő gáz. amit Loki a Káosz nyelvének nevezett. A szeme égett.

Loki? – Maddy hangja tompán verődött vissza a nedves falakról. valami súlyos zuhant alá. Loki arcába. A szokatlan bűbájosság majdnem kimerítette az összes varázserejét. és hamuval. és a gödörből maga felé húzta. nem marad más a tarsolyában. felrántotta a benne összegyűjtött varázserővel a hálót. mint egy halat. A háta mögött a gejzír elérte a csúcspontját: hamu és salak szállingózott a levegőben. lángoló szikladarabok repkedtek Maddy körül. Ekkor lövellt fel a magasba a gejzír. miközben a tüzes oszlop a magasba szökött.66 Ismét a tárgyat szólította a tűzben. Maddy pedig elhajította a hálót. Egy pillanatra minden elfehéredett. Ezalatt Loki hátrahőkölt. A Régi Írás rúnái felcsillantak – Naudír. A gödröt egy törmelékkupac takarta el. Nem jött válasz. és végül Maddy saját rúnája. Kaen. Tyr és Ós – Hagall.Loki? – szólította újból. Maddy megkockáztatta. Ahogy eloszlott a ködpára. amit visszahajíthat rá. . és a halom tetején. ami visszhangot vert a barlangban. A robbanás nagyobb volt. és nem a tüzes oszlopba foglalt Suttogóra. mint addig bármikor. a barlangot betöltötte a mosásszag. Maddyt húszlábnyira dobta. nyilvánvalóvá vált a pusztítás mértéke. és csapdába ejtette Lokit. . Thuris. és kénes gázok töltötték meg a barlangot. hanem közvetlenül a háta mögé. ahol félig kábultan térdre esett. és mindössze méterekre a helytől. és Maddyt zubogó köpenybe burkolta. forró légkalapács előtört a keskeny nyílásból. Felettük a mennyezet félig beomlott. hogy megvédje magát. ahol állt. És Loki? És a Suttogó? A beomlott barlangban egyiküket sem látta. Egy perccel később a robaj alábbhagyott. Lokinak nem maradt ideje. de a piszkossárga ködön kívül nem akadt más látnivaló. és egy olyan kiáltással. és levegő után kapkodott. A háló lehullott. Maddy a perzselő gőztől félig vakon egy lapos szikla mögött hevert. hogy körülpislant. Aesk az Ármányost a barlang másik végébe repítette. A gőz. . mint egy rontás. egy cseppkövekkel tűzdelt hatalmas sziklatömb hevert. a hatalmas. mint egy páncélkesztyűs ököl. kénnel és vulkáni üvegtörmelékkel borította el mindkettőjüket. Ha Loki most támad. Isa és Úr.

67 4 Beletelt egypár percbe. rögtön elhallgatott. vagy a lezuhanó sziklák elterelték a figyelmét. ami szinte teljesen elzárta a barlang bejáratát. mint egy lepkét. csak uralkodni felette. akár egy gyömbérsörös korsó szilánkjai. egy csizma. de vagy túl gyönge volt ahhoz. Maddy megkönnyebbülten felkacagott. . Az utórengéseket követően a barlangra kísérteties csend szállt. és ijesztően sok vér borította körülötte a sziklát. Az a fő. egyik karjával eltakarta az arcát. a Védelmező elágazó jelét mutatták. kelletlenül indult el felé. És ha Maddy hibája folytán Lokit összezúzta egy sziklakupac … Maddy immár nem csak a gödörből feltörő mérges gázoktól nem kapott levegőt. Irtózatos erő lakozott az utolsó rúnában? Még a mennyezetet is magával rántotta. De minden olyan gyorsan történt. hogy elrejtse a színjelét. mert semmi kétség nem fért hozzá. Maddy nem volt ilyen szemfüles vadász. Gratulálok. miközben ráomlott a mennyezet. hogy Loki megpróbált elrejtőzni. és megpróbálta megérinteni az arcát. de amint meghallotta a barlangfalról kísértetiesen visszaverődő nevetését. Mozdulatlanul hevert. Remegve állt fel. az arca és a kezei égtek. vagy bármi egyéb nyom után kutatott… Egy színjel.Nem igaz! – suttogta elszörnyedve a lány. Egy kőtömb mögé zuhant. hogy biceg-e. itt szegezte a földhöz Lokit. . hogy nem volt ideje felmérni a helyzet súlyosságát. De azután … Bár nem sok reménnyel kecsegtetett. Most már jól látta. és Lokié. a jel mégis elfelé vezetett a sziklaomlástól. hogy milyen gyorsan fut. tudja. Futtában karcolhatta fel. vagy legalább sakkban tartani. szinte teljesen betöltötte a barlangot. hogy életben volt. Maddy lassan. A földet még Aesk darabkái borították. A beszakadt mennyezetről por szitált a hatalmas szikla. Most már gyilkos is vagy. Természetesen nem akart kárt tenni Lokiban. mialatt Maddy kihúzta a Suttogót a gödörből. hogy eddig erre nem gondolt. Él! Egy tapasztalt nyomolvasó a becserkészett farkas korát is meg tudja állapítani. és kirázta a hajából a salakot. és nem történt baja. Maddy szívverése lelassult. hogy a vér a szemöldöke fölötti keskeny vágásból csorog. Ez az! Maddy legszívesebben fejbe verte volna magát mérgében. A világon nincs két egyforma fényjel. és rögtön meg is találta Loki jelét: a futótűznyomot. és mikor ejtett utoljára zsákmányt. Remegve Loki mellé térdelt. amíg meg nem szerzi a Suttogót. szólt egy fura hang Maddy fejében. de megtalálta a háló darabkáit és az elhajított gondolatvillám nyomait. Reszkető kézzel odavillantotta Bjarkánt. szokatlanul összetett és eleven volt. Nem sokkal ezután a lány rátalált Lokira. Lelke mélyén még mindig hitte. akárcsak Félszeműé. hacsak nem esés közben vesztette el az eszméletét. mintha a nap perzselte volna meg őket. Erre a helyre csapott be a rúna. A törmelékhez érve görcsösen forgatni kezdte a kisebb köveket. A látása még homályos volt a tüzes gőztől. A halványságából Maddy arra következtetett. akár egy Régmúlt Korokból fennmaradt sírbolt. ujjai még Yr.és törmelékkupacra. hogy Loki csupán csapdába esett. hogy a barlang szája felé vette az irányt. Maddy. miközben egy leszakadt ruhaujj. mire Maddy fel tudott tápászkodni. A sziklatörmelék.

amikor megpillantotta a lábánál becsapódott. mert ha a gejzír ismét kitör. Ideje elhagyni ezt a baljóslatú helyet. . és a biztonságot jelentő felszíntől számtalan mérföldnyi folyosórendszer választotta el. A barlangban még most is a gödör gázainak szúrós szaga terjengett. inkább lehunyta a szemét. Most látta csak.68 Él. hogy eredjen futásnak.Öld csak meg – sürgette újfent a hang. ahogy a tüzes gödör ismét szuszogott egyet. még most is parázsló követ.Öld meg – mondta mögötte egy hang. .Lejjebb. Ennek ellenére nem bánta meg. az ereje kimerült. De senki emberfiát nem látott. hogy kudarcot vallott. legalább egy rúgásban részesítheted a nevemben azt a gazembert. mégpedig gyorsan. . hogy az élete egy hajszálon múlt. de hamar elakadt a lélegzete. és csak néhány hüvelyknyire vétette el Maddy fejét. de kitartó hang. itt volt élve eltemetve a Lenti Világ alagútjaiban. Ennél jobb alkalmad sosem lesz. egy disznófej nagyságú vulkanikus üvegdarab repült át a barlangon. – És ha még képes vagy egy csepp erőfeszítésre. elvesztette a Suttogót. ahogy a hang parancsolta. te lány. mint igen. ami azt tanácsolta.kezdte Maddy. Egy pillanat erejéig kapcsolatba léphetett a Suttogóval. újra ellenséges lesz. ami majdnem válaszolt is a hívására. és nézz le! Maddy most úgy tett.No.Mit csinálsz? – förmedt rá élesen a hang. E percben ragyogva hevert a lábánál. száraz és kissé rekedtes. végre – szólalt meg fáradtan a Suttogó.Hol vagy? – suttogta Maddy. de közben a levegő is lehűlt. . Maddy kétségbeesetten nézett körül. – Bolond vagy? Nyisd ki a szemed. csak az árnyak fickándoztak. miféle erők állnak a rendelkezésére.Mire vársz? Megérdemli. a gödörből áradó mérges gázok biztosan elintézik. Az istenek a megmondhatói. Körülnézett. Maddy gyorsan felmérte a helyzetét. de amint magához tér. – Férfihang volt. . mint Nat Parsoné a prédikáció közepén. . Maddy mégsem hallgatott a tanácsra.De nincs ott sem… . . emlékeztette magát Maddy. Úgy tűnt. – A Világok hálásak lesznek. hogy itt járt. . de miképp Bolond Nan szokta mondani: A majdnem az inkább nem. Maddy riadtan fordult hátra. Mi az ördögöt csináljon? . Képzelődött? Ennyire összezavarták volna az elméjét a mérges gázok? Valahol a fejében ismét megszólalt egy halk.

Kötelessége megállítani a lányt. hogy kabátjába csavarva cipelte ki a nehéz tárgyat. aki kiszedte belőle az igazi nevét. kivéve a Kapitányt. mint egy kődarabnak. gondolta. Már éppen kezdte magát jól érezni. heves vita bontakozik ki a két hang tulajdonosa között. a csőcselék és a lelkész állandó nyugtalan sürgölődése inkább arra ösztönözték. és a hordócska kerítésszaggató pálinkával. Most azonban megérezte. Azóta minden koboldra ráförmed. mire egy felmálházott paripa hátán egy lovas vágtatott vissza szélsebesen Hindarfellbe. Ugyanakkor a szóban forgó lány könnyen Cukor fölébe kerekedhet. és olyan súlya is volt. . A Suttogó pontosan úgy festett. A koboldok kerülik a bajt. ráadásul a Kapitány a feje köré tekert ronggyal és gonoszul csillogó tekintettel tért vissza megszokott túrájától. az utolsó kortyig meginná a pálinkát. azt nem tűzte a kalapja mellé. és a Vörös Ló Dombján egyre gyakoribb a jövés-menés. De a kíváncsisága ismét erősebbnek bizonyult az óvatosságánál. a Strond folyását követve eljuthatunk a Pokolba és a Fekete Erődbe. hogy baromi dühös tudott lenni. hogy az egyik Maddyé volt. Furcsa illat terjengett. Cukor rendes körülmények között ezeknek nem szentelt volna nagy figyelmet. Úgy tűnt. majd riadóztatta az őrséget. és megesküdött volna. amikor furcsa hangok szűrődtek le hozzá. hogy elmélyítse kapcsolatát a több hete elvásott szilvatortával. Persze erre senki nem vett volna mérget. miért ilyen áldozatot vállalt. kivéve talán a Kapitányt. ám közelebbről szemügyre véve kivehetők voltak a vonásai: a csontos orr. a legörbülő száj. amely az Álom folyó fölött terpeszkedik. Cukornak volt annyi esze. hogy a Suttogó egy hálátlan dög. ha nem engedelmeskedtek a parancsainak. Aztán jöttek a hírek a Fenti Világból is. Kósza hírek kaptak lábra. vagy valamiféle kvarcnak tűnt. ha rejtekhelyéről figyelné az eseményeket. aki a részletek felől nyaggatta. és bezárkózott a magánlakosztályába. hát amit kapott. esetleg obszidiánnak. Erre nézve félreérthetetlen parancsot kapott a kapitány úrtól. érett sajttal. és nekifogott. hogy a szokásos hajcihőnél jóval többről van szó. aztán meg leereszkedett oda. A lánnyal kezdődött minden. A barlangból való menekülésüket követő órákban bőven volt alkalma elátkozni magát. ahova egy kobold sem merészkedett soha. Azt tette. hogy kihallgassa a hangokat. és a kapitány úrnak megvolt az a jó szokása. Még a Kapitány sem ismerte mindegyiket. hogy ne legyen láb alatt. Cukor nem volt balga. Maddy hamar rájött. Jókora üveges vulkáni kőzetnek.69 5 Talán még soha senki nem számolta meg vagy térképezte fel a Vörös Ló Dombja alatti folyosókat. hogy a föld alatti világban maradjon. a Dombot mégsem ő építette. A szóbeszéd úgy tartotta. és hogy kellő bátorságot merítsen. Félszeműnek igaza volt. hogy ha elég mélyre hatolunk a folyosókon. ráadásul sok különös dolognak volt a szemtanúja. amit hasonló esetekben szokott: bekuckózott egy félreeső helyre. de onnan még ő is pocsékkedvvel és füstösen tért vissza. mert bár évszázadokon át használta búvóhelynek. de ha mégis akadt olyan balga kobold. Ez esetben az lenne a legnagyobb vitézség. és így kénytelen volt az árnyékban előrelopakodni. és az értelemtől csillogó szempár. így titkának őrzője sem volt. aki csak a közelébe merészkedik. tömjén és felperzselt tarló szaga. gondolta a kobold. talán túlontúl is az. csak nagyon kíváncsi.

hogy az Égi Fellegvár Ragnaröknél elesett. Azt képzeli. amint Loki dühösen és bosszúszomjasan a nyomában liheg. – Meg kellett volna ölnöd. amikor lehetőséged nyílt rá – rótta fel vagy századszor. hogy a közelben vagyok. – Végre békében voltam. még mindig ő a tábornok. és valahányszor meg akart pihenni. Tudta persze. – Tehetetlen volt.Hogy pontosan mit? Azt nem tudom. időnként Yr jelével keresztezte. kicsoda ő? Valami mindenható. Az a bolond azt hiszi. . hogy szinte úgy érezte. – Szerintem neked fogalmad sincs. hogy ezzel sikerül leráznia Lokit. mint régen. Ronggyal bekötötted a fejét. a romok között keresgélt. amikor egyazon időben esett az eső és sütött a nap.Elég már – förmedt rá mérgesen Maddy. és idehozott erre a Világok kellős . hogy ott van? A kő dühösen lüktetett. De az ördög vigye.Micsoda? – nevetett a Suttogó. de csak remélhette. tudta. . vagy ahogy te ismered. öntudatlan.De honnét tudta. gondolta Maddy. majd pedig a Ragnarök után mintegy száz évvel éppen a legvalószínűtlenebb helyen. csak folytatta az útját. Ehelyett mit tettél? Megmentetted! Kihúztad a friss levegőre. vagy visszament a saját lábnyomába lépkedve. mikor befogadták Asgardba. – Nos. mert… . . Loki. Biztos. nem pusztán egy darab kő vagyok. és csakis akkor pillanthatták meg. .Asgardé? – lepődött meg Maddy. nem állt kézre. legalább otthagyhattad volna a gázok martalékának. De Kutyacsillag. – Hát Odin nem mesélte? A híd túlsó vége a Világvégén volt. erre mit tett? Felébresztett az a gazember. Nehéz volt az előrehaladás.Tudta? – kérdezte Maddy. A Suttogó lehúzta a karját. amíg … . hogy manapság nem vagyok önálló közlekedésre képes. a se… . csak éppen a fordított varázsrúnájától még gyönge volt. kezdve attól. . Nem beszélve a lány Félszeművel kötött barátságáról. elképzelte. .Micsoda? Mit mondtál? . Az istenek szerelmére. kiszolgáltatva kényünknekkedvünknek.Dölyfös. mint egy gránát. Ahogy csak erejéből tellett.Jól hallotta. . Sem a menekülés irama. Igaz. .Na. ha a gödörben hagytam volna? – morogta Maddy maga elé. Ha nem tudnád. igyekezett elrejteni a nyomát. akár fel is robbanhatok.Jobban szeretné. és biztosan tudta. . Legközelebb egy pohár tejet és rántottát is viszel neki? . Inkább csendben kerülgette az útjukba kerülő kátyúkat.Természetesen Asgard romjai – válaszolta élesen a Suttogó. tekintettel arra. saját szemével is látta aranycsarnokait és az égen átívelő szivárványhídját. hogy különleges időjárási feltételek mellett létrejövő természeti jelenségről van szó. hogy valami rosszban sántikált. Mégis mit képzel. Az emberek erről persze mit sem tudtak. sem Maddy társasága nem volt elég jó neki. a hamissága semmit sem változott. már csak az hiányzott volna. Maddy egy szót sem szólt. Maddy ügyet sem vetett rá. volt oka neheztelni az Ármányosra. Olyan sokat hallott a citadelláról. kivel van dolgod. a Suttogó több száz évre elegendő panaszáradattal szórakoztatta a lányt. de még akkor is azt hitték. ami igaz. Miközben a Fenti Világ felé közeledtek. kialudtam az évszázadok hányattatásait. hogy be is borogasd a sebeit.Miféle romok között? – vágott közbe Maddy. hogy Loki mekkora zűrzavart csinált.Ahhoz a vészmadárhoz akarsz vinni? – kérdezte a Suttogó. Nem kelhettek át rajta. De ha már nem végeztél vele.Megbánod – figyelmeztette a Suttogó. rám talált. a messzi Világvége Egyetemes Városának katakombáiban okozott jóvátehetetlen galibát. – Csak bajt hoz ránk. ide figyelj! – csattant fel a Suttogó.70 Hát még ami a személyiségét illeti: mintha egy rigolyás vénemberrel lett volna dolga. megint parancsokat osztogathat. Semmivel sem lehetett a kedvében járni.Hát persze – sziszegte a Suttogó. . – Nem vagyok a tulajdona. . gondolom. A Suttogó elítélte a szánalmáért. Ha rossz kézbe kerülök.

de az Orákulumban … . Aztán rúnákkal és ravaszsággal megkötözött.Hogy érti. .Nem adom a szememet … . mi? Tudhattam volna. – Vissza akarta kapni az igazi alakját. – Az istenek megfizettek a próféciámért.Értem – felelte Maddy. mintha forró. A szikrák csábítóan táncoltak. és Maddy most már rúnafény szikráit is látta. Most következett a legveszélyesebb szakasz. Nem akarta a saját bőrét vinni a vásárra.Mihez kezdenék vele? . hogy bosszút álljak mindenért. hogy meg kellene ölnöd – zsörtölődött a Suttogó.Idehallgass. fűszeres sört ivott volna. éspedig drágán. Az elmúlt hét évben féligazságokkal tömött. Hallgass. az Orákulumot cipelem. a Tábornok a szemét adta nekem. . Amikor pedig már a hangjukat is hallotta. Varázslat. hogy a te Új Korod még ennél is szánalomra méltóbb.Köszönöm szépen – morogta Maddy. hogy erős a rúnád. Az erők – az Álomból a Halálból és azon is túlról származók -. -Szó sincs róla – fortyant fel a lány. megállt. . és segíteni akarok neked.sietett tiltakozni Maddy. .Mondtam. és …. – Csak éppen … . hogy sose akadnak a nyomomra. ha azt vesszük. bár szavai sokat megerősítettek a Loki által elmondottakból. .Ide figyelj – ragyogott a kő egyre hevesebben.Miért álltunk meg? – kérdezte a Suttogó. A színeik keresztezték az útját.Csak egy kis bemutatót tartottam – közölte a Suttogó. Innentől már nincs hova bújni. és gyorsan félreseperte a mámoros érzést. . amit kér. amit mondok.Eltévedtél. Tudd. amelyekkel fogságba ejtett. vagy a Vaniroknak a nyomorult irhájáért cserébe. de ez már régi történet. Ki akarta egyenesíteni a rúnáját. De Maddy nem ismert más kivezető utat… . ami annál gyalázatosabb. és nem hallgathatok. A felső szintre való felkapaszkodás közben veszedelmesen hosszú ideig szabad préda lesz a sziklalépcsőn. – Kedvellek. . – Azt hittem. Yr villás jelét mutatta fel a Suttogó felé. Sejtem. – És mit kért? A Suttogó megint sziszegett egy sort magában. Maddy csendben maradt. mint őrt állni mellettem. Ragnarök előtt jósoltam ilyen rúnákat. minden sarokra fegyveres koboldkülönítményeket állítanék. – Mondom. és ha ez még nem elég ahhoz. de kudarcot vallott. ahol hatalmas erővonalak találkoznak. túl erősen tartottak. Kedvellek. és vedd tudomásul.a Suttogó ismét gúnyosan felnevetett -.Hallgass! – torkolta le Maddy. az öreg barátod hazudott neked. így nem volt más választása. – A helyében elénk kerülnék. Tudod. gondolta. hogy ki vagyok? A Suttogó még fényesebben ragyogott. Megkötözve képtelen volt kiemelni engem a gödörből. lesbe állnék. amelyek – most csapdába esett szentjánosbogarak – a vulkáni kőzetben sziporkáztak.71 közepén elhelyezkedő rejtekhelyre.Most már mindegy. hát elmondom neked.Akkor hát mit akar? . miért küldött a Félszemű. és reménykedni. Közben elérték a felsőbb szinteket.Akkor hát mégis mit tegyünk? – csattant fel Maddy. De most hallgass rám. Lokiban természetesen nem lehetett megbízni. ki vagy … . de megesküdött. Ami téged illet… . Bizalmatlan volt a Suttogóval. kislány – ragyogott leplezetlen megvetéssel a Suttogó. ami ennek ellenére tovább ragyogott. – Gondolkozom. és Maddy kellemesen megrészegült. Félszemű. . Így volt ez évszázadokon át… . ha … odaadom.Most már elég – szólt rá Maddy. ahogy kell. lábnyomaik fényesre súrolták a vörös földet. . hogy elenged. és Maddy egyre több jelét tapasztalta a koboldok jelenlétének. Nem kellene ismernie a jövőt? . ezért el akarta adni vagy az AEsireknek.

. és nem hallgathatok. és a Kilenc Világ elvész. aranyszemű teremtményt. majd a sötétbe nyúlt. ahogy kell.Háborút akar indítani – folytatta a Suttogó. és … . Maddy hirtelen lopakodó neszezést hallott a félhomályban. és nem hallgathatok. és a Mennydörgőt ki nem szabadítják a Pokolból… . Egy árulót látok a kapunál. . és kihúzott onnét egy apró alakot: szőrös fülű. .Nem lehetne érthetőbben? .Csatára kész hadsereget látok. rendben.Ez a prófécia? – kérdezte Maddy. . a Suttogó kérlelhetetlen arca mögött fények és színek forogtak. Mit lát még? – Maddy szíve sebesen kalapált. – Egy második Csapást.Mondom. .72 Vajon hazudhat-e egy Orákulum? .Folytassa! De a Suttogó színei hirtelen elhalványultak. Cukor végül csak nem bírt a kíváncsiságával. ujjait Naudír jelébe fonta. akit tetőtől talpig páncél takart. És egy áldozatot. Ezrek halnak meg egyetlen szóra. ismét kőnek látszott. ahogy kell. hogy egyszer s mindenkorra eltörölje a Rendet.Már megint te – hűlt el Maddy. A Névtelen is felkel. A holtak felkelnek Hél csarnokaiból. kis kavicscsikorgást a padlón. ahogy kell.Mit jelentsen ez? . Egy tábornokot. .Mondom. Élesen egy igézetet mormolt – Nyd byth nearu -. .Rendben. aki egyedül áll. hacsak fel nem ébred a Hét Alvó.Mondom.

egészen az Alvókig el kell menned … .Figyelsz te egyáltalán arra. szépen mehettek tovább.Itt nem hagyhatjuk.Öld meg! – sürgette a Suttogó. és semmit sem hallottam. úri hölgy vagy – könnyebbült meg Cukor. – Nem ölök meg senkit.Baj – vágta rá Suttogó. de az nagy kerülő lesz. Maddy eltöprengett. Cukor pedig az Alagútlakók munkájának vélte.Mi ez? – kérdezte Maddy. én meg csak fekszem itt nyugodtan … . Maddy meglepetten nézett az ujjai között ficánkoló koboldra. – Ne hagyd megszökni. hogy nincs más választásunk. A kelleténél így is tovább maradtál idelent. . Cukor? Cukor csak a vállát vonogatta. – Semmit sem tudok. ami a mennyezetről a lépcsőre potyogott. mintha ágyútűz ropogna.Micsoda?! – horkant fel élesen a Suttogó.Tudom – mondta Maddy. – Át akar verni. milyen kiváltságos helyzetben vagy? Négyszáz évet ültem abban az átkozott tűzgödörben úgy. A Suttogó felhorkant.Öld meg! – ismételte a Suttogó. Amint teheti. de soha még egy hangot sem ejtettem el előtte. Cukor igyekezett a sértett ártatlanság kifejezését magára ölteni. Ezért úgy gondoltam… . – És legyen szíves. kisasszonyka. amit mondok? . . ha így biztonságosabb. . ne már! – vágott közbe a Suttogó. . elárul minket az urának. Bamm-bamm-bamm. legutóbb is mi történt.Mi ez. . hogy lejött. és sértetlenül ki kell jutnunk a Dombból. – Na hiszen! Gondolj bele. Különben is ismerem ezt a koboldot – folytatta.73 6 . – Kit érdekel? Azt akarod.Csend legyen! – szólt rá Maddy.Akkor? Lásd be. – Ő volt a vezetőm.Félszeműnek mondd. . mondta hirtelen ötlettől vezérelve asszem elvesztettem az emlékezetemet … semmire sem emlékszem. Maddy fülének úgy hangzott.Látom. – Mintha a Ló Szeménél ásnának – felelte. hogy beáruljon minket? Cukor óvatosan Maddyre sandított. Öld meg most rögtön. .Háát … . kész.Jaj. . hogy öljek. . . légy jó kislány … .Hallgass. ne nekem. Nincs hát miért aggódni. Menj vissza a Ló Szeméhez. Visszavezetsz a Fenti Világba. – Ne hallgass arra az undorító kupacra. Az ostoba megölette magát. –Kémkedtél utánam? . Mi több. A Suttogó kétségbeesetten sóhajtott fel. . Egy nap? Kettő? – Most azonnal ki kell jutnunk. Cukor. és a lökéshullámai úgy megrezgették a Domb üregeit.Nem áll szándékomban – nyugtatta meg Maddy. Mintha bányásznának vagy a földet ásnák. – Talán a te néped ügyködik odafenn. Bamm-bamm-bamm.Rendben. hogy Kutyacsillag nap mint nap nyúzott. vajon mennyi idő telt el azóta. Az utóbbi időben nagy a zaj az Emberek között. Közvetlenül a fejük felett ütemes dobolás hallatszott. hogy a sziklafalak beleremegtek. – Van fogalmad róla. Nem kerülhetjük ki a Vörös Ló Dombját? . Ekkor ütötte meg a fülüket a zaj. ne biztasson folyton arra. – Mit áruljak el? – tudakolta. nem megy. Most már a lehulló törmelék kopogását is hallották.Dehogynem.Nagy horderejű próféciát nyilatkoztattam ki – közölte a Suttogó.

és a koboldok híresen jó hallásával most már más hangokat is ki tudott venni: nagy testű lovak dobogását. . gondolta Cukor. A kalapálást azonban lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni.74 Még hogy biztonságos?. . – Hitetlenkedve csengett a hangja: ötszáz év óta az embereknek egyszer sem sikerült akár csak résnyire felnyitniuk a Lenti Világba vezető ajtót. . – Átkozottul nem lesz ínyére.Mi az? .Ajaj – nyögött fel Cukor. megpróbálnak betörni ide. kerekek és fémek összecsikordulását… .A kapitány úrnak nem fog tetszeni – mormolta. de most ténylegesen utat törnek a sziklába.Asszem.

Talán a távollétében a koboldok valami csintalanságot műveltek? Későn bizonygatta magának. Tudta jól. A Rend és a Névtelen követőinek Igéjéről. Önmagában mindez nem is lett volna baj. ami lesöpri a tündéket az összes világ színéről. Ez a szörnyű zűrzavar lett az eredménye. és a Lenti Világban szabadjára is engedte a tüzet. Elsősorban a lelkészt kellett volna szemmel tartania. amelyek a keze ügyébe kerültek. és a legendák évről évre sokasodtak. de ettől még nem vált tehetetlenné. a polgármester. tüzeli. szítja. és esküdözve. mi folyik a Fenti Világban. Az ásógép újdonságnak számított. és legutóbb a tisztogatásról. Loki ezúttal mégsem tudta leküzdeni a nyugtalanságát. a fanatizmustól azonban nagyon is tartott. Valami történhetett. Itt volt a konsábler. és sok apró. Még a gépek sem jelentettek akkora fenyegetést. Hogy éppen most veszítse el a Suttogót? Nem ok nélkül félt az emberektől. A fejnek mérhetetlen az energiája.75 7 A Kis Medve Erdő sarkában járt Loki. becsapták. és persze a lelkész ministránsokkal körülvéve. Loki felsóhajtott. és segédjeik itt írják végtelen könyörgéseiket egyik pergamentekercs után a másikra. A háromszor is elátkozott játékszer. aki felébreszti. a szent háborúról. A rúnák által őrzött Domb amúgy is biztosan állt ellen az emberek behatolási kísérleteinek. mint náluk a városok. aki fehér lovon ülve hangosan olvasta a Csapások Könyvét. Lehet. sok nyelven átkozódott. bár jelen pillanatban egy fáról nézte a Dombot meg a Ló Szeme körül összeverődött sokaságot. . ami még talán megbocsátható lett volna. alkalmas vezetővel. Futótűz a neve. futótűz a természete. Csakhogy szokás szerint lefoglalta a Suttogó. kisebbnagyobb kölykök csapata. és ha egyszer-egyszer mégis megindultak. hogy melléfogott. Azután megérkezett Maddy. és éppen egy lány! Ami még ennél is rosszabb. hogy elvigye a Suttogót. ezért a legtöbb falubeli. sok mindenre képes… Természetesen hallotta a történeteket. de a feje még mindig sajgott. Alkalmas időpontban. Nem a Dombon tomboló nép űzte ki az erődítményéből. folytonos imákkal és csapással szédíti a tömeget. és az elmúlt néhány száz évben egyre több hír érkezett a Világvégéről. A Világvégén – így mesélték – olyan magas katedrálisok állnak. hagyta. ökrök vontatta ásógépek. Értékes tárgyat zúzott szét. a marhapestis vagy a kolerajárvány következtében. és nem is egyszer. ami így felkorbácsolta az indulataikat. zászlókat lengetve. Egy jól irányzott cifra bűbáj rendszerint lehűtötte a hitbuzgalmukat. a vizsgálóbírók itt ülnek törvényt. hogy most végképp kiirtják a férgesét. Az emberek néha elégedetlenkedtek. hogy megfordult a varázsrúnája. Általában a tündéket hibáztatták mindenért. aki még többet kivett belőle. Hatékony kémhálózatot működtetett a Lenti Világban levő erődítményéből. hanem kétszer egymás után. mint egy-egy hegy. és a Domb rejtekében töltött évek során még sosem tapasztalt ilyen nagy és jól szervezett csődületet. az emberek és a Tüzesek közötti ellentét elmélyüléséről. Mindent egybevetve mégiscsak a félelem tartotta távol az embereket a Dombtól. Alábecsülte Maddyt. Nat Parsonhoz hasonlóan úgy hitte. több száz férfi és nő vasvillákkal és kapákkal. ami nyugtalansággal töltötte el. és az évek során Loki minden erejét felemésztette a Suttogó megfékezése. hanem az Orákulum nyomában indult útnak. hogy a Domb démonok lakhelye. és olyan nagyok. rendszerint a rossz termés. Óvatlan és önelégült volt. ritkán maradtak tovább egy-két napnál. ereklyéket hordozva. A Suttogó. hogy jobban oda kellett volna figyelnie.

Az Alvók. a Lenti Világban a Domb több ezer alagútjában könnyen szem elől tévesztheti őket. de biztos volt abban. a csakis a legmagasabb rangú papokat felruházó hatalomról. az vizsgálatnak és tisztogatásnak volt kitéve. Kósza hírek szálltak a Névtelenről. . hogy Maddy hamarosan felbukkan. Egyelőre még melegít a délutáni nap. Tudta. Más meséket is regéltek az egykor a régi istenek birtokában levő dombokról és sírhantokról. és lesújtson az istenkáromlókra. Egyébként is a veszély első jelére kinyithatja a Dombba vezető bejáratot. valójában az ellenség szolgái és szolgálólányai voltak. de már csípős volt a levegő. amely nélkül semmit sem tud alkuba bocsátani. a vasárnap parlagon maradt. sivár tél. akiket sikoltozva vonszoltak a vérpadra és a máglyára. A Világvégén. mert árulónak tekintették. akkor elvitték és a vizsgálóbírák gyámsága alá helyezték. amelyekből száműzték eredeti lakóikat. A Világvégén kötelező volt az Ima. és másodpercek alatt biztonságos helyre fúrhatja be magát. az egész nyájat lemészárolták. ha eljő a leszámolás ideje. ha egy bárány vagy egy borjú rúnajellel született. ahol egy szénakazal vagy egy tábortűz távoli füstje ködbe vonta a láthatárt.76 A Világvégén a Rend uralkodott. a Járásban is beszéltek a vizsgálóbírák eljöveteléről. és bár sürgette az idő. gondolta. naponta kétszer tartottak misét. tekintetét a párás égre szegezte. hogy megmentse az igazakat. és akik bár férfiaknak és nőknek látszottak. Természetesen mindez nem érintette az álmos Strond völgyét. Vadlibák szálltak az égen. A helyzete sosem volt túl rózsás: az új istenek démonként gyalázták. és Maddyt is elővigyázatra inti. hogy eltereli a figyelmet a hegyek alatti fagyos termekről és a hét halálos lakójukról. gondolta. a rossz vért már csaknem teljesen kiirtották. Lokinak nem volt afelől kétsége. és az erdőben elfoglalt búvóhelyéről észrevétlenül figyelheti a menekülőket. mielőtt a Tábornokhoz kerül. Egyelőre nem volt nyoma színjelnek. Loki éles szeme a völgyet pásztázta a Vörös Ló Dombjától Farnley Tyasig. a Fenti Világban Maddy és a Suttogó színei mérföldekre ellátszanak majd. akik az ősi kő alatt szunnyadnak. de hamarosan beköszönt a hosszú. ha nem tagadta meg hivatalosan addigi viselkedését. és aki nem volt hajlandó eljárni. és többé senki sem hallott róla. akár a jelzőfények. Szép ősz volt. Sőt enné sötétebb mesék is szóltak az elfogott és az Ige ereje által megkötözött démonokról. hatásosan és könyörtelenül elbántak a koboldokkal és más férgekkel. a régiek gyűlölték. a Kovács Őrhelyéig. hogy ez áll az ő színeire is. Mendemondák keringtek az Igéről. a dolgos betakarítási hónap után csupaszon terültek el a földek. és a völgyet őrző távoli hágóra a hét hegycsúccsal.Nem! Azt nem merik! . De számos kéme figyelmeztette. már az Utakon is suttogtak. aki a Csapás Könyve szerint a Világvégén feltámad halottaiból. és a szükség óráján újból eljön. nem sietett. Vissza kell szereznie. Ismeri a Vörös Ló Dombjából kivezető összes kijáratot. hogy a csúcsokról is hírek szállingóznak: nem egyet ő maga terjesztett abban a reményben. mégis megéri kockáztatni. Figyelt és várt. gondolta. Igaz. de itt. De még nem győzték le. és nemsokára jeges is lesz. és a tavasz ébredéséig hosszú hónapokat kell majd várni. és a Nagy Tisztogatásra készülve ismét felszentelték őket. és Fettlefieldsig. és ha – a törvény legyen kegyes! – egy emberi gyermek jött a világra ekképpen megjelölve. Ha az úti céljukat nem ismeri. megdermedt. hogy ő ez utóbbiak közé tartozik. és felégették a tarlót a következő vetés előtt. Ébredés! Loki váratlan bizonyossággal kapott az ötleten. ennélfogva nem volt lelkük. Az Orákulum ezt bizonyára sejti. gondolta Loki. öntudatlanul is élvezte a napsütést és a kék eget. évtizedek óta először merészkedett ki a Fenti Világra. De immár a Suttogót is elvesztette – gyarló kézbe került az egyetlen adu. sőt egészen Hindarfellig.

ami kétszer olyan hosszú.77 Ijedtében hangosan szólalt meg. A gondolattól kirázta a hideg. ami úgy futott végig a völgy bőre alatt. hogy alaposabban fontolóra vette. Az ásógépeknek tulajdonította őket. Semmi. gondolta Loki. Nos. zárva maradt. végül Úrt. akkor… Egy gyors mozdulattal Yr jelét vetette a földre. biztos az ásógépek. Hacsak nem szerzi vissza a Suttogót… Loki eszeveszetten törte a fejét. A Tábornok elsősorban nagy taktikus. Ragnarök után Odin már nem hitte. Az ajtót nemcsak bezárták. Csak nem! Kell. A jelenlétük visszhangja riasztotta volna a Lenti Világot. hogy legyen még idő… Ha az Alvók felébredtek. De semmi sem történt. amely olyan volt. rájött. És akkor Maddy meg a Suttogó magukra maradnak. mielőtt kikezdhetetlenül megszilárdítja a tekintélyét. majd Logrt. Loki leült az avarba. Hacsak nem tud olyasmiről. ráadásul nehéz terepen kell átvágnia. Az ajtó most sem tárult. egyedül maradt. hogy Odin ne merészkedjen a föld alá. Csak egy lehetősége maradt. Loki a homlokát ráncolva másodszor is megpróbálkozott. de olyan volt. és felkészült. se egy sziporka. Még ha varázslattal zárták is be az ajtót. hogy parancsolhat az Alvóknak. Már csúszott is le a fatörzsön. ezt jól tudta. Ha Maddy az Alvók felé indult. Loki Thurist. és bezárult minden behatoló előtt. a Hatalmas Ökröt. A remegés. Egyelőre felesleges riadozni. hogy belépjen a Lenti Világba. még mindig elébe vághat. Teljes erőből ráhajította Bjarkánt. Teljes varázserejét beleadta a rúnákba. milyen támadás válthatott ki ilyen választ. így ha egy kis szerencséje van. Még most sem történt semmi. mint ahogy egy öreg kutya reszket. Becsületes játszmában sosem lenne esélye. amit a kémei nem ismertek fel. az Alvók talán már fel is ébredtek. egy görcsös vonaglást. bár egy pillanatig mintha mást is érzett volna. és a madarak a hangja hallatán kárálva rebbentek fel a bozótosból. De Loki meg sem hallotta őket. Loki elvigyorodott. ómenről. de most. a Vizet. Az ajtó zárva maradt. ha az Alvók felébredtek. Nem sok ideje maradt. Kizárták a Lenti Világból. Odin talán végre vette a bátorságot… Loki gondolatai vadul kergetőztek. a nyomában levelek és kéregdarabkák záporoztak az erdei talajra. lihegve kapkodta a levegőt. De ha a Suttogó a kezébe kerül… A földön távolról érkező remegés futott végig. Mostanra már biztos tudomására jutott volna. Ha meg nem. Így a Tábornok kénytelen lesz a föld felett közeledni a hegyekhez. Csak nem vetemednek ilyesmire! Még a Tábornok sem kísérelte meg soha. mintha soha nem is létezett volna. és minden elvesztegetett . ellenségektől körülvéve. de nem is szokott tisztességesen játszani. és nem merné szabadon engedni az Alvókat. Valami új hírről. ami valószínűleg egyetlen bűbájosság volt. Az ajtó. Düh és értetlenség kavargott benne. amelynek fel kellett volna nyílnia. mintha türelmetlenül belerúgott volna az ajtóba. figyelmeztető jelről. akkor őt semmi sem óvja meg a haláltól. valaminek akkor is történnie kellett volna. leggyorsabban a föld alatt teheti meg az odautat. de a Lenti Világ e szerint tolódott el. és nem most akarta elkezdeni. Lokinál jobban senki nem ismeri az egérutakat. akkor legalább gondoskodhat róla. Megborzongott. hogy tévedett. Egy erőteljes varázsige visszhangját érezte. Se egy villanás. Megpróbálta kiókumlálni. egy kezdetleges erejű rúnát hajított a fölre. amiről Loki nem. gondolta Loki.

Csak azt nem lett volna képes becsapni. Kimondott egy varázsigét. és erre a heges szájú. barna ragadozó madárrá alakult.78 másodperc közelebb hozza egymáshoz Maddyt és Félszeműt. Kénytelen lesz a föld felett a nyomukba eredni. aki igazlátással rendelkezik. aki cseppet sem madárszerűen csillogó szemével körülnézett. azután sebesen elrepült a Hét Alvó felé. nyugtalan tekintetű fiatalember összezsugorodott. mielőtt szárnyra kapott volna. . Kaen és Raedo jelét mutatta. és ibolyakék színjelét több száz közül is felismerné. és egy apró. majd egyre táguló körben kétszer körülrepülte a Dombot.

az említett vizsgálóbíró két napon belül elért Malbryba. hogy a Világvégéről egy vizsgálóbírót küldenek egy ilyen jelentéktelen kis egyházközségbe. hacsak nem akarja magára vonni a Torval püspökhöz hasonlók haragját. Mint ahogy azzal is tisztában volt. hogy a bosszantó lány vére nem ússza meg. a fenséges pompa. És ebbe még Torval püspöknek sem volt beleszólása. ahogy fenségesen trónol a fehér lovon. valamint a . hogy heteket vagy hónapokat vártak volna. Nat szerette. mi több. Ha Maddy Smith pár évvel később születik. hogy az Egyetemes Város fénye elkápráztatta. De Malbry álmos kis falu volt. hogy kigúnyolja szomszédját. miközben a gépek dübörögtek. hogy ünnepi öltözékében mindeni őt figyeli. hogy egy nap felkérik: vegyen részt a Rendetlenség elleni harcban. ha félnek tőle. nekilátott. s titkon azt remélte. aki szintén csodálattal függesztette rá a tekintetét. Ez már önmagában véve is eseménynek számított. Torval természetesen a Járásból származott. hogy elodázza a dolgot. a másikban egy vastag templomi gyertyával. de halálos vétkek – amelyek esetén a püspökhöz. és az elmúlt tíz évben egyre csak nőtt csodálóinak. és milyen okosan is tette. miként vágjon vissza neki. tiszteletet és félelmet parancsol. Az egyre gyorsabban terjedő erőszakról és rettegésről szóló baljós prédikációi még többeket állítottak az oldalára. Nat Parson mindig is tisztelte a Törvényt. Egyfelől boldogította a a tudat. hogy nagy tettekre született. A vizsgálóbíró számos bókkal kedveskedett Natnek. a fáklyák lobogtak. A jelen helyzet komolyabb volt annál. semhogy Torval püspök egyszerűen semmibe vegye. Tagadhatatlan. hogy még nagyobb tekintélyre tegyen szert. Micsoda szerencse. ahol még egy vidéki lelkész is addig elképzelhetetlen tekintélyt. megdicsérte az odaadását. legalábbis Nat szerint. Csak egy esetben kért külső segítséget. ami jogos örömmel töltötte el Nat Parson szívét. és Nat megkésett elégedettséggel fogadta a Világvégéről érkező látogatót. de a hágón túl élő Torval püspök levelet írt neki. és minden alkalmat megragadott. hogy egy hivatalos személy átlovagoljon a Világvégéről. Maddy mindössze négyéves volt. ahol majd ráébred a Hit mindent betöltő erejére. akkor az imái talán meghallgatásra találtak volna. Natnek volt annyi esze. egyhangú életvitellel. amikor is egy pepita színű kocát démoni képességeiért kellett elítélnie. hogy a világvégi Törvényt a hívei igényeihez kell igazítania. és persze a törvények. egyszóval feltétlen híveinek tábora. Még közönséges bűnesetek is ritkán adódtak. Ethelberta is osztotta a hitét. amit egy teljhatalmú papság tartott fenn egy olyan világban. amikor Nat visszatért a Világvégéről. Másfelől ott volt a Világvégéről érkezett látogató. Ahelyett. Mihelyt visszatért Malbryba. a petárdák pedig villogtak és ropogtak. Életében először tapasztalta meg a Tökéletes Rendet. amiben őt vonta felelősségre és hivatali hatalommal való visszaélésről írt. és nemcsak ő. de a Világvége végképp felnyitotta a szemét. A tiszteletes hangja nemes csengéssel szállt el a Domb fölött. érdeklődött a Maddy Smithszel. Ettől függetlenül szemmel tartotta a Smith lányt. Az apátságok és a katedrálisok. Természetesen mindig is sejtette. és bár már újszülött korában gyámság alá lehetett volna helyezni.79 8 Nat Parson remekül szórakozott. és attól a naptól fogva csak azt leste. valamint a félszemű házalóval kapcsolatos hírek felől. hogy veszélyes és hosszú zarándoklatra induljon a Világvégére. vagy magához a Rendhez fordulhatott volna – végképp nem. Az eset elkeserítette Nat Parsont. ő biztatta Natet. A felesége. míg mellette Adam Scattergood áll egyik kezében füstölővel. de a külvilági sem. vakbuzgó rajongóinak. Ezeken kívül mélységes mély örömmel töltötte el az is.

mindegyiket két ökör vontatta. ha a földdel kell egyenlővé tennünk a dombot. A vizsgálóbíró előre megmondta. Egy másik bemászott a lyukba. Nat Parson igyekezett túlkiabálni a gépek visítását. és hangosan bőgtek.Sem a férfi. Adam szolgált fontos információkkal. – Biztosra veszem. Adam Scatteergood is pompásan érezte magát. . Számíthatsz rám. Eltelt egy perc. és a gépezet pörögve elszabadult. A vizsgálóbíró arcán átsuhant ritka mosolyainak egyike. és a dühével együtt nőtt az elbizakodottsága is. A Maddyről szóló története nyomán szinte azonnal izgatott jövés-menés kezdődött. testvérem – jelentette ki. A gépeket vontató állatok patái olyan mély árkokat szántottak a földbe. de Adam még így is tisztán látta. hogy a Lovat már alig lehetett látni. és savószínű szemével a domboldalt fürkészte. mint a nap hősének. Az ökrök erőlködtek. Rövid idő alatt kiheverte a boszorkalánytól elszenvedett megaláztatást. amiről a kis kém. aztán még egy. igaz? – kérdezte a vizsgálóbíró. A négy fúróvég közelében vörös agyagkoloncok hullottak a levegőből. erre mérget vehet. Bamm-bamm-bamm! A fúrógépek ismét kőnek ütköztek. Még akkor is. A Dombon négy gép – fából és fémből készült hatalmas csavar – dolgozott. . hogy megvizsgálja a fúró állapotát. . A három másik gép feltartóztathatatlanul dolgozott tovább. Gyorsan hátrafordult. de megtaláljuk őket. gondolta. Igen korlátolt képzelőereje ellenére Adam cifra mesékkel tudott előállni. sem a lány nem került elő.Semmi nyomuk – mondta a lelkész -. hogy a bejárat még mindig zárva van. és a rókavadászatban neki is fontos szerep jutott. Nat Parsont nem rendítette meg a kedvezőtlen fordulat. hogy időbe telhet. és Nat beleborzongott a gyönyörűségbe. a fúró tett egy fél fordulatot. Testvérem. Két férfi az állatok fejéhez ugrott. aztán reccs!.80 Suttogóként ismert tárgy is felkeltette a figyelmét. Az ökrök továbbhaladtak. a püspök is megérkezett egy vizsgálóbíró társaságában.

hanem a történészek a világ urai. Közmondás (19) .81 NEGYEDIK KÖNYV Az ige Nem a királyok.

Amint kiderült.Az Ige volt az. mintha több tíz mérföldet tettek volna meg. Cukor morcos lett. a tudatlanoknak kieszelt eszközök az együgyűek hasznára és hiszékenyek butítására. .gondolom.82 1 A Lenti Világ alagútjainak mélyén Maddyt éhség és fáradtság kínozta. és a türelme is fogytán volt.Honnan is tudhatná? – kérdezte a Suttogó. lassan elhalkult a gépek dobogása. Amint elhagyták a Dombot. mi volt ez? – torpant meg Maddy. – ez a szerencsétlen csak legendákból és mesékből szerzi az ismereteit. A semmivel sem összetéveszthető utóremegés. . Úgy tűnt. és nagy kedve lett volna egy gondolatvillámmal áthajítani a koboldot a következő falon. Mi is jobban tennénk. . A Suttogó felizzott. hogy egészen az Alvókig kell gyalogolnia. kedvesem – ragyogott önelégülten a Suttogó. A jellegtelen folyosókon órák óta gyalogoltak. . de ezúttal sokkal hangosabb és erősebb volt bármely általa ismert igézetnél.Miért.Majd ha fagy – felelte a Suttogó. . amik. Egy varázsige hangja.Hél nevére. pedig csak kettőt-hármat mehettek.Nem’tom – morogta rosszkedvűen. . – Még sosem jártam olyan messze. . . mi olyan félelmetes bennük? – vetette fel Maddy.Mennyit kell még mennünk? – kérdezte Maddy. mint tudjuk.Én tudom – gúnyolódott a Suttogó. és érezték a fejük fölötti gránitréteg remegését. ha idejében megfordulnánk. . bár furcsa csattogásokat továbbra is hallottak. – Hogy elrontsam a meglepetést? Így azután csoszogtak tovább a savanyú és áporodott szagú folyosón. és a félhomályban csoszogástól kezdett felkavarodni a gyomra. . . gondolta. maga sem mesél – sóhajtott fel Maddy.Mi volt ez? – kérdezte ismét Maddy.Nos? .

sem kintről bejutni. miközben a gépek tovább fúrták a domboldalt. aki szintén a közelben állt. – A többi nyolc még érintetlen. tiszteletes úr. . aki nem ismerte a Régi Írást. Szavait senki sem hallotta. hogy egyszerűen unja. aki régen belehalt egy fagyöngytüskébe.A törvényre – nyögte ki.Honnan tudja. A formája kicsit ismerős volt – Yr. a Dombot lezárták. ez pedig káprázatosabb és rettenetesebb volt. Eszébe jutott a fia. bár később mind azt állították. hogy a rezgést a domboldalban dolgozó gépek számlájára írta. . égnem állt tőle a hajuk. a Fundamentum megfordított jele -. a törvényre! . hogy tudatlannak hiszik. A vizsgálóbíró volt az egyetlen. a hideg futkosott a hátukon. Azután a többiekhez hasonlóan csak a szemét meresztette. de Maddy és a Suttogó előkerítése annyira lefoglalta. mint az ürge. . A vizsgálóbíró lába előtt egy tizenhat hüvelyk hosszú és mintegy három hüvelyk széles hasadék tátongott. és látszólag ok nélkül nevetgéltek. mint amiben valaha is része lehetett. A mély dübörgés szinte magába szívta Natet. Frigg – rég elveszett szerettei. Micsoda erő.Miért? – kérdezte Adam. akkor. ami kicsit fárasztó. nem is sejthette ennek jelentőségét. amitől Nan haja égnek állt. Még nyolc ilyen zárat kell feltörnöm. Nem lehet sem kimenekülni. bár a hangja gúnyosan csengett. mások elhunyt szeretteik hangját hallották. A vizsgálóbíró egyórányi imádkozással készült fel. mielőtt a legnagyobb kotorék szájához csapdát állítanánk. akiknek arca ritkán bukkant fel az emlékei között. amikor megérzi a héját. Persze ő is hallott róla. hogy a . hogy lezárja a Dombot a behatolók előtt. hogy nincs más bejárat is a Dombba? – tudakolta Dorian Scattergood. és megszólalt. de a visszafordítás a legfontosabb. hogy éreztek valamit.Több is van – felelte a vizsgálóbíró.Úgy érti. végül kinyújtotta a kezét. és a vizsgálóbíró akinek sápadt arca még fénylett a verítéktől. Nat úgy vélte. bár Nat. És amikor végül kinyitjuk ezt a lyukat – mosolyodott el fagyosan a vizsgálóbíró -. talán az egyetlen. Az Ige ugyanis hallhatatlan. A dombon éledező remegés futott át. hogy a gépek bejuthassanak. akit az egész hidegen hagyott. a hámot rángatva bőgtek. mintha a bugris népség tanulatlanságát helytelenítené. de működés közben még sosem látta. de semmivel sem izgalmasabb. ezt a rúnát. . csaknem hátborzongató eksztázist éreztek. aki nyíltan mer beszélni a tündékről a vizsgálóbíró előtt. A vizsgálóbíró türelmetlenül felsóhajtott. A falubeliek is érezték. Nat örömére. Mélyre ássa magát. . mivel ő is ezt akarta kérdezni de félt. – Az ellenség elsősorban azzal védekezik. mintha egy hétköznapi eljárásról lenne szó. Baldr. Láthatóan jól szórakozott. Bolond Nan volt az. Néhányan sírtak. Mint látják. Még az ökröket sem hagyta közömbösen. Félszeműt éppen merengés közben érte. mint egy ürge kiöntése.83 2 Nat Parson alig bírt uralkodni magán.. Loki és érezte a Kis Medve Erdőben. Aztán mennydörgéshez hasonló reccsenés hallatszott.Feltörtem a kilenc zár közül az elsőt – jelentette ki színtelen hangon a vizsgálóbíró. A démonbucka bejáratát jelzi. kiássuk őket! . Addigra már az egész Domb remegett. gondolta Nat. néha érdemes földdel betömni a kisebb kotorékokat. Jó Népet? – kérdezte a háta mögül egy hang. De mint a vadászok is tudják. hűséges felesége. – Nézd ezt a jelet. Megint mások szinte szemérmetlen.

De azért a gyerekeket csak nem irtják ki – erősködött Nan. de Nat azt is észrevette. ami természetesen irtózat tárgya volt. gondolta. amíg csak a Rend nem uralkodik mindenek felett. asszonyom – közölte a vizsgálóbíró.Kérem. .Na. akik kicsit nyugtalannak tűntek.Helyes – Bolond Nan megkönnyebbültnek látszott. – Ezt nem maga dönti el. – A koboldokat. . és lehet. ilyen megtiszteltetésben csak a legfontosabb. A vizsgálóbíróéhoz hasonló hatalom és erő még a Világvégén is ritkaságszámba ment.Nyugodtan nevezze őket a nevükön. – Ez már a Törvény és a Rend elbírálása alá esik. .Mert cseppnyi kora óta ismerem Maddy Smitht. de igazi gyerekeket minek tisztogatni. – Kicsit kidüllesztette a mellkasát. és akadtak mások is. – Mi jó származhat ebből a gonosz helyből? Ezek itt lent mind Tüzesek.A Tűz Gyermekei nem gyermekek – sóhajtott fel a bíró. de hát csak nem … . és a Világot örökre meg nem tisztítjuk tőlük. Érthető.Ezt majd a Rend dönti el. nem tévesztette össze a kettőt. a Tűz Gyermekei. hiszen egy Torvalhoz hasonló aggastyán szemében az ilyesmi veszedelmesen közel állt a varázslathoz. asszonyom – felelte fagyosan a bíró. Nat Parson azonban. a Jó Népet még csak-csak értem.84 . nem igaz? . legszentéletűbb főpapokat részesítették. hogy Bolond Nan nem csatlakozott a többiekhez. Torval püspök sem helyeselt volna ekkora hatalmat. aki utazásai révén némileg világlátott embernek számított. . Miss Fey – fojtotta bele a szót Nat. A gyülekezeten helyeslő mormolás futott végig. . hogy egy kicsit vad… . és mi egytől egyig kiirtjuk őket.

és bár csalódott volt. Vezeklések. milyen nagy igazság rejlik benne. Felismerte. máskülönben hogy győzték volna le az AEsireket? Maddy sosem olvasta a Jó Könyvet. így az Igék Könyve zárva maradt. ijesztően ragyogni kezdett. A Könyv néhány fejezete azonban zárva maradt. amikor a bőrösök árjával próbálta meg felfeszíteni a zárat. – Mit gondolsz. és perzselően felforrósodott. hogy a felettesei ennyire nem bíznak meg benne.De a lelkésznek nincs bortokában az Ige – morfondírozott Maddy. Meditációk és Kötelességek úgynevezett „nyitott” fejezeteit forgathatták. Tény. Maddy onnan értesült minderről. a Rendnek ellentmondó szokásokat és általánosságban a női nem gyönge intellektusát.Vizsgálóbírók? – mormolta hitetlenkedve. hogy távolítsa el a zárat. . Maddy persze nem lopta be magát Nat szívébe. és lesütött pillái alól figyelte a lelkészt. és amelyeket csak a legnagyobb hatalom birtokosai használhatnak majd. és még ők is a Csapás. ami az orvostudománnyal foglalkozott. ha eljön a tisztogatás ideje. amit a Smith lány a templomajtóra írt). amibe még a lelkész sem nyerhetett betekintést. hiszen mindig is ez volt a . amelyben leleplezte a rossz vért. hogy ne kérdőjelezze meg a döntésüket. bár Félszemű némelyikből mesélt Maddynek. a Koholmányok Könyve. ezeket Nat Parson ezüstkapoccsal fogta össze. – Azt hittem. és ez volt a Könyv egyetlen olyan fejezete. A Zárt Fejezetekből. és árgus szemmel figyelte. Maddy persze gonoszul elutasította.85 3 . és egy vékony láncra lógatva hordta a nyakában. és bár többször is megpróbálta feltörni. volt annyi sütnivalója. ha elvarázsolt zárral találkozott (valójában nem sokban különbözött a varázsrúnától. hogy amikor tízéves volt. ahogy a Rend nevezte őket). és a Suttogóra meredt. hogy nem tapasztal-e olyasmit. amelyben felsorolták az összes megengedhető varázsigét (vagy dicsőítő éneket. sosem tartottak prédikációt. Törvények. Félszemű gyakran idézte ezt a mondást. Természetesen a Világvégén kellett a Rendnek megszületnie. – Csak egy vizsgálób… Elharapta a szót. Az aranykapocshoz nem volt kulcsa. amivel jogosan állíthatja hivatalos vizsgálat elé Jed Smith éles eszű lányát.Hogyne létezne – morgott a Suttogó. hanem a történészek a világ urai.Az Ige? – csodálkozott el Maddy. és a legfontosabb. lányok nem nyúlhatnak a Jó Könyvhöz! – jegyezte meg szerényen. – A lelkész behívta a vizsgálóbírókat? Nem a királyok. hogy ezt maga Nat mondta egy prédikáció során. – Hát létezik? . Egy hete sem volt. bár Nat Parson vasárnapi prédikációiból jól ismerte a Csapást és a Vezeklést. hogy legutoljára. az Apokalipszis Könyve. Ezután természetesen nem erősködhetett tovább. Ott volt például a Gyógyszerészek Könyve. az Igék Könyvbe. amelyen a Régi Korok történetéről volt szó. mondván hogy elvesztette a kulcsot. Csak Nat és egy maroknyi segédje olvashatta. és az egyházközség érdekében bele kellene kukkantania a Könyvbe. A vizsgálóbírók Rendje ötszáz éve alakult. . De a Zárt Fejezetek többségével ellentétben az Igék Könyvét aranykapoccsal zárták le. ahogy nevezték őket. a Világvége nagy Egyetemének Irattára szerint. de Maddy sosem fogta fel igazán. így Nat többé nem babrálta. Nat Parson megkérte. sőt Nat ellenszenve e perctől fogva vált gyűlöletté. egyszer sem járt sikerrel. ami megjósolta a végső tisztogatást.

és a Rend hatálya alá tartozott a rendőrség és a hadsereg is. bölcsességének és orvoslásának katalógusa. vagy mert macskát tartottak. Az évek multával egyre hatalmasabbak lettek. Halványan foszforeszkáló messzi tűzfényt látott. és ezek a segédek – akik lemondtak a nevükről. . Jobbára a papság soraiból. Ellenőrzésük alatt tartották az oktatást. magiszterek és a felső vezetés férhetett hozzá. Sokat kibírt. hogy csak a papság és a Rend tagjainak kiváltsága legyen a betűvetés. bár volt bennük mindkettőből. – Most már nincs messze. de több izgalmat már nem viselt el. Nem papok és nem is tudósok alkották. A pénzügyi főváros. de a Rend írta elő. hogy egy malbryi polgár szándékosan hívja fel marára a vizsgálóbírók figyelmét. Cukor eltűnődött. és vizsgálataik csupán írásos dolgozatokból álltak. és vigyáztak. akadémikusok és teológusok kis csoportjának. Két órával később végre kiszélesedett a folyosó. Történelmet írtak. innen egyedül is megtalálod … De Maddy szeme hirtelen megakadt valamin. Mindenki hallott történeteket segédekről. Fáradhatatlanul kapaszkodtak fel a szamárlétrán abban a reményben. nem beszélve a Szent Sír katedrálisáról. és így az emberek lassan elfelejtették. a világ tudásának. A Dombot átjáró savanykás pinceszag már egyáltalán nem zavarta Maddyt. de buzgón továbbadták a hatalmukat. A Csapás és az azt követő sötét idők után azonban az Egyetem a Rend jelképe maradt. mint korábban. és meggondolta magát.Az Alvók. mert nem járt Imára. hogy megkapják az Ige Könyvének kulcsát. akik a Csapás egyedüli krónikásainak nevezték ki magukat. kisasszonyka – suttogta halkan. a király otthona. És így vette kezdetét a Rend. és e pillanatban az amúgy is végsőkig próbára tett bátorsága csődöt mondott. következtetéseket vontak le. majd a Csapást követő első évszázadban hatalmukat messze az Egyetemen túlra. bár érezhetően hidegebb is lett. ha megszegte a Törvényt. a levegő édesebb volt. Hihetetlen volt a gazdagságuk. hanem az Irattárnak és a történészek. A Jó Könyv jelentette munkásságuk legjavát. aztán vállat vont. a Rend irányította a Tanácsházat. professzorok. és titokban. Valójában most. mert feldíszítettek egy kívánságot teljesítő kutat. és kezdték azt hinni. és megtagadták a családjukat – voltak a legbuzgóbbak. hogy kereket oldjon. A Világvége persze hozzászokott ehhez. Közeledünk az Alvókhoz – jegyezte meg. amikor össze kell szednie maradék merészségét.. – Napvilág! – derült fel az arca. A király képe volt a pénzérméken. hogy belegondolt. hogy egy nap érdemesnek találják őket arra. és befolyása is fokozatosan nőtt. a veszélyes könyveket elrejtették. Na nem a királyoknak vagy a harcosoknak. aki egyre idegesebb lett. vagy öregasszonyokról. kisasszonyka! – válaszolta Cukor. bár tizenhárom éves koruktól diákokat is maguk közé fogadtak. hányat veressen.86 központ. még a Tanácsház is itt volt. . és minden kobold életében eljön az a pillanat. . hatalmukban állt bárkitől elvenni a földjét. de ha bárki is felvetette volna Maddy Smithnek. és a csillámmal pettyezett falon halvány fény csillant. akik beárulták az apjukat a Rendnek. és folyton új tagokat toboroztak. Maddy egy szavát sem hitte volna. Az „Egyetem”-ből „Egyetemes Város” lett. Eleinte a vizsgálóbírók az Egyetem tisztviselői voltak. hogy egyenesbe hozza-e a dolgokat. akik tisztogatás áldozatául estek. amellyel biztosították hogy a jövőben is a Rend győzedelmeskedjék. hogy mindig is így éltek. a nagyvilágra is kiterjesztették. tudományos és történelmi művekkel és komor memoárokkal . valamint a parancsolatok felsorolása. ahogy a végcéljukhoz közelítettek. tudományának. A Rend azóta csak nőttön-nőtt. A szóbeszéd szerint az Irattár boltozatos pincéiben volt egy több mint tízezer kötetes könyvtár – verseskötetekkel.Úgy ám. hogy egykor szabadon hozzáférhettek a könyvekhez és a tudáshoz. amelyekhez csak a tudósok.

az ember számára felfoghatatlan magasságot pajtaajtó szélességben üvegoszlopok tartották. Hihetetlen méretű csarnokban állt. Fagyos. A sugárzó kék jég hátborzongató nagyságát. Maddy észrevette. ami egy pillanatra felülmúlta az addig látottakat. a mennyezetet ezernyi elképesztő örvénnyel és legyezőformával ívelő boltozatát. most hosszan felsóhajtott az ámulattól. mint egy-egy város. gondolta. Pókhálónál nem vastagabb finom hálókat látott. Valami ilyesmit képzelt el. Lokié még inkább. majd felkiáltott. most már tisztán látta. tölcsér formájú lett. Tágra nyílt szemmel elámulva ment beljebb a barlangba. üvegvirágokat. és megvilágította a kis párafelhőket. Istenek. amikor a jég mélyére ágyazódva észrevett valamit… Egy arcot. A barlang mintha a végtelenbe tartott volna – eleinte mindenesetre így tűnt -. és Maddy. hidegen és könyörtelenül sütött. gondolkozni is alig bírt a csodálattól. Minden lépésnél újabb csodák tárultak elé. . és úgy világított. hogy színjelekből tevődik össze. Azután meglátott maga előtt valamit. gondolta Maddy. és kristályosan dermedtek meg a feje felett. A mennyezet egy ponton nyitva volt. több ezer színnyomból. és a márványnál simább padló többholdnyi területén akár egymillió királykisasszony is táncolhatott volna… Hát még a fény! Tisztán. amelyek keresztül-kasul szelték a levegőt. De a hely lenyűgöző mérete még így is elvette a szavát. amelyek akkorák. Egy barlangba ért. amik Maddy szájából gomolyogtak elő a hidegben. mint egy késő nyári hajnalpír. Elenyészőnek tűnt. de csupán gyertyák a napsütésben. Maddy közelebbről is szemügyre vette. Maddy sokáig bámult. szinte levegőt sem kapott. izgatottabb volt annál. a falakból smaragdok és zafírok nőttek ki. ezüstös fény volt. A ragyogásuk láttán elállt a lélegzete. A folyosó kiszélesedett. a fény pedig csapdába esett az ősi jégben. amelyeknek dermedt párából volt a levelük. Ahogy hozzászokott a szeme. Maddy még soha életében nem látott ennyi színjelet. majd kitágult. mint a csillagok lepárolt ragyogása. forogva a levegőben. Tejszerűen érintette a folyosó falát. és megborzongott. vagy ha csak felemelném a hangomat … De az irdatlan csarnokot megtöltő csodák nem értek véget a jégcsapoknál. a tornyaik üvegből vannak. négy sarkán vékony oszlopokkal. Ha eldobnék egy követ. Alig kapott levegőt. Durva szegélyű kék jégtömb volt.87 Cukroszsák a nyakába szedte a lábát. aki eddig úgy vélte. Maddy hallott már a Világvége nagy katedrálisairól. Félszemű jele sziporkázó. A boltívek réseiből jégcsapok hullottak több száz lábnyit bukdácsolva. Maddy pedig a fény felé futott. hogy a Domb alatt töltött idő során hozzászokott már a csodákhoz. és az ég sötét foltján egy vékony holdsarlódarabka rajzolódott ki. semhogy felfigyeljen Cukor szökésére vagy a fény valódi természetére.

mint látta. . Márpedig itt volt. Majdnem egész éjjel gyalogolnia kell. vele szemben Isa és Kaen. ha időben és észrevétlenül akarja elérni az Alvókat. az Aesir megfordítva és Hagall-lal. gondolta. hogy a Rend vizsgálóbírája a Vörös Ló Dombján tartózkodik. Különben is. és az útszélen sebesen sorsot vetett. Nincs mit tenni. és Maddy még mindig a Lenti Világban tévelyeg. de milyen? Ez nem madár. hogy nem hagyhatta figyelmen kívül. bár bőven akadt zsákmány. a nap sugarai laposan világították meg a csíkozott mezőt. a Pusztítóval keresztezve. Ma már volt annyi esze. Naurdírral. Félszemű tehát bottal a kezében nekivágott a hegyekre vezető hosszú kapaszkodónak. és a Káosz harmóniái a vérében voltak. Talán a mozgásából vagy röpte gyorsaságából. De Hél nevére. A Dombon tábortűz égett. hiszen Loki még a legkilátástalanabb helyzetekből is könnyen kilábalt. miért hagyná el a támaszpontját? És mind közül miért éppen az Alvók felé repülne? Félszemű elhagyta a mezőt. amelyeket a lemenő nap elhomályosított. Elővette a rúnaköveit. mit keres itt? Mind közül leginkább Lokinak kellene tudnia. és egy sólymot csak egy sas teríthet le. de Loki jelenléte a Fenti Világban olyan nyugtalanító volt. A nyugatra vezető úton egy lélek sem járt. mint aki ragadozó madarat érez a közelben. Odin inkább érezte. Loki. és a Kis Medve Erdő mentén haladva nézett a távolodó sólyom után. gondolta. Mi késztethette. Még a legkedvezőbb körülmények között sem vidám hírek. Ha jól sejti. Összeseperte a rúnaköveket. jóllehet a hegyektől ilyen messze nem voltak sasok. Loki ismét a Fenti Világban jár. ahol Maddy biztos keresni fogja. Tehát az áruló ételben maradt! Nemigen lepte meg. hogy elhagyja a Dombot? A vizsgálóbíró és a fúrógépek? Biztosan nem. az Alvilág rúnájával keresztezve. De Loki a Káosz gyermeke volt. akkor a jóslat a sors csúfolódásának tűnt. micsoda vakmerőség a Fenti Világban színeit mutogatni. Lokinak egy órájába sem kerül. mint a sajátját. Félszemű megállt egy kis időre. Ekkor rontottak rá a fegyveresek. Az első Ós volt. a Kötővel. vagy az égre kanyarított színeiből következtetett. és felállt. a Suttogó ismeretlen kezekben van. Egy sólyom. Nem szívesen hagyta el a Vörös Ló Dombját. És ha hozzávesszük. végül saját rúnája Raedo fordítva. fényes nappal és nagy sietségében még a nyomait sem próbálta eltüntetni. Nem vadászik. Malbry lakói ünnepeltek. és Loki nem ijedős fajta. A sólyom úgy repült. aki gyorsan és alacsonyan szállt a mezők felett. A régi időkben Odin persze egyetlen gondolatrúnával földre rántotta volna a madarat. Egyetlen vizsgálóbíró sem füstölheti ki az Ármányost az erődítményéből. hogy meg se próbálja. amit nem engedhetett meg magának.88 4 A Kis Medve Erődtől nyugatra elterülő mezőkön Félszemű Odin a madarak röptét figyelte. Különösen egy barna kis héjáét. A régebben gyerekjátékként kezelt rúnák most akkora erőfeszítésbe kerültek. A Halál rúnája. és a sólyom kedvenc alakjai közé tartozott. és Félszemű hosszú árnyékot kergetett maga előtt. de amit olyan ismerősnek talált.

A következő pillanatban mind rávetették magukat. A fejét ért másik ütéstől elvágódott. majd kialudt a kezében. hogy a Törvény őreként mi a kötelessége. míg az ellencsapás. és közben egymásra pislogtak. Jannak a bordái közé csapott. A többiek a napnak háttal álltak. hogy gyengül a varázsereje. – Ha nem tudná. Matt közvetlenül előtte állt. felemelt bottal körülvették. gondolatkardnak kicsit rövid. és a különítmény nyolc tagja még csak nem is lassított. hogy körbevették. én inkább folytatnám az utam – felelte. iszonyatos ütés nyomán el nem borította a sötétség. most a botjával akkorát csapott Félszemű fejére. és az ujjhegyén Tyr egy fénypenge képében jelent meg. Matt rendre próbálta inteni a társait. mintha egy valódi kardot szorongatott volna. és a férfi. és a falubeli társai előtt nagyon is tudatában volt. ami szándékaikról árulkodott volna. aki termetes lévén nem volt egy futóbajnok. túlerőben vagyunk. kezdett magához térni. és minden… Félszemű Mattet figyelte. akár tetszik.Nem akarunk verekedni – jelentette ki Matt Law. Volt idő. Legyező alakban. fegyverek csapkodtak. de még így is érezte. . de most máshogy álltak a dolgok. a konstábler.89 Tudhatta volna. amit csak a puszta akaratereje tartott a kezében. Félszeműt a vállán érte a találat. és a külvilági a kezében Tyrrel olyan ügyesen vagdalkozott. amikor ennyi is elég lett volna. Ha az ütés Félszemű fejét érte volna. és elvakította a lemenő nap. A mezőt keretező kis erdő tökéletes búvóhely volt. mielőtt a tarkójára mért utolsó. egy nagydarab. Kövér volt. de lassan talpra kászálódott. hogy támadóit megfutamítsa. . így az ütése félresiklott. mielőtt Tyr pislákolni kezdett. M9közben lefoglalták a Lokival és az Alvókkal kapcsolatos gondolatai. akár nem – jelentette ki. És ahogy a többi kíméletlen ütés záporozott rá. komoly képű alak. és közben észre sem vette azt a férfit. és az egyensúlyából kibillentett idegen a többi fegyveres közé zuhant. aki a látókörén kívülre lopakodott. és botjaikkal úgy vették körül. hogy igazságos elbánásban lesz része – biztatta Matt. amekkorát csak bírt. Egy pár pillanattal később a fák közül kilenc. Nat egyik segédje az arcához kapott és elvágódott.Velünk jön. de élesebb. A különítmény tagjai kicsit hátrébb is húzódtak. Jan ismét felé suhintott. szörnyű erővel találta el a jobb karját. amivel leteríthette volna Jant.Látom – felelte Félszemű halkan. Matt azonban állta a sarat. és a szavamat adom. mint egy damaszkuszi penge. – Ha nem bánják az urak. Dulakodás kezdődött. botokkal felfegyverkezett ember rontott neki. mire Daniel Hetherset. a Harcos. de nem puhány. és nem egy varázsigét. Félszemű mosolyától a Rend őreinek hátán végigfutott a hideg. . Félszemű újabb ütéssel folytatta. így az arcuk. gondolta magában később. Matt Law-t találta gyomron. Félszemű meglepően gyorsan mozdult. akit a külvilági csapása az imént leterített. Az ujjai közül úgy pattant elő Tyr. Egy ütéstől hétrét görnyedt. Félszeműnek már csak egy röpke gondolatra maradt ereje: Ez a hála. hogy nem esik bántódása. De Jan túl izgatott volt. hogy segítettem az Embereken. mint egy acél hajítódárda. Lokival ellentétben Félszemű mindig is jól értett a kardforgatáshoz. árnyékba került. aki igen ravaszul a vak szeme látóterébe óvakodott. mint cséplők a búzatáblát. . A gondolatkard nem ejtett csúnya sebet az arcán. A szavamat adom. és bár tiszta ütés volt.Adja meg magát. fel sem tűnt neki. akinek az arca fénylett a rettegéstől. Félszeműnek mégis átfutott a fején: Megölted. a harc ott és akkor véget ér. bár vérzett. Félszemű tekintete egy kicsit elkalandozott. te bolond!. . Dan Hetherset.

de ha lenne más választása. és remélte. hogy sólyom alakjában sebezhetőbb. hogy a biztonságot minden másnál többre értékelje. Miután felöltözött. A bejárat talán kétszáz lábnyira lehetett a feje fölött: hóval borított mély. mint remélte. de ahogy egyre csupaszabb lett a táj. ezüstbe vonva a látóhatárt. hiszen a csupasz sziklán ki van téve a figyelmes tekinteteknek. de odabent talált pár rongyot. Az égen emelkedőben volt a fogyó hold.90 5 Időközben Loki sem találta a feladatát olyan egyszerűnek. és Loki kábultan botorkált a jegesre fagyott havon. ami közelről keményre tömörödött hó. Igaz. az arca felsebesedett. A lába egy távolról fodros fehérnek tetsző gleccser szélét taposta. kimerítő mászástól. A bőröknek kecskeszaga volt. bőrökbe bugyolált lába már rég érzéketlenné vált. ami durva kidolgozású. ha varázsrúnát kell villantania. sarlója a fagyott csúcsok felett ragyogott. Elhagyatott viskó volt. Régebben néhány kecskepásztorkunyhó is épült errefelé. Elfáradt. Felkelt a hold. míg alatta omladék és csupasz sziklák. Az örök hó határa fölött nincs mivel tüzet rakni. és ha sokáig áll itt. Loki egy sziklakiszögellésre szállt le. és a karmai is hasznavehetetlenek. és felnézett az Alvókra. kövek és évezredes jég gyászos folyamának bizonyult. de talált egy báránybőr kabátot. és így megkímélné magát a hosszú. besötétedett. ami a szélesen szétterülő görgeteg fölé magasodott. és felkínálja magát ellenségeinek. hogy tüzes alakját vegye fel. A hegyek lábánál keskeny ösvények keresztezték egymást a satnya bozótosban. és elrepült a legközelebbi pásztorkunyhóig. Itt visszanyerte eredeti alakját. hogy a testén kívül nem vihet mást magával. amit a Vörös Ló Dombjánál hagyott. végez vele. amiket a lábára tekert. . Egyszer már átkelt rajta. A madáralak felöltése több varázserejét emésztette fel. De azt is tudta. és színei mérföldekre ellátszanak. és mire a hegyekhez ért. Loki eljutott az örök hó birodalmába. Reszketve állt a kiszögellésen. de a gleccser gyilkos hidegében cseppet sem segítettek. viszont meleg volt. de még így is rettenetesen fájt. és aligha helyettesítették a csizmát. Megfordult a fejében. Bőrökre is akadt. Az alakváltoztatás óriási hátránya. bizonyára nem tenné meg még egyszer ezt az utat. hogy vakon repüljön az Alvókig. úgy tünedeztek az emberi élet jelei is. de azonnal el is vetette ezt az ötletet. Loki nem repesett azért. és a helyekben felgyulladó tűzzel biztos magára vonja azok figyelmét. Már csaknem egy órája kapaszkodott felfelé. A pásztorkunyhóból lopott bőrök és rongyok talán megvédték volna az alacsonyabban fekvő lejtőkön. Akár fel is írhatta volna a hegyoldalra: ITT VAN LOKI. Lassan és óvatosan mászott. hogy átmelegítse. nekiindult a hegyoldalnak. akikkel nem akar találkozni. A csillagfényben a hegyoldal kopárnak és jellegtelennek tetszett. Sok éve nem merészkedett az Alvók közelébe. és megpihent. amikor találkozott a macskával. még ruhát sem. s közben maradék erejével úgy-ahogy igyekezett eltüntetni a nyomait. fel is repülhetne a hasadékhoz. hogy ez többé-kevésbé megvédi majd a hidegtől. hiszen az elmúlt ötszáz év alatt megtanulta. Ezért aztán újból felöltötte madáralakját. időnként kis felhők suhantak át előtte. se élelmet. mert egy madár nem mondhat ki varázsigéket. mint várta. fenyegetően tornyosultak. se fegyvert. már mindene sajgott a hidegtől. A kezét a hóna alá dugta. de ami a legrosszabb. A feje fölött az Alvók jegesen. Igyekeznie kell. és élesen kirajzolt a hóra minden sziklát és nyúlványt. keskeny hasadék. A rettenetes hideg máris elővette. és gyorsan átgondolta a helyzetét. jelen pillanatban ez is megtette. Loki felállt.

így most guggoló helyzetbe került. de lassú és fáradt. amit Loki szorongatott. Tompa eszével azon tűnődött. de a hideg már túlságosan csontig hatoló volt ehhez is. vajon nem fegyver-e. Cselekednie kellett. de fagyott ujja ügyetlenül mozgott. a bundája barna csíkos. Az ember. és ekkor döbbent rá. karma puha fészekbe ágyazott acél volt bozontos tappancsában. készen arra. Loki alig észrevehetően a térdéről áthelyezte a testsúlyát a talpára. hogy nagy. Loki is tisztában volt ezzel. gondolta a macska. ami sérülést okoz. Mindent összevetve úgy vélte. Lejjebb. Talán a kiáltása riasztotta fel a macskát. Közelebb húzta magához. fogát kivicsorítva nézte a macskát. mennyi kárt tett benne a macska karma. és az arca eltorzult a fájdalomtól. A macska még életében nem támadott meg embert. hogy rávesse magát. halványabban ugyan. hogy meleg patak folyik a hátán. de átkozódva ismét térdre esett. bizonyára messze elkerülte volna Lokit. aki tehetetlenül térdelt a hóban. hogy nemcsak a kezébe. A macska ugrásra készen visított. de még volt némi fénye. Loki érezte. és térdre ereszkedve. A szeme sárgán és éhesen villogott. és tudta. és valószínűleg egyetlen harapással végez is vele. hogy megfordítsa. A macska vérfagyasztóan dühös és csalódott üvöltést hallatott. Megpróbált felállni. ahogy apránként visszatér az élet elgémberedett tagjaiba. a földön fekszik tehetetlenül. és szembenézett az emberrel.91 Még egyszer fontolóra vette. A macska még közelebb settenkedett. mintha égi adomány lett volna. vagy a tűzgömb ragyogása. hogy nem maradt más választása… Sólt villantotta fel. . és nagy volt: ötször nagyobb egy átlagos vadmacskánál. Végül már nem is tudott felállni. Már vagy tucatszor esett el. ha csak megrezzen. Ha felveszi tüzes alakját. Pihenésre volt szüksége. A hidegtől elgémberedve nehezen tudta megítélni. ami kirajzolódott a homályba vesző havon. de alig adott meleget. és ahelyett. Ő azonban Loki hátára ugrott. És melegre. Lehet. de most megérezte. De visszatért a fájdalom is: Loki felsikoltott. A macska akár órákon át is képes volt fajtársa akaratának szembeszegülni. Meglazult az állkapcsa szorítása. akár a hegy kövei. és minden alkalommal egyre nehezebben tápászkodott fel. A macska egyre közelebb osont. amelyben Sól világított. és megragadta a tarkóbőrénél. a bordái közé mélyedő karmokról tudomást se véve felegyenesedett. és Loki kiszabadulhatott. tüzes zöld szemét a másik sárga szemébe mélyesztve. A macska egy pillanatra elkábult. és továbbra is kinyújtotta a Nap-rúnát. majd szántszándékkal teljes erőből hanyatt vetette magát a havon. és érezte. Ezúttal sikerült jobban összpontosítania. és felborzolta a szőrét. de lassan a lábába is visszatér az élet. hogy birkózni kezdett volna támadójával. miközben Sól késsel hasogatta ujjait. mindenesetre megjelent. Pillantásával nem engedte el a macskáét. és ami még ennél is fontosabb. és az utolsó varázsigéken kívül semmije sem maradt. biztos. gyorsabban emészti fel a varázserejét. hogy felöltse-e tüzes alakját. hogy az ember ereje hamarosan kimerül. hogy bármelyik pillanatban összeeshet. de érezte. Loki átkozódott. van esélye. és gyanakvóan nézte a tűzgömböt. ahol bőven akadt zsákmány. Azonnal ellökte magát az állattól. Ember létére meglepően gyorsan. és a meleget egy kis almányi csillogó gömbbe zárta. Loki gyorsan cselekedett. A rúna felragyogott ugyan. ugyanakkor a varázsereje utolsó morzsáit összegyűjtve a vicsorgó állathoz vágta Sól immár fehéren izzó zsarátnokát. hogy a férfi arcának ugrik. De fent a gleccseren ritkán talált elejtenivalót. és tovább káromkodott. Nagy erőfeszítéssel talpra ugrott. Mintha tüzes tűkkel szurkálnák. és végül tehetetlen marad. Loki nem vette észre az állatot. de újra megpróbálta. Kinyújtotta a kezét. Loki támadott előbb. Már héjává sem válhatott: az ereje elfogyott. éspedig gyorsan. Ha ilyesmire szánta volna el magát.

fejjel előre. végül elesett. Itt várt. a háta meggörbült. De az állat nem ment túl messzire. Loki látta. ahol a gleccser egy sziklacsoporttal találkozott. ahogy az ember egyre erőtlenebbül tántorgott. . keservesen ismét mászni kezdett. tudta. és amikor Loki ismét nekiindult az emelkedőnek. És várta.92 A macska elmenekült. és hallotta dacos kiáltásait. érzéketlenül dőlt el a holdfényes hóban. Érezte a vér szagát. Kellő távolságot tartott. hogy a sebesült férfinak lanyhuljon az ébersége. hogy a zsákmánya megsebesült. és lassan. nem sokkal odébb letelepedet. Figyelt hát. mozdulatlanul. ahogy a gleccser széltében sötét csíkként rohan. a macska is követte. de apránként egyre közelebb óvakodott.

hogy mifélék – jelentette ki. miszerint az Alvók felébrednek. hogy egy nő jég alatti képmása.Ki ez? – kérdezte végül Maddy.Én adjak ötletet? . a keze remegett.Tehát igazat mondott – mormolta Maddy. . Maddynek megint eszébe jutott a tűzgödrös barlang. Maddy Bjarkán jelét mutatta. akár egy tó vize. Pár pillanat múlva már tisztán ki tudta venni a nő vonásait. arca nyugodt és fagyosan gyönyörű volt.Győződj meg róla a saját szemeddel – tanácsolta a Suttogó.Kik ezek? – kérdezte Maddy. – Valóban többen vagyunk. mint maga a jég. A Jégé. Eddig sosem gondolt bele igazán.Vagyis … ébresszem fel? . hogy Maddynek belesajdult a szeme. és bár alvó mintát alkotva vette körül testét..Akik hosszú álmokból ébredeznek. az északi népekre jellemző széles arccsonttal és telt ajkakkal.93 6 Az arc mélyen eltemetve feküdt.Kérdezd meg tőle. . nem istenverte gondolatolvasó – zsémbelt a Suttogó. Hogyne tudna. Szerencsére időben eszébe jutott a feje felett függő jégzuhatag. Heten voltak. hasonlóan a hálóhoz. – Ő kicsoda? . Alatta a jég tiszta volt. mint a nő jobb combján látható jelé: Isa rúnája. amelyek bonyolult mintát alkottak. . . ám szenvedélyes örömében így is ökölbe szorult a keze. és Thort kiszabadítják az Alvilágból. fehér kés lógott. átható kék. rövidre nyírt haja jégkristályokként terült szét az arca körül. oszlopaikat csepegő jégcsapot díszítették. kétségtelenül jelezte.Hát persze.Nem – felelte a Suttogó. amelyben Loki fogságban tartotta Suttogót. a fehér fagy apró rózsái félig eltakarták.Miért is ne? Maddy erős kísértést érzett. A csarnok távolabbi szögleteiben álló jégtömboszlopok őrszemként rajzolódtak ki a csillogó teremben. hűvös. takarójuk dérből volt. Ugyanakkor azzal is tisztában volt. milyen fondorlatos a Suttogó.Orákulum vagyok. akinek fensőséges hanghordozása nem tetszett a lánynak.Hogyan? .Félszemű tud róluk? . . Magas szárú csizmát és tunikát viselt. amíg ki nem derítem. fakó. az övön pedig egy hosszú. Felidézte a Suttogó jóslatát. de még így is tisztán kivehető volt. hogy gazdája él. Legszívesebben sikított volna a boldogságtól. – Ez is Loki műve? . ahogy a jég alatt feküdt a kezét a mellén összefonva. A nő karcsú volt.Akkor miért nem szólt nekem? . hogy különleges képességével valóban nincs egyedül. . . . A legmeghökkentőbb azonban mégis a színjele volt. amit öv fogott össze a derekán. Maddy most már a jégtömböt körülvevő varázsrúnákat is látta.Addig nem ébresztem fel őket. A fénye csak egy árnyalatnyival volt halványabb. A felvillanó fény a jégtömb felszínére vésett minden varázsjelet és rúnát olyan ragyogással emelt ki.Az Alvók – felelte a Suttogó. mint egy kard. . mind egy sorban. mintha baldachinos ágyban feküdnének. Maddy lenézett a jégasszonyra. A tenyerével sikerült a dér egy részét lesepernie róla. .

ahol hét lakat alatt tartják… . – Mi történt vele? A Suttogó elmesélte Félszemű letartóztatását.Aha – Maddy hosszan hallgatott. Addig üldöznek. és az AEsirek egyenként elestek. . de túlerőben voltak. De most légy jó kislány.tétovázott Maddy.94 . kifürkészte minden gondolatát.De hogyan? – siránkozott Maddy. Az új Asgardra.A fogdába – mondta Maddy. és varázserejük maradékával megteremtették ezt a sírboltot abban a reményben. – Ideje lenne megelőznöd a bajt. és a színei olyan mintában ragyogtak. – És ez … hivatalos vélemény.A prófécia nem éppen tudomány. amit csak tud. amit Maddy az önelégültség jelének vélt. Nem halt meg.Ez esetben sokáig itt leszünk – sóhajtotta a Suttogó. így végül alulmaradt. – Ragnarök óta itt rejtőznek. aki ráhangolódott a Tábornokra. aki egyedül áll? A Suttogó fagyosan elmosolyodott. .Mindkettő – felelte a Suttogó. a fegyveresekkel vívott harcát és annak következményét.Az új Asgardra? – kérdezte Maddy. .Hát persze – kiáltotta Maddy. ha méltányolják a munkámat. – Ugye nem bántják? . Maddy szeme ijedten elkerekedett. amit csak elhajított. hogy így történt. hogy a próféciám többi része is bekövetkezhessen…. Szurt árnyéka a Világokra hullott. .Megkínozzák – vigyorgott önelégülten a Suttogó. – Előbb beszélnek kell Félszeművel. – Az meg mi? .Komolyan kérdezed? . – Szóval mégis figyeltél. az összes varázsrúnát. kielégítő választ adtam. – Fel kell ébresztened az Alvókat. A legyőzött VAnirok visszavonultak. nem igaz? .Miért? – kérdezte. De talán a barátod.Ők a Vanirok – felelte a Suttogó. Kétség sem fér hozzá. megölik. és ébreszd fel az Alvókat. – És ott az Ige mestere lelkesen nekiáll a kihallgatásának. vagy … jóslat? .Harcba szállt velük – folytatta -. .Várjunk csak … . de feltételezem. . – Kihúznak belőle minden morzsát. Remélem. Miután pedig megölték.Egy tábornokot látok. Jó érzés. kedvesem. mondta a Suttogó. hogy elvitték valahova. . . Félszemű többet tud ennél… Maddy éles pillantást vetett rá: . míg a fajtátok utolsó képviselőjét is ki nem irtják.Elképzelhető – hagyta rá a Suttogó.Hányszor mondjam még? – a Suttogó gúnyos nevetést hallatott. . hogy egy nap új világra ébredhetnek. és amikor végeztek. ti következtek. .

amely ugyan alig érte el az otthoni konyhájuk méretét. Eretnekség. És különben is. amint felütötte undok fejét. és persze voltak halálos bűnök is. Majd pedig őket is emlékeztette az Önmegtartóztatás örömeire. amikor a fogdában álltak. varázslás. Az lenne csak az igazi. A Nyolcadik: az Ítélet. A Harmadik: a Vezeklés. A vizsgálóbíró értette a dolgát. gondolta magában dühösen Nat. Tíz évvel ezelőtt még nem állt a fogda. A Világvége persze más lapra tartozott. és vacsorát főzött a vizsgálóbírónak. A Második: az Önmegtartóztatás. a törvény szolgája elleni gyilkossági kísérlet. Olyannyira. korábbi közönye hamar elpárolgott. Ha a Dombon történtek nem is hozták ki a sodrából. amikor Ethelberta vette a fáradságot. de erős hegyi gránitból épült. bár Nat nagy csalódására egy szót sem szólt a letartóztatása óta. sem gyors gondolkodásával. . A Hatodik: az Önfeláldozás. A vizsgálóbírók azonnal lecsaptak az eretnekségre. Az Egyetemes Városban napirenden voltak az akasztások. mesterkedés. A Kilencedik: a Vizsgálat. véget vetett az efféle lazaságnak. Így aztán senki sem ette túl magát. aki akkortájt tért vissza a zarándoklatáról. és készen állt arra. Mostanáig semmivel sem kápráztatta el. efelől nem volt kétsége. a külvilági vak szemének heges gödrét átívelő varázsrúna önmagáért beszél. Milyen jól tette. hogy a Nyolcadikba lépjen. és egy percig sem tűrték a rejtélyes jelenségeket. hogy elmélyedjen a Közbenső Állapotokban – a Vizsgálat és az Ítélkezés Állapotaiban . és a legígéretesebb – eretnekség. . hogy már az is megfordult a fejében. amelyekre érzései szerint nagyon is felkészült. civilizáltabb és igényesebb hely volt.95 7 A Meditációk Könyve szerint a Spirituális Boldogságnak kilenc Kezdetleges Állapota van. A Negyedik: a Feloldozás. hogy elhívják a Dombról. amivel lenyűgözheti felettesét. mire Ethelberta szenvedélyes hisztériás rohamot rendezett a konyhában. se a Vörös Ló Dombja alatti vésszel. a külvilági elfogatása igencsak felkavarta. összeesküvés. És ezt természetesen Félszemű Odin is tudta. amely a Spirituális Boldogság Harmadik Kezdetleges Állapota. Az Első: az Imádság. a bíró nem volt hajlandó semmit sem magához venni. csak kenyeret. Kellemes érzés volt. se Ethelberta főztjével. Nat Parson nagyon elégedett volt az ablakok nélküli fogdával. keserűfüvet és vizet. amitől a lelkésznek leesett volna az álla. hogy végre talált valamit. akit megnyugvással töltött el. Nat Parson már vagy egy tucat közönséges bűncselekményt varrt a nyakába. nem engedik-e meg nemsokára. Malbryban több mint fél évszázada nem állítottak bíróság elé senkit ezzel a váddal. gondolta Nat Parson. Az Ötödik: a Lemondás. úgy érezte. Nat Parson azonban. megrontás és csavargás. mintha kicsit visszafizetné a kölcsönt. bár a vizsgálóbíró még így is elég elmaradottnak tartotta a . koldulás. de amint meglátta a varázsrúnát és a fogda belső falát pimaszul támasztó férfit. Valójában sokat tudott. Eleinte bosszúsnak tűnt.. De biztos szóra tudják bírni. A Hetedik: az Értékelés. és a világvégiek iránti kritikátlan csodálata ellenére is Natnek kezdett a fickó az idegeire menni. E meghatározás szerint Nat Parson már elérte a hetedik Kezdetleges Állapotot.Ki ez? – kérdezte fojtott hangon. amit pedig Hindarfellig s azon túl is legkitűnőbbnek tartottak.Egy csavargó – felelte Nat. A külvilági bűnös volt. Most. úgymint lopás. Éppen tegnap este. és több nemzedékre visszamenőleg Matt Law pincéjébe zárták az olykor felbukkanó részegeket vagy adósokat.

bár kétségtelenül fennhéjázó tisztviselő. készítsen elő egy szobát a házában. – A legapróbb részletekig be kell tartania az utasításaimat! Először is minden mozgásában korlátozni kell…. . és kiélvezte a pillanatot. Gondolkozzon csak. akikhez ha megfelelően közeledik. . – Nos? – csattant fel élesen. a nyakában zsinóron lógó aranykulcsot babrálta. uram – felelte Nat mereven. sem az ásás területére az én engedélyem nélkül. szüntessenek be minden tevékenységet a Dombon. de most úgy tűnt. . Szükségem lesz egy nagy íróasztalra. . nem érzi biztonságban magát. . állítsanak őröket az ajtaja elé. A rab viszont nagy hatást tett rá. akit az ádáz mosoly úgy megriasztott. nem faggyút -. . – Másodszor. . miért? . – Szó sem lehet róla – közölte tudósra jellemző hangján.Értem. Újabb tisztviselők jönnek majd. gondolta Nat. Szóval neki is vannak felettesei? Natnek csak bizonytalan sejtései voltak a vizsgálótestületen belüli rangok és alá-fölérendeltség bonyolult rendszeréről.Nem – förmedt rá a vizsgálóbíró.Gondoskodom róla – felelte Nat. hogy Nat rávigyorgott a vizsgálóbíróra. mégiscsak a Rend alacsony beosztású tagja. Ott fogok dolgozni. és azon a napon nagyon megbánod. ha nem tudná. és azt akarom. állítsanak őrszemeket melléjük. és a meditációim alatt teljes csendet akarok. uram.Végül pedig. egy nap talán nekem is lesz egy aranykulcsom. amíg a feletteseim megérkeznek és átveszik az irányítást. A gépek maradjanak a helyükön.És Parson… . – Biztosíthatom. de az igazat megvallva nem is tehetett volna másként. aki még mindig a fal mellett állt. Önmegtartóztató uraság!. ha maga is megmondja a magáét – felelte a fogát kivillantva Félszemű. Negyedszer. hogy valaha is így beszéltél velem. hogy milyen hatásosan elbántak a külvilágival. hogy Nat munkáját a maga érdemének tudhatja be. mint Nat Parson.De vizsgálóbíró úr! – tiltakozott Nat. . Lehet. az Irattárat vezető fővizsgálóbíróhoz. az ő vizsgálóbírája. – Megkérdezhetem. te fickó! – parancsolt rá Félszeműre. Így már érthető a vizsgálóbíró nyers modora. – Mire vár? A Világvégéig hatszáz mérföld az út. Olyan tetszetős gondolat volt.A vizsgálóbíró megfordult. Harmadszor. és ő sem szólhat senkihez. a kémény nem füstölhet. hogy Matt és én mindent kiszedünk belőle… De a vizsgálóbíró beléfojtotta a szót.Az igazi nevedet mondd. Peckeljék ki a száját. megértette? Nat Parson bólintott.Igen. . és Natnek dagadt a keble a büszkeségtől. és undorral Natre nézett -. maga pedig a lehető leggyorsabban eljuttatja hozzá.Megmondom. – Mit tehet … . hogy a vizsgálóbíró ilyen hangot üt meg vele szemben. Világos? . Nem szólhatnak hozzá. mire a vizsgálóbíró szája megfeszült. csak ha erre parancsot adok. hogy hetekig maradok. Mérgével leplezi az alkalmatlanságát. írószerszámokra. . és egyetlen ékességét. legyen fény – viaszgyertyát akarok.Vallassák ki – szólt.Félszeműnek nevezik – felelte Nat. azonnal üzenetet kell küldeni az Egyetemes Városba. senki sem beszélhet vele. csak kismértékben tompította a váratlan izgalma. . mivel a lábát a padlóhoz láncolták. megértette? Azt akarom.Igen. Nat bosszúságát. s azt hiszi.Nem érdekelnek a gúnynevei – dörrent rá a vizsgálóbíró. de senki sem léphet be a sírbuckába.96 fogdát. Ideges.Egy csavargó? Mely néven ismeretes? . Egy ujját se mozdíthatja az engedélyem nélkül. Én megírom. hogy láncra verjék.Moccanni se tudjon. Világos? . hogy a futár napnyugta előtt elinduljon. sápadt ajkát összeszorította. hogy egy lépést hátrált. de senki sem léphet be az engedélyem nélkül. talán értékelik majd az olyan ember tehetségét.

97 . miközben a mosolytól még mindig megrendült vizsgálóbíró az Igék Könyvéhez illő kulcsot babrálta.Igenis. . és nézte. uram – felelte Nat. ahogy az őrök Félszeműt a fogda falához láncolják. és sietősen elhagyta a fogdát.

ha a férfit az Ige hatalma köti meg. és szünet nélkül dolgozott.korábban már találkozott démonokkal. és dátummal együtt beírni az Irattár súlyos nyilvántartó könyveibe. Különben is a Rend külső szolgálatot vállaló embereinek minden lehetséges védelemre szükségük volt. és örökre eltemetve pihenjenek. Igével felfegyverzett vizsgálóbíróra és három segédre volt szükség. legyengült személy – szinte teljesen megtébolyodott. és hosszú meditációra volt szüksége. hogy lefogják. aki nem fejezte be a tizenkettedik évi tanulmányait. hogy képesek ellenállni neki. A félelem alatt pedig egy mélyebben rejtőző. Később missziós szerepet vállat a Járásban és azon is túl. Ritkaságnak számított. és ezért bízták csak olyan férfiakra. és a vizsgálóbíró remény és félelem között hánykolódott. hogy a napi munkája koboldtanyák felszámolásából. Áldozatvállalásáért cserébe kapta az Igét. A vizsgálóbíró nem merte egy nap kétszer használni. olyan erővel átkozta meg őket. megszentelt kutak betemetéséből. ami kiérdemli a fővizsgálóbíró figyelmét. kőkörök kiásásából és abból állt. Az előkészületek sokszor órákat vettek igénybe. bár a hatása azonnali és pusztító volt. Ám még így is két. De olykor látott nyugtalanító dolgokat. Ezzel szemben a vizsgálóbíró – akinek a Rend többi tagjához hasonlóan nem volt neve. Rend nélküli szokások feledésbe merüljenek. amitől hárman azonmód elvesztették a szemük világát. és addigra a teremtmény – egy rontott varázsrúnájú. Remélte. A többség érdektelen figura volt. De mindenre jól emlékezett. és akkor is csak a megfelelő eljárással. és csatlakozott a Rendhez. hogy tevékenyebben vegyen részt a napi munkában. minden alkalmat aprólékosan meg kellett indokolni. Az Ige ugyanis a Névtelen nyelve volt. kik bebizonyították. Az Ige ugyanis nem volt hétköznapi eszköz. hogy . Úgy döntött. de bizonyos esetekben kivételt tettek. amelyet érdemes volt jelentenie az Irattárnak. Nat azonban szinte semmit sem tudott a Tűz Gyermekeiről. minden más gyönyörnél erősebb élvezetet ébresztett. A vizsgálóbíró belenyugodott. említésre méltó hatalom nélküli csalók és félvérek. az Ige eksztázisa. hogy a régi. Felkeltéséhez egy másik világba kellett átlépni. Munkássága során a vizsgálóbíró talán két tucat olyan esettel találkozott. és amikor végül üvöltve kivonszolták a máglyára. külvilágiak és egyéb csodabogarak. és ugyanakkor tartott tőle. hogy alacsony rangú tisztviselő is megkapja. A fiatal segéd sosem felejtette el ezt az esetet. . jóval veszélyesebb titok lapult. A malbryi Félszemű is ezek közé tartozott. kivált olyan. Sokkal boldogabb lett volna. De önuralmát felemésztette a Vörös Ló Dombjánál történt esemény. Szorgalmasan tanult. Is iszonyatosabb hatalommal kellett értekeznie. megszakítja a tanulmányait. hogy végre olyasmire bukkant.98 8 A lelkész túlzottnak tartotta a vizsgálóbíró óvatosságát. A kihallgatás csaknem tizennégy órát vett igénybe. amelyek igazolták a félelmeit. A vizsgálóbíró többször használta már. de mindannyiszor beleremegett. Természetesen veszélyekkel is járt. az Egyetemes Város tudósa. hogy ismét használni merje. Harminc éve pillantotta meg az elsőt. csak egy számot bélyegeztek a karjára. Valahányszor bevetették. gyökerestül irtsa az ilyen gonoszt. Az Ige ugyanis szenvedélyes odaadást. Akkoriban még alacsony rangú segéd volt. hogy neki kell foglalkoznia a teremtménnyel. és jelentéktelen szerepet játszott a gyászos eljárásban. Ugyanis a vizsgálóbíró az Ige dolgaiban torkosnak bizonyult. és egy démonoknál. kivéve háború esetén. hogy ahol csak rátalál.

amelyben a Régi Írás összes betűje szerepelt. hogy az Utazó rúnája. csak túlvilági mosollyal nézett rá. Még így is szinte elviselhetetlen volt a kísértés. és az utazók bőrgúnyáját viselte. – Holnapig gondolkozhatsz. de a vizsgálóbíró tudta.A nevedet! – kiáltotta a vizsgálóbíró és úgy tett.Ha igen. mert sok van. úgy azt is tudnod kell. – Akkor hát nem maradt más választásom – fordult az ajtó felé. fickó – parancsolt rá még egyszer. számos értelmezésével együtt. Jele szerint ismeréd majd fel.vagy hatvanéves lehetett. mert vizsgálóbíró volt. . Odin semmit sem válaszolt. nem sima közkatona az ellenség táborában. nem kihallgató. A férfi mostanra már bizonyosan nagyon kényelmetlenül érezte magát. hogy véged – mondta a vizsgálóbíró. Beszélj. és az erőszakot megvetendőnek találta. és a gyanúja nem sokkal később bizonyossággá vált. Mi több. amin a foltok már rég eltakarták az eredeti anyagot. mindazonáltal fordított volt. aki pimaszul hevert előtte. A vizsgálóbíró összeszorította a száját. hogy használja… A foglyára pillantott. de a biztonság kedvéért a láncokat nem vette le róla. egy olyan köpenyt. Ebből a felsorolásból a vizsgálóbíró gyors munkával választotta ki Raedót. mégsem szólt egy szót sem. A valóságban persze nem rúgta meg. az utazót. mintha meg akarná rúgni az idegent. A pecket ugyan eltávolította a külvilági szájából. . hogy az Ige hatalma még téged is megtör. és a férfi külseje egy percig sem tévesztette meg. A vizsgálóbíró meghökkent. így legalább megtakarítasz magadnak egy kis fájdalmat. mert még egy rontott varázsrúna is halálos lehet. akár sem – igazán nagy ritkaságnak számított. és úgy vélte. az elmúlt harminc év alatt egyszer sem fogott el a férfihoz hasonló démont. hogy mindent elmondhass. hogy bármilyen faragatlannak is tűnik. . nem léphet fel elhamarkodottan. Természetesen az sem kerülte el a figyelmét. A vizsgálóbíró emiatt nem vált elővigyázatlanná. – Mire visszajövök. Garantálhatom. aki miatt három rendtársa megvakult. könyörögni fogsz. írta az Apokalipszis Könyve. – Ismered a Jó Könyvet? De Odin megint csak nevetett. és egy teljes rúna – akár fordított. – A nevem Számtalan – idézte gúnyosan -. Odin felnevetett. és úgy tett. csak figyelte a vizsgálóbírót természetellenesen csillogó egyetlen ép szemével. aki úgy ötven.Legyen hát – mondta szárazon a vizsgálóbíró. amit csak tudsz. hogy egy démon bármilyen alakot ölthet. Ártalmatlannak látszott. . Emlékezett a rontott varázsrúnás démonra. és sejtette. mintha aludna.99 mohóságát titokban tartsa és uralni tudja. Még terhelőbb volt az Igék Könyve. mivel embernek tűnt. Odin lehunyta az ép szemét.A nevedet mondd. . és nem szólt semmit. – Minek állsz ellent? Az időd lejárt. bár tiszta és töretlen. mintha olvasott volna a vizsgálóbíró gondolataiban.

és a jég kék felszíne egy másodperc alatt opálos. a jégasszony varázsjelei rögtön láthatóvá váltak. ahogy tekergőznek. apró repedések mázával lett tele. és titkon szabadulni igyekeznek. hínárként lebegett az arca körül. vagyis nem is tárgyat. amelyeket sosem mertél feltenni. és a jelek a simogatása nyomán jeges kéken világítottak. Maddy újból lenézett a jégkoporsóra. A jég. a jelek a Suttogót fogságban tartó bűbájosságra hasonlítottak. színei lágyan ragyogtak a hideg fényben. – A bűbájosságba csapdákat is rejthettek. amit morajlás. úgy kanyarították oda őket. Ujjhegye alatt a rúnák elevenek voltak. . Majd amikor lecsillapodott a jégsír. de kit óvtak velük? Maddy gyöngéden megérintette a rúnákat az ujjhegyével. Így is volt. . és rövid haja. . Amint először is feltűnt. A világvége óta elveszett titkokról. miközben a bizonytalanul függeszkedő jégcsapok hullani kezdtek a boltíves mennyezetről. végül fagyott hó és jég lavinája követett. és az irdatlan csarnokban ismét fagyos csend honolt. egyik hegyes jégdárda a másik után.100 9 . de egy sem hullott le. Orákulum vagyok. de több volt belőlük. Semmi sem mozdult. . vagy amelyekre Odin sosem válaszolt volna… Maddy érezte. Cserébe talán megadnák a választ a kérdéseire. ahol a sápadt asszony feküdt. leeresztette a karját. és hunyorítva árnézett rajta. hogy nem lesz nehéz. De mielőtt a Suttogó válaszolhatott volna. Maddy érezte. összeszedte legerősebb rúnáit. Maddy tisztán látta. Tyr.Gondolj csak bele.Óvatosan – figyelmeztette a Suttogó. Hagall – és végül Úr. amely beburkolta. mielőtt még meggondolhatta volna magát. Maddy gyorsan cselekedett: a barlang falához ugrott. csilingelő hangon ütődött össze. és óvatosan elindult az opálos tömb felé. mint a jóslócsontokat: Kaen. amely a mennyezet egy messzi tölcsérén át a jégüveg padlóra esett. majd egy nagyobb tárgyat is. hogy szinte láthatatlanná vált fagyos szemfedelében. Csak egy kis segítségre volt szükségük. Óvintézkedés. Választ adhatnak a kérdéseidre. a Hatalmas Ökör. hanem személyt. Maddy Bjarkánt villantotta fel. amely alatt a jégtömb hirtelen borzalmas reccsenéssel omlott össze. hogy az Alvót megérinteni akaró meggondolatlanokra rácsapódjanak. aki kezével a szemét védte a szétrepülő jégszilánkoktól. és magával rántotta akis lövedékek csilingelő nyakláncát. Olyan biztos kézzel hajította el őket.És most? – fordult Maddy a Suttogóhoz. A csattanás léglökése hátradobta Maddyt. amelyek egy életen át gyötörték: Kicsoda ő valójában? Miben rejlik a varázsereje? Miképpen került ebbe a démonokról és istenekről szóló történetbe? Gyorsan.Higgy nekem. mi mindenről van tudomásuk – sustorogta a Suttogó behízelgő hangján. és hozzátapadt. A feje fölött remegő számtalan jégcsap a robbanás utórezgésétől halk. csúszás. mint egy óriási cséplőgép fogai. és egymásba fonódó varázsjelek bonyolult gubancában kötötték meg az Alvó jégkoporsóját. . kék tónusaival halálos árnyékokat vetett a vonásaira. ami olyan világos volt. és szinte maguktól megélénkültek. aki nagy robajjal és tompa jajdulással esett a lehullott hóra. zuhanás. Maddy. Szénakazalnyi hógörgeteg robbant szét a közelben a padlón. egy hangot hallottak: előbb egy távoli csikorgást.Másképpen nem lehet? – kérdezte Maddy.

amelynek függő jégkert volt a mennyezete. A jégasszony lenézett a földre zuhant Ármányosra. és amelyet olyan világos.101 10 Amikor Loki véresen és kimerülten összeesett a gleccser szélén. Látta. úgy tűnt. mint amilyen gyönyörű. . Végül mégis puha porhóra huppant. végül földet érés előtt rémítően suhant át a mennyezet és a padló közötti ürességen. Látta. abban a biztos tudatban terült el. és egy darabig csak félig kábultan és levegő után kapkodva feküdt ott. – Látom. tüskés kék fény ruganyos csíkjára. mint másoknak. amitől Loki hátán végigfutott a hideg.Nem gond – felelte Loki. – Feltérdelt. és úgy tűnt. Amikor a hajából a jégkristályokat kirázva felpillantott. De a szerencséből is több jutott neki. amikor ostromra kellett volna felkészülnie? De Loki visszatérő bűnei között mindig is szerepelt a kíváncsiság. ami egy férfi súlya alatt könnyen összeroppant. elég nagy gondban vagy. és egy szakadozott szélű lyukon át tehetetlenül zuhant le a hatalmas terembe. . amikor Loki lehullott és a színjeléről. mint egy álmos kígyó. Ismerte a történetet. legalábbis egy részét.A Vadászistennő? – kérdezte Maddy. amely olyan könyörtelen volt. Loki nem minden nehézség nélkül felemelte a fejét. mendemondák után koslatva.Loki – dorombolta az asszony. de törékeny.A kedvemért fel ne kelj. A véletlen úgy hozta. amikor a földre esett. a haja árnyalatáról rögtön ráismert. és halványan elkékült ajka olyan mosolyra húzódott.Ő Szkádi – morogta a Suttogó. hogy többször súlyosan. rövidre vágott haj keretezett. Így hát. De az eséstől még így is elállt a lélegzete. most meg is fizet értük. megnyílt alatta a repedés. . a hegy üreges barlangjaiba vezető egyik kürtőt rejtette. – A kezében tartott varázskorbács lassan kitekeredett. és magabiztos. jókor érkeztem. Most Bjarkánon át óvatosan leste a szembesülésüket egy asztal nagyságú csiszolatlan jégtömb mögül. a hegyén pedig varázsige csattant. hogy a hely. Most sziszegve. aki a kígyót felakasztotta …? . mai rúnákból font korbácsra emlékeztetett. Átcsusszant az ezredévnyi fagyás és olvadás nyomán képződött csilingelő jégcsipkevereten. és az asszony még így is drágán fizetett érte. – Sőt úgy vélem. sisteregve engedte le. de közben a szeme sarkából a rúnakorbácsot nézte. – Borzalmasan festesz. cseppet sem érdeklik a fentről záporozó szilánkok és jégdarabok. amit fesztelenül a csuklójára tekert. Maddy a barlang másik végéből figyelte a jelenetet. . egy ismerős arc tekintett le rá. ahol összeesett. ahogy a jégasszony felemelkedett. és a korbács a földre siklott. mint a tenger habos tajtékja. aki a kíváncsisága kielégítéséért bemerészkedik az oroszlánbarlangba? Ki az a félkegyelmű. sőt talán végzetesen is elszámította magát. Egyik kezében olyasmit fogott. Abban Loki ravaszul elorozta Szkáditól az AEsirek elleni bosszút. . aki elhagyja az erődítményét. vékony jégréteg borította.Szkádi. . hogy fegyvertelenül és védtelenül felmenjen a felszínre. amit belepett a hó.Ő bizony – mondta a Suttogó- . öles léptekkel átment a csarnokon. ahova pottyant. . Ki az a bolond.ezt azért nem állítanám – nyomta vissza az asszony az egyik csizmás lábával.

– Tudsz olyan esetről. – Mintha tegnap lett volna. és egy kígyó volt a fejed felett. mi pedig ismét a lényegre térhetünk. hogy leláncolva feküdtél. A jégtömb takarásában közelebb óvakodott a két ellenfélhez. Arra számított.Előre látta. Szkádi. a Régi Korok hadurát. Loki elmosolyodott. de ez volt az utolsó ütőkártyája. . De Maddy már megindult. Szép idők volta. és pompás a humorod … A következő pillanatban Maddy számára ismerős és ijesztő gyorsasággal mozdult meg. ilyesmit sosem tennék – nevetett Szkádi.Ugyan. . és elegánsan játszotta ki. .Hát persze – ismerte el a Suttogó. és lerántott néhány jégcsapot a mintegy húszlábnyira függő támpillérről. a tüskés rúnák belemartak a fagyott földbe. – Mennyi ideje is? Ötszáz éve? Nem gondolod. most azonban Szkádival. a Hótalpas Vadásszal állt szemben.Megöli? . majd a rúnakorbács lassan leereszkedett a földre. mielőtt elhamarkodottan cselekednél …. de a varázsereje kimerült. te sem változtál sokat – mondta Loki. – kezdte Loki. Az AEsirek ölték meg. és két ujja között ferdén lógott a Bjarkán. Legendás gyűlöletet táplált Lokival szemben. Sarokba szorították.Ugyan már. Ötszáz éve várom ezt a pillanatot. A helyén a rúnakorbács egy hasadékot vágott. hátával a falhoz simult. Szeretném látni. Loki? . de a legválságosabb pillanatokban volt mindig a legtalálékonyabb. igaz – nézett le rá dühösen Maddy. és egy csillanásnyi sem maradt. kétségbeesett lépésre szánta el magát. és a hang a fagyott boltívig megremegtette a jégcsapokat. az eltelt ötszáz év nem oltotta ki a haragját. azt hittem. ferde mosolya lassan felragyogott. hogy felismerje Yrt. Maddy látta. Hosszú szünet következett.Nagyon megbánod.102 Ez eléggé megbonyolítja a dolgot.Olyan régen? – kérdezte Szkádi. amikor Loki nem ütötte bele az orrát bármibe is? Szkádi azóta viseltetik különös ellenszenvvel iránta. – De mielőtt darabokra vágnál … . . Szkádi majd végez vele. . hogy a felébresztett Alvó barátságos és segítőkész lesz. gondolta Maddy. miközben Szkádi ütésre emelt korbáccsal állt fölötte. egyik karjával eltakarta az arcát.Igen? És miért? – kérdezte Szkádi.Elhamarkodottan?! – kérdezte Szkádi. majd odavágott. De mit érdekel? Fordított helyzetben az ujját sem mozdítaná érted. és lassan a háta mögé csúsztatta az egyik kezét. hogy az ujjai érzéketlenné váltak. és könnyedén szétmorzsolta Yrt. – Nálam van a Suttogó. – Gondolom. és ahogy most állnak a dolgok. Maddynek még volt annyi ideje. egy rúnát hajított az arcába.Nos. Még sosem érezte magát bizonytalanabbnak. aki Njörddel kötött házassága révén a Vanirok közé tartozik. Lokinak egy hajszál híján sikerült elkerülnie. .Hát igen. . – Még mindig veszedelmesen vonzó vagy. a Harcost. – Túl hamar véget érnél. hogy abba kellene … .Feltételezem. . mialatt visszapattant a fénytől repedezett levegőbe. . Igaz. .Nézd. hogy az erőd a régi – válaszolta Loki. A korbács egyszer csattant. hogy az AEsirek megölték az apját. nem. . és miközben elvetődött Szkádi varázsereje útjából. hogy rúnákat formáz az ujjaival. Loki most kijátszotta az utolsó kártyáját. mint egy kék villám. A helyedben nem kerülnék Szkádi színe elé. olyan erővel verték ki a kezéből Tyrt. ezen már régen túl vagyunk – próbálta visszanyerni a varázserejét Loki. és fagyosan rámosolygott. A csarnok túlsó végében Szkádi lenézett Lokira.És Lokival mi lesz? – kérdezte. a déróriások közül Thiassit. Loki újabb rúnával próbálkozott. ahogy szenvedsz. Loki. de mielőtt felvillantotta volna. mielőtt Szkádi a rúnakorbáccsal odasuhintott. Szkádi. Örülök. – Ilyesmiről szó sincs. de Loki készítette elő a csapdát.Ne aggódj – mondta közömbösen a Suttogó. .

– Ugyan már.Hol? Loki ismét elmosolyodott. . és megrázta a fejét. halott vagyok. . Loki türelmetlen mozdulattal hessentette el. akár egy tüske. Amint elárulom. a hegye úgy érte el Lokit.103 .Hol? – Szkádi kezében fenyegetően kígyózott az ostor.Igaz – ismerte el Szkádi. – Akkor hát megalkuszunk? .

Félszemű fogságba esett. búcsút mondhat a kezének -. Szkádi viszont öreg és harcedzett. mégsem nézheti tétlenül. Félszemű iránt érzett aggodalmában meg sem fordult a fejében. – Örülök. De életben van. és ez szokatlan volt. Nem éppen a legkellemesebb körülmények között váltak el. A kése élével kikapart a jégtömb alján annyi jeget. De mindig van remény. hogy ilyen cifra dolgokat készítsenek. éberen és erősebben. ha a lány nem hajlandó belemenni a játékba. ha összecsapásra kerül a sor. aki ott állt előtte dühösen. a jobb keze zsibbadt. Maddy azonban vidámnak tűnt. hadd mutassam be Maddy Smitht – szólalt meg. hogy megismerhetlek. micsoda veszélyt jelent. És bevetik az Igét. és bár Lokit aligha nevezheti a barátjának. .104 11 Maddy megdermedt. ez megteszi. hogy a jégbarlang talán az egyetlen alkalmas hely a Lenti Világban. és alig volt esélye. Természetesen a legpokolibb balszerencse. hogy látlak. Legalább … Szkádi háttal állt Maddynek. Visszaóvakodott korábbi rejtekhelye mögé. Pontosan tudta. miért vagyunk itt. hogy egy órán belül képes lesz a legegyszerűbb rúnaformálásra. Hamar rájött. Aznap már másodszor jött zavarba. hogy mind közül éppen Szkádit ébressze fel először. az ujjhegyében is több halálos varázserővel. amikor Loki a Suttogót említette. és egy tizennégy évesnél nem idősebb lányt látott egyenletes léptekkel közeledni. Loki nagyot nyelt. . Loki nem sokra becsülte az esélyeiket. és közeledését csak Loki szemvillanása árulta el. mint valaha. Loki egyébként sem volt híres harcos. gondolta sötéten. Yrel és néhány maroknyi összetömörödött hóval lezárta. – Gondolom. hogy talpra segítse -. és úgy döntött. Gyors eszével máris terveket és lehetőségeket mérlegelt. Látom. Ez a rúnakorbács.Ami azt illeti. Most azonban belátta a tévedését. majd megvizsgálta az eredményt. hogy beillessze a Suttogót. mintha egy bunkósbottal sóztak volna a bütykeire. Akkor is búcsút mondhat az életének. ahol még egy olyan erőteljes varázstárgy. És még csak hibájául sem róhatná fel. hogy hova rejthetné. és egyelőre ennek is nagyon örült. és nyugodt léptekkel elindult az egymást méregető ellenfelek felé. és kétségbeesetten nézett körül. Loki elmesélte. mégis úgy érezte. mert bár Maddy kétségkívül erős volt. Szkádi. . – Csak… a régi időkről … hm… beszélgettünk. mindig inkább a cselekre támaszkodott. Fájt akarja. Lokival bepótoljátok a lemaradást. hogy náluk van Félszemű. Bár az ütés nem közvetlenül érte – ha így történt volna. A levegőt keresztező varázsrúnák színei között ugyanis varázslatos ereje fel sem tűnt. a Régi Napok valami bűbájossága. Maddy tehát felállt. . Nem maradt sok ideje. ha a Suttogóm ég mindig a lánynál van. nem – vallotta be Loki. Megfordult. – üdvözölte Maddy. mint a fegyverekre. mint a Suttogó is kis ideig észrevehetetlen maradhatott. hogy lekaszabolják. gondolta. ha az Alvók csarnokába hozza. – mondta. amikor még volt idő és hatalom. hogy Maddy egyetlen szavával megsemmisítheti.Úgy áll a dolog – hajolt le Maddy. Talán mindkettejüknek végük. akkor Loki elveszett. Természetesen. – Örülök.Szkádi. – Szkádi.

105 ÖTÖDIK KÖNYV Az Alvók És eljő a Vörös Ló …. 9:8 . Apokalipszis.

Valóban? – dermedt meg a Vadászistennő. Az istenek szerelmére.Mikor? – kérdezte Loki. és Lokira bámult.Ma délután. . – Mi ez az Ige. Nem a népemé. – Tudhattam volna. vagy én fogom be … .Valóban? – szajkózta őszinte döbbenettel Loki.Nem én – védekezett Loki. hogy hazudsz. .Két emberrel – vonta meg a vállát Maddy. – Azt hittem. – Fogd be a szád. mert Szkádi szeme kikerekedett. hogy kicsoda és mit tud … .Gondolom a fogdában. – Nincs időnk . Félszeműnek segítségre van szüksége … Szkádi neheztelő pillantást vetett rá. aztán váratlan ötlete támadt. – Egyre jobb lesz. hogy a Rend kihallgassa. – Beszélt veled? . – Nézd. ő és a többiek mehetnek a Pokolba. A Suttogó azt mondta. Nem hagyhatjuk.Hé.Újra megborzongott a gondolattól. amely mögött elrejtette a Suttogót. – Loki megborzongott. .106 1 . – Talán az AEsireké. nem fordították meg a rúnádat. – Nagy ostobaság volna? . kedves.Kérlek! – szakította félbe Maddy. nem? Az öreg Njördtől kedves volt.Nem az én ötletem volt – sziszegte Szkádi. Szkádi. hogy nálam van. . és hol a Suttogó? Loki türelmetlennek látszott. Nem jutott ki a vizsgálóbírókból.Igen – felelte Maddy. tarthatnál kicsit szavahihetőbbnek! Miért hoznám ide? Éppen ide? Olyan ostoba volnék? Maddy nyugtalanul pillantott hátra a jégtömbre. Maddy egy pillanatra összezavarodott. . – Azt akarod.Nagy – hagyta rá Loki.De azért kényelmes megoldás volt. és meztelen talpán hangtalanul járkált fel s alá. Maddy? . nem volt Fekete Erőd… A Vadászistennő szeme fenyegetően villant meg . nem? Szkádi hidegen felkacagott.Akkor gyorsan kell cselekednünk. Kutyacsillag.Mit? – nézett rá Szkádi. . .Istenek! – kiáltott fel undorral Loki. Szkádi ismét felemelte a rúnakorbácsát.Miféle Igét? – ismételte Szkádi.Az Igét. mit mondtam? – háborodott fel Loki. noha a szó szoros értelmében nem vagy Van. nem? Hol a Tábornok. segítesz. Bármilyen szövetséget is kötöttünk annak idején. Volt néhány jelentős fejlemény a Rend és a Káosz közötti harcban. – Ő a Tábornok. hol a Suttogó. De elkésett. . a háború véget vetett neki. . ébresszem fel … . . – Szóval te ébresztettél fel – jegyezte meg.Akkor talán még nem vetették be – morfondírozott Loki. hogy én segítsek neki? . hogy téged is maguk közé vett. és ha nem aludtál volna ötszáz éven át a hegy alatt… . tudom. . . – Azt mondtam. Ragnarök óta kicsit megváltoztak a dolgok. amikor rájött. és nem azt. hogy hibázott. Szkádi közben Maddyt figyelte. – Nála van a Suttogó – mondta. . – Talán.Elharapta a mondatot. Ami engem illet. Ha kiderítik. . de nem a déróriásoké.Miféle Igét? – kérdezte gyanakvóan Szkádi.Mennyire őrzik? . Maddy bólintott.

107 .Azt mondta. Nem. hogy a színei meggyengültek. – És pihennem.Segítek – felelte dermesztő mosollyal Szkádi. annak madár alakjában kell mennie. hiábavaló keresésre biztathat. hol ott. ébresszelek fel – válaszolta Maddy. amikor látta. képtelen harcolni. amint… Őszintén szólva. még tüzet sem tudnék gyújtani ebben az állapotban.Semmi kifogáskeresés. miközben az esélyeket és a nehézségeket latolgatta. ráadásul órákba telne.Lehetetlen – válaszolt habozva Loki. ami egyórányira van innen. és annyi időnk nincs. Bocsáss meg. . – Megígértem neki a Suttogót. hogy nem akarok veled tartani – próbálkozott -. hogy a Vadászistennő egyre beljebb hatol az Alvók Termébe. aztán ismét megindult. . – Most már kétségbeesetten csengett a hangja. mert egy hazug. Tudta. Nem? Maddy Lokira pillantott. a padlót és a belőle kiemelkedő jégszobrokat. majd kitalálok valamit. Bárki megy. Az alagutakon nem mehetsz. – Kedves Szkádi. – A Dombot a Ló Szeménél lepecsételték. nem hitt különösebben Maddy meséjében. hiszen semmire sem vágyom jobban. – Mit csinálsz? – szólt utána Maddy. kimerült barátunknak.Prófétált? . Megsebesültem. felvesszük a varázserőt. hogy egyórányi repülés után ismét szembe kell néznie Szkádival úgy.Segítséget keresek – hangzott a gunyoros válasz. Elváradtam. . itt egy olifánt. . . hogy elérje a falut. vagy sem? . Igaza van. – Nézd. korrupt gazfickó azt hitte. Ha rájön. s azon túl egy hajó. Maddyt és Lokit magukra hagyva mintha keresgélt volna az irdatlan csarnokban: a falakat nézte. . hogy Félszemű az egyetlen kísérője. Szkádi mintha egy pillanatig mintha megtorpant volna. Egyébként is készöngyilkosság volna a felszínen gyalogolni ebben a hóban.Maddy. és rettegéssel töltötte le. – Majd kitalálok valamit. . mint ismét a Tábornokért kockáztatni az életemet. tovább keresgélt. Valami ilyesmi. hogy hálából nemesem térdre a lábad előtt. kérlek! Muszáj segítened. hogy nincs nálam … . de… . hogy buzgalma csak még nagyobb veszélybe sodorta a Félszeműt.Hát. Így mindenki megnyugodhat. Szkádi is látta. és alig bírok mozogni. ott egy vízesés. – Majd én megyek. hogy áll. . – Mondjuk azért. Loki is tudta: mivel alapvetően tisztességtelen volt. Volt odafent egy hegyi macska.Nincs időnk. ha minden jól megy. Azonnal indulnunk kell.….Tényleg? Remek.Miért ne volna? – kérdezte Loki. Loki őszintén beszélt. . megkeressük a Tábornokot.Nem érted. Csak egyszer – vallotta be Maddy . Maddy későn ébredt rá. Átfagytam. – Elpazaroltam a varázserőmet. A Démon-vér és a Vanir–vér az alakváltoztatás képességével járt. mialatt ő meg a kis barátnője elosonnak a Suttogóval. egy hatalmas asztal.Bízz bennem! – nyugtatta meg Maddy.De Szkádi…! Szkádi azonban már elfordult. nem arról van szó. hogy Loki képtelen az alakváltoztatásra. – De őt is magammal viszem. segítesz.Muszáj ennem – mondta Loki. és még az is csoda. ami csillogott a holdfényben: a felületét briliánsok borították. . Loki és Szkádi mindketten rendelkeztek vele. és ha valami oknál fogva még sincs ott … . de … . minta hóban hagyott lábnyomokban. nemhogy egy igével felfegyverzett vizsgálóbírót feltartóztassak! . bárcsak ne mászott volna bele.Hadd találgassak! – felelte Szkádi.Hm – ráncolta a homlokát Szkádi. világos haja kísértetiesen fénylett hol itt.Mondtam. Velem jössz. Együtt repülünk el. akkor. aki azt kívánta. – A szegény. és Bjarkán segítségével olyan tisztán olvasott a nyomorúságában. – Loki halk hangjából sürgetés csendült ki.

– Loki a tenyerébe temette az arcát.Jaj. .Mi történt? – kérdezte Maddy? . ne! – nyögött fel Loki.. Még többen akarják majd a véremet venni! . felébreszt valaki mást.108 .Istenek! Már csak ez hiányzott.Azt hiszem.

. ezúttal mi rosszat tettél? – kérdezte.Ki ez? – súgta oda Maddy. gondolta Maddy. hogy a korábbi tompa. ütött-kopott árnyalatból élénken csillogva ragyog fel a színjele. hogy mindene begyógyult. Loki kihúzta magát.Jobban érzed magad? – kíváncsiskodott Idun. sérült kezét. mint bármi másra. amit Idun Loki felé nyújtott. hogy még Maddy is. – Hozd rendbe. . – Induljunk! És Loki … . és egy pillanatra felcsillant az egész testén. a vadmacska karmainak nyomait. Tágra nyílt szemének bizalommal teli. mélyen beszívta a levegőt. úgy nézett. aki szeretne a felnőttek kedvében járni. Olyan elbűvölő volt ez a különös és gyermeki asszony. aki meggyógyítja a betegséget és az Időt. és úgy tapasztalta. aki ennyire az ellentéte. kissé zavart pillantása Maddyre esett.Itt van – vetette oda kurtán Szkádi. megtapogatta a bordáit. és mintha távoli kertek. mintha nem akarna túl közel kerülni ahhoz. a barlang jege enyhén felengedett az asszony jelenlététől. Maddy megkönnyebbülés és talán zavar keverékét látta az arcán. és Ár. Tíz perccel később egy sas és egy kis barna sólyom szállt Malbry felé. A második asszony kerekded volt. – Ó. és jobban emlékeztetett vackorra. mondta Loki. amit egy aranykosárban tartott. lilás. akinek számtalan oka lett volna bizalmatlansággal fogadni az aranyhajú szépség megjelentését. mely szikrákat szórt a hajáról. az ujjvégeiről. kicsi és sárga volt. amikor majd rájön.Légy udvarias. hogy kövesse őket. érett eper és egyenesen a lépből kipergetett friss méz illatát érezte volna. amikor Loki habozott. annyira különbözött a fagyos Vadászistennőtől. A varázsgyümölcs őrzője. A legendák szerint a gyümölcs aranyalma volt.Edd meg! – szólt rá Szkádi. mint a Szent Sír tüze.Helyes – mondta Szkádi.Figyellek – mosolyodott el Szkádi. majd elkerekedett a szeme.109 2 Még többen akarják majd a véremet venni. . . . – Semmit. és ahogy a mosolygó asszony felé tartott.Kicsoda? Én?! . Korábban egyre halványult. bár átható illata a maroknyi összepöndörödött levél mögül – még a barlang fagyos levegőjében is .Én? – fintorodott el Loki. – Sasszemmel. úgy érezte. lágy és aranyló. . de az a darab. aki kilépett az Alvók Terméből. mondta Loki. Szkádi kicsit hátramaradt. mint tejszín a gránittól. a Bőség zöld rúnája fénylett a homlokán. bár Maddy nem szívesen hagyta Félszeműt kiszolgáltatja a Vadászistennő kényénekkedvének. Loki bólintott. de a második asszony. – A Gyógyító. . hosszú hajában virágok ragyogta. Egy pillanatig semmi sem történt. Idun Lokira hunyorgott.Igen? .Idun – felelte Loki. .zöldellő nyarat és hamvas szüreti hónapot idézett. de most zizegett a páratlan energiától. Azonnali volt a hatás. aztán Maddy észrevette. . levelek borították. de gyorsan. Loki is ráismert. hogy becsapták (márpedig a dolog elkerülhetetlennek tűnt). Egy óra volt az út a völgyön át. különben nem kapsz almát! Idun. Szárny nélkül semmi értelme sem lett volna. Loki – kissé elégedetlenkedve – így is tett.Ha valami trükkel próbálkoznál… . mint egy gyermek.

ha békén hagyod. – Pompás lenne. sem veszélyt. Idun úgy követte a barlangokban. Maddy mégis okosabbnak tartotta. Idun nem sokat segített. magában dudorászva. és szemügyre vette. kedvesem. és rögtön eldöntötte. és miközben minden szemszögből megvizsgálta. Maddy előtt nyilvánvaló volt. A színjele tengerkék volt. . Nyugtalankodás helyett inkább az Alvókra összpontosított. A második Alvó Njördre hasonlított. És hogy bizonyosodhat meg arról. egyre erősebbé vált benne a meggyőződés. bozontos hajú férfi volt. – Az én hibám. a szivárványhíd éber őre: csillogó kék szeme még a jég alatt is tágra nyitva. ami mintha szorosan kapcsolódó pikkelyekből készült volna. Maddy kínos érzéssel ment el mellette. hogy bármi hatalma van is Idunnak. és valószínűleg nem érezne együtt azzal. de semmire sem ment volna vele. A házasságuk kibékíthetetlen ellentéteiknek köszönhetően megromlott. – Fel kell ébresztenem még egy Alvót. Idun szórakozottan elmosolyodott. hogy egy újabb Alvó felébresztésével nem ront-e a helyzeten? Nehéz szívvel. Maddynek az is feltűnt. a Tenger istene. Njörd volt. és nagy. Én vittem el a Suttogót… Ideun egy jégtömbön ücsörgött. . nem érne időben a faluba. és halvány szorongás suhant át az arcán. a Látók hírnöke. és magában énekelt. a mellkasára Madr rúnáját rajzolták. amit a Tenger istenénél nem tapasztalt. és az AEsirekhez. De Maddy nem nyugodott meg. Logr rúnáját viselte a tunikája alatt. Maddy nem is egyszer tekintett szorongva a fejük felett csüngő jégcsapláncolatokra. szenvedélyes éberséggel tekintett rá. ezt elégségesnek érzi Maddy megnyugtatására. az eredeti Vanirok egyike. hogy Aranyfogú Heimdall fekszik előtte. Az ismert mesékből tudta. Ő is harcos volt. próbálva eldönteni. ha nem keveri bele Njördöt a kialakult helyzetbe. mint egy eltévedt gyermek. és tudta.Az öreg varázslót? – kérdezte. Szkádi a Vadászistennő egykori férje. bár Maddy melegséget érzett áradni belőle. Nem kaptunk tőle mást. Mint a régi szép időkben! Maddy arra gondolt. de nem érzett sem unszolást. és Maddy egy ideig ide-oda járt közöttük. . a mozdulatlanul csillogó rúnák szoros hálója alatt. hogy nem ébreszti fel. A hétből már csak öten maradtak – négy férfi és egy nő -. melyiküket válassza. azután ismét énekelni kezdett. a jég egy pillanatra megolvadt. és a nyomában jégvirágokká. aki megpróbál neki segíteni. és a nyakában kis távcső lógott. hogy bárhogy is sietne. ki lehet. és úgy látszott. akinek úgy kunkorodott a szakálla. Viszonylag érdeklődve hallgatta végig Maddy meséjét. vad gyűlölet égett a szívében Loki iránt. formás lábfeje csupasz volt. végül úgy döntött. mint a tenger habja. mérlegelve az előnyeit és a hátrányait. annak a jelen körülmények között nem sok hasznát veszi. hogy ez az egyetlen reménye. rácsodálkozva a fényekre és a színekre. Maddy némi töprengés után jött csak rá. és próbált nem gondolni arra.110 Mint hamarosan kiderült. . hogy bár Heimdall hűséges volt Odinhoz. Szívesen seperte volna ki a barlangból az elemi erejű gondolatrúnával. de nem látott más kiutat. mi történne. és a hátán végigfutott a hideg. ha Idun egy darabig egy helyben állna. Ott feküdtek előtte jégágyukban. mint rossz híreket. kit ébresszen fel. – Jobb. hogy bárhova lépett is. az ujján Bjarkán világító jelével odament a többi Alvóhoz. – Kihúzott egy fésűt a hajából. – Kell lennie valami megoldásnak – mondta. jeges ködkoszorúkká változott. a Vanirokra jellemzően világos bőre és szőke haja volt.Odin majd kitalál valamit – jegyezte meg. Az első egy erős testalkatú. hogy a régi szép idők felelevenítésére van most legkevésbé szükségük. a hangja édes illatként tekergőzött a hideg levegőben. A kérdés csak az volt. Egyetlen megoldás maradt. A Suttogó nevének említésekor elhallgatott.Nincs más választásom – jelentette ki végül. Félszemű leírásai alapján Maddy könnyen ráismert.

Maddy gyorsan felidézte. Szelídnek tűnt (Maddy főként dalok és versek bajnokaként emlékezett rá). Az utolsó Alvó.) . a szeme ismét összeszűkült. aztán megrántotta. homlokán Fé rúnája csillogott. – ez az egyetlen köntösöm. a tündékhez. és biztos a többi Vanir lelkes lesz és készséges. itt is türelmetlenül pezsgett. Egy pillanattal később a köntös már Maddy kezében volt: fortélyok és tollak szövedéke. de rögtön megdobogtatta a szívét. susogó melegét. őt szívesen választotta volna. A rúnák is ismerősnek tűntek: gyorsan lángra lobbantak az ujjai alatt. a varázsigék dölyfös fénnyel csillantak fel. . Freyja figyelmesen hallgatta. a szemét törölgette és finoman ásított egyet. Nem szakíthatod el. Freyja gyönyörűen és közönyösen aludta tovább az álmát. Freyja. könnyű. a közvetlen közelében feküdt – oly közel. A jég ezúttal nem robbant fel. kék szeme kitágult. mint Idun vagy Szkádi? Szkádi természetesen csak házassága révén tartozik a Vanirok közé. Szkádi ébredését. amikor befejezte. és az Alvó nedvesen. nyugtalanító szépség. hogy vannak bizonyos … ügyeim… Lokival. . de tudta. Vajon fel merje-e ébreszteni? Biztos lehet-e abban. magas férfi. Maddy leseperte kezével a felgyűlt havat az utolsó Alvó arcáról. hogy Bragi sem táplál barátságot Loki iránt. de sértetlenül feküdt a földön.Figyelmeztetlek – mondta Freyja mereven -. (Maddy agyán átfutott. vajon van-e valaki a Kilenc Világban. mire is emlékszik Freyjáról. de amint Maddy kiejtette a száján Loki nevét. Frey és Freyja fekszenek előtte. és egy törött kard hevert mellette. Freyja bíráló tekintettel mérte végig Maddyt. a Suttogót és az Igét. A vágy istennője. hogy Szkádi ébredt fel elsőként. hosszú haja is aranyosan csillogott. hanem elolvadt. mint a pehely. hogy akár meg is érinthették volna egymást -. a sólyomköntösű … Á. hogy Njörd ikergyermekei. . díszes hajviselete drágakövektől csillogott. a vizsgálóbírót. Maddy – amilyen gyorsan csak tudta – elmagyarázta Félszemű elfogását.111 A harmadik Bragi volt. és Maddy azonnal tudta. nyakában csavart aranylánc lógott. a fejét virágkoszorú ékesítette. és valójában az északi déróriások vad népéből való. feszengtek a kötések. mint egy májusfa színes szalagjait. . és semmit sem árult el. A vállára terítette. Bámulatosan hasonlított a mellette fekvő férfihoz. A negyedik Alvó aranypáncélt viselt. és érezte a bőrén a tollak pompás. és nem akarta elmagyarázni Loki vagy a maga szerepét ebben az igencsak nyakatekert történetben. ez az! Maddyben hirtelen feltámadt a remény. Idun férje. egy ragyogó. akikkel az istenek könnyen felborítható békében éltek. Megcsillant előtte – nem sok. hogy megmentse a tábornokát. amelyen még a jégen át is megcsillant a fény. színek és fények lobbantak fel. csak egy pici -. akik a Suttogó idején csatlakoztak apjukkal együtt a Látókhoz. . Maddy egy kézzel nyúlt utánuk: úgy ragadta meg őket. majd a következő percben a köntös elkezdett az alakjához idomulni.Ki vagy? – kérdezte. A háló.Kérlek! – esdekelt Freyjának. – Add kölcsön a köpenyedet! Nem arra kérlek. hogy tarts velem. Fé ékesítette őt is.Nagyon vigyázok rá. akinek a kezén Sól jele égett. Balszerencse.Ajánlom is. amelyet alkottak. akinek nincsenek elintézetlen ügyei Lokival. és az egész háló nagy recsegéssel-ropogással bomlott ki. a szeszélyes. hogy Freyja – vagy bármelyik Vanir – többet segít.

a hindarfelli hágón párosan kanyargó út. Hogyan?. tollak nőttek a karján és a vállán. sört iszik. Malbryban még égett egy-két lámpa. Azután eszébe jutott. és úgy röppent ki rajta az éjszakába. . ez a szabadság!. És Félszemű? Mit csinálhat? Alszik? Vagy szenved? Reménykedi? Fél? Hálás lesz. A testvére álomtalan álomban hever deszkaágyán. Bolond Nan Fey a kunyhójában ül.Majdcsak sikerül – nyugtatta Freyja. A levegő! Alatta úgy terült el a völgy. Ó. Boldogító volt. és a repülés öröme. Másodpercek leforgása alatt megnyúltak az izmai. – És ha le akarod vetni. felszabadultsága úgy magával ragadta. és páni rémület fogta el a zárt tértől. akik Malbry felé suhantak. a csontjaiba. akár egy kilőtt nyílvessző. és a tábortüzet füstje úgy lebegett a földek felett. és közelebb hajolt. ahogy fájdalommentesen behatoltak a bőre alá. a hold szemkápráztató. Az ég csupa csillag volt. Maddy érezte őket. elég fordítva Naudírt vetned …. Gyötrelmesen sokáig verdesett. míg hozzászokott új szárnyaihoz. majd gyökeret eresztettek. mint egy zászló. hogy ki tudja. és egyben ijesztő. és nagy erőfeszítéssel úrrá lett az izgalmán. készségesen együttműködik-e? És ha igen. Végül rátalált a kürtőre. ahogy kiáltozva száguld a megvilágított égen. – De feltétlen hozd vissza! Beletelt pár percbe. kivel? . miért is van itt.112 A köpeny ugyanis maga volt az eleven varázslat. hogy szemügyre vegye az eredményt. gondolta. és egészen mássá alakították át. ezerszer élesebb lett a látása. Élesebb látásával ki is vette az előtte mintegy mérföldnyire szálló sast és sólymot – Szkádit és Lokit -. és az eget figyeli. meddig csak élvezte. A fények között valahol az apja lámpája is ég: ébren van. vagy dühös. mint egy ezüsttel hímzett falikárpit: a gleccser. de csak éles madárrikoltás tört fel a torkából. és a macskáival beszélget. Rúnák és kötések szőtték át. Meglepetten nyitotta ki a száját. Egész jól áll – jegyezte meg Freyja.Tessék. zavarba ejtette a megváltozott perspektíva. kérdezte gondolatban Maddy. . világos fürtjeit csipke főkötővel kötötte le. Alattuk a mezők lassan az Aratási hónap sárgájáról az Év Vége barnájába fordultak. hogy rosszul intézte a dolgokat? És ami a legfontosabb. ha meglátja.

113

3

Éjfél. A lehetősek órája. A templomtorony harangja elütötte az éjfelet, majd egy perccel később ismét éjfélt ütött. A lelkészlak eresze alatti kis szobában a látogatóba érkezett vizsgálóbíró, aki erre a jelre várt, halványan, elégedetten elmosolyodott. A rituálék végbementek. Megfürdött, imádkozott, meditált, böjtölt. Eljött az idő. Éhes volt, de nem kellemetlenül, fáradt, de nem álmos. Ismételten visszautasította Parsonék házi kosztra szóló meghívását, az ebből adódó könnyű szédülésért nagyon is kárpótolta az összpontosítás megújult intenzitása. Az ágyon ott feküdt mellette kinyitva az Igék Könyve. Végre megengedte magának, hogy az idevonatkozó fejezetet elolvassa, amit az ismerős gyönyör és félelem keveréke kísért. A hatalomé, gondolta homályosan. A mámorító, leírhatatlan hatalomé. - Nem az enyém, hanem a tied, ó, Névtelen. – mormolta. – Ne bennem, rajtam keresztül szólalj meg … És már érezte is az ujjhegyén, ahogy a pergamenen áthatolva megvilágosította: a Régi Korok szavakkal ki nem fejezhető bölcsessége, a tudás, a varázserő… Hess, hess, takarodjatok! A vizsgálóbíró egy varázsigével hajtotta el magától a kísértést. Nem az enyém, hanem a tied az Ige hatalma. Így már jobb. A delírium érzése egy kicsit alábbhagyott. Feladata van, méghozzá sürgető: azonosítania kell a Káosz ügynökét, az arcán rúnajelet viselő félszemű férfit. A rúnajel. Még egyszer végiggondolta, és kínos remegés fogta el. Az Igék Könyve szerint erős varázsige, még így, fordítva is, és a Koholmányok Könyvében voltak rigmusok, olyan ódon kifejezésekbe burkolt érthetetlenül homályos versek, amelyeknek képtelen volt kihámozni a jelentését, pedig valami sötét, veszélyes kapcsolatra utaltak. Jele szerint ismeréd majd fel. Igen. Ez volt a válaszút. Ha a vizsgálóbíró befejezte volna a tanulmányait, és még legalább tíz évig az Egyetemes Városban maradt volna, akkor talán bízott volna a megérzéseiben. Így azonban még sok tekintetben újoncnak számított. Újonc volt, egyedül volt, és ha Raedo azt jelenti, amire gondol, akkor nagy szüksége van a magiszterei segítségére, mégpedig azonnal. Az Egyetemes Városig lovagló futárnak hetekbe telne segítséget hozni. Ezalatt pedig a külvilági visszanyerheti az erejét, és kapcsolatba léphet a szolgáival. A vizsgálóbíró eddig mégis várakozó álláspontra helyezkedett. Az Igék Könyvét nem lehet bármikor könnyedén felhasználni, és a legnagyobb erejű varázsigék – kötések, idézések és végrehajtások – különösen korlátozottak. Még inkább korlátozott az Egyesülés, vagyis azon varázsigék sora, amelyek segítségével nagy szükség esetén a Rend egy tagja üzenhet a többieknek. Erőteljes rituálé volt, az elmék és a tudás összefonódása; magával a Névtelennel felvett szellemi kapcsolat. De azt is tudta, hogy az Egyesülés veszélyes dolog. Volt, aki azt állította, hogy a hozzá folyamodót megfosztja a józan eszétől, mások olyan boldogságot emlegettek, amit lehetetlen leírni. A vizsgálóbíró még sosem használta. Nem is volt szüksége rá, de úgy vélte, most talán kénytelen lesz megtenni. A tekintete ismét visszasiklott az Igék Könyvére, amely most az első fejezetnél volt kinyitva, a Megidézéseknél. Az első oldalon egy varázsige állt, közvetlen alatta a névsor. A vizsgálóbíró elolvasta: Akinek a nevét tudjuk, megszelídítjük.

114 Tovább olvasott. Tizenöt perccel később döntésre jutott. Nem halogathatta tovább: bármi veszély fenyegeti az elméjét vagy a személyét, kénytelen Kapcsolatot teremteni a Renddel. Részben sajnálta, hisz e percben még csak az övé volt a külvilági, és ha belevonja a Rendet, elveszti ezt a függetlenséget, ám ugyanakkor áldott megkönnyebbülést is érzett. Hadd vegye kézbe más a kezdeményezést! – gondolta. Döntsön más! Természetesen továbbra is megvolt az esélye annak, hogy tévedett a jeleket illetően. De még az is megkönnyebbülés lenne. Inkább elviseli társai csipkelődését, mint azt, hogy tapasztalatlan ujjai közül kicsúszik az ellenség. Tekintetét a Könyvre függesztette: pontosan be kell tartania az előírásokat, emlékeztette magát. Az Egyesülés alatt az elméje kitárulkozik, és biztos akart lenni abban, hogy nem szennyezi be elbizakodottság. Tíz percbe telt, hogy elérje a kívánt nyugalmi állapotot, és újabb öt percbe, hogy összeszedjen annyi bátorságot, hogy kimondja az Igét. Ós rúnája kimondhatatlan ideig remegett; az átható zengésű, hallhatatlan hang belevágott a sötétségbe. A völgyben a kutyák hegyezni kezdték a fülüket, az alvók felriadtak, a fákról lehullottak a megmaradt levelek, és a kisebb állatok lyukakba és fészkekbe bújtak. Maddy érezte a légörvényben, mely megfordította és átbucskáztatta a levegőben. Loki egy feketébb sötétség hullámaként érzékelte, ami átlibbent a föld felett. Szkádi se nem hallotta, se nem látta, mert a figyelme csakis az előtte szálló kis sólyomra irányult. A vizsgálóbíró egy pillanatra megérezte a jelenlétüket. Abban a másodpercben mindenütt volt egyszerre: repült a levegőben, mászott a földön, rab volt a fogdában, és a Domb alatt eltemetve. Iszonyatos erő hullámzott át rajta, mely meglepte és elborzasztotta. Elméje messzebbre nyúlt, megérintette a Világvégét, a rá váró elmék kusza szövedékét; egyszer csak ott termett, kapcsolatba lépett és szavak nélkül társalgott a Rend minden tagjával. Rövid ideig elmék zűrzavarában kavargott, mintha egy nagy tömegben mindenki egyszerre beszélt volna. A vizsgálóbíró igyekezett fenntartani a kapcsolatot, küzdött, hogy az elméjét túl ne terheljék. Azután lassanként néhány jól megkülönböztethető hangot is ki tudott már venni, egy-egy magiszterét, professzorét. A Tizenkettek Tanácsáét, a Rendet képviselő testületét, ahol döntéseket hoztak, és az értesüléseket válogatták. Majd hirtelen csend lett. És a vizsgálóbíró csak egyetlen hangot hallott, amely valódi nevén szólította. Elias Rede, mondta ki dallamos hangon. A vizsgálóbíró döbbenten szívta be a levegőt. Negyven éve nem hallotta a nevét, amiről – mint a többi segéd – régen lemondott, hogy a Renden belül megőrizze biztonságát és névtelenségét. Gyakorlati megfontolásokból egy számot kapott helyette – a 4421974-et, amit beavatása alkalmával a karjába bélyegeztek. Megmagyarázhatatlan félelemmel töltötte el, hogy ennyi idő után a nevét hallotta. Kiszolgáltatottnak, magányosnak, végtelenül sebezhetőnek érezte magát, egy mérhetetlenül felette álló elme fürkésző tekintete előtt lemeztelenítve. Hallak, magiszter, gondolta, és ellenállt a vágynak, hogy elfusson és elrejtőzzön. A Hang – amely nem volt egészen hang, inkább egyfajta megvilágosodás, mely egyenesen titkos énjébe világított – halkan kuncogott. Akkor mondd el, mit látsz, utasította a Hang, és a vizsgálóbíró hirtelen rettenetes, kínzó nyomást érzett, mintha valaki az agyában lapozgatna. Nem fájt, mégis gyötrelmes volt. Titkok kerültek felszínre, gyarlóságokra derült fény, régi emlékek bukkantak elő, hogy a könyörtelen fényben összezsugorodjanak. Lehetetlen volt ellenállni ennek a tüzetes vizsgálatnak; Elias Rede lemondott a lelkéről, az utolsó morzsáig odaadta az emlékeit, becsvágyát, bűnös gyönyöreit, kis lázadozásait, gondolatait.

115 Kiürült, és zavartan zokogott. Egyszerre csak újabb borzalom tudatára ébredt: az egész Rend őt figyelte, és osztozott vele a megpróbáltatásban. A segédek, professzorok, magiszterek, a legjelentéktelenebb szolgák is. Mind jelen voltak abban a pillanatban mind ítélkeztek felette. Megállt az idő. Nyomorúsága mélyén is tudott a vitáról, ami a Világvége termeiben folyt. Hangok bömböltek mellette, izgatottan a magasba csaptak, de őt mindez közömbösen hagyta. El akart bújni, meg akart halni, mélyen eltemetkezni a földben, hogy soha ne találjanak rá. De a Hang még nem végzett Elias Rede-del. Most az utolsó néhány órát lapozta át, kíméletlen aprólékossággal nézve végig a Dombon történteket, a lelkész megérkezését és a külvilági elfogását – erre kivált nagy figyelmet fordított -, átrostált és ellenőrzött minden részletet, minden szót mérlegre tett, amit az idegen kimondott. Még többet, sürgette. A vizsgálóbíró megingott. Magiszter … én… Még, Elias! Mondj még többet! Kérlek, magiszter! Mindent elmondtam! Nem, Elias. Ennél többet is látsz. És akkor döbbent rá, hogy így van: mintha az elméjében kinyílt volna egy szem, mely a világ mögé látott, a fények és a színek mesés birodalmába. A szeme elkerekedett. Jaj!, kiáltott fel hangtalanul. Alaposan figyeld meg, Elias, és mondd el, mit látsz. Kinyilatkoztatás volt. Elfeledkezett gyötrelméről, és mohón itta be a látottakat. Körülötte mindennek élete volt: a fák mögött, a házak mögött színjelek. Még a keze is hüvelyk- és mutatóujja hegyének összeérintése ragyogó nyomot hagyott, ami világított a sötétben. Még az Égi Fellegvár sem lehet ilyen szép, mint ez … Elég a szájtátásból, és nézz ki! Bocsáss meg, magiszter, én… Azt mondtam, nézz ki! Kinyitotta az ablakot, és kihajolt, majd ismét a két ujja alkotta körön nézett át. Az éjszakát is minták szabdalták, számtalan szín elhalványuló nyomai, többségük alig volt kivehető, de némelyik úgy keresztezte az eget, mint egy fénylő üstökös. A fogda felett káprázatos ragyogást látott: jégmadárkék nyomot, mely szikrákat hányt a csillagos égre. Elias Rede abban a pillanatban végre ráismert a heges arcú férfira, és saját arcát remegő tenyerébe rejtette. Jól van, Elias, mondta a Hang. A Névtelen köszönetet mond a munkádért. A kapcsolat elhalványult, a hangok tömege fékezhetetlenül csapott fel, ahogy a hang egyre távolabbról csengett. Elias Rede úgy érezte, hogy az elméje görcsbe rándult: az Egyesülés a végéhez közeledett. A látomások, a csodák továbbra is megmaradtak, bár kissé elhomályosultak, mintha azzal, hogy egyszer megpillantotta őket, örökre bevésődtek volna az elméjébe. Adomány, hallotta a Hangot. A hűséges szolgálatért. A vizsgálóbíróval megfordult a világ. Most, hogy az elméjét többé-kevésbé visszakapta, kezdte felfogni, milyen mérhetetlen kitüntetésben volt része. Adomány, magától a Névtelentől, gondolta…

116

Ó, Névtelen, mit kell tennem? Kiáltott fel. A Névtelen – szavak nélkül – elmondta neki. Amikor a templom órája fél egyet ütött, Elias Rede – a 4421974-es vizsgálóbíró – Parsonék vendégszobájának padlóján feküdt, a karjaiba temette a fejét, és remegett, zokogott halálos rémületében és örömében.

117

4

A fogdában ezalatt csend és nyugalom honolt. A szolgálatot teljesítő két őr az ajtóban állt, de a kemence formájú épületből a vizsgálóbíró kora esti távozása óta nem szűrődött ki hang. Az őröknek – Dorian Scattergoodnak a Kovács Őrhelyéről és Tyas Millernek Malbry falvából – egyébként nagyon szigorú és határozott utasításokat hagytak. Nat Parson szerint a külvilági két, csaknem halálos kimenetelű támadásért felelős, és keményen figyelmeztették őket, nehogy lanyhuljon a figyelmük. Nem mintha a rab harcosnak látszott volna, de még ha az volt is, a vizsgálóbíró kezét-lábát béklyóba verette, az ujjait összekötötte, és keményen kipeckeltette a száját, nehogy meg tudjon szólalni. Dorian Scattergood ezt az utóbbi intézkedést egy kicsit túlzásnak érezte – végtére is szegény embernek valahogy lélegeznie is kellene! -, de Dorian csak egy őr volt, amint erre Nat Parson is emlékeztette, akit nem azért fizettek, hogy kérdéseket tegyen fel. Dorian máskor talán rögtön felhívta volna Nat Parson figyelmét arra, hogy egyáltalán nem kap fizetséget, de az Egyetemes Városból érkezett vizsgálóbíró jelenléte óvatosságra intette, ezért egyetlen szó nélkül tért vissza az őrhelyére, és ez nem tette boldoggá. A Scattergood család komoly befolyással bírt a völgyben, és Doriannak nem volt ínyére, hogy parancsolgatnak neki. Talán ezért is döntött úgy, hogy amikor a templomtorony órája éjfélt ütött, hogy ellenőrzi a foglyot, noha az ellenkezőjére kapott parancsot. Amikor belépett a fogdába, a rabot még ébren találta, ami nem is volt meglepő, hiszen hogy aludhat bárki is ebben a pozitúrában? A fáklya fényénél csillogott a szeme, kifejezéstelen arca nyúzottnak tűnt. Dorian Scattergood derék ember volt. Foglalkozására nézve disznókat tenyésztett, és mindenekfelett a nyugodt életet részesítette előnyben; utált mindenféle kellemetlenséget. Dorian tulajdonképpen Adam nagybátyja volt, de nem sok hasonlóság volt közte és a család többi tagja között, ugyanis inkább a maga dolgával törődött, és hagyta, hogy más is ezt tegye. Néhány éve kiköltözött a Kovács Őrhelyére, és elhagyta Malbryt, Nat Parsont és a Scattergoodokat. Az anyján kívül senki sem sejtette, hogy neki is varázsrúna van a jobb karján: Thuris, a Tüske rontott rúnája, amit az anyja – nem lévén más ötlete – egy tüzes vassal és némi korommal igyekezett annak idején eltüntetni, és bár sosem mutatta természetfeletti erő jelét, a völgyben szabadgondolkodónak és kétkedőnek tartották. Nem meglepő tehát, hogy nem lopta be magát Nat Parson szívébe. Kettejük között egyre nőtt a feszültség, mígnem tíz éve Nat rájött, hogy Dorian egyik emséje, Fekete Nell, egy pompás tenyészdisznó, aki rontott rúnával és harapós természettel született, megette frissen ellett malacait. Olykor megesik az ilyesmi – a frissen ellő emsék furcsán viselkednek, és az öreg Nelly mindig is heves vérmérsékletű volt -, de a lelkész nagy feneket kerített a dolognak; a Törvényre még a püspököt is elhívta, és gyakorlatilag arra célozgatott, hogy Dorian lelkét természet ellen elkövetett sötét bűnök terhelik. Dorian üzletileg megsínylette az esetet – mi több, a völgyben még mindig akadtak, akik nem vásároltak tőle -, és ez igen bizalmatlanná tette a lelkész iránt. Persze Odin szerencséjére, mert ez azt jelentette, hogy a falubeliek közül Dorian hajlott leginkább arra, hogy megszegje a lelkész parancsait. Dorian alaposabban szemügyre vette a foglyot, aki elég ártalmatlannak tűnt. A pecek biztos fájhatott neki, hiszen a fogai közé erőltették, és egy szíjjal kötötték oda. Vajon Nat miért

–Kap levegőt? – kérdezte. – Mi baj származhat belőle? Dorian Matt Law-ra és Jan Goodchildre gondolt. A lélegzetvétele zihálva tört fel a pecek mögül. – Gondolom. és még ha erősebb lett is volna. akkor sem rajzolhatta volna a levegőbe a Régi Írás rúnáit a szíjjal lekötött ujjai miatt. jólesne egy korty. Újra próbálkozott. de gyöngére sikerült. nem kap rendesen levegőt. A varázsereje még gyönge volt. Dorian vetett egy pillantást a háta mögé.Csak pár percre – könyörgött Odin. A szíj merev volt. és ha ilyen tempóban halad. de a parancs szerint kell cselekednem. és a szája annyira fájt. Fél egy volt. . A fogda előtt Tyas Miller nyugtalankodni kezdett. Dorian úgy gondolta. lesett az álla.Ha tehetném.Maradj kint. egy tucatnyi varázsigét is el kell mondania. gondolta. Érted? . – Figyelmeztetlek. Dorian meglazította. Mégis megpróbálkozott vele. Nem több. . – Csal bólintson. amit a lelkész mondott. hogy egyáltalán felpeckelje a fogoly száját? Valószínűleg egyszerűen csak aljasságból. Odin a következő harminc percbe n csaknem teljes csendben dolgozott. – Azt mondta… . A torka a víz ellenére is kiszáradt. de mintha a bal kezén meglazult volna a szíj.Rendben van – egyezett bele Dorian. és már dugom is vissza! Odin ránézett. „ Naudr gerer naeppa koste Noktan kaelr i froste” Talán csak a képzelete játszott vele. nem raknám vissza éjszakára – mondta Dorian a pillantását látva -. és azt. akinek vérzett a szája. már ha marad rá ideje. nemhogy egy embert. Tyas bekukkantott a helyiségbe. – Őrködnöd kellene! . de egy kukkot sem szólt. A fogoly bólintott. tűnődött Dorian. ahogy acélpengeként vágott bele a húsba. hogy ne menjünk a közelébe – tiltakozott . és figyeld az utat! Egy szempillantás alatt végzek. . – Mi baj? – sziszegte. és a fogoly szájához tartotta. – Elővett egy flaskát a zsebéből. . de a szemét nem vette le a Dorian kezében levő pecekről. hogy nehezére esett a beszéd. –A lelkész meghagyta. hogy kivegye a pecket a fogoly szájából. Dorian bólintott. A külvilági ivott. Még az ujjait is leszíjazták. amelyekhez kevés bűbáj is elég. ám még így sem volt könnyű dolga. ha igen. az ajtónál őrködő Tyrasra.118 tartotta szükségesnek. és jövök – felelte Dorian. A fickót szorosan gúzsba kötötték. Utána talán kísérletet tehet egy komoly varázslatra. gondolta. A felét sem hitte annak. de Tyas Miller a saját szemével látta a gondolatkardot. – Egy szót se! – parancsolt rá. és odahajolt.A lelkész sok mindent mond – vágott vissza Dorian. és bírja varázserővel is. – Azt hiszem. – Gyere már – sürgette. Jól érzi magát? – kérdezte a fogolytól. Csakhogy nem eléggé. és elbizonytalanodott. hogy akár egyetlen ujját kiszabadítsa. A fordított Naudír meglazította volna a kötelékeit. – Fél óra. és még szikrát is alig csiholt. még egy igáslovat sem kínozna ilyen zablával. Kicsit közelebb húzódott.Kérem! – esdekelt Odin. te fickó: egy szó. majd óvatosan kihúzta a pecket a rab fogai közül. Lejárt az ideje. Odin érthető módon egy szót sem szólt. kicserepesedett szájával igyekezett megformálni a szavakat. – Nem is szabadna bent lenned! Amikor meglátta Doriant. Inkább a kimondható kisebb varázsigékre összpontosított. . és ha az őr… A toronyóra ütött.Egy pillanat.

már kétszer is végezhetett volna vele. kissé esetlenül leszállt az elhagyatott templomudvarra. Szkádit csak addig tarthatja féken. egy malbryi tetőfedő. Maddy rögtön ráismert az egyikre: Audun Briggs volt. a járásuk bizonytalan volt. A templom sötét volt. Az eresz alatt csak egy lámpa égett.119 5 Időközben nem egészen egymérföldnyire Maddy lassan beérte a sast és a sólymot. mégsem tette. te! -. mire a másikat is felismerte: az apja volt az. a kovács. Maddy nem akarta. az apjának lesz annyi esze. Másutt nyugalom és csend honolt. a sas elfogja. a látókörükön kívül. Senkit sem látott a közelben. . Mrs. Maddy meredeken csapott le a magasból. hogy akár az apja. a másik meg mintha benézett volna. Nagy nehezen rátalált az ösvényre – sajnálta elvesztett. Csak abban reménykedett. amikor a szikrák pattogni kezdenek. Magasan felettük szállt. sem szokatlan nyüzsgés nyomát. de jó néhány pillanatba beletelt. de tovább repült. Maddy összecsavarta. Malbry széle felé közeledett. elmondott egy varázsigét. hamar utána veti magát. Az égen. de még mindig magasan szárnyalt. Enyhén jobbra kanyarodott. de ez sem tűnt valószínűnek. és Loki engedelmesen alábukott. Ha megpróbál elszökni. Így legalább szert tesz egy kis előnyre. a templom közelében álló zömök kis épületet. Az egyik őr előtte strázsált. A tollköpenytől egészen könnyen megszabadult. de soron következő problémájára sehogyan sem talált megoldást. tőle ugyan mennyi kegyelmet remélhet? Még ha sikerülne is elmenekülnie – mondjuk dulakodás közben vagy talán a nagy felfordulásban -. A repülés alatt eszeveszetten törte a fejét. gondolta ereszkedés közben. Ha marad. Körülnézett. míg rá nem jön. a sólyomköpeny alatt Maddyn rajta maradt a ruhája. akár bárki a faluból a közelben legyen. hogy ne üsse bele az orrát. hogy nem vették észre. A templomot nézte ki magának: zömök tornya mögé suhant. Nem valami kecsegtető. akiknek egyáltalán nincs okuk őt szeretni. gondolta elégedetten. és vadászsólyomszemével fürkészte a tájat. és az övébe tűrte. vajon meddig bírná? Ha Odin megszökik. hacsak… A sas éles. és a köpeny a földre is hullott. Nem egészen száz yarddal előtte a sólyom és a sas ereszkedni kezdtek. Az egyetlen reménye. hogy ha kitör a zűrzavar. Helyes. és emelt hangon beszélgettek. Látta a fogdát. Eljött az idő. Igaz. Malbry felett Loki ideje is fogytán volt. és csak egy lámpás égett odabent. Megrázta magát. Helyes. és hangtalanul futni kezdett a falu főtere felé. és meg mert volna esküdni rá. Ami a Tábornokot illeti. a lelkészlak is. egy vagy két ellenségével kell szembenéznie. Csak ketten vannak. A többiektől eltérően. Jól van. Ki tudja. gondolta. és a karmaival széttépi. ahogy tudta. akik alakot váltottak. mely most. majd gyors szárnycsapásokkal. mit jelent ez. Nem látta sem fegyveresek. Nem késlekedhetett. éjszakai madárlátását -. hogy a Maddy nevű lány mellé áll. Ha pedig nem ő. A kocsma mögötti utcában két kései mulatozó ballagott hazafelé. Scattergood bizonyára egy újabb szegény párával takaríttatott. hogy a toronyóra elütötte a felet. figyelmeztető kiáltást hallatott mögötte – Siess már. hát a Vanirok. A Hét Alvó bezárt már. Maddy megdöbbent. hogy megint hazudott. néptelen volt.

hogy Elias Rede. Zsarnoki. Újabb démonok. Erős volt. amitől elakadt a lélegzete.Későre jár – mondta viszonylag udvariasan. Örömmel látta. . A másik – ha jól emlékezett a nevére. Valahogy a színei sem tűntek helyénvalónak: mintha ideges volna. majd végül sárbarnára váltottak. A felismerés azonban nem bosszantotta. hogy az ilyenek ellenszenvvel viseltetnek a Renddel szemben. a jelentéktelenség érzését és a tudatot. amikor kilépett a hideg levegőre. gondolta a megvilágított égre feltekintve. és Dorian Scattergoodnak hála meglephette a vizsgálóbírót. és a kulcsért nyúlt. Az ideges őrön megkönnyebbülés látszott. Odin felnézett. – Ma éjjel már nem lesz szükségem magukra. és egy neheztelő.Úgy gondoltam … . és két ujjával varázskört írt le. Ennyi ugyan még nem volt elég. – Mit képzel magáról. hogy kiszabaduljon. Már el is felejtette az Egyesülés gyötrelmeit. A maga idejében elég sok bugrissal bánt el. – El az utamból … fickó! – sziszegte. Újabb démonok. de a jobb kezét megbénító szíjakat megigézve. hogy az őr nem ideges. Pár perccel később el is érte a fogdát. eltűnt az éjszakában. és tisztában volt vele. és kapkodó tisztelgés után azonnal távozott. Két fénycsík – egy ibolya és egy jégkék – hullócsillagként száguldott Marlbry felé. hogy fickónak hív? A vizsgálóbíró tett egy lépést felé. . ahogy eleinte gondolta. vagy máskülönben a 4421974-es számú vizsgálóbíró a kelleténél eggyel többször mondta ki ezt a szót. bár egyikük – mintha a rosszallásától tartana – szorongva pillantott rá. Mindkét őr megrázta a fejét. hogy az őrök még éberek. és rádöbbent. Vajon hogy őrzi meg a józan eszét? Egy kicsit megroggyant a térde újdonsült látásának súlya alatt. Jobb. és farkasszemet nézett vele. Hát ezt látja a Névtelen!. . majd elmosolyodott. hanem dühös. de tudok a magam fejével gondolkodni – vetette oda foghegyről a vizsgálóbíró. .Akkor elmehettek – parancsolt rájuk. ha sietek. de kezdetnek megtette. amikor az őr színei dühödt vörösről bizonytalan narancsra. Fogalma sem volt arról. fickó. . .120 6 Az éjszaka titkos csillagoktól lángolt.És? – kérdezte a vizsgálóbíró. hogy megkérdőjelezzék a döntéseit. amikor kinyílt az ajtó. A vizsgálóbíró vállat vont. gondolta. de a kijelentése inkább kérdésnek hangzott.Köszönöm. és erősebben szorította a Jó Könyvet keskeny mellkasához.Fickó?! – csattant fel Dorian. hogy Dorian színei váratlanul elmélyülnek. és két ujja varázskörén át meglátta ezernyi jövés-menés fénynyomait.kezdte Dorian. Távol állt még attól. vagy valamin törné a fejét. legrejtettebb zuga is egy nála mérhetetlenül erősebb lény fesztelen vizsgálódásának van kitéve … Most ugyanis nagyszerűen érezte magát. A paraszt lesütötte a szemét.Történt valami? – kérdezte éles hangon. . A vizsgálóbíró ezt gondolta magában. Ezen át látta. lopott pillantást vetve maga mögé. Azután megpillantott valamit. szorgos matatással már három ujját sikerült kiszabadítania. motyogott valami köznapi frázist. . aki nem szokott hozzá. gondolta. A vizsgálóbíró merészen. a Jó Könyvet kényelmesen a hóna alatt szorongatva lépett be. Bugrisok. Scattergoodnak hívták – szívesen téblábolt még a fogda körül. hogy titkos énjének meghitt.

És ismerem a valódi nevedet. hogy a szájából eltávolították a pecket. – az Igék Könyve a Megidézéseknél volt nyitva a kezében. gondolta. és ha elvéti. nem más. hogy az elmúlt harminc évben patkányfogó volt csupán. Odin nem mozdult.Látom. Éles volt azonban. de az ujjai sebesen mozogtak a háta mögött. Odin nem szólt semmit. s apró ívelt pengéje alatt a negyedik ujja.121 Új látásával felfegyverkezve rájött. Bal szeme üres gödrén át Raedo derengett lepkekéken. Tyr rúnája kínos lassúsággal formálódott az ujjai között. kísértetiesen elütött viharvert bőrétől. Ám felfedezte a változást a Félszemű színeiben: a céltudatosság sötétebbre festette. . akkor nem reménykedhet a sikerben. Más szóval a Neveknél. A vizsgálóbíró hunyorított. Nem lesz több patkány. hogy elhárítsa a pörölycsapást. amely csaknem legyőzhetetlenné tette a harcban. Tudta. hogy a vizsgálóbírónak fel sem tűnt. . Odin ökölbe hajlította az ujjait. A férfi arca árnyékban volt. nem próbálkozhat többször. . szeretnél megölni – monda. Néha azonban egy eldobott kő is elég.Ismerlek – mondta halkan a vizsgálóbíró. Talán tervez valamit? . hogy azt képzelte. Nemes feladata emelkedettségétől remegve fordult a foglya felé. a Harcos. ismeri a Névtelen akaratát. Belátta. de ha az Ige erejét vetik be ellene. hogy egyetlen esélye lesz. Az ostoba őr! – gondolta bosszúsan. A mozdulat oly jelentéktelen volt.Tehát nem beszélsz? . és kinyitotta a könyvet. Minden izma megfeszült. . mint mélyen gyökerező. majd a hüvelykujja is kiszabadult. és a középső ujjával gyöngéden megdörgölte a tenyerét. akár szövőasszony a szálat. aki harcosnak hitte magát. de meg sem moccant.mosolyodott el a vizsgálóbíró. hogy megoldom a nyelvedet. Ma kezdődik a háborúm. Tisztában volt azzal. hogy csaknem kimerült a varázsereje. A meglepetés ereje az ő javára billenti a mérleget. hogy amit eddig szánalomnak vélt a lelkében. a színei kimerültségről tanúskodtak. De megjött az esze. miközben a fogoly varázserejének kékje egy hatalmas viharfelhő fényes bíborlilájára változott. egykor olyan hatalmas gondolatkardot ékesített. Talán ha jól tudná időzíteni… A háta mögött a rúnákon mesterkedett. de a vizsgálóbíró rögtön észrevette. értéktelen finnyásság. – Biztosíthatlak. Annyi arrogancia volt benne. most körömnyinél alig nagyobb rúnafény-sarlóvá zsugorodott. de mást nem érzett: a fogoly keze továbbra is hátra volt kötve. Tyr.

és a Jó Könyv oldalait felhasítva a vizsgálóbíró oldalában állt meg. sokkal inkább a lelkes izgalomtól. A gondolattól kissé felkavarodott a gyomra. Bolwerk. hogy megkínozzunk valakit.122 7 Fölényes bátorságra van szükség ahhoz. Unn. és végzett is volna vele. Odin. belevágott a vizsgálóbíró hüvelykujjába. Hialmberi. azután. és elhajította a fordított Naudírt. hogy elhangzottak a végső megidézések. mint egy-egy varázsrúnával megjelölt gebével vagy gyülevész koboldokkal zsúfolt kotorékkal. Herian. A harmadik pedig Nat Parson. bár sajnálatos módon nem olyan mélyen. Most azonban egy emberrel szemben kell használnia az Igét. hogy meg is ölje. aki nem volt harcos. De rátarti kijelentései ellenére sem volt dolga mindeddig magasabb rendű lénnyel. ha vérfolyókon kell átgázolnia. Grim és Gan-glari. Megidézlek. elmélkedett a vizsgálóbíró. a teremtmény fájdalmas tekintetének csaknem emberi megrökönyödésétől. Méltó lesz a bizalomra! Még akkor is. Nincs ez meg mindenkiben. Olyan hatalommal ruházták fel erre a feladatra. Harmadik. Megidézlek. Harminc éve. Odin közelebb nyomult. Harbard. Természetesen tisztában volt a hatásával. hogy nem annyira az undortól. ahogy az Ige működésbe lépett. látta. amire a magiszterek éveken át hiába várnak. Belefúródott. így Odin egy pillanatra fölénybe került. és erejét összeszedve a vizsgálóbíróhoz vágta Tyrt. és hárman be nem rontanak. Thekk. Vijjogva szelte át a levegőt. ám Odin pontosan célzott vele. Thunn. Grimnir. és a vizsgálóbírót a fogda falának lökte. ahogy egyenletes hangon olvasta: Megidézlek. A vizsgálóbíróra vetette magát. Egyúttal kitépte a bal kezét is a kötelékből. Svidri … Odin nem várhatott tovább. A vizsgálóbíró. ám megállapította. a második Jed Smith. Körülötte kezdett formát ölteni az Ige. hogy megszabaduljon a láncaitól. akinek az arca istentelen láztól égett. rémülten felkiáltott. Most azonban jogos örömet érzett. amikor még jelentéktelen segéd volt. Hirtelen mozdulattal előrándotta a háta mögül a kezét. Svidur. A fegyver parányi volt. csupán annyira. . és varázslat híján pusztán fizikai erővel verte ki a kezéből a Könyvet. Akkor még émelygett a teremtmény gyűlöletétől és átkaitól. Bór fia. majd végül. Blindi. hogy bőven megcsapolja a vérét. és nem sokakat jelölnek ki ilyen feladatra. Elérkezett a dicsőség pillanata. Az egyik Audun Briggs volt. ha abban a pillanatban ki nem csapódik a fogda ajtaja.

és a Könyv után tapogatódzott. Odin látta. Oski. Átkát elfojtotta a pecek. és a falhoz szegezte. ami a fogdában zajlott. Önmegtartóztató Uraság? Bár már korántsem olyan fensőbbséges. Úgy világított. de még nem vesztette el az eszméletét. Korábban is látta már: furcsa zöldes szín volt. hogy a lelkész segítségével talpra kecmergő vizsgálóbíró miképpen készül arra. de a kezében már a rúnakorbácsot szorongatta. Loki gyorsan levetette a madáralakját. miközben Jed Smith mindvégig rászegezte a felhúzott íjat. élénk. hogy befejezze a varázsigét. bánatán túl hirtelen ráébredt a mélységes és tagadhatatlan megkönnyebbülésre. Észrevette a lelkészt is a csatlósaival. Erre azonban nem volt szükség. amely őt is leterítette. – Biztos kezekben van.Thund. Halál vagy dicsőség.Megnevezlek. amint a három férfi belépett. amit félbehasított a gondolatvillám. Újfent megkötözve és kipeckelt szájjal nem tehetett mást. egyik kezével a nyilat markolta. ő is csupasz volt. vizsgálóbíró úr – nyugtatta meg a vendégét. valahogy mégis beteges. Atrid. . . és a földön heverő férfihoz futott. Pár másodpercig képtelen volt elmozdulni. Fiolsvinn. hogy a kettő közül melyiktől fél jobban. -Vizsgálóbíró úr! – kiabálta Nat Parson. . Vidur. nézte. hogy ügyet sem vetettek a közeli sövényre letelepedő kicsi barna madárra. Thror. – Kötözzék meg… peckeljék ki a száját … míg felidézem az Igét! Nat Parson oldalvást rápillantott. Hohó. igaz-e. Veratyr … És már Odin is érezte. szóval a vizsgálóbíró most a segítségét kéri? Udvariasan. akaratereje minden cseppjével az Ige ellen feszült. Ösztönösen a harcot választotta. Türelmetlenül félreseperte a lelkészt. A külvilágiban nem maradt erő a harcra. Ygg. és látta. vérét beitta a döngölt padló. mint mindig. Naten enyhe bosszúság futott át. de hiábavalóan igyekezett kirántani. Lássuk hát. hogy keríti be az Ige … . bár mindkettőt annyira lekötötte. amint a vizsgálóbíró mondott – Lejárt az időd -. Hátranézett. véres kezét a hasára szorította. A lábánál nyitva hevert a Jó Könyv. hogy Szkádi is leszállt mellé. – A fogoly! – lihegte. a hasán ütött lyukkal! De azért sietve teljesítette a parancsot: Audun Briggsszel a fogda másik sarkába vonszolták Odint. Ereje egyre fogyott.Kötözzék meg! – lihegte a vizsgálóbíró.123 8 Időközben Loki felfedezte a vizsgálóbíró színjelét a fogda felett. gondolta Loki. Eszébe jutott. Nem tudta biztosan. és dühén. mint a Szent Sír tüze. A vizsgálóbíró sápadt volt. de a Jed Smith íjpuskájából kilőtt nyílvessző egyenesen a vállát fúrta át.

és varázsrúnája természetellenes fénnyel ragyogott.Hadd fogjam – ajánlotta Nat. a Pusztító jelébe kunkorodott. hanem szemmel láthatóan anélkül. amit a jelenlétében először nyitottak ki. . – Áruld el. A szétszakított lapon álló nevek felsorolása kilenc versszakot tett ki. Még nem vették észre. – De vizsgálóbíró. . a vizsgálóbíró mégis szóra bírta. amint figyelte. ép szeme dacosan lángolt. bár az esetek többségében különféle versek és varázsigék előzik meg. pillantását a fogda padlójára szegezte. Két jelet különböztetett meg – Szkádiét és Lokiét -. . és a vizsgálóbíró úgy fésülte és rendezgette a fénylő levegőt. átadta a Könyvet a lelkésznek. színes fényt lát. mely a foglyot és a vizsgálóbírót úgy vette körül. miről is van szó. keze tétován araszolt a nyitott Könyvön. vizs… . és drámai hatást gyakorolt a fogolyra. hogy várhat vallomást a vizsgálóbíró attól. éjszakai levegőből. Maddy érezte. hogy szabadon eressze az Igét. mint az üvegbe zárt pillék. ahogy Bjarkán jeleket csiholt elő a hűs. Most dühös tekintettel összeroskadt. tiltakoznom ke… De a vizsgálóbíró oda sem figyelt. az épület földre terülő széles holdárnyékában a fogda egyetlen ajtajához surrant. és a fejét rázta. hogy valami különös. melyeket a vizsgálóbíró közvetlenül a külvilági elméjéből húzott elő. és ne hazudj! Hol van a Látók Népe? Hol bujkálnak? Hányan vannak? Milyen fegyvereik vannak? És mik a terveik? Odin vicsorgott. Az Ige hangtalan. Faluszerte felállt a kutyák szőre. hogy valami történik a fogdában. . mint az olajos füst. mint selyemszálakat kártoló asszony. és furcsa kis jelet formált mutató. hogy hallotta volna. Szinte hallotta őket: úgy verdestek. Nat Parson nem értette.Hallgass. melyekkel az erejét növelik. valójában gondolatok. Tekintetét a fogolyra szegezte.124 9 Kétség sem fért hozzá. alvók csúsztak egyik kellemetlen álomból a másikba. amit mond. és érte nyúlt. és menj odébb! Nat úgy ugrott fel. Natet egyre nagyobb izgalom kerítette hatalmába. Nat ennyit már megtapasztalt a Vörös Ló Dombján. de csak majdnem megérti. hogy amiket színeknek és fényeknek vélt. szekrényajtók csapódtak ki. bolond.Hol van a Látók Népe? – sziszegte újra. sőt látta. -Azt kérdezte: Hol vannak? Odin tekergőzött. A tekintete odavillant a vizsgálóbíró kezében levő Könyvre. nem kimondják. mint aki majdnem. A vizsgálóbíró nem tiltakozott. De más is van itt.És most felelj nekem! – nyögte a megerőltetéstől rekedten. Nem egészen tizenkét lépésnyire a vizsgálóbíró felkészült arra. véres keze remegett. – Talán ha kivenném a pecket. A színekben szavak voltak. Az Igék Könyve volt. és Maddy hangtalanul. gondolta a lelkész.és hüvelykujjával. mint akit megcsíptek. amelyek a tér túlsó oldaláról közeledtek. Az Igét elhajítják. és az Ige hangtalanul utat tört a levegőben. A padlón heverő fogoly hallgatott ugyan. A lelkész most már biztos volt abban. Lusta csigákban terült szét körülöttük. A vizsgálóbíró is kimerült. Oldalához szorított keze már Hagall. akit így megfosztottak a beszédképességétől. Összehúzott szemmel hajolt előre.

és a fogolyhoz lépett. de ma számított a Tábornok védelmére. és felemelte a rúnakorbácsot. és szeme elkerekedett a frissen szerzett tudástól. mellette pedig a vizsgálóbíró hever. de gyönyörű! – lehelte. Eljött a halálom perce. De Nat kíváncsiságát még ez sem fojtotta el. már kezdett megmerevedni. – Sebtében megszabadította az őrt holmijától. látó. Homályosan érezte. . a kezét maga elé nyújtotta. Máskor még örült is volna ennek. akinek ferde mosolyától a lelkész hátán végigfutott a hideg. . A Rend misztériumai felett féltékenyen őrködtek. mintha rám öntötték volna. Miközben a társai eltakarták a szemüket. a villám szétszórta és megperzselte a lapokat. és az alatt a fél másodperc alatt. – És a csizma is.Várj csak! – emelte fel a kezét Loki. Loki vállat vont. . Iszonyatosan néz ki. és két ujja körén át a támadóit vizsgálta: teljesen mezítelen. még közelebb lépett. Lehetséges. Közelebb lépett. – Nem áll úgy. majd tekintete egy pillanatra összekapcsolódott a fogolyéval. Szkádi előrelépett. ő felnézett. kapd el! – pattintott Szkádi egyre türelmetlenebbül. csak az alsóruhát hagyta rajta.és hallótávolságon kívül lesütnie a szemét. a hegye úgy ágazott el. hogy a vizsgálóbíró elvégezze a kihallgatást. Igazság szerint tudta a kötelességét: hátrébb kellene állnia. – Megfagyok. Nat Parson a fogolyra bámult. A vizsgálóbíró dühösen és csalódottan ordított fel. és hasonlóan csupasz fiatalembert látott. és hagyni. Csakhogy Nat becsvágyó volt. hogy majdnem megérintette – maga alá gyűrte elővigyázatosságát és kötelességérzetét. Abban a pillanatban a fogda ajtaja feltárult. az értékes tudás elveszett. akkor Nat Parson életében először álmodott. Jedet és Natet.Futó pillantással mérte fel Audunt. mint egy kígyónyelv. . és egy rúnát villantott fel.125 Nat természetesen tisztában volt vele. A Jó Könyv mellette feküdt. bátyámuram – mondta.Azt mondtam. és hideg fényburkában csaknem szemet kápráztatóan gyönyörű nőt . ezért tartották elzárva az Igék Könyvét is. mintha a megsemmisítését akarná elhárítani.Kapd el! – parancsolta Szkádi. Odin felállt. akik reszketve feküdtek a fogda padlóján. Natben egy szemernyi kétség sem maradt afelől. míg félrelökte. A lelkész az útjába került – micsoda kötözni való bolond! -. – Az a tunika megteszi – intett Audunra. Az Ige – ami olyan közel volt hozzá. és kegyetlen kék villám csapott be a helyiségbe. gondolta a lelkész a földön kushadva. és valamin – egy bensőséges érzésen – megosztoztak. gondolta Loki. – És most adjátok ide a Suttogót! – dörrent rájuk. hogy a közelben Audun és Jed is ugyanezt teszi. hogy … ez egy álom? Ha igen.Ó. az igazlátás pedig abban a pillanatban beburkolta fények és színjelek óriási örvényébe szippantva. – Megjött a felmentő sereg. – Állj fel. megismételte a vizsgálóbírótól látott különös jelet. de az adott körülmények … . hogy a vizsgálóbíró meghalt-e: a villám kettévágta. amitől a láncok a földre hullottak. hogy nem nézhetné az eljárást. A vizsgálóbíró légmozgásként észlelte a jelenlétét. és mivel képtelen volt uralkodni magán.

ezzel végeztünk is – Fülsiketítő csattanással csapott Loki felé.Nem ez volt az egyezség – lépett közelebb Szkádi. és bármilyen gyors is volt Loki. És ami téged illet … . Öregnek.Folytasd csak ! – bíztatta lágyan Odin.Nem – rázta a fejét Szkádi. . – Nem tudom. Félszemű gyenge volt ugyan. .Lokinak igaza van – válaszolta Odin. hogy tudja. – Vagy inkább elrejtenénk egy biztos helyen. megkapod – Odinra pillantott -.Van. nyúzottnak látszott. Nem egészen hatlábnyira tőle nyitva állt az ajtó. nem most kellett megvitatnia vele. akik abban a reményben hasaltak a földön.Hideg tekintetét Odinra szegezte. ezzel kiegyenlítetted a számlát? .Túl sokáig vártam.Ami azt illeti.bólintott Szkádi. mint egy értéktelen csecsebecsét? – érvelt higgadtan Odin. meglepetten nézett rá. vajon bármelyikünk is ide merné hozni.Gondolj bele. a színei mégis hirtelen feltámadt dühtől izzottak.Azt hiszed. A Suttogót ígértem. számít? – kérdezte Szkádi. Lokinak vége. és felemelte a rúnakorbácsot. mely lefojtott villámként sercegett és sziszegett. hogy ki kellene használnia a menekülésre kínálkozó esélyt. .Vállalom a kockázatot. ahol az korábban állt. attól félt. – Nos. Loki könyörgő pillantás vetett Odinra. senki nem találna rá? . Nat. Szkádi. – Figyelmeztettelek! – fenyegette meg.126 10 Loki azon töprengett. . észrevetted-e. Nat. az ingét friss vér áztatta.Természetesen betartom az egyezségünket – mondta. .Azok után.Én meg világosan beszéltem. . de hogy valóban nála van-e a Suttogó vagy sem.Értem . – De talán szükségetek lesz rám még a jövőben… . . és egyelőre belement. mielőtt . majd megfordult. Kutyacsillag. mintha a színei kék tűzbe vonnák. mint a borotva. Felemelte a korbácsot. és tudta. Jed és Audun. Isát ütésre emelve. Többé ne állj az utamba! Nat megbabonázva meresztette a szemét Szkádi háta mögött. . akinek az útjába állt. Szkádi felette állt. ne öltse-e fel tüzes alakját. de elvetette a gondolatot: sok varázserőt emésztene fel. Nem vesztem össze veletek – egyelőre. mire megy ki a játék. . ami Ragnaröknél történt? . hogy Szkádi gyorsabb nála. A tüskés Isa a levegőben tekergett. Odin azonban előrelépett.Nem egészen – felelte Loki. . . Ismerte annyira Lokit. hogy nem veszik észre őket. négylábnyi darabot hasított ki a falból. aki le sem vette róla a szemét. amikor mind biztonságba jutottunk.Nem gondolhatod komolyan! Még véded? Odin kitartóan nézett rá.Ragnarök óta megváltoztak a dolgok. ahol soha. Odin én befejeztem az AEsirekkel. és éppen csak eltévesztette. Valószínűleg hazudik. Végül Szkádi szokott hideg arckifejezése fagyosra változott. – Szükséged lehet rá. Ne nyugtalankodj. de megmentettem az életedet. de az esze továbbra is vágott. De ne hidd. . hogy kedvedre parancsolhatsz nekem. ami sosem változik. – Azt hiszed. . úgy látta. még jobban lelapultak a fogda padlóján. de szemét nem vette le a rúnakorbácsról. de onnan.

Nat úgy látta. de csak egyszer. – Sok mindent képtelen vagyok megmagyarázni. lecsúszott figurák közül. min: a jégasszony meg akarta ölni a vörös hajú fiatalembert. ahol állsz! Meg is teszi. mert ráébredt. aki a földre vetette magát. mégis a látvány fogva tartotta: rettenetes csáberejük volt. Mindenekelőtt a külvilágit vette szemügyre. . és hitetlenkedve. akit tizennégy éve ismer. Nat kis híján elájult. Egy asszony. Nat megfordult. estében pedig a külvilági fogta fel. és Tyrt hívta. de Maddy egyetlen szó nélkül elment mellette.Ha megérinted. – És Mae-re. és széttárt kezeiben egy-egy tűzgolyót tartott. amikor a külvilágival egymásra nézek. és ijesztő varázsuk. mint egy vásári gyertya!. mára már eleget bántottuk egymást. .Rendbe jövök – nyugtatta meg Odin. A kezében tartott korbács dühösen vonaglott. – Vigyázz magadra! – mondta. a másik olyan mellette. hogy a lánya. Vagyis istenek.Micsoda? – képedt el Loki.Hiszen ez ő! Maddy futólag rápillantott. és meglátta az aranyló vörös fénybe burkolt újonnan jöttet.Ne! – kiáltott rá Maddy és Odin egyszerre. ami neki meg sem fordult volna a fejében. ámult el Nat. . azután megpillantotta a lány arcát. – Sejtettem. Azonnal sejtette.127 a démonok észreveszik. Az istenekre . Odin! – figyelmeztette a nő halkan. gondolta Nat Parson. – Amint magához tér. amint a gondolatvillám átsuhant a helyiségen. hogy itt van. aki férfimellényt és háziszőttes szoknyát viselt. Természetesen a Látók Népe voltak. hogy a képességeid még hasznunkra válhatnak. és a külvilági. de ekkor eszébe jutott a pillanat. aki nem is külvilági volt. – Jól érzi magát? .Sajnálom. – Ami a többieket illeti… . . aki elszörnyedve bámult rá. hogyhogy látja őket. és megvizsgálta: élt. . tekintetében fények táncoltak. és derékon kapta a jégasszonyt. – A Fekete Erődben maradt a korlátlan uralmad! Most már csak egy vagy az elhasznált. utánunk veti magát! . Nem akarok több erőszakot látni. de nem.Vigyázz. . Én … Elhallgatott. most túlzott gondtalansággal porolta le magát. a Pusztítót idézte fel. amint a vizsgálóbíró elhajította az Igét. aki előrezuhant. Nem is értette. immár vadidegenné vált számára. hanem valamiféle hadúr. a haját kibontotta. gondolta. Jed Smithre nézett. de ilyen hatalommal ugyan kit érdekel? A három Látó zordan figyelte egymást. A lelkész többé-kevésbé értette is. Engedj oda. mennyire lehetetlen szavakba öntenie. Istenek vagy démonok. gondolta izgatottan. – Életben marad – találta ki a gondolatait Odin. A külvilági azonban rezzenéstelenül állt. Ekkor azonban egy igen intenzív és látványos erővel rendelkező. ibolya és indigókék – volnának. Megpróbálta színvallásra kényszeríteni. Loki. – Csak elfogyott a varázserőm. de még nem tért magához.Kiváló időzítés – dicsérte meg. mintha három tűzoszlop – zafír. és meglátta … De mit is látott? És pontosan mit hallott? A Látók Népe vitatkozott. gondolta Nat. apa – rebegte halkan.fordult Nathez és a két másikhoz -. én szegődök a nyomodba! – mondta Maddy. és Hagallt. csak egy lány.majd felemelte a kezét. Maddy letérdelt a földre sújtott Vadászistennő mellé. . és a hangja megremegett. amikor a vizsgálóbíró már halott. akik istennek képzelik magukat.Utolsó esély – mondta a jégasszony. – Most pedig szabaduljunk meg a Jégkirálynőtől… . meg akarta akadályozni ebben. és ferdén Maddyre mosolygott. vagy félbehasítlak ott. petárdának tűnő tárgy suhant el hangtalanul Nat feje fölött. rekedten kiáltott fel. .

csak Jed nézett vissza még egyszer. Loki elhallgatott. nem akarnak itt lenni. siessenek. . Figyeltek. . nem mintha nem értékelném. hogy ismét találkoztunk.Nem – szakította félbe Odin. – Nos. Sietősen távoztak.Hallgass! – szólt rá Maddy. Régen nem láttuk egymást.És most mindketten figyeljenek. Loki is utánuk indult. öreg barátom.Nézd.128 Miattam ne aggódjatok! Ami pedig magukat illeti… . . hogy ilyen jó színben vagy. emberek. ha ennyi az egész…. . Gondolom. azt ajánlom. Több sem kellett a három férfinak. mielőtt eltűnt az éjszakában. de … . és nagyszerű. amikor Szkádi magához tér.nézett Audun Briggsre és Natre -.

Áll a fogadás? . – A Szem bezárult. amely most örökre megnyílt. hogy nyúlként kell kotorékot ásnunk. . Oda jutottunk. Az egyetlen értelmes megoldás. fosztogasson.kezdte idegesen Cukor. mondta Maddy: ha addig védik a Lenti Világot. Cukor? – érdeklődött aggodalmasan Loki. hogy időben visszagyün – hüm! -. Cukroszsáknak meggyőződése volt. hogy a gondolat éppen úgy nyomasztja. Közös erővel meg tudták fordítani a rúnákat. Ráadásul őrök.Nem is tudom… .tiltakozott Cukor. . és ekkora felfordulást talál… . . Csak gondoltuk. és sötét alagút vezetett a Lenti Világba. hogy kijussunk a Fenti Világba. szedjük össze. kapitány úr. másodszor: valószínűleg az ő nyakába varrja majd a lázadást.Benne vagyok – vágta rá Kópé. Mint kiderült. . és közben felderítik egy új szövetség lehetőségeit. hogy a Kapitány először is: életben van. hogy minden rendben legyen. .129 11 A Vörös Ló Dombja alatti alagutakban Cukroszsák hiábavalóan próbálta elhárítani a lázadás kitörését. hogy biztosíccsa. Cukor fojtott nyikkanással tiltakozott. már ha egyáltalán sikerrel járunk. – Ha visszajön. és tudom is én. hogy azok már elmenekültek. és miután Szkádi harcba szállt ellenük. Egy nagy hordó sört teszek arra.Áll – mondta egy kellemes és meglehetősen ismerős hang a hátuk mögött. ugye. A Kapitány távollétében.Jaj! – fordult meg lassan Cukor.A többiekhez fordult támogatásért. de meglepetten látta.Áll – mondta habozva Cukor -. . és várjuk az utasításait – hüm? … -Csak nem akadt valami a torkodon. hogy kinyiffant. Félszemű legyengült állapotában képtelen volt alakot váltani. milyen előnyökkel jár. aki fogadást szimatolt. hogy jönne vissza? – vágott közbe egy Ügyes-Vaskos nevű kobold.Áll – rázta a fejét Kópé. . ameddig bírják. . és kinyitották a Dombot. Tisztességtelen Kópéval. mik nyüzsögnek mindenütt. kapitány úr. pusztítson és ámokfutóként tomboljon. fiúk … . és aszondtuk. Azt mondom. De nem volt bolond.Ugyan már. amit érdemes.Én mondom – közölte a barátjával. a Ló Szeménél elmélyülő krízis következtében kezdett kaotikussá válni a helyzet.Nem? – vigyorodott el Ügyes. hogy csatlakozzon a csőcselékhez. amíg még módunkban áll! .Dögöljön meg! – morogta Ügyes-Vaskos – Tíz az egyhez. mint Félszeműt.Szövetség? – Maddy látta Lokin. és vigyük innen az istenféléket.Cukroszsák vagy. – Éppeg magáról volt szó.De a Kapitány… . Ez utóbbi dolog elkerülésének vágya akadályozta meg abban. De Maddy meggyőzte az ellenkezőjéről. Loki nem akarta levinni őket. és ketten egy tollköpennyel nem jutottak volna messzire. A Kaput megfordították. de … . . tuggyuk. hogy már amúgy is felfordult. nemde? – érdeklődött Loki. – Ha te is benne vagy. ha együtt maradnak. .Nem. gyorsan belátta. előnyt adok neked. . fegyveresek. a robbanás utáni rengésben széthullott a Ló Szeme.

mert segítettél. a Cukor jóvoltából kapott étel és ital mellett beszélgetve. Maddy? Hol hagytad? Kínos csend támadt. .Mindenesetre most végeztünk – vette át a szót Loki. akkor hogyan…? . .Kénytelenek leszünk.Könnyű mondani – mondta Loki. hogy került oda. . Minden segítségre szükségünk lesz.Talán a többieket is meg lehet győzni.A Vanirok némelyike hű hozzám – folytatta Odin.Hosszú történet. hányszor akartam elmondani neki. amikor Maddynek azt mesélte. – Mesékkel. amikor kérlelt.Azt hittem. – Azóta tudom. jól kitalált féligazságokkal etettem. .Úgy is mondhatjuk – szólt közbe Odin. általában nem engednek be a Pokol Fekete Erdőjébe.Nem mind – sietett közbeszúrni Maddy. a veleszületett képesség. Az arcáról eltűnt a mosoly.Nem? És mit gondolsz. – Ugye.A nevem? – kérdezte Maddy. hogy ha a Vanirok felébrednek. Odin csak egy kis bort ivott.üvöltött fel Loki. Loki heges szájához emelte az ujját. amit erősen kétlek … .Nincs. ez a véleményem. de kezdettől ott voltak a jelek. ha még élsz. mint egy farkaskölyök.Sosem sejtette – mesélte tovább Odin. mint a tűzgödör mellett. és vad.Legalább a Suttogó nincs náluk – jegyezte meg Odin. Talán egy nap … . helyesen cselekszem.Nincs – felelte Odin. . lelkesnek. Loki pedig kissé félrevonulva. . . . és összefognunk. Odin figyelmeztető pillantást vetett rá. a kezén varázsrúna. . – Odin hangja levert volt.Hát … úgy is mondhatjuk. – És téged is. A rontott varázsrúna – ráadásul Aesk -. hogy szembeforduljunk egymással. – Szóval úgy érzed. hogy gondolatrúnákat hajíthasson. Maddy tüzetesen tanulmányozta a körmeit. hogy vigyem vissza a Világvégére. – De tudom.Együtt kell maradnunk – hangoztatta Maddy -. hogy háború lesz. amit csak megszerezhetünk.130 Most Loki magánlakosztályában üldögéltek. . hétéves volt. Nem engedhetjük meg magunknak. . .Miért? – csattant fel most már éles hangon Odin.De ha meghaltatok. Ami pedig a Tábornokot illeti: őt is megöli. Fogalmam sem volt. . ha nem találok ki valamit. hányszor akartam beadni a derekamat.Hogy hol dugtad el? . mennyi idejébe kerül Szkádinak a többieket felébreszteni? . De az elejétől fogva tudtam. ha csatába akarunk indulni a Rend ellen. biztonságban van. Loki bólintott. – téged nem öltek meg Ragnaröknél. . harcolni fogunk? . elsimítanunk a nézeteltéréseinket. Elképzelni sem tudnád. – Odinra nézett. csaknem vágyakozónak tűnt. akkor csak egyet tehetünk. . – Tudod. . – A Rend a nyomunkban van. Maddy. kínosan feszengve ült.Mit? Megadhatjuk magunkat? – kérdezte Loki.Így is. ő viszont majd’ meghalt az éhségtől. sőt még a neve is … . úgy is megöl – legyintett Loki. ugye? – firtatta Odin. az Alvók felébredtek… . – Hacsak nincs egy mesés trükk még a tarsolyodban. . A vérében volt. Maddyn kívül senki sem evett sokat. Szkádi megölt volna. hogy rátaláltam. de egyikük sem figyelt rá.Megöltek? – kérdezte Maddy.

Akkor hát ki vagyok? – kiáltott fel Maddy. . amit nem mondott el. – Mi van a Világvégén? Mi az. akkor ki? Odin elmosolyodott.131 . de nincs értelme. . Maddy elkerekedett szemmel nézett rájuk. – Megőrült! – nyögte ki végül.Hát hazudtam – vonta meg a vállát Odin. Prófétálásnak hangzik. Malbry falvából. Egy varázsrúna. míg meg nem történik. egy-két varázslat … ettől még nem lesz valaki Látó.Hát nem jöttél rá? Ott volt a sok jel. – Évszázadokkal korábban megjósoltak. mit mondanak: sose higgy egy orákulumnak! A tehetségük csupa félrevezetés. tudtam. Loki – vicsorgott Maddy -. de szétváglak egy rúnával! . hogy biztonságban van – folytatta rendületlenül Odin. – Modi a neved – felelte végül. legfeljebb egy kis kellemetlenség a többi gyerek miatt…. és szelíddé varázsolta szigorú arcát. – Jed Smith lánya vagyok.Isten? . hogy addig nem érheti baj. ne idegeskedj! . Felelősséget kell vállalnod. rendben. máskülönben rokon. nem rokon. Nem csak aranytrónusokból és felhők közti palotából áll. – Üdvözöllek a családban. a Vörös Ló mellett. .Egy kicsi! – kiáltott fel Maddy.De tudtam. Nem tartozom közétek! . A mosoly igazi volt. és nem sejtetted? . – Amíg ebben a völgyben él. .Rendben.De én Tüzes vagyok – tiltakozott Maddy.Nyögjék már ki végre. – Ha nem Jed Smith lánya vagyok. Félszemű? . . – Istennek lenni nem könnyű. és Adam Scattergoodra gondolt. – Maga mondta! . . hívd ahogy akarod. démon. Maddy eltátott szájjal bámult rá.Akkor mondd meg! – követelte Maddy.Látó. De tudod.Mit akart elmondani? – Maddy kezdett kijönni a béketűrésből.Dehogynem – vigyorodott el Loki. – Az unokám vagy.

És az Ige nemzé az Embert És az Ember az Álmot És az Álom az isteneket Utána azonban kiderült. 6:6:6 . hogy A dolgok kicsit bonyolultabbak … Lokabrenna.132 HATODIK KÖNYV AEsirek és Vanirok Kezdetben volt az Ige.

– Hozz ruhát a démonasszonynak. és amikor majd megjön az erősítés a Világvégéről. Nat izgalma némileg alábbhagyott. mint az eszére. Most azonban igazolva érezte magát. az AEsirek elmentek. hogy ez az ember csak ő lehet.Nem – válaszolta a lelkész. Találsz a házamban. tanúsíthatja. de miközben a rúna alakot öltött. és az. hogy miért nem ölte meg. – Láttad a lányt? Jed bólintott. dicséretet érdemel. De kíváncsi is volt. Vajon mit láthatott? Tudná-e azonosítani azt. aki bármikor magához térhet. aki nyugodtan. Nem esik itt baja? . mely szégyent hozott a családjára. hozd el Ethelberta egyik ruháját! Vidd haza Briggst. Nat Parson azonnal vezetőnek nevezte ki magát. Jed tekintete az íjpuskára siklott. nem tudta volna megmondani -. és sötétben találta magát. – Végezzek vele? . és dicséretesen éles ésszel fogta fel. Nem is volt kétséges. Jedhez fordult. aki az igazságszolgáltatás kezére adja. hogy kiirtsa a rossz vért. a törvényszolga megsebesült. mit jelent. amit láttak.133 1 A fogda előtt Nat Parson kiegyenesítette a lábát. a lelkész már meg is szólalt. hogy az események összezavarták. és észrevette a kínálkozó esélyt. mint egy jégrianás. Parson. ám tudta.Meg. aki a fogda felé indult. és más segítőtárs hiányában Jed Smitht tette meg helyettesének. mint a borotva. és a földre zuhant Vadászistennőt figyelte a nyitott ajtón át. Bámulatos. bár a végén nagy lehet a jutalom is. Hogy képzeli. A vizsgálóbíró meghalt. és felemelte a varázsrúnát: a hirtelen támadt fényben megpillantotta a lelkészt. a kovács elég józan volt. míg alkalma volt rá. hogy ennél rosszabb történjen vele. hogy első perctől kezdve hű volt a Rendhez és a Törvényhez. amelyben egy démon feküdt. aki földre sújtotta őt? De Szkádit elsősorban az érdekelte. Forgott vele a világ. és mindig inkább az izmaira támaszkodott. a támadója lesből rontott rá. de Jed. sápadtan ült vele szemben.Láttad? – szegezte neki a kérdést Nat. Audun Briggs majdnem elájult – hogy az ijedtségtől vagy a sok sörtől . rejtélyes módon ruha került rá. Dühösen átkozódott. Szkádi egy pillanatra meghökkent a fickó elbizakodottságán. hogy Maddy gyakran járt a gondolataiban az elmúlt pár nap során. Jed sosem volt jó felfogóképességgel megáldva. Egy másodperc alatt a varázsrúna után nyúlt. hogy rögeszméje megzavarta tisztánlátását. . és Bjarkán rúnájának kémlelőlyukán át nézte. Veszélyes útra lép. és egy olyan épület előtt álltak. – És most tűnés innen! Hadd végezzem a dolgomat. hogy fél tőle? Tőle! Kacagása úgy hangzott. Az esze vágott. A lány démon. A fogda ajtaja csukva volt. hogy gyorsnak kell lennie. Csak a nála levő rúnák akadályozták meg.Ne rémüljön meg. Tisztában volt vele. mintha két nedves kötélen próbált volna egyensúlyozni. – Hagyj magamra! – parancsolta Jednek. hogy a férfin mennyire nem látszott félelem. . Szkádi felébredt.Dehogy – felelte türelmetlenül a lelkész. hölgyem. Egyébként – bizonygatta magában – Jednek minden oka megvan arra. és józanítsd ki! És egy szót se szólj az egészről senkinek! Se te. A vizsgálóbíró meghalt. olyan érzés volt. se Briggs! Megértetted? . A korábban elérhetetlennek tűnő vágyak kézzelfogható közelségbe kerültek. és titkon attól tartott. amelyet menekülés közben a földre ejtett. ezenkívül fájt a feje. . az arckifejezéséből világos volt.

hogy hacsak nem veszi a kezébe a dolgokat. és bár Szkádi megvetette a női cicomát. az asszony kilenc évvel idősebb volt Natnél. az esély. elmondta. azt hiszem. Szerény anyagi körülmények között élő fazekas fia volt. és kiváló összeköttetései. Owen Goddchild egykor szép reményeket dédelgetett veje előmenetelét illetően. ivott a kávéházaikban. és a tenyerén egy kulcs feküdt. – Természetesen okkal gyanakszik. A férfi őszintén hitt abban. ahogy csattogó szárnyú fekete köntöseikben az elmélet valamely kérdését vitatták vagy egy kéziratot tanulmányoztak. amelynek fogai még ura vérétől vöröslöttek. Keveset tudott róla. és az előléptetés csak elmaradt. az önmegtartóztatásnak vagy az imádkozásnak. tisztában volt azzal.Én. éppen az ellenkezőjére törekszem. igazán távoli marad. de szép hozománya volt. ahol a vizsgálóbírók is megfordultak. A megszállottja lett: a kulcs volt a jelképe mindannak. így zarándoklatra indult a Világvégére. amit az élet megtagadott tőle. hölgyem – bizonygatta a férfi. amelyen át az eretnekeket a bitófa alá vezették (bár a tisztogatások sajnálatos módon. mennyire férhet hozzá a Rend titkaihoz anélkül. De az Igének nyomát sem lelte. Gyakran eljárt azokra a helyekre. És amikor Maddy Smith nem volt hajlandó megtörni az aranyzár varázsát… . és szívesebben járt farkasbőrben vagy egy vadászsólyom tollruhájában. amint az öreg túl gyengének bizonyul a feladatra. . ahol a Rend igazságot osztott.Maga húzta ezt rám? – mutatott a ruhájára.134 . Látta Szent Sír hatalmas katedrálisát az üvegtoronnyal és a rézkupolával. kék bársonyholmira. Ethelberta egyik legjobb ruhája volt. . saját egyházközségébe. így visszatért a hegyek közé. egy ezüsthímzéses ingvállú. amit mondott. és bár a külső nyugalom alatt Szkádi vad izgalmat fedezett fel. és a Vadászistennő lassan leeresztette rúnakorbácsát. Ám teltek-múltak az évek. hogy nem hajlandó apja nyomdokaiba lépni. és órákon át figyelte őket az utcán. – Sőt. meghökkentően kevés félelemre akadt. hogy egy segédnek teljes tizenkét évet kell tanulnia. nem a nagyközönség előtt zajlottak. hogy hittel töltekezzen fel. Igaz. hogy valaki megpróbált a kedvében járni. hogy valaha is az aranykulcs kitüntetésében részesül. Jól nősült: Ethelberta Goodchildet. Nat már harmincegy volt. Látta a Bíróságokat. közben várta a pillanatot. és még vizsgálóbírói szinten sem biztos. hölgyem – felelte Nat. – Kinyújtotta a kezét. hivatalosan azért. hanem a megfelelő időben beáll segédlelkésznek. akinek végül bevallotta hő vágyát. amikor felfedezheti az Igét. A színjele – foltos ezüstös barna – meglepő módon semmi nyomát sem mutatta annak. az izgalommal töltötte el. hogy túl sok idejét szentelné a tanulásnak. a völgyben lakó egyik gazdag lótenyésztő legidősebb lányát vette el. Sőt. túl azon. a valóságban azonban meg akarta tudni. hogy nem akarok önnek ártani. és akadt. hogy meghallhatják a varázsigéket). segíthetünk egymáson is. Ethelbertának nem születtek gyermekei. és mesterétől átveszi majd az egyházközösséget. mert tartottak attól. Ekkor kezdett el azon töprengeni. A lelkészt mindig is fűtötte a becsvágy. aki kicsit cipóképűnek tartotta. Az idős professzor. hogy a spirituális elit számára rendeltetett. és már kiskorában elhatározta. a Vezeklők Kapuját. evett az ebédlőasztaluknál. Amit a Világvégén talált. sétált a kertjeikben.Segíthetek önnek. a karcsú oszlopokkal és a festett üvegablakokkal. A Vadászistennő az igazlátás segítségével kíváncsian és megvetéssel vette szemügyre. és az apja. és Nat azt gondolta. amíg a Rendben a legalacsonyabb lépcsőfokra felhághat. Nat reményeit letörték. De a kulcs képe sosem tűnt el az emlékezetéből. hogy be akarná csapni vagy el akarná árulni. hogy egy hegyek közti egyszerű parókiánál többet ér el. de biztosíthatom. hogy esetleg a Rendnél keresi a boldogulását.

amióta Loki feje fölé akasztottam a kígyót! Ha nem sikerül vizsgálóbírói pozíciót szereznie. Emlékezett rá. Mindkettőnknek van valamije. bár nem egészen úgy. visítva.Mert ott voltam! – kiáltotta a lelkész. elmehet bohócnak! Ugyan.Ó. hogy a varázserő illékony és szeszélyes.135 Nat a tenyerén fekvő kulcsra nézett. ebben a Könyvben van. amit… Szkádi felemelte az egyik megperzselődött lapot. a Szép ellopta a szívét. igaz? – csapott le rá. amikor a vizsgálóbíró ráhajította az Igét a félszemű utazóra! . hogy bosszút álljon Lokin. az ember számára is hozzáférhető varázsigék és ráolvasások sora. akik megtámadták. mi lehet magánál. és aztán csak mulatságképpen megöljem. – Megvallom. hogy mindkettőt elvegyem. amire szükségünk van. A Vadászistennő hidegen eltöprengett az AEsireken. Szerencse. hadarva. Kifejezéstelen maradt az arca. . Maga bosszút akar állni azokon.És beleláttam a Tábornok gondolataiba … A vadászistennő dermedten állt. és Odin. – Minden. ahogy a könyvek szót kiejtette. istenek! – kiáltott fel a Vadászistennő. aki teljes kárpótlást ígért neki. Szkádi pillantása tőrként döfte át. rábírhatjuk őket. – Ott voltam. bár a Vadászistennő elképzelni sem tudta. Betévedt az Ige útjába. hogy Loki is tudott erről. hogy végez vele. hogy elhitte a meséjét. mint két távoli gleccser. Talán a nő tekintetében volt valami. majd megfosztotta attól. – Maga segít nekem? A lelkész türelmesen nézte.És? – torpant meg a Vadászistennő. Miért ne foghatnánk össze? . hogy menjen hozzá Njördhöz. – Szüksége van rám! . De ha lenne is. Az ön hatalma az Igével összekapcsolva … mi ketten sikerrel járhatunk ott. ahol a Rend kudarcot vallott.Ne aggódjon! – nyugtatta meg a lelkész. A maga tudásával és a Könyv szavaival elpusztíthatjuk a Látók Népét. amikor Baldr. Mindent elmondott. mi akadályoz meg abban. Minden név. vagy ahogy a lapot fejjel lefelé tartotta …. és olyan halk pattanás hallatszott. mint amikor egy gally reccsenve eltörik… . amire nekem szükségem van? Nat a tönkretett könyvre mutatott. és a fickó elmondása a történtekről nem hagyott benne kétséget. Nat a törött ujját babusgatta. és egyenként hátrafeszítette az ujjait. Nincs szükségem könyvekre – jelentette ki. Kettőnk helyett is olvashatok. a szeme úgy csillogott. amire a másiknak szüksége van. a hatalom minden invokációja. hogy azt tegyék. És akkor kénytelenek lesznek befogadni …. . – Segíthetünk egymásnak – ismételte meg. . amelynek lapjai szétszóródtak a fogda földjén. hogy lehet egy ilyen semmitmondó mosoly egyszerre kegyetlenül mohó is. hogy csatlakozzék hozzájuk.Maga? – kacagott fel nyugtalanítóan. Szkádi fején átfutott. – A Látók Népének van valami a birtokában. . Én meg bíróság elé akarom állítani a Smith lányt. vagy talán professzor is … Szkádi ajka megvonaglott. és fortéllyal rávette. fájdalmában és megkönnyebbülésében halkan nyöszörgött. A kulcs lehullott. majd visszaejtette a földre. nem nevettem ekkorát.Nem tud olvasni. hogy a Rend bármilyen mágiája erősebb legyen a déróriásokénál. és eközben megpillantotta Odin gondolatait. míg tekintete végigfutott a lapon. Bár a stratégia úgy kívánta. a végén mégis visszakozott. ahogy elképzelte (sherry mellett a lelkészlakban). Natben feltámadt a gyanú. Szkádi tudta. – Nálam van a kulcs.Kérem! – sikoltott fel Nat.Miért? – Szkádi felkészült rá. . hanem az életéért remegve. a gondolatait és az AEsirekkel kapcsolatos terveit. nem volt lojális Odin klánjához. A kezüktől halt meg az apja és a bátyja. varázsige. vagy abban a megvetésben. sem kulcsra. aki a vérrokonát halálba csalta. És félt is tőlük. így? – Elkapta a lelkész kezét. amire mindketten vágyunk. és elmosolyodott. vizsgálóbíró leszek. Tehát ez az Ige valamiféle bűbáj. – Nincs szükségem se könyvre. .

vakon követték Odint. . Ha háborút üzennek. . Ezt próbálta meg elrejteni. noha a Tenger istenének lett a felesége. mindig is a Jégországban volt a legboldogabb: egyedül élt. tette hozzá gondolatban. Szkádi továbbra is a déróriások mellett kötelezte el magát. A lányt akarom. – Rendben van – jelentette ki. Nathez fordult.Először is adja a szavát. és Maddy Smith – akárki is ő – az ellenség táborához csatlakozott. Amikor a vizsgálóbíró azt kérdezte: Hol a Látók Népe?. Loki esküdt ellensége. az Új Kor első gyermeke. ezt láttam a Tábornok gondolataiban. akkor ezúttal nem lesz szövetség. vadászott. hogy a könyvét ellenem akarja felhasználni….Mit látott? – kérdezte halkan. vagy ha csak felmerül a gyanú. sas alakját öltötte. – De az árulás első jelére. Szkádi bólintott. aki törött ujjával a szájában őt figyelte: . A lelkész bólintott. amerre vezette őket. és a hatalmat a Könyvből. a Villámló Fa. A Tábornok becsapta. . -Akkor hát megegyeztünk.Láttam a lányt – mesélte Nat. – Maddy Smitht.Modi – felelte a lelkész. Mit látott hát? . Modi. hogy el ne árulja a nevét… A neve? – követelte Szkádi.136 A Vanirok sem jobbak. – Így nevezte. És akár meghalni is hajlandó lett volna. és magasan repült a szemkápráztató hó fölött. gondolta.

Se füle. . és Maddy árnyéka ágaskodott és ugrált a kőfalakon.137 2 Eközben a Vörös Ló Dombja alatt Maddy kétségbeesetten törte a fejét. . . és csak akkor árulta el. Félszemű és Loki magára hagyták: Félszemű lefeküdt aludni. Loki – mondta. hogy Jed Smith és Mae nem a rokonai. hogy feltehetően valami gaztettet kövessen el. az istenek szerelmére. jóslatot mondott? Megjósolt valamit. hogy mondjon valamit… bármit! – Izgatottan közelebb hajolt.Nem állítom. és az ingujjával megtörölte az orrát.Felejtsd el! – mondta. – Úgy érted. klánja. Loki pedig elsomfordált. Addigra már olyan zaklatott volt. Maddy – tiltakozott Loki. Maddy kénytelen az ő táborába tartozni. családja legyen? Nem voltak-e kezdettől fogva ott a jelek? Nem súgta-e valami. – Hát persze hogy prófétált! És éppen neked. hogy úgy kezel. – Még akkor is. hogy hibáztatlak – sóhajtotta Loki. és Maddy csak akkor jött rá. és neked eszedbe sem jutott elárulni? .Istenek! – kiáltott fel mélységes undorral Loki. Loki szeme elkerekedett. – Azt hittem. hogy ott van. tiszta tunikát. De próbáld az ő szemszögéből nézni… . Évszázadokon át próbáltam rávenni. egy gyerek? Torkig vagyok ezzel! És vele is. de azután eszébe jutott Loki legendás bája. A termet csak egy sor gyertya világította meg. – Egyikőtök sem jobb a másiknál. amikor a küzdő felek már táborokba sorakoztak.Hát persze – ismerte el Loki. hogy visszanyerje erejét. Loki ferde mosollyal nézte. akár sem. kedvel. – Még azt sem tudom. puha talpú csizmát vett fel. mialatt le-fel járkált. mintha semmit sem nyomnék a latban. ki az. Csak olyasmiket darált. hogy „mondom.Ezért küldött? Hogy mellette érvelj? . prófécia volt-e. hogy majdnem megütötte.De esélye sincs! – vitatkozott Maddy. és különben is … . és… . tízen vagyunk csupán az egész Rend ellen. amit Audun Briggstől kölcsönzött. mielőtt felismerte volna. a barátom. a Suttogó gyakorlatilag azt állította. – Szipogott még egyet – az előbbinél elkeseredettebben -. amikor Loki belépett a terembe. Félszemű vallomása azonnal mérhetetlen haragot ébresztett benne. Maddy fásultan kioltotta a rúnát. járkálás közben mégis felmerült benne: nem erre vágyott-e mindig is a szíve mélyén? Hogy célja. .Mit akar hát? Háborúzni a Renddel? Ezért van szüksége a Suttogóra? .Nem lepne meg – vonta meg a vállát Loki. És még azt hittem. . Utálom.lehalkította a hangját -. Mi vagyok. mi történik. csak én nem. – Mindenki tudja. mielőtt elindulnak a Suttogóért. ahogy kell”. .Miért? Mit tettem? Maddy dühösen szipákolt. – Odinnak meg kellett volna mondania az igazat. – Mi másért? Maddyt akarata ellenére is levette a lábáról a másik őszintesége. ha a Vanirok mellénk állnak. Ilyen sokáig eltitkolta előle. Átöltözött: levette a ruhát. amikor megérintette a karját.Én vagyok az. és minden furcsasága ellenére több köze van Odinhoz? Nem hallotta meg. és akár tetszik. se farka nem volt – feszengett Maddy. – Nincs kedvem beszélgetni. hogy veszíteni fog. Gyűlölettel töltötte el a csalás. Elmosolyodott. – Engem említett? . amikor meglátta az ujjai között a félig megrajzolt Tyrt.

tette hozzá gondolatban Loki. – Elharapta a mondatot. . És a holtak felkelnek Hél csarnokaiból. Azt állítja. . Egy Tábornokot. Érthető. Azt mondta.. és a homlokát ráncolta. ha nem. hogy itt vagyok – vallotta be fanyarul. – Az Alvók felébredtek.Az igazat? – kérdezte. aki egyedül áll. miközben igyekezett felidézni a Suttogó szavait.Akkor mondd meg – sürgette Maddy. – De nincs más választásom. Ha a tűzgödörben hagytam volna …. nekem sincs ínyemre. a próféciák nyelvezetében írt sivár költészetnek: Látok egy csatára kész sereget. És egy áldozatot. – Nem ezt akartam! – kiáltotta. Ezrek halnak meg egyetlen szóra. Kiszáradt a szája. hogy öljelek meg. Most. hogy fel kellene ébreszteni az Alvókat … és szó volt egy árulóról… meg egy Tábornokról… aki egyedül áll … . Valójában ki vagyok? És miért vagyok itt? Loki heges ajkán halvány mosoly játszott. mintha inkább versnek hangzott volna.Ha hiszed. és a lelke mélyén kajánul elvigyorodott.Valami rettenetes háborút emlegetett.138 – Rá akart beszélni. . . – De miért áll egyedül a Tábornok? Miért nem vagyunk mellette? – Maddy ismét járkálni kezdett a sötét csarnokban. – És gyötör a gondolat. a pontos fogalmazásra próbált visszaemlékezni. Odin nélkül már halott vagyok. hogy a Kilenc Világ elvész… . A Rend megindult.A Tábornoknak nem fog tetszeni. hogy a fejét törte. A teljes igazságot. . Meg azt. – Mondd meg az igazat.Nem tudom… Loki halkan nevetni kezdett. hogy meghaljak. hogy amúgy is jó esélyem van arra.Valóra válik – mondta Maddy. Én hoztam el a Suttogót. . a gyomra felkavarodott. De Maddy alig figyelt rá. És a Mennydörgőt ki nem szabadítják a Pokolból… . Mi mást mondott? .És mégis mikor akartad elmondani neki? Maddy megkukult.Igen. .Maddy nagyot nyelt.Na persze. És a Kilenc Világ is elvész. . ám ez nem lelkesít különösebben. Tény. Ha fel nem ébred a Hét Alvó.Tehát? . hogy csak gond lesz veled. Egy árulót a kapunál. A Névtelen is felkel. Annál inkább meg kell mondani Maddynek. hogy mindez az én hibám! Én ébresztettem fel az Alvókat.

De ha ők voltak a szüleim … . . a Káosz diadalmaskodásánál meg a többinél. a megújulás és a Világok jelképe. a nem tekintetében nem volt pontos. Kegyen szolgája sem nagy örömmel emlékszik vissza rá. Mint mondtam. Maddy: belefulladni az elveszett álmok óceánjába. az álmodás veszélyes. a perspektíva. aki nem a felesége. emberek elkárhozásnak neveznétek… . Hogy milyen volt? Mint a fulladás. Ezért van a rúna a kezeden. Thor. Maddy lepillantott a kezére. Heimdallnak a kezétől… . a Kőrisfa.Várj csak! – szakította félbe Maddy. ahol még Szurtnak sincs hatalma. hiszen majdnem meghalt. Néhány AEsir ott talált menedéket. Ízlelgette a neveket: Modi. A Pokolban azonban a Rendetlenség az úr.139 3 . Mint valami egzotikus. Amennyiben már megszületett. – Ezt már mesélted. a Mennydörgő Kovács és Jarnsaxa.A Fekete Erődbe.. De a halál csak egyike a Kilenc Világnak. amit ismertem. Semmire sem hasonlított. a szüleim? -Thor. hogy a börtön téglákból rakott falakból és őrökből áll. kishúgom. Tényleg megöltek Ragnaröknél? . – Az egyik alakom valóban elesett ott. Magni. és éppen annak a fontoskodó álemberbarátnak. mint kiderült. és letaszítsák az istenek ellenségeit. Milyen volt? Loki arca elsötétült. hogy démonvér folyik az ereidben. minden világban ismerős kellékekkel. az a helyzet. De közülünk nem egynek nem volt ekkora szerencséje. és ellopja a lelkedet. .Akkor hát ki vagyok? – faggatta Lokit – És mi részem ebben a dologban? Loki bort töltött magának. – Modinak hívnak – kezdte. hogy kiskorodban folyton azt hajtogatták. – Van egy fivérem? – kérdezte végül. . Aesk vérvörösen izzott a tenyerében. hanem egy harcos amazon a hegyek túloldaláról. az érzékelés és az anyag szabályai eltorzulnak. aki élvezte a helyzetet. jóval Ragnarök előtt. Az istenek alkonyán. a gonosz és elvetemült Látók Népe előbukkan a Káoszból. hogy újjáépítsék Asgardot. A Pokolra jutottunk. Most te is látod.Nos. Aesk. Magni az Új Kor első gyermekei. mesés étkek! . – És az Orákulum megjósolta a születésedet.Nem ilyen egyszerű – hümmögött Loki. – A Pokolra semmi sem készít fel. akik azért születtek. elcsúsznak. és addig azt hittem. mert ha álmodsz. bár. hogy közel jártak az igazsághoz. Jarnsaxa. Maddy csaknem néma csendben hallgatta végig Lokit.És .Hogy születhettél egy bugris pár gyermekeként a völgyben? – vigyorodott el Loki. az óráknak és a napoknak nincs jelentőségük. anyai oldalon mindenképpen! De Maddy feje még kóválygott az új ismeretektől. Az AEsirek és a Vanirok bukásánál. Olyan közel van a Káoszhoz. elmosódik a valóságot és a képzeletet elválasztó határvonal. hogy szinte bármi lehetséges: a nehézségi erő. Egy azonban biztos: Modi és a fivére. Maddy. az Orákulum nem különösebben pontos. . Maddy bólintott. amit ti.Vagy talán nővéred. Korábban is jártam már várbörtönökben. . hogy nem szabad álmodnod.Ne felejtsd el. – Kezdjük a jobb dolgokkal! – töltött magának még bort Loki. – Kezdjük a legvégén! Ragnaröknél.

amiben nem is győzhet! Félszemű fáradt. Meggondolatlan. se fent nem létezett. Loki sötét tekintettel bólintott. . de nem avatkozom bele. – Meglehet. . mely acélvértben. Szánalmat keltően mutatott magára. A Pokol után azonban ez is javulás. amelynek se ablaka. mielőtt Félszemű felébred. Loki! Megmentettem az életedet… . – Esküszöl? . Egyébként sem hagynám.És szeretném is megtartani. Így nem lesz senkié. – Loki ivott egy kis frissítőt. a védelmedbe vennél? – villant tüzes zölden Loki szeme.De kiszabadultál. És ha veszít. Nem nézhetem tétlenül. – Amit lehetett. van esélye. Visszahozzuk a Vörös Ló Dombjába. Szívességet szívességgel viszonoztam. Maddy olyan izgatott lett. Aki a vizét érinti.Megegyeztünk – hajtotta fel a bort Loki. – Így gondolod? . ahogy az Orákulum megjósolta. ugye? Nem tartozom a Régi Korokhoz. . azt kockáztatja. Maddy szeme felcsillant.Hél legtávolabbi szélén van egy folyó. megtettem ezzel az alakommal kapcsolatban – folytatta. Mindkét oldalt elárultam. Maddy. hogy ha segítesz visszaszerezni … Loki gúnyosan felkacagott. hogy megőrül vagy meghal. és úgy repesett. ha nincs ellene kifogásod. sem a száján lassan felderengő mosolyt. – Hibátlan logika. Belátod ugye. hogy észre sem vette az Ármányos pillantását. mint mindig. . A régi fa új hajtása. mindez inkább utóbb. .140 . A Tábornok szétszaggatna … . Annyira csak a Suttogón jár az esze. . hogy azt hiszi. Nem az következik ebből. De van egy ötletem. megérted. sebesen vágtat a Pokol felé. . míg Odin és én a földet trágyázzuk.Alkut kötöttem egy démonnal. Az Álom. . Most rögtön. Loki kíváncsian méregette. De gondolom.Milyet? . – az igazat megvallva régebben jóképűbb voltam. és tajtékot vetve sodorja a Kilenc Világ nyers gondolatait. én mégis azon át menekültem el. Ha segítesz. hogy mielőbb elinduljanak a Suttogó keresésére. a járásbeli népek körében. – Vadonatúj alak. példás büntetést érdemlek. – De én nem onnan jövök. – Megértem. hogy bántson.Hogyan? – kérdezte Maddy.Muszáj megpróbálnom. hogy Szurtnak eszébe jusson utánanézni a régi barátoknak! Maddy gondolatai vadul kergetőztek.A szokásosat. Bezártak egy cellába. mindenki veszít. és minden megy tovább a régi kerékvágásban. se ajtaja nem volt. te új vagy. és visszatesszük a tűzgödörbe. – Loki vidáman rávigyorgott. ezért úgy döntöttek. hogy azt szeretném.Nem. A hozzád hasonlók építik majd újjá Asgardot a háború után. Még órákig nem tér magához. korábban nem volt más tulajdonában. .Kérlek.Hát persze. ahol se lent. mintha fontolóra venné.Milyen lehetőséget? . . – A küzdelemben majdnem elvesztettem a józan eszemet.Atyám nevére. – Látszólagos sajnálkozással fordult el. . – Bocsáss meg.Igen? Maddy csillogó szemmel nézett rá. hogy Félszemű meghaljon valami ostoba háborúban. A múltban él. mint előbb következzen be? Maddy bólintott. – Tehát te és Félszemű az Álmon át menekültetek. Az Orákulum szerint mind a Kilenc Világ. Semmi sem ért el hozzám. ezért is húztam meg magam az elmúlt néhány száz évben.Úgy érted. vagy legalábbis ezt hitték. Nem akarom.Félszemű alszik. De a démon felajánlott egy menekülési lehetőséget. Loki úgy tett. Loki. – Megkeressük a Suttogót. de elég veszélyes. Pontosan. de végül is utat találtam egy csecsemőbe. hogy mások is elmenekülhetnek? Loki vállat vont.

Az aranypáncélos Frey látta meg először. mi a szerepe ebben az egészben Lokinak. ha találkozom vele – morogta Heimdall. Helyes. A barlang szájában álló alak azonban kicsi volt ahhoz. .Szerintem meg kerítsük elő Lokit! – kardoskodott Heimdall. . de fesztelenül elindult az Alvók Csarnokának bejárata felé.mondta Idun. de sem a Vadászistennővel szót váltó Idun. – Miben sántikál most. és Maddynek lehetőséget biztosítanak arra. A barlangba vezető folyosón két alak álldogált. Öt szempár szegeződött a bőség istennőjére. és ami még fontosabb. hogy valójában mi is történt. és önmagában már ez is óvatosságra intette.Még rosszabban lett volna.Ördög vigye a tollruhádat! – dörrent rá Heimdall. Loki tehát mély lélegzetet vett. és Bjarkán rúnáján át megpillantotta a színeiket is: arany. . hogy a barlangot beszövő igézetek ködén át kivegye a behatoló színeit. Loki valószínűleg összefogott vele. és Szkádi kivételével mind együtt is voltak. Valamennyien ébren. Loki itt volt – szűrte a szót aranyfogai között Heimdall. Most jött a neheze.Én mondom. . zöld és tengerkék. . Elterelő hadműveletre van szükségük. soha nem adtam volna kölcsön a tollruhámat… .És a tollruhámmal? – jajgatott Freyja. .Nos. nem keltették fel a Vanirok figyelmét a jelenlétükkel. aki feltörte a jeget. menjünk. és gyorsan. A Suttogó elveszett. hogy Szkádi életben hagyta? . gondolta: Maddyvel váratlan esemény nélkül érték el az Alvókat. és a félhomályban összevillant a tekintetük. hogy visszaszerezze a Suttogót. csak dudorászott magában. Loki elhajította Yrt. Más sóval: csali lesz. hogy a Vadászistennő nincs közöttük.Szerintem várjuk meg Szkádit! – vetette fel Njörd. .Ha az ellenség rajtaütéssel próbálkozik. ha nem vagyok olyan álmos és zavart. és néhány pillanatig hunyorgott. sem Freyja nem tudott kielégítően beszámolni arról. – Állítom. hogy komoly fenyegetést jelentsen. amivel elcsalják onnan a Vanirokat. miféle varázsereje van… . nem is beszélve a rejtélyes lányról. – És rossz állapotban volt.141 4 Az Alvók csarnokában teljes volt a meghökkenés a Vanirok között. Amennyire meg tudta állapítani. kósza hírek szóltak az Igéről is. Odint fogságba ejtették.És a Tábornokkal mi lesz? – kérdezte Bragi. felkészültek arra. itt védtelenek vagyunk. .azt mondtad. Eddig minden rendben. . és visszafojtotta a lélegzetét. és akinek ki tudja. – Tudni akarom. és hogy lehet.Úgy van – felelte Idun. megemlítette a Suttogót … . . Elégedetten nyugtázta. az. amíg lehet – javasolta Frey. amit tudott.A Suttogót? – kérdezte Frey Idun elmesélte. Az Alvók Csarnokából már kihallatszott a halk beszélgetés moraja.És ki volt a lány? – tudakolta Freyja harmadszor vagy negyedszer. . amikor a legnagyobb veszélynek van kitéve. hogy megvalósítsák a tervüket. nem volt színe. Idun semmit sem szólt.

amelyik a csillogó. Kis nyílás tátongott halványan a középpontjában. halálos hangjegyekkel pettyezte a levegőt. csak a göndör hajú kisgyereket. Loki megperdült a levegőben. mások akkorák. Akadt. Odakint hajnalodott. Egy ideig teljes volt a zűrzavar. egy pillanatra elvesztette uralmát a teste felett.Fogócskázzunk! – csicseregte Lucy. – Ha nem tévedek… . a behatoló – egy három-négy év körüli kislány – olyan ártatlan könyörgéssel fordult feléjük. talán csapdáról. . . hogy elhajoljon a villámok elől. Heimdall pedig sárga szemű vadászsólyommá. körbefordult. és az életét mentve menekült a tágas. benyílóit használta fel arra. és borotvaéles darabjai halálos szőnyeggé szóródtak szét. és elkínzott könyörgéssel fordult a dühös istenek felé. tüskés kék tüzek elhajított hálói cikáztak. és az ég felé szárnyalt. hogy még Heimdall is elképedt. mint egy-egy szénabála. ami gyors. majd egyre gyorsabban. Mások még a levegőben szétporladtak. hogy valami csalafintaságról van szó: felderítésről. Njörd rögtön fehér szárnyú. aki előttük állt. Egy másodpercbe sem telt. – Nincs kijárat… .Hol van? – üvöltötte Heimdall. . de senki mást sem láttak.Kukucs! – kiáltotta Lucy egy jégoszlop mögül a barlang túloldalán. de aztán maghoz tért. megremegett. amely a mennyezet jelentős részét alkotta. Mindhárman Lokira vetették magukat. A halászsas meglátta a kínálkozó lehetőséget. egyenesen az irdatlan méretű csillárra. Gyanakvóan néztek körül a csarnokban. mintha meginogna. és utolérte. nagyot rázkódott. – Ki vagy? – förmedt rá. A négy irányból hajított Isa gyémántzuhataggá porlasztotta az oszlopot. mit tervez. Loki levetette álcáját. férfiinget viselő gyermek bájosan elmosolyodott. repkedtek. . lenyesett egy ősi jégoszlopot. Hamar magához tért. és áthunyorgott a rúnafényen. mialatt Freyja nyilakat lődözött a mennyezetben levő nyílásra. és kinyújtotta a kezét. mely ötszáz éven át csüngött az Alvók Csarnokában.142 Amikor a többiek is felé fordultak. és a mesés jégcsodák mögül még kétszer tűnt fel Lucyként. De Loki gyors volt. de kiterjesztett szárnya túl nagy volt a manőverezéshez a barlangban. mely Loki madáralakjánál valamivel nagyobb volt. mint egy nyílvessző. úgy tett. és egy kis szarabandot játszott. A ragyogó ívelt mennyezetről leváló jégdarabok előbb lassan potyogni kezdtek. A Vanirok nem vesztegették az időt. Némelyik késélességű.Elkaptuk! – kiabálta Frey. figyelemelterelésről. igézetek és rúnák elől hajolt el. és acélos darabkáik hóesésként hullottak a földre. és csaknem földre terítette. – Lucy vagyok – felelte. még összetörte a csillárt. megtévessze és megzavarja támadóit. Talán Idun kivételével mind tisztában voltak vele. A Vanirok későn ébredtek rá. kikerült egy sorozat nyolcadhangot. – Ez nem gyerek – jegyezte meg halkan. Futótűz alakjában a terem másik vége felé csalta üldözőit. megperzselte Loki tollait. majd darabjaira hullott. és felröppent a mennyezetre. – Akarsz játszani? A Vanirok szótlanul figyelték. mint az őszi eső. és a jégbarlang kiszögelléseit. és réti héja lett. majd mielőtt irányt tévesztve a jégkupolának csapódott volna. Mielőtt Heimdall cselekedhetett volna. nyílt csarnokon át. ami Loki bezuhanásakor keletkezett. . A mezítlábas.Te vagy a fogó – vigyorodott el Loki. villámgyorsan futótűz alakjába öltözött. Amint a Vanirok minden oldalról egyre jobban sarokba szorították. rúnafények repkedő tőrei. Bragi pedig elővett a zsebéből egy fuvolát. Heimdall kivicsorította aranyfogát. A csillár. sima padlón tört el.Utána! – kiáltotta Frey. éles karmú halászsassá változott. ám az Ármányos addigra már eltűnt onnét. Jégszilánkok záporoztak szerteszét. és a levegőben gondolatvillámok. és ismét alakot váltott: ezúttal madárrá változott. így olyan gyors lett.

és megpróbáltak kitérni a jégzuhatag elől. Njörd és Frey dühös zavarodottsággal verdestek a szárnyaikkal. Bragi olyan eleven s víg táncot járt. feltűnés nélkül és gyanút sem keltve kisétált a Lenti Világ alagútjaiba. hogy elkerüljék a lavinát. mielőtt a fejére hullott volna. míg az Alvók Csarnokának legtávolabbi sarkaiba húzódtak. és aranyló fényből gondolatpajzsot teremtett. A felfordulásban Maddy egyszerűen besétált a terembe. Idun csak bizonytalanul mosolygott. . Heimdall. miközben zsákmányuk – néhány megpörkölődött tolltól eltekintve sértetlenül – eltűnt az ásító lyukon át. és a jégszilánkok szállingózó almavirággá változtak. amelyek puhán huppantak a földre. melyről ártalmatlanul pattantak le a záporozó jégdárdák. hogy a jég lágy esővé olvadt. hangtalanul elővette a meglazított hó alatti rejtekhelyéről a Suttogót. majd éppen ilyen nyugodtan. a Vanirok pedig kritikus pillanatokat veszítettek azzal.143 A jelenség váratlan és kataklizmaszerű volt. Freyja felhajította Yrt. hogy nem tartották szemmel a szárnyas menekülőt.

nem vagy más a szemében. nyugton marad. Kihasznál mindenkit. mellesleg a Mindenható unokája vagy!” Meg sem fordult a fejében.Újabb prófécia? – szakította félbe Maddy. A végén feláldoz. . de egy régi holmi elvesztése. Thor lánya. és a kora reggeli napsütésben Lokit keresték. akik vadászva köröztek a völgyekben. aztán a sorsomra hagyott. – Ez a módszere. hogy az öreg bükkfa mellett találkoznak a Kis Medve Erdőben. hogy Odin elmondta. hogy Lokinak tizenöt perc előnye volt. Madarak repkedtek a magasban. az győz a háborúban. ahogy átváltozott meztelen fiatalemberré. Maddy pedig dühös volt. aki aztán feltúrta a száradni kiakasztott ruháit. hacsak … . Ha valaki alaposabban szemügyre vette volna. egyik sem szállt le. . mint eszköz. hogy a bal kezét furcsa szögben tartja. Két perccel később egy másik idős hölgy indult el – gyanúsan ruganyos léptekkel – a fején vastag kendővel Malbry falva felé. hogy esetleg érdekelhet? A Suttogó unottan pislákolt. – Ezért keresett meg Odin? Ezért tanított? Színlelte a barátságot. A Suttogó túlzón ásított. Jövendölés – felelte a Suttogó. és a prófécia szerint újra kell építenem Asgardot. Maddy ért oda elsőnek. ahogy engem is. a réti héját és a halászsast. mely azóta a nyelve hegyén volt. Nan sejtette. hogy eltitkolta előle AEsir-vérét. akkor feltehetően bármelyik oldalt választom. de ha jól látta. Loki azonnal levetette sólyomalakját. . mert a Lenti Világon át közelítette meg. amit Loki a barlangban mondott: „Egy ember sokféle okból ültethet fát” és bár az erdőben meleg volt. Leült a fűre. Nem volt kellemes beszélgetés. hogy a kellő pillanatban felhasználhasson az ellenség ellen? És hogy teszi meg? Hiszen nem vagyok harcos. Velem is megtette. Maddy akaratlanul is beleborzongott. mögötte ruhák száradtak kötélen. A Suttogó neheztelt. – Ha Modi vagyok. amikor rám volt szüksége. Egyszer s mindenkorra rendezni akarta a dolgát a Suttogóval. Maddyből ekkor kibukott a kérdés. amikor a sólyom a földre libbent. – „Jaj.Az ilyesmit az ember nem felejti csak úgy el! – fortyogott. -Nem. mielőtt megpillantotta az üldözőit: a vadászsólymot. veled is így tesz. állt itt egy kis rönkház. kislány.144 5 Loki most már az életét mentette. Úgy esett. bár nem sokan ismerték volna fel Yr rúnáját. Az idős hölgy Bolond Nan Fey volt. így aztán úgy döntött. Hirtelen élesen emlékezetébe villant. a Kovács Őrhelye végében. Maddy és Loki úgy beszélték meg. láthatta volna. és megpihent egy kis liget mögött. a verandán pedig egy idős hölgy szundikált a hintaszékben. Ha hagyod. Egyik szemét kinyitotta. hogy közbe kellene avatkoznia.Figyelmeztettelek – kacagott fel szárazon a Suttogó. hogy valami viselnivalót találjon. hogy az Alvók Csarnokában hagyták. és érdeklődéssel figyelte. .És még valamit – folytatta Maddy. egy kötény vagy egy kendő igazán csekély ár volt a látványosságért. Maddy gyerekkori dadusa. kicsoda. melynek révén közelebb kerülhet Asgardhoz. Természetesen sikerült némi időt nyernie: a három vadászt lelassította a jégcsillár összeomlása. mint egy „átkozott kavicsot” – ahogy kifejezte magát -. és nagyobb méretük miatt nehezebben is fértek ki a tetőn vágott szűk nyíláson. és várakozott.

. nem utolsósorban azért. és fájdalmat okozott neki. hogy a Vanirok kezébe kerüljön. – Kutyacsillag női ruhában! Mi következik ezután? Diadém és gyöngysor? . Biztosra vette. De ügyesen találgatok.145 . Saját magától védem meg. mert ha jól értelmezi.Nem érdekes – legyintett Maddy. és Bolond Nan szoknyáját belepte az út pora.Szóval még maga sem tudja.. lehetséges? – erősködött Maddy. Az Alvók Csarnokából kifelé jövet Maddy komolyan meghányta-vetette a dolgokat. de a Suttogó próféciája óvatosságra intette. ahol is szépen. És természetesen megkéri majd az árát. De kettőn áll a vásár. bárcsak sosem hallott volna a Suttogóról.A Suttogóhoz fordult. Félszemű veresége a Világok pusztulásához vezethet. Az Ármányos kíváncsian pillantott rá.Ha Loki hajlandó segíteni…. Maddy nagyon is tisztán gondolkodott. ha fel nem ébred a Hét Alvó.A holtak is lehetnek hasznosak – felelte a Suttogó. Ám amióta csak a Pokolból való szabadulása történetét hallotta. – Gyalogolnom kellett.Pontosan nem. .Mi a különbség? . sértetlenül átadja Maddyt és a Suttogót Odinnak. de ahhoz. Egy árulót a kapunál. hogy késtem – mondta Maddynek. Szívesen futott volna a kérdéseivel Félszeműhöz.Legutóbb még holtan akarta látni.Ne aggódj – nyugtatta meg a Suttogó.Azt kérdeztem.„A holtak felkelnek Hél csarnokaiból. Maddy a körmét rágta. gondolta.Beszélgettünk – felelte Maddy. A Suttogó üveges burkán át rúnafény szikrái fénylettek fel. Azt kívánta. . Kipirultnak látta Maddyt. és a Mennydörgőt ki nem szabadítják a Pokolból…” A Pokolból? Egyáltalán lehetséges ez? – kérdezte Maddy. . a prófécia nem. Maddy jelentőségteljes pillantást vetett rá. hogy Loki hajlandó lesz segíteni neki. ahogy gyermekkorában tette. hogy elhozza az Alvók Csarnokából. hogy Loki nem hagyja majd. És bár öreg barátja tanácsainál kevesebbet ért. De most. hanem mert arra számított. mert hitt az Ármányos jobbik énjében. és volt valami a színeiben: valahogy fényesebb lett. hogy mégis a tudomására jutott. hogy Loki hazudik majd. hogy megvan a Suttogó.” . segítségre volt szüksége. . aki egyedül áll. . és a Kilenc Világ is elvész. mégsem tehetett mást. – elnézést. legalábbis addig. .fogalmam sincs – affektált a Suttogó.Haha. – Ez én vagyok? Én leszek az áldozat? És Félszemű az áruló? . míg el nem érik a Lenti Világot.Nézd csak! – kiáltott fel a Suttogó a legundokabb hangján. Nem tudta. Félszeműnek mi lesz a véleménye a tervéről. És a Névtelen is felkel. hogy becsapja. . egy prófécia legalább nem volt hazugság. Nagyon meggyőző tudok lenni.Mi baj? – kérdezte. . hogy esze ágában sincs visszadobni a Suttogót a tűzgödörbe. Loki fél órával később érkezett: kisebesedett a lába. mi várható? . már nem volt visszaút. és Maddy úgy okoskodott. az izgalomtól vagy a félelemtől. amitől elfogta a nyugtalanság. Egy Tábornokot. és inkább kedvében jár majd. – „Csatára kész hadsereget látok. Tudta. A Világokat óvom meg. . Mindent arra tett fel. És egy áldozatot.A jövendölés téves is lehet. – Rábeszélem. és nem azért. gondolta. – Az a fontos. – Ki lehet az apámat szabadítani a Pokolból? Loki gyermetegnek és irracionálisnak tartotta. . s finom hálót szőttek. nagyon mulatságos – oldotta ki a fejét takaró kendőt Loki.

Van egy ötletem – tért ki az egyenes válasz elől Maddy. Megígérted. ahogy kell. Bolond Nanre a hintaszékében. a titkon a háta mögött mutatott szemmel veréstől óvó jelekre gondolt. hol bölcsek és nem oly bölcsek vesznek részt.” „A Kilenc Világ elvész. Azt hitte. a gyönge. És életében először Maddy Smith megértette.Hallottad. – Az orákulumok szeretik az effélét.A Pokolba? – kérdezte végül. a mezőkre és a Malbry falvától a Kovács Őrhelyéig szétszórt házakra. mit javasolsz. és a háború ötvenévnyi vagy százévnyi távolban. a kis életükkel és az ostoba. mit mondott az Orákulum! . és mindketten hallgatták. ahogy kell. hogy féltek tőle. Jed Smithre. És ha már a félelemről beszélünk… .„A Tábornok egyedül áll”. és rászabadítja a Káoszt kicsiny világukra. ha kiszabadítjuk az apámat a Pokolból. Loki. Loki élesen felnevetett. a Kilenc Világra rászabadul a Káosz. mintha rögtön fel akarna robbanni. Loki egyre nagyobb hitetlenkedéssel és elszörnyedéssel. a Suttogó biztonságos helyen volna a tűzgödörben. kutyája a lábánál ….a Suttogóra pillantott -. gondolta Maddy. nem akarom tudni. hogy ez itt a Világok kellős közepe. és most a Fekete Erőd ostromát tervezed! Nagy ugrás. amelyek miatt már nem is emlékezett.Mit mondtál? – fordult oda Loki. És csak úgy gátolhatjuk meg. hogy segítesz…. Iszonyatos háború. blabla-bla…. és Loki ismét felkacagott. nem? . a hangja halk volt. eleinte tétován. . „ A Névtelen felkel.Azt mondtam.Mondom. – Miről? . de figyelmet parancsoló. gyűlölik. – Eszedbe ne jusson most prófétálni! Hallani sem akarom. – Azt akarod. – Magad mondtad. A fejmosásokra. – Fogalmad sincs. ne mondj többet! . Maddy döbbenten. ezt mondta. . miközben Loki arca egyre sápadtabb lett. . és a Suttogó úgy ragyogott. mert más. . . aki a lelkét is kitette. . Az apró kegyetlenkedések százaira. Még csak ki sem tetted a lábad a völgyedből. vagy ki tudja. az utacskákra és a sövényekre. a falu főterén tartott vásárokra. . és nem hallgathatok. de zöld a hajtása. És így is lett. mit tenne vele a Tábornok. . Körvonalazni kezdte a tervét.Költői szabadság – csattant fel Loki. és mosolygott. milyen messze volna … . hányszor futott a Kis Medve Erdőbe. segítek visszaszerezni a Suttogót – mondta Loki.Mondom.Látok egy Kőrist a nyitott kapuban – sorolta a Suttogó.146 Loki tekintetébe aggodalom költözött. . ne is válaszolj. hogy félek! Ahhoz nagyon értek. de most már tudta. átadjuk neki ezt az átkozott valamit. a zsarnokoskodásra. – Villámsújtott. hogy még itt vagyok. és nem … . mint egy sereg szentjánosbogár. aztán egyre magabiztosabban. – A Suttogó csaknem lustán szólalt meg.Félsz – vádolta meg Maddy. Egyébként mi a kifogásod a háború ellen? Maddy a Strond völgyére gondolt. ártalmatlan népekre a völgyben. Tudni sem.Nem! – tartotta fel a kezét Loki. . Látok egy tanácskozást a Pokol Tornácán. ha … Nem. Megijedtek a fészkükbe került kakukktojástól. Látom a temetési hajót Hél partjainál… és Bór fiát. kicsinyes hitükkel. A félelem az oka. De a Suttogó ismét megszólalt. hogy egy nap majd nagy madárrá cseperedik. hadd tárgyaljon a Vanirokkal. Nélküle az Alvók sem ébredtek volna fel. – De azt sosem állítottam.” Háború lesz. Érd be annyival.Félek? Hát persze.Ó. hogy most kettesben felkeressük. az ősszel égő tarló füstjére. istenek! – kiáltott fel Loki.Véghez lehet vinni – fordult Lokihoz. hogy megmentem a Világokat. – Kérlek.Amikor Odin és a Bölcs Mimir találkoznak. a színei fellángoltak. hogy lemenjek a Pokolba? . Ő kezdte. van fogalmad arról.

– Á. késszúrásszerű fájdalom hasított a homlokába a bal szemöldöke fölött. amikor látta. mert apró. Még a színei is kifakultak. – Miért veszel fel új szokásokat? . Az Orákulum olyan mintában ragyogott. mit keresnék ott? – Zaklatottan járkálni kezdett. a szoknyát a korcba tűrte. és Odin elbukik… Loki ránézett. Loki felsóhajtott. ezúttal még erősebben. Gondolom. Azután megérezte a Suttogó jelenlétét: mintha egy éles tárggyal gereblyézték volna az elméjét. – Nézzük csak még egyszer. és az apámat… Hosszasan hallgattak. mert ez esetben nem lesz háború. ez fáj! Érezte. hogy muszáj velem jönnöd! Ismered az utat a Pokolba. A figyelmedet. – Bór fia … az nem Odin egyik neve? Loki rosszulléttel küszködve bólintott. akinek a szíve még gyorsabban vert. . Kellemetlen érzés volt. van egy egyszerűbb tervem is. és nem lesz háború.Be kell látnod. Bór fia a temetési hajón. és ha megtartjuk őt. – A magyarázatot másokra hagyom. és a félelem ezüstös szálai szőtték át. Loki a tenyerébe temette az arcát. lábánál a kutyája … .És amikor Odin és Mimir találkoznak.Várjunk csak! – szakította félbe Maddy.A pillantása megállapodott Loki arcán. a Suttogó pedig világított. . . megmentjük a Kilenc Világot. hogy valaki elkapja a gondolatait. Loki fojtott kétségbeeséssel horkant fel.A szavamat? . Maddy a homlokát ráncolta. És az adott szavadat. Hél partjain? Mégis mit gondolsz. Maddy Suttogóhoz fordult. A Suttogó ujjongva sziporkázott alatta. Egy pillanatig azt hitte. Muszáj megismételnek? .147 . Lehunyt szemmel tett még egy ingatag lépést. Loki dermedten bámulta Maddyt. Az Orákulum halottnak látott Hélben. . de annál gonoszabb. – Én csak prófétálok – felelte édeskésen. újabb fájdalomlándzsa döfött bele. – Én. Jaj. – Nem érdekes – felelte összeszorult torokkal. eljön a Káosz. – Még nem haltál meg. és majdnem elesett. Mit akarsz? .Eléggé csendben voltál ötszáz éven át – tiltakozott Loki. A zöld hajtás a villámsújtotta fáról. amiben Maddy már felismerte a titkolt nevetést. aki még sápadtabb lett. miközben öngyilkosságot követek el. – Bármennyire is szeretném megmenteni a Kilenc Világot. De Loki nem volt abban a helyzetben. a Suttogó szerint.Ugyan már – próbálta vigasztalni Maddy. . értem már. mint amikor köröm akad a selyembe. hogy meginog. Kutyacsillag. – Miért nem árultad el korábban? – reccsent a Suttogóra. . A bölcs … az talán a Suttogó.Hacsak ki nem szabadítjuk Thort a Pokolból. Az Orákulum önelégülten vigyorgott. – A Kőris. kérdezte némán. Hátrált egy lépést. Igaz? Ha tehát nem megyek oda… Hirtelen elhallgatott. és… . A Suttogó azt mondta. el lehet végezni. hogy meghalok. hogy magyarázkodjon. – Nos? Mit jelent? – kérdezte. ez én vagyok.Mi baj? – fürkészte az arcát Maddy. Kutyacsillag. akkor neked is véged. ha Odin meghal. … . – Azt jelenti tehát. és nem szólt semmit. a Tábornok nem hal meg.És a kutya? Loki fájdalmasan nyelt egyet.Nem feltétlenül. a kendője repkedett. akkor Odin nem találkozik vele.Valóban? – mordult fel Loki. Maddy! – szólt közbe Loki. majd felderült az arca. .Ide süss. Ami azt illeti … Elhallgatott. és amint Loki megpróbálta bezárni előtte az agyát. valami megcsípte. mint egy darabka csillag.

A Suttogó most figyelmeztető fénnyel ragyogott. Loki remegett és nem kapott levegőt. Nincs kérdés. hogy megváltsd magad. mondta a hang a fejében. mennyit nőtt az erőm. és pusztulást hoztak a Lenti Világra. folytatta a Suttogó. és lassan. ahogy agyában felcsendült a hang figyelmeztetése. Most akkor megyünk a Pokolba. amely elhalóan. – Felállt. Vigyél magaddal Hélig. De adok egy esélyt. Félsz. Nem a lelked izgat. mert olvasok a gondolataidban. Menj el a lánnyal a Pokolba. Megváltsam?. Tedd. ahogy mondom. Így kellene tennem. kérdezte meglepetten Loki. iszonyatos erejű csapás villámlott át az agyán. vagy sem? . ma viszont másodpercek alatt térdre kényszerítette. csak a fogát csikorgatta. Loki kinyitotta a szemét. – Elestem – felelte. sebhelyes mosolyával a lányra nézett. és kiáltani sem volt ereje. mit gondolsz. – Átkozott szoknya. Szavadat adod? Igen. Még egyszer elcsodálkozott.148 Némán. És kíváncsi vagy. Tudom. Semmi ravaszkodás. Szabadítsd ki az isteneket … hárítsd el a háborút… És miért akarsz Hélbe menni? Mi a terved? Egy utolsó. Loki nagy erőfeszítéssel bólintott. Meglep. Loki még mindig nem szólt. mire lebírta. Loki vállat vont. mélyen beszívta a levegőt. Mi történt? – kérdezte aggodalmasan Maddy. Loki nem szólt. amit mondok! Az idegen jelenlét ezután elhagyta. Mióta izgat. és elbűvölő. ha kedves az életed. és Loki hallotta suttogó hangját. meg akarlak-e büntetni. hogy megmentsd a lelkemet? Érezte. mondta. Loki térdre rogyott. amitől mindketten kimerültek. mégis parancsolóan szólt az elméje mélyén. hogy a Suttogó mulat a fejében. Egyébként is úgy teszel. mennyivel erősebb lett a Suttogó: századokkal korábban napokba telt.

Nem összpontosít! – szólt rá türelmetlenül Szkádi. Szkádi szenvtelenül felvonta a szemöldökét. amíg megszerzi a Rend titkait. még egyszer! – parancsolta Szkádi hidegen. A lelkész esetlen volt és tapasztalatlan. és Ethel megdöbbenésére és nemtetszésére azonnal Nat dolgozószobájába mentek. az inaskodása. a félszemű utazóról. -De érezte? – kérdezte izgatottan Nat. .Az Igét? – Szkádi. a barátjáról. . Most pedig elég a siránkozásból. Nem érdekelnek a fortélyok! Szkádi ismét felkacagott. El kell ismerni.Legyen szíves. – Ide figyeljen! – kezdte tőle telhető türelemmel. – Nem uralja az erejét – jegyezte meg.Sután – tette hozzá a Vadászistennő. majd felolvasott neki a Jó Könyvből. mintha olcsóbb selyembe ezüstszálat szőttek volna. hogy a mennyezet vakolatán fekete koromfoltot hagyott. Amikor az egyezséget megkötötték. és olyan magasra lobbantotta a lángot. Ám ahogy telt az idő. – És ezúttal visszafogottabban. és gyújtsa meg! Nat néhány másodpercig összevont szemöldökkel meredt a gyertyára. Ha lenézi. mintha a gondolatai máshol járnának. felborította a gyertyatartót. Az egyik normális. felkacagott. csakhogy egy fényesebb szál futott benne. – Tartsa erősen. . Talán mégis hasznára lehet. és bezárkóztak. . és abban a pillanatban a gyertya egy haragos huss-sal vadul lángra lobbant. mondja el a varázsigét. gondolta. – Ismételje meg! Nat vad lelkesültséggel meredt a megfeketedett gyertyára. Úgy látta. jelentéktelen barna volt. hogy pipára gyújtson? Nat vállat vont. fenyegetést jelenthet rá nézve. – El akarok jutni az igazán fontos dolgokhoz. – Micsoda erő! – Hirtelen elhallgatott. amikor visszamentek a lelkészlakba. ha az esze nem is. uralja a gondolatait. és a lelkész az aranykulccsal. és néhány kevésbé lényeges Zárt Fejezetből és elszavalt néhány éneket. Szkádi hűvös derűvel figyelte és hallgatta az emberke erőfeszítéseit. már oda is a szövetségünk. . amelyet Szkádi nem egészen értett. akinek az íróasztalán egy meggyújtatlan vékony viaszgyertya állt egy tartóban. és gyújtsa meg a gyertyát! Nat undorral horkant fel. de volt benne valami szikra. ahogy nevezi. Kaen. – Olifánttal szántja fel a kertét? Vagy felgyújt egy erdőt. – Képtelenség bánnia pogány varázsigékkel. amit Igének nevezett. kérem! – Megigazította a gyertyatartót. hogy becsvágya az egekig ér. amit tudott: beszélt Maddy Smithről. egy olyan erő. a tűz rúnája kicsit ferdén világított a lelkész ujjai között.Most gyújtsa meg! – utasította Natet. hogy felfuvalkodottsága és élvhajhászása ellenére Nat Parson olyan hatalom birtokosa. a huzat szétszórta a papírokat. és új gyertyát tett a tüskére. –Ezek a fortélyok.149 6 Szentségtelen szövetség volt: a Vadászistennő. és kezét a halántékára szorította.Fortélyok? – kérdezte. bár nem akarta. Hajnali kettőre járt. ami értékes lehet Szkádi számára. és elsősorban a Rendről és a működéséről. úgy lett egyre kíváncsibb. – Képtelenség – motyogta dühösen. de közben felébredt a kíváncsisága. – Megcsináltam! . hogy uralkodjon a varázserőn. Látta a színeiben: mintha egy helyett két fényjele lett volna. – Nem megy – siránkozott végül. – Micsoda erő… . ha viszont képzetlenül burjánzik. Miért nem használhatom az Igét? . aki királynőien festett Ethelberta kék bársonyruhájában. mintha megfájdult volna a feje.ismételte meg bizonytalanul. mely még forró volt. Nat itt elmondott Vadászistennőnek mindent. csak a kedvében akart járni.

Nat ekkor ráemelte a tekintetét. A tekintetük találkozott. megpörkölődtek a hőtől. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nat mintha valami kábulatból ébredt volna.Hagyja abba! – tanácsolta Szkádi. De Nat vagy nem hallotta. mint akit magával ragadott a gyönyör eksztázisa. és úgy tekintett végig működése nyomain a mennyezeten és a falakon. Szkádinak megint feltűnt. vagy nem törődött a figyelmeztetésével: Kaen ismét fellángolt. Az Isától megfagyasztott Kaen széthullott. Nat meghökkenve bámulta őket. Nat kicsit eltöprengett rajta. hogy valaha is megtörtént. akkor hát honnan szerzi a hatalmat? Isa lassan erejét vesztette a kezében. és valami kárt okoz. – Ezt én tettem? – kérdezte végül. se varázsereje. . Az elszenesedő papírokkal borított asztal fölött a kék Isa és a tüzes Kaen engesztelhetetlenül néztek farkasszemet. Nat Parson még most sem válaszolt. hogy az ujjhegyével dörgöli a homlokát. – Ne kapkodja el! . és olyan hővel égett. A fickónak semmi tapasztalata. hogy Szkádit is megcsapta az ereje. Mondja. és az asztalon szétszórt papírlapok felkunkorodtak. az apró salakrögök belefúródtak a vakolatba. hogy Szkádi alig hitte el. és Szkádi mintha a korábbi gyönyör visszatükröződését látta volna ezüstös pupillájában. mielőtt elszabadul. mintha most látná őket először. . A tartójában álló gyertya lassan csepegni kezdett. Szkádi ismét azt a furcsa. Szkádi bólintott. amikor Nattel szemközt ült? Mintha egy erő – sőt talán még az övénél is hatalmasabb erő – bújt volna Nat bőrébe.Hagyja abba! – szólt rá még egyszer. és a jeges Vadászistennő a Világvége óta először borzongott meg. Szkádi megkönnyebbülten sóhajtott fel. és tovább dörgölte a halántékát. mintha megolvadt üvegből áradt volna nagy forróság. milyen érzés volt? – tudakolta. – Csökkentse. ahogy megolvadt a fokozódó hőségben. De Nat Parson csak mosolygott. gyötrő nyugtalanságot érezte. mintha fejfájást próbálna elűzni. éspedig olyan gyorsan. Nat szeme mohón összeszűkült. és tucatnyi darabkája a túlsó falnak csapódott. . Nat arcán szélesebb lett a mosoly. Azután halványan. a sárga láng lassanként kísérteties kékesfehéren izzott. Szkádin megmagyarázhatatlan idegesség lett úrrá. – Sok lesz – figyelmeztette Szkádi. Kaen rúnája most kevésbé ferdén formálódott meg az ujjai között. – Jó – ismételte meg lágyan Nat.150 Nat Parson szinte szórakozottan mosolygott. gondolta.Csak nyugodtan! – biztatta Szkádi. hiszen nem is számíthatott más eredményre. az arckifejezése máskor talán komikus lett volna. és teljes varázserejét beleadta a dobásba. és egy kimondhatatlanul átható pillantás siklott volna át egymásnak feszülő akaratukon? Most azonban már nem volt jelen. ezúttal erősebben hajította el. Csak nem érzett valami szokatlant. különös volt. Szkádi elhajította Isát. – Megégeti magát. . értetlenül elmosolyodott. Szkádi még erősebben koncentrált… Azután hirtelen mindennek vége lett. – Jó – felelte sokára.Kaen már fényesen égett: kis tűzgömb a lelkész tenyerében. – Hozzáfogott. Ismét elhajította. a szemét úgy hunyta le. hogy megfagyassza a tűz rúnát. Hozzá képest Kaen egy kemence összezsugorodott tűztere volt. mint aki egy homályba vesző mulatozással teli éjszaka kicsapongásait próbálja felidézni.

kérlek! Nézzünk szembe a tényekkel. hogy visszanyerjék az Égi Fellegvárat. hogy a malbryi úton látott idős asszony az álruhás Ármányos. . De most meggondolta magát. felébresztett volna benneteket. és noha éberen figyelte őket. Mindig is titkolódzott. más volna a helyzet.151 7 Korábban késedelem nélkül be akarta mutatni a Vaniroknak új szövetségesét. akárcsak Odin. Frey és Freyja az apjuk mellé álltak. most pedig kiderül. hogy sülve-főve együtt van Lokival. hatalmasak. – Jaj. Odin és Loki összefogtak. – Odin már csak ilyen.Félt? Mitől? Szkádi vállat vont. Sőt többet is tett annál. hogy a házasságuknak nincs jövője. előadta a Vaniroknak az éjszaka eseményeinek kihagyásokkal teli változatát. Átrepült Loki feje fölött. hogy az az ötlete. és Szkádi tudta. – Új istenek vannak. mondta. kicsoda. kivéve Idunt. amikor befejezte. Mit gondoltok. Náluk van a Suttogó. csak házassága révén tartozik közéjük.Talán félt – felelte Szkádi. és bár Szkádi nem rajongott Asgardért.És nekünk nem is szólt? – sértődött meg Bragi. legyőzték a vizsgálóbírót. Végtére is a Vanirok nem az ő népe. de a természetük olyan ellentétes.És miért nem maga Odin ébresztett fel minket? – kérdezte Heimdall. és az is hiba volt. – És kivel? Erre aztán kíváncsi vagyok! – Elmesélte. és ellenünk fenekednek. – Talán egy szövetséget próbál összekovácsolni – vélte bizonytalanul Frey. -Bizonyára töri valamiben a fejét – vélte Frey. A Vanirok szótlanul hallgatták. aki mintha semmiről sem tudott volna. vele szemben. nem találkozik majd egyhangú helyesléssel. ahogy Njörd is Szádi otthonát a hegyek között. a lányról még nem tudni. miért tagadta el a Suttogót? Mit képzeltek. és amikor Szkádi elhallgatott. elmenekültek előle. A Vanirok is ismerték a próféciát. Szkádi türelmetlennek látszott. a lelkésszel elköltött reggeli után madár alakban tért vissza az Alvók Csarnokába.Eddig az összes adu Odin kezében volt: az Orákulum. hogy a többiek sokat kockáztatnának azért. amit megtudott a Világvégén élő vizsgálóbírókról. a lány. és Szkádinak nem volt kedve hadakozni a Vanirokkal. és a réti héjának eszébe sem jutott. .Nem igaz – vette védelmébe Heimdall. Éppen vele! Mi kell még? Ha rátok lett volna szüksége. – Hű volt hozzánk.Azt hiszed? – kiáltotta Szkádi. De ahogy a dolgok most állnak. és a lány is segít nekik. Njörd tengerparti otthonát elviselhetetlennek érezte. Persze ha korábban kezébe kaparintja a Suttogót. hogy eredjenek Odin és az unokája nyomába. nem? A Vanirok kényelmetlenül feszengtek. állította.Miért szólt volna? – vágott vissza Szkádi. Nem említette a Nat Parsonnak tett ígéretét. Így tehát aznap. és ami még fontosabb. – Megváltozott a világ – folytatta Szkádi. . miért hagyta aludni az Alvókat? Csend lett. hazudozott… . . sem a Maddy Smithszel kapcsolatos terveit. Miközben Szkádi felöltözött korábban otthagyott ruháiba. Aranyos! A Tábornok mindig is kacérkodott a Káosszal. de Loki addigra már gyalogosan haladt a Kis Medve Erdőben megbeszélt találkára. valószínűleg ellenkezésbe ütközik – legalább Heimdall hű marad majd Odinhoz -. . még a szeszélyes Freyja is elkomorult. a Névtelenről és az Igéről. . . sejtette. Egyikük sem szállna szembe tudatosan Thor gyermekével. . Az Öreg természetesen kedveli még.

hogy tudják. Vadászistennő? .Ügyes fogás. a békeszerető Njörd körvonalai elsötétedtek. . Ki tudja. mi a terve? Heimdall mérgesen vonta össze a szemöldökét. A többiek tekintete összevillant. Szkádi látta. amit a többiek nem? A színek elváltozását. mint mindig. Ők a Rend. – Igaza van – jegyezte meg Frey. iszonyú csapással földre terítették. . mintha észrevett volna valamit a színjelében.Rendben van – jelentette ki Heimdall. Pedig nem az. – Nem téblábolhatunk itt örökké. akár egy esőfelhőé.De hiszen azt mondtad. és mosolygott.És te Bragi? Általában beszédesebb vagy. . – Legyőzhetetlenek.Helyes – szögezte le Szkádi. hogy a bőrét mentse? . akik régen mellette álltok már. amivel a faluba csaltak – mondta Szkádi. közvetlenül vihar előtt. .Mert nem tartozom közétek – felelte Szkádi. Szkádi megvetően mérte végig. . Heimdall eltöprengett. ha mégsem… . . hogy feladja. és a Rend esélye odalett. ogy Szkádi tiltakozni akar -.152 . És kik vagyunk. vagy nehezebb módját választod annak. ha a szükség úgy hozza? Mit gondoltok. Ez persze nem azt jelenti. a rabszolgáikká tehetnek minket. de nem szólt egy szót sem.vélekedett Heimdall.Akkor hát mit tegyünk? – kérdezte Freyja. . a társai ellene fordultak. nem áldoz-e fel benneteket.kezdte Szkádi. Megöltem a vizsgálóbírót. – Önként jelentkezel a feladatra? Freyja félrenézett. a fényükben valami rosszat. Elég is volt ennyi: a magot elvetette.Miért téged? – kérdezte Heimdall. – Abból kell kiindulnunk. – Hát persze. amikor ki akarta szabadítani Odint. hogy abban a pillanatban. Bragi egy szomorú dalt énekelt. hol vagyunk. – Ti Vanirok vagytok. Lassanként magatok közül valónak tekintettétek. ne hagyjuk ki az Orákulumot! Neki igazán nincs oka szeretni a Vanirokat. Elsősorban az AEsirekhez húzza a szíve. amikor látta. Végtére is annak idején mi vágtuk le Mimir fejét. De kudarcot vallott a terve.Mi van. amit nekünk készített. – Tegyük fel egy pillanatra. .. – Az életéért cserébe felajánlotta a miénket. és bemenekültek a Suttogóval a Dombba. És elmagyarázta. – Vesékbe látó tekintettel méregette a Vadászistennőt. hogy mentse az AEsireket. uralhatnak. de megértem. – Fel-alá kezdett járkálni a fényes padlón. – Tegyük fel. Elszöktem. amint szárba szökken a frissen felébresztett Vanirokban. . Szerintem beszéljünk Odinnal. Frey tekintete fagyosabb lett. .Az Igéjük erősebb bármelyik varázsigénknél – szólalt meg ismét Szkádi. már ha egyáltalán van második hely. . Aranyos? Be akarsz sétálni a csapdába. és a Vanirok a második helyre szorultak. hogy óvatosnak kell lennünk. Csupán ennyit vagyok hajlandó feltételezni – tette hozzá. . Heimdall kivicsorította aranyfogát. ami azt illeti …. – Azt hiszed. hogy a foglyuk! – vetette ellen Bragi. hogy kiderítsd. és úgy jönnek utánunk. És mit gondoltok. és Idun pedig csak üldögélt egy jégtömbön. – Heten vagyunk három ellen. Freyja sírt. hogy igazad van. Fel kell tételeznünk. és Szkádihoz fordult.De Odin irányítja a Suttogót – vetette ellen Njörd. tétovázna egy percig is? Heimdall a homlokát ráncolta. hogy Odin olyan tervet kovácsot. ami nem szolgálja a hasznunkat.És a Suttogót – emlékeztette Szkádi. miféle egyezségre lépett velük Odin. még mindig gyanakodva.Ezzel együtt létszámfölényben vagyunk – állapította meg Heimdall. jégkék szeme villogott.Milyen megoldást javasolsz. az arca sima és derűs volt.Nos. egyezséget kötött? Szkádi bólintott. már ha beleszámítjuk a lányt is… . hogy erősítést szereznek. – Szerintem belekényszerítették – mondta. Mit gondolsz? Njörd azonban közbevágott: .És te.

hogy hozzáférést biztosított a Jó Könyvhöz. – Ki ez a lány? . Heimdall kelletlenül elismerte. hogy ez milyen nyugtalanságot ébresztett benne.Rendben van – mondta végül Frey. Egyszer s mindenkorra tisztázzunk vele mindent.És ha van? – kérdezte élesen Szkádi. – Cserébe felvilágosítással szolgál. Gondolom. A férfiban van ugyan egy szikra. És szeretném megtudni. Szkádi vállat vont. Máskülönben hogyan szállhatnánk harcba a Renddel? A Névtelennek egyébként biztos van neve. – De előbb találkozzunk a Tábornokkal. –Mondtam. hogy jelentéktelen. mennyit segített neki azzal. Hosszú szünet következett. és úgy állította be. .Bosszút állni a Nép egyik árulóján – mosolyodott el Szkádi. – Freyja azt mondta. És ez csupán bizonytalan hatalom.153 Olyan keveset mondott el. amit fegyverként használhatunk a Rend és az Ige ellen. kémkedésre vagy hasonlóra használja. és talán hasznunkra is lehet. hogy varázsereje van. Egyedül az számít. hogy miért. A Vadászistennő egy szót sem ejtett Nat frissen szerzett hatalmáról vagy arról. amennyit csak mert. Heimdall ismét kutató pillantást vetett rá. Nat Parsonról és a becsvágyáról mesélt. Csupán a lányra tart igényt. mint egy hiú és ostoba ember ábrándozását. hogy igaz lehet. mielőtt háborúra kerül a sor. jó vásárt csinálunk. És elsősorban azt kell kiderítenünk. a Vanirok átgondolták Szkádi szavait. Nem jelent fenyegetést. beszélt a Rendhez és az Egyházhoz fűződő kapcsolatáról. de semmi több.A lányra? – kérdezte Bragi. . . hogy Odin becsapott minket. . -Mi módon? – kérdezte Heimdall. és elmondta. – Ismeritek Odint: mindig is a gyengéje volt a Nép. Szövetségesei erényeit emelte ki. úgy is mondhatnám. És ha becsapott minket … -Mint ahogy ebben biztos vagyok… . de csekély jelentőséget tulajdonított neki.Senki – válaszolta Szkádi. vélte. – A mostani új időkben új szövetségekre van szükségünk. – És mit akar ez a lelkészed? .Akkor lehetővé tesszük a lelkészed számára a bosszút.

Loki azonban nem kockáztatott. gondolta. Rosszabb is lehetett volna. Az út nehéz. már legalábbis addig. de biztonságos. alacsony volt. és feszengését nem csillapította a tény. még ha a rúnák. Most. úgy egyre nagyobb szüksége lesz minden varázserejére. és ahonnan észrevétlenül és zavartalanul mehetnek tovább.Végül csak hasznunkra lesz – mondta a Suttogó Maddynek. ha sikerül ráakadnia a nyomukra. A kijárat a Kis Medve Erdőben rejtőzött. . legalábbis azé. hogy a Félszemű nehezen akad majd a nyomukra. és végtelen nyugtalanságot . hogy közös az érdekünk. Hallgass. Légy hálás. aggódom a kényelmedért? Sok mindenért kell vezekelned. Loki nem nyilatkozhatott. hogy mindezt csak az önérdek diktálja. egyes helyeken sziklaomladék zárta el. Olykor még a tűzgödörben is erősebb volt a Suttogó akar4ata. Miből gondolod. és még azt képzeled.Milyen? – kérdezte Maddy. és nemsokára elérik a Lenti Világ méhsejtszerű karzatát. végtére is ki számítana arra. És még csak meg se forduljon a fejedben. mint gondolatokat. De neki van kapcsolata is. hogy a Suttogó bármikor belenézhet a fejébe. míg meg nem érti. hogy így biztonságosabb: a ritka színjelek halványak és igen régiek voltak.Hát igen – válaszolta a Suttogó.154 8 A folyosó. ha nem tudja. Óvatosnak kell lennie. egy olyan prófécia veszedelmes darálójába kerül. és ahogy egyre közelednek a Káoszhoz. de mindeddig mellette állt a szerencse. amikor ilyen közel voltak egymáshoz. Négyszáz év a gödörben. és igen szűk. – Nem tudtad? – a tékozló apa hazatér. A Suttogóhoz fűződő hosszú ismeretsége elővigyázatossá tette. Mimir! – sziszegte Loki összeszorított fogai között. kőmennyezete időnként élesen ugrott elő. amiben elindultak. Kis varázsigékkel és rúnákkal módszeresen igyekezett eltüntetni a nyomaikat. Veszélyes út volt. és hajlamos volt továbbra is bízni benne. mintha a Ló Szemét választották volna. Inkább csak érezte. amiket hátrahagytak. amikor Loki előrement. hogy felderítse a terepet. és azzal fenyegette őket. és Maddyt elkápráztatta volna az aprólékossága. megfájdult tőle a feje. gúnyolódott a Suttogó. Ezen túl azonban kicsit csökken majd a kockázat. mint amit Loki el tudott viselni. aki. hogy érdekelnek a gondolataid?. Amúgy sem értem. hogy kijátssz! Lokinak eszébe sem jutott volna. mint hallotta a háta mögött a Suttogót.Családi?! – csodálkozott el Maddy. . De Loki azt állította. ahol tudomásom szerint nem lehetek a vezetőd. Nem annyira szavakat. Semmi értelme vitába bonyolódni a Suttogóval: a sértések csak megnevettetik. . – A Lenti Világon átvezethetlek. nem is rejtik el őket teljesen. ahol majd élelmet és ruhát találnak (kezdett elege lenni Bolond Nan szoknyájából). és sokkal hosszabb és keservesebb volt az odavezető út. ami azt jelentette. és aláásták az összpontosítását. mivel áll szemben.Családi – felelte a Suttogó. hogy önként sétálnak be a Káoszba? Ami a többi lehetséges kockázatot illette. De után a Holtak Földje következik. . hogy követik őket. hogy lemetszi koponyájuk tetejét. amikor csak a kedve tartja. Kutyacsillag. Loki fájó fejét ingatta. . hogy vagy képes abban a kígyófészekben élni. mégpedig Odinéért. amelyek a szellemét ostromolták. és az Ármányos életében először mások biztonságáért aggódott. amely Loki hő vágya (és önző reménye) szerint sosem teljesül be.

öreg barátom? Mit érdekel? Megegyeztünk.155 keltett benne az. Mégis… Miért segítesz az AEsireknek? Mi a terved? A Suttogó felkacagott a gondolataiban. . mert óriási hatalma ellenére sem tudott hozzáférni a legmélyebb gondolataihoz. hogy kapjanak. mondta a Suttogó. Valamit akar – de mit. Mióta töröd magad a Világok megmentéséért? Csak a saját bőrödet akarod menteni. Loki tudta. Most még ki tudta kapcsolni. Ahhoz előbb el kell. egyet se félj. Maddy úgy vélte. mert tudta. hogy Hélhez akarja vinni. hogy nem szabad feszegetnie. hogy a Suttogó nem szokott szívességeket tenni. akkor most egy sziklához volnál láncolva a Pokolban. és varjak beleznének ki. Arra is sor kerül. Csendben mentek tovább. minél többet hallgatja a Suttogót. de Loki jóval kevésbé volt bizakodó. aki így egyre nagyobb befolyásra tesz szert az elméje felett. Loki lenézően vont vállat. Ezt a kérdést akár én is feltehetném neked. és ha lenne választási lehetőségem. hogy a Suttogó az isteneknek akar segíteni. Beszélj csak! A szavaidtól nem lesz bajom. A Fekete Erődben utolér a végzeted. És Loki ezzel meg is elégedett. Minél többet beszél.

amit mondtak. A nyitott Szemben magukra hagyták az ásógépeket. Hűvös fuvallat nyargalt keresztül a Lenti Világon. és beszélt is a nyelvükön. és most úton van. Vajon náluk van-e a Suttogó? Felelősek-e Maddy eltűnéséért? És hol lehet Loki? Él-e még? És ha igen. Szkádi ébredése után csak idő kérdése volt. Semmi trükk. és felfedezte. Odin szerette a varjakat. a koboldok legalábbis semmiképpen sem: Kapitányuk távollétében teljesen felbomlott köztük a rend. aki elviszi. Se szeri. Így azután már dél is elmúlt. A Fenti Világban ezzel szemben baljós csend honolt. ezeknél hihetőbb hírek is voltak: a Kapitány meghalt (Odin ezt inkább vágyálomnak tekintette). gondolta. amikor belépett az élelemraktárakba. a Névtelen felkelt. Félrebillentette a fejét. Az ott talált koboldok olyan részegek voltak.156 9 A Lenti Világban eközben Félszemű Odin végre felébredt. Vasárnapi hangulat volt. – Hol? – kérdezte. hogy nem lehetett egy értelmes mondatot sem kihúzni belőlük. és bár gyorsan szokott lábra kapni. mikor ébrednek a többiek is. láthatóan felhagytak a dolgukkal. és még a gazdák is. de nem jutott messzire azzal. Odin Bjarkán jelén át figyelte a világot. Számos menekülőt állított meg és kérdezett ki. mire magához tért. és csőstül hagyták el a Vörös Ló Dombját. Lelkészlak. de nem szóltak a templomi harangok. Odin érezte. csontokba hatolt. és a komor viharfelhők gyülekezetén a Strond völgye felett. és Odinnak nem volt szüksége igazlátásra vagy orákulumra. A fogdában töltött idő megtörte az erejét. Más. Hangja is volt. miben sántikál? Ármánykodik. Egy nagy kövön ült a Domb tetején. magukkal vittek. mennyit tudnak. ital és kincs azé. amióta olykor felvette az alakjukat. hogy valóban egyszerű varjúval van dolga. sőt egyszerre több is – pontosan hét -. a Világ Kőrise kidőlt. és károgott. akiknek jó okuk lett volna szorgoskodni. Szurt. se száma nem volt a szóbeszédeknek. Elkerülhetetlen. Vanir. de Odin egy dologban biztos volt: a Vanirok ellenezni fogják mindenféle szövetséget az Ármányossal. hova lettek. hogy tudja. ezért az élelem. és ez igaz is volt: Odin legalábbis ezt tapasztalta. nem pedig valami madár alakjában megjelenő Vanirral. hogy Loki és Odin ismét szövetségre léptek. Pedig muszáj puhatolódznia. és ami zsákmányt csak tudtak. A Rend felvonult a Dombon. a földeken csak kevesen jártak-keltek. Kár. akkor a legnagyobb óvatossággal kell közelednie hozzájuk. és sajtónyílásokon süvített át. a Domb felett szálló vadlibákon. afelől semmi kétsége sem volt. honnan fúj a szél. Beszéd. Mikor? . mire visszanyerte a varázserejét. ha választ akar a kérdéseire. A Suttogó nélkül nem tudhatta biztosan. Senki sem tudta. A Ló Szemére pillantva meg is találta az idézésüket egy üzenetvivő fehér fejű varjú képében. Félszemű bólintott. Az Alvók felől. Közelebb ment a madárhoz. a Pusztító átkelt a Káoszból. és eltűnődött a kísérteties nyugalmon. hogy készül valami. és Bjarkán rúnáján át megbizonyosodott róla. hogy Maddy és Loki már kámforrá váltak. vagy mit terveznek. hogy felfalja a világot. a Lenti Világot elfoglalták. időbe telt. Ha Szkádi meggyőzte őket. károgta a madár.

amikor bedobja az utolsó garasát. de saját bőrén még sosem tapasztalta a hatását. tíz. felvette a botját. Semmi trükk.157 Ma éjjel. amikor világok csaptak össze. Talán lejárt az időm. A Vanirok nem bíztak benne. ugyan miben reménykedhetnek? Mi másra számíthatnak. mielőtt a Rend a nyomára jut. Az Orákulum nélkül elhanyagolható volt az esély. Egyetlen vizsgálóbíró tehetetlenné tette. és abban a pillanatban rá is jött. Legyenek átkozottak! – gondolta. Inkább valami különös. De mit tehet ő. és a Nép a nyomában volt. Loki elmenekült. jobban félt tőle. A válla még mindig égett Jed Smith nyilától. a Ragnarök előtti napokban is érezte. körülhízelegje. Öreg már a diplomáciához. legfeljebb húsz évet nyerhet. mi ez. mint vereségre? Talán a vizsgálóbírónak igaza volt. ha sikerül visszahódítania a Vanirokat. Még együtt is. míg az övéit ellentétek gyöngítik. hogy megérezte. vagy derült égből villámcsapás? Az esélyei rosszak. A szerencsejátékos öröme volt. vagy kegyes halál? Egy szemernyi remény. Az Ige. A drámaiság iránti érzékére apelláltak. Egy ember. és a Domb védtelen maradt. és kivéreztette. vagy közülük akárki a Névtelen ellen? Legfeljebb pár év haladékot. Pár év haladék. De a gondolat mégsem töltötte el akkora kétségbeeséssel. és az Ige ereje kegyetlenül elgyöngítette. hogy a Néppel kézsülnek szövetséget kötni? . És a Rend is erős. Sok éve tudott a létezéséről. hogy engedelmességre késztesse. amikor a nap ismét lejjebb szállt nyugaton. aki még csak magiszter sem volt. a tudat. Odin elgondolkodva vetett oda egy kis maradékot a varjúnak: a madár lecsapott. ezzel tisztában volt. gyanakodott a Vanirokra. Most. még a régi barátokban sem lehet megbízni. mint valaha.. kopott. üzenték. Korábban. és csipegetni kezdte az ételt. Szkádi bosszút esküdött ellene. aggódott Maddy miatt. Így azután. és a mai világban Odin jól tudta. . Akkor hátmelyik lesz?. mint várta. öreg zsákját. De Odin szerencsejátékos volt. kis híján megtörte az elméjét. mit tehet az Ige. és a Káosz erői az idejükre vártak. hogy látta. Képzeljünk el egy Igével felszerelt hadsereget! Az Apokalipszis Könyve nem is tűnt olyan légből kapottnak most. vidámabb hangulat fogta el. szándékát és létszámát tekintve egyaránt. és útnak indult a Vörös Ló Dombjában. tárgyalásra bírja vagy szemtelenül hazugságokkal traktálja a Vanirokat. De a lelkész háza különös találkozóhely – lehet. gondolta. Maddy eltűnt. tette fel a kérdést magának. Szerette az egyenlőtlen esélyeket. hogy minden egy kártyalapon áll vagy bukik. ahogy a Suttogó is.

Dél után ébredt. Az üldözöttek addigra már eltűntek: Maddy és Loki elmerültek a Lenti Világban. akár csalival kecsegtető kelepce is lehetett. aki fehér nőstény farkas képében járta be a Vörös Ló Dombjának útvesztőjét. Ismét a Domb felé fordult a figyelme. kivéve. amikor a második legjobb ruháját követelte tőle. hogy a Vanirokat jobb belátásra térítse. Ma nagyobb vadat kerget. Nem vette észre Szkádit. és Szkádinak egy másikra is szüksége lesz. hogy az Ige hatalma nem csökkent. de az evés gondolatára elfogta a hányinger. nyugtalan. Hogy szántszándékkal-e vagy véletlenül? Kiválasztották-e. Naudírból hálót szőtt. de akár itt is becsapódhat a belépő mögött. Végigszaglászta a folyosókat. felmérte a védelmet. amit a Vadászistennő előtt mutatott. most ismerősnek. Mindenekelőtt rettenetesen félt. hogy újonnan szerzett hatalma. Fogalma sem volt. míg Hagall rúnája puskaporként robbanthat egy gyanútlan áldozat arcába. Keresztutaknál. friss nyomok után kutatott. mielőtt madár alakjában visszatér az Alvóktól. a feje hasogatott. gondolta. alagutak szájában és sötét kanyarokban hajította el őket. mi több hétköznapinak tűntek. várható-e rajtaütés. Ethelberta természetesen nem szívesen vált meg a ruhatára legszebb darabjaitól. ki tudja? Akármi is volt. Nat Parsonnak eltökélt szándéka volt. Talán csak véletlen volt a létrejött Szellemi Közösség. szédült az éhségtől. Elég egy pillanat. Tyr rúnájából pedig éles horgot hajlított. hogy a hatalom birtokosa legyen? A Rendben természetesen minden lehetséges. Futólag megcsapta Loki illata is. és egy sötét ajtónyílásra feszítette. és hamarosan az is eltűnt. mely indáival benőtte az agyát. kényelmetlen álmok zavarták. hogy történhetett mindez. hogy kiderítse. éppen a lelkészlakot figyelte. Szkádi a Ló Szemének romjain át lépett be. mielőtt Nat visszasietett a dolgozószobájának menedékébe. hogy minél több hasonló csapdát állítson fel. ám most hogy a kapuit lerombolták. De az alvás nem frissítette fel. A megfelelő szögben álló Naudír. Maddy Smithnek nem akadt a nyomára.158 10 Szkádi távollétében Nat Parson az éjszakai erőfeszítésektől kimerülten aludt. Véletlen vagy Választás. mintha még nőtt is volna alvás közben. amelyek előtt korábban csodálattal állt. sarokköveknél. nagy volt a kísértés. A legjobb már ott hevert valahol a Vörös Ló Dombja mellett elhajítva. amikor lanyhul a figyelem. amikor a vizsgálóbíró bevetette az Igét Félszemű ellen. Sőt. hogy Ethelberta ellen is bevesse az Igét. Beletelt párórába. Időközben a Vadászistennő is visszatért. időközben elszivárgott. elég egy óvatlan lépés: . mint egy gyorsan növekvő futónövény. és a délután javát kóborlással meg azzal töltötte. hogy megtartja. Az oltár gyertyáit első próbálkozásra. amire halként akad majd fel az áldozat. Jóformán egy szót sem váltott a feleségével. Várhat. és csak kora délután érte el a falut. Odin pedig a Fentiben. és a védők elhagyták. és az elméjük összekapcsolódott. a Kötő megfoghat egy semmit sem sejtő nyulat. Még be is válhat. amitől ideges és elégedetlen lett. szinte gondolkodás nélkül meggyújtotta. gondolta a Vadászistennő. és egy kellemetlen kis jelenetre is sor került. amely normális körülmények között százévnyi ostromot is kibírt volna. Természetes erődítmény. és a színek. Nagy megkönnyebbüléssel tapasztalta azonban. de abban a pillanatban lépett előre. Egy menekülő férfit – vagy lányt – meglepetésszerűen érhet. bár gyöngén.

hogy ezúttal nem enged olyan könnyen Szkádi követeléseinek. aki később néhány bókkal és egy diplomáciai házassággal vette meg a hallgatását.159 az áldozat csapdába esik. Ugyanabból az okból Freyt sem. hogy Odinnak sikerül a maga oldalára állítania a többieket. Úgy érezte. gondolta. Már nem házasok. Ethelberta. Nem szabad. mint amilyennek látszott. Tudta. A toronyóra már négyet mutatott. Freyja közelében torzsalkodások támadtak. Még az is lehet. Itt nem személyes haragról van szó. akik remélte. amikor a Vadászistennő megérkezett. így inkább egy kis zsebkendőt szőtt. titkos fegyvert kell készítenie… Ha ideje engedné. szó se róla. hogy Szkádi megvetette az ilyesmit -. Egyáltalán nem haszontalan. különben is szükségük lesz egy gyógyítóra. még Freyjel vagy Heimdall-lal is. Szkádi ökölbe szorította a kezét Ethelberta Parson második legjobb ruhájának fehér bársonyán. vagy az egymásnak ellentmondó természetük miatt. hanem a nyomában keletkező viszály miatt. hanem taktikai húzásról. aki megfogadta. de a parancsot Odin adta ki. amelynek minden varrásába a jég és a méreg tüskéit rejtené el. és így könnyű préda lesz. Odin. Az évek során azonban Freyja kezdte belátni. minden szálát álcázó rúnákkal fedi. hogy új fegyvert kovácsoljon. Egyáltalán nem játszik szerepet a számításaiban. amelynek nincs fordított alakja. és amelynek nyüst. a nagyobb jó érdekében kell cselekednie. de szűkös idő állt csak rendelkezésére. ám mindennél édesebb felnyitotta álmos szemét. Ha azonban végzetes baleset történik…. de mindnyájukon képtelen lenne felülkerekedni. Freyja viszont … Szkádi eltöprengett a Vágy istennőjén. hogy alig lehetett látni. Hagyja. hogy nagy legyen. Nem a szépsége miatt – mindenki tudta. hogy Odin csak kihasználta. vér folyt. mielőtt szárba szökkenhetett volna. így Szkádi nemsokára egy pompás fehér bársonyruhában feszített (amit sosem lehet majd tisztára kefélni. mégis nehezen áldozta volna fel a Tenger istenét. és ha Maddy valóban Thor lánya. zavarba jött. vagy akár egy köpenyt. bizonygatta magának. Elegáns. de Szkádi gondolatai messze jártak. Freyja halála természetesen fájdalmat okoz majd neki. Loki okozta Freyja apjának a halálát. ahol az Ige nem fogja. meggyengül vagy tehetetlenné válik. és Loki szerepe is megtette a magáét. Ha Odinnál van a Suttogó. Idunt sem: nem volt olyan tehetetlen.és . A ráncokat a leggondosabb vasalással sem lehet majd eltávolítani. De nagyon bosszantó. Ethelberta pedig parancsot adott. Szkádi hideg fejjel futott végig gondolatban a Vanirokon. hogy a megmaradt Vanirok közül Freyját hiányolná legkevésbé. hogy békét kössön a déróriásokkal. megsebesül. akkor még az is előfordulhat. de Heimdall és Frey továbbra is hűek maradtak a Tábornokhoz. Szkádit azonban más nyugtalanította. Ennélfogva Szkádi hatalma Ragnarök után sem gyengült. barátok vesztek össze. amikor a farkas alakjában kószáló Szkádi visszatért a lelkészlakba. és azt is átlátta. Elültette ugyan a gyanakvást a Vanirok között. Heimdallt nem áldozza fel: még nem. Van hatalma. hogy egyedül és kizárólag Loki a felelős mindenért… És a fivérek most ismét együtt vannak. Talán még hasznára lehet. hogy Freya és Odin között futó kapcsolatnál mindig is több volt. felér bármelyik Vanirral. tekintve hogy mi vár rájuk. Hacsak nem… Régóta nem volt annyi ideje vagy kedve. hogy most elveszítse. a hangulatuk szeszélyessé vált. gondolta Ethel). hogy ez kihasson a döntésére? Nem. tisztes öltözékben jelennek majd meg. hogy készítsék elő a szobákat a többi hat vendég számára. és a bosszú. amelyet olyan finom csipkével szegett. és elmosolyodott. és elhitette vele. a legbékésebbek szívében is féltékenység ébredt. Egyébként is ő meg Odin … De Szkádi csírájában fojtotta el a gondolatot. és Szkádi elismerte. hogy ennek halálosan biztosnak kell lennie. Felhők gyűltek a képzeletében. túlságosan is erős. Bragi legyen? Vagy Njörd? Semmivel sem tartozik neki. Isa a Régi Írás egyetlen olyan rúnája. a régóta halogatott. hogy Odin milyen ügyesen és milyen régóta terelte más irányba a haragját. inget szőne. hogy olyan helyen ejt sebet rajta.

hogy előcsalogassa a rejtekéből. .Mindjárt odaérünk – nyugtatta meg szelíden Idun. és Odin csak most vallotta be magának. most is háborúban állunk. érthető. sőt talán egy kicsit vad is… . Egyébként is régóta gyanítja.Hallgass már – förmedt rá Heimdall -. hogy egy szerelmesről leperegnek az észérvek. Milyen helytelen. aki még mindig hátul caplatott. Ő maga sem volt érzéketlen. ahol a legkevésbé figyelhettek fel rá. – Nem árt észben tartanunk. Általában megvetette a hímzés házias művészetét. Yr rúnáját elhajítva egy sövény mögé kushadt.De mindig hű volt. – Fogalmad sincs. – Órák óta gyalogolok. Odin a megfigyelőhelyéről látta is. hosszúhaja dérként csillogott. az Őr. tiszta ruhát és meleg fürdőt… . ha nagyon fáj a lábad… . de nem a saját vérünkkel – tette hozzá Heimdall. Közelebb óvakodott a sövény mentén: akis csoport mögött settenkedett. – Állat. egy kis ligetben. Gondosan összehajtogatta a kis kendőt. keresetlen és ragyogó mozdulattal rákanyarította Fé rúnáját. Szkádi elégedett volt. . a cipő feltörte a lábamat. de megeshet. és végül mögöttük lemaradva a Vágy istennője. ha elsősorban a Vanirok iránt érez elkötelezettséget. kék ruhája térdig sáros volt. Njörd! Farkas és sólyom alakjában vadászik… . amikor még a Messzetekintő is olyan vak volt. amikor megérkeztek: egymérföldnyire üldögélt Malbrytól. ahogy a füstös égen átíveltek. és egy finom vonalú szekreter fiókjába rejtette. Njörd hangját hallotta: . A Vanirok az éjszaka beállta előtt ideérkeznek. de semmit sem talált. és Odin jól tudta. ugye. a Tenger istene. hogy lesben várakozik a közelben. és a lemenő nap utolsó sugarainál éppen csak ki tudta venni színjeleiket a mező túlsó végén.Meddig kell még mennünk? – siránkozott. Aranyos? Odien elmosolyodott rejtekhelyén. A Vadászistennő mosolyogva várta őket. Freyjáét. ám a déróriások lányaként mégis ügyesen bánt a hímzőtűvel. hogy azok fel sem tűntek a szalagcsokor és a hímzett virágok között. a Gyógyító. Szkádi színeit nem látta köztük. a Költő. és a többieket használja fel. – De adhatok egy almát. gondolta. Ragnaröknél… .Akkor háborúban álltunk – szúrta közbe Frey. . Hát erről van szó. gondolta: Njörd a legidősebb Vanir. és a régi barátságokban sem lehet vakon megbízni. hogy nyugtalan.160 vetülékszálai közé úgy elrejtette a varázsigéket. de megváltozott a világ. . hogy igézetét egyetlen varázsigével az áldozatra lehetett szabadítani. hangját sem hallotta.Tudom. . mint bárki emberfia … Freyjára pillantott. az ikrek apja.Kicsit vad! – kiáltott fel Freyja.Az Aesirek nem a vérünk – felelte Njörd.Ha Szkádinak igaza van. ám ez még nem jelentette azt. hogy bujkál a barátai elől. Maddynek és Lokinak nyoma sem volt. hogy viszontlátja őket. mennyire reménykedett. Este hat volt. s talán a Renddel is.Ha még egy szót meghallok a ruhádról avagy a cipődről vagy a tollköpenyedről … morogta Heimdall. és szipogott. Miért jöttek gyalogszerrel? Mi dolguk van a lelkészlakban? És mit tudnak egyáltalán? Bjarkánon át megpróbált a Suttogó nyomára akadni. Itt is voltak: a Nagy Arató. volt idő.Nem akarok almát! Száraz cipőt akarok. és az AEsirekcsak a második helyre szorulnak. és használj egy varázsigét! Freyja rápillantott. és nézzétek a ruhámat … . a fény megvillant nyaklánca szemein. Végül egyenletes. Odin a homlokát ráncolta a sövény mögött. de amely oly halálos volt.A Néppel. hogy Njörd még mindig gyöngéd érzelmeket táplál elhidegült felesége iránt. . hogy nincs is itt.

Nem is kell ismerned őket – szakította félbe Loki. amelyen át három gyötrelmes órán át félig térden. hogy balkezes vagy. Loki elkeseredetten szisszent el. Lejjebb majd lerázzuk őket. . Loki furcsán nézett le rá. és felderült az arca.Ki tudja? – kérdezte a Suttogó. hogy csak bajt jelent. és a Folyók Katlana felé tartva a sziklák között kereste az útját. Aligha az én hibám. a legjobb öltet lemászni azon a sziklafalon? Maddy egy pillanatig törte a fejét.De azt hittem … . hogy ez a legjobb út lefelé! – fordult a Suttogóhoz. Maddy. kimerülten sóhajtott fel. hogy forduljunk vissza… Loki értetlenül nézett rá. Hacsak nem akarod pár ezer kobolddal megosztani. mely megduzzadt az őszi áradásoktól.Kis kapaszkodón! A Suttogó unottan világított. – Csak az ötlet. hogy gondolatvillámokat szórj? Maddy gondterhelten megrázta a fejét. – Vissza kell fordulnunk – mondta -. akár a hajad.Micsoda? – kiáltott fel Maddy. a túloldaltól pedig százlábnyi mélység választotta el őket. – Ide figyeljetek. kétségbeesésében hosszan feljajdul. amikor lenéztek a fejsze formájú hasadékba. – Mondtam. A szinteket egy függőleges akna szelte át: se lefelé. és közben tört-zúzott. . – Ki mondott ilyesmit? . tehát nem töröm magam. . hogy lassabban haladjunk? Maddy zavartan csóválta a fejét. . Azután eszébe jutott Freyja tollköpenye. Tényleg azt hitted. – Ugyan miért tenné? . Odin talán tanított arra. Maddy még egyszer lenézett: a folyó vize habzott alattuk. a szemed vagy az. amikor Maddy szeme hozzászokott a sötétséghez.Követnek minket – fejezte be a mondatot a Suttogó. – Freyja köntösét is használhatnám! . És elég szép bőr.Mit? Loki dühösen meredt az Orákulumra. ha képtelen vagy egy kis kapaszkodón feljutni! . Anyai részről a Káosz.Azt mondtam ez a leggyorsabb – felelte az zsémbesen -.161 11 Maddy és Loki a Lenti Világban akadályba ütköztek. megérted. félig hason csúsztak-másztak.Mintha azt mondtad volna. apai részről az AEsirek vére csorog az ereidben. .Ő tudja. Maddy hosszan. hogy a Strondot látja. Úgy látszott. Egy hosszú. – A varázs. – Nincs másik. a mágia személyed része. A mélység felett éppen csak hogy derengett benne a fény. Most. . Semmi ok az aggodalomra. a túlsó parton megpillantott egy rést a sziklafalban. és így is van. Miért akarnék hát nyomot hagyni? És Hél szerelmére. . Egyébként is … . Maddy úgy érezte. és a mintegy négyszáz lábnyi mélyben rohanó vizet hallgatták. hogy másik utat keressünk lefelé. miért akarnám. se más irányba nem vezetett út. mintha teljesen betöltené a mélyedést.Azt gondoltam.Hacsak nem szándékosan hagy maga után nyomot. hogy kárt tegyenek benne. Maddy tudta. – Bajt? – Éles volt a hangja. alacsony járat végén találták. – Egy órája észrevettem egy színjelet. máris a bőrömet viszem a vásárra. – De nem ismerek varázsigéket… . mégis.Szándékosan? – kérdezte Maddy.

Távozz a fejemből. Loki furcsa éles vonású arcán akaratlan csodálat tükröződött. mint a kukoricahaj. sőt fonálon. és rájött. megvalósítható. Loki összerezzent a váratlan jelenléttől. míg rájön a többi készségre is. és még kegyetlenebbül szorongatta … És abban a pillanatban. az Ökör erőssé tenné. amikor a Suttogó óvatlan kajánsággal kinyúlt. Kötélen. lassan felerősödött a fénye. Alatta a folyó fortyogott és habot köpködött hirtelen azt kívánta. és Loki úgy tekergőzött. kérdezte a Suttogó. ám Maddy képzetlen. a vízmosás tetejétől leérne a barlang bejáratáig. Maddy úgy érezte. Egyszerű művelet volt. majd olyan gyorsan és könnyen szakítanák szét. Naudír. Maddy úgy fonta a homályos levegőben. Mit tervezel? Loki megpróbálta újrakötni a rúnákat. ahogy régebben a frissen nyírt bárányok gyapját fonta. a feje.162 . hogy lehetne leereszkedni. És ha mégsem? Ha lezuhan. átfutott a fején. Amikor Lokira került a sor. amitől elállt a lélegzete. de a Suttogó jelenléte erős volt. Az igazat megvallva. és mennyi hatalmat őriz még ebben a látszólag kimeríthetetlen varázstárházban? Lokit egyre jobban kifárasztotta a próbálkozás. Különben is elegem van abból. de amikor lenézett a fortyogó vízre. . az igaz.Akkor hát mit javasolsz? – kérdezte Maddy. Loki megpillantott valamit. a Kötő a helyén tartaná. Óvatosan próbálta ki: először csak finoman nehezedett rá. ahogy az ujjhegyén nőni kezd a dupla rúnafény-motring. mint egy fészkéből kiröppenő meggondolatlan madárfióka. eléggé kínosan érezte magát. szál szál után került fel az orsóra. de a szál megtartotta. Maddy lassan bólintott. Kérlek. vén kukkoló! Mi baj? Kínoz a lelkiismeret? Miért volna lelkifurdalásom? A Suttogó némán felkacagott. hogy egy kis igazgatás után a mellére szoríthatja. Igyekszem összpontosítani. mint egy acélszemekből font lánc. mint a bogáncspihe. miközben jó erősen belekapaszkodott a rúnakötélbe. egyben türelmetlenül figyelte. és a folyó magával sodorja a Katlanba? Loki magában mulatva. Kérlek. . . Loki úgy érezte. A mélybe vezető úton mind nehezebben titkolta a gondolatait. míg le nem ért egészen a folyópartra. A másodperc töredékében. és rátört a mélységiszony. Fájt a karja. Olyan volt az ujjai között. és kezdte előhúzgálni a céljainak megfelelő rúnákat. majd egy sziklához nem erősítette. Ugye fáj?. mintha halott körmök kaparnák a koponyája belsejét. amit a tűzgödörnél műveltél. de ő még szinte a felénél sem járt. Tompán ragyogott. és azonnal rá is jött. Kiverte a víz. és leugrott a sötétségbe. A gondolataiban tanyázó tudat megérezte a gyötrelmét. elfogta a félelem. mint egy pókhálót. Kutyacsillag. olyan erős volt. és elkapta a kötelet. és ettől eltekintve bámulatosan gyorsan megtalálta a módszert. Maddy elérte a folyó túlsó partját. amit rúnákból fonnának. így azonban tehetetlenül függött a levegőben. mint a parázsé. Maddy lehunyta a szemét. amíg biztonságosan a földre lendülnek. A Suttogó is felfogta az érzéseit. és olyan könnyű.Szó sem lehet róla. hogy baj vár rájuk… Ugyan miért? . ha fuvallat éri. mint egy horogra akadt hal. bárcsak nála volna a Suttogó. Úr. könyörtelenül figyelte a gyötrelmeit. míg kettejük elméje érintkezett. Most már csak a Suttogót kellett biztonságba helyeznie. a tenyerébe vésett Aeskre pillantott. – Gyerekjáték ahhoz képest. Csak egy pillanatig kellene megmaradnia.Gyerünk Maddy – sürgette. Egyetlen madár sem bírja el a Suttogót. és a rúnák már kezdtek elerőtlenedni. ahogy egy pók a hálóját. Már látta is. hogy ellenálljon a gondolataiba befurakodó Suttogónak. és nevetve. Vajon mennyi időbe telik. A kabátjába bugyolálta. hogy folyton elvesztem a ruháimat. Mimir. és ahogy nézte. mint egy szálra felfűzött gyöngyszem. nehéz volt. szólalt meg egy hang a fejében. majd széttárta az ujjait. és elvigyorodott. de nem elviselhetetlenül.

. hogy erősítő rúnákat hajítson a sötétbe… A kötél a következő pillanatban elpattant.Semmi. Biztos a levegő miatt. Loki ujjai görcsbe rándultak. másik lába a vízbe ért. És most lássuk a tervet… Egy kicsit erősödött a fogása: a Suttogó úgy csavarta ki. Tovább-botorkált. ami olyan mélyen rejtőzött az Orákulum gondolataiban. elég szörnyű volt. Az a halvány kép. Így már jobb. aki az agyában kurkászott az után. de nagy megkönnyebbülésére a Suttogó távozott a gondolataiból.163 hozzáfért valamihez. és Loki a rohanó Strondba zuhant. hogy csak az árnyéka látszott. Ám rögtön vissza is tért. és két kézzel szórta a pihekönnyű rúnákat. és teljes erejével küzdött a Suttogó ellen. amit látott. az Álomba és a Kárhozatba vezető hosszú. ami a Lenti Világ határát. . mint egy vizes rongyot. jól kitaposott út kezdetét jelentette. és vigyázott. Sápadtan és remegve evickélt a partra. Így keltek át a folyón. mondta az Orákulum.Ne! Kérlek! – üvöltött fel Loki. sziklás partján ért földet. Látta a mélyben Maddyt.Mi baj? – kérdezte Maddy. Naudír szinte pattanásig feszült közöttük…. és biztosan tudta. aki a víz utolsó szakasza felett tartotta a kezét. Még egy nyikkanás. mennyit tud. Csak nem kémkedsz utánam. amikor meglátta az arcát. a játékosságának azonban már nyoma sem volt: Loki érezte halálos rosszakaratát. A Suttogó a következő pillanatban már el is menekült. a látása elhomályosult. és szétszaggatlak! Loki szorosan összezárta sebes ajkait. és a Halálba. . majd egyik lábával a tajtékzó folyó túlsó. Fáj a fejem. egyik kezével eleresztette a szétszakadó kötelet. hogy ha a Suttogó megsejtené. amit Loki megpillantott. hogy a gondolatai semmit ne tükrözzenek. te sunyi kis fráter? . A levegőben a túlsó part felé rugaszkodott. Iszonyatos fájdalom futott végig a testén. semmi és senki. még Maddy sem tudná megmenteni.

ezért is választották az AEsirek őrének még akkoriban. mint hogy alkut kössünk a Néppel? – Felsóhajtott. tizenegy lett. – Ha Odin fegyvert hoz… Ebben a kérdésben azonban a Vanirok azonos véleményen voltak. Aznap éjjel azonban egyik Vanir sem merte volna lehunyni a szemét. és kinézett a társalgó ablakán. aki szépségét ápolandó átaludta az éjszakát. ez olyan biztos volt. . és elégedetten vicsorította ki a fogát. én pedig hátrahúzódom. – Nem találom becsületes eljárásnak. és Freyja. egyedül érkezett. Bizonytalanság lett úrrá rajtuk. utazóknál megszokott kalapjának karimája alól csillagként világított ép szeme.164 12 Heimdall. – Hatan biztos elbírunk vele – válaszolt a nevükben Njörd. . miközben kezüket-lábukat törve próbálták kideríteni. úgy túlságosan is nagy örömed telik benne. és egyébként is… . csak Idun. A többiek azonban nyugtalanul üldögéltek. és Szkádinak minden oka megvolt.Elég! – dörrent rá Heimdall. Igazi alakjában jelent meg. – De ravasz – figyelmeztette őket. Odin blöfföl. Megpróbál ismét a szolgálatába állítani benneteket. és a Suttogót használja majd csalinak. Loki nyomai a Domb belsejébe vezettek. kínos csend. Felkelt a hold. valóban csak egy rókáról van szó. Tisztában vagyunk a kockázattal. . . – Egyezkedni akar. kék köpenyt viselt. amit teszünk. aki bizakodó természete miatt elszigetelődött a többiektől. hogy te vidd a szót. a hajnalnak tűnő holdvilágos éjszaka ezüstös ragyogásában. mint télen a hó. hogy Odin felkészülten érkezik a találkozóra. Éles farkas-szaglásával szimatolta csak ki a ragyogó külső alatt rejlő igazságot: a szorongás izzadságának. és ha engem kérdezel. tudta. majd órákon át csak a csend vette körül őket – feszült. – Akkor hát hagyom.Rendben van – felelte Szkádi. Szkádi farkas alakjában leste a falu szélénél.Odin helyében te eljönnél? – szakította félbe Heimdall. Így már rendjén való? Tisztességes? . majd eltűnt a ház oldalának árnyékában. és várták Odint. Fáradtnak látszott. és ő egyetlen előnyét. .Köszönöm – nézett fel rá meglepetten Heimdall.Lehet. amivel alkudozhatna. a Vanirok állhatatos hűségét is elveszi tőle. – Már meghallgattuk a véleményedet. majd tizenkettő . – Nem szabad megbízni benne. amikor szükség volt őrökre. a mosdatlanságnak és a fáradtságnak alig érezhető bűzét. hogy más véleményen lesznek. Megkapta az üzenetünket. és csak baj esetén lépek közbe. Lokinál van a Suttogó. – Beszélni akar velünk. Biztosra vette. Mi másért volnánk most itt. egyik kezében dárdát vitt. Szkádi vállat vont. ami természetesen megjátszott volt. kipihentnek és nyugodtnak tűnt. A varázsereje hanyatlóban van. ami nyomasztóan telepedett az érzékeikre. a Sasszemű sosem aludt. Vadászistennő. hogy Odinnak semmije sincs. de nem sokkal kilenc óta semmi sem moccant: akkor egy róka szaladt át a lelkészlak nyitott udvarán. hogy nem egyedül jön – vélte Bragi. – elmosolyodott. mert csak ő tudta.Ettől függetlenül a lelkésznek jelen kellene lennie – próbálkozott Szkádi. mire véget ér az éjszaka. ez a hiúság diktálta döntés bizonyára maradék varázsereje javát felemésztette: magas volt. bár Szkádi elismerte. Odin egy órával később érkezett.Eljön – bizonygatta Szkádi. . . Amikor a legfáradtabb volt. hogy egyáltalán eljön? – tette fel végül Njörd a kérdést. hogy az alakítás lenyűgöző. hogy azt higgye.Miből gondolod. Meg fog próbálni csapdába csalni… . Színjele fénylett. akkor is mindig nyitva volt az egyik szeme.De igen – mondta Szkádi. Mégiscsak igaza volt. – Nincs szükségünk a prédikátorra vagy az Igéjére.

a feleséged vagyok… Nat ekkor ránézett. bármilyen hiú és felületes volt is. sőt Szkádiban még az is felmerült. A Rend dolgában járok el. mindenki tudta. ellopták a gondolataidat… De Nat csak kacagott. hogy kiálljon magáért. és nem volt hajlandó tétlenül tűrni. Életében először tűnődött el ezen. és remegett. Ám a szépséggel ellentétben a pénz a kor előrehaladtával többnyire gyarapodni szokott. a ház jó úrnője. hogy elég. és a félig betett oldalajtón át besurranva Nathez sietett. Jó anya is szeretett volna lenni. a foga kivillant. . Egy csúnya lány ritkán talál szerelmet a házasságban. és egyik kezét minden tétovázás nélkül az ágya mellett heverő Jó Könyvre tette. Mindig azt hallotta. és még nagyobbat visított. mint a szépségével. Ne feledd. ha megteszi a kötelességét: az egyház engedelmes. mi történt. . mégis ismerős: Ethelberta egyre nagyobb meglepetéssel hallgatta. jó leánya. ráadásul éppen a démon előtt… Nincs idő az önsajnálatra. hogy a démon elpusztítsa. de ezt az örömöt megtagadták tőle. hogy soha nem volt egy szépség. A nő felült.De Nat. Önálló gondolkodásáról sem volt híres. aki Vadászistennőnek nevezte magát. hogy beleavatkozz. De Nat még csak rá sem pillantott.Emlékszik. és most egymást kergették a gondolatai. hogy megértse. Mégis mit jelentsen ez? Ethel Parson az eszével sem tűnt ki jobban. . amikor elmosolyodott. hogy felébressze. próbálta kifejezésre juttatni felháborodását e miatt a szégyentelen teremtés. a másikkal pedig a nyakában bőrszíjon lógó aranykulcsot fogta. Ethelberta szerette a férjét. Szkádi látta. vagy még rosszabba kergette a férjét. míg Ethelberta könnyen szemmel és szorosan a szájára szorított kézzel ült. – Kérlek. Démonok mind. még fiatalon sem. Ethelberta felsikoltott. de a színei nem mutattak mást. amikor Szkádi visszaváltozott. – Kérlek. Nat. e meztelen hárpia miatt. bár még mindig halálosan félt. A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége… Mit jelentsen ez? Természetesen nem voltak illúziói a férje iránta táplált szerelmével kapcsolatban. ebben Ethelberta egészen biztos volt. abban a pillanatban.Kérlek! – kapaszkodott a karjába. – A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége – jelentette ki. Most hálóruhában feküdt az ágyban. hogy az apja a pénzével vásárolta a rangját.közölte. És hogy ilyen durván utasítsák el. – De hisz ez az én hangom! – gondolta. – Itt van . ahogy nappal soha. A hirtelen ébresztő egyáltalán nem zavarta össze. Amikor felkelt. Élete során senki sem biztatta arra. jó háziasszony és feleség. mit kell tennie? – kérdezte Szkádi. és szemében különös tűzkerék forgott. – Nem rád tartozik. A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége. aki elcsábította és őrületbe. ki vagy! A szavakat kiejtő belső hang éles volt. Sem Nat. Azután összeesett. Csak pár másodpercig volt eszméletlen. hogy talán nem is aludt. – Feküdj vissza – parancsolt rá. még csak nem is hasonlított Natre. sem Szkádi nem fordított rá figyelmet. Nat szótlanul bólintott. Mi több. Hosszú árnyéka a mennyezetet érte. még a majális szépét sem lehetett egy napon említeni a démonnal. ám ha az lett volna is. mint izgalmat. Ethel azonban nem volt bolond. Tudta magáról. Szkádi egy erős csípéssel magához térítette. Ethelberta. Nat! – könyörgött. küldd el! Küldd el mindet.165 Megelőzte a lelkészlakhoz menet. és buzgó tekintetéből fény áradt. hogy ruhában feküdt le. amikor nadrágban és ingben az ágy mellett álldogált. Nat kurta biccentéssel nyugtázta. . A szeme csillogott a holdfényben. amikor meglátta az ágya mellett a fehér farkast. és a hangja úgy zengett. és nem engedem.

vagy talán a lila.Ethel! – lehelte gyönge hangon Nat. céltudatosság. Mintha gyertyát nyújtottak volna. De most. a hatalom idegen. meg is értette az érzéseit. csalódottságnak. már nem hagyhatta figyelmen kívül – Menj érte magad! – vetette oda. és ismerős súlya furcsamód megnyugtatta. Ezúttal a bensőjét eltöltő erő jóformán le sem lassította. A természetéből nem hiányzott az engedelmesség. Más foglalkoztatta. sima felülete is. Talán az Ige tette? Vagy csak a várva várt tett izgalma? Szívesen elmélyült volna jobban is e kérdésben. hogy elment. sértettségnek. De talált magában mást is. és kiment a szobából. amit összeesés előtt érzett: a lényét hirtelen elöntő energia. vagy egy kerék elfogatásával az erőtlen. Odin ide tartott. akinek csak papi dézsmán és gyónáson jár az esze. kissé hiú lényből valaki egészen mássá vált volna. hogy ő valaki más. ilyen gyorsan és kísértően vált ismerőssé. majd a köntösét összehúzva elfordult. A lelkész feláldozható. a lapokból legördülve most érthetőbbnek tűntek. hogy meghallotta a belső hangját. mikor a férjének szüksége van rá. nem utolsósorban az. . parancsokat osztogatott Ethelnek és a csizmáját követelte. . fontosabb dolgok. félelemnek. amit meglepve ismert fel: a megvetést. és egy ruhát a hölgyemnek! A rózsaszín selymed megteszi. ha sikerre akarta vinni a tervét. Tudatára ébredt egy sor érzésnek – aggodalomnak. Ethelberta habozott. A Jó Könyv után nyúlt. de nem volt rá ideje. és valami ruhát! A kamrából a csizmámat. hogy ami tegnap még olyan új és félelmet keltő volt. Natet nem izgatta. és aljas árulásnak érezte.166 A férjére nézett. mint az anyja ölében tanult gyerekkori rigmusok. Szkádi megbánás nélkül tesz pontot egyezségük végére. a mindent lebíró érzés. Valaki egészen más lett. megkönnyebbülésére fog szolgálni. rettenetes himnuszai. Ami azt illeti. ahogy a sokat koptatott borító meleg. Mi történt? Az egyik pillanatban még a földön feküdt. És mindez egy szemvillanás alatt. – Hozz vizet. olyan könnyűnek és ismerősnek. Beleszédült a gondolatba. ami az ágya mellett feküdt. és e percben szüksége volt a lelkészre és az Igéjére. aki még mindig a padlón hevert. hogy semmit sem tesz. Maguk a szavak pedig. és kinyitotta az Igék Könyvét. nem csupán egy vidéki lelkész. és ha beteljesítette a feladatát. Később majd utánajár. Szkádi fürkésző tekintettel. gyanakodva figyelte. gondolta a Vadászistennő. Azután levette a nyakából az aranykulcsot. a következőben egyszerűen … más lett.

. Még a tulajdon testvérének is. nem hajlott hátú öregként. akár ők.Mind megyünk – vágta rá Frey. Odin végre elengedte magát. és ismét együtt vagytok. akár az istenek. Bragi bort töltött egy serlegbe. amikor a valódi alakjában van. mint a régi időkben. és ha Odin tárgyalni akar. ahol esznek-isznak. hogy tudták volna. Bragi felkapta. aki úgy világított. – Ha jól látom. az ablakból figyelte a jelenetet. Freyja felkacagott: a hang a pénzérmék csilingelésének és egy haldokló férfi utolsó kuncogásának elegye volt. ők is látták volna a jelét adó kék fényt. Leheletkönnyű csipkét tartott a kezében Fé jelével. Körülnézett a megmaradt Vanirokon. Egy pillanatra összenéztek: a hat Vanir és Félszemű. van némi elintéznivalóm Félszemű Odinnal. Közel volt az idő. és fény áradt róluk: Idun és Bragi nyári aranyban. . érezte minden porcikájában. nevetés és dal kísérte volna a szavaikat. mert tudod. mialatt remegve bujkált a ház ajtajában. és Freyja… Freyja… Sietve elfordult.Természetesen Szkádi ebben téved. akiknek sorsa ilyen veszedelmesen összefonódott. . hogy elárultál minket. hanem embernél magasabban. Mert Szkádi úgy érezte. nem kerülhet sor vérontásra. és ez csupán egy újabb forduló. gondolta Heimdall. mert ő még a házban volt Nat Parsonnal. – Nem tudom. amely a félszemű koldus arcáról sugárzott. ugye. mintha a legendákból lépett volna ki. És anélkül. illendő-e … mormolta. Heimdall úgy látta. – Barátaim! – szólította meg őket. akkor annak a törvények szerint kell lefolynia. ujjaiból áradt. Most azonban a puszta emléktől is elfacsarodott a szíve. Ők is valódi alakjukban mutatkoztak. Kinézett az ablakon. Egyszer már megpróbáltad megölni. Amikor az utolsó is eleget tett az ősi törvénynek. mintha mi sem történt volna. Odin? Sosem tennéd meg. semmi pénzért nem maradnék le erről a találkozásról! Az asztalon egy üveg bor állt. Heimdall kivillantotta aranyfogát. valódi alakjának fényében. Njörd a szigonyával. mit jelentene a barátságunk és a szövetségünk szempontjából. – Jó viszontlátni benneteket. – Összehúzott szemmel pillantott Odinra.Félreértés volt. A Látók Népének tagjai egymás után ittak. Mellette Nat Parson az Igék Könyvét szorongatta. – De valaki hiányzik – jegyezte meg. A régi időkben felállított törvények szerint ott. Sosem tennél ilyet. – Jobbnak látta távol maradni. Loki szabad. hogy Bragi otthona porrá omlott. a gazdagság rúnájával. de a becsület és a vendéglátás törvényei még éltek. Mézből és komlóból főzött sört ittak volna. és szikrázott a hajában. a Vadászat istennője…. A Vágy istennőjére ostobaság egyenesen rátekinteni. nővérem. Lehet. Természetesen Szkádi nem. Odin kenyeret és sót kínált. Odin az udvaron várt. és kimeresztette a szemét. Még e gonosz időkben is. vagy mint a hegyek a napsütésben. – Ép szeme végigvándorolt az összegyűlt Vanirokon. . . – Kedves fivérem – mondta -. Mintha Ragnarök csak egy elvesztett játszma lenne. mintha fényből szőtték volna: ha a Nép közül bárki rá merte volna emelni a tekintetét.167 13 A régi időkben Bragi csarnokaiban tartották volna a tanácskozást. egy harmadik személy is elszörnyedve és egyre nagyobb felháborodással figyelte őket. . Hidd el.Majd én megyek – ajánlotta fel Heimdall.Örülök.

168 Odin egy darabig nem szólt. Számított erre. A Vanirok közül leginkább Heimdall utálta Lokit, és éppen a szenvedélyes, hűséges Heimdallt becsülte Odin a legtöbbre. Ugyanakkor Maddyt is sokra tartotta, és ha elvitte a Suttogót… - Öreg barátom … - kezdte. - Hagyd a porhintést – szakította félbe Heimdall. – Igaz, amit mondott? - Igen – mosolyodott el Odin. – De mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnál le… Heimdall döbbenten tátott szájjal meredt rá. – Mielőtt bármelyikőtök is elhamarkodottan ítélne – mosolygott körbe Odin a Vanirokon, akik lassan körbezárták – szeretném, ha engem is meghallgatnátok. Amikor a Mindenható beszélni kezdett, senki sem vett észre egy apró teremtményt – egy egyszerű, barna kisegeret -, aki kiszaladt a lelkészlak egyik melléképülete mögül, és átfutott az udvaron. Senki sem látta a nyomot, amit hagyott, sem azt, amit óvatosan a szájában vitt: egy illatos, pókháló-finomságú kendőt, mely szép volt, akár a ligetszépe. Odintől alig egylábnyira tette le a földre, azon az oldalán, ahol nem látott. A tárgy halványan világított a színjelek és varázsigék között a porban, s csak arra várt, hogy felemeljék, megcsodálják; finom holmi volt, kényes apróság, bárki vágyainak a tárgya. - Ti, barátaim – kezdte Odin -, úgy érzitek, mintha Ragnarök tegnap lett volna. De azóta sok minden megváltozott. Asgard istenei csaknem kivesztek, a nevünket elfelejtették, a területeinket elvesztettük. Gőgünkben azt hittük, hogy a Világoknak velünk együtt van végük Ragnaröknél. De Yggdrasilnak, a Világkőrisnek egy kor csupán egy évszaknyi növekedés. Annak a fának mi csak tegnapi lehullott levelei vagyunk, amiket össze kell söpörni. Frey szólalt meg. – Ötszáz év, és ez a legjobb híred? - Nem akarok borúlátó lenni – mosolyodott el Odin. - Borúlátó! – kiáltott fel Heimdall. - Kérlek, Heimdall! Elmondtam az igazat, de más is van, amit tudnotok kell. Szkádi talán említette már a Rendet … - a sövényen vágott lyukon át iszkoló barna egér megtorpant, és felemelte a fejét -, de ő is, akárcsak ti, Ragnarök óta aludt. Én azonban célul tűztem magam elé, hogy kezdettől fogva tanulmányozzam és megismerjem a működését. Heimdall gyanakvóan méregette. – És mire jöttél rá? - Első látásra egyszerűnek tűnik. A világ története során mindig is voltak istenek, s megvoltak az ellenségeik is; a Rend és a Káosz egyensúlyban voltak. A világnak mindkettőre szüksége van. Ahogy változásra is. A Világfa is elhullajtja a leveleit, hogy tovább növekedhessen. Amikor még istenek voltunk, ezt mi is megértettük. Nagy becsben tartottuk a Rend és a Káosz egyensúlyát, és gondoskodtunk a megőrzéséről. De a Rend másként vélekedik. A dolgok egyensúlyát nem fenntartani, hanem elpusztítani akarja, el akar törölni mindent, ami nem ő. És ez nem csupán néhány száraz falevelet jelent. - Kis szünetet tartott, és körbehordozta a tekintetét a Vanirokon. – Röviden, barátaim, egész évben nyarat szeretne. És ha nem éri el, inkább kivágja a fát. Kinyújtózott, majd felhajtotta a bort, az utolsó pár cseppet pedig a földre öntötte, mintegy áldozati adományként a régi, talán még létező isteneknek. – Nem tudom, Szkádi mit mesélt nektek, vagy véleménye szerint milyen alkut kötött a Néppel, de egyet elmondhatok: a Rend nem egyezkedik. Tagjai egy emberként gondolkodnak; akkora a hatalma, én is csak most kezdem felfogni, és ha azt szeretnénk, hogy esélyünk legyen vele szemben, akkor egységesen kell fellépnünk. Nem engedhetjük meg, hogy acsarkodjunk egymásra, bosszút forraljunk, vagy bíráljuk a szövetségeseinket. A helyzet világos. Aki nem a Rend tagja, a mi oldalunkon áll. Akár tisztában van vele, akár tetszik neki – vagy nekünk -, akár sem. Odin beszéde után hosszan hallgattak. Bragi a hátán feküdt, és arcát a csillagok felé fordította. Frey lehunyta a szemét. Njörd lesimította hosszú szakállát. Heimdall az ujjait ropogtatta. Idun magában dudorászott, Freyja pedig végigfuttatta ujjait nyaklánca szemein, melyek halkan

169 megcsendültek, mint egy arannyal teli erszény. Félszemű Odin uralkodott magán, hogy türelemmel kivárja a döntésüket, és közben a sötétbe meredt. Végül Heimdall törte meg a csendet. – Esküt tetem – közölte. – Az Ármányossal kapcsolatban. Odin feddő tekintetet vetett rá. – Ha jól emlékszem, Ragnaröknél eleget tettél neki. Hányszor akarod még megölni? - Még egy megteszi – szűrte a szót a foga között Heimdall. - Gyerekes vagy – korholta határozottan Odin. – Akár tetszik, akár sem, Lokira szükségünk van. Egyébként is van, amit még nem mondtam el. A világkőrisnek új hajtása van. A neve Modi, és ha jól tesszük a dolgunkat, létrát épít nekünk a csillagokig. A lelkészlakban Szkádi végighallgatta Odin szavait, és elmosolyodott. A mellette álló Nat, aki az Igék Könyvét nyitva tartotta a kezében, és készen állt, kérdőn nézett rá. Sápadt volt, láz gyötörte, a türelmetlenség félig elvette az eszét, és az Ige úgy pattogott az ujjhegyein, mint a gyújtós. - Eljött az idő? – kérdezte. Szkádi bólintott, miközben egy igen aprócska varázsige hagyta el az ajkát, amelynek hatására Odin lába előtt fény derengett fel. A zsebkendő, amit elejtett, magára vonta a figyelmet: bájos, gonddal készített tárgy, amit rózsákkal és nefelejcsekkel hímeztek körbe, és leheletnyi csipkével szegtek be. Ahogy Szkádi remélte, Odinnak feltűnt Fé jele, felkapta a hímzett csipkedarabkát, és egy másodpercig bizonytalanul előrenyújtotta, majd egy határozott lépéssel a vágy istennőjének elegáns lába előtt termett, meghajolt, és ujjai közé csippentve felé nyújtotta a kendőt. - Most! – parancsolta Szkádi, és Nat hangosan olvasni kezdett az Idézések Könyvéből. A lelkészlak ajtajában egy harmadik néző mély lélegzetet vett és megtette első tétöva lépését az árnyékból a fényre. Ethelberta Parsonnak sokat kellett tűrnie az elmúlt huszonnégy órában. E rövid idő alatt végignézte, ahogy felforgatták a háztartását, kifosztották a ruhatárát, feltúrták a pincéjét, és egy rakás elfajzott és romlott alak nyilvánvalóan elcsavarta eddig megfontolt férje fejét, és most arra készültek, hogy visszatérve a lelkészlakba elviszik a borospincéből még azt is, ami maradt. Mindezzel meg tud birkózni, mondta magában eltökélten. Egy kis józan ész elég is hozzá. Ideje, hogy kézbe vegye az irányítást, kiűzze a házából a betolakodókat, és ha Natnek nem tetszik, ami Ethelt illeti, akár csatlakozhat is hozzájuk, de a házába többé be nem teszik a lábukat, és egy rongyot sem vesznek el tőle, még ha maga a Névtelen parancsolta is meg. Ahogy az ajtónyílás botíve alól kilépett a fényre, első lépése még bizonytalan volt. Fénykört látott, de nem a holdét, mert az már alábukott. A félszemű házaló lehajtott fejjel állt a lenszőke szajha előtt, aki ellopta Ethel zöld selyemruháját (és Ethel hölgyhöz nem illő dühvel csikorgatta a fogát, amikor látta, Freyján mennyivel jobban mutat), és mind a kettőből az ő különös, évszakhoz nem illő fény áradt, amitől a koldus és a ringyó is óriásnak tűnt, szebbnek, ragyogóbbnak, ijesztőbbnek, mint amire bárki halandónak joga van. Miközben Ethel a csodálkozástól és a félelemtől leesett állal még egy lépést tett előre, a házaló kinyújtotta a kezét a cafka felé. Tenyerén egy kis kendőcske hevert, egy csipkéből és holdfényből szőtt leheletnyi, ám annál vonzóbb semmiség, amit a házaló e szakavakkal ajánlott fel a zöld ruhás nőnek: - Az öné, hölgyem? Ez volt az a pillanat, amit Nat várt. – Átadja neki a zsebkendőt – mondta korábban Szkádi. – Abban a pillanatban, és csakis akkor szabadon engedheti az Igét. Ha egyetlen másodperccel elvéti, minden odavész. Ha lekési, elveszítjük a gazfickót. Ha viszont jól csinálja, Parson, akkor miénk a bosszú, és ráadásul a Vanirok áldása is.

170 Szkádi természetesen tudta, hogy Freyja elvesztését meggyászolják majd. Ajka mosolyra húzódott, amikor erre gondolt – véleménye szerint rossz ízlésre vallott -, de abban is biztos volt, hogy vigaszt fognak találni abban, hogy bosszújuk után futhatnak. Próbálj csak ezek után szövetséget kötni velük, gondolta, és felhörrent a gyönyörűségtől, miközben mellette Nat az Igével eltelve, remegve várt. Az Ige feszítette az oldalát, és fényesen világított. Pompás érzés volt: a vére jókedvűen zubogott, mintha forró pálinka folyt volna az ereiben. Tudta, hogy nincs magánál, sőt talán kicsit meg is bolondult, de kit érdekel, ha ilyen mámorító érzés? Ethelberta ekkor lépett ki a fényre. - Hisz ez a feleségem! – kiáltott fel meglepetten Nat. Szkádi átkozódott, és elhajította a varázsigéjét. - Most! – ismételte megint sűrűn átkozódva, mivel Ethel útban volt, és az ördögbe is, közéjük állt, s e szavakat kiabálva kapta ki a kendőt Freyja kezéből: Többet semmit, hölgyem, még egy rongyot sem!, a Vanirok meg csak bámulták őket, némelyik mosolygott, még nem sejtették, micsoda veszélyben forognak, azután Szkádi ismét káromkodott, most még vadabbul, démonnyelven, mert az Ige – a varázslat, melynek a földhöz kellett volna szegeznie Odint a Vanirok figyelő tekintete előtt, és kiterítenie Freyját – cserbenhagyta. Ahogy Nat is, aki azon az ostoba, buta hangon csak ennyit mondott, hogy Hisz ez a feleségem!, amikor a varázsige kiröppent az ujja végéről, és egy hajszálnyira suhant el Odin mellett, majd a falutól hárommérföldnyire megdermesztett egy madarat az égen, mialatt a lelkészlak udvarán a következő események zajlottak le egyszerre: A Vanirok köre egy másodperc alatt felbomlott. Heimdall oldalra vetődött, ujjai végén gondolatvillámok égtek. Bragi egy védelmező dalt énekelt Frey kivonta a gondolatkardját, és berontott a házba. Freyja vörös farkú sólyommá változott, és gyors szárnycsapásokkal a veszélyen kívülre menekült, maga mögött hagyva Ethelberta zöld ruháját. Olyan varázslat-, mozgás-, és színzűrzavar tört ki, hogy egy kis ideig senkinek sem tűnt fel, hogy a lelkész felesége holtan fekszik a földön, vagy hogy a felfordulásban valahogy nyoma veszett Félszemű Odinnak. Szkádi odabent Freyhez vágta Isát, s ezzel álltó helyében földhöz szögezte, majd Nathez fordult. – Meg tudja tenni? – kérdezte. – Meg tudja őket állítani? - Ethel – habozott Nat. - Felejtse el – mondta Szkádi. – Útban volt. – Megragadta Nat karját, és kényszerítette, hogy ránézzen. – Azonnal mondta meg, Nat, hogy meg tudja-e csinálni. Nat egy másodpercig kábultan bámult rá. A saját alakjában mutatkozó istennő félelmetes látvány, még az istenek szemének is, Natet a rosszullét környékezte tőle. Az Ige és az érzések, amelyeket elővarázslt belőle, köddé váltak; visszatérhetnek még, bizonygatta magának,d e időre van szüksége, hogy újra megragadja, hogy felkészüljön… - Magiszter – suttogta. - Micsoda? – förmedt rá Szkádi. - Adomány – rebegte a lelkész. – A hűséges szolgálatért. Szkádi átkozódott, majd újabb gondolatvillámot hajított el az éjszakában. Ez a vége, ha leereszkedik a Néphez, gondolta dühösen. Másnak hitte Natet. Gyönge és ostoba ember ő is, képtelen összeszedni a gondolatait. A Vanirok most már bármelyik pillanatban rájöhetnek, hogy valójában ki árulta el őket, és azonnal iderohannak. Még egyszer az udvarra hajította Isát. Njörd is megdermedt, kezében szorongatta szigonyát. De Szkádi tudta, hogy nem tart sokáig. Ha az Ige nem készteti a Vanirokat mozdulatlanságra és tehetetlenségre, könnyedén legyőzik őt.

171 Szkádi még egyszer utoljára megpróbálkozott a lelkésszel, aki sápadt volt és izzadt. Talán megrázta a felesége halála, de zavaros tekintetét látva Szkádi más véleményen volt. A feledés ködébe vesző múltban látott már hasonló transzállapotot az őt imádó férfiaknál. Az eksztázis után pedig az elszörnyedést. Nat Parson szemében ugyanezt az üres, ásító borzalmat fedezte fel, és rögtön tudta, hogy veszítettek. Odin eltűnt, és pillanatokon belül nyakukon lesznek a Vanirok. Akkor hát legközelebb, gondolta a Vadászat istennője. A lelkész vállára tette a kezét. - Hallgasson ide, fickó – szólította meg. Nat lassan felé fordította a tekintetét. – Ne… nevezzen … fickónak – suttogta tagoltan. Á, végre valami reakció! Helyes, gondolta Szkádi. – Ha életben akar maradni, tegye, amit mondok. Akar élni? Nat szótlanul bólintott. - Ha tud, jöjjön velem, Parson. Hozza a Könyvét. Kövessen. És rohanjon! – Azzal fehér farkassá változott, kisurrant a nyitott hátsó ajtón, puha talpa hangtalanul dobogott a kemény földön, majd köddé vált az éjszakában.

172

14

Nem tartott egy percig sem, egyetlen szó volt csupán, és az élet, amit Nat addig ismert, megsemmisült. Odalett a lelkészlak, a felesége, a nyája, a kényelme és a vágyai. Szökevénnyé vált. A fehér farkas lélekszakadva rohant előtte a Vörös Ló Dombja felé, annak védelmét keresve. Csípős hideg volt a levegő, a lábuk alatt recsegett, csikorgott a deres föld. Hajnalodott, már daloltak a madarak, és halványzöld fény szivárgott az ibolyakékbe. Natbe hirtelen belenyilallt, hogy évek óta nem csodálta meg a napkeltét. Most aztán nézheti, ahányszor csak akarja. A gondolat annyira mellbe vágta, hogy hangosan felnevetett; a hófarkas megtorpant, kivicsorította a fogát, majd nesztelenül tovább futott. Nat ügyet sem vetett rá. Végre szabad! Szabadon azt teheti, amire mindig is vágyott, szabadon kiélheti a tehetségét, a hatalmát…. Cö, cö, távozz! Nat szemöldöke ráncba szaladt. Kinek a szavai voltak ezek? Megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai. Hatalmas nyomás nehezedett rá, gondolta. Természetes, hogy zavarodott, és kicsit összekuszálódtak a gondolatai. Végtére is elvesztette a feleségét… A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége. Kéretlenül bukkantak fel a szavak az elméjében, és most úgy emlékezett rájuk, mintha egy álomban hallotta volna őket: valami ilyesmit mondott Ethelbertának, mielőtt kimerülten összeesett, akkor ez a hang szólt hozzá, rajta keresztül… Ugyanaz a hang volt, gyászos, mégis tekintélyt parancsoló, lágy, akkurátus és csipetnyit beképzelt, és Nat egyszerre úgy érezte, hogy ismerős is; úgy kísértette, mint egy rég elfeledett dallam, mely évekkel később váratlanul üti meg a fület. - Ki vagy? – suttogta Nat, és kitágult a szeme. – Egy démon? Megszállott vagyok? A gondolataiban hangos sóhaj hallatszott. Hall, sóhajtott fel. Végre meghallott! - Mi vagy? – ismételte Nat élesen. Egy férfi, válaszolta az. Legalábbis azt hiszem… - Miféle férfi? – firtatta Nat. Elias Rede, suttogta a hang. A 4421974-es számú vizsgálóbíró. Nat Parson egy darabig földbe gyökerezett lábban állt. A hajnal csalódást hozott. Nem sütött a nap, az ígéretes reggel felhőbe burkolódzott, és Nat Parson hirtelen úgy érezte, szétrobban a hólyagja, de azt, hogy a közeli bokrok közt könnyítsen magán, hirtelen illetlenségnek érezte az agyában fészkelő betolakodóval szemben. - Maga halott – jelentette ki végül. Meglehet, felelte a vizsgálóbíró, de még itt vagyok. - Akkor hát menjen el! – parancsolt rá Nat. – Csatlakozzon a Névtelenhez vagy Hél hordáihoz, vagy tegyen bármit, amit akkor szokás, ha az ember meghal… Azt hiszi, nem próbáltam? – kérdezte a vizsgálóbíró. Azt hiszi, meg akartam ragadni az agyában? - Nem az én hibám, hogy itt maradt. Nem? – kérdezte a vizsgálóbíró. Ki állt az utamba, amikor kimondtam az Igét? Ki szívta ki az erőt az utolsó varázslatomból? És ki használta az Igék Könyvét felügyelet és felhatalmazás

füstölt kolbászt falatozott. Azonnal leugrott az őrhelyéről. Mire a lelkész a Domb aljába ért. és azóta sem volt a Boldogság Közbenső vagy akár Fejlett Állapotában? -Ó! – kiáltott fel a lelkész. és bőven. fel kellett készülöm.Ide. Vizsgálóbíróként az életben voltak bizonyos kötelességeim és korlátaim. Közben Szkádi farkasalakban megérezte a préda illatát.Akkor hát mindez.Jót akartam – védekezett. hogy jelentsenek minden. és … . a Ló Szeménél zajló szokatlan tevékenységet. Az állat megelőzte a lelkészt. sötét pofája felhúzódott fehér és hegyes fogairól. Tényleg el kell magyaráznom. ide. Mellette Jed Smith és Audun Briggs is mozgolódni kezdtek. miközben a 4421974-es számú vizsgálóbíró a fejében köpködött és tiltakozott. csak azért volt. Parson? Maga is megízlelte. nem meditált. A Strond völgyében ritkán tűntek fel farkasok.Csak! Majd én megmutatom… Nézze. hosszan vizelt. majd mielőtt észbe kaphattak volna.Akkor miért nem állított meg? Á!. míg Adam Scattergood. amit talán patkányok okoztak (bár valószínűbb. amit az Ige felhatalmazás nélküli alkalmazásáról mondott. amelyek olyan élesek voltak. csupán négyfős. Hosszú csend következett. sötét orra bársonyos. aki a zsákjáért nyúlt (kése hasznavehetetlenül lógott az övéről). és az utat figyelte. maga csak egy lelkész. tudja milyen érzés… . és máris Audunra vetette magát. Csak a hatalmat akarta megszerezni. A dombtetőn várakozó fegyveres csapat látta őket. jóember… . mire Szkádi elfordult tőle. hogy koboldok voltak). ha ébren marad. mondta a vizsgálóbíró. . aki nagy bátran a legbiztonságosabb őrszolgálatra jelentkezett. amit Nat azzal a paranccsal állított oda. mint a jégcsapok. – Hát erre gondol. Korábbi tapasztalatai mentették meg Dorian életét? Hangos kiáltással széttárta a karját. A férfiak pánikba estek. könnyebb préda szagát érezte. Nem. sóhajtott fel a vizsgálóbíró. mintha már órák óta ébren lettek volna. Szürke csíkos fehér bundájú állat volt.Maga csak ne jóemberezzen engem! Azzal kigombolt nadrágjából a bokorra célzott. hogy előtte nem böjtölt. és csak éjféltájban hallottak valami mocorgást. és nem törődött a háta mögött az úton lezajló drámával. és a hátuk mögött kaptatott fel a Dombra. törökülésben gubbasztott az egyik kövön. . Kis csapat volt. rájuk is rontott.Igen? – sürgette Nat. A csapat nagy megkönnyebbülésére azonban teljes volt a nyugalom. és olyan könnyedén harapta ki a torkát. szabályzatokat kellett betartanom. . és Nat érezte a fejében a nevetését. kiáltásával egy szempillantás alatt felébresztette az alvókat. (A nagybátyja egy shillinget ígért neki. és Dorian kivételével először láttak eleven példányt ilyen közelről. Ekkor pillantották meg a fehér farkast. A férfiak most az egyik elnémult gép kereke alatt szunyókáltak. hogy alacsonyabb rangúnak érezzem magam? Lássa be. amikor meglátta Natet. arról nem is szólva. és futásnak eredt a Ló Szeme felé.) Dorian Scattergood kinyitotta az egyik szemét. és most … Elhallgatott. mint ahogy egy fiú kicsumáz egy almát. Parson uram! Amint szándékában is állt. Újra csend következett. . mindhárman olyan képet vágtak. .173 nélkül. böjtölnöm kellett.

hogy Dorian már elmenekült. Nat ügyet sem vetett rá. Viszont ha Jed beszél… Nat némi meglepetéssel tűnődött el azon. Ura a helyzetnek. megsokszorozta farkas-ösztöneit. hogy nem igazán rendíti meg a dolog.174 A Vadászistennőt megviselték az éjszaka eseményei. – Ne hagyja. majd tovább rágott. talán a vizsgálóbíró eddig szerzett tapasztalatai. gondolta Nat Parson. hogy megtegyük. hogy ez ugyanaz a démonasszony. Jed Smith. de a hatalmáról szóló történetek messze földre eljutottak. Adam. Érdekes. aki életében semmibe vette? A farkasa felfalja azt az embert. aki már felemelte az íját. Jed nyelt egy nagyot. – Ruhára lesz szüksége – jelentette ki a lelkész. hogy az íj alakja elmosódott a levegőben. vicsorgott. hogy ilyen hatalommal bírjon afelett. és meglepte. – Egy szót sem szólok. mellét és mellső lábait ragyogó vörösre festette a vér. tekintetét a Domb bejáratára függesztette. ráadásul az. Amikor hátrafordult. Nagyon helyes. Természetesen nyilvánvaló volt. Nat Szkádira pillantott. aki addigra már biztos halott volt. Bátorság kell ahhoz. Gondoltam. Tervei kudarcot vallottak. Most azonban valódi intelligencia jeleit mutatta. ahogy mostanáig hitte! A hang valóságos. hogy vadásszon. Egyébként éhes is volt. A farkas evés közben felnézett. aki nem született hősnek. Adam Scattergood. Egy hete még Nat Parson ugyanúgy nem terezte volna meg egy ember meggyilkolását. akire nem volt jellemző a gazdag képzelet. rögtön más megvilágításban kezdett látni mindent. A lelkész természetellenesen csillogó tekintete megállapodott rajta. hogy megmeneküljön). Hát nem pompás. Parson – figyelmeztette halkan Jed. Amikor váratlanul felfedezte az elméjében a 4421964-es számú vizsgálóbírót. A többiek elhűlve nézték. hogy belenyugodjanak egy falubeli meggyilkolásába. hogy nincs mitől tartania. amikor rájött. A gondolataiba befurakodó jelenlét nyomán keletkezett rémülete és felháborodása elmúlt. észrevette. Jed Smith. . Az állat pofáját. meghallotta. nem árt tudnia. most pedig birtokba vette a lelkész elméjét. hogy kalapáljon. Dühödt erővel rázta a zsákmánya testét.Mr. és mostanra rájött. hevesen okádott. majd a vért finoman megszagolgatva hozzálátott az evéshez. nem helyénvaló. – Ennie kell. nyugtázta a vizsgálóbíró. Tanúk híján világos. ami elengedhetetlen. hogy ilyen sok időt kellett állat alakjában töltenie. melyek arra késztették. Parson? – nyögte ki végül. és csak ő meg Adam maradtak a Dombon. hogy Audunnal egy kóbor farkas végzett. és közben egy pillanatra sem vette le a szemét a táplálkozó farkasról. Nat nem várta el nyája legodaadóbb tagjaitól sem.Mr. Nat ebben a pillanatban ért el hozzájuk .könyörgött. aki a vizsgálóbírót is megölte. milyen könnyű megölni valakit. a fejét kissé leszegte. Kábultan állt. Talán Ethel halála keményítette meg a szívét. a keze úgy reszketett. . csak ennyit gondolt: Halottnak látszik. akit lesújtott a megrendülés. társa gyöngének bizonyult. mint ahogy nem jutott volna eszébe anyaszült meztelenül misét tartani sem. és a vérontásban keressen megkönnyebbülést. Mindig is lump alaknak tekintette Jedet. Dorian óvatosan hátrálni kezdett a Domb túlsó oldala felé (ez is hozzájárult ahhoz. az íja után nyúlt. Jed Smith a fejét rázta. A lelkész szinte észre sem vette. Mégsem őrült meg. prédája elmenekült. mit mondott. – Hagyja csak – mondta Nat. és elszörnyedve meredt rá. – A másiké véres lett. A fogdában történtek óta igyekezett elkerülni Szkádit. és Jed biztosra vette. Pedig Nat alán sosem volt ennyire eleven. Most azonban fontolóra vette az ölést. harapjon. aki csak arra jó. A hatalom és az erő nála van. hogy megöljön! .

gondolta Nat. hogy megöljön? . hogy nem hagyja.175 . Gyorsan.Akkor hát… . – De szükségem lesz a ruhájára. Egyébként is miért csak a Látók Népe szórakozzon? – gondolta aztán. . Az egyetlen bűn. majd kimondta a megfelelő varázsigét. hogy alig bírta kikötni bakancsa fűzőjét. Félig igaz. Talán ezért olvadt össze az elménk. Jed Smith pedig eldőlt a földön. . aki még mindig úgy remegett. Vajon ezért történt? Ugyanarra a célra törekvő egyívású elmék találkozása következett be egy kritikus pillanatban? Jedre mosolygott. – Nagyon helyes – mondta.Ugye megígéri? – esdekelt Jed. lepődött meg Nat. – Megígéri. hangzott rögvest a válasz. majd enyhén megingott. ha nem tesszük a kötelességünket. vélekedett a vizsgálóbíró.szaladt ki Nat száján. Egyformán gondolkodunk.Megígérem – mosolygott tovább Nat. amikor az Ige utórezgése megrengette a Dombot. Nat egy pillanatra a gondolataiba mélyedt. Jed pedig megnyugodva kezdte kifűzni a bakancsát. aztán gondolatban folytatta: Akkor hát az efféle cselekedet nem bűn? Nem hát. ember! Nem álldogálhatunk itt egész nap.

de fütyülnek rá.176 HETEDIK KÖNYV A Pokol A holtak mindent tudnak. Lokabrenna. 9:0 .

hogy hallgatása óvatosságot jelez. Még az Álom is – amelynek megvannak a maga szabályai. és lustán araszoltak lefelé. jóllehet útjuk elején az óvatosság még ismeretlen fogalom volt a Suttogó számára. Loki pedig megérezte. bár kevésbé koptatták el. mint azt az ember gondolná. tart attól. hogy végső soron minden út Hélbe vezet. A befolyása alatt álló teremtmények – démonok. hogy mostanra már visszafordult. ezért senki sem mer sokáig ott tartózkodni. Loki. Az út komolyan próbára tette Lokit: varázsereje nem volt éppen teljében. ami a Lenti Világ és a Túlvilág közötti határt jelzi. akárcsak a Tökéletes Rend. Itt már nyüzsögtek a holtak: minden köblábra száz jutott. jóllehet ezek nem feltétlenül egyeznek a másutt is működő törvényekkel – veszedelmesen közel fekszik a Káoszhoz. Loki feje mégis fájt. ahogy közeledtek az Alvilághoz. ahol se előbbi. az Alvilágon túl feküdt a Pokol. amit esetleg Maddynek is elárul. gondolta Loki. Így aztán egyiküknek sem mondott semmit. miközben Maddyvel a Hélbe vezető hosszú. és ahol semmi – és senki – sem változik. Sőt azt is állíthatnánk. vágóhíd vagy csatamező melletti ispotály bűzénél. Ami pedig a Poklot illeti – őrültség még csak rágondolni is. A lány mégis zokszó nélkül gyalogolt. Az út érthető okokból nem volt túl göröngyös. és kőfalát tükörsimára csiszolta a milliószor milliónyi – vagy talán több – életunt utazó. a Folyók Katlanán. Lassan elértek az út utolsó szakaszához. a Rend és Káosz közötti súrlódásmentes tengelyhez. vagy legalábbis a Suttogó úgy hitte. Igaz. hogy legközelebb Loki mit pillant meg benne. Nem mintha Hél lett volna a végső úti céljuk. melynek vize még a holtakra is halálos. hogy bár amaz élvezi a felette gyakorolt hatalmát. mint egy mosogatórongyot. ez nem volt valami nagy távolság. nem annyira ország. Amint átkeltek a folyón. az örökkévalón. de az utat még így is mély árkok szabdalták. Három óra alvás. Loki azért érezte az izgalmát – ahogy a Suttogó is megérezte az ő félelmét – és a lankadatlan lelkesedést. mint inkább egy sziget a sok közül a hatalmas folyón. Igaz. a Suttogó ez idáig békén hagyta. Loki kiolvasott valamit a gondolataiból. Bűzük – ami elviselhetetlenebb volt minden trágya. amivel hajszolta őt a küzdelmes úton. Jó is lenne. szörnyek és hasonlók – egyszerű csatlósok. Loki úgy sejtette. akik úgy fürdenek a Káosz fényében. De nem. kitaposott úton baktattak. jobbára lakatlan. A Suttogó szerencsére elnémult. ameddig csak a szem ellátott. és az a gondolat sem vigasztalta. Csak előrenéztek. . mint az élők. Egymáshoz préselődtek a bűzös térben. A holtak nem hagynak annyi nyomot. egy falat kenyér és egy korty víz után továbbindultak. olyan érzése támadt. és csak szükség esetén váltottak szót. oldalra soha. egy szót sem hitt volna el belőle.vagy szemétdomb. aki arra számított. mint a Föld a Napéban. Azon a folyón. hogy a Suttogó bármikor belenyúlhat az agyába. ismerve a túlzott meghittséggel járó veszélyeket. Loki növekvő nyugtalansággal rágódott ezen a kérdésen. Előző délelőtt tizenegykor hagyták el a Fenti Világot. ám ha Maddynek azt mondják. növekvő nyugtalansággal figyelte.177 1 Sok út vezet Hélbe. hiszen a holtak ködös jelenlététől nyomott lett a lég. megálltak aludni. mintha vihar közelegne. se utóbbi nem uralkodik. és a folyón való átkelésnél történt eset nem ismétlődött meg. és kicsavarhatja. Az Igazi Káosz. alig tizenkét óra telt el azóta.

sosem kerül közelebb. régi istenek. gyilkosok. büszke lenne-e rám? . hogy az apám. Loki és Maddy is fáztak. Ilyen helyzetekben az a legjobb. és elfáradtak. és még a Suttogó is hallgatott. lassú észjárású. hogy egyenesen Hélre tekintenek. Loki ránézett. Maddy és Loki szinte fuldokoltak a belőlük áradó tengernyi kétségbeesésben. Mindenekelőtt éhesek és szomjasak voltak. szarkasztikus. Vajon keres-e? Hiányzom-e neki? És ha tudná. A holtaknak nincsenek érzéseik. de az érzékeik továbbra is működnek. és ha nem lett volna biztos abban. ösztönösen közelebb húzódtak az élők melegéhez. ami úgy tűnt. hajukat húzkodták. amit éppen csinálunk. harcosok és tolvajok. orgyilkosok és pestisgyógyszert áruló kuruzslók. Ám valahányszor kimondta magában. de nem elviselhetetlenül. Meddig kell még menniük? Lehetetlen volt megjósolni. ősök. fondorlatos Félszeműt. halva született csecsemők és vízbe fúlt tengerészek. . hogy ha belevonja ebbe. jóindulatú Thorét. a sír hidege. hogy lepihenjenek. Tudták. Így hát Naudír segítségével vágtak maguknak utat. gyászos színe. hanem félszeműt: az okos. Reggelre pedig – nem mintha tudták volna.178 amit valaha éreztél vagy akár csak elképzeltél – mindent áthatott. és megvonta a vállát. Tespedt ködök és lomha. bemocskolta az ételüket. mindezek ellenére is rettenetesen hiányzott neki. Amikor az utazók. ha a varázsláshoz hasonlóan nem törjük a fejünket azon. amennyibe. Hidege a fűtetlen tűzhelyek. ezen a teljességgel lehetetlen módon jutva le az Alvilágba. halott szájuk némán könyörgött. sötét folyók fold alatti tája terült el a szemük előtt. de nem dermesztően fagyos. el sem kerülhetett. hogy még most is van lehetősége másképp dönteni… Kiért teszem ezt? kérdezte hátmagától.Csak egy módon deríthetjük ki – mondta ki hangosan. de olyan jól. mintha álmodnánk. ahová a Logika.Hát már sosem érünk oda? – kérdezte Maddy. mintha valóban látta volna már. Mások pedig … másoknak annyi időbe telik.egy érdes sziklán álltak. . a Rend első számú szolgája. mert kevéske elemózsiájuk fogyóban volt. aki már húzta a lábát a kimerültségtől. csenevész iskolás fiúk és hamis szentek. A logika úgy kívánja. . hogy ezt akarod? – fordult Loki Maddyhez. de még csak nem is Jed Smitht látta maga előtt. akik sosem. akkor…. vagy tán még rosszabbat is elkövetett ellene… És mégis. a néma föld. amikor ismét megálltak pihenni. és nem hagyjuk. . mint sűrű ködben a hajók. és nem mertek Hél bűzös vízéből inni. Felváltva vitték a Suttogót – Loki ragaszkodott hozzá. .Vannak . hogy megvirradt. azzal irdatlan veszélybe sodorja. aki hazudott neki. vazallusok. eltűnt szerelmesek. – Tulajdonképpen mit akarsz bizonyítani? És kinek? Maddy meglepetten nézett rá. Hél hideg. nem a Mennydörgőt. de még így is igen lassan haladtak a sivár láthatár felé. A fagyás ugyanis állapotváltozást jelent. áthaladtak közöttük. Ám a puszta felvetés. az italukat és a levegőt. hogy gátoljanak a lehetségesről és a lehetetlenről alkotott fogalmak. Az istenekért? A világokért? Az apámért? Megpróbálta felidézni az apja arcát: a vörös szakállas. ám Loki és Maddy a lehetetlenek között utazott. Régóta nem tette fel magának ezt a kérdést. hanem úgy haladunk át a világon. olyan vidékeken. Hél azonban a változatlanság birodalma. halott ujjaikkal a ruhájukat. amit belélegeztek. akit csak a mesékből ismert. ami igencsak meglepte Maddyt -. költők és királyok. hősök. Ilyen közel a Káosz pereméhez a Világokat összekötő törvények már a felismerhetetlenségig eltorzulnak. Férfiak és nők. akik már csak eleven testük árnyékaként – vagy annál is kevesebbként – léteznek. mégis mindnek megvan a maga egyedi. agyagos ujjakkal markolt a tüdejükbe. középütt egy hosszúkás földnyelvvel. és elszántan folytatta útját. de nem annyira. hogy egy ilyen helyre lehetetlen legyen eljutni. amely régi zúzódások színére emlékeztetőlilás fényben derengett.Biztos. Halottak. mit teszek.

Hél egyensúlyának ugyanis ára van. mert az élete múlott ezen a feltételezésen. ahol nincs mozgás. ha egyáltalán visszatért. Eljön – mondta fennhangon. Az élő. eljön. hogy itt vagyok. – Amint megtudja. kudarccal. az egyezkedés mindig könnyekkel. mozgó.Itt attól függ – felelte Loki. de nem sok jó származott belőle. vagy egy kivételes lélek visszatérését próbálták kieszközölni -. Az Alvilágban nincs sok szabály. mert ha hazudtál… . elkerülték az Alvilágot. hogy kiről van szó. hogy az Alvilág Őre az ő esetében kegyesen kivételt tesz. Még az istenek is. változó ember nem arra született. Néhányan megpróbálták ugyan – mindig akadnak ilyenek -. Itt is lesz. Kietlen egy vidék. és remélte. a Szép szabadulását próbálta kieszközölni a Régi Korok végén.De hiszen ennek semmi értelme! – fakadt ki Maddy. itt lesz. gondolta Loki.Ne aggódj. Mégis jó oka volt azt hinni. hogy zsémbes és kelletlen. hogy tényleg így lesz. . . ami nagyon is megfelelt Lokinak. és hogy senki sem hagyta el elevenen az Alvilágot Frigg anyó óta. ha tehették. A Suttogó is így gondolhatta. . Úgy legyen. A halál az állandó egyensúly helye. sem változás. hosszú haldoklással vagy e három elegyével végződött.179 . A lányom. Holtakat feltámasztani lehetetlen az egyensúly megbontása nélkül. és bár sokan próbáltak alkut kötni az Őrével – segítségért könyörögtek. Loki tisztában volt ezzel. nincs fejlődés. Hél Őréről ezért az a hír járja. és az Alvilághoz ily közel ez katasztrofális eredménnyel járhat. hogy Hélbe jöjjön. aki Baldr.Kicsoda? – nézett rá Maddy. Kimerülten vánszorogtak tovább. Most azonban megérezte a Suttogó türelmetlenségét. . zsémbelt. – A távolság nem attól függ. és a többség tébolyodottan vagy megtörve tért vissza. Azt mondtad. – Félig Született Hél. de azt a keveset ritkán szegik meg.Az Alvilág Őre – felelte Loki.

180

2

Mialatt Maddy és Loki megérkeztek Hél birodalmába, a föld felett a Vanirok sem vesztegették az időt. A lelkészlakban véghezvitt támadás ráébresztette őket Szkádi árulására. Ethel Parson meggyilkolása ugyanakkor arra utalt, hogy nem olyan egyszerűez az ügy, mint amilyennek látszik. Parson halála véletlen lett volna? Az asszony csupán kívülálló volt, aki véletlenül kereszttűzbe került? Vagy azért áldozták fel, hogy elhitessék velük: a Népnek nem állt szándékában az árulás? - Még szép, hogy árulás volt, efelől semmi kétség – erősködött Frey. –Tárgyalás ígéretével csaltak ki minket, aztán megpróbálták ránk szabadítani az Igét. Mi más okból tették volna? - De mi a helyzet Odinnal? – kérdezte Bragi, akit láthatóan megrendítettek az események, és most a port fésülte ki a hajából. – Beszélni akart velünk. Megosztotta velünk a kenyerét… békét akart kötni a Vanirokkal … - Jaj, ne légy már olyan naiv! – förmedt rá Frey. – Nem írhatta ki magára, hogy Vigyázat, ez csapda, nem? Azt tanácsolom, ne vesztegessük az időt, hanem eredjünk rögtön a nyomába. Bírjuk szóra. Frey eltűnődött. - Mérgezett zsebkendő. Nem jellemző Odinra. - És Szkádira? – kérdezte Bragi. – Ha ártani akart volna nekünk, megtehette volna az Alvók Csarnokában, amikor még tehetetlenek voltunk! Miért most fordult volna ellenünk? - Talán várt valamire – vetette fel Frey. - Nem hiszem, hogy rosszat akar nekünk – hajtogatta makacsul Njörd. Tengerkék szeme fenyegetően csillogott. – Csakugyan? – Heimdall dühbe gurult. – Te ostoba, vén bolond, hát mit kell még elkövetnie, hogy elhidd végre? A torkodat szorongathatná, és te még akkor is azt hinnéd, hogy ez a szeretet jele. - Nevetséges! - Te vagy nevetséges! Azt hiszed, hogy azért, mert egykor együtt voltatok… - A házasságomat hagyd ki ebből! - A házasságodnak vége lett, mielőtt elkezdődött volna… Idun a Vanirok között ismét kirobbanó vitával mit sem törődve odasétált az egyetlen áldozathoz. Ethel Parson az udvaron feküdt, hálóingben, arccal lefelé. A zsebkendőt alkotó varázsigék már kezdtek feloldódni a hajnal első sugaraiban. A nő haja kibomlott, az egyik orcáján sárfolt éktelenkedett. Kicsinek tűnt; úgy hevert ott, mint akit egyszerűen csak félrehajítottak. Lényegtelen mellékszál az események fősodrához képest. Idun letérdelt mellé, és részint szánakozva, részint megütődve merengett el a Nép rejtélyes rugalmasságán. Milyen törékenyek, gondolta, milyen rövid az életük és milyen mélységes nyomorúságot kell elviselniük! Mégis a csapás, amitől egy istennő elpusztult volna, a Nép lányában nem oltotta ki az életet. Haldoklott, de még pislákolt benne egy szikra, és amikor a Gyógyító megérintette az arcát, alig észrevehetően megrebbent a szemhéja. Távolabb a Vanirok még mindig vitatkoztak. A veszekedés nem érdekelte Idunt. Sokan a kelleténél több időt fecsérelnek elégedetlenkedésre, ráadásul jelentéktelen dolgok miatt. Pedig egyedül a halál az, ami nem jelentéktelen. Idun megpillantotta a Halálmisztériumát Ethel elhomályosuló tekintetében, és elgondolkodott azon, hagyja-e jönni azt, aminek jönnie kell. Az asszony szomorú és nyugtalan volt, és láthatóan fájdalmai voltak. hamarosan békére lel. Mégis lénye minden porcikájával harcolt a halál ellen; Idun ezt bizton érezte.

181 Mindig is passzív volt: engedelmes feleség, kötelességtudó lány, egész életében szerény és önfeláldozó. Egy ilyen asszony, amikor a Halálra készül, csendesen adja meg magát, nem küzd. De Owen Goodchild lányában acélos erő lakozott. Élni akart, ezért Idun az övén lógó zacskóba nyúlt, és elővett egy aprócska szárított gyümölcsdarabot. Nem volt nagyobb a kisujja körménél, de az istenek eledele volt. A gyümölcsdarabkát Ethelberta nyelve alá tette, és várt. Eltelt egy perc. Talán már késő, gondolta Idun. Még az ifjúság almája sem mentheti meg, ha a szellemét már befogadták Hél birodalmába. Mélységes gyöngédséggel fordította Ethelbertát az oldalára, és kisimította az arcából puha, barna haját, hogy felfedje az arcát. Nem volt szép az arca, ez igaz, de a Halál méltósággal ruházta fel; nyugalma csaknem királynői volt. - Bocsáss meg – suttogta Idun. Megpróbáltalak megmenteni. Ebben a pillanatban a halott asszony szemhéja felpattant, és szemszíne őszies barnáról töksárgára változott. Ethel felugrott, a haja vadul repkedett, arca kipirult, és messze csengő hangon kiáltotta oda Freyjának: - És most visszaveszem a ruhámat, asszonyom!

182

3

Odin abban a pillanatban elinalt, amikor a Vanirokkal tartott tanácskozás kezdett rossz irányt venni. A Vörös Ló Dombja volt a legközelebbi menedékhely. Adamot meg az alvó fegyvereseket megkerülve, a Vadászistennőt és a lelkészt tizenöt perccel megelőzve már be is surrant, ám siettében elfelejtette ellenőrizni az ösvényt, és belefutott Szkádi egyik csapdájába. Máskor egészen biztosan észrevette volna: az alagút szájában egy vékony szálat feszítettek ki, amely rátekeredett arra, aki megpróbált áttörni. Odin nem látta meg, és a kezdetleges, de Hagall-lal megerősített kelepce az arcába vágódott. Odin elájult. Amikor pár másodperc múlva visszanyerte az eszméletét, sötétségben találta magát. Elhajította Sólt, hogy világosságot teremtsen maga körül, de az ujján nem világított semmi, és az alagút sziklás fala sem foszforeszkált. Nem a varázserő hiánya, állapította meg magában, hiszen nem fogyott még ki belőle. Csupán akkor ismerte be vonakodva az igazságot, amikor Bjarkánnal próbálkozott. Szkádi csapdájában több rejlett egyszerű sebesülést vagy halált okozó szerkezetnél. Odin megvakult. Gyorsan számba vette a lehetőségeit. Semmi esetre sem maradhat itt. Nem ismerte ugyan a lelkészlakban folyó küzdelem kimenetelét, de sejtette, hogy a Vadászistennő a nyomába eredt. Feltételezte, hogy Loki elmenekült. Maddy, aki segíthetett volna, elment. A Suttogónak nyoma veszett. Az pedig, hogy a Vanirokkal kapcsolatba lépjen, szóba sem jöhet,legalábbis addig nem, amíg vissza nem nyeri a látását. Ha egyáltalán visszanyeri. Egyelőre nem tehet mást, menekülnie kell. Szkádi farkas alakjában könnyen a nyomára akadhat. Odinnak az volt az első dolga, hogy a nyomról letérítse. Az inge még véres volt Jed Smith nyilától, ezért óvatosan kibújt belőle, és eltapogatódzott az alagútban egy keskeny útelágazásig; az inget húzta maga után. Megtett egy kis távolságot a bal kéz felőli járatban, és az inget egy kő alá rejtette. Visszament az elágazásig, és a jobb kéz felőli járatban tett harminc lépést, azután Hagall rúnáját olyan erővel hajította a mennyezetre, hogy az félig beomlott, majd amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett a folyosón. Mivel nem látott, Odin megbotlott és elesett, bár szerencsére már távol a beszakadó mennyezettől. Csak remélni tudta, hogy a kövek eltorlaszolják az alagutat. A levegőben kesernyés por szállingózott. Ha a csel beválik, hamis nyomra tereli, de legalábbis lelassítja a Vadászistennőt, mialatt ő menedékre lel a Domb alatt. Szkádi utolérte volna, ha nem olyan éhes, hogy megálljon és egyen. Így azonban értékes időt veszített, és mire belépett a Dombba, a nyom már elmosódott, és a zsákmány elillant. Odint nagy leleményességgel áldotta meg a természet. Vak volt, de nem tehetetlen, és miközben a Strond felé menekült, kezdte újra felfedezni évszázadok óta nem használt képességeit. Az alagútban semmi nem akadályozta a mozgást; azt a néhány lehullott követ, amit a földön talált, könnyen félrerúgta. A botjával tapogatta ki a falat, előbb az egyik, majd a másik oldalon, végül pedig maga előtt, hogy kiderítse, van-e valami, amiben megbotolhat, vagy ami elállja az útját. Rájött, hogy meg tudja állapítani, hol ágazik el a járat. A levegő mozgásából, hőmérsékletéből, nyirkosságából, frissességéből vagy éppen állottságából kisütötte, melyik irányba forduljon; melyik folyosó vezet felfelé, melyik lefelé, melyikhalad át vízen, és melyik zsákutca.

183 Hasonlóképpen a segítségére volt, hogy az ujjaival kitapogatta a sziklafalat. A nyirkos, porózus kő jó szellőzésre utalt; a sima, fényesre csiszolt felület sokat használt utat jelzett. A földet borító por mintázata, a kődarabok elhelyezkedése, vagy a hang, amit a megkocogtatott fal adott, olyasmiket árultak el neki, amit csupán a látására hagyatkozó sosem vett volna észre. A járatokban legalább nem volt annyira kiszolgáltatott. És megmaradt az igazlátása. Az ép szemét ért támadás nem tett kárt Odin belső látásában; Bjarkán segítségével még látta a színeket, a varázslat nyomait és azt a tompa ragyogást, ami az élet jelenlétére utalt. A Suttogó nyomára is így akadt, egyébként merő véletlenségből. Körülbelül akkor érte el a Vörös Ló Dombja közepét, amikor Maddy és Loki átkeltek a Strondon, de ott nem találta friss nyomukat. Ám amikor az egyik lefelé vezető alagútból kiért a középső szakadékhoz, igazlátása sebesen fakuló derengést mutatott neki, és először érezte meg a Suttogó illatát. Odin rögtön észrevette, hogy valaki megpróbálta eltörölni a nyomot. De a színjel túl erős volt, és időről időre átütközött a varázslaton. Egyszer az ismerős ibolyaszín halvány jelével keveredett, máskor egy ragyogó töredék vegyült bele, ami csakis Maddy nyoma lehetett. Odin megállapította, hogy gyorsan haladnak. És afelől sem volt kétsége, hogy egyenesen az Alvilágba tartanak. De miért kockáztatnák az odajutást? Hélnek semmi oka, hogy szívesen fogadja Lokit; mi több, valószínűleg megöli, amint megpillantja. Esetleg átadja a Pokolnak, ahol Szurt, a Pusztító még mindig fogságban tartja az AEsireket, és nyilván érdekelné, egyikfoglyának mi módon sikerült elmenekülnie. Hacsak nincs valami a birtokában, amivel egyezkedhet, gondolta Odin. Talán egy fegyver? Egy varázsige? Komoran elmosolyodott a sötétben. Hát persze. Nem ő az egyetlen, aki a Suttogóra vágyik. Hél bizonyára nem sok hasznát veszi egy ilyen varázsszernek, de Hél világán túl, ahol örök az egyensúly; az Alvilágban vagy akár azon is túl… Egy pillanatra megtorpant. Lehet, hogy Lokinak épp ez a célja? , tette fel magának a kérdést. A Suttogót talán alkudozásra akarja felhasználni, de nem az AEsirekkel vagy a VAnirokkal, még csak nem is a Renddel, hanem a Káosz Uraival? Odin beleszédült a gondolatba. A Suttogó hatalma a Káoszéval karöltve felboríthatja a Világok egyensúlyát, újraírhatja a valóságot… Vagyis egész egyszerűen a világ elveszejtését jelentheti. Nem egy újabb Ragnarököt, de minden fennálló végső pusztulását, a Rend és a Káosz törvényeinek kiirtását, az egyensúly visszafordíthatatlan felborítását. Csak nem akar Loki ilyesmire vetemedni? Ha pedig nem, akkor pontosan mit akar ezzel nyerni? Még ha a rosszakarat távol áll is tőle, vajon felfogja-e, hogy mekkora kockázatot vállal; hogy nemcsak a saját életét veszélyezteti, de magát a létezést is?

184

4

Időközben megindult a hajsza a Félszemű után. Pontosan három vadász eredt a nyomába: egy asszony, aki Fúria, istennő és farkas is volt egy személyben, egy férfi, akinek a testében ketten lakoztak, és Adam Scattergood, aki kezdte azt gondolni, hogy még a farkasasszony karmai között meghalni is jobb lenne, mint elviselni e vég nélküli folyosók borzalmát, a hangokról és a szagokról nem is beszélve. Szkádi azonnal végezni akart vele. Amikor visszanyerte eredeti alakját, jégkék tekintete megállapodott Adamen, és farkasmosolyra húzta – még vértől maszatos – száját. Ám Natnek más tervei voltak vele. És Adam most itt volt, sokmérföldnyire a démoni domb mélyén, és a lelkész Könyvét meg zsákját cipelte. A félelem megszelídítette, és bár a zsák nehéz volt, szavát sem lehetett hallani. Olyan szokatlanul csendes volt, hogy Nat úgy érezte, akár meg is lehetne feledkezni róla. Néha hosszú időszakokra tényleg el is felejtette, hogy Adam is vele tart, ahogy a fehér farkast követte a Lenti Világ gyomrába. Útközben egyszer megálltak elemózsiáért. Amíg Nat pihent, Adam annyi enni- és innivalót csomagolt be, amennyit csak elbírt. Kenyeret, sajtot, szárított húst csomagolt; ez utóbbiból sokat, abban a ki nem mondott reményben, hogy a farkasasszony szívesebben fogyasztja majd a friss fiúhúsnál. A maga részéről Adam nem volt éhes. Nat keveset evett, a pihenő alatt is a Jó Könyvet tanulmányozta, és mintha önmagával vitatkozott volna, amit Adam igen nyugtalanítónak talált. Azután elindultak; Szkádi immár természetes alakjában, Jed Smith levetett ruháiban haladt elöl, és a nehezen kivehető nyomokat átkozta. Később aludtak egy-két órát, és amikor Adam felriadt egy rémisztő álomból, már meg sem lepődött, hogy a valóság még az álmánál is sokkal, de sokkal borzasztóbb. Vagy ezer út vezetett ki a Domb alól. Még Szkádi – farkasokra jellemzően kitűnő – szaglásával is nehezen találta a nyomot. A Vadászistennő mégis rálelt: a saját örvényükkel párhuzamosan futott egy kis oldaljáratban, amelyhez eddig még nem fértek hozzá. De közel voltak, sőt egyszer még hallották is, ahogy prédájuk csendesen az utat kocogtatja mellettük. Szkádi vonított a csalódottságtól, hogy ilyen közel vannak, és csupán egy sziklafal választja el őket a zsákmánytól. Azonban a farkasalak nagyon kifárasztotta Szkádit, ha túl sokáig járt benne, ezért időről időre kénytelen volt emberi alakot ölteni; ilyenkor mindig mohón falt. Adam az emberalakot még félelmetesebbnek találta, mint a farkasét. A farkasnál legalább tudta, mire számíthat. És amikor Szkádi farkas volt, nem kellett tartaniuk igézetektől, varázsigéktől, hirtelen robbanásoktól, gondolatvillámoktól vagy másféle mágiától. Adam mindig is idegenkedett a varázslattól, ám mostanra már valósággal gyűlölte a mágiát. Jobb, ha bele sem gondol. Inkább azt hajtogatta magában, hogy az egész csupán egy rossz álom, amiből nemsokára felébred. Ennek legalább volt értelme. Adam sosem álmodott, így természetesnek tűnt, hogy ez a kivételesen hosszú és nyugtalanító álom felborította a lelki egyensúlyát. De csak egy álom, nem több, gondolta, és minél többet bizonygatta ezt magának, annál kevesebbet törődött sajgó hátával, a mellette futó farkasasszonnyal, vagy a sötétségből elősejlő, leírhatatlan borzalmakkal. Mire a folyóhoz értek, Adam Scattergood döntésre jutott. Nem számít, hogy két ember a szeme láttára halt meg; hogy távol otthonától, farkasok társaságában jár; hogy a cipő feltörte a lábát és kőpor szállt a tüdejére; még az sem számít, hogy a lelkész megbolondult. Lényeg az, hogy álmodik. És nem kell más tennie, mint felébredni.

amik ott nőttek. De hát ő volt a Kapitány. és állatként akarták követni a Vadászistennőt. az AEsirekét. egy. a Gyógyító megmegállt. ahol víz szivárgott át a falon. Igen ám. és csak a Kapitány lehetett olyan őrült vagy olyan elvetemült. űzött és a végletekig kimerült Lokit. hogy pontosak legyünk –. amivel a többiek idegeire ment. mit kell tenned – mondta a Kapitány. Ám Loki utasításai egyértelműek voltak. de eddigre olyannyira elmérgesedett a hatok vitája. Ám az hamar felfedte kilétét: fenyegetésekkel és rúnákkal engedelmességre kötelezte a koboldot. a kőzetben futó érctelért. bárcsak ne ő lett volna kéznél. De még így is csupán egy órával a Vadászistennő után keltek át a Strondon. merre tart. amit sörrel akart leöblíteni. hogy alig akadt valami. amit a Kapitány azzal a paranccsal adott át. Bjarkánt és Kaent. ahol befordult. veszekedésekkel tarkított utazás volt ez a hatok számára. mit keressen? A Kapitány természetesen elfedte a színeit. Félóránként ellenőrizte az erszényt. a Kapitány saját jelét -. és ez jelentősen lassította a farkasasszonyt. mert tudta. nehogy elkóboroljon. Cukor eleinte meg sem ismerte a Bolond Nan szoknyáját viselő . és azzal érvelt. hogy azt higgye: van visszatérés egy ilyen helyről. Egy biztos. hogy állandóan szemmel kellett tartani. Cukornak persze nem voltak kétségei. hogy megcsodáljon egy szép követ. meg ne lássanak! Maradjon a nyomában – de hová is tartanak? Cukor nem merte megkérdezni. hogy meghallják – utasításokat adott. Tulajdonképpen nem is volt rá szükség: a Kapitány arckifejezése többet árult el. hogy felöltözhessen. és jóval lassabban haladtak. és menet közben felkapkodta az elhasznált varázsigéket. Heimdall és Frey azonnal alakot akartak váltani. . Cukornak varázslatra sem volt szüksége. olykor pedig ellenőrizte a nyakában lógó erszényt. amikor ismét visszaváltozik. Frey mindent gyanúsnak talált. ahol a kobold éppen nekilátott egy szopós malacnak. és Cukor régen megtanulta. A pecsét félreismerhetetlenül Loki keze nyomát viselte. mint amennyit tudni akart. Heimdall makacsul erősködött. és kedvenc alakját.185 Időközben a Vanirok nem haladtak olyan gyorsan a vadászok nyomán. de Njörd sem akart lemaradni. mint ahogy szerették volna. mivel Szkádinak is volt épp elég baja – Nat Parson és Adam Scattergood. a tengeri sasét nem választhatta a föld alatt. Így aztán a kobold követte a nyomát. . miközben ruhákat és élelmet gyömöszölt egy zsákba. arra nézvést Cukor nem mert volna találgatásokba bocsátkozni. hagyott egy kis varázsigét az alagút falába mélyesztve vagy az ösvény kövei alá rejtve. hogy kimenekítse a déróriások karmai közül. de Cukor látta rajta a rúnákat – Óst. hogy változtassák át Idunt. hogy ezt kitalálja. de minden sarkon. A benne levő kő egyszerű kavicsnak látszott . – Maradj szorosan a nyomomban. Frey azt tanácsolta. hogy szükség esetén ne legyen rest használni. ahogy egyszer Loki is mogyoróvá varázsolta. és sietősen. Freyja a porra panaszkodott. és még nagyobba mászott bele. hogy senki sem vinné a ruháját. Freyja egyáltalán nem volt hajlandó alakot változtatni. öten sem tudták megértetni vele.Mert kéznél vagy – felelte Loki. hogyne kérdőjelezze meg a parancsait. amiben egyetértettek volna. amelyek csinos kis pecsétet formáltak. Könnyű dolga v olt. hogy mi az úti cél.Miért én? – kérdezte Cukor kétségbeesetten. de vigyázz. Ami Idunt illeti. hogy Odin nem árulhatta el őket. Loki bajban volt. halkan – mintha attól félt volna. A Kapitány az élelemraktárban érte utol. milyen sürgető a hajsza. hogy jelezze. Nagy bajban volt. Idun pedig annyira elvesztette minden veszélyérzetét. mint ahogy az kívánatos lett volna. vagy a fekete liliomokat. Hosszú. Njörd folyvást türelmetlenkedett. de még élt – bár hogy meddig. . Eközben a Strond túlsó partján valaki más is követte a nyomot. Cukor azt kívánta. piszkos. Végül gyalogszerrel mentek tovább. Bragi vidám dalokat énekelt. – És mert nincs más választásom. Nem mintha a nyomot nehéz lett volna követni – Szkádi nem próbálta meg leplezni a színeit -. Erről viszont Bragi hallani sem akart. A rúnakő megmutatja.

A mélyebben fekvő járatokban akkora patkányok és svábbogarak tanyáztak. Ha pedig feketére – Loki sebhelyes ajka rideg mosolyra húzódott -. akkor már menthetetlen vagyok. arra a helyre. gejzírek.Ha a kő vörös színre vált – magyarázta a Kapitány -. . hogy egyik lábát a másik elé tegye. A kő már egy órája vörösben játszott. És a színe egyre csak mélyült. hogy a félelem. szomjas és fáradt volt. a hűség vagy pusztán végzetes kíváncsisága késztette arra. . Jeges víz és rejtett aknák. mint ő maga. jóllehet már maga sem tudta. mintha már napok óta követné a nyomot. amelyről Cukor még a mesékben sem szeretett hallani. És vitte magával Maddyt is. és lépésről lépésre nőtt az aggodalma. tudni fogod. De Cukor rendületlenül haladt a Kapitány nyomában. hogy halálos veszélyben forgok. Úgy érezte. kénes mélyedések és mészköves posványok nehezítették az előrejutást. bárcsak feketére váltana a kő. éhes.186 Loki természetesen Hélbe tartott. Cukor szinte azt kívánta.

És volt a két betolakodónál valami. A Halál területe végtelen. nem engedte át magát heves érzelmeknek. mintha követ ettek volna. Az időnek nincs jelentősége a holtak számára. akik éjjel és nappal. hogyan küldték erre a helyre. ahányszor elestek és felálltak útközben. Semmi sem történt az Alvilágban anélkül. Akár így. és nem telt sok időbe. hogyan fosztották meg tőle. hogy megleckéztesse őket egy kicsit. Élő szeme a síkság távolában olyannak látta a színjelüket. ahol semmi sem változik. de a kifejezés hiánya olyan hideggé tette. Ám most. Ezalatt egyre azon tűnődtek. vagy lassan elenyészett a pusztaságban. Naudír rúnáját viselte a torkán. Természetesen megvárakoztatta őket. Az egyik keze formás volt. Hél nem volt nagyvonalú. csatornatisztító vagy evő-. Még mindig azon tanakodott. Hélben két asszony teste olvadt össze: az egyik orcája sima volt és sápadt. melyet számtalan másik néma terem vett körül. akár egy kongó koponyáé. Az esetek többségében figyelmen kívül hagyta volna őket. és Hél régen megtanulta. Az AEsirek. bár vak volt. mit tegyen. Ezrek és ezrek között kevés olyan akadt. ivókanál-készítő. Az évszázadokat félálomban töltötte. Egyik lábát sorvadás sújtotta. A halott szem távolabb látott. . Nem mintha Hélnek szokása lett volna sétálni. és egy jelvényeit viselő halott herceg nem kevésbé halott. Emlékezett arra. Amikor elfogyott a kevéske élelem. a másikra elsárgult fonat. a Félig Született egy néma teremben ült. az időt a véget nem érő homokban tett hosszú. ahol nappal és éjszaka egybeolvadnak a holtak örökös élettelen fényében. hogy meleg vér közeledését érezte. Ha egyegy látogató időnként mégis a szeme elé került. csupán halott szemével figyelve a holtakat. a pillantása pedig olyan. nem él és nem növekszik. és ezt – ezt! – kapta. hogy rájöjjön: két betolakodó jár a birodalmában. Királynőhöz méltó királyságot ígértek neki. A holtak mindent tudnak. aki felkeltette az érdeklődését. másodpercenként ezrével tódultak a birodalmába. De most valami mást látott: két betolakodót a birodalma szívében. de fütyülnek rá. mint két színes füstoszlopot. vajon eljön-e végül a Hél. kacskaringós léptekben mérték tovább. Az eleven szeme élénkzöld volt – nagyon is hasonló az apjáéhoz -. Hél most kinyitotta az egyik szemét. elcsent alvásban és falat kenyérben mérték az időt. akár úgy. hogyne szerzett volna róla tudomást. Épp csak annyira. mint egy halott utcaseprő. és a legtöbb illetéktelen behatoló vagy visszafordult. ami úgy zavarta a látását. már-már meglepetésre emlékeztető érzés lett úrrá rajta. az istenek. a kenyér olyan kemény volt. ahogy remélték. végül mindig egymaga tért vissza. a Tüzesek. hogy még az arca élő felét is halottnak mutatta. a másik karomszerű. De kik ezek? Természetesen AEsirek. És Hélben egyetlen nap is heteknek tűnik az élők számára. s abban. hogy felkeltse a kíváncsiságát. és megtanulják. de az ibolya színjel ráadásul nagyon is ismerősnek tűnt. Az egyik vállára fekete varkocs hullott. emiatt erősen bicegett. ugyanez a rúna ékeskedett a kezében tartott varázsigekötélen. és lehunyta a másikat. A holtak között nincs nagy különbség. Már önmagában ez is elég volt.187 5 Hél. Így aztán Loki és Maddy kortynyi vízben. az Istenlények. mint az üvegdarabon megcsillanó napfény… Napfény? Üvegdarab? Hél igenis emlékezett a nap fényére. ahogy a mondás tartja. mit jelent a türelem Hélben. hogyan vegye őket egyformán semmibe. Hélt nem érdekelte: évszázadok óta nem engedett a színe elé senki élőt. a másik himlőhelyes és szürke.

a gyümölcs. mint a malomkerék. Loki is teljesen éber volt. Hél végtelen lassúsággal fordult meg. még neked sem az. mint a Strond. de minthogy már olyan sokan élvezték a vendégszeretetét. Az egyik költőket és szerelmeseket ihlet meg. és egy asszony arcélét pillantotta meg: széles járomcsontú. jó okod volt idejönni. egy kortyot. fekete. ami olyan széles volt. . – Eddig még egyetlen vendégem sem panaszkodott. Hél figyelmét nem kerülte el Maddy arckifejezése. fahéjas sütemény. málladozó szikla alá rejtette a követ. a sült malacok szájában alma díszelgett. ha még valaha el akarod hagyni ezt a földet. Kukacok.Hozzá ne nyúlj! – szólt rá Loki. amelynek teste ívben meghajlott. fehér. s érte vesztik el a fejüket a harcosok … De ott a másik. . és a következő pillanatban megjelent egy asztal. szilva kínálta magát. mikor érzett utoljára éhséget. literszám a mézsör és a bor. amitől Maddynek libabőrös lett a karja.Isten hozott Hélben. Gyorsan Maddy kabátjába csavarta a Suttogót. Róla nem is szólva…. felhőhöz hasonló muffin. a szikrázókristály. Előbb rúnákkal zárta le. kislány.fontos ügyben jöhettél – folytatta Hél. zöld szemű nő volt. szögletes veknik. és ötszáz év óta először mosolyodott el. töltött rák. – Egyéként ki ez? AEsir-vért érzek benne. Nyugtalan álomból ébredt a sziklák mögötti védett kuckóban. . Csak egy szempillantásnyi időt kapott. és felvett egy szilvát. a pástétomok teteje akkora volt.Tényleg? – Hél valami ismerőset vélt felfedezni a lányban. Rothadás. amit keresett. – Gondolom.Úgy van. Hél faarccal fordult felé. mikor evett utoljára.Biztos éhes vagy. kedvesem. – A Halálnak két arca van. – Nem veszélytelen védtelenül belépni a birodalmamba. gyönge sajt. fonott. sűrű tésztájú vagy gyümölccsel egybesütöttek…. őszibarack. . Ám ha meleg vérű látása nem csalta meg. . még egy magos sem vehetsz magadhoz. mákkal megszórt. aztán egy kiugró. és alig várta. akinek a haja úgy fénylett. – Olyan pillantást vetett rá. egyetlen szóval kelt át a végtelen pusztaságon.Nem ismered. és az illúzió odalett. – Gúnyosan pukedlizett. a tálakon magasra tornyozták a dérrel lepett szőlőt. . dundi mandulás tekercs. szájában összefutott a nyál. valami ismeretlen dolog fagyos jelenlétét érezte. és aszott lábán közelebb bukdácsolt.El is felejtettem. és vagy ezerféle. mint egy holló tolla. hogy te vagy az. micsoda szemétdomb ez a hely. felvágott gránátalma. vagy éppen kerek cipók. sült lazac. Felállt. és a farka a szájába ért. hogy felfogja a szépségét. Kinyitotta a szemét. fűszeres olajban eltett olajbogyó. hogy megízlelhesse… . Talán az juthatott az eszébe. Kezét kinyújtotta a megrakott asztal felé. a damasztszalvéta. – Élő kezével intett. mézes füge. Maddy csak bámult. félig elbűvölő volt. mikor kordult utoljára egy igazit a gyomra ebben a halott világban. Hélt lelkesültségre hasonlító érzés kerítette hatalmába. hegyekben állt rajta az ezüst. Már persze csak abban az esetben. mert az asszony megfordult. Végül Maddyre mosolygott. Azt hitte.. Majd előlépett búvóhelyéről. Rokon. és élő kezében a varázsigékből font kötelet tartva. . – Hél Maddyre hunyorgott. mesés kenyér: puha. friss. . legalább kettő maradt belőlük. az AEsirek már rég eltűntek. A síré.De mennyire – felelte Loki. Az asztal csillogott-villogott. . Egy falatot. a finom porcelán.Az Alvilágban nem ehetsz. és rögtön megérezte Hél kutakodó tekintetét. A mosolya félig gúnyos.188 Mindez sok évszázada történt.Miért ne? – kérdezte Maddy. Maddy vette észre elsőként. . heringtekercs. . Talán a szeme? Hatalmas emlékezetében keresgélt. . édes almabor.Loki! Reméltem. a tengernyi emlék között sehogy sem találta. az óriási levesestálak mesebeli hintókra emlékeztettek. kislány – szólalt meg lágyan.

nem? És most vissza akarsz kerülni? . – És most gyere. Te mégis fegyvertelenül. Ármányos – vonta fel a szemöldökét Hél.Az Alvilágban. az enyém. mint a jég. – Apai oldalról örökölte a humorérzékét – mondta Maddynek.Nem rossz –vetette oda Loki. függő támpillérekkel. Idelent mindenható vagyok. és tükrös szobákon. Loki derűsen pillantott rá. Loki. hogy védtelen vagyok? . . Hél? Hél nem válaszolt. – Miből gondolod. . – Elszöktél onnét. Túl sok a Káosz mindkettőnkben. elefántcsontszínű drapériák. – De az anyja sem sokat törődött vele. Úgy látom. papok. szobákat láttak. A következő pillanatban már ott is termett a helyén egy csontfehér palota. és finom üvegből készült recézett oszlopok. Loki bólintott. – Hát ez igazán mulatságos – mondta fapofával. – Szinte kedvem lenne még ötszáz évet várni a csattanóra. – Én az Alvilágot értettem – helyesbített. . meg vagy győződve róla. Kőből rakott néma termeken mentek át. próbáltam kifürkészni az indítékaidat – torpant meg hirtelen Hél. – Az Alvilágban? – kérdezte. fehér folyosók. Hél elindult. Maddy szorongva arra gondolt.Egy órát? – ismételte meg Hél kérdő hangsúllyal. Hél szemöldöke ismét leereszkedett. nem? Hél szája félmosolyra húzódott. Hél felvonta a másik szemöldökét is. megváltók. hogy semmi sem valódi. és ami ide kerül. nyomában a másik kettővel.Tudod. és közönyösnek tűnt. vajon bölcs dolog-e Lokitól Hélt a saját birodalmában sértegetni. de vonzó. . – Úgy érted. gondolta Maddy: apa és lánya láthatóan nem rajongtak egymásért. menjünk. ahol a padló puha volt a portól. bíborosok. jövendőmondók. amelyek oly fakók voltak.Pontosan mit kívánsz? . a homlokzaton végestelen-végig püspökök. próféták. . Mégsem kellett volna gyermeket nemzenünk. . – Pontosabban szólva a Fekete Erődöt. biztos akarok lenni abban. csaknem áttetszőre fakult faliszőnyegek. félistenek és pápák sorakoztak a falba vájt fülkékben. tornyokkal és fióktornyokkal. már amennyiben a valódi szónak bármiféle értelme is van az Álom partjaihoz ily közel. – Ez az én birodalmam. mint minden démon.Mint a kisujjam – helyeselt derűs nyugalommal Loki. amely a sivatagból nőtt ki. Hél még egész normálisan néz ki a család többi tagjához képest. bár Maddy sejtette. védtelenül tértél be hozzám. . De lenyűgöző építmény volt: hűs alabástromból csiszolt hosszú. de Hél reakciója láthatóan hidegen hagyta az Ármányost. de az eleven válla megfeszült a haragtól. még álmaiban sem.189 Loki felkacagott. Bourbon-liliomokkal és a gótikus és neogótikus építészet megannyi jegyével. misztikusok.És ami ennél is fontosabb.Mindig is tudtam. csipkés boltozatok. magiszterek. Természetesen tisztában volt vele. amelyekben halott királylányok táncoltak egyedül. Őrült volt. hogy csak megjátssza magát. . vízköpőkkel és minaretekkel. – Nem voltam valami jó apa – ismerte be Loki. Ugye. – Ahogy mondod – azzal egy intéssel eltüntette a lakomát. hogy bolond vagy – jegyezte meg Hél. hogy ismét kijutok – tette hozzá Loki. hogy életben hagylak. . Veszélyes játékba fogott. vizsgálóbírók.A lányod? – suttogta útközben Maddy. az Álomban? Loki a fejét rázta.Ne beszélj mellé. – Egyedül vagy.Egy órát – mosolyodott el Loki. Errefelé van a csarnokod. sámánok. kriptákon és elhagyatott folyosókon keltek át. a holtak földje. vajákos emberek. Maddy még sosem látott ehhez hasonló palotát.

talán még a Középvilágokba is. hogy Baldr éppolyan hevesen gyűlöli őt. a lány őrülten beleszeret a fiúba. aki Rend és Káosz találkozási pontján él és tevékenykedik. de a fiú még csak észre sem veszi. ki tudja. Eléggé vak és ostoba. tapasztalatlan a Világ és az Alvilág dolgaiban.Micsoda alávaló fattyú vagy. Loki! – mondta színtelen hangon Hél. A lány tehát alkut köt. és amíg világ a világ. hogy is mondjam … rálátást a rendszer működésére. a Halálba. . Hél hideg szíve még hidegebb lett. ám Baldr visszaborzadt tőle.Ugyan mivel? Loki elmosolyodott. akár csak egy órára is. – Csak egy órát adj odabent. hogy képes vagy rá. Loki volt az egyetlen. Először álmaiban látogatta meg. évszázadok óta még csak nem is lélegzett. sápadt király a sötét királynő mellett. ahogy az életet szereti. Úgy tűnt. víg hangja. – Ne légy olyan tartózkodó! Nem áll jól neked. Hél halványan elmosolyodott. . – Meglehet – ismerte el. Hél végül rájött. hogy a szépségével a pokolból is kibűvölje az ördögöket.Egy órát kérek – ismételte meg Loki. . . biztosan szerez némi. minden adósság rendezve van. Jut eszembe. ha Hél varázslattal rávette. És Baldr olyan szép volt! A tavaszi virágfakadás istene. Fiatal volt még (mintha ez mentség lenne). Utána békén hagylak. hogy higgyen a szerelemben. valóban egyezséget kötöttek. Arról ábrándozott. aranyhajának napsütötte ragyogása. gyönyörére a legcsábítóbb látomásokat szőtte. Tudod. a tisztaszívű. – Adósság? – A Halál dühe megfagyasztotta Maddy ereiben a vért. Igen fortélyosnak kell lennie annak. aki csellel és néhány gránátalmamaggal hasonló becses jutalomban részesült. egy eskü szent annak. Miért tenném meg? Mi hasznom származna belőle? . Hideg lett. Ám mi tagadás. – De veszedelmes játékba fogtál. De a halott Baldr már nem volt olyan elbűvölő. és megfogadja. de te sem éppen a hitvesi ágyban fogantál. halálon és időn átívelő szerelmi történet. meg aztán rossz környéken lakik. Hél esküt tett. És Hélnek mostmég meg is kellett fizetnie érte. Hél. Hél szeme összeszűkült. Lokiból nem hiányzott a csalafintaság.Tetszeni fog. mi szabadul ki onnét… az Álomba. mert lefoglalja. Maddy szorongva tekintett Lokira. Így aztán Baldr örökre Hél mellett maradt. a jó. hogy van mostanában a Szépreményű Ifjú? Még mindig olyan elbűvölő? Olyan gyönyörű? És olyan … halott? Hél halott kezének izületei pokolian ropogtak. Amikor Frigg anyó varázslata segítségével a Kilenc Világhoz könyörgött Baldr visszatértéért. a kedves. aki nem esdekelt. – Ugyan már. Mindenki szerette. akkor szólt csak. Hél felsóhajtott. hogy tartozol nekem. sápadt és félős lett. . de Loki valahogy mindig a legrosszabbat hozta ki belőle. csk az ő igézete lehelt bele életet. aki egy istent akar megölni. Keserűen gondolt vissza az esküjére. Itt és most. Nem volt rá szüksége. mi több. A lány egyébként sem egy bombázó. hogyan tehetné magáévá az ifjút. hideg és kifejezéstelen. hogy bízzon benne: kivétel a szabály alól. és egyre azon mesterkedett. eléggé önhitt. – téren. mint az élő. szorongott. és bármekkora ostobaság is. lidérces álmokra és nyugtalan alvásra panaszkodott. de Hél néma királyságából mindenkinél jobban vágyott utána. Fiú és lány megismerkednek. Hél! Tudom.Menj már.Igazán nem akarok ízetlenkedni. a halál az isteneket sem kíméli. Odalett könnyed lépte. édesem.190 Loki türelmetlenül ingatta a fejét. Maddy – vigyorgott Loki. jól ismerte az Alvilág korábbi Őrének történetét. Ha valaki ennyi éven át ilyen közel tartózkodik a Fekete Erődhöz. Ha kinyitjuk az Erődöt. hogy Baldr csak az övé lesz. hogy alkalomadtán viszonozza nekem a szívességet. Ennek pedig most jött el az ideje. az aranyhajú. Az örökkévalóság kis szeletében megkapja csak magának a Szépreményűt. Teszek neki egy kis szívességet. . De a győzelem íze hamar megkeseredett Hél szájában.

és a fülkéhez ment. és egy szakállas férfit. és elfordult. Loki semmit sem szólt. Ám Maddy képtelen volt uralkodni magán. nem? – kérdezte Maddy vékonyka hangon. Maddy! Csak menj tovább. fényezett koponyák boltívei alatt haladtak el. és Maddy megpillantotta a halottakat. de nem jöttél.De hát nem lehet halott! Nemrég láttam! . és a száján nem jött ki emberi hang. . – Itt egy hely az oldalamon. . és végre elérték a katakombákat.Baldr – szólalt meg Loki. . . barna hajú. akinek aranyszőke fürtjei voltak. . aki ült. majd ismét elfordult. Gyors léptekkel mentek tovább. s újabb fülkében lett világos: Maddy egy asszonyt látott. Lejjebb ereszkedtek. hogy becsapja a Halált. emberi fogakból kirakott mozaikokon tapostak. Maddynek elakadt a lélegzete. és megvilágosodott előtte egy fülke. . amikor Maddy a fülke elé lépett. amelyek minden irányban a végtelenbe nyúltak. Maddy a legszebb fiatalembert pillantotta meg. Lokiék pestisfehér kapukon.Várlak – mondta Baldr. amikor továbbmentek. Volt.Azt mondta. és a kamra ismét Hél halott félhomályába veszett. mint a sajátja. alattuk számtalan keskeny kamra. Hél megint elmosolyodott. – régi barátok. csak elfordította a tekintetét. Tudok várni. mint az életben. Loki ismét káromkodott. Senki sem olyan ügyes. – Elég volt? – kérdezte.Apa? – tett felé egy lépést Maddy. mások álltak. se örömöt. A kamrák sötétek voltak. Hél intett a halott kezével.De ez az a…. csak szél és pergő por zizegése. ne vegyél róluk tudomást! De Maddy tett még egy lépést. Lerázta magáról Loki kezét.Hát te? – fordult Hél Maddyhez. – Miattad haltunk meg mindketten. mint egy hullócsillag. . Hél megállt egy kőből rakott széles úton: kétfelől boltívek sorakoztak. és bal kéz felől. De Hél már emelte is a kezét. Beszélni látszott. Loki – mondta. a szó szinte átkozódásnak hatott a szájából. még most is úgy ragyogott. Aranyhaja.Ne nézz oda – figyelmeztette Loki. kriptákon és csontok tárházán át követték. Pár perccel később Hél újból megállt. egy-egy félig-meddig ismerős arc a szokatlan melegség felé fordult. – Ne nézz oda. Hél halvány ajka ijesztő mosolyra húzódott.Megöltek minket – mondta egyikük. akit valaha látott. Most már nem kell sokáig. de ajkai némán mozogtak a félhomályban. megvilágosodtak. Hél ismét felemelte halott kezét.Ne törődj velük. Maddy két fiatalembert pillantott meg: mindkettő sápadt volt.Vártalak. és milliónyi pók csipkefüzére díszítette őket. . de az arckifejezése szokatlanul komor lett. Hél mosolya hátborzongató volt. Jed felnézett. Kísértetek. olyan nyugalomban. amiről az embernek a meghitt szó jutott volna eszébe. – Vártalak. de amikor elhaladtak előttük. Hél időtlen időkig lépkedett némán. de a tekintete nem tükrözött se kíváncsiságot. akiket szívesen látnál viszont? Loki Maddy karjára tette a kezét. ahol Julia és Jed Smith ültek egymás mellett. . akinek az arca olyan ismerős volt. . Loki szótlanul bólintott. kék szeme volt. vörös hajú és megszólalásig hasonlítottak Lokira. már persze ha nem halottakról lett volna szó. egy mélyedésből puha. Ne szólj hozzájuk. és jobb kéz felől megvilágosodott egy kamra. szomorú tekintetű asszony fordult a fény felé. aki megpróbálta visszatartani. barátom. -Ez csak varázslat.191 .Akkor hát megegyeztünk? – érdeklődött Loki. és bár a halál megsápasztotta színeit. Loki nem szólt semmit. .

Ezután Hél egyik halott ujjával ablakot rajzolt a levegőbe. – az Álom szigetei jönnek és mennek – mondta. Azzal már ott sem volt. Az Alvilág Fekete Erődje. Adok egy órát. melyen bölcsek és nem oly bölcsek vesznek részt. se száma nem volt a szikláknak és szirteknek. akit sosem ismert. . irdatlan víztömeg. De egy perccel . Lokinak ezért volt szüksége Hél segítségére.Egy órátok van – jelentette ki Félig Született Hél. Hirtelen nagyon kicsinek. Az erőd azonban… Sebtében utánagondolt. hogy sokáig fennmaradjanak. ormoknak és kürtőknek. hogy az ígéretét sem lenne rest betartani. ami ide juttatott? . Megértetted? Kezet ráztak az alkura: Loki élő keze Hél halott kezét fogta. szóra bírom – ajánlotta behízelgő hangon Hél. – Azt ajánlom. amelyben tűz lobog. s vele együtt a csarnok is eltűnt.Ne! – tiltakozott Loki lélektelenül. apró tornyokkal. akár az apám vagy. Ám Lokinak afelől sem volt szemernyi kétsége. mint halovány tajtékszoknyás táncosok. A bent ülők jobban látszottak. hogy ha még egyszer keresztezed az utamat – feltéve persze. A formája változó: az egyik pillanatban hatalmas kastély. hogy nem az igazi szülei. Loki bízott Hél szavában: a lánya esküje legendás volt. most először küszködött a könnyeivel. utoljára felemelte a kezét. és az Alvilág Fekete Erődje a lábuk előtt tátongott. A fülke elsötétült. . Maddy azonnal megérezte az arcába fújó szelet. és az alapja tíz öl mélyen van. se szeri. Bölcsek? Élete során az Ármányos még sosem érezte magát ennyire ostobának. mint az Egy Tenger. érezte az ősi bűzt… . A Suttogóra gondolt. . akár sem. – Egy óra odabent.192 . Azután esküszöm. meghalsz. – És ha szeretnéd. Hél most még egyszer. amit emberi szem nem foghat fel. hogy átjuthasson az útjába kerülő akadályokon. hogy soha többé nem látsz. és a férfi után. . hogy túléled ezt a komédiázást. Miért akart Hélhez jönni? Vajon mit látott. De egyszersmind az ígéretemet is. egy sziklás tornyon álltak. amit erősen kétlek -. szélesebb. ami felett átsiklott. hogy mi történt. Az ajtók és a kapuk helye állandóan változott. nem vele. Hél elmosolyodott. Loki és Maddy az Álom folyó közepén. – Tettem valamit. – Nem arra szánták őket. . a kísértetek eltűntek. egy másodperccel sem többet. amikor az elméjük találkozott? A gondos terezés közben mi volt az. Amióta Félszemű megnyitotta a Vörös Ló Dombját. De Maddy képtelen volt elfordítani tekintetét a fülkéről. csúcsoknak. – Olyan temérdek… Loki vállat vont. hiszen birodalma egyensúlya függött tőle. jelentéktelennek érezte magát. és máris az Álom folyóra néztek ki. és amitől az Orákulum olyan önelégültnek tűnt? Látok egy tanácskozást a Pokol Tornácán. . és az újonnan teremtett ablakra fordítva rajzolta fel Naudírt.Egy óra – mondta nyersen Loki. a másikban óriási gödör. akit tizennégy éven át apának szólított.Az én hibám? – kérdezte Jed Smith árnyától. részben ez tette az Erődöt bevehetetlenné.Eskümet bírod.Istenek! – kiáltott fel Maddy. mégis vágyódott utánuk: az anya után. A Káoszhoz közel semmi sem őrzi meg sokáig az alakját.Ha akarod. – Velem van dolgod. amit most hívogató fény árasztott el. Hél felvonta az eleven szemöldökét. Hél – csattant fel élesen Loki.Szavadat adod? – erősködött Loki. a felhőkben eltűnő magas hegyfokoknak. és tízezerszeresen viharosabb. Jed és Julia arcát elevenné varázsolta a hunyorgó fény.Hagyd békén. . Maddy tudta. ősi ravaszságára és elszántságára. A felszínét szigetek tarkították. azt is megmutathatom. amelynek teteje elvész a felhők között. a homokpadoknak. jól használjátok ki. – Rendben van. hallotta a szikláknak csapódó megáradt víz zuhogását.

A természetellenesség feletti elszörnyedést. Inkább valami hálaféle támadt benne. az ismeretlen szellemektől megszállt Natet. amíg úgy nem érezte. ahol táboroztak. ha ejönne egy kicsit. mint egész addigi életében. De Ethelberta semmit sem érzett. Még hogy tea.Mr. Ellenben tüzetesen szemügyre vette az arcát öltözőasztala tükrében. a két gyilkosságot. Így is volt. hogy ha Malbryban akad egyetlen ember is. . Elrejtőztem… . Milyen furcsa. A Vörös Ló Dombjától egészen idáig rohant. gondolta Ethel higgadtan. Még látta a hat Vanirt. gondolta undorral Dorian. de nem is olyan szépet. ami egyébként nem volt szokása. Nem volt éppen egy szépség. eszelős tekintettel. hogy megtegye. A küszöbön Dorian Scattergood állt. kivörösödött arccal. A nő biztatta. és addig meséltette. Elbújt. férjét megszállta egy szentségtelen szellem. mert tudta. hogy biztonságban van. a nő letette a . hogy éreznie kellene valamit. Adam Scattergood eltűnését. Megkönnyebbülést. a tükörbe nézve próbált kiokosodni azon. nem pirosította ki. és az öltözőasztalánál ülve. hanem kíváncsiságból: szerette volna tudni. Más is vagyok. míg a démonnépek elhaladtak. nem olcsót. akkor az Ethelberta. a tulajdonát elkobozták. A szolgák bármikor megérkezhetnek. Az arca tiszta volt. amit látott. Bánatot. majd visszament oda. hogy elmentek. különös módon. Bárkinek. Az elmúlt huszonnégy óra alatt többet látott. hogy kísértésbe ejtse a tündeasszonyt. – Szerintem jobban tenné. Ma azonban kényszert érzett.Semmit sem tehettem – mentegetődzött szánalmasan Dorian. és megtalálta Audun Briggs és Jed Smith szétmarcangolt testét a nyitott Szem mellett. hogy egyszer s mindenkorra távoztak. Ajtót nyitott. hogy egy délelőtti séta lecsendesíthetné a lelke háborgását. Átöltözött: egyszerű barna flanelruhát vett fel. akik vadállatok voltak. aki hisz neki. Furcsán érezte magát – végtelen nyugalom töltötte el -. amikor a bejárati ajtónál kopogtatást hallott. aki még az apja pénze ellenére is majdnem pártában maradt. És milyen különös. feldúltan. A lelkésznek és Adamnak nyoma veszett. Máshogy érzem magam. mintha a Vanirok áthaladásukkal valamiképpen megjelölték volna. a házát elfoglalták. Scattergood – szakította félbe határozottan Ethel. hogy az istenlények meggyógyították. és elbújtak egy mezőn a sövény mögött. amíg meg nem ismere az egész történetet: a farkasasszonyt. amikor Dorian elakadt. hogy elmesélhesse a történteket valakinek. valami örömféle is. Amikor Dorian befejezte a mondókáját. mégpedig nem hiúságból. Szorongást. Tudta. amire számított. így fiatalabbnak látszott. és elfogta a bizonyosság érzete. amint sebesen haladtak a malbryi úton. mesélte. Megmosta és kikefélte hosszú haját. – Futottam …. A szeme – ami Freyja vagy Szkádi szemével összehasonlítva nem volt figyelemre méltó – tiszta és elgondolkodó pillantású aranybarna volt. aki hisz neki. hogy az önmagában érzett változásnak látja-e külső jelét. És. és könnyeivel küszködve alig várta. Mindenesetre nem érezte azt az undort. Már éppen el akart menni otthonról. az élete egy cérnaszálon függött. Látta az istenek harcát. de azért elfogadta a meghívást. és egy kis tea bizonyára megnyugtatná az idegeit.193 6 A Vanirok már több mint egy órája. de nem is nézett ki úgy. mert arra gondolt. mint az a cipóképű Ethel Goodchild. látott nőket. Talán ettől lett ő is természetellenes. Mondjuk félelmet. Ethel Parson különös szenvtelenséggel nézett utánuk.

bárcsak ne kereste volna fel. – Tudom. mielőtt a Látók Népe visszahozott. Parsont talán fejbe vágták.Utánuk?! – Dorian most már biztosan tudta. Scattergood. valahol a Lenti Világban. láttam bizonyos dolgokat. hova tűnt a férjem? – kérdezte. ráadásul ami Adamot illette – az istenek szerelméért. Dorian sohasem rajongott Nat Parsonért. – Mit gondol. Megfordult a fejében. hogy szívesen hagyta a sorsára. Nem is teszek úgy. Visszaadták az életemet. – Miért fontos ez? . Nem nagyon találkozott még őrült asszonyokkal. Mr.194 porcelán csészealjra a csészét. Talán pihenne most.Azt. attól tartok.Hát … nincs – nyögte ki végül döbbenten Dorian. – Történt velem ma valami. – Az emberek beszélgetnek a halottak körül. még ha álomnak tekintem az egészet. és félúton jártam az Alvilágba. Itt. Nem figyelnek oda. . Ugyanígy érzett a többiekkel kapcsolatban is. Aki elmenekült. . és a barátját. Mr. hogy álmodnak. . Parson – motyogta elhalóan. amiket magamnak is alig tudok megmagyarázni. A Látók Népének dolgai nem tartoznak ránk. és töltött még teát. – De Mrs.Álomnak? – kérdezte Dorian. Követtek valakit… . Scattergood? . amiket nem kellene. . . haragra.A Dombba mentek be. . A férje is. vagy inkább egy kis repülősót szagolna? Ethel szánakozó tekintettel méregette. hogy a férjem és a maga unokaöccse valahol még élnek. – Talán mégis álmodott – vélekedett.Igen. hogy feldúlt.segített Ethel.. hogy Ethel megőrült. és arra gondolt. . és még egy kis forró vizet öntött a kancsóba. mintha érteném. Mrs.Van kutyája. és bár szívből kívánom.Megtaláljuk? – képedt el Dorian. – Fura. hogy visszatérek a régi életemhez. de ez nem azt jelentette. és részben azért jött a lelkészlakba. és ha az ember nem szokott hozzá… Ethel türelmetlenül horkant fel. amiért elfutott – egyébként is önmagát hibáztatta -. esetleg hisztérikus kitörésre számított. ezek után félek néhány álomtól? Vagy egyáltalán bármitől? Dorian feszélyezettsége mostanra szorongássá fokozódott. hogy Ethel majd őt okolja. Halott. Mr.Mit akar ezzel mondani? – hebegett Dorian. asszonyom – felelte végül . mintha mi sem történt volna? A hímzéshez. . hogy elmenekült. A tisztességes népek nemigen ismerték el Malbryban. Valóban azt hitték.A Smith lányt . s mivel nős sem volt sose. bárcsak egyikünk se keveredett volna ebbe. – Nem egy elveszett pántlikáról beszélünk. Egy pillanat leforgása alatt.Nos hát … Mrs. Azt hiszi. Ez bizonyos fokig megnyugtatta. Meggyógyítottak. és a tűzhelyen forralt teavízhez? . mintha a derült égből villámcsapás ért volna. Dolgokat. mi ilyenkor a teendő. mert muszáj volt bevallania valakinek megfutamodását. – Halott voltam – ismételt meg szelíden. Könnyekre. Utánuk megyek. olyasmiket mondanak. Az egyik pillanatban eleven voltam. fogalma sem volt. Mr. Kutyája. – Kétség sem fér hozzá. És ha megtaláljuk őket… .. Dorian összezavarodott. a főzéshez. az udvaron. késő bánat. a következőben már hullottam a sötétségbe. a tulajdon unokaöccse volt! Dorian mélységesen szégyellte. sőt veszedelmes dolgok történnek az álomban. ami körülöttünk zajlik. hogy Mrs. – Természetes. Parson… Ethel újabb dermesztő pillantással fojtotta bele a szót.Kutyám? .Igen.Idehallgasson – intette csendre Ethel. ugyanis az asszony különös nyugalma már kezdte idegesíteni. Parson… . akkor is nehezen. – Halott voltam. Azt hitte. Scattergood. Ethel bólintott. Tudja. Scattergood.

és mindig is hitt felsőbbrendű intelligenciájukban. Fekete Nell vérvonalának az örököse. akár sem. A szeme csillogott. akkora férjemből és az unokaöccséből hamarosan farkas eledel lesz. – Kutyára van szükségünk. a szarvasgombát meg akár egy mérföldről is! Nincs az a kutya. . Lámpát gyújtottak. – De ismerem az én Lizzymet. Dorian szerint a disznót nem sok választotta el attól. Jó szimatú. (Abban már nem is reménykedett. ami felérne vele. fekete. és Dorian nem engedhette el egyedül. és ha tévedek… . Fekete Nell. Dorian nem tiltakozott olyan vehemensen. mint nélküle. Először is örült a lehetőségnek. Nekem elhiheti. amibe elemózsiát csomagolt és a legszükségesebbeket készítette össze. aki annak idején a botrányt okozta. – Nézze Mrs. . ormánya izgatottan mozgott. Ez a jószág Fekete Nell egyenes ági leszármazottja volt. Így hát Ethel Parson és Dorian Scattergood követték az úton a kocát. adjunk neki esélyt. Azt mondom. mint ahogy az állat puha hasán egy fehér foltban elhelyezkedő . hogy megtaláljuk a nyomukat. Kölcsönkérte a lelkész lovát és kordéját. Mi több.Ha téved. ami ne lett volna kétszer olyan okos. A kordé ülésén pedig egy kis.Hát. a sötétben kóborolva. – Nála jobb nyomkövetőm még sosem volt. a hordóhasú koca. aki szinte táncolt izgalmában. hogy megszólaljon.ráncolta a homlokát Ethel. ha ennél jobbat nem tud … . – Mutassa meg neki az utat. Parson.Lizzy nagyszerűen elvezet majd minket – büszkélkedett. Ethelberta bizalmatlanul méregette a kocát. és még dél sem volt. Máskülönben a fél életünket a föld alatt tölthetjük. . hogy megvilágítsák az utat. nyomkövető kutyára. Száz yardról kiszimatolja a burgonyát. semmi kétség. – Tehát szükségünk van egy kutyára.Tudom. rontott varázsrúnát sem hozta senki tudomására. hogy felkészüljön az útra. A földeken átkelve eljutottak a Vörös Ló Dombjához. Lizzy még sosem hagyott cserben. Vagy legalábbis nekem. hűséges és okos állat. Mr. – Maga nem is őrült! – szaladt ki a száján.Lizzy a legjobb. és izgalmában kis morranásokat hallatott. bár ezt Dorian sosem emlegette. ha maga inkább itt maradna. Tíz perccel és számtalan. másodszor is akár őrült volt Ethel.195 . lámpákra és némi ellátmányra.Minden jel szerint több száz járat húzódik a domb alatt – felelte Ethel. . . és ereszkedni kezdtek az ismeretlen felé vezető lejtős úton. amikor beléptek a Lenti Világba. Nem hétköznapi disznó ám. hát nem igaz? Dorian meglepve bámult rá. és abból a tenyészetből még nem volt olyan disznóm. Egy órán belül két zsákkal tért vissza. Azt ajánlom.Ez esetben ne vesztegessük az időt – jelentette ki Ethel. valamint Nat Parson eldobott kabátjának hosszas szimatolása után a Kövér Lizzy már a pórázt rángatta.Szagot fogott – jelentette ki magabiztosan. Scattergood. . hogy a Dombon tanúsított viselkedését jóváteheti. hogy időközben az asszony jobb belátásra tér). mint tervezte. . különben is több esélyünk van vele. élete delén híres szarvasgombász volt.Távolról sem – hagyta helyben Ethel. és magára hagyta Ethelt. . mint egy kutya. rettentően elszántnak tűnt. kedvcsinálónak szánt alma és burgonyafalatkával később. kövessük. hordóhasú koca gubbasztott. – Dorian a hordóhasú kocára nézett. ám Dorian nem tágított: a disznók jelentették a megélhetését. aki tüzes billoggal és korommal fedte el az újszülöttje karján levő rúnát). aki legalább olyan jól őrizte a tanyát. a koca hasán levő jelet szurokkal rejtette el (ahogy annak idején a saját anyja is. mint egy egyszerű disznó. és ezt azóta sem bánta meg.

és nincs is olyan határtalan képzelőerőd – mélyesztette a kezét a zsebébe Loki.Igen. amit keresett. mintha keresgélt volna valamit. A kráterből úgy bömbölt a gépek zaja. csapóajtós.Virrasztóóra – vigyorodott el Loki. a Káosz szélén nem engedheti meg magának.Ne törődj vele – legyintett Loki. . és tudnunk kell. mondjuk ezerkétszáz szinttel lejjebbről. amelynek acél a pereme. ellenőrizte az övét. . fő telére felé.Hél adott szava tartja Hélt egyensúlyban. hanem egy hatalmas kráter. – Az idő itt nem a megszokott szabályok szerint jár. Maddy kíváncsian vette szemügyre a szerkezetet.Hélből való időmérő – felelte. akkor képzeld el mélyebbről. az elfojtott rémület és neurózis. – Próbáld elképzelni. Hidd el. . bár semmilyen időmérőre nem hasonlított. . – Mit vesztettél el? Ám addigra Loki már megkönnyebbülten mosolygott. A virrasztóóra már számolta a visszamaradt időt. mint Jed Smith kovácsműhelyében a kalapácsütések. A fekete számlapon nem jelölték az órákat. odalent kezd csak szüksége lenni az embernek igazán nagy képzelőtehetségre… .196 7 A másik világ határán Loki és Maddy élete legrövidebb órájára készült. – Tényleg azt hiszed. amit Maddy valaha látott.Miféle óra ez? – kérdezte. ha azt mondja. Kicsit mintha női ruhára tűzhető zsebóra lett volna. és a vörös mutatók csak a perceket és a másodperceket jelezték. a betegség kimeríthetetlen. és amikor nem találta. nyirkos barlangok. barlangszerű terek és hatalmas ásógépek. A fejük fölött bíbor felhők gyülekeztek.De az arcod… a ruhád… . a háborús bűnök. hogy itt felejtsen minket? . Mert az Alvilág a gonosz gondolatok. hogy Hél betartja az ígéretét? Mi akadályozza meg abban. . mindegyiken elreteszelt. és ha azt hiszed. Maddy kíváncsian nézett rá. mennyi időnk maradt. – Sokkal több. melynek területe örökösen növekszik. sőt napokat jelenthet kint.Loki ismét a virrasztóóra lapjára pillantott. mintha egy hadseregnyi óriás iszonyatos sziklákat morzsolt volna a fogaival. ahogy a vörös mutatók falták a perceket.Az istenekre! – kiáltott fel Maddy. rácsos ajtók. Némelyik sodródott. Sietve fordította ki az idegen zsebeket. ami láncon lógott a nyakában. határtalan víztömeg. azzal feladja semleges helyzetét. mégpedig egyre nyugtalanabbul. hogy láttam Ragnarök után. szitkozódásban tört ki. és egyre mélyebbre hatol a világ fekete szívébe. – Másnak látszol – jegyezte meg. Körülöttük az Álom folyó terült el. mint orsón a gyapjú. . tömlöcök. Hidd el. Az ezüst-üveg tokban bonyolult fogaskerekek forogtak. Idelent egy perc akár órákat. kamrák. A visszaszámlálás ötvenkilenc percet jelzett. és Maddy most látta csak. egy óránk van … . a reményteli és a jó ellen elkövetett minden merényletek temetője. mint amit valaha is képzeltem… . és a legnagyobbon emelkedett az Alvilág Fekete Erődje. mások egy helyben álltak. és előhúzott egy órának tűnő tárgyat. amelynek egyetlen partját sem lehetett világosan kivenni. hogy amit most látsz. elfeledett hidak. kútszerű várbörtönök. zárkák. hogy nem is erőd. elárasztott folyosók. csak éppen kimondhatatlanul felerősítve. lépcsők. a csuklóját. rettenetes. de amit szigetecskék. és ezt itt.Nem értem – rázta a fejét Maddy. Maddy képtelen volt elfordítani róla a tekintetét: megbabonázva nézte. Ha megszegi.Mi az? – kérdezte Maddy. szirtek és sziklák ezrei pettyeztek. Loki azonban nem figyelt. Benyúlt az inge alá. és fölötte a megszámlálhatatlan halott hangja úgy zengett. . s amelyről ezerszer ezer karzat húzódott és ásított a mélybe. A lábuknál terpeszkedett a Fekete Erőd.

Ruhájának. amikor ismét beléptem a Fenti Világba. de minden ragyogóbbnak tetszett itt. akkor javasolom…. hogy nagyon nagy baj van. gondolta Maddy.Úgy érted. ez az Alvilág – magyarázta türelmetlenül Loki. Látta a félelmét: egy ezüstös csíkot a színjelében. ragyogóbbnak és tisztábbnak. nem igazán akarsz itt lenni. sötét és határozatlan szál. ha lennél szíves … . Hirtelen támadt gyanakvással fordult felé.Úgy van – ismerte el Loki.Gyerünk! – sürgette Loki türelmetlenül.Az igazi alakodban? – kérdezte Maddy.még egyszer ellenőrizte a virrasztóórát. – Nincs már fordítva. Bár már késő volt visszafordulni. hogy ő is más lett. de Maddy nem emlékezett rá. amit illetlenül rövidnek talált. .197 Maddy próbálta szavakba önteni. . Ahogy nézte. Talán Loki igazi alakjának volt ehhez köze. Felismerte ugyanis a bizonytalan szálat – sokszor látta már Adam Scattergoodnál és kis barátainál. Maddy szívét jeges ujjakkal markolta meg egy rossz előérzet. amit akkor kellett felvennem. Loki? . Natnél prédikáció közben. hogy azóta nem érezte a hívását. a felismerés rémülettel töltött el. Akkor éppen Loki cipelte. .A zsákjaink! – kiáltott fel kétségbeesetten. a testünk Hélben van. A lány hunyorogva fürkészte Lokit. A sötétebb szál a félrevezetés jele volt. . bizony még szegény Jed Smithnél is. Ha Odin mégis követte őket… . – Már puszta jelenlétünk is óriási törést jelent. hogy amióta Hél csarnokaiba léptek. Loki körvonalai lassan kiélesedtek. amelyek most olyan ragyogóak voltak. itt nagyobb biztonságban lett volna? Van benne valami. Ismerős jel volt. . mintha a gondolattal még maga Loki sem akart volna szembesülni. és nem abban az alakban. amikor az időnk – ötvenhét perc múlva – lejár! Megint csak igaza van. És mégis volt valami zavaró a színeiben. amit látott: mintha lassan kitisztuló vízen figyelte volna Loki tükörképét. – A jeled! – eszmélt rá hirtelen.Nézd. és döbbenten látta. Lángoló vörös haja és sebhelyes szája még a régi volt. Bármi volt is az oka. de felbukkanása Loki varázserejében azt jelentette. hogy magunkra vonjuk valaki vagy valami figyelmét. – Mert a valóságos alakomban vagyok itt. szokott ruhája helyett öves páncéling volt rajta. látta volna nála a Suttogót. Most jött csak rá. annál nagyobb rá az esély. – Mit tettél. És ha vissza akarunk térni hozzá. ami a nyakában lógott -. – Ide nem jöhetsz személyesen. amióta Hél csatlakozott hozzájuk a sivatagban. hogy idáig elhozza. ez nem én vagyok? – nézett végig magán Maddy. Amíg mi itt beszélgetünk. – A Suttogó! A követ Hél birodalmában felejtette. A haját kibontva. miközben csupán a legvékonyabb szállal kötődik az élethez. És most. és minél tovább maradunk. az Ármányos hazudott. Ám mellette futott egy másik szál is. gondolom. . mint bárhol másutt. hogy lássa a gondolatait. Miért ne bízna benne? Kockáztatta az életét. de képét mintha egy másvilági művész festette volna meg a természetben ismeretlen színekkel. kabátjának és zsákjának nyomát sem látta. hogy Maddynek még igazlátására sem volt szüksége. gondolta Maddy. és a visszatértünket várja. – Miért? Azt hitted.Természetesen elrejtettem – felelte Loki sértett képpel. és nem illedelmesen befonva viselte. De továbbra is nyugtalanította a dolgok ilyetén állása.

.Lehetséges és lehetetlen – vetette hátra Loki. – A Középvilágban.Hogy csinálod? – kiabálta túl Maddy a zajt.Álmodókat. amelyek egy történetet mondanak el. . Épp csak ráeszmélt. a színük olyan volt. hogy amit a föld közepe felé mélyülő óriási kráternek hitt. mire célzott. de már tudta. hogy összpontosítani tud az egyes foglyokra és a környezetükre. Ahol azonban a Káosz az út. Egyszerűen nem lehetséges. egyszerre volt oldalra. az egészen más volt. A kereket minden küllőnél galériák. amelyek valahogy mégis éltek. majd lidérces álmok szeleteit. valójában nem az volt. és hogy a lefelé fogalma. mégis távolságot tettek meg. forró vasakról és lassú széttrancsírozásról szóló álmokat. A Bjarkánon túli éleslátásával Maddy felfedezte. hirtelen vakságról. nem igazán futottak. magyarázta Loki. barlangok. mint méhek a méhkasban. sőt még befelé is. az ilyesmi lehetetlen. amelyek csontokat ropogtattak. nem igazán úsztak. katakombák. egy olyan könyvben.Ötvenhárom percünk van még – közölte Loki.Ez a hely … valahogy megváltoztatod. zárkák. De ahogyan Lokival utaztak. és egyik lépés után a másik következik. ott ez még csak a kezdet.198 8 A tér nem olyan itt. odamegyek. Álombeli hely. emberi porcogókból font szőnyeget.Ez a világ. kanyonok. A képek úgy suhantak el mellettük. Nem igazán estek. felfelé. a talpba szúrt hegyes tárgyakról. és kukactavakról. . zümmögésük úgy kavargott az apokaliptikus ég felé. Az utazás többnyire adott útvonalon megy végbe. eleven térkerék középpontjában találta magát.Mi? . meg álmokat vérsasokról és arról.Mit? – kérdezte Loki. tűzről és acélról szóló álmokat. adottak idő. Az émelyítő örvénylésen át véletlenszerűen arcokat pillantott meg. olyan gyorsan haladtak. amit eddig bizonyosra vett.és Maddy már értette. amelyben tudod. álmokat látott kígyókról és hatalmas pókokról és fejetlen tetemekről. . és ismerős dolgokról.Hogy lehet ez? – kérdezte Lokit zuhanás közben. amelyeknek váratlanul foguk nőtt … . Nem hallottál még olyan álomról. Maddy most már azt is látta. és az álomban úgy is lett? Ezer térkép: mindegyiken ezerszer ezer öl mélyen üregek. -Mit? .Várj csak – szólalt meg Loki. hogy Majd megcsinálom. – És az istenek szerelmére. . mint széltől felkavart pernye. milyen illetlenség mások álmait bámulni? Maddy borzadva hunyta le a szemét. várbörtönök. látta a sikolyukat. mint máshol. kráterek és hasadékok keresztezték. mint a távoli füst.Mondtam már. Maddy hunyorogva még a rabokat is ki tudta venni. hogy nem zuhannak. ahogy patkányok lassan felfalnak valakit. amit Lokival leírtak. . Rájött. tér és távolság szabályai. – Azt hiszem. Maddy egy hatalmas. hogy zuhannak. Körbemozgatod a dolgokat. rettenetes betegségekről. – Ezek mind álmok? – kérdezte elhalóan. akik nyüzsögtek. . hogy álmodsz? Sosem gondoltad. és gyilkos hangyák csapásáról. hogy köztük levő távolság ellenére is tisztán ki tudja venni az arcukat. amelyek minden elképzelhető irányba futottak szét a sötétségbe. mint egy álomban. . kínzókamrák. amely épelméjű emberek által messziről elkerült világok térképeivel van tele. és még csak nem is igazán repültek. ahol a Rend uralkodik. ne tátsd a szádat! Nem tudod. nem igazán álltak. mint amikor egy könyvben egyre sebesebben pergetik a lapokat. gépeket. találtam valamit. mint a mondatban a szavak. bár nehezen talált más kifejezést arra a röppályára. .

az istenekre. . Loki megugrott. ezek kavarogtak. Ibolya színjele. Könnyű azt mondani.Nem ez. Mi tápláljuk őket. hanem ezek. köröztek és csikorogtak mint egy eleven gépezet. mint egy épület. olajozott és egymásba kapcsolódó csápú gépeket. húsevő növényeket. – Kapaszkodj. követnek minket! Mielőtt Maddy körülnézhetett volna – nem mintha tudta volna. mulandóságok. .De hiszen csak kísértetek vagyunk! Ez az egész álom csupán. irdatlan száját legalább egy tucatnyi sorban fogak szegélyezték. mire Maddy felfogta. A lény felfoghatatlanul nagy volt. a csápok végén fémvillákkal. Igazándiból.De utolér minket! Loki felnyögött. és nagyon is valóságosnak tűnő fogai ellenére a teste – ha ugyan test volt – mintha csupán szálakból. Többmillió rab! Hogy találjuk meg köztük az apámat! . merre nézzen -. És ez nem egy álom. Maddy visszanézett az őket követő lényre.Jaj. és egy másodperc múlva már meg is bánta. mint egy hajítódárda. Szorosabban csimpaszkodott Loki kezébe. amelyek dúdoltak és énekeltek a tüzes szélben. – Mi ez? . és hólyagszerű zsákokból mérget csepegtettek.Igazándiból nem? – reccsent Loki kacaja.Mulandóságok.Gyerünk tovább. mint egy nyúzott angolnáé. A lényeg. Maddy. Maddynek úgy tűnt. Maddy.Hohó! – szólalt meg mellette Loki. ahogy ismered.De hogyan? . hogyne bonyolódj bele.Mindjárt utolér – nyögte. hogy vakító fénye magát Lokit is eltakarta. ha az Ármányos váratlanul magára hagyná itt. – Idehallgass. pislákolni kezdtek körülöttük a képek. kísértetek. Maddy most még az előzőeknél is szörnyűségesebbeket látott: lényeket. mi történne. – De Loki! Milliószám vannak itt emberek. Egy fényekkel keretezett alagút száját látta. Mi teremtjük őket. olyan szemkápráztatóan ragyogott. gondolta Maddy. ami mindig fényesen csillogott. Maddy. amiből koncentrikus körben elhelyezett borotvaéles fémpengék álltak ki. . és egyre lejjebb vitte őket az alvilág gyomrába.Jaj! .Bízz bennem. Az Alvilág pergő képei villództak körülöttük. Semmi sem bánthat minket… igazándiból biztosan nem… . lidércnyomások. . A valóság abban a formájában.199 . ne is gondolj rá! Attól csak megerősödik. Egy-két másodpercbe telt. nem megmondtam? – mérgelődött Loki. ostorokból és színjelekből állt volna össze.Az istenekre! – suttogta Maddy. Loki arca megmerevedett. Álmok.Ne nézz oda! Természetesen Maddy ennek az ellenkezőjét tette. hogy az alagút a lény szája. nem létezik az Alvilágban. . hogy nem hallgatott Lokira. . .Kik? . Hangtalanul repült. .Ezek?! . eltűnt róla a vidámság. melyek borotvaéles pengéikkel vaktában kaszaboltak és nyiszatoltak… . – És egyre nagyobb lesz! . Minden lépés mérhetetlenül mély volt.Álmok.Az ördögbe is. Nem vagyunk kísértetek. A feje. képzelődések. – Ezen a helyen minden lehetséges. hogy akkora. akik belső szerveiket a testükön kívül hordták. Ne nézz oda. . Igenis kárt tehetnek bennünk. Maddy ismét kinyitotta a szemét. – Ne nézz rá. A gyorsulás miatt elmosódtak. nem megmondtam? – Sebtében az őket követő lényre pillantott. és igyekezett nem gondolni arra.

amint befolynak a száján.200 Loki átkozódott. és Maddy már kezdte érteni.Megvan – jelentette ki Loki. Maddy Lokira pillantott. – Térdre ereszkedett az egyik nyílásnál. a körmei alatt befurakodik a bőre alá. ám a tekintetét nem fordította el a rácsról.De hogyan? . hogy valóban több ezernyi lényből tevődik össze. A lényeket látta. és úgy tekeregtek feléjük. a világok közötti tereken átfurakodó parazitáknak látta őket. Mindegyik kőlapba egy apró. de biztos semmi olyan. A sárga égből kén csepegett a csupasz sziklán vonagló lényekre. de folytatta a munkát. Egyre közelebb férkőzött Lokihoz: megérezték. hogy a folyosó formája lassan átalakul. mögöttük. rebbenő mozdulatokkal rúnákat hajigált maga körül. hol újra összeálltak. Hogyan lehet egy szörnyet megállítani. Még egyszer lenézett fegyvertelen kezére. Az Ármányos a rá jellemző ügyes. mint a halálos kukacok. és megnyúlnak… . hogy végül kilátszottak a csontjai. tiszavirág-kísértetek. Fegyver? Maddy lenézett üres kezére. gondolatfegyverei talán vannak. Egyre lassabban haladtak. Bármi?. soklábú. Loki így nevezte őket. mint egy hullám… . kis. gondolta. nyögések. amit démoni szájakhoz hasonló ajtók szegélyeztek. nyurga. Egy férfi savfolyóból ivott. A közeledő lények mintha megértették volna: közelebb húzódtak és heves vonaglással özönlöttek Loki felé. A gondolatra villámgyorsan becsukta a száját. Maddy mozgó fények vékonyka rostjainak. nem? Használd. de ekkor egy kép jelent meg lelki szemei előtt. ami bármi lehet. miben sántikál. ízelt ágakra hasonlító lények mászkáltak csipogva egy fémfolyosón. – Tartsd őket távol – sziszegte oda Maddynek. ám csak néhányuk tűnt emberinek. ahogy képeskönyv lapjaként peregtek szeme előtt az Alvilág borzalmai. a színe acélszürkéről a viharfelhő szürkéjére változik. fekete fémrácsot süllyesztettek. mit művel. Alig egy dárdahossznyira tőle a levegőben hemzsegtek a tiszavirágok.Lassítsd le – tanácsolta Loki. de ő csak ivott tovább. hatalmas lapokkal kikövezett átjárót talált. . levágja a csontjáról a húst. Maddy kinyitotta a száját. Mulandóságok. és Maddy most már jól látta. bármilyen alakot felvehet? Ezen a helyen bármi lehetséges. végül pedig eljut a gerincébe és az agyába. Az őket üldöző lény – vagy lények sokasága – betöltötte a folyosót. Tudta. Mialatt őt figyelte. . le a torkán. és rothadó bűzükkel úgy töltik meg. amelyek állandó mozgásban voltak: hol szétszóródtak. a véráramán keresztül szétterjed a testében. – Összpontosítani próbálok. a padlótól a mennyezetig betöltötték a folyosót. Közben Loki abbahagyta a lapozást: egy széles négyszögletes. ismételte meg Maddy. Eközben szálaik apró darabokra hullottak szét: a darabkák bolhaként ugráltak a csupasz kövön. sikolyok – hallatszottak. Egy asszony a hajánál fogva lógott egy késekkel teli gödör fölött. aztán a bőrét. beeszi magát a pórusain keresztül . széttrancsírozza az izmokat.Van fegyvered. Az egyetlen lény illúziója szétfoszlott. ugye? Maddy megborzongott. a kőbe vágott nyílások fémrácsai lassan elvesztik szögletes formájukat. Mérete ismét a térhez igazodott. Némelyik kőlap mögül hangok – kiáltások. amivel megállíthatná a mögöttük nyomuló hegyet. Hogyan?. hogy tiltakozzon. Mit tegyen? A tiszavirág megérezte Maddy bizonytalanságát. és úgy tornyosultak a feje fölött. Loki összerándult. . hogy ha csak egy is megérinti. Nos. ami szétmarta a száját és az állát. és ujjhegyével kezdte kitapogatni a szegélyt. És milliónyi volt belőlük.Még ott van. és most már mindenütt voltak kísértetek: előttük. mint egy vizestömlőt. Maddy azt is észrevette.

még a visszhang sem utalt arra. mint mosáskor egy szappanbuborék. Amikor kinyitotta a szemét. Nem érkezett válasz. Alant holt feketeség tátongott.Loki? – szólongatta Maddy. . . de kitartott. hogy esik. Loki fürgén a lyukba csúsztatta a lábát. és minden varázserejét összegyűjtötte a csapáshoz. a Védelmező esett leginkább kézre. . . De továbbra is csend volt. majd szétolvadt. farkának többi része lelógott a feketeségbe. és Maddy égett szagot érzett. és Maddy látta. És Maddynek eszébe jutottak az Orákulum szavai: Látok egy árulót a kapunál. Nem volt alatta más. Loki egy szikladarabot nézett. amelyről nyitott béklyók lógtak. hogy láncokat erősítettek az aljába.mondta Loki.Sikerült! – rikkantott fel a lány elképedve. a Ragyogót. . hogy ahol a lények hozzáértek. hogy…? Loki azonban nem vesztegette az idejét gratulációkra: Tyrrel feltépte a rácsot. Maddy szeme elkerekedett. Összecsavarodó teste kétszer érte körül a forgó követ. Irdatlan kígyó volt. amikor látta. . és a teret káprázatos fény töltötte be. maga elé képzelte Yr alakját. Zuhanása hangtalan volt. és az ujjairól. – Honnan tudod? . amivel lelassíthatja a támadóikat.Loki? – suttogta a sötétbe. egy hatlábnyi átmérőjű vörös kupola jelent meg a fejük felett. hogy mi veszi körül. Vajon Loki az áruló? Lehetetlen volt megmondani. habos mocskot hagyva a pajzs felszínén. Maddynek nagy kő esett le a szívéről. – Nem hagyhatja el a sziklát. hogy Loki még ott van.Ne aggódj . semmi sem tartja a mélység fölött. a tenyeréről sercegett a varázserő. – És hacsak nem akarsz itt lenni. és ugrott. Ostorcsattanásra emlékeztető hang hallatszott. hogy ne lássa a közeledő tiszavirághullámot. légies testük sercegni kezdett. Lassan forgott a semmiben. mondta Loki. Mérgének bűze még ebből a távolságból is olyan erős volt. Színjele vörösesbarnáról ragyogó narancsra világosodott. ami istállókapu nagyságú lehetett. Maddy lehunyta a szemét.A pajzs nem sokáig bírja – felelte Loki komoran. és csak a semmit tükrözte vissza. Maddy figyelmét azonban nem a láncok kötötték le.? . hogy a mélységbe vesse magát. és semmi. és teljes erejéből elhajította a rúnát. úgy ötvenlábnyira tőlük.Akkor hát mi…. hogy fogd be a szádat.Lent van az apám? – kérdezte Maddy. hogy Maddy szeme könnybe lábadt. a tiszavirágok csúszva-mászva tolongtak rajta. Egyáltalán nem érezte azt. A kígyó észrevette Maddyt. szeme mintha villamosságtól szikrázott volna. és kitátotta a száját. amikor összeomlik. azt javasolom. Azután elhajította Sólt. és felkészült rá. hogy lények tömege özönlik ki a lába előtt tátongó gödörből. A kupola fala vékony volt és kékes színben játszott. mint sötétség.Nincs. Maddy megdermedt a félelemtől. Azzal benyomakodott a lyukba. és arra számított. se a feje fölött. Nem volt semmi a lábánál. . Egy lépéssel a fenti folyosóról a lenti üregbe jutott. Yr. és eltűnt szem elől. Loki becsapta volna? Elmenekült? Lenézett az üres lyukba. Olyan rúnát keresett. és úgy tűnt. és kövess. Mindketten egy keskeny párkányon álltak. pikkelyei a fekete minden lehetséges árnyalatában játszottak. Maddy most már azt is látta. – Láttad? Láttad.201 Maddy mély lélegzetet vett. Bízz bennem. Maddy behunyta a szemét. Hosszú másodpercekig teljes sötétség vette körül. és eltette az útból. A szikla elnyelte Sól fényét. sokkal inkább a kőre tapadó lény.

hogy kiszabaduljak? Mintha csak meghallotta volna. ám ha téged is megpróbáltalak volna kiszabadítani… . nem volt más választásom. . milyen lehet ehhez a kőhöz láncolva. tudom… de komolyan mondom.Higgy nekem. évszázadokba telhet. Más néven ő Thor Átka. mire rájönnek. Az Alvilág hatalmas. Aki eltölt egy-két évet az isteniek között. de a kígyóhoz beszélsz? – csodálkozott Maddy. Egyébként a fiam. a kígyó sziszegni kezdett. – Maddy. Tudom. – Képzelt csak el. miért voltam képes bármit megtenni. akit jobb körökben a Világkígyóként ismernek. .Tudom. – Loki hunyorogva nézte a kővel együtt körbe-körbe forgó kígyót. hogy róla beszélnek. hadd mutassam be Jörmungandot. Maddy. .Megborzongott.Ő nem akármilyen kígyó – felelte Loki. fejjel lefelé lógni. hogy nyomom veszett. hogy csak egyedül menekülhetek. ugye. avagy a Sárkány Yggdrasil Gyökerénél. megtanul egyet s mást. Tudtam. – Most már érted. hátadban ezzel a valamivel….202 .Bocsáss meg.

A lehető legkisebb szertartásossággal. az Egyetemes Város egy biztonságos kis szobájában komoly tanácskozás folyt. köztük a Rend legidősebb tagja. A jelen tanácskozás összehívására pár napon belül került sor.203 9 Messze. Névtelen. ahol egy tucat üres padsor vett körül egy hosszú. szólalt meg a magiszter. . Szokás szerint a Tanács ülését több megbeszélés előzte meg. Valamennyien azzal az érzéssel küszködtek. mintha egy kisgyerek kővel kacsázott volna a világ víztükrén. majd hosszan meditáltak a Boldogság Kezdetleges. Végül összegyűltek a Tanácsteremben: az Egyetemes Város egyik óriási előadótermében. A tagokon remegés futott végig. skarlátvörös köntöst viselő emberke. sorshúzással választották ki a Tanácskozás kiváltságára a tizenkét tagot a Rend magas rangú tisztségviselői közül. Ezt a szóvivő – a 369-es számú nyugalmazott magiszter. amelyek a létezés legtávolabbi sarkát is elérték. amelynek közepén egy állványra helyezve feküdt a Jó Könyv. Ő volt a Tizenkettek Tanácsának legmagasabb rangú tagja: száraz és összeaszott férfiú. akinek megengedik. mint egy majmocska – meggondolatlanságnak nevezte. A Tizenkettek Tanácsa órák óta vitatkozott a távoli Fenti Földről érkezett nyugtalanító hírekről. és mély meditációba merültek az Igével kapcsolatban. de még a 23-as számú magiszter is érezte a ránehezedő terhet. és ez nagy különbség volt. Bárki. A Rend legtitkosabb szertartásainak többségéhez hasonlóan a Névtelennel folytatott Egyesülés sem volt különösebben érdekes látvány. a Világvégén. elviselhetetlenül unalmasnak találta volna: tizenkét. akik megidézték a Névtelent – összeültek a nagy tanácskozásra. A jelenlévők természetesen mind a Rend Elöljárói voltak. A Rend tagjai egy héten át imádkoztak és böjtöltek. míg végül az Igével felfegyverkezett elöljárók – akiknek tanult soraiból választották ki azt a tizenkét tagot. ahogy a Névtelen dermesztő jelenléte betöltötte az elméjét. Ó. A résztvevők többsége aludni látszott. Az Ige fodrozódásokat időzett elő a felszínen. Mindannyian böjtöltek. Az egész jelenet egyhangú szemináriumra emlékeztetett. a sietséget pedig veszélyesnek és méltóságon alulinak tartotta. tölgy tárgyalóasztalt. a 73838-as számú magiszter. A 23-as számú magiszter érezte meg először. vörös köntöst viselő öregember ült egy asztal körül. a 23-as számú magiszter is. a kollégája. A Tanács a felkavaró hírek hallatán olyan sietve ült össze. Épp csak megremegett a levegő. Egy órával később a képzeletbeli megfigyelő az Ige egyidejű kimondását sem észlelte volna könnyen. elsorolták a vonatkozó varázsigéket. A többiek azonban nem osztották a magiszter véleményét. aki hetvenöt évével alacsony rangúnak számított. valamint változó rangidősséggel további magiszterek. imádkoztak és megtisztultak. noha életük során már mind legalább kéttucatszor átélték az Egyesülést. hogy az sokak szemében szinte már túlzásnak tetszett. aki téli almára hasonlított. amelyen a felolvasó a poros délutáni napsütésben pulpitusára borul. egy nyolcvanas éveiben levő. A Tanács tagjai között volt maga a nyugalmazott magiszter. hogy szemtanúja legyen a szertartásnak. ami majdnem összetörte Elias Rede-et. szépen faragott. Közbenső és Fejlett Állapotában. és aki a szóbeszéd szerint a Rend gyermekkoráig tudta visszavezetni felmenőit. aki hatalmas trónusa mellett úgy eltörpült.

és a Rend minden tagján jeges düh söpört végig. Igen. Bocsásd meg a kétkedésemet. ahol kizárólag a Tokéletes Rend uralkodott. Az ellenség Tábornoka tette ezt. talán halhatatlanságot reméltetek a szolgálatomban? Bocsáss meg. Névtelen. A Káosz Földje elhomályosodik. Látom. A Tanács tagjai érezték. Névtelen. Hogy haladnak a dolgok? Ó. és most az ellenséget üldözi. mondta a magiszter. De a kollégánk meghalt. Tétován fogott bele a magyarázkodásba. gondolta. ami az Alvilágba vezetett. egy kétarcú asszony. szemek álltak keresztbe. amikor a . De minden a legnagyobb rendben. Nem tiszta. mint egy rothadó dugó. a 73838-as és a 639es maradandó agykárosodást szenvedett. és az idős magiszterek képtelenek voltak görcsbe rándult beleik tartalmát visszatartani. és még nem sikerült megállapítanunk az ellenség segítőtársának kilétét. A félelem. A kollégánkat fogságba vetették. ő vajon elviselné-e? Még hosszas meditációja után is attól tartott. Fejlemény történt. mielőtt ezt a férfit kihallgathatta volna. akik képesek voltak a Tökéletes Rendet elviselni. A Hang ingerülten válaszolt: Micsoda. A Rend tagjainak elméjén félig látott képek suhantak át. Fejlemény? A beállt csendtől a magiszter haja égnek állt. és ahol páratlan boldogság jutott osztályrészéül azoknak a híveknek. Az ügynökünk kézben tartja az eseményeket. ami téged igen közelről érint. Egyik kollégánk már halott … az Egyesülés során megéreztük…. hozzá nem értés és hazugságok! Rendszerte térdek koccantak a padlón. majd szövetségre lépett a tündékkel. A látásom… A képek áradata véget ért. hogy nem azért kezdeményeztetek velem Egyesülést. próféciák vagy álmok is: egy farkasbőrbe bújt asszony. Ármány. bár úgy hisszük. amire kíváncsi volt. végigzengve a Tizenkettek Tanácsának elméjén. A magiszter fején átfutott a gondolat. a 23-as számú magiszter súlyos agyvérzést kapott. szabadkozott a magiszter. válaszolt egy Hang. A Világvége más pontjain is érezték a felszín fodrozódását: fejek fájdultak meg. hogy olyasmit közöljetek. Kísérteties csend következett. Elméje mélyén megpillantani vélte a Névtelen birodalmának a messzeség ködébe vesző partját. miközben egyre közelebb jut az Alvilághoz…. amelyek éppúgy lehettek látomások. egyikük a féltestvére. a birodalomét. most a felszínre úszott. A Névtelen azonban nem habozott soká. amit magiszteri pályája során oly kitartóan titkolt. Ő… Hallgass! Újabb szünet következett. vésett jele volt. egy lány … Nem látom. Ármány! Sziszegte a Névtelen. A Hangtól a Rend mindegyik magiszterének. A hatalom értelmes. amit már tudok. És bocsásd meg. Egy szempillantás alatt iszonyatos erejű robbanás söpört végig a Tizenkettek Tanácsának agyán. fejek kezdtek hasogatni a fájdalomtól. vizsgálóbírójának és jelentéktelen segédjének a hátán végigfutott a hideg. mint maga a rég halottnak hitt Odin. Ó. hogy késedelmesen fordulunk hozzád egy olyan ügyben. gyomrok szorultak össze. A Nép egyik lelkésze az Elias Rede-del folytatott Egyesülés közben szert tett a Igére. ahogy a magasan felettük álló jelenlét a szánalom legcsekélyebb jele nélkül átfésüli a gondolataikat. hátha tele az elméje Káosszal. Tizenegyen azonnal összeestek. szakította félbe a Hang. egy Domb. aki nem más.204 HALLAK. A 23-as számú magiszterre hegyként nehezedett a nyomás. és a Tanács minden tagjának orrából patakzani kezdett a vér. és szörnyethalt. Feltételezem. Az ellenséget időben megállítjuk. És… Újabb kínzó kép villant fel – egy sötétvörössel írt jelkép. ám pontos jelentését még a 23-as számú magiszter is vonakodott megfejteni. mialatt Alapítójuk egyre türelmetlenebbül kereste az értesülést. tette hozzá sietve a magiszter. Loki… Tudom.

meghúztuk a határokat. kicsiny erődödben. ahogy a Névtelen átkutatta a Rend tagjainak elméjét. Kiválasztottuk a csatateret. kérdezte a Névtelen. Nem számít. Ma felvonulunk. szólította meg a Hang. és ettől a magiszter megborzongott. suttogta a magiszter. Tudtam. hogy megmutasd. Fortune Goodchild?. Fortune Goodchild. de olyan rengeteg. A magiszter ismét megborzongott. mennyire vagy hű hozzám. miért kellett megkérdezned? A Névtelen elcsípte a gondolatát. gondolta kétségbeesetten. és Fortune Goodchild egy pillanatra meggörnyedt a Névtelen iszonyatos kacajának súly alatt. elfelejtetted. Éreztem a jelenlétüket. Régen ülsz már kényelmes önelégültségben a Világvégén. majd hozzátette.205 Névtelen hangot adott elégedetlenségének. Ám végül a Hang lecsillapodott valamelyest. Ó. A Látók Népe végre előmerészkedett. te bolond. és mire odajutunk…. ó. ó. kérdezte a Hang. Képek villództak az agyában. Ez is szerepelt a terveimben. és úgy tűnik. Talán kételkedsz a tervemben. Nem. mire a Strond völgyébe érünk. Dühe a gyilkos indulat forrpontjáról jegyes nyugalomra süllyedt. lidérces álmokból való tájak. baljós hallgatás volt a válasz. hogy képtelenség volt beazonosítani őket. Hova máshova. mintha gondolataik csupán kártyalapok volnának. gondolta a magiszter. Eljött az idő. Mit jelent? Hosszú. ismerős és ismeretlen arcok. Természetesen nem. Mi ez. dehogy. A 262-es számú magiszter – a Tizenkettek Tanácsának egyetlen tagja. ki ennek a világnak a valódi ura. Ma?. hogy így lesz. Túl régóta igazgatod már birodalmadat. tiltakozott sietve a magiszter. Névtelen?. A Rendben mindenki hallotta a valódi nevét. majd elméjében a Hang dorombolva szólalt meg. Nem a Strond völgyébe megyünk. mint az Alvilágba? . Akkor hát hova?. Névtelen! De egy hónap kemény menetelés. aki nem vesztette el az eszméletét – mindkét kezét vérző orrához kapta.

A hatalmas kígyó kitátotta a száját. a kígyó hangosan felsziszegett.Hát persze. mi sem természetesebb. . – Negyvennyolc percünk maradt – nézett a virrasztóórára. hogy nem rajongok a kígyókért. –tényleg azt képzelted.hümmögött zavartan Loki. – Csak éppen. nos kapcsolatba kerültem egy démonnal.magyarázta Maddynek – nem elég. hogy egy ostoba lényt küldtek az őrzésemre? . amit látsz. hogy elszöktetem.Ilyen tréfás egy társaság ez – vonta meg a vállát Loki. Innen kúszott le Yggdrasil felé. ennyi az egész. . . hogy megváltoztatta apály és dagály rendjét az Egy Tengeren. A valóságban Jörmungand ennél kisebb volt. hogy körülfonta a Középvilágot. és mérgének cseppjei elhomályosították a levegőt.Hát igen… . ahogy az álomvilágon át becsusszant az elmédbe. mi? – gúnyolódott ingerülten Loki. – Talán az bosszantja. – Ugye emlékszel. a teste embervastagságú. ha a fiad. – Álmodtál már kígyókról? Igen? Az Jörmungand volt. ahonnan végül eleven bőrömben jutottam ki. de még így is a legnagyobb kígyó. mintha értené. egyszer. És mivel az Alvilágban vagyunk.Hallgass már – szólt rá Loki.vág az eszed. A neve Angrboda volt. nem elég. amit Maddy életében látott. – jegyezte meg Maddy. Itt marad örökre. hogy a gyökerét rágja. . A legenda szerint a Világkígyó egykor olyan hatalmas volt. hogy … Szóval megígértem neki. És amíg meg nem szabadítom – és vissza nem küldöm a való világba -. akik itt senyvednek. hogy ez az álmok erődje? Az Alvilágban semminek sincs határozott alakja. – Úgy emlékszem. hagyd már – szólt rá Loki.Kiszabadítod? – csodálkozott Maddy.206 10 . – Csak nem gondolod. hogy kiszabadítom. amikor itt raboskodtál? . A kígyó szeme olyan volt. Az eredmény néha egészen …. mint egy kígyót – és nem is akármilyet. hogy még az Egy Tenger sem volt elég tágas neki.A kígyó mintha nem örülne ennek – vélte Maddy. Így aztán bizonyos értelemben én hoztam ide Jörmungandot. hogy érti! – csattant fel Loki. – A saját fiamat küldték.Az őrzésedre? – ismételte meg Maddy. No nem mintha jó apja lettem volna…. dögletes kriptaszag keveredett benne. Maddy még sosem érzett ennél irtózatosabb bűzt: méreg. aki szeretett kísérletezni. – Úgy érted. Az ő segítségével értem el a folyót. és ha minden apró részletet át kell vennem veled… . Gonosz szeméből nyugtalanító értelem sugárzott.Bocsáss meg – mentegetődzött Maddy. hogy a történtek után szabadon engedlek? Legutóbb ugyanis … . hanem a Világkígyót – kinevezni az őrömnek. akkor miért…? . valamelyik alakjában. akivel nem vagy rokonságban? Loki felsóhajtott. mint két kátránytó.Ugyan.Úgy látszik. amit mondasz. –mutatott a Világkígyóra.Ez nem ilyen egyszerű – magyarázta Loki. hogy gyötörjön. onnan elmenekültem az Álomba a futótüzes alakomban. olaj és ólmos.A fiad? – kérdezte Maddy. addig ő is csak raboskodik itt. A Világkígyó ismét kitátotta a száját. Szeszélyes nőszemély volt. . ahol a lidérces álmok. hogy ő őrzött téged! . – Most újra itt vagyok. és ezzel elárasztotta a Középföldet. vagy legalábbis én hívtam ide ezt az alakját. Mag beszélt. – Tudod. . – Mindketten tudjuk. Köztük a barátunkéból…. mondhatni. . van itt bárki. azt mondtad. a Káosz gyermeke. minden. – Maddyhez fordulva folytatta: Egészen az Álom folyóig leér – mutatott a kígyó hosszan tekergőző testére. amit Héltől kapott -. Loki. és akkorára nőtt. – az istenekre. azoknak az agyából származik. Akárcsak a többiek. Egzotikusra sikerült. a birodalom törvényes fizetőeszközei. hogy .

– Vagy hívjalak csak Jörginek? Tetszik ez a név. és amennyire tudom. A látvány már-már komikusnak hatott: Jörmungand egy másodpercig még küzdött az üres levegővel. és az Álom sem teljesen veszélytelen. És most fogd meg a kezemet. – Minden a legnagyobb rendben – próbálta nyugtatni a lányt. nem tépne szét azonnal. Derűs. a Kilenc Világot féreglyukak lepték el. a levegőt megrontották mérgező kipárolgásai.Értem – mondta Maddy. amit okoztunk. De mindent a maga idejében. azt hiszem azért jöttünk. – Ne hidd.Hélen át nem menekülhet – világosította fel Loki. Az állat bűze elviselhetetlenné vált. . – Jobb későn. hogy oldalra lép… . ez utóbbira igazán nincs szüksége. Egy futó pillanatra úgy érezte.El ne engedj – figyelmeztette Loki. Ám már csak … .Először is jól jönne egy kis figyelemelterelés. Loki tisztában volt ezzel. Ha rá tudjuk venni. Jörmungand – tette hozzá vidáman. Loki ujjai az övére fonódtak. – Azért jó gyerek vagy te. aki a sziklához láncolva forgott körbe-körbe. Remélem. Loki idegesen mosolygott Maddyre. A következő pillanatban eltűntek a láncok. – Gondolod. hogy megmentsük az apámat… . egy pillanatra megmerevedett. gondolta Loki. Maddy megfogta. megint más egy testet öltött. legalább egy kis időt nyerünk a segítségével.Nekem segített. meghittséget sugalló név. A lyukak szerintem még a hasznunkra is válhatnak. ami elválasztotta őket a Világkígyótól. mint soha – jelentette ki. bosszúra szomjas Thor. a mi Jörgink már eltüntette a nyomainkat.Elbűvölő mosollyal nézett a kígyóra. Egy dolog. mint egerek a Járás sajtjain… . Tudod.Az Álomba? – döbbent meg Maddy. a Pokol sem marad ilyen nyugodt. hogy mire ez bekövetkezik. – Azon túl. hogy a segítségünkre lesz? . és kezdek kifogyni a használható ötletekből. – Ahhoz test kell. Mégpedig Jörgi segítségével… Maddy a hatalmas kígyóra pillantott.Akkor kisebb gondunk is nagyobb lesz annál. és a Káosz seregei úgy vonultak át rajtuk. és kimart egy óriási darabot a sziklafalból. ólmos súlyú testét a szakadékba engedte … azután tekintetét Lokira szegezte. .Hogyan? . sőt a Suttogóval kapcsolatban számított is rá. vagy valamit. méregköpet röpült át. hogy a lyukakkal mekkora kárt okozna a Világokban. és amint megérzi a felfordulást.Ó! – Maddy egy pillanatra összezavarodott. nincs kéznél felesleges… .Így is van. a száját a semmire tátogatta. bármilyen érdekes is a rokonságoddal való találkozás. és lecsapott. Ha mást nem. Hosszú a kivezető út az Alvilágból. ám a feladat gyakorlati kivitelezésén nem sokat töprengett. – Én azt hittem… . hogy…? . de mire lebírták. hogy Thort az Álomba menekítsék. – Nem szeretnél itt lenni. – És ha nem működik a terved? . utánunk küld majd valakit. Egyre az apja megmentése járt a fejében. A legvidámabb mosolyával nézett Jörmungandra. száját kitátotta.a nyakában lógó virrasztóórára pillantott – már csak negyvenhárom percünk maradt. . . hogy menjen el az Álomba…. Mi a véleményed? A szédítő mélységen túlról. hogy ez nekem nem jutott eszembe. A teremtmény hangtalanul sziszegett.Nézd – kezdte Maddy -.Nem szabadíthatod ki! – vetette ellen Maddy. Még mostani alakjában is sápadt volt az arca. . éppen csak elvétve Lokit. mi történjen a fiammal. . Meg barátságos is.Köszönöm – felelte Loki szárazon.207 pörölyöstül-mindenestül lenyelte a Mennydörgőt. amikor Jörgi elszabadul… A Világkígyó tekergett és láncát tépte a körbeforgó sziklán.

Semmi sem maradt életben. amin Maddyék álltak. A levegő megtelt kígyóméreggel. a sziklafalból olifánt nagyságú darabok szakadtak ki. A párkányból. pillanatok múlva csupán a mélység felett függő. csak a Világkígyó.208 Újra meg újra odavágott a fejével. Semmi sem élhette túl ezt a támadást. elhagyatott cellában. Semmi sem maradt a sötét. talpalatnyi kiszögellés maradt. . és sercegett az elektromosságtól. és forogva zuhantak a mélybe.

hogy ezt egy kicsit … felkavarónak találod majd. de az ajtószárnyak zárva maradtak. Maddy mögé pillantott. Az ajtóba vésett Írás felfénylett. És vele együtt a folyosó is a talpuk alatt.Jobb. és egy újabb gyomorforgató oldallépéssel Loki meg a lány már bent is teremtek. majd ólombetétes kapuboltozatokká változtak. és látható volt. és néhányszor mély lélegzetet vett. milliónyi álmodó hangja. És most kapaszkodj… . Azután egy olyan hang hallatszott. ami kis híján berepesztette a dobhártyájukat. Thuris biztos megmozdítja. Hogy kijuss a cellából.Milyen terv? Kéz a kézben rohantak egy ajtókkal szegélyezett széles folyosón. de nem engedett. Csak megbizonyosodom… A fény gyorsan változott: hol vörösen. . . hogy fáradt: színeiből lassan kiveszett a ragyogás. Loki pedig maradék erejével Isát vágta a folyosót betöltő. A fal állta a támadásokat. végül pedig egyszerű. – Az apám? Loki bólintott. . . és Tyrrel is nekiment. Maddy ezután Ósszal. és azt hiszem… . .Már nem sok híja – jegyezte meg Loki.Hogy csináltad? – kiabálta túl Maddy a hangzavart. amit Jörmungand dühödten ostromolt.Tudod. Felvett alakján is látszott. Amikor azonban felnézett. milliónyi álomba zárt.Tudom – bólintott Maddy. – Lehet.Nem ez volt a terv? . Maddy a csukott ajtót tanulmányozta. hogy követ minket – lihegte kifulladva Loki.Az ördögbe! – Loki nekitámaszkodott a csukott ajtónak. Hél ajándékán. Isa félúton megdermesztette a levegőt. falba vájk lyukakká. és szilárd falat alkotott.Mindjárt ott vagyunk. és a lány egy pillanatig semmit sem értett. akár egy álomban.Nem az ajtóról beszéltem.Mit? . Loki egy maroknyi rúnát hajított az ajtóra. amit varázsigékkel és rúnákkal vertek ki. . . amelyek ívtámasza csontokon nyugodott. hanem egyszerűen csak eltűnt. . gondolta.Még mennyi? – lihegte Maddy. Ám ennyi is elég volt: az ajtó ugyan nem nyílt ki. és meglátta. – Rajtad a sor. hol zölden lüktetett. és a futás közben változott körülöttük a táj. . hogy nem bírja sokáig feltartóztatni a kígyót. – Nem sok választ el a teljes kimerüléstől – vallotta be.Megállt egy fekete-vörös ajtónál. Az ajtók gótikus boltívekből óriási tölgyfa kapukká. ha tudod.209 11 . tétovázás nélkül az ajtónak hajította Hagallt. – A jó kis Jörgitől tanult alakváltoztatással. Maddy ránézett.A rövidebb utat választottam – felelte Loki. harmincnyolc hátralévő percet jeleztek a mutatók. . rikító foszforeszkálás világított meg. amit minden irányból áradó. tőlük alig ötvenyardnyira tekergőző Világkígyó elé. Teljes erővel támadott. Menekülésüket nem lehetett a szó szoros értelemben futásnak nevezni: lábuk alatt a föld anyagtalan volt. – Még egy ütés. és az ajtó ismét megremegett. mi közeledik. Az ajtó megremegett. bár már az első ütésnél megrepedt a jég. A nyakában lógó órán.

ahogy peregtek a másodpercek. mint egy elfeledett nap. Akaratlanul is furdalta a kíváncsiság. ha elvenném. ahogy először gondolta. és mosolyogva arra gondolt. Loki csalafinta. akkor miért hagyta ilyen jól látható helyen? Loki nem cselekszik nyíltan. egy teremből figyelte halott szeme elsötétített tükrén át a két tilosban járót. A kíváncsisága azonban nem tartott sokáig. Hélt egyébként sem az Erődben zajló események izgatták. megrövidítette volna az életüket. Vajon tényleg csapda? . Habár a kíváncsiság már nem gyötörte. Ám Hél egy órát ígért nekik odabent. ami Lokit álmodó énjéhez kötötte: áttetsző ibolyaszín fényköteg volt. hogy elvegye. mint agyafúrt esze meg virtuskodása? . És a varázstárgy most lágyan. Ha elvágta volna a fényköteget. gondolta Hél. Kivéve. Hacsak nem éppen arra számít. Finoman megtapogatta. ahogy habosra kavarják az álmok. hogy éppen ide tér majd vissza. Csapda. hogy Loki tartogat egy-két ütőkártyát. A virrasztóóra több célt is szolgált. Halott szemével látta a Poklot. Ez esetben a kézenfekvő válasz a helyes. Milyen különös. Bármi is ez. mintha elrejtené előle. a kézenfekvő válasz bizonyára hamis. Ez esetben a védelmét szolgálja. Erős igézet lengte körül – a Régi Korokból maradhatott hátra -. ha Loki elbukik. Hél mégsem tudta hová tenni. hogy az Ármányos sántikál valamiben – Lokiról sok mindent el lehetett mondani. hogy tájékoztassa Hélt. a kétarcú asszony mégis elragadtatva figyelte. és Lokinak egyebe sincs. az ellenséges fogadtatás esetére tartogatott másik tervét. hogy rögtön észreveszi. amikor tudnia kellett. Nem ont majd könnyeket. vajon mi lehet Loki terve. Bármit tervezzen is. Időnként összerándult és a homlokát ráncolta. ahogy semmi más sem Hélben. aki most csontfehér fellegvára mélyéről. ha egyáltalán nincs terve. hanem a varázstárgya. hogy Loki miért hozta magával. hogy bolond lenne -. élő szemét pedig a folyó partján egymás mellett heverő két alakra szegezte. ha mégsem? No és ha úgy van. Loki azt szeretné. és ettől úgy csillogott és ragyogott. Feltételezte ugyanis. akiknek valódi testét egy selyemszálnál is finomabb rúnafény köteg kötötte össze alvilágbeli alakjaikkal. de ha nem akarta. mintha valami rémálom gyötörné. hogy Hél így okoskodik majd. amit Loki hátrahagyott. de arra Hél igazán nem számított. Loki nem szokott ilyen átlátszó megoldásokhoz folyamodni. ha… Kivéve. csalogatóan hívta sivatagi rejtekhelyéről. amivel azt a gondolatot akarja benne ébreszteni. Ismerős volt a hangja. De mi van. gondolta. de azt nem. köztük nem utolsósorban azt. sőt! Baldr évszázadokkal korábbi halála óta Loki pusztulásának végignézése jelentené számára a gyönyörűség első igazi rezdülését. Hél látta a szálat. bár a vállalkozás kimenetelét illetően fikarcnyi kétsége sem volt. mintha Loki aludna. gondolta Hél. vagy miért tett úgy. Hél elképzelni sem tudta. és esküjét – még ha Lokinak tette is – nem szeghette meg.210 12 Az Álom folyó túlsó partjáról Hél érdeklődéssel figyelte a fejleményeket. Élő szemével az Ármányost figyelte: úgy tetszett. Nagyon furcsa! Loki húzásait persze sosem lehetett kiszámítani. hogy egy másik világban az érintésétől végigfutott a hideg Loki hátán. töprengett. Igen ám. Hacsak Loki gondatlansága nem blöff.

akkor ki van szolgáltatva az ő kényérnek-kedvének. és az AEsirek sosem szellőztették a titkaikat. Hél még sosem látta a Suttogót. hogy végigfut rajta a tárgy energiája. hogy szinte látni lehetett a kopott bőrön át. A Suttogó hangja fülsiketítően üvöltött az agyában. és a Suttogó fénye elárasztotta. Mimir ideje lejárt a születése előtt. . szabadon elveheti… Egyetlen varázsigével hívta magához. És a varázstárgy. érezte. Hél kiemelte. és amikor a kezében tartotta. csaknem megvakította ragyogásával. Ám Hél azonnal felismerte benne a varázserőt. A tárgy Loki zsákjában lapult.211 Ha ez a helyzet. és úgy ragyogott. Öld meg őket!. parancsolta. az a hívogató csecsebecse az övé. amit hozott.

Adam Scattergooddal. most pedig már egy nagyon finom vörösbor éjféli csillogására emlékeztetett a színe. tartja a mondás. És pontosan tudta. A rúnamágia a Látók Népének való. és igyekezett úgy haladni. Cukroszsáknak szerencsére fogalma sem volt róla. citerázta Cukor. Cukorban már a kő érintése is nyugtalanságot keltett. hogy a folyó mindig elválassza üldözőitől. hogy …. Az előbb még láthatatlan átjáró egy csapásra kétfelé ágazott a lába előtt. hogy ilyen módon sikerült letérítenie a nyomáról Szkádit és a lelkészt. a Holtak Földjére vezető úton. minden színjelet. hogy elfogyott a színjel. És ha így lesz. Cukor tudta. amikor a Vadászistennő a nyomába eredt. ami időközben rubinvörösről ökörvérvörösre sötétült. hogy a képzelete játszik vele. A folyosóban sötét volt. nem valószínű. mit kell tennie. Ne hagyj cserben. hogy az Alvilágba kövessem? Hogy megtaláljam a Suttogót? Mi az a Suttogó. ahogy a színe cinóbervörösről karmazsinvörösre vált. Pocsék volt a helyzet. Kétszer kelt át a Strondon. a lelkész feleségével. bár még sosem használta őket. majd rubinvörösre sötétül. Nat Parsonnal. reménykedett. de . A Kapitány biztosította arról. alig evett. hogy kapcsolatba lépjen velük. nem a koboldoknak. Megérezte. A kobold megborzongott. és szapora kocogással megindult lefelé a keskeny lépcsőn. az utat. a hat Vanirral. a völgyből való gazdával és egy hordóhasú kocával. a Vadászistennővel. És félelemtől nyöszörögve zsebre vágta a követ. Cukor látott már ilyen köveket. amelyek mintha fekete üvegből lettek volna. már ha élő akar maradni. hogy az irányérzéke bámulatosan sokat javult. a Suttogóhoz vezet. vagy a kő ilyen rövid idő alatt is tovább sötétedett. A három nap alatt alig ivott. Három nap telt el.212 13 Több szem többet lát. Ám még ha tudta volna is. hogy alatta következik az utolsó szakasz. és kerülő úton jutott el az Alvilághoz. Ez idő alatt körültekintően és fokozatosan ereszkedett lefelé. de észrevette. A kobold körülbelül ötpercenként ellenőrizte a rúnakövet. Kísértést érzett. De eddig tényleg mutatta a nyomot: minden rontott varázsigét. nemhogy a használata. hogy a Hélbe vezető út gondján együtt osztozik Odinnal. hogy kimásszon a csávából. Mire ő csak annyit mondott. Most vagy a szokásosnál hosszabb időre kalandozott el a képzelete. Még most is sötétségben járt. és Cukor mégis elárulja… Megbabonázva meredt a kőre. És most. hogy a Kapitány ért ahhoz. és olyan pontosan érzékelte a színeket. Cukor nem gondolta. – A Kapitány őrültebb. hogy a kő mutatja majd neki az utat. halálos veszély fenyeget. kérdem én. mint gondoltam! Szóval azt akarja. . Az istenekre. megnyitja majd az utat Hélbe.az Alvilág – morogta lázasan. hogy ez a tudat különösképpen feldobja. Cukor a Kapitány utasítása szerint a földre hajította a követ. ahogy a háború óta sosem. Még egyszer lenézett a Kapitány amulettjére. amelyre élő nem lép. Ha vörös lesz. amióta Odin a menekülők nyomában belépett a Lenti Világba. Ha megfeketedik…. A nyílásba lépcsőfokok vezettek le. a halott vizsgálóbíróval. de Cukor tudta. ami az Alvilágba. és figyelte. amikor a Vanirok beléptek a Lenti Világba. ahogy korábban azt is megsejtette.

Odin csupán egyet tudott: hogy neki is ott kell lennie. Nem a föld felett. de Odint még inkább. lába alig érintette a folyosó padlóját. Dorian Scattergood már rég lemondott arról. de ahogy Doriannal a céljuk felé közeledtek. a lábukon vízhólyagok támadtak. de Ethel közönyösen utat vágott közöttük. A jelek a Lenti Világban húzódtak. végül Thuris. Ezt követte Ós. és Ethelberta mégis rendületlenül nyomult előre Kövér Lizzy tömzsi. Az asszony már képtelen lett volna válaszolni. A beavatottság érzete nyugtalanította Odint. hogy Maddynek is. Elviselték a hideget és a kényelmetlenséget. gondolta Odin. Ez a valaki nem volt más. de ez mit sem számított: az értelmük így is világos volt. Vak ember a Hélbe vezető úton (imádkoztam hozzád. gondolta. Először fordítva felrajzolta Raedót. Követte a tömeget a Holtak Földjére. egyre sürgetőbben érezte a bizonyosságot. türelmesen. a Pusztító. Nem először vágott neki ennek a veszélyes útnak. az AEsir.213 mostani állapotában nem mert közeledni hozzájuk.Győzelem. vagy a Káoszé? És kinek a pártját fogják az AEsirek? Kezdődik hát. ahogy az őszt a tél követi. bár nem ezért ment tovább. Odinnak komolyan összpontosítania kellett. majd Kaen fordítva. hogy kizárja a holtak jelenlétét. aki meg volt róla győződve. most először. azt igazi alakjában majd megteszi. a Győzelem rúnája. Végül elhajította a rúnákat. hagytál meghalni) Odin.Nem kell félnünk tőlük – mondta Doriannak. Már abban sem bízott. az ételük néhány nyers krumplin kívül elfogyott. Ráadásul a holtak. hogy miért kell neki ott lennie. Ezt aztán Naudírral. . ám ezeket a disznónak tették félre. Vak szemét képtelen volt lehunyni. Vakon. de kinek a győzelme?. szimatoló alakja után a Lenti Világ labirintusában. ahogy a masírozó halottak menetének újabb s újabb hulláma kapta fel. most mégis úgy érezte. a saját rúnáját. Már ha a Suttogó valaha is újra az övé lesz. amint visszaszerezte a Suttogót. Volt még valaki. még élsz? Már. A félelemtől remegő Doriant a falnak szorították. füle önkéntelenül meghallotta könyörgéseiket és átkozódásukat. töprengett Odin. a Halál rúnájával húzta át. És Lokinak része van benne. és mindannyiszor kellemetlennek találta. nem félt a patkányoktól és a koboldoktól. és rá sem hederített a mellettük elhaladó holtakra. A foszforeszkáló falak halvány derengésében Ethelt már csak elmosódott alaknak látta. A Rendé. A nő meg csak ment. mint Ethelberta Parson. amikor a lelkek első susogó hulláma elnyomakodott mellettük. beszéltek is hozzá: a nevén szólították. de sor kerül majd arra is. hogy ott kellett lennie. megváltozott valami. Minden új jellel nőtt benne a rossz előérzete. mint egy pompásan kifeszített hárfa húrjai. Mi indította el az események láncolatát? Az Alvók felébresztése? A Suttogó megtalálása? Vagy más? Képtelenség volt megmondani. akinek nincs szeme. ahogy mindig is képzelte. hogy valaha hazatalál. Hagall. olyan biztosan. hanem mélyen a Káosz gyomrában. hogy bárkit is találnak ebben a véget nem érő útvesztőben. és még a varázserejét is segítségül hívta. Még nem a háború – talán csak nem -. A Hélbe vezető út Maddyt is eléggé megviselte. . és a körülöttük felhangzó gyászos hangokkal – köztük Jed Smith és Audun Briggs ismerős hangjával – mit sem törődbe ment tovább. nem volt már olajuk a lámpába. Ők is megérezték Odint és mérföldeken át magukkal ragadták. akikkel a Lenti Világ felsőbb rétegeiben találkoztak. A tömegben várakozásteljes izgalom érződött. Később. fáradhatatlanul. Odin addig is a jelek olvasására összpontosított. .

A hang keseregve szárnyalt és bukott le. . Sokáig. Lejár az idő. amin egy nagyon is ismerős rúnajel virított. Világosan. oszt nem bánnám. és kimondok egy nevet. kis híján elment mellette a nagy hang. .Áruld el.Pokol – nyögte fojtott hangon. és újra kezdte. hogy az egész teste rázkódott. amit tudsz. Cukor bólintott.Azér’.Készen állsz? Cukor ismét bólintott. természetellenes. és leült a köves padlóra. Pár másodperc múlva Cukor már Odin markában vergődött. Amikor végül egy élő hangját hallotta. meg aztán cseles történetről van ám szó. Lassan. És volt még valami a közelében: egy varázslattal átitatott zálog. mint hogy egyetlen értelmes szót is kihúzzon egy koboldból. ha nem teccik haragudni. gyorsan. aszongya halálos veszedelem A jel koboldarany volt. .Egy szavadat sem értem – förmedt rá Odin.Köszönöm uram – hálálkodott szolgalelkűen Cukor.Várj csak – szorította meg erősebben a nyakát Odin. . és nem is akarom. Odin lazított a szorításán.Nahát. . Ha nem. ha a nyakam is egyben maradna. Loki. gondolta. tábornok úr. . mielőtt az kereket oldhatna. – Pokolmentőakciómaddyapjahalálosveszedelemlejárazidő… .Kímélj meg a locsogásodtól – mordult rá Odin. Mondom. uram. Koboldok. egy élő színeit érezte. – Nem telik bele sok idő. Odint szemernyit sem érdekelte Cukroszsák.Helyes. Cukor nyelt egy nagyot. ami t most bizonytalanság és félelem színezett. neked talán megy. . A keze nem eresztette a kobold gallérját. Előbb faggatná ki a holtakat. rendben.214 Nem. te pedig mindent elmondasz. uram. Odin fenyegetésére gondolva egy szuszra hadarta el a mondanivalóját.védekezett Cukor. hogy nem lehet Nem fogom. hol az öcsém. – Micsoda megle… . Yr és Naudír jeleivel észrevétlenül a kobold közelébe lopódzott.és zűrzavarban. mélcsás uram – kezdte. . Halálos veszedelem. Maddy apja. – Ideje mán. hogy megöntözzem a torkomat. nem vehetsz rá. Megértetted? Cukor olyan hevesen bólogatott. kitöröm a nyakadat. de halálos veszedelem. Lehet persze. és leült a padlóra. Mentőakció. – Halljam még egyszer. és mintha hosszan vitatkozott volna magával. Nem vagyok a legjobb hangulatban. mer’ kiszoríjja belőlem a szuszt! . az igazsághoz híven és egyetlen felesleges szó nélkül. . de Loki pecsétjét nagyon is jól ismerte. De visszafojtotta a türelmetlenségét. hogy amúgy is megteszem. mielőtt egy pillanatnyi hallgatás után folytatta az egyoldalú vitát. hogy elkapja. Mondanám inkább a magam szavaival. mer’ nem megy. Odin felsóhajtott.

. Akit Mennydörgőnek is hívnak. Ellie felnézett a kötéséből.Itt is van – vigyorgott Loki. mi? . vidáman csillogott. és futótűzgyorsasággal hajította az alvó alak felé az első rúnáit. – Az apám nincs itt. Loki felkacagott a háta mögött. a kezében tartott botból rúnafényszikrák pattantak ki. hogy a bal kezével rúnákat rajzol. s dobásra készen lebegtek a levegőben. ugyebár. Az ágy mellett egy kis asztalkán Maddy olyasmit látott. de ez egyszerűen nevetséges! Maddy elképedve fordult felé.A félelmeiből? . – Újra felnevetett. . Az ablakpárkányon egy vázában virágok díszelegtek. A cella különbözött attól. – Csendben legyetek – mondta. itt az apám! . a Mennydörgő cellája! Az istenekre. kedveském – jelentette ki. olyanok voltak. a fejtetően lengedező hófehér hajpihéket. – Bizonyára tévedsz.Azonnal hagyja abba! – kiabálta Ellie. – A Fekete Erődben magunk alakítjuk ki a cellánkat. de egyszersmind hunyorgott az összpontosítástól. és motyogott valamit. Thort.Igen.Hazudtál – fordult Maddy Lokihoz.Nem értem. Maddy felismerte Óst.Elnézést – szabadkozott Maddy. . . amiben korábban raboskodott. és a botjára támaszkodva az ágyhoz bicegett. rajta lepedő és vastag paplan. az öregember összerezzent. a madártojáshoz hasonlóan törékeny koponyát. Loki még most is mosolygott. és Maddy látta. de az öregasszony utána iramodott. szegény feje. szóval ez Thor. – Mintha azt mondtad volna. hogy felébressze a férjemet! Loki félreállt az útjából.Elég! – tápászkodott fel Ellie egy sétabot segítségével. – Itt csak én vagyok meg az öregem. leküzdhetetlen félelmeiből választja ki a saját börtönőrét. . más néven Öregkort. mint a kis nyilak. aki tovább hintázott és kötögetett a székben. Loki beszéd közben az ágy másik oldalára sétált. . – Á. – Az apámat keresem. – Nem hagyom. Odin fiát. Loki színei tovább tompultak. .Az apádat. – Hadd mutassam be Ellie-t. Maddy nesztelenül az ágyhoz ment. az ablakból pedig zöld mezőre nyílt kilátás. de ő beteg. Egy sovány kéz belekapaszkodott a takaróba. fél lábbal már a sírban van… . ami teára és süteményre emlékeztetett. egy kígyót kaptam. vénséges vén anyó kötögetett. Maddy – rázta a fejét Loki. . és madárszerűen fekete. tudtam. mit mondtam. csillogó szemét Maddyre szegezte. Thor. Először is tiszta és kényelmes volt. – Alszik a férjem. Loki az idős hölgyre mutatott. a szeme gonoszkodva.. lámpa és rojtos lámpaernyő. Az öreg hölgy milliónyi ránccal szabdalt arca még több barázdába szaladt. volt benne ágy. egy kis virágos szőnyeg. és ki-ki a maga legrejtettebb.El az útból! – kiáltott rá Loki Maddyre. .Én. ahol tényleg feküdt valaki a paplan alatt: ki tudta venni a váll formáját.Ne feledd. – Tiszteld az öregeket és a feletted állókat. Kinek mi. hogy Maddy felkészüljön a Mennydörgővel való találkozásra. Az apád számára az Öregkor és a kényelmes ágy a legrémisztőbb. Az asztal melletti hintaszékben egy picike.215 14 Loki egy pokolbeli cellában várta. mint tudod. hogy ferde hajlamú vagy.

amelyen át a Pokol űrjére lehetett látni. hogy – Apa…-. és lassan. és Loki felé vágott a rúnabotjával. . Az öregember úgy nyöszörgött. Loki sietve hátrébb ugrott. Az öregasszony másodszor is odavágott. nyomában porrá omlott a köztük álló asztal. – Minden csontodat apróra töröm. Ellie. és a színei ismét elhalványultak. Aztán izmot növesztett.Eljött az idő. Ellie felháborodottan kiáltott fel. Végül csak az ágy maradt: némi sziklapárkányon szétszórt rothadó szalma. maroknyi rúna. Végül kinyitotta a szemét. a virágvázának. fiatalember! – kiáltotta. majd kisvártatva nyújtózott egyet.Melyik ígéretemet? – érdeklődött Maddy. hogy megtartsd az ígéretedet – szólt oda Maddynek Loki. A jele gyorsan fakult: az ibolyaszín kísértetiesen sápadt lett. ám ismét elvétette az ütést. . Jó két lábbal volt magasabb nála. A keze bíbor rúnafénytől szikrázott. barátságos mosoly jelent meg – megkínozlak egy kicsit! .Azt. . Gombszerű fekete szeme dühösen villogott. és tizenkét hüvelyknyire megállt Loki előtt. vadul meredező vörös szakálla támadt. azt az ígéretet! – mondta Maddy. Thor lapáttenyerével megragadta Loki nyakát. amíg csak a fal engedte. és tekergőző. mit akar tőle Maddy. ami sötéten és szenvedélyesen villogott. mint Lokié. Loki ekkor egy második rúnát hajított el – egy fordított Naudírt -. és a bot egy hajszálnyival süvített el mellette. ha bármelyik családtag esetleg „zokon venné” . mintha félelmetes álom gyötörné. a függönyöknek. akit felpaprikázott az újabb betolakodó megjelenése. Végül még meg is darálom őket. Amint Maddy a mennydörgés istenének karjára tette a kezét. nehezen fogta fel. Thor. Az öregember megmoccant.216 Ellie most már kifejezetten fenyegetően viselkedett. és próbált a lehető legmesszebb kerülni Jörmungandtól. és addig hátrált a fenyegető alak elől. hogy megbizonyosodjak: egyet sem hagytam ki. Eltűnt az ablak a kellemes kilátással. egyre többet és többet. Aztán még egyszer összetöröm őket. csak állt és mosolygott.Á. valami leírhatatlan zaj hallatszott. A Mennydörgő teljes vértezetben szállt ki az ágyból. és egyenesen az öregember mellkasának csapódott. kezdve a nyomorult nyakaddal. s azon egyetlen élőlény.Mit művelsz? – sikította Maddy. – Látogasson el ön is a Pokolba! Ideális helyszín családi találkozók lebonyolításához. . vörös. Loki egy szót sem szólt. Léptei alatt megremegett a föld. . hogy még mindig életben vagyok. hogy eljött velem egy barátom. . – A lányom vagy? – kérdezte vontatottan. A haja olyan vörös lett. és kimondta. . Loki ujjai közül kirepült az utolsó. – Te! – mennydörögte. de biztosan kezdték kiszorítani belőle a szuszt. aki nem volt gyors észjárású. A Világkígyó kiszakította az ajtót a helyéből.Segítség…! – sipította Loki. túlkiabálva a vénasszony dühös sipítását. Thor egyetlen lépéssel a nyomába eredt. hogy apa? A szorítása lazult Loki nyakán. Thor Maddyre pillantott. akár a zsarátnok. – Figyelmeztetem.Talán még nem említettem – nyögte Loki -. Ellie-t félresöpörte az útjából.Óriási – morogta Loki a bajsza alatt. Nyoma veszett minden másnak is: a széknek. Azután – az arcán széles. és keskeny hasíték keletkezett a helyén. ráncos öregasszonyarca eltorzult a haragtól. és felmerültek bizonyos … kérdések… Thor ujjai szorosabbra fonódtak Loki nyaka körül. – Hogy érted. hogy közbelépsz az érdekemben. botjával a kígyó felé vágott. aki most a cella falának préselődött. – Biztos emlékeznék rád… . irdatlan testével betöltötte a helyiséget.

vakarcs. hogy ő „az áruló a kapuban”Meg is akarta mondani neki. amilyet még nem pipált a Káosz. hogy kell isteneket kiszabadítani. hogy kiszabadítson innét. . Apránként hatalmába kerítette az érzés. ha mi kifejezetten szeretnénk lyukakat fúrni? Nincs más teendőnk. hogy feltűnésmentesen próbáljunk beosonni. – Mondd csak. Maddy élénken csillogó szemmel hallgatta. de ha esetleg a lényegre szorítkoznánk …. .Tizenöt perc – nézett Loki Maddyre. és semmi pénzért ne álljatok meg. . mint egerek a járásbeli sajtot. ijesztő külseje ellenére csak egy egyszerű kukac. A végén persze az Öregkor mindent legyőz. – Kövességek a kígyót. aki a vackára igyekszik. száz démont hagytunk kiszökni. . úgy fúrja át magát. de nem volt rá idő. Egy ekkora lény felhívja magára a figyelmet. Tudtok követni? .Eddig mindent elkövettünk. milyen csalira gondoltál? Maddy már mindent értett. és a cella falán át a semmibe hullott. Ami az ő esetében nem más. Ám minthogy összesen tizenkilenc percünk maradt. és Ellie meg Jörmungand éppen ki akarták rúgni a falakat. A virrasztóóra tizenhat percet mutatott. hogy kis barátunk.Idehallgassatok! – mondta sürgetően Loki.Idehallgass – kezdte Loki türelmetlenül. hogy rosszul ítélte meg Lokit.217 A hátuk mögött a vénasszony derekasan állta a sarat a Világkígyóval szemben. Nem mintha értékelnéd a kedves gesztust. A Mennydörgő beleegyezően morgott. Thor arca elsötétült. köztük az Öregkort és a Világkígyót.Mert tudom. Thor. még a szakálla is hetykébben meredezett. ahogy az Ármányos előadta legújabb tervét. és a levegőt úgy átitatta a méreg. Csak csalival kell szolgálnunk… . hogy lelassítsuk a haladását.Csalival? – értetlenkedett Thor. A fenyegető veszély hallatán éberebbnek és boldogabbnak látszott. Durva. Egyre inkább emlékeztetett egy háborúba készülő hadistenre. hogy csípte és égette Maddy szemét.Természetesen önmagára – felelt helyette Maddy. hogy összetörd minden csontomat. és nem marad időd hálát érezni. . Mindkettő körül rúnafény sercegett. ha harcra kerül a sor. Thor szakálla veszélyesen meredezett. Az ökle ütésre lendült… . részemről inkább más alkalommal… . hadd mutassam be Maddyt. Elszégyellte magát. . akkor az eszünkre. amiért korábban azt hitte. és a tombolását kihasználva olyan kitörést rendezhetünk. . Mind a ketten! A varázserőm a végét járja. Máris vagy száz álmon ütöttünk lyukat. A hátán végigfutott a hideg. Akárcsak én. mint hagyni. és nem a testi erőnkre kell hagyatkoznunk. lyukakat szakít a Pokol szövetén. horgászkirándulás? . Ha tehát ki akarunk innen jutni. De mi lenne.Szükségem? Miért? . – Mi ez. – A Pokol kellős közepén vagyunk. sápadó színjelű Loki oldalt lépett. Ellie-t láthatóan nem zavarta a kígyó mérge.Tizenkilenc perc mire? – kérdezte Thor. .szükséged van rám – mondta gyorsan Loki. – Meg kell.Köztudott. és bár a Jörmungandot érő ütések viszonylag gyöngék voltak. Tudniillik nem fecséreltük az időt arra. Jörmungand átsiklik az álmokon. mint az Álom folyó. hiszen lefoglal. hogy védjetek …. amit elképzelni sem tudsz. Azért jött. amikor a halotthalvány. hogy Jörgi a megfelelő helyen ámokfutást rendezzen. és semmi esélyem. Ráadásul nagyon gyorsnak kell lennünk. aki a készülődés minden pillanatát élvezi.Folytasd – morogta Thor. Puszta ittlétünk olyan felfordulást okoz.Nem akarok közbeszólni – mondta Loki -.

és egy szőke asszony emberi csontokkal szegélyezett kráter fölött egy óriási. Maddy úgy érezte. vagy sem. Ráadásul pokoli bűzt árasztott! Maddy mégis belecsimpaszkodott. Megkínzottak kiáltásai hallatszottak fel hozzájuk. A megroggyant falból kődarabok záporoztak. mert a szemét csípte a kígyóméreg. és menet közben úgy csépelte és szaggatta az álomerődöt. örvénylő. nehogy az állat szájából áradó mérges kigőzölgés megvakítsa. Alattuk valami csupaszem lény csattogtatta a fogát Jörmungand felé. Mostanra már nagyjából felfogta. mint egy régi álom. A tiszavirág-kísértetek pelyvaként szálltak a levegőben. A Pokol darabjai hullottak a nyomában. ahol tüzes gödrökből kénes bűz áradt. mindent beszippantó feketeség. A következő percben már lefelé zuhantak. háromszáz láb hosszú volt. és a fejük felett nyüzsögtek a tiszavirág-kísértetek. mi történik körülöttük. és lábával erősen szorította a lény oldalát. Így szálltak át vagy egy tucatnyi tájon. mi történik körülötte. csakhogy ennek a lónak hiányoztak a lábai. Másodszor repült át a Pokol émelyítő látképe fölött. Maddy lehunyta a szemét… És amikor ismét kinyitotta. hogy le ne essen.218 15 Egy másodpercbe sem telt. A következő pillanatban kiértek egy nyitott térbe. Pokoldarabkákat fröccsentve szét az űrben. álmodók riadtak fel. álmok rongyai suhantak el alattuk. mi fekszik a Pokol falain túl: halott csillagokkal átszőtt. Maddy észrevette. és ereje utolsó morzsájára is szüksége volt. a kígyó csatakos tekervényeibe kapaszkodott. Iszonyatos volt az ereje. és Jörmungand máris Loki után vetette magát. és mérges gennyet váladékozott. mint a felhők. gyönge páncélú svábbogárral birkózott. . Épp csak egy pillanatra nyitotta ki a szemét. és látta. hogy AEsirek voltak-e. Ez volna a Káosz? Lehunyta a szemét. ők pedig egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig meredten bámulták olajosan fekete testét. és az elmúlt ötszáz év rossz emlékei szelíden tűntek tova. mint egy gép. Végigfutott a hátán a hideg. Maddy csak sejtette. bár a finomabb részletek felett nagyvonalúan elsiklott. . Jörmungand tekervényei vadul csapkodtak. Maddy egyszer mintha azt is megpillantotta volna. és kapaszkodott. és lehunyta a szemét. cellán és alagúton. hogy Thor rúnákkal dobálja az alattuk hemzsegő tiszavirágokat. A kígyó egyre erősebb lett. mintha nyereg nélkül ülnének meg egy lovat. bár Maddy képtelen volt megállapítani. és amikor eltalált egy-egy kísérteties támadót. Álmodók szabadultak el. A kígyó azonnal átvetette magát a lyukon. Eredeti alakját visszanyerve csaknem boldogan hajigálta a gondolatvillámokat. A lány csupán remélte. azzal átkarolta a kígyó farkát.Kapaszkodj! – kiáltott rá Maddy Thorra. és készen állt. A nyomukban álmok törtek szét. alakja – ami kétségbeejtően aprónak tűnt a mögötte loholó óriáskígyóhoz képest – már rég eltűnt Maddy szeme elől. hogy itt aztán van belőlük bőséggel. A kígyó másodszori nekifutásra már át is tört. Thor is így tett: belekapaszkodott Jörmungand tekervényeibe. A Mennydörgő azonban jól érezte magát. de a démonokat felismerte. cellafalak omlottak le. amelynek a végében egyetlen alak – Maddy férfinak látta – forgott a levegőben függő csillagkeréken. ahogy átnyomakodott az omladozó nyíláson. Halványuló színjele elveszett a temérdek tiszavirág-kísértet és fénynyom tengerében. Lokinak nyomát sem látták. hogy kövesse az ismeretlenbe. Öregkor sem volt rest. és Thor meg Maddy belelátott a szomszédos cella szédítő mélységébe. a robbanás utórezgése lyukakat szaggatott a csupasz földbe. Thor nem volt egy lángelme. a Világkígyó éppen rikoltva suhant végig egy fényfolyosón. hogy még életben van.

– A lányt is! . Hél hosszú másodpercekig hallgatott. számtalan álmodót sodorva magával. Már csak hat perc volt hátra. hogy Héllel nehezen vergődik majd zöld ágra. Múltak a másodpercek. mire célzol. – Gyerünk. Életért életet. hogy a befolyásától megszabadult. – Rend és Káosz egyensúlya a semlegességen áll vagy bukik. és amikor megszólalt.Nem tehetem –válaszolta Hél. Még az elátkozottak is kétszer meggondolták. hogy szegjem meg az adott szavamat. bár ez sem veszélytelen vállalkozás. akkor a teste Maddyével együtt megsemmisül. És csak a tiéd. és a kétarcú asszony azt tehet velük. – Sürgető volt a hangja. és ha nem sikerül átkelnie a folyón. A Suttogó fenyegetően szikrázott: színei felizzottak. és mindketten örökre a Pokol csapdájába esnek. . – Nem szeghetem meg a szavamat – felelte végül. – Esküt tettem.Képtelenség. amely pontos párja volt annak. – Egy kis vágás. mielőtt még több kárt okoz. az istenek szerelmére. Elképzelhető. hogy vállalják-e a kockázatot. hiszen tehetetlen. hölgyem. ahogy égő üstökösként közeledik. mielőtt túl késő… . . hogy az istenek elmenekülnek a Pokolból. és zöldes fény lüktetett benne. ami nyugtalan árnyakat rajzolt Hél arcára.A szavadat? – förmedt rá a Suttogó. öld meg. Ármányos? Visszanyered az AEsirek között elfoglalt helyedet? Azt képzelted. Képzeld csak el: Baldr élve! Forró. Thor képes lesz megvédeni tőlem? A Suttogó nagy erőfeszítéssel úrrá lett a dühén. és eresztékein átsejlett a Túlvilág halott fénye. egy apró nyisszantás. A másik lehetőség. . nyomában a kígyóval. . . Hét perc maradt. a Pokolban igazi alakjához visszatért Lokinak tényleg volt mersze megpróbálni. . hogy az Álmon keresztül menekülnek. a hangja méztől csöpögött.Tényleg sikerült neki! – mondta nem minden csodálat nélkül. Lehet. a tiéd lehet. A Pokol máris kezdett darabokra hullani. . . de hova mennek azután? Ha belépnek az Alvilágba. – Hél a virrasztóórára pillantott. kivívod a megbocsátásukat. vagy már annál is kevesebb. – Ugyan mit ér a szavad. hogy Lokinak sikerült a csel. mint a parázs. De még most is alig hitte. mint ő? Ugyan már. és minden. Tudom. ami azzal járt. Tudta persze. Nem tudom. kilenc hátralévő percet mutatott. lélegző test. amit Loki a nyakában viselt. valamennyien meghalnak. ha az Álomba a forrásához ily közel léptek be.Mit számít az a kilenc perc? – kérdezte a Suttogó.Dehogynem – hízelgett a Suttogó. istennő! Add nekem Loki életét – azt a hátralevő öt percet kérem csupán! – és cserébe visszakapod Baldrt. istennő! Egyedül a tiéd. Kilenc perc. Tőlem megkaphatod… Hél mindkét szemét kinyitotta. amire valaha is vágytál.Neeeem? – unszolta a Suttogó. A Suttogó felmérte a folyón túl zajló események állását. ha olyannak adod.Nem? – kérdezett vissza a Suttogó.Arra kérsz. . A kezében levő virrasztóóra. mire vágysz. még Loki teljes együttműködése mellett is. hiszen testetlenül Hél tulajdonát képezik. nem több. – Segíthetek rajtad. – Az esküm még… nyolc percig köt. Hél mindent látó halott szemével látta is. – A kígyó szemmel láthatóan egyre nagyobb lesz. Ha a félelmei növesztik ilyen nagyra… A Suttogó vadul csillogott a kezében. hogy kiszabadítsa az isteneket….219 16 Hél Őre a halott szem redőnye mögül figyelt. hiszen már nagyon közel jár az Erőd pereméhez. amit csak akar. – Öld meg! – biztatta. Azt hitted.Nem tehetem – ellenkezett Hél elhaló hangon. öld meg most.

por szállt. Mindeneknek a Vége. ötvenhét… . Loki aludni látszott a pókszerű árnyékban: egyik karját kinyújtotta Hél homokos földjére. . Olyan sziklák mozdultak el a helyükről. Nyomukban pedig az álmodók úsztak százával. és lágyan felfénylett. Vedd el az életét! Hél kinyújtotta halott kezét. ő kopogtat az ajtódon. . és élve látod Baldrt! Ötvenkilenc. meg a kígyó. – Hél ötszáz év óta másodszor sóhajtott fel önkéntelenül. amelyek a kísérteties fényben sárgának és törékenynek tűntek. . A Világvégén a 262-es számú nyugalmazott magiszter. A kezében tartott virrasztóóra már alig nyolcvanöt másodpercet mutatott. áttör hozzád… .Tedd meg. recsegés-ropogás hallatszott – mintha a Világokat eresztékeiknél szaggatnák szét -. és a magiszter holtan esett a Tizenkettek Tanácsának padlójára. Az Alvilágon ekkor földrengés futott végig. vagy sem. Óvd meg a királyságodat és önmagadat.Hatvan másodperc. asszonyom. Mögötte Thor és Maddy repült. arcát eltorzította az erőlködés és az összpontosítás. . – Megegyeztünk. akit egy másik életben Fortune Goodchildnak hívtak. hogyan. Valamennyien a folyó felé igyekeztek. hogy már csaknem kiégett: színjele kihunyó láng. Orákulum? .Baldr. istennő? . ötvennyolc.Mondd meg. Ha Loki elmenekül. a farkába kapaszkodó Öregkorral. mielőtt a Névtelen kimondott egy Igét. sebes száján mosoly játszadozott. . . . csak annyit kérdezhetett magától. és teljes erővel egy korlátnak csapódott.Loki tette ezt? . A rengés hullámai elértek a holtak közé is: csontok táncoltak. é a következők történtek egyszerre: Cukor rúnaköve koromfeketére változott.Akkor is megmarad Baldr… Visszautasítod az ajánlatot? . – A Rend és a Káosz közötti utolsó találkozó. az ördögbe a szemeddel! A Suttogó felizzott.Rendben. egyetlen nyüzsgő rajt alkotva. köd szakadt fel. ami a Pokolhoz kötötte. és elcsippentette a szálat.Kezdődik – mondta a Suttogó. Loki a folyón túl lángoló lövedékként suhant a Pokol kapuja felé. pókhálóként csillogott. Odin mellett iszonyatos energiahullám söpört el. A kígyót Loki is követte – még néhány másodperce volt hátra -.De én… . Hél látta. Az ütéstől halálos örvényben zuhant megállíthatatlanul a gödör felé.Hetven másodperc. ahogy tízezer friss halott tódult be az Alvilágba.Micsoda? – kérdezte Hél.Mi folyik itt? – rikoltotta a Holtak istennője. Abban a pillanatban rettenetes szakadás. alapjaiban rázva meg Hél birodalmát. . Hél eleven szeme mohón villant fel fakó arcában. hamarosan úgyis támadás éri a Rend és Káosz közötti egyensúlyt. amelyek a világ kezdete óta álltak. .Öld meg most. Az Alvilágban Jörmungand átjutott a kapun. A foglyait keresi.Állod a szavad.És ha tévedsz. miközben a hátuk mögött az erőd széthullott. és elárulta. – Az meg hogy lehet? A Suttogó megengedett magának egy fensőbbséges mosolyt. . Az ezüstszál.A vég – felelte a Suttogó. rendben hát! – Hél kinyújtotta halott kezét – az ujjai helyén csupán csontok voltak.220 . ezrével. és fejjel bezuhant az Álom folyóba.Ez maga a Káosz. és Hél kiszáradt torkából felháborodott üvöltés tört fel. hogy Miképpen masírozhatunk az Alvilágba?.

A kezében forgó. De mivel barátok vagyunk. és új alakot öltött a levegőben. mert olyan sok van. Hél végre meglátta a Suttogó valódi lényét: eleinte fantomszerű volt. ám kisvártatva láthatóan felragyogott. A Suttogó elmosolyodott. . – Sok minden voltam már. aki megjósolta Ragnarököt. A Bölcs Mimir. Odin barátja és bizalmasa. sziporkázó rúnabotot tartott.Ki vagy? – ámult el Hél. kissé hajlott hátú alak volt. Az Orákulum.221 Hél ekkor látta. hogy a Suttogó is változni kezd: a kőfej kinyílt. Fényes. . kedvesem. sovány arcában a szemhéj félig a szemére borult. A nevem a Számtalan. mint egy rettenetes virág. szólíthatsz a Napok Öregének.

222 NYOLCADIK KÖNYV A Névtelen Miről ábrándozik a rabszolga? Hogy ő lesz az úrMimir könyve. 5:15 .

Lenézett az alvó lányra. amit a lány az Alvilágban tölt. Az emberek azonban nem mozdultak. Freyja jajongott. Máris érezte. és a Világok közötti egyensúly alapjában rendült meg. de Loki is ezt mondta. hogy közel járnak. Megkezdődött. A Suttogó haragosan fortyant fel.Senki – felelte a Suttogó.A lányt? – Hél a nagy felfordulásban el is feledkezett Maddyről. mialatt szelíden kinyújtotta halott kezét. . Kövér Lizzy is érezte. hogy széledjetek szét! Még most sem mozdult senki: tízezer férfi állt. Eddig alig pazarolt rá figyelmet. . Megszegte a Lokinak adott szavát. Njörd tiltakozott. és tétován megérintette Maddy arcát. amikor az AEsirek uralkodtak a Világokban… .Gyorsan! – sürgette türelmetlenül a Suttogó.Parancsolom. ha ismét megszegi. ahogy emelkedik a folyó szintje. de hl a hódolatuk? Miért sorakoztak fel úgy. – Legyetek holtak! – parancsolta.Természetesen – felelte az. csak add nekem! Vágd el a szálat. és mindhárman futásnak eredtek az alagútban. add nekem a lányt is! . – És most siess. Az Alvilág szájánál. A Vanirok is érezték. és végigsuhant a Hélbe vezető folyosón. ahol a lelkész és a Vadászistennő elámulva nézték a síkon kibontakozó jelenetet. ajtók csapódtak. . . mielőtt szelíden kicsusszant a gazdatestből. Frey vaddisznó alakját vette fel. . fülek véreztek és madarak hullottak sikoltva a földre. Mennyi. mint a kéve. tedd meg.223 1 Mindenki érezte a Kilenc Világon átsöprő lelki robbanást: az epicentrumtól százmérföldes körben bíborfelhők tornyosultak.Te tetted? – fordult Hél a Suttogó felé. Tízezren. – Ne törődj vele. mi történik.Miért? – kérdezte Hél. melyben az emberek holtak lehetnek. ahogy a Jó Könyv megjósolta. míg Idun józanul felszedte a ruhájukat. Hél némán nézett végig a síkon előtte összegyűlt sokaságon. és emlékezetében kutatott a hasonlóság forrása után. talán családi vonásai ismerősek még abból az időből. míg van rá esélyed… Hél arcéle kifürkészhetetlen volt. és tudta.Furcsa. ám a Halálnak magának nincs tekintélye? Iszonyatos fél arcát a tízezer felé fordította. mint egy hadsereg? Mi ez a Rend. A holtak elindultak. Bele sem mert gondolni. . . szükségtelen kockázattal jár. Harminc másodperc maradt. és azon túl a Káosz úgy vert.Ki ez? – kérdezte. és a szabadulás hosszas. kutyák vonítottak. rekedt sóhaja szakadt fel belőle. Loki és a Suttogó mellett szinte észre sem vett egy tizennégy éves lányt. mennyi lélek. és tekintetét az Alvilág felé fordította. Most a virrasztóórára pillantott. Most azonban jobban szemügyre vette: feltűnt a rozsdabarna rúnajele. és meggyorsították a lépteiket. – Senki – ismételte meg. mint egy beteg szív. akit egy selyemszál kötött az élethez. – Minden pillanat. Heimdall szürke farkasét Bragi barna rókáét. a 4421974-es számú vizsgálóbíró is meghallotta. . hátha később szükségük lesz rájuk.

A Világkőris. miért volt rá is szükséged. Hél – ígérte mézédes hangon. Különös érzés volt.Kérlek! Nincs idő! Hél élő kezébe fogta a lány kezét. és neked adom Baldrt…. Halványan csillogott az érintése nyomán. – Tedd meg. És Loki…. hogy élő arca elpirul. Aesk élénkvörösen ragyogott rajta. Ezerévesen. Tizennyolc másodperc.Az a rúnajel…. hanem a színjele.Most tedd meg! – sürgette a Suttogó. együtt hálhattok az Égi Fellegvárban. Hél az ajkához emelte az ujját. . A Suttogó kétségbeesett grimaszt vágott. és olyan mosolyt villantott a Suttogóra. amely Maddyt még az élethez kötötte. . Értem már. ezt egy örökkévalósággal ezelőtt kinőtte ár. A Villámfa. és megérintette a szálat. és úgy fénylett.Hát ezért akartad – mondta. amely isteneket semmisített meg. – Amikor Baldr felkél halottaiból. hogy elszakítsa a szálat. – Csarnokot építek neked. Mint a kezén a rúnajel… . és Hél abban a pillanatban megértette. porszárazon már nem számított ilyen heves érzésekre. és nem az alakja. És most az is eszébe jutott.224 . Azt hitte. – Ezért hoztad el Hélbe. Hél elmosolyodott. Az Új Írás első rúnája. erre a szinte lányosan feltámadó reményre… Kinyújtotta a kezét. kire emlékezteti Maddy. . – szólalt meg Hél.

– Semmit sem tehetsz ér… . Szif. Hatalmas vízfal emelkedett fel. és bár nem tarthatta távol mindegyiket a kaputól. férgektől hemzsegve nyomultak a szabadságuk felé. Thor féken tartotta a borzalmakat. az aranyhajú. Odin felesége. vagy az Álomba zuhantak. mivel körülöttük a Kilenc Világ lassan szétszaggatta magát. kígyók. Frigg. a pusztítás motorjai. amelyik a saját farkába harapva nyeli el végül saját testét. Összegyűltek előtte az igazi alakjukban megjelenő AEsirek. De Maddy már Loki után eredt. jobb keze pedig mint önmaga kísértete lánggal íródott az éjszaka függönyére. kuncogó hang hallatszott. Thor felesége. Alatta és körülötte sebesen szakadt fel a Pokol szövedéke. az Aratás Királynője. és Tyr. Időről időre egy-egy lény – isten vagy démon. Csak ő juthatott be Hélbe. villámgyorsan falta fel önmagát. hogy leugorjanak. Lokit látta. az Anya. mint a zsarátnok. – Menj át a nyíláson! Nincs már sok idő! -De hiszen az Loki! – mutatott le Maddy a zuhanó alakra. hogy a világ amelyet eddig elfoglalt. Mielőtt Thor tiltakozhatott volna. nem törődött a tiszavirág-kísértetekkel. mások gépiesen masíroztak. eltakarták a szeme elől. bármily halvány volt is. De a színjelhez. mint egy lidérces álomban. az Alvilág köde és parazitái. .225 2 A Világkígyó egy álom sebességének kétszeresével száguldott át a kapun. és a repedéseken át Maddy megpillantotta a Túlvilág halott. mely minden másodpercben egyre hangosabb lett. -Menj már. és néhány álmodó már át is jutott. Maddy! – kiáltott rá Thor. minden irányba tiszavirág-kísértetek felhői spricceltek szét. mely a megtestesülését fizikai valójához kötötte. és amit láttak. A Pokol lakói – álmok és álmodók. ami át akart jutni a Nyolcadik Világba – jobbára nagy ívben kikerülték.Most menj. párologva. sem azzal. a döbbenettől beléjük fojtotta a szót. magas. a Káosz teremtményei. Öten. hogy lépjen át a kapun. rángatóztak. mint egy kígyó. aki tüzes színeiben úgy izzott. mert Thor nyomukat sem látta. ha Maddyt is számolja. . aki Ár rúnáját viselte. amelyek most halálos porszemekként kavarogtak a levegőben. Szánalmasan kevesen voltak – mindössze hárman -. nem férhetett kétség. Thor remélte. s aki bal kezében egy dárdát fogott. Vele együtt összesen négyen voltak. Thor bozontos üstökét csóválta. már le is vetette magát. Öregkor még ekkor is a farkába kapaszkodott. sikoltva hullott le. a bal karján Sól rúnáját viselő asszony. Intett Maddynek. csillagos szakadékát. zöld szemű.kezdte. Maddy képtelen volt megállapítani – nem tudott tovább az Alvilágba kapaszkodni. Volt közöttük emberi. aki már látta az ezüstös szálat. de nem az Alvilágba nyíló résbe. és a feneketlen mélység tokából egy baljós szívó. aki egyre mélyebbre hullott. és a semmi magába szippantotta. és Maddy. vagy szemmel láthatóan démoni. vagy belehullottak a Káoszba. de a többieknek vagy nem sikerült elmenekülniük. Apokaliptikus volt a zaj. idióták és minden más féreg. mielőtt Jörmungand fejest ugrott a folyóba. csak a leggyorsabbaknak és a legügyesebbeknek sikerült Jörmungandot az Alvilágból az Álomba követnie. Maddynek és Thornak csak annyi ideje maradt. a Félkarú. a többieknek az Álmon át kellett menekülniük. hanem a sistergő levegővel teli üstbe. némelyik istenek színeit és rúnáit viselte. Maddy! – kiabálta mellette Thor. a harc istene. utánuk indult a lassan összezáruló nyíláson át… Mögötte megszámlálhatatlanul özönlöttek az álmodók. De Maddy meglátott lent valamit. Amaz – talán egy férfi? – nagyon messze volt. hogy nem csak ennyien lesznek.

De a Mennydörgő nem ezért ingott meg. de a hang így is jegesen szorította össze akkor a szívét. akik annyian voltak. De hiszen ez … . és forró sötét szél fújt. amelyet gyakran emlegetnek az utolsó csatáról szóló beszámolókban. Thor a holtakat nézte. akiknek sorfala mozdulatlanul húzódott a sivatagban. Akkor számbeli kisebbségben voltak. Nem az Alvilág halottait. az elveszett és szánalomra méltó lelkeket. bár a sík a gyülekező felhőkkel és a halott nappal megszólalásig hasonlított arra a másik csatatérre a Világvégén túl. Úgy tűnt. ezt az emberentúli szívó hangot. hanem a holtak hadoszlopát. . A látványtól megtorpant. a tízezer főt. Egészen véletlenül pontosan ez volt a Rend tagságának a létszáma is. de nem olyan rettenetesen: Neki még megvolt a varázsereje. ismeri ezt a hangot. amely véget nem érőn sorakozott.gondolta … Ebben a pillanatban iszonyatos recsegés hallatszott a Világokon át. Tízezer Fő. az Alvilág hatalmával szemben. mintha Hélben ezer éve először szökkenne szárba az élet. mágikus szám. majd elkerekedett szemmel bámulta az Álmon túl kibontakozó jelenteket.226 Thor már indult volna utána – bár nem tudta megmagyarázni magának. és persze a pörölye is. és Thornak csak annyi ideje maradt. de nem volt idő vitatkozni -. hogy átfusson a fején: Aha. és Maddy életének utolsó pillanataiban a Rend csapatai feltartóztathatatlanul megkezdték menetelésüket Hél síkján át. mi szüksége van Lokira. mint a pelyva. és lángoló szakálla alatt elfehéredett az arca. magiszterek. a tagok – vizsgálóbírók. hát itt is van. És Thor úgy hitte. professzorok – még a Halálnál is erősebb Egyesülése. Álegén felhők gyülekeztek. amikor hátrapillantott. Annak idején Ragnaröknél hallotta. mely mintha a Káosz mély lélegzete lenne.

A nyílás most már gerelynél nem volt szélesebb. és úgy tűnt. .227 3 Maddy mintegy ezer szinttel lejjebb érte utol Lokit az Alvilágban. Azt hittem. amikor Naudír rúnája a csuklójára kulcsolódott.Nem.Kérlek! – kiabált Loki. kinyitotta a szemét.mondta Maddy. mérföldeket tesznekmeg másodpercek alatt. felhasználhatlak. Huszonnégy másodperc. miközben a keskeny rés felé száguldottak. hazudtam. és a még mindig küszködő Lokit is magával vonszolta… . a fülük megsüketült a Káosz szívó robajától. Loki most már sebesen zuhant. . hogy itt hagyjalak. . Ekkor meglátta az óra számlapját. Nem mondtam el. amikor a bezáruló kapu felé vetette magát.De én voltam az áruló a kapunál! – bizonygatta Loki. – Hallod ezt a zajt? Maddy bólintott. Maddy! Csak az idődet vesztegeted.Szurt tör át – mondta Loki. és Thor két kézzel tartotta. Azóta tudom. A gyorsaságukmost már felért a Világkígyó legnagyobb sebességével.Hallgass meg! A Suttogó hazudott. – Nem hagylak itt – mondta.Micsoda? – Egy pillanatra. . Harminckilenc másodperc. hogy elindultunk erre az útra.Hagyj békén! Negyvenkét másodperc. azt hittem. Tudom.Lord Szurt? A Pusztító? . . Negyvenegy. . és a szája néma sikolyra nyílt. beleláttam az elméjébe.Maddy… ne… Maddy szíve majd szétpattant. és mentsem a bőrömet. a szemét lehunyta.Ne aggódj. sikerül! . .Ki kell jutnod! – mondta Loki. te vagy az áruló a kapuban… Most már mindketten felfelé robogtak: Maddy teljes varázserejével húzta Lokit.Hallgasd csak! – kiabálta Loki. – Higgy nekem. hogy magamat mentsem … Tizenöt másodperc… . a kezében még most is a virrasztóórát szorongatta.Még mindketten kijuthatunk. Negyvenöt másodperc. Húsz másodperc. – Nem vagyok neme szívű. – Tévedtem veled kapcsolatban. – Az takarod. . mit akar. . a vállizmai kidudorodtak.Halott vagyok. mégis mit gondolsz? Huszonkét másodperc: már látták a kaput. Amikor Maddy közelebb ért hozzá. az Alvilág fülét ostromló kakofóniáján át szinte biztosra vette. . Maddy vonszolni kezdte felfelé. majd a fejét rázva ismét lehunyta. mint egy ököré. Loki pedig a Kilenc Világ széthullásának fülsiketítő zaja mellett próbált a lelkére beszélni. hogy azt mondta: halott vagyok. egy másik. Hagyj magamra! . az arca kivörösödött az erőfeszítéstől. Csak fogd meg a kezemet! Loki káromkodott. ezért el akarod hitetni velem… . Maddy. Már csak harminc másodperc volt hátra.Igyekszel nemes szívű lenni .

Az Alvilág egy csattanással bezárult. . És ekkor egyszerre három dolog történt: Hél virrasztóórájának a számlapja keresztben elrepedt. és amikor kinyitotta a szemét.228 Maddy megrántotta Loki karját… Naudír. Hél halott szeme tekintett rá. és az idő megállt a tizenhárom másodpercnél. És Maddy a saját bőrében ébredt. a Kötő egy csattanással elszakadt….

Nat Parson felkiáltott. a vizsgálóbíró is homályossá vált. ráadásul egy írástudatlan. még fokozódó mélabú telepedett rá.Biztos rosszul olvastad. messze csengő. ahol a két alak nyomában kis porfelhő támadt. . a holtak úgy masíroztak a kékségbe. névtelen csúcsok magasodtak. mintha egy nap üres házba térne haza. az egyik alak magas. hogy valaha felébred. ami elé tárult. és amikor a hang hallatán Szkádi felé fordult. Az egyik pillanatban még ott voltak.Szó sincs róla – méltatlankodott a lelkész. Tovatűnt az ezüstös pászma. mely mindent agyonnyomott. prédikátori hanghordozással. . hogy egy varázsigével leterítheti. Kíváncsiság nélkül követte a Vadászistennőt. gondolta a lelkész. a következőben meg semmi. Odin. mintha elszivárgott volna az ereje. a másik alacsony volt. mint a viharfelhők … Még ha álom is. hogy a férfi körül valami megváltozott. amikor Nat hangja a mondat közepén elcsuklott. amíg mozgó fallá nem vált. a hatalom minden kimondott szóval egyre csak nőtt. a fülében a holtak zaja sustorgott. hogy senki sincs otthon. Hél küszöbéig kergették prédájukat. Megidézlek. és elméjében a 4421974-es számú vizsgálóbíró megnyugtató jelenlétét kereste. De Elias Rede különös csendbe burkolódzott. mialatt felidézte az Ige hatalmát. Bór fia… Valami baj van. Újra kezdte a varázsigét.229 4 Az alvilág bejáratában a lelkész és a Vadászistennő megálltak. ami az útjába került. Nagy. még ilyen irdatlan távolságból is tudta. míg a megfelelő oldalon kinyitotta az Igék Könyvét. vajon érte mikor jön el a Halál. az Ige nem mutatkozott. te ostoba! . Nat Parson egy gondolatot sem fecsérelt rá. amit lát (kétségbeesetten kapaszkodott ebbe a vágyálomba). barbár nőszemély. A halál is ezerszer jobb ennél. akkor is rég feladta a reményt. de az Ige laposan szólt. Mintha valaki elfújt volna egy gyertyát… Ki van ott? Nem válaszolt a belső hang. és egy szempillantás alatt ráébredne. tompa csend. És a fények – a színjelek és a mindent átjáró fények – is eltűntek. és elégedett kis sóhajt engedélyezett magának. Adam Scattergoodnak túl sok volt. . Akárcsak az Ige. és most a síkságot nézték.Mi történt? – kérdezte Szkádi türelmetlenül. Farkasmosoly játszott az ajkán. akit feldühített. Elias? Vizsgálóbíró úr? Hallgatás. Lassan távolodtak a sivatagon át. a Vadászat istennője látta. Amikor először használta a varázsigét. hogy a segédje előtt ostobának nevezik. Ellensége karnyújtásnyira volt. mint egy napszítta kép. és megállt. Most azonban hiába mondta ki a szavakat. és az járt a fejében. Mi történik! – tépelődött elkeseredetten. gondolta. ahol égnek semmi keresnivalója.Nem megy! – siránkozott a lelkész. mely . A sivár ég ott tűnt fel.

A lelkész ismét hétköznapi lett. vicsorogva eredt a szitáló homokon át a Tábornok nyomába. A Vadászat istennője kivicsorított a fogát. Nat utána akart menni. és egyszerű. jelentéktelen és jeltelen. barna színjelét a hatalom kérgével burkolta be. és az alagút szájából komoran nézték. de az istennő hamarosan messze maga mögött hagyta a végtelen síkságon. majd állatalakot öltve. – Becsaptál! – kiáltott fel. .Nem hagyhat itt! – kiabálta a lelkész.230 megvilágította a lelkész színeit. A fehér farkas kiáltását követve ekkor léptek ki Nat Parson háta mögött a Vanirok. és dühödten üvöltött az ellenségére. .

– A Kilenc Világ Háborúja. Heimdall a lelkészhez fordult. Ezt szokta. . kibomlott hajjal. Mit számít? .Biztosra akarok menni. és a Névtelent megnevezik.Ethel! – nyögte ki végül Nat. Jelentéktelen arcából nyugalom sugárzott. – Akkor elmagyarázná nekem valaki. és az alaktalan alakot ölt. és a kezéből kihullott az Igék Könyve. már Njörd is csatlakozott hozzájuk: halászsasként szállt. a szája elnyílt.Kérdeztem valamit. – Követte ide. amikor Yggdrasil a gyökeréig megremeg. ember! – követelődzött Heimdall. aki rongyos ruhája. . aki elhátrált előle. ahogy a fehér farkas a távoli préda után lohol. – Mit mondott? . és vele … lehet. Talán megkönnyebbülést vagy haragot. – De hiszen láttalak meghalni! Ethel elmosolyodott a férje arckifejezésén. Az alagút szájában a felesége állt. mert a Rend és a Káosz végre egyesülnek. – Ha Odin és Loki összeesküdtek … . Nem sokkal mögöttük Freyja és Idun is csodálkozva nézték Hél egét. a szeme kiguvadt. ne öljön meg! – könyörgött Nat. – Lokinál van. .Mondtam. Ehelyett … de mi is volt ez az érzés? . de egy szót sem bírt kinyögni. alacsonyan a párkány alatt. mérföldekkel lejjebb kibontakozó kis drámát. és egyenesen elvezetett hozzá… .231 5 Állatalakban követték a Vadászistennőt: Frey. és a Fekete Erődöt egyetlen Igével nyitják meg. és az áruló igazzá válik.Akkor összevesztek. Az arca elfehéredett. – Loki elmenekült. és már nincs meg az Ige sem… A lelkész elhallgatott. Mondom. – Semmit sem tudok a Suttogóról! Csak egy vidéki lelkész vagyok. valamint annak ellenére. poros arca. csillogó szemmel. . Úgy festett.A Suttogó a kapunál van. különös méltósággal viselkedett. és rejtekhelyükről figyelmesen nézték.Elérkezett a megjósolt idő – folytatta Ethel csendesen. esetleg neheztelést.Hé. majd ismét mind a négyen felvették eredeti alakjukat. és az élőknek nem lesz hova menekülniük.Semmi értelme – ingatta a fejét Heimdall. és a sík szélén.Kézenfekvő – felelte Njörd. . mint egy szélütött.Valóban? – Heimdall a lelkészre pillantott. hogy miért van itt? És hova lett a Suttogó? Ha olyan közel volt. Heimdall éles pillantást vetett rá. mostanra már meg kellett volna pillantanom. ahogy kell. . hogy a hóna alatt egy kis fekete disznót szorongató férfi társaságában volt. És mot Nat meglátta mögötte … de hiszen ez Dorian Scattergood. – Hol a Suttogó? De a kérdésre Ethelberta válaszolt. hogy a viszontlátáskor érez majd valamit. Heimdall és Bragi haladtak az élen. hogy egy disznó? . A lábánál ülő Adam Scattergood eltakarta a szemét.De hisz ez a Holtak Földje. aki mintegy tizenkét lábnyira álldogált. a szeme kimeredt. Ahogy a folyosó kiszélesedett. A holtak feltámadnak. . félelmet. és a vak vezet tízezer ellen. ember! – szólította meg Heimdall. hogy ismét éljenek. Nat! – felelte Ethel huncut mosollyal. hogy Szkádi a mi oldalunkon van jegyezte meg Njörd.Kérem. és nem hallgathatok. Arra számított. – Hol van a Suttogó? .

amelyek ragyogóbbak voltak a Nép színeinél.Jó ötletnek tartottad? . – Visszahoztam. – De maga…? .Tisztázzunk valamit – folytatta Heimdall.232 Most már minden szem Ethelbertára szegeződött. – Szóval visszahoztad.Ismerjük egymást – felelte Ethelberta. .Miért is ne? – kérdezte a Gyógyító. Te pedig neki ajándékoztad a prófétálás képességét.Haldoklott – vonta meg a vállát Idun. Heimdall alaposabban is szemügyre vette. és nyugodt. Összeráncolt szemöldöke alól nézte a színeit. milyen gyönyörű. – Mit tettél vele? – hányta a szemére. Idun boldogan bólogatott. milyen fénylő. Idun. Azután Idunhoz fordult. . Dorian arra gondolt. . Idun elmosolyodott. – Belerúgott a mellette álló sziklába. .Bocsásson meg – szólalt meg Heimdall. – Az istenekre.A Népből … valakinek … az istenek eledelét … adtad. – Idehallgass. már csak ez hiányzott! Még egy istenverte Orákulum! . Feltámadt halottaiból.Hogy miért ne? – kérdezett vissza Heimdall. . . Fenyegető csend támadt.

hogy Odin hallotta a lihegését. Könnyű célpontot nyújtottak az ellenségnek. jobban érezte magát állatalakban.Velem maradsz! – döntött a Tábornok. és bár olykor szüksége volt rá (ha beszélni akart. . már úgyis megfeketedett. Bragi pedig egy dalt játszott. de egyszerre hattal szemben semmi esélye sem volt.A szememre?! . hogy szikránál kevesebbje maradt a harcra. hogy előnye – már amennyire ez ezt előnynek nevezhette – odalett. vagy rúnákat bocsátani valakire). Hat kéz rángatta vissza. . és már olyan közel járt.Jogod? – kérdezte Freyja. Itt. hogy menedékre talál. ahogy a farkas körözve hátrál. Az elmúlt napokban olyan sok időt töltött farkasbőrben. amivel tehetetlenségre kárhoztatta. . De erre már nem került sor. Odin pedig most érezte. de mivel nem Maddy lőtte ki. miközben az ölésre készült.233 6 . de Odin kockáztatott. Ha Maddy lőtte volna ki a gondolatvillámot. az Alvilág hamis szürke napja alatt azonban tudta. és teljes erejéből kilőtte Hagallt a fehér farkas nyitott szájába. amikor az visszaváltozik eredeti alakjába. – Értelmetlen bosszúért kockáztattad volna az életünket? Idehallgass. éppen akkor. – Tudjuk. Kezeket érzett a nyakánál.Hogy merészelitek? – Egyébként bizonyára megküzdött volna velük. mit tettél. és egyesített erejük oly hatalmas. Szkádi! – Átnyújtott egy köpenyt. De a Vanirok érezhetően ódzkodtak a támadástól. – A kapitány köve. Háromnapos alvilági tartózkodása alatt annyira kifogyott a varázsereje. és Frey meg Heimdall visszatartó rúnákat hajított rá. bizonyára ott helyben elpusztul a farkas.Túl késő. és a színei kortalan jégként lobbannak fel. – Jogom volt megölni… . és fejest ugrott egy kőhalomba. De Cukor vezetésével. hogy még ha látna sem lenne semmi esélye hetükkel szemben. Ezt Szkádi is tudta. hogy tudja. Odinnak látnia sem kellett az eredményt. hogy az ellensége torkának ugorhasson. Csak a fehér farkas eredt a nyomába. és amikor a botja végével megérintette a falat. Bizonytalan lövés volt.tiltakozott Cukroszsák. és menj tovább! A Lenti Világ sötétjében Odin majdnem hogy boldogan üdvözölte a vakságot. és a Vadászistennő a foglyul ejtőire vicsorogva visszanyerte eredeti alakját. Vakon is érezte. – Először is szükségem van a szemedre. tuggya. Most újból morgott. de azok nem mozdultak. és ez csak egyet jelenthet…. amit Szkádi mogorván fogadott el. hogy a Vanirok közel vannak. a csupán méterekre levő fal reményében szinte biztosra vette.Fogd meg a karomat. hátát a falnak vetette. és valami nem egészen emberi illatot a levegőben. Cukor rémülten felsikkantott. hogy eredeti alakját már lassúnak és nehezen elviselhetőnek érezte. miközben vadul acsargott. A rúnákért nyúlt. azonnal sarkon fordult. hogy kitépte volna a Vadászistennő torkát. ahonnan – egy kis szerencsével – előbb támadhat a Vadászistennőre. Rövid volt a küzdelem. mint tortán a svábbogarak. A sivatag fakóságában Cukorral olyan jól láthatóak voltak. majd a hátsó lábára ereszkedett. ártalmatlanul pattant le a válláról és színszikrákat szórva pattogott tovább a szikla felszínén. mialatt a jellegtelen síkon botorkáltak. istennői alakjában fordult velük szembe. a gondolatvillám ahelyett. hogy legfeljebb csak egy patkány fért volna be utána. mely olyan pici volt. és a dühtől sápadtan. és vígan morgott. mellément a lövése. . uram! .

és megborzongott.Hallgassátok csak! – szólalt meg Odin. Farkasszemet nézett a hat Vanir és a Vadászistennő – aki ökölbe szorította a kezét. Azután kemény vonásait mosoly lágyította meg. a csendet csak egy távoli zubogó hang törte meg. és még a Vanirokat is elnémította a döbbenet. és emlékezett egy árnyékra. a kardja eltört. Adamnek kimeredt a szeme. és elmosolyodott. Ethel. amikor meghasadt az ég. és enyhén elpirult.Ethel – mondta. és vele együtt egy rezgés. Idun is hallotta annak idején. Azt mondják. bele a jégbe. . egy érzés támadt fel benned? Egy érzés. és kék szeme dühösen villogott -. Megfogta Ethel kezét. mire gondolok. mert amint lehetőségem nyílik rá. Odin egy pillanatig meg sem moccant. Mögöttük pár lépésnyire jöttek a többiek: Ethel. majd határozott mozdulattal feltűrte a ruhaujját. uram. A Káoszból kisereglettek a démonok. sem versek nem szóltak arról a napról. és a napot meg a holdat egy olyan feketeség nyelte el. ugye. de nem tudtad. amikor elesett. olyan ellenséges erők. valamint a botjára támaszkodó Odin. Nat álla leesett a meglepetéstől. ahol a Káosz ereje a leggyengébb. amelyek irtózatos ereje alatt nyögött és földig hajolt a Világfa. ami szaggatta a dobhártyájukat.Csatára kész hadsereget látok. hol… Ethel némán bólintott.Ethel Parson. és mind amögött. és a Vanirok Ethel Parsonra pillantottak. és a holtak csapatai elindultak az Alvilágból. Olyasmiket láttál. Szkádi is ismerte. az Első Világ elbukott. – Aztán alakot öltött. Freyja is ismerte. . és amikor leomlott. aki egyedül áll. . . akkor hallotta. de tiszta. Egy árulót a kapunál. majd amikor megszólalt. az égi Fellegvár. Heimdall. Ethel meglepett arcot vágott. a hangja gyöngéd volt. valamint a kettő közötti lehetetlen helyről.234 . És ugye. amelynek körvonalát tűzzel rajzolták ki. Bragi is hallotta. ami élénkzöld színnel ragyogott. Csak Odin nem nézett rá. hanem a hangja hallatán megmerevedett. Tudod. Dorian. Frey is ismerte: hallotta. az Őrszem nagyon jól ismerte. amiket korábban soha. Asgard. Orákulum vagyok. hogy máshol kellene lenned. amely mintha egy nagy fekete madár lett volna – holló vagy dögkeselyű -.Viszketett – folytatta. és mintha egyszerre jött volna mindenhonnan és sehonnan. Dorian felkiáltott. . a foguk gyökeréig hatolt. hogy megmutassa a karján keletkezett friss rúnajelet. Alagútlakók és emberek… . – Tudhattam volna. Mutasd meg. de látta a színeiben a visszatükröződését.Akkor végezzetek velem – felelte Szkádi -. bár sem dalok. kérem alássan. Sokáig hallgatott. És egy áldozatot. aki saját királysága partjairól harcolt. És nem tudtad. újból megteszem. aminek semmi köze sem volt a fény hiányához. és ahova a madár leesett. a fekete rigó árnyának nyomában siklottak ki a Világok között. és most sírt. kontinenseket zúzott össze. Ragnarök csataterén hallotta. miért. Egy Tábornokot.Ki az? . Odin ezt persze nem látta. aki ismét a melléhez szorította a Jó Könyvet. És akkor seregeik voltak: harcosok. Njörd. A hang halk volt. Feszült pillanat volt. hősök. Kicsit tétovázott. Tűz és víz és fekete madár árnya. amikor az Álom folyókilépett a medréből. – Máshogy érezted magad. ami a Középvilágban volt. – Ismeritek ezt a hangot? Mindenki felé fordult. és a varázserejét megfordították. ott semmi sem maradt. Adam és Nat.

a Haza – mondta. hanem valamiféle ragyogást. hol akar lenni. Nem látszanak hősöknek.Rendben van… Tábornok…. a csata valamennyiük halálához vezethet. És ezúttal ne hidd. mint amilyen hajnal előtt az égből árad.Szeretném még egyszer megbökni azt az átkozott madarat … . ahogy az ujját végighúzta a fénylő jelen. Nem színjelet – ilyet már napok óta látott. Ethel végre – és életében először – pontosan tudta.Ethel. hogy elhessegethetsz valami ígérettel… Odin ismét elmosolyodott. – Nyolcan tízezer ellen! Kedvenc esélyem. Láttam. és az almák illata elég volt. ha úgy tetszik. bár a végére Ethelnek könnyes volt a szeme. Egyetlen reményünk azon a síkon túl van. és mostanra felismerte a különbséget . Bragi egy győzelmi dalt énekelt.jegyezte meg Frey. – De most négyszemközt kell beszélnem veled. hogy igazat mond. mégis vidáman szegődött az istenek nyomába.. hogy a csata arrafelé van. egy hadsereg áll köztünk és a folyó között. és halkan egy kis dalt dúdolt. A Káosz Hangját. hogy lássa.kérdezte végül. . . harcolhatunk. elgondolkodó csend telepedett közéjük. – Mindannyian hallottátok. . Nem kellett orákulumnak lennie ahhoz. az ellenséget megnevezték. – A lelkész felesége mondta? Odin bólintott. és így szólt: . győzni tudsz? . – Még ha feltételezzük is.235 Csak Odin nem csodálkozott. nem csupán az istenek vagy a Világok. – Én a Tábornokra fogadok. különben minden elbukik.Istenek! – sóhajtott fel Freyja. – Biztos vagy benne? . – Egyet megígérhetek. . .Nyolcan vagyunk – szólalt meg végül Heimdall. és Owen Goodchild lánya. – És egy vak tábornok. Hélbeli felfordulás várható. – Az Új Írás második betűje. – De azt hiszem. El kell érnem.Mégis azt hiszed. Ha túléljük. hanem mosolygott. A beszélgetésük nem egészen öt percig tartott.Igen. okom van azt hinni. . Heimdall kivillantotta aranyfogát. Sosem hittem. ahogy a sarkában Lizzyvel mutatta az utat. Njörd vállat vont. Hosszú. hogy fátyolt borítunk a múltra. – Bárcsak több időnk lenne – sóhajtotta. hogy itt találok rá… és az istenek eledele az Igével egyesítve … . gondolta.És hiszen neki? . mint amennyire valaha is vágyhatsz. hanem minden. ugye? A Hangot. hogy felébressze a holtakat… Szkádi a fogát csikorgatta. mire képes az Ige… . . Odin elmosolyodott.Lassan ingatta ősz fejét. A mai nap végén több vér lesz. . te és a testvéred a véreddel tartoztok nekem. egészen biztos – felelte a Tábornok. Idun kinyitotta az almáskosarát. mégis – megváltozott látásával is – határozottan kivett valamit körülöttük a levegőben. és a Vanirokhoz fordult. De ha harcot akarsz – mutatott gy irányba -. ahogy átszűrődött. te győztél! De ez nem jelenti. és Dorian széles hátát figyelte.Heten – javította ki Szkádi. az átalakulás ígéretét. Meghúzták a határokat. Láttad. gondolta Ethel. – Nála is rosszabbak vagytok. Szkádi megvetően nézett rá.Jó okkal.Igaz. – Ha így fejezed ki magad… .Nem – felelte Odin. Heimdall a homlokát ráncolta.

. ami Lokit illette. Rendben. Loki elmesélte. akik a Holtak birodalmának poros síkságain sóhajtoztak és vágyakoztak. Harmadszor pedig ott voltak az AEsirek. Sőt. Most fenyegetően tornyosult fölé. ahol lenni akart. egy örökkévalóságon át vergődne a hatalmában. Igyekezett ezt Maddynek is elmagyarázni. de amikor most a kapu tövében felnézett. mint az a számtalan más lélek.Üsd meg! – biztatta Szif. – tette hozzá Tyr. egy varázs-páncélkesztyű volt. a Pokolban. eredeti alakjában megújult jobb keze. egy mozdíthatatlan akadály egyik oldalán csapdába esve.Gondatlan? . feszengve ébredt a tudatára a négy ismerős alaknak. amikor az eredeti alakját elvágták testi mivoltától. – Folytasd csak. Nem valami vigasztaló. . mely megkettőzte az erejét. szintén nem irigylésre méltó.Szóval azt akarod mondani – összegezte Tyr -. mielőtt a halála bekövetkezett. hogy halott.. az igazi meglepetés az volt.Hogyhogy? – kérdezte Thor.Annál többel tartozik. de az eredeti alakom itt marad. és aki sosem engedte. Igaz viszont – és itt következett a második szempont . Loki természetesen azzal is tisztában volt. akik körülvették. gondolta. Lássuk be. akinek hosszú haját Loki egyszer tréfából levágta. és tehetetlenül. hogy a testem halott. hogy milyen messzire sikerült eljutnia. hogy eleve ő volt a hibás. . de Maddy vagy nem hallotta. hogy a félkarú istennek több oka is van. tekintettel arra. Lehet. És el akart inalni. Ha nem lettél volna olyan gondatlan… . És ez nem lepte meg különösebben. miközben Szurt a másikon őrjöng (mert a Túlvilágról érkező hangokat így értelmezte). mert ha Maddynek sikerült volna áthúznia a kapun. . De természetesen nem jutott messzire. gondolta Loki. Először is arra. s ez volt a legfontosabb. hogy ez történt. a gondolatfegyverek valóságos csodája. színjele vad narancsfényben lobogott. – Hiszen éppen most adtam értetek az életemet…. hogy ezt bárki is elfelejtse.236 7 A Pokolban – ami maradt belőle – Loki határozottan nem ott volt. és a nevemben is sózz oda neki! . Érezte. . de mind a négy oldalról lefogták. hogy ne bízzon benne.Ne olyan gyorsan! – intette Thor. hogy Tyr elvesztette a karját. vagy egyszerűen képtelen volt felfogni. Ám Hél virrasztóórájának a számlapja mindent elárult: harminc másodperc maradt az órán. Nézzük a jó oldalát.. ha az Alvilágban keresne menedéket. Ennek nincs jó oldala. E pillanatban az lenne az igazán ostoba megoldás.Várjatok egy kicsit – tiltakozott Loki. Eddig sikerült elkerülnie a figyelmüket. Thor.Magyarázattal tartozol nekünk. és gyors eszével az alábbi következtetésekre jutott. mialatt a lány a tiltakozó testét Hél határai felé vonszolta. hogy a Világok történetében első ízben Hél megszegte az adott szavát. ami azt jelentette. Futótűz alakját vette fel. hogy valójában nem a te hibád. akkor most Hél játékszere lenne.

és kezével a folyó túlsó partján sorakozó néma hadoszlopokra mutatott -. aki tudta. talán egyáltalán nem lett volna feltűnő. hogy elpusztítsam a Kilenc Világot. miközben öngyilkosságot hajtok végre. akit arra tanítottak. . Mi dolga lett volna a Középvilágokkal? És ami ennél is lényegesebb… . Jörmungand rászabadításáról a Világokra. .Durvaságra semmi ok – védekezett Szif. és az ellenség – akárki is az – olyan tervet kovácsolt. hogy parancsra harapjon. hogy dacoljon-e vele. akik eljutottak a Holtak birodalmába. a Káoszba vezető hasadékról. Frigg magas. hogy határozott céllal hoztak ide minket.Talán még mindannyiunk számára is van menekülési lehetőség. hogy ki? Eltöprengtek rajta. – Értesz a finomságokhoz. nem a Renddel.237 . és ha szürke szeméből nem süt az intelligencia. Az Erődből való szökésünket… a kapu becsukását… a Pokol elpusztítását… még Hél árulását is … semmi sem történt véletlenül. hogy Loki vele legyen? Loki. vagy a Pokolban raboskodtak. – Te aztán sokat tudsz erről – jegyezte meg. A Rend seregeit most már tisztán lehetett látni: baljós mozdulatlanságban álltak a halott síkon. Neki a Káosszal van dolga.Tényleg? – kérdezte Thor. Tudta. amikor így szólt: . Egy gép. nem is szólva a Pusztító felébresztéséről. Thor ismét felmordult. és a szökésünk felébreszti majd a dühét. a haja lágy és barna. és gyakorlatilag a második Ragnarök kirobbantásáról…. és ki biztosította. melyben az AEsirek elpusztítása csak mellékes szerepet játszik. és még a Mennydörgő is meggondolta. Szurt nem törődik a finomságokkal.Nem – felelte Frigg.Tudja – mondta szelíden Frigg. és akit egyebek mellett csalinak is használhattak? .Gondolom. aki nem tartja gondatlanságnak a fél Pokol elpusztítását. .Hagyd már! Frigg. . . De ki árulta el neki? Ki bátorította? Ki vezette ide a megfelelő pillanatban. nyugodt asszony volt.Igazad van – hagyta rá Loki.De Lokinak igaza van – vetette közbe halkan Frigg. Thor lekicsinylően horkant fel. . Az ellenségei meghaltak. Az istenek most már tanácstalan képet vágtak. – Ragnarök után senki sem maradt. Mindig is arra vágytam. és most minden tekintet rászegeződött. Mint azon kevesek egyike.fordult Lokihoz. – A kérdés az. Szif hátravetette a haját. Talán csak néhány óriás. így azonban türelme és méltósága olyan megpróbáltatásokon segítette át.Ki más? – bólintott Thor. olykor jóstehetségről tett tanúbizonyságot. mi dolga lett volna az effélékkel? . .Szurt a föld alatti vackán volt. hogy a Pokolban van. –Nem Szurtról van szó. – Ebben a zűrzavarban? Szerintem harcoljunk… Frigg az áradó folyót nézte. Valaki. Hatalmas. . egy-két démon. .A lány meg akarta menteni az apját. és vissza is tértek onnan. Fogalma sem volna. A csatát megnyerte. de valójában csak egy őrkutya a sok közül.Hát igen. de Tyren érdeklődés látszott. . Szurt – vetette fel végül Tyr. – Miért? – kérdezte. – De hát nincs más! – tiltakozott Tyr.Zűrzavarról szó sincs – felelte Frigg.Nos. hogy gyűjtsön ilyen sereget. az istenek anyja szólt rá. akinek a jelenléte teljes zűrzavart idézett elő a Pokolban. . . és Ragnarököt aludta ki. és kikerekedett a szeme. ha akad olyan. – Mindezt körültekintően tervezték meg. hogy itt leszünk. a Nép… De Loki a szájához kapta a kezét. melyeket másoknak a legerősebb fegyverekkel sem sikerült leküzdeniük. Arra mutat. Valaki működésbe hozta. – Hatalma ellenére is Szurt csak a Káosz eszköze.

Körülöttük hirtelen minden abbamaradt: a sikoltozás. ki! Senki sem válaszolt.238 -Tehát mégis az ő hibája vo… Frigg megrázta a fejét. – Azt kérdeztem. A csendben Loki váratlanul kacagni kezdett. a rohanás. és az. az erőd oldalából kiszakadó sziklák robaja. és elindult feléjük a Káosz roppant terén át. . ahogy világokként ütköztek össze. És a Világok között egy tűzkoronás fekete madár emelte fel a fejét.

aztán valahogy elfordította a tekintetét. Maddy néhány másodpercig bírta csak a pillantását. felébredtél! A száraz hang a Suttogóé volt. akkor a teste nem volna itt. buta lány? A Rendé? A Káoszé? Vagy kicsit mindkettőé? Maddy megpróbált felülni. Sápadtan és mozdulatlanul is jobban nézett ki. Emlékezett. a foglya vagyok. ő az áruló – mondta.A Suttogó száraz kis kacagást hallatott. Maddy mély lélegzetet vett. aki a Fejből nőtt ki. Maddy megrázta sajgó fejét. amit mellesleg sok tekintetben én főztem ki.Nos hát. Az én szempontomból persze nagyon kínos lett volna. és a gazdám szeszélye szerint félretegyenek… . – Azt hittem.Ki ellen? . mondta magában. Maddy hirtelen körülnézett. – Egy kicsit ő is. megölettek. . kedvesem. áruló gondolatokat ültettem el az agyukban.Úgy irányítottam az isteneket. Még amikor a fivére ellene is fordult. majd mintha még ez sem lett volna elég. arra számított. hogy Loki már nincs ott. .239 8 Ha Hél élő szeme könyörtelen volt. – És milyen oldal az.Természetesen az AEsirek ellen. Korábban. – De hisz maga… az ő oldalukon áll! . és egy pillanatig sem sejtette.De nem értem. és a rúnabotja szikrázott az igézettől.Meghaltam? – kérdezte. hogy fordítva van. – És még hálásnak kellett volna lennem? Hagynom. az ellenségeiket az orruknál fogva vezettem. ha e szakaszban szétszaggatnak. .Hogyan? .Nos. de utána minden elhomályosult. de ilyen alakban még sosem látta: hajlott hátú öregember.Mi mindent? – kérdezte Maddy. Ha meghalt volna.Ő is ezt hitte – mosolyodott el a Suttogó. és értetlenül bámulta a fénylő alakot. és az árnyéka már Hél csarnokaiban sétálna a családja kísértetei között.Kétségtelenül életben vagy. de forgott vele a világ. és csak ez számít… . amire számítottam is. A számítások ellenére is idejében átjutottál. Odin fel sem érte ésszel.Az AEsirek? – dadogta. mint a Poklot megjárt. de még egy áruló is elősegítheti a terven megvalósulását. viharvert hasonmása. . – Valójában csak a szolgálatomban álló játékszer volt. és Maddy rögtön felbátorodott. Most mégis itt vagy.Az ördögbe is. Az elmúlt ötszáz év nagy részében is. hogy elölről kezdjék az egészet? . . . Még mindig kábult volt a Poklot átszelő vad repülése után. s közben igyekezett felfogni groteszk szavait. .Ugyan mit tettek értem az AEsirek? Kizsákmányolták a tehetségemet. már Ragnaröknél is engem szolgált. hogy csapom be. amit elterveztem: a gyöngéket kísértésbe hoztam. erre ítéltek… hogy felszedjenek. Azt hitte. te különleges vagy. a bosszúmat. . Végül mégis sikerült megmentenie? De Loki lehunyt szemmel feküdt mellette. úgy a halott maga volt a sírgödör.Az ő oldalukon? Azt mondod? – Az öreg hang rekedt volt a megvetéstől.És Loki? A Suttogó önelégülten elmosolyodott. . hogy azt tegyék. aki fényruhát viselt. az erőseknek hízelegtem. Megpróbált rászedni. . rejtélyes kijelentéseket tettem és titkos szövetségeket kötöttem. De reméltem. Hiszen segített nekem… . hogy másképpen csinálok mindent. . hogy a kapuig húzta.

Tudod. papokra. vagy akár egy sziget illúziója is rég a múlté volt. vége. A nevek a Teremtés építőkockái. Mire a barátaid elmenekültek a Pokolból. . a se nem emelkedő. És most végre beteljesül a próféciám. Tízezer.Igaz – hagyta helyben a Suttogó. Akkor még szabad voltam: az istenek börtönben raboskodtak. Maddy ismét a Suttogóra pillantott. a Névtelen nyugodt. – Megegyezett a Renddel. Életet életért cserébe. A válasz már meg is született. és most valahogy a hatalmában tartja ezeket az embereket.240 akkor sem sejtette az árnyékban a Suttogót. Alkunak is nevezhetném. Honnan veszi az erejét? – tépelődött. mégsem volt kétség. a parancsolatok. Mindenfelé ötszáz pár szem kötött össze az Egyesülésen keresztül. s mindkettő a nyakában lógó virrasztóórán pihent. akik mind hűek hozzá. Látta a Rend most elnémult sorait. Maddy tudta. átrendezem a Világokat. ha megérinti a botjával. zubogó vizében nyers igézetszálak lebegtek. Lassan feltápászkodott. Még meleg volt. kedvesem. . . lelkek suhantak tova.A Névtelen? – ismételte meg Maddy elképedve. hogy a folyó hamarosan kiárad. Igével felfegyverzett ember. de mindig csak rajtam. Maddy Hélre bámult. amelyek megváltoztatják majd a Világokat. hogy lehetséges – nyugtatta meg a Suttogó. Elloptad az idejét… . Ezúttal győzni fogunk. az lehetetlen! – tiltakozott Maddy. -Lokinak igaza volt hát – suttogta maga elé. élőkezét a halottra fektette. már nem az övé. ők pedig nekem adták az elméjüket. Új alakjában anyagtalannak tűnt. a Rend már ötszáz tagra gyarapodott. Tizenhárom másodperc maradt az órán. aki közönyösen viszonozta a pillantását. Elég volt egy pillantást vetnie a háta mögé. Ahogy te is. Maddy megérintette Loki arcát. amelyekre tiszavirág-kísértetek csomói tapadtak. és a Nép között kerestem tanítványokat. és rémségével elárasztja Hél síkságait. És most még egyszer a kezemre játszanak mindent. a Népnek bámulatos az agya: becsvágy és büszkeség tekintetében az istenekével vetekszik. Időről időre a pillantása lesiklott a lába előtt heverő Lokira. a síkon rendezett sorokban. – Hogy megegyeztem? – kérdezte gúnyosan. Ott állt előtte. . egy hadsereg kezdeményei. . A Suttogó elmosolyodott. – De itt van – remegett meg a hangja.Hát ezért van itt Loki! Becsaptad. és képtelenek az árulásra.Megszegted az ígéretedet! – képedt el Maddy. Maddy egyre nagyobb elszörnyedéssel hallgatta. mielőtt kimondta volna a kérdést. – Mindennek van neve. . A Suttogó szárazon. sótlanul nevetett fel. ahogy az Igét várták. . – Itt a teste. micsoda hatalom van az ujjaiban: varázserő nyomai csattogtak körülötte.Felejtsd el! – mondta a Suttogó. hogy lássa: az Álom folyó kilépni készül a medréből. mint lámpa körül az éjjeli pillangók. hogy elég. de igyekezett távolságot tartani maga és a Névtelen között. te is tudod. – Halott. – Hisz én teremtettem a Rendet. a próféciák és a hatalom neveinek a gyűjteményét. és nem ejtünk foglyokat. De a folyón túl még rettenetesebb volt a helyzet: a Pokol lassan széthullott. – Halott. a fortyogó szörnyűségben már egy erőd. politikusokra. A levegőben sziklák köröztek egymás körül. aki lehunyt szemmel. – De attól tartok. Velük bármire képes vagyok: feltámasztom a halottakat. Tőlem kapták a Jó Könyvet. történészekre. és egy hódító hadsereg élén támadok fel. és nem kár érte. efelől semmi kétségem. hogy egy maroknyi hamuvá váljon. Maddy! A háború után a Káoszból hoztam létre.Nem. és Maddy tudta.De mennyire. Lépésről lépésre. Héllel egyfajta egyezséget kötöttünk. Tudósokra.ismerte el Hél. kimondhatatlan mélyén lények nyüzsögtek. .Pármásodperccel … . se nem süllyedő mellkasán takarosan összefont kézzel feküdt. Tudod. halk kis hangján keresztül.

241 .De bízott benned! Egyensúlyról beszélt… Maddy csaknem bizonyos volt abban.Ne légy gyerekes! – szólt rá mérgesen Hél.és hajszálak sercegni kezdenek az elektromosságtól. A barátodnak és a kedvenc kígyójának köszönhetően a Káosz már rést ütött a Poklon. És én? – Újra elmosolyodott. mint a holttestére – fény fogta körbe. nyáriasan kék. Ha kellett. ami benne van.Baldr – bólintott Suttogó. . Loki testét – Maddy még most sem tudott úgy gondolni rá. Maddy – ismerte el a Suttogó száraz hangján. a világot homály takarta el. és Maddy érezte. formát változtatnak. nem lehet meg nem történtté tenni. mert Szép Baldr. Szurt megkapja a Poklot. akik számára. tedd. – fordult a Suttogóhoz megváltozott hangon -. . Hát ezt ígérte Hélnek! Baldr visszatértét … élő testben… .Nem. Hogy is késleltethetném! – A Suttogó felemelte a botját. – Odin a barátod volt… A Suttogó szárazon felszisszent. – Lépj elő! Maddy nem hallotta az Igét. A Suttogó ekkor felemelte a botját. a szeme pedig kinyílik. és alakja lassan halványulni kezdett.A szabadságról? – kockáztatta meg Maddy.Nem lehettem például én.De előbb lássuk Baldrt! – szólt közbe Hél.De miért? – kérdezte Maddy. – Végre visszanyerem a szabadságomat.Loki kellett hogy legyen – mondta ki fennhangon. Így aztán mindenki boldog. felhasznált. De nem Maddy ellen használta a hatalmát. villámszilánkokat szórt a síkra. hanem napsütötte. . a rabszolgája. köztük a szökevényeinket. Mimir …. hogy ezt a világot. Amúgy is meghalt volna. . kicsi lány. . – Barátom? Nekem ugyan nem. és szabad leszek! . megváltozott. . a tekintete.Itt és most hússá vérré válok – kiáltotta a Suttogó.Baldr? – A kimondott szó tízezer halott számából szállt fel. És most. . – Csak pár másodpercről van szó. és halott szemével a folyót nézte. . akár helytelen. Nem változtathatunk rajta. ennyi az egész. – Baldr! – mondta újra. aranyosan csillogó. . és lehetetlen újból megnyitni anélkül. -Jól okoskodsz.Baldr? – visszhangozta Maddy. az ajkáról eltűnnek a hegek. hogy Hél élő arcfelének holtsápadtságát finom pír vonja be. akár helyes. az AEsirek közül sosem egyezett volna bele egy ártatlan halálába….Nem érdekes – hárította el Hél. úgy lobbant fel. a meggyötört égen hollófekete felhők támadtak. látta. vagy egy véletlenül idetévedő. vagy majdnem mindenki. és kimondta az Igét. Tőle. Loki nem ártatlan. miről ábrándozik egy rabszolga? Tudod? Van sejtelmed róla? . amit az egyezségünk értelmében tenned kell. Hélnek teljesül a szíve vágya. s ezúttal én ölöm meg.„Hogy ő lesz az úr.Hát hogyne. Eszköz voltam a kezében. még érdekes pillanatokat tartogat. s mindent. de nagyon is érezte. és mintha húzták volna. Öreg arca eltorzult a dühtől. de nem tüzesen zöld.” . – Mint tudjuk. megfájdult a foga. Hirtelen eleredt az orra vére.Akkor hát miről? . és mondd csak. a szögletes vonásai legömbölyödnek. hogy abban semmi józanság nem maradt. – Ami megtörtént. – A síkon találkozunk. mintha megnyúlt volna. ami mindig is hideg volt. . . mintha üvegben támasztana vihart. ahogy a haja színt vált. A Suttogó a botjával felkavart a levegőt. gondolom. amelynek vége vörös villámot szórt. s talán az összest ne veszélyeztetnénk. ahogy a karján és a fején a szőr. és bár Maddy le nem vette róla a szemét.

Alakja ragyogásán túl Maddy még látta Loki vonásait. az elmúlt ötszáz évben a Halál rabja előbb álmosan megmoccant. – Ugye. az állát. majd teljesen felébredt. hol ér véget Loki. a Szép. és meglepetten nyitotta tágra kék szemét. majd eltűntek. .Várjunk csak! – ismételte meg Baldr. és Baldr óvatosan tapogatta ki a homlokát.242 Ha próbálta volna. Lord Baldr! – üdvözölte Hél. de most fehéren izzott… . elhalványultak. sem látja meg Lokit az új alak mögött. A kezét gyorsan az arcához emelte. . De Baldr oda sem figyelt. és lehetetlen volt megállapítani. Az ujját ismét a szájára szorította. az arcát. elhalványultak … Baldr a karján levő rúnajelhez kapott: Kaen fordítva. és hol kezdődik Baldr. Semmi sem volt tiszta. és egyre nőtt a tanácstalansága. Hél ajkai néma kiáltásra nyíltak. Feltűntek. amelyre lámpafény vetül.Furcsa – jegyezte meg. mintha egy képet nézne. feltűntek. úgy érezte. sosem voltam Loki? . Maddy gyászosan kiáltott fel. – Várjunk csak! – mondta. mintha vastag jégen át pillantaná meg. És Baldr. A Suttogó elégedetten villantotta ki a fogát. és az enyhe nyomásra kis időre ismét előtűntek Loki hegei.Isten hozott.

– Milyen sokan vannak… Elérték a sereg szélét: hatalmasabb volt. miközben a Káosz fénye bevilágította a mezőt. talán álmában… És akkor rájött. tudja majd. hogy elment. Máris érezte. mintha valaki hirtelen pofon csapta volna. figyelt. hiszen gyerekkorában gyakran használta. de mit számít mindez? Mit számít. Hiszen ez a saját hangom.Az istenekre! – jajdult fel Heimdall. amitől hirtelen lelkesedés költözött a szemébe. Még a kobold is velük van. a másikon azzal a tehetetlen disznóval. gondolta Nat. Ki az? Ki szólt? Maga az. és várta a kínálkozó lehetőséget. halálos tömeggé kovácsolódtak. gondolta Odin: eggyé váltak az utolsó Egyesülésben. mintha tűvel szúrták volna meg. amikor rájött. De amikor eljön a kellő pillanat. tompa közöny lett úrrá rajta. ahogy az Ige dagad. Ha madarak is lettek volna a felhők között. és feláll tőle a hátán a szőr. ha egyszer elvesztette az Igét? Ethelre pillantott. de borotvaéles a pengéje… Tudta. és elindulhatna a sivatagba. a felhők helyet cserélnek és köröznek. és senkinek sem hiányozna. akár felkelhetne. A ráébredés nyomán egy másik gondolata is támadt. és mégis ismerte. és csatlakozott a többiekhez. A hang puszta suttogásnál nem volt több. mint amit bármelyikük el tudott képzelni. az egyik oldalán Doriannal. hogy valamiféle látnok. és követte őket. Így azután Nat felállt. Sokkal több hasznát veszi a zsebében levő késnek: egyszerű bicska. Talán nincs is szüksége Elias Rede-re! Rede csak egy a tízezrek seregében. mit tegyen…. hova kell szúrnia. a Rend a halálban egyesült.243 9 A lelkész messziről hallgatta a tanácskozásukat. és az istenek meg a démonok háborúba indultak… . Vadászistennőjét legyőzték. Senki sem gyanakszik rá. beleremeg a föld. egyetlen Igével felfegyverzett óriási. senki még csak észre sem venné. hallotta már. és aki hálás lesz egy bennfentes segítségéért… Nat a Jó Könyvre nézett. ember! Nat felugrott. hogy senki sem figyel rá. amikor az apjával a Kis Medve Erdőben szarvasra vadászott. gondolta meglepetten Nat. és ha majd kimondják az Igét. a feleségéről kiderült. Akár halott is lehetne. gondolta. hogy nem a vizsgálóbíró hangját hallja. aki a Látók körében állt. Bármilyenek voltak is életükben. Nat gondolkodás nélkül ledobta a földre. az ellenségét visszahelyezték a jogaiba. és még az átkozott koca is nagyobb megbecsülésnek örvend… Elég a siránkozásból. bizonyára . akinek a hatalma elképzelhetetlenül nagyobb bármelyik közkatonáénál. és még hatalmasabbá tette Hél birodalmának hamis távlata. mint amiket a vidékiek szoktak maguknál hordani. melyet a kezében tartott. és felemelte a fejét. A vizsgálóbíró hatalmától megfosztva értéktelen teher volt csupán. annyira fütyülnek rá. tízezerszeresére növelik az erejüket. Senki sem hiszi ilyesmire képesnek. és kalapálni kezdett a szíve. ahogy a halottak a láthatár egyik szélétől a másikig húzódtak. vizsgálóbíró úr? De Nat tudta. És a tízezrek seregének lesz saját tábornoka. és hirtelen elfogta az önsajnálat.

. Freyja úgy. Frey úgy. lehunyt szemmel álltak. néma rezgés. akkor még fiatalon.Hallgass rám. Sokáig nem jött válasz. és a többi Vanir is.Parancsolom. válaszolta a Suttogó. Rendben van. Bragi úgy hallotta. Parancsra várnak. és úgy követték. hogy itt maradj! – kiáltotta. és egyetlen sima mozdulattal egy keskeny ösvényt hagytak a homokban. Összpontosításuk egyesült súlyától megfájdult az Őrszem foga. mint a lopakodó jeget. megesküdött volna.Hallak! – felelte Odin. egy ősi rosszindulat halk hangjának. hogy egy kis gyümölcs segít? . Heimdall. – Odin felé fordult. mint a mágneses széltől felkapott porszemek. nem mindent. – Legalább a koboldot hadd vigyem! – mondta. így azonban még a holtak is érezték. A hadoszlop mérföldeken át a messzeségbe veszett. hagyom. mondta magában. – A prófécia… .244 elhullottak volna az égből. mint egy halott szelet.Nincs szükségem a látásra. és a holtak törhetetlen összpontosításával figyeltek. Odin elmosolyodott. a levegő fénylett körülötte a rúnáktól. és tízezer fej fordult felé. . az eredeti alakomban és töretlen varázserőmmel sem érnék fel ezzel az erővel.De miért? .Pokolba a próféciával! Odin nagy keservesen harcos alakja teljességében egyenesedett ki. és hirtelen megértette. . . Odin elmosolyodott.De képtelen vagy harcolni! Még csak nem is látsz… . ami mozgásra serkenti őket.szólalt meg Heimdall. Akkor gyere! – mondta a hang. Heimdall úgy tett.Mert nincs más megoldás. egy lehetetlen valamit. Valóban azt hiszed. hogy egyedül menj… . a seregen túl a távolba látó Őrszem mintha megpillantott volna valamit. Fényt és dühöt sugárzott. és a botját szorongatva előrelépett. – Ha beigazolódik a gyanúm.Legalább fogadj el Iduntól egy kis almát… . Tízezer szempár nyílt ki egyszerre. Odin! – suttogta. amely felhangzott. és a vizsgálóbírók szája tökéletes egységben mozgott. Egyedül! – mondta a Suttogó. És most engedj utamra! . mint egy haldokló hangtalan zokogását. majd Odin szólalt meg. És Odin a Régi Körök suttogásának hallotta. Idun úgy. és egy emberként szólalt meg. amely a rothadó felhők alatt távoli füstjelzésként lebegett a sík felett. Szkádi úgy. s még azon is túl. – Te is. ahogy a tízezres sereg sorai és oszlopai hangtalanul szétváltak. és mégis. ám mégis. gondolta Odin. valami új szóra. csábos suttogást. Gyere hozzám! A Vanirok döbbenten nézték.Ha azt képzeled. és vak szeme csillogott. de legalább egy keveset. mindenki hallotta az Igét. hogy átmehessek. mint egy utolsó hangot. A holtak oszlopa megremegett. mint kukoricatáblán a szél. és a hangja a holtak száján át susogott. akkor már csak a Vanirok állják útját a Középvilágot elborító Káosznak. mintha vezetni akarná. ha nem tudta volna. . E pillanatban még némán. A Tábornoknak egyedül kell állnia. . És mert ha elveszítem ezt a csatát. egy incselkedő. ami mégis csontvelőig hatolt.Muszáj – felelte Odin.Szükségem lesz a szemére. hogy… Ám ekkor moraj hallatszott a síkon. és amikor a tízezer halott ismét kinyitotta a szemét. . mint egy fekete rigó árnyékát.

és ahogy elhaladtak. mögöttük összezárultak a Rend sorai. de Odin hallgatásra kötelezte. mint a homokba írt betűket. A temetési hajó képe világosan kirajzolódott Ethel gondolataiban – az elbukott Tábornok. a kutyája a lábánál -. és magában azt kívánta. Ethel új tisztánlátása birtokában megmondhatta volna. . bárcsak mondhatna valamit. és úgy törölték el. Cukor óvatosan vezette a poros földön.Akkor miért mész? – kérdezte Freyja. amivel visszafordulásra kényszerítheti… De Odin addigra már elindult.245 .

és úrrá lett rajta az érzés. ahogy egyetlen szemvillanás tízezer. akiknek sorai a színtelen láthatárig húzódtak. de a halottak hangja fülsiketítő volt: lopott susogás és recsegés sortüze hallatszott. és két kezét az arcára szorította. mint egy veszett kutya a vizet. Most szinte meg tudta volna érinteni az Igét: ott remegett körülötte. Mögötte a Vanirok még most is elmerülten vitatkoztak. Tízezer halott. annál jobb neki. Hátrálni kezdett… . Nat maga is halottnak tűnt. . amit Adam nem látott. Én is köztük lehettem volna. . – Még szükségem lehet rád. felemelte a fejét. tompa. hogy csatlakozzon a holtak seregéhez. akit Elias Rede-ként ismert. mint egy futóbolondot. és közben veszett farkasként vigyorgott. gondolta. és ki tudja. de Adam olyannak látta. mintha egy közeli szikla mögött szundítana. hogy valahol Rede is tud róla. Közelebb óvakodott. amit eddig érzett. Biztos volt benne. gondolta. ha egyszer szabadon engedik? Világokat. az Ige vonzásának lehetetlen volt ellenállni. micsoda hatalom! Tízezerszer erősebb bárminél. hogy megőrül a vágytól és a rémülettől. de titkon vadul kalapált a szíve. Az Ige.Eszedbe ne jusson! – ragadta meg a karját Nat. és aranyló hangon hívogatta… Az istenekre. hogy minél távolabb van régi mesterétől. Adam. mint a tavasz eljövetele. amikor suttogva szólt a csatatéren. Érezte az egységüket.Nem akarok menni – rebegte elhalóan Adam. A mesteréből semmi sem maradt. Nathaniel. . hogy mire. Adam Scattergood. Tízezer pár tekintet követte. A Rend soraiban ott volt a vizsgálóbírója is. Nat Parson – suttogta. és egy pillanatra úgy érezte. gondolta. ahogy Odin eltűnt a katonák között.Én vagyok. Mi egyéb van ott? Az engedelmes holtakat nézte. – Nem tette hozzá. bár a tekintetétől Adam hátrahőkölt. Az a hang! Mindannyiukhoz hasonlóan ő is hallotta. s azt. mintha bogarak nyüzsögnének a szitáló homokban. Tett egy lépést a sor felé. mégis furcsa módon elevenek: feszült érzékszerveivel érezte az éberségüket – mozdulatlanságuk csak elfedte rettenetes virrasztásukat.Jó fiú – mondta Nat. aki úgy tett.246 10 Nat Parson látszólag közönyösen nézte. némi jogot formálhat erre az erőre…. . gondolta. milyen képességet ruház a hű szolgára. Nat elmosolyodott. emelt hangjuk mintha messziről jutott volna el hozzá. amikor vér kezdett csepegni az orrából.Segéd? – kérdezte halkan. mégis iszonyúan beavatott pillantását egy pontra szegezte. Nat tett még egy lépést. Semmi sem történt. amelytől mint fűszálak hajoltak meg. úgy szimatolta meg. Akkor hát részese lehet az Egyesülésnek. és átlépte a határvonalat. Senki sem mozdult. . a rajtuk végigfutó fodrokat. iszonyatos Egyesülésben tömörült szempárban tükröződött vissza.

Tudta. hogy végződik a játék. amikor elment. és maga után vonszolja Adamet. Ethel mégis megőrizte a nyugalmát. . szürke szemének pillantása szánakozó és félelmet nem ismerő volt. érzékelhetően sütött róluk az iránta érzett megvetés. Doriannak volt annyi esze. hogy ne tiltakozzék. és még Ethel sem tudta. és a sarkában ott kocogott a disznója is (Kövér Lizzy is ismerte a hűséget). bűzükkel és kántálásukkal elvették tőle a levegőt. hogy valaki meg fog halni. De Ethel nem felejtette el. aki pár lépéssel lemaradva. . Közös utazásuk alatt mérhetetlenül nagy tisztelet ébredt benne Ethel iránt. ahogy Nat a sor felé közeledik. Figyelte hát. semhogy egyedül hagyja elmenni az asszonyt. És a Világok sorsa függött attól. csendben követte. Bár a holtak kétfelől szorongatták. inkább meghalt volna. Nat nem szerzett barátokat a tündék között. és bár rettenetesen félt a síkon felsorakozott holtaktól.247 A Vanirok nem látták. és most. A férjének még volt szerepe. Ezért aztán követte. hogy már nem jelentett fenyegetést. hogy ki.

248

11

Baldr, a Szép, akinek fényes alakjából még mindig felsejlettek Loki vonásai, tanácstalan tekintettel nézett végig magán. Szemügyre vette a kezét, a mellkasát, a karját és a lábát. Előrehúzta egy hajtincsét, és összehúzott szemmel vizsgálta. Még a színein keresztül is egy kicsit vörösesen csillogott. - Mi ez? –kérezte Baldr Hélre pillantva, de a Suttogó válaszolt a kérdésére: - Élet az életért cserébe, ó Legszebb! Szabadon távozhatsz. Új alakod mindenhova elvisz: vissza a Középvilágba, ha éppen oda kívánkozol… - Asgardba? – kérdezte Baldr. - Oda, sajnos, nem lehet. Asgard elesett, de ezt természetesen nem tudhatod. A többi Világ között azonban választhatsz, és büszkeséggel tölthet el a tudat, hogy te vagy az első halott, aki a Régi Korok kezdete óta törvényesen elhagyhatja az Alvilágot… De Baldr már nem figyelt oda. – Asgard elesett? – ismételte dermedten. - Igen, uram. Ragnaröknél – felelte Hél. - És Odin? - Ő is. - És a többiek? - Mindenki, uram. Mindenki elesett – nyomatékosította némi türelmetlenséggel a hangjában Hél. A hála bármily csekély jelére várt, és a jelentéktelen részleteken való hiábavaló lovagolást értelmetlennek és bosszantóan férfiakra jellemzőnek tartotta. Élő arcfelét fordította Baldr felé, és vigyázott, hogy a halott arcát ne pillanthassa meg, ám bosszantotta, hogy Baldrnak fel sem tűnik. Milyen fárasztó, mindazok után, amit érte feláldozott, gondolta. - Loki nem esett el – töprengett Héllel mit sem törődve Baldr. – Különben nem volna itt a teste. És mégis mit keresek én Loki testében, és egyáltalán hogyan sikerült kiűznötök belőle? Maddy beszámolt Loki ígéretéről, Hél árulásáról, az AEsirek szabadulásáról… - Micsoda? – kiáltott fel Baldr. – Az AEsirek elmenekültek? - Megtették volna, ha Hél nem állítja meg őket… - Nem érted – szólt közbe Hél. – A Kilencedik Világ bizonytalan … ha most kinyitom, bármi átjuthat… - Köztük az AEsirek is – szúrta közbe gyorsan Maddy. - Az AEsirek – ismételte meg Hél. – Ugyan hova mennének? Az Álomba, vagy a holtak soraiba… - Míg én… -kezdte Baldr. - Neked tested van, uram. Varázserőd … - Hél habozott, és szemérmesen lesütötte élő szemét. – Úgy gondoltam, hogy te meg én… Baldr olyan megdöbbenéssel meredt rá, amit Hél cseppet sem talált hízelgőnek. Kicsit elpirult, és a Suttogóhoz fordult. – Azt ígérted… - kezdte. De a Suttogó nem figyelt rá. Ködös alakját füstként ölelte körül a varázserő, és a szürke parton felé közeledő távoli, sötét alakot nézte. Olyan csend támadt, amiben Maddy hallotta a halott síkra hulló egyes homokszemeket is. - Félszemű – mondta. A Suttogó elmosolyodott. A Rend úgy vált ketté, amikor Odin elhaladt középütt, mint a kukoricatábla, és úgy zárult össze, mint egy dárdaerdő.

249 - Odin! – üdvözölte a Suttogó. - Öreg barátom, Mimir! Odin az eredeti alakjában, keze közelében a gondolatkardja, az arcát homlokába húzott kalapja mögé rejtve, a sarkában Cukor ballagott. A Névtelen a maga alakjában, csuklyával és köpenyben, a rúnabotjáról varázsszikrák pattogtak. Maddy az egyik oldalon, a másikon Hél, középen Baldr. - Már nem vagyok Mimir – felelte a Suttogó. – Többé nem. - Nekem mindig az maradsz – felelte Odin. A Tábornok most már mindegyiküket látta, legalábbis a színeiket. Igazlátása fényalakként fogta fel őket: Maddyt elgyöngítette és kimerítette a Poklon át tartómenekülése, színeibe a bánat szürkés ibolyaszíne keveredett. Baldr Loki varázserejébe burkolódzott, látta Hél színeit, és azt, aki egykor a Suttogó volt, és aki most egy fényoszlopként állt, és a Kőfej, amiben régen lakott, elhajítva hevert a lábánál. - Öreg barátom! Régen találkoztunk – mondta a Suttogó. - Ötszáz éve – felelte Odin, és közelebb jött. - Jóval régebben – felelte lágyan a Névtelen, és bár a hangja nyugodt volt, Odin látta megélénkült színeiben gyilkos dühét. Bizonyára joggal haragszik rá, gondolta, de ettől még nehéz volt a szíve. Hány barátot veszített, hányan pusztultak el! Micsoda iszonyatos ár néhány évnyi békességért. Muszáj így lennie? A válasz a gondolat gyorsaságával érkezett. Halálig, hangzott. A győztesre, a Világokra! Az ellenségek némán álltak egymással szemben. Az Álom folyó forrt és bugyborékolt mögöttük. Azon túl pedig a sötétség terült el.

250

KILENCEDIK KÖNYV Az Álom

Minden, amit álmodni lehet, igaz
Kohományok, 12.

251

1

Az árny, amely a Kilencedik Világ fölé tornyosult, - a tűztollú fekete rigó árnya -, túltett mindenen, amit Ragnarök óta láttak. Szurt volt, a Pusztító, teljes alakjában, és mindaz, amire a szárnya rávetült, eltűnt, mintha sosem lett volna, és a helyén csak a Káosz maradt, egy csillagokkal teli Káosz, mely – ahogy a világ csökkent – nőtt és dagadt. Kevés maradt a Fekete Erődből, amint lassan széthullott igézetekből, tiszavirág-kísértetekből és álmokból összerakott elemeire. Darabkái még a semmiben lebegtek: itt egy városfal, ott egy szikla vagy árok, egy folyó kanyarulata, mint sötét szél hordta hópelyhek. Az Alvilággal szemközt egy ilyen megmaradt darabka sziklás peremén telepedtek le az AEsirek, hogy még utoljára ellenálljanak az ellenségnek: Thor eredeti alakjában, öklében gondolatvillámokkal, Tyr ütésre emelt páncélkesztyűjével. Frigg figyelmét a Hélben zajló események kötötték le, Loki egy szikla árnyékában kuporgott, és Szif, aki nem volt harcos, folyamatosan kommentálta, hogy mikor és pontosan hogyan fognak mind meghalni. - A te hibád! – mutatott Lokira, aki Szifről tudomást sem véve apró, sebes varázsigesorozatokkal szedte le az elsuhanó démonokat. - A te hibád – ismételte meg Szif -, és most halott vagy, és minden a pokol prédájává válik, és egyáltalán miért vigyorogsz….? De Loki nem figyelt oda. Hagyta, hogy a gondolatai szabadon kószáljanak – rájött, hogy a démonaprítás növeli az összpontosítását -, és közben az elmúlt napok eseményein töprengett, amíg rá nem eszmélt – kissé ugyan későn -, hogy milyen ügyesen manipulálták. Frigg szavai ébresztették rá: hogy a Suttogó miként használta fel kezdettől fogva, miként küldte a halálba egy hiábavaló megbízással, mialatt megegyezett Héllel, és hogy miként vette rá Hélt fortéllyal céljainak szolgálatára, és Hél árulása miként nyitott rést a Káoszon. Rájött, hogyan állt a Suttogó a seregei élére – de nem azért, hogy harcoljon, ahogy Odin feltételezte, hanem hogy rászabadítsa a Káoszt a világokra, és nézze, amint egymás után leesnek… Most látta csak be, hogy alábecsülte a Suttogó becsvágyát. Azt hitte, csupán a bosszú hajtja, és amint megfizet Odinnak, talán lecsillapodik. De immár tudta, hogy ez nem így van. A Suttogó kivárta a sorát, és most a Rend és a Káosz hatalmára vágyott, hogy ő legyen az Egyetlen Isten… Megdobta Kaennel a közeledő tiszavirág-kísértet-felhőt, és látta, ahogy méhrajként rebben szét. A kétségbeesés visszaadta a humorérzékét, és a fennmaradó percekben – Suttogó ide vagy oda – úgy döntött, hogy szívvel-lélekkel harcol. Tűzrúnák lobbantak fel az ujjhegyein, ragyogott a szeme, és a kimerültség jeleit mutató arca kipirult az örömtől. Bizonyára a vérében levő Káosz miatt van, gondolta, ám maga is meglepődött, hogy az elmúlt ötszáz évben most mulat a legjobban. Thor és Tyr összefeszítették hátukat Loki mögött, és egymást fedezték, miközben gondolatvillámokat szórtak a feketerigó-árny felé, képtelenek voltak azonban megállítani. Az árny mögött csend volt, a csillagok közötti örvénylő űr, a Túlvilág elképzelhetetlen üressége. Az árny mérhetetlen lassúsággal siklott közelebb. A nyomában a kísértetfelhők sercegve váltak semmivé. A begye akár olifánt nagyságú démonokat is beszippantott, ám az árny csak nyomult előre, és semmivel sem törődött. Már majdnem elérte őket, a Pokol elesett, már csak a folyópart maradt. Szurt azonban feltartóztathatatlan volt, az árny már lecsippentette a szikla szélét, amelyen az AEsirek ellenálltak…

252 Ekkor váratlanul, miközben a szikla elkezdett szétmorzsolódni alattuk… Minden megdermedt. Csend támadt. A Pokol megállt széthullása közben, csak Odin és a Névtelen közeledtek egymáshoz, eleinte alig észrevehetően csupán, majd lassan körözni kezdtek egymás körül, mint táncosok egy hosszú, lassú szertartásban. Maddy, akinek örömmel dobbant meg a szíve öreg barátja láttán, egy lépést tett előre, de Baldr a karjánál fogva visszatartotta. - Hagyd! – mondta csendesen. – Ha közbelépsz, mindketten meghaltok. Maddy tudta, hogy igaza van – hiszen ez Odin harca volt, nem az övé -, de egy kicsit akkor is bántotta, hogy öreg barátja tudomást sem vett róla. Haragszik rá? Nem szereti? Vagy csak kiszolgálta az idejét, és Odin félrelökte, mint másokat? A két harcos most már támadásra készült: Odin fáradtnak és színtelennek tűnt a Névtelen káprázatos alakja mellett. A Névtelen botjáról rúnák szikráztak, Odin gondolatkardja jégmadárkéken világított. A hátuk mögött a Rend tízezer szájából felhangzott a Megidézés Könyvének verse: Megidézlek, Odin, Bór fia… - Vesztettél – mondta a Névtelen. – Lejárt az időd. El a régi istenekkel! Jöhet az új. Odin elmosolyodott. – Az új? – kérdezte. – Nincs ebben semmi új, barátom. A Világoknak ez a rendje. Még az árulás is egyik vagy másik oldalt szolgálja. Még a Káosznak is megvannak a maga szabályai. - Ezúttal nem – ingatta a fejét a Névtelen. – Ezúttal én írom a szabályokat. - A szabályokat már lefektették. Te is őket szolgálod, akár tetszik, akár nem. - Senkit sem szolgálok! – sziszegte a Suttogó. – Sem a Rendet, sem a Káoszt. És ha mindennek el kell esnie, akkor legyen! Egyedül uralkodom. A Világokban csak Én leszek, mindent látó, mindent tudó, végtelenül hatalmas Énem! - Látom, a bölcs Mimir elvesztette a bölcsességét - gúnyolódott Odin. Soha nem volt ilyen kevés kedve a nevetéshez. A Névtelen ereje még nagyobb volt, mint gondolta, a varázsereje sütött, mint egy csillag közepe, és bár az alakja még csak félig teremtődött meg, Odin máris érezte halálos mivoltát. Mögötte a Rend serege rázendített: Megidézlek, Grim és Gan-glari, Herian, Hialmberi, Thekk és Harmadik és Thunn, és Unn. Minden névvel egyre gyöngült, igazlátásán át is homályosan látta az alakot. Felé sújtott, de gondolatkardja csak levegőt ért. Mögötte a seregben elesett egy ember, és egy másik lépett a helyére. A Névtelen is odasújtott. A rúnabot csak súrolta Odin csuklóját, de úgy égette, mint a tüzes vas, és az erejétől kábultan terült el a homokban. Megidézlek, Bolverk, Megidézlek, Grimnir, Megidézlek, Blindi, Megidézlek, Svidri… Odin felállt, és a csuklóját dörzsölgette. – Erősebb lettél – jegyezte meg higgadtan, és sértetlen kezébe vette gondolatkardját. - Bárcsak rólad is elmondhatnám ugyanezt! – gúnyolódott a Névtelen. Odin cselezett, hárított, szúrt. A kardja gyors volt, mint a villám, de a rúnabot egy rezzenése is elég volt, hogy félreüsse, és a fegyvert ártalmatlanul fricskázza odébb; a kard a földre hullott, megrepesztette és hat láb mély gödröt robbantott. Megidézlek, Omi, Épp-Oly-Magas, Megidézlek, Harbard, Hropta-Tyr.

. ezúttal a fejére. kemény vonásait győzelemittas mosoly derítette fel. A Félszemű komoran vonta ki ismét gondolatkardját. lepattant róla. mint egy füstpamacs. Odin erejét megsokszorozta a kétségbeesés. m9közben igyekezett kezére támaszkodva feltápászkodni.253 A rúnabot ismét megvillant. Odint gyönge pontján – a nyílvessző ejtette seben – érte a támadás. Az Álom folyó megdagadt és felemelkedett. aki elesett. és közben egy kézzel Yrt rajzolta a levegőbe. de Odin kitért előle. a sor azonban összezárult. így amikor a rúnabot ismét lecsapott. A fegyver hatótávolságán kívül gurult. arrébb gurult. A bot vége súrolta Odin térdét. és az ütéstől súlyosan zuhant a földre. és baljával Tyrt hajított. hogy lássa az eredményt. ahogy a villám átsuhan a Névtelen levegőből formált testén. A Névtelen szárazon felkacagott. de a Névtelen egy kígyó gyorsaságával viszonozta a szúrást. és erősebb volt. s Odin Tyrt hajította a támadójára. Odin hátrébb botorkált. azt viszont igen. és ez alkalommal a vállán találta el Odint. A vizsgálóbírók soraiban újabb ember esett el: úgy oszlott el a sivatagi levegőben. Sann és Sanngetal. ahogy a többiek a helyükre léptek. mint valaha. A seregben egy csomó vizsgálóbíró vált füstté. és varázsereje ártalmatlanul oszlott szét a halott levegőben. A Névtelen azonban gyorsabb volt. Skilfing…. Tyr pontosan a két szeme között találta el a Névtelent. Odin ezt nem látta. Fiolsvinn. A tömegben újabb vizsgálóbíró esett össze. A Névtelen továbbra is sértetlen maradt. Megidézlek.

Vakr és Thror és Varmatyr Herteit. de senki nem takarta el még a szemét sem. és csak kántálták tovább a Mindenható Atya titkos neveit: Ialk és Ygg és Veratyr. Frey is csatlakozott hozzá kivont gondolatkardjával. ám most egyetlen szempár sem követte. majd Njördöt. Ha csak egy percre is megszakítja az Egyesülésüket. A halottak füle nem fogta fel Bragi legelsöprőbb dalát sem. Mind egyetlen pontra figyeltek. Nyolcan a sokaság ellen… Tett egy lépést a sor felé. ha csak egy pillanatra is abbahagyatja velük ezt az istenverte kántálást… Hagall rúnájából egy gondolatvillámot rajzolt. Odaszólította Szkádit. Bileyg. de kötelezte is. hogy a lelkész és a segédje – az asszonyról. sem a szigony nem tett kárt az ellenségben. és Heimdall érezte. és a legközelebbi oszlopra lőtte. de az Arató sem ártott a seregnek: őgy suhant át a sorfalukon. a jégrúnák. Érezte a varázsige erejét. Száraz. hogy minden szava egy-egy Odinra mért csapás. Nem történt semmi. örvénylő gyűrűjéből friss vér színére emlékeztető fény sütött. akik láthatóan gondolataikba merülve figyelik a parton zajló párbajt. a szemük vak volt Freyja csábító igézetével szemben. . Odin. porral teli szél fújt. nem segítettek a tűzrúnák. hogy nem követi. de sem a rúnakorbács. Oszki és Gaut… Az általános megdöbbenés és az ige támadása közepette. akár a füstön.254 2 A csatamező túlsó végén is hallották a Vanirok a Névtelen szavait. Tízezer hangon jutott el hozzájuk minden egyes szó: Megidézlek. jó tizenkét versszakkal később döbbentek csak rá a Vanirok. gondolta Heimdall. vagy a győzelem rúnái. gondolta. Az esküje nyomta a szívét. Arra azonban nem esküdött meg. és tudta. a gazdáról és a hordóhasú kocáról nem beszélve – nyomtalanul eltűntek. és a hollófekete felhők egyre szélesedő. hátat fordítottak neki. milyeniszonyatosan összpontosítanak. hogy nem támad meg tétlenül álldogáló halottakat. Bór fia… A kezdet. Megesküdött Odinnak.

De nem ám! Egyáltalán nem. alakja egyre jobban kirajzolódott. Talán száz éve jó lett volna. Nem. de egy ilyen ütött-kopott darabbal már nem tudok mit kezdeni. – Hogy eleven testben szüless újjá. hogy a lény legyőzhetetlen. de a szíve mélyén kezdte belátni. a Mindenható Atya neve alá a Megidézések Könyvébe. a Holtak birodalmában rendelkezik hatalommal. mint az előző. Százszor vágott oda a Névtelennek. Mimir? Sok örömöt kívánok hozzá. így Odin még vakon is kezdte kivenni a remetecsuklya alatt az arcot. öreg barátom. És természetesen a színeit: hiszen ismerte is a rozsdavörös színjelet. Minden név. a tekintetéből sugárzó értelmet. kezdem unni ezt a testet. és egyedül uralkodj! Hogy Modi lehess. elkeseredetten vágott oda a lényre. és újból odavágott. izomra és eleven húsra van szüksége… Életet életért cserébe. Tudta. és folytatódott a rettenetes Egyesülés. Ami engem illet. Félszemű tovább harcolt. és ellophasd a varázserejét. mit tart a mondás: sose higgy egy orákulumnak. csontra. jobb karját már nem bírta felemelni. Az ő húsa. . – Ó dehogy! – válaszolta.Akkor hát kire gondoltál? – kérdezte. Wotan. mely a szélein ragyogó narancsra világosodott… De az Ige még nem öltött testet. a Névtelen a viaskodásuk során egyre erősebb lett. Félszemű és Vándor. és dühödten. hogy ez az alak csak itt.Erre vágytál. Ütései keskeny rendet vágtak a sereg néma soraiban. tudta jól. Nos. öreg barátom.Végre! – kiáltott fel a Névtelen. Mi több. minden varázsige mélyebbre vágott.Megidézlek. hogy a magadévá tedd. tízezer hang kántálta az utolsó két sort: Megidézlek. Odin újra meg újra odavágott. tudod. most csak szórakozom.Hát ezt akartad mindvégig – lihegte Odin. – A Holtak birodalmában vagyunk. Vili és Ve…. . felépítsd Asgardot. Harminchárom versszakot írtak Odin. de minden elesett helyére másik lépett. de még csak meg sem sebesítette. amit magad mondtál… . – Nem kell a tested. és így vagy… A Tábornok legyőzötten hullott a csontfehér porba. Újból felemelte a botját. ám ő a Suttogón még egy karcolást sem ejtett. és valóra váltsd a próféciát. hogy lesújtson. barátom. és Odin nagy lendülettel gurult félre. Harcos.255 3 A harc. – Mindig is lassú volt a felfogásod. Maddy életéért. és különben is szeretem visszafizetni a kölcsönt. hogy uralkodjék a Világokon. A sereg az utolsó strófához ért. Végre átlátta a Névtelen tervét. . csaknem eldőlt. A Tábornok lassan ereje végére ért. Így nevezlek meg. aki karnyújtásnyi távolságon kívül táncolt előle… A Névtelen könnyedén hárította a csapását. ahhoz. még a vállába beálló sajgással sem törődött. mint egy sarokba szorított patkány. Varázsereje kifogyott. ha meg akarja hódítani a Világokat… Életet életért cserébe. ha nem vetted volna észre… És akkor belecsapott a felismerés. A Névtelen szárazon felnevetett. az ő csontja… . és már számtalan sebből vérzett. . Test és fej nélkül a lény sosem hagyhatja el az Alvilágot. Életet életért cserébe. a száj vonalát. gondolatkardja csonkára kopott.

ha erre nem kerül sor. szeménél a könnyek nedvességét. Alakját elveszítve nagyon öregnek. Adamnek leesett az álla. nagyon emberinek látszott. és Maddy most döbbent rá. Valami váratlan esemény. a vérrel telefröcskölt földön át oda szaladt. melyek akkor támadtak fel. töredékes igazságot mondott. de Maddy észre sem vette. míg Odin ujjai az arcáról az állára vándoroltak. bár talán nem túl bölcs… Elmosolyodott. hogy teljesen vak.A régi… türelmetlen … Maddy – sóhajtott fel Odin. Mondom. hogy a Vörös Ló Dombján utoljára találkoztak. – Szerettem volna. felemelte rúnabotját.Maddy … . hogy megadja a kegyelemdöfést. hogy becsapja és késleltesse őket. hogy ha idejössz.Lehetetlen – suttogta Odin. de Odin megrázta a fejét. A Névtelen föléjük magasodott.Meg akartam akadályozni a háborút – vallotta be Maddy. valahogyan Félszemű javára billenti majd a mérleget. ahol Odin feküdt. Maddy azt is tudta. és a könnyek még elviselhetetlenebbül fojtogatták. ingerlékeny Félszeműt. de Maddy kihallotta belőle a jól ismert. Mögöttük a Névtelen előlépett. és leengedte a fejét a homokra. Barátja arccal a fehér porban hevert.256 4 Maddy hallotta annakidején a próféciát. Közben Nat és a Nép végre elérte a tisztást. és felsóhajtott. Látom a temetési hajót Hél partjainál. Dorian Kövér Lizzyt szorította. és vakon. meghalsz. és most földbe gyökerezett lábbal nézték az eléjük táruló látványt. egy pillanatra sem hagyott alább az a meggyőződése. A suttogása megtört és kapkodó volt. . Meg akartalak menteni… . s közben kicsit elidőztek a homlokánál. A szíve összefacsarodott a szánalomtól és a bánattól. a színei olyan halványak voltak. . nyomon követték a bánat és a makacsság vonalait a szája körül. . – Hadd… lássalak… még… egyszer – mondta. mint a kedvenc meséiben. Láthatatlanul vonultak át a kísérteties seregen. és megsimogatta a haját. hogy egy Orákulum nem hazudhat. Maddy visszatartotta a lélegzetét. És Bór fiát. – Tudtam. és eltátotta a száját. – A prófécia… Maddy tiltakozni akart. amikor megtudta az igazságot. és bár félrevezette. aki vissza akarta tartani. Ethel ráismert. kesergett Maddy. Odin nagy keservesen felemelte a fejét. Nem lehet. összekaszabolt arca csupa vér volt. ugyanakkor gyengéd. . hogy nem sok választotta el a haláltól. . hogy te is. ahogy kell. Odinban alig pislákolt az élet. az arcán diadal ragyogott. gondolta Odin. mintha száz év telt volna el azóta. Letérdelt Félszemű mellé. És miközben az egyenlőtlen harcot figyelte.Itt vagyok. a kutyáját a lábánál…. De a harcnak vége volt. de e két érzést átfűtötte a harag és a fájdalom. Karakteres arc.Miért kellett idejönnöd? – kérdezte. s most a sírás kerülgette. hogy valami. és Baldr kezét lerázva magáról. végtelen gyengédséggel emelte a kezét Maddy arcához. A csata közben elveszítette szemtakaró foltját. Erős. mondta az Orákulum.

a szeme csak a Névtelen dicsőségét látta. De a föld még nem itta be Félszemű vérét. és a gyomra összerándult. hogy most alig merte remélni. – nyögte Odin. -Ne sírj. dicsőséges. hogy végre elérte. akkor ez igaz az övére is. talán helyreállíthatatlanul. mint egy szívé. és végül a zsebébe süllyesztette. . Senki sem nyúlt utána. Ez a káprázatos fényekkel átszőtt Lény. a Vörös Ló Dombján. ez a rettenetes. Egy Világ. ő lehet az Ige. Lenyűgöző volt.Örülök – mosolyodott el a Névtelen. Úgy tett. – Hallottad a próféciát! Maddy elmosolyodott. Nem tehetek semmit. s olyan sokat szenvedett. ne! – gondolta Cukor. Kizárt! Csak most ne … A rúnakő felvillant. mint azok a dolgok. – Úgy hangzik. ahogy egykor a félszemű vándornak réges-régen. Maddy felé fordult. ahogy közeledett a két ellenfélhez. Félszeműé már sérült volt. ám nem volt bolond. aki után a szíve vágyott? Átnyomakodott a varázsigéktől és tüskéktől sűrű levegőn. Az egymással szemben álló Kilenc Világ helyett Egy Világ lesz. Senki sem hallotta. hogy nagy hatást kellene gyakorolnia rá. amiket Félszemű ökörségnek nevezett. A botra varázsigék tapadtak. és ami ennél is fontosabb. Ketten együtt fentről lefelé alakítjuk át a Teremtést. De amikor a Rend sorai közül előbukkant. . ahol megfelelő értelmet nyer minden. töretlen varázsereje az istenek hatalmával ruházná fel a viselőjét….Nagyon különleges.Nem félek tőled – mondta Maddy. Egy Tábornokot. Maddy rosszalló pillantást vetett rá. – Sötétszürke szemét a Suttogóra emelte. hogy Baldr újjáéledjen. Maddy – felelte a Névtelen. hogy különleges vagy. és Cukor hátán furcsa kis borzongás futott végig. Maddy nem hallotta Odin és a Névtelen szóváltását. A rúnáknál sosem lehet tudni. amikor észrevette. teljhatalmú Teremtmény. még mindig a kezében szorongatta. Talán van még benne valami. amit az AEsirek mohóságukban és nemtörődömségükben elpusztítottak. mint az Aratási Hónap pipacsának színe…. hogy szerinted én vagyok-e az áldozat. örökkön-örökké…. .257 Cukor lenézett a Kapitány rúnakövére. – Különleges? . hogy ennek a pillanatnak a részese legyen. . hogy ha Loki testét fel lehet használni arra. mintha el akarná dobni a követ.csattant fel. Újjáépítjük az Égi Fellegvárat. ám az övé egészséges. Maddy érezte. A Névtelen mérgesen felragyogott. Olyan messzire jött. – Mert te meg én nagyon közel leszünk egymáshoz. és elektromos szikrákat szórtak a halott levegőben. és átfutott a fején. A Mi Világunk. hogy megállítsa. Nat Parsont eltöltötte az ámulat. Mindazt. – Egyszer megkérdeztelek.Nem…. és felemelte a botját. – Azt képzeled. mintha egy ismerős hang… Menthetetlen vagy. amely nem állt meg teljesen. Összehúzott szemmel nézett fel a Névtelenre. És egy áldozatot. mint orsóra a gyapjúszál. Ahol a Jó és a Rossz a maguk helyére kerülnek. kedvesem! – vigasztalta a Névtelen. ezúttal kicsit élénkebben. Egy árulót a kapunál. A legalkalmasabb egy jelöletlen test. . miközben a síkon küzdöttek. és Egyetlen Isten uralkodik mindenek felett. mely a tenyerében pihent. senki sem látta a szeméből sugárzó örömet. Jaj. – Csatára kész hadsereget látok. mi újból megteremtjük. aki a Kőfejből teljes alakjában született újjá. Magad mondtad. a szín halvány volt. – A csillagokig repítesz minket. ahogy fölé magasodott.kérdezett vissza. – Megmondtam. és a színén kívül Maddy semmit sem látott: vörös volt a sivatagi homokban. hogy ibolyaszínnel egyetlenegyszer felfénylik. aki egyedül áll. van választásod? .

– Tekintsd új kezdetnek! Nem leszel halott. amitől legalább annyira halott lesz. közelebb ment Maddyhez. Maddy. Maddy látta. Aesknek nevezlek. mely baljós csendben várakozott előttük. Dorian Scattergooddal az oldalán. édes lányom! – mondta a Névtelen. – folytatta a Névtelen. ami a kőből fejlődött ki. és Tőlem fél. Hatásszünetet tartott. Már a rúnakő sem kötötte. csak Én leszel. miért nem inalt el. ahogy minden más is Én lesz. – Olyan fáradt vagy. elfeledetten hevert a földön. most valami igazán elképesztőt látott. és tudta. és Én ítélek…. vagy még annál is rosszabb történt vele. a Kőfej. mint Félszeműnek. hogy felfogta. És az Igére várva senki sem látta Cukroszsák óvatosan araszoló apró alakját.258 Maddy körülnézett. – Talán mégis megpróbálom… . gondolta. melyben évszázadokon át lakott. a lába mintha gyökeret eresztett volna… Szörnyű erőfeszítéssel rázta meg magát. és arca halott felét elfordította. és halkan unszolná. már semmin sem lepődik meg.Ne tekintsd áldozatnak! – csitította a lehető leglágyabb hangon a Névtelen. és Maddyt nemsokára felfalja a Névtelen. de nem Ethelberta Parson állt ott. . aki most szótlanul állt. ahogy az Ige összesűrűsödött körülötte. – Ne küzdjek ellened? – kérdezte.Hallgass Rám. A Tábornok meghalt. hangtalanul. ahogy a színei haloványan úsznak a Suttogóé mögött. Modi. miközben az a lény. mégis földhöz lapulva tovább kúszott. Egyetlen varázsige vagy rúna sem kényszerítette cselekvésre. Thor gyermeke. minden vízcseppen. mit várnak el tőle. a Suttogó felé. és statikus energiát érzett a hajában és a fogában. a harag gyermeke. a ronda. hogy Maddy majdnem engedelmeskedett. és Engem szeret majd. – Megérdemled a pihenést. Maddynek kevesebb neve volt. Minden fűszálon. mint a szitáló homok. Talán csak egy délibáb. minden emberi szíven otthagyom a jelemet. hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. És Maddy. hanem egy egyszerű falusi bicskát. csaknem megadta magát a mézédes hangnak. tízezer holttest vett egyszerre levegőt. és minden Engem bálványoz. bár érezte a lüktetése erejét. és hátratolta a csuklyáját. Megidézlek. vagy gondolatkardot. Úgy vélte. a két ellenfél felé. és mellette Adam Scattergood meg Nat Parson. és megszólalt. hogy az egy… hordóhasú koca? . a kis híján tízezer fős sereget. amely ezt az egész kavarodást elindította. és … elképzelhető. Olyan erős volt a varázsa. Nem rúnát. hogy a varázsigéje minden bizonnyal rövidebb lesz. Cukor nem született hősnek. Semmi haszna nem származott belőle.azzal előhúzott a zsebéből valamit. aki Loki testébe költözött. Kőrisnek nevezlek…. A holtak ekkor újra megszólaltak. Tízezer halott állt készenlétben. vén varázstárgy. Jarnasaxa lánya. ne küzdj ellenem…. a Kapitány is. a hangjuk lélektelen volt. Az alakja már csaknem készen állt. vagy nem sok hiányzott hozzá. Most. ahogy elhagyta csoportja védelmét. és amely most elfeledve feküdt. Máris érezte a hatását: a feje nehéz lett. és lassan. Még csak azt sem mondhatta. vagy miért. mintha a Kapitány részben benne laknak. észrevétlenül és figyelemre sem méltatva elindult a halott homokon át. mint a másik kettő. hogy eleve semmi köze sincs ehhez az egész felhajtáshoz. amilyen Malbryban és a környékén bármelyik kovács vagy gazda fiának zsebében lapult. . aki azt hitte. Fogalma sem volt róla. Látta Hélt. Baldr.

. a testem pedig egyszerűen porrá omlik. Bántotta. Nincs más magyarázat. akkor legalább nem kell sokáig látnia őket. De Maddy tekintete tisztán és egyenesen állta a pillantását. és a kacajok. hogy élete utolsó. de ha minden a terc szerint megy. – Ha itt halok meg. Tízezer halott nevetett vele.Azzal? – kacagott fel a Névtelen. gondolta.Sértetlenül van szükséged a testemre – felelte. Azzal a torkához emelte a kést. a szellemem Hélben marad. kétségbeesett perceiben Nat Parson és Adam Scattergood látványát kell elviselnie. mint a dögkeselyűk szálltak fel a kékesszürke égre. de ennyit megtehetek…. Nem ölhetlek meg.259 Kezdek megőrülni. . .

aztán derült égből. A Fej úgy égette a kezét. Elképzelte a vérét. megbotlott. hogy odaér-e időben. hogy egyik keze sem moccan. Csak a lányra figyelt. és pontosan úgy festett. Nat egy másodpercig sem tétovázott. és amikor a kobold átrohant a lábai között. Thor is őt figyelte. az Álom folyó felé. fel sem merült benne. Maddy… Maddy mély lélegzetet vett. erejét megfeszítve cselezett és rohant. Maddy! Mi más van még? Nat Parson fojtottan felkiáltott. Elejtette a kést. és most először döbbent rá a megoldásra: nem csata. hanem kitárta a karját. ahol a legmélyebb… Mindenütt elég mélynek látszott. mint egy sült almát lopó mókus. Keresd meg! – mondta a Kapitány. A kérdés csak az. meghiúsult becsvágytól fortyogott. Loki a Pokolból nézte. mint valami kénes kő. – Gondolj bele. Most már csak annyit tehetett. Inaszakadtából rohant. aki folyton felülkerekedett rajta. Sejtelme sem volt. ragyogott. nem is háború.Nem! – Késsel a kezében. amint a Névtelen ujjongva odalép. szemét a nagy koncentrálásban erősen összeszorította. – sosem akarta! Add nekem! – Megragadta Maddyt a hajánál fogva. hogy enyhén remeg a keze. és utálatos hangján a fülébe súgja: Világokat. hogy a második próbálkozásra már nem lesz ideje. de azért tudta. és hadonászva. eltorzult szájjal . Elkésett. Nat nem számított erre. amire vágyott: a jogosan őt illető Igét… . ahogy csak rövid lábai bírták – és az gyorsabb volt. Megpróbálta megtámasztani… Aztán rájött. aki az istenek és a Nép gyűrűjében állt a torkához szorított késsel. Odin nem nézte. és üvöltve a mellére szorította. és dühtől. hogy veszélybe kerül. mint bárki is gondolta volna. aki kinevette. Megbénult: a Megidézések Könyve megtette a hatását. és szemtől szembe került valamivel. hogy felvegye. és félig előreesett a homokra. meghiúsította az ambícióit. és az őt fenyegető veszély ellenére is elvigyorodott. két karjába kapta. Mindenki Maddyt figyelte. és most azt is elveszi. gondolta. Cukor odaért az eldobott Fejhez. lehet. hanem áldozat… . gondolta. Csak a nyomorult lányra tudott gondolni. mit tesz. gúnyt űzött belőle. és Az én vérem. mit kínálok: Világokat. Egyetlen vágásnak kell lennie. eszébe jutottak a sok évvel ezelőtti vadászatok az apjával. rá se hederített a Nép kicsiny pontjára. és átszaporázott közte és a lány között. Átcsusszant Nat Parson lábai között. mint egy támadásra készülő vaddisznó. Baldr is őt figyelte. És dobd be ott. fejét leszegve rontott felé. és tízezer török visszhangozta a kiáltását. ami sziszegett. égéstől felhólyagosodott tenyerét fújta. illetve sivatagból idecsöppent az ostoba lelkész. hogy kétségbeesetten nézte. a vérnyakláncot. a méretéhez képest pedig igen gyors -. sercegett. A Névtelen nem látta a közeledő lelkészt. De először felbukkant ez az őrült lény. és eszeveszetten futni kezdett a nyílt homokon. kiguvadt szemmel. lehajolt.Maddy! Ne! – üvöltötte a Névtelen. hátrarántotta Maddy fejét. ahogy szétspriccel a homokban… Érezte. hogy elnyisszantsa a torkát. de Cukor nem eresztette.260 5 Hélre ismét csend szállt.

Mint ahogy azzal is. Megfosztották az áldozatától. esdekelt és valósággal égett a vágytól. A Névtelen felordított mérgében. és Nat egyetlen másodpercen belül a földre zuhant: vér ömlött az orrából és a füléből. amelyek megint megindultak. hogy nyerje vissza eredeti hordozója biztonságát…. és felkészültek Minden Dolgok Végére. aki a Napok Örege volt. Azt ugyan nem. mintha egy kígyófészekbe esett volna. újból meghátráltak. csupán a gyűlölet és a düh mocsara. mint a por. a második. hogy honnan. A síkon túl a Vanirok is hallották. mint egy kataklizma. a holtakat pedig porszemként szórták szét. elkeseredett. utórezgései ledöntötték lábukról az élőket. amíg el nem jött a pillanat. Ha az Ige messziről is irtózatos hatású volt. hogy már a Világot Világtól elválasztó kapunak préselődtek. Ethel Parson tudta. ameddig a szemük ellátott. hogy lerázza magáról. mégis tisztában volt vele. Hél tulajdona és rabszolgája válik belőle. Egyetlen emberi tudat sem élhet túl egy ilyen robbanást.Végy engem! -. ám ezúttal kétségbeesetten. A Káosz közeledését bömbölő fekete szélnek érezték. amikor is a kapu hirtelen engedett. miközben a fekete rigó árnyéka ismét ereszkedni kezdett. miközben a Névtelen küszködött. ő pedig belezuhant az áradatba. és a virrasztóóra mutatóit kereste.261 üvöltötte: . Serege vezér nélkül szétszóródik. és az Ige úgy nyílt ki. de még csak isteni sem. hogy Egyesülhessen vele. A Névtelen újból felüvöltött. Ereje mellett a Suttogó tűzgödrének kitörései a tűzhelyre kifutó tejhez hasonlítottak. akkor itt. Első ösztöne azt súgta. . de a lelkész tovább könyörgött: . és arra gondolt: Végre. Se szánalom. így gondolkodás és önmérséklet nélkül cselekedett. Hogy végre-valahára birtokba vegye a lányt. akinek se varázsereje. Még volt annyi ideje. mindennél fontosabb feladatra összpontosított. Hél élő szeme felpattant a hirtelen megvilágosodástól. Hallották az AEsirek is a Pokolban. hogy megfelelő hordozó nélkül nem lesz több átlagos léleknél Hélben. amelyben a Régi Korok kezdete óta lakott. a forrásánál olyan volt. hatalmas terve sosem válik valóra. Odin is hallotta. emberi gondolatokkal és vágyakkal. és eldobta a Fejet. A szabadjára engedett és irányítás nélkül maradt. De a Kőfej. feltornyosulva rohant feléjük a sivatagban. már nem hevert a földön. A lény. Tízezer torok visszhangozta a kiáltását. Cukor is hallotta. hogy azt gondolja: az istenekre. végül nem maradt meg a számára kijelölt mederben. mely az egyetlen szilárd pont volt. hogy ezt gondolja: az átkozott kapu lassanként az állandó lakhelyemmé válik. se képzettsége nem volt -. Lokinak még volt annyi ideje. A Névtelen elméje nem olyan volt.Nem! Végy engem! – és kinyújtott keze máris megmerevedett és megfeketedett az érintésétől… Tízezer halott kiáltott fel rémülten. A sziklakiugróba kapaszkodva. mialatt a Névtelen varázsereje utolsó morzsájával is egyetlen. mielőtt – nem kevésbé sietősen – elinalt volna az ellenkező irányba. mint egy korai rózsa…. a szája a borzalomtól és a döbbenettől elkerekedett. amit a Világok közötti résre engedtek. se szeretet. nyújtózkodott a karjával. és egyszer csak egy alkalmatlan testben találta magát – egy olyan férfi testében. mit tettem? – mielőtt az árhullám elkapta. tízezerszer felerősített Ige. a teste meggörbült. mint egy hatalmas árhullám. mialatt tovább hajigálták a gondolatvillámokat a lény fénytelen begyére. mint Elias Rede-é – Rede legalább ember volt egykor. és érezték hátukba nyomódó mintáját. miközben az Álom folyó. Naat úgy érezte. mit jelent ez. A folyó ekkor áradt ki. de a Névtelenben nem volt semmi emberi. törölje el a betolakodót. hogy a Kilenc Világ egyetlen reménye azon a folyón túl van. hangosan felvonított – Ne még! Ne még! -. és már csaknem kifutott az időből. Tudta. és a sivatagot ellepte az Álom.

Egyszerű. mégis tisztán látta Thort. és soha semmi sem az. és egyszer csak tudta. se nem gyönyörű. . az arca felét összevissza karistolták és bepiszkolták.kezdte Maddy. apa. akinek virágból van a szeme és két. de Félszemű elhessegette egy figyelmeztető mozdulattal. És itt. mintha belelátott volna a gondolataiba. inkább a lehetséges világok felhalmozódásának. kész arra. pedig választ várnak tőle. és maga Thor is. lidércnyomás. hogy meghaltál … . ugyan mi más magyarázata volna? Álmodhatok is. Akárcsak a Pokol. De ne érints meg senkit. ez a hely. és Maddy – bár még nem született meg – szorosan mellette állt.Félszemű – kiáltott fel Maddy megkönnyebbülten. . ha önmagad akarsz maradni. mert halott vagy. majd a felszín alá bukott egy másik álomba. az. és Frigg is ott volt. és az istenek Anyja egy varázsrúnát látott a karján. Thor anyja is. Bár a tekintet egy folyó szélességével és hosszával ruházza fel. legalábbis akkor nem. mely halovány volt ugyan. ahol egy gyönyörű nő. Félszemű mellette ült. hogy elmegyek… . Halott? – kérdezte Odin. Igen. ami elfolyik benne. Kinyújtotta a kezét… Maddy egy lebegő szikláról álmodott. és nézte a tovaszáguldó felhőket. Tudta. hogy csak álom.262 6 Az Álom világa aligha nevezhető világnak. ha egy kóbor gondolat megérinti. akivel találkozol. szinte élő. és mindenki másképpen éli meg a hatását. higanyra emlékeztető. sem az arányok vagy az idő. hanem az öreg Félszemű. De ez… Ha csak a tényeket veszed. vagy minden szabály érvényes rá. Ugyanúgy néztek ki. csak álom volt. a forrásánál halálos is lehet. Lóg ma néhány furcsaság a levegőben… . Itt biztonságban vagy. amelyben oly könnyedén jönnek-mennek a földrészek. De most mennem kell. Pog Hillen aratás van. Az Álomban nem érzékelhető a távolság. kézi szövésű ruhát viselt. mint egy erős sodrású folyóban a homokzátonyok. Légy óvatos! – intette. és felmászott rajta egy másik álomba. Nem először fordult volna elő. és levegő után kapkodva. ugye? – kérdezte Maddy. mondta Thor. Kinyújtotta a karját öreg barátja felé. aki se nem fiatal. meg Erda. olyan nyelven mond beszédet. Frigg egy asszonyról álmodott. és a lejtőn virágzott a sünzanót. túl van mindenen. Thor azt álmodta.Azt álmodtam. felelte Thor. nem Odin. vonta meg a vállát Félszemű. Thorról álmodott. felelte Odin. hogy mindaz. hogy anyaszült meztelenül jelenik meg valami fontos eseményen. és Loki sem volt még kegyvesztett (a szokásosnál legalábbis nem jobban). viaskodva bukott alá. A szemed. húsevő fogakkal teli szája. melyből végre felébredt. Az Álom területe a Haláléhoz hasonlóan szigorúan semleges. és még mindkét szeme megvolt. Malbryban volt ismét. Beltane hava és Aratás hava között. Mindig is nagy álmodozó voltál. furcsamód változékony: fényes. és megígértem.De visszajössz. aminek látszik. hogy alakot vegyen fel. ám gyöngéd és higgadt. amelyet nem ért. ahogy annak idején megismerte: ritka mosolyai egyikével figyelte. A folyó maga sem hasonlít folyóra. egyformán létezik a Rendben és a Káoszban. Loki kígyókkal álmodott. mint ötszáz évvel ezelőtt. ami az elmúlt napokban történt. a Vörös Ló Dombján. amelyben egy fa alatt ült Asgardban. mondta kedvesen Thor. Akkor várj… az álmaidban! Odin a fiáról. nem vonatkoznak rá szabályok. de egyre jobban kitisztult. egy világ. Felhúzta a ruhaujját. mi. Azért.

egy olyan helyen. mondta Odin. és felsóhajtott. Hat rövid másodperc: de a baj már megtörtént. valójában a Világok közötti kapu a Loki virrasztóóráján megmaradt tizenhárom másodpercből csupán hat másodperce volt nyitva. Úgy értem. apa. és hogy az álma megöli őt. Ne hagyj el! – kérlelte Dorian. s mint Janus: Ethel előrenézett. A Régi Korok kezdete óta Loki épp csak annyira segített az isteneknek. A Fekete Erőd nem volt más. Hél. Segítenem kell neki. És Dorian odanyúlt. hátha Kövér Lizzy arra lebeg. Az Álomban más az idő. emelkedő folyóban. Hagyd csak! – felelte Thor. hogy ki legyen téve a változékonyságának és szeszélyeinek. hogy megfogja a kezét. akinek a keze. Sosem tanulsz. . gondolta. a Káosz betör a többi Világba is. Odin elmosolyodott. ami most csak az álomban létezik? Vagy vesztesként akarsz meghalni Hélben. amennyire eleve bajt okozott nekik. De Nem volt tisztában ő ezzel már a kezdettől fogva? És önhittségében nem hárította-e át szégyentelenül Lokira a felelősséget a saját hibái miatt? A mellette levő álomban Loki felsikoltott. Milyen közel van. kérdezte Thor. – Ha nem gátolod meg. Rögtön tudta. hogy ne akassza össze a bajuszát a Halállal. Kimentett minket a Pokolból. Akkor fogd meg a kezemet! – mondta a kettő az egyben.Meg kell állítani! – mondta Baldr Hélnek. – Kellő biztonságban vagyunk itt – felelte. De csak azért. míg körülötted véget ér a világ? Te döntöd el. rabok és tiszavirág-kísértetek forogtak és kapálództak a nyugtalan hullámok között. órák teltek el azóta. Démonok. erősködött Odin.263 Odin most még mélyebbre csúszott az álomba. vetette ellen Odin. közben egyik szemét nyitva tartotta. Hél dühös pillantást vetett rá élő szemével. és akinek az arca is ismerősnek tetszett. nem lenne jobb itt meghalni. és hallotta Loki segélykiáltásait. és most… Most Ethel Parson két asszony volt egy testben: egy slampos lelkészfeleség. akit a céljukhoz közeledve olykor megpillantott. Az álmodás a jelentékteleneké volt. hogy Loki egy másik álomban van. szólalt meg Thor. és kinyújtotta a kezét… Cukor sült malacról álmodott. és egyébként is túl sokáig élt az Álom tőszomszédságában ahhoz. gondolta Odin. akkor nem felelhetek a hely folyamatos teljességéért. és egy szinte vakító szépségű nő. vajon megéri-e? A testvérem.És a többiekkel mi lesz? . egy nagy. . a szeretteid körében. bár hatalmas volt. Egy másodpercre megtorpant…. mint egy beomlott romhalmaz a dagadó. Csak ki kellene nyújtania a kezét… Ha megteszed. Bár úgy tűnt. Mindig is elérhetetlen voltál számomra. Megérdemli a halált. hogy jobban lássa az elkövetkezendő eseményeket. a félig született sosem álmodott. de akkor egy férfit látott a helyén. vörös szakállú férfit. – Még Szurtnak is van annyi esze. Szemtől szemben álltak. majd lökte a mocskos levegőbe az akár szikla nagyságú hordalékot. gondolta Odin. egyáltalán nem volt esetlen. Dorian Ethel Parsonról álmodott. mely találomra és illetlenül szívta be. Egy igével odavarázsolta fellegvárát. Kövér Lizzy Dorian Scattergoodról álmondott. és a magasabb tornyok egyikébe repült Baldrral. ugye? . a másik édesen hátrafelé. és most a Világok közötti hely is vízoszlopnak látszott. hogy a bőrét mentse! Milyen jellemző.

Forgasd őket. melynek a nyaka elkarcsúsodott. nem száműzhetik. Látta a lényt. És most eljött az ideje. . Látta Nat Parsont. és a gyönyörű. hogy – nagy bánatára – csak álmodik. még sosem látott finomabb. Elcsaltál Lokitól tizenhárom másodpercet. Bármikor készíthetünk egy másikat. De egy edénynek nincs joga megválasztani. sem szolgái. Nat apja a két tenyerébe fogta. és az edény ismét felemelkedett. miközben derékig a folyóban állt. hogy vizet vagy bort tartanak-e benne. a Bolond Király. hogy megfizessen érte. és Baldrnak máson sem jár az esze. akik egymás kezét fogták. Egy alul kihasasodó edényét. vagy egyszerűen üresen hagyják. Látta a mélyben Odint. sem királyai.264 Hél vállat vont. ami máskülönben elrepülne. és azt figyelte. HA MONDOM! PARANCSOLOM. gondolta Hél. HOGY NE EMELKEDJ! De a szavak. amelyben ismét kisfiú volt az apja házában. Nézd csak az agyagot! – mondta az apja. – tudták. Késő már. és rámosolygott. Az agyag kék volt. és bár a szeme kék volt. mit kockáztatnak. akit mérges kígyók fogtak közre. Kiégettek és kiszárítottak. Látta Ethelt és Doriant. mint annak előtte. nem parancsolhatnak neki. Milyen unalmas. Nat úgy vélte. hogy sok éve először tölti el békesség. Látta Adam Scattergoodot. hogy ostoba hibát követett el… Megszegted az ígéretedet. Az életünk olyan. Ne sírj! – mondta Fred. hogy haldoklik. ahonnan kibányászták. Van bizony. Minden rosszul sült el. még csak nem is inas. aki egy sziklán kuporgott. és Lokit. felelte Nathaniel. fiam. és Kövér Lizzyt. hattyúnyakú. és az agyagdarab lassan alakot öltött. Nat. mint ezek az edények. építsd fel. Most próbáld te! – mondta az apja. Újra hajtani kezdte a korongot. és átkarolta a zokogó fiú vállát. nem vagyok érte felelős. mint a nyári ég. Fred Potter sosem adott volna hangot ilyen gondolatoknak. mint a többi Világban esett romboláson. azaz Nathaniel Potter belehullott a saját álmába. Veled is ez történt. Neked azonban van. Baldr. és tudta. még az Igék sem bírnak hatalommal az Álomban. Fred Potter a fiához fordult. érezte. hogyha lehet. eldőlt és összeesett a korongon. aki kétszer sem gondolt az apjára az öreg halála óta. Akármi lesz is velük. Évszázadok óta először maradtak kettesben. Nat Parson. Látom. aki a Névtelen volt. Látod. És amikor Nat Potter megfogta az apja kezét. Az Álmot nem lehet odacitálni. most hinni akart. ahogy a korong körbeforgott. Gyerünk. távolról sem volt ábrándos a tekintete. ahogy az apja a műhelyben dolgozik. aki egy fulladásos álommal viaskodott. A fazekaskorong forgott. De kisfiú volt. törékenyebb dolgot az apja nagy tenyerénél. még szebb legyen. és mint a régi mesében. Nathaniel sírva fakadt. fiam. ahogy behajlított ujjai közé fogja az anyagot. s akinek az arcát düh és csalódottság torzította el. az emelkedő vízzel üvöltött: ELÉG. a Szép lenézett a tornyából. és alakítgatva lesimította. apa. Nat ezen a pontot döbbent rá. égesd ki a kemencében. És mialatt a Névtelen lármázott és őrjöngött. ahogy a pedált hajtotta. Az Álomnak nincsenek uralkodói. És mégis. mint egy madarat. amiket készítek. fogd meg a kezemet…. amikor idejöttek. ahol még a Névtelen sem találhatta meg. és folyómederillata volt. aki egy óriáspókokkal teli álomban gyötrődött. elegáns vonalú edény megingott. Sosem késő. Nat is rátette az ujjait az edényre. és csendesen elsiklott egy helyre. fiam? – kérdezte. Hél érezte.

mint amikor a tenger hulláma felszaladt a homokpartra. és most karnyújtásnyira volt… .Bőven akad halott mindig – vonta meg a vállát Hél. berozsdásodott hangon mondta: . akit egykor 4421974-esként is ismertek. – Hogy félreálljak. Hél. a hullámhoz sereglettek. de a virrasztóóra számlapjához nem fért kétség. ahogy a kedvemért a Világokat. Az álomidő hat másodperce háromra fogyott. Baldr ígérete elvakította. és végignézzem. Hél ígérete megszeghetetlen. ami most történik. és madárként verődtek össze az Álom partján… És Elias Rede-nek. felkavarodtak. . mindazonáltal feltartóztathatatlanul – ahogy az Álom elárasztotta a földjét – kúsztak a mutatók egymás felé. Kettesben. aki sírt. egyiket a másik után felfalják… .Azt a hasadékot – mondta Baldr. és ha összeérnek… Hél. és ha most semmit sem tesznek. Hányszor álmodott erről a pillanatról – Hél. Megint mások megtébolyodtak. ha elvenném az életedet … Egyébként is Lokiról beszélsz. mint bárki más. míg végül a Káosz mindenhova eljut. mielőtt örömmel a hullámba vetette magát. arrébb sodródtak. és Ragnarök ismét elkövetkezik. akinek a gonoszsága okozta a halálodat… . fortyogtak. . A Káosz és a Rend fölé emelkedünk. majd a Hetedikbe. füstként és homokként gyűltek össze Hél sivatagában. és most felfordulás támadt Hél birodalmában. hogy nem így lesz. aki sosem álmodott -.Be kell foltoznod! – parancsolt rá Baldr. -Lehet. Mások fröcskölve futottak bele. – Az Álomféken tartja. aki ritkán szólalt meg. hamuként. és felszalad a szem a Világok szövetén.Nincs más választásod – mondta Hél gyászosan. Baldr máskor sugárzó arckifejezése zord lett. hogy arra gondoljon: Nincs több szám. szerelmem. .Nem számít – felelte Baldr. tovább szakad. a vizsgálóbírónak. Megszegted a szavadat. ahogy testetlenül az Álomba merült. Lassan. Hél? Hél arca egykedvű maradt. Veszélyben a birodalmad. hasonló rések támadnak.De a rés tágul. hogy ez mit jelent: a Káosz erői nagyon közel voltak. Ebben a pillanatban morajló sóhaj hallatszott. amikor az álomóriási hulláma elérte őket. hogy a megszeghetetlent mégis megszegték. akár egy finom hölgy selyemharisnyáján. – Ami a Pokolba vezetett. hogy életre hívj.Megtámaszthatom ezt a tornyot. – Egy kevés veszteség nem árt nekem. Ha a Káosz átjut… . De úgy tűnt. hogy megállítsák. akik az évszázadok során porként. még maradt annyi ideje.Nem fog – nyugtatta meg Hél. – Tudod. sem a következményeket nem látta. és egy pillanat alatt elvesztek. Hél. és sem a veszélyt. szitáltak. a Középvilág egyik alapigazsága volt. Miféle alap ez egy komoly kapcsolathoz? . forogtak. Ugye tudod. belefulladtak és csodálkoztak. – Nem lehet – mondta. mit beszélsz? Senki sem állíthatja meg. amelyeken át a Nyolcadik Világba lehet jutni. Hél halottai. Baldr tudta. mint a homokszemek. – Megszegted az ígéretedet. – Fizesd meg Lokinak az adósságodat! Hél egy pillanatra rábámult.Hogyne tehetnénk – válaszolta Baldr. . mint a gyerekek a tengerbe. – Egyikünk sem tehet már semmit. Még akkor sem. és most mégis itt voltak. ha áttör a Káosz. mi okozta. Csak te meg én. mert közülük nagyon kevesen álmodtak valaha is. Elkerítem a többi világtól. Tízezer lélek egyszerre kiáltott fel. ezt Baldr ugyanúgy tudta. az Álom forrásánál… Volt. – A halottaid elszöknek. de Baldr úgy érezte. akkor a Világok közötti rés tovább tágul.265 A Névtelen keserű csalódottsággal ordított fel. a Félig született is tisztában volt ezzel. mintha eleven arcéle egy kicsit elpirult volna.

Szerelmem! – mondta. amelyre leleményesen buja szerelmi jeleneteket hímeztek. Hél nem vett róla tudomást. Loki álmának a vonzása erősödött. hogy reménytelen a küzdelmük: mindkettőjüket beszippantja a Világok közötti hasadék.Menj hát! – sikoltotta. – Küldj vissza! – parancsolta színtelen hangon. úgy összpontosított. Egy pillanatra mintha felfedezte volna Lokit. és tudta. mintha sosem lettek volna. aki férje temetési máglyáján halt meg. Érezte. Lokit most már csak az ujjhegyei tartották. Baldr ismét kinézett az ablakon. mert egy percig sem akart Baldr nélkül élni. Tarts ki! – mondta. És abban a pillanatban Loki ujjai kicsúsztak a kezéből. ahol az asztalokat finom kristállyal és gránátalmával terítették meg (Hél kedvencével) . de Baldr mélységes undorral hunyta le a szemét. vagy akár Freyja… Baldr tekintete jeges lett. hogy idehozta Baldrt. osztriga. aki egy kígyófészek fölött lógott. mint egy irdatlan szem pupilláját. Ez meglőtte… Tartsd magad! – kiáltotta Odin utoljára. mialatt… . mint egy téli táj. és pompás zűrzavarban terült el a lábánál az Álom. és újabb kézmozdulattal egy hatalmas dísztermet varázsolt köréjük. Közben Odin ereje is rohamosan fogyott. mint amit reméltem. és ahol mézes sütemények. és fejest ugrott a zuhatagba. a szemét összehunyorította. és amelyen át meg lehetett pillantani a Káosz feneketlen mélységét. ahol a feketerigó-árny kitörli őket a létből. Varázslatok?. Nos. mintha a menekülési kísérletével akarna szembeszállni. szűrte a szót Loki összeszorított fogai között. gondolta Loki kétségbeesett nevetéssel. legalább megpróbáltad. ragyogó hajánál semmi sem volt puhább. A helyén finom selyemdrapéria lógott. középső-. Baldr feleségének az alakjában állt a férfi előtt. De még most sem késő.266 . amit valaha akartál. összeszorította a száját. és egy szót sem szólt. amely most örvényként kavargott. és Odint. Loki. – Bármit megtehetsz. a többiek mit használnak? Tényleg azt hiszi. – Valóban a kedvemben akarsz járni? – kérdezte. gondolta. és egy szempillantás alatt eltűnt a fellegvára. gyűrűsujj… Ez elment vadászni a Káoszba. örömtelibb. Hél dühösen és csalódottan kiáltott fel. és Baldr ismét egyedül állt a sivatagban. – Varázslatok… Hél élő szeme növekvő bosszúsággal villant meg. őszintén szólva. Mit gondol. több. hogy Freyja haja természettől fogva mindig ilyen árnyalatú volt? Vagy hogy Szif karcsúságán nem javít a szorosabbra húzott fűző? Most tűnődött el először azon. gondolta: egy korty az Álomból kezes báránnyá tette volna. aki kétségbeesetten nyújtotta elé a kezét… Halott ujjai gyors mozdulatával Hél eltüntette az ablakot. Olyan lehetek. legalábbis addig míg elmúlik a veszély. testvér. a keze csúszott Loki izzadságából. Előbb el kellett volna kábítania. Ami. megkaphatsz. Baldr látta. De Baldr undorral nézett rá. – Akkor engedj el! – Majd ismét elfordult. nyalánkságok. Alatta látta a Világok közötti rést. de a karja elzsibbadt. Az arcom bánt? Varázslattal gyönyörűvé tehetem magam. mint Szif. és tekintete kutatón vizslatta a tájat. és elfordult. gondolta. nem hibázott-e végzetesen azzal. és árnyak után kapkodott. a legkülönbözőbb színekben pompázó borok kínálták magukat a tavaszi zöldtől a legsötétebb borostyánszínen át a rózsás aranyig és az éjfeketéig. körülötte csillogott és habosan bugyogott a folyó. és Nannának. ahogy egyenként csúsznak le: mutatóujj. és a mosolyánál semmi sem lehetett volna édesebb. A virrasztóórára pillantott: a mutatókat már csak hajszálnyi idő választotta el egymástól… .De itt biztonságban vagy! – ellenkezett Hél. és Hél a fogát csikorgatva egy utolsó mozdulatot tett a levegőben… .

miért sír. mintha sosem lett volna. Megvagy! – mondta egy hang. s ettől élemedett kora és jelentéktelensége a páratlan szépséget is meghaladó erényekké váltak. Odin úgy érezte. mikor felébredt. és addig nevetett. a kiáltása fákat döntött volna ki. míg bele nem fájdult a hasa… Hél felszisszent – Férfiak! -. akit eleinte jelentéktelennek és középkorúnak tartott.és egy vadidegen partner mellett találják magukat. mintha a Kilenc Világban minden ajtót egyszerre csaptak volna be. gömbölyű idomú asszonyé. miközben egy alak kezdett formálódni körülötte: egy formás. hogy csodálkozzon. csak egy kis hang sustorgott és jajongott a fejében… Tyr. Cukor két karjával kétségbeesetten ölelte Kövér Lizzyt. mint a táncosok egy bonyolult fúga kellős közepén. amikor felébredt. és a következők történtek egyszerre: A virrasztóórán a mutatók összeértek. Dorian Scattergood. és innen a Világvégéig elfonnyasztott volna minden virágot. és a halottak elültek körülötte. mások mozdulatlanná dermedtek. hogy újabb hosszú koron át némán és zavartalanul nyugodjanak. . . amikor a zene váratlanul elhallgat.Egy disznó? Büdös disznóként hoztatok vissza? Loki a saját bőrében ébredt. és kinyújtotta a kezét.267 Egy másik kéz kinyúlt mögüle. Thuris jelét találta élénk színekben ragyogva hegekkel borított jobb karján. Így azonban csak olyan hangon sikoltott fel. majd lehunyta a szemét. Szif. ám ennek ellenére szépséget és szerelmet sugárzott. A világok közötti rés bezárult. Az Álom folyó visszahúzódott. amikor egy eget-földet rengető döndülés hallatszott. hogy ha ennek a Középvilágban adott volna hangot.Thor! – mondta. ha lett volna itt ilyen: . ismeri. de akinek a karján fényesen ragyogott az Ethel rúna. és akinek az arca eltorzult a dühtől és a hitetlenkedéstől. de már nem emlékezett rá. Adam Scattergood normális állapotban ébredt. ami szilánkokra törte volna az üveget. s némelyik a régi testében ébredt. mint a felkavart por. akinek hajszíne az érett búzakalászéra hasonlított. megsemmisítette volna a termést. a Bátor háromlábnyival rövidebben ébredt. és a nyomában ott maradtak az elpárolgó álomidő homokzátonyai megszámlálhatatlan mérföldeken át Hél elhagyatott síkjain. és volt még annyi ideje. mennyire hasonlít Baldr hangjára. csakhogy Ethel arca valahogy megváltozott. és elkapta Lokit a hajánál fogva. Frigg egy nő testében tért magához. Egy pillanatig zavartan meredtek egymásra. és Ethel csúfondáros tekintettel figyelte. aztán a hordóhasú koca felháborodottan felsikkantott. És a lebegő álmodók felriadtak. Maddy zokogva ébredt az Álom túlsó partján. az Aratás istennője olyan mérges volt.

és Idun meglepetten látta. némi távolságra a beszélgető istenektől. de a szemét gyűlölködve húzta össze.268 7 Maddy szótlanul nézett körül Hél homokzátonyain.kezdte Idun. amelyik összegyűlt az Álom partján. – Legközelebb azt mondjátok. de hogy… . hogy ne vizsgálja meg közelebbről a hátrahagyott csillogó foszlányokat. pokolba veletek! – morogta a Vadászat istennője. sebesen szedte a lábát. . a nem egészen köveket és a csábító gőzöket. hogy nagy felelősség nyomja a vállát. volt annyi esze.Á. . hogy mintha Szkádi jégkék szeme könnyes lett volna. hogy Baldr életében sok szívet összetört. és most Heimdallon volt a sor.Az életét áldozta érte … és mindannyiunkért – bizonygatta Idun. Követelte a Vadászat istennője. sőt észre sem vették. Nem volt titok. mert Baldr azt akarta. de a kis csapatnak. hogy nem ölhetem meg – ismételte már negyedszer. aki félt az álmoktól. míg a fejében a halk hang egyre csak suttogott és hízelgett: Világokat? . Freynél és Braginál.De miért? -. Gyorsan. Helyes. Most újjászületve állt. – Idun vágott közbe. mely semmiben sem különbözött a folyók vagy a tengerek hordalékától. férfiként. – Azért nem ölheted meg Lokit. Heimdall kivillantotta aranyfogát. hogy éljen. hogy kiengesztelje (a többieknek még nem sikerült). Senki sem vett róla tudomást.Ennél nevetségesebb dolgot még nem hallottam – felelte végül Szkádi.Többről van szó. gondolta magában bőszen Adam. Meglepően nem félt – úgy gondolta. s főként Szkádi neheztelt. Az egyik kezében egy kulcsot szorongatott. Még álomszemét borított mindent. Újabb csend támadt. és a Malbryt fél emberöltővel ezelőtt elhagyó Adam Scattergoodra jellemző váratlan magabiztossággal mozgott. és eltette a rúnaostorát.Nos. és ökölbe rándult a keze.Tulajdonképpen azt akarjátok mondani. ami pedig Lokit illette… . amikor futásnak eredt.Baldr azt akarta. hogy éljen – ismételte meg kétkedő hangon Szkádi. Adam messziről figyelte őket. talán az Utolsó Emberként. A földhöz tapadva.Baldr? – kérdezte Szkádi. és vágtatott Hél színtelen síkján keresztül. . és váratlanul olyan józannak hangzott. Már próbálkozott Njördnél. hogy Szkádinak elállt a szava a meglepetéstől. – Mert megmentette a világot? Hát. hiszen Odinon már nem állhatott bosszút. tulajdonképpen hivatalosan … . Némi megvetéssel gondolt arra a régi Adamra. rég leülepszik a nyomában a por. senki sem kereste. ha csak ennyi a mentsége… . hogy hiányzik. szólította. mielőtt behúzott nyakkal elsomfordált volna. a fiúra. ha a síkon átvezető széles úton megy. Hosszú és hűvös csönd telepedett rájuk. hogy egyáltalán itt volt. Idun bólintott. Tanácskozásuk nem vezetett eredményre. . és most a történteket vitatták. talán az elmúlt napok eseményei örökre kigyógyították a félelemből -. mire eszükbe jut. és érezte. A Vanirok is csatlakoztak hozzájuk jó kilátást nyújtó sivatagi sziklájukról. mint a Tábornok helyettese. hogy ő vezet minket… . Hosszú csend következett. . és vézna teste összegömbölyödött egy szikla mögött.

hogy a folyó túlsó partján áll négy újonnan jött. – Hordod az alakját. színe az élénkvörös. a Fényes Hajú. és Kövér Lizzyre. Cukor! Csodálatos dolgot cselekedtél. a Termés istennője.Talán. . Loki ádázul meredt a messzeségbe. A Harcos! De komolyan. Gondolj csak bele. rajta Tyr. Az Álom folyót nézte a szigeteivel. A folyón túl a Pokol Fekete Erődje darabonként kezdett felépülni. . limányaival. Maddy időközben megpróbált megbékélni a legfrissebb eseményekkel. ahol Odin elesett. aki nagyon furcsán festett Szif. a Fényes Hajú alakjában. és még nehezebben fogta fel. – Nekem is hiányzik – majd kéz a kézben lesétáltak az Álom partjára. bár Modi is leszek. akik frissen alakot öltve léptek eléjük. a Bátorszívű. ahol már készülődött a temetés. hogy egyáltalán túlélték. a Mennydörgő.269 A holtak messze kitértek előle. . nem számít hálára. majd végül Lokira. de azért mindig önmagad maradsz. és a zordság mellé harag is költözött a tekintetébe. az AEsirek. hogy megmentsen. aki egykor Ethel Parson volt. . . vajon mi minden menekült meg – szólt Loki.De hát bátor vagy! – mondta Maddy. Loki továbbra sem nézett rá. Nehezen hitte el. És ti mindannyian – nézett Ethelre. ami egyáltalán nem lepte meg. mert az tartja fenn az egyensúlyt a Káosz és a Rend ezen a helyén.Ne bánkódj! – vigasztalta. Szif. vérvörösen. nem hangzik valami meggyőzöttnek. akinek Ár rúnajelű pecsétje egy hordóhasú koca hasáról köszönt vissza. de Loki nem nézett rá. . szikláival és köveivel. nem rám! – Körülötte és fölötte a Harcos alakja tornyosult.Hát persze. egyik lehetetlen torony nőtt ki a másikból… . . – Elloptad Mimir fejét. – Baldr meghalt.Talán még több AEsir. nehogy Hél megszegje az ígéretét. Maddy úgy érezte. fordítva. – De már nem vagyok önmagam! – kiáltotta a vonakodó Harcos. csak zordság sugárzott róla.Az önelégült gazember! Maddy akarata ellenére is elmosolyodott. ez kötelez bármire is… Csend lett. Vagy inkább azért. hogy nem – felelte gyöngéden Maddy.Kíváncsi vagyok. s végül Tyr. amit a széleken koboldarany szegélyezett. – Ha azt hiszi. Dorianra. . és nem vette le a szemét a Fekete Erődről. Thor. Ami pedig a Tábornokot illeti… Ismét szünetet tartott. Frigg. amit Maddy nemigen tudott hova tenni. hátat fordítva állt. és a tekintete arra a helyre tévedt.Nem olyan egyszerű – mosolyodott el az anya. – Megmenekültél.Nincs semmi baj! – vigasztalta Maddy. – Hiszen ő Tyr. viszont gondjai támadtak a befogadójával. – Kis szünet után még hozzátette: . az Anya. Maddy odament hozzá. aki egyben Dorian Scattergood is volt.De nem akartam! – ellenkezett rémülten Cukor. hogy biztosítsa. aki nem volt már Félkarú. Ahogy én is Maddy Smith maradok. . – Vegyétek le! – nyújtotta ki a kezét Cukor. hát harcosnak látszom? Szörnyű tévedés áldozata lettem! Összetévesztettek egy bátor istennel! . .Nem lehetek Tyr! – tiltakozott Cukroszsák.Vagy talán Baldr? . és most az egyszer nem nevetett a tekintete.Baldr halott – nézett rá végre Loki.Remélem. aki egyedül. Thor gyermeke. – A Kapitány vett rá! Rá van szükségetek. . E téren sosem jeleskedtem.

szürke hajóra. a szövetségesei és a barátai. Így mind a gondolataikba menekültek. Nézte. majd mindannyian – a Káosz és a Rend elveszett gyermekei – végignézték. azzal együtt fognak szembenézni. gyászolva. Senki sem mert hangot adni a reményének. a gyógyítás és a veszteség.ismeretlenül. akár akarja. hogy részt akar venni benne. és mi.és színoszlopok: a Régi Korok hősei és hősnői. egy hosszú. úgy gondolta. még az apja és Mae is. A Malbryban töltött évek alatt csak Félszemű állt mellette. lapos uszadékra fektették. az Anya. ahogy mindenki mást is. törődötten. gondolta Maddy. A Rendet talán elsöpörték. akkor Hél bizonyára magának követelte volna. akár nem. Az istenek teljes alakjukban álltak mind a tizenketten. Még nincs vége. mások. a nagyanyja.270 8 Hajóra kellett volna tenniük – gondolta Maddy -. hogy történjék bármi. lassan elvonultak. gondolta Maddy. és köztük a z összes évszak. hogy tisztelegjenek a folyón távolodó bárka előtt. Fellegvárat kell építeni. akik veszélyeztetik az egyensúlyt. az Aratás királynője. akit még a saját Népe is gyűlölt és rettegett. és még sokszor meg is fogják vívni. Minden összefügg: a bánat és az öröm. sápadtan. hogy Odin valahogy mégis átmenekült az Álomba – bár ha Hélben halt meg. De ezek. s mellé tették a fegyvereit meg a kalapját. a Gyógyító. de csak sodródó. Nem remélte. az Arató. amikor eltolják a parttól -. nem mutatkozott többé. a Félszeműt a tűzbe és a sötétségbe. a Rendet megsemmisítették. melyet meggyújthatnak. és futótűzzel meggyújtja. Mind elhaladtak előtte: a Mennydörgő. Maddy Smith. . a Vágy istennője. Az Őrszem. és ő is csak az év pár napjában. toprongyos túlélők. milyen új arcot ölt majd az ellenség? Ki tudja. Utánuk az AEdirek vonultak. Vajon valóban így kellett végződnie? – töprengett Maddy. ahogy a Világfa levelei és gyökerei is szerepet játszanak a Rend és a Káosz egyensúlyában. és tudta – váratlanul és kétségek nélkül -. és akkor nem volna test sem. szeretet. hogy valaha is másként lesz. aki sosem sírt. amit elégethetnek. De Hél a fellegvárában volt. vagyis új Asgardot úgy. legközelebb hogy végződik? Csak annyit tudott. az Ármányos…. Sokszor megvívták már ezt a csatát. barátok. és a gyász. de mire? Felnézett. A családom. Itt volt az apja. hogy leróják a kegyeletüket. mint fény. ahogy a Vanirok egyenként előléptek. és kicsordultak a könnyei. a Költő. akik itt álltak a folyóparton…. Egyikük sem szólt. ahogy . és bárhogy hívogatták vagy könyörögtek neki. és dühös volt feltörni készülő könnyeire. ahogy Loki megáll a hajó végében. a kezdet és a vég. és várunk. mint a koldusok. távolságot tartott a többiektől. a bizonytalanság e pillanatában hirtelen nem remélt öröm fogta el. és a szerencse és a védelem rúnáit hajítsák az Álomba. És akkor meglátta…. erős kötelék fűzte őt hozzájuk. most zokogott. a Vadászat istennője. a Tenger istene. sőt máris a részese. Maddy nézte őket. jöjjön égszakadás-földindulás. miközben a folyó elvitte Odint. gondolta Maddy. Ki tudja. egyedül. a múlt istenei itt állunk az Álom partján. ahogy őket is hozzá. aki egyedül játszott. Osztoztak fájdalmában. az Erőd egy lehullott darabkáiból összeeszkábált bárkára. AEsirek és Vanirok. Mindig is magányos gyermek volt. egyelőre legalábbis. de mindig lesznek más ellenségek. a Harcos. az egyensúly helyreállt. A Tábornok meghalt. gyerekek és apa nélkül hal meg.

Félszemű megértette volna. le a völgyekbe. aki úgy gyűjtötte a meséket. Keress az álmaidban! – mondta Félszemű. és Maddy legelőször is ezt a törvényt akarta megváltoztatni. aki hallgassa. A Lenti Világban belefolyik a Strondba. Budapest Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Huszti Gergely Tördelte Jeges Erzsi Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. hogy felébresszen mindenkit Malbryban és azon túl is. amikor eszébe jutott valami. amikor az ilyesmi olyan távolinak és elérhetetlennek tűnt. Minden. tovább él a meséiben. Az Álom folyó. És elmosolyodott.271 egykor volt. amit Félszemű mondott még akkoriban. hogy nyugodtan álmodhassanak… Maddy ugyanis tudta. hogy továbbadhassa. majd végül eljut a Világvégére és az Egy Tengerbe. ahonnan minden származik. amit álmodni lehet. és eltűnt szem elől. – 281310 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató . hogy ahol a Népek álmodnak. számtalan ággal és útvonallal rendelkezik. s ezért helyezte törvényen kívül a meséket és a könyveket. Félszemű. mint más a kisbicskákat vagy a lepkéket vagy a színes köveket. Mert a mesemondó sosem hal meg. Ulpius-ház Könyvkiadó. igaz. és felbugyborékol a Kis Medve Erdőben. akárcsak a Világfa. és fel kell fedeznie a mesék világát. át az ingoványokon. mely lecsorgott a folyón. barátokat kell szerezni. ahogy elnézte az égő hajót. mint Asgard maga. és átszivárog a Fenti Világba. És Maddy elmosolyodott. a helyre. majd vékony erecskék sokaságán át elfolyik a hegyek alatt. amíg van. Kibuggyan a Vörös Ló Dombja alatt. és ahova egy nap talán vissza is tér. onnan az istenek sincsenek messze. Ezt a Rend is tudta. meg kell keresnie a testvérét.

272 .